Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3735. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-22 16:59:07
Üzenet elküldve: 2024-10-22 16:59:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
-Bizony! Eeyr hívei a fél életüket odaadnák ezért a címért, én meg csak úgy megkaptam kéretlenül. *Vonja meg a vállát. Elég sok bajból kihúzták már az istenek, de még többet okoztak is neki.*
-Már kevésbé, mint régebben. Tudod, ott a birtok, a kecskék, a birkák, a ló meg az almafák! *Révedezik el egy pillanatra, de nem engedi át magát a hangulatnak. Ott vannak Fortasék és vigyáznak a telekre, amíg ő haza nem ér.*
-Vigyázok én, vigyázok! Gondolhatod! *Nevet fel a Sajtmester. Persze, ha így működne, hogy vigyáz, akkor sosem sodródna veszélybe. Sajnos az élet hozza elé a mindenféle szörnyű lényeket. Aztán egészen elgondolkodik azon, amit Morwon mond neki. Ez ki is ül azarcára, mert szakállát kezdi el húzogatni és vakargatni, ahogyan azt szokta.*
-Hmm! *Hümmög is hozzá, hogy még látványosabb legyen a mutatvány.*
-Miért is kéne bántani ezeket a hangyákat? Ők nem démonok vagy gonosz szörnyek, nem? *Húzza fel a szemöldökét. Azt megértené, ha mélységieket mennének vadászni vagy elvetemült emberevő szörnyeket, de ahogy a hangyákat ismeri, azok nem szoktak ártani senkinek.*
-Nem láttam még gonosz hangyát, de ha mesélsz még róla, biztos megértem az indulatodat vagy az okaidat. *Dől vissza a könyvkötegre. Persze lehet róla szó, hogy menjen harcolni, de egyelőre semmi értelmét nem látja. Olyannak tűnik ez, mint rókára vagy őzre vadászni. Csak azért kell megölni, mert ott van. Ezt pedig az öreg mágus nem szereti.*
-Bizony! Eeyr hívei a fél életüket odaadnák ezért a címért, én meg csak úgy megkaptam kéretlenül. *Vonja meg a vállát. Elég sok bajból kihúzták már az istenek, de még többet okoztak is neki.*
-Már kevésbé, mint régebben. Tudod, ott a birtok, a kecskék, a birkák, a ló meg az almafák! *Révedezik el egy pillanatra, de nem engedi át magát a hangulatnak. Ott vannak Fortasék és vigyáznak a telekre, amíg ő haza nem ér.*
-Vigyázok én, vigyázok! Gondolhatod! *Nevet fel a Sajtmester. Persze, ha így működne, hogy vigyáz, akkor sosem sodródna veszélybe. Sajnos az élet hozza elé a mindenféle szörnyű lényeket. Aztán egészen elgondolkodik azon, amit Morwon mond neki. Ez ki is ül azarcára, mert szakállát kezdi el húzogatni és vakargatni, ahogyan azt szokta.*
-Hmm! *Hümmög is hozzá, hogy még látványosabb legyen a mutatvány.*
-Miért is kéne bántani ezeket a hangyákat? Ők nem démonok vagy gonosz szörnyek, nem? *Húzza fel a szemöldökét. Azt megértené, ha mélységieket mennének vadászni vagy elvetemült emberevő szörnyeket, de ahogy a hangyákat ismeri, azok nem szoktak ártani senkinek.*
-Nem láttam még gonosz hangyát, de ha mesélsz még róla, biztos megértem az indulatodat vagy az okaidat. *Dől vissza a könyvkötegre. Persze lehet róla szó, hogy menjen harcolni, de egyelőre semmi értelmét nem látja. Olyannak tűnik ez, mint rókára vagy őzre vadászni. Csak azért kell megölni, mert ott van. Ezt pedig az öreg mágus nem szereti.*
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-19 17:43:09
Üzenet elküldve: 2024-10-19 17:43:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Az óriásnak persze esze ágában sincs lecsapnia barátját, de azért megnyugszik, hogy amaz nem vált tipikus élőhalóvá, bármit is jelentsen az. Az igazat megvallva, Morwon nem sok olyannal találkozott a háború alatt. Hiszen mint az előbb kiderült, ő Thargarodot védte, amíg a többi nagy harcos a Grombar kastélynál vagy épp a Karavánpihenőnél ütközött meg a az élőholtak seregével. Thargarod pedig nem került soha támadás alá. *
– Wojest bajnoka? * Kérdez vissza. Nem mintha mondana neki bármit is ez a név, azon kívül, amit az imént megtudott a félistenről. *
– Ejha, ezek szerint te is nagy világjáró vagy, Learon Mester! Nem ismerem eztet a Wojestet, de bizton nagy tudása lehet, ha fel tud támasztani élőket a halálból. De csak vigyázz a mindenféle démonlényekkel, mer' nem jókat hallani felőlük! * Akármekkora mágus is Learon Mester, a túlzott bizalom legalább olyan végzetes lehet, mintha valaki nem elég tapasztalt. Kiváltképp, ha démonokról van szó. Morwon a nehezebb úton tanulta ezt meg, amikor a démonkutyák (eltekintve attól, hogy valóban démonok voltak-e vagy csak valami különös, eddig fel nem fedezett faj) kis híján megették a karját. Szerencsére Learonnak is és Morwonnak is megvan mindkét karja. *
– Én is szívest-örömest összetalálkoznék mán egy démoncsordával! Mondjuk csak egy kisebbel, amit egyedül agyon tudnék püfölni és kővé tudnék változtatni… No, de persze előbb a hangyákokat kell megtalálni. Jut eszembe! Te nem akarnál majdan velem tartani az erdő mélyére, hogy óriás-hangyákokat vadásszunk? Biz' elkéne ottan egy nagy tudású, tapasztalt mágus. Meg tán még kettőnkön kívül egy vagy két fegyverforgató harcos, ha úgy van. Ha másra nem is, erre bizton jók az artheniori kocsmák! * Már maga elé is képzeli a Pegazus fogadót, ahol megtalálhatnák a környék legiszákosabb kalandorait. Habár, ha amúgy is Thargarod felé vezet majd útja vagy útjuk, a Vaskorsó Taverna is megtenné. Bár kétséges, hogy oda járnak-e még igazi kalandra vágyók, s nem-e csak a kalácsfalvi földművesek? *
* Az óriásnak persze esze ágában sincs lecsapnia barátját, de azért megnyugszik, hogy amaz nem vált tipikus élőhalóvá, bármit is jelentsen az. Az igazat megvallva, Morwon nem sok olyannal találkozott a háború alatt. Hiszen mint az előbb kiderült, ő Thargarodot védte, amíg a többi nagy harcos a Grombar kastélynál vagy épp a Karavánpihenőnél ütközött meg a az élőholtak seregével. Thargarod pedig nem került soha támadás alá. *
– Wojest bajnoka? * Kérdez vissza. Nem mintha mondana neki bármit is ez a név, azon kívül, amit az imént megtudott a félistenről. *
– Ejha, ezek szerint te is nagy világjáró vagy, Learon Mester! Nem ismerem eztet a Wojestet, de bizton nagy tudása lehet, ha fel tud támasztani élőket a halálból. De csak vigyázz a mindenféle démonlényekkel, mer' nem jókat hallani felőlük! * Akármekkora mágus is Learon Mester, a túlzott bizalom legalább olyan végzetes lehet, mintha valaki nem elég tapasztalt. Kiváltképp, ha démonokról van szó. Morwon a nehezebb úton tanulta ezt meg, amikor a démonkutyák (eltekintve attól, hogy valóban démonok voltak-e vagy csak valami különös, eddig fel nem fedezett faj) kis híján megették a karját. Szerencsére Learonnak is és Morwonnak is megvan mindkét karja. *
– Én is szívest-örömest összetalálkoznék mán egy démoncsordával! Mondjuk csak egy kisebbel, amit egyedül agyon tudnék püfölni és kővé tudnék változtatni… No, de persze előbb a hangyákokat kell megtalálni. Jut eszembe! Te nem akarnál majdan velem tartani az erdő mélyére, hogy óriás-hangyákokat vadásszunk? Biz' elkéne ottan egy nagy tudású, tapasztalt mágus. Meg tán még kettőnkön kívül egy vagy két fegyverforgató harcos, ha úgy van. Ha másra nem is, erre bizton jók az artheniori kocsmák! * Már maga elé is képzeli a Pegazus fogadót, ahol megtalálhatnák a környék legiszákosabb kalandorait. Habár, ha amúgy is Thargarod felé vezet majd útja vagy útjuk, a Vaskorsó Taverna is megtenné. Bár kétséges, hogy oda járnak-e még igazi kalandra vágyók, s nem-e csak a kalácsfalvi földművesek? *
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-19 13:38:15
Üzenet elküldve: 2024-10-19 13:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*A könyvtár említésére Aborath is bólint.*
-Valóban. Szerencse, hogy a pusztítás elkerülte.
*Pedig nem volt messze a gazdagnegyedtől. Viszont igazán kár lett volna érte. Felbecsülhetetlen értékű könyvek vannak ott. És a levegő mágus biztos benne, hogy vannak még más titkai is annak a helynek amiről ők nem is tudnak. A következő kérdést nem várta volna Aborath a nőtől. Empatikusabb a másik mint gondolta volna. Ezzel sikerült a magiszternek meglepnie őt, de tetszik is neki. Elmosolyodik a dolgon.*
-Csak felületesen volt szerencsém megismerni. Én úgy látom, hogy bár tehetséges és a tudása túlmutat a mágiában kezdők ismeretein, de ő még csak egy gyermek. Nem tudom honnan és miért került el, hogy magára hagyták viszont számomra egyértelmű, hogy szüksége lenne valakire, aki képes őt terelgetni és vigyázni rá. Persze ez igencsak nagy munkának tűnik.*Kacag fel halkan.*Az bizonyos, hogy ezek után ha találnék is ismerőst, aki munkát adna neki akkor megfontolnám, hogy merjem-e ajánlani neki. A felelősséget még nem tanították meg a kishölgynek. Önnek mi a véleménye?
*Adja vissza a labdát. Végül is a másik az, aki megígérte neki, hogy tanítja ha tud érte fizetni.*
*A könyvtár említésére Aborath is bólint.*
-Valóban. Szerencse, hogy a pusztítás elkerülte.
*Pedig nem volt messze a gazdagnegyedtől. Viszont igazán kár lett volna érte. Felbecsülhetetlen értékű könyvek vannak ott. És a levegő mágus biztos benne, hogy vannak még más titkai is annak a helynek amiről ők nem is tudnak. A következő kérdést nem várta volna Aborath a nőtől. Empatikusabb a másik mint gondolta volna. Ezzel sikerült a magiszternek meglepnie őt, de tetszik is neki. Elmosolyodik a dolgon.*
-Csak felületesen volt szerencsém megismerni. Én úgy látom, hogy bár tehetséges és a tudása túlmutat a mágiában kezdők ismeretein, de ő még csak egy gyermek. Nem tudom honnan és miért került el, hogy magára hagyták viszont számomra egyértelmű, hogy szüksége lenne valakire, aki képes őt terelgetni és vigyázni rá. Persze ez igencsak nagy munkának tűnik.*Kacag fel halkan.*Az bizonyos, hogy ezek után ha találnék is ismerőst, aki munkát adna neki akkor megfontolnám, hogy merjem-e ajánlani neki. A felelősséget még nem tanították meg a kishölgynek. Önnek mi a véleménye?
*Adja vissza a labdát. Végül is a másik az, aki megígérte neki, hogy tanítja ha tud érte fizetni.*
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-18 10:36:05
Üzenet elküldve: 2024-10-18 10:36:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
-Az ilyen óriásokra nagy szükség van a mostani időkben, Morwon! *Bólogat nagy bölcsen a pásztor a szavaihoz. Nem zavarja, hogy barátja egy kis kételkedéssel fogadja a történetet, hiszen tudja, hogyha nem vele történik meg, talán ő sem hinné el rögtön.*
-Mint mondtam, akkor még nem voltam ekkora mágus! A jelenlegi tudásommal nem lett volna esélye a démonoknak. *Ezt kijelentésként teszi hozzá, mert tény. Azóta sokkal szörnyűbb dolgokat is fékezett már meg, mint egy egyszerű démon.*
-Fel! De valami borzasztó érzés volt ez az egész. Így lettem Wojest, Eeyr félistenének bajnoka és valószínűleg ezért is kerülnek olyan gyakran az utamba démonok és ilyesmi alakok. *Mert azóta mintha vonzaná a bajt. Előtte békés vándor Sajt-mester volt, azóta pedig mint a mesék hősei, úgy akadnak elébe a szörnyek.*
-Hát, abban az értelemben, mint azok, akikkel harcoltunk annak idején, úgy nem. *Jelenti ki, mielőtt Morwon esetleg lecsapná a fejét a vasöklével.*
-Olyan vagyok, mint bármikor mielőtt feltámasztottak volna, csak egy kicsit egészségesebb, meg megvan mindkét karom! *Neveti el magát a pásztor, ahogy megmozgatja balját, ami azóta a sok év alatt visszaedződött normális méretére és nem olyan satnya, mint régebben.*
-Az ilyen óriásokra nagy szükség van a mostani időkben, Morwon! *Bólogat nagy bölcsen a pásztor a szavaihoz. Nem zavarja, hogy barátja egy kis kételkedéssel fogadja a történetet, hiszen tudja, hogyha nem vele történik meg, talán ő sem hinné el rögtön.*
-Mint mondtam, akkor még nem voltam ekkora mágus! A jelenlegi tudásommal nem lett volna esélye a démonoknak. *Ezt kijelentésként teszi hozzá, mert tény. Azóta sokkal szörnyűbb dolgokat is fékezett már meg, mint egy egyszerű démon.*
-Fel! De valami borzasztó érzés volt ez az egész. Így lettem Wojest, Eeyr félistenének bajnoka és valószínűleg ezért is kerülnek olyan gyakran az utamba démonok és ilyesmi alakok. *Mert azóta mintha vonzaná a bajt. Előtte békés vándor Sajt-mester volt, azóta pedig mint a mesék hősei, úgy akadnak elébe a szörnyek.*
-Hát, abban az értelemben, mint azok, akikkel harcoltunk annak idején, úgy nem. *Jelenti ki, mielőtt Morwon esetleg lecsapná a fejét a vasöklével.*
-Olyan vagyok, mint bármikor mielőtt feltámasztottak volna, csak egy kicsit egészségesebb, meg megvan mindkét karom! *Neveti el magát a pásztor, ahogy megmozgatja balját, ami azóta a sok év alatt visszaedződött normális méretére és nem olyan satnya, mint régebben.*
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-17 23:05:48
Üzenet elküldve: 2024-10-17 23:05:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Elmereng Aborath válaszán. Arra jut, hogy többnyire voltaképpen ő is valami hasonló beszélgetést szokott lefolytatni azokkal, akiket aztán tanítana, de hogy ez mennyire eredményesen szűri az illetők értékrendjét...?
