Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 183 (3641. - 3648. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3648. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-26 19:57:35
Üzenet elküldve: 2024-07-26 19:57:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
-Oh, értem.
*Bólogat a szakállát simogatva. Érdekes varázslat meg kell hagyni. Ha valaki ismeri a működési elvét akkor lehet vele bonyolítani annak a helyzetét is aki elvarázsolt minket. Bár erre valószínűleg fel van készülve az a varázsló, aki használni tervezi ezt a mágiát. Az étel kapcsán a lány látszólag nem gondolt bele a helyzetébe. Aborath színleg elgondolkozik a szavain és bólogat.*
-És, hogyan kívánod ezt kivitelezni? A toronytól legalább fél napi járóföldre van a legközelebbi lakott település. Elismerem fél napig ki lehet bírni étel nélkül. Viszont ki leszel merülve mire a városba vagy egy faluba megérkezel. Szükséged lesz szállásra és ételre, kimerült vagy mert fél napja gyalogolsz éhesen és üres a zsebed. Milyen munkát és hol keresel amire azonnal felvesznek és este ki is fizetnek úgy, hogy abból tudod fizetni mind a szállásod mind a vacsorád? Ha ilyet nem találsz hol alszol és mit eszel? Ha semmit akkor egy napja nem ettél semmit és úgy kell még legalább egy napot ledolgoznod, hogy legyen miből. És ez az a szerencsés kimenetel mikor azonnal találsz magadnak munkát. Vagy tévednék?
*Kérdez rá a lánytól teljesen ártatlanul. Szegény nagyon el van tévedve. Azt, a lehetőséget még fel se vetette a férfi, hogy ha rossz embert talál meg azzal, hogy pénzre van szüksége annak milyen kimenetele lehet. A manó kapcsán Krestvir magiszter is helyre teszi a dolgokat. Kimérten, de kellően szigorúan ahhoz, hogy egyértelmű legyen, hogy nem tűri el, hogy bárki sértegesse a barátját. Aborath bólint az elhangzottakra. Kicsit jobb lesz a hangulat mikor meg lesz oldva az elf kisasszony anyagi problémája a levegőmágus által.*
-Semmi akadálya.
*Arról a Szilánk szövetségről is hall egy keveset a férfi. Sajnos Krestvir magiszter számára nem tud megnyugtató hírekkel szolgálni. Synmiráról se hallott még korábban.*
-Taitos magiszter nevét már hallottam. Nem meglepő az ön pallérozott tudása ha ilyen neves mestertől volt lehetősége tanulni.
*Aztán mivel mindenki kér teát így távozik is. Remélhetőleg míg távol van addig nem vesznek össze a hölgyek egymással vagy a manóval.*
-Oh, értem.
*Bólogat a szakállát simogatva. Érdekes varázslat meg kell hagyni. Ha valaki ismeri a működési elvét akkor lehet vele bonyolítani annak a helyzetét is aki elvarázsolt minket. Bár erre valószínűleg fel van készülve az a varázsló, aki használni tervezi ezt a mágiát. Az étel kapcsán a lány látszólag nem gondolt bele a helyzetébe. Aborath színleg elgondolkozik a szavain és bólogat.*
-És, hogyan kívánod ezt kivitelezni? A toronytól legalább fél napi járóföldre van a legközelebbi lakott település. Elismerem fél napig ki lehet bírni étel nélkül. Viszont ki leszel merülve mire a városba vagy egy faluba megérkezel. Szükséged lesz szállásra és ételre, kimerült vagy mert fél napja gyalogolsz éhesen és üres a zsebed. Milyen munkát és hol keresel amire azonnal felvesznek és este ki is fizetnek úgy, hogy abból tudod fizetni mind a szállásod mind a vacsorád? Ha ilyet nem találsz hol alszol és mit eszel? Ha semmit akkor egy napja nem ettél semmit és úgy kell még legalább egy napot ledolgoznod, hogy legyen miből. És ez az a szerencsés kimenetel mikor azonnal találsz magadnak munkát. Vagy tévednék?
*Kérdez rá a lánytól teljesen ártatlanul. Szegény nagyon el van tévedve. Azt, a lehetőséget még fel se vetette a férfi, hogy ha rossz embert talál meg azzal, hogy pénzre van szüksége annak milyen kimenetele lehet. A manó kapcsán Krestvir magiszter is helyre teszi a dolgokat. Kimérten, de kellően szigorúan ahhoz, hogy egyértelmű legyen, hogy nem tűri el, hogy bárki sértegesse a barátját. Aborath bólint az elhangzottakra. Kicsit jobb lesz a hangulat mikor meg lesz oldva az elf kisasszony anyagi problémája a levegőmágus által.*
-Semmi akadálya.
*Arról a Szilánk szövetségről is hall egy keveset a férfi. Sajnos Krestvir magiszter számára nem tud megnyugtató hírekkel szolgálni. Synmiráról se hallott még korábban.*
-Taitos magiszter nevét már hallottam. Nem meglepő az ön pallérozott tudása ha ilyen neves mestertől volt lehetősége tanulni.
*Aztán mivel mindenki kér teát így távozik is. Remélhetőleg míg távol van addig nem vesznek össze a hölgyek egymással vagy a manóval.*
3647. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-25 19:18:44
Üzenet elküldve: 2024-07-25 19:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
- Igen, bár ezt is nehezíti, hogy a fal takarhatja az ellenfeleket, így a célpontot célzó varázslatok nem igazán kivitelezhetőek, hacsak nem mozdul ki a célpont a fal takarásából, vagy sikerül magának a Holdfal elszenvedőjének úgy eltávolodnia, hogy rálátása legyen az ellenfelekre. - *Válaszol még a felmerülő kérdésre. Valóban sok érdekes részletet rejt egy-egy varázslat, s talán ez is teszi még kiszámíthatatlanabbá a mágiahasználókat: hogy nem mindig egyértelmű, hogy egy varázslat mit is csinál pontosan, milyen tulajdonságokkal bír. Nagy előnnyel indul az, aki ismeri az ellene használt varázslatok jellemzőit.*
- Milyen életed volt, hogy megalázónak tartod, hogy magad szedd föl a föld terményeit, ahelyett, hogy más rakná a tányérodra? - *Kérdi Krestvir a lány magyarázatát követően, pontosan ugyanolyan egykedvűen, mint ahogy minden másról is beszélt, így nem lehet megállapítani, hogy vannak-e mögöttes gondolatai, esetleg sértésnek szánja-e szavait, vagy puszta érdeklődésnek.*
- A gazdája? - *Kérdez aztán vissza, Kilencedikről szólva, s mintha elgondolkodna, mert hallgat pár pillanatig.*
- Összetartozunk, de Kilencedik nem a szolgám, ha így gondoltad volna. - *Jut végül magában arra, hogy feltehetően egy egykori nemes kisasszonnyal van dolga, ezért vélekedhet így a lány.*
- Kilencedik a barátom, a társam, visszautasítom, hogy a gazdájának nevezz. - *Beszél még mindig teljesen higgadtan, látványos hangulatváltozás nélkül.*
- És így megkérnélek, hogy ne is beszélj róla úgy, mintha bárkinek is a szolgája volna, mintha feltétlen engedelmességgel tartozna. - *Teszi hozzá.*
- Legfeljebb kívánom néha, hogy tartsa csukva inkább a száját... - *Sejlik fel itt egy gunyoros mosoly, megtörve az egykedvű ábrázatot.* - ... de Kili szabad akarattal rendelkezik, mint mi mindannyian. Ha nem tetszik, amit mond, még mindig lehetsz dühös, de nem kezelheted alantasabb lényként, különben úgy vélem, nem vagyunk egymásnak való társaság. - *Zárja végül szavait.
Ha ezt sikerült tisztázniuk, kíváncsian pillant föl az asztalról Aborathra, de a kérdésre végül a fejét rázza.*
- Azt hiszem, elmondhatom, hogy a Szövetség már feloszlott, legalábbis rég nem láttam már a tagjait, és hírt sem hallottam felőlük. Haza szoktam látogatni Synmirára, mindig hagyok üzenetet is, de eddig mindig üresen találtam az otthonunkat. A mesteremről sem tudok semmit már évek óta. - *Arca, s hangja nem árulják el, a testbeszéde azonban, ahogy az ujjait tördeli, sejtethetik, hogy olyasmi ez, ami fájdalmasan érinti. E tekintetben mondhatni, hogy egy csónakban eveznek Meirával, hisz mindketten elveszítették szem elől a barátaikat.*
- Taitos... a mesterem. Ha esetleg találkoztak már vele. - *Teszi hozzá bizakodón. Bárhol járjon is, rá szokott kérdezni, hallottak-e már a férfiről a környéken, hátha egyszer szerencséje lesz.
Az élőholtak témájához egyelőre nem szól hozzá, bár az ő története valahol épp ott és akkor kezdődött, s bizonyos módon azóta is az akkori események határozták meg az elmúlt éveit, mégis inkább maradna csendes megfigyelő.
Kicsit meglepi, mikor Aborath föláll az asztaltól, de már nem visszakozik. Ha a férfi maga ajánlotta, talán tényleg nem nagy fáradtság a számára, hogy italt hozzon nekik.*
- Igen, bár ezt is nehezíti, hogy a fal takarhatja az ellenfeleket, így a célpontot célzó varázslatok nem igazán kivitelezhetőek, hacsak nem mozdul ki a célpont a fal takarásából, vagy sikerül magának a Holdfal elszenvedőjének úgy eltávolodnia, hogy rálátása legyen az ellenfelekre. - *Válaszol még a felmerülő kérdésre. Valóban sok érdekes részletet rejt egy-egy varázslat, s talán ez is teszi még kiszámíthatatlanabbá a mágiahasználókat: hogy nem mindig egyértelmű, hogy egy varázslat mit is csinál pontosan, milyen tulajdonságokkal bír. Nagy előnnyel indul az, aki ismeri az ellene használt varázslatok jellemzőit.*
- Milyen életed volt, hogy megalázónak tartod, hogy magad szedd föl a föld terményeit, ahelyett, hogy más rakná a tányérodra? - *Kérdi Krestvir a lány magyarázatát követően, pontosan ugyanolyan egykedvűen, mint ahogy minden másról is beszélt, így nem lehet megállapítani, hogy vannak-e mögöttes gondolatai, esetleg sértésnek szánja-e szavait, vagy puszta érdeklődésnek.*
- A gazdája? - *Kérdez aztán vissza, Kilencedikről szólva, s mintha elgondolkodna, mert hallgat pár pillanatig.*
- Összetartozunk, de Kilencedik nem a szolgám, ha így gondoltad volna. - *Jut végül magában arra, hogy feltehetően egy egykori nemes kisasszonnyal van dolga, ezért vélekedhet így a lány.*
- Kilencedik a barátom, a társam, visszautasítom, hogy a gazdájának nevezz. - *Beszél még mindig teljesen higgadtan, látványos hangulatváltozás nélkül.*
- És így megkérnélek, hogy ne is beszélj róla úgy, mintha bárkinek is a szolgája volna, mintha feltétlen engedelmességgel tartozna. - *Teszi hozzá.*
- Legfeljebb kívánom néha, hogy tartsa csukva inkább a száját... - *Sejlik fel itt egy gunyoros mosoly, megtörve az egykedvű ábrázatot.* - ... de Kili szabad akarattal rendelkezik, mint mi mindannyian. Ha nem tetszik, amit mond, még mindig lehetsz dühös, de nem kezelheted alantasabb lényként, különben úgy vélem, nem vagyunk egymásnak való társaság. - *Zárja végül szavait.
Ha ezt sikerült tisztázniuk, kíváncsian pillant föl az asztalról Aborathra, de a kérdésre végül a fejét rázza.*
- Azt hiszem, elmondhatom, hogy a Szövetség már feloszlott, legalábbis rég nem láttam már a tagjait, és hírt sem hallottam felőlük. Haza szoktam látogatni Synmirára, mindig hagyok üzenetet is, de eddig mindig üresen találtam az otthonunkat. A mesteremről sem tudok semmit már évek óta. - *Arca, s hangja nem árulják el, a testbeszéde azonban, ahogy az ujjait tördeli, sejtethetik, hogy olyasmi ez, ami fájdalmasan érinti. E tekintetben mondhatni, hogy egy csónakban eveznek Meirával, hisz mindketten elveszítették szem elől a barátaikat.*
- Taitos... a mesterem. Ha esetleg találkoztak már vele. - *Teszi hozzá bizakodón. Bárhol járjon is, rá szokott kérdezni, hallottak-e már a férfiről a környéken, hátha egyszer szerencséje lesz.
Az élőholtak témájához egyelőre nem szól hozzá, bár az ő története valahol épp ott és akkor kezdődött, s bizonyos módon azóta is az akkori események határozták meg az elmúlt éveit, mégis inkább maradna csendes megfigyelő.
Kicsit meglepi, mikor Aborath föláll az asztaltól, de már nem visszakozik. Ha a férfi maga ajánlotta, talán tényleg nem nagy fáradtság a számára, hogy italt hozzon nekik.*
3646. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-23 11:51:52
Üzenet elküldve: 2024-07-23 11:51:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*A Holdfalról szóló diskurzusba továbbra sem folyik bele. Nem látja értelmét elismételni azt, amit Krestvir tökéletesen pontosan ad elő róla. Jobb kedvében talán megtenné, hogy elmondja ugyanazt csak azért, hogy járjon a szája, de most a pénztelenség miatti szégyenérzet és a manóval való nézeteltérés visszahúzódásra készteti, érzi, hogy ő a gyenge láncszem ebben a társaságban.*
- Azért, mert az olyan… megalázó dolog nekem. Nem vagyok nyúl, hogy a földről legeljek. Nem az étkezés kérdését kell megoldanom, hanem a pénzkeresését, és abból tudok venni olyan ételt, amit szívesen megeszek. Szóval semmit, amihez nem kell aranyat költeni, kivéve talán a gyümölcsöket.
*Válaszolja meg egyúttal Aborath kérdését is. Voltaképp csak finnyás is a fél-elf lány, de ezt nem fogja beismerni sem magának, sem senki másnak. Amikor a gazda vita szóba kerül, Meira felpillant Kilencedikre, és halványan elmosolyodik azon, amilyen tökéletesen a duzzogó szobrot játssza a manó.*
- Igazából én sem tudom, Kilencediket kérdezd, miért vitatkozik azzal, hogy te vagy a gazdája, mert láthatóan tényleg te vagy.
*Azt nem fogja fel a fiatal kis agyával, hogy Kilencedik valószínűleg annak nem örül, hogy Meira inkább nézi őt egy házikedvencnek, mint velük egyenrangú élőlénynek, de mentségére szóljon, sokat nem tud még a világról, így a manók társadalmi szerepéről sem.
A pénz problémájára pedig hamar érkezik is a megoldás a mágus úr részéről, Meira pedig lelkesen fel is ajánlja magát az ügyesen eljátszott monológ után a kísérő szerepének betöltésére.*
- Éljen! Akkor veled tartok, Aborath úr! *mosolyog lelkesen.* De valóban maradjunk még, Krestvir kisasszony és Kilencedik rendkívül szórakoztató társaság. Pont olyanok vagytok, mint amilyennek a barátoknak lenni kell.
*Jegyzi meg, aztán ismét hallgat egy ideig, ugyanis a szövetségekről és a történelmi tényekről ő ismételten keveset tud, úgyhogy a szövegelés helyett továbbra is a manót szuggerálja, hátha ki tudja billenteni a sértődött szerepből.
