Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1484. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-07-11 20:33:57
Üzenet elküldve: 2026-07-11 20:33:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az események gondtalanul haladnak egészen addig, amíg ő is kap egy szalagot. Pontosabban, ameddig számára nem releváns az utazás, addig az apróbb részleteket csak figyeli, de nem köt bele, hiszen nem ért a csempészethez, még ha fontos mágikus tárgyakról van szó. Nem erre készült, amikor jött, de hogy őszinte legyen, nehezen tudna nemet mondani a lehetőségre, még ha nem is alkalmas egy ilyen utazásra. Vagy legalább is, erősen felkészületlen. Ezt majd Maival meg kell beszélniük, ugyanis ha jól sejti, bár alkalmasabb mágus, de az árvaházat is felügyelnie kell. Szerencsére úgy tűnik, hogy Abogr sem sietteti őket a válasszal. Igazából a figyelme el van foglalva az indulás kérdésével, így csak hozzávetőlegesen figyel a többi eseményre, de azért valamit belehabog, még ha nem a megszokott átgondoltsággal.*
- Gondolom esélytelen, hogy a Wegtoreni oldalról is megközelíthető legyen a tárna. Mert akkor csak a legrövidebb úton kéne átvágni a szoroson és utána már legalább az ork veszély csillapodna.
*Szerencsére nem kell a sivatagba vágniuk, a Nap karavánpihenő környéke és a hegyoldal is még erdős. De még maga sem hiszi, hogy ennyivel megúsznák.*
- Hasonmód, akár ezen az oldalon is mehetünk a hegy lábánál. Az irányunkat így láthatják az orkok, az erdőmélye túloldalán, de a megközelítésünk sokkal nehezebbé teszi. Az út hosszabb, de remélhetőleg az Erdőszellem támogatná a küldetésünk annyira, hogy ne hajítson túl sok veszélyt az útba.
*Még nem döntötte el, hogy megy-e, de gondolataiban túlságosan el van veszve, hogy pontosan megválogassa a szavait.*
- És teljesen spekuláció, de lehet a sárkány pikkelyei meg tudna védni a kifújt tüzétől.
*Ez késői, már a téma el is szállt onnan, de csak most jutott el egy talán segítőkész hozzátételig. Reméli a többiek összeszedettebbek a beszélgetés vonulatának cipelésére.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az események gondtalanul haladnak egészen addig, amíg ő is kap egy szalagot. Pontosabban, ameddig számára nem releváns az utazás, addig az apróbb részleteket csak figyeli, de nem köt bele, hiszen nem ért a csempészethez, még ha fontos mágikus tárgyakról van szó. Nem erre készült, amikor jött, de hogy őszinte legyen, nehezen tudna nemet mondani a lehetőségre, még ha nem is alkalmas egy ilyen utazásra. Vagy legalább is, erősen felkészületlen. Ezt majd Maival meg kell beszélniük, ugyanis ha jól sejti, bár alkalmasabb mágus, de az árvaházat is felügyelnie kell. Szerencsére úgy tűnik, hogy Abogr sem sietteti őket a válasszal. Igazából a figyelme el van foglalva az indulás kérdésével, így csak hozzávetőlegesen figyel a többi eseményre, de azért valamit belehabog, még ha nem a megszokott átgondoltsággal.*
- Gondolom esélytelen, hogy a Wegtoreni oldalról is megközelíthető legyen a tárna. Mert akkor csak a legrövidebb úton kéne átvágni a szoroson és utána már legalább az ork veszély csillapodna.
*Szerencsére nem kell a sivatagba vágniuk, a Nap karavánpihenő környéke és a hegyoldal is még erdős. De még maga sem hiszi, hogy ennyivel megúsznák.*
- Hasonmód, akár ezen az oldalon is mehetünk a hegy lábánál. Az irányunkat így láthatják az orkok, az erdőmélye túloldalán, de a megközelítésünk sokkal nehezebbé teszi. Az út hosszabb, de remélhetőleg az Erdőszellem támogatná a küldetésünk annyira, hogy ne hajítson túl sok veszélyt az útba.
*Még nem döntötte el, hogy megy-e, de gondolataiban túlságosan el van veszve, hogy pontosan megválogassa a szavait.*
- És teljesen spekuláció, de lehet a sárkány pikkelyei meg tudna védni a kifújt tüzétől.
*Ez késői, már a téma el is szállt onnan, de csak most jutott el egy talán segítőkész hozzátételig. Reméli a többiek összeszedettebbek a beszélgetés vonulatának cipelésére.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-07-10 05:06:46
Üzenet elküldve: 2026-07-10 05:06:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 833
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 833
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Megnyugtató, hogy nem ő az egyetlen, aki távol érzi magától Arthenior megvédésének felelősségét. A fajtárs egyik pillanatban meg akar halni a feladatért, majd meggondolja magát, a halálisten híve meg akarja ölni a leglelkesebb vállalkozót, az alkimistát pedig a sárkány pikkelyei érdeklik. Varázsitalok és tűzmágia hasznosnak hangzanak a feladat sikerét tekintve. A mester szavai is biztosítanak mindenkit, hogy egyedül nem vállalkozhat senki erre a feladatra és hogy amennyiben ez a terv lesz megválasztva, úgy a torony támogat, majd mindenkit. Egy terv is érkezik a krekantaur megközelítésére. Nem túl megnyugtató terv. Folyón lezúgni éjszaka és az erdőn átvágni. A fajtárs megjegyzésére gondolkodik és vakargatja az állát.*
-Gyors, csendes és mivel az ork seregek a puszta felől közelítik a várost így nagyobb Artheniori seregtestek folyón történő vonulására nem számíthatnak így az ottani jelenlétük nem hiszem, hogy erős volna. Ettől függetlenül akik mágiával keresik a szívet azok, ha rájönnek mit csinálunk akkor a csapatunk elé kerülhetnek és a folyón valóban nincs sok menedék egy nyílzápor ellen. Erre lehet számítani. Mágiával vagy pajzsokkal lehet ez ellen védekezni. A szárazföldön történő haladás, viszont még veszélyesebb. Minél tovább tart az út a krekantaurba, annál több lehetőséget biztosítunk arra, hogy beérjenek minket. Mit javasolsz?
*Kérdez vissza. A városőr távozásának bejelentését ő egy biccentéssel fogadja. Majd visszatérnek a tervezéshez.*
-Mit jelent, hogy megkönnyíti a tájékozódást? Lámpásról van szó vagy egy olyan tárgyról, ami a tárnákat segít megtalálni? Ugyanis utóbbi nélkül ez a terv bizonytalanabb minthogy a tengerbe dobjuk a szívet. A hegynek megannyi bejárata van és azok ki tudja hányfelé ágaznak szét? Véletlenszerűen választani egy barlangot és bemenni hátha az a megfelelő az nem több, mint szerencsejáték.
*Emeli ki ismét, hogy mi a legnagyobb hátulütője ennek a tervnek. A tűzmágia se tűnik megoldásnak a sárkánylángok ellen. De amúgy is sok más is megölhet úgyhogy mindegy is. Nagyszerűen hangzik. A mester igazi szakértője a lelkesítésnek. Csak ezt követően érkezik az első jó hír. Mégpedig, hogy ennek a küldetésnek úgy néz ki semmi köze a Napistennőhöz. El is hagyja a mélységi mágus száját egy megkönnyebbült sóhaj.*
-Ez megnyugtató.
*Ő ugyanis szó szerint úgy tette meg a felajánlását, hogy amennyiben ez a küldetés a törpe városon vezet keresztül és van köze Wylnurana istennőhöz akkor fog, mint az istennő egykori bajnoka részt venni ezen a veszedelmes vállalkozáson. Így felajánlása semmissé is vált. A kapott szalagot-eszerint nézi meg, de nem köti fel. Másnem a templom segítségével minden bizonnyal talál egy nála sokkal alkalmasabb személyt a feladatra. Akit nem annyi tesz alkalmasabbá a feladatra másoknál, hogy egyszer felfigyelt rá egy istennő és akinek nem remeg meg a kezében a fegyver. A tervről is elmondta már a véleményét. Keressünk meg egy ősi várost ahol egy sárkány él, valahol egy hegy gyomrában ahol hónapokig, de lehet évekig is lehet bolyongani miközben egy olyan tárgyat cipelünk magunkkal aminek a helyét egy ork sereg mágiával meg tudja mondani. Ez ebben a formájában ostobaság. Még annak is több értelme van, hogy alkualapnak használják a zöldbőrűekkel való tárgyalás során.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Megnyugtató, hogy nem ő az egyetlen, aki távol érzi magától Arthenior megvédésének felelősségét. A fajtárs egyik pillanatban meg akar halni a feladatért, majd meggondolja magát, a halálisten híve meg akarja ölni a leglelkesebb vállalkozót, az alkimistát pedig a sárkány pikkelyei érdeklik. Varázsitalok és tűzmágia hasznosnak hangzanak a feladat sikerét tekintve. A mester szavai is biztosítanak mindenkit, hogy egyedül nem vállalkozhat senki erre a feladatra és hogy amennyiben ez a terv lesz megválasztva, úgy a torony támogat, majd mindenkit. Egy terv is érkezik a krekantaur megközelítésére. Nem túl megnyugtató terv. Folyón lezúgni éjszaka és az erdőn átvágni. A fajtárs megjegyzésére gondolkodik és vakargatja az állát.*
-Gyors, csendes és mivel az ork seregek a puszta felől közelítik a várost így nagyobb Artheniori seregtestek folyón történő vonulására nem számíthatnak így az ottani jelenlétük nem hiszem, hogy erős volna. Ettől függetlenül akik mágiával keresik a szívet azok, ha rájönnek mit csinálunk akkor a csapatunk elé kerülhetnek és a folyón valóban nincs sok menedék egy nyílzápor ellen. Erre lehet számítani. Mágiával vagy pajzsokkal lehet ez ellen védekezni. A szárazföldön történő haladás, viszont még veszélyesebb. Minél tovább tart az út a krekantaurba, annál több lehetőséget biztosítunk arra, hogy beérjenek minket. Mit javasolsz?
*Kérdez vissza. A városőr távozásának bejelentését ő egy biccentéssel fogadja. Majd visszatérnek a tervezéshez.*
-Mit jelent, hogy megkönnyíti a tájékozódást? Lámpásról van szó vagy egy olyan tárgyról, ami a tárnákat segít megtalálni? Ugyanis utóbbi nélkül ez a terv bizonytalanabb minthogy a tengerbe dobjuk a szívet. A hegynek megannyi bejárata van és azok ki tudja hányfelé ágaznak szét? Véletlenszerűen választani egy barlangot és bemenni hátha az a megfelelő az nem több, mint szerencsejáték.
*Emeli ki ismét, hogy mi a legnagyobb hátulütője ennek a tervnek. A tűzmágia se tűnik megoldásnak a sárkánylángok ellen. De amúgy is sok más is megölhet úgyhogy mindegy is. Nagyszerűen hangzik. A mester igazi szakértője a lelkesítésnek. Csak ezt követően érkezik az első jó hír. Mégpedig, hogy ennek a küldetésnek úgy néz ki semmi köze a Napistennőhöz. El is hagyja a mélységi mágus száját egy megkönnyebbült sóhaj.*
-Ez megnyugtató.
*Ő ugyanis szó szerint úgy tette meg a felajánlását, hogy amennyiben ez a küldetés a törpe városon vezet keresztül és van köze Wylnurana istennőhöz akkor fog, mint az istennő egykori bajnoka részt venni ezen a veszedelmes vállalkozáson. Így felajánlása semmissé is vált. A kapott szalagot-eszerint nézi meg, de nem köti fel. Másnem a templom segítségével minden bizonnyal talál egy nála sokkal alkalmasabb személyt a feladatra. Akit nem annyi tesz alkalmasabbá a feladatra másoknál, hogy egyszer felfigyelt rá egy istennő és akinek nem remeg meg a kezében a fegyver. A tervről is elmondta már a véleményét. Keressünk meg egy ősi várost ahol egy sárkány él, valahol egy hegy gyomrában ahol hónapokig, de lehet évekig is lehet bolyongani miközben egy olyan tárgyat cipelünk magunkkal aminek a helyét egy ork sereg mágiával meg tudja mondani. Ez ebben a formájában ostobaság. Még annak is több értelme van, hogy alkualapnak használják a zöldbőrűekkel való tárgyalás során.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-07-09 19:37:24
Üzenet elküldve: 2026-07-09 19:37:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar rezzenéstelen arccal hallgatja végig a többieket. Hol az éppen beszélőre emeli tekintetét, hol a szívre. Utóbbira talán gyakrabban is, mint azt szeretné. A sértések, csípős megjegyzések és kéretlen bölcsességek hallatán az arca sem rebben. Legfeljebb néha mozdul meg az állkapcsa, vagy szorul rá ujja a szék karfájára egy-egy szívdobbanás erejéig.
Quantall ismételten fárasztóan hosszúra sikerült monológja alatt egy ponton már csak üres, semmitmondó tekintettel figyeli a másik mélységit. Bár ennek jelét nem mutatja, nehezére esik eldönteni, mi is lepi meg jobban. Az, hogy ő maga nem vág közbe, vagy az, hogy más sem. Végül azonban ez is elmúlik. Mint minden hosszú beszéd, ha az emberféle elég türelmesen szenvedi azt végig.
Amikor végre ismételten csend telepszik a teremre, Norennar kapva kap az alkalmon. Újabb megfáradt sóhaj hagyja hátra ajkait. Kiegyenesedik a székében, összefonja karjait maga előtt, majd megszólal.*
- Elismerem, a vállalkozás valóban felettébb drámaira sikerült, azonban megnyugtatok mindenkit, vagy legalábbis bárkit, akit valóban érdekel: eszem ágában sincs eldobni az életem.
*Egy pillanatra az egyik ablak felé pillant, mintha odakint keresne valami értelmesebb választ, aztán visszanéz a többiekre.*
- Azonban, ha a legendáknak mindössze csupán a fele igaz, akkor sem túl jók a kilátásaink arra, hogy élve térjünk vissza.
*Halovány mosoly ül ki az arcára, miközben Norileinára pillant.*
- Vagy a sárkány, vagy az orkok, vagy te. Szóval nem árt, ha felkészülök a halálra.
*Mondja némi keserű élccel a hangjában, miközben finoman megvonja vállait. Ezután előredől ültében, könyökét térdére támasztja, tekintete pedig Abogrt találja meg.*
- A folyón való lecsorgást viszont nem tartom túl jó ötletnek. Elég feltűnő lenne bármely felderítő számára. Elismerem, gyorsabb, mint a séta, csendesebb, mint lóháton, de nem lesz mi elrejtsen minket a kíváncsi tekintetek elől… Ezen felül pedig valóban szükség lesz minden segítségre, amit a torony adni tud… Mivel egyszerű lélek vagyok, elsősorban az ellátmányra gondolok. Esetleg fényforrásra a sötéthez nem szokott népeknek. Viszont, ha van bármi mágikus eszköz, ami meghaladja a képzelőerőmet és még ráadásul nélkülözhető is, akkor arra sem mondanék nemet, amíg hasznosnak tűnik.
*Nem fűz hozzá többet. Nem kezd újabb tervet boncolgatni, és nem is várja, hogy mindenki azonnal egyetértsen vele. Csak kimondja, amit problémásnak lát, illetve, hogy mire is lesz szüksége. A többit egyelőre meghagyja azoknak, akik láthatóan nagyobb örömüket lelik a hosszas tanácskozásban.
Amikor a bíborszín szalag az ölébe hullik, Norennar egy darabig csak nézi. Két ujja közé csípi, megemeli, majd végigfuttatja rajta a tekintetét. Egy újabb jelképes vacak. Mintha az elmúlt hetekben nem lett volna elég belőlük.
Végül az alkarjára illeszti, az alkarvédő fölé. Fél kézzel nem megy könnyen a csomózás, így egy ponton kénytelen fogával is rásegíteni. Meghúzza egyszer, aztán még egyszer, míg végül a szalag stabilan a helyén marad. Csak ezután engedi le a karját.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar rezzenéstelen arccal hallgatja végig a többieket. Hol az éppen beszélőre emeli tekintetét, hol a szívre. Utóbbira talán gyakrabban is, mint azt szeretné. A sértések, csípős megjegyzések és kéretlen bölcsességek hallatán az arca sem rebben. Legfeljebb néha mozdul meg az állkapcsa, vagy szorul rá ujja a szék karfájára egy-egy szívdobbanás erejéig.
Quantall ismételten fárasztóan hosszúra sikerült monológja alatt egy ponton már csak üres, semmitmondó tekintettel figyeli a másik mélységit. Bár ennek jelét nem mutatja, nehezére esik eldönteni, mi is lepi meg jobban. Az, hogy ő maga nem vág közbe, vagy az, hogy más sem. Végül azonban ez is elmúlik. Mint minden hosszú beszéd, ha az emberféle elég türelmesen szenvedi azt végig.
Amikor végre ismételten csend telepszik a teremre, Norennar kapva kap az alkalmon. Újabb megfáradt sóhaj hagyja hátra ajkait. Kiegyenesedik a székében, összefonja karjait maga előtt, majd megszólal.*
- Elismerem, a vállalkozás valóban felettébb drámaira sikerült, azonban megnyugtatok mindenkit, vagy legalábbis bárkit, akit valóban érdekel: eszem ágában sincs eldobni az életem.
*Egy pillanatra az egyik ablak felé pillant, mintha odakint keresne valami értelmesebb választ, aztán visszanéz a többiekre.*
- Azonban, ha a legendáknak mindössze csupán a fele igaz, akkor sem túl jók a kilátásaink arra, hogy élve térjünk vissza.
*Halovány mosoly ül ki az arcára, miközben Norileinára pillant.*
- Vagy a sárkány, vagy az orkok, vagy te. Szóval nem árt, ha felkészülök a halálra.
