Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Dwirinthalen kúria (új) Sayqueves Rezidencia (új) Sárváros (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1777. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-05-04 12:32:51
Üzenet elküldve: 2022-05-04 12:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 812
OOC üzenetek: 1349
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 812
OOC üzenetek: 1349
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
– Há' nem elég nézni a hangyákokat?! * Hüledezik az óriás. *
– És akkó' látjuk, hogy mit esznek, meg hogy élnek… * Bár való igaz, ezáltal új anyagokat nem találhatnak és a belső működésüket se igazán tanulmányozhatják. Viszont meg kell jegyezni, hogy Morwont ezek a dolgok nem is igazán érdeklik. Mit kezdene ő holmi "új anyagokkal"? Talán felkeresné Hrothgaart vagy az artheniori kovácsot, hogy nézze meg – illetve a mostaniak után már inkább Nimerilt. A hangyák belső működése viszont olyannyira érdektelen témának tűnik számára, hogy szóra se méltatja a témát.
Nimeril boncolásról szóló beszámolójára felhúzza a szemöldökét. Eddig is tudta, hogy az emberek furcsák, de a vörös e megállapítását egészen új szintre emeli. *
– Nohát! * Felel röviden, mivel valóban meglepődik azon, hogy Nimeril ennyire otthon van a boncolás témájában. Persze orvosnak nevezte magát, de ezek szerint az igazi orvosok nem csak hegkötözéssel foglalkoznak.
Az útvonalat akárhányszor is magyaráznák el neki, nem jegyezné meg, hogy mikor milyen irányba kell forgolódnia, tehát Nimeril hiába fáradozik. Majd, ha meg kell találnia ezt a helyet, megkeresi a félig ledőlt szobrot és elindul valamerre. Előbb-utóbb mindig megtalálja, amit keres – vagy, ha mégsem, akkor a keresgélés közben bizonyára talál jobb elfoglaltságot. Mindenesetre bólint egyet a nőnek, hogy ne érezze úgy, mintha a falnak beszélni (pedig a valóság nem áll ettől messze). *
– Jó-jó. * Hamarosan megérkeznek a kapuhoz, ahol elérkezik a búcsú ideje. *
– Idetalálok! * Nevet fel, mikor Nimeril még azt is felajánlja, hogy térképet rajzol. *
– Remélem, még találkozunk! Viszlát! * Integet hatalmas kezeivel és elindul visszafelé. Útközben a hangyákokon gondolkodik. *
// Bogarasok //
– Há' nem elég nézni a hangyákokat?! * Hüledezik az óriás. *
– És akkó' látjuk, hogy mit esznek, meg hogy élnek… * Bár való igaz, ezáltal új anyagokat nem találhatnak és a belső működésüket se igazán tanulmányozhatják. Viszont meg kell jegyezni, hogy Morwont ezek a dolgok nem is igazán érdeklik. Mit kezdene ő holmi "új anyagokkal"? Talán felkeresné Hrothgaart vagy az artheniori kovácsot, hogy nézze meg – illetve a mostaniak után már inkább Nimerilt. A hangyák belső működése viszont olyannyira érdektelen témának tűnik számára, hogy szóra se méltatja a témát.
Nimeril boncolásról szóló beszámolójára felhúzza a szemöldökét. Eddig is tudta, hogy az emberek furcsák, de a vörös e megállapítását egészen új szintre emeli. *
– Nohát! * Felel röviden, mivel valóban meglepődik azon, hogy Nimeril ennyire otthon van a boncolás témájában. Persze orvosnak nevezte magát, de ezek szerint az igazi orvosok nem csak hegkötözéssel foglalkoznak.
Az útvonalat akárhányszor is magyaráznák el neki, nem jegyezné meg, hogy mikor milyen irányba kell forgolódnia, tehát Nimeril hiába fáradozik. Majd, ha meg kell találnia ezt a helyet, megkeresi a félig ledőlt szobrot és elindul valamerre. Előbb-utóbb mindig megtalálja, amit keres – vagy, ha mégsem, akkor a keresgélés közben bizonyára talál jobb elfoglaltságot. Mindenesetre bólint egyet a nőnek, hogy ne érezze úgy, mintha a falnak beszélni (pedig a valóság nem áll ettől messze). *
– Jó-jó. * Hamarosan megérkeznek a kapuhoz, ahol elérkezik a búcsú ideje. *
– Idetalálok! * Nevet fel, mikor Nimeril még azt is felajánlja, hogy térképet rajzol. *
– Remélem, még találkozunk! Viszlát! * Integet hatalmas kezeivel és elindul visszafelé. Útközben a hangyákokon gondolkodik. *
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-05-01 17:09:52
Üzenet elküldve: 2022-05-01 17:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyors búcsúzás - záró//
*Épp az egyik hírhedt helyi kufárral vitatkozik valami fényes kacat árán, ami szerinte sokkalta többet ér, mint amit az aranyfogú hajlandó adni érte, amikor Fez feltűnik a színen. Először azt hiszi, rosszul látja, de amikor megbizonyosodik róla, hogy tényleg ő az, széles mosollyal üdvözli.*
- Fez! Micsoda öröm újra látni! Azt hittem már, rád omlott valami pince, miközben a bíró aranyát kutattad! *Ugratja rögtön a másikat, de egyáltalán nem rossz szándékból. Ő így szokta kifejezni a szimpátiáját. Folytatná tovább is, de ahogy a kufárt faképnél hagyva közelebb lép a férfihoz, hamar feltűnik neki, hogy az nem osztozik vele a jókedvben. Az ő arcáról is leolvad a mosoly, ahogy a komolynak tűnő szavak elhangzanak.*
- Micsoda? Ne viccelj már… *Húzza el a száját, abban reménykedve, hogy a másiknak csak nagyon rossz a humorérzéke, de valahogy érzi, hogy ezúttal nem erről van szó.* - Mégis kik? És mit akarnak tőled? Hová akarsz menni? *Teszi fel gyors egymásutánban aggódó kérdéseit, de a férfi elengedi őket a füle mellett, s kezébe nyomja a tisztes súllyal bíró zsákot.*
- Ez meg… *Hűl el a lány, hisz az összeütköző érmék hangját igen jól ismeri, ahogy arról is van valamennyi tapasztalata, mekkora összeg nyomhat annyit, hogy egyenesen lerántsa készületlenül nyújtott karját.*
- Miről beszélsz, Fez, várj, így nem hagyhatsz itt!? *Halkan, de ingerülten beszél, miközben körbe les, vajon hány nem kívánt nézője volt az iménti jelenetnek. Hirtelenjében úgy tűnik, mindenkinek van jobb dolga annál, hogy kettejüket figyelje, de a rengeteg arany és az érthetetlen hírek nincsenek jó hatással a lányra.*
- Ez egyáltalán nem vicces, ugye tudod! Fez!*Most már kérlelőn pillant Fezre, hogy ennyi legyen elég a színjátékból, de a férfi ehelyett gyors búcsút vesz, s csuklyáját a fejébe húzva faképnél hagyja a döbbenettől földbe gyökerezett lábú Isavyre-t. El kell telnie néhány pillanatnak, míg valamennyire fel tudja dolgozni az iménti történéseket, és kitalálja, hogyan tovább.*
*Épp az egyik hírhedt helyi kufárral vitatkozik valami fényes kacat árán, ami szerinte sokkalta többet ér, mint amit az aranyfogú hajlandó adni érte, amikor Fez feltűnik a színen. Először azt hiszi, rosszul látja, de amikor megbizonyosodik róla, hogy tényleg ő az, széles mosollyal üdvözli.*
- Fez! Micsoda öröm újra látni! Azt hittem már, rád omlott valami pince, miközben a bíró aranyát kutattad! *Ugratja rögtön a másikat, de egyáltalán nem rossz szándékból. Ő így szokta kifejezni a szimpátiáját. Folytatná tovább is, de ahogy a kufárt faképnél hagyva közelebb lép a férfihoz, hamar feltűnik neki, hogy az nem osztozik vele a jókedvben. Az ő arcáról is leolvad a mosoly, ahogy a komolynak tűnő szavak elhangzanak.*
- Micsoda? Ne viccelj már… *Húzza el a száját, abban reménykedve, hogy a másiknak csak nagyon rossz a humorérzéke, de valahogy érzi, hogy ezúttal nem erről van szó.* - Mégis kik? És mit akarnak tőled? Hová akarsz menni? *Teszi fel gyors egymásutánban aggódó kérdéseit, de a férfi elengedi őket a füle mellett, s kezébe nyomja a tisztes súllyal bíró zsákot.*
- Ez meg… *Hűl el a lány, hisz az összeütköző érmék hangját igen jól ismeri, ahogy arról is van valamennyi tapasztalata, mekkora összeg nyomhat annyit, hogy egyenesen lerántsa készületlenül nyújtott karját.*
- Miről beszélsz, Fez, várj, így nem hagyhatsz itt!? *Halkan, de ingerülten beszél, miközben körbe les, vajon hány nem kívánt nézője volt az iménti jelenetnek. Hirtelenjében úgy tűnik, mindenkinek van jobb dolga annál, hogy kettejüket figyelje, de a rengeteg arany és az érthetetlen hírek nincsenek jó hatással a lányra.*
- Ez egyáltalán nem vicces, ugye tudod! Fez!*Most már kérlelőn pillant Fezre, hogy ennyi legyen elég a színjátékból, de a férfi ehelyett gyors búcsút vesz, s csuklyáját a fejébe húzva faképnél hagyja a döbbenettől földbe gyökerezett lábú Isavyre-t. El kell telnie néhány pillanatnak, míg valamennyire fel tudja dolgozni az iménti történéseket, és kitalálja, hogyan tovább.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-29 20:48:02
Üzenet elküldve: 2022-04-29 20:48:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét//
*Nimeril válasza mögött habár felfedetlen imformációt sejt, konkrétumot természetesen nem olvas, vagy következtet ki. Pusztán a gyanúját tartja meg, miszerint a félelf talán többet is tudhat a mágiáról, mint amit most megemlít.
Tanilla is hozzátesz valamit a beszélgetéshez, és róla ez alapján, valamint a korábbi reakciói alapján is inkább elhiszi, hogy csak távolabbról ismerkedett még meg eddig a mágiával. Az viszont, hogy több mágus is az ismeretségi körébe tartozott, szintén sokatmondó. A varázstanulás a hétköznapi szerzetek számára meglehetősen nehezen elérhető dolognak számít, így Tanilla meglehet, hogy másmilyen körökben forgott, mint amit a viszonylag egyszerű ruházatából és orvosasszisztensi pozíciójából elsőre ki lehetne következtetni.
Feláll, megbotlik, elkapják. Nem neheztel emiatt, tudja, hogy az orvosoknak fontosabb, hogy ne üsse be a fejét amiatt, hogy elesik, mint hogy épségben tartsák a büszkeségét, így el is siklik efölött. Egy darabig még próbálgatja a határait, majd további vizsgálnivaló híján eljutnak a Kaszárnyába indulásig.*
-Nem fáj. Szokatlan érzés mozgatni, ám nem hinném, hogy különösebb nehézséget fog okozni a visszaszokás.
*Válaszol, majd a dolgait is magához veszi. A botot nem feltétlenül megfontolt óvatosságból tartja meg, hanem inkább egyszerűen udvariasságból, hiszen nem lenne különösebben szép gesztus az orvosok otthonában hagyni egy idegen kacatot. A valóságban nem különösebben szívleli a tényt, hogy botja mindig lefoglalja egyetlen kezét, és így különösen várja az időt, amikor már nem kell magánál tartania azt.
A tanácsra csak bólint - valóban tisztában van a bemelegítés, nyújtás és izomgyakorlatok hogyanjával. A Kereskedőházzal kapcsolatban sincs ellenvetése - a részéről nem gond egy rövid találkozó, és érthető, hogy az orvos részéről miért fontos ez.
Végül elhagyják Rezidenciát, és újból a Romváros utcáinak kövezetét koptatják, még ha csak egy viszonylag rövid ideig is. Ám ezúttal máshogy érződik a séta - csoda is lenne, ha ugyanolyan élmény lenne. Nem kopog az utcán botja, és járására is kevésbé kell, hogy figyeljen, habár tudatosan próbálja elérni, hogy szimmetrikusan mozogjanak a lábai.
Időnként - főleg eleinte - pár másodpercre megáll, egy közeli kerítésnek támaszkodik, bár botját nem használja... nem szólal meg, így Nimeril korábbi kérése alapján ki lehet következtetni, hogy nem tartja említésre méltónak, és valóban, mikor újra megindul, lépése katonásabb, mint korábban, és tartása is egyenes marad. Dolgozik benne a bódító ital és a vérveszteség is, ám a sérült térd által okozott korábbi fájdalomhoz képest ez vajmi kevéssé nehezíti meg a dolgát, így csak halad rendületlenül a város épebb részei felé.*
*Nimeril válasza mögött habár felfedetlen imformációt sejt, konkrétumot természetesen nem olvas, vagy következtet ki. Pusztán a gyanúját tartja meg, miszerint a félelf talán többet is tudhat a mágiáról, mint amit most megemlít.
Tanilla is hozzátesz valamit a beszélgetéshez, és róla ez alapján, valamint a korábbi reakciói alapján is inkább elhiszi, hogy csak távolabbról ismerkedett még meg eddig a mágiával. Az viszont, hogy több mágus is az ismeretségi körébe tartozott, szintén sokatmondó. A varázstanulás a hétköznapi szerzetek számára meglehetősen nehezen elérhető dolognak számít, így Tanilla meglehet, hogy másmilyen körökben forgott, mint amit a viszonylag egyszerű ruházatából és orvosasszisztensi pozíciójából elsőre ki lehetne következtetni.
Feláll, megbotlik, elkapják. Nem neheztel emiatt, tudja, hogy az orvosoknak fontosabb, hogy ne üsse be a fejét amiatt, hogy elesik, mint hogy épségben tartsák a büszkeségét, így el is siklik efölött. Egy darabig még próbálgatja a határait, majd további vizsgálnivaló híján eljutnak a Kaszárnyába indulásig.*
-Nem fáj. Szokatlan érzés mozgatni, ám nem hinném, hogy különösebb nehézséget fog okozni a visszaszokás.
*Válaszol, majd a dolgait is magához veszi. A botot nem feltétlenül megfontolt óvatosságból tartja meg, hanem inkább egyszerűen udvariasságból, hiszen nem lenne különösebben szép gesztus az orvosok otthonában hagyni egy idegen kacatot. A valóságban nem különösebben szívleli a tényt, hogy botja mindig lefoglalja egyetlen kezét, és így különösen várja az időt, amikor már nem kell magánál tartania azt.
A tanácsra csak bólint - valóban tisztában van a bemelegítés, nyújtás és izomgyakorlatok hogyanjával. A Kereskedőházzal kapcsolatban sincs ellenvetése - a részéről nem gond egy rövid találkozó, és érthető, hogy az orvos részéről miért fontos ez.
Végül elhagyják Rezidenciát, és újból a Romváros utcáinak kövezetét koptatják, még ha csak egy viszonylag rövid ideig is. Ám ezúttal máshogy érződik a séta - csoda is lenne, ha ugyanolyan élmény lenne. Nem kopog az utcán botja, és járására is kevésbé kell, hogy figyeljen, habár tudatosan próbálja elérni, hogy szimmetrikusan mozogjanak a lábai.