A teát persze közben boldogan elfogadja, hisz az ingyen lesz, és finom is, meg még gombászni sem kell érte.*
- Nem aggódom, csak nem illik a barátokat faképnél hagyni *mondja még Krestvir szabadkozására kedvesen mosolyogva.*
*A Holdfalról szóló diskurzusba továbbra sem folyik bele. Nem látja értelmét elismételni azt, amit Krestvir tökéletesen pontosan ad elő róla. Jobb kedvében talán megtenné, hogy elmondja ugyanazt csak azért, hogy járjon a szája, de most a pénztelenség miatti szégyenérzet és a manóval való nézeteltérés visszahúzódásra készteti, érzi, hogy ő a gyenge láncszem ebben a társaságban.*
- Azért, mert az olyan… megalázó dolog nekem. Nem vagyok nyúl, hogy a földről legeljek. Nem az étkezés kérdését kell megoldanom, hanem a pénzkeresését, és abból tudok venni olyan ételt, amit szívesen megeszek. Szóval semmit, amihez nem kell aranyat költeni, kivéve talán a gyümölcsöket.
*Válaszolja meg egyúttal Aborath kérdését is. Voltaképp csak finnyás is a fél-elf lány, de ezt nem fogja beismerni sem magának, sem senki másnak. Amikor a gazda vita szóba kerül, Meira felpillant Kilencedikre, és halványan elmosolyodik azon, amilyen tökéletesen a duzzogó szobrot játssza a manó.*
- Igazából én sem tudom, Kilencediket kérdezd, miért vitatkozik azzal, hogy te vagy a gazdája, mert láthatóan tényleg te vagy.
*Azt nem fogja fel a fiatal kis agyával, hogy Kilencedik valószínűleg annak nem örül, hogy Meira inkább nézi őt egy házikedvencnek, mint velük egyenrangú élőlénynek, de mentségére szóljon, sokat nem tud még a világról, így a manók társadalmi szerepéről sem.
A pénz problémájára pedig hamar érkezik is a megoldás a mágus úr részéről, Meira pedig lelkesen fel is ajánlja magát az ügyesen eljátszott monológ után a kísérő szerepének betöltésére.*
- Éljen! Akkor veled tartok, Aborath úr! *mosolyog lelkesen.* De valóban maradjunk még, Krestvir kisasszony és Kilencedik rendkívül szórakoztató társaság. Pont olyanok vagytok, mint amilyennek a barátoknak lenni kell.
*Jegyzi meg, aztán ismét hallgat egy ideig, ugyanis a szövetségekről és a történelmi tényekről ő ismételten keveset tud, úgyhogy a szövegelés helyett továbbra is a manót szuggerálja, hátha ki tudja billenteni a sértődött szerepből.
A teát persze közben boldogan elfogadja, hisz az ingyen lesz, és finom is, meg még gombászni sem kell érte.*
- Nem aggódom, csak nem illik a barátokat faképnél hagyni *mondja még Krestvir szabadkozására kedvesen mosolyogva.*
3645. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-21 15:57:08
Üzenet elküldve: 2024-07-21 15:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Aborath a szakállát simogatva hallgatja Krestvir magiszter magyarázatát. Igaz, hogy saját bőrén tapasztalta annak a mágiának a hatását, de pontos megállapításokat nem tudott tenni közben a működéséről. Főleg az alkalmazó szempontjából, ami hasznos számára. Az előadás végeztével értőn bólint.*
-Oh! Így már világosabb. Meg kell hagyni igencsak kellemetlen volt mikor rajtam használták és nem tudtam hova menni mert mindig elállta az utamat. Még fedezékbe vonulni se volt lehetőségem. Ügyesen le lehet választani valakit vele másoktól vagy pont csapdába zárni. Amennyiben nem ismeri a mágia működését. De ezek szerint a saját varázslataim is áthatoltak volna azon a falon.
*Kellemetlen élmény volt az áldozatnak lenni és továbbra is egy veszélyes mágiának tartja, de így, hogy ismeri a működését lesz már elképzelése arra mit tesz akkor ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülne. A kis vita gyerekes és az elf hölgy igencsak előnytelen képet mutat magáról közben. Aborath viszont jámbor türelemmel továbbra is annak szemeibe. Krestvir magiszter kérdéseit kiegészíti ő is.*
-És mit szeretnél enni? Amihez arany költése nélkül is hozzá tudsz jutni?
*Teszi fel a kérdését úgy mintha tényleg kíváncsi lenne a válaszra. Ha kapna egy értelmeset az meglepné ugyanis úgy vette észre a lányon, hogy hiányzik még belőle az egyébként fajára jellemző sztoikus nyugalom és megfontoltság. Kérdése is inkább rávezetés kívánt lenni a problémára. A gazda kérdést pedig túl illetlennek és sértőnek találja a férfi, így jobb is ha maga a magiszter tisztázza azt. A Namos ház sorsa valóban kellemetlen. Aborath bár nem sok szót váltott Eralil úrral, de egy jó modorú, a tudást és annak minden formáját fontosnak tartó szimpatikus alaknak gondolta. Remélni meri, hogy jól van és a tiszta szándékait nem döntötte romba a lázadás. A sok kellemetlen téma után a férfi ajánlata el lesz fogadva. Mosolyog az elf lány szavaira akiből elkezdenek ömleni a szavak és igencsak váratlan irányban köt ki. A magiszter szavaira Aborath is pozitív választ ad.*
-Megnyugodtam, hogy nem egyedül kell mennem, sőt kellemes társaságom lesz. Annyira viszont nem sürgős számomra a dohányzacskóm feltöltése, hogy ne maradhatnánk még beszélgetni. Főleg mivel arról a bizonyos Szilánk szövetségről se esett még szó amiről szívesen hallanék jómagam is. Gondolom egyébként ön az ő köreikben található meg.
*Kérdez rá és reméli nem találja a nő illetlennek a kíváncsiságát. De ez a tulajdonság amúgy is jellemző a mágusokra. Az élőholtak kapcsán se tudja könnyedén elengedni a témát.*
-Akkortájt történt mikor a karavánpihenő is elpusztult?
*Ahogy hallotta akkoriban igencsak aktív volt a halálisten serege. A kikötőt is ezért hagyták el a város katonái. Mikor mindketten kérnek teát akkor biccent és feláll a maga majdnem üres bögréjével.*
-Rendben akkor hamarosan hozom őket.
*A férfi teájának titka mögött habár a mágia tudományának kutatói mind és Lanawin földjének egyik legnagyobb mágusának tornyában vannak, de igencsak földhözragadt megoldás van. Nem kis időt töltött már itt Aborath és meg szokták engedni neki, hogy főzhessen magának és más állandó vagy csak ide látogató lakóknak egy kis élénkítő teát, ami segíti a tanulmányaikat. Még ha nem is olyan mértékben mint egy kék varázsital, de kellemes tud lenni. Ezért tervez elmenni és magukra hagyni a hölgyeket és a manót. Bár az elf kisasszony és Kilencedik úr viszonya nem volt túl rózsás, de talán egy finom tea azon is segíthet.*
*Aborath a szakállát simogatva hallgatja Krestvir magiszter magyarázatát. Igaz, hogy saját bőrén tapasztalta annak a mágiának a hatását, de pontos megállapításokat nem tudott tenni közben a működéséről. Főleg az alkalmazó szempontjából, ami hasznos számára. Az előadás végeztével értőn bólint.*
-Oh! Így már világosabb. Meg kell hagyni igencsak kellemetlen volt mikor rajtam használták és nem tudtam hova menni mert mindig elállta az utamat. Még fedezékbe vonulni se volt lehetőségem. Ügyesen le lehet választani valakit vele másoktól vagy pont csapdába zárni. Amennyiben nem ismeri a mágia működését. De ezek szerint a saját varázslataim is áthatoltak volna azon a falon.
*Kellemetlen élmény volt az áldozatnak lenni és továbbra is egy veszélyes mágiának tartja, de így, hogy ismeri a működését lesz már elképzelése arra mit tesz akkor ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülne. A kis vita gyerekes és az elf hölgy igencsak előnytelen képet mutat magáról közben. Aborath viszont jámbor türelemmel továbbra is annak szemeibe. Krestvir magiszter kérdéseit kiegészíti ő is.*
-És mit szeretnél enni? Amihez arany költése nélkül is hozzá tudsz jutni?
*Teszi fel a kérdését úgy mintha tényleg kíváncsi lenne a válaszra. Ha kapna egy értelmeset az meglepné ugyanis úgy vette észre a lányon, hogy hiányzik még belőle az egyébként fajára jellemző sztoikus nyugalom és megfontoltság. Kérdése is inkább rávezetés kívánt lenni a problémára. A gazda kérdést pedig túl illetlennek és sértőnek találja a férfi, így jobb is ha maga a magiszter tisztázza azt. A Namos ház sorsa valóban kellemetlen. Aborath bár nem sok szót váltott Eralil úrral, de egy jó modorú, a tudást és annak minden formáját fontosnak tartó szimpatikus alaknak gondolta. Remélni meri, hogy jól van és a tiszta szándékait nem döntötte romba a lázadás. A sok kellemetlen téma után a férfi ajánlata el lesz fogadva. Mosolyog az elf lány szavaira akiből elkezdenek ömleni a szavak és igencsak váratlan irányban köt ki. A magiszter szavaira Aborath is pozitív választ ad.*
-Megnyugodtam, hogy nem egyedül kell mennem, sőt kellemes társaságom lesz. Annyira viszont nem sürgős számomra a dohányzacskóm feltöltése, hogy ne maradhatnánk még beszélgetni. Főleg mivel arról a bizonyos Szilánk szövetségről se esett még szó amiről szívesen hallanék jómagam is. Gondolom egyébként ön az ő köreikben található meg.
*Kérdez rá és reméli nem találja a nő illetlennek a kíváncsiságát. De ez a tulajdonság amúgy is jellemző a mágusokra. Az élőholtak kapcsán se tudja könnyedén elengedni a témát.*
-Akkortájt történt mikor a karavánpihenő is elpusztult?
*Ahogy hallotta akkoriban igencsak aktív volt a halálisten serege. A kikötőt is ezért hagyták el a város katonái. Mikor mindketten kérnek teát akkor biccent és feláll a maga majdnem üres bögréjével.*
-Rendben akkor hamarosan hozom őket.
*A férfi teájának titka mögött habár a mágia tudományának kutatói mind és Lanawin földjének egyik legnagyobb mágusának tornyában vannak, de igencsak földhözragadt megoldás van. Nem kis időt töltött már itt Aborath és meg szokták engedni neki, hogy főzhessen magának és más állandó vagy csak ide látogató lakóknak egy kis élénkítő teát, ami segíti a tanulmányaikat. Még ha nem is olyan mértékben mint egy kék varázsital, de kellemes tud lenni. Ezért tervez elmenni és magukra hagyni a hölgyeket és a manót. Bár az elf kisasszony és Kilencedik úr viszonya nem volt túl rózsás, de talán egy finom tea azon is segíthet.*
3644. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-17 14:54:21
Üzenet elküldve: 2024-07-17 14:54:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
- Ez így nem egészen pontos. A társakat is akadályozhatja annyiban, hogy ahol a fal megjelenik, ott ők sem képesek áthatolni azon, erre csakis mágia képes. Ez voltaképpen egy fal, ami követi a célpont mozgását. - *Veszi föl a könyvét az asztalról, fölállítva a lapjára, hogy ezzel reprezentálja az említett falat. A varázslatnak áldozatul esett célpontnak pedig a pipáját állítja.*
- Mintha a térből leszakítanánk egy darabot egy egyenes vonalban, mely vonalat nem lépheti át a célpont, mert mikor a falat kikerülné, az továbbcsúszik ezen a láthatatlan vonalon. - *Mutatja be segédeszközeivel és kézmozdulataival a fölvázolt helyzetet.*
- A vonal mögötti területen viszont szabadon mozoghat továbbra is, bár ez nem feltétlenül nyilvánvaló a célpontnak. És itt jön a meglepetés része... Mert mások viszont átléphetnek azon a képzeletbeli vonalon, tehát a fal mellett belépve intézhetnek támadást a célpont ellen, s könnyen vissza is hátrálhatnak tőle, mert nem képes követni őket. - *Magyaráz, s magyarázata végén fölpillant, hogy érthető volt-e, de valójában ha nem érkezik kérdés, úgy veszi, kielégítő volt a szemléltetése.
Krestvir hálás érte, hogy Aborath kezeli a manó és a lány között kialakult nézeteltérést, bár az még kétséges, hogy mekkora sikerrel.
Kilencedik maga is hátranéz egy kissé a válla fölött, lesve a lány reakcióját az okos szavakra, de mikor meghallja, Meira miként válaszol azokra, rögtön duzzogva vissza is fordul.*
- Miért? - *Kérdez vissza Krestvir érdeklődve.* - Miért nem szeretnél ilyeneket enni? - *Pontosít. Őszintén nem érti a dolgot. Ha az embernek nincs pénze, csak természetes, hogy addig is igyekszik valamivel megtölteni korgó gyomrát, míg talál valami munkát amivel megfizetheti a "rendes ételt". Kíváncsi, vajon a lánynak milyen más megoldása van a helyzetre.*
- Egyébként... mi ez a... gazda... vita köztetek? - *Kérdi később, mert ez sem teljesen tiszta előtte. Kilencedik továbbra is morcosan hallgat, bár mintha kezdene nehezére esni a hallgatás és a mozdulatlanság, mert a duzzogó karba font kezű testtartást a késeivel való játékra-babrálásra cserélte.
A Namos-házról és a lázadásról szólva Krestvir csak értőn biccent. Nem számol be róla, hogy aznap ő is ott volt a városban, a thargokat kísérve, mert annyit még ő is tud, hogy az az esemény elég sok érzelmet képes felkorbácsolni és nem is egyértelmű a jó és a rossz szerepe abban a történetben. Sokáig tért vissza rémálmaiban mindaz a vérengzés, amit ott látott, az egyszer biztos.
Viszont a kellemetlen téma látszólag örömteli végeredményt hoz, mert mintha Aborath ismerné Meira barátainak sorsát, s ad okot a reménységre.
Aztán, mikor Aborath előadja nyílt utalgatásokkal teli monológját, Krestvir teljesen zavarba jön, hogy a férfi számára hogyan nem nyilvánvaló, hogy a megoldás a problémájára itt ül mellette? A sorok között olvasás ugyanis nem erőssége a lánynak, így nem érti, hogy Aborath éppenhogy Meirának tesz ajánlatot, csak egy kis kerülőúton küldve azt.
Úgyhogy már éppen nyitná a száját, hogy kimondja a nyilvánvalót, mikor Meira megelőzi, és megelégedésére éppen úgy felel, ahogy ő is javasolni akarta.*
- Miattam nem szükséges aggódni. - *Mond csak ennyit Meira visszakozására, bár kétségtelen, hogy sajnálná, ha máris indulnának, de nem töltené el különösebb veszteségérzet, óvatosabban bánik annál kötődéssel.
Mikor Aborath teával kínálja őket, kutatón pillant a férfira, hogy honnan varázsolná elő az italt, de fejet hajt.*
- Én is szívesen venném, köszönöm.
