//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Az éles modor ismét előbukkanni látszik Rochából, talán ez nála is a tisztulás jele. De mint eddig, Aldot ezután sem zavarja, legalábbis nem annyira komolyan, hogy megsértődjön. Jót továbbra sem tesz szilárdnak hitt önbizalmának, de valamennyire még imponál is neki ez a csípős stílus, hiszen magát véli felfedezni benne. S mivel a legtöbben erősen különböznek az ő sokszor kibírhatatlan személyiségétől, üdítően hat, hogy talán akad valaki, aki annyira mégsem. Persze Rocha sem ismeri teljes biztonsággal Aldot, bizonyára nem tudja, hogy a férfi milyen érzéketlen, hideg, s hogy gázol át bárkin, szemrebbenés nélkül, ha céljai eléréséről van szó. Ahogy ezek a nem túl kellemes gondolatok átfutnak az agyán, arcára komor árnyék vetül. Hiába szereti azokat a gyönyörű szemeket, hiába érzi ilyen jól magát a félvérrel, ha az lerántja a leplet a valódi Aldoról, nem fog neki tetszeni, amit alatta talál. Kinek tetszene. Ezért nem engedheti meg, hogy ez a maszk lekerüljön róla.*
- Nem is gondolnád, milyen sok nőnek bejön ez a "babaarc". Lehet előhozza az anyai ösztönöket...
*Vigyorog vissza, habár azért tisztában van azzal, hogy a babaarc túlzó kifejezés. Bár tény és való, nem egy szőrös, borostás, markánsan kiugró arccsonttal és állkapoccsal rendelkező férfi, azért tisztavérű fajtársai közt akadnak olyanok, akikről aztán tényleg nehéz eldönteni, melyik nemhez tartoznak. Főleg, ha még fel is cicomázzák magukat színes kiegészítőkkel. S bár az ő arcélei is lágyak, azért nem szokták összekeverni a gyengébbik nemmel. Bár lehet, igaza van Rochának, csupán a sebhely teszi férfiassá.
Figyelmesen hallgatja most a félvér sztoriját, s gyanúja részben beigazolódni látszik, hiszen már első alkalommal gondolt arra, hogy esetleg nem várt gyerek. Abban igaza volt, hogy tiltott szerelem gyümölcse, mert sajnos a legtöbb fél-elf az. Kevés olyan haladó szellemiségű család van, ahol elnéznének ilyen fajta keveredést. De annyival egyszerűbb a helyzete, hogy szülei még születése után is szerették egymást, s igyekeztek gondját viselni. Sok fattyút magára hagynak, vagy az ember szülőre van bízva, hogy senki ne nagyon tudjon róla.*
- Szóval apád még úgy is időt szánt rád, hogy közben titkolóznia kellett családja előtt? Akkor tényleg nagyon szerethetett.
*Hangában felfedezhető egy hangyányi keserűség. A gazdag, nemes, hosszúéletű családnál aligha akad beképzeltebb, maradibb, konzervatívabb népség. Görcsösen ragaszkodnak birtokaikhoz, címükhöz és sokszáz éves, már rég jelentőségét vesztett hagyományaikhoz. Vérük tisztaságát, s nevük tovább öröklődését mindennél többre tartják, s ez olyan tettekre vezérelheti őket, amit normális ember nem tenne. Aldo ismeri ezt a szigorú rendet, környezetében is előfordult olyan, hogy egy egyszerű, ember szolgáló lány fiút szült a ház urának fiától. Természetesen terjedt a birtokon a terhességének pletykája, s miután megszülte a gyereket, a családfő elvette, ellovagolt vele, s soha többet nem hallottak a babáról. Természetesen a nő is ki lett rúgva. De nem kockáztathatta meg a neves család, hogy az asszony visszaél helyzetével, bemocskolva a közösség előtt nevüket, netán részesedést követelve.*