Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 240 (4781. - 4800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4800. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-14 17:50:43
Üzenet elküldve: 2024-05-14 17:50:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Neki valószínűleg tényleg nem lehetne elmagyarázni ezt, hiszen teljesen vak, hogyha Tianról van szó. Lehetséges, hogy már kár is minden szóért, csak az időt kell beáldozni azért, hogy elmúlhasson ez a mellkasát szétroppantó szorítás, amitől képes lenne megfulladni. Még nem látja a végét, de Mer itt van vele és a karjába zárja, így enyhülésnek indul. Az ital jócskán eltompította, de meg is nyitotta azt a csapot, amit olyan erővel zárt le, hogy senki ne tudjon belőle kinyerni egy cseppet sem.
A nyugtató szavakat szinte meg sem hallja, de nincs is rá szüksége, tényleg elégnek bizonyul, hogy nem hagyják egyedül a bánatával. Nem ismerte egészen idáig, hogy ilyen létezik. Olyan magányosan telt el egész élete, hiszen minden érzelme, legyen az szeszélyes, vagy jogos, hidegen hagyta nemzőit, na meg a körülötte élőket is. Egyedül a mélységi hazudta el neki, hogy szabadjára engedheti és akkor is szerethető. Nehéz megbirkózni ezzel úgy, hogy már azt a keveset sem meri kiadni magából, most mégis új kísérletet tesz, akaratlanul is.
Lassan megnyugszik annyira, hogy el tudja apasztani könnyeit. Merlanától várja a megváltást most, mégis megpróbál úgy tenni, mintha meg sem történt volna az előző kis kihágása. Persze amaz rögtön figyelmezteti, hogy nyomot hagyott a bőrén. El is sétál a tükörhöz, amiben meredten bámul magára. Ha valamit szeret, az a saját képmása, ami visszatekint rá. Most mégis olyan gyűrött, s piros az orcája, hogy nem talál benne semmi szépet. Talán ez menti meg egy újabb adag sírástól, mert nem akar így kinézni. Senki kedvéért. Kezeivel elkezdi letörölni a fekete lefolyt festéket, s lassan, de biztosan úrrá lesz kinézetén. De még mindig csak bámulja magát, és egy kis ideig figyelmen kívül hagyja, hogy más is van vele a szobában. Úgy vizsgálja saját arcát, mintha megtalálhatná benne mindenre a választ. Aztán elmosolyodik, s olyan őszintére sikerül, hogy maga is elhiszi, hogy eltűnt a bánat. Persze csak mélyebbre nyomta le, mint ezelőtt bármikor.
Fogait villantva, boldogan fordul vissza barátnőjéhez, majd újra légies léptekkel járja be a szobát.*
- Na és amikor gyakorolsz ezzel a furulyával nem akarnak felnégyelni a szomszéd szobában lakók? Én nem is tudom, játszhatna bárki bármilyen szépen, ha erre kelnék, feldugnám a zenésznek. *Bólogat, hogy igen, így tenne. Aztán tovább nézelődik, s megint a pálinkásüvegnél állapodik meg, hogy újabb adaggal illesse józanodásnak cseppet sem indult szervezetét.*
- Te, nincs annak a valakidnek egy jó barátja, aki szereti a szőkéket? Nem akarok a nyomdokaidba lépni, de unatkozni sem. Pont, hogy rám férne valaki. Haha. *Csicsereg, ami éles kontraszt a nemrégiben történtekhez képest.*
- Ó, és el kellene majd jönnöd velem, szeretnék egy új ruhát. Meg... *Felhajtja az italt és a poharat visszagurítja az asztalra.* - ...lehet, hogy a hajamat is le kellene vágnom, jaj de szép lennék eddig érővel. *Játszik a zuhataggal behajtva azt épp a vállánál.*
*Neki valószínűleg tényleg nem lehetne elmagyarázni ezt, hiszen teljesen vak, hogyha Tianról van szó. Lehetséges, hogy már kár is minden szóért, csak az időt kell beáldozni azért, hogy elmúlhasson ez a mellkasát szétroppantó szorítás, amitől képes lenne megfulladni. Még nem látja a végét, de Mer itt van vele és a karjába zárja, így enyhülésnek indul. Az ital jócskán eltompította, de meg is nyitotta azt a csapot, amit olyan erővel zárt le, hogy senki ne tudjon belőle kinyerni egy cseppet sem.
A nyugtató szavakat szinte meg sem hallja, de nincs is rá szüksége, tényleg elégnek bizonyul, hogy nem hagyják egyedül a bánatával. Nem ismerte egészen idáig, hogy ilyen létezik. Olyan magányosan telt el egész élete, hiszen minden érzelme, legyen az szeszélyes, vagy jogos, hidegen hagyta nemzőit, na meg a körülötte élőket is. Egyedül a mélységi hazudta el neki, hogy szabadjára engedheti és akkor is szerethető. Nehéz megbirkózni ezzel úgy, hogy már azt a keveset sem meri kiadni magából, most mégis új kísérletet tesz, akaratlanul is.
Lassan megnyugszik annyira, hogy el tudja apasztani könnyeit. Merlanától várja a megváltást most, mégis megpróbál úgy tenni, mintha meg sem történt volna az előző kis kihágása. Persze amaz rögtön figyelmezteti, hogy nyomot hagyott a bőrén. El is sétál a tükörhöz, amiben meredten bámul magára. Ha valamit szeret, az a saját képmása, ami visszatekint rá. Most mégis olyan gyűrött, s piros az orcája, hogy nem talál benne semmi szépet. Talán ez menti meg egy újabb adag sírástól, mert nem akar így kinézni. Senki kedvéért. Kezeivel elkezdi letörölni a fekete lefolyt festéket, s lassan, de biztosan úrrá lesz kinézetén. De még mindig csak bámulja magát, és egy kis ideig figyelmen kívül hagyja, hogy más is van vele a szobában. Úgy vizsgálja saját arcát, mintha megtalálhatná benne mindenre a választ. Aztán elmosolyodik, s olyan őszintére sikerül, hogy maga is elhiszi, hogy eltűnt a bánat. Persze csak mélyebbre nyomta le, mint ezelőtt bármikor.
Fogait villantva, boldogan fordul vissza barátnőjéhez, majd újra légies léptekkel járja be a szobát.*
- Na és amikor gyakorolsz ezzel a furulyával nem akarnak felnégyelni a szomszéd szobában lakók? Én nem is tudom, játszhatna bárki bármilyen szépen, ha erre kelnék, feldugnám a zenésznek. *Bólogat, hogy igen, így tenne. Aztán tovább nézelődik, s megint a pálinkásüvegnél állapodik meg, hogy újabb adaggal illesse józanodásnak cseppet sem indult szervezetét.*
- Te, nincs annak a valakidnek egy jó barátja, aki szereti a szőkéket? Nem akarok a nyomdokaidba lépni, de unatkozni sem. Pont, hogy rám férne valaki. Haha. *Csicsereg, ami éles kontraszt a nemrégiben történtekhez képest.*
- Ó, és el kellene majd jönnöd velem, szeretnék egy új ruhát. Meg... *Felhajtja az italt és a poharat visszagurítja az asztalra.* - ...lehet, hogy a hajamat is le kellene vágnom, jaj de szép lennék eddig érővel. *Játszik a zuhataggal behajtva azt épp a vállánál.*
4799. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-14 12:26:11
Üzenet elküldve: 2024-05-14 12:26:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Amennyire okos, annyira naiv is tud lenni ez a lány. Most mégis, hogy magyarázza el neki azt, hogy a rossz emberek szemében nem számít, hogy mihez értesz, akkor is ki fognak használni? Megtalálják a módját. A legcsúnyább az egészben pedig az, amikor a szerelmet használják fel a manipuláció alapjaként.*
- Nem tudom, Nelira. Erre a kérdésre nem tudok válaszolni neked, mert nem voltam ott, és nem hagytad még magadat eléggé megismerni sem.
*Jobbnak látja, ha nem veszik el mélyebben ennek a kérdésnek az értelmében, mert még abban sem biztos, hogy az elmélete, amit most felvázolt, helyes. Az azért megnyugtató, hogy a foltok nem a férfi miatt vannak, bár már annak sem lenne túl sok jelentősége, ha igen, hisz nem találkoznak már egymással.*
- Tippeltem, de ezek szerint igaz. *Valóban nem mondott neki ilyet, csak kíváncsi volt, hogy így van-e. Szemét trükk ez, de működik. Úgy adta elő a dolgot, mintha tudna róla, de igazából csak arra várt, hogy Nelira önként erősítse meg vagy cáfolja az állítást. Most az előbbi történt.
Persze, azért nem a levegőbe füllentett, volt egy erős gyanúja, hogy így volt. Nelira feszültebb volt mostanában még annál is, mint amit a természetéből adódóan várnánk, ennek oka pedig könnyen lehetett az is, hogy nem kapta meg a férfit, akire vágyik.
A hisztinek ezúttal nem enged, Nelira most jó szorosan meg lesz ölelve és vigasztalva, akkor is, ha minden erejével tiltakozik ellene. Csak semmi ellenkezés. Nem is erőlteti viszont, megvárja, míg a kis szőkeség bizonytalanul ugyan, de a karjai közé bújik. Ekkor bezárja őt oda úgy, mintha tényleg csak az egész világ elől akarná elbújtatni.*
- Jól van, semmi baj. *Mondja, és közben gyengéden simogatja a másik hátát, várja, hogy kiengedje végre azokat a végtelen idők óta visszafojtott könnyeket.*
- Nincs semmi baj. Itt vagyok neked. *Ismétli magát halkan, miközben hagyja, hadd sírja ki magát szegény lány. Meglepődik kicsit, hogy az ölelésből nem akar szabadulni, de ha akarna, akkor sem hagyná. Akkor nyílnak csak újra a karjai, és engedik szabadjára a madárkát, mikor már érzi és hallja, hogy barátnője nagyjából megnyugodott.*
- Most? Például nézd meg a tükörben, hogy milyen kis aranyosan nézel ki az elfolyt festékkel! *Mosolyog rá vissza kedvesen. Mielőtt bármit is csinálnának ezután, megpróbálja oldani a feszültséget és a búskomor hangulatot, mert nem biztos abban, hogy Nelirá-nak az segít, ha tovább szomorkodnak, lehet, hogy csak rontana a helyzeten.*
*Amennyire okos, annyira naiv is tud lenni ez a lány. Most mégis, hogy magyarázza el neki azt, hogy a rossz emberek szemében nem számít, hogy mihez értesz, akkor is ki fognak használni? Megtalálják a módját. A legcsúnyább az egészben pedig az, amikor a szerelmet használják fel a manipuláció alapjaként.*
- Nem tudom, Nelira. Erre a kérdésre nem tudok válaszolni neked, mert nem voltam ott, és nem hagytad még magadat eléggé megismerni sem.
*Jobbnak látja, ha nem veszik el mélyebben ennek a kérdésnek az értelmében, mert még abban sem biztos, hogy az elmélete, amit most felvázolt, helyes. Az azért megnyugtató, hogy a foltok nem a férfi miatt vannak, bár már annak sem lenne túl sok jelentősége, ha igen, hisz nem találkoznak már egymással.*
- Tippeltem, de ezek szerint igaz. *Valóban nem mondott neki ilyet, csak kíváncsi volt, hogy így van-e. Szemét trükk ez, de működik. Úgy adta elő a dolgot, mintha tudna róla, de igazából csak arra várt, hogy Nelira önként erősítse meg vagy cáfolja az állítást. Most az előbbi történt.
Persze, azért nem a levegőbe füllentett, volt egy erős gyanúja, hogy így volt. Nelira feszültebb volt mostanában még annál is, mint amit a természetéből adódóan várnánk, ennek oka pedig könnyen lehetett az is, hogy nem kapta meg a férfit, akire vágyik.
A hisztinek ezúttal nem enged, Nelira most jó szorosan meg lesz ölelve és vigasztalva, akkor is, ha minden erejével tiltakozik ellene. Csak semmi ellenkezés. Nem is erőlteti viszont, megvárja, míg a kis szőkeség bizonytalanul ugyan, de a karjai közé bújik. Ekkor bezárja őt oda úgy, mintha tényleg csak az egész világ elől akarná elbújtatni.*
- Jól van, semmi baj. *Mondja, és közben gyengéden simogatja a másik hátát, várja, hogy kiengedje végre azokat a végtelen idők óta visszafojtott könnyeket.*
- Nincs semmi baj. Itt vagyok neked. *Ismétli magát halkan, miközben hagyja, hadd sírja ki magát szegény lány. Meglepődik kicsit, hogy az ölelésből nem akar szabadulni, de ha akarna, akkor sem hagyná. Akkor nyílnak csak újra a karjai, és engedik szabadjára a madárkát, mikor már érzi és hallja, hogy barátnője nagyjából megnyugodott.*
- Most? Például nézd meg a tükörben, hogy milyen kis aranyosan nézel ki az elfolyt festékkel! *Mosolyog rá vissza kedvesen. Mielőtt bármit is csinálnának ezután, megpróbálja oldani a feszültséget és a búskomor hangulatot, mert nem biztos abban, hogy Nelirá-nak az segít, ha tovább szomorkodnak, lehet, hogy csak rontana a helyzeten.*
4798. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-13 16:56:21
Üzenet elküldve: 2024-05-13 16:56:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Még csak ül és kissé remegő ajkakkal hallgatja Merlana okfejtését. Még próbálja visszafogni magát, de a teste nem engedelmeskedik olyan könnyen, mint máskor. Utálja ezt. Ettől még talán robbanni is jobb, aminek beláthatatlan következményei vannak, mert annak nem érzi úgy a jöttét, mint a most kezdődő égszakadásnak. Hiába próbálja nyeldekelve elnyomni bánatát, nem sikerül túl jól. Főleg azért, mert a másik szavai még mindig ütnek, pedig egyet sem ért vele .*
- Mire lehetne? Semmi máshoz nem értek, mint ártani másoknak. Néha még jól is esik.
