Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Dwirinthalen kúria (új) Sayqueves Rezidencia (új) Sárváros (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1465. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:31:51
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:31:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
- Miért kéne megnyugodnom?
*Kérdi a férfi meglepően higgadtan, de mégis ijesztően kimeredt szemekkel, látszik rajta, hogy eszét vesztette, vagy legalábbis jó úton halad afelé, hogy elveszítse.*
- Nem vagyok éhes!
*Erélyesen csattan fel, majd rögtön gyermeki szelídséggel néz a lányra.*
- Lyukacsos sajt? Lyukacsos sajt nem kell! De nem ám! Nem!
*Az ablak becsukása után visszaül az asztalhoz, nem törődve az üvegcserepekkel.*
- Már fürödtem. Te csak ne atyáskodjál, kislányom! Nem gondolod, hogy fordítva ülsz a lovon?!
*Egy könyvet húz maga elé, úgy, látszólag találomra üti fel valahol, de a mondás is úgy tartja, hogy a könyv is ott nyílik, ahol a legtöbbet használják. Ha Nisamie belepillant, akkor okkultista ábrák egész sorát láthatja, magyarázó szövegekkel, melyeket ismeretlen - Nisamie számára mindenképpen ismeretlen - nyelven írtak.*
- Miért kéne megnyugodnom?
*Kérdi a férfi meglepően higgadtan, de mégis ijesztően kimeredt szemekkel, látszik rajta, hogy eszét vesztette, vagy legalábbis jó úton halad afelé, hogy elveszítse.*
- Nem vagyok éhes!
*Erélyesen csattan fel, majd rögtön gyermeki szelídséggel néz a lányra.*
- Lyukacsos sajt? Lyukacsos sajt nem kell! De nem ám! Nem!
*Az ablak becsukása után visszaül az asztalhoz, nem törődve az üvegcserepekkel.*
- Már fürödtem. Te csak ne atyáskodjál, kislányom! Nem gondolod, hogy fordítva ülsz a lovon?!
*Egy könyvet húz maga elé, úgy, látszólag találomra üti fel valahol, de a mondás is úgy tartja, hogy a könyv is ott nyílik, ahol a legtöbbet használják. Ha Nisamie belepillant, akkor okkultista ábrák egész sorát láthatja, magyarázó szövegekkel, melyeket ismeretlen - Nisamie számára mindenképpen ismeretlen - nyelven írtak.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-16 16:45:39
Üzenet elküldve: 2021-01-16 16:45:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
- Apa... nyugalom. *Higgadt marad, bár a fogadtatás egészen elkeserítő. Kicsit hátrébb lép az ablaktól, hagyja, hogy az öreg visszazárhassa azt, kedvének megfelelően. Aztán egy darabig csak figyeli őt tűnődve; muszáj lesz lenyugtatnia valahogy, mielőtt közli vele az elkerülhetetlenül közelgő költözés hírét.*
- Nem akarnál valamit enni? Van itthon sajt is! *Kérdi kedvesen, elengedve füle mellett a dühödt és elkeseredett szavakat, amiket már túlságosan is sokat hallott ahhoz, hogy bármilyen érzelmet kiváltsanak belőle. Nem próbálja meggyőzni arról, hogy a lehetetlennel próbálkozik, mivel már egy ideje belátta, hogy szavai leperegnek az öregről.*
- Addig összeszedem az üvegcserepeket, utána pedig forralok neked vizet a nagy dézsába! Na, mit szólsz? Levághatnánk a hajadat is! *Mosolyog apjára, töretlenül bízva abban, hogy azért az őrület nem emésztette fel teljesen azt az embert, aki Adamar családja elvesztése előtt volt. Kicsit közelebb is lép hozzá, hogy végigsimíthasson a vállán. *
- Apa... nyugalom. *Higgadt marad, bár a fogadtatás egészen elkeserítő. Kicsit hátrébb lép az ablaktól, hagyja, hogy az öreg visszazárhassa azt, kedvének megfelelően. Aztán egy darabig csak figyeli őt tűnődve; muszáj lesz lenyugtatnia valahogy, mielőtt közli vele az elkerülhetetlenül közelgő költözés hírét.*
- Nem akarnál valamit enni? Van itthon sajt is! *Kérdi kedvesen, elengedve füle mellett a dühödt és elkeseredett szavakat, amiket már túlságosan is sokat hallott ahhoz, hogy bármilyen érzelmet kiváltsanak belőle. Nem próbálja meggyőzni arról, hogy a lehetetlennel próbálkozik, mivel már egy ideje belátta, hogy szavai leperegnek az öregről.*
- Addig összeszedem az üvegcserepeket, utána pedig forralok neked vizet a nagy dézsába! Na, mit szólsz? Levághatnánk a hajadat is! *Mosolyog apjára, töretlenül bízva abban, hogy azért az őrület nem emésztette fel teljesen azt az embert, aki Adamar családja elvesztése előtt volt. Kicsit közelebb is lép hozzá, hogy végigsimíthasson a vállán. *
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:34:26
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:34:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
* Nem tudja, hogy milyen kavar lehet Nawa fejében. Ő már elég régóta él itt, hogy nagyjából tudja mi is itt a dörgés, bár még neki is vannak néha vakfoltjai. Kisebb kavar alakul ki aztán a karizmatikus gnómmal kapcsolatban. Kiderül, hogy Mandulaszemnek nem csak a szó kiejtésével, de még az értelmezésével is baja van.*
- Nem tudod mit jelent? Hát honnan szalajtottak téged?* Hitetlenkedik egy kört. Viszont segít a bajban, így aztán szépen elmagyarázza, hogy mi a helyzet.*
- A karizmatikus szót olyan személyre használjuk, aki igencsak nagy meggyőző erővel bír. Erős a kisugárzása, így aztán könnyedén rábeszélhet másokat bármire. A szónokokra is szokták használni. Egyszerűen lefordítva a karizma az a meggyőző erő.* Beszélhetne még róla, de nem látja értelmét. Eléggé leegyszerűsítette, hogy megértse a másik is. A kis csevegésük aztán egy rossz mozdulattal kifordul önmagából. Nimeril, ahogy mindig is tette életében egy csomó ténnyel támasztja alá vélt igazát. Az meg nagy kísérteties szemekkel figyeli. Nem szól egy szót se, csak nézi. Sokféle reakcióra számított, de olyanra, amilyet Mandulaszem tesz, hát olyanra azért nem. Ahogy a kezébe adják a mogyorószemet, azt olyan szeretetteljesnek érzi, hogy még a szeme is könnybe lábad. A nagy meleg kissé durva kezek finoman hajtják rá az ő kis csontos kacsóját. A szelíd mosoly meg a kedves beszéd az nála mostanság ritka látogató. Kinyitja apró kezét és nézi a tenyerén lévő mogyorószemet. Aztán magához öleli és úgy őrzi a kebelén egy kis ideig mielőtt bekapná azt. Piszkos arcán kis csatornát váj ki a mocsokból az a pár csepp sós könny.*
- Köszönöm!* Sóhajtja halkan, ami inkább a kedvességnek, mintsem a mogyorónak szól. Elfogadja a kemény kezet és talpra áll. Kicsit kába még a pillanatól. Kell egy kis idő mire magához tér majd.*
//Pillantás a mélybe//
* Nem tudja, hogy milyen kavar lehet Nawa fejében. Ő már elég régóta él itt, hogy nagyjából tudja mi is itt a dörgés, bár még neki is vannak néha vakfoltjai. Kisebb kavar alakul ki aztán a karizmatikus gnómmal kapcsolatban. Kiderül, hogy Mandulaszemnek nem csak a szó kiejtésével, de még az értelmezésével is baja van.*
- Nem tudod mit jelent? Hát honnan szalajtottak téged?* Hitetlenkedik egy kört. Viszont segít a bajban, így aztán szépen elmagyarázza, hogy mi a helyzet.*
- A karizmatikus szót olyan személyre használjuk, aki igencsak nagy meggyőző erővel bír. Erős a kisugárzása, így aztán könnyedén rábeszélhet másokat bármire. A szónokokra is szokták használni. Egyszerűen lefordítva a karizma az a meggyőző erő.* Beszélhetne még róla, de nem látja értelmét. Eléggé leegyszerűsítette, hogy megértse a másik is. A kis csevegésük aztán egy rossz mozdulattal kifordul önmagából. Nimeril, ahogy mindig is tette életében egy csomó ténnyel támasztja alá vélt igazát. Az meg nagy kísérteties szemekkel figyeli. Nem szól egy szót se, csak nézi. Sokféle reakcióra számított, de olyanra, amilyet Mandulaszem tesz, hát olyanra azért nem. Ahogy a kezébe adják a mogyorószemet, azt olyan szeretetteljesnek érzi, hogy még a szeme is könnybe lábad. A nagy meleg kissé durva kezek finoman hajtják rá az ő kis csontos kacsóját. A szelíd mosoly meg a kedves beszéd az nála mostanság ritka látogató. Kinyitja apró kezét és nézi a tenyerén lévő mogyorószemet. Aztán magához öleli és úgy őrzi a kebelén egy kis ideig mielőtt bekapná azt. Piszkos arcán kis csatornát váj ki a mocsokból az a pár csepp sós könny.*
- Köszönöm!* Sóhajtja halkan, ami inkább a kedvességnek, mintsem a mogyorónak szól. Elfogadja a kemény kezet és talpra áll. Kicsit kába még a pillanatól. Kell egy kis idő mire magához tér majd.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-13 21:16:57
Üzenet elküldve: 2021-01-13 21:16:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
*Nem gondolja, hogy Nimeril hibája lenne, de minél többet kérdez erről a lázadásról, annál zavarosabbá válik előtte a történet. Mit kerestek egy hegyi barbár törzs harcosai a városban? A kékvérű sötételfeknél? Ha barbárok, miért melléjük álltak, és nem a nép mellé? Meg egyáltalán:*
~Hol van a Vashegy?~
*Mert azért megnézné magának azokat a thargokat, ha már ilyen előkelő vendégeik vannak. Egy újabb dolog, aminek utána fog járni.*
- Dehogynem nehéz, nem is tudom, mit jelent! *csóválja meg a fejét mosolyogva, mikor a koldus kineveti. Tisztában van vele, hogy nem egy nagy koponya, nem veszi a szívére a gonoszkodást.
