Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Dwirinthalen kúria (új) Sayqueves Rezidencia (új) Sárváros (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1389. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-23 20:54:50
Üzenet elküldve: 2020-09-23 20:54:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A sülő hús illata lassan teljesen hatalmába keríti Nisamiet. Minden másról megfeledkezve nézi a piruló szárnyast, mélyen belélegzi a füsttel keveredő fűszeres illatot (még akkor is, ha kaparja a torkát), s már szinte a szájában érzi a csontokról könnyedén omló hús ízét. Jelenleg semmilyen körülmény nem tudja zavarni. Túlságosan fáradt és éhes ahhoz, hogy Gabraellel, vagy akár az apjával törődjön. Persze valahol mélyen érzi, hogy ennek a nemtörődömségnek még meglehet a böjtje, de a látvány és az illat elég ahhoz, hogy feledtesse ezeket a gondolatokat.
Hamarosan sültnek is nyilvánítja a madarat. Kicsit nehézkesen kel fel ültéből, majd leemeli a nyársat, amit két nagyobb, nyilván ilyen céllal odahelyezett kőre támaszt. Bár a hús még tűzforró, nem tudja megállni, hogy legalább egy kis darabot le ne tépjen belőle. Persze meg is égeti az ujjait, de még ez sem állíthatja meg a dézsmálásban. A kicsippentett darabot egy darabig még fújogatja, majd úgy fogyasztja el, mintha csak tiltott gyümölcsbe harapna. Lehunyt szemmel élvezi a túlságosan is régen érzett ízeket, amikor meghallja a férfi türelmetlen kérdését. Ez kicsit kijózanítja, lenyeli a falatot, majd miután fordított egyet a gyökereken és hagymákon, megindul vissza a boltba.
Ahogy belép, tekintete egyből Gabraelre szegeződik, kíváncsian szemlélve, vajon miért kellett olyan sietősen távoznia a tűztől. Páncéltisztítás... számára nem tűnik túl sürgős feladatnak, de ki ő, hogy ilyesmibe beleszóljon?*
- Készen van. Hozok tányért és kést. Meg vizet is. *Most sem vár válaszra, egyből továbbindul az emeletre, hogy beszerezze az imént említett dolgokat.
Talán két perc se telik bele, már lent is van, kezében egy nagyobb fatálcával, amin két teli korsó vizet is leegyensúlyozott a lépcsőn. Éhgyomorra nem a legegyszerűbb mutatvány, de a kint várakozó étek igencsak céltudatossá teszi Nisamiet. Hogy a tálcát hogyan fogja kiszenvedni a tűz mellé, azt még nem teljesen tudja, de segítséget kérni egészen biztosan nem fog.*
*A sülő hús illata lassan teljesen hatalmába keríti Nisamiet. Minden másról megfeledkezve nézi a piruló szárnyast, mélyen belélegzi a füsttel keveredő fűszeres illatot (még akkor is, ha kaparja a torkát), s már szinte a szájában érzi a csontokról könnyedén omló hús ízét. Jelenleg semmilyen körülmény nem tudja zavarni. Túlságosan fáradt és éhes ahhoz, hogy Gabraellel, vagy akár az apjával törődjön. Persze valahol mélyen érzi, hogy ennek a nemtörődömségnek még meglehet a böjtje, de a látvány és az illat elég ahhoz, hogy feledtesse ezeket a gondolatokat.
Hamarosan sültnek is nyilvánítja a madarat. Kicsit nehézkesen kel fel ültéből, majd leemeli a nyársat, amit két nagyobb, nyilván ilyen céllal odahelyezett kőre támaszt. Bár a hús még tűzforró, nem tudja megállni, hogy legalább egy kis darabot le ne tépjen belőle. Persze meg is égeti az ujjait, de még ez sem állíthatja meg a dézsmálásban. A kicsippentett darabot egy darabig még fújogatja, majd úgy fogyasztja el, mintha csak tiltott gyümölcsbe harapna. Lehunyt szemmel élvezi a túlságosan is régen érzett ízeket, amikor meghallja a férfi türelmetlen kérdését. Ez kicsit kijózanítja, lenyeli a falatot, majd miután fordított egyet a gyökereken és hagymákon, megindul vissza a boltba.
Ahogy belép, tekintete egyből Gabraelre szegeződik, kíváncsian szemlélve, vajon miért kellett olyan sietősen távoznia a tűztől. Páncéltisztítás... számára nem tűnik túl sürgős feladatnak, de ki ő, hogy ilyesmibe beleszóljon?*
- Készen van. Hozok tányért és kést. Meg vizet is. *Most sem vár válaszra, egyből továbbindul az emeletre, hogy beszerezze az imént említett dolgokat.
Talán két perc se telik bele, már lent is van, kezében egy nagyobb fatálcával, amin két teli korsó vizet is leegyensúlyozott a lépcsőn. Éhgyomorra nem a legegyszerűbb mutatvány, de a kint várakozó étek igencsak céltudatossá teszi Nisamiet. Hogy a tálcát hogyan fogja kiszenvedni a tűz mellé, azt még nem teljesen tudja, de segítséget kérni egészen biztosan nem fog.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:37:17
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A medvetermetű alak sosem volt a szavak vagy az érzelmek embere. Sosem szerette az érzelgősséget vagy a szócséplést, így ennek megfelelő a viselkedése is. Nem is nagyon érdekli, hogy Nisamie észrevesz-e valamit a hangulatának megváltozásából, egyszerűen csak indulni akar és tenni valamit. Nem szokott hozzá, hogy csak üljön és a tüzet bámulja, ilyen a természete.
Még látja a lány értetlen arcát, amikor elrobog a ház felé. Talán várt volna valami csípős választ vagy közbeszólást, de Nisamie nagyon jól teszi, hogy egy értésnél többel nem reagál.
Odabent a páncél tisztítása kellőképpen lefoglalja ahhoz, hogy dühe ne fokozódjon tovább. Az már biztos, hogy tényleg keresnie kell valamit, mert az nem járja, hogy itt húzza az időt. Már így is többet pihent, mint amennyit szeretett volna. Elhatározza, hogy a sült után nekiindul és tényleg kerít valamit, amivel elfoglalhatja magát. Az se tetszik neki, hogy egész megkedvelte a kis tücsköt a kezdeti nehézségek ellenére. Megfordul a fejében, hogy míg a lány odakint sütöget, meglátogatja az apját és elintézi, hogy Nisamie végre kimozduljon ebből a posványból, amibe süllyedt magatehetetlen apja miatt. Egy őrülttel kevesebb lenne a világon.
Persze tisztában van azzal is, hogy ha kiderülne, hogy neki köszönheti a "szabadságát", még a végén meg kellene ölnie őt is, mert biztosan nem hagyná annyiban.
A mellpáncél lassan régi fényében ragyog, azaz szép tiszta lesz a mattfekete acél. A medvetermetű elégedetten kezd neki a vállvasaknak és már teljesen megnyugodott. Reméli, hogy lassan a hús is elkészül és a lány a tűz mellett nem váratja meg nagyon.*
- Kész van már? *Kiált ki arra, amerre Nisamiet sejti, nem törődve azzal, hogy az apja meghallhatja a hangját.*
*A medvetermetű alak sosem volt a szavak vagy az érzelmek embere. Sosem szerette az érzelgősséget vagy a szócséplést, így ennek megfelelő a viselkedése is. Nem is nagyon érdekli, hogy Nisamie észrevesz-e valamit a hangulatának megváltozásából, egyszerűen csak indulni akar és tenni valamit. Nem szokott hozzá, hogy csak üljön és a tüzet bámulja, ilyen a természete.
Még látja a lány értetlen arcát, amikor elrobog a ház felé. Talán várt volna valami csípős választ vagy közbeszólást, de Nisamie nagyon jól teszi, hogy egy értésnél többel nem reagál.
Odabent a páncél tisztítása kellőképpen lefoglalja ahhoz, hogy dühe ne fokozódjon tovább. Az már biztos, hogy tényleg keresnie kell valamit, mert az nem járja, hogy itt húzza az időt. Már így is többet pihent, mint amennyit szeretett volna. Elhatározza, hogy a sült után nekiindul és tényleg kerít valamit, amivel elfoglalhatja magát. Az se tetszik neki, hogy egész megkedvelte a kis tücsköt a kezdeti nehézségek ellenére. Megfordul a fejében, hogy míg a lány odakint sütöget, meglátogatja az apját és elintézi, hogy Nisamie végre kimozduljon ebből a posványból, amibe süllyedt magatehetetlen apja miatt. Egy őrülttel kevesebb lenne a világon.
Persze tisztában van azzal is, hogy ha kiderülne, hogy neki köszönheti a "szabadságát", még a végén meg kellene ölnie őt is, mert biztosan nem hagyná annyiban.