*Ugyanis akkor nem hiszi magát gyengének, sőt. Ha kell még egy orkot is megfenyeget, sosem volt igazi félelemérzete, vagy talán pont, hogy volt, de megpróbálta magát erősebbnek hinni. Eddig túlélt vele, úgyhogy valószínűleg jól csinálta, viszont annál messzebb taszított mindenkit. Mindenkit, csak Merlanát nem sikerült.*
- Amúgy nem, dehogy, sosem bántana.
*Mintha még mindig hinne benne. A foltok nem tőle származnak, a külső nyomokat csak magának köszönheti, de valószínűleg a belsőket is.*
- Te beszélsz itt gondolatolvasásról? Hiszen ezt nem árultam el neked, mégis honnan tudod?
*Hirtelen a sértődött tagadása kerül előtérbe és próbál nagyon szúrósan nézni, de most a veszély írmagja is hiányzik a látványából így, hogy zöldjeit nagyítják a benne megülő könnyek.
Még nagyon sokat tudna inni, de lábai már így sem biztosak. Szerencsére csak egy pohárkával tölt maguknak, ami ugyan olyan gyorsasággal tűnik el, mint az előzőek.
Lemerevedik, amikor Mer felvázolja neki a tervét és mintha csak bábozna vele valaki, esetlenül ténfereg az ágyhoz és ül le rá, közben lassú felvételként végignézi, ahogy a másik közeledik és széttárja neki a karjait.*
- Ja, ne már, tudod, hogy rühellem.
*Csakhogy a lány nem tágít, még akkor sem, amikor tekintetén mintha rettegés lenne úrrá. Ha valami kihozza belőle igazán a sírást, az az ölelése lesz. Nagyot sóhajt, majd a szokásos darabos hideg mozdulatával próbál belebújni annak karjaiba. Nehezen engedi bele magát, de ez már ismerős lehet. Néhány perc is eltelhet, mikor egyszer csak elönti a világ összes fájdalma és könnyeivel áztatni kezdi a másik vállát, amit most úgy szégyell, hogy aztán azért kezd még erőteljesebb zokogásba. Nem tudja, hol lesz a fájdalom vége. Minden, ami valaha fontos volt neki, az hátat fordított neki, mert tudja jól, hogy nem jó ember. Nem azért, mert ilyen akar lenni, hanem azért, mert elhitte. És tesz is érte, hogy mindenkinek igaza legyen.
Sokáig tart. Hosszú idő kell, míg kivonja magát a kellemes kalodából, aztán csak mered maga elé, fel nem fogva, hogy miért is kell így éreznie magát.
Aztán hirtelen a könny áztatta, elfolyt sminkkel színezett arcára mosolyt erőltet. Nem illik oda, de ő elhiszi, hogy ettől minden jobb lesz. Hogy lehet hinni a mimikának.*
- És most mit csináljunk? *Kérdi, mintha mi sem történt volna.*
*Még csak ül és kissé remegő ajkakkal hallgatja Merlana okfejtését. Még próbálja visszafogni magát, de a teste nem engedelmeskedik olyan könnyen, mint máskor. Utálja ezt. Ettől még talán robbanni is jobb, aminek beláthatatlan következményei vannak, mert annak nem érzi úgy a jöttét, mint a most kezdődő égszakadásnak. Hiába próbálja nyeldekelve elnyomni bánatát, nem sikerül túl jól. Főleg azért, mert a másik szavai még mindig ütnek, pedig egyet sem ért vele .*
- Mire lehetne? Semmi máshoz nem értek, mint ártani másoknak. Néha még jól is esik.
*Ugyanis akkor nem hiszi magát gyengének, sőt. Ha kell még egy orkot is megfenyeget, sosem volt igazi félelemérzete, vagy talán pont, hogy volt, de megpróbálta magát erősebbnek hinni. Eddig túlélt vele, úgyhogy valószínűleg jól csinálta, viszont annál messzebb taszított mindenkit. Mindenkit, csak Merlanát nem sikerült.*
- Amúgy nem, dehogy, sosem bántana.
*Mintha még mindig hinne benne. A foltok nem tőle származnak, a külső nyomokat csak magának köszönheti, de valószínűleg a belsőket is.*
- Te beszélsz itt gondolatolvasásról? Hiszen ezt nem árultam el neked, mégis honnan tudod?
*Hirtelen a sértődött tagadása kerül előtérbe és próbál nagyon szúrósan nézni, de most a veszély írmagja is hiányzik a látványából így, hogy zöldjeit nagyítják a benne megülő könnyek.
Még nagyon sokat tudna inni, de lábai már így sem biztosak. Szerencsére csak egy pohárkával tölt maguknak, ami ugyan olyan gyorsasággal tűnik el, mint az előzőek.
Lemerevedik, amikor Mer felvázolja neki a tervét és mintha csak bábozna vele valaki, esetlenül ténfereg az ágyhoz és ül le rá, közben lassú felvételként végignézi, ahogy a másik közeledik és széttárja neki a karjait.*
- Ja, ne már, tudod, hogy rühellem.
*Csakhogy a lány nem tágít, még akkor sem, amikor tekintetén mintha rettegés lenne úrrá. Ha valami kihozza belőle igazán a sírást, az az ölelése lesz. Nagyot sóhajt, majd a szokásos darabos hideg mozdulatával próbál belebújni annak karjaiba. Nehezen engedi bele magát, de ez már ismerős lehet. Néhány perc is eltelhet, mikor egyszer csak elönti a világ összes fájdalma és könnyeivel áztatni kezdi a másik vállát, amit most úgy szégyell, hogy aztán azért kezd még erőteljesebb zokogásba. Nem tudja, hol lesz a fájdalom vége. Minden, ami valaha fontos volt neki, az hátat fordított neki, mert tudja jól, hogy nem jó ember. Nem azért, mert ilyen akar lenni, hanem azért, mert elhitte. És tesz is érte, hogy mindenkinek igaza legyen.
Sokáig tart. Hosszú idő kell, míg kivonja magát a kellemes kalodából, aztán csak mered maga elé, fel nem fogva, hogy miért is kell így éreznie magát.
Aztán hirtelen a könny áztatta, elfolyt sminkkel színezett arcára mosolyt erőltet. Nem illik oda, de ő elhiszi, hogy ettől minden jobb lesz. Hogy lehet hinni a mimikának.*
- És most mit csináljunk? *Kérdi, mintha mi sem történt volna.*
4797. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:32:03
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:32:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
- Maradjunk annyiban, hogy kellemes, pozitív kis társaság volt, de ezen kívül haszna tényleg nem sok van. *Zárja le ezzel a pap témáját, Nelira pedig még a fenyegetés adagot is kiegyenlíti kettejük között, úgyhogy most már ebben is dűlőre jutottak. Csak a lány szomorúsága és annak oka marad velük, meg Merlana őszintesége, ami miatt Nelira meglepő módon nem ugrik neki, hanem újabb kérdéseket tesz fel, miközben igyekszik még visszatartani a gátat láthatóan egyre hevesebben ostromló sírást.*
- Nem biztos, hogy jól teszed fel a kérdést, inkább mire lehet téged használni? A feljegyzések… amikről te nem tudod, hogy miről szól. Szerinted miért nem tudod? Lehet, hogy paranoiás vagyok, Nelira, de nekem ez az egész akkor is gyanús. Azokat is ő csinálta veled?
*Biccent szerencsétlen kék-zöld foltjai felé, de nem tudja, hogy az eddigi gondolatmenetének egyelőre ez a legnagyobb tévedése. Ő csak találgatni próbál abból, amit Nelira eddig mesélt neki, és a következtetéseket levonva összerakni a képet, de elképzelhető, hogy marhaság az egész, és igazából tényleg csak a viselkedése miatt hagyta el a fickó, de nyilván ezt nem fogja neki megemlíteni. Sokkal jobb lesz mindenkinek, ha valahogy meggyőzi arról, hogy nem az ő hibája volt, és jó, hogy végül véget ért a kapcsolatuk. Ettől függetlenül el tudja képzelni, hogy az elmélete igaz, és az a Tian vagy kicsoda egy veszélyes alak. Pont ilyenek szoktak lenni a veszélyes alakok a rémtörténetekben.*
- Nem, szerintem csak nem tudta volna tovább titkolni, hogy miért nem visz ágyba végre. Azért nem, mert nem is akart. Így volt a legegyszerűbb megoldania, hogy ne kelljen színt vallania előtted.
*Elfogadja közben a kezébe nyomott pálinkát, és ha már nála van, akkor az ételre amolyan öblítésként le is húzza, utána a tányérral együtt teszi vissza a kupicát az asztalra.*
- Segítünk egymásnak, hogy ne legyünk hülyék. *Mosolyog kissé szomorúan. Azt a kérdést, hogy ki is az ő kapcsolata, egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert nem akarja továbbra sem elmondani.*
- Oké, figyelj! Most ülj vissza, én odaülök melléd, és meg foglak ölelni, jó szorosan! Nem csak egy kicsit, hanem hosszan, sokáig, hogy elbújhass a karjaim között. Vigyázni fogok rád, mert fontos vagy nekem. Ne félj tőle, hanem engedd majd el magad, és nyugodtan sírjál! Addig sírjál, amíg jól esik, én végig ölelni foglak, hogy biztonságban érezd magad!
*Félreteszi a széket, és le is ül az ágy szélére, majd megvárja, amíg Nelira is helyet foglal mellette, ha nem ijesztette el az ölelés bejelentésével.*
- Na, gyere ide! *Tartja neki a karjait. Ezúttal nem ő fogja kezdeményezni azt az ölelést, hanem megvárja, amíg a szőkeség magától bújik a karjai közé. Segíteni nem fog tudni neki igazán, de azt az érzést megadhatja neki, hogy a karjaiba zárva elrejtse őt a világ elől, amíg ő megtörve menekül a sírásba, hogy a könnyekkel együtt a fájdalom is távozhasson belőle.*
- Maradjunk annyiban, hogy kellemes, pozitív kis társaság volt, de ezen kívül haszna tényleg nem sok van. *Zárja le ezzel a pap témáját, Nelira pedig még a fenyegetés adagot is kiegyenlíti kettejük között, úgyhogy most már ebben is dűlőre jutottak. Csak a lány szomorúsága és annak oka marad velük, meg Merlana őszintesége, ami miatt Nelira meglepő módon nem ugrik neki, hanem újabb kérdéseket tesz fel, miközben igyekszik még visszatartani a gátat láthatóan egyre hevesebben ostromló sírást.*
- Nem biztos, hogy jól teszed fel a kérdést, inkább mire lehet téged használni? A feljegyzések… amikről te nem tudod, hogy miről szól. Szerinted miért nem tudod? Lehet, hogy paranoiás vagyok, Nelira, de nekem ez az egész akkor is gyanús. Azokat is ő csinálta veled?
*Biccent szerencsétlen kék-zöld foltjai felé, de nem tudja, hogy az eddigi gondolatmenetének egyelőre ez a legnagyobb tévedése. Ő csak találgatni próbál abból, amit Nelira eddig mesélt neki, és a következtetéseket levonva összerakni a képet, de elképzelhető, hogy marhaság az egész, és igazából tényleg csak a viselkedése miatt hagyta el a fickó, de nyilván ezt nem fogja neki megemlíteni. Sokkal jobb lesz mindenkinek, ha valahogy meggyőzi arról, hogy nem az ő hibája volt, és jó, hogy végül véget ért a kapcsolatuk. Ettől függetlenül el tudja képzelni, hogy az elmélete igaz, és az a Tian vagy kicsoda egy veszélyes alak. Pont ilyenek szoktak lenni a veszélyes alakok a rémtörténetekben.*
- Nem, szerintem csak nem tudta volna tovább titkolni, hogy miért nem visz ágyba végre. Azért nem, mert nem is akart. Így volt a legegyszerűbb megoldania, hogy ne kelljen színt vallania előtted.
*Elfogadja közben a kezébe nyomott pálinkát, és ha már nála van, akkor az ételre amolyan öblítésként le is húzza, utána a tányérral együtt teszi vissza a kupicát az asztalra.*
- Segítünk egymásnak, hogy ne legyünk hülyék. *Mosolyog kissé szomorúan. Azt a kérdést, hogy ki is az ő kapcsolata, egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert nem akarja továbbra sem elmondani.*
- Oké, figyelj! Most ülj vissza, én odaülök melléd, és meg foglak ölelni, jó szorosan! Nem csak egy kicsit, hanem hosszan, sokáig, hogy elbújhass a karjaim között. Vigyázni fogok rád, mert fontos vagy nekem. Ne félj tőle, hanem engedd majd el magad, és nyugodtan sírjál! Addig sírjál, amíg jól esik, én végig ölelni foglak, hogy biztonságban érezd magad!
