Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3128. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-15 21:17:24
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Ajkait behúzva még mindig úgy néz ki, hogy latolgatja a víztestet. Zavarában továbbra is mindenhova néz, kivéve Elthur irányába, amivel nem teszi könnyűvé egy normális válasz átadását.* - Tudod, ilyen nagyok, hangosak, olyan faragatlan bunkók és idióták hogy megáll tőlük az ember esze. Semmi etikett, vagy udvariasság, de még csak higiénia sem! De te nem érződsz olyannak. Hogyismondjam, inkább rendesnek? Aki saját irháján kívül másra is figyel? Egy városőri katonától nem ilyenre számítottam, ha őszinte akarok lenni. Vagy én vagyok túl pesszimista. *Saját hangjától visszajön annyira önbizalma, hogy egy valamennyire normális arcot vegyen vissza. Lassan kezdi folytatni elemózsiáját, aggódva várva egy esetleges válaszra, vagy rosszabbra, több kérdésre.
Eközben az említett téma után figyelme lassan a toronyra terelődik, résre húzott szemekkel próbálja kivenni egész énjét. Nem néz ki semmiféle különlegességnek, eltekintve attól, hogy egy hatalmas tó felett lebeg, és légszerű lépcsők vezetnek le róla a talajhoz. Milyen öreg lehet vajon? És mi lehet benne vajon? ősöreg, potenciális világhatalmi tudást fejbe ültető könyvek tucatnyi polcai kisebb labirintusokban? Ezenkívül nagyon mást nem tud elképzelni, amiért ide nyakukat törnék az esetleges növendékek. Itt töltheti mindennapjait a mágusmester is, mert nem hallotta őt még Artheniorban felbukkanni, hacsak amaz nem világtúrázó. És ők kapnának itt szállást? Ha igen, hol aludnának? Ugye nem rosszabb itt a hálók a fogadóénál? Egy ilyen út után háta és végtagjai nem fogadnák el az otthoni kényelemtől túlzottan alacsonyabb kényelmet. Így tépelődik magában Adoaver, robotos mozdulatokkal fogyasztva további kenyerét, egy alkalommal oda sem nézve lekortyolgatva a kulacsában lévő maradék vizet. Az üres flaskába, majd utána a tóra bámulva látszik rajta, hogy tépelődni kezd valamin. De mielőtt még bármit tenne, libabőrös teste kezdi jelezni neki, hogy a köpeny nem fog egyhamar megszáradni. Egy kicsit hezitál, de aztán feláll, és nagyot sóhajtva belenyúl táskájába, kutatva a nem kevés aranyért vett utazóruhákért. Előhúz belőle egy pár vastag barna bőrcsizmát, hogy utána őket anyai szeretettel a földre téve kivegyen egy gombos, karmazsin kabátot, egy bekötős, fekete férfiinget, és egy hozzáillő fekete nadrágot. A három ruhát egyik, és a lábbeliket másik kezében tartva bűnbánó tekintettel végre Elthurra néz.*
- Bocsánat, Garsin, csak átöltöznék. Egy-két percre távol leszek. *Mondja, és ha nem lesz megállítva, tisztes távolságra megy társától, aki minden reményét föltéve veszi a célzást, és nem követi tekintetével.*


3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-15 13:36:06
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

- Vagy inkább ezzel is mutatni akarja, mire is képes... - *Fűzi hozzá a maga gondolatát a lépcsők dolgához, bár elképzelve egy csupa aranyérméből készült följáró is le tudná őt nyűgözni, de korántsem annyira, mint ez itt, ami... levegőből, ködből, vagy felhőkből áll? Kíváncsi volna már, milyen a tapintása... Azt van alkalma látni, hogy elbírja a terhet, ugyanis a vezetőik már épp félúton járnak fölfelé. Nyilván az elf kölyök is kíváncsi volt, vagy épp körbekérdeznek odabent, hátha akad levél, vagy szállítmány, amit a visszaúton magukkal vihetnének, egybekötve a hasznost... nos, a hasznossal.*
- Vagy ezt könnyebben el tudja tüntetni, ha nem akarja, hogy valaki fölmenjen. - *Teszi még hozzá a másik ötletet, ami fölmerült benne. És ezzel vissza is tértek a kiindulóponthoz: a mester talán nem kimondottan kedveli a látogatókat.
A tőle merész megjegyzés után - melyben nem csak hogy letegezte az ifjút, de közvetve még nagyszájúnak is nevezte -, erősen figyeli a másik visszajelzését, és hát a hirtelen lefagyás, majd az elforduló fej nem éppen a legbiztatóbb válasz.*
- Bocsánat! - *Mondja szinte azonnal, mert azt hiszi, megsértette, vagy megharagította Adoavert. Gyorsan magába is száll és azon töpreng, hogyan tehetné még jóvá a bocsánatkérésen kívül ezt az előbbit, mikor az ifjú megszólal, és valami olyasmit mond, amivel teljesen összezavarja.
Köszöni? Mégis mit?...
Nem mer visszakérdezni, inkább csak kiélvezi az enyhülő hangulatot. Majd hallgatja, amit a másik elkezd mondani, de ezt megint nem érti túlzottan. Most dicsérik, vagy gúnyolják?*
- Köszönöm... - *Mondja némi bizonytalan, már-már kérdő hangsúllyal, másolva Adoaver korábbi válaszát. Bár valamiért mintha a köpenyes is zavarban volna. Akkor csak nem haragszik és a nemtetszését próbálja kifejezni ezekkel a szavakkal. De akkor pontosan vajon mit?*
- Miért, milyen emberekkel találkoztál? - *Kérdi végül, s itt most ismét tesz egy próbát a közvetlen hangnemmel, kíváncsian lesve a másik arcát.*


