Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2967. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-01 20:45:26
 ÚJ
>Arelow Merlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Útban a kovácshoz //

* A kaja szó hallatán az ork úgy megtorpan, mintha valamilyen láthatatlan erő rántotta volna vissza. Rögvest vissza is tér hozzá, mint egy bumeráng. Amíg a zöldbőrű előkészíti a terepet, addig a páncélos előássa az elemózsiát.*
- Egy napi hideg élelem. Az egy átlagos embernek háromszori étkezés. Na most, ha téged nézlek, akkor jó ha kettőre elég lesz. Szóval kicsit pótolni kell bele! Akad a környéken pár bogyó meg gomba, amit megehetnénk. Abból érdemes lesz szedni egy keveset.* Tanácsolja Boktának. Mire előkaparja a hideg csomagot, addigra agyaras cimborája is végez.*
- Remek! Akkor nézzünk széjjel egy kicsit!* Azzal elkezd bóklászni a környéken. Egy marok bogyóval, meg két szép gombával tér vissza. Kiegészítésnek elmegy majd. Ha az ork is talál pár dolgot, akkor azt hozzácsapja és nekilát szét szortírozni az ételt.*
- Holnap reggel nem eszünk semmit. Majd csak olyan déltájban, mikor elérjük a Thargok birtokait.* Annyit talán kibírnak majd. Most viszont, ha nincs más, akkor odanyújt egy darab cipót, sajtot, kolbászt és némi paprikát a zöldbőrűnek. Ehhez még hozzájön a talált kiegészítés és kész.*
- Jó étvágyat!* Azzal elkezd falatozni.*
- Remélhetőleg nem fognak minket eltaposni. Ketten azért szép pusztítást tudnánk végezni még gyengén is pár haramián.* Mondja el a véleményét, miközben már eszik. A páncéljára vonatkozó segítséget leinti.*
- Felesleges egyelőre, mivel úgyis össze fogom sározni majd megint, ha vissza indulunk.* Ez igaz is, mert útjuk a mocsáron keresztül vezet majd tovább.*


2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-01 17:38:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Wojest nyomában//

*Glendron törökülésben ülve figyeli a dolgozó szellemfarkast, teljesen leköti az ezüstösen derengő, a főzéssel foglalatoskodó állat képe. A táborhely valójában készen van, így Karheiának már nincs dolga vele, nyugodtan beszélgethet Learonnal vagy figyelheti maga is a farkast.
Amikor elkészül az étel, a szellemfarkas ezüstösen derengő tálakba adagolja az ételeket három személyre, majd ugyanolyan, ezüstösen derengő kanállal átadja az ételre várókra, majd egy villanással eltűnik a jelenlévők szeme elől, ahogy érkezett, szó nélkül.
A bográcsétel valóban a legfinomabb pörkölt, amit el tudnak képzelni. Ízes és fűszeres, de nem tolakodó, a hús puha és omlós. Valóban mennyei és mindenki megelégedésére szolgálhat. A cipó pedig, amelyet mellé tálal, még meleg, a héja ropogós, a belseje könnyed és levegős. Amint végeztek az étellel, az ezüstösen derengő tál és az evőeszközök egy villanással eltűnnek, csak az étel emléke és a teli gyomor emlékeztet a szellemfarkasra.
Glendron nem tart a kettőssel, amikor azok a torony felé indulnak, a táborban marad, még egy kis fát gyűjt éjjelre, hisz nem tudja, hogy Karheia és Learon visszatérnek e éjszakára vagy maradnak a toronyban, de neki jól fog jönni a tűz melege éjjel.
A Mágustoronyban csak pár tanonc van, akik a könyveket rendezik és takarítanak egy-egy szobában, de amikor esetlegesen Learon egyiküket kérdi Abogr mester holléte felől, tiszteletteljesen válaszolnak, hogy a mágusmester házon kívül van és ha a fogságba esett onthrokiak is érdekelnék, erről sem tudnak tájékoztatást nyújtani.
Így csak a tanulás maradhat a duó számára, de azzal viszont tele van a torony, így mindketten megtalálhatják a számukra érdekes és hasznos tananyagot, amelyet elsajátíthatnak.*


2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-01 09:38:20
 ÚJ
>Bokta A Kitaszított avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Útban a kovácshoz //

*Ahogyan előre loholt az ork, hirtelenjében, azzal a lendülettel váltott egy száznyolcvan fokos irányt, midőn Aerlow említette, hogy van étel.*
-Kaja!
*Mikor visszaért lovag barátja elé, megtorpant hirtelen.*
-Előkészül Bokta az evéshez!
*Egy az út melletti, a zöldbőrű törzsével megegyező vastagságú fa rönköt asztal gyanánt leterített poros felső ruházatával, párat csapott rá hogy némi por kiszálljon belőle, de ez nem az a kategória volt, hogy használjon valamit.*
-Kész!
*Jelentette ki majd leült a rönk egyik oldalához.*
-Ha nem eszik Bokta és Aerlow akkor nem tudnak úgy eltaposni másokat mint ahogy egyesek levegőt vesznek!
*Látszólag nagyon izgatott az étkezés miatt a zöld óriás talán azért mert mélyen legbelül a primitív ösztönök erősebbek benne mint az emberekben.*
-A páncélodat lepucolhatja majd Bokta ha szeretnéd.



