Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 286 (5701. - 5720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5720. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-30 19:02:41
Üzenet elküldve: 2025-01-30 19:02:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Üzletelés //
*Wrexan az első nehézségen túllépet, amikor megvette a kereskedelemhez szükséges épületet. Ellenben nem elég megvetni a lábunkat, hanem lépni is kell előre. Ez az előre pedig jelen pillanatban azt jelenti, hogy a névtelen vállalkozásának egy kis hírnevet szerezzen. Ehhez viszont üzleti partnerekre lesz szüksége. Nem várhatja el, hogy azok rögvest felkeressék, csak mert üzletet nyitott. Wrexan maga indult el, hogy vásárlókat keressen magának. Gondosan körbe kérdezősködött a piacon meg a kocsmákban, illetve még a kiírásokat is végig böngészte. A szeme meg is akadt egy neven, Targhed Cagon. Meglepő, de egy ork, Wrexan pedig pont ezért is tette le rá a voksát. Álltalában az orkok nem annyira népszerűek, még ha éppen kereskedő is, de az arany az arany, a kapcsolatok meg kapcsolatok. Ráadásul elég jól ismeri az orkokat, hiszi, hogy el fog tudni boldogulni vele. Úgy hírlik, hogy a Pegazusban szokott járni, ezért is jött most ide. A súlyos ajtót viszonylag könnyen betolja. Sokat erősödött az évek alatt. Szét néz az épületben, de még ha lát is az orkra hajazó személyt, elsőnek inkább megbizonyosodik. A söntéshez sétál, hogy szóba elegyedjen a mindig oly vidám csapossal. Itt megtudakolja, hogy merre található a Targhed Cagon nevezetű személy. Ha jelenleg is itt van, akkor megköszöni és odasétál, ha pedig nem, akkor leül egy asztal mellé és várakozik. Nagyon hálás lesz, ha szólnak az orknak, hogy jelenleg van itt valaki, aki látni kívánja. A többi meg már majd adja magát.*
// Üzletelés //
*Wrexan az első nehézségen túllépet, amikor megvette a kereskedelemhez szükséges épületet. Ellenben nem elég megvetni a lábunkat, hanem lépni is kell előre. Ez az előre pedig jelen pillanatban azt jelenti, hogy a névtelen vállalkozásának egy kis hírnevet szerezzen. Ehhez viszont üzleti partnerekre lesz szüksége. Nem várhatja el, hogy azok rögvest felkeressék, csak mert üzletet nyitott. Wrexan maga indult el, hogy vásárlókat keressen magának. Gondosan körbe kérdezősködött a piacon meg a kocsmákban, illetve még a kiírásokat is végig böngészte. A szeme meg is akadt egy neven, Targhed Cagon. Meglepő, de egy ork, Wrexan pedig pont ezért is tette le rá a voksát. Álltalában az orkok nem annyira népszerűek, még ha éppen kereskedő is, de az arany az arany, a kapcsolatok meg kapcsolatok. Ráadásul elég jól ismeri az orkokat, hiszi, hogy el fog tudni boldogulni vele. Úgy hírlik, hogy a Pegazusban szokott járni, ezért is jött most ide. A súlyos ajtót viszonylag könnyen betolja. Sokat erősödött az évek alatt. Szét néz az épületben, de még ha lát is az orkra hajazó személyt, elsőnek inkább megbizonyosodik. A söntéshez sétál, hogy szóba elegyedjen a mindig oly vidám csapossal. Itt megtudakolja, hogy merre található a Targhed Cagon nevezetű személy. Ha jelenleg is itt van, akkor megköszöni és odasétál, ha pedig nem, akkor leül egy asztal mellé és várakozik. Nagyon hálás lesz, ha szólnak az orknak, hogy jelenleg van itt valaki, aki látni kívánja. A többi meg már majd adja magát.*
5719. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-30 18:17:52
Üzenet elküldve: 2025-01-30 18:17:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Nestar//
*Bár Naesala mondhatni gyakori vendége a Pegazus fogadónak, s általában a legkevésbé sem munkaügyben fordult meg itt, minden alkalommal úgy libben be, mint aki fontos városőri megbízás szólított ide. Mondhatni a szokás hatalma, az ilyesmit nehezen vetkőzi le magáról az ember.
Most sincs ez másként. Az ajtó nyikordul, lépte határozott, halványan szigorúságot sejtető kék pillantásai metszőn siklanak végig a vendégeken.
Legutóbbi beszélgetésükkor az alkimista nem tudott biztosat mondani jövőbeli lelőhelyét illetően, így nem sok esélyt látott rá, hogy esetleg fel fogja lelni a Pegazusban. Kicsit persze hosszítja az ügyletet, ha a fogadósnak kell üzenetet hagynia, de ha már ennyi évet vár, néhány napot vagy hatot még tud várni a bájitalra.
Meglepetésére az egyik asztalnál kiszúrja a félvért, két leány társaságában, erélyes pillantásai enyhülni látszanak a megkönnyebbülésre. Meg sem fordul a fejében, hogy talán nem ildomos zavarnia most a férfit, az ilyenfajta polgári udvariaskodás sohasem volt az erőssége.
El is indul az asztaltársaság felé, menetközben int egy-két ismerős arcnak, majd szinte katonás határozottsággal áll meg a hármas fölött, épp csak a csizmáit nem üti össze megszokásból.*
- Hölgyeim! *biccent az ismeretlen leányok felé, de kékjei rögvest az alkimistán állapodnak meg.* - Nestar! Akadna pár perce?
*Ha a férfi mozdul a széktől, az elf máris fordul, hogy diszkrét távolságba húzódhassanak. Nagy titkokat persze nem rejteget, de idegenek előtt nem szívesen beszélne erről, a számára egyébként meglehetősen kényesnek titulálható ügyletről.*
//Nestar//
*Bár Naesala mondhatni gyakori vendége a Pegazus fogadónak, s általában a legkevésbé sem munkaügyben fordult meg itt, minden alkalommal úgy libben be, mint aki fontos városőri megbízás szólított ide. Mondhatni a szokás hatalma, az ilyesmit nehezen vetkőzi le magáról az ember.
Most sincs ez másként. Az ajtó nyikordul, lépte határozott, halványan szigorúságot sejtető kék pillantásai metszőn siklanak végig a vendégeken.
Legutóbbi beszélgetésükkor az alkimista nem tudott biztosat mondani jövőbeli lelőhelyét illetően, így nem sok esélyt látott rá, hogy esetleg fel fogja lelni a Pegazusban. Kicsit persze hosszítja az ügyletet, ha a fogadósnak kell üzenetet hagynia, de ha már ennyi évet vár, néhány napot vagy hatot még tud várni a bájitalra.
Meglepetésére az egyik asztalnál kiszúrja a félvért, két leány társaságában, erélyes pillantásai enyhülni látszanak a megkönnyebbülésre. Meg sem fordul a fejében, hogy talán nem ildomos zavarnia most a férfit, az ilyenfajta polgári udvariaskodás sohasem volt az erőssége.
El is indul az asztaltársaság felé, menetközben int egy-két ismerős arcnak, majd szinte katonás határozottsággal áll meg a hármas fölött, épp csak a csizmáit nem üti össze megszokásból.*
- Hölgyeim! *biccent az ismeretlen leányok felé, de kékjei rögvest az alkimistán állapodnak meg.* - Nestar! Akadna pár perce?
*Ha a férfi mozdul a széktől, az elf máris fordul, hogy diszkrét távolságba húzódhassanak. Nagy titkokat persze nem rejteget, de idegenek előtt nem szívesen beszélne erről, a számára egyébként meglehetősen kényesnek titulálható ügyletről.*
5718. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:56:35
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:56:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nestar//
*Merlanán, még ha nem is így történik, azt látja, hogy szinte levegőért kapkod. Kapkodjon is, legalább nem fullad meg és így lesz lehetősége a szobájában kifizetni számára a megfelelő mennyiségű aranyat. Bár barátnak tartja, van az a helyzet, hogy nem számítana ez a tény. Most valami olyan forog kockán, ami túlmutat ezen. Nem ezen, mindenen. Még Nelira sem tudja felvenni a lépést az új életével, de muszáj lesz, s ebben nem akadályozhatja meg semmi. Persze nem gondolná a lányról, hogy nem fizeti ki, de ismeri már jól. Most nem fog beleférni semmilyen mismásolás.*
- Fel, úgyis van miről beszélgetnünk. *A mosolya, hiába érzi a sértődött élt a másikon, már-már gonosz. Amaz jól tudhatja, hogy hány megjegyzést fog még kapni arra vonatkozóan, hogy egy ház árával tartozik jelenleg, de mégis neki próbál úgy segíteni, mintha a nő már előre megoldotta volna az egész életét. Pedig ez most nem hangzik úgy. Egy pillanatra ezen gondolatra el is bizonytalanodik, hogy vajon jó üzletbe készül-e beszállni. Egy dolog nem engedi, hogy eluralkodjon rajta, mégpedig az, hogy jelenleg más esélye nincsen. Muszáj bíznia abban, aki már most tartozik annak, aki majd foglalkoztatni fogja. Nem túl idilli a kép.*
- Jó, hát.. jó. Majd kiderül.
*Nem mer igazán belegondolni abba, hogy egy árvaházba dugja be a gyereket, de erre még van idő és még az sem tisztázott, hogy mi is lesz a szerepe. Micsoda szerencse, hogy tudtára adja az a szépszemű. Még mindig furcsának találja kissé a stílusát, de más meg az övét találja annak, kit érdekel? Olyannak tűnik, akitől tényleg tanulhat, ha pedig átveri őt és a barátnőjét, majd elbeszélgetnek, miközben egy pincében próbálgatja rajta a varázslatait. Arra nem gondol, hogy nevetve védené ki a másik az összeset. Nagy levegőt vesz, nem szabadna ilyenen törni a fejét. Most bíznia kell, talán nem mindenki olyan, mint akikkel eddig összesodorta az élet.*
- Ez így tökéletesen hangzik. Már csak az a kérdésem, hogy meddig kell elrendezzem a dolgaimat? Mennyi időm van? Vagy mi mikor kezdjük el a közös munkát?
*Részéről, ha nem merül fel több kérdés, akár be is fejezhetik a tárgyalást. Eldöntötte már, hogy belevág. A többit pedig megoldja, mint mindig. *
//Merlana, Nestar//
*Merlanán, még ha nem is így történik, azt látja, hogy szinte levegőért kapkod. Kapkodjon is, legalább nem fullad meg és így lesz lehetősége a szobájában kifizetni számára a megfelelő mennyiségű aranyat. Bár barátnak tartja, van az a helyzet, hogy nem számítana ez a tény. Most valami olyan forog kockán, ami túlmutat ezen. Nem ezen, mindenen. Még Nelira sem tudja felvenni a lépést az új életével, de muszáj lesz, s ebben nem akadályozhatja meg semmi. Persze nem gondolná a lányról, hogy nem fizeti ki, de ismeri már jól. Most nem fog beleférni semmilyen mismásolás.*
- Fel, úgyis van miről beszélgetnünk. *A mosolya, hiába érzi a sértődött élt a másikon, már-már gonosz. Amaz jól tudhatja, hogy hány megjegyzést fog még kapni arra vonatkozóan, hogy egy ház árával tartozik jelenleg, de mégis neki próbál úgy segíteni, mintha a nő már előre megoldotta volna az egész életét. Pedig ez most nem hangzik úgy. Egy pillanatra ezen gondolatra el is bizonytalanodik, hogy vajon jó üzletbe készül-e beszállni. Egy dolog nem engedi, hogy eluralkodjon rajta, mégpedig az, hogy jelenleg más esélye nincsen. Muszáj bíznia abban, aki már most tartozik annak, aki majd foglalkoztatni fogja. Nem túl idilli a kép.*
- Jó, hát.. jó. Majd kiderül.
*Nem mer igazán belegondolni abba, hogy egy árvaházba dugja be a gyereket, de erre még van idő és még az sem tisztázott, hogy mi is lesz a szerepe. Micsoda szerencse, hogy tudtára adja az a szépszemű. Még mindig furcsának találja kissé a stílusát, de más meg az övét találja annak, kit érdekel? Olyannak tűnik, akitől tényleg tanulhat, ha pedig átveri őt és a barátnőjét, majd elbeszélgetnek, miközben egy pincében próbálgatja rajta a varázslatait. Arra nem gondol, hogy nevetve védené ki a másik az összeset. Nagy levegőt vesz, nem szabadna ilyenen törni a fejét. Most bíznia kell, talán nem mindenki olyan, mint akikkel eddig összesodorta az élet.*
- Ez így tökéletesen hangzik. Már csak az a kérdésem, hogy meddig kell elrendezzem a dolgaimat? Mennyi időm van? Vagy mi mikor kezdjük el a közös munkát?
*Részéről, ha nem merül fel több kérdés, akár be is fejezhetik a tárgyalást. Eldöntötte már, hogy belevág. A többit pedig megoldja, mint mindig. *
5717. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-27 15:49:31
Üzenet elküldve: 2025-01-27 15:49:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Sokszor szeretne igazán bele látni a gyerekek világába is, pontosan úgy, ahogyan az az ő fejükben van. Nagy segítség volna, de azért így is megpróbálja a lehető legjobban megérteni őket. Jót mosolyog azon, hogy egyetlen kaviccsal hogyan is zsonglőrködhet a másik, és képes elkalandozni afelé is, hogy ő maga hogyan tudna. Mulatságos a kis kölyök, mégis tudja jól, hogy emögött sokkal több minden van és lesz is még.
