Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2093. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
2093. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-08 17:26:39
Üzenet elküldve: 2024-04-08 17:26:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Átutazóban//
*Nagy üggyel-bajjal végtére is sikerül kiverekednie magát a sűrűn hömpölygő, meglehetősen barátságtalan tömörülésből. A Romvárosnak elkeresztelt negyedbe érkezik, ahol a sárban tocsogó városrészhez képest fület sértő a néma csend, ami gomolyogva, súlyosan telepedik a környező romos épületek közé. A düledező falak egyenként verik vissza Ryjënn lépteit, de ő csak komoran előre nézve megy, mintha csak valami belső, ellenállhatatlan ösztön vagy hatalmas erő mozgatná. Séta közben azért időnként elidőz kissé a tekintete. A falakat sok helyen sűrűn benőtték a kuszán egymásba fonódó indák, és nem egy falmaradványon moha is feketéllik. Ryjënnek önkéntelenül is az jut eszébe, hogy ha bárkit el kéne intéznie bármilyen okból kifolyólag, nagy eséllyel ide csalná. Amilyen kihalt itt minden, bizonyára csak napok múltán tűnne fel bárkinek is, hogy valahol, az egyik omladozó épület sötétjében egy holttest hever, átadva magát a várost jellemző enyészetnek.*
*Nagy üggyel-bajjal végtére is sikerül kiverekednie magát a sűrűn hömpölygő, meglehetősen barátságtalan tömörülésből. A Romvárosnak elkeresztelt negyedbe érkezik, ahol a sárban tocsogó városrészhez képest fület sértő a néma csend, ami gomolyogva, súlyosan telepedik a környező romos épületek közé. A düledező falak egyenként verik vissza Ryjënn lépteit, de ő csak komoran előre nézve megy, mintha csak valami belső, ellenállhatatlan ösztön vagy hatalmas erő mozgatná. Séta közben azért időnként elidőz kissé a tekintete. A falakat sok helyen sűrűn benőtték a kuszán egymásba fonódó indák, és nem egy falmaradványon moha is feketéllik. Ryjënnek önkéntelenül is az jut eszébe, hogy ha bárkit el kéne intéznie bármilyen okból kifolyólag, nagy eséllyel ide csalná. Amilyen kihalt itt minden, bizonyára csak napok múltán tűnne fel bárkinek is, hogy valahol, az egyik omladozó épület sötétjében egy holttest hever, átadva magát a várost jellemző enyészetnek.*
2092. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-04 19:18:22
Üzenet elküldve: 2024-04-04 19:18:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Nem vágyja a sötétséget, legalábbis azt a faját, amit Nori képvisel, biztosan nem. Nem szeret bántani, sebezni és rosszat tenni másoknak. Az azt kísérő bűntudatát, pedig végképp nem. Éppen ezért olyan ritka eset, hogy felszínre tör belőle is néha. Talán nem kell benne keresni semmit, mindenkiből kijöhet a gyarlóság alkalomadtán. Ettől még nem biztos, hogy hagyná táplálni, mert magában elítéli. Mások pedig úgy cselekednek, ahogy akarnak, az kevésbé zavarja. Ezért is tudja elfogadni a barátnőjét úgy, ahogy van, többnyire ítélkezés nélkül. Inkább az elemző elméje kapcsolódik rá olyankor, hogy mit miért tehet. Nagy segítségére van a tudásvágy, mert sokkal fontosabb számára megérteni valamit, mint megküzdeni azzal, hogy vannak a világon gonoszak is. Bár hasznosítani tudná ezt a családjával szemben is.*
- Keresni? Nyitott könyv vagyok neked Nori, csak lapoznod kell. *Vigyorog a másikra. Nem titkol el előle semmit, és még csak nem is zárja be magát, hogy ne találhassa meg, amit akar. Talán csak túl összetett ott belül, s még néha magát is meglepi, de nem megfejthetetlen. Neki nem akar kód lenni, másnak már annál inkább lenne. Kell valaki a világon, aki előtt lehet tényleg saját maga.*
- Éppen elég fáradt voltam fizikailag is, furcsállom, hogy ki tudtad ezt még csalni belőlem. Még a mágiád sem kellett hozzá.
*Nézi, ahogy a tőre a másiknál landol, de még arra sincs ereje, hogy visszakérje, minek is? Lehet kiejtené a kezéből. Megpróbál feltápászkodni, de ez nem megy. Átgondolva a napokat kevesebb energiát vitt be jóval, mint amit kiadott magából. Ez elégedettséggel tölti el, ki is ül az arcára, csak a másik hiheti, hogy azért vigyorog, mert meg tudta sebezni.*
- Remélem nem súlyos. Majd a Pegazusban megnézem. *Pislog párat, de nem látszik rajta, hogy komolyan sajnálja. Aggódni sem tud, annyira kimerült. Ez a kis feketeség pedig megfogja és olyan könnyedséggel kapja föl, mintha csak egy kismacska lenne. A pislogást folytatja tovább, őt is meg tudja lepni Nori, aki végre úgy tűnik tényleg Nori. Lil végignézte volna, hogy fel sem tud kelni a földről és éjszakázhatott volna ezen a szeles-esős éjszakán a sárban.*
- Ó köszönöm. *Még mindig büszke. Tényleg pillekönnyű, ezért nem siránkozik, hogy tegye már le a lány, de azért kezdi magát rosszul érezni, egy kis idő után.* - Na jó, menni fog ez egyedül is, nem kell, hogy cipelj. Már közel vagyunk.
*Nem vágyja a sötétséget, legalábbis azt a faját, amit Nori képvisel, biztosan nem. Nem szeret bántani, sebezni és rosszat tenni másoknak. Az azt kísérő bűntudatát, pedig végképp nem. Éppen ezért olyan ritka eset, hogy felszínre tör belőle is néha. Talán nem kell benne keresni semmit, mindenkiből kijöhet a gyarlóság alkalomadtán. Ettől még nem biztos, hogy hagyná táplálni, mert magában elítéli. Mások pedig úgy cselekednek, ahogy akarnak, az kevésbé zavarja. Ezért is tudja elfogadni a barátnőjét úgy, ahogy van, többnyire ítélkezés nélkül. Inkább az elemző elméje kapcsolódik rá olyankor, hogy mit miért tehet. Nagy segítségére van a tudásvágy, mert sokkal fontosabb számára megérteni valamit, mint megküzdeni azzal, hogy vannak a világon gonoszak is. Bár hasznosítani tudná ezt a családjával szemben is.*
- Keresni? Nyitott könyv vagyok neked Nori, csak lapoznod kell. *Vigyorog a másikra. Nem titkol el előle semmit, és még csak nem is zárja be magát, hogy ne találhassa meg, amit akar. Talán csak túl összetett ott belül, s még néha magát is meglepi, de nem megfejthetetlen. Neki nem akar kód lenni, másnak már annál inkább lenne. Kell valaki a világon, aki előtt lehet tényleg saját maga.*
- Éppen elég fáradt voltam fizikailag is, furcsállom, hogy ki tudtad ezt még csalni belőlem. Még a mágiád sem kellett hozzá.
*Nézi, ahogy a tőre a másiknál landol, de még arra sincs ereje, hogy visszakérje, minek is? Lehet kiejtené a kezéből. Megpróbál feltápászkodni, de ez nem megy. Átgondolva a napokat kevesebb energiát vitt be jóval, mint amit kiadott magából. Ez elégedettséggel tölti el, ki is ül az arcára, csak a másik hiheti, hogy azért vigyorog, mert meg tudta sebezni.*
- Remélem nem súlyos. Majd a Pegazusban megnézem. *Pislog párat, de nem látszik rajta, hogy komolyan sajnálja. Aggódni sem tud, annyira kimerült. Ez a kis feketeség pedig megfogja és olyan könnyedséggel kapja föl, mintha csak egy kismacska lenne. A pislogást folytatja tovább, őt is meg tudja lepni Nori, aki végre úgy tűnik tényleg Nori. Lil végignézte volna, hogy fel sem tud kelni a földről és éjszakázhatott volna ezen a szeles-esős éjszakán a sárban.*
- Ó köszönöm. *Még mindig büszke. Tényleg pillekönnyű, ezért nem siránkozik, hogy tegye már le a lány, de azért kezdi magát rosszul érezni, egy kis idő után.* - Na jó, menni fog ez egyedül is, nem kell, hogy cipelj. Már közel vagyunk.
2091. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-04 18:08:59
Üzenet elküldve: 2024-04-04 18:08:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
*Mai-nak már többször meg volt rá a lehetősége, hogy megbüntesse őt. Például akkor, mikor megkötözte a temetőben, vagy akkor, amikor ébredés után a világát sem tudva könyörgött neki, hogy ne bántsa többet. Esetleg a Sellőházban játszott játékban való győzelme után is választhatott volna komolyabb büntetést Nori-nak, de nem tette. Egyszer sem. Most mégis, mintha elszántan küzdene azért, hogy egy kicsit mégis bánthassa.*
~Hümm… érdekes vagy te lány. Vajon mi az, ami előhozza ezt belőled? Nem tudok rájönni.~
*Lil egy kicsit olyan, mint Mai. Mindig elemzi a helyzetet, a környezetét és az ellenfelét. Viszont ő nem megérteni akarja a többi élőlényt, hanem a hatalmat és a sötétséget keresi bennük. Azt, ami miatt érdemes ragaszkodni hozzájuk. Mai-ban már megtalálta a kapaszkodót ehhez a ragaszkodáshoz, csak időről-időre elveszti, és nem tudja megfejteni, hogy miért.
Mikor Mai kifárad végre, és a tőre és a feneke is a földön landol, akkor Nori is megáll. Egy pár másodpercig még a kezeiben tartja a tőröket, de utána visszacsúsztatja őket a tokjaiba, közelebb lép és leguggol a lány elé.*
- Azért, mert jó játék. Szerinted nem volt az? *Kuncogja mosolyogva, majd ismét komolyabbá válik a tekintete.* Dehogy is azért. Keresek benned valamit, amit már megtaláltam ugyan, de néha elveszítem. Nem tudok rájönni az okára, hogy hová tűnik olyankor. *Válaszol sejtelmesen a kérdésre. Elmondja azt, amin harc közben gondolkodott, csak nem olyan konkrétan, mert a nagy, erős és veszedelmes Lil bizony ki nem fogja mondani, hogy ragaszkodni akar valakihez, és ehhez keresi a biztos pontot.*
- Másrészt meg miattad is csináltam. Nem csak a fájdalommal működik, amit javasoltam. A fizikai fáradtság is segít elnyomni a szellemit. Remélem, hogy ezt igazolod is. Jobban érzed magad, ugye? *Azért meri csak ezt ilyen magabiztosan állítani, mert ő maga is többször tapasztalta már, hogy milyen jótékony hatása van a tombolásnak.* Ó, és azt hiszem, győztél. Vérzik a vállam. *Végigsimít a jobb vállán ott, ahol nem védi vállvért úgy, mint a balt. Fekete kis blúzán valóban látszik a vérfolt. Ő is csak most vette észre, ami azt jelenti, hogy Mai-nak önerejéből sikerült megnyernie ezt a játékot is.
Nori ezután a földre hajított tőrért sétál, amit egyelőre nem ad vissza Mai-nak, hanem azt is a saját övébe csúsztatja, aztán visszalép a lányhoz.*
- Na, gyere szépen, hazaviszlek, és pihenhetsz. *Nori a kis termetéhez képest jó erőben van, így viszonylag könnyedén felkapja az ölébe a kis pillesúlyú hercegnőt. Megejt egy halvány mosolyt, majd elkezdi őt cipelni vissza a Pegazus irányába.*
- Milyen kis könnyű vagy… talán túl könnyű. *Néz rá gyanúsan, aggódó tekintettel. Ha Mai figyelmes, észreveheti, hogy valami ismét változott. Lil eltűnt, de ez nem is az ő démonkája, és nem is Rien, mert nála sokkal több aggódás, felelősségtudat és gondoskodás látszik most rajta. Arckifejezése sokkal melegebb és emberibb, mint valaha.
Közben megszaporázza lépteit, mert így is szinte borítékolható, hogy még a fogadó felé vezető úton elkapja őket a vihar, és bőrig fognak ázni, de ha siet, akkor legalább elmondhatják magukról, hogy megpróbálták megúszni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.04 18:12:00
*Mai-nak már többször meg volt rá a lehetősége, hogy megbüntesse őt. Például akkor, mikor megkötözte a temetőben, vagy akkor, amikor ébredés után a világát sem tudva könyörgött neki, hogy ne bántsa többet. Esetleg a Sellőházban játszott játékban való győzelme után is választhatott volna komolyabb büntetést Nori-nak, de nem tette. Egyszer sem. Most mégis, mintha elszántan küzdene azért, hogy egy kicsit mégis bánthassa.*
~Hümm… érdekes vagy te lány. Vajon mi az, ami előhozza ezt belőled? Nem tudok rájönni.~
*Lil egy kicsit olyan, mint Mai. Mindig elemzi a helyzetet, a környezetét és az ellenfelét. Viszont ő nem megérteni akarja a többi élőlényt, hanem a hatalmat és a sötétséget keresi bennük. Azt, ami miatt érdemes ragaszkodni hozzájuk. Mai-ban már megtalálta a kapaszkodót ehhez a ragaszkodáshoz, csak időről-időre elveszti, és nem tudja megfejteni, hogy miért.