- És én is. - *Válaszol a manó is, nyíltan hátrafordulva Aborathoz, de Meira tekintetét dacosan kerüli.*
- Ez így nem egészen pontos. A társakat is akadályozhatja annyiban, hogy ahol a fal megjelenik, ott ők sem képesek áthatolni azon, erre csakis mágia képes. Ez voltaképpen egy fal, ami követi a célpont mozgását. - *Veszi föl a könyvét az asztalról, fölállítva a lapjára, hogy ezzel reprezentálja az említett falat. A varázslatnak áldozatul esett célpontnak pedig a pipáját állítja.*
- Mintha a térből leszakítanánk egy darabot egy egyenes vonalban, mely vonalat nem lépheti át a célpont, mert mikor a falat kikerülné, az továbbcsúszik ezen a láthatatlan vonalon. - *Mutatja be segédeszközeivel és kézmozdulataival a fölvázolt helyzetet.*
- A vonal mögötti területen viszont szabadon mozoghat továbbra is, bár ez nem feltétlenül nyilvánvaló a célpontnak. És itt jön a meglepetés része... Mert mások viszont átléphetnek azon a képzeletbeli vonalon, tehát a fal mellett belépve intézhetnek támadást a célpont ellen, s könnyen vissza is hátrálhatnak tőle, mert nem képes követni őket. - *Magyaráz, s magyarázata végén fölpillant, hogy érthető volt-e, de valójában ha nem érkezik kérdés, úgy veszi, kielégítő volt a szemléltetése.
Krestvir hálás érte, hogy Aborath kezeli a manó és a lány között kialakult nézeteltérést, bár az még kétséges, hogy mekkora sikerrel.
Kilencedik maga is hátranéz egy kissé a válla fölött, lesve a lány reakcióját az okos szavakra, de mikor meghallja, Meira miként válaszol azokra, rögtön duzzogva vissza is fordul.*
- Miért? - *Kérdez vissza Krestvir érdeklődve.* - Miért nem szeretnél ilyeneket enni? - *Pontosít. Őszintén nem érti a dolgot. Ha az embernek nincs pénze, csak természetes, hogy addig is igyekszik valamivel megtölteni korgó gyomrát, míg talál valami munkát amivel megfizetheti a "rendes ételt". Kíváncsi, vajon a lánynak milyen más megoldása van a helyzetre.*
- Egyébként... mi ez a... gazda... vita köztetek? - *Kérdi később, mert ez sem teljesen tiszta előtte. Kilencedik továbbra is morcosan hallgat, bár mintha kezdene nehezére esni a hallgatás és a mozdulatlanság, mert a duzzogó karba font kezű testtartást a késeivel való játékra-babrálásra cserélte.
A Namos-házról és a lázadásról szólva Krestvir csak értőn biccent. Nem számol be róla, hogy aznap ő is ott volt a városban, a thargokat kísérve, mert annyit még ő is tud, hogy az az esemény elég sok érzelmet képes felkorbácsolni és nem is egyértelmű a jó és a rossz szerepe abban a történetben. Sokáig tért vissza rémálmaiban mindaz a vérengzés, amit ott látott, az egyszer biztos.
Viszont a kellemetlen téma látszólag örömteli végeredményt hoz, mert mintha Aborath ismerné Meira barátainak sorsát, s ad okot a reménységre.
Aztán, mikor Aborath előadja nyílt utalgatásokkal teli monológját, Krestvir teljesen zavarba jön, hogy a férfi számára hogyan nem nyilvánvaló, hogy a megoldás a problémájára itt ül mellette? A sorok között olvasás ugyanis nem erőssége a lánynak, így nem érti, hogy Aborath éppenhogy Meirának tesz ajánlatot, csak egy kis kerülőúton küldve azt.
Úgyhogy már éppen nyitná a száját, hogy kimondja a nyilvánvalót, mikor Meira megelőzi, és megelégedésére éppen úgy felel, ahogy ő is javasolni akarta.*
- Miattam nem szükséges aggódni. - *Mond csak ennyit Meira visszakozására, bár kétségtelen, hogy sajnálná, ha máris indulnának, de nem töltené el különösebb veszteségérzet, óvatosabban bánik annál kötődéssel.
Mikor Aborath teával kínálja őket, kutatón pillant a férfira, hogy honnan varázsolná elő az italt, de fejet hajt.*
- Én is szívesen venném, köszönöm.
- És én is. - *Válaszol a manó is, nyíltan hátrafordulva Aborathoz, de Meira tekintetét dacosan kerüli.*
3643. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-17 12:30:47
Üzenet elküldve: 2024-07-17 12:30:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Az újabb kis vitájuk Kilencedikkel valószínűleg senkinek nem hiányzott, de Meirá-nak sajnos nem csak akkor nagy a szája, mikor épp kedves és barátkozni próbál, hanem akkor is, mikor valami nem tetszik neki. Akadt már nem is egy nézeteltérése emiatt.*
- Igen, gazdád van! Ha tetszik, ha nem. A gombáidat meg edd csak meg magad, nekem nem kell!
*Teszi karba a kezeit duzzogva, márpedig most nem fog bocsánatot kérni, hisz nem ő szólt rosszkor rosszat, erről teljes mértékben meg is van győződve. Csupán az bizonytalanítja el, mikor Aborath is igazából Kilencedik védelmében szólal meg. Meira szája újra szóra nyílna, de a „tudod” szó elhangzása után meggondolja magát, így fecsegés helyett tátott szájjal hallgatja a mesét. Persze, pár másodperccel később becsukja, de addig bizonyára viccesen festhetett, mint egy hal.*
- Ez mind-mind érdekesen hangzik Aborath úr, de én akkor sem hiszem, hogy szeretnék bogyókat és gombákat enni, főleg nem úgy, hogy nekem kell összeszednem őket a földről, úgyhogy továbbra sem gondolnám, hogy hasznos ez a tudás a számomra.
*Magyarázza nem felfogva azt, hogy a kényszer nagy úr, és mikor pénz hiányában mindenhol máshol megtagadják majd tőle az élelmet, akár még kénytelen is lehet a szóban forgó módszerhez folyamodni, ha nem akar éhen halni.*
- Olyasmi ház volt, igen. Ott voltam, mikor a lázadás közben rátámadtak. Még állt, mikor elmenekültünk belőle, de most már összedőlt. Bizonyára akkor pusztulhatott el, igen.
*Válaszolja meg Krestvir kérdését, még mielőtt Aborath hirtelen felsejlő ötletét hallgatja végig. Nagy, gyermeki tekintettel pislogva hallgatja őt végig, majd mikor a rögtönzött előadás végére ér a férfi, Meira szemei boldogan csillannak fel.*
- De, de! Én tudok írni és olvasni is, és az aranyam is elfogyott, úgyhogy szívesen veled mennék, Aborath mester. Olyan lenne az egész, mint mikor Shaiá-t kísértem el a kikötőbe, az is nagyon muris és élvezetes volt, biztos, hogy ezt az utat is szeretném. Persze, csak akkor, ha Ön is szeretné, hogy Önnel tartsak, de ha mi elmegyünk, akkor mi lesz Krestvir-rel? *Kérdezi aggódva.*Most lettünk csak a barátai, és máris magára fogjuk hagyni? *Már most a szívén viseli a lány sorsát. Még Kilencedikét is, még akkor is, ha most épp nem kedvelik egymást.
A következőkben egy kicsit csendben marad, míg ismét Namos úrra terelődik a szó. Akkor sóhajt csak fel megkönnyebbülten, mikor hallja, hogy Aborath szerint a barátai még életben vannak.*
- Kérek szépen teát, igen… ha… ingyen van *pirul el szégyenkezve.* Nem tudom, honnan jöttek azok az élőholtak, vagy kit szolgáltak, csak azt, hogy csúnyák voltak, ijesztőek és meg akartak minket enni. *meséli a kellemesnek nem éppen mondható élményt.*
*Az újabb kis vitájuk Kilencedikkel valószínűleg senkinek nem hiányzott, de Meirá-nak sajnos nem csak akkor nagy a szája, mikor épp kedves és barátkozni próbál, hanem akkor is, mikor valami nem tetszik neki. Akadt már nem is egy nézeteltérése emiatt.*
- Igen, gazdád van! Ha tetszik, ha nem. A gombáidat meg edd csak meg magad, nekem nem kell!
*Teszi karba a kezeit duzzogva, márpedig most nem fog bocsánatot kérni, hisz nem ő szólt rosszkor rosszat, erről teljes mértékben meg is van győződve. Csupán az bizonytalanítja el, mikor Aborath is igazából Kilencedik védelmében szólal meg. Meira szája újra szóra nyílna, de a „tudod” szó elhangzása után meggondolja magát, így fecsegés helyett tátott szájjal hallgatja a mesét. Persze, pár másodperccel később becsukja, de addig bizonyára viccesen festhetett, mint egy hal.*
- Ez mind-mind érdekesen hangzik Aborath úr, de én akkor sem hiszem, hogy szeretnék bogyókat és gombákat enni, főleg nem úgy, hogy nekem kell összeszednem őket a földről, úgyhogy továbbra sem gondolnám, hogy hasznos ez a tudás a számomra.
*Magyarázza nem felfogva azt, hogy a kényszer nagy úr, és mikor pénz hiányában mindenhol máshol megtagadják majd tőle az élelmet, akár még kénytelen is lehet a szóban forgó módszerhez folyamodni, ha nem akar éhen halni.*
- Olyasmi ház volt, igen. Ott voltam, mikor a lázadás közben rátámadtak. Még állt, mikor elmenekültünk belőle, de most már összedőlt. Bizonyára akkor pusztulhatott el, igen.
*Válaszolja meg Krestvir kérdését, még mielőtt Aborath hirtelen felsejlő ötletét hallgatja végig. Nagy, gyermeki tekintettel pislogva hallgatja őt végig, majd mikor a rögtönzött előadás végére ér a férfi, Meira szemei boldogan csillannak fel.*
- De, de! Én tudok írni és olvasni is, és az aranyam is elfogyott, úgyhogy szívesen veled mennék, Aborath mester. Olyan lenne az egész, mint mikor Shaiá-t kísértem el a kikötőbe, az is nagyon muris és élvezetes volt, biztos, hogy ezt az utat is szeretném. Persze, csak akkor, ha Ön is szeretné, hogy Önnel tartsak, de ha mi elmegyünk, akkor mi lesz Krestvir-rel? *Kérdezi aggódva.*Most lettünk csak a barátai, és máris magára fogjuk hagyni? *Már most a szívén viseli a lány sorsát. Még Kilencedikét is, még akkor is, ha most épp nem kedvelik egymást.
A következőkben egy kicsit csendben marad, míg ismét Namos úrra terelődik a szó. Akkor sóhajt csak fel megkönnyebbülten, mikor hallja, hogy Aborath szerint a barátai még életben vannak.*
- Kérek szépen teát, igen… ha… ingyen van *pirul el szégyenkezve.* Nem tudom, honnan jöttek azok az élőholtak, vagy kit szolgáltak, csak azt, hogy csúnyák voltak, ijesztőek és meg akartak minket enni. *meséli a kellemesnek nem éppen mondható élményt.*
3642. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-15 06:22:46
Üzenet elküldve: 2024-07-15 06:22:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Fejből nem tudná Aborath visszaidézni, hogy a holdmágia azon két varázslata mire is képes még ha korábban lehet olvasott is róluk, így hasznos, hogy a magiszter kifejti azokat. A holdfal varázslatot fel is ismeri a leírás alapján. A férfi bólogatva hallgatja.*
-Előbbit használták is ellenem és valóban kellemetlen szituációba kerültem általa. Ezekkel ha jól értem jól lehet irányítanunk egy harci szituációt. Nem kell attól tartani, hogy varázslataink kellemetlenséget okoznak a saját társainknak ugyanis kizárólag, közvetlenül a célpontra hatnak.
*Éles harcban ő nem szívesen használná a képességeit, de a tudás bármikor hasznos lehet. Ha más nem arra, hogy ő is tovább adja egyszer egy olyan személynek akinek szüksége van rá. A két "fiatal" összeszólására ő csak megrázza a fejét és lassan nyugodtan szólítja meg a lányt miközben tekintetével azét keresi.*
-Ejnye, ejnye! Nem gondolnám, hogy Kilencedik úr gúnyolódásból tette volna meg ezt az ajánlatát. Tudod*Kezd mesélni.*az istenek megjelenése előtt könnyű volt elsajátítani egy varázslatot amivel ehető bogyókat vagy gombákat teremtett a mágus, de mióta ez eltűnt biztos sokan voltak már hasonlóan kellemetlen helyzetben mint te most. Jómagam szerencsés vagyok, hogy enélkül is meg tudom különböztetni az ehető gombákat és bogyókat a mérgezőektől. De ha te nem ismered őket akkor nagy segítség ha valaki elmondja mire kell odafigyelned. Vagy nincs igazam?
*Néz egy kedves mosollyal az elf lány szemeibe. Nem egy még ennél is gyerekesebb vitát kellett kezelnie mikor még a nemesi porontyokat tanította. Nincs egyikükben se rossz szándék csak harag. A lányban talán félelem és elveszettség is. Ezért is kérdez rá Aborath mekkora a baj és nem lesz megnyugtatva. A kérdésre, hogy ugye nem dobják-e ki innen a férfi a fejét rázza.*
-Egy darabig biztos nem fognak, de mindenképp érdemes elgondolkozni valami megoldáson és a jövőben jobban odafigyelni, hogy ilyesmi ne történhessen.
*Arra, hogy a másiknak nincs senkije akihez mehetne a férfi szomorúan sóhajt.*
-Jaj, jaj kedveském.
*Egy kicsit nézi a teája felszínén a hullámokat, majd leteszi a bögrét az asztalra a köpenye egyik zsebébe nyúl, hogy elkerekedett szemekkel egy üres dohányzacskót vegyen ki onnan.*
-Nézzenek oda! Elfogyott a pipadohányom. Ez nagyon kellemetlen. Nagyon, nagyon kellemetlen.*Komorul el.*Ezek szerint el kell hagynom a tornyot egy kis időre míg a városba megyek. Jaj, jaj! Egyedül ez nagyon hosszú út lenne. Kéne társaság. Sőt, attól tartok, hogy ha a városban járok muszáj leszek felkeresni néhány régi ismerőst akik csak további bonyodalmakat okoznak, majd nekem. Tudják én gyakran segítettem ki őket azzal, hogy egy-egy tehetséges diákomat beajánlottam írnoknak vagy hosszabb rövidebb távú értelmiségi feladatokra. Most mit tegyek. El kell hagynom a tornyot egyedül és lehet, hogy a városban néhány ismerősömmel összetalálkozva nem tudok nekik ajánlani egy írni-olvasni tudó személyt akinek pár aranyra lenne szüksége. Tudnak erre egy megoldást?
*Néz monológja végén játékosan csillogó szemmel az elf hölgyre, aki remélhetőleg érti a nyílt utalást. Ha a férfinek amúgy is el kéne hagynia a tornyot kis időre mert a maga aranykészletei is megcsappantak nem árthat vele ha a városban maga mellett tudja ezt a veszélyesen naiv leányzót és vigyáz rá egy kicsit. Mert az egyértelműnek tűnik, hogy ráfér. Minden pénzét elkölteni és nem tudni mit egyen... Ej, ej... Ezek után természetes, hogy a varázslatokért se tudna fizetni. Majd megpróbálnak vidámabb témák felé hajózni, de nem sikerül. Viszont lehet Aborath meg tudja menteni ezt a helyzetet.*
-Eralil Namos úrral a korábbi mágustusa győztessel egyszer volt szerencsém beszélni. Nekem, azt mesélte, hogy célja egy a tudás különböző formáit patronáló szervezet létrehozása amit a várostól fél napra egy Zöldzug nevezetű helyen tervezett megvalósítani. Mikor még én beszéltem vele azt, mondta, hogy a városi Namos házat lehet üresen találom ha mindenki átköltözött már oda. Nem kizárt, hogy Meira kisasszony barátai megúszták a lázadást.