Időnként - főleg eleinte - pár másodpercre megáll, egy közeli kerítésnek támaszkodik, bár botját nem használja... nem szólal meg, így Nimeril korábbi kérése alapján ki lehet következtetni, hogy nem tartja említésre méltónak, és valóban, mikor újra megindul, lépése katonásabb, mint korábban, és tartása is egyenes marad. Dolgozik benne a bódító ital és a vérveszteség is, ám a sérült térd által okozott korábbi fájdalomhoz képest ez vajmi kevéssé nehezíti meg a dolgát, így csak halad rendületlenül a város épebb részei felé.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-29 19:36:07
Üzenet elküldve: 2022-04-29 19:36:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A műtét//
*Ő nincs annyira elmerül a mágiában, mint újdonsült kollégája, valamint első közös betegük. Hallott már róluk és ismer is néhányat a varázslók közül, de ő a maga részéről nem érez hozzá affinitást. Érdekelné a dolog, de esélyes, hogy benne nincsen meg az a kis valami, amitől egy ember mágussá válhat.*
- Ismerek én is néhány varázslót, egészen kedvelhetőek. De egy volt, aki kimondottan furcsa szerzet.
*Takarítás közben a fennen említett mágusra is szán pár pillanatnyi gondolatot. Többet nem, mert kitörne belőle a röhögés az emlékektől. Szót sem szól róla inkább, s a merengésről is hamar lemond. Rendrakás után pedig Nimeril és ő; legalábbis szerinte; feszült figyelemmel kísérik Gaer műtét utáni első lépteit. A visszautasító mozdulat nem sérti meg, szinte már várta is, ám mikor kell, ő és Nimeril is a segítségére vannak. Az első pár lépés után, mikor mindketten az indulás mellett döntenek, ő kér még egy kis időt. Táskáját megkeresve előveszi kulacsát és megtölti azt friss vízzel, valamint egy kendőt is betesz mellé. Táskáját a vállán átveti, így már útnak indul ő is. Pár korty víz jól jöhet bármikor és ő szeret mindenre felkészülni. Őt nem aggasztja a romváros. Azon kevesek közzé tartozhat, aki jobban fél egy váratlan rosszul léttől, mintsem holmi haramiáktól. Utóbbiak csak ritkán jutnak el a tudatáig. Páran már felrótták neki ezt a hibáját, dolgozik rajta. Séta közben újabb és újabb dolgok jutnak eszébe, főleg arról, hogy katonával van dolguk. Aki edzett és tudja, hogyan melegítsen be. Egymás után váltják a szavak a fejében, miszerint műtét előtt és műtét után.*
*Ő nincs annyira elmerül a mágiában, mint újdonsült kollégája, valamint első közös betegük. Hallott már róluk és ismer is néhányat a varázslók közül, de ő a maga részéről nem érez hozzá affinitást. Érdekelné a dolog, de esélyes, hogy benne nincsen meg az a kis valami, amitől egy ember mágussá válhat.*
- Ismerek én is néhány varázslót, egészen kedvelhetőek. De egy volt, aki kimondottan furcsa szerzet.
*Takarítás közben a fennen említett mágusra is szán pár pillanatnyi gondolatot. Többet nem, mert kitörne belőle a röhögés az emlékektől. Szót sem szól róla inkább, s a merengésről is hamar lemond. Rendrakás után pedig Nimeril és ő; legalábbis szerinte; feszült figyelemmel kísérik Gaer műtét utáni első lépteit. A visszautasító mozdulat nem sérti meg, szinte már várta is, ám mikor kell, ő és Nimeril is a segítségére vannak. Az első pár lépés után, mikor mindketten az indulás mellett döntenek, ő kér még egy kis időt. Táskáját megkeresve előveszi kulacsát és megtölti azt friss vízzel, valamint egy kendőt is betesz mellé. Táskáját a vállán átveti, így már útnak indul ő is. Pár korty víz jól jöhet bármikor és ő szeret mindenre felkészülni. Őt nem aggasztja a romváros. Azon kevesek közzé tartozhat, aki jobban fél egy váratlan rosszul léttől, mintsem holmi haramiáktól. Utóbbiak csak ritkán jutnak el a tudatáig. Páran már felrótták neki ezt a hibáját, dolgozik rajta. Séta közben újabb és újabb dolgok jutnak eszébe, főleg arról, hogy katonával van dolguk. Aki edzett és tudja, hogyan melegítsen be. Egymás után váltják a szavak a fejében, miszerint műtét előtt és műtét után.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-27 19:04:42
Üzenet elküldve: 2022-04-27 19:04:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 383
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 383
Játékstílus: Megfontolt
//A műtét//
* Nimeril pont nem akart még csak utalást sem tenni a hiányzó végtagról, de végül csak előtérbe került ez is. Szerencsére nem feszegetik a témát. Inkább takarítanak, amíg a férfi szabadon ücsöröghet, ha ezt szeretné. Mint kiderül varázsolt egyet műtét közben. Nimeril adja át saját kezűleg azt a kis fadarabot, ami oly érdekes lett hirtelen egy apró ige miatt.*
- Hallottam már ilyesmiről.* Feleli sután, mivel nem csak hallott már róla, de meg is tapasztalta. Pont ő volt, aki kővé dermedt a minap, amikor ráijesztet. Ilyesmiről viszont most nincs ideje tárgyalni. Neki dolga van, ami a takarításban teljesedik ki. Takarítás után pedig ennél most jóval aktuálisabb dolgokról kell tárgyalniuk. Elérkezett az idő annak a lábnak kipróbálására. Gaer feltápászkodna és ebben senki nem akadályozza meg. Nimeril ott áll mellette, de nem segít neki. Ismeri már annyira, hogy tudja nem igényli ezt a férfi, pedig nem régóta ismeri. Jól tette, hogy ott állt mellette, mert ahogy várható meg is botlik, de nem hagyja elesni.*
- Semmi baj!* Természetes, hogy nehezére esnek az első lépések. Pont, mint egy gyermek, aki most próbálgatja az első lépéseit.*
- Hogy érzi a lábát?* Nagyon izgatottan figyeli ezeket a lépéseket.*
- Jól van, akkor menjünk el a kaszárnyába. Örömmel látom, hogy a bottól még nem óhajt megválni. Pár napig még biztosan jó lesz, ha a közelben lesz. Az izmainak idő kell, amíg megszokják, hogy újra terhelhetőek. Azt ajánlom, hogy ne terheljen rá hirtelen, mert az fájni fog. Hosszabb pihenések után előbb melegítsen be. Nyújtson sokat, de talán ezzel kapcsolatban kell tanácsot adnom egy harcosnak.* Ha izomláz, akkor ők biztos ismerik az ellenszerét, meg ellene a védekezést. Már így is elég tanácsot adott neki.*
- Jelenleg nincs mit vizsgálnom. A séta majd úgyis megmutatja, amire szükségem van. Csak annyit szeretnék kérni, hogy a kereskedőház műhelyébe egy beköszönés erejéig ugorjunk be. Csak, hogy lássa az intéző, hogy minden rendben van.* Felőle, akár indulhatnak is. A ruháit, amik a műtéthez használt leveti, amíg a férfi is csomagol.*
- Gyere Tanilla menjünk.* Hívja a lányt is, hogy hármasban hagyják el a házat. Nem sietnek sehova út közben, pedig a romos vidéken annyira nem szeret mászkálni a lány. Hiába van itt a katona, mert jelenleg még nem teljes értékű, de már közelít hozzá.*
- Ha bármi kellemetlent érez út közben kérem szóljon. Ha úgy érzi pihennie kell, akkor pihenhetünk. Nem szégyen, sőt inkább pihenjünk, mintsem, hogy baj legyen aztán később belőle.* Mondja, de szerinte nem lesz gond. Fog ez menni Gaernak, ha gyakorolgat. Fog ő még futni is majd, de igazán csak akkor lesz elégedett Nimeril, ha eljutnak a szállásig. Akkor már biztos, hogy minden jó.*
* Nimeril pont nem akart még csak utalást sem tenni a hiányzó végtagról, de végül csak előtérbe került ez is. Szerencsére nem feszegetik a témát. Inkább takarítanak, amíg a férfi szabadon ücsöröghet, ha ezt szeretné. Mint kiderül varázsolt egyet műtét közben. Nimeril adja át saját kezűleg azt a kis fadarabot, ami oly érdekes lett hirtelen egy apró ige miatt.*
- Hallottam már ilyesmiről.* Feleli sután, mivel nem csak hallott már róla, de meg is tapasztalta. Pont ő volt, aki kővé dermedt a minap, amikor ráijesztet. Ilyesmiről viszont most nincs ideje tárgyalni. Neki dolga van, ami a takarításban teljesedik ki. Takarítás után pedig ennél most jóval aktuálisabb dolgokról kell tárgyalniuk. Elérkezett az idő annak a lábnak kipróbálására. Gaer feltápászkodna és ebben senki nem akadályozza meg. Nimeril ott áll mellette, de nem segít neki. Ismeri már annyira, hogy tudja nem igényli ezt a férfi, pedig nem régóta ismeri. Jól tette, hogy ott állt mellette, mert ahogy várható meg is botlik, de nem hagyja elesni.*
- Semmi baj!* Természetes, hogy nehezére esnek az első lépések. Pont, mint egy gyermek, aki most próbálgatja az első lépéseit.*
- Hogy érzi a lábát?* Nagyon izgatottan figyeli ezeket a lépéseket.*
- Jól van, akkor menjünk el a kaszárnyába. Örömmel látom, hogy a bottól még nem óhajt megválni. Pár napig még biztosan jó lesz, ha a közelben lesz. Az izmainak idő kell, amíg megszokják, hogy újra terhelhetőek. Azt ajánlom, hogy ne terheljen rá hirtelen, mert az fájni fog. Hosszabb pihenések után előbb melegítsen be. Nyújtson sokat, de talán ezzel kapcsolatban kell tanácsot adnom egy harcosnak.* Ha izomláz, akkor ők biztos ismerik az ellenszerét, meg ellene a védekezést. Már így is elég tanácsot adott neki.*
- Jelenleg nincs mit vizsgálnom. A séta majd úgyis megmutatja, amire szükségem van. Csak annyit szeretnék kérni, hogy a kereskedőház műhelyébe egy beköszönés erejéig ugorjunk be. Csak, hogy lássa az intéző, hogy minden rendben van.* Felőle, akár indulhatnak is. A ruháit, amik a műtéthez használt leveti, amíg a férfi is csomagol.*
- Gyere Tanilla menjünk.* Hívja a lányt is, hogy hármasban hagyják el a házat. Nem sietnek sehova út közben, pedig a romos vidéken annyira nem szeret mászkálni a lány. Hiába van itt a katona, mert jelenleg még nem teljes értékű, de már közelít hozzá.*
- Ha bármi kellemetlent érez út közben kérem szóljon. Ha úgy érzi pihennie kell, akkor pihenhetünk. Nem szégyen, sőt inkább pihenjünk, mintsem, hogy baj legyen aztán később belőle.* Mondja, de szerinte nem lesz gond. Fog ez menni Gaernak, ha gyakorolgat. Fog ő még futni is majd, de igazán csak akkor lesz elégedett Nimeril, ha eljutnak a szállásig. Akkor már biztos, hogy minden jó.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-23 17:35:25
Üzenet elküldve: 2022-04-23 17:35:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 383
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 383
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
* Már elhagyták a templom vaskos falait, amikor az óriás rákérdez a boncolás miértjére.*
- Miért ne tennék ilyet? Egy boncolás sokat elárul a lényről magáról. Megismerhetem a felépítését, életmódját, táplálkozási szokásait, belső működésüket. Rengeteget tanulhatunk egy boncolásból. Akár még új anyagokat is találhatunk bennük. Minden olyan, mintha egy könyvben lenne megírva, csak a tudni kell olvasni benne.* Jaj, de lelkesen ecseteli a boncolást és még csak bele se melegedett igazán. Nagy kár, hogy félbe kell szakítani olykor, hogy az irányt megjegyeztesse az óriással.*
- Van egy könyvem is, amibe én írtam le a tapasztalatimat, amit az első önálló boncolásomon tapasztaltam. Ha tudnád milyen nehéz mostanság holttestet szerezni.* Panaszkodik is egy kicsit a végére.*
- Bonyolult? Annyira nem mondanám. Elsőnek a templom fele, majd a szakadék fele kell, hogy a kardforgató karod legyen.* Próbálja meg még egyszer elmagyarázni az utat. Majd a kapuban meginvitálná egy teára.*
- Nem lehet?* Hüledezik a lány, miközben keresi az óriás az indokot.*
- Hát jól van, ha menned kell, akkor menned kell. Én nem tartalak fel, de biztos ne rajzoljak neked egy térképet?* Ajánlja fel neki, de ha nem, akkor nem. Ha mégis távozik, akkor illően elköszön tőle, ha nem, akkor még mindig megihatják a teát, amiért általában nem szoktak a vendégei repesni. Mindenki csak vedelné a szeszt nyakhajlásig, és mivel neki csak tiszta szesz van otthon, ezért azt. A legutóbb is az a két vendég azt kevert a teájába. Aztán meg nem győz bosszankodni, hogy megint veheti drága pénzen, mert megisszák, amikor neki ez a munkájához kellene.*
// Bogarasok //
* Már elhagyták a templom vaskos falait, amikor az óriás rákérdez a boncolás miértjére.*
- Miért ne tennék ilyet? Egy boncolás sokat elárul a lényről magáról. Megismerhetem a felépítését, életmódját, táplálkozási szokásait, belső működésüket. Rengeteget tanulhatunk egy boncolásból. Akár még új anyagokat is találhatunk bennük. Minden olyan, mintha egy könyvben lenne megírva, csak a tudni kell olvasni benne.* Jaj, de lelkesen ecseteli a boncolást és még csak bele se melegedett igazán. Nagy kár, hogy félbe kell szakítani olykor, hogy az irányt megjegyeztesse az óriással.*
- Van egy könyvem is, amibe én írtam le a tapasztalatimat, amit az első önálló boncolásomon tapasztaltam. Ha tudnád milyen nehéz mostanság holttestet szerezni.* Panaszkodik is egy kicsit a végére.*
- Bonyolult? Annyira nem mondanám. Elsőnek a templom fele, majd a szakadék fele kell, hogy a kardforgató karod legyen.* Próbálja meg még egyszer elmagyarázni az utat. Majd a kapuban meginvitálná egy teára.*
- Nem lehet?* Hüledezik a lány, miközben keresi az óriás az indokot.*
- Hát jól van, ha menned kell, akkor menned kell. Én nem tartalak fel, de biztos ne rajzoljak neked egy térképet?* Ajánlja fel neki, de ha nem, akkor nem. Ha mégis távozik, akkor illően elköszön tőle, ha nem, akkor még mindig megihatják a teát, amiért általában nem szoktak a vendégei repesni. Mindenki csak vedelné a szeszt nyakhajlásig, és mivel neki csak tiszta szesz van otthon, ezért azt. A legutóbb is az a két vendég azt kevert a teájába. Aztán meg nem győz bosszankodni, hogy megint veheti drága pénzen, mert megisszák, amikor neki ez a munkájához kellene.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-21 21:55:20
Üzenet elküldve: 2022-04-21 21:55:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 812
OOC üzenetek: 1349
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 812
OOC üzenetek: 1349
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
* Visszateszi a könyvet a polcra, aztán kiindulnak a könyvtárból. Nimeril szavaira összébbhúzza szemöldökeit az óriás. *
– Felboncolni? * Meg kell hagyni, érdekes dolgok járnak Nimeril fejében, amit Morwon nem hagy annyiban, csak vár a továbbiakkal, amíg kiérnek a templomból és elindulnak a romváros utcáin. *
– Minek aztat felboncolni?! * Néz le kérdőn a nőre. Neki egész más tervei vannak az óriás-hangyákkal, már ha egyáltalán van bármilyen elképzelése azon kívül, hogy látni szeretné őket.
