Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Dwirinthalen kúria (új) Sayqueves Rezidencia (új) Sárváros (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1588. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-18 21:12:41
Üzenet elküldve: 2021-07-18 21:12:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Frek, Elan //
*Nem kapott túlzottan meghatározó nevelést. A modora csiszolatlan gyémánt. Durva és kemény. Mellesleg a szemnek sem kellemes. Inkább csak ösztönösen próbálja a szebbik profilját mutatni mások felé. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Audryn keze is szerepet játszik ebben, mert hatalmasakat vert karóval a félvérre, ha az faragatlan dolgokat tett, vagy mondott. Mondjuk ez a jobb behatások közé tartozott. Így alakulhatott, hogy bár Elan a dolgai összeszedésével van elfoglalva, azért Frek szavaira is fordít figyelmet.*
-Akkor szórakozásból vágtad le azokat a rosszarcúakat? *Kérdezi őszintén érdeklődve. Az sem kizárt, hogy egy olyan férfival hozta össze a sors, aki hozzá hasonlóan örömét leli a vérontásban. Azért ő nem tudna hasonló nyíltsággal beszélni a dologról. Talán embere válogatja. Vagy az sem mindegy kinek áruljuk el sötét kis titkainkat. ~Jobb lesz finoman puhatolózni.~ Dönti el végül s mivel Frek sem kerít neki nagy feneket, hamar túl is lendülnek a témán.*
-Mind mások vagyunk. Csak egy könnyű megélhetést javasoltam a képességeidhez mérten. Azért nem festesz úgy, mint aki éhezik. *Egy halk, együttérzőnek szánt nevetést követően, öklével finoman megüti a férfi vállát, majd a helyükre teszi a fegyvereit. Gondosan egyik kardot a bal oldalára függeszti, a másikat pedig bal vállán átvetve a hátára akasztja. Végül a tatyója kerül a jobb oldalára és már készen is áll az indulásra.*
-Kár. *Sajnlákozik egy szorgalmas vállvonással díszítve. Való igaz, a félvér jobban kijön a gyerekekkel, mint azok felnőtt változataival, de az idegenvezetést mégsem bízná rájuk. Nem szívesen hanyagolna el olyan fontos helyeket, mint egy kellemes bordély, csak mert egy kölyök azt sem tudja mi célt szolgál az épület. Igazít még egy utolsót a málháján, hogy egy esetleges balhé esetén sem kerüljön a fegyverrántás útjába. Ekkor jut eszébe a mészárlás. A letakart ketrecben csak a hangokat hallotta. Látni csupán a felfordulást látta, ami utána maradt. Azok a barbárok mindenkit megöltek és vitték, ami mozdítható. Elan sem ezekkel a sebtében kovácsolt ócskavasakkal lépett az arénák porába. Sokkal ékesebb acélt tartott a kezében. Ám sajnos azokat is magukkal vitték. Mi minősíti jobban jelenlegi fegyvereit, ha nem az, hogy hátrahagyták őket? El is határozza, hogy így vagy úgy, de szerez némi aranyat és ellátogat újdonsült barátja által említett kovácshoz. De addig is más dolga van. Illetve dolguk, mivel már ketten vannak. Irány Frek háza és kóstoljanak kecsketejet! Elan még nem látott közelről kecskét. Így ez is egy élmény lehet. Ismét felveszi a legbarátságosabb arcát, amit már évek óta gyakorol, majd Frek felé fordul.*
-Ha nincs más hátra, felőlem indulhatunk. *Amennyiben pedig el is indulnak, kíváncsian ám nem túl gátlástalanul, érdeklődik a férfiról.*
-Mondd csak! Komolyan akarsz kecskékkel foglalkozni, vagy csak kedvtelésből, a tejért később pedig a húsáért, tartod?
*Nem kapott túlzottan meghatározó nevelést. A modora csiszolatlan gyémánt. Durva és kemény. Mellesleg a szemnek sem kellemes. Inkább csak ösztönösen próbálja a szebbik profilját mutatni mások felé. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Audryn keze is szerepet játszik ebben, mert hatalmasakat vert karóval a félvérre, ha az faragatlan dolgokat tett, vagy mondott. Mondjuk ez a jobb behatások közé tartozott. Így alakulhatott, hogy bár Elan a dolgai összeszedésével van elfoglalva, azért Frek szavaira is fordít figyelmet.*
-Akkor szórakozásból vágtad le azokat a rosszarcúakat? *Kérdezi őszintén érdeklődve. Az sem kizárt, hogy egy olyan férfival hozta össze a sors, aki hozzá hasonlóan örömét leli a vérontásban. Azért ő nem tudna hasonló nyíltsággal beszélni a dologról. Talán embere válogatja. Vagy az sem mindegy kinek áruljuk el sötét kis titkainkat. ~Jobb lesz finoman puhatolózni.~ Dönti el végül s mivel Frek sem kerít neki nagy feneket, hamar túl is lendülnek a témán.*
-Mind mások vagyunk. Csak egy könnyű megélhetést javasoltam a képességeidhez mérten. Azért nem festesz úgy, mint aki éhezik. *Egy halk, együttérzőnek szánt nevetést követően, öklével finoman megüti a férfi vállát, majd a helyükre teszi a fegyvereit. Gondosan egyik kardot a bal oldalára függeszti, a másikat pedig bal vállán átvetve a hátára akasztja. Végül a tatyója kerül a jobb oldalára és már készen is áll az indulásra.*
-Kár. *Sajnlákozik egy szorgalmas vállvonással díszítve. Való igaz, a félvér jobban kijön a gyerekekkel, mint azok felnőtt változataival, de az idegenvezetést mégsem bízná rájuk. Nem szívesen hanyagolna el olyan fontos helyeket, mint egy kellemes bordély, csak mert egy kölyök azt sem tudja mi célt szolgál az épület. Igazít még egy utolsót a málháján, hogy egy esetleges balhé esetén sem kerüljön a fegyverrántás útjába. Ekkor jut eszébe a mészárlás. A letakart ketrecben csak a hangokat hallotta. Látni csupán a felfordulást látta, ami utána maradt. Azok a barbárok mindenkit megöltek és vitték, ami mozdítható. Elan sem ezekkel a sebtében kovácsolt ócskavasakkal lépett az arénák porába. Sokkal ékesebb acélt tartott a kezében. Ám sajnos azokat is magukkal vitték. Mi minősíti jobban jelenlegi fegyvereit, ha nem az, hogy hátrahagyták őket? El is határozza, hogy így vagy úgy, de szerez némi aranyat és ellátogat újdonsült barátja által említett kovácshoz. De addig is más dolga van. Illetve dolguk, mivel már ketten vannak. Irány Frek háza és kóstoljanak kecsketejet! Elan még nem látott közelről kecskét. Így ez is egy élmény lehet. Ismét felveszi a legbarátságosabb arcát, amit már évek óta gyakorol, majd Frek felé fordul.*
-Ha nincs más hátra, felőlem indulhatunk. *Amennyiben pedig el is indulnak, kíváncsian ám nem túl gátlástalanul, érdeklődik a férfiról.*
-Mondd csak! Komolyan akarsz kecskékkel foglalkozni, vagy csak kedvtelésből, a tejért később pedig a húsáért, tartod?
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-18 15:43:14
Üzenet elküldve: 2021-07-18 15:43:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Elan, Frek //
- Nem ebben a városban voltam mikor banditákkal harcoltam, úgyhogy itt nem is tudnak róla. Ide már szegény emberként érkeztem. Engem nem vonz a városőrség. Jobb ha maga ura az ember hidd el nekem. A városban nem kalauzollak el mert nem vagyok egy jó idegenvezető. Még egy helybéli kölyök is jobb erre a feladatra.. Persze a házamban szívesen látlak. Majd megkóstolod a kecsketejet amit fejtem.
~ Na persze meggyborra tej. De hülye vagyok. ~
- De azt hiszem borra az nem lesz egészséges. Tudod hányás meg hasmenés. Valami ilyesmi lenne belőle.
- Nem ebben a városban voltam mikor banditákkal harcoltam, úgyhogy itt nem is tudnak róla. Ide már szegény emberként érkeztem. Engem nem vonz a városőrség. Jobb ha maga ura az ember hidd el nekem. A városban nem kalauzollak el mert nem vagyok egy jó idegenvezető. Még egy helybéli kölyök is jobb erre a feladatra.. Persze a házamban szívesen látlak. Majd megkóstolod a kecsketejet amit fejtem.
~ Na persze meggyborra tej. De hülye vagyok. ~
- De azt hiszem borra az nem lesz egészséges. Tudod hányás meg hasmenés. Valami ilyesmi lenne belőle.
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-18 11:49:48
Üzenet elküldve: 2021-07-18 11:49:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Frek, Elan //
-Örvendek Frekderkun! *Fogadja a bematkozást emberünk részéről, majd jobb híján a földre ülve kezd majszolgatásba. Bátorító tekintettel kínálja a másikat, aki el is fogadja a meghívást. Így mesél eddigi útjáról, itt-ott helyet hagyva a képzeletnek is. Mire a történet végére ér a kulacs is visszakerül a félvérhez. Egy szégyentelenül nagy korttyal később, tágranyílt szemekkel hallgatja a férfit.*
-Azért nem egészen. Jobban tartottak, mint a rabszolgákat, akiket adtak-vettek. Azok csak annyi élelmet kaptak, hogy ne legyen bajuk. Hozzájuk képest jó sorom volt. *Gúnyosan húzza el a száját. Még mindig nehezen fér a fülei közé, hogy ez már a múlt és csak a saját kezében van a sorsa.*
-Sosem tanultam meg lovagolni, de Audryn, ahányszor hibáztam valamiben, azt mondta: Ha ledob a ló, azonnal vissza kell ülni a hátára. *Mondjuk az nyilván való, hogy nem gondolt a sérülésekre. De azt meg kell hagyni, így könnyen el lehet kerülni a rettegést.*
-A bőrödet kockáztatva banditákat mészároltál, de a város, a nemességet is beleértve, hagyott elszegényedni? Ez nem tűnik igazságosnak. Nekem sincs sok aranyam, pedig szívesen kisegítenélek. *Néhány pillanatig csak rosszallóan bámul maga elé. Még Elan sem hiszi, hogy a világ csak kegyetlen lehet. Bár eddig nem nagyon mutatta a szebbik arcát.*
-Miért nem állsz városőrnek? A kaszárnyában adott a szállás és a koszt. Állítólag a zsold sem túlzottan szerény. *Fürkésző mozdulattal méri végig Freket.* Nem látszol nyomoréknak. A képességeid is megvannak hozzá, hogy ne nyúvasszanak ki az első napon. Mi kell még? *Tényleg nem elhanyagolható gondolat. Sőt a félvér is egyre csábítóbbnak tartja az ötletet. Részéről még az is tényező, hogy ha esetleg valaki utána ered az apja bandájából, jobb védelmet máshol nem talál. Esetleg még fel is számolhatják a hálózatot.*
-Ha futna fogadóra, nem itt húznám meg magam. Ám egy wegtoreni intézmény Artheniorban érdekesnek hangzik. Jártam a sivatagi városban. Ott léptem először arénában. ~Bár a tény, hogy ez a hely jobbik fogadója, meglehetősen leminősíti a levegő városát.~ Szívesen venném, ha körbevezetnél. Esetleg útba ejthetjük a házad is. Biztosan otthonosabb, mint ez a roncs. Főleg, ha egy kecske is elfér benne. *Mosolyog barátságosan mikor pedig végez az evéssel, magára veszi az ingét, arra a vértet. Magára aggatja fegyvereit és indulásra készen várja Frek válaszát.*
-Örvendek Frekderkun! *Fogadja a bematkozást emberünk részéről, majd jobb híján a földre ülve kezd majszolgatásba. Bátorító tekintettel kínálja a másikat, aki el is fogadja a meghívást. Így mesél eddigi útjáról, itt-ott helyet hagyva a képzeletnek is. Mire a történet végére ér a kulacs is visszakerül a félvérhez. Egy szégyentelenül nagy korttyal később, tágranyílt szemekkel hallgatja a férfit.*
-Azért nem egészen. Jobban tartottak, mint a rabszolgákat, akiket adtak-vettek. Azok csak annyi élelmet kaptak, hogy ne legyen bajuk. Hozzájuk képest jó sorom volt. *Gúnyosan húzza el a száját. Még mindig nehezen fér a fülei közé, hogy ez már a múlt és csak a saját kezében van a sorsa.*
-Sosem tanultam meg lovagolni, de Audryn, ahányszor hibáztam valamiben, azt mondta: Ha ledob a ló, azonnal vissza kell ülni a hátára. *Mondjuk az nyilván való, hogy nem gondolt a sérülésekre. De azt meg kell hagyni, így könnyen el lehet kerülni a rettegést.*
-A bőrödet kockáztatva banditákat mészároltál, de a város, a nemességet is beleértve, hagyott elszegényedni? Ez nem tűnik igazságosnak. Nekem sincs sok aranyam, pedig szívesen kisegítenélek. *Néhány pillanatig csak rosszallóan bámul maga elé. Még Elan sem hiszi, hogy a világ csak kegyetlen lehet. Bár eddig nem nagyon mutatta a szebbik arcát.*
-Miért nem állsz városőrnek? A kaszárnyában adott a szállás és a koszt. Állítólag a zsold sem túlzottan szerény. *Fürkésző mozdulattal méri végig Freket.* Nem látszol nyomoréknak. A képességeid is megvannak hozzá, hogy ne nyúvasszanak ki az első napon. Mi kell még? *Tényleg nem elhanyagolható gondolat. Sőt a félvér is egyre csábítóbbnak tartja az ötletet. Részéről még az is tényező, hogy ha esetleg valaki utána ered az apja bandájából, jobb védelmet máshol nem talál. Esetleg még fel is számolhatják a hálózatot.*
-Ha futna fogadóra, nem itt húznám meg magam. Ám egy wegtoreni intézmény Artheniorban érdekesnek hangzik. Jártam a sivatagi városban. Ott léptem először arénában. ~Bár a tény, hogy ez a hely jobbik fogadója, meglehetősen leminősíti a levegő városát.~ Szívesen venném, ha körbevezetnél. Esetleg útba ejthetjük a házad is. Biztosan otthonosabb, mint ez a roncs. Főleg, ha egy kecske is elfér benne. *Mosolyog barátságosan mikor pedig végez az evéssel, magára veszi az ingét, arra a vértet. Magára aggatja fegyvereit és indulásra készen várja Frek válaszát.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-18 10:17:31
Üzenet elküldve: 2021-07-18 10:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Elan, Frek //
* Frek is bemutatkozik illedelmesen. *
- Az én nevem Ezüstös Frekderkun.