Az újabb megfejtésre váró ügyre nehéz jól válaszolni. Hogy egy óriás termetéig nőne, azt kétli, lévén egy emberről van szó, de köztük is látott már olyat, aki miatt igencsak ki kellett nyújtóznia, hogy jól láthassa a szemeit. Nem lepődik meg a szóhasználaton, viszont még nincs itt az ideje, hogy azonnal fegyelmezzen. Majd szépen finomít ezen, de csak azután, hogy biztosnak érzi a talajt maga alatt a gyerek. Azt viszont jól tudja, hogy nevetnie nem szabadna a kijelentésen, ezért vissza is fojtja.*
- Tőlem biztosan magasabb leszel, szerintem sokkal magasabb. Egyszer utoléred őket és akkor jaj nekik. Na de miért is kellene őket valagba rúgni? Talán bántottak téged?
*Inkább erre tereli a beszélgetést, őszintén kíváncsi, hogy milyen az élete egy ilyen helyen, ahol cseppet sem biztonságos egy kisfiúnak.
Hamar eljutnak addig, ameddig Mai szeretett volna. Már nem is akkora a másikban a tartás ez irányban, így kezd megkönnyebbülni, hogy nem lesz végtelenül nehéz a dolga. Ha pedig megismeri a rezidenciát, nem fog visszavágyni az utcára remélhetőleg. Legalábbis a félvér mindent meg fog tenni ennek érdekében. Milyen nehéz lesz akkor, a megérkezik a többi lurkó… mindenkinek megadni ezt a gondoskodást még kissé félelmetes, hiszen talán lehetetlen. De ő a lehetetlen dolgok megoldásában a legjobb. *
- Tudom, hogy nem félsz! Csak az új dolgokat nem szereti ám mindenki. Pedig van, hogy érdemes kipróbálni.
*Megvárja, hogy minden falattal végezzen a fiú, a poharát is közelebb tolja, hogy kóstolja meg a finom gyümölcslevet is. Közben válaszol.*
- Persze, hogy vannak. Van, aki majdnem veled egyidős, és kettő, aki kicsit nagyobbacska, de velük jól ki fogsz jönni, abban biztos vagyok.
*Miután elfogyott az utolsó falat is, s kipihegte magát Rellan, Mai feláll, hogy induljanak.*
- Akkor induljunk. De előtte vigyél a csacsihoz. Jön ő is velünk!
*Sokszor szeretne igazán bele látni a gyerekek világába is, pontosan úgy, ahogyan az az ő fejükben van. Nagy segítség volna, de azért így is megpróbálja a lehető legjobban megérteni őket. Jót mosolyog azon, hogy egyetlen kaviccsal hogyan is zsonglőrködhet a másik, és képes elkalandozni afelé is, hogy ő maga hogyan tudna. Mulatságos a kis kölyök, mégis tudja jól, hogy emögött sokkal több minden van és lesz is még.
Az újabb megfejtésre váró ügyre nehéz jól válaszolni. Hogy egy óriás termetéig nőne, azt kétli, lévén egy emberről van szó, de köztük is látott már olyat, aki miatt igencsak ki kellett nyújtóznia, hogy jól láthassa a szemeit. Nem lepődik meg a szóhasználaton, viszont még nincs itt az ideje, hogy azonnal fegyelmezzen. Majd szépen finomít ezen, de csak azután, hogy biztosnak érzi a talajt maga alatt a gyerek. Azt viszont jól tudja, hogy nevetnie nem szabadna a kijelentésen, ezért vissza is fojtja.*
- Tőlem biztosan magasabb leszel, szerintem sokkal magasabb. Egyszer utoléred őket és akkor jaj nekik. Na de miért is kellene őket valagba rúgni? Talán bántottak téged?
*Inkább erre tereli a beszélgetést, őszintén kíváncsi, hogy milyen az élete egy ilyen helyen, ahol cseppet sem biztonságos egy kisfiúnak.
Hamar eljutnak addig, ameddig Mai szeretett volna. Már nem is akkora a másikban a tartás ez irányban, így kezd megkönnyebbülni, hogy nem lesz végtelenül nehéz a dolga. Ha pedig megismeri a rezidenciát, nem fog visszavágyni az utcára remélhetőleg. Legalábbis a félvér mindent meg fog tenni ennek érdekében. Milyen nehéz lesz akkor, a megérkezik a többi lurkó… mindenkinek megadni ezt a gondoskodást még kissé félelmetes, hiszen talán lehetetlen. De ő a lehetetlen dolgok megoldásában a legjobb. *
- Tudom, hogy nem félsz! Csak az új dolgokat nem szereti ám mindenki. Pedig van, hogy érdemes kipróbálni.
*Megvárja, hogy minden falattal végezzen a fiú, a poharát is közelebb tolja, hogy kóstolja meg a finom gyümölcslevet is. Közben válaszol.*
- Persze, hogy vannak. Van, aki majdnem veled egyidős, és kettő, aki kicsit nagyobbacska, de velük jól ki fogsz jönni, abban biztos vagyok.
*Miután elfogyott az utolsó falat is, s kipihegte magát Rellan, Mai feláll, hogy induljanak.*
- Akkor induljunk. De előtte vigyél a csacsihoz. Jön ő is velünk!
5716. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-26 22:47:08
Üzenet elküldve: 2025-01-26 22:47:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan más világból érkezett a Pegazus fogadóba, olyanból, ahol nem hogy számtant és olvasást nem tanult, de nagyon a magatartására sem helyeztek hangsúlyt. Ha nem is hangzik tapintatosnak a kérdése, ő azt hiszi, az, olyan dolgokat firtat, amik érdeklik, és ez szerinte így van rendjén. A bölcs gondolatmenete nem is bicsaklik meg, érdeklődő sárgásbarna szemeit a lányra függeszti. Titokban azon van, hogy elképzelje őt zsonglőrködve, vívás közben, ilyesmi, de hogy el tudja-e, vagy csak úgy mondta, azt nem árulja el.*
- Én próbáltam, de csak eggyel. Ha többet fogok, leesnek. *Feleli komolyan. A másik téma viszont annál jobban izgatja, tudniillik, az, hogy mekkora harcos lesz. Reméli, hogy jó nagy.*
- Szerinted mekkorára növök? *Kérdezi, hátha Mai ért hozzá.* Mer' nekem sose válaszol senki, csak azt mondják, hogy mindig kisebb leszek náluk. Szerintem a többi fiú fél tölle, hogy nagyobb leszek, és szétrúgom a seggüket. *Kacagni kezd saját tréfáján. Tényleg tetszene neki, ha így volna. Furcsa belegondolni, hogy a bácsik többsége olyan nagy, sőt, talán nagyobb, mint Mai, és talán egyszer ő is akkora lesz. Ki is húzza magát, hátha már ennyivel is nyer pár centit, esetleg a nagy nyújtózkodásban gyorsabban nő majd meg.
Aztán meg Mai tovább mesél arról a furcsa helyről, hiába ágált ellene a kisfiú az előbb. A kitartása Rellant is arra sarkallja, hogy ezúttal tényleg odafigyeljen a mondandójára. Először valami kislányról beszél, ami annyira nem érdekli őt, mert sose szokott kislányokkal játszani, azok babáznak. De talán a kutya miatt érdemes vele jóban lenni tényleg. Azt viszont kikéri magának, hogy az új hely ijesztő lenne.*
- Én nem félek semmitől! *Szól közbe. Ezt fontosnak tartja közölni, ezután figyel tovább. Kezdi felébreszteni a kalandvágyát ez a másik hely, amit felderíthet. Elvégre hiába alszik több helyen, egy kicsit unalmas már mind. Legfeljebb visszajön a Piacra, máskor is szökött már meg. De azért a biztonság kedvéért rákérdez:* - Jó, de... ugye vannak ott azért fiúk is?
*Rellan más világból érkezett a Pegazus fogadóba, olyanból, ahol nem hogy számtant és olvasást nem tanult, de nagyon a magatartására sem helyeztek hangsúlyt. Ha nem is hangzik tapintatosnak a kérdése, ő azt hiszi, az, olyan dolgokat firtat, amik érdeklik, és ez szerinte így van rendjén. A bölcs gondolatmenete nem is bicsaklik meg, érdeklődő sárgásbarna szemeit a lányra függeszti. Titokban azon van, hogy elképzelje őt zsonglőrködve, vívás közben, ilyesmi, de hogy el tudja-e, vagy csak úgy mondta, azt nem árulja el.*
- Én próbáltam, de csak eggyel. Ha többet fogok, leesnek. *Feleli komolyan. A másik téma viszont annál jobban izgatja, tudniillik, az, hogy mekkora harcos lesz. Reméli, hogy jó nagy.*
- Szerinted mekkorára növök? *Kérdezi, hátha Mai ért hozzá.* Mer' nekem sose válaszol senki, csak azt mondják, hogy mindig kisebb leszek náluk. Szerintem a többi fiú fél tölle, hogy nagyobb leszek, és szétrúgom a seggüket. *Kacagni kezd saját tréfáján. Tényleg tetszene neki, ha így volna. Furcsa belegondolni, hogy a bácsik többsége olyan nagy, sőt, talán nagyobb, mint Mai, és talán egyszer ő is akkora lesz. Ki is húzza magát, hátha már ennyivel is nyer pár centit, esetleg a nagy nyújtózkodásban gyorsabban nő majd meg.
Aztán meg Mai tovább mesél arról a furcsa helyről, hiába ágált ellene a kisfiú az előbb. A kitartása Rellant is arra sarkallja, hogy ezúttal tényleg odafigyeljen a mondandójára. Először valami kislányról beszél, ami annyira nem érdekli őt, mert sose szokott kislányokkal játszani, azok babáznak. De talán a kutya miatt érdemes vele jóban lenni tényleg. Azt viszont kikéri magának, hogy az új hely ijesztő lenne.*
- Én nem félek semmitől! *Szól közbe. Ezt fontosnak tartja közölni, ezután figyel tovább. Kezdi felébreszteni a kalandvágyát ez a másik hely, amit felderíthet. Elvégre hiába alszik több helyen, egy kicsit unalmas már mind. Legfeljebb visszajön a Piacra, máskor is szökött már meg. De azért a biztonság kedvéért rákérdez:* - Jó, de... ugye vannak ott azért fiúk is?
5715. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-26 21:17:50
Üzenet elküldve: 2025-01-26 21:17:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nelira//
*Merlana válasza nem volt feltétlenül meggyőző az alkimista számára, de úgy tűnik Nelira elégedett ezzel, az ital átadásából gondolva. Nestar nem gondolja túl a dolgot, régóta ismerik egymást, gondolja bíznak is egymásban és Merlana örömmel segített eddig is. És a legfontosabb, hogy Nestar foglalkozhat a számára lényeges dolgokkal ehelyett. Az elszámolás korrektül hangzik és erre gondolt ő is.*
- Természetesen.
*Taktikusan csendben marad, ami a gyerekes társalgást illeti, hozzátenné, hogy Nelirának nem muszáj jönnie, de nem veszélyezteti magát a lehetőséggel, hogy komolyabban számba vegyék a véleményét, esetleg igényeljék is vagy hogy bármelyik oldalra kelljen állnia a társalgást illetően. Nyugodalommal kivonja magát a diskurzusból, amíg nem igényeltetik az ellenkezője.*
- Ahogy tapasztaltad, a komolyabb italok készítése rengeteg kisebb ital monoton előállítását és összekeverését igényli, így egy kérés igazából lehet több tucatnyi feladat pontos, biztos és hatékony előállítása. Először meg kell bizonyosodjam arról, hogy az így felgyűlt feladataimból mennyit bízhatok rád, majd ennek az arányában leszel fizetve. Így az anyagbeszerzés miatt sem kell aggódj és így részt is veszel a komolyabb munkálatokban és első kézből tudod megfigyelni, ami még esetleg bizonytalanul menne a számodra.
//Merlana, Nelira//
*Merlana válasza nem volt feltétlenül meggyőző az alkimista számára, de úgy tűnik Nelira elégedett ezzel, az ital átadásából gondolva. Nestar nem gondolja túl a dolgot, régóta ismerik egymást, gondolja bíznak is egymásban és Merlana örömmel segített eddig is. És a legfontosabb, hogy Nestar foglalkozhat a számára lényeges dolgokkal ehelyett. Az elszámolás korrektül hangzik és erre gondolt ő is.*
- Természetesen.
*Taktikusan csendben marad, ami a gyerekes társalgást illeti, hozzátenné, hogy Nelirának nem muszáj jönnie, de nem veszélyezteti magát a lehetőséggel, hogy komolyabban számba vegyék a véleményét, esetleg igényeljék is vagy hogy bármelyik oldalra kelljen állnia a társalgást illetően. Nyugodalommal kivonja magát a diskurzusból, amíg nem igényeltetik az ellenkezője.*
- Ahogy tapasztaltad, a komolyabb italok készítése rengeteg kisebb ital monoton előállítását és összekeverését igényli, így egy kérés igazából lehet több tucatnyi feladat pontos, biztos és hatékony előállítása. Először meg kell bizonyosodjam arról, hogy az így felgyűlt feladataimból mennyit bízhatok rád, majd ennek az arányában leszel fizetve. Így az anyagbeszerzés miatt sem kell aggódj és így részt is veszel a komolyabb munkálatokban és első kézből tudod megfigyelni, ami még esetleg bizonytalanul menne a számodra.
