Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2131. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:29:22
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:29:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*Csendben követi Shorenait végig az úton. Hol a férfi morgását hallgatja, hol pedig a saját kesze-kusza gondolataiba merül. Amik most leginkább Lazziar körül forognak. Dühös és egyszeriben aggódik. Ám a dühének oka még nem forrt ki benne teljesen. Ha bírót kéne játszania nem igazán tudja, hogy ki mellé is állna szívesen. Egy része igazat ad főnökének, hisz Lazziar nagy szájához és forró fejéhez valóban jókora türelem kell. De saját bőrén tapasztalta meg, hogy nem lehetetlenség szót érteni vele. A fiú pedig csak válaszokat akart. Egy konkrétabb, épkézláb ötletet, hogy ne kezeljék egy ostoba bábúnak. Hosszan felsóhajt mikor megérkeznek a kúriához. Időt sem szentel arra, hogy szemügyre vegye a gazzal borított udvart, a szökőkutat vagy magát az épületet. Ahogy Shorenai magára irányítja a nő tekintetét szemeiben bizony aggodalom csillan. Minden iránt.*
- Mi lesz vele? Csak egy kölyök, akit talán kicsit több idő lett volna betörni.
*Vonja meg a vállait. Tudja jól, hogy Lazziar páros lábbal taposott bele főnökének önérzetébe, abba a francos férfiúi hiúságba. De talán idővel lenyugszik a férfi és hagyja a kölyköt a maga útján. De nem meri jobban beleásni magát a dologba. Ő eladta ide a lelkét, így akárhogy is, de kénytelen Shorenai pártját fogni. De talán ügyeskedve meg tudja békíteni a most még forrongó férfit.*
- A lázadó fiatalok ilyenek.
*Mosolyodik el kissé, ahogy az állát tartó kézre simít, míg másik kezével finoman a felrepedt ajkára.*
- Akkor addig szétnézek a piacon. De talán inkább holnap. Mára nekem ennyi izgalom elég volt.
*Sóhajt fel újból, ahogy lassan elhúzza a kezeit. Most kicsit érzi Merrin hiányát. Az a kimért nyugodtság milyen jól jönne most.*
*Csendben követi Shorenait végig az úton. Hol a férfi morgását hallgatja, hol pedig a saját kesze-kusza gondolataiba merül. Amik most leginkább Lazziar körül forognak. Dühös és egyszeriben aggódik. Ám a dühének oka még nem forrt ki benne teljesen. Ha bírót kéne játszania nem igazán tudja, hogy ki mellé is állna szívesen. Egy része igazat ad főnökének, hisz Lazziar nagy szájához és forró fejéhez valóban jókora türelem kell. De saját bőrén tapasztalta meg, hogy nem lehetetlenség szót érteni vele. A fiú pedig csak válaszokat akart. Egy konkrétabb, épkézláb ötletet, hogy ne kezeljék egy ostoba bábúnak. Hosszan felsóhajt mikor megérkeznek a kúriához. Időt sem szentel arra, hogy szemügyre vegye a gazzal borított udvart, a szökőkutat vagy magát az épületet. Ahogy Shorenai magára irányítja a nő tekintetét szemeiben bizony aggodalom csillan. Minden iránt.*
- Mi lesz vele? Csak egy kölyök, akit talán kicsit több idő lett volna betörni.
*Vonja meg a vállait. Tudja jól, hogy Lazziar páros lábbal taposott bele főnökének önérzetébe, abba a francos férfiúi hiúságba. De talán idővel lenyugszik a férfi és hagyja a kölyköt a maga útján. De nem meri jobban beleásni magát a dologba. Ő eladta ide a lelkét, így akárhogy is, de kénytelen Shorenai pártját fogni. De talán ügyeskedve meg tudja békíteni a most még forrongó férfit.*
- A lázadó fiatalok ilyenek.
*Mosolyodik el kissé, ahogy az állát tartó kézre simít, míg másik kezével finoman a felrepedt ajkára.*
- Akkor addig szétnézek a piacon. De talán inkább holnap. Mára nekem ennyi izgalom elég volt.
*Sóhajt fel újból, ahogy lassan elhúzza a kezeit. Most kicsit érzi Merrin hiányát. Az a kimért nyugodtság milyen jól jönne most.*
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-11-15 15:03:27
Üzenet elküldve: 2024-11-15 15:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
-Az ostoba kölyök. *Sziszegi, miközben a szénfekete kendőn szemrevételezi, vajon mennyire vérzik ajka.*
-Figyelmeztettem őt. Ennek most eredménye lesz. *Mormogja Milinek. Ezúttal nem játszik arcán az a rókamosoly, szinte villog tekintete.*
-Micsoda időpazarlás! Hahh! *Végül csak összehajtja a kendőt, hogy óvatosan visszatűrje mellzsebébe. Átkarolja Milit, majd a Romváros felé veszi az irányt. A bot sűrűn kopog léptei nyomán.*
-Ha csak ketten vágtunk volna bele, már ki tudja, hol lennénk! Most újra kell gondoljuk a tervet. Először is ott van a kölyök dolga. *Hangosan mereng, miközben a sétapálcája markolatát fixírozza.*
-Ezt megoldom. Talán keresnünk kell mást is melléd... De ez már csak részletkérdés. Ha kell, megoldjuk ketten is. Te tökéletes vagy a feladatra, drágám. *Széles mosolyban részesíti Milit.*
-Erre. *Befordul a következő sarkon.. Nem telik el jó fertályóra, s egy romosabb kúria nyitott udvarán találhatják magukat. A szebb napokat látott szökőkutat benőtte a gaz, az egykor impozáns építmény ablakait megannyi deszka fedi. Mili felé fordul, s gyengéden a lány nyaka mögé tűr egy kósza tincset.*
-Adj egy kis időt. Addig kimenőt kapsz. Azt teszel, amit csak szeretnél. Talán szerezhetnél valami ruhát is... Valami előkelőbb göncöt. Három nap múlva itt találkozunk. Elrendezem a találka dolgát is addigra. Hmm? *Kezével nyúl a lány álla után, hogy felszegve állát megvizsgálhassa a tekintetét. Szeret olvasni belőle. Arra is kíváncsi, akad-e mondanivalója Milinek. Biztosan.*
-Az ostoba kölyök. *Sziszegi, miközben a szénfekete kendőn szemrevételezi, vajon mennyire vérzik ajka.*
-Figyelmeztettem őt. Ennek most eredménye lesz. *Mormogja Milinek. Ezúttal nem játszik arcán az a rókamosoly, szinte villog tekintete.*
-Micsoda időpazarlás! Hahh! *Végül csak összehajtja a kendőt, hogy óvatosan visszatűrje mellzsebébe. Átkarolja Milit, majd a Romváros felé veszi az irányt. A bot sűrűn kopog léptei nyomán.*
-Ha csak ketten vágtunk volna bele, már ki tudja, hol lennénk! Most újra kell gondoljuk a tervet. Először is ott van a kölyök dolga. *Hangosan mereng, miközben a sétapálcája markolatát fixírozza.*
-Ezt megoldom. Talán keresnünk kell mást is melléd... De ez már csak részletkérdés. Ha kell, megoldjuk ketten is. Te tökéletes vagy a feladatra, drágám. *Széles mosolyban részesíti Milit.*
-Erre. *Befordul a következő sarkon.. Nem telik el jó fertályóra, s egy romosabb kúria nyitott udvarán találhatják magukat. A szebb napokat látott szökőkutat benőtte a gaz, az egykor impozáns építmény ablakait megannyi deszka fedi. Mili felé fordul, s gyengéden a lány nyaka mögé tűr egy kósza tincset.*
-Adj egy kis időt. Addig kimenőt kapsz. Azt teszel, amit csak szeretnél. Talán szerezhetnél valami ruhát is... Valami előkelőbb göncöt. Három nap múlva itt találkozunk. Elrendezem a találka dolgát is addigra. Hmm? *Kezével nyúl a lány álla után, hogy felszegve állát megvizsgálhassa a tekintetét. Szeret olvasni belőle. Arra is kíváncsi, akad-e mondanivalója Milinek. Biztosan.*
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-11-15 09:40:50
Üzenet elküldve: 2024-11-15 09:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Komótos gyaloglással utazik át a városon. Miért is sietne? Nem várja senki és nem is vár ő sem senkire, szóval nyugodtan mászkálhat Arthenior utcáin. Így jut el a volt Gazdagnegyedbe. Már csak romok láthatók, amik talán nyújthatnak menedéket esős napok során, de a hideget nem zárják ki. Néhol lát füstfelhőket felszállni, ami arra engedi következtetni, hogy vannak akik új otthonukat a romok között rendezték be. Így legalább ingyenes, ez igaz. Azért lát kisebb, polgári házakat, amelyek egyszerűbb felépítésűek és díszítésben is inkább az egyszerűbb lakosok ízlését mutatja.*
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-11-14 07:33:23
Üzenet elküldve: 2024-11-14 07:33:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember - zárás//
*A kabát a hasonlóan átvizesedett kendő mellé kerül. Yeza figyeli a különös alak tesz-veszét. A mozdulatokban van valami, ami azt az érzetet kelti, mint amikor csendes helyen figyeli az ember a víz hullámzását, vagy mikor az alkonyat már szürke párnáit igazgatja, mielőtt az éj elkerülhetetlenül elnyúlik a tájon.