* Elfogadja a sajtot, és a bort, ami nagyon ízlik neki. *
- Szóval apád rabszolgának tartott. Hát nem szép dolog. Én valamivel szerencsésebb helyzetben vagyok nálad. Van egy kis házam a polgárnegyedben. Amúgy leszegényedett lovag vagyok, és van egy kis félelmem a lovaglástól, mert egyszer úgy ledobott a paripám, hogy majdnem gerincem törtem. Azóta nem ültem lovon. Részt vettem egy-két összecsapásban, de csak banditák ellen. Aztán ide kerültem. Éppen volt annyi pénzem, hogy megtudtam venni a házam ami lássuk be nem egy fő nyeremény. Ha akarod megmutatom. Van egy kecském is. Amúgy ha érdekel a város a legszebb helye az az erdőszéli tisztás. Van egy fogadó is ez a Pegazus fogadó. Elég jó hely. A Wegtoreni Kalmár már valamivel jobb. Van piacunk is, itt sok minden kapható. Itt vettem a kecském is, de kapni ott baromfit disznót, de ezek szerintem neked nem fontosak. Egy kovácsműhely is működik a városunkban. Körülbelül ennyi.
* Frek is bemutatkozik illedelmesen. *
- Az én nevem Ezüstös Frekderkun.
* Elfogadja a sajtot, és a bort, ami nagyon ízlik neki. *
- Szóval apád rabszolgának tartott. Hát nem szép dolog. Én valamivel szerencsésebb helyzetben vagyok nálad. Van egy kis házam a polgárnegyedben. Amúgy leszegényedett lovag vagyok, és van egy kis félelmem a lovaglástól, mert egyszer úgy ledobott a paripám, hogy majdnem gerincem törtem. Azóta nem ültem lovon. Részt vettem egy-két összecsapásban, de csak banditák ellen. Aztán ide kerültem. Éppen volt annyi pénzem, hogy megtudtam venni a házam ami lássuk be nem egy fő nyeremény. Ha akarod megmutatom. Van egy kecském is. Amúgy ha érdekel a város a legszebb helye az az erdőszéli tisztás. Van egy fogadó is ez a Pegazus fogadó. Elég jó hely. A Wegtoreni Kalmár már valamivel jobb. Van piacunk is, itt sok minden kapható. Itt vettem a kecském is, de kapni ott baromfit disznót, de ezek szerintem neked nem fontosak. Egy kovácsműhely is működik a városunkban. Körülbelül ennyi.
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-17 22:05:04
Üzenet elküldve: 2021-07-17 22:05:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Frek, Elan //
*Ami igaz, az igaz. Még a büszkeséggel éppen ismerkedő félvérnek is be kell vallania, hogy alaposan sikerült ráhozni a frászt. Bár volt része rosszabb ébresztőkben, hiszen most nem rúgdosták oldalba és a ketrece rácsait sem csapkodták fülsüketítő zajt okozva. Viszont ezt az alkalmat sem sorolná a jobbak közé. Ellenben az ijedtség nagyobb volt, mint a baj. Így a humor számlájára írja a történteket és nem rest még a saját kárán is mulatni. Az sem tévedne nagyot, aki azt mondaná, hogy ellenkező esetben, a hosszú fülű is hasonlóan tett volna. El kell ismernie a másik leleményességét.*
-Hát, ébresztettek már szebben is. *Nevet fel kínosan, a tarkóját vakarászva. Végül az idegen felé lép és jobbját nyújtja bemutatkozásra.* --Elantriel vagyok! De barátoknak csak Elan. *Miután letudták az udvariaskodást, a holmijához lépdel és mélyen beletúr a hátizsákjába. Amiből nem csak a sajt, de némi sonka és egy több napos cipó is előkerül. Ez csavargónk minden élélme, aminek a felét sem őrizte az emlékeiben, de sosem sajnálná egy sorstársától a betevő falatokat. Rögtön magához veszi egyik kardját és félbe vágy minden darabot. Persze csak szemmel mérlegel. Ezzel végezvén Frek felé nyújtja a ráeső részeket. Csak sajtról volt szó, de reméli, nem csupán ő gondolja úgy, hogy a több az jobb is.*
-Jó étvágyat barátom! *Mosolyog a férfira majd ő maga is evésbe kezd. Nincs híján fogaknak, így nagyokat harap mindenből, ami a rögtönzött terítékre került. Eközben hallgatja a további kérdéseket. Egy félig megrágott falatot hirtelen lenyelve vág Frekderkun szavába.*
-Ajjaj-ajjaj-ajj! Szívesen mesélek drága barátom. De engedd meg, hogy egyszerre adjam elő az életutamat! Ehhez viszont szükség lesz még egy dologra az ételen kívül. *Azzal még ültében, mert ugye csak nem eszik állva és sikerült már letelepednie, az ingéből és lamellás vértjéből faragott párna alól egy kulacsot varázsol elő. A tartalmát tekintve, tavalyi megyborral van töltve. Hatalmasat kortyol belőle mielőtt a másik felé nyújtaná. Nehogy azt higgye Frek, hogy meg akarják mérgezni. Majd a félvér bele is kezd a történetbe. Bátran és őszintén beszél, hiszen nem maradt, aki miatt titkolóznia kéne.*
-Amióta az eszemet tudom rabszolgakereskedők között éltem. Ketrecben utaztam és csak edzeni engedtek ki. Még azt is mások döntötték el, hogy mit ehetek és mikor. Szigorúan fogtak. Apám már egész kicsi kölyökként a tudtomra adta, hogy nem a gyermeke, hanem a tulajdona vagyok. *Mutat a bal vállán lévő X-et formáló billog nyomára.* Arra neveltek, hogy mindenféle arénában öljem halomra, aki elém kerül. Nos ez félig sikerült is nekik. Kevesen látták el a bajom, így jó pénzt hoztam a gazdáimnak. Épp ide tartottunk Artheniorba, mikor valami banda megtámadott minket néhány napja. Mindenkit halomra mészároltak engem felszabadítva. Azt hallottam, hogy meg sem álltak és egy egész falut is feldúltak a közelben. A lényeg, hogy szabad lettem. Most pedig a célom keresem. *Vonja meg a vállát. Nem igazán találta meg még a helyét.* Nem sok dologhoz értek. Talán felcsapok városőrnek. Apám elsüllyedne szégyenében. *Nevet fel a végére. Esze ágában sincs sajnálatot kiváltani Frekből. Azzal nem lesz senki gazdagabb. Nem igazán érti, hogy mit segíthet neki a másik, de nem is kívánja kihasználni őt. Tisztességes alaknak látszik és mint ilyen, megérdemli a hasonló viszonzást.*
-Kicsit mesélhetnél a városról. Sosem jártam itt és jó lenne tudni, hogy mit merre találok. Ha csak nagyjából is. *Sokat beszél annyi biztos. De mentségére szolgáljon, hogy nagy örömmel tölti el, hogy szólhat és meg is hallgatják.*
-És te? Milyen cél vezet olyan gyakran erre az istenek háta mögötti helyre? Vannak itt szebb környékek is.
*Ami igaz, az igaz. Még a büszkeséggel éppen ismerkedő félvérnek is be kell vallania, hogy alaposan sikerült ráhozni a frászt. Bár volt része rosszabb ébresztőkben, hiszen most nem rúgdosták oldalba és a ketrece rácsait sem csapkodták fülsüketítő zajt okozva. Viszont ezt az alkalmat sem sorolná a jobbak közé. Ellenben az ijedtség nagyobb volt, mint a baj. Így a humor számlájára írja a történteket és nem rest még a saját kárán is mulatni. Az sem tévedne nagyot, aki azt mondaná, hogy ellenkező esetben, a hosszú fülű is hasonlóan tett volna. El kell ismernie a másik leleményességét.*
-Hát, ébresztettek már szebben is. *Nevet fel kínosan, a tarkóját vakarászva. Végül az idegen felé lép és jobbját nyújtja bemutatkozásra.* --Elantriel vagyok! De barátoknak csak Elan. *Miután letudták az udvariaskodást, a holmijához lépdel és mélyen beletúr a hátizsákjába. Amiből nem csak a sajt, de némi sonka és egy több napos cipó is előkerül. Ez csavargónk minden élélme, aminek a felét sem őrizte az emlékeiben, de sosem sajnálná egy sorstársától a betevő falatokat. Rögtön magához veszi egyik kardját és félbe vágy minden darabot. Persze csak szemmel mérlegel. Ezzel végezvén Frek felé nyújtja a ráeső részeket. Csak sajtról volt szó, de reméli, nem csupán ő gondolja úgy, hogy a több az jobb is.*
-Jó étvágyat barátom! *Mosolyog a férfira majd ő maga is evésbe kezd. Nincs híján fogaknak, így nagyokat harap mindenből, ami a rögtönzött terítékre került. Eközben hallgatja a további kérdéseket. Egy félig megrágott falatot hirtelen lenyelve vág Frekderkun szavába.*
-Ajjaj-ajjaj-ajj! Szívesen mesélek drága barátom. De engedd meg, hogy egyszerre adjam elő az életutamat! Ehhez viszont szükség lesz még egy dologra az ételen kívül. *Azzal még ültében, mert ugye csak nem eszik állva és sikerült már letelepednie, az ingéből és lamellás vértjéből faragott párna alól egy kulacsot varázsol elő. A tartalmát tekintve, tavalyi megyborral van töltve. Hatalmasat kortyol belőle mielőtt a másik felé nyújtaná. Nehogy azt higgye Frek, hogy meg akarják mérgezni. Majd a félvér bele is kezd a történetbe. Bátran és őszintén beszél, hiszen nem maradt, aki miatt titkolóznia kéne.*
-Amióta az eszemet tudom rabszolgakereskedők között éltem. Ketrecben utaztam és csak edzeni engedtek ki. Még azt is mások döntötték el, hogy mit ehetek és mikor. Szigorúan fogtak. Apám már egész kicsi kölyökként a tudtomra adta, hogy nem a gyermeke, hanem a tulajdona vagyok. *Mutat a bal vállán lévő X-et formáló billog nyomára.* Arra neveltek, hogy mindenféle arénában öljem halomra, aki elém kerül. Nos ez félig sikerült is nekik. Kevesen látták el a bajom, így jó pénzt hoztam a gazdáimnak. Épp ide tartottunk Artheniorba, mikor valami banda megtámadott minket néhány napja. Mindenkit halomra mészároltak engem felszabadítva. Azt hallottam, hogy meg sem álltak és egy egész falut is feldúltak a közelben. A lényeg, hogy szabad lettem. Most pedig a célom keresem. *Vonja meg a vállát. Nem igazán találta meg még a helyét.* Nem sok dologhoz értek. Talán felcsapok városőrnek. Apám elsüllyedne szégyenében. *Nevet fel a végére. Esze ágában sincs sajnálatot kiváltani Frekből. Azzal nem lesz senki gazdagabb. Nem igazán érti, hogy mit segíthet neki a másik, de nem is kívánja kihasználni őt. Tisztességes alaknak látszik és mint ilyen, megérdemli a hasonló viszonzást.*
-Kicsit mesélhetnél a városról. Sosem jártam itt és jó lenne tudni, hogy mit merre találok. Ha csak nagyjából is. *Sokat beszél annyi biztos. De mentségére szolgáljon, hogy nagy örömmel tölti el, hogy szólhat és meg is hallgatják.*
-És te? Milyen cél vezet olyan gyakran erre az istenek háta mögötti helyre? Vannak itt szebb környékek is.
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-17 11:19:46
Üzenet elküldve: 2021-07-17 11:19:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Elan, Frek //
- Nagyon megijedtél? Ne haragudj, de muszáj volt ezt a kis tréfát elsütnöm. Ritkán látok itt heverésző embereket. Tudod sűrűn járok ide. Ez amolyan megszokás. A sajtot meg hálásan elfogadom. Szeretem a tejterméket. Magam is előállítok, de nem sajtot csak simán kecske tejet. Amúgy mi járatban vagy? Hátha valamiben tudok segíteni. Mond van valamire szükséged?
* Frekderkun próbál barátságosnak mutatkozni, nehogy a fél-elf zokon vegye az ijesztgetést, de úgy látszik nem sértődött meg. *
- A sajt után beszélj magadról. Kíváncsi vagyok a történetedre. Utána én is elmondom az enyém.
- Nagyon megijedtél? Ne haragudj, de muszáj volt ezt a kis tréfát elsütnöm. Ritkán látok itt heverésző embereket. Tudod sűrűn járok ide. Ez amolyan megszokás. A sajtot meg hálásan elfogadom. Szeretem a tejterméket. Magam is előállítok, de nem sajtot csak simán kecske tejet. Amúgy mi járatban vagy? Hátha valamiben tudok segíteni. Mond van valamire szükséged?
* Frekderkun próbál barátságosnak mutatkozni, nehogy a fél-elf zokon vegye az ijesztgetést, de úgy látszik nem sértődött meg. *
- A sajt után beszélj magadról. Kíváncsi vagyok a történetedre. Utána én is elmondom az enyém.