5714. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-26 19:11:58
Üzenet elküldve: 2025-01-26 19:11:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Nelira, Nestar//
*A kezdeti lelkesedése ráfagy az arcára, aztán már a szája marad tátva, mikor meghallja, és fel is fogja Nestar javaslatát a Nelirá-nak járó fizetség kiegyenlítését illetően. Még szerencse, hogy egy ideje már nem kortyolgat semmilyen italt, mert biztos, hogy látványosan kiköpné a hír hallatán.*
- Ehm… Umm… Khm… *A kezdeti sokk után borzalmasan nehezen szedi össze magát, tőle szokatlan módon csak nyöszörög, de végül csak sikerül a pókerarcot is visszaerőszakolnia magára.*
- Semmi akadálya Nestar úr. Akkor ezek szerint neked már csak ezernyolcvan arannyal tartozom. *Ami hozzáadva a Nelirá-nak szánt háromszázhuszat, összesen ezernégyszáz. A világért sem akarta volna elmondani a szőkeség előtt, hogy mennyi pénzzel is tartozik az alkimistának, de kénytelen, ugyanis a kimondott szónak ereje van, jobb, ha még melegében tisztázza a férfivel, hogy akkor hányadán is állnak egymással.*
- Te meg majd feljössz velem a szobámba, ha itt végeztünk, és megkapod. *Nelira nem tehet semmiről, mégis ő kapja Merlana duzzogás adagját. Így már ahhoz sincs túl sok kedve, hogy megmagyarázza, miért lesz jó helyen a gyereke az árvaházban, amíg elutaznak, de azért megpróbálkozik vele.*
- Egy árvaházban nem csak árvák lehetnek, és nem fog ott maradni örökre. Egy ilyen helyen olyanok dolgoznak, akik értenek a gyerekneveléshez, és biztosan jól fognak vele bánni, amíg te távol vagy. *Jobban nem fejti ki, de a szavakból ítélve Nelira sem túlzottan vevő a magyarázatra, amit valahol megért. Ha tényleg most vállalt felelősséget egy gyermekért, akinek kedvéért felrúgta az egész életét, nem lehet könnyű elengedni még egy pár hatra sem.*
- Egy pohár bort légy szíves! *Jelez gyorsan a pincérlánynak, mikor elkapja a tekintetét. Nem kérdezi meg, mennyibe kerül, csak a kezébe nyom 9 aranyat aBorért.
Jó ötletnek tartja most az alkoholba menekülést, amíg Nelira és Nestar megbeszélik a továbbiakat. A férfi most úgy fejbe verte a valósággal, hogy azt józan ésszel nem tudná kibírni.*
//Nelira, Nestar//
*A kezdeti lelkesedése ráfagy az arcára, aztán már a szája marad tátva, mikor meghallja, és fel is fogja Nestar javaslatát a Nelirá-nak járó fizetség kiegyenlítését illetően. Még szerencse, hogy egy ideje már nem kortyolgat semmilyen italt, mert biztos, hogy látványosan kiköpné a hír hallatán.*
- Ehm… Umm… Khm… *A kezdeti sokk után borzalmasan nehezen szedi össze magát, tőle szokatlan módon csak nyöszörög, de végül csak sikerül a pókerarcot is visszaerőszakolnia magára.*
- Semmi akadálya Nestar úr. Akkor ezek szerint neked már csak ezernyolcvan arannyal tartozom. *Ami hozzáadva a Nelirá-nak szánt háromszázhuszat, összesen ezernégyszáz. A világért sem akarta volna elmondani a szőkeség előtt, hogy mennyi pénzzel is tartozik az alkimistának, de kénytelen, ugyanis a kimondott szónak ereje van, jobb, ha még melegében tisztázza a férfivel, hogy akkor hányadán is állnak egymással.*
- Te meg majd feljössz velem a szobámba, ha itt végeztünk, és megkapod. *Nelira nem tehet semmiről, mégis ő kapja Merlana duzzogás adagját. Így már ahhoz sincs túl sok kedve, hogy megmagyarázza, miért lesz jó helyen a gyereke az árvaházban, amíg elutaznak, de azért megpróbálkozik vele.*
- Egy árvaházban nem csak árvák lehetnek, és nem fog ott maradni örökre. Egy ilyen helyen olyanok dolgoznak, akik értenek a gyerekneveléshez, és biztosan jól fognak vele bánni, amíg te távol vagy. *Jobban nem fejti ki, de a szavakból ítélve Nelira sem túlzottan vevő a magyarázatra, amit valahol megért. Ha tényleg most vállalt felelősséget egy gyermekért, akinek kedvéért felrúgta az egész életét, nem lehet könnyű elengedni még egy pár hatra sem.*
- Egy pohár bort légy szíves! *Jelez gyorsan a pincérlánynak, mikor elkapja a tekintetét. Nem kérdezi meg, mennyibe kerül, csak a kezébe nyom 9 aranyat aBorért.
Jó ötletnek tartja most az alkoholba menekülést, amíg Nelira és Nestar megbeszélik a továbbiakat. A férfi most úgy fejbe verte a valósággal, hogy azt józan ésszel nem tudná kibírni.*
5713. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-26 18:21:20
Üzenet elküldve: 2025-01-26 18:21:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nestar//
*Elbírja a száraz információáradatot, de azt, ami érzelmeket vált ki belőle, azt kevésbé. Be kell hunynia a szemeit egy pillanatra, mintha az bármit helyre tudna állítani. Nem, most nincs abban a helyzetben, hogy rossz döntéseket hozzon, vagy kihagyjon egy olyan lehetőséget, ami tényleg megváltoztathatja az életét. Mármint, ezt az új életét, mert a régiben teljesen jól elvolt. Nem kellett dolgoznia, mert mindig talált egy bolondot, aki a tenyerén hordozta addig, amíg az rá nem ébredt hogy milyen is Nelira valójában. De ez a gyerek felrúgott mindent és ezért Neli is képes bármit felrúgni, még a jól megszokottat is. Akármi is ez, el kell vállalnia.
A Nestar által ajánlott összeg egy időre most kihúzza a csávából, aminek hirtelen megörül. De annak, hogy nem ő fogja neki kifizetni, már kevésbé. Merlana „na ugye, én megmondtam” pillantására Nelira válaszol egy „kibelezlek és fellógatlak egy fára, ha nem kapok ezért pénzt” tekintettel válaszol. A férfi örülhet, nem hangosan kommunikálják ezt le. Nincs más választása, bíznia kell a barátnőjében. Ennek jeléül egy határozott mozdulattal csúsztatja Nestar Erefiz elé az 1 db Ciánkék varázsitalt, hogy érezze a magáénak. A markát pedig nem tartja, Mer jól tudja, hogy mivel játszik, ha még ma nem kapja kézhez az aranyakat. A megoldása sem semmi, már ami a gyermekelhelyezést illeti.*
- De hát ő nem árva, itt vagyok neki én! *Összeszorítja a fogait, és próbálja elűzni a feltámadó dühét.* - Jó, ezt majd megbeszéljük, gondolom, egy kis időm még van.
*Azt sikerült felfognia, hogy nem minden percben fog vele foglalkozni Nestar, ami nem jelent problémát. Jelenleg elég, ha tényleg pénzhez jut, koloncnak ő sem kíván lenni, persze nagy plusz lesz, ha eltanulhat tőle egyet, s mást. Majd igyekszik jól viselkedni, akkor talán nem fogja arrébb tessékelni. Bár nehéz dolga lesz, kedveli az olyan sötét színeket, mint amilyen a szeme is, ettől már csak akkor lenne számára érdekesebb, ha a bőre lenne obszidián, mint annak, akinek a nevére nem is hajlandó gondolni többé. *
- Ez érdekesen hangzik, bár a szerepem még nemigen tisztázott, mindenesetre útban nem, segítségedre szívesen leszek.
//Merlana, Nestar//
*Elbírja a száraz információáradatot, de azt, ami érzelmeket vált ki belőle, azt kevésbé. Be kell hunynia a szemeit egy pillanatra, mintha az bármit helyre tudna állítani. Nem, most nincs abban a helyzetben, hogy rossz döntéseket hozzon, vagy kihagyjon egy olyan lehetőséget, ami tényleg megváltoztathatja az életét. Mármint, ezt az új életét, mert a régiben teljesen jól elvolt. Nem kellett dolgoznia, mert mindig talált egy bolondot, aki a tenyerén hordozta addig, amíg az rá nem ébredt hogy milyen is Nelira valójában. De ez a gyerek felrúgott mindent és ezért Neli is képes bármit felrúgni, még a jól megszokottat is. Akármi is ez, el kell vállalnia.
A Nestar által ajánlott összeg egy időre most kihúzza a csávából, aminek hirtelen megörül. De annak, hogy nem ő fogja neki kifizetni, már kevésbé. Merlana „na ugye, én megmondtam” pillantására Nelira válaszol egy „kibelezlek és fellógatlak egy fára, ha nem kapok ezért pénzt” tekintettel válaszol. A férfi örülhet, nem hangosan kommunikálják ezt le. Nincs más választása, bíznia kell a barátnőjében. Ennek jeléül egy határozott mozdulattal csúsztatja Nestar Erefiz elé az 1 db Ciánkék varázsitalt,
hogy érezze a magáénak. A markát pedig nem tartja, Mer jól tudja, hogy mivel játszik, ha még ma nem kapja kézhez az aranyakat. A megoldása sem semmi, már ami a gyermekelhelyezést illeti.*- De hát ő nem árva, itt vagyok neki én! *Összeszorítja a fogait, és próbálja elűzni a feltámadó dühét.* - Jó, ezt majd megbeszéljük, gondolom, egy kis időm még van.
*Azt sikerült felfognia, hogy nem minden percben fog vele foglalkozni Nestar, ami nem jelent problémát. Jelenleg elég, ha tényleg pénzhez jut, koloncnak ő sem kíván lenni, persze nagy plusz lesz, ha eltanulhat tőle egyet, s mást. Majd igyekszik jól viselkedni, akkor talán nem fogja arrébb tessékelni. Bár nehéz dolga lesz, kedveli az olyan sötét színeket, mint amilyen a szeme is, ettől már csak akkor lenne számára érdekesebb, ha a bőre lenne obszidián, mint annak, akinek a nevére nem is hajlandó gondolni többé. *
- Ez érdekesen hangzik, bár a szerepem még nemigen tisztázott, mindenesetre útban nem, segítségedre szívesen leszek.
5712. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-25 19:56:23
Üzenet elküldve: 2025-01-25 19:56:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nelira//
*Akkor az italt illetően megegyeztek, már csak a tényleges számszaki rendezés maradt. Erről eszébe is jut, hogy végül is két legyet üthetne egy csapással, ha a partnerére bízza az anyagi felét.*
- Merlanával van egy kis elszámolnivalónk és nekem a karavánra kell fordítanom, amit aranyban tudok, így kénytelen leszek Merlanára bízni a kifizetés dolgát. Természetesen, ha ez így mindkettőtöknek megfelel.
*Ha másért nem, legalább pár pillanatig remélhetőleg élvezheti, hogy elkerüli a figyelmük Nestart, ha úgy hozza a szerencséje. Valamint kifejezetten kényelmes gondolatnak hat, hogy ezzel le tud írni Merlana tartozásából és ki is segítheti a barátnőjét. Inkább az előbbi és örvend is az anyagi teher áthárításának ötletére.*
- A védelmet illetően, aggódni nem kell, az meg lesz oldva. Azonban az igényelni fogja a figyelmemet és energiámat. Így nem hagyhatom, hogy túlságosan le legyek kötve.
*Kicsit elmaszatolja az egyszerű kifejezéseket, nem fogja minden pillanatát őrségben tölteni, de az se járható, hogy órákig tétovázzanak, amíg Nelira és ő keverget. A gyerek elhelyezésének kérdésére csendben marad, ez Merlana ígérete inkább, de ő is a legalkalmasabb arra, hogy betartsa, de a köszönetre csak bólint. Wegtorent illetően viszont könnyedén meg tudja válaszolni.*
- Részben varázsitalokat venni, azokkal kerekedni, amikor visszaértünk, viszont, amiért Wegtoren, mert ott veszünk egy kisebb hajót. Az artheniori folyóra, amin tudnánk szállítani fel és alá, tehát könnyebb és kisebb. A Kikötőben nagyobb hajók szállnak meg és egyáltalán nem biztonságos velük üzletelni. Lesznek más kereskedők is, akik portékákat vitetnének rajta, de magam számára csak időszakosan italszállítmányozásra kell.
*Nem magyarázza túl, igazából Nelira kvalitásait nem ismeri a kereskedést illetően. Vagy, hogy egyáltalán érdekli-e vagy csak segédkezne, hogy neki is jusson a nyereségből.*
//Merlana, Nelira//
*Akkor az italt illetően megegyeztek, már csak a tényleges számszaki rendezés maradt. Erről eszébe is jut, hogy végül is két legyet üthetne egy csapással, ha a partnerére bízza az anyagi felét.*
- Merlanával van egy kis elszámolnivalónk és nekem a karavánra kell fordítanom, amit aranyban tudok, így kénytelen leszek Merlanára bízni a kifizetés dolgát. Természetesen, ha ez így mindkettőtöknek megfelel.
*Ha másért nem, legalább pár pillanatig remélhetőleg élvezheti, hogy elkerüli a figyelmük Nestart, ha úgy hozza a szerencséje. Valamint kifejezetten kényelmes gondolatnak hat, hogy ezzel le tud írni Merlana tartozásából és ki is segítheti a barátnőjét. Inkább az előbbi és örvend is az anyagi teher áthárításának ötletére.*
- A védelmet illetően, aggódni nem kell, az meg lesz oldva. Azonban az igényelni fogja a figyelmemet és energiámat. Így nem hagyhatom, hogy túlságosan le legyek kötve.
