Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szegénynegyed (új) Templom (új) Piactér (új) | Romváros és Meredély | Dwirinthalen kúria (új) Sayqueves Rezidencia (új) Sárváros (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 543. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-21 17:45:21
Üzenet elküldve: 2019-08-21 17:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Az állatok érdekesek,kétségtelen, hogy szemmel láthatóbban ki tudják mutatni a hálájukat és a szeretetüket. Bár azt olvastam, akik növényekkel foglalkoznak is szintén el tudják mondani ugyan ezt. *Mondja némi kétkedéssel a hangjában, hiszen egy állat dörgölőzését jobban el tudja képzelni, mint egy lengedező kalász kedves mosolyát. Persze biztos van neki.*
-Trodd? *Kérdez vissza, mivel új még a név neki.* -Ő is az egyik… szolgád? *Bárhogy is keres, jobb szó akkor se akarodzik jönni a szájára. Mikor pedig a kecske eszére terelődik a téma, csak laposakat pislog, el tudja képzelni, hogy az most csak hallgatózik és érti minden szavukat, de mekeg tovább, hogy megtévessze őket. ~A végén még kiderül, hogy okosabbak is nálunk és ők vigyáznak ránk, nem pedig fordítva. ~ Méregeti gyanakodva a teremtményt, majd mikor a mágus felnevet, rá szegezi tekintetét. Szavaira egyre inkább elönti a pír, ezzel jelezve, hogy felfogta, talán a férfi ezt bóknak szánta. Szemeit lesütve hordozza az egyre zordabb tájon végig, még a kezei is felugrik a haját pöndörgetni, csak hogy némiképp takarásban legyen vörösödő orcája. Ahhoz már hozzá van szokva, hogy megbámulják, esetleg még füttyentenek is utána, de a kedves bók, amelyet nem ismerőstől kap, egyelőre még szokatlan számára.*
-Hát… ő… ez nagyon kedves tőled. Te is biztos nagyon finom sajt lennél. *Próbálja viszonozni gyorsan a bókot, de elég esetlenre sikerül, az értelméről már nem is beszélve. Majd szerencséjére gyorsan másra terelődik a téma, így néhány szusszanás után ismét normális színezetűvé válik a bőre.*
-Biztos nagy munka lehet, bár még saját kezemben nem fogtam egész termést, csak a belsőt, de képen már láttam. *Menti a helyzetet, ahogy csak lehet, mégsem lenne jó, ha teljesen tudatlannak mutatná be magát, mint ahogy egyelőre most teszi. A színes sajt gondolata pedig gyorsan szertefoszlik, ami csal egy kis csalódottságot az arcára, de nem sokáig tart a dolog, mert a sajt még így is sajt marad. Meg aztán, ha a mágus esküszik rá, hogy így is felséges az íze, akkor le tud ő is mondani a látvány nyújtotta élvezetről. Mikor pedig a másik a környéken ólálkodó banditákról beszél, kicsit meghűl a levegő kettejük körül, nem igazán szeret erre gondolni, mármint, hogy akármikor megtámadhatják. Mindig is távol tartotta magát a veszélyes helyzetektől, személyektől, bár akadt példa rá, hogy nem sikerült, akkor meg inkább eliszkolt. Szerencséjére még minden találkozást kisebb horzsolásokkal megúszott és reméli ez a jövőben is így lesz, ha szépen meghúzza magát.*
-De szerencsére nem vagyok egyedül. *Néz fel a kísérőjére.* -Learon mester, olyan kedves tőled, hogy elkísérsz.
//Learon, Cyprylana//
-Az állatok érdekesek,kétségtelen, hogy szemmel láthatóbban ki tudják mutatni a hálájukat és a szeretetüket. Bár azt olvastam, akik növényekkel foglalkoznak is szintén el tudják mondani ugyan ezt. *Mondja némi kétkedéssel a hangjában, hiszen egy állat dörgölőzését jobban el tudja képzelni, mint egy lengedező kalász kedves mosolyát. Persze biztos van neki.*
-Trodd? *Kérdez vissza, mivel új még a név neki.* -Ő is az egyik… szolgád? *Bárhogy is keres, jobb szó akkor se akarodzik jönni a szájára. Mikor pedig a kecske eszére terelődik a téma, csak laposakat pislog, el tudja képzelni, hogy az most csak hallgatózik és érti minden szavukat, de mekeg tovább, hogy megtévessze őket. ~A végén még kiderül, hogy okosabbak is nálunk és ők vigyáznak ránk, nem pedig fordítva. ~ Méregeti gyanakodva a teremtményt, majd mikor a mágus felnevet, rá szegezi tekintetét. Szavaira egyre inkább elönti a pír, ezzel jelezve, hogy felfogta, talán a férfi ezt bóknak szánta. Szemeit lesütve hordozza az egyre zordabb tájon végig, még a kezei is felugrik a haját pöndörgetni, csak hogy némiképp takarásban legyen vörösödő orcája. Ahhoz már hozzá van szokva, hogy megbámulják, esetleg még füttyentenek is utána, de a kedves bók, amelyet nem ismerőstől kap, egyelőre még szokatlan számára.*
-Hát… ő… ez nagyon kedves tőled. Te is biztos nagyon finom sajt lennél. *Próbálja viszonozni gyorsan a bókot, de elég esetlenre sikerül, az értelméről már nem is beszélve. Majd szerencséjére gyorsan másra terelődik a téma, így néhány szusszanás után ismét normális színezetűvé válik a bőre.*
-Biztos nagy munka lehet, bár még saját kezemben nem fogtam egész termést, csak a belsőt, de képen már láttam. *Menti a helyzetet, ahogy csak lehet, mégsem lenne jó, ha teljesen tudatlannak mutatná be magát, mint ahogy egyelőre most teszi. A színes sajt gondolata pedig gyorsan szertefoszlik, ami csal egy kis csalódottságot az arcára, de nem sokáig tart a dolog, mert a sajt még így is sajt marad. Meg aztán, ha a mágus esküszik rá, hogy így is felséges az íze, akkor le tud ő is mondani a látvány nyújtotta élvezetről. Mikor pedig a másik a környéken ólálkodó banditákról beszél, kicsit meghűl a levegő kettejük körül, nem igazán szeret erre gondolni, mármint, hogy akármikor megtámadhatják. Mindig is távol tartotta magát a veszélyes helyzetektől, személyektől, bár akadt példa rá, hogy nem sikerült, akkor meg inkább eliszkolt. Szerencséjére még minden találkozást kisebb horzsolásokkal megúszott és reméli ez a jövőben is így lesz, ha szépen meghúzza magát.*
-De szerencsére nem vagyok egyedül. *Néz fel a kísérőjére.* -Learon mester, olyan kedves tőled, hogy elkísérsz.
