Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2989. - 2996. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
2996. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-11 22:59:47
Üzenet elküldve: 2026-10-11 22:59:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy közönséges Myr reggel//
*Gyanútlanul dúdolgat és seperget, egyáltalán nem számítva arra, hogy valaki majd orvul megszólítja. A mély orgánumot hallva felkapja a fejét, és egészen butácskán pislog először kékjeivel a közeledő férfire.*
- Umm, jó napot! *Köszön vissza, és abbahagyja a gereblyézést. Felegyenesedve várja meg, míg az ismeretlen közelebb ér hozzá. Elképzelni sem tudja, mit akarhat tőle. Azt már tudja, hogy ez a környék nem túl biztonságos, így még az is eszébe jut, hogy talán jobb volna egyszerűen csak besietni a házba, de mire mozdulnának a lábai, már túl késő. Hacsak nem fut el, mint a nyúl, márpedig nem teszi, akkor kénytelen meghallgatni a felé intézett kérdést, amit hallva kissé megkönnyebbül.*
~Nem akar rosszat, csak eltévedt…~ *A karokat széttáró mozdulatot figyeli, miközben kékjeiben némi kíváncsi fény csillan meg, mert ismerős neki a történet. Amikor pedig elhangzik a Pegazus Fogadó neve is, csak még inkább különös érzése támad.*
- Furcsa, hogy pont engem kérdez erről, de igen, meg tudom mondani. *Halkan és félénken beszél, de legalább most már egész érthetően használja a közös nyelv szavait, nem olyan furcsán, mikor ide került. Ha nem tanult volna azóta rengeteget, talán el is rontotta volna a képet, amit az első benyomás festett magáról a férfi szemeiben.*
- Szóval, ez itt a Dwirinthalen-kúria. *Fordul egy pillanatra maga mögé, hogy tenyerét az ég felé emelve mutasson végig az épületen.*
- Ha megkerüli, és elindul a többi ház irányába, akkor a Polgárnegyedben találja majd magát. Azok mögött pedig ott lesz a Piac és a Főtér. A Pegazus ott van a Főtéren. *Büszke magára, hogy ilyen ügyesen sikerült útba igazítania a másikat, de a tekintetét képtelen levenni róla. Nem fér a fejébe, mégis, hogy történhetett, hogy pont tőle, pont ezt kérdezzék…*
- Maga kicsoda egyébként? *Nem tudja megállni, hogy ne tegye fel a kérdést. A kíváncsisága győzött.*
*Gyanútlanul dúdolgat és seperget, egyáltalán nem számítva arra, hogy valaki majd orvul megszólítja. A mély orgánumot hallva felkapja a fejét, és egészen butácskán pislog először kékjeivel a közeledő férfire.*
- Umm, jó napot! *Köszön vissza, és abbahagyja a gereblyézést. Felegyenesedve várja meg, míg az ismeretlen közelebb ér hozzá. Elképzelni sem tudja, mit akarhat tőle. Azt már tudja, hogy ez a környék nem túl biztonságos, így még az is eszébe jut, hogy talán jobb volna egyszerűen csak besietni a házba, de mire mozdulnának a lábai, már túl késő. Hacsak nem fut el, mint a nyúl, márpedig nem teszi, akkor kénytelen meghallgatni a felé intézett kérdést, amit hallva kissé megkönnyebbül.*
~Nem akar rosszat, csak eltévedt…~ *A karokat széttáró mozdulatot figyeli, miközben kékjeiben némi kíváncsi fény csillan meg, mert ismerős neki a történet. Amikor pedig elhangzik a Pegazus Fogadó neve is, csak még inkább különös érzése támad.*
- Furcsa, hogy pont engem kérdez erről, de igen, meg tudom mondani. *Halkan és félénken beszél, de legalább most már egész érthetően használja a közös nyelv szavait, nem olyan furcsán, mikor ide került. Ha nem tanult volna azóta rengeteget, talán el is rontotta volna a képet, amit az első benyomás festett magáról a férfi szemeiben.*
- Szóval, ez itt a Dwirinthalen-kúria. *Fordul egy pillanatra maga mögé, hogy tenyerét az ég felé emelve mutasson végig az épületen.*
- Ha megkerüli, és elindul a többi ház irányába, akkor a Polgárnegyedben találja majd magát. Azok mögött pedig ott lesz a Piac és a Főtér. A Pegazus ott van a Főtéren. *Büszke magára, hogy ilyen ügyesen sikerült útba igazítania a másikat, de a tekintetét képtelen levenni róla. Nem fér a fejébe, mégis, hogy történhetett, hogy pont tőle, pont ezt kérdezzék…*
- Maga kicsoda egyébként? *Nem tudja megállni, hogy ne tegye fel a kérdést. A kíváncsisága győzött.*
2995. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-11 19:51:57
Üzenet elküldve: 2026-10-11 19:51:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió//
//Az aranysóvár leckéje//
*A két mélységi egy-egy biccentéssel veszi tudomásul Samonyr utasításait. A magasabbik nem is vesztegeti tovább az időt, hamarosan távozik, hogy folytassa Donthalen megfigyelését. Alacsonyabb társa azonban egyelőre marad, és csak akkor szólal meg ismét, amikor kettesben maradnak.*
- Bütyköst a Romvárosban találhatjuk meg a legkönnyebben, uram. Az elmúlt napokban többször is megfordult ott. Ördögvigyort vásárol, és a romok közé húzódott menekültek között kérdezősködik. Többnyire egyedül jár, de nem hinném, hogy különösebben tartana bárkitől.
*Amennyiben Samonyrnak nincs további kérdése, a mélységi készen áll az indulásra. Az útjuk a Polgárnegyed utcáin keresztül vezet a Romváros felé, ahol a rendezett házsorokat lassanként megrongálódott épületek és törmelékkel borított utcák váltják fel. A romok között azonban korántsem uralkodik néptelen csend. A háború elől menekülők közül sokan itt találtak maguknak ideiglenes menedéket, és ahol egy-egy épület falai még elegendő védelmet nyújtanak, ott rögtönzött szállások, tűzrakóhelyek és kifeszített ponyvák árulkodnak a jelenlétükről. Az érkezők láttán többen is félrehúzódnak, mások csupán bizalmatlan pillantásokkal követik őket.
A mélységi láthatóan ismeri az utat. Nem a forgalmasabb részek felé vezeti Samonyrt, hanem a szűkebb utcákon át, ahol a romos házak között már jóval kevesebben járnak. Egy alkalommal meg is állítja, amikor az egyik keresztutcából néhány rongyos alak bukkan elő, majd csak akkor indul tovább, amikor azok eltűnnek a szemük elől.
Végül egy félig beomlott, egykor talán raktárként szolgáló épület közelében lassítja meg lépteit. Az egyik oldalfal tövében néhány menekült üldögél, nem messze tőlük pedig egy termetes, kopasz férfi áll, akit Samonyr korábbi találkozásuk alapján aligha téveszthet össze bárki mással.
Bütykös éppen egy sovány, középkorú férfival beszélget. Pontosabban ő beszél, a másik pedig leszegett fejjel hallgatja. A verőlegény egyik kezével a férfi ruhájának gallérját markolja, miközben a másikkal nyomatékosan megböki a mellkasát.*
- Akkor jól nyisd ki a füled! Ha megtudod, hol húzta meg magát, nekem szólsz először. Nem a városőröknek, nem a szomszédodnak. Nekem. Világos?
*A férfi sietve bólogat, mire Bütykös végre elengedi. Az szerencsétlenül hátratántorodik, majd amilyen gyorsan csak tud, eltűnik az egyik romos ház mögött. Bütykös még utána köp, aztán a derekán függő erszényéhez nyúl. Elővesz belőle egy apró, gondosan összehajtogatott csomagot, amelynek tartalmát egy pillanatra szemügyre veszi, mielőtt ismét eltenné.
Ekkor veszi észre a közeledő párost. Tekintete előbb a mélységin állapodik meg, majd Samonyrra siklik. Egy darabig csak hunyorogva méregeti őket, végül széles vállait kissé hátrahúzva fordul feléjük.*
- Na, nézd csak! Talwakr úr, ha nem csal a szemem! – Harsan fel a hangja, bár a megszólításából nem sok tisztelet érződik. – Csak nem újabb földet akar venni? Mert ahhoz rossz embert keresett meg.
*Pillantása ismét a sötételfre téved, akit jóval alaposabban vesz szemügyre, mint az imént. A nő azonban egyelőre nem szólal meg, csupán Samonyr mellett várakozik.*
- Vagy valami más járatban van?
//Az aranysóvár leckéje//
*A két mélységi egy-egy biccentéssel veszi tudomásul Samonyr utasításait. A magasabbik nem is vesztegeti tovább az időt, hamarosan távozik, hogy folytassa Donthalen megfigyelését. Alacsonyabb társa azonban egyelőre marad, és csak akkor szólal meg ismét, amikor kettesben maradnak.*
- Bütyköst a Romvárosban találhatjuk meg a legkönnyebben, uram. Az elmúlt napokban többször is megfordult ott. Ördögvigyort vásárol, és a romok közé húzódott menekültek között kérdezősködik. Többnyire egyedül jár, de nem hinném, hogy különösebben tartana bárkitől.
*Amennyiben Samonyrnak nincs további kérdése, a mélységi készen áll az indulásra. Az útjuk a Polgárnegyed utcáin keresztül vezet a Romváros felé, ahol a rendezett házsorokat lassanként megrongálódott épületek és törmelékkel borított utcák váltják fel. A romok között azonban korántsem uralkodik néptelen csend. A háború elől menekülők közül sokan itt találtak maguknak ideiglenes menedéket, és ahol egy-egy épület falai még elegendő védelmet nyújtanak, ott rögtönzött szállások, tűzrakóhelyek és kifeszített ponyvák árulkodnak a jelenlétükről. Az érkezők láttán többen is félrehúzódnak, mások csupán bizalmatlan pillantásokkal követik őket.
A mélységi láthatóan ismeri az utat. Nem a forgalmasabb részek felé vezeti Samonyrt, hanem a szűkebb utcákon át, ahol a romos házak között már jóval kevesebben járnak. Egy alkalommal meg is állítja, amikor az egyik keresztutcából néhány rongyos alak bukkan elő, majd csak akkor indul tovább, amikor azok eltűnnek a szemük elől.
Végül egy félig beomlott, egykor talán raktárként szolgáló épület közelében lassítja meg lépteit. Az egyik oldalfal tövében néhány menekült üldögél, nem messze tőlük pedig egy termetes, kopasz férfi áll, akit Samonyr korábbi találkozásuk alapján aligha téveszthet össze bárki mással.
Bütykös éppen egy sovány, középkorú férfival beszélget. Pontosabban ő beszél, a másik pedig leszegett fejjel hallgatja. A verőlegény egyik kezével a férfi ruhájának gallérját markolja, miközben a másikkal nyomatékosan megböki a mellkasát.*
- Akkor jól nyisd ki a füled! Ha megtudod, hol húzta meg magát, nekem szólsz először. Nem a városőröknek, nem a szomszédodnak. Nekem. Világos?
*A férfi sietve bólogat, mire Bütykös végre elengedi. Az szerencsétlenül hátratántorodik, majd amilyen gyorsan csak tud, eltűnik az egyik romos ház mögött. Bütykös még utána köp, aztán a derekán függő erszényéhez nyúl. Elővesz belőle egy apró, gondosan összehajtogatott csomagot, amelynek tartalmát egy pillanatra szemügyre veszi, mielőtt ismét eltenné.
Ekkor veszi észre a közeledő párost. Tekintete előbb a mélységin állapodik meg, majd Samonyrra siklik. Egy darabig csak hunyorogva méregeti őket, végül széles vállait kissé hátrahúzva fordul feléjük.*
- Na, nézd csak! Talwakr úr, ha nem csal a szemem! – Harsan fel a hangja, bár a megszólításából nem sok tisztelet érződik. – Csak nem újabb földet akar venni? Mert ahhoz rossz embert keresett meg.
*Pillantása ismét a sötételfre téved, akit jóval alaposabban vesz szemügyre, mint az imént. A nő azonban egyelőre nem szólal meg, csupán Samonyr mellett várakozik.*
- Vagy valami más járatban van?
2994. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-11 19:49:17
Üzenet elküldve: 2026-10-11 19:49:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csak egy közönséges Myr reggel//
*Normund egy ideje már kezdi gyanítani, hogy reggeli sétája valamivel hosszabbra sikeredik a tervezettnél. Az omladozó épületek között kanyargó utcák ugyanis egyre kevésbé tűnnek ismerősnek, és bár eddig meglehetősen magabiztosan választotta meg az irányt minden útkereszteződésnél, mostanra kénytelen belátni, hogy a Pegazushoz vezető utat aligha találná meg segítség nélkül.*
~Eltévedtünk.~
~Nem tévedtünk el, Valdyr. Csak még nem tudjuk, merre kell mennünk.~
~Milyen megnyugtató különbség.~
*Normund válasz helyett inkább továbbindul, ám néhány házzal arrébb valami magára vonja a figyelmét. Egy kúria, amely már puszta megjelenésével is meglehetősen kirí a környék omladozó épületei közül. A férfi kíváncsian méri végig az épületet, majd tekintete az udvaron szorgoskodó fiatal nőre siklik.
Nos, ez már határozottan kellemesebb látvány.
Egy darabig elnézi, ahogy a lány a lehullott levelekkel bajlódik, és még a dúdolgatására is felfigyel. Végül úgy dönt, hogy ennél jobb alkalmat aligha találhat arra, hogy útbaigazítást kérjen.*
~Micsoda szerencse, hogy éppen itt tévedtünk el.~
~Ugye?~
~Bizonyára ugyanilyen lelkesen érdeklődnél az út felől, ha egy fogatlan vénasszony gereblyézne odabent.~
*Normund bajusza alatt halvány mosoly jelenik meg, miközben a kapuhoz lép. Nem szeretné megijeszteni a munkájába feledkezett lányt, ezért még mielőtt egészen közel érne, barátságosan megszólítja.*
- Szép jó reggelt, kisasszony! Remélem, nem zavarom meg túlságosan a munkájában.
*Egy pillanatra a gereblyére, majd az összegyűjtött levelekre pillant.*
- Attól tartok, némi segítségre szorulok. Reggeli sétára indultam, és valahogy sikerült olyan alaposan megismerkednem a várossal, hogy most már azt sem tudom, merre találom a fogadómat.
*Széttárja a karját, mintha csak valami különösen mulatságos balszerencséről számolna be.*
- Nem tudná véletlenül megmondani, merre keressem a Pegazust?
*Normund egy ideje már kezdi gyanítani, hogy reggeli sétája valamivel hosszabbra sikeredik a tervezettnél. Az omladozó épületek között kanyargó utcák ugyanis egyre kevésbé tűnnek ismerősnek, és bár eddig meglehetősen magabiztosan választotta meg az irányt minden útkereszteződésnél, mostanra kénytelen belátni, hogy a Pegazushoz vezető utat aligha találná meg segítség nélkül.*
~Eltévedtünk.~
~Nem tévedtünk el, Valdyr. Csak még nem tudjuk, merre kell mennünk.~
~Milyen megnyugtató különbség.~
*Normund válasz helyett inkább továbbindul, ám néhány házzal arrébb valami magára vonja a figyelmét. Egy kúria, amely már puszta megjelenésével is meglehetősen kirí a környék omladozó épületei közül. A férfi kíváncsian méri végig az épületet, majd tekintete az udvaron szorgoskodó fiatal nőre siklik.