*Félreteszi a széket, és le is ül az ágy szélére, majd megvárja, amíg Nelira is helyet foglal mellette, ha nem ijesztette el az ölelés bejelentésével.*
- Na, gyere ide! *Tartja neki a karjait. Ezúttal nem ő fogja kezdeményezni azt az ölelést, hanem megvárja, amíg a szőkeség magától bújik a karjai közé. Segíteni nem fog tudni neki igazán, de azt az érzést megadhatja neki, hogy a karjaiba zárva elrejtse őt a világ elől, amíg ő megtörve menekül a sírásba, hogy a könnyekkel együtt a fájdalom is távozhasson belőle.*
4796. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:40:28
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:40:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány találkozás csupán, de a legfontosabbakat tudják egymásról. Talán ezért is alakulhatott ki köztük ez az egész szövetség, pedig a találkozásuk pillanata soha nem sejtette volna azt, hogy ezek ketten jóban is lehetnek. Talán ilyen az, amikor két elveszett lélek megtalálja egymást, hogy erősítsenek a másikon. Ha Nelira hinne bármiben is, ezt biztosan jó szájízzel forgatná a fejében.*
- Aha, az idő szépít, mi? Én úgy emlékszem még adtál volna neki egy esélyt. Biztos csinos kis pap volt, még ha nem volt jó semmire se. Örülök, hogy akkor is volt eszed. De hát persze hogy volt, én adtam tanácsot. *Most már felnevet, talán megengedhető ennyi komolyság után. Tényleg szereti azt hinni, hogy bizonyos dolgok az ő érdemei, de a lány folyamatosan bizonyítja, hogy ügyesen evickél végig ezen az úton. Aztán majd magabiztosabbak lesznek azok a léptek.*
- De azt még mindig tartom, hogyha az utad közben el találsz felejteni, akkor a közönség előtt lesz véged.
*Mosolya kedves, de sosem lehet tudni ugyebár, hogy ezen kijelentéseiben van-e valami, ami valóságos. Még talán ő sem tudja.
A kis meséje végéhez ér, s szomorkássá válik az arca. A könnyek nem gyűlnek még a szeme sarkában, de valami igenis fojtogatja, amit azzal próbál meg palástolni, hogy arcát próbálja úgy rendezni, mintha semmi baj nem lenne, de szemei mindent elárulnak. Azok a fránya szemek, amik tényleg lélektükrök.
A szavak éles késként érnek szívéhez, mintha csak egy gyümölcsöt hámozna, egyre inkább nyitja ki annak belső tartalmát, mígnem nem tudja tovább tartani magát. Nem sértődik meg és nem gerjed haragra. Talán néhány hattal ezelőtt azonnal elvágta volna Merlana torkát, de mivel ő az egyetlen mentsvára, így csak figyeli az egyre párásodó tekintetével, és megtörténik az első szaggatott lélegzetvétel is, ami előrejelzi a nemsokára előtörő sírást.*
- Mégis mit lehet rajtam kihasználni? *Szipog egyet, mert elveszett a gondolatok garmadájában és a másik szavaiban.* - Semmit! Szép ékszer lettem volna mellette, de őt jobban érdekelte az a baszott sok feljegyzés, ami azt sem tudom miről szólt. Persze, hogy nem akar tovább. *Legördülnek az első könnycseppek, amiket a fekete ruhájának ujjával itat fel, s bámulja a kékre mardosott alkarját.* - Biztos csak meg akart leckéztetni, hiszen miért ne tette volna? Felgyújtottam baszd meg. Mi más történhetett volna? *Teljesen nyilvánvalóan nem ért egyet azzal, hogy a másik hibás lenne bármiben, csak magát látja szörnyetegnek még most is. Pedig előzménye mindennek van, oka is. Még akkor is, ha ő ezt nem látja be. A szomorúságon túl iszonyatosan jó érzés, hogy mindezt Mer-nek mesélheti. Nem érzi magát annyira szánalmasnak itt, mintha más előtt borult volna ki.*
- Adjál már még, majd veszek neked másikat.
*Pattan fel az ágyról és már tölti is magának a pálinkát, persze kérdés nélkül teszi ezt meg a másiknak is. Most már illene vele innia.*
- Szóval ez van, kibasznak veled, ha hülye vagy. Te ne legyél ilyen ostoba, mint én, ne hidd el annak a... Ki is az? Remélem legalább jól néz ki. Szóval ne legyél hülye.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány találkozás csupán, de a legfontosabbakat tudják egymásról. Talán ezért is alakulhatott ki köztük ez az egész szövetség, pedig a találkozásuk pillanata soha nem sejtette volna azt, hogy ezek ketten jóban is lehetnek. Talán ilyen az, amikor két elveszett lélek megtalálja egymást, hogy erősítsenek a másikon. Ha Nelira hinne bármiben is, ezt biztosan jó szájízzel forgatná a fejében.*
- Aha, az idő szépít, mi? Én úgy emlékszem még adtál volna neki egy esélyt. Biztos csinos kis pap volt, még ha nem volt jó semmire se. Örülök, hogy akkor is volt eszed. De hát persze hogy volt, én adtam tanácsot. *Most már felnevet, talán megengedhető ennyi komolyság után. Tényleg szereti azt hinni, hogy bizonyos dolgok az ő érdemei, de a lány folyamatosan bizonyítja, hogy ügyesen evickél végig ezen az úton. Aztán majd magabiztosabbak lesznek azok a léptek.*
- De azt még mindig tartom, hogyha az utad közben el találsz felejteni, akkor a közönség előtt lesz véged.
*Mosolya kedves, de sosem lehet tudni ugyebár, hogy ezen kijelentéseiben van-e valami, ami valóságos. Még talán ő sem tudja.
A kis meséje végéhez ér, s szomorkássá válik az arca. A könnyek nem gyűlnek még a szeme sarkában, de valami igenis fojtogatja, amit azzal próbál meg palástolni, hogy arcát próbálja úgy rendezni, mintha semmi baj nem lenne, de szemei mindent elárulnak. Azok a fránya szemek, amik tényleg lélektükrök.
A szavak éles késként érnek szívéhez, mintha csak egy gyümölcsöt hámozna, egyre inkább nyitja ki annak belső tartalmát, mígnem nem tudja tovább tartani magát. Nem sértődik meg és nem gerjed haragra. Talán néhány hattal ezelőtt azonnal elvágta volna Merlana torkát, de mivel ő az egyetlen mentsvára, így csak figyeli az egyre párásodó tekintetével, és megtörténik az első szaggatott lélegzetvétel is, ami előrejelzi a nemsokára előtörő sírást.*
- Mégis mit lehet rajtam kihasználni? *Szipog egyet, mert elveszett a gondolatok garmadájában és a másik szavaiban.* - Semmit! Szép ékszer lettem volna mellette, de őt jobban érdekelte az a baszott sok feljegyzés, ami azt sem tudom miről szólt. Persze, hogy nem akar tovább. *Legördülnek az első könnycseppek, amiket a fekete ruhájának ujjával itat fel, s bámulja a kékre mardosott alkarját.* - Biztos csak meg akart leckéztetni, hiszen miért ne tette volna? Felgyújtottam baszd meg. Mi más történhetett volna? *Teljesen nyilvánvalóan nem ért egyet azzal, hogy a másik hibás lenne bármiben, csak magát látja szörnyetegnek még most is. Pedig előzménye mindennek van, oka is. Még akkor is, ha ő ezt nem látja be. A szomorúságon túl iszonyatosan jó érzés, hogy mindezt Mer-nek mesélheti. Nem érzi magát annyira szánalmasnak itt, mintha más előtt borult volna ki.*
- Adjál már még, majd veszek neked másikat.
*Pattan fel az ágyról és már tölti is magának a pálinkát, persze kérdés nélkül teszi ezt meg a másiknak is. Most már illene vele innia.*
- Szóval ez van, kibasznak veled, ha hülye vagy. Te ne legyél ilyen ostoba, mint én, ne hidd el annak a... Ki is az? Remélem legalább jól néz ki. Szóval ne legyél hülye.
4795. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:09:44
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:09:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Egész okos lány ez a Nelira. Ha teljesen őszinte akarna lenni magához, nem gondolta volna, hogy van egy ilyen oldala is, de legalább most nagyon pozitívan csalódik, ami jó érzés.*
- Bármit megteszek a gazdagságért. Én nem leszek olyan semmirekellő, mint a szüleim. Hát milyen dolog kidobni a lányukat csak azért, mert nincs pénzük?
*Ezt még így soha nem mondta ki senkinek, hirtelen a szájához is kapja a kezét, mert bármi is történt a múltban, azok az emberek, akik az életet adták neki, nem érdemelnek ilyesmit. Még akkor sem, ha emiatt az egyszem ártatlan lányuk majdnem elsüllyedt a kikötő mocskában.*
- Amúgy soha nem voltam oda a papért. Ő imádott engem, de részemről azonnal egyértelmű volt, hogy nem őt keresem, mikor megtudtam, hogy nem hajlandó dolgozni. Szánalmas.
*Meg is rázza a fejét, és ezután tényleg nem fecseg tovább magáról. Miután mindketten a maguk módján elmondják egymásnak, hogy szeretik a másikat, be is tömi a saját száját étellel, hogy véletlenül se fordulhasson elő, hogy tovább pofázik. Innentől lakat a szájon, és minden figyelme Nelirá-é.
A történet alapján érti és megérti barátnője fájdalmát, csupán egy probléma van vele, hogy mivel ő nincs túl még egyetlen szerelmi drámán sem, nem fogja tudni olyan hasznos tanácsokkal ellátni, mint ahogy ő tette azt pár perccel korábban. Csendben ül egy rövid ideig, míg magában elszámol azokkal a bűnökkel, amit most el fog követni annak érdekében, hogy Nelira jobban érezze magát. El akarja mondani neki, hogy mit gondol a férfiről.*
- Hát ö… Nelira, sajnálom. *Húzza félre a száját. Kettős érzések kavarognak benne, mert tényleg sajnálja szegény lányt, hisz egyértelmű, hogy a mindene volt a férfi, de valamiért mégis úgy érzi, hogy az istenek megmentették őt valamiféle ismeretlen veszélytől.*
- Ne sértődj meg, kérlek, inkább vágj pofon, ha nem tetszik, amit mondok, de úgy gondolom, hogy ez így van jól, ahogy történt. Mikor róla meséltél nekem, mindig éreztem valami furcsa dolgot, és tudod jól, hogy egész jó érzékem van az emberekhez, szóval hihetsz nekem. Ettől függetlenül lehet, hogy tévedek, de én kívülről úgy láttam, hogy az a férfi csak kihasználta a szeretetedet és vele együtt téged is. A fene nagy szerelmedet használta arra, hogy az orrodnál fogva vezessen.
Gondolj csak bele! Az alapján, amit meséltél… folyton dolgozik valamin, nem törődik veled, elnézte, hogy felgyújtottad a házát és majdnem megölted. Még ennek ellenére is kellettél neki. Mire? Azt mondtad, hogy ő meglátta benned, amit te saját magadban nem. Vajon mit látott? Azt, amit te is szeretnél, hogy lásson, vagy valami egészen mást? Azt, hogy mire használhat téged? Soha nem viszonozta a szeretetedet. Nelira, gondolkodj tiszta fejjel! Nem tudom megmondani, hogy miért, de valami azt súgja, ez az ember veszélyes, úgyhogy talán jobb is, hogy leszállt rólad. Vagy te akadtál le róla.
*Nem bírta ki, hogy ne legyen őszinte. Inkább kockáztatja a barátságukat, de akkor is muszáj felnyitnia Nelira szemét, hogy ő is lássa, valami nem stimmel azzal az alakkal, ha minden úgy igaz, ahogy ő elmesélte neki. Kicsit félve figyeli a másikat, tart a reakciójától.*
*Egész okos lány ez a Nelira. Ha teljesen őszinte akarna lenni magához, nem gondolta volna, hogy van egy ilyen oldala is, de legalább most nagyon pozitívan csalódik, ami jó érzés.*
- Bármit megteszek a gazdagságért. Én nem leszek olyan semmirekellő, mint a szüleim. Hát milyen dolog kidobni a lányukat csak azért, mert nincs pénzük?
*Ezt még így soha nem mondta ki senkinek, hirtelen a szájához is kapja a kezét, mert bármi is történt a múltban, azok az emberek, akik az életet adták neki, nem érdemelnek ilyesmit. Még akkor sem, ha emiatt az egyszem ártatlan lányuk majdnem elsüllyedt a kikötő mocskában.*
- Amúgy soha nem voltam oda a papért. Ő imádott engem, de részemről azonnal egyértelmű volt, hogy nem őt keresem, mikor megtudtam, hogy nem hajlandó dolgozni. Szánalmas.
*Meg is rázza a fejét, és ezután tényleg nem fecseg tovább magáról. Miután mindketten a maguk módján elmondják egymásnak, hogy szeretik a másikat, be is tömi a saját száját étellel, hogy véletlenül se fordulhasson elő, hogy tovább pofázik. Innentől lakat a szájon, és minden figyelme Nelirá-é.
A történet alapján érti és megérti barátnője fájdalmát, csupán egy probléma van vele, hogy mivel ő nincs túl még egyetlen szerelmi drámán sem, nem fogja tudni olyan hasznos tanácsokkal ellátni, mint ahogy ő tette azt pár perccel korábban. Csendben ül egy rövid ideig, míg magában elszámol azokkal a bűnökkel, amit most el fog követni annak érdekében, hogy Nelira jobban érezze magát. El akarja mondani neki, hogy mit gondol a férfiről.*
- Hát ö… Nelira, sajnálom. *Húzza félre a száját. Kettős érzések kavarognak benne, mert tényleg sajnálja szegény lányt, hisz egyértelmű, hogy a mindene volt a férfi, de valamiért mégis úgy érzi, hogy az istenek megmentették őt valamiféle ismeretlen veszélytől.*
- Ne sértődj meg, kérlek, inkább vágj pofon, ha nem tetszik, amit mondok, de úgy gondolom, hogy ez így van jól, ahogy történt. Mikor róla meséltél nekem, mindig éreztem valami furcsa dolgot, és tudod jól, hogy egész jó érzékem van az emberekhez, szóval hihetsz nekem. Ettől függetlenül lehet, hogy tévedek, de én kívülről úgy láttam, hogy az a férfi csak kihasználta a szeretetedet és vele együtt téged is. A fene nagy szerelmedet használta arra, hogy az orrodnál fogva vezessen.