Az út elmagyarázására szintén elég furcsán hat az óriás számára, de nem szól semmit – annál is inkább, mert magában beismeri, hogy valóban egyszerűbb így megjegyezni a helyeket. A templom tornyát és a fegyverforgató karját csak nem fogja elhagyni, így pedig bármikor odatalálhat majd a vöröshöz. *
– Ühüm. * Bólint egyet megerősítésképpen. A romos szoborig megjegyzi az utat, de ott kezd összezavarodni. Persze most még könnyű dolga van, hiszen elég Nimerilt követnie, de kötve hiszi, hogy legközelebb odatalálna a sok forgolódás és irányváltozás miatt. *
– Bonyolult. * Jegyzi meg röviden. Ezután azonban rövid séta után csak eljutnak a szarvasos kapu elé. *
– Teára, höh! * Nevet fel a képtelenségen az óriás. Nem akarja megbántani a fél-elfet, de a tea nem neki való. Nem is biztos benne, hogy valaha ivott teát. *
– Kösz, de mostan nem lehet… * Vakarja meg tarkóját, mintha épp valami kifogást keresne. *
– Megígértem egy öregnek, hogy segítek árukat pakolni a piacon! * Böki ki végül, kissé lesütve szemeit, ami Morwon részéről igen ritka viselkedés, de ezt Nimeril persze nem tudhatja, hiszen még csak rövid ideje ismerik egymást. *
– De majdan, ha hallok vagy látok vajmi érdekeset a hangyákokrúl, elgyüvök és szólok!
// Bogarasok //
* Visszateszi a könyvet a polcra, aztán kiindulnak a könyvtárból. Nimeril szavaira összébbhúzza szemöldökeit az óriás. *
– Felboncolni? * Meg kell hagyni, érdekes dolgok járnak Nimeril fejében, amit Morwon nem hagy annyiban, csak vár a továbbiakkal, amíg kiérnek a templomból és elindulnak a romváros utcáin. *
– Minek aztat felboncolni?! * Néz le kérdőn a nőre. Neki egész más tervei vannak az óriás-hangyákkal, már ha egyáltalán van bármilyen elképzelése azon kívül, hogy látni szeretné őket.
Az út elmagyarázására szintén elég furcsán hat az óriás számára, de nem szól semmit – annál is inkább, mert magában beismeri, hogy valóban egyszerűbb így megjegyezni a helyeket. A templom tornyát és a fegyverforgató karját csak nem fogja elhagyni, így pedig bármikor odatalálhat majd a vöröshöz. *
– Ühüm. * Bólint egyet megerősítésképpen. A romos szoborig megjegyzi az utat, de ott kezd összezavarodni. Persze most még könnyű dolga van, hiszen elég Nimerilt követnie, de kötve hiszi, hogy legközelebb odatalálna a sok forgolódás és irányváltozás miatt. *
– Bonyolult. * Jegyzi meg röviden. Ezután azonban rövid séta után csak eljutnak a szarvasos kapu elé. *
– Teára, höh! * Nevet fel a képtelenségen az óriás. Nem akarja megbántani a fél-elfet, de a tea nem neki való. Nem is biztos benne, hogy valaha ivott teát. *
– Kösz, de mostan nem lehet… * Vakarja meg tarkóját, mintha épp valami kifogást keresne. *
– Megígértem egy öregnek, hogy segítek árukat pakolni a piacon! * Böki ki végül, kissé lesütve szemeit, ami Morwon részéről igen ritka viselkedés, de ezt Nimeril persze nem tudhatja, hiszen még csak rövid ideje ismerik egymást. *
– De majdan, ha hallok vagy látok vajmi érdekeset a hangyákokrúl, elgyüvök és szólok!
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-19 18:43:25
Üzenet elküldve: 2022-04-19 18:43:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 383
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 383
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
* Hát ez az óriás sem éppen egy tudós jelölt, pedig nagyon teper, hogy ez ellenkezőjét bebizonyítsa. Abban igaza van, hogy olvasni tud, csak azt elég megérteni, de tudni tud. Nimeril próbálja a könyvre fogni, de arra nem számít, hogy egy újabb után nyúl majd. Próbálná megakadályozni, de ez a saját termetével nem egyszerű feladat. Újabb könyv, újabb felolvasás, de ez sem jobb sokkal az előzőnél, talán csak egy hangyányival. Inkább nem firtatja, örül, hogy elengedik ezt az olvasás témát. Meg van az óriás hangyájuk az a lényeg. Viszont ezzel most egyelőre ennyi. Többet nem tehetnek jelen pillanatban egyetlen hangyákokért sem.*
- Persze, gyere utánam.* Mondja neki, amint vissza rakta a könyvet a polcra.*
- Ez a helyes, ha saját szemeddel akarsz meggyőződni róla. Én is szeretnék egyszer ilyet látni, sőt fel is boncolnék egy példányt.* Meséli neki miközben kifelé haladnak a könyvtárból.*
- Viszlát!* Köszön el a morcos csuhástól. Hamar kijutnak a Templomból, hogy aztán a romok között sétáljanak.*
- A legegyszerűbb megjegyezni, hogy merre lakom, ha társítasz hozzá valamit. A kardforgató kezed irányába legyen a Templom.* Áll meg és mutat a nagy épületre.*
- Sárváros meg veled szemben.* Biccent előre a szakadék irányába.*
- Így kell menni előre, romos szoborig.* Valami alaknak a lerombolt szobrához vezeti az óriást. Menni kell hozzá egy darabig, de aztán jól látható a szobor maradványa. Talán még Morwnak is.*
- Itt majd elfordulunk, hogy a fegyverforgató karod a szakadéknak nézzen. Így ni.* Fordul el.* Innentől pedig már csak egyenesen kell menni, amíg el nem éred a szarvasos kaput.* Együtt sétálhatnak tovább, kapuhoz, amin még most is ott áll a szarvasos címer.*
- Megérkeztünk.* Mutat az épületre.*
- Na bejössz egy teára?* Kérdez rá, ha már ideig eljutnak valahogy.*
// Bogarasok //
* Hát ez az óriás sem éppen egy tudós jelölt, pedig nagyon teper, hogy ez ellenkezőjét bebizonyítsa. Abban igaza van, hogy olvasni tud, csak azt elég megérteni, de tudni tud. Nimeril próbálja a könyvre fogni, de arra nem számít, hogy egy újabb után nyúl majd. Próbálná megakadályozni, de ez a saját termetével nem egyszerű feladat. Újabb könyv, újabb felolvasás, de ez sem jobb sokkal az előzőnél, talán csak egy hangyányival. Inkább nem firtatja, örül, hogy elengedik ezt az olvasás témát. Meg van az óriás hangyájuk az a lényeg. Viszont ezzel most egyelőre ennyi. Többet nem tehetnek jelen pillanatban egyetlen hangyákokért sem.*
- Persze, gyere utánam.* Mondja neki, amint vissza rakta a könyvet a polcra.*
- Ez a helyes, ha saját szemeddel akarsz meggyőződni róla. Én is szeretnék egyszer ilyet látni, sőt fel is boncolnék egy példányt.* Meséli neki miközben kifelé haladnak a könyvtárból.*
- Viszlát!* Köszön el a morcos csuhástól. Hamar kijutnak a Templomból, hogy aztán a romok között sétáljanak.*
- A legegyszerűbb megjegyezni, hogy merre lakom, ha társítasz hozzá valamit. A kardforgató kezed irányába legyen a Templom.* Áll meg és mutat a nagy épületre.*
- Sárváros meg veled szemben.* Biccent előre a szakadék irányába.*
- Így kell menni előre, romos szoborig.* Valami alaknak a lerombolt szobrához vezeti az óriást. Menni kell hozzá egy darabig, de aztán jól látható a szobor maradványa. Talán még Morwnak is.*
- Itt majd elfordulunk, hogy a fegyverforgató karod a szakadéknak nézzen. Így ni.* Fordul el.* Innentől pedig már csak egyenesen kell menni, amíg el nem éred a szarvasos kaput.* Együtt sétálhatnak tovább, kapuhoz, amin még most is ott áll a szarvasos címer.*
- Megérkeztünk.* Mutat az épületre.*
- Na bejössz egy teára?* Kérdez rá, ha már ideig eljutnak valahogy.*
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-13 16:05:05
Üzenet elküldve: 2022-04-13 16:05:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Gyors búcsúzás//
*Néhány eseménytelen nap után Fez ismét a Romváros utcáinak köveit koptatja. Annak ellenére, hogy Isa-val megegyeztek egy találkozóról a Polgárnegyedben, a férfi nem jelent meg. A lány talán már el is felejtette, azonban Fez váratlanul ismét felbukkan a Romváros közepén. A szokásos öltözékében van, de valahogy még szakadtabbnak tűnik. Látszik rajta, hogy valami nincs rendben. Azért az itteni városképbe még nagyon is beleillik. Az egyik kezében egy közepes méretű zsákot hoz, melynek súlya azért annyira nem jelentős, hogy a vállán kelljen cipelnie. A körülmények ellenére egész szerencsésnek mondhatja magát, mert hamar megtalálja Isa-t. Persze mindez annak köszönhető, hogy jó helyismerettel és még jobb cimborákkal rendelkezik errefelé. Miután megtalálta a lányt gyorsan oda is lép hozzá. Látszólag elég zavart és nagyon sietős neki.*
- Csak hogy megtaláltalak. *Kezd bele a mondókájába.* Sajnálom, hogy lekéstem a múltkorit, de felbukkant néhány… Rosszakaróm. Olyanok, akik az életemre próbáltak törni. Még ma el kell hajóznom. *A tekintete rémülettel vegyes szomorúságot tükröz. Tényleg elég sürgős lehet neki a távozás.*
- Ahová megyek ott erre nem lesz szükségem. * Mondja és átad 759 aranyat Isavyre Eld'risenek.
* A bíró aranya! *Kiáltja vidáman. Egy pillanatra ismét felszabadultan néz Isa-ra. Viszont tényleg nem akarja tovább húzni az időt.*
- Mennem kell, nem láthatnak minket együtt. Akkor te is veszélybe kerülnél! *Avval a fejébe húzza a csuklyát, amit egyébként nem sűrűn szokott hordani. Csak az utóbbi napokban vált kötelező kellékké. Még egy utolsó pillantást vet Isa-ra, aztán eltűnik a Romváros utcáin.*
*Néhány eseménytelen nap után Fez ismét a Romváros utcáinak köveit koptatja. Annak ellenére, hogy Isa-val megegyeztek egy találkozóról a Polgárnegyedben, a férfi nem jelent meg. A lány talán már el is felejtette, azonban Fez váratlanul ismét felbukkan a Romváros közepén. A szokásos öltözékében van, de valahogy még szakadtabbnak tűnik. Látszik rajta, hogy valami nincs rendben. Azért az itteni városképbe még nagyon is beleillik. Az egyik kezében egy közepes méretű zsákot hoz, melynek súlya azért annyira nem jelentős, hogy a vállán kelljen cipelnie. A körülmények ellenére egész szerencsésnek mondhatja magát, mert hamar megtalálja Isa-t. Persze mindez annak köszönhető, hogy jó helyismerettel és még jobb cimborákkal rendelkezik errefelé. Miután megtalálta a lányt gyorsan oda is lép hozzá. Látszólag elég zavart és nagyon sietős neki.*
- Csak hogy megtaláltalak. *Kezd bele a mondókájába.* Sajnálom, hogy lekéstem a múltkorit, de felbukkant néhány… Rosszakaróm. Olyanok, akik az életemre próbáltak törni. Még ma el kell hajóznom. *A tekintete rémülettel vegyes szomorúságot tükröz. Tényleg elég sürgős lehet neki a távozás.*
- Ahová megyek ott erre nem lesz szükségem. * Mondja és átad 759 aranyat Isavyre Eld'risenek.
* A bíró aranya! *Kiáltja vidáman. Egy pillanatra ismét felszabadultan néz Isa-ra. Viszont tényleg nem akarja tovább húzni az időt.*- Mennem kell, nem láthatnak minket együtt. Akkor te is veszélybe kerülnél! *Avval a fejébe húzza a csuklyát, amit egyébként nem sűrűn szokott hordani. Csak az utóbbi napokban vált kötelező kellékké. Még egy utolsó pillantást vet Isa-ra, aztán eltűnik a Romváros utcáin.*
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-08 20:52:18
Üzenet elküldve: 2022-04-08 20:52:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka - záró//
*A visszakérdezésre csak mosolyogva bólint, hisz elég sok éhes macskát látott már, amelyik egyáltalán nem vetette meg a hatlábú lakomát. Néhány testesebb moly meg pár kövér légy már egészen jó falat.
A zöld kötésű könyvet kifejezetten kíváncsian méregeti a lámpás gyér fényénél egészen addig, míg Fezilio el nem kezdi felolvasni. Az igazán fel sem tűnik neki, hogy a jelek szerint a másiknak sem erőssége az olvasás (bár nála sokkalta jobban tud), inkább a tartalom keseríti el. Legalább valami jó történet lett volna, vagy versek, ha már nem varázskönyv, amiért el sem meri gondolni, mennyi aranyat ajánlott volna az öreg Zalth.*
- Ezzel nem megyünk semmire. *Ad hangot csalódottságának, ami azért elég hamar elillan. Az a mozdulat, amivel Fez megszabadul a könyvtől, mindenképp segít a dologban. Valahogy semmi jót nem remél ettől a romos kúriától.
Mi tagadás, azért örül, hogy a férfi nem szándékozik tovább kutatni. Persze bármikor itt hagyhatta volna, de valamiért nyugodtabb a lelkiismerete így, hogy együtt távoznak az omladozó házból. Pár lépés távolságra lehet az ajtótól, amikor belehasít a levegőbe az a velőtrázó sikoly. Már csak a jellege miatt is megborzong, hisz ilyesmit nem mindennap hall az ember.*
- Meglepődnél, miféle hangokat tudnak kiadni, de ez tényleg nem macska volt. Menjünk innen! *Erősíti meg Fez szavait, majd amennyire tudja, megszaporázza lépteit. Talán a következő sarokig bírja is a tempót, de aztán lassít, mert eléggé hasogat a térde.*
- Szerintem igen. De ezt igazából te döntöd el. *Ezzel át is nyújtja a cirmost, aki egyáltalán nem ellenkezik; Fez kezében is ugyanolyan készségesnek bizonyul, mint amilyen az övében volt.* - Adnod kéne neki valami nevet is! *Simogatja meg a szürke fejet, mielőtt tovább indulnának. *
- Nem is rossz ötlet! *Megejt egy bájos mosolyt a férfi irányába, de ennél konkrétabban nem reagál az újabb találkozó ötletére. Inkább kedélyesen elbeszélget vele az otthonától pár saroknyira lévő kapualjig tartó sétájuk alatt. Hogy hol lakik, azt még egyelőre túlságosan is személyesnek érezné megosztani Fezilioval, hisz alig pár órája ismerte meg.*
- Az jó nagy hely! *Felnevet, de nem veszi zokon, hogy a másik nem fogalmaz pontosabban. Egymás nevét ismerve már egyiküknek se lesz nehéz dolga, ha meg akarja találni a másikat… feltéve persze, hogy a megfelelő embereknél érdeklődik. A búcsút ő sem nyújtja hosszúra, de azért van valami kacér a pillantásában, ahogy maga is jó éjt kíván. Miután a férfi elindul, még pár pillanatig kivár, mielőtt az ő alakját is elnyelné egy közeli sikátor.*
*A visszakérdezésre csak mosolyogva bólint, hisz elég sok éhes macskát látott már, amelyik egyáltalán nem vetette meg a hatlábú lakomát. Néhány testesebb moly meg pár kövér légy már egészen jó falat.