A kérdés kiömlött tintaként terjed szét: Mit keresel akkor ebben az átkozott városban?
Yeza arcára szomorú mosoly költözik. Már réges-rég fel kellett volna tennie magának ezt a kérdést. A lelkéből felszakadó válasz lepattintja róla a keserűséget, a rossz útra tévedt igyekezet hátrébb lép, s felhagy az ellentartással, a végig ott lévő igazságok pedig hirtelen kirajzanak, mint a sivatag azúrkék lepkéi a bőség éveiben.*
- Köszönöm *súgja. Yeza barna szemei hálát ragyognak az ideggel babráló alak felé. Lassan mintha moccanna a levegő. A kályha melegét lökhette feléjük egy kintről betévedt fuvallat?
A rőt tincsek felkeverednek. A szoba megtelik a sivatag fűszeres, száraz aromájával. El nem mondott mesék suttognak a légben. A hunyorgó szemet vakítja valami megmagyarázhatatlan, mintha wegtoreni hajnal parázs fényei felé távolodó alakra próbálna fókuszálni.
Nagyot pattan a kis kályha gyomrában az egyik feketén-vörösen izzó fahasáb. A szoba magánya pedig az ázott idegenre borul. Nyoma sincs a színes kendőnek, a rakoncátlan, rőt tincsek közül mosolygó wegtoreni vonások is ködös kuszaságba vesznek. Álom volt? Vagy a megtörtént dolgokat tapicskolta különös vízióvá a beszüremlő füst? Ezek a szerek úgy játszanak az elmével, mint a festékek közé szabadult gyerekek. Álmot és rémálmot is festhetnek, vagy csak letelepszenek melléd, hogy együtt bámuljátok csendben az üres vásznon elterülő Semmit.
Nem is biztos, hogy Kyr pár perc múlva többre fog emlékezni, mint egy vörös lányra, akivel szaladt az esőben. De ki tudja...*
//Messziről jött ember - zárás//
*A kabát a hasonlóan átvizesedett kendő mellé kerül. Yeza figyeli a különös alak tesz-veszét. A mozdulatokban van valami, ami azt az érzetet kelti, mint amikor csendes helyen figyeli az ember a víz hullámzását, vagy mikor az alkonyat már szürke párnáit igazgatja, mielőtt az éj elkerülhetetlenül elnyúlik a tájon.
A kérdés kiömlött tintaként terjed szét: Mit keresel akkor ebben az átkozott városban?
Yeza arcára szomorú mosoly költözik. Már réges-rég fel kellett volna tennie magának ezt a kérdést. A lelkéből felszakadó válasz lepattintja róla a keserűséget, a rossz útra tévedt igyekezet hátrébb lép, s felhagy az ellentartással, a végig ott lévő igazságok pedig hirtelen kirajzanak, mint a sivatag azúrkék lepkéi a bőség éveiben.*
- Köszönöm *súgja. Yeza barna szemei hálát ragyognak az ideggel babráló alak felé. Lassan mintha moccanna a levegő. A kályha melegét lökhette feléjük egy kintről betévedt fuvallat?
A rőt tincsek felkeverednek. A szoba megtelik a sivatag fűszeres, száraz aromájával. El nem mondott mesék suttognak a légben. A hunyorgó szemet vakítja valami megmagyarázhatatlan, mintha wegtoreni hajnal parázs fényei felé távolodó alakra próbálna fókuszálni.
Nagyot pattan a kis kályha gyomrában az egyik feketén-vörösen izzó fahasáb. A szoba magánya pedig az ázott idegenre borul. Nyoma sincs a színes kendőnek, a rakoncátlan, rőt tincsek közül mosolygó wegtoreni vonások is ködös kuszaságba vesznek. Álom volt? Vagy a megtörtént dolgokat tapicskolta különös vízióvá a beszüremlő füst? Ezek a szerek úgy játszanak az elmével, mint a festékek közé szabadult gyerekek. Álmot és rémálmot is festhetnek, vagy csak letelepszenek melléd, hogy együtt bámuljátok csendben az üres vásznon elterülő Semmit.
Nem is biztos, hogy Kyr pár perc múlva többre fog emlékezni, mint egy vörös lányra, akivel szaladt az esőben. De ki tudja...*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-11-11 19:14:30
Üzenet elküldve: 2024-11-11 19:14:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Látta, mi lesz a vége azoknak, akik belemennek a mindenféle csatározásba. Ideig-óráig esetleg felülkerekednek a kijelölt ellenfelükön, de aztán gyakran maguk is rossz sorsra jutnak. Svir köszöni szépen, inkább kimarad a harcból, annyival tovább él majd. Mherydyc válaszát elmésnek találja. Örül, hogy olyasvalakibe botlott a Piactéren, akivel többé-kevésbé egy húron pendülnek. A konyhaszekrényre vezeti tekintetét, szemmel kikeresve az evőeszközöket tartalmazó fiókot.*
- Nos, ebben az esetben kíváncsi vagyok, melyik kanalam tűnik majd el. *Válaszolja hamiskás, ravasz mosollyal. Egyet még önszántából is adna vendégének, de úgy oda lenne a játék. Csak azt reméli, hogy ha Mherydyc valóban elcsen egyet a sok közül, akkor nem azt a szép nagy merőkanalat viszi, amelyiket még Kalácsfalváról hozott el.*
- Én köszönöm a segítséget és a társaságot. Az a macska nélküled nem jutott volna el az udvarba. Bár azóta simán meglóghatott, amíg nem figyeltünk rá. *Vállat von. Felőle aztán mehet a macska, ha akar, bár azért szívesen látná a ház körül egerészni.*
- Ó, igen, hív a kötelesség. És ki vagyok én, hogy megfosszak másokat a kellemes társaságtól? *Elfogadja a kézfogást és határozottan megrázza Mherydyc mancsát. Természetesen kikíséri a vendéget, a kertkapuig megy vele és csak ott köszön el tőle végleg.*
- Minden jót. Aztán kiabálj be az udvarba, ha legközelebb erre jársz. *Int a távozónak, aztán a házat megkerülve a hátsó udvarba indul. Rá kell nézzen az állatokra, hárman már elegen vannak ahhoz, hogy bajt csináljanak.*
*Látta, mi lesz a vége azoknak, akik belemennek a mindenféle csatározásba. Ideig-óráig esetleg felülkerekednek a kijelölt ellenfelükön, de aztán gyakran maguk is rossz sorsra jutnak. Svir köszöni szépen, inkább kimarad a harcból, annyival tovább él majd. Mherydyc válaszát elmésnek találja. Örül, hogy olyasvalakibe botlott a Piactéren, akivel többé-kevésbé egy húron pendülnek. A konyhaszekrényre vezeti tekintetét, szemmel kikeresve az evőeszközöket tartalmazó fiókot.*
- Nos, ebben az esetben kíváncsi vagyok, melyik kanalam tűnik majd el. *Válaszolja hamiskás, ravasz mosollyal. Egyet még önszántából is adna vendégének, de úgy oda lenne a játék. Csak azt reméli, hogy ha Mherydyc valóban elcsen egyet a sok közül, akkor nem azt a szép nagy merőkanalat viszi, amelyiket még Kalácsfalváról hozott el.*
- Én köszönöm a segítséget és a társaságot. Az a macska nélküled nem jutott volna el az udvarba. Bár azóta simán meglóghatott, amíg nem figyeltünk rá. *Vállat von. Felőle aztán mehet a macska, ha akar, bár azért szívesen látná a ház körül egerészni.*
- Ó, igen, hív a kötelesség. És ki vagyok én, hogy megfosszak másokat a kellemes társaságtól? *Elfogadja a kézfogást és határozottan megrázza Mherydyc mancsát. Természetesen kikíséri a vendéget, a kertkapuig megy vele és csak ott köszön el tőle végleg.*
- Minden jót. Aztán kiabálj be az udvarba, ha legközelebb erre jársz. *Int a távozónak, aztán a házat megkerülve a hátsó udvarba indul. Rá kell nézzen az állatokra, hárman már elegen vannak ahhoz, hogy bajt csináljanak.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-11-10 12:46:53
Üzenet elküldve: 2024-11-10 12:46:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*Látszik mind a ketten hasonló gondolkozásmóddal rendelkeznek. Mind a ketten szívesen kimaradnának egy konfliktusból, kivéve ha jól megfizetik őket.*
-Kedves vagy velem, befogadtál a házadba, csak egy kanalat lopok majd.
*Megy bele a játékba, habár annyira nem rosszindulatú ember, hogy tényleg olyantól lopjon, aki beengedte a házába és itallal kínálta. A másik meg, hogy kapott fizetséget a macska leszállításáért, ami már önmagában is felér egy rablással.*
-Akkor köszönöm az italt és a munkabért.
*Áll fel az asztaltól, a poharat a borosüveg mellett hagyja.*
-Én megyek. Még vannak szép, gazdag hölgyek a városban, akiknek a férje nincs otthon és szükségük van a társaságra. Milyen ember lennék, ha cserben hagynám őket?
