//Sem Skarten//
*Ajtócsapódás. Kegyetlenül rántja vissza Melyket az ábrándozásból a való életbe. Hol is van? Ja, igen, persze. Az orgyilkos fél-elf eldugott kis faházikójában. Mint valami elfuserált esti mese. Tiszta őrület.*
-Sem?!-kapja a hang irányába a fejét. Csak most döbben rá, hogy mi is történt az imént. Sem kiment. El se köszönt. Vagy csak nem hallotta? Annyira elveszett a saját gondolataiban, hogy nem is figyelt a körülötte zajló világra.
~Hova az ördögbe mehetett? Talán csak könnyít magán...de itt benn is el tud menni, ráadásul ez az ő háza.~*
*Nagyot sóhajt és visszakönyököl az asztalra ami előtt ült eddig is. A bögréje fenekét szuggerálja. Nem túl izgalmas látvány, még csak belebambulni se érdemes. Lerakja és újra körbefuttatja a tekintetét a kis helységben. Sehol semmi mozgás. Se zaj. Kintről néhány madár éneke és a fák között süvítő szél üvöltése szűrődik be. De semmi más. Nagyon úgy fest, hogy akárhova is ment Sem, egyhamar nem jön vissza. Melyknek a hideg futkos a hátán a gondolattól, hogy egyedül marad a semmi közepén. Meg tudja védeni magát, de nem ismeri a környéket. Felugrik az asztal mellől, hogy majd felborítja, aztán magára kapkodja a ruháit, amit Sem megszárogatott neki. A varrott seb kellemetlenül húz a vállán, de nem foglalkozik vele, ha siet, talán eléri Semet. Megáll egy pillanatra. Hiszen azt sem tudja merre ment. Vagy egyáltalán, hogy Arthenior felé melyik ösvény vezet. Mert hát csak oda mehetett. Nem vitt magával ruhákat, legalábbis Melyk nem látta, már amennyire odafigyelt. Egyedül csak nem ment ruhákat mosni azok után, hogy Melyk is vele akart tartani.*
*Mikor már minden fontos dolgot magához vesz, elindul a kijárat felé, de mielőtt kitenné a lábát visszales, nehogy itt hagyjon valamit, ami még fontos lehet. Minden megvan. Lassan húzza be maga mögött, mintha lopakodna valami elől. A lehető legnagyobb csendben. De minek? Hiszen nincs is itt senki emberfia, egy erdő kellős közepén maximum néhány mókussal, vagy nagyvaddal találhatja szemben magát. Talán. Ez nyilvánvalóan megtörténhet, ahogy az is, hogy a fejvadászok már itt is lesnek rá, egy méretes fenyő mögül, felajzott íjjal, feszülő ideggel, amin egy nyílvessző tolla remeg, várva mikor hasíthatja át a levegőt, és... Hangos csattanás. A hosszú-kard visítva csusszan ki a hüvelyéből, ahogy Melyk karja automatikusan kirántja belőle.*
~Mi a fene volt ez? Talán Sem? Lehet, hogy tényleg csak a dolgán volt. De ha így meglát, biztosan hülyének néz és valami frappáns megjegyzéssel illet majd.~*
*Visszaengedi a vasat a helyére. Egy darabig áll. Már készül arra, hogy bármelyik pillanatban előbukkanhat azzal a görény vigyorával az arcán ami egyre szélesebbre húzódik minden elsütött poén után. De nem történik semmi. Legalábbis nem az amire ő számított. Hatalmas csataménje vonszolja magát előre, letarolva mindent, hogy elpusztítsa az egész gyepet.*
-Melyk, te beszari alak-ejti el-Remek. Legalább te megvagy.
