//Lara, Yken//
*Hümmög az útbeigazítás hallatán, s becsületes volt lihanechi szerzetesként nagyjából tisztában van vele, hogy az merre lehet. Már a Lihanechi tó, addig megvan neki. De hogy attól észekkeletre mi van, nos... az már más dolga, hogy tudja. Itt van például helyből ez a nő, és ő tudja.*
- Itt viszonylag... békés minden. Persze ez hülyeség, de igyekeznek így csinálni a dolgokat, és az őrség gyakran... kéznél van ehhez. Nekem nemrég volt egy kellemetlen tapasztalatom bizonyos Aoneer közlegénnyel, a fickó ok nélkül akart letartóztatni. Volt miatta egy plusz tiszteletköröm a barakkban a felettesénél, hogy kapjon egy kis dorgálást. Szerintem valami komoly agybaja van, szóval eltekintettem a további feljelentésektől, a francnak sem hiányzik az ezzel való bíbelődés.
*Lorewnek pusztán ennyi tapasztalata van az őrséggel, de mivel ez is eléggé negatív, így tudja osztani a nő sérelmeit.*
- Ellenben akkor... mégis törpéhez van szerencsém? *elvégre egy zömével törpék lakta városról beszélt, és bár elég magasra nőtt, de... inkább néz ki törpének, mint embernek, viszont Lorew mindig rémesen rosszul ítélte meg, ki kicsoda, mi micsoda. Nincs is jelentősége, hogy egy magas törpe, vagy egy alacsony ember, amolyan céltalan érdeklődés.*
- Hogy mire? Nos... mondjuk, hogy valakire, aki sajnos olyan mértékben veszélyeztette a város békéjét, hogy az már szerintem is túlzás volt. A templom szerint is, így... megbíztak az eltüntetésével, ami megtörtént *vonja meg a vállát, mintha apróság lenne. Tényleg nem érezte nagy feladatnak, de azért mégis csak átlyukasztotta a nekromanta szívét a nyílvesszője, és ezzel kioltott egy életet. Akármilyen alantas élet is legyen az.*
- Én ezeket szereztem a háború alatt *mutatja fel tenyereit, amelyeken a két vágás ékeskedik hosszában, majd meg is forgatja, hogy lássa a nő: mindkét kézfeje szét volt vágva két-két darabba. Ha megvan a mutogatással, belekortyol a borba, és hagyja, hogy az alkohol okozta furcsa melegség szétáradjon a testében* Olyan kínvallatáson mentem át akkoriban, amit a városiak zöme el se tud képzelni. De megbosszultam, azzal a bizonyos vadászattal visszavágtam nekik, és... szerintem most egy-egy. Kicsit élvezem az egyensúlyt, és hogy minden sérelmem meg van torolva.
*Az, hogy Arthenior lakosságát nem érdeklik a történtek, hát... érdekes népek, mit mondhatna? Egyetértően bólogat, hogy ez azért valóban elég furcsa, hiszen... egy világ törvényeit felülíró ádáz csata tombolt az égen. Viszont asztaltársaságának mondandója befejezetlen marad, mivel egy másik nőcske jelenik meg, aki pedig meglepően indulatosan vonja kérdőre Lorewet. Kell neki néhány másodperc, hogy rájöjjön, miről is van szó, elvégre hirtelen jött a vallatás. A további szavakra viszont rájön, hogy semmi gond, csak kicsit becsiccsentett a leányzó.*
- Igen, mindannyiunk közelében élnek démonok *jegyzi meg színpadiasan, mintha valami fene nagy életbölcsességet akarna megfogalmazni* Ellenben az úr, aki tudni vélte, hogy ilyen valóban van itt a közelben, sajnálatos módon eléggé részeg volt. És a részeg emberek *köhint itt egyet, és fejével enyhén a lány felé biccent, tapintatosan jelezvén, most már rá gondol "a részeg emberek" alatt* mondanak és csinálnak néha ostobaságokat, amiket később megbánnak. Például ő hazudott valami nevetségeset egy kupa boromért, és én belementem a dologba, mert szórakoztatott az előadása. De persze ha tudsz mutatni egy démont a közvetlen közeledből, nyilván fontolóra veszem, hogy komolyabban elbeszélgessünk a témában.
*A végén kicsit el is neveti magát, talán az alkohol hatása. Lorew köztudottan rosszul bírja. Vet egy pillantást a törpére (vagy emberre) is, jelezvén: a kis kacarászás minden feltett kérdésére válasz. Egy vicc az egész szituáció.*