3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-14 21:28:09
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Elthur feltevése a mágusmester természete iránt újabb gondolatfonált indít el Adoaver agyában.* - Csak nem lehet rosszabb a magánoktatómnál. De amilyen összegeket hallottam őt kérni, csodálkozom hogy még mindig mágiával alkotja meg a lépcsőket. Simán építhet ide egy igazit, vagy kirakhatja őket az érmékből. Biztos spórolós típus. *Vélekedik félvállról vett komolysággal. Vissza fog kelleni fognia magát, ha jó benyomást akar kettejüknek kelteni, de egy ilyen kirándulás után nem hiszi, hogy egy igenen kívül el fog e fogadni bármi más feleletet a kéréseikre, ezért most ki próbálja adni feleselő énjét. Lenyomja az összes nála lévő aranyérmet a torkán ha kell, de innen egy dobható tűzgolyóval kevesebbért nem megy haza. Vagy vissza Artheniorba, a bűz és zaj világába. Óh, anyám.
A lány utolsó szavaira lefagy. Megáll kenyerét szájához emelő keze a levegőben, majd olyan gyorsan fordítja el a fejét, hogy hallja saját csigolyáinak ropogását. Mindenfajta válaszra számított, de ilyenre nem. Agya nem tudja ezt hova rakni, teljesen le is van tőle szobrozva. Erős késztetést érez arra, hogy csuklyáját teljes erővel a fejére szorítsa.
Ezt most mi a halálnak vegye?!*
- ...Köszönöm. *Elhaló hangon köhögi ki, inkább a halált választva minthogy ezalatt visszafordítsa a fejét. Síri csöndben és elhalálozott étvággyal erőlteti képébe kajáját. Ilyet még nem nagyon hallott őt érintően. De hogy melyik az erősebb ok, ami miatt le lett taglózva tőle, azt még ő sem tudja megmondani. Örökké máshol járó memóriája kezdi befogadni a katona ismételt kedvességét. Nem mindennapi kapása van, főleg az ő korosztályából.*
- Tudja...öhm...Tudod, sokfajta embert láttam a várost járkálva. De egy sem hangzott, vagyis nézett ki, vagyis volt ilyen...normális. Nagy mázlim van, nem? *Fejezi be habogását, nagy nehezen megállva, hogy kezével betakarja ajkait. Láthatja rajta Elthur, hogy ez a fajta tiszta lelkű társalgás még új neki. Eddigi sebes és öntudatos szavaival ellentétben most úgy totojázik velük, mintha egy irdatlanul zabos gondviselőnek kellene magyarázkodnia. Hirtelen bölcs ötletnek kezdi vélni, hogy valóban kipróbálja a tó vizét, hosszútávra.*

A hozzászólás írója (Adoaver Droverson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.14 21:30:44


3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-14 20:01:47
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Az ifjú látszatra egészen megélénkül. Mászkál, tisztogatja magát... Garsin megnyugszik, hogy rendben lesz már. Na meg a beszédes kedve is mintha visszajött volna. Most ismét úgy viselkedik, mint mikor először találkozott vele: már-már gyermekien lelkesnek, kicsit szelesnek látja őt. El is hiszi, hogy jobban van. Főleg, hogy a jelek szerint még az étvágya is megjött...
Oda-odapillant, ahogy ő is nekifog az evésnek. Közben kicsit mozgatja a lábait, a csizmán belül is a lábujjait, mert fázik is, meg a szoros cipő ki is kezdte a bütykeit. Gondolkozik, hogy legalább zoknit cserél, de elhalasztja, míg Adoaver eszik, mégse aközben lóbálja itt a koszos, sárban ázott zokniját neki...
Bár lehet ruhát cserélni sem ártana. Noha a torony mestere nehezen várhat frissen öltözött látogatókat, ha egyszer az ingovány mellé helyezte a székhelyét, mégsem szeretne egy ilyen hatalmas és tekintélyes ember elé nyakig sárosan járulni. Véleménye szerint sokat számít az ilyesmi, ezért is szereti magát tisztán tartani, a saját kényelme mellett, persze.*
- Talán nem szereti a látogatókat. - *Jegyzi meg, s ahogy így kimondja, valóban elkezd egy kissé tartani tőle, hogy tényleg azért helyezte ilyen vidékre a tornyát a mágus, hogy nyugta legyen. Bár ha tényleg olyan drágán adja a tudását... akkor amúgy sem lehet nála túl sok érdeklődő. Kíváncsi már, milyen ember lehet ez az Abogr mester. Vajon olyan fensőbbséges, mint Oremor? A nagy hatalmú embereket ilyennek képzeli...
Hallgatja Adoaver lelkendező beszédét, hogy mi mindenre képes a mágia, majd az utóbbi megjegyzésére a nagyszájú emberekről egy egészen kicsit el is mosolyodik.*
- Nem becsüllek túl. - *Feleli, sunnyogón pillantva oldalt az ifjúra, lesve az arcát, hogy mit szól. Egyrészt a visszaszólására, másrészt arra, hogy tegeződő hangnemre váltott. Némileg izgul is, hogy rossz lesz a fogadtatása egyiknek, vagy másiknak. Tényleg nagyon rég volt már, hogy valakivel ilyen közvetlenül beszélt volna a megszólítás terén is.*


3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-14 18:46:40
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Nagy lassan csak stabillá válik légzése, ahogy mindketten felfogják magukban a fárasztó út végét. Innentől csak szerencséjükön fog múlni kalandjuk további része, de ennek a folytatásnak nem szükséges azonnal nekivágniuk; a sebtében létrejött kellemes hangulatot érdemes jól kihasználni, gondolja, terápiának érződik az előbbi, talán kettejük agyi világa miatt sokkosnak érződött túra után. Rajta kapva társa ajánlatán, az intés után nehezen föláll, hogy pár lépés után megint csak leüljön arra a vászonanyagra, ami tarkója helyett most hátsóját melegíti. Jó kis változás.
Vigyorogva bólint Elthur válaszaira, majd szája egy halvány mosollyá visszasüllyed. Kíváncsian néz szét sokadszorra is a semmilyen tájon, egyszerre hitetlenkedve és álmélkodva azon, miért nincs tele ez a hely még bármilyen népséggel, bár talán a hátuk mögé hagyott vidék szerepet játszhat ebben, vagy a kettejük felett lebegő kőrakás tulajdonosa.*
- Hideg, de még mennyire... *Ért egyet kellően. mindketten kaptak az ingovány latyakjából, csak reménykedni tud, hogy ez a ki délutáni napsütés elég lesz arra, hogy elkerüljön egy csúnya megfázást. Rossz első benyomás lenne az, hogy már az első napon az ágyat nyomná. Tamáskodóan pillant végig saját magán: A levegő nedvességének különbsége valamelyest meglátszik köpenyén, és önnön legalább combig teljesen sáros. Keze nem éppen tiszta, ami többszöri erős dörzsölés után csak látszik változni. Legalább nyaktól felfelé rendben gondolja magát, úgyhogy beletörődötten fürkészné tovább a tavat, ha hirtelen nagy hangon korgó gyomra nem jelezné neki jobbanlétét. Na meg Elthur.*
- Soha jobban. *Feleli, végre orvosi precízióval törve le a kolbászból, hogy utána a kenyeret a zsírba tukmálva mindkettőt szájába tegye. Így kezd étkezni ő is, nem megszólalva az uzsonna alatt. Egy ideig, persze.*
- Ilyen körülmények alatt elhinném, ha kevés látogatója lenne az Abogrnak! Nem egyhamar fordulok vissza, annyi biztos! *Csámcsogja, jobbára csak a fejében folyó gondolatokat hangoztatva, mint bármi témát elővéve. *Olvastam, hogy még repülni is megtanulhat mágiákkal az ember! Vagy villámot csapni! Várjunk, azt már említettem, nem? Na meg minek beszélek így, nekem kéne megmondanom, hogy hogyan, nem? Ne becsüld túl a nagyszájú embereket, Garsin! De jól figyelj: pár nap, egy kis szerencse és álmatlan éjszaka, és lehozom az eget a helyéről, ha akarom. Bár nem hiszem, hogy valaha is akarnám...


