Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3727. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-13 05:53:57
Üzenet elküldve: 2024-10-13 05:53:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Megmosolyogja a kőleves ötletét és magában arra a következtetésre jut hogyha másért nem, ezért megérte tanítani az óriást. Az olyan begyepesedett és könyvekből képzett mágusok, mint Learon, néha hajlamosak elfelejteni, hogy a mágia nem csupán életveszélyes helyzetekre való. Persze mostanában csak akkor használta őket, ha tényleg szükség volt rájuk, vagy ha fel akart vágni a tudásával, de a kreativitás kezd hiányozni a pásztorból ilyen téren.* ~Ejnye no, Learon! Öregszel tényleg?~ *Mi tagadás, már tíz éve, hogy letelepedett a Vashegyen. Elég sok mindenben megváltozott a szemléletmódja.*
-Szerencsés flótás vagy te akkor! *Csatlakozik a nevetéshez, mert ugyan Learonnak is sok van, de egy ilyen középbirtokosnak elég sok mindenre elmegy a pénze, ha igazán beleáll a szerepébe.*
-Nos, akkor köszönöm Morw! *Fogadja el az arannyal teli zsákot, még akkor is, ha nem ezért kezdte el oktatni az óriást, azért jól fog jönni. A varázslat gyors bemutatása után újra a tanítvány következik, aki már olyan gyorsan szinkronizálódik a mágia fonalaival és magával a sziklákkal, mintha egész életében ezt csinálta volna.* ~Nem hiába óriás! Talán egy tűz vagy víz ág nehezebben menne neki.~ *Gondolkodik el a sajt-mester és fejben már azt tervezgeti, hogy mi is lesz a következő ág, amivel barátja majd foglalkozhat, pedig még ezt sem vitte mesteri szintre. Learon azonban mindig ilyen volt. Szeret mindenbe belekóstolni és kipróbálni nyughatatlanul, számításba sem véve, hogy más emberek nem ilyenek, mint ő.*
-Oh! *Lepődik meg az eredményen a kecskés és féloldalas mosolya büszkeségre adhat okot a cimborának.*
-Ez is nagyon jó! Nem olyan hatásos, mint az enyém, de nagyon ügyes! *Bólogat is hozzá.*
-Elsőre meg egyszerűen remek! *Végül nem is bánja, hogy nem ezt mutatta Morwonnak, mert így, hogy nagyobb célt próbált elérni, ösztönösen sikerült neki a gyengébbik hatás.*
-Jó érzéked van a föld ághoz. *Jelenti ki, de inkább a történetre fókuszál, ami rövid, ámde annál velősebb sztori.*
-Biztosan hatalmas harcos volt ez a te Owun ükapád! *Learon máshogy oldotta volna meg, talán harcba sem száll a farkasokkal, mert a Farkas Szellemmel is kifejezetten jó kapcsolatokat ápol, de ezt bizony nem fejti ki, mert nem lenne elég tiszteletre méltó az óriás ősének emlékéhez.*
-És Morwonnak van már ilyen története, amiről emlékezni fognak rá az ükunokái? *Kérdezi érdeklődve.*
*Megmosolyogja a kőleves ötletét és magában arra a következtetésre jut hogyha másért nem, ezért megérte tanítani az óriást. Az olyan begyepesedett és könyvekből képzett mágusok, mint Learon, néha hajlamosak elfelejteni, hogy a mágia nem csupán életveszélyes helyzetekre való. Persze mostanában csak akkor használta őket, ha tényleg szükség volt rájuk, vagy ha fel akart vágni a tudásával, de a kreativitás kezd hiányozni a pásztorból ilyen téren.* ~Ejnye no, Learon! Öregszel tényleg?~ *Mi tagadás, már tíz éve, hogy letelepedett a Vashegyen. Elég sok mindenben megváltozott a szemléletmódja.*
-Szerencsés flótás vagy te akkor! *Csatlakozik a nevetéshez, mert ugyan Learonnak is sok van, de egy ilyen középbirtokosnak elég sok mindenre elmegy a pénze, ha igazán beleáll a szerepébe.*
-Nos, akkor köszönöm Morw! *Fogadja el az arannyal teli zsákot, még akkor is, ha nem ezért kezdte el oktatni az óriást, azért jól fog jönni. A varázslat gyors bemutatása után újra a tanítvány következik, aki már olyan gyorsan szinkronizálódik a mágia fonalaival és magával a sziklákkal, mintha egész életében ezt csinálta volna.* ~Nem hiába óriás! Talán egy tűz vagy víz ág nehezebben menne neki.~ *Gondolkodik el a sajt-mester és fejben már azt tervezgeti, hogy mi is lesz a következő ág, amivel barátja majd foglalkozhat, pedig még ezt sem vitte mesteri szintre. Learon azonban mindig ilyen volt. Szeret mindenbe belekóstolni és kipróbálni nyughatatlanul, számításba sem véve, hogy más emberek nem ilyenek, mint ő.*
-Oh! *Lepődik meg az eredményen a kecskés és féloldalas mosolya büszkeségre adhat okot a cimborának.*
-Ez is nagyon jó! Nem olyan hatásos, mint az enyém, de nagyon ügyes! *Bólogat is hozzá.*
-Elsőre meg egyszerűen remek! *Végül nem is bánja, hogy nem ezt mutatta Morwonnak, mert így, hogy nagyobb célt próbált elérni, ösztönösen sikerült neki a gyengébbik hatás.*
-Jó érzéked van a föld ághoz. *Jelenti ki, de inkább a történetre fókuszál, ami rövid, ámde annál velősebb sztori.*
-Biztosan hatalmas harcos volt ez a te Owun ükapád! *Learon máshogy oldotta volna meg, talán harcba sem száll a farkasokkal, mert a Farkas Szellemmel is kifejezetten jó kapcsolatokat ápol, de ezt bizony nem fejti ki, mert nem lenne elég tiszteletre méltó az óriás ősének emlékéhez.*
-És Morwonnak van már ilyen története, amiről emlékezni fognak rá az ükunokái? *Kérdezi érdeklődve.*
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:37:52
Üzenet elküldve: 2024-10-11 19:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Nincs semmi baja a kő ízével, csak furcsa, mivel most először evett követ, mégis pontosan olyan, mint amilyennek elképzelte. Nem mintha sokszor képzelődött volna ezen, de aki fakérget rágcsál, annak biztosan a kőevés is átfutott már az agyán. *
– Meg is lehetne főzni és ízesíteni. Majdan, ha lesznek hozzávalóim, főzök egy jó kőlevest, biza! * Eszébe jut, amikor a Szarvasligetben járva Luninarival közösen főzőcskéztek. Ha legközelebb ott jár, biztosan visz egy halom követ, hogy azt is megfőzzék. Nem mintha az ottaniak szűkölködnének az alapanyagokban, de ahogy egy jó harcos, úgy egy jó szakács sem riad meg a kihívásoktól. *
– Ó, nekem van bőven, mán aztat se tudom, hova költsem! * Nevet fel a pénz kérdésére. Bár maga is érzi, hogy egy kissé túlzás amit mond, de nem is ad többet, mint amennyit mellőzni tud. Ha majd elfogy, úgyis terem még a zsebében; mindig így megy. Vagy, ha mégsem, akkor majd beáll zsoldosnak pár hónapra. *
- Tessék Learon Derin Mester, fogd ezt a zsákot! 1350 arany van benne.
Ebből tán kijön néhány állat, amik tovább gazdagítják majd a birtokodat!
* Ezután megfogja a nagy barna könyvet, de bele se lapoz, mert már jön is a soron következő tanítás. Ezúttal még jobban koncentrál, hogy biztosan reprodukálni tudja a mozdulatot.
~ Ez nem is olyan nehéz, he! ~ Látja, hogy Learon Mester bőre egészen megkövesedik, mintha valóban sziklává változott volna. Morwon érzi, hogy ezt még gyakorolnia kell, de azért tesz vele egy próbát. Behunyja szemét (bár a bemutató alapján erre sincs feltétlenül szükség, ő mégis kényelmesebbnek látja így egyelőre) és ismét a föld és a sziklák energiáira kezd összpontosítani. Elképzeli, ahogy bőre megvastagszik, mint a szikla. Valamit érezni is kezd, de mikor kinyitja szemét, a hatás jóval kisebb vagy egyáltalán észre sem vehető. *
– Hasznos varázslás, a' mán biztos! De sok gyakorlás is kő hozzá, az is biztos! Te mán csak tudod! * Bele se mer gondolni, mennyit kellett gyakorolnia és hány könyvet kellett kiolvasnia a pásztormágusnak, hogy ekkora tudásra tegyen szert. *
– Erről jut eszembe, Farkasfaló Owun története, aki atyai ükapám: a havasokban vót fenn, mikoron egy nagy farkasfalka támadt reá. Aztat mondják róla, nem vót nála egy rozsdás kard se, há' puszta két kezével és a fogaival győzte le az összeset. Egyik lábát ugyan elvesztette, ezér' nem tudott hazamenni. De a hatokig életben maradt a hóban, mer' a legyőzött farkasok húsával és vérével jóllakott. Innét kapta a Farkasfaló nevet. Há' nem mondom, lehetett vóna szebb és hosszabb története is, de így vót, a szakállára esküszöm. Tán még több minden is történt vele élete során, de arról mán nem meséltek nekem.
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
* Nincs semmi baja a kő ízével, csak furcsa, mivel most először evett követ, mégis pontosan olyan, mint amilyennek elképzelte. Nem mintha sokszor képzelődött volna ezen, de aki fakérget rágcsál, annak biztosan a kőevés is átfutott már az agyán. *
– Meg is lehetne főzni és ízesíteni. Majdan, ha lesznek hozzávalóim, főzök egy jó kőlevest, biza! * Eszébe jut, amikor a Szarvasligetben járva Luninarival közösen főzőcskéztek. Ha legközelebb ott jár, biztosan visz egy halom követ, hogy azt is megfőzzék. Nem mintha az ottaniak szűkölködnének az alapanyagokban, de ahogy egy jó harcos, úgy egy jó szakács sem riad meg a kihívásoktól. *
– Ó, nekem van bőven, mán aztat se tudom, hova költsem! * Nevet fel a pénz kérdésére. Bár maga is érzi, hogy egy kissé túlzás amit mond, de nem is ad többet, mint amennyit mellőzni tud. Ha majd elfogy, úgyis terem még a zsebében; mindig így megy. Vagy, ha mégsem, akkor majd beáll zsoldosnak pár hónapra. *
- Tessék Learon Derin Mester, fogd ezt a zsákot! 1350 arany van benne.
Ebből tán kijön néhány állat, amik tovább gazdagítják majd a birtokodat! * Ezután megfogja a nagy barna könyvet, de bele se lapoz, mert már jön is a soron következő tanítás. Ezúttal még jobban koncentrál, hogy biztosan reprodukálni tudja a mozdulatot.
~ Ez nem is olyan nehéz, he! ~ Látja, hogy Learon Mester bőre egészen megkövesedik, mintha valóban sziklává változott volna. Morwon érzi, hogy ezt még gyakorolnia kell, de azért tesz vele egy próbát. Behunyja szemét (bár a bemutató alapján erre sincs feltétlenül szükség, ő mégis kényelmesebbnek látja így egyelőre) és ismét a föld és a sziklák energiáira kezd összpontosítani. Elképzeli, ahogy bőre megvastagszik, mint a szikla. Valamit érezni is kezd, de mikor kinyitja szemét, a hatás jóval kisebb vagy egyáltalán észre sem vehető. *
– Hasznos varázslás, a' mán biztos! De sok gyakorlás is kő hozzá, az is biztos! Te mán csak tudod! * Bele se mer gondolni, mennyit kellett gyakorolnia és hány könyvet kellett kiolvasnia a pásztormágusnak, hogy ekkora tudásra tegyen szert. *
– Erről jut eszembe, Farkasfaló Owun története, aki atyai ükapám: a havasokban vót fenn, mikoron egy nagy farkasfalka támadt reá. Aztat mondják róla, nem vót nála egy rozsdás kard se, há' puszta két kezével és a fogaival győzte le az összeset. Egyik lábát ugyan elvesztette, ezér' nem tudott hazamenni. De a hatokig életben maradt a hóban, mer' a legyőzött farkasok húsával és vérével jóllakott. Innét kapta a Farkasfaló nevet. Há' nem mondom, lehetett vóna szebb és hosszabb története is, de így vót, a szakállára esküszöm. Tán még több minden is történt vele élete során, de arról mán nem meséltek nekem.
