Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 320 (6381. - 6400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6400. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 13:34:05
Üzenet elküldve: 2025-08-10 13:34:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Tetteinek természetesen egyetlen célja volt: bizonyítani Elireya előtt. Ha Naren látszólagos sérülés nélkül hagyja el szobáját, az két dolgot jelenthet csupán. Vagy túl gyöngévé vált, s nem méltó nevére, vagy nem hisz Elireyának. Mindkettő elkerülendő. Lehetne azt mondani, hogy Elireya gyakorlatilag báb módjára vezette, de ilyen és ehhez hasonló intrikák hálózzák be egész népüket, s ki nem követi őket, rajta veszít. Még adózik is némi tisztelettel rokona előtt, aki határozottan jól élt a szituáció adta lehetőséggel.
Megválik ruháitól, azokat pedig gondosan felakasztja a szekrény ajtajára. Csomagjai közül ezüstös, áttetsző hálóruhát vesz magához, mielőtt megcélozná az ágyat.
A bútordarab meglepően kényelmesen bizonyul. Nem is kell túl sok idő, hogy gondolatainak örvénye átvegye elméje felett az uralmat és sötét álomba merüljön.
Álmában a Fekete Erődnél lábánál jár. Ugyanazt az ezüst hálóruhát viseli, amiben a Pegazus Fogadóban is álomra hajtotta fejét. Nem pont ideális öltözék ez Pirtianes utcáin, de valahogy most nem fáj emiatt a feje.
A fekete kastélyegyüttes magasztosan nyúlik egészen az égbeszökően magas barlang tetejéig. Szinte látni sem lehet a tetejét. Talán nincs is neki. Dobok szólnak a mélyben, döngő hangjuk százfelé visszhangzik a hegymélyben. Tudja, mit jelentenek a dobok. Nyilvános kivégzésre hívják elő a várost.
Vár valamire. Maga sem tudja, mire, de várakozik. Talán az eseményre? Sokadmagával van, de az arcok homályba vesznek körülötte. Pánikszerű, kellemetlen érzés fogja el. Ő azonban egy nemesi család sarja; az efféle rohamok a gyengeség jelei, neki pedig kutya kötelessége elnyomni őket.
Ez egészen addig sikerül is, míg meg nem érzi nyaka körül a kötél szorítását. Mellkasa szaporán mozdul, ő pedig kapkodni kezdi a levegőt.*
~Ez valami félreértés! Nekem nem itt a helyem!~ *Szívesen rimánkodna, de egy hang, annyi sem jön ki torkán. Retteg. Kemény bakancsot érez hátán, ő pedig a következő pillanatban kötéllel a nyakában zuhan a Mélyköd-ív alá. Fordultában még látja hóhérait; tulajdon famíliáját. A kötél megfeszül, ő pedig felriad.
Felül az ágyban. Mellkasa legalább annyira hullámzik, mint álmában és kell is néhány levegővétel, mire visszanyeri önuralmát. Szürkéslila íriszeivel a sötétbe mered. A napkorong már lenyugodhatott, mert tényleg sötét van. Nagyot fújtat, majd kikászálódik az ágyból. A rémálmok régi ismerősei, nincs új a hold alatt. Túl sok jelentőséget azonban nem ad nekik. Elfojtott félelmei látogatják csak meg. Az álmok azonban csak álmok.
Kimért mozdulatokkal öltözik fel, majd rendezi el magát a tükör előtt. Tudja, nagy nap a mai; jó eséllyel visszatérnek családjuk rezidenciájára.*
*Tetteinek természetesen egyetlen célja volt: bizonyítani Elireya előtt. Ha Naren látszólagos sérülés nélkül hagyja el szobáját, az két dolgot jelenthet csupán. Vagy túl gyöngévé vált, s nem méltó nevére, vagy nem hisz Elireyának. Mindkettő elkerülendő. Lehetne azt mondani, hogy Elireya gyakorlatilag báb módjára vezette, de ilyen és ehhez hasonló intrikák hálózzák be egész népüket, s ki nem követi őket, rajta veszít. Még adózik is némi tisztelettel rokona előtt, aki határozottan jól élt a szituáció adta lehetőséggel.
Megválik ruháitól, azokat pedig gondosan felakasztja a szekrény ajtajára. Csomagjai közül ezüstös, áttetsző hálóruhát vesz magához, mielőtt megcélozná az ágyat.
A bútordarab meglepően kényelmesen bizonyul. Nem is kell túl sok idő, hogy gondolatainak örvénye átvegye elméje felett az uralmat és sötét álomba merüljön.
Álmában a Fekete Erődnél lábánál jár. Ugyanazt az ezüst hálóruhát viseli, amiben a Pegazus Fogadóban is álomra hajtotta fejét. Nem pont ideális öltözék ez Pirtianes utcáin, de valahogy most nem fáj emiatt a feje.
A fekete kastélyegyüttes magasztosan nyúlik egészen az égbeszökően magas barlang tetejéig. Szinte látni sem lehet a tetejét. Talán nincs is neki. Dobok szólnak a mélyben, döngő hangjuk százfelé visszhangzik a hegymélyben. Tudja, mit jelentenek a dobok. Nyilvános kivégzésre hívják elő a várost.
Vár valamire. Maga sem tudja, mire, de várakozik. Talán az eseményre? Sokadmagával van, de az arcok homályba vesznek körülötte. Pánikszerű, kellemetlen érzés fogja el. Ő azonban egy nemesi család sarja; az efféle rohamok a gyengeség jelei, neki pedig kutya kötelessége elnyomni őket.
Ez egészen addig sikerül is, míg meg nem érzi nyaka körül a kötél szorítását. Mellkasa szaporán mozdul, ő pedig kapkodni kezdi a levegőt.*
~Ez valami félreértés! Nekem nem itt a helyem!~ *Szívesen rimánkodna, de egy hang, annyi sem jön ki torkán. Retteg. Kemény bakancsot érez hátán, ő pedig a következő pillanatban kötéllel a nyakában zuhan a Mélyköd-ív alá. Fordultában még látja hóhérait; tulajdon famíliáját. A kötél megfeszül, ő pedig felriad.
Felül az ágyban. Mellkasa legalább annyira hullámzik, mint álmában és kell is néhány levegővétel, mire visszanyeri önuralmát. Szürkéslila íriszeivel a sötétbe mered. A napkorong már lenyugodhatott, mert tényleg sötét van. Nagyot fújtat, majd kikászálódik az ágyból. A rémálmok régi ismerősei, nincs új a hold alatt. Túl sok jelentőséget azonban nem ad nekik. Elfojtott félelmei látogatják csak meg. Az álmok azonban csak álmok.
Kimért mozdulatokkal öltözik fel, majd rendezi el magát a tükör előtt. Tudja, nagy nap a mai; jó eséllyel visszatérnek családjuk rezidenciájára.*
6399. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 13:20:12
Üzenet elküldve: 2025-08-10 13:20:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Hogy kiment az ajtón a fattyú, már nincs is a gondolatai között. Tudja, hogy mi fog történni, nem áldoz rá több időt, hiszen nemsokára újra látni fogja. Újra csak a szobát járja körbe, elveszve a honvágy és Elariion hiánya okozta gyengeségében. Csak egyedüllétekor hajlandó efféle merengésre. Az étel még nem érkezett meg, pedig szívesen ütné el egy kupa borral az időt addig, míg nyugovóra nem tér. Ehelyett a lámpás belsejében tetszelgő koromfoltot szúrja ki, ami mintha a láng fényét is tompítaná. Viszont csakhamar hallja a kintről beszűrődő neszeket, s a kopogtatást az ajtó fáján. *
- Jöhetsz!
*Mondja, s az ajtó felé pillant kékeslila szemeivel, ahol csakhamar meglátja az igencsak helybenhagyott Narent. Fagyos tekintetére megjátszott, már-már sajnálkozó mosoly húzódik.*
- Ó, Naren. *Megingatja a fejét, miközben tesz felé néhány lehetetlenül lassú lépést. Félredönti a fejét, majd végigpásztázza a sebesült arcot.* - Mindössze meg kellett volna várd, hogy szóra nyissam az ajkam, nem pedig rögvest elkezdened tovább fecsegni. *Behunyja a szemét, egy pillanatra, ahogy áthárítja a felelősséget teljes egészében a félvérre. Meg kellett volna már tanulnia Elireya szeszélyeinek eleget tenni, még akkor is, ha olykor lekövethetetlen. Belül viszont lángra gyúl a szíve. Ahogy újra nyílik a szem és ismét látja a sérüléseket, úgy önti el valami megmagyarázhatatlanul erős kéjvágy. ~Bárcsak itt lenne Elariion.~ Ajkain lassan fújja ki a levegőt, ahogy hátat fordít a szolgának, mintha hűteni tudná magát ezzel az apró cselekedettel. „Inkompetens.” Olyannyira, hogy egyetlen kézmozdulat nélkül érte el azt, amit óhajtott. Vhorossi meg sem feddhetné érte, hiszen nem lehet kérdés egymás között, hogy kinek van igaza. Neki, vagy egy szolgálónak. Egyetlen kisujjával sem kellett érintenie azt a koszos bőrt, azt az ocsmány arcot, mégis pont úgy néz ki, mint amilyet látni kívánt. Mindennel felér az érzés. Csak egy aprócska dolog hibádzik; így nem volna ildomos mutatkoznia mások előtt, hiszen túl egyértelmű, hogy itt esett bántódása.*
- Nincs tovább szükségem rád. *Borsódzik a háta a gondolattól is, hogy kimondja, amit, mégis megteszi. Persze nem a fattyú érdekében. * - Mosd meg hűvös vízzel az arcod. Aztán húzz egy csuklyát, hogy más ne lássa, milyen engedetlen voltál. Tudod, könnyű prédának festesz most. *Megingatja a fejét.* - De olyan gyorsan tanulsz. Tudom, többé nem vétkezel ilyesmiben. *Hosszú hószín haját a válla mögé dobja, majd a szekrénybe akasztott ruháit kezdi el nézegetni.*
- Aludj valahol egyet, aztán napnyugtakor várom, hogy mit derítettél ki a kúriáról. *Újabbat hessent, majd mikor végre eltűnik a szolga, alsó ajkába harap, s újra átéli az érzést, amit le kellett fojtania Naren jelenléte miatt. És miután evett, végre lefekhet. Olcsó, undorító fekhelyre, de a mellkasában vágyittasan ver a szíve.*
A hozzászólás írója (Elireya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.10 13:24:24
*Hogy kiment az ajtón a fattyú, már nincs is a gondolatai között. Tudja, hogy mi fog történni, nem áldoz rá több időt, hiszen nemsokára újra látni fogja. Újra csak a szobát járja körbe, elveszve a honvágy és Elariion hiánya okozta gyengeségében. Csak egyedüllétekor hajlandó efféle merengésre. Az étel még nem érkezett meg, pedig szívesen ütné el egy kupa borral az időt addig, míg nyugovóra nem tér. Ehelyett a lámpás belsejében tetszelgő koromfoltot szúrja ki, ami mintha a láng fényét is tompítaná. Viszont csakhamar hallja a kintről beszűrődő neszeket, s a kopogtatást az ajtó fáján. *
- Jöhetsz!