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-21 12:26:38
Üzenet elküldve: 2019-08-21 12:26:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
*Örül, hogy a lány végre érti a helyzetet és nem szükséges további magyarázkodás. Persze szeret beszélni a vidék életéről és a birtokáról is, de azért így könnyebb, ha nem egy teljesen értetlen kis lánykának kell beszélnie.*
-Bizony! Bár most néha már egy-egy napot pihenek és akkor csak a mágiatanulásra koncentrálok. Ezen a szinten, amin vagyok, egyre nehezebb a kettőt összeegyeztetni. *Nem panaszkodás ez, hiszen azért vannak a munkásai, hogy dolgozzanak. Más birtokokon az urak csak ülnek egész nap és élik fel a befolyt aranyat miközben a parasztok éheznek. Learonéknál nincs így. Azt eszi a munkásai és annyit amennyit ők. Ha jó év van, akkor többet, ha rosszabb akkor kevesebbet.* ~Évek óta csak jó volt. A Szellemek meg ezek az istenek kedveltek mindig! Nem hiába engem választottak démont ölni és hoztak vissza az életbe is mikor meghaltam!~
-Csak rá kell nézni Fachutára, hogy milyen okos és milyen szép! Szerencsére a legjobban mégiscsak az állatokhoz értek. Talán csak Trodd az, aki nálam is jobb pásztor a környéken, de ő csak azzal foglalkozik! *Jut eszébe barátja, aki talán most is éppen a nyájat őrzi és farigcsál közben valami szépet.*
-A szagomról, a hangomról és a kinézetemről is. Sokkal okosabb állat ő, mint amilyennek gondolnád! *Lehet ez csak elfogultság a részéről, de a saját nyájában alig talált olyan állatot, ami buta lenne. Egy juha van, aki tényleg az, de ő meg olyan bújós-bájos és szerethető, hogy elnézi neki az ember, hogy elbambul és nekimegy még a fának is, vagy képes elcsatangolni akármikor. A nagy büdös sajtra ő is nevet, de azért kénytelen kijavítani ezt az eszmefuttatást.*
-Szerintem, ha sajt lennél, akkor csak a legjobb és legfinomabb fajta lennél, akit vétek megenni, mert olyan értékes! ~Persze én megennélek akár most is, ha lehetne!~ *Húzza féloldalas mosolyra a száját a pásztor.*
-Akad, bár a diótörés mindig nagy munka, még ha ilyen jó papírhéjú diója is van az embernek, mint nekem. Vannak házak, ahol ősrégi diófák állnak, amiknek olyan a héja, mint a kő, de a világért se ültetnének az újabb fajtákból. *Abban nem biztos, hogy ő lecserélné-e a fáját, ha látna valami jobbat, de neki ez is könnyebb lenne, hiszen a varázslatos fái pillanatok alatt kinőnek, nem kell évtizedeket várni az újabb termésre.*
-Nem, nem színezi meg, mert én csak a bogyókat teszem bele, nem nyomom ki a levét. Hallottam, hogy lehet úgy is, de én a sajt eredeti ízét szeretem, nem ízesíteném meg mindenféle levekkel, de lehet ez csak az én maradiságom! *Hiszen van, aki már a borokba is gyümölcslevet tesz vagy a pálinkába. Náluk az még nevetésre adott volna okot otthon.*
-Azt mondják még mindig sok itt a bandita és a nincstelen. Nem is szeretném, hogy egy ilyen szép lány egyedül kószáljon. Sok csúfságra képesek azok az emberek, akiknek nincs jövője egy ilyen ártatlan lánykával! *Reméli nem kell részleteznie mire gondol és ha máshogy nem, hát hallomásból ismeri a lány az ilyen rémtörténeteket.*
//Learon, Cyprylana//
*Örül, hogy a lány végre érti a helyzetet és nem szükséges további magyarázkodás. Persze szeret beszélni a vidék életéről és a birtokáról is, de azért így könnyebb, ha nem egy teljesen értetlen kis lánykának kell beszélnie.*
-Bizony! Bár most néha már egy-egy napot pihenek és akkor csak a mágiatanulásra koncentrálok. Ezen a szinten, amin vagyok, egyre nehezebb a kettőt összeegyeztetni. *Nem panaszkodás ez, hiszen azért vannak a munkásai, hogy dolgozzanak. Más birtokokon az urak csak ülnek egész nap és élik fel a befolyt aranyat miközben a parasztok éheznek. Learonéknál nincs így. Azt eszi a munkásai és annyit amennyit ők. Ha jó év van, akkor többet, ha rosszabb akkor kevesebbet.* ~Évek óta csak jó volt. A Szellemek meg ezek az istenek kedveltek mindig! Nem hiába engem választottak démont ölni és hoztak vissza az életbe is mikor meghaltam!~
-Csak rá kell nézni Fachutára, hogy milyen okos és milyen szép! Szerencsére a legjobban mégiscsak az állatokhoz értek. Talán csak Trodd az, aki nálam is jobb pásztor a környéken, de ő csak azzal foglalkozik! *Jut eszébe barátja, aki talán most is éppen a nyájat őrzi és farigcsál közben valami szépet.*
-A szagomról, a hangomról és a kinézetemről is. Sokkal okosabb állat ő, mint amilyennek gondolnád! *Lehet ez csak elfogultság a részéről, de a saját nyájában alig talált olyan állatot, ami buta lenne. Egy juha van, aki tényleg az, de ő meg olyan bújós-bájos és szerethető, hogy elnézi neki az ember, hogy elbambul és nekimegy még a fának is, vagy képes elcsatangolni akármikor. A nagy büdös sajtra ő is nevet, de azért kénytelen kijavítani ezt az eszmefuttatást.*
-Szerintem, ha sajt lennél, akkor csak a legjobb és legfinomabb fajta lennél, akit vétek megenni, mert olyan értékes! ~Persze én megennélek akár most is, ha lehetne!~ *Húzza féloldalas mosolyra a száját a pásztor.*
-Akad, bár a diótörés mindig nagy munka, még ha ilyen jó papírhéjú diója is van az embernek, mint nekem. Vannak házak, ahol ősrégi diófák állnak, amiknek olyan a héja, mint a kő, de a világért se ültetnének az újabb fajtákból. *Abban nem biztos, hogy ő lecserélné-e a fáját, ha látna valami jobbat, de neki ez is könnyebb lenne, hiszen a varázslatos fái pillanatok alatt kinőnek, nem kell évtizedeket várni az újabb termésre.*
-Nem, nem színezi meg, mert én csak a bogyókat teszem bele, nem nyomom ki a levét. Hallottam, hogy lehet úgy is, de én a sajt eredeti ízét szeretem, nem ízesíteném meg mindenféle levekkel, de lehet ez csak az én maradiságom! *Hiszen van, aki már a borokba is gyümölcslevet tesz vagy a pálinkába. Náluk az még nevetésre adott volna okot otthon.*
-Azt mondják még mindig sok itt a bandita és a nincstelen. Nem is szeretném, hogy egy ilyen szép lány egyedül kószáljon. Sok csúfságra képesek azok az emberek, akiknek nincs jövője egy ilyen ártatlan lánykával! *Reméli nem kell részleteznie mire gondol és ha máshogy nem, hát hallomásból ismeri a lány az ilyen rémtörténeteket.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-19 13:36:30
Üzenet elküldve: 2019-08-19 13:36:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Ha hó!
*Kiált fel az eredményes találat következtében, mikor a nassiky felé fordul. Ugyan az orkot nem eresztette még el, de Uzazd talán egy lélegzetvételnyi szünethez juthat. Arcáról azonban hamar leolvad a vigyor, mert a fenevad új célpontot talált, mégpedig őt. Hátrál néhány lépést, fejét ide-oda kapja, hátra megláthat valamit, ami kapóra jöhet.
Mágiájával ezúttal nem élhet, tekintve, hogy teljesen kimerültek a készletei. Pedig mennyire kapóra jönne most az az átkozott fal!
Jobb ötlet híján tovább hátrál, amennyire csak lehet, bízva benne, hogy Tozeya be tudja vinni a terelés alatt a csapást, ami végezhet a fenevaddal. Mert bizony nem csak az ő szénája, de az egész kis csapatuké elég rosszul néz ki jelenleg.*
-Ha hó!
*Kiált fel az eredményes találat következtében, mikor a nassiky felé fordul. Ugyan az orkot nem eresztette még el, de Uzazd talán egy lélegzetvételnyi szünethez juthat. Arcáról azonban hamar leolvad a vigyor, mert a fenevad új célpontot talált, mégpedig őt. Hátrál néhány lépést, fejét ide-oda kapja, hátra megláthat valamit, ami kapóra jöhet.
Mágiájával ezúttal nem élhet, tekintve, hogy teljesen kimerültek a készletei. Pedig mennyire kapóra jönne most az az átkozott fal!
