Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Polgárnegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Sayqueves Rezidencia (új) Selyemrév (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2053. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-11 18:26:52
Üzenet elküldve: 2026-06-11 18:26:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*A butácska és tapasztalatlan lányt a ház úrnője úgy vezetheti orránál fogva, ahogyan csak akarja. Maavie nem lát mást, csak egy remek lehetőséget arra, hogy az eddig eldobni kívánt, értéktelen életét végre, ha csak egy kicsit is, értékesebbé tegye. A remény, hogy nem kell az utcán, éhezve várnia a fagyhalált, hanem olyasvalakinek dolgozhat, aki örül a munkájának, és cserébe segít is rajta, vakító ködként száll az elméjére. Igen, máris meg akar felelni, de még mennyire!
Az arcát érintő, gyengéd simítás már lassan ismerős érzéssé válik, de amikor arra számít, nem kap belőle még egyet. Kíváncsian pislog hát fel Elireyára, hogy vajon miért állt meg a mozdulatban, és mit akar mondani. Szavaiból megtudhatja, hogy bár ő úgy véli, a feladatot tökéletesen teljesítette, mégis hibázott. Kissé szomorúan pillant a földre, majd egy bizonytalan bólintással jelzi, hogy megértette a hallottakat.*
- Sajnálom, nem tudtam. Nekem azt mondták a piacon, hogy így a jó, ha kettőt hozok belőle. *Bizonyára az árus, akinél az italokat vásárolta, sokkal dörzsöltebb kereskedő már, így könnyedén vette rá a tudatlan leányt, hogy több üvegcse bájitalt tudjon eladni neki, mint amennyit ő eredetileg venni szeretett volna.
Hogy kicsoda pontosan a ház másik úrnője, arra nem kérdez vissza. Valami azt sugallja, hogy neki azt egyelőre még nem kell tudnia. Ha ilyen szigorú, úgyis hamar fény derül majd rá, főleg, ha neki is dolgoznia kell majd. Egyelőre annyit tehet, hogy ha lassacskán is, de figyel és tanul.
A nemesek bizalma… Ritka kincsnek állítja be a mélységi, Maavie pedig annak rendje és módja szerint ezt is elhiszi. Egyre nagyobb kiváltságnak érzi az új munkáját, ami csak erősíti benne azt a burjánzó megfelelési kényszert, mi mostanra már gyökeret eresztett a lelkében.*
- Mindig hallgatni fogok rád. Megígérem! De… hogyan kell viselkednem pontosan? Tudod, én soha nem találkoztam még nemesekkel, igazából nagyon senkivel sem. Félek, hogy nem fogom tudni, és… rosszul csinálom. *Mondja el aggályait szinte motyogva, mert most még ő, saját magához képest is butának érzi magát. Olyan érzése van, mintha már mindent tudnia kellene a ház szabályairól és arról, hogy mit várnak el tőle, de honnan is tudhatná? A világ minden, apró kis része rejtély még a számára, hisz hiába nem kisgyermek már, rácsok mögött igencsak keveset tapasztalhatott meg az életből.*
//Csöbörből vödörbe//
*A butácska és tapasztalatlan lányt a ház úrnője úgy vezetheti orránál fogva, ahogyan csak akarja. Maavie nem lát mást, csak egy remek lehetőséget arra, hogy az eddig eldobni kívánt, értéktelen életét végre, ha csak egy kicsit is, értékesebbé tegye. A remény, hogy nem kell az utcán, éhezve várnia a fagyhalált, hanem olyasvalakinek dolgozhat, aki örül a munkájának, és cserébe segít is rajta, vakító ködként száll az elméjére. Igen, máris meg akar felelni, de még mennyire!
Az arcát érintő, gyengéd simítás már lassan ismerős érzéssé válik, de amikor arra számít, nem kap belőle még egyet. Kíváncsian pislog hát fel Elireyára, hogy vajon miért állt meg a mozdulatban, és mit akar mondani. Szavaiból megtudhatja, hogy bár ő úgy véli, a feladatot tökéletesen teljesítette, mégis hibázott. Kissé szomorúan pillant a földre, majd egy bizonytalan bólintással jelzi, hogy megértette a hallottakat.*
- Sajnálom, nem tudtam. Nekem azt mondták a piacon, hogy így a jó, ha kettőt hozok belőle. *Bizonyára az árus, akinél az italokat vásárolta, sokkal dörzsöltebb kereskedő már, így könnyedén vette rá a tudatlan leányt, hogy több üvegcse bájitalt tudjon eladni neki, mint amennyit ő eredetileg venni szeretett volna.
Hogy kicsoda pontosan a ház másik úrnője, arra nem kérdez vissza. Valami azt sugallja, hogy neki azt egyelőre még nem kell tudnia. Ha ilyen szigorú, úgyis hamar fény derül majd rá, főleg, ha neki is dolgoznia kell majd. Egyelőre annyit tehet, hogy ha lassacskán is, de figyel és tanul.
A nemesek bizalma… Ritka kincsnek állítja be a mélységi, Maavie pedig annak rendje és módja szerint ezt is elhiszi. Egyre nagyobb kiváltságnak érzi az új munkáját, ami csak erősíti benne azt a burjánzó megfelelési kényszert, mi mostanra már gyökeret eresztett a lelkében.*
- Mindig hallgatni fogok rád. Megígérem! De… hogyan kell viselkednem pontosan? Tudod, én soha nem találkoztam még nemesekkel, igazából nagyon senkivel sem. Félek, hogy nem fogom tudni, és… rosszul csinálom. *Mondja el aggályait szinte motyogva, mert most még ő, saját magához képest is butának érzi magát. Olyan érzése van, mintha már mindent tudnia kellene a ház szabályairól és arról, hogy mit várnak el tőle, de honnan is tudhatná? A világ minden, apró kis része rejtély még a számára, hisz hiába nem kisgyermek már, rácsok mögött igencsak keveset tapasztalhatott meg az életből.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-10 18:18:33
Üzenet elküldve: 2026-06-10 18:18:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Gondolkodhatna olyasmin, hogy mégis hogyan csapódik le a fattyúban az, ahogy bánik a leánnyal, de hová is lenne a világ, ha a már betört rabszolgák érzelmi világáról elmélkedne? Ha szagot kapna, hogy mi a terve Maavieval, úgy lehet megfoganna a fejében némi gondolatfoszlány, de amaz úgyis úgy lett kinevelve, hogy ne sérthesse önérzetét annyira semmi, hogy feljebbvalói ellen forduljon. Ha pedig mégis meg merné tenni, hát pontosan tudja, hogy miféle kegyetlen véget érne az élete, amit aligha kockáztatna. Nem kell hát olyasmin töprengenie, hogy elüldözi új játékszerét azzal, hogy annak fülébe duruzsol.
Még láthatja, ahogy végigsimít a másik állának élén, ami újdonságnak hathat, de a szavai – amennyiben már kiismerte gazdáit valamelyest – éppen elég baljósnak tűnhetnek, noha Maavie ebből pont, hogy nem érezhet semmi rossz szándékot.
A félvér távozása után már zárt ajtók mögött kezdhet bele játszadozásába.
Figyelmesen hallgat, de arca sem rezzen, tökéletesen szoborszerű. Feldereng benne, hogy igen jó lóra tett. Talán hebrencs a lány, s az ő olvasatában engedetlen, de alig kellett kisujját mozdítania ahhoz, hogy máris elinduljon benne valami megfelelési kényszer, amit kifejezetten örömmel táplál majd. Persze óvatosan kell bánni vele, hiszen a magánakciókat nem csak maga miatt lesz kötelessége megtorolni, hanem mert vére is látni fogja, ha kivételezik egy szolgával – ami még akkor is problémás, ha előtte felfedi szándékát. Már amennyiben felfedi. Neki is szüksége van valakire, akinek a lojalitását élvezi és fel is használhatja. Elariion sokat van távol, nem maradhat védtelen, s ha nem is igazi fegyver Maavie, még kikupálhatja.*
- Értékelem. *Keze ismét nyúl, mintha simítani szeretne újra, mintha csak a jó kutyát kívánná kényeztetni, akinek sikerült az oly régóta tanított trükk. De megdermed a levegőben, mutató ujját mutatja az ég felé.*
- Értékelem, mert nekem kívántál kedvezni, de pontosan tudom mire és abból mennyire van szükségem. Legközelebb úgy cselekedj, ahogyan azt kérem. Én kegyes leszek hozzád, de a ház másik úrnője már nem tűrné, ha szavai ellen mennél. Olykor neki is segítened kell, ha e házban kezdesz el dolgozni.
*Ajkát alig észrevehetően biggyeszti, majd hátrál egy lépést. Nem kíván mást mutatni, minthogy ha többnyire elégedettnek is tűnik, mégsem maradéktalanul, így hát megvonja saját közelségét. Egyesek ennek módfelett örülnének persze.*
- Ha megfelelően viselkedsz, rendkívül hamar tudod törleszteni a tartozásod. De ehhez hallgatnod kell rám. Tudod, Maavie, csak akkor tudok segíteni, csak akkor tudlak megvédeni, ha bízom abban, hogy mindig úgy teszel, ahogyan kérlek. Tekintsünk el most ettől. Hiszen látom, hogy mennyire igyekszel és milyen sokra viheted még… *Sóhajt fel.* - Keveseknek adatik meg, hogy egy nemes bizalmát élvezzék.
//Csöbörből vödörbe//
*Gondolkodhatna olyasmin, hogy mégis hogyan csapódik le a fattyúban az, ahogy bánik a leánnyal, de hová is lenne a világ, ha a már betört rabszolgák érzelmi világáról elmélkedne? Ha szagot kapna, hogy mi a terve Maavieval, úgy lehet megfoganna a fejében némi gondolatfoszlány, de amaz úgyis úgy lett kinevelve, hogy ne sérthesse önérzetét annyira semmi, hogy feljebbvalói ellen forduljon. Ha pedig mégis meg merné tenni, hát pontosan tudja, hogy miféle kegyetlen véget érne az élete, amit aligha kockáztatna. Nem kell hát olyasmin töprengenie, hogy elüldözi új játékszerét azzal, hogy annak fülébe duruzsol.
Még láthatja, ahogy végigsimít a másik állának élén, ami újdonságnak hathat, de a szavai – amennyiben már kiismerte gazdáit valamelyest – éppen elég baljósnak tűnhetnek, noha Maavie ebből pont, hogy nem érezhet semmi rossz szándékot.
A félvér távozása után már zárt ajtók mögött kezdhet bele játszadozásába.
Figyelmesen hallgat, de arca sem rezzen, tökéletesen szoborszerű. Feldereng benne, hogy igen jó lóra tett. Talán hebrencs a lány, s az ő olvasatában engedetlen, de alig kellett kisujját mozdítania ahhoz, hogy máris elinduljon benne valami megfelelési kényszer, amit kifejezetten örömmel táplál majd. Persze óvatosan kell bánni vele, hiszen a magánakciókat nem csak maga miatt lesz kötelessége megtorolni, hanem mert vére is látni fogja, ha kivételezik egy szolgával – ami még akkor is problémás, ha előtte felfedi szándékát. Már amennyiben felfedi. Neki is szüksége van valakire, akinek a lojalitását élvezi és fel is használhatja. Elariion sokat van távol, nem maradhat védtelen, s ha nem is igazi fegyver Maavie, még kikupálhatja.*
- Értékelem. *Keze ismét nyúl, mintha simítani szeretne újra, mintha csak a jó kutyát kívánná kényeztetni, akinek sikerült az oly régóta tanított trükk. De megdermed a levegőben, mutató ujját mutatja az ég felé.*
- Értékelem, mert nekem kívántál kedvezni, de pontosan tudom mire és abból mennyire van szükségem. Legközelebb úgy cselekedj, ahogyan azt kérem. Én kegyes leszek hozzád, de a ház másik úrnője már nem tűrné, ha szavai ellen mennél. Olykor neki is segítened kell, ha e házban kezdesz el dolgozni.
*Ajkát alig észrevehetően biggyeszti, majd hátrál egy lépést. Nem kíván mást mutatni, minthogy ha többnyire elégedettnek is tűnik, mégsem maradéktalanul, így hát megvonja saját közelségét. Egyesek ennek módfelett örülnének persze.*
- Ha megfelelően viselkedsz, rendkívül hamar tudod törleszteni a tartozásod. De ehhez hallgatnod kell rám. Tudod, Maavie, csak akkor tudok segíteni, csak akkor tudlak megvédeni, ha bízom abban, hogy mindig úgy teszel, ahogyan kérlek. Tekintsünk el most ettől. Hiszen látom, hogy mennyire igyekszel és milyen sokra viheted még… *Sóhajt fel.* - Keveseknek adatik meg, hogy egy nemes bizalmát élvezzék.
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-09 20:51:50
Üzenet elküldve: 2026-06-09 20:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*A türelem olyan erény, melyből neki kevés adatott. Mégis, most erőt vesz magán, hisz tudja, hogy itt és most, ha révbe akar érni, úgy a Galamb játékszabályai szerint kell játsszon. Nyugtatja a tudat, hogy később természetesen tenni fog ez ellen. Elvégre a jó parti feltétele, hogy a megfelelő lapok az ő kezében landoljanak osztáskor.*
-Szó sincs ilyesmiről. *A kalapját ledobja az asztal szélére, hogy kimért mozdulattal helyet foglaljon. Sétapálcáját az ütött-kopott ülőalkalmatosság szélének támasztja, majd átható pillantását a Galamb nevezetűre emeli.*
-Egész árat fizetek. Nevezzék meg. *Meri remélni, hogy nem kell heves alkudozásba kezdenie, így jobbnak látja lefektetni előre a szabályokat.*
-Persze szeretnék számomra is elfogadható árat hallani. *Megereszt egy jobb körökben fenyegetőnek, itt inkább barátságosnak ható mosolyt.*
-A képlet egyszerű. Havonta betérek a szállítmányért, és itt hagyom az árát. Nem szeretnék csúszást a készletben. Kezdetben vélhetően én jövök, de aztán küldeni fogok valakit. Nos? *Roppant kíváncsi, vajon kellő magabiztossága elegendő-e e a Galambnak. Elvégre nem kínál rizikót.*
-Még az is lehet, hogy növelni tudjuk a megrendelések számát, ha a széljárás kedvező. És míg én jó aranyat fizetek, Önök szélesíteni tudják a repertoárt. Amennyiben megfelelő üzlettársnak bizonyulnak, még segíthetek is az utánpótlásban... Ezt majd meglátjuk.