*Mondja némi keserű élccel a hangjában, miközben finoman megvonja vállait. Ezután előredől ültében, könyökét térdére támasztja, tekintete pedig Abogrt találja meg.*
- A folyón való lecsorgást viszont nem tartom túl jó ötletnek. Elég feltűnő lenne bármely felderítő számára. Elismerem, gyorsabb, mint a séta, csendesebb, mint lóháton, de nem lesz mi elrejtsen minket a kíváncsi tekintetek elől… Ezen felül pedig valóban szükség lesz minden segítségre, amit a torony adni tud… Mivel egyszerű lélek vagyok, elsősorban az ellátmányra gondolok. Esetleg fényforrásra a sötéthez nem szokott népeknek. Viszont, ha van bármi mágikus eszköz, ami meghaladja a képzelőerőmet és még ráadásul nélkülözhető is, akkor arra sem mondanék nemet, amíg hasznosnak tűnik.
*Nem fűz hozzá többet. Nem kezd újabb tervet boncolgatni, és nem is várja, hogy mindenki azonnal egyetértsen vele. Csak kimondja, amit problémásnak lát, illetve, hogy mire is lesz szüksége. A többit egyelőre meghagyja azoknak, akik láthatóan nagyobb örömüket lelik a hosszas tanácskozásban.
Amikor a bíborszín szalag az ölébe hullik, Norennar egy darabig csak nézi. Két ujja közé csípi, megemeli, majd végigfuttatja rajta a tekintetét. Egy újabb jelképes vacak. Mintha az elmúlt hetekben nem lett volna elég belőlük.
Végül az alkarjára illeszti, az alkarvédő fölé. Fél kézzel nem megy könnyen a csomózás, így egy ponton kénytelen fogával is rásegíteni. Meghúzza egyszer, aztán még egyszer, míg végül a szalag stabilan a helyén marad. Csak ezután engedi le a karját.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-07-04 22:57:19
Üzenet elküldve: 2026-07-04 22:57:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Mindenkiben lapul néhány gondolat - valakiben több is - Abogr mester pedig ezúttal látszólag merengve hallgatja őket. Ami a városőr kapitányt illeti, ő jóval idegesebbnek tűnik. Fészkelődik és ujjait morzsolgatja.*
-Nos... *Köszörüli meg torkát végül a mágusmester.*
-Bárhogy is álljon a helyzet, nem, semmiképp sem engednék el erre az útra senkit egyedül, vagy felkészületlen. *Tekintete a vakmerőségéről tanúbizonyságot tevő Norennarra esik.*
-Bárki is nyeri el a hordozó feladatát, útitársak kísérik majd útját. Erről azonban csak akkor érdemes beszélni, ha ezt az utat választja a Tanács. És ha így lesz... A Torony mindent el fog követni, hogy az Útitársakat a körülményekhez képest a legjobban ellássa. Ugyanakkor nem várhatunk kalandvágyó törpékre vagy külső segítségre, és nem morfondírozhatunk azon sem, mi lesz, ha nem sikerül vállalkozásunk. Bármily döntés is szülessen itt, a sikertelenség következményeivel számolni csak akkor lenne érdemes, ha a következő holdtöltét is e tanácsterem falai között akarjuk megérni. Ráadásul úgy látom, jelentkezőkből nincs hiány. *Komoran elmosolyodik.*
-És úgy hiszem, szakértelemnek sem. Ha a Tanács a Sárkánytűz mellett dönt... Úgy a terv adott. Az éj leple alatt az Útitársak lecsorognak a Dereviel-folyón, mi a Nagy-Erdőkerülőbe torkollik. Szárazföldön átkelni most túl veszélyes lenne. A Kikötői Erdőségtől már nincs messze a Krenkataur. Persze ez sem rizikómentes megoldás. Elvégre még ha meg is próbáljuk elrejteni a tárgyat, az orkok az Útitársak nyomába szegődhetnek.
*Mielőtt folytatná, Nariuss felemelkedik székéből. Némán körbepillant, majd felsóhajt.*
-Úgy hiszem, rám itt már nincs szükség. Elhoztam a szívet, ahogy a mester kérte. Ha megbocsájtanak nekem, meg kell szervezzem egy város védelmét. *Láthatóan minél előbb a háta mögött óhajtja hagyni a Mágustornyot és persze a szívet. Nem teketóriázik sokat, így is tesz.
A léptei azon nyomban elhalnak, ahogy kilép a helyiség ajtaján, nyomában rövid életű némaságot hagyva. Abogr egyesével végigpillant a jelenlévőkön, és csak ezután folytatja, mintha mi sem történt volna.*
-Ha elérték a Krenkataurt, úgy meg kell lelniük a régi tárnákat. A Torony tud oly szerkezetet biztosítani, mi megkönnyíti a tájékozódást a föld mélyében. De ennél többet aligha tehetek. A régi bányákba rég nem tette a lábát senki, és sárkányt is kevés élő látott. Csak találgathatunk, mi várja ott a hordozókat. *Nestar vágyát az értékes portékák iránt nem kommentálja, Mai észrevételére azonban mosolyogva fordul a lány felé.*
-A holdmágia nem képes megvédeni a sárkánytűztől. A sárkányok mágikus lények, a tüzük is az. Felvértezni magunk ellene, nos... Ez a mágia magasiskolája lenne. Csak a legjobb tűzmágusok képesek rá. Nekünk pedig aligha van időnk e tudást átadni. És amúgy is... A sárkánytűz csak egyike azon veszélyeknek, mi az Útitársakra vár.
*Quantall számos fontos pontot érint mondandója során, ám a mágusmester késznek tűnik a válasszal.*
-Nincs rá bizonyítékunk, hogy Wylnurana istennő legendájának bármi köze lenne a mi bajunkhoz. A Krenkataur pedig számos járattal rendelkezik. Ezek közül csupán egy, mit a Városőrség felügyel. A tárnákhoz egy másik út visz. Ami pedig az útitársakat illeti... *Csettint, mire kezei között bíborszín szalagok realizálódnak. Pontosan annyi, amennyien jelen vannak a körteremben.*
-Nem elvárható, hogy a Tanácstagok kelljenek útra és vegyük hátukra a világ gondját. Ezért osztom szét ezeket a szalagokat. Ha nem óhajtotok útra kelni, adjátok olyannak, kit érdemesnek találtok egy efféle... Küldetésre. *Egy könnyed intésére a szalagok a levegőbe emelkednek, majd a jelenlévők ölébe hullanak. Még Nestaréba is.*
-Persze csak akkor, ha ezt az utat választjuk. *Halkan felkuncog, jelezvén, hogy ő már rég letette a voksát e sötét és homályos küldetés mellett.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Mindenkiben lapul néhány gondolat - valakiben több is - Abogr mester pedig ezúttal látszólag merengve hallgatja őket. Ami a városőr kapitányt illeti, ő jóval idegesebbnek tűnik. Fészkelődik és ujjait morzsolgatja.*
-Nos... *Köszörüli meg torkát végül a mágusmester.*
-Bárhogy is álljon a helyzet, nem, semmiképp sem engednék el erre az útra senkit egyedül, vagy felkészületlen. *Tekintete a vakmerőségéről tanúbizonyságot tevő Norennarra esik.*
-Bárki is nyeri el a hordozó feladatát, útitársak kísérik majd útját. Erről azonban csak akkor érdemes beszélni, ha ezt az utat választja a Tanács. És ha így lesz... A Torony mindent el fog követni, hogy az Útitársakat a körülményekhez képest a legjobban ellássa. Ugyanakkor nem várhatunk kalandvágyó törpékre vagy külső segítségre, és nem morfondírozhatunk azon sem, mi lesz, ha nem sikerül vállalkozásunk. Bármily döntés is szülessen itt, a sikertelenség következményeivel számolni csak akkor lenne érdemes, ha a következő holdtöltét is e tanácsterem falai között akarjuk megérni. Ráadásul úgy látom, jelentkezőkből nincs hiány. *Komoran elmosolyodik.*
-És úgy hiszem, szakértelemnek sem. Ha a Tanács a Sárkánytűz mellett dönt... Úgy a terv adott. Az éj leple alatt az Útitársak lecsorognak a Dereviel-folyón, mi a Nagy-Erdőkerülőbe torkollik. Szárazföldön átkelni most túl veszélyes lenne. A Kikötői Erdőségtől már nincs messze a Krenkataur. Persze ez sem rizikómentes megoldás. Elvégre még ha meg is próbáljuk elrejteni a tárgyat, az orkok az Útitársak nyomába szegődhetnek.
*Mielőtt folytatná, Nariuss felemelkedik székéből. Némán körbepillant, majd felsóhajt.*
-Úgy hiszem, rám itt már nincs szükség. Elhoztam a szívet, ahogy a mester kérte. Ha megbocsájtanak nekem, meg kell szervezzem egy város védelmét. *Láthatóan minél előbb a háta mögött óhajtja hagyni a Mágustornyot és persze a szívet. Nem teketóriázik sokat, így is tesz.
A léptei azon nyomban elhalnak, ahogy kilép a helyiség ajtaján, nyomában rövid életű némaságot hagyva. Abogr egyesével végigpillant a jelenlévőkön, és csak ezután folytatja, mintha mi sem történt volna.*
-Ha elérték a Krenkataurt, úgy meg kell lelniük a régi tárnákat. A Torony tud oly szerkezetet biztosítani, mi megkönnyíti a tájékozódást a föld mélyében. De ennél többet aligha tehetek. A régi bányákba rég nem tette a lábát senki, és sárkányt is kevés élő látott. Csak találgathatunk, mi várja ott a hordozókat. *Nestar vágyát az értékes portékák iránt nem kommentálja, Mai észrevételére azonban mosolyogva fordul a lány felé.*
-A holdmágia nem képes megvédeni a sárkánytűztől. A sárkányok mágikus lények, a tüzük is az. Felvértezni magunk ellene, nos... Ez a mágia magasiskolája lenne. Csak a legjobb tűzmágusok képesek rá. Nekünk pedig aligha van időnk e tudást átadni. És amúgy is... A sárkánytűz csak egyike azon veszélyeknek, mi az Útitársakra vár.
*Quantall számos fontos pontot érint mondandója során, ám a mágusmester késznek tűnik a válasszal.*
-Nincs rá bizonyítékunk, hogy Wylnurana istennő legendájának bármi köze lenne a mi bajunkhoz. A Krenkataur pedig számos járattal rendelkezik. Ezek közül csupán egy, mit a Városőrség felügyel. A tárnákhoz egy másik út visz. Ami pedig az útitársakat illeti... *Csettint, mire kezei között bíborszín szalagok realizálódnak. Pontosan annyi, amennyien jelen vannak a körteremben.*
-Nem elvárható, hogy a Tanácstagok kelljenek útra és vegyük hátukra a világ gondját. Ezért osztom szét ezeket a szalagokat. Ha nem óhajtotok útra kelni, adjátok olyannak, kit érdemesnek találtok egy efféle... Küldetésre. *Egy könnyed intésére a szalagok a levegőbe emelkednek, majd a jelenlévők ölébe hullanak. Még Nestaréba is.*
-Persze csak akkor, ha ezt az utat választjuk. *Halkan felkuncog, jelezvén, hogy ő már rég letette a voksát e sötét és homályos küldetés mellett.*
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-28 13:19:58
Üzenet elküldve: 2026-06-28 13:19:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1267
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1267
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Bár úgy fest, rajtuk múlik a szív sorsa, Abogr érdektelensége azt hirdeti számára, hogy már rég eldöntetett a fejében, hogy melyik út az, amit szerinte választani kellene. Ha eddig bízott mesterében, nos miért is éppen a mai napon inogna meg? Ha nem volna számára is valamilyen módon fontos az ereklye megsemmisítése, nem lenne itt e tanács. Tán csak emberei nincsnek arra, akit nyugodt szívvel a jelzett helyre küldene, amit megért. Kapóra jön pár önjelölt világmegmentő, hiszen épp azokat hívta ide, akik zömmel önszántukból kerekedtek útra azért, hogy megoldásra leljenek. Nestar szavaira újfent csak mosolyogni tud, egy efféle alkimista-tudóslélek mi mást is szeretne jobban annál, mint olyasmivel foglalkozni, amivel más körülmények között lehetetlen volna?!
Igyekszik ismét figyelmesen hallgatni Quantall szavait is, ámbár meglehetőst elfárasztja, hogy a lényeget kiszedje és lehámozza a sallangot. Mai türelme nagyobb, mint az itt egybegyűlteknek összesen, de a szeme tikkelni kezd, amiért vissza kell fogja magát, hogy ne üvöltsön rá.
Húgában és Norennarban akkor is biztos lett volna, hogy lecsapnak a lehetőségre, ha az a mostaninál halálosabb küldetés lenne. Ő maga viszont nem szeretne sem meghalni, sem emiatt hátrahagyni árvaházát, vagy a családját, aminek bizonyos tagja még úgy lehet a halálán felbuzdulva maga fojtaná meg a sárkányt. Mindenesetre Mai felelősséget vállalt megannyi gyermekért, mégis buzog benne, hogy valahogyan segítsen. Ámbár a tűz elméletileg képes elpusztítani a tárgyat, eszébe jut egy, vagy inkább két ige, ami éppen a tűztől véd. Érdekes kérdés, hogy ha egy efféle mágikus ereklyét képes és elpusztít, akkor egy felvértezett harcost, ha eltalál, vajon vele pusztul-e. *
- Mester. Van tudásom egy egészen alap holdmágiáról, ami a tűztől védi a mágiahasználót és annak társait. Ennek védelmében kevésbé bízom, de a Sárkánypajzs nevezetű igen erős tűz-ág védelem gyanítom nem hiába kapta meg e nevet. Ezt a Mester minden bizonnyal jobban tudja. Mit gondol, ha ezzel felvértezve és fenntartva küldenénk e rettentően veszélyes útra a társainkat, az elegendő lehet a védelmükre? Már ami a tüzet illeti... jól tudom, hogy ezernyi más is leselkedhet rájuk. De legalább egy ártalomra nem kellene gondolni. Úgy gondolom nekem ostobaság volna útra kelnem velük, de ha a birtokomba kerülne a tudás, akkor elgondolkodnék rajta. Hacsak nem segítene ebben Ön, aki talán hosszabb időre is fenntarthatóvá tudja talán tenni, mint én.
*Nem beszél tovább, mivel, ha semmit nem ér majd ama helyzetben az ige, akkor tárgytalan az egész. De egy mágus mágiában gondolkodik, harcban kevésbé tud.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Bár úgy fest, rajtuk múlik a szív sorsa, Abogr érdektelensége azt hirdeti számára, hogy már rég eldöntetett a fejében, hogy melyik út az, amit szerinte választani kellene. Ha eddig bízott mesterében, nos miért is éppen a mai napon inogna meg? Ha nem volna számára is valamilyen módon fontos az ereklye megsemmisítése, nem lenne itt e tanács. Tán csak emberei nincsnek arra, akit nyugodt szívvel a jelzett helyre küldene, amit megért. Kapóra jön pár önjelölt világmegmentő, hiszen épp azokat hívta ide, akik zömmel önszántukból kerekedtek útra azért, hogy megoldásra leljenek. Nestar szavaira újfent csak mosolyogni tud, egy efféle alkimista-tudóslélek mi mást is szeretne jobban annál, mint olyasmivel foglalkozni, amivel más körülmények között lehetetlen volna?!
Igyekszik ismét figyelmesen hallgatni Quantall szavait is, ámbár meglehetőst elfárasztja, hogy a lényeget kiszedje és lehámozza a sallangot. Mai türelme nagyobb, mint az itt egybegyűlteknek összesen, de a szeme tikkelni kezd, amiért vissza kell fogja magát, hogy ne üvöltsön rá.
Húgában és Norennarban akkor is biztos lett volna, hogy lecsapnak a lehetőségre, ha az a mostaninál halálosabb küldetés lenne. Ő maga viszont nem szeretne sem meghalni, sem emiatt hátrahagyni árvaházát, vagy a családját, aminek bizonyos tagja még úgy lehet a halálán felbuzdulva maga fojtaná meg a sárkányt. Mindenesetre Mai felelősséget vállalt megannyi gyermekért, mégis buzog benne, hogy valahogyan segítsen. Ámbár a tűz elméletileg képes elpusztítani a tárgyat, eszébe jut egy, vagy inkább két ige, ami éppen a tűztől véd. Érdekes kérdés, hogy ha egy efféle mágikus ereklyét képes és elpusztít, akkor egy felvértezett harcost, ha eltalál, vajon vele pusztul-e. *
- Mester. Van tudásom egy egészen alap holdmágiáról, ami a tűztől védi a mágiahasználót és annak társait. Ennek védelmében kevésbé bízom, de a Sárkánypajzs nevezetű igen erős tűz-ág védelem gyanítom nem hiába kapta meg e nevet. Ezt a Mester minden bizonnyal jobban tudja. Mit gondol, ha ezzel felvértezve és fenntartva küldenénk e rettentően veszélyes útra a társainkat, az elegendő lehet a védelmükre? Már ami a tüzet illeti... jól tudom, hogy ezernyi más is leselkedhet rájuk. De legalább egy ártalomra nem kellene gondolni. Úgy gondolom nekem ostobaság volna útra kelnem velük, de ha a birtokomba kerülne a tudás, akkor elgondolkodnék rajta. Hacsak nem segítene ebben Ön, aki talán hosszabb időre is fenntarthatóvá tudja talán tenni, mint én.
*Nem beszél tovább, mivel, ha semmit nem ér majd ama helyzetben az ige, akkor tárgytalan az egész. De egy mágus mágiában gondolkodik, harcban kevésbé tud.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-27 14:27:30
Üzenet elküldve: 2026-06-27 14:27:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Kíváncsisága kissé alábbhagy, mikor az öreg mágus kijelenti, hogy nem kell feltámasztaniuk a sárkányt, majd utána, rögtön azonnal már meglepettség költözik az arcára, megtudván, hogy a sárkány él. Norileina természetesen most is csak azt hallja meg az elhangzottakból, ami megtetszik neki, mint például a Setét Lépcső vagy a Fekete Láng kifejezések. Utóbbit hallva fel is pillant a mellette ülő Maira, mikor a lihanechi elfek kerülnek szóba, mintegy megerősítést várva tőle a história létezésére.
Hogy céljuk nem Arthenior városának orkoktól való megóvása a cél, hanem a jégbezárt orkszív elpusztítása, arról egyelőre nem tudja, mit gondoljon. Nem viseli a sorsán Eeyr városát, de mégis ott van az otthona, amely mostanra azért már a szívéhez nőtt, szintúgy az, akitől kapta. A tárgy sorsa már nem különösebben érdekli azok után, hogy tudja, Sa'Tereth számára csak egy kacat, semmi több.
