Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2046. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:12:24
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:12:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Bár nincs rá szükség, mert érkeztüket várják és elvárják, de megkoppintja a könyvtárszoba ajtaját, mielőtt felnyitná az ajtaját. Nem több ez, mint egy macska nyakába kötött csengő jelzése a gazdái számára: "itt vagyok". Kissé meghajolva engedi maga elé a felszínit, és majd csak őt követve lép be, hogy az ajtó mellett kissé félrehúzódva lecövekeljen, és.. nos.. majdnem orra is bukjon meglepetésében. Egy pillanatig cserbenhagyja a belé nevelt, ösztönszinten erős fa-arcúság, és szemei elkerekednek ahogy Maavie köszönti Elireya Úrnőt. Bárki is legyen ez a lány, a mélységiek szokásait olyan szinten sérti meg, amiért az ő hátából jobb napokon is cafatos szíjakat hasogatnának.
Beleharap a nyelvébe és magára erőlteti semleges ábrázatát, szemeivel a kopott parketta halszálkamintáját kezdi követni lábfeje alatt. Csupán füleit hegyezi -úgy sejti, Vhorossi Úrnő kíváncsi lesz-, ahogy a felszíni lány csacsog -csacsog!!!- Elireya Úrnővel. Kissé megnyugszik, ahogy az Úrnő végül jelzi a felszíninek az eme fedél alatt betartandó szabályok töredékrészét, noha a hangszínt nem találja megnyugtatónak. Ha Elireya Úrnő valaha így beszélne vele, komolyan aggódni kezdene - a hangjából hiányzó él jobban vág, mint a nőstény szobájában heverő szilánkok tennék. Nyel egy aprót.*
- Igenis, Úrnőm. *-válasza már a tőle szokott csöndes-engedelmes hangon érkezik.
Meghajol. Kimegy.
Az ajtó előtt kihúzza magát, és kissé fellélegzik; egy pillanat erejéig még egy helyben áll -hallgatózik vagy sem, talány-, majd hosszúra nyújtott léptekkel indul el a takarítószeres zug felé, hogy ott egy söprűt és kis-lapátot vegyen magához. Ezekkel felszerelkezve kotródik aztán felfelé a lépcsőn Elireya Úrnő szobája irányába, hogy előbb azt tegye rendbe. A Maavie-nak szánt szoba ennyit még várhat.*
//Csöbörből vödörbe//
*Bár nincs rá szükség, mert érkeztüket várják és elvárják, de megkoppintja a könyvtárszoba ajtaját, mielőtt felnyitná az ajtaját. Nem több ez, mint egy macska nyakába kötött csengő jelzése a gazdái számára: "itt vagyok". Kissé meghajolva engedi maga elé a felszínit, és majd csak őt követve lép be, hogy az ajtó mellett kissé félrehúzódva lecövekeljen, és.. nos.. majdnem orra is bukjon meglepetésében. Egy pillanatig cserbenhagyja a belé nevelt, ösztönszinten erős fa-arcúság, és szemei elkerekednek ahogy Maavie köszönti Elireya Úrnőt. Bárki is legyen ez a lány, a mélységiek szokásait olyan szinten sérti meg, amiért az ő hátából jobb napokon is cafatos szíjakat hasogatnának.
Beleharap a nyelvébe és magára erőlteti semleges ábrázatát, szemeivel a kopott parketta halszálkamintáját kezdi követni lábfeje alatt. Csupán füleit hegyezi -úgy sejti, Vhorossi Úrnő kíváncsi lesz-, ahogy a felszíni lány csacsog -csacsog!!!- Elireya Úrnővel. Kissé megnyugszik, ahogy az Úrnő végül jelzi a felszíninek az eme fedél alatt betartandó szabályok töredékrészét, noha a hangszínt nem találja megnyugtatónak. Ha Elireya Úrnő valaha így beszélne vele, komolyan aggódni kezdene - a hangjából hiányzó él jobban vág, mint a nőstény szobájában heverő szilánkok tennék. Nyel egy aprót.*
- Igenis, Úrnőm. *-válasza már a tőle szokott csöndes-engedelmes hangon érkezik.
Meghajol. Kimegy.
Az ajtó előtt kihúzza magát, és kissé fellélegzik; egy pillanat erejéig még egy helyben áll -hallgatózik vagy sem, talány-, majd hosszúra nyújtott léptekkel indul el a takarítószeres zug felé, hogy ott egy söprűt és kis-lapátot vegyen magához. Ezekkel felszerelkezve kotródik aztán felfelé a lépcsőn Elireya Úrnő szobája irányába, hogy előbb azt tegye rendbe. A Maavie-nak szánt szoba ennyit még várhat.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-04 21:41:37
Üzenet elküldve: 2026-06-04 21:41:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Vhorossi szobája//
*Kharasshi önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, legalábbis a vadállat, mivel az előcsarnokban találkozott, még ha meg nem is hunyászkodott, de valamelyest szelídült. Nem oly ostoba, hogy az eredményt a maga képességeinek tudja be. Kharasshi a leányáról kapott információk birtokában döntött úgy, hogy az ő lapjai alá játszik.
Tekintete elidőzik egy különösen hosszú vágásnyomon a hím testén, miközben annak szavait hallgatja. Arcára nem ül ki, de csiklandozza humorát a hosszú felsorolás.*
-Tehát világlátott vagy. Már ha az élet árnyas oldalát nézzük. *Megjegyzése akár epésnek is hathat, mégsem annak szánja. Pontosan ilyen segítségre van szüksége.*
-Küzdővermek és gladiátorok. *Finoman kúszik magasabbra szemöldöke, mintha lekicsinylené az efféle szórakozást. Szürkéslila íriszei azonban érdeklődve csillannak.*
-A Föld Városában tiltott az ilyen hóbort. Mások örömére, értelmetlen gyilkolni... Igazán ostoba időtöltés. Nem gondolod? *Szól vontatottan. Megfordul, és az asztalához lép. A vak is láthatja, ő még pengét sem hord magánál.*
-Megkeressük Elireya úrnőt. Bizonyára már tud a jelenlétedről, még is ildomos, ha szót ejtek rólad. Nem gondolom, hogy látott már valaha hozzád hasonló felszíni hímet. *Elfújja az asztalon árválkodó gyertyát, majd jelzésértékűen az ajtó felé biccent. Reméli, a hím megérti a szándékát és kinyitja előtte az ajtót.*
-Elireya úrnő fontos számomra, így számodra is. A Sötét Anya kegyelméből sikerült elhoznom magammal Pirtianesből az utolsó utáni pillanatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a a pók osztozik hálóján. *Nem fejti ki a sejtelmes kép értelmét, meghagyja azt Kharasshinak.
Lépteik tompák a szebb időket megélt szőnyeggel fedett folyosón. Az előcsarnok felé tartanak, és meri reméli, hogy hamar megleli rokonát.*
-Akad még valami. *Kezd neki lassan.*
-Kérdezted, akad-e ellenségem, kiről tudnod kell. Egy hím és a szolgálója leledzik a városban, mint megtudtam.* Szeme sarkából vet egy pillantást Kharasshira. A forrása Agaree-Siche, de nem óhajtja, hogy a a felszíni hím arra a következtetésre jusson, hogy esetleg ily erőteljesen támaszkodik a tapasztalt matrónára.*
-Rokon, egy bizonyos Yaremoor. Amennyiben feltűnik, szeretném, ha elvennéd a kedvét attól, hogy próbálkozzék. Törd meg. Ha nem hat, öld meg. *Szavai szenvtelenek, mintha nem először adna ki hasonló utasítást. Tudja, ki az a pap, akit Agaree-Siche említett. Pontosabban azt, hogy kinek a fia. Nem tart különösebben a hímtől, de kitűnő lehetőség újdonsült kardjának a bizonyításra. És persze arra, hogy üzenjen.*
//Vhorossi szobája//
*Kharasshi önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, legalábbis a vadállat, mivel az előcsarnokban találkozott, még ha meg nem is hunyászkodott, de valamelyest szelídült. Nem oly ostoba, hogy az eredményt a maga képességeinek tudja be. Kharasshi a leányáról kapott információk birtokában döntött úgy, hogy az ő lapjai alá játszik.
Tekintete elidőzik egy különösen hosszú vágásnyomon a hím testén, miközben annak szavait hallgatja. Arcára nem ül ki, de csiklandozza humorát a hosszú felsorolás.*
-Tehát világlátott vagy. Már ha az élet árnyas oldalát nézzük. *Megjegyzése akár epésnek is hathat, mégsem annak szánja. Pontosan ilyen segítségre van szüksége.*
-Küzdővermek és gladiátorok. *Finoman kúszik magasabbra szemöldöke, mintha lekicsinylené az efféle szórakozást. Szürkéslila íriszei azonban érdeklődve csillannak.*
-A Föld Városában tiltott az ilyen hóbort. Mások örömére, értelmetlen gyilkolni... Igazán ostoba időtöltés. Nem gondolod? *Szól vontatottan. Megfordul, és az asztalához lép. A vak is láthatja, ő még pengét sem hord magánál.*
-Megkeressük Elireya úrnőt. Bizonyára már tud a jelenlétedről, még is ildomos, ha szót ejtek rólad. Nem gondolom, hogy látott már valaha hozzád hasonló felszíni hímet. *Elfújja az asztalon árválkodó gyertyát, majd jelzésértékűen az ajtó felé biccent. Reméli, a hím megérti a szándékát és kinyitja előtte az ajtót.*
-Elireya úrnő fontos számomra, így számodra is. A Sötét Anya kegyelméből sikerült elhoznom magammal Pirtianesből az utolsó utáni pillanatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a a pók osztozik hálóján. *Nem fejti ki a sejtelmes kép értelmét, meghagyja azt Kharasshinak.
Lépteik tompák a szebb időket megélt szőnyeggel fedett folyosón. Az előcsarnok felé tartanak, és meri reméli, hogy hamar megleli rokonát.*
-Akad még valami. *Kezd neki lassan.*
-Kérdezted, akad-e ellenségem, kiről tudnod kell. Egy hím és a szolgálója leledzik a városban, mint megtudtam.* Szeme sarkából vet egy pillantást Kharasshira. A forrása Agaree-Siche, de nem óhajtja, hogy a a felszíni hím arra a következtetésre jusson, hogy esetleg ily erőteljesen támaszkodik a tapasztalt matrónára.*
-Rokon, egy bizonyos Yaremoor. Amennyiben feltűnik, szeretném, ha elvennéd a kedvét attól, hogy próbálkozzék. Törd meg. Ha nem hat, öld meg. *Szavai szenvtelenek, mintha nem először adna ki hasonló utasítást. Tudja, ki az a pap, akit Agaree-Siche említett. Pontosabban azt, hogy kinek a fia. Nem tart különösebben a hímtől, de kitűnő lehetőség újdonsült kardjának a bizonyításra. És persze arra, hogy üzenjen.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-04 20:56:13
Üzenet elküldve: 2026-06-04 20:56:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy tűnhet, a Romváros éjjel sem alszik.
Thalyssa a Törött Korsó felől közeledik, apró termete szinte elveszik a romos épületek és a közöttük tanyát vert tömeg árnyékában. A hajdani gazdagnegyed megmaradt kúriáinak fekete kéményei komoran merednek az égnek, köröttük összetákolt viskók és kalyibák kapaszkodnak az istenek jóindulatába és szerencsébe. A girbe-gurba utcák labirintusában magabiztosan sétál a kislány, egyik-másik kőre erősebben, taposva. Talán szökdécsel, talán dúdol is. Nincs rossz kedve, nem szomorkodik. Miért is tenné. Az éjszaka szép, a csillagok tisztán ragyongnak felettük, ő pedig talált két jómadarat, aki elkíséri az útján. Eljét végre a kikötőbe. Meglátogatja végre azt a kertet, amely annyira csalja, és találkozik az istenével. Bemutatja neki az áldozatot, melyet megérdemel, aztán visszakapja az erejét és minden a helyére billen. Két holdforduló és ismét az erdőben lehet. Ám most végre egyedül.
Mélyre szívja a levegőt, hagyja, hogy amaz megtöltse a tüdejét. Az éjszaka hűvös, de tiszta. Egyetlen felhő sem takarja a csillagokat, amelyek ezüstösen ragyognak Arthenior fölött. Furcsa, de reményt keltő látvány. Mintha az égbolt fittyet hányna a földi nyomorúságra, és emlékeztetné az embereket arra, hogy a világ nem csak a romokról, háborúról és nyomorúságról szól.
A tompán neszelő léptek a templom irányába haladnak. Nem vesz tudomást az egyre sűrűsödő emberszámról és közegről. Az utcák zsúfolásig teltek menekültekkel. Az ork támadás híre és következményei úgy tűnik mindenkit ide sodortak. Családok kuporognak a falak tövében, takarókba burkolózva. Kimerült gyermekek alszanak szüleik ölében, mások még ébren vannak, és nagy szemekkel figyelik a körülöttük zajló világot. Halk beszélgetések, sírás, fáradt sóhajok és pattogó tűzrakások hangja keveredik az éjszakában.
Thalyssa fejében szöget üt a felismerés, egyáltalán nem fél. Kellene neki, ám nem érez félelmet, sőt, az igazság az, különös nyugalom ül rajta. Nem a biztonság érzése ez, hiszen pontosan tudja, milyen gyorsan változhat meg minden, inkább valamiféle csendes bizonyosság. Vagy talán a vihar előtti csend?
Boglyas vörös haja meg-megmozdul a hűvös szélben, miközben felemás szemei végigsiklanak a tömegen. Nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés.Ebben is változott, mióta ide került. Régen sajnálta, óvta, patronálta a nála gyengébbeket, az elesetteket. Osztályközösséget vállalt velük, segíteni próbált nekik. Mára már nem tenné. Minél többet látott és hallott, annál inkább kiábrándult az emberekből és a társadalomból. „Civilizáció“…így mondják. De nem lát bennük semmi civilizáltat. Állatok ezek is, vagy rosszabbak annál, hisz egyetlen állat sem öl vagy bánt a maga szórakozására. Végignézve a tömegen Thalyssa biztosra veszi, ezek itt fognak. A pillanatban, mikor elég éhesek, fáradtak és elcsigázottak lesznek, levetkőzik emberi valójukat és szörnyekké válnak. Ezért sincs benne sajnálat. Együttérzés sem.
