Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3412. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-02-02 19:11:04
Üzenet elküldve: 2023-02-02 19:11:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Az indulás napján//
*Az egyik nagy probléma a teoretikus elképzelésekkel való vitákkal kapcsolatban, hogy hosszuk akár órákig is elhúzódhat a két fél türelmétől és csökönyösségétől függően. És bár Adoaver ugyanúgy szereti hallatni a saját hangját és véleményét mint ahogy bármelyik megduzzadt agyú tanuló, azért még rendelkezik annyi környezetfelismeréssel, hogy tudja, meddig kéne ezt most húzniuk. A diskurálás (ideiglenes) befejezését egy beletörődő bólintással veszi tudomásul, és belenéz tarisznyájába, hogy mindent magával tudhat e: nem egy gerincet törő mennyiségű cuccot vitt magával, váltás ruha, könyvek, úgyhogy nem is nagyon érti, miért tetteti az aggodalmat. Megszokás talán. Vagy csak teret akar adni Gaerralosnak és Garsinnak. És mikor barátja a közelébe lép, a jeleket most már időben észreveszi, és lomhán, de szívesen szét is tárja karját az elköszönő ölelésre. Tökéletlenül csinálja, de már nem érzi magát kínosnak, és persze továbbra is jól esik neki.*
- Viszlát, Garsin. És higgy többet magadban - ha már én hiszek, nincs mi miatt aggódnod. *Kacsint melegen az ifjú katonának és mágusnak, hogy utána saját jobb kezét ökölbe szorítva felmutassa a lánynak. Ha a veterán parancsnok megindul a toronyból kifelé, ő energikusan, már amennyire törékeny énjéből kitelik, követi.*
//Az indulás napján//
*Az egyik nagy probléma a teoretikus elképzelésekkel való vitákkal kapcsolatban, hogy hosszuk akár órákig is elhúzódhat a két fél türelmétől és csökönyösségétől függően. És bár Adoaver ugyanúgy szereti hallatni a saját hangját és véleményét mint ahogy bármelyik megduzzadt agyú tanuló, azért még rendelkezik annyi környezetfelismeréssel, hogy tudja, meddig kéne ezt most húzniuk. A diskurálás (ideiglenes) befejezését egy beletörődő bólintással veszi tudomásul, és belenéz tarisznyájába, hogy mindent magával tudhat e: nem egy gerincet törő mennyiségű cuccot vitt magával, váltás ruha, könyvek, úgyhogy nem is nagyon érti, miért tetteti az aggodalmat. Megszokás talán. Vagy csak teret akar adni Gaerralosnak és Garsinnak. És mikor barátja a közelébe lép, a jeleket most már időben észreveszi, és lomhán, de szívesen szét is tárja karját az elköszönő ölelésre. Tökéletlenül csinálja, de már nem érzi magát kínosnak, és persze továbbra is jól esik neki.*
- Viszlát, Garsin. És higgy többet magadban - ha már én hiszek, nincs mi miatt aggódnod. *Kacsint melegen az ifjú katonának és mágusnak, hogy utána saját jobb kezét ökölbe szorítva felmutassa a lánynak. Ha a veterán parancsnok megindul a toronyból kifelé, ő energikusan, már amennyire törékeny énjéből kitelik, követi.*
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-02-01 21:57:39
Üzenet elküldve: 2023-02-01 21:57:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Az indulás napján//
*Adoaver bátorítására halvány mosollyal felel, majd mikor mestere is csatlakozik, egyetértését és igyekvését kifejezendő bólint egyet. Nem is tervezte másképpen, mint hogy a gyakorlati tudáshoz, varázsigékhez már csak jegyzeteket készít. Bár bizakodó, hogy valamit azért sikerül már itt elsajátítania.*
- Oh. Köszönöm! - *Hálálkodik meglepetten, mikor Gaerralos közli, hogy hagyott neki a maga ellátmányából. A férfi ezzel értékes időt nyert a számára. Ha valamiért, ezért talán tényleg megérte a fogak között zúzódó kavicsok csikorgását hallgatni.
Adoaver válaszát aztán nem egészen érti, ezért önkéntelen is a fiú öve alá néz. Sejti, hogy a megszerzett tudásra célozhat, de nem világos számára a szófordulat. Azért vissza nem kérdez, már csak azért sem, mert a két férfi végül elszánja magát az indulásra.*
- Köszönöm, és igenis, uram! - *Feleli Gaerralosnak katonásan, de azért a szája sarkában komisz derűvel. Ezt ellensúlyozandó búcsúképpen kihúzza magát és tiszteleg, mindaddig, míg mestere nem válaszol valamiképpen. Ha ez megtörténik, ismét elengedi magát és Adoaverhez fordul. Egy pillanatig tétovázik, mert mégsem akar Gaerralos előtt túl nagy jelenetet rendezni, de végül csak széttárja a karjait, majd egy vállvonás kíséretében közelebb lép barátjához, s ha az nem tiltakozik, néhány szívdobbanásnyi időre magához szorítja.
Aztán már húzódna is hátrébb.*
- Szerencsés, jó utat! Remélem, hamarosan viszont látjuk egymást. - *Szól ez mindkét férfinak, s ezzel a részéről el is engedné őket.*
//Az indulás napján//
*Adoaver bátorítására halvány mosollyal felel, majd mikor mestere is csatlakozik, egyetértését és igyekvését kifejezendő bólint egyet. Nem is tervezte másképpen, mint hogy a gyakorlati tudáshoz, varázsigékhez már csak jegyzeteket készít. Bár bizakodó, hogy valamit azért sikerül már itt elsajátítania.*
- Oh. Köszönöm! - *Hálálkodik meglepetten, mikor Gaerralos közli, hogy hagyott neki a maga ellátmányából. A férfi ezzel értékes időt nyert a számára. Ha valamiért, ezért talán tényleg megérte a fogak között zúzódó kavicsok csikorgását hallgatni.
Adoaver válaszát aztán nem egészen érti, ezért önkéntelen is a fiú öve alá néz. Sejti, hogy a megszerzett tudásra célozhat, de nem világos számára a szófordulat. Azért vissza nem kérdez, már csak azért sem, mert a két férfi végül elszánja magát az indulásra.*
- Köszönöm, és igenis, uram! - *Feleli Gaerralosnak katonásan, de azért a szája sarkában komisz derűvel. Ezt ellensúlyozandó búcsúképpen kihúzza magát és tiszteleg, mindaddig, míg mestere nem válaszol valamiképpen. Ha ez megtörténik, ismét elengedi magát és Adoaverhez fordul. Egy pillanatig tétovázik, mert mégsem akar Gaerralos előtt túl nagy jelenetet rendezni, de végül csak széttárja a karjait, majd egy vállvonás kíséretében közelebb lép barátjához, s ha az nem tiltakozik, néhány szívdobbanásnyi időre magához szorítja.
Aztán már húzódna is hátrébb.*
- Szerencsés, jó utat! Remélem, hamarosan viszont látjuk egymást. - *Szól ez mindkét férfinak, s ezzel a részéről el is engedné őket.*
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-31 09:11:01
Üzenet elküldve: 2023-01-31 09:11:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Az indulás napján//
*A napok során, habár Adoavert nem sikerül rávenni az edzésre, Garsinon könnyedén fel lehet ismerni, hogy zsong a feje a sok befogadott információtól és absztrakt tudástól. A holdmágia már csak ilyen; a maga részéről nem ezt választotta volna egy kezdő számára, ám ezt a véleményét nem hangoztatja. Ehelyett mikor annak segítségre van szüksége, veterán egyszerűen segít neki, hiszen sokkal kevésbé van időzavarban, mint tanítványa, és műveltsége is jóval széleskörűbb. Természetesen felismeri az edzés védpezsdítő hatásait is, és Garsin talán észre is veheti, hogy a tornák időzítése néha gyanúsan egybeesik a saját elakadásaival.
Emellett az alváshiány csapdájába sem engedi beleesni a lányt, hiszen a mágiatanulásnál sokkal veszélyesebb egy rosszul megtanult ige, vagy alapelv, mint az ezek elsajátításával való késlekedés.
Végül viszont elérkeznek az indulás napjához, és ahogy arra számítani lehetett, Adoaver bizonytalansága teljes mértékben elpárolog, amint csak a mágiaelmélet talaján kezdenek el vitázni. Ilyen téren még az is meglehet, hogy Gaerralos hátrányos helyzetből indul, hiszen egy lihanechi nemesi neveltetés kétségkívül széleskörűbb hozzáférést biztosíthatott a tűzmágusnak különféle mágiaelméleti kötetekhez, mint Gaerralos életútnyi kincsvadászattal felérő keresgélése nyugaton a be nem tiltott - és néhol betiltott - kötetek után.*
-Ám ne tegyünk úgy, mintha ugyanezen érvek tisztán a te oldaladat reprezentálnák.
*Jómaga is élvezi ezt a vitát, hiszen csak ritkán volt alkalma évei során arra, hogy egy ilyesféle eszmecserében vehessen részt.*
-Kétségkívül tisztában vagy vele, hogy számos teológus és mágiakutató szerint az istenek csak később jöttek létre, és ha létezik is egy primordiális öntudat, mely létrehozta a világot, ahhoz nincs sokkal több közük, mint neked, vagy nekem.
*Ahogy beszél, közben segít Garsinnak egy bizonyos szíj csatjának megtalálásában, ám nem úgy tűnik, hogy figyelme megoszlásától sokkal kevésbé lenne fókuszált.*
-Ha jól sejtem, nem ismeretlen számodra Taleidon Ulfrich munkássága, melyben épp az aktív-passzív dichotómia mellett sorakoztat fel érveket. Ám míg nagy szerepe van az általad hangoztatott felfogás formálásában - mely népszerűségéről megjegyezném, hogy akkor nőtt meg drámaian, mikor a jelenleg uraló hármas a nyakunkba erőltette magát -, az eredeti elgondolás más volt.
*Nem tart hosszú szünetet, épp csak eleget, hogy megnedvesítse ajkait.*
-Ahogy sokan, ő is úgy vélte, hogy normális koncentrációkban a mágia tétlen, és ahhoz, hogy ráhatást fejtsen ki a világra, egy öntudatra van szüksége. Változó, hogy ez az öntudat miképpen manifesztálódik, ám egy isteni kaliberű entitás kétségkívül felfoghatatlan mértékű kontrollra tehet szert. A szakrális mágia ezen kontroll kölcsönvételét foglalja magába. És míg az elementáris mágia maga is tartalmazhat szakrális elemeket - elég ehhez megszemlélni a wegtoreni tűzmágus-szektákat - redukcionista lenne azt állítani, hogy minden varázslat gyökereiben hitalapú.
*És ezzel visszakanyarodik az eredeti témához, mely maga a tűzmágia.*
-És ami azt illeti, sosem állítottam, hogy nincs igaza a mentális kapocs mibenlétében. Csupán az exkluzivitását vitatom, ahogy sokan mások is.
*A vitát ezután már legfeljebb akkor fogják folytatni, ha el is indultak Artheniorba, mivel ezen a ponton Gaerralos témát vált, Garsin felé intézve kérdést.*
-Egy hat... remélem, az alatt minden sikerül. A gyakorlat miatt pedig én sem aggódnék, hiszen a legrosszabb esetben is egyszerűen átmásolod őket a saját jegyzeteid közé, és csak később dolgozol az elsajátításukon. Egyébként hagytam valamennyit neked a saját ellátmányaimból - a magam részéről viszonylag kevéssel beértem.
*A kődiéta ilyen szempontból remek étrendkiegészítő, és talán az ez úton megmaradt étel megkönnyítheti Garsinnak, hogy picit kényelmesebb tempóban fejezze be itt tanulmányait.*
-Úgy vélem, igen. Sok sikert a további tanulásban, Garsin - az edzést pedig ne hanyagold.
//Az indulás napján//
*A napok során, habár Adoavert nem sikerül rávenni az edzésre, Garsinon könnyedén fel lehet ismerni, hogy zsong a feje a sok befogadott információtól és absztrakt tudástól. A holdmágia már csak ilyen; a maga részéről nem ezt választotta volna egy kezdő számára, ám ezt a véleményét nem hangoztatja. Ehelyett mikor annak segítségre van szüksége, veterán egyszerűen segít neki, hiszen sokkal kevésbé van időzavarban, mint tanítványa, és műveltsége is jóval széleskörűbb. Természetesen felismeri az edzés védpezsdítő hatásait is, és Garsin talán észre is veheti, hogy a tornák időzítése néha gyanúsan egybeesik a saját elakadásaival.
Emellett az alváshiány csapdájába sem engedi beleesni a lányt, hiszen a mágiatanulásnál sokkal veszélyesebb egy rosszul megtanult ige, vagy alapelv, mint az ezek elsajátításával való késlekedés.
Végül viszont elérkeznek az indulás napjához, és ahogy arra számítani lehetett, Adoaver bizonytalansága teljes mértékben elpárolog, amint csak a mágiaelmélet talaján kezdenek el vitázni. Ilyen téren még az is meglehet, hogy Gaerralos hátrányos helyzetből indul, hiszen egy lihanechi nemesi neveltetés kétségkívül széleskörűbb hozzáférést biztosíthatott a tűzmágusnak különféle mágiaelméleti kötetekhez, mint Gaerralos életútnyi kincsvadászattal felérő keresgélése nyugaton a be nem tiltott - és néhol betiltott - kötetek után.*
-Ám ne tegyünk úgy, mintha ugyanezen érvek tisztán a te oldaladat reprezentálnák.
*Jómaga is élvezi ezt a vitát, hiszen csak ritkán volt alkalma évei során arra, hogy egy ilyesféle eszmecserében vehessen részt.*
-Kétségkívül tisztában vagy vele, hogy számos teológus és mágiakutató szerint az istenek csak később jöttek létre, és ha létezik is egy primordiális öntudat, mely létrehozta a világot, ahhoz nincs sokkal több közük, mint neked, vagy nekem.
*Ahogy beszél, közben segít Garsinnak egy bizonyos szíj csatjának megtalálásában, ám nem úgy tűnik, hogy figyelme megoszlásától sokkal kevésbé lenne fókuszált.*
-Ha jól sejtem, nem ismeretlen számodra Taleidon Ulfrich munkássága, melyben épp az aktív-passzív dichotómia mellett sorakoztat fel érveket. Ám míg nagy szerepe van az általad hangoztatott felfogás formálásában - mely népszerűségéről megjegyezném, hogy akkor nőtt meg drámaian, mikor a jelenleg uraló hármas a nyakunkba erőltette magát -, az eredeti elgondolás más volt.
*Nem tart hosszú szünetet, épp csak eleget, hogy megnedvesítse ajkait.*
-Ahogy sokan, ő is úgy vélte, hogy normális koncentrációkban a mágia tétlen, és ahhoz, hogy ráhatást fejtsen ki a világra, egy öntudatra van szüksége. Változó, hogy ez az öntudat miképpen manifesztálódik, ám egy isteni kaliberű entitás kétségkívül felfoghatatlan mértékű kontrollra tehet szert. A szakrális mágia ezen kontroll kölcsönvételét foglalja magába. És míg az elementáris mágia maga is tartalmazhat szakrális elemeket - elég ehhez megszemlélni a wegtoreni tűzmágus-szektákat - redukcionista lenne azt állítani, hogy minden varázslat gyökereiben hitalapú.
*És ezzel visszakanyarodik az eredeti témához, mely maga a tűzmágia.*
-És ami azt illeti, sosem állítottam, hogy nincs igaza a mentális kapocs mibenlétében. Csupán az exkluzivitását vitatom, ahogy sokan mások is.
*A vitát ezután már legfeljebb akkor fogják folytatni, ha el is indultak Artheniorba, mivel ezen a ponton Gaerralos témát vált, Garsin felé intézve kérdést.*
-Egy hat... remélem, az alatt minden sikerül. A gyakorlat miatt pedig én sem aggódnék, hiszen a legrosszabb esetben is egyszerűen átmásolod őket a saját jegyzeteid közé, és csak később dolgozol az elsajátításukon. Egyébként hagytam valamennyit neked a saját ellátmányaimból - a magam részéről viszonylag kevéssel beértem.