*Nem kérdez, helyette rezzenéstelen ábrázattal szemléli a szemben helyet foglalót. Róka ritkán társul galambbal, de a szükség nagy úr.*
*A türelem olyan erény, melyből neki kevés adatott. Mégis, most erőt vesz magán, hisz tudja, hogy itt és most, ha révbe akar érni, úgy a Galamb játékszabályai szerint kell játsszon. Nyugtatja a tudat, hogy később természetesen tenni fog ez ellen. Elvégre a jó parti feltétele, hogy a megfelelő lapok az ő kezében landoljanak osztáskor.*
-Szó sincs ilyesmiről. *A kalapját ledobja az asztal szélére, hogy kimért mozdulattal helyet foglaljon. Sétapálcáját az ütött-kopott ülőalkalmatosság szélének támasztja, majd átható pillantását a Galamb nevezetűre emeli.*
-Egész árat fizetek. Nevezzék meg. *Meri remélni, hogy nem kell heves alkudozásba kezdenie, így jobbnak látja lefektetni előre a szabályokat.*
-Persze szeretnék számomra is elfogadható árat hallani. *Megereszt egy jobb körökben fenyegetőnek, itt inkább barátságosnak ható mosolyt.*
-A képlet egyszerű. Havonta betérek a szállítmányért, és itt hagyom az árát. Nem szeretnék csúszást a készletben. Kezdetben vélhetően én jövök, de aztán küldeni fogok valakit. Nos? *Roppant kíváncsi, vajon kellő magabiztossága elegendő-e e a Galambnak. Elvégre nem kínál rizikót.*
-Még az is lehet, hogy növelni tudjuk a megrendelések számát, ha a széljárás kedvező. És míg én jó aranyat fizetek, Önök szélesíteni tudják a repertoárt. Amennyiben megfelelő üzlettársnak bizonyulnak, még segíthetek is az utánpótlásban... Ezt majd meglátjuk.
*Nem kérdez, helyette rezzenéstelen ábrázattal szemléli a szemben helyet foglalót. Róka ritkán társul galambbal, de a szükség nagy úr.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-06 16:06:32
Üzenet elküldve: 2026-06-06 16:06:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*Galamb végighallgatja Shorenait. A pince közben lassan elcsendesedik. A kockák már nem koppannak tovább a hordó tetején, az asszony pedig félúton megáll egy zsák tartalmának válogatásában. Csak a pince sarkában égő gyertya serceg halkan. Az egyik kockázó végül felhorkant.*
- Havi rendszerességgel?
*A mellette ülő megrázza a fejét.*
- A kurva élet...
*Dwinden és Robir összenéznek. Láthatóan ők sem pontosan erre számítottak, amikor lehozták az uraságot.
Galamb közben nem szól egy szót sem. Lassan ellöki magát a ládától, tesz néhány lépést a helyiségben, majd megáll az egyik hordó mellett. Leemeli róla a kulacsát, iszik belőle, aztán visszateszi a helyére. Tekintete közben egyszer sem hagyja el teljesen Shorenait.*
- Hmm…
*Mindössze ennyit felel az ajánlatra első körben. Eközben, ha Shorenai esetleg alaposabban körbe találna nézni a helységben, az egyik sarokban heverő ládából egy rozsdás ásó dolgosabbik vége áll ki. Egy másik tetején kopott gyerekcipő hever. Az asszony előtt félig nyitott zsákból különféle apróságok kandikálnak elő; egy rézserleg, néhány evőeszköz, egy törött nyaklánc. Végül a csendet megtöri Galamb azzal, hogy hangosan megköszörüli torkát, ezáltal pedig az egészségestől elég távol eső hangokat hallat.*
- Úgy mondják bizony, bizony. Úgy mondják és jól mondják.
*Szóval meg végül rendesen is miközben látszólagos csalódottsággal rázza meg a fejét.*
- Kitalálom, az első hónapot feláron fizetné, a következőt meg rendesen, mi? Mikor már a feje egy kibaszott karón fog virítani a főtéren az enyém mellett.
*Ezt hallva a Shorenait idekísérő páros ismét meglehetőst indiszkrét kuncogásba kezd. A többi jelenlévő látszólag nem találta ezt annyira szórakoztatónak.*
- De nem vagyok én ám semmi jónak elrontója. *Galamb fejével egy üres szék felé bök és így folytatja.* - Üljön le bátran és meséljen csak tovább arról, hogy hogyan fogunk meggazdagodni.
*Galamb végighallgatja Shorenait. A pince közben lassan elcsendesedik. A kockák már nem koppannak tovább a hordó tetején, az asszony pedig félúton megáll egy zsák tartalmának válogatásában. Csak a pince sarkában égő gyertya serceg halkan. Az egyik kockázó végül felhorkant.*
- Havi rendszerességgel?
*A mellette ülő megrázza a fejét.*
- A kurva élet...
*Dwinden és Robir összenéznek. Láthatóan ők sem pontosan erre számítottak, amikor lehozták az uraságot.
Galamb közben nem szól egy szót sem. Lassan ellöki magát a ládától, tesz néhány lépést a helyiségben, majd megáll az egyik hordó mellett. Leemeli róla a kulacsát, iszik belőle, aztán visszateszi a helyére. Tekintete közben egyszer sem hagyja el teljesen Shorenait.*
- Hmm…
*Mindössze ennyit felel az ajánlatra első körben. Eközben, ha Shorenai esetleg alaposabban körbe találna nézni a helységben, az egyik sarokban heverő ládából egy rozsdás ásó dolgosabbik vége áll ki. Egy másik tetején kopott gyerekcipő hever. Az asszony előtt félig nyitott zsákból különféle apróságok kandikálnak elő; egy rézserleg, néhány evőeszköz, egy törött nyaklánc. Végül a csendet megtöri Galamb azzal, hogy hangosan megköszörüli torkát, ezáltal pedig az egészségestől elég távol eső hangokat hallat.*
- Úgy mondják bizony, bizony. Úgy mondják és jól mondják.
*Szóval meg végül rendesen is miközben látszólagos csalódottsággal rázza meg a fejét.*
- Kitalálom, az első hónapot feláron fizetné, a következőt meg rendesen, mi? Mikor már a feje egy kibaszott karón fog virítani a főtéren az enyém mellett.
*Ezt hallva a Shorenait idekísérő páros ismét meglehetőst indiszkrét kuncogásba kezd. A többi jelenlévő látszólag nem találta ezt annyira szórakoztatónak.*
- De nem vagyok én ám semmi jónak elrontója. *Galamb fejével egy üres szék felé bök és így folytatja.* - Üljön le bátran és meséljen csak tovább arról, hogy hogyan fogunk meggazdagodni.
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-06 09:35:54
Üzenet elküldve: 2026-06-06 09:35:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*A sötételf úrnővel ellentétben Maaive butácska agyában egészen másféle gondolatok kavarognak. Ő nem tekint magára úgy, mint aki bármiféle jövőt, bárkinek elhozhatna. Nem akar ő mást, csupán egy megfelelő munkát, amiért pénzt kaphat, melyből reggelit vehet magának, és most már törlesztheti a tartozását is a piacon. Persze, hisz azzal a tiszta lappal is élni szeretne, amit a ház úrnője oly nagylelkűen ajánlott fel neki. Ám, ha lehet, nem csak vele szemben, hanem az egész világgal szemben élni akar vele.
Mikor a számára megmagyarázhatatlanul furcsa fiú, Naren társaságában belép a könyvtárszobába, és megpillantja Elireyát, lenyűgözötten csodálja azt a kecses mozdulatát, ahogy érkeztével a nő feláll a különösen csinos székéből. Nem ért hozzá, nem tudná megmagyarázni, mi olyan gyönyörű akár a székben, akár a mélységi mozdulataiban, csak érzi, hogy ez valami más. Valami olyasmi, mintha egy egészen új világba csöppent volna.
Hirtelen és lelkesen tör ki belőle minden, amit mondani szeretne Elireyának, mit sem sejtve arról, hogy mekkora hibát követ el minden egyes szóval, de a sötételf első szavaira azonnal lefagy.*
~Nemes…~ *Hallja már nem először ezt a szót. Annyi ész még az ő együgyű természete ellenére is szorult belé, hogy tudja, nem volna bölcs dolog elmondani az egyetlen dolgot, amit a nemesekről hallott Yvontól.
Szavak nem hagyják el az ajkait egészen addig, míg Elireya elé nem lép, hogy gyengéden végigsimítson az arcán. Szokatlanul finom, kellemes érzésnek éli meg az érintést.*
- Nem, nem tanította meg nekem senki… *Válaszolja meg végül a kérdést halkan egy apró fejrázás kíséretében, de már koránt sem azzal a hévvel, amivel üdvözölte a nemest.
Narent mindeközben elengedik a dolgára, mire Maavie kékjeit néhány pillanatig a fiúra emeli. Elireya kérdésére azonban nem válaszol egészen addig, amíg Naren nem távozik, nem akarja, hogy ő is hallja, amit mondani készül.*
- Ruhát, azt… nem tudtam venni a pénzből. Nem volt rá elég. Csak arra, hogy kifizessem egy részét ezeknek, ami most rajtam van *simít végig kissé félszegen fekete mellényén.* Megígértem az árusnak, hogy idővel kifizetem neki az egészet. Tiszta lapot ajánlottál nekem, én pedig nem szeretném, hogy arról beszéljenek a városban, hogy egy tolvaj lány dolgozik neked… *Vallja be halk szavakkal, hogy mi történt a piacon. Kékjeiben őszinteség csillog, ahogy felnéz a lilás színű íriszekbe.*
//Csöbörből vödörbe//
*A sötételf úrnővel ellentétben Maaive butácska agyában egészen másféle gondolatok kavarognak. Ő nem tekint magára úgy, mint aki bármiféle jövőt, bárkinek elhozhatna. Nem akar ő mást, csupán egy megfelelő munkát, amiért pénzt kaphat, melyből reggelit vehet magának, és most már törlesztheti a tartozását is a piacon. Persze, hisz azzal a tiszta lappal is élni szeretne, amit a ház úrnője oly nagylelkűen ajánlott fel neki. Ám, ha lehet, nem csak vele szemben, hanem az egész világgal szemben élni akar vele.
Mikor a számára megmagyarázhatatlanul furcsa fiú, Naren társaságában belép a könyvtárszobába, és megpillantja Elireyát, lenyűgözötten csodálja azt a kecses mozdulatát, ahogy érkeztével a nő feláll a különösen csinos székéből. Nem ért hozzá, nem tudná megmagyarázni, mi olyan gyönyörű akár a székben, akár a mélységi mozdulataiban, csak érzi, hogy ez valami más. Valami olyasmi, mintha egy egészen új világba csöppent volna.
Hirtelen és lelkesen tör ki belőle minden, amit mondani szeretne Elireyának, mit sem sejtve arról, hogy mekkora hibát követ el minden egyes szóval, de a sötételf első szavaira azonnal lefagy.*
~Nemes…~ *Hallja már nem először ezt a szót. Annyi ész még az ő együgyű természete ellenére is szorult belé, hogy tudja, nem volna bölcs dolog elmondani az egyetlen dolgot, amit a nemesekről hallott Yvontól.
Szavak nem hagyják el az ajkait egészen addig, míg Elireya elé nem lép, hogy gyengéden végigsimítson az arcán. Szokatlanul finom, kellemes érzésnek éli meg az érintést.*
- Nem, nem tanította meg nekem senki… *Válaszolja meg végül a kérdést halkan egy apró fejrázás kíséretében, de már koránt sem azzal a hévvel, amivel üdvözölte a nemest.
Narent mindeközben elengedik a dolgára, mire Maavie kékjeit néhány pillanatig a fiúra emeli. Elireya kérdésére azonban nem válaszol egészen addig, amíg Naren nem távozik, nem akarja, hogy ő is hallja, amit mondani készül.*
- Ruhát, azt… nem tudtam venni a pénzből. Nem volt rá elég. Csak arra, hogy kifizessem egy részét ezeknek, ami most rajtam van *simít végig kissé félszegen fekete mellényén.* Megígértem az árusnak, hogy idővel kifizetem neki az egészet. Tiszta lapot ajánlottál nekem, én pedig nem szeretném, hogy arról beszéljenek a városban, hogy egy tolvaj lány dolgozik neked… *Vallja be halk szavakkal, hogy mi történt a piacon. Kékjeiben őszinteség csillog, ahogy felnéz a lilás színű íriszekbe.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-06 09:18:51
Üzenet elküldve: 2026-06-06 09:18:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 857
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 857
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Vhorossi szobája//
*Bár a megjegyzés nem epés, mégis mélyen hasít Kharasshi elevenjébe. Az az idő, amit a húskufárok és lanisták béklyóiban töltött, a lelkében messze nem az árnyak legmélyebbike. Most pedig nagyon kell koncentrálnia, hogy azok az igazi mélységek ne húzzák magukhoz. Sosem engedné, hogy Ydriss vagy Käli emlékét átitassa ennek a fertelmes háznak a mételye. Őszintén hálás annak a tompaságnak, ami fáradt, elcsigázott tagjait és elméjét átjárja. A felsajduló emlékek hallgatag, fekete űrbe simulnak. Hagyja őket eltávolodni, magát pedig burokként körülvenni az épület hidegével.