Nos, ez már határozottan kellemesebb látvány.
Egy darabig elnézi, ahogy a lány a lehullott levelekkel bajlódik, és még a dúdolgatására is felfigyel. Végül úgy dönt, hogy ennél jobb alkalmat aligha találhat arra, hogy útbaigazítást kérjen.*
~Micsoda szerencse, hogy éppen itt tévedtünk el.~
~Ugye?~
~Bizonyára ugyanilyen lelkesen érdeklődnél az út felől, ha egy fogatlan vénasszony gereblyézne odabent.~
*Normund bajusza alatt halvány mosoly jelenik meg, miközben a kapuhoz lép. Nem szeretné megijeszteni a munkájába feledkezett lányt, ezért még mielőtt egészen közel érne, barátságosan megszólítja.*
- Szép jó reggelt, kisasszony! Remélem, nem zavarom meg túlságosan a munkájában.
*Egy pillanatra a gereblyére, majd az összegyűjtött levelekre pillant.*
- Attól tartok, némi segítségre szorulok. Reggeli sétára indultam, és valahogy sikerült olyan alaposan megismerkednem a várossal, hogy most már azt sem tudom, merre találom a fogadómat.
*Széttárja a karját, mintha csak valami különösen mulatságos balszerencséről számolna be.*
- Nem tudná véletlenül megmondani, merre keressem a Pegazust?
2993. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-11 19:10:44
Üzenet elküldve: 2026-10-11 19:10:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy közönséges Myr reggel//
*Egészen hűvös, őszies reggelre virradtunk, de nem arra a csípős fajtára, amikor az ember már a kabátot is dideregve húzza össze magán. A nap sugarai épp olya kellemesen sütnek a Dwirinthalen-kúria udvarára, hogy Maavie, a házból kilépve egyáltalán ne fázzon. Egyszerű-fekete-fehér öltözetén a szövetből készült köpenyét nyitva hagyva viseli, kezében pedig egy gereblyét cipel, azzal lépked ki egészen a kapuig. Korán van még, sehol egy lélek, az úrnők minden bizonnyal még alszanak, Naren meg talán valahol már az egyéb reggeli munkákat végzi, így magára maradt a kinti feladatokkal, de egyáltalán nem bánja a rögtönzött magányt.
Az udvart körös-körül beborítják a fákról lehullott levelek, melyek megannyi, változatos színben pompáznak. Nemrég tanulta meg, hogy ezt az időszakot a Színek Havának nevezik, most már érti is, hogy miért. Valljuk be, igencsak találó.
Feladata, hogy megtisztítsa a kaputól a bejáratig tartó utat a levelektől, ebben lesz neki segítségére a gereblye. Az úrnők számára fontos, hogy nem csak odabent, de kívül is rend legyen a ház körül, melynek legfontosabb része, hogy ne levélkavalkádon keresztül jussanak be az épületbe. Tervei szerint egyszerűen a járda mellé húzza majd kisebb kupacokba a leveleket, ami még jól is fog kinézni. Legalábbis neki biztosan tetszeni fognak a színes kis dombocskák.
Odakint, a kapu közvetlen közelében lát neki a munkának, közben pedig észre sem veszi, hogy dúdolgatni kezd. Nem tudja, hogy mit, és a hangja sem tökéletes, de annyira belefeledkezik ebbe és a gereblyézésbe, hogy bárki közeledne felé, talán csak lépteinek zajára figyelne fel, jelenlétére semmiképp.*
*Egészen hűvös, őszies reggelre virradtunk, de nem arra a csípős fajtára, amikor az ember már a kabátot is dideregve húzza össze magán. A nap sugarai épp olya kellemesen sütnek a Dwirinthalen-kúria udvarára, hogy Maavie, a házból kilépve egyáltalán ne fázzon. Egyszerű-fekete-fehér öltözetén a szövetből készült köpenyét nyitva hagyva viseli, kezében pedig egy gereblyét cipel, azzal lépked ki egészen a kapuig. Korán van még, sehol egy lélek, az úrnők minden bizonnyal még alszanak, Naren meg talán valahol már az egyéb reggeli munkákat végzi, így magára maradt a kinti feladatokkal, de egyáltalán nem bánja a rögtönzött magányt.
Az udvart körös-körül beborítják a fákról lehullott levelek, melyek megannyi, változatos színben pompáznak. Nemrég tanulta meg, hogy ezt az időszakot a Színek Havának nevezik, most már érti is, hogy miért. Valljuk be, igencsak találó.
Feladata, hogy megtisztítsa a kaputól a bejáratig tartó utat a levelektől, ebben lesz neki segítségére a gereblye. Az úrnők számára fontos, hogy nem csak odabent, de kívül is rend legyen a ház körül, melynek legfontosabb része, hogy ne levélkavalkádon keresztül jussanak be az épületbe. Tervei szerint egyszerűen a járda mellé húzza majd kisebb kupacokba a leveleket, ami még jól is fog kinézni. Legalábbis neki biztosan tetszeni fognak a színes kis dombocskák.
Odakint, a kapu közvetlen közelében lát neki a munkának, közben pedig észre sem veszi, hogy dúdolgatni kezd. Nem tudja, hogy mit, és a hangja sem tökéletes, de annyira belefeledkezik ebbe és a gereblyézésbe, hogy bárki közeledne felé, talán csak lépteinek zajára figyelne fel, jelenlétére semmiképp.*
2992. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-11 13:00:43
Üzenet elküldve: 2026-10-11 13:00:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Romvárosi Razzia//
*Stipol figyeli a hozzájuk verődött kalandorokat és kicsit a fejét csóválja. Eléggé széthúzó társaság, látszik, hogy csak ez a küldetés hozta őket össze, egyébként nem sok közös van bennük. A Városőrségben sokkal nagyobb a bajtársiasság ennél. De végül is, amíg a hasznukra vannak, nem számít. És tény, hogy eddig segítség volt a jelenlétük, nem hátrány.
Wrojht javaslatát meghallgatja, de homlokráncolásából is látszik, hogy nem tartja jó ötletnek. Azért megfontolja, Nixomiára is ránéz, vajon működhetne-e ez a csel. Végül úgy találja, nincs sok esély rá, hogy beválhatna.*
- Nem, maradunk az eredeti tervnél. De innentől szétválunk, ha odaértek az őrposztokhoz, már ti döntitek el, hogyan oldjátok meg a helyzetet. De egy valamit ne felejtsetek: vigyázzatok az embereimre!
*zárja le végül a beszélgetést egy figyelmeztetéssel. Hiszen saját bajtársait is odatette a kalandorok mellé és nem örülne, ha ezek a nagy önállósághoz szokott népek vágóhídra küldenék az ő parancsteljesítéshez, engedelmességhez szoktatott katonáit.
A rövid egyeztetés után a társaság szétválik. A kalandorok és a melléjük beosztott városőrök előreiramodnak, míg az alakulat nagy része, a rabszállítóval együtt némileg lemaradva, lassabban követik őket. A Városőrök térképe Romvárosról pontosnak bizonyul, nyilvánvaló, hogy rendszeresen szereznek értesüléseket arról, hogyan változik az utcakép az egykori nemesi negyedben.
Az utcák ránézésre kihaltak, de hébe-hóba útjukba akad valami gondtalanul játszadozó kisgyerek vagy valahonnan valamerre hazatérő helyi. És biztosak lehetnek abban, hogy sok vak ablak sötétjéből kísérik őket éber figyelemmel az itt nyomorgó népek.
Lazziar Glynmaris és Delrayne Savyeren két városőr társaságában, gyorsan halad a térképen kijelölt úton. Hamarosan meg is láthatják az őrposztot. Ez valójában nem más, mint egy pavilon, egy kis, kör alakú emelvény, aminek teteje van, amit szépen faragott faoszlopok tartanak. Az évek során a gondozatlanságtól lekopott már róla az egykor bizonyára szép festés, lakkozás, és rengeteg mocsok vette át a helyét. De így is a régi ácsmesterek munkáját dicséri pusztán azzal, hogy még megvan. Közepére barbár módon egy tűzrakó helyet tettek, ahol most is ég a tűz. A füst a tető alatt megreked és annak minden oldalán távozik végül. Látszik a sok kormon, ami a pavilon fáit befeketíti, hogy már jó régóta használják így a kis építményt, ahol egykor talán zenekarok játszottak vagy kerti ünnepségeket tartottak. A környező utcák azonban elég jól beláthatóak, ugyanis a pavilon egy sáros-gazos térség (egykor talán füves park) közepén áll. Észrevétlenül megközelíteni szinte lehetetlen.
Két őrszem ül az égő tű mellett, olyan padokon, amiket bizonyára úgy cipeltek oda valahonnan. Látszólag jól elbeszélgetnek egymással, nem túlságosan éberek, ezért is van, hogy még nem vették észre Lazziarék csapatát, ami egy épület sarkán megállva és annak takarásában maradva lesi őket.
Az egyik őrszem egy férfi, talán harmincas éveiben jár. Szikár, amolyan romvárosi torokmetsző forma. A másik fiatalabb, 16-17 éves forma fél-elf fiú lehet. Valami könnyű ételt rágcsálva, egymást történetekkel szórakoztatva ütik el az időt.
Az egyik városőr a fejét vakarva így szól.*
- Hát, akkor gondolom le kell rohannunk őket. De akkor nagyon gyorsnak kell lennünk, mert az biztos, hogy legalább az egyik kereket old. Vagy... van valakinek valami jobb ötlete?
*kérdi tanácstalanul. Ebből Lazziar és Delrayne rájöhetnek, hogy a városőr nem a legélesebb elme. Rajtuk áll, hogy olyan tervet eszeljenek ki, amivel sikerülhet mindkét őrszemet semlegesíteni.
Wrojth Wenkroftnak és Nixomia Grendaernek, na meg négy városőr kísérőjüknek valamivel több időbe telik, hogy elérjék a saját célpontjukat, hiszen ők kapták a távolabbi őrposztot, amit ráadásul egy kisebb kerülővel kell elérniük, hogy kikerüljék azt, ahova a társaikat küldték.
Út közben ők se találkoznak sokakkal, de ha mégis, a helyiek nagyon gyorsan eltakarodnak az útjukból és igyekeznek rejtekhelyre vonulni.
Végül ők is megközelítik az őrposztot, de közelebbről szemügyre venni kihívás lesz. Annyit már a távolból is láthatnak, hogy ez egy félig romos nemesi kúria, ám rendelkezik egy díszes, kétszintes toronnyal, ami az épület oldalából nő ki. Egykor bizonnyal nagyon szép kilátás nyílhatott a toronyszoba ablakából. Most pedig kiváló rálátás az egész környékre, nagy távolságból. Az biztos, hogy ott van valaki, mert halvány fény dereng ki az ablakán.
A csapatuk még pár utcányira van, így van idejük fedezéket keresni az épületek takarásában. Viszont ha közelebb akarnak kerülni, akkor innentől kezdve nyakat behúzva osonni kell. Kerülni a zajongást és vigyázni, nehogy a lemenő nap fénye megcsillanjon a páncélzaton. Mert mindezeket abból a magas épületből biztosan kiszúrná valaki.
Ugyanakkor azt is láthatják, hogy nagyjából az őrposzttal szomszédos épületekig el tudnának jutni észrevétlenül, feltéve, ha halkan, fedezékről fedezékre osonnak.
A másik lehetőségük persze frontális rohamot intézni az épület ellen, ám fogalmuk sincs, hogy abban hány őrszem van, hol, és amazoknak biztosan lesz elég idejük felkészülni a harcra vagy kereket oldani...*
*Stipol figyeli a hozzájuk verődött kalandorokat és kicsit a fejét csóválja. Eléggé széthúzó társaság, látszik, hogy csak ez a küldetés hozta őket össze, egyébként nem sok közös van bennük. A Városőrségben sokkal nagyobb a bajtársiasság ennél. De végül is, amíg a hasznukra vannak, nem számít. És tény, hogy eddig segítség volt a jelenlétük, nem hátrány.
Wrojht javaslatát meghallgatja, de homlokráncolásából is látszik, hogy nem tartja jó ötletnek. Azért megfontolja, Nixomiára is ránéz, vajon működhetne-e ez a csel. Végül úgy találja, nincs sok esély rá, hogy beválhatna.*
- Nem, maradunk az eredeti tervnél. De innentől szétválunk, ha odaértek az őrposztokhoz, már ti döntitek el, hogyan oldjátok meg a helyzetet. De egy valamit ne felejtsetek: vigyázzatok az embereimre!
*zárja le végül a beszélgetést egy figyelmeztetéssel. Hiszen saját bajtársait is odatette a kalandorok mellé és nem örülne, ha ezek a nagy önállósághoz szokott népek vágóhídra küldenék az ő parancsteljesítéshez, engedelmességhez szoktatott katonáit.
A rövid egyeztetés után a társaság szétválik. A kalandorok és a melléjük beosztott városőrök előreiramodnak, míg az alakulat nagy része, a rabszállítóval együtt némileg lemaradva, lassabban követik őket. A Városőrök térképe Romvárosról pontosnak bizonyul, nyilvánvaló, hogy rendszeresen szereznek értesüléseket arról, hogyan változik az utcakép az egykori nemesi negyedben.
Az utcák ránézésre kihaltak, de hébe-hóba útjukba akad valami gondtalanul játszadozó kisgyerek vagy valahonnan valamerre hazatérő helyi. És biztosak lehetnek abban, hogy sok vak ablak sötétjéből kísérik őket éber figyelemmel az itt nyomorgó népek.
Lazziar Glynmaris és Delrayne Savyeren két városőr társaságában, gyorsan halad a térképen kijelölt úton. Hamarosan meg is láthatják az őrposztot. Ez valójában nem más, mint egy pavilon, egy kis, kör alakú emelvény, aminek teteje van, amit szépen faragott faoszlopok tartanak. Az évek során a gondozatlanságtól lekopott már róla az egykor bizonyára szép festés, lakkozás, és rengeteg mocsok vette át a helyét. De így is a régi ácsmesterek munkáját dicséri pusztán azzal, hogy még megvan. Közepére barbár módon egy tűzrakó helyet tettek, ahol most is ég a tűz. A füst a tető alatt megreked és annak minden oldalán távozik végül. Látszik a sok kormon, ami a pavilon fáit befeketíti, hogy már jó régóta használják így a kis építményt, ahol egykor talán zenekarok játszottak vagy kerti ünnepségeket tartottak. A környező utcák azonban elég jól beláthatóak, ugyanis a pavilon egy sáros-gazos térség (egykor talán füves park) közepén áll. Észrevétlenül megközelíteni szinte lehetetlen.
Két őrszem ül az égő tű mellett, olyan padokon, amiket bizonyára úgy cipeltek oda valahonnan. Látszólag jól elbeszélgetnek egymással, nem túlságosan éberek, ezért is van, hogy még nem vették észre Lazziarék csapatát, ami egy épület sarkán megállva és annak takarásában maradva lesi őket.