Gondolj csak bele! Az alapján, amit meséltél… folyton dolgozik valamin, nem törődik veled, elnézte, hogy felgyújtottad a házát és majdnem megölted. Még ennek ellenére is kellettél neki. Mire? Azt mondtad, hogy ő meglátta benned, amit te saját magadban nem. Vajon mit látott? Azt, amit te is szeretnél, hogy lásson, vagy valami egészen mást? Azt, hogy mire használhat téged? Soha nem viszonozta a szeretetedet. Nelira, gondolkodj tiszta fejjel! Nem tudom megmondani, hogy miért, de valami azt súgja, ez az ember veszélyes, úgyhogy talán jobb is, hogy leszállt rólad. Vagy te akadtál le róla.
*Nem bírta ki, hogy ne legyen őszinte. Inkább kockáztatja a barátságukat, de akkor is muszáj felnyitnia Nelira szemét, hogy ő is lássa, valami nem stimmel azzal az alakkal, ha minden úgy igaz, ahogy ő elmesélte neki. Kicsit félve figyeli a másikat, tart a reakciójától.*
4794. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 15:00:37
Üzenet elküldve: 2024-05-12 15:00:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak mosolyogva nézi a másikat. Mindössze szemeiből hiányzik a jókedv, miközben Merlanát hallgatja, de ez nem számít.*
- Tudod az, hogy valaki "engedelmességet és információt" kérjen tőled cserébe egy szép életért, az pontosan elárulja, hogy mit kell tenned. Nem vagyok hülye és te is épp eleget beszéltél már a vágyaidról. Tudom, hogy sok mindent megtennél érte. De nemrég még egy nincstelen papért voltál oda, szóval sejthető, hogy... még nem vagy elég kész erre a feladatra. De az leszel. Ügyes leszel.
*Lehet, hogy néha nyersen fogalmaz, de ez ő. És nem gondolná, hogy a másiknak mézes-mázos virágnyelven írott szavakra lenne szüksége. Ha ők itt akarnak lenni egymásnak, akkor így kell itt lenniük. Neli nem is tudna másképpen. Vicces, hogy ezt gondolja, miközben egy véletlenül rosszul megnyomott hangsúly is kitudja borítani annyira, hogy maga körül mindent szétromboljon. De talán ez nem az a nap.*
- Ööö, én is. Vagy mi. Jó, hogy elgázoltál.
*Mondana sok szépet, de nem jó benne. Ezt a másik pontosan tudhatja. Csak bólint arra, hogy enni fog a másik, nem nagyon érdekli. Éhesen senki nem jó hallgatóság, még jó, hogy ő csak szomjas. A kezében is terem a kupica, amit felhajt, behunyt szemmel és végigvárja, míg az égető korty végigszánt a nyelőcsövén át a gyomrába. Minden pillanatát élvezi, ahogy árad szét a testében. Mert addig sem arra gondol, amiről beszélni kíván. Kinyílnak végül a zöldek és egy nagy sóhaj után próbál valami értelmeset kinyögni.*
- Hát ő, Ő nincs nekem többé azt hiszem.
*Harap bele alsó ajkába, majd nem a másikra nézve, hanem a szoba egy szimpatikus pontjára meredve gondolkodik szavakon, hogy hogyan is lehet őket egymás mellé tenni.*
- Volt az a kis... incidens. *Mosolyodik el kínosan, de ami volt, az a múlt. * - Utána megtalált engem a Kalmárban, együtt töltöttük a napot, elhitette velem, hogy szeret és, hogy nem haragszik és, hogy majd segít nekem ebben a... hát amilyen vagyok... Megbeszéltük, hogy mit szerezzek be neki és magamnak, aztán, hogy majd találkozunk, de... de nyoma sincs. Nincs senki az ajtó mögött, vagy, csak nem akar válaszolni, nem tudom, de... senkinek nem szoktam hinni. Neki hittem. És most nincs.
*Mintha egy agyalágyult tizenéves lenne, aki első szerelme inkább mást vitt a bálba, nem pedig őt. Ha saját érzéseiről van szó, nehezen fejezi ki magát, főleg, mert soha nem akarta, hogy bárki lásson belőle valamit.* - Hát ennyi. Nem nagy dolog, de nem jó most nekem.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak mosolyogva nézi a másikat. Mindössze szemeiből hiányzik a jókedv, miközben Merlanát hallgatja, de ez nem számít.*
- Tudod az, hogy valaki "engedelmességet és információt" kérjen tőled cserébe egy szép életért, az pontosan elárulja, hogy mit kell tenned. Nem vagyok hülye és te is épp eleget beszéltél már a vágyaidról. Tudom, hogy sok mindent megtennél érte. De nemrég még egy nincstelen papért voltál oda, szóval sejthető, hogy... még nem vagy elég kész erre a feladatra. De az leszel. Ügyes leszel.
*Lehet, hogy néha nyersen fogalmaz, de ez ő. És nem gondolná, hogy a másiknak mézes-mázos virágnyelven írott szavakra lenne szüksége. Ha ők itt akarnak lenni egymásnak, akkor így kell itt lenniük. Neli nem is tudna másképpen. Vicces, hogy ezt gondolja, miközben egy véletlenül rosszul megnyomott hangsúly is kitudja borítani annyira, hogy maga körül mindent szétromboljon. De talán ez nem az a nap.*
- Ööö, én is. Vagy mi. Jó, hogy elgázoltál.
*Mondana sok szépet, de nem jó benne. Ezt a másik pontosan tudhatja. Csak bólint arra, hogy enni fog a másik, nem nagyon érdekli. Éhesen senki nem jó hallgatóság, még jó, hogy ő csak szomjas. A kezében is terem a kupica, amit felhajt, behunyt szemmel és végigvárja, míg az égető korty végigszánt a nyelőcsövén át a gyomrába. Minden pillanatát élvezi, ahogy árad szét a testében. Mert addig sem arra gondol, amiről beszélni kíván. Kinyílnak végül a zöldek és egy nagy sóhaj után próbál valami értelmeset kinyögni.*
- Hát ő, Ő nincs nekem többé azt hiszem.
*Harap bele alsó ajkába, majd nem a másikra nézve, hanem a szoba egy szimpatikus pontjára meredve gondolkodik szavakon, hogy hogyan is lehet őket egymás mellé tenni.*
- Volt az a kis... incidens. *Mosolyodik el kínosan, de ami volt, az a múlt. * - Utána megtalált engem a Kalmárban, együtt töltöttük a napot, elhitette velem, hogy szeret és, hogy nem haragszik és, hogy majd segít nekem ebben a... hát amilyen vagyok... Megbeszéltük, hogy mit szerezzek be neki és magamnak, aztán, hogy majd találkozunk, de... de nyoma sincs. Nincs senki az ajtó mögött, vagy, csak nem akar válaszolni, nem tudom, de... senkinek nem szoktam hinni. Neki hittem. És most nincs.
*Mintha egy agyalágyult tizenéves lenne, aki első szerelme inkább mást vitt a bálba, nem pedig őt. Ha saját érzéseiről van szó, nehezen fejezi ki magát, főleg, mert soha nem akarta, hogy bárki lásson belőle valamit.* - Hát ennyi. Nem nagy dolog, de nem jó most nekem.
4793. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 14:27:38
Üzenet elküldve: 2024-05-12 14:27:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud nem egyre jobban mosolyogni a lány szavain. Ijesztően úgy hangzik az egész, mintha csak itt lett volna vele az elmúlt pár napban, és mindenről tudna.*
- Nelira, neked nincs véletlenül olyan képességed, hogy belépsz egy szobába, és utána pontosan úgy emlékszel mindenre, ami ott történt, mintha a csak ott lettél volna? Csak mert olyan egybevágóak a tanácsaid a történtekkel, mintha te is tudnád, hogy mit éltem itt át. *Viccelődik természetesen, de azért tényleg egy kicsit ijesztő is ez az egész. Lehetséges volna, hogy Nelirá-nak annyival több élettapasztalata van már, hogy ilyen tökéletesen bele tudja képzelni magát más élethelyzetébe? Bámulatos.*
- Csak azért kérdezem, mert úgy volt, ahogy mondod. Megpróbáltam félretenni a lelkemet, de először nem sikerült. Aztán ki lettem oktatva, meg józanítva, hogy a cél érdekében mit kell tennem, és utána már jó volt. Csak tényleg nehéz.
*A lány következő mondatai hallatán kicsit morcosan néz vissza rá a tükörről. Még hogy beszari lenne… Ezzel is az a baj, hogy Nelirá-nak rettenetesen igaza van, de ezt már végképp nem akarja beismerni, viszont jó mélyen elraktározza a tanácsot. Nem szabad félnie attól, hogy a testét használja, főleg nem úgy, hogy ilyen gyönyörű adatott meg neki.*
- Hümm. Imádom, hogy vagy nekem, Neli. *Neveti el magát végül. Nagyon furcsa helyzet ez, mert talán pont Nelira részéről számított a legkevésbé olyan támogatásra, ami majd rádöbbenti arra, hogy Orthus-nak is minden egyes szava igaz volt vele kapcsolatban. Talán az ő lelke még tényleg túl gyermeki ahhoz, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül, érzelemmentesen legyen képes kihasználni a saját adottságait a céljai érdekében, de most már végképp a fejébe vette, hogy fejlődni fog.*
- Köszönöm! Tényleg. *Mosolyog hálásan, de most már aztán tényleg itt az ideje, hogy barátnője problémájával is foglalkozzanak. Nem nyaggatja őt tovább az evéssel sem, csak a kérésére kibontja a pálinkát, és tölt neki egy adaggal.*
- Parancsolj! Egészségedre! Aztán hallgatlak, de ha nem bánod, közben eszem, máskülönben éhen fogok halni. *Veszi is az ölébe az egyik adag ételt, a másikat pedig az asztalon hagyja. Az ott lesz Nelirá-nak, ha mégis megkívánná.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud nem egyre jobban mosolyogni a lány szavain. Ijesztően úgy hangzik az egész, mintha csak itt lett volna vele az elmúlt pár napban, és mindenről tudna.*
- Nelira, neked nincs véletlenül olyan képességed, hogy belépsz egy szobába, és utána pontosan úgy emlékszel mindenre, ami ott történt, mintha a csak ott lettél volna? Csak mert olyan egybevágóak a tanácsaid a történtekkel, mintha te is tudnád, hogy mit éltem itt át. *Viccelődik természetesen, de azért tényleg egy kicsit ijesztő is ez az egész. Lehetséges volna, hogy Nelirá-nak annyival több élettapasztalata van már, hogy ilyen tökéletesen bele tudja képzelni magát más élethelyzetébe? Bámulatos.*
- Csak azért kérdezem, mert úgy volt, ahogy mondod. Megpróbáltam félretenni a lelkemet, de először nem sikerült. Aztán ki lettem oktatva, meg józanítva, hogy a cél érdekében mit kell tennem, és utána már jó volt. Csak tényleg nehéz.
*A lány következő mondatai hallatán kicsit morcosan néz vissza rá a tükörről. Még hogy beszari lenne… Ezzel is az a baj, hogy Nelirá-nak rettenetesen igaza van, de ezt már végképp nem akarja beismerni, viszont jó mélyen elraktározza a tanácsot. Nem szabad félnie attól, hogy a testét használja, főleg nem úgy, hogy ilyen gyönyörű adatott meg neki.*
- Hümm. Imádom, hogy vagy nekem, Neli. *Neveti el magát végül. Nagyon furcsa helyzet ez, mert talán pont Nelira részéről számított a legkevésbé olyan támogatásra, ami majd rádöbbenti arra, hogy Orthus-nak is minden egyes szava igaz volt vele kapcsolatban. Talán az ő lelke még tényleg túl gyermeki ahhoz, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül, érzelemmentesen legyen képes kihasználni a saját adottságait a céljai érdekében, de most már végképp a fejébe vette, hogy fejlődni fog.*
- Köszönöm! Tényleg. *Mosolyog hálásan, de most már aztán tényleg itt az ideje, hogy barátnője problémájával is foglalkozzanak. Nem nyaggatja őt tovább az evéssel sem, csak a kérésére kibontja a pálinkát, és tölt neki egy adaggal.*
- Parancsolj! Egészségedre! Aztán hallgatlak, de ha nem bánod, közben eszem, máskülönben éhen fogok halni. *Veszi is az ölébe az egyik adag ételt, a másikat pedig az asztalon hagyja. Az ott lesz Nelirá-nak, ha mégis megkívánná.*
4792. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 23:17:50
Üzenet elküldve: 2024-05-11 23:17:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végig tűnődik a másik helyzetén, miközben beszél hozzá. Ez ritkaság számba megy Nelinél, hiszen nem sűrűn érdekli más kínja, az övé úgyis mindig sokkal rosszabb. De valamit változtatott benne ez a nemrégiben szövődött kis egység, ami köztük van. Bár még nem ismeri a legrosszabb oldalát, mégis itt van neki, s lehetnek együtt nagyon boldogok, vagy épp nyomorultak is.