A mellpáncél lassan régi fényében ragyog, azaz szép tiszta lesz a mattfekete acél. A medvetermetű elégedetten kezd neki a vállvasaknak és már teljesen megnyugodott. Reméli, hogy lassan a hús is elkészül és a lány a tűz mellett nem váratja meg nagyon.*
- Kész van már? *Kiált ki arra, amerre Nisamiet sejti, nem törődve azzal, hogy az apja meghallhatja a hangját.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:09:36
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:09:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 894
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 894
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Hangosan zokog fel a szavakra, s aztán elülve az ölelésben, szipogva bontakozik ki belőle, némi daccal és elveszettséggel tekintetében.*
- Bolond vagy, ha azt hiszed ennyi volt... *hangosan, cseppnyi fény nélkül hangjában nevet fel*
- Hisz most kezd élni igazán... most ébresztettétek fel a fenevadat... ura és korlátja halott, szabadjára engedtétek, hogy bosszúszomjtól éltetve garázdálkodhasson! *A mondat vége felé szinte kiabál, igaz, bár feddőnek hat, de mégsem Grüksunosz, hanem inkább a világ érzett haragja szól belőle.*
- Sárvárosban fog kezdődni... *csendesedik aztán, míg tovább sétálhatnak, s a válla felett hátrafelé bök a sötét éjszakába.*
- Először csak a fiatalabb lányok tűnnek el, aztán majd az értük induló férfiak is... *vonja meg a vállát, mintha ez lenne a legtermészetesebb* aztán szörnyű szavakat kezd el suttogni az éjszaka szája, oly szörnyűeket, hogy sokan nem hiszik majd el. *Szipogva törli meg az orrát, s a dac eluralkodik majd tekintetében.*
- Kevesek lesztek, ahogy látom most is egy magad vagy, egyedül... *néz körbe a némaságban, az éjszaka hidegében, a leomlott falak tövében fekvő hajléktalanok testén végig kísérve tekintetét.*
- Akkor elindul majd, hogy kezét Arthenior többi részére is rátegye... hogy élvhajhász kegyetlensége, ismét sikolyokban teljesedjen ki... de ezúttal nem kell majd rejtőznie... nem kell majd föld alá bújnia, itt lesz mellettem és melletted. *Vált suttogásra.*
- Azok is ő lesznek, akikről nem is gondolnád... már most is van olyan, aki hozzá tartozik, s még csak nem is sejted... *súgja, s közelebb húzódik, míg ajka vértelen mosolyra húzódik*
- Te... tudod... hogy mivel jár egy ilyen fogság, városőr? A megbecstelenítés, a kínzás, a kegyetlenség? *Pillant fel a férfire.*
- Hogyha elég kitartó, akkor mit ér el ezzel? *Megáll.*
*Hangosan zokog fel a szavakra, s aztán elülve az ölelésben, szipogva bontakozik ki belőle, némi daccal és elveszettséggel tekintetében.*
- Bolond vagy, ha azt hiszed ennyi volt... *hangosan, cseppnyi fény nélkül hangjában nevet fel*
- Hisz most kezd élni igazán... most ébresztettétek fel a fenevadat... ura és korlátja halott, szabadjára engedtétek, hogy bosszúszomjtól éltetve garázdálkodhasson! *A mondat vége felé szinte kiabál, igaz, bár feddőnek hat, de mégsem Grüksunosz, hanem inkább a világ érzett haragja szól belőle.*
- Sárvárosban fog kezdődni... *csendesedik aztán, míg tovább sétálhatnak, s a válla felett hátrafelé bök a sötét éjszakába.*
- Először csak a fiatalabb lányok tűnnek el, aztán majd az értük induló férfiak is... *vonja meg a vállát, mintha ez lenne a legtermészetesebb* aztán szörnyű szavakat kezd el suttogni az éjszaka szája, oly szörnyűeket, hogy sokan nem hiszik majd el. *Szipogva törli meg az orrát, s a dac eluralkodik majd tekintetében.*
- Kevesek lesztek, ahogy látom most is egy magad vagy, egyedül... *néz körbe a némaságban, az éjszaka hidegében, a leomlott falak tövében fekvő hajléktalanok testén végig kísérve tekintetét.*
- Akkor elindul majd, hogy kezét Arthenior többi részére is rátegye... hogy élvhajhász kegyetlensége, ismét sikolyokban teljesedjen ki... de ezúttal nem kell majd rejtőznie... nem kell majd föld alá bújnia, itt lesz mellettem és melletted. *Vált suttogásra.*
- Azok is ő lesznek, akikről nem is gondolnád... már most is van olyan, aki hozzá tartozik, s még csak nem is sejted... *súgja, s közelebb húzódik, míg ajka vértelen mosolyra húzódik*
- Te... tudod... hogy mivel jár egy ilyen fogság, városőr? A megbecstelenítés, a kínzás, a kegyetlenség? *Pillant fel a férfire.*
- Hogyha elég kitartó, akkor mit ér el ezzel? *Megáll.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:27:45
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:27:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kiköpve áll meg a szakadék szélén, egyenesen lebámulva a mélybe. Halk, rekedt kuncogás hagyja el száját, nagyon úgy néz ki, a karma bizony utolérte a rohadt arthenioriakat. De még hogy!
Átbámul a sokat emlegetett Csonthídon, mi számára egy kissé meglepő módon valójában nem csontokból van kirakva. Apró szemeit a túlvégre meresztgeti, miközben szórakozottan dörzsölgeti állát. Aligha láthat valamit, de még is, valahogy csalogató a Sárváros elnevezés... Számára legalábbis biztosan az.
Mielőtt belevetné magát a város igazi valójába, hunynia kell egyet. Keres hát egy arra alkalmas mélyedést a Meredély szélén, olyat, ami kövekkel van övezve, így még a kereső szemek sem szúrhatják ki a hortyogó orkot. Csupán néhány órát óhajt ejtőzni, mielőtt tovább indulna a Csonthídon át. Ennyit igazán megérdemel már.*
Átbámul a sokat emlegetett Csonthídon, mi számára egy kissé meglepő módon valójában nem csontokból van kirakva. Apró szemeit a túlvégre meresztgeti, miközben szórakozottan dörzsölgeti állát. Aligha láthat valamit, de még is, valahogy csalogató a Sárváros elnevezés... Számára legalábbis biztosan az.
Mielőtt belevetné magát a város igazi valójába, hunynia kell egyet. Keres hát egy arra alkalmas mélyedést a Meredély szélén, olyat, ami kövekkel van övezve, így még a kereső szemek sem szúrhatják ki a hortyogó orkot. Csupán néhány órát óhajt ejtőzni, mielőtt tovább indulna a Csonthídon át. Ennyit igazán megérdemel már.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-17 17:20:53
Üzenet elküldve: 2020-09-17 17:20:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A romok felé veszi az irányt, hogy egy kicsit ott is körül nézzen, hátha talál valami érdekeset. Az érdekesség valószínűleg elmarad, de a romok igen szép összképet alkotnak. A nagy tátongó lyukhoz is odasétál. Elnéz Sárváros irányába és inkább úgy dönt, hogy jobb lesz neki ha inkább eltávolodik a szakadéktó, még mielőtt beleesne és elnyelné őt a sötétség.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-16 22:54:48
Üzenet elküldve: 2020-09-16 22:54:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Semmit sem vesz észre abból, hogy Gabrael hangulata netán megváltozna. A bicska előkerüléséig ugyanúgy a sülő szárnyast bámulja, azzal a különbséggel, hogy ő néha a zöldségekre is vet egy pillantást. A megjegyzésére érkező reakció azonban már valamelyest felkelti elcsigázott figyelmét. Szemöldökeit kicsit összébb vonja, tekintete a késről a szürke szemekhez vándorol. Nem várta, hogy szavai ekkora hatást érnek majd el. Igazság szerint nem várt semmilyen hatást, maximum egy vállrándítást, vagy még annyit sem. Hogy a bicska visszakerül a helyére, arra bizonyosan nem számított. Zavart pislogásba kezd, el is kapja a tekintetét, de nem szól egy szót sem. Inkább megforgatja a krumplikat és a hagymákat, hiszen már úgyis rájuk fér.
Persze amikor a férfi felpattan, újból rá szegeződik a napfényben leginkább kéknek tetsző szempár. Most már Nisamie is kezdi kapiskálni, hogy valami megváltozott, de egyelőre teljesen értetlenül áll a helyzet előtt. Ez jól olvasható az arcáról is, főleg miután elhangzik az utasítás Gabrael részéről. A visszavágás szinte reflexszerűen kikívánkozna, de szorult belé annyi helyzetfelismerő képesség, hogy ettől jelen helyzetben bölcsen eltekintsen. Nem fogja feleslegesen húzogatni az oroszlán farkát.*
- Hát persze. *Motyogja alig hallhatóan, tekintetével követve az egészen sietős léptekkel távozó férfit. Eddig csak értetlen volt, most már kellőképp zavart is. Valahogy sehogyan sem akar összeállni neki, mi is történik éppen. Hosszan néz abba az irányba, ahol Gabrael az imént eltűnt szemei elől; azon tanakodik, vajon utána kellene-e mennie. Végül több okból is amellett dönt, hogy marad szépen, ahol van. Fél is a harcostól, na meg a csirkét sem akarja magára hagyni. Azzal már nincs kedve foglalkozni, hogy a bolttal mi lesz, egyszerűen reméli a legjobbakat. Miután hallja a tölgyfaajtó nyikordulását, lassan visszafordul a tűz felé, majd fordít egy kicsit a nyárson is, hogy mindenhol alaposan átsüljön a madár.*
*Semmit sem vesz észre abból, hogy Gabrael hangulata netán megváltozna. A bicska előkerüléséig ugyanúgy a sülő szárnyast bámulja, azzal a különbséggel, hogy ő néha a zöldségekre is vet egy pillantást. A megjegyzésére érkező reakció azonban már valamelyest felkelti elcsigázott figyelmét. Szemöldökeit kicsit összébb vonja, tekintete a késről a szürke szemekhez vándorol. Nem várta, hogy szavai ekkora hatást érnek majd el. Igazság szerint nem várt semmilyen hatást, maximum egy vállrándítást, vagy még annyit sem. Hogy a bicska visszakerül a helyére, arra bizonyosan nem számított. Zavart pislogásba kezd, el is kapja a tekintetét, de nem szól egy szót sem. Inkább megforgatja a krumplikat és a hagymákat, hiszen már úgyis rájuk fér.
Persze amikor a férfi felpattan, újból rá szegeződik a napfényben leginkább kéknek tetsző szempár. Most már Nisamie is kezdi kapiskálni, hogy valami megváltozott, de egyelőre teljesen értetlenül áll a helyzet előtt. Ez jól olvasható az arcáról is, főleg miután elhangzik az utasítás Gabrael részéről. A visszavágás szinte reflexszerűen kikívánkozna, de szorult belé annyi helyzetfelismerő képesség, hogy ettől jelen helyzetben bölcsen eltekintsen. Nem fogja feleslegesen húzogatni az oroszlán farkát.*
- Hát persze. *Motyogja alig hallhatóan, tekintetével követve az egészen sietős léptekkel távozó férfit. Eddig csak értetlen volt, most már kellőképp zavart is. Valahogy sehogyan sem akar összeállni neki, mi is történik éppen. Hosszan néz abba az irányba, ahol Gabrael az imént eltűnt szemei elől; azon tanakodik, vajon utána kellene-e mennie. Végül több okból is amellett dönt, hogy marad szépen, ahol van. Fél is a harcostól, na meg a csirkét sem akarja magára hagyni. Azzal már nincs kedve foglalkozni, hogy a bolttal mi lesz, egyszerűen reméli a legjobbakat. Miután hallja a tölgyfaajtó nyikordulását, lassan visszafordul a tűz felé, majd fordít egy kicsit a nyárson is, hogy mindenhol alaposan átsüljön a madár.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:45:21
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Ahogy ott ülnek a tűz mellett és békésen pipázgat, lassan egy kellemetlen érzés kezdi hatalmába keríteni. Nem szokta az ökör a szántást, ahogy szokták mondani. Kényelmetlenül érzi magát, hogy csak ül ott a tűz mellett és a sülő húst bámulja. Ahogy a pipát szívja, lassan egyre dühösebbek lesznek a füstpamacsok.
Ráadásul Nisamie még rá is szól, hogy nincs kész a hús. Összevont szemöldökkel csattintja vissza a méretes bicskát, majd tuszakolja vissza a csizamszárába.
Még pár pillanatig bírja egy helyben, majd dörmögve fordít egyet a pipán és a fatönkön kiveregeti belőle a dohány maradékát.*
- Igyekezz a hússal. *Dörren a fűben ülő lányra és felkel ültéből. A viselkedése ékes ellentétben áll a korábban tapasztaltaktól, láthatóan az idill már teljesen elszállt.
Berobog vissza a házba és eltűnik Nisamie tekintete elől, ha ő meg nem állítja, bár erre kicsi az esély, hisz fizikálisan nem volna rá képes.