*Mosolyog a lányra bátorítón.*
A hölgyek és Kilencedik úr kérnek teát? Jómagam szívesen hallanék még azokról az élőholtakról akik ellen küzdöttek. A halálisten szolgái voltak?
*Fejből nem tudná Aborath visszaidézni, hogy a holdmágia azon két varázslata mire is képes még ha korábban lehet olvasott is róluk, így hasznos, hogy a magiszter kifejti azokat. A holdfal varázslatot fel is ismeri a leírás alapján. A férfi bólogatva hallgatja.*
-Előbbit használták is ellenem és valóban kellemetlen szituációba kerültem általa. Ezekkel ha jól értem jól lehet irányítanunk egy harci szituációt. Nem kell attól tartani, hogy varázslataink kellemetlenséget okoznak a saját társainknak ugyanis kizárólag, közvetlenül a célpontra hatnak.
*Éles harcban ő nem szívesen használná a képességeit, de a tudás bármikor hasznos lehet. Ha más nem arra, hogy ő is tovább adja egyszer egy olyan személynek akinek szüksége van rá. A két "fiatal" összeszólására ő csak megrázza a fejét és lassan nyugodtan szólítja meg a lányt miközben tekintetével azét keresi.*
-Ejnye, ejnye! Nem gondolnám, hogy Kilencedik úr gúnyolódásból tette volna meg ezt az ajánlatát. Tudod*Kezd mesélni.*az istenek megjelenése előtt könnyű volt elsajátítani egy varázslatot amivel ehető bogyókat vagy gombákat teremtett a mágus, de mióta ez eltűnt biztos sokan voltak már hasonlóan kellemetlen helyzetben mint te most. Jómagam szerencsés vagyok, hogy enélkül is meg tudom különböztetni az ehető gombákat és bogyókat a mérgezőektől. De ha te nem ismered őket akkor nagy segítség ha valaki elmondja mire kell odafigyelned. Vagy nincs igazam?
*Néz egy kedves mosollyal az elf lány szemeibe. Nem egy még ennél is gyerekesebb vitát kellett kezelnie mikor még a nemesi porontyokat tanította. Nincs egyikükben se rossz szándék csak harag. A lányban talán félelem és elveszettség is. Ezért is kérdez rá Aborath mekkora a baj és nem lesz megnyugtatva. A kérdésre, hogy ugye nem dobják-e ki innen a férfi a fejét rázza.*
-Egy darabig biztos nem fognak, de mindenképp érdemes elgondolkozni valami megoldáson és a jövőben jobban odafigyelni, hogy ilyesmi ne történhessen.
*Arra, hogy a másiknak nincs senkije akihez mehetne a férfi szomorúan sóhajt.*
-Jaj, jaj kedveském.
*Egy kicsit nézi a teája felszínén a hullámokat, majd leteszi a bögrét az asztalra a köpenye egyik zsebébe nyúl, hogy elkerekedett szemekkel egy üres dohányzacskót vegyen ki onnan.*
-Nézzenek oda! Elfogyott a pipadohányom. Ez nagyon kellemetlen. Nagyon, nagyon kellemetlen.*Komorul el.*Ezek szerint el kell hagynom a tornyot egy kis időre míg a városba megyek. Jaj, jaj! Egyedül ez nagyon hosszú út lenne. Kéne társaság. Sőt, attól tartok, hogy ha a városban járok muszáj leszek felkeresni néhány régi ismerőst akik csak további bonyodalmakat okoznak, majd nekem. Tudják én gyakran segítettem ki őket azzal, hogy egy-egy tehetséges diákomat beajánlottam írnoknak vagy hosszabb rövidebb távú értelmiségi feladatokra. Most mit tegyek. El kell hagynom a tornyot egyedül és lehet, hogy a városban néhány ismerősömmel összetalálkozva nem tudok nekik ajánlani egy írni-olvasni tudó személyt akinek pár aranyra lenne szüksége. Tudnak erre egy megoldást?
*Néz monológja végén játékosan csillogó szemmel az elf hölgyre, aki remélhetőleg érti a nyílt utalást. Ha a férfinek amúgy is el kéne hagynia a tornyot kis időre mert a maga aranykészletei is megcsappantak nem árthat vele ha a városban maga mellett tudja ezt a veszélyesen naiv leányzót és vigyáz rá egy kicsit. Mert az egyértelműnek tűnik, hogy ráfér. Minden pénzét elkölteni és nem tudni mit egyen... Ej, ej... Ezek után természetes, hogy a varázslatokért se tudna fizetni. Majd megpróbálnak vidámabb témák felé hajózni, de nem sikerül. Viszont lehet Aborath meg tudja menteni ezt a helyzetet.*
-Eralil Namos úrral a korábbi mágustusa győztessel egyszer volt szerencsém beszélni. Nekem, azt mesélte, hogy célja egy a tudás különböző formáit patronáló szervezet létrehozása amit a várostól fél napra egy Zöldzug nevezetű helyen tervezett megvalósítani. Mikor még én beszéltem vele azt, mondta, hogy a városi Namos házat lehet üresen találom ha mindenki átköltözött már oda. Nem kizárt, hogy Meira kisasszony barátai megúszták a lázadást.
*Mosolyog a lányra bátorítón.*
A hölgyek és Kilencedik úr kérnek teát? Jómagam szívesen hallanék még azokról az élőholtakról akik ellen küzdöttek. A halálisten szolgái voltak?
3641. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-11 18:42:24
Üzenet elküldve: 2024-07-11 18:42:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Köszönet gyanánt biccent Aborathnak azért, amit megosztott a módszereiből. Ő maga nem is tudja, mit mesélhetne el viszonzásul. Elég sokféle harci helyzetbe keveredett már, viszont...*
- Más mágusok ellen még nem harcoltam, s többnyire mindig harcosok társaságában kerültem harchelyzetbe. Velük együttműködve a Holdfal és a Holdroham varázslatokat találtam eddig a leghasznosabbnak. A Holdfallal korlátozható az ellenfél mozgása, s ha nem ismeri a varázslat működését, a társak viszont igen, úgy a meglepetést is ki lehet használni. A Holdrohamnak pedig az utóhatása tud hasznos lenni, ugyanis a végletekig kimeríti és elgyengíti a célpontot. - *Mondja, ami épp eszébe jut. Ez talán nevezhető az ő egyik fogásának.
Később, Meira anyagi helyzetét firtatva a hangulat hirtelen lesz elég paprikás. A heves érzelmi reakciókkal szemben tehetetlen Krestvir vissza is húzódik, testtartása merevebbé válik.*
- Te morogsz a semmiért, de nekem van gazdám?! Ha nem kell a segítségem, nem is kapsz belőle! - *Kilencedik nem várat a válasszal, azonnal visszafelesel. Majd nyelvét ölti a lányra és a levegőt zárt ajkai között berregőn kifújva nyomatékosítja a véleményét és sértettségét. De ha ez nem volna elég, meg is fordul Krestvir vállán, a hátát mutatva a társaságnak, és jól láthatóan, morcosan karba fonja a kezeit.
Mivel Krestvir még mindig eléggé a jelenet hatása alatt van, zavara miatt alighanem Aborath lesz az, aki Meira kétségbeesett kérdésére választ ad majd.
De azért figyelni Krestvir is figyel, míg a lány elárul ezt-azt a körülményeiről, otthontalanságáról. Ahogy fölpillant rá, látja, hogy mintha könnyezne, ám bízik benne, hogy a férfi majd ezt a helyzetet is kezeli.
Végül ő is választ kap a lánytól a varázslatokat illetően, ám sajnos nem kedvezőt, ami elősegíthetné köztük az egyezséget. Mikor Meira ehelyett újfent a barátságát kínálja, Krestvir főhajtással felel, mire Kilencedik felől egy egészen halk, puffogó hang hallatszik.*
- Nemesi ház volt? A lázadásban pusztult el? - *Érdeklődik Krestvir, miután végighallgatta a lányt. Akár részvétlennek is tűnhet, amiért továbbra is csak kérdez, s nem mond semmit, vagy fejezi ki együttérzését.*
*Köszönet gyanánt biccent Aborathnak azért, amit megosztott a módszereiből. Ő maga nem is tudja, mit mesélhetne el viszonzásul. Elég sokféle harci helyzetbe keveredett már, viszont...*
- Más mágusok ellen még nem harcoltam, s többnyire mindig harcosok társaságában kerültem harchelyzetbe. Velük együttműködve a Holdfal és a Holdroham varázslatokat találtam eddig a leghasznosabbnak. A Holdfallal korlátozható az ellenfél mozgása, s ha nem ismeri a varázslat működését, a társak viszont igen, úgy a meglepetést is ki lehet használni. A Holdrohamnak pedig az utóhatása tud hasznos lenni, ugyanis a végletekig kimeríti és elgyengíti a célpontot. - *Mondja, ami épp eszébe jut. Ez talán nevezhető az ő egyik fogásának.
Később, Meira anyagi helyzetét firtatva a hangulat hirtelen lesz elég paprikás. A heves érzelmi reakciókkal szemben tehetetlen Krestvir vissza is húzódik, testtartása merevebbé válik.*
- Te morogsz a semmiért, de nekem van gazdám?! Ha nem kell a segítségem, nem is kapsz belőle! - *Kilencedik nem várat a válasszal, azonnal visszafelesel. Majd nyelvét ölti a lányra és a levegőt zárt ajkai között berregőn kifújva nyomatékosítja a véleményét és sértettségét. De ha ez nem volna elég, meg is fordul Krestvir vállán, a hátát mutatva a társaságnak, és jól láthatóan, morcosan karba fonja a kezeit.
Mivel Krestvir még mindig eléggé a jelenet hatása alatt van, zavara miatt alighanem Aborath lesz az, aki Meira kétségbeesett kérdésére választ ad majd.
De azért figyelni Krestvir is figyel, míg a lány elárul ezt-azt a körülményeiről, otthontalanságáról. Ahogy fölpillant rá, látja, hogy mintha könnyezne, ám bízik benne, hogy a férfi majd ezt a helyzetet is kezeli.
Végül ő is választ kap a lánytól a varázslatokat illetően, ám sajnos nem kedvezőt, ami elősegíthetné köztük az egyezséget. Mikor Meira ehelyett újfent a barátságát kínálja, Krestvir főhajtással felel, mire Kilencedik felől egy egészen halk, puffogó hang hallatszik.*
- Nemesi ház volt? A lázadásban pusztult el? - *Érdeklődik Krestvir, miután végighallgatta a lányt. Akár részvétlennek is tűnhet, amiért továbbra is csak kérdez, s nem mond semmit, vagy fejezi ki együttérzését.*
3640. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-08 19:54:51
Üzenet elküldve: 2024-07-08 19:54:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Illem azért szorult belé annyi a szószátyár stílusa mellé, hogy mikor nem róla szól a beszélgetés témája, akkor továbbra sem vág közbe teljesen felesleges félmondatokat, hagyja, hogy Aborath és Krestvir megvitassák egymással a levegőmágiával kapcsolatos ismereteiket.
Aztán újra rajta a célkereszt, és bár nagyon örülne, ha tanulhatna egy nála tapasztaltabb varázslótól, de hamar be tudja bizonyítani, hogy anyagilag nem áll készen rá, hogy belevághassanak.
Most kifejezetten nem esik jól neki, hogy a manó gúnyt űz belőle, így fejét felkapva, lila szemeiből villámokat szórva néz Kilencedikre.*
- Téged foglak megenni, ha nem fogod be! Megtaníthatott volna a gazdád arra, hogy mikor jobb csendben maradni.
*Még ha jószándék vezérli is a kis lényt, ezért most nem tud hálás lenni, sőt, helyette puffogva küldi el majdnem melegebb éghajlatra szegény Kilencediket, hogy utána egy sóhaj kíséretében fordítsa tekintetét Aborath felé, mikor ő is intéz hozzá néhány aggodalmas megjegyzést.*
- Én… én nem tudom, nem gondoltam erre, csak, arra hogy minél többet tanulhassak. Remélem, hogy azért nem dobnak ki innen, ha néhány napig nem tudok fizetni. Ugye nem?! *Kérdezi már lassan kétségbeesve. Nem gondolt eddig bele abba, hogy a pénz hiánya milyen további problémákat szülhet.*
- Nekem nincs már otthonom, és senkim sem, akihez mehetnék. Voltak, de már nincsenek. *Kipislogja az apró könnyeket a szeméből, mielőtt újra Krestvir-re figyelne, aki felajánl neki még egy lehetőséget, Meira tekintetén pedig végtelen szomorúság jelenik meg annak hallatán.*
- Nem ismerem őket, egyiket sem. Tudom, hogy tehetséges vagyok, és képes lennék megtanulni azokat a nehéz varázslatokat is, amiket Kilencediknek említettem, de… egyszerűen nincs rá pénzem. Néhány alap varázslatot tudok csak, meg a Jégesőt, Jégbörtönt és a Sebforrasztást. Illetve a hold ágról még párat… *Látszik, hogy szerencsétlen lánynak igazából mennyire nehéz dolga is van ott, ahol a pénz beszél, és a tehetség senkit nem érdekel igazán. Árvaként sajnos elég nagy hátránnyal indul az életben, mégis képes szinte mindig boldog lenni, még ha most kicsit meg is szakad ez a pozitivizmus.*
- Legyünk inkább tényleg csak barátok, azért cserébe én is oda tudom adni a szeretetemet, mert az soha nem fogy el. *Ezt is már szégyenkezve mondja, és úgy tűnik, Krestvir a következő kérdésével bele is kezd az ismerkedésbe, bár a hangszíne nem túl bizalomgerjesztő.*
- A barátaim hívtak így. Élőhalottakkal és orkokkal harcoltunk, és a Jégesőm segítségével sikerült legyőznünk őket. Amúgy már ők sincsenek. Arthenior-ban éltem, a Namos házban, de azt lerombolták, és fogalmam sincs, hogy a barátaim élnek-e még egyáltalán… *Meséli az újabb szomorú történetet, de aztán elhallgat, mert ennyi szomorúság neki túl sok is egy egész napra, nemhogy erre a rövidke időszakra, mióta hármasban ücsörögnek egy asztalnál.*
*Illem azért szorult belé annyi a szószátyár stílusa mellé, hogy mikor nem róla szól a beszélgetés témája, akkor továbbra sem vág közbe teljesen felesleges félmondatokat, hagyja, hogy Aborath és Krestvir megvitassák egymással a levegőmágiával kapcsolatos ismereteiket.
Aztán újra rajta a célkereszt, és bár nagyon örülne, ha tanulhatna egy nála tapasztaltabb varázslótól, de hamar be tudja bizonyítani, hogy anyagilag nem áll készen rá, hogy belevághassanak.