*Kérdezi vidáman Svirtől. Amennyiben a másik nem akar tőle semmit akkor a kezét nyújtja egy búcsúzó kézfogásra majd elhagyja a házat. Valószínű Svir kikíséri, de ha nem as sem baj, tudja hogy honnan jött be.*
*Látszik mind a ketten hasonló gondolkozásmóddal rendelkeznek. Mind a ketten szívesen kimaradnának egy konfliktusból, kivéve ha jól megfizetik őket.*
-Kedves vagy velem, befogadtál a házadba, csak egy kanalat lopok majd.
*Megy bele a játékba, habár annyira nem rosszindulatú ember, hogy tényleg olyantól lopjon, aki beengedte a házába és itallal kínálta. A másik meg, hogy kapott fizetséget a macska leszállításáért, ami már önmagában is felér egy rablással.*
-Akkor köszönöm az italt és a munkabért.
*Áll fel az asztaltól, a poharat a borosüveg mellett hagyja.*
-Én megyek. Még vannak szép, gazdag hölgyek a városban, akiknek a férje nincs otthon és szükségük van a társaságra. Milyen ember lennék, ha cserben hagynám őket?
*Kérdezi vidáman Svirtől. Amennyiben a másik nem akar tőle semmit akkor a kezét nyújtja egy búcsúzó kézfogásra majd elhagyja a házat. Valószínű Svir kikíséri, de ha nem as sem baj, tudja hogy honnan jött be.*
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-11-06 22:38:22
Üzenet elküldve: 2024-11-06 22:38:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
- Ahogy mondod, semlegesség. Legalábbis abban a helyzetben. Vándorként érkeztem a városba sok évvel ezelőtt, nem itt nőttem fel, így egyik félhez sem húz igazán a szívem. *Vállat von, szabad kezét pedig oldalra emeli.*
- Na, a zsoldosság már megint más. Nem mondom, ha alaposan kárpótolnak a fáradtságomért, akkor ezt-azt még elvállalnék, de van egy határ. *Talán Mherydyc is sejti, hogy Svirnek jobban tetszenek a védő vagy kísérő feladatok, mint valaki kérdés nélküli kiiktatása.*
- Elhiszem, hogy a kedv mellett a tehetséged ugyanúgy megvan a feladathoz. Talán innen is úgy csensz majd el valamit, hogy csak hatokkal később veszem észre. *Huncut mosollyal az arcán jelzi, hogy tréfál. Aztán persze ki tudja, látott már ilyet. Sőt, tulajdonképpen őt is egy hasonló szemtelenség keverte a kelleténél nagyobb bajba.*
~Remélem, a mostani vezetés már nem akar a fogdában látni. De sosem lehet tudni, és ezért jobb meghúzni magam.~
- Jut munka annak, aki keres. Alkalmanként be szoktam állni egy-egy napra magam is. *A bor kihozta belőle, bevallja, hogy időnként munkára fanyalodik. Hallatlan! Mherydyc kérdése után a konyhaablakhoz lép és az eget kémlelve kinéz rajta.*
- Pontosan nem tudom. Addig szerintem még világos lesz, hogy biztonságosan kijuss a Romvárosból az est leszállta előtt, ha mostanában indulsz. Nyugodtan jöhetsz majd máskor is. Mondjuk a legjobb borral, amit a legdíszesebb romos kúria pincéjéből elő tudsz bányászni.
- Ahogy mondod, semlegesség. Legalábbis abban a helyzetben. Vándorként érkeztem a városba sok évvel ezelőtt, nem itt nőttem fel, így egyik félhez sem húz igazán a szívem. *Vállat von, szabad kezét pedig oldalra emeli.*
- Na, a zsoldosság már megint más. Nem mondom, ha alaposan kárpótolnak a fáradtságomért, akkor ezt-azt még elvállalnék, de van egy határ. *Talán Mherydyc is sejti, hogy Svirnek jobban tetszenek a védő vagy kísérő feladatok, mint valaki kérdés nélküli kiiktatása.*
- Elhiszem, hogy a kedv mellett a tehetséged ugyanúgy megvan a feladathoz. Talán innen is úgy csensz majd el valamit, hogy csak hatokkal később veszem észre. *Huncut mosollyal az arcán jelzi, hogy tréfál. Aztán persze ki tudja, látott már ilyet. Sőt, tulajdonképpen őt is egy hasonló szemtelenség keverte a kelleténél nagyobb bajba.*
~Remélem, a mostani vezetés már nem akar a fogdában látni. De sosem lehet tudni, és ezért jobb meghúzni magam.~
- Jut munka annak, aki keres. Alkalmanként be szoktam állni egy-egy napra magam is. *A bor kihozta belőle, bevallja, hogy időnként munkára fanyalodik. Hallatlan! Mherydyc kérdése után a konyhaablakhoz lép és az eget kémlelve kinéz rajta.*
- Pontosan nem tudom. Addig szerintem még világos lesz, hogy biztonságosan kijuss a Romvárosból az est leszállta előtt, ha mostanában indulsz. Nyugodtan jöhetsz majd máskor is. Mondjuk a legjobb borral, amit a legdíszesebb romos kúria pincéjéből elő tudsz bányászni.
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-11-05 19:39:10
Üzenet elküldve: 2024-11-05 19:39:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* A nagy-nagy kalandja után Dänkijinkilinkilinkilinkij visszafelé sétál a Sárvárosból. Ezúttal gond nélkül átengedik a csonthídon. Dänkijinkilinkilinkilinkij a fél fülét elvesztette, de ilyen apróságok a legnagyobb harcosokkal is megtörténnek – sőt, épp a legnagyobb harcosokkal történnek csak ilyenek, hiszen mások nemigen kerülnek olyan veszélyes szituációkba, mint ő. Sajnos legutóbbi kalandja során a nagy felfordulás közepette elvesztette társait és a kaszárnyába se talált vissza a jutalmáért, de nem is a pénzért segített, hanem a kalandért. Most aztán itt az idő, hogy pihenjen. Ugyan még mindig hiányolja fülcimpáját, de ez velejárója a hős-létnek. Megy ünnepelni, remélhetőleg senki és semmi nem lesz megnehezítője a célja elérésének. *
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-11-05 08:54:50
Üzenet elküldve: 2024-11-05 08:54:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A vidámabb légkört a saját komoly kérdése töri meg. Ő maga a lázadás idején nem tartózkodott a városban, de örül hogy elkerülhetett minden konfrontációt. Nem is tudja melyik oldalra állt volna akkor. Nincs tisztában az események folyamatával, hogy mi hogyan történt. A végeredmény viszont annál jobban látszódik. Sok minden elpusztult és az egy másik kérdés, hogy vajon a város készen állna-e még egy lázadásra, vagy éppen ellen lázadásra?*
-Á, semlegesség mi? Végül is azzal sincs baj. Vannak akik könnyen tudnak alkalmazkodni a helyzetekhez. Mindegy ki van hatalmon vagy ki vezet. Azok akik viszont foggal körömmel ragaszkodnak elveikhez, azokat nehéz meggyőzni. Én magam is a semlegességet választanám, de hát mit tegyek, szeretem az aranyt.
*Teszi fel két kezét, mintha beismerő vallomást tenne.*
-Van az a vagyon amivel meggyőzhetnek. Csak nem közkatonának. Nem vagyok képzett harcos meg erős sem, hogy bárkivel felvehessem a harcot. Talán egy az egy ellen, de máshogy nem. Ami jobban illik hozzám az a nyílt harcok mögött zajló eseményekben való részvétel. Információszerzés, lopás, csábítás. Ez az én műfajom.
*Gondol bele jobban és meg is osztja a gondolatait a másikkal.*
-De valószínűleg ilyentől nem kell tartani. Szerencsénkre. Most az újjáépülés szakasza jöhet. Abban is lehet segíteni. Főleg építkezéseken, de azt is szívesen vállalom.
*Nagy korty borral nedvesíti be a száját. Sokat beszélt a gondolatairól, kiszáradt már a torka.*
-Mennyi lehet az idő? Ne, akarom kihasználni a vendégszeretetedet.
*A vidámabb légkört a saját komoly kérdése töri meg. Ő maga a lázadás idején nem tartózkodott a városban, de örül hogy elkerülhetett minden konfrontációt. Nem is tudja melyik oldalra állt volna akkor. Nincs tisztában az események folyamatával, hogy mi hogyan történt. A végeredmény viszont annál jobban látszódik. Sok minden elpusztult és az egy másik kérdés, hogy vajon a város készen állna-e még egy lázadásra, vagy éppen ellen lázadásra?*
-Á, semlegesség mi? Végül is azzal sincs baj. Vannak akik könnyen tudnak alkalmazkodni a helyzetekhez. Mindegy ki van hatalmon vagy ki vezet. Azok akik viszont foggal körömmel ragaszkodnak elveikhez, azokat nehéz meggyőzni. Én magam is a semlegességet választanám, de hát mit tegyek, szeretem az aranyt.
*Teszi fel két kezét, mintha beismerő vallomást tenne.*
-Van az a vagyon amivel meggyőzhetnek. Csak nem közkatonának. Nem vagyok képzett harcos meg erős sem, hogy bárkivel felvehessem a harcot. Talán egy az egy ellen, de máshogy nem. Ami jobban illik hozzám az a nyílt harcok mögött zajló eseményekben való részvétel. Információszerzés, lopás, csábítás. Ez az én műfajom.
