Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1452. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-04 22:08:30
Üzenet elküldve: 2026-06-04 22:08:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Hirtelen tárul ki az ajtó mögöttük, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag oly szelet engedve be magával, hogy belekap a ruháikba. Nem más masírozik be rajta, mint maga Abogr mester. Kéklő talárja és hosszú szakálla csak úgy lobog sebes léptei nyomában. A hegyes süveget, mi eddig vélhetően fejét díszítette, csakhamar hóna alá gyűri, mélyen ülő tekintetével pedig felméri az egybegyűlteket.*
-Lám, eljöttetek. Még ha nem is mind! *Látszólag teljesen hidegen hagyja a feszült légkör. Helyette keresztülvág a termen, hogy elfoglalja helyét az egyik kőből készült ülőalkalmatosságban.*
-Mire vártok? Foglaljatok helyet kérlek! Sok a megbeszélnivalónk és kevés az időnk. Roppant kevés az időnk... *Megcsóválja fejét, majd mindőjükön végigsandít. Tekintete végül Nestaron állapodik meg.*
-Azért vagytok itt, mert valamilyen úton-módon, de hatással voltatok a nagy történésekre, mi jelenleg világunk vállát nyomják. Sejtésem akad épp elég... De hogy összetehessük a feladvány darabjait, ismernem kell mindnyájatok történetét. Ezután döntünk. *Hogy miről, azt nem fejti ki. Amennyiben a társaság körbepillant, még a hívatlan vendéggel kiegészülve is láthatják, hogy két szék üresen árválkodik. Abogrot látszólag nem zavarja különösebben ez a tényállás. Helyette jobbját a magasba emelve az asztalkáról magához lebegtet egy meggyes süteményt, majd mintha csak egy kedélyes teadélutánon lennének, majszolni kezdi.*
-Úgy hiszem, meglepetés ér majd bennünket épp elég a következő órákban. Nos? Ki kezdi?
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Hirtelen tárul ki az ajtó mögöttük, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag oly szelet engedve be magával, hogy belekap a ruháikba. Nem más masírozik be rajta, mint maga Abogr mester. Kéklő talárja és hosszú szakálla csak úgy lobog sebes léptei nyomában. A hegyes süveget, mi eddig vélhetően fejét díszítette, csakhamar hóna alá gyűri, mélyen ülő tekintetével pedig felméri az egybegyűlteket.*
-Lám, eljöttetek. Még ha nem is mind! *Látszólag teljesen hidegen hagyja a feszült légkör. Helyette keresztülvág a termen, hogy elfoglalja helyét az egyik kőből készült ülőalkalmatosságban.*
-Mire vártok? Foglaljatok helyet kérlek! Sok a megbeszélnivalónk és kevés az időnk. Roppant kevés az időnk... *Megcsóválja fejét, majd mindőjükön végigsandít. Tekintete végül Nestaron állapodik meg.*
-Azért vagytok itt, mert valamilyen úton-módon, de hatással voltatok a nagy történésekre, mi jelenleg világunk vállát nyomják. Sejtésem akad épp elég... De hogy összetehessük a feladvány darabjait, ismernem kell mindnyájatok történetét. Ezután döntünk. *Hogy miről, azt nem fejti ki. Amennyiben a társaság körbepillant, még a hívatlan vendéggel kiegészülve is láthatják, hogy két szék üresen árválkodik. Abogrot látszólag nem zavarja különösebben ez a tényállás. Helyette jobbját a magasba emelve az asztalkáról magához lebegtet egy meggyes süteményt, majd mintha csak egy kedélyes teadélutánon lennének, majszolni kezdi.*
-Úgy hiszem, meglepetés ér majd bennünket épp elég a következő órákban. Nos? Ki kezdi?
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-04 17:18:30
Üzenet elküldve: 2026-06-04 17:18:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar nem marad veszteg, pedig nyomatékosan megkérte rá, hogy ne szóljon bele, mert ez az egész most csakis rá és a másik sötételfre tartozik. Ha jobban tudna olvasni a szavak mögött, talán gyanút foghatna, hogy Norennar túlságosan is eltökélten próbálja meg csitítani őket, aminek akár eddig elhallgatott oka is lehet, de ő csak egy dühös pillantást vet a harcosra, majd visszafordul a másik felé, és folytatná ott, ahol abbahagyta, ám, mielőtt megszólalhatna, betoppan Mai. Az most nem is érdekli, hogy másodmagával érkezett. Feketére festett ajkai szerény mosolyra húzódnak, és úgy bújik bele az ölelésbe, mintha egész életében csak erre vágyott volna, s közben maga is körbefonja karjait a fél-elf lány derekán.*
- Mai! Te is hiányoztál nekem. *Mond egyelőre ennyit, mert lássanak csodát, ahogy barátnője belépett a terembe, rögtön magához is ragadja az irányítást, és a lehetőséget, hogy bemutassa szinte az egész társaságot. Kár, hogy megtartani már nem tudja a figyelmet, mert a szót a vele érkező Nestar ragadja magához, és olyat mond, ami talán több, mint meggondolatlanság úgy, hogy ő még nem ismeri Norileinát. Az eddigi mosoly egy csapásra tűnik el a lány arcáról, helyét ledöbbent, dühös, már-már gyilkos tekintet veszi át, melyből pont az épp beszélő Nestar kap először, holott nem neki szánja őket.*
~Eeyr papja?! Hát persze, a kurva életbe, hát persze! Ezért tud mindent, ezért provokál. A szív pedig…~
*Mai érezheti, ahogy az egyik kéz egyre jobban szorítja a derekát, miközben fejét lassan fordítja vissza Quantall irányába. Hagyja, hogy a mentségére végigmondja, amit akar, de nem túlzottan kíváncsi rá. Számára ez a férfi már nem más, mint egy halálra ítélt lélek egy még élő testben, de ha rajta múlik, már nem sokáig.*
- Nekem Pashthra azt mondta, hogy a városőrök vették el tőle a szívet. *Először szinte suttog, de hangja a formált szavak mennyiségével hangosodik ki.*
- Akkor… hogy került ehhez az átkozotthoz? Hogy kerülhetett Eeyr kutyájához az, amit Sa'Tereth félistene adott személyesen a kezembe?! Az istenek engem bíztak meg vele, hogy vigyázzak rá! *Újra szikrázó szemekkel fordul Nestar felé, de most sem ő az, aki megérdemli ezt a nézést.*
- Ő veled jött, Mai *pillant most már a lányra, akinek lassan kibújik az öleléséből, barnáit pedig számonkérően emeli rá.*
- Ő veled jött, és tudta ezt. Mondd, hogy te nem! Mondd, hogy te nem tudtad, hogy hol van a szív! Mondd, hogy nem hallgattad el előlem! *Dühöng, forrong, és talán alaptalanul vádolja a félvért, hisz amit tudott, azt megüzente neki a kikötőbe, de most elárulva érzi magát minden és mindenki által. Mégis, egyetlen óvó menedékbe tud csak menekülni, vissza Mai karjai közé. Újra megöleli őt, szemeiből pedig könnyek kezdenek folyni, miközben tekintete megint csak megtalálja Quantallt.*
- Ne szépítsd a dolgot, én tudom, hogy mi vagy te valójában… most már tudom…
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar nem marad veszteg, pedig nyomatékosan megkérte rá, hogy ne szóljon bele, mert ez az egész most csakis rá és a másik sötételfre tartozik. Ha jobban tudna olvasni a szavak mögött, talán gyanút foghatna, hogy Norennar túlságosan is eltökélten próbálja meg csitítani őket, aminek akár eddig elhallgatott oka is lehet, de ő csak egy dühös pillantást vet a harcosra, majd visszafordul a másik felé, és folytatná ott, ahol abbahagyta, ám, mielőtt megszólalhatna, betoppan Mai. Az most nem is érdekli, hogy másodmagával érkezett. Feketére festett ajkai szerény mosolyra húzódnak, és úgy bújik bele az ölelésbe, mintha egész életében csak erre vágyott volna, s közben maga is körbefonja karjait a fél-elf lány derekán.*
- Mai! Te is hiányoztál nekem. *Mond egyelőre ennyit, mert lássanak csodát, ahogy barátnője belépett a terembe, rögtön magához is ragadja az irányítást, és a lehetőséget, hogy bemutassa szinte az egész társaságot. Kár, hogy megtartani már nem tudja a figyelmet, mert a szót a vele érkező Nestar ragadja magához, és olyat mond, ami talán több, mint meggondolatlanság úgy, hogy ő még nem ismeri Norileinát. Az eddigi mosoly egy csapásra tűnik el a lány arcáról, helyét ledöbbent, dühös, már-már gyilkos tekintet veszi át, melyből pont az épp beszélő Nestar kap először, holott nem neki szánja őket.*
~Eeyr papja?! Hát persze, a kurva életbe, hát persze! Ezért tud mindent, ezért provokál. A szív pedig…~
*Mai érezheti, ahogy az egyik kéz egyre jobban szorítja a derekát, miközben fejét lassan fordítja vissza Quantall irányába. Hagyja, hogy a mentségére végigmondja, amit akar, de nem túlzottan kíváncsi rá. Számára ez a férfi már nem más, mint egy halálra ítélt lélek egy még élő testben, de ha rajta múlik, már nem sokáig.*
- Nekem Pashthra azt mondta, hogy a városőrök vették el tőle a szívet. *Először szinte suttog, de hangja a formált szavak mennyiségével hangosodik ki.*
- Akkor… hogy került ehhez az átkozotthoz? Hogy kerülhetett Eeyr kutyájához az, amit Sa'Tereth félistene adott személyesen a kezembe?! Az istenek engem bíztak meg vele, hogy vigyázzak rá! *Újra szikrázó szemekkel fordul Nestar felé, de most sem ő az, aki megérdemli ezt a nézést.*
- Ő veled jött, Mai *pillant most már a lányra, akinek lassan kibújik az öleléséből, barnáit pedig számonkérően emeli rá.*
- Ő veled jött, és tudta ezt. Mondd, hogy te nem! Mondd, hogy te nem tudtad, hogy hol van a szív! Mondd, hogy nem hallgattad el előlem! *Dühöng, forrong, és talán alaptalanul vádolja a félvért, hisz amit tudott, azt megüzente neki a kikötőbe, de most elárulva érzi magát minden és mindenki által. Mégis, egyetlen óvó menedékbe tud csak menekülni, vissza Mai karjai közé. Újra megöleli őt, szemeiből pedig könnyek kezdenek folyni, miközben tekintete megint csak megtalálja Quantallt.*
- Ne szépítsd a dolgot, én tudom, hogy mi vagy te valójában… most már tudom…
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-03 23:33:27
Üzenet elküldve: 2026-06-03 23:33:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Miért ez a feszültség, nem tudná megmondani. Talán ha olyan járatos lenne a lelkek olvasásában, mint az ősi poros pergamenekében akkor észrevenné, hogy a lány milyen egyértelmű módon tart a titkainak a kiderülésétől. A tagadás hallatán igazat ad a másiknak.*
-Csupán a lényeget láttam. Az okok és a körülmények érdekelnek még.