2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-31 12:22:43
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1371
OOC üzenetek: 112

Játékstílus: Megfontolt

//Wojest nyomában//

-Nagyon ritkán éri bármi támadás a mestert. *Teszi ezt csak úgy hozzá, nehogy bárki azt gondolhassa, hogy esetleg az öreg ne lenne elég erős, vagy nagy hatalmú, hogy féljék a nevét. Valószínűleg pontosan azért is nem jönnek ártó szándékkal, mert félnek tőle. A Sajt-mesternek sem jutna eszébe, azok után, amit látott.* ~Egy bénítóvarázslat, ami tucatnyi ellenséget is megállíthat, méghozzá célzottan? Mire képes még a mágia?~ *Naponta csodálkozik rá újabbnál újabb dolgokra a pásztor.*
-Meg akarták ölni. Az okát nem tudom, hogy miért, de gondolom nyomós okuk volt rá. Nem támad rá minden nap az ember a leghatalmasabb mágusra, nincs igazam? *Mosolyodik el a férfi, és ez még szélesebb lesz, amikor megkapja a barbár lánytól a dicséretet is. Nem gyakran szokta támadó célból használni a varázslatait, így most kifejezetten jól esik neki, hogy elismerik, amit tett és így kevésbé fájdalmas azoknak az emléke, akiket meg kellett ölnie.*
-Talán, ha hazaértünk ebből a kalandból. Eeyr is biztos hálás lenne, ha segítenénk a nincsteleneknek. *Azt már nem teszi hozzá, hogy ha nagyon akarná, hát segíthetne rajtuk ő is, pedig mindig ez jut eszébe, amikor a szellemfarkast látja. Aztán Learon egyszerűen ott ragad a főzés mellett. Nagyon szereti a hasát, így nehéz poros könyvekre koncentrálnia, ha éppen piruló hagyma illata lengi be az egész helyet. Mikor látja, hogy a farkas mindjárt végez, meghajtja előtte a fejét és köszönetet mond a sok munkáért. A pásztormágus nem sieti el a dolgot, de tempósan eszik, így csak kicsivel a lány után végez és ekkor már áll is fel, hogy indulhassanak befelé, felfelé a toronyba. Mikor beér, egyből a mágus egyik segítőjét keresi, hátha van ott valaki, hogy megkérdezhesse, hogy mi lett az onthroki foglyokkal.*



2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-30 21:22:24
 ÚJ
>Arelow Merlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Útban a kovácshoz //

* Az orkot is legalább annyira meglepi a torony, mint a lovagot. Nem gondolta volna Arelow, hogy lehetséges az ilyesmi. Közben Boktának furcsa ötlete támad, amiben a páncélos nem olyan biztos, mint az agyaras.*
- Misztikus helynek misztikus, de nem biztos, hogy örülne a varázsló, ha ilyen semmiségekről kérdeznénk. Valószínűleg elzavarna minket egy könyvtárba. Végül erre ott biztosabban tudnának választ adni, anélkül, hogy esetleg egy ilyen hatalmas varázslót magadra haragítanál.* Ő maga ezen a véleményen van. Maga részéről inkább nem kérdezne ilyesmit, bár ha az ork nagyon akarja akkor felőle megteheti, de ebben nem fog részt venni. Majd csak bölcsen figyeli az eseményeket.*
- Ezt tőlem is kérdezheted. Egyszerű rá a válasz. Sehogy. Ha lehetne, akkor nem lennének ilyen hatalmasok a mágusok. Ha tényleg védelemre vágysz, akkor venned kell egy talizmánt vagy rúnát. Na meg gondolj csak bele! Ezt a tudást ellen is használhatnád, ha lenne is ilyesmi. Bolond lenne kiadni egy ilyen titkot. * Ebben hót biztos Arelow, hiszen számtalan csatában harcolt már. Ha lett volna bármi a mágusok ellen, akkor már rég bevetették volna ellenük. Ezután egy hatalmas dörgés hangjára lesz figyelmes, de kiderül, hogy csak az ork gyomra az.*
- Van nálam egy kis eleség. Ha gondolod ehetünk egy pár falatott.* Ajánlja fel a lehetőséget, mielőtt elszaladna az agyaras. Ha nem él a lehetőséggel, akkor követi a toronyhoz. Viszont a lépcsők előtt megtorpan. Nem bízik ebben a furcsa mágiában.*


2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-30 20:07:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 78