*Kicsit elmaszatolja az egyszerű kifejezéseket, nem fogja minden pillanatát őrségben tölteni, de az se járható, hogy órákig tétovázzanak, amíg Nelira és ő keverget. A gyerek elhelyezésének kérdésére csendben marad, ez Merlana ígérete inkább, de ő is a legalkalmasabb arra, hogy betartsa, de a köszönetre csak bólint. Wegtorent illetően viszont könnyedén meg tudja válaszolni.*
- Részben varázsitalokat venni, azokkal kerekedni, amikor visszaértünk, viszont, amiért Wegtoren, mert ott veszünk egy kisebb hajót. Az artheniori folyóra, amin tudnánk szállítani fel és alá, tehát könnyebb és kisebb. A Kikötőben nagyobb hajók szállnak meg és egyáltalán nem biztonságos velük üzletelni. Lesznek más kereskedők is, akik portékákat vitetnének rajta, de magam számára csak időszakosan italszállítmányozásra kell.
*Nem magyarázza túl, igazából Nelira kvalitásait nem ismeri a kereskedést illetően. Vagy, hogy egyáltalán érdekli-e vagy csak segédkezne, hogy neki is jusson a nyereségből.*
5711. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-25 18:24:59
Üzenet elküldve: 2025-01-25 18:24:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Nelira, Nestar//
*Megszokhatta volna már, hogy Nelirá-nak soha, semmi nem jó. Az sem, ha csendben marad, és figyelmen kívül hagyja azokat segítségkérő pillantásokat, és az sem, ha megpróbál a legjobb tudása szerint javítani barátnője esélyein. Most az utóbbi mellett dönt, ám a lehetőségeik részletezése előtt az üzlet lényegi részére kerül sor. Erre valóban nem is mond semmit, nincs rá szükség. Csak egy „na ugye, én megmondtam” pillantást vet Nelirá-ra, mikor az alkimista felől is megerősítést nyer az, amit korábban mondott a szőkeségnek. Nagy érték rejtőzik azokban az italokban, és a tudásban, ami az elkészítésükhöz szükséges. Elégedettséggel tölti el a lány meglepettsége, és az is, hogy Nestar nincs ellene az ötletnek, hogy Nelirá-t is magukkal vigyék Wegtoren-be.*
~Erről mondjuk eddig nem volt szó…~ *Mormog magában a veszélyes környéket hallva. Illetve, lehet, hogy Nestar megemlítette már ezt az aprócska részletet, csak a csillogó aranyérmék víziója miatt már elfelejtette. Azonban úgy látszik, Nelirá-t kicsit sem riasztja meg a veszély. Abban mondjuk nem kételkedik, hogy bármit és bárkit felgyújt, ha kell, ám bölcsebbnek tartja ezúttal arról is hallgatni, hogy tudomása szerint bizony volt már példa is ilyen esetre. Van azonban még probléma ezeken kívül is, melynek a megoldása viszont úgy tűnik, hogy rá vár. Nem is kell olyan sokáig gondolkoznia rajta, mielőtt megszólal.*
- Nyugodj meg, Nelira! Mindent megoldunk. A gyerek elhelyezésének kérdését is. *Ezzel kezdi, mert kezd egy kicsit ijesztővé válni ez a rengeteg, kétségbeesett Nelira pillantás. Mintha tényleg egy szellemről beszélnének, és nem egy kölyökről.*
- Információim szerint hamarosan egy árvaház nyílik a városban. Elképzelhető, hogy azt is ismerem, aki vezetni fogja. Ha valóban úgy döntesz, hogy elutaznál velünk, akkor elintézem neked, hogy addig biztonságban legyen a gyereked. *Illetve megpróbálja, de ezt nem teszi hozzá. A határozottság most sokkal fontosabb, hogy Nelira és Nestar is úgy érezzék, mindent kézben tud tartani, ami az ő feladata.
Végül ismét kedvesen elmosolyodik. A „köszönöm” szó olyan furcsán, mégis szépen hangzik a szőkeség szájából.
Az utolsó kérdésre válaszolni viszont nem az ő tisztsége, így újra jelentőségteljesen Nestar-ra pillantva átadja neki a válaszadás lehetőségét.*
//Nelira, Nestar//
*Megszokhatta volna már, hogy Nelirá-nak soha, semmi nem jó. Az sem, ha csendben marad, és figyelmen kívül hagyja azokat segítségkérő pillantásokat, és az sem, ha megpróbál a legjobb tudása szerint javítani barátnője esélyein. Most az utóbbi mellett dönt, ám a lehetőségeik részletezése előtt az üzlet lényegi részére kerül sor. Erre valóban nem is mond semmit, nincs rá szükség. Csak egy „na ugye, én megmondtam” pillantást vet Nelirá-ra, mikor az alkimista felől is megerősítést nyer az, amit korábban mondott a szőkeségnek. Nagy érték rejtőzik azokban az italokban, és a tudásban, ami az elkészítésükhöz szükséges. Elégedettséggel tölti el a lány meglepettsége, és az is, hogy Nestar nincs ellene az ötletnek, hogy Nelirá-t is magukkal vigyék Wegtoren-be.*
~Erről mondjuk eddig nem volt szó…~ *Mormog magában a veszélyes környéket hallva. Illetve, lehet, hogy Nestar megemlítette már ezt az aprócska részletet, csak a csillogó aranyérmék víziója miatt már elfelejtette. Azonban úgy látszik, Nelirá-t kicsit sem riasztja meg a veszély. Abban mondjuk nem kételkedik, hogy bármit és bárkit felgyújt, ha kell, ám bölcsebbnek tartja ezúttal arról is hallgatni, hogy tudomása szerint bizony volt már példa is ilyen esetre. Van azonban még probléma ezeken kívül is, melynek a megoldása viszont úgy tűnik, hogy rá vár. Nem is kell olyan sokáig gondolkoznia rajta, mielőtt megszólal.*
- Nyugodj meg, Nelira! Mindent megoldunk. A gyerek elhelyezésének kérdését is. *Ezzel kezdi, mert kezd egy kicsit ijesztővé válni ez a rengeteg, kétségbeesett Nelira pillantás. Mintha tényleg egy szellemről beszélnének, és nem egy kölyökről.*
- Információim szerint hamarosan egy árvaház nyílik a városban. Elképzelhető, hogy azt is ismerem, aki vezetni fogja. Ha valóban úgy döntesz, hogy elutaznál velünk, akkor elintézem neked, hogy addig biztonságban legyen a gyereked. *Illetve megpróbálja, de ezt nem teszi hozzá. A határozottság most sokkal fontosabb, hogy Nelira és Nestar is úgy érezzék, mindent kézben tud tartani, ami az ő feladata.
Végül ismét kedvesen elmosolyodik. A „köszönöm” szó olyan furcsán, mégis szépen hangzik a szőkeség szájából.
Az utolsó kérdésre válaszolni viszont nem az ő tisztsége, így újra jelentőségteljesen Nestar-ra pillantva átadja neki a válaszadás lehetőségét.*
5710. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-25 17:43:42
Üzenet elküldve: 2025-01-25 17:43:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nestar//
*Csak nézi a férfi kezében a kék italt, amit elfogyaszt. Kissé hunyorog, és az ajkait is biggyeszti hozzá, mert bár pontosan tudja, hogy mire jó, neki soha eszébe nem jutott, hogy csak úgy ledöntsön belőle egyet. Mi lehet a baja? Biztos Merlana annyit fecsegett neki az ostobaságairól, hogy muszáj neki észen lenni. Talán legközelebb ő is ezt teszi majd és akkor nem meríti le a nap végére az a sok zagyvaság az etikettről, a színészetről, meg arról, hogy mit akar elérni ebben az életben a nő. Jobb is, hogy ilyesmire terelődik a figyelme, mert benne is elég nagy a zűrzavar azt illetően, hogyan is tálalja megfelelően a kívánalmát.
Persze Mer nem hagyja egyedül érvényesülni, de nem forgatja a szemeit. Segíteni akar neki, szóval ildomos visszafognia magát és nem csendre inteni. Na meg nemrég még kétségbeesetten kérte pillantásával tőle a segítséget. Fene tudja, hogy az a jobb, ha beszél, vagy az, ha nem.
Először az aranyak száma ragadja meg a figyelmét. Szinte a száját tátja a nagyvonalúságot hallva, de hamar összezárja, igazából tisztában kellene lennie az ital értékével, de ennyire azért nem számított. Arra sem, hogy megvenné tőle az, aki játszi könnyedséggel kotyvasztaná meg azt, ami neki még most nem ment olyan könnyen.*
- Megbeszéltük!
*Hogy Mer mondana rá bármit? Nos, nem hiszi, ezért nem is érdekli. Egy dolog fontos: Aeltariv tudjon mit enni, és legyen új ruhája, mert gyorsabban nő, mint egy bolondgomba. Ami egyébként nem igaz, de akkor is mindent meg akar neki adni.
Újra az asztal közepén látja az italt, így elbizonytalanodik, hogy tényleg kell-e Nestar-nak, de aztán eljut a tudatáig valami.*
- Wegtoren? Hova a pics… *Nagy levegőt vesz.* - Hová teszem addig a gyereket?
*Már ködösül a tekintete, de hamar meggyőzi saját magát: ha megoldja, akkor lesz pénze. Ha lesz pénze, akkor mellette marad a fiú. Csak egy kicsit kell nélkülöznie, na de azalatt vele mi fog történni? Most tényleg segítségért kiáltva villannak Merlaná-ra a smaragdok, majd kisvártatva Nestar további mondandójára is válaszol.*
- Áh, ha megtámadnak, akkor felgyújtom őket.
*Ugyanis a némi mágia is csordogál az ereiben, s talán nyersnek hangzottak a szavak, de ő mindenáron megvédi azt, ami neki fontos. Ezért olyan nehézkes még csak gondolatban is elengednie a fiúcska kezét egy időre. *
- Mármint, ebben is hasznotokra lehetek, nem riadok meg könnyen, de… ha megoldást találunk arra, hogy hová teszem a fiút, akkor… akkor nekem tényleg nagy szükségem volna erre és köszönöm.
*Szinte beleszédül abba, hogy vissza kell fognia azt a sok érzést, ami benne kavarog. Így csak ül és ismét kutatja azokat a sötét szemeket, hogy most akkor mégis mi fog történni?*
- Egyébként mi ez az egész, miért Wegtoren?
//Merlana, Nestar//
*Csak nézi a férfi kezében a kék italt, amit elfogyaszt. Kissé hunyorog, és az ajkait is biggyeszti hozzá, mert bár pontosan tudja, hogy mire jó, neki soha eszébe nem jutott, hogy csak úgy ledöntsön belőle egyet. Mi lehet a baja? Biztos Merlana annyit fecsegett neki az ostobaságairól, hogy muszáj neki észen lenni. Talán legközelebb ő is ezt teszi majd és akkor nem meríti le a nap végére az a sok zagyvaság az etikettről, a színészetről, meg arról, hogy mit akar elérni ebben az életben a nő. Jobb is, hogy ilyesmire terelődik a figyelme, mert benne is elég nagy a zűrzavar azt illetően, hogyan is tálalja megfelelően a kívánalmát.
Persze Mer nem hagyja egyedül érvényesülni, de nem forgatja a szemeit. Segíteni akar neki, szóval ildomos visszafognia magát és nem csendre inteni. Na meg nemrég még kétségbeesetten kérte pillantásával tőle a segítséget. Fene tudja, hogy az a jobb, ha beszél, vagy az, ha nem.
Először az aranyak száma ragadja meg a figyelmét. Szinte a száját tátja a nagyvonalúságot hallva, de hamar összezárja, igazából tisztában kellene lennie az ital értékével, de ennyire azért nem számított. Arra sem, hogy megvenné tőle az, aki játszi könnyedséggel kotyvasztaná meg azt, ami neki még most nem ment olyan könnyen.*
- Megbeszéltük!
*Hogy Mer mondana rá bármit? Nos, nem hiszi, ezért nem is érdekli. Egy dolog fontos: Aeltariv tudjon mit enni, és legyen új ruhája, mert gyorsabban nő, mint egy bolondgomba. Ami egyébként nem igaz, de akkor is mindent meg akar neki adni.
Újra az asztal közepén látja az italt, így elbizonytalanodik, hogy tényleg kell-e Nestar-nak, de aztán eljut a tudatáig valami.*
- Wegtoren? Hova a pics… *Nagy levegőt vesz.* - Hová teszem addig a gyereket?
*Már ködösül a tekintete, de hamar meggyőzi saját magát: ha megoldja, akkor lesz pénze. Ha lesz pénze, akkor mellette marad a fiú. Csak egy kicsit kell nélkülöznie, na de azalatt vele mi fog történni? Most tényleg segítségért kiáltva villannak Merlaná-ra a smaragdok, majd kisvártatva Nestar további mondandójára is válaszol.*
- Áh, ha megtámadnak, akkor felgyújtom őket.
*Ugyanis a némi mágia is csordogál az ereiben, s talán nyersnek hangzottak a szavak, de ő mindenáron megvédi azt, ami neki fontos. Ezért olyan nehézkes még csak gondolatban is elengednie a fiúcska kezét egy időre. *
- Mármint, ebben is hasznotokra lehetek, nem riadok meg könnyen, de… ha megoldást találunk arra, hogy hová teszem a fiút, akkor… akkor nekem tényleg nagy szükségem volna erre és köszönöm.
*Szinte beleszédül abba, hogy vissza kell fognia azt a sok érzést, ami benne kavarog. Így csak ül és ismét kutatja azokat a sötét szemeket, hogy most akkor mégis mi fog történni?*
- Egyébként mi ez az egész, miért Wegtoren?
5709. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-25 17:08:20
Üzenet elküldve: 2025-01-25 17:08:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nelira//
*Nestar próbál figyelni és követni az eseményeket, amivel rengeteg szellemi energiát pazarol el fölöslegesen, ugyanis az utolsó szóhoz érve lehet abban bizonyos, hogy amúgy mit szeretnének tőle. Előbb tudná kitalálni, hogy mit nem.*
- Egy pillanat.