Norennar hősködő kijelentése nem lepi meg igazán, még talán az sem, hogy önfeláldozósdit akar játszani, de a kérdésére, hogy ki ellenzi mindezt, muszáj felszólalnia.*
- Én igen! Nem menekülhetsz előlem a halálba, amíg nem bocsájtottam meg neked… vagy öltelek meg magam. *Ez a véleménye, akár tetszik Norennarnak vagy a többi jelenlévőnek, akár nem. Arról viszont egy szót sem szól, hogy ő maga vele tartana-e a veszélyes útra. Talán az ő hibája, hogy a szív előkerült, de mint megtudta, nem is igazán hiba, sokkal inkább szerencse volt mindez, így nyugodtan mondhatja azt, hogy a többit oldja meg más, hacsak… nem adna az istene más feladatot a számára. Ám Velar most is meglehetősen csendes, ezért ő maga is az marad a témában.
Quantall véget nem érő monológjától mindeközben újra megfájdul a feje, már csak attól is, ahogy erőlködik felfogni a szavai mögött rejlő értelmet.*
- Ne haragudj, de ennél rövidebben is nevezhetted volna bolondnak Norennart… Csak kérned kellett volna, és segítek. Amúgy azzal a Wertus nevű törpével én is találkoztam. Ne fűzz hozzájuk sok reményt, de én azért reménykedek, hogy valahogy visszatér az erdőből. Ígért egy sírkövet az apámnak. *Talán sikerült elkalandoznia a témától, de a feketeségtől olykor nem is várhat senki többet. Az alkimista felvetése azonban megnevetteti. Hát persze, sárkánypikkelyek és karmok a kutatásaihoz. Szavakban nem fejezi ki, hogy mire fel a jókedv, de tetszik neki, hogy a félvérnek máris a kísérletezgetés jár az eszében. Mondjuk, igaza van… vajon hogyan hatnának a mérgek egy sárkányra? Érdekes kérdés…
Okosat persze, ha bárki is azt várta volna tőle, nem tud hozzáfűzni a beszélgetéshez, de nem is úgy tűnik, mint aki nagyon próbálkozott volna.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Kíváncsisága kissé alábbhagy, mikor az öreg mágus kijelenti, hogy nem kell feltámasztaniuk a sárkányt, majd utána, rögtön azonnal már meglepettség költözik az arcára, megtudván, hogy a sárkány él. Norileina természetesen most is csak azt hallja meg az elhangzottakból, ami megtetszik neki, mint például a Setét Lépcső vagy a Fekete Láng kifejezések. Utóbbit hallva fel is pillant a mellette ülő Maira, mikor a lihanechi elfek kerülnek szóba, mintegy megerősítést várva tőle a história létezésére.
Hogy céljuk nem Arthenior városának orkoktól való megóvása a cél, hanem a jégbezárt orkszív elpusztítása, arról egyelőre nem tudja, mit gondoljon. Nem viseli a sorsán Eeyr városát, de mégis ott van az otthona, amely mostanra azért már a szívéhez nőtt, szintúgy az, akitől kapta. A tárgy sorsa már nem különösebben érdekli azok után, hogy tudja, Sa'Tereth számára csak egy kacat, semmi több.
Norennar hősködő kijelentése nem lepi meg igazán, még talán az sem, hogy önfeláldozósdit akar játszani, de a kérdésére, hogy ki ellenzi mindezt, muszáj felszólalnia.*
- Én igen! Nem menekülhetsz előlem a halálba, amíg nem bocsájtottam meg neked… vagy öltelek meg magam. *Ez a véleménye, akár tetszik Norennarnak vagy a többi jelenlévőnek, akár nem. Arról viszont egy szót sem szól, hogy ő maga vele tartana-e a veszélyes útra. Talán az ő hibája, hogy a szív előkerült, de mint megtudta, nem is igazán hiba, sokkal inkább szerencse volt mindez, így nyugodtan mondhatja azt, hogy a többit oldja meg más, hacsak… nem adna az istene más feladatot a számára. Ám Velar most is meglehetősen csendes, ezért ő maga is az marad a témában.
Quantall véget nem érő monológjától mindeközben újra megfájdul a feje, már csak attól is, ahogy erőlködik felfogni a szavai mögött rejlő értelmet.*
- Ne haragudj, de ennél rövidebben is nevezhetted volna bolondnak Norennart… Csak kérned kellett volna, és segítek. Amúgy azzal a Wertus nevű törpével én is találkoztam. Ne fűzz hozzájuk sok reményt, de én azért reménykedek, hogy valahogy visszatér az erdőből. Ígért egy sírkövet az apámnak. *Talán sikerült elkalandoznia a témától, de a feketeségtől olykor nem is várhat senki többet. Az alkimista felvetése azonban megnevetteti. Hát persze, sárkánypikkelyek és karmok a kutatásaihoz. Szavakban nem fejezi ki, hogy mire fel a jókedv, de tetszik neki, hogy a félvérnek máris a kísérletezgetés jár az eszében. Mondjuk, igaza van… vajon hogyan hatnának a mérgek egy sárkányra? Érdekes kérdés…
Okosat persze, ha bárki is azt várta volna tőle, nem tud hozzáfűzni a beszélgetéshez, de nem is úgy tűnik, mint aki nagyon próbálkozott volna.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-27 05:08:25
Üzenet elküldve: 2026-06-27 05:08:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A vallási vitában gyorsan kiderül, hogy ahogy sejtette, mindkét entitás követője tartja legalább annyira az istenét, hogy képes legyen a feladatra. Bár úgy tűnik, hogy erre nem lesz szükség, ugyanis Abogr elég határozottan közbevág és megmondja, hogy erről szó sem lesz. Ezzel gyorsan el is vész az érdeklődése az iránt, hogy amúgy létezik egy élő példánya a sárkánynak és amúgy ismerik oda az utat, ugyanis még így is egyszerűbbnek tartaná mágiával életre kelteni a lényt és így valamennyire az irányításuk alatt. De ez mellékes, látszatra a mágusmester már kitervelte, hogy mit kell tenni, és csak jelentkezőket várnak az útra. Norennar felszólalására, hogy bárkinek baja van-e az öngyilkos küldetésével, kénytelen felszólalni.*
- Nekem van, egy kihaltnak vélt faj akár csak levedlett pikkelye és elhullajtott karma felbecsülhetetlen értékkel bír, így ha nem tervez élve visszatérni velük, akkor valaki más is menjen társaságául, aki visszahozna belőle nekem a kutatásaimhoz.
*Még nem gondolta meg teljesen, hogy ez a személy Nestar maga kellene legyen vagy sem. Ő sem örülne az útnak és az ő társaságát se értékelnék a harcosok között, de egy sárkányt látni és a hozzávetőleges helyét megismerni olyasmi, amit nem vethet el. És Norennarral ellentétben, neki már megvan a tervezete arra, hogy miként szökne meg. De azért a sötételfet sem hagyná teljesen a bajban.*
- Azért az útját minden esetben megtámogatom majd pár mágikus itallal, hogy ha még nem teljesen mondott le az életéről, akkor megsegítse a megtartásában.
*Részben ezért jött, bár ha a mélységi eldöntötte már, hogy mártírként a halálba visz mindent, akkor akár kiönthetné az italait az ablakon, bele a tóba és ugyanannyi hatást érne el velük. Quantall is tart egy beszédet, melyet teljesen érdektelenül követ. Arra rájön, hogy a pap nem tiszteli az idejét vagy a türelmüket, így morbid érdeklődéssel követi, hogy ki fogja elsőnek megszakítani a mondanivalójában. Az alkimista kibírja, bár csak vázlatosan követi az elhangzottakat, megelőlegezvén, hogy nem számít igazán, amiről éppen papol a számukra.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A vallási vitában gyorsan kiderül, hogy ahogy sejtette, mindkét entitás követője tartja legalább annyira az istenét, hogy képes legyen a feladatra. Bár úgy tűnik, hogy erre nem lesz szükség, ugyanis Abogr elég határozottan közbevág és megmondja, hogy erről szó sem lesz. Ezzel gyorsan el is vész az érdeklődése az iránt, hogy amúgy létezik egy élő példánya a sárkánynak és amúgy ismerik oda az utat, ugyanis még így is egyszerűbbnek tartaná mágiával életre kelteni a lényt és így valamennyire az irányításuk alatt. De ez mellékes, látszatra a mágusmester már kitervelte, hogy mit kell tenni, és csak jelentkezőket várnak az útra. Norennar felszólalására, hogy bárkinek baja van-e az öngyilkos küldetésével, kénytelen felszólalni.*
- Nekem van, egy kihaltnak vélt faj akár csak levedlett pikkelye és elhullajtott karma felbecsülhetetlen értékkel bír, így ha nem tervez élve visszatérni velük, akkor valaki más is menjen társaságául, aki visszahozna belőle nekem a kutatásaimhoz.
*Még nem gondolta meg teljesen, hogy ez a személy Nestar maga kellene legyen vagy sem. Ő sem örülne az útnak és az ő társaságát se értékelnék a harcosok között, de egy sárkányt látni és a hozzávetőleges helyét megismerni olyasmi, amit nem vethet el. És Norennarral ellentétben, neki már megvan a tervezete arra, hogy miként szökne meg. De azért a sötételfet sem hagyná teljesen a bajban.*
- Azért az útját minden esetben megtámogatom majd pár mágikus itallal, hogy ha még nem teljesen mondott le az életéről, akkor megsegítse a megtartásában.
*Részben ezért jött, bár ha a mélységi eldöntötte már, hogy mártírként a halálba visz mindent, akkor akár kiönthetné az italait az ablakon, bele a tóba és ugyanannyi hatást érne el velük. Quantall is tart egy beszédet, melyet teljesen érdektelenül követ. Arra rájön, hogy a pap nem tiszteli az idejét vagy a türelmüket, így morbid érdeklődéssel követi, hogy ki fogja elsőnek megszakítani a mondanivalójában. Az alkimista kibírja, bár csak vázlatosan követi az elhangzottakat, megelőlegezvén, hogy nem számít igazán, amiről éppen papol a számukra.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-23 00:40:23
Üzenet elküldve: 2026-06-23 00:40:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 833
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 833
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A mélységi hosszas monológja különösebb válaszok nélkül marad. A mester is inkább tereli a témát az orkokkal való tárgyalás és lehetséges együttélés témájáról egy jóval hihetetlenebb dolog felé. Sárkányok. Meg is indulnak a gondolatok. Az alkimista szavain elgondolkodik. Majd, a halálisten hívének öntelt beszédén húzza el a száját, de most hosszú választ nem szán neki. Mikor megszólal akkor hangja semleges. Csak tényeket közöl.*
-Nem kizárólag. Magam is megszöktem már a haláltól pedig a sötét isten személyesen próbált tartóztatni. Vannak lehetőségek, ha erre volna szükség, bár meglepne ha Abogr mester az istenek hatalmára bízná a szív ügyét.
*Sejtése be is igazolódik mikor a mágusmester elkezd mesélni. Figyelmesen hallgat és igyekszik elraktározni minden elhangzott szót. Az ősi törp tárnák említésekor reflexszerűen simít végig a karján lévő tetováláson. Meghallgatja a városőrparancsnok szavait is, akinek szavai földhözragadtak, de átfontoltak. Aztán Norennar szólal meg amire csak sóhajt és fáradtan szólal meg.*
-Miért van az, hogy olyan hősökkel még nem találkoztam akiket nem kellett volna súlyos áldozatok árán megmenteni a felelőtlenül vállalt biztos halálból? Rohanjunk neki egy seregnek, menjünk bele egy gyanús elátkozott mocsárba bármi elővigyázatosság nélkül, ugorjunk bele egy szakadékba... Még alaposabban nem is tárgyaltuk meg a helyzetet, de az első ötlet az önfeláldozás. Elnézést.*Hajt fejet az asztal körül ölők felé a fásult felháborodása miatt.*Hogy visszakanyarodjak az építő jellegű megjegyzéseim felé, első körben megemlíteném, azt az érdekes hírt miszerint feltételezhető, hogy nem mi volnánk az egyetlenek akik oda tartanak. Nem is olyan rég hallottam egy törpe kalandozócsapatról akik fejükbe vették, hogy az ősi várost Avaluryddát feltárják és a város romjai fölött található Amloshrudd-ot, a szent lángot amit Wylnurana istennő adott a népének, előkerítik. Wertus úr, egy a céljuk kapcsán elkötelezett, jóakaratú törp úr keresett fel a napokban, akinek célja a törp nép dicsőségének feltámasztása. Üdítő beszélgetést folytattunk a népe történelméről, a Napistennő személyéről, annak akaratáról és a különböző kultúrák együtt hatásának előnyeiről és hátrányairól. Engedelmükkel ezekbe a témákba mélyebben most nem mennék be. Úgy hiszem, hogy amennyiben fel kívánjuk keresni, azt a bizonyos sárkányt, úgy az ő segítségüket is legalább részben számításba tudjuk venni. Az ugyanis remélem nem kétséges egyik jelenlévő számára se, hogy ez a terv sok veszélyt rejt magában. Olyanokat amiket egyetlen személy nem vállalhat magára ugyanis az felelőtlenség volna. Ha az illető út közben életét veszti minden hozzá fűzött remény odaveszik. Pontosan ezért egy csapatra és tervezésre volna szükség. Nariuss úr azokat a problémákat amik felmerülhetnek viszonylag egész jól összeszedte. Mielőtt döntenénk, ha javasolhatom ezeket szedjük sorba! Ennek a csapatnak ahhoz, hogy eljusson a bányákig viszonylag kis létszámúnak kell lennie, hogy ne keltsenek feltűnést és mobilisan tudjanak haladni. Úgynevezett kalandozó alapanyagnak való személyekből kell állniuk. Ez jelenti az ismeretek sokszínűségét, azok mélységét és a harci tapasztalat jelenlétét. Vagyis úgymond "sokat látott, belevaló fickók" kellenek. További előnyt jelentene számunkra, ha valami módon az orkok keresőmágiáját képesek volnánk nehezíteni vagy időlegesen megtéveszteni, hogy ezzel is az utazást biztonságosabbá tegyük. Több, mint egy évtizede már, hogy volt szerencsém a Krekantaur barlangnál járni egy tudományos expedíció keretében. Nem csak egy bejárata van a hegynek. Mindet nem zárhatták le. Bár ha feltételezéseim nem csalnak, akkor a város tudna passzust biztosítani a számunkra amivel, amennyiben a város katonáival találkozunk, akkor azok átengednének minket sértetlenül. Ezen kívül szükség van felszerelésre a barlangokban való mozgáshoz. Nem beszélve arról, ha olyan fajok is vannak a csapatban akik adottságaik alapján hátrányban vannak a hasonló környezetben, bár ez önök számára természetes állapot. Elnézést csak hangosan gondolkozom. Térképet vagy feljegyzéseket kereshetek a könyvtárban, bár annak eredménye kétséges és az idő nem nekünk kedvez. Erre a problémára kénytelenek leszünk megoldást találni amennyiben ragaszkodunk ehhez a tervhez. Szóval nem mi vagyunk az egyetlenek akik fel kívánják zavarni, azt a sárkányt. Ha mégis ez megtörténik akkor ilyen formán legalább előnyünk származik belőle vagy talán lesz egy hírvivő, aki el tudja mondani mi történt. Amennyiben élve visszajut. Azt, is érdemes megemlíteni, hogy amennyiben a végső konzultáció sikertelen volna és a sárkánynál veszne el a csapat, akkor a patthelyzet alakul ki. A szív nincs a városban és az orkok, hacsak nem találnak egy sárkányölő bajnokot, akkor szintén hasonló helyzetbe találhatják magukat, mint a város. El kell gondolkozniuk, hogy azok után, hogy háborút indítottak azok ellen, akik a múltban a szövetséges seregek segítségével évszázadokra meghatározó győzelmet arattak felettük, fel kívánnak-e ébreszteni vagy magukra kívánnak-e haragítani egy ősi bestiát is. A terv kiforratlan, híján vagyunk egy megkerülhetetlen fontosságú térképnek, de nem volnánk egyedül, ezen kívül...*Dobol kicsit az ujjaival a széke karfáján mielőtt kelletlenül folytatja.*amennyiben önök valóban az ősi törpe város romjain kívánnak átjutni és ennek a küldetésnek van bármi köze Wylnurana istennő szent lángjához, úgy*Nyel egy nagyot és a hirtelen remegni kezdő kezével rámarkol a szék karfájára.*számíthatnak a személyes segítségemre.*Feljebb húzza a karján a ruhát.*Az istennő ajándékozta. Nem tudom, hogy egykori bajnoka címemmel segítségükre tudok-e lenni, de a mágikus képességeimmel és a kardom erejével mindenképp hasznukra vállhatok. Beszélem a törpék nyelvét, tisztában vagyok a történelmükkel és a mítoszaikkal. Odahaza igyekeztem minden lehetőséget kihasználni a tudás megőrzésére és a népeink korábbi kapcsolatának köszönhetően viszonylag sok lehetőségem volt az ilyen irányú kutatómunkára.
*Azt, hogy viszonylag sok, természetesen egy főként hadászatra fókuszáló, a mágiát és a tudományt is ilyen irányban hasznosító társadalom szintjén kell értelmezni. Bár az bizonyos, hogy néhány olyan könyv kerülhetett az ő kezébe, amiről a helyi könyvtárban még talán hallani se hallottak.*
-Persze amennyiben egyéb lehetőségek merülnek fel valakiben, azt se vessük el csak mielőtt teljes egészében őrültségnek titulálunk egy opciót, azelőtt fejtsük ki azt.
