Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2698. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-16 10:18:51
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Úton, valami jobb hely felé//

*Ahogy kiér a mocsárból és ismét ismerős mező terül el a láthatáron, kicsit megkönnyebbül és lekapja a táskát a hátáról, hogy pihenjen egy kicsit. Akármennyire is nem jelent nehézséget a cipelendő cuccos, hosszú távon igen fárasztó a hurcolása. Leül és előkotor egy cipót a zsákból, amit nyugodtan elfogyaszt. Közben tekintetével megtalálja a levegő tornyot is, ahol majdnem otthagyták a foguk, azzal a különös férfivel. ~Remélem kitakarították azokat a dögöket belőle. ~ Morfondírozik, miközben befejezi a gyorsan összekapart ebédet és ismét felveszi a hátizsákot. ~Már nincs messze. ~ Úgy véli, jobb lenne, ha ott érné az este, lenne fedél a feje felett, és ha jól emlékszik, elég nyugalmas termek voltak fellelhetők az építmény belsejében. Már a legutóbb is nézegette, hogy mennyiféle könyv van csak úgy kirakva közös használatra, igazából érdekelte is a dolog, csak azok a vackok ne jöttek volna. Talán ezúttal más lesz minden.
Ahogy odaér a az ajtóhoz óvatosan ráfog a kilincsre és benyit. Megvárja míg teljesen kitárul az ajtó, és miután nem lát semmi furcsát vagy szokatlant, így besétál és becsukja maga mögött. Felsétál az első emeletre és betér a könyvekkel megrakott polcok takarásába. Le is veszi a hátáról a nehéz terhet és egy kevésbé feltűnő sarokba helyezi, itt talán nem viszi el senki. Ezt követően a polcok között kezd el sétálgatni, hogy egy-egy érdekesebb könyvet leemelve olvasgasson, egyre közelebb kerülve saját elképzeléseinek kialakulásához. Ahogy vándorol a különböző mágia ágakat tagoló emeletek között, úgy cipeli magával a hátizsákját, bár nem sok lénnyel találkozik egyik teremben sem, de azért óvatos. Olvasással tölti az idejét és hosszú napok telnek el, szinte meg sem éri az idő múlását, de az tagadhatatlanul robog el mellette. Mikor elfárad, lehajtja a fejét néhány órára, mikor pedig megébred, eszik néhány falatot, ezt pedig mindaddig folytatja, míg élelemmel kitart.*
-Máris elfogyott? Pedig még annyi itt az olvasnivaló! *Kotorászik még egy kicsit a nagy táskában, mire a kezébe akad a tartalék élelelm.*
-Valami kaja után kéne nézzek. Pedig egész jól elvoltam itt, de ha kell, hát kell… *Csomagol össze és visszarak minden könyvet a helyére, ahogy ő maga is találta, hogy az utána érkezők is mindet elolvashassák.*



2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-14 22:21:08
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

*Az ajtóra tapadva hallgatózik, miután szólította a mestert. Már lázasan azon gondolkodott, hogyan tudná más módon felhívni magára a figyelmet, a legkevesebb tiszteletlenséggel. Hangtalan fújja ki a levegőt, hogy mégsem kell énekelnie egy egész tornyot összedalolnia, mert már a szólításra mozdul odabent valaki, s mi több, ki is szól. Felettébb megkönnyebbülés ez.*
- Őhm... *Visszapillant a feliratra.
Rányit a kilincsre, amikor behívják, s szőke üstökkel, vándornak inkább illő szürke ruhában áll meg a mester szobájában. Nemigen néz körül, csak behajtja maga mögött az ajtót. *
- De igen, ami azt illeti *szól csendesen, s tördeli maga előtt ujjait lesütött szemmel. Kissé megszeppent, az idős mestert látva.* láttam. *Amúgy nem bizonygatni akarja az igazát, így nem is tér ki a dologra, ha Abogr mester nem kéri számon kimondottan. Nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni azt, akitől segítséget szeretne kérni, mert fontosabb, hogy bejutott.*
- Elnézést kérek a zavarásért, kedves Abogr mester *húzódik hátra az asztaltól, s emeli fel nagyra nyílt szürkészöld pillantását.* és nem is rabolnám az idejét, de fontos ügyben keresem.
*Natalayda nem ül le, nem foglal helyet, csupán ujjait maga előtt összefonva áll Abogr mester előtt. Az idős mágus már ránézésre is tiszteletet parancsol, koránál fogva is, Natalayda pedig mindig tisztelettel volt irántuk. Őszinte aggodalma Quantallért az arcán, noha a többiekhez nem kötődik, a mélységi fiúhoz nagyon is, amit nem tud elrejteni.*
- A segítségét szeretném kérni.


2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-12 00:10:36
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Új remény//