Játékstílus: Szelíd

//A lelketlen//

*Türelmesen vár, nem javasolt egyszerű megoldást. De a megoldások valahogyan sohasem olyan egyszerűek, főként nem azok, mik a lelket érintik.*
- Meg kell értened. *Szólal meg türelmesen.* Nem lehet választani... érted? Nem mondhatod azt egy sűrű, szövevényes pókhálónál, hogy te csak az egyik szálat szeretnéd kihúzni, minden kapcsolódik mindennel, s minden összefügg, még az is, amire te nem gondolsz. Ebben a kavalkádban megkeresni a rosszat, vagy kiválogatni a szépet és a jót, egyszerűen lehetetlen. Nincs más út... vagy megbirkózol vele, s rendezed a szálakat magad... vagy megszabadulsz mindegyiktől. *Lehajtja a fejét, mintha máris érezné, ahogyan halványul, mintha áttetsző lenne a teste, mintha máris törlődne egy emlékfoszlány, persze ez még csak a látszat.*
- Tudom, hogy már döntöttél, Dongnor, s hiszem, hogy jól. Cselekedd hát meg, amit kívánsz. *Biccent határozottan, s bátorítóan mosolyog testvérére. Lehet, hogy nem valódi, de akad néhány olyan mozzanata, ami akár valóságossá teheti.*


2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-29 11:06:42
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 98

Játékstílus: Vakmerő

//A lelketlen//

*Öccse soha nem volt ilyen nyugodt és csendes mint most. Persze nem is igazi. Viszont érthetően beszél. Arsenor-nak annyi öröme lehet, hogy igaza lett a mágiával kapcsolatban. Viszont aztán jön a hideg zuhany. Jól sejtette. Mindent el fog felejteni. És kivételesen egy nagyon részletes leírást is kap arról mi fog történni vele. az asztalra könyököl és fejét a kezeibe temeti, hogy dögönyözze kicsit a saját homlokát. Ez túl sok. A testvérei, az anyja, az apja, a régi házuk, a kalandjai, a harcostársak és mindezt azért, hogy egy ideig nyugodtan aludjon. Nem ez nem lehet megoldás. De mégis csábítóan hangzik, hogy a rossz élmények is elmúlnak. A rémálmoktól terhes éjszakák. De az is mikor reménytelenül küzdött egy élő fémszörnyeteggel vagy kobolddá változott vagy végignézett egy mészárlást vagy hárpiák majdnem megrontották. Ezek is rossz emlékek, de nem adná őket. Ahogy a testvéreit vagy a szüleit vagy a többi nehézséget.*
-Nem Aern! Ez nem lehet megoldás. Kell, hogy legyen más is! Biztos van más!
*Jelenti ki határozottan. Ő nem akarja feladni a múltját és az eddigi életét.*


2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-29 09:46:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 78

Játékstílus: Szelíd

//A lelketlen//

*Dongnor megugrására, öccse lágyan felemeli kezeit, hogy így mutassa ki, nem űzi rossz szándék. Nem akart semmit, csupán érzelmei játszanak vele is, vagy legalábbis a hihetetlen reális látszat ezt mutatja.*
- Valamiféle mágia... igen. *Hagyja jóvá testvére kijelentését, olyan meggyőződéssel, mintha maga is mindig így gondolta volna. Némán elhallgat eztán, mintha tudná, hogy a felkínált megoldás korántsem egyszerű, sőt... eldobni egy élet nagy részét, azért, hogy a fel-feltörő emlékek fonala megszakadjon nagyon nehéz. Hagy időt emészteni, s közben marad úgy, ahogyan volt, s nem mozdul, nem akarja megzavarni Dongnort abban, hogy feldolgozza, amit hallott, bár lehet elképzeléseit is felülmúlja a valódi jelentés. Az erre vonatkozó kérdés elárulja és bizonyítja, hogy valóban így van.*
- Csak a neved maradna... Dongnor. *Szólal meg fásultan és lágyan.* De soha nem emlékeznél többé arra, hogy voltak testvéreid, vagy apád, vagy anyád, vagy, hogy volt próba, kitörlődne és ez nem is foglalkoztatna. A mai naptól visszafelé haladó idő csupán általánosságokkal lenne tele. Felkelsz, tisztálkodsz, reggelizel, megebédelsz, pihensz, dolgozol. Éled az életed, mint egy átlagos ember. *Foglalja össze halkan a törlés eredményét.*
- Persze minden nem lehet végleges Dongnor... lehet, hogy egyszer... egyszer amikor a városban sétálsz, vagy kedvenc italod iszod a fogadóban, meglátsz valamit, ami ködös képet idézhet fel, csupán egy villanásra. Ez zavart okozhat, de ezen a hídon csak akkor kell átmenned és csak akkor, ha te is akarod. Azonban nem emlékeznél arra, hogy valaha a Mágustoronyban jártál ezért.
*A lélek végleges törlését, ahogyan végleges befolyásolását senki sem teheti meg. El lehet takarni, kendőzni, nyomni dolgokat, de mi az ember lelkébe ivódott, csak a legnagyobb hatalmasság, vagy trauma tudja feledtetni végleg. Vagy a halál. Lehet, hogy Dongnor hónapok, évek múlva megfog egy tárgyat, mi hirtelen öccsével, vagy más elnyomott emlékével köti össze elméjét. Nem fogja érteni a dolgot. Hisz nem tud arról, hogy valaha lett volna bármi. Az akkor történtek kiszámíthatatlanok és megjósolhatatlanok lesznek.*
- De az álmaid, s minden, mi most zavar, eltűnik... feltehetően örökre. Persze idővel az üresség is lehet zavaró, de annyit mondhatok, hogy ez az üresség is csak bizonyos esetekben tűnhet fel, egyébként nem fogsz késztetést érezni, hogy betöltsd az űrt. *Fejezi be mondandóját, majd az asztalra készített két pohárra tekint.*
- Igyekezned kell... az időnk véges, bátyám. *S, valóban. Az egyik pohár az imént még teli volt, azonban most már csak félig van, mintha valaki megitta volna a vizet belőle.* Csak a teli pohár vizet kell meginnod és vége. *Immár a módszer is világos.* Semmi, hókuszpókusz, csak néhány lendületes korty és eltűnünk az életedből, legyen az jó, vagy rossz emlék. *Mosolyodik el szomorkásan testvére, még kezével is meglebegtetve ujjait, mintha varázsolna. Tudja, hogy testvére utálja a mágiát, vagy legalábbis nem szívleli nagyon.*