Az egyik őrszem egy férfi, talán harmincas éveiben jár. Szikár, amolyan romvárosi torokmetsző forma. A másik fiatalabb, 16-17 éves forma fél-elf fiú lehet. Valami könnyű ételt rágcsálva, egymást történetekkel szórakoztatva ütik el az időt.
Az egyik városőr a fejét vakarva így szól.*
- Hát, akkor gondolom le kell rohannunk őket. De akkor nagyon gyorsnak kell lennünk, mert az biztos, hogy legalább az egyik kereket old. Vagy... van valakinek valami jobb ötlete?
*kérdi tanácstalanul. Ebből Lazziar és Delrayne rájöhetnek, hogy a városőr nem a legélesebb elme. Rajtuk áll, hogy olyan tervet eszeljenek ki, amivel sikerülhet mindkét őrszemet semlegesíteni.
Wrojth Wenkroftnak és Nixomia Grendaernek, na meg négy városőr kísérőjüknek valamivel több időbe telik, hogy elérjék a saját célpontjukat, hiszen ők kapták a távolabbi őrposztot, amit ráadásul egy kisebb kerülővel kell elérniük, hogy kikerüljék azt, ahova a társaikat küldték.
Út közben ők se találkoznak sokakkal, de ha mégis, a helyiek nagyon gyorsan eltakarodnak az útjukból és igyekeznek rejtekhelyre vonulni.
Végül ők is megközelítik az őrposztot, de közelebbről szemügyre venni kihívás lesz. Annyit már a távolból is láthatnak, hogy ez egy félig romos nemesi kúria, ám rendelkezik egy díszes, kétszintes toronnyal, ami az épület oldalából nő ki. Egykor bizonnyal nagyon szép kilátás nyílhatott a toronyszoba ablakából. Most pedig kiváló rálátás az egész környékre, nagy távolságból. Az biztos, hogy ott van valaki, mert halvány fény dereng ki az ablakán.
A csapatuk még pár utcányira van, így van idejük fedezéket keresni az épületek takarásában. Viszont ha közelebb akarnak kerülni, akkor innentől kezdve nyakat behúzva osonni kell. Kerülni a zajongást és vigyázni, nehogy a lemenő nap fénye megcsillanjon a páncélzaton. Mert mindezeket abból a magas épületből biztosan kiszúrná valaki.
Ugyanakkor azt is láthatják, hogy nagyjából az őrposzttal szomszédos épületekig el tudnának jutni észrevétlenül, feltéve, ha halkan, fedezékről fedezékre osonnak.
A másik lehetőségük persze frontális rohamot intézni az épület ellen, ám fogalmuk sincs, hogy abban hány őrszem van, hol, és amazoknak biztosan lesz elég idejük felkészülni a harcra vagy kereket oldani...*
2991. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-09 22:50:26
Üzenet elküldve: 2026-10-09 22:50:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben járva//
*Cale váratlan dalra fakadására Ysanee először csak értetlenül pillant a mélységire, majd amikor felismeri, mire készül, látványosan megforgatja a szemét. Hát persze. Miért is lehetne egyszer az életben egyszerűen felállni egy asztaltól, és kisétálni az ajtón? Nem mintha különösebben ragaszkodna az elf társaságához, vagy ne volna csábító a gondolat, hogy megszabadítsák az erszényétől. Csakhogy kedvese megint olyan helyzetbe sodorja, amelyben neki kell elvégeznie a munka kellemetlenebbik felét.
Egyelőre azonban megtartja magának a véleményét. Ellöki magát a faltól, és amennyiben Intath figyelmét valóban leköti az ének, nesztelenül a háta mögé kerül. Jobbja közben a kardja markolatára simul.
Az erszény elemelése önmagában aligha jelentene gondot, csakhogy az ének egyszer véget ér, a károsult pedig bizonyára nem fogja szó nélkül hagyni a történteket. Márpedig a tolvaj egyáltalán nem vágyik arra, hogy egy feldühödött, félkezű elf eredjen a nyomukba. Ha már belekeveredtek ebbe az ostobaságba, legalább legyen idejük kereket oldani.
Egy alkalmasnak ítélt pillanatban aztán hirtelen mozdulattal megkísérel ütést mérni Intath fejére kardja markolatgombjával. Nem kívánja megölni a hosszúéltűt, mindössze annyi időre szeretné álomba küldeni, amennyi alatt a mélységivel együtt kényelmesen eltűnhetnek a pénzével*
*Cale váratlan dalra fakadására Ysanee először csak értetlenül pillant a mélységire, majd amikor felismeri, mire készül, látványosan megforgatja a szemét. Hát persze. Miért is lehetne egyszer az életben egyszerűen felállni egy asztaltól, és kisétálni az ajtón? Nem mintha különösebben ragaszkodna az elf társaságához, vagy ne volna csábító a gondolat, hogy megszabadítsák az erszényétől. Csakhogy kedvese megint olyan helyzetbe sodorja, amelyben neki kell elvégeznie a munka kellemetlenebbik felét.
Egyelőre azonban megtartja magának a véleményét. Ellöki magát a faltól, és amennyiben Intath figyelmét valóban leköti az ének, nesztelenül a háta mögé kerül. Jobbja közben a kardja markolatára simul.
Az erszény elemelése önmagában aligha jelentene gondot, csakhogy az ének egyszer véget ér, a károsult pedig bizonyára nem fogja szó nélkül hagyni a történteket. Márpedig a tolvaj egyáltalán nem vágyik arra, hogy egy feldühödött, félkezű elf eredjen a nyomukba. Ha már belekeveredtek ebbe az ostobaságba, legalább legyen idejük kereket oldani.
Egy alkalmasnak ítélt pillanatban aztán hirtelen mozdulattal megkísérel ütést mérni Intath fejére kardja markolatgombjával. Nem kívánja megölni a hosszúéltűt, mindössze annyi időre szeretné álomba küldeni, amennyi alatt a mélységivel együtt kényelmesen eltűnhetnek a pénzével*
2990. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-09 16:46:03
Üzenet elküldve: 2026-10-09 16:46:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi razzia//
*Nixomai a saját útját járja, így amíg mindenki az érmés fickóra hajt, addig ő a szerencsétlen sérültet kezdi el puhítani. Jól döntött, mert így együttes erővel sikeresen szóra bírják őket. Elégedett az eredménnyel és azzal is, hogy milyen az ellenség. Szegényes felszerelés, ez a legjobb az egészben. Lovagként ez a legjobb, hogy legalább a páncélja nagyjából levédi. Nem annyira aggódnia, mint mondjuk Lazziarnak, de ő érte mondjuk pont nem lenne kár. A kis stílű vitára, ami az érme miatt keveredik, majdnem felnevet. Az az érme pont őt illetné, mert ha ezeken múlt volna, akkor ezek már messze járnának. Sebaj, majd szerez még többet, de ha mégsem, akkor elveszi akármelyiknél is legyen. Innen már kész tervet kapnak, amivel nincs baja, de a törp közben egy borzasztó tervvel áll elő.*
- Nem. Olyanok ezek, mint egy nagy család, mindenki ismer mindenkit, ráadásul egy meglépet közülük. Mire odaérünk, már valószínűleg tudni is fognak rólunk. Nem fogom a bőrömet a vásárra vinni. Maradjunk az eredeti tervnél és jobb lenne, ha sietnénk is, ha nem akarunk egy üres rejtekhelyre bukkani.* Mondja, majd a lovát rábízza a visszafelé tartókra. Itt már tényleg nem sok hasznát veszi majd. A kölyök is jól járt végül, hogy beszélt, mert ugyan varázsitalt nem kap, de a felcser rendesen ellátja. Még, akár teljes életet is élhet majd, ha az istenek kegyesek vele, de a frontváltozásokkor biztosan szidalmazni fogja Nixomia anyját. Ez már nem lényeg. Neki most öt városőre van és egy célja. Útközben azért a gondolatait, majd elmondja a többieknek.*
- Én azt javaslom, hogy egy rövid felderítés után kerítsük be őket. Mi ketten a törppel rájuk megyünk ellőről és lefoglaljuk őket, amíg maguk négyen körbe veszik a helyet és elvágják a menekülési útjukat. Én vállalom az élő pajzs szerepét, mivel nekem van itt a legjobb páncélom. Wenkroft pedig fedezi majd a hátam. Ez így mindenkinek megfelel?* Kérdezi út közben már a többitől. Minden városőr véleményét fontosnak tartja, mert mindenki a saját életét viszi a vásárra. Nemesként és lovagként az ő kötelessége, hogy jelen helyzetben a legtöbb kockázatott vállalja, ha már neki van a legjobb minőségű felszerelése. Meglehet, hogy egy bunkót, vagy rosszabb minőségű kardot a páncélja se érez meg, de azok meg a mesterkard erejétől akár még tönkre is mehetnek.*
*Nixomai a saját útját járja, így amíg mindenki az érmés fickóra hajt, addig ő a szerencsétlen sérültet kezdi el puhítani. Jól döntött, mert így együttes erővel sikeresen szóra bírják őket. Elégedett az eredménnyel és azzal is, hogy milyen az ellenség. Szegényes felszerelés, ez a legjobb az egészben. Lovagként ez a legjobb, hogy legalább a páncélja nagyjából levédi. Nem annyira aggódnia, mint mondjuk Lazziarnak, de ő érte mondjuk pont nem lenne kár. A kis stílű vitára, ami az érme miatt keveredik, majdnem felnevet. Az az érme pont őt illetné, mert ha ezeken múlt volna, akkor ezek már messze járnának. Sebaj, majd szerez még többet, de ha mégsem, akkor elveszi akármelyiknél is legyen. Innen már kész tervet kapnak, amivel nincs baja, de a törp közben egy borzasztó tervvel áll elő.*
- Nem. Olyanok ezek, mint egy nagy család, mindenki ismer mindenkit, ráadásul egy meglépet közülük. Mire odaérünk, már valószínűleg tudni is fognak rólunk. Nem fogom a bőrömet a vásárra vinni. Maradjunk az eredeti tervnél és jobb lenne, ha sietnénk is, ha nem akarunk egy üres rejtekhelyre bukkani.* Mondja, majd a lovát rábízza a visszafelé tartókra. Itt már tényleg nem sok hasznát veszi majd. A kölyök is jól járt végül, hogy beszélt, mert ugyan varázsitalt nem kap, de a felcser rendesen ellátja. Még, akár teljes életet is élhet majd, ha az istenek kegyesek vele, de a frontváltozásokkor biztosan szidalmazni fogja Nixomia anyját. Ez már nem lényeg. Neki most öt városőre van és egy célja. Útközben azért a gondolatait, majd elmondja a többieknek.*
- Én azt javaslom, hogy egy rövid felderítés után kerítsük be őket. Mi ketten a törppel rájuk megyünk ellőről és lefoglaljuk őket, amíg maguk négyen körbe veszik a helyet és elvágják a menekülési útjukat. Én vállalom az élő pajzs szerepét, mivel nekem van itt a legjobb páncélom. Wenkroft pedig fedezi majd a hátam. Ez így mindenkinek megfelel?* Kérdezi út közben már a többitől. Minden városőr véleményét fontosnak tartja, mert mindenki a saját életét viszi a vásárra. Nemesként és lovagként az ő kötelessége, hogy jelen helyzetben a legtöbb kockázatott vállalja, ha már neki van a legjobb minőségű felszerelése. Meglehet, hogy egy bunkót, vagy rosszabb minőségű kardot a páncélja se érez meg, de azok meg a mesterkard erejétől akár még tönkre is mehetnek.*
2989. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-09 14:37:14
Üzenet elküldve: 2026-10-09 14:37:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Normundnak egyelőre semmi különösebb dolga nincs, és mivel a Pegazus falai között töltötte az éjszakát, úgy dönt, a reggeli órákat egy kis városnézéssel üti el. Az idő kellemes, a nap már felkúszott a háztetők fölé, az utcák pedig lassacskán megtelnek az ébredező Arthenior megszokott nyüzsgésével.
Hősünk minden különösebb cél nélkül rója az utcákat. Hol egy érdekesebb épület, hol egy hangoskodó kereskedő, hol pedig egy csinosabb járókelő vonja magára a figyelmét. Közben gondolatai időről időre visszakanyarodnak az előző estéhez, amitől olykor elégedett mosoly jelenik meg a bajusza alatt.
Így történhet meg, hogy mire észbe kap, a környék már korántsem olyan barátságos, mint ahol sétáját megkezdte. A rendezett utcákat omladozó házak, a takaros homlokzatokat kormos, repedezett falak váltják fel. Az itt élők sem tűnnek különösebben tehetősnek, és a reggeli sürgés-forgás is egészen más természetű, mint a város előkelőbb negyedeiben.
Normund megtorpan egy útkereszteződésnél, majd lassan körbefordul.*
- Hát, ez ismerős.
*Valóban az. Tegnap este Shallee társaságában éppen ezen a városrészen vágtak keresztül, bár a sötétség és a sietség miatt akkor nem sok alkalma nyílt alaposabban szemügyre venni. Most legalább láthatja, miféle helytől tartott annyira a lány.*
~Ha már itt vagyunk, akár meg is nézhetnénk, milyen gyorsan tudnak kirabolni.~
~Reggel van, Valdyr. Ne légy ennyire borúlátó.~
~Igazad van. A tisztességes útonállók ilyenkor még bizonyára alszanak.~
*Normund halkan felhorkan, de nem fordul vissza. Egyelőre semmi oka rá, hogy különösebben tartson a környéktől, noha azért nem feledkezik meg az óvatosságról sem. Egyik kezét lazán a kardja markolatának közelében tartva továbbindul az omladozó épületek között.
Elvégre, ha már Artheniorban kívánja tölteni az elkövetkező időt, nem árt megismernie a kevésbé mutatós arcát sem.*
Hősünk minden különösebb cél nélkül rója az utcákat. Hol egy érdekesebb épület, hol egy hangoskodó kereskedő, hol pedig egy csinosabb járókelő vonja magára a figyelmét. Közben gondolatai időről időre visszakanyarodnak az előző estéhez, amitől olykor elégedett mosoly jelenik meg a bajusza alatt.
Így történhet meg, hogy mire észbe kap, a környék már korántsem olyan barátságos, mint ahol sétáját megkezdte. A rendezett utcákat omladozó házak, a takaros homlokzatokat kormos, repedezett falak váltják fel. Az itt élők sem tűnnek különösebben tehetősnek, és a reggeli sürgés-forgás is egészen más természetű, mint a város előkelőbb negyedeiben.
Normund megtorpan egy útkereszteződésnél, majd lassan körbefordul.*
- Hát, ez ismerős.
*Valóban az. Tegnap este Shallee társaságában éppen ezen a városrészen vágtak keresztül, bár a sötétség és a sietség miatt akkor nem sok alkalma nyílt alaposabban szemügyre venni. Most legalább láthatja, miféle helytől tartott annyira a lány.*
~Ha már itt vagyunk, akár meg is nézhetnénk, milyen gyorsan tudnak kirabolni.~
~Reggel van, Valdyr. Ne légy ennyire borúlátó.~
~Igazad van. A tisztességes útonállók ilyenkor még bizonyára alszanak.~
*Normund halkan felhorkan, de nem fordul vissza. Egyelőre semmi oka rá, hogy különösebben tartson a környéktől, noha azért nem feledkezik meg az óvatosságról sem. Egyik kezét lazán a kardja markolatának közelében tartva továbbindul az omladozó épületek között.
