Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 334 (6661. - 6680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6680. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-01 18:43:25
Üzenet elküldve: 2025-09-01 18:43:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Norren lassan kilép a szoba ajtaján, még egyszer visszapillantva a sérült fiúra, aztán becsukja maga mögött az ajtót. A lépcsőn lefelé menet minden fok hangosan nyikorog a csizmája alatt. Az emelet félhomályát hamar felváltja a fogadóterem zsivaja, de az most valamivel tompább, mint általában, az őrség jelenléte miatt mindenki óvatosabb a szavával. Lent Valuryen épp az egyik városőrnek magyaráz, komoly arccal, széles gesztusokkal. Norren megáll a lépcső alján, figyeli őket egy pillanatig, majd a terem többi részére pillant. Arcokon feszültség, kíváncsiság, a megszokott kocsmai könnyedség helyett csendes moraj.
Amennyiben az őrség kinézi magának, ő is elmondja a saját részét, bár nem sok minden újat tud hozzátenni. Ami fontos volt, azt már az elfnek elmesélte, így feleslegesnek érzi ismételni magát. Ha nem tartják fenn, akkor csak biccent az őrök irányába, és inkább a pulthoz lép. A tányérja még ott várja, benne a vacsora maradéka. Leül mellé, kézzel szedi fel a kihűlt darabokat, fogai alatt keményen recseg a rágós falat. Elhúzza a száját, miközben nyel, és halkan morog maga elé.*
- A franc essen belé…
*Nem az étel hibája ez, hanem Norgené, aki miatt odakint kellett ácsorognia, ahelyett, hogy időben megette volna. Bosszúságát csak az étel utolsó falatjai mérséklik, amiket lassan lenyel, aztán a korsó söréből is kortyol egyet. A hab már leülepedett, de legalább hideg.
Miután végzett, újra a pulthoz megy, ezúttal nem ételért, hanem szállásért. A Szoba kulcsáért cserébe 16
tesz le a deszkára, átveszi a kulcsot a fogadóstól, aztán fáradtan felsóhajt. Zsebre vágja a kulcsot, majd megindul a lépcsőn felfelé. A fapallók ismét nyikordulnak a léptei alatt, a zsivaj pedig lassan elhal mögötte.
Amint felér, megtalálja a szobát, kinyitja az ajtót és belép. Egyetlen mozdulattal belülről is bezárja, a vas zár kattogása biztonságérzetet ad. Még egyszer körbenéz a szobában. Üres, nyugodt. Norren azonban nem bízik semmiben. Norgen bármikor visszatérhet, és ő nem akarja, hogy meglepjék. Ezért a kulcsot a zárban hagyja, és a falnak dőlve, lassan engedi ki magából a nap feszültségét.*
*Norren lassan kilép a szoba ajtaján, még egyszer visszapillantva a sérült fiúra, aztán becsukja maga mögött az ajtót. A lépcsőn lefelé menet minden fok hangosan nyikorog a csizmája alatt. Az emelet félhomályát hamar felváltja a fogadóterem zsivaja, de az most valamivel tompább, mint általában, az őrség jelenléte miatt mindenki óvatosabb a szavával. Lent Valuryen épp az egyik városőrnek magyaráz, komoly arccal, széles gesztusokkal. Norren megáll a lépcső alján, figyeli őket egy pillanatig, majd a terem többi részére pillant. Arcokon feszültség, kíváncsiság, a megszokott kocsmai könnyedség helyett csendes moraj.
Amennyiben az őrség kinézi magának, ő is elmondja a saját részét, bár nem sok minden újat tud hozzátenni. Ami fontos volt, azt már az elfnek elmesélte, így feleslegesnek érzi ismételni magát. Ha nem tartják fenn, akkor csak biccent az őrök irányába, és inkább a pulthoz lép. A tányérja még ott várja, benne a vacsora maradéka. Leül mellé, kézzel szedi fel a kihűlt darabokat, fogai alatt keményen recseg a rágós falat. Elhúzza a száját, miközben nyel, és halkan morog maga elé.*
- A franc essen belé…
*Nem az étel hibája ez, hanem Norgené, aki miatt odakint kellett ácsorognia, ahelyett, hogy időben megette volna. Bosszúságát csak az étel utolsó falatjai mérséklik, amiket lassan lenyel, aztán a korsó söréből is kortyol egyet. A hab már leülepedett, de legalább hideg.
Miután végzett, újra a pulthoz megy, ezúttal nem ételért, hanem szállásért. A Szoba kulcsáért cserébe 16
tesz le a deszkára, átveszi a kulcsot a fogadóstól, aztán fáradtan felsóhajt. Zsebre vágja a kulcsot, majd megindul a lépcsőn felfelé. A fapallók ismét nyikordulnak a léptei alatt, a zsivaj pedig lassan elhal mögötte.Amint felér, megtalálja a szobát, kinyitja az ajtót és belép. Egyetlen mozdulattal belülről is bezárja, a vas zár kattogása biztonságérzetet ad. Még egyszer körbenéz a szobában. Üres, nyugodt. Norren azonban nem bízik semmiben. Norgen bármikor visszatérhet, és ő nem akarja, hogy meglepjék. Ezért a kulcsot a zárban hagyja, és a falnak dőlve, lassan engedi ki magából a nap feszültségét.*
6679. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-01 17:13:05
Üzenet elküldve: 2025-09-01 17:13:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
* Morwon szeret beszélni. Ranmus pedig úgy látszik, szeret hallgatni. Legalábbis olybá tűnik, hiszen újabb és újabb kérdésekkel jön. *
– Kint. Pajtásnál hát. * Bólint a másik értetlenkedésére, mintha mi sem lenne természetesebb. Nem fogja magával hozni az ezernyi kacatot, arra van Pajtás, hogy vigyázzon rájuk. A lovász meg azért van, hogy Pajtásra vigyázzon. Morwon meg… Ő leginkább önmagára vigyáz most épp. *
– A Thargok olyanok, mint én! * Kezd bele a történetbe, amit hosszabbra tudna nyújtani szinte bármelyik másiknál. Talán nem olyan hosszúra, mint az élettörténetét vagy, mint családja történetét, de hosszúra. Most mégis sikerül pár mondatba összefoglalni, hogy kik azok a Thargok. *
– Hosszú szakálluk van és a városon kívül élnek, Vashegyen. Én is Tharg voltam, amég… Áh, tán még most is az vagyok. Learon Mester a minap azt mondta, az vagyok. Csak egy zöldfülű őr nem ismert meg, mert egy kicsit elkalandoztam. De majd visszamegyek, és köszönök mindenkinek, aki még ott van. Tán holnap el is megyek. Vagy holnap tán még nem, de holnapután. Vagy azután. No, tehát ők a Thargok. A vashegyiek. * Foglalja össze végül. Ahogy azt tőle már megszokhattuk, a tényekről kissé elkalandozik saját tapasztalataira, de aztán csak sikerül visszakanyarodnia a lényeghez.
Ezután szóba jön a kürtszó és közösen kezdenek megoldást találni a problémára. Azon egy hatalmasat kacag, hogy a kürt lehet, akkora volt, mint egy vár. *
– Tényleg! Vagy-vagy… Mint egy nagyobb vár! * Próbál társa felé licitálni, de próbál megmaradni a realitás talaján – ezért csak nem mondhatja, hogy akkora kürt volt, mint egy hegy. Azt senki nem hinné el. *
– Tényleg, nem gyüssz te is a Thargokhoz? Ők bizton tudják, miféle kürt vót ez. * A Thargoknak jók a hírszerzőik, legalábbis régen jók voltak. Leszámítva azt az egy alkalmat, amikor Morwon lett a hírszerző. Ugyanis volt egyszer, hogy a hófesztiválon Kagan megbízta, hogy gyűjtsön információkat barátjáról Moonról, de Morwon már azelőtt elfeledkezett erről, hogy odaértek az ünnepségre. Ennek ellenére akkor is jót beszélgetett a mélységivel, viszont az információk szerzését azóta nem bízták rá. Az óriás ismét elkalandozik gondolataiban, aztán eszébe jut a legfontosabb kérdés. *
– No, akkor jöhet az ördögvigyor? * Hirtelen jut eszébe a kérdés, és lelkesen néz barátjára a választ várva. Nemleges válasz esetén egy kissé elszomorodik, de két-három másodperc múlva úgyis visszatér a derű az arcára. Ennyi pia után pénzkidobás lenne szomorúnak lenni ugyanis. *
* Morwon szeret beszélni. Ranmus pedig úgy látszik, szeret hallgatni. Legalábbis olybá tűnik, hiszen újabb és újabb kérdésekkel jön. *
– Kint. Pajtásnál hát. * Bólint a másik értetlenkedésére, mintha mi sem lenne természetesebb. Nem fogja magával hozni az ezernyi kacatot, arra van Pajtás, hogy vigyázzon rájuk. A lovász meg azért van, hogy Pajtásra vigyázzon. Morwon meg… Ő leginkább önmagára vigyáz most épp. *
– A Thargok olyanok, mint én! * Kezd bele a történetbe, amit hosszabbra tudna nyújtani szinte bármelyik másiknál. Talán nem olyan hosszúra, mint az élettörténetét vagy, mint családja történetét, de hosszúra. Most mégis sikerül pár mondatba összefoglalni, hogy kik azok a Thargok. *
– Hosszú szakálluk van és a városon kívül élnek, Vashegyen. Én is Tharg voltam, amég… Áh, tán még most is az vagyok. Learon Mester a minap azt mondta, az vagyok. Csak egy zöldfülű őr nem ismert meg, mert egy kicsit elkalandoztam. De majd visszamegyek, és köszönök mindenkinek, aki még ott van. Tán holnap el is megyek. Vagy holnap tán még nem, de holnapután. Vagy azután. No, tehát ők a Thargok. A vashegyiek. * Foglalja össze végül. Ahogy azt tőle már megszokhattuk, a tényekről kissé elkalandozik saját tapasztalataira, de aztán csak sikerül visszakanyarodnia a lényeghez.
Ezután szóba jön a kürtszó és közösen kezdenek megoldást találni a problémára. Azon egy hatalmasat kacag, hogy a kürt lehet, akkora volt, mint egy vár. *
– Tényleg! Vagy-vagy… Mint egy nagyobb vár! * Próbál társa felé licitálni, de próbál megmaradni a realitás talaján – ezért csak nem mondhatja, hogy akkora kürt volt, mint egy hegy. Azt senki nem hinné el. *
– Tényleg, nem gyüssz te is a Thargokhoz? Ők bizton tudják, miféle kürt vót ez. * A Thargoknak jók a hírszerzőik, legalábbis régen jók voltak. Leszámítva azt az egy alkalmat, amikor Morwon lett a hírszerző. Ugyanis volt egyszer, hogy a hófesztiválon Kagan megbízta, hogy gyűjtsön információkat barátjáról Moonról, de Morwon már azelőtt elfeledkezett erről, hogy odaértek az ünnepségre. Ennek ellenére akkor is jót beszélgetett a mélységivel, viszont az információk szerzését azóta nem bízták rá. Az óriás ismét elkalandozik gondolataiban, aztán eszébe jut a legfontosabb kérdés. *
– No, akkor jöhet az ördögvigyor? * Hirtelen jut eszébe a kérdés, és lelkesen néz barátjára a választ várva. Nemleges válasz esetén egy kissé elszomorodik, de két-három másodperc múlva úgyis visszatér a derű az arcára. Ennyi pia után pénzkidobás lenne szomorúnak lenni ugyanis. *
6678. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-01 14:34:31
Üzenet elküldve: 2025-09-01 14:34:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Borgőzös gondolatok//
*Ahogy az ujjak összefonódnak lekapja rá a tekintetét. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy elhúzza a kezét, de most mégsem teszi. Pedig ujjai alatt bizsereg, szinte ég egy másik kéz melege, egy másik bőr tapintása. Egy vágyott élet, amit a sors kegyetlenül elzárva tart előle. Talán valóban el kéne húznia a kezét, hátrébb húzódni teljes testével, visszabújni a fal mögé, ahonnan csak a repedéseken át szemlélődhetne. Megbújni a biztonságban, ahogy megígérte. De egy része nem akarja és ez az érzés egyszeriben ijesztő és a maga módján mégis izgalommal tölti el. Egy viszontlátás édesgette valamivel, amit nem kaphat meg teljes egészében, ami csak meglengeti előtte a mézbe mártott madzagot, de a végén íz nélkül marad, csak a vággyal. Most pedig az az élete akar uralomra törni, ahol nem számít semmi, csak saját maga. Az önző célok és vágyak. A falak, amiket maga köré húzott, mintha lassan repedeznének, résnyire engedve valamit, amit régóta próbált elfojtani. Végül a sárga szempár visszatalál a hím arcára, s ahelyett, hogy hátrébb húzódna, visszabújna, mint csiga a házába, még egy arasznyit közelebb húzódik. Érzi, hogy a leheletük szinte egybe olvad, érzi a hím testéből áradó meleget, és azt is, ahogy attól a saját vére is forrni kezd. Hívogatja az az élet, amit azóta él, amióta a kúriát maga mögött hagyta, amióta eldöntötte, hogy senki nem számít, mert ő sem számított. Mert csak használták, mert csak elhagyták, ő pedig sokáig beletörődve csak sodródott mindennel. A keserű szájízt viszont egyszer csak megédesítette az, amikor maga lett, amikor csak maga számított. Talán most egy kicsit megint számíthatna egyedül önmaga.
Ujjai kissé megszorítják a férfiét. Nem erővel, éppen csak annyira, hogy a mozdulat jelezze, hogy nem csak a véletlen tartja ott a kezét, hanem az újabb repedés az eddig szilárdnak hitt kőfalon, ami minden egyes szívdobbanással csak gyengül körülötte. Úgy érzi, mintha minden sejtje az utolsó falak leomlását követelné. Ajkai közel kerülnek, olyan közel, hogy ha mozdulna, az érintés már megtörténne. Nem húzódik el, de nem is lépi át az utolsó határt. A levegő szinte vibrál közöttük, a kísértésben.*
- Másik vadász?
*Hümment halkan, ahogy tekintete ismét elkalandozik az asztalra, ahol a kezek továbbra is összefonódva pihennek. Újra felzeng füleiben minden óvó szó, minden óvatosságra intés, az, hogy azért nem lehet valaki mellett most, mert újra elindult valami után, hogy a nő biztonságban legyen. Bevillan az arc, egy érzés, amitől a szíve hevesebb ütemet diktál, de megül a nyelvén az íz, amitől egy kicsit minden megkeseredik. Újból felizzik benne a maga iránt érzett megvetés, hogy gyenge, hogy jobb, ha nem irányít ő semmit. Viszont, ha gyenge, akkor egészen jó célnak tűnik az, ha olyanokkal veszi magát körbe, akik nála erősebbek. Lassan megingatja a fejét, tekintete pedig ismét a zöld szemekbe fúródik. Ajkain, minden gondterhelt gondolat súlya ellenére, mégis könnyed mosoly tűnik fel.*
- Csak egy préda, aki nem adja magát olyan könnyen.