A zöld kötésű könyvet kifejezetten kíváncsian méregeti a lámpás gyér fényénél egészen addig, míg Fezilio el nem kezdi felolvasni. Az igazán fel sem tűnik neki, hogy a jelek szerint a másiknak sem erőssége az olvasás (bár nála sokkalta jobban tud), inkább a tartalom keseríti el. Legalább valami jó történet lett volna, vagy versek, ha már nem varázskönyv, amiért el sem meri gondolni, mennyi aranyat ajánlott volna az öreg Zalth.*
- Ezzel nem megyünk semmire. *Ad hangot csalódottságának, ami azért elég hamar elillan. Az a mozdulat, amivel Fez megszabadul a könyvtől, mindenképp segít a dologban. Valahogy semmi jót nem remél ettől a romos kúriától.
Mi tagadás, azért örül, hogy a férfi nem szándékozik tovább kutatni. Persze bármikor itt hagyhatta volna, de valamiért nyugodtabb a lelkiismerete így, hogy együtt távoznak az omladozó házból. Pár lépés távolságra lehet az ajtótól, amikor belehasít a levegőbe az a velőtrázó sikoly. Már csak a jellege miatt is megborzong, hisz ilyesmit nem mindennap hall az ember.*
- Meglepődnél, miféle hangokat tudnak kiadni, de ez tényleg nem macska volt. Menjünk innen! *Erősíti meg Fez szavait, majd amennyire tudja, megszaporázza lépteit. Talán a következő sarokig bírja is a tempót, de aztán lassít, mert eléggé hasogat a térde.*
- Szerintem igen. De ezt igazából te döntöd el. *Ezzel át is nyújtja a cirmost, aki egyáltalán nem ellenkezik; Fez kezében is ugyanolyan készségesnek bizonyul, mint amilyen az övében volt.* - Adnod kéne neki valami nevet is! *Simogatja meg a szürke fejet, mielőtt tovább indulnának. *
- Nem is rossz ötlet! *Megejt egy bájos mosolyt a férfi irányába, de ennél konkrétabban nem reagál az újabb találkozó ötletére. Inkább kedélyesen elbeszélget vele az otthonától pár saroknyira lévő kapualjig tartó sétájuk alatt. Hogy hol lakik, azt még egyelőre túlságosan is személyesnek érezné megosztani Fezilioval, hisz alig pár órája ismerte meg.*
- Az jó nagy hely! *Felnevet, de nem veszi zokon, hogy a másik nem fogalmaz pontosabban. Egymás nevét ismerve már egyiküknek se lesz nehéz dolga, ha meg akarja találni a másikat… feltéve persze, hogy a megfelelő embereknél érdeklődik. A búcsút ő sem nyújtja hosszúra, de azért van valami kacér a pillantásában, ahogy maga is jó éjt kíván. Miután a férfi elindul, még pár pillanatig kivár, mielőtt az ő alakját is elnyelné egy közeli sikátor.*
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:35:02
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:35:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
* Onyawantha bizonytalanságában nincs semmi meglepő. Még ha Viin mindazt, amit az utóbbi pár percben a nyakába zúdított, tulajdon testvérének mesélte volna el (már, ha lenne olyanja) sem biztos, hogy kizárólag pozitív visszajelzést kapott volna. Így viszont, hogy egy közel ismeretlen nőnek öntötte ki a lelkét, tulajdonképpen csak az együttérzésében és segítőkészségében reménykedhet. *
– Sa'Tereth. * Ismétli el gondolkodás nélkül. Bár nem a legjobb emberismerő, azt sikerül leszűrnie a hangsúlyból, hogy a név nem túl kedves Onyawantha számára. Viin nyilván máshogy áll a dologhoz, máskülönben élettelen teste még most is valahol a temetőben heverne. Miután végigmondja tervét, amire a nő természetesen nem lelkesedik, de nem is kiált egyből őrök után. Ez persze még nem jelent semmit, Viin tudja jól. Ha valaki hozzá jött volna oda még fényesebb napjaiban, hogy segítsen valakinek a vérét ontani, neki sem az óbégatás lett volna az első dolga, ennek ellenére aligha segített volna az illetőnek és, ha már biztonságban érezte volna magát, az őrséget is ráküldte volna. Most viszont elég kiszolgáltatott helyzetben van ahhoz, hogy mindent egy lapra tegyen fel, ezért kéri ilyen nyíltan Onyawantha segítségét.
Érzi, hogy nem csak ő, hanem a lány is küzd a valóság feldolgozásával, amit kérdése is igazol. Viin bár maga sem lehet biztos Sa'Tereth végső akaratában, megkockáztatja legalább részben oldani a feszültséget. Kinyújtja kezét és gyengéden a nő vállára helyezi azt – már amennyiben engedi. A szemébe néz és így felel: *
– Nem egészen. Nem kell senkinek a torkát elvágni, elég néhány csepp vér is. * Habár amit mond, igaz – vagy legalábbis maga is igaznak hiszi és reméli –, ha Onyawantha nagyon jó emberismerő, észreveheti, hogy valami mégis bántja Viint és az nem csupán maga a tény, hogy meg kell sebeznie valakit (ezzel ugyanis már megbékélt, hiszen kis ár az saját életének elnyerése érdekében). A gond az, hogy nehezen tud elképzelni egy olyan szituációt, amiben személyazonosságát elrejtve elrángat valakit egy sötétség oltárhoz, ott a vérét veszi, azután bármiféle következmény nélkül mindenki éli tovább az életét. Azonban ezt már nem fejti ki, hiszen már így is instabil lábakon áll a nővel való kapcsolata. Az egy dolog, hogy együttérez vele veszteségei miatt, az viszont egy másik, hogy tettestársa lesz. Rövidesen kezét újra maga mellé teszi.
Mivel Viin rövid ittléte alatt még nem látta az Őrség kiáltványait, nem is gondolná, hogy keresik a hozzá hasonlóakat – viszont amúgy sem szerepelt tervei között, hogy meglátogassa a kaszárnyát, így talán nem kell nagyon aggódnia. Bár egyet kell értenie Onyawantha megállapításaival, egy kissé zavarja, hogy még nem kapott semmiféle megerősítést – mintha a nő terelni akarná a témát. Talán csak a paranoia dolgozik a férfiben, de valahol érthető a félelme. *
– Valóban, de nekem nincs semmim. * Ezt persze Onyawantha is láthatja, illetve tudhatja abból, hogy Viin egy lopott takaróval fedi testét és, ha igazat mond, akkor egykori házának romjai közelében üldögélnek. Ellenben a férfiúnak nincs ínyére a segítségkérés, se a hálálkodás – még most is próbálja kikerülni ezeket, ezért említi meg nincstelenségét. Viszont akármilyen furcsa, most a ruhák és az ételek kevésbé érdeklik. *
– Ugye nem gondolod, hogy bolond vagyok? – * Böki ki végül aggodalmának tárgyát, miközben keresi a szemkontaktust a nővel. * – Csak benned bízhatok!
* Onyawantha bizonytalanságában nincs semmi meglepő. Még ha Viin mindazt, amit az utóbbi pár percben a nyakába zúdított, tulajdon testvérének mesélte volna el (már, ha lenne olyanja) sem biztos, hogy kizárólag pozitív visszajelzést kapott volna. Így viszont, hogy egy közel ismeretlen nőnek öntötte ki a lelkét, tulajdonképpen csak az együttérzésében és segítőkészségében reménykedhet. *
– Sa'Tereth. * Ismétli el gondolkodás nélkül. Bár nem a legjobb emberismerő, azt sikerül leszűrnie a hangsúlyból, hogy a név nem túl kedves Onyawantha számára. Viin nyilván máshogy áll a dologhoz, máskülönben élettelen teste még most is valahol a temetőben heverne. Miután végigmondja tervét, amire a nő természetesen nem lelkesedik, de nem is kiált egyből őrök után. Ez persze még nem jelent semmit, Viin tudja jól. Ha valaki hozzá jött volna oda még fényesebb napjaiban, hogy segítsen valakinek a vérét ontani, neki sem az óbégatás lett volna az első dolga, ennek ellenére aligha segített volna az illetőnek és, ha már biztonságban érezte volna magát, az őrséget is ráküldte volna. Most viszont elég kiszolgáltatott helyzetben van ahhoz, hogy mindent egy lapra tegyen fel, ezért kéri ilyen nyíltan Onyawantha segítségét.
Érzi, hogy nem csak ő, hanem a lány is küzd a valóság feldolgozásával, amit kérdése is igazol. Viin bár maga sem lehet biztos Sa'Tereth végső akaratában, megkockáztatja legalább részben oldani a feszültséget. Kinyújtja kezét és gyengéden a nő vállára helyezi azt – már amennyiben engedi. A szemébe néz és így felel: *
– Nem egészen. Nem kell senkinek a torkát elvágni, elég néhány csepp vér is. * Habár amit mond, igaz – vagy legalábbis maga is igaznak hiszi és reméli –, ha Onyawantha nagyon jó emberismerő, észreveheti, hogy valami mégis bántja Viint és az nem csupán maga a tény, hogy meg kell sebeznie valakit (ezzel ugyanis már megbékélt, hiszen kis ár az saját életének elnyerése érdekében). A gond az, hogy nehezen tud elképzelni egy olyan szituációt, amiben személyazonosságát elrejtve elrángat valakit egy sötétség oltárhoz, ott a vérét veszi, azután bármiféle következmény nélkül mindenki éli tovább az életét. Azonban ezt már nem fejti ki, hiszen már így is instabil lábakon áll a nővel való kapcsolata. Az egy dolog, hogy együttérez vele veszteségei miatt, az viszont egy másik, hogy tettestársa lesz. Rövidesen kezét újra maga mellé teszi.
Mivel Viin rövid ittléte alatt még nem látta az Őrség kiáltványait, nem is gondolná, hogy keresik a hozzá hasonlóakat – viszont amúgy sem szerepelt tervei között, hogy meglátogassa a kaszárnyát, így talán nem kell nagyon aggódnia. Bár egyet kell értenie Onyawantha megállapításaival, egy kissé zavarja, hogy még nem kapott semmiféle megerősítést – mintha a nő terelni akarná a témát. Talán csak a paranoia dolgozik a férfiben, de valahol érthető a félelme. *
– Valóban, de nekem nincs semmim. * Ezt persze Onyawantha is láthatja, illetve tudhatja abból, hogy Viin egy lopott takaróval fedi testét és, ha igazat mond, akkor egykori házának romjai közelében üldögélnek. Ellenben a férfiúnak nincs ínyére a segítségkérés, se a hálálkodás – még most is próbálja kikerülni ezeket, ezért említi meg nincstelenségét. Viszont akármilyen furcsa, most a ruhák és az ételek kevésbé érdeklik. *
– Ugye nem gondolod, hogy bolond vagyok? – * Böki ki végül aggodalmának tárgyát, miközben keresi a szemkontaktust a nővel. * – Csak benned bízhatok!
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-05 10:01:56
Üzenet elküldve: 2022-04-05 10:01:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka - záró//
*Azon nem lepődik meg, hogy Isa jobban ért a macskákhoz, mint ő. A válaszában viszont egészen különös dolgokat árul el a cirmosok táplálkozási szokásairól. Fez elsőre el sem akarja hinni, ezért szinte tátott szájjal hallgatja végig a szavakat. Végül még vissza is kérdez.*
- Tücsköt? Bogarat? Ezt nem gondoltam volna. *Mondja elképedt hangon. Bizony, van még mit tanulnia az új barátjáról. Azt mondjuk eddig is tudta, hogy a macskák szeretnek vadászni és hogy időnként elkapják a madarakat. Sőt még azt is hallotta, hogy szeretik a tejet, de az ismeretei itt ki is merülnek. Biztos van olyan druida, aki még a nyávogásukat is érti és úgy képes megfejteni, mint az emberi szót, de Fez nem is álmodhat efféle képességekről. A beszélgetés azonban hamar visszaterelődik a házra és a kincs utáni kutatásra. Sajnos Isavyre szavai pontosan megegyeznek Fez félelmeivel. Nem valószínű, hogy a bíró kísértetének aranya még mindig a házban lenne. Egyébként a szellemmel sem találkoztak, szóval elég valószínű, hogy téves címen vannak. De ha még ez is lenne az a ház, akkor sem valószínű, hogy a kincs még itt van. Rengeteg szerencsevadász, kalandor és tolvaj él a városban, így könnyen elképzelhető, hogy a kincset már régen elvitte valaki. A pince viszont még megért egy próbát Feznek, ezért át is kutatta gyorsan. A problémát csak az jelentette, hogy a helyiség félig beomlott, a bejárható felében pedig semmi érdekeset nem talált. A férfi a lámpással a kezében tért vissza, kissé bosszús ábrázattal, amit Isa könnyen felismert. Nem úgy a könyv tartalmát, amit már nehezére esett megfejteni. Fez nem jött rá, hogy Isavyre-nek nem a látási viszonyok, hanem maga az olvasás okoz problémát. Mivel a lány visszakérdez, ezért Fez megadja a választ. Persze ehhez neki is bele kell olvasnia. Igazából neki se úgy megy ez a dolog, mint egy tudósnak vagy varázslónak. A betűkkel megbirkózik, de néhány szó jelentése neki is ködös. Viszont itt többnyire számok vannak, azokat pedig jól ismeri.*
- Na lássuk csak! „Hat-ezer-nyolc-száz-har-minc-hét a vulkánok havának huszonkettedik napja. A mai napon Dreg… Drekvorten bá-ró számára érkezett keleti szállítmányok össz… összegzése. De rondán ír! *Teszi hozzá némileg bosszankodó hanggal.* Hat-száz mázsa búza, két-száz-het-ven mázsa kukorica… Hát szerintem ez valami szállítási napló lehet. *Véleményezi gyorsan. Még lapoz bele párat, de hasonló dolgokat talál borról, gabonáról és néhány állatról. Ezt azonban nem akarja tovább folytatni, így a könyvet mérgesen elhajítja.*
- Legalább valami eladható lett volna. *Dühe hamar alábbhagy, főleg mikor újra a macskára terelődik a szó. Fez nem bírja megállna, hogy a cirmost megsimogassa. A macska egyébként rendkívül jól érzi magát Isa karjában, ezért nem is akarja elvenni tőle. Mivel a tovább haladásuk nem lehetséges, így a férfi számára sem jelent nehézséget eltávozni innen. Bármilyen titkot is őriz még ez a romos épület, azt valószínűleg nem most fogják felfedni. Így legalább azt elmondhatják, hogy sikerült sérülés nélkül megúszni ezt a látogatást. Fez az ajtó felé indul, majd kinyitja azt és előre engedi Isa-t. A férfi kissé csalódottan távozik a romos házból, ám mielőtt becsukná az ajtót hirtelen valami vérfagyasztó hangot hallanak belülről. Olyan, mint egy halálsikoly. Fez egy pillanatra hátranéz, de nem akar visszamenni.*
- Hallottad?! Ez biztos, hogy nem a másik macska volt! Na tűnjünk innen! *Javasolja és felgyorsít egy olyan tempóra, amit még Isavyre azért tud tartani. Nem könnyű eldönteni, hogy a hang kitől-mitől származhat, de igencsak túlvilági hatása volt. Ha tényleg a bíró szelleme az, akkor jobb, ha nem most próbálnak megküzdeni vele. Amikor már biztonságosnak tűnik az útjuk, akkor a férfi újból Isa-ra és a macskára pillant.*
- Szóval azt mondod van egy macskám? *Mosolyog. Elkéri a cirmost és ha megkapja, akkor ő is megsimogatja. Talán nem olyan hozzáértő módon, mint Isavyre, de lelkesen. Aztán visszatér a lányra a tekintete.*