*Mondja, s az ajtó felé pillant kékeslila szemeivel, ahol csakhamar meglátja az igencsak helybenhagyott Narent. Fagyos tekintetére megjátszott, már-már sajnálkozó mosoly húzódik.*
- Ó, Naren. *Megingatja a fejét, miközben tesz felé néhány lehetetlenül lassú lépést. Félredönti a fejét, majd végigpásztázza a sebesült arcot.* - Mindössze meg kellett volna várd, hogy szóra nyissam az ajkam, nem pedig rögvest elkezdened tovább fecsegni. *Behunyja a szemét, egy pillanatra, ahogy áthárítja a felelősséget teljes egészében a félvérre. Meg kellett volna már tanulnia Elireya szeszélyeinek eleget tenni, még akkor is, ha olykor lekövethetetlen. Belül viszont lángra gyúl a szíve. Ahogy újra nyílik a szem és ismét látja a sérüléseket, úgy önti el valami megmagyarázhatatlanul erős kéjvágy. ~Bárcsak itt lenne Elariion.~ Ajkain lassan fújja ki a levegőt, ahogy hátat fordít a szolgának, mintha hűteni tudná magát ezzel az apró cselekedettel. „Inkompetens.” Olyannyira, hogy egyetlen kézmozdulat nélkül érte el azt, amit óhajtott. Vhorossi meg sem feddhetné érte, hiszen nem lehet kérdés egymás között, hogy kinek van igaza. Neki, vagy egy szolgálónak. Egyetlen kisujjával sem kellett érintenie azt a koszos bőrt, azt az ocsmány arcot, mégis pont úgy néz ki, mint amilyet látni kívánt. Mindennel felér az érzés. Csak egy aprócska dolog hibádzik; így nem volna ildomos mutatkoznia mások előtt, hiszen túl egyértelmű, hogy itt esett bántódása.*
- Nincs tovább szükségem rád. *Borsódzik a háta a gondolattól is, hogy kimondja, amit, mégis megteszi. Persze nem a fattyú érdekében. * - Mosd meg hűvös vízzel az arcod. Aztán húzz egy csuklyát, hogy más ne lássa, milyen engedetlen voltál. Tudod, könnyű prédának festesz most. *Megingatja a fejét.* - De olyan gyorsan tanulsz. Tudom, többé nem vétkezel ilyesmiben. *Hosszú hószín haját a válla mögé dobja, majd a szekrénybe akasztott ruháit kezdi el nézegetni.*
- Aludj valahol egyet, aztán napnyugtakor várom, hogy mit derítettél ki a kúriáról. *Újabbat hessent, majd mikor végre eltűnik a szolga, alsó ajkába harap, s újra átéli az érzést, amit le kellett fojtania Naren jelenléte miatt. És miután evett, végre lefekhet. Olcsó, undorító fekhelyre, de a mellkasában vágyittasan ver a szíve.*
A hozzászólás írója (Elireya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.10 13:24:24
6398. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 12:16:45
Üzenet elküldve: 2025-08-10 12:16:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt először csak morogva tűri, hogy Ravik a maga szurkálódó módján reagáljon a pálinka-esküjére. Aztán amikor az a bizonyos megjegyzés elhangzik a lábairól, hangosan felhorkant. A tenyerei közé temetett arccal vihogásba fordul, és a tenyere közt szűri át a választ, miszerint:*
- Hiszem, ha látom.
*Nem is emeli fel a fejét, csak a vállai rázkódnak, ahogy a nevetés lassan elül. A piacos történetnél kikukkant a tenyerei közül. A szemében az a jellegzetes, félig hitetlenkedő, félig kaján csillogás jelenik meg.*
- Ha már ilyen csodás holmik közt válogattál, vehettél volna a dög helyett valami szemrevalóbbat is.
*Veti oda hősünk szemrehányóan. A dög szó kiejtése közben még a papagájra is vet egy pillantást, ami cserébe rikácsolva tiltakozik, vagy legalábbis Norhelt így képzeli.
A szablya látványára viszont a tekintete szinte azonnal felélénkül. Nyújtja is a kezét, és ahogy megkapja, lassan, óvatosan húzza ki a hüvelyéből. A penge fénye egy pillanatra el is feledteti vele a fejfájást. Párszor megforgatja a kezében, próbálja érezni a súlyát, az egyensúlyát, de egy ponton már a saját gyomra jelzi, hogy ideje befejezni a mutogatást. Visszacsúsztatja a hüvelybe, majd az ágyra teszi. *
- Ez már egy szemrevaló darab, de majd akkor mondok róla biztosat, ha már nem fáj így a másnap.
*A kopogásra automatikusan a bejárat felé fordul. Amikor meglátja, ki áll ott, az arca hirtelen kisimul, és egy bájos, már-már túlzottan ártatlan mosoly jelenik meg rajta. Finom, lassú mozdulattal int is a lánynak, de amint Ravik megfordul, a mosoly lehervad, és a keze az ölébe zuhan, mintha semmi sem történt volna.
Ravik visszaül mellé, és a kezébe nyomja a reggelit, kolbász és két szelet kenyér, egyszerű, de most királyi lakomának tűnik. Norhelt egy pillanatig csak figyeli, ahogy a nő beleharap a kolbászba. Az a mozdulat valahogy rossz asszociációkat ébreszt benne, így inkább lesandít a saját tányérjára, majd késsel és villával lát neki saját reggelijéhez. Nem mintha nem enne kézzel, de most valahogy… biztonságosabbnak érzi ezt a távolságot.
A falatokat lassan rágja, és amikor Ravik odaveti, hogy milyen jó üzletet csinált, ő tele szájjal, kissé elmosódottan kérdez vissza:*
- Mé mennyit fifettél évte?
*A saját kérdése közben majdnem félrenyel, de aztán sikerül lenyelnie a falatot, mielőtt nagyobb baj lenne. A madár beszerzésének nehézségeinél már csak a fejét rázza. A kenyérhéjat letörve a tányér szélére teszi, majd lenyeli a maradék falatot.*
- Fogalmam sincs… *Mondja.* - Eleve nem értem, minek kell bárkinek is egy ilyen rusnya madár. Egy sólyom bezzeg! Szép, hasznos, és még csak nem is nehéz beszerezni.
*A mondat végén még a papagájra pillant, mintha direkt provokálná, hátha az megint rikácsolni kezd. Az a hang most valamiért szinte jól esne neki, legalább elnyomná a fejében doboló másnapot.*
*Norhelt először csak morogva tűri, hogy Ravik a maga szurkálódó módján reagáljon a pálinka-esküjére. Aztán amikor az a bizonyos megjegyzés elhangzik a lábairól, hangosan felhorkant. A tenyerei közé temetett arccal vihogásba fordul, és a tenyere közt szűri át a választ, miszerint:*
- Hiszem, ha látom.
*Nem is emeli fel a fejét, csak a vállai rázkódnak, ahogy a nevetés lassan elül. A piacos történetnél kikukkant a tenyerei közül. A szemében az a jellegzetes, félig hitetlenkedő, félig kaján csillogás jelenik meg.*
- Ha már ilyen csodás holmik közt válogattál, vehettél volna a dög helyett valami szemrevalóbbat is.
*Veti oda hősünk szemrehányóan. A dög szó kiejtése közben még a papagájra is vet egy pillantást, ami cserébe rikácsolva tiltakozik, vagy legalábbis Norhelt így képzeli.
A szablya látványára viszont a tekintete szinte azonnal felélénkül. Nyújtja is a kezét, és ahogy megkapja, lassan, óvatosan húzza ki a hüvelyéből. A penge fénye egy pillanatra el is feledteti vele a fejfájást. Párszor megforgatja a kezében, próbálja érezni a súlyát, az egyensúlyát, de egy ponton már a saját gyomra jelzi, hogy ideje befejezni a mutogatást. Visszacsúsztatja a hüvelybe, majd az ágyra teszi. *
- Ez már egy szemrevaló darab, de majd akkor mondok róla biztosat, ha már nem fáj így a másnap.
*A kopogásra automatikusan a bejárat felé fordul. Amikor meglátja, ki áll ott, az arca hirtelen kisimul, és egy bájos, már-már túlzottan ártatlan mosoly jelenik meg rajta. Finom, lassú mozdulattal int is a lánynak, de amint Ravik megfordul, a mosoly lehervad, és a keze az ölébe zuhan, mintha semmi sem történt volna.
Ravik visszaül mellé, és a kezébe nyomja a reggelit, kolbász és két szelet kenyér, egyszerű, de most királyi lakomának tűnik. Norhelt egy pillanatig csak figyeli, ahogy a nő beleharap a kolbászba. Az a mozdulat valahogy rossz asszociációkat ébreszt benne, így inkább lesandít a saját tányérjára, majd késsel és villával lát neki saját reggelijéhez. Nem mintha nem enne kézzel, de most valahogy… biztonságosabbnak érzi ezt a távolságot.
A falatokat lassan rágja, és amikor Ravik odaveti, hogy milyen jó üzletet csinált, ő tele szájjal, kissé elmosódottan kérdez vissza:*
- Mé mennyit fifettél évte?
*A saját kérdése közben majdnem félrenyel, de aztán sikerül lenyelnie a falatot, mielőtt nagyobb baj lenne. A madár beszerzésének nehézségeinél már csak a fejét rázza. A kenyérhéjat letörve a tányér szélére teszi, majd lenyeli a maradék falatot.*
- Fogalmam sincs… *Mondja.* - Eleve nem értem, minek kell bárkinek is egy ilyen rusnya madár. Egy sólyom bezzeg! Szép, hasznos, és még csak nem is nehéz beszerezni.
*A mondat végén még a papagájra pillant, mintha direkt provokálná, hátha az megint rikácsolni kezd. Az a hang most valamiért szinte jól esne neki, legalább elnyomná a fejében doboló másnapot.*
6397. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 12:05:05
Üzenet elküldve: 2025-08-10 12:05:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Nagyon szívesen helyeselne Vhorossi Úrnő szavaira, de ilyet nem tehet. Ha bármelyik gazdája állít valamit, azt neki pontosan úgy kell elfogadnia - még akkor is, ha nem ért vele egyet, vagy esetleg nem fedi pontosan a valóságot. Csak a fejét hajtja lejjebb egy hajszálnyival. Így is tudatában van annak, hogy a nőstény feláll és az ágyhoz lép.
Dőreség lenne azt állítani, hogy nem tudja pontosan, hogy mi fog következni. Azt is nagyon jól tudja, hogy Elireya Úrnő célja pontosan ez volt azzal az utasításával, hogy mondja azt, hogy félbeszakította őt. Éppen ezért nem is érez neheztelést Vhorossi Úrnő irányába, mert tudja, hogy ami most jön, az számára csupán nyűg és felesleges munka. Olyan dolog, ami Elireya Úrnő tehetetlen inkompetenssége miatt szakadt a nyakába.
Ellazítja magát, és felkészül az ütésre. Az nem is késik. A kefe nehéz nyele arccsontját éri, a szoba félhomályában szikrák pattognak a szeme előtt. Meginog, de állva marad. A büntetés járt neki. Jogosan vagy sem, nem tiszte eldönteni. Vhorossi Úrnő szavai csak megerősítik ebben. Magában ezzel lezártnak is tekintené a dolgot, de az Úrnő máshogy gondolja. Érzi ahogy megragadják, de nincs ideje reagálni rá; a következő másodperceket kitölti a kefe nyele, és a fájdalom, ami újabb és újabb rózsákat bont előtte a szoba jótékony homályában. Bőre megreped szemöldöke felett és a száján, talán egy foga is meglazul. Nyelvét majdnem át is harapja. Nem tudja hanyadik ütésnél szédül meg, hogy megbicsakló térdeire rogyjon, de a gyengeség jelére csak tovább fokozódik a fájdalom.
Arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha a Sötét Anya megkegyelmezne rajta, és örök ölelésébe zárná, de nincs ekkora szerencséje. Vhorossi Úrnő nem lépi az azt a határt, ami ezt lehetővé tenné.
Az ütések és rúgások elfogynak, de megmarad a fájdalom. Szeretne elájulni. Tényleg olyan rossz lehet meghalni egy bánya gyomrában, miközben rezet próbál kikaparni a sziklákból?
A nyugalom pillanatait Vhorossi Úrnő érintése foszlatja el. Engedelmeskedik a mozdulat néma parancsának, imbolyogva, de feláll. A szóban adott utasításnak csak részben engedelmeskedik. Nem néz bele a nőstény szemébe, inkább csak az alsó szemhéját bámulja egyre dagadó húsa alól. Fél attól, amit a szemekben látna, meg akkor is, ha tudja hogy az Úrnő csupán a kötelességének tett eleget. Próbál nem felzokogni, nyelvén a vér rezes íze mellett a könnyek sóját is érzi. Mégis majdnem megteszi a dicséret hallatán.*
- Ah'gy ‘rn'm k'nja. ~Ahogy Úrnőm kívánja.~ *-a szavak nehezen törnek utat szétrepedt ajkai, elharapott nyelve között.
Szédüléstől bizonytalan mozdulatokkal lép az Úrnő táskájához, és úgy hajol le hozzá, hogy felrepedt bőre alól szivárgó vére ne cseppenjen rá. Nem dolgozik olyan gyorsan és simán mint rendesen, de az Úrnő ruhája megtalálja helyét a szekrényben, váltás csizmája az ajtó mellett.
Mire végez, érzi hogy arca formátlanra dagad, és biztos benne hogy forrónak és feszesnek érzett bőre vörös és lila színben játszik a lassan rákérgesedő vér alatt.*
- ‘rn'm. *-hajol meg a nőstény felé, és ha az nem ad új, más utasítást, akkor csöndesen elhagyja a szobát. A folyosón nem áll meg egy pillanatra sem, az Úrnők hallása éles. A szomszédos szobához lép, és egy pillanatnyi megszédülés után felemeli kezét, hogy halkan kopogtasson az ajtaján.*
*Nagyon szívesen helyeselne Vhorossi Úrnő szavaira, de ilyet nem tehet. Ha bármelyik gazdája állít valamit, azt neki pontosan úgy kell elfogadnia - még akkor is, ha nem ért vele egyet, vagy esetleg nem fedi pontosan a valóságot. Csak a fejét hajtja lejjebb egy hajszálnyival. Így is tudatában van annak, hogy a nőstény feláll és az ágyhoz lép.