Elvégre, ha már Artheniorban kívánja tölteni az elkövetkező időt, nem árt megismernie a kevésbé mutatós arcát sem.*
2988. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-08 23:37:16
Üzenet elküldve: 2026-10-08 23:37:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi Razzia//
*Még időben ugrik félre a ló elől, így az nem gázolja le. Nem úgy, mint a kölyköt, amelyiket elsodorja a mén. A mézesmadzagot mind igyekszik elhúzni a fiúk előtt. Az érmés határozottabbnak, rendíthetetlenebbnek tűnik, mint a másik. Az információt végül megkapják.
Delrayne nem tesz hozzá sokat az eredményhez, nem ezért tartják, nem is erre bérelték fel. Tekintetéből nem csillan semmi, hűségesen áll az elf nemes mellett, ez persze nem változtat a tényen, mélyen magában megveti a patkányokat nemüktől, koruktól és szituációjuktól függetlenül. A tanaik között nem szerepel az árulás, az információ köpés, irhamentés sosem volt opció. Ha elfognak meghalsz…a Pillangóház az első.
Fejét elfordítja, az őröket figyeli, illetve a nemes asszonyt. Tekintete csak aztán vándorol a törpére, aki ismét színjátszással áll elő. Delrayne mélyre szívja a levegőt, mellkasa látványosan emelkedik a gondolatra, hogy aztán megfeszülő arccal fújhassa ki amazt élesen az orrán. Ajkait összepréseli egy pillanatra, ám ezt követően arca ismét ellazul.
Enged az utasításnak, miután szétvállnak Lazziar mellett lépdel. Léptei ruganyosak, a pengét még mindig rejtve, keze ügyében tartja. Csöndes társaságnak tűnhet, míg végül meg nem szólal. Halkan beszél, a wegtoreni dialektus még így is kihallható, ám jóval lágyabban.*
-Ez mindig ilyen? -*szavait úgy ejti, hogy amazt lehetőleg csak a férfi hallhassa. Tekintetével végigméri amazt, fegyverek után kutatva, mintha csak a lehetőségeiket mérnék fel. Egyelőre nem érzi magát veszélyben, segít megítélésén az őrség embereinek gyűrűje.*-Ha szükséges lenne, fuss. Nem ér sokat a dicsőség, ha meghalsz.
*Még időben ugrik félre a ló elől, így az nem gázolja le. Nem úgy, mint a kölyköt, amelyiket elsodorja a mén. A mézesmadzagot mind igyekszik elhúzni a fiúk előtt. Az érmés határozottabbnak, rendíthetetlenebbnek tűnik, mint a másik. Az információt végül megkapják.
Delrayne nem tesz hozzá sokat az eredményhez, nem ezért tartják, nem is erre bérelték fel. Tekintetéből nem csillan semmi, hűségesen áll az elf nemes mellett, ez persze nem változtat a tényen, mélyen magában megveti a patkányokat nemüktől, koruktól és szituációjuktól függetlenül. A tanaik között nem szerepel az árulás, az információ köpés, irhamentés sosem volt opció. Ha elfognak meghalsz…a Pillangóház az első.
Fejét elfordítja, az őröket figyeli, illetve a nemes asszonyt. Tekintete csak aztán vándorol a törpére, aki ismét színjátszással áll elő. Delrayne mélyre szívja a levegőt, mellkasa látványosan emelkedik a gondolatra, hogy aztán megfeszülő arccal fújhassa ki amazt élesen az orrán. Ajkait összepréseli egy pillanatra, ám ezt követően arca ismét ellazul.
Enged az utasításnak, miután szétvállnak Lazziar mellett lépdel. Léptei ruganyosak, a pengét még mindig rejtve, keze ügyében tartja. Csöndes társaságnak tűnhet, míg végül meg nem szólal. Halkan beszél, a wegtoreni dialektus még így is kihallható, ám jóval lágyabban.*
-Ez mindig ilyen? -*szavait úgy ejti, hogy amazt lehetőleg csak a férfi hallhassa. Tekintetével végigméri amazt, fegyverek után kutatva, mintha csak a lehetőségeiket mérnék fel. Egyelőre nem érzi magát veszélyben, segít megítélésén az őrség embereinek gyűrűje.*-Ha szükséges lenne, fuss. Nem ér sokat a dicsőség, ha meghalsz.
2987. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-08 11:41:56
Üzenet elküldve: 2026-10-08 11:41:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 162
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 162
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben járva//
//Aktív: Bárdzene//
* Salwar nevetése elhal, és végighallgatja az ellenajánlatot. Sajnálatosnak tartja, hogy az elf nem akarja megadni azt az árat, ami szerinte kijárna a kettősüknek. Viszont több választ már nem kap a férfi, csupán egy halk cuppanással vállnak egy a mélységi ajkai egymástól, és lábával határozott dallamot kezd dobolni, ahogy az énekbe kezd. Figyelmét teljes egészében kitölti a félkarú, és csak arra koncentrál, hogy teljesen lekösse annak a figyelmét. *
- Fiam, elébém valahány mind egy pár csók, ölelésre vár,
De ha egyszer partot ér, fejébe szökik a vér,
Vakmerő lesz és merész a tengerész!
Hajón állok, fúj a hideg, sivít a szél,
Anyám mond egy imát fiáért, ki útra kél.
Parton láttam szomorkodni egy kislányt,
Ki tengerbe kérte emésztő önmagát.
Elnyeli a tenger sírja menthetetlenül,
Anyád hozzád egy fehér sirályként repül.
Nyisd ki neki akkor ablakodat,
Vesztemről a hírt csak egy fehér sirály hozhat.
Fel, hát a vitorlát, szeljük a tengert át,
Felejtve bánatot és bút,
Szerencsés csak úgy az út! * Reméli, hogy mire a szöveg végére ér, Ysanee cselekszik, de ha nem, akkor nem hagyja abba az éneklést. Célja, hogy addig magán tartsa a férfi figyelmét, amíg csak szükséges, mert be kell lássa, hogy sokkal kevésbé rizikós az, amit most csinál, mint egy nemes elrablása. És ha valóban tele van arannyal, akkor könnyedén megszerezhetik így is, nem szükséges hozzá annak az Aleniának az elrablása. *
//Aktív: Bárdzene//
* Salwar nevetése elhal, és végighallgatja az ellenajánlatot. Sajnálatosnak tartja, hogy az elf nem akarja megadni azt az árat, ami szerinte kijárna a kettősüknek. Viszont több választ már nem kap a férfi, csupán egy halk cuppanással vállnak egy a mélységi ajkai egymástól, és lábával határozott dallamot kezd dobolni, ahogy az énekbe kezd. Figyelmét teljes egészében kitölti a félkarú, és csak arra koncentrál, hogy teljesen lekösse annak a figyelmét. *
- Fiam, elébém valahány mind egy pár csók, ölelésre vár,
De ha egyszer partot ér, fejébe szökik a vér,
Vakmerő lesz és merész a tengerész!
Hajón állok, fúj a hideg, sivít a szél,
Anyám mond egy imát fiáért, ki útra kél.
Parton láttam szomorkodni egy kislányt,
Ki tengerbe kérte emésztő önmagát.
Elnyeli a tenger sírja menthetetlenül,
Anyád hozzád egy fehér sirályként repül.
Nyisd ki neki akkor ablakodat,
Vesztemről a hírt csak egy fehér sirály hozhat.
Fel, hát a vitorlát, szeljük a tengert át,
Felejtve bánatot és bút,
Szerencsés csak úgy az út! * Reméli, hogy mire a szöveg végére ér, Ysanee cselekszik, de ha nem, akkor nem hagyja abba az éneklést. Célja, hogy addig magán tartsa a férfi figyelmét, amíg csak szükséges, mert be kell lássa, hogy sokkal kevésbé rizikós az, amit most csinál, mint egy nemes elrablása. És ha valóban tele van arannyal, akkor könnyedén megszerezhetik így is, nem szükséges hozzá annak az Aleniának az elrablása. *
2986. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-08 10:44:27
Üzenet elküldve: 2026-10-08 10:44:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1699
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1699
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben járva//
*Szemöldöke csak enyhén emelkedik meg a nevetés hallatán, de nem szól semmit. Ezer arany ahonnan ő jött nem olyan összeg amit keveselni szoktak. A piac jelenlegi állapotáról nem is beszélve. Persze egy nemest elrabolni veszélyes és kihívásokat is jelenthet, de egy ház áráráról van szó. Méghozzá olyan időkben mikor a legtöbben ha tehetnék a házuk árát inkább tennék arannyá mert, azt nem gyújthatják rájuk a zöldbőrűek. Az alkudozás végén elhangzó négyezer arany hallatán pont ezért rajta lesz a sor, hogy halkan felnevessen.*
-Persze, meg egy saját kúria selyemrévben. Tudom, hogy a város mennyiért adta a kutyabőrt mikor a legfőbb gondja az volt, hogy kacsázót ásson az uraknak, de most csak egy olyan naiv picsát kell elfogni és leszállítani, aki kijárkál selyemrévből, méghozzá olyan állapotokban mikor a városőrség nincs a helyzet magaslatán. Tisztázzuk a felárat, mert szerintem félreértésben vagyunk. Alapból a kényelem, hogy az előre megszabott helyen legyen átadva a nő, az szavatolja az ár kifizetését. A diszkréció pedig a feladat minőségét tekintve érthető, hogy miért nem számít ráadásnak.~Bárkinek kinyílik róla a szája mind lógni fogunk.~De mivel varázslóról van szó ezért feljebb emelhetjük az árat ezerötszázra. Kétezerért feltűnés nélkül tűnik el a városból és az ékszereit leszámítva megtarthattok mindent amit nála találtok.
*Forgatja meg a kezében a pipáját miközben fél szemmel a páros reakcióját figyeli.*
*Szemöldöke csak enyhén emelkedik meg a nevetés hallatán, de nem szól semmit. Ezer arany ahonnan ő jött nem olyan összeg amit keveselni szoktak. A piac jelenlegi állapotáról nem is beszélve. Persze egy nemest elrabolni veszélyes és kihívásokat is jelenthet, de egy ház áráráról van szó. Méghozzá olyan időkben mikor a legtöbben ha tehetnék a házuk árát inkább tennék arannyá mert, azt nem gyújthatják rájuk a zöldbőrűek. Az alkudozás végén elhangzó négyezer arany hallatán pont ezért rajta lesz a sor, hogy halkan felnevessen.*
-Persze, meg egy saját kúria selyemrévben. Tudom, hogy a város mennyiért adta a kutyabőrt mikor a legfőbb gondja az volt, hogy kacsázót ásson az uraknak, de most csak egy olyan naiv picsát kell elfogni és leszállítani, aki kijárkál selyemrévből, méghozzá olyan állapotokban mikor a városőrség nincs a helyzet magaslatán. Tisztázzuk a felárat, mert szerintem félreértésben vagyunk. Alapból a kényelem, hogy az előre megszabott helyen legyen átadva a nő, az szavatolja az ár kifizetését. A diszkréció pedig a feladat minőségét tekintve érthető, hogy miért nem számít ráadásnak.~Bárkinek kinyílik róla a szája mind lógni fogunk.~De mivel varázslóról van szó ezért feljebb emelhetjük az árat ezerötszázra. Kétezerért feltűnés nélkül tűnik el a városból és az ékszereit leszámítva megtarthattok mindent amit nála találtok.
*Forgatja meg a kezében a pipáját miközben fél szemmel a páros reakcióját figyeli.*
2985. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-07 15:34:10
Üzenet elküldve: 2026-10-07 15:34:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi razzia//
*Így segítsen az ember. Jobban mondva az elf. Ha Wrojth csak dísznek akarta őt, mondhatta volna az elején. Vagy ha úgy gondolja hátráltatja akkor el sem kellett volna jönni. Sa'tereth, Teysus sőt akár még Eeyr is láthatja lelkét. Csak segíteni akart. Sebaj tanult a hibából többé nem fog előfordulni. Kezébe továbbra is ott marad az a szaros medál. Mert mi a fenét kezdjen azzal. Azon kívül, hogy közelebbről is megnézi. Készségesen hagyja, hogy a törpe idegesen visszavegye. Lazziar száján csak elhúzódik a már ismert mosolya, amit a törpének szán.*
- Kérem, öröm volt segíteni.
*Negédes hangja biztos tesz a törpe idegeire egy lapáttal. Viszont azt nem is bánja.
Ami viszont fontosabb esemény, hogy a sok noszogatás a törött csontok és a fájdalom épp elméjű érveket csikar a két suhanc fejébe. A dalolásuk pedig kirobbanó sikert arat. Fejében mindent jegyzetel annak rendje és módja szerint. Gondolataiban pedig igyekszik a hallottakat elhelyezni mi merre is lehet pontosan a romvárosban.
Ám nem sokáig kell képzelegnie ezen. Ugyanis egy kupaktanács alkalmával már a térkép is segít ebben. Így már biztosan nem fogja eltéveszteni az elhangzott helyszíneket.*
- Ahogy a parancsok megkívánja. Micsoda izgalmak! Hozzá sem fogható egy báli rendezvényhez.
*Játszik rá a nemesi mivoltára. Aztán oda is lép testőrével a két kijelölt őrrel együtt, hogy induljanak is.
Ha majd ahhoz az őrposzthoz érnek kiderül mi vár rájuk. Viszont továbbra is vigyáznia kell szerepén ne essen csorba. A városőröknek úgy is lesz majd valami ötletük mivel füstöljék ki azokat a szerencsétleneket. Ha pedig majd hülyeséget kell igyekszik a jobb irányba terelni őket.*
*Így segítsen az ember. Jobban mondva az elf. Ha Wrojth csak dísznek akarta őt, mondhatta volna az elején. Vagy ha úgy gondolja hátráltatja akkor el sem kellett volna jönni. Sa'tereth, Teysus sőt akár még Eeyr is láthatja lelkét. Csak segíteni akart. Sebaj tanult a hibából többé nem fog előfordulni. Kezébe továbbra is ott marad az a szaros medál. Mert mi a fenét kezdjen azzal. Azon kívül, hogy közelebbről is megnézi. Készségesen hagyja, hogy a törpe idegesen visszavegye. Lazziar száján csak elhúzódik a már ismert mosolya, amit a törpének szán.*
- Kérem, öröm volt segíteni.
*Negédes hangja biztos tesz a törpe idegeire egy lapáttal. Viszont azt nem is bánja.
Ami viszont fontosabb esemény, hogy a sok noszogatás a törött csontok és a fájdalom épp elméjű érveket csikar a két suhanc fejébe. A dalolásuk pedig kirobbanó sikert arat. Fejében mindent jegyzetel annak rendje és módja szerint. Gondolataiban pedig igyekszik a hallottakat elhelyezni mi merre is lehet pontosan a romvárosban.
Ám nem sokáig kell képzelegnie ezen. Ugyanis egy kupaktanács alkalmával már a térkép is segít ebben. Így már biztosan nem fogja eltéveszteni az elhangzott helyszíneket.*
- Ahogy a parancsok megkívánja. Micsoda izgalmak! Hozzá sem fogható egy báli rendezvényhez.
*Játszik rá a nemesi mivoltára. Aztán oda is lép testőrével a két kijelölt őrrel együtt, hogy induljanak is.
