Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2044. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-15 07:31:16
Üzenet elküldve: 2023-05-15 07:31:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*The sok mindennel illethető, de azzal nem, hogy kiváltságos lenne. Ép lelkű pedig főleg nem. Neki nincsen olyan, hogy mások érdeke, önös érdek pedig főként. Már a neveltetése kezdetétől azt sulykolták belé, hogy egyedül a gazdája számít, mert tőle függ. S bármennyire is gyűlöl ezzel együtt élni, bármennyire is igyekezett harcolni ellene, az élet megtanította kegyetlenül, hogy tanulja meg hol a helye. Persze nem akarná ő bebeszélni senkinek sem, hogy ezzel most az ő élete pocsékabb lenne, mint azoké az arthenioriaké, akik ott akkor megannyi mindent veszítettek, vagyont, házat, családtagot, életet. Egyszerűen csak olyannyira belefáradt már magába az életbe, hogy az sem esik jól neki, hogy valaki iránt szánalmat vagy sajnálatot érezzen. Arra pedig sosem vetemedne, hogy bárki döntése felett pálcát törjön, hisz az ő élete is hagy némi kívánnivalót maga után. Persze véleménye neki is van, de egy régi mondás szerint az olyan, mint egy erős szélgörcs, ami a gyomrot kínozza. Jobb bentartani. Amúgy sem kérdezte ki senki sem a véleményét. Arra sosem kíváncsi senki. Ha mégis, akkor annak van valami hátsó szándéka, abban leledzik egy kis csalafintaság, amivel általában a lány kárára játszanak. Újabban pedig az a módi, hogy ha elmondja a véleményét azt mindig hibásnak ítélik. Igy egyszerűen jobb tényleg inkább lenyelni.
Persze azért egy fürkész pillantást megejt a férfira. Még ajkait is szóra nyitja, hogy megpróbáljon valami együttérzőbbet kisajtolni magából, de a biztonságot nyújtó csendet választva inkább az ajkába harap.
Amúgy is hamarabb lefoglalja az, hogy a másik háborgását igyekezzen vigyor nélkül végighallgatni. Hát persze, hogy csak direkt játék az egész. Sokkal szórakoztatóbb, mint belemerülni egy artheniori vérfürdő történetébe.*
- Sok esetben pedig a férfiak sokkal jobban főznek.
*Vonja meg a vállát, mintha csak olyan mellékes megjegyzés lenne. Pedig ez amúgy tényleg így van. Utolsó wegtoreni gazdájának szakácsa jól megtermett pacák volt. Komor és ijesztő tekintettel. Ám az ételek, amiket készített felülmúlhatatlanok voltak. Azóta sem evett sehol sem olyan finomat.*
- Elnézését kell kérnem kedves Báró úr. Kérem bocsájtsa meg a tudatlanságomat, hogy nem készültem fel mára Arthenior témakörből. Nem sok alkalmam nyílt eddig behatóan megismerni a várost. Talán egyszer sor kerül majd rá.
*Kuncogva ismét a sörért nyúl, majd már bátrabban dönti magába a kortyokat. Borzalmasan pocsék az íze. De mégis valami miatt jólesik neki. Talán a mai kis szökése ízesíti meg még az ilyen rettenetes italokat is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*The sok mindennel illethető, de azzal nem, hogy kiváltságos lenne. Ép lelkű pedig főleg nem. Neki nincsen olyan, hogy mások érdeke, önös érdek pedig főként. Már a neveltetése kezdetétől azt sulykolták belé, hogy egyedül a gazdája számít, mert tőle függ. S bármennyire is gyűlöl ezzel együtt élni, bármennyire is igyekezett harcolni ellene, az élet megtanította kegyetlenül, hogy tanulja meg hol a helye. Persze nem akarná ő bebeszélni senkinek sem, hogy ezzel most az ő élete pocsékabb lenne, mint azoké az arthenioriaké, akik ott akkor megannyi mindent veszítettek, vagyont, házat, családtagot, életet. Egyszerűen csak olyannyira belefáradt már magába az életbe, hogy az sem esik jól neki, hogy valaki iránt szánalmat vagy sajnálatot érezzen. Arra pedig sosem vetemedne, hogy bárki döntése felett pálcát törjön, hisz az ő élete is hagy némi kívánnivalót maga után. Persze véleménye neki is van, de egy régi mondás szerint az olyan, mint egy erős szélgörcs, ami a gyomrot kínozza. Jobb bentartani. Amúgy sem kérdezte ki senki sem a véleményét. Arra sosem kíváncsi senki. Ha mégis, akkor annak van valami hátsó szándéka, abban leledzik egy kis csalafintaság, amivel általában a lány kárára játszanak. Újabban pedig az a módi, hogy ha elmondja a véleményét azt mindig hibásnak ítélik. Igy egyszerűen jobb tényleg inkább lenyelni.
Persze azért egy fürkész pillantást megejt a férfira. Még ajkait is szóra nyitja, hogy megpróbáljon valami együttérzőbbet kisajtolni magából, de a biztonságot nyújtó csendet választva inkább az ajkába harap.
Amúgy is hamarabb lefoglalja az, hogy a másik háborgását igyekezzen vigyor nélkül végighallgatni. Hát persze, hogy csak direkt játék az egész. Sokkal szórakoztatóbb, mint belemerülni egy artheniori vérfürdő történetébe.*
- Sok esetben pedig a férfiak sokkal jobban főznek.
*Vonja meg a vállát, mintha csak olyan mellékes megjegyzés lenne. Pedig ez amúgy tényleg így van. Utolsó wegtoreni gazdájának szakácsa jól megtermett pacák volt. Komor és ijesztő tekintettel. Ám az ételek, amiket készített felülmúlhatatlanok voltak. Azóta sem evett sehol sem olyan finomat.*
- Elnézését kell kérnem kedves Báró úr. Kérem bocsájtsa meg a tudatlanságomat, hogy nem készültem fel mára Arthenior témakörből. Nem sok alkalmam nyílt eddig behatóan megismerni a várost. Talán egyszer sor kerül majd rá.
*Kuncogva ismét a sörért nyúl, majd már bátrabban dönti magába a kortyokat. Borzalmasan pocsék az íze. De mégis valami miatt jólesik neki. Talán a mai kis szökése ízesíti meg még az ilyen rettenetes italokat is.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-15 05:51:58
Üzenet elküldve: 2023-05-15 05:51:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Dorasnak megvannak a maga érvei, de a történtek és résztvevőik iránti szenvtelen közönyt egyelőre nem tudja hová tenni a lány részéről. Kiváltságosként cseperedett fruskáktól lehet ilyesmit látni, akiket alapvetően semmi nem érdekel saját magukon kívül. Torz szüleményei a jólétnek. Az empátia nincs személyes kötődéshez horgonyozva. Egy ép léleknél általában csak működik. Alapvetésként. A társadalmi és életminőségi szakadékokkal kapcsolatban pedig úgy általában megvan mindenkinek a véleménye. Persze van, akit jobban érdekel, van akit kevéssé; de mikor odáig fajul egy ügy, mint itt Artheniorban, az javarészt mélyebben érinti az embereket. Kit felháborít, kit megdöbbent, ki csak kritikával ostorozza egyik vagy másik felet amiatt, hogy mit hogyan kellett volna csinálni. Megvetés, szánalom, félelem, akármi. De ez... Tragikus.*
- Jahm, elég csinos *mormolja a korsója felett az egyszerű férfigondolatok nyomában igyekvő értelem visszhangját hallatva. A jellembéli megfigyeléseket ugyanis nagyjából egy pillanat alatt arrébb tessékelik az ösztönszinten felhorgadó egyéb tényezők. A tényezők, amik minden egészséges férfit megmozgatnának, mert ez a kreol csibécske valóban nagyon gusztusos a szemnek.*
- Dezertőr? *horkan szinte sértetten.* - Ez a sügéreszű a dezertőr, itt! *dobol az ujjával a körözési lista releváns soránál.* - Mégis ki az a fasz, aki dezertál? *forgatja a szemét.* - Pirtianesben, ott fölesküsznek; és az olyasmi, amivel nem érdemes baszakodni utólag *mondja.* - De itt? Még kötelező szolgálati idő sincs. Aki megunja, leadja a mundért, aztán lelép. Cöhh... dezertőr *csóválja a fejét.* - Mi jön még? Kajalopás az ingyenkonyháról?
*Leöblíti a nonszensz találgatás iszapját pár öblös korty sörrel, de csak nem lesz vége.*
- A főzés asszonymunka *morogja, míg megtörli a száját. Ezen már nem fakad ki, mert kezdi sejteni, hogy a lány csak direkt hergeli.* - Álnevet? És ha csak patinás bárói címet nyeltem vissza, hogy a nép egyszerű fiaként tekints csak rám?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Dorasnak megvannak a maga érvei, de a történtek és résztvevőik iránti szenvtelen közönyt egyelőre nem tudja hová tenni a lány részéről. Kiváltságosként cseperedett fruskáktól lehet ilyesmit látni, akiket alapvetően semmi nem érdekel saját magukon kívül. Torz szüleményei a jólétnek. Az empátia nincs személyes kötődéshez horgonyozva. Egy ép léleknél általában csak működik. Alapvetésként. A társadalmi és életminőségi szakadékokkal kapcsolatban pedig úgy általában megvan mindenkinek a véleménye. Persze van, akit jobban érdekel, van akit kevéssé; de mikor odáig fajul egy ügy, mint itt Artheniorban, az javarészt mélyebben érinti az embereket. Kit felháborít, kit megdöbbent, ki csak kritikával ostorozza egyik vagy másik felet amiatt, hogy mit hogyan kellett volna csinálni. Megvetés, szánalom, félelem, akármi. De ez... Tragikus.*
- Jahm, elég csinos *mormolja a korsója felett az egyszerű férfigondolatok nyomában igyekvő értelem visszhangját hallatva. A jellembéli megfigyeléseket ugyanis nagyjából egy pillanat alatt arrébb tessékelik az ösztönszinten felhorgadó egyéb tényezők. A tényezők, amik minden egészséges férfit megmozgatnának, mert ez a kreol csibécske valóban nagyon gusztusos a szemnek.*
- Dezertőr? *horkan szinte sértetten.* - Ez a sügéreszű a dezertőr, itt! *dobol az ujjával a körözési lista releváns soránál.* - Mégis ki az a fasz, aki dezertál? *forgatja a szemét.* - Pirtianesben, ott fölesküsznek; és az olyasmi, amivel nem érdemes baszakodni utólag *mondja.* - De itt? Még kötelező szolgálati idő sincs. Aki megunja, leadja a mundért, aztán lelép. Cöhh... dezertőr *csóválja a fejét.* - Mi jön még? Kajalopás az ingyenkonyháról?