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 18:48:19
Üzenet elküldve: 2024-10-11 18:48:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
-Nos, ez vitathatatlan, Morwon. *Utal itt a kő ízére. Nem igazán tudja mire számított az óriás, de az a helyzet, hogy amikor az ember követ vagy fát eszik, az nem lesz finom attól, hogy ehetővé válik.*
-Az arany az mindig jól jön, mert lehet belőle kecskéket meg csirkéket venni! *Vigyorodik el, de azért nem szeretné megkopasztani barátját. Persze értékes tudást adott át neki, de azért mégis barátok!*
-Akkor add, ha van neked is elég. Az ördögvigyort meg majd elszívjuk együtt, úgy az igazi! *Egyedül amúgy sem szereti ezeket a füveket. A legjobb gondolatok akkor szoktak jönni, ha valakivel füstöl.*
-Nos, ha új varázslatokat szeretnél, ez a könyv a legjobb hozzá, igen. Egyelőre ezen a szinten amire neked szükséged van, ebben megtalálsz mindent, de később szükséged lesz majd más könyvekre is. *Az általa olyan hőn szeretett és nagy becsben tartott művet az óriás felé nyújtja. De erre majd később akar rátérni.*
-Olyat én nem ismerek, de tudok olyat, ami pont neked való! *Elgondolkodik, hogy mutassa-e a nehezebb vagy a könnyebb verziót, de végül arra jut, hogyha már lúd, akkor legyen kövér és amúgy sincs mit veszíteni vele, ha ilyesmiket lát az óriás.*
-Van egy olyan varázslat, ami olyan tulajdonságokat ad az ember bőrének, mintha kő borítaná! A kisebb karcolások és sérülések ellen megvédhet, ha időben alkalmazod. *Eléggé elfáradt már a sok beszédben és oktatásban, szóval reménykedik benne, hogy sikerül neki a mágia.*
-Már mentette meg az életemet ez a varázslat, nem is egyszer. Ha nem változtatom kővé a bőrömet, akkor átszúrtak volna egy karddal. Így meg csak megsebesültem egy kicsit. *Ezzel ki is próbálja, hátha sikerül elsőre.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
-Nos, ez vitathatatlan, Morwon. *Utal itt a kő ízére. Nem igazán tudja mire számított az óriás, de az a helyzet, hogy amikor az ember követ vagy fát eszik, az nem lesz finom attól, hogy ehetővé válik.*
-Az arany az mindig jól jön, mert lehet belőle kecskéket meg csirkéket venni! *Vigyorodik el, de azért nem szeretné megkopasztani barátját. Persze értékes tudást adott át neki, de azért mégis barátok!*
-Akkor add, ha van neked is elég. Az ördögvigyort meg majd elszívjuk együtt, úgy az igazi! *Egyedül amúgy sem szereti ezeket a füveket. A legjobb gondolatok akkor szoktak jönni, ha valakivel füstöl.*
-Nos, ha új varázslatokat szeretnél, ez a könyv a legjobb hozzá, igen. Egyelőre ezen a szinten amire neked szükséged van, ebben megtalálsz mindent, de később szükséged lesz majd más könyvekre is. *Az általa olyan hőn szeretett és nagy becsben tartott művet az óriás felé nyújtja. De erre majd később akar rátérni.*
-Olyat én nem ismerek, de tudok olyat, ami pont neked való! *Elgondolkodik, hogy mutassa-e a nehezebb vagy a könnyebb verziót, de végül arra jut, hogyha már lúd, akkor legyen kövér és amúgy sincs mit veszíteni vele, ha ilyesmiket lát az óriás.*
-Van egy olyan varázslat, ami olyan tulajdonságokat ad az ember bőrének, mintha kő borítaná! A kisebb karcolások és sérülések ellen megvédhet, ha időben alkalmazod. *Eléggé elfáradt már a sok beszédben és oktatásban, szóval reménykedik benne, hogy sikerül neki a mágia.*
-Már mentette meg az életemet ez a varázslat, nem is egyszer. Ha nem változtatom kővé a bőrömet, akkor átszúrtak volna egy karddal. Így meg csak megsebesültem egy kicsit. *Ezzel ki is próbálja, hátha sikerül elsőre.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 18:23:07
Üzenet elküldve: 2024-10-11 18:23:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Mindig is tudta, hogy a fegyveres harcon, az iváson, a költészeten és más tudományokon túl a mágiához is ért. A benne szunnyadó mágus mostanáig várt, illetve csak egy kis segítség kellett, hogy kitanulja az alapokat. Innen már csak rajta múlik, hogy mennyi időt és energiát (na, meg pénzt) öl bele a mágia-tanulásba. Habár Morwon alapvetően nem elfoglalt óriás, de annál öntörvényűbb. Ha le is ül majd ezentúl naponta pár percre vagy pár órára meditálni vagy konkrét varázsigéket gyakorolni, abban biztos, hogy nem fog éveken keresztül egy barlangban ülni, hogy teljesen átérezze a barlang energiáit. Legalábbis egyelőre nem ez a terve, pedig semmi baja nincs a barlangokkal se. De az óriás-hangyák még mindig jobban érdeklik, mint a mágia. Utóbbi inkább csak egy eszköz, hogy egyáltalán eljusson a hangyákig. Addig persze még sok mindent ki kell találnia és meg kell szerveznie. Nem ártana például új társakat találnia a következő erdőmélyi kalandhoz. Sajnos be kell látnia, hogy Aniss és Syndra már aligha fog előkerülni.
~ Learon Mester elfoglalt, de tán őt is érdekelné a kaland. Vagy ismer valakit, akit érdekelhet. A Thargok között sok bátor harcos van, ha majd elérek oda, biztos találok társakat magam mellé! ~ Viszont nem hozza fel most rögtön a témát, hiszen épp most sikerült élete első varázslata (az olvasást leszámítva!), amiért még Learon is gratulál neki. Ha mástól nem, ettől mindenképp büszke lesz magára az óriás.
Érzi, ahogy a kavics kisebb darabokra morzsolódik a szájában, mintha egy marék földet enne, épp csak kőből van. Aki nem evett még követ, annak nehéz lenne leírni az érzést, de a vele szemben ülő – vagyis most már álló – férfi biztosan tudja, milyen. Morwon szemöldökét ráncolva rágja meg jó alaposan a kavicsot, mintha azt próbálná kitalálni, hogy mire emlékeztet az íze: de nem talál mást, minthogy a kőre. *
– A kőnek kő íze van. * Mondja, ahogy az utolsó darabok is lemennek a torkán. *
– Nem lesz a kedvenc ételem, de szükség esetén jól jő. Learon Mester, köszönöm a tanításod! Én ezér' mostan csak arannyal tudok fizetni, meg tán egy adag ördögvigyorral, amit az artheniori piacon vásároltam. De aztat ingyé is odaadom, ha kéred. Mán csak azt akarom tudni, hogy találjam ki a többi varázsigét? Ottan, abban a könyvben tán benne van minden tudás? * Bök a barna könyv felé, amit a mágusmester az imént fogdosott. *
– Vagy egy másikban? * Az óriás érzi, hogy rengeteg tudás férne még a fejébe, mintha kimondottan erre a célra tartott volna fel tárhelyet a kobakjában. De azt is tudja, hogy amit nem tud, azt nem csupán nem tudja, de nem is tudja, hogy tudja meg. Magyarul akármilyen fogékony is a mágiára, konkrét varázslatok megtanulásához szüksége lesz egy könyvre vagy egy mesterre; ideális esetben mindkettőre. *
– No, de ne feledkezzünk meg a történetekről se! Bár a jó történetekhez jó ser illik… Van olyan varázslat, amivel sert fakaszthatunk? ~ Ha van, há' nyomban felkeresem KisMorwot, akárhol is van! ~
– Ha olyan nincs is, mondhatnál még egy-két varázsigét, hogy legyen mit gyakorolnom, ha épp nem vagyok éhes! Bár olyan is ritkán van, hahaha!
* Mindig is tudta, hogy a fegyveres harcon, az iváson, a költészeten és más tudományokon túl a mágiához is ért. A benne szunnyadó mágus mostanáig várt, illetve csak egy kis segítség kellett, hogy kitanulja az alapokat. Innen már csak rajta múlik, hogy mennyi időt és energiát (na, meg pénzt) öl bele a mágia-tanulásba. Habár Morwon alapvetően nem elfoglalt óriás, de annál öntörvényűbb. Ha le is ül majd ezentúl naponta pár percre vagy pár órára meditálni vagy konkrét varázsigéket gyakorolni, abban biztos, hogy nem fog éveken keresztül egy barlangban ülni, hogy teljesen átérezze a barlang energiáit. Legalábbis egyelőre nem ez a terve, pedig semmi baja nincs a barlangokkal se. De az óriás-hangyák még mindig jobban érdeklik, mint a mágia. Utóbbi inkább csak egy eszköz, hogy egyáltalán eljusson a hangyákig. Addig persze még sok mindent ki kell találnia és meg kell szerveznie. Nem ártana például új társakat találnia a következő erdőmélyi kalandhoz. Sajnos be kell látnia, hogy Aniss és Syndra már aligha fog előkerülni.
~ Learon Mester elfoglalt, de tán őt is érdekelné a kaland. Vagy ismer valakit, akit érdekelhet. A Thargok között sok bátor harcos van, ha majd elérek oda, biztos találok társakat magam mellé! ~ Viszont nem hozza fel most rögtön a témát, hiszen épp most sikerült élete első varázslata (az olvasást leszámítva!), amiért még Learon is gratulál neki. Ha mástól nem, ettől mindenképp büszke lesz magára az óriás.
Érzi, ahogy a kavics kisebb darabokra morzsolódik a szájában, mintha egy marék földet enne, épp csak kőből van. Aki nem evett még követ, annak nehéz lenne leírni az érzést, de a vele szemben ülő – vagyis most már álló – férfi biztosan tudja, milyen. Morwon szemöldökét ráncolva rágja meg jó alaposan a kavicsot, mintha azt próbálná kitalálni, hogy mire emlékeztet az íze: de nem talál mást, minthogy a kőre. *
– A kőnek kő íze van. * Mondja, ahogy az utolsó darabok is lemennek a torkán. *
– Nem lesz a kedvenc ételem, de szükség esetén jól jő. Learon Mester, köszönöm a tanításod! Én ezér' mostan csak arannyal tudok fizetni, meg tán egy adag ördögvigyorral, amit az artheniori piacon vásároltam. De aztat ingyé is odaadom, ha kéred. Mán csak azt akarom tudni, hogy találjam ki a többi varázsigét? Ottan, abban a könyvben tán benne van minden tudás? * Bök a barna könyv felé, amit a mágusmester az imént fogdosott. *
– Vagy egy másikban? * Az óriás érzi, hogy rengeteg tudás férne még a fejébe, mintha kimondottan erre a célra tartott volna fel tárhelyet a kobakjában. De azt is tudja, hogy amit nem tud, azt nem csupán nem tudja, de nem is tudja, hogy tudja meg. Magyarul akármilyen fogékony is a mágiára, konkrét varázslatok megtanulásához szüksége lesz egy könyvre vagy egy mesterre; ideális esetben mindkettőre. *
– No, de ne feledkezzünk meg a történetekről se! Bár a jó történetekhez jó ser illik… Van olyan varázslat, amivel sert fakaszthatunk? ~ Ha van, há' nyomban felkeresem KisMorwot, akárhol is van! ~
– Ha olyan nincs is, mondhatnál még egy-két varázsigét, hogy legyen mit gyakorolnom, ha épp nem vagyok éhes! Bár olyan is ritkán van, hahaha!
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 15:29:02
Üzenet elküldve: 2024-10-11 15:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 272
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 272
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Maga Aborath is nyitottan áll mások véleményéhez mikor arról van szó ki hogyan és mennyi tudást adna át másoknak. Főleg ha olyanokról van szó akik mágia kapcsán nálánál több tapasztalattal rendelkeznek. Tanítói munkája során ő ugyanis főként gyerekekkel foglalkozott. Azzal kapcsolatban, hogy tapasztaltabb mágusok kapcsán miképp járna el nem azonnal válaszol. A teájába néz és az italba kortyol. Csak utána szólal meg.*
-Bejáratott módszernek túlzás lenne nevezni viszont velük is előtte elbeszélgetnék. Arról miképp látják a világot és a mágiát. Magam is tanulhatok belőle és abból megbizonyosodhatnék arról is milyen kezekbe kerül az a tudás amit átadok. Ezzel talán kicsit megnyugtatva a felelősségtudatomat is.
*Mint kifejtették a mágia ismerete hatalom és felelősen kell használni és tovább adni is. Ami, a férfi számára ezt jelenti. A magiszter Abogr mesterre tett megjegyzésén döcög magában.*
-Valóban. Valóban.
*Majd egy idegen férfi lép oda hozzájuk és vált pár szót a nővel, aki aztán a kérdést nem feltevő, de kíváncsi mágusnak elmondja, hogy miről is volt szó. Értőn csillan Aborath tekintete.*
-Láttam már a nevét az egykori levegő mágia templomának könyvtárában egyes könyvek gerincén.