Ha majd ahhoz az őrposzthoz érnek kiderül mi vár rájuk. Viszont továbbra is vigyáznia kell szerepén ne essen csorba. A városőröknek úgy is lesz majd valami ötletük mivel füstöljék ki azokat a szerencsétleneket. Ha pedig majd hülyeséget kell igyekszik a jobb irányba terelni őket.*
2984. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-07 12:03:31
Üzenet elküldve: 2026-10-07 12:03:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi razzia//
* Legbájosabb hangját bevetve győzködi az épp lábú kölyköt. A mézes mázos szavak mellet, amikkel lehazudja neki a csillagokat, még a mézes madzagot is elhúzza az orra előtt, mikor megmutatja a varázsitalát. Ám mikor az elf belepofázik a mondandójába, legszívesebben a gyomra felé lendítene a kézfejével, hogy elhallgattathassa. Keze ugyan ökölbe szorul, de néhány másodperccel később meg is lazul. Amúgy is a bögyében van azzal, hogy kivette a kezéből az érmét. Szerencsére a sisakja eltakarja az arcát és így nem látszik a szikrázó tekintet.
Végül nem az ő kölykük szólal meg először, ám néhány pillanat később ő folytatja a tényekkel. Bizonyára rájött, hogy hiába a némaság, a bandatagok maradéka biztos őt hibáztatná. Amint végzett, átnyújtja a fiút az egyik őrnek. *
- Ebben a néhány napban gondolkozzatok el azon, hogy mit tettetek. Ha rám hallgattok, vissza sem jöttök ezekre az utcákra. Ha marad is valaki közülük, nem tárt karokkal fognak titeket fogadni.
* Mondja és ellép tőlük. A törpe végzett velük és immáron haszontalanná váltak a számára. Azért titkon reméli, hogy a parancsnok állja a szavát, de ha nem, jobb, ha nem közlik vele, különben még a végén azon kapja a törpét, hogy meglátogatja álmában. Esti mesére viszont nem fog sor kerülni.
A parancs hallatán támad egy igen veszélyes, de annál jobb ötlete a helyzet megoldásához. Kettőt lép az elf irányába és agresszívan kikapja a kezéből az érmés nyakláncot. *
- Ezt visszavenném. KÖSZÖNÖM!
* Mondja és a végére már-már hallatszik az agresszív lekezelő hozzáállás az elf iránt. Persze próbálja minél halkabban mondani azt az egy szót, de akik közvetlen mellettük vannak, azok minden bizonnyal felfigyelnek rá. Majd egy gyors mozdulattal leinti a parancsnokot, és a nemes oldalához lép. *
- Ha megengedi, van egy ötletem, de nem fog tetszeni.
* Mondja, és a végén átpillant a nemesre. Ha az elején nem is tudják miről lenne szó, láthatják, hogy a törpe felveszi magára a nyakláncot, amit elrejt a páncélja alatt, majd kötelet és egy apró kendőt vesz elő. *
- Félő, hogy amíg végeztek, mi kevesek lennénk hozzájuk. Mi lenne, ha eljátszanánk, hogy egy vagyok közülük és épp „elkaptam” * Kellően kihangsúlyozza a szót. * Nixomia Grendaert, egy nemest, aki a környéken szaglászott? Ha ráharapnak a csalira, a váltságdíj gondolatára annyira elvakulnak, hogy nem lesznek felkészülve arra, ha a városőrség megérkezik. Az őrök jöhetnek, de jobb ha lemaradnak. Mintha csak járőröznének és csak akkor avatkoznának be, ha lebukunk.
* Veti fel és már az elején felkészül a lebaszásra. A parancsnok beleegyezése még hagyján, de sokkal inkább fél a nemes válaszától. Vajon vállalná ezt a fajta megaláztatást a kisebb rossz érdekében? Persze dönthetnek úgy, hogy Stipol tervét követik, akkor sem lesz kevesebb vérontás. *
- Ezekből még azt is kinézem, hogy a túszokat használják pajzsként, de ha bejutunk mögéjük, elvesztik ezt a lehetőséget.
* Legbájosabb hangját bevetve győzködi az épp lábú kölyköt. A mézes mázos szavak mellet, amikkel lehazudja neki a csillagokat, még a mézes madzagot is elhúzza az orra előtt, mikor megmutatja a varázsitalát. Ám mikor az elf belepofázik a mondandójába, legszívesebben a gyomra felé lendítene a kézfejével, hogy elhallgattathassa. Keze ugyan ökölbe szorul, de néhány másodperccel később meg is lazul. Amúgy is a bögyében van azzal, hogy kivette a kezéből az érmét. Szerencsére a sisakja eltakarja az arcát és így nem látszik a szikrázó tekintet.
Végül nem az ő kölykük szólal meg először, ám néhány pillanat később ő folytatja a tényekkel. Bizonyára rájött, hogy hiába a némaság, a bandatagok maradéka biztos őt hibáztatná. Amint végzett, átnyújtja a fiút az egyik őrnek. *
- Ebben a néhány napban gondolkozzatok el azon, hogy mit tettetek. Ha rám hallgattok, vissza sem jöttök ezekre az utcákra. Ha marad is valaki közülük, nem tárt karokkal fognak titeket fogadni.
* Mondja és ellép tőlük. A törpe végzett velük és immáron haszontalanná váltak a számára. Azért titkon reméli, hogy a parancsnok állja a szavát, de ha nem, jobb, ha nem közlik vele, különben még a végén azon kapja a törpét, hogy meglátogatja álmában. Esti mesére viszont nem fog sor kerülni.
A parancs hallatán támad egy igen veszélyes, de annál jobb ötlete a helyzet megoldásához. Kettőt lép az elf irányába és agresszívan kikapja a kezéből az érmés nyakláncot. *
- Ezt visszavenném. KÖSZÖNÖM!
* Mondja és a végére már-már hallatszik az agresszív lekezelő hozzáállás az elf iránt. Persze próbálja minél halkabban mondani azt az egy szót, de akik közvetlen mellettük vannak, azok minden bizonnyal felfigyelnek rá. Majd egy gyors mozdulattal leinti a parancsnokot, és a nemes oldalához lép. *
- Ha megengedi, van egy ötletem, de nem fog tetszeni.
* Mondja, és a végén átpillant a nemesre. Ha az elején nem is tudják miről lenne szó, láthatják, hogy a törpe felveszi magára a nyakláncot, amit elrejt a páncélja alatt, majd kötelet és egy apró kendőt vesz elő. *
- Félő, hogy amíg végeztek, mi kevesek lennénk hozzájuk. Mi lenne, ha eljátszanánk, hogy egy vagyok közülük és épp „elkaptam” * Kellően kihangsúlyozza a szót. * Nixomia Grendaert, egy nemest, aki a környéken szaglászott? Ha ráharapnak a csalira, a váltságdíj gondolatára annyira elvakulnak, hogy nem lesznek felkészülve arra, ha a városőrség megérkezik. Az őrök jöhetnek, de jobb ha lemaradnak. Mintha csak járőröznének és csak akkor avatkoznának be, ha lebukunk.
* Veti fel és már az elején felkészül a lebaszásra. A parancsnok beleegyezése még hagyján, de sokkal inkább fél a nemes válaszától. Vajon vállalná ezt a fajta megaláztatást a kisebb rossz érdekében? Persze dönthetnek úgy, hogy Stipol tervét követik, akkor sem lesz kevesebb vérontás. *
- Ezekből még azt is kinézem, hogy a túszokat használják pajzsként, de ha bejutunk mögéjük, elvesztik ezt a lehetőséget.
2983. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-07 10:56:26
Üzenet elküldve: 2026-10-07 10:56:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Romvárosi Razzia//
*Stipol egyelőre nem avatkozik közbe a vallatásnál, de figyel. Csak saját embereit utasítja, hogy tartsák szemmel a környező utcákat, meg fogják közre a foglyaikat. A fiatalabbik csonttörése durva sérülés, és bár az ilyen utcai söpredéket nem tartja sokra, azért a szerencsétlenül járt kölyök fájdalmát ő se nézi szívesen. De most fontosabb, hogy értesüléseket szerezzenek, ezért nem utasítja egyelőre az embereit, hogy lássák el a sérülést.
Wrojth pedig vallatásba kezd, de ügyesen első körben nem erővel, inkább érvekkel, ígéretekkel és fenyegetéssel. Bár az elején kicsit elveszíti vallatottja figyelmét, mert olyan szavakkal, mint "szituáció", vagy "opció", ezen a vidéken nem sokan találkoztak. Nem is érti a fiú, hogy mit akar, csak utólag fogja fel.
Lazziar ráerősít a szavakra, Nixomia pedig a fiatalabbikkal foglalkozik, aki láthatóan majd összecsinálja magát, a fájdalomtól meg a félelemtől is.
Az idősebbik, amelyiknek nyakbavalója is volt, még próbálna kevély lenni és tartani a száját.
A fiatalabbik viszont pánikban van és először kérlelőn néz a társára.*
- Ne már, ha nem gyógyítanak meg, kripli leszek. Beszéjjé má!
*nyögi szipogós hangon, de a társa mégis habozik. Elvégre nem az ő lába van eltörve, és az ostorozás fenyegetése is távolinak tűnik még. De a fiatalabbikkal más a helyzet, neki a törés már most is épp elég fájdalmat okoz, és egy életreszóló csapást is, így ő nem fogja vissza magát.*
- Kapd be akkor!
*azzal Nixomia felé fordul, hiszen ő van előtte.*
- Én nem tudok sokat a bandáról, még nem vettek be, de tudom, hogy merre vannak, a főnök neve pedig...
*Na ez az a pont, ahol az idősebbik se tud már hallgatni.*
- Kussoljá'!
*teremti le az ifjabbikat, de csak azért, hogy egy kelletlen sóhaj után ő vegye át a szót. Belátta: ha a társa köp, akkor ő hiába hallgat. Csak azt éri el, hogy vele rosszabbul bánnak, nem marad semmi, amivel önmagáért alkudozhatna.*
- Ha elengedtek minket... meg előtte ellátjátok a cimbimet... akkor beszélek.
*Most Stipolon a döntés sora. Ő pedig így felel.*
- Elmondasz mindent a Sárfiúkról, amit tudsz. Hol vannak, hányan vannak, ki a főnök, kik az alvezérek. Három nap a fogdában, amíg mi elkapjuk a bandát. A fiú ellátást kap. A városőrség bájital-készletéből nem kap, be a gyógyítóink rendesen ellátják a sérülését, hogy meggyógyuljon. Vagy ezek a fickók itt adhatnak a saját bájital készletükből, ha akarnak.
Ha viszont kiderül, hogy szarral etettél minket, akkor nem szabadulsz. És lehet, hogy tőlünk nem kapsz korbácsot, de Krenkataurban már nem ilyen finnyásak a kőfejtő rabokkal.
*teszi hozzá. Ez épp elég a bandatagnak, hogy megeredjen a nyelve.
A Sárfiúk vezérének a neve Dogith. A banda 41 tagú, ebből 24 a felnőtt, a többi csak utcakölyök. A felnőtteknek mindenféle fegyvere van, de főleg kardok, bunkók, tőrök, közelharci fegyverek. Csak néhánynak, például Dogithnak van valami vértje, főleg bőrvértek, de hiányos öltözet. Van akinek csak alkarvédői vannak, a másiknak meg csak mellkasvértje. Íjászaik nincsenek, csak pár dobótőrös meg csúzlis. Hamarosan megtudják, melyik régi kúriába vették be magukat és azt is, hogy az oda vezető úton hol állítottak őrszemeket. A kölyök még azt is elmondja, hogy a főhadiszálláson belül nagyjából merre lehet a Sárfiúk "kincseskamrája", ahová a lopott szajrét (élelmiszer készletek, arany, ellopott ingóságok) tették, és hogy van egy hátsó szoba, ahol kb. egy tucatnyi lányt tartanak fogva, akiket majd el akarnak adni jó pénzért, vagy helyben akarják "dologra fogni".
Amíg ezek elhangzanak, a fiatalabbik csak hallgat és szipog, illetve olykor bólogat, ha olyat hall, amiről ő is tudott. Úgy tűnik, az idősebbik nem kamuzik, legalábbis a sérült kölyök őszintén riadt ábrázatán sose látszik semmi kétkedés vagy felháborodás, ami erre utalna. A vallatás alatt a kalandorok, ha úgy döntenek, megszánhatják a fiút egy gyógyító bájitallal. Ha egyikük se tesz így, akkor az egyik városőr, a csapat felcsere szakszerűen ellátja és sínbe teszi a törött lábat. A kihallgatás végeztével pedig két városőr közrefogja és elvezeti a foglyokat a rabszállító szekérhez (az idősebbiket megbéklyózzák és vezetőszáron viszik, a fiatalabbat viszont inkább támogatják).
Ezek után Stipol összehívja az embereit és a kalandorokat és így szól.*
- Sietnünk kell. Egyikük meglógott, nem tudjuk, hogy nem szól-e a bandának. De ha ő nem is, mostanra már sokan tudnak itt rólunk. Szóval sürgősen mennünk kell.
*Előhalász egy térképet, amin látszanak a romvárosi kúriák, és már meg is van jelölve nem csak a főhadiszállás, hanem az őrállások is. Ezen mutatja a továbbiakat.*
- Leggyorsabban és legkevésbé feltűnően ezen az úton tudjuk elérni őket. Két őrposztjuk van ezen az úton, ahol észrevehetnek minket, ez és ez.
*mutat rájuk.*
- Ti ketten.
*mutat Lazziarra és Delrayne-re.*
- Menjetek előre két emberemmel, és cserkésszétek be ezt az őrposztot. Ez van közelebb, úgyhogy hamarosan odaérünk hozzátok az alakulattal. Ti meg...
*fordul most Wroth-hoz és Nixomiához.*
- Menjetek erről kerülővel, és ezekkel az őrszemekkel bánjatok el! Kaptok ti is négy városőrt, segíteni. Amíg elérünk tihozzátok, addig tartanotok kell a helyet és a foglyokat. Ha egy mód van rá, ne öljetek meg senkit, de ha csak úgy maradhatunk észrevétlenek, akkor vesszenek.
*osztja ki az utasításait.*
*Stipol egyelőre nem avatkozik közbe a vallatásnál, de figyel. Csak saját embereit utasítja, hogy tartsák szemmel a környező utcákat, meg fogják közre a foglyaikat. A fiatalabbik csonttörése durva sérülés, és bár az ilyen utcai söpredéket nem tartja sokra, azért a szerencsétlenül járt kölyök fájdalmát ő se nézi szívesen. De most fontosabb, hogy értesüléseket szerezzenek, ezért nem utasítja egyelőre az embereit, hogy lássák el a sérülést.
Wrojth pedig vallatásba kezd, de ügyesen első körben nem erővel, inkább érvekkel, ígéretekkel és fenyegetéssel. Bár az elején kicsit elveszíti vallatottja figyelmét, mert olyan szavakkal, mint "szituáció", vagy "opció", ezen a vidéken nem sokan találkoztak. Nem is érti a fiú, hogy mit akar, csak utólag fogja fel.
Lazziar ráerősít a szavakra, Nixomia pedig a fiatalabbikkal foglalkozik, aki láthatóan majd összecsinálja magát, a fájdalomtól meg a félelemtől is.