Odabent az egyik nyeregtáskájába nyúl és megkeresi a páncéltisztító készletét, ami nem áll sok vagy különleges dolgokból. Egyszerű rongyok, olaj és homok egy kisebb zsákban. Leülve a székre kezdi el tisztogatni a páncél darabjait és igazán maga sem érti, hogy mi okozta a hirtelen haragját.*
*Ahogy ott ülnek a tűz mellett és békésen pipázgat, lassan egy kellemetlen érzés kezdi hatalmába keríteni. Nem szokta az ökör a szántást, ahogy szokták mondani. Kényelmetlenül érzi magát, hogy csak ül ott a tűz mellett és a sülő húst bámulja. Ahogy a pipát szívja, lassan egyre dühösebbek lesznek a füstpamacsok.
Ráadásul Nisamie még rá is szól, hogy nincs kész a hús. Összevont szemöldökkel csattintja vissza a méretes bicskát, majd tuszakolja vissza a csizamszárába.
Még pár pillanatig bírja egy helyben, majd dörmögve fordít egyet a pipán és a fatönkön kiveregeti belőle a dohány maradékát.*
- Igyekezz a hússal. *Dörren a fűben ülő lányra és felkel ültéből. A viselkedése ékes ellentétben áll a korábban tapasztaltaktól, láthatóan az idill már teljesen elszállt.
Berobog vissza a házba és eltűnik Nisamie tekintete elől, ha ő meg nem állítja, bár erre kicsi az esély, hisz fizikálisan nem volna rá képes.
Odabent az egyik nyeregtáskájába nyúl és megkeresi a páncéltisztító készletét, ami nem áll sok vagy különleges dolgokból. Egyszerű rongyok, olaj és homok egy kisebb zsákban. Leülve a székre kezdi el tisztogatni a páncél darabjait és igazán maga sem érti, hogy mi okozta a hirtelen haragját.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-16 15:07:48
Üzenet elküldve: 2020-09-16 15:07:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A lányt látszólag elhagyja a félelem, mivel már hangjában és járásmódjában sem vehető észre a rettegés, ami az elején jellemezte a lány minden mozdulatát.
Ez sajnos az őr kérdése miatt nem sokáig marad így, mivel valószínűsíthetőleg a lányban rossz emlékek törhettek fel a mesélés közben. Erre utal legalábbis Grük számára a szipogás, de nem szól közben, csak hallgatja tovább a leány mesélését. Egy picit elgondolkodik az említett teremtményen, hogy a fejében kialakítson egy képet róla, de ettől függetlenül egy kissé kétkedik a lény létezésében, bár sok érdekes állat ész szörny létezik, de ilyen téren mégis hitetlen tud lenni az őr. Kizárni sem zárja ki a lehetőséget a szörny alakot felvevő kisded létét illetően, de míg nem látja, biztosra sose fogja állítani a pokoli fajzat jelenlétét.
Pont a kis merengése közepette kapja el a kezét a lány, amire egy hirtelen fej odakapással felel, de más ehhez hasonló reflex mozdulatot nem hajt végre ebben az esetben. A mellette haladó meséje elkezd erre a szadista fenevadra koncentrálni és látszólag a lány tényleg hisz a létében, mert különben miért látszana ennyire ijedtnek és kezdene el zokogni?*
-Semmi baj, most már ő sem bánthat.
*Bár ha a lény létezik, akkor várhatóan amit Grük mond nem igaz, de ismételten csak a lány megnyugtatásának megkísérlése céljából hangzik el. Eközben szembefordul Talulával és átöleli, hogy a lány ne csak hallja, hanem érezze is egy kicsit a törődést.*
-Most már senki sem bánthat téged.
*A lányt látszólag elhagyja a félelem, mivel már hangjában és járásmódjában sem vehető észre a rettegés, ami az elején jellemezte a lány minden mozdulatát.
Ez sajnos az őr kérdése miatt nem sokáig marad így, mivel valószínűsíthetőleg a lányban rossz emlékek törhettek fel a mesélés közben. Erre utal legalábbis Grük számára a szipogás, de nem szól közben, csak hallgatja tovább a leány mesélését. Egy picit elgondolkodik az említett teremtményen, hogy a fejében kialakítson egy képet róla, de ettől függetlenül egy kissé kétkedik a lény létezésében, bár sok érdekes állat ész szörny létezik, de ilyen téren mégis hitetlen tud lenni az őr. Kizárni sem zárja ki a lehetőséget a szörny alakot felvevő kisded létét illetően, de míg nem látja, biztosra sose fogja állítani a pokoli fajzat jelenlétét.
Pont a kis merengése közepette kapja el a kezét a lány, amire egy hirtelen fej odakapással felel, de más ehhez hasonló reflex mozdulatot nem hajt végre ebben az esetben. A mellette haladó meséje elkezd erre a szadista fenevadra koncentrálni és látszólag a lány tényleg hisz a létében, mert különben miért látszana ennyire ijedtnek és kezdene el zokogni?*
-Semmi baj, most már ő sem bánthat.
*Bár ha a lény létezik, akkor várhatóan amit Grük mond nem igaz, de ismételten csak a lány megnyugtatásának megkísérlése céljából hangzik el. Eközben szembefordul Talulával és átöleli, hogy a lány ne csak hallja, hanem érezze is egy kicsit a törődést.*
-Most már senki sem bánthat téged.
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:09:48
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:09:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 894
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 894
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ühüm... *egészen békésen támaszkodva andalog, amint elhagyják az épületet, félelme, mintha kezdene elszállni, pedig a még sötétbe borult romváros cseppet sem kecsegtető, semmilyen szempontból. Itt-ott hajléktalanok fekszenek a porban, némelyek pedig, főként a sárvárosi híd közelében vertek tanyát, s függetlenül az ottani zsoldosok munkájától, mindig felépítettek valami kalyibát, amiben elélhettek.*
- Hogy Terwy? Valaha gazdag volt, mára inkább lecsúszott, valamikor az eszét vesztette, legalábbis ezt mesélték. Köze van ahhoz is, akié a ház volt, bár Terwy mindig is azt mondta, hogy ez az ő háza, csak elorozták tőle. *Összerázkódik.* Ilyenkor tajtékzott és még Bjok is félt tőle. *Sóhajt fel megremegve, kissé szipogva.*
- Akik régebb óta ismerték... mármint Terwyt, azt mondják, hogy a legfelsőbb szintekig van kapcsolata, s ismeretsége a kikötőig is lehúzódik. Ezen kapcsolatai révén jutott előre és építette piszkos üzelmeit... mára már mindenhol akad besúgója... pontosabban akadt... még most sem hiszem el! *Erősödik meg a hangja egy pillanatnyi boldogságtól, majd elenyészik.*
- Bár... annyira nem is jó... Bjok, a fattya... állítólag valamim sötét vajákossal szűrte össze a levet vidéken. Egyszer hosszabb időre eltűnt, majd egy poronttyal tért vissza... én nem láttam, csak mesélték. Azt mondták, a kölöknek hosszú villás végű farka is volt, a szeme meg világított a sötétben. *Rázkódik össze, majd hirtelen Grük felé fordul és megállítja karjait megragadva.*
- Azt a szörnyet Terwy tartotta kordában... *suttogja* őrült volt, őrültebb mindennél és mindenkinél... piszkos hajlamai végett voltunk a ketrecekben, csak az étvágya kielégítésére tartottak bennünket, olykor szó szerint is... *hirtelen rázza meg a zokogás*
- Szórakozásból vágott le végtagokat, s élvezte a szenvedést, a fájdalmat és a vér látványát... az alvilág... az alvilág átalakulóban van, városi őr uram... ha nem készültök... rövidesen a pokol is elszabadul... *A lány holtsápadt, ez nem kérdés, retteg, miközben mesél, s tekintete ide-oda jár a sötét sikátorok között.*
- Lehet, hogy most is figyelnek bennünket... *Lapul az őr oldalához, s az árnyékok játéka tán, de annyi bizonyos, hogy akárhová pillantanak, mint a rémtörténetekben, szinte minden sarkon mozgás látható, amiről később kiderül, hogy valójában csak egy eldobott rongy, vagy egerekre vadászó, világító szemű macska.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ühüm... *egészen békésen támaszkodva andalog, amint elhagyják az épületet, félelme, mintha kezdene elszállni, pedig a még sötétbe borult romváros cseppet sem kecsegtető, semmilyen szempontból. Itt-ott hajléktalanok fekszenek a porban, némelyek pedig, főként a sárvárosi híd közelében vertek tanyát, s függetlenül az ottani zsoldosok munkájától, mindig felépítettek valami kalyibát, amiben elélhettek.*
- Hogy Terwy? Valaha gazdag volt, mára inkább lecsúszott, valamikor az eszét vesztette, legalábbis ezt mesélték. Köze van ahhoz is, akié a ház volt, bár Terwy mindig is azt mondta, hogy ez az ő háza, csak elorozták tőle. *Összerázkódik.* Ilyenkor tajtékzott és még Bjok is félt tőle. *Sóhajt fel megremegve, kissé szipogva.*
- Akik régebb óta ismerték... mármint Terwyt, azt mondják, hogy a legfelsőbb szintekig van kapcsolata, s ismeretsége a kikötőig is lehúzódik. Ezen kapcsolatai révén jutott előre és építette piszkos üzelmeit... mára már mindenhol akad besúgója... pontosabban akadt... még most sem hiszem el! *Erősödik meg a hangja egy pillanatnyi boldogságtól, majd elenyészik.*
- Bár... annyira nem is jó... Bjok, a fattya... állítólag valamim sötét vajákossal szűrte össze a levet vidéken. Egyszer hosszabb időre eltűnt, majd egy poronttyal tért vissza... én nem láttam, csak mesélték. Azt mondták, a kölöknek hosszú villás végű farka is volt, a szeme meg világított a sötétben. *Rázkódik össze, majd hirtelen Grük felé fordul és megállítja karjait megragadva.*
- Azt a szörnyet Terwy tartotta kordában... *suttogja* őrült volt, őrültebb mindennél és mindenkinél... piszkos hajlamai végett voltunk a ketrecekben, csak az étvágya kielégítésére tartottak bennünket, olykor szó szerint is... *hirtelen rázza meg a zokogás*
- Szórakozásból vágott le végtagokat, s élvezte a szenvedést, a fájdalmat és a vér látványát... az alvilág... az alvilág átalakulóban van, városi őr uram... ha nem készültök... rövidesen a pokol is elszabadul... *A lány holtsápadt, ez nem kérdés, retteg, miközben mesél, s tekintete ide-oda jár a sötét sikátorok között.*
- Lehet, hogy most is figyelnek bennünket... *Lapul az őr oldalához, s az árnyékok játéka tán, de annyi bizonyos, hogy akárhová pillantanak, mint a rémtörténetekben, szinte minden sarkon mozgás látható, amiről később kiderül, hogy valójában csak egy eldobott rongy, vagy egerekre vadászó, világító szemű macska.*
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-15 17:35:08
Üzenet elküldve: 2020-09-15 17:35:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Miután fordított egyet a szépen sülő madáron, visszahuppan a fűbe, de ezúttal kicsit távolabb a tűztől. A nap lassan delelőre hág, s bizony jócskán van ereje, a tűzrakóhelyre pedig semmilyen árnyék nem vetül, érthető okokból. Most kezdi igazán megérezni a tegnapi vacsora és a mai reggeli hiányát. Talán látszik is rajta, hogy kicsit bágyadtabb, sápadtabb, tekintete elvész a lángok között. Ha képes lenne bármire is gondolni, bizonyosan hálás lenne azért, hogy csendben ülhet a tűz mellett, és nem kell valami felesleges vagy idegesítő dologról beszélgetnie a harcossal. De jelenleg nincs ilyesmihez ereje, örül, ha az ételkészítés feladatát kézben tudja tartani.