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-17 09:02:46
Üzenet elküldve: 2021-07-17 09:02:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Frek, Elan //
*Elan nem volt mindig prédája a szabadság nyújtotta lehetőségek hadának. Igenis zárt körülmények között nevelkedett és csupán az éjszaka leple alatt engedték ki a ketrecéből. Akkor is szigorú felügyelet alatt, a fegyverforgatást és a hatékony gyilkolást gyakorolni. Gyakran álmodozott róla, hogy amennyiben elegendő tudást halmoz fel és teljesen biztosnak érzi minden mozdulatát, ezt a képességet a fogvatartói, köztük apja, ellen fordítja. Szerencsére erre nem került sor, mert mások ölték halomra őket helyette. Éber álmait tudja befolyásolni. Ám amint lehunyja a szemét, ismét az arénában találja magát, ahol vagy ő veszi el a másik életét, vagy otthagyja a fogát. Ez most sincs másképp. A szemben álló férfi jóval idősebb nála és egy hatalmas bárdon támaszkodik. Mielőtt elindulna a küzdelem, a félvér még vet egy pillantást a küzdőtér mellett álló apjára. Azon csak ilyenkor fedezhető fel bármi, ami kicsit is a büszkeségre utalna. Olyan a tekintete, mint egy szobrászé, aki végre valami maradandót alkotott. Ám ebben a pillanatban az aréna elhalkul és csak egyetlen hang éri el Elan elfekre hajazó fülét. "Dől be a fal! Ébredj! Ébredj!" Ennek sikerül is kizökkentenie a koncentrációból. ~Milyen fal? Itt csak rácsok vannak?~ Fut át az agyán utoljára, mielőtt az elhagyott épületben találja magát. Maga sem tudja eldönteni, hogy még a felé lendülő csatabárd elől, vagy már a ráomlani készülő fal alól, de mint a partra vetett hal, oldalra gurítja magát. Többet nagyon nem tehet annak érdekében, hogy megőrizze a testi épségét, így eltakarja a fejét és várja, hogy megszűnjön a veszély. Viccesen festhet a földön összegömbölyödve, de inkább ez, minthogy agyonüsse valami élettelen. ~De ki kiabált? És ő miért nem félti a saját bőrét?~ Ezen gondolat mentén tekint körbe észrevéve a hang gazdáját, aki épp jól mulat a félvér nyomorán. A férfi nem tűnik feldúltnak. Nem valószínű, hogy az ő birtokára merészkedett be. Ezt a következtetést hamar sikerül levonni, miközben feltápászkodik. Vet egy kósza pillantást a földön heverő kardjaira, amikhez közelebb áll, mint a másik. Baj esetén hamar ott teremhet értük. Ellenben ezt igyekszik elkerülni egy barátságos ábrázatot erőltetve magára.*
-Vicces vagy barátom. Majdnem kiugrott a szívem. *Mondja még mindig az álom ködén át.* Mi szél hozott ide a senki földjére ártatlanokat kiijeszteni a csizmájukból? Éhes vagy? Akad még egy kis sajtom valahol. *Próbál kedvesen viszonyulni az idegenhez azt remélve, hogy amilyen a hoztak istenek, olyan lesz a viszonzás is.*
*Elan nem volt mindig prédája a szabadság nyújtotta lehetőségek hadának. Igenis zárt körülmények között nevelkedett és csupán az éjszaka leple alatt engedték ki a ketrecéből. Akkor is szigorú felügyelet alatt, a fegyverforgatást és a hatékony gyilkolást gyakorolni. Gyakran álmodozott róla, hogy amennyiben elegendő tudást halmoz fel és teljesen biztosnak érzi minden mozdulatát, ezt a képességet a fogvatartói, köztük apja, ellen fordítja. Szerencsére erre nem került sor, mert mások ölték halomra őket helyette. Éber álmait tudja befolyásolni. Ám amint lehunyja a szemét, ismét az arénában találja magát, ahol vagy ő veszi el a másik életét, vagy otthagyja a fogát. Ez most sincs másképp. A szemben álló férfi jóval idősebb nála és egy hatalmas bárdon támaszkodik. Mielőtt elindulna a küzdelem, a félvér még vet egy pillantást a küzdőtér mellett álló apjára. Azon csak ilyenkor fedezhető fel bármi, ami kicsit is a büszkeségre utalna. Olyan a tekintete, mint egy szobrászé, aki végre valami maradandót alkotott. Ám ebben a pillanatban az aréna elhalkul és csak egyetlen hang éri el Elan elfekre hajazó fülét. "Dől be a fal! Ébredj! Ébredj!" Ennek sikerül is kizökkentenie a koncentrációból. ~Milyen fal? Itt csak rácsok vannak?~ Fut át az agyán utoljára, mielőtt az elhagyott épületben találja magát. Maga sem tudja eldönteni, hogy még a felé lendülő csatabárd elől, vagy már a ráomlani készülő fal alól, de mint a partra vetett hal, oldalra gurítja magát. Többet nagyon nem tehet annak érdekében, hogy megőrizze a testi épségét, így eltakarja a fejét és várja, hogy megszűnjön a veszély. Viccesen festhet a földön összegömbölyödve, de inkább ez, minthogy agyonüsse valami élettelen. ~De ki kiabált? És ő miért nem félti a saját bőrét?~ Ezen gondolat mentén tekint körbe észrevéve a hang gazdáját, aki épp jól mulat a félvér nyomorán. A férfi nem tűnik feldúltnak. Nem valószínű, hogy az ő birtokára merészkedett be. Ezt a következtetést hamar sikerül levonni, miközben feltápászkodik. Vet egy kósza pillantást a földön heverő kardjaira, amikhez közelebb áll, mint a másik. Baj esetén hamar ott teremhet értük. Ellenben ezt igyekszik elkerülni egy barátságos ábrázatot erőltetve magára.*
-Vicces vagy barátom. Majdnem kiugrott a szívem. *Mondja még mindig az álom ködén át.* Mi szél hozott ide a senki földjére ártatlanokat kiijeszteni a csizmájukból? Éhes vagy? Akad még egy kis sajtom valahol. *Próbál kedvesen viszonyulni az idegenhez azt remélve, hogy amilyen a hoztak istenek, olyan lesz a viszonzás is.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-16 12:17:00
Üzenet elküldve: 2021-07-16 12:17:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Elantriel, Frek //
* Az otthonába való visszaérkezés helyett Frekderkun inkább benéz a Romvárosba. Nem talál semmi különös dolgot egy jó ideig. De egyszer csak úgy érzi be kell néznie egy romos házba. Valami azt sugallja, hogy élőlénybe botlik. Ha szerencséje van akkor ez a valami még értelmes is lehet. Ahogy benéz a romos épületbe egy elf, de inkább csak fél-elfet lát meg. Ha Frek olyan lenne már átkutathatta volna hátha van valami értékes az illetőnél. De ő nem ilyen fajta. felkelti a másikat egy kis tréfa kedvéért. *
- Vigyázz! Dől be a fal! Ébredj! Ébredj!
* A tréfamester biztos benne, hogy legalább az ébresztéstől nem is de attól amit mond neki jól berezel a fél-elf. *
* Az otthonába való visszaérkezés helyett Frekderkun inkább benéz a Romvárosba. Nem talál semmi különös dolgot egy jó ideig. De egyszer csak úgy érzi be kell néznie egy romos házba. Valami azt sugallja, hogy élőlénybe botlik. Ha szerencséje van akkor ez a valami még értelmes is lehet. Ahogy benéz a romos épületbe egy elf, de inkább csak fél-elfet lát meg. Ha Frek olyan lenne már átkutathatta volna hátha van valami értékes az illetőnél. De ő nem ilyen fajta. felkelti a másikat egy kis tréfa kedvéért. *
- Vigyázz! Dől be a fal! Ébredj! Ébredj!
* A tréfamester biztos benne, hogy legalább az ébresztéstől nem is de attól amit mond neki jól berezel a fél-elf. *
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-13 18:20:59
Üzenet elküldve: 2021-07-13 18:20:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ó jajj! Ez lenne Arthenior? Lanawin legnagyobb és legszebb városa, ahol bárki megtalálja a magánakvaló célt és hivatást? Bár a félvér sokban különbözik a bárkik tömkelegétől, mégis csalódásként éri a felismerés, hogy a hely nem sokban különbözik a ketrectől ahol fel kellett nevelkednie. Ha mégis különbségek után kutatna, talán azt emelné ki, hogy nincs letakarva. Ameddig a szeme ellát, addig nézhet is. Ezt pedig senki sem gátolja a haragos szavai között. Másodsorban nem kell csendben maradnia. Ha kedve úgy kívánná ordibálhatna, akár az a kölyök akinek az anyja nem akart lekváros fánkot venni a piacon. Ám ezek tudatában sem volt a város jelentős hatással a félvérre. Nézelődött ugyan a főtéren, bármi érdekeset keresve, de néhány erőteljes fegyvert viselő városőrön kívül, semmi érdekeset sem talált. Majd a piacteret vette célba, ahol kevesebb sikerrel járt. A tömegen kívül nem sok dolog keltette fel az érdeklődését. Így jutott, a járókelők által Romvárosnak nevezett területre. Itt már kevésbé sűrű népesség és romos épületek között haladva talált egyet, ahol még is húzhatja magát. A fejében vannak tervei, amik talán a városhoz köthetik, de ez legyen a holnapi nap zenéje! Ezzel a gondolattal hajtja fejét, a hőségtől feleslegesnek tartott ruhadarabokra. Nem kizárt, hogy az álmai jobb világot mutatnak. *
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-12 09:08:02
Üzenet elküldve: 2021-07-12 09:08:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Habár Gaerralos nem látja a mágust, hangját sem hallja, és csak az általa teremtett illúziókkal beszélgetett, magában mégis sikerül alkotnia róla egy képet. Azt tapasztalja, hogy valójában ez a véletlen találkozás is tökéletesen beteljesíti azt a célt, amiért eredetileg a Romvárosba jött. Ugyanis...*
~Belőled sem hiányzik az arrogancia.~
*Mert az egy dolog, hogy valaki próbálja menteni a menthetőt, és meg akarja tartani az irányítását egy helyzet fölött akkor is, amikor egyértelművé válik, hogy az eredeti terve nem fog működni. Tiszteletreméltó a remény a varázslótól, hogy a látszatot még fent tudja tartani, hogy különösebb kompromisszum nélkül tovább tudja szőni ezt a történetet, hogy Gaerralos talán nem olyan biztos a dolgában, mint gondolná. Ám a veteránnak sosem imponált különösebben, mikor hülyének nézik, és valahogy úgy érzi, hogy most pontosan ez történik.*
~Legalább megerőltethetnéd magad.~
*Egy pillanatra sem veszi be, hogy az eddig kihalt környéken, ahol a sötétség beállta előtt senkit sem látott maga körül, hirtelen megjelent volna a közvetlen közelében pár helyi, akik úgy tűnik, észre se vették, hogy egy félkarú veterán látszólag a semmivel társalog az utca közepén.
Ám az, hogy az őrségért kiabálnak, elgondolkoztatja. Gaerralos is a Városőrséghez tartozik, ráadásul annak egy olyan külön egységének tagja, melyet tippje szerint akár pont ilyen helyzetek kezelésére is behívhatnak. Persze helyzete nem engedi, hogy az ezzel járó kötelességeit is teljesítse, de azon már most érdemes elgondolkoznia, hogy milyen jelentést fog leadni Bredocnak erről az egészről.
Ahogy az az átkozott hang a fülébe súg, Gaerralos egyszerűen csak vállat von.*
-Ám legyen.
*Ha ennyire ragaszkodik ehhez a narratívához az illető, akkor ő képes lesz erőt venni a kellemetlen emlékeken, melyeket felidéz ez a hang. Ha másnak nem, hát gyakorlásnak mindenképpen jó lesz ez az egész. Végül is a helyzet úgy tűnik, hogy egészen addig veszélytelen lesz, amíg Gaerralos nem csinál valami hülyeséget.
Türelmesen vár, hogy megszűnjön a sötétség, egyedül botjával koppant még egyet, hogy ellenőrizze saját hallását. Ha a mágus nem tompította el füleit, vagy használta az illúzióját más módon a wargja által okozott zaj elrejtésére, akkor Gaerralos eléggé fülel, hogy akár meg is hallhassa azt.
Egyéb esetben viszont csak akkor veszi észre a kopogást, mikor Taitos koncentrációja megszűnik.*
~Valami hátasa van. Az morgott talán?~
*Tudja, milyen hangja van a patakopogásnak, ez pedig valami más. A morranás, amit hallott, nem tűnt emberinek, ám az illúzió által idézett mélységi mégis hasonló hangot adott ki. Ez alapján még nem nagyon tudja azonosítani a hátas faját, de azt gyanítja, hogy nem olyan állat lehet, amit az illető külön engedély nélkül behozhatna a városba. Nem erőssége a nyomolvasás, így nem is vesztegeti az időt azzal, hogy a kúria kertjében hajolgasson nyomok után kutakodva.
Inkább a piac felé fordul, és elkezdi követni a mágust. Tempója semennyire sem sietősebb, mint idefele jövet, ami egy egyszerű emberszabású számára egy kényelmes, ráérős sétatempónak felel meg, Gaerralosnak pedig azt a határt képezi, ahol még többnyire képes különösebb fájdalom nélkül elkerülni a feltűnőbb sántítást.
Habár számtalan dologgal kapcsolatban bizonytalan, kifelé ebből semmit sem mutat, és akkor sem adja jelét annak, hogy nem lenne egyedül, mikor ismét a Romváros népesebb részébe érnek.*
*Habár Gaerralos nem látja a mágust, hangját sem hallja, és csak az általa teremtett illúziókkal beszélgetett, magában mégis sikerül alkotnia róla egy képet. Azt tapasztalja, hogy valójában ez a véletlen találkozás is tökéletesen beteljesíti azt a célt, amiért eredetileg a Romvárosba jött. Ugyanis...*
~Belőled sem hiányzik az arrogancia.~
*Mert az egy dolog, hogy valaki próbálja menteni a menthetőt, és meg akarja tartani az irányítását egy helyzet fölött akkor is, amikor egyértelművé válik, hogy az eredeti terve nem fog működni. Tiszteletreméltó a remény a varázslótól, hogy a látszatot még fent tudja tartani, hogy különösebb kompromisszum nélkül tovább tudja szőni ezt a történetet, hogy Gaerralos talán nem olyan biztos a dolgában, mint gondolná. Ám a veteránnak sosem imponált különösebben, mikor hülyének nézik, és valahogy úgy érzi, hogy most pontosan ez történik.*
~Legalább megerőltethetnéd magad.~
*Egy pillanatra sem veszi be, hogy az eddig kihalt környéken, ahol a sötétség beállta előtt senkit sem látott maga körül, hirtelen megjelent volna a közvetlen közelében pár helyi, akik úgy tűnik, észre se vették, hogy egy félkarú veterán látszólag a semmivel társalog az utca közepén.
Ám az, hogy az őrségért kiabálnak, elgondolkoztatja. Gaerralos is a Városőrséghez tartozik, ráadásul annak egy olyan külön egységének tagja, melyet tippje szerint akár pont ilyen helyzetek kezelésére is behívhatnak. Persze helyzete nem engedi, hogy az ezzel járó kötelességeit is teljesítse, de azon már most érdemes elgondolkoznia, hogy milyen jelentést fog leadni Bredocnak erről az egészről.
Ahogy az az átkozott hang a fülébe súg, Gaerralos egyszerűen csak vállat von.*
-Ám legyen.
*Ha ennyire ragaszkodik ehhez a narratívához az illető, akkor ő képes lesz erőt venni a kellemetlen emlékeken, melyeket felidéz ez a hang. Ha másnak nem, hát gyakorlásnak mindenképpen jó lesz ez az egész. Végül is a helyzet úgy tűnik, hogy egészen addig veszélytelen lesz, amíg Gaerralos nem csinál valami hülyeséget.
Türelmesen vár, hogy megszűnjön a sötétség, egyedül botjával koppant még egyet, hogy ellenőrizze saját hallását. Ha a mágus nem tompította el füleit, vagy használta az illúzióját más módon a wargja által okozott zaj elrejtésére, akkor Gaerralos eléggé fülel, hogy akár meg is hallhassa azt.
Egyéb esetben viszont csak akkor veszi észre a kopogást, mikor Taitos koncentrációja megszűnik.*
~Valami hátasa van. Az morgott talán?~
*Tudja, milyen hangja van a patakopogásnak, ez pedig valami más. A morranás, amit hallott, nem tűnt emberinek, ám az illúzió által idézett mélységi mégis hasonló hangot adott ki. Ez alapján még nem nagyon tudja azonosítani a hátas faját, de azt gyanítja, hogy nem olyan állat lehet, amit az illető külön engedély nélkül behozhatna a városba. Nem erőssége a nyomolvasás, így nem is vesztegeti az időt azzal, hogy a kúria kertjében hajolgasson nyomok után kutakodva.