*És el is fogyaszt egy kisebb mentális frissítőt, ezt kifejezetten gyorsan, majd a kezébe veszi az üvegcsét, amit elé tettek. Visszafogott érdektelenséggel ellenőrzi az ital eredetiségét, mennyire tiszta, úgy folyik-e, ahogy kell, de fejben csak szortírozza az elhangzott szavakat, hogy mindenre megfelelő válasszal szolgáljon.*
- A különleges helyzetre tekintettel háromszázhúsz aranyat mondok rá.
*Merlana felülajánlhatja, de véleménye szerint így is túl sokat ad egy italért, amire nincs szüksége és bár Nelira képességeinek határait felmérni jó, az alkimista nem tudja visszaalkotni a kenyérből a lisztet, így a lehetőségei a felhasználására korlátozottak. Az üvegcse visszakerül az asztalra és a kettejükre bízza, hogy megfelelő ár-e.*
- Az utazást illetően, a jelenlétednek nem leszek akadálya, de hiába hosszú, a karavánozás veszélyes környéken megy keresztül és a biztonság elsődleges, nem lesz idő gyakorlásra. Segítő kéz mindig hasznos és ahogy Merlana mondta, abból neked is meglesz a szükséges kereseted, így az anyagiak miatt nem kell aggódnod.
*Azt, hogy a drágán és nehezen szerzett praktikáit csak úgy átadja, egyelőre eltussantja a beszélgetésben. Nem hiszi, hogy Nelira jelen állapotában észszerű vitatkozni ezen és még bőven túl korán van beszélni erről, még az se bizonyos Nestar számára, hogy Nelira képes lenne alkalmazni a tudást, ha az ölébe pottyanna. Másokat is kioktatott már és nem mindenkinek ment, de ettől függetlenül, a tudás értékét le tervezni dolgoztatni rajta. Természetesen úgy, hogy azért Nelirának is maradjon bőven.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
//Merlana, Nelira//
*Nestar próbál figyelni és követni az eseményeket, amivel rengeteg szellemi energiát pazarol el fölöslegesen, ugyanis az utolsó szóhoz érve lehet abban bizonyos, hogy amúgy mit szeretnének tőle. Előbb tudná kitalálni, hogy mit nem.*
- Egy pillanat.
*És el is fogyaszt egy kisebb mentális frissítőt, ezt kifejezetten gyorsan, majd a kezébe veszi az üvegcsét, amit elé tettek. Visszafogott érdektelenséggel ellenőrzi az ital eredetiségét, mennyire tiszta, úgy folyik-e, ahogy kell, de fejben csak szortírozza az elhangzott szavakat, hogy mindenre megfelelő válasszal szolgáljon.*
- A különleges helyzetre tekintettel háromszázhúsz aranyat mondok rá.
*Merlana felülajánlhatja, de véleménye szerint így is túl sokat ad egy italért, amire nincs szüksége és bár Nelira képességeinek határait felmérni jó, az alkimista nem tudja visszaalkotni a kenyérből a lisztet, így a lehetőségei a felhasználására korlátozottak. Az üvegcse visszakerül az asztalra és a kettejükre bízza, hogy megfelelő ár-e.*
- Az utazást illetően, a jelenlétednek nem leszek akadálya, de hiába hosszú, a karavánozás veszélyes környéken megy keresztül és a biztonság elsődleges, nem lesz idő gyakorlásra. Segítő kéz mindig hasznos és ahogy Merlana mondta, abból neked is meglesz a szükséges kereseted, így az anyagiak miatt nem kell aggódnod.
*Azt, hogy a drágán és nehezen szerzett praktikáit csak úgy átadja, egyelőre eltussantja a beszélgetésben. Nem hiszi, hogy Nelira jelen állapotában észszerű vitatkozni ezen és még bőven túl korán van beszélni erről, még az se bizonyos Nestar számára, hogy Nelira képes lenne alkalmazni a tudást, ha az ölébe pottyanna. Másokat is kioktatott már és nem mindenkinek ment, de ettől függetlenül, a tudás értékét le tervezni dolgoztatni rajta. Természetesen úgy, hogy azért Nelirának is maradjon bőven.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
5708. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-25 11:42:30
Üzenet elküldve: 2025-01-25 11:42:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nestar//
*Összeszorítja a fogait, ahogy már előre belegondol abba, mi fog történni, ha a féktelenül tomboló tűz, ami Nelirá-ból árad, és a Nestar-t jelképező végtelenül nyugodt tenger vize találkozik egymással. Ennek a kérdésnek a megválaszolására talán még az alkímia tudománya sincs felkészülve. Hiába az a mítosz a gyerekről, Nelira az Nelira. Valóban kételkedik benne, hogy a szőke barátnője megszelídíthető. Őszintén szólva, abban sem biztos, hogy az a kölyök létezik, és nem csak a lány képzeletének szüleménye, ami unalmában pattant ki a kusza agytekervényeiből. Mindenesetre kételkedni sosem hiba, mégis, a kétségbeesés a smaragdokban túl őszintének tűnt ahhoz, hogy csak egy színjáték legyen.
Direkt nem reagál, és nem kíséri oda Nelirá-t rögtön Nestar-hoz, még akkor sem, mikor meglátja rajta a bizonytalanságot. Ismeri már annyira a lányt, hogy tudja, jobb egy lépéssel mögötte járni, mint előtte, mert Nelira következő mozzanatát lehetetlen megjósolni, de ha meghagyja a kezdeményezést neki, akkor már legalább látja, hogy meg kell-e akadályoznia őt a károkozásban.
Ezúttal úgy tűnik, szerencsésen alakulnak a dolgok. A lány nem ugrik Nestar nyakába, nem rángatja el székestül a pulttól, és nem is azt a hajmeresztő történetet adja elő neki, amit ő is hallott. Leül, és az alkimista kérdését hallva figyel, hogy mi fog történni. Mikor a gyerek felé terelődnek Nelira szavai, kissé megrémül, de megnyugszik, mikor végül Nelira nem zúdítja a férfire minden problémáját. Elégedett lehet, mert a szőkeségnek egészen jól sikerül felvázolnia, hogy mit is szeretne, de mielőtt Nestar válaszolhatna a kérdésre, közbeszól.*
- Nestar úr, engedj meg kérlek egy szót, mielőtt válaszolnál! Nelira tehetséges az alkímiát illetően, ezért én kezeskedem. *Igazából nem tudja még biztosan ő sem, hogy mennyire, csak abból a ciánkék italból tud következtetni, de ennyi füllentés barátnője érdekében most belefér.*
- Arra gondoltam, hogy velünk utazhatna ő is Wegtoren-be. Az utazás sokáig tart, lenne időd felmérni a képességeit. Ha valóban alkalmasnak találod, hogy melletted dolgozzon, akkor beszállhat az üzletünkbe a segédedként, amivel mindketten jól jártok. *Ha pedig nem, akkor is vannak még bőven feladatok a hajón, de ezt egyelőre nem fejti ki, nem akarja sem Nelira lelkesedését megtörni, sem lehetőséget adni Nestar kezébe, hogy elutasíthassa barátnőjét pusztán azért, mert van más lehetőség is.*
//Merlana, Nestar//
*Összeszorítja a fogait, ahogy már előre belegondol abba, mi fog történni, ha a féktelenül tomboló tűz, ami Nelirá-ból árad, és a Nestar-t jelképező végtelenül nyugodt tenger vize találkozik egymással. Ennek a kérdésnek a megválaszolására talán még az alkímia tudománya sincs felkészülve. Hiába az a mítosz a gyerekről, Nelira az Nelira. Valóban kételkedik benne, hogy a szőke barátnője megszelídíthető. Őszintén szólva, abban sem biztos, hogy az a kölyök létezik, és nem csak a lány képzeletének szüleménye, ami unalmában pattant ki a kusza agytekervényeiből. Mindenesetre kételkedni sosem hiba, mégis, a kétségbeesés a smaragdokban túl őszintének tűnt ahhoz, hogy csak egy színjáték legyen.
Direkt nem reagál, és nem kíséri oda Nelirá-t rögtön Nestar-hoz, még akkor sem, mikor meglátja rajta a bizonytalanságot. Ismeri már annyira a lányt, hogy tudja, jobb egy lépéssel mögötte járni, mint előtte, mert Nelira következő mozzanatát lehetetlen megjósolni, de ha meghagyja a kezdeményezést neki, akkor már legalább látja, hogy meg kell-e akadályoznia őt a károkozásban.
Ezúttal úgy tűnik, szerencsésen alakulnak a dolgok. A lány nem ugrik Nestar nyakába, nem rángatja el székestül a pulttól, és nem is azt a hajmeresztő történetet adja elő neki, amit ő is hallott. Leül, és az alkimista kérdését hallva figyel, hogy mi fog történni. Mikor a gyerek felé terelődnek Nelira szavai, kissé megrémül, de megnyugszik, mikor végül Nelira nem zúdítja a férfire minden problémáját. Elégedett lehet, mert a szőkeségnek egészen jól sikerül felvázolnia, hogy mit is szeretne, de mielőtt Nestar válaszolhatna a kérdésre, közbeszól.*
- Nestar úr, engedj meg kérlek egy szót, mielőtt válaszolnál! Nelira tehetséges az alkímiát illetően, ezért én kezeskedem. *Igazából nem tudja még biztosan ő sem, hogy mennyire, csak abból a ciánkék italból tud következtetni, de ennyi füllentés barátnője érdekében most belefér.*
- Arra gondoltam, hogy velünk utazhatna ő is Wegtoren-be. Az utazás sokáig tart, lenne időd felmérni a képességeit. Ha valóban alkalmasnak találod, hogy melletted dolgozzon, akkor beszállhat az üzletünkbe a segédedként, amivel mindketten jól jártok. *Ha pedig nem, akkor is vannak még bőven feladatok a hajón, de ezt egyelőre nem fejti ki, nem akarja sem Nelira lelkesedését megtörni, sem lehetőséget adni Nestar kezébe, hogy elutasíthassa barátnőjét pusztán azért, mert van más lehetőség is.*
5707. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-25 08:55:37
Üzenet elküldve: 2025-01-25 08:55:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Az ilyen kicsi és még őszinte, szabadszájú gyermekek sok mindenben jók, de egyben nagyon: a világ legédesebb módján hozzák tudtára valakinek, hogy igazából semmihez sem értenek és néha igen buták. Persze nem akarattal és nem is ezt szeretnék sugallni, de a felnőtt hamar ráébred, hogy a felsoroltak közül semmiben, majd tovább gondolva a tényeket, egy csomó mindenben nem jeleskednek. Így van ez, amikor a mindent firtató kis ajkak olyan kérdésekkel bombázzák a nagyokat, amikre nem tudnak válaszolni, de tudás híján is muszáj lenne. Mai egy röpke ideig elgondolkodik, hogy ő maga miben jeleskedik. Nos volt szó itt zsonglőrködésről, amiben egyértelműen nem, bár nem is próbálta. Tánc? Intath tudna mesélni, de az a tánc a Holdudvarban nem gyerekek szórakoztatására való. Aztán pedig a vívás… igen, egyszer egy egész korhadt fát kiirtott vad suhintásokkal, de az… az nem vívás volt. Mit tud ahelyett a felnőtt, aki elterelné a hiányosságairól a témát? Beszélni kezd.*
- Te próbáltál már zsonglőrködni? *Kérdez vissza, majd ha kap választ folytatja is.* - Igen és én is láttam olyan lányt, ismerek is egyet. Na az a kard volt a kezemben is és tényleg nehéz. De te még igen sokat fogsz nőni, én már nem. Nekem ugyanolyan nehéz lesz, de te a legnagyobbat is elbírod majd, ami hatalmasabb, mint most Villám! Jó neked… Hm. *Elmélyül kicsit a mindenféle gondolatban. Persze nem irigyli a másik leendő erejét, de miért is ne fényezhetné őt és a leendő nagyságát a fiúnak.
Végig nézi a falatkát, ami a másik ölébe pottyan, majd hamar megoldva a problémát eltünteti a szájában. Kellenek új kis ruhák, micsoda szerencse, hogy a várostól eleget kaptak, ki tudja cserélni neki a most épp foltosat, aztán, ha nem is ő, de Anviel biztos jeleskedik a zsíros kis pacák eltüntetésében. Mindeközben sokkal mélyebb témákat érintve alakul át a kacagás komolysággá. Muszáj ezen is túlesni, bár elcsalhatta volna csak furfangosan magához a gyereket, szereti, ha tisztán látnak a gyermekek. Mert játszani egy játékot lehet valótlan elemekkel, de az életet már nem fertőzné meg neki jobban annál, mint amilyen. Ha csak az ő mértékével is, de jó tudnia, hogy hová, kik közé szeretné vinni.*
- Van ott egy lányka, aki az erdőben és mindenféle odúban élt, nagyon sok kalandja van, amit szívesen elmesélne neked. Ő is kicsit azt hiszi, mint te; hogy más. De most jól érzi magát, az övé a nagy kutya! Ijesztő lehet egy új hely, de van egy ötletem. *Mosolyog továbbra is és próbálja kissé oldani a hangulatot a határozottságával és kedvességével.* - Nincsen messze. Úgysem mindig ugyanott alszol, most kipróbálhatnád, hogy itt milyen. Megmutatom az állatokat is, hozhatod Villámot, na meg… *halkabbra veszi a hangját, mintha csak titkot osztana meg.* - Elvihetjük oda azt a csacsit, aki szerinted senkinek nem kell, mert szerintem nagyon jó helye lenne ott neki is társaságban Borsék mellett.