*Leöblíti a nonszensz találgatás iszapját pár öblös korty sörrel, de csak nem lesz vége.*
- A főzés asszonymunka *morogja, míg megtörli a száját. Ezen már nem fakad ki, mert kezdi sejteni, hogy a lány csak direkt hergeli.* - Álnevet? És ha csak patinás bárói címet nyeltem vissza, hogy a nép egyszerű fiaként tekints csak rám?
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-11 15:20:21
Üzenet elküldve: 2023-05-11 15:20:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zárt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eljött a másnap, amikor a megbeszéltek szerint találkozniuk kell, napnyugtakor. Luthradis felcihelődik, élénken, mert várhatóan nagy kalandra számíthat.
~Bár van egy olyan érzésem, hogy nem lesz belőle semmi.~
Mélázik pár pillanatra el a gondolattal, de elhessegeti, bízva abban, hogy nem vágja át a mélységi hím, tudva azt, hogy ezt nemes egyszerűséggel megtehetné.*
-Minden kész, indulás.
*Szól, csak úgy magának, és kilép az estébe. Bérelt otthonában nincs semmi jelentős érték tárgy, amire bárkinek is fájhatna a foga, ezért nem aggodalmaskodik. Csuklyáját nem veszi fel, nem akar feltűnést kelteni, igyekszik mintegy hétköznapi polgár módjára esti sétára indulni.
A polgárnegyed már alaposan kihaltnak látszik ebben az órában, Luthrának nincs félnivalója, hiszen egyelőre nincs haragosa, hacsak egy eszement őrült neki nem ugrik, miközben úti célja felé nem tart. De biztonság kedvéért szemmel tartja az utcákat, amelyeket áthalad.
Fertályóra, nem több maradt még a megbeszélt találkozóig, így van ideje káros szenvedélyének hódolni. A helyszín kihalt, kisebb neszek, motoszkálások hallatszanak csak, Luthradis megbújik egy téglafal mögött és sodor magának egy dohányrudacskát, majd jóízzel rágyújt.
Bár ez korántsem a legideálisabb dolog, amit tehet, ha rejtekben akar maradni, de nem zavartatja magát, ha bárki is felfigyelne arra, hogy ő éppen egy fal mögött rejtőzködve dohányzik.
Eljön szép lassan a napnyugta, kíváncsian várja Saedree megjelenését, de a megbeszélt időben még színét se sejteti.
~Jól sejtettem, hogy nem fog eljönni. Habár, adjunk egy esélyt neki, hiszen madjnem elvágattam szerencsétlen torkát a tegnap. Várjunk még.~
Így telik el még egy fertályóra, de Saedree sehol. Luthradisban megerősödik a gyanu, hogy Saedree átvágta a megjelölt helyszín kapcsán és egymaga indult el a fejvadászatra.
~Na, most mi legyen. Egyedül nem állok le két vagy több testőrrel viaskodni, még ennyi aranyért sem.~
Második bagóját pöffenti el, mire elhatározza, hogy csendben hazamegy és elfelejti az egész kalamajkát.
Így is tesz és csakhamar kievickél a Romváros sarából, majd otthonában nyugovóra tér.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eljött a másnap, amikor a megbeszéltek szerint találkozniuk kell, napnyugtakor. Luthradis felcihelődik, élénken, mert várhatóan nagy kalandra számíthat.
~Bár van egy olyan érzésem, hogy nem lesz belőle semmi.~
Mélázik pár pillanatra el a gondolattal, de elhessegeti, bízva abban, hogy nem vágja át a mélységi hím, tudva azt, hogy ezt nemes egyszerűséggel megtehetné.*
-Minden kész, indulás.
*Szól, csak úgy magának, és kilép az estébe. Bérelt otthonában nincs semmi jelentős érték tárgy, amire bárkinek is fájhatna a foga, ezért nem aggodalmaskodik. Csuklyáját nem veszi fel, nem akar feltűnést kelteni, igyekszik mintegy hétköznapi polgár módjára esti sétára indulni.
A polgárnegyed már alaposan kihaltnak látszik ebben az órában, Luthrának nincs félnivalója, hiszen egyelőre nincs haragosa, hacsak egy eszement őrült neki nem ugrik, miközben úti célja felé nem tart. De biztonság kedvéért szemmel tartja az utcákat, amelyeket áthalad.
Fertályóra, nem több maradt még a megbeszélt találkozóig, így van ideje káros szenvedélyének hódolni. A helyszín kihalt, kisebb neszek, motoszkálások hallatszanak csak, Luthradis megbújik egy téglafal mögött és sodor magának egy dohányrudacskát, majd jóízzel rágyújt.
Bár ez korántsem a legideálisabb dolog, amit tehet, ha rejtekben akar maradni, de nem zavartatja magát, ha bárki is felfigyelne arra, hogy ő éppen egy fal mögött rejtőzködve dohányzik.
Eljön szép lassan a napnyugta, kíváncsian várja Saedree megjelenését, de a megbeszélt időben még színét se sejteti.
~Jól sejtettem, hogy nem fog eljönni. Habár, adjunk egy esélyt neki, hiszen madjnem elvágattam szerencsétlen torkát a tegnap. Várjunk még.~
Így telik el még egy fertályóra, de Saedree sehol. Luthradisban megerősödik a gyanu, hogy Saedree átvágta a megjelölt helyszín kapcsán és egymaga indult el a fejvadászatra.
~Na, most mi legyen. Egyedül nem állok le két vagy több testőrrel viaskodni, még ennyi aranyért sem.~
Második bagóját pöffenti el, mire elhatározza, hogy csendben hazamegy és elfelejti az egész kalamajkát.
Így is tesz és csakhamar kievickél a Romváros sarából, majd otthonában nyugovóra tér.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-11 13:05:32
Üzenet elküldve: 2023-05-11 13:05:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Szerencsére nem kell tovább firtatni, hogy kit miért nem mutogatna szívesen "odahaza". Pedig az őszintét megvallva Doras éppen nem az a fajta, akit mások elől rejtegetne, hisz neki nem kell elszámolnia sem egy papával, szeretett férjjel pedig főleg nem. Ám egy gazdával, akinek fontos a külcsín, a megjelenés, a megítélés, mások véleménye és az a francos hírnév, azelőtt tényleg nem szívesen járna-kelne ilyen alakokkal. Hisz a lányt Morthimer úr a piacra sem engedi ki, amíg az a francos artheniori divat ruha meg nem érkezik.*
- Futólag említették, de még nem tértek ki a részletekre.
*Vonja meg a vállait, miközben figyelmes hallgatóságként hátra dől a széken. A kiérkező korsóra vet egy futó pillantást, de egyelőre még háborítatlanul hagyja ott az asztallapon.
Ahogy hallgatja a volt Gazdagnegyed történetét valóban vet egy futó pillantást a belső térre, az itt-ott még fellelhető, régi eleganciát sugalló jegyekre. Azoknak sérülései, megkopottsága a történteket hallva meg sem lepik a leányt. Igazából a történteket is úgy hallgatja, mintha egyszerűen az időjárásról beszélnének. Hisz miért érezne bármit is olyan emberek iránt, akikhez sosem kötődött semmilyen formában, akiket még csak nem is ismert?*
- Tragikus.
*Jegyzi meg azért csendesen, de hangjából továbbra is kimarad mindennemű sajnálat, esetleg büszkeség vagy bármi egyéb. Nem ez lehetett az első eset, amikor az alja nép fellázadt a nyomor ellen. Bizonyára nem is az volt az utolsó. Noha a környéket elnézve, amennyit látott belőle valóban nagy zendülés lehetett, ami óriási pusztulással járt.*
- Kár a városért. A túlfele elég csinos.
*Nyúl végül a korsóért, hogy ő maga is leöblíthesse a bolyongásának fáradalmait.
Noha ő is az alja népet képviseli azzal, hogy egyszerű rabszolgaként tengődött odahaza és itt is, legalább panaszra nem lehet oka. Éppen ezért sem fekszi meg a gyomrát Arthenior története. Ha tudná, hogy mekkora egyetértés lehet közte és Doras között, bizonyára büszkén veregetné hátba a másikat. Kis hal ő ahhoz, hogy ilyen nagy ügyekkel foglalkozni akarjon. Többé-kevésbé az élete megadja azt, amire szüksége van. Biztos tető a feje fölött, étel, ital. A keze sincs teljes mértékben, minden téren megkötve, hisz a testi örömöknek is úgy adózhat, ahogy kedve tartja. Nagyjából és bizonyos szabályokat betartva. Amiből az egyiket éppen most szegi meg, de kár is belemenni ennyire a részletekbe.*
- Nos, akkor végül is ki is ez a B... Doras Nache? Zsoldos, kalandor? Vagy az, hogy álnevet akartál használni arra céloz, hogy dezertőr? Az biztos, hogy nem vagy szakács.
*Vigyorodik el, miközben a korsó feneke újra koppan az asztalon. Mögé könyökölve támasztja állát a tenyerébe, miközben a mandulaszemek a másikat vizslatják.*
*Szerencsére nem kell tovább firtatni, hogy kit miért nem mutogatna szívesen "odahaza". Pedig az őszintét megvallva Doras éppen nem az a fajta, akit mások elől rejtegetne, hisz neki nem kell elszámolnia sem egy papával, szeretett férjjel pedig főleg nem. Ám egy gazdával, akinek fontos a külcsín, a megjelenés, a megítélés, mások véleménye és az a francos hírnév, azelőtt tényleg nem szívesen járna-kelne ilyen alakokkal. Hisz a lányt Morthimer úr a piacra sem engedi ki, amíg az a francos artheniori divat ruha meg nem érkezik.*
- Futólag említették, de még nem tértek ki a részletekre.
*Vonja meg a vállait, miközben figyelmes hallgatóságként hátra dől a széken. A kiérkező korsóra vet egy futó pillantást, de egyelőre még háborítatlanul hagyja ott az asztallapon.