*A válaszok kapcsán ő az, aki megteszi az első lépést az együttműködés felé.*
-Talán adhatok. Ha előtte én is kapok.
*A múltról és a miértekről, talán a hogyan továbbról is van elképzelése. De ekkor jön szóba a szobor ügye. A mélységinek arcizma se rendül se arra ahogy a másik az egykori hős megölésével büszkélkedik, sem pedig a fenyegetésre. Érkeznének az újabb kérdései mikor Norennar közéjük lép és ismét közbeszól. Pont annál a résznél mikor feltette volna az utolsó kérdését a másikhoz, ami érdekelte vele kapcsolatban. De több dolog is történik. Nyílik az ajtó amire idegesen odakapja a tekintetét. Újabb két ember. Két ismeretlen arc. Ez már kezd egy tömeg lenni. Bal kezét háromszor ökölbe szorítja, majd elengedi. Ezzel úrrá lesz az idegességén míg azok a közelükbe sétálnak. A nő magához hívja a fekete hajút. Ismeri. Mindenki ismer mindenkit csak ő nem tudja mi folyik itt. Majd érkezik a bemutatkozás sora. Mikor rá kerül a sor akkor az alkimista akiről időközben eszébe jut, hogy őt látta már, megspórolja neki a dolgot és bemutatja őt. Bár nem túl pontosan.*
-Nem vagyok a papja. Pontosabb megfogalmazás volna, hogy a szövetségeseként használom a hatalmát. Hasonlóak a céljaink. Az övé a győzelem az ellensége felett, az enyém pedig az élet megőrzése. Bár jómagam a vándorvarázsló megszólítást szoktam használni. Ez a cím sterilebb. Felteszem, hogy önöknek is a szívhez van valami köze és ezért hívtak minket össze.
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Miért ez a feszültség, nem tudná megmondani. Talán ha olyan járatos lenne a lelkek olvasásában, mint az ősi poros pergamenekében akkor észrevenné, hogy a lány milyen egyértelmű módon tart a titkainak a kiderülésétől. A tagadás hallatán igazat ad a másiknak.*
-Csupán a lényeget láttam. Az okok és a körülmények érdekelnek még.
*A válaszok kapcsán ő az, aki megteszi az első lépést az együttműködés felé.*
-Talán adhatok. Ha előtte én is kapok.
*A múltról és a miértekről, talán a hogyan továbbról is van elképzelése. De ekkor jön szóba a szobor ügye. A mélységinek arcizma se rendül se arra ahogy a másik az egykori hős megölésével büszkélkedik, sem pedig a fenyegetésre. Érkeznének az újabb kérdései mikor Norennar közéjük lép és ismét közbeszól. Pont annál a résznél mikor feltette volna az utolsó kérdését a másikhoz, ami érdekelte vele kapcsolatban. De több dolog is történik. Nyílik az ajtó amire idegesen odakapja a tekintetét. Újabb két ember. Két ismeretlen arc. Ez már kezd egy tömeg lenni. Bal kezét háromszor ökölbe szorítja, majd elengedi. Ezzel úrrá lesz az idegességén míg azok a közelükbe sétálnak. A nő magához hívja a fekete hajút. Ismeri. Mindenki ismer mindenkit csak ő nem tudja mi folyik itt. Majd érkezik a bemutatkozás sora. Mikor rá kerül a sor akkor az alkimista akiről időközben eszébe jut, hogy őt látta már, megspórolja neki a dolgot és bemutatja őt. Bár nem túl pontosan.*
-Nem vagyok a papja. Pontosabb megfogalmazás volna, hogy a szövetségeseként használom a hatalmát. Hasonlóak a céljaink. Az övé a győzelem az ellensége felett, az enyém pedig az élet megőrzése. Bár jómagam a vándorvarázsló megszólítást szoktam használni. Ez a cím sterilebb. Felteszem, hogy önöknek is a szívhez van valami köze és ezért hívtak minket össze.
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-03 20:25:47
Üzenet elküldve: 2026-06-03 20:25:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Úgy tűnik a távozást és esetleges visszautat megspórolhatja magának, ugyanis végül Mai felelősségére beengedik őket. Nem teljesen érti, hogy mi történik, de Mai reakciójából kiindulva biztos valami olyan praktikát vetett be, ami túl magas az alkimista számára. Rákérdezne, hogy milyen mágiával érte ezt el, de talán jobb szó nélkül hagyni, így csak elismerően bólint, valamire. A torony meglepően békés és nyugodt, majdnem sajnálja is, hogy nem ilyen körülmények között tanulmányozhatná a tekercseit. A gyűlésteremből kijövő hangok el is veszik ezen szerény ábrándozásait, de egy kivételével legalább a hangok ismerősek.*
- Békés estét mindenkinek és örvendek a találkozásnak.
*Bár a kedélyek lecsillapítását másokra fogja bízni és amíg nem történik tettlegesség, nem is fogja érdekelni igazán. Quantall bemutatásakor szerepet is cserél Maival, hogy kisegítse, hiszen bár sokat hallhatott róla tőle, személyesen még nem találkoztak. Azt az alkimista lehet nem tette szóvá, hogy egy sötételfről van szó. Nem tűnt számára annyira fontosnak.*
- Quantall, meséltem róla. Eeyr papja, ki őrizte a szívet a templomban, mielőtt a városőrökhöz került.
*Próbálja kedélyesebben megfogalmazni, de Mai emlékezhet arra, hogy a szegény papot majdnem zárkába hajította az őrség. Az alkimista számára összekötődik, hogy Norilenia Sa'tereth szolgálatában áll és Quantall Eeyrében. Ezzel gyorsan megfejteni véli az indulatos hangváltás eredetét. Így egyelőre a saját érdekében talán a legjobb, ha csak megy és csendben elkényelmesedik az egyik székben.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Úgy tűnik a távozást és esetleges visszautat megspórolhatja magának, ugyanis végül Mai felelősségére beengedik őket. Nem teljesen érti, hogy mi történik, de Mai reakciójából kiindulva biztos valami olyan praktikát vetett be, ami túl magas az alkimista számára. Rákérdezne, hogy milyen mágiával érte ezt el, de talán jobb szó nélkül hagyni, így csak elismerően bólint, valamire. A torony meglepően békés és nyugodt, majdnem sajnálja is, hogy nem ilyen körülmények között tanulmányozhatná a tekercseit. A gyűlésteremből kijövő hangok el is veszik ezen szerény ábrándozásait, de egy kivételével legalább a hangok ismerősek.*
- Békés estét mindenkinek és örvendek a találkozásnak.
*Bár a kedélyek lecsillapítását másokra fogja bízni és amíg nem történik tettlegesség, nem is fogja érdekelni igazán. Quantall bemutatásakor szerepet is cserél Maival, hogy kisegítse, hiszen bár sokat hallhatott róla tőle, személyesen még nem találkoztak. Azt az alkimista lehet nem tette szóvá, hogy egy sötételfről van szó. Nem tűnt számára annyira fontosnak.*
- Quantall, meséltem róla. Eeyr papja, ki őrizte a szívet a templomban, mielőtt a városőrökhöz került.
*Próbálja kedélyesebben megfogalmazni, de Mai emlékezhet arra, hogy a szegény papot majdnem zárkába hajította az őrség. Az alkimista számára összekötődik, hogy Norilenia Sa'tereth szolgálatában áll és Quantall Eeyrében. Ezzel gyorsan megfejteni véli az indulatos hangváltás eredetét. Így egyelőre a saját érdekében talán a legjobb, ha csak megy és csendben elkényelmesedik az egyik székben.*
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-03 20:00:21
Üzenet elküldve: 2026-06-03 20:00:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar láthatóan meg sem rezzen Norileina felszólítására. Annak ellenére sem, hogy a korábbi közbelépése szemlátomást nem sok eredményt hozott. Még akár hálás is lehetne a feketeségnek, amiért legalább ő vette a fáradságot és reagált rá, de az efféle hálával inkább nem lesz bőkezű.
Karba font kézzel áll továbbra is a két másik közelében, miközben hallgatja őket. Nori frusztrációját valamelyest jogosnak érzi. Őt is kezdi nyugtalanítani, hogy Quantall ilyen sokat tud a történtekről. Nem azért, mert ne bízna meg benne. Ellenkezőleg. A másik mélységit szövetségesnek tekinti a rájuk váró harcban. Az azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a tudás veszélyes lehet. Különösen Norileinára nézve. Ennek pedig hatványozottan nem örül.