Jobb ötlet híján tovább hátrál, amennyire csak lehet, bízva benne, hogy Tozeya be tudja vinni a terelés alatt a csapást, ami végezhet a fenevaddal. Mert bizony nem csak az ő szénája, de az egész kis csapatuké elég rosszul néz ki jelenleg.*
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-18 01:56:19
Üzenet elküldve: 2019-08-18 01:56:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Terve beválnj látszik, ugyanis lassan, de egyre inkább lemarad üldözője, és azt a másik két alakot sem látja már, akiket korábban. Talán a kavalkádnak köszönhető, talán történt valami más is, igazság szerint Grimet ez egyáltalán nem érdekli. Neki csak az a lényeg, hogy megúszta, és az erszénye is vaskosabb lett. Itt az ideje kicsit megnyugodni, és megszámolni a zsákmányt. Erre tökéletes hely a romváros. Kihalt és üres, pont ideális. Kicsit olyan, mint ő maga. Gyakran jár ide, és most is, mint már annyiszor a szakadék szélén ingadozjk, ugorjon-e, vagy ne.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-16 13:29:08
Üzenet elküldve: 2019-08-16 13:29:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
*Nagy figyelemmel hallgatja a magyarázatot, úgy fest, valóban szeretne tágabb képet kapni az őt körül ölelő világ dolgairól. Az arcán látszik, hogy logikusnak ítéli az eszmefuttatást, így már egészen más megvilágításba helyezve Learont, mint földbirtokost. Aztán már csak a teljes családfa levezetése utána szólal meg.*
-Azt hiszem így már világos. Hisz, ha ez így van, minden idődet felemészti a birtokról és az állatokról való gondoskodás. Hajnalban kelsz, ahogy világosodik és neki látsz a teendőknek. A feladatokat megosztjátok, így senkit nem terheltek túl. Azt tudom, hogy az veszélyes. *Bár nem részletezi, de hallotta már beszélni az apját olyasmiről, hogy ha a földművesre teljesíthetetlen adókat rónak, aránytalanul a parcella méretéhez képest, hamarabb betegszik meg vagy válik bármilyen baleset által munkaképtelenné. Ami aztán nem kis fejtörést és gondot okoz a továbbiakban, mind neki, mind az illető családjának. Amíg elégedett a bérlő, addig örömmel adózik is.*
-Azt olvastam, hogy az állatok nagyon hálás teremtmények, csak érteni kell a gondozásukhoz. *Még nem igazán van saját tapasztalata, főként úgy ismeri a dolgokat, ahogy azok a könyvekben levezetésre kerültek. Látszik is, hogy ahogy ez a téma kerül felvetésre, néha oda- odales a kecske irányába, de az ügyet sem vet a bámészkodóra, csak nyugodtan baktat a gazdája mellett.* - Csodálom, hogy a tömeg nem zavarta meg. A szagodról ismer fel téged? *Kérdez, csupán a szemei állásából lehet következtetni rá, hogy mire irányul az érdeklődés. De a gondolatai gyorsan szétszaladnak, mikor váratlanul a férfi felnevet a sajtos dolgon.*
-De ugye nem igazából? *Néz gyanakodva fel a férfire, mivel eddig ilyenről még nem hallott, de hasonlót már olvasott elvétve egy-egy mágiával foglalkozó könyvben. Viszont a tanítója óva intette, mert nem minden könyvben lapul igaz történet, vannak lódítások és szándékosan elferdített legendák, amelyek csupán elrettentés vagy félelemkeltés miatt születtek és kerültek lejegyzésre. Neki valahogy ez is annak tűnik, a légkörből ítélve pedig most már bizonyos benne, hogy amaz csupán viccnek szánta a dolgot.*
-Ha lehet, én akkor egy büdös, lyukas sajt szeretnék lenni, ami fél tehén méretű. *Jelenti ki, némi gondolkodást követően.*
-Diót más formában még nem láttam, de azt mondják, nagyon kemény héja van. Bizonyára akkor akad célszerszámod a feltörésére is. *Jegyzi a fejében a dolgokat, hogy ha legközelebb Learont meglátja, akkor minden bizonnyal a diós sajt ugorjon be egyből neki. Szeretné is nagyon megkóstolni, valamint megnézni hogyan is készül.* - A sajtot árulod is a piacon? Az erdei gyümölcsös nagyon jól hangzik. Az is ugyan olyan színű vagy a bogyók megszínezik? *Csak úgy csillognak a szemei, ahogy megjelenik a fejében a márványos lila és rózsaszín árnyalatú sajt.*
-Ezt teljes mértékben át tudom érezni. Nem szeretem, amikor a bölcs öregek nem tuják kerek perec megmondani mit kell tennem, hanem csak ködösítenek. Aztán én meg várjam meg, míg megérik a tudás és majd hirtelen beugrik. *Sóhajt gondterhelten. ~Persze, mert ez így szokott történni. ~ Menet közben egyre kellemetlenebb érzés fogja el, a romos épületek és a kihalt utcák láttán.*
-Szóval egy ilyen veszélyes helyen van a templom, elég kihalt hely, talán jobb is, hogy nem egyedül kell itt bóklásszak. *Csúszik ki a száján, majd felnéz hálás tekintettel a mellette sétáló férfire.*
//Learon, Cyprylana//
*Nagy figyelemmel hallgatja a magyarázatot, úgy fest, valóban szeretne tágabb képet kapni az őt körül ölelő világ dolgairól. Az arcán látszik, hogy logikusnak ítéli az eszmefuttatást, így már egészen más megvilágításba helyezve Learont, mint földbirtokost. Aztán már csak a teljes családfa levezetése utána szólal meg.*
-Azt hiszem így már világos. Hisz, ha ez így van, minden idődet felemészti a birtokról és az állatokról való gondoskodás. Hajnalban kelsz, ahogy világosodik és neki látsz a teendőknek. A feladatokat megosztjátok, így senkit nem terheltek túl. Azt tudom, hogy az veszélyes. *Bár nem részletezi, de hallotta már beszélni az apját olyasmiről, hogy ha a földművesre teljesíthetetlen adókat rónak, aránytalanul a parcella méretéhez képest, hamarabb betegszik meg vagy válik bármilyen baleset által munkaképtelenné. Ami aztán nem kis fejtörést és gondot okoz a továbbiakban, mind neki, mind az illető családjának. Amíg elégedett a bérlő, addig örömmel adózik is.*
-Azt olvastam, hogy az állatok nagyon hálás teremtmények, csak érteni kell a gondozásukhoz. *Még nem igazán van saját tapasztalata, főként úgy ismeri a dolgokat, ahogy azok a könyvekben levezetésre kerültek. Látszik is, hogy ahogy ez a téma kerül felvetésre, néha oda- odales a kecske irányába, de az ügyet sem vet a bámészkodóra, csak nyugodtan baktat a gazdája mellett.* - Csodálom, hogy a tömeg nem zavarta meg. A szagodról ismer fel téged? *Kérdez, csupán a szemei állásából lehet következtetni rá, hogy mire irányul az érdeklődés. De a gondolatai gyorsan szétszaladnak, mikor váratlanul a férfi felnevet a sajtos dolgon.*
-De ugye nem igazából? *Néz gyanakodva fel a férfire, mivel eddig ilyenről még nem hallott, de hasonlót már olvasott elvétve egy-egy mágiával foglalkozó könyvben. Viszont a tanítója óva intette, mert nem minden könyvben lapul igaz történet, vannak lódítások és szándékosan elferdített legendák, amelyek csupán elrettentés vagy félelemkeltés miatt születtek és kerültek lejegyzésre. Neki valahogy ez is annak tűnik, a légkörből ítélve pedig most már bizonyos benne, hogy amaz csupán viccnek szánta a dolgot.*
-Ha lehet, én akkor egy büdös, lyukas sajt szeretnék lenni, ami fél tehén méretű. *Jelenti ki, némi gondolkodást követően.*
-Diót más formában még nem láttam, de azt mondják, nagyon kemény héja van. Bizonyára akkor akad célszerszámod a feltörésére is. *Jegyzi a fejében a dolgokat, hogy ha legközelebb Learont meglátja, akkor minden bizonnyal a diós sajt ugorjon be egyből neki. Szeretné is nagyon megkóstolni, valamint megnézni hogyan is készül.* - A sajtot árulod is a piacon? Az erdei gyümölcsös nagyon jól hangzik. Az is ugyan olyan színű vagy a bogyók megszínezik? *Csak úgy csillognak a szemei, ahogy megjelenik a fejében a márványos lila és rózsaszín árnyalatú sajt.*
-Ezt teljes mértékben át tudom érezni. Nem szeretem, amikor a bölcs öregek nem tuják kerek perec megmondani mit kell tennem, hanem csak ködösítenek. Aztán én meg várjam meg, míg megérik a tudás és majd hirtelen beugrik. *Sóhajt gondterhelten. ~Persze, mert ez így szokott történni. ~ Menet közben egyre kellemetlenebb érzés fogja el, a romos épületek és a kihalt utcák láttán.*