Inkább a piac felé fordul, és elkezdi követni a mágust. Tempója semennyire sem sietősebb, mint idefele jövet, ami egy egyszerű emberszabású számára egy kényelmes, ráérős sétatempónak felel meg, Gaerralosnak pedig azt a határt képezi, ahol még többnyire képes különösebb fájdalom nélkül elkerülni a feltűnőbb sántítást.
Habár számtalan dologgal kapcsolatban bizonytalan, kifelé ebből semmit sem mutat, és akkor sem adja jelét annak, hogy nem lenne egyedül, mikor ismét a Romváros népesebb részébe érnek.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-11 23:14:52
Üzenet elküldve: 2021-07-11 23:14:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1848
OOC üzenetek: 354
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1848
OOC üzenetek: 354
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
~Szellemekre.~
*Forgatja meg szemeit Taitos, természetesen csak lélekben, mert tekintetének kereszttüzében még mindig a félkarú ég, vagy inkább fontoskodik, már ahogy Taitos látja. Az ifjú mágus nem szól semmit, itt az ideje, hogy ennél kicsit makacsabb legyen. Halk neszezés következik. Két ember lépéseinek mesterien pontos zaja, már ahogy Frandr érzékelheti a mágiának köszönhetően.*
-Eeyrre, mi ez a sötétség?
*Hallatszik egy hang kicsit közelebbről.*
-Átok... átokverés, én mondom.
*A második hang egy férfiúé, míg az első egy nőé, és hallhatóan egyelőre a férfi hangja a bizonytalanabb. Kitalált lépéseik zaja távolodik.*
-Őrök, hívjunk őröket, ez nem normális, én mondom.
*A kopogás felgyorsul, már futnak.*
-Őrség!
*Kiabálja a férfi, aztán vele kánonban a nő is.*
-Már látok!
*Olvad bele a kiáltás az őrök keresésébe.*
-Én is!
*Nyugtázza a férfi női társa kérdését. És ekkor unja el magát a vándor.*
~Ennek így nincs értelme.~
*Dönt a fiú, és a nő belesúg még egyszer Gaer fülébe.*
-Ha nem velem lenne dolgod már halott lennél. Találkozunk a piacon.
*Ezzel az illúzió a teljes csönd és sötétség körévé válik. Taitos szemét még a férfi testére szegezi, de tudatának egy kis porciójával már Ragron oldalába bök sarokkal ügetésbe ugratja és a szárral oldalra engedi a wargot, hogy az a férfi jelen helyzetétől nagyjából öt-tíz lépésre ugorjon majd ki a kertből a kövekre. A szemét mindeddig nem veszi le a félkarú őrről, koncentrációja az ügetésben, vezérlésben, ugratásban meg fog törni, de Taitos reménykedik benne, hogy a távolság, az előre gondolkodás és az érzékek megvonása rejti majd őt annyira, hogy ez a néhány másodperces mozzanat észrevétlen maradhasson. A köveken, a piactér felé történő láthatatlan tömeg ütemes kopogása azonban biztosan eljut a férfi irányába, illetve a fűben is megtalálhatja az emberinél vastagabb nyomokat a piac irányából indulva, ezeket ugyanis Taitos és Ragron az illúzió megszakadtával elfedni nem tudja.*
~Csak egy botor épít gátat a folyóra egy gálya helyett.~
*Visszhangzik egy régi tanítója bölcsessége az életről Taitos fejében, shogy hallótávon kívül lassítva wargját visszanéz a férfi következő lépését várva. Az ifjú mágus illúziója a múlté már, ám ebben lehet bárki is biztos?*
~Az újhold ereje abban rejlik, hogy nem tudod hol jár a csillagok között.~
*Mosolyodik el Taitos, és reménykedik benne, hogy a félkarú férfit legalább is kétségek között hagyja, még ha átverni képtelen is volt.*
~Szellemekre.~
*Forgatja meg szemeit Taitos, természetesen csak lélekben, mert tekintetének kereszttüzében még mindig a félkarú ég, vagy inkább fontoskodik, már ahogy Taitos látja. Az ifjú mágus nem szól semmit, itt az ideje, hogy ennél kicsit makacsabb legyen. Halk neszezés következik. Két ember lépéseinek mesterien pontos zaja, már ahogy Frandr érzékelheti a mágiának köszönhetően.*
-Eeyrre, mi ez a sötétség?
*Hallatszik egy hang kicsit közelebbről.*
-Átok... átokverés, én mondom.
*A második hang egy férfiúé, míg az első egy nőé, és hallhatóan egyelőre a férfi hangja a bizonytalanabb. Kitalált lépéseik zaja távolodik.*
-Őrök, hívjunk őröket, ez nem normális, én mondom.
*A kopogás felgyorsul, már futnak.*
-Őrség!
*Kiabálja a férfi, aztán vele kánonban a nő is.*
-Már látok!
*Olvad bele a kiáltás az őrök keresésébe.*
-Én is!
*Nyugtázza a férfi női társa kérdését. És ekkor unja el magát a vándor.*
~Ennek így nincs értelme.~
*Dönt a fiú, és a nő belesúg még egyszer Gaer fülébe.*
-Ha nem velem lenne dolgod már halott lennél. Találkozunk a piacon.
*Ezzel az illúzió a teljes csönd és sötétség körévé válik. Taitos szemét még a férfi testére szegezi, de tudatának egy kis porciójával már Ragron oldalába bök sarokkal ügetésbe ugratja és a szárral oldalra engedi a wargot, hogy az a férfi jelen helyzetétől nagyjából öt-tíz lépésre ugorjon majd ki a kertből a kövekre. A szemét mindeddig nem veszi le a félkarú őrről, koncentrációja az ügetésben, vezérlésben, ugratásban meg fog törni, de Taitos reménykedik benne, hogy a távolság, az előre gondolkodás és az érzékek megvonása rejti majd őt annyira, hogy ez a néhány másodperces mozzanat észrevétlen maradhasson. A köveken, a piactér felé történő láthatatlan tömeg ütemes kopogása azonban biztosan eljut a férfi irányába, illetve a fűben is megtalálhatja az emberinél vastagabb nyomokat a piac irányából indulva, ezeket ugyanis Taitos és Ragron az illúzió megszakadtával elfedni nem tudja.*
~Csak egy botor épít gátat a folyóra egy gálya helyett.~
*Visszhangzik egy régi tanítója bölcsessége az életről Taitos fejében, shogy hallótávon kívül lassítva wargját visszanéz a férfi következő lépését várva. Az ifjú mágus illúziója a múlté már, ám ebben lehet bárki is biztos?*
~Az újhold ereje abban rejlik, hogy nem tudod hol jár a csillagok között.~
*Mosolyodik el Taitos, és reménykedik benne, hogy a félkarú férfit legalább is kétségek között hagyja, még ha átverni képtelen is volt.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-09 18:48:12
Üzenet elküldve: 2021-07-09 18:48:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Lassan kiérnek a romos házak közül, de már messziről kiszúrják a meredélyt és a túloldalon lévő sátrakat. Zsonorha arca a látottaktól kifehéredik és szemlátomást társa nem is titkolja, hogy ezt a folyamatot végig alaposan megfigyelte. Nem kell már sok lépés, hogy végre a szemük elé táruljon a hely teljes egészében. Vrang a szokásos mesélése után leül és köveket hajít a mélybe. Zsonorha sem tesz másképp, helyet foglal, majd rövid nézelődés után már nyúl az első kavicsért, amit meglát. Csönd járja át az egész helyet. Egyikük sem szólal meg, ezzel még hangulatosabbá téve környezetüket. A vándor ezt kizökkentve ugrik föl és mehetnéket javasol. Közben segítőkezet nyújt társának, mit finoman vissza is utasít. *
-Köszönöm, de talán még a felállás megy. *Lágyan elvigyorodik, majd felpattan és az elf elé áll.*
-Viszont a tájékozódás most per pillanat kevésbé. *El is indulnak a piac felé. Közben Vrang újra átveszi a túravezetői szerepet és mesélni kezd a meredély kialakulásáról.*
~Elég nagy robbanás lehetett, ha ekkora kárt okozott.~ *Zsonorha nyilván még nem hallotta a kialakulásának egész történetét. Eddig csak annyit sejtett, hogy köze van a lázadáshoz. Viszont pontos információkról nem tud. Ezt bizony most megcáfolja a vándor regélése. A lány természetesen végig hallgatja és ha minden úgy alakul, még választ is kap a kérdésére.*
-Mondta, hogy nem érdemes átmenni a túloldalra. Kik laknak ott? És milyen sötét ügyletekről beszélt? *Teszi fel a kérdést, mi már akkor is felkeltette a figyelmét, de csak most ért el odáig, hogy megkérdezze. Miközben vár a válaszra, úgy egyre közelebb érnek a piachoz.*
*Lassan kiérnek a romos házak közül, de már messziről kiszúrják a meredélyt és a túloldalon lévő sátrakat. Zsonorha arca a látottaktól kifehéredik és szemlátomást társa nem is titkolja, hogy ezt a folyamatot végig alaposan megfigyelte. Nem kell már sok lépés, hogy végre a szemük elé táruljon a hely teljes egészében. Vrang a szokásos mesélése után leül és köveket hajít a mélybe. Zsonorha sem tesz másképp, helyet foglal, majd rövid nézelődés után már nyúl az első kavicsért, amit meglát. Csönd járja át az egész helyet. Egyikük sem szólal meg, ezzel még hangulatosabbá téve környezetüket. A vándor ezt kizökkentve ugrik föl és mehetnéket javasol. Közben segítőkezet nyújt társának, mit finoman vissza is utasít. *
-Köszönöm, de talán még a felállás megy. *Lágyan elvigyorodik, majd felpattan és az elf elé áll.*
-Viszont a tájékozódás most per pillanat kevésbé. *El is indulnak a piac felé. Közben Vrang újra átveszi a túravezetői szerepet és mesélni kezd a meredély kialakulásáról.*
~Elég nagy robbanás lehetett, ha ekkora kárt okozott.~ *Zsonorha nyilván még nem hallotta a kialakulásának egész történetét. Eddig csak annyit sejtett, hogy köze van a lázadáshoz. Viszont pontos információkról nem tud. Ezt bizony most megcáfolja a vándor regélése. A lány természetesen végig hallgatja és ha minden úgy alakul, még választ is kap a kérdésére.*
-Mondta, hogy nem érdemes átmenni a túloldalra. Kik laknak ott? És milyen sötét ügyletekről beszélt? *Teszi fel a kérdést, mi már akkor is felkeltette a figyelmét, de csak most ért el odáig, hogy megkérdezze. Miközben vár a válaszra, úgy egyre közelebb érnek a piachoz.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-08 20:54:39
Üzenet elküldve: 2021-07-08 20:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Mesél miközben haladnak a romokon keresztül. Egy házat pillantanak meg, ami már egészen rendben is van. Fény pislákol az ablakban, ami jelzi, hogy bizony laknak is ott.*
- Akinek itt van mindene. Akinek már nincs hova mennie. Ezeknek még mindig van vagyon a kezükben, ami ide köti őket. Na meg némelyik kúria már generációk óta a családjuk tulajdona. Nem hagyhatják veszni ilyen könnyen.* Próbál kimerítő választ adni a lány kérdésére. Közben haladnak tovább. Nem titkolt szándéka, hogy megnézze Zsonorha reakcióit a hely láttán. Főleg a meredély megpillantásának pillanatára kíváncsi. Nem kell csalódnia, mert látszik minden a félvéren. Most sikerült olyat mutatnia, amire igazán ledöbbent a másik. Felesleges szavakkal elrontania a pillanatot. Elég, ha csak figyeli az íjász arcát. Még mesél egy darabig, majd csendben helyet foglal a meredély peremén. Köveket dobál lefelé és vár. Várja, hogy Zsonorha magévá tegye a sok látottat és hallottat. Aztán a lány is helyet foglal mellette és szintén él a kődobálás lehetőségével. Kit ne csábítana el ez az érzés, hogy beledobjon valamit ebbe a feneketlennek tűnő gödörbe. Elmereng egy kicsit, de aztán oldalra pillantva látja, hogy már nagyon forgatja a fejét a másik.*
- Úgy látom eleget láttál. Menjünk akkor.* Tápászkodik fel a földről. Ha úgy van, akkor segítő kezet nyújt a félvérnek, de az is meglehet, hogy mire ő feláll addigra a lány már rég talpon lesz.*
- Arra van a piac.* Biccent fejével és lassan megindul. Még egy kis információt megoszt útközben, ami kitart addig, amíg kiérnek ebből a romhalmazból.*
- Tudod, hogy keletkezett ez a szakadék?* Nem várja meg a választ, mert sejti, hogy nem tudja, vagy ha mégis, akkor majd megállítja.*
- A barakk állt a mostani meredély helyén. A lázadás során felrobbant, de erről keveset tudni. Valószínűleg elég sok olyan készletük volt, ami felrobbanhatott, de a pontos okát én nem tudom. Az a lényeg, hogy ez lett belőle.* Elég rövid, de többet ő sem tud. Még egy kis ideig baktatnak biztosan mire hátra hagyják ezt a helyet.*
* Mesél miközben haladnak a romokon keresztül. Egy házat pillantanak meg, ami már egészen rendben is van. Fény pislákol az ablakban, ami jelzi, hogy bizony laknak is ott.*
- Akinek itt van mindene. Akinek már nincs hova mennie. Ezeknek még mindig van vagyon a kezükben, ami ide köti őket. Na meg némelyik kúria már generációk óta a családjuk tulajdona. Nem hagyhatják veszni ilyen könnyen.* Próbál kimerítő választ adni a lány kérdésére. Közben haladnak tovább. Nem titkolt szándéka, hogy megnézze Zsonorha reakcióit a hely láttán. Főleg a meredély megpillantásának pillanatára kíváncsi. Nem kell csalódnia, mert látszik minden a félvéren. Most sikerült olyat mutatnia, amire igazán ledöbbent a másik. Felesleges szavakkal elrontania a pillanatot. Elég, ha csak figyeli az íjász arcát. Még mesél egy darabig, majd csendben helyet foglal a meredély peremén. Köveket dobál lefelé és vár. Várja, hogy Zsonorha magévá tegye a sok látottat és hallottat. Aztán a lány is helyet foglal mellette és szintén él a kődobálás lehetőségével. Kit ne csábítana el ez az érzés, hogy beledobjon valamit ebbe a feneketlennek tűnő gödörbe. Elmereng egy kicsit, de aztán oldalra pillantva látja, hogy már nagyon forgatja a fejét a másik.*
- Úgy látom eleget láttál. Menjünk akkor.* Tápászkodik fel a földről. Ha úgy van, akkor segítő kezet nyújt a félvérnek, de az is meglehet, hogy mire ő feláll addigra a lány már rég talpon lesz.*
- Arra van a piac.* Biccent fejével és lassan megindul. Még egy kis információt megoszt útközben, ami kitart addig, amíg kiérnek ebből a romhalmazból.*
- Tudod, hogy keletkezett ez a szakadék?* Nem várja meg a választ, mert sejti, hogy nem tudja, vagy ha mégis, akkor majd megállítja.*
- A barakk állt a mostani meredély helyén. A lázadás során felrobbant, de erről keveset tudni. Valószínűleg elég sok olyan készletük volt, ami felrobbanhatott, de a pontos okát én nem tudom. Az a lényeg, hogy ez lett belőle.* Elég rövid, de többet ő sem tud. Még egy kis ideig baktatnak biztosan mire hátra hagyják ezt a helyet.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-06 23:54:34
Üzenet elküldve: 2021-07-06 23:54:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Gaerralosnak kezd kissé elege lennie ebből a színjátékból. Eleinte élvezte, hiszen intellektuális kihívást nyújtott a dolog, valamint még az a lehetőség is felélénkítette, hogy talán folytathat egy szabad beszélgetést egy tapasztaltabb mágussal. A beszélgetés a megidézett illúzióval szintén érdekes volt, és a maga részéről szívesen belement volna a játékba a teljes ruhavásárlásos dologgal együtt.