*Hátrapillant, mintha keresné a fejet a zsákban. De most azt se viszi magával. Túl bűzös. Nem fogja magával cipelni míg megkeresi Semet. Van még rá ideje.*
-Na jó, ideje menni most már-*Előkeresi az elnyűtt kantárt. A nyereggel nem bajlódik, csak időpazarlás, és közben Sem egyre messzebb kerül. Amúgy is meg kell még találnia a helyes irányt. Nyomot pedig lehetetlenség keresni ekkora dzsumbujban. A felszerszámozás még annyira sem sikerül, mint általában: Chaspaar máshogy gondolja, ő nem akar menni sehová innen, neki teljesen megfelel ez a gyönyörű zöld fű ami teljesen beteríti a faház környékét. Táncol, dobálja a fejét, és olyan magasra szegi, hogy lehetetlenség elérni.*
-Az isten szerelmére! Mi ütött beléd?? Már tegnap este óta semmi más dolgod nincsen, csak hogy a hasadat tömd! De ne aggódj, ezért a húzásodért még a lelket is kihajtom belőled, enni se lesz kedved estére, garantálom!
*Melyk újra nekilódul. A szár már a nyakán van de a világért sem hajlandó tűrni, míg felkerül a fejére a kantár. Felcsapja a fejét, hátsóival berogyaszt mint aki mindjárt hanyatt vágódik. Kitágult orrlyukakkal idegesen fújtat és a szeme sarkából lesi Melyk reménytelen próbálkozását arra, hogy elérje a fejét. Ha a gazdája csak kicsit is emelni kezdi a karját, rögtön hátrálni kezd, hátracsapott fülekkel. Mintha izzó vassal hadonásznának előtte.*
-Felteszem rád, ha itt esel össze az sem érdekel! Na, most megvagy-mondja diadalittasan, mikor a mén belehátrál egy hatalmas bokorba. Innen már csak egy út van, előre, de ott áll Melyk villogó szemekkel. Karját beletekeri egyszer a szárba, nehogy, ha netán Chaspaar eliramodik, beleakadjon. Még az hiányzik neki, hogy végigszántsák a helyet. Belemarkol az üstükébe, úgy húzza a hatalmas fejére a kantárt.*
-Hihetetlen vagy! Így most jó?? A tövissel a farodban? Biztosan kényelmes lehet, de hát, magadnak köszönd!
*Nagy nehezen szétfeszíti a száját, hogy a zabla is a helyére csússzon, majd kivezeti a bokorból, és a szárat egy vaskos ághoz köti, jó rövidre, nehogy elérje a talajt, ugyanis nem hagyhatja, hogy a vassal a szájában folytassa a habzsolást.*
-Jó lesz ez így amíg levakarom rólad ezt a trágyadombot. Ha széttéped vele a szádat akkor magadra vess.
*Ahogy lehajol a nyereg mellé, megtántorodik, mikor megcsapja az irdatlan dögszag. Érzi, hogy a reggelije kellemetlenül vergődik a gyomrában, minduntalan kifelé kívánkozik. Nagyot nyel és a zsákot leoldva a nyeregről arrébb hajítja a fal tövében. Sem nem fog örülni, hogy ebben a szagban pácolja a környéket. Majd beszivárog a házba is. Ott benn megreked, és rosszabb lesz mint egy dögtemető. Leküzdve a hányingert, kikeresi a gyökérkefét a nyeregtáskából. Mindig magánál hordja azóta, hogy egyszer felbuktak a szakadó esőben, és mindketten állig szutykosak lettek. Remekül leviszi a száradt sarat. Most azonban muszáj, hogy a lova szőrére tapadt vért is kiszedje. Igaz kelleni fog hozzá egy vödör víz is minimum. Kis kutatás után már meg is van a vödör. Aztán a víz bentről. Most már csak neki kell esni. Ha nem is lesz parádéra való, legalább a szaga ne legyen ilyen ocsmány. Ehhez képest még a lóhúgy áztatta szalma is rózsaillatú. Azonban a tisztító fürdő nemcsak Melyknek nincs ínyére. Nem elég, hogy az egész állat olyan, mintha egy vályú moslékkal nyakon öntötték volna, még rátesz egy lapáttal, és a vízzel átitatott lucskot egy szempillantás alatt átrázza Melykre.*
-Hogy a rosseb rúgna a lábad közé! Az eszem megáll! Nem bírsz nyugton maradni és kivárni míg végzek??