*Ezt követően magához venne egy kupa bort és belekortyolna. Hirtelen nagyon megdobogósodott a szíve és megint kezd elhatalmasodni rajta az a megmagyarázhatatlan félelem. Megmagyarázhatatlan a francokat! Most vállalta el, hogy elvinne egy ősi törp városba egy ork sereg által kutatott tárgyat egyenesen egy sárkány elé úgy, hogy mostanában még a piacra se tud kimenni anélkül, hogy ne akarná a pánik elkapni. Tipikus rá jellemző felelőtlenség.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A mélységi hosszas monológja különösebb válaszok nélkül marad. A mester is inkább tereli a témát az orkokkal való tárgyalás és lehetséges együttélés témájáról egy jóval hihetetlenebb dolog felé. Sárkányok. Meg is indulnak a gondolatok. Az alkimista szavain elgondolkodik. Majd, a halálisten hívének öntelt beszédén húzza el a száját, de most hosszú választ nem szán neki. Mikor megszólal akkor hangja semleges. Csak tényeket közöl.*
-Nem kizárólag. Magam is megszöktem már a haláltól pedig a sötét isten személyesen próbált tartóztatni. Vannak lehetőségek, ha erre volna szükség, bár meglepne ha Abogr mester az istenek hatalmára bízná a szív ügyét.
*Sejtése be is igazolódik mikor a mágusmester elkezd mesélni. Figyelmesen hallgat és igyekszik elraktározni minden elhangzott szót. Az ősi törp tárnák említésekor reflexszerűen simít végig a karján lévő tetováláson. Meghallgatja a városőrparancsnok szavait is, akinek szavai földhözragadtak, de átfontoltak. Aztán Norennar szólal meg amire csak sóhajt és fáradtan szólal meg.*
-Miért van az, hogy olyan hősökkel még nem találkoztam akiket nem kellett volna súlyos áldozatok árán megmenteni a felelőtlenül vállalt biztos halálból? Rohanjunk neki egy seregnek, menjünk bele egy gyanús elátkozott mocsárba bármi elővigyázatosság nélkül, ugorjunk bele egy szakadékba... Még alaposabban nem is tárgyaltuk meg a helyzetet, de az első ötlet az önfeláldozás. Elnézést.*Hajt fejet az asztal körül ölők felé a fásult felháborodása miatt.*Hogy visszakanyarodjak az építő jellegű megjegyzéseim felé, első körben megemlíteném, azt az érdekes hírt miszerint feltételezhető, hogy nem mi volnánk az egyetlenek akik oda tartanak. Nem is olyan rég hallottam egy törpe kalandozócsapatról akik fejükbe vették, hogy az ősi várost Avaluryddát feltárják és a város romjai fölött található Amloshrudd-ot, a szent lángot amit Wylnurana istennő adott a népének, előkerítik. Wertus úr, egy a céljuk kapcsán elkötelezett, jóakaratú törp úr keresett fel a napokban, akinek célja a törp nép dicsőségének feltámasztása. Üdítő beszélgetést folytattunk a népe történelméről, a Napistennő személyéről, annak akaratáról és a különböző kultúrák együtt hatásának előnyeiről és hátrányairól. Engedelmükkel ezekbe a témákba mélyebben most nem mennék be. Úgy hiszem, hogy amennyiben fel kívánjuk keresni, azt a bizonyos sárkányt, úgy az ő segítségüket is legalább részben számításba tudjuk venni. Az ugyanis remélem nem kétséges egyik jelenlévő számára se, hogy ez a terv sok veszélyt rejt magában. Olyanokat amiket egyetlen személy nem vállalhat magára ugyanis az felelőtlenség volna. Ha az illető út közben életét veszti minden hozzá fűzött remény odaveszik. Pontosan ezért egy csapatra és tervezésre volna szükség. Nariuss úr azokat a problémákat amik felmerülhetnek viszonylag egész jól összeszedte. Mielőtt döntenénk, ha javasolhatom ezeket szedjük sorba! Ennek a csapatnak ahhoz, hogy eljusson a bányákig viszonylag kis létszámúnak kell lennie, hogy ne keltsenek feltűnést és mobilisan tudjanak haladni. Úgynevezett kalandozó alapanyagnak való személyekből kell állniuk. Ez jelenti az ismeretek sokszínűségét, azok mélységét és a harci tapasztalat jelenlétét. Vagyis úgymond "sokat látott, belevaló fickók" kellenek. További előnyt jelentene számunkra, ha valami módon az orkok keresőmágiáját képesek volnánk nehezíteni vagy időlegesen megtéveszteni, hogy ezzel is az utazást biztonságosabbá tegyük. Több, mint egy évtizede már, hogy volt szerencsém a Krekantaur barlangnál járni egy tudományos expedíció keretében. Nem csak egy bejárata van a hegynek. Mindet nem zárhatták le. Bár ha feltételezéseim nem csalnak, akkor a város tudna passzust biztosítani a számunkra amivel, amennyiben a város katonáival találkozunk, akkor azok átengednének minket sértetlenül. Ezen kívül szükség van felszerelésre a barlangokban való mozgáshoz. Nem beszélve arról, ha olyan fajok is vannak a csapatban akik adottságaik alapján hátrányban vannak a hasonló környezetben, bár ez önök számára természetes állapot. Elnézést csak hangosan gondolkozom. Térképet vagy feljegyzéseket kereshetek a könyvtárban, bár annak eredménye kétséges és az idő nem nekünk kedvez. Erre a problémára kénytelenek leszünk megoldást találni amennyiben ragaszkodunk ehhez a tervhez. Szóval nem mi vagyunk az egyetlenek akik fel kívánják zavarni, azt a sárkányt. Ha mégis ez megtörténik akkor ilyen formán legalább előnyünk származik belőle vagy talán lesz egy hírvivő, aki el tudja mondani mi történt. Amennyiben élve visszajut. Azt, is érdemes megemlíteni, hogy amennyiben a végső konzultáció sikertelen volna és a sárkánynál veszne el a csapat, akkor a patthelyzet alakul ki. A szív nincs a városban és az orkok, hacsak nem találnak egy sárkányölő bajnokot, akkor szintén hasonló helyzetbe találhatják magukat, mint a város. El kell gondolkozniuk, hogy azok után, hogy háborút indítottak azok ellen, akik a múltban a szövetséges seregek segítségével évszázadokra meghatározó győzelmet arattak felettük, fel kívánnak-e ébreszteni vagy magukra kívánnak-e haragítani egy ősi bestiát is. A terv kiforratlan, híján vagyunk egy megkerülhetetlen fontosságú térképnek, de nem volnánk egyedül, ezen kívül...*Dobol kicsit az ujjaival a széke karfáján mielőtt kelletlenül folytatja.*amennyiben önök valóban az ősi törpe város romjain kívánnak átjutni és ennek a küldetésnek van bármi köze Wylnurana istennő szent lángjához, úgy*Nyel egy nagyot és a hirtelen remegni kezdő kezével rámarkol a szék karfájára.*számíthatnak a személyes segítségemre.*Feljebb húzza a karján a ruhát.*Az istennő ajándékozta. Nem tudom, hogy egykori bajnoka címemmel segítségükre tudok-e lenni, de a mágikus képességeimmel és a kardom erejével mindenképp hasznukra vállhatok. Beszélem a törpék nyelvét, tisztában vagyok a történelmükkel és a mítoszaikkal. Odahaza igyekeztem minden lehetőséget kihasználni a tudás megőrzésére és a népeink korábbi kapcsolatának köszönhetően viszonylag sok lehetőségem volt az ilyen irányú kutatómunkára.
*Azt, hogy viszonylag sok, természetesen egy főként hadászatra fókuszáló, a mágiát és a tudományt is ilyen irányban hasznosító társadalom szintjén kell értelmezni. Bár az bizonyos, hogy néhány olyan könyv kerülhetett az ő kezébe, amiről a helyi könyvtárban még talán hallani se hallottak.*
-Persze amennyiben egyéb lehetőségek merülnek fel valakiben, azt se vessük el csak mielőtt teljes egészében őrültségnek titulálunk egy opciót, azelőtt fejtsük ki azt.
*Ezt követően magához venne egy kupa bort és belekortyolna. Hirtelen nagyon megdobogósodott a szíve és megint kezd elhatalmasodni rajta az a megmagyarázhatatlan félelem. Megmagyarázhatatlan a francokat! Most vállalta el, hogy elvinne egy ősi törp városba egy ork sereg által kutatott tárgyat egyenesen egy sárkány elé úgy, hogy mostanában még a piacra se tud kimenni anélkül, hogy ne akarná a pánik elkapni. Tipikus rá jellemző felelőtlenség.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-22 21:20:58
Üzenet elküldve: 2026-06-22 21:20:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Ami az újabb monológot illeti. Nos, hősünk alig talál olyan mondatot, amibe ne tudna valamiféleképpen belekötni, azonban hamar rájön, hogy ha ebbe a játszmába belemegy annak előbb-utóbb egy újabb monológ lesz a vége, ráadásul még az is lehet, hogy tőle. Ő pedig pontosan tisztában van azzal, hogy erre itt és most – de jó eséllyel máshol és máskor se – kíváncsi a kutya se. Így száját továbbra lakat alatt tartja. Épp csak annyi változik a korábbi állapotokhoz képest, hogy ezúttal már tenyerébe temetett arccal hallgatja az idealizmussal meglehetőst átitatott beszédet.
Hősünk ezen nyomott hangulatán némileg segít az új opció, illetve a már-már áldozatinak mondható felajánlása. Ha jobb kedvre nem is deríti, legalább a vérét kissé felpezsdíti. Bár szó mi szó, a gondolat miszerint inkább a halálra égés, mint egy újabb monológ végig hallgatása, csal egy halovány, de legalább kaján mosolyt az arcára.
Ahogy az lenni szokott, ez sem húzza sokáig, s hamar át is adja helyét a felvont szemöldöknek és az értetlen ábrázatnak. Szó mi szó, a beszélgetés érdekes fordulatot vesz azzal, hogy úgy fest az alkimista fantáziája közel sem elég ahhoz, hogy elképzeljen egy élő sárkányt. Ezzel önmagában semmi probléma nem lenne, azzal azonban már sokkal inkább, hogy a félvér felszólalása helyet hagy egy újabb teológiai vitának a két istenség szolgái közt, amihez a mélységinek már sok türelme nem maradt, tekintettel arra, hogy egyrészt hidegen hagyja a vallási fundamentalizmus, másrészt pedig akadnak annál égetőbb problémáik is, hogy a jelenlévők uruk vagy úrnőjük nevében méregessék a hitbéli hímtagjukat. Ennek szerencsére – legalábbis Norennar felettébb bízik ebben – a mester talán sikeresen véget is vet. Ezt persze még megelőzi egy megszólítás a feketeség részéről, aminek hatására a mélységi unottan fordít egyet szemein, majd figyelmesen hallgatja végig a parancsnok és vendéglátójuk párbeszédét. Ami azt illeti a bestia felébresztésének gondolatától hősünk lelkesedése alábbhagy. Valóban megvan az esélye annak, hogy, ha netalántán túl is élné valahogy a város a hordát, nos nem javítana a kedélyeken az, ha ráeresztenének egy legendásan halálos lényt, csak így ráadás gyanánt. Ugyanakkor annak is, hogy ha elszabadul, talán pont a zöldbőrűekből vacsorázik majd be jóízűen. Túl sok "mi lesz ha?" jellegű kérdés, és egyelőre semmi válasz. A mélységi homlokán megjelennek az első apró ráncok, száját elhúzza, arca pedig teljes mértékben gondterhes ábrázatot ölt. Gondolataiba merülve az állát kezdi vakargatni, közben pedig halkan fel-felhümment. Ennek az állapotnak a végét egy újabb halk, de legalább hosszas sóhajjal jelzi. Az elhatározás ha már meg nem is születhet újra, legalább megszilárdul. Az összes felvázolt opció pocsék, mindegyikkel túl nagy a kockázat amit vállalnának, ráadásul ezeknél jobb ötletekkel aligha tudna szolgálni... Szóval, ha már sárkány, legyen kövér, vagy hogyan is tartja a mondás. Egyedüli gátat legfeljebb az szabhat neki, ha leszavazzák.*
~Vajon milyen messzire jutnék a szívvel mielőtt valamelyik mágus elporlasztana?~
*Merül fel benne a gondolat akaratlanul is. Finoman megrázza fejét ezzel mintegy elhessegetve, a lelki szemei előtt kikristályosodó képet, majd körbepillant a társaságon.*
- Van aki ellenzi, hogy elvigyem a szívet a sárkányhoz és jó eséllyel azzal együtt égjek porrá?
*Teszi fel a kérdés, nem kevés iróniával megfűszerezve azt, s hasonlóképp is folytatja.*
- Szerencsére, ha jól értem nem kell lenyomni a dög torkán ezt a vackot. *Bök fejével a szív irányába.* - Elég, ha ráokád némi tüzet. Ez talán nem lehetetlen feladat.
*Mondja végül, a vállát megvonva, aztán komolyabb hangnemre vált.*
- Még mindig ez a legjobb opció. Gondolom egy élet nem nagy ár.
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Ami az újabb monológot illeti. Nos, hősünk alig talál olyan mondatot, amibe ne tudna valamiféleképpen belekötni, azonban hamar rájön, hogy ha ebbe a játszmába belemegy annak előbb-utóbb egy újabb monológ lesz a vége, ráadásul még az is lehet, hogy tőle. Ő pedig pontosan tisztában van azzal, hogy erre itt és most – de jó eséllyel máshol és máskor se – kíváncsi a kutya se. Így száját továbbra lakat alatt tartja. Épp csak annyi változik a korábbi állapotokhoz képest, hogy ezúttal már tenyerébe temetett arccal hallgatja az idealizmussal meglehetőst átitatott beszédet.
Hősünk ezen nyomott hangulatán némileg segít az új opció, illetve a már-már áldozatinak mondható felajánlása. Ha jobb kedvre nem is deríti, legalább a vérét kissé felpezsdíti. Bár szó mi szó, a gondolat miszerint inkább a halálra égés, mint egy újabb monológ végig hallgatása, csal egy halovány, de legalább kaján mosolyt az arcára.
Ahogy az lenni szokott, ez sem húzza sokáig, s hamar át is adja helyét a felvont szemöldöknek és az értetlen ábrázatnak. Szó mi szó, a beszélgetés érdekes fordulatot vesz azzal, hogy úgy fest az alkimista fantáziája közel sem elég ahhoz, hogy elképzeljen egy élő sárkányt. Ezzel önmagában semmi probléma nem lenne, azzal azonban már sokkal inkább, hogy a félvér felszólalása helyet hagy egy újabb teológiai vitának a két istenség szolgái közt, amihez a mélységinek már sok türelme nem maradt, tekintettel arra, hogy egyrészt hidegen hagyja a vallási fundamentalizmus, másrészt pedig akadnak annál égetőbb problémáik is, hogy a jelenlévők uruk vagy úrnőjük nevében méregessék a hitbéli hímtagjukat. Ennek szerencsére – legalábbis Norennar felettébb bízik ebben – a mester talán sikeresen véget is vet. Ezt persze még megelőzi egy megszólítás a feketeség részéről, aminek hatására a mélységi unottan fordít egyet szemein, majd figyelmesen hallgatja végig a parancsnok és vendéglátójuk párbeszédét. Ami azt illeti a bestia felébresztésének gondolatától hősünk lelkesedése alábbhagy. Valóban megvan az esélye annak, hogy, ha netalántán túl is élné valahogy a város a hordát, nos nem javítana a kedélyeken az, ha ráeresztenének egy legendásan halálos lényt, csak így ráadás gyanánt. Ugyanakkor annak is, hogy ha elszabadul, talán pont a zöldbőrűekből vacsorázik majd be jóízűen. Túl sok "mi lesz ha?" jellegű kérdés, és egyelőre semmi válasz. A mélységi homlokán megjelennek az első apró ráncok, száját elhúzza, arca pedig teljes mértékben gondterhes ábrázatot ölt. Gondolataiba merülve az állát kezdi vakargatni, közben pedig halkan fel-felhümment. Ennek az állapotnak a végét egy újabb halk, de legalább hosszas sóhajjal jelzi. Az elhatározás ha már meg nem is születhet újra, legalább megszilárdul. Az összes felvázolt opció pocsék, mindegyikkel túl nagy a kockázat amit vállalnának, ráadásul ezeknél jobb ötletekkel aligha tudna szolgálni... Szóval, ha már sárkány, legyen kövér, vagy hogyan is tartja a mondás. Egyedüli gátat legfeljebb az szabhat neki, ha leszavazzák.*
~Vajon milyen messzire jutnék a szívvel mielőtt valamelyik mágus elporlasztana?~
*Merül fel benne a gondolat akaratlanul is. Finoman megrázza fejét ezzel mintegy elhessegetve, a lelki szemei előtt kikristályosodó képet, majd körbepillant a társaságon.*
- Van aki ellenzi, hogy elvigyem a szívet a sárkányhoz és jó eséllyel azzal együtt égjek porrá?
*Teszi fel a kérdés, nem kevés iróniával megfűszerezve azt, s hasonlóképp is folytatja.*
- Szerencsére, ha jól értem nem kell lenyomni a dög torkán ezt a vackot. *Bök fejével a szív irányába.* - Elég, ha ráokád némi tüzet. Ez talán nem lehetetlen feladat.
*Mondja végül, a vállát megvonva, aztán komolyabb hangnemre vált.*
- Még mindig ez a legjobb opció. Gondolom egy élet nem nagy ár.
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-21 17:04:23
Üzenet elküldve: 2026-06-21 17:04:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A mágusmester gondolataiba merülve hallgatja az újdonsült Tanács tagjainak véleményeit. Olyannyira elréved, hogy már-már úgy fest, mint aki nem is figyel. Nem is szólal meg újra egy darabig, melynek hatására súlyos csend telepszik a társaságra.*
-A Szürke Légió, mi vélhetően Arthenior ellen tör, nem e Tanács dolga. A mi dolgunk most e tárgy itt, mi ősi vérmágia által egy lelket őriz. Oly lelket, mi pusztulást és egy új kort hozhat a Nagy-Választóhegységtől keletre és nyugatra egyaránt. Elódázhatjuk a problémát, hogy meghagyjuk az utókornak, ahogy tették ezt azok, akikről beszéltél. *Egyértelműen Quantallnak címezi szavait.*
-Vagy pontot tehetünk a végére egyszer s mindenkorra. Mint a mágia tanainak őre, a véleményem azonos a sötételf úrfiéval. E tárgy nem való világunkba. Mielőtt azonban a Tanács meghozná döntését... Ismernie kell ennek az új útnak is a kockázatait. *Fészkelődni kezd, némileg kihúzva magát pislog körbe.*
-Feltámasztásról szó sincs. Tudunk egy sárkányról. Egy bizonyos Gaerralos úr hosszadalmas kutatómunkát folytatott e témában, miután felfedezésre került. Úgy hiszem, a kapitány is ismeri a történetet. *Nariussra sandít, aki kénytelen-kelletlen, maga is körbetekint.*
-Valóban. *Veszi magához a szót.*
-Előbb az állatok tűntek el a hegy lábainak környékéről. Négy embert küldtem neki a hegynek, kettő tért vissza. Darenn közlegény és egy társa. Az ő életük is csak a szerencsén múlott. A hegy ezen szakasza nem mászható. Látták a lényt odafenn. A városnak épp elég gondja volt akkor és most is, hogy egy ősi, alvó bestiát is a nyakába vegyen.