A viadalok említése furcsamód megkönnyebbülés. Azok az idők legalább olyan delíriumba borultak, mint később a mákonyfüstös önpusztítása. Evett, aludt, ölt. Az, hogy nem volt választása, az ösztönök szintjére csupaszította az egymást követő napokat. A dühét olyan tombolással lakathatta jól, ami kényszer volt, és emellett a túlélés is.
A matróna szavaiból olyasmit hall ki, amire akaratlanul is nyílik a szája. De a nőstény elfordul, ő pedig visszanyeli a kommentárt, amiben kifejtené, hogy nem volt választása, és hogy az övéi közt az ölés szent dolog, ami bár nem tiltja, de becstelenné teszi a hóbortból való gyilkolást.
A fegyvertelen némber minden szava ellenére is jóval közelebb áll az ilyen szórakozáshoz. A matrónák pengéje a hatalmuk, amivel összevetve még Kharasshi vérrel és halállal bőven szegélyezett életútja is virágpettyes, békés ösvénynek tűnhet.
Bólint. Kikerüli a választ, és azt, hogy azt az undok szót a szájára kelljen vennie: úrnőm.
A tortúrának, úgy tűnik, még koránt sincs vége. A másik nőstény elé citálják. Megalázó mustrára, újabb csizmatörlésre az önérzetében. Nagyon nem akaródzik. Már abból a kósza találkozásból sejti, hogy az említett némber jobban kikezdi majd az önuralmát, mint Vhorossi.
A Sötét Anya említésére megfeszül az állkapcsa. Undorát viszont hamar feloldja a matróna mondatából felsejlő tény: menekülve jöhetett el Pirtianesből. Ez egy kicsit enyhít a torkára fonódó szolgálat szorításán. ~Lám, ezek is csak hazátlan nyomorultak, mint én magam.~ Gúnyos kis érzés fodrozódik benne, de aztán tovább is áll hamar. Pirtianesben gyakran változik a széljárás a hatalom közelében. Egy pillanatra görcs mar a gyomrába a gondolattól, hogy esetleg, ha a Dwirinthalen matróna ügyei jól alakulnak, még őt is magukkal vihetik a mélységi városba. S mintha a gondolat elevenedne meg, a fény kialszik a szobában. Kharasshi izmai megfeszülnek, mint aki veszélyben forog. Mivel az ő szeme messze nincs oly jó barátságban a sötéttel, mint Vhorossié, így aligha látja a biccentést. Csupán fülel, s egyéb érzékeire támaszkodva sejtheti, ha a nőstény elindul.
Úton a másik Dwirinthalen szukához máris jön az első feladat, melyet a következő napra kinézett öltözék kikészítésének közönyével ír le a matróna. Egy rokon halálának elrendelése ezzel a magától értetődő természetességgel... Ez Pirtianes. Kharasshi próbálja elhatárolni magát tőle. A feladatra koncentrálni, ahogy a túlélésre az arénákban. Az ő dolga csak az, hogy megvédje ezt a nőstényt, s ha az a Yaremoor fenyegetést jelent, akkor ez épp elég.*
- Leírnád nekem? Azt a hímet meg a legényét *pontosít az említett rokonra meg a szolgájára utalva.* - Hogy felismerjem őket, ha úgy alakul.
*Vhorossitól fél lépésre lemaradva halad. Ahogy annak idején fivérét is így követte, ha együtt mutatkoztak. Most mégis annak a nyomorult kutyának érzi magát tőle, mint aminek az itt szolgáló nyurga korcsot látja. Felidézi magában a nővére arcát, a tekintete kemény fényét, ami mintha mindig tudná, hogy mi az, amire vár. A türelem félelmetes szilárdságát. Ő pedig, tékozló fivérként tudja, hogy az utolsó esélye ez a szolgálat, melyben nem bukhat el.*
//Vhorossi szobája//
*Bár a megjegyzés nem epés, mégis mélyen hasít Kharasshi elevenjébe. Az az idő, amit a húskufárok és lanisták béklyóiban töltött, a lelkében messze nem az árnyak legmélyebbike. Most pedig nagyon kell koncentrálnia, hogy azok az igazi mélységek ne húzzák magukhoz. Sosem engedné, hogy Ydriss vagy Käli emlékét átitassa ennek a fertelmes háznak a mételye. Őszintén hálás annak a tompaságnak, ami fáradt, elcsigázott tagjait és elméjét átjárja. A felsajduló emlékek hallgatag, fekete űrbe simulnak. Hagyja őket eltávolodni, magát pedig burokként körülvenni az épület hidegével.
A viadalok említése furcsamód megkönnyebbülés. Azok az idők legalább olyan delíriumba borultak, mint később a mákonyfüstös önpusztítása. Evett, aludt, ölt. Az, hogy nem volt választása, az ösztönök szintjére csupaszította az egymást követő napokat. A dühét olyan tombolással lakathatta jól, ami kényszer volt, és emellett a túlélés is.
A matróna szavaiból olyasmit hall ki, amire akaratlanul is nyílik a szája. De a nőstény elfordul, ő pedig visszanyeli a kommentárt, amiben kifejtené, hogy nem volt választása, és hogy az övéi közt az ölés szent dolog, ami bár nem tiltja, de becstelenné teszi a hóbortból való gyilkolást.
A fegyvertelen némber minden szava ellenére is jóval közelebb áll az ilyen szórakozáshoz. A matrónák pengéje a hatalmuk, amivel összevetve még Kharasshi vérrel és halállal bőven szegélyezett életútja is virágpettyes, békés ösvénynek tűnhet.
Bólint. Kikerüli a választ, és azt, hogy azt az undok szót a szájára kelljen vennie: úrnőm.
A tortúrának, úgy tűnik, még koránt sincs vége. A másik nőstény elé citálják. Megalázó mustrára, újabb csizmatörlésre az önérzetében. Nagyon nem akaródzik. Már abból a kósza találkozásból sejti, hogy az említett némber jobban kikezdi majd az önuralmát, mint Vhorossi.
A Sötét Anya említésére megfeszül az állkapcsa. Undorát viszont hamar feloldja a matróna mondatából felsejlő tény: menekülve jöhetett el Pirtianesből. Ez egy kicsit enyhít a torkára fonódó szolgálat szorításán. ~Lám, ezek is csak hazátlan nyomorultak, mint én magam.~ Gúnyos kis érzés fodrozódik benne, de aztán tovább is áll hamar. Pirtianesben gyakran változik a széljárás a hatalom közelében. Egy pillanatra görcs mar a gyomrába a gondolattól, hogy esetleg, ha a Dwirinthalen matróna ügyei jól alakulnak, még őt is magukkal vihetik a mélységi városba. S mintha a gondolat elevenedne meg, a fény kialszik a szobában. Kharasshi izmai megfeszülnek, mint aki veszélyben forog. Mivel az ő szeme messze nincs oly jó barátságban a sötéttel, mint Vhorossié, így aligha látja a biccentést. Csupán fülel, s egyéb érzékeire támaszkodva sejtheti, ha a nőstény elindul.
Úton a másik Dwirinthalen szukához máris jön az első feladat, melyet a következő napra kinézett öltözék kikészítésének közönyével ír le a matróna. Egy rokon halálának elrendelése ezzel a magától értetődő természetességgel... Ez Pirtianes. Kharasshi próbálja elhatárolni magát tőle. A feladatra koncentrálni, ahogy a túlélésre az arénákban. Az ő dolga csak az, hogy megvédje ezt a nőstényt, s ha az a Yaremoor fenyegetést jelent, akkor ez épp elég.*
- Leírnád nekem? Azt a hímet meg a legényét *pontosít az említett rokonra meg a szolgájára utalva.* - Hogy felismerjem őket, ha úgy alakul.
*Vhorossitól fél lépésre lemaradva halad. Ahogy annak idején fivérét is így követte, ha együtt mutatkoztak. Most mégis annak a nyomorult kutyának érzi magát tőle, mint aminek az itt szolgáló nyurga korcsot látja. Felidézi magában a nővére arcát, a tekintete kemény fényét, ami mintha mindig tudná, hogy mi az, amire vár. A türelem félelmetes szilárdságát. Ő pedig, tékozló fivérként tudja, hogy az utolsó esélye ez a szolgálat, melyben nem bukhat el.*
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-05 22:59:53
Üzenet elküldve: 2026-06-05 22:59:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Nem próbálja győzködni a párost, hisz egyértelművé tették már, hogy nem ők az "emberei". Követi hát őket, jobbára szótlan, csak egy-egy hümmögés hagyja el ajkait az elmés replikákra.*
-Bájos. *Jegyzi meg a ház dolgára, ahogy megállapodnak a kidőlt-bedőlt viskó előtt. Megigazítja gallérját, majd követi a kettőst az objektumba. Nincs benne félsz. Üzletelni jött, nem naiv nemest játszani. Amellett pedig - egyébként roppant sajnálatos módon - a Romváros nem az egykori Sárváros.*
-Kedves... Galamb! *Acél tekintetét a férfira emeli. Nincs benne undor, sem egyéb, mit a kékvérűektől esetleg megszoktak e népek. Nincs miért megjátssza a kivagyi selyemrévit. A vagyonos előkelőséget azért meghagyja, már csak üzleti megfontolásból is.*
-Azért érkeztem, hogy hosszú távú üzleti lehetőséget vázoljak fel annak, aki érdemes rá. *Végighordozza tekintetét a helyiségben tartózkodó népeken. Igyekszik minden arcot megjegyezni. A szórványos röhögést jótékonyan elengedi a füle mellett. Lesz még majd ezzel foglalatoskodni a későbbiekben.*
-Hodaril és némi ördögvigyor ügyében érkeztem. *A Galamb "üzletnek" aposztrofálta e helyet, így meri remélni, hogy valóban jó helyen jár.*
-Hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni belőle időről-időre, tervezetten. *Nem árul zsákbamacskát. Fekete kesztyűs kezével igazít füle mögé egy kósza tincset, majd sétapálcájára támaszkodva folytatja.*
-Hogy mire kell, az az én dolgom. *Előzi meg az esetleges kérdést.*
-A kérdés az, képesek-e ellátni. *Átható pillantása a Galamb nevezetűt vizslatja.*
-Úgy mondják... *Úgy fürkészi sétapálcájára szoruló kézfejét, mintha egy roppant érdekes műtárgyat szemlézne.*
-Úgy mondják háború közeleg. Egy ostromlott közegben a legjobb üzletet kötni. Mire a végére érünk ennek a szörnyű csatározásnak, Önök vagyonos emberek lesznek. Én ehhez ajánlok segítséget. *Hagy némi szünetet, hogy a gondolat kellő mértékben leülepedjen.*
-Öt adag hodaril és három tekervény ördögvigyor, amire szükségem van. Szállítmányonként, havonta.
*Nem próbálja győzködni a párost, hisz egyértelművé tették már, hogy nem ők az "emberei". Követi hát őket, jobbára szótlan, csak egy-egy hümmögés hagyja el ajkait az elmés replikákra.*
-Bájos. *Jegyzi meg a ház dolgára, ahogy megállapodnak a kidőlt-bedőlt viskó előtt. Megigazítja gallérját, majd követi a kettőst az objektumba. Nincs benne félsz. Üzletelni jött, nem naiv nemest játszani. Amellett pedig - egyébként roppant sajnálatos módon - a Romváros nem az egykori Sárváros.*
-Kedves... Galamb! *Acél tekintetét a férfira emeli. Nincs benne undor, sem egyéb, mit a kékvérűektől esetleg megszoktak e népek. Nincs miért megjátssza a kivagyi selyemrévit. A vagyonos előkelőséget azért meghagyja, már csak üzleti megfontolásból is.*
-Azért érkeztem, hogy hosszú távú üzleti lehetőséget vázoljak fel annak, aki érdemes rá. *Végighordozza tekintetét a helyiségben tartózkodó népeken. Igyekszik minden arcot megjegyezni. A szórványos röhögést jótékonyan elengedi a füle mellett. Lesz még majd ezzel foglalatoskodni a későbbiekben.*
-Hodaril és némi ördögvigyor ügyében érkeztem. *A Galamb "üzletnek" aposztrofálta e helyet, így meri remélni, hogy valóban jó helyen jár.*
-Hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni belőle időről-időre, tervezetten. *Nem árul zsákbamacskát. Fekete kesztyűs kezével igazít füle mögé egy kósza tincset, majd sétapálcájára támaszkodva folytatja.*
-Hogy mire kell, az az én dolgom. *Előzi meg az esetleges kérdést.*
-A kérdés az, képesek-e ellátni. *Átható pillantása a Galamb nevezetűt vizslatja.*
-Úgy mondják... *Úgy fürkészi sétapálcájára szoruló kézfejét, mintha egy roppant érdekes műtárgyat szemlézne.*
-Úgy mondják háború közeleg. Egy ostromlott közegben a legjobb üzletet kötni. Mire a végére érünk ennek a szörnyű csatározásnak, Önök vagyonos emberek lesznek. Én ehhez ajánlok segítséget. *Hagy némi szünetet, hogy a gondolat kellő mértékben leülepedjen.*
-Öt adag hodaril és három tekervény ördögvigyor, amire szükségem van. Szállítmányonként, havonta.