*A kődiéta ilyen szempontból remek étrendkiegészítő, és talán az ez úton megmaradt étel megkönnyítheti Garsinnak, hogy picit kényelmesebb tempóban fejezze be itt tanulmányait.*
-Úgy vélem, igen. Sok sikert a további tanulásban, Garsin - az edzést pedig ne hanyagold.
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-30 21:04:29
Üzenet elküldve: 2023-01-30 21:04:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Az indulás napján//
*Gaerralos Warg tiszttel való találkozása után se ő, se Garsin nem látta Adoavert a következő időkben egy állandó helyen - az ifjú mágus gyakorlatilag a torony-könyvtár gyűjteményének vándorló kísértetévé vált, agytekergetős olvasmányokkal kezében megrakva róva a tűzszint és a könyvtár közötti lépcsőket a napok nagyja részében, ritkanapján tekintgetve csak a föld-és holdágszintjének peremén túl pillanatoknál többet. Ha lakótársai diskurzust próbáltak kezdeményezni vele, akkor is lehetett látni rajta, hogy máshol jár az esze, sejthetően álmaiban is tüzes igék elsajátításában törve a fejét, halkan mormogva az összehordott könyvkupacnak a tetején, amivé leggyakrabban használt asztala vált. Emellett az idők múltával elkezdtek gyűlni a kötszerek a pirosabb kezein, túl-vagy alábecsült gyakorlóórák eredményeképp, de panaszra nem sokat nyitotta ilyenkor a száját. Látszott rajta, hogy otthon érzi magát, hogy nem is cserélné le ezeket a kellemetlen élményeket, ha lehetősége nyílna rá.
Az egyik napon felmerült a kérdés az indulás időpontjára, amire Adoaver pislogás nélkül csak annyit mondott, hozzájuk igazítja az övéjét. Elvégre nem ígért a Szarvasliget lakóinak egy pontos dátumot visszatérésére, de azt feltétlenül, hogy tömény tudással a fejében fogja megáldani őket, már aki mágustanonc még akad ott.
Végül az egyik napkelte után, időérzéke félelmeivel együtt elveszett, Gaerralossal szemben találja magát, de nem az erő, hanem az ész harcában. És ő nem is rest ebben megállni lábán:*
- Mivel az Istenek létezése jóval meghaladja a miénket, és a megismerhetetlen, de szemmel láthatóan hatalmas kötöttség köztük és a mágia között természetesen azt a látszatot kelti mind elemi és vallási mágusban és tudósban, hogy a kettő talán egyazon időből, talán egymás létrejöttét befolyásolva jöhettek létre, szinte egyértelmű a sok olyan gondolkodó állítása, miszerint a "passzív" létező elem, vagyis a mágia, az "aktív" létező elem, vagyis az istenek ajándéka lenne, ezáltal az összes varázslat hozzájuk köthető! *Jelenti ki egy akadémiai szópárbajokból megdagadt tanár magabiztosságával, könnyedten gesztikulálva égési sérülésektől mentes bal ezével a vádat kapott kötet borítására.* - És bár az érvényes kijelentés igazvoltja mindenképpen megállapításra szorul, nem befolyásolható tényező ez a szerző mindazon fontos tűzági tanulságaival kapcsolatban, ami generációnyi tanoncokat segít és segíthet útjukra terelni. Azt mondom, meg kell tenni a megkülönböztetést író és olvasmány között. *Fejezi be egy udvarias, de professzionális modorral, önnön alvásmegvonástól sötét arcán elégedettséggel az intellektuális megmérettetéstől.* - ...És hogy őszinte legyek, ez tanított meg tűzgolyókat dobálni. Megráznám a holt pap kezét, ha tudnám.* Elsimítja a ráncokat köpenye nyaki részeinél, miközben kíváncsian hallgatja barátja válaszát. Valóban, ő sem éppen egy holdnyi ittlétre készült fel, de ezt leánytársa ugyanolyan jól tudja már, mint ő.* - A gyakorlati rész elsajátítása mindig jobban megy, mint az elméleti, hidd el. *Mondja bátorításként. Különben is, ennyi idő után kötve hiszi hogy barátja kiszállna a foglalkozásból.*
- Amiért jöttem, azt már az övem alatt tudhatom! *Feleli, büszke mosollyal bólintva. Majd Gaerralosra emeli a tekintetét.* - Ha szabad beleszólnom, akkor eljött az idő? *Megemeli utazótáskáját, ezúttal semmi olyasmi eszközzel megtoldva, ami miatt Garsinnak vissza kéne lelkiismeretfurrdalnia az egész mocsaran keresztül.*
//Az indulás napján//
*Gaerralos Warg tiszttel való találkozása után se ő, se Garsin nem látta Adoavert a következő időkben egy állandó helyen - az ifjú mágus gyakorlatilag a torony-könyvtár gyűjteményének vándorló kísértetévé vált, agytekergetős olvasmányokkal kezében megrakva róva a tűzszint és a könyvtár közötti lépcsőket a napok nagyja részében, ritkanapján tekintgetve csak a föld-és holdágszintjének peremén túl pillanatoknál többet. Ha lakótársai diskurzust próbáltak kezdeményezni vele, akkor is lehetett látni rajta, hogy máshol jár az esze, sejthetően álmaiban is tüzes igék elsajátításában törve a fejét, halkan mormogva az összehordott könyvkupacnak a tetején, amivé leggyakrabban használt asztala vált. Emellett az idők múltával elkezdtek gyűlni a kötszerek a pirosabb kezein, túl-vagy alábecsült gyakorlóórák eredményeképp, de panaszra nem sokat nyitotta ilyenkor a száját. Látszott rajta, hogy otthon érzi magát, hogy nem is cserélné le ezeket a kellemetlen élményeket, ha lehetősége nyílna rá.
Az egyik napon felmerült a kérdés az indulás időpontjára, amire Adoaver pislogás nélkül csak annyit mondott, hozzájuk igazítja az övéjét. Elvégre nem ígért a Szarvasliget lakóinak egy pontos dátumot visszatérésére, de azt feltétlenül, hogy tömény tudással a fejében fogja megáldani őket, már aki mágustanonc még akad ott.
Végül az egyik napkelte után, időérzéke félelmeivel együtt elveszett, Gaerralossal szemben találja magát, de nem az erő, hanem az ész harcában. És ő nem is rest ebben megállni lábán:*
- Mivel az Istenek létezése jóval meghaladja a miénket, és a megismerhetetlen, de szemmel láthatóan hatalmas kötöttség köztük és a mágia között természetesen azt a látszatot kelti mind elemi és vallási mágusban és tudósban, hogy a kettő talán egyazon időből, talán egymás létrejöttét befolyásolva jöhettek létre, szinte egyértelmű a sok olyan gondolkodó állítása, miszerint a "passzív" létező elem, vagyis a mágia, az "aktív" létező elem, vagyis az istenek ajándéka lenne, ezáltal az összes varázslat hozzájuk köthető! *Jelenti ki egy akadémiai szópárbajokból megdagadt tanár magabiztosságával, könnyedten gesztikulálva égési sérülésektől mentes bal ezével a vádat kapott kötet borítására.* - És bár az érvényes kijelentés igazvoltja mindenképpen megállapításra szorul, nem befolyásolható tényező ez a szerző mindazon fontos tűzági tanulságaival kapcsolatban, ami generációnyi tanoncokat segít és segíthet útjukra terelni. Azt mondom, meg kell tenni a megkülönböztetést író és olvasmány között. *Fejezi be egy udvarias, de professzionális modorral, önnön alvásmegvonástól sötét arcán elégedettséggel az intellektuális megmérettetéstől.* - ...És hogy őszinte legyek, ez tanított meg tűzgolyókat dobálni. Megráznám a holt pap kezét, ha tudnám.* Elsimítja a ráncokat köpenye nyaki részeinél, miközben kíváncsian hallgatja barátja válaszát. Valóban, ő sem éppen egy holdnyi ittlétre készült fel, de ezt leánytársa ugyanolyan jól tudja már, mint ő.* - A gyakorlati rész elsajátítása mindig jobban megy, mint az elméleti, hidd el. *Mondja bátorításként. Különben is, ennyi idő után kötve hiszi hogy barátja kiszállna a foglalkozásból.*
- Amiért jöttem, azt már az övem alatt tudhatom! *Feleli, büszke mosollyal bólintva. Majd Gaerralosra emeli a tekintetét.* - Ha szabad beleszólnom, akkor eljött az idő? *Megemeli utazótáskáját, ezúttal semmi olyasmi eszközzel megtoldva, ami miatt Garsinnak vissza kéne lelkiismeretfurrdalnia az egész mocsaran keresztül.*
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:45:52
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:45:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Sokkal lassabban halad, mint azt szeretné... Arról már az első napon sikerül tájékozódnia, hogy nagyjából mire lesz elég a pénze, ám hogy mennyi időre lesz szüksége, hogy mindent - ha nem is megtanuljon, de - legalább lejegyezzen magának későbbre, azt már sokkal nehezebb megjósolnia.
Túl soknak bizonyul ugyanis a tudásanyagnak az a része, amit még felfogni sem képes, nem hogy kivonatot készíteni belőle. Sajnos az általános műveletlensége erősen hátráltatja a mágiatanulásban is. Pontosan úgy, mint mikor az egyik varázsigénél először találkozott hangjegyekkel és fogalma sem volt róla, hogy mit lát. Már csak később, a könyvtárban tanulta meg ezeket olvasni és megszólaltatni. Ám amennyire élvezte ennek az új ismeretnek az elsajátítását, annyival tovább tartott, mire azt a varázslatot magáévá tudta tenni. És ez csak egy apróság volt, a hold-ág egy alacsonyabb szintjén, azóta pedig minden egyre bonyolultabbá vált.
Lehetőség volna, hogy mindent szóról szóra átmásol, s majd később, otthon próbálja értelmezni a szövegeket, de teljes kötetekről lévén szó, ez mégsem bizonyul egy járható útnak. Úgyhogy segítséget kénytelen kérni a torony tanítómestereitől, ami persze nem olcsó és még így sem könnyű a tanulás.
Már az első estén meglehetősen kimerültnek látszódhat, de elszántnak. Ha a két férfi hajlandónak mutatkozik a segítségre, akkor feltehetően még az ő pihenőidejükből is igyekszik lopni magának és temérdek kérdéssel fordul hozzájuk, sejtvén, hogy bizonyos kifejezéseket ők mágiától függetlenül is érthetnek és képesek lehetnek elmagyarázni neki.
Így telnek hát a napjai, megfeszített munkával, átszellemült tanulással és ennek fényében nem is a legjobb társaság. Ritkán pihen vagy beszélget, mindig olvas vagy ír, esetleg motyog valamit magában.
Ha Gaerralos edzésre hívja, még az is feltűnhet neki, hogy Garsin nem olyan készséges, mint az tőle megszokott, mert egyértelműen kiül az arcára, hogy semmi kedve kizökkenni a tanulásból. Viszont ennek ellenére nem tiszteletlenkedik, s mégis a férfival tart. Mire pedig úgy rendesen belemelegednek a gyakorlatozásba, szinte látni lehet a feloldódását, ahogy elméjét végre más ingerek érik és másképp lesz megdolgoztatva, a testével együtt. Ha pedig Adoaver is csatlakozna hozzájuk, úgy feltehetően még némi derűt is sikerül vegyíteni e tevékenységbe.*
//Az indulás napján//
*Az elmúlt napok fáradalmai meglátszanak rajta, amiben szerepet játszik az is, hogy az álmai is nyugtalanok maradtak. Mikor nem a tananyag ismétlődött pihenő elméjében, akkor a múlt rémképei zaklatták, így akadt még pár az első reggelihez hasonló riadt ébredése.
Cserébe legalább napközben nem volt ideje a tanuláson kívül másra gondolni, ha mégis eszébe jutottak félelmei, képes volt elnyomni azokat.
Persze, valahol mégis ott motoszkál benne, hogy mikor hazamennek, lehetséges, hogy már egy levél várja, ilyen, vagy olyan hírekkel... ennek tükrében pedig egy része örül a haladéknak. Mintha itt a Toronyban nem érhetnék el a válaszok a kérdésekre, amiket a városban hagyott.
Ezen a reggelen kivételesen nem siet fel folytatni a tanulást, kiélvezi a társaságot, amíg még teheti, és persze segít az útra való felkészülésben. Így mondjuk Gaerralos páncéljának felöltésében is, miután a férfi erre engedélyét adja. Még mindig nem a legügyesebb benne, de egyszer-kétszer már másnak is segített benne, így kezd ráállni a keze.
A beszélgetést közben csak csöndesen hallgatja, élvezve a vitát és kihasználva a lehetőséget, hogy esetleg tanuljon is valamit belőle.
Mikor Gaerralos megszólítja, nem sokat töpreng.*
- Egy hatnál tovább biztosan nem maradok. Talán csak egy-két napot már. - *Feleli. Majdnem hozzáteszi, hogy azért sem maradhat tovább, mert vészesen fogy az élelemtartaléka, de tart tőle, hogy Adoaver még rosszul érezné magát emiatt, úgyhogy nem magyarázkodik.*
- Ha áttérek a varázslatokra, azokkal már gyorsabban fogok haladni. Remélem... - *Teszi hozzá szégyenlős kis fintorral, mert valóban kezd belefáradni az egészbe, és egyre több a kétsége.
Ha a páncéllal végeztek, akkor visszahúzódik és Adoavernek is szentel egy kis külön figyelmet. Ami jelen esetben nem több egy-egy pillantásnál és egy fáradtkás mosolynál. Ma érzi, hogy eléggé elhanyagolta az együtt tölthető időt azzal, hogy még mikor esténként végre összegyűltek is folyton csak tanult vagy aludt. Reméli, hogy a fiú nem neheztel ezért, meg hogy lesz még lehetőségük a kötetlenebb együttlétre.*
- Neked mindened megvan?
*Sokkal lassabban halad, mint azt szeretné... Arról már az első napon sikerül tájékozódnia, hogy nagyjából mire lesz elég a pénze, ám hogy mennyi időre lesz szüksége, hogy mindent - ha nem is megtanuljon, de - legalább lejegyezzen magának későbbre, azt már sokkal nehezebb megjósolnia.
Túl soknak bizonyul ugyanis a tudásanyagnak az a része, amit még felfogni sem képes, nem hogy kivonatot készíteni belőle. Sajnos az általános műveletlensége erősen hátráltatja a mágiatanulásban is. Pontosan úgy, mint mikor az egyik varázsigénél először találkozott hangjegyekkel és fogalma sem volt róla, hogy mit lát. Már csak később, a könyvtárban tanulta meg ezeket olvasni és megszólaltatni. Ám amennyire élvezte ennek az új ismeretnek az elsajátítását, annyival tovább tartott, mire azt a varázslatot magáévá tudta tenni. És ez csak egy apróság volt, a hold-ág egy alacsonyabb szintjén, azóta pedig minden egyre bonyolultabbá vált.
Lehetőség volna, hogy mindent szóról szóra átmásol, s majd később, otthon próbálja értelmezni a szövegeket, de teljes kötetekről lévén szó, ez mégsem bizonyul egy járható útnak. Úgyhogy segítséget kénytelen kérni a torony tanítómestereitől, ami persze nem olcsó és még így sem könnyű a tanulás.
Már az első estén meglehetősen kimerültnek látszódhat, de elszántnak. Ha a két férfi hajlandónak mutatkozik a segítségre, akkor feltehetően még az ő pihenőidejükből is igyekszik lopni magának és temérdek kérdéssel fordul hozzájuk, sejtvén, hogy bizonyos kifejezéseket ők mágiától függetlenül is érthetnek és képesek lehetnek elmagyarázni neki.
Így telnek hát a napjai, megfeszített munkával, átszellemült tanulással és ennek fényében nem is a legjobb társaság. Ritkán pihen vagy beszélget, mindig olvas vagy ír, esetleg motyog valamit magában.