Az idősebbik, amelyiknek nyakbavalója is volt, még próbálna kevély lenni és tartani a száját.
A fiatalabbik viszont pánikban van és először kérlelőn néz a társára.*
- Ne már, ha nem gyógyítanak meg, kripli leszek. Beszéjjé má!
*nyögi szipogós hangon, de a társa mégis habozik. Elvégre nem az ő lába van eltörve, és az ostorozás fenyegetése is távolinak tűnik még. De a fiatalabbikkal más a helyzet, neki a törés már most is épp elég fájdalmat okoz, és egy életreszóló csapást is, így ő nem fogja vissza magát.*
- Kapd be akkor!
*azzal Nixomia felé fordul, hiszen ő van előtte.*
- Én nem tudok sokat a bandáról, még nem vettek be, de tudom, hogy merre vannak, a főnök neve pedig...
*Na ez az a pont, ahol az idősebbik se tud már hallgatni.*
- Kussoljá'!
*teremti le az ifjabbikat, de csak azért, hogy egy kelletlen sóhaj után ő vegye át a szót. Belátta: ha a társa köp, akkor ő hiába hallgat. Csak azt éri el, hogy vele rosszabbul bánnak, nem marad semmi, amivel önmagáért alkudozhatna.*
- Ha elengedtek minket... meg előtte ellátjátok a cimbimet... akkor beszélek.
*Most Stipolon a döntés sora. Ő pedig így felel.*
- Elmondasz mindent a Sárfiúkról, amit tudsz. Hol vannak, hányan vannak, ki a főnök, kik az alvezérek. Három nap a fogdában, amíg mi elkapjuk a bandát. A fiú ellátást kap. A városőrség bájital-készletéből nem kap, be a gyógyítóink rendesen ellátják a sérülését, hogy meggyógyuljon. Vagy ezek a fickók itt adhatnak a saját bájital készletükből, ha akarnak.
Ha viszont kiderül, hogy szarral etettél minket, akkor nem szabadulsz. És lehet, hogy tőlünk nem kapsz korbácsot, de Krenkataurban már nem ilyen finnyásak a kőfejtő rabokkal.
*teszi hozzá. Ez épp elég a bandatagnak, hogy megeredjen a nyelve.
A Sárfiúk vezérének a neve Dogith. A banda 41 tagú, ebből 24 a felnőtt, a többi csak utcakölyök. A felnőtteknek mindenféle fegyvere van, de főleg kardok, bunkók, tőrök, közelharci fegyverek. Csak néhánynak, például Dogithnak van valami vértje, főleg bőrvértek, de hiányos öltözet. Van akinek csak alkarvédői vannak, a másiknak meg csak mellkasvértje. Íjászaik nincsenek, csak pár dobótőrös meg csúzlis. Hamarosan megtudják, melyik régi kúriába vették be magukat és azt is, hogy az oda vezető úton hol állítottak őrszemeket. A kölyök még azt is elmondja, hogy a főhadiszálláson belül nagyjából merre lehet a Sárfiúk "kincseskamrája", ahová a lopott szajrét (élelmiszer készletek, arany, ellopott ingóságok) tették, és hogy van egy hátsó szoba, ahol kb. egy tucatnyi lányt tartanak fogva, akiket majd el akarnak adni jó pénzért, vagy helyben akarják "dologra fogni".
Amíg ezek elhangzanak, a fiatalabbik csak hallgat és szipog, illetve olykor bólogat, ha olyat hall, amiről ő is tudott. Úgy tűnik, az idősebbik nem kamuzik, legalábbis a sérült kölyök őszintén riadt ábrázatán sose látszik semmi kétkedés vagy felháborodás, ami erre utalna. A vallatás alatt a kalandorok, ha úgy döntenek, megszánhatják a fiút egy gyógyító bájitallal. Ha egyikük se tesz így, akkor az egyik városőr, a csapat felcsere szakszerűen ellátja és sínbe teszi a törött lábat. A kihallgatás végeztével pedig két városőr közrefogja és elvezeti a foglyokat a rabszállító szekérhez (az idősebbiket megbéklyózzák és vezetőszáron viszik, a fiatalabbat viszont inkább támogatják).
Ezek után Stipol összehívja az embereit és a kalandorokat és így szól.*
- Sietnünk kell. Egyikük meglógott, nem tudjuk, hogy nem szól-e a bandának. De ha ő nem is, mostanra már sokan tudnak itt rólunk. Szóval sürgősen mennünk kell.
*Előhalász egy térképet, amin látszanak a romvárosi kúriák, és már meg is van jelölve nem csak a főhadiszállás, hanem az őrállások is. Ezen mutatja a továbbiakat.*
- Leggyorsabban és legkevésbé feltűnően ezen az úton tudjuk elérni őket. Két őrposztjuk van ezen az úton, ahol észrevehetnek minket, ez és ez.
*mutat rájuk.*
- Ti ketten.
*mutat Lazziarra és Delrayne-re.*
- Menjetek előre két emberemmel, és cserkésszétek be ezt az őrposztot. Ez van közelebb, úgyhogy hamarosan odaérünk hozzátok az alakulattal. Ti meg...
*fordul most Wroth-hoz és Nixomiához.*
- Menjetek erről kerülővel, és ezekkel az őrszemekkel bánjatok el! Kaptok ti is négy városőrt, segíteni. Amíg elérünk tihozzátok, addig tartanotok kell a helyet és a foglyokat. Ha egy mód van rá, ne öljetek meg senkit, de ha csak úgy maradhatunk észrevétlenek, akkor vesszenek.
*osztja ki az utasításait.*
2982. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-06 19:15:41
Üzenet elküldve: 2026-10-06 19:15:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi Razzia//
* Nixomia sikerrel jár, ami nem véletlen. Egy ilyen lóval amíg nyílt terepen vannak, szinte gyermek játék az egész. Lazziar is jól gondolkodik, mert teljesen "véletlenül" átgázolt volna rajta a lovagnő, ha az útjába kerül. Sajnos nem került, még. Utoléri a haramiákat, aztán úgy löki fel őket, mint az őszi szél az avart. Az egyik igen szerencsétlenül is jár. A lova nem könnyű, ahogy ő sem rajta. Fájdalmas törés lehet az, amit szerzet. A dicsőség msot az övé. A törpnek biccent, ahogy a kapitányuknak is, aztán hagyja, hogy hadd dolgozzanak a fiún. Ő inkább megnézi a másikat. Talán kevesebbet tud, de kiszolgáltatottabb helyzetben van. Leszáll a lóról és odalép hozzá, majd letérdel mellé.*
- Fáj ugye? Ha nem kapsz megfelelő ellátást, tudod mi lesz a vége? Egy életre nyomorék leszel és fájdalmaid lesznek. Ha hibásan összeforr, akkor már egy varázsital sem fog segíteni rajtad. Mit gondolsz milyen sors fog rád várni?* Kérdezi tőle faarccal.*
- Jól figyelj fiú. Azok ott köpnek rád, de ha segítesz nekem, akkor én is fogok neked. Mondd el, amit tudsz és garantálom, hogy még ma kapsz egy varázsitalt, ami meggyógyít. Ha elég tökös vagy, talán még bakának is jó leszel. Tisztességes bér, bajtársak, akik nem hagynak cserben. Gondold meg kölyök, ha másért nem a kezedért. Kár lenne érted.* Fejezi be a mondókáját és innentől ráhagyja a beszédet. Ha tud mondani bármi használhatót, akkor máris megérte. Amennyiben a másik is beszél, akkor össze tudják vetni a kettőt. A legjobb az egészben, hogy ezt itt már bántani sem kell, a sors megverte egy lólábbal helyettük is. Nixomia egy kicsit még sajnálja is talán, de esélyt adott neki, innentől csak rajta múlik. Jól ért az emberekhez, főleg, ha fájdalma van valakinek, akkor a hazugság is nehezebben megy.*
* Nixomia sikerrel jár, ami nem véletlen. Egy ilyen lóval amíg nyílt terepen vannak, szinte gyermek játék az egész. Lazziar is jól gondolkodik, mert teljesen "véletlenül" átgázolt volna rajta a lovagnő, ha az útjába kerül. Sajnos nem került, még. Utoléri a haramiákat, aztán úgy löki fel őket, mint az őszi szél az avart. Az egyik igen szerencsétlenül is jár. A lova nem könnyű, ahogy ő sem rajta. Fájdalmas törés lehet az, amit szerzet. A dicsőség msot az övé. A törpnek biccent, ahogy a kapitányuknak is, aztán hagyja, hogy hadd dolgozzanak a fiún. Ő inkább megnézi a másikat. Talán kevesebbet tud, de kiszolgáltatottabb helyzetben van. Leszáll a lóról és odalép hozzá, majd letérdel mellé.*
- Fáj ugye? Ha nem kapsz megfelelő ellátást, tudod mi lesz a vége? Egy életre nyomorék leszel és fájdalmaid lesznek. Ha hibásan összeforr, akkor már egy varázsital sem fog segíteni rajtad. Mit gondolsz milyen sors fog rád várni?* Kérdezi tőle faarccal.*
- Jól figyelj fiú. Azok ott köpnek rád, de ha segítesz nekem, akkor én is fogok neked. Mondd el, amit tudsz és garantálom, hogy még ma kapsz egy varázsitalt, ami meggyógyít. Ha elég tökös vagy, talán még bakának is jó leszel. Tisztességes bér, bajtársak, akik nem hagynak cserben. Gondold meg kölyök, ha másért nem a kezedért. Kár lenne érted.* Fejezi be a mondókáját és innentől ráhagyja a beszédet. Ha tud mondani bármi használhatót, akkor máris megérte. Amennyiben a másik is beszél, akkor össze tudják vetni a kettőt. A legjobb az egészben, hogy ezt itt már bántani sem kell, a sors megverte egy lólábbal helyettük is. Nixomia egy kicsit még sajnálja is talán, de esélyt adott neki, innentől csak rajta múlik. Jól ért az emberekhez, főleg, ha fájdalma van valakinek, akkor a hazugság is nehezebben megy.*
2981. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-05 12:04:14
Üzenet elküldve: 2026-10-05 12:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi Razzia//
*Mikor az üldözés közben meghallja a háta mögött sebes dobogást hátra pillant. Szeme elé tárul a páncélozott csatamén a lovának hátán. És ha nem lépne félre helyet adva Nixomianak sejtése alapján lehet rajta is úgy átgázolt volna mint azon a szerencsétlen utca kölykön. Fájdalmasan elhúzza a szája szélét mikor a reccsenés eléri hegyes füleit. Nem mintha maga is sajnálná a kölyköt, pusztán a fájdalmat képzelte el abban a röpke pillanatban. Még a hátán is végig futott a hideg.
Ettől függetlenül elismeri, valóban hatékony megoldást volt. Így egy rövid futás után meg is állnak. A két szerencsétlen a falra lesz kenve mint egy vajas kenyér. Az egyik a fájdalomtól sír míg a másik a vörös törpe szorongatásától. Figyeli az eseményeket, és csak a kérdések elhangzása után szólal fel, mikor Wrojth mellé lép. Kezébe az érme, így azt szívélyesen segít kivenni kezéből. Pusztán így biztosabb kézzel tudja majd a kölköt a helyén tartani.*
- Ezt én megtartom magának ha gondolja.
*Nem teszi rögvest zsebre, hiszen ez bizonyíték amivel a városőrség biztosan számolni akar majd. Nem is úgy tűnik rajta mintha megtartaná, pusztán segíti a törpének a vallatási folyamatát. Viszont, hogy megpuhítsa a kölköt szívéjesen szólal meg.*
- Vagy!
*Emeli fel kezét, hogy a törpe és esetleg a kölyök figyelmét is magára terelje.*
- Lehet elnézhetünk a büntetés mellett is. Elvégre, semmi bizonyítékunk nincs arról mit tettél ez idáig. Viszont! Ha hajlandó vagy elmesélni, erről *Mutatja fel neki az érmét.* többet mesélni. Talán lehet egy két jó szavam az árvaházhoz és szívesen befogadnak. Meleg étel, fedél a fejed fellett lehetőség egy új életre. Nos? Mit gondolsz fiacskám?
*Hangja kellemes már-már hívogató. Ha más nem nemesként jó példát kell mutatnia az elesettek felé, hogy nem büntetni szeretnék őket rögvest, hanem megmutatni nekik van más lehetőség is a bűnözésen kívül. Most ébred csak rá, hogy micsoda köpönyegforgatónak érzi magát, amikor ezt a szerepet játssza el. Viszont lehet ez az ajánlat megtetszik a szarosnak és hajlandó lesz csiripelni barátairól.*
*Mikor az üldözés közben meghallja a háta mögött sebes dobogást hátra pillant. Szeme elé tárul a páncélozott csatamén a lovának hátán. És ha nem lépne félre helyet adva Nixomianak sejtése alapján lehet rajta is úgy átgázolt volna mint azon a szerencsétlen utca kölykön. Fájdalmasan elhúzza a szája szélét mikor a reccsenés eléri hegyes füleit. Nem mintha maga is sajnálná a kölyköt, pusztán a fájdalmat képzelte el abban a röpke pillanatban. Még a hátán is végig futott a hideg.
Ettől függetlenül elismeri, valóban hatékony megoldást volt. Így egy rövid futás után meg is állnak. A két szerencsétlen a falra lesz kenve mint egy vajas kenyér. Az egyik a fájdalomtól sír míg a másik a vörös törpe szorongatásától. Figyeli az eseményeket, és csak a kérdések elhangzása után szólal fel, mikor Wrojth mellé lép. Kezébe az érme, így azt szívélyesen segít kivenni kezéből. Pusztán így biztosabb kézzel tudja majd a kölköt a helyén tartani.*
- Ezt én megtartom magának ha gondolja.
*Nem teszi rögvest zsebre, hiszen ez bizonyíték amivel a városőrség biztosan számolni akar majd. Nem is úgy tűnik rajta mintha megtartaná, pusztán segíti a törpének a vallatási folyamatát. Viszont, hogy megpuhítsa a kölköt szívéjesen szólal meg.*
- Vagy!
*Emeli fel kezét, hogy a törpe és esetleg a kölyök figyelmét is magára terelje.*
- Lehet elnézhetünk a büntetés mellett is. Elvégre, semmi bizonyítékunk nincs arról mit tettél ez idáig. Viszont! Ha hajlandó vagy elmesélni, erről *Mutatja fel neki az érmét.* többet mesélni. Talán lehet egy két jó szavam az árvaházhoz és szívesen befogadnak. Meleg étel, fedél a fejed fellett lehetőség egy új életre. Nos? Mit gondolsz fiacskám?
*Hangja kellemes már-már hívogató. Ha más nem nemesként jó példát kell mutatnia az elesettek felé, hogy nem büntetni szeretnék őket rögvest, hanem megmutatni nekik van más lehetőség is a bűnözésen kívül. Most ébred csak rá, hogy micsoda köpönyegforgatónak érzi magát, amikor ezt a szerepet játssza el. Viszont lehet ez az ajánlat megtetszik a szarosnak és hajlandó lesz csiripelni barátairól.*
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-05 08:05:17
Üzenet elküldve: 2026-10-05 08:05:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Romvárosi Razzia//
* Még szerencse, hogy sisak van rajta. Bár szebb napokon nincs kedve gyerekeket bántani, de mikor a ló átszalad a lábán egy halk kuncogás hallható. *
~ Megérdemelted. ~
* Társul hozzá a gondolat, mert ha nem futott volna, most egyik sem lenne ilyen állapotban. *
- Szép munka.