Azzal a szem mogyoróval viszont szörnyű vihart indít el. Igazából bele sem gondolt, mit csinál, csak eltöprengett, a mogyoró ott volt a keze ügyében, a keze meg önállósította magát. Addig el is jut, hogy feltöri a kövön, meg kipiszkálja a belet a héj közül, de aztán a vörös valóságos pert indít az ennivalóért. Úgy röpködnek a szónoki kérdések meg a határozott érvek, mint a tüzes istennyila, amit mennydörgésként még tárgyi bizonyíték is követ egy döglött patkány formájában. Nawanthiri ezt az egész égiháborút már-már ijesztően üres tekintettel nézi végig. Aztán egyik kérges, nagy kezével finoman megfogja az elébe tett sovány kis doktorkezet, a másikkal belefekteti a mogyorót, és ráhajtja Nimeril ujjait. Szelíden elmosolyodik.*
- Edd meg.
*Utána feláll, kicsit leporolja magát.*
- Nawanthirishardipandra a nevem.
*Pillant a vörösre a kalapja alól, utalva rá, hogy a Mandulaszem nem lesz jó megszólítás a továbbiakban. A romváros felé int a fejével:*
- Gyere, megyünk enni.
*Kezet nyújt, hogy felhúzza a koldust a földről (fel sem merül benne a lehetőség, hogy nem tartana vele), aztán elindul a paloták közt a Polgárnegyed irányába.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.13 21:19:56
//Pillantás a mélybe//
*Nem gondolja, hogy Nimeril hibája lenne, de minél többet kérdez erről a lázadásról, annál zavarosabbá válik előtte a történet. Mit kerestek egy hegyi barbár törzs harcosai a városban? A kékvérű sötételfeknél? Ha barbárok, miért melléjük álltak, és nem a nép mellé? Meg egyáltalán:*
~Hol van a Vashegy?~
*Mert azért megnézné magának azokat a thargokat, ha már ilyen előkelő vendégeik vannak. Egy újabb dolog, aminek utána fog járni.*
- Dehogynem nehéz, nem is tudom, mit jelent! *csóválja meg a fejét mosolyogva, mikor a koldus kineveti. Tisztában van vele, hogy nem egy nagy koponya, nem veszi a szívére a gonoszkodást.
Azzal a szem mogyoróval viszont szörnyű vihart indít el. Igazából bele sem gondolt, mit csinál, csak eltöprengett, a mogyoró ott volt a keze ügyében, a keze meg önállósította magát. Addig el is jut, hogy feltöri a kövön, meg kipiszkálja a belet a héj közül, de aztán a vörös valóságos pert indít az ennivalóért. Úgy röpködnek a szónoki kérdések meg a határozott érvek, mint a tüzes istennyila, amit mennydörgésként még tárgyi bizonyíték is követ egy döglött patkány formájában. Nawanthiri ezt az egész égiháborút már-már ijesztően üres tekintettel nézi végig. Aztán egyik kérges, nagy kezével finoman megfogja az elébe tett sovány kis doktorkezet, a másikkal belefekteti a mogyorót, és ráhajtja Nimeril ujjait. Szelíden elmosolyodik.*
- Edd meg.
*Utána feláll, kicsit leporolja magát.*
- Nawanthirishardipandra a nevem.
*Pillant a vörösre a kalapja alól, utalva rá, hogy a Mandulaszem nem lesz jó megszólítás a továbbiakban. A romváros felé int a fejével:*
- Gyere, megyünk enni.
*Kezet nyújt, hogy felhúzza a koldust a földről (fel sem merül benne a lehetőség, hogy nem tartana vele), aztán elindul a paloták közt a Polgárnegyed irányába.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.13 21:19:56
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-13 15:50:09
Üzenet elküldve: 2021-01-13 15:50:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Látszik rajta, hogy többet várt, de beéri ezzel a kicsivel is. Mesélni kezd hát, hogy ő is nyújtson valamit azért a kis elemózsiáért. Amikor szóba kerül a kúria még meg is mutatja, hogy merre található. Ő is bámulja pedig kívülről már látta jó néhányszor. Rendesen fúrta az oldalát a kíváncsiság nem is egyszer már, de be nem mert még menni. Valamiért taszítja az a hely, pedig az a hír járja, hogy a tudományokban is jártasak voltak. Nagy laborjuk lehetett, ami kiváltképpen érdekelné, de valószínűleg már az régen az enyészeté vált. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy egy napon mégiscsak bemerészkedik az árnyak közzé. Szépen levezeti az egész lázadás történését, már amennyire ő ezt tudja. Ha nem passzol valami az már nem az ő sara. Végül is ő is csak hallomásból tud ezt-azt. Na persze egy kérdés megválaszolása több kérdéshez vezet. A tudomány is ilyen, de most sajnos közük sincs hozzá. Összeráncolja a homlokát, mert erről már nem volt szó. Végül aztán csak beadja a derekát és gyorsan megválaszolja a kis kérdéseit is.*
- A thargok valami barbár törzs tagjai, akik nem rég ide telepedtek le a környékre. Nem tudok róluk sokat. Ha kíváncsi vagy rájuk, akkor menj el a Vashegyre.* Őszintén szólva nem túlságosan érdekli az a pár barbár. Na persze több mint pár darabról van szó, de a lényeg nem ezen van. Mandulaszem eléggé próbálkozik kimondani azt a nehéz szót. Nimeril nem is állja meg, hogy ne kezdjen el rajta kuncogni.*
- Karizmatikus. Nem éppen nehéz szó, vagy igen?* Mosolyodik el gonoszan. Szereti villogtatni tudásbeli fölényét, még akkor is, ha csak ilyen csekélységről van szó.*
- Én nem tudom, hogy mi lett vele. Szerintem annyira már nem is lényeges ez.* Rántja meg vállait. Éppen nyúlna egy újabb mogyoróért, amikor az idegen elvesz előle egyetlen egy szemet. Nimeril mereven ránéz és arcára a "Most komolyan?" kifejezés ül ki.*
- Hé Mandulaszem! Miért eszed meg a kajámat? Hogy sajnálom-e? Igen sajnálom, mert amíg neked fog jutni este vacsora az asztalodra, addig nekem ezzel kell beérnem.* Előhúzza zsebéből a frissen levadászott patkányt. Termetes barna bundás rágcsáló. Orrából még most is szivárog pár vöröslő vércsepp.*
- Én ezt a kis húst fogom enni meg ezt a kevés mogyorót. Ennyi az összes eleségem erre a napra. Hidegek ám az éjszakák. Szóval kérem vissza! A kenyért nincs a kezemben még, szóval arra kell vigyáznom, ami az enyém.* A többit arrébb is húzza, hogy még véletlenül se érje el a nő. Jobb tenyerét, meg felé nyújtja, hogy kéri bizony vissza az elvett szemet is. Addig nincs aztán semmilyen mese.*
//Pillantás a mélybe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Látszik rajta, hogy többet várt, de beéri ezzel a kicsivel is. Mesélni kezd hát, hogy ő is nyújtson valamit azért a kis elemózsiáért. Amikor szóba kerül a kúria még meg is mutatja, hogy merre található. Ő is bámulja pedig kívülről már látta jó néhányszor. Rendesen fúrta az oldalát a kíváncsiság nem is egyszer már, de be nem mert még menni. Valamiért taszítja az a hely, pedig az a hír járja, hogy a tudományokban is jártasak voltak. Nagy laborjuk lehetett, ami kiváltképpen érdekelné, de valószínűleg már az régen az enyészeté vált. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy egy napon mégiscsak bemerészkedik az árnyak közzé. Szépen levezeti az egész lázadás történését, már amennyire ő ezt tudja. Ha nem passzol valami az már nem az ő sara. Végül is ő is csak hallomásból tud ezt-azt. Na persze egy kérdés megválaszolása több kérdéshez vezet. A tudomány is ilyen, de most sajnos közük sincs hozzá. Összeráncolja a homlokát, mert erről már nem volt szó. Végül aztán csak beadja a derekát és gyorsan megválaszolja a kis kérdéseit is.*
- A thargok valami barbár törzs tagjai, akik nem rég ide telepedtek le a környékre. Nem tudok róluk sokat. Ha kíváncsi vagy rájuk, akkor menj el a Vashegyre.* Őszintén szólva nem túlságosan érdekli az a pár barbár. Na persze több mint pár darabról van szó, de a lényeg nem ezen van. Mandulaszem eléggé próbálkozik kimondani azt a nehéz szót. Nimeril nem is állja meg, hogy ne kezdjen el rajta kuncogni.*
- Karizmatikus. Nem éppen nehéz szó, vagy igen?* Mosolyodik el gonoszan. Szereti villogtatni tudásbeli fölényét, még akkor is, ha csak ilyen csekélységről van szó.*
- Én nem tudom, hogy mi lett vele. Szerintem annyira már nem is lényeges ez.* Rántja meg vállait. Éppen nyúlna egy újabb mogyoróért, amikor az idegen elvesz előle egyetlen egy szemet. Nimeril mereven ránéz és arcára a "Most komolyan?" kifejezés ül ki.*
- Hé Mandulaszem! Miért eszed meg a kajámat? Hogy sajnálom-e? Igen sajnálom, mert amíg neked fog jutni este vacsora az asztalodra, addig nekem ezzel kell beérnem.* Előhúzza zsebéből a frissen levadászott patkányt. Termetes barna bundás rágcsáló. Orrából még most is szivárog pár vöröslő vércsepp.*
- Én ezt a kis húst fogom enni meg ezt a kevés mogyorót. Ennyi az összes eleségem erre a napra. Hidegek ám az éjszakák. Szóval kérem vissza! A kenyért nincs a kezemben még, szóval arra kell vigyáznom, ami az enyém.* A többit arrébb is húzza, hogy még véletlenül se érje el a nő. Jobb tenyerét, meg felé nyújtja, hogy kéri bizony vissza az elvett szemet is. Addig nincs aztán semmilyen mese.*
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-13 06:57:21
Üzenet elküldve: 2021-01-13 06:57:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
*Mandulaszem figyelmét nem kerüli el, hogy a mogyorónál valami zsírosabb falatot vártak tőle, de mentségére legyen mondva: jó szívvel adja ezt a kicsit is, a java meg még hátra van. A koldus persze csak addig csalódott, amíg kezébe nem kerül az ennivaló, utána még bölcselkedni is támad kedve. És ami a lényeg - mesélni!*
~Itt aztán minden van. Írástudó ork, arany a tejben, most meg kékvérű kormosok... még egy tündér lovag hiányzik.~
*A mutatott kúriát természetesen megbámulja, mert romjaiban is nagyon szép. Különös, komor fenség sugárzik belőle, ami élesen elüt attól, amit Nawanthiri a sötételfekről hallott. Az egyik testvére, "Ezerszemű Bestia" alabárdosként szolgált egy uraságnál, mielőtt szerzetesnek állt. Ő mesélte, hogy a kormosnegyedben nappal is éjszaka van. Mindenhol tolvajok, zsiványok, részegek meg utcalányok, és nem lehet tudni, melyik utcalány igazi, és melyik csak lengén öltözött nagyasszony. Ez utóbbi azért veszélyes, mert a kormosok rettenetesen tisztelik a nagyasszonyaikat, és az egyszeri óriás nem köszönhet csak úgy oda nekik, hogy "Ajj, de helyre kislyán' vagy te!", mert elmetszik a térde inát.*
- Nem bizony! *helyesel inkább elgondolkodva, mint meggyőződéssel. Nézi az előttük húzódó meredélyt. Talán egy mérföld hosszú is lehet. Hogyan tud egy barakk ilyen keskeny csíkot robbantani a földbe? Meg aztán... ebbe a szakadékba egy tucat barakk is beleférne, ha nem több. Hova lett a sok föld? Különös egy történet ez.*
- Kik azok a thargok? *kapaszkodik bele egy könnyebben elvarrhatónak tűnő szálba* És mi lett a karivasi... ka... *beletörik a nyelve ebbe a fura szóba, de most már kimondja, bármit is jelentsen* ka-riz-ma-ti-kus gnómmal?