Próbálja belehelyezni magát a másik helyzetébe. Mindig is használnia kellett a saját szépségét, muszáj volt valamivel megragadnia másokat, hiszen enélkül csak egy közveszélyes őrült lenne. Ha lenne módja arra, hogy több lehessen, hogy ne legyenek magának és másoknak ártó gondolatai, hogy ne legyen egy pillanat alatt veszedelmes, akkor ő is bevetne bármit. Csakhogy ehhez nem elég a test. Sem a szépség. *
- Igen, ezt majd megtanulod. Ugyan úgy, mint minden mást. Az nem baj, ha közben megmarad a józan eszed. Neked mindig tudnod kell mit miért csinálsz, útközben nem szabad elveszítened a lelked... csak félre kell tenni. Minden ilyen alkalom után vezesd le, hogy mi volt a nyereséged. De komolyan. Majd látod, hogy merre billen az a mérleg. Tudod, én sem tennék másképpen, csak azért mondom. *Kicsit felkuncog, mikor járni kezd az agya.* - Te tőlem is beszarsz, ha közeledek feléd, pedig én csak viccelek. Ha nézed magad a tükörben, mint most, nézd azt is, hogy milyen jó bőr vagy. Csúnyák nem kapnak ilyen lehetőséget. Köszönd csak meg magadnak, meg a formás seggednek, hogy jó szolgálatot tesz.
*Talán amikor először beszélgettek egymással, akkor már rájöhetett a másik, hogy nem buta lány, csak kissé terhelt. Túl impulzív, és tele van szeszéllyel, ami a legtöbbször elnyomja benne az épelméjű gondolatokat. Furcsa, hogy a másik jelenléte elég ahhoz, hogy strukturálni tudja a fejében kavargó katyvaszt.*
- És én itt leszek neked, mert lesz olyan, hogy utálni fogod minden percét és azt majd meg kell osszad valakivel, hogy elszálljon a köd.
*Talán a valaha volt legkedvesebb mosoly ül ki arcára, majd a kérdés után le is olvad.*
- Igen, azt hiszem nekem is lenne mit elmondanom, de előbb adj egy olyan pálinkát. Aztán ígérem belekezdek én is.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végig tűnődik a másik helyzetén, miközben beszél hozzá. Ez ritkaság számba megy Nelinél, hiszen nem sűrűn érdekli más kínja, az övé úgyis mindig sokkal rosszabb. De valamit változtatott benne ez a nemrégiben szövődött kis egység, ami köztük van. Bár még nem ismeri a legrosszabb oldalát, mégis itt van neki, s lehetnek együtt nagyon boldogok, vagy épp nyomorultak is.
Próbálja belehelyezni magát a másik helyzetébe. Mindig is használnia kellett a saját szépségét, muszáj volt valamivel megragadnia másokat, hiszen enélkül csak egy közveszélyes őrült lenne. Ha lenne módja arra, hogy több lehessen, hogy ne legyenek magának és másoknak ártó gondolatai, hogy ne legyen egy pillanat alatt veszedelmes, akkor ő is bevetne bármit. Csakhogy ehhez nem elég a test. Sem a szépség. *
- Igen, ezt majd megtanulod. Ugyan úgy, mint minden mást. Az nem baj, ha közben megmarad a józan eszed. Neked mindig tudnod kell mit miért csinálsz, útközben nem szabad elveszítened a lelked... csak félre kell tenni. Minden ilyen alkalom után vezesd le, hogy mi volt a nyereséged. De komolyan. Majd látod, hogy merre billen az a mérleg. Tudod, én sem tennék másképpen, csak azért mondom. *Kicsit felkuncog, mikor járni kezd az agya.* - Te tőlem is beszarsz, ha közeledek feléd, pedig én csak viccelek. Ha nézed magad a tükörben, mint most, nézd azt is, hogy milyen jó bőr vagy. Csúnyák nem kapnak ilyen lehetőséget. Köszönd csak meg magadnak, meg a formás seggednek, hogy jó szolgálatot tesz.
*Talán amikor először beszélgettek egymással, akkor már rájöhetett a másik, hogy nem buta lány, csak kissé terhelt. Túl impulzív, és tele van szeszéllyel, ami a legtöbbször elnyomja benne az épelméjű gondolatokat. Furcsa, hogy a másik jelenléte elég ahhoz, hogy strukturálni tudja a fejében kavargó katyvaszt.*
- És én itt leszek neked, mert lesz olyan, hogy utálni fogod minden percét és azt majd meg kell osszad valakivel, hogy elszálljon a köd.
*Talán a valaha volt legkedvesebb mosoly ül ki arcára, majd a kérdés után le is olvad.*
- Igen, azt hiszem nekem is lenne mit elmondanom, de előbb adj egy olyan pálinkát. Aztán ígérem belekezdek én is.
4791. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 22:40:22
Üzenet elküldve: 2024-05-11 22:40:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félti annyira a leendő meseszép, előkelő, fényűző életét, hogy kicsússzon a száján a fenyegetőzés, de furcsa módon, mintha Nelirá-ról leperegne az egész. Nem is baj, mert az elég szomorú lett volna, ha a múltkorihoz hasonlóan megsértődik, és faképnél hagyja, mielőtt őszintén mesélni kezdett volna neki.
Végül a zöld íriszekből sugárzó, szokatlanul komoly tekintet meggyőzi arról, hogy nincs mitől tartania, így megered a nyelve, persze továbbra is csak óvatosan. A történet lényegét meséli el, és úgy látszik, hogy ez egyelőre elégnek is bizonyul, legalábbis most nem kapja vissza azonnal Nelirá-tól, hogy untatja.*
- Valahogy úgy. Nem, egyáltalán nem könnyű. Azt hittem az lesz, de valamiért mégis ritka nehéz feladni az önbecsülésemet azért, mert valaki más azt akarja, viszont az eredmény miatt, ami már most magáért beszél, tényleg megéri folytatni.
*Egy pillanatra a tükör felé pillant, amiben magát látva ismételten meggyőzi magát arról, hogy valóban így van. Igazából naponta többször teszi ezt, mert a bizonytalanság nem tűnt el a lelkéből, azt szépen lassan, gyökerestül kell kitépkedni addig, amíg már képtelen lesz újra kinőni. Amint ez megtörténik, Merlana számára egyenes út vezet majd a fényűzés és a hírnév felé.*
- Lehet, hogy meglepődsz, de pont a testemet a legnehezebb használnom, pedig annak kéne lennie a legkönnyebbnek. Na mindegy, majd megtanulom.
*A kapott tanácsot hallva egészen ledöbbenve mosolyodik el, már ha ez a két reakció tud egyszerre jelen lenni egy emberen. Neki most sikerült összehoznia, merthogy szinte szó szerint Orthus-t hallja vissza Nelira szájából is, az pedig nem lehet véletlen. Egészen eddig azt hitte, hogy a férfi a saját érdekei miatt befolyásolni próbálja őt, és azért mondja azt, hogy ha fáj is, a jutalom érdekében mindent meg kell tennie, de kizárt dolog, hogy Nelira nem őszintén szól, úgyhogy ez a tanács most sokkal többet ér, mint azt a lány gondolhatja.*
- Köszönöm *hangzik el végül most már egy őszinte mosoly kíséretében.* Na, de akkor mesélsz te is, hogy mi bánt? Én is csak segíteni akarok neked. Igazából azért is hívtalak fel ide hozzám, mert láttam, hogy szükséged van rá. Te is biztos lehetsz abban, hogy ami ebben a szobában hangzik el, az a négy fal között marad, szóval… mitől vagy ilyen… csendes? *Ugyan a választ sejti, de a részleteket nem tudja, és ahhoz, hogy valami hasznosat, vagy legalább kedveset mondjon, szüksége lesz néhány konkrétumra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félti annyira a leendő meseszép, előkelő, fényűző életét, hogy kicsússzon a száján a fenyegetőzés, de furcsa módon, mintha Nelirá-ról leperegne az egész. Nem is baj, mert az elég szomorú lett volna, ha a múltkorihoz hasonlóan megsértődik, és faképnél hagyja, mielőtt őszintén mesélni kezdett volna neki.
Végül a zöld íriszekből sugárzó, szokatlanul komoly tekintet meggyőzi arról, hogy nincs mitől tartania, így megered a nyelve, persze továbbra is csak óvatosan. A történet lényegét meséli el, és úgy látszik, hogy ez egyelőre elégnek is bizonyul, legalábbis most nem kapja vissza azonnal Nelirá-tól, hogy untatja.*
- Valahogy úgy. Nem, egyáltalán nem könnyű. Azt hittem az lesz, de valamiért mégis ritka nehéz feladni az önbecsülésemet azért, mert valaki más azt akarja, viszont az eredmény miatt, ami már most magáért beszél, tényleg megéri folytatni.
*Egy pillanatra a tükör felé pillant, amiben magát látva ismételten meggyőzi magát arról, hogy valóban így van. Igazából naponta többször teszi ezt, mert a bizonytalanság nem tűnt el a lelkéből, azt szépen lassan, gyökerestül kell kitépkedni addig, amíg már képtelen lesz újra kinőni. Amint ez megtörténik, Merlana számára egyenes út vezet majd a fényűzés és a hírnév felé.*
- Lehet, hogy meglepődsz, de pont a testemet a legnehezebb használnom, pedig annak kéne lennie a legkönnyebbnek. Na mindegy, majd megtanulom.
*A kapott tanácsot hallva egészen ledöbbenve mosolyodik el, már ha ez a két reakció tud egyszerre jelen lenni egy emberen. Neki most sikerült összehoznia, merthogy szinte szó szerint Orthus-t hallja vissza Nelira szájából is, az pedig nem lehet véletlen. Egészen eddig azt hitte, hogy a férfi a saját érdekei miatt befolyásolni próbálja őt, és azért mondja azt, hogy ha fáj is, a jutalom érdekében mindent meg kell tennie, de kizárt dolog, hogy Nelira nem őszintén szól, úgyhogy ez a tanács most sokkal többet ér, mint azt a lány gondolhatja.*
- Köszönöm *hangzik el végül most már egy őszinte mosoly kíséretében.* Na, de akkor mesélsz te is, hogy mi bánt? Én is csak segíteni akarok neked. Igazából azért is hívtalak fel ide hozzám, mert láttam, hogy szükséged van rá. Te is biztos lehetsz abban, hogy ami ebben a szobában hangzik el, az a négy fal között marad, szóval… mitől vagy ilyen… csendes? *Ugyan a választ sejti, de a részleteket nem tudja, és ahhoz, hogy valami hasznosat, vagy legalább kedveset mondjon, szüksége lesz néhány konkrétumra.*
4790. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 21:13:24
Üzenet elküldve: 2024-05-11 21:13:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyébként nem vonzódik semmilyen nőnemű lényhez, ő csak egy valakihez akar tartozni minden formában, de ő már nincs neki. Így játszadoznia kell, mert a végén még kiesik a saját ritmusából. Merlana pedig mindig furcsán viccesen reagál a közeledésére, ami valami érdekes módon őt tüzeli. De ebben semmi több nincs, mint az újdonság varázsa. Na meg, hogy még mindig nem kapta meg az áhított érintéseket Tiantól és be kell látnia, soha nem is fogja már.
Jó, hogy egy ideig nem kell erre gondolnia. A rum íze és Mer szavai messzebbre űzik a saját fájdalmát, mint azt gondolta. A fenyegetés számára teljesen üres, na meg hiányzik belőle a készség arra, hogy komolyan vegye. Talán más szájából, de az sem biztos. Ha ő fél valamitől, az általában csak a saját fejében fogan meg, de nem létezik valójában. Kissé torzak a saját képei, de ez is azért van, mert így elviselhetőbb a létezés. Arra, hogy vele bukik esetleg, érdemben reagálni sem tudna, jelenleg elképzelhetetlen, hogy valami rosszabb lehessen annál, mint ami most van.*
- Merlana, nem fog megtörténni. Beszélhetsz.
*Talán meglepő, hogy ennyire meg tud változni egy pillanat leforgása alatt ilyen irányba is. Az őrület is egy szempillantás alatt költözik tekintetébe, de azt már sokan ismerhetik, ezt az oldalát viszont kevésbé. Neki jelent ez a lány annyit, hogy előcsalja magából és most egészen értően próbál meg rá figyelni.*
- Lényegében találtál valakit arra, amire akartál. Én... büszke vagyok rád. *Bólogat, de egy kicsit mereng a hallottakon.* - Gondolom nem könnyű és kér is érte ezt, azt. Az információ, amíg nem szúrsz hátba vele olyat, aki fontos neked... az csak információ. A test is csak test. Az erre is való. Azért kaptál ilyen szépet. *Nem gondolja tényleg másként. Akinek megadatott, hogy csinos legyen, de mást nem tudott leszakajtani, annak fel kell használnia. De Merlana nem az az egyszerű kurtizán lélek, aki néhány csillogó csecsebecséért áruba bocsájtaná magát. A céljai nagyobbak, és ha ezt akarja, akkor nem lehet érte haragudni. Ítélkezni sem. Talán azért választották egymást barátnak, mert Nelira nem fog rosszallóan nézni, ha csak nem érzi, hogy valami igazán butaságot akarna tenni. Mint amikor abból a semmirekellő papból akart romantikus érzéseket kicsalni. Nos az balgaság volt és ezt közölte is vele. *
- Én azt mondom... Hogy ha nagyobb élvezetet ad, amit nyerhetsz, mint amennyire fáj az út, akkor megéri. Tudom, más nem biztos, hogy ezt hívná jó tanácsnak, de... valahogy érvényesülni kell. De okos legyél, ezek.. ezek könnyen átbasznak.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyébként nem vonzódik semmilyen nőnemű lényhez, ő csak egy valakihez akar tartozni minden formában, de ő már nincs neki. Így játszadoznia kell, mert a végén még kiesik a saját ritmusából. Merlana pedig mindig furcsán viccesen reagál a közeledésére, ami valami érdekes módon őt tüzeli. De ebben semmi több nincs, mint az újdonság varázsa. Na meg, hogy még mindig nem kapta meg az áhított érintéseket Tiantól és be kell látnia, soha nem is fogja már.