Viszont ebből szinte minden eltűnt attól a pillanattól kezdve, hogy a bokrokban megbúvó mágus azt az érzetet kísérelte meg kelteni benne, hogy egy láthatatlan, kegyetlen sötételf nőstény hatalmában van. Pár részlettől eltekintve ugyanis már átélt egy kísértetiesen hasonló élményt, és ennek következményeképp hátrahagyott egy végtagot, egy ízületet és egy teljes katonai karriert.
Büszkesége pedig akkor sem engedi, hogy belemenjen ebbe a helyzetbe, ha tisztában van vele, hogy az egész teljes mértékben valótlan. Így hát enyhén szólva is bosszantja, hogy az illúzió megidézője nem vette fel a teljesen egyértelmű célzást még akkor sem, amikor Gaerralos feltételezhető módon egyenesen ránézett, és közvetlenül hozzá kezdett el szavakat intézni.*
~Ám legyen.~
*Taitosnak feltűnhet, hogy Gaerralos a korábban felvett, erőltetett nyugalommal tűri a névtelen, és valójában nem is létező lény által teremtett ingereket. A sötétségre semmi szükség, ugyanis ehhez a félkarú veterán még a szemét is becsukja, egészen mintha meditálna, bár távol áll tőle az ilyesféle dolog.
Még csak rezdüléssel se reagálja le a tarkóját ért körömhegyet, hiszen az jelentéktelen, nem jár következményekkel. Csak a hangot figyeli minden idegszálával, ám ezúttal a szavakra helyezi a hangsúlyt magában. Balja ernyedten lóg a teste mellett, és tartása sem feszült már.
Nem tudja, hogy az illuzionista csak félreértette, amit mondott, vagy értette, de még reménykedik benne, hogy korrigálhat, meggyőzheti arról, hogy mégsem illúziókkal van dolga, vagy szimplán csak figyelemelterelésnek hagyja meg az illúziót, amíg ő maga kereket old. Nem sokat számít, hogy melyikről van szó.
Belegondolva ha kicsit is máshogy alakult volna az életútja és személyisége, ebbe a játékba is belemenne az előzőhöz hasonlóan. Hiszen végül is érdekes, könyvbe, vagy színdarabba illő történetről van szó. Az ártatlan, lihanechi leány, a gonosz sötételf matróna és a félkarú veterán balladája...
Tesz is egy kísérletet, hogy úgy élvezze ezt a monológot, mintha csak egy képzeletbeli nézőközönségnek a tagja lenne. És egészen addig, amíg el nem ér az illúzió a választási lehetőség ecseteléséig, addig meg sem szólal, ott viszont félbeszakítja, ideális esetben nem hagyva, hogy az az utolsó mondatot is kimondhassa.*
-Éééés... Függöny!
*Jelenti ki váratlanul, kinyitva a szemét, majd összeráncolva kissé a szemöldökét, ahogy azt tapasztalja, hogy továbbra sem lát semmit.*
-Még a sötétség is hiteles, akár csak a pirtianesi sziklaszínházak.
*Hangja nem tükröz lelkesedést, vagy elismerést, ugyanaz a nyugodt, színtelen, nem túl hangos beszéd, amit évtizedek alatt tökélyre fejlesztett.*
-Pár másodpercig úgy éreztem, mintha egy holdmágus helyett Sa'Tereth egyik papja vett volna kezelésbe. Talán hosszabb ideig tartott volna a dolog, ha ez az újabbik kreálmány Eredielt illúzióként kezeli. Örülök, hogy nem tett így.
*Lehajol, és ha eddig nem kapta vissza szeme világát, akkor vakon keresgél egy darabig botjáért, majd mikor megtalálja azt, a legnagyobb természetességgel felegyenesedik, reményei szerint továbbra is a kúria kertje felé nézve.*
-Mindenesetre ha még mindig meg kívánja vetetni velem azt a ruhát, és továbbra sem kívánja felfedni magát, akkor értékelném, ha Eredielen keresztül kommunikálna tovább egy láthatatlan nőstény helyett.
*Gaerralosnak kezd kissé elege lennie ebből a színjátékból. Eleinte élvezte, hiszen intellektuális kihívást nyújtott a dolog, valamint még az a lehetőség is felélénkítette, hogy talán folytathat egy szabad beszélgetést egy tapasztaltabb mágussal. A beszélgetés a megidézett illúzióval szintén érdekes volt, és a maga részéről szívesen belement volna a játékba a teljes ruhavásárlásos dologgal együtt.
Viszont ebből szinte minden eltűnt attól a pillanattól kezdve, hogy a bokrokban megbúvó mágus azt az érzetet kísérelte meg kelteni benne, hogy egy láthatatlan, kegyetlen sötételf nőstény hatalmában van. Pár részlettől eltekintve ugyanis már átélt egy kísértetiesen hasonló élményt, és ennek következményeképp hátrahagyott egy végtagot, egy ízületet és egy teljes katonai karriert.
Büszkesége pedig akkor sem engedi, hogy belemenjen ebbe a helyzetbe, ha tisztában van vele, hogy az egész teljes mértékben valótlan. Így hát enyhén szólva is bosszantja, hogy az illúzió megidézője nem vette fel a teljesen egyértelmű célzást még akkor sem, amikor Gaerralos feltételezhető módon egyenesen ránézett, és közvetlenül hozzá kezdett el szavakat intézni.*
~Ám legyen.~
*Taitosnak feltűnhet, hogy Gaerralos a korábban felvett, erőltetett nyugalommal tűri a névtelen, és valójában nem is létező lény által teremtett ingereket. A sötétségre semmi szükség, ugyanis ehhez a félkarú veterán még a szemét is becsukja, egészen mintha meditálna, bár távol áll tőle az ilyesféle dolog.
Még csak rezdüléssel se reagálja le a tarkóját ért körömhegyet, hiszen az jelentéktelen, nem jár következményekkel. Csak a hangot figyeli minden idegszálával, ám ezúttal a szavakra helyezi a hangsúlyt magában. Balja ernyedten lóg a teste mellett, és tartása sem feszült már.
Nem tudja, hogy az illuzionista csak félreértette, amit mondott, vagy értette, de még reménykedik benne, hogy korrigálhat, meggyőzheti arról, hogy mégsem illúziókkal van dolga, vagy szimplán csak figyelemelterelésnek hagyja meg az illúziót, amíg ő maga kereket old. Nem sokat számít, hogy melyikről van szó.
Belegondolva ha kicsit is máshogy alakult volna az életútja és személyisége, ebbe a játékba is belemenne az előzőhöz hasonlóan. Hiszen végül is érdekes, könyvbe, vagy színdarabba illő történetről van szó. Az ártatlan, lihanechi leány, a gonosz sötételf matróna és a félkarú veterán balladája...
Tesz is egy kísérletet, hogy úgy élvezze ezt a monológot, mintha csak egy képzeletbeli nézőközönségnek a tagja lenne. És egészen addig, amíg el nem ér az illúzió a választási lehetőség ecseteléséig, addig meg sem szólal, ott viszont félbeszakítja, ideális esetben nem hagyva, hogy az az utolsó mondatot is kimondhassa.*
-Éééés... Függöny!
*Jelenti ki váratlanul, kinyitva a szemét, majd összeráncolva kissé a szemöldökét, ahogy azt tapasztalja, hogy továbbra sem lát semmit.*
-Még a sötétség is hiteles, akár csak a pirtianesi sziklaszínházak.
*Hangja nem tükröz lelkesedést, vagy elismerést, ugyanaz a nyugodt, színtelen, nem túl hangos beszéd, amit évtizedek alatt tökélyre fejlesztett.*
-Pár másodpercig úgy éreztem, mintha egy holdmágus helyett Sa'Tereth egyik papja vett volna kezelésbe. Talán hosszabb ideig tartott volna a dolog, ha ez az újabbik kreálmány Eredielt illúzióként kezeli. Örülök, hogy nem tett így.
*Lehajol, és ha eddig nem kapta vissza szeme világát, akkor vakon keresgél egy darabig botjáért, majd mikor megtalálja azt, a legnagyobb természetességgel felegyenesedik, reményei szerint továbbra is a kúria kertje felé nézve.*
-Mindenesetre ha még mindig meg kívánja vetetni velem azt a ruhát, és továbbra sem kívánja felfedni magát, akkor értékelném, ha Eredielen keresztül kommunikálna tovább egy láthatatlan nőstény helyett.
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-06 23:01:33
Üzenet elküldve: 2021-07-06 23:01:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1848
OOC üzenetek: 354
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1848
OOC üzenetek: 354
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Erediel szűkszavúan biccent csak a férfi utolsó szavaira mielőtt eltűnne. A főszerep immár másé, egy olyan nőé akinek nincs neve. Mert vagy nem árulja el, vagy nincs esélye megkérdezni egy áldozatnak sem. Bár talán pont ezért lehetne ezer neve is, most Taitos nem jut el addig. A férfi fegyverének elejtésén kajánul elmosolyodik. Eltalálta hát a hangnemet. Pár szempillantásnyi ideig ízlelgeti is a győzelmet, amikor is a férfi hitetlenkedve válaszol.*
~Hogy jobb volt?!~
*Taitos végül úgy dönt, hogy itt az ideje elmennie a végsőkig.*
-Hogy jobb volt?!
*Ismétli meg a kérdést a nő is.*
-Oh, ti férfiak. Azt hiszitek csak azért mert egy titokra rájöttök már az összeset tudjátok.
*Taitos most nem bízza a véletlenre. Az illúzió arctalanul Gaer mögé lép, mutatóujjának hideg karcos körmét végigfuttatja a férfi nyakának hátulján, miközben negédesen duruzsolni kezd. Na nem szavakat mond, vagyis nem a közös nyelven. A holdfogyatkozás igéjét hívja, ami persze egy illúzió szájából hatástalan. Az utolsó két szót külön külön a férfi bal és jobb fülébe suttogja. Aztán Gaer számára nem marad más csak a sötétség. A teljes sötétség. Így Taitosnak is könnyebb. Kevesebb részletre kell figyelni jobban tudja a hangok sorát szőni a férfi számára.*
-Érted már?
*Kérdezi ismét a nő ridegen.*
-Ez az egész nem rólad szól, hanem rólam és a satnya "fénytündérkékről".
*Ejti ki úgy az utolsó szót, mintha valami elfajzott kiskutya lenne, ami morog, harap, de cserébe kopaszon születik.*
-Én vadászok, ők pedig a mit sem sejtő fülüket forgató őzikék.
*Gaer bal füléhez hajol.*
-És megsúgok egy titkot.
*Elneveti magát, és elhúzódva folytatja.*
-Az a kis csitri még csak nem is tudja, hogy miattam volt defektes minden varázslata. A világ nem "Szerelemhozókról" és bálokról szól... a vadászat hajtja.
*Már-már filozofálgat is. Ha a Föld Városában lennének most biztosan kitöltött volna magának egy pohár vér vörös bort.*
-Egészen egyszerű leszek, hogy megértsd. Ma napnyugtáig megölök valakit, vagy őt, vagy téged. Ha szeretnéd elkerülni ezt, akkor segíteni fogsz.
*Hallatszik hangján, hogy eddigre vigyorog. Taitos pedig improvizálásba kezd.*
-Háh, és még azt mondja jobb volt. Nézz magadra, rokkant szökevény vagy, aki egy alig érett kislányon képzeleg. Az ilyenekből csinálunk otthon eunuchot.
*Utal arra kajánul, hogy itt bizony nem csak egy élet, hanem talán három milliárd élet-kezdemény sorsa is eldőlhet. Taitos pedig hagy egy lélegzetvételnyi szünetet, egyszerűen tudnia kell, hogy hatásos volt-e a műsor.*
*Erediel szűkszavúan biccent csak a férfi utolsó szavaira mielőtt eltűnne. A főszerep immár másé, egy olyan nőé akinek nincs neve. Mert vagy nem árulja el, vagy nincs esélye megkérdezni egy áldozatnak sem. Bár talán pont ezért lehetne ezer neve is, most Taitos nem jut el addig. A férfi fegyverének elejtésén kajánul elmosolyodik. Eltalálta hát a hangnemet. Pár szempillantásnyi ideig ízlelgeti is a győzelmet, amikor is a férfi hitetlenkedve válaszol.*
~Hogy jobb volt?!~
*Taitos végül úgy dönt, hogy itt az ideje elmennie a végsőkig.*
-Hogy jobb volt?!
*Ismétli meg a kérdést a nő is.*
-Oh, ti férfiak. Azt hiszitek csak azért mert egy titokra rájöttök már az összeset tudjátok.
*Taitos most nem bízza a véletlenre. Az illúzió arctalanul Gaer mögé lép, mutatóujjának hideg karcos körmét végigfuttatja a férfi nyakának hátulján, miközben negédesen duruzsolni kezd. Na nem szavakat mond, vagyis nem a közös nyelven. A holdfogyatkozás igéjét hívja, ami persze egy illúzió szájából hatástalan. Az utolsó két szót külön külön a férfi bal és jobb fülébe suttogja. Aztán Gaer számára nem marad más csak a sötétség. A teljes sötétség. Így Taitosnak is könnyebb. Kevesebb részletre kell figyelni jobban tudja a hangok sorát szőni a férfi számára.*
-Érted már?
*Kérdezi ismét a nő ridegen.*
-Ez az egész nem rólad szól, hanem rólam és a satnya "fénytündérkékről".
*Ejti ki úgy az utolsó szót, mintha valami elfajzott kiskutya lenne, ami morog, harap, de cserébe kopaszon születik.*
-Én vadászok, ők pedig a mit sem sejtő fülüket forgató őzikék.
*Gaer bal füléhez hajol.*
-És megsúgok egy titkot.
*Elneveti magát, és elhúzódva folytatja.*
-Az a kis csitri még csak nem is tudja, hogy miattam volt defektes minden varázslata. A világ nem "Szerelemhozókról" és bálokról szól... a vadászat hajtja.