2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-29 00:48:13
 ÚJ
>Bokta A Kitaszított avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Útban a kovácshoz //

*Bokta még egy darabig vakoskodik, majd megpillantja a torony legtetejét.*
-Úh, ez jó magas!
*Majd a szemei a torony aljára tévednek.*
-Ja, nem tényleg, ez lebeg, mint a nyárfa pihe.
*Majd támad egy ötlete az orknak, nem túl sok értelme van neki de azért felveti az ötletet.*
-Aerlow, mint mondtad kicsit még kételkedtél is a hely létezésében, tehát ez egy misztikus hely, ami most már Boktát is vonzza, talán, találni valamit odabent az értelmes fajok eredetéről is nem?
*Nézett a zöldbőrű a lovagra, kis mosollyal az arcán.*
-Talán arról is találni valamit, hogy a varázstalanok, hogyan tudják semlegesíteni a mágiát, biztosan meglepne egy két varázslót aki gátat szabna neked vagy Boktának.
*Egyszer csak egy halkan morajló hang hallatja magát, mintha morgás lenne, de mélyről jövőnek tűnik, idővel egyre hangosabb lesz a hang majd az ork a gyomrához kap.*
-Bokta nagyon éhes, úgy érzi, hogy meg tudna enni egy egész lovat, na jó a patáit talán nem. Biztosan lehet a toronyban is enni.
*Dübörgő léptekkel meg is indult a rohanás Bokta részéről a torony felé.*



2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-28 17:03:43
 ÚJ
>Arelow Merlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Útban a kovácshoz //

* Furcsa, hogy valakit az ilyen egyszerű dolgok is lázba hoznak, mint például a szekéren való utazás.*
- Remélem is, mert ebből a mocsárból, már elegem van.* Morogja, miközben egyre közelebb érnek a céljukhoz. Aztán egyszer csak szétnyílnak a fák és a napfény ragyogása elvakítja őket. Arelowot szerencsére védi a sisakja, így hamarabb hozzászokik a fényhez, mint az ork. Egy kis füves tisztás az egész a mocsár közebén. Viszont a közepén egy torony lebeg. Egyszerű vaskos kis kőből készült torony fa tetőszerkezettel. Semmi különleges nincs benne, csak annyi, hogy repül.*
- Azta! Hát ez tényleg létezik. Itt lebeg az orrunk előtt. Nem semmi.* Nem győz ámuldozni a páncélos.*
- Szerintem meg kéne néznünk közelebbről is! Mit gondolsz?* Kíváncsi az agyaras véleményére is. Maga részéről kíváncsi, hogy hogyan lehet egyáltalán feljutni oda a magasba. Ilyen távolságból még nem lát semmiféle feljárót. Ha a zöldbőrű sem tétovázik, akkor elindul a torony felé, hogy közelebbről is szemügyre vegye. A sár megy közben kezd szépen lassan megszáradni rajta és lassan pereg lefelé a földre. Mondjuk ez most pont nem érdekli. Majd ha kiértek a mocsárból a szántókra, akkor megpucolja felszerelését. Addig semmi értelme az egésznek, mert úgyis csak újból mocskos lesz.*


2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-25 22:00:37
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Wojest nyomában//