Néhány csendben és szinte teljes mozdulatlanságban töltött perc után erőt vesz magán, hogy az imént használt hosszú bottal megpiszkálja a parázs szélén felsorakoztatott zöldségeket. Nyilván szeretné minél nagyobb részüket elfogyasztani, ahhoz viszont rendszeres forgatás és figyelem szükséges. Utóbbinak kicsit híján van ugyan jelenleg, de az egyre ínycsiklandóbb illatok tesznek róla, hogy ne feledkezzen meg a feladatairól.
Ahogy a másik mozdul, persze önkéntelenül is felé kapja tekintetét. Az utóbbi időben eléggé elszokott a társaságtól, jobban mondva beleszokott a magányba. Mióta családjának nagy része odaveszett, apja pedig remete életmódba kezdett a szobájában, nem igen kellett egy másik érző lény igényeivel foglalkoznia. Leszámítva a vásárlókat, de hát a csengő aranyakért cserébe nyújtott figyelem és törődés egészen más tészta. Nem mintha Gabraellel olyan nagyon sokat kéne foglalkozni, de azért mégiscsak közös ebédre készülnek, bármilyen furcsán hangzik is ez.
Nisamie tekintete a hamarosan előkerülő bicskára szegeződik, szavait is mintha ahhoz intézné.*
- Nincs készen. Pár perc még kell neki. *Jelenti ki, bár hangja kicsit fátyolos az eddig megszokotthoz képest. Ha a férfi ezek után is folytatja a műveletet, nem fogja megállítani, ő csupán a tényt közölte.*
*Miután fordított egyet a szépen sülő madáron, visszahuppan a fűbe, de ezúttal kicsit távolabb a tűztől. A nap lassan delelőre hág, s bizony jócskán van ereje, a tűzrakóhelyre pedig semmilyen árnyék nem vetül, érthető okokból. Most kezdi igazán megérezni a tegnapi vacsora és a mai reggeli hiányát. Talán látszik is rajta, hogy kicsit bágyadtabb, sápadtabb, tekintete elvész a lángok között. Ha képes lenne bármire is gondolni, bizonyosan hálás lenne azért, hogy csendben ülhet a tűz mellett, és nem kell valami felesleges vagy idegesítő dologról beszélgetnie a harcossal. De jelenleg nincs ilyesmihez ereje, örül, ha az ételkészítés feladatát kézben tudja tartani.
Néhány csendben és szinte teljes mozdulatlanságban töltött perc után erőt vesz magán, hogy az imént használt hosszú bottal megpiszkálja a parázs szélén felsorakoztatott zöldségeket. Nyilván szeretné minél nagyobb részüket elfogyasztani, ahhoz viszont rendszeres forgatás és figyelem szükséges. Utóbbinak kicsit híján van ugyan jelenleg, de az egyre ínycsiklandóbb illatok tesznek róla, hogy ne feledkezzen meg a feladatairól.
Ahogy a másik mozdul, persze önkéntelenül is felé kapja tekintetét. Az utóbbi időben eléggé elszokott a társaságtól, jobban mondva beleszokott a magányba. Mióta családjának nagy része odaveszett, apja pedig remete életmódba kezdett a szobájában, nem igen kellett egy másik érző lény igényeivel foglalkoznia. Leszámítva a vásárlókat, de hát a csengő aranyakért cserébe nyújtott figyelem és törődés egészen más tészta. Nem mintha Gabraellel olyan nagyon sokat kéne foglalkozni, de azért mégiscsak közös ebédre készülnek, bármilyen furcsán hangzik is ez.
Nisamie tekintete a hamarosan előkerülő bicskára szegeződik, szavait is mintha ahhoz intézné.*
- Nincs készen. Pár perc még kell neki. *Jelenti ki, bár hangja kicsit fátyolos az eddig megszokotthoz képest. Ha a férfi ezek után is folytatja a műveletet, nem fogja megállítani, ő csupán a tényt közölte.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-15 13:42:06
Üzenet elküldve: 2020-09-15 13:42:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Egy jómódú elkényeztetett fruskát már lehet, hogy agyoncsapott volna. Feldúlja és felgyújtja a házat, aztán pedig maga mögött hagyja az egészet. Persze, ezen a szálon már rég elvált volna egymástól sorsuk fonala. Persze akkor nem csak a medvetermetű harcostól, de az életétől is megszabadult volna Nisamie.
Ahogy a dolgok alakultak, most mégis egymás mellett ülnek egy vidáman pattogó tűz mellett, amelyen egy egész baromfit készül éppen megsütni a lány. Akár idilli is lehetne, de nem az. De ezt csak ők ketten tudják.
Hogy nem érkezik válasz a megjegyzésére, fel sem tűnik neki. Nem beszélgetésindítónak szánta, egyszerűen közölt egy dolgot, amit észrevett.
A "fűszersó" kifejezésre összébb húzódik a szemöldöke, de csak beleszív a pipájába, hogy újabb füstpamacsot küldjön az ég felé. Sosem hallott még ilyesmiről, bár, ami az ő szakács tudományát illeti, nem is csoda.
A nyárs és így a csirke a tűzre kerül, a medvetermetű arcát akár érdeklődőnek is lehetne mondani, ahogy Nisamie tevékenykedését nézi. Ő egyszerűen a lobogó lángok fölé tette volna és ahogy sül, úgy rágta volna le a csontokról a húst. Gyors és hatékony megoldás, ha az étkezésre kevés időd van. Ám most nem fenyegeti őket támadás, nem kell őrt állnia vagy járőröznie. Furcsa egy érzés.
Még mindig a nyársat fürkészi, amikor a lány elindul, hogy valami keressen a hús mellé. Ritka alkalmak egyike ez is, amikor a sült mellé valami más is érkezik. Hogy is mondják a városiak? Köret.
A parázs szélére kerülő gyökérfélét és a hagymát is úgy nézi meg, mintha először látna ilyesmit és Nisamienek kell fordítania a nyárson, mert ő nem tette meg. Eszébe se jutott.
A sülő hagyma illata azonnal eléri, ahogy a csirke sült, kissé megpörkölődött része is, amely most felülre kerül. A medvetermetű elengedi pipája szárát, kissé hunyorogva a füsttől nyúl a csizmája felé, hogy egy méretes bicskát húzzon onnan elő.
Láthatóan arra készül, hogy megnyesse a már félig sült csirkerészt.*
*Egy jómódú elkényeztetett fruskát már lehet, hogy agyoncsapott volna. Feldúlja és felgyújtja a házat, aztán pedig maga mögött hagyja az egészet. Persze, ezen a szálon már rég elvált volna egymástól sorsuk fonala. Persze akkor nem csak a medvetermetű harcostól, de az életétől is megszabadult volna Nisamie.
Ahogy a dolgok alakultak, most mégis egymás mellett ülnek egy vidáman pattogó tűz mellett, amelyen egy egész baromfit készül éppen megsütni a lány. Akár idilli is lehetne, de nem az. De ezt csak ők ketten tudják.
Hogy nem érkezik válasz a megjegyzésére, fel sem tűnik neki. Nem beszélgetésindítónak szánta, egyszerűen közölt egy dolgot, amit észrevett.
A "fűszersó" kifejezésre összébb húzódik a szemöldöke, de csak beleszív a pipájába, hogy újabb füstpamacsot küldjön az ég felé. Sosem hallott még ilyesmiről, bár, ami az ő szakács tudományát illeti, nem is csoda.
A nyárs és így a csirke a tűzre kerül, a medvetermetű arcát akár érdeklődőnek is lehetne mondani, ahogy Nisamie tevékenykedését nézi. Ő egyszerűen a lobogó lángok fölé tette volna és ahogy sül, úgy rágta volna le a csontokról a húst. Gyors és hatékony megoldás, ha az étkezésre kevés időd van. Ám most nem fenyegeti őket támadás, nem kell őrt állnia vagy járőröznie. Furcsa egy érzés.
Még mindig a nyársat fürkészi, amikor a lány elindul, hogy valami keressen a hús mellé. Ritka alkalmak egyike ez is, amikor a sült mellé valami más is érkezik. Hogy is mondják a városiak? Köret.
A parázs szélére kerülő gyökérfélét és a hagymát is úgy nézi meg, mintha először látna ilyesmit és Nisamienek kell fordítania a nyárson, mert ő nem tette meg. Eszébe se jutott.
A sülő hagyma illata azonnal eléri, ahogy a csirke sült, kissé megpörkölődött része is, amely most felülre kerül. A medvetermetű elengedi pipája szárát, kissé hunyorogva a füsttől nyúl a csizmája felé, hogy egy méretes bicskát húzzon onnan elő.
Láthatóan arra készül, hogy megnyesse a már félig sült csirkerészt.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-12 16:18:43
Üzenet elküldve: 2020-09-12 16:18:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Nem az a fajta, akit néhány üres fenyegetéssel sokáig sarokba lehetne szorítani. Egy jómódú, elkényeztetett kis fruska bizonyosan meg se merne mukkanni Gabrael szavai után, nem hogy még ki is forgassa azokat. Talán pár évvel korábban nem sokban különbözött volna ettől a bizonyos fruskától, ha útjaik akkor keresztezik egymást. Azóta azonban elég sok minden változott. Nisamie az erőviszonyok teljes tudatában igyekszik kialakítani saját játékszabályait; el nem küldheti a harcost, ez egyszerűen nem áll módjában, de attól még semmi nem kötelezi arra, hogy szót fogadjon és parancsot teljesítsen. Csupán bizonyos határokat tiszteletben kell tartania, amit a maga módján meg is tesz.