3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-14 00:34:17
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Nem is vette észre igazán, hogy mit csinál, csak akkor tudatosítja, hogy talán túlzottan is közvetlen volt, mikor a másik finoman eltolja a kezét a homlokától. De épp csak egy kicsit jön zavarba ettől. Talán mert a másik annyira elesettnek és gyengének látszott, hogy még utólag sem tudja bánni azt a simítást. A gondoskodásra való hajlama megmaradt. Hogy ez az anyáskodó megnyilvánulása egy városőrtől szokványos-e, arra pedig most végképp nem gondol. De az út alatt alighanem már úgyis sikeresen lerombolta a saját tekintélyét, így kit is akarna becsapni? Egyszerű, érző, emberi lény ő is, tele gyengeségekkel. S most a tabardról megfeledkezve akképpen is viselkedik már a köpenyes mellett, ha egyszer korábban már fölfedte magát. Kicsit marad "csak Garsin", s nem "Garsin a warg, a városőr"...
Óvó tekintetével követi Adoaver föltápászkodását, majd visszaveszi tőle a pokrócát. A fölkínált ételét és italán nem fogadja el az ifjú, de a pihenőt és az étkezés lehetőségét sem utasítja el, épp csak a saját csomagjából fogyasztana.
Garsin biccent. Majd ahelyett, hogy elrakná a takaróját, inkább szertehajtogatja egy vékonyabb sávra, így nagyjából olyan vastag és széles lesz, akár egy hosszú párna, vagy inkább mint egy pad ülőkéje. Leteríti a földre, majd az egyik szélén elhelyezkedik, a másik felé int a kezével, ha netán Adoaver is valami melegebbre ülne, mint a föld, de nem erőlteti.
Ölébe veszi a zsákját és kiszedi még az egyik kis batyut, amiben az egy napra való élelme található.*
- Köszönöm, de én is hoztam. - *Inti is el a felé kínált ételt egy kézmozdulattal és hálás pillantással. Értékeli, hogy a másik is osztozkodna.
Talán az előbbi aggódó izgalom teszi, vagy az a kellemes izgatottság, amit a torony látványa kelt benne, de a maga bajairól meg is feledkezik. Ő jobban érzi magát, erősebbnek. Az étvágyára sem kell várnia. Kényelmesen kicsomagolja a batyut és vesz mindenből egy keveset: holdsajtból, cipóból, húsból, zöldségekből... Számára ez igazi lakoma, s nagyon jól esik ennie.*
- Azért kibírtuk... - *Mondja szelíden a másik kissé keserű szavaira, amikről azt gondolja, az előbbi rosszullétre utalnak némi önostorozással.*
- És itt vagyunk! - *Teszi hozzá nyomatékosan, s mintha valami halvány mosolyszerűség is fölsejlene komoly arcán, ahogy rajongva nézi a tornyot. Vagy inkább elégedettség az? Diadalérzet? Öröm?... Az tény, hogy most kicsit mindegyiket érzi. Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan elér ide, ráadásul a saját erejéből. Vagyis persze, segítséggel érkezett, de ezt a segítséget maga szerezte, saját magának járta ki ezt a lehetőséget, önállóan cselekedett. Ez számára fontos élmény.
Jóízűen falatozik, s közben a vezetőiket is figyeli. Az elf kölyök éppen a lépcsők alját járja körbe és tapogatja. Garsinnak is kedve volna odaszaladni és hasonlóképp tenni, de kimerült is, Adoavert sem akarja itt hagyni, meg most jól esik csak ülni és enni, megpihenni.
Az ifjú semmiből jövő megjegyzésére odapillant rá.*
- Ahhoz már egy kicsit hideg volna. - *Fűzi hozzá, na nem mintha a vágyat ez semmissé tenné, csak megint kicsit anyáskodva az ép észt próbálja képviselni, mielőtt még Adoavernek eszébe jutna, hogy most tegyen kísérletet az említett képesség elsajátítására.*
- Jobban van már? - *Szúrja azért oda a kérdést, újabbat csípve a cipóból.*


3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-13 23:42:32
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Fátyolos szempárral kutatja tovább az eget, élvezve, hogy már nem kell a gravitáció ellen küzdenie. Nem számított arra, hogy ennyire kimeríti a toronyhoz tartó út, az eddigi próbálkozások alatt csak kisebb izomfájdalmakkal kellett bajlódnia a túrák végén, ami egy-két éjszakányi pihenés a fogadóban nagyjából helyre is hozott. Nagyjából a világ sem forgott már körülötte, mikor lassan kezdi befogadni a helyszínt. Itt vannak! Beletelt egy pár hétbe, és szellemileg most majdnem teljesen tönkrement miatta, de itt van! A vízi levegő csak nem hagyja el az orrát, de ez a mocsárral ellentétben tisztább, frissebb. A tó irányába forgatva a fejét, nem vesz észre rajta semmi különöset; olyan normálisnak néz ki, mintha bármelyik percben egy halász jelenne meg mellettük, hogy vacsorát szerezzen belőle. Talán az a nagymágus is itt szerzi a napi étkét. Ha nem látszódna kellős közepén egy irtózatosan nagy valami árnyéka, akkor már azt hinné, rossz irányba tértek.
Ábrándozásainak véget vet az, hogy társát hallja, és nagy kényszeredetten visszaforgatva fejét, észreveszi a kezében lévő plédjét. Lefordítja magának a hozzájuk járó szavakat, és az utolsó pillanatban beleegyezve, ha nem beletörődve, felemeli a fejét, hogy segítsen neki elhelyezni a pokrócot. Még egy pillanatig hagyja is Elthur kezét önnön homlokán nyugodni, de aztán udvariasan eltolja azt saját kézfejével.*
- Köszönöm, és bocsánat. Ez nekem egy kicsit... kit akarok becsapni, pokoli hosszú volt. *Nyögi, utána kiélvezi egy pár pillanatig a feje alatt lévő puha anyagot. Bármennyibe is kerülhetett, most megéri az árát. Végül nagy nehezen felül, felkapva és alaposan lesöpörve kezével Elthur takaróját, hogy aztán egy hálás, kicsi mosollyal visszanyújtsa azt. Utána saját tarkóját és haját kezdi el leporolni, hasonlóképp átfogóan.*
- Örök hálám, de megvagyok. *Utasítja el az ajánlatot szemét becsukva, kézfejét a levegőben kissé megrázva* - Hoztam magammal mindkettőt, és épp kérni akartam egy pihenőt. Miért is ne most? - *Ő maga is előveszi táskáját, hogy nagy óvatossággal kivegye belőlük a megkezdett kulacsát, és eddig érintetlen élelmiszerkészletéből lassan készítsen elő harapnivalót. Ráérősen, hogy legalább gyomra is a helyén legyen. Pár szelet kenyér, állati zsír (még maga sem tudja miből), és kolbász. Bár ezt társának nem említi, de a holdsajtot ki nem állhatja, úgyhogy az még a batyu mélyén nyugszik. Nem ünnepi kaja, de ekkora adagoknál nem kell több testének, és még a hangulathoz is jó. Jótakaróan nyújtja az egyik cipót Elthurnak, és türelmesen várakozva, míg étvágya meg nem jön, tisztesebben kezdi el tanulmányozni a tavat, laza törökülésben elhelyezkedve.*
- Ennyi stressz után ez kell, nemde? És még azt hittem, én fogom nagy büszkén mutatni az utat. *Sóhajt, merengően bámulva a csodálatos látványt: A kristálytiszta víz, lapos tisztással körülvéve, fölöttük úszkálva a levegőben a rejtélyes kőhalmaz, az éles szem ki is tudja venni, hova kéne érnie annak az áttetsző lépcsősornak. Veszély egy szál se, csak ők négyen.* - Bárcsak tudnék úszni... *Motyogja magának, elmerengve az ég tükörképében.*