-Szóval egy ilyen veszélyes helyen van a templom, elég kihalt hely, talán jobb is, hogy nem egyedül kell itt bóklásszak. *Csúszik ki a száján, majd felnéz hálás tekintettel a mellette sétáló férfire.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-16 11:04:23
Üzenet elküldve: 2019-08-16 11:04:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
*Értetlenség látszik Learon arcán amikor a lány megkérdezi, hogy miért nem szüleivel és sok testvérével él. Persze hallotta, hogy a nemesek sok esetben egész életükben a családjukkal vannak és vannak érdekházasságok is, ahol miután a nő elvette a férfit, gyakorlatilag a gyerek megszületéséig látja csak a férjét. Ezért is próbálja minél egyszerűbben elmagyarázni a helyzetet.*
-Mert volt nagyjából ötven hektárnyi földje a családomnak és állatai. Nekem pedig nagyon sok testvérem. Miután apánk meghalt, ezt a földet szétosztottuk és láttuk, hogy még talán a mi generációnk, ha szegényesen is meg tud élni. Azonban a mi fiainknak már nem elég a föld, úgyhogy én és még két testvérem úgy döntöttünk, hogy ami pénzt örököltünk azt elvisszük, a ránk eső földet pedig eladjuk a nagyobb testvéreinknek és megpróbálunk munkát szerezni, azután földet. *Tárja szét karjait.*
-Nekem sikerült! Így az én gyermekeim majd jól élnek és bátyjaim gyermekei pedig szintén. *Nem egy túl bonyolult dolog és falun ezt elég gyakran választják a gyerekek megélhetési stratégiaként. Sokan elmennek a közeli faluba valami szakmát tanulni van, aki katonának van, aki céhekbe. Ezután újabb felvont szemöldökkel találhatja magát szemben a lány az újabb kérdésre.* ~Most vagy elkalandozott a figyelme, vagy tényleg nem ért! Nem értem!~
-Nem. Nincs úrnő. Vannak Fortasék, a szolgáim és van egy fogadott fiam és az állataim. Ennyien vagyunk a birtokon. Öt fő meg a jószágok. *A sajtok miatti gurulásra viszont már felnevet.*
-Bizony! Mi is egy nagy kerek sajttá fogunk változni! *Kacarászik a mágus továbbra is, mert nagyon megtetszett neki ez kép.*
-Diós sajtom minden évben készül, hiszen van egy nagy diófám. Az nem csupán aromájában viseli a diós jegyeket. Azután, ami az én kedvencem az a juh és kecsketejből készülő erdei gyümölcsökkel fűszerezett füstölt sajt. Ebből már alig két falatnyi van, mert az utóbbi időben nem volt időm a sajtkészítésre sajnos. *A mágia tanulása és a démonokkal való hadakozás kissé elvette a szabad perceit, de nem sajnálja egy percig sem, hogy így alakult. Kicsit elszomorodik, hogy a lányka elengedi a kezét, de úgy van vele, hogy minden jó megszakad egyszer és talán lesz még lehetősége egy kis jutalmat kérnie Cyprytől amiért elviszi a templomba…*
-Konkrét tanoncom nincs. Általában bizonyos kérdésekkel jönnek el hozzám az emberek az ágakkal kapcsolatban, amikre sem könyvekből sem az öreg mágustól nem kapnak választ. A Torony öregje néha nagyon bonyolult tud lenni és ha az ember nem egy felkészült varázsló, sokszor nem érti. *Tárja szét a kezeit és ő maga is végignéz a lepusztult helyen és elgondolkodik, hogy mennyivel jobban sült volna el ez a lázadás, ha úgy történik ahogy ő akarta és nem csak spontán öldöklésbe kezdenek a népek.*
//Learon, Cyprylana//
*Értetlenség látszik Learon arcán amikor a lány megkérdezi, hogy miért nem szüleivel és sok testvérével él. Persze hallotta, hogy a nemesek sok esetben egész életükben a családjukkal vannak és vannak érdekházasságok is, ahol miután a nő elvette a férfit, gyakorlatilag a gyerek megszületéséig látja csak a férjét. Ezért is próbálja minél egyszerűbben elmagyarázni a helyzetet.*
-Mert volt nagyjából ötven hektárnyi földje a családomnak és állatai. Nekem pedig nagyon sok testvérem. Miután apánk meghalt, ezt a földet szétosztottuk és láttuk, hogy még talán a mi generációnk, ha szegényesen is meg tud élni. Azonban a mi fiainknak már nem elég a föld, úgyhogy én és még két testvérem úgy döntöttünk, hogy ami pénzt örököltünk azt elvisszük, a ránk eső földet pedig eladjuk a nagyobb testvéreinknek és megpróbálunk munkát szerezni, azután földet. *Tárja szét karjait.*
-Nekem sikerült! Így az én gyermekeim majd jól élnek és bátyjaim gyermekei pedig szintén. *Nem egy túl bonyolult dolog és falun ezt elég gyakran választják a gyerekek megélhetési stratégiaként. Sokan elmennek a közeli faluba valami szakmát tanulni van, aki katonának van, aki céhekbe. Ezután újabb felvont szemöldökkel találhatja magát szemben a lány az újabb kérdésre.* ~Most vagy elkalandozott a figyelme, vagy tényleg nem ért! Nem értem!~
-Nem. Nincs úrnő. Vannak Fortasék, a szolgáim és van egy fogadott fiam és az állataim. Ennyien vagyunk a birtokon. Öt fő meg a jószágok. *A sajtok miatti gurulásra viszont már felnevet.*
-Bizony! Mi is egy nagy kerek sajttá fogunk változni! *Kacarászik a mágus továbbra is, mert nagyon megtetszett neki ez kép.*
-Diós sajtom minden évben készül, hiszen van egy nagy diófám. Az nem csupán aromájában viseli a diós jegyeket. Azután, ami az én kedvencem az a juh és kecsketejből készülő erdei gyümölcsökkel fűszerezett füstölt sajt. Ebből már alig két falatnyi van, mert az utóbbi időben nem volt időm a sajtkészítésre sajnos. *A mágia tanulása és a démonokkal való hadakozás kissé elvette a szabad perceit, de nem sajnálja egy percig sem, hogy így alakult. Kicsit elszomorodik, hogy a lányka elengedi a kezét, de úgy van vele, hogy minden jó megszakad egyszer és talán lesz még lehetősége egy kis jutalmat kérnie Cyprytől amiért elviszi a templomba…*
-Konkrét tanoncom nincs. Általában bizonyos kérdésekkel jönnek el hozzám az emberek az ágakkal kapcsolatban, amikre sem könyvekből sem az öreg mágustól nem kapnak választ. A Torony öregje néha nagyon bonyolult tud lenni és ha az ember nem egy felkészült varázsló, sokszor nem érti. *Tárja szét a kezeit és ő maga is végignéz a lepusztult helyen és elgondolkodik, hogy mennyivel jobban sült volna el ez a lázadás, ha úgy történik ahogy ő akarta és nem csak spontán öldöklésbe kezdenek a népek.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-14 20:59:20
Üzenet elküldve: 2019-08-14 20:59:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
*Úgy dönt, hogy még mielőtt elindulna az építkezésre, szükséges lenne edzenie egy kicsit. Szóval a Rulcarral való találkozás befejeztével elindul Romvárosba, testét fejleszteni. Azokra gondol, amik jelenleg a legszükségesebbek: erő, gyorsaság, állóképesség. Még mindig otthonosabbnak tartja Arthenior ezen részét, mint bármelyik nemesi kúriát. Elkezdi majszolni a halat-csak úgy nyersen. Miután befejezte a "képzést", a halat is hasonló sorsra juttatja. Aztán amikor végez, elindul vissza a Szegénynegyedbe, megnézni magának az Arénát. Nagyon reméli, hogy sikerrel fog járni a rá kiszabott feladatokban.*
*Úgy dönt, hogy még mielőtt elindulna az építkezésre, szükséges lenne edzenie egy kicsit. Szóval a Rulcarral való találkozás befejeztével elindul Romvárosba, testét fejleszteni. Azokra gondol, amik jelenleg a legszükségesebbek: erő, gyorsaság, állóképesség. Még mindig otthonosabbnak tartja Arthenior ezen részét, mint bármelyik nemesi kúriát. Elkezdi majszolni a halat-csak úgy nyersen. Miután befejezte a "képzést", a halat is hasonló sorsra juttatja. Aztán amikor végez, elindul vissza a Szegénynegyedbe, megnézni magának az Arénát. Nagyon reméli, hogy sikerrel fog járni a rá kiszabott feladatokban.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-14 20:33:30