*Már-már filozofálgat is. Ha a Föld Városában lennének most biztosan kitöltött volna magának egy pohár vér vörös bort.*
-Egészen egyszerű leszek, hogy megértsd. Ma napnyugtáig megölök valakit, vagy őt, vagy téged. Ha szeretnéd elkerülni ezt, akkor segíteni fogsz.
*Hallatszik hangján, hogy eddigre vigyorog. Taitos pedig improvizálásba kezd.*
-Háh, és még azt mondja jobb volt. Nézz magadra, rokkant szökevény vagy, aki egy alig érett kislányon képzeleg. Az ilyenekből csinálunk otthon eunuchot.
*Utal arra kajánul, hogy itt bizony nem csak egy élet, hanem talán három milliárd élet-kezdemény sorsa is eldőlhet. Taitos pedig hagy egy lélegzetvételnyi szünetet, egyszerűen tudnia kell, hogy hatásos volt-e a műsor.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-06 21:20:01
Üzenet elküldve: 2021-07-06 21:20:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*A templom egyre homályosabb mögöttük, míg nem már teljesen eltakarják a Gazdag negyed házainak romjai és törmelékei. Az elf mielőtt belekezdne a tömör magyarázatba, hagy pár percet Zsonorhának, hogy alaposan meg tudja nézni a környéken lévő maradványokat. Ezt meg is teszi. Alaposan végignéz mindent, ami pont a szeme elé kerül. De ahogy beérnek az épületek közé Vrang a már meg szokott túravezetői címmel mesélni kezd a látványosságokról. Ki is tárja karját, mintha a város legnagyobb büszkeségét mutatná be. A törmelékek a lábuk alatt akadályként jelenik meg, mit győznek átlépni. A legtöbb ház lakatlan. Betörött ablakok és kiszakított ajtók sorakoznak az utcában. Némelyik épület viszont, egész szép felújításon ment keresztül, ezzel biztosítva lakhatóságát. Az egyiknek az ablakából fény szűrődik ki. A kert és azt körülvevő kerítés is egész jó állapotba van. Ennek okát a vándor el is magyarázza, mire Zsonorha igen csak felkapja a tekintetét.*
-Ki akarna mind ezek után itt lakni? *Teszi fel a kérdést. Persze közben haladnak előre. Folytatja tovább a mesélést, de már nem sokáig. Ugyan is lassan kiérnek a romos házak közül. Ahogy elhagyják azt, egyből megpillantják az előttük előbújó hatalmas szakadékot. Szeme kidülled a látványtól. Kezeit akart nélkül is összefonja és minden lépését egyre bizonytalanabbul teszi. De nem hátrál meg csak követi az elfet, mint aki már ezerszer járt itt. Társa még mond pár szót az árokról, a csonthídról és az oda vezető helyről. Zsonorha nemsokára arra lesz figyelmes, hogy egyszerűen elhalkul, majd lépteit nagyban a szakadék irányába vezeti. Ez után teljesen elképed, mintha társa a biztos halálba sétálna, de nem szól egy szót sem. Csendesen kivárja, hogy mi lesz. Közben egy nagyon kicsit lemaradva próbál a vándor nyomában maradni. Mikor már egészen közel van, megfog egy követ és az árok mélyébe ereszti, mit a lány szótlanul végignéz. A csönd újra megszakad azzal, hogy a lelkesnek látszó túravezető elmond még egy érdekes dolgot a helyről.*
~Ez minden csak nem romantikus~ *Szedi össze gondolatait. Közben Vrang már ülve folytatja a kövek dobálását. Így arra jut, hogy Ő sem álldogálhat ott. Követve a cselekményeket leül mellé. Lábát szintén lelógatja, majd egyenesen a mélybe néz. Keze a szilárd talajon ücsörög a combja mellett. Néha egyenesen a túloldalon lévő sátrakat szemléli, majd újra lenéz és figyeli, ahogy társa ledob pár követ. Hangtalanul tűnnek el a sötétségben, ami bizonyítaná azt a tényt, hogy nincsen alja. Bárhogy is legyen, Zsonorha számára ez a hely, nyomasztó marad. Talán még a templomnál is nyomasztóbb, pedig az egy elég nagy szó. Hiába tud a lázadásról és arról, hogy ezt miként szenvedték meg az itteniek. Nem tud elkövetkeztetni attól a gondolattól, hogy ez a hely már csak annak a foszlánya, ami volt régen. Egy kis idő elteltével, még mindig ugyan ott ülnek, ahol eddig. Sőt. Most már Zsonorha is ráveszi magát arra, hogy a mélybe dobjon egy követ. Meg is teszi és ugyan olyan kíváncsian figyeli a kavics zuhanását, mint első alkalommal, mikor még Vrang dobta. Nem akarja sürgetni társát az indulással, ezért nem szól erről semmit. Majd ha úgy látja már nincs miért maradniuk szól, ha esetleg valaki mellette be nem előzi. Addig is nézelődik tovább a számára még új tájban.*
*A templom egyre homályosabb mögöttük, míg nem már teljesen eltakarják a Gazdag negyed házainak romjai és törmelékei. Az elf mielőtt belekezdne a tömör magyarázatba, hagy pár percet Zsonorhának, hogy alaposan meg tudja nézni a környéken lévő maradványokat. Ezt meg is teszi. Alaposan végignéz mindent, ami pont a szeme elé kerül. De ahogy beérnek az épületek közé Vrang a már meg szokott túravezetői címmel mesélni kezd a látványosságokról. Ki is tárja karját, mintha a város legnagyobb büszkeségét mutatná be. A törmelékek a lábuk alatt akadályként jelenik meg, mit győznek átlépni. A legtöbb ház lakatlan. Betörött ablakok és kiszakított ajtók sorakoznak az utcában. Némelyik épület viszont, egész szép felújításon ment keresztül, ezzel biztosítva lakhatóságát. Az egyiknek az ablakából fény szűrődik ki. A kert és azt körülvevő kerítés is egész jó állapotba van. Ennek okát a vándor el is magyarázza, mire Zsonorha igen csak felkapja a tekintetét.*
-Ki akarna mind ezek után itt lakni? *Teszi fel a kérdést. Persze közben haladnak előre. Folytatja tovább a mesélést, de már nem sokáig. Ugyan is lassan kiérnek a romos házak közül. Ahogy elhagyják azt, egyből megpillantják az előttük előbújó hatalmas szakadékot. Szeme kidülled a látványtól. Kezeit akart nélkül is összefonja és minden lépését egyre bizonytalanabbul teszi. De nem hátrál meg csak követi az elfet, mint aki már ezerszer járt itt. Társa még mond pár szót az árokról, a csonthídról és az oda vezető helyről. Zsonorha nemsokára arra lesz figyelmes, hogy egyszerűen elhalkul, majd lépteit nagyban a szakadék irányába vezeti. Ez után teljesen elképed, mintha társa a biztos halálba sétálna, de nem szól egy szót sem. Csendesen kivárja, hogy mi lesz. Közben egy nagyon kicsit lemaradva próbál a vándor nyomában maradni. Mikor már egészen közel van, megfog egy követ és az árok mélyébe ereszti, mit a lány szótlanul végignéz. A csönd újra megszakad azzal, hogy a lelkesnek látszó túravezető elmond még egy érdekes dolgot a helyről.*
~Ez minden csak nem romantikus~ *Szedi össze gondolatait. Közben Vrang már ülve folytatja a kövek dobálását. Így arra jut, hogy Ő sem álldogálhat ott. Követve a cselekményeket leül mellé. Lábát szintén lelógatja, majd egyenesen a mélybe néz. Keze a szilárd talajon ücsörög a combja mellett. Néha egyenesen a túloldalon lévő sátrakat szemléli, majd újra lenéz és figyeli, ahogy társa ledob pár követ. Hangtalanul tűnnek el a sötétségben, ami bizonyítaná azt a tényt, hogy nincsen alja. Bárhogy is legyen, Zsonorha számára ez a hely, nyomasztó marad. Talán még a templomnál is nyomasztóbb, pedig az egy elég nagy szó. Hiába tud a lázadásról és arról, hogy ezt miként szenvedték meg az itteniek. Nem tud elkövetkeztetni attól a gondolattól, hogy ez a hely már csak annak a foszlánya, ami volt régen. Egy kis idő elteltével, még mindig ugyan ott ülnek, ahol eddig. Sőt. Most már Zsonorha is ráveszi magát arra, hogy a mélybe dobjon egy követ. Meg is teszi és ugyan olyan kíváncsian figyeli a kavics zuhanását, mint első alkalommal, mikor még Vrang dobta. Nem akarja sürgetni társát az indulással, ezért nem szól erről semmit. Majd ha úgy látja már nincs miért maradniuk szól, ha esetleg valaki mellette be nem előzi. Addig is nézelődik tovább a számára még új tájban.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-05 22:39:49
Üzenet elküldve: 2021-07-05 22:39:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Az illúzió szavaira Gaerralosnak különös erőfeszítésébe telik, hogy ne üljön ki arcára véleménye. Most, hogy az nem reagálta le a próbaként megemlített valótlanságot, már tényleg minden kétséget kizáróan tudhatja, hogy nem egy szakrális projekcióval van dolga, hanem a bokrokban megbúvó mágus idézte elé ezt a lányt.
Így pedig azt is felismeri, hogy Erediellel azt mondatják, amit szükséges, hogy hihetővé váljon a személyisége. Így hát arckifejezése inkább az udvarias pártatlanságot tükrözi, nem pedig egy nonverbális lehülyézéssel ér fel.*
-A barakk. Kettéhasadt a város.
*Biccent a Meredély irányába. A tényt pedig, hogy gyermekkori otthona fele is a szakadék mélyén kötött ki, ügyesen leplezi, arckifejezése nem árul el érzelmeket. Na persze nem köti sok szál családjához, leszámítva talán a legfiatalabb bátyját, bár róla sem hallott semmit, mióta az pár éve egy szó nélkül távozott Pirtianesből.*
-Érdekes rendszer. Tehát az istennődnek nincs sok beleszólása a dologba, és inkább világi úton van eldöntve?
*Már csak azért is lehet értékes ez a beszélgetés, mert nem hinné, hogy az illúzió megidézője mindezt itt helyben találja ki, és bele is illik ez a történet abba a képbe, amit eddig Lihanechről alkotott. Azt pedig sosem tudhatja, hogy mikor válhat hasznára ez az információ.*
~Az idéződ alapos.~
*Állapítja meg magában, ahogy figyeli az illúzió hangját és mimikáját. Akárki is bújik meg a kúria kertjében, vagy ért az érzelmekhez, vagy ismer valakit, akiről az illúziót mintázza. Semmiképp sem hiszi, hogy a rejtélyes varázsló olyasvalaki, aki alig megy emberek közé, és csak a tudománynak él.
Az illető azzal szórakoztatja el magát, hogy hallucinációkat kelt egyszerű járókelők fejében, és, bár egyértelműen igényes és ügyel a részletekre, hagy kihasználható dolgokat az illúziójában. Gaerralos tippre úgy gondolja, hogy egy tapasztaltabb illuzionista kis odafigyeléssel kiküszöbölhetne olyan dolgokat, mint a váratlanul megjelenő tükrök, így könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy akárkivel is van dolga, nem sokadjára használja ezt a varázslatot.
A botjával okozott koppanás célja valójában csak annyi, hogy ráijesszen picit a mágusra, illetve tudassa vele, hogy nem kerülte el figyelmét a jelenléte. Így nem csoda, hogy meglepődik, mikor szinte azonnal egy morgást hall a bokorból, ami fülei számára nem úgy hangzik, mint bármi, amit egy két lábon járó, értelmes lény magától kiadna.
Botját azonnal elengedi, hagyva, hogy az további zajt okozva a földre hulljon. Miközben visszafordul a kúria felé, bal keze megtalálja övén buzogányát, ám tudatosan félbeszakítja a mozdulatot, amivel elő is rántaná azt. Fénykorában sem volt elég jó fegyverforgató, hogy egy láthatatlan mágussal, illetve valami bestiával szemben esélye legyen, most pedig bal kézzel és sérült térddel még azelőtt halott lenne, hogy harcra emelhetné fegyverét.
Feszült tartással nézi végig, ahogy megindul felé láthatatlan 'ellenfele'. Agilis, gyors, és nem is különösebben méretes termet léptei alapján. A penge hangjára lemerevedik, innentől kezdve már biztos, hogy csak az illuzionistától függ a helyzet menete.
Majd egy hang társul az eddigiekhez. Gazdagítja a felsőbbrendűség, a kegyetlenség, mint egy pók a hálójába tévedt áldozata felé.
Gaerralos lefagy. Hirtelen éles fájdalom nyilall térdébe és karja csonkjába is, habár tudja, hogy csak elméje játszik vele. A testtelen hang csak beszél, beszél, beszél, beszél...
A szavakra szinte oda sem figyel, csak a hangot hallja, szinte ízleli, tapintani tudja. Így csak egy pillanat múlva jut el az agyáig, mikor az elszólja magát a 'cafka' jelzővel.
Bár eddig arcizma sem rándult, most szinte azonnal átalakul teljes testbeszéde. Pengevékonyságú ajkak, fagyos, acélkék tekintet, összeszorított ököl... És egyenesen abba az irányba néz, ahol az eddigiek alapján a mágust gyanítja. Pár hosszú másodpercig tekintete ott is marad, még csak nem is pislog, majd tudatosan elnéz.
Becsukja a szemét, lélegez pár mélyet, és átrendezi arckifejezését. Mikor végzett, arca visszatér a normális, kifejezéstelen állapotába, és szeméből is eltűnt a hideg harag, levegővételei is nyugalomról árulkodnak.*
-Erediel jobb volt.
*Az illúzió szavaira Gaerralosnak különös erőfeszítésébe telik, hogy ne üljön ki arcára véleménye. Most, hogy az nem reagálta le a próbaként megemlített valótlanságot, már tényleg minden kétséget kizáróan tudhatja, hogy nem egy szakrális projekcióval van dolga, hanem a bokrokban megbúvó mágus idézte elé ezt a lányt.
Így pedig azt is felismeri, hogy Erediellel azt mondatják, amit szükséges, hogy hihetővé váljon a személyisége. Így hát arckifejezése inkább az udvarias pártatlanságot tükrözi, nem pedig egy nonverbális lehülyézéssel ér fel.*
-A barakk. Kettéhasadt a város.
*Biccent a Meredély irányába. A tényt pedig, hogy gyermekkori otthona fele is a szakadék mélyén kötött ki, ügyesen leplezi, arckifejezése nem árul el érzelmeket. Na persze nem köti sok szál családjához, leszámítva talán a legfiatalabb bátyját, bár róla sem hallott semmit, mióta az pár éve egy szó nélkül távozott Pirtianesből.*
-Érdekes rendszer. Tehát az istennődnek nincs sok beleszólása a dologba, és inkább világi úton van eldöntve?