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:12:24
Üzenet elküldve: 2026-06-05 21:12:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Bár nincs rá szükség, mert érkeztüket várják és elvárják, de megkoppintja a könyvtárszoba ajtaját, mielőtt felnyitná az ajtaját. Nem több ez, mint egy macska nyakába kötött csengő jelzése a gazdái számára: "itt vagyok". Kissé meghajolva engedi maga elé a felszínit, és majd csak őt követve lép be, hogy az ajtó mellett kissé félrehúzódva lecövekeljen, és.. nos.. majdnem orra is bukjon meglepetésében. Egy pillanatig cserbenhagyja a belé nevelt, ösztönszinten erős fa-arcúság, és szemei elkerekednek ahogy Maavie köszönti Elireya Úrnőt. Bárki is legyen ez a lány, a mélységiek szokásait olyan szinten sérti meg, amiért az ő hátából jobb napokon is cafatos szíjakat hasogatnának.
Beleharap a nyelvébe és magára erőlteti semleges ábrázatát, szemeivel a kopott parketta halszálkamintáját kezdi követni lábfeje alatt. Csupán füleit hegyezi -úgy sejti, Vhorossi Úrnő kíváncsi lesz-, ahogy a felszíni lány csacsog -csacsog!!!- Elireya Úrnővel. Kissé megnyugszik, ahogy az Úrnő végül jelzi a felszíninek az eme fedél alatt betartandó szabályok töredékrészét, noha a hangszínt nem találja megnyugtatónak. Ha Elireya Úrnő valaha így beszélne vele, komolyan aggódni kezdene - a hangjából hiányzó él jobban vág, mint a nőstény szobájában heverő szilánkok tennék. Nyel egy aprót.*
- Igenis, Úrnőm. *-válasza már a tőle szokott csöndes-engedelmes hangon érkezik.
Meghajol. Kimegy.
Az ajtó előtt kihúzza magát, és kissé fellélegzik; egy pillanat erejéig még egy helyben áll -hallgatózik vagy sem, talány-, majd hosszúra nyújtott léptekkel indul el a takarítószeres zug felé, hogy ott egy söprűt és kis-lapátot vegyen magához. Ezekkel felszerelkezve kotródik aztán felfelé a lépcsőn Elireya Úrnő szobája irányába, hogy előbb azt tegye rendbe. A Maavie-nak szánt szoba ennyit még várhat.*
//Csöbörből vödörbe//
*Bár nincs rá szükség, mert érkeztüket várják és elvárják, de megkoppintja a könyvtárszoba ajtaját, mielőtt felnyitná az ajtaját. Nem több ez, mint egy macska nyakába kötött csengő jelzése a gazdái számára: "itt vagyok". Kissé meghajolva engedi maga elé a felszínit, és majd csak őt követve lép be, hogy az ajtó mellett kissé félrehúzódva lecövekeljen, és.. nos.. majdnem orra is bukjon meglepetésében. Egy pillanatig cserbenhagyja a belé nevelt, ösztönszinten erős fa-arcúság, és szemei elkerekednek ahogy Maavie köszönti Elireya Úrnőt. Bárki is legyen ez a lány, a mélységiek szokásait olyan szinten sérti meg, amiért az ő hátából jobb napokon is cafatos szíjakat hasogatnának.
Beleharap a nyelvébe és magára erőlteti semleges ábrázatát, szemeivel a kopott parketta halszálkamintáját kezdi követni lábfeje alatt. Csupán füleit hegyezi -úgy sejti, Vhorossi Úrnő kíváncsi lesz-, ahogy a felszíni lány csacsog -csacsog!!!- Elireya Úrnővel. Kissé megnyugszik, ahogy az Úrnő végül jelzi a felszíninek az eme fedél alatt betartandó szabályok töredékrészét, noha a hangszínt nem találja megnyugtatónak. Ha Elireya Úrnő valaha így beszélne vele, komolyan aggódni kezdene - a hangjából hiányzó él jobban vág, mint a nőstény szobájában heverő szilánkok tennék. Nyel egy aprót.*
- Igenis, Úrnőm. *-válasza már a tőle szokott csöndes-engedelmes hangon érkezik.
Meghajol. Kimegy.
Az ajtó előtt kihúzza magát, és kissé fellélegzik; egy pillanat erejéig még egy helyben áll -hallgatózik vagy sem, talány-, majd hosszúra nyújtott léptekkel indul el a takarítószeres zug felé, hogy ott egy söprűt és kis-lapátot vegyen magához. Ezekkel felszerelkezve kotródik aztán felfelé a lépcsőn Elireya Úrnő szobája irányába, hogy előbb azt tegye rendbe. A Maavie-nak szánt szoba ennyit még várhat.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-04 21:41:37
Üzenet elküldve: 2026-06-04 21:41:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Vhorossi szobája//
*Kharasshi önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, legalábbis a vadállat, mivel az előcsarnokban találkozott, még ha meg nem is hunyászkodott, de valamelyest szelídült. Nem oly ostoba, hogy az eredményt a maga képességeinek tudja be. Kharasshi a leányáról kapott információk birtokában döntött úgy, hogy az ő lapjai alá játszik.
Tekintete elidőzik egy különösen hosszú vágásnyomon a hím testén, miközben annak szavait hallgatja. Arcára nem ül ki, de csiklandozza humorát a hosszú felsorolás.*
-Tehát világlátott vagy. Már ha az élet árnyas oldalát nézzük. *Megjegyzése akár epésnek is hathat, mégsem annak szánja. Pontosan ilyen segítségre van szüksége.*
-Küzdővermek és gladiátorok. *Finoman kúszik magasabbra szemöldöke, mintha lekicsinylené az efféle szórakozást. Szürkéslila íriszei azonban érdeklődve csillannak.*
-A Föld Városában tiltott az ilyen hóbort. Mások örömére, értelmetlen gyilkolni... Igazán ostoba időtöltés. Nem gondolod? *Szól vontatottan. Megfordul, és az asztalához lép. A vak is láthatja, ő még pengét sem hord magánál.*
-Megkeressük Elireya úrnőt. Bizonyára már tud a jelenlétedről, még is ildomos, ha szót ejtek rólad. Nem gondolom, hogy látott már valaha hozzád hasonló felszíni hímet. *Elfújja az asztalon árválkodó gyertyát, majd jelzésértékűen az ajtó felé biccent. Reméli, a hím megérti a szándékát és kinyitja előtte az ajtót.*
-Elireya úrnő fontos számomra, így számodra is. A Sötét Anya kegyelméből sikerült elhoznom magammal Pirtianesből az utolsó utáni pillanatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a a pók osztozik hálóján. *Nem fejti ki a sejtelmes kép értelmét, meghagyja azt Kharasshinak.
Lépteik tompák a szebb időket megélt szőnyeggel fedett folyosón. Az előcsarnok felé tartanak, és meri reméli, hogy hamar megleli rokonát.*
-Akad még valami. *Kezd neki lassan.*
-Kérdezted, akad-e ellenségem, kiről tudnod kell. Egy hím és a szolgálója leledzik a városban, mint megtudtam.* Szeme sarkából vet egy pillantást Kharasshira. A forrása Agaree-Siche, de nem óhajtja, hogy a a felszíni hím arra a következtetésre jusson, hogy esetleg ily erőteljesen támaszkodik a tapasztalt matrónára.*
-Rokon, egy bizonyos Yaremoor. Amennyiben feltűnik, szeretném, ha elvennéd a kedvét attól, hogy próbálkozzék. Törd meg. Ha nem hat, öld meg. *Szavai szenvtelenek, mintha nem először adna ki hasonló utasítást. Tudja, ki az a pap, akit Agaree-Siche említett. Pontosabban azt, hogy kinek a fia. Nem tart különösebben a hímtől, de kitűnő lehetőség újdonsült kardjának a bizonyításra. És persze arra, hogy üzenjen.*
//Vhorossi szobája//
*Kharasshi önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, legalábbis a vadállat, mivel az előcsarnokban találkozott, még ha meg nem is hunyászkodott, de valamelyest szelídült. Nem oly ostoba, hogy az eredményt a maga képességeinek tudja be. Kharasshi a leányáról kapott információk birtokában döntött úgy, hogy az ő lapjai alá játszik.
Tekintete elidőzik egy különösen hosszú vágásnyomon a hím testén, miközben annak szavait hallgatja. Arcára nem ül ki, de csiklandozza humorát a hosszú felsorolás.*
-Tehát világlátott vagy. Már ha az élet árnyas oldalát nézzük. *Megjegyzése akár epésnek is hathat, mégsem annak szánja. Pontosan ilyen segítségre van szüksége.*
-Küzdővermek és gladiátorok. *Finoman kúszik magasabbra szemöldöke, mintha lekicsinylené az efféle szórakozást. Szürkéslila íriszei azonban érdeklődve csillannak.*
-A Föld Városában tiltott az ilyen hóbort. Mások örömére, értelmetlen gyilkolni... Igazán ostoba időtöltés. Nem gondolod? *Szól vontatottan. Megfordul, és az asztalához lép. A vak is láthatja, ő még pengét sem hord magánál.*
-Megkeressük Elireya úrnőt. Bizonyára már tud a jelenlétedről, még is ildomos, ha szót ejtek rólad. Nem gondolom, hogy látott már valaha hozzád hasonló felszíni hímet. *Elfújja az asztalon árválkodó gyertyát, majd jelzésértékűen az ajtó felé biccent. Reméli, a hím megérti a szándékát és kinyitja előtte az ajtót.*
-Elireya úrnő fontos számomra, így számodra is. A Sötét Anya kegyelméből sikerült elhoznom magammal Pirtianesből az utolsó utáni pillanatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a a pók osztozik hálóján. *Nem fejti ki a sejtelmes kép értelmét, meghagyja azt Kharasshinak.
Lépteik tompák a szebb időket megélt szőnyeggel fedett folyosón. Az előcsarnok felé tartanak, és meri reméli, hogy hamar megleli rokonát.*
-Akad még valami. *Kezd neki lassan.*
-Kérdezted, akad-e ellenségem, kiről tudnod kell. Egy hím és a szolgálója leledzik a városban, mint megtudtam.* Szeme sarkából vet egy pillantást Kharasshira. A forrása Agaree-Siche, de nem óhajtja, hogy a a felszíni hím arra a következtetésre jusson, hogy esetleg ily erőteljesen támaszkodik a tapasztalt matrónára.*
-Rokon, egy bizonyos Yaremoor. Amennyiben feltűnik, szeretném, ha elvennéd a kedvét attól, hogy próbálkozzék. Törd meg. Ha nem hat, öld meg. *Szavai szenvtelenek, mintha nem először adna ki hasonló utasítást. Tudja, ki az a pap, akit Agaree-Siche említett. Pontosabban azt, hogy kinek a fia. Nem tart különösebben a hímtől, de kitűnő lehetőség újdonsült kardjának a bizonyításra. És persze arra, hogy üzenjen.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-04 20:56:13
Üzenet elküldve: 2026-06-04 20:56:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy tűnhet, a Romváros éjjel sem alszik.
Thalyssa a Törött Korsó felől közeledik, apró termete szinte elveszik a romos épületek és a közöttük tanyát vert tömeg árnyékában. A hajdani gazdagnegyed megmaradt kúriáinak fekete kéményei komoran merednek az égnek, köröttük összetákolt viskók és kalyibák kapaszkodnak az istenek jóindulatába és szerencsébe. A girbe-gurba utcák labirintusában magabiztosan sétál a kislány, egyik-másik kőre erősebben, taposva. Talán szökdécsel, talán dúdol is. Nincs rossz kedve, nem szomorkodik. Miért is tenné. Az éjszaka szép, a csillagok tisztán ragyongnak felettük, ő pedig talált két jómadarat, aki elkíséri az útján. Eljét végre a kikötőbe. Meglátogatja végre azt a kertet, amely annyira csalja, és találkozik az istenével. Bemutatja neki az áldozatot, melyet megérdemel, aztán visszakapja az erejét és minden a helyére billen. Két holdforduló és ismét az erdőben lehet. Ám most végre egyedül.
Mélyre szívja a levegőt, hagyja, hogy amaz megtöltse a tüdejét. Az éjszaka hűvös, de tiszta. Egyetlen felhő sem takarja a csillagokat, amelyek ezüstösen ragyognak Arthenior fölött. Furcsa, de reményt keltő látvány. Mintha az égbolt fittyet hányna a földi nyomorúságra, és emlékeztetné az embereket arra, hogy a világ nem csak a romokról, háborúról és nyomorúságról szól.
A tompán neszelő léptek a templom irányába haladnak. Nem vesz tudomást az egyre sűrűsödő emberszámról és közegről. Az utcák zsúfolásig teltek menekültekkel. Az ork támadás híre és következményei úgy tűnik mindenkit ide sodortak. Családok kuporognak a falak tövében, takarókba burkolózva. Kimerült gyermekek alszanak szüleik ölében, mások még ébren vannak, és nagy szemekkel figyelik a körülöttük zajló világot. Halk beszélgetések, sírás, fáradt sóhajok és pattogó tűzrakások hangja keveredik az éjszakában.
Thalyssa fejében szöget üt a felismerés, egyáltalán nem fél. Kellene neki, ám nem érez félelmet, sőt, az igazság az, különös nyugalom ül rajta. Nem a biztonság érzése ez, hiszen pontosan tudja, milyen gyorsan változhat meg minden, inkább valamiféle csendes bizonyosság. Vagy talán a vihar előtti csend?