* Szól oda a nemesnek. Gyors gondolkodása megmentette őket egy kiadós futástól. Félő, hogy ezek a kölykök tovább bírták volna, vagy legalább addig, míg a felnőttek a kifulladás határára nem kerültek volna. *
- Nyughass. Most nem lennénk ebben a szituációban, ha nem futottatok volna!
* Förmed vissza, majd már kezdene bele a folytatásba, ám Stipol kezdi a kérdezősködést. A törpe egyelőre csak hallgat, s nem ereszti a gyerek kezét arra az esetre, ha mégis megpróbálkozna valamivel. A parancsnok szavaiban csalódik, ennyitől ő sem szarná össze magát ennyi idősen, bár ő teljesen más megközelítésen gondolkozik. Lehet Romvárosi a kölyök, de a parancsnok pillantásából neki nem az jön le, hogy tanítsa móresre. Ha ostorütésre nem is, de száraz kukoricán biztos térdelnie kéne egy jó órát. Mikor megkapja azt a bizonyos pillantást, a törpe apró mozdulatokkal roppantja ki először a nyakát, majd mindkét kezét, majd letérdel a kölyök elé. *
- Két opciód van.
* Kezd bele nyugodt, ám komoly hangon. *
- Az első, hogy a főnököm bevadul és parancsba adja a kettőtök megostorozását. A barátod pedig élete végéig egy székhez lesz kötve, mert a városban egyetlen orvos sem fogja majd ellátni.
* Hagy időt, hogy minden szót megemészthessen, majd mielőtt folytatná tovább, felemeli másik kezét, amin a mutató és középsőujját a magasba emeli. *
- Kettő, segítesz nekünk. Cserébe elintézem, hogy a barátodat ellássák. Normálisan. Valamint ejtjük azokat a vádat, hogy segítitek a Romvárosi bandákat, illetve hátráltatjátok az őrséget. Kaptok pár napot a kaszárnyában, amíg mi nem végzünk. Utána mehettek. Bárhogy nézem sokkal jobb lehetőség, mint évekig rács mögé kerülni valami olyasmiért, amiért nem ti vagytok a felelősek.
* Zsebéből elővesz egy világoszöld bájitalt, ám épp csak egy villantásra, hogy az alku ráeső részénél több bizalmat engedjen neki. Bár a seb súlyosabbnak tűnik, mint amit ez képes ellátni, reméli, hogy a gyerek nem tudja, ahogy azt is, hogy a többiek nem emelik ki ezt a részletet, ha kiszúrják az ital a zsebében. Ha belemegy az üzletbe, elégedetten fordul a parancsnok felé, ha nem, hát úgy átnyújtja a fiút az egyik őrnek. Lehet, hogy egy a törpe lelke sem tiszta, de előbb akassza szögre a kabátját, minthogy gyereken vezesse le a feszültségét. Gyerekként volt szerencséje megtapasztalni ezt az oldalt, felnőttként semmi kedve részt venni benne. *
* Még szerencse, hogy sisak van rajta. Bár szebb napokon nincs kedve gyerekeket bántani, de mikor a ló átszalad a lábán egy halk kuncogás hallható. *
~ Megérdemelted. ~
* Társul hozzá a gondolat, mert ha nem futott volna, most egyik sem lenne ilyen állapotban. *
- Szép munka.
* Szól oda a nemesnek. Gyors gondolkodása megmentette őket egy kiadós futástól. Félő, hogy ezek a kölykök tovább bírták volna, vagy legalább addig, míg a felnőttek a kifulladás határára nem kerültek volna. *
- Nyughass. Most nem lennénk ebben a szituációban, ha nem futottatok volna!
* Förmed vissza, majd már kezdene bele a folytatásba, ám Stipol kezdi a kérdezősködést. A törpe egyelőre csak hallgat, s nem ereszti a gyerek kezét arra az esetre, ha mégis megpróbálkozna valamivel. A parancsnok szavaiban csalódik, ennyitől ő sem szarná össze magát ennyi idősen, bár ő teljesen más megközelítésen gondolkozik. Lehet Romvárosi a kölyök, de a parancsnok pillantásából neki nem az jön le, hogy tanítsa móresre. Ha ostorütésre nem is, de száraz kukoricán biztos térdelnie kéne egy jó órát. Mikor megkapja azt a bizonyos pillantást, a törpe apró mozdulatokkal roppantja ki először a nyakát, majd mindkét kezét, majd letérdel a kölyök elé. *
- Két opciód van.
* Kezd bele nyugodt, ám komoly hangon. *
- Az első, hogy a főnököm bevadul és parancsba adja a kettőtök megostorozását. A barátod pedig élete végéig egy székhez lesz kötve, mert a városban egyetlen orvos sem fogja majd ellátni.
* Hagy időt, hogy minden szót megemészthessen, majd mielőtt folytatná tovább, felemeli másik kezét, amin a mutató és középsőujját a magasba emeli. *
- Kettő, segítesz nekünk. Cserébe elintézem, hogy a barátodat ellássák. Normálisan. Valamint ejtjük azokat a vádat, hogy segítitek a Romvárosi bandákat, illetve hátráltatjátok az őrséget. Kaptok pár napot a kaszárnyában, amíg mi nem végzünk. Utána mehettek. Bárhogy nézem sokkal jobb lehetőség, mint évekig rács mögé kerülni valami olyasmiért, amiért nem ti vagytok a felelősek.
* Zsebéből elővesz egy világoszöld bájitalt, ám épp csak egy villantásra, hogy az alku ráeső részénél több bizalmat engedjen neki. Bár a seb súlyosabbnak tűnik, mint amit ez képes ellátni, reméli, hogy a gyerek nem tudja, ahogy azt is, hogy a többiek nem emelik ki ezt a részletet, ha kiszúrják az ital a zsebében. Ha belemegy az üzletbe, elégedetten fordul a parancsnok felé, ha nem, hát úgy átnyújtja a fiút az egyik őrnek. Lehet, hogy egy a törpe lelke sem tiszta, de előbb akassza szögre a kabátját, minthogy gyereken vezesse le a feszültségét. Gyerekként volt szerencséje megtapasztalni ezt az oldalt, felnőttként semmi kedve részt venni benne. *
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-04 18:47:05
Üzenet elküldve: 2026-10-04 18:47:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Romvárosi Razzia//
*A futásnak eredő suhancoknak kétfelé válva ered nyomába az alakulat. Nagyjából egy tucat városőr próbálja elkapni azt a magányosan menekülő fiút, aki nem ugyanarra szökik, mint a társai.
Eközben a menekülni igyekvő kettősnek szegődik a nyomába a maradék városőr, köztül Stipol is, na meg persze Wrojth, Lazziar és Delrayne is. De végül Nixomia lesz az, aki lóháton először utoléri őket, megelőzve a társait is. És bölcsen csak annyit tesz, hogy elsodorja, fellöki a menekülőket. Így mind a kettő földre kerül (a fiatalabbiknak ráadásul egyik lába a csatamén patája alá kerül, is hallható reccsenéssel törik el, mire a kölyök fájdalmas jajveszékelésbe kezd.
Társa valamivel szerencsésebb, de egyensúlyát vesztve ő is egy falhoz csapódik, és ezután már nincs ideje arra, hogy újra lendületet vegyen, mert érkezik Wrojth, Lazziar, Delrayne, mögöttük Stipol három bajtársával, és pillanatok alatt közrefogják.
Eközben a maradék városőrök a földre került fiút gyűjtik be és vonszolják oda a fal mellé.
Mindegyik Sárfiút megfosztják a fegyvereiktől.
Nemsokára kifulladva, és csalódott ábrázattal tér vissza az a tucatnyi városőr, akik a harmadik bandatagot szerették volna elkapni. Jelentik, hogy a suhanc kereket oldott.
De közben Wrojth már meg is kezdi a faggatózást, a Sárfiú pedig így felel neki.*
- Eresszé' má' el te vörös majom!
*hörgi dühösen, de ijedtséggel a szemében, főleg ahogy köré gyűlik mindenki más is. És az se segít a bátorságán, hogy a törött lábú társát odavonszolják mellé.*
- Mit akartok tőlem, csak trécseltünk a srácokkal!
*próbálja védeni magát, de ekkor Stipol ráförmed.*
- Elég legyen te taknyos! Tudjuk, mit jelent a medál a nyakadban, be se próbáld adni nekünk, hogy csak úgy találtad! Sárfiú vagy, mi pedig a társaidat keressük, és a főnöködet! Mondd el, mit tudsz, különben a cimborám itt mindjárt a te képedet is bevörösíti!
*figyelmezteti. Az érmés bandatag azonban elsőre nem retten meg (eléggé) ahhoz, hogy megeredjen a nyelve. Bár szótlan se marad.*
- Köpök én rátok, ez a mi földünk, nem szarunk be tőletek!
*Erre aztán Stipol vet egy oldalpillantást Wrojth-ra, és hátralép egyet. Eljött a törp ideje, de a városőr tiszt ott marad a közelében, hogy figyelje, mit csinál.*
*A futásnak eredő suhancoknak kétfelé válva ered nyomába az alakulat. Nagyjából egy tucat városőr próbálja elkapni azt a magányosan menekülő fiút, aki nem ugyanarra szökik, mint a társai.
Eközben a menekülni igyekvő kettősnek szegődik a nyomába a maradék városőr, köztül Stipol is, na meg persze Wrojth, Lazziar és Delrayne is. De végül Nixomia lesz az, aki lóháton először utoléri őket, megelőzve a társait is. És bölcsen csak annyit tesz, hogy elsodorja, fellöki a menekülőket. Így mind a kettő földre kerül (a fiatalabbiknak ráadásul egyik lába a csatamén patája alá kerül, is hallható reccsenéssel törik el, mire a kölyök fájdalmas jajveszékelésbe kezd.
Társa valamivel szerencsésebb, de egyensúlyát vesztve ő is egy falhoz csapódik, és ezután már nincs ideje arra, hogy újra lendületet vegyen, mert érkezik Wrojth, Lazziar, Delrayne, mögöttük Stipol három bajtársával, és pillanatok alatt közrefogják.
Eközben a maradék városőrök a földre került fiút gyűjtik be és vonszolják oda a fal mellé.
Mindegyik Sárfiút megfosztják a fegyvereiktől.
Nemsokára kifulladva, és csalódott ábrázattal tér vissza az a tucatnyi városőr, akik a harmadik bandatagot szerették volna elkapni. Jelentik, hogy a suhanc kereket oldott.
De közben Wrojth már meg is kezdi a faggatózást, a Sárfiú pedig így felel neki.*
- Eresszé' má' el te vörös majom!
*hörgi dühösen, de ijedtséggel a szemében, főleg ahogy köré gyűlik mindenki más is. És az se segít a bátorságán, hogy a törött lábú társát odavonszolják mellé.*
- Mit akartok tőlem, csak trécseltünk a srácokkal!
*próbálja védeni magát, de ekkor Stipol ráförmed.*
- Elég legyen te taknyos! Tudjuk, mit jelent a medál a nyakadban, be se próbáld adni nekünk, hogy csak úgy találtad! Sárfiú vagy, mi pedig a társaidat keressük, és a főnöködet! Mondd el, mit tudsz, különben a cimborám itt mindjárt a te képedet is bevörösíti!
*figyelmezteti. Az érmés bandatag azonban elsőre nem retten meg (eléggé) ahhoz, hogy megeredjen a nyelve. Bár szótlan se marad.*
- Köpök én rátok, ez a mi földünk, nem szarunk be tőletek!
*Erre aztán Stipol vet egy oldalpillantást Wrojth-ra, és hátralép egyet. Eljött a törp ideje, de a városőr tiszt ott marad a közelében, hogy figyelje, mit csinál.*
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-04 16:47:51
Üzenet elküldve: 2026-10-04 16:47:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben járva//
*Ysanee szemöldöke a hosszúéltű magyarázata közben egyre feljebb szalad. Egyre inkább az a kérdés motoszkál benne, mégis mit akarhat bárki egy ilyen makulátlan mintapolgártól? Ha a fele igaz annak, amit a hosszúéltű felsorol, nem éppen olyasvalakinek hangzik, akinek különösebben sok ellensége kellene legyen. Persze elég sokat látott már az életből ahhoz, hogy tudja, ehhez néha az is bőven elegendő, ha valakinek van valamije, amit más akar. A válasz tehát nevetségesen semmitmondó, nem is nagyon törekedett rá a fickó, hogy hihető legyen. Egyértelmű jelzése annak, hogy nem kívánja az orrukra kötni a valódi indokot.
Az ezer arany hallatán azonban már majdnem felkacag. Maradéktalanul nem is sikerül elfojtania. Egy rövid, hitetlenkedő hang kiszökik belőle, mire gyorsan szája elé emeli egyik kezét, mintha azzal még utólag visszagyömöszölhetné. Mégsem szól közbe. A falnak támaszkodva inkább Calere emeli pillantását, kíváncsian várva, mit felel rá. Ahogy a mélységi sorra árazza be a mágikus képességekkel megáldott nemest, a keze lassan visszaereszkedik szája elől. A háromezerötszáz még egészen ésszerűen hangzik ahhoz képest, amit vállalnának érte. A négyezres ajánlat mellé csapott csonkításnál azonban már oldalvást pillant kedves kormoskájára. Nehéz volna eldönteni, mennyi ebből az alku kedvéért előadott túlzás, és mennyit gondol egészen komolyan.
Ysanee aztán igazán nem az erkölcs felkent bajnoka. Vér is tapad már a kezéhez, így aligha maga az erőszak gondolata az, ami megakasztja. Mégis szeretné azt képzelni magáról, hogy néhány száz arany felárért azért nem csonkítana meg egy vadidegent. Valahol azért nála is húzódik egy határ, hogy Calenél pontosan hol, abban már egyre kevésbé biztos.
Egyelőre nem folyik bele a beszélgetésbe, csöndben figyeli, mire jut egymással a két férfi.*
*Ysanee szemöldöke a hosszúéltű magyarázata közben egyre feljebb szalad. Egyre inkább az a kérdés motoszkál benne, mégis mit akarhat bárki egy ilyen makulátlan mintapolgártól? Ha a fele igaz annak, amit a hosszúéltű felsorol, nem éppen olyasvalakinek hangzik, akinek különösebben sok ellensége kellene legyen. Persze elég sokat látott már az életből ahhoz, hogy tudja, ehhez néha az is bőven elegendő, ha valakinek van valamije, amit más akar. A válasz tehát nevetségesen semmitmondó, nem is nagyon törekedett rá a fickó, hogy hihető legyen. Egyértelmű jelzése annak, hogy nem kívánja az orrukra kötni a valódi indokot.