Jó, hogy egy ideig nem kell erre gondolnia. A rum íze és Mer szavai messzebbre űzik a saját fájdalmát, mint azt gondolta. A fenyegetés számára teljesen üres, na meg hiányzik belőle a készség arra, hogy komolyan vegye. Talán más szájából, de az sem biztos. Ha ő fél valamitől, az általában csak a saját fejében fogan meg, de nem létezik valójában. Kissé torzak a saját képei, de ez is azért van, mert így elviselhetőbb a létezés. Arra, hogy vele bukik esetleg, érdemben reagálni sem tudna, jelenleg elképzelhetetlen, hogy valami rosszabb lehessen annál, mint ami most van.*
- Merlana, nem fog megtörténni. Beszélhetsz.
*Talán meglepő, hogy ennyire meg tud változni egy pillanat leforgása alatt ilyen irányba is. Az őrület is egy szempillantás alatt költözik tekintetébe, de azt már sokan ismerhetik, ezt az oldalát viszont kevésbé. Neki jelent ez a lány annyit, hogy előcsalja magából és most egészen értően próbál meg rá figyelni.*
- Lényegében találtál valakit arra, amire akartál. Én... büszke vagyok rád. *Bólogat, de egy kicsit mereng a hallottakon.* - Gondolom nem könnyű és kér is érte ezt, azt. Az információ, amíg nem szúrsz hátba vele olyat, aki fontos neked... az csak információ. A test is csak test. Az erre is való. Azért kaptál ilyen szépet. *Nem gondolja tényleg másként. Akinek megadatott, hogy csinos legyen, de mást nem tudott leszakajtani, annak fel kell használnia. De Merlana nem az az egyszerű kurtizán lélek, aki néhány csillogó csecsebecséért áruba bocsájtaná magát. A céljai nagyobbak, és ha ezt akarja, akkor nem lehet érte haragudni. Ítélkezni sem. Talán azért választották egymást barátnak, mert Nelira nem fog rosszallóan nézni, ha csak nem érzi, hogy valami igazán butaságot akarna tenni. Mint amikor abból a semmirekellő papból akart romantikus érzéseket kicsalni. Nos az balgaság volt és ezt közölte is vele. *
- Én azt mondom... Hogy ha nagyobb élvezetet ad, amit nyerhetsz, mint amennyire fáj az út, akkor megéri. Tudom, más nem biztos, hogy ezt hívná jó tanácsnak, de... valahogy érvényesülni kell. De okos legyél, ezek.. ezek könnyen átbasznak.
4789. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 20:45:54
Üzenet elküldve: 2024-05-11 20:45:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Őszintén meglepődik, mikor Nelira magától mondja azt, hogy beszélni akar a problémáiról, érzéseiről, csak szüksége van még előtte egy kis alkohol adta löketre. Azt hitte, hogy még harapófogóval sem lehet majd kihúzni belőle semmit, erre most önként vállalkozik rá. Furcsa, de egyre inkább megerősíti Merlaná-t abban, hogy ha Nelira megtiszteli őt a bizalmával, akkor neki is illene ugyanúgy bíznia benne.*
- Fogalmam sincs. Abban sem vagyok biztos, hogy úgy zavarba lehet hozni egy orkot, ahogy te akarod. *Vállat ránt. Arra, hogy a szőkeség nem hagyja abba a flörtölést inkább nem válaszol, mert továbbra is csak az alkoholnak tudja be a dolgot, de legalább együtt nevet rajta a lánnyal, leginkább azért, hogy ő ne vörösödjön el. Nem is érti, miért érzi magát ennyire zavarban, hisz eszébe sincs más lánnyal megosztani az ágyát, legfeljebb érdekből.*
- Nem az ég volt. Csak jók a lapjaim. Elmondom, ha te is tényleg elmondod, hogy mi bánt.
*A rum meg tényleg nem rossz, sőt, kifejezetten finom. Szüksége is van rá, ha tényleg el akar árulni eddig titkolt részleteket Nelirá-nak. Ahhoz viszont előtte meg kell győződnie arról, hogy bízhat benne.*
- Nem tudom, Nelira. Na jó, figyelj! Bizalmat szavazok neked, de tudd, hogy ha eljátszod, azzal tönkreteszel mindent, amit felépítettem magam körül, és akkor az istenekre mondom, hogy velem buksz. *Apró fenyegetésnek hangzik mindez, de kicsúszik a száján. Élete lehetősége előtt áll, amit, ha azért szalaszt el, mert Nelira képtelen tartani a száját, a barátságuknak egész biztosan vége. Persze dönthetne úgy is, hogy nem mond el neki semmit, de akkor meg nincs is értelme semmilyen barátságról beszélniük. Mindkettejüknek van mit megosztani a másikkal, úgyhogy ez lesz az ő kapcsolatuk első komoly próbája.*
- Tudod, van egy álmom. Énekesnő és színésznő akarok lenni, de ezen kívül még egy van. Az, hogy ilyen mélyről ennyire magasra jussak. *Kezével egészen a padlóig mutat le, majd felemeli a feje fölé, hogy érzékeltesse, mekkora társadalmi ugrásról is próbál meg beszélni.*
- Azt hiszem, hogy jó úton járok. Kapcsolatok nélkül lehetetlen küldetés volna, de szerintem megtaláltam azt, akire szükségem van. Ő úgy hívja mindig azt a kört, hogy a felső tízezer. Oda akarok bekerülni. Ezért van szükség az illemtanra, az énekórákra, az elegáns ruhára. Pénzzel is támogat engem, cserébe engedelmességet és információkat vár el tőlem.
*Nem fogja még így sem kiadni Morthimer nevét, hisz megígérte, hogy semmilyen társaságban, semmilyen körülmények között nem fogja megemlíteni, hogy róla van szó, és ezt az ígéretet be is tartja. Reméli, hogy Nelira nem lesz kíváncsi konkrétumokra, de ha mégis, akkor neki is kénytelen lesz kerekperec megmondani, hogy mindent nem mondhat el.*
*Őszintén meglepődik, mikor Nelira magától mondja azt, hogy beszélni akar a problémáiról, érzéseiről, csak szüksége van még előtte egy kis alkohol adta löketre. Azt hitte, hogy még harapófogóval sem lehet majd kihúzni belőle semmit, erre most önként vállalkozik rá. Furcsa, de egyre inkább megerősíti Merlaná-t abban, hogy ha Nelira megtiszteli őt a bizalmával, akkor neki is illene ugyanúgy bíznia benne.*
- Fogalmam sincs. Abban sem vagyok biztos, hogy úgy zavarba lehet hozni egy orkot, ahogy te akarod. *Vállat ránt. Arra, hogy a szőkeség nem hagyja abba a flörtölést inkább nem válaszol, mert továbbra is csak az alkoholnak tudja be a dolgot, de legalább együtt nevet rajta a lánnyal, leginkább azért, hogy ő ne vörösödjön el. Nem is érti, miért érzi magát ennyire zavarban, hisz eszébe sincs más lánnyal megosztani az ágyát, legfeljebb érdekből.*
- Nem az ég volt. Csak jók a lapjaim. Elmondom, ha te is tényleg elmondod, hogy mi bánt.
*A rum meg tényleg nem rossz, sőt, kifejezetten finom. Szüksége is van rá, ha tényleg el akar árulni eddig titkolt részleteket Nelirá-nak. Ahhoz viszont előtte meg kell győződnie arról, hogy bízhat benne.*
- Nem tudom, Nelira. Na jó, figyelj! Bizalmat szavazok neked, de tudd, hogy ha eljátszod, azzal tönkreteszel mindent, amit felépítettem magam körül, és akkor az istenekre mondom, hogy velem buksz. *Apró fenyegetésnek hangzik mindez, de kicsúszik a száján. Élete lehetősége előtt áll, amit, ha azért szalaszt el, mert Nelira képtelen tartani a száját, a barátságuknak egész biztosan vége. Persze dönthetne úgy is, hogy nem mond el neki semmit, de akkor meg nincs is értelme semmilyen barátságról beszélniük. Mindkettejüknek van mit megosztani a másikkal, úgyhogy ez lesz az ő kapcsolatuk első komoly próbája.*
- Tudod, van egy álmom. Énekesnő és színésznő akarok lenni, de ezen kívül még egy van. Az, hogy ilyen mélyről ennyire magasra jussak. *Kezével egészen a padlóig mutat le, majd felemeli a feje fölé, hogy érzékeltesse, mekkora társadalmi ugrásról is próbál meg beszélni.*
- Azt hiszem, hogy jó úton járok. Kapcsolatok nélkül lehetetlen küldetés volna, de szerintem megtaláltam azt, akire szükségem van. Ő úgy hívja mindig azt a kört, hogy a felső tízezer. Oda akarok bekerülni. Ezért van szükség az illemtanra, az énekórákra, az elegáns ruhára. Pénzzel is támogat engem, cserébe engedelmességet és információkat vár el tőlem.
*Nem fogja még így sem kiadni Morthimer nevét, hisz megígérte, hogy semmilyen társaságban, semmilyen körülmények között nem fogja megemlíteni, hogy róla van szó, és ezt az ígéretet be is tartja. Reméli, hogy Nelira nem lesz kíváncsi konkrétumokra, de ha mégis, akkor neki is kénytelen lesz kerekperec megmondani, hogy mindent nem mondhat el.*
4788. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 18:52:55
Üzenet elküldve: 2024-05-11 18:52:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*A másik kérdésére, egy pillanatig csak néz szomorkásan, majd átgondolja, hogy akar-e erről beszélni. Természetesen igen, mert nyomja a lelkét, és a lánnyal valahogy mindig olyan jól alakulnak a dolgaik, szeretne bízni benne, már amennyire arra ő képes. De még akkor sem kész rá.* - Elmondom, de ehhez még innom kell. Tényleg. Tudod, hogy nem vagyok jó ezekben a... mik ezek... érzelmekben.
*Milyen szerencse, hogy azonnal tud terelni és, hogy akaratlanul is humoránál van, s Mer ismét megbotránkozhat azon, hogy mi is zajlik gondolati síkokon a szőkeségben.*
- Most ezzel meg mi a baj? Hát a mi szép fehér bőrünk rózsaszín, vagy piros lesz, de a zöld? Na de egyszer, ha addig élek is, zavarba hozom. *Idegesen ingatja a fejét, nem tudja már mi legyen a következő lépés. Talán dobja le előtte a ruháit? De hát arra is csak úgy tenne az az ork, mintha nem is látná. Mesterien játszik, ha belegondol. Vagy ilyen balga.*
- Á, ez még semmi. De egyszer mi még egymáséi leszünk, figyeld meg. *Nevetése megint csak betölti a teret, nem ő az, akit szívesen látnának úri körökben, amikor épp viháncolni van kedve. Persze tud viselkedni, ha akar, de legtöbbször nem akar.
A kezében végre ital terem, amire elismeréssel bólint. *
- De felvitte az ég a dolgod. Ez nem tűnik rossznak. *Nézegeti a pohárka tartalmát, majd elgondolkodik rajta, hogy ezt finoman kortyolgatni szokás, hogy kiélvezzék az ízeket. Lévén Nelirát nem az ízek érdeklik, így lehajtja egy kortyra az egészet, de mielőtt elmondhatná a véleményét, Merlana már sokkal érdekesebben vizekre kezd el evezni, mint ezelőtt. Végre valami, ami segíthet elűzni az unalmat és kétségbeesést belőle.*
- Tudom Merlana, hogy nem vagyok egy egyszerű eset. *Komolyodnak meg a vonásai, tőle tényleg nem megszokott módon. De teljesen őszinte az, amit mondani kíván.* - De a titkokat rám lehet bízni. Én nem adok ki senkit. *Felgyújtani más tészta, de elárulni senkit nem szokása.* - Szóval mesélj bátran, nálam biztonságban vannak a szavaid.
*A másik kérdésére, egy pillanatig csak néz szomorkásan, majd átgondolja, hogy akar-e erről beszélni. Természetesen igen, mert nyomja a lelkét, és a lánnyal valahogy mindig olyan jól alakulnak a dolgaik, szeretne bízni benne, már amennyire arra ő képes. De még akkor sem kész rá.* - Elmondom, de ehhez még innom kell. Tényleg. Tudod, hogy nem vagyok jó ezekben a... mik ezek... érzelmekben.
*Milyen szerencse, hogy azonnal tud terelni és, hogy akaratlanul is humoránál van, s Mer ismét megbotránkozhat azon, hogy mi is zajlik gondolati síkokon a szőkeségben.*
- Most ezzel meg mi a baj? Hát a mi szép fehér bőrünk rózsaszín, vagy piros lesz, de a zöld? Na de egyszer, ha addig élek is, zavarba hozom. *Idegesen ingatja a fejét, nem tudja már mi legyen a következő lépés. Talán dobja le előtte a ruháit? De hát arra is csak úgy tenne az az ork, mintha nem is látná. Mesterien játszik, ha belegondol. Vagy ilyen balga.*
- Á, ez még semmi. De egyszer mi még egymáséi leszünk, figyeld meg. *Nevetése megint csak betölti a teret, nem ő az, akit szívesen látnának úri körökben, amikor épp viháncolni van kedve. Persze tud viselkedni, ha akar, de legtöbbször nem akar.
A kezében végre ital terem, amire elismeréssel bólint. *
- De felvitte az ég a dolgod. Ez nem tűnik rossznak. *Nézegeti a pohárka tartalmát, majd elgondolkodik rajta, hogy ezt finoman kortyolgatni szokás, hogy kiélvezzék az ízeket. Lévén Nelirát nem az ízek érdeklik, így lehajtja egy kortyra az egészet, de mielőtt elmondhatná a véleményét, Merlana már sokkal érdekesebben vizekre kezd el evezni, mint ezelőtt. Végre valami, ami segíthet elűzni az unalmat és kétségbeesést belőle.*
- Tudom Merlana, hogy nem vagyok egy egyszerű eset. *Komolyodnak meg a vonásai, tőle tényleg nem megszokott módon. De teljesen őszinte az, amit mondani kíván.* - De a titkokat rám lehet bízni. Én nem adok ki senkit. *Felgyújtani más tészta, de elárulni senkit nem szokása.* - Szóval mesélj bátran, nálam biztonságban vannak a szavaid.