Ahogy hallgatja a volt Gazdagnegyed történetét valóban vet egy futó pillantást a belső térre, az itt-ott még fellelhető, régi eleganciát sugalló jegyekre. Azoknak sérülései, megkopottsága a történteket hallva meg sem lepik a leányt. Igazából a történteket is úgy hallgatja, mintha egyszerűen az időjárásról beszélnének. Hisz miért érezne bármit is olyan emberek iránt, akikhez sosem kötődött semmilyen formában, akiket még csak nem is ismert?*
- Tragikus.
*Jegyzi meg azért csendesen, de hangjából továbbra is kimarad mindennemű sajnálat, esetleg büszkeség vagy bármi egyéb. Nem ez lehetett az első eset, amikor az alja nép fellázadt a nyomor ellen. Bizonyára nem is az volt az utolsó. Noha a környéket elnézve, amennyit látott belőle valóban nagy zendülés lehetett, ami óriási pusztulással járt.*
- Kár a városért. A túlfele elég csinos.
*Nyúl végül a korsóért, hogy ő maga is leöblíthesse a bolyongásának fáradalmait.
Noha ő is az alja népet képviseli azzal, hogy egyszerű rabszolgaként tengődött odahaza és itt is, legalább panaszra nem lehet oka. Éppen ezért sem fekszi meg a gyomrát Arthenior története. Ha tudná, hogy mekkora egyetértés lehet közte és Doras között, bizonyára büszkén veregetné hátba a másikat. Kis hal ő ahhoz, hogy ilyen nagy ügyekkel foglalkozni akarjon. Többé-kevésbé az élete megadja azt, amire szüksége van. Biztos tető a feje fölött, étel, ital. A keze sincs teljes mértékben, minden téren megkötve, hisz a testi örömöknek is úgy adózhat, ahogy kedve tartja. Nagyjából és bizonyos szabályokat betartva. Amiből az egyiket éppen most szegi meg, de kár is belemenni ennyire a részletekbe.*
- Nos, akkor végül is ki is ez a B... Doras Nache? Zsoldos, kalandor? Vagy az, hogy álnevet akartál használni arra céloz, hogy dezertőr? Az biztos, hogy nem vagy szakács.
*Vigyorodik el, miközben a korsó feneke újra koppan az asztalon. Mögé könyökölve támasztja állát a tenyerébe, miközben a mandulaszemek a másikat vizslatják.*
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-11 06:54:15
Üzenet elküldve: 2023-05-11 06:54:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A következtetései alapját nem részletezi, csak megvonja a vállát, mint ahogy kétes információk forrását csak úgy jegyzik, hogy "hallani ezt-azt". Persze belőle inkább a tapasztalat szólt, mert hát tipikusan az a fajta férfi, akit a fehérnépek inkább titokban engednek ki a hátsó ajtón, mielőtt a kedves papa megébred vagy a szeretett férj hazaér.*
- Ejnye, hát nem is hallottál az artheniori rongyosok híres lázadásáról? A nagy egyenlőség napjáról? *Hátradől ültében, és maga elé fordítja a közben kiérkező egyik korsó habtalan sört, amiért flegma mozdulattal odalök 10 aranyat [Mesélő (Mimóza)]
.*
- Ez itt *mutat körbe* - a patinás Gazdagnegyed. Már ami megmaradt belőle. *Ha a lány jobban körbenéz, a lepukkant kricsmi összetákolt részein túl, felfedezheti, hogy ez egykor egy elegáns épület lehetett. Mostanra már csak apróságok utalnak rá: a mocskos padló márványmozaikja, az ablakkeret, egy-egy stukkó megmaradt csonkja.*
- Villák és kúriák, formára nyírt bukszusok... aztán egy nap a csőcselék himbálózó nemesekkel cicomázta fel az aranyos lámpavasakat *vigyorodik el az azóta is mély hallgatás övezte nagy nap penészes dicsőségén.* - Patakokban folyt a kék vér az utcákon *hörpöl az italba jóízűen, mintha nem is épp tömegmészárlásról beszélne.* - A halmokban égő luxus fekete füstjét még a kikötőből is látni lehetett. Bizony. Aztán eljött ez a szép új kor. Polgárság! Haladunk előre! *Pátoszos gesztussal emeli meg a korsóját, aztán persze kitör belőle a röhögés.* - Meg Sa'Tereth valagába. *Fanyar iróniára húzza a száját. Doras sosem volt a nagy ügyek embere. Sosem érdekelte az egyenlőség vagy a rang. A pénz. A pénz annál inkább. Meg persze a dőreség.*
*A következtetései alapját nem részletezi, csak megvonja a vállát, mint ahogy kétes információk forrását csak úgy jegyzik, hogy "hallani ezt-azt". Persze belőle inkább a tapasztalat szólt, mert hát tipikusan az a fajta férfi, akit a fehérnépek inkább titokban engednek ki a hátsó ajtón, mielőtt a kedves papa megébred vagy a szeretett férj hazaér.*
- Ejnye, hát nem is hallottál az artheniori rongyosok híres lázadásáról? A nagy egyenlőség napjáról? *Hátradől ültében, és maga elé fordítja a közben kiérkező egyik korsó habtalan sört, amiért flegma mozdulattal odalök 10 aranyat [Mesélő (Mimóza)]
.*- Ez itt *mutat körbe* - a patinás Gazdagnegyed. Már ami megmaradt belőle. *Ha a lány jobban körbenéz, a lepukkant kricsmi összetákolt részein túl, felfedezheti, hogy ez egykor egy elegáns épület lehetett. Mostanra már csak apróságok utalnak rá: a mocskos padló márványmozaikja, az ablakkeret, egy-egy stukkó megmaradt csonkja.*
- Villák és kúriák, formára nyírt bukszusok... aztán egy nap a csőcselék himbálózó nemesekkel cicomázta fel az aranyos lámpavasakat *vigyorodik el az azóta is mély hallgatás övezte nagy nap penészes dicsőségén.* - Patakokban folyt a kék vér az utcákon *hörpöl az italba jóízűen, mintha nem is épp tömegmészárlásról beszélne.* - A halmokban égő luxus fekete füstjét még a kikötőből is látni lehetett. Bizony. Aztán eljött ez a szép új kor. Polgárság! Haladunk előre! *Pátoszos gesztussal emeli meg a korsóját, aztán persze kitör belőle a röhögés.* - Meg Sa'Tereth valagába. *Fanyar iróniára húzza a száját. Doras sosem volt a nagy ügyek embere. Sosem érdekelte az egyenlőség vagy a rang. A pénz. A pénz annál inkább. Meg persze a dőreség.*
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-09 07:26:49
Üzenet elküldve: 2023-05-09 07:26:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Még majdnem el is kuncogja magát a helyzet komikumán. Mert neki elég mókás az, hogy eltévedt és ezzel egyidőben szakad a nyakába egy széptevő és a nagy cseppekben megeredő eső is. Most akár jöhetne a rimánkodás, arról, hogy ugyan mi jöhet még, de azért ennyire nem akarja kergetni a balsorsot.
Így is elég azzal megküzdenie, hogy tartani tudja az iramot a férfival. Mert arról már az elején letett, hogy próbálja megjegyezni merre is tartanak. Eddig sem tudta, hogy hol a fenében jár, most már végképp elveszítette azt a fonalat. Amikor célt érnek sem jobb a helyzet. Az épület távolról sem volt ismerős, közelről sem lett az. De legalább odabent nem esik. Ami az épület állapotát tekintve igen meglepőnek mondható. Így az meg sem lepi, hogy nem illatos rózsavíz és füstölő egyvelege kúszik az orrába, hanem valami émelyítőbb szag, aminél szerencse, hogy nem egy finnyás alkat. Még akkor is, ha jobbhoz szokott. De most jobban leköti figyelmét a férfi neve. Meg ahogy értesül róla. A B hamar módosul át, hogy a végére Doras legyen. Ezt persze nem tudja vigyor nélkül hagyni, de az epés megjegyzéseket egyelőre hanyagolja.*
- Hát örvendek, Doras.
*Nyomja meg a nevet, miközben az odépp penderített iszákos után pislog. Hasonló csendességgel, ám igen nagy érdeklődéssel nézi végig az asztalfoglalást. Mielőtt ő maga helyet foglalna még megszabadítja a széket a ráhullott dohánytól, végül pedig hasonló otthonossággal teszi rá ő is a szebbik felét.
Noha a köpenytől nem szabadul meg, azért a csuklyát már hátralöki a fején, hogy ki tudja szabadítani alóla vizes tincseit.*
- Először is én Theanlyei vagyok.
*Húz maga elé egyet a papírok közül. Éppen azt, amin a nevek sorakoznak, ám abból egy sem ismerős a számára, így csak egy könnyed mozdulattal söpri tovább maga elől.*
- Másodszor ki mondta, hogy szégyellnék én akárkit is?
*Még egy utolsó arcára tapadt tincset félretűr, majd kissé felvont szemöldökkel, s egyben őszinte érdeklődéssel pillant a másikra. Legalábbis igyekszik. Mert azt nem mondaná éppenséggel, hogy szégyellne itt akárkit is. Pusztán csak nem igen lenne a mai napjáért megdicsérve.*
- Bonyolult. Nem untatnálak vele.
*Hessegeti el kettőjük közül a témát, majd inkább egy másik papírt húz maga elé tanulmányozni, mintha olyan egetrengetően érdekes lenne.*
- Inkább meséld el nekem, hogy miért ilyen kirívóan lepusztult erre minden. A város másik feléhez képest ez olyan, mint egy nyomortanya.
*Miután kinézelődte magát a papírban a mandula szemek ismét a férfit kezdik fürkészni.*
*Még majdnem el is kuncogja magát a helyzet komikumán. Mert neki elég mókás az, hogy eltévedt és ezzel egyidőben szakad a nyakába egy széptevő és a nagy cseppekben megeredő eső is. Most akár jöhetne a rimánkodás, arról, hogy ugyan mi jöhet még, de azért ennyire nem akarja kergetni a balsorsot.