Mivel rövid időre félbeszakad köztük a párbeszéd, a témához is csak később tér vissza.*
- Mmm. Legalább a könyvtár még a régi. - *Biccent. Természetesen a tudományos közeg megmaradására értve, szemben a templom szakrális töltetével, amely változást a maga részéről nem talál éppen örvendetesnek. Igaz, rég nem járt már a könyvtárban, így valójában nem is tudja, a helyzet még mindig ugyanolyan-e.
Közben az utolsó korty teát is kiissza, s ahogy kiürült bögréjével játszik szórakozottan, tekintete odatéved arra a másikra, amit feltehetően Meirának szántak volna.*
- Mit gondol Meiráról? Őt tanítaná? - *Veti föl a kérdést. Úgy szűrte le, valójában ők sem ismerik egymást a férfival, így felteszi, hogy inkább csak első benyomás alapján tud véleményt alkotni a másik. Mégis érdekli, mit gondol Aborath.
De a lány említésére még Kilencedik is meglepetten néz Krestvirre, füleit hegyezve, de mondani végül nem mond semmit, csak fintorog egy kicsit, s issza tovább a teáját.*
*Elmereng Aborath válaszán. Arra jut, hogy többnyire voltaképpen ő is valami hasonló beszélgetést szokott lefolytatni azokkal, akiket aztán tanítana, de hogy ez mennyire eredményesen szűri az illetők értékrendjét...?
Mivel rövid időre félbeszakad köztük a párbeszéd, a témához is csak később tér vissza.*
- Mmm. Legalább a könyvtár még a régi. - *Biccent. Természetesen a tudományos közeg megmaradására értve, szemben a templom szakrális töltetével, amely változást a maga részéről nem talál éppen örvendetesnek. Igaz, rég nem járt már a könyvtárban, így valójában nem is tudja, a helyzet még mindig ugyanolyan-e.
Közben az utolsó korty teát is kiissza, s ahogy kiürült bögréjével játszik szórakozottan, tekintete odatéved arra a másikra, amit feltehetően Meirának szántak volna.*
- Mit gondol Meiráról? Őt tanítaná? - *Veti föl a kérdést. Úgy szűrte le, valójában ők sem ismerik egymást a férfival, így felteszi, hogy inkább csak első benyomás alapján tud véleményt alkotni a másik. Mégis érdekli, mit gondol Aborath.
De a lány említésére még Kilencedik is meglepetten néz Krestvirre, füleit hegyezve, de mondani végül nem mond semmit, csak fintorog egy kicsit, s issza tovább a teáját.*
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-17 08:14:25
Üzenet elküldve: 2024-10-17 08:14:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Korábban még bele sem gondolt, hogy sokszor a legendás ütközetekhez képest lényegtelennek tűnő kisebb cselekedetei is nagy hatással lehetnek a világra. Ő csupán tette a dolgát, őrizte a vár kapuját, amíg senki más nem. Bár a maga részéről nem látott egyetlen betolakodót vagy betolakodni vágyót sem, Learon szavai meggyőzik róla, hogy így is nagy szerepe volt a háború és a világ alakulásában.
~ Morwon a Vasöklű, Thargarod Védelmezője! ~ Visszhangozza fejében a pásztormester szavait. Ez valóban sokkal jobban hangzik, mint a Morwon. Vagy akár a Vasöklű. Ha még varázsolni is megtanulna rendesen, lehetne a neve Morwon, a Vasöklű, Thargarod Védelmezője és a Hegyek megmozgatója. Nem, mintha baja lenne azzal, ahogy a hegyek most állnak – amíg nem mozognak sokat, addig neki tökéletesek –, de ez a titulus még amúgy sincs kilátásban. Addig sok víz lefolyik még a Nagy Erdőkerülőn.
Abban viszont barátjának hála már egészen biztos, hogy a közeljövőben vissza fog látogatni Thargföldre és újra megpróbál hazajutni. Learon Mesterrel csak nem ellenkezik holmi újonc, akit a kapuba állítottak egy játékíjjal. *
– Úgy lesz! Sokat fogok még hősködni, itt is, ott is!
* Ezután minden figyelmét Learon története köti le, hiszen a hazatérés és a hősködés ráér később is. Ámulva hallgatja barátja szavait és bár ritkán kételkedik a sajtmester szavaiban, most összeráncolja homlokát az egyik résznél. *
– Megöltek? Téged? * Önmagában az is hihetetlen, hogy Learon Mestert bárki képes lenne legyőzni, de még meglepőbb, hogy most mégis itt ül előtte a történet elmesélőjeként. Morwon is szokott füllenteni, de ekkorát még ő se hazudott soha. Úgyhogy biztos igaz. *
– Nahát, feltámasztott?! * Meglépettségében nem is tud mást hozzátenni, mint a másik szavait ismételgeti. Amikor a történet a végéhez ér, Morwon még mindig kikerekedett szemekkel néz Learonra. *
– Tényleg? Akkó' te is élőhaló vagy?
* Korábban még bele sem gondolt, hogy sokszor a legendás ütközetekhez képest lényegtelennek tűnő kisebb cselekedetei is nagy hatással lehetnek a világra. Ő csupán tette a dolgát, őrizte a vár kapuját, amíg senki más nem. Bár a maga részéről nem látott egyetlen betolakodót vagy betolakodni vágyót sem, Learon szavai meggyőzik róla, hogy így is nagy szerepe volt a háború és a világ alakulásában.
~ Morwon a Vasöklű, Thargarod Védelmezője! ~ Visszhangozza fejében a pásztormester szavait. Ez valóban sokkal jobban hangzik, mint a Morwon. Vagy akár a Vasöklű. Ha még varázsolni is megtanulna rendesen, lehetne a neve Morwon, a Vasöklű, Thargarod Védelmezője és a Hegyek megmozgatója. Nem, mintha baja lenne azzal, ahogy a hegyek most állnak – amíg nem mozognak sokat, addig neki tökéletesek –, de ez a titulus még amúgy sincs kilátásban. Addig sok víz lefolyik még a Nagy Erdőkerülőn.
Abban viszont barátjának hála már egészen biztos, hogy a közeljövőben vissza fog látogatni Thargföldre és újra megpróbál hazajutni. Learon Mesterrel csak nem ellenkezik holmi újonc, akit a kapuba állítottak egy játékíjjal. *
– Úgy lesz! Sokat fogok még hősködni, itt is, ott is!
* Ezután minden figyelmét Learon története köti le, hiszen a hazatérés és a hősködés ráér később is. Ámulva hallgatja barátja szavait és bár ritkán kételkedik a sajtmester szavaiban, most összeráncolja homlokát az egyik résznél. *
– Megöltek? Téged? * Önmagában az is hihetetlen, hogy Learon Mestert bárki képes lenne legyőzni, de még meglepőbb, hogy most mégis itt ül előtte a történet elmesélőjeként. Morwon is szokott füllenteni, de ekkorát még ő se hazudott soha. Úgyhogy biztos igaz. *
– Nahát, feltámasztott?! * Meglépettségében nem is tud mást hozzátenni, mint a másik szavait ismételgeti. Amikor a történet a végéhez ér, Morwon még mindig kikerekedett szemekkel néz Learonra. *
– Tényleg? Akkó' te is élőhaló vagy?
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-14 18:14:29
Üzenet elküldve: 2024-10-14 18:14:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morw//
*Learon felnevet Morw ötletén, pedig lehet, hogy amaz teljesen komolyan szánta, de azért mókás elképzelni, ahogy az óriásból szobor lesz.*
-Kagannal már megtörtént, ne kívánd magadnak! *Magyarázza, hogy min is nevette el magát. Aztán mikor meghallja, hogy lesz ám történet Morwonról, visszadől a könyvek közé és köpenyét kényelmesen elrendezi a háta mögött, hogy ne nyomja egyik kötet gerince se az ő gerincét. Öreg már az ilyen kényelmetlen fekhelyekhez, állapítja meg magában. Azonban a bársonykabát végül elég jó párnának bizonyul a feje alá is, szóval már semmi akadálya egy kis heverészésnek. Az óriás a mesélőktől már megszokott formulákkal kezd, mintha csak nem is vele történt volna a dolog, hanem csak úgy olvasná a históriát.* ~Morwon a Vasöklű! Eléggé ráillő becenév ez.~ *Mosolyog és és igazán érdeklődő arcot vég, amikor a három útonállóból hirtelen öt lesz, de nem tesz róla említést. Maradjon meg csak ötnek!*
-Oh! Bizonyára hatalmas egy szörnyeteg lehetett! Csoda, hogy nem harapott ki belőled rögtön egy darabot! *Álmélkodik a szarvas bestia hallatán, hiszen ő maga is látott már ehhez hasonló szörnyetegeket, ámbár azok jóval kisebbek voltak a leírtnál.*
-Nahát, szóval még az otthonunkat is megvédted? Ezek után biztosan nem engedhetjük, hogy kizárjanak a Vashegyről, mikor te mentetted meg! *Emelkedik fel hirtelen a bélelt vackából.*
-Pofátlanság lenne, nem igaz? Kétszer is megvédted a várat! Morwon a Vasöklű, Thargarod Védelmezője! *Aggatja rá hirtelen a titulust, hiszen úgy véli kijár neki ez, ha már ennyit tett a Hegyért. Végül úgy látja, hogy az utolsó történet a legizgalmasabb. Szinte el is tudja képzelni a gyilkos lényt a hatalmas pofájával. Főleg, hogy még egy heget is tudhat magáénak az óriás, ami minden bizonnyal alátámasztja a beszámolót. Na nem mintha Learonnak lenne oka kételkedni.*
-Nagy dolgokat vittél végbe óriás barátom és gyanítom sok ártatlan köszönheti az életét is neked! Reméljük azért még nem ért véget hősies cselekedeteid listája és bővül fog a jövőben! *Bólint egy hatalmasat, aztán ahogy rá terelődik a szó, elgondolkodik, hogy melyik történetet is mondja.*
-Nos, talán röviden elmondhatom a kedvencemet, ami merőben befolyásolta a jelenemet és a jövőmet! *Visszazuhan a ruhákra és a könyvekre, majd széttárja a karját, mikor belekezd a mesébe.*
-Ez már régen volt, akkor még nem voltam nagy varázsló, de már tudtam valamicskét a mágiáról. Pontosan ezért is vetette ki rám érdeklődését Eeyr egyik félistene! Egyszer megkeresett engem és pár hasonló tudással rendelkező embert Wojest, a félisten, hogy feladattal bízzon meg bennünket. Akkor voltak a legelső észlelések az élőholtakról. Még nem harcolt ellenük senki, csak néhol felűntek, meg a démonok, Sa'argatoth és a többiek! Nos, Wojest elindított minket, aztán átvitt egy másik síkra, ahol harcolnunk kellett ezekkel a démonokkal és szörnyekkel. Néhányat legyőztünk, de végül erősebbnek bizonyultak nálunk. *Sóhajt egy nagyot és beleborzong abba az érzésbe, ami akkor beterítette az elméjét.*
-Megöltek minket, mind egy szálig! *Csóválja meg a fejét.*
-Aztán Wojest és Eeyr feltámasztott minket. Talán emlékszel, hogy a karom béna volt régebben. Nos, ez a félisten megjavította és még mágikus rúnát is tett bele, hogy harcolhassak a démonokkal később! *Mutatja fel a szem szimbólumot a tenyerén.*
*Learon felnevet Morw ötletén, pedig lehet, hogy amaz teljesen komolyan szánta, de azért mókás elképzelni, ahogy az óriásból szobor lesz.*
-Kagannal már megtörtént, ne kívánd magadnak! *Magyarázza, hogy min is nevette el magát. Aztán mikor meghallja, hogy lesz ám történet Morwonról, visszadől a könyvek közé és köpenyét kényelmesen elrendezi a háta mögött, hogy ne nyomja egyik kötet gerince se az ő gerincét. Öreg már az ilyen kényelmetlen fekhelyekhez, állapítja meg magában. Azonban a bársonykabát végül elég jó párnának bizonyul a feje alá is, szóval már semmi akadálya egy kis heverészésnek. Az óriás a mesélőktől már megszokott formulákkal kezd, mintha csak nem is vele történt volna a dolog, hanem csak úgy olvasná a históriát.* ~Morwon a Vasöklű! Eléggé ráillő becenév ez.~ *Mosolyog és és igazán érdeklődő arcot vég, amikor a három útonállóból hirtelen öt lesz, de nem tesz róla említést. Maradjon meg csak ötnek!*