Az ezer arany hallatán azonban már majdnem felkacag. Maradéktalanul nem is sikerül elfojtania. Egy rövid, hitetlenkedő hang kiszökik belőle, mire gyorsan szája elé emeli egyik kezét, mintha azzal még utólag visszagyömöszölhetné. Mégsem szól közbe. A falnak támaszkodva inkább Calere emeli pillantását, kíváncsian várva, mit felel rá. Ahogy a mélységi sorra árazza be a mágikus képességekkel megáldott nemest, a keze lassan visszaereszkedik szája elől. A háromezerötszáz még egészen ésszerűen hangzik ahhoz képest, amit vállalnának érte. A négyezres ajánlat mellé csapott csonkításnál azonban már oldalvást pillant kedves kormoskájára. Nehéz volna eldönteni, mennyi ebből az alku kedvéért előadott túlzás, és mennyit gondol egészen komolyan.
Ysanee aztán igazán nem az erkölcs felkent bajnoka. Vér is tapad már a kezéhez, így aligha maga az erőszak gondolata az, ami megakasztja. Mégis szeretné azt képzelni magáról, hogy néhány száz arany felárért azért nem csonkítana meg egy vadidegent. Valahol azért nála is húzódik egy határ, hogy Calenél pontosan hol, abban már egyre kevésbé biztos.
Egyelőre nem folyik bele a beszélgetésbe, csöndben figyeli, mire jut egymással a két férfi.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-10-04 10:22:46
Üzenet elküldve: 2026-10-04 10:22:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 400
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 400
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Míg a halál…//
* Nem tudja, hogy milyen gondolatok és belső vívódás zajlik le leendő kedvesében, ahogy a jövőjükről beszél. A világért sem akarná megbántani, és elvenni tőle a lehetőséget, hogy mielőtt utódokat hozzon a világra. Kész szerencse, hogy mire magyarázatának végére ér, már valamelyest sikerül megnyugtassa a nőt. Viszont a nemesről nincsenek pletykák, amik elérhették volna Lihanechet, kalandozásai során mindig módszeresen ügyelt arra, hogy ne kerüljön kompromittáló helyzetekbe, hogy ne sérüljön családjának neve, és hogy mindig is megőrizhesse jó hírnevét. Még akkor is gondja volt erre, amikor annak a Samonyr nevű nemesnek a jegyesével járták násztáncukat a Pegazus fogadó fürdőjében. Azóta sem tudja, hogy mi lett rajta úrrá, hogy oly heves érzéseket váltott ki belőle az a Norra. Bár hazudna, ha azt állítaná, gondolatai közé nem férkőzik be néha-néha a ringó csípő látványa, és érzéki sóhajainak hangja. Megrémiszti egy pillanatra a gondolat, ahogy arra gondol, hogy a háta mögött talán Myranelle is hasonló élményekben fog gazdagodni az évek során a városban. A féltékenység apró magja ez, amit elültet a gondolataiban, és ki tudja, hogy csírába hajt, vagy elenyész majd a jövőben. Egyelőre viszont igyekszik nem locsolni, és el is felejteni ezt az egészet. Az alaptalan vádaskodás sosem volt jellemző az elfre, és egyébként is, sokkal kellemesebb az a gondolat, hogy hitvesét taníthassa majd lovagolni. Egyből elfelejt minden Norrát, minden Amazianát, és csak az előtte lévőre gondol. *
- Igazán kedvemre való volna, ha taníthatnám. A tanulás épp olyan örömteli tud lenni, mint amikor már szabadon tud... lovagolni. * Mondja száraz torokkal, és gyorsan kulacsára tévednek kecses kis ujjai. Ahogy leveszi a kesztyűjét, hogy jobb fogása lehessen, nem jut róla eszébe Lissé, a vöröst már rég elfelejtette. Ahogy megnedvesíti ajkait és torkát, sikerül visszavedlenie a mindig oly tekintélyt parancsoló nemes szerepébe. Nem hagyhatja, hogy ilyen kis közjáték rontsa el a megítélését, hiszen mögöttük lépkednek a szolgálók, akik valószínűleg fülelnek, és a kisasszonnyal ellentétben tisztában vannak mindazzal, ami köztük éppen történik. *
- Úgyhogy kérem, engedje meg, hogy taníthassam. Jobban megismerhetjük egymást, és ha kívánja, a mágia rejtelmeibe is beavathatom. * Tesz helyette ajánlatot, mert bármit is hallanak a mögöttük lépdelő hölgyek, azt azért nem hagyhatja, hogy az esküvő előtt valaki mástól tanuljon lovagolni az ő leendőbelije. Sőt, ahogy ezt végig gondolja, hozzá is tesz gyorsan egy mondatot. *
- Viszont úgy gondolom, hogy a lovaglást az esküvő utánra tartogassuk. Számtalan érdekességet kínál addig is a város, és a Szürke Légió árnyai mellett nem is ajánlatos elhagyni a várost, a városban pedig nem a legjobb ötlet lóra ülni, amíg nem biztos a dolgában. * Jelenti ki, ezzel elejét véve mindenféle rossz gondolatnak, amivel őt illethetik. Az átvitt, és a szó szerinti értelmében is tisztázta a lovaglás kérdését, és ezzel még Felguna asszony is elégedett lehet. *
- Bármilyen szörnyűségeket is rejt ez a háború, arra szeretném kérni, hogy a Kúriában vészelje át. Ahogy korábban mondtam, az a legbiztosabb része a városnak, és semmiképp sem tenném ki feleslegesen veszélynek. A gondjaimra bízta az apja, és ezért felelősséggel tartozom az épségéért. Bárhogy is lesz velem, önt nem érheti sérelem, sem testben, sem lélekben. * Adja finoman a másik tudtára, hogy ha rajta múlik, akkor nem fog részt venni a város segítésében, a saját érdekében. Persze ha nagyon erősködik jövendőbelije, akkor talán meg tudja győzni a nemest, egyelőre viszont próbál határozott döntéseket hozni, és a nő tudtára adni, hogy milyen nagy becsben tartja, és mennyire fontos számára, hogy véletlenül se érje semmi gond se az esküvő előtt, se az után. *
- Hasonlóan érzek. A kérdései, az érdeklődés, amit tanúsít, azt sejtetik, hogy intelligens, kíváncsi természet, ami fontos a számomra. Áldom a Hetediket, amiért ilyen testben és lélekben is gyönyörű kisasszonyt küldött a számomra. * Próbál finoman bókolni, ami talán nem illik a környékhez, amit áthaladnak. A város egyik szégyenfoltja ez, az egykori gazdagnegyedből megmaradt terület. *
- Több nemes is adományokat küldött a számukra, a Tanács fedezéket nyújt, és a templomi önkéntesek gyógyítják, és segítik őket. Viszont sajnálatos módon a város nem ilyen népességre lett tervezve, még a Nagy Egyenlőség Napja előtt sem tudta volna mind elszállásolni, és számukra mindent biztosítani. A szántóföldekről számtalan földműves keresett itt, és Lihanechben is menedéket, mint tudja. * Válaszol, félig kitérve a kérdés elől, és nem beszélve az amúgy is itt élő szegényekről, akik a lázadás óta sem találtak maguknak békét. *
- Személy szerint abban bízom, hogy ha a Szürke Légiót visszavertük, akkor a Tanács ezt a kérdést is rendezni fogja. Úgy gondolom, hogy kellő hozzáállással, és anyagi ráfordítással képes lenne rendezni ezt a kérdést a város, és mindent megteszek, hogy ez a probléma ne merüljön feledésbe, és ne találjanak újabb kibúvót, ha az ostromnak vége.
* Nem tudja, hogy milyen gondolatok és belső vívódás zajlik le leendő kedvesében, ahogy a jövőjükről beszél. A világért sem akarná megbántani, és elvenni tőle a lehetőséget, hogy mielőtt utódokat hozzon a világra. Kész szerencse, hogy mire magyarázatának végére ér, már valamelyest sikerül megnyugtassa a nőt. Viszont a nemesről nincsenek pletykák, amik elérhették volna Lihanechet, kalandozásai során mindig módszeresen ügyelt arra, hogy ne kerüljön kompromittáló helyzetekbe, hogy ne sérüljön családjának neve, és hogy mindig is megőrizhesse jó hírnevét. Még akkor is gondja volt erre, amikor annak a Samonyr nevű nemesnek a jegyesével járták násztáncukat a Pegazus fogadó fürdőjében. Azóta sem tudja, hogy mi lett rajta úrrá, hogy oly heves érzéseket váltott ki belőle az a Norra. Bár hazudna, ha azt állítaná, gondolatai közé nem férkőzik be néha-néha a ringó csípő látványa, és érzéki sóhajainak hangja. Megrémiszti egy pillanatra a gondolat, ahogy arra gondol, hogy a háta mögött talán Myranelle is hasonló élményekben fog gazdagodni az évek során a városban. A féltékenység apró magja ez, amit elültet a gondolataiban, és ki tudja, hogy csírába hajt, vagy elenyész majd a jövőben. Egyelőre viszont igyekszik nem locsolni, és el is felejteni ezt az egészet. Az alaptalan vádaskodás sosem volt jellemző az elfre, és egyébként is, sokkal kellemesebb az a gondolat, hogy hitvesét taníthassa majd lovagolni. Egyből elfelejt minden Norrát, minden Amazianát, és csak az előtte lévőre gondol. *
- Igazán kedvemre való volna, ha taníthatnám. A tanulás épp olyan örömteli tud lenni, mint amikor már szabadon tud... lovagolni. * Mondja száraz torokkal, és gyorsan kulacsára tévednek kecses kis ujjai. Ahogy leveszi a kesztyűjét, hogy jobb fogása lehessen, nem jut róla eszébe Lissé, a vöröst már rég elfelejtette. Ahogy megnedvesíti ajkait és torkát, sikerül visszavedlenie a mindig oly tekintélyt parancsoló nemes szerepébe. Nem hagyhatja, hogy ilyen kis közjáték rontsa el a megítélését, hiszen mögöttük lépkednek a szolgálók, akik valószínűleg fülelnek, és a kisasszonnyal ellentétben tisztában vannak mindazzal, ami köztük éppen történik. *
- Úgyhogy kérem, engedje meg, hogy taníthassam. Jobban megismerhetjük egymást, és ha kívánja, a mágia rejtelmeibe is beavathatom. * Tesz helyette ajánlatot, mert bármit is hallanak a mögöttük lépdelő hölgyek, azt azért nem hagyhatja, hogy az esküvő előtt valaki mástól tanuljon lovagolni az ő leendőbelije. Sőt, ahogy ezt végig gondolja, hozzá is tesz gyorsan egy mondatot. *
- Viszont úgy gondolom, hogy a lovaglást az esküvő utánra tartogassuk. Számtalan érdekességet kínál addig is a város, és a Szürke Légió árnyai mellett nem is ajánlatos elhagyni a várost, a városban pedig nem a legjobb ötlet lóra ülni, amíg nem biztos a dolgában. * Jelenti ki, ezzel elejét véve mindenféle rossz gondolatnak, amivel őt illethetik. Az átvitt, és a szó szerinti értelmében is tisztázta a lovaglás kérdését, és ezzel még Felguna asszony is elégedett lehet. *
- Bármilyen szörnyűségeket is rejt ez a háború, arra szeretném kérni, hogy a Kúriában vészelje át. Ahogy korábban mondtam, az a legbiztosabb része a városnak, és semmiképp sem tenném ki feleslegesen veszélynek. A gondjaimra bízta az apja, és ezért felelősséggel tartozom az épségéért. Bárhogy is lesz velem, önt nem érheti sérelem, sem testben, sem lélekben. * Adja finoman a másik tudtára, hogy ha rajta múlik, akkor nem fog részt venni a város segítésében, a saját érdekében. Persze ha nagyon erősködik jövendőbelije, akkor talán meg tudja győzni a nemest, egyelőre viszont próbál határozott döntéseket hozni, és a nő tudtára adni, hogy milyen nagy becsben tartja, és mennyire fontos számára, hogy véletlenül se érje semmi gond se az esküvő előtt, se az után. *
- Hasonlóan érzek. A kérdései, az érdeklődés, amit tanúsít, azt sejtetik, hogy intelligens, kíváncsi természet, ami fontos a számomra. Áldom a Hetediket, amiért ilyen testben és lélekben is gyönyörű kisasszonyt küldött a számomra. * Próbál finoman bókolni, ami talán nem illik a környékhez, amit áthaladnak. A város egyik szégyenfoltja ez, az egykori gazdagnegyedből megmaradt terület. *
- Több nemes is adományokat küldött a számukra, a Tanács fedezéket nyújt, és a templomi önkéntesek gyógyítják, és segítik őket. Viszont sajnálatos módon a város nem ilyen népességre lett tervezve, még a Nagy Egyenlőség Napja előtt sem tudta volna mind elszállásolni, és számukra mindent biztosítani. A szántóföldekről számtalan földműves keresett itt, és Lihanechben is menedéket, mint tudja. * Válaszol, félig kitérve a kérdés elől, és nem beszélve az amúgy is itt élő szegényekről, akik a lázadás óta sem találtak maguknak békét. *
- Személy szerint abban bízom, hogy ha a Szürke Légiót visszavertük, akkor a Tanács ezt a kérdést is rendezni fogja. Úgy gondolom, hogy kellő hozzáállással, és anyagi ráfordítással képes lenne rendezni ezt a kérdést a város, és mindent megteszek, hogy ez a probléma ne merüljön feledésbe, és ne találjanak újabb kibúvót, ha az ostromnak vége.
769-788 , 789-808 , 809-828 , 829-848 , 849-868 , 869-888 , 889-908 , 909-928 , 929-948 , 949-968 , 969-988 , 989-1008 , 1009-1028 , 1029-1048 , 1049-1068 , 1069-1088 , 1089-1108 , 1109-1128 , 1129-1148 , 1149-1168 , 1169-1188 , 1189-1208 , 1209-1228 , 1229-1248 , 1249-1268 , 1269-1288 , 1289-1308 , 1309-1328 , 1329-1348 , 1349-1368 , 1369-1388 , 1389-1408 , 1409-1428 , 1429-1448 , 1449-1468 , 1469-1488 , 1489-1508 , 1509-1528 , 1529-1548 , 1549-1568 , 1569-1588 , 1589-1608 , 1609-1628 , 1629-1648 , 1649-1668 , 1669-1688 , 1689-1708 , 1709-1728 , 1729-1748 , 1749-1768 , 1769-1788 , 1789-1808 , 1809-1828 , 1829-1848 , 1849-1868 , 1869-1888 , 1889-1908 , 1909-1928 , 1929-1948 , 1949-1968 , 1969-1988 , 1989-2008 , 2009-2028 , 2029-2048 , 2049-2068 , 2069-2088 , 2089-2108 , 2109-2128 , 2129-2148 , 2149-2168 , 2169-2188 , 2189-2208 , 2209-2228 , 2229-2248 , 2249-2268 , 2269-2288 , 2289-2308 , 2309-2328 , 2329-2348 , 2349-2368 , 2369-2388 , 2389-2408 , 2409-2428 , 2429-2448 , 2449-2468 , 2469-2488 , 2489-2508 , 2509-2528 , 2529-2548 , 2549-2568 , 2569-2588 , 2589-2608 , 2609-2628 , 2629-2648 , 2649-2668 , 2669-2688 , 2689-2708 , 2709-2728 , 2729-2748 , 2749-2768 , 2769-2788 , 2789-2808 , 2809-2828 , 2829-2848 , 2849-2868 , 2869-2888 , 2889-2908 , 2909-2928 , 2929-2948 , 2949-2968 , 2969-2988 , 2977-2996