*Szavai után nem húzódik el, ujjai továbbra is a férfi kezébe kapaszkodnak, talán kissé erősebben, mint kellene. A játékos mosoly mögött azonban ott lapul a vágy, hogy megtörjön minden óvatos távolságtartás. Sárga szemei újra a zöldbe kapaszkodnak, és ahogy a férfi arcát fürkészi, egyre nehezebbnek érzi, hogy megőrizze a hideg, kimért álarcot. Lassan előrébb hajol, az asztal fölött közelebb simulva, mintha szándékosan akarná kísérteni a hím türelmét. Ajkai olyan közel kerülnek, hogy a leheletük összeér, s minden pillanatban ott vibrál a lehetőség, hogy átlépjék az utolsó határt. Mégsem teszi. Csak figyel, vár, és hagyja, hogy a döntés a másik kezében maradjon. Egy apró, alig észrevehető mozdulattal ujja végig cirógat a férfi kézfején, mintha kérdezné, hogy mennyit bír még, mielőtt megadja magát.*
- Ha nem a gyönyörű Arthenior hozott ide, hát akkor mi?
*Az óvatos mosoly most kiszélesedik, megbújik benne a tettre kész vágy, a kihívás. Már maga sem játszik. Azt maga mögött hagyta valahol akkor, amikor megérezte ujjain a hím kezének melegét. Szavai után nem húzódik hátra, nem ereszti a férfi kezét. Ujjai alatt továbbra is bizsereg a meleg, és minden egyes szívverésnél úgy érzi, a falak, amiket maga köré húzott, apránként omlanak. Sárga szemeiben ott vibrál a kíváncsiság, a vágy és a várakozás, ahogy a férfi zöldjébe fúródik a tekintete. Egy pillanatra úgy érzi, szinte minden határon túl van, mégis mozdulatlan marad. Ajkai enyhén résnyire nyílnak, az ujjak finoman végigsimítanak a férfi kézfején, miközben úgy érzi, mintha a levegő csak egyre jobban sűrűsödne körülöttük. A fogadó minden zaja szinte teljesen eltompul, mintha egyre távolabb kezdene sodródni a valóságtól. Szabad keze így felkeresi a boros poharát, majd ajkaihoz emelve azt, kikortyolja az utolsókat belőle, hogy szabadabban hagyhassa, hogy az alkohol okozta tompultság és a férfi közelsége teljesen eltüntesse a falakat.*
//Borgőzös gondolatok//
*Ahogy az ujjak összefonódnak lekapja rá a tekintetét. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy elhúzza a kezét, de most mégsem teszi. Pedig ujjai alatt bizsereg, szinte ég egy másik kéz melege, egy másik bőr tapintása. Egy vágyott élet, amit a sors kegyetlenül elzárva tart előle. Talán valóban el kéne húznia a kezét, hátrébb húzódni teljes testével, visszabújni a fal mögé, ahonnan csak a repedéseken át szemlélődhetne. Megbújni a biztonságban, ahogy megígérte. De egy része nem akarja és ez az érzés egyszeriben ijesztő és a maga módján mégis izgalommal tölti el. Egy viszontlátás édesgette valamivel, amit nem kaphat meg teljes egészében, ami csak meglengeti előtte a mézbe mártott madzagot, de a végén íz nélkül marad, csak a vággyal. Most pedig az az élete akar uralomra törni, ahol nem számít semmi, csak saját maga. Az önző célok és vágyak. A falak, amiket maga köré húzott, mintha lassan repedeznének, résnyire engedve valamit, amit régóta próbált elfojtani. Végül a sárga szempár visszatalál a hím arcára, s ahelyett, hogy hátrébb húzódna, visszabújna, mint csiga a házába, még egy arasznyit közelebb húzódik. Érzi, hogy a leheletük szinte egybe olvad, érzi a hím testéből áradó meleget, és azt is, ahogy attól a saját vére is forrni kezd. Hívogatja az az élet, amit azóta él, amióta a kúriát maga mögött hagyta, amióta eldöntötte, hogy senki nem számít, mert ő sem számított. Mert csak használták, mert csak elhagyták, ő pedig sokáig beletörődve csak sodródott mindennel. A keserű szájízt viszont egyszer csak megédesítette az, amikor maga lett, amikor csak maga számított. Talán most egy kicsit megint számíthatna egyedül önmaga.
Ujjai kissé megszorítják a férfiét. Nem erővel, éppen csak annyira, hogy a mozdulat jelezze, hogy nem csak a véletlen tartja ott a kezét, hanem az újabb repedés az eddig szilárdnak hitt kőfalon, ami minden egyes szívdobbanással csak gyengül körülötte. Úgy érzi, mintha minden sejtje az utolsó falak leomlását követelné. Ajkai közel kerülnek, olyan közel, hogy ha mozdulna, az érintés már megtörténne. Nem húzódik el, de nem is lépi át az utolsó határt. A levegő szinte vibrál közöttük, a kísértésben.*
- Másik vadász?
*Hümment halkan, ahogy tekintete ismét elkalandozik az asztalra, ahol a kezek továbbra is összefonódva pihennek. Újra felzeng füleiben minden óvó szó, minden óvatosságra intés, az, hogy azért nem lehet valaki mellett most, mert újra elindult valami után, hogy a nő biztonságban legyen. Bevillan az arc, egy érzés, amitől a szíve hevesebb ütemet diktál, de megül a nyelvén az íz, amitől egy kicsit minden megkeseredik. Újból felizzik benne a maga iránt érzett megvetés, hogy gyenge, hogy jobb, ha nem irányít ő semmit. Viszont, ha gyenge, akkor egészen jó célnak tűnik az, ha olyanokkal veszi magát körbe, akik nála erősebbek. Lassan megingatja a fejét, tekintete pedig ismét a zöld szemekbe fúródik. Ajkain, minden gondterhelt gondolat súlya ellenére, mégis könnyed mosoly tűnik fel.*
- Csak egy préda, aki nem adja magát olyan könnyen.
*Szavai után nem húzódik el, ujjai továbbra is a férfi kezébe kapaszkodnak, talán kissé erősebben, mint kellene. A játékos mosoly mögött azonban ott lapul a vágy, hogy megtörjön minden óvatos távolságtartás. Sárga szemei újra a zöldbe kapaszkodnak, és ahogy a férfi arcát fürkészi, egyre nehezebbnek érzi, hogy megőrizze a hideg, kimért álarcot. Lassan előrébb hajol, az asztal fölött közelebb simulva, mintha szándékosan akarná kísérteni a hím türelmét. Ajkai olyan közel kerülnek, hogy a leheletük összeér, s minden pillanatban ott vibrál a lehetőség, hogy átlépjék az utolsó határt. Mégsem teszi. Csak figyel, vár, és hagyja, hogy a döntés a másik kezében maradjon. Egy apró, alig észrevehető mozdulattal ujja végig cirógat a férfi kézfején, mintha kérdezné, hogy mennyit bír még, mielőtt megadja magát.*
- Ha nem a gyönyörű Arthenior hozott ide, hát akkor mi?
*Az óvatos mosoly most kiszélesedik, megbújik benne a tettre kész vágy, a kihívás. Már maga sem játszik. Azt maga mögött hagyta valahol akkor, amikor megérezte ujjain a hím kezének melegét. Szavai után nem húzódik hátra, nem ereszti a férfi kezét. Ujjai alatt továbbra is bizsereg a meleg, és minden egyes szívverésnél úgy érzi, a falak, amiket maga köré húzott, apránként omlanak. Sárga szemeiben ott vibrál a kíváncsiság, a vágy és a várakozás, ahogy a férfi zöldjébe fúródik a tekintete. Egy pillanatra úgy érzi, szinte minden határon túl van, mégis mozdulatlan marad. Ajkai enyhén résnyire nyílnak, az ujjak finoman végigsimítanak a férfi kézfején, miközben úgy érzi, mintha a levegő csak egyre jobban sűrűsödne körülöttük. A fogadó minden zaja szinte teljesen eltompul, mintha egyre távolabb kezdene sodródni a valóságtól. Szabad keze így felkeresi a boros poharát, majd ajkaihoz emelve azt, kikortyolja az utolsókat belőle, hogy szabadabban hagyhassa, hogy az alkohol okozta tompultság és a férfi közelsége teljesen eltüntesse a falakat.*
6677. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-01 13:57:14
Üzenet elküldve: 2025-09-01 13:57:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A beteljesülés végével Drameiloten legalább annyira kapkodja a levegőt, mintha ő végezte volna a munka nagy részét, és nem csak az élvezkedő fél lett volna. Boráért nyúlna, de eszébe jut, hogy az bizony elfogyott. Fülében még mindig ott cseng Amaziana hangja, éppen ezért nem is szól, hogy rendelni szeretnének. Hagyja, hogy a nő kipihenje magát, nem húzódik el, szelíden öleli. *
- A birtokon ennél halkabbak kell majd, hogy legyünk. * Jegyzi meg vigyorogva, cseppet sem úgy néz ki, mint aki bánná ami történt. Pedig később bánni fogja, és átkozni magát, hiszen ha családjának jó hírnevét akarja visszaépíteni, azt nem pont az ilyen megmozdulásokkal fogja elérni. Persze ott van benne az is, hogy utolsó élő Sayquevesként azt csinál, amit akar. *
- Kérsz valamit inni? Enni? * Kérdezgeti szeretőjét gyengéd hangon, bár nem teljesen tudja, hogy mit kezdjen a hirtelen támadt helyzettel. Most, hogy mindketten megkapták, amit akartak, furcsa hangulat lesz rajta úrrá. Az erdőben könnyű volt, ott egyszerűen felöltöztek, felültek a lóra, és mentek tovább. Nem kellett beszélgetni, egymás szemébe nézni, egyszerűen megvolt a pillanat, és maguk mögött is hagyták. Itt a fürdőben más, nem kérheti meg a nőt, hogy hagyja magára gondolataival, nem dobhatja csak úgy el, mint egy koszos rongyot. Nem igazán tudja, hogy hova nézzen, mit csináljon a kezeivel, kissé sutának, ügyetlennek érzi magát. Élvezi a testiséget, de semmilyen érzelem nem köti őt fajtársához, és úgy tűnik, hogy erre ő maga is kezd ráérezni. Arra gondol, hogy talán hiba volt magával hozni, de arra is, hogy még máskor is használni akarja majd. Ezek olyan furcsa kettős érzetek, amikkel még napokig fog birkózni valószínűleg. *
* A beteljesülés végével Drameiloten legalább annyira kapkodja a levegőt, mintha ő végezte volna a munka nagy részét, és nem csak az élvezkedő fél lett volna. Boráért nyúlna, de eszébe jut, hogy az bizony elfogyott. Fülében még mindig ott cseng Amaziana hangja, éppen ezért nem is szól, hogy rendelni szeretnének. Hagyja, hogy a nő kipihenje magát, nem húzódik el, szelíden öleli. *
- A birtokon ennél halkabbak kell majd, hogy legyünk. * Jegyzi meg vigyorogva, cseppet sem úgy néz ki, mint aki bánná ami történt. Pedig később bánni fogja, és átkozni magát, hiszen ha családjának jó hírnevét akarja visszaépíteni, azt nem pont az ilyen megmozdulásokkal fogja elérni. Persze ott van benne az is, hogy utolsó élő Sayquevesként azt csinál, amit akar. *
- Kérsz valamit inni? Enni? * Kérdezgeti szeretőjét gyengéd hangon, bár nem teljesen tudja, hogy mit kezdjen a hirtelen támadt helyzettel. Most, hogy mindketten megkapták, amit akartak, furcsa hangulat lesz rajta úrrá. Az erdőben könnyű volt, ott egyszerűen felöltöztek, felültek a lóra, és mentek tovább. Nem kellett beszélgetni, egymás szemébe nézni, egyszerűen megvolt a pillanat, és maguk mögött is hagyták. Itt a fürdőben más, nem kérheti meg a nőt, hogy hagyja magára gondolataival, nem dobhatja csak úgy el, mint egy koszos rongyot. Nem igazán tudja, hogy hova nézzen, mit csináljon a kezeivel, kissé sutának, ügyetlennek érzi magát. Élvezi a testiséget, de semmilyen érzelem nem köti őt fajtársához, és úgy tűnik, hogy erre ő maga is kezd ráérezni. Arra gondol, hogy talán hiba volt magával hozni, de arra is, hogy még máskor is használni akarja majd. Ezek olyan furcsa kettős érzetek, amikkel még napokig fog birkózni valószínűleg. *
6676. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-01 11:23:17
Üzenet elküldve: 2025-09-01 11:23:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi - zárás//
*Norennar nem vág közbe. A fiú mondatai, bár hevességgel telítettek, tiszták, önazonosak. Hallgatja. Tekintete olykor a fiú arcán, olykor a korsó peremén időzik, ahová Pash pillantása rendre visszatér. Amikor az közelebb hajol, ő nem mozdul, csak a szempillái rebbennek meg, és az arckifejezése rezzen át egy árnyalatnyit, mintha egy mélyebb réteget keresne a szavak mögött.
A monológ végére ujjai eloldódnak a korsó széléről, és egy halk koppanással engedik vissza azt az asztalra. Rövid ideig még csöndben ül, hagyva, hogy a másik saját ritmusában zárja le a gondolatait. Csak aztán szólal meg, a hangja mély, kissé rekedtes, de higgadt.*
- Azt hiszem, félreértettél.
*A székében kissé előrébb dől, könyöke a térdére támaszkodik, válla ellazul, mintha ezzel is jelezné, nem ellenséges a szándék.*
- A férfi igenis védje meg azt, ami vagy aki fontos neki. Aki gyengébb, azt különösen. Ebben nincs vita köztünk. De nem hiszek abban, hogy a halál bármely formája dicső lenne. Sem az, ha harcban éri az embert, sem az, ha az ágyán. A halál... csak következmény. A döntésed, hogy hogyan élsz, az az, ami számít.
*A tekintete elréved a kocsma falán túlra, egy pillanatra mintha nem is az ivóban lenne. Talán emlék, talán józan számvetés. Aztán ismét visszafordul Pashthrához.*
- Én sem várom, hogy sokáig húzzam. Valószínűleg engem is fegyver fog megölni. De nem azért, mert keresem a "hősi" halált, hanem mert ilyen életet választottam. És még valami. Nem csak a hősök vagy a nemesek kiváltsága, hogy emlékezzenek rájuk miután elmentek. Az apák és nagyapáknak legalább annyira kiváltsága ez. Elvégre van aki tovább vigye az örökségük, a külső jegyeik, a nevük...
*Amikor a fiú a visszavonulás szándékát jelzi, Norennar bólint. A mozdulat nem sietős, nem lezáró, inkább elfogadó, talán még egy kevés elismerés is vegyül bele. Figyeli, ahogy Pash a gondolatait formálja, még nem áll fel, de már készül.*
- Egy élmény volt. Sokat tanultam ebből a mai napból. *A száját lassan derengő, fáradt mosoly húzza félre.* - Szóval legközelebb te fizeted majd az első kört.
*A mondat végén biccent, nem katonásan, nem túl szívélyesen, egyszerű, őszinte gesztus. Egy pillanatra még megáll a tekintete a fiú arcán, mielőtt elfordítaná.*
- További szép estét, Pashthra.