3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-13 22:07:53
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Egyszerű oka van annak, hogy nem érdeklődik. Azaz mindjárt több is. Nem hiszi, hogy nagyobb baj volna némi kimerültségnél, s lassan is haladnak, meg nem kell már túl messze menniük. Meg aztán, mikor legutóbb kérdezett arról, hogy mi a gond, annak sem lett túl jó vége, így elkönyvelte már, hogy az ifjú nem szereti, ha a dolgába avatkoznak...
Pedig lehet, hogy ezúttal jobban tette volna, ha kicsit gondoskodóbban fordul a köpenyes felé.
Ahogy hátrafordul, hogy lássa, Adoavert miként érinti ez az új élmény, öröm és izgatottság helyett rosszullétet fedez föl az ifjú arcán, majd amaz váratlanul el is terül.
A karjai remegéséből sejti már, hogy tényleg nagyon túlerőltethette magát szegény. Vagy megijedt volna a torony látványától: ettől a bizonyítékától a hatalmas mágikus erőnek?
Amilyen lelkesedéssel beszélt a köpenyes a varázslatokról, inkább előbbire gyanakszik, főként, hogy már ez előtt is rossz bőrben volt.
Zsákját levetve lép közelebb hozzá, s elő is kotor némi harapnivalót meg vizet sietve, majd leguggol Adoaver feje mellé, aki időközben már a hátára fordult.*
- Itt a takaróm, a feje alá... Pihenjen csak. - *Mondja, s ha az ifjú engedi, úgy becsúsztatja a feje alá a meleg holmit. Mellé anyáskodón még meg is simítja Adoaver sápadt homlokát, mintegy vigasztalón és nyugtatgatón, hogy biztosan jobban lesz. Persze, csak ha az ifjú el nem húzódik.*
- Ha fel tud ülni és inna, itt a vizem. És egy kis holdsajt. Egyen, attól jobban lesz. - *Magyaráz, de nem sürgeti a másikat. Ha jól látta, öklendezett is egy keveset, s ezt a tünetet is ismeri. Az émelygésnek alább kell hagynia, jó lesz, ha előbb pihen csak egy kis ideig.
A vezetőik is közelebb jönnek a jelenetre, de Garsin int nekik, hogy intézi már. Valahogy úgy sejti, az ifjút talán zavarná a nagy hűhó, jobb, ha csak ő pátyolgatja, talán még abban sem lesz köszönet.*


3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-13 21:24:55
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az útitárs//

*Hogy aztán még Elthur is észre vegye Adoaver nagy küzdelmét, azon nem kell csodálkozni, már nem igyekszik elrejteni. Bár ő még mosolyogna is azon, hogy társa dagonyába lép, ha ő már nem lenne derekáig koszos tőle. Még jó, hogy hozott váltóruhát. De egy kicsit zavarja, hogy amaz még továbbra sem aggodalmaskodik fölötte. Számítana egy "jól vagy"-ra, esetleg egy "pihenjünk le" nógatásra, de úgy néz ki, vagy a katona becsüli túl a mágusra törő ifjú büszkeségét, vagy az említett mágusra törő becsüli túl a lány kedvességét. Ő legalábbis így gondolja.
Ily benső küszködéssel hagyják el az utolsó saras patakeret, lépnek ki a fojtogató ködből, és bár a hatalmas tó békés látványa valóban mérhetetlen megkönnyebbüléssel, még elérzékenyüléssel is töltené el Adoavert, agya jelen pillanatban nem dolgozza fel a tájat, ugyanis nem sokkal a víztest előtt, abban a pillanatban, amikor a lány ránéz, összerogy, éppenhogy kezével megtartva felsőtestét, hogy ne egyen friss földet.*
- Óh, anyám! Óh, anyám! *Lihegi remegő karokkal. Ennél több szó jelenleg nem jön ki belőle; mérhetetlenül zihál, egy pillanatra még öklendezik is. Nem nyújthat most hősies látványt. Úgy szakad belőle az izzadtság, mintha egy sivatagot futott volna végig, és eddig folyton mozgó tekintete holtan mered az arca előtt lévő talajra, ahol majdnem lefejelt egy gilisztát; a halálra rémült kis teremtmény a fűerdővel birkózva igyekszik menekülni a hozzá ereszkedő óriástól.*
~ Mindjárt megfulladok...! ~ *Hiába, Lihanech egyik nemesi tulipánjaként felnevelve nem volt se alkalma, se kedve nagy túrákra menni, ez pedig most látványos nyomot hagy rajta. Életében még nem volt teste ennyire megerőltetve, de jelenleg annyira koncentrál, hogy ne terüljön el holtan, hogy szégyenkezni se tud miatta. Hátára fordul, és kezét szétterítve hagyja, hogy mellkasa nagy erővel pumpálja testébe a vért, hasonló teljesítménnyel szedve a levegőt. A kosz helyett már a felhős eget volt lehetősége bámulni, és egy perc után tekintetét Elthur irányához görgeti, és fel se emelve fejét, úgy mondja:*
- Még élek... Aszzem! Csak egy pillanat... *És halkul el megint.*


3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-13 19:15:19
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az útitárs//

