// A szerelem alkímia //
*Mikor meghúzza a kart még titkon reméli, hogy ilyen egyszerűen megúszhatják a dolgokat, de amikor a sziszegő hangot meghallja már erősen sejti, hogy ez nem az ajtó nyitó mechanizmusának mellékterméke. Próbálja takarni az arcát, miután érzi, hogy erős köhögés lesz rajta úrrá, de mivel egy kis zárt térben tartózkodnak, így talán ez mindegy is, kikerülni nem tudja a belélegzést. Valószínű a gáz hatására elkezd kóvályogni, a hányinger kerülgeti, próbál minél messzebbi szegletébe jutni a lyuknak. Megrogyasztja a térdeit és azokra támaszkodik, míg a jobb vállát a romoknak veti, nehogy elájuljon. Egy huzamban köhög, talán még rá is segít, hogy amit még lehet kitisztítson magából. Mikor úgy érzi, már javul az állapota, akkor hallja meg az elf gúnyos hangját maga mögül.*
-Mivel… neked se sikerült,… én a helyedben… nagyongyorsan… befognám a pofám! *Morog közben, köszörüli a torkát és néha köhint is, lefele néz, hátha a hányinger még visszatér.*
-Viszont, ha már te így bejöttél a csőbe, áruld el, mivel próbálkoztál, hogy legalább a trutyit elkerüljük. Amíg itt vagy velem téged is minden érni fog, ami az ajtóból kijön. *Tesz rá egy elég nyomos okot, hogy az elfnek megeredjen a nyelve, noha talán nem akar neki segíteni.*
-Viszont lehet, hogy inkább az italok irányába kéne elmennünk… azt hiszem… jól vagyok… *Nem mintha a másik kérdezte volna, de feltápászkodik és odalép az ajtó mellé, hogy megint megnézze a versikét.*
-Ez a főzd ki nekem gyanús… *Dörzsöli meg a csillagszemű ábrát, hogy lássa, mozdítható-e.*
-De lehet, hogy csak az ábrákat értelmeztük félre. *Nézi meg jobban őket.*
-Vagy minden sorban be kell húzni valamennyi golyót. *Sóhajt, majd köhögésben tör ki.*
-Ahhoz viszont fel kell kötni a gatyánkat! *Erre fel is húzza a sajátját.*
-Az első ábra, elf, nézzük fentről lefelé. Pirosból legyen négy golyó, sárga, kék, lila, fehér legyen öt, a barna meg hat. *Be is pattintja őket, bár egy próbát talán megér, de nem igazán hiszi, hogy ennyit bajlódott volna a gnóm egy-egy ajtónyitással.*
-Egyenlőre ez a következő ötletem. *Magyarázza miközben húzogat.*
-A második, egyszerű arc, mindenben átlagos. *Így behúz mind a hat sorban öt darab golyót.*
-A harmadik, a füstfelhő… a piros, barna, lila legyen négy golyó, a sárga, kék, fehér legyen hat. *Már húzza is be, ahogy mondja.*
-A negyedik az biztos a fél-elf. Úgy a piros legyen négy, a sárga hat, a többi meg öt golyó. *Nem igazán teketóriázik.*
-Az ötödik, ez nehéz. *Gondolkodik el, de végül a pirosnál behúz hatot, a sárga, fehér, barna hátterűekben négyet- négyet, a kékben hetet, úgy mint az imént, a lilában pedig ötöt.*
-Az óriás, erős, kedves de buta. Legyen az összes, azaz hét a piros és a lila, a maradék pedig mind legyen négyes. *Húzza is be.*
-Az ork. Ott is lehet az összes a piros, hét, a kék és a fehér legyen négy, a többi mind ötös. *Ahogy mondja húzza is.*
-A kormosak. Az első kettő, piros és sárga legyen öt darab, a kék fehér legyen csak négy, a lila és a barna pedig hat-hat. *Kezd fáradni így szusszan és köhög egy jó adagot.*
-Bakker, még mindig fáj a fejem… remélem nem nézek félre egyet sem. *Dörzsöli meg a szemeit.*
-A szakállasnál a piros az tuti az összes, hét, a sárga és a fehér legyen négy- négy golyó, a maradék pedig mindig öt golyós legyen. *Húzza immár lassabban és megfontoltabban.*
-Az utolsó… A piros, sárga és lila mind legyen csak négy, a kék legyen hat, a fehér legyen az összes, azaz hét, a barna meg mondjuk öt. *Húzza a helyére az utolsó sorozatot is.*
-Vége… *Nyel egy nagyot.*
-Be kell próbálkozzunk. Húzd fel a köpenyt öregem! *Húzza meg a kart, majd hátrébb lép egyet és a két karjával eltakarja az arcát, hogy bármi is legyen az, ne kapja szembe, orrba, szájba.*