Gondolatai azonban nem időzhetnek sokáig ezen. Norileina hangja újra felcsendül, és nemsokára ismerős hangnemet is üt meg, s sajnálatos módon azt amelyikre hősünk nem annyira pozitívan emlékszik vissza. A provokáció egyre tovább fajul s hamarosan az első mondhatni nyílt fenyegetés is elhangzik.
Amikor a feketeség felé pillant, tekintetük találkozik. Norennar nem néz félre. Nem ugyanaz a gyilkos tekintet ez, amelyet azon az ominózus estén kapott a lány ugyanitt a toronyban. Abban színtiszta és ösztönös indulat tombolt. Akárhogy is, rideg szürkéi ezúttal sem adnak sokkal kevesebb okot a félelemre, elvégre így is szikrákat szórnak.
És ezúttal nem is vár tovább. Egyetlen lépéssel előrébb mozdul. A hely szűk, mégis sikerül úgy helyezkednie, hogy gyakorlatilag a két másik közé kerüljön.*
- Elég lesz!
*Hangja most is száraz, de ezúttal már érezhető benne valami keményebb él. Nem kiabál. Nincs rá szüksége. Szürke tekintete előbb Norileinán állapodik meg, majd válla fölött Quantallra pillant.*
- Ami történt, megtörtént.
*Rövid szünetet tart.*
- Mi lenne, ha inkább a jövőre koncentrálnánk, hogy még legyen milyen jövőről beszélni.
*Ahogy kimondja a szavakat, mozgást érzékel a terem bejárata felől. Tekintete ösztönösen odavándorol, s Nori válla fölött átnézve meg is pillantja Mait. Szerencsére a feketeség felbukkanása után már volt készülve erre, így ezt a mélységi ösztönei nem ítélik meglepődésre méltónak, azt viszont annál inkább, hogy Pash helyett Nestart látja a nő oldalán. Ez már felettébb érdekes fordulatnak bizonyul, azonban arca meg sem rezdül, hogy bármiféle meglepettségnek vagy érdeklődésnek jelét mutassa.
Egy rövid biccentéssel üdvözli az érkezőket. A mozdulat elsősorban Nestarnak szól, de nem különösebben érdekli, ha Mai is magára veszi. Nem kifejezetten örül ennek az egyesülésnek, azonban egy dolgot mégiscsak kénytelen pozitívumként elkönyvelni a nő érkezésében. Talán neki sikerül lenyugtatnia Norileinát.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar láthatóan meg sem rezzen Norileina felszólítására. Annak ellenére sem, hogy a korábbi közbelépése szemlátomást nem sok eredményt hozott. Még akár hálás is lehetne a feketeségnek, amiért legalább ő vette a fáradságot és reagált rá, de az efféle hálával inkább nem lesz bőkezű.
Karba font kézzel áll továbbra is a két másik közelében, miközben hallgatja őket. Nori frusztrációját valamelyest jogosnak érzi. Őt is kezdi nyugtalanítani, hogy Quantall ilyen sokat tud a történtekről. Nem azért, mert ne bízna meg benne. Ellenkezőleg. A másik mélységit szövetségesnek tekinti a rájuk váró harcban. Az azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a tudás veszélyes lehet. Különösen Norileinára nézve. Ennek pedig hatványozottan nem örül.
Gondolatai azonban nem időzhetnek sokáig ezen. Norileina hangja újra felcsendül, és nemsokára ismerős hangnemet is üt meg, s sajnálatos módon azt amelyikre hősünk nem annyira pozitívan emlékszik vissza. A provokáció egyre tovább fajul s hamarosan az első mondhatni nyílt fenyegetés is elhangzik.
Amikor a feketeség felé pillant, tekintetük találkozik. Norennar nem néz félre. Nem ugyanaz a gyilkos tekintet ez, amelyet azon az ominózus estén kapott a lány ugyanitt a toronyban. Abban színtiszta és ösztönös indulat tombolt. Akárhogy is, rideg szürkéi ezúttal sem adnak sokkal kevesebb okot a félelemre, elvégre így is szikrákat szórnak.
És ezúttal nem is vár tovább. Egyetlen lépéssel előrébb mozdul. A hely szűk, mégis sikerül úgy helyezkednie, hogy gyakorlatilag a két másik közé kerüljön.*
- Elég lesz!
*Hangja most is száraz, de ezúttal már érezhető benne valami keményebb él. Nem kiabál. Nincs rá szüksége. Szürke tekintete előbb Norileinán állapodik meg, majd válla fölött Quantallra pillant.*
- Ami történt, megtörtént.
*Rövid szünetet tart.*
- Mi lenne, ha inkább a jövőre koncentrálnánk, hogy még legyen milyen jövőről beszélni.
*Ahogy kimondja a szavakat, mozgást érzékel a terem bejárata felől. Tekintete ösztönösen odavándorol, s Nori válla fölött átnézve meg is pillantja Mait. Szerencsére a feketeség felbukkanása után már volt készülve erre, így ezt a mélységi ösztönei nem ítélik meglepődésre méltónak, azt viszont annál inkább, hogy Pash helyett Nestart látja a nő oldalán. Ez már felettébb érdekes fordulatnak bizonyul, azonban arca meg sem rezdül, hogy bármiféle meglepettségnek vagy érdeklődésnek jelét mutassa.
Egy rövid biccentéssel üdvözli az érkezőket. A mozdulat elsősorban Nestarnak szól, de nem különösebben érdekli, ha Mai is magára veszi. Nem kifejezetten örül ennek az egyesülésnek, azonban egy dolgot mégiscsak kénytelen pozitívumként elkönyvelni a nő érkezésében. Talán neki sikerül lenyugtatnia Norileinát.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-03 11:57:59
Üzenet elküldve: 2026-06-03 11:57:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Úgy fest meggyőző ereje akkor is igen hathatós, ha ahhoz nem kell levennie vékonyka kabátját, hogy testi adottságaival motiválja a férfiakat az akarata előtti meghajlásra. Még szerencse, mert bár igen csinos és drága ruházata van, s az egészen kellemes idomokat rejt, mégsem olyan kerekded, amin hosszasan szeretnek elmélázni az erősebbik nem tagjai. Csak egy sanda pillantást enged meg magának Nestar felé, amiben azért ott honol némi büszkeség, majd csakhamar megindul kíséretükkel a tanácsterem felé, ami már megint olyan rettentően magasan van, hogy elemi erő kell ahhoz, hogy ne lássa mindenki rajta, hogy szeretné kiköpni a méreteihez hasonlatosan aprócska tüdejét. Nem is csacsogja hát végig a lépcsőzést.
Felérve igyekszik lassan és halkan kifújni a levegőt, ami egyébként egy igen gyors és ritmikus zihálás lenne, ha nem tartaná magát.
Újra a félvérre tekint, maga sem tudja miért, de felé küld egy bátorító mosolyt, miközben neki volna szüksége a támogatásra. Nincs sok ideje azonban helyrerázódni, mert azonnal megcsapja az édes hang, ami féltestvérétől származik, ki elég hevesen reagál valakinek valamire, s nem kell sok, hogy leessen, miről is van szó. A terepet felmérni most Nestar dolga lesz, - már ha érdekli - ő annyit fog fel belőle, hogy sok a kőszék és kevés a mester. Illetve, hogy nincs itt a mester, ami miatt elszabadulhatott a kis pokol. Ami még soknak tűnik, az az egy négyzetméterre eső mélységiek száma, ami cseppet sem megszokott a jegeskék szemeinek, de ettől még nem érez semmi oda nem illőt, amíg fel nem fogja, hogy az egyikük Norennar. Ekkor azért elhagyná dús ajkait néhány keresetlen szó, de a nemrégiben szerzett információk alapján van, aki még tőle is nagyobb áruló és az nem más, mint Pashtrha. Legalábbis most ezt érzi, amióta kiderült, hogy Merlana a „főnöke”.*
- Szép estét! Talán, ha a vitatkozás helyett inkább megölelnél, Édesem... Hiányoztál. *Kétség nem férhet hozzá, hogy Norileinához szól, de a tekintete Norennaron maradt, így reméli, nem ő teszi meg vére helyett. Gyorsan lép hát ő, s magához vonja a feketeséget, majd áldoz kis időt a formalitásoknak is.*
- Az úr itt velem Nestar Erefiz. Értékes információkkal tud szolgálni, épp ezért megkértem, hogy tartson velem. *Nestar felé fordul.* - A hölgy Norileina, az úr Norennar *direkt hallgatja el, hogy tudja, hogy ismerik egymást, mert nem tudja, hogy ez titok-e avagy nem*- és… *kíváncsian tekint Quantallra, mert róla fogalma sincs, hogy kicsoda, de azért ha megtörténik a bemutatkozása – vagy ha nem – ő maga is megteszi.* - Mai Faensa.
*Ha már így belebotorkált a többiek beszélgetésébe, hát tőle aztán folytathatják is, csupán számolniuk kell azzal, hogy nem fogja tudni megállni, hogy ne szóljon bele.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Úgy fest meggyőző ereje akkor is igen hathatós, ha ahhoz nem kell levennie vékonyka kabátját, hogy testi adottságaival motiválja a férfiakat az akarata előtti meghajlásra. Még szerencse, mert bár igen csinos és drága ruházata van, s az egészen kellemes idomokat rejt, mégsem olyan kerekded, amin hosszasan szeretnek elmélázni az erősebbik nem tagjai. Csak egy sanda pillantást enged meg magának Nestar felé, amiben azért ott honol némi büszkeség, majd csakhamar megindul kíséretükkel a tanácsterem felé, ami már megint olyan rettentően magasan van, hogy elemi erő kell ahhoz, hogy ne lássa mindenki rajta, hogy szeretné kiköpni a méreteihez hasonlatosan aprócska tüdejét. Nem is csacsogja hát végig a lépcsőzést.