*Abogr megborzong, majd visszaveszi a szót.*
-Keveset tudunk ezen ősi lényekről. Ritka a felbukkanásuk és meggyarázhatatlan. Ráadásul egy történetben sem szerepelt ugyanazon a néven sárkány... Mindig önös cél vezérelte e lényeket, sosem szolgáltak senkinek. *Nestarra pillant.*
-Vannak, akik sárkánytűznek tulajdonítják a Wegtorentől nyugatra eső pusztaságot. A lihanechi elfek között pedig él egy történet egy bizonyos Fekete Lángról. Ők Morqua Nárië-nak nevezik. Sokan égtek meg az északi erdőségben. De ez réges-régi história. Az sem biztos, hogy megtörtént.
*Felsóhajt.*
-Szerencsénkre van út e hegytetőre. A Krenkataur régi törpe tárnáin át, egyenesen fel a Setét Lépcsőn...
-És gondolt-e a mester arra... Mi lesz, ha felzavarjuk a sárkányt? *Kezd neki halk baljóssággal Nariuss.*
-Ha az orkok mellé újabb fenyegetést hozunk magunkra? Mindamellett... A Krenkatauri büntetőtelep az orkok hírére, az eljárásoknak megfelelően elbarikádozta magát. Évekre elegendő élelmük van. Nincs fogadóbizottság. Nem, mintha lenne élő, ki térképpel szolgálhatna egy elfeledett bányához. *Fanyar mosoly jelenik meg ábrázatán.*
-Elhangzott továbbá, hogy a szívet mágiával keresik. Nem lenne egyszerű az út, már innen a Krenkataur sem. Mi magunk vinnénk házhoz e ostoba tárgyat. Vagy a nyakunkba szabadítanánk egy sárkányt, ha csak nem tudjuk megkérni szépen, hogy legyen oly kedves és nyelje le az ork vezér szívét. *Hátradől, majd ismét körbehordozza szigorú tekintetét.*
-Ez őrültség. *Jelenti ki.*
-Meglehet. *Feleli meg Abogr.*
-Erről a Tanács dolga lesz dönteni. Hozzáfűzném, hogy az Útitársak nem feltétlen a Tanács tagjai kell, hogy legyenek. Persze magukra vállalhatják e nemes feladatot. *Mélyen ülő tekintete Norennarra vándorol.*
-A szerep átruházható, van van oly rátermett lélek, ki hajlandó kockáztatni életét és bíztok is benne. Mindőtöknek megadatik e lehetőség.
*Egyelőre nem folytatja, helyette körbekémlel. Az orkokkal való megállapodásról már elmondta véleményét, ám a tanácstagok élhetnek a lehetőséggel, hogy más ötlettel rukkoljanak elő.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A mágusmester gondolataiba merülve hallgatja az újdonsült Tanács tagjainak véleményeit. Olyannyira elréved, hogy már-már úgy fest, mint aki nem is figyel. Nem is szólal meg újra egy darabig, melynek hatására súlyos csend telepszik a társaságra.*
-A Szürke Légió, mi vélhetően Arthenior ellen tör, nem e Tanács dolga. A mi dolgunk most e tárgy itt, mi ősi vérmágia által egy lelket őriz. Oly lelket, mi pusztulást és egy új kort hozhat a Nagy-Választóhegységtől keletre és nyugatra egyaránt. Elódázhatjuk a problémát, hogy meghagyjuk az utókornak, ahogy tették ezt azok, akikről beszéltél. *Egyértelműen Quantallnak címezi szavait.*
-Vagy pontot tehetünk a végére egyszer s mindenkorra. Mint a mágia tanainak őre, a véleményem azonos a sötételf úrfiéval. E tárgy nem való világunkba. Mielőtt azonban a Tanács meghozná döntését... Ismernie kell ennek az új útnak is a kockázatait. *Fészkelődni kezd, némileg kihúzva magát pislog körbe.*
-Feltámasztásról szó sincs. Tudunk egy sárkányról. Egy bizonyos Gaerralos úr hosszadalmas kutatómunkát folytatott e témában, miután felfedezésre került. Úgy hiszem, a kapitány is ismeri a történetet. *Nariussra sandít, aki kénytelen-kelletlen, maga is körbetekint.*
-Valóban. *Veszi magához a szót.*
-Előbb az állatok tűntek el a hegy lábainak környékéről. Négy embert küldtem neki a hegynek, kettő tért vissza. Darenn közlegény és egy társa. Az ő életük is csak a szerencsén múlott. A hegy ezen szakasza nem mászható. Látták a lényt odafenn. A városnak épp elég gondja volt akkor és most is, hogy egy ősi, alvó bestiát is a nyakába vegyen.
*Abogr megborzong, majd visszaveszi a szót.*
-Keveset tudunk ezen ősi lényekről. Ritka a felbukkanásuk és meggyarázhatatlan. Ráadásul egy történetben sem szerepelt ugyanazon a néven sárkány... Mindig önös cél vezérelte e lényeket, sosem szolgáltak senkinek. *Nestarra pillant.*
-Vannak, akik sárkánytűznek tulajdonítják a Wegtorentől nyugatra eső pusztaságot. A lihanechi elfek között pedig él egy történet egy bizonyos Fekete Lángról. Ők Morqua Nárië-nak nevezik. Sokan égtek meg az északi erdőségben. De ez réges-régi história. Az sem biztos, hogy megtörtént.
*Felsóhajt.*
-Szerencsénkre van út e hegytetőre. A Krenkataur régi törpe tárnáin át, egyenesen fel a Setét Lépcsőn...
-És gondolt-e a mester arra... Mi lesz, ha felzavarjuk a sárkányt? *Kezd neki halk baljóssággal Nariuss.*
-Ha az orkok mellé újabb fenyegetést hozunk magunkra? Mindamellett... A Krenkatauri büntetőtelep az orkok hírére, az eljárásoknak megfelelően elbarikádozta magát. Évekre elegendő élelmük van. Nincs fogadóbizottság. Nem, mintha lenne élő, ki térképpel szolgálhatna egy elfeledett bányához. *Fanyar mosoly jelenik meg ábrázatán.*
-Elhangzott továbbá, hogy a szívet mágiával keresik. Nem lenne egyszerű az út, már innen a Krenkataur sem. Mi magunk vinnénk házhoz e ostoba tárgyat. Vagy a nyakunkba szabadítanánk egy sárkányt, ha csak nem tudjuk megkérni szépen, hogy legyen oly kedves és nyelje le az ork vezér szívét. *Hátradől, majd ismét körbehordozza szigorú tekintetét.*
-Ez őrültség. *Jelenti ki.*
-Meglehet. *Feleli meg Abogr.*
-Erről a Tanács dolga lesz dönteni. Hozzáfűzném, hogy az Útitársak nem feltétlen a Tanács tagjai kell, hogy legyenek. Persze magukra vállalhatják e nemes feladatot. *Mélyen ülő tekintete Norennarra vándorol.*
-A szerep átruházható, van van oly rátermett lélek, ki hajlandó kockáztatni életét és bíztok is benne. Mindőtöknek megadatik e lehetőség.
*Egyelőre nem folytatja, helyette körbekémlel. Az orkokkal való megállapodásról már elmondta véleményét, ám a tanácstagok élhetnek a lehetőséggel, hogy más ötlettel rukkoljanak elő.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-16 14:47:47
Üzenet elküldve: 2026-06-16 14:47:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1267
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1267
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar megjegyzésére ügyet sem vet: nem azért, mert nem talál benne igazságot, hanem mert még mindig tartja, hogy mindent átbeszélni vannak itt, megoldásra lelni, s néha akad olyan érintett téma is, ami valakinek nem fog tetszeni. Cseppet sem mindegy viszont, hogy egy efféle helyzetben egységként működnek-e, avagy lehurrogják egymást, hogy semmiféle egyetértés ne születhessen könnyedén. Épp ezért választja a szótlanságot, s még a szeme sem rebben.
A kedélyek némileg lenyugodni látszanak, de nem csupán szavai miatt, tán az segít jelen helyzetben a legkevesebbet. Egyik út sem kifejezetten jó, de ezt eddig is pontosan tudták. Nem lehet tudni mi történik akkor, ha elpusztítják – ha tudják – a tárgyat, az pedig igen veszélyes küldetés, ha az orkok kezére adják. Viszont a mester olyannal hozakodik elő, melyre íves szemöldöke némileg megemelkedik. Hatástalanítani valamit más, mint csak úgy elpusztítani és várni a következményeket. Okozhat persze haragot, galibát, de végtére is, kecsegtető megoldás. Próbálja megérteni, hogy miért nem ezzel kezdte, de lényeg, hogy kibökte, bár még vár arra, hogy ki is fejtse. Mai megnyugszik, mert nem csak ő maga hitte a sárkányokat kihalt lényeknek, de igaz, ami igaz… manapság újra életre kelteni valakit, vagy valamit, ha nem is gyerekjáték, de kivitelezhető. Egyesek számára. Persze van, akit bizonyos mágiával csak néhány másodpercre lehet "visszahozni" a világukba, van, akit pedig kétszer kell kivégezni ahhoz, hogy tényleg halott legyen. Nem kíván most szavakat fecsérelni, érdeklődve nézi Abogr-t, biccentve egyet, miszerint szeretné hallani a folytatást. Ha diplomatának nem is jelentkezne szívesen, bármiféle mágiával kapcsolatos segédkezést a legnagyobb természetességgel vállalna. Eközben természetesen belekulcsolja kezét féltestvérébe, ha nem is őt figyeli, mellette van.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar megjegyzésére ügyet sem vet: nem azért, mert nem talál benne igazságot, hanem mert még mindig tartja, hogy mindent átbeszélni vannak itt, megoldásra lelni, s néha akad olyan érintett téma is, ami valakinek nem fog tetszeni. Cseppet sem mindegy viszont, hogy egy efféle helyzetben egységként működnek-e, avagy lehurrogják egymást, hogy semmiféle egyetértés ne születhessen könnyedén. Épp ezért választja a szótlanságot, s még a szeme sem rebben.
A kedélyek némileg lenyugodni látszanak, de nem csupán szavai miatt, tán az segít jelen helyzetben a legkevesebbet. Egyik út sem kifejezetten jó, de ezt eddig is pontosan tudták. Nem lehet tudni mi történik akkor, ha elpusztítják – ha tudják – a tárgyat, az pedig igen veszélyes küldetés, ha az orkok kezére adják. Viszont a mester olyannal hozakodik elő, melyre íves szemöldöke némileg megemelkedik. Hatástalanítani valamit más, mint csak úgy elpusztítani és várni a következményeket. Okozhat persze haragot, galibát, de végtére is, kecsegtető megoldás. Próbálja megérteni, hogy miért nem ezzel kezdte, de lényeg, hogy kibökte, bár még vár arra, hogy ki is fejtse. Mai megnyugszik, mert nem csak ő maga hitte a sárkányokat kihalt lényeknek, de igaz, ami igaz… manapság újra életre kelteni valakit, vagy valamit, ha nem is gyerekjáték, de kivitelezhető. Egyesek számára. Persze van, akit bizonyos mágiával csak néhány másodpercre lehet "visszahozni" a világukba, van, akit pedig kétszer kell kivégezni ahhoz, hogy tényleg halott legyen. Nem kíván most szavakat fecsérelni, érdeklődve nézi Abogr-t, biccentve egyet, miszerint szeretné hallani a folytatást. Ha diplomatának nem is jelentkezne szívesen, bármiféle mágiával kapcsolatos segédkezést a legnagyobb természetességgel vállalna. Eközben természetesen belekulcsolja kezét féltestvérébe, ha nem is őt figyeli, mellette van.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-15 20:31:38
Üzenet elküldve: 2026-06-15 20:31:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Annyi minden történik hirtelen, hogy kapkodni kényszerül a fejét. Talán Mai pontosan ezt veszi észre rajta, melynek következtében végigsimít a karján. A feketeség hálásan pillant fel rá, miközben kellemes, megnyugtató érzéssel tölti el az érintés. Tekintete végül megakad a mágusmesteren, aki lehet bármennyire vén, lehet bármiféle véleménye az istenek követőiről, de határtalan bölcsessége még az eddig fékezhetetlenül puffogó Norileina figyelmét is képes lekötni olyannyira, hogy míg beszél, azt is elfelejti, hogy mennyire szeretné Quantall szívébe döfni az áldozati tőrét. Persze, a legjobban arra figyel, mikor a mágus tekintete rá szegeződik, és a vérmágia ősi tudománya kerül szóba, feketére festett ajkai azonban akkor kerekednek ki őszinte meglepettségében, amikor meghallja a sárkánytűz szót.*
- Sárkány… *Nem ismeri a történelmet, sem a velük kapcsolatos legendákat. Nem tudja, hogy e lények élnek-e még Lanawin földjén, vagy kihaltak, de az erdőben látott óriási pókhálókra gondolva nem tartja kizártnak, hogy efféle, hatalmas lények is megtalálhatók legyenek még valahol. Talán messze, olyan messze, ahová ember még nem jutott el.
Hirtelen fogalma sincs, mit is mondhatna, többen meg is előzik véleményük kifejtésében. Az nem lepi meg, hogy Eeyr átkozott papja már megint a mondvacsinált legendáiba kapaszkodik, viszont Norennar reakciója igen. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén ajánlkozik majd a lehetetlen küldetésre, de úgy tűnik, mégiscsak hősből vagy miféléből van.
Végül leginkább Nestar mondandója az, mi megragadja, nem is rest azonnal magához venni a szót, hogy rácáfoljon bármilyen állításra, melyben Eeyr neve elhangzik.*
- Che! Alkimista vagy, nem? Mert akkor te sem gondolhatod komolyan, hogy a logika ezt mondatja veled. *Csóválja meg a fejét, majd azonnal folytatja, hogy azt is tudassa, miért mondta ezt.*
- Eeyr nem tudja kicselezni a halált. Az egyetlen, aki erre képes, és bizonyítékkal is rászolgált, az Sa'Tereth. Nem is kell hozzá messzire mennünk, elég csak az én példámra gondolnotok. Azt hiszem, hogy a harcot a sír őrzőjével nem túléltem. Meghaltam. Sa'Tereth entitása visszahozott engem az életbe… Mindegy, csak azt mondom, hogy ha csontokba kell életet lehelnünk, akkor Sa'Terethre lesz szükség, nem Eeyrre. Hogy aztán Norennar lesz-e a hős, aki megszelidíti a sárkányt, az már egy másik kérdés. *Ránt vállat végül. Ezen kívül nincs mit mondania. Ültében Mai kezét keresi, mert a korábbi érintés után jobban szeretné érezni a közelségét, és ujjait az övéi közé fonni, ha engedi.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Annyi minden történik hirtelen, hogy kapkodni kényszerül a fejét. Talán Mai pontosan ezt veszi észre rajta, melynek következtében végigsimít a karján. A feketeség hálásan pillant fel rá, miközben kellemes, megnyugtató érzéssel tölti el az érintés. Tekintete végül megakad a mágusmesteren, aki lehet bármennyire vén, lehet bármiféle véleménye az istenek követőiről, de határtalan bölcsessége még az eddig fékezhetetlenül puffogó Norileina figyelmét is képes lekötni olyannyira, hogy míg beszél, azt is elfelejti, hogy mennyire szeretné Quantall szívébe döfni az áldozati tőrét. Persze, a legjobban arra figyel, mikor a mágus tekintete rá szegeződik, és a vérmágia ősi tudománya kerül szóba, feketére festett ajkai azonban akkor kerekednek ki őszinte meglepettségében, amikor meghallja a sárkánytűz szót.*
- Sárkány… *Nem ismeri a történelmet, sem a velük kapcsolatos legendákat. Nem tudja, hogy e lények élnek-e még Lanawin földjén, vagy kihaltak, de az erdőben látott óriási pókhálókra gondolva nem tartja kizártnak, hogy efféle, hatalmas lények is megtalálhatók legyenek még valahol. Talán messze, olyan messze, ahová ember még nem jutott el.
Hirtelen fogalma sincs, mit is mondhatna, többen meg is előzik véleményük kifejtésében. Az nem lepi meg, hogy Eeyr átkozott papja már megint a mondvacsinált legendáiba kapaszkodik, viszont Norennar reakciója igen. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén ajánlkozik majd a lehetetlen küldetésre, de úgy tűnik, mégiscsak hősből vagy miféléből van.
