//Dagron Sakror//
*Ha nagyon akarja, akkor egész jól képes uralkodni a reakcióin, főleg az arcmimikáján. A gond csak az, hogy általában akarva akaratlanul, de ha nincs hivatalos helyzet, csak akkor jut eszébe ügyelni a reakcióira, mikor azok már kiültek az arcára.
Most is nagy türkiz szemekkel pislog a hímre néhányat. Erősen próbálja felidézni, hogy mikor, de… Nem, a családon kívül még egy hím se merte elővenni a pimasz modorát. Igen, el van kényeztetve, igen vigyázniuk kellett a jelenlétében, hogy mit mondanak, de nem egy megalomániás, egocentrikus fúria, mint olyan sok nőstény a mélységben. Talán mert már egészen korán megmutatták neki, hogy milyen is a ház falain kívül. És nem éppen a legkellemesebb értelemben.*
- Jól felvágták a nyelved. *Inkább csak megállapítás ez saját magának, mint sem felháborodás vagy megjegyzés. Talán azért nem zavarja, mert valóban nem is nagyon érdekli ez a kézfogás dolog. Meg aztán nem mintha ő nem tudna kellően pimaszul beszélni.
Viszont itt már kezd egyre tisztábban kirajzolódni a kis nőstényke fejében, hogy az előtte ülő bizony nem a mélység szülötte. Mikor is mernének azok a hímek megütni ilyen hangnemet egy nőstény társaságában…*
~Vajon érezte ez a hím már a penge hideg simogatását, vagy az ostor marását?~ *Az előbbire nagyobb az esély, de az utóbbi már kérdéses, és itt most nem harcra gondol elsősorban, hanem büntetésre, a mélységi nőstények egyik kedvenc elfoglaltságára. De mivel ő nem él ilyen eszközökkel, ez csak egy futó gondolat a hófehér hajzuhatag alatt, és már nem is foglalkozik vele tovább. Sokkal inkább leköti a hirtelen kialakult csend, pedig nem is érezte úgy, hogy kényes témába kérdezne bele, hiszen ő hozta fel, hogy két napja már nem evett. Nem is érti végül a válaszát, hogy hogy lehet több napi koplalást megszokni. Biztos meg lehet, csak a kis nősténykének még ez nem sikerült.
Meg kell vallani, valóban jól tarthatja magát az előtte ülő, már amennyit így ki tud venni belőle, de azzal csak legyengíti magát, ha nem eszik.
Többet viszont ezzel kapcsolatban nem mond, elvégre semmi köze ahhoz, hogy az előtte ülő, csak néhány perce ismert hím mit csinál.
Amíg ki nem hűl, még megissza az utolsó kortyokat, a következő kérdésre viszont rikító türkiz íriszeit a hímre villantja. Kissé nem vártan érinti a feltételezés, hogy ő idevalósi lenne, ami teljesen abszurd elgondolás.*
- Hm… Talán az utóbbi jobb megfogalmazás rá… *Töpreng el rajta, bár az sem pontos. Igaz, hogy átutazóban van, de nem nevezné magát vándornak.* Na és veled mi a helyzet? Abban már biztos vagyok, hogy nem a mélység szülöttje vagy, és olyannak se nagyon látszol, mint aki sokáig maradna egy helyen. De persze a látszat csalhat. *A végére jókedvűen elmosolyodik. Ezek után már erősen kétli, hogy ezen a gondolatán a másik fennakadna, így most ami a szívén az a száján.*