*Gondol bele jobban és meg is osztja a gondolatait a másikkal.*
-De valószínűleg ilyentől nem kell tartani. Szerencsénkre. Most az újjáépülés szakasza jöhet. Abban is lehet segíteni. Főleg építkezéseken, de azt is szívesen vállalom.
*Nagy korty borral nedvesíti be a száját. Sokat beszélt a gondolatairól, kiszáradt már a torka.*
-Mennyi lehet az idő? Ne, akarom kihasználni a vendégszeretetedet.
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-30 21:24:26
Üzenet elküldve: 2024-10-30 21:24:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Mherydyc jóképű fickónak tűnik, ezért készséggel elhiszi, hogy évekkel ezelőtt nagy sikere volt a Gazdagnegyed kellemes társaságra vágyó hölgyeinél. Tudja, hogy az előkelőségek közül sokaknak volt futó kalandja, kinek a magány elűzendő, kinek az idővel unalmassá váló férj vagy feleség helyettesítésére.*
- Jó választás. *Helyeslően biccent, de talán ugyanígy fogadta volna, ha a borra érkezik inkább a szavazat, amellett is szólnak erős érvek. A furulyatrükkök emlegetésére jóízűen felnevet. Úgy látszik, ők sem különbek más férfitársaságoknál, hamar erre terelődik a téma.*
- És miért ne keresné meg az ember a betevőt zárt körnek adott furulyaleckékkel ahelyett, hogy a Piactéren egy kalapba gyűjtse az aranyakat egy-egy előadásért cserébe. Teljesen érthető. *Szúrja közbe. Szerinte az ősi mesterséget művelő nők mellett elfér néhány férfi is, aki a csáberejéből él.*
- Hm, visszavágó? *Ez már komolyabb téma, végig kell gondolja. Tölt még egy kicsit, majd iszik, aztán a pohárban maradt bort körbe-körbe lögybölgetve latolgatja az esélyeket az elképzelt helyzetben.*
- Én akkor a Vérszövetség megbízásában álltam, akik a várostól messze laknak a Vashegyen. Úgyhogy a már megtörtént első körben nem szóltam bele az eseményekbe. Épp csak némi elemózsiát szállítottunk a városba egy szekérrel. Aztán, hogy mi haszna volt, azt nem tudom. *Vállat von. Akkor elvállalható melónak tűnt és valóban nem volt vele baj.*
- De ha például több elűzött nemes összeállna, hadat toborozna, hogy aztán a város ellen vonulna, mit tennék… Nem játszanám szívesen a kezükre a várost, de ahhoz sem fűlne a fogam, hogy a városlakókkal együtt hadba vonuljak. A legjobban azt szeretem, ha ezekkel a nagy és fontos dolgokkal békén hagynak. *Érdeklődve néz Mherydycre, hogy vajon mit szól a véleményéhez.*
*Mherydyc jóképű fickónak tűnik, ezért készséggel elhiszi, hogy évekkel ezelőtt nagy sikere volt a Gazdagnegyed kellemes társaságra vágyó hölgyeinél. Tudja, hogy az előkelőségek közül sokaknak volt futó kalandja, kinek a magány elűzendő, kinek az idővel unalmassá váló férj vagy feleség helyettesítésére.*
- Jó választás. *Helyeslően biccent, de talán ugyanígy fogadta volna, ha a borra érkezik inkább a szavazat, amellett is szólnak erős érvek. A furulyatrükkök emlegetésére jóízűen felnevet. Úgy látszik, ők sem különbek más férfitársaságoknál, hamar erre terelődik a téma.*
- És miért ne keresné meg az ember a betevőt zárt körnek adott furulyaleckékkel ahelyett, hogy a Piactéren egy kalapba gyűjtse az aranyakat egy-egy előadásért cserébe. Teljesen érthető. *Szúrja közbe. Szerinte az ősi mesterséget művelő nők mellett elfér néhány férfi is, aki a csáberejéből él.*
- Hm, visszavágó? *Ez már komolyabb téma, végig kell gondolja. Tölt még egy kicsit, majd iszik, aztán a pohárban maradt bort körbe-körbe lögybölgetve latolgatja az esélyeket az elképzelt helyzetben.*
- Én akkor a Vérszövetség megbízásában álltam, akik a várostól messze laknak a Vashegyen. Úgyhogy a már megtörtént első körben nem szóltam bele az eseményekbe. Épp csak némi elemózsiát szállítottunk a városba egy szekérrel. Aztán, hogy mi haszna volt, azt nem tudom. *Vállat von. Akkor elvállalható melónak tűnt és valóban nem volt vele baj.*
- De ha például több elűzött nemes összeállna, hadat toborozna, hogy aztán a város ellen vonulna, mit tennék… Nem játszanám szívesen a kezükre a várost, de ahhoz sem fűlne a fogam, hogy a városlakókkal együtt hadba vonuljak. A legjobban azt szeretem, ha ezekkel a nagy és fontos dolgokkal békén hagynak. *Érdeklődve néz Mherydycre, hogy vajon mit szól a véleményéhez.*
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-30 11:40:48
Üzenet elküldve: 2024-10-30 11:40:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Az ajtóban maradt nő válaszát hallgatja, miközben a szoba berendezését kutatja a tekintete. A bútorokat, sarkokat, a kályhát, a mellette hagyott vödröt, a földre vetett szalmazsákokat. Nem keres valójában semmit, megszokásból méri csupán fel a helyiséget maga körül, a folyosón elkomorodott vonásait őrizve tovább az arcán Yeza szavaira. A vállát érintő kéz már nem egy konkrét helyzet szülte közvetlenség, s így a tekintet is mogorvább, amivel felé fordul, de nem szól érte. Borúsan nyúl, hogy kicsatolja a mellkasán keresztbe futó bőrszíjat.*
- Mit keresel akkor ebben az átkozott városban?
*Morogja maga elé, miközben leemeli a válláról a tegezt. Hogy ugyanazt a kifejezést használja, mint a templomban a nő, lehet véletlen is. Kibújik a kabátjából, a másik felé nyújtva azt egy futó biccentéssel köszönetképpen. Nem kérte, és nem is úr, hogy szolgálni kéne, s főleg nem szorul segítségre a továbbiakban. A vizes, de futástól kimelegedett ing és csizma sem akkora probléma egyelőre a szoba kellemes melegében, hogy azonnal meg kellene válnia tőlük.
Visszaemeli az egyik vállára a tegezt, úgy lép vele a fal melletti alacsony szekrényhez, hogy ráfektesse. Az újabb kérdésre csak a szemöldöke közti ránc mélyül tovább. A szeme elé hullanak a sötét, ázott tincsek, ahogy lehajtja a fejét, hogy kioldja az oldalsó, íját tartó szíjakat.*
- Én nem ismerem ezt a helyet. *Feleli egy rövid kihagyás után egyszerűen, mintha ez válasz volna mindenre. A kezébe emeli a kiszabadított fegyvert.* - Máshogy küzdünk a honvággyal.
*Közelebb emeli magához az ideget. Vizes. Elégedetlenül rándul aprót a szája széle. Az ujjbegyével kezdi végigtapogatni a húrt, aprólékosan szemügyre véve az anyagot.*
//Messziről jött ember//
*Az ajtóban maradt nő válaszát hallgatja, miközben a szoba berendezését kutatja a tekintete. A bútorokat, sarkokat, a kályhát, a mellette hagyott vödröt, a földre vetett szalmazsákokat. Nem keres valójában semmit, megszokásból méri csupán fel a helyiséget maga körül, a folyosón elkomorodott vonásait őrizve tovább az arcán Yeza szavaira. A vállát érintő kéz már nem egy konkrét helyzet szülte közvetlenség, s így a tekintet is mogorvább, amivel felé fordul, de nem szól érte. Borúsan nyúl, hogy kicsatolja a mellkasán keresztbe futó bőrszíjat.*
- Mit keresel akkor ebben az átkozott városban?
*Morogja maga elé, miközben leemeli a válláról a tegezt. Hogy ugyanazt a kifejezést használja, mint a templomban a nő, lehet véletlen is. Kibújik a kabátjából, a másik felé nyújtva azt egy futó biccentéssel köszönetképpen. Nem kérte, és nem is úr, hogy szolgálni kéne, s főleg nem szorul segítségre a továbbiakban. A vizes, de futástól kimelegedett ing és csizma sem akkora probléma egyelőre a szoba kellemes melegében, hogy azonnal meg kellene válnia tőlük.
Visszaemeli az egyik vállára a tegezt, úgy lép vele a fal melletti alacsony szekrényhez, hogy ráfektesse. Az újabb kérdésre csak a szemöldöke közti ránc mélyül tovább. A szeme elé hullanak a sötét, ázott tincsek, ahogy lehajtja a fejét, hogy kioldja az oldalsó, íját tartó szíjakat.*
- Én nem ismerem ezt a helyet. *Feleli egy rövid kihagyás után egyszerűen, mintha ez válasz volna mindenre. A kezébe emeli a kiszabadított fegyvert.* - Máshogy küzdünk a honvággyal.