Boglyas vörös haja meg-megmozdul a hűvös szélben, miközben felemás szemei végigsiklanak a tömegen. Nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés.Ebben is változott, mióta ide került. Régen sajnálta, óvta, patronálta a nála gyengébbeket, az elesetteket. Osztályközösséget vállalt velük, segíteni próbált nekik. Mára már nem tenné. Minél többet látott és hallott, annál inkább kiábrándult az emberekből és a társadalomból. „Civilizáció“…így mondják. De nem lát bennük semmi civilizáltat. Állatok ezek is, vagy rosszabbak annál, hisz egyetlen állat sem öl vagy bánt a maga szórakozására. Végignézve a tömegen Thalyssa biztosra veszi, ezek itt fognak. A pillanatban, mikor elég éhesek, fáradtak és elcsigázottak lesznek, levetkőzik emberi valójukat és szörnyekké válnak. Ezért sincs benne sajnálat. Együttérzés sem.
A városőrök aranyköpenye időnként felvillan a fáklyák fényében. Járőröznek, figyelnek, rendet tartanak. A tömeg nyugtalan, de egyelőre kezelhető. Thalyssa egyik kezét köntösen bundája oldalzsebébe csúsztatja, az oldalán lógó csonttőr markolatára mar. Megnyugvást ad neki a tőr tapintása, még ha anyagon át is teszi. A gondolat, hogy ott van, elegendő számára.
A templom sziluettje már jól kivehető a távolban.
Nem siet, hiszen övé az egész éjszaka, amiben olyan, mintha lenne valami különös várakozás. Mint említve volt: talán a vihar előtti csend.*
Thalyssa a Törött Korsó felől közeledik, apró termete szinte elveszik a romos épületek és a közöttük tanyát vert tömeg árnyékában. A hajdani gazdagnegyed megmaradt kúriáinak fekete kéményei komoran merednek az égnek, köröttük összetákolt viskók és kalyibák kapaszkodnak az istenek jóindulatába és szerencsébe. A girbe-gurba utcák labirintusában magabiztosan sétál a kislány, egyik-másik kőre erősebben, taposva. Talán szökdécsel, talán dúdol is. Nincs rossz kedve, nem szomorkodik. Miért is tenné. Az éjszaka szép, a csillagok tisztán ragyongnak felettük, ő pedig talált két jómadarat, aki elkíséri az útján. Eljét végre a kikötőbe. Meglátogatja végre azt a kertet, amely annyira csalja, és találkozik az istenével. Bemutatja neki az áldozatot, melyet megérdemel, aztán visszakapja az erejét és minden a helyére billen. Két holdforduló és ismét az erdőben lehet. Ám most végre egyedül.
Mélyre szívja a levegőt, hagyja, hogy amaz megtöltse a tüdejét. Az éjszaka hűvös, de tiszta. Egyetlen felhő sem takarja a csillagokat, amelyek ezüstösen ragyognak Arthenior fölött. Furcsa, de reményt keltő látvány. Mintha az égbolt fittyet hányna a földi nyomorúságra, és emlékeztetné az embereket arra, hogy a világ nem csak a romokról, háborúról és nyomorúságról szól.
A tompán neszelő léptek a templom irányába haladnak. Nem vesz tudomást az egyre sűrűsödő emberszámról és közegről. Az utcák zsúfolásig teltek menekültekkel. Az ork támadás híre és következményei úgy tűnik mindenkit ide sodortak. Családok kuporognak a falak tövében, takarókba burkolózva. Kimerült gyermekek alszanak szüleik ölében, mások még ébren vannak, és nagy szemekkel figyelik a körülöttük zajló világot. Halk beszélgetések, sírás, fáradt sóhajok és pattogó tűzrakások hangja keveredik az éjszakában.
Thalyssa fejében szöget üt a felismerés, egyáltalán nem fél. Kellene neki, ám nem érez félelmet, sőt, az igazság az, különös nyugalom ül rajta. Nem a biztonság érzése ez, hiszen pontosan tudja, milyen gyorsan változhat meg minden, inkább valamiféle csendes bizonyosság. Vagy talán a vihar előtti csend?
Boglyas vörös haja meg-megmozdul a hűvös szélben, miközben felemás szemei végigsiklanak a tömegen. Nem érez sajnálatot, nincs benne együttérzés.Ebben is változott, mióta ide került. Régen sajnálta, óvta, patronálta a nála gyengébbeket, az elesetteket. Osztályközösséget vállalt velük, segíteni próbált nekik. Mára már nem tenné. Minél többet látott és hallott, annál inkább kiábrándult az emberekből és a társadalomból. „Civilizáció“…így mondják. De nem lát bennük semmi civilizáltat. Állatok ezek is, vagy rosszabbak annál, hisz egyetlen állat sem öl vagy bánt a maga szórakozására. Végignézve a tömegen Thalyssa biztosra veszi, ezek itt fognak. A pillanatban, mikor elég éhesek, fáradtak és elcsigázottak lesznek, levetkőzik emberi valójukat és szörnyekké válnak. Ezért sincs benne sajnálat. Együttérzés sem.
A városőrök aranyköpenye időnként felvillan a fáklyák fényében. Járőröznek, figyelnek, rendet tartanak. A tömeg nyugtalan, de egyelőre kezelhető. Thalyssa egyik kezét köntösen bundája oldalzsebébe csúsztatja, az oldalán lógó csonttőr markolatára mar. Megnyugvást ad neki a tőr tapintása, még ha anyagon át is teszi. A gondolat, hogy ott van, elegendő számára.
A templom sziluettje már jól kivehető a távolban.
Nem siet, hiszen övé az egész éjszaka, amiben olyan, mintha lenne valami különös várakozás. Mint említve volt: talán a vihar előtti csend.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-03 09:12:13
Üzenet elküldve: 2026-06-03 09:12:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Különös érzés az efféle várakozás. Talán nem is magát a kontaktust várja, hanem a jövőt, amit a leány hoz el neki. Sosem kellett még szolgával ilyeténképpen foglalkoznia. Sosem kellett még neki faragnia valakiből megfelelőt. Sosem gondolt még arra, hogy kisujját is mozdítsa valamiért, mert minden egyenesen az ölébe hullott, s ha el is leste hogyan manipulálják a körötte élő nőstények a hímeket, egymást, a felszínieket, neki még nem volt igazán dolga hasonlóval. Még csak éppen érett meg rá, de az ereiben keringő vér tartalmazza az adottságot. Már születése előtt megkapta a képességet, hogy is lehetne másként? Tökéletes tanulási alap a hollóhajú, amit maga a Sötét Anya lökött elé. Ideje, hogy ne csupán egy szeszélyes fiatal legyen, tele elvárásokkal, hanem mestere annak, hogy elérje, amit akar.
Az ajtót nem zárta magára. Sötétellő kárpitos, egyesek szemében akár trónnak ható karosszékben ülve, kecsesen keresztezett lábakkal ül, s úgy tekint az érkezőkre, majd helyezi az asztalra a rúnákkal díszített kopottas könyvét. Úgy áll fel, mintha nem kerülne leheletnyi izommunkába sem, légiesen könnyed, mégis megvan a maga arisztokratikus aurája. Mint aki repülni képes, siklani a levegőben. Egyenes tartással figyeli, ahogy már-már szalad felé Maavie. Nem szokta meg-e furcsa szeleburdiságot, ezt a minden etikettet nélkülöző szabadosságot. A köszönésre megrökönyödik, de ezernyi gondolat fut végig elméjén. Bármelyik szolga megkapná az éles pofont, s kerülne térdre a másodperc töredéke alatt egy ilyen üdvözlésért. Bármelyiket egy pöccintéssel taszítanák szakadékba. Ha Maavie rabszolga is, még nem tud róla. Önkéntes alapon fog azzá válni, pedig nincs választása. De ehhez építkezni kell. A leteremtés most aligha volna kifizetődő.*
- Különös teremtés. Hát senki nem tanította meg, hogyan kell szólíts egy nemest? *Hangja nem tartalmaz egy szemernyi kedvességet sem, mégsem cseng ki belőle a Narennek talán ismerős haragos, undorral telt él.* - Egyszer a nyelved még bajba sodor. *Közelebb lép, majd hosszúkás mutatóujjával alig érve annak bőréhez simítja végig a lány arcélét.* - De ne aggódj, megtanulod ezt is.
*Kezét elvéve, finom mozdulattal hagyja, hogy markába ejtse a másik a két fiolát, miközben Naren felé néz.*
- Elmehetsz.
*Adja az utasítást, majd kékeslila íriszei a folyadékkal telt üveget fixírozza. Már tudja, hogy nem tett eleget a kérésének a fiatal. Nem úgy, ahogyan kérte. Persze az igyekvést tökéletesen látja, de ez nem dobbantja meg setét szívét. Jó jel, noha a magánakciókat nem szívleli.*
- Valóban itt van, amit kértem. És az új ruhád?
//Csöbörből vödörbe//
*Különös érzés az efféle várakozás. Talán nem is magát a kontaktust várja, hanem a jövőt, amit a leány hoz el neki. Sosem kellett még szolgával ilyeténképpen foglalkoznia. Sosem kellett még neki faragnia valakiből megfelelőt. Sosem gondolt még arra, hogy kisujját is mozdítsa valamiért, mert minden egyenesen az ölébe hullott, s ha el is leste hogyan manipulálják a körötte élő nőstények a hímeket, egymást, a felszínieket, neki még nem volt igazán dolga hasonlóval. Még csak éppen érett meg rá, de az ereiben keringő vér tartalmazza az adottságot. Már születése előtt megkapta a képességet, hogy is lehetne másként? Tökéletes tanulási alap a hollóhajú, amit maga a Sötét Anya lökött elé. Ideje, hogy ne csupán egy szeszélyes fiatal legyen, tele elvárásokkal, hanem mestere annak, hogy elérje, amit akar.
Az ajtót nem zárta magára. Sötétellő kárpitos, egyesek szemében akár trónnak ható karosszékben ülve, kecsesen keresztezett lábakkal ül, s úgy tekint az érkezőkre, majd helyezi az asztalra a rúnákkal díszített kopottas könyvét. Úgy áll fel, mintha nem kerülne leheletnyi izommunkába sem, légiesen könnyed, mégis megvan a maga arisztokratikus aurája. Mint aki repülni képes, siklani a levegőben. Egyenes tartással figyeli, ahogy már-már szalad felé Maavie. Nem szokta meg-e furcsa szeleburdiságot, ezt a minden etikettet nélkülöző szabadosságot. A köszönésre megrökönyödik, de ezernyi gondolat fut végig elméjén. Bármelyik szolga megkapná az éles pofont, s kerülne térdre a másodperc töredéke alatt egy ilyen üdvözlésért. Bármelyiket egy pöccintéssel taszítanák szakadékba. Ha Maavie rabszolga is, még nem tud róla. Önkéntes alapon fog azzá válni, pedig nincs választása. De ehhez építkezni kell. A leteremtés most aligha volna kifizetődő.*
- Különös teremtés. Hát senki nem tanította meg, hogyan kell szólíts egy nemest? *Hangja nem tartalmaz egy szemernyi kedvességet sem, mégsem cseng ki belőle a Narennek talán ismerős haragos, undorral telt él.* - Egyszer a nyelved még bajba sodor. *Közelebb lép, majd hosszúkás mutatóujjával alig érve annak bőréhez simítja végig a lány arcélét.* - De ne aggódj, megtanulod ezt is.
*Kezét elvéve, finom mozdulattal hagyja, hogy markába ejtse a másik a két fiolát, miközben Naren felé néz.*
- Elmehetsz.
*Adja az utasítást, majd kékeslila íriszei a folyadékkal telt üveget fixírozza. Már tudja, hogy nem tett eleget a kérésének a fiatal. Nem úgy, ahogyan kérte. Persze az igyekvést tökéletesen látja, de ez nem dobbantja meg setét szívét. Jó jel, noha a magánakciókat nem szívleli.*
- Valóban itt van, amit kértem. És az új ruhád?
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:12:32
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:12:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Norennar csak akkor veszi észre, hová sodródott, amikor a kúria romjai ismét ott magasodnak előtte a sötétben. Léptei maguktól lassulnak le. Egy darabig csak áll a kapu maradványai előtt, miközben a pipa tompa vörös izzása időről időre felvillan az arcán. Már nem először jár itt a visszatérése óta, mégis valami furcsán idegennek hat ezúttal a látvány. Először nem is tudja megmondani, miért.
Aztán lassan feltűnik neki, hogy az udvar nem úgy néz ki, ahogy emlékezett rá. A gaz helyenként eltűnt a kövek közül. Az egyik bedőlt kerítésszakaszt félrehordták. A főépület előtti törmelékkupac is kisebbnek tűnik, mint legutóbb. Valaki dolgozott itt. Norennar összehúzza a szemét. A tekintete végigsiklik az egykori kúria homlokzatán. Az üres ablakokon. A beomlott tetőn. A sötét bejáraton. Beléphetne. Néhány perc alatt kideríthetné, mi folyik itt. Mégsem mozdul. Mélyet szív a pipájából, aztán lassan kifújja a füstöt az éjszakába. A ködös szürkeség egy pillanatra eltakarja előle az épületet. Valahogy könnyebb így. Végül egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, aztán halkan hümmög egyet maga elé.*
- Máskor...
*Morogja rekedten. A kúria nem fut el. A kérdések sem. Norennar végül elfordul a romoktól, és továbbindul a Romváros kihalt utcái között. A háta mögött ott marad az egykori otthon. Előtte pedig ugyanaz a sötét, kusza város terül el.*
Aztán lassan feltűnik neki, hogy az udvar nem úgy néz ki, ahogy emlékezett rá. A gaz helyenként eltűnt a kövek közül. Az egyik bedőlt kerítésszakaszt félrehordták. A főépület előtti törmelékkupac is kisebbnek tűnik, mint legutóbb. Valaki dolgozott itt. Norennar összehúzza a szemét. A tekintete végigsiklik az egykori kúria homlokzatán. Az üres ablakokon. A beomlott tetőn. A sötét bejáraton. Beléphetne. Néhány perc alatt kideríthetné, mi folyik itt. Mégsem mozdul. Mélyet szív a pipájából, aztán lassan kifújja a füstöt az éjszakába. A ködös szürkeség egy pillanatra eltakarja előle az épületet. Valahogy könnyebb így. Végül egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, aztán halkan hümmög egyet maga elé.*
- Máskor...