Ha Gaerralos edzésre hívja, még az is feltűnhet neki, hogy Garsin nem olyan készséges, mint az tőle megszokott, mert egyértelműen kiül az arcára, hogy semmi kedve kizökkenni a tanulásból. Viszont ennek ellenére nem tiszteletlenkedik, s mégis a férfival tart. Mire pedig úgy rendesen belemelegednek a gyakorlatozásba, szinte látni lehet a feloldódását, ahogy elméjét végre más ingerek érik és másképp lesz megdolgoztatva, a testével együtt. Ha pedig Adoaver is csatlakozna hozzájuk, úgy feltehetően még némi derűt is sikerül vegyíteni e tevékenységbe.*
//Az indulás napján//
*Az elmúlt napok fáradalmai meglátszanak rajta, amiben szerepet játszik az is, hogy az álmai is nyugtalanok maradtak. Mikor nem a tananyag ismétlődött pihenő elméjében, akkor a múlt rémképei zaklatták, így akadt még pár az első reggelihez hasonló riadt ébredése.
Cserébe legalább napközben nem volt ideje a tanuláson kívül másra gondolni, ha mégis eszébe jutottak félelmei, képes volt elnyomni azokat.
Persze, valahol mégis ott motoszkál benne, hogy mikor hazamennek, lehetséges, hogy már egy levél várja, ilyen, vagy olyan hírekkel... ennek tükrében pedig egy része örül a haladéknak. Mintha itt a Toronyban nem érhetnék el a válaszok a kérdésekre, amiket a városban hagyott.
Ezen a reggelen kivételesen nem siet fel folytatni a tanulást, kiélvezi a társaságot, amíg még teheti, és persze segít az útra való felkészülésben. Így mondjuk Gaerralos páncéljának felöltésében is, miután a férfi erre engedélyét adja. Még mindig nem a legügyesebb benne, de egyszer-kétszer már másnak is segített benne, így kezd ráállni a keze.
A beszélgetést közben csak csöndesen hallgatja, élvezve a vitát és kihasználva a lehetőséget, hogy esetleg tanuljon is valamit belőle.
Mikor Gaerralos megszólítja, nem sokat töpreng.*
- Egy hatnál tovább biztosan nem maradok. Talán csak egy-két napot már. - *Feleli. Majdnem hozzáteszi, hogy azért sem maradhat tovább, mert vészesen fogy az élelemtartaléka, de tart tőle, hogy Adoaver még rosszul érezné magát emiatt, úgyhogy nem magyarázkodik.*
- Ha áttérek a varázslatokra, azokkal már gyorsabban fogok haladni. Remélem... - *Teszi hozzá szégyenlős kis fintorral, mert valóban kezd belefáradni az egészbe, és egyre több a kétsége.
Ha a páncéllal végeztek, akkor visszahúzódik és Adoavernek is szentel egy kis külön figyelmet. Ami jelen esetben nem több egy-egy pillantásnál és egy fáradtkás mosolynál. Ma érzi, hogy eléggé elhanyagolta az együtt tölthető időt azzal, hogy még mikor esténként végre összegyűltek is folyton csak tanult vagy aludt. Reméli, hogy a fiú nem neheztel ezért, meg hogy lesz még lehetőségük a kötetlenebb együttlétre.*
- Neked mindened megvan?
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-23 10:30:49
Üzenet elküldve: 2023-01-23 10:30:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
-Rendben.
*Nyugtázza amaz reakcióját, ez neki is megfelel. Majd még Adoaverrel is meg kell ezt beszélni, hogy tudják, amaz mennyi ideig tervez itt maradni, és kivel távozna, ám erre minimum ma estig ráérnek. Így tehát ezen a ponton nincs is sok oka, hogy tovább hátráltatja saját, valamint Garsin tanulmányait.
Így hát még pár szónyi búcsú után újra leindul a Föld szintje felé, hogy elkezdhesse elsajátítani azt, amiért idejött.*
*A napok során bőven van alkalma örülni újból ép térdének. Nem keveset kell lépcsőzni a Mágustoronyban, és még épp, hogy el tudja képzelni, mennyi szenvedéssel járna mindez egy rosszul összeforrt térddel. Jelenlegi állapotában viszont még az sem kerül neki különösebb megerőltetésbe, hogy reggelenként és esténként is elvégezzen egy könnyebb edzési rutint.
Persze ez csak a saját színvonalához mérten könnyű, így hát amennyiben Garsin - akinek habár nem parancsolja meg, hogy csatlakozzon, azért eléggé határozottan invitálja - részt vesz benne, talán nem talál benne nagy kihívást. Ha viszont Adoaver is bead az őrmester nyomásának, úgy szinte biztos, hogy bejátszik valamennyi kiadós izomláz, és a veterán nem is számít arra, hogy a máguspalánta egy-két edzésnél többön részt vesz.
Az edzéseken és étkezéseken túl viszont alighanem leginkábbis csak aludni járnak össze, esténként néha átbeszélve az aznapi haladást. Egy bizonyos ponton kikristályosodik a tény, hogy mind Gaerralos, mind Adoaver hamarabb fognak kifogyni a tanulásra szánt pénzből, mint Garsin.
Mivel pedig a toronyban pénz nélkül kutatni nem lehet, és Gaerralost elszólítja a kötelesség, mindebből az lesz, hogy az őrmester és a tűzmágus együtt mennek majd vissza Artheniorba, míg Garsin befejezi tanulmányait, majd lehetőségeihez mérten keres egy biztonságos módot a hazatérésre.
Ami a tanulást illeti, Gaerralos jól halad. Az alaptudás, melyet korábban felépített, segít neki abban, hogy most összetettebb fogalmakkal egészítse ki. A varázslatok elsajátítása sem okoz sokkal több nehézséget, ám egy probléma változatlanul jelen van, ez pedig a tény, hogy akármennyire is könnyedén sajátítja el az elméletet, sok gyakorlásba fog kerülni az, hogy mindezt akár harchelyzetben is hibátlanul átültesse a gyakorlatba.
Nincs megelégedve azzal, hogy milyen gyakran vét apróbb hibákat, mikor összetettebb igéket kell kiejtenie, és azon is dolgoznia kell, hogy egy éles helyzetben is megtartsa azt a szintű mentális fókuszt, ami a varázsláshoz kell.*
//Az indulás napján//
*Már pár nappal előre le van beszélve, hogy mikor fognak elindulni, így senkinek sem kéne, hogy meglepetést okozzon, mikor Gaerralos reggeli készülődésébe ezúttal a páncél felvétele is beletartozik, és bár nem kéri, az is biztos, hogy nem utasítja vissza ebben a segítséget, elvégre míg képes fél karral is felvenni a páncélját, az is biztos, hogy nem a legegyszerűbb folyamat.
Időközben persze nem rest beszélgetni sem, hiszen indulás előtt általában szokott lenni mondanivaló. Jelenleg pont egy vita végéhez próbál elérni Adoaverrel.*
-sztán fenntartásokkal kezelem egy olyan kutató szavait, aki ugyanabban a könyvében érvel a tűzvarázslatokhoz szükséges mentális kapocs természetéről, melyben azt állítja, hogy minden mágia alapvetően szakrális eredetű.
*Hangja teljesen nyugodt, és a frusztráció leghalványabb jeleit sem mutatja, ha pedig bárki mást mer állítani, úgy személytől függően hidegvérrel fogja később vagy erőltetett menettel, vagy egy sokkal keményebb edzéstervvel büntetni.*
-Akkor végül mit mondjak a Parancsnoknak, körülbelül mennyi késéssel számoljon?
*Fordul Garsin felé, miközben megszorítja a szíjakat jobb lábszárvédőjén*
-Rendben.
*Nyugtázza amaz reakcióját, ez neki is megfelel. Majd még Adoaverrel is meg kell ezt beszélni, hogy tudják, amaz mennyi ideig tervez itt maradni, és kivel távozna, ám erre minimum ma estig ráérnek. Így tehát ezen a ponton nincs is sok oka, hogy tovább hátráltatja saját, valamint Garsin tanulmányait.
Így hát még pár szónyi búcsú után újra leindul a Föld szintje felé, hogy elkezdhesse elsajátítani azt, amiért idejött.*
*A napok során bőven van alkalma örülni újból ép térdének. Nem keveset kell lépcsőzni a Mágustoronyban, és még épp, hogy el tudja képzelni, mennyi szenvedéssel járna mindez egy rosszul összeforrt térddel. Jelenlegi állapotában viszont még az sem kerül neki különösebb megerőltetésbe, hogy reggelenként és esténként is elvégezzen egy könnyebb edzési rutint.
Persze ez csak a saját színvonalához mérten könnyű, így hát amennyiben Garsin - akinek habár nem parancsolja meg, hogy csatlakozzon, azért eléggé határozottan invitálja - részt vesz benne, talán nem talál benne nagy kihívást. Ha viszont Adoaver is bead az őrmester nyomásának, úgy szinte biztos, hogy bejátszik valamennyi kiadós izomláz, és a veterán nem is számít arra, hogy a máguspalánta egy-két edzésnél többön részt vesz.
Az edzéseken és étkezéseken túl viszont alighanem leginkábbis csak aludni járnak össze, esténként néha átbeszélve az aznapi haladást. Egy bizonyos ponton kikristályosodik a tény, hogy mind Gaerralos, mind Adoaver hamarabb fognak kifogyni a tanulásra szánt pénzből, mint Garsin.
Mivel pedig a toronyban pénz nélkül kutatni nem lehet, és Gaerralost elszólítja a kötelesség, mindebből az lesz, hogy az őrmester és a tűzmágus együtt mennek majd vissza Artheniorba, míg Garsin befejezi tanulmányait, majd lehetőségeihez mérten keres egy biztonságos módot a hazatérésre.
Ami a tanulást illeti, Gaerralos jól halad. Az alaptudás, melyet korábban felépített, segít neki abban, hogy most összetettebb fogalmakkal egészítse ki. A varázslatok elsajátítása sem okoz sokkal több nehézséget, ám egy probléma változatlanul jelen van, ez pedig a tény, hogy akármennyire is könnyedén sajátítja el az elméletet, sok gyakorlásba fog kerülni az, hogy mindezt akár harchelyzetben is hibátlanul átültesse a gyakorlatba.
Nincs megelégedve azzal, hogy milyen gyakran vét apróbb hibákat, mikor összetettebb igéket kell kiejtenie, és azon is dolgoznia kell, hogy egy éles helyzetben is megtartsa azt a szintű mentális fókuszt, ami a varázsláshoz kell.*
//Az indulás napján//
*Már pár nappal előre le van beszélve, hogy mikor fognak elindulni, így senkinek sem kéne, hogy meglepetést okozzon, mikor Gaerralos reggeli készülődésébe ezúttal a páncél felvétele is beletartozik, és bár nem kéri, az is biztos, hogy nem utasítja vissza ebben a segítséget, elvégre míg képes fél karral is felvenni a páncélját, az is biztos, hogy nem a legegyszerűbb folyamat.
Időközben persze nem rest beszélgetni sem, hiszen indulás előtt általában szokott lenni mondanivaló. Jelenleg pont egy vita végéhez próbál elérni Adoaverrel.*
-sztán fenntartásokkal kezelem egy olyan kutató szavait, aki ugyanabban a könyvében érvel a tűzvarázslatokhoz szükséges mentális kapocs természetéről, melyben azt állítja, hogy minden mágia alapvetően szakrális eredetű.
*Hangja teljesen nyugodt, és a frusztráció leghalványabb jeleit sem mutatja, ha pedig bárki mást mer állítani, úgy személytől függően hidegvérrel fogja később vagy erőltetett menettel, vagy egy sokkal keményebb edzéstervvel büntetni.*
-Akkor végül mit mondjak a Parancsnoknak, körülbelül mennyi késéssel számoljon?
*Fordul Garsin felé, miközben megszorítja a szíjakat jobb lábszárvédőjén*
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:54:15
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:54:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Mintha észlelne némi bizonyítási vágyat Adoaver kiegészítő válaszában, ami sejtése szerint Gaerralosnak szól. Felteszi, hogy barátja szeretne jó benyomást kelteni a férfiban.
Vetette már föl a fiúnak, hogy ha nem tudja, mihez kezdjen a varázstehetségével, akár az ő kötelékükhöz is csatlakozhatna, de nem úgy tűnt, mintha a másik ezt járható útnak tartaná a maga számára. Feltételezi, hogy ez azóta sem változott. Aranyosnak találja, hogy most mégis olyasmit keres, amivel az ő hasznukra lehetne, ha csatlakozna.
Nem szól közbe, csak magában mosolyog, illetve azért a leírt varázslat hagy benne némi elismerő érzést is. A mágia nagyon hasznos. És veszélyes is, a rossz kezekben. Nem szeretne egy tűzmágus ellenfele sem lenni: nem úgy hangzik, mintha az ellen az ige ellen igazán lehetne védekezni.
Végül aztán fölérnek, s eljön a búcsú ideje. Legalábbis Adoaver távozik.
Derűsen rámosolyog barátjára elköszönésképpen, meg a tréfás megjegyzésre válaszul is. Na persze, "alig volt több a semminél"...
Aztán mikor az ifjú visszafordul az alsóbb szintek felé, mestere pedig megszólítja őt, érdeklődve néz rá. Majd a várakozásból megérti, hogy a férfi nem itt szeretne beszélni a lépcsőkön, úgyhogy ráfordul az emeletre, utána pedig, hogy már egymás mellett tudnak haladni, hagyja magát vezetni, míg Gaerralos nem elégedett a helyszínnel.
Majd pedig hallgat, figyelmesen, mikor a férfi belekezd a beszédbe.
A beszámoló elég lényegre törő és egyértelmű, hogy ne maradjanak benne kérdések, valamint a fölvázolt terv is érthető.*
- Értettem. - *Közli biccentve.*
- Erről akkor később döntenék, ha már látom, hogyan tudok haladni. - *Teszi hozzá, jelezve, hogy lehetséges, hogy élne a későbbi távozás lehetőségével. Bár ő is nagyobb biztonságban érzi magát, ha csapatban utaznak, de ez is fontos, s még ha Adoavernek is korábban kellene távoznia, akkor is lehetséges, hogy talál más útitársakat a visszaútra. Vagy, ha minden jól megy, addigra elsajátít olyan varázslatot, amivel sokkal gyorsabban és biztonságosabban tud majd utazni.*
*Mintha észlelne némi bizonyítási vágyat Adoaver kiegészítő válaszában, ami sejtése szerint Gaerralosnak szól. Felteszi, hogy barátja szeretne jó benyomást kelteni a férfiban.
Vetette már föl a fiúnak, hogy ha nem tudja, mihez kezdjen a varázstehetségével, akár az ő kötelékükhöz is csatlakozhatna, de nem úgy tűnt, mintha a másik ezt járható útnak tartaná a maga számára. Feltételezi, hogy ez azóta sem változott. Aranyosnak találja, hogy most mégis olyasmit keres, amivel az ő hasznukra lehetne, ha csatlakozna.
Nem szól közbe, csak magában mosolyog, illetve azért a leírt varázslat hagy benne némi elismerő érzést is. A mágia nagyon hasznos. És veszélyes is, a rossz kezekben. Nem szeretne egy tűzmágus ellenfele sem lenni: nem úgy hangzik, mintha az ellen az ige ellen igazán lehetne védekezni.
Végül aztán fölérnek, s eljön a búcsú ideje. Legalábbis Adoaver távozik.
Derűsen rámosolyog barátjára elköszönésképpen, meg a tréfás megjegyzésre válaszul is. Na persze, "alig volt több a semminél"...
Aztán mikor az ifjú visszafordul az alsóbb szintek felé, mestere pedig megszólítja őt, érdeklődve néz rá. Majd a várakozásból megérti, hogy a férfi nem itt szeretne beszélni a lépcsőkön, úgyhogy ráfordul az emeletre, utána pedig, hogy már egymás mellett tudnak haladni, hagyja magát vezetni, míg Gaerralos nem elégedett a helyszínnel.