*A korsóban már alig van valami. Megemeli, figyeli, ahogy a maradék sör lassan körbefut az alján, aztán visszaengedi az asztalra. A hangja halkabb, már csak magának mormogja.*
- Minden férfi álma, mi? Eeyr tudja...
//Gyakszi-harci, aztán iszi - zárás//
*Norennar nem vág közbe. A fiú mondatai, bár hevességgel telítettek, tiszták, önazonosak. Hallgatja. Tekintete olykor a fiú arcán, olykor a korsó peremén időzik, ahová Pash pillantása rendre visszatér. Amikor az közelebb hajol, ő nem mozdul, csak a szempillái rebbennek meg, és az arckifejezése rezzen át egy árnyalatnyit, mintha egy mélyebb réteget keresne a szavak mögött.
A monológ végére ujjai eloldódnak a korsó széléről, és egy halk koppanással engedik vissza azt az asztalra. Rövid ideig még csöndben ül, hagyva, hogy a másik saját ritmusában zárja le a gondolatait. Csak aztán szólal meg, a hangja mély, kissé rekedtes, de higgadt.*
- Azt hiszem, félreértettél.
*A székében kissé előrébb dől, könyöke a térdére támaszkodik, válla ellazul, mintha ezzel is jelezné, nem ellenséges a szándék.*
- A férfi igenis védje meg azt, ami vagy aki fontos neki. Aki gyengébb, azt különösen. Ebben nincs vita köztünk. De nem hiszek abban, hogy a halál bármely formája dicső lenne. Sem az, ha harcban éri az embert, sem az, ha az ágyán. A halál... csak következmény. A döntésed, hogy hogyan élsz, az az, ami számít.
*A tekintete elréved a kocsma falán túlra, egy pillanatra mintha nem is az ivóban lenne. Talán emlék, talán józan számvetés. Aztán ismét visszafordul Pashthrához.*
- Én sem várom, hogy sokáig húzzam. Valószínűleg engem is fegyver fog megölni. De nem azért, mert keresem a "hősi" halált, hanem mert ilyen életet választottam. És még valami. Nem csak a hősök vagy a nemesek kiváltsága, hogy emlékezzenek rájuk miután elmentek. Az apák és nagyapáknak legalább annyira kiváltsága ez. Elvégre van aki tovább vigye az örökségük, a külső jegyeik, a nevük...
*Amikor a fiú a visszavonulás szándékát jelzi, Norennar bólint. A mozdulat nem sietős, nem lezáró, inkább elfogadó, talán még egy kevés elismerés is vegyül bele. Figyeli, ahogy Pash a gondolatait formálja, még nem áll fel, de már készül.*
- Egy élmény volt. Sokat tanultam ebből a mai napból. *A száját lassan derengő, fáradt mosoly húzza félre.* - Szóval legközelebb te fizeted majd az első kört.
*A mondat végén biccent, nem katonásan, nem túl szívélyesen, egyszerű, őszinte gesztus. Egy pillanatra még megáll a tekintete a fiú arcán, mielőtt elfordítaná.*
- További szép estét, Pashthra.
*A korsóban már alig van valami. Megemeli, figyeli, ahogy a maradék sör lassan körbefut az alján, aztán visszaengedi az asztalra. A hangja halkabb, már csak magának mormogja.*
- Minden férfi álma, mi? Eeyr tudja...
6675. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-01 01:06:57
Üzenet elküldve: 2025-09-01 01:06:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*A másik szuszogása, olyan a nőnek, mint olaj a tüzre. Hallani, hogy akarnak... Hogy kívánnak... Hogy boldoggá teszel... Nemcsak a nemes az egyetlen, aki közel jár a befejezéshez. Amaziana már akkor eldöntötte, hogy rákapcsolna a megkönnyebbülés hajszolására, amikor viszonzásra utasította a férfit, pusztán annak teljesítésén múlott az, hogy a nő tényleg eljut-e odáig, hogy már hajszolni akarja saját élvezetét. És bizony igen... Odajutnak. Fellángol hozzá a kedv. Ott vannak. Szája remeg az élvezettől, ahogyan az onnan kiáradó levegő is, ahogyan a férfi hozzá tapad a bőréhez. Forró várakozás tölti be az egész testét, ami nemsokára türelmetlenséggé és egyre hevesebb élvezetbe csap át... Annyi mindent érez egyszerre, olyan mélyen. Olyan elemi szinten*
- Dram! *A szavak valószínűleg a másik utasítása nélkül is elhagynánk a száját, de így talán hangosabbak, mint egyébként lettek volna. Ujjaival még szorosabban húzza magához a másik száját. Combjaival mintha heves vágtát próbálna folytatni. Az eddigi lusta, de mély mozdulatok helyett- amik még a felfedezéshez illettek- újra és újra egy bizonyos ponton akarja érezni a társát. Amikor ilyen közel jár... Sosem akarja, hogy ez a csúcs előtti állapot abbamaradjon. Sosem akarja abbahagyni. Az érzés szinte jobb, mint a megkönnyebbülés szokott lenni. Ilyenkor az egész teste érzékeny, a vágya kiteljesedik, élénken emlékszik mindvégig mennyire is vágyott erre. Hogy pontosan ezt akarta. Szüksége van a másikra* Annyira szükségem volt rád! *Saját ujjaival kettejük közé nyúl és kívülről is ingerelni kezdi saját magát. A racionalitást teljesen átveszi az ösztön, már semmi tervezett nincs sem tetteiben, sem szavaiban* Dram... *A szavai egy nyögésbe torkolódnak, mindeközben elveszi azt, ami neki kell* Olyan nedves voltam érted... Üres... Csak azt akartam, hogy betölts... már az erdőszéli tisztáson is! Mindenki előtt. Szükségem volt rád... ~Mindegy hogyan~ Megőr.. Megőrülök tőled...
*Annyi vágyakozás után, amit ma megtettek egymásért, nem akarják elengedni egymást. Mélyen kell a férfi. Vadul. Örökké... Csak így, ahogy most vannak. Amikor a másikra néz és ő érte nyög, kétségbeesettül akarja őt. Feje végül rábukik a férfi mellkasára, túl sok minden történik vele egyszerre* Dram! Dram! *Csak ennyit sikolt amikor már nem bírja tovább tartani magát, hiába is szeretné. Öröme végigjárja a testét. Szinte kiüti őt. És ki tudja kintről hányan is hallják... Arcára hatalmas, hihetetlen mosoly ül ki. Tiszta elégedettség. Most aztán jól... Megmutatta mit tud. Levezette minden maradék dühét is azzal a sok csókkal és nyommal és harccal egymásért és az örömért. Végül ismét suttogni kezd*
- Nyisd ki a szemedet! *Mikor a férfi újból ránéz, a nő lágy mosolya lesz az első, amit meglát. Majd egy kacsó, ami a hajába fészkelődik* Szia ismét! *Olyan ez most, mint egy vad álomból ébredni. Sajgással, foltokkal, csöpögve, de boldogan. Legalábbis a nő részéről. Ajkát hirtelen még egy sor kuncogás is elhagyja és egyenesen rázuhan a másik mellkasára, átölelve őt. Hogy azon kuncog mit műveltek, vagy hogy milyen jó volt, az kérdéses, de az biztos, hogy most egészen más mint az első alkalom után volt. Hiába jutottak el most nehezebben vagy kevésbé simán idáig... A komolyság, a komoly nézeteltérés után ez az alkalom, olyan volt, mint a visszatérés abba, hogy jól érzik magukat*
*A másik szuszogása, olyan a nőnek, mint olaj a tüzre. Hallani, hogy akarnak... Hogy kívánnak... Hogy boldoggá teszel... Nemcsak a nemes az egyetlen, aki közel jár a befejezéshez. Amaziana már akkor eldöntötte, hogy rákapcsolna a megkönnyebbülés hajszolására, amikor viszonzásra utasította a férfit, pusztán annak teljesítésén múlott az, hogy a nő tényleg eljut-e odáig, hogy már hajszolni akarja saját élvezetét. És bizony igen... Odajutnak. Fellángol hozzá a kedv. Ott vannak. Szája remeg az élvezettől, ahogyan az onnan kiáradó levegő is, ahogyan a férfi hozzá tapad a bőréhez. Forró várakozás tölti be az egész testét, ami nemsokára türelmetlenséggé és egyre hevesebb élvezetbe csap át... Annyi mindent érez egyszerre, olyan mélyen. Olyan elemi szinten*
- Dram! *A szavak valószínűleg a másik utasítása nélkül is elhagynánk a száját, de így talán hangosabbak, mint egyébként lettek volna. Ujjaival még szorosabban húzza magához a másik száját. Combjaival mintha heves vágtát próbálna folytatni. Az eddigi lusta, de mély mozdulatok helyett- amik még a felfedezéshez illettek- újra és újra egy bizonyos ponton akarja érezni a társát. Amikor ilyen közel jár... Sosem akarja, hogy ez a csúcs előtti állapot abbamaradjon. Sosem akarja abbahagyni. Az érzés szinte jobb, mint a megkönnyebbülés szokott lenni. Ilyenkor az egész teste érzékeny, a vágya kiteljesedik, élénken emlékszik mindvégig mennyire is vágyott erre. Hogy pontosan ezt akarta. Szüksége van a másikra* Annyira szükségem volt rád! *Saját ujjaival kettejük közé nyúl és kívülről is ingerelni kezdi saját magát. A racionalitást teljesen átveszi az ösztön, már semmi tervezett nincs sem tetteiben, sem szavaiban* Dram... *A szavai egy nyögésbe torkolódnak, mindeközben elveszi azt, ami neki kell* Olyan nedves voltam érted... Üres... Csak azt akartam, hogy betölts... már az erdőszéli tisztáson is! Mindenki előtt. Szükségem volt rád... ~Mindegy hogyan~ Megőr.. Megőrülök tőled...
*Annyi vágyakozás után, amit ma megtettek egymásért, nem akarják elengedni egymást. Mélyen kell a férfi. Vadul. Örökké... Csak így, ahogy most vannak. Amikor a másikra néz és ő érte nyög, kétségbeesettül akarja őt. Feje végül rábukik a férfi mellkasára, túl sok minden történik vele egyszerre* Dram! Dram! *Csak ennyit sikolt amikor már nem bírja tovább tartani magát, hiába is szeretné. Öröme végigjárja a testét. Szinte kiüti őt. És ki tudja kintről hányan is hallják... Arcára hatalmas, hihetetlen mosoly ül ki. Tiszta elégedettség. Most aztán jól... Megmutatta mit tud. Levezette minden maradék dühét is azzal a sok csókkal és nyommal és harccal egymásért és az örömért. Végül ismét suttogni kezd*
- Nyisd ki a szemedet! *Mikor a férfi újból ránéz, a nő lágy mosolya lesz az első, amit meglát. Majd egy kacsó, ami a hajába fészkelődik* Szia ismét! *Olyan ez most, mint egy vad álomból ébredni. Sajgással, foltokkal, csöpögve, de boldogan. Legalábbis a nő részéről. Ajkát hirtelen még egy sor kuncogás is elhagyja és egyenesen rázuhan a másik mellkasára, átölelve őt. Hogy azon kuncog mit műveltek, vagy hogy milyen jó volt, az kérdéses, de az biztos, hogy most egészen más mint az első alkalom után volt. Hiába jutottak el most nehezebben vagy kevésbé simán idáig... A komolyság, a komoly nézeteltérés után ez az alkalom, olyan volt, mint a visszatérés abba, hogy jól érzik magukat*
6674. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-01 00:02:56
Üzenet elküldve: 2025-09-01 00:02:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A felszólításra természetesen engedelmeskedik, és becsukja mindkét szemét. Teljes sötétségbe borul előtte a fürdőház, csupán a hangokat hallja, és a tapintásokat érzi. Élvezi, ahogy a kecses elf ujjak a bőrét tapogatják, de nem viszonozza, hiszen itt most éppen neki szereznek örömet. Továbbra is tarkója mögött összekulcsolt kézzel, mosollyal az arcán várakozik. Vannak pontok a testén, amiket amikor Amaziana megérint, akkor izmai összerándulnak, ez árulkodik arról, hogy a nemes bizony csiklandós. De nem úgy tűnik, mintha mindez zavarná. Férfiassága továbbra is egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizony nagyon is kedvére van az egész játék. Amikor érzik, hogy a nyakán kezd el folyni valami, akkor egy halk, és meglepett kiáltás szerű O hang hagyja el a torkát, de aztán megérzi a bor illatát, és megnyugszik. Nem várt kellemes folytatása a dolognak a nyelv, ami testét kezdi el bejárni. A szívásra és a harapásra érezhetően jobban reagál, szuszogása hangosabb, csípője megfeszül. Óriási lelki erő kell hozzá, hogy továbbra is mozdulatlanul tűrje, ahogy játszadoznak vele. És csak még szélesebbé válik az arcán a mosoly, amikor aktív félként vonja be őt a szolgáló a játékba. Engedelmesen kezd az előbb tapasztalt módon útjára indulni a testen. Eleinte még a bort keresi, de ez csak néhány pillanatig tart, hamarosan elmerül annál sokkal izgatóbb tájakon. Ezúttal nem csak a nyakra és a vállra koncentrál, hanem kiemelt figyelemmel tűnteti ki a gömbölyded részeket a testen, ügyelve rá, hogy a különösen érzékeny részeken óvatosan játszadozzon fogával, és ne szívjon túl nagyokat, ellenben amikor ismét szeretője nyakához téved, akkor bizony kíméletlenül hagyja rajta szájának lenyomatát. Ezúttal jobb keze visszatér a fenékre, sürgetően igyekszik feszes tempót diktálni, miközben balja a nő hátát simogatja. Továbbra sem nyitja ki a szemét, és így keresi meg az ajkakat egy újabb csók reményében. *
- Engedd ki a hangod. * Kéri a szolgálót, még ha valamennyire utasításnak is érződhet. Hallani akarja, ahogy fajtársa nyög, ha már látni nem láthatja az arcát. Drameiloten már egészen közel jár ahhoz, hogy felhúzott íjként engedje útjára a nyilat, és boldogan mocskolja össze a fürdővizet. Ha Amaziana kiengedi a hangját, akkor alighanem ez be fog következni. Persze, még mindig a nő irányít, és ha tovább akarja kínozni, akkor megállhat, a döntés továbbra is az ő kezében van. *
* A felszólításra természetesen engedelmeskedik, és becsukja mindkét szemét. Teljes sötétségbe borul előtte a fürdőház, csupán a hangokat hallja, és a tapintásokat érzi. Élvezi, ahogy a kecses elf ujjak a bőrét tapogatják, de nem viszonozza, hiszen itt most éppen neki szereznek örömet. Továbbra is tarkója mögött összekulcsolt kézzel, mosollyal az arcán várakozik. Vannak pontok a testén, amiket amikor Amaziana megérint, akkor izmai összerándulnak, ez árulkodik arról, hogy a nemes bizony csiklandós. De nem úgy tűnik, mintha mindez zavarná. Férfiassága továbbra is egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizony nagyon is kedvére van az egész játék. Amikor érzik, hogy a nyakán kezd el folyni valami, akkor egy halk, és meglepett kiáltás szerű O hang hagyja el a torkát, de aztán megérzi a bor illatát, és megnyugszik. Nem várt kellemes folytatása a dolognak a nyelv, ami testét kezdi el bejárni. A szívásra és a harapásra érezhetően jobban reagál, szuszogása hangosabb, csípője megfeszül. Óriási lelki erő kell hozzá, hogy továbbra is mozdulatlanul tűrje, ahogy játszadoznak vele. És csak még szélesebbé válik az arcán a mosoly, amikor aktív félként vonja be őt a szolgáló a játékba. Engedelmesen kezd az előbb tapasztalt módon útjára indulni a testen. Eleinte még a bort keresi, de ez csak néhány pillanatig tart, hamarosan elmerül annál sokkal izgatóbb tájakon. Ezúttal nem csak a nyakra és a vállra koncentrál, hanem kiemelt figyelemmel tűnteti ki a gömbölyded részeket a testen, ügyelve rá, hogy a különösen érzékeny részeken óvatosan játszadozzon fogával, és ne szívjon túl nagyokat, ellenben amikor ismét szeretője nyakához téved, akkor bizony kíméletlenül hagyja rajta szájának lenyomatát. Ezúttal jobb keze visszatér a fenékre, sürgetően igyekszik feszes tempót diktálni, miközben balja a nő hátát simogatja. Továbbra sem nyitja ki a szemét, és így keresi meg az ajkakat egy újabb csók reményében. *
- Engedd ki a hangod. * Kéri a szolgálót, még ha valamennyire utasításnak is érződhet. Hallani akarja, ahogy fajtársa nyög, ha már látni nem láthatja az arcát. Drameiloten már egészen közel jár ahhoz, hogy felhúzott íjként engedje útjára a nyilat, és boldogan mocskolja össze a fürdővizet. Ha Amaziana kiengedi a hangját, akkor alighanem ez be fog következni. Persze, még mindig a nő irányít, és ha tovább akarja kínozni, akkor megállhat, a döntés továbbra is az ő kezében van. *
6673. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-31 20:49:25
Üzenet elküldve: 2025-08-31 20:49:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Nagyot sóhajt a szavakra, úgy tűnik, hogy ez egy olyan dolog, amiben nem értenek egyet. A fiú sokáig gondolkodik azon, hogy érdemes-e tovább magyarázza, és a korsót forgatja kezében közben. Csak ez után néz ismét a mélységire, kezeit széttárva. *
- Az, hogy emlékezzenek valakire a halála után, csak a nemesek és hősök kiváltsága. Én nem vagyok nemes, és nem is leszek soha, a halálomat viszont adhatom úgy, hogy számítson valamit. * Lehalkítja a hangját, és közelebb hajol, a mélységi kérésének megfelelően. *
- Ha holnap arra ébredek, hogy felvonulnak a város ellen, és azzal, hogy néhányan hátra maradunk, elég ideig tarthatjuk fel őket, hogy a nők és gyerekek elmenekülhessenek a folyón... örömmel megteszem. Talán lesz rólam egy feljegyzés valahol, Arthenior csatájában elhunyt megjelöléssel. Talán nem, de akkor is azzal a tudattal halok meg, hogy az életem nem volt értéktelen, és hiábavaló. Százszor inkább halok megy egy ilyen ügy érdekében, mint hogy gyáván, a saját irhámat mentve éljek tovább. Az ilyen élet nem tisztességes. * Jelenti ki végül, és láthatóan ismét felkorbácsolja a saját indulatait. Gyorsan a korsóért nyúl, és nagy kortyokkal nyugtatná meg magát, ha lenne mivel. *
- De nem okollak téged a döntésed miatt, ne érts félre. Mindenkinek megvan a saját útja, amit jár. Ez az én utam, az én életem. Én így élem, mások máshogy. A lényeg, hogy az egész végén, amikor utoljára emeljük az égre a tekintetünket, akkor tiszta lelkiismerettel tegyük. Ha magunknak el tudunk számolni a tetteinkkel, az épp elég. * Vonja meg a vállát megnyugodva. Ezt már normális hangerőn mondja, ismét visszahúzódva a székben.