Nem mulasztja el a kérdés után érkező pozitív megjegyzést, de nem is adja különösebb jelét annak, hogy érdekelné. Úgy tűnik, minden figyelmét leköti a nyársra húzott madár… vagy csak egyszerűbb úgy tenni, mintha így lenne.*
- Fűszersót. *Pillant röviden a férfi felé, majd a tűzzel kezd foglalatoskodni. Mielőtt közelebb húzódna, haját gyakorlott és gyors mozdulatokkal fonja hátra, hogy véletlenül se pörkölődjenek meg előrelógó tincsei. Ezután egy hosszabb bottal kicsit megpiszkálja a parazsat, valamennyire elegyengetve azt az érkező csirkének. A nyársat a tűzgödör egyik oldalán félkörívben húzódó, valószínűleg ilyen céllal épített kőrakására helyezi nagy gonddal, egy nagyobb arasznyira a vörösen izzó fától. Miután meggyőződött róla, hogy a nyárs stabil, felegyenesedik, s már indul is a konyhakert felé.*
- Nézek hozzá valamit, amit megsüthetünk a parázson. *Hátra sem néz, de úgy érzi, illendő közölnie, miért távozik a tűz mellől.
Néhány perccel később négy, jól megtermett édesburgonyával és két fej hagymával tér vissza, amiket szépen el is helyez a tűz szélén. Mielőtt visszaülne a fűbe, még fordít egyet a nyárson, ha Gabrael nem tette volna meg.*
*Nem az a fajta, akit néhány üres fenyegetéssel sokáig sarokba lehetne szorítani. Egy jómódú, elkényeztetett kis fruska bizonyosan meg se merne mukkanni Gabrael szavai után, nem hogy még ki is forgassa azokat. Talán pár évvel korábban nem sokban különbözött volna ettől a bizonyos fruskától, ha útjaik akkor keresztezik egymást. Azóta azonban elég sok minden változott. Nisamie az erőviszonyok teljes tudatában igyekszik kialakítani saját játékszabályait; el nem küldheti a harcost, ez egyszerűen nem áll módjában, de attól még semmi nem kötelezi arra, hogy szót fogadjon és parancsot teljesítsen. Csupán bizonyos határokat tiszteletben kell tartania, amit a maga módján meg is tesz.
Nem mulasztja el a kérdés után érkező pozitív megjegyzést, de nem is adja különösebb jelét annak, hogy érdekelné. Úgy tűnik, minden figyelmét leköti a nyársra húzott madár… vagy csak egyszerűbb úgy tenni, mintha így lenne.*
- Fűszersót. *Pillant röviden a férfi felé, majd a tűzzel kezd foglalatoskodni. Mielőtt közelebb húzódna, haját gyakorlott és gyors mozdulatokkal fonja hátra, hogy véletlenül se pörkölődjenek meg előrelógó tincsei. Ezután egy hosszabb bottal kicsit megpiszkálja a parazsat, valamennyire elegyengetve azt az érkező csirkének. A nyársat a tűzgödör egyik oldalán félkörívben húzódó, valószínűleg ilyen céllal épített kőrakására helyezi nagy gonddal, egy nagyobb arasznyira a vörösen izzó fától. Miután meggyőződött róla, hogy a nyárs stabil, felegyenesedik, s már indul is a konyhakert felé.*
- Nézek hozzá valamit, amit megsüthetünk a parázson. *Hátra sem néz, de úgy érzi, illendő közölnie, miért távozik a tűz mellől.
Néhány perccel később négy, jól megtermett édesburgonyával és két fej hagymával tér vissza, amiket szépen el is helyez a tűz szélén. Mielőtt visszaülne a fűbe, még fordít egyet a nyárson, ha Gabrael nem tette volna meg.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-11 17:15:19
Üzenet elküldve: 2020-09-11 17:15:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Úgy tűnik, Nisamie kezd felbátorodni. Legalábbis erre tud következtetni abból a megjegyzésből, amit kap, miközben nekiindul, hogy levegye a vértezetét. A kapott válaszra csak felhorkan. Később esik le csak neki, hogy mire is gondolt a lány és mennyire félreértette, amit a medvetermetű mondott. Mert ő egyáltalán nem arra gondolt, hogy tücsköt kellene enniük, hanem arra, hogy kifilézi őt és majd íztelen, égett csirkét eszik majd a felgyújtott és leégett gyógyfüves ház zsarátnokain, ami alatt az ő és az apja ropogósra sült holtteste fekszik.
Halk dörmögéssel állapítja meg, hogy öregszik, majd levéve a vértjét az udvarra megy, hogy nekilásson fát aprítani és tüzet rakni.
A jól végzett munkája gyümölcsét figyelve ül a tönkön és szívja a pipáját. Fürkészi, ahogy a lángok beleharapnak a fába és felfalják. Mindig is kedvelte figyelni a narancssárga zsarátnokokon táncoló lángokat. De ki az, aki nem?
Egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi történik bent. Hogy Nisamie milyen mesével tereli el apja figyelmét. Igazából, nem is gondol az öreg férfivel odafent. Nem látta még, nem találkoztak, így számára mintha nem is létezne. Bőven megelégszik azzal, hogy a lány előkészíti a húst a sütéshez. Bízik benne, hogy van gyakorlata benne. Az olyan lányokat, akik nem állják meg a helyüket a konyhában, hamar elcsapják a háztól, hogy aztán a kikötőben árulhassák saját húsukat a fogatlan tengerészeknek. De Nisamie talpraesett lánynak látszik, egyedül él az apjával, biztosan elbír egy csirkével.
Mire aztán a lány kiér a hátsó udvarba, a tűz már valóban épp annyira leégett, hogy jó legyen a sütéshez. Amikor előkerül a szépen előkészített egész szárnyas, a medvetermetű megtámasztja pipás kezét a térdén, ahogy a valamiféle fűszerrel bedörzsölt csirkét méri fel.*
- Mit tettél rá? *Kérdi, majd újra a pipájába szív.*
- Jó illata van. *Teszi hozzá dörmögve, de inkább csak magának. Tényleg kezd megöregedni, ha ilyesmit észrevesz.*
*Úgy tűnik, Nisamie kezd felbátorodni. Legalábbis erre tud következtetni abból a megjegyzésből, amit kap, miközben nekiindul, hogy levegye a vértezetét. A kapott válaszra csak felhorkan. Később esik le csak neki, hogy mire is gondolt a lány és mennyire félreértette, amit a medvetermetű mondott. Mert ő egyáltalán nem arra gondolt, hogy tücsköt kellene enniük, hanem arra, hogy kifilézi őt és majd íztelen, égett csirkét eszik majd a felgyújtott és leégett gyógyfüves ház zsarátnokain, ami alatt az ő és az apja ropogósra sült holtteste fekszik.
Halk dörmögéssel állapítja meg, hogy öregszik, majd levéve a vértjét az udvarra megy, hogy nekilásson fát aprítani és tüzet rakni.
A jól végzett munkája gyümölcsét figyelve ül a tönkön és szívja a pipáját. Fürkészi, ahogy a lángok beleharapnak a fába és felfalják. Mindig is kedvelte figyelni a narancssárga zsarátnokokon táncoló lángokat. De ki az, aki nem?
Egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi történik bent. Hogy Nisamie milyen mesével tereli el apja figyelmét. Igazából, nem is gondol az öreg férfivel odafent. Nem látta még, nem találkoztak, így számára mintha nem is létezne. Bőven megelégszik azzal, hogy a lány előkészíti a húst a sütéshez. Bízik benne, hogy van gyakorlata benne. Az olyan lányokat, akik nem állják meg a helyüket a konyhában, hamar elcsapják a háztól, hogy aztán a kikötőben árulhassák saját húsukat a fogatlan tengerészeknek. De Nisamie talpraesett lánynak látszik, egyedül él az apjával, biztosan elbír egy csirkével.
Mire aztán a lány kiér a hátsó udvarba, a tűz már valóban épp annyira leégett, hogy jó legyen a sütéshez. Amikor előkerül a szépen előkészített egész szárnyas, a medvetermetű megtámasztja pipás kezét a térdén, ahogy a valamiféle fűszerrel bedörzsölt csirkét méri fel.*
- Mit tettél rá? *Kérdi, majd újra a pipájába szív.*
- Jó illata van. *Teszi hozzá dörmögve, de inkább csak magának. Tényleg kezd megöregedni, ha ilyesmit észrevesz.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-10 17:03:43
Üzenet elküldve: 2020-09-10 17:03:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Néhány pillanatig még kivár, miután a férfi beleegyezik a hirtelenjében kitervelt ötletbe. Mintha nem akarná elhinni, hogy ez ilyen könnyen is mehet, nagyra nyitott szemekkel mered a szürkékbe, szinte ugrásra készen. Aztán mivel a könnyed kis fenyegetésen kívül semmilyen ellenvetés nem érkezik, alig észrevehető mosoly kúszik ajkainak sarkába.*
- Pedig nem is olyan rossz falat, mint gondolnád... *Húzódik egy árnyalatnyival szélesebbre a mosoly, tekintetéből pedig könnyedén kiolvasható, hogy tapasztalatból beszél. Néhány rovarnak egészen kellemes íze van, sütve pedig még az állaguk sem annyira undorító. Megfelelő fűszerezés mellett az avatatlan kóstoló meg sem tudná különböztetni a szárnyasok húsától. Persze tudja, hogy Gabrael nem éppen a tücsökevésről beszélt, de úgy tűnik, a csirkehús ígérete igencsak élénkítően hatott rá. Az eszébe sem jut, hogy az ő szavait is könnyedén lehet egészen másképp értelmezni.*
- Előkészítem és jövök én is. *Zárja végül rövidre a társalgást, majd kezében a kincset rejtő batyuval megindul az emelet irányába. Keze már a kilincsen pihen, amikor szórakozottan visszafordul; vet egy pillantást a felszerelésétől épp szabadulni készülő Gabrael felé, mintha mondani akarna valamit, de aztán meggondolja magát, s csakhamar el is tűnik a lépcsőt rejtő ajtó mögött.
Első útja odafent apja szobájához vezet. Szerencsére elég sok képzelőerő szorul belé ahhoz, hogy gond nélkül kerekítsen egy mesét egy végletekig elégedett vevőről, aki hálája jeléül egy egész tyúkot ajándékozott nekik. Kivételesen apja sem akadékoskodik sokat, bár a kimaradó reggeli természetesen nem maradhat szó nélkül, azért viszonylag hamar szélnek ereszti a lányt, hogy visszamerülhessen könyveinek tanulmányozásába. Ő is akkor evett húst utoljára, amikor Nisamie. Túlságosan régen.