Majd pedig hallgat, figyelmesen, mikor a férfi belekezd a beszédbe.
A beszámoló elég lényegre törő és egyértelmű, hogy ne maradjanak benne kérdések, valamint a fölvázolt terv is érthető.*
- Értettem. - *Közli biccentve.*
- Erről akkor később döntenék, ha már látom, hogyan tudok haladni. - *Teszi hozzá, jelezve, hogy lehetséges, hogy élne a későbbi távozás lehetőségével. Bár ő is nagyobb biztonságban érzi magát, ha csapatban utaznak, de ez is fontos, s még ha Adoavernek is korábban kellene távoznia, akkor is lehetséges, hogy talál más útitársakat a visszaútra. Vagy, ha minden jól megy, addigra elsajátít olyan varázslatot, amivel sokkal gyorsabban és biztonságosabban tud majd utazni.*
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-18 18:44:08
Üzenet elküldve: 2023-01-18 18:44:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Jól veszi észre Adoaver, hogy főképp nem a fizikai sértést okozó varázslatokat választotta a katona. Habár Pirtianesben ismert pár rombolóbb hatású csatamágia is, a Mágustorony polcai között kevés a közvetlenül veszélyes ige, már ami a föld ágát illeti. És ami létezik, annak a pusztító ereje eléggé nehezen kontrollálható, hogy használata veszélyes legyen a társas harcban.
Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy arzenálja ártalmatlan lenne. Társas harcmodorral és fegyverrel kiegészítve kifejezetten halálos kombinációkat eredményezhet, ám ezt nem kell fűnek-fának elárulnia.
Adoaver ezután úgy dönt, hozzáfűz még valami konkrétumot is, melyet Gaerralos csak egy biccentéssel és hümmögéssel nyugtáz, nem kommentálja. Ezután pedig már el is érték a hold ág szintjét. Garsin szavaira csak kézmozdulattal jelzi, hogy még nem akar távozni, majd végighallgatja a másik fiatal mágus elköszönését.*
-Ez esetben sok szerencsét kívánok a tanulmányaidhoz.
*Egy rövidke főhajtás, majd hagy egy pár másodperces szünetet, amíg amaz elindul lefelé, és csak aztán szólal meg.*
-Garsin, egy szóra...
*Szólítja meg a másikat. Arcáról nem lehet leolvasni aggodalmat, vagy szigort, így amaznak aligha van oka azt feltételezni, hogy baj van; inkább a korábbi konklúziójához illik a helyzet, miszerint az őrmester egyszerűen tájékoztatni akarja a fejleményekről.
Folytatni csak akkor folytatja, ha sikerül találniuk valami félreesőbb zugot, ahol kis eséllyel botlik csak beléjük a Torony egy másik látogatója.*
-Abogr visszatértét követően össze tervez hívni valamiféle tanácsot, és számít a jelenlétemre. Nem tudom, ezen kik vesznek majd részt, és ha jól gondolom, van még valamennyi idő a kezdetéig.
*Nem hezitál sokat, rögtön fejest ugrik a mondanivalójába - már csak azért is, hogy egyikük idejét se pazarolja.*
-Úgy hiszem, érdemes lenne mihamarabb informálni a Parancsnokot az ügy fejleményeiről, és az ügy súlyát tekintve ezt személyesen tenném meg. Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikünk mágiatanulását is félbe szeretném szakítani, ám a magam részéről a szükségesnél több időt nem kívánok itt tölteni.
*Hazudik. Nagyon is szívesen töltene itt plusz időt, hogy megkezdhesse végre oldalprojektjei egyikének teoretikus megalapozását, de a kötelesség az első.*
-Az, hogy te mit csinálsz, a magad dolga. Ha úgy kívánod, felhatalmazlak arra, hogy itt maradj a távozásom után is, és csak a társaddal együtt menj vissza a városba, habár manapság sosem olyan biztonságosak ezek az utak, mint szeretnénk.
*És a banditatámadások ellen mindig hasznos a csapatban utazás, még akkor is, ha a Torony felé tartó, arannyal megrakott utazók jóval kecsegtetőbb célpontot képeznek, mint mikor már mágikus trükkökkel felvértezve tapossák a visszautat.*
-Ha viszont velem szeretnél visszaindulni, akkor pár napon belülre kérek egy becslést, hogy mennyi időbe fog telni, mire végzel az itteni dolgoddal... vagy legalábbis eleget haladsz, hogy a többit már a jegyzeteid alapján is elsajátíthasd.
*Egy-két napnál nem akar többet várni Garsinra, habár ha kell, megteheti, hiszen van bőven kutatnivaló témája. Itt el is hallgat, kivárja Garsin reakcióját; nem akarja ezt sokáig elhúzni, ám ha a másiknak vannak kérdései, azokat még megválaszolhatja.*
*Jól veszi észre Adoaver, hogy főképp nem a fizikai sértést okozó varázslatokat választotta a katona. Habár Pirtianesben ismert pár rombolóbb hatású csatamágia is, a Mágustorony polcai között kevés a közvetlenül veszélyes ige, már ami a föld ágát illeti. És ami létezik, annak a pusztító ereje eléggé nehezen kontrollálható, hogy használata veszélyes legyen a társas harcban.
Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy arzenálja ártalmatlan lenne. Társas harcmodorral és fegyverrel kiegészítve kifejezetten halálos kombinációkat eredményezhet, ám ezt nem kell fűnek-fának elárulnia.
Adoaver ezután úgy dönt, hozzáfűz még valami konkrétumot is, melyet Gaerralos csak egy biccentéssel és hümmögéssel nyugtáz, nem kommentálja. Ezután pedig már el is érték a hold ág szintjét. Garsin szavaira csak kézmozdulattal jelzi, hogy még nem akar távozni, majd végighallgatja a másik fiatal mágus elköszönését.*
-Ez esetben sok szerencsét kívánok a tanulmányaidhoz.
*Egy rövidke főhajtás, majd hagy egy pár másodperces szünetet, amíg amaz elindul lefelé, és csak aztán szólal meg.*
-Garsin, egy szóra...
*Szólítja meg a másikat. Arcáról nem lehet leolvasni aggodalmat, vagy szigort, így amaznak aligha van oka azt feltételezni, hogy baj van; inkább a korábbi konklúziójához illik a helyzet, miszerint az őrmester egyszerűen tájékoztatni akarja a fejleményekről.
Folytatni csak akkor folytatja, ha sikerül találniuk valami félreesőbb zugot, ahol kis eséllyel botlik csak beléjük a Torony egy másik látogatója.*
-Abogr visszatértét követően össze tervez hívni valamiféle tanácsot, és számít a jelenlétemre. Nem tudom, ezen kik vesznek majd részt, és ha jól gondolom, van még valamennyi idő a kezdetéig.
*Nem hezitál sokat, rögtön fejest ugrik a mondanivalójába - már csak azért is, hogy egyikük idejét se pazarolja.*
-Úgy hiszem, érdemes lenne mihamarabb informálni a Parancsnokot az ügy fejleményeiről, és az ügy súlyát tekintve ezt személyesen tenném meg. Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikünk mágiatanulását is félbe szeretném szakítani, ám a magam részéről a szükségesnél több időt nem kívánok itt tölteni.
*Hazudik. Nagyon is szívesen töltene itt plusz időt, hogy megkezdhesse végre oldalprojektjei egyikének teoretikus megalapozását, de a kötelesség az első.*
-Az, hogy te mit csinálsz, a magad dolga. Ha úgy kívánod, felhatalmazlak arra, hogy itt maradj a távozásom után is, és csak a társaddal együtt menj vissza a városba, habár manapság sosem olyan biztonságosak ezek az utak, mint szeretnénk.
*És a banditatámadások ellen mindig hasznos a csapatban utazás, még akkor is, ha a Torony felé tartó, arannyal megrakott utazók jóval kecsegtetőbb célpontot képeznek, mint mikor már mágikus trükkökkel felvértezve tapossák a visszautat.*
-Ha viszont velem szeretnél visszaindulni, akkor pár napon belülre kérek egy becslést, hogy mennyi időbe fog telni, mire végzel az itteni dolgoddal... vagy legalábbis eleget haladsz, hogy a többit már a jegyzeteid alapján is elsajátíthasd.
*Egy-két napnál nem akar többet várni Garsinra, habár ha kell, megteheti, hiszen van bőven kutatnivaló témája. Itt el is hallgat, kivárja Garsin reakcióját; nem akarja ezt sokáig elhúzni, ám ha a másiknak vannak kérdései, azokat még megválaszolhatja.*
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-16 17:03:55
Üzenet elküldve: 2023-01-16 17:03:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Adoaver megint csak elégedetten bólogat a parancsnok válaszára; egyrészről nem volt teljesen biztos abban, hogy komolyan fogja venni, tehát jólesik neki a felnőtt emberként való bánásmód, másrészről maga a válasz is, amilyen tömör, olyan sokat is mond neki. Tudja a veterán katona hogy mit tud elérni mágiaágán belül, nem is céloz messzebbre. Ráadásul praktikusak is, és Garsint az előbb hallva nem is csodálja. Első hallásra nem okoz komoly sérülést a sértő félnek, és könnyen megcsípi vagy lelassítja velük a menekülőket, legyen az lábon vagy lovon.* - Értem... Hogy egy kevésbé ködös válasszal is megtoldjam a sajátomat, ágamon belül lenne is egy szemem előtt lévő trükk, amit önök is értékelnének; egy ige, amivel a távolból le tudom kötni a figyelmét az alanynak, ruhájának a spontán felgyújtásával. Nem kell hozzávágnom semmit, csak rámutatok, és kész. Ha nem elég ostoba ahhoz, hogy ne vegye azt észre, nem lesz baja sem. *És nagyjából idáig tartanak a hasznosnak vehető varázslatai, vagyis amiket még meg tud tanulni. Ugyanis bár rejtőzik pár trükk éteri tarsolyában, egyiket sem mondhatja olyannak amiket egy ártatlanokat védő és rendbetartást hatályba léptető csoportot le tudna nyűgözni.*
~ Hacsak nem szeretik az erős nyári levegőt. ~ *Sőt, amivel most rendelkezik, azzal inkább élhetne meg körözött bűnözőként, a törvény elől menekülve. Eddig nem is sokat tűnődött el önnön segítőkészségén. De ennél a pontnál már nem nagyon fordulhat vissza.
Mikor elérik a holdág szintjét, tájékozatlanul toporog, mint aki el is felejtette, hogy beszélgetésük közepette folytonosan haladtak fölfelé, és céljukat elérve rájött, hogy nem gondolkodott el a következő lépésen.*
- Ööööh... oh, én akkor vissza is megyek a tűzszinthez, csak jól esett hogy megmozgathattam a lábaimat. Az az erdei séta tegnap alig volt több a semminél..
*Adoaver megint csak elégedetten bólogat a parancsnok válaszára; egyrészről nem volt teljesen biztos abban, hogy komolyan fogja venni, tehát jólesik neki a felnőtt emberként való bánásmód, másrészről maga a válasz is, amilyen tömör, olyan sokat is mond neki. Tudja a veterán katona hogy mit tud elérni mágiaágán belül, nem is céloz messzebbre. Ráadásul praktikusak is, és Garsint az előbb hallva nem is csodálja. Első hallásra nem okoz komoly sérülést a sértő félnek, és könnyen megcsípi vagy lelassítja velük a menekülőket, legyen az lábon vagy lovon.* - Értem... Hogy egy kevésbé ködös válasszal is megtoldjam a sajátomat, ágamon belül lenne is egy szemem előtt lévő trükk, amit önök is értékelnének; egy ige, amivel a távolból le tudom kötni a figyelmét az alanynak, ruhájának a spontán felgyújtásával. Nem kell hozzávágnom semmit, csak rámutatok, és kész. Ha nem elég ostoba ahhoz, hogy ne vegye azt észre, nem lesz baja sem. *És nagyjából idáig tartanak a hasznosnak vehető varázslatai, vagyis amiket még meg tud tanulni. Ugyanis bár rejtőzik pár trükk éteri tarsolyában, egyiket sem mondhatja olyannak amiket egy ártatlanokat védő és rendbetartást hatályba léptető csoportot le tudna nyűgözni.*
~ Hacsak nem szeretik az erős nyári levegőt. ~ *Sőt, amivel most rendelkezik, azzal inkább élhetne meg körözött bűnözőként, a törvény elől menekülve. Eddig nem is sokat tűnődött el önnön segítőkészségén. De ennél a pontnál már nem nagyon fordulhat vissza.
Mikor elérik a holdág szintjét, tájékozatlanul toporog, mint aki el is felejtette, hogy beszélgetésük közepette folytonosan haladtak fölfelé, és céljukat elérve rájött, hogy nem gondolkodott el a következő lépésen.*
- Ööööh... oh, én akkor vissza is megyek a tűzszinthez, csak jól esett hogy megmozgathattam a lábaimat. Az az erdei séta tegnap alig volt több a semminél..
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-15 14:30:59
Üzenet elküldve: 2023-01-15 14:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Elkapja a helyeslés jeleit Gaerralos arcán, ami nagyon is fontos a számára. Nem csak mert egyfajta engedélyt vár a felettesétől és mesterétől a tervei kivitelezésére, hanem mert a férfi véleményére egyébként is sokat ad. Az útmutatást pedig igényli ebben a még mindig új és megismerés alatt álló világban, bármennyire is igyekszik önállóan eligazodni benne.
Az ő válasza után aztán Adoaver is megtalálja a hangját. Finoman elmosolyodik az ifjú kendőzetlen önbizalmán, mikor amaz azt említi, hogy őt általában nem lehet összezavarni az egyes könyvek tartalmával; valamint a maguktól mozgó köteteken is derül magában, bár igazából korántsem tartja hihetetlennek a dolgot.
Mikor pedig barátja visszaadja a kérdést Gaerralosnak, érdeklődve hallgatja, hogy mestere is megosztja-e velük a terveit. Tisztában van vele, hogy a férfi nem szereti nagy dobra verni, hogy mire képes, így a nemleges választ is el tudná képzelni. Azonban Gaerralos válaszol, ha nem is megy bele konkrétumokba.
Annyit már ebből is meg tud állapítani, hogy mestere is magától értetődően gyakorlatiasan válogat a megszerzendő tudásban, amiben nincs semmi meglepő.
Közben ő maga is észleli, hogy fölértek a hold ág szintjére, úgyhogy itt megtorpan és visszanéz a másik kettőre. Nem tudja, miért is követték pontosan. Feltételezi, hogy Adoaver csak azért, hogy kísérje őket és folytassa a beszélgetést, de Gaerralosnak talán egyéb szándéka is volt ezzel. Talán kettesben szeretett volna maradni vele, hogy valamit megosszon abból, hogy mit sikerült intéznie, vagy megtudnia?
Kutatón pillant a férfi arcára, de ha mestere nem szól semmit, akkor ő kezd bele bizonytalanul.*
- Akkor én munkához is látnék... Velem tartanak még, vagy majd csak este találkozunk ugyanott?
*Elkapja a helyeslés jeleit Gaerralos arcán, ami nagyon is fontos a számára. Nem csak mert egyfajta engedélyt vár a felettesétől és mesterétől a tervei kivitelezésére, hanem mert a férfi véleményére egyébként is sokat ad. Az útmutatást pedig igényli ebben a még mindig új és megismerés alatt álló világban, bármennyire is igyekszik önállóan eligazodni benne.
Az ő válasza után aztán Adoaver is megtalálja a hangját. Finoman elmosolyodik az ifjú kendőzetlen önbizalmán, mikor amaz azt említi, hogy őt általában nem lehet összezavarni az egyes könyvek tartalmával; valamint a maguktól mozgó köteteken is derül magában, bár igazából korántsem tartja hihetetlennek a dolgot.
Mikor pedig barátja visszaadja a kérdést Gaerralosnak, érdeklődve hallgatja, hogy mestere is megosztja-e velük a terveit. Tisztában van vele, hogy a férfi nem szereti nagy dobra verni, hogy mire képes, így a nemleges választ is el tudná képzelni. Azonban Gaerralos válaszol, ha nem is megy bele konkrétumokba.
