//Második szál//
//Yero//
- Mindenhol otthon érzem magam.
*Vonja meg a vállát a lány, szórakozott mosollyal az arcán. Valójában arra koncentrál, hogy kissé megmozgassa összefagyott lábujjait, melyek sajnos eléggé nedvesek a kint összeszedett hótól. Noha mások is hasonló tócsákat hagynak maguk után, ez az idő már csak ilyen.*
- Ha Wegtorenben nem is, más városban biztosan jártál már. Nem tűnsz olyannak, akit egyszerű volna lekötni.
*Habár ez csak találgatás, azért vastag szempillái alól érdeklődve lesi a férfi arcának legkisebb rándulását is. Talán vehető a hobbijának az emberek kiismerése... de az is lehetséges, hogy egyszerűen csak utál unatkozni.*
- Mmm, idén télen még nem is jártam arrafelé. Valahogy elvesztettem az időérzékem, mióta a Pintyben dolgozom.
*Kuncog fel halkan, de ez az aprócska séta, a szegénynegyed, a Pegazus, ez mind a régi életére emlékezteti, ami valahol mégiscsak hiányzik neki. Azelőtt talán szabadabb volt...? Nem mintha bárki is kényszerítené, mégis, néha túl egyszerűnek, mégis földhöz kötöttnek érzi ezt az életet. Olykor csak elszabadulna, belevetné magát az ismeretlen utakba.*
- Valóban? Akkor épp az ideje, hogy megkóstoljam.
*Vigyorodik el, és mintegy végszóra, az étel is megérkezik, a lány pedig boldogan veti rá magát, habár az ő arcáról is lekopik kissé a mosoly, ahogy komolyabbra fordul a szó.*
- Hallottam róla... az emberek nyugtalanok. Habár az ilyesmi általában csak növeli a forgalmat, szóval nem panaszkodhatok. Egyébként tényleg finom ez a valami. Olyan vidéki íze van.
*Hagyja, hogy visszacsússzon ajkainak sarkába az elégedett mosoly, és zavartalanul falatozik tovább, Albun kérdése némileg elgondolkoztatja, de azért válaszol, amint lenyelte az adott falatot.*
- Mm, hol is kezdjem... ami azt illeti, Wegtorennek is megvan a szépsége, ahogy a maga árnyoldala is. Mondjuk úgy, hogy én az árnyékból származom, egy ottani nyomornegyedben nőttem fel. Igazából mindig is el akartam menekülni. Minél távolabb, annál jobb. Aztán pár éve végül itt állapodtam meg, egy a mostanihoz hasonló, hűvös napon szereztem egy igazán közeli barátot, aki végül maradásra bírt. Akkoriban még táncos voltam, a bordélybeli munkát Ziana ajánlotta fel. Ami engem illet, már korábban is felmerült bennem, hogy kipróbálhatnám. Nem ez az első alkalom, hogy ilyesmivel foglalkozom, de a körülmények itt azért jóval kellemesebbek. Tisztában vagyok vele, hogy sokan megvetik az ilyesféle munkát, de én mindig is szerettem másokat szórakoztatni. Nem igazán látok különbséget eközött és a tánc között.
*Talán kissé el is túlozta a kifejtést, de nem szeret félválaszokat adni.*
- Na és te? Feltételeztem, a csaposkodás mellett azért még dolgozol valamit, elvégre nem látlak olyan gyakran.
*Újabb falatot nyom a szájába, miközben átadja a szót Albunnak. Hátha ezúttal hosszabb választ is sikerül kicsikarnia belőle.*