Mikor Mai kifárad végre, és a tőre és a feneke is a földön landol, akkor Nori is megáll. Egy pár másodpercig még a kezeiben tartja a tőröket, de utána visszacsúsztatja őket a tokjaiba, közelebb lép és leguggol a lány elé.*
- Azért, mert jó játék. Szerinted nem volt az? *Kuncogja mosolyogva, majd ismét komolyabbá válik a tekintete.* Dehogy is azért. Keresek benned valamit, amit már megtaláltam ugyan, de néha elveszítem. Nem tudok rájönni az okára, hogy hová tűnik olyankor. *Válaszol sejtelmesen a kérdésre. Elmondja azt, amin harc közben gondolkodott, csak nem olyan konkrétan, mert a nagy, erős és veszedelmes Lil bizony ki nem fogja mondani, hogy ragaszkodni akar valakihez, és ehhez keresi a biztos pontot.*
- Másrészt meg miattad is csináltam. Nem csak a fájdalommal működik, amit javasoltam. A fizikai fáradtság is segít elnyomni a szellemit. Remélem, hogy ezt igazolod is. Jobban érzed magad, ugye? *Azért meri csak ezt ilyen magabiztosan állítani, mert ő maga is többször tapasztalta már, hogy milyen jótékony hatása van a tombolásnak.* Ó, és azt hiszem, győztél. Vérzik a vállam. *Végigsimít a jobb vállán ott, ahol nem védi vállvért úgy, mint a balt. Fekete kis blúzán valóban látszik a vérfolt. Ő is csak most vette észre, ami azt jelenti, hogy Mai-nak önerejéből sikerült megnyernie ezt a játékot is.
Nori ezután a földre hajított tőrért sétál, amit egyelőre nem ad vissza Mai-nak, hanem azt is a saját övébe csúsztatja, aztán visszalép a lányhoz.*
- Na, gyere szépen, hazaviszlek, és pihenhetsz. *Nori a kis termetéhez képest jó erőben van, így viszonylag könnyedén felkapja az ölébe a kis pillesúlyú hercegnőt. Megejt egy halvány mosolyt, majd elkezdi őt cipelni vissza a Pegazus irányába.*
- Milyen kis könnyű vagy… talán túl könnyű. *Néz rá gyanúsan, aggódó tekintettel. Ha Mai figyelmes, észreveheti, hogy valami ismét változott. Lil eltűnt, de ez nem is az ő démonkája, és nem is Rien, mert nála sokkal több aggódás, felelősségtudat és gondoskodás látszik most rajta. Arckifejezése sokkal melegebb és emberibb, mint valaha.
Közben megszaporázza lépteit, mert így is szinte borítékolható, hogy még a fogadó felé vezető úton elkapja őket a vihar, és bőrig fognak ázni, de ha siet, akkor legalább elmondhatják magukról, hogy megpróbálták megúszni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.04 18:12:00
2090. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-04 16:58:16
Üzenet elküldve: 2024-04-04 16:58:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
*Mai soha nem lesz harcos és ezt nem is tervezi. Kecsesebb, na meg kényesebb annál, hogy izzadtan és fáradtan emelje égnek a kezét egy győzelem után, ahhoz meg még inkább, hogy véres ruhában rogyjon térdre, esetleg elcsúfítsa bőrét a vágások utáni heg. Na meg valaki okozta sebesülésben meghalni? Még holtában sem engedné, hogy koporsóba rakják és nézhessék az éktelenkedő csúfságot a testén. Felégetné saját magát, megtalálná a módját.
De ez más. Nori tervei mindig másabbak, mint azt előre sejteni lehet. Kifárasztani a mostaninál jobban szép vállalkozás. Egy éjszakára kimeríteni úgy, hogy álmodni is elfelejtsen, az nagy siker volna. Most viszont nincsenek gondolatok. A fülébe süvítő fájó szél elnyomja szinte a másik hangját, de azért érti. Nem hergeli, nincs rá jótékony hatással sem. Egyet érez és az az, hogy végre egy kicsit megbüntesse a másikat, és megmutassa, hogy van neki ereje, ha akarja. Ez a kulcsmondat: ha akarja. Mert nem akar úgy leélni egy életet, hogy mindig nagyságára kelljen odafigyelni. Ha belé költözik és egyé válik vele, az lenne a megfelelőbb. Úgy, ahogy a nemesi színjátékkal egyesült, hiszen az mindig vele volt, csak elnyomta. Ha netán ez is mindig vele volt, akkor jó barátja lesz.
A másik kitér a csapások elől, Mai pedig fáradhatatlannak tűnik. Minden elvétett suhintás után újba kezd, egyre csak erősödik, s az sem félemlíti meg, hogy immáron két tőrrel kell szembenéznie. Nem bánja. Talán tényleg nem fogja bántani őt Nori, mert már megtehette volna, tudja jól, hogy talán már az első percben beleszúrhatta volna a pengét.
Azon van, hogy sebet ejtsen a lányon, hogy megmutassa. Csak is a feketeségen múlik, hogy sikerül-e legalább egyet nem kivédeni, direkt, vagy a cseppet sem kiismerhető vagdalkozások miatt. Nem tud logikusan játszani, mert nem ismeri a harcművészetet.
A harag tombol, s hosszú ideig csak próbál tarolni, míg végül át nem csap abba, amit a másik annyira várt. Mérhetetlen kimerültségbe, mégis jóleső az egész. Jóleső, mert nincsen tele gondolatokkal, csak a szívének ritmusát kell rendeznie.
Hátrébb lép és eldobja a tőrt. Ha ezt rosszul tette, akkor hát rosszul tette, de nem bírja tovább. Eszébe jut egy kép arról a fáról. Elmosolyodik, hisz attól is ilyen meggyötörtté vált, pedig negyed ennyi ideig sem csinálta.
Leül, vagyis inkább ledobja magát a földre és mutatja a kezével, hogy elég. Sűrűn veszi a levegőt, de a mosoly ott maradt.*
- Mesélj, mi volt ezzel a célod? *Zihál, már elfelejtette azt is, hogy bosszúra szomjazott. *
*Mai soha nem lesz harcos és ezt nem is tervezi. Kecsesebb, na meg kényesebb annál, hogy izzadtan és fáradtan emelje égnek a kezét egy győzelem után, ahhoz meg még inkább, hogy véres ruhában rogyjon térdre, esetleg elcsúfítsa bőrét a vágások utáni heg. Na meg valaki okozta sebesülésben meghalni? Még holtában sem engedné, hogy koporsóba rakják és nézhessék az éktelenkedő csúfságot a testén. Felégetné saját magát, megtalálná a módját.
De ez más. Nori tervei mindig másabbak, mint azt előre sejteni lehet. Kifárasztani a mostaninál jobban szép vállalkozás. Egy éjszakára kimeríteni úgy, hogy álmodni is elfelejtsen, az nagy siker volna. Most viszont nincsenek gondolatok. A fülébe süvítő fájó szél elnyomja szinte a másik hangját, de azért érti. Nem hergeli, nincs rá jótékony hatással sem. Egyet érez és az az, hogy végre egy kicsit megbüntesse a másikat, és megmutassa, hogy van neki ereje, ha akarja. Ez a kulcsmondat: ha akarja. Mert nem akar úgy leélni egy életet, hogy mindig nagyságára kelljen odafigyelni. Ha belé költözik és egyé válik vele, az lenne a megfelelőbb. Úgy, ahogy a nemesi színjátékkal egyesült, hiszen az mindig vele volt, csak elnyomta. Ha netán ez is mindig vele volt, akkor jó barátja lesz.
A másik kitér a csapások elől, Mai pedig fáradhatatlannak tűnik. Minden elvétett suhintás után újba kezd, egyre csak erősödik, s az sem félemlíti meg, hogy immáron két tőrrel kell szembenéznie. Nem bánja. Talán tényleg nem fogja bántani őt Nori, mert már megtehette volna, tudja jól, hogy talán már az első percben beleszúrhatta volna a pengét.
Azon van, hogy sebet ejtsen a lányon, hogy megmutassa. Csak is a feketeségen múlik, hogy sikerül-e legalább egyet nem kivédeni, direkt, vagy a cseppet sem kiismerhető vagdalkozások miatt. Nem tud logikusan játszani, mert nem ismeri a harcművészetet.
A harag tombol, s hosszú ideig csak próbál tarolni, míg végül át nem csap abba, amit a másik annyira várt. Mérhetetlen kimerültségbe, mégis jóleső az egész. Jóleső, mert nincsen tele gondolatokkal, csak a szívének ritmusát kell rendeznie.
Hátrébb lép és eldobja a tőrt. Ha ezt rosszul tette, akkor hát rosszul tette, de nem bírja tovább. Eszébe jut egy kép arról a fáról. Elmosolyodik, hisz attól is ilyen meggyötörtté vált, pedig negyed ennyi ideig sem csinálta.
Leül, vagyis inkább ledobja magát a földre és mutatja a kezével, hogy elég. Sűrűn veszi a levegőt, de a mosoly ott maradt.*
- Mesélj, mi volt ezzel a célod? *Zihál, már elfelejtette azt is, hogy bosszúra szomjazott. *
2089. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-04 13:52:54
Üzenet elküldve: 2024-04-04 13:52:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
- Igen, tényleg. *Erősíti meg a tényt, miszerint ő azt akarja, hogy itt és most harcoljanak. Való igaz, hogy mindezt csinálhatnák a kaszárnyában vagy akár a tisztáson is az erdő szélén, de Lil van annyira hibbant, hogy ő mégis ezt a bizalomgerjesztőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető helyet válassza.
Abban azonban Mai nem is tévedhetne most nagyobbat, hogy ő mindezt csupán saját magáért csinálja. Talán a volt nemeskisasszonynak nincs még annyi tapasztalata az életben, hogy tudja, nem mindig az a legnagyobb segítség, ha megölelik, mikor sír, ha megvigasztalják, mikor rossz kedve van, ha megvédik, mikor bajba kerül. Szokták volt mondani, hogy ha valaki éhes, ne adj neki halat, hanem tanítsd meg halat fogni. Nori azt akarja, hogy Mai erősebbé váljon, hogy bízzon a saját képességeiben, hogy felébredjen az önbizalma, és akkor majd meg tudja magát védeni akár a szüleivel szemben is, és, ha legközelebb, mikor valami olyannyira nagyon fáj, mint most a kis lelke, akkor felül tud majd kerekedni azokon a borzalmas érzéseken.
Természetesen nem harcolni akarja itt és most megtanítani a lányt, erre csupán azért van szükség, hogy fizikailag teljesen kifárassza őt, és ne legyen energiája az elméjében össze-vissza kombinálni mindent, ahogy azt általában azzal a furcsa, tudós agyával szokta. Ha pedig mégis sikerül megsebeznie őt Mai-nak, azzal talán adhat egy kis löketet az önbizalmának, mert akkor olyan dologban érne el sikereket, amiben saját belátása szerintem sem remekel.*
- Gyere csak! *Suttogja halkan maga elé, mikor Mai végre elszánja magát a támadásra. Nori azt mondta, nem tud táncolni, most mégis, az ő harcstílusára jellemző, kecses, táncszerű mozdulatokkal kerüli vagy épp védi ki a felé érkező csapásokat. Ahogy eltáncol a penge elől, többször Mai mögé kerül, sokszor akár be is fejezhetné a párbajt, de nem teszi. Ha vissza is támad, az ő ütései célzottan Mai fegyverére irányulnak, hogy eltérítse azokat, vagy megpróbálja megtörni ellenfele egyensúlyát.
Amikor látja, hogy Mai egyre elszántabb, és kezd belejönni, elégedetten vigyorodik el magában. Hátrébb lép párat, hogy legyen egy lélegzetvételnyi szünet, mielőtt újra összecsaphatnának.*
- Az lesz az. Csak most ne állj le! Soha ne add fel, akkor sem, ha a cél elérése lehetetlennek tűnik! Erős vagy, ha akarod bárkinél és bárminél erősebb. *Szinte kiáltja ezeket a szavakat, hogy átkiabálja a süvítő szelet. Közben, ahogy Mai a párbaj további részében egyre magabiztosabbá válik, Nori kezébe kerül a második tőre is, hogy két kézzel sokkal könnyebben tudjon védekezni. Egyelőre még könnyedén hárít minden próbálkozást, a kérdés azonban az, hogy megvan-e az a plusz Mai-ban, ami mindenkiben ott lakozik. Vajon képes-e felülkerekedni önmaga korlátain, és meglepni Nori-t? Ha igen, akkor már csak egy újabb lépés választja el attól, hogy ezután a fizikai küzdelem után az édesanyja ellen vívott mentális csatát is legyen esélye megnyerni.*
Gyerünk, menni fog! Már közel vagy. *Biztatja még egy kicsit a másikat, majd két tőrét maga előtt keresztbe tartva, védekező pózban készül fel az újabb támadásra, miközben a szél mellett már az eső is rákezd.*
- Igen, tényleg. *Erősíti meg a tényt, miszerint ő azt akarja, hogy itt és most harcoljanak. Való igaz, hogy mindezt csinálhatnák a kaszárnyában vagy akár a tisztáson is az erdő szélén, de Lil van annyira hibbant, hogy ő mégis ezt a bizalomgerjesztőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető helyet válassza.