Így is elég azzal megküzdenie, hogy tartani tudja az iramot a férfival. Mert arról már az elején letett, hogy próbálja megjegyezni merre is tartanak. Eddig sem tudta, hogy hol a fenében jár, most már végképp elveszítette azt a fonalat. Amikor célt érnek sem jobb a helyzet. Az épület távolról sem volt ismerős, közelről sem lett az. De legalább odabent nem esik. Ami az épület állapotát tekintve igen meglepőnek mondható. Így az meg sem lepi, hogy nem illatos rózsavíz és füstölő egyvelege kúszik az orrába, hanem valami émelyítőbb szag, aminél szerencse, hogy nem egy finnyás alkat. Még akkor is, ha jobbhoz szokott. De most jobban leköti figyelmét a férfi neve. Meg ahogy értesül róla. A B hamar módosul át, hogy a végére Doras legyen. Ezt persze nem tudja vigyor nélkül hagyni, de az epés megjegyzéseket egyelőre hanyagolja.*
- Hát örvendek, Doras.
*Nyomja meg a nevet, miközben az odépp penderített iszákos után pislog. Hasonló csendességgel, ám igen nagy érdeklődéssel nézi végig az asztalfoglalást. Mielőtt ő maga helyet foglalna még megszabadítja a széket a ráhullott dohánytól, végül pedig hasonló otthonossággal teszi rá ő is a szebbik felét.
Noha a köpenytől nem szabadul meg, azért a csuklyát már hátralöki a fején, hogy ki tudja szabadítani alóla vizes tincseit.*
- Először is én Theanlyei vagyok.
*Húz maga elé egyet a papírok közül. Éppen azt, amin a nevek sorakoznak, ám abból egy sem ismerős a számára, így csak egy könnyed mozdulattal söpri tovább maga elől.*
- Másodszor ki mondta, hogy szégyellnék én akárkit is?
*Még egy utolsó arcára tapadt tincset félretűr, majd kissé felvont szemöldökkel, s egyben őszinte érdeklődéssel pillant a másikra. Legalábbis igyekszik. Mert azt nem mondaná éppenséggel, hogy szégyellne itt akárkit is. Pusztán csak nem igen lenne a mai napjáért megdicsérve.*
- Bonyolult. Nem untatnálak vele.
*Hessegeti el kettőjük közül a témát, majd inkább egy másik papírt húz maga elé tanulmányozni, mintha olyan egetrengetően érdekes lenne.*
- Inkább meséld el nekem, hogy miért ilyen kirívóan lepusztult erre minden. A város másik feléhez képest ez olyan, mint egy nyomortanya.
*Miután kinézelődte magát a papírban a mandula szemek ismét a férfit kezdik fürkészni.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-09 06:04:36
Üzenet elküldve: 2023-05-09 06:04:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jóízűen felkacag a hárításra, ahogy az a dedikáltan szép idő lassan mindenkit bekerget a szabad ég alól.*
- Ez a beszéd! *bólint nagyot, és már fordul is be a lánnyal a következő kis utcán, aztán a következőn és a következőn, meg az azutánin. Sietősen halad, már-már szaladva, ahogy ilyen zuhé idején a legtöbben szoktak, így csak merő rosszindulatból lehetne azzal vádolni, hogy csak azért tesz ennyi fordulót, hogy újdonsült társasága végképp elveszítse irányérzékét a Romváros zeg-zugai közt.*
- A nevem B...
- Doras Nache, te vén kurafi! *vág közbe az öblös kurjantás mindjárt, mikor belépnek az ajtón a dohányfüsttől és állott kocsmaszagtól nehéz levegőjű becsületsüllyesztőbe.*
- B...izony! *fordul kényszeredett vigyorba a fickóra vicsorgó szakállas grimasz.* - Doras Nache.
*Úgy lép be a csibécskével a karján, mint aki elsőbálozót vezet a lihanechi palota kupolatermébe. Ezt az érzetet csak egy kicsit maszatolja el, hogy az iménti fickót úgy penderíti arrébb, hogy a fal adja neki a másikat. ~Húgyagyú idióta!~
Hasonlóan mély kifinomultsággal szerez maguknak helyet, amikor jelzésértékűen belerúg egy kártyázó társaság asztalfőjén ülő siheder székébe. Ezen a környéken már csak így megy az foglalás. Határozott mozdulattal söpri le az asztalról a tökmaghéjat és a szétszóródott pipadohányt, aztán itt vége is szakad a rongyrázós gavallérságnak egyelőre. Doras lezökken, mire nagyot nyikordul alatta az ülőalkalmatosság. A csizmájával kitolja a másik széket a lánynak és közben már int is két sörért a pult felé egy figyelemfelkeltő, kurta füttyentés kíséretében.*
- Szóval... *simít végig a szakállán* - ki előtt szégyelled ezt a snájdig jótevőt? *Közelebb húzza a falnak támasztott, gyűrött, foltos papírokat. Lehetne étlap meg itallap, ha egy rendes helyen lennének, de csak egy rövid felsorolás inkább az árakkal: sör, bor, rövid. Zsíros deszka, tepertő, savanyú tojás.
A legbővebben kifejtett (és legolvashatóbb) iromány az aktuális körözési lista. Doras úgy igazgatja az asztalon, mintha a legpuccosabb rezümé lenne. Az ő tekintetében speciel szinte az. Az idejét se tudja, mikor volt utoljára, hogy nem virított ott a neve. Gyaníthatóan most is inkább valamilyen adminisztrációs hiba miatt maradhatott le. Ha élne még az anyja, el is vinné neki a viharvert papirost, ékes bizonyítékául, hogy közelítőleg se olyan alávaló briganti, mint amit terjesztenek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jóízűen felkacag a hárításra, ahogy az a dedikáltan szép idő lassan mindenkit bekerget a szabad ég alól.*
- Ez a beszéd! *bólint nagyot, és már fordul is be a lánnyal a következő kis utcán, aztán a következőn és a következőn, meg az azutánin. Sietősen halad, már-már szaladva, ahogy ilyen zuhé idején a legtöbben szoktak, így csak merő rosszindulatból lehetne azzal vádolni, hogy csak azért tesz ennyi fordulót, hogy újdonsült társasága végképp elveszítse irányérzékét a Romváros zeg-zugai közt.*
- A nevem B...
- Doras Nache, te vén kurafi! *vág közbe az öblös kurjantás mindjárt, mikor belépnek az ajtón a dohányfüsttől és állott kocsmaszagtól nehéz levegőjű becsületsüllyesztőbe.*
- B...izony! *fordul kényszeredett vigyorba a fickóra vicsorgó szakállas grimasz.* - Doras Nache.
*Úgy lép be a csibécskével a karján, mint aki elsőbálozót vezet a lihanechi palota kupolatermébe. Ezt az érzetet csak egy kicsit maszatolja el, hogy az iménti fickót úgy penderíti arrébb, hogy a fal adja neki a másikat. ~Húgyagyú idióta!~
Hasonlóan mély kifinomultsággal szerez maguknak helyet, amikor jelzésértékűen belerúg egy kártyázó társaság asztalfőjén ülő siheder székébe. Ezen a környéken már csak így megy az foglalás. Határozott mozdulattal söpri le az asztalról a tökmaghéjat és a szétszóródott pipadohányt, aztán itt vége is szakad a rongyrázós gavallérságnak egyelőre. Doras lezökken, mire nagyot nyikordul alatta az ülőalkalmatosság. A csizmájával kitolja a másik széket a lánynak és közben már int is két sörért a pult felé egy figyelemfelkeltő, kurta füttyentés kíséretében.*
- Szóval... *simít végig a szakállán* - ki előtt szégyelled ezt a snájdig jótevőt? *Közelebb húzza a falnak támasztott, gyűrött, foltos papírokat. Lehetne étlap meg itallap, ha egy rendes helyen lennének, de csak egy rövid felsorolás inkább az árakkal: sör, bor, rövid. Zsíros deszka, tepertő, savanyú tojás.
A legbővebben kifejtett (és legolvashatóbb) iromány az aktuális körözési lista. Doras úgy igazgatja az asztalon, mintha a legpuccosabb rezümé lenne. Az ő tekintetében speciel szinte az. Az idejét se tudja, mikor volt utoljára, hogy nem virított ott a neve. Gyaníthatóan most is inkább valamilyen adminisztrációs hiba miatt maradhatott le. Ha élne még az anyja, el is vinné neki a viharvert papirost, ékes bizonyítékául, hogy közelítőleg se olyan alávaló briganti, mint amit terjesztenek.*
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 19:56:51
Üzenet elküldve: 2023-05-07 19:56:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*A hirtelen nyájassá vált hanghordozás csak még inkább fellobbantja a gyanakvását. Az sem segít a dolgon, hogy továbbra sem szabadult ki igazán. Ennek ellenére egy apró bizalmat azért megszavaz a férfinak, így szót fogadva belé karol.
Attól viszont ismét megtorpan, hogy akár egy hazáig tartó kíséretet is szerezhet magának. Na az hiányozna még, hogy a Morthimer háznál megjelenik egy ilyen marcona fickóval. Nem kéne sokáig várnia arra, hogy ez Orthus fülébe jusson, ami nem túl kedvező kimenetel lenne a számára. Ellenben itt és a város többi részén még nem ismerik.*
- Ki akarna ilyen szép időben hazamenni?
*Ejt meg egy kósza vigyort.*
- Inkább azt mondd meg, hogy van e a közelben valami ivó, ahová megéri beülni. Persze azután, hogy először te árulod el a neved nekem.
*Noha a gyanakvása nem tűnt el teljesen, ám valamivel csillapodott, így kiegyenesedve pillant fel a férfira, már bátrabban tekintgetve ki a csuklya alól.*
*A hirtelen nyájassá vált hanghordozás csak még inkább fellobbantja a gyanakvását. Az sem segít a dolgon, hogy továbbra sem szabadult ki igazán. Ennek ellenére egy apró bizalmat azért megszavaz a férfinak, így szót fogadva belé karol.
Attól viszont ismét megtorpan, hogy akár egy hazáig tartó kíséretet is szerezhet magának. Na az hiányozna még, hogy a Morthimer háznál megjelenik egy ilyen marcona fickóval. Nem kéne sokáig várnia arra, hogy ez Orthus fülébe jusson, ami nem túl kedvező kimenetel lenne a számára. Ellenben itt és a város többi részén még nem ismerik.*
- Ki akarna ilyen szép időben hazamenni?