Annyit már ebből is meg tud állapítani, hogy mestere is magától értetődően gyakorlatiasan válogat a megszerzendő tudásban, amiben nincs semmi meglepő.
Közben ő maga is észleli, hogy fölértek a hold ág szintjére, úgyhogy itt megtorpan és visszanéz a másik kettőre. Nem tudja, miért is követték pontosan. Feltételezi, hogy Adoaver csak azért, hogy kísérje őket és folytassa a beszélgetést, de Gaerralosnak talán egyéb szándéka is volt ezzel. Talán kettesben szeretett volna maradni vele, hogy valamit megosszon abból, hogy mit sikerült intéznie, vagy megtudnia?
Kutatón pillant a férfi arcára, de ha mestere nem szól semmit, akkor ő kezd bele bizonytalanul.*
- Akkor én munkához is látnék... Velem tartanak még, vagy majd csak este találkozunk ugyanott?
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-14 19:44:35
Üzenet elküldve: 2023-01-14 19:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos egyik arcából sem tud többet kiolvasni, mint amit már korábban megállapított. Persze Adoaveren továbbra is látszanak a korábbi feszengés nyomai, ám az őrmester arról nem nyer további információt, hogy mi is állhat a köpönyeges máguspalánta céltalansága mögött. A témaváltás láthatólag könnyít valamelyest a hangulaton, és a kettős közül Garsin az első, aki válaszol.*
~Bekerítés és önvédelem; többnyire a csatatér formázására, és egy-egy ellenfél stratégikus lefoglalására jó.~
*A katonai reflexektől nehezen lehet csak megszabadulni, és aligha lehet meglepő, hogy az első gondolata a taktikai megfontolások felé terelődik. Jó döntésnek tartja ezeket a varázslatokat; illenek a szerephez, amiben Garsint el tudja képzelni egy harcban. Persze ahhoz, hogy leginkább hasznukra váljon a lány, fell kell majd, hogy építsenek egy keretrendszert; a csatamágusok akkor képesek a legtöbbre, mikor megfelelően együttműködnek az osztagjukkal.
Mikor Garsin visszapillant, észreveheti a helyeslés halvány jeleit mestere arcán. Ezen az is segít, hogy az általa választott mágiaág sokak szerint a leginkább elvont elmélet alapján működik, és az istenek érkezése óta a legközelebb áll a 'nyers' mágiahasználathoz. Egy illuzionistával való korábbi találkozása nyomán a veterán újra belemélyedt a holdmágiáról évtizedek alatt összegyűjtött jegyzeteibe, így a lány által választott varázslatok működési elvei terén sem a sötétben tapogatózik.*
~Nyers mágia... Rezgések, vonzerő.~
*Míg a napmágia a fényt és hőt ruházza fel mágikus tulajdonságokkal, a holdmágia esetében gyanúja szerint a fény általában csak melléktermék; az egy helyben fókuszált mana szabad szemmel látható manifesztációja. Az igazi trükk viszont az, hogy ez a mana mit csinál, milyen természeti törvényeket tulajdonít el ideiglenesen. Ha jól tippel, a fal tömeget, szilárdságot kölcsönöz a levegőnek, és a légszemcsék közti semminek; a fénysugár tippre vagy a gravitáció erejét fordítja meg egy taszító hatás érdekében, vagy a lendületétől foszt meg bizonyos objektumokat.
Nem lehet viszont biztos dolgában, így pár napon belül kétségkívül Garsin lesz az, aki hármójuk közül a legnagyobb pontossággal tudja majd megválaszolni ezt a kérdést. Előbb biccent, majd Adoaver felé pillant, ahogy az észreveszi, hogy rajta a sor.*
~Tudásszomj.~
*Nem praktikus célok, nem nagyravágyás, hanem tudásszomj; a vágy, hogy felfedje a mágia titkait, megfejtse a benne rejlő rejtélyeket. Ezt látja most tanítványa barátjában. Az, hogy miért pont a mágia felé irányul a fiú fixációja, már részletkérdés. Viszont tisztán látni, hogy erősen eltérő hozzáállással rendelkeznek, hiszen Gaerralos mindig is használati céllal gondolt a mágiára, a kutatást pedig csak az ehhez vezető útként látta.
Gondolataiból kevés ül csak ki az arcára; kívülről annyit látni, hogy röviden eltűnődik, majd bólint. Mikor pedig felé szegezik a kérdést, gyakorlatilag hezitáció nélkül válaszol - elvégre nem sokkal ezelőtt fejezte be a megcélzott varázslatok listájának összeírását, mely a rendelkezésére álló pénzmennyiséget is figyelembe veszi.*
-A teljesség igénye nélkül elsősorban a másokat mozgásban akadályozó, illetőleg ledermesztő varázslatokat céloztam meg. Egy földrengést okozó igét is el tervezek sajátítani, valamint pár protektív célzatú bűbáj is szem előtt van.
*Nem kezdi el részletekbe menően bemutatni minden trükköt, melyet meg tervez tanulni; részben azért, mert alighanem erre később is lehet ideje, részben pedig azért, mert pont ekkor elérnek a holdmágia szintjére, itt pedig már csak Garsintól függ, hogy meddig folytatódik ez a beszélgetés.*
*Gaerralos egyik arcából sem tud többet kiolvasni, mint amit már korábban megállapított. Persze Adoaveren továbbra is látszanak a korábbi feszengés nyomai, ám az őrmester arról nem nyer további információt, hogy mi is állhat a köpönyeges máguspalánta céltalansága mögött. A témaváltás láthatólag könnyít valamelyest a hangulaton, és a kettős közül Garsin az első, aki válaszol.*
~Bekerítés és önvédelem; többnyire a csatatér formázására, és egy-egy ellenfél stratégikus lefoglalására jó.~
*A katonai reflexektől nehezen lehet csak megszabadulni, és aligha lehet meglepő, hogy az első gondolata a taktikai megfontolások felé terelődik. Jó döntésnek tartja ezeket a varázslatokat; illenek a szerephez, amiben Garsint el tudja képzelni egy harcban. Persze ahhoz, hogy leginkább hasznukra váljon a lány, fell kell majd, hogy építsenek egy keretrendszert; a csatamágusok akkor képesek a legtöbbre, mikor megfelelően együttműködnek az osztagjukkal.
Mikor Garsin visszapillant, észreveheti a helyeslés halvány jeleit mestere arcán. Ezen az is segít, hogy az általa választott mágiaág sokak szerint a leginkább elvont elmélet alapján működik, és az istenek érkezése óta a legközelebb áll a 'nyers' mágiahasználathoz. Egy illuzionistával való korábbi találkozása nyomán a veterán újra belemélyedt a holdmágiáról évtizedek alatt összegyűjtött jegyzeteibe, így a lány által választott varázslatok működési elvei terén sem a sötétben tapogatózik.*
~Nyers mágia... Rezgések, vonzerő.~
*Míg a napmágia a fényt és hőt ruházza fel mágikus tulajdonságokkal, a holdmágia esetében gyanúja szerint a fény általában csak melléktermék; az egy helyben fókuszált mana szabad szemmel látható manifesztációja. Az igazi trükk viszont az, hogy ez a mana mit csinál, milyen természeti törvényeket tulajdonít el ideiglenesen. Ha jól tippel, a fal tömeget, szilárdságot kölcsönöz a levegőnek, és a légszemcsék közti semminek; a fénysugár tippre vagy a gravitáció erejét fordítja meg egy taszító hatás érdekében, vagy a lendületétől foszt meg bizonyos objektumokat.
Nem lehet viszont biztos dolgában, így pár napon belül kétségkívül Garsin lesz az, aki hármójuk közül a legnagyobb pontossággal tudja majd megválaszolni ezt a kérdést. Előbb biccent, majd Adoaver felé pillant, ahogy az észreveszi, hogy rajta a sor.*
~Tudásszomj.~
*Nem praktikus célok, nem nagyravágyás, hanem tudásszomj; a vágy, hogy felfedje a mágia titkait, megfejtse a benne rejlő rejtélyeket. Ezt látja most tanítványa barátjában. Az, hogy miért pont a mágia felé irányul a fiú fixációja, már részletkérdés. Viszont tisztán látni, hogy erősen eltérő hozzáállással rendelkeznek, hiszen Gaerralos mindig is használati céllal gondolt a mágiára, a kutatást pedig csak az ehhez vezető útként látta.
Gondolataiból kevés ül csak ki az arcára; kívülről annyit látni, hogy röviden eltűnődik, majd bólint. Mikor pedig felé szegezik a kérdést, gyakorlatilag hezitáció nélkül válaszol - elvégre nem sokkal ezelőtt fejezte be a megcélzott varázslatok listájának összeírását, mely a rendelkezésére álló pénzmennyiséget is figyelembe veszi.*
-A teljesség igénye nélkül elsősorban a másokat mozgásban akadályozó, illetőleg ledermesztő varázslatokat céloztam meg. Egy földrengést okozó igét is el tervezek sajátítani, valamint pár protektív célzatú bűbáj is szem előtt van.
*Nem kezdi el részletekbe menően bemutatni minden trükköt, melyet meg tervez tanulni; részben azért, mert alighanem erre később is lehet ideje, részben pedig azért, mert pont ekkor elérnek a holdmágia szintjére, itt pedig már csak Garsintól függ, hogy meddig folytatódik ez a beszélgetés.*
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:29:38
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:29:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Végül hármasban kezdik el kaptatni a torony végeérhetetlennek tűnő lépcsőit, és a csendes pillanatok közepette Aoavernek van ideje gondolkodni a várva várt találkozás adta első ábrázatokon: Még csak nem is tudja ócsárolni magát a fenomenálisan katasztrofális viselkedéséért, mindössze örül, hogy túl van rajta; mintha egy fullánkot húztak volna ki belőle. A Garsinnal való első találkozásához képest most mintha egy másik ember bőrébe bújt volna, ázottan, vacogva és szégyenkezve sápítozva egy artheniori katonatiszt előtt. Az, hogy mások voltak a körülmények, az egy dolog, de vissza kéne lapátolni magába egy kis gerincet. Viszont legalább egy másik mágusra lelt e szent földön, hozzáadva őt azok közé a félmaroknyik közé akit ismer, s a változatosság kedvéért még csak nem is a tűzben mesterkedik. Nem azonnal fog tudni aratni ebből a sikerből, amíg saját mesterségét fejleszti, de mindig jó, ha vannak ismertségei. 'S ha már ismertség; el nem tudja képzelni Garsin gondolatait, ahogy lejáratta magát előtte. Óh, hogy miért most és így kellett egy bolondként szerepelnie...
Egyszer kétszer tekintete társa hátára szegeződik, próbál olvasni gondolataiban. Mit gondol feletteséről? Ő már tudja, mit gondol, és örül is, hogy további úszás nélkül megúszta az összeismerkedést, de barátja minden bizonnyal másképp láthatja a parancsnokot, mint ő. Meg kéne kérdeznie, ha egyszer kettesben vannak. És ha nem felejti el.
Gaerralostól hallva a tárgy folytatásának tudható kérdést, nem azonnal rak össze magában egy racionális választ, úgyhogy katonatársának több mint elég ideje van arra, hogy magáét megkezdje.*
~ Egy fal? Mi köze van annak a holdhoz? ~ *Első ösztönös sejtése, hogy holmi fényszemcsék átformálásából keletkező illúzió okozná ezt, amit a mana tenne valósággá, de ha minden egyes rögtönzött ötlete igaznak bizonyulna, nem varázslónak menne, hanem jövendőmondónak. A fénycsóva, na az már sokkal érthetőbb. Tényleg, meg kéne kérdeznie Garsint, hogy jelenleg hol áll, mármint a hidegbiztos takarón kívül. Amint észleli, hogy az ő köre van, felel:*
- Én általában nem egy külön cél elérése jöttem eddig ide, csak annyi mindent elsajátítani egy megadott időn belül, amennyit tudok; a saját ágamon túl pedig azok az egy-két dolgok amiket találtam,
azok több időt is igénybe vennének, mint amennyit belegondolok: lefordítatlan könyvek és tekercsek, vagy olyan összetett és elgondolkodtató témákkal, amik az én agyamat is összezavarják, ezt pedig nem mondom gyakran. És esküdni merek hogy az egyik kötet néha magától mozgott, és nem találom ott, ahova visszatettem. Úgyhogy amíg legalább egy ágban nem vagyok az általam kielégítőnek mondható szinten, addig inkább azon az egyen dolgoznék... Azt megkérdezhetem, hogy ön tervez e valamit kifejezetten megkeresni, vagy csak körülnéz?
*Végül hármasban kezdik el kaptatni a torony végeérhetetlennek tűnő lépcsőit, és a csendes pillanatok közepette Aoavernek van ideje gondolkodni a várva várt találkozás adta első ábrázatokon: Még csak nem is tudja ócsárolni magát a fenomenálisan katasztrofális viselkedéséért, mindössze örül, hogy túl van rajta; mintha egy fullánkot húztak volna ki belőle. A Garsinnal való első találkozásához képest most mintha egy másik ember bőrébe bújt volna, ázottan, vacogva és szégyenkezve sápítozva egy artheniori katonatiszt előtt. Az, hogy mások voltak a körülmények, az egy dolog, de vissza kéne lapátolni magába egy kis gerincet. Viszont legalább egy másik mágusra lelt e szent földön, hozzáadva őt azok közé a félmaroknyik közé akit ismer, s a változatosság kedvéért még csak nem is a tűzben mesterkedik. Nem azonnal fog tudni aratni ebből a sikerből, amíg saját mesterségét fejleszti, de mindig jó, ha vannak ismertségei. 'S ha már ismertség; el nem tudja képzelni Garsin gondolatait, ahogy lejáratta magát előtte. Óh, hogy miért most és így kellett egy bolondként szerepelnie...
Egyszer kétszer tekintete társa hátára szegeződik, próbál olvasni gondolataiban. Mit gondol feletteséről? Ő már tudja, mit gondol, és örül is, hogy további úszás nélkül megúszta az összeismerkedést, de barátja minden bizonnyal másképp láthatja a parancsnokot, mint ő. Meg kéne kérdeznie, ha egyszer kettesben vannak. És ha nem felejti el.
Gaerralostól hallva a tárgy folytatásának tudható kérdést, nem azonnal rak össze magában egy racionális választ, úgyhogy katonatársának több mint elég ideje van arra, hogy magáét megkezdje.*
~ Egy fal? Mi köze van annak a holdhoz? ~ *Első ösztönös sejtése, hogy holmi fényszemcsék átformálásából keletkező illúzió okozná ezt, amit a mana tenne valósággá, de ha minden egyes rögtönzött ötlete igaznak bizonyulna, nem varázslónak menne, hanem jövendőmondónak. A fénycsóva, na az már sokkal érthetőbb. Tényleg, meg kéne kérdeznie Garsint, hogy jelenleg hol áll, mármint a hidegbiztos takarón kívül. Amint észleli, hogy az ő köre van, felel:*
- Én általában nem egy külön cél elérése jöttem eddig ide, csak annyi mindent elsajátítani egy megadott időn belül, amennyit tudok; a saját ágamon túl pedig azok az egy-két dolgok amiket találtam,
azok több időt is igénybe vennének, mint amennyit belegondolok: lefordítatlan könyvek és tekercsek, vagy olyan összetett és elgondolkodtató témákkal, amik az én agyamat is összezavarják, ezt pedig nem mondom gyakran. És esküdni merek hogy az egyik kötet néha magától mozgott, és nem találom ott, ahova visszatettem. Úgyhogy amíg legalább egy ágban nem vagyok az általam kielégítőnek mondható szinten, addig inkább azon az egyen dolgoznék... Azt megkérdezhetem, hogy ön tervez e valamit kifejezetten megkeresni, vagy csak körülnéz?