Üzenet elküldve: 2019-08-14 20:33:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
*Ahogy a férfi szépen kibontja előtte a családi hálót és letekint rá, értetlen arccal találhatja magát szemben.*
-Akkor miért nem élsz velük együtt? *Aztán leesik neki valami, amit egy hosszan elnyújtott ó hang kísér, aztán elő is áll a magyarázattal, nehogy tudatlannak nézze a mester.*
-Bizonyára most már új családod van. A birtoknak úrnője, a gyermekeknek anyja. *Ő maga is már olyan korban van, hogy elígérhetnék egy módosabb tündér család mellé, de apja egyelőre úgy vélte a világ az, amivel előbb meg kell ismerkedjen. Mivel pedig nem bővelkedik még az ő városuk sem a módosabb tündér nemesekben, egy kezén meg tudja számlálni a lehetőségeit. ~Talán atyám is ezért nem sietteti a dolgokat, hisz tündér lány sem születik minden házban halomra. ~ Ekkor jut eszébe, hogy ha otthon tudnák, hogy még nem érte el a könyvtárat minden útbaigazítás és segítség ellenére sem, anyja bizonyára ujjait tördelné aggodalmában, atyja pedig a fejét fogná. Könyvtárban ülő lévén, nem igazán volt az a társasági lény, nem szeretett a kisasszonyokkal hímezni sem csevegni és mikor előhozakodott frissen olvasott tudományával, mindig süket fülekre és értetlen kérdésekre talált. Arról már nem is beszélve, hogy a háta mögött miket beszéltek róla, kinevették, ezek a pletykák pedig végül a mostani helyzetét eredményezték.*
-Annyira tele leszünk sajttal, hogy már gurulni fogunk? *Néz fel a másikra, miközben az ő megvendégeléséről beszél, egy pillanatra se pattan fel a szikra, hogy esetleg a lerészegedés az, ami miatt a lábai sem fognak engedelmeskedni neki másnap. Joggal feltételezheti ebből Learon, hogy talán alkoholt még csak a könyvekből ismer, esetleg szagolt már bele az étkezőasztalnál.* -A sajtot szeretem, főleg a különleges ízűeket. A diós aromájú a kedvencem. Atyám mindig ugyan attól a kereskedőtől vásárolja, nagy tételben. *Jegyzi meg még a témához hozzászólva. Látszólag ez talán jobban lázba is hozza, mint mikor a férfi arról beszél, hogy látja benne a lehetőséget, hogy majd később nagy mágussá válhasson.*
-Megeshet. *Azért pironkodva elfordítja a fejét, mindig ez történik, mikor valamiért megdicsérik vagy erősségeit méltatják, a zavart némi bámészkodással próbálja elűzni magától. Közben azért irigykedik rendesen, hisz Learonnak annyi gyakorlati tudása van, amennyi neki soha életében nem lesz. ~Ezért is hívják bizonyára mesternek. Joggal. ~ Miközben bámészkodik, persze tartja a kézfogást is, azonban egy idő után kezd fárasztó lenni a tartás, így kibukik a dolog. El is ereszti gyorsan, nem igazán szereti az érintéseket, ezt is csak azért tűrte, mert a másik választás ezerszer rosszabb lett volna.*
-Most is van tanoncod? Akit tanítasz varázsolni, vagy aki segít a ház körüli teendőkben? *Terel gyorsan egy kérdéssel, miután leválasztotta magát a férfi kezéről. Viszont a feleletre már talán nem is igazán vár, látszik rajta, hogy a néhai városból maradt romok igazán magukra vonják a tekintetét. Nem is távolodik nagyon el Learontól, talán pont a kihaltabb környék és a félelmetesnek tűnő kőhalmok késztetésére.*
//Learon, Cyprylana//
*Ahogy a férfi szépen kibontja előtte a családi hálót és letekint rá, értetlen arccal találhatja magát szemben.*
-Akkor miért nem élsz velük együtt? *Aztán leesik neki valami, amit egy hosszan elnyújtott ó hang kísér, aztán elő is áll a magyarázattal, nehogy tudatlannak nézze a mester.*
-Bizonyára most már új családod van. A birtoknak úrnője, a gyermekeknek anyja. *Ő maga is már olyan korban van, hogy elígérhetnék egy módosabb tündér család mellé, de apja egyelőre úgy vélte a világ az, amivel előbb meg kell ismerkedjen. Mivel pedig nem bővelkedik még az ő városuk sem a módosabb tündér nemesekben, egy kezén meg tudja számlálni a lehetőségeit. ~Talán atyám is ezért nem sietteti a dolgokat, hisz tündér lány sem születik minden házban halomra. ~ Ekkor jut eszébe, hogy ha otthon tudnák, hogy még nem érte el a könyvtárat minden útbaigazítás és segítség ellenére sem, anyja bizonyára ujjait tördelné aggodalmában, atyja pedig a fejét fogná. Könyvtárban ülő lévén, nem igazán volt az a társasági lény, nem szeretett a kisasszonyokkal hímezni sem csevegni és mikor előhozakodott frissen olvasott tudományával, mindig süket fülekre és értetlen kérdésekre talált. Arról már nem is beszélve, hogy a háta mögött miket beszéltek róla, kinevették, ezek a pletykák pedig végül a mostani helyzetét eredményezték.*
-Annyira tele leszünk sajttal, hogy már gurulni fogunk? *Néz fel a másikra, miközben az ő megvendégeléséről beszél, egy pillanatra se pattan fel a szikra, hogy esetleg a lerészegedés az, ami miatt a lábai sem fognak engedelmeskedni neki másnap. Joggal feltételezheti ebből Learon, hogy talán alkoholt még csak a könyvekből ismer, esetleg szagolt már bele az étkezőasztalnál.* -A sajtot szeretem, főleg a különleges ízűeket. A diós aromájú a kedvencem. Atyám mindig ugyan attól a kereskedőtől vásárolja, nagy tételben. *Jegyzi meg még a témához hozzászólva. Látszólag ez talán jobban lázba is hozza, mint mikor a férfi arról beszél, hogy látja benne a lehetőséget, hogy majd később nagy mágussá válhasson.*
-Megeshet. *Azért pironkodva elfordítja a fejét, mindig ez történik, mikor valamiért megdicsérik vagy erősségeit méltatják, a zavart némi bámészkodással próbálja elűzni magától. Közben azért irigykedik rendesen, hisz Learonnak annyi gyakorlati tudása van, amennyi neki soha életében nem lesz. ~Ezért is hívják bizonyára mesternek. Joggal. ~ Miközben bámészkodik, persze tartja a kézfogást is, azonban egy idő után kezd fárasztó lenni a tartás, így kibukik a dolog. El is ereszti gyorsan, nem igazán szereti az érintéseket, ezt is csak azért tűrte, mert a másik választás ezerszer rosszabb lett volna.*
-Most is van tanoncod? Akit tanítasz varázsolni, vagy aki segít a ház körüli teendőkben? *Terel gyorsan egy kérdéssel, miután leválasztotta magát a férfi kezéről. Viszont a feleletre már talán nem is igazán vár, látszik rajta, hogy a néhai városból maradt romok igazán magukra vonják a tekintetét. Nem is távolodik nagyon el Learontól, talán pont a kihaltabb környék és a félelmetesnek tűnő kőhalmok késztetésére.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-14 17:06:19
Üzenet elküldve: 2019-08-14 17:06:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Cyprylana//
*A következő kérdésre nem igazán számít és először azt se tudja mit mondjon rá, de aztán megpróbálja kibontani az egészet pár mondatban. Persze a történet ennél jóval hosszabb és bonyolultabb, de nem szeretné fárasztani mindenféle elméleti dolgokkal a lánykát.*
-De, van családom. Odahaza a szülőfalumban van sok testvérem! Apámnak sok gyermeke és lánya született, de azt nem tudom most már, hogy melyikük él még és melyikük nem. Talán már mg sincs a falu! Az itteni családom viszont az állataim. Van egy fogadott fiam is, bár ő most a jóég tudja merre kószál! *Már nagyon rég nem látta Prexit. A betegsége után mintha el lett volna veszne és még dolgozni is csak nagyritkán jött ki.*
-Főleg az állatok gondozásával foglalkozom, valamint sajt és borkészítéssel! Majd, ha egyszer eljössz hozzám úgy megvendégellek, hogy egyikünk sem bír majd reggel megállni a lábán! *Neveti el magát és kacsint is egyet a lányra, utalva itt a részegségre a bortól egy kis cinkossággal vegyítve, amire talán kapható lenne a lányka. Learon semmitől nem zárkózik el.*