Végül leginkább Nestar mondandója az, mi megragadja, nem is rest azonnal magához venni a szót, hogy rácáfoljon bármilyen állításra, melyben Eeyr neve elhangzik.*
- Che! Alkimista vagy, nem? Mert akkor te sem gondolhatod komolyan, hogy a logika ezt mondatja veled. *Csóválja meg a fejét, majd azonnal folytatja, hogy azt is tudassa, miért mondta ezt.*
- Eeyr nem tudja kicselezni a halált. Az egyetlen, aki erre képes, és bizonyítékkal is rászolgált, az Sa'Tereth. Nem is kell hozzá messzire mennünk, elég csak az én példámra gondolnotok. Azt hiszem, hogy a harcot a sír őrzőjével nem túléltem. Meghaltam. Sa'Tereth entitása visszahozott engem az életbe… Mindegy, csak azt mondom, hogy ha csontokba kell életet lehelnünk, akkor Sa'Terethre lesz szükség, nem Eeyrre. Hogy aztán Norennar lesz-e a hős, aki megszelidíti a sárkányt, az már egy másik kérdés. *Ránt vállat végül. Ezen kívül nincs mit mondania. Ültében Mai kezét keresi, mert a korábbi érintés után jobban szeretné érezni a közelségét, és ujjait az övéi közé fonni, ha engedi.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-15 17:02:15
Üzenet elküldve: 2026-06-15 17:02:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Quantall beszédére szörnyű realizáció éri az alkímiamestert. ~ Ugye nem így hallatszom mások számára, amikor a munkámról beszélek? ~ Egy pillanatra aggódva körbetekint, bár aztán rájön, úgy sem tud senki sem a fejében olvasni, hogy erre válaszolni tudjon. Remélhetőleg. Vissza is tér inkább az elhangzottak értelmezésébe. Gyorsan meg is győzi magát, hogy ő azért még sem így fárasztja a társalgópartnereit, hisz a mélységi csak egyszerű trivialitásokról beszél, mint a kézművesipara a városnak és a zsold, amit az orkok kapnak, amíg az alkímia a világ rejtelmeiről és a tudományos ismereteink határainak feszegetéséről szól. Megnyugodik a tudatban, hogy teljesen más a kettő, bár megérti, ha az ő beszédeit is unják, hiszen egyszerre nehéz megemészteni azt, amit hallanak. Igazából a hithű beszédével több ponton vitatkozna, a város mágikus kultúrája már a háború óta satnyul és nem fognak cserepeket cserélgetni az orkokkal a békéért, ha eddig se tették. Az is egy érdekes gondolat, hogy az ork harcosok a zsoldért küzdenek, amit a pusztán nagyon nincs mire költeni. De tudja, hogy ha elmélyed a vitában a lényegtelen pontokat illetően akkor sose jutnak a végére. És neki mindegy, számára egy pillanat a tó túloldalán teremni és csak történelmi szintre helyezni, hogy Lihanech alatt amúgy létezett egy város. Viszont úgy tűnik, hogy Abogr megunta a kedélyes terelést és kezébe is veszi a gyeplőszíjat, miután minden más ötletre érdemben ultimátumot kaptak, ezért hallgatja az utolsó lehetőséget. A sárkányok említésére ő is felfigyel, de a kihalásuk gondolata annyira nem lombozza le, mint egy évtizede tette volna.*
- Még kihaltnak számítanak. De feltámasztani egy sárkányt már nem akkora feladat, mint mondjuk egy évtizede lett volna. A kérdés, hogy melyik istenség vállalja. Vagy képes rá. És, hogy merre találni a csontokat. Egy védősárkány a városnak is jól jönne, a jelen helyzetet tekintve, szóval a logikus választás első körben Eeyr oldalán. Már elnézését kérem.
*Bólint Norileina felé sajnálkozva. Nem fogja megvetni, ha csak a sötétség istene lesz képes életre kelteni egy sárkányt, de a város helyzetén sokat javítana az előbbi. Miután Abogr bizonyára nem csak azért vetette fel ezt a dolgot, hogy aztán közölje velük, erre semmi esélyük és lehetetlen, ezért még azt se zárja ki, hogy a méltóságos mágus ismer tengeren túli szigetet, ahol megbúvik egy élő példány. Ennek a komoly kérdésnek a tisztázására megvárja Abogr válaszát, még ha véletlenül előre is szaladt már a gondolataival. De ez megmagyarázná azt is, hogy hova utazott és miért nem vitte magával a szívet. Aztán lehet pofára esik és igazából csak megtanulta, hogyan kell a legendás sárkánylángot mágiával imitálni és csak itt helyben megolvasztja előttük. De akkor nem említené a veszélyes ösvényt. Csak meg kell várnia a választ.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Quantall beszédére szörnyű realizáció éri az alkímiamestert. ~ Ugye nem így hallatszom mások számára, amikor a munkámról beszélek? ~ Egy pillanatra aggódva körbetekint, bár aztán rájön, úgy sem tud senki sem a fejében olvasni, hogy erre válaszolni tudjon. Remélhetőleg. Vissza is tér inkább az elhangzottak értelmezésébe. Gyorsan meg is győzi magát, hogy ő azért még sem így fárasztja a társalgópartnereit, hisz a mélységi csak egyszerű trivialitásokról beszél, mint a kézművesipara a városnak és a zsold, amit az orkok kapnak, amíg az alkímia a világ rejtelmeiről és a tudományos ismereteink határainak feszegetéséről szól. Megnyugodik a tudatban, hogy teljesen más a kettő, bár megérti, ha az ő beszédeit is unják, hiszen egyszerre nehéz megemészteni azt, amit hallanak. Igazából a hithű beszédével több ponton vitatkozna, a város mágikus kultúrája már a háború óta satnyul és nem fognak cserepeket cserélgetni az orkokkal a békéért, ha eddig se tették. Az is egy érdekes gondolat, hogy az ork harcosok a zsoldért küzdenek, amit a pusztán nagyon nincs mire költeni. De tudja, hogy ha elmélyed a vitában a lényegtelen pontokat illetően akkor sose jutnak a végére. És neki mindegy, számára egy pillanat a tó túloldalán teremni és csak történelmi szintre helyezni, hogy Lihanech alatt amúgy létezett egy város. Viszont úgy tűnik, hogy Abogr megunta a kedélyes terelést és kezébe is veszi a gyeplőszíjat, miután minden más ötletre érdemben ultimátumot kaptak, ezért hallgatja az utolsó lehetőséget. A sárkányok említésére ő is felfigyel, de a kihalásuk gondolata annyira nem lombozza le, mint egy évtizede tette volna.*
- Még kihaltnak számítanak. De feltámasztani egy sárkányt már nem akkora feladat, mint mondjuk egy évtizede lett volna. A kérdés, hogy melyik istenség vállalja. Vagy képes rá. És, hogy merre találni a csontokat. Egy védősárkány a városnak is jól jönne, a jelen helyzetet tekintve, szóval a logikus választás első körben Eeyr oldalán. Már elnézését kérem.
*Bólint Norileina felé sajnálkozva. Nem fogja megvetni, ha csak a sötétség istene lesz képes életre kelteni egy sárkányt, de a város helyzetén sokat javítana az előbbi. Miután Abogr bizonyára nem csak azért vetette fel ezt a dolgot, hogy aztán közölje velük, erre semmi esélyük és lehetetlen, ezért még azt se zárja ki, hogy a méltóságos mágus ismer tengeren túli szigetet, ahol megbúvik egy élő példány. Ennek a komoly kérdésnek a tisztázására megvárja Abogr válaszát, még ha véletlenül előre is szaladt már a gondolataival. De ez megmagyarázná azt is, hogy hova utazott és miért nem vitte magával a szívet. Aztán lehet pofára esik és igazából csak megtanulta, hogyan kell a legendás sárkánylángot mágiával imitálni és csak itt helyben megolvasztja előttük. De akkor nem említené a veszélyes ösvényt. Csak meg kell várnia a választ.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:20:06
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:20:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 833
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 833
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Kicsit elszabadulnak az indulatok. Úgy néz ki, hogy rajta kívül a legtöbben a tárgyalás lehetőségét még meg se hajlandóak hallgatni. Vagy figyelembe venni azon szavait, hogy ne egyszerű ösztönlénynek nézzék az ellenségüket. A félvér nyugtató szavai miatt nem csap vissza, rá jellemző érzékletes képekkel a vádak után hanem csak sóhajt ő is.*
-A háború áldozatokkal jár. Azok mellett akik nem számítanak, mint a mélységiek vagy a városba szolgáló orkok vagy azok az ősi hősök akik több évszázada őriznek egy szívet talán olyanok is meghallhatnak akiknek az életéért kár. Például nemesek, kedvenc varrónő vagy az utcában lakó kedves idős pár akik mindig mosolyogva integetnek. Esetleg rokonok barátok. Ez igaz az orkokra is. Nem tudni, hogy ők miért harcolnak és mennyi áldozatot hoznának meg érte. Egy kicsit is kompetensnek számító hadvezér nem a kiontott vérben vagy a veszteségekben néz egy ütközetet hanem a nyereségben. Amihez a serege tudja hozzájuttatni. Bár egyesek számára meglepő lehet, de nem ez az első alkalom, hogy orkok fegyvert fognak reguláris közegben. Az én hazámban se, de a kapitány megerősítheti a városőrség zöldbőrű tagjaival kapcsolatban is, hogy nem csak úgy jókedvükből teszik kockára az életüket ők sem. Zsoldot kapnak. Ha megtudjuk mit jelent ennek a seregnek a számára a kürt hangja és ha elég vér folyt már akkor elkezdődhet egy tárgyalás. Mert egyik hadvezérnek se ajánlott megvárnia amíg annyi veszteség éri őket, hogy a katonái unják meg a harcot. A szív átadását nem tartom ismeretek hiányában én se okos gondolatnak, de a tárgyalások nem megkerülhetők. Arthenior rendelkezik olyan területekkel melyeket, mint most is kiderült nem képes megtartani és olyanokkal is amiket a nem túl távoli múltban vesztett el és amiknek a hiánya máig nyomot hagy a gazdaságán. Gondolok a két fő kereskedelmi útvonalra. A város kézművesipara és mágikus kultúrája fejlettebb az orkokénál és szorosabb viszony fűzi őt a nagyvárosokhoz, mint a zöldbőrűeket. Van tárgyalási alap bőven egy veszélyes mágikus tárgy átadásán kívül is. Ha sikerül elpusztítani a szívet akkor is kell készülni arra a nem várt eseményre, hogy mi lesz ha utána mégsem ballag békésen vissza a pusztákra az eddig összegyűlt sereg.
*Jönnek az orkok és mindenkit megölnek. Mi lenne ha megbeszélnétek? Ki van zárva! Inkább megöletjük magunkat, mert hátha nyerünk. Hogy lehetnek ilyen egyszerű alakok jelen és gondolják magukról, azt hogy ők felelősségteljesek. Hangzanak el egyéb ötletek is. Például alkímia használata a szív ellen. Ez is egy építő ötlet. Szívesen hallaná kifejteni. Az ismételt elrejtés is szóba kerül, ami a mélységi szerint ugyan ilyen eredménnyel járna. Ha olyan talál rá a jövőben akkor talán rosszabb eredménnyel is. Majd felszólal a mester, aki időközben felállt a székéről. A torony urának magyarázatát a vérmágiáról és a szívről figyelmesen hallgatja. Ezt követően a mester nyugodt hangnemben szépen sorba veszi az eddig elhangzott lehetőségeket. Quantall az állát vakargatva hallgatja ezeket. Majd, mikor elkezdi mondani, hogy volna egy másik lehetőség, egy sötét és veszélyes lehetőség, akkor egy nem túl vidám mosoly húzódik a képére. Tudja jól, hogy szokott ez végződni és nagyon nem érez magában erőt, hogy ismét végigcsinálja. Aztán elhangzik egy bizonyos szó amire egyáltalán nem számított. Egy darabig ő is hallgat és rendezi a gondolatait mielőtt megszólalna.*
-A sárkányok a legendák szerint eltűntek valóban. Sőt, felszálltak a csillagok közé bár a legendák nem mindig szó szerint értelmezendők. A mi világunk sárkányairól van szó mester? Vagy mit jelent a sárkányláng?
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Kicsit elszabadulnak az indulatok. Úgy néz ki, hogy rajta kívül a legtöbben a tárgyalás lehetőségét még meg se hajlandóak hallgatni. Vagy figyelembe venni azon szavait, hogy ne egyszerű ösztönlénynek nézzék az ellenségüket. A félvér nyugtató szavai miatt nem csap vissza, rá jellemző érzékletes képekkel a vádak után hanem csak sóhajt ő is.*
-A háború áldozatokkal jár. Azok mellett akik nem számítanak, mint a mélységiek vagy a városba szolgáló orkok vagy azok az ősi hősök akik több évszázada őriznek egy szívet talán olyanok is meghallhatnak akiknek az életéért kár. Például nemesek, kedvenc varrónő vagy az utcában lakó kedves idős pár akik mindig mosolyogva integetnek. Esetleg rokonok barátok. Ez igaz az orkokra is. Nem tudni, hogy ők miért harcolnak és mennyi áldozatot hoznának meg érte. Egy kicsit is kompetensnek számító hadvezér nem a kiontott vérben vagy a veszteségekben néz egy ütközetet hanem a nyereségben. Amihez a serege tudja hozzájuttatni. Bár egyesek számára meglepő lehet, de nem ez az első alkalom, hogy orkok fegyvert fognak reguláris közegben. Az én hazámban se, de a kapitány megerősítheti a városőrség zöldbőrű tagjaival kapcsolatban is, hogy nem csak úgy jókedvükből teszik kockára az életüket ők sem. Zsoldot kapnak. Ha megtudjuk mit jelent ennek a seregnek a számára a kürt hangja és ha elég vér folyt már akkor elkezdődhet egy tárgyalás. Mert egyik hadvezérnek se ajánlott megvárnia amíg annyi veszteség éri őket, hogy a katonái unják meg a harcot. A szív átadását nem tartom ismeretek hiányában én se okos gondolatnak, de a tárgyalások nem megkerülhetők. Arthenior rendelkezik olyan területekkel melyeket, mint most is kiderült nem képes megtartani és olyanokkal is amiket a nem túl távoli múltban vesztett el és amiknek a hiánya máig nyomot hagy a gazdaságán. Gondolok a két fő kereskedelmi útvonalra. A város kézművesipara és mágikus kultúrája fejlettebb az orkokénál és szorosabb viszony fűzi őt a nagyvárosokhoz, mint a zöldbőrűeket. Van tárgyalási alap bőven egy veszélyes mágikus tárgy átadásán kívül is. Ha sikerül elpusztítani a szívet akkor is kell készülni arra a nem várt eseményre, hogy mi lesz ha utána mégsem ballag békésen vissza a pusztákra az eddig összegyűlt sereg.
*Jönnek az orkok és mindenkit megölnek. Mi lenne ha megbeszélnétek? Ki van zárva! Inkább megöletjük magunkat, mert hátha nyerünk. Hogy lehetnek ilyen egyszerű alakok jelen és gondolják magukról, azt hogy ők felelősségteljesek. Hangzanak el egyéb ötletek is. Például alkímia használata a szív ellen. Ez is egy építő ötlet. Szívesen hallaná kifejteni. Az ismételt elrejtés is szóba kerül, ami a mélységi szerint ugyan ilyen eredménnyel járna. Ha olyan talál rá a jövőben akkor talán rosszabb eredménnyel is. Majd felszólal a mester, aki időközben felállt a székéről. A torony urának magyarázatát a vérmágiáról és a szívről figyelmesen hallgatja. Ezt követően a mester nyugodt hangnemben szépen sorba veszi az eddig elhangzott lehetőségeket. Quantall az állát vakargatva hallgatja ezeket. Majd, mikor elkezdi mondani, hogy volna egy másik lehetőség, egy sötét és veszélyes lehetőség, akkor egy nem túl vidám mosoly húzódik a képére. Tudja jól, hogy szokott ez végződni és nagyon nem érez magában erőt, hogy ismét végigcsinálja. Aztán elhangzik egy bizonyos szó amire egyáltalán nem számított. Egy darabig ő is hallgat és rendezi a gondolatait mielőtt megszólalna.*
-A sárkányok a legendák szerint eltűntek valóban. Sőt, felszálltak a csillagok közé bár a legendák nem mindig szó szerint értelmezendők. A mi világunk sárkányairól van szó mester? Vagy mit jelent a sárkányláng?
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-14 20:32:16
Üzenet elküldve: 2026-06-14 20:32:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Beutazóban//
*Mai úgy tűnik, hogy komolyabban gondolta az elmélyülést, mint Nestar gondolta, de ez végül is az alkimista előnyére válhat. Nem akarja hozzátenni, hogy Mai aktív és produktív ideje összefügg azzal, amikor a gyerekek végre már alusznak. Természetesen Nestar úgy gondolja, hogy ez csak annyit jelent, Mainak emberfeletti aktivitása van és hajnaltól késő estig tele van energiával.*
- Krestvirt amúgy is érdemes megvárnom, ha este beköszön, így nem sietek.
*Ha más nem, addig kutatgathat nem tradicionális irányban. Igazából, nem is tudja, hogy mit keres, bármit elfogad, ami a legtágabb értelemben segítheti őket a város vagy az erőd védelmében, még ha az utóbbi sorsa eldöntöttebbnek tűnik. Tudást lexikális jelleggel gyűjt, amit az oktatók értenek, bár nem örülnek neki. Hétköznapibb értelmezésében, Nestar csak nézegetőben van egy hatalmas boltban, minden portékát megvizslatva részletesen, hogy aztán csak távozzon a pár dologgal, amit amúgy is el tervezett vinni. Nem is mintha sok ereje maradt volna, túl sokáig maradt fent és az ő szervezete nem ilyen egész napos járatozásra van felkészülve, még ha most kevesebbet is sétált, mint általában. Természetesen meg is várta Mait.*
- Békés reggelt! Nos, igen, bár az anyagi forrásaim nem bírnának még egy napot itt, ha csak nem jéglevesen akarok élni.
*Majd fantáziájában felélénkíti a képet a személyzeti fürdőről, melynek dézsájából észak felé távozni lép és a tó sekély felszínére lép, remélhetőleg ezzel el is hagyva ezt a kellemes, de drága környéket. *
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
*Mai úgy tűnik, hogy komolyabban gondolta az elmélyülést, mint Nestar gondolta, de ez végül is az alkimista előnyére válhat. Nem akarja hozzátenni, hogy Mai aktív és produktív ideje összefügg azzal, amikor a gyerekek végre már alusznak. Természetesen Nestar úgy gondolja, hogy ez csak annyit jelent, Mainak emberfeletti aktivitása van és hajnaltól késő estig tele van energiával.*
- Krestvirt amúgy is érdemes megvárnom, ha este beköszön, így nem sietek.