Most kifejezetten nem esik jól neki, hogy a manó gúnyt űz belőle, így fejét felkapva, lila szemeiből villámokat szórva néz Kilencedikre.*
- Téged foglak megenni, ha nem fogod be! Megtaníthatott volna a gazdád arra, hogy mikor jobb csendben maradni.
*Még ha jószándék vezérli is a kis lényt, ezért most nem tud hálás lenni, sőt, helyette puffogva küldi el majdnem melegebb éghajlatra szegény Kilencediket, hogy utána egy sóhaj kíséretében fordítsa tekintetét Aborath felé, mikor ő is intéz hozzá néhány aggodalmas megjegyzést.*
- Én… én nem tudom, nem gondoltam erre, csak, arra hogy minél többet tanulhassak. Remélem, hogy azért nem dobnak ki innen, ha néhány napig nem tudok fizetni. Ugye nem?! *Kérdezi már lassan kétségbeesve. Nem gondolt eddig bele abba, hogy a pénz hiánya milyen további problémákat szülhet.*
- Nekem nincs már otthonom, és senkim sem, akihez mehetnék. Voltak, de már nincsenek. *Kipislogja az apró könnyeket a szeméből, mielőtt újra Krestvir-re figyelne, aki felajánl neki még egy lehetőséget, Meira tekintetén pedig végtelen szomorúság jelenik meg annak hallatán.*
- Nem ismerem őket, egyiket sem. Tudom, hogy tehetséges vagyok, és képes lennék megtanulni azokat a nehéz varázslatokat is, amiket Kilencediknek említettem, de… egyszerűen nincs rá pénzem. Néhány alap varázslatot tudok csak, meg a Jégesőt, Jégbörtönt és a Sebforrasztást. Illetve a hold ágról még párat… *Látszik, hogy szerencsétlen lánynak igazából mennyire nehéz dolga is van ott, ahol a pénz beszél, és a tehetség senkit nem érdekel igazán. Árvaként sajnos elég nagy hátránnyal indul az életben, mégis képes szinte mindig boldog lenni, még ha most kicsit meg is szakad ez a pozitivizmus.*
- Legyünk inkább tényleg csak barátok, azért cserébe én is oda tudom adni a szeretetemet, mert az soha nem fogy el. *Ezt is már szégyenkezve mondja, és úgy tűnik, Krestvir a következő kérdésével bele is kezd az ismerkedésbe, bár a hangszíne nem túl bizalomgerjesztő.*
- A barátaim hívtak így. Élőhalottakkal és orkokkal harcoltunk, és a Jégesőm segítségével sikerült legyőznünk őket. Amúgy már ők sincsenek. Arthenior-ban éltem, a Namos házban, de azt lerombolták, és fogalmam sincs, hogy a barátaim élnek-e még egyáltalán… *Meséli az újabb szomorú történetet, de aztán elhallgat, mert ennyi szomorúság neki túl sok is egy egész napra, nemhogy erre a rövidke időszakra, mióta hármasban ücsörögnek egy asztalnál.*
3639. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-06 03:25:29
Üzenet elküldve: 2024-07-06 03:25:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Krestvir magiszter szavaira helyeslőn bólogat.*
-Egyet értek. Felelőtlen dolog volna a testünk épségét kockáztatni. Viszont a tapasztalataimat szívesen megoszthatom. Mikor használnom kellett akkor a légtalp varázslattal kissé megnövelve a fürgeségem és port az ellenfeleim szemébe fújva ha támadásra nem is, de védekezésre jól tudtam alkalmazni a levegőmágia valóban nem túl offenzív repertoárját.
*Habár nem mondja ki hangosan a gondolatait, de a nő egyébként jól gondolkozik. Aborath célja valóban az lenne, hogy egyszerre csak egy mágiaágban merüljön el és csak mikor, azt olyan alaposan elsajátította, hogy a tudását biztosnak érzi akkor fedezné fel a többi ágat is. A lány szerencsésebb nála. Vagy csak annak tűnik ugyanis hamar kiderül, hogy habár volna mit tanulnia, de kicsit gyorsan a fenekére nézett az aranyainak. Aborath fejében is pont az fordul meg mint a manóéban. Korábbi aggodalma a másik naivitása miatt ismét felhorgad benne.*
-Én azért remélem ennyire nem rossz a helyzet és nem keverted magad kellemetlen szituációba. A szállással vagy az étellel kapcsolatban remélem nem kell nélkülözni. Fontosak a tanulmányok, de fiatal vagy az éhezéshez. Nem is szabad. Árt a testnek is, de az elmének is.
*Éhesen nem forog úgy az ember, de az elf agy se. Mikor Krestvir magiszter varázslatokat sorol akkor azért felvonja a szemöldökét. Főleg mert az Élet és Halál italáról úgy tudja igencsak magasfokú tudást igényel az elkészítésük. Aztán kiderül, hogy ezeket még nem sajátította el a nő. Akkor is komoly tudással rendelkezhet a férfi szerint. Majd ismét visszatérnek a barátkozáshoz. Aborath elmosolyodik a lány kedvességén. Krestvir magiszter pedig egyből a lényegre tér. A férfi egyre biztosabb benne, hogy a nőnek csak ilyen a természete és nem olyan ellenséges mint amilyennek első látásra és hallásra tűnt.*
*Krestvir magiszter szavaira helyeslőn bólogat.*
-Egyet értek. Felelőtlen dolog volna a testünk épségét kockáztatni. Viszont a tapasztalataimat szívesen megoszthatom. Mikor használnom kellett akkor a légtalp varázslattal kissé megnövelve a fürgeségem és port az ellenfeleim szemébe fújva ha támadásra nem is, de védekezésre jól tudtam alkalmazni a levegőmágia valóban nem túl offenzív repertoárját.
*Habár nem mondja ki hangosan a gondolatait, de a nő egyébként jól gondolkozik. Aborath célja valóban az lenne, hogy egyszerre csak egy mágiaágban merüljön el és csak mikor, azt olyan alaposan elsajátította, hogy a tudását biztosnak érzi akkor fedezné fel a többi ágat is. A lány szerencsésebb nála. Vagy csak annak tűnik ugyanis hamar kiderül, hogy habár volna mit tanulnia, de kicsit gyorsan a fenekére nézett az aranyainak. Aborath fejében is pont az fordul meg mint a manóéban. Korábbi aggodalma a másik naivitása miatt ismét felhorgad benne.*
-Én azért remélem ennyire nem rossz a helyzet és nem keverted magad kellemetlen szituációba. A szállással vagy az étellel kapcsolatban remélem nem kell nélkülözni. Fontosak a tanulmányok, de fiatal vagy az éhezéshez. Nem is szabad. Árt a testnek is, de az elmének is.
*Éhesen nem forog úgy az ember, de az elf agy se. Mikor Krestvir magiszter varázslatokat sorol akkor azért felvonja a szemöldökét. Főleg mert az Élet és Halál italáról úgy tudja igencsak magasfokú tudást igényel az elkészítésük. Aztán kiderül, hogy ezeket még nem sajátította el a nő. Akkor is komoly tudással rendelkezhet a férfi szerint. Majd ismét visszatérnek a barátkozáshoz. Aborath elmosolyodik a lány kedvességén. Krestvir magiszter pedig egyből a lényegre tér. A férfi egyre biztosabb benne, hogy a nőnek csak ilyen a természete és nem olyan ellenséges mint amilyennek első látásra és hallásra tűnt.*
3638. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-29 21:35:47
Üzenet elküldve: 2024-06-29 21:35:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
- Ilyen irányú képzést én sem kaptam, így legfeljebb közös gyakorlással tudnánk egymást segíteni. Ám ezt sem egyszerű biztonságosan megoldani, különösen az általam előnyben részesített ágak esetén. - *Feleli Aborathnak elgondolkodva.*
- Viszont szívesen látnám, a levegő mágia miként használható egy összetűzés során. - *Teszi hozzá, hogy ez számára is érdekes volna.
Nincs teljesen vakon a levegő ág terén, tisztában van vele, hogy ugyanúgy része néhány olyan varázslat, ami támadásra és védekezésre is megfelel, ám nem gondolja, hogy elsősorban ehhez az ághoz fordulna harchelyzetben.
Azt a tényt, hogy a férfi választott ágában nem tud támogatást nyújtani, később szintén közli. Mivel Aborath nem mutat érdeklődést a többi ág iránt, amelyekről beszélt, így él a feltételezéssel, hogy a férfi vagy nem is óhajt mással foglalkozni a levegő ágon kívül, vagy pedig előbb szeretne abban teljesen elmerülni, s elsajátítani minden varázslatát, s csak utána fordulna más ágak felé. Ez utóbbit Krestvir bölcs döntésnek tartja, neki is úgy tanították még, hogy így érdemes haladni a mágiatanulással.
Majd úgy tűnik Meira esetén sem adottak a feltételek ahhoz, hogy megoszthassák egymással a tudást.*
- Fuh, hát azt hiszem, pár napig te is csak gombákon meg bogyókon fogsz élni. - *Szól közbe Kilencedik együttérzőn-szánakozón, ahogy a lány a markába veszi és megmutatja szerény kis vagyonát.*
- Majd megmutathatom, melyiknek van jobb íze, mint egy nyers csigának. - *Ajánlja készségesen, s szavaiból talán kitűnik, hogy ő és Krestvir is lehettek már hasonlóan szorult helyzetben. Mondjuk az épp már Krestvir kopottas ruházatából, felszereléséből, s alapvetően a külleméből is kivehető, hogy nem éppen vetheti föl a pénz. Persze az is lehet, hogy csak nem érdeklik a külsőségek...*
- Értem. Úgy egy másik alkalommal. - *Feleli ezt meg Krestvir nyugodtan, szárazon, megtoldva egy biccentéssel. Ám mikor Meira folytatja, az általa elsajátított varázslatokról szólva, mégis hozzáteszi még azt, ami releváns.*
- Buzgár, Köd, a mesterfegyverek áldására szolgáló varázslatok, s az Élet és halál itala... - *Magyarázza az asztalnak, minden pontnál egyszer leütve a mutatóujját.*
- Ezeket a varázslatokat nem sajátítottam még el. - *Teszi nyilvánvalóvá, miről szólt a felsorolás, s ekkor egy pillanatra még föl is néz Meirára, a reakcióját lesve. Hátha mégis egyezségre tudnak jutni.
Az ismerkedést szorgalmazva aztán a részéről biccent, s mivel ezt egy teljesítendő feladatnak értelmezi, rögtön kezdi is.*
- Kik neveztek a Jegek Úrnőjének? - *Szegezi a kérdést a lánynak, inkább vallató hangnemben, semmint ismerkedő színnel, de tekintve, hogy eddig is elég egykedvűen beszélt, nem nagy a kontraszt.*
- Ilyen irányú képzést én sem kaptam, így legfeljebb közös gyakorlással tudnánk egymást segíteni. Ám ezt sem egyszerű biztonságosan megoldani, különösen az általam előnyben részesített ágak esetén. - *Feleli Aborathnak elgondolkodva.*
- Viszont szívesen látnám, a levegő mágia miként használható egy összetűzés során. - *Teszi hozzá, hogy ez számára is érdekes volna.
Nincs teljesen vakon a levegő ág terén, tisztában van vele, hogy ugyanúgy része néhány olyan varázslat, ami támadásra és védekezésre is megfelel, ám nem gondolja, hogy elsősorban ehhez az ághoz fordulna harchelyzetben.
Azt a tényt, hogy a férfi választott ágában nem tud támogatást nyújtani, később szintén közli. Mivel Aborath nem mutat érdeklődést a többi ág iránt, amelyekről beszélt, így él a feltételezéssel, hogy a férfi vagy nem is óhajt mással foglalkozni a levegő ágon kívül, vagy pedig előbb szeretne abban teljesen elmerülni, s elsajátítani minden varázslatát, s csak utána fordulna más ágak felé. Ez utóbbit Krestvir bölcs döntésnek tartja, neki is úgy tanították még, hogy így érdemes haladni a mágiatanulással.
Majd úgy tűnik Meira esetén sem adottak a feltételek ahhoz, hogy megoszthassák egymással a tudást.*
- Fuh, hát azt hiszem, pár napig te is csak gombákon meg bogyókon fogsz élni. - *Szól közbe Kilencedik együttérzőn-szánakozón, ahogy a lány a markába veszi és megmutatja szerény kis vagyonát.*
- Majd megmutathatom, melyiknek van jobb íze, mint egy nyers csigának. - *Ajánlja készségesen, s szavaiból talán kitűnik, hogy ő és Krestvir is lehettek már hasonlóan szorult helyzetben. Mondjuk az épp már Krestvir kopottas ruházatából, felszereléséből, s alapvetően a külleméből is kivehető, hogy nem éppen vetheti föl a pénz. Persze az is lehet, hogy csak nem érdeklik a külsőségek...*
- Értem. Úgy egy másik alkalommal. - *Feleli ezt meg Krestvir nyugodtan, szárazon, megtoldva egy biccentéssel. Ám mikor Meira folytatja, az általa elsajátított varázslatokról szólva, mégis hozzáteszi még azt, ami releváns.*
- Buzgár, Köd, a mesterfegyverek áldására szolgáló varázslatok, s az Élet és halál itala... - *Magyarázza az asztalnak, minden pontnál egyszer leütve a mutatóujját.*
- Ezeket a varázslatokat nem sajátítottam még el. - *Teszi nyilvánvalóvá, miről szólt a felsorolás, s ekkor egy pillanatra még föl is néz Meirára, a reakcióját lesve. Hátha mégis egyezségre tudnak jutni.
Az ismerkedést szorgalmazva aztán a részéről biccent, s mivel ezt egy teljesítendő feladatnak értelmezi, rögtön kezdi is.*
- Kik neveztek a Jegek Úrnőjének? - *Szegezi a kérdést a lánynak, inkább vallató hangnemben, semmint ismerkedő színnel, de tekintve, hogy eddig is elég egykedvűen beszélt, nem nagy a kontraszt.*
3637. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-28 22:05:24
Üzenet elküldve: 2024-06-28 22:05:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Egészen ügyesen képes csendben maradni, és csak a tudásvágytól fűtve figyelni addig, amíg Krestvir és Aborath egymással beszélgetnek.
Szemei boldogan csillannak fel, mikor megtudja, hogy Krestvir ugyanúgy a hold- és a vízmágiában utazik, bár együttérzően szomorkodik is egy rövidet, mikor kiderül, hogy Aborath-nak már nincs ekkora szerencséje.
A nő szavait hallgatva Meira egyre lelkesebb lesz, mikor lassan biztossá válik, hogy lesz valaki, aki segít neki kilábalni abból a tanulmányi válságból, amibe belekeveredett. Csak aztán sajnos rögtön jön a fekete leves is, ugyanis Krestvir sem tekint el teljesen attól az aprócska részlettől, aminek következtében Meira csapdába esett abban a bizonyos válságot jelképező lyukban. Elfogyott a pénze, éppen ezért a torony és Abogr mester épp nem segítenek neki, magától pedig lehetetlenség felfedezni azokat a részleteket, melyek elsajátítására szüksége van, főleg a magas szintű varázslatokat illetően.*
- Nagyon örülnék neki, ha segítenél, de sajnos nincs pénzem. Ez minden, amim maradt. *Kotorja elő nadrágja zsebéből azt az öt darab aranyérmét, amit nem koboztak el tőle a mágusmesterek azért, hogy tanítsák őt.*
- Azt meg nem tudom, hogy ismerek-e olyan varázslatokat, amiket te nem. Keveset tudok még, mert eddig inkább az elmélettel foglalkoztam, és nem a gyakorlattal.