*Kicsit meghatja Thim részéről az a feltétel nélküli bizalom, vagy talán inkább pozitív irányban érzett elfogultság, amit a jelek szerint vele szemben érez, és el is gondolkodik rögtön rajta, hogy vajon mivel is érdemelte ki. Legalább az az egy biztos, hogy nem a ma reggeli reggelivel. Szerinte mindenesetre azzal, amit elmondott az imént, nem szándékozott letagadni saját felelősségét száműzetésében, az elf mégis úgy gondolja, hogy ő nem hibás.
Való igaz, hogy kívülálló szemével nézve nevetséges és furcsa szabályoknak köszönhetően nem mehet többé haza, ez pedig elhomályosíthatja egy kissé az ő felelősségét az egész ügyben. Csakhogy mégiscsak pontosan ismerte a tabut, és tudta, hogy mit szeg meg, még akkor is, hogyha nem igazán volt ideje a helyzetét elemezni és racionálisan átgondolni a lehetséges következményeket akkor.
Talán kicsit más színben tüntetné fel, ha elmondaná azt is, hogy valójában játéknyulaiért harcolt, de úgy gondolja, hogy ők ketten akkor is fontosak és különlegesek lennének számára a mai napig, ha vannak rajtuk kívül is barátai a faluban, így mindenképpen megvédte volna őket, már csak azért is, mert mindketten édesanyjának ajándékai voltak.
Akárhányszor is rágja át magát ezen, nem tud másképp gondolni a történtekre mégsem, csak úgy, hogy valóban nem az ő hibája főleg, és nem is ő provokálta ki, hogy az történjen, ami végül történt, mégis az ő hibája is.
Megint más kérdés, hogy ismeri magát annyira, hogy tudja, ha elkezdhetné elölről azt a napot, ugyanúgy végződne, mint akkor.
Szinte észre sem veszi, hogy miközben erre gondol, megszorítja hátizsákjának pántjait, mintha kapaszkodna beléjük, és megint csak eszébe jut, hogy bár élete teljesen megváltozott, már nemigen tudná elképzelni azt Lau és a Szarvasliget lakói, illetve maga Szarvasliget nélkül. És persze itt sem lehetne most, ahová már olyan nagyon régóta készül.
Most viszont, hogy végre itt van, és bebizonyíthatja önmagának, hogy képes arra, amiről mindig is álmodozott, próbál ezúttal nem gondolni a múltra, tényleg csak kihasználni az időt arra, hogy tanuljon.*
- Igen, így van, szép napot! Luninari Heiphine vagyok. *hajtja meg a fejét, udvariasnak szánt mozdulattal azok előtt, akikhez Thim szólt, bár mosolya talán ezúttal sokkal inkább szórakozott, mint udvarias, vagy barátságos. Annyira lefoglalták eddig saját gondolatai és a könyvben olvasott sorok, hogy szinte alig fogta fel, hogy rajtuk, és hátizsákjában pihenő játéknyulain kívül más is van itt rajtuk kívül. Arra gyanakszik mindenesetre, hogy ők lehetnek azok, akik szólnak akkor, hogyha valaki olyan könyvet akar leemelni a polcról, amiért már fizetnie kellene. Az is lehet persze, hogy az ilyen komolyabb és hasznosabb, mondhatni haladók számára kikészített könyveknek külön részt tartanak fent itt a termen belül.
Mindezzel viszont ráér foglalkozni később, egyelőre pedig úgy tűnik, hogy nem csinált semmi olyat, ami tilos lenne, és olvashat nyugodtan.
Bár pontosan tudja, hogy nem egy templomban van, éppen ellenkezőleg, nagyon is racionális és kézzel fogható tudás van felhalmozva itt, amelynek bizonyítéka éppen az, hogy a mágia működik, mégsem képes szabadulni az érzéstől, hogy egy szentélyt látogat éppen, ahol akkor viselkedik rendesen és illedelmesen, ha csendesen beszél, és még a könyvek lapozásával is alig csap zajt. Így is tesz, próbál nagyon halkan lapozni, miközben elgondolkodva mered az előtte halmozódó sorokra, amelyek előbb-utóbb mind átkerülnek az előző elolvasott oldalra.
Úgy gondolja, hogy nekik köszönhetően most már legalább annyival tisztábban és világosabban lát, hogy tudja pontosan, hogy hívják azokat a varázslatokat, amelyek a mágiának ahhoz az ágához tartoznak, amit legelsőnek szeretne elsajátítani. Nem lepi meg különösebben, hogy hasznosabbnak és erősebbnek a nehezebben megtanulhatóak és bonyolultabbak tűnnek.
Azt is sejti már, hogy talán túlságosan is optimista volt. Bár Launak néhány napról beszélt, nagy valószínűséggel sokkal tovább fog majd tartani az itt töltött idő.
Egyelőre mindenesetre próbál nem gondolni a jövőre sem, bár az időről azért nem nagyon lehet nem tudomást venni, főleg úgy, hogy eléggé elveszti az időérzékét most is, mint majdnem mindig olvasás közben. Pont emiatt azonban előbb-utóbb muszáj elgondolkodnia azon, hogy mióta is ülhetnek itt egy-egy könyv felett?
A lapozással járó neszezést leszámítva mindenesetre elég nagy körülöttük a csend, legalábbis egy ideje már nem szólalt meg, ami kicsit furcsa ahhoz képest, hogy mennyit jártatta a száját korábban.
Thim nagyon jó hallgatóság volt, és tényleg olyan kérdéseket tett fel neki, amelyeken sokat gondolkodott magában, éppen ezért annál is többet tudna róluk beszélni és mesélni, mint amennyit eddig. Ennek ellenére némi szégyenkezéssel eszmél rá, hogy úgy tűnik nem igazán sikerült megfogadnia Lau tanácsát. Ugyan ő is kérdezgette az elfet magáról, beszélgetésük valahogy mégis úgy alakult, hogy szinte végig csak róla volt szó és ő mesélt.
Mindenesetre, ha kicsit megkésve is, de igyekszik orvosolni ezt a korábbi hibáját, bár Thim válasza természetesen tényleg érdekli, nem pusztán azért kérdez, hogy kérdezhessen valamit.*
- Tetszik a könyv? *kérdi tőle.* Érdekel egyáltalán a mágiának ez a része? Tulajdonképpen még nem is kérdeztem, hogy melyik ágat szeretnéd majd tanulni később, bár ebben talán inkább általánosabb tanácsok vannak. Hogy engem miért a hold, arról már meséltem.
*Itt kicsit elhallgat, de épp csak annyi időre, hogy levegőt vegyen.*
- Nem hinném különben, hogy maradhatunk éjszakára, de amúgy is hosszú volt az út. Ennünk és pihennünk kell, hogy holnap kipihenten, tiszta fejjel tudjuk folytatni. *gondolkodik hangosan, és nem tudja elképzelni, hogy Thim vitába szállna ezzel. Lehet, hogy ő férfi, és hozzá képest többet tud gyalogolni, mindenesetre nem feledkezett meg róla, hogy vágta előtte az utat, ha éppen a mocsárban arra volt szükség, így sejti, hogy biztos nem csak fáradtabb, hanem egyben éhesebb is lehet nála, mivel hozzá képest sokkal több erejét használta el az úton.*
- Szólj majd kérlek, ha elkezd sötétedni kint, vagy, hogyha már nagyon fáradt, vagy éhes lennél! *mondja végül. Amit őt magát illeti, az biztos, hogy annyira beletemetkezik a könyvébe, hogy éppen csak annyira emeli fel a fejét, hogy Thim szemeibe nézhessen beszéd közben és ne a lapokat bámulja akkor is. Az ablakon való kinézegetésre mindenesetre nem igazán szándékozik túl sok időt elvesztegetni.
Kicsit ugyan fáradt, és talán éhes is, mindez azonban szinte semmi ahhoz a naphoz képest, amikor Lauval vágtak át a vidéken, hogy Vadászlakra érhessenek. Amúgy is úgy van vele, hogy ennyit a most olvasott könyv bőven megér.*



2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-11 20:28:34
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