*Az ilyen kicsi és még őszinte, szabadszájú gyermekek sok mindenben jók, de egyben nagyon: a világ legédesebb módján hozzák tudtára valakinek, hogy igazából semmihez sem értenek és néha igen buták. Persze nem akarattal és nem is ezt szeretnék sugallni, de a felnőtt hamar ráébred, hogy a felsoroltak közül semmiben, majd tovább gondolva a tényeket, egy csomó mindenben nem jeleskednek. Így van ez, amikor a mindent firtató kis ajkak olyan kérdésekkel bombázzák a nagyokat, amikre nem tudnak válaszolni, de tudás híján is muszáj lenne. Mai egy röpke ideig elgondolkodik, hogy ő maga miben jeleskedik. Nos volt szó itt zsonglőrködésről, amiben egyértelműen nem, bár nem is próbálta. Tánc? Intath tudna mesélni, de az a tánc a Holdudvarban nem gyerekek szórakoztatására való. Aztán pedig a vívás… igen, egyszer egy egész korhadt fát kiirtott vad suhintásokkal, de az… az nem vívás volt. Mit tud ahelyett a felnőtt, aki elterelné a hiányosságairól a témát? Beszélni kezd.*
- Te próbáltál már zsonglőrködni? *Kérdez vissza, majd ha kap választ folytatja is.* - Igen és én is láttam olyan lányt, ismerek is egyet. Na az a kard volt a kezemben is és tényleg nehéz. De te még igen sokat fogsz nőni, én már nem. Nekem ugyanolyan nehéz lesz, de te a legnagyobbat is elbírod majd, ami hatalmasabb, mint most Villám! Jó neked… Hm. *Elmélyül kicsit a mindenféle gondolatban. Persze nem irigyli a másik leendő erejét, de miért is ne fényezhetné őt és a leendő nagyságát a fiúnak.
Végig nézi a falatkát, ami a másik ölébe pottyan, majd hamar megoldva a problémát eltünteti a szájában. Kellenek új kis ruhák, micsoda szerencse, hogy a várostól eleget kaptak, ki tudja cserélni neki a most épp foltosat, aztán, ha nem is ő, de Anviel biztos jeleskedik a zsíros kis pacák eltüntetésében. Mindeközben sokkal mélyebb témákat érintve alakul át a kacagás komolysággá. Muszáj ezen is túlesni, bár elcsalhatta volna csak furfangosan magához a gyereket, szereti, ha tisztán látnak a gyermekek. Mert játszani egy játékot lehet valótlan elemekkel, de az életet már nem fertőzné meg neki jobban annál, mint amilyen. Ha csak az ő mértékével is, de jó tudnia, hogy hová, kik közé szeretné vinni.*
- Van ott egy lányka, aki az erdőben és mindenféle odúban élt, nagyon sok kalandja van, amit szívesen elmesélne neked. Ő is kicsit azt hiszi, mint te; hogy más. De most jól érzi magát, az övé a nagy kutya! Ijesztő lehet egy új hely, de van egy ötletem. *Mosolyog továbbra is és próbálja kissé oldani a hangulatot a határozottságával és kedvességével.* - Nincsen messze. Úgysem mindig ugyanott alszol, most kipróbálhatnád, hogy itt milyen. Megmutatom az állatokat is, hozhatod Villámot, na meg… *halkabbra veszi a hangját, mintha csak titkot osztana meg.* - Elvihetjük oda azt a csacsit, aki szerinted senkinek nem kell, mert szerintem nagyon jó helye lenne ott neki is társaságban Borsék mellett.
5706. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-24 22:14:56
Üzenet elküldve: 2025-01-24 22:14:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Az óvodásoknak megvan az a képessége, hogy nem igazán zavarják őket a lét mélységei. Pont ugyanúgy, ahogy Rellanban nem merül fel firtatni Mai vonakodását az étellel kapcsolatban, azt sem kérdőjelezi meg, hogy ő is jó valamiben. Sőt, amilyen talpraesett kis legyény, persze rögtön eszébe is jut néhány dolog, ami Mai lehet.*
- Persze, hogy meglátom az értéket. Lehet, hogy jó vagy ebben a... tudod... zsong-őrködésben! *Mutatja a kezével, ahogy a vásári mutatványosok szokták dobálni a kavicsokat, akár hármat is egyszerre.* Vaaagy... Lehet, hogy nagyon tudsz táncolni. Meg hát az is lehet, hogy vívni tudsz naon, mert azért azt a lányok is tudhatnak ám, még ha nem is lovagok. Mer' érted, én is láttam már csomó lányt, akinek van kardja meg ilyesmi. Minek vinnék mindenhova, ha nem tudnák használni? Olyan nehéz. *Véli a kisfiú, és lelkesen megcsodálja a padon mellette heverő fakardot, egyszerűen bele van zsongva Villámba. Egy darabig úgy falatozik, hogy kukkolja, és az utolsó darabkát véletlenül az ölébe is ejti, de a ruháján lévő foltot leszámítva gyorsan eltünteti az incidens nyomait a pocakjában. Utána kicsit bambul, részben, mert elpilledt az ételtől, részben pedig, mert minden erejével próbálja elképzelni ezt a furcsa helyet, amiről Mai beszél. Még a homlokát is ráncolja.*
- A cicát, azt érdemes beengedni, mer' megfogja az egeret. *Vág közbe értőn a kisfiú, csak hogy mutassa, hogy ehhez (is) ért. Aztán csak fülel. Valami házat képzel el, de az ő mértékével mérve, kicsit, szűköset, sok gyerekkel. Nem nagyon érti, hogy mit dolgozhat a néni, de ezt annak tudja be, hogy sok munkát nem ismer – ha így lenne, ő is dolgozó ember lenne, és lenne saját háza. De ettől az új helytől tart. Az előzőt már ismeri, tudja, hogy hova bújjon a nagyobb fiúk elől, nehogy megcsapják, ha mérgesek rá vagy egymásra. Ez a gondolat, a kis világával szembeni bizonytalanság annyira elkezdi aggasztani, hogy valahogy nem is figyel másra, összefolyik neki a többi szó, az étel, a meleg, nem tűnnek fontosnak. Csak a lábát nézi megszeppenve.*
- Há' nem is tudom. Biztos ők se szeretnének, mer' más vagyok. Akkor meg már jó itt, mer' itt meg ismerek mindenkit. *Állapítja meg. Lehet, hogy ő megmentette a nénit, de fordítva hogyan történne ez? Nem olyan, mint a Mazne néni, aki jól rásóz a sejhajukra. Olyan kis kedves, magában mindig hasonlóan képzelte el az anyukáját is.* Tanulni meg tanultam, tudok számolni már az ősz óta. *Fészkelődik zavartan. Látszik rajta, hogy kicsit nagy lett neki hirtelen a világ, túl tágas ahhoz, hogy megértse, és ez megijeszti az addig a saját valóságában élő csöppséget. De nem szalad el vagy sír, még mindig Main függ a tekintete, mintha tőle várna valami segítséget, magyarázatot.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.24 22:15:22
*Az óvodásoknak megvan az a képessége, hogy nem igazán zavarják őket a lét mélységei. Pont ugyanúgy, ahogy Rellanban nem merül fel firtatni Mai vonakodását az étellel kapcsolatban, azt sem kérdőjelezi meg, hogy ő is jó valamiben. Sőt, amilyen talpraesett kis legyény, persze rögtön eszébe is jut néhány dolog, ami Mai lehet.*
- Persze, hogy meglátom az értéket. Lehet, hogy jó vagy ebben a... tudod... zsong-őrködésben! *Mutatja a kezével, ahogy a vásári mutatványosok szokták dobálni a kavicsokat, akár hármat is egyszerre.* Vaaagy... Lehet, hogy nagyon tudsz táncolni. Meg hát az is lehet, hogy vívni tudsz naon, mert azért azt a lányok is tudhatnak ám, még ha nem is lovagok. Mer' érted, én is láttam már csomó lányt, akinek van kardja meg ilyesmi. Minek vinnék mindenhova, ha nem tudnák használni? Olyan nehéz. *Véli a kisfiú, és lelkesen megcsodálja a padon mellette heverő fakardot, egyszerűen bele van zsongva Villámba. Egy darabig úgy falatozik, hogy kukkolja, és az utolsó darabkát véletlenül az ölébe is ejti, de a ruháján lévő foltot leszámítva gyorsan eltünteti az incidens nyomait a pocakjában. Utána kicsit bambul, részben, mert elpilledt az ételtől, részben pedig, mert minden erejével próbálja elképzelni ezt a furcsa helyet, amiről Mai beszél. Még a homlokát is ráncolja.*
- A cicát, azt érdemes beengedni, mer' megfogja az egeret. *Vág közbe értőn a kisfiú, csak hogy mutassa, hogy ehhez (is) ért. Aztán csak fülel. Valami házat képzel el, de az ő mértékével mérve, kicsit, szűköset, sok gyerekkel. Nem nagyon érti, hogy mit dolgozhat a néni, de ezt annak tudja be, hogy sok munkát nem ismer – ha így lenne, ő is dolgozó ember lenne, és lenne saját háza. De ettől az új helytől tart. Az előzőt már ismeri, tudja, hogy hova bújjon a nagyobb fiúk elől, nehogy megcsapják, ha mérgesek rá vagy egymásra. Ez a gondolat, a kis világával szembeni bizonytalanság annyira elkezdi aggasztani, hogy valahogy nem is figyel másra, összefolyik neki a többi szó, az étel, a meleg, nem tűnnek fontosnak. Csak a lábát nézi megszeppenve.*
- Há' nem is tudom. Biztos ők se szeretnének, mer' más vagyok. Akkor meg már jó itt, mer' itt meg ismerek mindenkit. *Állapítja meg. Lehet, hogy ő megmentette a nénit, de fordítva hogyan történne ez? Nem olyan, mint a Mazne néni, aki jól rásóz a sejhajukra. Olyan kis kedves, magában mindig hasonlóan képzelte el az anyukáját is.* Tanulni meg tanultam, tudok számolni már az ősz óta. *Fészkelődik zavartan. Látszik rajta, hogy kicsit nagy lett neki hirtelen a világ, túl tágas ahhoz, hogy megértse, és ez megijeszti az addig a saját valóságában élő csöppséget. De nem szalad el vagy sír, még mindig Main függ a tekintete, mintha tőle várna valami segítséget, magyarázatot.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.24 22:15:22
5705. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-24 17:28:07
Üzenet elküldve: 2025-01-24 17:28:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nestar//
*Mit érdekli már, hogy Merlaná-ra öntse a bánatát. Kapott egy lehetőséget arra, hogy végre megpróbálhassa megoldani a saját problémáját, úgy hogy nem simlis alakok közé keveredik, nem a bájait árulja, vagy nem teszi ki magát veszélynek, aki miatt más is veszélybe kerül, mert hát Nelira nem arról híres, hogy csak úgy lenyelje, ha bántás éri. Nem éppen erény, de igen jól ért ahhoz, hogy megkeserítse azok életét, akik az övét. Persze már ezt sem teheti meg minden átgondolást mellőzve, mert amint zárkába kerül, vagy éppen elvágják a csinos kecses kis nyakát, akkor a gyerek, aki vele él, az egyedül marad. Nem teheti meg. Sosem gondolta volna, hogy létezik olyan erő, ami még őt is vissza tudja tartani a tombolástól. Valószínűleg maga Merlana sem hitte volna soha, hogy bármi csendre inti.
Talán a bemutatkozása nem volt túl fényes, de most arra is van lehetősége, hogy megmutassa, hogy nem akkora veszedelem ő, mint amilyennek látszik. És az a sötétszemű alkimista is szóba áll vele. Egy hosszúra nyúlt pillanatig csak elveszik abban az élettelenségben, amiben maga sem tudja, hogy mit, de azt igen jól látja. Két gyors pislogás után ocsúdik csak fel belőle és köszörül egyet a torkán. Aztán jön a probléma: most mit kell ilyenkor mondani? Ezer helyzetből jól vágja ki magát és többnyire eléri, amit akar, még ha hamar esik is ki a kezei közül az az elért dolog. Mer szemeibe néz, majd visszatalál a férfiéihoz. Aztán az asztal felé pislant, majd megint Nestar-ra. Talán jobb lesz nekiiramodni és leülni, erre is buzdítja az újdonsült társaságát. Éppen elég ideje van a pár lépés alatt, hogy rájöjjön hogy tényleg halvány lila gőze sincs hogy mit is kéne kinyögnie. Azért, miután helyet foglal, megpróbálkozik a lehetetlennel.
Nem fog sokat teketóriázni. Nestar elé csúsztatja azt a ciánkék varázsitalt, amit legutóbb kevert. Minden vagyona jelenleg, egy fiolába zárva. Tudja, hogy ettől ezerszer lehetne jobb, de azt is, hogy akárkinek nem sikerülne ezt prezentálnia.*
- Igazából azért jöttem Merlaná-hoz, mert sikerült kevernem valamit, amit eddig még nem és el szeretném adni, mert nagy szükségem van a pénzre. Van egy gyerekem aki... *megrázza a fejét még ő is tudja, hogy erre általában senki nem kíváncsi, Merlaná-nak nincs csak választása, ő végig hallgatja és kész. De ezzel nem terhelné a férfit is.* - Szóval azt mondta Mer, hogy te rendkívül tehetséges alkimista vagy. Arra gondoltam, hogy ha hasznodra tudnék lenni, akkor mellette taníthatnál, hogy sokkal értékesebb italokat is létrehozhassak. Ezt eladom és el kell költsem másra, nem lesz miből újat kevernem, olyan körforgás ez, amiből nem látok kiutat, de ha valaki mellett fejlődhetek, akkor talán lenne. *Újra a másik sötét íriszeit keresi a saját éppen haloványan csillogó smaragdjaival.* - Lenne erre melletted lehetőség?