- Oh, vagy úgy! És milyen célból támadtak a mesterre?
*Az meglepi Karheiát, hogy pont a mágusok tornyát támadják meg, de nyilvánvalóan ő nem tudhatja milyen kincsek lapulhatnak itt, vagy bármi értékes tudás, amit erőszakos módon el tudnának esetleg ragadni. Ha pedig magából indul ki, akkor a mágusok véleménye szerint nem túl vagyonos polgárok, leszámítva mondjuk Learont.*
- Milyen szerencsés a mester, hogy akadt segítsége ilyen veszélyes helyzetben is.
*Mondja kedvesen, és megérintve a pásztormágus hátát barátian megveregeti azt, hogy elismerje őt bátor tettéért. Azt látja, hogy varázslata igen nagy hatással van kísérőjükre, ami enyhe büszkeséggel tölti el. Valójában mindig ezt érzi, amikor a serénykedő szellemfarkasra pillant, főleg mert amaz köteléket képvisel számára hitével.*
- Valóban nagyon hasznos, és az otthonomra emlékeztet.
*Mondja, és fejét oldalra billentve nézegeti ő is a farkast.*
- Majd mindenképpen kerítsünk sort a szegénynegyed meglátogatására. Ott lenne valódi haszna ennek.
*Kicsit meglepi, hogy Learon leül, hiszen ő úgy gondolta előbb megejtik a tanulást, és majd utána esznek, de számára ez is teljesen megfelelő. Amennyiben szükséges úgy segít Glendronnak addig, amíg a farkasuk főz, ami természetesen időt igényel. A várakozás pedig egyre nehezebb, amint az illatok elkezdenek felcsapni, és ezáltal éhsége is tovább fokozódik.
Ezt követően viszont nekiláthatnak az ételnek, amint a szellemfarkas szertefoszlik, Karheia pedig nem is rest hozzá is fogni, eközben fáradhatatlanul a vidéket fürkészi, ébersége még ezen rövid időre sem enyhül. Ugyan ügyel arra, hogy ne úgy egyen mint egy disznó, mégis gyorsan rág, akkor is csak egy párat, mielőtt lenyeli a falatot, ezért könnyen lehet előbb végez mint a többiek.*
- Nos, izgatottan várom.
*Jegyzi meg csendesen barátjának - miközben felkecmeredik, és kinyújtóztatja tagjait -, aki említette azt is, hogy szeretne Abogral beszélni. Karheia szíve szerint csupán túlesne a tanuláson, hogy ne húzzák el a szükségesnél tovább kis kalandjuk kezdetét, ám azt feltétlenül nem hagyná ki, hogy találkozzon egy nagy hatalmú és bölcs mágussal.*


2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:01:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Wojest nyomában//

*A toronyhoz érve Karheia láthatja, hogy bizony Glrendron is le van nyűgözve a torony látványától. Bár ő elég gyorsan kicsodálkozza magát, majd nekikezd tábort verni. Mindketten felteszik a kérdést Learonnak, hogy milyen segítségére volt Abogr mesternek és miközben készül a tábor, figyelmesen hallgatja a pásztormágust.
Learon története egyszerre ijesztő és kalandos, a szerzetes érdeklődve hallgatja a beszámolót.*
- Ez megnyugtató. *Válaszolja, amikor a pásztormágus a történet végére ér, amely jó lett.
Közben Karheia érdekes varázslatba kezd, amelynek eredményeképp egy két lábon járó, ezüstösen áttetsző farkas jelenik meg a táborhelyükön, varázsos eszközökkel, bogrács, vas háromláb és mindenféle konyha szerszám. A farkas valóban nem köszön, csak munkához lát, ami nem jelenti azt, hogy nincs tudomása a körülötte lévőkről.
Ezüstösen áttetsző tűz gyúl a szellem-bogrács alatt és a farkas nekikezd egy étel elkészítésének, ám az alapanyagok valódiak.
Hagymát vág varázsos ügyességgel, zöldséget aprít, amelyeket lepirít a bográcsban és máris isteni illat lengi be a táborhely levegőjét. A piruló zöldségekre kerül a hús, amit egy ezüstösen fénylő fakanállal kezd kevergetni.
A kérdésre, amelyet Karheia feltesz Glendornak, a férfi kizökken az ámulásból, amellyel eddig a szellemfarkast bámulta.*
- Pe-persze. *Motyogja.
A szellemfarkas viszont tovább dolgozik. Fűszerez, ízesít és kavar. Felönti egy kis vízzel, majd burgonyát kockáz bele. Láthatóan el fog telni egy kis idő, míg elkészül a legfinomabb bográcsétel.*


2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 02:28:55
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1371
OOC üzenetek: 112