* Hallgatja, ahogy a másik beszél a dologról és ez nem tetszik neki.*
– Bezzeg ha egyből úgy jöttél volna ki, hogy villámokat dobálsz, akkor másképpen vélekednél. Szánalmas dolog ez. Hosszas kitartó tanulást igénylő folyamat ez. Ha nincs elég akarat erőd hozzá az a te bajod.* Fejezi be a témáról való beszédet. Nem kíván a továbbiakban erről vitázni. A felkínált élelmet nem fogadja el, mert nem éhes.*
– Kösz nem, jóllaktam. Jó lesz az még későbbre is.* Amíg a másik a lovával van el addig ő megfelelő fekhely után néz. Utána a bagollyal kezd el játszani. Már ha az hagyja magát. Mërulon rajta kapja ezen és rákérdez a dologra.*
– Eddig igen.* A pokrócot megkapva megköszöni szépen a dolgot.*
– Köszönöm szépen! * Be is fekszik alá és kényelmesen elhelyezkedik. A tündér újabb kérdést tesz fel neki.*
– Nem hiányzik a hely. Nekem a régi életem hiányzik, de majd megteremtek magamnak egy jobbat. Én találkoztam fajtárssal, de nem vagyok hozzájuk ragaszkodó. Valószínűleg a félvérség teszi. A szokásokat nem ismerem, majd megismerem. Az erőszakosságra pedig erőszakosság a válasz. Csak legyél elég erős hozzá. Majd ha tanulok néhány varázslatot, akkor már ez menni fog. Na de most már hagyjál aludni, mert korán kell kelni.* Fejezi be a beszédet és megpróbál aludni.*


2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-11 19:47:07
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//

*A lány ignorálja a kirohanását, amin valamilyen szinten meglepődik, de érthetőnek is tartja. Rájön, hogy nem problémája volt Nimerilnek, csupán a nőkre oly' jellemző "Micsoda elképesztő..." beszéd megfogalmazásán törte eddig a fejét. Érzéketlenül válaszol.*
-Igen, igazad van, bár ezt az időt és pénzt másba is bele ölhettem volna. *Mondja neki. ~Például az örökségem felkutatásába.~ Persze ezt csak gondolja, esze ágában sincs, hogy ez, a számára kétes személyiséggel bíró tanonc akár egy töredékez is megtudjon arról, mi folyik valójában körülötte, s miért is olyan fontos most az irbisz megszelídítése. ~Bőven elég, hogy Fäenro tud róla.~ Újfent arra gondol, hogy a szegény utcagyereknek hány embernek kellett, akár szándékán kívül is már megosztania ezt az annyira fontos információt. A helyben alvás gondolata tetszik neki, Erdőmélye éjszaka a legveszélyesebb.*
-Támogatom az ötletedet. *Azzal előveszi a szalonnákat, amiket még a Pegazusból hozott. Az egyiket elkezdi enni, majd egy szelet kenyérrel odanyújtja a másikat Nimhez.* Biztosan nem kérsz enni? *Közben Nyxa kéreget, így oda adja a bagolynak a patkányát. Miután befejezte az étkezést, feláll és kimegy.*
-Megnézem Borsot. *Azzal robog is a lovához. Tényleg szívós, utazásra alkalmas paripát vett. Az abrakkal nem is törődve, a füvet legeli. Úgy néz ki, a jobb falatokat későbbre tartogatja. Megpaskolja a mén oldalát, azzal kivesz a gyümölcsös zsákból egy almát.*
-Szia kislány! Kérsz egyet? *Bors azonnal befalja a finom falatot, majd fejét Mërulonhoz nyomja. A tündér simogatja egy darabig, aztán lecsatolja a hátáról a saját pokrócát. Észrevette, hogy társa nem hozott magával ilyet. Visszatér a bagolyhoz és Nimhez. ~Mit csinálhattak addig ezek ketten, míg a lovammal voltam?~ Úgy dönt, ezt meg is kérdezi a lánytól.*
-Elvoltatok? *A lány válasza után maga elé mered. A pokrócot Nimerilhez dobja.*
-Tessék, kapd el! Láttam, hogy nem hoztál magadnak ilyet. Tudom, nem valami nagy, elvégre tündérre tervezték, de jó meleg. *Mondja a másfél méteres, barna, zöld cérnával kihímezett takaró alkalmatosságra.* Nekem jó lesz majd a köpenyem is. Hidd el, jó meleg ez is. *Próbál úgy válaszolni, mintha a lányt egy cseppet is érdekelné, hogy halálra fagyna e, vagy sem. Ugyanabból a városból (legalábbis környékről) jöttek, így hát megkérdi a társát.*
-Neked szokott néha hiányozni Lihanech? Nekem igen, sokszor. Itt még egyszer sem találkoztam fajtársammal. Valamint a kultúra is cseppet más. Sokkal erőszakosabb. *Közben érzi, hogy lassan elnyomja az álom, bár még nem alszik el.*



2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-11 17:28:44
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

*
Érdekes dolgokat tanult odabent, de egyelőre csak kevés tudást szerzett. Az öreg szerint nem kell már sok hozzá, hogy elérjen látványos javulást. Csak folyamatos tanulás szükséges hozzá. Elköszön tőle, majd a dolgon töprengve távozik. Hosszú volt a tanulás, de érzi a változást. Mërulonnak nem igazán jött be a dolog, ezért csak dühöng.~ Primitív dolog.~ Aztán mivel nem kap semmi figyelmet megenyhül és érdeklődni kezd. ~ Tipikus.~*
– Ez valami elképesztő volt. Micsoda tudás és hatalom lehet a mienk, csak tanulni kell hozzá és kitartóan gyakorolni. Később még ide visszalátogatok, de most azt mondom térjünk itt nyugovóra. Majd holnap korán elindulunk az erdőbe. A mocsárba úgy se kell nagyon bemenni. Szóval ha hajnalban indulunk, akkor mire fel kell a nap már talán ott is leszünk. Részemről én nem vagyok éhes, mert bent kaptam enni. Szóval ha akarsz egyél aztán aludjunk.* Válaszol a tündérnek. Minél hamarabb szeretné letudni az utazást, hogy mehessen tanulni.*


2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-11 13:39:15
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