*Azt, pedig, hogy miről lehetett szó szinte biztosra tudja ezek alapján a férfi. A nő ugyanis nem tette volna hozzá, hogy a mágia kapcsán is érdeklődik ha nem az volna a lényegesebb, mint az úr szakmája. Ami, egyébként szintén hasznos lehet egy mágus számára mivel fel tudja gyorsítani a tanulás folyamatát. Viszont akkor a nő tartozott volna neki. Az rejtély meg is lett fejtve.*
*Maga Aborath is nyitottan áll mások véleményéhez mikor arról van szó ki hogyan és mennyi tudást adna át másoknak. Főleg ha olyanokról van szó akik mágia kapcsán nálánál több tapasztalattal rendelkeznek. Tanítói munkája során ő ugyanis főként gyerekekkel foglalkozott. Azzal kapcsolatban, hogy tapasztaltabb mágusok kapcsán miképp járna el nem azonnal válaszol. A teájába néz és az italba kortyol. Csak utána szólal meg.*
-Bejáratott módszernek túlzás lenne nevezni viszont velük is előtte elbeszélgetnék. Arról miképp látják a világot és a mágiát. Magam is tanulhatok belőle és abból megbizonyosodhatnék arról is milyen kezekbe kerül az a tudás amit átadok. Ezzel talán kicsit megnyugtatva a felelősségtudatomat is.
*Mint kifejtették a mágia ismerete hatalom és felelősen kell használni és tovább adni is. Ami, a férfi számára ezt jelenti. A magiszter Abogr mesterre tett megjegyzésén döcög magában.*
-Valóban. Valóban.
*Majd egy idegen férfi lép oda hozzájuk és vált pár szót a nővel, aki aztán a kérdést nem feltevő, de kíváncsi mágusnak elmondja, hogy miről is volt szó. Értőn csillan Aborath tekintete.*
-Láttam már a nevét az egykori levegő mágia templomának könyvtárában egyes könyvek gerincén.
*Azt, pedig, hogy miről lehetett szó szinte biztosra tudja ezek alapján a férfi. A nő ugyanis nem tette volna hozzá, hogy a mágia kapcsán is érdeklődik ha nem az volna a lényegesebb, mint az úr szakmája. Ami, egyébként szintén hasznos lehet egy mágus számára mivel fel tudja gyorsítani a tanulás folyamatát. Viszont akkor a nő tartozott volna neki. Az rejtély meg is lett fejtve.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:31:37
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Más talán kinevetné az óriást, ahogy az próbálja elrágni a kavicsot, de nem Learon! Ő ugyanis tudja, hogy ezzel is csak erősödik a föld elemmel való kapcsolódása és növekszik mágikus potenciálja. Morwon, óriás lévén jobban tud kapcsolódni a sziklákhoz, mint Learon. Erre talán csak a törpék képesek még ennyire. Elmélyülve nézi a nagydarab koma ténykedését, ahogy segítség nélkül is rájön, hogy mit is kell tennie, hogyan is szerezheti meg gyakorlati úton azt a tudást, amit a pásztor inkább könyvekből vett magához. Emlékszik, hogy kezdő mágusként ő is ezt tette, bár hozzá a fák és füvek, valamint az egyszerű termékeny föld ált jobban közel, nem pedig a hideg sziklák, de az óriásokat a hegyekből alkották, így ez természetes.*
-Szóval ő Sorind? *Emlékszik vissza a névre, ami ma már egyszer elhangzott. Most kihagyja a rákontrázást, hogy erre bizony ő is képes, nehogy ezzel kizökkentse barátját a beszédből. majd ráér később is hivalkodni tudásával. Meg egyébként is, Morwon már így is nagyra tartja Learont, nem kell felvágnia még jobban.*
-Nem hallottam még róluk, de szívesen bővíteném a tudásom! Megtisztelnél vele, Morw! *Hajtja meg fejét a Szellemek előtt, hiszen, ahol beszélnek a nagy ősökről, ott bizony ők is ott vannak és hallgatódznak, hogy biztosan eléggé magasztalva van e nevük egy történetben. Ahonnan Learon és Morw jött, nagy kultusza van a régen volt rokonoknak, és ezt a sajt-mester is tiszteletben tartja, méghozzá örömmel.*
-Na lássuk! *Koncentrál ő maga is, hogy kicsit közelebbről lássa, hogy most mi sül ki a varázslatból. Érzi, hogy sokkal gyakorlottabban és ügyesebben kezdi el a folyamatot az óriás, ami nagy bizodalomra ad okot.* ~Milyen nagy fejlődés ilyen rövid idő alatt!~ *Szinte tapsolva áll fel talpára, ahogy már biztos benne, hogy a kavicsot bizony Morwon legyőzte.*
-Morwon, hadd gratuláljak a varázslóvá válásodhoz! Felülkerekedtél azon a kövön! *Tárja szét karjait.*
-Le vagyok nyűgözve! *Ismeri el őszintén.*
*Más talán kinevetné az óriást, ahogy az próbálja elrágni a kavicsot, de nem Learon! Ő ugyanis tudja, hogy ezzel is csak erősödik a föld elemmel való kapcsolódása és növekszik mágikus potenciálja. Morwon, óriás lévén jobban tud kapcsolódni a sziklákhoz, mint Learon. Erre talán csak a törpék képesek még ennyire. Elmélyülve nézi a nagydarab koma ténykedését, ahogy segítség nélkül is rájön, hogy mit is kell tennie, hogyan is szerezheti meg gyakorlati úton azt a tudást, amit a pásztor inkább könyvekből vett magához. Emlékszik, hogy kezdő mágusként ő is ezt tette, bár hozzá a fák és füvek, valamint az egyszerű termékeny föld ált jobban közel, nem pedig a hideg sziklák, de az óriásokat a hegyekből alkották, így ez természetes.*
-Szóval ő Sorind? *Emlékszik vissza a névre, ami ma már egyszer elhangzott. Most kihagyja a rákontrázást, hogy erre bizony ő is képes, nehogy ezzel kizökkentse barátját a beszédből. majd ráér később is hivalkodni tudásával. Meg egyébként is, Morwon már így is nagyra tartja Learont, nem kell felvágnia még jobban.*
-Nem hallottam még róluk, de szívesen bővíteném a tudásom! Megtisztelnél vele, Morw! *Hajtja meg fejét a Szellemek előtt, hiszen, ahol beszélnek a nagy ősökről, ott bizony ők is ott vannak és hallgatódznak, hogy biztosan eléggé magasztalva van e nevük egy történetben. Ahonnan Learon és Morw jött, nagy kultusza van a régen volt rokonoknak, és ezt a sajt-mester is tiszteletben tartja, méghozzá örömmel.*
-Na lássuk! *Koncentrál ő maga is, hogy kicsit közelebbről lássa, hogy most mi sül ki a varázslatból. Érzi, hogy sokkal gyakorlottabban és ügyesebben kezdi el a folyamatot az óriás, ami nagy bizodalomra ad okot.* ~Milyen nagy fejlődés ilyen rövid idő alatt!~ *Szinte tapsolva áll fel talpára, ahogy már biztos benne, hogy a kavicsot bizony Morwon legyőzte.*
-Morwon, hadd gratuláljak a varázslóvá válásodhoz! Felülkerekedtél azon a kövön! *Tárja szét karjait.*
-Le vagyok nyűgözve! *Ismeri el őszintén.*
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:41:54
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:41:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
– Hmmm… * Még egy-két próbát tesz a kavics megrágására, de idővel kénytelen beismernie, hogy nem sikerült elsőre a varázslás. Kiveszi a kavicsot a szájából, de nem adja vissza nyálas követ a sajtmágusnak, hanem ismét a kezébe veszi és nézegetni kezdi. *
– Pedig éreztem! * Nem mintha Learont meg kéne győznie arról, hogy valóban erősen próbálkozott és pár pillanatig tényleg azt érezte, hogy sikerülni fog megrágni a követ. A kavicsot párszor megforgatja ujjai között, hogy jobban megismerje. Ekkor eszébe jut, hogy talán könnyebb lenne kapcsolódni a földelemhez, ha előbb jobban megismerné a környezetét. Ha tudja, fizikailag pontosan hol is helyezkednek el azok a kövek, amikből az erőt szeretné meríteni, könnyebb dolga lesz elképzelni, ahogy az energia átáramlik a kövekből az óriásba. Amíg Learon Mester Morwon őseit dicséri – amire persze elismerően bólint és hümmög egyet-egyet –, addig ő maga újfent a torony falait kezdi el nézegetni. Nem áll fel, hogy végigsimítson minden egyes kőtéglát, pedig úgy érzi, az lenne az igazán helyénvaló. Ehelyett csak megpróbálja elképzelni, ahogy évszázadokkal ezelőtt törpe munkások dolgoztak egy hatalmas kőfejtőben, és akaratlanul is minden csákányütésükkel belecsempészték a hegyek erejét a kibányászott kövekbe. ~ Nem kis munka lehetett felépíteni ezt a tornyot. ~ Ha a falakat nem is éri el, a padló még épp karnyújtásnyira van, így szabad kezével végigsimít a hűvös, érdes kövön. Miközben ezt csinálja, reagál a mágusmester szavaira is. *
– Úgy van! Sok történetet tudok az őseimről, bár legtöbbjük harcos szerzet vót, akárcsak én! Sorind bátyám kölökkoromban egyszer elhozott a Mágustoronyba. Ő, ha lábával dobbantott egyet a Kikötőben, aztat megérezték Arthenior utcáin is! Hallottál mán Kalapácsöklű Storzról? És Farkasfaló Owunról? Mindkettő az ősöm, de mán vagy száz éve meghótak, a nevüket mégis emlegetik a mai napig! Sőt, ha akarod, el is mesélem a történetüket!
* Az óriások általában nem bőbeszédűek, de ha őseik (vagy saját, rendszerint igencsak kiszínezett) történeteikről van szó, azt napestig tudják mesélni. Morwon családjában legalábbis a történetmesélésnek nagy jelentősége volt, ismeri majd' minden rokonának a nevét és történetét három-négy generációra visszamenőleg. Vagy legalábbis vannak dolgok, amik rémlenek neki. A többit meg kitalálja, de a kívülállók számára a kettő között aligha van különbség. *
– No, de én addig fel nem állok innét, amíg eztet a követ meg nem eszem vagy az nem esz meg engemet! * Eszébe jut, hogy miért is vannak itt. Ismét behunyja szemét, a kavicsot felemeli és ezúttal már gyakorlottan, néhány pillanat alatt sikerül kapcsolódnia a hegyek erejével. Elmondja a varázsigét és végigsimítja hasát, majd bekapja a kavicsot. *
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
– Hmmm… * Még egy-két próbát tesz a kavics megrágására, de idővel kénytelen beismernie, hogy nem sikerült elsőre a varázslás. Kiveszi a kavicsot a szájából, de nem adja vissza nyálas követ a sajtmágusnak, hanem ismét a kezébe veszi és nézegetni kezdi. *
– Pedig éreztem! * Nem mintha Learont meg kéne győznie arról, hogy valóban erősen próbálkozott és pár pillanatig tényleg azt érezte, hogy sikerülni fog megrágni a követ. A kavicsot párszor megforgatja ujjai között, hogy jobban megismerje. Ekkor eszébe jut, hogy talán könnyebb lenne kapcsolódni a földelemhez, ha előbb jobban megismerné a környezetét. Ha tudja, fizikailag pontosan hol is helyezkednek el azok a kövek, amikből az erőt szeretné meríteni, könnyebb dolga lesz elképzelni, ahogy az energia átáramlik a kövekből az óriásba. Amíg Learon Mester Morwon őseit dicséri – amire persze elismerően bólint és hümmög egyet-egyet –, addig ő maga újfent a torony falait kezdi el nézegetni. Nem áll fel, hogy végigsimítson minden egyes kőtéglát, pedig úgy érzi, az lenne az igazán helyénvaló. Ehelyett csak megpróbálja elképzelni, ahogy évszázadokkal ezelőtt törpe munkások dolgoztak egy hatalmas kőfejtőben, és akaratlanul is minden csákányütésükkel belecsempészték a hegyek erejét a kibányászott kövekbe. ~ Nem kis munka lehetett felépíteni ezt a tornyot. ~ Ha a falakat nem is éri el, a padló még épp karnyújtásnyira van, így szabad kezével végigsimít a hűvös, érdes kövön. Miközben ezt csinálja, reagál a mágusmester szavaira is. *
– Úgy van! Sok történetet tudok az őseimről, bár legtöbbjük harcos szerzet vót, akárcsak én! Sorind bátyám kölökkoromban egyszer elhozott a Mágustoronyba. Ő, ha lábával dobbantott egyet a Kikötőben, aztat megérezték Arthenior utcáin is! Hallottál mán Kalapácsöklű Storzról? És Farkasfaló Owunról? Mindkettő az ősöm, de mán vagy száz éve meghótak, a nevüket mégis emlegetik a mai napig! Sőt, ha akarod, el is mesélem a történetüket!