-Elég sok embert és mást tanítottam már, nem olyan nehéz megmondani. Azt nem tudnám, hogy mennyire nagy a tudásod, de, hogy érdemes-e most tanítani, azt igen! És azt kell mondanom, téged nagyon is érdemes lesz! De csak később, ha már eleget tanultál, de aztán nagy mágus lehet belőled kellő energiabefektetéssel *A sok mindenhez értésre csak megrántja a vállát és a kezeit is széttárná, ha az egyikben nem a tündér aprócska kiskezét tartaná.*
-Csak, ami érdekelt! Ha az emberfia vándorol évekig akkor sok minden ragad rá, ahogy akkor is, ha földje van óhatatlan. *A névre bólint, tetszik neki és elég sokan is hívják már Learon mesternek ahhoz, hogy fel se tűnjön neki, hogy időközben mester lett, pedig sose tartotta magát akkora nagy mágusnak, mint első mesterét, Worenthet. Na ő volt az igazi mester! Pár mondatból úgy elmagyarázta a föld ág értelmét, hogy Learon egyből megértette és nemsokára már a legtöbb varázslatot ismerte is arról az ágról. Onnan már nem kellett sok, hogy tökéletesítse és kiegészítse az öreg tudását a Toronyban.*
-Nem zavar, sőt örülök is neki, hogy lett egy kis jövőbeni tanoncom! *Mosolyog rá a pásztor. Közben persze ki is értek már a piacról oda ahol lényegesen kevesebb az ember, de Learon ettől még ugyanúgy fogja a lány kezét, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne.*
//Cyprylana//
*A következő kérdésre nem igazán számít és először azt se tudja mit mondjon rá, de aztán megpróbálja kibontani az egészet pár mondatban. Persze a történet ennél jóval hosszabb és bonyolultabb, de nem szeretné fárasztani mindenféle elméleti dolgokkal a lánykát.*
-De, van családom. Odahaza a szülőfalumban van sok testvérem! Apámnak sok gyermeke és lánya született, de azt nem tudom most már, hogy melyikük él még és melyikük nem. Talán már mg sincs a falu! Az itteni családom viszont az állataim. Van egy fogadott fiam is, bár ő most a jóég tudja merre kószál! *Már nagyon rég nem látta Prexit. A betegsége után mintha el lett volna veszne és még dolgozni is csak nagyritkán jött ki.*
-Főleg az állatok gondozásával foglalkozom, valamint sajt és borkészítéssel! Majd, ha egyszer eljössz hozzám úgy megvendégellek, hogy egyikünk sem bír majd reggel megállni a lábán! *Neveti el magát és kacsint is egyet a lányra, utalva itt a részegségre a bortól egy kis cinkossággal vegyítve, amire talán kapható lenne a lányka. Learon semmitől nem zárkózik el.*
-Elég sok embert és mást tanítottam már, nem olyan nehéz megmondani. Azt nem tudnám, hogy mennyire nagy a tudásod, de, hogy érdemes-e most tanítani, azt igen! És azt kell mondanom, téged nagyon is érdemes lesz! De csak később, ha már eleget tanultál, de aztán nagy mágus lehet belőled kellő energiabefektetéssel *A sok mindenhez értésre csak megrántja a vállát és a kezeit is széttárná, ha az egyikben nem a tündér aprócska kiskezét tartaná.*
-Csak, ami érdekelt! Ha az emberfia vándorol évekig akkor sok minden ragad rá, ahogy akkor is, ha földje van óhatatlan. *A névre bólint, tetszik neki és elég sokan is hívják már Learon mesternek ahhoz, hogy fel se tűnjön neki, hogy időközben mester lett, pedig sose tartotta magát akkora nagy mágusnak, mint első mesterét, Worenthet. Na ő volt az igazi mester! Pár mondatból úgy elmagyarázta a föld ág értelmét, hogy Learon egyből megértette és nemsokára már a legtöbb varázslatot ismerte is arról az ágról. Onnan már nem kellett sok, hogy tökéletesítse és kiegészítse az öreg tudását a Toronyban.*
-Nem zavar, sőt örülök is neki, hogy lett egy kis jövőbeni tanoncom! *Mosolyog rá a pásztor. Közben persze ki is értek már a piacról oda ahol lényegesen kevesebb az ember, de Learon ettől még ugyanúgy fogja a lány kezét, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-14 07:52:03
Üzenet elküldve: 2019-08-14 07:52:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A titkok gazdái//
*A két társa már fel is szívódott a hajnali ködben, így számára is lehetőség nyílik, hogy elszakadjon a teendőitől. Nem vár sokat a társai akciójától, hiszen azt a helyet, ahova mennek tudomása szerint már rég nem lakják, ezért nem lesz ott talán semmi. De ettől függetlenül tapasztalatnak jó lesz, hiszen be kell valahogy tanítani a két újoncot, vagyis egyet, hiszen a leány igen tapasztaltnak látszik.
Gyors léptekkel és rejtőzve halad át a romvároson és az egykor dicsőséges gazdagnegyed épületei megkopva és vészjóslóan tornyosulnak fölé. Talán a régi önmagának ez megfelelt volna, de most, hogy a rendet szolgálja, már kevésbé tetszetős a számára. Minden sarkon gazembereket, összeesküvőket és rendbontókat vél felfedezni és ha ez nem igaz a paranoid természete elhiteti vele.
Lassan, de bizonyosan elhagyja romvárost és a szegénynegyed határához érkezik.*
*A két társa már fel is szívódott a hajnali ködben, így számára is lehetőség nyílik, hogy elszakadjon a teendőitől. Nem vár sokat a társai akciójától, hiszen azt a helyet, ahova mennek tudomása szerint már rég nem lakják, ezért nem lesz ott talán semmi. De ettől függetlenül tapasztalatnak jó lesz, hiszen be kell valahogy tanítani a két újoncot, vagyis egyet, hiszen a leány igen tapasztaltnak látszik.
Gyors léptekkel és rejtőzve halad át a romvároson és az egykor dicsőséges gazdagnegyed épületei megkopva és vészjóslóan tornyosulnak fölé. Talán a régi önmagának ez megfelelt volna, de most, hogy a rendet szolgálja, már kevésbé tetszetős a számára. Minden sarkon gazembereket, összeesküvőket és rendbontókat vél felfedezni és ha ez nem igaz a paranoid természete elhiteti vele.
Lassan, de bizonyosan elhagyja romvárost és a szegénynegyed határához érkezik.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-14 02:08:39
Üzenet elküldve: 2019-08-14 02:08:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*A nassiky által megragadott Uzazd úgy dönt, fegyverével próbálja kivágni magát szorult helyzetéből. A sodrony egyelőre kitart, de az acélszemekből font páncélt nem ilyen terhelésre találták ki, egy merev vért jobban bírná, de a sodrony kevésbé ellenálló.
Fegyvere szikrát vetve vágódik az ollónak, kattogó hanggal jelezve, hogy találata nem volt az óriásskorpió ínyére, de ennyitől elengedni még nem fogja.
Kilvardnak sikerül eltalálnia a nassikyt, elég nagy és bár harcban van velük, mégis hatalmas célpontot nyújt. Az elhajított kő a bal oldali lábainak egyikén találja el, s bár sérülést nem okoz, sikerrel vonja el a nassiky figyelmét, így az olló fogai közt sínylődő orkon csökken a nyomás.
Kilvardot egyelőre nem tudja még megtámadni, de a következő másodpercekben ez is megtörténhet, de a varázslót már védi a mágia.*
//Összefoglaló//
*Tozeya sikeres találatainak hála a nassiky már több sebből vérzik, de sikerült elkapnia Uzazdot és Kilvardot csaknem kiütötte. Roddot nem látják sehol, ahogy Gremet és Bervoldot sem. Valószínűsíthető, hogy Kilvardra fog támadni, a dobásnak hála, Tozeya még mindig oldalról áll a bestiának.*
//Reagsorrend: Kilvard, Uzazd, Tozeya, Nassiky//
*A nassiky által megragadott Uzazd úgy dönt, fegyverével próbálja kivágni magát szorult helyzetéből. A sodrony egyelőre kitart, de az acélszemekből font páncélt nem ilyen terhelésre találták ki, egy merev vért jobban bírná, de a sodrony kevésbé ellenálló.
Fegyvere szikrát vetve vágódik az ollónak, kattogó hanggal jelezve, hogy találata nem volt az óriásskorpió ínyére, de ennyitől elengedni még nem fogja.
Kilvardnak sikerül eltalálnia a nassikyt, elég nagy és bár harcban van velük, mégis hatalmas célpontot nyújt. Az elhajított kő a bal oldali lábainak egyikén találja el, s bár sérülést nem okoz, sikerrel vonja el a nassiky figyelmét, így az olló fogai közt sínylődő orkon csökken a nyomás.