A városőrök aranyköpenye időnként felvillan a fáklyák fényében. Járőröznek, figyelnek, rendet tartanak. A tömeg nyugtalan, de egyelőre kezelhető. Thalyssa egyik kezét köntösen bundája oldalzsebébe csúsztatja, az oldalán lógó csonttőr markolatára mar. Megnyugvást ad neki a tőr tapintása, még ha anyagon át is teszi. A gondolat, hogy ott van, elegendő számára.
A templom sziluettje már jól kivehető a távolban.
Nem siet, hiszen övé az egész éjszaka, amiben olyan, mintha lenne valami különös várakozás. Mint említve volt: talán a vihar előtti csend.*
Thalyssa a Törött Korsó felől közeledik, apró termete szinte elveszik a romos épületek és a közöttük tanyát vert tömeg árnyékában. A hajdani gazdagnegyed megmaradt kúriáinak fekete kéményei komoran merednek az égnek, köröttük összetákolt viskók és kalyibák kapaszkodnak az istenek jóindulatába és szerencsébe. A girbe-gurba utcák labirintusában magabiztosan sétál a kislány, egyik-másik kőre erősebben, taposva. Talán szökdécsel, talán dúdol is. Nincs rossz kedve, nem szomorkodik. Miért is tenné. Az éjszaka szép, a csillagok tisztán ragyongnak felettük, ő pedig talált két jómadarat, aki elkíséri az útján. Eljét végre a kikötőbe. Meglátogatja végre azt a kertet, amely annyira csalja, és találkozik az istenével. Bemutatja neki az áldozatot, melyet megérdemel, aztán visszakapja az erejét és minden a helyére billen. Két holdforduló és ismét az erdőben lehet. Ám most végre egyedül.
Mélyre szívja a levegőt, hagyja, hogy amaz megtöltse a tüdejét. Az éjszaka hűvös, de tiszta. Egyetlen felhő sem takarja a csillagokat, amelyek ezüstösen ragyognak Arthenior fölött. Furcsa, de reményt keltő látvány. Mintha az égbolt fittyet hányna a földi nyomorúságra, és emlékeztetné az embereket arra, hogy a világ nem csak a romokról, háborúról és nyomorúságról szól.
A tompán neszelő léptek a templom irányába haladnak. Nem vesz tudomást az egyre sűrűsödő emberszámról és közegről. Az utcák zsúfolásig teltek menekültekkel. Az ork támadás híre és következményei úgy tűnik mindenkit ide sodortak. Családok kuporognak a falak tövében, takarókba burkolózva. Kimerült gyermekek alszanak szüleik ölében, mások még ébren vannak, és nagy szemekkel figyelik a körülöttük zajló világot. Halk beszélgetések, sírás, fáradt sóhajok és pattogó tűzrakások hangja keveredik az éjszakában.
Thalyssa fejében szöget üt a felismerés, egyáltalán nem fél. Kellene neki, ám nem érez félelmet, sőt, az igazság az, különös nyugalom ül rajta. Nem a biztonság érzése ez, hiszen pontosan tudja, milyen gyorsan változhat meg minden, inkább valamiféle csendes bizonyosság. Vagy talán a vihar előtti csend?
Boglyas vörös haja meg-megmozdul a hűvös szélben, miközben felemás szemei végigsiklanak a tömegen. Nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés.Ebben is változott, mióta ide került. Régen sajnálta, óvta, patronálta a nála gyengébbeket, az elesetteket. Osztályközösséget vállalt velük, segíteni próbált nekik. Mára már nem tenné. Minél többet látott és hallott, annál inkább kiábrándult az emberekből és a társadalomból. „Civilizáció“…így mondják. De nem lát bennük semmi civilizáltat. Állatok ezek is, vagy rosszabbak annál, hisz egyetlen állat sem öl vagy bánt a maga szórakozására. Végignézve a tömegen Thalyssa biztosra veszi, ezek itt fognak. A pillanatban, mikor elég éhesek, fáradtak és elcsigázottak lesznek, levetkőzik emberi valójukat és szörnyekké válnak. Ezért sincs benne sajnálat. Együttérzés sem.
A városőrök aranyköpenye időnként felvillan a fáklyák fényében. Járőröznek, figyelnek, rendet tartanak. A tömeg nyugtalan, de egyelőre kezelhető. Thalyssa egyik kezét köntösen bundája oldalzsebébe csúsztatja, az oldalán lógó csonttőr markolatára mar. Megnyugvást ad neki a tőr tapintása, még ha anyagon át is teszi. A gondolat, hogy ott van, elegendő számára.
A templom sziluettje már jól kivehető a távolban.
Nem siet, hiszen övé az egész éjszaka, amiben olyan, mintha lenne valami különös várakozás. Mint említve volt: talán a vihar előtti csend.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-03 09:12:13
Üzenet elküldve: 2026-06-03 09:12:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Különös érzés az efféle várakozás. Talán nem is magát a kontaktust várja, hanem a jövőt, amit a leány hoz el neki. Sosem kellett még szolgával ilyeténképpen foglalkoznia. Sosem kellett még neki faragnia valakiből megfelelőt. Sosem gondolt még arra, hogy kisujját is mozdítsa valamiért, mert minden egyenesen az ölébe hullott, s ha el is leste hogyan manipulálják a körötte élő nőstények a hímeket, egymást, a felszínieket, neki még nem volt igazán dolga hasonlóval. Még csak éppen érett meg rá, de az ereiben keringő vér tartalmazza az adottságot. Már születése előtt megkapta a képességet, hogy is lehetne másként? Tökéletes tanulási alap a hollóhajú, amit maga a Sötét Anya lökött elé. Ideje, hogy ne csupán egy szeszélyes fiatal legyen, tele elvárásokkal, hanem mestere annak, hogy elérje, amit akar.
Az ajtót nem zárta magára. Sötétellő kárpitos, egyesek szemében akár trónnak ható karosszékben ülve, kecsesen keresztezett lábakkal ül, s úgy tekint az érkezőkre, majd helyezi az asztalra a rúnákkal díszített kopottas könyvét. Úgy áll fel, mintha nem kerülne leheletnyi izommunkába sem, légiesen könnyed, mégis megvan a maga arisztokratikus aurája. Mint aki repülni képes, siklani a levegőben. Egyenes tartással figyeli, ahogy már-már szalad felé Maavie. Nem szokta meg-e furcsa szeleburdiságot, ezt a minden etikettet nélkülöző szabadosságot. A köszönésre megrökönyödik, de ezernyi gondolat fut végig elméjén. Bármelyik szolga megkapná az éles pofont, s kerülne térdre a másodperc töredéke alatt egy ilyen üdvözlésért. Bármelyiket egy pöccintéssel taszítanák szakadékba. Ha Maavie rabszolga is, még nem tud róla. Önkéntes alapon fog azzá válni, pedig nincs választása. De ehhez építkezni kell. A leteremtés most aligha volna kifizetődő.*
- Különös teremtés. Hát senki nem tanította meg, hogyan kell szólíts egy nemest? *Hangja nem tartalmaz egy szemernyi kedvességet sem, mégsem cseng ki belőle a Narennek talán ismerős haragos, undorral telt él.* - Egyszer a nyelved még bajba sodor. *Közelebb lép, majd hosszúkás mutatóujjával alig érve annak bőréhez simítja végig a lány arcélét.* - De ne aggódj, megtanulod ezt is.
*Kezét elvéve, finom mozdulattal hagyja, hogy markába ejtse a másik a két fiolát, miközben Naren felé néz.*
- Elmehetsz.
*Adja az utasítást, majd kékeslila íriszei a folyadékkal telt üveget fixírozza. Már tudja, hogy nem tett eleget a kérésének a fiatal. Nem úgy, ahogyan kérte. Persze az igyekvést tökéletesen látja, de ez nem dobbantja meg setét szívét. Jó jel, noha a magánakciókat nem szívleli.*
- Valóban itt van, amit kértem. És az új ruhád?
//Csöbörből vödörbe//
*Különös érzés az efféle várakozás. Talán nem is magát a kontaktust várja, hanem a jövőt, amit a leány hoz el neki. Sosem kellett még szolgával ilyeténképpen foglalkoznia. Sosem kellett még neki faragnia valakiből megfelelőt. Sosem gondolt még arra, hogy kisujját is mozdítsa valamiért, mert minden egyenesen az ölébe hullott, s ha el is leste hogyan manipulálják a körötte élő nőstények a hímeket, egymást, a felszínieket, neki még nem volt igazán dolga hasonlóval. Még csak éppen érett meg rá, de az ereiben keringő vér tartalmazza az adottságot. Már születése előtt megkapta a képességet, hogy is lehetne másként? Tökéletes tanulási alap a hollóhajú, amit maga a Sötét Anya lökött elé. Ideje, hogy ne csupán egy szeszélyes fiatal legyen, tele elvárásokkal, hanem mestere annak, hogy elérje, amit akar.
Az ajtót nem zárta magára. Sötétellő kárpitos, egyesek szemében akár trónnak ható karosszékben ülve, kecsesen keresztezett lábakkal ül, s úgy tekint az érkezőkre, majd helyezi az asztalra a rúnákkal díszített kopottas könyvét. Úgy áll fel, mintha nem kerülne leheletnyi izommunkába sem, légiesen könnyed, mégis megvan a maga arisztokratikus aurája. Mint aki repülni képes, siklani a levegőben. Egyenes tartással figyeli, ahogy már-már szalad felé Maavie. Nem szokta meg-e furcsa szeleburdiságot, ezt a minden etikettet nélkülöző szabadosságot. A köszönésre megrökönyödik, de ezernyi gondolat fut végig elméjén. Bármelyik szolga megkapná az éles pofont, s kerülne térdre a másodperc töredéke alatt egy ilyen üdvözlésért. Bármelyiket egy pöccintéssel taszítanák szakadékba. Ha Maavie rabszolga is, még nem tud róla. Önkéntes alapon fog azzá válni, pedig nincs választása. De ehhez építkezni kell. A leteremtés most aligha volna kifizetődő.*
- Különös teremtés. Hát senki nem tanította meg, hogyan kell szólíts egy nemest? *Hangja nem tartalmaz egy szemernyi kedvességet sem, mégsem cseng ki belőle a Narennek talán ismerős haragos, undorral telt él.* - Egyszer a nyelved még bajba sodor. *Közelebb lép, majd hosszúkás mutatóujjával alig érve annak bőréhez simítja végig a lány arcélét.* - De ne aggódj, megtanulod ezt is.
*Kezét elvéve, finom mozdulattal hagyja, hogy markába ejtse a másik a két fiolát, miközben Naren felé néz.*
- Elmehetsz.
*Adja az utasítást, majd kékeslila íriszei a folyadékkal telt üveget fixírozza. Már tudja, hogy nem tett eleget a kérésének a fiatal. Nem úgy, ahogyan kérte. Persze az igyekvést tökéletesen látja, de ez nem dobbantja meg setét szívét. Jó jel, noha a magánakciókat nem szívleli.*
- Valóban itt van, amit kértem. És az új ruhád?
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:12:32
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:12:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Norennar csak akkor veszi észre, hová sodródott, amikor a kúria romjai ismét ott magasodnak előtte a sötétben. Léptei maguktól lassulnak le. Egy darabig csak áll a kapu maradványai előtt, miközben a pipa tompa vörös izzása időről időre felvillan az arcán. Már nem először jár itt a visszatérése óta, mégis valami furcsán idegennek hat ezúttal a látvány. Először nem is tudja megmondani, miért.
Aztán lassan feltűnik neki, hogy az udvar nem úgy néz ki, ahogy emlékezett rá. A gaz helyenként eltűnt a kövek közül. Az egyik bedőlt kerítésszakaszt félrehordták. A főépület előtti törmelékkupac is kisebbnek tűnik, mint legutóbb. Valaki dolgozott itt. Norennar összehúzza a szemét. A tekintete végigsiklik az egykori kúria homlokzatán. Az üres ablakokon. A beomlott tetőn. A sötét bejáraton. Beléphetne. Néhány perc alatt kideríthetné, mi folyik itt. Mégsem mozdul. Mélyet szív a pipájából, aztán lassan kifújja a füstöt az éjszakába. A ködös szürkeség egy pillanatra eltakarja előle az épületet. Valahogy könnyebb így. Végül egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, aztán halkan hümmög egyet maga elé.*
- Máskor...
*Morogja rekedten. A kúria nem fut el. A kérdések sem. Norennar végül elfordul a romoktól, és továbbindul a Romváros kihalt utcái között. A háta mögött ott marad az egykori otthon. Előtte pedig ugyanaz a sötét, kusza város terül el.*
Aztán lassan feltűnik neki, hogy az udvar nem úgy néz ki, ahogy emlékezett rá. A gaz helyenként eltűnt a kövek közül. Az egyik bedőlt kerítésszakaszt félrehordták. A főépület előtti törmelékkupac is kisebbnek tűnik, mint legutóbb. Valaki dolgozott itt. Norennar összehúzza a szemét. A tekintete végigsiklik az egykori kúria homlokzatán. Az üres ablakokon. A beomlott tetőn. A sötét bejáraton. Beléphetne. Néhány perc alatt kideríthetné, mi folyik itt. Mégsem mozdul. Mélyet szív a pipájából, aztán lassan kifújja a füstöt az éjszakába. A ködös szürkeség egy pillanatra eltakarja előle az épületet. Valahogy könnyebb így. Végül egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, aztán halkan hümmög egyet maga elé.*
- Máskor...