-Oh! Bizonyára hatalmas egy szörnyeteg lehetett! Csoda, hogy nem harapott ki belőled rögtön egy darabot! *Álmélkodik a szarvas bestia hallatán, hiszen ő maga is látott már ehhez hasonló szörnyetegeket, ámbár azok jóval kisebbek voltak a leírtnál.*
-Nahát, szóval még az otthonunkat is megvédted? Ezek után biztosan nem engedhetjük, hogy kizárjanak a Vashegyről, mikor te mentetted meg! *Emelkedik fel hirtelen a bélelt vackából.*
-Pofátlanság lenne, nem igaz? Kétszer is megvédted a várat! Morwon a Vasöklű, Thargarod Védelmezője! *Aggatja rá hirtelen a titulust, hiszen úgy véli kijár neki ez, ha már ennyit tett a Hegyért. Végül úgy látja, hogy az utolsó történet a legizgalmasabb. Szinte el is tudja képzelni a gyilkos lényt a hatalmas pofájával. Főleg, hogy még egy heget is tudhat magáénak az óriás, ami minden bizonnyal alátámasztja a beszámolót. Na nem mintha Learonnak lenne oka kételkedni.*
-Nagy dolgokat vittél végbe óriás barátom és gyanítom sok ártatlan köszönheti az életét is neked! Reméljük azért még nem ért véget hősies cselekedeteid listája és bővül fog a jövőben! *Bólint egy hatalmasat, aztán ahogy rá terelődik a szó, elgondolkodik, hogy melyik történetet is mondja.*
-Nos, talán röviden elmondhatom a kedvencemet, ami merőben befolyásolta a jelenemet és a jövőmet! *Visszazuhan a ruhákra és a könyvekre, majd széttárja a karját, mikor belekezd a mesébe.*
-Ez már régen volt, akkor még nem voltam nagy varázsló, de már tudtam valamicskét a mágiáról. Pontosan ezért is vetette ki rám érdeklődését Eeyr egyik félistene! Egyszer megkeresett engem és pár hasonló tudással rendelkező embert Wojest, a félisten, hogy feladattal bízzon meg bennünket. Akkor voltak a legelső észlelések az élőholtakról. Még nem harcolt ellenük senki, csak néhol felűntek, meg a démonok, Sa'argatoth és a többiek! Nos, Wojest elindított minket, aztán átvitt egy másik síkra, ahol harcolnunk kellett ezekkel a démonokkal és szörnyekkel. Néhányat legyőztünk, de végül erősebbnek bizonyultak nálunk. *Sóhajt egy nagyot és beleborzong abba az érzésbe, ami akkor beterítette az elméjét.*
-Megöltek minket, mind egy szálig! *Csóválja meg a fejét.*
-Aztán Wojest és Eeyr feltámasztott minket. Talán emlékszel, hogy a karom béna volt régebben. Nos, ez a félisten megjavította és még mágikus rúnát is tett bele, hogy harcolhassak a démonokkal később! *Mutatja fel a szem szimbólumot a tenyerén.*
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-13 14:40:36
Üzenet elküldve: 2024-10-13 14:40:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Miután rendezik a tanítás költségeit, az óriás újabb varázslásba kezd, mire bőre kérgessé válik, akár az idős fáké. Meglepetten fogja meg egyik kezével a másikat és felfedezi annak keménységét. Szokatlan érzés, de meg tudná szokni, ha mostantól így maradna. Learon Mester szavaiból is az derül ki, hogy jól csinálta, habár nem sikerült egyből olyan hatást elérnie, mint a mágusmesternek. Morwon azért így is le van nyűgözve magától. *
– Ha sokat gyakorlok, a végén tényleg sziklává változok! Úgy könnyebb vóna a lényegre figyelni. Csak aztán úgy ne maradjak! * Elképzeli magát egy hatalmas Morwon-alakú kőtömbként és szinte egészen biztos benne, hogy erre is van varázslat, még ha nem is olyan hasznos, mint mondjuk a kőevés vagy a sziklabőr. De most pihenésképpen következzék egy kis történetmesélés! Farkasfaló Owud története nagyszerű és tanulságos – Morwont arra emlékezteti, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is ki lehet lábalni, ha az óriás elég kitartó és leleményes. Amikor a sajtmester az ő történetéről érdeklődik, a hatalmas férfi szeme felcsillan és szája mosolyra húzódik. Imád magáról és a történeteiről regélni, habár mint korábban említette, ezt általában a kocsmákban, ital társaságában teszi. Mivel a mágustoronynak tudomása szerint nincs fogadó része és a sörmágiát még nem fedezték fel, most kivételt tesz. *
– Hogyne! Morwon már régóta járja a világot és nagyon sokat látott belőle! Annyi történetem van, hogy nem is tudom, honnét kezdjem. Mondjuk az elejéről! Minekutána elgyüttem otthonról, átkeltem a Havasokon, hisz' a falubéliek mindég érdekeseket meséltek a Hegyeken túlról. Megjártam Pirtianest és Wegtorent is, biza! Valahol úgy neveztek, 'Morwon, a Vasöklű', mer' puszta kézzel agyonvertem három… vagy öt útonállót, akik megtámadtak egy karavánt! De annak mán sok éve. No, de az igazán nagy kalandok csak akkor kezdődtek, amikor visszajöttem Artheniorba! Moon barátomat épp ide kísértem, a Mágustoronyba, mikoron kiugrott a bokrok közül egy hatalmas ádáz bestia! Nagyobb vót egy lónál és ekkora szarvai vótak! * Írja le kissé körülményesen a szarvast, amit lelőtt. A szarvak méretének bemutatására majdnem egészen kitárja karjait. *
– Emlékszem, hogy sikerült szíven lőnöm a számszeríjjal. Aztán megnyúztuk, megettük, a többit meg eladtuk egy fogadósnak. De persze történt azóta sok más is! Amikor gyüttek az élőhalók, egyedül védtem meg az erődöt, mer' Kaganék elmentek harcoskodni. * Arról már nem szól a fáma, hogy amikor az erődöt védte, a legnagyobb ellenfél egy éjjel huhogó bagoly és egy egyik fáról a másikra ugráló mókus volt. Habár egy másik alkalommal ténylegesen volt mit csinálnia. Ezt egyből fel is emlegeti. *
– Meg vót egyszer, hogy egy ork támadta meg a várat. Nem mondom, nem vót nagy ellenfél, de én szúrtam le végül. Tán te is ott vótál akkor. No, de azér' tán csak nem fognak rám emlékezni… De nem is olyan régen nem e világi sárkutyák ellen harcoltam, biza! Aztat mán meséltem is, de nem olyan részletesen. Úgy vót, hogy a szántóföldön utaztam, mikoron megláttam egy tanyát, ahová betértem. Kiderült, hogy épp kalandorokat kerestek. Megvendégeltek minden jóval, aztán hátramentem a pajtába, mire egy szörnyű, fekete farkas-lény támadt rám. De nagyobb vót ám, mint a szürke farkasok, az biza nagyobb vót Taitos Mester wargjánál is! Tán még mindig látszik a szája nyoma. * Kíváncsivá válik, így felhúzza ruhája ujját bal karján. Valóban ott éktelenkedik egy mára már beforrt, de egykor súlyos sebesülés nyoma. *
– Csaknem leharapta a karomat, de végül megbirkóztam vele és szertefolyt, mintha valóban sárból lett vóna. Pár hatig meg se tudtam mozdítani a karomat. No, eztet mán csak megemlegetik majdan az ükunokáim! No, de most csak azt meséltem el, ami hirtelenjébe az eszembe jutott. És te milyen kalandokról tudsz mesélni, Learon Mester?
* Őszintén kíváncsi, akár a leghétköznapibb történetekre is, de úgy érzi, barátja rengeteget tudna mesélni, akár csak arról is, hogyan lett belőle sajtmester és aztán mágusmester. Hogy emellett még kalandozni is volt ideje, arról az óriás keveset tud. *
* Miután rendezik a tanítás költségeit, az óriás újabb varázslásba kezd, mire bőre kérgessé válik, akár az idős fáké. Meglepetten fogja meg egyik kezével a másikat és felfedezi annak keménységét. Szokatlan érzés, de meg tudná szokni, ha mostantól így maradna. Learon Mester szavaiból is az derül ki, hogy jól csinálta, habár nem sikerült egyből olyan hatást elérnie, mint a mágusmesternek. Morwon azért így is le van nyűgözve magától. *
– Ha sokat gyakorlok, a végén tényleg sziklává változok! Úgy könnyebb vóna a lényegre figyelni. Csak aztán úgy ne maradjak! * Elképzeli magát egy hatalmas Morwon-alakú kőtömbként és szinte egészen biztos benne, hogy erre is van varázslat, még ha nem is olyan hasznos, mint mondjuk a kőevés vagy a sziklabőr. De most pihenésképpen következzék egy kis történetmesélés! Farkasfaló Owud története nagyszerű és tanulságos – Morwont arra emlékezteti, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is ki lehet lábalni, ha az óriás elég kitartó és leleményes. Amikor a sajtmester az ő történetéről érdeklődik, a hatalmas férfi szeme felcsillan és szája mosolyra húzódik. Imád magáról és a történeteiről regélni, habár mint korábban említette, ezt általában a kocsmákban, ital társaságában teszi. Mivel a mágustoronynak tudomása szerint nincs fogadó része és a sörmágiát még nem fedezték fel, most kivételt tesz. *
– Hogyne! Morwon már régóta járja a világot és nagyon sokat látott belőle! Annyi történetem van, hogy nem is tudom, honnét kezdjem. Mondjuk az elejéről! Minekutána elgyüttem otthonról, átkeltem a Havasokon, hisz' a falubéliek mindég érdekeseket meséltek a Hegyeken túlról. Megjártam Pirtianest és Wegtorent is, biza! Valahol úgy neveztek, 'Morwon, a Vasöklű', mer' puszta kézzel agyonvertem három… vagy öt útonállót, akik megtámadtak egy karavánt! De annak mán sok éve. No, de az igazán nagy kalandok csak akkor kezdődtek, amikor visszajöttem Artheniorba! Moon barátomat épp ide kísértem, a Mágustoronyba, mikoron kiugrott a bokrok közül egy hatalmas ádáz bestia! Nagyobb vót egy lónál és ekkora szarvai vótak! * Írja le kissé körülményesen a szarvast, amit lelőtt. A szarvak méretének bemutatására majdnem egészen kitárja karjait. *
– Emlékszem, hogy sikerült szíven lőnöm a számszeríjjal. Aztán megnyúztuk, megettük, a többit meg eladtuk egy fogadósnak. De persze történt azóta sok más is! Amikor gyüttek az élőhalók, egyedül védtem meg az erődöt, mer' Kaganék elmentek harcoskodni. * Arról már nem szól a fáma, hogy amikor az erődöt védte, a legnagyobb ellenfél egy éjjel huhogó bagoly és egy egyik fáról a másikra ugráló mókus volt. Habár egy másik alkalommal ténylegesen volt mit csinálnia. Ezt egyből fel is emlegeti. *
– Meg vót egyszer, hogy egy ork támadta meg a várat. Nem mondom, nem vót nagy ellenfél, de én szúrtam le végül. Tán te is ott vótál akkor. No, de azér' tán csak nem fognak rám emlékezni… De nem is olyan régen nem e világi sárkutyák ellen harcoltam, biza! Aztat mán meséltem is, de nem olyan részletesen. Úgy vót, hogy a szántóföldön utaztam, mikoron megláttam egy tanyát, ahová betértem. Kiderült, hogy épp kalandorokat kerestek. Megvendégeltek minden jóval, aztán hátramentem a pajtába, mire egy szörnyű, fekete farkas-lény támadt rám. De nagyobb vót ám, mint a szürke farkasok, az biza nagyobb vót Taitos Mester wargjánál is! Tán még mindig látszik a szája nyoma. * Kíváncsivá válik, így felhúzza ruhája ujját bal karján. Valóban ott éktelenkedik egy mára már beforrt, de egykor súlyos sebesülés nyoma. *
– Csaknem leharapta a karomat, de végül megbirkóztam vele és szertefolyt, mintha valóban sárból lett vóna. Pár hatig meg se tudtam mozdítani a karomat. No, eztet mán csak megemlegetik majdan az ükunokáim! No, de most csak azt meséltem el, ami hirtelenjébe az eszembe jutott. És te milyen kalandokról tudsz mesélni, Learon Mester?