*Ejt meg egy kósza vigyort.*
- Inkább azt mondd meg, hogy van e a közelben valami ivó, ahová megéri beülni. Persze azután, hogy először te árulod el a neved nekem.
*Noha a gyanakvása nem tűnt el teljesen, ám valamivel csillapodott, így kiegyenesedve pillant fel a férfira, már bátrabban tekintgetve ki a csuklya alól.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 19:33:41
Üzenet elküldve: 2023-05-07 19:33:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lekötelezni szónál átsuhan egy álságos vigyor a szakállas képen, de most ettől azért talán inkább eltekint mégis.*
- Hát persze *bólint színpadiasan, de aztán csak maga mellé penderíti a lányt és gyakorlatilag csak fogást vált rajta, de nem mondhatni, hogy eleresztené.*
- Karolj csak belém, aranyom. Hazakísérlek. Még a végén bajod esik. Vagy túl messze van? Húzódjunk inkább be valahová, míg eláll az eső? *érdeklődik taszítóan nyájassá változtatott baritonján.* - Itt a Sárváros közelében jobb, ha nem lófrálsz egyedül. De lassan sötétedik is. Van neved? *A fenyegető körülményeket ecsetelve, szinte váratlanul böki oda a kérdést.*
*A lekötelezni szónál átsuhan egy álságos vigyor a szakállas képen, de most ettől azért talán inkább eltekint mégis.*
- Hát persze *bólint színpadiasan, de aztán csak maga mellé penderíti a lányt és gyakorlatilag csak fogást vált rajta, de nem mondhatni, hogy eleresztené.*
- Karolj csak belém, aranyom. Hazakísérlek. Még a végén bajod esik. Vagy túl messze van? Húzódjunk inkább be valahová, míg eláll az eső? *érdeklődik taszítóan nyájassá változtatott baritonján.* - Itt a Sárváros közelében jobb, ha nem lófrálsz egyedül. De lassan sötétedik is. Van neved? *A fenyegető körülményeket ecsetelve, szinte váratlanul böki oda a kérdést.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 15:31:52
Üzenet elküldve: 2023-05-07 15:31:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Thea kevésbé előnyös és okos jellemvonása volt mindig is az, hogy a száját nehezen tartotta. Talán foghatná a wegtoreni habitusra is akár, de ez inkább saját személyének varázsa. Kinek kellemesebb, kinek kellemetlen. Bár sokat segített, hogy odahaza mindig volt, aki megvédje a szemtelen bakfis formás hátsóját. Ez ugye Artheniorba érkeztekor igencsak megváltozott. Persze a Morthimer házban nincs nagy félnivalója, ám idekint egyedül ez szintén olyan dolog, ami mellett nem lenne szabad könnyelműen elmennie.
A helyzete egyre kényelmetlenebb, ahogy az eső kopogása is sűrűsödik, a fölé magasodó termetes alak pedig nem hajlandó élni a hátrálás kedvezőnek ható lehetőségével.
Azt sem érzi nyugtatónak, hogy a szabad kéz végül lenyúl érte és hamar talpra állítja. Várható módon nem is a kellemes úttal megy végbe a dolog. Lehet, hogy illendő lenne hálálkodnia, ha valami buta kis elkényeztetett céda lenne, de ismételten a habitusára fogva ez nem igen fog megtörténni. Sőt, még egy kelletlen horkanást is hallatt, mikor a férfi közelebb hajol, orrát pedig megcsapja annak kevésbé kellemes szaga. Kényes orra jobban szokta a hazai fűszerek és illatok kellemes aromáját, nem pedig ezt, amit inkább egy kietlen mocsárhoz tudna most fejben hozzákötni. Mivel testéből nem igazán tud most hátrálni, így nyakból húzódzkodik mind hátrébb, hogy a kéretlen szaglászásból szabaduljon. Szabad kezével pedig minduntalan a csuklyát húzogatja vissza, hogy arcát tovább rejthesse.*
- Sehová sem volt kiírva. Amúgy is szeretek mindig valami újat megcsodálni.
*Sóhajtja, hangjában egy adag iróniával.*
- Igazán lekötelezne, ha eleresztené a karom.
*Végül szabad kezével a férfi ujjaira fog, hogy ha kell, akkor segítsen a műveletben, így finoman igyekszik lefejtegetni magáról a kelletlen ujjakat.*
*Thea kevésbé előnyös és okos jellemvonása volt mindig is az, hogy a száját nehezen tartotta. Talán foghatná a wegtoreni habitusra is akár, de ez inkább saját személyének varázsa. Kinek kellemesebb, kinek kellemetlen. Bár sokat segített, hogy odahaza mindig volt, aki megvédje a szemtelen bakfis formás hátsóját. Ez ugye Artheniorba érkeztekor igencsak megváltozott. Persze a Morthimer házban nincs nagy félnivalója, ám idekint egyedül ez szintén olyan dolog, ami mellett nem lenne szabad könnyelműen elmennie.
A helyzete egyre kényelmetlenebb, ahogy az eső kopogása is sűrűsödik, a fölé magasodó termetes alak pedig nem hajlandó élni a hátrálás kedvezőnek ható lehetőségével.
Azt sem érzi nyugtatónak, hogy a szabad kéz végül lenyúl érte és hamar talpra állítja. Várható módon nem is a kellemes úttal megy végbe a dolog. Lehet, hogy illendő lenne hálálkodnia, ha valami buta kis elkényeztetett céda lenne, de ismételten a habitusára fogva ez nem igen fog megtörténni. Sőt, még egy kelletlen horkanást is hallatt, mikor a férfi közelebb hajol, orrát pedig megcsapja annak kevésbé kellemes szaga. Kényes orra jobban szokta a hazai fűszerek és illatok kellemes aromáját, nem pedig ezt, amit inkább egy kietlen mocsárhoz tudna most fejben hozzákötni. Mivel testéből nem igazán tud most hátrálni, így nyakból húzódzkodik mind hátrébb, hogy a kéretlen szaglászásból szabaduljon. Szabad kezével pedig minduntalan a csuklyát húzogatja vissza, hogy arcát tovább rejthesse.*
- Sehová sem volt kiírva. Amúgy is szeretek mindig valami újat megcsodálni.
*Sóhajtja, hangjában egy adag iróniával.*
- Igazán lekötelezne, ha eleresztené a karom.
*Végül szabad kezével a férfi ujjaira fog, hogy ha kell, akkor segítsen a műveletben, így finoman igyekszik lefejtegetni magáról a kelletlen ujjakat.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 12:38:05
Üzenet elküldve: 2023-05-07 12:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A zsoldos csak cinikusan horkan egyet. Nem szereti, ha valaki akkora mellénnyel van, amiben amúgy már inkább csak röhejesen néz ki. Nagyon-nagyon kevés kivétel van, ami erre rácáfol, de Doras már túl sok mindent látott életében, szóval egyelőre még viszonylag óvatos. A lánnyal ellentétben neki nagyon is kedvére van a helyzet, hogy így fölé magasodhat, és ebben még az eleredő eső se zavar. Így is ázott kutya szaga van.
Ez a "kódorog" szócska újra és újra megcsiklandozza a máját. Mint mikor egy kéttenyérnyi kis vakarcs tépi az ember nadrágszárát morogva meg vicsorogva. Végül csak lenyúl a fehérnépért, de persze nem a jobbjával. Az továbbra is a kés markolatának végén pihen. Nem szorulnak az ujjai, csak a tenyere támaszkodik rajta.
A balja fog rá a csibécske felkarjára és hát, inkább rántja talpra, mint felsegíti, de Dorasnál már ez is a gavallérság netovábbja. Netovábbja. Szó szerint, mivel el már nem ereszti a lányt, helyette inkább jobban szemügyre venné. Beleszimatol a csuklya kiöblösödő résébe a nyak felé. Határozottan kellemes aroma kúszik az orrába, ami errefelé azért nem a legmegszokottabb.*
- Nem mondták neked, hogy ez nem a legjobb környék a sétálgatásra? Merre laksz, tündérem?
*Doras úgy áll az esőben, a karmai közt a lánnyal, mint az erdei vadak. Csak tűri szenvtelenül. Ha esik, hát megázik.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 11:43:16
Üzenet elküldve: 2023-05-07 11:43:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Szép kis kaland, ahol rögtön az első nagyobb szökésénél célzottan rúgják ki a fogait. Gyűlöli azt az érzést, ami most egyre inkább erősebbé válik benne. Mégpedig azt, hogy a Morthimernek igaza volt. Ha innen hazakeveredik és valami nyoma lesz a kis kiruccanásának bizonyára igen komoly büntetésben lesz része. Ha egyáltalán hazakeveredik...
Végül semmi rúgás nem talál bele a csuklya alá rejtett arcba, s az idegen dühödt hangja is csillapodni látszik, ahogy ismét felszólal. Ennek ellenére semmivel sem érzi nyugodtabbnak és veszélytelenebbnek a helyzetét. Mivel igen frusztráló hatással bír a fölé magasodó idegen test. Ennek ellenére, még akkor is, ha szíve majd kiszakad a helyéről, igyekszik hangjának remegését elfojtani. Több-kevesebb sikerrel.*
- Francokat! *Csattan is fel, de még viszonylag visszafogottan teszi. Persze hangja bizonytalanságából a legkevésbé sem lehet erre a nagy határozottságra következtetni.* Szeretek ilyen szép időben sétálgatni. Errefelé mindig ilyen nyugodt a hely. A legtöbb esetben nem háborgat semmilyen fajankó.
*S mintha odafent meghallották volna ezt, a gyülekező, sötét felhők lassan eregetni kezdik a nagy cseppeket magukból. Egyelőre még csak egy-egy hangosabb koppanással érnek le a földre és a leány köpenyére, de nem úgy néz ki, mintha az erősebb zuhi sokáig váratni akarna magára.*
- Megtenné, hogy hátrébb kódorog? Vagy segítsen fel.
*A mandulavágású szemek ismét kipillantanak a foszlott anyag alól, egyenesen a kést markoló kézre. Fenének sem kell a férfi segítsége, de talán, ha hajlandóságot mutat inkább őt felhúzni, ahelyett, hogy azt a kést markolássza, az azért egy kicsit talán megnyugtatná.