*Morogja rekedten. A kúria nem fut el. A kérdések sem. Norennar végül elfordul a romoktól, és továbbindul a Romváros kihalt utcái között. A háta mögött ott marad az egykori otthon. Előtte pedig ugyanaz a sötét, kusza város terül el.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:00:47
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:00:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Seraphel Damarque//
* Romvárosban már nem nézi úgy a tájat, mint a templom körüli teret. Romos házak, hol égett, hol véletlen, hol a szándékos rombolás látszódik. Nem az ő kenyere, de nem is szól semmit, ugyanis tisztában van vele, hogy merre tartanak. *
- Gyanítom selyemrév a cél. Elég érdekes szomszédságot kapott, ha szabad így fogalmazni. Ha szabad, van saját kúriájuk, vagy éppen ismerőshöz érkeztek?
* Nem tolakszik nagyon, csupán szeretné átlátni a helyzetet, amibe belecsöppent. Azért valami messzi faluba nem biztos, hogy elkíséri őket.
Amint átkeltek a hídon, Derk játékosan megvonja a vállait. Nem olyan rossz ez a város, csupán vannak visszafogottabb környékek is. *
- Ugyan. Biztos találnál olyan helyet romvárosban is, ami elnyerné a tetszésed.
* Ekkor kezét végighúzza az állán, majd felméri magának a férfit. Egyelőre nem tudja, hogy milyen fából faragták, de tőr az oldalán biztos nem az egyetlen védekezésre alkalmas fegyver a tarsolyában. *
- Minden történetnek van valamennyi valóságalapja. Egy gyerekkori meséről is kiderülhet, hogy igazságon alapult még évszázadokkal ezelőtt. Hogy mit gondolok?
* Egyre gyengülő hanggal kérdezz vissza, majd hátradől a székben, kezével rákönyököl az ajtóra, majd üres szemekkel bámul ki az ablakon. Eddig még nem nagyon gondolt abba bele, hogy ez miként érinti őt. Azon kívül, hogy több embert kell kerülgetni, mondhatni nem érte szerencsétlenség. Hogy ez a város kormányzásának köszönhető, vagy az ő kitartásának, azt nem tudná megmondani. Végül visszafordul a férfihoz, majd így szól. *
- Kétlem, hogy egy kitalált történet ennyi embert rémítene meg. Én ugyan nem láttam a kinti helyzetet, de egy szájról szájra terjedő történet aligha buzdíthat ennyi embert ekkora mozgásra.
* A következő kijelentésére viszont csak némán felvonja az egyik szemöldökét, majd aprón felkacag. Nem tudja miből számolta ki ezt, de Derknek egyelőre nem csak, hogy semmi köze az egészhez, de erős indok nélkül kisujját sem mozdítaná, hacsak nem látja kopogni őket a város kapuin. *
- Ugyan. Hát mégis mit tudnék én tenni, ha igaz az egész? A, hogy és a miért kérdéseire nekem nincs válaszom, és egyedül aligha tudnék bármit is megszerezni. Jósolni nem tudok, csupán élem az életem még ezekben a nehéz időkben is. Vagy talán felkeltette az érdeklődésed a sereg?
* Kérdez rá, mert ő egyszer sem utalt volna arra, hogy érdekelné a dolog. Épp annyit tud, mint valaki olyan, aki ebben él, sem többet, sem kevesebbet. *
- Engem jobban meglep a tény, hogy neked nincs. Gondolod az a kis csavarhúzó megvéd valamitől?
* Mutat a tőrére. *
- Ha van gyakorlótere a helynek ahova megyünk, megmutathatom, hogy miért van nálam fegyver. Azért ne várj semmi színpadias előadást, csupán van néhány ravasz trükköm, ami garantálja a biztonságomat. De ha mégis válaszolnom kell a kérdésre, úgy azt mondanám elsőre, hogy felkészült.
* Romvárosban már nem nézi úgy a tájat, mint a templom körüli teret. Romos házak, hol égett, hol véletlen, hol a szándékos rombolás látszódik. Nem az ő kenyere, de nem is szól semmit, ugyanis tisztában van vele, hogy merre tartanak. *
- Gyanítom selyemrév a cél. Elég érdekes szomszédságot kapott, ha szabad így fogalmazni. Ha szabad, van saját kúriájuk, vagy éppen ismerőshöz érkeztek?
* Nem tolakszik nagyon, csupán szeretné átlátni a helyzetet, amibe belecsöppent. Azért valami messzi faluba nem biztos, hogy elkíséri őket.
Amint átkeltek a hídon, Derk játékosan megvonja a vállait. Nem olyan rossz ez a város, csupán vannak visszafogottabb környékek is. *
- Ugyan. Biztos találnál olyan helyet romvárosban is, ami elnyerné a tetszésed.
* Ekkor kezét végighúzza az állán, majd felméri magának a férfit. Egyelőre nem tudja, hogy milyen fából faragták, de tőr az oldalán biztos nem az egyetlen védekezésre alkalmas fegyver a tarsolyában. *
- Minden történetnek van valamennyi valóságalapja. Egy gyerekkori meséről is kiderülhet, hogy igazságon alapult még évszázadokkal ezelőtt. Hogy mit gondolok?
* Egyre gyengülő hanggal kérdezz vissza, majd hátradől a székben, kezével rákönyököl az ajtóra, majd üres szemekkel bámul ki az ablakon. Eddig még nem nagyon gondolt abba bele, hogy ez miként érinti őt. Azon kívül, hogy több embert kell kerülgetni, mondhatni nem érte szerencsétlenség. Hogy ez a város kormányzásának köszönhető, vagy az ő kitartásának, azt nem tudná megmondani. Végül visszafordul a férfihoz, majd így szól. *
- Kétlem, hogy egy kitalált történet ennyi embert rémítene meg. Én ugyan nem láttam a kinti helyzetet, de egy szájról szájra terjedő történet aligha buzdíthat ennyi embert ekkora mozgásra.
* A következő kijelentésére viszont csak némán felvonja az egyik szemöldökét, majd aprón felkacag. Nem tudja miből számolta ki ezt, de Derknek egyelőre nem csak, hogy semmi köze az egészhez, de erős indok nélkül kisujját sem mozdítaná, hacsak nem látja kopogni őket a város kapuin. *
- Ugyan. Hát mégis mit tudnék én tenni, ha igaz az egész? A, hogy és a miért kérdéseire nekem nincs válaszom, és egyedül aligha tudnék bármit is megszerezni. Jósolni nem tudok, csupán élem az életem még ezekben a nehéz időkben is. Vagy talán felkeltette az érdeklődésed a sereg?
* Kérdez rá, mert ő egyszer sem utalt volna arra, hogy érdekelné a dolog. Épp annyit tud, mint valaki olyan, aki ebben él, sem többet, sem kevesebbet. *
- Engem jobban meglep a tény, hogy neked nincs. Gondolod az a kis csavarhúzó megvéd valamitől?
* Mutat a tőrére. *
- Ha van gyakorlótere a helynek ahova megyünk, megmutathatom, hogy miért van nálam fegyver. Azért ne várj semmi színpadias előadást, csupán van néhány ravasz trükköm, ami garantálja a biztonságomat. De ha mégis válaszolnom kell a kérdésre, úgy azt mondanám elsőre, hogy felkészült.
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:27:07
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:27:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Derk Derrallo//
*A fogat rázkódva kapaszkodik át Romváros girbegurba utcáin. A kerekek néha mélyedésbe futnak, máskor pedig kövek peremén zökkennek át, mintha maga a város is emlékeztetni akarná az ide érkezőket arra, hogy ez a rész már rég nem Arthenior büszkesége.
Jobbra-balra romos kúriák magasodnak, kifakult kőhomlokzatokkal és bedőlt tetőgerendákkal. Közöttük ideiglenes viskók tapadnak a falakhoz, mintha félve próbálnának túlélni a múlt árnyékában. A szűk utcákban sötét, bevilágítatlan sikátorok nyílnak, ahol még a fény is vonakodva merészkedik be. A távolban városőrök alakjai tűnnek fel, lassú, rutinszerű járőrözéssel tartva valamiféle rend látszatát a szétesett negyed felett.
Seraphael tekintete végigsiklik a látványon. Nem fintorog, de az arca elárulja, hogy ez a fajta rendezetlen szegénység legalább annyira idegen számára, mint amennyire kellemetlen.*
- Legalább már úton vagyunk. *Jegyzi meg halkan, inkább magának, mint bárki másnak. A fogat egy élesebb kanyart vesz, a kerék majdnem belecsúszik egy repedésbe, mielőtt a hajtó ingerülten visszarántja az irányítást.
Ahogy továbbhaladnak, a romos negyed lassan ritkulni kezd. A házak még mindig viselik a múlt sebeit, de a rendezettség már-már kivehető mintázatot kap. A girbegurba utcákat fokozatosan szélesebb, jobban karbantartott útvonalak váltják fel, mintha a város két arca között húzott határvonalhoz közelednének.
Aztán megérkeznek a Meredély pereméhez.
A látvány hirtelen nyílik ki előttük: a föld mintha egyszerűen megszakadt volna. A Lélekvesztő sötét mélysége alattuk húzódik, a benne csillogó víz felszíne megtévesztően nyugodt, de a tekintet nem talál kapaszkodót a fenékre. A hasadék két oldalát összekötő Csonthíd fehéren ível át a szakadék fölött, groteszk eleganciával, mintha egy másik világ darabja lenne ideillesztve. A fakorlátok között aranyköpenyes városőrök állnak, mozdulatlan figyelemmel mérve végig minden átkelőt.
Seraphael pillantása egy pillanatra elidőzik rajtuk, majd a hídra siklik.*
- Ez... már majdnem költői.
* A hangjában enyhe él van, mintha nem tudná eldönteni, hogy a látványt dicsérje vagy kritizálja.
A fogat lassít, ahogy a Csonthíd felé fordul. A kerekek alatt a kövek hangja megváltozik; tompább, rendezettebb ritmust kap, mintha a város maga is fegyelmet követelne ezen a ponton.
Seraphael hátradől, és oldalra pillant Derkre, a tekintete továbbra is kíváncsi, de már kevésbé játékos.*
- Végre. Kezdtem azt hinni, hogy egész Arthenior ilyen. Szóval egy titokzatos kürt. Eltűnt felderítők. Egyesült ork törzsek. Ez már majdnem úgy hangzik, mint egy, azok közül a vastag kötetek közül, amiket a templom könyvtárában őriznek. Csak azokat legénykéknek írták, önszórakoztatásra. Szívesen olvas az ilyesmiről az ember, ám sosem szívesen éli meg.
*Hangja könnyed, de tekintete érdeklődő. Az előbbi gunyorosság mögött most valódi kíváncsiság bujkál.*
- Maga mit gondol róla? Mert a történetek mindig szebbek, mint az igazság. Mennyire csúnya a helyzet? Vagy kérdezem máshogy…mennyi igazság lehet a történetben? Maga nem annak az embernek tűnik, aki gondolkodás nélkül elhisz minden kocsmamesét. *Pillantása rövid időre a férfi oldalán függő kardra siklik, majd visszatér az arcára.*
- Van valami a hangjában, mikor erről beszél. Mintha nem csupán hallotta volna a történetet, hanem már próbálná kitalálni, mi áll mögötte.
*A mágus mézesmázos beszéde hízelgő. Ezüstnyelvű, legalább is így szólították annak idején szülőhazájának internátusában. Minél többet szeretne megtudni a helyzetről, s rögtönzött útitársukról. Seraphael hátradől, egyik karját kényelmesen az ülés háttámlájára fekteti.*
- Ha pedig már úgyis ugyanarra tartunk, áruljon el még valamit, Derk Derrallo. *Mosolya most valamivel szórakozottabb.*- Miféle ember hord magánál kardot, szikrákat idéz elő az ujjaival, és közben olyan nyugodtan szemléli a közelgő katasztrófát, mintha csak az időjárásról lenne szó?
*Egy pillanatra elhallgat, majd sietve hozzáteszi:*
- Mert van egy olyan érzésem, Ön sokkal érdekesebbnek bizonyul, mint amilyennek első pillantásra mutatja magát.
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.05.31 21:47:15, a következő indokkal:
Döntsd el, melyik kötőjelet akarod használni a beszéd jelzésére (normál vagy hosszú) és maradj annál, következetesen egy reagon belül és reagok között is. A beszéd után nem kell kötőjel és kérlek azt is döntsd el, hogy a kötőjel után ütsz-e szóközt vagy sem. A tabulátort nem is értem, mit keres a reagban, de ha másért nem kellett volna írnom, észre se veszem, így látszólag nem csinál semmit.
*A fogat rázkódva kapaszkodik át Romváros girbegurba utcáin. A kerekek néha mélyedésbe futnak, máskor pedig kövek peremén zökkennek át, mintha maga a város is emlékeztetni akarná az ide érkezőket arra, hogy ez a rész már rég nem Arthenior büszkesége.
Jobbra-balra romos kúriák magasodnak, kifakult kőhomlokzatokkal és bedőlt tetőgerendákkal. Közöttük ideiglenes viskók tapadnak a falakhoz, mintha félve próbálnának túlélni a múlt árnyékában. A szűk utcákban sötét, bevilágítatlan sikátorok nyílnak, ahol még a fény is vonakodva merészkedik be. A távolban városőrök alakjai tűnnek fel, lassú, rutinszerű járőrözéssel tartva valamiféle rend látszatát a szétesett negyed felett.
Seraphael tekintete végigsiklik a látványon. Nem fintorog, de az arca elárulja, hogy ez a fajta rendezetlen szegénység legalább annyira idegen számára, mint amennyire kellemetlen.*
- Legalább már úton vagyunk. *Jegyzi meg halkan, inkább magának, mint bárki másnak. A fogat egy élesebb kanyart vesz, a kerék majdnem belecsúszik egy repedésbe, mielőtt a hajtó ingerülten visszarántja az irányítást.
Ahogy továbbhaladnak, a romos negyed lassan ritkulni kezd. A házak még mindig viselik a múlt sebeit, de a rendezettség már-már kivehető mintázatot kap. A girbegurba utcákat fokozatosan szélesebb, jobban karbantartott útvonalak váltják fel, mintha a város két arca között húzott határvonalhoz közelednének.
Aztán megérkeznek a Meredély pereméhez.