*Meira még mindig naiv, és túl szép volt mindez ahhoz, hogy igaz legyen. Ahogy a sültgalamb nem repül a fél-elf szájába, úgy az ingyen tanulás sem, de nem hibáztatja emiatt Krestvir-t.*
- Az ismerkedés viszont ingyen van. Barátkozni arany nélkül is lehet, szóval szerintem kezdjünk azzal, mit szóltok? *Mosolyog szélesen. Kérdése ezúttal nem csak a lánynak, hanem Aborath-nak, sőt még Kilencediknek is szól. Új embereket megismerni mindig jó móka, és ha valóban kedvelni fogják egymást, akkor még az előbb felajánlott lehetőséget sem szalasztja el örökre, valószínűleg visszajöhet majd Krestvir-hez, ha lesz elég pénze tanulni tőle.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.28 22:07:23
*Egészen ügyesen képes csendben maradni, és csak a tudásvágytól fűtve figyelni addig, amíg Krestvir és Aborath egymással beszélgetnek.
Szemei boldogan csillannak fel, mikor megtudja, hogy Krestvir ugyanúgy a hold- és a vízmágiában utazik, bár együttérzően szomorkodik is egy rövidet, mikor kiderül, hogy Aborath-nak már nincs ekkora szerencséje.
A nő szavait hallgatva Meira egyre lelkesebb lesz, mikor lassan biztossá válik, hogy lesz valaki, aki segít neki kilábalni abból a tanulmányi válságból, amibe belekeveredett. Csak aztán sajnos rögtön jön a fekete leves is, ugyanis Krestvir sem tekint el teljesen attól az aprócska részlettől, aminek következtében Meira csapdába esett abban a bizonyos válságot jelképező lyukban. Elfogyott a pénze, éppen ezért a torony és Abogr mester épp nem segítenek neki, magától pedig lehetetlenség felfedezni azokat a részleteket, melyek elsajátítására szüksége van, főleg a magas szintű varázslatokat illetően.*
- Nagyon örülnék neki, ha segítenél, de sajnos nincs pénzem. Ez minden, amim maradt. *Kotorja elő nadrágja zsebéből azt az öt darab aranyérmét, amit nem koboztak el tőle a mágusmesterek azért, hogy tanítsák őt.*
- Azt meg nem tudom, hogy ismerek-e olyan varázslatokat, amiket te nem. Keveset tudok még, mert eddig inkább az elmélettel foglalkoztam, és nem a gyakorlattal.
*Meira még mindig naiv, és túl szép volt mindez ahhoz, hogy igaz legyen. Ahogy a sültgalamb nem repül a fél-elf szájába, úgy az ingyen tanulás sem, de nem hibáztatja emiatt Krestvir-t.*
- Az ismerkedés viszont ingyen van. Barátkozni arany nélkül is lehet, szóval szerintem kezdjünk azzal, mit szóltok? *Mosolyog szélesen. Kérdése ezúttal nem csak a lánynak, hanem Aborath-nak, sőt még Kilencediknek is szól. Új embereket megismerni mindig jó móka, és ha valóban kedvelni fogják egymást, akkor még az előbb felajánlott lehetőséget sem szalasztja el örökre, valószínűleg visszajöhet majd Krestvir-hez, ha lesz elég pénze tanulni tőle.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.28 22:07:23
3636. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-27 16:26:17
Üzenet elküldve: 2024-06-27 16:26:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Hogy úgy beszél, hogy a hallgatóság közben oda se figyel akár megszokott is lehetne Aborath számára abból az időből mikor a nemesi csemetéket tanította, de egy másik magisztertől azért más érzés ez. Viszont nem teszi szóvá a dolgot. A visszakérdezés hallatán lassan, mosolyogva a teájába kortyol és utána válaszol.*
-A levegő ágban volna a leghasznosabb ha tudna segíteni jobban elmélyedni, de persze ha vannak tanácsai az ilyen összetűzések minél effektívebb megoldására, azt is megköszönném.
*Nem tudja hova tenni a nőt. Teljesen véletlenül volna ilyen nehéz természet? Aborath nem érti. Ezek után az elf kisasszony is kifejti miben kérné a nő segítségét. A titulusa hallatán a levegő mágus bár elgondolkozik, de nem tűnik egyáltalán ismerősnek. Lehet nem Arthenior közelében kapta ezt a címet. Ezek után az embernő is elmondja, hogy tőle mire számíthatnak. Úgy néz ki levegőmágiára nem. Aborath egy biccentéssel veszi tudomásul.*
-Oh!
*Valójában nem tűnik elkeseredettnek. Kicsit inkább mintha ezt várta volna. Kevesen vannak akik a levegőmágia tanulmányozásának szentelnék az idejüket. Ami, ahhoz képest, hogy annak városa van hozzájuk a legközelebb elég hihetetlen dolognak számít. Viszont az elf kisasszony szerencsésebbnek nála. Azt, a konkrét varázslatot amit ő szeretett volna elsajátítani nemcsak, hogy ismeri a magiszter, de hajlandó lenne meg is tanítani neki. Természetesen megfelelő díjazás ellenében. A férfi csendesen kivárja míg ezt megbeszélik egymás közt, de aztán a kisasszony visszahozza a barátkozás témáját az egyébként közvetlennek számító Aborath számára is kissé túlzottan nyílt formában. Ezt követően mind ő, mind pedig Krestvir magiszter sikeresen enyhítik a barátságkötést ismerkedésre. Nagyon bájos és kedves gondolat, hogy ennyi elég lenne egy barátsághoz, de legalább annyira naiv is. Aborath nem tud eltekinteni attól a gondolattól, hogy egy náluk önzőbb személy milyen egyszerűen ki tudná használni ezt az ártatlan lányt.*
*Hogy úgy beszél, hogy a hallgatóság közben oda se figyel akár megszokott is lehetne Aborath számára abból az időből mikor a nemesi csemetéket tanította, de egy másik magisztertől azért más érzés ez. Viszont nem teszi szóvá a dolgot. A visszakérdezés hallatán lassan, mosolyogva a teájába kortyol és utána válaszol.*
-A levegő ágban volna a leghasznosabb ha tudna segíteni jobban elmélyedni, de persze ha vannak tanácsai az ilyen összetűzések minél effektívebb megoldására, azt is megköszönném.
*Nem tudja hova tenni a nőt. Teljesen véletlenül volna ilyen nehéz természet? Aborath nem érti. Ezek után az elf kisasszony is kifejti miben kérné a nő segítségét. A titulusa hallatán a levegő mágus bár elgondolkozik, de nem tűnik egyáltalán ismerősnek. Lehet nem Arthenior közelében kapta ezt a címet. Ezek után az embernő is elmondja, hogy tőle mire számíthatnak. Úgy néz ki levegőmágiára nem. Aborath egy biccentéssel veszi tudomásul.*
-Oh!
*Valójában nem tűnik elkeseredettnek. Kicsit inkább mintha ezt várta volna. Kevesen vannak akik a levegőmágia tanulmányozásának szentelnék az idejüket. Ami, ahhoz képest, hogy annak városa van hozzájuk a legközelebb elég hihetetlen dolognak számít. Viszont az elf kisasszony szerencsésebbnek nála. Azt, a konkrét varázslatot amit ő szeretett volna elsajátítani nemcsak, hogy ismeri a magiszter, de hajlandó lenne meg is tanítani neki. Természetesen megfelelő díjazás ellenében. A férfi csendesen kivárja míg ezt megbeszélik egymás közt, de aztán a kisasszony visszahozza a barátkozás témáját az egyébként közvetlennek számító Aborath számára is kissé túlzottan nyílt formában. Ezt követően mind ő, mind pedig Krestvir magiszter sikeresen enyhítik a barátságkötést ismerkedésre. Nagyon bájos és kedves gondolat, hogy ennyi elég lenne egy barátsághoz, de legalább annyira naiv is. Aborath nem tud eltekinteni attól a gondolattól, hogy egy náluk önzőbb személy milyen egyszerűen ki tudná használni ezt az ártatlan lányt.*
3635. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-26 19:02:48
Üzenet elküldve: 2024-06-26 19:02:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Érdeklődve hallgatja Aborath válaszát, közben melléktevékenységként, s hogy ne tűnjön olyan furcsának, hogy nem a férfira néz, míg amaz beszél, a pipáját babrálja-forgatja a kezei között.
Szemöldöke aztán némi értetlenséggel húzódik össze, mikor a másik elhallgat.*
- Mármint miben pontosan? A levegő mágiában, vagy hogy hogyan nyerhetne egy ilyen "összetűzésben", esetleg más ágakban szeretne fejlődni, mert a levegő mágia magában nem elégíti ki az igényeit? - *Mondja is ki, hogy hol veszett el a szavak között. Meglehet, nem ő a legegyszerűbb beszélgetőpartner, mert nem erőssége a szavak között olvasás.
Végighallgatja aztán Meirát is. Kíváncsi volna, kik szólították őt a "Jegek Úrnőjének", milyen körökben mozog a lány, de egyelőre nem tartja olyan fontosnak, hogy rákérdezzen.*
- Én a hold- és víz ágban vagyok leginkább jártas, de valamennyit elsajátítottam már a nap- és tűz ág elméletéből és igéiből is. - *Osztja meg ő is a saját jártasságát, hogy immár mindannyian tudják, mire számíthatnak e téren a másiktól. Azt nem mondja, hogy bármelyik ágnak is a mestere volna, noha egykoron szólították mágusmesternek, de az rég volt már, s nem is azonosult ennek teljes jelentésével.*
- A föld és a levegő ággal még nem foglalkoztam. - *Teszi hozzá tájékoztatón, fölpillantva Aborathra, mert ez a kellemetlen hír őt érinti.*
- A Vízenjárás varázslatot ismerem. Vannak hozzá jegyzeteim, tudok segíteni a gyakorlásban is, ha szükséges. - *Fordul át pillantása Meirára, mert ez a jó hír pedig neki szól.*
- Ingyen nem adhatom át a tudást, de szívesen adom feleannyiért, mint amennyit a torony kér tőled. Vagy pedig más, általad ismert varázslatokért cserébe, melyeket én még nem sajátítottam el. - *Szögezi le a feltételeit is. Nem mintha sajnálná másoktól a tudást, de meg kellett tanulnia a saját érdekeit is figyelembe venni. Támogatók híján nem sok lehetősége van, a mágia tanulása rendkívül drága.
Később, már a barátság témájában elmerülve kialakul egy egyesek szerint akár kínosnak is nevezhető beszélgetés és helyzet. Krestvir nem tudná megmondani, hogy Aborath válasza ennek megfelelően kényszerű-e, vagy őszinte, mindenesetre ő elég kényelmetlenül érzi magát, amin Meira összefoglalója sem segít.*
- Én mondtam! - *Erősíti meg Kilencedik a lány szavait, melyek megerősítették mindazt, amit ő már jó ideje állít Krestvirnek. Kétségtelen, hogy Meira rokonszenve kölcsönös a manó részéről. Bár ezen nincs semmi csodálnivaló, mert talán elmondható, hogy mintha elég hasonló lelkülettel bírna a lány és a furcsa kis lény.*
- Az ismerkedés nekem sincs ellenemre. - *Válaszol diplomatikusan, szertartásos főhajtással a másik kettő felé.
És valóban örül a lehetőségnek, illetve értékeli a tapasztalt baráti hozzáállást a személye felé, de jobban érezné magát, ha nem mindjárt barátságról beszélnének elhamarkodottan, miközben még nem is ismerik egymást, s így aligha lehet meg köztük az ehhez szükséges bizalom. Persze, ezért a helyzetért Kilit hibáztatja. Már nem az első alkalom, hogy hasonló húzással próbálja őt rábírni a társasági életre.*
*Érdeklődve hallgatja Aborath válaszát, közben melléktevékenységként, s hogy ne tűnjön olyan furcsának, hogy nem a férfira néz, míg amaz beszél, a pipáját babrálja-forgatja a kezei között.
Szemöldöke aztán némi értetlenséggel húzódik össze, mikor a másik elhallgat.*
- Mármint miben pontosan? A levegő mágiában, vagy hogy hogyan nyerhetne egy ilyen "összetűzésben", esetleg más ágakban szeretne fejlődni, mert a levegő mágia magában nem elégíti ki az igényeit? - *Mondja is ki, hogy hol veszett el a szavak között. Meglehet, nem ő a legegyszerűbb beszélgetőpartner, mert nem erőssége a szavak között olvasás.
Végighallgatja aztán Meirát is. Kíváncsi volna, kik szólították őt a "Jegek Úrnőjének", milyen körökben mozog a lány, de egyelőre nem tartja olyan fontosnak, hogy rákérdezzen.*
- Én a hold- és víz ágban vagyok leginkább jártas, de valamennyit elsajátítottam már a nap- és tűz ág elméletéből és igéiből is. - *Osztja meg ő is a saját jártasságát, hogy immár mindannyian tudják, mire számíthatnak e téren a másiktól. Azt nem mondja, hogy bármelyik ágnak is a mestere volna, noha egykoron szólították mágusmesternek, de az rég volt már, s nem is azonosult ennek teljes jelentésével.*
- A föld és a levegő ággal még nem foglalkoztam. - *Teszi hozzá tájékoztatón, fölpillantva Aborathra, mert ez a kellemetlen hír őt érinti.*
- A Vízenjárás varázslatot ismerem. Vannak hozzá jegyzeteim, tudok segíteni a gyakorlásban is, ha szükséges. - *Fordul át pillantása Meirára, mert ez a jó hír pedig neki szól.*
- Ingyen nem adhatom át a tudást, de szívesen adom feleannyiért, mint amennyit a torony kér tőled. Vagy pedig más, általad ismert varázslatokért cserébe, melyeket én még nem sajátítottam el. - *Szögezi le a feltételeit is. Nem mintha sajnálná másoktól a tudást, de meg kellett tanulnia a saját érdekeit is figyelembe venni. Támogatók híján nem sok lehetősége van, a mágia tanulása rendkívül drága.
Később, már a barátság témájában elmerülve kialakul egy egyesek szerint akár kínosnak is nevezhető beszélgetés és helyzet. Krestvir nem tudná megmondani, hogy Aborath válasza ennek megfelelően kényszerű-e, vagy őszinte, mindenesetre ő elég kényelmetlenül érzi magát, amin Meira összefoglalója sem segít.*
- Én mondtam! - *Erősíti meg Kilencedik a lány szavait, melyek megerősítették mindazt, amit ő már jó ideje állít Krestvirnek. Kétségtelen, hogy Meira rokonszenve kölcsönös a manó részéről. Bár ezen nincs semmi csodálnivaló, mert talán elmondható, hogy mintha elég hasonló lelkülettel bírna a lány és a furcsa kis lény.*
- Az ismerkedés nekem sincs ellenemre. - *Válaszol diplomatikusan, szertartásos főhajtással a másik kettő felé.