*Vagy fél órás szenvedés után a mocsok nagyja Chaspaar hasa aljáról csurgott patakokban, miután landolt rajta a harmadik vödör víz. Jobbra-balra táncolva próbálta kikerülni a hideg zuhanyt. A jeges víz csípte a bőrét, de már kezdett kimelegedni az idő.*
-Jó hűvös mi? Nem tetszik?? Ugrálj csak, onnan el nem mész, ha a fejed leszakítod akkor sem!
Nah, egész jó. Még átdörzsöllek valami gazzal, hogy elvegye kicsit a szagod. De ha gondolod, megteszi a kupac trágya is amit az előbb ideteregettél.
*Visszatesz mindent a helyére, majd egy nagyadag fűvel meg minden gyommal amit leszaggatott, átcsutakolja a mént. Miután végez, leoldja a szárat az ágról, és kivonszolja csurom vizes lovát a fák árnyékából, aminek most olyan a szaga, mintha egy egész dombnyi szalma rohadna az áporodott levegőn. Elmegy.*
-Nos, ezzel megvolnánk. Most száradsz kicsit, addig én kezdek magammal valamit, most én is pont olyan undorító vagyok mint te.
*Ráakasztja a szárat az alkarjára és az út közben magával hozott ronggyal letörli az arcát és nagyjából a zekéjét is. A nadrágjával nem foglalkozik, szőrén úgyis összedzsuvázza magát. A rongyot félrehajítva a ló marjához fogja a szár végét, lendületet vesz, de végül nem sikerül neki a felszállás, ugyanis a mén hirtelen kifut alóla. Nem tesz meg nagy távot mert Melyk szűk körön visszarántja.*
-befejezted most már??? Úgy megváglak, hogy itt fogsz összeesni!-Most még rövidebb szárat fogva felveteti magát a hátára, de Chaspaar már neki is iramodik, nem törődve semmivel, be egyenesen a fák közé. Melyk kapkodva veszi át a ritmust, nem tudja hirtelen, hogy most mire koncentráljon, megfékezze a mént, vagy hagyja egyenlőre hadd tombolja ki magát, és inkább próbáljon a hátán maradni ami most még csúszósabb a nedves szőrtől. Erősen markolja a szárat egyre rövidebbre húzva, közben próbál kitérni az elé csapkodó ágak és bokrok kinyúló hajtásai elől. Kezdi visszaszerezni az irányítást.*
-Megtébolyodtál? Mennél mi? Jól van, rajtam ne múljon-a bal száron húzva, miközben a jobbal rátart, arra kényszeríti a lovat, hogy megpördüljön maga körül. Azonnal visszafelé veszik az irányt, ugyanis ha túl messzire kerül a háztól a rossz irányban, nem fog tudni tájékozódni annyira sem, mint most. Heves vágtában törnek ki a rengetegből újra Sem háza mellett, majd azt megkerülve egy másik irányban száguldanak el. A széles paták alatt nagyokat reccsennek a száraz ágak amikkel be van hintve az egész erdő talaja. A végtelennek tűnő körözés akkor ér véget, mikor Chaspaart már fehér tajték borítja. Nyakát ívesen meghajlítva poroszkál, figyeli gazdája utasításait, hevesen rágja a zablát.*
-Tökéletes. Nem mintha szükség lett volna erre de te tudod barátom, te tudod-mondja lihegve hátasának, ahogy újra visszaérnek a faház oldalához-Akkor most merre? Hogyan is jöttünk ide?