A látvány hirtelen nyílik ki előttük: a föld mintha egyszerűen megszakadt volna. A Lélekvesztő sötét mélysége alattuk húzódik, a benne csillogó víz felszíne megtévesztően nyugodt, de a tekintet nem talál kapaszkodót a fenékre. A hasadék két oldalát összekötő Csonthíd fehéren ível át a szakadék fölött, groteszk eleganciával, mintha egy másik világ darabja lenne ideillesztve. A fakorlátok között aranyköpenyes városőrök állnak, mozdulatlan figyelemmel mérve végig minden átkelőt.
Seraphael pillantása egy pillanatra elidőzik rajtuk, majd a hídra siklik.*
- Ez... már majdnem költői.
* A hangjában enyhe él van, mintha nem tudná eldönteni, hogy a látványt dicsérje vagy kritizálja.
A fogat lassít, ahogy a Csonthíd felé fordul. A kerekek alatt a kövek hangja megváltozik; tompább, rendezettebb ritmust kap, mintha a város maga is fegyelmet követelne ezen a ponton.
Seraphael hátradől, és oldalra pillant Derkre, a tekintete továbbra is kíváncsi, de már kevésbé játékos.*
- Végre. Kezdtem azt hinni, hogy egész Arthenior ilyen. Szóval egy titokzatos kürt. Eltűnt felderítők. Egyesült ork törzsek. Ez már majdnem úgy hangzik, mint egy, azok közül a vastag kötetek közül, amiket a templom könyvtárában őriznek. Csak azokat legénykéknek írták, önszórakoztatásra. Szívesen olvas az ilyesmiről az ember, ám sosem szívesen éli meg.
*Hangja könnyed, de tekintete érdeklődő. Az előbbi gunyorosság mögött most valódi kíváncsiság bujkál.*
- Maga mit gondol róla? Mert a történetek mindig szebbek, mint az igazság. Mennyire csúnya a helyzet? Vagy kérdezem máshogy…mennyi igazság lehet a történetben? Maga nem annak az embernek tűnik, aki gondolkodás nélkül elhisz minden kocsmamesét. *Pillantása rövid időre a férfi oldalán függő kardra siklik, majd visszatér az arcára.*
- Van valami a hangjában, mikor erről beszél. Mintha nem csupán hallotta volna a történetet, hanem már próbálná kitalálni, mi áll mögötte.
*A mágus mézesmázos beszéde hízelgő. Ezüstnyelvű, legalább is így szólították annak idején szülőhazájának internátusában. Minél többet szeretne megtudni a helyzetről, s rögtönzött útitársukról. Seraphael hátradől, egyik karját kényelmesen az ülés háttámlájára fekteti.*
- Ha pedig már úgyis ugyanarra tartunk, áruljon el még valamit, Derk Derrallo. *Mosolya most valamivel szórakozottabb.*- Miféle ember hord magánál kardot, szikrákat idéz elő az ujjaival, és közben olyan nyugodtan szemléli a közelgő katasztrófát, mintha csak az időjárásról lenne szó?
*Egy pillanatra elhallgat, majd sietve hozzáteszi:*
- Mert van egy olyan érzésem, Ön sokkal érdekesebbnek bizonyul, mint amilyennek első pillantásra mutatja magát.
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.05.31 21:47:15, a következő indokkal:
Döntsd el, melyik kötőjelet akarod használni a beszéd jelzésére (normál vagy hosszú) és maradj annál, következetesen egy reagon belül és reagok között is. A beszéd után nem kell kötőjel és kérlek azt is döntsd el, hogy a kötőjel után ütsz-e szóközt vagy sem. A tabulátort nem is értem, mit keres a reagban, de ha másért nem kellett volna írnom, észre se veszem, így látszólag nem csinál semmit.
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:37:29
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy maga mögött hagyja a Csonthidat, a város képe lassan ismét megváltozik körülötte. A gondosan rakott kövezetet egyre több repedés szabdalja. A tiszta homlokzatokat kormos falak váltják fel. Az utcák beszűkülnek, a lámpások ritkulnak, a sötétség pedig egyre bátrabban húzódik elő a sikátorok mélyéről. Norennar közben csak halad előre. A pipa tompa vörös izzása időről időre felvillan az arcán. A füst lustán gomolyog utána, majd elveszik a hideg éjszakában. Valahol a közelben részeg hangok vesznek össze. Egy másik utcából kutyaugatás hallatszik. Egy ablak valahol becsapódik. A Romváros él. Ugyanúgy, ahogy mindig. A mélységi végül megáll egy útkereszteződésnél. Egy darabig csak áll ott mozdulatlanul. Tekintete végigjárja a sötét utcákat. Lassan kifújja a füstöt. Aztán egyik kezével előhúzza zsebéből a bíbor szalaggal átkötött pergament. Ezúttal nem rakja vissza. Csak nézi néhány pillanatig a kezében. A pipa parazsa halkan felizzik a sötétben. Norennar végül elindul. Most már nem a Grendaer kúria, nem a Selyemrév, és nem is Annimon jár a fejében. Csak a levél.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:30:45
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:30:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*Dwinden és Robir összenéznek. A magasabbik végül vállat von.*
- Ha a szerencse magára talált volna, mi most itt se lennénk.
*Morogja, miközben feltápászkodik a szekér mellől. A másik is követi a példáját, majd egy biccentéssel jelzi Shorenainak, hogy indulhatnak.
A Romváros felé vezető út egyre csendesebbé válik. A főtér nyüzsgése lassan mögöttük marad. A szélesebb utcákat szűkebb sikátorok váltják fel, a rendezett homlokzatokat pedig omladozó falak. Egyes épületek még mindig magukon viselik a Lázadás nyomait. Fekete koromfoltok, bedőlt tetők, befalazott ablakok.*
- A szerencséjét akarja megcsinálni...
*Szólal meg Robir egy idő után.*
- Minden második ember ezt mondja mostanában.
- A másik fele meg azt, hogy majd hazamegy, ha vége lesz ennek az egésznek.
*Teszi hozzá Dwinden.*
- Aztán egyikből se lesz semmi.
*Az út hátralévő részében inkább a saját dolgukkal foglalkoznak. Egy-egy félmondat elhangzik közöttük, de szemlátomást egyikük sem nagy beszélgetőpartner. Nem kérdezgetik Shorenait. Nem próbálnak barátkozni vele. Egyszerűen elvezetik valahová.
Végül egy félig összedőlt ház előtt állnak meg. Az utcáról nézve semmi különös nincs rajta. A környéken akad tíz hasonló. Az egyik beomlott fal mögött azonban keskeny lépcső vezet lefelé.*
- Megjöttünk.
*Dwinden indul el elsőként. A pince levegője dohos. Régi fa, penész és olcsó pálinka szaga keveredik odalent. Néhány láda és hordó sorakozik a falak mellett. Két férfi kockázik egy felborított hordón. Egy asszony éppen valamilyen zsák tartalmát válogatja. Senki sem tűnik különösebben elfoglaltnak. Amikor belépnek, többen is felpillantnak.*
- Galamb!
*Kiált oda Robir.*
- Találtunk neked egy uraságot!
*A helyiség túlsó végében egy sovány, cingár alak emeli fel a fejét. Arca tele apró kiütésekkel. Ritkás fogsora kivillan, ahogy félrehúzza a száját. Első pillantásra inkább tűnik rosszul sikerült kocsmatölteléknek, mint olyasvalakinek, aki embereket irányít. Lassan végigméri Shorenait tetőtől talpig.*
- Az hát. *Megvakarja az állát.* - És még fel is öltöztették.
*A pince néhány lakója erre felröhög.*
- Na mondja csak, uram...
*Galamb könyökével az egyik ládára támaszkodik.*
- A két kollégámtól eltekintve mi hozta önt szerény üzletembe?
*Dwinden és Robir összenéznek. A magasabbik végül vállat von.*
- Ha a szerencse magára talált volna, mi most itt se lennénk.
*Morogja, miközben feltápászkodik a szekér mellől. A másik is követi a példáját, majd egy biccentéssel jelzi Shorenainak, hogy indulhatnak.
A Romváros felé vezető út egyre csendesebbé válik. A főtér nyüzsgése lassan mögöttük marad. A szélesebb utcákat szűkebb sikátorok váltják fel, a rendezett homlokzatokat pedig omladozó falak. Egyes épületek még mindig magukon viselik a Lázadás nyomait. Fekete koromfoltok, bedőlt tetők, befalazott ablakok.*
- A szerencséjét akarja megcsinálni...
*Szólal meg Robir egy idő után.*
- Minden második ember ezt mondja mostanában.
- A másik fele meg azt, hogy majd hazamegy, ha vége lesz ennek az egésznek.
*Teszi hozzá Dwinden.*
- Aztán egyikből se lesz semmi.
*Az út hátralévő részében inkább a saját dolgukkal foglalkoznak. Egy-egy félmondat elhangzik közöttük, de szemlátomást egyikük sem nagy beszélgetőpartner. Nem kérdezgetik Shorenait. Nem próbálnak barátkozni vele. Egyszerűen elvezetik valahová.
Végül egy félig összedőlt ház előtt állnak meg. Az utcáról nézve semmi különös nincs rajta. A környéken akad tíz hasonló. Az egyik beomlott fal mögött azonban keskeny lépcső vezet lefelé.*
- Megjöttünk.
*Dwinden indul el elsőként. A pince levegője dohos. Régi fa, penész és olcsó pálinka szaga keveredik odalent. Néhány láda és hordó sorakozik a falak mellett. Két férfi kockázik egy felborított hordón. Egy asszony éppen valamilyen zsák tartalmát válogatja. Senki sem tűnik különösebben elfoglaltnak. Amikor belépnek, többen is felpillantnak.*
- Galamb!
*Kiált oda Robir.*
- Találtunk neked egy uraságot!
*A helyiség túlsó végében egy sovány, cingár alak emeli fel a fejét. Arca tele apró kiütésekkel. Ritkás fogsora kivillan, ahogy félrehúzza a száját. Első pillantásra inkább tűnik rosszul sikerült kocsmatölteléknek, mint olyasvalakinek, aki embereket irányít. Lassan végigméri Shorenait tetőtől talpig.*
- Az hát. *Megvakarja az állát.* - És még fel is öltöztették.
*A pince néhány lakója erre felröhög.*
- Na mondja csak, uram...
*Galamb könyökével az egyik ládára támaszkodik.*
- A két kollégámtól eltekintve mi hozta önt szerény üzletembe?
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-27 17:27:58
Üzenet elküldve: 2026-05-27 17:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Maavie egyedül kényszerül várakozni az óriási ház ugyancsak hatalmas előterében. A magány még egy lapáttal rátesz azokra a nyomasztó érzésekre, melyeket az óriási tér és a számára szokatlan atmoszféra okoz. Szinte még csak lépni sem mer egy lépést sem előre, jobb híján a kezei közt szorongatott varázsitalokat öleli újra szorosan magához, miközben kék szemei azért csak-csak elkalandoznak, hogy felfedezze velük a helyiséget. Nem a végtelennek tűnő folyosók, sem a széles lépcsősor, hanem egy apró pók az, mi végül megragadja a tekintetét. Egy kis élőlény, aki az egyik bútor és a fal találkozásánál szorgosan szövi a hálóját. Talán csak azért akadt meg rajta a figyelme annyira, mert lelkének jót tesz, hogy talált valamit vagy valakit, aki még nála is kisebbnek érződik idebent. Megnyugtatja a látvány, ahogy a nyolclábú, apró lény a dolgát végzi, olyannyira, hogy kissé össze is rezzen, amikor a nevét hallja. Naren az, és azt mondja, Elireya Úrnő vár rá. Ekkor öröm és félelem járja át a szívét egyszerre. Örül, hogy munkája eredményét be tudja majd mutatni az őt megsegítő nőnek, de fél is attól, hogy mit szól majd hozzá, hogy új ruhára nem volt elég a pénz, amit kapott, csupán arra, hogy a most rajta lévő holmik árát törleszthesse.*
- Köszönöm… Naren… *Mondja félszegen, majd követni kezdi a fiút. Szemei persze a folyosókon lépkedve is tovább járnak, de több pókot nem talál, így nem is időzik a tekintete oly sokat semmin, kivéve a könyvtárszobában, ahol, ha megpillanthatja Elireyát, akkor róla bizony le sem veszi a tekintetét, sőt, úgy érzi, rögtön beszélnie is kell.*
- Szia! Meghoztam, amit kértél… *Mutatja fel örömmel a fehér varázsitalokat, amiből nem is egy van, hanem kettő.*
- Azt mondták a piacon, hogy ha összekevered őket, akkor sokkal hatékonyabb lehet. *Nem várja meg, hogy szót kapjon, sem azt, hogy kérdezzék, ha nem szól rá vagy állítja meg senki, akkor azzal a lendülettel lép is közelebb az úrnőhöz, hogy átadja a szerzeményt.*
//Csöbörből vödörbe//
*Maavie egyedül kényszerül várakozni az óriási ház ugyancsak hatalmas előterében. A magány még egy lapáttal rátesz azokra a nyomasztó érzésekre, melyeket az óriási tér és a számára szokatlan atmoszféra okoz. Szinte még csak lépni sem mer egy lépést sem előre, jobb híján a kezei közt szorongatott varázsitalokat öleli újra szorosan magához, miközben kék szemei azért csak-csak elkalandoznak, hogy felfedezze velük a helyiséget. Nem a végtelennek tűnő folyosók, sem a széles lépcsősor, hanem egy apró pók az, mi végül megragadja a tekintetét. Egy kis élőlény, aki az egyik bútor és a fal találkozásánál szorgosan szövi a hálóját. Talán csak azért akadt meg rajta a figyelme annyira, mert lelkének jót tesz, hogy talált valamit vagy valakit, aki még nála is kisebbnek érződik idebent. Megnyugtatja a látvány, ahogy a nyolclábú, apró lény a dolgát végzi, olyannyira, hogy kissé össze is rezzen, amikor a nevét hallja. Naren az, és azt mondja, Elireya Úrnő vár rá. Ekkor öröm és félelem járja át a szívét egyszerre. Örül, hogy munkája eredményét be tudja majd mutatni az őt megsegítő nőnek, de fél is attól, hogy mit szól majd hozzá, hogy új ruhára nem volt elég a pénz, amit kapott, csupán arra, hogy a most rajta lévő holmik árát törleszthesse.*
- Köszönöm… Naren… *Mondja félszegen, majd követni kezdi a fiút. Szemei persze a folyosókon lépkedve is tovább járnak, de több pókot nem talál, így nem is időzik a tekintete oly sokat semmin, kivéve a könyvtárszobában, ahol, ha megpillanthatja Elireyát, akkor róla bizony le sem veszi a tekintetét, sőt, úgy érzi, rögtön beszélnie is kell.*
- Szia! Meghoztam, amit kértél… *Mutatja fel örömmel a fehér varázsitalokat, amiből nem is egy van, hanem kettő.*
- Azt mondták a piacon, hogy ha összekevered őket, akkor sokkal hatékonyabb lehet. *Nem várja meg, hogy szót kapjon, sem azt, hogy kérdezzék, ha nem szól rá vagy állítja meg senki, akkor azzal a lendülettel lép is közelebb az úrnőhöz, hogy átadja a szerzeményt.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-27 09:00:03
Üzenet elküldve: 2026-05-27 09:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Szavai kíváncsi fülekre találnak, legalábbis erre utal az, hogy Elireya Úrnő megtorpan. Magában ösztönösen nyugtázza, hogy a nőstény tényleg várhatta Maavie kisasszony érkezését, ez utóbbi erről legalábbis nem ferdített. Türelmesen vár, amíg Úrnője kegyeskedik megosztani vele óhaját, közben a szőnyeg szélére mered. Nem kell túl sokáig várnia azért, és az elhangzó utasítást mély főhajtással fogadja.*
- Igen, Úrnőm. *-hangja halk és engedelmes. Nem hallható ki belőle az a pillanatnyi meglepődés, amit a vendégszoba említése okozott.-* Mindent úgy teszek, ahogy kéri, Úrnőm.
