// Egy kis kontraszt //
*Bár nem úgy érzékeli, hogy elf druida asztaltársát bármilyen szintű izgalomba is hozná mondókái, ezt nem az ő sikertelenségének könyveli el. Ha ő is ki tudja mennyi évet töltene a vadonban, bármi emberi találmány nélkül és mindössze hasonlóképpen életkedv nélküli, unott-unalmas munkatársakkal, ő sem állna először semmihez sem olyan nagy izgalommal. Eldől az, meddig tart, amíg, vagy ha amaz egyáltalán meg fogja e szokni a társadalmat.*
- Volt időm átfésülni a lapok között a fontosabb virágokat, de én inkább a mágiánál maradok. *Majd elhúzza száját, hogy megint a sáros terepre kell emlékeznie.* - És hallottam olyan lényekről, kik bizonyos gyógyfüvekkel csalogatják a botanikusokat csapdábajukba, miközben ők a víz alatt rejtőznek, várnak hogy lecsapjanak. Talán trollok, vagy ki tudja, micsodák. *Találgat hangosan.
Ha addig más nem, egy újnak hallatszódó mágia említésére közelebb hajol Sylvarhoz, hogy jobban hallhassa, és visszafojtott lélegzettel figyel.* - Bámulatos. *Bólogat.* - Az említett mágustoronyban úgyszintén el vannak varázsolva a faajtók. De ahelyett, hogy bizonyos szavakra működnének, személytől és akarattól függően egyszerre több helyre is nyílnak: A torony szolgálója teljesen más helyeken is közlekedett, míg nekünk csak az előszoba és a könyvtári részre nyílt járásunk. Fogalmam sincs, hogy csinálják. *Rázza a fejét lassan, lenyűgözve, hogy ilyen komplex szintű éteri manipulálások több helyen is léteznek, több fajtából is. Valószínűleg mindössze a felszínét karcolták meg a mágia egészének.
Arra, hogy a druida egyetért vele a kocsma kajáinak minőségeivel kapcsolatban, csak szomorúan mosolyogni tud. Ő biztos jobban tudja a különbséget nála; a legfrissebben és bármi piszkálás nélkül elérhető náluk az összes étel és ital, ami nekik kellhet. Biztos borzalmasnak érezheti a különbséget.
Hosszútávú ittlétére Adoaver önnön ujjait szoríthatja, hogy hozzá hasonlóan nem fogja megőrjíteni az a káosz, ami a sokadalom. Oly sok szerzet, oly sok szemszög, bele sem éri elkezdeni belegondolni, milyen nehéz lesz neki átszokni. De ha valóban akkorának értékeli az itt szerezhető tudást és tapasztalatot, akkor ezt át fog kelleni vészelnie.
De a könyvtáros meghívásra hirtelen kihuny szemében a vidám fény, és az arcán keletkezett ráncokból könnyen sejtheti Sylvar, hogy nincsen jó híre.*
- Sajnálom, de el kell hogy utasítsam. És ha mágikus dolgokat akar átnézni, ne fáradjon azzal a túrával. *Magyarázata előkészítésére jó mélyet kortyol tőle kapott teájából.* - Nemrég voltam abban a templomban, mielőtt ide jöttem volna. Eredetileg a levegő mágiájának tiszteletére emelték, ahogy Abogr mágusmester is Artheniorban lakott működése alatt, valószínűleg úgy tanítva az elemeket, mint mások a számokat. Én nemrég érkeztem ide, így nem tudhatom, vajon a könyvtári rész mennyire volt igaz a földszinti ígéretekhez, de látogatásamkor gyakorlatilag semmi hasznosat, vagy akár mágiával kapcsolatosan érdekfeszítőt nem tudtam ott találni. Csak irodalom és száraz poéták szárazabb alkotásai. Már csak az istenek mágiáit, szakrális mágiát oktatják a templom falai között, oltárt emelve az egyiküknek, Eeyr számára. Talán ha szerencsés, egy tájékoztató jellegű tekercset talál arról a témáról, amit akar, de ha az elemekkel kapcsolatban praktikai tudást keresne... zéró. *Szemeit forgatva issza ki gyorsan itókáját, visszagondolva arra a csalódásra, ami a nedves, dohos pince falai között érte. Eléggé leamortizáló volt.
Kis háttértörténetet kap Sylvartól, amit jobbjával álla fogása közben dolgoz fel. Egy olyan korról beszél, amikor egyikük se volt, így nem könnyű a mai napokhoz viszonyítani azt. De egy nagyon fontos dolgot sikerült megtudnia az elf csoportjáról. Az pedig Sa'Tereth. Őt nem érdekelték az istenségek játszmái, de egy kevesebb mint egy évtizede történt, történelem-mozgató eseményt nem kerülhette ki megtanulni.* - Ha akkoriban csak a tündérekkel tartottak fönt kapcsolatot, talán ok lehet, hogy pont egy olyannal kavart fel egy kis vizet. Lehet, hogy akkor pont rossz benyomást keltettek, vagy csak alapból nem volt ínyére, már ha már akkor élt egyáltalán, és nem őseitől lett ez megtudva. És azt mindennél jobban szeretném megtudni, hogy arra tetszett e célozni, hogy már 92 évvel ezelőtt tudtak e az ő létezéséről... *Egy borotvaéles, pár pillanatig tartó szünet után sóhajt.* - Most hogy belegondolok, nem hiszem, hogy választ kapok erre, vagy akár hogy tudnom is kéne, vagy hogy akarom e. Akármilyen üldözés is folyt régen a mágusok ellen, ma már, mint ahogy látja, megszűnt e barbár tevékenység. És ha a segítségemet szeretné kérni ennek az évszázadnak a levázolásával, az egy jóval nagyobb falat, mint ami a tányéromon elfér ezen a napon. Katasztrófák, lázadások, reformációk. Ha elkezd a városban dél felé bandukolni, akkor nem falba, hanem egy hatalmas szakadékba fog ütközni, valami orcás gnómnak és egy bazinagy robbanásnak köszönhetően, ha jól olvastam. Azon túlra ne nagyon menjen, rémmeséket hallottam arról a környékről. És hogy milyen borzalmak sújtották a többi vidéket az elmúlt időkben? Egy nálam idősebb emberkét kell sajnos megkérdeznie. Ezért is ajánlom, töltsön itt el annyi időt, amennyit csak tud. Kelleni fog.