* Őszintén kíváncsi, akár a leghétköznapibb történetekre is, de úgy érzi, barátja rengeteget tudna mesélni, akár csak arról is, hogyan lett belőle sajtmester és aztán mágusmester. Hogy emellett még kalandozni is volt ideje, arról az óriás keveset tud. *
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-13 05:53:57
Üzenet elküldve: 2024-10-13 05:53:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Megmosolyogja a kőleves ötletét és magában arra a következtetésre jut hogyha másért nem, ezért megérte tanítani az óriást. Az olyan begyepesedett és könyvekből képzett mágusok, mint Learon, néha hajlamosak elfelejteni, hogy a mágia nem csupán életveszélyes helyzetekre való. Persze mostanában csak akkor használta őket, ha tényleg szükség volt rájuk, vagy ha fel akart vágni a tudásával, de a kreativitás kezd hiányozni a pásztorból ilyen téren.* ~Ejnye no, Learon! Öregszel tényleg?~ *Mi tagadás, már tíz éve, hogy letelepedett a Vashegyen. Elég sok mindenben megváltozott a szemléletmódja.*
-Szerencsés flótás vagy te akkor! *Csatlakozik a nevetéshez, mert ugyan Learonnak is sok van, de egy ilyen középbirtokosnak elég sok mindenre elmegy a pénze, ha igazán beleáll a szerepébe.*
-Nos, akkor köszönöm Morw! *Fogadja el az arannyal teli zsákot, még akkor is, ha nem ezért kezdte el oktatni az óriást, azért jól fog jönni. A varázslat gyors bemutatása után újra a tanítvány következik, aki már olyan gyorsan szinkronizálódik a mágia fonalaival és magával a sziklákkal, mintha egész életében ezt csinálta volna.* ~Nem hiába óriás! Talán egy tűz vagy víz ág nehezebben menne neki.~ *Gondolkodik el a sajt-mester és fejben már azt tervezgeti, hogy mi is lesz a következő ág, amivel barátja majd foglalkozhat, pedig még ezt sem vitte mesteri szintre. Learon azonban mindig ilyen volt. Szeret mindenbe belekóstolni és kipróbálni nyughatatlanul, számításba sem véve, hogy más emberek nem ilyenek, mint ő.*
-Oh! *Lepődik meg az eredményen a kecskés és féloldalas mosolya büszkeségre adhat okot a cimborának.*
-Ez is nagyon jó! Nem olyan hatásos, mint az enyém, de nagyon ügyes! *Bólogat is hozzá.*
-Elsőre meg egyszerűen remek! *Végül nem is bánja, hogy nem ezt mutatta Morwonnak, mert így, hogy nagyobb célt próbált elérni, ösztönösen sikerült neki a gyengébbik hatás.*
-Jó érzéked van a föld ághoz. *Jelenti ki, de inkább a történetre fókuszál, ami rövid, ámde annál velősebb sztori.*
-Biztosan hatalmas harcos volt ez a te Owun ükapád! *Learon máshogy oldotta volna meg, talán harcba sem száll a farkasokkal, mert a Farkas Szellemmel is kifejezetten jó kapcsolatokat ápol, de ezt bizony nem fejti ki, mert nem lenne elég tiszteletre méltó az óriás ősének emlékéhez.*
-És Morwonnak van már ilyen története, amiről emlékezni fognak rá az ükunokái? *Kérdezi érdeklődve.*
*Megmosolyogja a kőleves ötletét és magában arra a következtetésre jut hogyha másért nem, ezért megérte tanítani az óriást. Az olyan begyepesedett és könyvekből képzett mágusok, mint Learon, néha hajlamosak elfelejteni, hogy a mágia nem csupán életveszélyes helyzetekre való. Persze mostanában csak akkor használta őket, ha tényleg szükség volt rájuk, vagy ha fel akart vágni a tudásával, de a kreativitás kezd hiányozni a pásztorból ilyen téren.* ~Ejnye no, Learon! Öregszel tényleg?~ *Mi tagadás, már tíz éve, hogy letelepedett a Vashegyen. Elég sok mindenben megváltozott a szemléletmódja.*
-Szerencsés flótás vagy te akkor! *Csatlakozik a nevetéshez, mert ugyan Learonnak is sok van, de egy ilyen középbirtokosnak elég sok mindenre elmegy a pénze, ha igazán beleáll a szerepébe.*
-Nos, akkor köszönöm Morw! *Fogadja el az arannyal teli zsákot, még akkor is, ha nem ezért kezdte el oktatni az óriást, azért jól fog jönni. A varázslat gyors bemutatása után újra a tanítvány következik, aki már olyan gyorsan szinkronizálódik a mágia fonalaival és magával a sziklákkal, mintha egész életében ezt csinálta volna.* ~Nem hiába óriás! Talán egy tűz vagy víz ág nehezebben menne neki.~ *Gondolkodik el a sajt-mester és fejben már azt tervezgeti, hogy mi is lesz a következő ág, amivel barátja majd foglalkozhat, pedig még ezt sem vitte mesteri szintre. Learon azonban mindig ilyen volt. Szeret mindenbe belekóstolni és kipróbálni nyughatatlanul, számításba sem véve, hogy más emberek nem ilyenek, mint ő.*
-Oh! *Lepődik meg az eredményen a kecskés és féloldalas mosolya büszkeségre adhat okot a cimborának.*
-Ez is nagyon jó! Nem olyan hatásos, mint az enyém, de nagyon ügyes! *Bólogat is hozzá.*
-Elsőre meg egyszerűen remek! *Végül nem is bánja, hogy nem ezt mutatta Morwonnak, mert így, hogy nagyobb célt próbált elérni, ösztönösen sikerült neki a gyengébbik hatás.*
-Jó érzéked van a föld ághoz. *Jelenti ki, de inkább a történetre fókuszál, ami rövid, ámde annál velősebb sztori.*
-Biztosan hatalmas harcos volt ez a te Owun ükapád! *Learon máshogy oldotta volna meg, talán harcba sem száll a farkasokkal, mert a Farkas Szellemmel is kifejezetten jó kapcsolatokat ápol, de ezt bizony nem fejti ki, mert nem lenne elég tiszteletre méltó az óriás ősének emlékéhez.*
-És Morwonnak van már ilyen története, amiről emlékezni fognak rá az ükunokái? *Kérdezi érdeklődve.*
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:37:52
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Nincs semmi baja a kő ízével, csak furcsa, mivel most először evett követ, mégis pontosan olyan, mint amilyennek elképzelte. Nem mintha sokszor képzelődött volna ezen, de aki fakérget rágcsál, annak biztosan a kőevés is átfutott már az agyán. *
– Meg is lehetne főzni és ízesíteni. Majdan, ha lesznek hozzávalóim, főzök egy jó kőlevest, biza! * Eszébe jut, amikor a Szarvasligetben járva Luninarival közösen főzőcskéztek. Ha legközelebb ott jár, biztosan visz egy halom követ, hogy azt is megfőzzék. Nem mintha az ottaniak szűkölködnének az alapanyagokban, de ahogy egy jó harcos, úgy egy jó szakács sem riad meg a kihívásoktól. *
– Ó, nekem van bőven, mán aztat se tudom, hova költsem! * Nevet fel a pénz kérdésére. Bár maga is érzi, hogy egy kissé túlzás amit mond, de nem is ad többet, mint amennyit mellőzni tud. Ha majd elfogy, úgyis terem még a zsebében; mindig így megy. Vagy, ha mégsem, akkor majd beáll zsoldosnak pár hónapra. *
- Tessék Learon Derin Mester, fogd ezt a zsákot! 1350 arany van benne.
Ebből tán kijön néhány állat, amik tovább gazdagítják majd a birtokodat!
* Ezután megfogja a nagy barna könyvet, de bele se lapoz, mert már jön is a soron következő tanítás. Ezúttal még jobban koncentrál, hogy biztosan reprodukálni tudja a mozdulatot.
~ Ez nem is olyan nehéz, he! ~ Látja, hogy Learon Mester bőre egészen megkövesedik, mintha valóban sziklává változott volna. Morwon érzi, hogy ezt még gyakorolnia kell, de azért tesz vele egy próbát. Behunyja szemét (bár a bemutató alapján erre sincs feltétlenül szükség, ő mégis kényelmesebbnek látja így egyelőre) és ismét a föld és a sziklák energiáira kezd összpontosítani. Elképzeli, ahogy bőre megvastagszik, mint a szikla. Valamit érezni is kezd, de mikor kinyitja szemét, a hatás jóval kisebb vagy egyáltalán észre sem vehető. *
– Hasznos varázslás, a' mán biztos! De sok gyakorlás is kő hozzá, az is biztos! Te mán csak tudod! * Bele se mer gondolni, mennyit kellett gyakorolnia és hány könyvet kellett kiolvasnia a pásztormágusnak, hogy ekkora tudásra tegyen szert. *
– Erről jut eszembe, Farkasfaló Owun története, aki atyai ükapám: a havasokban vót fenn, mikoron egy nagy farkasfalka támadt reá. Aztat mondják róla, nem vót nála egy rozsdás kard se, há' puszta két kezével és a fogaival győzte le az összeset. Egyik lábát ugyan elvesztette, ezér' nem tudott hazamenni. De a hatokig életben maradt a hóban, mer' a legyőzött farkasok húsával és vérével jóllakott. Innét kapta a Farkasfaló nevet. Há' nem mondom, lehetett vóna szebb és hosszabb története is, de így vót, a szakállára esküszöm. Tán még több minden is történt vele élete során, de arról mán nem meséltek nekem.
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
* Nincs semmi baja a kő ízével, csak furcsa, mivel most először evett követ, mégis pontosan olyan, mint amilyennek elképzelte. Nem mintha sokszor képzelődött volna ezen, de aki fakérget rágcsál, annak biztosan a kőevés is átfutott már az agyán. *
– Meg is lehetne főzni és ízesíteni. Majdan, ha lesznek hozzávalóim, főzök egy jó kőlevest, biza! * Eszébe jut, amikor a Szarvasligetben járva Luninarival közösen főzőcskéztek. Ha legközelebb ott jár, biztosan visz egy halom követ, hogy azt is megfőzzék. Nem mintha az ottaniak szűkölködnének az alapanyagokban, de ahogy egy jó harcos, úgy egy jó szakács sem riad meg a kihívásoktól. *
– Ó, nekem van bőven, mán aztat se tudom, hova költsem! * Nevet fel a pénz kérdésére. Bár maga is érzi, hogy egy kissé túlzás amit mond, de nem is ad többet, mint amennyit mellőzni tud. Ha majd elfogy, úgyis terem még a zsebében; mindig így megy. Vagy, ha mégsem, akkor majd beáll zsoldosnak pár hónapra. *
- Tessék Learon Derin Mester, fogd ezt a zsákot! 1350 arany van benne.
Ebből tán kijön néhány állat, amik tovább gazdagítják majd a birtokodat! * Ezután megfogja a nagy barna könyvet, de bele se lapoz, mert már jön is a soron következő tanítás. Ezúttal még jobban koncentrál, hogy biztosan reprodukálni tudja a mozdulatot.
~ Ez nem is olyan nehéz, he! ~ Látja, hogy Learon Mester bőre egészen megkövesedik, mintha valóban sziklává változott volna. Morwon érzi, hogy ezt még gyakorolnia kell, de azért tesz vele egy próbát. Behunyja szemét (bár a bemutató alapján erre sincs feltétlenül szükség, ő mégis kényelmesebbnek látja így egyelőre) és ismét a föld és a sziklák energiáira kezd összpontosítani. Elképzeli, ahogy bőre megvastagszik, mint a szikla. Valamit érezni is kezd, de mikor kinyitja szemét, a hatás jóval kisebb vagy egyáltalán észre sem vehető. *
– Hasznos varázslás, a' mán biztos! De sok gyakorlás is kő hozzá, az is biztos! Te mán csak tudod! * Bele se mer gondolni, mennyit kellett gyakorolnia és hány könyvet kellett kiolvasnia a pásztormágusnak, hogy ekkora tudásra tegyen szert. *
– Erről jut eszembe, Farkasfaló Owun története, aki atyai ükapám: a havasokban vót fenn, mikoron egy nagy farkasfalka támadt reá. Aztat mondják róla, nem vót nála egy rozsdás kard se, há' puszta két kezével és a fogaival győzte le az összeset. Egyik lábát ugyan elvesztette, ezér' nem tudott hazamenni. De a hatokig életben maradt a hóban, mer' a legyőzött farkasok húsával és vérével jóllakott. Innét kapta a Farkasfaló nevet. Há' nem mondom, lehetett vóna szebb és hosszabb története is, de így vót, a szakállára esküszöm. Tán még több minden is történt vele élete során, de arról mán nem meséltek nekem.