- Jó kis kaland volt. De legközelebb menjünk valami nyugodtabb helyre. *Javasolja. Ha a lánynak nincs ellenére, akkor hazakíséri, mert szeretné látni, hogy biztonságban hazaér. Az éjszaka nagyjából a közepénél tarthat, de ennyi izgalom tényleg elég volt Feznek egy napra. Az elköszönést nem nyújtja hosszúra, mert úgy számol, hogy hamarosan viszont látják egymást.*
- Holnap dolgom van, de holnapután a Polgárnegyedben megtalálsz. *Mondja, majd halkan jó éjszakát kíván aztán mindenféle könnyes búcsú nélkül elsétál.*
*Azon nem lepődik meg, hogy Isa jobban ért a macskákhoz, mint ő. A válaszában viszont egészen különös dolgokat árul el a cirmosok táplálkozási szokásairól. Fez elsőre el sem akarja hinni, ezért szinte tátott szájjal hallgatja végig a szavakat. Végül még vissza is kérdez.*
- Tücsköt? Bogarat? Ezt nem gondoltam volna. *Mondja elképedt hangon. Bizony, van még mit tanulnia az új barátjáról. Azt mondjuk eddig is tudta, hogy a macskák szeretnek vadászni és hogy időnként elkapják a madarakat. Sőt még azt is hallotta, hogy szeretik a tejet, de az ismeretei itt ki is merülnek. Biztos van olyan druida, aki még a nyávogásukat is érti és úgy képes megfejteni, mint az emberi szót, de Fez nem is álmodhat efféle képességekről. A beszélgetés azonban hamar visszaterelődik a házra és a kincs utáni kutatásra. Sajnos Isavyre szavai pontosan megegyeznek Fez félelmeivel. Nem valószínű, hogy a bíró kísértetének aranya még mindig a házban lenne. Egyébként a szellemmel sem találkoztak, szóval elég valószínű, hogy téves címen vannak. De ha még ez is lenne az a ház, akkor sem valószínű, hogy a kincs még itt van. Rengeteg szerencsevadász, kalandor és tolvaj él a városban, így könnyen elképzelhető, hogy a kincset már régen elvitte valaki. A pince viszont még megért egy próbát Feznek, ezért át is kutatta gyorsan. A problémát csak az jelentette, hogy a helyiség félig beomlott, a bejárható felében pedig semmi érdekeset nem talált. A férfi a lámpással a kezében tért vissza, kissé bosszús ábrázattal, amit Isa könnyen felismert. Nem úgy a könyv tartalmát, amit már nehezére esett megfejteni. Fez nem jött rá, hogy Isavyre-nek nem a látási viszonyok, hanem maga az olvasás okoz problémát. Mivel a lány visszakérdez, ezért Fez megadja a választ. Persze ehhez neki is bele kell olvasnia. Igazából neki se úgy megy ez a dolog, mint egy tudósnak vagy varázslónak. A betűkkel megbirkózik, de néhány szó jelentése neki is ködös. Viszont itt többnyire számok vannak, azokat pedig jól ismeri.*
- Na lássuk csak! „Hat-ezer-nyolc-száz-har-minc-hét a vulkánok havának huszonkettedik napja. A mai napon Dreg… Drekvorten bá-ró számára érkezett keleti szállítmányok össz… összegzése. De rondán ír! *Teszi hozzá némileg bosszankodó hanggal.* Hat-száz mázsa búza, két-száz-het-ven mázsa kukorica… Hát szerintem ez valami szállítási napló lehet. *Véleményezi gyorsan. Még lapoz bele párat, de hasonló dolgokat talál borról, gabonáról és néhány állatról. Ezt azonban nem akarja tovább folytatni, így a könyvet mérgesen elhajítja.*
- Legalább valami eladható lett volna. *Dühe hamar alábbhagy, főleg mikor újra a macskára terelődik a szó. Fez nem bírja megállna, hogy a cirmost megsimogassa. A macska egyébként rendkívül jól érzi magát Isa karjában, ezért nem is akarja elvenni tőle. Mivel a tovább haladásuk nem lehetséges, így a férfi számára sem jelent nehézséget eltávozni innen. Bármilyen titkot is őriz még ez a romos épület, azt valószínűleg nem most fogják felfedni. Így legalább azt elmondhatják, hogy sikerült sérülés nélkül megúszni ezt a látogatást. Fez az ajtó felé indul, majd kinyitja azt és előre engedi Isa-t. A férfi kissé csalódottan távozik a romos házból, ám mielőtt becsukná az ajtót hirtelen valami vérfagyasztó hangot hallanak belülről. Olyan, mint egy halálsikoly. Fez egy pillanatra hátranéz, de nem akar visszamenni.*
- Hallottad?! Ez biztos, hogy nem a másik macska volt! Na tűnjünk innen! *Javasolja és felgyorsít egy olyan tempóra, amit még Isavyre azért tud tartani. Nem könnyű eldönteni, hogy a hang kitől-mitől származhat, de igencsak túlvilági hatása volt. Ha tényleg a bíró szelleme az, akkor jobb, ha nem most próbálnak megküzdeni vele. Amikor már biztonságosnak tűnik az útjuk, akkor a férfi újból Isa-ra és a macskára pillant.*
- Szóval azt mondod van egy macskám? *Mosolyog. Elkéri a cirmost és ha megkapja, akkor ő is megsimogatja. Talán nem olyan hozzáértő módon, mint Isavyre, de lelkesen. Aztán visszatér a lányra a tekintete.*
- Jó kis kaland volt. De legközelebb menjünk valami nyugodtabb helyre. *Javasolja. Ha a lánynak nincs ellenére, akkor hazakíséri, mert szeretné látni, hogy biztonságban hazaér. Az éjszaka nagyjából a közepénél tarthat, de ennyi izgalom tényleg elég volt Feznek egy napra. Az elköszönést nem nyújtja hosszúra, mert úgy számol, hogy hamarosan viszont látják egymást.*
- Holnap dolgom van, de holnapután a Polgárnegyedben megtalálsz. *Mondja, majd halkan jó éjszakát kíván aztán mindenféle könnyes búcsú nélkül elsétál.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:28:59
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:28:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Fezilio válaszán hangosan felnevet; fogadni mert volna rá, hogy hasonló fogadtatásban részesül majd felvetése.*
- Egeret, madarat, gyíkot, tücsköt, bogarat… amit éppen talál. Csak akkor kell enni adnod neki, ha nem ereszted ki a szabadba, hogy maga vadásszon. *Még mindig nagyban somolyog, ahogy a fejét vakarászó férfit figyeli. A jelek szerint nem sok elképzelése van arról, hogyan is működik egy macska. Isavyre már bír némi tapasztalattal ezen a területen, amit a kezében doromboló cirmos is jól mutat. Jobban belegondolva talán még nála is elférne, de mivel már nem kölyök, nem biztos, hogy túl jó néven venné a kezdeti bezártságot.*
- Akkor tudnánk meg, ha az összes ilyen régi házat átkutatnánk… bár még akkor sem biztos. Szerinted hány százan járták végig előttünk a környékbeli romokat, valami értékes holmi után kutatva? *Teszi fel a költői kérdést, miközben tovább babusgatja a macskát.* - Persze meglehet, hogy valami fölött átsiklott a figyelmük, de… *Nem fejezi be a mondatot, hisz csak önmagát ismételné, Fez pedig erősen hajthatatlannak tűnik. Inkább útjára engedi, ne maradjon ott tüskeként a gondolatai között, hogy nem nézte át elég alaposan a házat.*
- Tényleg gyors legyél… nem sok kedvem van a sötétben várakozni. *Húzza el a száját, de aztán újból a cirmosra terelődik figyelme. Fezt és vele együtt a lámpás fényét jó pár hosszú percre elnyeli az alagsor feketén tátongó bejárata, Isavyre pedig magára marad újdonsült pajtásával. Szerencsére az állatot egyáltalán nem rémiszti meg a rájuk telepedő sötétség, ami valamennyire a lányt is megnyugtatja. Amikor újból meghallja odalentről a férfi lépteit, azért egy kisebb sóhaj elhagyja ajkait.
Igazából szavak nélkül is jól látja a felérő Fez arcán, hogy semmi értékeset nem talált a pincében, de a felé mutatott talán-varázskönyv egész izgalmasan hangzik elsőre. Közelebb lép, de nem veszi át a könyvet, csak a férfi kezében nézegeti, amire egész jó ürügyet szolgáltat a kezében tartott macska. Így legalább nem derül ki olyan hamar, hogy egyáltalán nem tud olvasni. Néhány szót, amiket sokat látott, felismer, de egy idegen szöveggel esélye sem lenne. A számokkal egészen jól bánik, de hát honnan tudhatná, hogy a zöld kötéses könyvben ilyesmi is rejlik?*
- Mi van benne? *Kérdez rá kíváncsian, hisz azt feltételezi, hogy a másik már biztosan beleolvasott, feltéve persze, hogy ő tud olvasni.*
- Támogatom az ötletet! *Vágja rá a távozás ötletére, majd Fez szavainak hatására ő is a macskára pillant.*
- Nyugodt és igen hálás természet, szerintem jól járnál vele. *Mosolyodik el, ahogy tovább vakargatja az élvezettől hunyorgó cirmos fejét. Ritka az, hogy egy kóbor állat ilyen bizalommal és nyíltsággal forduljon idegenekhez, így az is megfordul a fejében, hogy valaki kidobta az utcára, vagy épp maga kóborolt el egy háztól, ki tudja.*
*Fezilio válaszán hangosan felnevet; fogadni mert volna rá, hogy hasonló fogadtatásban részesül majd felvetése.*
- Egeret, madarat, gyíkot, tücsköt, bogarat… amit éppen talál. Csak akkor kell enni adnod neki, ha nem ereszted ki a szabadba, hogy maga vadásszon. *Még mindig nagyban somolyog, ahogy a fejét vakarászó férfit figyeli. A jelek szerint nem sok elképzelése van arról, hogyan is működik egy macska. Isavyre már bír némi tapasztalattal ezen a területen, amit a kezében doromboló cirmos is jól mutat. Jobban belegondolva talán még nála is elférne, de mivel már nem kölyök, nem biztos, hogy túl jó néven venné a kezdeti bezártságot.*
- Akkor tudnánk meg, ha az összes ilyen régi házat átkutatnánk… bár még akkor sem biztos. Szerinted hány százan járták végig előttünk a környékbeli romokat, valami értékes holmi után kutatva? *Teszi fel a költői kérdést, miközben tovább babusgatja a macskát.* - Persze meglehet, hogy valami fölött átsiklott a figyelmük, de… *Nem fejezi be a mondatot, hisz csak önmagát ismételné, Fez pedig erősen hajthatatlannak tűnik. Inkább útjára engedi, ne maradjon ott tüskeként a gondolatai között, hogy nem nézte át elég alaposan a házat.*
- Tényleg gyors legyél… nem sok kedvem van a sötétben várakozni. *Húzza el a száját, de aztán újból a cirmosra terelődik figyelme. Fezt és vele együtt a lámpás fényét jó pár hosszú percre elnyeli az alagsor feketén tátongó bejárata, Isavyre pedig magára marad újdonsült pajtásával. Szerencsére az állatot egyáltalán nem rémiszti meg a rájuk telepedő sötétség, ami valamennyire a lányt is megnyugtatja. Amikor újból meghallja odalentről a férfi lépteit, azért egy kisebb sóhaj elhagyja ajkait.
Igazából szavak nélkül is jól látja a felérő Fez arcán, hogy semmi értékeset nem talált a pincében, de a felé mutatott talán-varázskönyv egész izgalmasan hangzik elsőre. Közelebb lép, de nem veszi át a könyvet, csak a férfi kezében nézegeti, amire egész jó ürügyet szolgáltat a kezében tartott macska. Így legalább nem derül ki olyan hamar, hogy egyáltalán nem tud olvasni. Néhány szót, amiket sokat látott, felismer, de egy idegen szöveggel esélye sem lenne. A számokkal egészen jól bánik, de hát honnan tudhatná, hogy a zöld kötéses könyvben ilyesmi is rejlik?*
- Mi van benne? *Kérdez rá kíváncsian, hisz azt feltételezi, hogy a másik már biztosan beleolvasott, feltéve persze, hogy ő tud olvasni.*
- Támogatom az ötletet! *Vágja rá a távozás ötletére, majd Fez szavainak hatására ő is a macskára pillant.*
- Nyugodt és igen hálás természet, szerintem jól járnál vele. *Mosolyodik el, ahogy tovább vakargatja az élvezettől hunyorgó cirmos fejét. Ritka az, hogy egy kóbor állat ilyen bizalommal és nyíltsággal forduljon idegenekhez, így az is megfordul a fejében, hogy valaki kidobta az utcára, vagy épp maga kóborolt el egy háztól, ki tudja.*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-04 10:16:29
Üzenet elküldve: 2022-04-04 10:16:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*Sok a feldolgozni való esemény és információ. Ezen felül a benne gyűlő kétely is, miszerint nem biztos, hogy teljesen épeszű ez a Doriano gyermek. De valami mégis arra készteti a leányt, hogy higgyen neki és egy pillanatra sem kételkedjen a szavai bizonyosságában. Talán a gyermekkorában hallott és később olvasott mesék iránti olthatatlan szeretete teszi, hogy reménykedik abban, hogy nem csak egyszerű földi élettel sújtották őket, hanem valóban vannak körülöttük olyan hatalmak, amik náluk nagyobbak, amik jócskán befolyásolni tudják az életüket, amik még akár holt létükből is vissza tudják őket szólítani. Persze az túl szép lenne a valósághoz, ha ezért cserébe valamilyen áldozatot nem kérnének. Erre pedig hamarosan választ is kap. Amikor meghallja a sötét isten nevét kissé összeszorul a gyomra. Még a hideg is kirázza. Nem jó érzések kezdik eltölteni, de igazából ezt nem is tartja csodálkozni valónak.*
- Sa'Tereth?
*Fordítja vissza tekintetét az ifjúra, s olyan hangsúllyal kérdez vissza, mintha azt remélné, hogy csak félrehallotta az egészet. De a magyarázatok jönnek sorra, ő maga pedig egyre inkább elhűl ennek az egésznek a gondolatától. A morális dilemma pedig egyre inkább fokozódik, mikor eszébe jutnak az Őrség által kifüggesztett kiáltványok szerte a városban. Épp abban a helyzetben találta magát, amikor jelentenie kéne a kaszárnyában az egészet. De ki tudja mi történik azután Viinnel? Nem tűnik rossz embernek, noha eddig kevés idő állt rendelkezésére, hogy alaposabban utána járhasson a dolognak. Csak némán fürkészi az arcát, hallgatja az egyre hihetetlenebbé és szörnyűbbé váló tervet. Végül ajkait összepréselve fordul vissza a meredélyhez, s megfeszült arcizmokkal markol nadrágja szárára, mintha egy rémálomba csöppenve még utolsó erejével kapaszkodna a józan valóságba.*
- Te most azt szeretnéd, hogy segédkezzek egy... gyilkosságban? Vagy nem értem.
*Abban egyetért Viinnel, hogy ő sem tudna ártani senkinek sem. Még közvetve sem, nemhogy... akárhogy máshogy. Még, ha csak felkutatni segítene, azzal akkor is bemocskolná a kezeit. Viszont azok az emberek elvettek mindent a Doriano ifjútól, az életének pedig súlyos árat kell fizetnie.
Szinte belefájdul a feje ebbe az egészbe. A szíve is heves dobogásba kezd, ahogy a megannyi döntés és kéretlen lehetőség gondolatától egyre idegesebbé és feszültebbé válik. Szeretne segíteni, de nem biztos, hogy ilyen áron. Az ifjú halálának oka már szinte el sem jut a tudatáig. Hallja, amit a másik mond, de azt már alig képes befogadni az elméje.*
- Tudod...