Abban azonban Mai nem is tévedhetne most nagyobbat, hogy ő mindezt csupán saját magáért csinálja. Talán a volt nemeskisasszonynak nincs még annyi tapasztalata az életben, hogy tudja, nem mindig az a legnagyobb segítség, ha megölelik, mikor sír, ha megvigasztalják, mikor rossz kedve van, ha megvédik, mikor bajba kerül. Szokták volt mondani, hogy ha valaki éhes, ne adj neki halat, hanem tanítsd meg halat fogni. Nori azt akarja, hogy Mai erősebbé váljon, hogy bízzon a saját képességeiben, hogy felébredjen az önbizalma, és akkor majd meg tudja magát védeni akár a szüleivel szemben is, és, ha legközelebb, mikor valami olyannyira nagyon fáj, mint most a kis lelke, akkor felül tud majd kerekedni azokon a borzalmas érzéseken.
Természetesen nem harcolni akarja itt és most megtanítani a lányt, erre csupán azért van szükség, hogy fizikailag teljesen kifárassza őt, és ne legyen energiája az elméjében össze-vissza kombinálni mindent, ahogy azt általában azzal a furcsa, tudós agyával szokta. Ha pedig mégis sikerül megsebeznie őt Mai-nak, azzal talán adhat egy kis löketet az önbizalmának, mert akkor olyan dologban érne el sikereket, amiben saját belátása szerintem sem remekel.*
- Gyere csak! *Suttogja halkan maga elé, mikor Mai végre elszánja magát a támadásra. Nori azt mondta, nem tud táncolni, most mégis, az ő harcstílusára jellemző, kecses, táncszerű mozdulatokkal kerüli vagy épp védi ki a felé érkező csapásokat. Ahogy eltáncol a penge elől, többször Mai mögé kerül, sokszor akár be is fejezhetné a párbajt, de nem teszi. Ha vissza is támad, az ő ütései célzottan Mai fegyverére irányulnak, hogy eltérítse azokat, vagy megpróbálja megtörni ellenfele egyensúlyát.
Amikor látja, hogy Mai egyre elszántabb, és kezd belejönni, elégedetten vigyorodik el magában. Hátrébb lép párat, hogy legyen egy lélegzetvételnyi szünet, mielőtt újra összecsaphatnának.*
- Az lesz az. Csak most ne állj le! Soha ne add fel, akkor sem, ha a cél elérése lehetetlennek tűnik! Erős vagy, ha akarod bárkinél és bárminél erősebb. *Szinte kiáltja ezeket a szavakat, hogy átkiabálja a süvítő szelet. Közben, ahogy Mai a párbaj további részében egyre magabiztosabbá válik, Nori kezébe kerül a második tőre is, hogy két kézzel sokkal könnyebben tudjon védekezni. Egyelőre még könnyedén hárít minden próbálkozást, a kérdés azonban az, hogy megvan-e az a plusz Mai-ban, ami mindenkiben ott lakozik. Vajon képes-e felülkerekedni önmaga korlátain, és meglepni Nori-t? Ha igen, akkor már csak egy újabb lépés választja el attól, hogy ezután a fizikai küzdelem után az édesanyja ellen vívott mentális csatát is legyen esélye megnyerni.*
Gyerünk, menni fog! Már közel vagy. *Biztatja még egy kicsit a másikat, majd két tőrét maga előtt keresztbe tartva, védekező pózban készül fel az újabb támadásra, miközben a szél mellett már az eső is rákezd.*
2088. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-04 11:41:56
Üzenet elküldve: 2024-04-04 11:41:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar tudomásul veszi, hogy teljesen mindegy, hogy mit akar, most a feketeséget kell követnie, és ezt egy beletörődő sóhaj kíséretében meg is teszi. Kedve talán nincsen, de a kíváncsisága mindig felébreszti annyira, hogy meg tudja tenni az utat, persze most cseppet sem olyan gyorsasággal, mint legutóbb. Egyáltalán nem siet, mintha csak jelezné vele, hogy csak amolyan mellékesen megteszi, amit kér, de nem azért, mert annyira fontos. Tényleg fáradt és tényleg kimerült, szellemként követi a másikat, ráérősen, de mégis magában érdeklődve.*
- Nem aggódok, csak szólj, ha odaértünk, ahová megyünk.
*Nem kíván beszélgetni, mert már eleget hallottak egymásból. Milyen érdekes, hogy a legelső intelem, amit hallott, mikor a városba ért, az az volt, hogy a meredélyt és környékét kerülje el, mégis másodjára lyukad ki ezen a számára hátborzongató helyen. Semmi pompa, semmi szépség, puszta valóság ez, hogy miből mi válhat, legyen az épület, család, vagy lélek. Ugyan így pusztulhat el bármi, válhat romhalmazzá. Minden erő mögött, amit ma láttatott éppen ez van benne is. Ma lerombolódott minden, amit felépített, de vajon lesz-e lehetősége a köveket még erősebben egymásba illeszteni, hogy felülmúlja hajdanvolt önmagát? Biztosan ezen lesz.*
- Most tényleg?
*Rökönyödik meg, s nézi a területet, ahol játszadozni kíván vele Nori. Pontosan tudja, hogy esélye sincs, az ő kezében a tőr úgy áll, mintha kertészkedni kívánna egy metszőollóval, miközben sosem volt még dolga rózsákkal. Először csalódottan nézi a fegyverét, amit maga sem tudja miért, de elővesz. Nem a tudásában csalódott, hanem abban, hogy itt van és már megint valami olyat fog csinálni, aminek nem lehet jó vége. Szegény fa felaprítása után sem érezte túl jól magát, na de ha a barátnőjén ejtene egy véletlen sebet, mert direkt sebet biztos nem tudja, akkor még nagyobb bűntudata lenne.
Amikor ezek a képek tárulnak elé, akkor változik valami. Elöntik az emlékek, jégkék szemei, mintha sötétedésnek indultak volna. Az érzés, amikor olyan nagy és nyitott szívvel várta, hogy újra találkozzanak, majd mikor megpillantotta, az elfutott előle. Ide hozta, hogy erőt és hatalmat demonstráljon, lelkét kínozta. A kismacska kioltott élete. A barátság szó, ami csak akkor él, ha a másiknak van gondja, mert amikor Mai majd belehalt a szívfájdalomba, még csak rá sem kérdezett. Sőt, akkor szorította a pengét a nyakához. Amikor belerángatta olyan helyzetbe, ami távol áll tőle, mégis majdnem belement egy olyan testiségbe, ami egyáltalán nem ő. Amikor a sötétséget akarja ráerőltetni, mert szeretné, ha hasonlítanának. Ha megnyugtatná, hogy másban is él ez. Hogy ma, amikor a világa összedőlt is vele kell foglalkozni.
Talán most lesz igaza, hiszen előtör belőle, düh formájában és marka erősen szorít rá a tőrre, amivel a másik felé ront, úgy, mintha tényleg meg akarná ölni. Forrong legbelül és csak támad, esetlenül, de céllal. Ha meg tudná sebesíteni is csak a puszta véletlen lenne, de nem érdekli. Majd gondolkodik utána. Egyre erősebben és magabiztosabban mozog, bár tisztán látható, hogy nem szakszerű, de veszélye annak is lehet, aki pusztán azért csinálja, mert bosszúra vágyik. Bosszúra, ami mindig ott van vele, de sosem engedi szabadjára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar tudomásul veszi, hogy teljesen mindegy, hogy mit akar, most a feketeséget kell követnie, és ezt egy beletörődő sóhaj kíséretében meg is teszi. Kedve talán nincsen, de a kíváncsisága mindig felébreszti annyira, hogy meg tudja tenni az utat, persze most cseppet sem olyan gyorsasággal, mint legutóbb. Egyáltalán nem siet, mintha csak jelezné vele, hogy csak amolyan mellékesen megteszi, amit kér, de nem azért, mert annyira fontos. Tényleg fáradt és tényleg kimerült, szellemként követi a másikat, ráérősen, de mégis magában érdeklődve.*
- Nem aggódok, csak szólj, ha odaértünk, ahová megyünk.
*Nem kíván beszélgetni, mert már eleget hallottak egymásból. Milyen érdekes, hogy a legelső intelem, amit hallott, mikor a városba ért, az az volt, hogy a meredélyt és környékét kerülje el, mégis másodjára lyukad ki ezen a számára hátborzongató helyen. Semmi pompa, semmi szépség, puszta valóság ez, hogy miből mi válhat, legyen az épület, család, vagy lélek. Ugyan így pusztulhat el bármi, válhat romhalmazzá. Minden erő mögött, amit ma láttatott éppen ez van benne is. Ma lerombolódott minden, amit felépített, de vajon lesz-e lehetősége a köveket még erősebben egymásba illeszteni, hogy felülmúlja hajdanvolt önmagát? Biztosan ezen lesz.*
- Most tényleg?
*Rökönyödik meg, s nézi a területet, ahol játszadozni kíván vele Nori. Pontosan tudja, hogy esélye sincs, az ő kezében a tőr úgy áll, mintha kertészkedni kívánna egy metszőollóval, miközben sosem volt még dolga rózsákkal. Először csalódottan nézi a fegyverét, amit maga sem tudja miért, de elővesz. Nem a tudásában csalódott, hanem abban, hogy itt van és már megint valami olyat fog csinálni, aminek nem lehet jó vége. Szegény fa felaprítása után sem érezte túl jól magát, na de ha a barátnőjén ejtene egy véletlen sebet, mert direkt sebet biztos nem tudja, akkor még nagyobb bűntudata lenne.
Amikor ezek a képek tárulnak elé, akkor változik valami. Elöntik az emlékek, jégkék szemei, mintha sötétedésnek indultak volna. Az érzés, amikor olyan nagy és nyitott szívvel várta, hogy újra találkozzanak, majd mikor megpillantotta, az elfutott előle. Ide hozta, hogy erőt és hatalmat demonstráljon, lelkét kínozta. A kismacska kioltott élete. A barátság szó, ami csak akkor él, ha a másiknak van gondja, mert amikor Mai majd belehalt a szívfájdalomba, még csak rá sem kérdezett. Sőt, akkor szorította a pengét a nyakához. Amikor belerángatta olyan helyzetbe, ami távol áll tőle, mégis majdnem belement egy olyan testiségbe, ami egyáltalán nem ő. Amikor a sötétséget akarja ráerőltetni, mert szeretné, ha hasonlítanának. Ha megnyugtatná, hogy másban is él ez. Hogy ma, amikor a világa összedőlt is vele kell foglalkozni.
Talán most lesz igaza, hiszen előtör belőle, düh formájában és marka erősen szorít rá a tőrre, amivel a másik felé ront, úgy, mintha tényleg meg akarná ölni. Forrong legbelül és csak támad, esetlenül, de céllal. Ha meg tudná sebesíteni is csak a puszta véletlen lenne, de nem érdekli. Majd gondolkodik utána. Egyre erősebben és magabiztosabban mozog, bár tisztán látható, hogy nem szakszerű, de veszélye annak is lehet, aki pusztán azért csinálja, mert bosszúra vágyik. Bosszúra, ami mindig ott van vele, de sosem engedi szabadjára.*
2087. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-04-03 19:05:57
Üzenet elküldve: 2024-04-03 19:05:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út végén hazatalálsz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori, Lil vagy mindenki hívja úgy, ahogy szeretné, nem enged Mai hisztijének. Neki most nem az a terve, hogy megint leisszák magukat a sárga földig, annál sokkal érdekesebb „programot” talált ki maguknak.*
- Ne nyafogj, csak gyere! Hamarosan megtudod.
*Kicsit arra az estére hasonlít ez az egész, mint amikor a második találkozásuk alkalmával a lány szó nélkül a romok közé vezette őt, hogy ott a szerencsétlen kis cirmost felhasználva megmutassa neki, milyen sorsra juthat esetleg ő is. Az irány most is ugyanaz. Nori nem szól egy szót sem, csak a főtéren majd a Polgárnegyeden átvágva már a romváros csúf látképe tárul a szemük elé.*
- Nem maradtál még le? Ne aggódj, nem fog még egyszer ugyanaz megtörténni, mint legutóbb.
*Valamit mégis muszáj mondania Mai-nak, mert attól tart, hogy a korábbi emlékek miatt, mikor megtudja, merre tartanak, egyszerűen fogja magát és lelép. Reméli, hogy nem így lesz.
Ha Mai még mindig követi őt, akkor tovább halad, keresztül a halált gyönyörű, festői módon szimbolizáló romok között, míg oda nem érnek a sötét pokol legmélyebb bugyrait is kiválóan ábrázolni képes meredély közelébe. Az erősödő szél miatt nem megy hozzá túl közel, mert semmi kedve belepottyani, így végül a szakadéktól amolyan száz lépés távolságra állhatnak meg.
Nori megfordul, és egyenesen Mai-ra néz, közben pedig a szél segít neki megszabadulni az eddig a fején lévő csuklyájától, és a köpenyét is össze vissza kezdi rángatni a háta mögött.*
- A helyszín nem fontos, csak ahhoz kell, hogy beleélhessük magunkat a kis játékba, amit kitaláltam. *Azzal előhúzza a csontból mesterien kifaragott tőrét, és egyenesen Mai-ra szegezi, így a lány már sejtheti, hogy mi következik, és mit értette a feketeség feszültséglevezetés címszó alatt korábban.*
- Vedd elő a fegyvered és támadj! Ne aggódj, nem fogok visszatámadni, én csak védekezek… egyelőre. *Mosolyog halványan.* A játék célja az, hogy meg tudj sebezni. Ha sikerül egy órán belül, akkor nyertél.