*Már csak azért is lehet értékes ez a beszélgetés, mert nem hinné, hogy az illúzió megidézője mindezt itt helyben találja ki, és bele is illik ez a történet abba a képbe, amit eddig Lihanechről alkotott. Azt pedig sosem tudhatja, hogy mikor válhat hasznára ez az információ.*
~Az idéződ alapos.~
*Állapítja meg magában, ahogy figyeli az illúzió hangját és mimikáját. Akárki is bújik meg a kúria kertjében, vagy ért az érzelmekhez, vagy ismer valakit, akiről az illúziót mintázza. Semmiképp sem hiszi, hogy a rejtélyes varázsló olyasvalaki, aki alig megy emberek közé, és csak a tudománynak él.
Az illető azzal szórakoztatja el magát, hogy hallucinációkat kelt egyszerű járókelők fejében, és, bár egyértelműen igényes és ügyel a részletekre, hagy kihasználható dolgokat az illúziójában. Gaerralos tippre úgy gondolja, hogy egy tapasztaltabb illuzionista kis odafigyeléssel kiküszöbölhetne olyan dolgokat, mint a váratlanul megjelenő tükrök, így könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy akárkivel is van dolga, nem sokadjára használja ezt a varázslatot.
A botjával okozott koppanás célja valójában csak annyi, hogy ráijesszen picit a mágusra, illetve tudassa vele, hogy nem kerülte el figyelmét a jelenléte. Így nem csoda, hogy meglepődik, mikor szinte azonnal egy morgást hall a bokorból, ami fülei számára nem úgy hangzik, mint bármi, amit egy két lábon járó, értelmes lény magától kiadna.
Botját azonnal elengedi, hagyva, hogy az további zajt okozva a földre hulljon. Miközben visszafordul a kúria felé, bal keze megtalálja övén buzogányát, ám tudatosan félbeszakítja a mozdulatot, amivel elő is rántaná azt. Fénykorában sem volt elég jó fegyverforgató, hogy egy láthatatlan mágussal, illetve valami bestiával szemben esélye legyen, most pedig bal kézzel és sérült térddel még azelőtt halott lenne, hogy harcra emelhetné fegyverét.
Feszült tartással nézi végig, ahogy megindul felé láthatatlan 'ellenfele'. Agilis, gyors, és nem is különösebben méretes termet léptei alapján. A penge hangjára lemerevedik, innentől kezdve már biztos, hogy csak az illuzionistától függ a helyzet menete.
Majd egy hang társul az eddigiekhez. Gazdagítja a felsőbbrendűség, a kegyetlenség, mint egy pók a hálójába tévedt áldozata felé.
Gaerralos lefagy. Hirtelen éles fájdalom nyilall térdébe és karja csonkjába is, habár tudja, hogy csak elméje játszik vele. A testtelen hang csak beszél, beszél, beszél, beszél...
A szavakra szinte oda sem figyel, csak a hangot hallja, szinte ízleli, tapintani tudja. Így csak egy pillanat múlva jut el az agyáig, mikor az elszólja magát a 'cafka' jelzővel.
Bár eddig arcizma sem rándult, most szinte azonnal átalakul teljes testbeszéde. Pengevékonyságú ajkak, fagyos, acélkék tekintet, összeszorított ököl... És egyenesen abba az irányba néz, ahol az eddigiek alapján a mágust gyanítja. Pár hosszú másodpercig tekintete ott is marad, még csak nem is pislog, majd tudatosan elnéz.
Becsukja a szemét, lélegez pár mélyet, és átrendezi arckifejezését. Mikor végzett, arca visszatér a normális, kifejezéstelen állapotába, és szeméből is eltűnt a hideg harag, levegővételei is nyugalomról árulkodnak.*
-Erediel jobb volt.
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-05 21:16:50
Üzenet elküldve: 2021-07-05 21:16:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1848
OOC üzenetek: 354
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1848
OOC üzenetek: 354
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Erediel szemeit csalódottan süti le.*
-Jaj jó uram... Borzasztó dolgok ezek. Remélem, hogy egyszer a világ felhagy majd a veszélyes mágiával és Úrnőm biztos kezébe helyezi magát.
*Taitos mindent belead, hogy saját nézeteivel ellentétben a látomás őszinte legyen.*
-Sok baj megszűnne a világban.
*Teszi hozzá vágyakozva egy olyan utópia iránt, ahol Eeyr mágiája hat át mindent.
Ami a Tanács embereit illeti Erediel biccent, kicsit talán tudálékosan is.*
-Igen, hallottam, hogy a polgárok háborúztak ott, és még robbant is valami.
*Sóhajt egy nagyot, vállai kissé megrogynak.*
-Bárcsak ott is segíthetnénk.
*Hogy mire is gondol, az szorosan összefügg Gaer következő kérdésével.*
-Igen, egy Szerelemhozó mellé adnak. Egy pap és egy papnő. Úrnőnk minden arca után két esztendőt leszolgálunk, majd letelepedünk egy szentélye mellett. Kapunk házat, s ellátmányt a családunknak, melyet utána alapítunk. A feladat pedig egyszerű, elvégezni a ceremóniákat, enyhíteni a fájdalmat, őrizni a békét. A Víz Városának sok nemese fogadhat, de... *Lesüti a szemét.* -Ők a Szerelemhozókat választják ki, a Szerelemhozók pedig minket. És azt mondják a városiak válogatósak.
*Arcáról lerí a komolyság. Valahol nagyon várja, de legbelül iszonyatosan retteg is a végkimeneteltől. Végül is egész fiatal felnőtt életét változtathatja meg ez. Taitos abba már kevésbé gondol bele, hogy a lány kinézete hogyan illik majd bele a városképbe, de az istenek megjelentével talán ez nem is annyira hihetetlen. A búcsúzó Erediel végül már éppen kezdene elhalványulni, amikor is... "Kopp".
Hallatszik egy hang amibe beleremeg Taitos is. Meditációja elég erős ahhoz, hogy ne veszítse el a kontrollt az éppen intő és távolodó nőalakon, kiután a katona még egy búcsút is dob.*
~Biztosan tudja.~
*Azonban van a kis utcácskában valaki, aki semennyi mágusi képzést nem kapott, ez pedig Ragron.*
-Hrrrr!
*Mély, figyelmeztetően búgó torokhangon kezd el morogni. Hangja a fűből jön. Ha pofája most látszana a két tőrnyi szemfog határozná meg, mely fölül felhúzza dühtől remegő ínyét. Valaki a közelben támadni készül, ő pedig ezt még ha nem is akadályozhatja meg gazdája féken tartása miatt, nem fogja szótlanul hagyni.*
~Szellemekre, gyorsan!~
*Taitos legalább néhány tucat pillanatot akart volna az illúzióra fordítani még, mielőtt a következő felvonásba belekezd. Eredielt pár másodperc múlva elhalványítja, aztán a füvet kezdi el mozgatni áldozata lelki szemei előtt. A magas gaz meglibben mintha csak valaki átrohanna rajta, aztán egy koppanás a kövezett kerítésen, egy pedig a köveken, amit közvetlen egy másik követ. Könnyű léptek, ezt egy harcos biztosan meg tudja mondani. Egy elfnél nem testesebb és egy tündérnél nem lomhább a láthatatlan mozgó. Ezt követi a hüvelyből előhúzott penge hangja. Talán tőr, talán hosszabb. Aztán pedig a hang. A hang, melyet Taitos magában a mesék eredarjainak tulajdonít. Búgó női hang kímeletlen éllel.*
-Nagyon ügyes vagy *egy rövidke morgás, mely teljesen Ragronéra hajaz, ám a láthatatlan nőtől jön, aki Gaer előtt talán két lépésre sem lehet.* mondhatom... Rájönni, hogy itt rejtőzök nem kis teljesítmény.
*Már már elismerő is a hangja.*
-Pedig azt hittem a mágiám kellően leplez a hozzád hasonló bugyuta hímek elől.
*Egy sötételf matróna szavai, ha az eredar hanglejtése nem lett volna elég.*
-Segíteni fogsz nekem. Ezt a vásárlást a cafka nem élheti túl.
*Szögezi le azonnal.*
-Ha mégis így lesz... *Kacag egy rövidet, miközben Taitos öntudatlanul is Ragron füle tövét vakargatja, hátha ezzel elkerülhető a warg újabb morgáshulláma, amely most mint a palackba dugózott spiritusz, talán csak gyűlik benne.*
-Akkor te halsz meg, drágaság.
*Ez a hang már közvetlenül Gaer bal füle mellől szólal meg függetlenül attól, hogy a férfi hogyan áll a láthatatlan, "leleplezett" mágusnő érkezéséhez. Ha támad... Nos eltalálnia nincs mit, ha fut, míg látótávban marad, Taitos illúziója követi, talán egy varázslat, vagy egyéb furfang az, ami megtörheti csupán az újabb árnybáb szereplését.*
*Erediel szemeit csalódottan süti le.*
-Jaj jó uram... Borzasztó dolgok ezek. Remélem, hogy egyszer a világ felhagy majd a veszélyes mágiával és Úrnőm biztos kezébe helyezi magát.
*Taitos mindent belead, hogy saját nézeteivel ellentétben a látomás őszinte legyen.*
-Sok baj megszűnne a világban.
*Teszi hozzá vágyakozva egy olyan utópia iránt, ahol Eeyr mágiája hat át mindent.
Ami a Tanács embereit illeti Erediel biccent, kicsit talán tudálékosan is.*
-Igen, hallottam, hogy a polgárok háborúztak ott, és még robbant is valami.
*Sóhajt egy nagyot, vállai kissé megrogynak.*
-Bárcsak ott is segíthetnénk.
*Hogy mire is gondol, az szorosan összefügg Gaer következő kérdésével.*
-Igen, egy Szerelemhozó mellé adnak. Egy pap és egy papnő. Úrnőnk minden arca után két esztendőt leszolgálunk, majd letelepedünk egy szentélye mellett. Kapunk házat, s ellátmányt a családunknak, melyet utána alapítunk. A feladat pedig egyszerű, elvégezni a ceremóniákat, enyhíteni a fájdalmat, őrizni a békét. A Víz Városának sok nemese fogadhat, de... *Lesüti a szemét.* -Ők a Szerelemhozókat választják ki, a Szerelemhozók pedig minket. És azt mondják a városiak válogatósak.
*Arcáról lerí a komolyság. Valahol nagyon várja, de legbelül iszonyatosan retteg is a végkimeneteltől. Végül is egész fiatal felnőtt életét változtathatja meg ez. Taitos abba már kevésbé gondol bele, hogy a lány kinézete hogyan illik majd bele a városképbe, de az istenek megjelentével talán ez nem is annyira hihetetlen. A búcsúzó Erediel végül már éppen kezdene elhalványulni, amikor is... "Kopp".
Hallatszik egy hang amibe beleremeg Taitos is. Meditációja elég erős ahhoz, hogy ne veszítse el a kontrollt az éppen intő és távolodó nőalakon, kiután a katona még egy búcsút is dob.*
~Biztosan tudja.~
*Azonban van a kis utcácskában valaki, aki semennyi mágusi képzést nem kapott, ez pedig Ragron.*
-Hrrrr!
*Mély, figyelmeztetően búgó torokhangon kezd el morogni. Hangja a fűből jön. Ha pofája most látszana a két tőrnyi szemfog határozná meg, mely fölül felhúzza dühtől remegő ínyét. Valaki a közelben támadni készül, ő pedig ezt még ha nem is akadályozhatja meg gazdája féken tartása miatt, nem fogja szótlanul hagyni.*
~Szellemekre, gyorsan!~
*Taitos legalább néhány tucat pillanatot akart volna az illúzióra fordítani még, mielőtt a következő felvonásba belekezd. Eredielt pár másodperc múlva elhalványítja, aztán a füvet kezdi el mozgatni áldozata lelki szemei előtt. A magas gaz meglibben mintha csak valaki átrohanna rajta, aztán egy koppanás a kövezett kerítésen, egy pedig a köveken, amit közvetlen egy másik követ. Könnyű léptek, ezt egy harcos biztosan meg tudja mondani. Egy elfnél nem testesebb és egy tündérnél nem lomhább a láthatatlan mozgó. Ezt követi a hüvelyből előhúzott penge hangja. Talán tőr, talán hosszabb. Aztán pedig a hang. A hang, melyet Taitos magában a mesék eredarjainak tulajdonít. Búgó női hang kímeletlen éllel.*
-Nagyon ügyes vagy *egy rövidke morgás, mely teljesen Ragronéra hajaz, ám a láthatatlan nőtől jön, aki Gaer előtt talán két lépésre sem lehet.* mondhatom... Rájönni, hogy itt rejtőzök nem kis teljesítmény.
*Már már elismerő is a hangja.*
-Pedig azt hittem a mágiám kellően leplez a hozzád hasonló bugyuta hímek elől.
*Egy sötételf matróna szavai, ha az eredar hanglejtése nem lett volna elég.*
-Segíteni fogsz nekem. Ezt a vásárlást a cafka nem élheti túl.
*Szögezi le azonnal.*
-Ha mégis így lesz... *Kacag egy rövidet, miközben Taitos öntudatlanul is Ragron füle tövét vakargatja, hátha ezzel elkerülhető a warg újabb morgáshulláma, amely most mint a palackba dugózott spiritusz, talán csak gyűlik benne.*
-Akkor te halsz meg, drágaság.