Miután a feladatok kellemetlenebb részét letudta, hozzálát a madár feldolgozásához a kis konyhában. Vizet merít a nagy hordóból egy kisebb tálba, majd egészében, alaposan átmossa a tyúkot, közben pedig kitépi azt a pár aprócska tollat, amit a kereskedő elmulasztott. Miután ezzel végzett, akkurátus mozdulatokkal távolítja el a belsőségeket; a lépet és a tüdőt visszadobja a zsákba, az megy a macskáknak, az összes többit - az epehólyag kivételével, amit egy ügyes mozdulattal szintén eltávolít - már dobja is a tálba. Tökéletes lesz később egy jó kis levesnek. Eztán megszabadítja a csirkét a fejétől, a nyakától és a lábaitól is (amik szintén mennek majd a levesbe), hogy végre hozzálásson a fűszerezéshez. Féltve őrzött kincsként emeli le a polcról a kis szelencét, aminek alján még maradt valamennyi az anyja által készített tökéletes fűszersóból. Óvatosan kinyitja, majd hosszan és mélyen beszívja a milliónyi emléket ébresztő csodás illatot. Egy röpke pillanatra el is bizonytalanodik, merjen-e használni belőle, kockáztatva azt, hogy hamarosan elfogy, de aztán eszébe jut, hogy ő nem akar másmilyen ízű csirkét enni. Alaposan bedörzsöli kívül-belül a madarat, majd rendet tesz maga után a konyhában. A estére félretett részeket letakarja, a mosáshoz használt vizet kilöttyinti az ablakon, majd kezében a deszkán fekvő csirkével és a maradékokat tartalmazó zsákkal megindul lefelé.
Mire a ház mögötti kertbe ér, a tűz már vidám lángokkal lobog, a férfi pedig jó illatú dohánnyal tömött pipát szív. A macskáknak szánt falatokat jó messzire hajítja a susnyásba, majd magához vesz egy nyársat a fáskamrából, hogy végre nekiláthassanak a sütésnek. Egészen idilli lehetne a pillanat, ahogy Nisamie is letelepszik a tűz mellé és elvégzi az utolsó simításokat, ha közben nem tudnák nagyon jól mindketten, hogyan is jutottak idáig.*
- Jó kis tűz. *Jegyzi meg fel sem pillantva, miközben felnyársalja a csirkét.*
*Néhány pillanatig még kivár, miután a férfi beleegyezik a hirtelenjében kitervelt ötletbe. Mintha nem akarná elhinni, hogy ez ilyen könnyen is mehet, nagyra nyitott szemekkel mered a szürkékbe, szinte ugrásra készen. Aztán mivel a könnyed kis fenyegetésen kívül semmilyen ellenvetés nem érkezik, alig észrevehető mosoly kúszik ajkainak sarkába.*
- Pedig nem is olyan rossz falat, mint gondolnád... *Húzódik egy árnyalatnyival szélesebbre a mosoly, tekintetéből pedig könnyedén kiolvasható, hogy tapasztalatból beszél. Néhány rovarnak egészen kellemes íze van, sütve pedig még az állaguk sem annyira undorító. Megfelelő fűszerezés mellett az avatatlan kóstoló meg sem tudná különböztetni a szárnyasok húsától. Persze tudja, hogy Gabrael nem éppen a tücsökevésről beszélt, de úgy tűnik, a csirkehús ígérete igencsak élénkítően hatott rá. Az eszébe sem jut, hogy az ő szavait is könnyedén lehet egészen másképp értelmezni.*
- Előkészítem és jövök én is. *Zárja végül rövidre a társalgást, majd kezében a kincset rejtő batyuval megindul az emelet irányába. Keze már a kilincsen pihen, amikor szórakozottan visszafordul; vet egy pillantást a felszerelésétől épp szabadulni készülő Gabrael felé, mintha mondani akarna valamit, de aztán meggondolja magát, s csakhamar el is tűnik a lépcsőt rejtő ajtó mögött.
Első útja odafent apja szobájához vezet. Szerencsére elég sok képzelőerő szorul belé ahhoz, hogy gond nélkül kerekítsen egy mesét egy végletekig elégedett vevőről, aki hálája jeléül egy egész tyúkot ajándékozott nekik. Kivételesen apja sem akadékoskodik sokat, bár a kimaradó reggeli természetesen nem maradhat szó nélkül, azért viszonylag hamar szélnek ereszti a lányt, hogy visszamerülhessen könyveinek tanulmányozásába. Ő is akkor evett húst utoljára, amikor Nisamie. Túlságosan régen.
Miután a feladatok kellemetlenebb részét letudta, hozzálát a madár feldolgozásához a kis konyhában. Vizet merít a nagy hordóból egy kisebb tálba, majd egészében, alaposan átmossa a tyúkot, közben pedig kitépi azt a pár aprócska tollat, amit a kereskedő elmulasztott. Miután ezzel végzett, akkurátus mozdulatokkal távolítja el a belsőségeket; a lépet és a tüdőt visszadobja a zsákba, az megy a macskáknak, az összes többit - az epehólyag kivételével, amit egy ügyes mozdulattal szintén eltávolít - már dobja is a tálba. Tökéletes lesz később egy jó kis levesnek. Eztán megszabadítja a csirkét a fejétől, a nyakától és a lábaitól is (amik szintén mennek majd a levesbe), hogy végre hozzálásson a fűszerezéshez. Féltve őrzött kincsként emeli le a polcról a kis szelencét, aminek alján még maradt valamennyi az anyja által készített tökéletes fűszersóból. Óvatosan kinyitja, majd hosszan és mélyen beszívja a milliónyi emléket ébresztő csodás illatot. Egy röpke pillanatra el is bizonytalanodik, merjen-e használni belőle, kockáztatva azt, hogy hamarosan elfogy, de aztán eszébe jut, hogy ő nem akar másmilyen ízű csirkét enni. Alaposan bedörzsöli kívül-belül a madarat, majd rendet tesz maga után a konyhában. A estére félretett részeket letakarja, a mosáshoz használt vizet kilöttyinti az ablakon, majd kezében a deszkán fekvő csirkével és a maradékokat tartalmazó zsákkal megindul lefelé.
Mire a ház mögötti kertbe ér, a tűz már vidám lángokkal lobog, a férfi pedig jó illatú dohánnyal tömött pipát szív. A macskáknak szánt falatokat jó messzire hajítja a susnyásba, majd magához vesz egy nyársat a fáskamrából, hogy végre nekiláthassanak a sütésnek. Egészen idilli lehetne a pillanat, ahogy Nisamie is letelepszik a tűz mellé és elvégzi az utolsó simításokat, ha közben nem tudnák nagyon jól mindketten, hogyan is jutottak idáig.*
- Jó kis tűz. *Jegyzi meg fel sem pillantva, miközben felnyársalja a csirkét.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-09 13:02:04
Üzenet elküldve: 2020-09-09 13:02:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A medvetermetű talán várja is a visszaszólást, egy csípős, kioktató megjegyzést, mert pár pillanatra elhallgat, szemöldöke enyhén megemelkedik, úgy tekint le a pult mögött álló, a vászonzsákot bontogató lányra. Kegyetlen dolognak tarthatná bárki, hogy ilyen eszközökkel gyakorol hatalmat, de talán nem kizárólag az utasítgatás és a kiszolgáltatás érzése motiválja. Nehéz volna megmondani.
A tűz említésére egyetértően bólint. Nem is nyersen akarja megenni a baromfi húsát. Már talán mosoly árnyéka költözne be szája sarkába, amikor meghallja a fa helyének megnevezését. Korábban enyhén megemelkedett szemöldöke összeszalad, értetlennek tetsző kifejezést kölcsönözve a medvetermetű férfi arcának. "A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére." - tartják egyes nézetek és talán épp ez forrasztja a szót a páncélos ajkára.
Értetlen arccal figyeli, ahogy Nisamie a pult mögött matat, majd közelebb lépve hozzá átadja neki a tűzköveket. Gépiesen tárja ki páncélkesztyűs tenyerét és nézi benne a köveket.
A kőrisfa említésére már nem is mond semmit. Széles mosollyal néz le a lányra, aki úgy tűnik, megtalálta a hangját és a stílusát a medvetermetűvel szemben.*
- Rendben. *Mondja, ahogy megcsóválja a fejét, mintha nem hinné, hogy most neki is osztottak lapot.*
- Aztán nehogy sült tücsök legyen a csirke mellé. *Mondja, ahogy elfordul és leteszi a tűzköveket az asztalra.
Nem fog páncélban fát vágni, ez biztos, így elkezdi lehámozni magáról a vértet, majd immáron az ujjatlan ingben indul el a korábban megnevezett hely felé.
Odakint aztán nem tart sokáig meglelni a fáskamrát és a tűzrakót. Még mindig hanyag mosollyal kezd el fát aprítani, a fatönkön szép sorban hasadnak el a fejsze alatt a tuskók, hogy kis idő múlva már takaros kupacban álljon a felhasogatott fa a tűzrakó mellett.
Miután elégségesnek találja a gyújtós mennyiségét, akkurátusan kezd neki tüzet rakni. Ha bárki látná, gyakorlottnak is mondhatná, ahogy szép gúlába állítja a fahasábokat, vékonyabbak alulra, vaskosabbak felülre. Az egész aljába hajszálvékonyra gyalult fát és szalmát kerít, majd nekikezd a kapott tűzkővel szikrát csiholni egy adag szalmára. Ha lángot fogott, türelmesen megfújja, míg az első tűznyelvek felélednek, majd a sűrűn füstölő gyújtóst a fahasábok alá teszi. Pár fújás és kisvártatva fel is éled a láng a fák alatt.
A medvetermetű elégedetten, csípőre tett kézzel figyeli keze munkáját. A maradék fát a tűz mellé készíti, majd a tönkre ülve pipát kerít az övtáskájából, megtölti dohánnyal és komótos pipázgatásba kezd, míg a lángok fel nem élednek.*
*A medvetermetű talán várja is a visszaszólást, egy csípős, kioktató megjegyzést, mert pár pillanatra elhallgat, szemöldöke enyhén megemelkedik, úgy tekint le a pult mögött álló, a vászonzsákot bontogató lányra. Kegyetlen dolognak tarthatná bárki, hogy ilyen eszközökkel gyakorol hatalmat, de talán nem kizárólag az utasítgatás és a kiszolgáltatás érzése motiválja. Nehéz volna megmondani.
A tűz említésére egyetértően bólint. Nem is nyersen akarja megenni a baromfi húsát. Már talán mosoly árnyéka költözne be szája sarkába, amikor meghallja a fa helyének megnevezését. Korábban enyhén megemelkedett szemöldöke összeszalad, értetlennek tetsző kifejezést kölcsönözve a medvetermetű férfi arcának. "A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére." - tartják egyes nézetek és talán épp ez forrasztja a szót a páncélos ajkára.
Értetlen arccal figyeli, ahogy Nisamie a pult mögött matat, majd közelebb lépve hozzá átadja neki a tűzköveket. Gépiesen tárja ki páncélkesztyűs tenyerét és nézi benne a köveket.
A kőrisfa említésére már nem is mond semmit. Széles mosollyal néz le a lányra, aki úgy tűnik, megtalálta a hangját és a stílusát a medvetermetűvel szemben.*
- Rendben. *Mondja, ahogy megcsóválja a fejét, mintha nem hinné, hogy most neki is osztottak lapot.*
- Aztán nehogy sült tücsök legyen a csirke mellé. *Mondja, ahogy elfordul és leteszi a tűzköveket az asztalra.