Játékstílus: Megfontolt

//Wojest nyomában//

-Elragadó. Ez talán helyes kifejezés rá. *Hiszen a mostani látvánnyal ellentétben, az inkább valami remetelakszerű torony volt. Persze maga az épület ugyanaz, de így, hogy nem egy sziklán helyezkedik el, hanem az égben, mégis egészen más látványt nyújt. Aztán mind a ketten rákérdeznek, hogy mégis miben kellett segíteni a Sajt-mesternek az öreg mágust, Learon pedig nem igazán emlékszik, hogy megígérte-e anno a nagy varázslónak, hogy nem beszél az itt történtekről, vagy sem. Végül úgy dönt, hogy a történetet magát elmondja, de kihagy belőle pár lényeges információt.*
-Banditák, gyilkosok támadták meg a tornyot és magát a mestert, méghozzá egy elég erős mágus vezetésével. Én és pár társam éppen a toronyban voltunk, szóval Abogr megkért minket, hogy segítsünk elbánni velük. Nos, tudjátok én nagyon nehezen és a legritkább esetben ölök, de sajnos nem volt más lehetőségünk, mert a tárgyalás nem jöhetett szóba. Szóval legyőztük őket. *Kihagyja, hogy onthrokiak voltak, és a nagy szörnyet is, meg a kaput amit a föld alá nyitott a mágus. Egyébként sem fontos dolgok ezek annyira. Aztán érzi, hogy gyomra ételt követel, de mire hozzálátna valamiféle harapnivaló elkészítéséhez, a lány már meg is előzi és varázslattal előhívja a szellemfarkast, akit már Learon is oly jól ismer.*
-Jó napot farkas uram! Köszönöm, hogy ismét segítesz! *Köszön rá a jószágra, aki eddig még sosem válaszolt neki és talán eztán sem fog soha, de az illendőség megkívánja a pásztortól, hogyha főznek rá, akkor legalább ennyit megtegyen.*
-Ez a varázslat az egyik kedvencem! *Mosolyog a párosra.*
-Nem is gondolná az ember, hogy ilyesmi varázslatok is vannak, nem csak a tűzcsóvák és villámok! *Neveti el magát és leül, hogyha kész az étel, ő is megkapja a részét belőle. Majd legközelebb ő hívja a farkast, ha éhesek lesznek.*
-Evés után benézhetnénk akkor a toronyba! Hátha Abogr is itthon van. Lenne valami, amit szeretnék megkérdezni tőle és megnéznék akkor pár könyvet, hiszen azért jöttünk! Aztán irány Wojest!



2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 19:14:57
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Wojest nyomában//

- Az is biztosan éppen ennyire elragadó volt.
*Ezt mondjuk Karheia is nehezen hiszi el, de annyira el van ragadtatva, hogy azt sem tudja mit is beszél igazából. Érdeklődve pillant a többiekre, főleg azok arcát fürkészi, hogy vajon őket is ámulattal tölti, vagy ezzel egyedül van. Úgy tűnik nem, és ez még nagyobb örömmel tölti el. De kiszakad ebből az állapotból, mert Glendron táborverésbe kezd, és a Szellemek óvják attól, hogy tétlenül üldögéljen.*
- Nohát, és milyen segítségre volt szüksége Abogrnak?
*Kérdezi, majdnem Glendronnal egyidőben miközben Learon igyekezne elvezetni őt, de Karheia hirtelen megtorpan, és gyengéd határozottsággal elhúzza a kezét.*
- Várj egy kicsit!
*Szinte ezzel egyidejűleg kordul meg a gyomra, és éri el a maró érzés őt. Eléggé elszokott ettől, egykoron sokkal jobban viselte, manapság inkább tele eszi magát, amikor lehetősége van. Szerencsére többnyire aktív életmódjának hála még nem szedett fel magára túl nagy felesleget.*
- Egyszer már sikerült, kíváncsi vagyok vajon most is fog.
*Vesz egy nagy levegőt, és bár kissé zavarban van, de kísérletet tesz a varázslattal.*
- Rendben leszel addig, Glendron?
*Kérdezi még gyorsan, mielőtt távoznának, mert nem szeretne csak úgy elszaladni minden segítség nélkül.*

A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.

2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-22 04:38:15
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 98

Játékstílus: Vakmerő

//A lelketlen//

*Az öccse hangulatváltozásával nem tud mit kezdeni. Egyszerűen nem tudja mit reagáljon. A dühe mindenesetre megtört, de nagyon szólni se tud. A helyzetre való megjegyzésével is számára váratlan dolgokat csal ki az öccséből aki amúgy nem is az öccse csak úgy néz kis és annyira valóságosnak tűnik, hogy ez őrület. Arsenor-t elárasztják az érzések és tényleg nem is tudja mit tegyen. Szóhoz se tud jutni. Minden olyan zavaros. Mikor a másik hangja felcsattan ő szinte reflexből ugrik egy kicsit és rámarkol a fegyverére. Ez az egész őrület. Ajkai megremegnek és már ő is sírás szélére kerül ettől az egésztől. Kezd túl sok lenni neki. Az álmok magyarázatára valami keserű elégedettség tölti el.*
-Tudtam, hogy mágia.
*Ha másban nem is. Ebben az egyben nyert. Bár nyerni egy olyan helyzetben ahol ő minden este riadtan ébred fel és kikészül idegileg... A megoldás hallatán tekintetét az öccsére szegezi és szinte szótlanul könyörög neki, hogy árulja el. Majd mikor hallja a lehetőséget mintha kihúzták volna alóla a szőnyeget. Újra ez a helyzet. Felejthet. Ezek szerint rosszul döntött akkor. Szinte biztos. Megtenné most már. Nem érdekli mi lesz csak az emlékek tűnjenek el. Viszont tudni akarja, hogy ez mit jelent. Szinte érzelemmentesnek hallatszik a hangja mikor megszólal. Ez őt is meglepi.*
-Ez a megoldás? És mit jelent, hogy mindent? Az álmokat? A próbát? Titeket? Az egész eddigi életemet? Mit jelent, hogy mindent?
*Néz a poharakra. Hogy mindent el akarna felejteni, az anyja arcától kezdve az apja történeteiig vagy az öccseit, saját kalandjait... Nem tudja. Elég hihetetlen, hogy tényleg erről beszélnek és már ott tart, hogy hajlandó lenne rá. De akkor mi értelme volt évekig szenvedni? Ez az egész értelmetlen, de őt már nem érdekli. Csak az álmoktól szabaduljon meg. Csak mi lesz ennek az ára?*