~Két órája ülök itt. A mesterek azt mondták, hogy nem tudok varázsolni, amíg nincs meg hozzá a megfelelő affinitásom. Két tetves órája tespedek itt és még mindig azt hallom, hogy a száz aranyam ellenére nem vagyok okos. Ránk eseteledik lassan, s semmit nem csináltam eddig, csak olvastam. Két rohadt óra óta!~ *Mërulon úgy dönt, illedelmes arcot vágva elköszön az itteniektől, majd kimegy Borshoz. Megvárja Nimet, látja, hogy a lány is hasonlóan járt, mint ő, legalábbis ezt gondolja. Gunyoros mosolyt ejt meg felé, majd hasonlóan nyájas hangon megszólal.*
-Tudsz már erdőket felgyújtani és időjárást befolyásolni? *Erősen érezteti, hogy Nimet okolja a felesleges időpocsékolásért. Aztán rájön, hogy társa csupán gondolkozik. Odamegy hozzá, de nem ül le. Nim még így is olyan nagy hozzá képest, mint egy közepesen magas tündér. Szeretne egyvonalban lenni vele.*
-Min gondolkozol? *Teszi fel a kérdést, s arcán látszik, hogy most komolyan aggódik a lányért. Lehet, hogy szó sincs bajról, csupán félre értette a reakcióit a druida. Sokszor fordult már elő hasonló. Nyxa egy fa ágán ülve figyeli gazdáját, a lovat és a tanoncot. Mërulon rá is vet egy pillantást, aztán várja Nim válaszát a továbbiakban. Az biztos, a toronyba egy jó ideig nem teszi be a lábát.*


2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-11 13:30:14
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

*
Egyetért vele a másik. Nem is húzzák tovább az időt, elindulnak a toronyhoz. Az épület maga lenyűgözi.*
– Bemegyek és megkeresem az a varászlót. Majd ő segít nekem a döntésben.* Azzal bemegy az épületbe. Bent nem kell sokáig keresnie hamar megtalálja a hely mesterét. Rövid beszélgetés után a lány távozik, hogy átgondolja a dolgokat. Kint töpreng a füvön ülve, hogy mit is csináljon.*


2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-11 13:21:02
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//
//Kitérő a toronyba//

*A tanonc válaszára nem felel semmit, csak helyeslően bólint. Nimeril szavai nyomán még egyszer felrepteti a baglyot, ami megerősíti a lány szavait. Tetszik neki az ötlet, hiszen régóta szeretne legalább egy varázslatot megtanulni.* ~Az erdei vadak egyetlen dologtól félnek: a tűztől. Ha sikeresen megtanulok valamilyen tűzmágiát, talán még hasznát is vehetem a vadonban.~ *Azzal felnéz a társára, s kimondja válaszát.*
-Jó ötlet! Tegyünk egy kitérőt, utána majd folytatjuk az utat. *A torony meglepően közelinek tűnik az ingoványhoz. Más irányba helyezkedik el, mint Erdőmélye, a felderítő madara nem talál átjárási lehetőséget.*
-Akkor majd visszafele is gyalogolunk, aztán elölről az egész. *Motyogja inkább magának, mintsem Nimnek. A torony kívülről viszonylag egyszerűnek tűnik, belül viszont tágas. Mërulont lenyűgözi az épület, s rájön, hatalmas hibát követett el, hogy Eeyrnek és Teysusnak hódolt be második alkalommal is.* ~Ha tudtam volna, hogy ezek mire képesek!~ *Még a földszinten tartózkodnak, amikor megkérdezi a tanoncot.*
-Nos, akkor van valami terved? Mit akarsz itt tanulni? *Kérdezi inkább érzelem mentesen, mint érdeklődően. A lány már úgyis rájött, hogy mikor őszinte, mikor nem, felesleges imitálni bármit is.* ~Okos, azt meg kell hagyni.~ *Gondolja magában.*


2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-10 11:09:20
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Új remény//

- Nem vagy hibás! Kicsit sem. Ebben teljesen biztos vagyok! *feleli röviden. Lehetne még bőven szaporítani a szót, azonban Thim úgy van vele, hogy beszélgetni is lesz idejük még rengeteg. Egyelőre töltsék azzal a napot, amiért ide jöttek. Kár volna a kapuban állva társalogni, mikor odabent egy lenyűgöző könyvtár vár rájuk. Nem is várnak tovább ezzel és amint belépnek, Luninari arca láthatóa ragyog. Való igaz, hogy ide tisztelet nélkül belépni képtelenség, mert a hely varázslat nélkül is "varázslatos", de az áhítat, amit a lányon látni vél, felülmúlhatatlan. Úgy érzi, máris elérte célját az út. Ha semmi más nem adódna, ezért már megérte eljönni. Feltételezi, hogy rajta ugyanúgy látszott a tanácstalanság, mint Lunin a boldogság, mert az ifjú hölgy máris választott neki egy könyvet. Thim készséggel hallgat a jó tanácsra és Luninarihoz csatlakozva leül egy kényelmes helyre bővíteni tudását. Természetesen egy ilyen könyvtár nem lehet felügyelet nélkül. Hátán érzi a szemeket, amik minden új jövevényt figyelemmel kísérnek. Thim úgy gondolja, előbb-utóbb beszélni is érdemes lesz velük, hiszen csak könyvekből nem lehet megtanulni mindent. Luninarinak tanárra is szüksége lesz. De addig is, ez egy szép nap és egy jó kezdet. Mikor egyértelműen feltűnnek a helyet őrző alakok, jókedvűen üdvözli őket.*
- Szép napot! Tanulni vágyó utazók vagyunk, Szarvasligetből!


2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-08 20:16:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 548
OOC üzenetek: 67

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

*Rögtön mozgást hall az ajtó mögött, mintha valaki sietve szedné össze iratait. Tán pihent a mester? Minden bizonnyal ő lehet az ajtó mögött, hiszen máshol nem rejtezik hasonló felirat. De akkor magának ellensége, hogy ilyesmit ír ki? Mondjuk, ez kiderül hamar.*
- Mi az már megint? Nem látod a feliratot? *Hangzik fel egy morgolódó, félig szakállba dünnyögő, zsörtölődő felkiáltás, mi viszont bőséggel beillik egy kaffogó vízi rozmárnak.*
- Eh... lehet nem is azt írtam ki... *Motyog magában, de jól hallhatóan, Natalayda bár nem ember, füle mégis meghallja a benti szavakat. Halk sóhaj s szól, aztán kis csend.*
- Gyere be, akárki is vagy! De fontos legyen ám, mert nádi hegedűvé változtatlak! *Persze után kuncog, tán csak ő tudja, hogy mi az, mit mondott.*
- Kivéve akkor, ha nem olyan kuplerájt akarsz jelenteni, mint legutóbb az a két félkegyelmű, aki az ablakomon ugrált kifelé. Na, gyere már! *Ha Natalayda benyit, merthogy akadálytalanul megteheti, terjedelmes méretű íróasztalt láthat, rögtön az ajtóval szemben, mely mögött dús szakállú, dús szemöldökű... valójában sorolhatnánk, mert szőrből bizony sok adatott, ahogyan a csúcsos süvegből is. Kissé fáradt szemmel, két kezét összefűzve, hasán nyugtatva dől hátra, előtte pergamenek, iratok, számtalan lúdtoll. Mögötte ablak, függönnyel, mely nincs elhúzva. A szobában balra, vetett ágy, előtte puha szőnyeg, s a falak mentén szekrény, könyvespolcok és ládikák. Nincs ideje csodálkozni.*
- Mit akarsz? *Kérdezi türelmetlenül.*