*Játszadozik egy kicsit, mert miért ne. Először is arra kíváncsi, hogy egyáltalán tényleg fegyvert mer-e emelni rá a kisasszony, és ha igen, akkor van-e benne annyi kitartás és elszántság, hogy megpróbálja teljesíteni a feladatot. Ha pedig nem teszi meg, akkor arra a kérdésre keresi majd a választ, hogy vajon miért nem? Most nem az ő szeretett kis Nori-ja áll előtte, azon az ölelés nem segít, hanem az a démoni fruska, aki megannyi bosszúságot okozott már és fog is még neki. Őt nem megvédenie kell, hanem betörni.* ~Képes vagy erre, Mai drága…?~ *Elvigyorodik magában, és figyeli azokat a kék szemeket pár lépés távolságból, na meg azt, hogy mozdul-e a lány, és érkezik-e a támadás.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori, Lil vagy mindenki hívja úgy, ahogy szeretné, nem enged Mai hisztijének. Neki most nem az a terve, hogy megint leisszák magukat a sárga földig, annál sokkal érdekesebb „programot” talált ki maguknak.*
- Ne nyafogj, csak gyere! Hamarosan megtudod.
*Kicsit arra az estére hasonlít ez az egész, mint amikor a második találkozásuk alkalmával a lány szó nélkül a romok közé vezette őt, hogy ott a szerencsétlen kis cirmost felhasználva megmutassa neki, milyen sorsra juthat esetleg ő is. Az irány most is ugyanaz. Nori nem szól egy szót sem, csak a főtéren majd a Polgárnegyeden átvágva már a romváros csúf látképe tárul a szemük elé.*
- Nem maradtál még le? Ne aggódj, nem fog még egyszer ugyanaz megtörténni, mint legutóbb.
*Valamit mégis muszáj mondania Mai-nak, mert attól tart, hogy a korábbi emlékek miatt, mikor megtudja, merre tartanak, egyszerűen fogja magát és lelép. Reméli, hogy nem így lesz.
Ha Mai még mindig követi őt, akkor tovább halad, keresztül a halált gyönyörű, festői módon szimbolizáló romok között, míg oda nem érnek a sötét pokol legmélyebb bugyrait is kiválóan ábrázolni képes meredély közelébe. Az erősödő szél miatt nem megy hozzá túl közel, mert semmi kedve belepottyani, így végül a szakadéktól amolyan száz lépés távolságra állhatnak meg.
Nori megfordul, és egyenesen Mai-ra néz, közben pedig a szél segít neki megszabadulni az eddig a fején lévő csuklyájától, és a köpenyét is össze vissza kezdi rángatni a háta mögött.*
- A helyszín nem fontos, csak ahhoz kell, hogy beleélhessük magunkat a kis játékba, amit kitaláltam. *Azzal előhúzza a csontból mesterien kifaragott tőrét, és egyenesen Mai-ra szegezi, így a lány már sejtheti, hogy mi következik, és mit értette a feketeség feszültséglevezetés címszó alatt korábban.*
- Vedd elő a fegyvered és támadj! Ne aggódj, nem fogok visszatámadni, én csak védekezek… egyelőre. *Mosolyog halványan.* A játék célja az, hogy meg tudj sebezni. Ha sikerül egy órán belül, akkor nyertél.
*Játszadozik egy kicsit, mert miért ne. Először is arra kíváncsi, hogy egyáltalán tényleg fegyvert mer-e emelni rá a kisasszony, és ha igen, akkor van-e benne annyi kitartás és elszántság, hogy megpróbálja teljesíteni a feladatot. Ha pedig nem teszi meg, akkor arra a kérdésre keresi majd a választ, hogy vajon miért nem? Most nem az ő szeretett kis Nori-ja áll előtte, azon az ölelés nem segít, hanem az a démoni fruska, aki megannyi bosszúságot okozott már és fog is még neki. Őt nem megvédenie kell, hanem betörni.* ~Képes vagy erre, Mai drága…?~ *Elvigyorodik magában, és figyeli azokat a kék szemeket pár lépés távolságból, na meg azt, hogy mozdul-e a lány, és érkezik-e a támadás.*
2086. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-03-02 17:49:05
Üzenet elküldve: 2024-03-02 17:49:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*Felzárkózik a nőstény mellé. Agaree-Sichének jól érezhetően nem védelemre van szüksége, sokkal inkább társaságra. Amilyen megtisztelő ez a szerep, oly idegennek is hat számára. Mindenesetre nincs ellenére, még ha óvatos kérdésre nem is kap egyértelmű választ.
Tisztában van vele, mily fontos szerepe van az efféle, hallucinogén gombáknak a mélység világában. Ugyanakkor azt is tudni véli, hogy e népek itt, Artheniorban nem démonaikkal óhajtanak szembenézni, mikor az efféle élvezetekre fanyalodnak.*
-Kár lenne kihagyni. *Visszhangozza, miközben megnézi magának az impozáns templomtornyot. Vet egy kérdő pillantást Agaree-Sichére, de természetesen követi.*
-Nem, még nem volt szerencsém ilyesmihez. *Érződik hangjából, hogy nem is vágyik rá különösképp.*
-Megbocsáss, úrnőm, de mi dolgunk egy efféle helyen? A Fény Úrnőjének oltára ez. Ő pedig nem ragyogja be a sötét mélységek tárnáit, s minket sem vezet. *Ügyel szavaira, hisz Agaree-Sichéhez beszél. Más társaságban sokkal kevésbé válogatná meg szavait a Fény Úrnőjével kapcsolatban.*
-Biztos nem látják a mifélénket szívesen odabenn. *Teszi hozzá még morogva, s tekintetéről lerí, hogy ő sem szívesen látja az ott tartózkodókat. Őszintén kíváncsi, vajon milyen okból kifolyólag akar a matróna kerülőt tenni ehhez az oltárhoz. Amennyiben valóban ezt az úti célt tűzte ki a matróna, úgy lopva kardja markolatára teszi kezét, csak a miheztartás végett.*
-Romlott tanítások otthona ez. *Szól még, de tudja, hogy szavakkal úgy sem tántorítja el a nőstényt a szándékától.*
*Felzárkózik a nőstény mellé. Agaree-Sichének jól érezhetően nem védelemre van szüksége, sokkal inkább társaságra. Amilyen megtisztelő ez a szerep, oly idegennek is hat számára. Mindenesetre nincs ellenére, még ha óvatos kérdésre nem is kap egyértelmű választ.
Tisztában van vele, mily fontos szerepe van az efféle, hallucinogén gombáknak a mélység világában. Ugyanakkor azt is tudni véli, hogy e népek itt, Artheniorban nem démonaikkal óhajtanak szembenézni, mikor az efféle élvezetekre fanyalodnak.*
-Kár lenne kihagyni. *Visszhangozza, miközben megnézi magának az impozáns templomtornyot. Vet egy kérdő pillantást Agaree-Sichére, de természetesen követi.*
-Nem, még nem volt szerencsém ilyesmihez. *Érződik hangjából, hogy nem is vágyik rá különösképp.*
-Megbocsáss, úrnőm, de mi dolgunk egy efféle helyen? A Fény Úrnőjének oltára ez. Ő pedig nem ragyogja be a sötét mélységek tárnáit, s minket sem vezet. *Ügyel szavaira, hisz Agaree-Sichéhez beszél. Más társaságban sokkal kevésbé válogatná meg szavait a Fény Úrnőjével kapcsolatban.*
-Biztos nem látják a mifélénket szívesen odabenn. *Teszi hozzá még morogva, s tekintetéről lerí, hogy ő sem szívesen látja az ott tartózkodókat. Őszintén kíváncsi, vajon milyen okból kifolyólag akar a matróna kerülőt tenni ehhez az oltárhoz. Amennyiben valóban ezt az úti célt tűzte ki a matróna, úgy lopva kardja markolatára teszi kezét, csak a miheztartás végett.*
-Romlott tanítások otthona ez. *Szól még, de tudja, hogy szavakkal úgy sem tántorítja el a nőstényt a szándékától.*
2085. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-02-25 13:58:08
Üzenet elküldve: 2024-02-25 13:58:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*Újabb mosolyt csal az arcára az ifjú. Akik nem ismerik, még talán azzal is megvádolhatnák, hogy megkedvelte.*
- Ne maradj le, Maur'da. *A mélyen búgó zöngék kellemes tónusában van valami hátborzongató, amikor a matróna intése hatja át a szavait. Nem korbácsként csattanó vagy sziklán pengét csikorgató ereje van, hanem olyan, mint a télnek a legfagyosabb napokon, mint a póknak, mely a halálos szúrás után visszavonul, míg a vergődés zűrzavara elnyugszik a hálója szálain.*
- Néhányat igen *feleli, miután a harcos visszalépett mellé. Nem adja meg neki a kegyet, hogy ilyen módon rejtse el előle a vonásait. Még akkor se, ha az ok részint a hathatósabb védelme is volt. A hímek kevéssé tudnak uralkodni az indulataikon; bár ez alól ékes kivétel volt legidősebb fivére, Chaszmyr.*
- Egyes bódító füvek és gombák a szertartásaink fontos részét adják. Egyesek léha kicsapongásra vagy menekülésre használják a démonaik elől, mások viszont arra, hogy szembenézzenek ezekkel a démonokkal és megerősítsék magukat *mondja.* - Talán egyszer te is kiérdemled, hogy megmérettess.
*Magába szívja a hely komor és iszonyattal teli hangulatát. A pusztítás és ami utána maradt... történeteket mesél a romok közt suttogó szél. A távolban azonban már kezd kibontakozni az égbe szökő torony sziluettje.*
- Nézd csak! A híres artheniori templom. A legendás. Kár lenne kihagyni. *Biccent, jelezvén, hogy újabb kitérővel kívánja bővíteni a piacra vezető útjukat.*
- Hallottál már róla, Maur'da? Láttál már valaha felszentelt oltárt? *Ilyen borongós időben még a felettébb impozáns épület is baljós mementóként feketéllik inkább a nehéz fellegek árnyékában, de nem úgy néz ki, mintha ez Agaree-Siche kedvét szegné.*
*Újabb mosolyt csal az arcára az ifjú. Akik nem ismerik, még talán azzal is megvádolhatnák, hogy megkedvelte.*
- Ne maradj le, Maur'da. *A mélyen búgó zöngék kellemes tónusában van valami hátborzongató, amikor a matróna intése hatja át a szavait. Nem korbácsként csattanó vagy sziklán pengét csikorgató ereje van, hanem olyan, mint a télnek a legfagyosabb napokon, mint a póknak, mely a halálos szúrás után visszavonul, míg a vergődés zűrzavara elnyugszik a hálója szálain.*
- Néhányat igen *feleli, miután a harcos visszalépett mellé. Nem adja meg neki a kegyet, hogy ilyen módon rejtse el előle a vonásait. Még akkor se, ha az ok részint a hathatósabb védelme is volt. A hímek kevéssé tudnak uralkodni az indulataikon; bár ez alól ékes kivétel volt legidősebb fivére, Chaszmyr.*
- Egyes bódító füvek és gombák a szertartásaink fontos részét adják. Egyesek léha kicsapongásra vagy menekülésre használják a démonaik elől, mások viszont arra, hogy szembenézzenek ezekkel a démonokkal és megerősítsék magukat *mondja.* - Talán egyszer te is kiérdemled, hogy megmérettess.