3400. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:13:31
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:13:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem tudja, a többiek meddig tervezik kísérni, ezért nem is siet előre. Sőt, hátra-hátrapillant már a lépcsőkön haladva fölfelé, részben a beszélgetést figyelve, részben hogy észlelje, ha valaki leszakadna a menetből, hogy akkor búcsút tudjon venni tőle. A részéről most már a tanulásra tervez összpontosítani, ami ebben a szakaszban még sok másolgatással és jegyzeteléssel fog járni, amit nem túl jó félbeszakítani, úgyhogy kétli, hogy estig még fölkeresné a két férfit. Persze, ha mestere nem utasítja másképp...
Nem lepi meg Adoaver válasza, ami az ő beszélgetésük óta sem változott a jelek szerint. Ha Gaerralos most az arcát próbálja olvasni, nem fedezhet föl rajta semmi különöset, nem mutat véleményt barátja határozatlanságával vagy éppen céltalanságával kapcsolatban. Inkább mintha ő lesné a férfi reakcióját. S valóban, kíváncsian figyeli, Gaerralos elfogadja-e Adoaver feleletét... Végül pedig úgy tűnik, hogy igen, és mestere hagyja elsimulni a kérdést, helyette egy újabbat intéz feléjük.
Vár egy kicsit, ha Adoaver előbb szeretne válaszolni, de ha ez nem történik meg, akkor ő ragadja magához a szót.*
- Van két varázslat, amivel akadályozni tudnék valakit a mozgásban. Az egyik egy csak mágiával áthatolható fal, ami követi a célpont mozgását és nem hagyja továbbhaladni abba az irányba, amerre tartott, mikor a falat elé varázsoltam. A másik pedig egy fénycsóva, amivel a felém közelítő célpontot - tárgyat, vagy személyt - tudom megállítani, amíg a tenyeremet felé fordítom. - *Magyaráz röviden, ez utóbbit rövid kézmozdulattal is kiegészítve szórakozottan.*
- Ezeket szeretném elsajátítani, aztán meglátom, mire lesz elég az arany és az idő. A varázslatokhoz szükséges elméleti tudásomat is szeretném még bővíteni... - *Teszi hozzá bizonytalanul. Mondhatni, hogy a saját magával szembeni kishitűsége javát sikerült hátrahagynia, de a mágia tanulása olyan mértékű fejtágítás, ami egy tapasztaltabb tudós elmét is bizonytalanná tehetne, ő pedig távolról sem erre készült egész életében, és fogalma sincs a saját határairól, képességeiről. Ráadásul azt sem tudja, hogy épp az egyik legnehezebb ágat választotta ki magának kezdésre, bár ez talán jobb is így. Nem biztos, hogy különben belevágott volna, pedig a vonzalma egyértelműen ehhez az ághoz húzza.
Visszapillant, hogy válasza kielégítő volt-e, vagy valójában másra volt kíváncsi a férfi.
Az említett varázslatokat már korábban kiszemelte, puszta gyakorlatias hozzáállással, azt nézve, hogy mi segítené a későbbiekben, ha majd őt is megbíznák egy komolyabb küldetéssel, "terepen". Akad persze más is a képzeletbeli listáján, de tényleg nem tudja, mire lesznek elegendőek a forrásai.*
*Nem tudja, a többiek meddig tervezik kísérni, ezért nem is siet előre. Sőt, hátra-hátrapillant már a lépcsőkön haladva fölfelé, részben a beszélgetést figyelve, részben hogy észlelje, ha valaki leszakadna a menetből, hogy akkor búcsút tudjon venni tőle. A részéről most már a tanulásra tervez összpontosítani, ami ebben a szakaszban még sok másolgatással és jegyzeteléssel fog járni, amit nem túl jó félbeszakítani, úgyhogy kétli, hogy estig még fölkeresné a két férfit. Persze, ha mestere nem utasítja másképp...
Nem lepi meg Adoaver válasza, ami az ő beszélgetésük óta sem változott a jelek szerint. Ha Gaerralos most az arcát próbálja olvasni, nem fedezhet föl rajta semmi különöset, nem mutat véleményt barátja határozatlanságával vagy éppen céltalanságával kapcsolatban. Inkább mintha ő lesné a férfi reakcióját. S valóban, kíváncsian figyeli, Gaerralos elfogadja-e Adoaver feleletét... Végül pedig úgy tűnik, hogy igen, és mestere hagyja elsimulni a kérdést, helyette egy újabbat intéz feléjük.
Vár egy kicsit, ha Adoaver előbb szeretne válaszolni, de ha ez nem történik meg, akkor ő ragadja magához a szót.*
- Van két varázslat, amivel akadályozni tudnék valakit a mozgásban. Az egyik egy csak mágiával áthatolható fal, ami követi a célpont mozgását és nem hagyja továbbhaladni abba az irányba, amerre tartott, mikor a falat elé varázsoltam. A másik pedig egy fénycsóva, amivel a felém közelítő célpontot - tárgyat, vagy személyt - tudom megállítani, amíg a tenyeremet felé fordítom. - *Magyaráz röviden, ez utóbbit rövid kézmozdulattal is kiegészítve szórakozottan.*
- Ezeket szeretném elsajátítani, aztán meglátom, mire lesz elég az arany és az idő. A varázslatokhoz szükséges elméleti tudásomat is szeretném még bővíteni... - *Teszi hozzá bizonytalanul. Mondhatni, hogy a saját magával szembeni kishitűsége javát sikerült hátrahagynia, de a mágia tanulása olyan mértékű fejtágítás, ami egy tapasztaltabb tudós elmét is bizonytalanná tehetne, ő pedig távolról sem erre készült egész életében, és fogalma sincs a saját határairól, képességeiről. Ráadásul azt sem tudja, hogy épp az egyik legnehezebb ágat választotta ki magának kezdésre, bár ez talán jobb is így. Nem biztos, hogy különben belevágott volna, pedig a vonzalma egyértelműen ehhez az ághoz húzza.
Visszapillant, hogy válasza kielégítő volt-e, vagy valójában másra volt kíváncsi a férfi.
Az említett varázslatokat már korábban kiszemelte, puszta gyakorlatias hozzáállással, azt nézve, hogy mi segítené a későbbiekben, ha majd őt is megbíznák egy komolyabb küldetéssel, "terepen". Akad persze más is a képzeletbeli listáján, de tényleg nem tudja, mire lesznek elegendőek a forrásai.*
3399. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-07 21:41:19
Üzenet elküldve: 2023-01-07 21:41:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Van valami igaza abban Adoavernek, hogy Gaerralos udvariassága a benyomáskeltés céljával van elővéve. Persze ritkán modortalan, de ha oka van rá, nem fél a sokak által már könnyen túlzónak érezhető szigor használatától sem. Az más kérdés, hogy Adoaverrel szemben aligha lesz szükség erre, a hosszútávú együttműködés megkönnyítése céljából tehát marad a kevésbé szigorú viselkedés.
A kérdezősködés végére érve már épp letudná egy biccentéssel a köszönetet, mikor amaz egy egyértelműen betanult, formális meghajlással kíséri azt. Belül meglepő gyorsasággal elemzi ki a dolgot, melyben nem egy dolog segíti; mind saját fiatalkori oktatása, mind az azóta szerzett politikai ismeretei megkönnyítik a mozdulat beazonosításában.*
~Nem hűbérúri, vagy fejedelmi deferencia.~
*Ehhez önmagában nem kell még nagyon megtornáztatnia a tudását, tekintve, hogy Lihanech meritokrácia, politikai rendszere pedig nem a születési előjogokra épül... ami persze nem jelenti azt, hogy a befolyásosabb személyek csimotái ne indulnának jelentős előnyökkel, ahogy azt ha nem téved nagyot, a vele szemben álló mágustanonc is igazolja.*
~Tisztelet, udvariasság, udvari etikett.~
*Fordítja le végül viszonylagos bizonyossággal a meghajlást. Olyasfajta meghajlásról lehet szó, mely egy nemesi bálon a bemutatkozást kísérné. Mindez kívülről csak pár pillanatnyi tűnődésként mutatkozik meg, mielőtt Adoaver megkapja a válaszgesztust egy egyszerű, finom főhajtás formájában.*
-Hosszútávon gyakran szerencsés a mágiával kapcsolatos tudás cseréje.
*Szavaiban van bizony többletjelentés, hiszen még ha nem is támaszt egyértelmű elvárásokat, hogy amaz a tudást a jövőben tudással fizesse meg, azért nem rejti véka alá, hogy milyen típusú kapcsolatokat tervez kiépíteni.*
-Nem tudod.
*Ismétli tűnődő hangon, miközben jégkékjeivel mintha igyekezne belátni amaz arckifejezése alá. Szomorúság? Szégyen? Nem időzik el hosszan a pillantása a másikon, ám aktívan keresi a szavak mögött lapuló érzelmek jeleit. Mikor elnéz, egy futó pillantás Garsinon is landol, a tanítványa reakciójára is kíváncsi, ám elég egyértelmű, hogy elengedi a témát; jobb annál a helyzetfelismerő képessége, mintsemhogy valami választ erőltessen ki a fiúból.*
~Meg lehet ezt közelíteni más irányból is. Később.~
*Így hát elindulnak felfelé, a holdmágia szintjét megcélozva. Tippre ezután Adoaverrel együtt újra vissza fognak jönni, ám itt még nem tartanak, és felfelé indulva van alkalma egy újabb kérdés feltevésére is.*
-Elsősorban milyen ismeretek elsajátítása van számotokra tervben az ittlétetek során? Magukon a mágiaágakon túl, természetesen.
*Míg Garsin esetében ez a jövőre nézve is hasznos információ lehet, Adoaver válasza amaz mágiát tekintő érdeklődési körét tudná felfedni. Így kíváncsi mindkettőre.*
*Van valami igaza abban Adoavernek, hogy Gaerralos udvariassága a benyomáskeltés céljával van elővéve. Persze ritkán modortalan, de ha oka van rá, nem fél a sokak által már könnyen túlzónak érezhető szigor használatától sem. Az más kérdés, hogy Adoaverrel szemben aligha lesz szükség erre, a hosszútávú együttműködés megkönnyítése céljából tehát marad a kevésbé szigorú viselkedés.
A kérdezősködés végére érve már épp letudná egy biccentéssel a köszönetet, mikor amaz egy egyértelműen betanult, formális meghajlással kíséri azt. Belül meglepő gyorsasággal elemzi ki a dolgot, melyben nem egy dolog segíti; mind saját fiatalkori oktatása, mind az azóta szerzett politikai ismeretei megkönnyítik a mozdulat beazonosításában.*
~Nem hűbérúri, vagy fejedelmi deferencia.~
*Ehhez önmagában nem kell még nagyon megtornáztatnia a tudását, tekintve, hogy Lihanech meritokrácia, politikai rendszere pedig nem a születési előjogokra épül... ami persze nem jelenti azt, hogy a befolyásosabb személyek csimotái ne indulnának jelentős előnyökkel, ahogy azt ha nem téved nagyot, a vele szemben álló mágustanonc is igazolja.*
~Tisztelet, udvariasság, udvari etikett.~
*Fordítja le végül viszonylagos bizonyossággal a meghajlást. Olyasfajta meghajlásról lehet szó, mely egy nemesi bálon a bemutatkozást kísérné. Mindez kívülről csak pár pillanatnyi tűnődésként mutatkozik meg, mielőtt Adoaver megkapja a válaszgesztust egy egyszerű, finom főhajtás formájában.*
-Hosszútávon gyakran szerencsés a mágiával kapcsolatos tudás cseréje.
*Szavaiban van bizony többletjelentés, hiszen még ha nem is támaszt egyértelmű elvárásokat, hogy amaz a tudást a jövőben tudással fizesse meg, azért nem rejti véka alá, hogy milyen típusú kapcsolatokat tervez kiépíteni.*
-Nem tudod.
*Ismétli tűnődő hangon, miközben jégkékjeivel mintha igyekezne belátni amaz arckifejezése alá. Szomorúság? Szégyen? Nem időzik el hosszan a pillantása a másikon, ám aktívan keresi a szavak mögött lapuló érzelmek jeleit. Mikor elnéz, egy futó pillantás Garsinon is landol, a tanítványa reakciójára is kíváncsi, ám elég egyértelmű, hogy elengedi a témát; jobb annál a helyzetfelismerő képessége, mintsemhogy valami választ erőltessen ki a fiúból.*
~Meg lehet ezt közelíteni más irányból is. Később.~
*Így hát elindulnak felfelé, a holdmágia szintjét megcélozva. Tippre ezután Adoaverrel együtt újra vissza fognak jönni, ám itt még nem tartanak, és felfelé indulva van alkalma egy újabb kérdés feltevésére is.*
-Elsősorban milyen ismeretek elsajátítása van számotokra tervben az ittlétetek során? Magukon a mágiaágakon túl, természetesen.
*Míg Garsin esetében ez a jövőre nézve is hasznos információ lehet, Adoaver válasza amaz mágiát tekintő érdeklődési körét tudná felfedni. Így kíváncsi mindkettőre.*
3398. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-05 11:10:51
Üzenet elküldve: 2023-01-05 11:10:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Ha lenne kecskeszakálla, akkor azon minden bizonnyal elégedetten végigsimítana, de jelen korában és izgatottságában mindössze megelégszik pár eszeveszett bólogatással is. A parancsnok úr tömör válaszait kezdi megszokni, lényegretörő beszédstílusa pedig már szinte meg is tetszik neki; tökéletesen beleillik egy általa elképzelt katonai térbe, de mégsem hordja magával a negatív jellemvonásokat is. A fiatalember viszont jobban tudja mint túl sokáig ütni a vasat, úgyhogy nem tervezi ennél tovább zaklatni, hogy ha ez csak az első benyomás fontossága miatt elővett udvariasság számára, az nehogy hamar elmúljon miatta.
És ráadásul barátjával sem viselkedik éppen brutális szigorúsággal, ami levesz egy pár tonnányi követ a szívéről. Egyáltalán nem az, amitől tartott.
De még mielőtt elfelejti a legalapabb etikettet is...*
- Mély köszönetem idejeért és türelméért, Gaerralos parancsnok uram. *Bal lábát arasznyival hátrább, és jobbját mellkasa tájára téve meghajol, nem olyan mélyen mint ahogy a banketteken várható lenne, de a mozdulatból ki lehet venni, hogy ez belé lett oktatva százszor, ha nem ezerszer is. Kezet érthető módon nem csókol.
Előkúszó mosolya viszont gyorsan eltűnik az induláskor előjövő kérdésnél, és a földet kezdi el nézni. Mintha valamin rajtakapták volna. Az ezelőtti alkalommal sem akart belebotladozni ebbe a témakörbe, és nem is próbált sokat belegondolni utána sem. Szólásra nyitja száját, majd becsukja, és halkan sóhajt egyet.*
- Nem... tudom. Bocsánat. *Majdhogynem szomorúan mondja, színtelen hangon. Ugyan felelhetne hasra csapva bármilyen hősies céllal, amit már egy óra alatt elfeledne, vagy akár el is viccelhetné a feleletet mint régen Garsinnál, józan esze nem azt diktálja hogy egy ilyen személlyel szemben hasonlót merészelhet csinálni. Most sokkalta jobban reménykedik, hogy minél hamarabb továbbmennek. A tűzmágia szintjénél, ami ha jól emlékszik alul van, még nem tervez megállni, tovább kísérné a kettőt amíg lehet. A könyvek még ráérnek.*
*Ha lenne kecskeszakálla, akkor azon minden bizonnyal elégedetten végigsimítana, de jelen korában és izgatottságában mindössze megelégszik pár eszeveszett bólogatással is. A parancsnok úr tömör válaszait kezdi megszokni, lényegretörő beszédstílusa pedig már szinte meg is tetszik neki; tökéletesen beleillik egy általa elképzelt katonai térbe, de mégsem hordja magával a negatív jellemvonásokat is. A fiatalember viszont jobban tudja mint túl sokáig ütni a vasat, úgyhogy nem tervezi ennél tovább zaklatni, hogy ha ez csak az első benyomás fontossága miatt elővett udvariasság számára, az nehogy hamar elmúljon miatta.