*Közelebb emeli magához az ideget. Vizes. Elégedetlenül rándul aprót a szája széle. Az ujjbegyével kezdi végigtapogatni a húrt, aprólékosan szemügyre véve az anyagot.*
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:24:52
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:24:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Ismerős környék. Ha jól emlékszik az első napon járt itt, mikor Artheniorba jött. Már nem is emlékszik mit keresett akkor itt. Mondjuk ez most sem különb helyzet. Mit keres most itt? Hát a lábai csak viszik előre és előre, ezért sem fordult vissza a Templomtól a Polgárnegyedbe. Hagyja, hogy csak menjen előre. Léptei magabiztosak. Itt szintúgy eszébe jut Svir. Talán nem is véletlenül. Még ez volt egy lehetséges hely, ahol élhet. Milyen egy úriember is volt az első találkozásuk alkalmával. Nem úgy mint a másik, Derk. Vele egy érdekes kezdetet tudhat magáénak. Még csoda, hogy egyiküknek sem esett baja az Ingoványban. Ezzel eszébe jut a következő úti célja, a Mágustorony. Sok tudást vesztett az eltelt időben. Amit meg elvesztett azt biztos, hogy nem tanítják a toronyban. Vissza kell rázódna a jelenbe és erősítenie magát, még ha annak meg is lesz a maga hátránya. A Templomban viszont mindig szívesen segítenek. Azért csak nem utasítanak vissza egy segítségre szorulót. Ugye? Egyszer már számíthatott rájuk, akkor csak számíthat rájuk máskor is. Léptei egyre gyorsabbak, de nem is tűnik fel ez már neki. Lassan már kezd kifulladni is, de még ezt sem veszi észre. Mintha menekülne valami elől. Talán saját maga az? Megrémíti a jövő lehetőségei?*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-28 22:47:07
Üzenet elküldve: 2024-10-28 22:47:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Rég volt. De az is igaz, hogy nem elég rég. Vegyes érzéseket vált ki belőle, hogy viszontlátja ezt a szobát. Nem túl nagy, s felettébb jellegtelen is, de neki egy darabig a világot jelentette. Most is érzi azt a szorítást éledni kissé a mellkasában, s ha épp nem érezné magát kellően erősnek, talán megrettenne az otthonosságától.
Csukódik az ajtó mögötte, ő pedig neki dőlve pár pillanatig csak nézi a szobát, benne az idegennel, aki különös módon nem bolygatja meg a miliőt. Csendes, sötét alakjával úgy simul a közegbe, mintha valóban csak egy árnyék lenne, aki balsorsból élőnek született.*
- Nehezen viselem a honvágyat *mondja, s kibújik az átázott kendőből. Felakasztja a célra az ajtóba kalapált szögek egyikére. Kilép a vizes cipellőkből is, melyeket hanyagul a kályha elé terel a lábával.* - Volt egy időszak, amikor kifejezetten rosszul viseltem.
*Az idegen mögé lép, s finoman megérinti a vállát, jelezvén, hogy bújjon ki a csurom víz kabátból.*
- A füst segített *mondja. Nem is próbálja mentegetni a gyengeségét.* - Nem a sóvárgáson. Csak, hogy túléljem.
*Ha a másik hajlandó szabadulni a kabáttól, akkor felakasztja azt is, aztán visszafordul, hogy segítsen a többi ruhadarabbal is, mintha ez lenne a lehető legtermészetesebb dolog. A tekintete egy ponton megkapaszkodik a szürke szemeken. Akaratlanul is eltöpreng rajta, vajon illik-e egy árnyat faggatni mivoltáról, de az illem egy wegtoreninek más keretrendszer, mint Lanawin ezen vidékén.*
- És te? *kérdi könnyeden, jelentsen bármit is e kicsiny, súlytalan kérdés.*
//Messziről jött ember//
*Rég volt. De az is igaz, hogy nem elég rég. Vegyes érzéseket vált ki belőle, hogy viszontlátja ezt a szobát. Nem túl nagy, s felettébb jellegtelen is, de neki egy darabig a világot jelentette. Most is érzi azt a szorítást éledni kissé a mellkasában, s ha épp nem érezné magát kellően erősnek, talán megrettenne az otthonosságától.
Csukódik az ajtó mögötte, ő pedig neki dőlve pár pillanatig csak nézi a szobát, benne az idegennel, aki különös módon nem bolygatja meg a miliőt. Csendes, sötét alakjával úgy simul a közegbe, mintha valóban csak egy árnyék lenne, aki balsorsból élőnek született.*
- Nehezen viselem a honvágyat *mondja, s kibújik az átázott kendőből. Felakasztja a célra az ajtóba kalapált szögek egyikére. Kilép a vizes cipellőkből is, melyeket hanyagul a kályha elé terel a lábával.* - Volt egy időszak, amikor kifejezetten rosszul viseltem.
*Az idegen mögé lép, s finoman megérinti a vállát, jelezvén, hogy bújjon ki a csurom víz kabátból.*
- A füst segített *mondja. Nem is próbálja mentegetni a gyengeségét.* - Nem a sóvárgáson. Csak, hogy túléljem.
*Ha a másik hajlandó szabadulni a kabáttól, akkor felakasztja azt is, aztán visszafordul, hogy segítsen a többi ruhadarabbal is, mintha ez lenne a lehető legtermészetesebb dolog. A tekintete egy ponton megkapaszkodik a szürke szemeken. Akaratlanul is eltöpreng rajta, vajon illik-e egy árnyat faggatni mivoltáról, de az illem egy wegtoreninek más keretrendszer, mint Lanawin ezen vidékén.*
- És te? *kérdi könnyeden, jelentsen bármit is e kicsiny, súlytalan kérdés.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-28 10:24:23
Üzenet elküldve: 2024-10-28 10:24:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*A szemébe csorgó vizet félrepislogva fordul a nő után, ahogy az megiramodik az utcán. A sűrű esőfüggöny elnyomja az őt körülölelő világot, egyedül az időnként fel-felsejlő nevetést hallja beleveszni a szürkeségbe maga előtt. A kendő alól felé vetett pillantások azonban mosoly emlékét már nem, csupán karakán fegyelmet láthatnak az ő arcán válaszul, amivel követi a sarkokon olykor eltűnni látszó, fürge alakot. Nem marad le mögötte sokkal, ha olykor meg is csúszik a csizmatalpa az utcák kövezetének egy-egy simábbra tiport darabján, mégis frusztrált a tudat, hogy a másik, úgylehet, valóban gyorsabbnak bizonyul nála.
Aprót morran az eltévesztett irányra, a váratlanul karjába kapaszkodó, s onnan csakhamar tovább pördülő nőre, amikor már azt hiszi, amaz lassít végre. Türelmetlenül fejmozdulattal csapja félre a homlokához tapadt ázott tincseket, hogy tovább kövesse a hirtelen fordulatot vett idegent, míg az egy újabb nem várt lépéssel be nem rántja maga után egy rozoga kapualjba. Az irányt vesztett lendülettel nyúl előre a karja, leginkább, hogy önmagát kapja el valahol, s egyéb fogódzó híján a másik derekán találnak támaszt az ujjai. Behunyja a szemét egy másodpercre.*
- Mh..
*Húzódik össze a szemöldökét a kijelentésre, hogy megérkeztek. A torkát marja a beszívott hűvös levegő a szűkösnek tűnő boltív alatt. A megzörgetett ajtó felé fordul a tekintete az onnan kiszűrődő kérdés hallatán, elengedve a kabátjába kapaszkodó nőt. Maga mellé engedi a karjait, a légzését igyekezve valamelyest uralma alá hajtani, amíg nyílnak a zárak. A figyelme a felbukkanó gnómon van, az elhangzó neveken, a kitárt ajtón. Aprót biccent a férfi felé, ahogy maga elé engedve Yezát belép utána a kapuból.
Odabent már megtartva a rá jellemző távolságot kettejük között követi őt. A belső udvar friss párája után a lépcső tetején egy másik, ismerősebb illat csapja meg az orrát. Szaporábbak még a levegővételek, miközben leérnek a széles folyosóra. Az arca a saját közönyébe kövülve pillant csak félre a fullasztó falak közt szanaszét heverő testekre. Megfeszül egy pillanatra az állkapcsa, ám a színezett félhomályban elvesznek az elkomorodó vonásai, ahogy szótlanul követi nőt a folyosó végére.
Csöpög a víz a kabátjáról. Körbepillant a szobában, beljebb lépve a másik mögött. Az arcán érzi a benti meleget. A falak mentén álló bútorokat nézi, az ablak mögül beszűrődő halovány világosságot.*
- Honnan ismered ezt a helyet?
*Kérdezi csendben, közelebb lépve a kályhához, a mellette hagyott farakásra, s hamus vödörre pillantva.*
//Messziről jött ember//
*A szemébe csorgó vizet félrepislogva fordul a nő után, ahogy az megiramodik az utcán. A sűrű esőfüggöny elnyomja az őt körülölelő világot, egyedül az időnként fel-felsejlő nevetést hallja beleveszni a szürkeségbe maga előtt. A kendő alól felé vetett pillantások azonban mosoly emlékét már nem, csupán karakán fegyelmet láthatnak az ő arcán válaszul, amivel követi a sarkokon olykor eltűnni látszó, fürge alakot. Nem marad le mögötte sokkal, ha olykor meg is csúszik a csizmatalpa az utcák kövezetének egy-egy simábbra tiport darabján, mégis frusztrált a tudat, hogy a másik, úgylehet, valóban gyorsabbnak bizonyul nála.