Ennek ellenére nem nyújtja a kezét a segítségért, amiből a másik hamar kikövetkeztetheti, hogy a koszos anyag alá bújt leány jobban bírná azon helyzetét, hogy a fickó inkább elhátrál tőle.*
*Szép kis kaland, ahol rögtön az első nagyobb szökésénél célzottan rúgják ki a fogait. Gyűlöli azt az érzést, ami most egyre inkább erősebbé válik benne. Mégpedig azt, hogy a Morthimernek igaza volt. Ha innen hazakeveredik és valami nyoma lesz a kis kiruccanásának bizonyára igen komoly büntetésben lesz része. Ha egyáltalán hazakeveredik...
Végül semmi rúgás nem talál bele a csuklya alá rejtett arcba, s az idegen dühödt hangja is csillapodni látszik, ahogy ismét felszólal. Ennek ellenére semmivel sem érzi nyugodtabbnak és veszélytelenebbnek a helyzetét. Mivel igen frusztráló hatással bír a fölé magasodó idegen test. Ennek ellenére, még akkor is, ha szíve majd kiszakad a helyéről, igyekszik hangjának remegését elfojtani. Több-kevesebb sikerrel.*
- Francokat! *Csattan is fel, de még viszonylag visszafogottan teszi. Persze hangja bizonytalanságából a legkevésbé sem lehet erre a nagy határozottságra következtetni.* Szeretek ilyen szép időben sétálgatni. Errefelé mindig ilyen nyugodt a hely. A legtöbb esetben nem háborgat semmilyen fajankó.
*S mintha odafent meghallották volna ezt, a gyülekező, sötét felhők lassan eregetni kezdik a nagy cseppeket magukból. Egyelőre még csak egy-egy hangosabb koppanással érnek le a földre és a leány köpenyére, de nem úgy néz ki, mintha az erősebb zuhi sokáig váratni akarna magára.*
- Megtenné, hogy hátrébb kódorog? Vagy segítsen fel.
*A mandulavágású szemek ismét kipillantanak a foszlott anyag alól, egyenesen a kést markoló kézre. Fenének sem kell a férfi segítsége, de talán, ha hajlandóságot mutat inkább őt felhúzni, ahelyett, hogy azt a kést markolássza, az azért egy kicsit talán megnyugtatná.
Ennek ellenére nem nyújtja a kezét a segítségért, amiből a másik hamar kikövetkeztetheti, hogy a koszos anyag alá bújt leány jobban bírná azon helyzetét, hogy a fickó inkább elhátrál tőle.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-07 07:10:12
Üzenet elküldve: 2023-05-07 07:10:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem sokon múlik, hogy legalább az első, megindított rúgás el is érje a célját. A dühtől a jogosság vaskesztyűjét szokása felhúzni a Doras-féle embernek, és jogosságból kipattanó még több düh hajlamos vörös ködbe borítani az elmét. Még szerencse, hogy az a szövegkörnyezettől függetlenül édesen búgó hang, meg a pillanatra kivillanó kreol comb eléri a tudatalattija értelemre használható zugait.*
- Nézzenek oda! *veszi át az indulat helyét egy telipofás vigyor a szakállas képen.* - Eltévedtél, csibém?
*Nem lép hátrébb és a legkevésbé se mutatja megbánás jelét. A falnak támaszkodva magasodik a földön összekuporodó lány fölé. Doras igenis tud nyájasan mosolyogni. (Mint egy sebhelyes, loncsos warg egy gyerekmesében.) Jobbját hanyagul a kése markolatán pihenteti. Rossz szokás, az ő köreiben az ismerkedés alapvető felállása.*
*Nem sokon múlik, hogy legalább az első, megindított rúgás el is érje a célját. A dühtől a jogosság vaskesztyűjét szokása felhúzni a Doras-féle embernek, és jogosságból kipattanó még több düh hajlamos vörös ködbe borítani az elmét. Még szerencse, hogy az a szövegkörnyezettől függetlenül édesen búgó hang, meg a pillanatra kivillanó kreol comb eléri a tudatalattija értelemre használható zugait.*
- Nézzenek oda! *veszi át az indulat helyét egy telipofás vigyor a szakállas képen.* - Eltévedtél, csibém?
*Nem lép hátrébb és a legkevésbé se mutatja megbánás jelét. A falnak támaszkodva magasodik a földön összekuporodó lány fölé. Doras igenis tud nyájasan mosolyogni. (Mint egy sebhelyes, loncsos warg egy gyerekmesében.) Jobbját hanyagul a kése markolatán pihenteti. Rossz szokás, az ő köreiben az ismerkedés alapvető felállása.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-06 21:03:19
Üzenet elküldve: 2023-05-06 21:03:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Kellemetlen helyzetén nem javít annak a tudatosítása sem, hogy apránként kissé szürkébe burkolódzik az égbolt. S nem a késői óra tehet róla, hanem inkább a megannyi sötét felhő, ami épp a feje fölött gyülekezik. Még az lesz a legszebb az egészben, hogy ha bőrig is ázik, mielőtt megtalálja a visszavezető utat. Persze ebben van az izgalom és a kaland, de egy kicsit talán bátrabban állna neki a dolognak, ha nem egyedül járná az ismeretlent.
Vagy lenne legalább valami betérő itt is, ahol meghúzhatja magát addig, amíg az idő eldönti, hogy mire is készül fordulni.
Amikor pedig már azt hinné az ember, hogy ettől nem lesz rosszabb, az élet nekiütközteti gyorsan egy vastag kőfalnak. Ami itt a jelen esetben valamivel puhább, de nem kevésbé kellemetlen. Az utána kifejtődő esés pedig megkoronázza az egészet. Röppen a köpenybe burkolt test, majd puffan a kemény kövön. Kivillan egy mezítelen boka, egy fehér, finom anyagdarab, ami talán egy ruhának az alját képezi. De amilyen hirtelenséggel ezek előbukkantak, olyan gyorsasággal bújnak vissza a köpeny alá. Persze mindezt kísérve egy alapos és hosszan tartó szitokáradattal, amit az egyébként kellemes női hang most sértett dühvel morog az orra alatt.*
- A francnak nem tudsz normálisan közlekedni?
*Villannak ki a mélybarna, mandulavágású szemek, ahogy még nem kel fel a földről, hanem inkább a csuklyát mélyen az arcába húzva kúszik hátrébb a földön. Ugyanis a másik hirtelen mozdulatától elhiszi, hogy valóban megkínálják még valami kellemetlennel is így a földön hánykolódva.*
*Kellemetlen helyzetén nem javít annak a tudatosítása sem, hogy apránként kissé szürkébe burkolódzik az égbolt. S nem a késői óra tehet róla, hanem inkább a megannyi sötét felhő, ami épp a feje fölött gyülekezik. Még az lesz a legszebb az egészben, hogy ha bőrig is ázik, mielőtt megtalálja a visszavezető utat. Persze ebben van az izgalom és a kaland, de egy kicsit talán bátrabban állna neki a dolognak, ha nem egyedül járná az ismeretlent.
Vagy lenne legalább valami betérő itt is, ahol meghúzhatja magát addig, amíg az idő eldönti, hogy mire is készül fordulni.
Amikor pedig már azt hinné az ember, hogy ettől nem lesz rosszabb, az élet nekiütközteti gyorsan egy vastag kőfalnak. Ami itt a jelen esetben valamivel puhább, de nem kevésbé kellemetlen. Az utána kifejtődő esés pedig megkoronázza az egészet. Röppen a köpenybe burkolt test, majd puffan a kemény kövön. Kivillan egy mezítelen boka, egy fehér, finom anyagdarab, ami talán egy ruhának az alját képezi. De amilyen hirtelenséggel ezek előbukkantak, olyan gyorsasággal bújnak vissza a köpeny alá. Persze mindezt kísérve egy alapos és hosszan tartó szitokáradattal, amit az egyébként kellemes női hang most sértett dühvel morog az orra alatt.*
- A francnak nem tudsz normálisan közlekedni?
*Villannak ki a mélybarna, mandulavágású szemek, ahogy még nem kel fel a földről, hanem inkább a csuklyát mélyen az arcába húzva kúszik hátrébb a földön. Ugyanis a másik hirtelen mozdulatától elhiszi, hogy valóban megkínálják még valami kellemetlennel is így a földön hánykolódva.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-06 20:38:08
Üzenet elküldve: 2023-05-06 20:38:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A cimborái késnek. Már két napja. Viszonylag rég ismeri őket, és utálja is a pofájukat, mert rohadt egy banda. Talán a legrohadtabb a hegy innenső oldalán, de jó pár balhét lenyomtak már együtt. Gyalázatos dolgokat, necces dolgokat, röhejes dolgokat meg olyanokat, amikről nem beszélnek. Soha.
Doras egyik kompániától csapódik a másikhoz, de ebben a szakmában egy bizonyos kor után azt veszed észre, hogy a régi ismerősök száma mocskosul megfogyatkozik. A fiatalok meg hamar lemorzsolódnak. Vagy otthagyják a fogukat vagy nem bírják gyomorral vagy... a fene tudja.
Doras egyik becsületsüllyesztőt járja a másik után a környéken, hogy elüsse az időt. Ma is ez lenne a terv, de valahogy kedvetlennek érzi magát az egészhez. És mi lenne jobb hatással a kedvére, mint hogy azzal szórakoztassa magát, hogy hajigálja kicsit a sárpénzeseket a Csonthídnál. Fél marék kavicsig bírták. Dorasnak szerencsére jó fedezéke volt hozzá, hogy rejtve maradjon, de jól is tudjon célozni. Viszont amikor az egyik fickó fújtatva megindul, akkor már a zsoldos is eliramodik. Még egy ideig rontaná itt a levegőt, ahhoz meg nem túl jó alap összeakasztani a bajszát a sárvárosiakkal.
Röhög, de azért hátra is tekintget, míg rohan. Az itteni sikátorokban nyilván hamar a nyomát vesztik, de jobb biztosra menni. Arra viszont nem számít, hogy egy idióta pont elé sasszézik be, mikor nagy lendülettel kirongyol egy szűk keresztutcáról.
Doras jól megtermett alak, szóval nagyjából letarolja a köpenyes alakot, átesik rajta, aztán persze feltápászkodva már szívja is fel magát, hogy megkínálja még pár célzott rúgással azt a vadbarmot, aki... hát... rossz helyen volt rosszkor.*
- A francnak nem tudsz az orrod elé nézni!