Kilvardot egyelőre nem tudja még megtámadni, de a következő másodpercekben ez is megtörténhet, de a varázslót már védi a mágia.*
//Összefoglaló//
*Tozeya sikeres találatainak hála a nassiky már több sebből vérzik, de sikerült elkapnia Uzazdot és Kilvardot csaknem kiütötte. Roddot nem látják sehol, ahogy Gremet és Bervoldot sem. Valószínűsíthető, hogy Kilvardra fog támadni, a dobásnak hála, Tozeya még mindig oldalról áll a bestiának.*
//Reagsorrend: Kilvard, Uzazd, Tozeya, Nassiky//
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-13 17:16:47
Üzenet elküldve: 2019-08-13 17:16:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
* Úgy néz ki a kölyök ártalmatlan. Jeleznek neki, hogy lejöhet, ezért le is érkezik pont a fiú mögé. A tőre fenyegetően megvillan a kezében és egy igazán gonosz vigyor van az arcán.*
– Helló! Én Nimral vagyok és én ügyeltem a kolléga biztonságára. Szerencséd, hogy nem akartál neki ártani.* Ezután végig halglatja Rulcart és bólint neki.*
– Rendeben akkor én megyek is a kölyökkel. * a másik felé fordulva* Hogy hívnak, mert csak nem hívhatlak kölyöknek. Elég tökösnek érzed magad ahhoz, hogy velem gyere?* Kérdezi meg tőle. Ha készen állnak, akkor el is indulnak ezzel nem vesztegetve tovább az időt.*
– Na gyere akkor azt keressük meg azt a helyet. Nem tűnik bonyolultnak ez a munka. Jól megleszünk mi együtt, ugye? Ha vevő vagy rá megtanítalak majd egy-két hasznos dologra is.* Magyaráz a másiknak. Ha Rulcar nem akadályozza tovább őket, akkor útnak is indulnak.*
* Úgy néz ki a kölyök ártalmatlan. Jeleznek neki, hogy lejöhet, ezért le is érkezik pont a fiú mögé. A tőre fenyegetően megvillan a kezében és egy igazán gonosz vigyor van az arcán.*
– Helló! Én Nimral vagyok és én ügyeltem a kolléga biztonságára. Szerencséd, hogy nem akartál neki ártani.* Ezután végig halglatja Rulcart és bólint neki.*
– Rendeben akkor én megyek is a kölyökkel. * a másik felé fordulva* Hogy hívnak, mert csak nem hívhatlak kölyöknek. Elég tökösnek érzed magad ahhoz, hogy velem gyere?* Kérdezi meg tőle. Ha készen állnak, akkor el is indulnak ezzel nem vesztegetve tovább az időt.*
– Na gyere akkor azt keressük meg azt a helyet. Nem tűnik bonyolultnak ez a munka. Jól megleszünk mi együtt, ugye? Ha vevő vagy rá megtanítalak majd egy-két hasznos dologra is.* Magyaráz a másiknak. Ha Rulcar nem akadályozza tovább őket, akkor útnak is indulnak.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-13 10:35:53
Üzenet elküldve: 2019-08-13 10:35:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A titkok gazdái//
*Méregeti magának a kis suhancot és úgy véli annak éhsége, vagy lelkesedése, estleg kilátástalan életének javítása pont kapóra jöhet a számára. Össze is áll a fejében egy terv, amelyben hasznát veheti az utcalakónak. A méregetést hamarosan konkrét és világos tekintet váltja le, amely egyértelműsíti a szándékát abban, hogy szólni kíván hozzá.*
- Van valami konkrét. De azt nem most fogod megtudni. *Azzal feltekint Nimrálra és biccent neki egyet, hogy lejöhet. Amennyiben a társa is csatlakozik hozzájuk, úgy azonnal belekezd a mondandójába.*
- Módosult a terv. *Néz a sötételf szemébe.*
- Fogd a kölyköt és menjetek el a következő címre. *Súgja meg Nimrálnak az információt.*
- Nézzetek körül. Nézzétek meg mit tudtok összeszedni. Feljegyzések, értékek, bármi ami hasznos lehet számunkra. *Nimrált úgy ismerte meg, mint aki pontosan tudja mi a hasznos és a haszontalan információ, tehát nem fogja sokáig magyarázni, mit kell tennie.*
- A kölyök majd kint vigyáz rád és ha valami gond van akkor jelez. *Mindkettőjük szemébe beletekint*
- Nekem dolgom van. Ha végeztetek a szokott helyen találkozunk. *Igen egyértelmű a találkozó pontos helyzete, Nimrálnak ezt sem akarja külön kifejteni.*
*Méregeti magának a kis suhancot és úgy véli annak éhsége, vagy lelkesedése, estleg kilátástalan életének javítása pont kapóra jöhet a számára. Össze is áll a fejében egy terv, amelyben hasznát veheti az utcalakónak. A méregetést hamarosan konkrét és világos tekintet váltja le, amely egyértelműsíti a szándékát abban, hogy szólni kíván hozzá.*
- Van valami konkrét. De azt nem most fogod megtudni. *Azzal feltekint Nimrálra és biccent neki egyet, hogy lejöhet. Amennyiben a társa is csatlakozik hozzájuk, úgy azonnal belekezd a mondandójába.*
- Módosult a terv. *Néz a sötételf szemébe.*
- Fogd a kölyköt és menjetek el a következő címre. *Súgja meg Nimrálnak az információt.*
- Nézzetek körül. Nézzétek meg mit tudtok összeszedni. Feljegyzések, értékek, bármi ami hasznos lehet számunkra. *Nimrált úgy ismerte meg, mint aki pontosan tudja mi a hasznos és a haszontalan információ, tehát nem fogja sokáig magyarázni, mit kell tennie.*
- A kölyök majd kint vigyáz rád és ha valami gond van akkor jelez. *Mindkettőjük szemébe beletekint*
- Nekem dolgom van. Ha végeztetek a szokott helyen találkozunk. *Igen egyértelmű a találkozó pontos helyzete, Nimrálnak ezt sem akarja külön kifejteni.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-12 13:27:21
Üzenet elküldve: 2019-08-12 13:27:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Kisebb nehézségek árán feltápászkodik a földről, majd a bordáit markolászva körbekémlel a barlangban. Nagy ütést kapott, ő pedig se nem fiatal már, se nem harcedzett, hogy jól bírja az effajta megpróbáltatásokat. Amit láthat azonban, az a bajba jutott ork, ki az ollók fogságábából igyekszik kivágni magát valahogy.
Hiába pörgeti végig fejében mágiájának teljes repertoárját, nincs oly varázs, mi kihúzhatná az orkot a slamasztikából. Talán sikerülhet újra magára vonni a lény figyelmét, így adva esélyt Uzazdnak a szökésre.*
-Hé, ebadta!
*Hogy miért éppen pont ez a szó jutott eszébe, örök talány marad. Mindenesetre végighúzza ujját a bőrén, s noha mágikus ereje igen csak megcsappant a küzdelem alatt, ezt a gyengébb varázst tán még képes nyélbe ütni. Felvesz egy öklömnyi kődarabot a földről és a skorpióhoz vágja. Kárt aligha tehet ezzel a szörnyetegben, azonban van rá némi esély, hogy magára vonhatja a lény figyelmét. Talán ezzel esélyt adhat a többieknek is a támadásra, hátha képesek leteríteni végre a sebesült bestiát.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
*Kisebb nehézségek árán feltápászkodik a földről, majd a bordáit markolászva körbekémlel a barlangban. Nagy ütést kapott, ő pedig se nem fiatal már, se nem harcedzett, hogy jól bírja az effajta megpróbáltatásokat. Amit láthat azonban, az a bajba jutott ork, ki az ollók fogságábából igyekszik kivágni magát valahogy.
Hiába pörgeti végig fejében mágiájának teljes repertoárját, nincs oly varázs, mi kihúzhatná az orkot a slamasztikából. Talán sikerülhet újra magára vonni a lény figyelmét, így adva esélyt Uzazdnak a szökésre.*
-Hé, ebadta!