* Az óriások általában nem bőbeszédűek, de ha őseik (vagy saját, rendszerint igencsak kiszínezett) történeteikről van szó, azt napestig tudják mesélni. Morwon családjában legalábbis a történetmesélésnek nagy jelentősége volt, ismeri majd' minden rokonának a nevét és történetét három-négy generációra visszamenőleg. Vagy legalábbis vannak dolgok, amik rémlenek neki. A többit meg kitalálja, de a kívülállók számára a kettő között aligha van különbség. *
– No, de én addig fel nem állok innét, amíg eztet a követ meg nem eszem vagy az nem esz meg engemet! * Eszébe jut, hogy miért is vannak itt. Ismét behunyja szemét, a kavicsot felemeli és ezúttal már gyakorlottan, néhány pillanat alatt sikerül kapcsolódnia a hegyek erejével. Elmondja a varázsigét és végigsimítja hasát, majd bekapja a kavicsot. *
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:00:29
Üzenet elküldve: 2024-10-11 13:00:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Nagy hatással van Learonra, hogy újdonsült tanítványa ennyire nagy erővel próbálkozik. Ő maga is becsukja a szemét, próbálja felvenni a fonalat és ugyanazt érezni amit Morwon is. Egy ideig még a gondolatait is megkísérli lekövetni, de azért ez nem olyan egyszerű, mert sokkal komplexebben tekint a mágiára, mint az óriás, aki csak most ismerkedik vele. Szinte látja maga előtt a térdeplő óriást és a mágia fonalait az ujjai között, és ahogy hallja az egészen szépen és tisztán kiejtett mágikus igéket, gyakorlatilag biztos benne, hogy sikerül a varázslat. Azonban talán elsitei a dolgot cimborája, mert végül nem manifesztálódik a hegyóriások étke. Ki is nyitja a szemét a sajtmester. És annyit lát, hogy az óriás a szájában a kaviccsal beszél, azonban elrágni biztosan nem tudja.*
-Ne csüggedj, talán majd legközelebb! *Vigyorog Morwonra és, hogy biztosan ne veszítse el a lelkesedését kis tanítványa, olyat mond, ami az óriásoknál szinte mindig beválik. Dicsérni kezdi a felmenőit.*
-Biztosra veszem, hogy volt egy igazán nagy mágus a felmenőid között! Vagy akár több is! *Bólogat a mondataira.*
-Olyan szépen áramoltattad a mágikus fonalakat, mint az óriások között kevesen! Egy kis gyakorlással biztosan úgy fog sikerülni, mintha csak lélegeznél, meglásd! *Megveregeti a szemmagasságban lévő drabális vállat is mondandója végén.*
-De a hegyek megmozgatásához még elég sok időnek kell eltelnie! *Ő ugyanis ilyesmit még nem hallott, de biztos benne, hogyha a Torony mágusa képes rá, akkor régebben egy nagy óriás mágus is megtehette. Ezzel visszadől a könyvei közé és úgy figyeli, hogy mi is lesz a reakciója a kezdő földmágusnak az első balsikerére.*
*Nagy hatással van Learonra, hogy újdonsült tanítványa ennyire nagy erővel próbálkozik. Ő maga is becsukja a szemét, próbálja felvenni a fonalat és ugyanazt érezni amit Morwon is. Egy ideig még a gondolatait is megkísérli lekövetni, de azért ez nem olyan egyszerű, mert sokkal komplexebben tekint a mágiára, mint az óriás, aki csak most ismerkedik vele. Szinte látja maga előtt a térdeplő óriást és a mágia fonalait az ujjai között, és ahogy hallja az egészen szépen és tisztán kiejtett mágikus igéket, gyakorlatilag biztos benne, hogy sikerül a varázslat. Azonban talán elsitei a dolgot cimborája, mert végül nem manifesztálódik a hegyóriások étke. Ki is nyitja a szemét a sajtmester. És annyit lát, hogy az óriás a szájában a kaviccsal beszél, azonban elrágni biztosan nem tudja.*
-Ne csüggedj, talán majd legközelebb! *Vigyorog Morwonra és, hogy biztosan ne veszítse el a lelkesedését kis tanítványa, olyat mond, ami az óriásoknál szinte mindig beválik. Dicsérni kezdi a felmenőit.*
-Biztosra veszem, hogy volt egy igazán nagy mágus a felmenőid között! Vagy akár több is! *Bólogat a mondataira.*
-Olyan szépen áramoltattad a mágikus fonalakat, mint az óriások között kevesen! Egy kis gyakorlással biztosan úgy fog sikerülni, mintha csak lélegeznél, meglásd! *Megveregeti a szemmagasságban lévő drabális vállat is mondandója végén.*
-De a hegyek megmozgatásához még elég sok időnek kell eltelnie! *Ő ugyanis ilyesmit még nem hallott, de biztos benne, hogyha a Torony mágusa képes rá, akkor régebben egy nagy óriás mágus is megtehette. Ezzel visszadől a könyvei közé és úgy figyeli, hogy mi is lesz a reakciója a kezdő földmágusnak az első balsikerére.*
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 12:43:46
Üzenet elküldve: 2024-10-11 12:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Egy ideig valóban egész más tudatállapotba kerül, egy kicsit mintha valóban beszélni tudna a kövekkel, ahogy ősei tették. Ha varázsolni nem is tanul meg egyik percről a másikra, valamit érzett az előbb. És még, ha nem is azt, amit "kéne", a lényeg, hogy ő maga elhiszi, így nem fogja kedvét szegni, ha nem sikerül elsőre. Mestere szavai is megerősítik abban, hogy jól csinált valamit (még szerencse, hogy az azt megelőző homlok- és szemöldökráncolást nem látja).
Bólint egyet és ismét becsukja a szemét.
~ Megint sötét van. ~ Ezen persze nem lepődik meg, csak magában tesz egy megállapítást. Ezután gondolatai ismét elhallgatnak és nemsokára érezni kezdi az erőt, ami ezúttal sokkal közelebbinek érződik. Mintha nem is valamilyen elvont, távoli sziklák erejét szívná magába, hanem a Mágustornyot felépítő kőtéglákét, a kemény padlóét, amin térdel. Egy ideig nem érez semmilyen változást, de épp ez a mozdulatlanság erősíti fel az energiákat.
~ Morwon a nagy szikla, a kis kavics Morwon. Éhes vagyok. ~ Ahogy eszébe jut, hogy éhes, mintha még erősebben kezdené érezné a mágiát maga körül. Elmondja az előbb hallott varázsigét, hasát is végigsimítja, ahogy azt Learon Mester mutatta és érzi, hogy készen áll csillapítania éhségét a kaviccsal. Egy pillanatig még elbizonytalanodik, mert eszébe jut, hogy mi van, ha rosszul mondta az igét vagy, ha rosszul simított végig a pocakján – de hümmög egyet és beveszi szájába a kavicsot. Nincs sok veszteni valója. Olyan erősen nem harap rá, hogy beletörjön a foga, ha esetleg nem sikerült a varázslat, de érzi magában a hegyóriások erejét, szinte semmi kétsége nincs afelől, hogy sikerült. Akárhogy is, még kaviccsal teli szájjal ennyit mond: *
– Finom.
Morwon Loree Dedion megpróbált varázsolni egy A hegyióriások étke nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* Egy ideig valóban egész más tudatállapotba kerül, egy kicsit mintha valóban beszélni tudna a kövekkel, ahogy ősei tették. Ha varázsolni nem is tanul meg egyik percről a másikra, valamit érzett az előbb. És még, ha nem is azt, amit "kéne", a lényeg, hogy ő maga elhiszi, így nem fogja kedvét szegni, ha nem sikerül elsőre. Mestere szavai is megerősítik abban, hogy jól csinált valamit (még szerencse, hogy az azt megelőző homlok- és szemöldökráncolást nem látja).
Bólint egyet és ismét becsukja a szemét.
~ Megint sötét van. ~ Ezen persze nem lepődik meg, csak magában tesz egy megállapítást. Ezután gondolatai ismét elhallgatnak és nemsokára érezni kezdi az erőt, ami ezúttal sokkal közelebbinek érződik. Mintha nem is valamilyen elvont, távoli sziklák erejét szívná magába, hanem a Mágustornyot felépítő kőtéglákét, a kemény padlóét, amin térdel. Egy ideig nem érez semmilyen változást, de épp ez a mozdulatlanság erősíti fel az energiákat.
~ Morwon a nagy szikla, a kis kavics Morwon. Éhes vagyok. ~ Ahogy eszébe jut, hogy éhes, mintha még erősebben kezdené érezné a mágiát maga körül. Elmondja az előbb hallott varázsigét, hasát is végigsimítja, ahogy azt Learon Mester mutatta és érzi, hogy készen áll csillapítania éhségét a kaviccsal. Egy pillanatig még elbizonytalanodik, mert eszébe jut, hogy mi van, ha rosszul mondta az igét vagy, ha rosszul simított végig a pocakján – de hümmög egyet és beveszi szájába a kavicsot. Nincs sok veszteni valója. Olyan erősen nem harap rá, hogy beletörjön a foga, ha esetleg nem sikerült a varázslat, de érzi magában a hegyóriások erejét, szinte semmi kétsége nincs afelől, hogy sikerült. Akárhogy is, még kaviccsal teli szájjal ennyit mond: *
– Finom.
Morwon Loree Dedion megpróbált varázsolni egy A hegyióriások étke nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:40:33
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:40:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Learon bőven tudna mesélni az istenekről és a szellemekről, ha kérdezné bárki is, hiszen lég sokszor volt már dolga velük, de aligha hiszi, hogy Morwont érdekelné az ilyesmi ebben a helyzetben. Morwon egészen ügyesen követi az instrukcióit. Egyáltalán nem tűnik komikusnak a hatalmas, több méteres óriás az aprócska kaviccsal a kezében ahogy csukott szemmel koncentrál.* ~Vajon sikerül elképzelnie amit kértem? Morwonnak elég sok érdekes dolog járt régebben az eszébe, nem vagyok benne biztos, hogy ilyen szintű koncentráció elsőre sikerülni fog neki.~ *Ezután pedig jön az óriás kiegészítése, ami olyan kesze-kuszára sikerül, hogy a Sajt-mester elsőre nem is érti meg, csak összeráncolja a homlokát, de aztán összerendezi egy pillanat alatt a mimikáját és bólint egyet a csukottszemű barátjának.*
-Igen, azt hiszem azt érzed, amit kell. *Azonban a következőkben már mégsem gondolja így a pásztor, hiszen Morw izmai megfeszülnek, ez pedig teljes ellentétje annak, amit Learon szokott érezni, aki inkább ellazul a mágikus fonalak összegyűjtése közben.* ~Ki tudja? Talán az óriások máshogy működnek! Láttam már elfeket, akik táncolva varázsolnak, lehet ez is valami faji specifikum!~ *Kedve lenne erről egy jegyzetet készíteni hamarjában, de aztán hirtelen felpattannak cimborája szempillái és el is mondja tapasztalatait, amire a kecskésmágus egy mosollyal és egy újabb bólintással reagál.*
-Jó! Akkor ha újra próbálkozol, amint érzed a mágiát magad körül és szinte meg tudod fogni, tedd a kezed a hasadra és ismételd el amit most mondok! *Ezzel ismerteti a varázslathoz tartozó igéket és szavakat.*
-Miközben ezt teszed, a kövön keresztül és a hasadon lévő kezeden keresztül áramoltassad a gyomrodba a mágiát, aztán már meg is eheted a követ! *Látszólag egyszerű feladat, de aki nem annyira fogékony a mágiára, könnyen akadályba ütközhet még ezzel az aprósággal is. Learon maga a Szellemek és istenek kegyeltje, mágiája pedig szinte sosem szokott besülni, de nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint ő!*
*Learon bőven tudna mesélni az istenekről és a szellemekről, ha kérdezné bárki is, hiszen lég sokszor volt már dolga velük, de aligha hiszi, hogy Morwont érdekelné az ilyesmi ebben a helyzetben. Morwon egészen ügyesen követi az instrukcióit. Egyáltalán nem tűnik komikusnak a hatalmas, több méteres óriás az aprócska kaviccsal a kezében ahogy csukott szemmel koncentrál.* ~Vajon sikerül elképzelnie amit kértem? Morwonnak elég sok érdekes dolog járt régebben az eszébe, nem vagyok benne biztos, hogy ilyen szintű koncentráció elsőre sikerülni fog neki.~ *Ezután pedig jön az óriás kiegészítése, ami olyan kesze-kuszára sikerül, hogy a Sajt-mester elsőre nem is érti meg, csak összeráncolja a homlokát, de aztán összerendezi egy pillanat alatt a mimikáját és bólint egyet a csukottszemű barátjának.*
-Igen, azt hiszem azt érzed, amit kell. *Azonban a következőkben már mégsem gondolja így a pásztor, hiszen Morw izmai megfeszülnek, ez pedig teljes ellentétje annak, amit Learon szokott érezni, aki inkább ellazul a mágikus fonalak összegyűjtése közben.* ~Ki tudja? Talán az óriások máshogy működnek! Láttam már elfeket, akik táncolva varázsolnak, lehet ez is valami faji specifikum!~ *Kedve lenne erről egy jegyzetet készíteni hamarjában, de aztán hirtelen felpattannak cimborája szempillái és el is mondja tapasztalatait, amire a kecskésmágus egy mosollyal és egy újabb bólintással reagál.*
-Jó! Akkor ha újra próbálkozol, amint érzed a mágiát magad körül és szinte meg tudod fogni, tedd a kezed a hasadra és ismételd el amit most mondok! *Ezzel ismerteti a varázslathoz tartozó igéket és szavakat.*
-Miközben ezt teszed, a kövön keresztül és a hasadon lévő kezeden keresztül áramoltassad a gyomrodba a mágiát, aztán már meg is eheted a követ! *Látszólag egyszerű feladat, de aki nem annyira fogékony a mágiára, könnyen akadályba ütközhet még ezzel az aprósággal is. Learon maga a Szellemek és istenek kegyeltje, mágiája pedig szinte sosem szokott besülni, de nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint ő!*
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:05:25
Üzenet elküldve: 2024-10-11 11:05:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Jó ismét az ősök szelleméről hallani mindenféle modern istenségek helyett. Morwon ugyan sosem látta saját szemeivel a szellemeket (habár néhányszor egész közel volt már hozzá, amikor KisMorw-val ördögvigyort szívtak a tengerparton), de megmondták neki, hogy léteznek és a Szellemjáró gyakran beszélt is velük, így kétség kívül valódiak. *
– Yagnar Rhadogar. * Ismétli el a nevet. Általában az egyszerűség kedvéért az emberek egyik nevét szokta csak megjegyezni (vagy még azt sem), de egy olyan fontos nevet, ami a Thargok új vezéréhez kötődik, okos dolognak tűnik megtanulni. Kagan- és Isu Thargodar nevét is megjegyezte, habár ennek köze lehet ahhoz, hogy az erődöt is majdnem ugyanígy hívták. Tulajdonképpen néha össze is keverte, hogy melyik melyik.