Dőreség lenne azt állítani, hogy nem tudja pontosan, hogy mi fog következni. Azt is nagyon jól tudja, hogy Elireya Úrnő célja pontosan ez volt azzal az utasításával, hogy mondja azt, hogy félbeszakította őt. Éppen ezért nem is érez neheztelést Vhorossi Úrnő irányába, mert tudja, hogy ami most jön, az számára csupán nyűg és felesleges munka. Olyan dolog, ami Elireya Úrnő tehetetlen inkompetenssége miatt szakadt a nyakába.
Ellazítja magát, és felkészül az ütésre. Az nem is késik. A kefe nehéz nyele arccsontját éri, a szoba félhomályában szikrák pattognak a szeme előtt. Meginog, de állva marad. A büntetés járt neki. Jogosan vagy sem, nem tiszte eldönteni. Vhorossi Úrnő szavai csak megerősítik ebben. Magában ezzel lezártnak is tekintené a dolgot, de az Úrnő máshogy gondolja. Érzi ahogy megragadják, de nincs ideje reagálni rá; a következő másodperceket kitölti a kefe nyele, és a fájdalom, ami újabb és újabb rózsákat bont előtte a szoba jótékony homályában. Bőre megreped szemöldöke felett és a száján, talán egy foga is meglazul. Nyelvét majdnem át is harapja. Nem tudja hanyadik ütésnél szédül meg, hogy megbicsakló térdeire rogyjon, de a gyengeség jelére csak tovább fokozódik a fájdalom.
Arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha a Sötét Anya megkegyelmezne rajta, és örök ölelésébe zárná, de nincs ekkora szerencséje. Vhorossi Úrnő nem lépi az azt a határt, ami ezt lehetővé tenné.
Az ütések és rúgások elfogynak, de megmarad a fájdalom. Szeretne elájulni. Tényleg olyan rossz lehet meghalni egy bánya gyomrában, miközben rezet próbál kikaparni a sziklákból?
A nyugalom pillanatait Vhorossi Úrnő érintése foszlatja el. Engedelmeskedik a mozdulat néma parancsának, imbolyogva, de feláll. A szóban adott utasításnak csak részben engedelmeskedik. Nem néz bele a nőstény szemébe, inkább csak az alsó szemhéját bámulja egyre dagadó húsa alól. Fél attól, amit a szemekben látna, meg akkor is, ha tudja hogy az Úrnő csupán a kötelességének tett eleget. Próbál nem felzokogni, nyelvén a vér rezes íze mellett a könnyek sóját is érzi. Mégis majdnem megteszi a dicséret hallatán.*
- Ah'gy ‘rn'm k'nja. ~Ahogy Úrnőm kívánja.~ *-a szavak nehezen törnek utat szétrepedt ajkai, elharapott nyelve között.
Szédüléstől bizonytalan mozdulatokkal lép az Úrnő táskájához, és úgy hajol le hozzá, hogy felrepedt bőre alól szivárgó vére ne cseppenjen rá. Nem dolgozik olyan gyorsan és simán mint rendesen, de az Úrnő ruhája megtalálja helyét a szekrényben, váltás csizmája az ajtó mellett.
Mire végez, érzi hogy arca formátlanra dagad, és biztos benne hogy forrónak és feszesnek érzett bőre vörös és lila színben játszik a lassan rákérgesedő vér alatt.*
- ‘rn'm. *-hajol meg a nőstény felé, és ha az nem ad új, más utasítást, akkor csöndesen elhagyja a szobát. A folyosón nem áll meg egy pillanatra sem, az Úrnők hallása éles. A szomszédos szobához lép, és egy pillanatnyi megszédülés után felemeli kezét, hogy halkan kopogtasson az ajtaján.*
6396. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 11:29:52
Üzenet elküldve: 2025-08-10 11:29:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Amilyen lendülettel lépett be a szobába, ugyan azzal a hévvel csukódik mögötte az ajtó. Elképzelhetően pár szomszéd örömére is, nem csak Norheltére. Az elé táruló látványon nem lepődik meg. Viszont a nem túl hatköznapi módja, ahogy kikel az ágyból, már egészen szórakoztató. Pár lépéssel beljebb sétál, a ketrecet pedig úgy tartja, hogy Norhelt figyelmét véletlenül se kerülje el. Már, ha ez egyáltalán lehetséges úgy, hogy madár nélkül távozott, aztán meg egy igen érdekes és színes fajta társaságában tért vissza.*
- Mi az, hogy patkány?
*Horkan fel szinte sértetten, ahogy el is hátrál, még a ketrecet is visszahúzva. Mintha a férfit innentől kezdve nem tartaná arra érdemesnek, hogy közelebbről szemügyre vegye a jószágot. A papagáj pedig éles rikácsolásba kezd, mintha, teljesen jogosan persze, ő maga is fel lenne háborodva.*
- Idióta.
*Mormogja, ahogy elfordulva lép az asztalhoz, amin pár dolgot odább taszigál, hogy a ketrecnek legyen elég helye. Kicsit eljátszik a gondolattal, hogy kiengedje a tollast a ketrecből, hátha bosszúból megtépkedi Norhelt hajszálait, de ezzel inkább vár még egy kicsit, amíg jobban összeszoknak. Közben hallgatja az ágy felől érkező mormogást.*
- Persze. Mint, ahogy én sem fogom többet széttenni a lábaim.
*Fújtat egyet, mindamellett teljes mértékig átérzi a férfi szenvedését. Valószínűleg most ő is ott kuporogna az ágyon, ha az izgalom nem enyhítette volna időlegesen a másnap tüneteit. Amint egy kicsit nyugszik benne a dolog, valószínűleg a szenvedés is visszatér.*
- A piacon. Belebotlottam egy kereskedőbe, Merchen. Igazán szemrevaló holmik voltak nála.
*Elmerengve cirógatja meg egyelőre még csak a ketrecet. Azután észbe kap és ismét a férfihoz fordul.*
- Ez is tőle van.
*Lép pár lépéssel közelebb, majd elé nyújtja az ujjai között szorongatott szablyát is. A mozdulatból érződik, hogy nyugodtan kiszolgálhatja magát a férfi, kézbe veheti a szablyát. Ha a férfi elveszi el is lép tőle, ha nem akkor pedig egyszerűen csak mellé teszi az ágyra, mert dolga van az ajtónál, amin éppen kopogtatnak is.*
- A reggeli.
*Vidoran nyit ajtót, ahol a vonásai hamarosan meg is komolyodnak, mikor szembe találkozik a tegnapi, bögyös kis felszolgálólánnyal. A száját először elhúzza, de végül a tányérokért nyúlva lép egyet hátra, csizmájának orrát pedig az ajtóba akasztja.*
- Köszönjük Tündérke.
*A mosoly újra az arcára költözik, de az most gyanúsan bájossá válik, szinte csontfagyasztóan riasztóvá. Azután egy laza mozdulattal löki a be az ajtót. Miközben visszafordul a férfihoz mormog pár szót az orra alatt, ami nem teljesen kivehető, de szinte világos, hogy nem hercegnőnek titulálta vele a szerencsétlen leányzót. A két tányérral pedig vissza is tér, helyet foglal Norhelt mellett, majd egyszerűen csak az ölébe csúsztatja az egyik tányért. A villával és késsel nem bajlódik. Kézzel nyúl az ételhez, nagyot harap a kolbászból, ami után betöm egy darab letépett kenyeret is.*
- Ferinfem fök jó üflefef köföffem.
*Vonja meg a vállait, ahogy a papagájra pillant, majd nagyot nyelve küzdi le a szájába tömött falatot.*
- Amúgy meg tudod milyen rohadt nehéz egy ilyen állathoz hozzájutni?
*Amilyen lendülettel lépett be a szobába, ugyan azzal a hévvel csukódik mögötte az ajtó. Elképzelhetően pár szomszéd örömére is, nem csak Norheltére. Az elé táruló látványon nem lepődik meg. Viszont a nem túl hatköznapi módja, ahogy kikel az ágyból, már egészen szórakoztató. Pár lépéssel beljebb sétál, a ketrecet pedig úgy tartja, hogy Norhelt figyelmét véletlenül se kerülje el. Már, ha ez egyáltalán lehetséges úgy, hogy madár nélkül távozott, aztán meg egy igen érdekes és színes fajta társaságában tért vissza.*
- Mi az, hogy patkány?
*Horkan fel szinte sértetten, ahogy el is hátrál, még a ketrecet is visszahúzva. Mintha a férfit innentől kezdve nem tartaná arra érdemesnek, hogy közelebbről szemügyre vegye a jószágot. A papagáj pedig éles rikácsolásba kezd, mintha, teljesen jogosan persze, ő maga is fel lenne háborodva.*
- Idióta.
*Mormogja, ahogy elfordulva lép az asztalhoz, amin pár dolgot odább taszigál, hogy a ketrecnek legyen elég helye. Kicsit eljátszik a gondolattal, hogy kiengedje a tollast a ketrecből, hátha bosszúból megtépkedi Norhelt hajszálait, de ezzel inkább vár még egy kicsit, amíg jobban összeszoknak. Közben hallgatja az ágy felől érkező mormogást.*
- Persze. Mint, ahogy én sem fogom többet széttenni a lábaim.
*Fújtat egyet, mindamellett teljes mértékig átérzi a férfi szenvedését. Valószínűleg most ő is ott kuporogna az ágyon, ha az izgalom nem enyhítette volna időlegesen a másnap tüneteit. Amint egy kicsit nyugszik benne a dolog, valószínűleg a szenvedés is visszatér.*
- A piacon. Belebotlottam egy kereskedőbe, Merchen. Igazán szemrevaló holmik voltak nála.
*Elmerengve cirógatja meg egyelőre még csak a ketrecet. Azután észbe kap és ismét a férfihoz fordul.*
- Ez is tőle van.
*Lép pár lépéssel közelebb, majd elé nyújtja az ujjai között szorongatott szablyát is. A mozdulatból érződik, hogy nyugodtan kiszolgálhatja magát a férfi, kézbe veheti a szablyát. Ha a férfi elveszi el is lép tőle, ha nem akkor pedig egyszerűen csak mellé teszi az ágyra, mert dolga van az ajtónál, amin éppen kopogtatnak is.*
- A reggeli.
*Vidoran nyit ajtót, ahol a vonásai hamarosan meg is komolyodnak, mikor szembe találkozik a tegnapi, bögyös kis felszolgálólánnyal. A száját először elhúzza, de végül a tányérokért nyúlva lép egyet hátra, csizmájának orrát pedig az ajtóba akasztja.*
- Köszönjük Tündérke.
*A mosoly újra az arcára költözik, de az most gyanúsan bájossá válik, szinte csontfagyasztóan riasztóvá. Azután egy laza mozdulattal löki a be az ajtót. Miközben visszafordul a férfihoz mormog pár szót az orra alatt, ami nem teljesen kivehető, de szinte világos, hogy nem hercegnőnek titulálta vele a szerencsétlen leányzót. A két tányérral pedig vissza is tér, helyet foglal Norhelt mellett, majd egyszerűen csak az ölébe csúsztatja az egyik tányért. A villával és késsel nem bajlódik. Kézzel nyúl az ételhez, nagyot harap a kolbászból, ami után betöm egy darab letépett kenyeret is.*
- Ferinfem fök jó üflefef köföffem.
*Vonja meg a vállait, ahogy a papagájra pillant, majd nagyot nyelve küzdi le a szájába tömött falatot.*
- Amúgy meg tudod milyen rohadt nehéz egy ilyen állathoz hozzájutni?
6395. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:30:24
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:30:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt hangos, egyenetlen horkolással tölti meg a szobát, az ágy szélén fekve úgy, mintha az éjszaka közepén egyszerűen csak kifogyott volna a mozdulatokból. Egyik lába lelóg, a karja feje fölé vetve, szája félig nyitva. A reggel egészen békés… egészen addig, amíg az ajtó kicsapódik. A zaj élesen hasít bele a félálomba, és szinte egy időben pattannak fel a szemei.
Reflexből a hang irányába próbál fordulni, de mivel a teste egyébként is a gravitáció ellen feszült egész éjjel, a mozdulat azonnal katasztrófába torkollik. Egy nyögéssel kísért puffanás jelzi, hogy az ágy és a padló között nincs túl sok párnázás. A hátán csattan, a deszkák hidege és keménysége egyszerre ébreszti és szúrja a bordáit.*
- A kurva Teysus bassza szájba…
*Morran fel élesebb hangon, amit aztán egy hosszú, szenvedő nyögés követ. Egyszerre érzi a földet érés ütését és a tegnap esti italok bosszúját, ahogy azok a gyomrából egészen a koponyájáig követelik a figyelmet.