//Merlana, Nestar//
*Mit érdekli már, hogy Merlaná-ra öntse a bánatát. Kapott egy lehetőséget arra, hogy végre megpróbálhassa megoldani a saját problémáját, úgy hogy nem simlis alakok közé keveredik, nem a bájait árulja, vagy nem teszi ki magát veszélynek, aki miatt más is veszélybe kerül, mert hát Nelira nem arról híres, hogy csak úgy lenyelje, ha bántás éri. Nem éppen erény, de igen jól ért ahhoz, hogy megkeserítse azok életét, akik az övét. Persze már ezt sem teheti meg minden átgondolást mellőzve, mert amint zárkába kerül, vagy éppen elvágják a csinos kecses kis nyakát, akkor a gyerek, aki vele él, az egyedül marad. Nem teheti meg. Sosem gondolta volna, hogy létezik olyan erő, ami még őt is vissza tudja tartani a tombolástól. Valószínűleg maga Merlana sem hitte volna soha, hogy bármi csendre inti.
Talán a bemutatkozása nem volt túl fényes, de most arra is van lehetősége, hogy megmutassa, hogy nem akkora veszedelem ő, mint amilyennek látszik. És az a sötétszemű alkimista is szóba áll vele. Egy hosszúra nyúlt pillanatig csak elveszik abban az élettelenségben, amiben maga sem tudja, hogy mit, de azt igen jól látja. Két gyors pislogás után ocsúdik csak fel belőle és köszörül egyet a torkán. Aztán jön a probléma: most mit kell ilyenkor mondani? Ezer helyzetből jól vágja ki magát és többnyire eléri, amit akar, még ha hamar esik is ki a kezei közül az az elért dolog. Mer szemeibe néz, majd visszatalál a férfiéihoz. Aztán az asztal felé pislant, majd megint Nestar-ra. Talán jobb lesz nekiiramodni és leülni, erre is buzdítja az újdonsült társaságát. Éppen elég ideje van a pár lépés alatt, hogy rájöjjön hogy tényleg halvány lila gőze sincs hogy mit is kéne kinyögnie. Azért, miután helyet foglal, megpróbálkozik a lehetetlennel.
Nem fog sokat teketóriázni. Nestar elé csúsztatja azt a ciánkék varázsitalt, amit legutóbb kevert. Minden vagyona jelenleg, egy fiolába zárva. Tudja, hogy ettől ezerszer lehetne jobb, de azt is, hogy akárkinek nem sikerülne ezt prezentálnia.*
- Igazából azért jöttem Merlaná-hoz, mert sikerült kevernem valamit, amit eddig még nem és el szeretném adni, mert nagy szükségem van a pénzre. Van egy gyerekem aki... *megrázza a fejét még ő is tudja, hogy erre általában senki nem kíváncsi, Merlaná-nak nincs csak választása, ő végig hallgatja és kész. De ezzel nem terhelné a férfit is.* - Szóval azt mondta Mer, hogy te rendkívül tehetséges alkimista vagy. Arra gondoltam, hogy ha hasznodra tudnék lenni, akkor mellette taníthatnál, hogy sokkal értékesebb italokat is létrehozhassak. Ezt eladom és el kell költsem másra, nem lesz miből újat kevernem, olyan körforgás ez, amiből nem látok kiutat, de ha valaki mellett fejlődhetek, akkor talán lenne. *Újra a másik sötét íriszeit keresi a saját éppen haloványan csillogó smaragdjaival.* - Lenne erre melletted lehetőség?
5704. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-24 16:55:25
Üzenet elküldve: 2025-01-24 16:55:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Mennek az illatok után, ami a fiúcskának igen finom lehet, Mai-nak viszont annál kellemetlenebb. Ez nem fogja visszatartani semmitől, egy dolog győzi le csupán az undorát, ha a gyerekeket látja enni. Nekik kell, hadd fejlődjenek, hadd legyenek tőle erősek; olyan hősök, mint Rellan. És az a pocak annyiszor nélkülözhetett már igazán finom falatokat, hogy kedve lenne neki ezt mindig megadni. De Mai lelke valahol megnyugszik, amikor belegondol, hogy bár a másik még nem tudja, de minden nap azon lehet, hogy a lehető legkevesebbszer találkozzon olyan viszontagságokkal, mint eddig. Talán családot pótolni nem tud, de azon van, hogy amit csak lehet, azt tudjon. Egyszerre fáj tőle a szíve és boldog. *
- Igen, ez tényleg sokszor így van. De vannak kevesen olyanok is, akik meglátják bennük a szépet, vagy az értéket, mint te is. És én is Borsban. Pedig tényleg igen kusza az a sörény. *Le sem tud olvadni a dús ajkakról a mosoly, amikor pedig képes és hangot is utánoz egy csemete kedvéért, az még őt is megdöbbenti, de annyira, hogy már azelőtt nevet, hogy a fiú még ki is hangosítja, hogy milyen végtelenül ügyetlen benne. Nincs ezzel baj, jó kedvet okoznak egymásnak és talán így tényleg kicsit közelebb kerül hozzá Rellan.*
- Szamárnak nem, de talán másnak még én is lehetek jó. *Kacarászik, majd elhalkul, ahogy eszébe jut a világot megváltó ötlet. Talán kevesek fognak örülni, vagy pont hogy sokan, de… ő ma egy gyerekkel és egy csúnyácska szamárral fog hazaállítani. Megteheti. És megmutathatja vele, hogy igenis mindenkinek jár a gondoskodás. Még nem rukkol elő a tervével… előtte egyen néhány falatot Rellan.
A fogadóban tényleg nem történik semmi, de erre számított is. Vannak, akik néhány csilingelő arany után hajlamosak elfelejteni sok mindent. Na meg vannak olyanok, akik ha egyedül látnak egy talán kissé szutykos utcagyereket, akkor azonnal elhajtják, de amint van mellettük valaki, akkor csak egy „eleven gyermek” képét látják, aki milyen aranyos, hogy összekoszolta magát sárral. A félvérnek ez most nem számít, semmi nem számít, csak az, hogy épségben és egészségben tudja maga mellett ezt a gyerkőcöt is. Igyekszik nem bámulni, hanem csak úgy szépen mellékesen szemmel tartani azt a folyamatot, ahogy úgy kiélvezi vele szemben a falatokat, mintha valami kis uraság lenne. Na, ő erre képtelen lenne, de szerencsére végre valaki nem emlékezteti arra, hogy neki is ildomos lenne ennie. Így hát meghagyja a maga csendjében a fiúcskát és csak akkor szólal meg, amikor amaz is kész már arra, hogy újra beszélgessenek.*
- Ó nem, nem. Nem árulom őket, csak úgy vannak. Bors az enyém, a többi másé, ott élnek velünk. Persze jobb, ha kint a kertben és az istállóban vannak, de a kutya és a cica sűrűn megfordul bent a szobákban is. *Kortyol egyet a gyümölcslevéből.* - De nekem nincsen gyerekem. Tudod, én abban a házban, amiről meséltem, ott dolgozok és ott is lakok. Van ott is egy testvérpár, de még vannak hárman, akik egykék, mint te. *Legalábbis már.* - Tudod, nekik nincsenek szüleik. De jól megvannak együtt, sokat játszanak, tanulnak én pedig sokat vagyok velük.
*Vár egy kicsit, hogy a másiknak mi a reakciója, na meg hogy lenyelje a maradék falatokat és csak aztán folytatja.* - Tudod, ott neked is lenne hely. Meleg szoba, puha ágyacska és ha nem is mindig kolbász de étel az van. Na meg az a sok állat és a nagy kert! Megérdemelné már a kis hős, hogy szép helyen lakjon, nem? Meg hát… meg is mentettél és arra mindig szükségem lesz.
*Mosolyog szelíden, igyekszik nem erőszakosnak tűnni, hiszen azzal sokat nem ér el. De talán ha megszokott is a kinti lét, a kényelmetlenség, még egy ilyen drága kis ötéves számára is hívogató lehet az otthon.*
*Mennek az illatok után, ami a fiúcskának igen finom lehet, Mai-nak viszont annál kellemetlenebb. Ez nem fogja visszatartani semmitől, egy dolog győzi le csupán az undorát, ha a gyerekeket látja enni. Nekik kell, hadd fejlődjenek, hadd legyenek tőle erősek; olyan hősök, mint Rellan. És az a pocak annyiszor nélkülözhetett már igazán finom falatokat, hogy kedve lenne neki ezt mindig megadni. De Mai lelke valahol megnyugszik, amikor belegondol, hogy bár a másik még nem tudja, de minden nap azon lehet, hogy a lehető legkevesebbszer találkozzon olyan viszontagságokkal, mint eddig. Talán családot pótolni nem tud, de azon van, hogy amit csak lehet, azt tudjon. Egyszerre fáj tőle a szíve és boldog. *
- Igen, ez tényleg sokszor így van. De vannak kevesen olyanok is, akik meglátják bennük a szépet, vagy az értéket, mint te is. És én is Borsban. Pedig tényleg igen kusza az a sörény. *Le sem tud olvadni a dús ajkakról a mosoly, amikor pedig képes és hangot is utánoz egy csemete kedvéért, az még őt is megdöbbenti, de annyira, hogy már azelőtt nevet, hogy a fiú még ki is hangosítja, hogy milyen végtelenül ügyetlen benne. Nincs ezzel baj, jó kedvet okoznak egymásnak és talán így tényleg kicsit közelebb kerül hozzá Rellan.*
- Szamárnak nem, de talán másnak még én is lehetek jó. *Kacarászik, majd elhalkul, ahogy eszébe jut a világot megváltó ötlet. Talán kevesek fognak örülni, vagy pont hogy sokan, de… ő ma egy gyerekkel és egy csúnyácska szamárral fog hazaállítani. Megteheti. És megmutathatja vele, hogy igenis mindenkinek jár a gondoskodás. Még nem rukkol elő a tervével… előtte egyen néhány falatot Rellan.
A fogadóban tényleg nem történik semmi, de erre számított is. Vannak, akik néhány csilingelő arany után hajlamosak elfelejteni sok mindent. Na meg vannak olyanok, akik ha egyedül látnak egy talán kissé szutykos utcagyereket, akkor azonnal elhajtják, de amint van mellettük valaki, akkor csak egy „eleven gyermek” képét látják, aki milyen aranyos, hogy összekoszolta magát sárral. A félvérnek ez most nem számít, semmi nem számít, csak az, hogy épségben és egészségben tudja maga mellett ezt a gyerkőcöt is. Igyekszik nem bámulni, hanem csak úgy szépen mellékesen szemmel tartani azt a folyamatot, ahogy úgy kiélvezi vele szemben a falatokat, mintha valami kis uraság lenne. Na, ő erre képtelen lenne, de szerencsére végre valaki nem emlékezteti arra, hogy neki is ildomos lenne ennie. Így hát meghagyja a maga csendjében a fiúcskát és csak akkor szólal meg, amikor amaz is kész már arra, hogy újra beszélgessenek.*
- Ó nem, nem. Nem árulom őket, csak úgy vannak. Bors az enyém, a többi másé, ott élnek velünk. Persze jobb, ha kint a kertben és az istállóban vannak, de a kutya és a cica sűrűn megfordul bent a szobákban is. *Kortyol egyet a gyümölcslevéből.* - De nekem nincsen gyerekem. Tudod, én abban a házban, amiről meséltem, ott dolgozok és ott is lakok. Van ott is egy testvérpár, de még vannak hárman, akik egykék, mint te. *Legalábbis már.* - Tudod, nekik nincsenek szüleik. De jól megvannak együtt, sokat játszanak, tanulnak én pedig sokat vagyok velük.
*Vár egy kicsit, hogy a másiknak mi a reakciója, na meg hogy lenyelje a maradék falatokat és csak aztán folytatja.* - Tudod, ott neked is lenne hely. Meleg szoba, puha ágyacska és ha nem is mindig kolbász de étel az van. Na meg az a sok állat és a nagy kert! Megérdemelné már a kis hős, hogy szép helyen lakjon, nem? Meg hát… meg is mentettél és arra mindig szükségem lesz.
*Mosolyog szelíden, igyekszik nem erőszakosnak tűnni, hiszen azzal sokat nem ér el. De talán ha megszokott is a kinti lét, a kényelmetlenség, még egy ilyen drága kis ötéves számára is hívogató lehet az otthon.*
5703. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-24 09:11:23
Üzenet elküldve: 2025-01-24 09:11:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Költözőben//
*Már-már megszokott vendégként lép be a Pegazus ajtaján, de a terve az, hogy ezúttal jó ideig utoljára teszi. Épp itt az ideje, hogy a maradék holmiját is áthurcolja a saját kis otthonába, ahova az elmúlt hatokban csak aludni járt haza, annyira lefárasztotta a munka.*
~Haza… hm.~
*Hiába van jó erőben, egész napokat egy istállóban görnyedezni úgy, hogy a lovász mögötte áll egy ostorral fenyegetve őt, nem kényelmes. Na jó, az utóbbit csak képzelte magának, nem akarta senki megverni, de érdekes módon ő mégis tartott tőle. Mindenesetre a szenvedés megérte, hisz azóta már büszkén járja a várost új szerzeményével. Most jöjjön csak bármelyik Eeyr kutyája, még azt is meg fogja bánni, hogy valaha járt egy templomban.
Na, de addig is, míg nem kell a hőst játszania, hogy megszabadítsa tőlük a világot, igyekszik rendes arthenior-i állampolgárként viselkedni, és nem csinálni semmi rosszat. Még szerencse, hogy az itteni szobáját jó hosszú időre előre kifizette, így legalább mosogatnia nem kell a Pegazus konyhájában azért, hogy ne akarják beköpni a városőrségnél. Nyugodtan felmehet a szobájába, ahová még egyszer utoljára belépve kissé magával ragadja a nosztalgia. Hosszú évek óta az ehhez hasonló, apró szobák voltak a legjobb helyek, ahol álomra hajthatta a fejét, de most tágas otthona van, ahol nem zavarja senki és semmi, de ami a legjobb, hogy csak az övé. Ez csodálatos érzés.