*A cimborái késnek. Már két napja. Viszonylag rég ismeri őket, és utálja is a pofájukat, mert rohadt egy banda. Talán a legrohadtabb a hegy innenső oldalán, de jó pár balhét lenyomtak már együtt. Gyalázatos dolgokat, necces dolgokat, röhejes dolgokat meg olyanokat, amikről nem beszélnek. Soha.
Doras egyik kompániától csapódik a másikhoz, de ebben a szakmában egy bizonyos kor után azt veszed észre, hogy a régi ismerősök száma mocskosul megfogyatkozik. A fiatalok meg hamar lemorzsolódnak. Vagy otthagyják a fogukat vagy nem bírják gyomorral vagy... a fene tudja.
Doras egyik becsületsüllyesztőt járja a másik után a környéken, hogy elüsse az időt. Ma is ez lenne a terv, de valahogy kedvetlennek érzi magát az egészhez. És mi lenne jobb hatással a kedvére, mint hogy azzal szórakoztassa magát, hogy hajigálja kicsit a sárpénzeseket a Csonthídnál. Fél marék kavicsig bírták. Dorasnak szerencsére jó fedezéke volt hozzá, hogy rejtve maradjon, de jól is tudjon célozni. Viszont amikor az egyik fickó fújtatva megindul, akkor már a zsoldos is eliramodik. Még egy ideig rontaná itt a levegőt, ahhoz meg nem túl jó alap összeakasztani a bajszát a sárvárosiakkal.
Röhög, de azért hátra is tekintget, míg rohan. Az itteni sikátorokban nyilván hamar a nyomát vesztik, de jobb biztosra menni. Arra viszont nem számít, hogy egy idióta pont elé sasszézik be, mikor nagy lendülettel kirongyol egy szűk keresztutcáról.
Doras jól megtermett alak, szóval nagyjából letarolja a köpenyes alakot, átesik rajta, aztán persze feltápászkodva már szívja is fel magát, hogy megkínálja még pár célzott rúgással azt a vadbarmot, aki... hát... rossz helyen volt rosszkor.*
- A francnak nem tudsz az orrod elé nézni!
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-06 20:07:36
Üzenet elküldve: 2023-05-06 20:07:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ellenkezés a vérében van, ez ideérkezte óta nem is volt kérdéses. Ám abban igazat kell adnia gazdájának, hogy egyedül nem túl okos döntés a város felfedezése. Főleg azért nem, mert az idő előrehaladtával már halvány lila gőze sincs arról, hogy egyáltalán ez még Arthenior városa e. Már gyanús volt, hogy nem jár éppen jó helyen, mikor a kúriákat és talpon álló házakat felváltotta a megannyi rom képe. Ennek ellenére nem fordult vissza egyből, most meg már lesheti, mire visszatalál. Az az egy szerencséje, hogy gazdája egy időre igencsak el van foglalva, így egyáltalán nem kell hazaiparkodnia. Pedig egyszerű kis fogadó látogatásnak indult az egész sétája. De a végén kíváncsi lett erre is meg arra is, épp csak a piacra nem tette be a lábát. A végén meg kikötött a nagy büdös semmiben.
Még lép egy párat végül lefékezve pillant körbe a magára öltött köpeny csuklyája alól. Legalább annyi esze volt, hogy azt magára húzta, hisz valóban nem készül senki figyelmét felkelteni a lenge ruházatával. Ahogyan ura is megmondta. Így a tetőtől talpig, kopott köpenybe burkolódzva tűnhet inkább egy szóra sem érdemes koldusnak, mintsem egy szép pofival megáldott cselédlánynak.
De előbb vagy utóbb ki kéne keverednie innen, amihez az kell, hogy valakitől útbaigazítást kérjen. De egyelőre senki érdemlegeset nem lát.*
- A franc essen a makacs fejembe...
*Morogja maga elé, miközben lassan tovább indítja lépteit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ellenkezés a vérében van, ez ideérkezte óta nem is volt kérdéses. Ám abban igazat kell adnia gazdájának, hogy egyedül nem túl okos döntés a város felfedezése. Főleg azért nem, mert az idő előrehaladtával már halvány lila gőze sincs arról, hogy egyáltalán ez még Arthenior városa e. Már gyanús volt, hogy nem jár éppen jó helyen, mikor a kúriákat és talpon álló házakat felváltotta a megannyi rom képe. Ennek ellenére nem fordult vissza egyből, most meg már lesheti, mire visszatalál. Az az egy szerencséje, hogy gazdája egy időre igencsak el van foglalva, így egyáltalán nem kell hazaiparkodnia. Pedig egyszerű kis fogadó látogatásnak indult az egész sétája. De a végén kíváncsi lett erre is meg arra is, épp csak a piacra nem tette be a lábát. A végén meg kikötött a nagy büdös semmiben.
Még lép egy párat végül lefékezve pillant körbe a magára öltött köpeny csuklyája alól. Legalább annyi esze volt, hogy azt magára húzta, hisz valóban nem készül senki figyelmét felkelteni a lenge ruházatával. Ahogyan ura is megmondta. Így a tetőtől talpig, kopott köpenybe burkolódzva tűnhet inkább egy szóra sem érdemes koldusnak, mintsem egy szép pofival megáldott cselédlánynak.
De előbb vagy utóbb ki kéne keverednie innen, amihez az kell, hogy valakitől útbaigazítást kérjen. De egyelőre senki érdemlegeset nem lát.*
- A franc essen a makacs fejembe...
*Morogja maga elé, miközben lassan tovább indítja lépteit.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-05-06 19:20:31
Üzenet elküldve: 2023-05-06 19:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A zsoldos dünnyögve dudorászik. Nem egy kifejezett dallamot, csak úgy valamit. Az igazán filozofikus elmélázás közben szokott ilyet, ami őt tekintve kivételesen ritka dolog. Ám itt, az egykori városőrség egykori székhelyén, illetve annak a föld gyomrába szakadt helyén... egy hozzá hasonló alakot is elragadhat a mély filozófia. Igaz, ez keveseknek juthat eszébe a Meredély pereméről megbotránkoztató természetességgel levizelő férfi láttán. Dorastól ez a stílszerű tisztelgés az itt odaveszett fogdmegek és a zárkasoron pusztult gazfickóknak egyszerre címezve. Milyen ember lenne, ha elmulasztaná ezt a gesztust, ha már épp erre járt.
Kettőnél többet nem ráz rajta, mert mi lenne akkor az illemmel, aztán elteszi, megigazítja a ruháját és indul is tovább, hogy keressen valami rendes helyet, ahol legalább kockázni lehet. Az italnak is lassan az utolsó kortyait pusztítja a flaskájából, pedig még nagyon-nagyon messze van a részegségtől.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A zsoldos dünnyögve dudorászik. Nem egy kifejezett dallamot, csak úgy valamit. Az igazán filozofikus elmélázás közben szokott ilyet, ami őt tekintve kivételesen ritka dolog. Ám itt, az egykori városőrség egykori székhelyén, illetve annak a föld gyomrába szakadt helyén... egy hozzá hasonló alakot is elragadhat a mély filozófia. Igaz, ez keveseknek juthat eszébe a Meredély pereméről megbotránkoztató természetességgel levizelő férfi láttán. Dorastól ez a stílszerű tisztelgés az itt odaveszett fogdmegek és a zárkasoron pusztult gazfickóknak egyszerre címezve. Milyen ember lenne, ha elmulasztaná ezt a gesztust, ha már épp erre járt.
Kettőnél többet nem ráz rajta, mert mi lenne akkor az illemmel, aztán elteszi, megigazítja a ruháját és indul is tovább, hogy keressen valami rendes helyet, ahol legalább kockázni lehet. Az italnak is lassan az utolsó kortyait pusztítja a flaskájából, pedig még nagyon-nagyon messze van a részegségtől.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-04-06 18:01:45
Üzenet elküldve: 2023-04-06 18:01:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Fekete Hatosok//
*Romváros vidékét eddig valahogy mindig elkerülte, de ma történetesen olyan munkát kapott a piactéren, ami ide szólította. Kiderült, hogy akadnak errefelé még házak, és azokban élnek még emberek, méghozzá jómódú emberek. Az a fajta, aki szeret vásárolni, de aztán nincs ereje mindent hazacipelni. Vagy csak fél egyedül mutatkozni, mert könnyű prédája lenne a fosztogatóknak. Na, egy efféle asszonyság bízta meg Mykaelt azzal, hogy cipeljen el neki ezt-azt az otthonáig. Aprópénz, de nem megerőltető munka. És végre alkalmat adott neki arra, hogy körülnézzen itt.
Mint mindenki Lanawin földjén, Mykael is hallott az artheniori lázongásokról és arról, hogy mi történt az egykori gazdag negyeddel. De valójában nagyon keveset tud róla ténylegesen. Arról nem is beszélve, hogy nem ismerte se a várost, se konkrétan ezt a negyedet előtte. Így is elég hatásos látvány a sok romos épület, amelyekről még mostani állapotukban is lerí az egykori pompa. De még gyomorszorítóbb a szakadék, ami ocsmány sebként terpeszkedik végig a környéken
Ahhoz képest, hogy nem járt még erre, ránézésre sokat idevalósinak is gondolhatnák: ócska, elnyűtt ruhákat visel, egy kopott bőrvértet, oldalán rövidkard lóg. Csak a bakancsa tűnik újnak és minőségi, de az is poros és sárfoltos. Ezzel az erővel akár le is rángathatta valakiről - bár történetesen vette.
Ahogy a Meredély mentén halad, figyelmes lesz arra, hogy két két csavargó elinal. Ahogy több figyelmet szentel az incidensnek, észreveszi a harmadikat is, aki a földön maradt. Felette pedig...*
- Hakudran?
*kérdi meglepve, épp elég hangosan ahhoz, hogy a másik is meghallja. Ha a fél-elf felé fordul, akkor Mykael félredöntött fejjel, vizslató tekintettel megállapítja, hogy csakugyan egy régi ismerőssel futott össze.
Ezt követően pedig felkúszik az arcára egy - rá egyébként jellemző - kedélyes mosoly, úgy lép oda a másikhoz.*
- Mykael vagyok. A Hatosoktól, emlékszel még?