4787. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 16:00:49
Üzenet elküldve: 2024-05-11 16:00:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
- Mit nem hiszel el? *Kérdez vissza rögtön, de ha nem kap választ, ismét nem firtatja tovább a dolgot, betudja olyan „nelirásan” szétszórt, csapongó magatartásnak.
Azt felettébb viccesnek találja, hogy ő még orkot is tud találni, vagy inkább azt, hogy egy véletlen találkozást, mert valószínűleg az volt, úgy állít be, mintha szerencsésen rábukkant volna a hústoronyra.*
- Komolyan érdekelt, hogy milyen színű egy ork, ha elvörösödik? Nelira, ezt most találtad csak ki *nevetgél őszintén.* Egyébként meg szerintem még zöldebb… ~Ahj, Nelira! Ne máár!~
*Vigyorog magában, mert a lány szavai hallatán hirtelen azon találja megát, hogy ő is az elpirult ork bőrszínén gondolkodik, sőt, meg is próbálja lelki szemei előtt elképzelni, hogy ilyen lehet. Hát még belőle is képes bolondot csinálni ez a nő egy pillanat alatt.
A legviccesebb viszont az, hogy mikor azt hinné az ember, hogy nagyobb marhaság már nem tudja elhagyni a szőkeség száját, akkor azonnal rácáfol. Arra aztán végképp nem számított, hogy Nelira flörtölni kezd majd vele.*
- Édesem, akkor jó hírt kell közölnöm veled. Szerintem már berúgtál. *Rákontráz a szavakra nevetve, aztán megpróbál valami történetet kitalálni, amiben igazság is van, de úgy látszik, hogy a váratlan viszontlátás meséje nem nyűgözi le a vendégét.*
- Nem, nem voltunk együtt. *Csak pislog párat tanácstalanul, mert nem számított rá, hogy ennyire kudarcot vall abban, hogy lefoglalja a lányt. Gondol egyet, felpattan a székről, és elkezd az éjjeliszekrény alsó részében kutatni. Hogy Nelira ne gondolja róla, hogy annyira gonosz nőszemély volna, szépen felsorakoztatja előtte az alkoholgyűjteményét. Folyó bor, semmi különleges, de legalább sok van belőle, három liter, illetve a két különlegesebb ital, szintén egy-egy liter gyümölcspálinka és wegtoreni rum kerül az asztalra, utóbbi már meg lett bontva, és egy kicsi hiányzik is belőle. Hoz két poharat és kupicát is maguknak, de ő egyelőre még nem tervez lerészegedni.*
- Ezt kóstold meg! Nagyon finom. *Tölt neki egy adagot a rumból, és át is nyújtja neki a kupicát, közben pedig ráveszi magát végre, hogy egy nagyon fontos dolgot kérdezzen meg a lánytól.*
- Mondd, Nelira! Mennyire vagy képes titkot tartani? Csak mert ennek függvényében leszek hajlandó érdekesebb dolgokat mesélni neked… *A kérdés elhangzása után rögtön hevesebben kezd verni a szíve. Nem gondolta volna, hogy idegeskedni fog ezen, és nem is akar. Muszáj kezdenie magával valamit, így végül az ő kezében is egy adag rum köt ki, koccintás meg mindenféle „egészségedre” nélkül le is húzza.*
- Mit nem hiszel el? *Kérdez vissza rögtön, de ha nem kap választ, ismét nem firtatja tovább a dolgot, betudja olyan „nelirásan” szétszórt, csapongó magatartásnak.
Azt felettébb viccesnek találja, hogy ő még orkot is tud találni, vagy inkább azt, hogy egy véletlen találkozást, mert valószínűleg az volt, úgy állít be, mintha szerencsésen rábukkant volna a hústoronyra.*
- Komolyan érdekelt, hogy milyen színű egy ork, ha elvörösödik? Nelira, ezt most találtad csak ki *nevetgél őszintén.* Egyébként meg szerintem még zöldebb… ~Ahj, Nelira! Ne máár!~
*Vigyorog magában, mert a lány szavai hallatán hirtelen azon találja megát, hogy ő is az elpirult ork bőrszínén gondolkodik, sőt, meg is próbálja lelki szemei előtt elképzelni, hogy ilyen lehet. Hát még belőle is képes bolondot csinálni ez a nő egy pillanat alatt.
A legviccesebb viszont az, hogy mikor azt hinné az ember, hogy nagyobb marhaság már nem tudja elhagyni a szőkeség száját, akkor azonnal rácáfol. Arra aztán végképp nem számított, hogy Nelira flörtölni kezd majd vele.*
- Édesem, akkor jó hírt kell közölnöm veled. Szerintem már berúgtál. *Rákontráz a szavakra nevetve, aztán megpróbál valami történetet kitalálni, amiben igazság is van, de úgy látszik, hogy a váratlan viszontlátás meséje nem nyűgözi le a vendégét.*
- Nem, nem voltunk együtt. *Csak pislog párat tanácstalanul, mert nem számított rá, hogy ennyire kudarcot vall abban, hogy lefoglalja a lányt. Gondol egyet, felpattan a székről, és elkezd az éjjeliszekrény alsó részében kutatni. Hogy Nelira ne gondolja róla, hogy annyira gonosz nőszemély volna, szépen felsorakoztatja előtte az alkoholgyűjteményét. Folyó bor, semmi különleges, de legalább sok van belőle, három liter, illetve a két különlegesebb ital, szintén egy-egy liter gyümölcspálinka és wegtoreni rum kerül az asztalra, utóbbi már meg lett bontva, és egy kicsi hiányzik is belőle. Hoz két poharat és kupicát is maguknak, de ő egyelőre még nem tervez lerészegedni.*
- Ezt kóstold meg! Nagyon finom. *Tölt neki egy adagot a rumból, és át is nyújtja neki a kupicát, közben pedig ráveszi magát végre, hogy egy nagyon fontos dolgot kérdezzen meg a lánytól.*
- Mondd, Nelira! Mennyire vagy képes titkot tartani? Csak mert ennek függvényében leszek hajlandó érdekesebb dolgokat mesélni neked… *A kérdés elhangzása után rögtön hevesebben kezd verni a szíve. Nem gondolta volna, hogy idegeskedni fog ezen, és nem is akar. Muszáj kezdenie magával valamit, így végül az ő kezében is egy adag rum köt ki, koccintás meg mindenféle „egészségedre” nélkül le is húzza.*
4786. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 10:56:38
Üzenet elküldve: 2024-05-11 10:56:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Feljutni a lépcsőn nem volt olyan nehéz, mindössze egy kicsit össze kellett szednie magát, na meg megvárni, míg a kép, amit lát nem egy homályos forgatag, hanem az, ami valójában ott van előtte. Amint sikerült összehangolni mindent, el is múlik a vész, s trappol fel a lépcsőn, a jól megmívelt mankóként szolgáló korlát segítségét nélkülözve. Felnevet azon, hogy éppen vele rakatna rendet a lány, elég szertelen teremtés, csak akkor pakolászik, ha nagyon unatkozik. És amikor Tian olyan haragosan néz rá a higany szemeivel, hogy már megint egy centiméterrel arrébb lökte az ő gondosan felhalmozott papírhalmát. Már megint lefelé görbülne a száj, de szerencsére beszélni kezd Merlana, vagy inkább válaszol. Néha azt sem tudja mit kérdezett.*
- Hát jó, nem az enyém, de én találtam. Akkor, amikor... Ajj, nem hiszem el. *Jut eszébe ugyanis, hogy akkor szólította le az utca kellős közepén, amikor azt hitte, hogy majd védelemre szorul kedvesétől.* - Na, akkor találtam, amikor épp unatkoztam és ő lefoglalt. De én nem a tánccal akarom őt zavarba ejteni, hanem érted. Mégis milyen színe lehet egy orknak, ha elvörösödik? Lila? Mindig érdekelt.
*Sóhajt fel, majd végignézi a másik mozdulatait, miközben odahúzza a széket. Nem is húzza, szépen emeli, nem úgy mint egy barbár, hogy végigcsikorduljon annak lába a parkettán. Tényleg sokat tanult.*
- Milyen gonosz egy nő vagy te Édesem, én berúgni akartam, nem pedig jóllakni. Mondjuk azt mással is lehet. *Kacsint egyet rá kihívóan az ágyról, persze nem gondolja teljesen komolyan. És lám, az első szórakozó flört, mikor nem teszi hozzá, hogy de egyébként ő foglalt.
A történetet próbálja nem unottan hallgatni, fogalma sincs kiről beszélhet a kis barátnője, csak azon csillan meg a szeme, hogy egy férfiról szól. Talán sikerült elcsavarnia a fejét, az ilyeneknek elég sok pénze lehet, akkor is, ha letették a lantot. Lehet, hogy ezért ez a fene nagy csinoskodás?*
- Mesélted már, csak arra nem emlékszem, hogy mit bénáztál. Na és mi volt? Egy asztalnál iszogattál a hajdan volt fogvatartóddal, vagy fel is hoztad szobára? Mesélj már olyat, ami érdekel is.
*Neli sosem volt az a kedves teremtés, és nem nagyon tudja lenyelni azt sem, amit épp gondol, pedig néha nem ártana. Nem akar ő megbántani soha senkit, csak hát, ha nem érdekli egy röpke találkozás, akkor... akkor nem. De ha abból valami izgalmas születik, egy jó harc, vagy netán fülledt éjszaka, az annál inkább.*
*Feljutni a lépcsőn nem volt olyan nehéz, mindössze egy kicsit össze kellett szednie magát, na meg megvárni, míg a kép, amit lát nem egy homályos forgatag, hanem az, ami valójában ott van előtte. Amint sikerült összehangolni mindent, el is múlik a vész, s trappol fel a lépcsőn, a jól megmívelt mankóként szolgáló korlát segítségét nélkülözve. Felnevet azon, hogy éppen vele rakatna rendet a lány, elég szertelen teremtés, csak akkor pakolászik, ha nagyon unatkozik. És amikor Tian olyan haragosan néz rá a higany szemeivel, hogy már megint egy centiméterrel arrébb lökte az ő gondosan felhalmozott papírhalmát. Már megint lefelé görbülne a száj, de szerencsére beszélni kezd Merlana, vagy inkább válaszol. Néha azt sem tudja mit kérdezett.*
- Hát jó, nem az enyém, de én találtam. Akkor, amikor... Ajj, nem hiszem el. *Jut eszébe ugyanis, hogy akkor szólította le az utca kellős közepén, amikor azt hitte, hogy majd védelemre szorul kedvesétől.* - Na, akkor találtam, amikor épp unatkoztam és ő lefoglalt. De én nem a tánccal akarom őt zavarba ejteni, hanem érted. Mégis milyen színe lehet egy orknak, ha elvörösödik? Lila? Mindig érdekelt.
*Sóhajt fel, majd végignézi a másik mozdulatait, miközben odahúzza a széket. Nem is húzza, szépen emeli, nem úgy mint egy barbár, hogy végigcsikorduljon annak lába a parkettán. Tényleg sokat tanult.*
- Milyen gonosz egy nő vagy te Édesem, én berúgni akartam, nem pedig jóllakni. Mondjuk azt mással is lehet. *Kacsint egyet rá kihívóan az ágyról, persze nem gondolja teljesen komolyan. És lám, az első szórakozó flört, mikor nem teszi hozzá, hogy de egyébként ő foglalt.
A történetet próbálja nem unottan hallgatni, fogalma sincs kiről beszélhet a kis barátnője, csak azon csillan meg a szeme, hogy egy férfiról szól. Talán sikerült elcsavarnia a fejét, az ilyeneknek elég sok pénze lehet, akkor is, ha letették a lantot. Lehet, hogy ezért ez a fene nagy csinoskodás?*
- Mesélted már, csak arra nem emlékszem, hogy mit bénáztál. Na és mi volt? Egy asztalnál iszogattál a hajdan volt fogvatartóddal, vagy fel is hoztad szobára? Mesélj már olyat, ami érdekel is.
*Neli sosem volt az a kedves teremtés, és nem nagyon tudja lenyelni azt sem, amit épp gondol, pedig néha nem ártana. Nem akar ő megbántani soha senkit, csak hát, ha nem érdekli egy röpke találkozás, akkor... akkor nem. De ha abból valami izgalmas születik, egy jó harc, vagy netán fülledt éjszaka, az annál inkább.*
4785. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 10:31:20
Üzenet elküldve: 2024-05-11 10:31:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Továbbra is gyanakvóan próbál rájönni, hogy mi baja lehet Nelirá-nak. Már azt hitte, hogy a kedves kis bókokkal sikerül őt visszarántani a hétköznapokba, de a lány feltűnően elkomorodik ismét pont akkor, mikor elhangzik mélységi párjának a neve. Így már nem is kell több, Merlana sejti, milyen darabokból is kell összerakni azt a bizonyos kirakóst.*
- Az biztos is. *Mármint, hogy piálni nem kéne annyit. Mit sem sejtve arról, hogy egy ártatlan üvegpohár életét menti meg egy rakoncátlan vadmacskától megy vissza hozzá az étel megrendelése után, és szól, hogy most már mehetnek fel a szobába.