*Már ő pillant oda néha lopva, aggódón a köpenyesre, hallva a hangokat, amiket kiad magából, s látva, hogy hogyan tartja kezét a mellkasán. Nem javasol azonban pihenőt, mert a szemük elé táruló látvány meggyőzi róla, hogy már elég közel járnak. Majd a tó partján megpihennek. Azt a kilátást úgyis szeretné alaposan kiélvezni, aligha látott életében ahhoz foghatót. Hacsak nem az imént említett istenek eljövetelét...
Szemét az egyre közelebbi körvonalakra szegezi, míg nem a folt már valóban egy torony alakját ölti. S hamarosan már azt is láthatják, hogy az épület tényleg lebeg. Csak úgy... magától értetődően... mintha ennek így kellene lennie.
Garsin szíve ismét hevesen kezd verni, ám ezúttal egy sokkal kellemesebb érzéstől. Hitetlenkedve, izgatottan bámulja a jelenséget. Még így a végén sikeresen bele is toccsan lábával egy mélyebb pocsolyába. A sár a térdéig szökik. Nem boldog tőle, de most nem is törődik vele sokat, a cipője már úgyis átázott. Visszaemeli tekintetét a toronyra, aztán pár hosszú lépéssel végre kikeverednek az ingoványból.
Nem tudja, honnan jön az indíttatás, de úgy vágyna kifejezni az örömét, hogy itt vannak és kifejezni csodálatát a toronnyal kapcsolatban, ám csöndben marad, csak mozdulatain lehet látni az izgatottságot, ahogy kissé még léptei is kapkodóssá válnak.
Azért csak odanéz Adoaverre, kíváncsian, hogy látható-e rajta az az öröm és izgalom, ami őt uralja...*


3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-08-13 21:36:25
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 300

Játékstílus: Megfontolt

// Kitérő a toronyba //

* A kis csapat lelkesen vágja magát keresztül az ingoványon, hogy elérje a tornyot. Nimeril nem először látja, de most is elcsodálkozik ezen a lenyűgöző építményen.*
~ Hát itt vagy újra? ~* Újra érzi az erőt, ami átjárja ezt a helyet. Érzi magában, hogy most már tud is mit kezdeni ezzel az erővel. Koncentrál hát erősen, hogy ezúttal befogadja azt az erőt, ami itt vibrál a levegőben. A többek körbejárják az épületet, sőt még el is kezdik megmászni a helyet. Csatlakozik hát Nimeril is, hogy le ne maradjon. A különös lépcsők még most is elég bizarr jelenségnek számítanak, de csak elérik a bejáratott is. Be is mennek, ha már eljutottak idáig, hogy mindenki szétszéledjen. Nimeril is keres a nyugodt helyet, ahol vethet néhány pillantást pár tekercsre.*


3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:39:27
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani és felkutatni//

*Ahogy megpillantja a tavat és a felette olyan ismerősen lebegő épületet, kicsit gyorsít is a tempón, hiszen már egészen ügyesen megy neki ez a lovaglás. Kétségtelen, itt is gyakorlat teszi a mestert, bár attól a szinttől még piszok messze jár. Alig áll meg a ló, le is pattan róla, hogy míg az tépkedi a pofájával a füvet, ő keresse azt a fát, aminél legutóbb megálltak pakolni.*
-Itt kell legyen valahol. *A sárkánylégy izgatottan zizeg felette, nem igazán szereti, ha bámulják, bár, ha nem leli meg az elhagyott holmit, ez lesz a legkisebb gondja.*
-Eeyr szerelmére! Megvannak! *Kiált fel, miután térből vetődik a fa másik oldala irányába, mintha csak ezen a pár másodpercen múlna, hogy megkaparintja e a könyveket vagy sem. Fel is pattan és gyorsan elteszi a helyükre őket, majd még egy kis ivás és hűtés, amit persze a ló kap, majd indulnak is az ellenkező irányba. Mert mindenkinek kell tartani a tempót senkit nem fognak hátrahagyni.*



3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-18 15:40:18
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//A szolgálat mestere//

*Taitos alig hallja a motyogást, amikor pedig végre megneszeli, akkor már túl késő.*
~Na, most bajban vagyok.~
*Jut eszébe az összes alkalom, mikor sikerült Abogr-t megzavarnia.*
~Nocsak, a Hold lenne?~
*Gondolkodik el a kiömlő fehérségen, ami pedig a mester temperamentumát illeti, talán fején is találta a szöget.*
~Annak kell lennie.~
*Mosolyodik el, ahogy fejet hajt.*
-Köszönöm. Akkor hát... Ideje tovább folytatnom az okulást és...
*Bamm, ekkor a széllökés halkan be is csapja az ajtót.*
-Már nem is zavarok.
*Dünnyögi még magában Taitos, mielőtt elindul lefelé, hogy összeszedje botját, táskáját, vizes ruháit, és úgy készüljön fel az éjszakára, melyet valószínűleg egy padon a tekercsek között fog tölteni. Új érdeklődési köre van. Valami ami még jobban átjárja a világ ezen részét, mint a fény, vagy a sötétség, a levegőt szemeli ki magának ezúttal. Az alapokat talán már kevéssé könnyen tanulja, mint egy fiatal tanonc, de még így is sikerül átrágnia magát ezen azon, mielőtt elnyomná az álom. Álmában messze jár, Krestvir hollóként követi, ami pedig Ragront illeti, nos ő egy szakállas, szőrös öregemberként zsémbel mellette a képzelet világában. Aztán hirtelen... fény.*