2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-08 15:13:29
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Új remény//

*Nem minthogyha eddig olyan hangosan és emelt hangon beszélt volna, de most, hogy már bent vannak a toronyban, csak halkan, szinte már csak suttogva mer. Nem is szólal meg azonnal, még akkor sem, hogyha tulajdonképpen válaszai már készen vannak a fejében régen.
Aleniának, Nairadának, és Launak is elmesélte már azt, hogy neki, valamint a falu gyerekeinek meg vénjeinek, hogyan is sikerült összehozniuk közösen az ő száműzetését. Éppen csak a mese körülményei voltak mások. Nairada akkoriban még Aleimord menyasszonya volt, és nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan mindannyian egy nagy és talán boldog család lesznek, vele együtt. Természetes, hogy ő is, Alenia is tudni szerették volna, hogy ki ő, honnan került a városba és miért, így nekik, akik befogadták, tartozott az igazsággal.
Lau és Thim esetében szinte csak mellékesen került szóba az egész. Leginkább talán a feléjük érzett bizalom megnyilvánulása az, hogy elmondta nekik, illetve az irracionális vágy terméke, hogyha elmondja, akkor majd talán könnyebb lesz kicsit, ami történt. Nem lett, annak ellenére sem, hogy pontosan tudja, milyen sok előnye van annak, hogy nem mehet többé haza, többek között pont az, hogy éppen most itt lehet.
A négy válasz mindenesetre, amiket kapott, lényegüket tekintve szinte semmiben nem különbözött egymástól, így mondhatni, hogy Nia, Nai és Lau után Thim reakciója már a legkevésbé sem lepi meg, inkább csak még jobban megerősíti abban, amit eddig egykori otthonáról gondolt.*
- Igazad van, szerintem sem helyes ez az egész. *bólint lassan, és megfontoltan.* De szigorúan nézve én nem vagyok a jövő. Hacsak nem lesz egy húgom, vagy egy öcsém, amit nem nagyon hiszek, akkor a családunknak ez az ága velem fog kihalni. Legalábbis anya sose mondta, hogy szeretne még egy gyereket. Ha pedig, tegyük fel, még otthon élnék, és valami szerencsétlenség folytán úgy alakulna, hogy egy gyermek mindkét szülője meghalna a faluban, akkor a vének nyilván egy közeli rokon gondjaira bíznák nem az enyémre. De értem, hogy mire gondolsz, és én is úgy gondolom, hogy nem igazán mennek jól a dolgok, ott ahonnan én jöttem. Van egy határ, amin belül hasznosak a hagyományok, és tényleg arra valók, hogy összetartsanak egy közösséget. Sőt, eredetileg tényleg ez is lenne a céljuk. De, amikor ugyanezek a hagyományok túlságosan merevek lesznek, illetve, amikor már görcsösen kapaszkodnak beléjük, történjen bármi, akkor az lesz a vége, hogy fontosabbak lesznek, mint maga a cél, amelyet szolgáltak egykor. Legalábbis nálunk azt hiszem, hogy valami ilyesmi történhetett az évszázadok alatt. Túl sokáig életünk magunkban úgy, hogy alig érintkeztünk a külvilággal. De persze, talán igazságtalan is, hogy pont én mondom ezt, mert elfogult vagyok velük szemben, és nem jó értelemben véve. Nekem a legtöbbször csak gondot okoztak az otthoni tradíciók, a vége pedig az lett, amit az előbb meséltem. De nem mondom, hogy én nem vagyok hibás. Lehetett volna több eszem, és hát ami történt, csak innen nézve furcsa, és talán nevetséges is egy kicsit. Otthon ez természetes. Bár talán helyesebb lenne többé nem használnom az otthon szót arra a helyre, hiszen az otthon az most már Szarvasliget, ahol hasonló dolgok sohasem történhetnének. *mondja, és az elmondottak után talán nem csoda, hogy kicsit megkönnyebbültnek tűnik, amikor arra gondol, hogy otthon Lau várja, meg a saját szobája, egy tóra néző ablak és egy kényelmes ágy.*
- Valahol talán a hit sem több egy hagyománynál. *fűzi tovább saját gondolatait Thim szavainak köszönhetően.* Vannak helyek, ahol kicsit nehezebb nem hívőnek lenni, mint máshol. Ilyen szempontból egy városban teljesen más lehet élni. Sokan, sokféle nép, mindenféle hittel együtt. Az én szülőfalumnak pont az a baja szerintem, amit az előbb mondtam, hogy hogy túl sokáig élt szinte teljesen elzárva a világtól. Még ahhoz is egy sor szertartás kell, hogy átmenetileg elutazz onnan, vagy túllépjél egy tilalomfán, ha mondjuk üldözöl egy vadat. Persze, anyán látom, hogy a hit tényleg erőt ad. De te sem tűnsz éppen gyengének. Szabadon gondolkodni, megkötésektől mentesen, szerintem ugyanilyen erőt ad, mint hinni. Különben pedig köszönöm. Tényleg boldoggá tenne, hogyha a legszebb mesék a holdról mind valóság lennének.
*Kedvesen mosolyog, hiszen az elf szavai is őszintén azok, ettől pedig sokkal jobban érzi magát. Ha Thim valamit válaszolni szeretne neki, azt még természetesen megvárja, majd elindul, hogy megkeresse a holdmágiával foglalkozó könyveket. Még lépni is halkan próbál, hiszen úgy gondolja, hogy az itt felhalmozott mérhetetlen mennyiségű tudás, megérdemli azt az erős áhítatot, amit éppen érez. Magukon kívül egyelőre nem lát mást, ha pedig Thim nem lenne vele minden bizonnyal sokkal jobban nyomasztaná a különbség a torony hatalmas méretei és saját apró termete, valamint az itt felhalmozott tudás, és saját tudatlansága között.
Pár csigalépcsőt maguk mögött is kell hagyniuk, mire úgy érzi, hogy célhoz ért.*
- Ezt a szimbólumot ismerem. *mosolyodik el lelkesen, amikor felismer egy ajtóba vésett ábrát, a többi között, amit a Nairadától kölcsönkapott könyvben látott. Kis fantáziával persze Thim is beleláthatja a stilizált holdat a vésetbe, amire éppen mutat.
Izgatottan nyit be, és az első polchoz lép, ahonnan segítséget remél. Némi kis keresgélés, és könyvekbe való beleolvasgatás után végül két könyvet vesz le a polcról. Egyet megtart magánál, de a másikat az elf kezébe nyomja.*
- Csak, hogy ne unatkozz, ameddig leülök olvasni. *magyarázza is meg, hogy miért.* Szerintem egyszer már egy házi könyvtárban még Artheniorban olvashattam ennek a könyvnek a kivonatát. A mágiaaffinitás fejlesztéséhez ad gyakorlati tanácsokat. Talán hasznos lehet, és érdekelni fog.
*Reméli, hogy tényleg így van. Ő maga mindenesetre húz magának egy széket, és mohó gyorsasággal olvasni kezd. Hosszú út áll mögöttük, kicsit fáradt, és lassan talán sötétedik is, ezért hiába szeret máskor elmélázni egy-egy sor felett, tudja, hogy ma már nem lesz túl sok ideje tanulni. Ettől még persze figyel a cirádás sorok tartalmára.
Talán a helynek köszönheti, talán csak bebeszéli magának, de olyan érzése van, hogy sokkal jobban érti, és egyben érzi is mindazt, amit elolvas, mintha ugyanezt otthon, a négy fal között tenné. Ugyanakkor azt is látja, hogy nehéz és hosszú út legelején áll, és mindez még csak a holdmágiát illeti. Mégsem bánja, hogy nem választott könnyű utat magának. Amit pedig eddig megtanult az Artheniorban eltöltött első naptól kezdve, az éppen az, hogy sokszor éppen a könnyűnek tűnő út rejti magában a lehető legnagyobb veszélyeket.*