És ráadásul barátjával sem viselkedik éppen brutális szigorúsággal, ami levesz egy pár tonnányi követ a szívéről. Egyáltalán nem az, amitől tartott.
De még mielőtt elfelejti a legalapabb etikettet is...*
- Mély köszönetem idejeért és türelméért, Gaerralos parancsnok uram. *Bal lábát arasznyival hátrább, és jobbját mellkasa tájára téve meghajol, nem olyan mélyen mint ahogy a banketteken várható lenne, de a mozdulatból ki lehet venni, hogy ez belé lett oktatva százszor, ha nem ezerszer is. Kezet érthető módon nem csókol.
Előkúszó mosolya viszont gyorsan eltűnik az induláskor előjövő kérdésnél, és a földet kezdi el nézni. Mintha valamin rajtakapták volna. Az ezelőtti alkalommal sem akart belebotladozni ebbe a témakörbe, és nem is próbált sokat belegondolni utána sem. Szólásra nyitja száját, majd becsukja, és halkan sóhajt egyet.*
- Nem... tudom. Bocsánat. *Majdhogynem szomorúan mondja, színtelen hangon. Ugyan felelhetne hasra csapva bármilyen hősies céllal, amit már egy óra alatt elfeledne, vagy akár el is viccelhetné a feleletet mint régen Garsinnál, józan esze nem azt diktálja hogy egy ilyen személlyel szemben hasonlót merészelhet csinálni. Most sokkalta jobban reménykedik, hogy minél hamarabb továbbmennek. A tűzmágia szintjénél, ami ha jól emlékszik alul van, még nem tervez megállni, tovább kísérné a kettőt amíg lehet. A könyvek még ráérnek.*
3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-03 17:23:06
Üzenet elküldve: 2023-01-03 17:23:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Vannak kétségeim. - *Feleli Adoavernek fejcsóválva, ami azt illeti, hogy lassan akár hozzá is szokhatna, hogy mások köveket ropogtatnak-csikorgatnak mellette. Mestere tudálékos és komoly megjegyzésére pedig értőn somolyog, mert sejti, hogy ez is annak szól, hogy továbbra sem érdemes kíméletességre számítania tőle. És nyilván csakis azért nem, mert a táplálkozás fontos, nem pedig azért, mert a férfi élvezné, hogy érzésre az ő fogát vássa ezzel a varázslattal...
Hallgatja aztán mindazt, amit barátja kérdez, s amit válaszul kap Gaerralostól. Szereti őket hallgatni. Nem csak a téma miatt, hanem mert olyan érdekes szavakat, szófordulatokat használnak, s olyan választékosan beszélnek, hogy már csak emiatt úgy érzi, hogy folyamatosan tanul valami újat. Kétségtelen, hogy van még mit behoznia az olvasottság terén, mire utoléri a másik kettőt.
Később érzékeli abból, ahogy mellé sorolnak, hogy immár mindenki indulni készül a dolgára, úgyhogy holmijával fölpakolva bátorkodik megtenni az első lépéseket a lépcsők irányába.
Közben kíváncsian figyel, hogy Adoaver mit válaszol Gaerralosnak, ezt a kérdést ugyanis ő is föltette már a fiúnak, de amaz akkor még nem igazán tudott rá felelni. Érdekli, ez azóta már megváltozott-e.*
- Vannak kétségeim. - *Feleli Adoavernek fejcsóválva, ami azt illeti, hogy lassan akár hozzá is szokhatna, hogy mások köveket ropogtatnak-csikorgatnak mellette. Mestere tudálékos és komoly megjegyzésére pedig értőn somolyog, mert sejti, hogy ez is annak szól, hogy továbbra sem érdemes kíméletességre számítania tőle. És nyilván csakis azért nem, mert a táplálkozás fontos, nem pedig azért, mert a férfi élvezné, hogy érzésre az ő fogát vássa ezzel a varázslattal...
Hallgatja aztán mindazt, amit barátja kérdez, s amit válaszul kap Gaerralostól. Szereti őket hallgatni. Nem csak a téma miatt, hanem mert olyan érdekes szavakat, szófordulatokat használnak, s olyan választékosan beszélnek, hogy már csak emiatt úgy érzi, hogy folyamatosan tanul valami újat. Kétségtelen, hogy van még mit behoznia az olvasottság terén, mire utoléri a másik kettőt.
Később érzékeli abból, ahogy mellé sorolnak, hogy immár mindenki indulni készül a dolgára, úgyhogy holmijával fölpakolva bátorkodik megtenni az első lépéseket a lépcsők irányába.
Közben kíváncsian figyel, hogy Adoaver mit válaszol Gaerralosnak, ezt a kérdést ugyanis ő is föltette már a fiúnak, de amaz akkor még nem igazán tudott rá felelni. Érdekli, ez azóta már megváltozott-e.*
3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-28 23:34:28
Üzenet elküldve: 2022-12-28 23:34:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A kérdésáradatot hallgatva nem kerüli el figyelmét Garsin testbeszéde, mely arra utal, hogy Adoaver számára az ilyen szintű kíváncsiság nem karakteridegen. Azt is megerősíti, hogy viszonylag jól ismeri már egymást a páros, és ahogy korábban is, úgy most is látja Gaerralos az előnyeit annak, hogy tanítványa kapcsolatokat épít ki.
Miután megválaszolja a kérdéseket, Adoavernek nem telik sok időbe reagálni, és persze az újabb kérdések sem maradnak el. Egyelőre még nem idegesíti különösebben a dolog, és még arra is van ideje, hogy eltűnődjön picit a másik beszédmódján. A tudományosan precíz kifejezések, melyeket időnként pár határozottan kollokviális kifejezés vált, együtt érdekes hatást keltenek, és ezen csak növel a hadarva is észrevehető lihanechi akcentus.
Mindez viszont nem akadályozza meg abban, hogy kövesse a másik mondandóját is, sőt - mikor amaz megemlíti, hogy később majd kicsit jobban kontrollálja a kíváncsiságát, még meg is ragadja az alkalmat egy egyszavas beszúrásra.*
-Helyes.
*Akármennyire is nem akarja túlságosan megfélemlíteni a másikat, a ló másik oldalára sem tervez átesni, így egy bizonyos szintű távolságtartást elvár majd. A tűzmágus mentegetőzésének végével már épp nyitná is a száját, hogy választ is adjon a további kérdésekre, mikor ezúttal Garsin szakítja meg.*
-Pedig ahogy hallom, a változatos étrend kimondottan kritikus az egészséges életmódhoz... és mint mondtam, számos fontos ásvány található meg a kődiétában.
*Mondja egy töredékmásodpercnyi hezitáció nélkül, és sem hangja, sem arckifejezése nem árulkodnak arról, hogy ne gondolná komolyan, amit mond. Ezután tér csak rá a korábbi kérdésekre, melyeket most van alkalma megválaszolni.*
-Maga a varázslat elsajátítására egy pár órás gyaloglás elég volt, ám a mögötte álló mágiaelmélet kitanulása jóval hosszabb folyamat volt. Ha jól tudom, az ige eredetében eltér a legtöbb másik földvarázslattól, és így mind elvben, mind gyakorlatban adaptálni kellett a... szokványosabb praktikákhoz.
*Annak, hogy pontosan milyen elvek és fejlődési irányok játszottak szerepet az ige létrejöttében, már a fiú kell, hogy utánajárjon.*
-Ami pedig a saját mágiatudásomat illeti, úgy tudnám leírni, hogy mély, de hézagos. Habár évtizedeket töltöttem a mágiaelmélet különféle forrásokból való elsajátításával, a Toronyhoz mérhetően megbízható és holisztikus tudástárhoz nem sokkal ezelőttig nem volt alkalmam hozzáférni.
A gyakorlati tudásom jelenleg pár viszonylag alacsony szintű varázslatra terjed ki csupán. Ha jól ítélem meg az előttem álló feladatot, akkor ittlétem során elég időm és módom lesz arra, hogy a földmágia ágának legfőbb vágatait teljes mértékben kitanuljam.
*Ennél részletesebb választ nem tervez adni, és látván, hogy a másik kettő készen áll az indulásra, ő maga is magához veszi, amiért jött - pár lapnyi pergramen, és ábrakészítést elősegítő eszközök -, majd megfordulva a lépcsők felé indul.*
-Ha már a mágiatudás kérdésénél tartunk, van elképzelésed arról, hogy milyen célokra tervezed használni a tűzmágia ismeretét?
*Kérdez végre vissza ő is. Érdeklődése valódi, hiszen a tűzmágia tipikusan olyan ágazat, ami az intenzíven gyakorlati - és persze gyakran agresszívabb - alkalmazási módokat részesíti előnyben.
Ha elindulnak felfelé, úgy Gaerralos csak azért követi a másik kettőt, hogy elkísérje tanítványát a Holdmágia szintjére. Érdekli elvégre valamennyireaz a mágiaág is, és ha már nyílik rá alkalom, úgy szívesen szétnézne ott, mielőtt visszatér a földmágia intenzív kutatásához.*
*A kérdésáradatot hallgatva nem kerüli el figyelmét Garsin testbeszéde, mely arra utal, hogy Adoaver számára az ilyen szintű kíváncsiság nem karakteridegen. Azt is megerősíti, hogy viszonylag jól ismeri már egymást a páros, és ahogy korábban is, úgy most is látja Gaerralos az előnyeit annak, hogy tanítványa kapcsolatokat épít ki.
Miután megválaszolja a kérdéseket, Adoavernek nem telik sok időbe reagálni, és persze az újabb kérdések sem maradnak el. Egyelőre még nem idegesíti különösebben a dolog, és még arra is van ideje, hogy eltűnődjön picit a másik beszédmódján. A tudományosan precíz kifejezések, melyeket időnként pár határozottan kollokviális kifejezés vált, együtt érdekes hatást keltenek, és ezen csak növel a hadarva is észrevehető lihanechi akcentus.
Mindez viszont nem akadályozza meg abban, hogy kövesse a másik mondandóját is, sőt - mikor amaz megemlíti, hogy később majd kicsit jobban kontrollálja a kíváncsiságát, még meg is ragadja az alkalmat egy egyszavas beszúrásra.*
-Helyes.
*Akármennyire is nem akarja túlságosan megfélemlíteni a másikat, a ló másik oldalára sem tervez átesni, így egy bizonyos szintű távolságtartást elvár majd. A tűzmágus mentegetőzésének végével már épp nyitná is a száját, hogy választ is adjon a további kérdésekre, mikor ezúttal Garsin szakítja meg.*
-Pedig ahogy hallom, a változatos étrend kimondottan kritikus az egészséges életmódhoz... és mint mondtam, számos fontos ásvány található meg a kődiétában.
*Mondja egy töredékmásodpercnyi hezitáció nélkül, és sem hangja, sem arckifejezése nem árulkodnak arról, hogy ne gondolná komolyan, amit mond. Ezután tér csak rá a korábbi kérdésekre, melyeket most van alkalma megválaszolni.*
-Maga a varázslat elsajátítására egy pár órás gyaloglás elég volt, ám a mögötte álló mágiaelmélet kitanulása jóval hosszabb folyamat volt. Ha jól tudom, az ige eredetében eltér a legtöbb másik földvarázslattól, és így mind elvben, mind gyakorlatban adaptálni kellett a... szokványosabb praktikákhoz.
*Annak, hogy pontosan milyen elvek és fejlődési irányok játszottak szerepet az ige létrejöttében, már a fiú kell, hogy utánajárjon.*
-Ami pedig a saját mágiatudásomat illeti, úgy tudnám leírni, hogy mély, de hézagos. Habár évtizedeket töltöttem a mágiaelmélet különféle forrásokból való elsajátításával, a Toronyhoz mérhetően megbízható és holisztikus tudástárhoz nem sokkal ezelőttig nem volt alkalmam hozzáférni.
A gyakorlati tudásom jelenleg pár viszonylag alacsony szintű varázslatra terjed ki csupán. Ha jól ítélem meg az előttem álló feladatot, akkor ittlétem során elég időm és módom lesz arra, hogy a földmágia ágának legfőbb vágatait teljes mértékben kitanuljam.
*Ennél részletesebb választ nem tervez adni, és látván, hogy a másik kettő készen áll az indulásra, ő maga is magához veszi, amiért jött - pár lapnyi pergramen, és ábrakészítést elősegítő eszközök -, majd megfordulva a lépcsők felé indul.*
-Ha már a mágiatudás kérdésénél tartunk, van elképzelésed arról, hogy milyen célokra tervezed használni a tűzmágia ismeretét?
*Kérdez végre vissza ő is. Érdeklődése valódi, hiszen a tűzmágia tipikusan olyan ágazat, ami az intenzíven gyakorlati - és persze gyakran agresszívabb - alkalmazási módokat részesíti előnyben.
Ha elindulnak felfelé, úgy Gaerralos csak azért követi a másik kettőt, hogy elkísérje tanítványát a Holdmágia szintjére. Érdekli elvégre valamennyireaz a mágiaág is, és ha már nyílik rá alkalom, úgy szívesen szétnézne ott, mielőtt visszatér a földmágia intenzív kutatásához.*
3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-24 18:49:54
Üzenet elküldve: 2022-12-24 18:49:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Váratlan viselkedésváltozása, habár valóban gyerekesnek hangzik, mindössze tényleg csak a mágia iránti egészségtelen lelkesedésének köszönhető, aminek ereje még előbbi zavarát és idegeskedését is felülírja. A tiszt-úr válaszai közepette Adoaver kristálytisztán, de nem feszülten figyel, sok helyen folytatásra unszolva bólogatva, mintha rá vártak volna, hogy alaposan vésse eszébe az információkat, akár valamiféle tanítóhelyen. Ha a keze ügyében lenne is valamiféle tiszteletre méltó papíros és toll, szinte természetesen firkálgatna. Garsin teljes létezése elfelejtődik e szent pillanatokban számára, annyira koncentrál a parancsnok szavaira.*
- Hihetetlen... *Álmélkodik végül, nem is inkább a kérdésére jövő válaszokon, mint inkább továbbra is "emésztve" azt, amit látott.* - Eddig nem is gondolkodtam el, hogy még az étkezésemet is változtathatom varázslattal. Olyan bűbáj, ami ilyen fundamentálisan befolyásolja a természetünket... Lenyűgöző. Meddig tartott ezt elsajátítania, Gaerralos uram? És ha nem kezdek az agyára menni, milyen szinten gyökerezik a földmágia ágával kapcsolatos ismerete? *Szinte alig hagyták el e szavak ajkait, rögtön mentegetőzni kezd:* - Ezer bocsánat, ne gondolja hogy a következő napokban különböző kérésekkel fogom bombázni, hogy tanítson meg rájuk; még a tűz ágának a mesterszintű ismeretén töröm a fejem, és jobban tudom mint egyszerre kettőnek nekimenni. De hogy egy hús-vér személytől, és ne foszlott-tintájú lapokból tudakozzak a még előttem álló kihívásokról, azt a lehetőséget nem hagyhattam ki! *Mindezt pedig a normális társalgási sebesség másfékszeresével sikerült kikotyognia, így most egy jó nagy levegővétellel hallgat el. Ekkor jut eszébe katonabarátja, akire először valóban úgy bámul, mintha nem ott lenne a helye, majd kis híján homlokára csap.*
- A mindenségit, de tolakodó vagyok. Ne aggódj Garsin, de mire megbirkózom vele, addigra akár hozzá is szokhatsz. *Huncut mosoly húzódik meg a az ifjúcska arcán, majd véglegesen társa oldalához távolodik. Ha indulnak tovább az emeletekhez, ő szófogadóan halad, már majdnem szárazan, de megfázás jelét (még) nem mutatva.*
*Váratlan viselkedésváltozása, habár valóban gyerekesnek hangzik, mindössze tényleg csak a mágia iránti egészségtelen lelkesedésének köszönhető, aminek ereje még előbbi zavarát és idegeskedését is felülírja. A tiszt-úr válaszai közepette Adoaver kristálytisztán, de nem feszülten figyel, sok helyen folytatásra unszolva bólogatva, mintha rá vártak volna, hogy alaposan vésse eszébe az információkat, akár valamiféle tanítóhelyen. Ha a keze ügyében lenne is valamiféle tiszteletre méltó papíros és toll, szinte természetesen firkálgatna. Garsin teljes létezése elfelejtődik e szent pillanatokban számára, annyira koncentrál a parancsnok szavaira.*
- Hihetetlen... *Álmélkodik végül, nem is inkább a kérdésére jövő válaszokon, mint inkább továbbra is "emésztve" azt, amit látott.* - Eddig nem is gondolkodtam el, hogy még az étkezésemet is változtathatom varázslattal. Olyan bűbáj, ami ilyen fundamentálisan befolyásolja a természetünket... Lenyűgöző. Meddig tartott ezt elsajátítania, Gaerralos uram? És ha nem kezdek az agyára menni, milyen szinten gyökerezik a földmágia ágával kapcsolatos ismerete? *Szinte alig hagyták el e szavak ajkait, rögtön mentegetőzni kezd:* - Ezer bocsánat, ne gondolja hogy a következő napokban különböző kérésekkel fogom bombázni, hogy tanítson meg rájuk; még a tűz ágának a mesterszintű ismeretén töröm a fejem, és jobban tudom mint egyszerre kettőnek nekimenni. De hogy egy hús-vér személytől, és ne foszlott-tintájú lapokból tudakozzak a még előttem álló kihívásokról, azt a lehetőséget nem hagyhattam ki! *Mindezt pedig a normális társalgási sebesség másfékszeresével sikerült kikotyognia, így most egy jó nagy levegővétellel hallgat el. Ekkor jut eszébe katonabarátja, akire először valóban úgy bámul, mintha nem ott lenne a helye, majd kis híján homlokára csap.*
- A mindenségit, de tolakodó vagyok. Ne aggódj Garsin, de mire megbirkózom vele, addigra akár hozzá is szokhatsz. *Huncut mosoly húzódik meg a az ifjúcska arcán, majd véglegesen társa oldalához távolodik. Ha indulnak tovább az emeletekhez, ő szófogadóan halad, már majdnem szárazan, de megfázás jelét (még) nem mutatva.*
3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-22 22:04:19
Üzenet elküldve: 2022-12-22 22:04:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem teljes meggyőződéssel veszi el a takarót barátjától, mert véleménye szerint amaz még mindig jobban tenné, ha melegedne alatta. Látja azonban, hogy Adoavert valamiért zavarba hozza a dolog, úgyhogy engedékenyen megfogja, majd szórakozottan az egyik közeli székre veti a takarót, hogy tudjon száradni.