*Morogja rekedten. A kúria nem fut el. A kérdések sem. Norennar végül elfordul a romoktól, és továbbindul a Romváros kihalt utcái között. A háta mögött ott marad az egykori otthon. Előtte pedig ugyanaz a sötét, kusza város terül el.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:00:47
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:00:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Seraphel Damarque//
* Romvárosban már nem nézi úgy a tájat, mint a templom körüli teret. Romos házak, hol égett, hol véletlen, hol a szándékos rombolás látszódik. Nem az ő kenyere, de nem is szól semmit, ugyanis tisztában van vele, hogy merre tartanak. *
- Gyanítom selyemrév a cél. Elég érdekes szomszédságot kapott, ha szabad így fogalmazni. Ha szabad, van saját kúriájuk, vagy éppen ismerőshöz érkeztek?
* Nem tolakszik nagyon, csupán szeretné átlátni a helyzetet, amibe belecsöppent. Azért valami messzi faluba nem biztos, hogy elkíséri őket.
Amint átkeltek a hídon, Derk játékosan megvonja a vállait. Nem olyan rossz ez a város, csupán vannak visszafogottabb környékek is. *
- Ugyan. Biztos találnál olyan helyet romvárosban is, ami elnyerné a tetszésed.
* Ekkor kezét végighúzza az állán, majd felméri magának a férfit. Egyelőre nem tudja, hogy milyen fából faragták, de tőr az oldalán biztos nem az egyetlen védekezésre alkalmas fegyver a tarsolyában. *
- Minden történetnek van valamennyi valóságalapja. Egy gyerekkori meséről is kiderülhet, hogy igazságon alapult még évszázadokkal ezelőtt. Hogy mit gondolok?
* Egyre gyengülő hanggal kérdezz vissza, majd hátradől a székben, kezével rákönyököl az ajtóra, majd üres szemekkel bámul ki az ablakon. Eddig még nem nagyon gondolt abba bele, hogy ez miként érinti őt. Azon kívül, hogy több embert kell kerülgetni, mondhatni nem érte szerencsétlenség. Hogy ez a város kormányzásának köszönhető, vagy az ő kitartásának, azt nem tudná megmondani. Végül visszafordul a férfihoz, majd így szól. *
- Kétlem, hogy egy kitalált történet ennyi embert rémítene meg. Én ugyan nem láttam a kinti helyzetet, de egy szájról szájra terjedő történet aligha buzdíthat ennyi embert ekkora mozgásra.
* A következő kijelentésére viszont csak némán felvonja az egyik szemöldökét, majd aprón felkacag. Nem tudja miből számolta ki ezt, de Derknek egyelőre nem csak, hogy semmi köze az egészhez, de erős indok nélkül kisujját sem mozdítaná, hacsak nem látja kopogni őket a város kapuin. *
- Ugyan. Hát mégis mit tudnék én tenni, ha igaz az egész? A, hogy és a miért kérdéseire nekem nincs válaszom, és egyedül aligha tudnék bármit is megszerezni. Jósolni nem tudok, csupán élem az életem még ezekben a nehéz időkben is. Vagy talán felkeltette az érdeklődésed a sereg?
* Kérdez rá, mert ő egyszer sem utalt volna arra, hogy érdekelné a dolog. Épp annyit tud, mint valaki olyan, aki ebben él, sem többet, sem kevesebbet. *
- Engem jobban meglep a tény, hogy neked nincs. Gondolod az a kis csavarhúzó megvéd valamitől?
* Mutat a tőrére. *
- Ha van gyakorlótere a helynek ahova megyünk, megmutathatom, hogy miért van nálam fegyver. Azért ne várj semmi színpadias előadást, csupán van néhány ravasz trükköm, ami garantálja a biztonságomat. De ha mégis válaszolnom kell a kérdésre, úgy azt mondanám elsőre, hogy felkészült.
* Romvárosban már nem nézi úgy a tájat, mint a templom körüli teret. Romos házak, hol égett, hol véletlen, hol a szándékos rombolás látszódik. Nem az ő kenyere, de nem is szól semmit, ugyanis tisztában van vele, hogy merre tartanak. *
- Gyanítom selyemrév a cél. Elég érdekes szomszédságot kapott, ha szabad így fogalmazni. Ha szabad, van saját kúriájuk, vagy éppen ismerőshöz érkeztek?
* Nem tolakszik nagyon, csupán szeretné átlátni a helyzetet, amibe belecsöppent. Azért valami messzi faluba nem biztos, hogy elkíséri őket.
Amint átkeltek a hídon, Derk játékosan megvonja a vállait. Nem olyan rossz ez a város, csupán vannak visszafogottabb környékek is. *
- Ugyan. Biztos találnál olyan helyet romvárosban is, ami elnyerné a tetszésed.
* Ekkor kezét végighúzza az állán, majd felméri magának a férfit. Egyelőre nem tudja, hogy milyen fából faragták, de tőr az oldalán biztos nem az egyetlen védekezésre alkalmas fegyver a tarsolyában. *
- Minden történetnek van valamennyi valóságalapja. Egy gyerekkori meséről is kiderülhet, hogy igazságon alapult még évszázadokkal ezelőtt. Hogy mit gondolok?
* Egyre gyengülő hanggal kérdezz vissza, majd hátradől a székben, kezével rákönyököl az ajtóra, majd üres szemekkel bámul ki az ablakon. Eddig még nem nagyon gondolt abba bele, hogy ez miként érinti őt. Azon kívül, hogy több embert kell kerülgetni, mondhatni nem érte szerencsétlenség. Hogy ez a város kormányzásának köszönhető, vagy az ő kitartásának, azt nem tudná megmondani. Végül visszafordul a férfihoz, majd így szól. *
- Kétlem, hogy egy kitalált történet ennyi embert rémítene meg. Én ugyan nem láttam a kinti helyzetet, de egy szájról szájra terjedő történet aligha buzdíthat ennyi embert ekkora mozgásra.
* A következő kijelentésére viszont csak némán felvonja az egyik szemöldökét, majd aprón felkacag. Nem tudja miből számolta ki ezt, de Derknek egyelőre nem csak, hogy semmi köze az egészhez, de erős indok nélkül kisujját sem mozdítaná, hacsak nem látja kopogni őket a város kapuin. *
- Ugyan. Hát mégis mit tudnék én tenni, ha igaz az egész? A, hogy és a miért kérdéseire nekem nincs válaszom, és egyedül aligha tudnék bármit is megszerezni. Jósolni nem tudok, csupán élem az életem még ezekben a nehéz időkben is. Vagy talán felkeltette az érdeklődésed a sereg?
* Kérdez rá, mert ő egyszer sem utalt volna arra, hogy érdekelné a dolog. Épp annyit tud, mint valaki olyan, aki ebben él, sem többet, sem kevesebbet. *
- Engem jobban meglep a tény, hogy neked nincs. Gondolod az a kis csavarhúzó megvéd valamitől?
* Mutat a tőrére. *
- Ha van gyakorlótere a helynek ahova megyünk, megmutathatom, hogy miért van nálam fegyver. Azért ne várj semmi színpadias előadást, csupán van néhány ravasz trükköm, ami garantálja a biztonságomat. De ha mégis válaszolnom kell a kérdésre, úgy azt mondanám elsőre, hogy felkészült.
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:27:07
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:27:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Derk Derrallo//
*A fogat rázkódva kapaszkodik át Romváros girbegurba utcáin. A kerekek néha mélyedésbe futnak, máskor pedig kövek peremén zökkennek át, mintha maga a város is emlékeztetni akarná az ide érkezőket arra, hogy ez a rész már rég nem Arthenior büszkesége.
Jobbra-balra romos kúriák magasodnak, kifakult kőhomlokzatokkal és bedőlt tetőgerendákkal. Közöttük ideiglenes viskók tapadnak a falakhoz, mintha félve próbálnának túlélni a múlt árnyékában. A szűk utcákban sötét, bevilágítatlan sikátorok nyílnak, ahol még a fény is vonakodva merészkedik be. A távolban városőrök alakjai tűnnek fel, lassú, rutinszerű járőrözéssel tartva valamiféle rend látszatát a szétesett negyed felett.
Seraphael tekintete végigsiklik a látványon. Nem fintorog, de az arca elárulja, hogy ez a fajta rendezetlen szegénység legalább annyira idegen számára, mint amennyire kellemetlen.*
- Legalább már úton vagyunk. *Jegyzi meg halkan, inkább magának, mint bárki másnak. A fogat egy élesebb kanyart vesz, a kerék majdnem belecsúszik egy repedésbe, mielőtt a hajtó ingerülten visszarántja az irányítást.
Ahogy továbbhaladnak, a romos negyed lassan ritkulni kezd. A házak még mindig viselik a múlt sebeit, de a rendezettség már-már kivehető mintázatot kap. A girbegurba utcákat fokozatosan szélesebb, jobban karbantartott útvonalak váltják fel, mintha a város két arca között húzott határvonalhoz közelednének.
Aztán megérkeznek a Meredély pereméhez.
A látvány hirtelen nyílik ki előttük: a föld mintha egyszerűen megszakadt volna. A Lélekvesztő sötét mélysége alattuk húzódik, a benne csillogó víz felszíne megtévesztően nyugodt, de a tekintet nem talál kapaszkodót a fenékre. A hasadék két oldalát összekötő Csonthíd fehéren ível át a szakadék fölött, groteszk eleganciával, mintha egy másik világ darabja lenne ideillesztve. A fakorlátok között aranyköpenyes városőrök állnak, mozdulatlan figyelemmel mérve végig minden átkelőt.
Seraphael pillantása egy pillanatra elidőzik rajtuk, majd a hídra siklik.*
- Ez... már majdnem költői.
* A hangjában enyhe él van, mintha nem tudná eldönteni, hogy a látványt dicsérje vagy kritizálja.
A fogat lassít, ahogy a Csonthíd felé fordul. A kerekek alatt a kövek hangja megváltozik; tompább, rendezettebb ritmust kap, mintha a város maga is fegyelmet követelne ezen a ponton.
Seraphael hátradől, és oldalra pillant Derkre, a tekintete továbbra is kíváncsi, de már kevésbé játékos.*
- Végre. Kezdtem azt hinni, hogy egész Arthenior ilyen. Szóval egy titokzatos kürt. Eltűnt felderítők. Egyesült ork törzsek. Ez már majdnem úgy hangzik, mint egy, azok közül a vastag kötetek közül, amiket a templom könyvtárában őriznek. Csak azokat legénykéknek írták, önszórakoztatásra. Szívesen olvas az ilyesmiről az ember, ám sosem szívesen éli meg.
*Hangja könnyed, de tekintete érdeklődő. Az előbbi gunyorosság mögött most valódi kíváncsiság bujkál.*
- Maga mit gondol róla? Mert a történetek mindig szebbek, mint az igazság. Mennyire csúnya a helyzet? Vagy kérdezem máshogy…mennyi igazság lehet a történetben? Maga nem annak az embernek tűnik, aki gondolkodás nélkül elhisz minden kocsmamesét. *Pillantása rövid időre a férfi oldalán függő kardra siklik, majd visszatér az arcára.*
- Van valami a hangjában, mikor erről beszél. Mintha nem csupán hallotta volna a történetet, hanem már próbálná kitalálni, mi áll mögötte.
*A mágus mézesmázos beszéde hízelgő. Ezüstnyelvű, legalább is így szólították annak idején szülőhazájának internátusában. Minél többet szeretne megtudni a helyzetről, s rögtönzött útitársukról. Seraphael hátradől, egyik karját kényelmesen az ülés háttámlájára fekteti.*
- Ha pedig már úgyis ugyanarra tartunk, áruljon el még valamit, Derk Derrallo. *Mosolya most valamivel szórakozottabb.*- Miféle ember hord magánál kardot, szikrákat idéz elő az ujjaival, és közben olyan nyugodtan szemléli a közelgő katasztrófát, mintha csak az időjárásról lenne szó?
*Egy pillanatra elhallgat, majd sietve hozzáteszi:*
- Mert van egy olyan érzésem, Ön sokkal érdekesebbnek bizonyul, mint amilyennek első pillantásra mutatja magát.
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.05.31 21:47:15, a következő indokkal:
Döntsd el, melyik kötőjelet akarod használni a beszéd jelzésére (normál vagy hosszú) és maradj annál, következetesen egy reagon belül és reagok között is. A beszéd után nem kell kötőjel és kérlek azt is döntsd el, hogy a kötőjel után ütsz-e szóközt vagy sem. A tabulátort nem is értem, mit keres a reagban, de ha másért nem kellett volna írnom, észre se veszem, így látszólag nem csinál semmit.
*A fogat rázkódva kapaszkodik át Romváros girbegurba utcáin. A kerekek néha mélyedésbe futnak, máskor pedig kövek peremén zökkennek át, mintha maga a város is emlékeztetni akarná az ide érkezőket arra, hogy ez a rész már rég nem Arthenior büszkesége.
Jobbra-balra romos kúriák magasodnak, kifakult kőhomlokzatokkal és bedőlt tetőgerendákkal. Közöttük ideiglenes viskók tapadnak a falakhoz, mintha félve próbálnának túlélni a múlt árnyékában. A szűk utcákban sötét, bevilágítatlan sikátorok nyílnak, ahol még a fény is vonakodva merészkedik be. A távolban városőrök alakjai tűnnek fel, lassú, rutinszerű járőrözéssel tartva valamiféle rend látszatát a szétesett negyed felett.