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 18:48:19
Üzenet elküldve: 2024-10-11 18:48:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
-Nos, ez vitathatatlan, Morwon. *Utal itt a kő ízére. Nem igazán tudja mire számított az óriás, de az a helyzet, hogy amikor az ember követ vagy fát eszik, az nem lesz finom attól, hogy ehetővé válik.*
-Az arany az mindig jól jön, mert lehet belőle kecskéket meg csirkéket venni! *Vigyorodik el, de azért nem szeretné megkopasztani barátját. Persze értékes tudást adott át neki, de azért mégis barátok!*
-Akkor add, ha van neked is elég. Az ördögvigyort meg majd elszívjuk együtt, úgy az igazi! *Egyedül amúgy sem szereti ezeket a füveket. A legjobb gondolatok akkor szoktak jönni, ha valakivel füstöl.*
-Nos, ha új varázslatokat szeretnél, ez a könyv a legjobb hozzá, igen. Egyelőre ezen a szinten amire neked szükséged van, ebben megtalálsz mindent, de később szükséged lesz majd más könyvekre is. *Az általa olyan hőn szeretett és nagy becsben tartott művet az óriás felé nyújtja. De erre majd később akar rátérni.*
-Olyat én nem ismerek, de tudok olyat, ami pont neked való! *Elgondolkodik, hogy mutassa-e a nehezebb vagy a könnyebb verziót, de végül arra jut, hogyha már lúd, akkor legyen kövér és amúgy sincs mit veszíteni vele, ha ilyesmiket lát az óriás.*
-Van egy olyan varázslat, ami olyan tulajdonságokat ad az ember bőrének, mintha kő borítaná! A kisebb karcolások és sérülések ellen megvédhet, ha időben alkalmazod. *Eléggé elfáradt már a sok beszédben és oktatásban, szóval reménykedik benne, hogy sikerül neki a mágia.*
-Már mentette meg az életemet ez a varázslat, nem is egyszer. Ha nem változtatom kővé a bőrömet, akkor átszúrtak volna egy karddal. Így meg csak megsebesültem egy kicsit. *Ezzel ki is próbálja, hátha sikerül elsőre.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
-Nos, ez vitathatatlan, Morwon. *Utal itt a kő ízére. Nem igazán tudja mire számított az óriás, de az a helyzet, hogy amikor az ember követ vagy fát eszik, az nem lesz finom attól, hogy ehetővé válik.*
-Az arany az mindig jól jön, mert lehet belőle kecskéket meg csirkéket venni! *Vigyorodik el, de azért nem szeretné megkopasztani barátját. Persze értékes tudást adott át neki, de azért mégis barátok!*
-Akkor add, ha van neked is elég. Az ördögvigyort meg majd elszívjuk együtt, úgy az igazi! *Egyedül amúgy sem szereti ezeket a füveket. A legjobb gondolatok akkor szoktak jönni, ha valakivel füstöl.*
-Nos, ha új varázslatokat szeretnél, ez a könyv a legjobb hozzá, igen. Egyelőre ezen a szinten amire neked szükséged van, ebben megtalálsz mindent, de később szükséged lesz majd más könyvekre is. *Az általa olyan hőn szeretett és nagy becsben tartott művet az óriás felé nyújtja. De erre majd később akar rátérni.*
-Olyat én nem ismerek, de tudok olyat, ami pont neked való! *Elgondolkodik, hogy mutassa-e a nehezebb vagy a könnyebb verziót, de végül arra jut, hogyha már lúd, akkor legyen kövér és amúgy sincs mit veszíteni vele, ha ilyesmiket lát az óriás.*
-Van egy olyan varázslat, ami olyan tulajdonságokat ad az ember bőrének, mintha kő borítaná! A kisebb karcolások és sérülések ellen megvédhet, ha időben alkalmazod. *Eléggé elfáradt már a sok beszédben és oktatásban, szóval reménykedik benne, hogy sikerül neki a mágia.*
-Már mentette meg az életemet ez a varázslat, nem is egyszer. Ha nem változtatom kővé a bőrömet, akkor átszúrtak volna egy karddal. Így meg csak megsebesültem egy kicsit. *Ezzel ki is próbálja, hátha sikerül elsőre.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 18:23:07
Üzenet elküldve: 2024-10-11 18:23:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Mindig is tudta, hogy a fegyveres harcon, az iváson, a költészeten és más tudományokon túl a mágiához is ért. A benne szunnyadó mágus mostanáig várt, illetve csak egy kis segítség kellett, hogy kitanulja az alapokat. Innen már csak rajta múlik, hogy mennyi időt és energiát (na, meg pénzt) öl bele a mágia-tanulásba. Habár Morwon alapvetően nem elfoglalt óriás, de annál öntörvényűbb. Ha le is ül majd ezentúl naponta pár percre vagy pár órára meditálni vagy konkrét varázsigéket gyakorolni, abban biztos, hogy nem fog éveken keresztül egy barlangban ülni, hogy teljesen átérezze a barlang energiáit. Legalábbis egyelőre nem ez a terve, pedig semmi baja nincs a barlangokkal se. De az óriás-hangyák még mindig jobban érdeklik, mint a mágia. Utóbbi inkább csak egy eszköz, hogy egyáltalán eljusson a hangyákig. Addig persze még sok mindent ki kell találnia és meg kell szerveznie. Nem ártana például új társakat találnia a következő erdőmélyi kalandhoz. Sajnos be kell látnia, hogy Aniss és Syndra már aligha fog előkerülni.
~ Learon Mester elfoglalt, de tán őt is érdekelné a kaland. Vagy ismer valakit, akit érdekelhet. A Thargok között sok bátor harcos van, ha majd elérek oda, biztos találok társakat magam mellé! ~ Viszont nem hozza fel most rögtön a témát, hiszen épp most sikerült élete első varázslata (az olvasást leszámítva!), amiért még Learon is gratulál neki. Ha mástól nem, ettől mindenképp büszke lesz magára az óriás.
Érzi, ahogy a kavics kisebb darabokra morzsolódik a szájában, mintha egy marék földet enne, épp csak kőből van. Aki nem evett még követ, annak nehéz lenne leírni az érzést, de a vele szemben ülő – vagyis most már álló – férfi biztosan tudja, milyen. Morwon szemöldökét ráncolva rágja meg jó alaposan a kavicsot, mintha azt próbálná kitalálni, hogy mire emlékeztet az íze: de nem talál mást, minthogy a kőre. *
– A kőnek kő íze van. * Mondja, ahogy az utolsó darabok is lemennek a torkán. *
– Nem lesz a kedvenc ételem, de szükség esetén jól jő. Learon Mester, köszönöm a tanításod! Én ezér' mostan csak arannyal tudok fizetni, meg tán egy adag ördögvigyorral, amit az artheniori piacon vásároltam. De aztat ingyé is odaadom, ha kéred. Mán csak azt akarom tudni, hogy találjam ki a többi varázsigét? Ottan, abban a könyvben tán benne van minden tudás? * Bök a barna könyv felé, amit a mágusmester az imént fogdosott. *
– Vagy egy másikban? * Az óriás érzi, hogy rengeteg tudás férne még a fejébe, mintha kimondottan erre a célra tartott volna fel tárhelyet a kobakjában. De azt is tudja, hogy amit nem tud, azt nem csupán nem tudja, de nem is tudja, hogy tudja meg. Magyarul akármilyen fogékony is a mágiára, konkrét varázslatok megtanulásához szüksége lesz egy könyvre vagy egy mesterre; ideális esetben mindkettőre. *
– No, de ne feledkezzünk meg a történetekről se! Bár a jó történetekhez jó ser illik… Van olyan varázslat, amivel sert fakaszthatunk? ~ Ha van, há' nyomban felkeresem KisMorwot, akárhol is van! ~
– Ha olyan nincs is, mondhatnál még egy-két varázsigét, hogy legyen mit gyakorolnom, ha épp nem vagyok éhes! Bár olyan is ritkán van, hahaha!
* Mindig is tudta, hogy a fegyveres harcon, az iváson, a költészeten és más tudományokon túl a mágiához is ért. A benne szunnyadó mágus mostanáig várt, illetve csak egy kis segítség kellett, hogy kitanulja az alapokat. Innen már csak rajta múlik, hogy mennyi időt és energiát (na, meg pénzt) öl bele a mágia-tanulásba. Habár Morwon alapvetően nem elfoglalt óriás, de annál öntörvényűbb. Ha le is ül majd ezentúl naponta pár percre vagy pár órára meditálni vagy konkrét varázsigéket gyakorolni, abban biztos, hogy nem fog éveken keresztül egy barlangban ülni, hogy teljesen átérezze a barlang energiáit. Legalábbis egyelőre nem ez a terve, pedig semmi baja nincs a barlangokkal se. De az óriás-hangyák még mindig jobban érdeklik, mint a mágia. Utóbbi inkább csak egy eszköz, hogy egyáltalán eljusson a hangyákig. Addig persze még sok mindent ki kell találnia és meg kell szerveznie. Nem ártana például új társakat találnia a következő erdőmélyi kalandhoz. Sajnos be kell látnia, hogy Aniss és Syndra már aligha fog előkerülni.
~ Learon Mester elfoglalt, de tán őt is érdekelné a kaland. Vagy ismer valakit, akit érdekelhet. A Thargok között sok bátor harcos van, ha majd elérek oda, biztos találok társakat magam mellé! ~ Viszont nem hozza fel most rögtön a témát, hiszen épp most sikerült élete első varázslata (az olvasást leszámítva!), amiért még Learon is gratulál neki. Ha mástól nem, ettől mindenképp büszke lesz magára az óriás.
Érzi, ahogy a kavics kisebb darabokra morzsolódik a szájában, mintha egy marék földet enne, épp csak kőből van. Aki nem evett még követ, annak nehéz lenne leírni az érzést, de a vele szemben ülő – vagyis most már álló – férfi biztosan tudja, milyen. Morwon szemöldökét ráncolva rágja meg jó alaposan a kavicsot, mintha azt próbálná kitalálni, hogy mire emlékeztet az íze: de nem talál mást, minthogy a kőre. *
– A kőnek kő íze van. * Mondja, ahogy az utolsó darabok is lemennek a torkán. *
– Nem lesz a kedvenc ételem, de szükség esetén jól jő. Learon Mester, köszönöm a tanításod! Én ezér' mostan csak arannyal tudok fizetni, meg tán egy adag ördögvigyorral, amit az artheniori piacon vásároltam. De aztat ingyé is odaadom, ha kéred. Mán csak azt akarom tudni, hogy találjam ki a többi varázsigét? Ottan, abban a könyvben tán benne van minden tudás? * Bök a barna könyv felé, amit a mágusmester az imént fogdosott. *
– Vagy egy másikban? * Az óriás érzi, hogy rengeteg tudás férne még a fejébe, mintha kimondottan erre a célra tartott volna fel tárhelyet a kobakjában. De azt is tudja, hogy amit nem tud, azt nem csupán nem tudja, de nem is tudja, hogy tudja meg. Magyarul akármilyen fogékony is a mágiára, konkrét varázslatok megtanulásához szüksége lesz egy könyvre vagy egy mesterre; ideális esetben mindkettőre. *
– No, de ne feledkezzünk meg a történetekről se! Bár a jó történetekhez jó ser illik… Van olyan varázslat, amivel sert fakaszthatunk? ~ Ha van, há' nyomban felkeresem KisMorwot, akárhol is van! ~
– Ha olyan nincs is, mondhatnál még egy-két varázsigét, hogy legyen mit gyakorolnom, ha épp nem vagyok éhes! Bár olyan is ritkán van, hahaha!
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 15:29:02
Üzenet elküldve: 2024-10-11 15:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Maga Aborath is nyitottan áll mások véleményéhez mikor arról van szó ki hogyan és mennyi tudást adna át másoknak. Főleg ha olyanokról van szó akik mágia kapcsán nálánál több tapasztalattal rendelkeznek. Tanítói munkája során ő ugyanis főként gyerekekkel foglalkozott. Azzal kapcsolatban, hogy tapasztaltabb mágusok kapcsán miképp járna el nem azonnal válaszol. A teájába néz és az italba kortyol. Csak utána szólal meg.*
-Bejáratott módszernek túlzás lenne nevezni viszont velük is előtte elbeszélgetnék. Arról miképp látják a világot és a mágiát. Magam is tanulhatok belőle és abból megbizonyosodhatnék arról is milyen kezekbe kerül az a tudás amit átadok. Ezzel talán kicsit megnyugtatva a felelősségtudatomat is.
*Mint kifejtették a mágia ismerete hatalom és felelősen kell használni és tovább adni is. Ami, a férfi számára ezt jelenti. A magiszter Abogr mesterre tett megjegyzésén döcög magában.*
-Valóban. Valóban.
*Majd egy idegen férfi lép oda hozzájuk és vált pár szót a nővel, aki aztán a kérdést nem feltevő, de kíváncsi mágusnak elmondja, hogy miről is volt szó. Értőn csillan Aborath tekintete.*
-Láttam már a nevét az egykori levegő mágia templomának könyvtárában egyes könyvek gerincén.