Egy darabig a padlón marad, egyik kezével a fejét markolja, a másikkal próbál feltámaszkodni. Lassan felül, a mozdulat minden pillanata alatt hallatszik a halk ropogás és a mély morgás a torkából. Hunyorítva néz fel Ravikra, aztán észreveszi a kezében tartott ketrecet.
Közelebb hajol, szemeit összehúzza, mintha csak megpróbálná élesen látni azt, ami előtte van, de az élesség helyett inkább színek és szárnyak kavalkádja ugrik be. A pillanatban aztán kitágul a tekintete.*
- Mi a tököm ez a szárnyas patkány?! *Böki ki harsányan.* - Mintha lehányta volna egy szivárvány szerencsétlent!
*A megjegyzés után nagy nehezen feltápászkodik. Az ágy szélére rogy, előre hajolva, könyökeit a combjára támasztja, majd az arcát a tenyerébe temeti. Hangos, mélyről jövő nyögés szakad ki belőle.*
- Soha többé nem iszom pálinkát…
*Morogja a kezébe, bár a fejében rögtön ott a gondolat, hogy ezt az ígéretet már az első kocsmáig sem fogja tartani.
Néhány másodpercig csak a tenyerébe bámul, aztán újra Ravik felé fordítja a tekintetét, és a ketrecre bök az állával.*
- Egyébként honnan a fenéből van az a valami?
*Kérdezi, még mindig kissé rekedt hangon, mintha a torkát is a tegnap este maradékai bérelnék.
Az arcán egyszerre van jelen az undor, a kíváncsiság és az a fajta gyanakvás, amit az ember akkor érez, mikor pontosan tudja: ebből a reggelből még lesznek problémák. Norhelt még az utolsó szavak után is hosszasan méregeti a ketrec lakóját, mintha attól tartana, bármelyik pillanatban kiszabadulhat és az arcába robbanhat minden színével együtt. Aztán lassan kinyújtja a kezét, de félúton meggondolja magát, inkább az ágya szélén lévő kulacs után nyúl. Kortyolna, de üres, ráadásul nincs is ott kulacs. Fintorog, majd Ravik felé sandít.*
*Norhelt hangos, egyenetlen horkolással tölti meg a szobát, az ágy szélén fekve úgy, mintha az éjszaka közepén egyszerűen csak kifogyott volna a mozdulatokból. Egyik lába lelóg, a karja feje fölé vetve, szája félig nyitva. A reggel egészen békés… egészen addig, amíg az ajtó kicsapódik. A zaj élesen hasít bele a félálomba, és szinte egy időben pattannak fel a szemei.
Reflexből a hang irányába próbál fordulni, de mivel a teste egyébként is a gravitáció ellen feszült egész éjjel, a mozdulat azonnal katasztrófába torkollik. Egy nyögéssel kísért puffanás jelzi, hogy az ágy és a padló között nincs túl sok párnázás. A hátán csattan, a deszkák hidege és keménysége egyszerre ébreszti és szúrja a bordáit.*
- A kurva Teysus bassza szájba…
*Morran fel élesebb hangon, amit aztán egy hosszú, szenvedő nyögés követ. Egyszerre érzi a földet érés ütését és a tegnap esti italok bosszúját, ahogy azok a gyomrából egészen a koponyájáig követelik a figyelmet.
Egy darabig a padlón marad, egyik kezével a fejét markolja, a másikkal próbál feltámaszkodni. Lassan felül, a mozdulat minden pillanata alatt hallatszik a halk ropogás és a mély morgás a torkából. Hunyorítva néz fel Ravikra, aztán észreveszi a kezében tartott ketrecet.
Közelebb hajol, szemeit összehúzza, mintha csak megpróbálná élesen látni azt, ami előtte van, de az élesség helyett inkább színek és szárnyak kavalkádja ugrik be. A pillanatban aztán kitágul a tekintete.*
- Mi a tököm ez a szárnyas patkány?! *Böki ki harsányan.* - Mintha lehányta volna egy szivárvány szerencsétlent!
*A megjegyzés után nagy nehezen feltápászkodik. Az ágy szélére rogy, előre hajolva, könyökeit a combjára támasztja, majd az arcát a tenyerébe temeti. Hangos, mélyről jövő nyögés szakad ki belőle.*
- Soha többé nem iszom pálinkát…
*Morogja a kezébe, bár a fejében rögtön ott a gondolat, hogy ezt az ígéretet már az első kocsmáig sem fogja tartani.
Néhány másodpercig csak a tenyerébe bámul, aztán újra Ravik felé fordítja a tekintetét, és a ketrecre bök az állával.*
- Egyébként honnan a fenéből van az a valami?
*Kérdezi, még mindig kissé rekedt hangon, mintha a torkát is a tegnap este maradékai bérelnék.
Az arcán egyszerre van jelen az undor, a kíváncsiság és az a fajta gyanakvás, amit az ember akkor érez, mikor pontosan tudja: ebből a reggelből még lesznek problémák. Norhelt még az utolsó szavak után is hosszasan méregeti a ketrec lakóját, mintha attól tartana, bármelyik pillanatban kiszabadulhat és az arcába robbanhat minden színével együtt. Aztán lassan kinyújtja a kezét, de félúton meggondolja magát, inkább az ágya szélén lévő kulacs után nyúl. Kortyolna, de üres, ráadásul nincs is ott kulacs. Fintorog, majd Ravik felé sandít.*
6394. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:13:59
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:13:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Magához veszi a hajkefét, majd hosszú tincsei gondos kifésülésébe kezd. Elmélyülten szemléli munkáját a tükörben, miközben Naren beszámolóját hallgatja. Az utolsó szavak nyomán megáll a mozdulatban egy pillanatra és megkeresi a szolga tükörképét.*
-Hisz te sosem tennél olyat. *Narent a leghozzáértőbb kezek munkálták, s nem csupán önmagára gondol. Furcsállná, ha valóban félbeszakította volna Elireyát.
Felkel székéből, s az ágyhoz sétál. Vet egy pillantást a kiterített, áttetsző anyagú hálóingre, végül szürkéslila írisze a szolgálón állapodik meg.
A mozdulat hirtelen és gyors, s ha csak Naren el nem hajol, minden bizonnyal talál is. A férfiú arcát célozza a hajkefe nyelével.*
-Mindazonáltal nem vonhatom kétségbe tulajdon vérem szavát egy szolgálóéval szemben. Ugye megérted. *Szól lassan. Hangja szinte csepeg a szirupos negédességtől. Szenvtelen tekintettel szemléli meg ütésének eredményét, s ha úgy ítéli meg, nem látszik eléggé, folytatja munkáját, baljával ragadva meg hű szolgálója gallérját. Arcára sajátos mosoly költözik. A legkevésbé sincs ellenére bemocskolni kezét, épp ellenkezőleg. Ha a fiú elesne, kénytelen lábfejét is bevetni. Végül hullámzó mellkassal állapodik meg, s meg kell kapaszkodjon az ágy szélében, míg kifújja magát. Hátrasöpri esetlegesen arcába lógó tincseket, majd rendezi arcvonásait. Amennyiben Naren hagyta magát, úgy finoman álla alá nyúl és felhúzza. Egyébiránt nem szokás, hogy egy mélységi nőstény rabszolgához érjen, belőle azonban ez sosem váltott ki undort.*
-Nézz rám! *Szürkéslila tekintete a férfiú arcát fürkészi. Azon ritka alkalmak egyike ez, mikor Narennek van lehetősége szemkontaktust felvenni. Vhorosshi szemének rebbenése árulja el számára, hogy végre elégedett az eredménnyel. Nagylelkű volt. Kevesebbért is vertek már halálra rabszolgát. Neki azonban szüksége van a szolgálóra, s nem áldozná be ily pitiáner hatalomjáték érdekében.*
-Ügyes fiú. *Végigsimít Naren állának élén. Hangja jutalmazó, kéjtől csatakos.*
-Csomagold ki a holmim, utána visszatérhetsz az úrnőhöz. *Ismét az asztalkához lép, hogy leüljön elé. Kimért mozdulatokkal válik meg ékszereitől, s kezd ruhája gombjainak kiengedéséhez.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.10 10:16:52
*Magához veszi a hajkefét, majd hosszú tincsei gondos kifésülésébe kezd. Elmélyülten szemléli munkáját a tükörben, miközben Naren beszámolóját hallgatja. Az utolsó szavak nyomán megáll a mozdulatban egy pillanatra és megkeresi a szolga tükörképét.*
-Hisz te sosem tennél olyat. *Narent a leghozzáértőbb kezek munkálták, s nem csupán önmagára gondol. Furcsállná, ha valóban félbeszakította volna Elireyát.
Felkel székéből, s az ágyhoz sétál. Vet egy pillantást a kiterített, áttetsző anyagú hálóingre, végül szürkéslila írisze a szolgálón állapodik meg.
A mozdulat hirtelen és gyors, s ha csak Naren el nem hajol, minden bizonnyal talál is. A férfiú arcát célozza a hajkefe nyelével.*
-Mindazonáltal nem vonhatom kétségbe tulajdon vérem szavát egy szolgálóéval szemben. Ugye megérted. *Szól lassan. Hangja szinte csepeg a szirupos negédességtől. Szenvtelen tekintettel szemléli meg ütésének eredményét, s ha úgy ítéli meg, nem látszik eléggé, folytatja munkáját, baljával ragadva meg hű szolgálója gallérját. Arcára sajátos mosoly költözik. A legkevésbé sincs ellenére bemocskolni kezét, épp ellenkezőleg. Ha a fiú elesne, kénytelen lábfejét is bevetni. Végül hullámzó mellkassal állapodik meg, s meg kell kapaszkodjon az ágy szélében, míg kifújja magát. Hátrasöpri esetlegesen arcába lógó tincseket, majd rendezi arcvonásait. Amennyiben Naren hagyta magát, úgy finoman álla alá nyúl és felhúzza. Egyébiránt nem szokás, hogy egy mélységi nőstény rabszolgához érjen, belőle azonban ez sosem váltott ki undort.*
-Nézz rám! *Szürkéslila tekintete a férfiú arcát fürkészi. Azon ritka alkalmak egyike ez, mikor Narennek van lehetősége szemkontaktust felvenni. Vhorosshi szemének rebbenése árulja el számára, hogy végre elégedett az eredménnyel. Nagylelkű volt. Kevesebbért is vertek már halálra rabszolgát. Neki azonban szüksége van a szolgálóra, s nem áldozná be ily pitiáner hatalomjáték érdekében.*
-Ügyes fiú. *Végigsimít Naren állának élén. Hangja jutalmazó, kéjtől csatakos.*
-Csomagold ki a holmim, utána visszatérhetsz az úrnőhöz. *Ismét az asztalkához lép, hogy leüljön elé. Kimért mozdulatokkal válik meg ékszereitől, s kezd ruhája gombjainak kiengedéséhez.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.10 10:16:52
6393. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 09:26:18
Üzenet elküldve: 2025-08-10 09:26:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Csizmájának talpai hamarosan ismét a Pegazus padlóján koppannak. A smaragd szemek gyorsan pásztázzák végig az asztalokat, majd a pultot is, de Norheltnek nyoma sincs. Ha visszagondol az esti belépőre, amivel beérkezett mellé az ágyba, ez igazából nem is meglepő. Legalább nem a fogadó népe előtt fog károgni arról, hogy mekkora idióta, hogy aranyat adott ki egy tollas jószágért. Na, nem mintha a véleménye különösebb érdeklődést váltana ki belőle. De azért szeretne biztosra menni, így mielőtt visszatérne a szobájába, első útja a pulthoz vezeti. A ketreccel óvatosan kerülgeti a népeket, amint pedig megérkezik, a szablyát a hóna alá kapja és a belső zsebből kikotorja újból az erszényét.*
- Reggelit szeretnék és egy baromi nagy szívességet.
*Vigyorog rá a fogadósra, aki először a ketrec lakóját méregeti meg magának alaposan, s csak utána emeli tekintetét a nőre.*
- Szóval először is szeretnék két adagra való Sült kolbászt. *Az erszényt leteszi maga elé a pultra, hogy kiszerencsétlenkedje a 22 aranyat.
Majd előkerül még 8 a négy Szelet kenyérért cserébe.*
- Ha pedig nagyon szépen megkérem, akkor felhozatná a szobámba?
*Ereszt meg egy idegenül bájos mosolyt, de muszáj a jólneveltség, mert rohadtul semmi kedve visszajönni a tányérokért. Amint a fogadós rábólint, az aranyak pedig eltűnnek a kezeiben, ő is visszarejti az erszényt a zsebébe. Azzal pedig dolga végeztén visszaveszi kezébe a szablyát és tovább indul a lépcsőhöz. A reggeli nyomorúságnak, fejfájásnak és macskajajnak most csak halovány árnyéka van jelen. Az izgatottság úgy eltelíti, hogy épp csak nem kettesével szedi a fokokat. A szoba elé érve pedig lenyomja a kilincset, a vállával pedig szélesre löki azt.*
- Jó reggelt, Napsugaram!