*Ha más nem, addig kutatgathat nem tradicionális irányban. Igazából, nem is tudja, hogy mit keres, bármit elfogad, ami a legtágabb értelemben segítheti őket a város vagy az erőd védelmében, még ha az utóbbi sorsa eldöntöttebbnek tűnik. Tudást lexikális jelleggel gyűjt, amit az oktatók értenek, bár nem örülnek neki. Hétköznapibb értelmezésében, Nestar csak nézegetőben van egy hatalmas boltban, minden portékát megvizslatva részletesen, hogy aztán csak távozzon a pár dologgal, amit amúgy is el tervezett vinni. Nem is mintha sok ereje maradt volna, túl sokáig maradt fent és az ő szervezete nem ilyen egész napos járatozásra van felkészülve, még ha most kevesebbet is sétált, mint általában. Természetesen meg is várta Mait.*
- Békés reggelt! Nos, igen, bár az anyagi forrásaim nem bírnának még egy napot itt, ha csak nem jéglevesen akarok élni.
*Majd fantáziájában felélénkíti a képet a személyzeti fürdőről, melynek dézsájából észak felé távozni lép és a tó sekély felszínére lép, remélhetőleg ezzel el is hagyva ezt a kellemes, de drága környéket. *
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-14 19:56:27
Üzenet elküldve: 2026-06-14 19:56:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1267
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1267
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Beutazóban//
*Végigtekintve a férfin, nem látja nyomát annak, hogy tényleg balul sült volna el a varázslat, csak annak szavai fedik fel a kis malőrt. El is gondolkodna, hogy akkor miért nem vizes, ha nem lenne neki is sietős nekifeküdni a tanulásnak, hogy minél előbb újra a családja körében tudja magát.*
- A legjobbakkal is megesik, szokták mondani.
*Mosolyog tán kicsit bátorítóbban annál, mint tervezte. Tudja jól, hogy egy felnőtt félelf áll vele szemben, de a gyerekekhez szokott mostanság, így nehezen türtőzteti magát, ami a kedvességet illeti.
Abban kiegyeznek, hogy meglehetőst hasznos tudomány a teleportáció, s ő maga is megnyugszik a ténytől, hogy sikeresen kivitelezte, így hát talán a hazaúttal sem lesz gond. Jól tudja, hogy távollétében mindig történik valami az árvaházban, s ha van is, ki megoldja, mégis csak jobb, ha az a valaki ő.*
- Ha a nap nyugovóra is tér, én akkor vagyok elememben, már ami a tanulást illeti. Ha előbb indulna mégis, csak jelezze, én a virradattal indulnék. Csak bokrosodnak a teendőim, minden egyes távol töltött órával. De ezt Ön is ismeri.
*Később aztán elnyeli az egyik emeleti szoba, ahol valóban fél éjjel azon van, hogy a lehető legtöbb és leghasznosabb tudást szívja magába, ámbár eredeti tervétől elkalandozva csak kiköt ott is, ahol a tűzmágiát szokás gyakorolni. Ha igékkel nem is, tapasztalattal itt is gazdagodik, de nincs idő rá, hogy kiteljesedjen. Majd máskor. Úgysem kell már az utazással bajlódnia, ami plusz órákat jelent, amit belefektethet.
Ha valóban megvárta őt az alkimista, hát napkeltekor felé vezet az első útja, s cseppet fáradt tekintettel, de töretlenül mosolyogva köszönti.*
- Szép reggelt! Remélem hasznosan telt az itt eltöltött idő. Talán máskor több is jut arra, amire szeretném, de most jobb, ha távozunk.
*Kötelező bájcsevejek után, vagy közepette ahonnan érkezett, onnan távozna.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
*Végigtekintve a férfin, nem látja nyomát annak, hogy tényleg balul sült volna el a varázslat, csak annak szavai fedik fel a kis malőrt. El is gondolkodna, hogy akkor miért nem vizes, ha nem lenne neki is sietős nekifeküdni a tanulásnak, hogy minél előbb újra a családja körében tudja magát.*
- A legjobbakkal is megesik, szokták mondani.
*Mosolyog tán kicsit bátorítóbban annál, mint tervezte. Tudja jól, hogy egy felnőtt félelf áll vele szemben, de a gyerekekhez szokott mostanság, így nehezen türtőzteti magát, ami a kedvességet illeti.
Abban kiegyeznek, hogy meglehetőst hasznos tudomány a teleportáció, s ő maga is megnyugszik a ténytől, hogy sikeresen kivitelezte, így hát talán a hazaúttal sem lesz gond. Jól tudja, hogy távollétében mindig történik valami az árvaházban, s ha van is, ki megoldja, mégis csak jobb, ha az a valaki ő.*
- Ha a nap nyugovóra is tér, én akkor vagyok elememben, már ami a tanulást illeti. Ha előbb indulna mégis, csak jelezze, én a virradattal indulnék. Csak bokrosodnak a teendőim, minden egyes távol töltött órával. De ezt Ön is ismeri.
*Később aztán elnyeli az egyik emeleti szoba, ahol valóban fél éjjel azon van, hogy a lehető legtöbb és leghasznosabb tudást szívja magába, ámbár eredeti tervétől elkalandozva csak kiköt ott is, ahol a tűzmágiát szokás gyakorolni. Ha igékkel nem is, tapasztalattal itt is gazdagodik, de nincs idő rá, hogy kiteljesedjen. Majd máskor. Úgysem kell már az utazással bajlódnia, ami plusz órákat jelent, amit belefektethet.
Ha valóban megvárta őt az alkimista, hát napkeltekor felé vezet az első útja, s cseppet fáradt tekintettel, de töretlenül mosolyogva köszönti.*
- Szép reggelt! Remélem hasznosan telt az itt eltöltött idő. Talán máskor több is jut arra, amire szeretném, de most jobb, ha távozunk.
*Kötelező bájcsevejek után, vagy közepette ahonnan érkezett, onnan távozna.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-14 19:21:08
Üzenet elküldve: 2026-06-14 19:21:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
~Tévedés?~
*Visszhangzik a szó mélységi lassan sajogni kezdő fejében, s közben szeme sarkából, a forrásra pillant. Quantall. Norennar hallgatja mélységi társát, s tekintete egyre inkább elsötétül. Mégsem szól közbe. Nem csap asztalra. Még csak el sem neveti magát akármekkora titáni erőfeszítésnek is bizonyul ezt visszatartani. Közben, néha-néha a gyűrűjére pillant. Még, ha nem is volt egy egyszerű szülés, hálás a másik mélységinek és az istennőjének is ezért az ajándékért. Már, ha ajándéknak nevezhető valami amiért technikailag busás summát fizetett… Akárhogy is, egyfajta tiszteletet tanúsítva úgy dönt ehhez nem szól hozzá, addig amíg széles egyetértésre nem talál ez az eszement gondolatmenet. Ettől függetlenül a mélységi arcára van írva mit gondol. Hol erős fintorok, hol pedig szarkasztikus félmosolyok árulják el gondolatait, miközben finom mozdulatokkal továbbra is a halántékát masszírozza. Hiába talán természetes, hogy Eeyr szolgája jobban tart a sötét istentől, mint egy hadseregtől, ez a félelem azonban láthatóan elvakítja, hisz szinte arra biztatja a jelen lévőket, hogy ha már úgyis meghalunk, legalább a zöldbőrűek hulláival ne egészüljön ki Sa'Tereth élőholt serege. Nem is csoda, hogy hősünk feje sajogni kezd…
Szerencsére a legtöbbeknek helyén van az esze. Látszólag legalábbis. Norileina szavain akaratlanul is őszintén elmosolyodik az orra alatt. Erre némileg rásegít az a gondolat is, hogy Norennar sosem hitte volna, hogy egy ilyen jellegű vitában Sa'Tereth híve bír majd a józanabb elmével. Vajon hány meglepetést tartogat még a feketeség?
Még mielőtt a házigazda ismét magához ragadná a szót a félvér zárja a sort. A mágia nem a mélységi asztala, így azt csupán rezzenéstelen arccal hallgatja végig, s bár a diplomácia sem épp a kenyere, ott már kénytelenebb egy-egy fáradt sóhajjal vagy felhorkanással lereagálni az elhangzottakat.*
- Nem is értem miért nem tolonganak a diplomaták.
*Morogja maga Norennar az orra alatt. Nem kifejezetten hangosan, de ha valaki nagyon szeretné akkor meghallja. Ezt követően finoman megrázza a fejét, majd halkan felsóhajt. Végül is nem hibáztathatja sem a félvért sem a másik mélységit. Ők nem látták, amit ő. Nem tudják, hogy követeket küldeni ezek közé a bestiák közé, legalább olyan mintha bitóra küldenék őket. Egy-két újabb tetem azon a bizonyos halmon. Újabb értelmetlen halálok csak azért, hogy a béke galambjai ártatlan bociszemekkel azt mondhassák, hogy ők bizony mindent megtettek. Sokat elmond az is, hogy bár erősködnek a diplomácia mellett, azonban egyikük sem ajánlotta fel szolgálatait, mint a követség egyik tagja.
Akárhogy is, ezúttal is megtartja magának az ezzel kapcsolatos gondolatait. Elvégre, ha tudja is, hogy Mai több mindenben téved, egy dologban egészen biztosan igaza van. Az értelmetlen vitatkozással nem jutnak közelebb a megoldáshoz.
Végül a főmágus is felszólal. Ami a Torony passzivitására adott választ illeti, nos azt hősünk kicsit sem találja kielégítőnek, de hát mit van mit tenni? Aligha remélhet ennél többet. Cserébe a mester kárpótolja azzal, amikor végső soron egyetért hősünkkel abban, hogy a szív átadása, valószínűleg a világuk végét jelentené. Bár az ehhez fűzött utolsó mondat kapcsán Norennar ismét felvonja szemöldökét, s lelki szemei előtt pedig lejátszódik a jelenet, aminek ő a főszereplője és tömören annyiból áll, hogy feláll az asztaltól, a szív mellé sétál, finoman megfogja azt, majd egy jól irányzott dobással kihajítja a torony egyik ablakán egyenesen a tóba. A gondolat visszacsalja a mosolyt a férfi arcára. Ami a sötét és veszélyes lehetőséget illeti – na nem mintha az eddigiek ne lettek volna azok – Norennar arca felélénkül. Kiegyenesedik a székben és reménnyel teli szemekkel hallgatja a mágust. Bár mint kiderül, a mélységi korábban nem is mondott akkora balgaságot a mágikus tűz kapcsán, egy eleven sárkány gondolata mégis meghaladta a fantáziáját. Szemei összeszűkülnek. Így figyeli az öreget, végül pedig kimondja azt, ami valószínűleg nem csak az ő fejében fordult meg a lehetőség hallatán.*
- A sárkányok már rég kihaltak.
*Norennar hümment egyet, majd folytatja.*
- Viszont, ha ez igaz lenne, gondolom fel sem merült volna ez a lehetőség…
*Keserű mosoly ül ki a mélységi arcára. Az a fajta, amely az olyanok képén jelenik meg akik már elfogadták a sorsuk. Az a sors pedig általában a fájdalmas halál.*
- Szomorú, de még mindig ez tűnik a legjobb lehetőségünknek… *A mélységi megvonja vállát, majd a szívre pillant.* - Nem csak, hogy erre szavazok, de még vállalom is, hogy felkutatom azt a túlméretezett gyíkot, ha senki más nem hajlandó rá.
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
~Tévedés?~
*Visszhangzik a szó mélységi lassan sajogni kezdő fejében, s közben szeme sarkából, a forrásra pillant. Quantall. Norennar hallgatja mélységi társát, s tekintete egyre inkább elsötétül. Mégsem szól közbe. Nem csap asztalra. Még csak el sem neveti magát akármekkora titáni erőfeszítésnek is bizonyul ezt visszatartani. Közben, néha-néha a gyűrűjére pillant. Még, ha nem is volt egy egyszerű szülés, hálás a másik mélységinek és az istennőjének is ezért az ajándékért. Már, ha ajándéknak nevezhető valami amiért technikailag busás summát fizetett… Akárhogy is, egyfajta tiszteletet tanúsítva úgy dönt ehhez nem szól hozzá, addig amíg széles egyetértésre nem talál ez az eszement gondolatmenet. Ettől függetlenül a mélységi arcára van írva mit gondol. Hol erős fintorok, hol pedig szarkasztikus félmosolyok árulják el gondolatait, miközben finom mozdulatokkal továbbra is a halántékát masszírozza. Hiába talán természetes, hogy Eeyr szolgája jobban tart a sötét istentől, mint egy hadseregtől, ez a félelem azonban láthatóan elvakítja, hisz szinte arra biztatja a jelen lévőket, hogy ha már úgyis meghalunk, legalább a zöldbőrűek hulláival ne egészüljön ki Sa'Tereth élőholt serege. Nem is csoda, hogy hősünk feje sajogni kezd…
Szerencsére a legtöbbeknek helyén van az esze. Látszólag legalábbis. Norileina szavain akaratlanul is őszintén elmosolyodik az orra alatt. Erre némileg rásegít az a gondolat is, hogy Norennar sosem hitte volna, hogy egy ilyen jellegű vitában Sa'Tereth híve bír majd a józanabb elmével. Vajon hány meglepetést tartogat még a feketeség?
Még mielőtt a házigazda ismét magához ragadná a szót a félvér zárja a sort. A mágia nem a mélységi asztala, így azt csupán rezzenéstelen arccal hallgatja végig, s bár a diplomácia sem épp a kenyere, ott már kénytelenebb egy-egy fáradt sóhajjal vagy felhorkanással lereagálni az elhangzottakat.*
- Nem is értem miért nem tolonganak a diplomaták.
*Morogja maga Norennar az orra alatt. Nem kifejezetten hangosan, de ha valaki nagyon szeretné akkor meghallja. Ezt követően finoman megrázza a fejét, majd halkan felsóhajt. Végül is nem hibáztathatja sem a félvért sem a másik mélységit. Ők nem látták, amit ő. Nem tudják, hogy követeket küldeni ezek közé a bestiák közé, legalább olyan mintha bitóra küldenék őket. Egy-két újabb tetem azon a bizonyos halmon. Újabb értelmetlen halálok csak azért, hogy a béke galambjai ártatlan bociszemekkel azt mondhassák, hogy ők bizony mindent megtettek. Sokat elmond az is, hogy bár erősködnek a diplomácia mellett, azonban egyikük sem ajánlotta fel szolgálatait, mint a követség egyik tagja.
Akárhogy is, ezúttal is megtartja magának az ezzel kapcsolatos gondolatait. Elvégre, ha tudja is, hogy Mai több mindenben téved, egy dologban egészen biztosan igaza van. Az értelmetlen vitatkozással nem jutnak közelebb a megoldáshoz.
Végül a főmágus is felszólal. Ami a Torony passzivitására adott választ illeti, nos azt hősünk kicsit sem találja kielégítőnek, de hát mit van mit tenni? Aligha remélhet ennél többet. Cserébe a mester kárpótolja azzal, amikor végső soron egyetért hősünkkel abban, hogy a szív átadása, valószínűleg a világuk végét jelentené. Bár az ehhez fűzött utolsó mondat kapcsán Norennar ismét felvonja szemöldökét, s lelki szemei előtt pedig lejátszódik a jelenet, aminek ő a főszereplője és tömören annyiból áll, hogy feláll az asztaltól, a szív mellé sétál, finoman megfogja azt, majd egy jól irányzott dobással kihajítja a torony egyik ablakán egyenesen a tóba. A gondolat visszacsalja a mosolyt a férfi arcára. Ami a sötét és veszélyes lehetőséget illeti – na nem mintha az eddigiek ne lettek volna azok – Norennar arca felélénkül. Kiegyenesedik a székben és reménnyel teli szemekkel hallgatja a mágust. Bár mint kiderül, a mélységi korábban nem is mondott akkora balgaságot a mágikus tűz kapcsán, egy eleven sárkány gondolata mégis meghaladta a fantáziáját. Szemei összeszűkülnek. Így figyeli az öreget, végül pedig kimondja azt, ami valószínűleg nem csak az ő fejében fordult meg a lehetőség hallatán.*
- A sárkányok már rég kihaltak.
*Norennar hümment egyet, majd folytatja.*
- Viszont, ha ez igaz lenne, gondolom fel sem merült volna ez a lehetőség…
*Keserű mosoly ül ki a mélységi arcára. Az a fajta, amely az olyanok képén jelenik meg akik már elfogadták a sorsuk. Az a sors pedig általában a fájdalmas halál.*
- Szomorú, de még mindig ez tűnik a legjobb lehetőségünknek… *A mélységi megvonja vállát, majd a szívre pillant.* - Nem csak, hogy erre szavazok, de még vállalom is, hogy felkutatom azt a túlméretezett gyíkot, ha senki más nem hajlandó rá.
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-13 17:23:32
Üzenet elküldve: 2026-06-13 17:23:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az indulatok felcsapni látszanak, ám a mester türelmesen kivárja a végét. Még mielőtt a városőr kapitány replikázhatna a felé intézett szavakra, Abogr szólásra emelkedik. Szemfülesnek kell lenni, hogy elcsípjék, mert állva sem sokkal magasabb, mint a kőszéken ülve.*
-A Torony se nem vár, és se nem bástya, mi a szabad világot védelmezi. *Feleli türelmesen Norennar szavaira.*
-Az Elementáris Tudomány őrei vagyunk. Ez a háború a nyugatvilág háborúja, s nem a Toronyé. Ugyanakkor... *Ismét feltápászkodik, hogy az asztalkához lépve megkocogtassa a gyémántba zárt szívet.*
-Oly gonosz mágia munkál itt, mi nem eredeztethető sem az istenek működésétől... *Itt Quantallra pillant.*
-Sem az elementáris mágiától. *Ezúttal Mait célozza a bozontos szemöldök alatt húzódó, mélyen ülő szempár.*
-Ősi és veszélyes. És legnagyobb megdöbbenésemre... *Végighúzza jobbját szakállán.*
-Megtörhetetlen. Hogy miféle mágiát hordoznak a Szürke Légióban, mellyel akaratuk alá vonják e tárgyat, megtippelni sem merném. Vérmágia, annyi szent. De nem a sötét istenségé. *Tekintete a füstölgő Norileinára siklik.*
-A Fekete Istenség a vérmágia legnagyobb tudója, de nem megalkotója. Annak rejtélyes iskolája ősibb bármely ismert mágiánál. Feltérképezhetetlen. *Oly nyugodt hangnemben beszél, mintha csak tanoncainak tartana előadást.*
-Épp ezért... Az elrejtés lenne a legutolsó, amihez folyamodnék. *Tekintete megállapodik Nestaron.*
-E tárgy nem is oly rég jelet adott magáról. Kötve hiszem, hogy ez az egyetlen képessége. És már megbocsásson, kapitány uram... *Most Nariussra sandít.*
-A Szív visszaszolgáltatása beláthatatlan következményeket vonhatna maga után. Persze ha a Tanács e döntésre jut, legyen hát... *Körbehordozza tekintetét az egybegyűlteken.*
-Ha igaz, ami elhangzott, és amit tudunk, e szív segítségével a Szürke Légió zászlaja alá gyűjthetné a hívásnak eleget nem tevő törzseket is. Hogy mennyi ork az, nincs megmondója. De elképzelésünk lehet. *Megcsóválja fejét, majd visszaül a székébe. Eközben a városőr kapitány oly erővel szorítja a karfát, hogy az ujjai belefehérednek.*
-Mielőtt azonban döntést hoznánk bármiről is, fontos ismerniük az egybegyűlteknek egy harmadik lehetőséget is. *Folytatja Abogr.*
-Sötét és veszélyes lehetőség. Csak a beszámolók fényében bátorkodom előhozakodni ezzel az úttal. *Kezd neki lassan.*
-Egy kedves barátom, ki sajnos nem tudott eljönni közénk, évekkel ezelőtt egy érdekes történetről számolt be a Toronynak. *Az üres szék felé pillant.*
-E történet pedig kinyit előttünk egy nem túl széles, és rettentő vakmerő ösvényt kínáló kaput. Sárkánytűz. Az egyetlen ismert erő, mi bármily mágikus védelmet feltör és elpusztít.