Felérve igyekszik lassan és halkan kifújni a levegőt, ami egyébként egy igen gyors és ritmikus zihálás lenne, ha nem tartaná magát.
Újra a félvérre tekint, maga sem tudja miért, de felé küld egy bátorító mosolyt, miközben neki volna szüksége a támogatásra. Nincs sok ideje azonban helyrerázódni, mert azonnal megcsapja az édes hang, ami féltestvérétől származik, ki elég hevesen reagál valakinek valamire, s nem kell sok, hogy leessen, miről is van szó. A terepet felmérni most Nestar dolga lesz, - már ha érdekli - ő annyit fog fel belőle, hogy sok a kőszék és kevés a mester. Illetve, hogy nincs itt a mester, ami miatt elszabadulhatott a kis pokol. Ami még soknak tűnik, az az egy négyzetméterre eső mélységiek száma, ami cseppet sem megszokott a jegeskék szemeinek, de ettől még nem érez semmi oda nem illőt, amíg fel nem fogja, hogy az egyikük Norennar. Ekkor azért elhagyná dús ajkait néhány keresetlen szó, de a nemrégiben szerzett információk alapján van, aki még tőle is nagyobb áruló és az nem más, mint Pashtrha. Legalábbis most ezt érzi, amióta kiderült, hogy Merlana a „főnöke”.*
- Szép estét! Talán, ha a vitatkozás helyett inkább megölelnél, Édesem... Hiányoztál. *Kétség nem férhet hozzá, hogy Norileinához szól, de a tekintete Norennaron maradt, így reméli, nem ő teszi meg vére helyett. Gyorsan lép hát ő, s magához vonja a feketeséget, majd áldoz kis időt a formalitásoknak is.*
- Az úr itt velem Nestar Erefiz. Értékes információkkal tud szolgálni, épp ezért megkértem, hogy tartson velem. *Nestar felé fordul.* - A hölgy Norileina, az úr Norennar *direkt hallgatja el, hogy tudja, hogy ismerik egymást, mert nem tudja, hogy ez titok-e avagy nem*- és… *kíváncsian tekint Quantallra, mert róla fogalma sincs, hogy kicsoda, de azért ha megtörténik a bemutatkozása – vagy ha nem – ő maga is megteszi.* - Mai Faensa.
*Ha már így belebotorkált a többiek beszélgetésébe, hát tőle aztán folytathatják is, csupán számolniuk kell azzal, hogy nem fogja tudni megállni, hogy ne szóljon bele.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-03 06:07:58
Üzenet elküldve: 2026-06-03 06:07:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Mai szavaira a két ajtónálló egymásra pillant. Látszólag nem azért posztolnak ott, hogy ágáljanak.*
-Az Ön felelőssége. *Jegyzi meg még a fiatalabb mágus motyogva, majd ajtót nyit a kettős előtt. Az idősebb a fejével biccent, majd felkíséri a Nestar-Mai duót a legfelsőbb elérhető emeletre. A tágas körteremben már ott találhatják az eddig megérkezetteket. Abogr mester látszólag még sehol. Amennyiben a jelenlévők megszámolják a körben, egymástól pontosan egyforma távolságban elhelyezett kőszékeket, úgy hamar feltűnhet nekik, hogy amennyiben mindannyian helyet foglalnának, még úgy is maradna három szabad ülőalkalmatosság. Nem érkezett meg még minden vendég.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Mai szavaira a két ajtónálló egymásra pillant. Látszólag nem azért posztolnak ott, hogy ágáljanak.*
-Az Ön felelőssége. *Jegyzi meg még a fiatalabb mágus motyogva, majd ajtót nyit a kettős előtt. Az idősebb a fejével biccent, majd felkíséri a Nestar-Mai duót a legfelsőbb elérhető emeletre. A tágas körteremben már ott találhatják az eddig megérkezetteket. Abogr mester látszólag még sehol. Amennyiben a jelenlévők megszámolják a körben, egymástól pontosan egyforma távolságban elhelyezett kőszékeket, úgy hamar feltűnhet nekik, hogy amennyiben mindannyian helyet foglalnának, még úgy is maradna három szabad ülőalkalmatosság. Nem érkezett meg még minden vendég.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-02 21:29:47
Üzenet elküldve: 2026-06-02 21:29:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Egyoldalúan játszik farkasszemet az ismeretlen sötételffel. Olyannyira rá fókuszál, hogy először észre sem veszi a melléjük lépő Norennart, csupán akkor kapja felé a tekintetét, mikor száraz hangján rájuk szól, hogy talán nem egymáson kellene levezetniük a feszültséget.*
- Te most maradj ki ebből! *Mondja indulatosan. Nem hagyhatja szó nélkül azt, hogy ez a másik valamiért, valahonnan mindent tud. A tudás pedig olykor veszélyt sejtet, főleg, ha olyasvalaki birtokában van, aki igencsak nehezen elképzelhető módon juthatott hozzá az információhoz.*
- Tetteim? Fogalmad sincs, hogy mit tettem. Nem voltál ott, nem tudhatod. *Kétségbeesett düh az, mi kiül az arcára. Utálja, mikor valaki ilyen egyszerűen látja őt az álarca és a titkai mögött. Félrenéz néhány pillanatra, de aztán újra a férfi felé fordul.*
- Válaszokra nekem is szükségem van. Eddig bárkihez fordultam, nem tudott semmi kézzelfoghatót mondani. Abogr sem. *Nem akarja elszomorítani a mélységit, de a tény az, hogy azon kívül sokat még nem tett hozzá a vénember az ügyhöz, hogy meghallgatta őket, majd szó szerint kidobta a csapatát az ajtaján. Norennar jól emlékezhet a történetre.
Ami pedig a szobrot illeti, a hallottakra először csak értetlenül húzza fel a szemöldökeit, majd röviden, de hangosan felkacag.*
- Hogy nem csak egy szobor volt? Na ne mondd! Képzeld, ez nekem is feltűnt, amikor a kurva lándzsájával átszúrta a szívem. Egyébként nem érdekel, hogy mi volt. Az utamba került, és hát… *ezúttal játékosan billenti oldalra a fejét* … ez történik azokkal, akik megpróbálnak megakadályozni a céljaim elérésében. Mondjuk nem volt célom kiszedni egy ork hadvezér maradványait a sírjából, ez igaz… *Kiegyenesedik, és fekete tincseit kezdi igazgatni, miközben fél szemmel már Norennar felé pislant. Kíváncsi, mennyire gondolja komolyan, hogy közéjük álljon.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Egyoldalúan játszik farkasszemet az ismeretlen sötételffel. Olyannyira rá fókuszál, hogy először észre sem veszi a melléjük lépő Norennart, csupán akkor kapja felé a tekintetét, mikor száraz hangján rájuk szól, hogy talán nem egymáson kellene levezetniük a feszültséget.*
- Te most maradj ki ebből! *Mondja indulatosan. Nem hagyhatja szó nélkül azt, hogy ez a másik valamiért, valahonnan mindent tud. A tudás pedig olykor veszélyt sejtet, főleg, ha olyasvalaki birtokában van, aki igencsak nehezen elképzelhető módon juthatott hozzá az információhoz.*
- Tetteim? Fogalmad sincs, hogy mit tettem. Nem voltál ott, nem tudhatod. *Kétségbeesett düh az, mi kiül az arcára. Utálja, mikor valaki ilyen egyszerűen látja őt az álarca és a titkai mögött. Félrenéz néhány pillanatra, de aztán újra a férfi felé fordul.*
- Válaszokra nekem is szükségem van. Eddig bárkihez fordultam, nem tudott semmi kézzelfoghatót mondani. Abogr sem. *Nem akarja elszomorítani a mélységit, de a tény az, hogy azon kívül sokat még nem tett hozzá a vénember az ügyhöz, hogy meghallgatta őket, majd szó szerint kidobta a csapatát az ajtaján. Norennar jól emlékezhet a történetre.
Ami pedig a szobrot illeti, a hallottakra először csak értetlenül húzza fel a szemöldökeit, majd röviden, de hangosan felkacag.*
- Hogy nem csak egy szobor volt? Na ne mondd! Képzeld, ez nekem is feltűnt, amikor a kurva lándzsájával átszúrta a szívem. Egyébként nem érdekel, hogy mi volt. Az utamba került, és hát… *ezúttal játékosan billenti oldalra a fejét* … ez történik azokkal, akik megpróbálnak megakadályozni a céljaim elérésében. Mondjuk nem volt célom kiszedni egy ork hadvezér maradványait a sírjából, ez igaz… *Kiegyenesedik, és fekete tincseit kezdi igazgatni, miközben fél szemmel már Norennar felé pislant. Kíváncsi, mennyire gondolja komolyan, hogy közéjük álljon.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:41:54
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:41:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Aki, nem ismeri őt annak valóban fenyegetőnek tűnhet a nyílt kijelentése. Pedig az igazság csak az, hogy napok óta ez a rejtély tartja őt ébren és végre van itt valaki, aki képes válaszokat adni. A másik hangsúlya láthatóan nem ijeszti meg a mélységit. Aki, dolgozott együtt thargokkal az cifrábbhoz is hozzászokhatott már. A válasza továbbra is nélkülöz minden érzelmet.*
-Nem játszadozni hívtak ide minket. A tetteid nagyobb hullámot vetettek talán annál is, mint ahogy jelenleg képzeljük. Válaszokért jöttem.
*Néz a másik szemébe. A stílusa hűvös és kimért, de a tekintete fókuszált. Egy démonjai elől menekülő megszállott tekintete.*
-Nem csak egy szobor volt.