*Kurjantja is a levegőbe, azzal nem törődve, hogy Norhelt még a lóbőrt húzza vagy talán ezalatt az idő alatt sikerült legalább az ágy szélére kivergődnie magát.*
*Csizmájának talpai hamarosan ismét a Pegazus padlóján koppannak. A smaragd szemek gyorsan pásztázzák végig az asztalokat, majd a pultot is, de Norheltnek nyoma sincs. Ha visszagondol az esti belépőre, amivel beérkezett mellé az ágyba, ez igazából nem is meglepő. Legalább nem a fogadó népe előtt fog károgni arról, hogy mekkora idióta, hogy aranyat adott ki egy tollas jószágért. Na, nem mintha a véleménye különösebb érdeklődést váltana ki belőle. De azért szeretne biztosra menni, így mielőtt visszatérne a szobájába, első útja a pulthoz vezeti. A ketreccel óvatosan kerülgeti a népeket, amint pedig megérkezik, a szablyát a hóna alá kapja és a belső zsebből kikotorja újból az erszényét.*
- Reggelit szeretnék és egy baromi nagy szívességet.
*Vigyorog rá a fogadósra, aki először a ketrec lakóját méregeti meg magának alaposan, s csak utána emeli tekintetét a nőre.*
- Szóval először is szeretnék két adagra való Sült kolbászt. *Az erszényt leteszi maga elé a pultra, hogy kiszerencsétlenkedje a 22 aranyat.
Majd előkerül még 8 a négy Szelet kenyérért cserébe.* - Ha pedig nagyon szépen megkérem, akkor felhozatná a szobámba?
*Ereszt meg egy idegenül bájos mosolyt, de muszáj a jólneveltség, mert rohadtul semmi kedve visszajönni a tányérokért. Amint a fogadós rábólint, az aranyak pedig eltűnnek a kezeiben, ő is visszarejti az erszényt a zsebébe. Azzal pedig dolga végeztén visszaveszi kezébe a szablyát és tovább indul a lépcsőhöz. A reggeli nyomorúságnak, fejfájásnak és macskajajnak most csak halovány árnyéka van jelen. Az izgatottság úgy eltelíti, hogy épp csak nem kettesével szedi a fokokat. A szoba elé érve pedig lenyomja a kilincset, a vállával pedig szélesre löki azt.*
- Jó reggelt, Napsugaram!
*Kurjantja is a levegőbe, azzal nem törődve, hogy Norhelt még a lóbőrt húzza vagy talán ezalatt az idő alatt sikerült legalább az ágy szélére kivergődnie magát.*
6392. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 08:39:05
Üzenet elküldve: 2025-08-10 08:39:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Feketerigók, varjak és egyéb árnyak//
*A rendelést türelmesen várja végig, de egy cinkos mosoly kiül az arcára, amikor a tea hallatán a férfi szemöldökei feljebb szaladnak. Érzi kettejük között ezt a furcsa nyugalmat, amiben nem is biztos, hogy valaha is érezte. Nincs feszültség, csak az a kellemes lebegő állapot, amiben minden súlytalannak hat. Persze nem arról van szó, hogy a bort ne szeretné, de számára most a kellemesen gőzölgő tea illik a leginkább a hangulathoz. A tea intimebb, lassabb ital, nem az az azonnal fejbe vágó lendület, amit a bor ad.
A kérdése után kissé félrebillenti a fejét, mintha az nem csak egyszerű kíváncsiskodás lenne, hanem felhívás a játékra. A zöld szemek nyíltsága nem kerüli el figyelmét, valójában pontosan az ilyen pillanatokért szeret megfigyelni. Ez az a fajta figyelem, ami nem csak a szavakat hallgatja, hanem minden mást is fürkész, ami mögöttük meghúzódik.
Krell kérdésére először csak körbe pillant, de nem kapkodva. Olyan természetes lassúsággal méri végig a helyiséget, mintha valóban minden egyes asztalról tudna valami apró, rejtett titkot. Egyik sarokban a kandalló pihen meg most fénytelenül, odébb egy ablaktalan fal ad nyugodt hátteret, a bejárathoz közelebb viszont mindig akad valaki, aki óvatlan beszélgetéseket folytat. Minden pontnak megvan a maga előnye, azzal együtt pedig időnként hátránnyal is szolgál. A kék pillantások végül ismét megállapodnak a férfin.*
- Az attól függ, hogy a kalapos úr megfigyelni szeretné-e a világot vagy épp elbújna előle egy kicsit.
*Feleli apró, de sejtelmes mosollyal, miközben szeme sarkából pillantása megállapodik egy félreeső, mégis jó rálátást biztosító asztalon.*
- De azt hiszem, hogy ez itt tökéletesen illik hozzánk. Elég csendes, de elér hozzánk, ami arra érdemes.
*Biccent fejével az említett asztal irányába. A választ pedig meg sem várja. Lépteit lassan megindítja, már a teával a kezében, aminek finom illatű gőze lassan kúszik fel a csészéből. Odaérve egy mozdulattal félrehúzza a széket, majd leül, helyet hagyva a férfinak. Amikor Krell is megérkezik, tekintete újra a férfi arcára talál, és most ő billenti előrébb a csészét, mintha koccintani akarna vele.*
- Néha eltűnődöm azon, hogy a sorsban hinni olyan, mintha egy különleges érdemért kellene megküzdeni.
*Veszi fel újra a pultnál hagyott téma fonalát.*
- Csak annak van hozzá bátorsága, aki megengedheti magának, hogy ne féljen attól, amit hozhat.
*Feleli halk komolysággal a hangjában, de szemeiben mégis megcsillan a játékosság. Mielőtt azonban folytatná, a csészét ajkaihoz emelve fúj bele aprót a gőzölgő italba, amibe végül bele is kortyol, egy pillanatra szemeit is lehunyva, ahogy kiélvezi a gyümölcsös ízt.*
- Meg persze a sors azoknak való, akik annak fonalát vezetőszálnak tekintik, nem pedig fojtókötélnek.
*Pillant vissza a kalapos varjúra, újból felkeresve a zöldeket. A tekintetében pedig most mélyen megül az őszinte kíváncsiság.*
- És kalapos uram? Ez most fonál vagy kötél?
*Most nem kortyol még újabbat. Ajkai türelmesen várják a választ a tea gőzében fürödve. A részéről nyomban tudna választani, de kíváncsi, hogy a férfi hogyan éli meg ezt a sorsszerűnek tűnő találkozást.*
*A rendelést türelmesen várja végig, de egy cinkos mosoly kiül az arcára, amikor a tea hallatán a férfi szemöldökei feljebb szaladnak. Érzi kettejük között ezt a furcsa nyugalmat, amiben nem is biztos, hogy valaha is érezte. Nincs feszültség, csak az a kellemes lebegő állapot, amiben minden súlytalannak hat. Persze nem arról van szó, hogy a bort ne szeretné, de számára most a kellemesen gőzölgő tea illik a leginkább a hangulathoz. A tea intimebb, lassabb ital, nem az az azonnal fejbe vágó lendület, amit a bor ad.
A kérdése után kissé félrebillenti a fejét, mintha az nem csak egyszerű kíváncsiskodás lenne, hanem felhívás a játékra. A zöld szemek nyíltsága nem kerüli el figyelmét, valójában pontosan az ilyen pillanatokért szeret megfigyelni. Ez az a fajta figyelem, ami nem csak a szavakat hallgatja, hanem minden mást is fürkész, ami mögöttük meghúzódik.
Krell kérdésére először csak körbe pillant, de nem kapkodva. Olyan természetes lassúsággal méri végig a helyiséget, mintha valóban minden egyes asztalról tudna valami apró, rejtett titkot. Egyik sarokban a kandalló pihen meg most fénytelenül, odébb egy ablaktalan fal ad nyugodt hátteret, a bejárathoz közelebb viszont mindig akad valaki, aki óvatlan beszélgetéseket folytat. Minden pontnak megvan a maga előnye, azzal együtt pedig időnként hátránnyal is szolgál. A kék pillantások végül ismét megállapodnak a férfin.*
- Az attól függ, hogy a kalapos úr megfigyelni szeretné-e a világot vagy épp elbújna előle egy kicsit.
*Feleli apró, de sejtelmes mosollyal, miközben szeme sarkából pillantása megállapodik egy félreeső, mégis jó rálátást biztosító asztalon.*
- De azt hiszem, hogy ez itt tökéletesen illik hozzánk. Elég csendes, de elér hozzánk, ami arra érdemes.
*Biccent fejével az említett asztal irányába. A választ pedig meg sem várja. Lépteit lassan megindítja, már a teával a kezében, aminek finom illatű gőze lassan kúszik fel a csészéből. Odaérve egy mozdulattal félrehúzza a széket, majd leül, helyet hagyva a férfinak. Amikor Krell is megérkezik, tekintete újra a férfi arcára talál, és most ő billenti előrébb a csészét, mintha koccintani akarna vele.*
- Néha eltűnődöm azon, hogy a sorsban hinni olyan, mintha egy különleges érdemért kellene megküzdeni.
*Veszi fel újra a pultnál hagyott téma fonalát.*
- Csak annak van hozzá bátorsága, aki megengedheti magának, hogy ne féljen attól, amit hozhat.
*Feleli halk komolysággal a hangjában, de szemeiben mégis megcsillan a játékosság. Mielőtt azonban folytatná, a csészét ajkaihoz emelve fúj bele aprót a gőzölgő italba, amibe végül bele is kortyol, egy pillanatra szemeit is lehunyva, ahogy kiélvezi a gyümölcsös ízt.*
- Meg persze a sors azoknak való, akik annak fonalát vezetőszálnak tekintik, nem pedig fojtókötélnek.
*Pillant vissza a kalapos varjúra, újból felkeresve a zöldeket. A tekintetében pedig most mélyen megül az őszinte kíváncsiság.*
- És kalapos uram? Ez most fonál vagy kötél?