*Még mélyebbre hajtja fejét, álla szinte mellkasát éri. Két légvételnyit vár míg Elireya Úrnő ruhájának susogása elhal, utána viszont kimértnek tűnő, de valójában meglehetősen gyors mozdulatokkal igyekszik a lent hagyott vendég felé.*
- Maavie kisasszony, *-szólítja meg a felszínit, a korábbinál talán udvariasabbnak tűnő hangon-* Elireya Úrnő már várja. Kérem, kövessen!
*És ha a leány nem ellenkezik, úgy végigvezeti a házon a könyvtárszobába (ahol sok könyv nincs jelenleg), ahol már az Úrnő várja őt.*
//Csöbörből vödörbe//
*Szavai kíváncsi fülekre találnak, legalábbis erre utal az, hogy Elireya Úrnő megtorpan. Magában ösztönösen nyugtázza, hogy a nőstény tényleg várhatta Maavie kisasszony érkezését, ez utóbbi erről legalábbis nem ferdített. Türelmesen vár, amíg Úrnője kegyeskedik megosztani vele óhaját, közben a szőnyeg szélére mered. Nem kell túl sokáig várnia azért, és az elhangzó utasítást mély főhajtással fogadja.*
- Igen, Úrnőm. *-hangja halk és engedelmes. Nem hallható ki belőle az a pillanatnyi meglepődés, amit a vendégszoba említése okozott.-* Mindent úgy teszek, ahogy kéri, Úrnőm.
*Még mélyebbre hajtja fejét, álla szinte mellkasát éri. Két légvételnyit vár míg Elireya Úrnő ruhájának susogása elhal, utána viszont kimértnek tűnő, de valójában meglehetősen gyors mozdulatokkal igyekszik a lent hagyott vendég felé.*
- Maavie kisasszony, *-szólítja meg a felszínit, a korábbinál talán udvariasabbnak tűnő hangon-* Elireya Úrnő már várja. Kérem, kövessen!
*És ha a leány nem ellenkezik, úgy végigvezeti a házon a könyvtárszobába (ahol sok könyv nincs jelenleg), ahol már az Úrnő várja őt.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-26 19:34:35
Üzenet elküldve: 2026-05-26 19:34:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Vhorossi szobája//
*A kérdése, úgy tűnik, emlékeket bolygatott meg. Kényes dolgokat. A nőstény ajkára emiatt mintha félig-meddig önkéntelenül jönnének a szavak. Ha ez nem hang volna, hanem látvány, talán ezúttal önként leszegné a tekintetét. Tiszteletből.
Ő áll itt alig takarva, most mégis úgy érzi, olyasmibe nyílt betekintése, ami nem helyénvaló. Annak ellenére, hogy a megkívánt szolgálathoz nagyon is hasznos lenne tudnia ezeket a részleteket.
Ismeri ezt a dühöt. Most nincs köztük a tükör, mégis magát látja benne. Valószínűleg ezért is fogadja másképp ezt a felfortyanást. Nem reflektál. Sehogy. Pillantása fókusztalanul nyugszik a kettejük közötti térben. Arca időtlen szobrokéhoz hasonlatosan néma. A fivére aljas húzásai tanították meg neki, hogy ne tetézze a bajt. Mert az a baj általában nem rajta csattant. S most sem maga miatt teszi. Lábhoz parancsolja az önérzetét, és megvárja, míg elülnek a hullámok.*
- Értem, matróna *ejti szinte tökéletesen az óhaza feszes szófordulatát a sorrendre reflektálva.
A hangnem bár változik, de Kharasshi ismeri már a rang koronázta fők természetét. Ez még ugyanaz a vihar, csak más nyelven szól.*
- Sosem volt matrónám *bukik ki a száján. Ahogy kimondja, már kicsit meg is bánja, hogy szólt.* - Agaree Siche a nővérem. Rangban fölötte álltam az enyéim között. Amíg ki nem vívta magának az őt megillető helyet.
*A megszólítás forszírozására megfeszül az állkapcsa. Azzal, hogy rangján nevezi a nőstényt, még kiegyezett volna, de az "úrnő" nem akaródzik a nyelvére jönni. Az érintés pedig cseppet sem segít ezen. A bőre reagál rá, és intenie kell magát, hogy egyenletesen tartsa a lélegzetét. Elszokott már az efféle játékoktól.*
- Fakóvérű harcosok a Folyóvidékről, húskufárok, küzdővermek névtelen bajnokai, vadállatok, gladiátorok, őrök és lanisták, szajhák, kötekedő, késes szarháziak, uzsorások és mákonykereskedők verőlegényei... *Sejthető, hogy tudná még folytatni a sort, de úgy véli, ennyi éppen elég a dicstelen életút részleteiből. Valószínűleg már ezzel is a pimaszság határait feszegeti.*
//Vhorossi szobája//
*A kérdése, úgy tűnik, emlékeket bolygatott meg. Kényes dolgokat. A nőstény ajkára emiatt mintha félig-meddig önkéntelenül jönnének a szavak. Ha ez nem hang volna, hanem látvány, talán ezúttal önként leszegné a tekintetét. Tiszteletből.
Ő áll itt alig takarva, most mégis úgy érzi, olyasmibe nyílt betekintése, ami nem helyénvaló. Annak ellenére, hogy a megkívánt szolgálathoz nagyon is hasznos lenne tudnia ezeket a részleteket.
Ismeri ezt a dühöt. Most nincs köztük a tükör, mégis magát látja benne. Valószínűleg ezért is fogadja másképp ezt a felfortyanást. Nem reflektál. Sehogy. Pillantása fókusztalanul nyugszik a kettejük közötti térben. Arca időtlen szobrokéhoz hasonlatosan néma. A fivére aljas húzásai tanították meg neki, hogy ne tetézze a bajt. Mert az a baj általában nem rajta csattant. S most sem maga miatt teszi. Lábhoz parancsolja az önérzetét, és megvárja, míg elülnek a hullámok.*
- Értem, matróna *ejti szinte tökéletesen az óhaza feszes szófordulatát a sorrendre reflektálva.
A hangnem bár változik, de Kharasshi ismeri már a rang koronázta fők természetét. Ez még ugyanaz a vihar, csak más nyelven szól.*
- Sosem volt matrónám *bukik ki a száján. Ahogy kimondja, már kicsit meg is bánja, hogy szólt.* - Agaree Siche a nővérem. Rangban fölötte álltam az enyéim között. Amíg ki nem vívta magának az őt megillető helyet.
*A megszólítás forszírozására megfeszül az állkapcsa. Azzal, hogy rangján nevezi a nőstényt, még kiegyezett volna, de az "úrnő" nem akaródzik a nyelvére jönni. Az érintés pedig cseppet sem segít ezen. A bőre reagál rá, és intenie kell magát, hogy egyenletesen tartsa a lélegzetét. Elszokott már az efféle játékoktól.*
- Fakóvérű harcosok a Folyóvidékről, húskufárok, küzdővermek névtelen bajnokai, vadállatok, gladiátorok, őrök és lanisták, szajhák, kötekedő, késes szarháziak, uzsorások és mákonykereskedők verőlegényei... *Sejthető, hogy tudná még folytatni a sort, de úgy véli, ennyi éppen elég a dicstelen életút részleteiből. Valószínűleg már ezzel is a pimaszság határait feszegeti.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-26 17:01:08
Üzenet elküldve: 2026-05-26 17:01:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Ha valódi ellenszegülésnek élné meg, hogy amaz nem takarította ki időben a szobáját, hát bizonyosan megtorlásban részesülne. Annak kivitelezése lenne csak kérdéses, ha zsigerből is képes volna méltó büntetést találni, most elfedi a várakozás. Természetesen a munka alól így sem húzhatja ki magát a félvér és a sebesség elvárható.
Megtorpan az ajtóban, ahogy meghallja, hogy Maavie megérkezett. A sötét mosolyától láthatóvá válnak orcáin az apró gödröcskék, mik egészen különleges szépséget adnak vonásainak, noha szépnek aligha láthatja az, ki szíve legmélyéből táplál ellenérzéseket lénye iránt. Kimérten fordul meg, majd mutatóujjának hosszú körmével simítja meg állát.*
- Ez esetben kísérd hozzám, aztán láss neki teendőnek.
*Kilépve az ajtón gondolkodóba esik. Ahogy újfent visszanéz, hószín hajzuhataga követi a mozdulatot, majd fátyolként hull vissza vállára.*
- És készítd elő az egyik legkisebb vendégszobát. *Utasítása, ha tűr is halasztást, hallható, hogy nem olyasmi, amivel késlekedhet hosszasan.* - De ne cicomázd túl.
*Nem tartozik magyarázattal, így hát tovasiklik, még az egyértelmű beleegyezést sem hallgatja végig.*
//Csöbörből vödörbe//
*Ha valódi ellenszegülésnek élné meg, hogy amaz nem takarította ki időben a szobáját, hát bizonyosan megtorlásban részesülne. Annak kivitelezése lenne csak kérdéses, ha zsigerből is képes volna méltó büntetést találni, most elfedi a várakozás. Természetesen a munka alól így sem húzhatja ki magát a félvér és a sebesség elvárható.
Megtorpan az ajtóban, ahogy meghallja, hogy Maavie megérkezett. A sötét mosolyától láthatóvá válnak orcáin az apró gödröcskék, mik egészen különleges szépséget adnak vonásainak, noha szépnek aligha láthatja az, ki szíve legmélyéből táplál ellenérzéseket lénye iránt. Kimérten fordul meg, majd mutatóujjának hosszú körmével simítja meg állát.*
- Ez esetben kísérd hozzám, aztán láss neki teendőnek.
*Kilépve az ajtón gondolkodóba esik. Ahogy újfent visszanéz, hószín hajzuhataga követi a mozdulatot, majd fátyolként hull vissza vállára.*
- És készítd elő az egyik legkisebb vendégszobát. *Utasítása, ha tűr is halasztást, hallható, hogy nem olyasmi, amivel késlekedhet hosszasan.* - De ne cicomázd túl.
*Nem tartozik magyarázattal, így hát tovasiklik, még az egyértelmű beleegyezést sem hallgatja végig.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-22 15:26:12
Üzenet elküldve: 2026-05-22 15:26:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Egyetértőn horgasztja le a fejét. Igen, sok idő telt el odalent. Hibáztatható ezért? Nem. Mintha valaki egy cserép virágra haragudna azért, mert azt a fal tövébe rakták, és nem az ablakba. Hát miért a virág bűne gazdája döntése?*
- Igen, Úrnőm. *-mondja halkan. Tényleg sok teendője van. A szoba, és odalent.. majdnem felkapja a fejét, ahogy eszébe jut, miért is van itt. Maavie!
Szeme megrebben ahogy a munkája sebességére vonatkozó sejtetést kap. Még hogy serkedjen vére..? Elireya Úrnő szinte oktalannak érzett kegyetlensége a lenyelt düh keserűségével fojtogatja. Még szerencse, hogy nem kell megszólalnia. Arcot érő esőcsepp pillanatnyiságával fut át fején a kívánság, hogy Elireya Úrnő halhatatlan-gyönyörű lelke bolyongjon örökké a Legmélyebb Barlang Legsötétebb Tárnáiban, a kiút reménye nélkül. Szerencsére eme gondolat helyére pillanatokon belül másik furakszik az új utasítást hallva.*
- Már itt van, Úrnőm. *-szólal meg halkan.-* Maavie kisasszony már megérkezett. Ezért bátorkodtam megzavarni Úrnőmet, engedelmével..
*A cserép virág nem tehet róla, hogy a földre állították, és nem az ablakba. Nem az ő hibája, hogy Elireya Úrnő a rossz kérdést tette fel neki akkor, amikor belépett a szobába.*
//Csöbörből vödörbe//
*Egyetértőn horgasztja le a fejét. Igen, sok idő telt el odalent. Hibáztatható ezért? Nem. Mintha valaki egy cserép virágra haragudna azért, mert azt a fal tövébe rakták, és nem az ablakba. Hát miért a virág bűne gazdája döntése?*
- Igen, Úrnőm. *-mondja halkan. Tényleg sok teendője van. A szoba, és odalent.. majdnem felkapja a fejét, ahogy eszébe jut, miért is van itt. Maavie!