*Hogy miért éppen pont ez a szó jutott eszébe, örök talány marad. Mindenesetre végighúzza ujját a bőrén, s noha mágikus ereje igen csak megcsappant a küzdelem alatt, ezt a gyengébb varázst tán még képes nyélbe ütni. Felvesz egy öklömnyi kődarabot a földről és a skorpióhoz vágja. Kárt aligha tehet ezzel a szörnyetegben, azonban van rá némi esély, hogy magára vonhatja a lény figyelmét. Talán ezzel esélyt adhat a többieknek is a támadásra, hátha képesek leteríteni végre a sebesült bestiát.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:27:42
Üzenet elküldve: 2019-08-10 22:27:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1487
OOC üzenetek: 307
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1487
OOC üzenetek: 307
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*Elfogadja a köszönetet, biccent rá. Ihatnának kútvizet is, de ha egyszer van a háznál sör és bor is, akkor csak nem kínálja azzal a vendéget. Napközben úgyis arra kell majd fanyalodnia, ha nem szerez mást magának.*
– Háromszor, aztán szünet, aztán újra hármat. Kopogni amúgy a szellem is tud, csak az ütemet képtelen tartani a legtöbbje. *Tréfáson okítja asztaltársát. Ő már csak tudja, itt volt a szellemjáráskor, megélte.*
– Jól van. *Feláll ő is, hogy kikísérje Rinaldot a házból.*
– Jó éjszakát! *Az elköszönés után még rendezkedik egy kicsit a házban, majd elmegy a budira, végül pedig kézmosás és fogpiszkálás után aludni tér.*
*Elfogadja a köszönetet, biccent rá. Ihatnának kútvizet is, de ha egyszer van a háznál sör és bor is, akkor csak nem kínálja azzal a vendéget. Napközben úgyis arra kell majd fanyalodnia, ha nem szerez mást magának.*
– Háromszor, aztán szünet, aztán újra hármat. Kopogni amúgy a szellem is tud, csak az ütemet képtelen tartani a legtöbbje. *Tréfáson okítja asztaltársát. Ő már csak tudja, itt volt a szellemjáráskor, megélte.*
– Jól van. *Feláll ő is, hogy kikísérje Rinaldot a házból.*
– Jó éjszakát! *Az elköszönés után még rendezkedik egy kicsit a házban, majd elmegy a budira, végül pedig kézmosás és fogpiszkálás után aludni tér.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-08 21:53:35
Üzenet elküldve: 2019-08-08 21:53:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
*Fäenro kikerekedett szemekkel néz a sötételfre. "Kapsz enni..." visszhangzik a fejében. A fekhely szinte alig jut el tudatáig. Ha most tele lenne a gyomra, egészen másként gondolkodna. Akkor egyetlen egy ütős információt keresne csak első körben, és azzal tesztelné, mennyit ér a férfi szava. Azonban most ködös az elméje. Képtelen azzal számolni, hogy esetleg mégsem kapja meg a megígért ételt, pedig benne van a pakliban.*
- Vállalom! Van valami, ami jobban érdekli ezek közül? *Kérdi határozottan. Közben egy szebb gondolat is a fejébe férkőzik. Elképzeli, ahogy jóllakva megkeresi azt a kedves tündért, hogy lássa, épségben van e még. Bár alig volt lehetősége megismerni, mégis aggódik érte, hiszen a veszélyes Erdőmélyre ment.*
*Fäenro kikerekedett szemekkel néz a sötételfre. "Kapsz enni..." visszhangzik a fejében. A fekhely szinte alig jut el tudatáig. Ha most tele lenne a gyomra, egészen másként gondolkodna. Akkor egyetlen egy ütős információt keresne csak első körben, és azzal tesztelné, mennyit ér a férfi szava. Azonban most ködös az elméje. Képtelen azzal számolni, hogy esetleg mégsem kapja meg a megígért ételt, pedig benne van a pakliban.*
- Vállalom! Van valami, ami jobban érdekli ezek közül? *Kérdi határozottan. Közben egy szebb gondolat is a fejébe férkőzik. Elképzeli, ahogy jóllakva megkeresi azt a kedves tündért, hogy lássa, épségben van e még. Bár alig volt lehetősége megismerni, mégis aggódik érte, hiszen a veszélyes Erdőmélyre ment.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-08 20:01:26
Üzenet elküldve: 2019-08-08 20:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
* Úgy néz ki, hogy Nimralnak most nem kell vért ontania. Tisztának néz ki a szándéka, de azért nem fogja leengedni a védelmét. Biztos ami biztos. Most kb hasonló beszélgetés folyik, mint tegnap este vele. ~ Vajon akkor engem is figyelt így valaki?~ Játszik el a gondolattal magában. Persze úgy néz ki a dolog, hogy Nimralban több lehetőséget vélt felfedezni, mert ott egyből előkerült a pénz is. Na igen a szaktudást meg kell fizetni.*
* Úgy néz ki, hogy Nimralnak most nem kell vért ontania. Tisztának néz ki a szándéka, de azért nem fogja leengedni a védelmét. Biztos ami biztos. Most kb hasonló beszélgetés folyik, mint tegnap este vele. ~ Vajon akkor engem is figyelt így valaki?~ Játszik el a gondolattal magában. Persze úgy néz ki a dolog, hogy Nimralban több lehetőséget vélt felfedezni, mert ott egyből előkerült a pénz is. Na igen a szaktudást meg kell fizetni.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:33:46
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:33:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
* És már Romvárosban is van, átérve Sárvárosból. Egy dolog biztos, hogy a zsebe megcsappant, olyan bőségesen osztogatta az aranyat, és érzi, hogy valahogy ezt pótolnia kell. Ennek pedig két módja van, az unalmas zenélés, és az izgalmasabb fajta. Mosollyal az arcán dönt az utóbbi mellett. A mélységi vadászni indul, és a prédáját pénzes zacskók, szütyők jelentik. Olyanok, amik húzzák a másik oldalát. A férfi pedig rendkívül empatikus, nem szeretné, hogy bárki is elfáradjon, vagy gerincferdülést kapjon. Úton van hát, hogy megszabadítson valakit az aranyától. *
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-08 18:12:27
Üzenet elküldve: 2019-08-08 18:12:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Kertész leszek, fát nevelek//
*Isqeha nem egy nagyivó, naponta lerészegedő fajta, és jobban pártolja a bort a sörnél, azon belül is az eperbor a kedvence, de most kimondottan megörül az előkerülő habzó italnak.*
- Köszönöm! *bólint így a sör érkeztére végképp megnyugvó elégedettséggel, de csak a rántotta végeztével nyúl a kupáért, kényelmesen hátradőlve, és húzza le két hajtásra. Addigra a hab is lefogy a tetejéről, még fújnia se kell.*
- Más nincsen.
- Ha szellemekkel találkoznék odafönn az éjszaka, majd kopogok. *teszi még hozzá elvigyorodva.*
- Reggel korán elmegyek virágtövekért. Ha keresnél. Igyekszem vissza. Szerintem dél előtt visszaérek. *avatja be még Svirt a másnapi délelőtt terveibe, aztán elköszön.*
- Jó éjt! *áll fel, és böki meg nemlétező kalapját, aztán, hacsak nincs még valami megbeszélnivaló, elvonul, fel a padlásra, hogy egy kiadósat aludjon.*
*Isqeha nem egy nagyivó, naponta lerészegedő fajta, és jobban pártolja a bort a sörnél, azon belül is az eperbor a kedvence, de most kimondottan megörül az előkerülő habzó italnak.*
- Köszönöm! *bólint így a sör érkeztére végképp megnyugvó elégedettséggel, de csak a rántotta végeztével nyúl a kupáért, kényelmesen hátradőlve, és húzza le két hajtásra. Addigra a hab is lefogy a tetejéről, még fújnia se kell.*
- Más nincsen.
- Ha szellemekkel találkoznék odafönn az éjszaka, majd kopogok. *teszi még hozzá elvigyorodva.*
- Reggel korán elmegyek virágtövekért. Ha keresnél. Igyekszem vissza. Szerintem dél előtt visszaérek. *avatja be még Svirt a másnapi délelőtt terveibe, aztán elköszön.*
- Jó éjt! *áll fel, és böki meg nemlétező kalapját, aztán, hacsak nincs még valami megbeszélnivaló, elvonul, fel a padlásra, hogy egy kiadósat aludjon.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-08-08 15:41:49
Üzenet elküldve: 2019-08-08 15:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A titkok gazdái//
*A fiú igenjére bólint egyet határozottan, majd a rövidke kérdésre választ is illik adni, így csakhamar meg is teszi. Még mindig a másik tekintetét fürkészi, hogy kiderítse szándékait. De ahogyan látja épp csak egy kis megélhetést szeretne magának összekaparni. Ezzel nem is lesz gond, ha valóban hasznosnak bizonyul.*
- A feladat egyszerű lesz, ha helyi vagy. *Enged meg magának egy félmosolyt hiszen tényleg nem egy hátrány ha ismeri a várost.*
- Tudni akarom mi folyik a városban. Minden pletykát, hírt, szervezkedést. Tudni akarom, ha megnyílik egy lokál, vagy kocsma. A feladat tehát, hogy hasznos információt hozz nekem. *Nem akarja tovább folytatni a felsorolást, hiszen ez már így is beszédes. A fiú válaszát várja, habár sejti, hogy mi lehet majd az.*
- Ha teljesítesz, akkor kapsz enni és fekhelyet is kerítünk neked. *Ennél egyelőre nem ajánl többet. Aranyat egy csavargónak majd csak akkor akar adni, ha az valóban biztosítja számára az információkat.*
*A fiú igenjére bólint egyet határozottan, majd a rövidke kérdésre választ is illik adni, így csakhamar meg is teszi. Még mindig a másik tekintetét fürkészi, hogy kiderítse szándékait. De ahogyan látja épp csak egy kis megélhetést szeretne magának összekaparni. Ezzel nem is lesz gond, ha valóban hasznosnak bizonyul.*
- A feladat egyszerű lesz, ha helyi vagy. *Enged meg magának egy félmosolyt hiszen tényleg nem egy hátrány ha ismeri a várost.*
- Tudni akarom mi folyik a városban. Minden pletykát, hírt, szervezkedést. Tudni akarom, ha megnyílik egy lokál, vagy kocsma. A feladat tehát, hogy hasznos információt hozz nekem. *Nem akarja tovább folytatni a felsorolást, hiszen ez már így is beszédes. A fiú válaszát várja, habár sejti, hogy mi lehet majd az.*
- Ha teljesítesz, akkor kapsz enni és fekhelyet is kerítünk neked. *Ennél egyelőre nem ajánl többet. Aranyat egy csavargónak majd csak akkor akar adni, ha az valóban biztosítja számára az információkat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 524-543