*Most nem kortyol még újabbat. Ajkai türelmesen várják a választ a tea gőzében fürödve. A részéről nyomban tudna választani, de kíváncsi, hogy a férfi hogyan éli meg ezt a sorsszerűnek tűnő találkozást.*
6391. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-10 08:11:33
Üzenet elküldve: 2025-08-10 08:11:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Különös este//
*Elsőre kétkedve fogadja a hírt, hogy a a lány is mesterségének képviselője. Mindenesetre örömmel fogadja a felé nyújtott kacsót, s nyirkos kezeivel bezárja a lány kézfejét.*
-Részemről a szerencse, részemről a szerencse. *A visszakérdésre csupán szeme villan egy halovány pillanatra.*
-Ó, tudja, mostanában akadt némi konkurencia, ezt el kell ismernem. Talán ezért is nem találkoztunk. *Húsos kézfejét szájához tartva felkuncog.*
-Többek között ott van az a wegtoreni kalmár. Bizonyosan ismeri kegyed. Úgy hírlik viszont, a föld nyelte el. Én magam nem sajnálom, nem egy kedves ember. *Színpadiasan felsóhajt, majd megcsóválja fejét.*
-A mi szakmánkban szükséges a szívélyesség és az együttműködőkészség. De legfőképpen az alázat! Kegyedben biztos van mindből. *Szavai nyomán egy ideig Dayaneert fürkészi nagy kedvvel.*
-Egy kupica rum. Ó, azt itt nem kapni. Nem bizony! Az kikötői móka! Akad azonban helyette más! *A söntés felé fordul, jókora hasával pedig a bútordarabnak támaszkodik.*
-Hé! Csapos! Egy kupica pálinkát ide a széphölgynek! Nekem pedig egy korsó vajsert! *Előkotor a zsebéből néhány aranytallért, majd a söntésre helyezi a 12 aranyat a Pálinkaért, s a 8-at a Vajsörért cserébe. Elnézi a lányt egy darabig, elméje hátsó zugában pedig felsejlik egy kép, ahogy ő a részeg leány felett izzad.*
-Merre tanyázik kegyed? Már nem az artheniori tartózkodására gondolok. Honnét jött mihozzánk? Csak nem Wegtorenből? Tudja, jó pénzt adnék néhány wegtoreni holmiért, vagy igazából bármiért, mi nem e városból való. Lennének vevőim ilyen-olyan holmikra. *Nagyot húz a vajsörből, majd jólesően cuppant, mit sem törődve az orra alatt ragadt habbal.*
*Elsőre kétkedve fogadja a hírt, hogy a a lány is mesterségének képviselője. Mindenesetre örömmel fogadja a felé nyújtott kacsót, s nyirkos kezeivel bezárja a lány kézfejét.*
-Részemről a szerencse, részemről a szerencse. *A visszakérdésre csupán szeme villan egy halovány pillanatra.*
-Ó, tudja, mostanában akadt némi konkurencia, ezt el kell ismernem. Talán ezért is nem találkoztunk. *Húsos kézfejét szájához tartva felkuncog.*
-Többek között ott van az a wegtoreni kalmár. Bizonyosan ismeri kegyed. Úgy hírlik viszont, a föld nyelte el. Én magam nem sajnálom, nem egy kedves ember. *Színpadiasan felsóhajt, majd megcsóválja fejét.*
-A mi szakmánkban szükséges a szívélyesség és az együttműködőkészség. De legfőképpen az alázat! Kegyedben biztos van mindből. *Szavai nyomán egy ideig Dayaneert fürkészi nagy kedvvel.*
-Egy kupica rum. Ó, azt itt nem kapni. Nem bizony! Az kikötői móka! Akad azonban helyette más! *A söntés felé fordul, jókora hasával pedig a bútordarabnak támaszkodik.*
-Hé! Csapos! Egy kupica pálinkát ide a széphölgynek! Nekem pedig egy korsó vajsert! *Előkotor a zsebéből néhány aranytallért, majd a söntésre helyezi a 12 aranyat a Pálinkaért,
s a 8-at a Vajsörért cserébe. Elnézi a lányt egy darabig, elméje hátsó zugában pedig felsejlik egy kép, ahogy ő a részeg leány felett izzad.*-Merre tanyázik kegyed? Már nem az artheniori tartózkodására gondolok. Honnét jött mihozzánk? Csak nem Wegtorenből? Tudja, jó pénzt adnék néhány wegtoreni holmiért, vagy igazából bármiért, mi nem e városból való. Lennének vevőim ilyen-olyan holmikra. *Nagyot húz a vajsörből, majd jólesően cuppant, mit sem törődve az orra alatt ragadt habbal.*
6390. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:58:27
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:58:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az amulett nyomában//
*Arra felhúzza a szemöldökét, hogy valaki találkozott Eeyr-el. Nem mintha a létezésében kételkedett volna, az entitásokban elég bizonyos, hogy vannak, csak meglepődik, hogy ilyen aktívan lépnek kapcsolatban egyszerű halandókkal. Vagy lehet csak Salwar tett valamit, amivel ez kiérdemelte és ahogy hallja, inkább az utóbbi történt. Ő nem fogja elítélni azért, csak mert egy entitás azt tett, bár nem is tud meg sokat arról, hogy mivel érdemelte ki az adott áldást. Vagy hogy mifélét. Ezzel nem fog belepiszkálni amúgy sem, nem az ő dolga, ha nem akarják megosztani vele, akkor ez van. Ahogy hallja, a sötételf inkább csak most tudta meg, hogy a fényhitűek képesek ilyen tárgyakat készíteni és akkor már megpróbálkozott.*
- Igen, érdemes minél óvatosabbnak lenni, általában a legegyszerűbb dolog csak elkerülni a baj közelét. Rengeteg tudóstársam menekült Lihanechbe, amióta a várost csapás csapás után éri. Szerencsére még nem gondolkodom azon, hogy nekem is kéne. Sőt, lehet ha véletlenül nem sikerül messze kerülni a bajt, összefutunk megint. Szükség lesz a gyógyítókra és sajnos nem sok maradt, a papokon és rajtam kívül.
*Arra felhúzza a szemöldökét, hogy valaki találkozott Eeyr-el. Nem mintha a létezésében kételkedett volna, az entitásokban elég bizonyos, hogy vannak, csak meglepődik, hogy ilyen aktívan lépnek kapcsolatban egyszerű halandókkal. Vagy lehet csak Salwar tett valamit, amivel ez kiérdemelte és ahogy hallja, inkább az utóbbi történt. Ő nem fogja elítélni azért, csak mert egy entitás azt tett, bár nem is tud meg sokat arról, hogy mivel érdemelte ki az adott áldást. Vagy hogy mifélét. Ezzel nem fog belepiszkálni amúgy sem, nem az ő dolga, ha nem akarják megosztani vele, akkor ez van. Ahogy hallja, a sötételf inkább csak most tudta meg, hogy a fényhitűek képesek ilyen tárgyakat készíteni és akkor már megpróbálkozott.*
- Igen, érdemes minél óvatosabbnak lenni, általában a legegyszerűbb dolog csak elkerülni a baj közelét. Rengeteg tudóstársam menekült Lihanechbe, amióta a várost csapás csapás után éri. Szerencsére még nem gondolkodom azon, hogy nekem is kéne. Sőt, lehet ha véletlenül nem sikerül messze kerülni a bajt, összefutunk megint. Szükség lesz a gyógyítókra és sajnos nem sok maradt, a papokon és rajtam kívül.
6389. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:39:11
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:39:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Az amulett nyomában//
* Hálásan bólint, és átad 120 aranyat Nestar Erefiznek. Szinte már rutinosan szórja a pénzt az alkimista markába. Ezek után se szó, se beszéd, felhajtja az egyik kapott italt, hogy elméletét tesztelhesse. *
- Tudja, nagyon sokat kutattam az utóbbi időben Eeyr után, mert... nos, találkoztam vele nem is olyan régen. * Vallja be, mert úgy érzi, felesleges tovább titkolózzon a férfi előtt. Ha bolondnak nézi, hát legyen, de megérdemli az igazságot. *
- Áldásnak nevezett átkot szórt rám, és azért kutattam, hogy ezt hogyan tudnám semlegesíteni, amikor belefutottam a szóbeszédbe... ezekről. Szóval az eltérített kicsit, mert sokkal hasznosabbnak tűnt, mint amit eredetileg szerettem volna. És így, hogy nemrég felharsant a kűrt, úgy éreztem jobb, ha minél előbb végzek vele. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő, mindannyian próbálunk a magunk módján felkészülni rá. És lehet, hogy kevés lesz gyógyító italokat hordani magunknál. Szeretem a kockázatot mindig a lehető legalacsonyabbra csökkenteni. * Ad gyors, és egyszerű összefoglalót végül. Nem gesztikulál a beszéd közben, és hangját is éppen annyira halkítja le, hogy nehezen hallható legyen a fogadó zsivajában, de még azért nem gyanúsan túl halk. Ebben nagy tapasztalata van már. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
* Hálásan bólint, és átad 120 aranyat Nestar Erefiznek.
Szinte már rutinosan szórja a pénzt az alkimista markába. Ezek után se szó, se beszéd, felhajtja az egyik kapott italt, hogy elméletét tesztelhesse. * - Tudja, nagyon sokat kutattam az utóbbi időben Eeyr után, mert... nos, találkoztam vele nem is olyan régen. * Vallja be, mert úgy érzi, felesleges tovább titkolózzon a férfi előtt. Ha bolondnak nézi, hát legyen, de megérdemli az igazságot. *
- Áldásnak nevezett átkot szórt rám, és azért kutattam, hogy ezt hogyan tudnám semlegesíteni, amikor belefutottam a szóbeszédbe... ezekről. Szóval az eltérített kicsit, mert sokkal hasznosabbnak tűnt, mint amit eredetileg szerettem volna. És így, hogy nemrég felharsant a kűrt, úgy éreztem jobb, ha minél előbb végzek vele. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő, mindannyian próbálunk a magunk módján felkészülni rá. És lehet, hogy kevés lesz gyógyító italokat hordani magunknál. Szeretem a kockázatot mindig a lehető legalacsonyabbra csökkenteni. * Ad gyors, és egyszerű összefoglalót végül. Nem gesztikulál a beszéd közben, és hangját is éppen annyira halkítja le, hogy nehezen hallható legyen a fogadó zsivajában, de még azért nem gyanúsan túl halk. Ebben nagy tapasztalata van már. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
6388. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:31:37
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:31:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az amulett nyomában//
*Örvendetes, hogy a jelenléte még mindig pozitívumot vált ki a sötételfből. Általában a hosszas kitétel Nestar olyan hatást vált ki, hogy inkább minél kevesebbet kívánják látni a jövőben.*
- Igen-igen, sikerült, bár nem kevertem sokat rajtuk, mint kiderült, otthon amúgy tárolok kisebb italokat készen. Ellenben elnézést, ez csak százhúsz aranyába fog kerülni.
* Átad 1 db Citromsárga varázsitalt Salwar Caleihaisannak. Átad 1 db Fakósárga varázsitalt Salwar Caleihaisannak. Bevallja, hogy általában jobb kitalálni, hogy mire van szüksége azoknak, akik tőle kérnek, de most sikerült majdnem beleolvasnia valamit a sötételf szavaiba, amit nem szánt, annak ellenére, hogy külön mondta is, hogy csak annál inkább jobbat szeretne, nem annál sokkal jobbat. Innen is látszik, hogy mennyire megviselte a minap, így le is ül a sötételf mellé.*
- Köszönöm, bár nem tudom, hogy milyen sokáig maradok.
*Lassan pörgeti gondolatait, a sok eseménykedés közepette el is feledte, hogy mit kell még elintéznie. Az italok pótlása az fontos lesz és a csere miatt is majd kell beszereznie és utána pedig ugye ezek is hiányozni fognak a készletéből. De aztán rajtakapja magát, hogy amúgy kicsit magába vonult, amikor van asztaltársasága.*
- Amúgy mi motiválta arra, hogy most készíttessen?
*Mint amulettel rendelkező, bölcsebb annál, hogy a fogadó közepén mondja ki a szót, de érdekli a válasz. Mintha a város felpörgött volna a napokban.*
*Örvendetes, hogy a jelenléte még mindig pozitívumot vált ki a sötételfből. Általában a hosszas kitétel Nestar olyan hatást vált ki, hogy inkább minél kevesebbet kívánják látni a jövőben.*
- Igen-igen, sikerült, bár nem kevertem sokat rajtuk, mint kiderült, otthon amúgy tárolok kisebb italokat készen. Ellenben elnézést, ez csak százhúsz aranyába fog kerülni.
* Átad 1 db Citromsárga varázsitalt Salwar Caleihaisannak.
Átad 1 db Fakósárga varázsitalt Salwar Caleihaisannak. Bevallja, hogy általában jobb kitalálni, hogy mire van szüksége azoknak, akik tőle kérnek, de most sikerült majdnem beleolvasnia valamit a sötételf szavaiba, amit nem szánt, annak ellenére, hogy külön mondta is, hogy csak annál inkább jobbat szeretne, nem annál sokkal jobbat. Innen is látszik, hogy mennyire megviselte a minap, így le is ül a sötételf mellé.*- Köszönöm, bár nem tudom, hogy milyen sokáig maradok.
*Lassan pörgeti gondolatait, a sok eseménykedés közepette el is feledte, hogy mit kell még elintéznie. Az italok pótlása az fontos lesz és a csere miatt is majd kell beszereznie és utána pedig ugye ezek is hiányozni fognak a készletéből. De aztán rajtakapja magát, hogy amúgy kicsit magába vonult, amikor van asztaltársasága.*
- Amúgy mi motiválta arra, hogy most készíttessen?
*Mint amulettel rendelkező, bölcsebb annál, hogy a fogadó közepén mondja ki a szót, de érdekli a válasz. Mintha a város felpörgött volna a napokban.*
6387. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:07:23
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:07:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nortimer nehezen löki be a vaskos faajtót, amely mintha túl súlyos lenne a kis gnóm számára. A nyikorgó ajtó után belép a fogadóba, és a belső meleg levegő rögtön elárasztja. A pultnál egy pillanatra megáll, szemével keresve egy üres helyet. Végül felmászik egy székre, és leül, egy kis nyögéssel, mintha az egész nap fáradtsága hirtelen ránehezedett volna.
A szemét lejjebb emeli, és szomorúan, de határozottan megszólal:*
- Kérek egy Ullamar sört.
*Mondja, miközben a hátizsákjában kotorászik, és annak rejtett zsebéből előveszi a 12 aranyat a korsó Ullamar sörért, amit a pultos felé csúsztat. A nehéz pénzérmék koppanása csendesen visszhangzik a teremben.
A sör hamarosan elé kerül, és Nortimer, bár szemei fáradtak és fásultak, lassan, szinte gépies mozdulattal kezd inni. Az első korty után valami elérhetetlen fájdalom bukkan fel benne, és hamarosan halk zokogás tör ki belőle. A kis gnóm csendben, a pohár peremét markolva, könnyekkel az arcán folytatja az ivást.*
A szemét lejjebb emeli, és szomorúan, de határozottan megszólal:*
- Kérek egy Ullamar sört.