Az ajánlatát elfogadó szavakra már vidáman nevet fel. *
- Jól gondolod. Számíthatsz rám, ha tudok, segítek. Elvégre, mit sem ér a harctéri tapasztalat, ha nincsenek bajtársak, akiket ezzel segíteni lehet. Nekem is jól esett a harc, és az italok. Viszont azt hiszem, ha tovább folytatjuk, akkor holnap még annyira se leszek használható, mint jelen állapotomban. Úgyhogy ha nem haragszol meg, visszavonulok a panzióba. * Jegyzi meg, miközben arra gondol, hogy a bevásárolt italokkal igazából már másnap is rendben lehet, csak meg kell igyon egyet. Sokáig gondolkodik rajta, és végül úgy dönt, hogy ez a helyes megoldás. A panzióba visszaérve valószínűleg így fog tenni. Ha a mélységi nem tartóztatja, akkor feláll az asztaltól, és sajgó végtagokkal, izomláztól beállt izmokkal, és ezektől kicsit darabos mozgással elindul haza. *
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Nagyot sóhajt a szavakra, úgy tűnik, hogy ez egy olyan dolog, amiben nem értenek egyet. A fiú sokáig gondolkodik azon, hogy érdemes-e tovább magyarázza, és a korsót forgatja kezében közben. Csak ez után néz ismét a mélységire, kezeit széttárva. *
- Az, hogy emlékezzenek valakire a halála után, csak a nemesek és hősök kiváltsága. Én nem vagyok nemes, és nem is leszek soha, a halálomat viszont adhatom úgy, hogy számítson valamit. * Lehalkítja a hangját, és közelebb hajol, a mélységi kérésének megfelelően. *
- Ha holnap arra ébredek, hogy felvonulnak a város ellen, és azzal, hogy néhányan hátra maradunk, elég ideig tarthatjuk fel őket, hogy a nők és gyerekek elmenekülhessenek a folyón... örömmel megteszem. Talán lesz rólam egy feljegyzés valahol, Arthenior csatájában elhunyt megjelöléssel. Talán nem, de akkor is azzal a tudattal halok meg, hogy az életem nem volt értéktelen, és hiábavaló. Százszor inkább halok megy egy ilyen ügy érdekében, mint hogy gyáván, a saját irhámat mentve éljek tovább. Az ilyen élet nem tisztességes. * Jelenti ki végül, és láthatóan ismét felkorbácsolja a saját indulatait. Gyorsan a korsóért nyúl, és nagy kortyokkal nyugtatná meg magát, ha lenne mivel. *
- De nem okollak téged a döntésed miatt, ne érts félre. Mindenkinek megvan a saját útja, amit jár. Ez az én utam, az én életem. Én így élem, mások máshogy. A lényeg, hogy az egész végén, amikor utoljára emeljük az égre a tekintetünket, akkor tiszta lelkiismerettel tegyük. Ha magunknak el tudunk számolni a tetteinkkel, az épp elég. * Vonja meg a vállát megnyugodva. Ezt már normális hangerőn mondja, ismét visszahúzódva a székben.
Az ajánlatát elfogadó szavakra már vidáman nevet fel. *
- Jól gondolod. Számíthatsz rám, ha tudok, segítek. Elvégre, mit sem ér a harctéri tapasztalat, ha nincsenek bajtársak, akiket ezzel segíteni lehet. Nekem is jól esett a harc, és az italok. Viszont azt hiszem, ha tovább folytatjuk, akkor holnap még annyira se leszek használható, mint jelen állapotomban. Úgyhogy ha nem haragszol meg, visszavonulok a panzióba. * Jegyzi meg, miközben arra gondol, hogy a bevásárolt italokkal igazából már másnap is rendben lehet, csak meg kell igyon egyet. Sokáig gondolkodik rajta, és végül úgy dönt, hogy ez a helyes megoldás. A panzióba visszaérve valószínűleg így fog tenni. Ha a mélységi nem tartóztatja, akkor feláll az asztaltól, és sajgó végtagokkal, izomláztól beállt izmokkal, és ezektől kicsit darabos mozgással elindul haza. *
6672. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-31 19:49:48
Üzenet elküldve: 2025-08-31 19:49:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar könyökét az asztal szélére támasztja, és két ujjal finoman végigkopogtat a deszkán, miközben a másik beszél. Nem sietteti, nem vág közbe, de az arca egyre komorabb lesz. Amikor elhangzik a halálról alkotott eszménykép, elfordítja a fejét, mintha hirtelen megkívánná a terem másik sarkában égő fáklya látványát, vagy csak nem akarja, hogy túl korán leolvasható legyen a reakciója. Aztán visszafordul, és vállai enyhén megemelkednek egy keserű lélegzettel.*
- Nincs a halálban semmi hősies. *Szólal meg halkan, de határozottan.* - Meghalsz, jó eséllyel össze is szarod magad közben vagy még előtte. Aztán mi marad utánad? Jobb esetben egy gyászoló anya, vagy szerető, akik őrzik még az emléked, rosszabb esetben meg semmi. Egyszerűen csak eltűnsz. Mintha nem is lettél volna soha.
*A mondat végére halkul a hangja, de nem bizonytalanodik el. Nem keresi a szavakat, nem magyarázkodik. Csak hagyja, hogy elüljön a csend. Keze közben a faasztal peremére siklik, ujja begyével végigsimítja a repedéseket, mintha a szálkák között keresne valamit, amit már rég elvesztett.*
- Azt hiszem, szívesebben halnék meg valaki mellett, nyugalomban, mint valaki által a harcmezőn.
*Megkocogtatja az asztal szélét újra, most kissé tompábban. A tekintete ismét a pohárba merül, de aztán egy apró, oldalt elhúzódó félmosoly jelenik meg a szája szélén.*
- Bár valószínűleg így sem érném meg aggastyánkort, mert halálra unnám magam.
*Az ital időközben megérkezik. A két férfi szinte egyszerre nyúl a pálinkás pohárért, mozdulataikban ott a fáradtság és az este nyomasztó súlya. Koccintanak, üresen, sallangok nélkül, majd Norennar szó nélkül húzza le a szeszt. A torokmaró érzéstől kissé összehúzza a szemét, de gyorsan nyúl a söréért is, és egy rövid korty után hagyja lecsúszni az előző ital emlékét.
Ahogy a fiú ajánlata elhangzik, Norennar csendben figyeli, fejét enyhén oldalra döntve, mintha mérlegelne valamit. A végére határozottan biccent egyet. A tekintete nyugodt, árnyalatnyit talán még el is komorodik, de nem ridegen, inkább megértően.*
- Igazán nagylelkű ajánlat. Észben tartom, bár remélem, nem csak ebben az esetben áll az ajánlat, hogy keresselek fel.
*Rövid szünetet tart. A háta mögött valaki harsányan felnevet az egyik másik asztalnál, mire a mélységi egy pillanatra arra kapja a tekintetét, aztán vissza. Ujjai lazán az asztallapra simulnak.*
- Jól esett a mai gyakorlóharc, ez az ivás nem kevésbé. *Folytatja, miközben szája szélére visszakúszik a jól ismert fáradt, de őszinte félmosoly.* - És bár még nincs vége, amondó vagyok, hogy megejthetnénk még egyszer a jövőben, mielőtt még utolérne valamelyikünket a "minden férfi álma".
*Egy fél hangnyi hümmögés is kiszökik belőle, mintha maga sem tudná eldönteni, tréfának vagy keserű igazságnak szánta. Végül kissé előrehajol, tekintetét egyenesen a másikra emelve.*
- És igen. Számíthatsz rám. Bár adja Eeyr, hogy ne legyen szükség erre.
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar könyökét az asztal szélére támasztja, és két ujjal finoman végigkopogtat a deszkán, miközben a másik beszél. Nem sietteti, nem vág közbe, de az arca egyre komorabb lesz. Amikor elhangzik a halálról alkotott eszménykép, elfordítja a fejét, mintha hirtelen megkívánná a terem másik sarkában égő fáklya látványát, vagy csak nem akarja, hogy túl korán leolvasható legyen a reakciója. Aztán visszafordul, és vállai enyhén megemelkednek egy keserű lélegzettel.*
- Nincs a halálban semmi hősies. *Szólal meg halkan, de határozottan.* - Meghalsz, jó eséllyel össze is szarod magad közben vagy még előtte. Aztán mi marad utánad? Jobb esetben egy gyászoló anya, vagy szerető, akik őrzik még az emléked, rosszabb esetben meg semmi. Egyszerűen csak eltűnsz. Mintha nem is lettél volna soha.
*A mondat végére halkul a hangja, de nem bizonytalanodik el. Nem keresi a szavakat, nem magyarázkodik. Csak hagyja, hogy elüljön a csend. Keze közben a faasztal peremére siklik, ujja begyével végigsimítja a repedéseket, mintha a szálkák között keresne valamit, amit már rég elvesztett.*
- Azt hiszem, szívesebben halnék meg valaki mellett, nyugalomban, mint valaki által a harcmezőn.
*Megkocogtatja az asztal szélét újra, most kissé tompábban. A tekintete ismét a pohárba merül, de aztán egy apró, oldalt elhúzódó félmosoly jelenik meg a szája szélén.*
- Bár valószínűleg így sem érném meg aggastyánkort, mert halálra unnám magam.
*Az ital időközben megérkezik. A két férfi szinte egyszerre nyúl a pálinkás pohárért, mozdulataikban ott a fáradtság és az este nyomasztó súlya. Koccintanak, üresen, sallangok nélkül, majd Norennar szó nélkül húzza le a szeszt. A torokmaró érzéstől kissé összehúzza a szemét, de gyorsan nyúl a söréért is, és egy rövid korty után hagyja lecsúszni az előző ital emlékét.
Ahogy a fiú ajánlata elhangzik, Norennar csendben figyeli, fejét enyhén oldalra döntve, mintha mérlegelne valamit. A végére határozottan biccent egyet. A tekintete nyugodt, árnyalatnyit talán még el is komorodik, de nem ridegen, inkább megértően.*
- Igazán nagylelkű ajánlat. Észben tartom, bár remélem, nem csak ebben az esetben áll az ajánlat, hogy keresselek fel.
*Rövid szünetet tart. A háta mögött valaki harsányan felnevet az egyik másik asztalnál, mire a mélységi egy pillanatra arra kapja a tekintetét, aztán vissza. Ujjai lazán az asztallapra simulnak.*
- Jól esett a mai gyakorlóharc, ez az ivás nem kevésbé. *Folytatja, miközben szája szélére visszakúszik a jól ismert fáradt, de őszinte félmosoly.* - És bár még nincs vége, amondó vagyok, hogy megejthetnénk még egyszer a jövőben, mielőtt még utolérne valamelyikünket a "minden férfi álma".
*Egy fél hangnyi hümmögés is kiszökik belőle, mintha maga sem tudná eldönteni, tréfának vagy keserű igazságnak szánta. Végül kissé előrehajol, tekintetét egyenesen a másikra emelve.*
- És igen. Számíthatsz rám. Bár adja Eeyr, hogy ne legyen szükség erre.