*Közli hűvösen a másik szavaira.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Aki, nem ismeri őt annak valóban fenyegetőnek tűnhet a nyílt kijelentése. Pedig az igazság csak az, hogy napok óta ez a rejtély tartja őt ébren és végre van itt valaki, aki képes válaszokat adni. A másik hangsúlya láthatóan nem ijeszti meg a mélységit. Aki, dolgozott együtt thargokkal az cifrábbhoz is hozzászokhatott már. A válasza továbbra is nélkülöz minden érzelmet.*
-Nem játszadozni hívtak ide minket. A tetteid nagyobb hullámot vetettek talán annál is, mint ahogy jelenleg képzeljük. Válaszokért jöttem.
*Néz a másik szemébe. A stílusa hűvös és kimért, de a tekintete fókuszált. Egy démonjai elől menekülő megszállott tekintete.*
-Nem csak egy szobor volt.
*Közli hűvösen a másik szavaira.*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-02 19:51:30
Üzenet elküldve: 2026-06-02 19:51:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar szemei egy pillanatra kikerekednek Quantall szavait hallva. Tekintete azonnal a másik mélységire szegeződik.*
- Mégis ho...
*Csúszik ki a száján akaratlanul is. A mondat végét azonban inkább visszanyeli. Fejét enyhén megrázza, mintha ezzel próbálná kizökkenteni magát a meglepettségből, majd egyik kezével elgondolkodva végigdörzsöli az állát.*
- Hmm...
*Ha Pashthra nagylelkű volt vele a diszkréciót illetően, akkor úgy fest Norileinával már kevésbé. Legalábbis elsőre ez tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak. Máskülönben nehéz lenne megérteni, Quantall honnan tudhat ilyen részleteket az erdő mélyén történtekről. Persze van egy másik lehetőség is. Eeyr. Vagy valami hozzá hasonló. Valami, ami ugyanúgy figyel a szolgáira, ahogy Velar vagy a démonok teszik a saját híveikkel. Az elmúlt hetek után ezt sem érzi különösebben elképzelhetetlennek. Norennar azonban nem jut sokáig a gondolatmenetben. Norileina válasza gyorsan véget vet a találgatásnak, már csak annyival, hogy tovább borzolja az eddig sem túl rózsás kedélyeket. Újabb sóhaj szökik ki hősünkből. Ezúttal halkabb, kevésbé feltűnő.
Szürke tekintete végigfut a feketeségen, majd Quantallon. A levegő szemlátomást egyre feszültebbé válik körülöttük. A főmágus még meg sem érkezett, de már most ott tartanak, hogy egyikük provokál, a másik pedig láthatóan nem bánja különösebben. Norennar végül kihúzza magát. Egyetlen lépéssel odébb áll. Nem furakszik közéjük, a hely sem lenne elég hozzá. Mégis úgy helyezkedik, hogy nagyjából egyforma távolságra legyen mindkettejüktől. Tekintete előbb Quantallon, majd Norileinán állapodik meg.*
- Elég lesz ebből.
*Mondja szárazon.*
- Ezt az attitűdöt tartogassátok a zöldbőrűekre.
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar szemei egy pillanatra kikerekednek Quantall szavait hallva. Tekintete azonnal a másik mélységire szegeződik.*
- Mégis ho...
*Csúszik ki a száján akaratlanul is. A mondat végét azonban inkább visszanyeli. Fejét enyhén megrázza, mintha ezzel próbálná kizökkenteni magát a meglepettségből, majd egyik kezével elgondolkodva végigdörzsöli az állát.*
- Hmm...
*Ha Pashthra nagylelkű volt vele a diszkréciót illetően, akkor úgy fest Norileinával már kevésbé. Legalábbis elsőre ez tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak. Máskülönben nehéz lenne megérteni, Quantall honnan tudhat ilyen részleteket az erdő mélyén történtekről. Persze van egy másik lehetőség is. Eeyr. Vagy valami hozzá hasonló. Valami, ami ugyanúgy figyel a szolgáira, ahogy Velar vagy a démonok teszik a saját híveikkel. Az elmúlt hetek után ezt sem érzi különösebben elképzelhetetlennek. Norennar azonban nem jut sokáig a gondolatmenetben. Norileina válasza gyorsan véget vet a találgatásnak, már csak annyival, hogy tovább borzolja az eddig sem túl rózsás kedélyeket. Újabb sóhaj szökik ki hősünkből. Ezúttal halkabb, kevésbé feltűnő.
Szürke tekintete végigfut a feketeségen, majd Quantallon. A levegő szemlátomást egyre feszültebbé válik körülöttük. A főmágus még meg sem érkezett, de már most ott tartanak, hogy egyikük provokál, a másik pedig láthatóan nem bánja különösebben. Norennar végül kihúzza magát. Egyetlen lépéssel odébb áll. Nem furakszik közéjük, a hely sem lenne elég hozzá. Mégis úgy helyezkedik, hogy nagyjából egyforma távolságra legyen mindkettejüktől. Tekintete előbb Quantallon, majd Norileinán állapodik meg.*
- Elég lesz ebből.
*Mondja szárazon.*
- Ezt az attitűdöt tartogassátok a zöldbőrűekre.
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-02 19:17:16
Üzenet elküldve: 2026-06-02 19:17:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács - A hívatlan vendég, azaz Nestar Erefiz//
*A hallottakat elfogadja, de azért Mai kiállását is kellemesen fogadja mellette. Ettől függetlenül, az őrök csak a dolgukat végzik és nem akarna erősködni velük szemben, hisz jelenleg egy oldalon állnak, kisebb nézeteltéréssel abban. És amúgy sem az ő döntésük.*
- Nos, ez esetben igazán nem zavartatnám tovább az eseményeket.
*Mai esetleges csalódására Nestar elfogadja a kapuőrök döntését és hatékonyabbnak látja, ha a gyűlés menetrend szerint haladhat, még ha ő nem is lesz részese ezen fontos eseménynek. Nem mintha bármilyen információt visszatartott volna a mágustól, így azt ő is prezentálni tudja Abogr és a többi gyűléstag számára. Azt mondjuk igazán sajnálja, hogy a tekercsek tanulmányozására nem maradhat bent és emiatt annyira nincs is kedve a környéken lebzselni. Távozóban azért megnyugtatja Mait is.*
- Amennyiben mégis szükség lenne rám, úgy természetesen rendelkezésre fogok állni, így csak üzenjen nyugodtan. Nem tervezek itt kint fagyoskodni, de amint megkapom, hoppanok is vissza.
*Kivételesen nem fogja zavartatni magát, ha egy légi hírnökkel riasztja fel kutatásaiból, viszont, ha nincs igény a szaktekintélyére, akkor mindkettejüknek jobb, ha párhuzamosan tudják intézni a dolgaikat.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács - A hívatlan vendég, azaz Nestar Erefiz//
*A hallottakat elfogadja, de azért Mai kiállását is kellemesen fogadja mellette. Ettől függetlenül, az őrök csak a dolgukat végzik és nem akarna erősködni velük szemben, hisz jelenleg egy oldalon állnak, kisebb nézeteltéréssel abban. És amúgy sem az ő döntésük.*
- Nos, ez esetben igazán nem zavartatnám tovább az eseményeket.
*Mai esetleges csalódására Nestar elfogadja a kapuőrök döntését és hatékonyabbnak látja, ha a gyűlés menetrend szerint haladhat, még ha ő nem is lesz részese ezen fontos eseménynek. Nem mintha bármilyen információt visszatartott volna a mágustól, így azt ő is prezentálni tudja Abogr és a többi gyűléstag számára. Azt mondjuk igazán sajnálja, hogy a tekercsek tanulmányozására nem maradhat bent és emiatt annyira nincs is kedve a környéken lebzselni. Távozóban azért megnyugtatja Mait is.*
- Amennyiben mégis szükség lenne rám, úgy természetesen rendelkezésre fogok állni, így csak üzenjen nyugodtan. Nem tervezek itt kint fagyoskodni, de amint megkapom, hoppanok is vissza.
*Kivételesen nem fogja zavartatni magát, ha egy légi hírnökkel riasztja fel kutatásaiból, viszont, ha nincs igény a szaktekintélyére, akkor mindkettejüknek jobb, ha párhuzamosan tudják intézni a dolgaikat.*
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-02 16:21:30
Üzenet elküldve: 2026-06-02 16:21:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács - A hívatlan vendég, azaz Nestar Erefiz//
*Milyen bosszantó is az, hogy segítséget és információt ajánlanak fel, mégsem sikerül megoldaniuk e helyzetet. Természetesen nem láttatja, hogy csalódott volna, de gondolkodóba esik. Nem ő lenne, ha nem kísérelne meg még egy próbát, ámbár jobbnak látja, ha egyenesen Abogrtől kér majd engedélyt, csupán nem örül neki, hogy addig is Nestar kényelmetlenül kénytelen érezni magát. *
- Nem volna ennyi vendég, sem feltétlenül e tanácskozás, amennyiben nem én magam hozom a mester elé az információt és kérem segítségét a körülmények felgöngyölítésében. A Mester minden bizonnyal már csak ennek okán is engedélyezné Nestar úr jelenlétét. Természetesen megértem, hogy nem kívánnak segíteni, ha más az utasítás. Ellenszegülni nem túl kifizetődő, hacsak nem egy meglehetőst értékes személy az, kit elé vezetnek. Az inkább dicséretes.