És valóban örül a lehetőségnek, illetve értékeli a tapasztalt baráti hozzáállást a személye felé, de jobban érezné magát, ha nem mindjárt barátságról beszélnének elhamarkodottan, miközben még nem is ismerik egymást, s így aligha lehet meg köztük az ehhez szükséges bizalom. Persze, ezért a helyzetért Kilit hibáztatja. Már nem az első alkalom, hogy hasonló húzással próbálja őt rábírni a társasági életre.*
3634. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-22 21:42:14
Üzenet elküldve: 2024-06-22 21:42:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Aborath is helyet foglal hát mellettük, Krestvir pedig részletesebben szeretné tudni, hogy miben is tudna segíteni a két mágusnak. A férfi magához is veszi a kezdeményezést, és elmondja, hogy személyében levegőmágusról van szó, Meira pedig kíváncsian hallgatja őt. Nem gondolta volna, hogy ma három új barátot is szerez, beleértve persze Kilencediket is, aki nem is annyira idegesítő, mint gondolta. Igaz a mondás, hogy soha ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján vagy akár egy manót a viselkedése szerint.*
- Én pedig víz- és holdmágiát tanulok, az előbbiben egyelőre sokkal jobb vagyok. Volt, hogy a Jegek Úrnőjének is hívtak engem, amit nagyon szerettem, de ez a titulus azért szerintem túlzás, annyira nem vagyok még jó. Elméletben azonban már azt kell mondjam, egész mesterien elsajátítottam, amit lehet, most már csak gyakorlatban kéne. Például a Vízenjárás varázslatot terveztem ma megtanulni, de a pénzem elfogyott, így az a mufurc Abogr Mester nem segít, magamtól pedig nem találtam semmi hasznosat.
*Fejti ki a problémájának forrását a tőle telhető leghosszabban, s csak azért hagyja abba a beszédet, mert elfogyott a levegője, de így legalább Krestvir részletesen megtudhatja, miként is alakult úgy ez a mai nap, hogy Meira és az ő manó társa egymásba botlottak.
A barátság témáját is elkezdik kivesézni közben, Meira pedig ebbe a beszélgetésbe is igyekszik bevonni Aborath-ot is, hisz ha ketten mondják az igazságot Krestvir-nek, akkor talán könnyebb lesz meggyőzni őt.*
- Na ugye! Látod, Krestvir? Mi mindketten szívesen leszünk a barátaid, és semmi különöset nem kell hozzá csinálnod, csak beszélgetünk sokat, megismerjük egymást, aztán már mondhatjuk is, hogy barátok vagyunk. Tényleg ennyi az egész *mosolyog őszintén, szemeiben pedig az látszik, hogy ő teljesen komolyan gondolja ezeket a jóhiszemű, már-már naiv szavakat.*
*Aborath is helyet foglal hát mellettük, Krestvir pedig részletesebben szeretné tudni, hogy miben is tudna segíteni a két mágusnak. A férfi magához is veszi a kezdeményezést, és elmondja, hogy személyében levegőmágusról van szó, Meira pedig kíváncsian hallgatja őt. Nem gondolta volna, hogy ma három új barátot is szerez, beleértve persze Kilencediket is, aki nem is annyira idegesítő, mint gondolta. Igaz a mondás, hogy soha ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján vagy akár egy manót a viselkedése szerint.*
- Én pedig víz- és holdmágiát tanulok, az előbbiben egyelőre sokkal jobb vagyok. Volt, hogy a Jegek Úrnőjének is hívtak engem, amit nagyon szerettem, de ez a titulus azért szerintem túlzás, annyira nem vagyok még jó. Elméletben azonban már azt kell mondjam, egész mesterien elsajátítottam, amit lehet, most már csak gyakorlatban kéne. Például a Vízenjárás varázslatot terveztem ma megtanulni, de a pénzem elfogyott, így az a mufurc Abogr Mester nem segít, magamtól pedig nem találtam semmi hasznosat.
*Fejti ki a problémájának forrását a tőle telhető leghosszabban, s csak azért hagyja abba a beszédet, mert elfogyott a levegője, de így legalább Krestvir részletesen megtudhatja, miként is alakult úgy ez a mai nap, hogy Meira és az ő manó társa egymásba botlottak.
A barátság témáját is elkezdik kivesézni közben, Meira pedig ebbe a beszélgetésbe is igyekszik bevonni Aborath-ot is, hisz ha ketten mondják az igazságot Krestvir-nek, akkor talán könnyebb lesz meggyőzni őt.*
- Na ugye! Látod, Krestvir? Mi mindketten szívesen leszünk a barátaid, és semmi különöset nem kell hozzá csinálnod, csak beszélgetünk sokat, megismerjük egymást, aztán már mondhatjuk is, hogy barátok vagyunk. Tényleg ennyi az egész *mosolyog őszintén, szemeiben pedig az látszik, hogy ő teljesen komolyan gondolja ezeket a jóhiszemű, már-már naiv szavakat.*
3633. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:46:13
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:46:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*A manó és a mágusnő váratlan vitáját sikerül Aborath-nak elzárnia a megállapításával amit mindkét fél igazol. Még a nő is egy biccentéssel. Ezen a férfi csak mosolyog. Aztán mikor hellyel kínálják őket akkor el is fogadják és a magiszter egyből a lényegre tér. Aborath a teájába kortyol és nyugodt megfontolt stílusban kezd el mesélni.*
-Én magam eddig a levegőmágia kutatásának szenteltem az időmet. Ezért is érkeztem eredetileg Arthenior-ba, de mikor a levegő templomát a tudás szolgái helyett az istenek papjai foglalták el akkor ide a toronyba költöztem át a tanulmányaimat folytatni. Az elmúlt időszakban hála néhány kolléga és kolléganővel történő rettentő tanulságos, barátságos összetűzésnek szomorúan és egyben izgatottan tapasztaltam, hogy van még hova fejlődnöm. Ebben jó lenne ha segítségemre tudna lenni.
*Az elf kisasszony is előadja nagyjából ugyan, azt mint Aborath. Hát igen. A mágia rögös útja mindig újabb és újabb felfedezésekkel van tele és egy jó mágusmester sírig tanul. Egyesek még tovább. Viszont hirtelen a lány visszatér a manó barátkozással kapcsolatos témájára, ami a férfit is meglepi. Annál inkább mert ő is meg lesz szólítva. Ritka alkalmak egyike, hogy zavarba tudják őt hozni, de hamar túllendül rajta.*
-Öhm... Persze. Az új ismeretségek sosem voltak ellenemre főleg ha más mágusokról van szó akikkel amúgy is megvan a közös téma.
*A manó és a mágusnő váratlan vitáját sikerül Aborath-nak elzárnia a megállapításával amit mindkét fél igazol. Még a nő is egy biccentéssel. Ezen a férfi csak mosolyog. Aztán mikor hellyel kínálják őket akkor el is fogadják és a magiszter egyből a lényegre tér. Aborath a teájába kortyol és nyugodt megfontolt stílusban kezd el mesélni.*
-Én magam eddig a levegőmágia kutatásának szenteltem az időmet. Ezért is érkeztem eredetileg Arthenior-ba, de mikor a levegő templomát a tudás szolgái helyett az istenek papjai foglalták el akkor ide a toronyba költöztem át a tanulmányaimat folytatni. Az elmúlt időszakban hála néhány kolléga és kolléganővel történő rettentő tanulságos, barátságos összetűzésnek szomorúan és egyben izgatottan tapasztaltam, hogy van még hova fejlődnöm. Ebben jó lenne ha segítségemre tudna lenni.
*Az elf kisasszony is előadja nagyjából ugyan, azt mint Aborath. Hát igen. A mágia rögös útja mindig újabb és újabb felfedezésekkel van tele és egy jó mágusmester sírig tanul. Egyesek még tovább. Viszont hirtelen a lány visszatér a manó barátkozással kapcsolatos témájára, ami a férfit is meglepi. Annál inkább mert ő is meg lesz szólítva. Ritka alkalmak egyike, hogy zavarba tudják őt hozni, de hamar túllendül rajta.*
-Öhm... Persze. Az új ismeretségek sosem voltak ellenemre főleg ha más mágusokról van szó akikkel amúgy is megvan a közös téma.
3632. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-21 14:04:40
Üzenet elküldve: 2024-06-21 14:04:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
- Mondtam, mint a borsó, meg a héja! - *Felel Kilencedik kettejük helyett is Aborath megjegyzésére, ábrázatán büszke mosollyal. Krestvir csak zavartan biccent, miközben azon töpreng, vajon mi mindenről is beszélhetett Kilencedik ennek a két idegennek?
Végül aztán eljutnak odáig, hogy hellyel kínálja ezt a bizonyos két idegent, amit ők el is fogadnak...*
- Miről volna szó pontosan? Hátha tényleg tudnék segíteni. Ismerjük a torony árait. - *Tart egy szünetet, mint egy két pillanatnyi néma csönd, tisztelegve a temérdek arany emlékének, amit itt oly sokan elköltöttek már.*
- Szerintem meg tudunk úgy egyezni, hogy mindenki jól járjon. - *Teszi hozzá, s ugyan nem mondja ki, de ajánlatát a szintén jelenlévő Aborath is magára veheti. Főként, hogy Krestvir továbbra is mintha kerülné a páros tekintetét, csak egy-egy pillantásra néz föl rájuk: vagy mikor hozzá szólnak, vagy mikor ő kezd beszélni.
Mikor már mindenki az asztalnál ül, a Meiraként bemutatott ifjú máguslány Krestvir meglepetésére visszatér a Kilencedik által fölvetett barátkozás témájához. Mielőtt pedig válaszolhatna az első két kérdésre, a lány már folytatja is, egy egész érdekes útmutatóval arról, hogy szerinte hogyan keletkeznek a barátságok. Legalábbis Krestvir számára érdekesek és tanulságosak Meira meglátásai. Mondjuk csalóka vonásai még mindig nem ezt sugallhatják, inkább mintha lenéző mosollyal hallgatná az elhangzottakat, de talán a két jövevény is eljutott már a megfigyelésig, hogy ez a fizimiska állandó sajátja az egykori Szilánknak. Vagy nem...
A feleletig ezúttal sem jut el, mert Meira most meg Aborathot szólítja meg, akire Krestvir idegesen pillant föl. Szívesen közbevágna, de elvész a dilemmában, hogy legyen udvariatlan, elvéve a férfitől a szót, vagy épphogy szólnia kellene, hogy megakadályozzon egy kényelmetlen helyzetet. Habozása mindenesetre épp elég időt adhat Aborathnak, hogy válaszoljon.*
- Mondtam, mint a borsó, meg a héja! - *Felel Kilencedik kettejük helyett is Aborath megjegyzésére, ábrázatán büszke mosollyal. Krestvir csak zavartan biccent, miközben azon töpreng, vajon mi mindenről is beszélhetett Kilencedik ennek a két idegennek?
Végül aztán eljutnak odáig, hogy hellyel kínálja ezt a bizonyos két idegent, amit ők el is fogadnak...*
- Miről volna szó pontosan? Hátha tényleg tudnék segíteni. Ismerjük a torony árait. - *Tart egy szünetet, mint egy két pillanatnyi néma csönd, tisztelegve a temérdek arany emlékének, amit itt oly sokan elköltöttek már.*
- Szerintem meg tudunk úgy egyezni, hogy mindenki jól járjon. - *Teszi hozzá, s ugyan nem mondja ki, de ajánlatát a szintén jelenlévő Aborath is magára veheti. Főként, hogy Krestvir továbbra is mintha kerülné a páros tekintetét, csak egy-egy pillantásra néz föl rájuk: vagy mikor hozzá szólnak, vagy mikor ő kezd beszélni.
Mikor már mindenki az asztalnál ül, a Meiraként bemutatott ifjú máguslány Krestvir meglepetésére visszatér a Kilencedik által fölvetett barátkozás témájához. Mielőtt pedig válaszolhatna az első két kérdésre, a lány már folytatja is, egy egész érdekes útmutatóval arról, hogy szerinte hogyan keletkeznek a barátságok. Legalábbis Krestvir számára érdekesek és tanulságosak Meira meglátásai. Mondjuk csalóka vonásai még mindig nem ezt sugallhatják, inkább mintha lenéző mosollyal hallgatná az elhangzottakat, de talán a két jövevény is eljutott már a megfigyelésig, hogy ez a fizimiska állandó sajátja az egykori Szilánknak. Vagy nem...
A feleletig ezúttal sem jut el, mert Meira most meg Aborathot szólítja meg, akire Krestvir idegesen pillant föl. Szívesen közbevágna, de elvész a dilemmában, hogy legyen udvariatlan, elvéve a férfitől a szót, vagy épphogy szólnia kellene, hogy megakadályozzon egy kényelmetlen helyzetet. Habozása mindenesetre épp elég időt adhat Aborathnak, hogy válaszoljon.*
3631. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-20 20:52:22
Üzenet elküldve: 2024-06-20 20:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Megnyugszik, mikor elfogadják a bocsánatkérést. Így, hogy nem esik külön szó arról, hogy Krestvir igazából nem is tudja, mi rosszat tettek, Meirá-nak sem fordul meg a fejében, hogy esetleg nem is hibásak.
Kilencedik következő mondatára azonban elmosolyodik, most nyer igazán értelmet az, amit a kis manó mondott a gazdájáról, aki nem is a gazdája, mert ugyebár neki olyan nincs is, pont azért, amiért a fél-elf lánynak sincs.*
- Oh, szóval erről van szó! *Csapná is össze a két tenyerét, hogy hát akkor kezdjenek el barátkozni, de a jelenet ehelyett egy furcsa vitába torkollik Kilencedik és Krestvir között, amit Meira úgy hallgat, hogy azt sem tudja, melyiküket figyelje. Ide-oda rángatja a fejét, pedig a manót nem is látja rendesen úgy, hogy még a vállán ül. Végül inkább úgy dönt, hogy jobb lesz, ha ideiglenes kis társaságát visszaszolgáltatja a jogos tulajdonosának, de az sem olyan egyszerű művelet, mint gondolta.*
- Hé, na! Maradj már veszteg! Csak visszaadlak a barátodnak.
*Hamarosan már Krestvir-nél is van a manó, ő pedig jogosan kérdezi meg, hogy miben is segíthetne neki. Válaszolna, de a vicces kedvében lévő kis társaságuk ismét közbeszól. Létezik ezen a világon valaki, aki képes Meirá-ba fojtani a szót. Ezért piedesztálra kéne őt emelni és istenként tisztelni legalább, de talán jobb is, ha erről a jutalomról magát Kilencediket nem tájékoztatják.*
- Igen, a mágiában, azt hiszem. Kicsit megakadtam a tanulmányaimban, ezért is kerestem konkrét könyveket, de nehezebb őket megtalálni a sorok között, mint gondoltam.
*Sikerül végül elmondania, amit el akart, aztán egy rövid ideig Aborath-ra pillant, hogy illik-e elfogadniuk a helyet, amit a lány kínál nekik, és miután úgy látszik, hogy a bölcs mágusmester boldogan fogadja el, ő is leül az asztalhoz Krestvir-rel szemben.*
- Igaz, amit a manócska mond? Tényleg barátokat szeretnél? *Meira figyelmét azért nem tudta elkerülni ez az aprócska részlet.*
- Ha igen, akkor az tényleg nem olyan nehéz ám. Megpróbálhatjuk, ha szeretnéd. Kezdjünk el beszélgetni, kiderül, hogy milyen sok közös van bennünk, ha meg nem, akkor megszerettethetjük a másikkal, amit mi szeretünk, segíthetünk egymásnak, és akkor lehetünk barátok! Én szívesen leszek a barátod. Aborath Mester, ugye Ön is?