//Egy nap a nemlétben//

*Taitos arra kel, hogy a nap besüt az ablakon és mindezt úgy teszi, hogy pontosan arcát találja telibe vele.*
-Jó reggelt a világnak...
*Mormog magában, kicsit elgémberedtek tagjai ugyanis. Felkel, visszateszi a tekercseket és bedobja a dobozkába az aranyat, amely Abogr járandóságát igyekszik gyűjteni. Noha most nem csörrennek benne az aranyak, mint szoktak.*
~Reggeli kellene.~
*Taitos felöltözik és kisétál a torony alá már teljes utazó felszerelését magánál tartva. Keres egy félreeső helyet, levetkőzik, megmosdik rendesen a metsző hideg vízben, aztán a reggeli nyári napon szárítkozva igyekszik valami harapható után nézni, ami az esetében...*
-Oh igen, csak nem egy kis bazalt?
*Emeli ki a követ a tó alig bokáig érő részéből.*
-Nos hát akkor... egészségemre.
*Lát hozzá a tűz városában megszokott keresztezett lábú ülésben a reggelihez. Már amennyiben a furcsa kézmozdulattal járó varázslata sikerül.*
~Aki kitalálta ezt a varázslatot... Az biztosan ismerte Morwon ükapját.~
*Gondol az óriásra, aki tényleg képes volt hódot utánozni.*
~Vajon mi lehetett a legdurvább dolog, amit megevett?~
*Vizualizálja Morwont lelki szemei előtt, ahogy tretil pikkelyeket mártogat tejfölbe és hahotázva rágcsálja.*
~Vajon ő ilyenkor józan?~
*Merül fel Taitosban a jogos kérdés, miközben a második kődarabkát is elropogtatja.*
~Hű, ez de száraz...~
*Odalép a tóhoz és merít belőle kezével. Szerencsére egészen tisztának tűnik ahhoz, hogy leöblíthesse a kőport. Ezután pedig nincs más dolga, mint kényelmesen kigombolt inggel meditálva várni a pillanatot, amikor Ragron megérkezik.
Ehhez azonban már egy óra sem kell.*
-Nocsak!
*Nyitja ki szemét, és ölében keresztbe fektetett mágusbotját a földbe döfi, hogy könnyen talpra szökkenhessen.*
-Ragron, öreg harcos!
*Üdvözli az állatot, aki fülét meglibbentve telepszik le elé az út mellé.*
-Ohh, csak nem!
*A friss vért szemléli az állat pofáján, ami biztosan egy ma hajnali vadászat eredménye.*
-Egészen gyorsan ideértél.
*Jegyzi meg Taitos.*
-És egészen egyben.
*Közelebb lép a warghoz.*
-Pihenj kicsit, ma egészen izgalmas napunk lesz. Bemegyünk a városba, és ez nem egy egyszerű utazás lesz.
*Megvakarja és lapogatja az állat nyakát, vállát, mielőtt a fülébe súgná.*
-Rájöttem hogy vihetlek be... Senki sem utasítana ki egy wargot, akit nem lehet látni.
*Vigyorodik el kajánul, majd bepakol a nyeregtáskákba. Egyelőre nem ül rá Ragronra, sőt, még tíz perc henyélést meg is enged a rémfarkasnak, mielőtt egy utolsó búcsúpillantást vetne a toronyra, és a fekete fellegekre Krestvir harctere felett, aztán indulást parancsol, és útnak erednek.*
~Remélem mire hazaérek, te is otthon leszel.~
*Üzen még gondolatban tanítványának.*

A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.

3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-18 11:45:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Akhilleusz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A szolgálat mestere//

*A felső elzárt szinteken félhangos mormolás hallatszik ki az ajtó belső feléről. Egyértelműen a mester hangja az, de a szavak nem érthetők. Taitos szavaira a mormolás abbamarad és csend lesz. Nem sokkal ezután egy kulcs fordul a zárban, belülről, majd kinyílik az ajtó. Bent fehérséget láthat Taitos, olyan fehérséget, amiben szinte semmit sem tud szemmel kivenni. Nem vakító, inkább tompa egyöntetű fehérség. Ha megpróbálna bemenni, akkor nem fog tudni. Egy láthatatlan erő mindig visszatolná a küszöbön kívülre, bármivel próbálkozzon is.*
- Taitos mester! *Abogr megszólítja a fiatal elementalistát, majd a korábbi takarításról ejtett mondataira reagál.*
- Nagyon helyes. Látom szép munkát végeztél. *A nagymester elismeri a jó munkát, aminek minőségét a torony bármely falán átkukucskálva meg tudott lesni.*
- Az idei évre elvégezted a munkádat, teljesítetted az ígéreted. Most elmehetsz. Nincs további feladatom a számodra. *Az ajtó egy széllökéssel becsapódik, fordul a kulcs a zárban, s a nagymester újra elmerül a munkájában, amit az imént megszakított a fiatal mester. A mester nincsen rossz kedvében szűkszavúsága ellenére, de az egyértelműen érezhető, hogy valamin nagyon dolgozik, és nem szereti, ha nyomban nem tudja folytatni. Taitos szabadon távozhat, erre az évre elvégezte takarítási feladatát, amit a nagymester rá bízott.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.18 11:47:29


3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-17 16:36:09
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//A szolgálat mestere//

*Kilvard okfejtésére Taitos bólogat.*
~Igaza van, valakinek őriznie is kell, függetlenül attól, hogy mi jó, s rossz.~
*Mikor a férfi befejezi gondolatait Taitos is hozzáteszi magáét.*
-Talán pont ezért a mi dolgunk hajkurászni.
*Taitosnak valószínűleg mondania sem kell, hiszen az előbbi dorgálás egészen egyértelművé tehette, hogy áll a mágiához.*
~De van-e értelme őrizni a legélesebb mithril pengét őrizni, anélkül, hogy az biztonságot adna a földeken élőknek?~
*A penge ami oldalán van talán válaszol helyette is saját kérdésére.*
-De ha van érkezésed a mesternél rákérdezni erre Kilvard... Már ami az őrzést illeti... *Egészíti ki magát.* -És válaszát én is tudhatom, írj róla egy sort kérlek!
*Taitos eddig úgy élte életét, hogy bármi történjék is, Abogr tornya megőrzi a jövőnek a mágiát, ám most Kilvard aggodalmai benne is gyökeret vertek. Krestvir személyét érintő kérdésekre Taitos csak biccent.*
-Oh igen.
*Amikor azt hallja, hogy tanítványa kedvesen nyilatkozott róla felhúzza a szemöldökét és elmosolyodik. Rámered a fekete fellegekre ismét.*
-Ő, nos, ő mindig!
*A hirtelen megfáradó mágusra Taitos magában azért kis megjegyzést tesz.*
~Nocsak Kilvard, mi lesz így a fekete mágusokkal? Azok éjjel sem alszanak.~
*Remélhetőleg a férfi nem Teysus kegyeltje, hogy olvasson éppen most gondolataiban, ugyanis kintről Taitos csak biccent.*
-Úgy lesz. Jó pihenést Kilvard mester!
*Búcsúzik, és magában rágja még kicsit, amit a férfi mondott.

Van ideje, ugyanis emelet és emelet egymást követi tucatszám. Taitos töröl, mos, és locsol, a mágikusan teremtett víz pedig talán ki is tart a torony tetejéig, azt tekintve, hogy hány vödröt sikerült legalább félig megtöltenie.*
~Vajon nem a sötétség megtestesülése-e bármi, amitől félnünk kell?~
*Kezdi a gondolkodást, miközben egy újabb kupac jegyzet alatt töröl fel.*
~Ellenpéldák, hmmm, talán a tűz.~
*Aztán törölni kezdi a polcokat is, majd a padlóra tér rá. Ahogy ott hajladozik elemezgeti még a gondolatot.*
~De a tűzben sem a láng a félelmetes, hanem a sötét szén, mit maga után hagy, mikor elemészt falvakat. Az üresség, a csend.~
*Persze ezek a gondolatok nem egy konkrét faluról, sőt még csak nem is arról a tűzről szólnak, mely egy lámpásban ég, ezek sokkal elvontabb fogalmak ennél Taitos fejében.*
~Szóval a sötét lehetősége az, amitől félünk, ugyanakkor nem mindig az alkonyat hozza el azt. Lehet, hogy a delelő nap fénye gyújtja ránk a pajtát.~
*Most már biccent is magában.*
~Kilvardnak igaza volt.~
*Míg takarít innentől kezdve már csak a légmágia tekercseit emelgeti le két portörlés között és az igéket ismételgeti magában, mígnem eljut az utolsó szintig. Ezután a kályhákat kormozza ki, már amelyik nem mágikus tűzzel ég, és a vödröket leviszi a tóhoz elmosni.
A tó vízének tükrében igazít egyet fizimiskáján, maga is kimosakszik a mocsokból, majd így már majdnem készen igyekszik feljutni a Mágustorony tetejére, ahol Abogr-t sejti.