*Talán meg kéne említenie ezt az Őrség dolgot, hogy keresik a Viinhez hasonlókat. De talán nem a legjobb ötlet most ezzel folytatni ezt az egész káoszt. Így végül egy hosszúra nyúlt sóhajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit, hogy erőt gyűjtsön és egy cseppnyit talán a feje is kitisztul majd.*
- Most már tényleg kéne neked szerezni valami ruhát. Meg... *Valami mosoly félét erőltet magára, ahogy közel dől az ifjúhoz, s párat szippant a levegőből.* egy fürdő sem ártana. Szagod van és még koszos is vagy. Talán éhes is. Előbb rendbe kéne téged tenni, ezek után pedig innom sem ártana erre az egészre. Azután visszatérhetünk a dolgodra. Mit szólsz?
*Hagyja fent magán az ügyetlen mosolyt, ahogy ismét az arcára pillantva várja kíváncsian, hogy Viinnek mik a meglátásai ezzel kapcsolatban.*
*Sok a feldolgozni való esemény és információ. Ezen felül a benne gyűlő kétely is, miszerint nem biztos, hogy teljesen épeszű ez a Doriano gyermek. De valami mégis arra készteti a leányt, hogy higgyen neki és egy pillanatra sem kételkedjen a szavai bizonyosságában. Talán a gyermekkorában hallott és később olvasott mesék iránti olthatatlan szeretete teszi, hogy reménykedik abban, hogy nem csak egyszerű földi élettel sújtották őket, hanem valóban vannak körülöttük olyan hatalmak, amik náluk nagyobbak, amik jócskán befolyásolni tudják az életüket, amik még akár holt létükből is vissza tudják őket szólítani. Persze az túl szép lenne a valósághoz, ha ezért cserébe valamilyen áldozatot nem kérnének. Erre pedig hamarosan választ is kap. Amikor meghallja a sötét isten nevét kissé összeszorul a gyomra. Még a hideg is kirázza. Nem jó érzések kezdik eltölteni, de igazából ezt nem is tartja csodálkozni valónak.*
- Sa'Tereth?
*Fordítja vissza tekintetét az ifjúra, s olyan hangsúllyal kérdez vissza, mintha azt remélné, hogy csak félrehallotta az egészet. De a magyarázatok jönnek sorra, ő maga pedig egyre inkább elhűl ennek az egésznek a gondolatától. A morális dilemma pedig egyre inkább fokozódik, mikor eszébe jutnak az Őrség által kifüggesztett kiáltványok szerte a városban. Épp abban a helyzetben találta magát, amikor jelentenie kéne a kaszárnyában az egészet. De ki tudja mi történik azután Viinnel? Nem tűnik rossz embernek, noha eddig kevés idő állt rendelkezésére, hogy alaposabban utána járhasson a dolognak. Csak némán fürkészi az arcát, hallgatja az egyre hihetetlenebbé és szörnyűbbé váló tervet. Végül ajkait összepréselve fordul vissza a meredélyhez, s megfeszült arcizmokkal markol nadrágja szárára, mintha egy rémálomba csöppenve még utolsó erejével kapaszkodna a józan valóságba.*
- Te most azt szeretnéd, hogy segédkezzek egy... gyilkosságban? Vagy nem értem.
*Abban egyetért Viinnel, hogy ő sem tudna ártani senkinek sem. Még közvetve sem, nemhogy... akárhogy máshogy. Még, ha csak felkutatni segítene, azzal akkor is bemocskolná a kezeit. Viszont azok az emberek elvettek mindent a Doriano ifjútól, az életének pedig súlyos árat kell fizetnie.
Szinte belefájdul a feje ebbe az egészbe. A szíve is heves dobogásba kezd, ahogy a megannyi döntés és kéretlen lehetőség gondolatától egyre idegesebbé és feszültebbé válik. Szeretne segíteni, de nem biztos, hogy ilyen áron. Az ifjú halálának oka már szinte el sem jut a tudatáig. Hallja, amit a másik mond, de azt már alig képes befogadni az elméje.*
- Tudod...
*Talán meg kéne említenie ezt az Őrség dolgot, hogy keresik a Viinhez hasonlókat. De talán nem a legjobb ötlet most ezzel folytatni ezt az egész káoszt. Így végül egy hosszúra nyúlt sóhajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit, hogy erőt gyűjtsön és egy cseppnyit talán a feje is kitisztul majd.*
- Most már tényleg kéne neked szerezni valami ruhát. Meg... *Valami mosoly félét erőltet magára, ahogy közel dől az ifjúhoz, s párat szippant a levegőből.* egy fürdő sem ártana. Szagod van és még koszos is vagy. Talán éhes is. Előbb rendbe kéne téged tenni, ezek után pedig innom sem ártana erre az egészre. Azután visszatérhetünk a dolgodra. Mit szólsz?
*Hagyja fent magán az ügyetlen mosolyt, ahogy ismét az arcára pillantva várja kíváncsian, hogy Viinnek mik a meglátásai ezzel kapcsolatban.*
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-03 15:30:21
Üzenet elküldve: 2022-04-03 15:30:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*A macskaszerző kaland végül sikeresen zárult. Igaz a két cirmos közül csak az egyiket sikerült megszerezni, de jelenleg ez is fontos eredménynek tűnik. Mellesleg az állatok nem voltak veszélyben, szóval amelyik fentmaradt az emeleten, az sem járhatott olyan rosszul. De azért amelyiket Fez lehozta, annak több jutott a simogatásból és a látogatók figyelméből. Isa átveszi a csíkos macskát, így a férfi tovább mehet a lejáró irányába. Azonban itt még felmerül egy gondolat a macskatartással kapcsolatban, amire Fez kissé meglepetten válaszol.*
- Mi, hogy én legyek a gazdája? De hát én nem is értek a macskákhoz. *Képed el ettől a felvetéstől, ami eddig még eszébe sem jutott. Viszont most, hogy dönteni kéne róla, Fez elgondolkodik a cirmosokkal kapcsolatos tudásáról.* Igazából azt sem tudom honnan szerezzek neki egeret. Azt szoktak enni, nem? *Megvakarja a fejét, ami már szokásává vált. Isa ezután visszatereli a beszélgetést arra, hogy volna-e értelme átkutatni a fenti szinteket és a ház többi részét. Feznek az a véleménye, hogy a kincs mindent megér, de abban egyáltalán nem biztos, hogy a bíró vagyona ebben az épületben van-e. Viszont azt sem tudja biztosan, hogy nincs itt. Mindez arra készteti, hogy folytassa a kutatást.*
- Ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha átnézzük az egész házat. Én azt hallottam, hogy a gazdagok a kandallók fölé, vagy akár a falakba is elrejtik időnként a vagyonukat. De azt nem hiszem, hogy emiatt érdemes szétbontani a falakat vagy felszedni a deszkákat. *Ennél a válasznál kicsit maga is gondolkodóba esik. Tulajdonképpen ez csak egy régi ház, egyáltalán nem biztos, hogy a bíró itt lakott. Különben sem találkoztak szellemekkel, vagy bármi egyébben, ami erre utalna. Fez végül úgy dönt, hogy a pince átnézése a legtöbb, amit jelenleg tehetnek az ügy érdekében. Ezzel kapcsolatban viszont Isa figyelmezteti, hogy a lábai nincsenek olyan állapotban, hogy fel is sétáljon a lépcsőkön, noha lefelé még valószínűleg sikeresen menne.*
- Na jó, akkor várj meg itt! Én gyorsan megnézem a pincét és visszajövök. *Ismerteti Isa-val a haditervet. Egyébként fogalmuk sincs róla, hogy mekkora lehet a pince (vagy alagsor), így a lány sem tudhatja, hogy Fez mennyi időt fog tölteni a körülnézéssel. Fez óvatos léptekkel megindul a lejáraton, Isa egy ideig még jól láthatja a lámpafénnyel haladó férfit, aki hamarosan eltűnik a szemei elől. Egy időre tehát kettesben maradnak a cirmossal, aki eléggé jól viselkedik. Az egyetlen probléma az lehet, hogy a férfi elvitte a lámpást, így túl sok fény nem jut nekik. Egy kis idő múlva már Fez lépteit se nagyon hallhatják. Jó néhány percbe beletelik, mire visszatér. A lámpás fénye újra világítani kezd és a férfi egykedvűen érkezik meg Isa-hoz.*
- Itt sem találtam aranyat. *Panaszolja.* A pince nagyrésze beomlott. Ezt találtam, de ha nem egy varázskönyv, akkor mi sem fogunk belőle meggazdagodni. *Egy kopott zöldborítójú könyvet mutat Isa-nak. Ha a lány tud olvasni és van kedve hozzá, akkor megtudhatja, hogy ez a raktár elszámolási könyve. A benne szereplő dátumok úgy ötvenévvel ezelőttiek lehetnek és többnyire borról meg lisztről szólnak. Gyakorlatilag semmi használható.*
- Szerintem menjünk. *Javasolja, mivel se kísérteteket, se kincset nem találtak.* Ja igen, itt ez a cirmos, de nem tudom mi legyen vele. *Tanakodik. Igazából nem tervezett kóbor állatokat összeszedni, ám itt hagyni sem akarja.*
- Mi legyen? Itt maradsz vagy velünk jössz? *Kérdez rá a kisállattól úgy, mintha az tényleg értené és felelni is tudna.*
*A macskaszerző kaland végül sikeresen zárult. Igaz a két cirmos közül csak az egyiket sikerült megszerezni, de jelenleg ez is fontos eredménynek tűnik. Mellesleg az állatok nem voltak veszélyben, szóval amelyik fentmaradt az emeleten, az sem járhatott olyan rosszul. De azért amelyiket Fez lehozta, annak több jutott a simogatásból és a látogatók figyelméből. Isa átveszi a csíkos macskát, így a férfi tovább mehet a lejáró irányába. Azonban itt még felmerül egy gondolat a macskatartással kapcsolatban, amire Fez kissé meglepetten válaszol.*
- Mi, hogy én legyek a gazdája? De hát én nem is értek a macskákhoz. *Képed el ettől a felvetéstől, ami eddig még eszébe sem jutott. Viszont most, hogy dönteni kéne róla, Fez elgondolkodik a cirmosokkal kapcsolatos tudásáról.* Igazából azt sem tudom honnan szerezzek neki egeret. Azt szoktak enni, nem? *Megvakarja a fejét, ami már szokásává vált. Isa ezután visszatereli a beszélgetést arra, hogy volna-e értelme átkutatni a fenti szinteket és a ház többi részét. Feznek az a véleménye, hogy a kincs mindent megér, de abban egyáltalán nem biztos, hogy a bíró vagyona ebben az épületben van-e. Viszont azt sem tudja biztosan, hogy nincs itt. Mindez arra készteti, hogy folytassa a kutatást.*
- Ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha átnézzük az egész házat. Én azt hallottam, hogy a gazdagok a kandallók fölé, vagy akár a falakba is elrejtik időnként a vagyonukat. De azt nem hiszem, hogy emiatt érdemes szétbontani a falakat vagy felszedni a deszkákat. *Ennél a válasznál kicsit maga is gondolkodóba esik. Tulajdonképpen ez csak egy régi ház, egyáltalán nem biztos, hogy a bíró itt lakott. Különben sem találkoztak szellemekkel, vagy bármi egyébben, ami erre utalna. Fez végül úgy dönt, hogy a pince átnézése a legtöbb, amit jelenleg tehetnek az ügy érdekében. Ezzel kapcsolatban viszont Isa figyelmezteti, hogy a lábai nincsenek olyan állapotban, hogy fel is sétáljon a lépcsőkön, noha lefelé még valószínűleg sikeresen menne.*
- Na jó, akkor várj meg itt! Én gyorsan megnézem a pincét és visszajövök. *Ismerteti Isa-val a haditervet. Egyébként fogalmuk sincs róla, hogy mekkora lehet a pince (vagy alagsor), így a lány sem tudhatja, hogy Fez mennyi időt fog tölteni a körülnézéssel. Fez óvatos léptekkel megindul a lejáraton, Isa egy ideig még jól láthatja a lámpafénnyel haladó férfit, aki hamarosan eltűnik a szemei elől. Egy időre tehát kettesben maradnak a cirmossal, aki eléggé jól viselkedik. Az egyetlen probléma az lehet, hogy a férfi elvitte a lámpást, így túl sok fény nem jut nekik. Egy kis idő múlva már Fez lépteit se nagyon hallhatják. Jó néhány percbe beletelik, mire visszatér. A lámpás fénye újra világítani kezd és a férfi egykedvűen érkezik meg Isa-hoz.*
- Itt sem találtam aranyat. *Panaszolja.* A pince nagyrésze beomlott. Ezt találtam, de ha nem egy varázskönyv, akkor mi sem fogunk belőle meggazdagodni. *Egy kopott zöldborítójú könyvet mutat Isa-nak. Ha a lány tud olvasni és van kedve hozzá, akkor megtudhatja, hogy ez a raktár elszámolási könyve. A benne szereplő dátumok úgy ötvenévvel ezelőttiek lehetnek és többnyire borról meg lisztről szólnak. Gyakorlatilag semmi használható.*
- Szerintem menjünk. *Javasolja, mivel se kísérteteket, se kincset nem találtak.* Ja igen, itt ez a cirmos, de nem tudom mi legyen vele. *Tanakodik. Igazából nem tervezett kóbor állatokat összeszedni, ám itt hagyni sem akarja.*
- Mi legyen? Itt maradsz vagy velünk jössz? *Kérdez rá a kisállattól úgy, mintha az tényleg értené és felelni is tudna.*
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-03 01:38:15
Üzenet elküldve: 2022-04-03 01:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A legrövidebb útja a régi gazdagnegyeden át vezet. Nem különösebben féli a környéket de nem is szívleli igazán. Fura még a levegő is a lázadók sírja mellett. Néha belebámul bár eddig szerencsére még senki vagy semmi nem nézett vissza rá lentről. Most azonban nincs sem kedve sem ideje az efféle szórakozáshoz, célirányosan halad előre sietős léptekkel, hogy mihamarabb otthon tudhassa magát. ~Talán vennem kéne egy lovat vagy valamit. Kezd fájni a térdem ebbe a sok gyaloglásba. Valami drágát kéne fogni hozzá hm.~*
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-02 22:31:09
Üzenet elküldve: 2022-04-02 22:31:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
*Halkan felsikkant, ahogy a ház túláradó csendjét hirtelen megtöri a reccsenő korlát hangja. Szája elé kapja a kezét, s elborzadt arccal várja a következményeket, amik szerencsére nem következnek be. Ösztönös reakció ez, hisz a pillanat töredékéig azt hiszi, sokkal nagyobb a baj történt, de persze hamar kiszúrja, hogy Fezilionak semmi baja. Vonásai kissé megenyhülnek, de ahogy a férfi kisebb szünetet követően újból nekivág a fokoknak, Isavyre arcáról egyértelműen le lehet olvasni a nem tetszést.*
- Nem biztos, hogy egy macskáért megéri mindez… *És még igen finoman fogalmazott ahhoz képest, ami most a fejében kavarog. Nem mintha bármi gondja lenne a kis szőrösökkel, vagy Fez életét féltené a sajátjaként, de egyáltalán nem tetszik neki ez a helyzet. Egyre csak az a kép kísérti, hogy a másik alatt beszakad valamelyik lépcsőfok, és olyan szerencsétlenül esik, hogy a deszka átfúródik a mellkasán. Látott már valami hasonlót, igaz ott szó sem volt lépcsőkről és deszkákról, de mivel elég élénk emlékről van szó, könnyen a gondolatai közé férkőzik.