*Sikerült a kis zöld szörnyecskének a legjobb fél-elfet megtalálni Meira személyében, ha a titkolt célja az volt, hogy barátokat szerezzen hű társának, ugyanis Meira még magával az ördöggel is szívesen barátkozna, annyira jóhiszemű mindenkivel szemben.*
*Megnyugszik, mikor elfogadják a bocsánatkérést. Így, hogy nem esik külön szó arról, hogy Krestvir igazából nem is tudja, mi rosszat tettek, Meirá-nak sem fordul meg a fejében, hogy esetleg nem is hibásak.
Kilencedik következő mondatára azonban elmosolyodik, most nyer igazán értelmet az, amit a kis manó mondott a gazdájáról, aki nem is a gazdája, mert ugyebár neki olyan nincs is, pont azért, amiért a fél-elf lánynak sincs.*
- Oh, szóval erről van szó! *Csapná is össze a két tenyerét, hogy hát akkor kezdjenek el barátkozni, de a jelenet ehelyett egy furcsa vitába torkollik Kilencedik és Krestvir között, amit Meira úgy hallgat, hogy azt sem tudja, melyiküket figyelje. Ide-oda rángatja a fejét, pedig a manót nem is látja rendesen úgy, hogy még a vállán ül. Végül inkább úgy dönt, hogy jobb lesz, ha ideiglenes kis társaságát visszaszolgáltatja a jogos tulajdonosának, de az sem olyan egyszerű művelet, mint gondolta.*
- Hé, na! Maradj már veszteg! Csak visszaadlak a barátodnak.
*Hamarosan már Krestvir-nél is van a manó, ő pedig jogosan kérdezi meg, hogy miben is segíthetne neki. Válaszolna, de a vicces kedvében lévő kis társaságuk ismét közbeszól. Létezik ezen a világon valaki, aki képes Meirá-ba fojtani a szót. Ezért piedesztálra kéne őt emelni és istenként tisztelni legalább, de talán jobb is, ha erről a jutalomról magát Kilencediket nem tájékoztatják.*
- Igen, a mágiában, azt hiszem. Kicsit megakadtam a tanulmányaimban, ezért is kerestem konkrét könyveket, de nehezebb őket megtalálni a sorok között, mint gondoltam.
*Sikerül végül elmondania, amit el akart, aztán egy rövid ideig Aborath-ra pillant, hogy illik-e elfogadniuk a helyet, amit a lány kínál nekik, és miután úgy látszik, hogy a bölcs mágusmester boldogan fogadja el, ő is leül az asztalhoz Krestvir-rel szemben.*
- Igaz, amit a manócska mond? Tényleg barátokat szeretnél? *Meira figyelmét azért nem tudta elkerülni ez az aprócska részlet.*
- Ha igen, akkor az tényleg nem olyan nehéz ám. Megpróbálhatjuk, ha szeretnéd. Kezdjünk el beszélgetni, kiderül, hogy milyen sok közös van bennünk, ha meg nem, akkor megszerettethetjük a másikkal, amit mi szeretünk, segíthetünk egymásnak, és akkor lehetünk barátok! Én szívesen leszek a barátod. Aborath Mester, ugye Ön is?
*Sikerült a kis zöld szörnyecskének a legjobb fél-elfet megtalálni Meira személyében, ha a titkolt célja az volt, hogy barátokat szerezzen hű társának, ugyanis Meira még magával az ördöggel is szívesen barátkozna, annyira jóhiszemű mindenkivel szemben.*
3630. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-19 21:50:37
Üzenet elküldve: 2024-06-19 21:50:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Ahogy Aborath észleli, hogy zavarják a magisztert és ezért elnézést kér az elf hölgy is követi a példáját. Az eddigiek alapján jól mérte fel őt a levegőmágus. Ha korban nem is biztos, de érettség szempontjából nagyon fiatalnak számít. Jó szándékú, de kell még pár év mire a népére jellemző nyugalom megtalálja. A magiszter mindenesetre nem sértődött meg rájuk a zavarásért. Vagy nem nagyon. Ennyiben is maradhatna ez a kis közjáték ha a manó nem szólna megint közbe. Aborath természetesen csak egy újabb tréfának gondolja ezt, de Krestvir magiszter válasza hallatán kicsit elbizonytalanodik. Érdekes személy az a nő. Mikor meg lesznek szólítva, hogy adjanak igazat Kilencediknek ő egy kitérő válasszal reagál.*
-Látom önök ketten nagyon közeli barátoknak számítanak.
*Az, hogy elviseli az egyelőre nem rossz szándékúnak tűnő, de kis komolytalan lényt a nő és hogy az így ki tudja csalni a mágusokra egyébként is jellemző hivatalosságból a másikat ezt sugallja Aborath számára. A lány megnyugtatja a nőt, hogy nem sérült meg és szól még pár szót a manó érdekében aztán vissza is adja őt a magiszternek. Persze a kis lény ezt a folyamatot nem bírja megállni mocorgás és kacagás nélkül. Aztán mikor ismét csitulnak a hangulatok meg lesz kérdezve, hogy miben is lett megígérve a nő segítsége amire Kilencedik világosítja fel őt elég szabatos stílusban. Ő nem sértődik meg ezen sőt, most már teljesen átlátva a szituációt hellyel is kínálja őket.*
-Persze. Megköszönöm.
*Ahogy Aborath észleli, hogy zavarják a magisztert és ezért elnézést kér az elf hölgy is követi a példáját. Az eddigiek alapján jól mérte fel őt a levegőmágus. Ha korban nem is biztos, de érettség szempontjából nagyon fiatalnak számít. Jó szándékú, de kell még pár év mire a népére jellemző nyugalom megtalálja. A magiszter mindenesetre nem sértődött meg rájuk a zavarásért. Vagy nem nagyon. Ennyiben is maradhatna ez a kis közjáték ha a manó nem szólna megint közbe. Aborath természetesen csak egy újabb tréfának gondolja ezt, de Krestvir magiszter válasza hallatán kicsit elbizonytalanodik. Érdekes személy az a nő. Mikor meg lesznek szólítva, hogy adjanak igazat Kilencediknek ő egy kitérő válasszal reagál.*
-Látom önök ketten nagyon közeli barátoknak számítanak.
*Az, hogy elviseli az egyelőre nem rossz szándékúnak tűnő, de kis komolytalan lényt a nő és hogy az így ki tudja csalni a mágusokra egyébként is jellemző hivatalosságból a másikat ezt sugallja Aborath számára. A lány megnyugtatja a nőt, hogy nem sérült meg és szól még pár szót a manó érdekében aztán vissza is adja őt a magiszternek. Persze a kis lény ezt a folyamatot nem bírja megállni mocorgás és kacagás nélkül. Aztán mikor ismét csitulnak a hangulatok meg lesz kérdezve, hogy miben is lett megígérve a nő segítsége amire Kilencedik világosítja fel őt elég szabatos stílusban. Ő nem sértődik meg ezen sőt, most már teljesen átlátva a szituációt hellyel is kínálja őket.*
-Persze. Megköszönöm.
3629. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-17 00:27:51
Üzenet elküldve: 2024-06-17 00:27:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 987
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Krestvir arcáról ugyan nem ez olvasható le, talán csak összehúzódó szemöldöke árulkodik róla, de meglehetősen összezavarja őt a másik kettő. Nem egészen érti a reakcióikat. Az említett illemszabályokat, vagy hogy miért is kérnek most elnézést, miféle illetlenség történt?
Nem is tudja, mit feleljen. Tanácstalanságában aztán a hasonló helyzetben általában működő szófordulathoz nyúl...*
- Semmi gond, nincs miért elnézést kérni. - *Biccent engedékenyen, s azt megőrzi titoknak, hogy fogalma sincs, milyen vétséget engedett el éppen.
A társas kapcsolatok, s minden, ami velük jár, szerfelett bonyolult a számára.*
- Így van! Nem zavarjátok! Éppen új barátokat keres, nagyon jóban lesztek. - *Szól közbe Kilencedik, lelkesen bólogatva.*
- Mondtam, hogy egy kicsit szégyenlős tud lenni. - *Jegyzi ezt meg egészen halkan, csak Meirának meg Aborathnak címezve, hogy bátorítsa őket. Mert ő persze egyből kiszúrja, hogy mi a páros gondja, s hogy miként értelmezik Krestvir viselkedését. Ha a lány nem így viselkedne, nem is volna szükség az ő közbenjárására, hogy társaságba "csalja".*
- Kili, mondtam már: a barátságok nem így működnek. - *Közli Krestvir, látszólag továbbra is teljesen egykedvűen.*
- De!
- Nem.
- De!
- Nem.
- De! Csak beszélgetned kell. Megkedvelitek egymást és kész is a barátság! Ugye hogy?! - *Néz a rendkívül érett vita után a manó a szerencsétlen hallgatóságra támogatásért.
Krestvir aztán figyel, ahogy Meira tovább meséli a történteket, ügyesen kimentve a manót, miszerint ő nem haragszik rá, így pedig Krestvirnek sincs miért megszidnia a szemtelen kis lényt. Legalábbis nem a másik kettő előtt. Mert ha a máguslány nem is neheztel Kilencedikre, Krestvir azért még úgy véli, a manó őt is kényelmetlen helyzetbe hozta a viselkedésével. Ha legalább nem vezette volna őket ide és fedte volna föl, hogy ők ketten összetartoznak, nem is kellene tudnia róla, hogy mi történt... Apropó! Ha a lány nem sérült meg, akkor milyen segítséget ígért nekik Kilencedik?*
- Naaa! Hé! Hahaha! Ez csikis! Na! Hahaha! Hagyd abba! Nem vagyok én játékbaba. Ne csikizz már! - *Ficereg a manó összevissza a lány kezében, mikor az átfogja a derekát, hogy Krestvirhez vigye és átadja őt. Vékony hangú nevetése csak úgy csilingel. Aztán ha végre Krestvir érte nyúl, rögtön megkapaszkodik a karjában és fölmászik a vállára, hogy ott fáradtan pihegve megpihenjen a tortúra után.*
- Köszönöm. - *Köszöni meg Krestvir, hogy a barátját visszaszállították, vagy még inkább, hogy elviselték.*
- Ha nem sérültél meg, miben tudnék segíteni? - *Érdeklődik aztán rögtön, feltéve a korábban fölmerült kérdést.*
- Miben? Hát a mágiában, tökfej! - *Kotyog közbe Kilencedik vigyorogva, olyan közvetlen, barátságos hangnemben, ami kétséget sem hagy annak, hogy ők ketten a lánnyal összetartoznak és ismerik egymást, máskülönben elég sértő lehetne a megjegyzés. Főleg, hogy még a lány fülét is megpöccinti tréfásan-dorgálón.*
- Oh. - *Gyúl fény Krestvir elméjében erre, bár óvatosan fölpillant, előbb Meirára, majd Aborathra, valamiféle megerősítést remélve fölfedezni rajtuk.*
- Leülnek? - *Kérdi aztán, az asztal felé intve sután, ami utalhat rá, hogy voltaképpen nincs kifogása az ellen, hogy a mágiáról beszéljenek. Azt mondjuk még nem tudja, hogy pontosan miről is volna szó. Valami konkrét kérdésük van, vagy jegyzeteket szeretnének kapni, esetleg cserélni?*
*Krestvir arcáról ugyan nem ez olvasható le, talán csak összehúzódó szemöldöke árulkodik róla, de meglehetősen összezavarja őt a másik kettő. Nem egészen érti a reakcióikat. Az említett illemszabályokat, vagy hogy miért is kérnek most elnézést, miféle illetlenség történt?
Nem is tudja, mit feleljen. Tanácstalanságában aztán a hasonló helyzetben általában működő szófordulathoz nyúl...*
- Semmi gond, nincs miért elnézést kérni. - *Biccent engedékenyen, s azt megőrzi titoknak, hogy fogalma sincs, milyen vétséget engedett el éppen.
A társas kapcsolatok, s minden, ami velük jár, szerfelett bonyolult a számára.*
- Így van! Nem zavarjátok! Éppen új barátokat keres, nagyon jóban lesztek. - *Szól közbe Kilencedik, lelkesen bólogatva.*
- Mondtam, hogy egy kicsit szégyenlős tud lenni. - *Jegyzi ezt meg egészen halkan, csak Meirának meg Aborathnak címezve, hogy bátorítsa őket. Mert ő persze egyből kiszúrja, hogy mi a páros gondja, s hogy miként értelmezik Krestvir viselkedését. Ha a lány nem így viselkedne, nem is volna szükség az ő közbenjárására, hogy társaságba "csalja".*
- Kili, mondtam már: a barátságok nem így működnek. - *Közli Krestvir, látszólag továbbra is teljesen egykedvűen.*
- De!
- Nem.
- De!
- Nem.
- De! Csak beszélgetned kell. Megkedvelitek egymást és kész is a barátság! Ugye hogy?! - *Néz a rendkívül érett vita után a manó a szerencsétlen hallgatóságra támogatásért.
Krestvir aztán figyel, ahogy Meira tovább meséli a történteket, ügyesen kimentve a manót, miszerint ő nem haragszik rá, így pedig Krestvirnek sincs miért megszidnia a szemtelen kis lényt. Legalábbis nem a másik kettő előtt. Mert ha a máguslány nem is neheztel Kilencedikre, Krestvir azért még úgy véli, a manó őt is kényelmetlen helyzetbe hozta a viselkedésével. Ha legalább nem vezette volna őket ide és fedte volna föl, hogy ők ketten összetartoznak, nem is kellene tudnia róla, hogy mi történt... Apropó! Ha a lány nem sérült meg, akkor milyen segítséget ígért nekik Kilencedik?*
- Naaa! Hé! Hahaha! Ez csikis! Na! Hahaha! Hagyd abba! Nem vagyok én játékbaba. Ne csikizz már! - *Ficereg a manó összevissza a lány kezében, mikor az átfogja a derekát, hogy Krestvirhez vigye és átadja őt. Vékony hangú nevetése csak úgy csilingel. Aztán ha végre Krestvir érte nyúl, rögtön megkapaszkodik a karjában és fölmászik a vállára, hogy ott fáradtan pihegve megpihenjen a tortúra után.*
- Köszönöm. - *Köszöni meg Krestvir, hogy a barátját visszaszállították, vagy még inkább, hogy elviselték.*
- Ha nem sérültél meg, miben tudnék segíteni? - *Érdeklődik aztán rögtön, feltéve a korábban fölmerült kérdést.*
- Miben? Hát a mágiában, tökfej! - *Kotyog közbe Kilencedik vigyorogva, olyan közvetlen, barátságos hangnemben, ami kétséget sem hagy annak, hogy ők ketten a lánnyal összetartoznak és ismerik egymást, máskülönben elég sértő lehetne a megjegyzés. Főleg, hogy még a lány fülét is megpöccinti tréfásan-dorgálón.*
- Oh. - *Gyúl fény Krestvir elméjében erre, bár óvatosan fölpillant, előbb Meirára, majd Aborathra, valamiféle megerősítést remélve fölfedezni rajtuk.*
- Leülnek? - *Kérdi aztán, az asztal felé intve sután, ami utalhat rá, hogy voltaképpen nincs kifogása az ellen, hogy a mágiáról beszéljenek. Azt mondjuk még nem tudja, hogy pontosan miről is volna szó. Valami konkrét kérdésük van, vagy jegyzeteket szeretnének kapni, esetleg cserélni?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3629-3648