Szeme megrebben ahogy a munkája sebességére vonatkozó sejtetést kap. Még hogy serkedjen vére..? Elireya Úrnő szinte oktalannak érzett kegyetlensége a lenyelt düh keserűségével fojtogatja. Még szerencse, hogy nem kell megszólalnia. Arcot érő esőcsepp pillanatnyiságával fut át fején a kívánság, hogy Elireya Úrnő halhatatlan-gyönyörű lelke bolyongjon örökké a Legmélyebb Barlang Legsötétebb Tárnáiban, a kiút reménye nélkül. Szerencsére eme gondolat helyére pillanatokon belül másik furakszik az új utasítást hallva.*
- Már itt van, Úrnőm. *-szólal meg halkan.-* Maavie kisasszony már megérkezett. Ezért bátorkodtam megzavarni Úrnőmet, engedelmével..
*A cserép virág nem tehet róla, hogy a földre állították, és nem az ablakba. Nem az ő hibája, hogy Elireya Úrnő a rossz kérdést tette fel neki akkor, amikor belépett a szobába.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-20 16:20:16
Üzenet elküldve: 2026-05-20 16:20:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Kedvét leli a sötét ködben való játszadozásban. Sűrű, fojtó füstként leheli ki lelkének lenyomatát, hogy gúzsba kösse azt, kit nem tart sokra. Kit nem tart semmire. Nem Naren hibája, még csak nem is kizárólag a neveltetése az ok. A pengeéles tükördarab láthatatlan karcolja ében bőrét, s ha külső szemnek csupán simításnak is hat, erőnek erejével tartja vissza magát attól, hogy ne juttassa mélyebbre a hegyét. Nem magát kívánja bántani. Az érzetre arcok sejlenek fel. Szemek, mik kísértik.
Rezzenéstelen hallgatja a mondandót. Nem kíván megosztani a fattyúval semmit, ami következtetni engedné gondolataira. Mosolya tompul, de érdeklődés nem csillan a kékeslila íriszekben. Ajkának görbületét leszámítva kifejezéstelen latolgatja magában a miérteket.
Vhorossi kóborebet kapott, kit kihajítottak otthonról. Tán erős, de minden bizonnyal zabolátlan. Kiszámíthatatlan, ezért kell láncon tartani. Más elhasznált, nem tetsző ölebe kaparja az ajtót, s csahol, netán patkányt fog jutalomfalatért a kúriájukban. Vajon megéri a vesződést? Bízik vérében. Másért sosem hagyta volna hátra kényelmes életét. Ha első ízben nem is mindig érti cselekedeteinek okát, hát pontosan tudja, hogy a hirtelen ébredt ellenszenve illékony, s minduntalan rá fog jönni, hogy miért döntött úgy a nőstény, ahogy. S amíg ez valóban mindig megtörténik, hát félnivalója nem lehet, hogy elpártol mellőle, hogy elárulja. Mindenesetre elköltene Nővérével egy estebédet, hogy meghallgassa tőle is e történetet.*
- Meglehetőst sok idődet emésztette fel a hím érkezte. *Tekint körbe a szobán, majd egyszerűen csak a szilánkok közé ejti a kezében lévőt, ami még apróbbakra törik szét.* - Feltorlódtak a teendőid. *Elindul az ajtó irányába. Nem kívánja végignézni, ahogy rendezi szobáját a félvér. Talpa alatt recsegnek a tükördarabkák.* - Minden bizonnyal véred serken majd a sietség hevében, hogy beérd magad. *Simít végig hószín hajzuhatagán, miközben még lép néhányat. Szavai, mintha csak elvárást közvetítenének… de valójában cseppet sem érdekli most a másikra szabható egyetlen büntetés sem. Már túlzottan kíváncsi arra, hogy vajon Maavie megérkezik-e, vagy elreppent a pénzével. Kielégítőbb lenne tovább játszania a lánnyal, mint Elariionnal levadásztatni, ha hazatér.*
- Várok egy bizonyos Maaviet. Hozd elém, amint megérkezik. A hajdanvolt könyvtárszobában találsz.
//Csöbörből vödörbe//
*Kedvét leli a sötét ködben való játszadozásban. Sűrű, fojtó füstként leheli ki lelkének lenyomatát, hogy gúzsba kösse azt, kit nem tart sokra. Kit nem tart semmire. Nem Naren hibája, még csak nem is kizárólag a neveltetése az ok. A pengeéles tükördarab láthatatlan karcolja ében bőrét, s ha külső szemnek csupán simításnak is hat, erőnek erejével tartja vissza magát attól, hogy ne juttassa mélyebbre a hegyét. Nem magát kívánja bántani. Az érzetre arcok sejlenek fel. Szemek, mik kísértik.
Rezzenéstelen hallgatja a mondandót. Nem kíván megosztani a fattyúval semmit, ami következtetni engedné gondolataira. Mosolya tompul, de érdeklődés nem csillan a kékeslila íriszekben. Ajkának görbületét leszámítva kifejezéstelen latolgatja magában a miérteket.
Vhorossi kóborebet kapott, kit kihajítottak otthonról. Tán erős, de minden bizonnyal zabolátlan. Kiszámíthatatlan, ezért kell láncon tartani. Más elhasznált, nem tetsző ölebe kaparja az ajtót, s csahol, netán patkányt fog jutalomfalatért a kúriájukban. Vajon megéri a vesződést? Bízik vérében. Másért sosem hagyta volna hátra kényelmes életét. Ha első ízben nem is mindig érti cselekedeteinek okát, hát pontosan tudja, hogy a hirtelen ébredt ellenszenve illékony, s minduntalan rá fog jönni, hogy miért döntött úgy a nőstény, ahogy. S amíg ez valóban mindig megtörténik, hát félnivalója nem lehet, hogy elpártol mellőle, hogy elárulja. Mindenesetre elköltene Nővérével egy estebédet, hogy meghallgassa tőle is e történetet.*
- Meglehetőst sok idődet emésztette fel a hím érkezte. *Tekint körbe a szobán, majd egyszerűen csak a szilánkok közé ejti a kezében lévőt, ami még apróbbakra törik szét.* - Feltorlódtak a teendőid. *Elindul az ajtó irányába. Nem kívánja végignézni, ahogy rendezi szobáját a félvér. Talpa alatt recsegnek a tükördarabkák.* - Minden bizonnyal véred serken majd a sietség hevében, hogy beérd magad. *Simít végig hószín hajzuhatagán, miközben még lép néhányat. Szavai, mintha csak elvárást közvetítenének… de valójában cseppet sem érdekli most a másikra szabható egyetlen büntetés sem. Már túlzottan kíváncsi arra, hogy vajon Maavie megérkezik-e, vagy elreppent a pénzével. Kielégítőbb lenne tovább játszania a lánnyal, mint Elariionnal levadásztatni, ha hazatér.*
- Várok egy bizonyos Maaviet. Hozd elém, amint megérkezik. A hajdanvolt könyvtárszobában találsz.
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-20 12:54:40
Üzenet elküldve: 2026-05-20 12:54:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*A reménnyel vegyes öröm, mint valami éjszakai égbolton átcikázó kékeszöld villanás, egy pillanatra egészen eltölti a mellkasát. Bentről nem kap választ, és ez csak egy dolgot jelenthet – Elireya Úrnő nincs a szobájában! Vállai lejjebb ereszkednek a megkönnyebbüléstől. Jó! Akkor így van ideje rendbe hozni -de legalábbis eltakarítani- azt, amit a nőstény összetört, mielőtt még…
…nincs mielőtt.
Bentről hangot hall, és ezt a hangot azonnal felismerné száz, vagy akár ezer közül is. Válla ismét megfeszül, ahogy gyomrában süllyedni kezd a hideg ólomgolyó. Elireya Úrnő mégis a szobában van. Kényszeríti magát hogy ellazítsa pengevékonyra összepréselt ajkait, majd a kilincset lenyomva belép a szobába.
Ez a szoba sem idegen előtte, a felújítás során rengetegszer járt idebent, és a bent ülő, őszi-alkony-ízű homály dacára szemei szinte azonnal felfedezik, hogy mi lehetett korábban a csörömpölés oka. Lesüti tekintetét, és a padlóra terített, portól fakó szőnyeg csomózására bámul. Ha Vhorossi Úrnőről korábban azt álmodta, hogy az lupusfulgur képében támad rá, és ezt a képet egészen titokban helyesnek is vesszük, akkor Elireya Úrnőt valami egészen máshoz tudná mérni. Djh'Ibou, gondolja. Ha valamihez, akkor Elireya Úrnő egy djh'Ibouhoz hasonlítaná. Megannyi karom és fog, csupa fül és szem.. csak arra vár, hogy valaki óvatlan legyen, és lecsaphasson rá.
Nem szabad óvatlannak lennie!
Csöndben, mozdulatlanul vár – egy pillanatra egészen elfeledkezik arról, hogy miért is zavarta meg az Úrnőt. A nőstény sötétszagú kisugárzása ragacsos ködként tapad a bőrére. Szinte érzi a belőle áradó gunyoros felsőbbrendűséget, az örömöt amiatt, hogy valaki alsóbbrendű nála. Vhorossi Úrnő sosem éreztet vele ilyet. Vele egyértelmű, hogy ő az Úrnője, neki nincs szüksége arra, hogy ezt a csontjaiba ivódott tényt újra és újra aljasul kifejezésre juttassa. Ha választania kéne, inkább egy lupusfulgur karmai között érje a vég, mint egy djh'Ibou fogai között.*
- Kharassi, Úrnőm. *-válaszolja engedelmesen a kérdésre, épp csak alig megrezdülve. Az ólomgolyó szinte marcangolja a gyomrát.-* És még mindig a Kúriában van. Vhorossi Úrnő következő döntéséig legalábbis, Úrnőm engedelmével.
*Szemöldökei épp csak alig láthatón rezzennek egymás felé egy pillanatra. Mennyire nem jó ez így! Egyszerre két Úrnőt szolgálni..! Talál magának egy apró hibát a szőnyeg csomózásán, azt bámulja mereven. Gondolataira hámot vet, hogy azokat egy irányba terelve tudja megválaszolni a kérdést.*
- Nem ismerek minden részletet, és ezért alázatosan a bocsánatáért esedezem, Úrnőm! Csak annyit tudok, amennyit hallottam a közöttük elhangzottakból. *-hirtelen eszébe jut a kérdés: vajon mennyit akarhat Vhorossi Úrnő megosztani minderről Elireya Úrnővel?-* Agaree-Siche Matróna akaratára került Vhorossi Úrnő felügyelete alá a hím. Ha jól értelmeztem mindent, akkor Kharassi a Matróna számára az utóbbi időben teher kezdett lenni. A Matróna az Úrnőm segítségével próbálja visszaterelni őt a helyes irányba.
*Egek, vajon valóban jól hámozott ki mindent az elhangzottakból? Amennyire tudja, akár hatalmasat tévedhet is.*
- Kitartó és alázatos hűségéért cserébe Vhorossi Úrnő ígéretet tett Kharassinak arra, hogy a neve ismét becsületes lesz.. és hogy a leánygyermeke is tisztességgel lesz kezelve. *-aprót nyel-* Kharassinak a hűséget és a szolgálatot az Úrnő első kardjaként kell bizonyítania.
*Reméli, hogy eleget árult el. Ugyanis..*
- ..többet nem tudok, Úrnőm.
//Csöbörből vödörbe//
*A reménnyel vegyes öröm, mint valami éjszakai égbolton átcikázó kékeszöld villanás, egy pillanatra egészen eltölti a mellkasát. Bentről nem kap választ, és ez csak egy dolgot jelenthet – Elireya Úrnő nincs a szobájában! Vállai lejjebb ereszkednek a megkönnyebbüléstől. Jó! Akkor így van ideje rendbe hozni -de legalábbis eltakarítani- azt, amit a nőstény összetört, mielőtt még…
…nincs mielőtt.
Bentről hangot hall, és ezt a hangot azonnal felismerné száz, vagy akár ezer közül is. Válla ismét megfeszül, ahogy gyomrában süllyedni kezd a hideg ólomgolyó. Elireya Úrnő mégis a szobában van. Kényszeríti magát hogy ellazítsa pengevékonyra összepréselt ajkait, majd a kilincset lenyomva belép a szobába.
Ez a szoba sem idegen előtte, a felújítás során rengetegszer járt idebent, és a bent ülő, őszi-alkony-ízű homály dacára szemei szinte azonnal felfedezik, hogy mi lehetett korábban a csörömpölés oka. Lesüti tekintetét, és a padlóra terített, portól fakó szőnyeg csomózására bámul. Ha Vhorossi Úrnőről korábban azt álmodta, hogy az lupusfulgur képében támad rá, és ezt a képet egészen titokban helyesnek is vesszük, akkor Elireya Úrnőt valami egészen máshoz tudná mérni. Djh'Ibou, gondolja. Ha valamihez, akkor Elireya Úrnő egy djh'Ibouhoz hasonlítaná. Megannyi karom és fog, csupa fül és szem.. csak arra vár, hogy valaki óvatlan legyen, és lecsaphasson rá.
Nem szabad óvatlannak lennie!
Csöndben, mozdulatlanul vár – egy pillanatra egészen elfeledkezik arról, hogy miért is zavarta meg az Úrnőt. A nőstény sötétszagú kisugárzása ragacsos ködként tapad a bőrére. Szinte érzi a belőle áradó gunyoros felsőbbrendűséget, az örömöt amiatt, hogy valaki alsóbbrendű nála. Vhorossi Úrnő sosem éreztet vele ilyet. Vele egyértelmű, hogy ő az Úrnője, neki nincs szüksége arra, hogy ezt a csontjaiba ivódott tényt újra és újra aljasul kifejezésre juttassa. Ha választania kéne, inkább egy lupusfulgur karmai között érje a vég, mint egy djh'Ibou fogai között.*
- Kharassi, Úrnőm. *-válaszolja engedelmesen a kérdésre, épp csak alig megrezdülve. Az ólomgolyó szinte marcangolja a gyomrát.-* És még mindig a Kúriában van. Vhorossi Úrnő következő döntéséig legalábbis, Úrnőm engedelmével.