Felér a mester rezidenciájához, a lezárt szintek legaljára, ám most nem merészkedik még elgondolkodni sem a beosonáson. Kopogtat most, hogy végzett a törölgetéssel, felmosással, és kikormolással.*
-Mester, Taitos vagyok. Végeztem a takarítás számomra elérhető részével. A szennyest kimossam? Kívánsz még valamit, mielőtt belemerülnék tanulmányaimba?
*Kérdezi fennhangon, hátha hallja az ajtó túloldaláról az öreg. Ha pedig nem, legfeljebb majd elismétli újra.*



3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-09 00:37:45
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 272
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A szolgálat mestere//

*Figyelmesen hallgatja a fiatal mágust, nem is szól közbe. Bajuszát pödörészve hümmög csupán az elhangzottakra, ám ahogy Taitos a Karavánpihenő felett éktelenkedő, fekete fellegek felé mutat, homlokráncolva fordul az ifjú felé.*
-Nem, nem elített ilyesmit, s én nagyon is remélem, hogy nem is szándékozik ilyet tenni! *Feleli serényen bólogatva, ám némileg tompítva hangján a mondat végére.*
-Bevallom neked, Taitos mester, kissé aggódom is. Új szelek fúnak, én pedig nem óhajtom, hogy a Torony vitorlájába kapjanak. Hogy feketemágusokra vadászni... *Caccogva csóválja meg fejét, miközben felemelt mutatóujjával ad nyomatékot a továbbiaknak.*
-Ez itt a mágia fellegvára, nekünk pedig az a dolgunk, hogy megőrizzük e tudást. Nincs dolgunk Fénnyel és Sötétséggel, sem az istenekeikkel hadakozni. Ez nem a mi háborúnk. Bármily árnyékot is vessen Sa'Tereth, nem szabadna beleavatkoznunk. Az itt őrzött tudás eddig is átvészelte az idők viharait, nem tisztünk rendet tenni a világban. *Komoran pislog a másik mágusra, miközben sarkán billegve burkolódzik komor csendbe. Végül sötéten elmosolyodik, szórakozottan sercintve végig szakállán.*
-De ki vagyok én? Egy vén bolond szolga, nem több. Abogr mester a hivatalom, s ha megköveteli, hát annyi feketemágust hajtok fel, hogy nem győzi majd számolni őket. *Gondolkodva lép a csúcsos ablakhoz, s maga mögött összefogott kezekkel, fáradtan
felsóhajt.*
-Nem tudom, mondtam-e már, Krestvir járt itt. A hollóhajú leány, igaz? Jó szavakkal volt rólad, Abogr mester előtt is. Na de megfáradtam... *Vált némileg témát, majd megpördülve Taitosra mered.*
-Ha feketemágiát szimatolsz, hát tudod, hol találsz. *Megveregeti zsebében a megbűvölt pergament, majd lefelé veszi az irányt a lépcsőn.*
-Légy óvatos, Taitos mester. Nem a sötétség, amitől a magunkfajtának a legjobban tartania kell. *Nem fejti ki, hogy pontosan mire is gondol, helyette halkan fütyörészve indul el lefelé a lépcsőn. Egy ilyen, hosszú nap végére egy még hosszabb pihenő dukál csak igazán.*



3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:10:27
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//A szolgálat mestere//

*Kilvard kérdésére Taitos könnyedén felel.*
-Nos, vannak íratlan és egyértelmű elvek, amelyek mentén a legveszélyesebb tanoncok kizárhatók, Kilvard mester. Aki ezeket átlépi, nos annak a kezében a mágia fegyver, a többiek kezében legfeljebb ittas baleset egy ferde éjszakán.
*Szögezi le Taitos.*
-Persze a többit megítélni én sem tudom.
*Abogrt illetően Taitos nem nagyon tud felelni.*
-Nos, egy biztos, az istenek érkeztükkel beavatkoztak világunkba. Amos Thenior is Teysusnak adta erejét.
*Emlékeztet Taitos.*
-A sötétség erői pedig kiűzték a tornyot régi helyéről. Megfelelő szándékot keresni nem nehéz, és talán ez a beavatkozás nem is ártalmas igazán. Tudja az vén mester, hogy mit csinál.
*Összegzi véleményét. A teli vödröt a polcokhoz viszi, és elkezd alaposan kicsavart ronggyal törölgetni, nehogy megsértsen bármit is.*
-Az alattomos támadásoktól félj csupán, Kilvard. Akik diákként lépnek be ide, azok veszélyesek igazán, meg talán az idő, minden mással ő maga is megbirkózik tán.
*Taitos bizakodó ez ügyben, noha néhány kételkedő gondolatot elültet fejében azért Kilvard is.*
~Csak Abogr ne jusson Worenth sorsára, mert mind meghalunk.~
*Ami Kilvardot illeti, Taitos megbízik benne annyira, hogy őszinte legyen vele félelmeit illetően.*
-Sa'Tereth mágusaitól pedig jobb félni. Piszkos trükkök és halál veszik körbe őket, párbajról náluk szó sem lehet.
*Az első polcsor után eljutnak Ragronhoz is.*
-Ami azt illeti majdnem biztos vagyok benne, hogy emberre ártalmatlan, és engem akkor sem bántana ha megvadul. Nem is tudna, ami azt illeti.
*Nem nagyzol, inkább a rémfarkas hátas biztonságát ecseteli.*
-Mostanában lovakra sem támad már, egészen sikeres az okítása. Nem mágiát kell neki tanítani.
*Kicsit összehúzza szemeit.*
-Nos, ha holnap kiállsz a lépcsőre talán kevesebb áldást szórhatsz majd.
*Neveti el magát ő is röviden, ahogy elkezdi az asztalokat is törölgetni. Óvatosan arrébb pakol egy láthatóan tanulás alatt lévő jegyzethalmot és feltöröl alatta, majd visszapakolja azt.*
-Nos, ami azt illeti a mi tanítványaink is messze járnak.
*Kissé összehúzza szemöldökét.*
-Érdeklődők persze vannak, de kevesen elég komolyak ahhoz, hogy végigjárják azt a rögös utat, amiről te is beszéltél. Mi pedig nem házalunk értük, csak végezzük a kísérleteket és tanulunk mi is.
*Itt megtorpan egy pillanatra.*
-Krestvir tanítványom pedig éppen démonokra vadászik, már bő egy éve, hogy benne van abban a viharban.
*Mutat ki az egyik ablakon a Karavánpihenő borús irányába.*
-Engem az onnan kiszabadult sötét lélek megjelölt, így jobbnak láttuk, ha reá bízom a feladatot.
*Magyarázza kissé lemondóan.*
~Ott kellene lennem.~
*Gondolja magában.*
-Abogr mester nem említett semmit az ottaniakkal kapcsolatban? Nem tervezett bemenni a förgetegbe?
*Kérdezi reménykedve, hátha megtud valamit, és a szintet végigmosva, most a vödörrel maga mellett áll meg kicsit Kilvardhoz egészen közel, hogy a következő szintre indulása előtt tisztességgel meghallgathassa mondandóját.*