Nem fog páncélban fát vágni, ez biztos, így elkezdi lehámozni magáról a vértet, majd immáron az ujjatlan ingben indul el a korábban megnevezett hely felé.
Odakint aztán nem tart sokáig meglelni a fáskamrát és a tűzrakót. Még mindig hanyag mosollyal kezd el fát aprítani, a fatönkön szép sorban hasadnak el a fejsze alatt a tuskók, hogy kis idő múlva már takaros kupacban álljon a felhasogatott fa a tűzrakó mellett.
Miután elégségesnek találja a gyújtós mennyiségét, akkurátusan kezd neki tüzet rakni. Ha bárki látná, gyakorlottnak is mondhatná, ahogy szép gúlába állítja a fahasábokat, vékonyabbak alulra, vaskosabbak felülre. Az egész aljába hajszálvékonyra gyalult fát és szalmát kerít, majd nekikezd a kapott tűzkővel szikrát csiholni egy adag szalmára. Ha lángot fogott, türelmesen megfújja, míg az első tűznyelvek felélednek, majd a sűrűn füstölő gyújtóst a fahasábok alá teszi. Pár fújás és kisvártatva fel is éled a láng a fák alatt.
A medvetermetű elégedetten, csípőre tett kézzel figyeli keze munkáját. A maradék fát a tűz mellé készíti, majd a tönkre ülve pipát kerít az övtáskájából, megtölti dohánnyal és komótos pipázgatásba kezd, míg a lángok fel nem élednek.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-09 11:59:35
Üzenet elküldve: 2020-09-09 11:59:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A lány kérdés nélkül kezdi el a dolgok mesélését, ami egyértelműen pozitív dolog. Grük szó nélkül hallgatja és igyekszik memorizálni az elhangzottakat menet közben. A kis mesélést követő kérdésekre egyből még nem kap válasz a lány, csak néhány másodperc múlva.*
-Tudod akikkel jöttem, azok közül a városőrökkel egész álló nap keresgéltünk pihenés és étkezés nélkül, így visszaküldtem őket a Kaszárnyába, hogy tudjanak pihenni és csak egymagam indultam tovább az elsődleges célpont kiszabadítása után.
*Egy levegővételnyi szünetet tart az elmondottak után, mielőtt folytatná.*
-A többiek meg egy olyan kereskedő, aki úgy, hogy nem volt harcos, úgy kockáztatta a saját életét az úrnő kiszabadítása érdekében. Ezzel a kereskedővel együtt még négy általa fizettet zsoldos is jött, akik tényleg csak a pénzért voltak itt, így amikor a kalmár elment, vele mentek a zsoldosa is.
*Mondja a lánynak, hogy az tudja, hogy senki sem hibáztatható, azért, hogy Grük egyedül jött tovább.*
-Amúgy ki is pontosan ez a Terwy és a fattyú?
*Teszi fel érdeklődve a kérdést, aminek megválaszolása nélkül nem kaphat teljes képet az egészről.*
*A lány kérdés nélkül kezdi el a dolgok mesélését, ami egyértelműen pozitív dolog. Grük szó nélkül hallgatja és igyekszik memorizálni az elhangzottakat menet közben. A kis mesélést követő kérdésekre egyből még nem kap válasz a lány, csak néhány másodperc múlva.*
-Tudod akikkel jöttem, azok közül a városőrökkel egész álló nap keresgéltünk pihenés és étkezés nélkül, így visszaküldtem őket a Kaszárnyába, hogy tudjanak pihenni és csak egymagam indultam tovább az elsődleges célpont kiszabadítása után.
*Egy levegővételnyi szünetet tart az elmondottak után, mielőtt folytatná.*
-A többiek meg egy olyan kereskedő, aki úgy, hogy nem volt harcos, úgy kockáztatta a saját életét az úrnő kiszabadítása érdekében. Ezzel a kereskedővel együtt még négy általa fizettet zsoldos is jött, akik tényleg csak a pénzért voltak itt, így amikor a kalmár elment, vele mentek a zsoldosa is.
*Mondja a lánynak, hogy az tudja, hogy senki sem hibáztatható, azért, hogy Grük egyedül jött tovább.*
-Amúgy ki is pontosan ez a Terwy és a fattyú?
*Teszi fel érdeklődve a kérdést, aminek megválaszolása nélkül nem kaphat teljes képet az egészről.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:47:44
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:47:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 894
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 894
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*A férfi szavai bátorítóan hatnak a lánynak, aki a támaszték miatt erőt tud gyűjteni, s kissé esetlenül, de elindul az ajtó felé, a katona segítségét igénybe véve.*
- Köszönöm! *Sóhajtja őszintén, s bár tekintete idegesen jár ide, s oda, amikor kilépnek az ajtón, a még mindig sötétségbe borult városba, sokkal nyugodtabb már, mint korábban volt. Akaratlan, talán az éjszaka, talán Grük személyisége okozza, de kérdés nélkül kezd mesélni, s kétség nem férhet hozzá, hogy olyan információkkal bír, mellyel csak azok bírnak a városban, kik vagy a szörnyeteggel cimborálnak, vagy elrabolt áldozatainak egyike.*
- Eszemet sem tudom, hogy mikor volt, mikor idekerültem, éjszaka ragadtak el. *Kezdi csendesen, s lassú léptekkel megy arra, amerre Grük csak irányítja, teljesen rá hagyatkozik.*
- Nem én voltam az első. Már mások is voltak, ketrecekben, külön-külön zárva, kisebb, nagyobb sérülésekkel. *Idézi fel a szörny pillanatokat.*
- Tudod, Terwy idejében azért annyira nem volt sötét az alvilág... legalábbis nem ezen a módon. Ő kapcsolatai révén jutott fel, persze olykor kegyetlen is volt, de ti ezt úgy sem tudjátok, nem itt éltek közöttünk! *Némi szemrehányás is hallatszik hangjában, de kétség nem férhet hozzá, hogy nem Grüknek szánja.*
- Vajon hol vannak a többiek? Hol vannak a társaid? Úgy mondtad többen voltatok? Őket nem érdekelte, hogy akadnak-e túlélők? *Csuklik el a hangja.*
- Olyanok, mint a politikusok, vagy a város irányítói... ahol haszon akad, ott van cselekedet is... ahol csupán szegénység és nyomor... ott minek munkálkodni? *Fejét rázza meg.* Munkálkodott hát ott Terwy... míg meg nem született ez a fattyú... *A lány nem idős, de épp eléggé ahhoz, hogy ismerje az alvilág előtörténetét, s tudja, hogy Bjok, hogyan jutott el oda, ahol jelenleg is van.*
*A férfi szavai bátorítóan hatnak a lánynak, aki a támaszték miatt erőt tud gyűjteni, s kissé esetlenül, de elindul az ajtó felé, a katona segítségét igénybe véve.*
- Köszönöm! *Sóhajtja őszintén, s bár tekintete idegesen jár ide, s oda, amikor kilépnek az ajtón, a még mindig sötétségbe borult városba, sokkal nyugodtabb már, mint korábban volt. Akaratlan, talán az éjszaka, talán Grük személyisége okozza, de kérdés nélkül kezd mesélni, s kétség nem férhet hozzá, hogy olyan információkkal bír, mellyel csak azok bírnak a városban, kik vagy a szörnyeteggel cimborálnak, vagy elrabolt áldozatainak egyike.*
- Eszemet sem tudom, hogy mikor volt, mikor idekerültem, éjszaka ragadtak el. *Kezdi csendesen, s lassú léptekkel megy arra, amerre Grük csak irányítja, teljesen rá hagyatkozik.*
- Nem én voltam az első. Már mások is voltak, ketrecekben, külön-külön zárva, kisebb, nagyobb sérülésekkel. *Idézi fel a szörny pillanatokat.*
- Tudod, Terwy idejében azért annyira nem volt sötét az alvilág... legalábbis nem ezen a módon. Ő kapcsolatai révén jutott fel, persze olykor kegyetlen is volt, de ti ezt úgy sem tudjátok, nem itt éltek közöttünk! *Némi szemrehányás is hallatszik hangjában, de kétség nem férhet hozzá, hogy nem Grüknek szánja.*
- Vajon hol vannak a többiek? Hol vannak a társaid? Úgy mondtad többen voltatok? Őket nem érdekelte, hogy akadnak-e túlélők? *Csuklik el a hangja.*
- Olyanok, mint a politikusok, vagy a város irányítói... ahol haszon akad, ott van cselekedet is... ahol csupán szegénység és nyomor... ott minek munkálkodni? *Fejét rázza meg.* Munkálkodott hát ott Terwy... míg meg nem született ez a fattyú... *A lány nem idős, de épp eléggé ahhoz, hogy ismerje az alvilág előtörténetét, s tudja, hogy Bjok, hogyan jutott el oda, ahol jelenleg is van.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:46:07
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:46:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Grük igyekszik teljesen józanul felmérni a helyzetet, ezért bármily szívszaggatóan néz is ki a lány, megpróbál ilyen téren erős maradni. A lány szavaira letérdel Talula mellé és megfogja a lány vállát.*
-Ha visszajönnek és úgy adódik, hogy az íjam nem elég, abban az esetben teneked semmi más dolgod nincs, mint minden erődet beleadva szaladni. *Kezdi felvázolni, hogy ha a lány félelme beigazolódik, akkor mi lesz a dolga.* A polgárnegyedben található kaszárnyáig fuss és ott kéredzkedj be a kapuőrnél rám hivatkozva, ha oda beérsz és elmesélsz mindent amit tudsz, akkor nem eshet már bántódásod.
*Igyekszik ezzel a mondattal felkészíteni a lányt a legrosszabb eshetőségre.*
-De ha engem kérdezel, nem jönnek vissza, egy ideig biztosan nem, sok az áldozatuk és még a foglyokra is vigyázniuk kell. Maximum egy-két embert küldhetnek, azok ellen meg az íjam is elég lesz várhatóan.
*Lehet, hogy elbízza magát a városőr, de úgy érzi, hogy most ezt kell mondania, így ezt is mondja.
A lány felállási kísérlete sikertelen, de a tiszt igyekszik támaszt nyújtani.*
-Segítek.
*Miközben ez az egy szó elhagyja száját, igyekszik felemelni a lányt és karjaiban tartva indul meg a kijárat felé. A csonthíd felé tekintő lány szavaira egy halvány mosolyt ejt és tekintetét ő is a szakadék fölötti egyetlen átjáró felé szegezi.*
-De nekem akkor is meg kell próbálnom, majd egyszer bevesszük Sárvárost és akkor róluk is gondoskodunk.
*Mondja a távolba merengve, majd megfordul és ahhoz a sarokhoz indul, ahol letette a szürke köpenyt a rajtaütést megelőzően.*
-Most elmegyünk a köpenyemért, hogy legyen mivel betakarnom téged aztán a kaszárnyába megyünk.