Aprót morran az eltévesztett irányra, a váratlanul karjába kapaszkodó, s onnan csakhamar tovább pördülő nőre, amikor már azt hiszi, amaz lassít végre. Türelmetlenül fejmozdulattal csapja félre a homlokához tapadt ázott tincseket, hogy tovább kövesse a hirtelen fordulatot vett idegent, míg az egy újabb nem várt lépéssel be nem rántja maga után egy rozoga kapualjba. Az irányt vesztett lendülettel nyúl előre a karja, leginkább, hogy önmagát kapja el valahol, s egyéb fogódzó híján a másik derekán találnak támaszt az ujjai. Behunyja a szemét egy másodpercre.*
- Mh..
*Húzódik össze a szemöldökét a kijelentésre, hogy megérkeztek. A torkát marja a beszívott hűvös levegő a szűkösnek tűnő boltív alatt. A megzörgetett ajtó felé fordul a tekintete az onnan kiszűrődő kérdés hallatán, elengedve a kabátjába kapaszkodó nőt. Maga mellé engedi a karjait, a légzését igyekezve valamelyest uralma alá hajtani, amíg nyílnak a zárak. A figyelme a felbukkanó gnómon van, az elhangzó neveken, a kitárt ajtón. Aprót biccent a férfi felé, ahogy maga elé engedve Yezát belép utána a kapuból.
Odabent már megtartva a rá jellemző távolságot kettejük között követi őt. A belső udvar friss párája után a lépcső tetején egy másik, ismerősebb illat csapja meg az orrát. Szaporábbak még a levegővételek, miközben leérnek a széles folyosóra. Az arca a saját közönyébe kövülve pillant csak félre a fullasztó falak közt szanaszét heverő testekre. Megfeszül egy pillanatra az állkapcsa, ám a színezett félhomályban elvesznek az elkomorodó vonásai, ahogy szótlanul követi nőt a folyosó végére.
Csöpög a víz a kabátjáról. Körbepillant a szobában, beljebb lépve a másik mögött. Az arcán érzi a benti meleget. A falak mentén álló bútorokat nézi, az ablak mögül beszűrődő halovány világosságot.*
- Honnan ismered ezt a helyet?
*Kérdezi csendben, közelebb lépve a kályhához, a mellette hagyott farakásra, s hamus vödörre pillantva.*
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-28 08:27:14
Üzenet elküldve: 2024-10-28 08:27:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A bor lassacskán fogyatkozik, ahogy mind a ketten isszák azt. *
-Hát ha választanom kellene a hölgyek vagy a bor között a hölgyeket választom, választottam.
*Válaszolja mosolyogva.*
-Mondjuk nem minden esetben voltak jobbak mint a bor, de hát amilyen jó művész vagyok a furulyámmal, nem ártott ha vannak befolyásos támogatóim.
*Most ezt már nehezebben tudná kivitelezni. Nagyon oda kell figyelnie, hogy kinek van valóban pénze, bár az öltözködés még mindig árulkodó jel lehet.*
-Hm. Egyszer fent egyszer lent. Arra leszek kíváncsi, hogy vajon lesz-e visszavágó? Na meg abban az esetben ki lenne a nyertes, hogy nyernének maguknak a nemesek, gazdagok támogatókat? Lehet még nincs vége az egésznek csak ezzel kezdődött el minden.
*Ötletel a borral teli agyával. Azért komolyan gondolja a kérdést. Vajon ő kinek az oldalán harcolna, ha harcolna? Lehet messziről nézné végig az egészet. Most ezen az álláspontos van, de ki tudja mi fog még történni? Lehet majd szüksége lesz arra, hogy oldalt válasszon.*
-Ha tényleg lenne egy visszavágó, te kinek az oldalán lennél?
*Kérdezi kíváncsian a másikat.*
*A bor lassacskán fogyatkozik, ahogy mind a ketten isszák azt. *
-Hát ha választanom kellene a hölgyek vagy a bor között a hölgyeket választom, választottam.
*Válaszolja mosolyogva.*
-Mondjuk nem minden esetben voltak jobbak mint a bor, de hát amilyen jó művész vagyok a furulyámmal, nem ártott ha vannak befolyásos támogatóim.
*Most ezt már nehezebben tudná kivitelezni. Nagyon oda kell figyelnie, hogy kinek van valóban pénze, bár az öltözködés még mindig árulkodó jel lehet.*
-Hm. Egyszer fent egyszer lent. Arra leszek kíváncsi, hogy vajon lesz-e visszavágó? Na meg abban az esetben ki lenne a nyertes, hogy nyernének maguknak a nemesek, gazdagok támogatókat? Lehet még nincs vége az egésznek csak ezzel kezdődött el minden.
*Ötletel a borral teli agyával. Azért komolyan gondolja a kérdést. Vajon ő kinek az oldalán harcolna, ha harcolna? Lehet messziről nézné végig az egészet. Most ezen az álláspontos van, de ki tudja mi fog még történni? Lehet majd szüksége lesz arra, hogy oldalt válasszon.*
-Ha tényleg lenne egy visszavágó, te kinek az oldalán lennél?
*Kérdezi kíváncsian a másikat.*
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-27 17:37:44
Üzenet elküldve: 2024-10-27 17:37:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Úgy iramodik meg, mint a legfürgébb rókák, akik bolonddá teszik a legkonokabb vadászebeket is. Játékosan szűkölő hangot hallat, ahogy a hideg eső ostrom alá veszi, de csak feljebb húzza a vállait, s jottányit se lassít. Átugorja a pocsolyákat, s ha mégis mélyebb vízbe toccsan a lábbelije, nevetve sikkant. Olykor csak pördül egyet, hogy ellenőrizze, a másik nem maradt-e le. Egyszer azért elvéti az irányt, de hamar korrigál: olyan hirtelen vált irányt, mint a szél reptette levelek. A férfi karjában megkapaszkodva lendíti magát tovább egy éles fordulóval, s már szalad is tovább a romos kúriák szegélyezte utcán, míg végül szabályosan berántja kísérőjét egy megrogyott kapualj esővédett boltíve alá. Kezei a kabát hajtókáit markolják, míg önfeledt szuszogása párabodrok illékony melegét csalja kettejük közé.*
- Itt is vagyunk *mondja kissé ziláltan, aztán sarkával négyszer megzörgeti az ajtót. Majd még kettőször.*
- Mit akarsz? *szűrődik ki egy reszelős hang.*
- Ónix sárkány füstös álma.
- Ez a régi jelszó *zsörtölődik vissza a benti hang.*
- Ne kötekedj, Truddaq. Engedj be, Yeza vagyok!
*Két zár is nyílik, aztán egy retesz, mielőtt az ajtórésben megjelenik a borzas szakállú, karvalyorrú gnóm. Látszik, hogy a lány láttán hamar megenyhül, de a mögötte ácsorgó sötét alakra gyanakvón hunyorít.*
- És ő?
- Ő csak egy ázott árnyék a templomból *vonja meg a vállát Yeza.* - Fázik. Mint én *igyekszik megsürgetni a bejutást, s úgy tűnik, működik is. Szélesebbre nyílik az ajtó, hogy a két vizes alak beljebb kerülhessen.*
- Lent, a folyosó végén *morogja a gnóm, míg visszazárja az ajtót.
Egy boltíves átjárón át egy kisebb belső udvart szegélyező oszlopos kerengőn kell átvágni, aztán az épület belsejében egy lefelé vezető lépcső után széles folyosó nyílik. A fal mellett is ülnek, fekszenek bódulattól ernyedt alakok, egy-egy nagyobb terem is nyílik. Lassú, andalgós zene szűrődik ki. Tompa, fények, színes üvegű lámpásokból szűrődő félhomály borítja a helyet, amihez lassacskán azért hozzászokik a szem. Nehéz aromájú füstöt táncoltat az innen-onnan beszökő légmozgás.
A folyosó végi ajtó egy kisebb szobát rejt. Ugyan van rajta ablak, de mögötte csak egy kürtőn nyüszít be olykor a szél hangja. Viszont kellemes meleg van. Öntöttvas kályha ácsorog a sarokban. Mellette pár hasáb fa és egy félig telt hamuvödör. A fal mellett egy alacsony, fiókos szekrényke, mellette egy vasalt láda, a szoba közepén pedig pokrócokkal leterített szalmazsákok.
Yeza láthatóan otthonosan mozog itt. Lámpást gyújt és körbemutat.*
- Ez lenne.