*Szemöldökei épp csak alig láthatón rezzennek egymás felé egy pillanatra. Mennyire nem jó ez így! Egyszerre két Úrnőt szolgálni..! Talál magának egy apró hibát a szőnyeg csomózásán, azt bámulja mereven. Gondolataira hámot vet, hogy azokat egy irányba terelve tudja megválaszolni a kérdést.*
- Nem ismerek minden részletet, és ezért alázatosan a bocsánatáért esedezem, Úrnőm! Csak annyit tudok, amennyit hallottam a közöttük elhangzottakból. *-hirtelen eszébe jut a kérdés: vajon mennyit akarhat Vhorossi Úrnő megosztani minderről Elireya Úrnővel?-* Agaree-Siche Matróna akaratára került Vhorossi Úrnő felügyelete alá a hím. Ha jól értelmeztem mindent, akkor Kharassi a Matróna számára az utóbbi időben teher kezdett lenni. A Matróna az Úrnőm segítségével próbálja visszaterelni őt a helyes irányba.
*Egek, vajon valóban jól hámozott ki mindent az elhangzottakból? Amennyire tudja, akár hatalmasat tévedhet is.*
- Kitartó és alázatos hűségéért cserébe Vhorossi Úrnő ígéretet tett Kharassinak arra, hogy a neve ismét becsületes lesz.. és hogy a leánygyermeke is tisztességgel lesz kezelve. *-aprót nyel-* Kharassinak a hűséget és a szolgálatot az Úrnő első kardjaként kell bizonyítania.
*Reméli, hogy eleget árult el. Ugyanis..*
- ..többet nem tudok, Úrnőm.
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-20 12:08:33
Üzenet elküldve: 2026-05-20 12:08:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Vhorossi szobája//
*Naren távoztával csend ül a szobára. Még a hím lélegzetvételét is hallani véli. Félrebiccentett fejjel vizslatja egy darabig, tekintete pedig elidőzik a sebhelyeken. Mind saját történetet mesél. Érdekelje bármennyire is, pozíciója megkövetel néminemű diszkréciót. Kíváncsiságának forrása prózai. Nem tudná azt állítani, hogy látott életében sajátjaitól ennyire elvadult fajtársat. Akár a falkáját veszített farkas, bizonyosan a saját törvényei szerint élt. Hátrahagyva a célokat és a szolgálatot. Lám, hová sodorta mindez... Őhozzá.
Nem válaszol azonnal, mérlegel. Folytatja hószín tincsei gondos kifésülését, ám a szürkéslila íriszei a tükörben a hímen pihennek. Halovány mosoly kúszik arcára, ahogy egy pillanatra zavart vél felfedezni a vad vonásokon. A szempár azonban nem marad lesütve, mint ahogy azt megszokta Naren esetében. A fakó tekintet visszapattan rá, mintha csak ágálna a megkövetelt alázattal szemben.*
-Hogyne. Azok, akik sértésként vették Vhorossi Dwirinthalen létét. *A fésülő mozdulatok szaporábbá válnak.*
-Néhány régi nagy ház, kiknek érdekei mást kívántak. *Hangja továbbra is színtelen és vontatott, ám alsó ajka megremeg.*
-Az örökkön aggályoskodók. Kik végül sorra az Ezüstmatróna hálójába csavarták magukat. Aztán az Ezüstmatrónából Alkonymatróna lett. *Savanyú mosoly jelenik meg arcán, miközben ismét szembetalálkozik saját tekintetével a tükörben. Lassan kúszik vissza a hímre, szeme rebben, majd hirtelen felfortyanva fordul Kharasshi felé a székében.*
-Mit érdekel ez téged?! *Sziszegi a szavakat. Egyik lábát átveti a másikon, immáron teljesen szembefordulva a felszíni fajtárssal.*
-Neked csak annyi a dolgod, hogy a kardom legyél. *Feszül meg arcizma. Valójában inkább magára haragos, semmint Kharasshira, ám ez nem gátolja meg abban, hogy a hím felé irányítsa dühét.*
-Bárki tör is rám. Bárkire is mutatok rá. *A fésűt, minek nyele nem is oly rég alaposan megjárta a szerepét éppen csak, hogy átlépő Naren ábrázatát, visszahelyezi az asztalra. Kimért mozdulattal kikel a székből, hogy közelebb lépjen a hímhez. Nem érinti, ám körbejárja a fajtársat.*
-Engem szolgálsz. És a Dwirinthalen családot. *Hagy némi szünetet, miközben közelebbről is szemügyre veszi a hímen a múlt nyomait.*
-Ebben a sorrendben. *Szavaiból már nem érződik ki haragja, helyette valami sokkal kellemetlenebb él rezeg hanglejtésében.*
-Milyen mélyre jutottál, Kharasshi. *Lassan búg, miközben megkerüli a hímet. Amennyiben egy kicsit is ismerné őt "vendége", tudná, honnan fúj a szél. Hirtelen jött haragját múlatja rajta metszőn.*
-Nagy ajándék neked, hogy a jobbom nyújtottam felszíni matrónád felé. *Megfelelően megnyomja a megfelelő szavakat, majd halkan felsóhajt. Tekintetét egy pillanatra sem venné le a hímről. Talán kiugrik a nyúl, s akkor lecsaphat. Úgy rohanna rá a lehetőségre, mint a pók, mikor prédája a csapdájában vergődik. Belemélyesztheti méregfogait, belefecskendezheti mérgét.
Megállapodik a felszíni fajtárs előtt, és megkeresi magának íriszeit. Van egy olyan sejtése, hogy nem fogja elkapni tekintetét újra.*
-A megszólítás úrnőm, Kharasshi. Majd megtanulod. *Szól negédesen. Hosszú körmeit szórakozottan húzza végig egy sebhelyen a hím felsőtestén.*
-Kik tették ezt? *A kíváncsiság csak feltör belőle. Van egy olyan sejtése, hogy a forrásuk nem ugyanaz a korbács.*
//Vhorossi szobája//
*Naren távoztával csend ül a szobára. Még a hím lélegzetvételét is hallani véli. Félrebiccentett fejjel vizslatja egy darabig, tekintete pedig elidőzik a sebhelyeken. Mind saját történetet mesél. Érdekelje bármennyire is, pozíciója megkövetel néminemű diszkréciót. Kíváncsiságának forrása prózai. Nem tudná azt állítani, hogy látott életében sajátjaitól ennyire elvadult fajtársat. Akár a falkáját veszített farkas, bizonyosan a saját törvényei szerint élt. Hátrahagyva a célokat és a szolgálatot. Lám, hová sodorta mindez... Őhozzá.
Nem válaszol azonnal, mérlegel. Folytatja hószín tincsei gondos kifésülését, ám a szürkéslila íriszei a tükörben a hímen pihennek. Halovány mosoly kúszik arcára, ahogy egy pillanatra zavart vél felfedezni a vad vonásokon. A szempár azonban nem marad lesütve, mint ahogy azt megszokta Naren esetében. A fakó tekintet visszapattan rá, mintha csak ágálna a megkövetelt alázattal szemben.*
-Hogyne. Azok, akik sértésként vették Vhorossi Dwirinthalen létét. *A fésülő mozdulatok szaporábbá válnak.*
-Néhány régi nagy ház, kiknek érdekei mást kívántak. *Hangja továbbra is színtelen és vontatott, ám alsó ajka megremeg.*
-Az örökkön aggályoskodók. Kik végül sorra az Ezüstmatróna hálójába csavarták magukat. Aztán az Ezüstmatrónából Alkonymatróna lett. *Savanyú mosoly jelenik meg arcán, miközben ismét szembetalálkozik saját tekintetével a tükörben. Lassan kúszik vissza a hímre, szeme rebben, majd hirtelen felfortyanva fordul Kharasshi felé a székében.*
-Mit érdekel ez téged?! *Sziszegi a szavakat. Egyik lábát átveti a másikon, immáron teljesen szembefordulva a felszíni fajtárssal.*
-Neked csak annyi a dolgod, hogy a kardom legyél. *Feszül meg arcizma. Valójában inkább magára haragos, semmint Kharasshira, ám ez nem gátolja meg abban, hogy a hím felé irányítsa dühét.*
-Bárki tör is rám. Bárkire is mutatok rá. *A fésűt, minek nyele nem is oly rég alaposan megjárta a szerepét éppen csak, hogy átlépő Naren ábrázatát, visszahelyezi az asztalra. Kimért mozdulattal kikel a székből, hogy közelebb lépjen a hímhez. Nem érinti, ám körbejárja a fajtársat.*
-Engem szolgálsz. És a Dwirinthalen családot. *Hagy némi szünetet, miközben közelebbről is szemügyre veszi a hímen a múlt nyomait.*
-Ebben a sorrendben. *Szavaiból már nem érződik ki haragja, helyette valami sokkal kellemetlenebb él rezeg hanglejtésében.*
-Milyen mélyre jutottál, Kharasshi. *Lassan búg, miközben megkerüli a hímet. Amennyiben egy kicsit is ismerné őt "vendége", tudná, honnan fúj a szél. Hirtelen jött haragját múlatja rajta metszőn.*
-Nagy ajándék neked, hogy a jobbom nyújtottam felszíni matrónád felé. *Megfelelően megnyomja a megfelelő szavakat, majd halkan felsóhajt. Tekintetét egy pillanatra sem venné le a hímről. Talán kiugrik a nyúl, s akkor lecsaphat. Úgy rohanna rá a lehetőségre, mint a pók, mikor prédája a csapdájában vergődik. Belemélyesztheti méregfogait, belefecskendezheti mérgét.
Megállapodik a felszíni fajtárs előtt, és megkeresi magának íriszeit. Van egy olyan sejtése, hogy nem fogja elkapni tekintetét újra.*
-A megszólítás úrnőm, Kharasshi. Majd megtanulod. *Szól negédesen. Hosszú körmeit szórakozottan húzza végig egy sebhelyen a hím felsőtestén.*
-Kik tették ezt? *A kíváncsiság csak feltör belőle. Van egy olyan sejtése, hogy a forrásuk nem ugyanaz a korbács.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-19 17:09:14
Üzenet elküldve: 2026-05-19 17:09:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Hosszú kabátját le sem kanyarintva magáról iramodik meg a Sötét Anya szentélyébe, hogy lelke hánykolódó rezgései elcsituljanak, s meditatív állapotban vessen számot az elmúlt időszakról. Könnyedebb ama felső befolyás édes terhe alatt tisztázni a szélsőségeket, mivel olykor maga sem jut dűlőre.
Elariion hiánya kimetszett sötét szívéből egy jókora darabot, mégsem mutathatja senki előtt gyengeségét, abba fojtja hát, hogy másokat tiporjon, hogy az övé helyett üljön ki tekintetükre a frusztráltság, a letargia.
Új játékot talált. Önnön gyötrelmét belevezetve, lehetetlen lassúsággal, de meg nem állva szedni ízekre valaki lelkét, amúgy sem kiforrott személyiségét, hogy aztán aképpen formálja, ahogy az neki megfelel. Tökéletes bábot, szolgát, vagy amire adott pillanatban szüksége van. Törött arcú porcelánbabát.
Hálával tartozik, hogy megkapta istenétől az alapanyagot. Hálával tartozik - noha a szót sem ismeri -, hogy elterelheti valami a figyelmét arról, amivel nem kíván szembesülni.
Lassan ocsúdik képzelgéseiből. Megannyi ihletet kapva indul meg szobájába, hogy aztán karcos tónussal felnevethessen, mikor csizmája talpa alatt megroppan egy szilánk. Lám, Naren nem teljesítette kérését. Hogy ennek van-e oka, hogy olyannal törődött, mit Nővére bízott rá, nem számít. Meg kellett volna oldja. Természetesen nem maradhat megtorlás nélkül, bár másra vár, mást vágyik, így hát meglehet, megússza a fiú az iszonyatot, mit máson kíván kiélni helyette.
Lehajol, mikor hallja a kopogtatást, s egy jókora tükördarabbal a kezében egyenesedik fel. Néhány hatásvadász pillanatig nem szól, csupán nekidől csípővel a bútornak, hogy aztán invitálja be a kutyát.*
- Jöjj hát.
*Setét mosolya már szétterpeszkedett obszidián ábrázatán, nem illan el kacaja után sem.
Mikor nyílik az ajtó és meglátja a fattyút, ügyelve rá, hogy meg ne sértse újra bőrét simítja végig hosszúkás ujján a szilánkot. Oda, majd vissza. Ha végtelen és mély volna a csönd, annak sercegése hátborzongatónak hatna a félhomály uralta szoba baljós aurájában. Így sem kérdés, hogy nagyokat nyeldekelve várja majd Naren a sorsát.
De nem hangzik el szitokszó. Nem hangzik el dorgálás, nem reppen felé dobótőrként egyetlen éles darabka sem. Elireya mást sem tesz, mint a maga kimért hidegségével nézi a felé igyekvőt. A kékeslila írisz metszőbb, mint amit ujjai között forgat, dacára a felfelé görbülő ében ajkaknak.*
- Mondd, Naren… ki élvezte vendégszeretetünket a távozásomkor? *Céloz saját nyelvén az idegenre, kit még távozásakor látott a vére és a szolga gyűrűjében.*- Ne hagyj ki egyetlen, apró részletet sem.
*Hangja negédesen szól, mégis lassan formálódnak a szavak. Hogy Maavie érkezett meg közben, nem tudhatja, de bármennyire is szeretné már birtokba venni, várhat. Egy röpke ideig még kiélvezné Naren hangját, ahogy leplezni próbálja félelmét kihágása miatt, miközben egy vélhetően hosszú mesébe kezd a számára idegen mélységről.