Seraphael tekintete végigsiklik a látványon. Nem fintorog, de az arca elárulja, hogy ez a fajta rendezetlen szegénység legalább annyira idegen számára, mint amennyire kellemetlen.*
- Legalább már úton vagyunk. *Jegyzi meg halkan, inkább magának, mint bárki másnak. A fogat egy élesebb kanyart vesz, a kerék majdnem belecsúszik egy repedésbe, mielőtt a hajtó ingerülten visszarántja az irányítást.
Ahogy továbbhaladnak, a romos negyed lassan ritkulni kezd. A házak még mindig viselik a múlt sebeit, de a rendezettség már-már kivehető mintázatot kap. A girbegurba utcákat fokozatosan szélesebb, jobban karbantartott útvonalak váltják fel, mintha a város két arca között húzott határvonalhoz közelednének.
Aztán megérkeznek a Meredély pereméhez.
A látvány hirtelen nyílik ki előttük: a föld mintha egyszerűen megszakadt volna. A Lélekvesztő sötét mélysége alattuk húzódik, a benne csillogó víz felszíne megtévesztően nyugodt, de a tekintet nem talál kapaszkodót a fenékre. A hasadék két oldalát összekötő Csonthíd fehéren ível át a szakadék fölött, groteszk eleganciával, mintha egy másik világ darabja lenne ideillesztve. A fakorlátok között aranyköpenyes városőrök állnak, mozdulatlan figyelemmel mérve végig minden átkelőt.
Seraphael pillantása egy pillanatra elidőzik rajtuk, majd a hídra siklik.*
- Ez... már majdnem költői.
* A hangjában enyhe él van, mintha nem tudná eldönteni, hogy a látványt dicsérje vagy kritizálja.
A fogat lassít, ahogy a Csonthíd felé fordul. A kerekek alatt a kövek hangja megváltozik; tompább, rendezettebb ritmust kap, mintha a város maga is fegyelmet követelne ezen a ponton.
Seraphael hátradől, és oldalra pillant Derkre, a tekintete továbbra is kíváncsi, de már kevésbé játékos.*
- Végre. Kezdtem azt hinni, hogy egész Arthenior ilyen. Szóval egy titokzatos kürt. Eltűnt felderítők. Egyesült ork törzsek. Ez már majdnem úgy hangzik, mint egy, azok közül a vastag kötetek közül, amiket a templom könyvtárában őriznek. Csak azokat legénykéknek írták, önszórakoztatásra. Szívesen olvas az ilyesmiről az ember, ám sosem szívesen éli meg.
*Hangja könnyed, de tekintete érdeklődő. Az előbbi gunyorosság mögött most valódi kíváncsiság bujkál.*
- Maga mit gondol róla? Mert a történetek mindig szebbek, mint az igazság. Mennyire csúnya a helyzet? Vagy kérdezem máshogy…mennyi igazság lehet a történetben? Maga nem annak az embernek tűnik, aki gondolkodás nélkül elhisz minden kocsmamesét. *Pillantása rövid időre a férfi oldalán függő kardra siklik, majd visszatér az arcára.*
- Van valami a hangjában, mikor erről beszél. Mintha nem csupán hallotta volna a történetet, hanem már próbálná kitalálni, mi áll mögötte.
*A mágus mézesmázos beszéde hízelgő. Ezüstnyelvű, legalább is így szólították annak idején szülőhazájának internátusában. Minél többet szeretne megtudni a helyzetről, s rögtönzött útitársukról. Seraphael hátradől, egyik karját kényelmesen az ülés háttámlájára fekteti.*
- Ha pedig már úgyis ugyanarra tartunk, áruljon el még valamit, Derk Derrallo. *Mosolya most valamivel szórakozottabb.*- Miféle ember hord magánál kardot, szikrákat idéz elő az ujjaival, és közben olyan nyugodtan szemléli a közelgő katasztrófát, mintha csak az időjárásról lenne szó?
*Egy pillanatra elhallgat, majd sietve hozzáteszi:*
- Mert van egy olyan érzésem, Ön sokkal érdekesebbnek bizonyul, mint amilyennek első pillantásra mutatja magát.
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.05.31 21:47:15, a következő indokkal:
Döntsd el, melyik kötőjelet akarod használni a beszéd jelzésére (normál vagy hosszú) és maradj annál, következetesen egy reagon belül és reagok között is. A beszéd után nem kell kötőjel és kérlek azt is döntsd el, hogy a kötőjel után ütsz-e szóközt vagy sem. A tabulátort nem is értem, mit keres a reagban, de ha másért nem kellett volna írnom, észre se veszem, így látszólag nem csinál semmit.
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:37:29
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy maga mögött hagyja a Csonthidat, a város képe lassan ismét megváltozik körülötte. A gondosan rakott kövezetet egyre több repedés szabdalja. A tiszta homlokzatokat kormos falak váltják fel. Az utcák beszűkülnek, a lámpások ritkulnak, a sötétség pedig egyre bátrabban húzódik elő a sikátorok mélyéről. Norennar közben csak halad előre. A pipa tompa vörös izzása időről időre felvillan az arcán. A füst lustán gomolyog utána, majd elveszik a hideg éjszakában. Valahol a közelben részeg hangok vesznek össze. Egy másik utcából kutyaugatás hallatszik. Egy ablak valahol becsapódik. A Romváros él. Ugyanúgy, ahogy mindig. A mélységi végül megáll egy útkereszteződésnél. Egy darabig csak áll ott mozdulatlanul. Tekintete végigjárja a sötét utcákat. Lassan kifújja a füstöt. Aztán egyik kezével előhúzza zsebéből a bíbor szalaggal átkötött pergament. Ezúttal nem rakja vissza. Csak nézi néhány pillanatig a kezében. A pipa parazsa halkan felizzik a sötétben. Norennar végül elindul. Most már nem a Grendaer kúria, nem a Selyemrév, és nem is Annimon jár a fejében. Csak a levél.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:30:45
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:30:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*Dwinden és Robir összenéznek. A magasabbik végül vállat von.*
- Ha a szerencse magára talált volna, mi most itt se lennénk.
*Morogja, miközben feltápászkodik a szekér mellől. A másik is követi a példáját, majd egy biccentéssel jelzi Shorenainak, hogy indulhatnak.
A Romváros felé vezető út egyre csendesebbé válik. A főtér nyüzsgése lassan mögöttük marad. A szélesebb utcákat szűkebb sikátorok váltják fel, a rendezett homlokzatokat pedig omladozó falak. Egyes épületek még mindig magukon viselik a Lázadás nyomait. Fekete koromfoltok, bedőlt tetők, befalazott ablakok.*
- A szerencséjét akarja megcsinálni...
*Szólal meg Robir egy idő után.*
- Minden második ember ezt mondja mostanában.
- A másik fele meg azt, hogy majd hazamegy, ha vége lesz ennek az egésznek.
*Teszi hozzá Dwinden.*
- Aztán egyikből se lesz semmi.
*Az út hátralévő részében inkább a saját dolgukkal foglalkoznak. Egy-egy félmondat elhangzik közöttük, de szemlátomást egyikük sem nagy beszélgetőpartner. Nem kérdezgetik Shorenait. Nem próbálnak barátkozni vele. Egyszerűen elvezetik valahová.
Végül egy félig összedőlt ház előtt állnak meg. Az utcáról nézve semmi különös nincs rajta. A környéken akad tíz hasonló. Az egyik beomlott fal mögött azonban keskeny lépcső vezet lefelé.*
- Megjöttünk.
*Dwinden indul el elsőként. A pince levegője dohos. Régi fa, penész és olcsó pálinka szaga keveredik odalent. Néhány láda és hordó sorakozik a falak mellett. Két férfi kockázik egy felborított hordón. Egy asszony éppen valamilyen zsák tartalmát válogatja. Senki sem tűnik különösebben elfoglaltnak. Amikor belépnek, többen is felpillantnak.*
- Galamb!
*Kiált oda Robir.*
- Találtunk neked egy uraságot!
*A helyiség túlsó végében egy sovány, cingár alak emeli fel a fejét. Arca tele apró kiütésekkel. Ritkás fogsora kivillan, ahogy félrehúzza a száját. Első pillantásra inkább tűnik rosszul sikerült kocsmatölteléknek, mint olyasvalakinek, aki embereket irányít. Lassan végigméri Shorenait tetőtől talpig.*
- Az hát. *Megvakarja az állát.* - És még fel is öltöztették.
*A pince néhány lakója erre felröhög.*
- Na mondja csak, uram...
*Galamb könyökével az egyik ládára támaszkodik.*
- A két kollégámtól eltekintve mi hozta önt szerény üzletembe?
*Dwinden és Robir összenéznek. A magasabbik végül vállat von.*
- Ha a szerencse magára talált volna, mi most itt se lennénk.
*Morogja, miközben feltápászkodik a szekér mellől. A másik is követi a példáját, majd egy biccentéssel jelzi Shorenainak, hogy indulhatnak.
A Romváros felé vezető út egyre csendesebbé válik. A főtér nyüzsgése lassan mögöttük marad. A szélesebb utcákat szűkebb sikátorok váltják fel, a rendezett homlokzatokat pedig omladozó falak. Egyes épületek még mindig magukon viselik a Lázadás nyomait. Fekete koromfoltok, bedőlt tetők, befalazott ablakok.*
- A szerencséjét akarja megcsinálni...
*Szólal meg Robir egy idő után.*
- Minden második ember ezt mondja mostanában.
- A másik fele meg azt, hogy majd hazamegy, ha vége lesz ennek az egésznek.
*Teszi hozzá Dwinden.*
- Aztán egyikből se lesz semmi.
*Az út hátralévő részében inkább a saját dolgukkal foglalkoznak. Egy-egy félmondat elhangzik közöttük, de szemlátomást egyikük sem nagy beszélgetőpartner. Nem kérdezgetik Shorenait. Nem próbálnak barátkozni vele. Egyszerűen elvezetik valahová.
Végül egy félig összedőlt ház előtt állnak meg. Az utcáról nézve semmi különös nincs rajta. A környéken akad tíz hasonló. Az egyik beomlott fal mögött azonban keskeny lépcső vezet lefelé.*
- Megjöttünk.
*Dwinden indul el elsőként. A pince levegője dohos. Régi fa, penész és olcsó pálinka szaga keveredik odalent. Néhány láda és hordó sorakozik a falak mellett. Két férfi kockázik egy felborított hordón. Egy asszony éppen valamilyen zsák tartalmát válogatja. Senki sem tűnik különösebben elfoglaltnak. Amikor belépnek, többen is felpillantnak.*
- Galamb!
*Kiált oda Robir.*
- Találtunk neked egy uraságot!
*A helyiség túlsó végében egy sovány, cingár alak emeli fel a fejét. Arca tele apró kiütésekkel. Ritkás fogsora kivillan, ahogy félrehúzza a száját. Első pillantásra inkább tűnik rosszul sikerült kocsmatölteléknek, mint olyasvalakinek, aki embereket irányít. Lassan végigméri Shorenait tetőtől talpig.*
- Az hát. *Megvakarja az állát.* - És még fel is öltöztették.
*A pince néhány lakója erre felröhög.*
- Na mondja csak, uram...
*Galamb könyökével az egyik ládára támaszkodik.*
- A két kollégámtól eltekintve mi hozta önt szerény üzletembe?