//Messziről jött ember//
*Úgy iramodik meg, mint a legfürgébb rókák, akik bolonddá teszik a legkonokabb vadászebeket is. Játékosan szűkölő hangot hallat, ahogy a hideg eső ostrom alá veszi, de csak feljebb húzza a vállait, s jottányit se lassít. Átugorja a pocsolyákat, s ha mégis mélyebb vízbe toccsan a lábbelije, nevetve sikkant. Olykor csak pördül egyet, hogy ellenőrizze, a másik nem maradt-e le. Egyszer azért elvéti az irányt, de hamar korrigál: olyan hirtelen vált irányt, mint a szél reptette levelek. A férfi karjában megkapaszkodva lendíti magát tovább egy éles fordulóval, s már szalad is tovább a romos kúriák szegélyezte utcán, míg végül szabályosan berántja kísérőjét egy megrogyott kapualj esővédett boltíve alá. Kezei a kabát hajtókáit markolják, míg önfeledt szuszogása párabodrok illékony melegét csalja kettejük közé.*
- Itt is vagyunk *mondja kissé ziláltan, aztán sarkával négyszer megzörgeti az ajtót. Majd még kettőször.*
- Mit akarsz? *szűrődik ki egy reszelős hang.*
- Ónix sárkány füstös álma.
- Ez a régi jelszó *zsörtölődik vissza a benti hang.*
- Ne kötekedj, Truddaq. Engedj be, Yeza vagyok!
*Két zár is nyílik, aztán egy retesz, mielőtt az ajtórésben megjelenik a borzas szakállú, karvalyorrú gnóm. Látszik, hogy a lány láttán hamar megenyhül, de a mögötte ácsorgó sötét alakra gyanakvón hunyorít.*
- És ő?
- Ő csak egy ázott árnyék a templomból *vonja meg a vállát Yeza.* - Fázik. Mint én *igyekszik megsürgetni a bejutást, s úgy tűnik, működik is. Szélesebbre nyílik az ajtó, hogy a két vizes alak beljebb kerülhessen.*
- Lent, a folyosó végén *morogja a gnóm, míg visszazárja az ajtót.
Egy boltíves átjárón át egy kisebb belső udvart szegélyező oszlopos kerengőn kell átvágni, aztán az épület belsejében egy lefelé vezető lépcső után széles folyosó nyílik. A fal mellett is ülnek, fekszenek bódulattól ernyedt alakok, egy-egy nagyobb terem is nyílik. Lassú, andalgós zene szűrődik ki. Tompa, fények, színes üvegű lámpásokból szűrődő félhomály borítja a helyet, amihez lassacskán azért hozzászokik a szem. Nehéz aromájú füstöt táncoltat az innen-onnan beszökő légmozgás.
A folyosó végi ajtó egy kisebb szobát rejt. Ugyan van rajta ablak, de mögötte csak egy kürtőn nyüszít be olykor a szél hangja. Viszont kellemes meleg van. Öntöttvas kályha ácsorog a sarokban. Mellette pár hasáb fa és egy félig telt hamuvödör. A fal mellett egy alacsony, fiókos szekrényke, mellette egy vasalt láda, a szoba közepén pedig pokrócokkal leterített szalmazsákok.
Yeza láthatóan otthonosan mozog itt. Lámpást gyújt és körbemutat.*
- Ez lenne.
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-25 19:40:21
Üzenet elküldve: 2024-10-25 19:40:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Ránéz a másikra és végigméri. Ebben a felszerelésben Mherydyc csakugyan nem fog besétálni egy barlangba, hogy elvegye az ott tanyázó rablóbandától a felhalmozott zsákmányt. Ő azonban ezt nem látja nagy hiányosságnak, mert tudja, hogy trükkökkel, kerülőutakon éppúgy nagyot szakíthatnak szemfüles kalandorok.*
- A menekülés lehetőségét érdemes még a harcban is nyitva hagyni. Rossz, ha csak egyetlen lehetősége van az embernek. Na olyankor kell igazán foggal-körömmel küzdeni az életedért. Addig viszont megúszhatod úgy, hogy csak a becsületeden essen csorba, azt pedig ki lehet heverni. *Alig ivott a borból, de máris megjött a kedve hasonló bölcsességekkel traktálni a vendégét. Iszik még, hogy Mherydyc szóhoz juthasson.*
- Igen, mindenképpen hatalmas megrázkódtatás volt az ittenieknek az az idő. De mit ne mondjak, sokan valóban nagyon fenn hordták az orrukat. Bár városon kívül is volt olyan, aki igen nagyra tartotta magát. *Először jobbra, majd balra biccenti a fejét.*
- Á, vagy úgy?! Gazdag hölgyek kúriái... Jól sejtem, hogy jutott ott a bornál több is egy jóképű kincsvadásznak? *Sejtelmesen mosolyog.*
- Többen a városon kívül telepedtek le, van aki egészen kiköltözött a vadonba. Mások egy idő után visszamerészkedtek Artheniorba és a Polgárnegyedben élnek. Én jóval az esemény előtt a Dwirinthalen kúriában éltem egy ideig, de meg nem mondom, mi lett azzal a családdal. *Homlokát ráncolva igyekszik kitalálni, mi lett a családtagokkal.*
*Ránéz a másikra és végigméri. Ebben a felszerelésben Mherydyc csakugyan nem fog besétálni egy barlangba, hogy elvegye az ott tanyázó rablóbandától a felhalmozott zsákmányt. Ő azonban ezt nem látja nagy hiányosságnak, mert tudja, hogy trükkökkel, kerülőutakon éppúgy nagyot szakíthatnak szemfüles kalandorok.*
- A menekülés lehetőségét érdemes még a harcban is nyitva hagyni. Rossz, ha csak egyetlen lehetősége van az embernek. Na olyankor kell igazán foggal-körömmel küzdeni az életedért. Addig viszont megúszhatod úgy, hogy csak a becsületeden essen csorba, azt pedig ki lehet heverni. *Alig ivott a borból, de máris megjött a kedve hasonló bölcsességekkel traktálni a vendégét. Iszik még, hogy Mherydyc szóhoz juthasson.*
- Igen, mindenképpen hatalmas megrázkódtatás volt az ittenieknek az az idő. De mit ne mondjak, sokan valóban nagyon fenn hordták az orrukat. Bár városon kívül is volt olyan, aki igen nagyra tartotta magát. *Először jobbra, majd balra biccenti a fejét.*
- Á, vagy úgy?! Gazdag hölgyek kúriái... Jól sejtem, hogy jutott ott a bornál több is egy jóképű kincsvadásznak? *Sejtelmesen mosolyog.*
- Többen a városon kívül telepedtek le, van aki egészen kiköltözött a vadonba. Mások egy idő után visszamerészkedtek Artheniorba és a Polgárnegyedben élnek. Én jóval az esemény előtt a Dwirinthalen kúriában éltem egy ideig, de meg nem mondom, mi lett azzal a családdal. *Homlokát ráncolva igyekszik kitalálni, mi lett a családtagokkal.*
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-24 08:02:53
Üzenet elküldve: 2024-10-24 08:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*Felnevet magában Svir kijelentésére. Igaza van a férfinak. Kincsvadász ő szíve mélyéből, csak inkább olyanokra vadász, akik kisebb kincsekre vadászik és mások általában az erszényükben hordják.*
-Nem vagyok én olyan jól felszerelve. Viszont néha-néha előfordul, de a megfelelő felszerelés nélkül esélyem sincs. Csak nézz rám. *Tárja szét karjait.* Ebben a ruházatban csak elmenekülni tudok, de azt nagyon jól.
*Mondjuk az idők során megtanult megtanult fegyverrel harcolni, a páncélzat hiánya meg megadja neki a könnyű, gyors mozgás lehetőségét, de teljesen védtelen a találatok ellen.*
-Semmilyen védelmem sincs. Ezért is tudok csak kisebb kockázatú vadászatokban részt venni. De ha lehet mindenhol szeretek lehetőséget keresni egy kis izgalomra.
*Válaszol a férfinak.*
-Szegény párák. Kellemetlen dolog lehet elveszíteni a vagyonod, majd még meg is vernek, jó esetben.
*Érez együtt a gazdagokkal.*
-Lehet, sokan örökölték a vagyonukat, de azt gyarapítani azért sok munka. Persze a szegényebb emberek ezt nem tudják és inkább csak azt látják, hogy őket zsákmányolják ki. Na meg persze a privilégiumok.
*Nem biztos, hogy minden nemes volt rossz ember, de a szegények mellé tud ő is állni.*
-Van egy kis ismeretem belőlük. Én is sokszor megjártam a gazdagabb hölgyek kúriáit. Ott ragadt rám ez az.
*Büszkélkedik.*
-Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy vajon merre mehettek a volt gazdagok? Hol tudtak elbújni, már ha egyáltalán elbújtak? Azért a csőcselék biztos nem csak egy ejnye bejnyét adott nekik.
*Kérdezi a férfitól, hátha ő tudja mi lett velük.*
*Felnevet magában Svir kijelentésére. Igaza van a férfinak. Kincsvadász ő szíve mélyéből, csak inkább olyanokra vadász, akik kisebb kincsekre vadászik és mások általában az erszényükben hordják.*
-Nem vagyok én olyan jól felszerelve. Viszont néha-néha előfordul, de a megfelelő felszerelés nélkül esélyem sincs. Csak nézz rám. *Tárja szét karjait.* Ebben a ruházatban csak elmenekülni tudok, de azt nagyon jól.
*Mondjuk az idők során megtanult megtanult fegyverrel harcolni, a páncélzat hiánya meg megadja neki a könnyű, gyors mozgás lehetőségét, de teljesen védtelen a találatok ellen.*
-Semmilyen védelmem sincs. Ezért is tudok csak kisebb kockázatú vadászatokban részt venni. De ha lehet mindenhol szeretek lehetőséget keresni egy kis izgalomra.