Végül csak bólint. Morwon mindenkit kedvel, aki nem ork és nem szélhámos vagy nem viselkedik úgy az óriással, mint mondjuk az a mogorva kapuőr, aki nem engedte be. Ha Yagnar Rhadogar nevéből ítélve aligha ork és Learon elmondása alapján méltó utódja Kagannak, úgyhogy biztos nem lesz gond. Már, ha eljutnak odáig.
Elfogadja Learon segítségét és megfogja a kavicsot. Egyelőre nem próbálja megenni, hanem úgy tesz, ahogy a sajtmester javasolja. Morwon sokszor szokott csak úgy leülni és gondolkodni, habár nem azért, hogy képes legyen kavicsokat falni, hanem ennél sokkal hétköznapibb helyzetekben: hogy eszébe jusson, hová tette le a számszeríját, hogy mit akar enni vagy, hogy hová is indult előző nap, ami miatt reggel egy ismeretlen helyen ébred. Bár a kicsiny vagy legalábbis korlátozott értelmi szintet – amivel Morwon is rendelkezik – általában a mágiatanulás hátrányaként fogják fel, az tagadhatatlan, hogy akinek eleve ritkán vannak gondolatai, annak könnyebb kiürítenie az elméjét. Persze a hatalmas óriás is szokott gondolkodni, de ha teheti, inkább nem teszi. Így amikor Learon megpróbálja bevezetni, megtanítani, hogyan fókuszáljon az őket körülvevő mágikus térre, Morwon nagyjából ugyanazt érzi, mint bármikor máskor, amikor leül.
Behunyva szemét feketeséget lát.
Aztán pár másodperc múlva érezni is kezdi, amiről a mágusmester beszél. Legalábbis úgy véli. *
– Nagy tenger van alattunk, kövek, sziklák mindenfelé. Hatalmas sziklák. A sziklákból árad az erő. Nekem is nagy sziklává kő változnom, hogy a kavicsból kavics méretű Morwon legyen és megehessem?
* Egy ideig tartja maga előtt a kavicsot és próbálja kitalálni, hogyan lényegüljön át hatalmas kővé. A nagy erőlködésben megfeszülnek izmai is, amitől megijed, mert hirtelen azt hiszi, ténylegesen elkezdett kővé változni. Hirtelen a korábban érzett varázslatfoszlány szertefoszlik és a Mágustorony kövén találja magát, ahogy ott térdel és egy kavicsot tart a kezében. Kicsit butának érzi magát. *
– Éreztem valamit, de aztán aztat hittem, sikerült, amitől megijedtem és elvesztettem a sziklák erejét. Pedig tényleg éreztem, ott vótak mindenfelé az sziklák!
* Jó ismét az ősök szelleméről hallani mindenféle modern istenségek helyett. Morwon ugyan sosem látta saját szemeivel a szellemeket (habár néhányszor egész közel volt már hozzá, amikor KisMorw-val ördögvigyort szívtak a tengerparton), de megmondták neki, hogy léteznek és a Szellemjáró gyakran beszélt is velük, így kétség kívül valódiak. *
– Yagnar Rhadogar. * Ismétli el a nevet. Általában az egyszerűség kedvéért az emberek egyik nevét szokta csak megjegyezni (vagy még azt sem), de egy olyan fontos nevet, ami a Thargok új vezéréhez kötődik, okos dolognak tűnik megtanulni. Kagan- és Isu Thargodar nevét is megjegyezte, habár ennek köze lehet ahhoz, hogy az erődöt is majdnem ugyanígy hívták. Tulajdonképpen néha össze is keverte, hogy melyik melyik.
Végül csak bólint. Morwon mindenkit kedvel, aki nem ork és nem szélhámos vagy nem viselkedik úgy az óriással, mint mondjuk az a mogorva kapuőr, aki nem engedte be. Ha Yagnar Rhadogar nevéből ítélve aligha ork és Learon elmondása alapján méltó utódja Kagannak, úgyhogy biztos nem lesz gond. Már, ha eljutnak odáig.
Elfogadja Learon segítségét és megfogja a kavicsot. Egyelőre nem próbálja megenni, hanem úgy tesz, ahogy a sajtmester javasolja. Morwon sokszor szokott csak úgy leülni és gondolkodni, habár nem azért, hogy képes legyen kavicsokat falni, hanem ennél sokkal hétköznapibb helyzetekben: hogy eszébe jusson, hová tette le a számszeríját, hogy mit akar enni vagy, hogy hová is indult előző nap, ami miatt reggel egy ismeretlen helyen ébred. Bár a kicsiny vagy legalábbis korlátozott értelmi szintet – amivel Morwon is rendelkezik – általában a mágiatanulás hátrányaként fogják fel, az tagadhatatlan, hogy akinek eleve ritkán vannak gondolatai, annak könnyebb kiürítenie az elméjét. Persze a hatalmas óriás is szokott gondolkodni, de ha teheti, inkább nem teszi. Így amikor Learon megpróbálja bevezetni, megtanítani, hogyan fókuszáljon az őket körülvevő mágikus térre, Morwon nagyjából ugyanazt érzi, mint bármikor máskor, amikor leül.
Behunyva szemét feketeséget lát.
Aztán pár másodperc múlva érezni is kezdi, amiről a mágusmester beszél. Legalábbis úgy véli. *
– Nagy tenger van alattunk, kövek, sziklák mindenfelé. Hatalmas sziklák. A sziklákból árad az erő. Nekem is nagy sziklává kő változnom, hogy a kavicsból kavics méretű Morwon legyen és megehessem?
* Egy ideig tartja maga előtt a kavicsot és próbálja kitalálni, hogyan lényegüljön át hatalmas kővé. A nagy erőlködésben megfeszülnek izmai is, amitől megijed, mert hirtelen azt hiszi, ténylegesen elkezdett kővé változni. Hirtelen a korábban érzett varázslatfoszlány szertefoszlik és a Mágustorony kövén találja magát, ahogy ott térdel és egy kavicsot tart a kezében. Kicsit butának érzi magát. *
– Éreztem valamit, de aztán aztat hittem, sikerült, amitől megijedtem és elvesztettem a sziklák erejét. Pedig tényleg éreztem, ott vótak mindenfelé az sziklák!
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 21:34:37
Üzenet elküldve: 2024-10-10 21:34:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
-Garantálom, hogy beenged! *Learon nem fogja engedni, hogy az egyik cimborája, akivel együtt tette le a thargok ősi esküjét, kirekesztődjön a Vashegyről. Az nem lenne méltó a törzshöz.*
-Yagnar Rhagodarnak hívják az új vezért. *Elgondolkodik, hogy mit is mondjon róla, de aztán arra jut, hogy nem ereszti bő lére.*
-Olyan ember, aki méltó lehet az Ősök Szelleméhez. Nagy dolgokra hivatott! *Többet most nem is szeretne hozzátenni. Annyira nem ismeri, inkább csak hallomásból és elbeszélésekből.*
-Szerintem kedvelnéd. *Aztán maga is meglepődik azon, hogy Morwont mennyire meglepi és lenyűgözi egy egyszerű kavics megevése. Pedig ezek a varázslatok olyasmik, amikre nem is szoktak felfigyelni az emberek. A mágusok csak úgy élnek a varázslatokkal, amikor szükségük van rá. Látványosabbakat szokott bemutatóként csinálni a pásztor, de hát itt hely szűkében most ez van. Így, hogy Morw feje már lejjebb van, sokkal egyszerűbbé és kényelmesebbé válik a társalgás. Fel se tűnt neki, hogy mennyire megerőltető felnézni a hegynyi komájára.*
-Én azért nem ennék meg mindent, amit az állatok! A kecském nyersen elrágja a csalánt is! *Nevet fel a szakállas az óriás hóbortjaira, de hát Morw már csak ilyen. Hamar megnevetteti az ember fiát a kendőzetlen beszédével. Mivel tudja, hogy a cimbora sosem akarna ártani neki vagy a dolgainak, meg sem rezzen, amikor a táskáért nyúl, azonban mikor megérti a célját, csak úgy köhint egyet jelzés értékűen.*
-Segítek, jó? *Miközben kiszedi a követ és a fejnyi tenyérbe nyomja, fűzi is hozzá a kommentárt.*
-Ez a szütyő nem a te hatalmas mancsaidra lett méretezve. Félek szétszakad, ha túl erősen próbálkozol! *Aztán a következő már a varázslás. Így, hogy nem is feltételez háttértudást az óriásnál mágiaügyben, valahogy egyszerűen próbálja elmagyarázni.*
-Nos, ez egy nagyon egyszerű gyakorlat, szóval nem kell hozzá elolvasni semmit még! *Próbálja megnyugtatni barátját, nehogy elmenjen rögtön a kedve.*
-Mielőtt bármit is tennél, fogd a két ujjad közé a kavicsot és hunyd le a szemed. Érezned kell egyfajta bizsergést a környezetben. Mindenhol ott van, olyan, mint a víz! Tudom, hogy okos vagy és képes vagy érezni. Ha már megvan, próbáld a gondolataiddal belevezetni ezeket a mágikus sugarakat, hullámokat a kavicsba. Próbáld átadni a mágiát a kőnek és eggyé változtatni magával a mágiával! *A kézmozdulatokról és varázsigékről még nem beszél, hiszen ha ez nem megy az óriásnak, akkor nem tudnak továbbhaladni.*
-Garantálom, hogy beenged! *Learon nem fogja engedni, hogy az egyik cimborája, akivel együtt tette le a thargok ősi esküjét, kirekesztődjön a Vashegyről. Az nem lenne méltó a törzshöz.*
-Yagnar Rhagodarnak hívják az új vezért. *Elgondolkodik, hogy mit is mondjon róla, de aztán arra jut, hogy nem ereszti bő lére.*
-Olyan ember, aki méltó lehet az Ősök Szelleméhez. Nagy dolgokra hivatott! *Többet most nem is szeretne hozzátenni. Annyira nem ismeri, inkább csak hallomásból és elbeszélésekből.*
-Szerintem kedvelnéd. *Aztán maga is meglepődik azon, hogy Morwont mennyire meglepi és lenyűgözi egy egyszerű kavics megevése. Pedig ezek a varázslatok olyasmik, amikre nem is szoktak felfigyelni az emberek. A mágusok csak úgy élnek a varázslatokkal, amikor szükségük van rá. Látványosabbakat szokott bemutatóként csinálni a pásztor, de hát itt hely szűkében most ez van. Így, hogy Morw feje már lejjebb van, sokkal egyszerűbbé és kényelmesebbé válik a társalgás. Fel se tűnt neki, hogy mennyire megerőltető felnézni a hegynyi komájára.*
-Én azért nem ennék meg mindent, amit az állatok! A kecském nyersen elrágja a csalánt is! *Nevet fel a szakállas az óriás hóbortjaira, de hát Morw már csak ilyen. Hamar megnevetteti az ember fiát a kendőzetlen beszédével. Mivel tudja, hogy a cimbora sosem akarna ártani neki vagy a dolgainak, meg sem rezzen, amikor a táskáért nyúl, azonban mikor megérti a célját, csak úgy köhint egyet jelzés értékűen.*