2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-07 17:27:51
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

*Natalayda rója a fokokat fölfelé az üresen kongó folyosón. Egyre szaporábban veszi a levegőt is, így amikor ákombákom kiírást lát, vagy bármi üzenetet, mindig megáll elolvasni azt. Egyrészről azért, hátha találóskérdés lesz az, ami ki van írva. Másrészről pedig legalább szusszan egy keveset. Mindegyik után indul is, hogy aztán az impozáns ajtó előtt találja magát. Sokkal másabb ez, mint az eddigiek. Olyan amin nem biztos, hogy be merne nyitni szó nélkül. Már tudja, hogy nem minden terem könyvtár, ahova inkább csendben lép az ember lánya. Ezért aztán szomorúan biggyed szája széle, ahogy elolvassa az üzenetet. Tanácstalan szemléli azt a két szót, majd megcsóválja fejét.*
~Miféle találós kérdés ez?~
*Natalayda ugyanis közel sem ilyesmire gondolt. Ez neki inkább üzenet, s már rá is teszi a kezét az ajtó kilincsére. Óhatatlan hallja újra az öreg tündér hangját, aki ezelőtt leteremtette. Az idősebbek kevésbé toleránsak az ilyesmivel, így mégsem nyit rá a kilincsre.*
~Na jó, de akkor hogy jussak be?~
*Félreteszi a tündér morgását, hisz lehet, hgy csak egy előtérbe nyílik az ajtó. Nem gondolná, és illetve reméli, hogy nem Abogr mester hálóját rejti az ajtó.*
~Felettébb kínos lenne.~
*Újra visszacsúszik a kilincsre a keze, Natalayda egészen az ajtóhoz simulva hallgatózik egy kicsit, majd mintha az ajtófélfának beszélne, szólítja a nagy mestert.*
- Abogr mester! *hangja nem zeng végig a folyosókon, csak ám egy szürke kisegér cincogásánál határozottabban cseng.*
- Abogr mester! *szólítja az ajtót kicsit hangosabban. Utána újra hallgatózik, hátha hall valamilyen mocorgást, motozást odabentről. Ha mindez nem vezetne eredményre, úgy ahogy van, töprengőn tovább várakozik az ajtóra tapadva, hátha jobb ötlete támad, mint hogy pusztán szó nélkül benyisson.*


2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:30:44
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Új remény//

*A torony már előttük, végre szusszanhatnak egyet és lassíthatnak a séta tempón. Így beszélgetni is könnyebb, kellemesebb. Nincs körülöttük egy lélek sem, aki megzavarhatná ezt a mély társalgást és nem is volna jó. Thim szemei előtt megelevenedik a kép, ahogy gyermekek bántják egy társukat, ugyanakkor mind ártatlanok, mert még nem tudják felmérni teljesen, hogy mit is tesznek. Sem a gonoszkodók, sem az önmagáért harcba szálló áldozat. Haraggal gondol azokra a felnőttekre, akik ilyen kegyetlenül büntettek egy gyermeket, holmi vallás miatt.*
- Ostobaságnak tartom, hogy egy közösség eldobja legifjabb tagjait, akik a jövőt jelentik, egy semmiség miatt. Bár ki vagyok én, hogy megítéljem a szokásokat, amik védenek egy népet. Mégis minden porcikámban érzem, hogy ez nem helyes.
*Thim az egyszerű igazságok híve. Értéknek tartja az életet, a családot. Nem is gondol nagyon mással, mégsem házasodott soha és nem lett gyermeke sem. Ettől függetlenül ismeri a hit erejét. Számtalanszor volt tanúja, hogy mit meg tud mozgatni egy céltudatos lényben az erős hit. Ugyanakkor azt a színes fantáziát, amit Luninari szavai tükröznek, már régen maga mögött hagyta.*
- Ne gondold, hogy szerencsés a hitetlen. Talán éppen én tévedek. Ha tévedek, nem csak az igazsággal vagyok szegényebb, hanem azzal az erővel is, ami hajtja és védi az őszinte híveket. Mégis, úgy gondolom ez nem tudatos választás kérdése. Vak vagyok én az ilyen dolgokra. Ha akarom sem érzem, hogy bárki velünk lenne, akár jó, akár ártó szándékkal. Tudod, kívánom, hogy legyen odafent a holdtündér. Ha másért nem, legalább azért, hogy téged gyönyörködtessen.
*Maga is kíváncsian tekint körbe, mikor számtalan könyv kínálkozik fel. Legnagyobb gondja saját szűk látóköre. Még azt sem tudja, mit érdemes keresni és miért. Ezzel tisztában volt már az indulás reggelén. Nem tanulni jött, hanem megismerni dolgokat. Látni, hogyan zajlik mindez, hogy majd ő is kijelölhesse magának az első célokat.*