6671. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-31 19:16:26
Üzenet elküldve: 2025-08-31 19:16:26
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A polgárnegyed fantomja//
*A fogadó tanácstalan csendjében Valuryen jelenik meg, aki látszólag megkönnyebbül az őrök jelenlétére. Valuryen nem is rest rögvest beavatni őket a részletekbe, ámbár az őrök számára semmi sem válik világosabbá, ezt arcukon megjelenő értetlenség is jól prezentálja. Mindenesetre nem szakítják félbe az állítólagos gyógyítót, kérdéseiket annak mondanivalójának végére tartogatják.*
- Rendben.
*Szólal meg az egyik férfi mután megbizonyosodtak arról, hogy Valuryen befejezte elmesélését. Időközben Skyy is csatlakozik hozzájuk, akit csupán egy biccentéssel üdvözölnek, de mivel nem tudják mi köze lenne az eseményekhez, ezért több figyelmet nem szentelnek neki.*
- Norgen, aki egy szőkehajú nő, megtámadott egy vendéget.
*Összegzi a hallottakat és megerősítésben reménykedik, hogy jól értettek mindent.*
- Ismerős a nőszemély leírása, mintha lett volna már bejelentés rá.
*Teszi hozzá a csendesebbik őr, aki inkább csak erősítésnek van jelen. Idő közben a Pegazus nyugalma is valamelyest kezd visszatérni a normális ütemébe, ugyan a nyugtalanság nem párolgott el teljesen, a jelenlévők viszont halkan folytatják a korábban megkezdett csevegést.*
- Valaki látta, hogy mi történt pontosan? Illetve azt, hogy a támadó merre ment?
*A fogadó tanácstalan csendjében Valuryen jelenik meg, aki látszólag megkönnyebbül az őrök jelenlétére. Valuryen nem is rest rögvest beavatni őket a részletekbe, ámbár az őrök számára semmi sem válik világosabbá, ezt arcukon megjelenő értetlenség is jól prezentálja. Mindenesetre nem szakítják félbe az állítólagos gyógyítót, kérdéseiket annak mondanivalójának végére tartogatják.*
- Rendben.
*Szólal meg az egyik férfi mután megbizonyosodtak arról, hogy Valuryen befejezte elmesélését. Időközben Skyy is csatlakozik hozzájuk, akit csupán egy biccentéssel üdvözölnek, de mivel nem tudják mi köze lenne az eseményekhez, ezért több figyelmet nem szentelnek neki.*
- Norgen, aki egy szőkehajú nő, megtámadott egy vendéget.
*Összegzi a hallottakat és megerősítésben reménykedik, hogy jól értettek mindent.*
- Ismerős a nőszemély leírása, mintha lett volna már bejelentés rá.
*Teszi hozzá a csendesebbik őr, aki inkább csak erősítésnek van jelen. Idő közben a Pegazus nyugalma is valamelyest kezd visszatérni a normális ütemébe, ugyan a nyugtalanság nem párolgott el teljesen, a jelenlévők viszont halkan folytatják a korábban megkezdett csevegést.*
- Valaki látta, hogy mi történt pontosan? Illetve azt, hogy a támadó merre ment?
6670. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-31 18:53:24
Üzenet elküldve: 2025-08-31 18:53:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Teljesüljön hát a férfi kívánsága! Hamarosan halk suttogás töri meg kettejük sóhajait*
- Csukd be a szemedet! *A nő csak ennyit kér. Nem árulja el terveit. Nemsokára a nemes füleit valamiféle zörgés csaphatja meg, miközben szeretője lelassulva mocorog ölében. Egyik keze fel-le jár az előtte kitárulkozott testen. Lassan, kiélvezve érinti meg mindig más helyen a társát. Nem halad lentről felfelé vagy balról jobbra, kiszámíthatatlan hová keverednek kezei legközelebb. Érződik érintésén, hogy imádja, hogy végre van ideje minden izom és domborulat érzését megismerni. Hiszen ő maga sem a legtürelmesebb már. Akarja a másikat. Kívánja. Minél közelebb és jobban. Aztán valami csorogni kezd lefelé Dram nyakán. Furcsa szenzáció lehet ez. Lassú cseppek, különböző utakat járnak be meztelen mellkasán. Az alkohol enyhén szúrós szaga árulhatja el a folyadék milétét. Ám ezen nem sok ideje lesz Dramnek gondolkodni, mert nemsokára szolgálója nyelvével nyalja végig a folyadékot. Hosszú, hosszú utat bejárva. A nyelv mozgása idővel csókokka, szívássá, harapássá változik. Néha lágyabb, néha éhesebb, de szinte az egész feje belefúródik a férfibe. Vad akarattal. Teste folyamatosan mozog a másik ölében. Aztán... majd újból csörgés következik. A nő saját testére önti ezúttal a maradék italt. Átkarolja az elf fejét és szorosan magához húzza, annak arca érezheti a kissé ragadós nedvességet*
- Ne nyisd ki a szemedet! Keresd meg hol lehet a borod. Szerintem tetszeni fog így szolgálva. *Az, hogy vajon a férfi tényleg elégedett lesz-e társasága kreativitásával, az előre meg nem mondható, de a fürdőház minden lehetőségét kihasználja éppen Amaz, ami csak eszébe jut. Illetve valami mást is... Nehogy unatkozzon Drameiloten, egyszer csak szándékosan rászorít virágjával a másik keménységére, csak egy rövidke pillanatra, mintha hívogatná, hogy jöjjön és falja fel. Hiszen már igazán akarja azt. Légzése is szaporább, mint az már illendőnek mondható. Nem mintha eddig lett volna közöttük bármi illetlen. Valószínűleg amint újból jobban hozzáérnek, az a férfinak is nagyon meg lesz hálálva, feltehetőleg tempóban*
*Teljesüljön hát a férfi kívánsága! Hamarosan halk suttogás töri meg kettejük sóhajait*
- Csukd be a szemedet! *A nő csak ennyit kér. Nem árulja el terveit. Nemsokára a nemes füleit valamiféle zörgés csaphatja meg, miközben szeretője lelassulva mocorog ölében. Egyik keze fel-le jár az előtte kitárulkozott testen. Lassan, kiélvezve érinti meg mindig más helyen a társát. Nem halad lentről felfelé vagy balról jobbra, kiszámíthatatlan hová keverednek kezei legközelebb. Érződik érintésén, hogy imádja, hogy végre van ideje minden izom és domborulat érzését megismerni. Hiszen ő maga sem a legtürelmesebb már. Akarja a másikat. Kívánja. Minél közelebb és jobban. Aztán valami csorogni kezd lefelé Dram nyakán. Furcsa szenzáció lehet ez. Lassú cseppek, különböző utakat járnak be meztelen mellkasán. Az alkohol enyhén szúrós szaga árulhatja el a folyadék milétét. Ám ezen nem sok ideje lesz Dramnek gondolkodni, mert nemsokára szolgálója nyelvével nyalja végig a folyadékot. Hosszú, hosszú utat bejárva. A nyelv mozgása idővel csókokka, szívássá, harapássá változik. Néha lágyabb, néha éhesebb, de szinte az egész feje belefúródik a férfibe. Vad akarattal. Teste folyamatosan mozog a másik ölében. Aztán... majd újból csörgés következik. A nő saját testére önti ezúttal a maradék italt. Átkarolja az elf fejét és szorosan magához húzza, annak arca érezheti a kissé ragadós nedvességet*
- Ne nyisd ki a szemedet! Keresd meg hol lehet a borod. Szerintem tetszeni fog így szolgálva. *Az, hogy vajon a férfi tényleg elégedett lesz-e társasága kreativitásával, az előre meg nem mondható, de a fürdőház minden lehetőségét kihasználja éppen Amaz, ami csak eszébe jut. Illetve valami mást is... Nehogy unatkozzon Drameiloten, egyszer csak szándékosan rászorít virágjával a másik keménységére, csak egy rövidke pillanatra, mintha hívogatná, hogy jöjjön és falja fel. Hiszen már igazán akarja azt. Légzése is szaporább, mint az már illendőnek mondható. Nem mintha eddig lett volna közöttük bármi illetlen. Valószínűleg amint újból jobban hozzáérnek, az a férfinak is nagyon meg lesz hálálva, feltehetőleg tempóban*
6669. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-31 15:23:50
Üzenet elküldve: 2025-08-31 15:23:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
*Tényleg nyomorúságosak voltak az évei rabszolgaként, de mivel ebbe született, olyan hátránnyal indult, mint mások kevesen; nem tudta, hogy létezik élet ezen kívül is. Számára ez volt a világ rendje, az egyetlen egyetemes igazság, és soha meg nem kérdőjelezte ezt. Egészen mindaddig, amíg mások nem kezdtek el a lázadásról beszélni, arról, hogy elég az elnyomásból. Másoktól tudta meg, milyen az élet szabadon, meg, hogy egyáltalán hogyan kell szabadon élni.
Természetesen segít a kolbászokkal, az étkezés végeztével pedig jóízűt sóhajt. Nem volt már tele a hasa ki tudja, mióta. Hirtelen nehéznek is érzi testét ilyen sok kaja után, el is álmosodik tőle. Az ördögvigyor említésére viszont felkapja a fejét.*
- Kint hagytad? *Hirtelen nem érti, mire gondol. Kint nő? Eldobta? Elrejtette?* - Jaaa, Pajtásnál!
*Homlokára csapna legszíveseben, ahogy leesik neki a tantusz.*
- Kik azok a Thargok?
*Kérdezi őszinte érdeklődéssel, mert már Morwon pászor említette őket.
Az Artheniort ért balsorscsapássorozatot hüledezve hallgatja. Ilyen az élet Pirtianesen kívül? Szörnyek, élőholtak, szörnyek, élőholtak és újra? Az istenekről ő is tud, hiszen Pirtianesben is hirtelen minden fenekestül felfordult akkoriban, de ilyen mélyen nem hallott a történetről. Hegyekkel dobálózta, mint Morwon ősei! Hihetetlen!*
- A tütülést én is hallottam, éppen a hegyekben jártam. Nagy kürt lehet, ha te itt, én meg ott hallottam! Lehet akkora, mint egy vár!
*Tényleg nyomorúságosak voltak az évei rabszolgaként, de mivel ebbe született, olyan hátránnyal indult, mint mások kevesen; nem tudta, hogy létezik élet ezen kívül is. Számára ez volt a világ rendje, az egyetlen egyetemes igazság, és soha meg nem kérdőjelezte ezt. Egészen mindaddig, amíg mások nem kezdtek el a lázadásról beszélni, arról, hogy elég az elnyomásból. Másoktól tudta meg, milyen az élet szabadon, meg, hogy egyáltalán hogyan kell szabadon élni.
Természetesen segít a kolbászokkal, az étkezés végeztével pedig jóízűt sóhajt. Nem volt már tele a hasa ki tudja, mióta. Hirtelen nehéznek is érzi testét ilyen sok kaja után, el is álmosodik tőle. Az ördögvigyor említésére viszont felkapja a fejét.*
- Kint hagytad? *Hirtelen nem érti, mire gondol. Kint nő? Eldobta? Elrejtette?* - Jaaa, Pajtásnál!
*Homlokára csapna legszíveseben, ahogy leesik neki a tantusz.*
- Kik azok a Thargok?
*Kérdezi őszinte érdeklődéssel, mert már Morwon pászor említette őket.
Az Artheniort ért balsorscsapássorozatot hüledezve hallgatja. Ilyen az élet Pirtianesen kívül? Szörnyek, élőholtak, szörnyek, élőholtak és újra? Az istenekről ő is tud, hiszen Pirtianesben is hirtelen minden fenekestül felfordult akkoriban, de ilyen mélyen nem hallott a történetről. Hegyekkel dobálózta, mint Morwon ősei! Hihetetlen!*
- A tütülést én is hallottam, éppen a hegyekben jártam. Nagy kürt lehet, ha te itt, én meg ott hallottam! Lehet akkora, mint egy vár!
6668. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-31 12:28:01
Üzenet elküldve: 2025-08-31 12:28:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Az elhangzó szavakon elgondolkodik. Első hallásra értelmesnek hangzik amit a férfi mond, de naivnak is. Átrágja magában a felvetést, majd megvonja a vállát. *
- Ezen logika mentén pöttyös hasú gwuff fejű griff is létezik, hiszen attól, hogy még nem láttunk ilyet, nem jelenti azt, hogy nem is létezik. * Jelenti ki egy mély sóhaj keretében. * Én inkább élek a gyanúval, hogy nincs ilyen személy, és akkor ha mégis meglepetés érne, legalább kellemes, és nem csalódás.
* Nehéz szavak ezek egy nehéz nap után, és az ital még mindig sehol, hogy legalább az könnyítse a társalgás súlyát. A fiatal harcos maga sem tudja, hogy mitől eredt meg így a nyelve, és mi jogosítja fel rá, hogy jóval több nyarat megélt társát oktassa. Mégis, valamiért védeni akarja az igazát. *
- Szerintem az életnek pont az adja a szépségét, pont attól lesz értékes, hogy egyszer mindenki meghal. Sajnálom az elfeket, hogy nekik a hosszú élet jutott, az unalmas, elnyújtott dekádok, hogy minden pillanat kevésbé értékes, mert tudják, lesz belőle még sok. A harc is ezért izgalmas, és másokat védeni is ezért annyira nemes dolog. Egy rossz lépés, egy apró hiba, és az egésznek vége. Ha választhatnék, én így akarnék meghalni. Másokat védve, egy hősies csatában. Ez minden férfi álma, nem? * Teszi fel a kérdést, és most először tényleg érdeklődve tekint a mélységire, próbálja megérteni a gondolkodását, és azt, hogy hogyan áll a témához. *
- Nem tudom, hogy mennyire vagyok neki fontos. Ő fontos nekem, és számomra ez éppen elég. * Vonja meg a vállát, és próbál menekülni a témából, nem akar tovább erről beszélni. Még szerencse, hogy megérkeztek az italok, és azok menekvést adhatnak. Boldog szomorúsággal emeli fel ő is a poharát. *
- A nőkre! * Visszhangozza a köszöntőt, mielőtt leküldené a torkán az erős szeszt. *
- Figyelj, Norennar, azt hiszem kedvellek annyira, hogy felajánljam. Bár általában nem dolgozom ingyen, ha valaha védelemre szorul a kedvesed, számíthattok rám. Ha ketten vagyunk, lehet, hogy nem kell az életed adnod érte. * Kanyarodik vissza mégis a témához, amit annyira maga mögött akart hagyni. *
- Ha így adódna, nyugodtan keress meg, és számíthatsz rám. Jelenleg a Sub Rosa panzióban vagyok elszállásolva, a polgárnegyedben. Már ha én is megkereshetlek persze, ha Merlana kerülne bajba.
* Lehet az italt okolni, de talán józanul is felajánlaná a szolgálatait. A harc és a beszélgetés alatt egészen megkedvelte a mélységit, és hatottak rá a halálról szóló szavak is. Ha másért nem, hát Merlana kedvéért Pash talán még életben is maradhat egy kicsit, nem kell úgy fejvesztve rohanjon a halálba. *
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* Az elhangzó szavakon elgondolkodik. Első hallásra értelmesnek hangzik amit a férfi mond, de naivnak is. Átrágja magában a felvetést, majd megvonja a vállát. *
- Ezen logika mentén pöttyös hasú gwuff fejű griff is létezik, hiszen attól, hogy még nem láttunk ilyet, nem jelenti azt, hogy nem is létezik. * Jelenti ki egy mély sóhaj keretében. * Én inkább élek a gyanúval, hogy nincs ilyen személy, és akkor ha mégis meglepetés érne, legalább kellemes, és nem csalódás.