~Miért nem azt mondta, hogy erős? Mindegy...~
*Szórakozottan tör magának egy szem mogyorót a koldusnak adott készletből, és elkezdi rágcsálni. Arról már ő is hallott, hogy Artheniort ugyanúgy a nép kormányozza, mint Lihanechet, de a környéket elnézve itt nem lett tőle kolbászból a kerítés. Erről eszébe jut egy korábbi kérdése:*
- Kik laknak a Sárvárosban?
//Pillantás a mélybe//
*Mandulaszem figyelmét nem kerüli el, hogy a mogyorónál valami zsírosabb falatot vártak tőle, de mentségére legyen mondva: jó szívvel adja ezt a kicsit is, a java meg még hátra van. A koldus persze csak addig csalódott, amíg kezébe nem kerül az ennivaló, utána még bölcselkedni is támad kedve. És ami a lényeg - mesélni!*
~Itt aztán minden van. Írástudó ork, arany a tejben, most meg kékvérű kormosok... még egy tündér lovag hiányzik.~
*A mutatott kúriát természetesen megbámulja, mert romjaiban is nagyon szép. Különös, komor fenség sugárzik belőle, ami élesen elüt attól, amit Nawanthiri a sötételfekről hallott. Az egyik testvére, "Ezerszemű Bestia" alabárdosként szolgált egy uraságnál, mielőtt szerzetesnek állt. Ő mesélte, hogy a kormosnegyedben nappal is éjszaka van. Mindenhol tolvajok, zsiványok, részegek meg utcalányok, és nem lehet tudni, melyik utcalány igazi, és melyik csak lengén öltözött nagyasszony. Ez utóbbi azért veszélyes, mert a kormosok rettenetesen tisztelik a nagyasszonyaikat, és az egyszeri óriás nem köszönhet csak úgy oda nekik, hogy "Ajj, de helyre kislyán' vagy te!", mert elmetszik a térde inát.*
- Nem bizony! *helyesel inkább elgondolkodva, mint meggyőződéssel. Nézi az előttük húzódó meredélyt. Talán egy mérföld hosszú is lehet. Hogyan tud egy barakk ilyen keskeny csíkot robbantani a földbe? Meg aztán... ebbe a szakadékba egy tucat barakk is beleférne, ha nem több. Hova lett a sok föld? Különös egy történet ez.*
- Kik azok a thargok? *kapaszkodik bele egy könnyebben elvarrhatónak tűnő szálba* És mi lett a karivasi... ka... *beletörik a nyelve ebbe a fura szóba, de most már kimondja, bármit is jelentsen* ka-riz-ma-ti-kus gnómmal?
~Miért nem azt mondta, hogy erős? Mindegy...~
*Szórakozottan tör magának egy szem mogyorót a koldusnak adott készletből, és elkezdi rágcsálni. Arról már ő is hallott, hogy Artheniort ugyanúgy a nép kormányozza, mint Lihanechet, de a környéket elnézve itt nem lett tőle kolbászból a kerítés. Erről eszébe jut egy korábbi kérdése:*
- Kik laknak a Sárvárosban?
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-12 19:46:39
Üzenet elküldve: 2021-01-12 19:46:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
* Oda pillant ugyan, hogy mit reagál a nő, de az szépen elrejti arcát. Nimeril most érzi a fölényét, hogy nem idevalósi a jövevény. Próbálja ezt a lehető legjobban ki is használni. Amúgy lehet meglepő, de megpróbálta volna lebeszélni az ugrásról a lányt. Orvosnak tanult, szóval kötelessége menteni az életet. Na meg kár lett volna egy ilyen szép kis testért is. Ő jobb hasznát venné, mint a mélység. Na, de vissza a valóságba. Mandula szem elkezdi túrni a zsebeit, amiből már tudja Nimeril, hogy győzőt. Előkerül egy kis mogyoró, aminek a látványára kissé csalódottan biggyeszti le az ajkait.*
~ Csak ennyi? ~* Ettől függetlenül érte nyúl szinte rögtön.*
- Jobb ma egy marék mogyoró, mint holnap egy kenyér.* Bölcselkedik egy kicsit. Megelégszik ezzel is, mert ez legalább már valami. Lehuppan mellé és egy kövön elkezdi feltörni az első mogyorót.*
- Nem tesz jót a fognak, ha azzal próbáljuk meg felbontani.* Ez amolyan fél orvosi jó tanács, ami mellesleg tényleg elég jó.*
- Hát én még nem voltam itt, amikor ez történt, de már elég sokat hallottam róla. Éheztek a jó népek és fellázadtak a nemesek ellen. Amott van egy kúria.* Mutatja is az irányt. A romos épületek között egy viszonylag épnek mondható épületre bök a távolban.*
- Na ott volt a tetőpontja ennek a lázadásnak. Dwirinthalen kúria vagy minek hívják. Egy csapat kékvérű mélységié volt. Most azt rebesgetik, hogy a Thargoknál bujkálnak. Nagy vérengzés volt ott. A dühös tömeg be akart törni. A városi őrség is megjelent és irtani kezdte a lázongókat. A lázongók meg a bentieket. Még a thargoknak is voltak itt katonái, akik be akartak jutni szintén a kúriába, hogy segítsenek a bent retketeken. Vagy mi, de a fenne tudja, hogy mi itt az igazság. Az a legviccesebb, hogy tán egy gnóm robbantotta ki a lázadást, aki valamiért nagyon karizmatikussá vált. A Kikötőből indult el és idáig jött a lázongás, amit később pestis követett. Amúgy ez a lyuk itt elvileg a régi barakk. Azt mondják felrobbant és ez azóta van itt. Nem rossz igaz?* Tart szünetet, hogy egy kis mogyorót egyen. Legalább addig szóhoz juthat az idegen is.*
//Pillantás a mélybe//
* Oda pillant ugyan, hogy mit reagál a nő, de az szépen elrejti arcát. Nimeril most érzi a fölényét, hogy nem idevalósi a jövevény. Próbálja ezt a lehető legjobban ki is használni. Amúgy lehet meglepő, de megpróbálta volna lebeszélni az ugrásról a lányt. Orvosnak tanult, szóval kötelessége menteni az életet. Na meg kár lett volna egy ilyen szép kis testért is. Ő jobb hasznát venné, mint a mélység. Na, de vissza a valóságba. Mandula szem elkezdi túrni a zsebeit, amiből már tudja Nimeril, hogy győzőt. Előkerül egy kis mogyoró, aminek a látványára kissé csalódottan biggyeszti le az ajkait.*
~ Csak ennyi? ~* Ettől függetlenül érte nyúl szinte rögtön.*
- Jobb ma egy marék mogyoró, mint holnap egy kenyér.* Bölcselkedik egy kicsit. Megelégszik ezzel is, mert ez legalább már valami. Lehuppan mellé és egy kövön elkezdi feltörni az első mogyorót.*
- Nem tesz jót a fognak, ha azzal próbáljuk meg felbontani.* Ez amolyan fél orvosi jó tanács, ami mellesleg tényleg elég jó.*
- Hát én még nem voltam itt, amikor ez történt, de már elég sokat hallottam róla. Éheztek a jó népek és fellázadtak a nemesek ellen. Amott van egy kúria.* Mutatja is az irányt. A romos épületek között egy viszonylag épnek mondható épületre bök a távolban.*
- Na ott volt a tetőpontja ennek a lázadásnak. Dwirinthalen kúria vagy minek hívják. Egy csapat kékvérű mélységié volt. Most azt rebesgetik, hogy a Thargoknál bujkálnak. Nagy vérengzés volt ott. A dühös tömeg be akart törni. A városi őrség is megjelent és irtani kezdte a lázongókat. A lázongók meg a bentieket. Még a thargoknak is voltak itt katonái, akik be akartak jutni szintén a kúriába, hogy segítsenek a bent retketeken. Vagy mi, de a fenne tudja, hogy mi itt az igazság. Az a legviccesebb, hogy tán egy gnóm robbantotta ki a lázadást, aki valamiért nagyon karizmatikussá vált. A Kikötőből indult el és idáig jött a lázongás, amit később pestis követett. Amúgy ez a lyuk itt elvileg a régi barakk. Azt mondják felrobbant és ez azóta van itt. Nem rossz igaz?* Tart szünetet, hogy egy kis mogyorót egyen. Legalább addig szóhoz juthat az idegen is.*
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-12 07:29:19
Üzenet elküldve: 2021-01-12 07:29:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
*Nagy játékos ez a vörös: előbb ellenőrzi, öngyilkosjelölttel van-e dolga, de mikor kiderül, hogy csak egy vidéki tudatlannal, a következő percben már haverkodik, és tarhálni sem rest. Nawanthirishardipandra épp, hogy a szája sarkába tudja rejteni a mosolygást, míg hallgatja. A biztonság kedvéért a sörényét is a füle mögé simítja közben nagy szemlesütve, hátha eltakarja a kalap.*
~Mit szólt volna, ha azt mondom neki, hogy leugranék? Elkéri a kabátomat?~