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-27 17:27:58
Üzenet elküldve: 2026-05-27 17:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Maavie egyedül kényszerül várakozni az óriási ház ugyancsak hatalmas előterében. A magány még egy lapáttal rátesz azokra a nyomasztó érzésekre, melyeket az óriási tér és a számára szokatlan atmoszféra okoz. Szinte még csak lépni sem mer egy lépést sem előre, jobb híján a kezei közt szorongatott varázsitalokat öleli újra szorosan magához, miközben kék szemei azért csak-csak elkalandoznak, hogy felfedezze velük a helyiséget. Nem a végtelennek tűnő folyosók, sem a széles lépcsősor, hanem egy apró pók az, mi végül megragadja a tekintetét. Egy kis élőlény, aki az egyik bútor és a fal találkozásánál szorgosan szövi a hálóját. Talán csak azért akadt meg rajta a figyelme annyira, mert lelkének jót tesz, hogy talált valamit vagy valakit, aki még nála is kisebbnek érződik idebent. Megnyugtatja a látvány, ahogy a nyolclábú, apró lény a dolgát végzi, olyannyira, hogy kissé össze is rezzen, amikor a nevét hallja. Naren az, és azt mondja, Elireya Úrnő vár rá. Ekkor öröm és félelem járja át a szívét egyszerre. Örül, hogy munkája eredményét be tudja majd mutatni az őt megsegítő nőnek, de fél is attól, hogy mit szól majd hozzá, hogy új ruhára nem volt elég a pénz, amit kapott, csupán arra, hogy a most rajta lévő holmik árát törleszthesse.*
- Köszönöm… Naren… *Mondja félszegen, majd követni kezdi a fiút. Szemei persze a folyosókon lépkedve is tovább járnak, de több pókot nem talál, így nem is időzik a tekintete oly sokat semmin, kivéve a könyvtárszobában, ahol, ha megpillanthatja Elireyát, akkor róla bizony le sem veszi a tekintetét, sőt, úgy érzi, rögtön beszélnie is kell.*
- Szia! Meghoztam, amit kértél… *Mutatja fel örömmel a fehér varázsitalokat, amiből nem is egy van, hanem kettő.*
- Azt mondták a piacon, hogy ha összekevered őket, akkor sokkal hatékonyabb lehet. *Nem várja meg, hogy szót kapjon, sem azt, hogy kérdezzék, ha nem szól rá vagy állítja meg senki, akkor azzal a lendülettel lép is közelebb az úrnőhöz, hogy átadja a szerzeményt.*
//Csöbörből vödörbe//
*Maavie egyedül kényszerül várakozni az óriási ház ugyancsak hatalmas előterében. A magány még egy lapáttal rátesz azokra a nyomasztó érzésekre, melyeket az óriási tér és a számára szokatlan atmoszféra okoz. Szinte még csak lépni sem mer egy lépést sem előre, jobb híján a kezei közt szorongatott varázsitalokat öleli újra szorosan magához, miközben kék szemei azért csak-csak elkalandoznak, hogy felfedezze velük a helyiséget. Nem a végtelennek tűnő folyosók, sem a széles lépcsősor, hanem egy apró pók az, mi végül megragadja a tekintetét. Egy kis élőlény, aki az egyik bútor és a fal találkozásánál szorgosan szövi a hálóját. Talán csak azért akadt meg rajta a figyelme annyira, mert lelkének jót tesz, hogy talált valamit vagy valakit, aki még nála is kisebbnek érződik idebent. Megnyugtatja a látvány, ahogy a nyolclábú, apró lény a dolgát végzi, olyannyira, hogy kissé össze is rezzen, amikor a nevét hallja. Naren az, és azt mondja, Elireya Úrnő vár rá. Ekkor öröm és félelem járja át a szívét egyszerre. Örül, hogy munkája eredményét be tudja majd mutatni az őt megsegítő nőnek, de fél is attól, hogy mit szól majd hozzá, hogy új ruhára nem volt elég a pénz, amit kapott, csupán arra, hogy a most rajta lévő holmik árát törleszthesse.*
- Köszönöm… Naren… *Mondja félszegen, majd követni kezdi a fiút. Szemei persze a folyosókon lépkedve is tovább járnak, de több pókot nem talál, így nem is időzik a tekintete oly sokat semmin, kivéve a könyvtárszobában, ahol, ha megpillanthatja Elireyát, akkor róla bizony le sem veszi a tekintetét, sőt, úgy érzi, rögtön beszélnie is kell.*
- Szia! Meghoztam, amit kértél… *Mutatja fel örömmel a fehér varázsitalokat, amiből nem is egy van, hanem kettő.*
- Azt mondták a piacon, hogy ha összekevered őket, akkor sokkal hatékonyabb lehet. *Nem várja meg, hogy szót kapjon, sem azt, hogy kérdezzék, ha nem szól rá vagy állítja meg senki, akkor azzal a lendülettel lép is közelebb az úrnőhöz, hogy átadja a szerzeményt.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-27 09:00:03
Üzenet elküldve: 2026-05-27 09:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Szavai kíváncsi fülekre találnak, legalábbis erre utal az, hogy Elireya Úrnő megtorpan. Magában ösztönösen nyugtázza, hogy a nőstény tényleg várhatta Maavie kisasszony érkezését, ez utóbbi erről legalábbis nem ferdített. Türelmesen vár, amíg Úrnője kegyeskedik megosztani vele óhaját, közben a szőnyeg szélére mered. Nem kell túl sokáig várnia azért, és az elhangzó utasítást mély főhajtással fogadja.*
- Igen, Úrnőm. *-hangja halk és engedelmes. Nem hallható ki belőle az a pillanatnyi meglepődés, amit a vendégszoba említése okozott.-* Mindent úgy teszek, ahogy kéri, Úrnőm.
*Még mélyebbre hajtja fejét, álla szinte mellkasát éri. Két légvételnyit vár míg Elireya Úrnő ruhájának susogása elhal, utána viszont kimértnek tűnő, de valójában meglehetősen gyors mozdulatokkal igyekszik a lent hagyott vendég felé.*
- Maavie kisasszony, *-szólítja meg a felszínit, a korábbinál talán udvariasabbnak tűnő hangon-* Elireya Úrnő már várja. Kérem, kövessen!
*És ha a leány nem ellenkezik, úgy végigvezeti a házon a könyvtárszobába (ahol sok könyv nincs jelenleg), ahol már az Úrnő várja őt.*
//Csöbörből vödörbe//
*Szavai kíváncsi fülekre találnak, legalábbis erre utal az, hogy Elireya Úrnő megtorpan. Magában ösztönösen nyugtázza, hogy a nőstény tényleg várhatta Maavie kisasszony érkezését, ez utóbbi erről legalábbis nem ferdített. Türelmesen vár, amíg Úrnője kegyeskedik megosztani vele óhaját, közben a szőnyeg szélére mered. Nem kell túl sokáig várnia azért, és az elhangzó utasítást mély főhajtással fogadja.*
- Igen, Úrnőm. *-hangja halk és engedelmes. Nem hallható ki belőle az a pillanatnyi meglepődés, amit a vendégszoba említése okozott.-* Mindent úgy teszek, ahogy kéri, Úrnőm.
*Még mélyebbre hajtja fejét, álla szinte mellkasát éri. Két légvételnyit vár míg Elireya Úrnő ruhájának susogása elhal, utána viszont kimértnek tűnő, de valójában meglehetősen gyors mozdulatokkal igyekszik a lent hagyott vendég felé.*
- Maavie kisasszony, *-szólítja meg a felszínit, a korábbinál talán udvariasabbnak tűnő hangon-* Elireya Úrnő már várja. Kérem, kövessen!
*És ha a leány nem ellenkezik, úgy végigvezeti a házon a könyvtárszobába (ahol sok könyv nincs jelenleg), ahol már az Úrnő várja őt.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-26 19:34:35
Üzenet elküldve: 2026-05-26 19:34:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 857
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 857
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Vhorossi szobája//
*A kérdése, úgy tűnik, emlékeket bolygatott meg. Kényes dolgokat. A nőstény ajkára emiatt mintha félig-meddig önkéntelenül jönnének a szavak. Ha ez nem hang volna, hanem látvány, talán ezúttal önként leszegné a tekintetét. Tiszteletből.
Ő áll itt alig takarva, most mégis úgy érzi, olyasmibe nyílt betekintése, ami nem helyénvaló. Annak ellenére, hogy a megkívánt szolgálathoz nagyon is hasznos lenne tudnia ezeket a részleteket.
Ismeri ezt a dühöt. Most nincs köztük a tükör, mégis magát látja benne. Valószínűleg ezért is fogadja másképp ezt a felfortyanást. Nem reflektál. Sehogy. Pillantása fókusztalanul nyugszik a kettejük közötti térben. Arca időtlen szobrokéhoz hasonlatosan néma. A fivére aljas húzásai tanították meg neki, hogy ne tetézze a bajt. Mert az a baj általában nem rajta csattant. S most sem maga miatt teszi. Lábhoz parancsolja az önérzetét, és megvárja, míg elülnek a hullámok.*
- Értem, matróna *ejti szinte tökéletesen az óhaza feszes szófordulatát a sorrendre reflektálva.
A hangnem bár változik, de Kharasshi ismeri már a rang koronázta fők természetét. Ez még ugyanaz a vihar, csak más nyelven szól.*
- Sosem volt matrónám *bukik ki a száján. Ahogy kimondja, már kicsit meg is bánja, hogy szólt.* - Agaree Siche a nővérem. Rangban fölötte álltam az enyéim között. Amíg ki nem vívta magának az őt megillető helyet.
*A megszólítás forszírozására megfeszül az állkapcsa. Azzal, hogy rangján nevezi a nőstényt, még kiegyezett volna, de az "úrnő" nem akaródzik a nyelvére jönni. Az érintés pedig cseppet sem segít ezen. A bőre reagál rá, és intenie kell magát, hogy egyenletesen tartsa a lélegzetét. Elszokott már az efféle játékoktól.*
- Fakóvérű harcosok a Folyóvidékről, húskufárok, küzdővermek névtelen bajnokai, vadállatok, gladiátorok, őrök és lanisták, szajhák, kötekedő, késes szarháziak, uzsorások és mákonykereskedők verőlegényei... *Sejthető, hogy tudná még folytatni a sort, de úgy véli, ennyi éppen elég a dicstelen életút részleteiből. Valószínűleg már ezzel is a pimaszság határait feszegeti.*
//Vhorossi szobája//
*A kérdése, úgy tűnik, emlékeket bolygatott meg. Kényes dolgokat. A nőstény ajkára emiatt mintha félig-meddig önkéntelenül jönnének a szavak. Ha ez nem hang volna, hanem látvány, talán ezúttal önként leszegné a tekintetét. Tiszteletből.
Ő áll itt alig takarva, most mégis úgy érzi, olyasmibe nyílt betekintése, ami nem helyénvaló. Annak ellenére, hogy a megkívánt szolgálathoz nagyon is hasznos lenne tudnia ezeket a részleteket.
Ismeri ezt a dühöt. Most nincs köztük a tükör, mégis magát látja benne. Valószínűleg ezért is fogadja másképp ezt a felfortyanást. Nem reflektál. Sehogy. Pillantása fókusztalanul nyugszik a kettejük közötti térben. Arca időtlen szobrokéhoz hasonlatosan néma. A fivére aljas húzásai tanították meg neki, hogy ne tetézze a bajt. Mert az a baj általában nem rajta csattant. S most sem maga miatt teszi. Lábhoz parancsolja az önérzetét, és megvárja, míg elülnek a hullámok.*
- Értem, matróna *ejti szinte tökéletesen az óhaza feszes szófordulatát a sorrendre reflektálva.
A hangnem bár változik, de Kharasshi ismeri már a rang koronázta fők természetét. Ez még ugyanaz a vihar, csak más nyelven szól.*
- Sosem volt matrónám *bukik ki a száján. Ahogy kimondja, már kicsit meg is bánja, hogy szólt.* - Agaree Siche a nővérem. Rangban fölötte álltam az enyéim között. Amíg ki nem vívta magának az őt megillető helyet.
*A megszólítás forszírozására megfeszül az állkapcsa. Azzal, hogy rangján nevezi a nőstényt, még kiegyezett volna, de az "úrnő" nem akaródzik a nyelvére jönni. Az érintés pedig cseppet sem segít ezen. A bőre reagál rá, és intenie kell magát, hogy egyenletesen tartsa a lélegzetét. Elszokott már az efféle játékoktól.*
- Fakóvérű harcosok a Folyóvidékről, húskufárok, küzdővermek névtelen bajnokai, vadállatok, gladiátorok, őrök és lanisták, szajhák, kötekedő, késes szarháziak, uzsorások és mákonykereskedők verőlegényei... *Sejthető, hogy tudná még folytatni a sort, de úgy véli, ennyi éppen elég a dicstelen életút részleteiből. Valószínűleg már ezzel is a pimaszság határait feszegeti.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2026-05-26 17:01:08
Üzenet elküldve: 2026-05-26 17:01:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-kúria//
//Csöbörből vödörbe//
*Ha valódi ellenszegülésnek élné meg, hogy amaz nem takarította ki időben a szobáját, hát bizonyosan megtorlásban részesülne. Annak kivitelezése lenne csak kérdéses, ha zsigerből is képes volna méltó büntetést találni, most elfedi a várakozás. Természetesen a munka alól így sem húzhatja ki magát a félvér és a sebesség elvárható.
Megtorpan az ajtóban, ahogy meghallja, hogy Maavie megérkezett. A sötét mosolyától láthatóvá válnak orcáin az apró gödröcskék, mik egészen különleges szépséget adnak vonásainak, noha szépnek aligha láthatja az, ki szíve legmélyéből táplál ellenérzéseket lénye iránt. Kimérten fordul meg, majd mutatóujjának hosszú körmével simítja meg állát.*
- Ez esetben kísérd hozzám, aztán láss neki teendőnek.
*Kilépve az ajtón gondolkodóba esik. Ahogy újfent visszanéz, hószín hajzuhataga követi a mozdulatot, majd fátyolként hull vissza vállára.*
- És készítd elő az egyik legkisebb vendégszobát. *Utasítása, ha tűr is halasztást, hallható, hogy nem olyasmi, amivel késlekedhet hosszasan.* - De ne cicomázd túl.
*Nem tartozik magyarázattal, így hát tovasiklik, még az egyértelmű beleegyezést sem hallgatja végig.*
//Csöbörből vödörbe//
*Ha valódi ellenszegülésnek élné meg, hogy amaz nem takarította ki időben a szobáját, hát bizonyosan megtorlásban részesülne. Annak kivitelezése lenne csak kérdéses, ha zsigerből is képes volna méltó büntetést találni, most elfedi a várakozás. Természetesen a munka alól így sem húzhatja ki magát a félvér és a sebesség elvárható.
Megtorpan az ajtóban, ahogy meghallja, hogy Maavie megérkezett. A sötét mosolyától láthatóvá válnak orcáin az apró gödröcskék, mik egészen különleges szépséget adnak vonásainak, noha szépnek aligha láthatja az, ki szíve legmélyéből táplál ellenérzéseket lénye iránt. Kimérten fordul meg, majd mutatóujjának hosszú körmével simítja meg állát.*
- Ez esetben kísérd hozzám, aztán láss neki teendőnek.
*Kilépve az ajtón gondolkodóba esik. Ahogy újfent visszanéz, hószín hajzuhataga követi a mozdulatot, majd fátyolként hull vissza vállára.*
- És készítd elő az egyik legkisebb vendégszobát. *Utasítása, ha tűr is halasztást, hallható, hogy nem olyasmi, amivel késlekedhet hosszasan.* - De ne cicomázd túl.
*Nem tartozik magyarázattal, így hát tovasiklik, még az egyértelmű beleegyezést sem hallgatja végig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2034-2053