*Magába szívja a hely komor és iszonyattal teli hangulatát. A pusztítás és ami utána maradt... történeteket mesél a romok közt suttogó szél. A távolban azonban már kezd kibontakozni az égbe szökő torony sziluettje.*
- Nézd csak! A híres artheniori templom. A legendás. Kár lenne kihagyni. *Biccent, jelezvén, hogy újabb kitérővel kívánja bővíteni a piacra vezető útjukat.*
- Hallottál már róla, Maur'da? Láttál már valaha felszentelt oltárt? *Ilyen borongós időben még a felettébb impozáns épület is baljós mementóként feketéllik inkább a nehéz fellegek árnyékában, de nem úgy néz ki, mintha ez Agaree-Siche kedvét szegné.*
2084. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-02-23 23:20:19
Üzenet elküldve: 2024-02-23 23:20:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*Odahaza nem tűrték a koldulást. Mindegy, hogy Pirtianes maga tett nincstelenné valakit, vagy önhibából történt, száműzték, vagy rosszabb. Ekképp pedig elejét vették annak is, hogy a romlottság utat törjön társadalmukban.*
-A lényeget azért eltakarították. *Dörmögi. Nem szívesen beszél a családról. Marja még a bűntudat. Nem is tesz hozzá egyebet. Tudja, Pirtianes tőre messzire ér. Talán még Artheniorig is, ha nagyon akarják. Nem, mintha ő különösebben szálka lenne a szemükben. Üldözői talán halálhírét is keltették, hogy elégedettséggel töltsék el feljebbvalóikat és megsüthessék a maguk pecsenyéjét a tűz mellett.*
-Úgy nem sok minden változott. *Pillant szét sötéten a szebb napokat látott, romos kúriák gyűrűjében. Az ő fülébe is eljutott egy s más Arthenior nemességének állítólagos züllöttségéről. Nem csodálkozna rajta, ha a bódító szerek élvezete mindennapos tevékenység lett volna köreikben.*
-Nem. *Feleli kurtán, de mivel úgy fest, Agaree-Siche kivételesen beszédes kedvében van, aligha illik megtartani gondolatait.*
-Vhorossi figyelt az övéire. Nem tűrte a... Kicsapongást. *Persze úgy hírlett, a felsőbb körökben Pirtianesben is dívik az ilyesmi, de szemtanúja hasonlónak sem volt. Szívesen visszakérdezne, már puszta kíváncsiságból is, de jól tudja, hogy meg kell válogatnia a szavait.*
-És a Folyóvidék megtartotta az óvilág hagyományait? *Egy lépéssel lemarad, hogy hátulról szegezze tekintetét a fehér hajkorona gazdájának. Természetesen nem kérdez rá, de a matróna által felkínált kérdés adja, hogy mire is céloz pontosan. Nem, mintha ítélkezne. Épp ellenkezőleg. Vasszigor nevelte, de a kíváncsiságban ez sosem gátolta különösképp.*
*Odahaza nem tűrték a koldulást. Mindegy, hogy Pirtianes maga tett nincstelenné valakit, vagy önhibából történt, száműzték, vagy rosszabb. Ekképp pedig elejét vették annak is, hogy a romlottság utat törjön társadalmukban.*
-A lényeget azért eltakarították. *Dörmögi. Nem szívesen beszél a családról. Marja még a bűntudat. Nem is tesz hozzá egyebet. Tudja, Pirtianes tőre messzire ér. Talán még Artheniorig is, ha nagyon akarják. Nem, mintha ő különösebben szálka lenne a szemükben. Üldözői talán halálhírét is keltették, hogy elégedettséggel töltsék el feljebbvalóikat és megsüthessék a maguk pecsenyéjét a tűz mellett.*
-Úgy nem sok minden változott. *Pillant szét sötéten a szebb napokat látott, romos kúriák gyűrűjében. Az ő fülébe is eljutott egy s más Arthenior nemességének állítólagos züllöttségéről. Nem csodálkozna rajta, ha a bódító szerek élvezete mindennapos tevékenység lett volna köreikben.*
-Nem. *Feleli kurtán, de mivel úgy fest, Agaree-Siche kivételesen beszédes kedvében van, aligha illik megtartani gondolatait.*
-Vhorossi figyelt az övéire. Nem tűrte a... Kicsapongást. *Persze úgy hírlett, a felsőbb körökben Pirtianesben is dívik az ilyesmi, de szemtanúja hasonlónak sem volt. Szívesen visszakérdezne, már puszta kíváncsiságból is, de jól tudja, hogy meg kell válogatnia a szavait.*
-És a Folyóvidék megtartotta az óvilág hagyományait? *Egy lépéssel lemarad, hogy hátulról szegezze tekintetét a fehér hajkorona gazdájának. Természetesen nem kérdez rá, de a matróna által felkínált kérdés adja, hogy mire is céloz pontosan. Nem, mintha ítélkezne. Épp ellenkezőleg. Vasszigor nevelte, de a kíváncsiságban ez sosem gátolta különösképp.*
2083. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-02-10 10:03:48
Üzenet elküldve: 2024-02-10 10:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da //
*Agaree-Siche sokban hasonlít az anyjára, legalábbis azok szerint, akik ismerték. De azt is mondják, hogy keményebb, ridegebb asszonnyá lett, mint ő volt. Annyi bizonyosan igaz, hogy keveseket enged közel magához. Az ifjú harcossal sincs másképp, viszont szívesen veszi a beszélgetéseiket, hisz látja a másik igyekezetét, ami óvatos, de véletlenül se csap át képmutató talpnyalásba. Mint a jó agyag az alkotni vágyó ujjak alatt.
A halovány mosoly a matróna vonásain már magában elismerés lehet a kísérőjének. Bizony, jól látja az emberi természet lényegét a hím. Vagy legalábbis hasonlóan, mint Agaree-Siche. A legfényűzőbb házak most a kereskedőké és az uzsorásoké, a szegényebb réteg pedig azóta is a létminimum szélén kapaszkodik. Jól mutatja ezt a kéregető rongyosok sora a Polgárnegyeddé keresztelt kerület utcáin. Pár garasért, ételért koldulók nyújtják feléjük fagyrágta kezeiket. Vajon az egykori lázadók vérei vagy a lámpavasra húzott nemesek kisemmizett maradéka? Talán mindkettő. Ez a lehetőség nem kevés sötét iróniával tölti meg a gondolatot.*
- A te családoddal se végeztek tiszta munkát, Maur'da. Pedig azok mélységiek voltak *mondja.
Szándéka, hogy visszább törje a hím felsőbbrendű érzéseit. Hosszú munka lesz, ahogy a folyó kivájja a sziklában a medrét, hiszen egy születése óta belé plántált nézet nem fog egykönnyen hajlani, de a matrónának jó tanára volt.*
- Kerüljünk a Gazdagnegyed felé *biccent az egykori kúriák feketén meredező csonkjainak irányába.* - Szeretném látni.
*A romok úgy uralják ezt a helyet, mint egy régi temetőt a komor sírboltok. Javarészt érintetlenül állnak a kiégett, magukba roskadt épületek, melyek egykor Arthenior legimpozánsabbjai voltak. Itt-ott ócska vásznakból, deszkákból pótolták ki őket, hogy hajléknak csúfolva ott húzhassák meg magukat.*
- Úgy hírlik, ide vették be magukat, akik bódító szereknél keresnek menekvést. *A hímre pillant, de most ős is éberebben figyel. A tartása mit sem változik, de a tekintete figyelmesen pásztázza a lepusztult környéket.*
- Éltél már ilyesmivel, Maur'da? *kérdi.* - Az óvilág orgiáin hagyománya volt.
*Agaree-Siche sokban hasonlít az anyjára, legalábbis azok szerint, akik ismerték. De azt is mondják, hogy keményebb, ridegebb asszonnyá lett, mint ő volt. Annyi bizonyosan igaz, hogy keveseket enged közel magához. Az ifjú harcossal sincs másképp, viszont szívesen veszi a beszélgetéseiket, hisz látja a másik igyekezetét, ami óvatos, de véletlenül se csap át képmutató talpnyalásba. Mint a jó agyag az alkotni vágyó ujjak alatt.
A halovány mosoly a matróna vonásain már magában elismerés lehet a kísérőjének. Bizony, jól látja az emberi természet lényegét a hím. Vagy legalábbis hasonlóan, mint Agaree-Siche. A legfényűzőbb házak most a kereskedőké és az uzsorásoké, a szegényebb réteg pedig azóta is a létminimum szélén kapaszkodik. Jól mutatja ezt a kéregető rongyosok sora a Polgárnegyeddé keresztelt kerület utcáin. Pár garasért, ételért koldulók nyújtják feléjük fagyrágta kezeiket. Vajon az egykori lázadók vérei vagy a lámpavasra húzott nemesek kisemmizett maradéka? Talán mindkettő. Ez a lehetőség nem kevés sötét iróniával tölti meg a gondolatot.*
- A te családoddal se végeztek tiszta munkát, Maur'da. Pedig azok mélységiek voltak *mondja.
Szándéka, hogy visszább törje a hím felsőbbrendű érzéseit. Hosszú munka lesz, ahogy a folyó kivájja a sziklában a medrét, hiszen egy születése óta belé plántált nézet nem fog egykönnyen hajlani, de a matrónának jó tanára volt.*
- Kerüljünk a Gazdagnegyed felé *biccent az egykori kúriák feketén meredező csonkjainak irányába.* - Szeretném látni.
*A romok úgy uralják ezt a helyet, mint egy régi temetőt a komor sírboltok. Javarészt érintetlenül állnak a kiégett, magukba roskadt épületek, melyek egykor Arthenior legimpozánsabbjai voltak. Itt-ott ócska vásznakból, deszkákból pótolták ki őket, hogy hajléknak csúfolva ott húzhassák meg magukat.*
- Úgy hírlik, ide vették be magukat, akik bódító szereknél keresnek menekvést. *A hímre pillant, de most ős is éberebben figyel. A tartása mit sem változik, de a tekintete figyelmesen pásztázza a lepusztult környéket.*
- Éltél már ilyesmivel, Maur'da? *kérdi.* - Az óvilág orgiáin hagyománya volt.
2082. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-02-04 17:53:50
Üzenet elküldve: 2024-02-04 17:53:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy ilyen fiatalon képes lenne lemondani magáról, csak azért, mert úgy érzi, hogy cserben hagyták, pontosan azt mutatja, hogy mennyire éretlen még és mégis milyen sérült. Soha semmit nem szeretett volna jobban, minthogy valaki elismerje és szeresse. Megcsapta a szele végre, hogy ő is kaphat ebből az érzésből aztán aljas módon visszavették. Még jó, hogy begyűjti a traumáit, így lesz mit kutatni és később hasznosítani. Ha túléli. Persze erre most nem tud gondolni, sőt, ha valaki megkérdezné, hogy elmenne-e a könyvtárba, most inkább felgyújtaná az összes olvasmánnyal együtt, annyira kiszeretett az életből.
Az, hogy Nori ott van mögötte és a szuszt is kiszorítja belőle nagyon érdekes impulzusokat küld neki. Valamilyen elborult módon örül a közelségének, akkor is, ha tudja jól, hogy ez egy veszélyes helyzet. Nem érdekli. Mintha a macska életével együtt kioltott volna a feketeség belőle is valamit. Sosem érezte még így magát, bár ebben a helyzetben ez hasznosnak bizonyul. Nem bátor ő, csak eltört.*
- Ez volt a terv? Ezért jöttél...
*Mondatát nem mondja végig, mert a lány belecsókol a nyakába, amitől elindul a libabőr és teljes testét beteríti a borzongás. Mintha visszaadott volna egy kis életet, és valójában igen, pont ez történt, mert valamiért megkímélte. Még nem tud gondolkodni igazán, lehetősége pedig nincs túl sok. Követnie kell a lányt bármit is tervez. Újra levegőhöz jut, szíve szapora dobogása rendeződik, nem is tudta, hogy ilyen gyorsan vert, csak most vette észre.*
- Akkor is mennék veled, ha nem fenyegetőznél Nori.
*A nevét azért mondja ki minden alkalommal, nem túl tudatosan, mert sejtelme szerint ez nem az a lány akit megismert, hanem az, akiről mesélt neki. Mintha bizonyosságot akarna erről és mintha titkon azt remélné, hogy ez a része is befogadja őt. Talán kezd visszatalálni hozzá a naiv szeretetéhsége is.
Mikor kezd kirajzolódni, hogy hová is követi, felnevet. Ez nem egy okos húzás talán, de nem érdekli. Abszurd ez az egész, éppen ezért ő sem tud nem abszurd módon cselekedni.*
- Ez valami szar poén, Nori? Temető?
*Miért is tudná, hogy itt tényleg valami fontosat szeretne neki mutatni. Mindent el tud most képzelni, csak azt nem, hogy értelme van annak, hogy ide hozta őt. Kezd fázni, de ez nem a hidegnek köszönhető, hanem annak, hogy elfáradt ebben a torz játékban. Pedig még csak az eleje lehet. Fel-felbukkan újra benne a félelem, de a kis életén kívül nem nagyon van mit veszítenie, viszont azt most úgysem tartja sokra. Sokkal jobban érdekli, hogy mi is fog történni.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy ilyen fiatalon képes lenne lemondani magáról, csak azért, mert úgy érzi, hogy cserben hagyták, pontosan azt mutatja, hogy mennyire éretlen még és mégis milyen sérült. Soha semmit nem szeretett volna jobban, minthogy valaki elismerje és szeresse. Megcsapta a szele végre, hogy ő is kaphat ebből az érzésből aztán aljas módon visszavették. Még jó, hogy begyűjti a traumáit, így lesz mit kutatni és később hasznosítani. Ha túléli. Persze erre most nem tud gondolni, sőt, ha valaki megkérdezné, hogy elmenne-e a könyvtárba, most inkább felgyújtaná az összes olvasmánnyal együtt, annyira kiszeretett az életből.
Az, hogy Nori ott van mögötte és a szuszt is kiszorítja belőle nagyon érdekes impulzusokat küld neki. Valamilyen elborult módon örül a közelségének, akkor is, ha tudja jól, hogy ez egy veszélyes helyzet. Nem érdekli. Mintha a macska életével együtt kioltott volna a feketeség belőle is valamit. Sosem érezte még így magát, bár ebben a helyzetben ez hasznosnak bizonyul. Nem bátor ő, csak eltört.*
- Ez volt a terv? Ezért jöttél...
*Mondatát nem mondja végig, mert a lány belecsókol a nyakába, amitől elindul a libabőr és teljes testét beteríti a borzongás. Mintha visszaadott volna egy kis életet, és valójában igen, pont ez történt, mert valamiért megkímélte. Még nem tud gondolkodni igazán, lehetősége pedig nincs túl sok. Követnie kell a lányt bármit is tervez. Újra levegőhöz jut, szíve szapora dobogása rendeződik, nem is tudta, hogy ilyen gyorsan vert, csak most vette észre.*
- Akkor is mennék veled, ha nem fenyegetőznél Nori.
*A nevét azért mondja ki minden alkalommal, nem túl tudatosan, mert sejtelme szerint ez nem az a lány akit megismert, hanem az, akiről mesélt neki. Mintha bizonyosságot akarna erről és mintha titkon azt remélné, hogy ez a része is befogadja őt. Talán kezd visszatalálni hozzá a naiv szeretetéhsége is.
Mikor kezd kirajzolódni, hogy hová is követi, felnevet. Ez nem egy okos húzás talán, de nem érdekli. Abszurd ez az egész, éppen ezért ő sem tud nem abszurd módon cselekedni.*
- Ez valami szar poén, Nori? Temető?