*Ez a hang már közvetlenül Gaer bal füle mellől szólal meg függetlenül attól, hogy a férfi hogyan áll a láthatatlan, "leleplezett" mágusnő érkezéséhez. Ha támad... Nos eltalálnia nincs mit, ha fut, míg látótávban marad, Taitos illúziója követi, talán egy varázslat, vagy egyéb furfang az, ami megtörheti csupán az újabb árnybáb szereplését.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-05 17:25:46
Üzenet elküldve: 2021-07-05 17:25:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Végre elhagyják azt a sötét és rideg épületet. Levegőznek, miközben elkezd a férfi nevetni. Amint kiderül ennek az oka a lány is csatlakozik hozzá a vigyorgásban. A szemkontaktust hamar felveszik. Vranglil barnáiban kíváncsiságot vélhet felfedezni, de az oka egyelőre ismeretlen. Addig persze csak, amíg szóba nem kerül az új útirány. Alapból a piac felé indultak volna, de most előhozakodik valami mással, amit útba ejthetnének. Valószínűleg a kíváncsiság ezért ült és még most is ott van benne, mert várja, hogy mit felel a félvér. El is indul, így már útközben kapja meg a választ, amire várt. Remélte, hogy tesznek majd egy kis kitérőt, mert azt amit mutatni akar minden érkezőnek látnia kell.*
- Jártam már ott párszor. Nem kell félni annyira nem veszélyes még az a környék.* Feleli miközben eltávolodnak a templomtól Még néhány lépés és aztán eléjük tárul a látvány.*
- Nos tekintsd meg a néhai Gazdag negyedet.* Tárja szét karját, mintha valami nagy látványosságról lenne szó. Mondjuk tény, hogy van mit nézni, vagyis inkább azt nézni, ami már nincs. Nem a megszokott kis paloták és kúriák fogadják őket, ami elvárt volna a név okán. Csupán ezeknek az épületeknek a lerombolt maradványi bámulnak vissza üresen rájuk. Néhányból szinte semmi nem maradt, csak törmelék, amíg mások még állják a sarat, de már kidűlt azért egy-két fal meg ajtó. A rombolás nyomi is egyértelműen látszanak. Leégett tetők, kormos falak, bezúzott ablakok, meg még sorolhatnánk napestig. Hagy egy kis időt, hogy ezt mind magába szívja Zsonorha, mielőtt tova indulna.*
- Na gyere menjünk!* Indul meg a törmeléket kerülgetve, de közben mesél.*
- Na most már látod, hogy nem csak szóbeszéd az itt történt lázadás. A nemeseket szépen lesöpörték innen. Akik túlélték vagy elköltöztek, vagy itt nyomorognak a környéken. Egyesek pedig megpróbálják a régi házaikat visszavenni. Például az is ott.* Mutat egy viszonylag épp kis rezidenciára, aminek ablaki mögül fény szűrődik ki. Az udvar is rendezett meg a kerítés is meg van csinálva. Na azért meglátszik rajta, hogy megszenvedte a lázadást, de azért már nem vészes.*
- Ha jól tudom éhínség volt. ezért fordultak a gazdagok ellen. Az üres gyomor képes megrengetni a világot. Fosztogatás, rablás, erőszak. A szokásos menete az ilyesminek. Rengeteg vér kifolyt azokban az időkben. Aztán meg jött a pestis.* Továbbra is kerülgetik a romokat, miközben haladnak előre. Lassan elkopik előlük az összes épületmaradvány és feltűnik egy jókora szakadék.*
- Tádám! Ez itt a mi Meredélyünk, vagy ahogy sokan hívják a Lázadók Sírja. Az pedig ott a túloldalt Sárváros. A várostól elszakadt rész, ahova végül összegyűlt az összes mocsok. Oda nem érdemes átmenni, hacsak nem sötét ügyleteid vannak.* A színpadias mozdulat most sem maradhat el, ahogy elé tárja ezt a képet. A túlparton minden felé, sátrak meg egyéb tákolmányok látszanak. Előtte pedig a mély szakadék.*
- Aki át akar jutni, annak azon a hídon kell átkelnie. Csont Híd a neve, amiért olyan fehér. Szerintem találó.* Kicsit megint elcsöndesedik és oda lép a hasadék széléhez.*
- Azt mondják nincs alja és, hogy éjjelente kiáltásokat hoz fel a szél.* Felkap egy követ és a sötét mélységbe dobja.*
- Kedvelt hely azok számára, akik el akarják dobni életüket. Mondhatni szinte már romantikus.* Le is ül a szélére és lógatja lefelé a lábát. Néha köveket hajít le, amik hangtalanul tűnnek el a mélyben.*
* Végre elhagyják azt a sötét és rideg épületet. Levegőznek, miközben elkezd a férfi nevetni. Amint kiderül ennek az oka a lány is csatlakozik hozzá a vigyorgásban. A szemkontaktust hamar felveszik. Vranglil barnáiban kíváncsiságot vélhet felfedezni, de az oka egyelőre ismeretlen. Addig persze csak, amíg szóba nem kerül az új útirány. Alapból a piac felé indultak volna, de most előhozakodik valami mással, amit útba ejthetnének. Valószínűleg a kíváncsiság ezért ült és még most is ott van benne, mert várja, hogy mit felel a félvér. El is indul, így már útközben kapja meg a választ, amire várt. Remélte, hogy tesznek majd egy kis kitérőt, mert azt amit mutatni akar minden érkezőnek látnia kell.*
- Jártam már ott párszor. Nem kell félni annyira nem veszélyes még az a környék.* Feleli miközben eltávolodnak a templomtól Még néhány lépés és aztán eléjük tárul a látvány.*
- Nos tekintsd meg a néhai Gazdag negyedet.* Tárja szét karját, mintha valami nagy látványosságról lenne szó. Mondjuk tény, hogy van mit nézni, vagyis inkább azt nézni, ami már nincs. Nem a megszokott kis paloták és kúriák fogadják őket, ami elvárt volna a név okán. Csupán ezeknek az épületeknek a lerombolt maradványi bámulnak vissza üresen rájuk. Néhányból szinte semmi nem maradt, csak törmelék, amíg mások még állják a sarat, de már kidűlt azért egy-két fal meg ajtó. A rombolás nyomi is egyértelműen látszanak. Leégett tetők, kormos falak, bezúzott ablakok, meg még sorolhatnánk napestig. Hagy egy kis időt, hogy ezt mind magába szívja Zsonorha, mielőtt tova indulna.*
- Na gyere menjünk!* Indul meg a törmeléket kerülgetve, de közben mesél.*
- Na most már látod, hogy nem csak szóbeszéd az itt történt lázadás. A nemeseket szépen lesöpörték innen. Akik túlélték vagy elköltöztek, vagy itt nyomorognak a környéken. Egyesek pedig megpróbálják a régi házaikat visszavenni. Például az is ott.* Mutat egy viszonylag épp kis rezidenciára, aminek ablaki mögül fény szűrődik ki. Az udvar is rendezett meg a kerítés is meg van csinálva. Na azért meglátszik rajta, hogy megszenvedte a lázadást, de azért már nem vészes.*
- Ha jól tudom éhínség volt. ezért fordultak a gazdagok ellen. Az üres gyomor képes megrengetni a világot. Fosztogatás, rablás, erőszak. A szokásos menete az ilyesminek. Rengeteg vér kifolyt azokban az időkben. Aztán meg jött a pestis.* Továbbra is kerülgetik a romokat, miközben haladnak előre. Lassan elkopik előlük az összes épületmaradvány és feltűnik egy jókora szakadék.*
- Tádám! Ez itt a mi Meredélyünk, vagy ahogy sokan hívják a Lázadók Sírja. Az pedig ott a túloldalt Sárváros. A várostól elszakadt rész, ahova végül összegyűlt az összes mocsok. Oda nem érdemes átmenni, hacsak nem sötét ügyleteid vannak.* A színpadias mozdulat most sem maradhat el, ahogy elé tárja ezt a képet. A túlparton minden felé, sátrak meg egyéb tákolmányok látszanak. Előtte pedig a mély szakadék.*
- Aki át akar jutni, annak azon a hídon kell átkelnie. Csont Híd a neve, amiért olyan fehér. Szerintem találó.* Kicsit megint elcsöndesedik és oda lép a hasadék széléhez.*
- Azt mondják nincs alja és, hogy éjjelente kiáltásokat hoz fel a szél.* Felkap egy követ és a sötét mélységbe dobja.*
- Kedvelt hely azok számára, akik el akarják dobni életüket. Mondhatni szinte már romantikus.* Le is ül a szélére és lógatja lefelé a lábát. Néha köveket hajít le, amik hangtalanul tűnnek el a mélyben.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-07-04 22:16:36
Üzenet elküldve: 2021-07-04 22:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Erediel reakciója elgondolkoztatja. Úgy érzi, a bokorban megbúvó mágus már biztosan gyaníthatja, hogy a jelenléte nem titok. Persze Gaerralos nem adta egyértelmű jelét még a dolognak, de különösebben nem is rejtette véka alá, hogy csak belement a játékba.
Semmiképp sem szándékozik anélkül futni hagyni az illetőt, hogy legalább pár szót váltottak volna közvetlenül, bár azzal is tisztában van, hogy ez teljes mértékben a másiktól függ. Így tudja, hogy előbb-utóbb majd azért egyértelműbb jelét is kéne adnia a dolognak.
Erre viszont úgy érzi, van még ideje, hiszen a piaci séta és bevásárlás sem két perc, és hacsak a mágus nincs különösebben adakozó kedvében, még arra is alkalmat kell hagyni, hogy a ruha az illető kezei közé kerüljön.
Ahogy aztán az illúzió olvasni kezd, Gaerralosnak támad még egy ötlete. Ad pár rövid másodpercet a szöveg böngészésére az illúziónak, majd mikor az 'végigolvasta' azt, csak úgy mellesleg megszólal.*
-Egyébként ez a tréfa semmi a pirtianesi valósághoz képest. Ott legtöbben még mágiát sem tanulhatnak anélkül, hogy jó eséllyel egy kínkamrában végezzék. Ehhez képest egy ezer aranyas pénzbüntetés szinte nevetséges.
*Szavai nagy része igaz, fiatalabb korában személyesen is vett már részt veszélyes mágusok elfogásában, és a kínkamrákhoz is volt szerencséje. Ahogy mesél, talán észrevehető, hogy finoman grimaszol, mintha fruszrálná is a dolog. Ennek okát pedig hamarosan fel is fedi.*
-A 'legtöbben' alatt mindenkit értek, aki nem egy nemesi, vagy katonai tisztséget betöltő sötételf.
*Teszi hozzá. Bár nincs különösebben szüksége rá, ez már végleg meg fogja erősíteni, hogy Erediel csak egy egyszerű illúzió, nem pedig egy Lihanechi zárdában lakozó lány, hiszen a papíron sok minden olvasható, de pénzbüntetés pont nem.*
-Értelmes rendszer. Itt sem hiszem, hogy büntetlenül megúszták volna, de a városőrség most sincs a legjobb állapotban, nemhogy hónapokkal ezelőtt. Nem hiszem, hogy a Tanácsnak elég embere volt, hogy egy viszonylag ártatlan vicc elkövetőit hajkurássza.
*Na persze Gaerralos csak annyit tud, hogy a tetteseket nem kapták el. Nem lepné meg, ha a Tanács attól függetlenül, hogy hol van valódi szükség a város katonáira, megpróbálta volna kinyomoztatni az ügyet.*
-Feladatot... a városban?
*Húzza össze a szemöldökét. Persze tudja, hogy a beszélgetés gyakorlatilag tárgytalan, de a 'Szerelemhozók' szó valahogy nem illik össze neki a döntéssel, hogy a lány milyen életpályát is akar választani. És akármennyire is tisztában van azzal, hogy a beszélgetés, amit folytat, nem valódi, ettől még pár apró részlettől eltekintve valósnak és hitelesnek hat a dolog.
Meg sem rezdül a fű zörrenésére, és eleinte azt a benyomást keltheti, hogy nem vette észre a dolgot. Ám ezután oda sem nézve, látszólag minden ok nélkül kissé megemeli botját, majd meglazítva rajta fogását hagyja, hogy annak alja nagyot koppanjon az utca kövezetén.*
-Rendben, csak nyugodtan.
*Biccent arra, hogy az illúzió hamarosan meg fog szűnni. Érdeklődéssel figyeli, ahogy az kétségkívül látványos módon szétfoszlik, majd megköszörüli a torkát, és megfordul, útközben végigfuttatva tekintetét a kerten, melyet Taitos választott búvóhelyéül. Szeme nem időzik el, ahogy elnéz a kúria felől, azonnal a piac felé is veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.04 23:43:57
*Erediel reakciója elgondolkoztatja. Úgy érzi, a bokorban megbúvó mágus már biztosan gyaníthatja, hogy a jelenléte nem titok. Persze Gaerralos nem adta egyértelmű jelét még a dolognak, de különösebben nem is rejtette véka alá, hogy csak belement a játékba.
Semmiképp sem szándékozik anélkül futni hagyni az illetőt, hogy legalább pár szót váltottak volna közvetlenül, bár azzal is tisztában van, hogy ez teljes mértékben a másiktól függ. Így tudja, hogy előbb-utóbb majd azért egyértelműbb jelét is kéne adnia a dolognak.
Erre viszont úgy érzi, van még ideje, hiszen a piaci séta és bevásárlás sem két perc, és hacsak a mágus nincs különösebben adakozó kedvében, még arra is alkalmat kell hagyni, hogy a ruha az illető kezei közé kerüljön.
Ahogy aztán az illúzió olvasni kezd, Gaerralosnak támad még egy ötlete. Ad pár rövid másodpercet a szöveg böngészésére az illúziónak, majd mikor az 'végigolvasta' azt, csak úgy mellesleg megszólal.*
-Egyébként ez a tréfa semmi a pirtianesi valósághoz képest. Ott legtöbben még mágiát sem tanulhatnak anélkül, hogy jó eséllyel egy kínkamrában végezzék. Ehhez képest egy ezer aranyas pénzbüntetés szinte nevetséges.
*Szavai nagy része igaz, fiatalabb korában személyesen is vett már részt veszélyes mágusok elfogásában, és a kínkamrákhoz is volt szerencséje. Ahogy mesél, talán észrevehető, hogy finoman grimaszol, mintha fruszrálná is a dolog. Ennek okát pedig hamarosan fel is fedi.*
-A 'legtöbben' alatt mindenkit értek, aki nem egy nemesi, vagy katonai tisztséget betöltő sötételf.
*Teszi hozzá. Bár nincs különösebben szüksége rá, ez már végleg meg fogja erősíteni, hogy Erediel csak egy egyszerű illúzió, nem pedig egy Lihanechi zárdában lakozó lány, hiszen a papíron sok minden olvasható, de pénzbüntetés pont nem.*
-Értelmes rendszer. Itt sem hiszem, hogy büntetlenül megúszták volna, de a városőrség most sincs a legjobb állapotban, nemhogy hónapokkal ezelőtt. Nem hiszem, hogy a Tanácsnak elég embere volt, hogy egy viszonylag ártatlan vicc elkövetőit hajkurássza.
*Na persze Gaerralos csak annyit tud, hogy a tetteseket nem kapták el. Nem lepné meg, ha a Tanács attól függetlenül, hogy hol van valódi szükség a város katonáira, megpróbálta volna kinyomoztatni az ügyet.*
-Feladatot... a városban?
*Húzza össze a szemöldökét. Persze tudja, hogy a beszélgetés gyakorlatilag tárgytalan, de a 'Szerelemhozók' szó valahogy nem illik össze neki a döntéssel, hogy a lány milyen életpályát is akar választani. És akármennyire is tisztában van azzal, hogy a beszélgetés, amit folytat, nem valódi, ettől még pár apró részlettől eltekintve valósnak és hitelesnek hat a dolog.
Meg sem rezdül a fű zörrenésére, és eleinte azt a benyomást keltheti, hogy nem vette észre a dolgot. Ám ezután oda sem nézve, látszólag minden ok nélkül kissé megemeli botját, majd meglazítva rajta fogását hagyja, hogy annak alja nagyot koppanjon az utca kövezetén.*
-Rendben, csak nyugodtan.
*Biccent arra, hogy az illúzió hamarosan meg fog szűnni. Érdeklődéssel figyeli, ahogy az kétségkívül látványos módon szétfoszlik, majd megköszörüli a torkát, és megfordul, útközben végigfuttatva tekintetét a kerten, melyet Taitos választott búvóhelyéül. Szeme nem időzik el, ahogy elnéz a kúria felől, azonnal a piac felé is veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.04 23:43:57
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1569-1588