*A játékba mindenesetre belemegy, és mindkét tarisznyányi zsebét átkutatja. Úgy rémlett, ami ehető volt bennük, azt Artheniorba jövet elfalatozták az útitársával, de végül csak összeszed vagy fél marék, még a hegyek túloldaláról való mogyorót.*
- Most ennyit tudok adni, de majd veszek neked kenyeret is. *biztosítja újdonsült ismerősét, miközben a mogyorókat a tenyerébe borítja, a nő meg minden további nélkül leteszi magát Nawanthiri mellé. Az emberszag láthatóan nem zavarja a lányt, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a szél Nimeril felé fúj.*
- Szóval mi ez a szakadék a város közepén? Meg a sok üres palota? *firtatózik tovább hátradőlve. Kicsit följebb tolja a kalapját, hogy könyéken támaszkodva is láthassa a koldust. Láblógatás közben meg-megkocogtatja a sziklafalat a sarui sarkával.*
//Pillantás a mélybe//
*Nagy játékos ez a vörös: előbb ellenőrzi, öngyilkosjelölttel van-e dolga, de mikor kiderül, hogy csak egy vidéki tudatlannal, a következő percben már haverkodik, és tarhálni sem rest. Nawanthirishardipandra épp, hogy a szája sarkába tudja rejteni a mosolygást, míg hallgatja. A biztonság kedvéért a sörényét is a füle mögé simítja közben nagy szemlesütve, hátha eltakarja a kalap.*
~Mit szólt volna, ha azt mondom neki, hogy leugranék? Elkéri a kabátomat?~
*A játékba mindenesetre belemegy, és mindkét tarisznyányi zsebét átkutatja. Úgy rémlett, ami ehető volt bennük, azt Artheniorba jövet elfalatozták az útitársával, de végül csak összeszed vagy fél marék, még a hegyek túloldaláról való mogyorót.*
- Most ennyit tudok adni, de majd veszek neked kenyeret is. *biztosítja újdonsült ismerősét, miközben a mogyorókat a tenyerébe borítja, a nő meg minden további nélkül leteszi magát Nawanthiri mellé. Az emberszag láthatóan nem zavarja a lányt, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a szél Nimeril felé fúj.*
- Szóval mi ez a szakadék a város közepén? Meg a sok üres palota? *firtatózik tovább hátradőlve. Kicsit följebb tolja a kalapját, hogy könyéken támaszkodva is láthassa a koldust. Láblógatás közben meg-megkocogtatja a sziklafalat a sarui sarkával.*
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-11 18:46:06
Üzenet elküldve: 2021-01-11 18:46:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
* Ahogy közeledik a meredély széléhez, meg az ott ücsörgő alakhoz az hátrafordul. Azt már így látja, hogy elég magas alakról van szó, aki történetesen egy nő. Finoman ívelt mandula szemein rögtön megakad a szeme. Otthon nem volt ritka a ferde szem látványa, ám itt még nem sok ilyet látott. Talán túl sokáig is bámulja, így aztán inkább megy tovább.*
~ Ne bámészkodj! Abból csak baj lehet. ~* Ezt már megtanulta, de nagyon is jól. Általában az emberek nem igazán szeretik, ha megbámulják őket. Úgy tűnik, hogy az idegen szerencsére nem tervezi ezért leharapni a fejét, vagy legalább is nem mutatja ezt ki. Így hát békésen dobálhatja a köveit a mélybe. Végül is aztán csak nem tudja kihagyni, hogy szóljon oda, mert ártalmatlannak tűnik a lány. Már a visszakérdezésből kiderül, hogy nem tervez a lány semmit. Csak pislog rá nagy szemekkel. Végül aztán ő is alátámasztja Nimeril azon elgondolását, hogy nem szeretne leugrani. Sőt még kérdezgetni is kezd erről a szakadékról meg Sárvárosról.*
~ Szóval nem Artheniori. Ebből még hasznot is húzhatok. ~* Elmosolyodik a csimbókos vörös, mielőtt megszólalna.*
- Szóval új vagy még itt? Szívesen megválaszolom az összes kérdésed, de én is kérek az információért cserébe valamit. Adj ennem valamit. Ha nincs élelmed, akkor vegyél nekem egy kenyered a piacon. Ha erre teszel ígéretet, akkor beszélek. Valamit valamiért.* Ha nem lenne hajléktalan, akkor szívesen beszélgetne vele ingyen is, de így gondolnia kell magára is. Kíváncsian pislog le az ücsörgőre. Ha kap kaját, vagy ígéretet, akkor lecsüccsen mellé. Kicsit büdös, de ez őt a legkevésbé sem zavarja.*
//Pillantás a mélybe//
* Ahogy közeledik a meredély széléhez, meg az ott ücsörgő alakhoz az hátrafordul. Azt már így látja, hogy elég magas alakról van szó, aki történetesen egy nő. Finoman ívelt mandula szemein rögtön megakad a szeme. Otthon nem volt ritka a ferde szem látványa, ám itt még nem sok ilyet látott. Talán túl sokáig is bámulja, így aztán inkább megy tovább.*
~ Ne bámészkodj! Abból csak baj lehet. ~* Ezt már megtanulta, de nagyon is jól. Általában az emberek nem igazán szeretik, ha megbámulják őket. Úgy tűnik, hogy az idegen szerencsére nem tervezi ezért leharapni a fejét, vagy legalább is nem mutatja ezt ki. Így hát békésen dobálhatja a köveit a mélybe. Végül is aztán csak nem tudja kihagyni, hogy szóljon oda, mert ártalmatlannak tűnik a lány. Már a visszakérdezésből kiderül, hogy nem tervez a lány semmit. Csak pislog rá nagy szemekkel. Végül aztán ő is alátámasztja Nimeril azon elgondolását, hogy nem szeretne leugrani. Sőt még kérdezgetni is kezd erről a szakadékról meg Sárvárosról.*
~ Szóval nem Artheniori. Ebből még hasznot is húzhatok. ~* Elmosolyodik a csimbókos vörös, mielőtt megszólalna.*
- Szóval új vagy még itt? Szívesen megválaszolom az összes kérdésed, de én is kérek az információért cserébe valamit. Adj ennem valamit. Ha nincs élelmed, akkor vegyél nekem egy kenyered a piacon. Ha erre teszel ígéretet, akkor beszélek. Valamit valamiért.* Ha nem lenne hajléktalan, akkor szívesen beszélgetne vele ingyen is, de így gondolnia kell magára is. Kíváncsian pislog le az ücsörgőre. Ha kap kaját, vagy ígéretet, akkor lecsüccsen mellé. Kicsit büdös, de ez őt a legkevésbé sem zavarja.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-11 09:16:20
Üzenet elküldve: 2021-01-11 09:16:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
*Az öreg, mint az űzött vad, úgy kapja a fejét a lenti hangok irányába, de a kérdésére kapott válasz, az ismerős hang megnyugtatja. Legalábbis annak tekintetében, hogy nem tört be senki a házba, így a piszkavas is marad az asztalnak támasztva, csak akkor dől fel csörömpölve, mikor a férfi dühében mindent lesodor az asztalról.
Eszelős pillantással néz az ajtóra, mikor meghallja kintről a leány hangját, morranással válaszol, pár üvegcserepet is az ajtó felé rúg. Dühös mert a kísérlet megint nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, dühös mert a leány megzavarta.
Eszelős tekintettel nézi Nisamiet, mikor az besétál a szobába. Arca vonaglik.*
- Mit művelsz, Nisamie?! Elment az eszed?!
*Igyekszik félrelökni a lányt az ablaktól és becsukni azt.*
- Megzavarod a kísérletem! Már csak olyan kevés hiányzik! Olyan kevés! És akkor újra egy család leszünk! Bizonyám!
*Az öreg, mint az űzött vad, úgy kapja a fejét a lenti hangok irányába, de a kérdésére kapott válasz, az ismerős hang megnyugtatja. Legalábbis annak tekintetében, hogy nem tört be senki a házba, így a piszkavas is marad az asztalnak támasztva, csak akkor dől fel csörömpölve, mikor a férfi dühében mindent lesodor az asztalról.
Eszelős pillantással néz az ajtóra, mikor meghallja kintről a leány hangját, morranással válaszol, pár üvegcserepet is az ajtó felé rúg. Dühös mert a kísérlet megint nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, dühös mert a leány megzavarta.
Eszelős tekintettel nézi Nisamiet, mikor az besétál a szobába. Arca vonaglik.*
- Mit művelsz, Nisamie?! Elment az eszed?!
*Igyekszik félrelökni a lányt az ablaktól és becsukni azt.*
- Megzavarod a kísérletem! Már csak olyan kevés hiányzik! Olyan kevés! És akkor újra egy család leszünk! Bizonyám!