*Hakudran számára megkönnyítheti a felismerést, hogy Mykael régen is mindig ilyen ágrólszakadt benyomást keltett, az öltözete mindig úgy nézett ki, mint amit előtte már tucatnyi ember hordott (mert többnyire ez is volt a helyzet), és mindig ott volt az arcán valamilyen mosoly. Ugyanakkor a régi Mykael sovány volt, girhes, és gyakran csimbókos volt a haja a kosztól. Most viszont kifejezetten jó erőben van, és bár most se patyolat tiszta, azért nem is úgy néz ki, mint aki épp most mászott elő egy sírból.
Bár régi ismerőst üdvözöl, Mykael azért lelassít és megáll kard-távolságon kívül, amíg felméri, hogy Hakudran miképp reagál a felbukkanására. Igaz, nem haragban váltak el, de azért olyan nagy barátok se voltak. Egy ideig egy táborban éltek, párszor harcoltak egymás oldalán, de ebből azért nem kerekedett életre szóló barátság akkor. Ki tudja, merre sodorta az élet a félvért.*
*Romváros vidékét eddig valahogy mindig elkerülte, de ma történetesen olyan munkát kapott a piactéren, ami ide szólította. Kiderült, hogy akadnak errefelé még házak, és azokban élnek még emberek, méghozzá jómódú emberek. Az a fajta, aki szeret vásárolni, de aztán nincs ereje mindent hazacipelni. Vagy csak fél egyedül mutatkozni, mert könnyű prédája lenne a fosztogatóknak. Na, egy efféle asszonyság bízta meg Mykaelt azzal, hogy cipeljen el neki ezt-azt az otthonáig. Aprópénz, de nem megerőltető munka. És végre alkalmat adott neki arra, hogy körülnézzen itt.
Mint mindenki Lanawin földjén, Mykael is hallott az artheniori lázongásokról és arról, hogy mi történt az egykori gazdag negyeddel. De valójában nagyon keveset tud róla ténylegesen. Arról nem is beszélve, hogy nem ismerte se a várost, se konkrétan ezt a negyedet előtte. Így is elég hatásos látvány a sok romos épület, amelyekről még mostani állapotukban is lerí az egykori pompa. De még gyomorszorítóbb a szakadék, ami ocsmány sebként terpeszkedik végig a környéken
Ahhoz képest, hogy nem járt még erre, ránézésre sokat idevalósinak is gondolhatnák: ócska, elnyűtt ruhákat visel, egy kopott bőrvértet, oldalán rövidkard lóg. Csak a bakancsa tűnik újnak és minőségi, de az is poros és sárfoltos. Ezzel az erővel akár le is rángathatta valakiről - bár történetesen vette.
Ahogy a Meredély mentén halad, figyelmes lesz arra, hogy két két csavargó elinal. Ahogy több figyelmet szentel az incidensnek, észreveszi a harmadikat is, aki a földön maradt. Felette pedig...*
- Hakudran?
*kérdi meglepve, épp elég hangosan ahhoz, hogy a másik is meghallja. Ha a fél-elf felé fordul, akkor Mykael félredöntött fejjel, vizslató tekintettel megállapítja, hogy csakugyan egy régi ismerőssel futott össze.
Ezt követően pedig felkúszik az arcára egy - rá egyébként jellemző - kedélyes mosoly, úgy lép oda a másikhoz.*
- Mykael vagyok. A Hatosoktól, emlékszel még?
*Hakudran számára megkönnyítheti a felismerést, hogy Mykael régen is mindig ilyen ágrólszakadt benyomást keltett, az öltözete mindig úgy nézett ki, mint amit előtte már tucatnyi ember hordott (mert többnyire ez is volt a helyzet), és mindig ott volt az arcán valamilyen mosoly. Ugyanakkor a régi Mykael sovány volt, girhes, és gyakran csimbókos volt a haja a kosztól. Most viszont kifejezetten jó erőben van, és bár most se patyolat tiszta, azért nem is úgy néz ki, mint aki épp most mászott elő egy sírból.
Bár régi ismerőst üdvözöl, Mykael azért lelassít és megáll kard-távolságon kívül, amíg felméri, hogy Hakudran miképp reagál a felbukkanására. Igaz, nem haragban váltak el, de azért olyan nagy barátok se voltak. Egy ideig egy táborban éltek, párszor harcoltak egymás oldalán, de ebből azért nem kerekedett életre szóló barátság akkor. Ki tudja, merre sodorta az élet a félvért.*
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-04-04 18:55:38
Üzenet elküldve: 2023-04-04 18:55:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Hatosok//
* Amikor a házak egyre romosabbá, lepusztultabbá kezdtek válni, akkor kellett volna irányt változtatnia, ha jól sejti. *
- És most?
* Kérdezi a vele szemben álló két csavargótól, majd lassú mozdulattal tartást vált a két kézre fogott kardjával, miközben gondosan szemmel tartja feltartóit.
A harmadik többé nem fog felkelni, az egészen biztos. Néhány perce rontott elő az árnyékból, akár egy félőrült és kapott az erszénye után. Haku gyorsabban nyúlt a tőrjéért. Ez van. Na de azt nem sejtette, hogy a halálhörgése két cimboráját is idecsalja. Szedett-vedett banda, rongy ruhákban és ócska, lopott fegyverekkel. Szinte szánnivaló.
De ettől még örömest felkoncolja őket, ha annyira ostobák, hogy rátámadnak. *
~ A kóborebek is bátrabbak falkában. ~
* Már messziről a tartásáról is látszik, hogy a félvér nem fél a kardjától és jó képzést kapott. Ez nem mondható el a két útonállóról. Szinte a szájában érzi bizonytalanságuk ízét. Megvannak merevedve, tartásuk feszült, markuk idegesen szorítja a fegyvert. A szegénység nagy úr. *
- Huhh!
* Színlelt támadással lép egyet előre, majd mikor mindkettő felszökken, akárha bolha csípte volna meg őket, hangosan kiröhögi őket. *
* Amikor a házak egyre romosabbá, lepusztultabbá kezdtek válni, akkor kellett volna irányt változtatnia, ha jól sejti. *
- És most?
* Kérdezi a vele szemben álló két csavargótól, majd lassú mozdulattal tartást vált a két kézre fogott kardjával, miközben gondosan szemmel tartja feltartóit.
A harmadik többé nem fog felkelni, az egészen biztos. Néhány perce rontott elő az árnyékból, akár egy félőrült és kapott az erszénye után. Haku gyorsabban nyúlt a tőrjéért. Ez van. Na de azt nem sejtette, hogy a halálhörgése két cimboráját is idecsalja. Szedett-vedett banda, rongy ruhákban és ócska, lopott fegyverekkel. Szinte szánnivaló.
De ettől még örömest felkoncolja őket, ha annyira ostobák, hogy rátámadnak. *
~ A kóborebek is bátrabbak falkában. ~
* Már messziről a tartásáról is látszik, hogy a félvér nem fél a kardjától és jó képzést kapott. Ez nem mondható el a két útonállóról. Szinte a szájában érzi bizonytalanságuk ízét. Megvannak merevedve, tartásuk feszült, markuk idegesen szorítja a fegyvert. A szegénység nagy úr. *
- Huhh!
* Színlelt támadással lép egyet előre, majd mikor mindkettő felszökken, akárha bolha csípte volna meg őket, hangosan kiröhögi őket. *
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-03-10 18:34:01
Üzenet elküldve: 2023-03-10 18:34:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Utazás //
* Szeme előtt feltűnik a Meredély árnyalakja a nap reflektorfényében. Már nincs sok, csak pár kilométer, és eléri a romvárost, ahol majd a Csonthídon át eljuthat Sárvárosig. Ennyire messze biztos nem jönnek majd utána.
Pár órányi gyaloglás után tényleg eléri a romos, omladozó helyet, de még mielőtt átlépné a településrész határait, megpihen egyet egy vastag törzsű fa árnyékában. Kétli ugyanis, hogy ez a hely túlságosan pihentető lenne számára. Valószínű, hogy rosszabb, mint a Kikötőben a Taverna. "Késdobálós" - visszhangzik a fejében a Taverna jelzője. Na itt biztos minden hottentotta lesz. Viszont már olyan sokat utazott, hogy a hetek alatt teljesen elszokott attól, hogy meg kéne védje magát. Őszintén reméli, hogy a reflexei nem lassultak be teljesen.
Az egynapos pihenő után bemegy a putrik és omladozó kőépületek, viskók közé. Néhány rosszarcú embertől kérdezősködik, hogy merre van a Csonthíd. Nyilván nincs ingyen az információ, de muszáj ezt a lépést megtenni, hiszen még sosem járt erre. Kifizeti a kért aranyakat, majd míg kérdésekkel elvonja az alak figyelmét, és a kedvességéért még némi simogatással is megjutalmazza, másik kezével visszalopja pénzét, majd kurtán megköszöni, és továbbáll.*
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.10 18:34:32
* Szeme előtt feltűnik a Meredély árnyalakja a nap reflektorfényében. Már nincs sok, csak pár kilométer, és eléri a romvárost, ahol majd a Csonthídon át eljuthat Sárvárosig. Ennyire messze biztos nem jönnek majd utána.
Pár órányi gyaloglás után tényleg eléri a romos, omladozó helyet, de még mielőtt átlépné a településrész határait, megpihen egyet egy vastag törzsű fa árnyékában. Kétli ugyanis, hogy ez a hely túlságosan pihentető lenne számára. Valószínű, hogy rosszabb, mint a Kikötőben a Taverna. "Késdobálós" - visszhangzik a fejében a Taverna jelzője. Na itt biztos minden hottentotta lesz. Viszont már olyan sokat utazott, hogy a hetek alatt teljesen elszokott attól, hogy meg kéne védje magát. Őszintén reméli, hogy a reflexei nem lassultak be teljesen.
Az egynapos pihenő után bemegy a putrik és omladozó kőépületek, viskók közé. Néhány rosszarcú embertől kérdezősködik, hogy merre van a Csonthíd. Nyilván nincs ingyen az információ, de muszáj ezt a lépést megtenni, hiszen még sosem járt erre. Kifizeti a kért aranyakat, majd míg kérdésekkel elvonja az alak figyelmét, és a kedvességéért még némi simogatással is megjutalmazza, másik kezével visszalopja pénzét, majd kurtán megköszöni, és továbbáll.*
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.10 18:34:32
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2025-2044