*Miért is tudná, hogy itt tényleg valami fontosat szeretne neki mutatni. Mindent el tud most képzelni, csak azt nem, hogy értelme van annak, hogy ide hozta őt. Kezd fázni, de ez nem a hidegnek köszönhető, hanem annak, hogy elfáradt ebben a torz játékban. Pedig még csak az eleje lehet. Fel-felbukkan újra benne a félelem, de a kis életén kívül nem nagyon van mit veszítenie, viszont azt most úgysem tartja sokra. Sokkal jobban érdekli, hogy mi is fog történni.*
2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-02-04 17:16:03
Üzenet elküldve: 2024-02-04 17:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kétségtelen, hogy Nori maga is elgondolkozik azon, milyen bájos látvány volna, ahogy a macska mellett Mai is ott fekszik vérbe fagyva. Még végig is nézné, ahogy a két élőlény vére lassan keveredik egymással. Eggyé válnának, és közösen utazhatnának a túlvilágra. Na meg a Drasszéra Gorra sem fog sokáig megelégedni egy macskával, olyan ez, mintha egy szelet csokoládét adnának valakinek ebédre.
Már fel is készül rá, hogy egy hirtelen mozdulattal elvágja a lány torkát. Lelki szemei előtt meg is jelenik, ahogy szerencsétlen fél-elf nyakából spriccelni kezd a vérvörös, életet jelentő nedű, ő pedig még néhány utolsó vonaglás után végleg maga mögött hagyja ezt a világot.
Csupán két dolog állítja meg ebben a fekete boszorkát. Az egyik Mai nem várt bátorsága. Ez a kis bolond készségesen hagyná, hogy megkínozza és megölje őt.*
~Azt mondja nem baj… milyen édes…~
*Mai nem láthatja, de Nori játékosan el is vigyorodik emiatt, és pont ez a másik ok, amiért most még afelé hajlik, hogy megkímélje őt. A játék. Egyre jobban érdekli őt a lány. Vajon mitől ilyen bátor? Vagy nem is bátorság ez, hanem lemondás? Talán mégis csak lakozik valamiféle sötétség a lelke mélyén, ami arra készteti, hogy akár el is dobja a nyamvadt kis életét? Ezt muszáj kiderítenie.
A tőrt lassan leereszti, vissza csúsztatja övébe, de Mait még nem engedi el.*
- Változtak a tervek. Nem öllek meg, annál sokkal többre vagy te hivatott, kiscsibe. Annyira aranyos vagy…
*Suttogja a fülébe, ahogy az ölelés közben végig simít a lány derekán. Másik kezével közben száműzi Mai fekete tincseit a nyaka környékéről, hogy hozzáférjen. Nem, Nori nem vámpír, nem akarja a vérét inni. Egy gyengéd, jóleső, de mégis hideg, hátborzongató csókot lehel a lány nyakába. Ez eltart egy pár másodpercig, de utána Mai végre szabadulhat az ölelésből, ami szorosabb volt, mint bármilyen fűző, amit valaha viselhet. Egyelőre egy kicsit fellélegezhet szegény.*
- Gyere velem, mutatok neked valamit! Azt viszont nem ajánlom, hogy megpróbálj elfutni, különben levágom a lábaid.
*Azzal hátat is fordít a másiknak, de végig résen van, hogy ha Mai menekülni kezdene, rögtön újra elkaphassa. Nori a templom felé indul, de borítékolható, hogy nem Eeyr-hez tervez hirtelen imádkozni, hogy meggyónja bűneit. A templom mögött található temető érdekli, azt akarja megmutatni a lánynak. Pontosabban ott is egy bizonyos sírhelyet.
Ha Mai nem próbál tényleg megszökni, akkor Nori hátát bámulva követheti őt, miközben, ha emlékszik legutóbbi beszélgetésükre, akkor tudhatja, pont az a Nori sétál most előtte, akitől olyannyira féltette őt a feketeség kedvesebb óráiban.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kétségtelen, hogy Nori maga is elgondolkozik azon, milyen bájos látvány volna, ahogy a macska mellett Mai is ott fekszik vérbe fagyva. Még végig is nézné, ahogy a két élőlény vére lassan keveredik egymással. Eggyé válnának, és közösen utazhatnának a túlvilágra. Na meg a Drasszéra Gorra sem fog sokáig megelégedni egy macskával, olyan ez, mintha egy szelet csokoládét adnának valakinek ebédre.
Már fel is készül rá, hogy egy hirtelen mozdulattal elvágja a lány torkát. Lelki szemei előtt meg is jelenik, ahogy szerencsétlen fél-elf nyakából spriccelni kezd a vérvörös, életet jelentő nedű, ő pedig még néhány utolsó vonaglás után végleg maga mögött hagyja ezt a világot.
Csupán két dolog állítja meg ebben a fekete boszorkát. Az egyik Mai nem várt bátorsága. Ez a kis bolond készségesen hagyná, hogy megkínozza és megölje őt.*
~Azt mondja nem baj… milyen édes…~
*Mai nem láthatja, de Nori játékosan el is vigyorodik emiatt, és pont ez a másik ok, amiért most még afelé hajlik, hogy megkímélje őt. A játék. Egyre jobban érdekli őt a lány. Vajon mitől ilyen bátor? Vagy nem is bátorság ez, hanem lemondás? Talán mégis csak lakozik valamiféle sötétség a lelke mélyén, ami arra készteti, hogy akár el is dobja a nyamvadt kis életét? Ezt muszáj kiderítenie.
A tőrt lassan leereszti, vissza csúsztatja övébe, de Mait még nem engedi el.*
- Változtak a tervek. Nem öllek meg, annál sokkal többre vagy te hivatott, kiscsibe. Annyira aranyos vagy…
*Suttogja a fülébe, ahogy az ölelés közben végig simít a lány derekán. Másik kezével közben száműzi Mai fekete tincseit a nyaka környékéről, hogy hozzáférjen. Nem, Nori nem vámpír, nem akarja a vérét inni. Egy gyengéd, jóleső, de mégis hideg, hátborzongató csókot lehel a lány nyakába. Ez eltart egy pár másodpercig, de utána Mai végre szabadulhat az ölelésből, ami szorosabb volt, mint bármilyen fűző, amit valaha viselhet. Egyelőre egy kicsit fellélegezhet szegény.*
- Gyere velem, mutatok neked valamit! Azt viszont nem ajánlom, hogy megpróbálj elfutni, különben levágom a lábaid.
*Azzal hátat is fordít a másiknak, de végig résen van, hogy ha Mai menekülni kezdene, rögtön újra elkaphassa. Nori a templom felé indul, de borítékolható, hogy nem Eeyr-hez tervez hirtelen imádkozni, hogy meggyónja bűneit. A templom mögött található temető érdekli, azt akarja megmutatni a lánynak. Pontosabban ott is egy bizonyos sírhelyet.
Ha Mai nem próbál tényleg megszökni, akkor Nori hátát bámulva követheti őt, miközben, ha emlékszik legutóbbi beszélgetésükre, akkor tudhatja, pont az a Nori sétál most előtte, akitől olyannyira féltette őt a feketeség kedvesebb óráiban.*
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-02-04 13:48:57
Üzenet elküldve: 2024-02-04 13:48:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha épeszű lenne, akkor az első pár lépés után visszafordulna a Pegazusba. De minden bizonnyal cseppet sem egészséges a lelke, hogy ennyire fut valaki után, aki a bolondját járatja vele.
A düh feltör belőle, már csak azért siet ennyire a feketeség után, hogy utána kiadhassa magából az egészet. Nem érzi, hogy elfárad ebben a hajkurászásban, de az elméje egyre inkább ködbe borul. Fogalma sincs már, hogy miért teszi azt, amit tesz, csak csinálja. Mintha az ösztönei vinnék előre, nem pedig valós gondolatok és cél. Percek alatt játszódnak le benne teljesen szélsőséges érzelmek. Az egyik percben mérges, aztán kétségbeesett, majd szinte testvéri féltéssel és szeretettel teli. Minden méter után más tódul elméjébe, ami sokkal fárasztóbb, mint a sok gyors lépés.
Mikor teljesen eltűnik a szeme elől a feketeség, lelassít. Azt sem tudja, hogy hol van, csak lépked előre és keresi a sötétben azt, akiről úgy érzi meg tudná menteni az egész világát, pedig most ő veszi el.*
- Nori...
*Suttogja bele az éjszakába. A pár perce mindent elsöprő dühe tovaszáll. Mint egy kislány, akitől elvették a kedvenc játékát, úgy tekint előre és a szeme is könnybe lábad. Azt hiszi egy pici időre, hogy ennyi volt, barátnője elveszett, elhagyta. Ő is elhagyta. Mellkasa szorít és nagyon szeretne itt és most zokogni. Ebből az érzelmi viharból a lány pengéjének játéka rántja ki, tudja jól, hogy ő csinálja. Mintha egy rémálomban találná magát, ereiben megfagy a vér, kezei kihűlnek, megáll és nagyot nyel. Most először fél ebben a városban. Most először fél a lánytól, pedig szentül hitte, hogy ez nem történhet meg. A macska kisírt utolsó lehelete végső döfés. A könnyek csak azért nem erednek meg szemeiből, mert egy időre eltűnik körülötte a világ. A félelem is eltűnt. Megsemmisült. Nem tudja sajnálni a kis életet, mert most magát sajnálja, de nagyon. Végtelenül ostoba és naiv volt, hogy elhitte, hogy őt bárki is fogja szeretni. Ha nem szerették őt a szülei sem, vajon miért gondolta egy percre is azt, hogy bárki fogja? Annyira akarta. Ideért, új reményekkel tele, aztán kettőből két ember mutatta meg neki, hogy nem érdemes semmire. Nem kaphat sem szeretetet, sem elfogadást.
Teste megmerevedik, még mindig olyan, mintha nem érezne semmit, csak az ürességet, de az űrön túl ott tombol legbelül a fojtogató fájdalom. Megöleli ez a fájdalom hátulról és hideg pengét szorít a torkának. Először azt hiszi, csak kivetülnek az érzelmei, de hamar rájön, hogy Nori az. Bárcsak az éles játékszer véget vetne ennek az érzésnek örökre.
A macska látványa pontosan azt tudatosítja benne, hogy lehet ott mellette végzi majd, ugyanilyen szerencsétlenül. Milyen kegyes vége lenne. Az a kis cirmos lehet, hogy kínok között végezte volna, éhezve, fázva, de egy pillanat alatt elvették az életét, megkímélve a rá váró megpróbáltatásoktól. Egyetlen gondolata sem normális jelenleg.
Fejét Norinak dönti, aki hátulról próbálja meg kínozni a játszmájával. Olyan, mintha hozzábújna Mai, pedig ebben a helyzetben ugyan ki az, aki hozzá akarna bújni a leendő gyilkosához?*
- Miattam jöttél, tudom. Játszadozz csak nyugodtan Nori. Nem baj.
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha épeszű lenne, akkor az első pár lépés után visszafordulna a Pegazusba. De minden bizonnyal cseppet sem egészséges a lelke, hogy ennyire fut valaki után, aki a bolondját járatja vele.
A düh feltör belőle, már csak azért siet ennyire a feketeség után, hogy utána kiadhassa magából az egészet. Nem érzi, hogy elfárad ebben a hajkurászásban, de az elméje egyre inkább ködbe borul. Fogalma sincs már, hogy miért teszi azt, amit tesz, csak csinálja. Mintha az ösztönei vinnék előre, nem pedig valós gondolatok és cél. Percek alatt játszódnak le benne teljesen szélsőséges érzelmek. Az egyik percben mérges, aztán kétségbeesett, majd szinte testvéri féltéssel és szeretettel teli. Minden méter után más tódul elméjébe, ami sokkal fárasztóbb, mint a sok gyors lépés.
Mikor teljesen eltűnik a szeme elől a feketeség, lelassít. Azt sem tudja, hogy hol van, csak lépked előre és keresi a sötétben azt, akiről úgy érzi meg tudná menteni az egész világát, pedig most ő veszi el.*
- Nori...
*Suttogja bele az éjszakába. A pár perce mindent elsöprő dühe tovaszáll. Mint egy kislány, akitől elvették a kedvenc játékát, úgy tekint előre és a szeme is könnybe lábad. Azt hiszi egy pici időre, hogy ennyi volt, barátnője elveszett, elhagyta. Ő is elhagyta. Mellkasa szorít és nagyon szeretne itt és most zokogni. Ebből az érzelmi viharból a lány pengéjének játéka rántja ki, tudja jól, hogy ő csinálja. Mintha egy rémálomban találná magát, ereiben megfagy a vér, kezei kihűlnek, megáll és nagyot nyel. Most először fél ebben a városban. Most először fél a lánytól, pedig szentül hitte, hogy ez nem történhet meg. A macska kisírt utolsó lehelete végső döfés. A könnyek csak azért nem erednek meg szemeiből, mert egy időre eltűnik körülötte a világ. A félelem is eltűnt. Megsemmisült. Nem tudja sajnálni a kis életet, mert most magát sajnálja, de nagyon. Végtelenül ostoba és naiv volt, hogy elhitte, hogy őt bárki is fogja szeretni. Ha nem szerették őt a szülei sem, vajon miért gondolta egy percre is azt, hogy bárki fogja? Annyira akarta. Ideért, új reményekkel tele, aztán kettőből két ember mutatta meg neki, hogy nem érdemes semmire. Nem kaphat sem szeretetet, sem elfogadást.