Nem tart szemkontaktust. Lélektükre a gyertya fényében megcsillanó üvegcséről lustán siklik olykor a félvérre, majd vissza, de nem fér kétség hozzá, hogy figyel és elvárja a maradéktalan választ, mit egyébként is megkapna Vhorossitól. De önmaga lenne vajon, ha nem élvezné ki a másik beszámolóját átszövő feszültséget, miközben amaz az ítéletet várja? *
//Csöbörből vödörbe//
*Hosszú kabátját le sem kanyarintva magáról iramodik meg a Sötét Anya szentélyébe, hogy lelke hánykolódó rezgései elcsituljanak, s meditatív állapotban vessen számot az elmúlt időszakról. Könnyedebb ama felső befolyás édes terhe alatt tisztázni a szélsőségeket, mivel olykor maga sem jut dűlőre.
Elariion hiánya kimetszett sötét szívéből egy jókora darabot, mégsem mutathatja senki előtt gyengeségét, abba fojtja hát, hogy másokat tiporjon, hogy az övé helyett üljön ki tekintetükre a frusztráltság, a letargia.
Új játékot talált. Önnön gyötrelmét belevezetve, lehetetlen lassúsággal, de meg nem állva szedni ízekre valaki lelkét, amúgy sem kiforrott személyiségét, hogy aztán aképpen formálja, ahogy az neki megfelel. Tökéletes bábot, szolgát, vagy amire adott pillanatban szüksége van. Törött arcú porcelánbabát.
Hálával tartozik, hogy megkapta istenétől az alapanyagot. Hálával tartozik - noha a szót sem ismeri -, hogy elterelheti valami a figyelmét arról, amivel nem kíván szembesülni.
Lassan ocsúdik képzelgéseiből. Megannyi ihletet kapva indul meg szobájába, hogy aztán karcos tónussal felnevethessen, mikor csizmája talpa alatt megroppan egy szilánk. Lám, Naren nem teljesítette kérését. Hogy ennek van-e oka, hogy olyannal törődött, mit Nővére bízott rá, nem számít. Meg kellett volna oldja. Természetesen nem maradhat megtorlás nélkül, bár másra vár, mást vágyik, így hát meglehet, megússza a fiú az iszonyatot, mit máson kíván kiélni helyette.
Lehajol, mikor hallja a kopogtatást, s egy jókora tükördarabbal a kezében egyenesedik fel. Néhány hatásvadász pillanatig nem szól, csupán nekidől csípővel a bútornak, hogy aztán invitálja be a kutyát.*
- Jöjj hát.
*Setét mosolya már szétterpeszkedett obszidián ábrázatán, nem illan el kacaja után sem.
Mikor nyílik az ajtó és meglátja a fattyút, ügyelve rá, hogy meg ne sértse újra bőrét simítja végig hosszúkás ujján a szilánkot. Oda, majd vissza. Ha végtelen és mély volna a csönd, annak sercegése hátborzongatónak hatna a félhomály uralta szoba baljós aurájában. Így sem kérdés, hogy nagyokat nyeldekelve várja majd Naren a sorsát.
De nem hangzik el szitokszó. Nem hangzik el dorgálás, nem reppen felé dobótőrként egyetlen éles darabka sem. Elireya mást sem tesz, mint a maga kimért hidegségével nézi a felé igyekvőt. A kékeslila írisz metszőbb, mint amit ujjai között forgat, dacára a felfelé görbülő ében ajkaknak.*
- Mondd, Naren… ki élvezte vendégszeretetünket a távozásomkor? *Céloz saját nyelvén az idegenre, kit még távozásakor látott a vére és a szolga gyűrűjében.*- Ne hagyj ki egyetlen, apró részletet sem.
*Hangja negédesen szól, mégis lassan formálódnak a szavak. Hogy Maavie érkezett meg közben, nem tudhatja, de bármennyire is szeretné már birtokba venni, várhat. Egy röpke ideig még kiélvezné Naren hangját, ahogy leplezni próbálja félelmét kihágása miatt, miközben egy vélhetően hosszú mesébe kezd a számára idegen mélységről.
Nem tart szemkontaktust. Lélektükre a gyertya fényében megcsillanó üvegcséről lustán siklik olykor a félvérre, majd vissza, de nem fér kétség hozzá, hogy figyel és elvárja a maradéktalan választ, mit egyébként is megkapna Vhorossitól. De önmaga lenne vajon, ha nem élvezné ki a másik beszámolóját átszövő feszültséget, miközben amaz az ítéletet várja? *
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-19 13:15:01
Üzenet elküldve: 2026-05-19 13:15:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Nem kerüli el a figyelmét ahogy a felszíni ujjai még jobban az üvegcsékre szorulnak. Valahol megérti: maga sem merne dacolni egyik Úrnő akaratával sem. És nem is fog. Ha elkérné az italokat a leánytól, és azokat maga vinné oda Elireya Úrnőnek, az egyenlő lenne azzal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az Úrnő azon akaratát, hogy az italokat a leány kézbesítse neki. Ó, nem..! A maga részéről addig örül, amíg minél kevesebb időt kell eltöltenie a fiatal, és Vhorossi Úrnőnél éppen ezért sokszor hevesebb nőstény társaságában.*
- Elkísérte. *-nem kérdez, nem kijelent, sokkal inkább csak üres hangon ismétli meg a szót. Elireya Úrnő csak úgy /elkísérte/ a felszínit.-* Értem.
*Nem érti. Talán nem is kell értenie, sőt, szinte biztos hogy nem – éppen ezért nem is kapott erre a helyzetre vonatkozón semmilyen utasítást az Úrnőtől.*
- Maavie kisasszony, *-kissé meghajtja fejét-* kérem várjon itt. Értesítem Elireya Úrnőt az érkezéséről.
*Hogy aztán a nőstény magához rendeli-e a leányt, vagy maga jön ide, az majd kiderül. Bár azok után, hogy a Maavie-ként bemutatkozott leány azt állította, hogy az Úrnő kísérgette őt, mint valami udvarhölgy… már semmin sem lepődne meg. (Azt nem is feltételezi, hogy a leány hazudna erről. Épelméjű ember ok nélkül nem mondana ilyet.)
Hacsak Maavie nem állítja meg egy kérdéssel vagy más szóval, akkor egy apró főhajtás után sarkon fordul, és kimért, de mégis sietős léptekkel az Úrnő szobája felé indul. Nem is telik bele sok idő, hogy megálljon az ajtaja előtt; mély levegőt vesz, hogy a gyors lépcsőzés után lélegzete ismét nyugodt legyen, de a szusz a torkán szorul, ahogy eszébe jut, hogy az Úrnő mire utasította valamivel korábban, még odalenn, mikor Vhorossi Úrnő Kharassi fogadását intézte. Az üvegtörés! Hiszen eddig még esélye sem volt eltakarítani azt, ami összetört odabent! Hirtelenjében annak örülne a legjobban, ha az Úrnő mégsem lenne a szobájában, és lehetősége lenne gyorsan föltakarítani, akármi is történt odabent. De akárhogy is legyen, a kötelesség az kötelesség: felemeli kezét, és halkan, de határozottan megkocogtatja az ajtót. Ezután vár: hívás nélkül meg sem mukkan, belépni pedig egyenesen eszébe sem jutna.*
//Csöbörből vödörbe//
*Nem kerüli el a figyelmét ahogy a felszíni ujjai még jobban az üvegcsékre szorulnak. Valahol megérti: maga sem merne dacolni egyik Úrnő akaratával sem. És nem is fog. Ha elkérné az italokat a leánytól, és azokat maga vinné oda Elireya Úrnőnek, az egyenlő lenne azzal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az Úrnő azon akaratát, hogy az italokat a leány kézbesítse neki. Ó, nem..! A maga részéről addig örül, amíg minél kevesebb időt kell eltöltenie a fiatal, és Vhorossi Úrnőnél éppen ezért sokszor hevesebb nőstény társaságában.*
- Elkísérte. *-nem kérdez, nem kijelent, sokkal inkább csak üres hangon ismétli meg a szót. Elireya Úrnő csak úgy /elkísérte/ a felszínit.-* Értem.
*Nem érti. Talán nem is kell értenie, sőt, szinte biztos hogy nem – éppen ezért nem is kapott erre a helyzetre vonatkozón semmilyen utasítást az Úrnőtől.*
- Maavie kisasszony, *-kissé meghajtja fejét-* kérem várjon itt. Értesítem Elireya Úrnőt az érkezéséről.
*Hogy aztán a nőstény magához rendeli-e a leányt, vagy maga jön ide, az majd kiderül. Bár azok után, hogy a Maavie-ként bemutatkozott leány azt állította, hogy az Úrnő kísérgette őt, mint valami udvarhölgy… már semmin sem lepődne meg. (Azt nem is feltételezi, hogy a leány hazudna erről. Épelméjű ember ok nélkül nem mondana ilyet.)
Hacsak Maavie nem állítja meg egy kérdéssel vagy más szóval, akkor egy apró főhajtás után sarkon fordul, és kimért, de mégis sietős léptekkel az Úrnő szobája felé indul. Nem is telik bele sok idő, hogy megálljon az ajtaja előtt; mély levegőt vesz, hogy a gyors lépcsőzés után lélegzete ismét nyugodt legyen, de a szusz a torkán szorul, ahogy eszébe jut, hogy az Úrnő mire utasította valamivel korábban, még odalenn, mikor Vhorossi Úrnő Kharassi fogadását intézte. Az üvegtörés! Hiszen eddig még esélye sem volt eltakarítani azt, ami összetört odabent! Hirtelenjében annak örülne a legjobban, ha az Úrnő mégsem lenne a szobájában, és lehetősége lenne gyorsan föltakarítani, akármi is történt odabent. De akárhogy is legyen, a kötelesség az kötelesség: felemeli kezét, és halkan, de határozottan megkocogtatja az ajtót. Ezután vár: hívás nélkül meg sem mukkan, belépni pedig egyenesen eszébe sem jutna.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-18 20:51:42
Üzenet elküldve: 2026-05-18 20:51:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Célzásokkal nála senki nem megy semmire, hisz, miután egészen kevés időt töltött egy cella helyett mások társaságában, sokszor még azt is nehezen érti meg, amit egyenesen kérdeznek tőle, de nem hibáztatható ezért az őt fogadó idegen, nem tudhatja.
A kis üvegcséket még szorosabban öleli magához, mikor észreveszi, hogy a fiú azokat nézi. Reméli, hogy nem veszi el őket tőle azzal a felszólalással, hogy majd ő odaadja Elireya úrnőnek. Az első munkájának eredményét maga szeretné bemutatni.*
- Ő mondta nekem, hogy keressem itt, ha meghoztam neki ezeket. Miután elkísért a… egy darabon. *Mondja el az igazat, mert valamiért olyan érzése van, mintha nem hinnének neki, és azt gondolnák, hogy nem is úgy történt az egész, ahogy mondja. Pedig így volt. Elireya úrnő rendkívül kedvesen bánt vele, munkát ajánlott, amit ő elfogadott, és hát… most így itt van.
Mit sem tudva azonban a fiú fejében lejátszódó, megannyi kérdésről és következtetésről, ő csak azt próbálja értelmezni nagy nehezen, hogy mire kíváncsi a másik.*
~Kegyed?~ *Nem ismeri a szót, de szerencsére Naren bemutatkozását és az azt követő kérdést hallva már megérti, hogy amaz a nevét akarja hallani.*
- Maavie vagyok… Naren… *Pislog nagyokat, miközben egy tapodtat sem mozdul, hisz az továbbra sem derült ki, hogy akkor most itt kell-e várnia, míg Elireyát hívják ide hozzá, vagy ők indulnak-e el oda, ahol a nő tartózkodik éppen. Fogalma sincs, melyiknek örülne jobban, mert ha elindulnak, úgy érezné, mintha egy feneketlen kút nyelné el, akkor ez a ház, de ha itt hagyják egyedül, akkor sem érezné magát jobban, szintén azért, mert a ház a maga hatalmas valójában túl rémisztő a számára. Minden bizonnyal nehezen fogja megszokni, ha tényleg itt dolgozhat majd.*
//Csöbörből vödörbe//
*Célzásokkal nála senki nem megy semmire, hisz, miután egészen kevés időt töltött egy cella helyett mások társaságában, sokszor még azt is nehezen érti meg, amit egyenesen kérdeznek tőle, de nem hibáztatható ezért az őt fogadó idegen, nem tudhatja.
A kis üvegcséket még szorosabban öleli magához, mikor észreveszi, hogy a fiú azokat nézi. Reméli, hogy nem veszi el őket tőle azzal a felszólalással, hogy majd ő odaadja Elireya úrnőnek. Az első munkájának eredményét maga szeretné bemutatni.*
- Ő mondta nekem, hogy keressem itt, ha meghoztam neki ezeket. Miután elkísért a… egy darabon. *Mondja el az igazat, mert valamiért olyan érzése van, mintha nem hinnének neki, és azt gondolnák, hogy nem is úgy történt az egész, ahogy mondja. Pedig így volt. Elireya úrnő rendkívül kedvesen bánt vele, munkát ajánlott, amit ő elfogadott, és hát… most így itt van.
Mit sem tudva azonban a fiú fejében lejátszódó, megannyi kérdésről és következtetésről, ő csak azt próbálja értelmezni nagy nehezen, hogy mire kíváncsi a másik.*
~Kegyed?~ *Nem ismeri a szót, de szerencsére Naren bemutatkozását és az azt követő kérdést hallva már megérti, hogy amaz a nevét akarja hallani.*
- Maavie vagyok… Naren… *Pislog nagyokat, miközben egy tapodtat sem mozdul, hisz az továbbra sem derült ki, hogy akkor most itt kell-e várnia, míg Elireyát hívják ide hozzá, vagy ők indulnak-e el oda, ahol a nő tartózkodik éppen. Fogalma sincs, melyiknek örülne jobban, mert ha elindulnak, úgy érezné, mintha egy feneketlen kút nyelné el, akkor ez a ház, de ha itt hagyják egyedül, akkor sem érezné magát jobban, szintén azért, mert a ház a maga hatalmas valójában túl rémisztő a számára. Minden bizonnyal nehezen fogja megszokni, ha tényleg itt dolgozhat majd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2027-2046