//Második szál//
//Sör és pálinka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Zárás//
*Az, hogy Rel magából indul ki, nagyon helyes dolog. Sosem felejti el az esetet, mikor egy baka, aki olyan buta volt, mint a föld, úgy akarta leszólni szegény Merchent, hogy : mindenki magából indul ki, te buzi! Talán sosem érthette meg, hogy miért sírt a nevetéstől ezután a mondat után a kis tündér. Rel szavaira kissé felhúzza a szemöldökét, és mintha kicsit meg is sértődne, dacosan húzza ki magát, állát felemeli, s talán az italtól, talán egyébként is sokkal vehemensebben lép fel.*
-Na azért álljon meg a menet! Sosem árultam el senkit!
*Fordítja el a fejét, s karjait keresztbe fonja, így vár egy pár másodpercet, majd visszasandít az elfre, kacsint, majd hozzáteszi.*
-Alapos indok nélkül.
*Majd hangosan nevetni kezd, melyet hamar elfojt, s folytatja.*
-Nem úgy van az, hogy pár száz aranyért ide-oda játszik az ember. Priorizált helyre teszlek, ne félj. Mert szép a mosolyod, bájos az arcod, hosszú a füled, és hatalmas szíved van! Ami kifelé is látszik.
*Kaján vigyor ül ki az arcára, de éppen még nem az az idegesítő fajta, legalábbis ő így gondolja, aztán hogy a másik oldalról ez hogy tűnhet, az Relael szívügye.*
-Persze, tudom én azt. Ez csak egy utópikus álomkép a részemről, tudok reálisan gondolkodni, és belőni a célokat.
*Néha olyan, mint egy pimasz bárd, de azért komoly is tud lenni, és nagyjából tudja, hogy miket beszél.*
-Piszkosul jóképű, de tisztán még inkább az! Szoktam ám mosakodni, meg minden. Nem is értelek...
*Rázza meg a fejét, de azért mosolyog a kis "Játékon" az orra alatt, észrevehetően.*
-Ezt örömmel hallom. Megtisztelő. Majd ötletelek neked, szétnézek a képzeletbeli listámon, hogy mi hogy áll, esetleg kiket tudnék hasznunkra fordítani, s mire a találkozó megszületik, nem megyek üres kézzel, megígérem!
*Ő is az a fajta, aki nem szeret a ha szócskával dobálózni, még egy dolog, amiben hasonlítanak egymásra. Nagyon örül, hogy így összesodorta őket a sors, ez épp egy olyan dolog, amire régóta vágyik Merchen.*
-Akkor ezt megbeszéltük, kedvesem. Várom a futárt.
*Meghajol jelképesen, hogy mégse menjen teljesen az agyára, és éreztesse vele, hogy bármilyen felvágott nyelvű is néha, igyekszik a megfelelő dolgokat a megfelelő helyen kezelni.*
-Most pedig, ha megbocsájtasz...
*Sandít el fél fejjel a hatalmas keblű hölgyre, akit korábban ott hagyott egyedül.*
-Még van egy kis dolgom. Aztán vigyázz magadra nekem.
*Azzal elindul a hölgy felé, még egy utolsó pillantás Relre, majd a másik nőhöz szól, ezt még akár hallgatja is az elf, hisz nincsen messze tőlük. Átkarolja annak derekát, kicsit a fenekét is megfogja.*
-Én úgy megcsergetlek ma te asszony, hogy reggel nem tudsz lábra állni!
-Hogy mondhatsz ilyet? BUnkó!
*Válaszolja a lány Merchen meglepetésére, ám ahogy nagyapja mondta gyakran, a válasz mindig legyen a zsebben.*
-Jaj ne haragudj, drága. Tudod van egy kis gógyi a fejemmel, néha csak úgy kimondok dolgokat, amiket nem is úgy gondolok. Tudod, anyám kiskoromban vert.
*Nincs neki.*
-Megvigasztalsz, ugye?
*Majd pár halk, sajnálkozó és törődő sóhaj után már el is tűnnek a lépcsőn kettesben felfelé a szobák egyikébe tartva.*