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-11 08:03:39
Üzenet elküldve: 2021-01-11 08:03:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
*Az a nagy igazság, hogy amíg a komor paloták közt sétál, annyira beléjük feledkezik, hogy az utcán járókra már alig figyel. Az egyik épület előtt például díszes kocsifelhajtót talál, amit mindkét oldalán kősárkányok őriznek. Mikor megvizsgálja őket, látja, hogy egyiknek sincs nyelve. Erről eszébe jut az egyik otthon maradott testvére:*
~"Mindnek Kitépték A Nyelvét"... neked most érhet véget a reggeli edzés. Utána meditáció, utána árpakása.~
*Elkezdenek eszébe jutni a többiek is, úgyhogy gyorsan lefoglalja magát, mielőtt a honvágy tényleg ránehezülne: belekotor abba a lyukba, ami a szobor torka mélyén tátong, de mindössze egy jó ragadós pókhálót talál benne.
A szakadék széléről nézve ez a Sárváros elég nyomorúságosnak tűnik, pedig a lakók egy része határozottan jó bőrben van. Lát például egy asszonyságot, aki egy csomó ovális dolgot - talán birkafejet? - visz a hátán egy hálóban, és olyan kövér, hogy lépni alig tud. Lát néhány mészárosvállú fegyverest is. Deréktól lefelé mind rongyos, de az egyiken csontpáncél van, egy másiknál alabárd.
Nawanthiri hirtelen csizmák kopogását hallja a háta mögül. Fejét odafordítva egy vörösbarna hajú nőt lát közeledni - nem hozzá, inkább a meredélyhez. A korát nem tudja megbecsülni, mert szegény olyan ágrólszakadt, hogy az ínség elfedi az éveit. Valaki meg is verte.
Ahogy a nő dobálja a kavicsokat, Nawanthiri megpróbálja kihallani, mikor érnek le a szakadék fenekére, de az olyan mélyen van, hogy a hangjukat elnyomja az utcazaj. Már éppen megkérdezné a jövevénytől, ki bántotta, de amaz megelőzi. Aztán megdöbbenti.*
- Hogy mi...? *pislog bután egy hosszú pillanatig, mert járt neki a fejében minden, csak az nem, hogy ez a szakadék a tökéletes hely az öngyilkosságra. Utána eszébe jut, hogy az előbbihez hasonló mélyenszántó kérdésekre odahaza a szerzetesek tockossal szoktak felelni, szóval megpróbálkozik valami előbbre vivővel:* Nem, nem akarok leugrani. De azért megnézném, mi van az alján... *hunyorítja össze hamiskásan a mandulaszemeit* Mi ez a szakadék? És kik laknak ott? *mutat a Sárváros felé.*
//Pillantás a mélybe//
*Az a nagy igazság, hogy amíg a komor paloták közt sétál, annyira beléjük feledkezik, hogy az utcán járókra már alig figyel. Az egyik épület előtt például díszes kocsifelhajtót talál, amit mindkét oldalán kősárkányok őriznek. Mikor megvizsgálja őket, látja, hogy egyiknek sincs nyelve. Erről eszébe jut az egyik otthon maradott testvére:*
~"Mindnek Kitépték A Nyelvét"... neked most érhet véget a reggeli edzés. Utána meditáció, utána árpakása.~
*Elkezdenek eszébe jutni a többiek is, úgyhogy gyorsan lefoglalja magát, mielőtt a honvágy tényleg ránehezülne: belekotor abba a lyukba, ami a szobor torka mélyén tátong, de mindössze egy jó ragadós pókhálót talál benne.
A szakadék széléről nézve ez a Sárváros elég nyomorúságosnak tűnik, pedig a lakók egy része határozottan jó bőrben van. Lát például egy asszonyságot, aki egy csomó ovális dolgot - talán birkafejet? - visz a hátán egy hálóban, és olyan kövér, hogy lépni alig tud. Lát néhány mészárosvállú fegyverest is. Deréktól lefelé mind rongyos, de az egyiken csontpáncél van, egy másiknál alabárd.
Nawanthiri hirtelen csizmák kopogását hallja a háta mögül. Fejét odafordítva egy vörösbarna hajú nőt lát közeledni - nem hozzá, inkább a meredélyhez. A korát nem tudja megbecsülni, mert szegény olyan ágrólszakadt, hogy az ínség elfedi az éveit. Valaki meg is verte.
Ahogy a nő dobálja a kavicsokat, Nawanthiri megpróbálja kihallani, mikor érnek le a szakadék fenekére, de az olyan mélyen van, hogy a hangjukat elnyomja az utcazaj. Már éppen megkérdezné a jövevénytől, ki bántotta, de amaz megelőzi. Aztán megdöbbenti.*
- Hogy mi...? *pislog bután egy hosszú pillanatig, mert járt neki a fejében minden, csak az nem, hogy ez a szakadék a tökéletes hely az öngyilkosságra. Utána eszébe jut, hogy az előbbihez hasonló mélyenszántó kérdésekre odahaza a szerzetesek tockossal szoktak felelni, szóval megpróbálkozik valami előbbre vivővel:* Nem, nem akarok leugrani. De azért megnézném, mi van az alján... *hunyorítja össze hamiskásan a mandulaszemeit* Mi ez a szakadék? És kik laknak ott? *mutat a Sárváros felé.*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-10 15:13:01
Üzenet elküldve: 2021-01-10 15:13:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
* Bizony akadnak még télen is szép napok, amikor talán érdemes kimozdulni a meleg szobákból is. Nimerilnek sajnos nincs ilyen jó dolga, mert neki egyszerűen nem jutott meleg szoba. Talán csak egy kis tüzecske az egyik romos házban, ami mellett éppen csak meglehet melegedni. Na, de most jó idő van, így aztán ő is elevenebb. Ilyen időben lehet a legjobban patkányra vadászni. Most is kövekkel a zsebében kuporog és próbálja becserkészni a melegre előbújó rágcsálókat. A környéken mászkálókat ugyan megnézi magának, de nem igazán van velük dolga. Nawanthirit is észreveszi és csak azért pillant szentel neki több figyelmet mert a Csonthíd felé ballag. Nézi még jó darabig, de aztán vissza fordul a patkányaihoz. A vacsora nem fogja magát levadászni. Egy kis darab kenyér szolgál csalinak, aminek nem igazán tudnak ellenállni a kis szőrős lények. Sokáig tart mire sikerül neki egyet végre leterítenie. Vagy nem találja el őket, vagy gyengére sikerül a dobás, de végül csak összejön ez is neki. Zsebre vágja a patkányt és elteszi a kenyeret is. Közelben a meredély oda igyekszik. Gondosan kerülgeti a törmeléket meg a lyukakat. A szakadékhoz érve ismerős alakot pillant meg. Azt az alakot, aki nem is olyan régen még a híd felé sétált. Most ott ücsörög a és lógázza a lábát.*
~ Hát ennek meg mi baja van? Le akar ugrani? ~* Nem ő lenne az egyedüli, aki levetné magát a mélybe. Hátulról vet rá pár pillantást. Bár öltözete elég szegényes azért látszik rajta, hogy nem hajléktalan. Nimeril nála jóval koszosabb rongyokat visel. Haja is csupa csimbók meg kosz, ahogyan arca is, ami elég soványka is. Ő is oda sétál a mélység peremére és elkezd pár kavicsot dobálni bele. Néha szokott ilyet ilyet csinálni, mert így könnyen el lehet ütni az időt. Sárváros látványát már megszokta, így ő aztán még csak egy pillantást se veszteget el rá. Általában csak a saját dolgával törődik, de most csak nem tudja megállni néhány kavics ledobása után, hogy ne szólaljon meg. Nézni ugyan nem néz Nawára, de mégiscsak hozzá a szavait.*
- Jó mély ugye? Nem egy szerencsétlen csontja fehérlik odalent. Egyet még én is ismertem. Csak nem azon töri a fejét, hogy leveti magát?* Amikor még tanonc volt kíváncsi volt mások elméjének működésére. Kíváncsi, hogy miért is akarja magát ez a nő levetni, mert miért másért ücsörögne ennek szakadéknak a szélén?*
//Pillantás a mélybe//
* Bizony akadnak még télen is szép napok, amikor talán érdemes kimozdulni a meleg szobákból is. Nimerilnek sajnos nincs ilyen jó dolga, mert neki egyszerűen nem jutott meleg szoba. Talán csak egy kis tüzecske az egyik romos házban, ami mellett éppen csak meglehet melegedni. Na, de most jó idő van, így aztán ő is elevenebb. Ilyen időben lehet a legjobban patkányra vadászni. Most is kövekkel a zsebében kuporog és próbálja becserkészni a melegre előbújó rágcsálókat. A környéken mászkálókat ugyan megnézi magának, de nem igazán van velük dolga. Nawanthirit is észreveszi és csak azért pillant szentel neki több figyelmet mert a Csonthíd felé ballag. Nézi még jó darabig, de aztán vissza fordul a patkányaihoz. A vacsora nem fogja magát levadászni. Egy kis darab kenyér szolgál csalinak, aminek nem igazán tudnak ellenállni a kis szőrős lények. Sokáig tart mire sikerül neki egyet végre leterítenie. Vagy nem találja el őket, vagy gyengére sikerül a dobás, de végül csak összejön ez is neki. Zsebre vágja a patkányt és elteszi a kenyeret is. Közelben a meredély oda igyekszik. Gondosan kerülgeti a törmeléket meg a lyukakat. A szakadékhoz érve ismerős alakot pillant meg. Azt az alakot, aki nem is olyan régen még a híd felé sétált. Most ott ücsörög a és lógázza a lábát.*
~ Hát ennek meg mi baja van? Le akar ugrani? ~* Nem ő lenne az egyedüli, aki levetné magát a mélybe. Hátulról vet rá pár pillantást. Bár öltözete elég szegényes azért látszik rajta, hogy nem hajléktalan. Nimeril nála jóval koszosabb rongyokat visel. Haja is csupa csimbók meg kosz, ahogyan arca is, ami elég soványka is. Ő is oda sétál a mélység peremére és elkezd pár kavicsot dobálni bele. Néha szokott ilyet ilyet csinálni, mert így könnyen el lehet ütni az időt. Sárváros látványát már megszokta, így ő aztán még csak egy pillantást se veszteget el rá. Általában csak a saját dolgával törődik, de most csak nem tudja megállni néhány kavics ledobása után, hogy ne szólaljon meg. Nézni ugyan nem néz Nawára, de mégiscsak hozzá a szavait.*
- Jó mély ugye? Nem egy szerencsétlen csontja fehérlik odalent. Egyet még én is ismertem. Csak nem azon töri a fejét, hogy leveti magát?* Amikor még tanonc volt kíváncsi volt mások elméjének működésére. Kíváncsi, hogy miért is akarja magát ez a nő levetni, mert miért másért ücsörögne ennek szakadéknak a szélén?*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-10 11:59:46
Üzenet elküldve: 2021-01-10 11:59:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
*Vannak azok a szép téli napok, amikor a nap hét ágra süt, az égen egyetlen felhő sincs, és még a hideg is olyan gyengédnek tűnik a verőfényben. A verebek a cinegékkel zsinatolnak a fákon, a patkányok meg lustán kocognak valami harapnivaló után a falak mentén, mintha kizárólag az íze kedvéért érdekelné őket.
