//Második szál//
//Mykael Rohark//
*A hazugsággal Leiának soha nem volt problémája. Emberek megtévesztése, manipulálása - ezen kereste a kenyerét. Ha kellett, kimagyarázta a gyermeket az anyjából. Most sem volt ez másképp, hazudott, mint a vízfolyás.*
- Igazából én is csak egy-két hónapja vagyok itt. Utazás közben zenélek, azzal keresem a kenyeremet. Gondoltam, kitanulnám valakinél a kereskedő szakmát, és a Kikötő, ahova az új áru bejön, legalábbis azt hiszem, a célom, mert úgy gondolom, ott könnyebb lesz. A vándor életmódhoz amúgy is hozzászoktam, úgyhogy nincs vele gondom.
*Mindeközben a köpenye hosszú zsebéből előhúz egy több mint fél méteres, ötlyukú furulyát, azaz egy kavalt. Nagyon különlegesnek tartja a hangját, emiatt is választotta ezt a hangszert, ugyanakkor kifejezetten ez a hangszer mint tárgy, nagyon becses számára, hisz ez volt úgymond az első szerzeménye. Mosolyogva megmutatja Mykaelnek.*
- Ezen szoktam általában zenélni. Nem lehet minden hangot kijátszani rajta, de tánczenére alkalmas, a tánczenét pedig szeretik az emberek.
* Némán nézi, ahogy a fiú eszik. De az ő szava jobban leírja a műveletet, amit végez: zabál. Úgy gyúrja magába azt a főzeléket, mintha nem lenne holnap. Leia már nem is csodálkozik rajta, hogy ezek után tele szájjal még képes megkérdezni, nem-e jött meg az étvágya. Fejével int: egyértelmű jel arra, hogy eszében sincs enni. Habár kicsit éhes volt, de a vékony erszénye miatt nem rendelt, ezután már az éhsége is elmúlni látszik. Látott már férfiakat gusztustalanul enni, de ez teljesen más volt. A társai a szórakozás kedvéért csinálták, egyszerűen jól érezték magukat, kajacsatáztak is néha, abba még Leia is beszált, de Mykaelnek, legalábbis a látszat úgy mutatta, ez a természetes.*
- Tudod, nem olyan régóta vagyok itt, de tudok már egy-két dolgot a helyről...
* Sok ismeretet sejtető pillantást vet a fiúra, hátha kicsit felcsigázza az érdeklődését, hogy mi az, amit megtudott.*
- Képzeld... *itt tart egy kis hatásszünetet* Errefele a lányok buknak az olyan pasikra, akik *ezt csendben mondja, mintha valami nagy titkot árulna el* adnak a jómodorra. Ha szeretnél felcsípni valakit, ez sajnos itt elengedhetetlen.
* Mélyen a szemébe néz. Őszintén reméli, hogy a fiatal zsoldos jobban csókol, mint amennyire az illemet ismeri. Ha már úgyis ezt a stratégiát választotta, akkor legalább teljen jól, és utána mindenki megy a maga dolgára. Leia a zsákmánnyal, a fiú pedig majd valami munka utána néz. Ha már ennyi időt rászán, és még ezt a disznóságot is elviseli tőle, legalább legyen meg a jutalma.
Ugyanakkor a fiú szemében nem lát semmit, csak őszinteséget. Lassan már meg fogja sajnálni a gyereket, úgyhogy nem ártana minél hamarabb letudni ezt. Csak egyszer még el kell tűnjön az a főzelék és a tál az asztalról, illetve mihamarabb ki kell űzze a "zabálás" képeit a fejéből.*