*Nem szeretne akadékoskodni és túl sok energiát tenni a további beszélgetésbe, így ha még mindig nem látják a város érdekét – vagy sajátjukét – akkor Mai más utat választ arra, hogy elérje, amit akar. Ehhez viszont ideiglenesen búcsút kényszerül venni társától.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.02 19:21:49
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács - A hívatlan vendég, azaz Nestar Erefiz//
*Milyen bosszantó is az, hogy segítséget és információt ajánlanak fel, mégsem sikerül megoldaniuk e helyzetet. Természetesen nem láttatja, hogy csalódott volna, de gondolkodóba esik. Nem ő lenne, ha nem kísérelne meg még egy próbát, ámbár jobbnak látja, ha egyenesen Abogrtől kér majd engedélyt, csupán nem örül neki, hogy addig is Nestar kényelmetlenül kénytelen érezni magát. *
- Nem volna ennyi vendég, sem feltétlenül e tanácskozás, amennyiben nem én magam hozom a mester elé az információt és kérem segítségét a körülmények felgöngyölítésében. A Mester minden bizonnyal már csak ennek okán is engedélyezné Nestar úr jelenlétét. Természetesen megértem, hogy nem kívánnak segíteni, ha más az utasítás. Ellenszegülni nem túl kifizetődő, hacsak nem egy meglehetőst értékes személy az, kit elé vezetnek. Az inkább dicséretes.
*Nem szeretne akadékoskodni és túl sok energiát tenni a további beszélgetésbe, így ha még mindig nem látják a város érdekét – vagy sajátjukét – akkor Mai más utat választ arra, hogy elérje, amit akar. Ehhez viszont ideiglenesen búcsút kényszerül venni társától.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.02 19:21:49
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-02 00:07:34
Üzenet elküldve: 2026-06-02 00:07:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar sóhaja nem hozza különösen lázba, mondjuk úgy, már megszokta, hogy az általa is jól ismert sötételf mindig és mindenre így reagál. Talán még a világ pusztulása sem hozna ki belőle hevesebb reakciót. Azonban, amit fajtársa mond, arra, ha csak résnyire is, de tátva maradnak a feketére festett ajkai. Norileina gyanakodva tesz néhány óvatos lépést előre, pont annyit, hogy egyetlen, utolsó mozdulat válassza el őt a mélységitől. Lentről méri őt végig felfelé, majd barnái megállapodnak az arcán.*
~Légy észnél, de ne hagyd magad eltiporni…~ *Fűzi hozzá Velar, még mielőtt a lány bármi meggondolatlanságot tehetne.*
- Hmh… *Ejt meg egy sóhajt hasonlóan, mintha csak Norennart másolta volna le. Még szerencse, hogy az elméjében lakozó entitás időben lépett közbe. Ha nem tette volna, a feketeség talán máris kétségbeesett volna attól, hogy valaki tisztán és pontosan tudja, hogy mi történt az erdő mélyén. Vet még egy pillantást Norennar felé, majd újra a másik férfire néz, és most már meg is szólal.*
- Nekem viszont fogalmam sincs, hogy te ki a franc vagy, mégis tudod, hogy mi történt velem. Miféle játékot űzöl? *Teszi fel a kérdést halkabban, már-már suttogva, de úgy, hogy a sötételf ennek ellenére tökéletesen érthesse minden szavát.*
- Az a szobor már csak egy emlék. Sajnálom, ha esetleg fontos volt neked. *Mondja egészen provokatív hangsúllyal, miközben a levegő érezhetően egyre feszültebbé válik körülöttük.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar sóhaja nem hozza különösen lázba, mondjuk úgy, már megszokta, hogy az általa is jól ismert sötételf mindig és mindenre így reagál. Talán még a világ pusztulása sem hozna ki belőle hevesebb reakciót. Azonban, amit fajtársa mond, arra, ha csak résnyire is, de tátva maradnak a feketére festett ajkai. Norileina gyanakodva tesz néhány óvatos lépést előre, pont annyit, hogy egyetlen, utolsó mozdulat válassza el őt a mélységitől. Lentről méri őt végig felfelé, majd barnái megállapodnak az arcán.*
~Légy észnél, de ne hagyd magad eltiporni…~ *Fűzi hozzá Velar, még mielőtt a lány bármi meggondolatlanságot tehetne.*
- Hmh… *Ejt meg egy sóhajt hasonlóan, mintha csak Norennart másolta volna le. Még szerencse, hogy az elméjében lakozó entitás időben lépett közbe. Ha nem tette volna, a feketeség talán máris kétségbeesett volna attól, hogy valaki tisztán és pontosan tudja, hogy mi történt az erdő mélyén. Vet még egy pillantást Norennar felé, majd újra a másik férfire néz, és most már meg is szólal.*
- Nekem viszont fogalmam sincs, hogy te ki a franc vagy, mégis tudod, hogy mi történt velem. Miféle játékot űzöl? *Teszi fel a kérdést halkabban, már-már suttogva, de úgy, hogy a sötételf ennek ellenére tökéletesen érthesse minden szavát.*
- Az a szobor már csak egy emlék. Sajnálom, ha esetleg fontos volt neked. *Mondja egészen provokatív hangsúllyal, miközben a levegő érezhetően egyre feszültebbé válik körülöttük.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-01 21:36:25
Üzenet elküldve: 2026-06-01 21:36:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A fajtárs megjelenése tovább erősíti a benne már korábban felmerült gyanút. Őt is a mester hívta meg. Az ajtóban feltűnő feketehajú emberlány jelenléte pedig teljesen biztossá teszi. Annak bizonytalanságát nem veszi magára. Két mélységi társaságában természetes az ilyesmi. Megjegyzésére a másik visszakérdez. Érkezik is az érzelemmentes válasz tőle.*
-Minden bizonnyal a szív kapcsán hívott ide minket a mester ha már itt van az is, aki a sírból kihozta azt. A szoborrá vált hős nem állta az utadat közben?
*Arca nem árul el semmi érzelmet ahogy kérdezi. Majd gyorsan kiegészíti magát.*
-Ismerjük egymást.
*Szinte majdnem elfelejtette, hogy kérdeztek tőle. Az agya már a rejtély darabkáinak összegyűjtésén jár. A lány ezt követő megállapítására nem tudja mit mondjon. Nem is neki szólt. De Norennar se tervez válaszolni. Mivel nem tud mit reagálni így végül a zavart hallgatásnál marad.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A fajtárs megjelenése tovább erősíti a benne már korábban felmerült gyanút. Őt is a mester hívta meg. Az ajtóban feltűnő feketehajú emberlány jelenléte pedig teljesen biztossá teszi. Annak bizonytalanságát nem veszi magára. Két mélységi társaságában természetes az ilyesmi. Megjegyzésére a másik visszakérdez. Érkezik is az érzelemmentes válasz tőle.*
-Minden bizonnyal a szív kapcsán hívott ide minket a mester ha már itt van az is, aki a sírból kihozta azt. A szoborrá vált hős nem állta az utadat közben?
*Arca nem árul el semmi érzelmet ahogy kérdezi. Majd gyorsan kiegészíti magát.*
-Ismerjük egymást.
*Szinte majdnem elfelejtette, hogy kérdeztek tőle. Az agya már a rejtély darabkáinak összegyűjtésén jár. A lány ezt követő megállapítására nem tudja mit mondjon. Nem is neki szólt. De Norennar se tervez válaszolni. Mivel nem tud mit reagálni így végül a zavart hallgatásnál marad.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-01 21:14:09
Üzenet elküldve: 2026-06-01 21:14:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Quantall kérdését hallva Norennar előbb bólint.*
- Igen. Valószínűleg mindannyian.
*Feleli, miközben tekintete ösztönösen végigjárja a termet. A megterített asztalt. Az üres székeket. A még mindig nyitva álló ajtót. A főmágus nem olyannak tűnt, aki két ember kedvéért rendezne ekkora felhajtást. Szóval úgy fest korán érkezett.
Az ajtó felől érkező léptek hangjára oldalra pillant. Norileina végül mégis felért. Ezen nem lepődik meg. Azon már valamivel inkább, hogy nem egyszerűen félrevonul valahová a terem másik végébe, hanem szinte rögtön rátalál a két mélységi párosára. Norennar szemöldöke enyhén megemelkedik. Ez így felettébb érdekes lesz.
Tekintete a feketeségről a mélységire vándorol. Quantallt ugyan nem ismeri különösebben régóta, de annyit már sikerült megtanulnia róla, hogy finoman szólva sem az a fajta, aki különösebben rajong Sa'Tereth híveiért. Norileináról pedig pontosan tudja ugyanezt a másik irányba is.
Norennar összefonja a karjait maga előtt, miközben hallgatja a rövid szóváltást. A kíváncsiság mellett egyfajta halvány veszélyérzet is motoszkál benne, amely megfeszíti izmait és mozgásra ösztökéli majd testét, ha szükség lesz rá.
Norileina következő megjegyzését hallva, az ösztönös felkészültség alább hagy, s önkéntelenül is felvonja a szemöldökét. Pár másodpercig csak nézi a nőt, kissé értetlenül. Bár érti mire utalt a költő, illetve a szándékot is sejti, azt már kevésbé, hogy miképp kéne ezt úgy magára vegye, hogy attól esetleg meg is sértődjön. Végül csak elereszt egy tőle kicsit sem karakteridegen hosszas, s hasonlóan fáradt sóhajt a nagyvilágba, miközben egyik kezével beletúr a hajába, végig simít a tarkóján, majd ismét a két másikra pillant.
Nem válaszol. Nem is látja értelmét. Helyette inkább csak figyel és hallgat, miközben türelmesen kivárja, mi sül ki abból, amikor két, egymással hadban álló isten követője ugyan azt a levegőt szívja.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Quantall kérdését hallva Norennar előbb bólint.*
- Igen. Valószínűleg mindannyian.
*Feleli, miközben tekintete ösztönösen végigjárja a termet. A megterített asztalt. Az üres székeket. A még mindig nyitva álló ajtót. A főmágus nem olyannak tűnt, aki két ember kedvéért rendezne ekkora felhajtást. Szóval úgy fest korán érkezett.