* Nehéz szavak ezek egy nehéz nap után, és az ital még mindig sehol, hogy legalább az könnyítse a társalgás súlyát. A fiatal harcos maga sem tudja, hogy mitől eredt meg így a nyelve, és mi jogosítja fel rá, hogy jóval több nyarat megélt társát oktassa. Mégis, valamiért védeni akarja az igazát. *
- Szerintem az életnek pont az adja a szépségét, pont attól lesz értékes, hogy egyszer mindenki meghal. Sajnálom az elfeket, hogy nekik a hosszú élet jutott, az unalmas, elnyújtott dekádok, hogy minden pillanat kevésbé értékes, mert tudják, lesz belőle még sok. A harc is ezért izgalmas, és másokat védeni is ezért annyira nemes dolog. Egy rossz lépés, egy apró hiba, és az egésznek vége. Ha választhatnék, én így akarnék meghalni. Másokat védve, egy hősies csatában. Ez minden férfi álma, nem? * Teszi fel a kérdést, és most először tényleg érdeklődve tekint a mélységire, próbálja megérteni a gondolkodását, és azt, hogy hogyan áll a témához. *
- Nem tudom, hogy mennyire vagyok neki fontos. Ő fontos nekem, és számomra ez éppen elég. * Vonja meg a vállát, és próbál menekülni a témából, nem akar tovább erről beszélni. Még szerencse, hogy megérkeztek az italok, és azok menekvést adhatnak. Boldog szomorúsággal emeli fel ő is a poharát. *
- A nőkre! * Visszhangozza a köszöntőt, mielőtt leküldené a torkán az erős szeszt. *
- Figyelj, Norennar, azt hiszem kedvellek annyira, hogy felajánljam. Bár általában nem dolgozom ingyen, ha valaha védelemre szorul a kedvesed, számíthattok rám. Ha ketten vagyunk, lehet, hogy nem kell az életed adnod érte. * Kanyarodik vissza mégis a témához, amit annyira maga mögött akart hagyni. *
- Ha így adódna, nyugodtan keress meg, és számíthatsz rám. Jelenleg a Sub Rosa panzióban vagyok elszállásolva, a polgárnegyedben. Már ha én is megkereshetlek persze, ha Merlana kerülne bajba.
* Lehet az italt okolni, de talán józanul is felajánlaná a szolgálatait. A harc és a beszélgetés alatt egészen megkedvelte a mélységit, és hatottak rá a halálról szóló szavak is. Ha másért nem, hát Merlana kedvéért Pash talán még életben is maradhat egy kicsit, nem kell úgy fejvesztve rohanjon a halálba. *
6667. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-31 11:59:43
Üzenet elküldve: 2025-08-31 11:59:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Élvezi, ahogy testére tévednek az ujjak, ahogy a bőrt tapogatják, kellemes bizsergést hagyva maguk mögött. A markolás okozta fájdalom valahol egyszerre kellemetlen, és kellemes. A szavak még jobban felkorbácsolják, van valami őrülten izgató abban, amit a szolgáló ígér. Elképzeli, ahogy játszadozik vele, olyan dolgokat művel, amit senki másnak nem engedne. Igen, ezektől csak még jobb döntésnek érzi, hogy maga mellé vette Amazianát. Amikor fajtársa végre úgy ül le, ahogy már órák óta várja, hogy ráüljenek, egy halk sóhaj hagyja el ajkait, továbbra is mohón csókolva a másik testét. A kérdés elgondolkodtatja. Még sosem kérdeztek tőle ilyet, a nemes Sayqueves saját szexualitását még csak felszínesen kapargatta, eddig azt se tudta, hogy a kikötözés és kiszolgáltatottság gondolata ennyire feltüzeli. Hiszen amit most csinálnak, az is épp elég jó, és tökéletes. *
- Nem tudom. * Mondja ki végül, mert nem tud magától semmi olyanra gondolni, amit most hirtelen kipróbálna, főleg azért, mert nem is ismer ilyesmit. Persze olvasott pár igazán illetlen, pajkos könyvet, de azokból sem tud most fantáziát meríteni. Inkább leveszi a kezét a szolgálóról, és a tarkója mögött összekulcsolja ujjait. *
- Lepj meg valamivel. Mutass valami újat. Nézzük, meg, hogy mennyire tetszik. * A hangja nem utasító, sokkal inkább kérő, ha már megkapta a lehetőséget, akkor szeretne élni vele. *
- Hiszen tele vagy ötletekkel, érdekelne, hogy mit tudsz kigondolni itt a fürdőházban. * Teszi hozzá, kíváncsiságtól csillogó szemekkel. Nem próbálja megcsókolni Amazianát, hiszen most nem az ő szerepe a fontos. Hagyja, hogy a fedetlen keblek tulajdonosa teljes mértékben átvegye az irányító szerepet, behódol neki, egyelőre nincs rá oka, hogy ezt a szerepcserét kifogásolja. *
* Élvezi, ahogy testére tévednek az ujjak, ahogy a bőrt tapogatják, kellemes bizsergést hagyva maguk mögött. A markolás okozta fájdalom valahol egyszerre kellemetlen, és kellemes. A szavak még jobban felkorbácsolják, van valami őrülten izgató abban, amit a szolgáló ígér. Elképzeli, ahogy játszadozik vele, olyan dolgokat művel, amit senki másnak nem engedne. Igen, ezektől csak még jobb döntésnek érzi, hogy maga mellé vette Amazianát. Amikor fajtársa végre úgy ül le, ahogy már órák óta várja, hogy ráüljenek, egy halk sóhaj hagyja el ajkait, továbbra is mohón csókolva a másik testét. A kérdés elgondolkodtatja. Még sosem kérdeztek tőle ilyet, a nemes Sayqueves saját szexualitását még csak felszínesen kapargatta, eddig azt se tudta, hogy a kikötözés és kiszolgáltatottság gondolata ennyire feltüzeli. Hiszen amit most csinálnak, az is épp elég jó, és tökéletes. *
- Nem tudom. * Mondja ki végül, mert nem tud magától semmi olyanra gondolni, amit most hirtelen kipróbálna, főleg azért, mert nem is ismer ilyesmit. Persze olvasott pár igazán illetlen, pajkos könyvet, de azokból sem tud most fantáziát meríteni. Inkább leveszi a kezét a szolgálóról, és a tarkója mögött összekulcsolja ujjait. *
- Lepj meg valamivel. Mutass valami újat. Nézzük, meg, hogy mennyire tetszik. * A hangja nem utasító, sokkal inkább kérő, ha már megkapta a lehetőséget, akkor szeretne élni vele. *
- Hiszen tele vagy ötletekkel, érdekelne, hogy mit tudsz kigondolni itt a fürdőházban. * Teszi hozzá, kíváncsiságtól csillogó szemekkel. Nem próbálja megcsókolni Amazianát, hiszen most nem az ő szerepe a fontos. Hagyja, hogy a fedetlen keblek tulajdonosa teljes mértékben átvegye az irányító szerepet, behódol neki, egyelőre nincs rá oka, hogy ezt a szerepcserét kifogásolja. *
6666. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-31 02:02:41
Üzenet elküldve: 2025-08-31 02:02:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar egy darabig csak figyeli a fiút, ahogy az nevet. Nem szakítja félbe, még csak a szemöldöke se mozdul. Mintha mérlegelne valamit, vagy egyszerűen csak türelmesen kivárná, amíg elhangzik minden, aminek ki kell szakadnia. A mondatok között apró rezdülések futnak végig az arcán, egy alig észrevehető félmosoly, majd egy hosszú, tompa pillantás az asztal deszkái felé. Nem szól bele a derűs kétségbeesésbe, inkább kivárja a végét.
A kérdésre, amely a korrumpálhatatlan embereket firtatja, előbb csak ismét megvonja a vállát, ezúttal lassabban, mint korábban. A bal válla alig mozdul, inkább csak a kulcscsont emelkedik egy árnyalatnyit.*
- Nem, de az, hogy én nem ismerek ilyen embert, még nem zárja ki, hogy nincs is. *Feleli nyugodtan.* - A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka.
*A hangja közömbös, a tekintete viszont feszesebb lesz, mintha egy távoli emléken járna az esze. Talán valakin, akiben bízott. Talán valakin, akiben már nem.
A halálról szóló érvelést hosszabban hallgatja. Ezúttal sem vág közbe, de időnként enyhén oldalra fordítja a fejét, mintha jobban érteni akarná a hangsúlyt, a mögöttes szándékot. A mondatok végén lehunyja a szemét egy pillanatra, aztán hosszan, orron át kifújja a levegőt.*
- Vékony a határ a bátorság és az ostobaság közt. *Mondja csendesen.* - Én félek a haláltól. Ez azonban nem érzem, hogy valaha is gátolt volna a dolgomban. Mindössze megfontoltabb lettem.
*Beszéd közben megvakarja a tarkóját, ujjaival lassan végigsimítva a nyak hátsó részén. A mozdulatban van valami öntudatlan, szinte fáradt. Ahogy újra a másikra néz, a szeme már puhább, kevésbé feszült.*
- Mellesleg, szép dolog, hogy az életed árán is megvédenéd a kedvesed. Azt hiszem, én sem tennék másképpen, ha erre kerülne a sor… Viszont ne dobd oda csak úgy az életed az első adandó alkalommal. Ha te is fontos vagy neki, a szíve szakad majd meg, ha megtudja, hogyan végezted.
*Ahogy kimondja, mintha ő maga is csak most fogná fel a mondat súlyát. Tekintete a korsóra vándorol, aztán a pálinkás poharakra, amik közben megérkeztek. A felszolgáló egy biccentéssel jelzi, hogy letette őket, és már megy is tovább.
Norennar csendben sóhajt, fáradtan, szinte észrevétlenül. A fintor, ami az arcára ül, nem csak az italnak szól. Vagyis pontosabban nem csak ennek, ott van benne a következő néhány, illetve az este egész súlya. A megkésve kibomló gondolatok, a kimondott nevek és a kimondatlan veszteségek.
Nyúl a pohárért, megforgatja az ujjai között, majd szokásos, száraz hangján ennyit mond:*
- A nőkre.
*Ezután lehúzza a pálinkát. Az ital égeti a torkát, de nem mutatja ki. Csak lerakja a poharat, és néhány másodpercig a deszkák mintázatát nézi maga előtt, mozdulatlanul. A gyertya fénye újra meg-megmozdul a keze fölött.*
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Norennar egy darabig csak figyeli a fiút, ahogy az nevet. Nem szakítja félbe, még csak a szemöldöke se mozdul. Mintha mérlegelne valamit, vagy egyszerűen csak türelmesen kivárná, amíg elhangzik minden, aminek ki kell szakadnia. A mondatok között apró rezdülések futnak végig az arcán, egy alig észrevehető félmosoly, majd egy hosszú, tompa pillantás az asztal deszkái felé. Nem szól bele a derűs kétségbeesésbe, inkább kivárja a végét.
A kérdésre, amely a korrumpálhatatlan embereket firtatja, előbb csak ismét megvonja a vállát, ezúttal lassabban, mint korábban. A bal válla alig mozdul, inkább csak a kulcscsont emelkedik egy árnyalatnyit.*
- Nem, de az, hogy én nem ismerek ilyen embert, még nem zárja ki, hogy nincs is. *Feleli nyugodtan.* - A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka.
*A hangja közömbös, a tekintete viszont feszesebb lesz, mintha egy távoli emléken járna az esze. Talán valakin, akiben bízott. Talán valakin, akiben már nem.
A halálról szóló érvelést hosszabban hallgatja. Ezúttal sem vág közbe, de időnként enyhén oldalra fordítja a fejét, mintha jobban érteni akarná a hangsúlyt, a mögöttes szándékot. A mondatok végén lehunyja a szemét egy pillanatra, aztán hosszan, orron át kifújja a levegőt.*
- Vékony a határ a bátorság és az ostobaság közt. *Mondja csendesen.* - Én félek a haláltól. Ez azonban nem érzem, hogy valaha is gátolt volna a dolgomban. Mindössze megfontoltabb lettem.
*Beszéd közben megvakarja a tarkóját, ujjaival lassan végigsimítva a nyak hátsó részén. A mozdulatban van valami öntudatlan, szinte fáradt. Ahogy újra a másikra néz, a szeme már puhább, kevésbé feszült.*
- Mellesleg, szép dolog, hogy az életed árán is megvédenéd a kedvesed. Azt hiszem, én sem tennék másképpen, ha erre kerülne a sor… Viszont ne dobd oda csak úgy az életed az első adandó alkalommal. Ha te is fontos vagy neki, a szíve szakad majd meg, ha megtudja, hogyan végezted.
*Ahogy kimondja, mintha ő maga is csak most fogná fel a mondat súlyát. Tekintete a korsóra vándorol, aztán a pálinkás poharakra, amik közben megérkeztek. A felszolgáló egy biccentéssel jelzi, hogy letette őket, és már megy is tovább.
Norennar csendben sóhajt, fáradtan, szinte észrevétlenül. A fintor, ami az arcára ül, nem csak az italnak szól. Vagyis pontosabban nem csak ennek, ott van benne a következő néhány, illetve az este egész súlya. A megkésve kibomló gondolatok, a kimondott nevek és a kimondatlan veszteségek.
Nyúl a pohárért, megforgatja az ujjai között, majd szokásos, száraz hangján ennyit mond:*
- A nőkre.