2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:45:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Wojest nyomában//

*Glendron, mivel csak kísérő, nem hoz döntéseket. A duó keresi az elveszett istent, így nekik kell dönteniük, hogy merre és mikor. A szerzetes örül, hogy nem kell hamar visszamennie a templom falai közé, mert bár fanatikus hittel hisz Eeyr tanaiban, ő mégis jobb kedveli a vándorlást.
A bámulással persze, hogy felhagyott, míg ideértek és Karheia ment elől, észrevétlen kibámulhatta magát és persze rájön, nem illő a bambulás.
A mocsáron át csendben marad, ahogy akkor is, amikor elérik a Mágustorony mesébe illő helyszínét. Osztozik a barbár lány csodálatában, bár némiképp visszafogottabban fejezi ki ámulatát.*
- Ez igen. *Csak ennyit mond, de persze a látottak hatással vannak rá is.
A kérdésre csak megvonja a vállát, majd mosolyogva kezd el táborhelyet keresni.
Learon közben megbékélni látszik, vagy elfogadta, hogy rajta kívül másképp is gondolkodhatnak emberek vagy csak nincs kedve tovább vitázni. A lényeg, hogy mosolyog, így Glendron úgy gondolja, nem maradt benne tüske.
Figyel a pásztormágus szavaira, hogy hogyan nézett ki korábban a torony, miközben gyújtóst gyűjt és száraz hasábokat a tűzhöz.*
- Abogr mesterről mindenfelé hallani. *Teszi hozzá a sajátját Learon szavaihoz.*
- Te is segítettél már neki? *Kérdi enyhe csodálattal a hangjában. Talán nem gondolja, hogy a mestermágusnak szüksége lehet segítségre.*

*Közben mind érezhetik, hogy bizony egész megéheztek a hosszú úton, míg a városból idáig jutottak. A gyomruk megkordul, a torkuk száraz, hisz inni sem nagyon ittak. Talán eljött az ideje, hogy egyenek és igyanak valamit, mielőtt a nagy tanuláshoz látnak. De persze, ők döntenek.*


2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-20 23:59:50
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1371
OOC üzenetek: 112

Játékstílus: Megfontolt

//Wojest nyomában//

*Learon tudja, hogy milyen nehéz élete volt a lánynak, de részleteket nem ismer sajnos. Pedig ő maga is egy pusztai falucskából származik, de az annyira védett volt, hogy szinte el sem érte pár banditán kívül más gond. Se orkok se egyéb más, amire emlékezhetne. A további szavakra egyszerűen nem válaszol. Nem ért egyet a férfival, de már elmondta, amit akart és az ilyesfajta bölcselkedésekhez egy kicsit túl fiatalnak tartja Glendront.* ~Most vagy tényleg ilyen nevelést kapott, vagy csak álszenteskedik!~ *Gondolatai azonban nem ülnek ki arcára, hanem egy békülő mosolyt ereszt meg a férfi felé, hiszen nem akarja, hogy az út további része, ami elég hosszúnak ígérkezik, rossz hangulatban teljen el. Másra kell egyébként is koncentrálnia, hiszen ő vezeti a csapatot át az ingoványon, méghozzá sikeresen, hiszen ahogy a távolban meglátja a tornyot, már hallja is mellé Karheia leesett állának puffanását.*
-Amikor én először láttam, csak egy sziklákon álló, zöldekkel benőtt torony volt. *Mosolyodik el az emlékre, amikor évekkel ezelőtt ideérkezett a környékre, hiszen első útjai között volt ez a torony.*
-Az új mágusok pedig ezt a fenséges látványt látják! Hát nem mondom, meghozza a kedvét az embernek a tanuláshoz. *A hatalmas mágusok kérdésére még szélesebb lesz a mosolya.*
-Hát, akadnak mindenféle mágusok, akik megfordulnak itt, de a legnagyobb mégis Abogr mester, akinek már számtalanszor én magam is segítettem. *Ezzel tenyerével átfogja a lányét és elindul befelé az öreg épületébe. Eszébe is jut, hogy amikor utoljára itt volt, nem kis harc kerekedett. Gyorsan oda is néz a vízpartra, hogy látja-e bármi nyomát az akkori csetepaténak, de nem tudja mennyi idő telt el az óta. Lehet, hogy napok, lehet, hogy már hetek. A Sajt-mester nem számolja ezt már évek óta.*



2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-19 00:38:04
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Wojest nyomában//