Teste megmerevedik, még mindig olyan, mintha nem érezne semmit, csak az ürességet, de az űrön túl ott tombol legbelül a fojtogató fájdalom. Megöleli ez a fájdalom hátulról és hideg pengét szorít a torkának. Először azt hiszi, csak kivetülnek az érzelmei, de hamar rájön, hogy Nori az. Bárcsak az éles játékszer véget vetne ennek az érzésnek örökre.
A macska látványa pontosan azt tudatosítja benne, hogy lehet ott mellette végzi majd, ugyanilyen szerencsétlenül. Milyen kegyes vége lenne. Az a kis cirmos lehet, hogy kínok között végezte volna, éhezve, fázva, de egy pillanat alatt elvették az életét, megkímélve a rá váró megpróbáltatásoktól. Egyetlen gondolata sem normális jelenleg.
Fejét Norinak dönti, aki hátulról próbálja meg kínozni a játszmájával. Olyan, mintha hozzábújna Mai, pedig ebben a helyzetben ugyan ki az, aki hozzá akarna bújni a leendő gyilkosához?*
- Miattam jöttél, tudom. Játszadozz csak nyugodtan Nori. Nem baj.
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-02-03 16:03:10
Üzenet elküldve: 2024-02-03 16:03:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Nori hallja is, hogy kiabálnak neki, nem áll meg. Egyre gyorsabb léptekkel távolodik szegény barátnőjétől, aki nem tágítva siet utána. Először a piactéren haladnak át, ahol Nori el-eltűnik a kiállított, de mára már bezárt standok mögött.
Mire Mai utolérhetné a lányt, addigra az egyikori Gazdagnegyed romjai között találják magukat. Itt állt egyébként egykor a Namos Ház is, amit Nori egy pár napig legalább az otthonának hívhatott, mielőtt menekülnie kellett a városból, aztán pedig a lázadás közepette le nem romboltak. Jobban belegondolva, hülyeség volt keresnie Nolie-t, bizonyára kinyírták a kis tündért is a lázadók. Szomorú vég.
Egyébként Nori közben feketesége miatt szinte teljesen beleolvadt a sötétségbe és eltűnt Mai szemei elől. Legalábbis látszólag. A kis fekete gyilkos elég szórakozott kedvében van, így az éjszaka csendjében határozottan lehet hallani, ahogy kardját csak úgy viccből végig húzza az egyik romos épület falán, ahogy sétál. A hang olyan lehet, mint, amikor a halál épp érted tart utolsó óráidba, hogy átsegítsen a túlvilágra, és a kaszája a földön súrlódik, ahogy maga után húzza. A hang pár másodpercre abbamarad, hogy utána egy szerencsétlen kismacska fájdalmas visítása törje meg a csendet, ahogy Nori elveszi tőle azt az egy dolgot, ami szerencsétlen kóbor állatnak maradt még ezen a világon: az életét.
Ha Mai követi a hangot, akkor nem Norit, hanem az állat vérbefagyott tetemét találhatja meg. Olyan az egész, mintha a lány tényleg eggyé vált volna a sötétséggel, és eltűnt volna, de Mai egyszer csak egy hideg érintést érezhet először fekete hajkoronájában, majd a vállai környékén. Először átölelik őt, majd egy a sötétben alig látszó, a holdfényben megcsillanó rövid pengét szorítanak a torkához. Azt a pengét, amit egyszer már fogott is a kezei között, a halott tündér díszes markolatú tőrét. Talán ugyanez a fegyver lesz az, ami most a túl naiv és kíváncsi fél-elf életét is kioltja?*
- Tudod, felettébb felelőtlen és rettentően veszélyes egyedül rohanni az éjszakába azért, hogy kövess valakit, aki láthatóan nem akarja, hogy utolérd. Miért követtél, drágám? Azt mondtam neked, hogy a fogadóban foglak keresni, ha kellesz nekem. Nem azt, hogy utánam jöhetsz, ha meglátsz ott engem.
*Szorosan tartja a lányt, főleg akkor, ha ficánkolni kezd, de a tőrt egyelőre csak a torka előtt tartja, nem közelíti azt hozzá. Így viszont, ha Mai nem szabadul ki valahogy mégis a fogságból, továbbra is kénytelen szerencsétlen macska hulláját bámulni, Noriból csak a fegyverét és a vérben áztatott kézfejét láthatja. Abban viszont biztos lehet így látatlanban is, hogy ez a Nori nem az a Nori akit ő oly sok szeretettel várt vissza.*
//Esti mese//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Nori hallja is, hogy kiabálnak neki, nem áll meg. Egyre gyorsabb léptekkel távolodik szegény barátnőjétől, aki nem tágítva siet utána. Először a piactéren haladnak át, ahol Nori el-eltűnik a kiállított, de mára már bezárt standok mögött.
Mire Mai utolérhetné a lányt, addigra az egyikori Gazdagnegyed romjai között találják magukat. Itt állt egyébként egykor a Namos Ház is, amit Nori egy pár napig legalább az otthonának hívhatott, mielőtt menekülnie kellett a városból, aztán pedig a lázadás közepette le nem romboltak. Jobban belegondolva, hülyeség volt keresnie Nolie-t, bizonyára kinyírták a kis tündért is a lázadók. Szomorú vég.
Egyébként Nori közben feketesége miatt szinte teljesen beleolvadt a sötétségbe és eltűnt Mai szemei elől. Legalábbis látszólag. A kis fekete gyilkos elég szórakozott kedvében van, így az éjszaka csendjében határozottan lehet hallani, ahogy kardját csak úgy viccből végig húzza az egyik romos épület falán, ahogy sétál. A hang olyan lehet, mint, amikor a halál épp érted tart utolsó óráidba, hogy átsegítsen a túlvilágra, és a kaszája a földön súrlódik, ahogy maga után húzza. A hang pár másodpercre abbamarad, hogy utána egy szerencsétlen kismacska fájdalmas visítása törje meg a csendet, ahogy Nori elveszi tőle azt az egy dolgot, ami szerencsétlen kóbor állatnak maradt még ezen a világon: az életét.
Ha Mai követi a hangot, akkor nem Norit, hanem az állat vérbefagyott tetemét találhatja meg. Olyan az egész, mintha a lány tényleg eggyé vált volna a sötétséggel, és eltűnt volna, de Mai egyszer csak egy hideg érintést érezhet először fekete hajkoronájában, majd a vállai környékén. Először átölelik őt, majd egy a sötétben alig látszó, a holdfényben megcsillanó rövid pengét szorítanak a torkához. Azt a pengét, amit egyszer már fogott is a kezei között, a halott tündér díszes markolatú tőrét. Talán ugyanez a fegyver lesz az, ami most a túl naiv és kíváncsi fél-elf életét is kioltja?*
- Tudod, felettébb felelőtlen és rettentően veszélyes egyedül rohanni az éjszakába azért, hogy kövess valakit, aki láthatóan nem akarja, hogy utolérd. Miért követtél, drágám? Azt mondtam neked, hogy a fogadóban foglak keresni, ha kellesz nekem. Nem azt, hogy utánam jöhetsz, ha meglátsz ott engem.
*Szorosan tartja a lányt, főleg akkor, ha ficánkolni kezd, de a tőrt egyelőre csak a torka előtt tartja, nem közelíti azt hozzá. Így viszont, ha Mai nem szabadul ki valahogy mégis a fogságból, továbbra is kénytelen szerencsétlen macska hulláját bámulni, Noriból csak a fegyverét és a vérben áztatott kézfejét láthatja. Abban viszont biztos lehet így látatlanban is, hogy ez a Nori nem az a Nori akit ő oly sok szeretettel várt vissza.*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-12-26 16:39:34
Üzenet elküldve: 2023-12-26 16:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás//
* Miután leszámolja az adót a rossz arcú vámosoknak a Csonthídnál, fellép a tákolmányra. Tudja, hogy nem szabadul Sárváros mocskától ilyen könnyen, hisz a romváros se sokkal különb hely, de legalább nem tocsog az emberlánya nyakig a szennylében. Már az is valami.
Miközben átkel a hídon, maga előtt megpillant egy furcsának tűnő alakot, aki szintén Sárváros irányából tart a Romváros felé. Önmagában semmi meghökkentő nem lenne a figurában (testalkatából ítélve talán tündérről van szó), hiszen fiatal, magas, ugyanakkor délceg testtartása katona mivoltáról árulkodik (ha nem is az, akkor is legalább zsoldos, esetleg obsitos), mindenképpen valaki, aki valószínűleg jol bánik a fegyverekkel, és az úgynevezett "igazságot" szolgálja - már amennyire létezik igazság. Leia nem igazán hisz efféle fennkölt absztrakciókban. Mindezen normalitások ellenére talán kicsit megfutott az illető, hiszen magában beszél, ehhez színpadias gesztikulációt is társít, mintha csak nagyközönség előtt szónokolna. ~ Biztosan a következő nagy szónoklatára készül, mikor megválasztják Sárváros vagy Romváros új elöljárójává. ~ Viccesnek titulált gondolatát el is kacagja magában, talán kicsit hangosabban is, mint kellene, még az is lehet, hogy az illető meghallja. Leiát azonban nem érdekli, bár az utcán egyedül nevető ember legalább annyira vicces, mint egy magában beszélő ember.
A lány továbbhalad Romváros felé. Nem igazán járt korábban erre, itt az ideje felfedezni a környéket - bár a romos épületeken és néhány toprongyos jöttmenten kívül nem igazán lát semmit. Lehet, hogy inkább a templom felé veszi az irányt.*
* Miután leszámolja az adót a rossz arcú vámosoknak a Csonthídnál, fellép a tákolmányra. Tudja, hogy nem szabadul Sárváros mocskától ilyen könnyen, hisz a romváros se sokkal különb hely, de legalább nem tocsog az emberlánya nyakig a szennylében. Már az is valami.
Miközben átkel a hídon, maga előtt megpillant egy furcsának tűnő alakot, aki szintén Sárváros irányából tart a Romváros felé. Önmagában semmi meghökkentő nem lenne a figurában (testalkatából ítélve talán tündérről van szó), hiszen fiatal, magas, ugyanakkor délceg testtartása katona mivoltáról árulkodik (ha nem is az, akkor is legalább zsoldos, esetleg obsitos), mindenképpen valaki, aki valószínűleg jol bánik a fegyverekkel, és az úgynevezett "igazságot" szolgálja - már amennyire létezik igazság. Leia nem igazán hisz efféle fennkölt absztrakciókban. Mindezen normalitások ellenére talán kicsit megfutott az illető, hiszen magában beszél, ehhez színpadias gesztikulációt is társít, mintha csak nagyközönség előtt szónokolna. ~ Biztosan a következő nagy szónoklatára készül, mikor megválasztják Sárváros vagy Romváros új elöljárójává. ~ Viccesnek titulált gondolatát el is kacagja magában, talán kicsit hangosabban is, mint kellene, még az is lehet, hogy az illető meghallja. Leiát azonban nem érdekli, bár az utcán egyedül nevető ember legalább annyira vicces, mint egy magában beszélő ember.
A lány továbbhalad Romváros felé. Nem igazán járt korábban erre, itt az ideje felfedezni a környéket - bár a romos épületeken és néhány toprongyos jöttmenten kívül nem igazán lát semmit. Lehet, hogy inkább a templom felé veszi az irányt.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-11-24 04:40:55
Üzenet elküldve: 2023-11-24 04:40:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Üres tekintettel bámul a Senkifia lefelé a mélységbe. Ez a szakadék tökéletes manifesztációja annak a káosznak és őrületnek, ami az utóbbi években ezt a világot ostorozza szakadatlan, mint holmi szadista haramia, aki örömét leli minden egyes csillogó tajtékban vagy kövér, legördülő vércseppben.
Csak nézi a sötétséget és azon tűnődik, vajon hány lélek veszhetett oda ebben a gyomorban, vajon mennyi halálnak volt értelme, vajon mennyi halál volt értelmetlen és tragikus, és vajon mennyi lelket sirathatnak még a mai napig?
~ Véget kell neki vetni. ~
Ahogy a nappal lassan alkonnyá fojtja el magát, s a napkorong dagadó narancssárga teste egyre jobban elnyújtja az árnyékokat, megindul Sárvárosban az élet ott, a Csonthídon túl, a hely melyet most hazájának tud nevezni. Egy másik mementója a groteszk valóságnak, és egy másik bizonyíték, miért kell ennek az őrületnek véget vetni.
Gondolataiba merülve egyre inkább sötétebbé válik a tér, mígnem a napsugarak csupán halovány hajszálaknak tűnnek az égen, amelyek épphogy láttatni hagyják a környezet történéseit és oltalmaznak az éj sötétje ellen, azonban egyre gyöngébben.
Pont ebben a félhomályban tűnik fel a föld sebének másik oldalán egy ember. Ezen oldalról nem lehet látni semmi vonását, az azonban messziről is feltűnik, hogy csontsovány. Még igazán szemügyre sem lehetett venni, midőn ahogy feltűnt, úgy tűnt is el a tátongó sötétség mélyére, mint egy keskeny fehér tollpihe, mit a langyos tavaszi szellő fúj arrébb.
~ Még egy... ~
Ez az elmúlt két hatban a második, hogy ilyesfajta eseménynek lesz tanúja. A népek kétségbeesettek, szenvednek, de ellen nem állnak.