-Segítek, jó? *Miközben kiszedi a követ és a fejnyi tenyérbe nyomja, fűzi is hozzá a kommentárt.*
-Ez a szütyő nem a te hatalmas mancsaidra lett méretezve. Félek szétszakad, ha túl erősen próbálkozol! *Aztán a következő már a varázslás. Így, hogy nem is feltételez háttértudást az óriásnál mágiaügyben, valahogy egyszerűen próbálja elmagyarázni.*
-Nos, ez egy nagyon egyszerű gyakorlat, szóval nem kell hozzá elolvasni semmit még! *Próbálja megnyugtatni barátját, nehogy elmenjen rögtön a kedve.*
-Mielőtt bármit is tennél, fogd a két ujjad közé a kavicsot és hunyd le a szemed. Érezned kell egyfajta bizsergést a környezetben. Mindenhol ott van, olyan, mint a víz! Tudom, hogy okos vagy és képes vagy érezni. Ha már megvan, próbáld a gondolataiddal belevezetni ezeket a mágikus sugarakat, hullámokat a kavicsba. Próbáld átadni a mágiát a kőnek és eggyé változtatni magával a mágiával! *A kézmozdulatokról és varázsigékről még nem beszél, hiszen ha ez nem megy az óriásnak, akkor nem tudnak továbbhaladni.*
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 20:25:44
Üzenet elküldve: 2024-10-10 20:25:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
– Há' ez az! Megmondtam neki én is, de nem akart beengedni. No, de ha téged ismer és én veled megyek, tán csak beenged. Ki mostan a nagyvezér a Thargoknál?* Jut eszébe a nagy kérdés. Morwon a fent említettek miatt egy ideje már nincs képben a törzs dolgaival kapcsolatban. Nagyjából mióta Kagan kővé dermedt. Egyből eszébe is jut még néhány kérdés, amit szívesen megtudna most: hogy él-e még a Szellemjáró, hogy üzemel-e még Hroti kovácsműhelye, hogy előkerültek-e már Rolkóék és a többi. De türelmes óriás révén vár ezekkel a kérdésekkel, hiszen előbb-utóbb úgyis lesz rá módja, hogy kiderítse a válaszokat. A Mágustoronyban viszont nem jár túl gyakran, úgyhogy most a tanulásnak szenteli minden figyelmét. Annál is inkább, mert Learon olyat tesz, amin még Morwon szemei is kikerekednek. *
– Ezt nevezem! * Az óriás letérdel a földre, így nagyjából egy magasságban van a feje Learonnal, és jobban megfigyelheti, ahogy a sajtmester megrágja és megeszi a kavicsot. Morwonban felötlik, hogy valami trükk van a dolog mögött. A mágia még mindig egy szeszélyes, kiismerhetetlen tudományág, nem bízik benne teljes mértékben. Ehhez mondjuk Taitos Mester is hozzájárult, amikor elvághatatlan kötelet varázsolt és megkérte az óriást, hogy vágja el. Ha szép lassan nem múlna el a korábban megivott varázsital hatása, valószínűleg könnyebben belátná, hogy barátja valóban a földmágia nagymestere és amit az imént tapasztalt, valóban egy varázslat volt – nem pediglen valami vásári bűvészmutatvány. Még egy darabig figyeli, hogy a másik valóban lenyelte-e a kavicsot, de idővel majdnem biztos lesz benne. *
– Hosszú útjaimon néha megrágom a fák kérgét, mint a hódok! Aztat tanultam, hogy amit az állatok megesznek, azt az óriások is. De követ enni?! Ha ezt megtanítanád, sosem lennék többé éhes! Hadd próbáljam meg! * Ha Learon engedi, kivesz egy kavicsot a táskájából. Mármint Learonéból. Ő nem tart magánál egy táskányi kavicsot, habár ezek után könnyen lehet, hogy másképp lesz. Ha szerez is kavicsot, egyelőre nem veszi be a szájába, habár érez rá késztetést, hogy megpróbálja, még mielőtt megtanulja a hozzá tartozó varázslatot. *
– Mit kell csinálnom hozzá? * Morwon inkább a gyakorlat, mint az elmélet híve. Bár feltűnik neki, hogy a mágusmester egy halom könyv között ül és meg is érinti az egyiket, de reméli, hogy nem az lesz az utasítás, hogy a következő két hatot töltse olvasással. Mert akkor könnyen elfogyhat a türelme és a lelkesedése. Amíg várja, hogy a tudás beleröppenjen fejébe, rákérdez az előbb hallottakra is. *
– Milyen dógod vót az istenekkel? Azt hittem, miután letudták az égi vitájukat, arrébb raktam néhány hegyet, mind a saját dógaikkal foglalkoztak újra.
– Há' ez az! Megmondtam neki én is, de nem akart beengedni. No, de ha téged ismer és én veled megyek, tán csak beenged. Ki mostan a nagyvezér a Thargoknál?* Jut eszébe a nagy kérdés. Morwon a fent említettek miatt egy ideje már nincs képben a törzs dolgaival kapcsolatban. Nagyjából mióta Kagan kővé dermedt. Egyből eszébe is jut még néhány kérdés, amit szívesen megtudna most: hogy él-e még a Szellemjáró, hogy üzemel-e még Hroti kovácsműhelye, hogy előkerültek-e már Rolkóék és a többi. De türelmes óriás révén vár ezekkel a kérdésekkel, hiszen előbb-utóbb úgyis lesz rá módja, hogy kiderítse a válaszokat. A Mágustoronyban viszont nem jár túl gyakran, úgyhogy most a tanulásnak szenteli minden figyelmét. Annál is inkább, mert Learon olyat tesz, amin még Morwon szemei is kikerekednek. *
– Ezt nevezem! * Az óriás letérdel a földre, így nagyjából egy magasságban van a feje Learonnal, és jobban megfigyelheti, ahogy a sajtmester megrágja és megeszi a kavicsot. Morwonban felötlik, hogy valami trükk van a dolog mögött. A mágia még mindig egy szeszélyes, kiismerhetetlen tudományág, nem bízik benne teljes mértékben. Ehhez mondjuk Taitos Mester is hozzájárult, amikor elvághatatlan kötelet varázsolt és megkérte az óriást, hogy vágja el. Ha szép lassan nem múlna el a korábban megivott varázsital hatása, valószínűleg könnyebben belátná, hogy barátja valóban a földmágia nagymestere és amit az imént tapasztalt, valóban egy varázslat volt – nem pediglen valami vásári bűvészmutatvány. Még egy darabig figyeli, hogy a másik valóban lenyelte-e a kavicsot, de idővel majdnem biztos lesz benne. *
– Hosszú útjaimon néha megrágom a fák kérgét, mint a hódok! Aztat tanultam, hogy amit az állatok megesznek, azt az óriások is. De követ enni?! Ha ezt megtanítanád, sosem lennék többé éhes! Hadd próbáljam meg! * Ha Learon engedi, kivesz egy kavicsot a táskájából. Mármint Learonéból. Ő nem tart magánál egy táskányi kavicsot, habár ezek után könnyen lehet, hogy másképp lesz. Ha szerez is kavicsot, egyelőre nem veszi be a szájába, habár érez rá késztetést, hogy megpróbálja, még mielőtt megtanulja a hozzá tartozó varázslatot. *
– Mit kell csinálnom hozzá? * Morwon inkább a gyakorlat, mint az elmélet híve. Bár feltűnik neki, hogy a mágusmester egy halom könyv között ül és meg is érinti az egyiket, de reméli, hogy nem az lesz az utasítás, hogy a következő két hatot töltse olvasással. Mert akkor könnyen elfogyhat a türelme és a lelkesedése. Amíg várja, hogy a tudás beleröppenjen fejébe, rákérdez az előbb hallottakra is. *
– Milyen dógod vót az istenekkel? Azt hittem, miután letudták az égi vitájukat, arrébb raktam néhány hegyet, mind a saját dógaikkal foglalkoztak újra.
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 17:39:52
Üzenet elküldve: 2024-10-10 17:39:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Learon jóformán hátra is dől, miközben hallgatja az óriás sztoriját. Nem emlékszik, hogy Morwon ilyen bőbeszédű volt régebben, de hát ha most ilyen annak csak örülnie kell, ugyanis elég érdekes sztorival áll elő hatalmas termetű barátja. A kellemetlen őr hallatán fel is rémlik benne, hogy kiről is van szó, de a nevére sajnos már nem emlékszik, de maga is szem és fültanúja volt már egy ilyen útonállásnak a thargok kapujában. Persze nem őt tartóztatták fel, hanem valami jöttmentet.*
-Pedig te magad is a Vérszövetség tagja vagy! *Lepődik meg a pásztor és fel is húzza a szemöldökét.*
-Na majd elmegyek veled a Vashegyre és megbeszélem ezzel a kellemetlen alakkal, hogy engedjen be! *Ígéri meg a szakállas mágusmester cimborájának.*
-Neked is ott a helyed a hegyed, ahogy mindenkinek régről! *Bólint egy hatalmasat a kecskés. Aztán mosolyog egyet a medvés amulettre. Ilyesmire viszont ő nem képes. Tud apróságokat megfaragni, de ebben Trodd az igazi művész.*
-Az egész föld-ág ilyen varázslatokkal van teli! Ha gondolod, átrághatjuk az egészet, aztán amennyit befogad a fejed, annyit töltünk bele! *Neveti el magát kissé.*
-Ekkora fejbe biztos sok tudás belefér! *Megkocogtatná Morwon homlokát, ha bármekkora esélye is lenne rá, hogy felérje, de ehelyett, inkább csak ül tovább és kissé rátámaszkodik egy stósz könyvre, ami ott van halomban mellette. Így, kényelemben hallgatja a történetet a megeredt nyelvű óriás szájából.*
-Szóval éhesek lettetek? Erre is van egy jó varázslatom! *Azzal varázsol, és ha érzi, hogy sikeres volt a művelet, akkor bedobja a fogai közé a követ és megeszi.*
-Ezzel mindig van ennivaló a közelben! Ahogy a vízfakasztásra is van, de már egy másik mágiaág. Én ismerem, de elsőre nem szeretném összekuszálni a tanulmányaidat. *A mesterkardokat is jól ismeri, de még sosem ásta bele magát a hozzájuk kapcsolódó varázslatokba. Lehet, hogy itt lesz az ideje, hogy tudjon segíteni barátjának ezt is megtanulni.*
-Babonát? *Neveti el magát Learon, egészen hangosan.*
-Pedig tudok azt is! Eléggé sok dolgom volt az új istenekkel, azoknak meg minden dolga csupa babona, tudod? *Azzal meglapogatja a mellette lévő halom tetején lévő barna könyvet. A kedvencét, ami a föld mágia legalapvetőbb részeitől a mesterfogásokig szinte mindent bemutat.*
-Nos, ha komolyan gondoltad, hogy tanulnál föld mágiát, akkor kezdhetjük a legelején! Benne vagy Morwon?