*Mondja, miközben a hátizsákjában kotorászik, és annak rejtett zsebéből előveszi a 12 aranyat a korsó Ullamar sörért
, amit a pultos felé csúsztat. A nehéz pénzérmék koppanása csendesen visszhangzik a teremben.A sör hamarosan elé kerül, és Nortimer, bár szemei fáradtak és fásultak, lassan, szinte gépies mozdulattal kezd inni. Az első korty után valami elérhetetlen fájdalom bukkan fel benne, és hamarosan halk zokogás tör ki belőle. A kis gnóm csendben, a pohár peremét markolva, könnyekkel az arcán folytatja az ivást.*
6386. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 22:59:56
Üzenet elküldve: 2025-08-09 22:59:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vas és Füst//
-Persze. Ez a bölcs dolog, jobb félni mint megijedni ugye, mondják id mindig.
*Széles vigyorra húzza a pofáját.*
-De nem unalmas mindig óvatosnak lenni? Olyan rövid az élet öcsém, hogy élvezni kell, nem aggodalmaskodni. Ha jönni kell az orkoknak hát jöjjenek, állok elébük aztán lesz ami lesz.
*Megvonja vállait, talán csak túl öreg már ahhoz, hogy féltse az életét, ez a fiataloknak való szokás.*
-Áh vagy úgy. Akkor neked nem igenek ezek az átokfajzatok mi? Én megmondom őszintén nem sokat láttam belőlük még, de az is bőven elég volt.
*Butának tűntek, meg büdösek is voltak. Meg hát ugye a pletykák amiket hall az egyszerű törpe sem segítettek sokat a dolgon.*
-Nekem is nagyon fura. Hiába mondják ezt a mágiát, hogy így mágikus védelem meg úgy mágikus védelem, most én ebbe nem annyira hiszek megmondom az őszintét. Ki tudja mi igaz belőle? Azért az egyszerű ember fia rá merné bízni erre az életét, mikor röpül felé a büdös ork nyílvessző, hogy ne álljon odébb mert "majd a mágia", " de hát azt mondták megvéd".
*Cinikusan felnevet, de azért tudja hogy nem ilyen egszerű dolog ez, pusztán egy kocsmai eszmecserébe ez illik bele.*
-Szerintem biztos küldtek mán ki felderítőket, biztos nem olyan ostobák hogy senki ne nézzen utána. Én inkább aszondom várjuk meg míg érkezik valami hír, és akkor arra tudnánk szervezkedni rendesen. Vagy felvenni a süncipőt.
-Persze. Ez a bölcs dolog, jobb félni mint megijedni ugye, mondják id mindig.
*Széles vigyorra húzza a pofáját.*
-De nem unalmas mindig óvatosnak lenni? Olyan rövid az élet öcsém, hogy élvezni kell, nem aggodalmaskodni. Ha jönni kell az orkoknak hát jöjjenek, állok elébük aztán lesz ami lesz.
*Megvonja vállait, talán csak túl öreg már ahhoz, hogy féltse az életét, ez a fiataloknak való szokás.*
-Áh vagy úgy. Akkor neked nem igenek ezek az átokfajzatok mi? Én megmondom őszintén nem sokat láttam belőlük még, de az is bőven elég volt.
*Butának tűntek, meg büdösek is voltak. Meg hát ugye a pletykák amiket hall az egyszerű törpe sem segítettek sokat a dolgon.*
-Nekem is nagyon fura. Hiába mondják ezt a mágiát, hogy így mágikus védelem meg úgy mágikus védelem, most én ebbe nem annyira hiszek megmondom az őszintét. Ki tudja mi igaz belőle? Azért az egyszerű ember fia rá merné bízni erre az életét, mikor röpül felé a büdös ork nyílvessző, hogy ne álljon odébb mert "majd a mágia", " de hát azt mondták megvéd".
*Cinikusan felnevet, de azért tudja hogy nem ilyen egszerű dolog ez, pusztán egy kocsmai eszmecserébe ez illik bele.*
-Szerintem biztos küldtek mán ki felderítőket, biztos nem olyan ostobák hogy senki ne nézzen utána. Én inkább aszondom várjuk meg míg érkezik valami hír, és akkor arra tudnánk szervezkedni rendesen. Vagy felvenni a süncipőt.
6385. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 22:53:12
Üzenet elküldve: 2025-08-09 22:53:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Az amulett nyomában//
- Nestar mester! * Int a mélységi, szívélyes arckifejezést erőltetve magára. Korábbi jókedve még kitart, ezért könnyebben megy, mint általában. *
- Kellemes napot bizony, bár nem hiszem, hogy lehetne kellemesebb a nap. * Hazudja, miközben arra gondol, hogy nők társaságában lenne az igazi megkoronázni a mai sikereket. Persze abban sokat nem segítene az újdonsült amulettje, de már anélkül is épp eléggé volt megelégedve magával. Azt, hogy partnerei mit gondolnak, meg mindig is ritkán vette számításba. *
- Ilyen hamar sikerült kikeverni az italokat? * Érdeklődik, és lábával kitolja az egyik széket, így invitálva az asztalhoz az alkímia kifinomult tudóját. *
- Nestar mester! * Int a mélységi, szívélyes arckifejezést erőltetve magára. Korábbi jókedve még kitart, ezért könnyebben megy, mint általában. *
- Kellemes napot bizony, bár nem hiszem, hogy lehetne kellemesebb a nap. * Hazudja, miközben arra gondol, hogy nők társaságában lenne az igazi megkoronázni a mai sikereket. Persze abban sokat nem segítene az újdonsült amulettje, de már anélkül is épp eléggé volt megelégedve magával. Azt, hogy partnerei mit gondolnak, meg mindig is ritkán vette számításba. *
- Ilyen hamar sikerült kikeverni az italokat? * Érdeklődik, és lábával kitolja az egyik széket, így invitálva az asztalhoz az alkímia kifinomult tudóját. *
6384. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 22:46:32
Üzenet elküldve: 2025-08-09 22:46:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az amulett nyomában//
*Egy dolgos nap sajnos még közel sem végeztével érkezik meg a Pegazusba, hogy a Salwar számára ígért italokat szolgáltassa. Ahhoz képest, hogy a minap költözött ki, lassan többet jár ide, mint amikor még itt szállt meg. Habár a sötételfhez képest ő sokkal kevesebbet futkározott körbe a városba, azért megérzi magán az út súlyát és lehet az ígérete, hogy még ma szolgáltatja a többi italt is, meggondolatlan volt és jobban járt volna, ha pihenteti magát előtte. De megérkezik, kissé már éhesen.*
- Kellemes napot!
*Köszön Salwarnak, most ő fogja egy kicsit kifújni magát, mielőtt folytatja. Már majdnem meggondolja, hogy elfogadja-e azt az ivásra invitációt, amit végül nem kapott meg sosem és maga rendel valami ihatót magának.*
*Egy dolgos nap sajnos még közel sem végeztével érkezik meg a Pegazusba, hogy a Salwar számára ígért italokat szolgáltassa. Ahhoz képest, hogy a minap költözött ki, lassan többet jár ide, mint amikor még itt szállt meg. Habár a sötételfhez képest ő sokkal kevesebbet futkározott körbe a városba, azért megérzi magán az út súlyát és lehet az ígérete, hogy még ma szolgáltatja a többi italt is, meggondolatlan volt és jobban járt volna, ha pihenteti magát előtte. De megérkezik, kissé már éhesen.*
- Kellemes napot!
*Köszön Salwarnak, most ő fogja egy kicsit kifújni magát, mielőtt folytatja. Már majdnem meggondolja, hogy elfogadja-e azt az ivásra invitációt, amit végül nem kapott meg sosem és maga rendel valami ihatót magának.*
6383. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:34:00
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:34:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Alig engedi le a kezét, bentről máris hallja Vhorossi Úrnő engedélyét. Nem várakoztatja meg. Belép az ajtón, majd miután becsukja azt maga mögött, pár másodpercig megáll. Itt még sötétebb van, mint Elireya Úrnőnél - nincs gyertyavilág, csupán a behúzott sötétítő pereme mellett szivárog be egy kevés a hajnal meleg fényéből. Mikor a szeme hozzászokik ehhez, rögtön munkához lát.
Most nem kell magától kitalálnia hogy mit csináljon, Vhorossi Úrnő a céltalan apróságok helyett konkrétumokat kér. Ezt a maga részéről jobban kedveli, mint az Elireya Úrnő-féle ugráltatást, de egy szolgának nem lehet véleménye, így a gondolatot ahogy jött, úgy el is engedi. Az egyik táskából előveszi a piperés ládikót, azzal a kezében lép az asztalhoz. A ládát Vhorossi Úrnő jobb kezére esőn teszi le és felnyitja a tetejét, de nem nyúl bele. Nem szabad olyat tennie. A hajkefe ott fekszik a helyén, az Úrnőnek csak bele kell nyúlnia érte. Ezután visszatér a táskákhoz, hogy elővegye a kért ruhadarabot. Már épp felegyenesedik vele, mikor Vhorossi Úrnő kérdez tőle. Egy pillanatra megdermed.*
- Igen, Vhorossi Úrnőm. *-válaszolja. Próbál odafigyelni, hogy hangja nyugodt legyen.-* Elireya Úrnő volt olyan kegyes, hogy emlékeztessen arra, hogy a jelenlétem csupán az Úrnők kegyéből lehetséges.
*Az ágyra teríti a hálóinget, majd maga mellé engedett kezekkel az asztal felé fordulva megáll.*
- Illetve Elireya Úrnő utasított rá, hogy mondjam el azt, hogy belevágtam a szavába.
*Alig engedi le a kezét, bentről máris hallja Vhorossi Úrnő engedélyét. Nem várakoztatja meg. Belép az ajtón, majd miután becsukja azt maga mögött, pár másodpercig megáll. Itt még sötétebb van, mint Elireya Úrnőnél - nincs gyertyavilág, csupán a behúzott sötétítő pereme mellett szivárog be egy kevés a hajnal meleg fényéből. Mikor a szeme hozzászokik ehhez, rögtön munkához lát.
Most nem kell magától kitalálnia hogy mit csináljon, Vhorossi Úrnő a céltalan apróságok helyett konkrétumokat kér. Ezt a maga részéről jobban kedveli, mint az Elireya Úrnő-féle ugráltatást, de egy szolgának nem lehet véleménye, így a gondolatot ahogy jött, úgy el is engedi. Az egyik táskából előveszi a piperés ládikót, azzal a kezében lép az asztalhoz. A ládát Vhorossi Úrnő jobb kezére esőn teszi le és felnyitja a tetejét, de nem nyúl bele. Nem szabad olyat tennie. A hajkefe ott fekszik a helyén, az Úrnőnek csak bele kell nyúlnia érte. Ezután visszatér a táskákhoz, hogy elővegye a kért ruhadarabot. Már épp felegyenesedik vele, mikor Vhorossi Úrnő kérdez tőle. Egy pillanatra megdermed.*
- Igen, Vhorossi Úrnőm. *-válaszolja. Próbál odafigyelni, hogy hangja nyugodt legyen.-* Elireya Úrnő volt olyan kegyes, hogy emlékeztessen arra, hogy a jelenlétem csupán az Úrnők kegyéből lehetséges.
*Az ágyra teríti a hálóinget, majd maga mellé engedett kezekkel az asztal felé fordulva megáll.*
- Illetve Elireya Úrnő utasított rá, hogy mondjam el azt, hogy belevágtam a szavába.
6382. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:12:34
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:12:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Különös este//
*Szelíd mosolyt ereszt a kocsmáros felé, aki lecsapja asztalára a seritalt enyhén morcos képpel, úgy tűnik a wegtoreni udvariassága nem ragad rá, de annyi baj legyen, a Rumosban ennél sokkal pocsékabb a kiszolgálás. Megvan a sajátos bája persze, ha pocskondiáznak sörcsapolás közben, de viszonylag gyorsan meg lehet szokni ennek a hiányát.
Nagyot kortyol az italból, amire oly nagyon vágyott a hosszú út után, s meg kell hagyni, nem olyan pocsék minőségű, mint a kikötői. Bár ilyen szomjasan valószínűleg hidegen az ecetet is hálás köszönettel meginná.