~ Gyáva. ~
Keserű szájízzel indul el a város irányába, mármint a kevésbé sáros város irányába. Még nem térhet vissza Sárvárosba, elintéznivalója van.*
Csak nézi a sötétséget és azon tűnődik, vajon hány lélek veszhetett oda ebben a gyomorban, vajon mennyi halálnak volt értelme, vajon mennyi halál volt értelmetlen és tragikus, és vajon mennyi lelket sirathatnak még a mai napig?
~ Véget kell neki vetni. ~
Ahogy a nappal lassan alkonnyá fojtja el magát, s a napkorong dagadó narancssárga teste egyre jobban elnyújtja az árnyékokat, megindul Sárvárosban az élet ott, a Csonthídon túl, a hely melyet most hazájának tud nevezni. Egy másik mementója a groteszk valóságnak, és egy másik bizonyíték, miért kell ennek az őrületnek véget vetni.
Gondolataiba merülve egyre inkább sötétebbé válik a tér, mígnem a napsugarak csupán halovány hajszálaknak tűnnek az égen, amelyek épphogy láttatni hagyják a környezet történéseit és oltalmaznak az éj sötétje ellen, azonban egyre gyöngébben.
Pont ebben a félhomályban tűnik fel a föld sebének másik oldalán egy ember. Ezen oldalról nem lehet látni semmi vonását, az azonban messziről is feltűnik, hogy csontsovány. Még igazán szemügyre sem lehetett venni, midőn ahogy feltűnt, úgy tűnt is el a tátongó sötétség mélyére, mint egy keskeny fehér tollpihe, mit a langyos tavaszi szellő fúj arrébb.
~ Még egy... ~
Ez az elmúlt két hatban a második, hogy ilyesfajta eseménynek lesz tanúja. A népek kétségbeesettek, szenvednek, de ellen nem állnak.
~ Gyáva. ~
Keserű szájízzel indul el a város irányába, mármint a kevésbé sáros város irányába. Még nem térhet vissza Sárvárosba, elintéznivalója van.*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-11-14 15:46:02
Üzenet elküldve: 2023-11-14 15:46:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Egy újabb nap a pokolban. No azért annyira nem vészes csak egy szokásos kis mutyizás sárvárosban. Már most visszafelé sertepertél a csonthídon hősünk. Mind mindig is most is remek ötlete támad. Csak így út közben kipattan a fejéből. Na jó azért a bíborszínű bundakabátja hozzájárult kicsit a történethez.*
~Amióta a parasztok kilázadták magukat nincsen rend. Ezen csak egy dolog segíthet. A Rend és a vasfegyelem. Hamarosan megkezdem a csürhe begyűjtését. Valahogy így fogom kezdeni.~
- Lanawin népe! A világunk békéjének és biztonságának megszilárdítása érdekében új alapokra helyezzük a nép akaratát. A rend és a biztonság elsődleges végrehajtójaként megalapítom a Bíbor Rendet! A rend és a biztonság zálogát! Öhhhm!
*Belekrágok a végén de egész jól sikerül a csont hídon gyakorolt beszéde. A bíborszín kabátka igencsak sokra viszi még. Nem hiába nemesi származását mutatja. No persze most több réteg ruha alatt van nehogy feltűnjön bárkinek is. El kell kezdenie zsoldosok toborzását. Mondjuk a korlátlan hatalom megszerzése még egy pettyet odébb van. De hát ugyebár valahol el kéne kezdeni. Ha végre átér a romosvárosba akkor a főtér felé veszi az irányt, hogy kifüggessze a toborzóját.*
~Amióta a parasztok kilázadták magukat nincsen rend. Ezen csak egy dolog segíthet. A Rend és a vasfegyelem. Hamarosan megkezdem a csürhe begyűjtését. Valahogy így fogom kezdeni.~
- Lanawin népe! A világunk békéjének és biztonságának megszilárdítása érdekében új alapokra helyezzük a nép akaratát. A rend és a biztonság elsődleges végrehajtójaként megalapítom a Bíbor Rendet! A rend és a biztonság zálogát! Öhhhm!
*Belekrágok a végén de egész jól sikerül a csont hídon gyakorolt beszéde. A bíborszín kabátka igencsak sokra viszi még. Nem hiába nemesi származását mutatja. No persze most több réteg ruha alatt van nehogy feltűnjön bárkinek is. El kell kezdenie zsoldosok toborzását. Mondjuk a korlátlan hatalom megszerzése még egy pettyet odébb van. De hát ugyebár valahol el kéne kezdeni. Ha végre átér a romosvárosba akkor a főtér felé veszi az irányt, hogy kifüggessze a toborzóját.*
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-11-04 14:54:52
Üzenet elküldve: 2023-11-04 14:54:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mire Wruzto a Kalmárban megébred, már rég lenyugodott a nap. Nem sokat tökörészik. Fölrángatja a csizmáit, legurít egy nagyobb slukkot a pálinkájából, leadja a szobakulcsot, aztán nyakába veszi a várost.
Az egykori Gazdagnegyed nincs messze a fogadótól. A Sárvárosból visszajövet nagynak tűnt itt az éjszakai élet, ezért az ork először itt próbál nyomokra bukkanni a két célpontjáról. Romos udvarokba tér be, ahonnan tábortűz fénye látszik. Ajtajukat vesztett pincékbe, amelyek más pincékbe vezetnek, azok pedig újabbakba. Hodarilbarlangba, ahol öt lépésnél nem látni messzebb a füsttől, és a személyzet minden egyes tagja elhízott. Falból nyíló lyukakba, amelyekben orgazdák, zsugások, piti tolvajok húzták meg magukat.
És senki nem tud semmit. "Ki a faszom az a Haldrian?" "Milyen koponyás sisak?" "Te zsaru vagy, bazmeg? Nem? Akkor a faszomat szaglászol?" Mintha az ork homlokára lenne írva, miből is élt néhány évvel ezelőtt. Nem segít a pénz sem.
Bő három óra meddő próbálkozás után Wruzto feladja. Egy szélvédett kapualjban megtömi a pipáját, és rágyújt. Való igaz, a körözési lista több, mint négy hónapos. Ennyi idő alatt kihűlnek a nyomok. Haldrian valószínűleg még dolgozik, a dezertőr viszont eltűnt, mint kormos az éjszakában. Talán nem is él már.
Eljátszik a gondolattal, hogy visszamegy a Kaszárnyába, hátha ki tud szedni valamit az őrökből. Nincs bennük sok bizodalma. A körözési listán még a fejpénzek sincsenek rajt, a személyleírások alapján meg kurvára képtelenség bárkit elkapni. "Fél-elf, férfiú, vékony, szürke szem, sötét haj." Ilyenből Artheniorban több száz van. Ha az őrség többet is tud, miért nem írja ki?*
~Lehet, a lista nem a fejvadászoknak szól, hanem a körözötteknek, hogy tűnjenek a városból…~
*Elsőre hülyeségnek tűnik, de jobban belegondolva van benne ráció. Az őrök anélkül szabadulnak meg a súlyosabb arcoktól, hogy meg kéne magukat erőltetni. Pár lap papír, plusz egy kübli tinta az ára. Aki meg a körözés ellenére Artheniorban marad, majd elkapják a maga idején. Vagy nem, mint a sziritáni fosztogatókat. Wruzto megszívja az orrát, és hegyeset sercint.*
~Kész bazmeg…~
*Föltápászkodik, aztán elindul a Pegazusba.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.04 15:27:56
*Mire Wruzto a Kalmárban megébred, már rég lenyugodott a nap. Nem sokat tökörészik. Fölrángatja a csizmáit, legurít egy nagyobb slukkot a pálinkájából, leadja a szobakulcsot, aztán nyakába veszi a várost.
Az egykori Gazdagnegyed nincs messze a fogadótól. A Sárvárosból visszajövet nagynak tűnt itt az éjszakai élet, ezért az ork először itt próbál nyomokra bukkanni a két célpontjáról. Romos udvarokba tér be, ahonnan tábortűz fénye látszik. Ajtajukat vesztett pincékbe, amelyek más pincékbe vezetnek, azok pedig újabbakba. Hodarilbarlangba, ahol öt lépésnél nem látni messzebb a füsttől, és a személyzet minden egyes tagja elhízott. Falból nyíló lyukakba, amelyekben orgazdák, zsugások, piti tolvajok húzták meg magukat.
És senki nem tud semmit. "Ki a faszom az a Haldrian?" "Milyen koponyás sisak?" "Te zsaru vagy, bazmeg? Nem? Akkor a faszomat szaglászol?" Mintha az ork homlokára lenne írva, miből is élt néhány évvel ezelőtt. Nem segít a pénz sem.
Bő három óra meddő próbálkozás után Wruzto feladja. Egy szélvédett kapualjban megtömi a pipáját, és rágyújt. Való igaz, a körözési lista több, mint négy hónapos. Ennyi idő alatt kihűlnek a nyomok. Haldrian valószínűleg még dolgozik, a dezertőr viszont eltűnt, mint kormos az éjszakában. Talán nem is él már.
Eljátszik a gondolattal, hogy visszamegy a Kaszárnyába, hátha ki tud szedni valamit az őrökből. Nincs bennük sok bizodalma. A körözési listán még a fejpénzek sincsenek rajt, a személyleírások alapján meg kurvára képtelenség bárkit elkapni. "Fél-elf, férfiú, vékony, szürke szem, sötét haj." Ilyenből Artheniorban több száz van. Ha az őrség többet is tud, miért nem írja ki?*
~Lehet, a lista nem a fejvadászoknak szól, hanem a körözötteknek, hogy tűnjenek a városból…~
*Elsőre hülyeségnek tűnik, de jobban belegondolva van benne ráció. Az őrök anélkül szabadulnak meg a súlyosabb arcoktól, hogy meg kéne magukat erőltetni. Pár lap papír, plusz egy kübli tinta az ára. Aki meg a körözés ellenére Artheniorban marad, majd elkapják a maga idején. Vagy nem, mint a sziritáni fosztogatókat. Wruzto megszívja az orrát, és hegyeset sercint.*
~Kész bazmeg…~
*Föltápászkodik, aztán elindul a Pegazusba.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.04 15:27:56
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2023-10-25 16:23:42
Üzenet elküldve: 2023-10-25 16:23:42
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fallan a város széle felé halad, ahol a Romváros és Meredély húzódik meg, a város egykori gazdag negyedének most már csak halvány árnyékaként. Az utcákon, melyek egykoron élettel teli pezsgést mutattak, most csend és elhagyatottság uralkodik. A házak, melyekben egykoron boldog családok élete zajlott, most romokban hevernek, a múlt súlyos emlékeiként. A gazdagnegyed egykori kúriáinak néhány még álló kéménye az ég felé tornyosul, a múlt csendes tanúiként. Sétálva érzi a hely sűrű történelmét, azokat a régi sérelmeket, melyek ezt a városrészt a romlásba vezették. A Meredély mély szakadékára pillantva, mely most a város két felét választja el, érzi az ott rejlő veszélyt és rejtélyt. A szakadék mélyéből néha a folyó csillogása villan fel, ahogyan a két oldalról lezúgó vizek eltűnnek a mélyben húzódó barlangrendszerben. A szakadék szélén állva hallja azokat a halk kiáltásokat, melyeket a szél hoz magával. A régi legendák szerint ezek az elesett lélek kiáltásai, akik az életüket vesztették a forradalom során. Elgondolkodik ezeken a történeteken, és tudja, hogy a városnak még sok története van, melyekre rá kell lelnie. Tudja, hogy a városnak még sok munkája van, de reméli, hogy az újjászületés erejével újra virágzó közösséggé válhat. Ahogy a Romvárosban sétál, számos rejtélyt talál: régi tárgyakat, leveleket, melyek a város hajdani lakóiról mesélnek. Egy régi térképet is talál, mely a város egykori utcáit és épületeit ábrázolja. Gondolkodik azon, milyen lehetett Arthenior ezen része a fénykorában, és milyen kalandok várnak még rá. Érzékei élesen éberséget mutatnak, miközben a Romváros szeleteiben barangol. A lépteit gondosan méri, mintha minden mozdulattal a város szívverését hallgatná. Az elhagyott házak közt sétálva apró rezdüléseket, sóhajokat érez a szélben, mintha a város minden köve, minden téglája megpróbálna mesélni neki. Az egyik ház romjai között egy régi, rozsdás dísztőrt talál. Ahogy a markába veszi, érzi annak súlyát, a történelmét, és a sok kezet, mely valaha megfogta. A kard élén a rozsdától és időtől megóvott vésett jeleket fedez fel, melyek egy régi családi címert ábrázolnak. Vajon hány csata, hány küzdelem tanúja lehetett ez a kard? Miközben tovább sétál, a város egyik régi, nagyobb épület tornya ragadja meg a figyelmét. Bár a tető már rég összeomlott, az épület falai még mindig állnak, őrizve a múlt emlékeit és reményeit. A romos kapun átlépve egy régi, poros asztalt pillant meg, melyen még mindig ott egy apró, még le nem égett gyertya maradványa. Ahogy a szemeit lehunyva mélyen lélegzik, úgy érzi, mintha az idő egy pillanatra megállna. A csendben és sötétségben érzi az egykori dühös hullám jelenlétét, azokat az erőket, melyek átformálták a várost és annak sorsát. Ahogy a nap leáldozik, úgy dönt, hogy ebben az épületben tölti az éjszakát, ahol néhány régi bútor és egy sebtében gyújtott tábortűz kíséri végig az éjjel. Miközben a romok között sétált egy templomot is megpillantott a közelben. A reggel folyamán ezt meg fogja látogatni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093