*Azt, pedig, hogy miről lehetett szó szinte biztosra tudja ezek alapján a férfi. A nő ugyanis nem tette volna hozzá, hogy a mágia kapcsán is érdeklődik ha nem az volna a lényegesebb, mint az úr szakmája. Ami, egyébként szintén hasznos lehet egy mágus számára mivel fel tudja gyorsítani a tanulás folyamatát. Viszont akkor a nő tartozott volna neki. Az rejtély meg is lett fejtve.*
*Maga Aborath is nyitottan áll mások véleményéhez mikor arról van szó ki hogyan és mennyi tudást adna át másoknak. Főleg ha olyanokról van szó akik mágia kapcsán nálánál több tapasztalattal rendelkeznek. Tanítói munkája során ő ugyanis főként gyerekekkel foglalkozott. Azzal kapcsolatban, hogy tapasztaltabb mágusok kapcsán miképp járna el nem azonnal válaszol. A teájába néz és az italba kortyol. Csak utána szólal meg.*
-Bejáratott módszernek túlzás lenne nevezni viszont velük is előtte elbeszélgetnék. Arról miképp látják a világot és a mágiát. Magam is tanulhatok belőle és abból megbizonyosodhatnék arról is milyen kezekbe kerül az a tudás amit átadok. Ezzel talán kicsit megnyugtatva a felelősségtudatomat is.
*Mint kifejtették a mágia ismerete hatalom és felelősen kell használni és tovább adni is. Ami, a férfi számára ezt jelenti. A magiszter Abogr mesterre tett megjegyzésén döcög magában.*
-Valóban. Valóban.
*Majd egy idegen férfi lép oda hozzájuk és vált pár szót a nővel, aki aztán a kérdést nem feltevő, de kíváncsi mágusnak elmondja, hogy miről is volt szó. Értőn csillan Aborath tekintete.*
-Láttam már a nevét az egykori levegő mágia templomának könyvtárában egyes könyvek gerincén.
*Azt, pedig, hogy miről lehetett szó szinte biztosra tudja ezek alapján a férfi. A nő ugyanis nem tette volna hozzá, hogy a mágia kapcsán is érdeklődik ha nem az volna a lényegesebb, mint az úr szakmája. Ami, egyébként szintén hasznos lehet egy mágus számára mivel fel tudja gyorsítani a tanulás folyamatát. Viszont akkor a nő tartozott volna neki. Az rejtély meg is lett fejtve.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:31:37
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Más talán kinevetné az óriást, ahogy az próbálja elrágni a kavicsot, de nem Learon! Ő ugyanis tudja, hogy ezzel is csak erősödik a föld elemmel való kapcsolódása és növekszik mágikus potenciálja. Morwon, óriás lévén jobban tud kapcsolódni a sziklákhoz, mint Learon. Erre talán csak a törpék képesek még ennyire. Elmélyülve nézi a nagydarab koma ténykedését, ahogy segítség nélkül is rájön, hogy mit is kell tennie, hogyan is szerezheti meg gyakorlati úton azt a tudást, amit a pásztor inkább könyvekből vett magához. Emlékszik, hogy kezdő mágusként ő is ezt tette, bár hozzá a fák és füvek, valamint az egyszerű termékeny föld ált jobban közel, nem pedig a hideg sziklák, de az óriásokat a hegyekből alkották, így ez természetes.*
-Szóval ő Sorind? *Emlékszik vissza a névre, ami ma már egyszer elhangzott. Most kihagyja a rákontrázást, hogy erre bizony ő is képes, nehogy ezzel kizökkentse barátját a beszédből. majd ráér később is hivalkodni tudásával. Meg egyébként is, Morwon már így is nagyra tartja Learont, nem kell felvágnia még jobban.*
-Nem hallottam még róluk, de szívesen bővíteném a tudásom! Megtisztelnél vele, Morw! *Hajtja meg fejét a Szellemek előtt, hiszen, ahol beszélnek a nagy ősökről, ott bizony ők is ott vannak és hallgatódznak, hogy biztosan eléggé magasztalva van e nevük egy történetben. Ahonnan Learon és Morw jött, nagy kultusza van a régen volt rokonoknak, és ezt a sajt-mester is tiszteletben tartja, méghozzá örömmel.*
-Na lássuk! *Koncentrál ő maga is, hogy kicsit közelebbről lássa, hogy most mi sül ki a varázslatból. Érzi, hogy sokkal gyakorlottabban és ügyesebben kezdi el a folyamatot az óriás, ami nagy bizodalomra ad okot.* ~Milyen nagy fejlődés ilyen rövid idő alatt!~ *Szinte tapsolva áll fel talpára, ahogy már biztos benne, hogy a kavicsot bizony Morwon legyőzte.*
-Morwon, hadd gratuláljak a varázslóvá válásodhoz! Felülkerekedtél azon a kövön! *Tárja szét karjait.*
-Le vagyok nyűgözve! *Ismeri el őszintén.*
*Más talán kinevetné az óriást, ahogy az próbálja elrágni a kavicsot, de nem Learon! Ő ugyanis tudja, hogy ezzel is csak erősödik a föld elemmel való kapcsolódása és növekszik mágikus potenciálja. Morwon, óriás lévén jobban tud kapcsolódni a sziklákhoz, mint Learon. Erre talán csak a törpék képesek még ennyire. Elmélyülve nézi a nagydarab koma ténykedését, ahogy segítség nélkül is rájön, hogy mit is kell tennie, hogyan is szerezheti meg gyakorlati úton azt a tudást, amit a pásztor inkább könyvekből vett magához. Emlékszik, hogy kezdő mágusként ő is ezt tette, bár hozzá a fák és füvek, valamint az egyszerű termékeny föld ált jobban közel, nem pedig a hideg sziklák, de az óriásokat a hegyekből alkották, így ez természetes.*
-Szóval ő Sorind? *Emlékszik vissza a névre, ami ma már egyszer elhangzott. Most kihagyja a rákontrázást, hogy erre bizony ő is képes, nehogy ezzel kizökkentse barátját a beszédből. majd ráér később is hivalkodni tudásával. Meg egyébként is, Morwon már így is nagyra tartja Learont, nem kell felvágnia még jobban.*
-Nem hallottam még róluk, de szívesen bővíteném a tudásom! Megtisztelnél vele, Morw! *Hajtja meg fejét a Szellemek előtt, hiszen, ahol beszélnek a nagy ősökről, ott bizony ők is ott vannak és hallgatódznak, hogy biztosan eléggé magasztalva van e nevük egy történetben. Ahonnan Learon és Morw jött, nagy kultusza van a régen volt rokonoknak, és ezt a sajt-mester is tiszteletben tartja, méghozzá örömmel.*
-Na lássuk! *Koncentrál ő maga is, hogy kicsit közelebbről lássa, hogy most mi sül ki a varázslatból. Érzi, hogy sokkal gyakorlottabban és ügyesebben kezdi el a folyamatot az óriás, ami nagy bizodalomra ad okot.* ~Milyen nagy fejlődés ilyen rövid idő alatt!~ *Szinte tapsolva áll fel talpára, ahogy már biztos benne, hogy a kavicsot bizony Morwon legyőzte.*
-Morwon, hadd gratuláljak a varázslóvá válásodhoz! Felülkerekedtél azon a kövön! *Tárja szét karjait.*
-Le vagyok nyűgözve! *Ismeri el őszintén.*
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:41:54
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:41:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
– Hmmm… * Még egy-két próbát tesz a kavics megrágására, de idővel kénytelen beismernie, hogy nem sikerült elsőre a varázslás. Kiveszi a kavicsot a szájából, de nem adja vissza nyálas követ a sajtmágusnak, hanem ismét a kezébe veszi és nézegetni kezdi. *
– Pedig éreztem! * Nem mintha Learont meg kéne győznie arról, hogy valóban erősen próbálkozott és pár pillanatig tényleg azt érezte, hogy sikerülni fog megrágni a követ. A kavicsot párszor megforgatja ujjai között, hogy jobban megismerje. Ekkor eszébe jut, hogy talán könnyebb lenne kapcsolódni a földelemhez, ha előbb jobban megismerné a környezetét. Ha tudja, fizikailag pontosan hol is helyezkednek el azok a kövek, amikből az erőt szeretné meríteni, könnyebb dolga lesz elképzelni, ahogy az energia átáramlik a kövekből az óriásba. Amíg Learon Mester Morwon őseit dicséri – amire persze elismerően bólint és hümmög egyet-egyet –, addig ő maga újfent a torony falait kezdi el nézegetni. Nem áll fel, hogy végigsimítson minden egyes kőtéglát, pedig úgy érzi, az lenne az igazán helyénvaló. Ehelyett csak megpróbálja elképzelni, ahogy évszázadokkal ezelőtt törpe munkások dolgoztak egy hatalmas kőfejtőben, és akaratlanul is minden csákányütésükkel belecsempészték a hegyek erejét a kibányászott kövekbe. ~ Nem kis munka lehetett felépíteni ezt a tornyot. ~ Ha a falakat nem is éri el, a padló még épp karnyújtásnyira van, így szabad kezével végigsimít a hűvös, érdes kövön. Miközben ezt csinálja, reagál a mágusmester szavaira is. *
– Úgy van! Sok történetet tudok az őseimről, bár legtöbbjük harcos szerzet vót, akárcsak én! Sorind bátyám kölökkoromban egyszer elhozott a Mágustoronyba. Ő, ha lábával dobbantott egyet a Kikötőben, aztat megérezték Arthenior utcáin is! Hallottál mán Kalapácsöklű Storzról? És Farkasfaló Owunról? Mindkettő az ősöm, de mán vagy száz éve meghótak, a nevüket mégis emlegetik a mai napig! Sőt, ha akarod, el is mesélem a történetüket!
* Az óriások általában nem bőbeszédűek, de ha őseik (vagy saját, rendszerint igencsak kiszínezett) történeteikről van szó, azt napestig tudják mesélni. Morwon családjában legalábbis a történetmesélésnek nagy jelentősége volt, ismeri majd' minden rokonának a nevét és történetét három-négy generációra visszamenőleg. Vagy legalábbis vannak dolgok, amik rémlenek neki. A többit meg kitalálja, de a kívülállók számára a kettő között aligha van különbség. *
– No, de én addig fel nem állok innét, amíg eztet a követ meg nem eszem vagy az nem esz meg engemet! * Eszébe jut, hogy miért is vannak itt. Ismét behunyja szemét, a kavicsot felemeli és ezúttal már gyakorlottan, néhány pillanat alatt sikerül kapcsolódnia a hegyek erejével. Elmondja a varázsigét és végigsimítja hasát, majd bekapja a kavicsot. *
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
– Hmmm… * Még egy-két próbát tesz a kavics megrágására, de idővel kénytelen beismernie, hogy nem sikerült elsőre a varázslás. Kiveszi a kavicsot a szájából, de nem adja vissza nyálas követ a sajtmágusnak, hanem ismét a kezébe veszi és nézegetni kezdi. *
– Pedig éreztem! * Nem mintha Learont meg kéne győznie arról, hogy valóban erősen próbálkozott és pár pillanatig tényleg azt érezte, hogy sikerülni fog megrágni a követ. A kavicsot párszor megforgatja ujjai között, hogy jobban megismerje. Ekkor eszébe jut, hogy talán könnyebb lenne kapcsolódni a földelemhez, ha előbb jobban megismerné a környezetét. Ha tudja, fizikailag pontosan hol is helyezkednek el azok a kövek, amikből az erőt szeretné meríteni, könnyebb dolga lesz elképzelni, ahogy az energia átáramlik a kövekből az óriásba. Amíg Learon Mester Morwon őseit dicséri – amire persze elismerően bólint és hümmög egyet-egyet –, addig ő maga újfent a torony falait kezdi el nézegetni. Nem áll fel, hogy végigsimítson minden egyes kőtéglát, pedig úgy érzi, az lenne az igazán helyénvaló. Ehelyett csak megpróbálja elképzelni, ahogy évszázadokkal ezelőtt törpe munkások dolgoztak egy hatalmas kőfejtőben, és akaratlanul is minden csákányütésükkel belecsempészték a hegyek erejét a kibányászott kövekbe. ~ Nem kis munka lehetett felépíteni ezt a tornyot. ~ Ha a falakat nem is éri el, a padló még épp karnyújtásnyira van, így szabad kezével végigsimít a hűvös, érdes kövön. Miközben ezt csinálja, reagál a mágusmester szavaira is. *
– Úgy van! Sok történetet tudok az őseimről, bár legtöbbjük harcos szerzet vót, akárcsak én! Sorind bátyám kölökkoromban egyszer elhozott a Mágustoronyba. Ő, ha lábával dobbantott egyet a Kikötőben, aztat megérezték Arthenior utcáin is! Hallottál mán Kalapácsöklű Storzról? És Farkasfaló Owunról? Mindkettő az ősöm, de mán vagy száz éve meghótak, a nevüket mégis emlegetik a mai napig! Sőt, ha akarod, el is mesélem a történetüket!