A jó idő Nawanthirit is kicsalta az utcára. Széles, viharvert bőrkalapjában, combközépig érő, erős, fekete posztókabátjában, amit bordó sálöv fog össze, szinte nem is lóg ki a romvárosi népek közül. A tőreit ugyan a szállásán felejtette, de mire észrevette, már nem volt kedve visszamenni értük. Nagylány, megvédi magát fegyver nélkül is.
A romos, több helyen kiégett paloták még ebben az állapotukban is fenségesek. A napsugár feledteti a rájuk rakódott koszt, csak a márvány csillogását, a törötten is szép frízeket, a domborműveket és a freskók korom alatt lapuló színeit láttatja. A bezúzott ablakok pedig titkokat sejtetnek, amik lehet, soha nem fognak már kiderülni.
Az egyik sarkon befordulva Nawanthiri egy fehér kőhidat vesz észre, lábánál őrbódéval. A híd, mint közelebb érve kiderül, egy széles hasadékot ível át, túloldalán pedig különös világ kezdődik: sátrak, kunyhók, kalyibák országa. Kémények alig vannak, de sok tető lyukain szivárog zsíros füst az ég felé. Mindent sár borít: az utcákat, a falakat, a járókelőket.
A lány bezörget az őrbódéba, hogy miféle hely ez, mire egy nála valamivel alacsonyabb, masszív, lassú nézésű fogdmeg felvilágosítja, hogy odaát a Sárváros van, 25 aranyért lehet átkelni, de ennyi pénzért már inkább vele igyon meg valamit, jobban járnak vele mindketten. Nawanthirishardipandra csak pislog ezen a kecsegtető ajánlaton, szépen megköszöni, és ott is hagyja az őrt a bódéjával együtt.*
~Erről a hídról beszélhetett a csapos a Kalmárban. A túloldalán laknak a gnómevő patkányok.~
*Továbbállni még sincs kedve. Odasétál a meredély szélére. Az aljára nem lát le, de a falában észrevesz jó néhány madárfészket.*
~Mi lenne, ha lemásznék?~
*A sziklafalon nem sok kapaszkodó látszik, de azon kötéllel-szegecsekkel még lehet segíteni. Inkább az a kérdés: mi van a szakadék alján, és mit szólnának az őrök a kis magánakciójához, amikor visszamászik. Akármelyik oldalon. Mire idáig jut gondolatban, már egy kőhajításnyira jut a bódétól. Az idő csodaszép. Letelepszik a szakadék szélére, és a túloldalt meg a falakat bámészkodva lógázza a lábát.*
//Pillantás a mélybe//
*Vannak azok a szép téli napok, amikor a nap hét ágra süt, az égen egyetlen felhő sincs, és még a hideg is olyan gyengédnek tűnik a verőfényben. A verebek a cinegékkel zsinatolnak a fákon, a patkányok meg lustán kocognak valami harapnivaló után a falak mentén, mintha kizárólag az íze kedvéért érdekelné őket.
A jó idő Nawanthirit is kicsalta az utcára. Széles, viharvert bőrkalapjában, combközépig érő, erős, fekete posztókabátjában, amit bordó sálöv fog össze, szinte nem is lóg ki a romvárosi népek közül. A tőreit ugyan a szállásán felejtette, de mire észrevette, már nem volt kedve visszamenni értük. Nagylány, megvédi magát fegyver nélkül is.
A romos, több helyen kiégett paloták még ebben az állapotukban is fenségesek. A napsugár feledteti a rájuk rakódott koszt, csak a márvány csillogását, a törötten is szép frízeket, a domborműveket és a freskók korom alatt lapuló színeit láttatja. A bezúzott ablakok pedig titkokat sejtetnek, amik lehet, soha nem fognak már kiderülni.
Az egyik sarkon befordulva Nawanthiri egy fehér kőhidat vesz észre, lábánál őrbódéval. A híd, mint közelebb érve kiderül, egy széles hasadékot ível át, túloldalán pedig különös világ kezdődik: sátrak, kunyhók, kalyibák országa. Kémények alig vannak, de sok tető lyukain szivárog zsíros füst az ég felé. Mindent sár borít: az utcákat, a falakat, a járókelőket.
A lány bezörget az őrbódéba, hogy miféle hely ez, mire egy nála valamivel alacsonyabb, masszív, lassú nézésű fogdmeg felvilágosítja, hogy odaát a Sárváros van, 25 aranyért lehet átkelni, de ennyi pénzért már inkább vele igyon meg valamit, jobban járnak vele mindketten. Nawanthirishardipandra csak pislog ezen a kecsegtető ajánlaton, szépen megköszöni, és ott is hagyja az őrt a bódéjával együtt.*
~Erről a hídról beszélhetett a csapos a Kalmárban. A túloldalán laknak a gnómevő patkányok.~
*Továbbállni még sincs kedve. Odasétál a meredély szélére. Az aljára nem lát le, de a falában észrevesz jó néhány madárfészket.*
~Mi lenne, ha lemásznék?~
*A sziklafalon nem sok kapaszkodó látszik, de azon kötéllel-szegecsekkel még lehet segíteni. Inkább az a kérdés: mi van a szakadék alján, és mit szólnának az őrök a kis magánakciójához, amikor visszamászik. Akármelyik oldalon. Mire idáig jut gondolatban, már egy kőhajításnyira jut a bódétól. Az idő csodaszép. Letelepszik a szakadék szélére, és a túloldalt meg a falakat bámészkodva lógázza a lábát.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-09 08:55:10
Üzenet elküldve: 2021-01-09 08:55:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
*Alighogy bezárta maga mögött az ajtót, már érkezik is a szokásos kérdés föntről.*
- Igen! *Kiáltja válaszul, s már indul is a lépcső irányába, amikor megüti fülét a hangos csörömpölés. Ez megakasztja lépteit, egészen fájdalmas képet vág egy pillanatra, ahogy arra gondol, milyen állapotokban találja majd ezúttal az öreget. De hamar erőt vesz magán, s továbbindul apja szobája felé.
Keze már a kilincsen nyugszik, mikor eszébe jut, hogy talán szerencsés ötlet lenne átöltözni, hisz éppen anyja régi ruháját viseli. *
- Minden rendben? Éhes vagy? *Kérdi az ajtón keresztül, majd saját szobája felé veszi az irányt.*- Mindjárt jövök!
*Odabent fürge mozdulatokkal szabadul meg a finom anyagtól, majd szürke vászonruhájába bújik, s amennyire tudja, hajából is kibontja a fonatokat. Persze azok jellegzetes nyomot hagynak a szőke fürtökön, de ezzel most nem foglalkozik. Sietős léptekkel tér vissza eredeti céljához, s ezúttal be is nyit az ajtón. Az arcába csapó szagtól megtorpan egy pillanatra, de aztán beljebb lép, s kissé ijedten méri fel az elé táruló jelenetet.*
- Itt meg mi történt? *Kérdi apja pillantását keresve, de nem vár sokáig válaszra. Az ablakhoz lép és kinyitja, hogy friss levegő áramolhasson a szobába.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.09 08:56:31
*Alighogy bezárta maga mögött az ajtót, már érkezik is a szokásos kérdés föntről.*
- Igen! *Kiáltja válaszul, s már indul is a lépcső irányába, amikor megüti fülét a hangos csörömpölés. Ez megakasztja lépteit, egészen fájdalmas képet vág egy pillanatra, ahogy arra gondol, milyen állapotokban találja majd ezúttal az öreget. De hamar erőt vesz magán, s továbbindul apja szobája felé.
Keze már a kilincsen nyugszik, mikor eszébe jut, hogy talán szerencsés ötlet lenne átöltözni, hisz éppen anyja régi ruháját viseli. *
- Minden rendben? Éhes vagy? *Kérdi az ajtón keresztül, majd saját szobája felé veszi az irányt.*- Mindjárt jövök!
*Odabent fürge mozdulatokkal szabadul meg a finom anyagtól, majd szürke vászonruhájába bújik, s amennyire tudja, hajából is kibontja a fonatokat. Persze azok jellegzetes nyomot hagynak a szőke fürtökön, de ezzel most nem foglalkozik. Sietős léptekkel tér vissza eredeti céljához, s ezúttal be is nyit az ajtón. Az arcába csapó szagtól megtorpan egy pillanatra, de aztán beljebb lép, s kissé ijedten méri fel az elé táruló jelenetet.*
- Itt meg mi történt? *Kérdi apja pillantását keresve, de nem vár sokáig válaszra. Az ablakhoz lép és kinyitja, hogy friss levegő áramolhasson a szobába.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.09 08:56:31
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-07 11:25:34
Üzenet elküldve: 2021-01-07 11:25:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A régi háznál//
*Az öregen még akkor is észrevenni az őrület jeleit, ha valaki nem ismeri jól. Őrületéhez hozzátartozik az, hogy mániákusan keresi a megoldást. Tudja, érzi, hogy meg fogja találni, olyan közel jár már!*
- Igen-igen! Még egy csepp ebből... Egy apró, pici cseppecske.
*Előtte régi, megsárgult lapú könyv fekszik az asztalon, kicsit odébb üvegholmikból álló alkimista készlet, van ott keskeny- és bő-szájú lombikok, gömblombikok, egészen apró üvegcsék is, tárolók, tölcsérek, pipetták, borszesz égők. Az eszközök egy állványrendszeren sorakoznak, az egész pont úgy néz ki, mint ahogyan az emberek elképzelik az ilyen őrült tudósok szerkezeteit.*
- Egy kanálnyi ebből.