Amikor az épp soron következő fok megreccsen, természetesen újból összeugrik a gyomra, de mivel le sem veszi szemét Fezről, ezúttal nem rémül meg annyira. *
- Szerintem ennyi kaland bővel elég volt mára. *Jegyzi meg, miközben a macskáért nyújtózó férfit figyeli. Elsőre arra tippel, hogy az állat végül meggondolja magát, s társát követve ő is visszahúzódik oda, ahová nem követhetik őket, de nem így történik. Fez ügyes mozdulattal csípi nyakon a cirmost, aki úgy tűnik, még ezt sem bosszulja meg karmolások és harapások képében.*
- Nem mondom, csinos! *Végül azért csak elmosolyodik, ahogy alkalma nyílik közelebbről is szemügyre venni a macskát. Nem is kell nagyon ajánlgatni, magától is érte nyúl, hisz egészen kezes jószágnak tűnik. Ahogy a kezébe veszi, bizonyosan látszik, hogy nem először fog macskát; lassan simogatni kezdi, majd lágy hangon beszélni kezd hozzá.*
- Mondd csak, akarsz te gazdát? Fez biztosan szeretne rólad gondoskodni, ha már kockára tette miattad az életét…* Utolsó néhány szavát – ha van módja – már a másik szemébe nézve ejti. Komisz mosoly ül ki arcára, miközben tovább kényezteteti a dorombolni kezdő cirmost.*
- Gondolod maradt még odafent bármi, amiért megérné idecipelni azokat a pallókat? *Úgy tűnik Isavyre nem valami bizakodó ezt a házat illetően, bár új szőrős barátjával láthatóan remek párost alkotnak.*
- Lefelé biztosan könnyebben megyek, de egyszer fel is kell jönnöm, ha minden igaz… *Húzódik szélesebbre mosolya, ahogy a rendíthetetlenül felfedezni vágyó Feziliot figyeli. Ahogy az alagsor bejárata felé téved tekintete, a mosoly gyorsan odalesz.*
- Ha nem bírod ki, amíg felkel a nap, lemehetsz egyedül, én megvárlak itt. *Hangjában nincs rosszindulat, egyszerű tényeket közöl. A korábbiakból azt szűrte le, hogy Fez nem foglalkozik túlzottan intő szavaival, így most ilyesmivel nem is próbálkozik.*
*Halkan felsikkant, ahogy a ház túláradó csendjét hirtelen megtöri a reccsenő korlát hangja. Szája elé kapja a kezét, s elborzadt arccal várja a következményeket, amik szerencsére nem következnek be. Ösztönös reakció ez, hisz a pillanat töredékéig azt hiszi, sokkal nagyobb a baj történt, de persze hamar kiszúrja, hogy Fezilionak semmi baja. Vonásai kissé megenyhülnek, de ahogy a férfi kisebb szünetet követően újból nekivág a fokoknak, Isavyre arcáról egyértelműen le lehet olvasni a nem tetszést.*
- Nem biztos, hogy egy macskáért megéri mindez… *És még igen finoman fogalmazott ahhoz képest, ami most a fejében kavarog. Nem mintha bármi gondja lenne a kis szőrösökkel, vagy Fez életét féltené a sajátjaként, de egyáltalán nem tetszik neki ez a helyzet. Egyre csak az a kép kísérti, hogy a másik alatt beszakad valamelyik lépcsőfok, és olyan szerencsétlenül esik, hogy a deszka átfúródik a mellkasán. Látott már valami hasonlót, igaz ott szó sem volt lépcsőkről és deszkákról, de mivel elég élénk emlékről van szó, könnyen a gondolatai közé férkőzik.
Amikor az épp soron következő fok megreccsen, természetesen újból összeugrik a gyomra, de mivel le sem veszi szemét Fezről, ezúttal nem rémül meg annyira. *
- Szerintem ennyi kaland bővel elég volt mára. *Jegyzi meg, miközben a macskáért nyújtózó férfit figyeli. Elsőre arra tippel, hogy az állat végül meggondolja magát, s társát követve ő is visszahúzódik oda, ahová nem követhetik őket, de nem így történik. Fez ügyes mozdulattal csípi nyakon a cirmost, aki úgy tűnik, még ezt sem bosszulja meg karmolások és harapások képében.*
- Nem mondom, csinos! *Végül azért csak elmosolyodik, ahogy alkalma nyílik közelebbről is szemügyre venni a macskát. Nem is kell nagyon ajánlgatni, magától is érte nyúl, hisz egészen kezes jószágnak tűnik. Ahogy a kezébe veszi, bizonyosan látszik, hogy nem először fog macskát; lassan simogatni kezdi, majd lágy hangon beszélni kezd hozzá.*
- Mondd csak, akarsz te gazdát? Fez biztosan szeretne rólad gondoskodni, ha már kockára tette miattad az életét…* Utolsó néhány szavát – ha van módja – már a másik szemébe nézve ejti. Komisz mosoly ül ki arcára, miközben tovább kényezteteti a dorombolni kezdő cirmost.*
- Gondolod maradt még odafent bármi, amiért megérné idecipelni azokat a pallókat? *Úgy tűnik Isavyre nem valami bizakodó ezt a házat illetően, bár új szőrős barátjával láthatóan remek párost alkotnak.*
- Lefelé biztosan könnyebben megyek, de egyszer fel is kell jönnöm, ha minden igaz… *Húzódik szélesebbre mosolya, ahogy a rendíthetetlenül felfedezni vágyó Feziliot figyeli. Ahogy az alagsor bejárata felé téved tekintete, a mosoly gyorsan odalesz.*
- Ha nem bírod ki, amíg felkel a nap, lemehetsz egyedül, én megvárlak itt. *Hangjában nincs rosszindulat, egyszerű tényeket közöl. A korábbiakból azt szűrte le, hogy Fez nem foglalkozik túlzottan intő szavaival, így most ilyesmivel nem is próbálkozik.*
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-04-01 09:19:32
Üzenet elküldve: 2022-04-01 09:19:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Sajnos Isa nem mesél részletesebben a gyerekkoráról, pedig kíváncsi rá. Talán majd egy másik alkalommal. Azt viszont megtudja, hogy Wegtorenben született, de már feltehetőleg régóta a Romvárosban él. Az előbbi miatt kevesebb szimpátiát érezhetne, viszont jelenleg közös a lakóhelyük, tehát végül nem változik a véleménye a lányról. Megtudja, hogy Isa nem a déli Kikötőt ismeri, hanem egy másikat. Kár, mert Fezt kifejezetten a déli érdekli. De még rengeteg lehetőségük van felfedezni azt is. Végül szembe kell nézniük az éjszaka rémeivel, akik dupla szempárral merednek rájuk. Kiderül, hogy Isa sem hiszi, hogy egy kísértet ellen hatásos lenne egy tőr. Szerencséjükre ez már nem is olyan fontos kérdés, mert hamar rájönnek, hogy szellemek helyett macskákkal találkoztak. Feznek ugyan nem sikerül magához hívnia őket, de mivel kíváncsi rájuk, ezért megindul felfelé a lépcsőn. Ekkor figyelmezteti Isa, hogy jobb lesz óvatosnak lenni ezekkel a korhadt lépcsőfokokkal.*
- Ne aggódj, nem lehet semmi ba… *Mondja, de befejezni már nem tudja a mondatot, mert a lépcső korlátjának egy darabja hirtelen letörik. Ettől Fez is megnémul egy pillanatra, de mivel a lépcsőfokok stabilnak tűnnek, ezért bár lassabban, de folytatni tudja az útját fölfelé. Most sokkal óvatosabban lépked. A bal lábával előre lép, némi súlyt helyez a következő lépcsőfokra, majd mikor nem hall reccsenést, akkor feljebb lép a jobbal is.*
- A fenébe, igazad volt. *Sajnálkozik, mert sikerül eljutnia a lépcső közepéig, de a lépcsőfok megreccsen már a balja alatt is, ezért kénytelen megállni. Annyi esze azért van, hogy ne akarjon tovább haladni, hiszen akár komoly sérüléseket is szerezhetne egy leszakadó lépcső miatt. Ehelyett lehajol és ismét magához próbálja hívni a macskákat.*
- Na gyerünk már, látjátok milyen messze feljöttem értetek! *Elsőre azonban csak annyit ér el, hogy az egyik szempár tulajdonosa még el is távolodik a lépcső tetejétől. A másik viszont vagy megsajnálja Fezt, vagy tényleg kíváncsi a férfira, mert közelebb merészkedik. Az ő apró súlyát már könnyedén elbírják a lépcsőfokok. Végül kartávolságba kerül és Fez gyorsan felkapja. Nem annyira fiatal cirmos lehet és a férfinak szerencséje van vele, mert nem harap és nem karmol. A mintája alapján sötétszürke, fekete csíkokkal. Ezt egyébként már Isa is láthatja, mert a lámpás fénye megvilágítja.*
- Ezt nézd milyen új barátot szereztem! Hát te szoktál itt kísérteni? *Érdeklődik kedélyes hangon a macskától, aki egy rövid nyávogással válaszol. A lépcsőről lemászik és újból Isa mellé kerül. Egyik kezében a lámpa, a másikban a macska.*
- A másik elszökött, de nem is tudtam feljebb menni. Nagyon rossz a lépcső. *Nem panaszkodik, csak megjegyzi, hogy milyen állapotban van az épület. Ezt mondjuk kívülről is tudták, csak abban nem voltak biztosak, hogy mennyire lehetséges feljebb jutni. Fez Isa felé nyújtja a cirmost, hogy elvegye, ha akarja. Egyébként nem nagyon ficánkol, szóval nem tűnhet nagy kunsztnak megfogni.*
- Na elveszed? *Kérdez rá azért, hogy megtudja mit várhat a lánytól. Ha elveszi, akkor neki adja, ha nem, akkor viszont leteszi a földre a macskát. Jól megijesztette őket, de már nem kell attól félniük, hogy szellem lenne. Igazából nagyon gyakori jelenség, hogy az elhagyott romvárosi házakban vadállatok, elkóborolt háziállatok vagy kisebb rágcsálók verjenek tanyát. Viszont a további vizsgálat reménye szertefoszlik azzal, hogy a felfelé vezető lépcső katasztrofális állapotban van. Feznek azért eszébe jut, hogy mit lehetne tenni vele.*
- Talán majd szerzek néhány pallót és azokkal próbálok feljutni. *Tanakodik. Most viszont nincs esélyük erre. Azonban nem messze tőlük van még egy helyiség, amit érdemes lehet megnézni és az a pince, melynek lejárata egy nyitott ajtó mögött található. Ezt pedig jól láthatják, még a közepes méretű lámpás fényében is.*
- Ezt nézd, itt egy alagsor, vagy pince. *Hirtelen megörül neki, hogy újabb helyiséget vizsgálhatnak meg. Ennek a lejáratnak van egy nagy előnye a lépcsőhöz képest: a lépcsőfokok kőből vannak.*
- Megnézzük? *Kérdez rá.* Lefelé lehet, hogy könnyebben mész. *Mondja és tovább méregeti, hogy milyen mély lehet a lejárat.*
*Sajnos Isa nem mesél részletesebben a gyerekkoráról, pedig kíváncsi rá. Talán majd egy másik alkalommal. Azt viszont megtudja, hogy Wegtorenben született, de már feltehetőleg régóta a Romvárosban él. Az előbbi miatt kevesebb szimpátiát érezhetne, viszont jelenleg közös a lakóhelyük, tehát végül nem változik a véleménye a lányról. Megtudja, hogy Isa nem a déli Kikötőt ismeri, hanem egy másikat. Kár, mert Fezt kifejezetten a déli érdekli. De még rengeteg lehetőségük van felfedezni azt is. Végül szembe kell nézniük az éjszaka rémeivel, akik dupla szempárral merednek rájuk. Kiderül, hogy Isa sem hiszi, hogy egy kísértet ellen hatásos lenne egy tőr. Szerencséjükre ez már nem is olyan fontos kérdés, mert hamar rájönnek, hogy szellemek helyett macskákkal találkoztak. Feznek ugyan nem sikerül magához hívnia őket, de mivel kíváncsi rájuk, ezért megindul felfelé a lépcsőn. Ekkor figyelmezteti Isa, hogy jobb lesz óvatosnak lenni ezekkel a korhadt lépcsőfokokkal.*
- Ne aggódj, nem lehet semmi ba… *Mondja, de befejezni már nem tudja a mondatot, mert a lépcső korlátjának egy darabja hirtelen letörik. Ettől Fez is megnémul egy pillanatra, de mivel a lépcsőfokok stabilnak tűnnek, ezért bár lassabban, de folytatni tudja az útját fölfelé. Most sokkal óvatosabban lépked. A bal lábával előre lép, némi súlyt helyez a következő lépcsőfokra, majd mikor nem hall reccsenést, akkor feljebb lép a jobbal is.*
- A fenébe, igazad volt. *Sajnálkozik, mert sikerül eljutnia a lépcső közepéig, de a lépcsőfok megreccsen már a balja alatt is, ezért kénytelen megállni. Annyi esze azért van, hogy ne akarjon tovább haladni, hiszen akár komoly sérüléseket is szerezhetne egy leszakadó lépcső miatt. Ehelyett lehajol és ismét magához próbálja hívni a macskákat.*
- Na gyerünk már, látjátok milyen messze feljöttem értetek! *Elsőre azonban csak annyit ér el, hogy az egyik szempár tulajdonosa még el is távolodik a lépcső tetejétől. A másik viszont vagy megsajnálja Fezt, vagy tényleg kíváncsi a férfira, mert közelebb merészkedik. Az ő apró súlyát már könnyedén elbírják a lépcsőfokok. Végül kartávolságba kerül és Fez gyorsan felkapja. Nem annyira fiatal cirmos lehet és a férfinak szerencséje van vele, mert nem harap és nem karmol. A mintája alapján sötétszürke, fekete csíkokkal. Ezt egyébként már Isa is láthatja, mert a lámpás fénye megvilágítja.*
- Ezt nézd milyen új barátot szereztem! Hát te szoktál itt kísérteni? *Érdeklődik kedélyes hangon a macskától, aki egy rövid nyávogással válaszol. A lépcsőről lemászik és újból Isa mellé kerül. Egyik kezében a lámpa, a másikban a macska.*
- A másik elszökött, de nem is tudtam feljebb menni. Nagyon rossz a lépcső. *Nem panaszkodik, csak megjegyzi, hogy milyen állapotban van az épület. Ezt mondjuk kívülről is tudták, csak abban nem voltak biztosak, hogy mennyire lehetséges feljebb jutni. Fez Isa felé nyújtja a cirmost, hogy elvegye, ha akarja. Egyébként nem nagyon ficánkol, szóval nem tűnhet nagy kunsztnak megfogni.*
- Na elveszed? *Kérdez rá azért, hogy megtudja mit várhat a lánytól. Ha elveszi, akkor neki adja, ha nem, akkor viszont leteszi a földre a macskát. Jól megijesztette őket, de már nem kell attól félniük, hogy szellem lenne. Igazából nagyon gyakori jelenség, hogy az elhagyott romvárosi házakban vadállatok, elkóborolt háziállatok vagy kisebb rágcsálók verjenek tanyát. Viszont a további vizsgálat reménye szertefoszlik azzal, hogy a felfelé vezető lépcső katasztrofális állapotban van. Feznek azért eszébe jut, hogy mit lehetne tenni vele.*
- Talán majd szerzek néhány pallót és azokkal próbálok feljutni. *Tanakodik. Most viszont nincs esélyük erre. Azonban nem messze tőlük van még egy helyiség, amit érdemes lehet megnézni és az a pince, melynek lejárata egy nyitott ajtó mögött található. Ezt pedig jól láthatják, még a közepes méretű lámpás fényében is.*
- Ezt nézd, itt egy alagsor, vagy pince. *Hirtelen megörül neki, hogy újabb helyiséget vizsgálhatnak meg. Ennek a lejáratnak van egy nagy előnye a lépcsőhöz képest: a lépcsőfokok kőből vannak.*
- Megnézzük? *Kérdez rá.* Lefelé lehet, hogy könnyebben mész. *Mondja és tovább méregeti, hogy milyen mély lehet a lejárat.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-31 16:45:23
Üzenet elküldve: 2022-03-31 16:45:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi éjszaka//
- Hm-hm… *Kicsit rosszalló, kicsit lemondó hümmögés mellett veszi tudomásul Fez szavait, s egyelőre el is engedi párlatkészítési ambícióit. Nem gondolta, hogy ez ekkora befektetést igényel már rögtön a kezdetektől. Távlati tervei közül persze nem húzza ki, de eggyel-kettővel hátrébb csúszik azon a képzeletbeli listán.