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
*Learon jóformán hátra is dől, miközben hallgatja az óriás sztoriját. Nem emlékszik, hogy Morwon ilyen bőbeszédű volt régebben, de hát ha most ilyen annak csak örülnie kell, ugyanis elég érdekes sztorival áll elő hatalmas termetű barátja. A kellemetlen őr hallatán fel is rémlik benne, hogy kiről is van szó, de a nevére sajnos már nem emlékszik, de maga is szem és fültanúja volt már egy ilyen útonállásnak a thargok kapujában. Persze nem őt tartóztatták fel, hanem valami jöttmentet.*
-Pedig te magad is a Vérszövetség tagja vagy! *Lepődik meg a pásztor és fel is húzza a szemöldökét.*
-Na majd elmegyek veled a Vashegyre és megbeszélem ezzel a kellemetlen alakkal, hogy engedjen be! *Ígéri meg a szakállas mágusmester cimborájának.*
-Neked is ott a helyed a hegyed, ahogy mindenkinek régről! *Bólint egy hatalmasat a kecskés. Aztán mosolyog egyet a medvés amulettre. Ilyesmire viszont ő nem képes. Tud apróságokat megfaragni, de ebben Trodd az igazi művész.*
-Az egész föld-ág ilyen varázslatokkal van teli! Ha gondolod, átrághatjuk az egészet, aztán amennyit befogad a fejed, annyit töltünk bele! *Neveti el magát kissé.*
-Ekkora fejbe biztos sok tudás belefér! *Megkocogtatná Morwon homlokát, ha bármekkora esélye is lenne rá, hogy felérje, de ehelyett, inkább csak ül tovább és kissé rátámaszkodik egy stósz könyvre, ami ott van halomban mellette. Így, kényelemben hallgatja a történetet a megeredt nyelvű óriás szájából.*
-Szóval éhesek lettetek? Erre is van egy jó varázslatom! *Azzal varázsol, és ha érzi, hogy sikeres volt a művelet, akkor bedobja a fogai közé a követ és megeszi.*
-Ezzel mindig van ennivaló a közelben! Ahogy a vízfakasztásra is van, de már egy másik mágiaág. Én ismerem, de elsőre nem szeretném összekuszálni a tanulmányaidat. *A mesterkardokat is jól ismeri, de még sosem ásta bele magát a hozzájuk kapcsolódó varázslatokba. Lehet, hogy itt lesz az ideje, hogy tudjon segíteni barátjának ezt is megtanulni.*
-Babonát? *Neveti el magát Learon, egészen hangosan.*
-Pedig tudok azt is! Eléggé sok dolgom volt az új istenekkel, azoknak meg minden dolga csupa babona, tudod? *Azzal meglapogatja a mellette lévő halom tetején lévő barna könyvet. A kedvencét, ami a föld mágia legalapvetőbb részeitől a mesterfogásokig szinte mindent bemutat.*
-Nos, ha komolyan gondoltad, hogy tanulnál föld mágiát, akkor kezdhetjük a legelején! Benne vagy Morwon?
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:44:39
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:44:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Tehát nem csak szeme káprázott és (remélhetőleg) nem is a félkarú orvostól kapott varázsitaltól hallucinál régi ismerősöket maga elé. Vagy, ha mégis, kénytelen lesz többet is beszerezni az előbb megivott ciánkék löttyből. Mindenesetre Learon felismeri és kérdezni is kezdi, ahogy azt régi ismerősök szokták, amikor régóta nem találkoztak. *
– No, az kacifántos egy történet. Elkószáltam én, de vissza is tértem aztán mindig! Ám de az egyik alkalommal hosszabb időre kószáltam el és mire visszagyüttem, egy kellemetlen őr nem engedett be az erődbe! Aztat mondta, ha vissza találok térni, meglő az íjával! Hallottam róla, hogy már nem Kagan a nagyfőnök, de bevallom, rosszul esett ez a barátságtalan bánásmód. No, azóta vándorúton vagyok. Kalandoztam erre is, arra is, ahogy a régi időkben, még mielőtt befogadtak volna a Thargok. Most épp itt vagyok. * Mutat le a szürke kőre, amin áll. Szerencsére a Mágustorony belülről épp olyan stabilnak látszik, mint bármely más épület és nem látja maga alatt se a Lihanech-tó vízét, se a magasságot, ami elválasztja őt a hatalmas vízfelülettől. Azért nem próbálna meg földrengést idézni idebent, még ha képes is lenne rá. Reméli, hogy Learon se fogja ezzel folytatni a bemutatóját. A kőformálás még belefér. *
– Nahát, nahát! Ilyet én is csináltam egyszer, csak a tőrömmel. Ni! * A nyakában lógó Medve-amulettre mutat. *
– Én biz' arra gondoltam, hogy olyan dolgokat tanulnék, amik egyfelől megsegítik az útjaimat, másfelől viszont segítenek a harcokat túlélnem. * Megvakarja a szakállát és rájön, hogy ezzel nem igazán segítette meg a mágusmestert. *
– Volt két barátom, akikkel úgy két éve elindultunk Erdőmélyére óriás-hangyákokat vadászni, mert aztat olvastam, hogy ott élnek óriási, emberevő hangyákok. Hát elmentünk megkeresni őket. Útközben éhesek és szomjasak lettünk, úgyhogy az egyikünk elment vadászni, de eltévedt. Meg aztán a vizünk is fogyni kezdett, úgyhogy vissza kellett fordulnunk. No, ilyenkor jól gyütt vóna, ha tudok egyet, s mást a varázslásról. Már az olvasáson kívül, mert azzal nem sokra mentem ottan az erdő mélyén. A másik, hogy itt lóg az oldalomon Tar'Khog. Már ő is közel egy évtizede a szolgálatomban van, és úgy tudom, különleges penge lévén megbűvölhető. Nem kell, hogy minden csapásomnál megremegjen a főd, de ha mégiscsak megtalálom az óriás-hangyákokat – márpedig úgy lesz –, nem akarom ott hagyni a fél karomat. Nem úgy, mint a sárkutyáknál! Azok majdnem egészen megzabáltak, amikor egy pár éve megküzdöttem velük. Szörnyű bestiák voltak, de a csontjaikat egészen Artheniorig cipeltük aztán! Szerencsére a karom már egészen begyógyult. No, tehát jó vóna tudnom megvédeni magam a nem e világi szörnyek ellen is, mert manapság egyre több van azokból! Learon mester, te biztosan sok bölcsességnek a tudója vagy, de én akármilyen okos is vagyok, nem tudok követ formálni, mint te – legfeljebb csákánnyal, kalapáccsal. Megtaníthatnál, hogyan tudjak én is néhány varázslatot. De aztán csak semmi babonát, amitől felrepülök az égbe vagy megvakulok. Igazi varázslatot akarok tanulni, mint az őseim, akik hegyeket mozgattak arrébb az énekükkel!
* Tehát nem csak szeme káprázott és (remélhetőleg) nem is a félkarú orvostól kapott varázsitaltól hallucinál régi ismerősöket maga elé. Vagy, ha mégis, kénytelen lesz többet is beszerezni az előbb megivott ciánkék löttyből. Mindenesetre Learon felismeri és kérdezni is kezdi, ahogy azt régi ismerősök szokták, amikor régóta nem találkoztak. *
– No, az kacifántos egy történet. Elkószáltam én, de vissza is tértem aztán mindig! Ám de az egyik alkalommal hosszabb időre kószáltam el és mire visszagyüttem, egy kellemetlen őr nem engedett be az erődbe! Aztat mondta, ha vissza találok térni, meglő az íjával! Hallottam róla, hogy már nem Kagan a nagyfőnök, de bevallom, rosszul esett ez a barátságtalan bánásmód. No, azóta vándorúton vagyok. Kalandoztam erre is, arra is, ahogy a régi időkben, még mielőtt befogadtak volna a Thargok. Most épp itt vagyok. * Mutat le a szürke kőre, amin áll. Szerencsére a Mágustorony belülről épp olyan stabilnak látszik, mint bármely más épület és nem látja maga alatt se a Lihanech-tó vízét, se a magasságot, ami elválasztja őt a hatalmas vízfelülettől. Azért nem próbálna meg földrengést idézni idebent, még ha képes is lenne rá. Reméli, hogy Learon se fogja ezzel folytatni a bemutatóját. A kőformálás még belefér. *
– Nahát, nahát! Ilyet én is csináltam egyszer, csak a tőrömmel. Ni! * A nyakában lógó Medve-amulettre mutat. *
– Én biz' arra gondoltam, hogy olyan dolgokat tanulnék, amik egyfelől megsegítik az útjaimat, másfelől viszont segítenek a harcokat túlélnem. * Megvakarja a szakállát és rájön, hogy ezzel nem igazán segítette meg a mágusmestert. *
– Volt két barátom, akikkel úgy két éve elindultunk Erdőmélyére óriás-hangyákokat vadászni, mert aztat olvastam, hogy ott élnek óriási, emberevő hangyákok. Hát elmentünk megkeresni őket. Útközben éhesek és szomjasak lettünk, úgyhogy az egyikünk elment vadászni, de eltévedt. Meg aztán a vizünk is fogyni kezdett, úgyhogy vissza kellett fordulnunk. No, ilyenkor jól gyütt vóna, ha tudok egyet, s mást a varázslásról. Már az olvasáson kívül, mert azzal nem sokra mentem ottan az erdő mélyén. A másik, hogy itt lóg az oldalomon Tar'Khog. Már ő is közel egy évtizede a szolgálatomban van, és úgy tudom, különleges penge lévén megbűvölhető. Nem kell, hogy minden csapásomnál megremegjen a főd, de ha mégiscsak megtalálom az óriás-hangyákokat – márpedig úgy lesz –, nem akarom ott hagyni a fél karomat. Nem úgy, mint a sárkutyáknál! Azok majdnem egészen megzabáltak, amikor egy pár éve megküzdöttem velük. Szörnyű bestiák voltak, de a csontjaikat egészen Artheniorig cipeltük aztán! Szerencsére a karom már egészen begyógyult. No, tehát jó vóna tudnom megvédeni magam a nem e világi szörnyek ellen is, mert manapság egyre több van azokból! Learon mester, te biztosan sok bölcsességnek a tudója vagy, de én akármilyen okos is vagyok, nem tudok követ formálni, mint te – legfeljebb csákánnyal, kalapáccsal. Megtaníthatnál, hogyan tudjak én is néhány varázslatot. De aztán csak semmi babonát, amitől felrepülök az égbe vagy megvakulok. Igazi varázslatot akarok tanulni, mint az őseim, akik hegyeket mozgattak arrébb az énekükkel!
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 14:30:06
Üzenet elküldve: 2024-10-10 14:30:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Egy jó pár óráig szundikálhat ott magában, amikor valamire megébred és csak úgy körbe kémlel maga körül. Pár ember elment, néhány azonban jött a helyükre ide már el is foglalták az üresen maradt helyeket, hogy szintén üres fejüket is tudással tölthessék fel. Szemmel láthatóan sok olyan ember van éppen itt, akinek fogalma sincs a mágiáról, ezt pedig a kezeikben tartott könyvekről meg tudja mondani. A legtöbb kezdőknek szól. Ebben az elmélkedésben és szemlélődésben zavarja meg egy hatalmas árny. Azonnal észre is veszi, hogy ki az. Ez az óriási árny, ami közel két méterrel magasabb Learonnál, egy régi jó cimborája valójában. Nem kis csodálkozást és örömet okoz most a pásztormágusban a feltűnése. A Sajt-mesternek ugyan fogalma sincs, hogy ki az a Sorind, de ez most pont nem is érdekli, csak az, hogy kellőképpen köszönthesse barátját.*
-Nagy? Nahát, a nagy az te vagy! Talán nőttél is mióta nem láttalak! *A vállának szélessége biztosan, bár ebben Learon sem maradt el mögötte, ha fajaik határait vesszük alapul. A pásztor agyán is átfut, hogy vajon hány éve lehetett utoljára, hogy látta Morwont, de nem tudja megmondani.* ~Nem, hogy Morwot, hát óriást sem láttam már legalább két éve! Főleg nem Tharg óriást, pedig milyen sokan voltak egy időben.~
-Bizony jó dolog! Elkószáltál a Vashegyről vagy mi lett veled cimbora? Nagyon régóta a közelében sem láttalak! *Kérdez ő is egyet, hátha valami jó sztori van a háttérben, amit érdemes lenne megismerni.*
-Tanulok, mint mindig! Az egyik legügyesebb mágusmester vagyok, de még mindig van mit tanulni! *Nevet fel a szakállas.*
-Nahát, nahát! Földmágus? Akkor a legjobb embert találtad meg barátom! És mit szeretnél tanulni pontosabban? *Előkeres egy darab kavicsot a táskájából. Mióta megtanulta egyik kedvenc varázslatát, mindig hord magánál pár követ. Ha sikerül a mágia, Morw annyit láthat, hogy a kavicsból egy amorf, kutyaszerű szoborka lesz. Ha nem sikerül, akkor Learon csak felmutatja maga elé a kavicsot.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
*Egy jó pár óráig szundikálhat ott magában, amikor valamire megébred és csak úgy körbe kémlel maga körül. Pár ember elment, néhány azonban jött a helyükre ide már el is foglalták az üresen maradt helyeket, hogy szintén üres fejüket is tudással tölthessék fel. Szemmel láthatóan sok olyan ember van éppen itt, akinek fogalma sincs a mágiáról, ezt pedig a kezeikben tartott könyvekről meg tudja mondani. A legtöbb kezdőknek szól. Ebben az elmélkedésben és szemlélődésben zavarja meg egy hatalmas árny. Azonnal észre is veszi, hogy ki az. Ez az óriási árny, ami közel két méterrel magasabb Learonnál, egy régi jó cimborája valójában. Nem kis csodálkozást és örömet okoz most a pásztormágusban a feltűnése. A Sajt-mesternek ugyan fogalma sincs, hogy ki az a Sorind, de ez most pont nem is érdekli, csak az, hogy kellőképpen köszönthesse barátját.*
-Nagy? Nahát, a nagy az te vagy! Talán nőttél is mióta nem láttalak! *A vállának szélessége biztosan, bár ebben Learon sem maradt el mögötte, ha fajaik határait vesszük alapul. A pásztor agyán is átfut, hogy vajon hány éve lehetett utoljára, hogy látta Morwont, de nem tudja megmondani.* ~Nem, hogy Morwot, hát óriást sem láttam már legalább két éve! Főleg nem Tharg óriást, pedig milyen sokan voltak egy időben.~
-Bizony jó dolog! Elkószáltál a Vashegyről vagy mi lett veled cimbora? Nagyon régóta a közelében sem láttalak! *Kérdez ő is egyet, hátha valami jó sztori van a háttérben, amit érdemes lenne megismerni.*
-Tanulok, mint mindig! Az egyik legügyesebb mágusmester vagyok, de még mindig van mit tanulni! *Nevet fel a szakállas.*
-Nahát, nahát! Földmágus? Akkor a legjobb embert találtad meg barátom! És mit szeretnél tanulni pontosabban? *Előkeres egy darab kavicsot a táskájából. Mióta megtanulta egyik kedvenc varázslatát, mindig hord magánál pár követ. Ha sikerül a mágia, Morw annyit láthat, hogy a kavicsból egy amorf, kutyaszerű szoborka lesz. Ha nem sikerül, akkor Learon csak felmutatja maga elé a kavicsot.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
3711. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 13:21:19
Üzenet elküldve: 2024-10-10 13:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Mire a bejárathoz ér, a varázsital kezdi kifejteni hatását. Morwon nincs hozzászokva az elme oly' tisztaságához, amit most érez. Bizonyos szinten még kényelmetlen is, hogy ilyen könnyedén gondolkodik. *
– Ejha. * Belép a toronyba és elégedetten konstatálja, hogy legalább belülről ugyanúgy néz ki, mint amikor a korábbi alkalmakkor itt járt. Már ami azt illeti, hogy nem lebegnek benne a könyvek és könyvespolcok úgy, ahogy maga a torony teszi ezt. Először gyerekként járt a toronyban, bár abból nem sokra emlékszik, csak hogy már akkor is be volt nőve kívülről mindenféle növényekkel. Kereken tíz éve pedig Moont kísérte ide. Aztán rá néhány évvel szintén ide keveredett, akkor Taitossal és synmirai barátaival találkozott. Furcsa egy társaság volt (bizonyára mert mind varázslók), de kedvelte őket. Persze Morwon kit ne kedvelne az orkokon és egyéb haramiákon kívül?