* Az óriások általában nem bőbeszédűek, de ha őseik (vagy saját, rendszerint igencsak kiszínezett) történeteikről van szó, azt napestig tudják mesélni. Morwon családjában legalábbis a történetmesélésnek nagy jelentősége volt, ismeri majd' minden rokonának a nevét és történetét három-négy generációra visszamenőleg. Vagy legalábbis vannak dolgok, amik rémlenek neki. A többit meg kitalálja, de a kívülállók számára a kettő között aligha van különbség. *
– No, de én addig fel nem állok innét, amíg eztet a követ meg nem eszem vagy az nem esz meg engemet! * Eszébe jut, hogy miért is vannak itt. Ismét behunyja szemét, a kavicsot felemeli és ezúttal már gyakorlottan, néhány pillanat alatt sikerül kapcsolódnia a hegyek erejével. Elmondja a varázsigét és végigsimítja hasát, majd bekapja a kavicsot. *
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:00:29
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:00:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Nagy hatással van Learonra, hogy újdonsült tanítványa ennyire nagy erővel próbálkozik. Ő maga is becsukja a szemét, próbálja felvenni a fonalat és ugyanazt érezni amit Morwon is. Egy ideig még a gondolatait is megkísérli lekövetni, de azért ez nem olyan egyszerű, mert sokkal komplexebben tekint a mágiára, mint az óriás, aki csak most ismerkedik vele. Szinte látja maga előtt a térdeplő óriást és a mágia fonalait az ujjai között, és ahogy hallja az egészen szépen és tisztán kiejtett mágikus igéket, gyakorlatilag biztos benne, hogy sikerül a varázslat. Azonban talán elsitei a dolgot cimborája, mert végül nem manifesztálódik a hegyóriások étke. Ki is nyitja a szemét a sajtmester. És annyit lát, hogy az óriás a szájában a kaviccsal beszél, azonban elrágni biztosan nem tudja.*
-Ne csüggedj, talán majd legközelebb! *Vigyorog Morwonra és, hogy biztosan ne veszítse el a lelkesedését kis tanítványa, olyat mond, ami az óriásoknál szinte mindig beválik. Dicsérni kezdi a felmenőit.*
-Biztosra veszem, hogy volt egy igazán nagy mágus a felmenőid között! Vagy akár több is! *Bólogat a mondataira.*
-Olyan szépen áramoltattad a mágikus fonalakat, mint az óriások között kevesen! Egy kis gyakorlással biztosan úgy fog sikerülni, mintha csak lélegeznél, meglásd! *Megveregeti a szemmagasságban lévő drabális vállat is mondandója végén.*
-De a hegyek megmozgatásához még elég sok időnek kell eltelnie! *Ő ugyanis ilyesmit még nem hallott, de biztos benne, hogyha a Torony mágusa képes rá, akkor régebben egy nagy óriás mágus is megtehette. Ezzel visszadől a könyvei közé és úgy figyeli, hogy mi is lesz a reakciója a kezdő földmágusnak az első balsikerére.*
*Nagy hatással van Learonra, hogy újdonsült tanítványa ennyire nagy erővel próbálkozik. Ő maga is becsukja a szemét, próbálja felvenni a fonalat és ugyanazt érezni amit Morwon is. Egy ideig még a gondolatait is megkísérli lekövetni, de azért ez nem olyan egyszerű, mert sokkal komplexebben tekint a mágiára, mint az óriás, aki csak most ismerkedik vele. Szinte látja maga előtt a térdeplő óriást és a mágia fonalait az ujjai között, és ahogy hallja az egészen szépen és tisztán kiejtett mágikus igéket, gyakorlatilag biztos benne, hogy sikerül a varázslat. Azonban talán elsitei a dolgot cimborája, mert végül nem manifesztálódik a hegyóriások étke. Ki is nyitja a szemét a sajtmester. És annyit lát, hogy az óriás a szájában a kaviccsal beszél, azonban elrágni biztosan nem tudja.*
-Ne csüggedj, talán majd legközelebb! *Vigyorog Morwonra és, hogy biztosan ne veszítse el a lelkesedését kis tanítványa, olyat mond, ami az óriásoknál szinte mindig beválik. Dicsérni kezdi a felmenőit.*
-Biztosra veszem, hogy volt egy igazán nagy mágus a felmenőid között! Vagy akár több is! *Bólogat a mondataira.*
-Olyan szépen áramoltattad a mágikus fonalakat, mint az óriások között kevesen! Egy kis gyakorlással biztosan úgy fog sikerülni, mintha csak lélegeznél, meglásd! *Megveregeti a szemmagasságban lévő drabális vállat is mondandója végén.*
-De a hegyek megmozgatásához még elég sok időnek kell eltelnie! *Ő ugyanis ilyesmit még nem hallott, de biztos benne, hogyha a Torony mágusa képes rá, akkor régebben egy nagy óriás mágus is megtehette. Ezzel visszadől a könyvei közé és úgy figyeli, hogy mi is lesz a reakciója a kezdő földmágusnak az első balsikerére.*
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 12:43:46
Üzenet elküldve: 2024-10-11 12:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Egy ideig valóban egész más tudatállapotba kerül, egy kicsit mintha valóban beszélni tudna a kövekkel, ahogy ősei tették. Ha varázsolni nem is tanul meg egyik percről a másikra, valamit érzett az előbb. És még, ha nem is azt, amit "kéne", a lényeg, hogy ő maga elhiszi, így nem fogja kedvét szegni, ha nem sikerül elsőre. Mestere szavai is megerősítik abban, hogy jól csinált valamit (még szerencse, hogy az azt megelőző homlok- és szemöldökráncolást nem látja).
Bólint egyet és ismét becsukja a szemét.
~ Megint sötét van. ~ Ezen persze nem lepődik meg, csak magában tesz egy megállapítást. Ezután gondolatai ismét elhallgatnak és nemsokára érezni kezdi az erőt, ami ezúttal sokkal közelebbinek érződik. Mintha nem is valamilyen elvont, távoli sziklák erejét szívná magába, hanem a Mágustornyot felépítő kőtéglákét, a kemény padlóét, amin térdel. Egy ideig nem érez semmilyen változást, de épp ez a mozdulatlanság erősíti fel az energiákat.
~ Morwon a nagy szikla, a kis kavics Morwon. Éhes vagyok. ~ Ahogy eszébe jut, hogy éhes, mintha még erősebben kezdené érezné a mágiát maga körül. Elmondja az előbb hallott varázsigét, hasát is végigsimítja, ahogy azt Learon Mester mutatta és érzi, hogy készen áll csillapítania éhségét a kaviccsal. Egy pillanatig még elbizonytalanodik, mert eszébe jut, hogy mi van, ha rosszul mondta az igét vagy, ha rosszul simított végig a pocakján – de hümmög egyet és beveszi szájába a kavicsot. Nincs sok veszteni valója. Olyan erősen nem harap rá, hogy beletörjön a foga, ha esetleg nem sikerült a varázslat, de érzi magában a hegyóriások erejét, szinte semmi kétsége nincs afelől, hogy sikerült. Akárhogy is, még kaviccsal teli szájjal ennyit mond: *
– Finom.
Morwon Loree Dedion megpróbált varázsolni egy A hegyióriások étke nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* Egy ideig valóban egész más tudatállapotba kerül, egy kicsit mintha valóban beszélni tudna a kövekkel, ahogy ősei tették. Ha varázsolni nem is tanul meg egyik percről a másikra, valamit érzett az előbb. És még, ha nem is azt, amit "kéne", a lényeg, hogy ő maga elhiszi, így nem fogja kedvét szegni, ha nem sikerül elsőre. Mestere szavai is megerősítik abban, hogy jól csinált valamit (még szerencse, hogy az azt megelőző homlok- és szemöldökráncolást nem látja).
Bólint egyet és ismét becsukja a szemét.
~ Megint sötét van. ~ Ezen persze nem lepődik meg, csak magában tesz egy megállapítást. Ezután gondolatai ismét elhallgatnak és nemsokára érezni kezdi az erőt, ami ezúttal sokkal közelebbinek érződik. Mintha nem is valamilyen elvont, távoli sziklák erejét szívná magába, hanem a Mágustornyot felépítő kőtéglákét, a kemény padlóét, amin térdel. Egy ideig nem érez semmilyen változást, de épp ez a mozdulatlanság erősíti fel az energiákat.
~ Morwon a nagy szikla, a kis kavics Morwon. Éhes vagyok. ~ Ahogy eszébe jut, hogy éhes, mintha még erősebben kezdené érezné a mágiát maga körül. Elmondja az előbb hallott varázsigét, hasát is végigsimítja, ahogy azt Learon Mester mutatta és érzi, hogy készen áll csillapítania éhségét a kaviccsal. Egy pillanatig még elbizonytalanodik, mert eszébe jut, hogy mi van, ha rosszul mondta az igét vagy, ha rosszul simított végig a pocakján – de hümmög egyet és beveszi szájába a kavicsot. Nincs sok veszteni valója. Olyan erősen nem harap rá, hogy beletörjön a foga, ha esetleg nem sikerült a varázslat, de érzi magában a hegyóriások erejét, szinte semmi kétsége nincs afelől, hogy sikerült. Akárhogy is, még kaviccsal teli szájjal ennyit mond: *
– Finom.
Morwon Loree Dedion megpróbált varázsolni egy A hegyióriások étke nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:40:33
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:40:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Learon bőven tudna mesélni az istenekről és a szellemekről, ha kérdezné bárki is, hiszen lég sokszor volt már dolga velük, de aligha hiszi, hogy Morwont érdekelné az ilyesmi ebben a helyzetben. Morwon egészen ügyesen követi az instrukcióit. Egyáltalán nem tűnik komikusnak a hatalmas, több méteres óriás az aprócska kaviccsal a kezében ahogy csukott szemmel koncentrál.* ~Vajon sikerül elképzelnie amit kértem? Morwonnak elég sok érdekes dolog járt régebben az eszébe, nem vagyok benne biztos, hogy ilyen szintű koncentráció elsőre sikerülni fog neki.~ *Ezután pedig jön az óriás kiegészítése, ami olyan kesze-kuszára sikerül, hogy a Sajt-mester elsőre nem is érti meg, csak összeráncolja a homlokát, de aztán összerendezi egy pillanat alatt a mimikáját és bólint egyet a csukottszemű barátjának.*
-Igen, azt hiszem azt érzed, amit kell. *Azonban a következőkben már mégsem gondolja így a pásztor, hiszen Morw izmai megfeszülnek, ez pedig teljes ellentétje annak, amit Learon szokott érezni, aki inkább ellazul a mágikus fonalak összegyűjtése közben.* ~Ki tudja? Talán az óriások máshogy működnek! Láttam már elfeket, akik táncolva varázsolnak, lehet ez is valami faji specifikum!~ *Kedve lenne erről egy jegyzetet készíteni hamarjában, de aztán hirtelen felpattannak cimborája szempillái és el is mondja tapasztalatait, amire a kecskésmágus egy mosollyal és egy újabb bólintással reagál.*
-Jó! Akkor ha újra próbálkozol, amint érzed a mágiát magad körül és szinte meg tudod fogni, tedd a kezed a hasadra és ismételd el amit most mondok! *Ezzel ismerteti a varázslathoz tartozó igéket és szavakat.*
-Miközben ezt teszed, a kövön keresztül és a hasadon lévő kezeden keresztül áramoltassad a gyomrodba a mágiát, aztán már meg is eheted a követ! *Látszólag egyszerű feladat, de aki nem annyira fogékony a mágiára, könnyen akadályba ütközhet még ezzel az aprósággal is. Learon maga a Szellemek és istenek kegyeltje, mágiája pedig szinte sosem szokott besülni, de nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint ő!*
*Learon bőven tudna mesélni az istenekről és a szellemekről, ha kérdezné bárki is, hiszen lég sokszor volt már dolga velük, de aligha hiszi, hogy Morwont érdekelné az ilyesmi ebben a helyzetben. Morwon egészen ügyesen követi az instrukcióit. Egyáltalán nem tűnik komikusnak a hatalmas, több méteres óriás az aprócska kaviccsal a kezében ahogy csukott szemmel koncentrál.* ~Vajon sikerül elképzelnie amit kértem? Morwonnak elég sok érdekes dolog járt régebben az eszébe, nem vagyok benne biztos, hogy ilyen szintű koncentráció elsőre sikerülni fog neki.~ *Ezután pedig jön az óriás kiegészítése, ami olyan kesze-kuszára sikerül, hogy a Sajt-mester elsőre nem is érti meg, csak összeráncolja a homlokát, de aztán összerendezi egy pillanat alatt a mimikáját és bólint egyet a csukottszemű barátjának.*
-Igen, azt hiszem azt érzed, amit kell. *Azonban a következőkben már mégsem gondolja így a pásztor, hiszen Morw izmai megfeszülnek, ez pedig teljes ellentétje annak, amit Learon szokott érezni, aki inkább ellazul a mágikus fonalak összegyűjtése közben.* ~Ki tudja? Talán az óriások máshogy működnek! Láttam már elfeket, akik táncolva varázsolnak, lehet ez is valami faji specifikum!~ *Kedve lenne erről egy jegyzetet készíteni hamarjában, de aztán hirtelen felpattannak cimborája szempillái és el is mondja tapasztalatait, amire a kecskésmágus egy mosollyal és egy újabb bólintással reagál.*
-Jó! Akkor ha újra próbálkozol, amint érzed a mágiát magad körül és szinte meg tudod fogni, tedd a kezed a hasadra és ismételd el amit most mondok! *Ezzel ismerteti a varázslathoz tartozó igéket és szavakat.*
-Miközben ezt teszed, a kövön keresztül és a hasadon lévő kezeden keresztül áramoltassad a gyomrodba a mágiát, aztán már meg is eheted a követ! *Látszólag egyszerű feladat, de aki nem annyira fogékony a mágiára, könnyen akadályba ütközhet még ezzel az aprósággal is. Learon maga a Szellemek és istenek kegyeltje, mágiája pedig szinte sosem szokott besülni, de nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint ő!*
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:05:25
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:05:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Jó ismét az ősök szelleméről hallani mindenféle modern istenségek helyett. Morwon ugyan sosem látta saját szemeivel a szellemeket (habár néhányszor egész közel volt már hozzá, amikor KisMorw-val ördögvigyort szívtak a tengerparton), de megmondták neki, hogy léteznek és a Szellemjáró gyakran beszélt is velük, így kétség kívül valódiak. *
– Yagnar Rhadogar. * Ismétli el a nevet. Általában az egyszerűség kedvéért az emberek egyik nevét szokta csak megjegyezni (vagy még azt sem), de egy olyan fontos nevet, ami a Thargok új vezéréhez kötődik, okos dolognak tűnik megtanulni. Kagan- és Isu Thargodar nevét is megjegyezte, habár ennek köze lehet ahhoz, hogy az erődöt is majdnem ugyanígy hívták. Tulajdonképpen néha össze is keverte, hogy melyik melyik.