*Hagyja leülepedni a szavakat, mielőtt folytatná. Nariuss eközben a kezébe temeti arcát, majd hangosan felsóhajt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.13 17:25:13
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az indulatok felcsapni látszanak, ám a mester türelmesen kivárja a végét. Még mielőtt a városőr kapitány replikázhatna a felé intézett szavakra, Abogr szólásra emelkedik. Szemfülesnek kell lenni, hogy elcsípjék, mert állva sem sokkal magasabb, mint a kőszéken ülve.*
-A Torony se nem vár, és se nem bástya, mi a szabad világot védelmezi. *Feleli türelmesen Norennar szavaira.*
-Az Elementáris Tudomány őrei vagyunk. Ez a háború a nyugatvilág háborúja, s nem a Toronyé. Ugyanakkor... *Ismét feltápászkodik, hogy az asztalkához lépve megkocogtassa a gyémántba zárt szívet.*
-Oly gonosz mágia munkál itt, mi nem eredeztethető sem az istenek működésétől... *Itt Quantallra pillant.*
-Sem az elementáris mágiától. *Ezúttal Mait célozza a bozontos szemöldök alatt húzódó, mélyen ülő szempár.*
-Ősi és veszélyes. És legnagyobb megdöbbenésemre... *Végighúzza jobbját szakállán.*
-Megtörhetetlen. Hogy miféle mágiát hordoznak a Szürke Légióban, mellyel akaratuk alá vonják e tárgyat, megtippelni sem merném. Vérmágia, annyi szent. De nem a sötét istenségé. *Tekintete a füstölgő Norileinára siklik.*
-A Fekete Istenség a vérmágia legnagyobb tudója, de nem megalkotója. Annak rejtélyes iskolája ősibb bármely ismert mágiánál. Feltérképezhetetlen. *Oly nyugodt hangnemben beszél, mintha csak tanoncainak tartana előadást.*
-Épp ezért... Az elrejtés lenne a legutolsó, amihez folyamodnék. *Tekintete megállapodik Nestaron.*
-E tárgy nem is oly rég jelet adott magáról. Kötve hiszem, hogy ez az egyetlen képessége. És már megbocsásson, kapitány uram... *Most Nariussra sandít.*
-A Szív visszaszolgáltatása beláthatatlan következményeket vonhatna maga után. Persze ha a Tanács e döntésre jut, legyen hát... *Körbehordozza tekintetét az egybegyűlteken.*
-Ha igaz, ami elhangzott, és amit tudunk, e szív segítségével a Szürke Légió zászlaja alá gyűjthetné a hívásnak eleget nem tevő törzseket is. Hogy mennyi ork az, nincs megmondója. De elképzelésünk lehet. *Megcsóválja fejét, majd visszaül a székébe. Eközben a városőr kapitány oly erővel szorítja a karfát, hogy az ujjai belefehérednek.*
-Mielőtt azonban döntést hoznánk bármiről is, fontos ismerniük az egybegyűlteknek egy harmadik lehetőséget is. *Folytatja Abogr.*
-Sötét és veszélyes lehetőség. Csak a beszámolók fényében bátorkodom előhozakodni ezzel az úttal. *Kezd neki lassan.*
-Egy kedves barátom, ki sajnos nem tudott eljönni közénk, évekkel ezelőtt egy érdekes történetről számolt be a Toronynak. *Az üres szék felé pillant.*
-E történet pedig kinyit előttünk egy nem túl széles, és rettentő vakmerő ösvényt kínáló kaput. Sárkánytűz. Az egyetlen ismert erő, mi bármily mágikus védelmet feltör és elpusztít.
*Hagyja leülepedni a szavakat, mielőtt folytatná. Nariuss eközben a kezébe temeti arcát, majd hangosan felsóhajt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.13 17:25:13
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-11 17:08:44
Üzenet elküldve: 2026-06-11 17:08:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1267
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1267
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Abogr kijelentése kissé visszaveti benne azt a mindent elsöprő bizalmat, amit a lénye iránt érez. Belegondolva az ő szavára cselekedtek, haltak meg majdnem, miközben tán el sem kellett volna vinni e helyről a fegyvert, ha csak úgy vissza engedte hozni. Ellenben, ha az öreg fél is, félti is a Mágustornyot, mégis megszervezte e találkát, mert valamilyen módon segíteni óhajt és ezt értékelni szükséges. A tárgy elpusztításának ötlete viszont még mindig nem olyasmi, amire jó szívvel rábólintana.
A főparancsnok szavaira ültében kissé előre dől, majd mutatóujjával ajkait simítja végig. Ámbár ostobaságnak gondolja ő maga is csak úgy átadni az ereklyét, a lehetőségét nem kellene azonmód elvetni, semmilyen lehetőségen nem szabad azonmód elvetni.
Norennar kifakadásán nem lepődik meg, noha eddig inkább a kissé nyugodalmasabb énjét ismerte. Tán mindent csak visszafojtott eddig, ami most hirtelenjében felszínre tört. Nem hibáztatja, de most sem gondolja másként, mint akkor, amikor a gyémánt (vagy jég) Artheniorba juttatásáról szólt a vita: azért vannak itt, hogy mindenki ötletét mérlegeljék és a végén a legjobb eshetőséget válasszák.
Quantall szónoklatába még az ő sokat elbíró agytekervényei is elfáradnak. Igyekszik benne keresni bármi használhatót, de be kell vallja, ha lecsupaszítva mondta volna el csak a lényeget, az is elég lett volna és egy fokkal komolyabban venné. Az viszont biztos, hogy ha felsőbb hatalmak játszadoznak, akkor ők ide kevesek egy olyan tervvel, hogy szimplán csak pusztítsanak, vagy adják vissza azt, amit egy „véletlen” okán megtaláltak.
Nestar szavaira már majdnem elmosolyodik. Nem azért, mert mókásnak véli, hanem mert végre valaki gyakorlatias és kérdést tesz fel ahelyett, hogy vagdalkozna, netán saját igazát akarná lenyomni mindenki torkán. Megoldást keresni jöttek elvégre.
Húga sem okoz meglepetést, de lassan illendő a kedélyeket lehűteni.*
- Igen nagy tétje van annak, amiben most döntésre kívánunk jutni. Javaslom, maradjunk nyitottak és lehetőség szerint ne kerüljünk egyre távolabb saját ellenérzéseink okán attól, hogy a megfelelő megoldást megtaláljuk. A vitatkozás lehet építő is, a személyeskedés aligha. *Tekint körbe a társaságon, majd Nori felé nyúl, hogy nyugtatóan simítson végig annak felkarján.*
- Megértem, ha a Mester nem kívánja bajba sodorni a sajátjait. De nem hiába hívott össze bennünket. A segítő szándék minden bizonnyal megvan és ezt köszönjük. Az elpusztítás bár elsőre jól hangzik, de nincs információnk róla, hogy mit okozna. Talán elszabadít valami végzetesebbet, mint azt sejthetjük. Megerősíteni a rejtőmágiát, amennyiben lehetséges, okosabb volna. Ha nem voltak diplomáciai próbálkozások, az is elengedhetetlen. *Nestar felé pillant.* - Bár megannyi mágiát és bűbájt ismerünk, egy szint fölé mi magunk nem juthatunk, ellenben a Mester képességei hiszem, hogy megvannak az elrejtéshez. Ha nem ő maga kívánja kivitelezni, érthető okokból, szívesen magamra vállalom a tanulást és a végrehajtást. Ami a diplomáciát illeti… biztosíték nélkül nem adhatjuk át a szívet, legyen az mágikus, vagy nem mágikus. Ha nem a pusztítás mellett döntünk, hanem konszenzusra jutnánk, akkor megszeghetetlennek kell lennie. Sajnálatos módon csak két személy közötti megszeghetetlen esküt ismerek, az is szakrális és… cseppet sem ínyemre való. De kérdés, hogy létezik-e ehhez hasonlatos varázslat, ami megvédi a népünket, ha netán ork kézre kerül az, mit annyira szeretnének?
*Ha ostobaságokat is fecseg, miért is ne érdeklődhetne? Nem tudhatja mi az a tudás, mit előle elzárnak, de létezik. Ha kicsiben egy vérmágus képes rá, nagyban valaki, aki irányít egy efféle intézményt… nos annak lehet hozzá ereje, ha más tőről fakad is, ha nem istenségek is ruházzák fel vele.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Abogr kijelentése kissé visszaveti benne azt a mindent elsöprő bizalmat, amit a lénye iránt érez. Belegondolva az ő szavára cselekedtek, haltak meg majdnem, miközben tán el sem kellett volna vinni e helyről a fegyvert, ha csak úgy vissza engedte hozni. Ellenben, ha az öreg fél is, félti is a Mágustornyot, mégis megszervezte e találkát, mert valamilyen módon segíteni óhajt és ezt értékelni szükséges. A tárgy elpusztításának ötlete viszont még mindig nem olyasmi, amire jó szívvel rábólintana.
A főparancsnok szavaira ültében kissé előre dől, majd mutatóujjával ajkait simítja végig. Ámbár ostobaságnak gondolja ő maga is csak úgy átadni az ereklyét, a lehetőségét nem kellene azonmód elvetni, semmilyen lehetőségen nem szabad azonmód elvetni.
Norennar kifakadásán nem lepődik meg, noha eddig inkább a kissé nyugodalmasabb énjét ismerte. Tán mindent csak visszafojtott eddig, ami most hirtelenjében felszínre tört. Nem hibáztatja, de most sem gondolja másként, mint akkor, amikor a gyémánt (vagy jég) Artheniorba juttatásáról szólt a vita: azért vannak itt, hogy mindenki ötletét mérlegeljék és a végén a legjobb eshetőséget válasszák.
Quantall szónoklatába még az ő sokat elbíró agytekervényei is elfáradnak. Igyekszik benne keresni bármi használhatót, de be kell vallja, ha lecsupaszítva mondta volna el csak a lényeget, az is elég lett volna és egy fokkal komolyabban venné. Az viszont biztos, hogy ha felsőbb hatalmak játszadoznak, akkor ők ide kevesek egy olyan tervvel, hogy szimplán csak pusztítsanak, vagy adják vissza azt, amit egy „véletlen” okán megtaláltak.
Nestar szavaira már majdnem elmosolyodik. Nem azért, mert mókásnak véli, hanem mert végre valaki gyakorlatias és kérdést tesz fel ahelyett, hogy vagdalkozna, netán saját igazát akarná lenyomni mindenki torkán. Megoldást keresni jöttek elvégre.
Húga sem okoz meglepetést, de lassan illendő a kedélyeket lehűteni.*
- Igen nagy tétje van annak, amiben most döntésre kívánunk jutni. Javaslom, maradjunk nyitottak és lehetőség szerint ne kerüljünk egyre távolabb saját ellenérzéseink okán attól, hogy a megfelelő megoldást megtaláljuk. A vitatkozás lehet építő is, a személyeskedés aligha. *Tekint körbe a társaságon, majd Nori felé nyúl, hogy nyugtatóan simítson végig annak felkarján.*
- Megértem, ha a Mester nem kívánja bajba sodorni a sajátjait. De nem hiába hívott össze bennünket. A segítő szándék minden bizonnyal megvan és ezt köszönjük. Az elpusztítás bár elsőre jól hangzik, de nincs információnk róla, hogy mit okozna. Talán elszabadít valami végzetesebbet, mint azt sejthetjük. Megerősíteni a rejtőmágiát, amennyiben lehetséges, okosabb volna. Ha nem voltak diplomáciai próbálkozások, az is elengedhetetlen. *Nestar felé pillant.* - Bár megannyi mágiát és bűbájt ismerünk, egy szint fölé mi magunk nem juthatunk, ellenben a Mester képességei hiszem, hogy megvannak az elrejtéshez. Ha nem ő maga kívánja kivitelezni, érthető okokból, szívesen magamra vállalom a tanulást és a végrehajtást. Ami a diplomáciát illeti… biztosíték nélkül nem adhatjuk át a szívet, legyen az mágikus, vagy nem mágikus. Ha nem a pusztítás mellett döntünk, hanem konszenzusra jutnánk, akkor megszeghetetlennek kell lennie. Sajnálatos módon csak két személy közötti megszeghetetlen esküt ismerek, az is szakrális és… cseppet sem ínyemre való. De kérdés, hogy létezik-e ehhez hasonlatos varázslat, ami megvédi a népünket, ha netán ork kézre kerül az, mit annyira szeretnének?
*Ha ostobaságokat is fecseg, miért is ne érdeklődhetne? Nem tudhatja mi az a tudás, mit előle elzárnak, de létezik. Ha kicsiben egy vérmágus képes rá, nagyban valaki, aki irányít egy efféle intézményt… nos annak lehet hozzá ereje, ha más tőről fakad is, ha nem istenségek is ruházzák fel vele.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-10 19:56:10
Üzenet elküldve: 2026-06-10 19:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1225
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Beutazóban//
*Ígérte, hogy a lépcső aljánál várakozik és így is tesz. Nem volt ideje teljesen átöltözni, így a nadrágja egyik szárának végéből kicsavart annyi vizet, amennyit csak lehet, de azért meglátszik. A hangulata is már lagymatag, bár szerencséjére rájön, hogy még sem kell ázott nadrágban várnia Maira. Egy gyors varázslással ki is szárítja a ruháját. A vizes zokni emlékén ez mondjuk nem segít, de ezzel már így kell élnie.*
- Köszönöm, bár be kell ismernem, hogy nem elsőre. Nem ajánlom az élményt, bár gondolom ez a tehetségesebb mágusokat nem terheli.
*Mai további mondandójával nem tud egyet nem érteni.*
- Roppant módon hasznos, nem csak az ilyen hosszú utakon, de még a városban ügyintézés közben is. Bár ez lesz a legfárasztóbb napom, mert hirtelen egy hatnyi teendőim elférnek a mai napban, de nem tudok hatszor annyit dolgozni, mire odaérek.
*Igazából lassan egy hónapot zsúfolt bele a mai napjába, bár a java csak utazás lenne. De így is az órákon át tartó tanuláson túl, akár ugorhatna egyből is vissza és már a laborjában dolgozhatna tovább. Ha marad rá ereje. Nestar természetesen halad vele és az italt szinte el is felejtette, amit Mainak adott az akasztáskor.*
- Igazán semmiség. Én csak pár varázslatot tekintek át. Bár, lehet fogok várakozni egy keveset Krestvir érkezésére. Nem ígérte biztosra, de amikor továbbálltam, akkor mondtam, hogy naplemente után a toronyban fogok tartózkodni. És ő sajnos nem tud üzenni nekem légi hírnökkel, úgyhogy ez volt az utolsó dolog, amit megbeszéltünk.
*Mondjuk egyelőre még nem zavarná őket, amíg nem tud semmi hasznosat vinni, viszont a toronyban tanultak után ez már változna.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
*Ígérte, hogy a lépcső aljánál várakozik és így is tesz. Nem volt ideje teljesen átöltözni, így a nadrágja egyik szárának végéből kicsavart annyi vizet, amennyit csak lehet, de azért meglátszik. A hangulata is már lagymatag, bár szerencséjére rájön, hogy még sem kell ázott nadrágban várnia Maira. Egy gyors varázslással ki is szárítja a ruháját. A vizes zokni emlékén ez mondjuk nem segít, de ezzel már így kell élnie.*
- Köszönöm, bár be kell ismernem, hogy nem elsőre. Nem ajánlom az élményt, bár gondolom ez a tehetségesebb mágusokat nem terheli.
*Mai további mondandójával nem tud egyet nem érteni.*
- Roppant módon hasznos, nem csak az ilyen hosszú utakon, de még a városban ügyintézés közben is. Bár ez lesz a legfárasztóbb napom, mert hirtelen egy hatnyi teendőim elférnek a mai napban, de nem tudok hatszor annyit dolgozni, mire odaérek.
*Igazából lassan egy hónapot zsúfolt bele a mai napjába, bár a java csak utazás lenne. De így is az órákon át tartó tanuláson túl, akár ugorhatna egyből is vissza és már a laborjában dolgozhatna tovább. Ha marad rá ereje. Nestar természetesen halad vele és az italt szinte el is felejtette, amit Mainak adott az akasztáskor.*
- Igazán semmiség. Én csak pár varázslatot tekintek át. Bár, lehet fogok várakozni egy keveset Krestvir érkezésére. Nem ígérte biztosra, de amikor továbbálltam, akkor mondtam, hogy naplemente után a toronyban fogok tartózkodni. És ő sajnos nem tud üzenni nekem légi hírnökkel, úgyhogy ez volt az utolsó dolog, amit megbeszéltünk.
*Mondjuk egyelőre még nem zavarná őket, amíg nem tud semmi hasznosat vinni, viszont a toronyban tanultak után ez már változna.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1465-1484