*Válaszol a férfinak.*
-Szegény párák. Kellemetlen dolog lehet elveszíteni a vagyonod, majd még meg is vernek, jó esetben.
*Érez együtt a gazdagokkal.*
-Lehet, sokan örökölték a vagyonukat, de azt gyarapítani azért sok munka. Persze a szegényebb emberek ezt nem tudják és inkább csak azt látják, hogy őket zsákmányolják ki. Na meg persze a privilégiumok.
*Nem biztos, hogy minden nemes volt rossz ember, de a szegények mellé tud ő is állni.*
-Van egy kis ismeretem belőlük. Én is sokszor megjártam a gazdagabb hölgyek kúriáit. Ott ragadt rám ez az.
*Büszkélkedik.*
-Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy vajon merre mehettek a volt gazdagok? Hol tudtak elbújni, már ha egyáltalán elbújtak? Azért a csőcselék biztos nem csak egy ejnye bejnyét adott nekik.
*Kérdezi a férfitól, hátha ő tudja mi lett velük.*
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-23 21:06:04
Üzenet elküldve: 2024-10-23 21:06:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mherydyc és Svir//
*Együtt nevet Mherydyckel, örül, hogy vendége érti a viccet. Svir tud még néhány lakott házról a környéken, de azok rosszabb állapotban vannak az övénél és gyakran váltják is egymást az ideiglenes lakosok. Így szerinte valóban a sajátja a legjobb a környéken, még ha az igazi nemesi kúriáktól valóban messze is van méretben és díszítettségben, illetve személyzet sem sürög-forog a szobákban.*
- Látom, igazi kincsvadász vagy. Az izgalmas dolog. *Biccent elismerése jeléül. Tetszik neki, hogy Mherydyc érdeklődését így felcsigázta a környék. Másokat sokszor inkább lehangol. Igaz, a legtöbben nem egy bátorítóan doromboló macskát szorongatva közelítik meg Svir házát a meredély szélén.*
- Van olyan, aki évekkel később visszatér a házhoz, ahol majdnem felkoncolta a feldühödött tömeg. Számukra tényleg maradhatott a házakban néhány másnak értéktelen, de nekik emlékeket idéző tárgy. Olyan is van sok, aki ugyan túlélte a perpatvart, de soha többé nem akar visszatérni oda, ahol elverték vagy meggyalázták. *Másodkézből sok hasonló történet jutott el hozzá, a saját gazdagnegyedi ismerőseivel viszont alig találkozott a balhé óta. A bort ízlelgetve kíváncsian figyeli, ahogy Mherydyc az italt vizsgálgatja. A férfi talán többet tud kiolvasni a folyadékból Svirnél.*
- Ha jó, akkor jó. Magam is meg vagyok vele elégedve. Úgy fél éve vehettem meg, összességében pedig nem lehet idősebb néhány évesnél. Talán jól értesz a borokhoz? *Közel emeli a poharat az orrához, hogy beleszagoljon. Ezután a homlokát ráncolva próbál valami okosat kihámozni az orrát csiklandozó érzésből.*
*Együtt nevet Mherydyckel, örül, hogy vendége érti a viccet. Svir tud még néhány lakott házról a környéken, de azok rosszabb állapotban vannak az övénél és gyakran váltják is egymást az ideiglenes lakosok. Így szerinte valóban a sajátja a legjobb a környéken, még ha az igazi nemesi kúriáktól valóban messze is van méretben és díszítettségben, illetve személyzet sem sürög-forog a szobákban.*
- Látom, igazi kincsvadász vagy. Az izgalmas dolog. *Biccent elismerése jeléül. Tetszik neki, hogy Mherydyc érdeklődését így felcsigázta a környék. Másokat sokszor inkább lehangol. Igaz, a legtöbben nem egy bátorítóan doromboló macskát szorongatva közelítik meg Svir házát a meredély szélén.*
- Van olyan, aki évekkel később visszatér a házhoz, ahol majdnem felkoncolta a feldühödött tömeg. Számukra tényleg maradhatott a házakban néhány másnak értéktelen, de nekik emlékeket idéző tárgy. Olyan is van sok, aki ugyan túlélte a perpatvart, de soha többé nem akar visszatérni oda, ahol elverték vagy meggyalázták. *Másodkézből sok hasonló történet jutott el hozzá, a saját gazdagnegyedi ismerőseivel viszont alig találkozott a balhé óta. A bort ízlelgetve kíváncsian figyeli, ahogy Mherydyc az italt vizsgálgatja. A férfi talán többet tud kiolvasni a folyadékból Svirnél.*
- Ha jó, akkor jó. Magam is meg vagyok vele elégedve. Úgy fél éve vehettem meg, összességében pedig nem lehet idősebb néhány évesnél. Talán jól értesz a borokhoz? *Közel emeli a poharat az orrához, hogy beleszagoljon. Ezután a homlokát ráncolva próbál valami okosat kihámozni az orrát csiklandozó érzésből.*
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2024-10-23 05:02:19
Üzenet elküldve: 2024-10-23 05:02:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mherydyc és Svir//
*A környék legkényelmesebb kúriája. Hangosan felnevet rajta. Nem akarja megsérteni a férfit, de ezt a címet nem sok épület tudja vagy akarja elvenni. Azt viszont belátja, hogy a férfi jó munkát végez a háznál és a házzal. A portát rendben tartja, amit még állatokkal is telesebbé tesz, nem beszélve a házról. Mióta itt van még penészfoltot nem látott.*
-Biztos vannak itt még elrejtett kincsek. A romok biztos elzártak olyan értékeket, amelyekhez még senki sem fért hozzá. Ha meg más nem is, értéktelen vackok még előfordulhatnak, ami másoknak nem, csak a gazdáiknak jelenthet valamit. Már ha még élnek.
*Kuncog, morbid humorán. Kíváncsian várja a bor kitöltését. Ahogy Svir kitölti őket, megköszöni és óvatos kézmozdulatokkal a bor illatát az orrához hessegeti. Mintha egy enyhe savasságot érezne, de nem ecetét. Akkor ez száraz bor lesz. Már a legkisebb ecet is megérződik a bor illatán. Ebben az esetben is érezhető, csak nem az eceté. Valószínűleg a szőlő, az alapanyag, volt alapból kevésbé édesebb. A másik meg, hogy sokáig hagyták erjedni, hogy minden cukor alkohollá alakuljon.*
-Egészség.
*Koccint a férfival, majd belekortyol a borba. Ahogy sejtette, száraz vörösbor. Ezeknél a boroknál ő inkább csak az alkoholt érzi, ami elnyomja magának a szőlőnek az ízét. Bár van aki szereti és ki tudja érezni. Mherydyc viszont nem ilyen ember.*
-Finom bor. Jófajta bort vásároltál.
*Bár az alkohol egyértelműen dominál, a szőlő halvány aromája megbújik mögötte. Az is jó hír, hogy nem váltak szét az ízek.*
-Jó egységes az íze. A szőlőfajtát nem tudom kivenni. Mennyi ideje van meg? Vagyis mennyi ideje érleled?
*Sokan szokták érlelni a borokat, még a megvásárlásuk után is.*
*A környék legkényelmesebb kúriája. Hangosan felnevet rajta. Nem akarja megsérteni a férfit, de ezt a címet nem sok épület tudja vagy akarja elvenni. Azt viszont belátja, hogy a férfi jó munkát végez a háznál és a házzal. A portát rendben tartja, amit még állatokkal is telesebbé tesz, nem beszélve a házról. Mióta itt van még penészfoltot nem látott.*
-Biztos vannak itt még elrejtett kincsek. A romok biztos elzártak olyan értékeket, amelyekhez még senki sem fért hozzá. Ha meg más nem is, értéktelen vackok még előfordulhatnak, ami másoknak nem, csak a gazdáiknak jelenthet valamit. Már ha még élnek.
*Kuncog, morbid humorán. Kíváncsian várja a bor kitöltését. Ahogy Svir kitölti őket, megköszöni és óvatos kézmozdulatokkal a bor illatát az orrához hessegeti. Mintha egy enyhe savasságot érezne, de nem ecetét. Akkor ez száraz bor lesz. Már a legkisebb ecet is megérződik a bor illatán. Ebben az esetben is érezhető, csak nem az eceté. Valószínűleg a szőlő, az alapanyag, volt alapból kevésbé édesebb. A másik meg, hogy sokáig hagyták erjedni, hogy minden cukor alkohollá alakuljon.*
-Egészség.
*Koccint a férfival, majd belekortyol a borba. Ahogy sejtette, száraz vörösbor. Ezeknél a boroknál ő inkább csak az alkoholt érzi, ami elnyomja magának a szőlőnek az ízét. Bár van aki szereti és ki tudja érezni. Mherydyc viszont nem ilyen ember.*
-Finom bor. Jófajta bort vásároltál.
*Bár az alkohol egyértelműen dominál, a szőlő halvány aromája megbújik mögötte. Az is jó hír, hogy nem váltak szét az ízek.*
-Jó egységes az íze. A szőlőfajtát nem tudom kivenni. Mennyi ideje van meg? Vagyis mennyi ideje érleled?
*Sokan szokták érlelni a borokat, még a megvásárlásuk után is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131