Elmosolyodik ezen, majd fogja a hátizsákját, amit üresen hozott magával, és kicsit sem figyelve a rendezettségre, mindenét beleszórja, ami még itt maradt. Ennek következményeképp alig tudja összehúzni rajta a zsinórt, de végül csak sikerül. Hátára veszi a holmit, és az ajtóba lépked, ahonnan még egyszer visszanéz.*
- Hát… bocs szoba, de tudod, nekem saját otthonom lett, így már nincs szükségem rád többé. Azért remélem, hiányozni fogok.
*Azzal hátat fordít a be sem vetett ágynak és a le sem törölt asztalnak, becsukja a szoba ajtaját, s mint aki új kalandra indul, maga mögött hagyja a fogadót, de ezúttal nem megy messzire. A cél a polgárnegyedi otthona.*
*Már-már megszokott vendégként lép be a Pegazus ajtaján, de a terve az, hogy ezúttal jó ideig utoljára teszi. Épp itt az ideje, hogy a maradék holmiját is áthurcolja a saját kis otthonába, ahova az elmúlt hatokban csak aludni járt haza, annyira lefárasztotta a munka.*
~Haza… hm.~
*Hiába van jó erőben, egész napokat egy istállóban görnyedezni úgy, hogy a lovász mögötte áll egy ostorral fenyegetve őt, nem kényelmes. Na jó, az utóbbit csak képzelte magának, nem akarta senki megverni, de érdekes módon ő mégis tartott tőle. Mindenesetre a szenvedés megérte, hisz azóta már büszkén járja a várost új szerzeményével. Most jöjjön csak bármelyik Eeyr kutyája, még azt is meg fogja bánni, hogy valaha járt egy templomban.
Na, de addig is, míg nem kell a hőst játszania, hogy megszabadítsa tőlük a világot, igyekszik rendes arthenior-i állampolgárként viselkedni, és nem csinálni semmi rosszat. Még szerencse, hogy az itteni szobáját jó hosszú időre előre kifizette, így legalább mosogatnia nem kell a Pegazus konyhájában azért, hogy ne akarják beköpni a városőrségnél. Nyugodtan felmehet a szobájába, ahová még egyszer utoljára belépve kissé magával ragadja a nosztalgia. Hosszú évek óta az ehhez hasonló, apró szobák voltak a legjobb helyek, ahol álomra hajthatta a fejét, de most tágas otthona van, ahol nem zavarja senki és semmi, de ami a legjobb, hogy csak az övé. Ez csodálatos érzés.
Elmosolyodik ezen, majd fogja a hátizsákját, amit üresen hozott magával, és kicsit sem figyelve a rendezettségre, mindenét beleszórja, ami még itt maradt. Ennek következményeképp alig tudja összehúzni rajta a zsinórt, de végül csak sikerül. Hátára veszi a holmit, és az ajtóba lépked, ahonnan még egyszer visszanéz.*
- Hát… bocs szoba, de tudod, nekem saját otthonom lett, így már nincs szükségem rád többé. Azért remélem, hiányozni fogok.
*Azzal hátat fordít a be sem vetett ágynak és a le sem törölt asztalnak, becsukja a szoba ajtaját, s mint aki új kalandra indul, maga mögött hagyja a fogadót, de ezúttal nem megy messzire. A cél a polgárnegyedi otthona.*
5702. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-23 22:37:26
Üzenet elküldve: 2025-01-23 22:37:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Mennek, mennek, mendegélnek, mint a mesében. A kisfiú könnyedén elfoglalja magát, arra sem igazán figyel, hogy már messzire elbóklásztak az otthonaként és egyben játszótereként ismert, zsongó piactértől. Rég kötötte így le valaki társasága, nem igazán szoktak ennyit foglalkozni vele az elfoglalt felnőttek. És hogy még a néni a lováról is mesélni kezd, hát az csoda érdekes. A sárgásbarna szemek lelkesen ragyognak rá, miközben próbálja elképzelni, milyen lehet az a kajla paci. Vajon van olyan alcsony, hogy még ő is megülhetné? A gyerekek képzelete nem igazán tudja megkülönböztetni a nagyot a kicsitől, úgyhogy ő azt gondolja, hogy igen. De a Kira szamárral kapcsolatban más véleménnyel van, mint Mai. Komolyan beszél, nem kifejezetten szomorúan, csak mintegy logikusan érvelve.*
- Á, nem hinném, hogy kell ő valakinek. Az emberek nem szeretik azt, ha valaki más, mint ők. Egyszerűen csak nem foglalkoznak vele, érted. *Persze Mai más. Talán rosszkedvű is maradna, ha a lány nem próbálná meg utánozni azt a bizonyos szamarat, méghozzá szörnyen.* Hát ez rossz volt! *Kiáltja nem túl tapintatosan, de nagyot kacarászva.* Te nem lennél jó szamár, szerintem. De nem baj!
*Közben elérkeznek a fogadóhoz, és valahogyan a lány csak úgy bemegy. Mármint Rellan gondolta, hogy őt valószínűleg nem kergetik el onnan, még az is lehet, hogy járt már ott korábban. De valamiért úgy gondolta, hogy a fogadós fenyegetése felülírja ezt, és törvény, tehát akkor se mehetne be, ha csinos nénik kísérik. Egy darabig ijedten bámul fel a nagydarab alakra, de az nem is törődik vele, csak elfogadja a pénzt, mintha ő már nem is emlékezne erre a korábbi, kellemetlen találkozásra kettejük között. Nagy nehezen ocsúdik csak fel, mikor Mai már kifejezetten az asztalhoz tereli, és megérkeznek a finom falatok is, amikre úgy vágyott. Elhelyezkedik a hozzá képest magas asztalnál, és szeme csak úgy ragyog, úgy lesi a tányért és a poharat. Gondolkodik. Tudja, ilyenkor csinálni kell valamit, de aztán be is ugrik neki, mit.*
- Köszömszépe'.
*Minthogy ez megtörtént, neki is láthat a falatozásnak. Ahhoz képest, hogy nagyon vágyott a kolbászra, nem falja be, hanem minden falatot kiélvez, mint valami igazi ínyenc, nyammog is hozzá. Amíg jócskán be nem lapátol belőle, nem is szól, csak a feladatra koncentrál. Mikor már kezd megtelni a pocakja, akkor tér vissza az előző beszélgetésükre. Ez a másik csacsi szöget ütött a fejébe. Végül is ezek szerint a néninek van saját ólja, ahol a felsorolt sok mindenkik laknak. Valószínűleg van vagy akkora, mint a Pegazus fogadó, mert ott van olyan, hogy fent. Rellan nem emlékezik rá, hogy járt volna olyan házban, ahol volt lépcső.*
- Te is állatokat árulsz? *Kérdezi kíváncsian, mert máshogy el sem tudja ezt képzelni. Lenyalja az ujjáról a szaftot.* Neked akkó' hány gyereked van? Me' az én anyámnak egy volt, az vagyok én. De az úgy jobb, ha több is van. Mer' akik velem laknak, fiúk, azoknak is több van, és azok úgy hasonlítanak meg értik egymást, az úgy jobb. Szerintem. *Azzal megint betöm egy falatot.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.23 22:40:12
*Mennek, mennek, mendegélnek, mint a mesében. A kisfiú könnyedén elfoglalja magát, arra sem igazán figyel, hogy már messzire elbóklásztak az otthonaként és egyben játszótereként ismert, zsongó piactértől. Rég kötötte így le valaki társasága, nem igazán szoktak ennyit foglalkozni vele az elfoglalt felnőttek. És hogy még a néni a lováról is mesélni kezd, hát az csoda érdekes. A sárgásbarna szemek lelkesen ragyognak rá, miközben próbálja elképzelni, milyen lehet az a kajla paci. Vajon van olyan alcsony, hogy még ő is megülhetné? A gyerekek képzelete nem igazán tudja megkülönböztetni a nagyot a kicsitől, úgyhogy ő azt gondolja, hogy igen. De a Kira szamárral kapcsolatban más véleménnyel van, mint Mai. Komolyan beszél, nem kifejezetten szomorúan, csak mintegy logikusan érvelve.*
- Á, nem hinném, hogy kell ő valakinek. Az emberek nem szeretik azt, ha valaki más, mint ők. Egyszerűen csak nem foglalkoznak vele, érted. *Persze Mai más. Talán rosszkedvű is maradna, ha a lány nem próbálná meg utánozni azt a bizonyos szamarat, méghozzá szörnyen.* Hát ez rossz volt! *Kiáltja nem túl tapintatosan, de nagyot kacarászva.* Te nem lennél jó szamár, szerintem. De nem baj!
*Közben elérkeznek a fogadóhoz, és valahogyan a lány csak úgy bemegy. Mármint Rellan gondolta, hogy őt valószínűleg nem kergetik el onnan, még az is lehet, hogy járt már ott korábban. De valamiért úgy gondolta, hogy a fogadós fenyegetése felülírja ezt, és törvény, tehát akkor se mehetne be, ha csinos nénik kísérik. Egy darabig ijedten bámul fel a nagydarab alakra, de az nem is törődik vele, csak elfogadja a pénzt, mintha ő már nem is emlékezne erre a korábbi, kellemetlen találkozásra kettejük között. Nagy nehezen ocsúdik csak fel, mikor Mai már kifejezetten az asztalhoz tereli, és megérkeznek a finom falatok is, amikre úgy vágyott. Elhelyezkedik a hozzá képest magas asztalnál, és szeme csak úgy ragyog, úgy lesi a tányért és a poharat. Gondolkodik. Tudja, ilyenkor csinálni kell valamit, de aztán be is ugrik neki, mit.*
- Köszömszépe'.
*Minthogy ez megtörtént, neki is láthat a falatozásnak. Ahhoz képest, hogy nagyon vágyott a kolbászra, nem falja be, hanem minden falatot kiélvez, mint valami igazi ínyenc, nyammog is hozzá. Amíg jócskán be nem lapátol belőle, nem is szól, csak a feladatra koncentrál. Mikor már kezd megtelni a pocakja, akkor tér vissza az előző beszélgetésükre. Ez a másik csacsi szöget ütött a fejébe. Végül is ezek szerint a néninek van saját ólja, ahol a felsorolt sok mindenkik laknak. Valószínűleg van vagy akkora, mint a Pegazus fogadó, mert ott van olyan, hogy fent. Rellan nem emlékezik rá, hogy járt volna olyan házban, ahol volt lépcső.*
- Te is állatokat árulsz? *Kérdezi kíváncsian, mert máshogy el sem tudja ezt képzelni. Lenyalja az ujjáról a szaftot.* Neked akkó' hány gyereked van? Me' az én anyámnak egy volt, az vagyok én. De az úgy jobb, ha több is van. Mer' akik velem laknak, fiúk, azoknak is több van, és azok úgy hasonlítanak meg értik egymást, az úgy jobb. Szerintem. *Azzal megint betöm egy falatot.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.23 22:40:12
5701. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-01-23 19:46:44
Üzenet elküldve: 2025-01-23 19:46:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
//Merlana, Nelira//
*Merlana jól sejti, hogy Nestar kérdő pillantása feléje vetül, hogy aztán egyáltalán nem segítőkész, de legalább az ő társasági képességeivel is megfejthető reakciót kapjon rá. De előtte letudja a formalitásokat.*
- Örvendek a találkozásnak. Természetesen, van egy kis időm.
*Értékeli, hogy ő nem lett úgy megrohamozva, mint Merlana, remélhetőleg ezen jó szokását fenntartja vele szemben. Nelira szabadon belemélyedhet az élettelen sötétségbe, amiként tekintete szolgál, amíg az üres asztal felé terelik figyelmét. Sajnos nem élt a lehetőséggel, hogy belehallgasson a beszélgetésükbe, így egyelőre tudattalan arról, hogy mit terveltek ki és így az ígéretekkel is óvatosan fog bánni. Az egyetlen dolog, amit ebből megpróbál lefejteni, hogy hosszas beszélgetésnek lesz kitéve, ha a pult erre nem megfelelő, de úgy sem siet. Ha nem előzik meg, akkor rá is kérdez, kifejezett körülményeskedés nélkül.*
- És miben lehetek a segítségedre?
//Merlana, Nelira//
*Merlana jól sejti, hogy Nestar kérdő pillantása feléje vetül, hogy aztán egyáltalán nem segítőkész, de legalább az ő társasági képességeivel is megfejthető reakciót kapjon rá. De előtte letudja a formalitásokat.*
- Örvendek a találkozásnak. Természetesen, van egy kis időm.
*Értékeli, hogy ő nem lett úgy megrohamozva, mint Merlana, remélhetőleg ezen jó szokását fenntartja vele szemben. Nelira szabadon belemélyedhet az élettelen sötétségbe, amiként tekintete szolgál, amíg az üres asztal felé terelik figyelmét. Sajnos nem élt a lehetőséggel, hogy belehallgasson a beszélgetésükbe, így egyelőre tudattalan arról, hogy mit terveltek ki és így az ígéretekkel is óvatosan fog bánni. Az egyetlen dolog, amit ebből megpróbál lefejteni, hogy hosszas beszélgetésnek lesz kitéve, ha a pult erre nem megfelelő, de úgy sem siet. Ha nem előzik meg, akkor rá is kérdez, kifejezett körülményeskedés nélkül.*
- És miben lehetek a segítségedre?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436