2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-05 22:28:18
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 548
OOC üzenetek: 67

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

*A torony magas, de nem annyira, hogy egy Natalayda képességű ember ne birkózna meg vele, miután távozik a téves szobából, nem is történik semmi probléma, a lépcsőház továbbra is kong az ürességtől. Számos ajtó mellett elmegy, jórészt felirat nélküliek, némelyiken persze akad néhány ákombákom, némelyiken pedig egyéb kiírás is, de céltudatosan, a már említett felé tart. Egy kissé kifullad, azonban szerencsésen megérkezik, s kétségkívül Aborg vaspántos, faerezetes ajtaja előtt áll, melyen az alábbi felirat tetszeleg. "Ne kopogj." Elég furcsa. Miért írnak ilyet az ajtóra? Persze az is lehet, hogy Abogr mester önmagát meghazudtolva, immáron bármikor fogad látogatókat és valójában kedvességből írta ki. Ki tudja? Annyi bizonyos, ez csak akkor derül ki, ha Natalayda valami módon bejut a szobába, hisz fontos közölnivalója akad, ami talán nem is tűr halasztást. Nem tudja, de a csapat időközben elindult, ugyan azt sem, hogy Abogr nem szokott beleavatkozni a világ dolgaiba, legalábbis látszólag. Ahogy a világ változik, úgy talán az öreg vénségére is. Meglátjuk. Mert a vaspántos, faerezetes ajtó várakozik, becsukva, belülről egy hang nem sok, annyi sem hallatszik ki, mintha senki sem lenne bent.*


2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:19:33
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
//Abogr mesterhez//

*Sosem járt még a Mágustoronyban, s fogalma sincs, hogy azzal vajon többet árt-e ha kopog, köszön, s ezzel megzavarja-e a bentieket avagy éppen hogy elvárás. Mikor a terem feltárul előtte, s meglátja, hogy az nem könyvtár, hanem inkább valamiféle labor, már érzi, hogy talán kopogni kellett volna. Amikor az idős tündér felé fordul, s arcán a félreérthetetlen felháborodást megpillantja, már nem csak érzi, hanem tudja is, mielőtt az kikérné magának.*
- Elnézést *süti le a szemét szégyenpírral arcán, s úgy pillant fel szürkés szemeivel a tudósra, aki mindentől függetlenül mégis segít neki.*
~Hát, ez nem indul túl jól...~
- Nagyon köszönöm *hátrál ki a ajtón, s ettől kezdve nem is nyit be sehova máshová, csak egyenesen fel ameddig a lába bírja, vagy célba nem ér egy feladvánnyal tűzött ajtó előtt, bármilyen magasra is kell felkapaszkodnia a lépcsők tengerében. Menet közben meg-megfigyeli egyik majd másik ajtót, ha azokon, vagy mellettük netán üzenet lenne, még akkor is, ha csak annyi az egész, hogy "Ne zavarjanak!"
Szerencsésnek érzi magát, hogy annak idején megtanították olvasni, noha vannak nyelvek melyekkel nem boldogulna így sem. Most mégis előnyére vágyik, hogy finomabb, tehetősebb közegből érkezett, minden viszontagság ellenére is.*


2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-02 23:32:09
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 548
OOC üzenetek: 67

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//

*Felkelt a nap. Kócos tincsei a hajába lógnak, s így köszönti végre a tájat. Álmosnak nem mondható, ereje teljében, fiatalosan és üdén vakít máris, egy apró rándulással, kínzó meleget bocsát. A délelőtt készülődéssel, s beszélgetéssel telik, így hamar elszalad, bár nem érzik, mégis így van, mert ez a rendje. Delelőre jár. A délelőtt apró konfliktusokkal telik, ott van a hátas kérdése, melyet Quantall javasol, s ott van Alyo, ki a maga módján hányaveti érzéketlenséggel veszi tudomásul, hogy új nap virradt, s indulna már. Nem is csoda, vére nem engedi a totojázást, még, ha az a felkészültségről is árulkodik, akkor sem. Utolsó búcsú, vagy utolsó szavak? Quantall és Natalayda nem tudhatja, bár a mélységi valamit sejt, hisz lovát utoljára véli látni. Mégsem szomorú a délelőtt, a nemes feladat megszépíti a pillanatokat. Van, ki játékkal tölti az időt, "gyakorlás" azt mondják, persze ki-ki a maga módján készül fel, így Krestvir is Kilencedikkel. Apró konfliktusok, kisebb összetűzések, színes játék és csendes beszélgetések, az élet megszemélyesítői. Laor kiadja a parancsot: "Indulni kell." S, a nap ismét felmosolyog. Carsaadi a maga módján kiveszi részét a tábor bontásában, s Frandr is végez, tekintete a fellegeket kíséri, de nem lát változást, s nyugtázza, ahogyan Laor is a mosdást. Egyszerű hatköznap, egyszerű reggele, egyszerű pillanatokkal... de egy társsal máris rövidebben, s hol van még a vége? Nagyon messze.
A parancs, csak egy rövid mondat, mégis rendkívül sokat jelent. Hátrahagyni mindent, mi eddig övék lehetett. Az ingovány várja a katonákat, majd a karavánpihenő, a maga nemtelen fényével. Hát... induljunk el, aztán meglátjuk mi lesz a vége, ez a nap elkezdődött, s csak az éjszaka vethet neki véget. Annyi bizonyos, már dél körül jár mire gyalogosan útnak indulnak, s maguk mögött hagyják a tornyot, a csendes vibrálást, a lovakat, a zöldellő fákat, s a friss vizű tavat. Jó, ha körülnéznek, a szép emlékek a lelket táplálják, s segítenek akkor is, ha már nincs remény, mert az utolsó kép, minden bizonnyal ez lesz: egy kavics, ahogy a tó felszínén fodrokat ver, vagy egy apró csípés a fülön, egy búcsú Ábrándtól, egy friss és hűvös érintés, a marokban összegyűjtött víztől, figyelembe véve a másik szemérmét, egy pillantás a felhőkre, vajon fog-e ma esni, s egy ital, mit talán jobb lett volna még a táborban odaadni.*