*Közli a lánnyal az útitervet és amennyire csak ereje engedi, gyors léptekkel indul meg az első úti cél felé.*
*Grük igyekszik teljesen józanul felmérni a helyzetet, ezért bármily szívszaggatóan néz is ki a lány, megpróbál ilyen téren erős maradni. A lány szavaira letérdel Talula mellé és megfogja a lány vállát.*
-Ha visszajönnek és úgy adódik, hogy az íjam nem elég, abban az esetben teneked semmi más dolgod nincs, mint minden erődet beleadva szaladni. *Kezdi felvázolni, hogy ha a lány félelme beigazolódik, akkor mi lesz a dolga.* A polgárnegyedben található kaszárnyáig fuss és ott kéredzkedj be a kapuőrnél rám hivatkozva, ha oda beérsz és elmesélsz mindent amit tudsz, akkor nem eshet már bántódásod.
*Igyekszik ezzel a mondattal felkészíteni a lányt a legrosszabb eshetőségre.*
-De ha engem kérdezel, nem jönnek vissza, egy ideig biztosan nem, sok az áldozatuk és még a foglyokra is vigyázniuk kell. Maximum egy-két embert küldhetnek, azok ellen meg az íjam is elég lesz várhatóan.
*Lehet, hogy elbízza magát a városőr, de úgy érzi, hogy most ezt kell mondania, így ezt is mondja.
A lány felállási kísérlete sikertelen, de a tiszt igyekszik támaszt nyújtani.*
-Segítek.
*Miközben ez az egy szó elhagyja száját, igyekszik felemelni a lányt és karjaiban tartva indul meg a kijárat felé. A csonthíd felé tekintő lány szavaira egy halvány mosolyt ejt és tekintetét ő is a szakadék fölötti egyetlen átjáró felé szegezi.*
-De nekem akkor is meg kell próbálnom, majd egyszer bevesszük Sárvárost és akkor róluk is gondoskodunk.
*Mondja a távolba merengve, majd megfordul és ahhoz a sarokhoz indul, ahol letette a szürke köpenyt a rajtaütést megelőzően.*
-Most elmegyünk a köpenyemért, hogy legyen mivel betakarnom téged aztán a kaszárnyába megyünk.
*Közli a lánnyal az útitervet és amennyire csak ereje engedi, gyors léptekkel indul meg az első úti cél felé.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:28:44
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:28:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 894
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 894
OOC üzenetek: 82
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*A lány olyan kétségbeesett, olyan esetlen, s mindehhez még sérülései is hozzájárulnak, hogy a legszigorúbb tekintetű, vagy legérzéketlenebb embernek is összefacsarodna a szíve. Grük igazán ezen oldaláról még talán nem mutatkozott meg soha, most mégis bizalommal fordulnak felé, igaz, az is lehet, hogy a lánynak már nincs választása, s az utolsó szalmaszál végét is inkább elmarná, mintsem, hogy itt sínylődjön tovább.*
- Bátor vagy... *mondja szipogva* de remélem nem esztelen. Sokan vannak... ezzel *biccent az ártalmatlanul lógó íj felé* sokra jelenleg nem mennél. De talán egyelőre kiüldöztétek őket... mindig azt mondták, hogy van egy végső tervük arra az esetre, ha valami balul sülne el... ezek szerint ti voltatok? *Kissé megnyugszik, s Grük kérdésére immár határozottabban bólint, majd megpróbál felegyenesedni. Sebes lába nem engedi, szinte egy kiáltás kíséretében azonnal visszahanyatlik, megtámaszkodva Grük karjában, ha tud.*
- Jaj... nem megy... *könnyáztatta arcát a katona felé fordítja* egyedül nem megy... *rázza meg fejét, s, ha Grük segít neki, elhagyhatják a házat.*
- A többiek... *pillant a Csonthíd felé, majd megrázza fejét* rajtuk már nem tudsz segíteni...
*A lány olyan kétségbeesett, olyan esetlen, s mindehhez még sérülései is hozzájárulnak, hogy a legszigorúbb tekintetű, vagy legérzéketlenebb embernek is összefacsarodna a szíve. Grük igazán ezen oldaláról még talán nem mutatkozott meg soha, most mégis bizalommal fordulnak felé, igaz, az is lehet, hogy a lánynak már nincs választása, s az utolsó szalmaszál végét is inkább elmarná, mintsem, hogy itt sínylődjön tovább.*
- Bátor vagy... *mondja szipogva* de remélem nem esztelen. Sokan vannak... ezzel *biccent az ártalmatlanul lógó íj felé* sokra jelenleg nem mennél. De talán egyelőre kiüldöztétek őket... mindig azt mondták, hogy van egy végső tervük arra az esetre, ha valami balul sülne el... ezek szerint ti voltatok? *Kissé megnyugszik, s Grük kérdésére immár határozottabban bólint, majd megpróbál felegyenesedni. Sebes lába nem engedi, szinte egy kiáltás kíséretében azonnal visszahanyatlik, megtámaszkodva Grük karjában, ha tud.*
- Jaj... nem megy... *könnyáztatta arcát a katona felé fordítja* egyedül nem megy... *rázza meg fejét, s, ha Grük segít neki, elhagyhatják a házat.*
- A többiek... *pillant a Csonthíd felé, majd megrázza fejét* rajtuk már nem tudsz segíteni...
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-04 19:55:25
Üzenet elküldve: 2020-09-04 19:55:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Kicsit meglepi a tökéletesen higgadt és színtelen hangnem, amivel a férfi válaszol, de azért nem túlságosan. Megint csak valami hasonlóra számított, bár talán egy fokkal több sértettséggel és értetlenséggel fűszerezve. Az ilyen nagyurak általában rosszul viselik a sértést, de Aztyanon nem látja ennek jelét. Talán még egy elismerő pillantást is megérne ez, ha nem lenne ilyen felzaklatott állapotban.*
- Így mindjárt más. *Mondja egészen halkan, szavai nem hatnak túl őszintének. Vonásai gondterheltségről árulkodnak, de nem sokáig. Nem szereti, ha kiül arcára az, amit érez, így amint észreveszi magát, visszatér a szokott, leginkább semmitmondó, enyhén gyanakvó arckifejezéshez. Más esetben már bizonyosan elküldte volna az illetőt oda, ahova gondolja, de ez a vörös valahogy… más.
Korábban olvasott már valahol a lámpáshalról, de kíváncsi rá, hogy Aztyan miért hozza szóba, így nem szakítja félbe. Figyelmesen hallgatja a példabeszédet, miközben a drága ruhákba öltözött idegent szemléli. Eszébe jut, hogy talán tényleg nem hazudik, tényleg jót akar… vagyis mindkét fél számára előnyös üzletet ajánl, de még túlontúl friss és ijesztő ez a gondolat, hogy valóban komolyan is vegye. Inkább jó szokásához híven kivár és megfigyel.
Ahogy a mese végén Aztyan felé fordul, apróbb kétségei támadnak azt illetően, hogy biztosan nem-e azzal a ragadozóval van dolga, aki elvarázsolja áldozatait, mielőtt végezne velük. De állja a pillantást, ha belepirul is, hiszen még mindig szépnek találja az égszínkék szemeket. Már épp szólásra nyitná ajkait, valami csípős kis megjegyzést tervezve a leviatán címerállatként való felhasználására, de a férfi megelőzi betévedésének történetével. Ami végül is egészen hihetően hangzana, ha Nisamie nem lenne betegesen bizalmatlan.*
- Ebben az esetben igazán örülök, hogy oltalomra lelt itt minálunk. *Nem igazán ad támpontot annak eldöntéséhez, hogy épp gúnyolódik, vagy komolyan gondolja e szavakat.*
- Nem, nem félek. *Mosolyodik el most először úgy igazán, mióta a vörös hajú belépett a helyiségbe. Zöldes szemei csak úgy ragyognak arra a pár pillanatra.* - Csak józanul gondolkodom. Az ajánlatát meg fogjuk fontolni. *Jelenti ki végül magabiztosan.*
- Sok szerencsét a hazaúton, A'cron Aztyan al'Areen! *Sejtelmes mosoly költözik ajkaira, ahogy pillantásával végigköveti az ajtóhoz lépő férfit.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Kicsit meglepi a tökéletesen higgadt és színtelen hangnem, amivel a férfi válaszol, de azért nem túlságosan. Megint csak valami hasonlóra számított, bár talán egy fokkal több sértettséggel és értetlenséggel fűszerezve. Az ilyen nagyurak általában rosszul viselik a sértést, de Aztyanon nem látja ennek jelét. Talán még egy elismerő pillantást is megérne ez, ha nem lenne ilyen felzaklatott állapotban.*
- Így mindjárt más. *Mondja egészen halkan, szavai nem hatnak túl őszintének. Vonásai gondterheltségről árulkodnak, de nem sokáig. Nem szereti, ha kiül arcára az, amit érez, így amint észreveszi magát, visszatér a szokott, leginkább semmitmondó, enyhén gyanakvó arckifejezéshez. Más esetben már bizonyosan elküldte volna az illetőt oda, ahova gondolja, de ez a vörös valahogy… más.
Korábban olvasott már valahol a lámpáshalról, de kíváncsi rá, hogy Aztyan miért hozza szóba, így nem szakítja félbe. Figyelmesen hallgatja a példabeszédet, miközben a drága ruhákba öltözött idegent szemléli. Eszébe jut, hogy talán tényleg nem hazudik, tényleg jót akar… vagyis mindkét fél számára előnyös üzletet ajánl, de még túlontúl friss és ijesztő ez a gondolat, hogy valóban komolyan is vegye. Inkább jó szokásához híven kivár és megfigyel.
Ahogy a mese végén Aztyan felé fordul, apróbb kétségei támadnak azt illetően, hogy biztosan nem-e azzal a ragadozóval van dolga, aki elvarázsolja áldozatait, mielőtt végezne velük. De állja a pillantást, ha belepirul is, hiszen még mindig szépnek találja az égszínkék szemeket. Már épp szólásra nyitná ajkait, valami csípős kis megjegyzést tervezve a leviatán címerállatként való felhasználására, de a férfi megelőzi betévedésének történetével. Ami végül is egészen hihetően hangzana, ha Nisamie nem lenne betegesen bizalmatlan.*
- Ebben az esetben igazán örülök, hogy oltalomra lelt itt minálunk. *Nem igazán ad támpontot annak eldöntéséhez, hogy épp gúnyolódik, vagy komolyan gondolja e szavakat.*
- Nem, nem félek. *Mosolyodik el most először úgy igazán, mióta a vörös hajú belépett a helyiségbe. Zöldes szemei csak úgy ragyognak arra a pár pillanatra.* - Csak józanul gondolkodom. Az ajánlatát meg fogjuk fontolni. *Jelenti ki végül magabiztosan.*
- Sok szerencsét a hazaúton, A'cron Aztyan al'Areen! *Sejtelmes mosoly költözik ajkaira, ahogy pillantásával végigköveti az ajtóhoz lépő férfit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1370-1389