- Rendben. Ha úgy véled ez szükséges Learon, akkor nincs is kérdés, menjünk.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy izgatottan várja, hogy ő maga is láthassa a Mágustornyot, ha már így alakult útjuk. Közben persze figyeli a beszélgetés menetét, és kezdi kevésbé kellemetlenül érezni magát Glendron jelenlétében, aki úgy tűnik teljesen felhagyott a szokatlan bámulással.
Learont követve biztonságban érzi magát, persze azért nagyon oda figyel, hogy hova lép, és gyakori időközönként hátra is pillant, hogy újdonsült útitársukat sem vesztették e el esetleg. Úgy tűnik minden különösebb probléma nélkül érkeznek meg, és ami Karheiát fogadja egészen lélegzetállító. A nő szó szerint eltátja száját, persze még éppen illendő módon, ajkai viszont döbbenten vállnak el egymástól.*
- Ez valami...fantasztikus.
*Mondja töredezetten, hiszen ehhez foghatót még sosem látott, és lenyűgözi a tény, hogy mindez lehetséges. Érzi, hogy lábai is elgyengülnek a döbbenettől, és kedve lenne leborulni, és hálát adni a Szellemeknek, hogy ilyen hatalmat engedtek ebbe a világba.*
- Nekem ez már önmagában elég kaland volt.
*Emeli ragyogó kékjeit Learonra, közben ösztönösen mosolyogva. Enyhe remegés is elfogja az izgatottságtól, hogy mennyi értékes tudás rejtőzhet egy ilyen helyen, és milyen nagy hatalmú személyeknek nyújthat otthont.*
- Vannak itt hatalmas mágusok, akiknek a nevét mindenki ismeri? Vagy érdekes történetek?
*Fordul a két férfi felé látszólag rendkívül lelkesen. Kedve lenne előre sietni, és karon ragadni őket, mint egy butuska kislány. Úgy is érzi magát. Vagy mint amikor rabságából kiszakadva újra megtapasztalhatta az étel ízét, a zene örömét, és az emberek baráti társaságát. Ez egy egészen új világ Karheia számára.*


2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:08:10
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//
//Zárás//

*Némaságának egyszerű oka van, egyszerűen letaglózza, amit az öreg mágusmester a pillangókkal művel, egy időre a vér is kifut az arcából.*
- Aha…
*Dünnyögi rekedten, bár nem tudja, kérdezte-e bárki, és ha igen, akkor miről. De ez a válasz az esetek nagy részében bevált a kolostorban is, ha nem figyelt.*
- Kint leszek…
*Reszeli a hangja, és a válla mögé bök. Fél szemét a veszedelmes mágus társaságon, fél szemét a kijáraton tartva aztán rövid úton kint terem. Meg se áll a tóparton, megy egyenesen északnak, lila napkoronggal és nappali csillagokkal az égen. Talán tényleg szellemmé válhatna, akkor tanyát verne az öreg mestere szobájában, és változatos módon az idegeire menne, hogy egy kicsit visszafizesse a kínzást, amit edzés címén művelt vele. De talán csak honvágya van, ami olyan abszurd ötlet számára, hogy amint épp csak felsejlik benne, inkább megszaporázza lépteit az ellenkező irányba. Reméli, nem most ünnepli ezredik tavaszát Lih Anech.*


2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:57:08
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 767
OOC üzenetek: 78

Játékstílus: Szelíd

//A lelketlen//

*Arca elkomorul, bár, talán valójában inkább szomorúvá válik. Némán csóválja meg fejét, mintha azt mondaná, hogy "ne haragudj, én nem tudtam", de lehet, hogy nem lenne igaz. Az őrlődést és a bizonytalanságot ugyanúgy érezheti Dongnor is, azonban a további kijelentésre immár határozottabban int fejével nemet.*
- Nem, Dongnor, nem vagy őrült... *Szemeiben könnyek csillognak.* Nem vagy az. *Ismétli meg szinte suttogva.* De nem feledkezhettünk meg rólatok, az egyszerűen képtelenség! *Nem sír, de a határán van.* A testvérem vagy! Mindig is az maradhattál... ebben egyszerűen hinned kell... nem gondolhatod, hogy... teljesen megmérgez téged. *Csattan fel, majd feláll az asztaltól, karba fonva a kezét, s fejét lehajtva mászkál fel alá, de nem ideges, sokkal inkább zavarodott és elkeseredett, mint, aki nem is tudja, hogy mit akar mondani.*
- Az álmok... azok a legszörnyűbbek... de nem lehetnek igazak... csak a fejedet zavarták össze kicsit, testvérem! *Fordul oda, majd megtörli arcát és egy hosszú, halk, remegős sóhaj után összeszedi magát, majd visszaül, s az asztalra kikészített poharakra mutat.*
- Van megoldás. *Szól csendesen, szokatlanul mélyen.*
- Azok ott... de akkor mindent elfelejtesz... *Csend borul a szobára, a férfi egyelőre nem szól, csak néz maga elé.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2948-2967