*A helyiséget megüli a szerek szaga éppúgy, mint a férfi elhanyagoltságáé, a levegő párás, marja a szemet. Adamar valamire megrezzen, felkapja a fejét.*
- Nisamie, te vagy az?
*Kiáltja reszkető hangon, de figyelmét rögtön elvonja az elpattanó lombik, mire elvicsorodik és hirtelen támadt dühvel lesodor mindent az asztalról, a könyvet pedig az üvegtörmelék tetejére hajítja. Valamelyik istenség, vagy entitás rajta tarthatja vigyázó szemét, mert az égő anélkül alszik ki, hogy meggyújtana bármit is.*
*Az öregen még akkor is észrevenni az őrület jeleit, ha valaki nem ismeri jól. Őrületéhez hozzátartozik az, hogy mániákusan keresi a megoldást. Tudja, érzi, hogy meg fogja találni, olyan közel jár már!*
- Igen-igen! Még egy csepp ebből... Egy apró, pici cseppecske.
*Előtte régi, megsárgult lapú könyv fekszik az asztalon, kicsit odébb üvegholmikból álló alkimista készlet, van ott keskeny- és bő-szájú lombikok, gömblombikok, egészen apró üvegcsék is, tárolók, tölcsérek, pipetták, borszesz égők. Az eszközök egy állványrendszeren sorakoznak, az egész pont úgy néz ki, mint ahogyan az emberek elképzelik az ilyen őrült tudósok szerkezeteit.*
- Egy kanálnyi ebből.
*A helyiséget megüli a szerek szaga éppúgy, mint a férfi elhanyagoltságáé, a levegő párás, marja a szemet. Adamar valamire megrezzen, felkapja a fejét.*
- Nisamie, te vagy az?
*Kiáltja reszkető hangon, de figyelmét rögtön elvonja az elpattanó lombik, mire elvicsorodik és hirtelen támadt dühvel lesodor mindent az asztalról, a könyvet pedig az üvegtörmelék tetejére hajítja. Valamelyik istenség, vagy entitás rajta tarthatja vigyázó szemét, mert az égő anélkül alszik ki, hogy meggyújtana bármit is.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2021-01-06 09:12:21
Üzenet elküldve: 2021-01-06 09:12:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A régi háznál//
*Borús gondolatai nem igen hagyják nyugodni a hosszú út alatt, amit persze most is két lábon tesz meg. Léptei szaporák, pedig igazándiból nincs hová sietnie. Fekete köpönyegébe burkolózva kerülgeti az embereket, még véletlenül sem viszonozva senki pillantását. Egyre csak az jár a fejében, hogyan fogja rávenni apját arra, hogy hátrahagyja a házat, amihez megszámlálhatatlan módon és talán túlságosan is erősen kötődik az öreg. Eszébe jut Gabrael, az ígéret is, amit kikényszerített belőle, aztán Aztyan nyugodt hangja és mosolya, de valahogy nem áll össze benne a kép.
Megszokott útvonalán halad, ami talán egy fokkal biztonságosabb, mint a legrövidebb idő alatt hazavezető. Az egyre romosabb házak, az utcákon terjengő szemét és gyomorforgató szag már előre jelzik, hogy nincs túl messze otthonától. Néhány hangosan káráló részeget nagy ívben kikerül, majd ráfordul a kopár fákkal szegélyezett földútra, ami házukhoz vezet.
Egyik zsebéből előkotorja a kulcsot, s már nyitná is ki a nehéz tölgyfa ajtót, de valami megakasztja a mozdulatot. Felpillant az emeleti ablakra, ami apjának szobájához tartozik, s néhány hosszúra nyúló pillanat erejéig csak figyeli az odabent pislákoló olajlámpás fényét, ami a vékonyka függönyön táncol. Aztán kicsit megrázza a fejét, nagy levegőt vesz, igyekszik tisztázni egymást kergető gondolatait, s belép a fénytelen helyiségbe.*
*Borús gondolatai nem igen hagyják nyugodni a hosszú út alatt, amit persze most is két lábon tesz meg. Léptei szaporák, pedig igazándiból nincs hová sietnie. Fekete köpönyegébe burkolózva kerülgeti az embereket, még véletlenül sem viszonozva senki pillantását. Egyre csak az jár a fejében, hogyan fogja rávenni apját arra, hogy hátrahagyja a házat, amihez megszámlálhatatlan módon és talán túlságosan is erősen kötődik az öreg. Eszébe jut Gabrael, az ígéret is, amit kikényszerített belőle, aztán Aztyan nyugodt hangja és mosolya, de valahogy nem áll össze benne a kép.
Megszokott útvonalán halad, ami talán egy fokkal biztonságosabb, mint a legrövidebb idő alatt hazavezető. Az egyre romosabb házak, az utcákon terjengő szemét és gyomorforgató szag már előre jelzik, hogy nincs túl messze otthonától. Néhány hangosan káráló részeget nagy ívben kikerül, majd ráfordul a kopár fákkal szegélyezett földútra, ami házukhoz vezet.
Egyik zsebéből előkotorja a kulcsot, s már nyitná is ki a nehéz tölgyfa ajtót, de valami megakasztja a mozdulatot. Felpillant az emeleti ablakra, ami apjának szobájához tartozik, s néhány hosszúra nyúló pillanat erejéig csak figyeli az odabent pislákoló olajlámpás fényét, ami a vékonyka függönyön táncol. Aztán kicsit megrázza a fejét, nagy levegőt vesz, igyekszik tisztázni egymást kergető gondolatait, s belép a fénytelen helyiségbe.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-29 18:50:34
Üzenet elküldve: 2020-12-29 18:50:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen egybeesés //
*Valami akkor is furcsa a mesében a lány szerint. Ellenben, ha mégis igaz a történet kedvesnek kell lennie. Szerencsére Lanceln nem söpri le válláról a kezét, azonban mikor a családját említi, kissé össze szorítja a fogait. Már fogalmazza is magában az elfogadható választ, mikor Zran szólal meg. ~Szóval neki is feltűnt a kissé ferde történet.~ Zran kérdései teljesen jogosak. A smaragd szerműre pillant, hátha le tud róla olvasni valamit és a válasza is érdekli. Ő azonban elég semleges és kitérő választ ad. Erre nem tud mit reagálni. Nem zavarja, ha valaki hazudik neki. A sok hazugságba úgyis belekavarodik az ember és akkor fény derül az igazságra. ~De reméljük, ez nem történik meg.~ Inkább kíváncsi a fejleményekre. *
- Teljesen egyet értek Menjünk inkább tovább. *Csapódik Zran mellé. Arra jut, hogy többet szeretne megtudni róla.* -Na és Zran. *Pillant a helyes barnaszeműre.* Inkább mesélj magadról. Tudom, hogy segéd voltál, de semmi mást nem tudok rólad. *Ha valamit szeretne majd a férfitól jobb, ha jobban megismeri.*
*Valami akkor is furcsa a mesében a lány szerint. Ellenben, ha mégis igaz a történet kedvesnek kell lennie. Szerencsére Lanceln nem söpri le válláról a kezét, azonban mikor a családját említi, kissé össze szorítja a fogait. Már fogalmazza is magában az elfogadható választ, mikor Zran szólal meg. ~Szóval neki is feltűnt a kissé ferde történet.~ Zran kérdései teljesen jogosak. A smaragd szerműre pillant, hátha le tud róla olvasni valamit és a válasza is érdekli. Ő azonban elég semleges és kitérő választ ad. Erre nem tud mit reagálni. Nem zavarja, ha valaki hazudik neki. A sok hazugságba úgyis belekavarodik az ember és akkor fény derül az igazságra. ~De reméljük, ez nem történik meg.~ Inkább kíváncsi a fejleményekre. *
- Teljesen egyet értek Menjünk inkább tovább. *Csapódik Zran mellé. Arra jut, hogy többet szeretne megtudni róla.* -Na és Zran. *Pillant a helyes barnaszeműre.* Inkább mesélj magadról. Tudom, hogy segéd voltál, de semmi mást nem tudok rólad. *Ha valamit szeretne majd a férfitól jobb, ha jobban megismeri.*
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-29 10:45:03
Üzenet elküldve: 2020-12-29 10:45:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
* Miután elmondta a mesét, egyből észre is vesz benne pár hihetetlen részletet, így enyhe aggodalom kezd megülni rajta viszont, hogy ne essen ki a szerepből, egyből egy szomorú arckifejezést erőltet magára.
Nagy meglepetésére Pihalves olyan reakciót ad, ami azt mutatja, hogy hitt a gyorsan össze tákolt történetének. A lány a vállára teszi a kezét ami ismételten meglepetést eredményez. Ha nem játszaná Lancel szerepét, akkor egyből elsöpört volna, viszont most türtőztette magát. *
- Köszönöm az együtt érzést. Ritka olyan kedves, és megértő emberrel tálkozni mint maga. Főleg nekem, így fejvadászként.
Nagyon remélem, hogy a maga családja épp, és egészséges.
* Morro nem a hazudozás nagymestere, viszont annál könnyebben tudja a maga javára terelni a beszélgetés folyamát. Ezt a tehetségét kihasználva, egyből a lány személyesebb dolgairól kérdez.
Miközben megköszöni a lány kedves szavait, ismét Zran szólal fel. Ettől a férfin egyből a harag jelei jelentkeznek. *
~ Oh te rohadék, hogy neked mindenbe bele kell tudnod kötni. Ha nem lenne itt Pihalves, már olyan régóta halott lennél. ~
* Zran kérdései jogosak, és ha még tudna is rájuk frappáns választ adni, akkor is érzi, hogy Zran abban is megtalálná a hibát, így most inkább a hitelességének megőrzés érdekében, egy kissé passzívabb választ ad. *
- Pont annyi ideig, mint magának ezt a vallatást. Ez mind már nagyon rég volt, így nem emlékszek pontosan minden részletre. Gondolom nem tudja azt sem elképzelni, hogy mekkora sokkba kerül egy ember, egy ilyen eset után. Így az emlékek zavarossá vállhatnak. Én csak azt mondtam, amire én emlékszem, azonban én nem kérem, hogy ezt maga higgye is el. Tisztában vagyok azzal, hogy régebben meggondolatlan ember voltam, és nem figyeltem eléggé a biztonságra. Mit gondol, miért vagyok most állandóan harci felszerelésben, még akkor is ha a városban járok? Arra a kérdésére pedig, hogy hogyan nem fogták el Morrot, ha tudnám a választ, akkor már rég nem lennék itt. Ha viszont maga is szeretné ezt kideríteni, akkor kérem folytassuk az utunkat, hátha találunk valami használható információt.