Közben az események tovább gördülnek, s míg ő némi komiszsággal igyekszik oldani a feszültséget, addig mestere varázslata is megteszi a hatását, s Adoaver esetén ez nem is az az ösztönös viszolygás, mint ami őt fogja el a kavicsok csikorgó hangja hallatán, hanem sokkal inkább a lelkes érdeklődés. Ez pedig végre a fiú nyelvét is megoldja!
Épphogy csak elkapja Gaerralos vonásainak enyhülését, meg azt a rándulást a szája sarkában, s ugyan emiatt még nem engedné el magát teljesen, de ahogy ehhez hozzávegyül Adoaver kérdésáradata, mégis kiszélesedik a mosolya. Ezzel kicsit mintha össze is kacsintana mesterével, mintha azt mondaná: "Jó sokat bír kérdezni, mi?".
Eztán átadja a terepet a két férfi beszélgetésének, s miután Gaerralos vett a levelekből, fizikailag is kihátrál és visszatér a zsákjához.
Az elhangzó válasz egy részét már hallotta, de azért ott van a füle rajta és hall is néhány újdonságot. Egyébként meg a holmiját rendezgeti egy kicsit, előkészül a tanulásra. Kipakolja az írószereit, korábbi jegyzeteit, s legvégül a mesterétől kapott könyvet is. Ez utóbbit szeretettel meg is simítja, mielőtt az asztalra rakná, majd a padlóra pakolt kis kupacot a tetejébe helyezi, hogy könnyebben tudjon majd mindent egyszerre vinni, ha végre elindul fölfelé.*
- Ígérd meg, ha megtanulod, akkor csakis a távollétemben kóstolgatsz köveket! - *Szól közbe, ha beáll a csönd a párbeszédben. Mosolyog, de a kérése határozott, s Adoaverről vet is egy sunyi pillantást Gaerralos felé, akinek a jelek szerint kedvelt szórakozása az ő idegeinek borzolása ezzel a varázslattal, bár igazán nem tud rá haragudni emiatt. Részben az ő derűjére intézi a kérést is a fiúhoz, mert sejti, hogy a másik érteni fogja a célzást.*
*Nem teljes meggyőződéssel veszi el a takarót barátjától, mert véleménye szerint amaz még mindig jobban tenné, ha melegedne alatta. Látja azonban, hogy Adoavert valamiért zavarba hozza a dolog, úgyhogy engedékenyen megfogja, majd szórakozottan az egyik közeli székre veti a takarót, hogy tudjon száradni.
Közben az események tovább gördülnek, s míg ő némi komiszsággal igyekszik oldani a feszültséget, addig mestere varázslata is megteszi a hatását, s Adoaver esetén ez nem is az az ösztönös viszolygás, mint ami őt fogja el a kavicsok csikorgó hangja hallatán, hanem sokkal inkább a lelkes érdeklődés. Ez pedig végre a fiú nyelvét is megoldja!
Épphogy csak elkapja Gaerralos vonásainak enyhülését, meg azt a rándulást a szája sarkában, s ugyan emiatt még nem engedné el magát teljesen, de ahogy ehhez hozzávegyül Adoaver kérdésáradata, mégis kiszélesedik a mosolya. Ezzel kicsit mintha össze is kacsintana mesterével, mintha azt mondaná: "Jó sokat bír kérdezni, mi?".
Eztán átadja a terepet a két férfi beszélgetésének, s miután Gaerralos vett a levelekből, fizikailag is kihátrál és visszatér a zsákjához.
Az elhangzó válasz egy részét már hallotta, de azért ott van a füle rajta és hall is néhány újdonságot. Egyébként meg a holmiját rendezgeti egy kicsit, előkészül a tanulásra. Kipakolja az írószereit, korábbi jegyzeteit, s legvégül a mesterétől kapott könyvet is. Ez utóbbit szeretettel meg is simítja, mielőtt az asztalra rakná, majd a padlóra pakolt kis kupacot a tetejébe helyezi, hogy könnyebben tudjon majd mindent egyszerre vinni, ha végre elindul fölfelé.*
- Ígérd meg, ha megtanulod, akkor csakis a távollétemben kóstolgatsz köveket! - *Szól közbe, ha beáll a csönd a párbeszédben. Mosolyog, de a kérése határozott, s Adoaverről vet is egy sunyi pillantást Gaerralos felé, akinek a jelek szerint kedvelt szórakozása az ő idegeinek borzolása ezzel a varázslattal, bár igazán nem tud rá haragudni emiatt. Részben az ő derűjére intézi a kérést is a fiúhoz, mert sejti, hogy a másik érteni fogja a célzást.*
3393. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-12-21 16:28:46
Üzenet elküldve: 2022-12-21 16:28:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Igen, határozottan élvezi ezt. Adoaver nyilván jóval kevésbé, Garsin pedig még ha meglehetősen katonásan is kezeli a helyzetet, belül nyilván nem éli meg annyira komolynak a helyzetet, mint mágusbarátja. Ahogy amazt elnézi, jelenleg Gaerralos simán elbődülhetne, hogy nyomjon húsz fekvőt, és amaz mielőtt feleszmélne, már hozzá is látna...*
~Bár kétlem, hogy mind a húsz példásra sikerülne.~
*Már ha egyáltalán eljutnának húszig. Nem áll viszont szándékában tovább cincálni a másik idegeit, hiszen azért majd valamikor képes akar lenni egy normális beszélgetést is a fiatal varázslóval, és nagyban megnehezítené a saját dolgát, ha most visszafordíthatatlanul halálra rémiszti az egyébként még mindig vizes fiút.*
-Helyes.
*Reagál az ígéretre, mielőtt elindulna. Most jön a szokványostól kissé eltérő feszültségoldás. Valójában ahogy a szájához emeli a követ, arra számít, hogy Garsin látja majd meg a szituációban a humort, és az ő segítségével vált hangnemet a beszélgetés.
És ez meg is történik. Tanítványa hangját hallván visszanéz, és egy kevés belső elégedettséggel veszi észre, ahogy amaz igyekszik leküzdeni görcsös reakcióját. Még épp elég ideje van arra, hogy az időközben kissé megenyhülő tekintete mellett megránduljon a szája sarka is tanítványa komiszkodására, mikor Adoavernek is sikerül gondolatban felzárkóznia ahhoz, hogy pontosan mi történt.
Bizony itt a fő tényező nem Garsin humorizálása, hanem a lelkesség, mellyel barátja hozzááll a mágiához. Nem ezt várta, ám ennek kizárólag személyes mulasztás az oka, és valójában kifejezetten hasznos ez a fordulat.*
~Tudós elme, az biztos.~
*A tűzmágusok esetén tapasztalatai szerint az érzelmesség és forrófejűség általában jellemzőbb a tudásszomjnál, ám a maga részéről nem bánja, hogy a kérdésözön forrása kivételt képez. Persze a maga részéről a fegyelmezett katonamágusokat mindig is jobban fogja tisztelni, mint a poros tekercsek szerelmeseit, de ez nem jelenti azt, hogy ez utóbbi előnyeit nem ismeri fel.
Adoaver szemei könnyen rátalálnak jégkékjeire, és az őrmester ekkorra már ismét viszonylag szenvtelen - ám a szigorúság helyett inkább érdeklődést sugalló - arckifejezéssel várja, hogy visszakerüljön hozzá a szó. Saját tanítványát sem hagyja természetesen figyelmen kívül, és most, hogy van egy pillanatnyi ideje, röviden odapillantva elvesz egy sóskalevelet, és harap belőle egy kicsit.*
-Földmágus vagyok, igen.
*Kezdi az egyértelművel, ám nem váratja a másikat, rögtön folytatja is.*
-A köveknek kőíze van. Poros, száraz, ám a varázslat hatása alatt állva természetesnek hat; feltételezem, kőtípustól függően változik az ízvilág, ám még nem kísérletezgettem vele eleget, hogy tudjam, valóban így van-e. Ami a keménységet illeti, legkönnyebben sókristályokhoz tudnám hasonlítani, ám van pár lényeges, nehezen leírható különbség.
*Valójában az egész folyamat kifejezetten nehezen leírható, és többek között ennek köszönhető az, hogy ezen a ponton átugrik pár kérdést, hogy megválaszolja azokat, melyekkel kapcsolatban viszonylag magabiztosnak érzi a tudását.*
-Nem árt a fogaimnak, és a tápanyagok terén nem tudok részletes választ adni. Laktató, viszonylag energiadús, és kétségkívül a kőtípustól függően bizonyos ásványi anyagokat is tartalmaz, ám a hosszútávú exkluzív kőevés nem tesz jót az egészségnek. Az emésztés pedig szokványosan zajlik.
*Csak egy kis szünetet tart, amíg elgondolkozik rajta, hogy a kihagyott kérdésekre hogy válaszoljon.*
-Tartok tőle, hogy sem a tömeg, sem az űrtartam terén nem tudok könnyű választ adni. Maga a varázslat olyan elvek alapján működik, melyek hogyanja és miértje megosztó téma a mágiatudomány köreiben. A Toronynak azt hiszem, van pár ezzel foglalkozó könyve, ha érdekel.
*Igen, határozottan élvezi ezt. Adoaver nyilván jóval kevésbé, Garsin pedig még ha meglehetősen katonásan is kezeli a helyzetet, belül nyilván nem éli meg annyira komolynak a helyzetet, mint mágusbarátja. Ahogy amazt elnézi, jelenleg Gaerralos simán elbődülhetne, hogy nyomjon húsz fekvőt, és amaz mielőtt feleszmélne, már hozzá is látna...*
~Bár kétlem, hogy mind a húsz példásra sikerülne.~
*Már ha egyáltalán eljutnának húszig. Nem áll viszont szándékában tovább cincálni a másik idegeit, hiszen azért majd valamikor képes akar lenni egy normális beszélgetést is a fiatal varázslóval, és nagyban megnehezítené a saját dolgát, ha most visszafordíthatatlanul halálra rémiszti az egyébként még mindig vizes fiút.*
-Helyes.
*Reagál az ígéretre, mielőtt elindulna. Most jön a szokványostól kissé eltérő feszültségoldás. Valójában ahogy a szájához emeli a követ, arra számít, hogy Garsin látja majd meg a szituációban a humort, és az ő segítségével vált hangnemet a beszélgetés.
És ez meg is történik. Tanítványa hangját hallván visszanéz, és egy kevés belső elégedettséggel veszi észre, ahogy amaz igyekszik leküzdeni görcsös reakcióját. Még épp elég ideje van arra, hogy az időközben kissé megenyhülő tekintete mellett megránduljon a szája sarka is tanítványa komiszkodására, mikor Adoavernek is sikerül gondolatban felzárkóznia ahhoz, hogy pontosan mi történt.
Bizony itt a fő tényező nem Garsin humorizálása, hanem a lelkesség, mellyel barátja hozzááll a mágiához. Nem ezt várta, ám ennek kizárólag személyes mulasztás az oka, és valójában kifejezetten hasznos ez a fordulat.*
~Tudós elme, az biztos.~
*A tűzmágusok esetén tapasztalatai szerint az érzelmesség és forrófejűség általában jellemzőbb a tudásszomjnál, ám a maga részéről nem bánja, hogy a kérdésözön forrása kivételt képez. Persze a maga részéről a fegyelmezett katonamágusokat mindig is jobban fogja tisztelni, mint a poros tekercsek szerelmeseit, de ez nem jelenti azt, hogy ez utóbbi előnyeit nem ismeri fel.
Adoaver szemei könnyen rátalálnak jégkékjeire, és az őrmester ekkorra már ismét viszonylag szenvtelen - ám a szigorúság helyett inkább érdeklődést sugalló - arckifejezéssel várja, hogy visszakerüljön hozzá a szó. Saját tanítványát sem hagyja természetesen figyelmen kívül, és most, hogy van egy pillanatnyi ideje, röviden odapillantva elvesz egy sóskalevelet, és harap belőle egy kicsit.*
-Földmágus vagyok, igen.
*Kezdi az egyértelművel, ám nem váratja a másikat, rögtön folytatja is.*
-A köveknek kőíze van. Poros, száraz, ám a varázslat hatása alatt állva természetesnek hat; feltételezem, kőtípustól függően változik az ízvilág, ám még nem kísérletezgettem vele eleget, hogy tudjam, valóban így van-e. Ami a keménységet illeti, legkönnyebben sókristályokhoz tudnám hasonlítani, ám van pár lényeges, nehezen leírható különbség.
*Valójában az egész folyamat kifejezetten nehezen leírható, és többek között ennek köszönhető az, hogy ezen a ponton átugrik pár kérdést, hogy megválaszolja azokat, melyekkel kapcsolatban viszonylag magabiztosnak érzi a tudását.*
-Nem árt a fogaimnak, és a tápanyagok terén nem tudok részletes választ adni. Laktató, viszonylag energiadús, és kétségkívül a kőtípustól függően bizonyos ásványi anyagokat is tartalmaz, ám a hosszútávú exkluzív kőevés nem tesz jót az egészségnek. Az emésztés pedig szokványosan zajlik.
*Csak egy kis szünetet tart, amíg elgondolkozik rajta, hogy a kihagyott kérdésekre hogy válaszoljon.*
-Tartok tőle, hogy sem a tömeg, sem az űrtartam terén nem tudok könnyű választ adni. Maga a varázslat olyan elvek alapján működik, melyek hogyanja és miértje megosztó téma a mágiatudomány köreiben. A Toronynak azt hiszem, van pár ezzel foglalkozó könyve, ha érdekel.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3393-3412