2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:36:47
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

*Ahogy Frandr tábort bont, körülnéz, a többiek mit csinálnak. Laor épp Krestvirrel beszélget, Alyo komótosan reggelizik, és Quantall az útitársától búcsúzkodik. Pakolás közben odalép Ririhez*
~Hidd el, tudom.~
*Gondolja arra, hogy az életmentés veszélyes dolog. Hiszen a maga módján egész életében életeket mentett.*
-Nem értek ezekhez az italokhoz, tedd, ahogy gondolod.
*Mikor végül sikeresen tábort bontottak, tesz egy gyors kitérőt a tóhoz. Mivel a táborbontás eltartott egy kevés ideig, nem mosakszik meg alaposan, arcot, kezet mos, páncélja csatjait ellenőrzi.
Mikor végzett felnéz az égre.*
~Nem úgy néz ki, hogy holnapra esni fog.~
*Tapasztalt, bár közel sem szakértő ennek megítélésében, így simán lehet, hogy téved.*
~Hogy is volt? Ha vesztes csata után esik, jó lesz az aratás?~
*Van pár ilyen és hasonló babonája a népének.*
~Sosem értettem az ilyeneket. Na persze én nem földet műveltem, hanem igyekeztem nem elveszteni a csatákat.~
*Visszatér a táborba a tótól, majd, ahogy Laor is megérkezik, Alyo megszólal, Frandr pedig kezdi megérteni, hogy csapatuk vezérét miért bosszantja ennyire az íjász.
Quantall ötletét Frandr támogatja, Laor viszont úgy tűnik, nincs a legjobb hangulatban. Ezután viszont mégis úgy dönt, hogy hagyják itt a lovakat, ami Frandr számára nem egy nehéz dolog, hiszen nem hozott lovat.
Lovagolni sem nagyon jól tud, két kezén meg tudja számolni, hányszor ült lovon összesen. Lovon megmaradni is csak azért tud, mert párszor egyedül kellett elmennie más falvakba, és ritkán jó döntés egyedül utazni gyalog a pusztákon.*
~Csoda, hogy élve eljutottam ide nyugatra.~
*Laor kiadja az ukázt, hogy indulni kell, Frandr pedig indul is a többiekkel együtt. Nem ez az első csatája, és körülnézve úgy tűnik, másoknak sem.*
~Remélem, legalább páran túlélik. Sőt, talán még én sem hagyom ott a fogam.~


2680. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:20:31
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun reggelén//

* Próbál segíteni a sátorbontásban, összepakolásban, hogy minél előbb elindulhassanak. Azonban sok mindenben nem tud segíteni, csak az apróbb dolgokat tudja odébb tenni, így miután mindent amire képes volt megtette csak odaállt a tópartra és nézte a furcsa, lebegő tornyot. Ekkor lép oda hozzá Frandr. A hangra kicsit összerezzen, de csak alig észrevehetően, s mikor feltekint a harcosra arcán ott a szelíd mosoly, ami azonnal üzeni a harcosnak, hogy a tündér egyáltalán nem neheztel a színes hajú férfira. *
- Sosem keresem. De muszáj szembenézni vele, ha életeket akar menteni az ember - * ebben rendíthetetlen a véleménye, s közben tekintete is visszasiklik a tóra. Kedve támad kavicsokat dobálni a vízbe, hogy megtörje a mozdulatlan tükrét, de talán ez nem a legjobb pillanat, hogy ilyen felesleges dolgokkal foglalja el magát. *
- Odaadhatom most is, ha ragaszkodsz hozzá, de jobbnak látom a csatatéren bevetni amikor azonnal fel tudod majd használni. Jó úgy is? - * kérdezi mosolyogva újból Frandr-re sandítva. Múltkor is úgy csinálták a kovácsműhelynél és úgy tűnik bevált módszer volt, még akkor is, ha rengeteg kovács látta ezt másképp ott, a vérébe fulladva.
Miután befejezi a beszélgetést a harcossal úgy látja jónak, ha odamegy a többiekhez. Alyo szokásához méltóan morcos, Laor viszont végre úgy dönt, hogy indulnak. A lovak itt hagyását Riri nagy bólogatásokkal támogatja, s ezután úgy dönt, hogy utolsó perceit azzal tölti, hogy még egyszer végigcirógatja a hátas fejét és oldalát, aki idáig elhozta őt és Laort is. *


2679. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-02 13:18:12
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 548
OOC üzenetek: 67

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

*A csigalépcső nem forgalmas a mai reggelen. Sőt, tulajdonképpen az egész torony kong az ürességtől. Persze innen-onnan hallatszik pusmogás, az egyes emeletek könyvespolcai között, itt-ott feltűnik egy-egy okullárét viselő gnóm, hatalmas pergamentartók mögött, de csak kósza pillantásra méltatja az érkezőt, vélhetően hozzászokott már a látványhoz. Valóban sok ajtó van, ráadásul sokféle is, egyszerű fehérre mázolt fa, vaskos, vaspántokkal szegélyezett, mely láthatóan visszatart valamit, vagy valakit, rácsos, mi mögött egy újabb, semmibe vezető folyosó tűnik fel, lehet választani. Natalayda bizonytalansága nem véletlen, míg meg nem szólít valakit, addig bizony keresgélnie kell, s a mágikus torony, belső, minden bizonnyal varázzsal tágított tere sokkal nagyobb, mint, ami kívülről látszik. Egyszerűt választ, mondhatni a fehérre mázolt, deszkaajtó fajtájából, s kopogás nélkül nyit be, rögtön egy fatábla előtt álldogáló, láthatóan kémcsövekkel borzasztóan ügyködő tündért figyelhet meg.*
- Na de kérem! Ezt az illetlenséget! *A tündér férfi, s hajlott korára jellemzően, fajától azonban eltérően dús, fehér szemöldök és szőrtelen arc jellemzi, mókás látvány.*
- A legtetején! Az ajtaján mindig van üzenet, ami feladvány. Megtalálod. Most ha megkérhetlek... *Integet kezével, s biztatja távozásra a lányt, hogy újra kétes kísérleteibe merülhessen.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2679-2698