Az ajtó felől érkező léptek hangjára oldalra pillant. Norileina végül mégis felért. Ezen nem lepődik meg. Azon már valamivel inkább, hogy nem egyszerűen félrevonul valahová a terem másik végébe, hanem szinte rögtön rátalál a két mélységi párosára. Norennar szemöldöke enyhén megemelkedik. Ez így felettébb érdekes lesz.
Tekintete a feketeségről a mélységire vándorol. Quantallt ugyan nem ismeri különösebben régóta, de annyit már sikerült megtanulnia róla, hogy finoman szólva sem az a fajta, aki különösebben rajong Sa'Tereth híveiért. Norileináról pedig pontosan tudja ugyanezt a másik irányba is.
Norennar összefonja a karjait maga előtt, miközben hallgatja a rövid szóváltást. A kíváncsiság mellett egyfajta halvány veszélyérzet is motoszkál benne, amely megfeszíti izmait és mozgásra ösztökéli majd testét, ha szükség lesz rá.
Norileina következő megjegyzését hallva, az ösztönös felkészültség alább hagy, s önkéntelenül is felvonja a szemöldökét. Pár másodpercig csak nézi a nőt, kissé értetlenül. Bár érti mire utalt a költő, illetve a szándékot is sejti, azt már kevésbé, hogy miképp kéne ezt úgy magára vegye, hogy attól esetleg meg is sértődjön. Végül csak elereszt egy tőle kicsit sem karakteridegen hosszas, s hasonlóan fáradt sóhajt a nagyvilágba, miközben egyik kezével beletúr a hajába, végig simít a tarkóján, majd ismét a két másikra pillant.
Nem válaszol. Nem is látja értelmét. Helyette inkább csak figyel és hallgat, miközben türelmesen kivárja, mi sül ki abból, amikor két, egymással hadban álló isten követője ugyan azt a levegőt szívja.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:25:43
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:25:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács - A hívatlan vendég, azaz Nestar Erefiz//
*Sem az ajánlatok, sem a páros karizmája nem győzi meg ezúttal a Mágustorony őreit. Egymásra pillantanak, a fiatalabbik pedig a fejét rázza.*
-Nekünk utasításunk van csak a meghívottakat beengedni, Nestar Erefiz uram. Már megbocsásson kisasszony... Sok a vendég így is. *Noha utóbbi szavait Mai felé intézi, kéklő tekintetébe nem vegyül empátia. Vagy jobb érvvel kell előrukkolniuk, vagy nagyobb szerencsével kell latba vetniük képességeiket, hogy az alkimistamestert felkísérjék Mai oldalán a Tanácsterembe.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács - A hívatlan vendég, azaz Nestar Erefiz//
*Sem az ajánlatok, sem a páros karizmája nem győzi meg ezúttal a Mágustorony őreit. Egymásra pillantanak, a fiatalabbik pedig a fejét rázza.*
-Nekünk utasításunk van csak a meghívottakat beengedni, Nestar Erefiz uram. Már megbocsásson kisasszony... Sok a vendég így is. *Noha utóbbi szavait Mai felé intézi, kéklő tekintetébe nem vegyül empátia. Vagy jobb érvvel kell előrukkolniuk, vagy nagyobb szerencsével kell latba vetniük képességeiket, hogy az alkimistamestert felkísérjék Mai oldalán a Tanácsterembe.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-31 20:49:16
Üzenet elküldve: 2026-05-31 20:49:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Két régi ismerős beszélgetésére lép be a terembe. Legalábbis a két mélységi szavai arra engednek következtetni, hogy jól ismerik egymást. Még az is lehet, hogy a sötételfek valójában olyan kevesen vannak, hogy mindegyik ismeri az összeset. A fene se tudja.
Nori számára nem ez az, ami miatt furcsa érzés járja át az egész testét. A Norennarral szemben érzett ellenszenv okát pontosan tudja, de a másik… A másikat nem ismeri, mégis, mintha egy hang azt sikoltaná a fejében, hogy óvakodjon tőle, pedig csend van, mind az elméjében, mind pedig a valóságban.
Hirtelen eszmél rá, hogy a gondolataiba mélyedve megtorpant, s a bejárat előtt ácsorog azóta, hogy átlépte a küszöböt. Megragadva az alkalmat tesz is beljebb néhány bizonytalan lépést, miközben tekintete csupán néhány pillanatig vándorol Norennar irányába, figyelmét inkább ösztönösen a másik mélységire irányítja.*
- Mit sejtettél? Ismeritek egymást? *Hangzik el két kérdés rögtön egymás után. Az ismeretlent nem érti, fogalma sincs, hogy miért mondta azt, amit, de valami azt súgja, hogy ebben most nincs szerepe a véletlennek. A második kérdés viszont csak elterelés, leginkább a saját, kavargó gondolatairól.
Lépdel még beljebb néhányat, míg észre nem veszi a megterített asztalt. Fejét ekkor kíváncsian billenti oldalra, de egyelőre nem lép oda hozzá, pedig most, hogy megpillantotta a vizet, rájött, hogy egyébként meglehetősen szomjasnak érzi magát. Ivás helyett azonban csak visszafordul a két sötételf felé.*
- Ezek szerint a hősök közül még mindig csak Norennar visel köpenyt. Kár, hogy megégette magát… *Mondja ártatlan hangon, de természetesen a szavak másról szólnak. Nem bírta ki, hogy ne szúrjon oda még egyet barátjának. Ezen kívül meglehetősen murisnak tartja a társaság hangulatát. Hát így néz ki egy csapat, ami a világ megmentésére készül? Nem túl mesebeli, azt meg kell hagyni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.31 20:50:10
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Két régi ismerős beszélgetésére lép be a terembe. Legalábbis a két mélységi szavai arra engednek következtetni, hogy jól ismerik egymást. Még az is lehet, hogy a sötételfek valójában olyan kevesen vannak, hogy mindegyik ismeri az összeset. A fene se tudja.
Nori számára nem ez az, ami miatt furcsa érzés járja át az egész testét. A Norennarral szemben érzett ellenszenv okát pontosan tudja, de a másik… A másikat nem ismeri, mégis, mintha egy hang azt sikoltaná a fejében, hogy óvakodjon tőle, pedig csend van, mind az elméjében, mind pedig a valóságban.
Hirtelen eszmél rá, hogy a gondolataiba mélyedve megtorpant, s a bejárat előtt ácsorog azóta, hogy átlépte a küszöböt. Megragadva az alkalmat tesz is beljebb néhány bizonytalan lépést, miközben tekintete csupán néhány pillanatig vándorol Norennar irányába, figyelmét inkább ösztönösen a másik mélységire irányítja.*
- Mit sejtettél? Ismeritek egymást? *Hangzik el két kérdés rögtön egymás után. Az ismeretlent nem érti, fogalma sincs, hogy miért mondta azt, amit, de valami azt súgja, hogy ebben most nincs szerepe a véletlennek. A második kérdés viszont csak elterelés, leginkább a saját, kavargó gondolatairól.
Lépdel még beljebb néhányat, míg észre nem veszi a megterített asztalt. Fejét ekkor kíváncsian billenti oldalra, de egyelőre nem lép oda hozzá, pedig most, hogy megpillantotta a vizet, rájött, hogy egyébként meglehetősen szomjasnak érzi magát. Ivás helyett azonban csak visszafordul a két sötételf felé.*
- Ezek szerint a hősök közül még mindig csak Norennar visel köpenyt. Kár, hogy megégette magát… *Mondja ártatlan hangon, de természetesen a szavak másról szólnak. Nem bírta ki, hogy ne szúrjon oda még egyet barátjának. Ezen kívül meglehetősen murisnak tartja a társaság hangulatát. Hát így néz ki egy csapat, ami a világ megmentésére készül? Nem túl mesebeli, azt meg kell hagyni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.31 20:50:10
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-31 20:13:26
Üzenet elküldve: 2026-05-31 20:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Idegesen kapja tekintetét a nyíló ajtó irányába. Nem vár igazából senkit. Akár maga a mester is megérkezhetett volna bár, azt magában már megállapította a várakozása alatt, hogy nem egy személynek szánhatták ezt a vendéglátást. Mikor felismeri az ismerős arcot akkor az ő vonásai nem változnak. Biccent az irányába.*
-Jó estét! Szintén a mester meghívására érkeztél?
*Érkezik tőle a kérdés a szokásos kimért hangnemben. Mikor ismét nyílik az ajtó megint élesen villan a tekintete az irányába. Az új érkező is ismerős számára. Összébb is húzza a szemeit és biccent felé.*
-Ahogy sejtettem.
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Idegesen kapja tekintetét a nyíló ajtó irányába. Nem vár igazából senkit. Akár maga a mester is megérkezhetett volna bár, azt magában már megállapította a várakozása alatt, hogy nem egy személynek szánhatták ezt a vendéglátást. Mikor felismeri az ismerős arcot akkor az ő vonásai nem változnak. Biccent az irányába.*
-Jó estét! Szintén a mester meghívására érkeztél?
*Érkezik tőle a kérdés a szokásos kimért hangnemben. Mikor ismét nyílik az ajtó megint élesen villan a tekintete az irányába. Az új érkező is ismerős számára. Összébb is húzza a szemeit és biccent felé.*
-Ahogy sejtettem.
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:57:54
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:57:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar a válla fölött pillant vissza a nőre a kérdés hallatán. Hiába a hangnem, ajkai sarkában halvány mosoly jelenik meg. Rövid, alig hallható kuncogás szökik ki belőle, miközben megrázza a fejét.*
- Talán.