3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-21 22:40:12
 ÚJ
>Histerainay Hursoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//A jóslat nyoma//

*Szegény Histera épp azon gondolkodik oda e adja magát a férfinak a remélhetőleg leendő házukban, amikor az bakkecske módjára ugrik fel róla izgalmában. Ráadásul az a fajta izgalom korántsem köthető, ahhoz amit a nő remélt. Aztán Nazron drámai szónoklatba kezd, amit nem bír ki nevetés nélkül a szőke. Hangosan hahotázva ő is feláll, majd a két tenyere közé zárja a férfi arcát. *
- Szívem! Az a hely nem ijesztő, kiskorom óta odajárok! Egy takaros kis faházikó, nagy telekkel, rajta néhány gyümölcsfával. Bár egy ideje, már nem voltam ott. Lehet azóta történt vele egyes más. Noha én egy csöppet sem félek. Bár szokott lenni arrafelé néhány mogorva kereskedő, úgyhogy azért érdemes nem zajt csapni. Ráadásul tényleg sötétedik. *nem akarja lelombozni szegény férfit, így meghagyja valamelyest a lehetőségét annak a kalandnak, amire a másik vágyik, noha legbelül pontosan tudja, hogy maximum egy elkószált ló ijeszthet rájuk. Elengedi hát a másik pofiját és mosolyogva pördül egyet az út irányába. *
- Arra ni, füves puszta felé, azon végig haladva eljutunk a házhoz! *Mutatja az irányt és menetelni is kezd szedve a lábait, hátha lemarad a férfi kicsit. *
- Na jössz vagy félsz?




3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-21 22:19:10
 ÚJ
>Nazron Trimlend avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A jóslat nyoma//

* Sejtette, de még mennyire sejtette, hogy Erai olyan arcot fog vágni, hogy még rendesen vissza kell fogja magát, hogy ne nevesse el magát. Mocskos egy disznó ez a Naz, mert szeret néha szöszi asszonykájának az érzelmeivel játszani. Nazron időt sem hagy a reagálás, hanem rögvest nekilát csiklandozni, ami hatásosnak bizonyul, hiszen a Hist a nevetéstől fulladozva próbál levegőhöz jutni. Hiába a kérlelés egy kicsit eljátszadozik vele, mielőtt abba abba hagyná ezt. Ám ezzel még koránt sincs vége. Máris gördülnek tova a fűben, hogy kóválygó fejjel álljanak meg valahol. A tolvaj persze, hogy a malackodásra tereli a máris a szót, de igazából, csak viccelődik. Ezt az is mutatja, hogy bele kap abba azokba az aranyló fürtökbe fogaival. Haragnak nyoma sincs a lány irányából, viszont amit mond az már felettébb érdekes. Olyannyira, hogy még a szájában lévő hajról is megfeledkezik. Úgy kell kiköpdösnie a szájából, hogy meg is tudjon szólalni, csak hát ezek az apró szálak szeretik bosszantani.*
- Pfö, pfö, pfö!* Szabadul meg az összestől, hogy végre szólni is tudjon. Szemeiben már előre lángol a lelkesedés.*
- Az mondod, hogy menjünk és nézzük meg azt öreg tanyát a szántón sötétedés körül?* Úgy pattan fel Eraistól, mintha csak parancsba adták volna neki. Még jó, hogy nyakát öleli, mert így nem olyan vészes a dolog. Amikor aztán talpon van elkezd karjaival hadonászni, mintha vívna.*
- Benyomulunk oda és szembe nézünk az éjszaka szörnyeivel. Remek kaland lesz! Nem kell félned, mert én majd megvédelek szép leány!* Legalább annyira lelkes, mint amikor Lisével mentek az erdei túrára, csak sajna abból nem sok lett. Most viszont kegyetlenül fejest fog ugrani ebbe a kalandba.*
- Merre menjünk kedves?* Pillant csillogó szemekkel Histerára.*


3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-21 21:47:21
 ÚJ
>Histerainay Hursoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//A jóslat nyoma//

*A férfi végre felé fordul és Hist óvatos, kíváncsi szemei fogadják tekintetét. A nő rengeteg mindenre számít a téma kapcsán, de amikor szörnyűnek nevezik egy pillanatig az ütő is megáll benne ijedtében. Ideje sincs kiengedni a bent tartott levegőt, amikor hirtelen csiklandozni kezdik egy sokkalta érzékenyebb pontján. Próbálja, próbálja magát elhúzni, de nem igen sikerül, a negatív gondolatait pedig könnyedén söpri ki a nevetés hulláma. *
- Mit művelsz... Te bolond?! Állj le! Állj le! *Két hangos hahotázás után, már csak azon kapja magát, hogy a férfiba fél ijedten kapaszkodva gurul lefelé a füvön, de mégsem múlik el a kacaja. Amikor aztán végre megállnak és érezni kezdi a sok gurulás negatív hatását, miszerint a világ forog körülötte, még mindig nem érheti pihenés. A férfi pontosan ott akarja folytatni a dolgokat, ahol abbahagyták. Nem mintha Erai nem vágyna a másikra, de van egy elég nagy problémája az ötlettel kapcsolatban. Azonban még el sem kezdheti mondani a mondókáját, amikor galád módon megtámadják a haját. Vigyorogva karolja át a másik nyakát és úgy kezd beszédbe. *
- Engedj el, te bolond! Nem kezdünk bele a baba gyártásba! *Szavai nem haragosak, sőt végig mosoly ül az arcán, ám az ezek után komolyabbá fordul. *
- Semmiképpen sem itt akarlak először! Viszont én meg már ezen gondolkodtam. A Sellőház óta nem csináltunk semmi többet. Mit szólnál, ha elmennénk a házamba? Úgysincs messze, és hamarosan amúgy is sötétedne. Aztán eldöntjük mit is kezdünk ott.




1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3109-3128