*Ezután lehúzza a pálinkát. Az ital égeti a torkát, de nem mutatja ki. Csak lerakja a poharat, és néhány másodpercig a deszkák mintázatát nézi maga előtt, mozdulatlanul. A gyertya fénye újra meg-megmozdul a keze fölött.*
6665. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-31 01:10:53
Üzenet elküldve: 2025-08-31 01:10:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*A hosszas beszélgetés ismételten egy nagyon szép dolog volna, csakhogy a gőzben, ahol minden test, olyan különlegesen látszódik is és nem is, igencsak nehéz a beszélgetésre fókuszálni, mikor az újdonsült szeretőddel vagy. Különösen a férfi számára. Már korábban is a nő tudtára adta mohóságát az újonnan talált kapcsolatuk felé, és valami érthetetlen okból, sármjával beszippantja Amazianát is. Így aztán végül a nő provokatív szavakkal hívja magához a másikat, aki nem rest cselekedni. Mondhatni a másikra ugrik, mintha még mindig, ha nem éhesebb volna, mint akkor ott az erdei tisztáson. A nő is, csak jól akarja érezni magát, megvolt az ital, olyan hosszú szavakkal játszott előjáték míg ideértek... Most pedig inkább következzen több. Valami ahol ismét könnyedén kapcsolódhatnak. Ami a férfit még mohóbbá teszi, majd Amazért. A csók közben saját kezei a másik mellkasára simulnak és ott markol az elf nő az alatta lévő már igencsak lelkes testbe. Kíváncsi érzékeny e a másik a szíve felett, a kavicsos mellbimbóknál. Mit szól a simogatáshoz, a szellő könnyű érintéshez, a csók utáni intenzív tekintethez. A másik kézhez, ami a férfiét eddigi helyén tartja, a nő faránál. Aztán mintha csak azok a szavak tüzelnék, amiket a másik mondott neki, arról, hogy mennyire is el akar veszni a jó érzésben, a tudós minden eddiginél nyitottabb és varázslatosabb lesz. Haját hátra rázza, szemtelen mosolya visszatér, nem fog csak úgy ott ülni a Sayqueves ölében. Meg akarja mutatni, hogy bizony ő is tud varázsolni*
- Ha most a rezidenciáján lennénk, kikötözném a saját ágyához és behajtanám magán a büntetését. *Kezdi el mormolni, nemsokára rágcsálni kezdi az előtte lévő férfi vállakat. Dram kulcscsontját magáénak jelöli, szavai akkor folytatódnak, mikor már nem csak szájával követeli a másikat, de testét is... Teljesen kihasználja. És tökéletes ülő pozíciót talál magának*
- Használnálak a saját kedvemre. Talán először nem is engedném, hogy megkapj, inkább távolról késztetnélek arra, hogy nézz miközben örömöt szerzek magamnak nélküled. Mondtam, annyi ötletem van *erotikus szavaival együtt kezd el kedvére mozogni a másikon. Nem lassú, helyette követelőző, vad és szabad. Nem akarja ezt egy unalmas együttlétté tenni, tetszik neki, hogy valószínűleg újat mutathat a másiknak. Kiengedi kreativitását. Tesztelgeti a határokat. Akár egy szirén, látványával és hangjával próbálja az őrületbe kergetni a vele vízbe merészkedőt. Szája alig pár centire fekszik a másikétól*
- Van valami, amit mindig is ki akartál próbálni? *Kezei visszatalálnak a számára oly kedves hajra, még közelebb húzza a férfit, de nem csókolja meg. Csak úgy dolgozik tovább elsősorban saját örömén, hogy közben mindkettejük hangjai egymás szájába folynak* Kedvelem a tested, talán valamikor kipróbálhatjuk a nagy álmaidat. Mondtam már a Templom előtt is, tele vagyok ötletekkel. *Elkezdi szinte masszírozni a másik fejét kezei alatt, mintha csak egy jó kandúrral volna dolga. Amennyiben a másik megpróbálja megcsókolni, ha már ilyen közel vannak, nem adja be rögtön a derekát, először elhúzza magát, majd visszamegy ajkaival ugyanolyan közel és... Másodjára már megcsókolhatják. Másodjára már minden jobb kell, hogy legyen*
*A hosszas beszélgetés ismételten egy nagyon szép dolog volna, csakhogy a gőzben, ahol minden test, olyan különlegesen látszódik is és nem is, igencsak nehéz a beszélgetésre fókuszálni, mikor az újdonsült szeretőddel vagy. Különösen a férfi számára. Már korábban is a nő tudtára adta mohóságát az újonnan talált kapcsolatuk felé, és valami érthetetlen okból, sármjával beszippantja Amazianát is. Így aztán végül a nő provokatív szavakkal hívja magához a másikat, aki nem rest cselekedni. Mondhatni a másikra ugrik, mintha még mindig, ha nem éhesebb volna, mint akkor ott az erdei tisztáson. A nő is, csak jól akarja érezni magát, megvolt az ital, olyan hosszú szavakkal játszott előjáték míg ideértek... Most pedig inkább következzen több. Valami ahol ismét könnyedén kapcsolódhatnak. Ami a férfit még mohóbbá teszi, majd Amazért. A csók közben saját kezei a másik mellkasára simulnak és ott markol az elf nő az alatta lévő már igencsak lelkes testbe. Kíváncsi érzékeny e a másik a szíve felett, a kavicsos mellbimbóknál. Mit szól a simogatáshoz, a szellő könnyű érintéshez, a csók utáni intenzív tekintethez. A másik kézhez, ami a férfiét eddigi helyén tartja, a nő faránál. Aztán mintha csak azok a szavak tüzelnék, amiket a másik mondott neki, arról, hogy mennyire is el akar veszni a jó érzésben, a tudós minden eddiginél nyitottabb és varázslatosabb lesz. Haját hátra rázza, szemtelen mosolya visszatér, nem fog csak úgy ott ülni a Sayqueves ölében. Meg akarja mutatni, hogy bizony ő is tud varázsolni*
- Ha most a rezidenciáján lennénk, kikötözném a saját ágyához és behajtanám magán a büntetését. *Kezdi el mormolni, nemsokára rágcsálni kezdi az előtte lévő férfi vállakat. Dram kulcscsontját magáénak jelöli, szavai akkor folytatódnak, mikor már nem csak szájával követeli a másikat, de testét is... Teljesen kihasználja. És tökéletes ülő pozíciót talál magának*
- Használnálak a saját kedvemre. Talán először nem is engedném, hogy megkapj, inkább távolról késztetnélek arra, hogy nézz miközben örömöt szerzek magamnak nélküled. Mondtam, annyi ötletem van *erotikus szavaival együtt kezd el kedvére mozogni a másikon. Nem lassú, helyette követelőző, vad és szabad. Nem akarja ezt egy unalmas együttlétté tenni, tetszik neki, hogy valószínűleg újat mutathat a másiknak. Kiengedi kreativitását. Tesztelgeti a határokat. Akár egy szirén, látványával és hangjával próbálja az őrületbe kergetni a vele vízbe merészkedőt. Szája alig pár centire fekszik a másikétól*
- Van valami, amit mindig is ki akartál próbálni? *Kezei visszatalálnak a számára oly kedves hajra, még közelebb húzza a férfit, de nem csókolja meg. Csak úgy dolgozik tovább elsősorban saját örömén, hogy közben mindkettejük hangjai egymás szájába folynak* Kedvelem a tested, talán valamikor kipróbálhatjuk a nagy álmaidat. Mondtam már a Templom előtt is, tele vagyok ötletekkel. *Elkezdi szinte masszírozni a másik fejét kezei alatt, mintha csak egy jó kandúrral volna dolga. Amennyiben a másik megpróbálja megcsókolni, ha már ilyen közel vannak, nem adja be rögtön a derekát, először elhúzza magát, majd visszamegy ajkaival ugyanolyan közel és... Másodjára már megcsókolhatják. Másodjára már minden jobb kell, hogy legyen*
6664. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 22:35:21
Üzenet elküldve: 2025-08-30 22:35:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Látja a meglepetést Amaziana arcán, de nem tudja hova tenni. Valószínűleg ha nyugodtabb körülmények között beszélnének, és a szolgáló nem csinálna vele éppen kimondathatatlan dolgokat a víz alatt, akkor jobban tudna fogalmazni, és átadni azt, hogy mire gondol. Most viszont nem akar tovább ezzel foglalkozni, és olyan filozófia vitákat folytatni, hogy minek látja a nőt, mi a lélek, és meddig terjednek a szeretői és a munkaköri jelzők, hol kezdődik az egyén. Valószínűleg hosszas órákon keresztül tudnának erről beszélgetni egyébként, vitatkozni is, ha nem két fedetlen kebellel nézne éppen farkasszemet, és a víz alatt nem tenne ő is éppen kimondathatatlan dolgokat. A felszólítást, ami mintegy engedély is, parancsnak veszi. Ha Amaziana nem ellenkezik, akkor forró csókkal kezd, miközben egyértelművé teszi csípő mozgásával és a fenekek markolászásával, hogy ő bizony készen áll teljesíteni az utasítást. Ha fajtársa továbbra is csak ölében marad, és nem mozdul, hogy teljesítse azt, amit vélhetően mindketten várnak, és tényleg a férfira marad a munka jó része, akkor megfordítja szeretőjét, hogy háttal legyen neki, és a fürdő szélének támaszkodhasson. Hátulról kevésbé izgató látvány ugyan, mint először, de Drameiloten éhezik éppen, és nem válogat. Még ebben a vad felfokozott állapotban is igyekszik nem fájdalmat okozni, bár valamivel durvább, mint a kikötői erdőségben volt. Fognyomát több ponton hagyja ott a fedetlen bőrön, keze továbbra is fogdossa a másikat, kiad magából mindent, őszintén, tisztán. Nem zavarja, ha hangosak, az csak tovább tüzeli. Az se érdekli, ha az egész város őket hallgatja. Persze ha Amaziana nem hagyja, hogy felé kerekedjen, hanem ő akar nyeregben maradni, arra is van lehetősége. Ez esetben a szolgáló diktálja a tempót, és azt, hogy vágyuk mennyire vad és heves. Ha gyengéséget akar, szerető csókokat, abban is lehet osztályrésze. Csak ez esetben ő kell irányítson, mert az egykori nemes jelenleg olyan, mint egy betöretlen vad ló. Alighanem jövendő kapcsolatukat is meghatározza az, hogy most hogyan vesznek el egymás ölelésében. Fontos döntés ez, ami az egykori, kérészéltű sellő pályafutást megjárt nő kezében van. *
* Látja a meglepetést Amaziana arcán, de nem tudja hova tenni. Valószínűleg ha nyugodtabb körülmények között beszélnének, és a szolgáló nem csinálna vele éppen kimondathatatlan dolgokat a víz alatt, akkor jobban tudna fogalmazni, és átadni azt, hogy mire gondol. Most viszont nem akar tovább ezzel foglalkozni, és olyan filozófia vitákat folytatni, hogy minek látja a nőt, mi a lélek, és meddig terjednek a szeretői és a munkaköri jelzők, hol kezdődik az egyén. Valószínűleg hosszas órákon keresztül tudnának erről beszélgetni egyébként, vitatkozni is, ha nem két fedetlen kebellel nézne éppen farkasszemet, és a víz alatt nem tenne ő is éppen kimondathatatlan dolgokat. A felszólítást, ami mintegy engedély is, parancsnak veszi. Ha Amaziana nem ellenkezik, akkor forró csókkal kezd, miközben egyértelművé teszi csípő mozgásával és a fenekek markolászásával, hogy ő bizony készen áll teljesíteni az utasítást. Ha fajtársa továbbra is csak ölében marad, és nem mozdul, hogy teljesítse azt, amit vélhetően mindketten várnak, és tényleg a férfira marad a munka jó része, akkor megfordítja szeretőjét, hogy háttal legyen neki, és a fürdő szélének támaszkodhasson. Hátulról kevésbé izgató látvány ugyan, mint először, de Drameiloten éhezik éppen, és nem válogat. Még ebben a vad felfokozott állapotban is igyekszik nem fájdalmat okozni, bár valamivel durvább, mint a kikötői erdőségben volt. Fognyomát több ponton hagyja ott a fedetlen bőrön, keze továbbra is fogdossa a másikat, kiad magából mindent, őszintén, tisztán. Nem zavarja, ha hangosak, az csak tovább tüzeli. Az se érdekli, ha az egész város őket hallgatja. Persze ha Amaziana nem hagyja, hogy felé kerekedjen, hanem ő akar nyeregben maradni, arra is van lehetősége. Ez esetben a szolgáló diktálja a tempót, és azt, hogy vágyuk mennyire vad és heves. Ha gyengéséget akar, szerető csókokat, abban is lehet osztályrésze. Csak ez esetben ő kell irányítson, mert az egykori nemes jelenleg olyan, mint egy betöretlen vad ló. Alighanem jövendő kapcsolatukat is meghatározza az, hogy most hogyan vesznek el egymás ölelésében. Fontos döntés ez, ami az egykori, kérészéltű sellő pályafutást megjárt nő kezében van. *
6663. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:53:57
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:53:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amennyiben Amaziana a dokkoknál egy csapkodó hal képét próbálta magára ölteni, a férfi szavai hallatán, úgy festhet most a halak arcmimikáját gyakorolja, akkorára nyílik a szája a meglepettségtől.*
*Kérdése látszólag nagyon más utakra vitte őket, mint azt ő szerette volna. Legalábbis nagyon soknak érződik most a szó. Első reakciója nem is biztos, hogy kevés volna. Szerencsére... Először nyilvánvalóan gondolkozni kezd a másik válaszán, és az ad neki lehetőség újraértelmezni a hallottakat. Átrágni a szavakat, kissé lenyugodni. Lassan futtatja végig az emléket a fejében lévő elemzőn. ~Szóval egyiknek sem lát. Ez egészen... jó~ végül így dönt arról, hogy válaszoltak-e eredeti kérdésére, miszerint minek látják jobban. Amennyiben tényleg ez a komplex, különálló személyként, az a jövőben minden tekintetben több szabadságot fog neki ígérni. Ezzel meg tud békélni. A lehetőséggel arra is hogy több legyen és arra is, hogy kevesebb. Ám a mondandó másik fele őszintén megnevetteti, amikor már az azzal kapcsolatos sokk eltűnik a helyéről*
- Nem! Nem, dehogy! Nem azért fekszem le veled, mert bármilyen előnyt is várok utána. Őszintén meglepne, ha jelentősen ezt gondolnád. ~Ha nagy szükségem lenne rá, lehet megtenném, de az nem ilyen volna. Sőt! Lehet nem is menne. A sellőség sem jött össze~ *Fejében őszintén kommentál, de az igazán titkos gondolatait még ittasan is megtartja magának a nő. Az ital pusztán a beszélgetés témáját hozta elő, és inkább annál is tartja az eseményeket. Amazianának fontosabb mondanivalói is vannak még. Illetve próbálkozik mindenre reagálni, ami elhangzott, folytatja hát a diskurzust. Komolyan. Ha már szóba került, mindent átrágnak*
- A munkám kifogástalan. Remek munkaerő vagyok. Ezek alapján fizessen is meg. Nem a kurvája vagyok, hogy arra a teljesítményre is rászámoljon aranyat. Nincs rá szükségem. *Az elf észre sem veszi, de amikor a munkára reagál, automatikusan lemagázza meztelen társát. Hiába használ közben szinte sértett szavakat* A gyermekét sem akarom ellopni. De fizesse nyugodtan ellene a dolgot, elfogadom, bár nem mintha azt kéne hinnie, hogy olyan buta lennék, hogy eddig nem szedtem. Ha valaha is lesz családom, ahhoz megvan a magam mércéje, hogyan történjen meg.
*Amaziana nagy levegőt véve, végül abbahagyja a hadarást. Látszólag kiadta azt magából, amit kívánt. Komoly beszélgetés volt, de nem túlságosan sértett. Tényleg elég sok mindent átbeszéltek. Nyugodtabbnak érzi magát. Talán most válik tényleg idejévé, hogy újra várni kezdje az egyesülésüket. Már tudja, hogy ő egy személy elvileg a másik szemében. Azt is tudja, hogy akarják őt. És kedvesek valahol a szívnek. Kapcsolatuk valami kezdetleges, valami amiről nem tudnak még hosszan és mélyen beszélgetni vagy igazán szépen, de annyira nem is borzalmas ez. Ki tudja... Talán egy nap még kevésbé is borzalmas lehet. Egymáshoz szokhatnak majd a mindennapokban. Addig pedig, a kis "veszekedésük" az egymás ellen szikrázó dühük, remekül táplálja a vágyat. A férfi egyszerű zárószavai pont tökéletesen hatnak. A nő féloldalasan elmosolyodik*
- Jó ötlet, dugj meg, főnök. Még hosszú munkát ígértél napközben.