* Miután elmondta a mesét, egyből észre is vesz benne pár hihetetlen részletet, így enyhe aggodalom kezd megülni rajta viszont, hogy ne essen ki a szerepből, egyből egy szomorú arckifejezést erőltet magára.
Nagy meglepetésére Pihalves olyan reakciót ad, ami azt mutatja, hogy hitt a gyorsan össze tákolt történetének. A lány a vállára teszi a kezét ami ismételten meglepetést eredményez. Ha nem játszaná Lancel szerepét, akkor egyből elsöpört volna, viszont most türtőztette magát. *
- Köszönöm az együtt érzést. Ritka olyan kedves, és megértő emberrel tálkozni mint maga. Főleg nekem, így fejvadászként.
Nagyon remélem, hogy a maga családja épp, és egészséges.
* Morro nem a hazudozás nagymestere, viszont annál könnyebben tudja a maga javára terelni a beszélgetés folyamát. Ezt a tehetségét kihasználva, egyből a lány személyesebb dolgairól kérdez.
Miközben megköszöni a lány kedves szavait, ismét Zran szólal fel. Ettől a férfin egyből a harag jelei jelentkeznek. *
~ Oh te rohadék, hogy neked mindenbe bele kell tudnod kötni. Ha nem lenne itt Pihalves, már olyan régóta halott lennél. ~
* Zran kérdései jogosak, és ha még tudna is rájuk frappáns választ adni, akkor is érzi, hogy Zran abban is megtalálná a hibát, így most inkább a hitelességének megőrzés érdekében, egy kissé passzívabb választ ad. *
- Pont annyi ideig, mint magának ezt a vallatást. Ez mind már nagyon rég volt, így nem emlékszek pontosan minden részletre. Gondolom nem tudja azt sem elképzelni, hogy mekkora sokkba kerül egy ember, egy ilyen eset után. Így az emlékek zavarossá vállhatnak. Én csak azt mondtam, amire én emlékszem, azonban én nem kérem, hogy ezt maga higgye is el. Tisztában vagyok azzal, hogy régebben meggondolatlan ember voltam, és nem figyeltem eléggé a biztonságra. Mit gondol, miért vagyok most állandóan harci felszerelésben, még akkor is ha a városban járok? Arra a kérdésére pedig, hogy hogyan nem fogták el Morrot, ha tudnám a választ, akkor már rég nem lennék itt. Ha viszont maga is szeretné ezt kideríteni, akkor kérem folytassuk az utunkat, hátha találunk valami használható információt.
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-26 16:08:29
Üzenet elküldve: 2020-12-26 16:08:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
* Nem mintha kíváncsi lett volna a férfi hazugságaira, de az olyan hangosan kezdi el mondani azokat, hogy kétsége sem fér hozzá, hogy direkt csinálja. Kénytelen hát végig hallgatni azt a mesét, de már az elején elkezd ez az egész történet sántítani. Mire a végére ér már biztos benne, hogy hazudik a férfi. Pihalves jókívánságai után szólal hát meg könnyedén.*
- Meddig tartott ezt a hazugságot kitalálni? Nevetséges egy történet ez. Maga eléggé bénán hazudik. Legalább tartaná számon, hogy korábban mit mondott. Azt mondta nem ismeri, de akkor csak ismeri, ha megölte a családját. Nehéz lehet egy olyan arcot elfelejteni. Azt mondta nem volt magánál vagy részeg volt. Hogy tud egy ilyen alak elbánni józan emberekkel? Na meg hogyan nem érték akkor utol az üldözői? Miért állt le vacakolni magukkal, ha menekült? Ha a semmi közepén élek, akkor miért nem fordítok több figyelmet a gyanús alakokra? Ki hiszi el, hogy egy lábvágásba belehal valaki? Apropó! Biztos csinos heg maradt a vágás nyomán. Megmutatná? * Átlátott a szitán és rendesen alá is támasztotta érveit.*
- Vagy inkább csak mondja el az igazat! Ne! Tudja mit? Inkább ne mondja el az igazat! Inkább mondja azt, hogy nem akarja elmondani, hogy miért van is van itt, mert ez a hazudozás nem megy.* Őt már igazából nem is érdekli, hogy mit mond. Ha Pihalves meg továbbra is hisz neki, akkor az már az ő baja.*
- Menjünk inkább tovább! Arra van a Templomunk.* Áll fel a szikláról és indul meg az említett épület irányába, aminek a sziluettét már innen is lehet látni.*
* Nem mintha kíváncsi lett volna a férfi hazugságaira, de az olyan hangosan kezdi el mondani azokat, hogy kétsége sem fér hozzá, hogy direkt csinálja. Kénytelen hát végig hallgatni azt a mesét, de már az elején elkezd ez az egész történet sántítani. Mire a végére ér már biztos benne, hogy hazudik a férfi. Pihalves jókívánságai után szólal hát meg könnyedén.*
- Meddig tartott ezt a hazugságot kitalálni? Nevetséges egy történet ez. Maga eléggé bénán hazudik. Legalább tartaná számon, hogy korábban mit mondott. Azt mondta nem ismeri, de akkor csak ismeri, ha megölte a családját. Nehéz lehet egy olyan arcot elfelejteni. Azt mondta nem volt magánál vagy részeg volt. Hogy tud egy ilyen alak elbánni józan emberekkel? Na meg hogyan nem érték akkor utol az üldözői? Miért állt le vacakolni magukkal, ha menekült? Ha a semmi közepén élek, akkor miért nem fordítok több figyelmet a gyanús alakokra? Ki hiszi el, hogy egy lábvágásba belehal valaki? Apropó! Biztos csinos heg maradt a vágás nyomán. Megmutatná? * Átlátott a szitán és rendesen alá is támasztotta érveit.*
- Vagy inkább csak mondja el az igazat! Ne! Tudja mit? Inkább ne mondja el az igazat! Inkább mondja azt, hogy nem akarja elmondani, hogy miért van is van itt, mert ez a hazudozás nem megy.* Őt már igazából nem is érdekli, hogy mit mond. Ha Pihalves meg továbbra is hisz neki, akkor az már az ő baja.*
- Menjünk inkább tovább! Arra van a Templomunk.* Áll fel a szikláról és indul meg az említett épület irányába, aminek a sziluettét már innen is lehet látni.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-26 11:35:25
Üzenet elküldve: 2020-12-26 11:35:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen egybeesés //
*Zran-ra pillant, aki éppen egy érmét dobál. Nem tűnik éppen nyugodtnak, de talán dühösnek sem. Igaza lehet a fekete ruhásnak. Amikor a személyes ügyről kérdezi, látja rajta, hogy kicsit meglepődik.*
- Tudom. Ezért nem is muszáj megosztania velem. *Lehet tényleg belegázolt a magánügyébe, de a lány meglepetésére bele kezd a kis meséjébe. Szó nélkül hallgatja végig. Nem kívánja megakasztani, hátha akkor nem jut el a történet végére. Igazi kegyetlenségnek hangzik, ami a smaragdszemű családjával történt. Lép egyet Lanceln felé, és ha engedi a vállára teszi a kezét.*
- Sajnálom ami a családoddal történt. *Sosem kedvelte az ilyen helyzeteket, ha valaki elveszít egy szerettet, ilyenkor mindig ő is kicsit átérzi, de nem tudja mit kéne mondani.*
- Egy kis rohadéknak tűnik ez a Morro. *Folytatja egy kis idő után. Valahogy azonban nem áll össze a kép. ~Mondjuk miért találna ki ilyen történetet? Vagy minek?~ Talán rosszul ítéli meg, de a maszkos egy cseppet sem tűnt szomorúnak mikor a családjáról mesélt. Az is lehet ennyi idő alatt már csak a Morro iránti düh irányítja, vagy csak mert férfi, de ezt azért Pihalves furcsállja.*
- Remélem sikerül majd megtalálnod. *Engedi el végül Lanceln-t.*
*Zran-ra pillant, aki éppen egy érmét dobál. Nem tűnik éppen nyugodtnak, de talán dühösnek sem. Igaza lehet a fekete ruhásnak. Amikor a személyes ügyről kérdezi, látja rajta, hogy kicsit meglepődik.*
- Tudom. Ezért nem is muszáj megosztania velem. *Lehet tényleg belegázolt a magánügyébe, de a lány meglepetésére bele kezd a kis meséjébe. Szó nélkül hallgatja végig. Nem kívánja megakasztani, hátha akkor nem jut el a történet végére. Igazi kegyetlenségnek hangzik, ami a smaragdszemű családjával történt. Lép egyet Lanceln felé, és ha engedi a vállára teszi a kezét.*
- Sajnálom ami a családoddal történt. *Sosem kedvelte az ilyen helyzeteket, ha valaki elveszít egy szerettet, ilyenkor mindig ő is kicsit átérzi, de nem tudja mit kéne mondani.*
- Egy kis rohadéknak tűnik ez a Morro. *Folytatja egy kis idő után. Valahogy azonban nem áll össze a kép. ~Mondjuk miért találna ki ilyen történetet? Vagy minek?~ Talán rosszul ítéli meg, de a maszkos egy cseppet sem tűnt szomorúnak mikor a családjáról mesélt. Az is lehet ennyi idő alatt már csak a Morro iránti düh irányítja, vagy csak mert férfi, de ezt azért Pihalves furcsállja.*
- Remélem sikerül majd megtalálnod. *Engedi el végül Lanceln-t.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1446-1465