Azt, hogy következő kérdése nem érinti túl jól a másikat, természetesen azonnal észreveszi. Ehhez képest meglepően részletes választ kap, amit figyelmesen végig is hallgat.*
- Az én történetem sem különbözik sokban, csak épp Wegtorenben születtem. *Ő maga nem fejti ki ennél jobban, hogyan is keveredett ide, pedig ha akarna, tudna mesélni. Az sem feltétlenül igaz, hogy túl sok hasonlóságot vélne felfedezni kettejük múltjában, bár végül is mindketten Romváros utcáin kötöttek ki. Ez azonban nem tűnik a legmegfelelőbb pillanatnak és helyszínnek ahhoz, hogy ilyesmikről csevegjenek, így inkább rövidre zárja a beszélgetést. Talán mindkettejüknek egyszerűbb.*
- Az itteni kikötőt nem ismerem túl jól. Nem jártam arra túl sokszor, mióta itt élek. *Újabb vállvonás. Bár szereti a tengert, egyáltalán nem hiányzik neki az az életforma, sőt. A közeljövőben egyáltalán nem tervez hajóra szállni, ha rajta múlik.
Bár Fez válasza igencsak meglepi, hisz kevesen mondhatják el magukról, hogy minden komolyabb utóhatás nélkül túléltek egy kígyómarást, ezúttal nincs ideje érdemben reagálni. A furcsa motoszkálás mindkettejük figyelmét eltereli néhány percre.*
- Nem. De nem hiszem, hogy ez kísértet lenne. *Még mindig fojtott hangon beszél, ahogy Fez válla mögül az egyre ismerősebben csillanó szempárt lesi. A férfi következő szavaira nem állhat meg egy mosolyt; nem teljesen tudja eldönteni, mennyire beszél komolyan, de ez most nem is olyan fontos. Ahogy megjelenik az elsőhöz igencsak hasonlatos második szempár, már szinte biztos abban, hogy valóban macskákról van szó. A hamarosan elhangzó nyávogás pedig igazolja is gyanúját.*
- Ha kóbor macska lennék, én is beköltöznék ide. *Mosolyogva pillant Fezre, aki hívogatni kezdi a ház lakóit. Mi tagadás, Isavyre is szívesen megvakargatná a fejüket, ha van rá igény, de a macskák egy tapodtat sem mozdulnak a hívogató szavak hallatán. Meglehet, hogy egyáltalán nincsenek emberhez szokva. Fezilio azonban elszántnak tűnik, így hamarosan megindul az emelet irányába, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy megszerezze a nyávogókat. *
- Ha beszakad alattad az a lépcső, nem biztos, hogy fogok tudni segíteni rajtad. Ígérem, megpróbálom, de… felelősséget nem vállalok. *Elmosolyodik, de azért egy csöppnyi valódi aggodalom is megcsendül a hangjában, ahogy Fez ténykedését figyeli.*
- Biztos jó ötlet ez? *A léptek súlya alatt felnyögő deszkák hangja egyáltalán nem biztató. Egy macskát nyilván elbírnak, de Fezilio kissé más súlycsoportba tartozik.*
- Hm-hm… *Kicsit rosszalló, kicsit lemondó hümmögés mellett veszi tudomásul Fez szavait, s egyelőre el is engedi párlatkészítési ambícióit. Nem gondolta, hogy ez ekkora befektetést igényel már rögtön a kezdetektől. Távlati tervei közül persze nem húzza ki, de eggyel-kettővel hátrébb csúszik azon a képzeletbeli listán.
Azt, hogy következő kérdése nem érinti túl jól a másikat, természetesen azonnal észreveszi. Ehhez képest meglepően részletes választ kap, amit figyelmesen végig is hallgat.*
- Az én történetem sem különbözik sokban, csak épp Wegtorenben születtem. *Ő maga nem fejti ki ennél jobban, hogyan is keveredett ide, pedig ha akarna, tudna mesélni. Az sem feltétlenül igaz, hogy túl sok hasonlóságot vélne felfedezni kettejük múltjában, bár végül is mindketten Romváros utcáin kötöttek ki. Ez azonban nem tűnik a legmegfelelőbb pillanatnak és helyszínnek ahhoz, hogy ilyesmikről csevegjenek, így inkább rövidre zárja a beszélgetést. Talán mindkettejüknek egyszerűbb.*
- Az itteni kikötőt nem ismerem túl jól. Nem jártam arra túl sokszor, mióta itt élek. *Újabb vállvonás. Bár szereti a tengert, egyáltalán nem hiányzik neki az az életforma, sőt. A közeljövőben egyáltalán nem tervez hajóra szállni, ha rajta múlik.
Bár Fez válasza igencsak meglepi, hisz kevesen mondhatják el magukról, hogy minden komolyabb utóhatás nélkül túléltek egy kígyómarást, ezúttal nincs ideje érdemben reagálni. A furcsa motoszkálás mindkettejük figyelmét eltereli néhány percre.*
- Nem. De nem hiszem, hogy ez kísértet lenne. *Még mindig fojtott hangon beszél, ahogy Fez válla mögül az egyre ismerősebben csillanó szempárt lesi. A férfi következő szavaira nem állhat meg egy mosolyt; nem teljesen tudja eldönteni, mennyire beszél komolyan, de ez most nem is olyan fontos. Ahogy megjelenik az elsőhöz igencsak hasonlatos második szempár, már szinte biztos abban, hogy valóban macskákról van szó. A hamarosan elhangzó nyávogás pedig igazolja is gyanúját.*
- Ha kóbor macska lennék, én is beköltöznék ide. *Mosolyogva pillant Fezre, aki hívogatni kezdi a ház lakóit. Mi tagadás, Isavyre is szívesen megvakargatná a fejüket, ha van rá igény, de a macskák egy tapodtat sem mozdulnak a hívogató szavak hallatán. Meglehet, hogy egyáltalán nincsenek emberhez szokva. Fezilio azonban elszántnak tűnik, így hamarosan megindul az emelet irányába, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy megszerezze a nyávogókat. *
- Ha beszakad alattad az a lépcső, nem biztos, hogy fogok tudni segíteni rajtad. Ígérem, megpróbálom, de… felelősséget nem vállalok. *Elmosolyodik, de azért egy csöppnyi valódi aggodalom is megcsendül a hangjában, ahogy Fez ténykedését figyeli.*
- Biztos jó ötlet ez? *A léptek súlya alatt felnyögő deszkák hangja egyáltalán nem biztató. Egy macskát nyilván elbírnak, de Fezilio kissé más súlycsoportba tartozik.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-03-31 09:49:24
Üzenet elküldve: 2022-03-31 09:49:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Romvárosi éjszaka//
*Arra a kérdésre, hogy miért kell nagyobb épület a szeszfőzéshez már csak röviden tud válaszolni Isa-nak, mert igen gyorsan megérkeztek a romos ház belsejébe. Persze nem akar hallgatag maradni, mert akkor esetleg megsértheti a másikat, de nem is fog hosszú, kimerítő választ adni.*
- Tudod minden a lepárló méretétől függ és a hordókat is tárolni kell valahol. A legjobb egy pincében, de egy hűvösebb raktárépület is megfelelő lehet. Nem arannyal vannak bevonva, csak arany áron adják őket. *Mosolyodik el úgy, mint egy bölcs szerzetes. Ezt egyébként Isa is láthatja, mert egyetlen lámpásuk pontosan annyi fényt enged nekik, hogy a lábuk előtti kis területet és egymás arcát láthassák. Felmerült még egy kérdés a gyerekkorával kapcsolatban is. Erre nem annyira szívesen, de válaszol. A hangjában hallani lehet majd a hangulatának gyors változását. Isa könnyen rájöhet arra, hogy ez nem tartozik Fez kedvenc témái közé.*
- Itt születtem, de egy ideig délen éltünk a Kikötőnél. Aztán még gyerekkoromban apám elment egy hajóútra, de nem tért vissza. Anyámmal visszaköltöztünk a Szegénynegyedbe, de hamarosan elvitte a tüdővész. Utána meg tudod… Árvaház, de onnan megszöktem és a bácsikáim neveltek fel. *Nosztalgiázik egy kicsit, de sokkal többet nem is tudna mondani erről az időszakról. Ahol Fez felnőtt, ott mindenkinek hasonló történetei vannak.*
- Te is itt születtél? *Érdeklődik, de már tényleg kevés idejük maradt érdemi beszélgetésre* Vízköpő! Persze! Na egy olyat akarok, a legrondábbat. *Neveti el magát, mikor szóba kerül, hogy mire költenék a nagy kincset.*
- Akkor lehet jobban ismered a Kikötőt és a tengert, mint én. *Válaszolja Isa-nak, amikor megtudja, hogy a lány már sok időt töltött hajón. Amikor Fez számára is kiderül, hogy egy kötéldarabra lépett, bosszúból jól arrébb rúgja. Mondjuk ennek legalább annyi értelme van, hogy többet nem esnek el benne. Azért a lány megjegyzésére, hogy direkt ijesztgeti-e visszaszól.*
- Eszem ágában sincs! Utálom a kígyókat! Martak már meg. *Panaszkodik, de mielőtt tovább szidhatná a kötél-kígyót, már jön is az újabb „rettenet”, ezúttal a furcsa zajok és a világító szempár képében. Isa ösztönösen (vagy taktikusan) Fez mögé bújik, a férfi viszont elsőre nem kapta elő a fegyverét. Ez a döbbenetnek köszönhető, aztán végül Isa javaslatára mégis előveszi a tőrét.*
- Gondolod sokat ér egy kísértet ellen? *Kérdezi némi gúnnyal a hangjában. Fez szereti a városi legendákat, meg az ijesztő történeteket, de arra nem számított, hogy itt tényleg szellemmel fognak találkozni. Nincs is olyan felszerelésük, amivel legyűrhetnének egy ilyen túlvilági lényt. Ezzel a férfi is tisztában van, de nem akar meghátrálni.*
- Mutasd magad rémség! *Szólítja meg a villogó szemek tulajdonosát. De ebben a pillanatban csatlakozik még két szempár a már meglévőkhöz. Így összesen négy szem figyeli a betolakodókat. Fez már éppen kétségbe esne, amikor ismerős hangot hallanak. Ez pedig nem más, mint közönséges nyávogás. Ezúttal Isa-nak teljes mértékben igaza volt, a hang tulajdonosai biztosan macskák lehetnek.*
- Honnan tudtad? *Kérdez rá Isa-ra pillantva. Végül Fez is megenyhül és a lámpást magasabbra emelve tekint azokra a macskákra, amik még most is a lépcső tetején tartózkodnak.* Cicc-cicc, gyertek le! *Kezdi el a cirmosok hívogatását. Ám azok nem mozdulnak, mire Fez kezd el fölfelé sétálni hozzájuk a korhadt lépcsőn. Tudja, hogy Isa számára nehéz lenne fölcaplatni, ezért azt tervezi, hogy lehozza a macskákat a földszintre.*
*Arra a kérdésre, hogy miért kell nagyobb épület a szeszfőzéshez már csak röviden tud válaszolni Isa-nak, mert igen gyorsan megérkeztek a romos ház belsejébe. Persze nem akar hallgatag maradni, mert akkor esetleg megsértheti a másikat, de nem is fog hosszú, kimerítő választ adni.*
- Tudod minden a lepárló méretétől függ és a hordókat is tárolni kell valahol. A legjobb egy pincében, de egy hűvösebb raktárépület is megfelelő lehet. Nem arannyal vannak bevonva, csak arany áron adják őket. *Mosolyodik el úgy, mint egy bölcs szerzetes. Ezt egyébként Isa is láthatja, mert egyetlen lámpásuk pontosan annyi fényt enged nekik, hogy a lábuk előtti kis területet és egymás arcát láthassák. Felmerült még egy kérdés a gyerekkorával kapcsolatban is. Erre nem annyira szívesen, de válaszol. A hangjában hallani lehet majd a hangulatának gyors változását. Isa könnyen rájöhet arra, hogy ez nem tartozik Fez kedvenc témái közé.*
- Itt születtem, de egy ideig délen éltünk a Kikötőnél. Aztán még gyerekkoromban apám elment egy hajóútra, de nem tért vissza. Anyámmal visszaköltöztünk a Szegénynegyedbe, de hamarosan elvitte a tüdővész. Utána meg tudod… Árvaház, de onnan megszöktem és a bácsikáim neveltek fel. *Nosztalgiázik egy kicsit, de sokkal többet nem is tudna mondani erről az időszakról. Ahol Fez felnőtt, ott mindenkinek hasonló történetei vannak.*
- Te is itt születtél? *Érdeklődik, de már tényleg kevés idejük maradt érdemi beszélgetésre* Vízköpő! Persze! Na egy olyat akarok, a legrondábbat. *Neveti el magát, mikor szóba kerül, hogy mire költenék a nagy kincset.*
- Akkor lehet jobban ismered a Kikötőt és a tengert, mint én. *Válaszolja Isa-nak, amikor megtudja, hogy a lány már sok időt töltött hajón. Amikor Fez számára is kiderül, hogy egy kötéldarabra lépett, bosszúból jól arrébb rúgja. Mondjuk ennek legalább annyi értelme van, hogy többet nem esnek el benne. Azért a lány megjegyzésére, hogy direkt ijesztgeti-e visszaszól.*
- Eszem ágában sincs! Utálom a kígyókat! Martak már meg. *Panaszkodik, de mielőtt tovább szidhatná a kötél-kígyót, már jön is az újabb „rettenet”, ezúttal a furcsa zajok és a világító szempár képében. Isa ösztönösen (vagy taktikusan) Fez mögé bújik, a férfi viszont elsőre nem kapta elő a fegyverét. Ez a döbbenetnek köszönhető, aztán végül Isa javaslatára mégis előveszi a tőrét.*
- Gondolod sokat ér egy kísértet ellen? *Kérdezi némi gúnnyal a hangjában. Fez szereti a városi legendákat, meg az ijesztő történeteket, de arra nem számított, hogy itt tényleg szellemmel fognak találkozni. Nincs is olyan felszerelésük, amivel legyűrhetnének egy ilyen túlvilági lényt. Ezzel a férfi is tisztában van, de nem akar meghátrálni.*
- Mutasd magad rémség! *Szólítja meg a villogó szemek tulajdonosát. De ebben a pillanatban csatlakozik még két szempár a már meglévőkhöz. Így összesen négy szem figyeli a betolakodókat. Fez már éppen kétségbe esne, amikor ismerős hangot hallanak. Ez pedig nem más, mint közönséges nyávogás. Ezúttal Isa-nak teljes mértékben igaza volt, a hang tulajdonosai biztosan macskák lehetnek.*
- Honnan tudtad? *Kérdez rá Isa-ra pillantva. Végül Fez is megenyhül és a lámpást magasabbra emelve tekint azokra a macskákra, amik még most is a lépcső tetején tartózkodnak.* Cicc-cicc, gyertek le! *Kezdi el a cirmosok hívogatását. Ám azok nem mozdulnak, mire Fez kezd el fölfelé sétálni hozzájuk a korhadt lépcsőn. Tudja, hogy Isa számára nehéz lenne fölcaplatni, ezért azt tervezi, hogy lehozza a macskákat a földszintre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1758-1777