Végül csak bólint. Morwon mindenkit kedvel, aki nem ork és nem szélhámos vagy nem viselkedik úgy az óriással, mint mondjuk az a mogorva kapuőr, aki nem engedte be. Ha Yagnar Rhadogar nevéből ítélve aligha ork és Learon elmondása alapján méltó utódja Kagannak, úgyhogy biztos nem lesz gond. Már, ha eljutnak odáig.
Elfogadja Learon segítségét és megfogja a kavicsot. Egyelőre nem próbálja megenni, hanem úgy tesz, ahogy a sajtmester javasolja. Morwon sokszor szokott csak úgy leülni és gondolkodni, habár nem azért, hogy képes legyen kavicsokat falni, hanem ennél sokkal hétköznapibb helyzetekben: hogy eszébe jusson, hová tette le a számszeríját, hogy mit akar enni vagy, hogy hová is indult előző nap, ami miatt reggel egy ismeretlen helyen ébred. Bár a kicsiny vagy legalábbis korlátozott értelmi szintet – amivel Morwon is rendelkezik – általában a mágiatanulás hátrányaként fogják fel, az tagadhatatlan, hogy akinek eleve ritkán vannak gondolatai, annak könnyebb kiürítenie az elméjét. Persze a hatalmas óriás is szokott gondolkodni, de ha teheti, inkább nem teszi. Így amikor Learon megpróbálja bevezetni, megtanítani, hogyan fókuszáljon az őket körülvevő mágikus térre, Morwon nagyjából ugyanazt érzi, mint bármikor máskor, amikor leül.
Behunyva szemét feketeséget lát.
Aztán pár másodperc múlva érezni is kezdi, amiről a mágusmester beszél. Legalábbis úgy véli. *
– Nagy tenger van alattunk, kövek, sziklák mindenfelé. Hatalmas sziklák. A sziklákból árad az erő. Nekem is nagy sziklává kő változnom, hogy a kavicsból kavics méretű Morwon legyen és megehessem?
* Egy ideig tartja maga előtt a kavicsot és próbálja kitalálni, hogyan lényegüljön át hatalmas kővé. A nagy erőlködésben megfeszülnek izmai is, amitől megijed, mert hirtelen azt hiszi, ténylegesen elkezdett kővé változni. Hirtelen a korábban érzett varázslatfoszlány szertefoszlik és a Mágustorony kövén találja magát, ahogy ott térdel és egy kavicsot tart a kezében. Kicsit butának érzi magát. *
– Éreztem valamit, de aztán aztat hittem, sikerült, amitől megijedtem és elvesztettem a sziklák erejét. Pedig tényleg éreztem, ott vótak mindenfelé az sziklák!
* Jó ismét az ősök szelleméről hallani mindenféle modern istenségek helyett. Morwon ugyan sosem látta saját szemeivel a szellemeket (habár néhányszor egész közel volt már hozzá, amikor KisMorw-val ördögvigyort szívtak a tengerparton), de megmondták neki, hogy léteznek és a Szellemjáró gyakran beszélt is velük, így kétség kívül valódiak. *
– Yagnar Rhadogar. * Ismétli el a nevet. Általában az egyszerűség kedvéért az emberek egyik nevét szokta csak megjegyezni (vagy még azt sem), de egy olyan fontos nevet, ami a Thargok új vezéréhez kötődik, okos dolognak tűnik megtanulni. Kagan- és Isu Thargodar nevét is megjegyezte, habár ennek köze lehet ahhoz, hogy az erődöt is majdnem ugyanígy hívták. Tulajdonképpen néha össze is keverte, hogy melyik melyik.
Végül csak bólint. Morwon mindenkit kedvel, aki nem ork és nem szélhámos vagy nem viselkedik úgy az óriással, mint mondjuk az a mogorva kapuőr, aki nem engedte be. Ha Yagnar Rhadogar nevéből ítélve aligha ork és Learon elmondása alapján méltó utódja Kagannak, úgyhogy biztos nem lesz gond. Már, ha eljutnak odáig.
Elfogadja Learon segítségét és megfogja a kavicsot. Egyelőre nem próbálja megenni, hanem úgy tesz, ahogy a sajtmester javasolja. Morwon sokszor szokott csak úgy leülni és gondolkodni, habár nem azért, hogy képes legyen kavicsokat falni, hanem ennél sokkal hétköznapibb helyzetekben: hogy eszébe jusson, hová tette le a számszeríját, hogy mit akar enni vagy, hogy hová is indult előző nap, ami miatt reggel egy ismeretlen helyen ébred. Bár a kicsiny vagy legalábbis korlátozott értelmi szintet – amivel Morwon is rendelkezik – általában a mágiatanulás hátrányaként fogják fel, az tagadhatatlan, hogy akinek eleve ritkán vannak gondolatai, annak könnyebb kiürítenie az elméjét. Persze a hatalmas óriás is szokott gondolkodni, de ha teheti, inkább nem teszi. Így amikor Learon megpróbálja bevezetni, megtanítani, hogyan fókuszáljon az őket körülvevő mágikus térre, Morwon nagyjából ugyanazt érzi, mint bármikor máskor, amikor leül.
Behunyva szemét feketeséget lát.
Aztán pár másodperc múlva érezni is kezdi, amiről a mágusmester beszél. Legalábbis úgy véli. *
– Nagy tenger van alattunk, kövek, sziklák mindenfelé. Hatalmas sziklák. A sziklákból árad az erő. Nekem is nagy sziklává kő változnom, hogy a kavicsból kavics méretű Morwon legyen és megehessem?
* Egy ideig tartja maga előtt a kavicsot és próbálja kitalálni, hogyan lényegüljön át hatalmas kővé. A nagy erőlködésben megfeszülnek izmai is, amitől megijed, mert hirtelen azt hiszi, ténylegesen elkezdett kővé változni. Hirtelen a korábban érzett varázslatfoszlány szertefoszlik és a Mágustorony kövén találja magát, ahogy ott térdel és egy kavicsot tart a kezében. Kicsit butának érzi magát. *
– Éreztem valamit, de aztán aztat hittem, sikerült, amitől megijedtem és elvesztettem a sziklák erejét. Pedig tényleg éreztem, ott vótak mindenfelé az sziklák!
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 21:34:37
Üzenet elküldve: 2024-10-10 21:34:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1683
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
-Garantálom, hogy beenged! *Learon nem fogja engedni, hogy az egyik cimborája, akivel együtt tette le a thargok ősi esküjét, kirekesztődjön a Vashegyről. Az nem lenne méltó a törzshöz.*
-Yagnar Rhagodarnak hívják az új vezért. *Elgondolkodik, hogy mit is mondjon róla, de aztán arra jut, hogy nem ereszti bő lére.*
-Olyan ember, aki méltó lehet az Ősök Szelleméhez. Nagy dolgokra hivatott! *Többet most nem is szeretne hozzátenni. Annyira nem ismeri, inkább csak hallomásból és elbeszélésekből.*
-Szerintem kedvelnéd. *Aztán maga is meglepődik azon, hogy Morwont mennyire meglepi és lenyűgözi egy egyszerű kavics megevése. Pedig ezek a varázslatok olyasmik, amikre nem is szoktak felfigyelni az emberek. A mágusok csak úgy élnek a varázslatokkal, amikor szükségük van rá. Látványosabbakat szokott bemutatóként csinálni a pásztor, de hát itt hely szűkében most ez van. Így, hogy Morw feje már lejjebb van, sokkal egyszerűbbé és kényelmesebbé válik a társalgás. Fel se tűnt neki, hogy mennyire megerőltető felnézni a hegynyi komájára.*
-Én azért nem ennék meg mindent, amit az állatok! A kecském nyersen elrágja a csalánt is! *Nevet fel a szakállas az óriás hóbortjaira, de hát Morw már csak ilyen. Hamar megnevetteti az ember fiát a kendőzetlen beszédével. Mivel tudja, hogy a cimbora sosem akarna ártani neki vagy a dolgainak, meg sem rezzen, amikor a táskáért nyúl, azonban mikor megérti a célját, csak úgy köhint egyet jelzés értékűen.*
-Segítek, jó? *Miközben kiszedi a követ és a fejnyi tenyérbe nyomja, fűzi is hozzá a kommentárt.*
-Ez a szütyő nem a te hatalmas mancsaidra lett méretezve. Félek szétszakad, ha túl erősen próbálkozol! *Aztán a következő már a varázslás. Így, hogy nem is feltételez háttértudást az óriásnál mágiaügyben, valahogy egyszerűen próbálja elmagyarázni.*
-Nos, ez egy nagyon egyszerű gyakorlat, szóval nem kell hozzá elolvasni semmit még! *Próbálja megnyugtatni barátját, nehogy elmenjen rögtön a kedve.*
-Mielőtt bármit is tennél, fogd a két ujjad közé a kavicsot és hunyd le a szemed. Érezned kell egyfajta bizsergést a környezetben. Mindenhol ott van, olyan, mint a víz! Tudom, hogy okos vagy és képes vagy érezni. Ha már megvan, próbáld a gondolataiddal belevezetni ezeket a mágikus sugarakat, hullámokat a kavicsba. Próbáld átadni a mágiát a kőnek és eggyé változtatni magával a mágiával! *A kézmozdulatokról és varázsigékről még nem beszél, hiszen ha ez nem megy az óriásnak, akkor nem tudnak továbbhaladni.*
-Garantálom, hogy beenged! *Learon nem fogja engedni, hogy az egyik cimborája, akivel együtt tette le a thargok ősi esküjét, kirekesztődjön a Vashegyről. Az nem lenne méltó a törzshöz.*
-Yagnar Rhagodarnak hívják az új vezért. *Elgondolkodik, hogy mit is mondjon róla, de aztán arra jut, hogy nem ereszti bő lére.*
-Olyan ember, aki méltó lehet az Ősök Szelleméhez. Nagy dolgokra hivatott! *Többet most nem is szeretne hozzátenni. Annyira nem ismeri, inkább csak hallomásból és elbeszélésekből.*
-Szerintem kedvelnéd. *Aztán maga is meglepődik azon, hogy Morwont mennyire meglepi és lenyűgözi egy egyszerű kavics megevése. Pedig ezek a varázslatok olyasmik, amikre nem is szoktak felfigyelni az emberek. A mágusok csak úgy élnek a varázslatokkal, amikor szükségük van rá. Látványosabbakat szokott bemutatóként csinálni a pásztor, de hát itt hely szűkében most ez van. Így, hogy Morw feje már lejjebb van, sokkal egyszerűbbé és kényelmesebbé válik a társalgás. Fel se tűnt neki, hogy mennyire megerőltető felnézni a hegynyi komájára.*
-Én azért nem ennék meg mindent, amit az állatok! A kecském nyersen elrágja a csalánt is! *Nevet fel a szakállas az óriás hóbortjaira, de hát Morw már csak ilyen. Hamar megnevetteti az ember fiát a kendőzetlen beszédével. Mivel tudja, hogy a cimbora sosem akarna ártani neki vagy a dolgainak, meg sem rezzen, amikor a táskáért nyúl, azonban mikor megérti a célját, csak úgy köhint egyet jelzés értékűen.*
-Segítek, jó? *Miközben kiszedi a követ és a fejnyi tenyérbe nyomja, fűzi is hozzá a kommentárt.*
-Ez a szütyő nem a te hatalmas mancsaidra lett méretezve. Félek szétszakad, ha túl erősen próbálkozol! *Aztán a következő már a varázslás. Így, hogy nem is feltételez háttértudást az óriásnál mágiaügyben, valahogy egyszerűen próbálja elmagyarázni.*
-Nos, ez egy nagyon egyszerű gyakorlat, szóval nem kell hozzá elolvasni semmit még! *Próbálja megnyugtatni barátját, nehogy elmenjen rögtön a kedve.*
-Mielőtt bármit is tennél, fogd a két ujjad közé a kavicsot és hunyd le a szemed. Érezned kell egyfajta bizsergést a környezetben. Mindenhol ott van, olyan, mint a víz! Tudom, hogy okos vagy és képes vagy érezni. Ha már megvan, próbáld a gondolataiddal belevezetni ezeket a mágikus sugarakat, hullámokat a kavicsba. Próbáld átadni a mágiát a kőnek és eggyé változtatni magával a mágiával! *A kézmozdulatokról és varázsigékről még nem beszél, hiszen ha ez nem megy az óriásnak, akkor nem tudnak továbbhaladni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3716-3735