*Feleli egyszerűen. Többet nem tesz hozzá. Nincs is igazán mit. Ezután elindul felfelé a lépcsőn. A fokok egyhangúan sorakoznak egymás fölött, a kőfalak között visszhangzik csizmájának tompa koppanása. Egy ideig még hallja maga mögött Norileina lépteit is, aztán azok egyszer csak elmaradnak. Norennar ösztönösen hátrapillant a válla fölött. Üres lépcsősor. Lassan kifújja a levegőt az orrán át, majd visszafordul maga elé. Talán jobb is így. Ez nem az a hely. És nem az az este. Most egyikük sem azért van itt, hogy a köztük maradt romokat rendezgesse. Ahhoz túl sok a kérdés, és túl kevés az idő.
Így hát tovább kapaszkodik felfelé. Idővel még a Torony megszokott furcsaságai is háttérbe szorulnak. A fokok csak jönnek egymás után. Egyik a másik után. Norennar pedig egyre inkább úgy érzi, hogy ezt a lépcsőt valaki személyes bosszúból építette. Igazából talán az egész tornyot is…
Amikor végre felér, megáll egy pillanatra. Tenyerét térdére támasztja, vesz néhány mélyebb levegőt, majd felegyenesedik.*
- Nyavalyás torony...
*Morogja maga elé. Ezután belép a kupolás terembe. Tekintete rögtön végigfut a helyiségen. A kőszékeken. A középen álló asztalon. A hosszú, megterített asztalon, amelynek láttán egy pillanatra megfordul a fejében, hogy talán mégsem lesz teljesen haszontalan ez az este.
Aztán észreveszi a másik mélységit. Arca láthatóan felderül. Quantallt ugyan nem ismeri különösebben régóta, de azért, amit Templomban tett érte – nem csak a gyűrűje megáldására gondolva most – a másik mélységi elnyerte hősünk tiszteletét. Ráadásul a jelenlegi helyzetben kifejezetten üdítő érzés olyan ismerős arcot látni, amely jó eséllyel nem érez iránta erős megvetést. Határozott léptekkel indul a férfi felé.*
- Quantall. *Szólítja meg, miközben megáll előtte.* - Örülök, hogy látlak. Reméltem, hogy még lesz alkalmunk beszélni.
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar a válla fölött pillant vissza a nőre a kérdés hallatán. Hiába a hangnem, ajkai sarkában halvány mosoly jelenik meg. Rövid, alig hallható kuncogás szökik ki belőle, miközben megrázza a fejét.*
- Talán.
*Feleli egyszerűen. Többet nem tesz hozzá. Nincs is igazán mit. Ezután elindul felfelé a lépcsőn. A fokok egyhangúan sorakoznak egymás fölött, a kőfalak között visszhangzik csizmájának tompa koppanása. Egy ideig még hallja maga mögött Norileina lépteit is, aztán azok egyszer csak elmaradnak. Norennar ösztönösen hátrapillant a válla fölött. Üres lépcsősor. Lassan kifújja a levegőt az orrán át, majd visszafordul maga elé. Talán jobb is így. Ez nem az a hely. És nem az az este. Most egyikük sem azért van itt, hogy a köztük maradt romokat rendezgesse. Ahhoz túl sok a kérdés, és túl kevés az idő.
Így hát tovább kapaszkodik felfelé. Idővel még a Torony megszokott furcsaságai is háttérbe szorulnak. A fokok csak jönnek egymás után. Egyik a másik után. Norennar pedig egyre inkább úgy érzi, hogy ezt a lépcsőt valaki személyes bosszúból építette. Igazából talán az egész tornyot is…
Amikor végre felér, megáll egy pillanatra. Tenyerét térdére támasztja, vesz néhány mélyebb levegőt, majd felegyenesedik.*
- Nyavalyás torony...
*Morogja maga elé. Ezután belép a kupolás terembe. Tekintete rögtön végigfut a helyiségen. A kőszékeken. A középen álló asztalon. A hosszú, megterített asztalon, amelynek láttán egy pillanatra megfordul a fejében, hogy talán mégsem lesz teljesen haszontalan ez az este.
Aztán észreveszi a másik mélységit. Arca láthatóan felderül. Quantallt ugyan nem ismeri különösebben régóta, de azért, amit Templomban tett érte – nem csak a gyűrűje megáldására gondolva most – a másik mélységi elnyerte hősünk tiszteletét. Ráadásul a jelenlegi helyzetben kifejezetten üdítő érzés olyan ismerős arcot látni, amely jó eséllyel nem érez iránta erős megvetést. Határozott léptekkel indul a férfi felé.*
- Quantall. *Szólítja meg, miközben megáll előtte.* - Örülök, hogy látlak. Reméltem, hogy még lesz alkalmunk beszélni.
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-30 18:51:27
Üzenet elküldve: 2026-05-30 18:51:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az már biztos, hogy ha a feketeségen múlik, márpedig úgy tűnik, hogy rajta múlik, akkor nem ez lesz a békülés napja. Egy pillanatig sem törik meg a határozottsága, mi szerint nem akarja a mélységi társaságát mindaddig, míg be nem bizonyítja, hogy kettejük kapcsolatának köze van ahhoz, amit ő barátságként ismer. Norennar azonban még egy apró kísérletet sem tesz arra, hogy legalább megpróbálja megmagyarázni a tetteit, így pedig teljes bizonyossággal jelenthető ki, hogy nem fognak egyről a kettőre jutni.
A tudatlanság kellemes jelenléte azonban még most is óvja mindkettejüket, mert ha Norileina tudná az igazságot, azt, hogy akit keres, akit oly haragosan vádol, itt áll előtte, akkor Mágustorony és világmegmentés ide vagy oda, tán sokkal véresebb véget is érhetne ez a sötét kis történet.*
- Muszáj megcáfolnod, amit mondok, igaz? *Kérdezi vissza indulatosan, mikor a férfi azon nyomban ellenkezni kezd Yillith véleményével. Már bocsájtsák meg az istenek, de Sa'Tereth hű szolgájának szavaiban jobban fog bízni, mint a sötételfében, aki orkok lefejezése után hagyta ott őket egy veszélyes környéken.
Választ egyébként nem vár, és úgy tűnik, hogy nem is fog kapni. Norennar szó nélkül indul el felfelé a lépcsőkön. Nori a hátát nézi mindaddig, míg el nem tűnik a fordulóban, de nem követi azonnal. Szüksége van arra a néhány perc magányra, ami jut neki idelent. Összeszedi a gondolatait, majd miután útbaigazítást kap, el is indul felfelé. A lépcsők megmászása próbára teszi az állóképességet, pont úgy, mint legutóbbi alkalommal. A legfelső feletti emeletre érve már neki is meg kell pihennie, mielőtt újra egyenes háttal, határozottan lesz képes belépni a terembe, ami viszont egészen más, mint legutóbb.*
~Szeszélyes torony…~ *Odabent egy másik mélységivel találja Norennart, ha közben ő is felért, amitől egy pillanatra megszeppen. Ha találkozik a tekintetük, akkor egyelőre szó nélkül, egy biccentéssel köszön neki. Nem tudja megmondani miért, de a puszta jelenlététől is megborzong.*
~Hmm…~ *Fűzi hozzá a véleményét Velar is, ami Nori számára csak még gyanúsabbá teszi a helyzetet.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az már biztos, hogy ha a feketeségen múlik, márpedig úgy tűnik, hogy rajta múlik, akkor nem ez lesz a békülés napja. Egy pillanatig sem törik meg a határozottsága, mi szerint nem akarja a mélységi társaságát mindaddig, míg be nem bizonyítja, hogy kettejük kapcsolatának köze van ahhoz, amit ő barátságként ismer. Norennar azonban még egy apró kísérletet sem tesz arra, hogy legalább megpróbálja megmagyarázni a tetteit, így pedig teljes bizonyossággal jelenthető ki, hogy nem fognak egyről a kettőre jutni.
A tudatlanság kellemes jelenléte azonban még most is óvja mindkettejüket, mert ha Norileina tudná az igazságot, azt, hogy akit keres, akit oly haragosan vádol, itt áll előtte, akkor Mágustorony és világmegmentés ide vagy oda, tán sokkal véresebb véget is érhetne ez a sötét kis történet.*
- Muszáj megcáfolnod, amit mondok, igaz? *Kérdezi vissza indulatosan, mikor a férfi azon nyomban ellenkezni kezd Yillith véleményével. Már bocsájtsák meg az istenek, de Sa'Tereth hű szolgájának szavaiban jobban fog bízni, mint a sötételfében, aki orkok lefejezése után hagyta ott őket egy veszélyes környéken.
Választ egyébként nem vár, és úgy tűnik, hogy nem is fog kapni. Norennar szó nélkül indul el felfelé a lépcsőkön. Nori a hátát nézi mindaddig, míg el nem tűnik a fordulóban, de nem követi azonnal. Szüksége van arra a néhány perc magányra, ami jut neki idelent. Összeszedi a gondolatait, majd miután útbaigazítást kap, el is indul felfelé. A lépcsők megmászása próbára teszi az állóképességet, pont úgy, mint legutóbbi alkalommal. A legfelső feletti emeletre érve már neki is meg kell pihennie, mielőtt újra egyenes háttal, határozottan lesz képes belépni a terembe, ami viszont egészen más, mint legutóbb.*
~Szeszélyes torony…~ *Odabent egy másik mélységivel találja Norennart, ha közben ő is felért, amitől egy pillanatra megszeppen. Ha találkozik a tekintetük, akkor egyelőre szó nélkül, egy biccentéssel köszön neki. Nem tudja megmondani miért, de a puszta jelenlététől is megborzong.*
~Hmm…~ *Fűzi hozzá a véleményét Velar is, ami Nori számára csak még gyanúsabbá teszi a helyzetet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452