Ismét egyedül jött a Mágustoronyba, de ezúttal hatalmas célokkal, ugyanis eszébe jutott, hogy a betűvetésen- és olvasáson kívül még egyetlen varázslatot sem tanult meg és annak is már jó pár éve. Ideje kamatoztatni a tudást, amit az egyik nyár végi ünnepségen adott át neki a Zöldfülű Mester.
~ Egy napon olyan nagy mágusmester leszek, mint Taitos, a Zöldfülű vagy akár mint Yofa, a Zöldfejű. No, lássuk, hol is kezdjük? ~ Óriásunk bár nem túl járatos a mágia világában, azt tudja, hogy mit szeretne tanulni: földmágiát, ahogy ősei is. Bár ezen ősei közül mindössze egyet ismert személyesen, és most épp az ő drága nagybátyjára gondol, amikor egy ismerős arcot vél felfedezni a könyveket bújva. *
– Sorind szakállára! Jól látom, hogy a nagy Learon Mester az? * Habár az idejét se tudja már, mikor találkozott utoljára a sajtmágussal, de jó barátairól sosem feledkezik meg. Márpedig Learon kétségkívül az egyike a legeslegjobb barátainak, akikkel annak idején trágyacsatázott a Tharg karámnál. Persze már az is majd' egy évtizede volt, de Morwon szerint az idő csak megerősíti a barátságokat. Rémlik neki valami arról, hogy a sajtmester ért valamicskét a mágiához is. Egyszer például szempillantás alatt almafát növesztett a földből, ez már csak valami. *
– Jó dolog barátra lelni ezen az eldugott vidéken. No, de mi járatban itt, és ki vigyáz mostan az állataidra? Én Morwon leszek, a földmágus! Tudok olvasni, aranyam is van elég és mán okos is vagyok! Okosabb, mint azelőtt, nem hazudok!
* Mire a bejárathoz ér, a varázsital kezdi kifejteni hatását. Morwon nincs hozzászokva az elme oly' tisztaságához, amit most érez. Bizonyos szinten még kényelmetlen is, hogy ilyen könnyedén gondolkodik. *
– Ejha. * Belép a toronyba és elégedetten konstatálja, hogy legalább belülről ugyanúgy néz ki, mint amikor a korábbi alkalmakkor itt járt. Már ami azt illeti, hogy nem lebegnek benne a könyvek és könyvespolcok úgy, ahogy maga a torony teszi ezt. Először gyerekként járt a toronyban, bár abból nem sokra emlékszik, csak hogy már akkor is be volt nőve kívülről mindenféle növényekkel. Kereken tíz éve pedig Moont kísérte ide. Aztán rá néhány évvel szintén ide keveredett, akkor Taitossal és synmirai barátaival találkozott. Furcsa egy társaság volt (bizonyára mert mind varázslók), de kedvelte őket. Persze Morwon kit ne kedvelne az orkokon és egyéb haramiákon kívül?
Ismét egyedül jött a Mágustoronyba, de ezúttal hatalmas célokkal, ugyanis eszébe jutott, hogy a betűvetésen- és olvasáson kívül még egyetlen varázslatot sem tanult meg és annak is már jó pár éve. Ideje kamatoztatni a tudást, amit az egyik nyár végi ünnepségen adott át neki a Zöldfülű Mester.
~ Egy napon olyan nagy mágusmester leszek, mint Taitos, a Zöldfülű vagy akár mint Yofa, a Zöldfejű. No, lássuk, hol is kezdjük? ~ Óriásunk bár nem túl járatos a mágia világában, azt tudja, hogy mit szeretne tanulni: földmágiát, ahogy ősei is. Bár ezen ősei közül mindössze egyet ismert személyesen, és most épp az ő drága nagybátyjára gondol, amikor egy ismerős arcot vél felfedezni a könyveket bújva. *
– Sorind szakállára! Jól látom, hogy a nagy Learon Mester az? * Habár az idejét se tudja már, mikor találkozott utoljára a sajtmágussal, de jó barátairól sosem feledkezik meg. Márpedig Learon kétségkívül az egyike a legeslegjobb barátainak, akikkel annak idején trágyacsatázott a Tharg karámnál. Persze már az is majd' egy évtizede volt, de Morwon szerint az idő csak megerősíti a barátságokat. Rémlik neki valami arról, hogy a sajtmester ért valamicskét a mágiához is. Egyszer például szempillantás alatt almafát növesztett a földből, ez már csak valami. *
– Jó dolog barátra lelni ezen az eldugott vidéken. No, de mi járatban itt, és ki vigyáz mostan az állataidra? Én Morwon leszek, a földmágus! Tudok olvasni, aranyam is van elég és mán okos is vagyok! Okosabb, mint azelőtt, nem hazudok!
3710. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-09 21:07:52
Üzenet elküldve: 2024-10-09 21:07:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 994
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 994
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Töprengve hallgatja Aborathot. A módszere valóban nem tűnik légből kapottnak, bár nem gondolja, hogy ő maga követni tudná a férfi példáját. Nem is tartja magát jó tanárnak, mindig kényelmetlen volt számára a mester szerep, vagy épp megszólítás. Igaz, teljesen kezdőkkel szerencsére nem is volt dolga, mindenki, akit tanított, az elméleti alapokat már birtokolta.*
- Mmm... - *Hümmög elgondolkodva.* - És mi a módszere a már gyakorlott mágusokra, akik csak újabb varázslatokat szeretnének elsajátítani? - *Érdeklődik. Vajon ott is van valami "próba", amit Aborath tanoncainak ki kell állniuk?*
- Ha ugyan elárulná a választ a kérdéseinkre. - *Jegyzi meg Abogr kapcsán, de ábrándozniuk szabad.
Közben egy kis időre "megzavarják" beszélgetésüket. Mikor Nestar már távozott, csak akkor mondja Aborathnak.*
- Elnézést. Az úr Nestar Erefiz volt... Talán már hallott róla. Elég híres alkimista. De a mágia iránt is érdeklődik. - *Árul el ennyit, de talán már ebből ki lehet következtetni, miféle üzlet zajlott le kettejük között.*
*Töprengve hallgatja Aborathot. A módszere valóban nem tűnik légből kapottnak, bár nem gondolja, hogy ő maga követni tudná a férfi példáját. Nem is tartja magát jó tanárnak, mindig kényelmetlen volt számára a mester szerep, vagy épp megszólítás. Igaz, teljesen kezdőkkel szerencsére nem is volt dolga, mindenki, akit tanított, az elméleti alapokat már birtokolta.*
- Mmm... - *Hümmög elgondolkodva.* - És mi a módszere a már gyakorlott mágusokra, akik csak újabb varázslatokat szeretnének elsajátítani? - *Érdeklődik. Vajon ott is van valami "próba", amit Aborath tanoncainak ki kell állniuk?*
- Ha ugyan elárulná a választ a kérdéseinkre. - *Jegyzi meg Abogr kapcsán, de ábrándozniuk szabad.
Közben egy kis időre "megzavarják" beszélgetésüket. Mikor Nestar már távozott, csak akkor mondja Aborathnak.*
- Elnézést. Az úr Nestar Erefiz volt... Talán már hallott róla. Elég híres alkimista. De a mágia iránt is érdeklődik. - *Árul el ennyit, de talán már ebből ki lehet következtetni, miféle üzlet zajlott le kettejük között.*
3709. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-09 17:42:18
Üzenet elküldve: 2024-10-09 17:42:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Leírhatatlan az érzés, amikor felsejlik előtte az a ködfátyol, ami mintha a toronyba vezetné fel. Nem is igazán hisz a szemeinek és az is kérdéses, hogy saras lábakkal egyáltalán ráléphet-e. Bizonytalan, hiszen, mintha csak illúzió volna az egész. De megteszi, s meg sem remeg a lába az első fokon. Innentől már semmi nem állíthatja meg. Visszaköltözik arcára a mosoly, a boldogság, elérte hát, amit akart és egyszer végig is csinálta. Bár van olyan fáradt, hogy tanulás helyett inkább aludni akarjon. De a hely aurája nem engedi, hogy azonnal egy szobát kérjen magának. Ha egyáltalán lehet itt olyat.
A fáradtságot tán nem űzi, de a táskájában rejlő azúrkék italt megissza, hogy jobban forogjon az az igen megterhelt elméje. Azt hihetné, hogy áfonya íze van, de köze sincs hozzá. Viszont azonnal érzi magában, hogy mindenre képes, így meg sem áll addig, amíg be nem lép egy terembe, a kitudja hányadik emeleten. Ha most senki nem szól hozzá, akkor addig nem teszi le a könyveket, amíg bele nem alszik a lapok közé.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
A fáradtságot tán nem űzi, de a táskájában rejlő azúrkék italt megissza, hogy jobban forogjon az az igen megterhelt elméje. Azt hihetné, hogy áfonya íze van, de köze sincs hozzá. Viszont azonnal érzi magában, hogy mindenre képes, így meg sem áll addig, amíg be nem lép egy terembe, a kitudja hányadik emeleten. Ha most senki nem szól hozzá, akkor addig nem teszi le a könyveket, amíg bele nem alszik a lapok közé.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
3708. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:47:45
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:47:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kutatása eredménytelen maradt Derk után, aki láthatóan itt hagyta. A tegnap esti viselkedése alapján nem is bánja. Már a saját épségéért is elkezdett aggódni a férfi hirtelen megváltozott viselkedése miatt. Úgy dönt visszaül és befejezi azt a könyvet, amibe még tegnap kezdett bele. Sok oldal már nem volt hátra, a könyvvel nagyjából egy óra alatt végzett. Úgy érzi sokat tanult és készen áll, hogy kipróbálja a frissen tanultakat. Azt nem tudja, hogy a toronyban lehet-e varázsolni, de ő azért kipróbál egyet. Ártani nem fog a környezetnek, már ha mindent jól csinál.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3708-3727