*Amennyiben Amaziana a dokkoknál egy csapkodó hal képét próbálta magára ölteni, a férfi szavai hallatán, úgy festhet most a halak arcmimikáját gyakorolja, akkorára nyílik a szája a meglepettségtől.*
*Kérdése látszólag nagyon más utakra vitte őket, mint azt ő szerette volna. Legalábbis nagyon soknak érződik most a szó. Első reakciója nem is biztos, hogy kevés volna. Szerencsére... Először nyilvánvalóan gondolkozni kezd a másik válaszán, és az ad neki lehetőség újraértelmezni a hallottakat. Átrágni a szavakat, kissé lenyugodni. Lassan futtatja végig az emléket a fejében lévő elemzőn. ~Szóval egyiknek sem lát. Ez egészen... jó~ végül így dönt arról, hogy válaszoltak-e eredeti kérdésére, miszerint minek látják jobban. Amennyiben tényleg ez a komplex, különálló személyként, az a jövőben minden tekintetben több szabadságot fog neki ígérni. Ezzel meg tud békélni. A lehetőséggel arra is hogy több legyen és arra is, hogy kevesebb. Ám a mondandó másik fele őszintén megnevetteti, amikor már az azzal kapcsolatos sokk eltűnik a helyéről*
- Nem! Nem, dehogy! Nem azért fekszem le veled, mert bármilyen előnyt is várok utána. Őszintén meglepne, ha jelentősen ezt gondolnád. ~Ha nagy szükségem lenne rá, lehet megtenném, de az nem ilyen volna. Sőt! Lehet nem is menne. A sellőség sem jött össze~ *Fejében őszintén kommentál, de az igazán titkos gondolatait még ittasan is megtartja magának a nő. Az ital pusztán a beszélgetés témáját hozta elő, és inkább annál is tartja az eseményeket. Amazianának fontosabb mondanivalói is vannak még. Illetve próbálkozik mindenre reagálni, ami elhangzott, folytatja hát a diskurzust. Komolyan. Ha már szóba került, mindent átrágnak*
- A munkám kifogástalan. Remek munkaerő vagyok. Ezek alapján fizessen is meg. Nem a kurvája vagyok, hogy arra a teljesítményre is rászámoljon aranyat. Nincs rá szükségem. *Az elf észre sem veszi, de amikor a munkára reagál, automatikusan lemagázza meztelen társát. Hiába használ közben szinte sértett szavakat* A gyermekét sem akarom ellopni. De fizesse nyugodtan ellene a dolgot, elfogadom, bár nem mintha azt kéne hinnie, hogy olyan buta lennék, hogy eddig nem szedtem. Ha valaha is lesz családom, ahhoz megvan a magam mércéje, hogyan történjen meg.
*Amaziana nagy levegőt véve, végül abbahagyja a hadarást. Látszólag kiadta azt magából, amit kívánt. Komoly beszélgetés volt, de nem túlságosan sértett. Tényleg elég sok mindent átbeszéltek. Nyugodtabbnak érzi magát. Talán most válik tényleg idejévé, hogy újra várni kezdje az egyesülésüket. Már tudja, hogy ő egy személy elvileg a másik szemében. Azt is tudja, hogy akarják őt. És kedvesek valahol a szívnek. Kapcsolatuk valami kezdetleges, valami amiről nem tudnak még hosszan és mélyen beszélgetni vagy igazán szépen, de annyira nem is borzalmas ez. Ki tudja... Talán egy nap még kevésbé is borzalmas lehet. Egymáshoz szokhatnak majd a mindennapokban. Addig pedig, a kis "veszekedésük" az egymás ellen szikrázó dühük, remekül táplálja a vágyat. A férfi egyszerű zárószavai pont tökéletesen hatnak. A nő féloldalasan elmosolyodik*
- Jó ötlet, dugj meg, főnök. Még hosszú munkát ígértél napközben.
6662. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:45:24
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:45:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* A megjegyzésre halkan felnevet. Nem gúnyosan, nem is kineveti a mélységit, egyszerűen csak egy jó viccnek tartja. Nem nevet sokáig, de érezhető, hogy őszinte vidámság ez. *
- Valóban, csak ennyi lenne a dolguk. Te ismertél már olyat, aki nem korrumpálódik, akiben megbíznál, és akinek szívesen adnál ekkora hatalmat a kezébe? Mert én nem. * Csóválja meg a fejét, és bár könnyeit ugyan nem törölgeti, azért közel volt hozzá, hogy a kuncogás hahotázásba csapjon át. ~ Milyen egyszerű is lenne, ha minden egyszerű lenne. Ha nem korrumpálódnának. Ha nem lenne baj, akkor nem lenne semmi baj. ~ Hasonló hasonlatok fogalmazódnak meg benne, azonban ezeket megtartja magának. Főleg, hogy egy komolyabb téma van kibontakozóban. *
- Ha érdekelne a halál, akkor nem tudnám azt csinálni, amiben jó vagyok. * Vonja meg a vállat, halkan szisszenve fel a mozdulattal járó fájdalomtól. Egyre jobban kezdenek beállni az izmai, ahogy a pihentetés közben elkezdődik a gyógyulás lassú és keserves része. *
- Ha félnék attól, hogy mi lesz, amikor az ellenfél felé ugrok, megtorpannék, és hibáznék. Mindenki meghal egyszer, és felesleges hazugság azt állítani, hogy mi inkább utóbb fogunk, mint előbb. A kovács se fél attól, hogy megégeti magát, csak felkészül rá. Tudja, hogy egyszer eljön, számít rá. Én így vagyok a halállal. És sokkal szívesebben halok meg harc közben, mint ágyban, lázasan, vagy az öregségtől megbénulva. * Magyarázza azt a fajta butaságot, amit csak egy ifjú tarthat bölcsességnek. Persze, hogy nem fél, mert nincs semmi, amit elveszítene. *
- Viszont azt megértem, hogy az ígéreted fontosabb. Én is így vagyok vele, megígértem, hogy megvédem. Ahhoz pedig az kell, hogy életben maradjak. De ha választanom kell, hogy engem ölnek meg vagy őt, akkor az ígéretemhez híven én halok meg. Ilyen egyszerű az egész. * Magyarázkodik, miközben arra gondol, hogy mit tenne akkor, ha választania kellene - megállítja a hordát, vagy Merlana mellett marad, és óvja őt. Valószínűleg nem tudna dönteni. Valószínűleg a horda ellen menne. Valószínűleg ha a nő kérné, mellette maradna. *
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
* A megjegyzésre halkan felnevet. Nem gúnyosan, nem is kineveti a mélységit, egyszerűen csak egy jó viccnek tartja. Nem nevet sokáig, de érezhető, hogy őszinte vidámság ez. *
- Valóban, csak ennyi lenne a dolguk. Te ismertél már olyat, aki nem korrumpálódik, akiben megbíznál, és akinek szívesen adnál ekkora hatalmat a kezébe? Mert én nem. * Csóválja meg a fejét, és bár könnyeit ugyan nem törölgeti, azért közel volt hozzá, hogy a kuncogás hahotázásba csapjon át. ~ Milyen egyszerű is lenne, ha minden egyszerű lenne. Ha nem korrumpálódnának. Ha nem lenne baj, akkor nem lenne semmi baj. ~ Hasonló hasonlatok fogalmazódnak meg benne, azonban ezeket megtartja magának. Főleg, hogy egy komolyabb téma van kibontakozóban. *
- Ha érdekelne a halál, akkor nem tudnám azt csinálni, amiben jó vagyok. * Vonja meg a vállat, halkan szisszenve fel a mozdulattal járó fájdalomtól. Egyre jobban kezdenek beállni az izmai, ahogy a pihentetés közben elkezdődik a gyógyulás lassú és keserves része. *
- Ha félnék attól, hogy mi lesz, amikor az ellenfél felé ugrok, megtorpannék, és hibáznék. Mindenki meghal egyszer, és felesleges hazugság azt állítani, hogy mi inkább utóbb fogunk, mint előbb. A kovács se fél attól, hogy megégeti magát, csak felkészül rá. Tudja, hogy egyszer eljön, számít rá. Én így vagyok a halállal. És sokkal szívesebben halok meg harc közben, mint ágyban, lázasan, vagy az öregségtől megbénulva. * Magyarázza azt a fajta butaságot, amit csak egy ifjú tarthat bölcsességnek. Persze, hogy nem fél, mert nincs semmi, amit elveszítene. *
- Viszont azt megértem, hogy az ígéreted fontosabb. Én is így vagyok vele, megígértem, hogy megvédem. Ahhoz pedig az kell, hogy életben maradjak. De ha választanom kell, hogy engem ölnek meg vagy őt, akkor az ígéretemhez híven én halok meg. Ilyen egyszerű az egész. * Magyarázkodik, miközben arra gondol, hogy mit tenne akkor, ha választania kellene - megállítja a hordát, vagy Merlana mellett marad, és óvja őt. Valószínűleg nem tudna dönteni. Valószínűleg a horda ellen menne. Valószínűleg ha a nő kérné, mellette maradna. *
6661. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:29:50
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:29:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Jobb kezét a combjára ejti, balját megpihenteti a szék karfáján. A gyertyák fénye meleg fényt vet az arcélére, árnyékot húz az orra vonala alá. A kocsma zaja körülöleli őket, de most egyik sem tűnik annyira érdekesnek, mint beszélgetőtársa.
A világosan megfogalmazott véleményre nem válaszol azonnal. Először csak a szeme sarkából pillant a fiúra, aztán kissé félrefordítja a fejét. Egy halkan kiszökő, rövid levegővétellel kuncoghatna is akár, de nem teszi. Inkább megrántja a vállát, azt, amelyik még fáj, így a mozdulat elhal a felénél. Ennyit mond:*
- Csak annyi lenne a dolguk, hogy ne korrumpálódjanak.
*A vállrándítás szinte elmosódik a félmosolyban, amit hozzá fűz. Tudja ő is, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mégis kimondja, mert egyszerűen hangzik, és valakinek néha ki kell mondani az ilyen dolgokat is.
A következő szavakra már nem néz oldalra. A hang hanglejtéséből, a szándékból és a kimondott nevek hiányából pontosan érti, miről van szó. Pár másodpercig mozdulatlan marad, majd lassan bólint. Arcán nincs mosoly, csak egyfajta nehéz csend.
Eszébe jut egy aranyszínű tekintet. Egy fáradt hang, amely néha túl sokat kér, és néha semmit sem. Egy apró tenyerű kéz, amely a sajátja mellé simult, mielőtt ő elindult volna újra.*
- Jobban hasonlítunk, mint elsőre gondoltam. *Mondja szárazon.* - Az én tettem mögött is áll egy nő. Bár engem érdekel, hogy meghalok-e. Máskülönben nem tudom beteljesíteni a neki tett ígéretemet.
*A szavak nyugodtak, de ahogy kimondja őket, ujjaival megdörzsöli a halántékát, mintha valamit el akarna űzni, mielőtt túlságosan belé marna.
A rendelésnél nem szól bele. Nem ajánlja fel, hogy fizet, nem vitatkozik az árral sem. Csak biccent a felszolgálónak, aztán a szemöldöke kissé összevonódik a pálinka említésére. Egy régi érzés kúszik végig benne, valami szúrós és lassan málló. Tudja jól, hogy ha így folytatják, akkor ennek nem lesz jó vége. De egyelőre nem állítja meg a folyamatot.
Amikor a kérdés az ételről elhangzik, egyszerűen megrázza a fejét. Nem gyorsan, nem túl határozottan, csak épp annyira, hogy világos legyen: nincs hozzá étvágya.
Végül a félkomoly megjegyzésre nem válaszol azonnal. Előbb a pult felé néz, ahol épp újabb korsókat raknak ki, aztán lassan visszafordul. A szemeit forgatja, de nem ingerülten. Inkább csak belefáradva az ilyen megjegyzésekbe. Nem teszi szóvá. Csak hátradől újra, és hagyja, hogy az ital hamarosan kiérkezzen. A gyertyaláng egy pillanatra meg-megrebben a huzatban.*
//Gyakszi-harci, aztán iszi//
*Jobb kezét a combjára ejti, balját megpihenteti a szék karfáján. A gyertyák fénye meleg fényt vet az arcélére, árnyékot húz az orra vonala alá. A kocsma zaja körülöleli őket, de most egyik sem tűnik annyira érdekesnek, mint beszélgetőtársa.
A világosan megfogalmazott véleményre nem válaszol azonnal. Először csak a szeme sarkából pillant a fiúra, aztán kissé félrefordítja a fejét. Egy halkan kiszökő, rövid levegővétellel kuncoghatna is akár, de nem teszi. Inkább megrántja a vállát, azt, amelyik még fáj, így a mozdulat elhal a felénél. Ennyit mond:*
- Csak annyi lenne a dolguk, hogy ne korrumpálódjanak.
*A vállrándítás szinte elmosódik a félmosolyban, amit hozzá fűz. Tudja ő is, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mégis kimondja, mert egyszerűen hangzik, és valakinek néha ki kell mondani az ilyen dolgokat is.
A következő szavakra már nem néz oldalra. A hang hanglejtéséből, a szándékból és a kimondott nevek hiányából pontosan érti, miről van szó. Pár másodpercig mozdulatlan marad, majd lassan bólint. Arcán nincs mosoly, csak egyfajta nehéz csend.
Eszébe jut egy aranyszínű tekintet. Egy fáradt hang, amely néha túl sokat kér, és néha semmit sem. Egy apró tenyerű kéz, amely a sajátja mellé simult, mielőtt ő elindult volna újra.*
- Jobban hasonlítunk, mint elsőre gondoltam. *Mondja szárazon.* - Az én tettem mögött is áll egy nő. Bár engem érdekel, hogy meghalok-e. Máskülönben nem tudom beteljesíteni a neki tett ígéretemet.
*A szavak nyugodtak, de ahogy kimondja őket, ujjaival megdörzsöli a halántékát, mintha valamit el akarna űzni, mielőtt túlságosan belé marna.
A rendelésnél nem szól bele. Nem ajánlja fel, hogy fizet, nem vitatkozik az árral sem. Csak biccent a felszolgálónak, aztán a szemöldöke kissé összevonódik a pálinka említésére. Egy régi érzés kúszik végig benne, valami szúrós és lassan málló. Tudja jól, hogy ha így folytatják, akkor ennek nem lesz jó vége. De egyelőre nem állítja meg a folyamatot.
Amikor a kérdés az ételről elhangzik, egyszerűen megrázza a fejét. Nem gyorsan, nem túl határozottan, csak épp annyira, hogy világos legyen: nincs hozzá étvágya.
Végül a félkomoly megjegyzésre nem válaszol azonnal. Előbb a pult felé néz, ahol épp újabb korsókat raknak ki, aztán lassan visszafordul. A szemeit forgatja, de nem ingerülten. Inkább csak belefáradva az ilyen megjegyzésekbe. Nem teszi szóvá. Csak hátradől újra, és hagyja, hogy az ital hamarosan kiérkezzen. A gyertyaláng egy pillanatra meg-megrebben a huzatban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436