*Idegesen fészkelődik az állat hátán ami már annyira leizzadt, hogy teljesen átáztatta Melyk nadrágját. A nap már igen magasan van, talán már át is bukott, és elindult lefelé. Ilyen sokat időzött volna? Valószínűleg elmúlhatott dél. Sietnie kell. Kitudja, hogy hol járhat Sem. Az már teljesen biztos, hogy nem áll szándékában mostanában hazajönni. Ha eddig nem jelent meg, akkor most sem fog. Indulni kell. Végül a legismerősebb ösvényen indul vissza és egyre biztosabb abban, hogy jó úton halad, ahogy belebotlik a sárga virágokba. Hát persze. Mintha szakított is volna belőle idefelé, vagy az Sem volt? Sarkát a mén oldalába fúrva gyorsabb tempóra vált. Ennél lucskosabbak nem lesznek, de amilyen meleg van már most, míg átér Artheniorba, teljesen felszáradnak. Az út hosszabbnak tűnik mint mikor az esőben rohantak Sem otthonába. Ennek ellenére egész egyszerű a visszajutás, útközben az emlékek és az ismerős helyek beugranak, átvág a kovácsműhelyen is, most nem érdekeli, hogy esetleg hangosak, le sem száll az állat hátáról, teljesen rálapulva végigüget. Hamar a főtérre ér. A nap már lefelé kúszik, a levegő pedig kissé fülledt. Kókadtan járőröznek fel s alá a városőrök. Gyorsan lepattan lováról, mielőtt szemet szúrna valakinek. A tér elég kihalt, Chaspaar patkós lába nagyokat csattan a régi köveken. Melyknek eszébe jut, mikor tegnap ilyentájt vértől áztatottan vonszolták át magukat a kútig. Most nem is megy el addig. Még ráakadna a vérfoltokra amiket maguk után hagytak. Lassít, megállni nem akar, úgy csak feltűnő. Most, hogy mégis inkább bejött a városba, ahelyett, hogy Semet az erdőben keresse, merre menjen? Hova menne Sem, ha a városba menne? Akárhova. Melyk nagyot sóhajt, és lassan araszol fekete ménje árnyékában. Felkapja a fejét a kocsma hangzavarára ami kiszűrődik, ahogy elsétál előtte. Ha már eljött idáig, akkor iszik is valamit. Megáll és Chaspaarra sandít:*
-Te nem kapsz. Majd miután visszamentünk. Megyünk is hamarosan. Iszok egyet, aztán megkeresem Semet. Valószínű, hogy nem találom meg. Ha így lesz, megvárom otthon. Vagyis az ő otthonában.
*Kiköti a csatakos lovat a fogadó mellé. Csak egy kicsit lazít a pofaszíjakon, hogy a vasat kivegye a szájából. Ahogy ezzel végez, megigazítja magán a ruhát. Már nagyjából száraz, az ülepe még nedves ráadásul totál tele van ragadva Chaspaar fekete szőrével. ~Jó lesz, különben is kinézi? Csak iszom egyet és itt sem vagyok.~
*Benn még áporodottabb a levegő. Párolog a sok alkoholista, piától bűzölögve. És ebben a szagos társaságban, hátul, messze a pulttól szembe ötlik neki valami egész furcsa. Sem. Sem az, ráadásul nincs is egyedül. Melyk nem hisz a szemének. Egy csinos kis tündérlánnyal ül egy asztalnál. Azaz fekszik. Előtte már három pohár, innen nem látja, hogy mekkorák, de abban biztos, hogy a tartalmuk rendesen fejbe vágta Semet, mert hát, a kis tündér valami gyümölcsszerűséget majszolgat, nem hiszi, hogy ő ürítette ki őket. Vajon miről diskurálnak? Van értelme odamennie? Ha tacsakosra itta magát, valószínűleg elhordja majd Melyket minden jöttmentnek, talán még a fejről is kitálal. De mégis mi ez? Eljön lődörögni valami lánykával, és jól berúg? Még azt se mondta, hogy elmegy, hogy felöntsön a garatra. Már egyszeriben nem is szomjas. Teljesen ledöbbent Semen, a helyzeten. Összeszedi magát, határozott léptekkel vág át a fogadón, tompán puffan a csizmája lapos talpa a padlón. Lépte nyomán fel-felnyikordul. Szlalomozik az asztalok között, hogy kikerüljön egy-egy lábat vagy kart, amit az enyhén ittas állapotban fetrengő gazdája lóbál, miközben a hasonló helyzetben lévő társával ordibál, érthetetlen szavakkal dobálózik. Melyknek a gyomra is felfordul a pia émelyítő szagától, míg végül oda nem ér. Semből is ugyanolyan orrfacsaró bűz árad. Átvette a hely "aromáját". Keményen megáll az asztal mellett, hogy ő is, és asztaltársa is felfigyeljen rá.*
-Sem?!