A tharg fogadónak ugyan megvolt a sajátos hangulata, azért sokkal otthonosabban érzi magát a Pegazusban. Kellemesen kiszámítható, nem nagyon éri meglepetés itt az embert, verekedések alig-alig fordulnak elő, a vendégek viszonylag nyugodtak, legfeljebb egy dologgal kell megküzdenie itt egy leánynak: a kéretlen kérőkkel. Ó és abból bizony gyakorta akad, ha egy wegtoreni keletre téved, az itteni férfiaknak valahogy mindig felkelti az érdeklődését egy nyugati nő, noha jól lehet odahaza könnyedén, zavartalanul belesimulhatna a vendégseregbe.*
~ Yahm jahdeer...~ *Úgy tűnik ma este a rövidebbet húzta. A ráérősen gomolygó aromás pipafüstön keresztül is látja a testes alakot, amely felé közelít. Még mielőtt oly közelségbe érhetne, hogy a wegtoreni vonásait megszemlélhetné, egy óvatos szemforgatást még megenged magának. Dayaneer ha valamit évtizedes kupeckodása alatt tökélyre fejlesztett, hát az a műbájolgás, mely igencsak hasznos tud lenni bizonyos helyzetekben, most azonban mindössze egy mosolyt tud kipréselni magából a kéretlen italajánlásra. Méricskélő pillantásait leplezni nem áll szándékában, zöldjei zavartalanul rebbennek végig a megtermett testen, de arcára nem hagyja kiülni a benne átsuhanó viszolygást.*
- Bármely nyugati sört kenterbe verik. *ért egyet bólogatva, s még csak udvariasan hazudnia sem kell. A hegy túloldalán egyébként is ritka, ha valaki sörfőzésre adja a fejét, ha valami különös perverzió okán mégis belevágna, általában pocsékra sikeredik. A klíma sokkalta inkább a boroknak kedvez, és a citrusoknak, a maláta és a komló sokkal jobb Arthenior környékén.
Kicsit megörül, mikor a férfi kupecként hivatkozik magára, halvány reménysugár ébred, hogy talán csak munkaügyben keresi, de aztán egy pillanattal később máris nyilvánvalóvá teszi számára, hogy tényleg udvarolni érkezett. De végtére nincs semmi veszve, akár finoman eltérítheti a kellemetlen helyzetet valami hasznos üzleti beszélgetés felé. Rögvest neki is lát.*
- Nohát, akkor egy kollégához van szerencsém! *derül fel az arca, s bár egy porcikája sem kívánja, hogy az izzadt testhez érjen, határozottan a kupec felé nyújtja kezét a bemutatkozáskor.*
- Dayaneer, a napfényes Wegtorenből. *Feléjük csak a puccosabb népek bírnak hangzatos családi névvel, ez egy rosszhírű zsoldos leányának nem jár ki.*
- Elsőszámú, valóban? *kérdez vissza, s az illetődött hanghordozásában akadhat valami férfibüszkeséget tipró* - Akkor igazán sajnálatos, hogy ez eddig nem volt alkalmunk találkozni.
*A fickó igencsak emlékezteti arra az átkozott Petharra, csak egy selyemharisnya és egy városi jó modor a különbség. Rundengart akár a rég elveszett ikertestvére is lehet annak a nyavalyásnak. Pipájába szív, ahogy felidézi az utolsó találkozást vele a szigeten, most nem szabad hagynia, hogy a rossz emlékek elködösítsék az elméjét. Néhány finom mozdulattal elhessegeti a zavaróan összetódult füsttel együtt.*
- Túl sok óhajom nincs jelenleg Ipsioni úr, de talán egy kupica rum jól esne.
*Ha már egy ideig a nyakán ragad a hájas legalább valami haszna származzon belőle*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.09 21:15:18
*Szelíd mosolyt ereszt a kocsmáros felé, aki lecsapja asztalára a seritalt enyhén morcos képpel, úgy tűnik a wegtoreni udvariassága nem ragad rá, de annyi baj legyen, a Rumosban ennél sokkal pocsékabb a kiszolgálás. Megvan a sajátos bája persze, ha pocskondiáznak sörcsapolás közben, de viszonylag gyorsan meg lehet szokni ennek a hiányát.
Nagyot kortyol az italból, amire oly nagyon vágyott a hosszú út után, s meg kell hagyni, nem olyan pocsék minőségű, mint a kikötői. Bár ilyen szomjasan valószínűleg hidegen az ecetet is hálás köszönettel meginná.
A tharg fogadónak ugyan megvolt a sajátos hangulata, azért sokkal otthonosabban érzi magát a Pegazusban. Kellemesen kiszámítható, nem nagyon éri meglepetés itt az embert, verekedések alig-alig fordulnak elő, a vendégek viszonylag nyugodtak, legfeljebb egy dologgal kell megküzdenie itt egy leánynak: a kéretlen kérőkkel. Ó és abból bizony gyakorta akad, ha egy wegtoreni keletre téved, az itteni férfiaknak valahogy mindig felkelti az érdeklődését egy nyugati nő, noha jól lehet odahaza könnyedén, zavartalanul belesimulhatna a vendégseregbe.*
~ Yahm jahdeer...~ *Úgy tűnik ma este a rövidebbet húzta. A ráérősen gomolygó aromás pipafüstön keresztül is látja a testes alakot, amely felé közelít. Még mielőtt oly közelségbe érhetne, hogy a wegtoreni vonásait megszemlélhetné, egy óvatos szemforgatást még megenged magának. Dayaneer ha valamit évtizedes kupeckodása alatt tökélyre fejlesztett, hát az a műbájolgás, mely igencsak hasznos tud lenni bizonyos helyzetekben, most azonban mindössze egy mosolyt tud kipréselni magából a kéretlen italajánlásra. Méricskélő pillantásait leplezni nem áll szándékában, zöldjei zavartalanul rebbennek végig a megtermett testen, de arcára nem hagyja kiülni a benne átsuhanó viszolygást.*
- Bármely nyugati sört kenterbe verik. *ért egyet bólogatva, s még csak udvariasan hazudnia sem kell. A hegy túloldalán egyébként is ritka, ha valaki sörfőzésre adja a fejét, ha valami különös perverzió okán mégis belevágna, általában pocsékra sikeredik. A klíma sokkalta inkább a boroknak kedvez, és a citrusoknak, a maláta és a komló sokkal jobb Arthenior környékén.
Kicsit megörül, mikor a férfi kupecként hivatkozik magára, halvány reménysugár ébred, hogy talán csak munkaügyben keresi, de aztán egy pillanattal később máris nyilvánvalóvá teszi számára, hogy tényleg udvarolni érkezett. De végtére nincs semmi veszve, akár finoman eltérítheti a kellemetlen helyzetet valami hasznos üzleti beszélgetés felé. Rögvest neki is lát.*
- Nohát, akkor egy kollégához van szerencsém! *derül fel az arca, s bár egy porcikája sem kívánja, hogy az izzadt testhez érjen, határozottan a kupec felé nyújtja kezét a bemutatkozáskor.*
- Dayaneer, a napfényes Wegtorenből. *Feléjük csak a puccosabb népek bírnak hangzatos családi névvel, ez egy rosszhírű zsoldos leányának nem jár ki.*
- Elsőszámú, valóban? *kérdez vissza, s az illetődött hanghordozásában akadhat valami férfibüszkeséget tipró* - Akkor igazán sajnálatos, hogy ez eddig nem volt alkalmunk találkozni.
*A fickó igencsak emlékezteti arra az átkozott Petharra, csak egy selyemharisnya és egy városi jó modor a különbség. Rundengart akár a rég elveszett ikertestvére is lehet annak a nyavalyásnak. Pipájába szív, ahogy felidézi az utolsó találkozást vele a szigeten, most nem szabad hagynia, hogy a rossz emlékek elködösítsék az elméjét. Néhány finom mozdulattal elhessegeti a zavaróan összetódult füsttel együtt.*
- Túl sok óhajom nincs jelenleg Ipsioni úr, de talán egy kupica rum jól esne.
*Ha már egy ideig a nyakán ragad a hájas legalább valami haszna származzon belőle*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.09 21:15:18
6381. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-09 19:48:42
Üzenet elküldve: 2025-08-09 19:48:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Meglepi Nelira válasza és megértése. Eddig valahányszor mutatta meg lelkének sötétjét, akkor mindig dicséret szándékába burkolt negatív jelzőket kapott. Nyilvánvalóan Relaelt nem zavarja, hogy méregnek nevezik, vagy démonnak, de ez is csupán azt sugallja, hogy nem értik meg őt. Az elf nem leli örömét a fájdalomban, vagy a kegyetlenkedésben. Persze, egy kicsit ártatlanul játszadozni másokkal szórakoztató, de csupán addig, amíg nem esik komoly bántódása senkinek. Amire a nemes valójában vágyik ezen esetekben, az az elégtétel. Olyan sokszor, és oly sokáig volt ő a vesztes fél, valamint játékszer a férfiak történetében, nem csoda hát, hogy másra sem vágyik csak tiszteletre.*
- Ez olyan, amit csak megsebzett nők érthetnek meg.
*Teszi hozzá végül hosszú elmélkedését követően. Bár Nelira szavai édesek, akár a méz, de Relael szerencsére elég józan ahhoz, hogy tudja, nem erre vágyik igazából.*
- Nem hozna megnyugvást számomra. Elvarratlan szál volna, melynek híre rossz kezekbe jutva ártana hírnevemnek.
*Hírneve, mely talán már most is megtépázott. A lae'Natar család túl sok rosszindulatú pletykával pecsételte meg nevét ahhoz, hogy ezeket az idő vagy egy lázadás elmoshassa.*
- Édes vagy, akár az istenek eledele.
*Teszi hozzá szórakozottan. Nelira jól tudja szavaival Relael mely érzékeny pontjait cirógassa ahhoz, hogy elégedetté tegye vele őt.
Nem bánja, hogy eltávolodnak egymástól, mert talán túlzottan is belekényelmesedett szerepébe. Lassan ruháiért sétál, hogy szépen komótosan elkezdje elfedni testét, és újra megkomponálja küllemét.*
- Csupán azért kérdeztem, mert jó kapcsolatot ápolok a thargokkal. Jobb tudni, hogy nem az egyik ellenségükkel szövögetek közös terveket.
*Relael közel sem annyira elárelátó, mint ahogy azt feltételezik róla, legtöbb esetben intuícióira hagyatkozik, s a végén valahogy mindig összefutnak a szálak. Persze az elf szeretne ennyire mesteri lenni, hogy minden lépését előre láthassa, de ehhez túl impulzív.*
- A vissza úton szeretnék kitérőt tenni hozzájuk. Ha velem tartasz, akkor természetesen téged is viszlek, ha később csatlakoznál, akkor ez igazából nem érint téged.
*Nem tudja Nelirának miféle szálakat kell esetleg elvarrnia távozása előtt, így meglehet, hogy nem is együtt érkeznek meg a Kikötőbe.*
*Meglepi Nelira válasza és megértése. Eddig valahányszor mutatta meg lelkének sötétjét, akkor mindig dicséret szándékába burkolt negatív jelzőket kapott. Nyilvánvalóan Relaelt nem zavarja, hogy méregnek nevezik, vagy démonnak, de ez is csupán azt sugallja, hogy nem értik meg őt. Az elf nem leli örömét a fájdalomban, vagy a kegyetlenkedésben. Persze, egy kicsit ártatlanul játszadozni másokkal szórakoztató, de csupán addig, amíg nem esik komoly bántódása senkinek. Amire a nemes valójában vágyik ezen esetekben, az az elégtétel. Olyan sokszor, és oly sokáig volt ő a vesztes fél, valamint játékszer a férfiak történetében, nem csoda hát, hogy másra sem vágyik csak tiszteletre.*
- Ez olyan, amit csak megsebzett nők érthetnek meg.
*Teszi hozzá végül hosszú elmélkedését követően. Bár Nelira szavai édesek, akár a méz, de Relael szerencsére elég józan ahhoz, hogy tudja, nem erre vágyik igazából.*
- Nem hozna megnyugvást számomra. Elvarratlan szál volna, melynek híre rossz kezekbe jutva ártana hírnevemnek.
*Hírneve, mely talán már most is megtépázott. A lae'Natar család túl sok rosszindulatú pletykával pecsételte meg nevét ahhoz, hogy ezeket az idő vagy egy lázadás elmoshassa.*
- Édes vagy, akár az istenek eledele.
*Teszi hozzá szórakozottan. Nelira jól tudja szavaival Relael mely érzékeny pontjait cirógassa ahhoz, hogy elégedetté tegye vele őt.
Nem bánja, hogy eltávolodnak egymástól, mert talán túlzottan is belekényelmesedett szerepébe. Lassan ruháiért sétál, hogy szépen komótosan elkezdje elfedni testét, és újra megkomponálja küllemét.*
- Csupán azért kérdeztem, mert jó kapcsolatot ápolok a thargokkal. Jobb tudni, hogy nem az egyik ellenségükkel szövögetek közös terveket.
*Relael közel sem annyira elárelátó, mint ahogy azt feltételezik róla, legtöbb esetben intuícióira hagyatkozik, s a végén valahogy mindig összefutnak a szálak. Persze az elf szeretne ennyire mesteri lenni, hogy minden lépését előre láthassa, de ehhez túl impulzív.*
- A vissza úton szeretnék kitérőt tenni hozzájuk. Ha velem tartasz, akkor természetesen téged is viszlek, ha később csatlakoznál, akkor ez igazából nem érint téged.
*Nem tudja Nelirának miféle szálakat kell esetleg elvarrnia távozása előtt, így meglehet, hogy nem is együtt érkeznek meg a Kikötőbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436