Csak halványan mosolyog a lány járásának bizonytalanságán, de úgy ítéli meg, hogy segítségre egyelőre még nincs szüksége. Meg amúgy is van korlát a lépcső mellett, talán pont ezért. Az építészek előrelátók voltak, és inkább beáldoztak némi faanyagot annak érdekében, hogy ne kelljen minden nap a lépcsőn leguruló részegeket feltakarítani a földről.
A szobába érve becsukja maguk mögött az ajtót, az ételt lerakja az asztalra, aztán magában kuncogva figyeli, ahogy a szőkeség a szoba közepén táncikál körbe.*
- Rá se ránts! Nyugodtan tönkreteheted a rendet, majd visszacsináltatom veled, mielőtt elmész *viccelődik vigyorogva. Arról pedig nem mond egy szót sem, hogy azért van ilyen rend, mert ez a szoba nem csak az ő otthonául szolgál, hanem alkalomadtán fontos vendégek fogadására is alkalmas kell, hogy legyen.*
- Nem is tudtam, hogy a te orkod *kuncog.* Egyébként valóban kellemes meglepetés. Nincs jó tapasztalatom az orkokkal, de ő cáfolja az előítéleteimet. A tánccal viszont szerintem igenis sikerült zavarba hozni, csak jól titkolta, de én mindenkin átlátok.
*Ő sem feszegeti tovább a témát, hogy mi történt aznap este, amiért Nelira úgy faképnél hagyta őket, neki bőven elég, hogy most úgy tűnik, nem haragszik rá. A lány következő kérdése meglepi, mert fogalma sincs, hogy meséljen neki bármit úgy, hogy ne mondjon el semmit, amit nem kéne.*
- Talán nem kellene annyit inni. Lehet, nem is adok neked többet, csak ha hajlandó vagy enni. *Pillant az asztalon lévő edényekre, de most csak azért, hogy az időt húzza, amíg kitalálja, hogy mit is meséljen neki, ami lekötheti a másik figyelmét. Végül, mielőtt belekezdene, fogja az egyik széket, és az ágy mellé rakja, hogy azon foglaljon helyet, így az ágyat teljes egészében meghagyva Nelirá-nak a fetrengésre.*
- Vettem magamnak saját lantot, meg furulyát is. Nem fogod kitalálni, hogy kibe futottam bele a piactéren. Na, nem úgy szó szerint, mint beléd, hanem csak találkoztunk. Bredoc Droyn, főparancsnok volt a városőrségnél. Az ő vezetése alatt töltöttem a három évemet rácsok mögött. Tényleg, azt már meséltem neked, hogy voltam börtönben? Ha még nem, akkor most mondom. Tényleg voltam, mert bénáztam. Na mindegy, szóval tiszta vicces, hogy úgy botlottunk egymásba, hogy én már nem vagyok fogoly, ő meg nem parancsok, nem? *Elmosolyodik újra a szituáción, mert tényleg elég érdekes egy találkozás volt, csak kár, hogy a kalmárban történtek miatt végül rövidre sikeredett.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Továbbra is gyanakvóan próbál rájönni, hogy mi baja lehet Nelirá-nak. Már azt hitte, hogy a kedves kis bókokkal sikerül őt visszarántani a hétköznapokba, de a lány feltűnően elkomorodik ismét pont akkor, mikor elhangzik mélységi párjának a neve. Így már nem is kell több, Merlana sejti, milyen darabokból is kell összerakni azt a bizonyos kirakóst.*
- Az biztos is. *Mármint, hogy piálni nem kéne annyit. Mit sem sejtve arról, hogy egy ártatlan üvegpohár életét menti meg egy rakoncátlan vadmacskától megy vissza hozzá az étel megrendelése után, és szól, hogy most már mehetnek fel a szobába.
Csak halványan mosolyog a lány járásának bizonytalanságán, de úgy ítéli meg, hogy segítségre egyelőre még nincs szüksége. Meg amúgy is van korlát a lépcső mellett, talán pont ezért. Az építészek előrelátók voltak, és inkább beáldoztak némi faanyagot annak érdekében, hogy ne kelljen minden nap a lépcsőn leguruló részegeket feltakarítani a földről.
A szobába érve becsukja maguk mögött az ajtót, az ételt lerakja az asztalra, aztán magában kuncogva figyeli, ahogy a szőkeség a szoba közepén táncikál körbe.*
- Rá se ránts! Nyugodtan tönkreteheted a rendet, majd visszacsináltatom veled, mielőtt elmész *viccelődik vigyorogva. Arról pedig nem mond egy szót sem, hogy azért van ilyen rend, mert ez a szoba nem csak az ő otthonául szolgál, hanem alkalomadtán fontos vendégek fogadására is alkalmas kell, hogy legyen.*
- Nem is tudtam, hogy a te orkod *kuncog.* Egyébként valóban kellemes meglepetés. Nincs jó tapasztalatom az orkokkal, de ő cáfolja az előítéleteimet. A tánccal viszont szerintem igenis sikerült zavarba hozni, csak jól titkolta, de én mindenkin átlátok.
*Ő sem feszegeti tovább a témát, hogy mi történt aznap este, amiért Nelira úgy faképnél hagyta őket, neki bőven elég, hogy most úgy tűnik, nem haragszik rá. A lány következő kérdése meglepi, mert fogalma sincs, hogy meséljen neki bármit úgy, hogy ne mondjon el semmit, amit nem kéne.*
- Talán nem kellene annyit inni. Lehet, nem is adok neked többet, csak ha hajlandó vagy enni. *Pillant az asztalon lévő edényekre, de most csak azért, hogy az időt húzza, amíg kitalálja, hogy mit is meséljen neki, ami lekötheti a másik figyelmét. Végül, mielőtt belekezdene, fogja az egyik széket, és az ágy mellé rakja, hogy azon foglaljon helyet, így az ágyat teljes egészében meghagyva Nelirá-nak a fetrengésre.*
- Vettem magamnak saját lantot, meg furulyát is. Nem fogod kitalálni, hogy kibe futottam bele a piactéren. Na, nem úgy szó szerint, mint beléd, hanem csak találkoztunk. Bredoc Droyn, főparancsnok volt a városőrségnél. Az ő vezetése alatt töltöttem a három évemet rácsok mögött. Tényleg, azt már meséltem neked, hogy voltam börtönben? Ha még nem, akkor most mondom. Tényleg voltam, mert bénáztam. Na mindegy, szóval tiszta vicces, hogy úgy botlottunk egymásba, hogy én már nem vagyok fogoly, ő meg nem parancsok, nem? *Elmosolyodik újra a szituáción, mert tényleg elég érdekes egy találkozás volt, csak kár, hogy a kalmárban történtek miatt végül rövidre sikeredett.*
4784. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 09:20:37
Üzenet elküldve: 2024-05-11 09:20:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*A trollok Ari érdeklődését is felkeltik. Hallani Zeekx is hallott már róluk, de ő is csak mesének gondolta őket. Adi viszont tényleg úgy beszél róluk mintha léteznének. Sőt, egy nagyon fontos dolgot is kimond.*
-Beszélnek? Akkor lehet velük beszélgetni?
*Ez a lehetőség legalább annyira vonzó számára mint amennyire nem. Bár ijesztőnek hangzanak főleg az ember és orkevős történetekben, de szívesen megismerkedne velük, hogy valójában milyenek. Lehet barátságosabbak mint ahogy mondják róluk. A bőrükkel kapcsolatban Adi érdekesen gondolkodik amiben lehet is igazság.*
-Ez igaz.
*Sokan olyan színűek lesznek, mint a környezetük. A mélységiek is bár ők állítólag valami gombától. Azzal kapcsolatban, hogy ki mennyire volt finnyás gyerekként ő vállat ránt.*
-Nekem nem mindig volt választásom.
*Löki be a saját történetét. Látszólag nem maradt benne ezzel kapcsolatban semmi trauma. Most már tudna válogatni kár a múlt miatt szomorkodni. Saját története meg, hogy mi a helyzet vele kicsit ledöbbenti a többieket. Ari az aki ennek hangot is ad. Kérdőn néz felé mert ennek a hú-nak most nem érti most a jelentését. A kapott kérdés hallatán a rá jellemző legnagyobb természetességgel válaszol.*
-Még nem, de mindenképp szerettem volna, csak úgy lenne jó ha lenne mellé egy rajz is rólad. Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan kéne. Milyen pózban.
*Egy kicsit se zavartatja magát az ötlete előadásakor és csak mikor a lány megemlíti, hogy sértésnek vegye-e akkor vág meglepett képet.*
-Sértésnek? Te egy különleges lélek vagy akivel nagyon örülök, hogy találkoztam. Nem csak azért mert nagyon máshonnan származunk, ami önmagában is izgalmas, de azért is mert ezen felül, lenyűgöző az-az erő, bátorság és életszeretet, ami belőled árad. Az ágyban is megértettük egymást és élveztem az együttléteinket. Nem hiszem, hogy bármit szégyellni kéne.
*A trollok Ari érdeklődését is felkeltik. Hallani Zeekx is hallott már róluk, de ő is csak mesének gondolta őket. Adi viszont tényleg úgy beszél róluk mintha léteznének. Sőt, egy nagyon fontos dolgot is kimond.*
-Beszélnek? Akkor lehet velük beszélgetni?
*Ez a lehetőség legalább annyira vonzó számára mint amennyire nem. Bár ijesztőnek hangzanak főleg az ember és orkevős történetekben, de szívesen megismerkedne velük, hogy valójában milyenek. Lehet barátságosabbak mint ahogy mondják róluk. A bőrükkel kapcsolatban Adi érdekesen gondolkodik amiben lehet is igazság.*
-Ez igaz.
*Sokan olyan színűek lesznek, mint a környezetük. A mélységiek is bár ők állítólag valami gombától. Azzal kapcsolatban, hogy ki mennyire volt finnyás gyerekként ő vállat ránt.*
-Nekem nem mindig volt választásom.
*Löki be a saját történetét. Látszólag nem maradt benne ezzel kapcsolatban semmi trauma. Most már tudna válogatni kár a múlt miatt szomorkodni. Saját története meg, hogy mi a helyzet vele kicsit ledöbbenti a többieket. Ari az aki ennek hangot is ad. Kérdőn néz felé mert ennek a hú-nak most nem érti most a jelentését. A kapott kérdés hallatán a rá jellemző legnagyobb természetességgel válaszol.*
-Még nem, de mindenképp szerettem volna, csak úgy lenne jó ha lenne mellé egy rajz is rólad. Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan kéne. Milyen pózban.
*Egy kicsit se zavartatja magát az ötlete előadásakor és csak mikor a lány megemlíti, hogy sértésnek vegye-e akkor vág meglepett képet.*
-Sértésnek? Te egy különleges lélek vagy akivel nagyon örülök, hogy találkoztam. Nem csak azért mert nagyon máshonnan származunk, ami önmagában is izgalmas, de azért is mert ezen felül, lenyűgöző az-az erő, bátorság és életszeretet, ami belőled árad. Az ágyban is megértettük egymást és élveztem az együttléteinket. Nem hiszem, hogy bármit szégyellni kéne.
4783. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-10 21:28:54
Üzenet elküldve: 2024-05-10 21:28:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Már-már úgy csicsereg, mintha semmi baj nem történt volna. Ha az agya nem akarná minduntalan felhozni azt, amit éppen el kíván nyomni az alkohol mámorával, akkor talán sikerülne is elhinnie, hogy jól van.*
- Aha, persze, hogy jó anyaga van, Tian választotta.
*Majd hirtelen csend és megkeményednek a vonásai. Szeme mintha csak üveggé válna, alig hallja azt is, amit Mer mond éppen, de azért megerőlteti magát és a hirtelen hűvössé vált porcelánbaba újra vigyorgásba kezd.*
- Lehet nem kéne annyit piálni, aztán akkor tudnám melyik a bal oldalam. De már mindegy.
*Méregeti a lányt, hogy annak látványával elűzze a mélységi képét, amit mintha odaszögeztek volna elé.*
- Néha elég kínzás a tanulás is.
*A többi mondatra válaszolni sem tud, mert faképnél hagyja néhány falat miatt, hát annyi baj legyen, elkezdi a poharakat lökdösni az asztalon, mintha csak egy unatkozó macska lenne. Már majdnem ott tart, hogy lelöki az egyiket, hogy szörnyhalált haljon az üveg a lábnyomokkal sarasan díszített padlón, amikor vissza is tér hozzá.*
-Menjünk.
*Áll fel, de nem sikerül olyan koordináltra a mozdulatsor, meg kell kapaszkodnia az asztalban, hiszen fejen vágta az a három ital, amit pontosan azért hajtott fel, hogy így érezze magát.
Már vonulnak is fel a lépcsőn, nagyon szeretné birtokba venni a szobát és finom, de erős ízeket kóstolni, hogy még messzebb taszítsa magától a józanságot.
Mikor elé tárul a kép, ahol barátnője él, besétál, majd megáll a szoba közepén és körbeforog.*
- De szép rend van nálad, leülni sem merek.
*Pislog, majd elfelejtve, amit fél másodperce mondott hanyatt dől az ágyán, hogy bámulhassa, miért is nincs egy pókháló sem a plafonon.*
- Meddig mulattatok még az orkommal? Kedves teremtés mi? Nem olyan orkos, csak úgy néz ki. És nem lehet zavarba hozni.
*Emlékszik vissza az éjszakára, amikor otthagyta őket duzzogva, de igazából fogalma sincs miért is haragudott meg akkor. Nem is hozza fel ezt a részt, hiszen még meg kéne tényleg magyaráznia.*
- Mesélj már valamit, mielőtt szétrobban a fejem. Veled biztosan több dolog történt a napokban.
*Tápászkodik fel végül, majd az ágy szélén ülve kérlelően figyeli a másikat, hogy mivel is fogja elterelni gondolatait.*
*Már-már úgy csicsereg, mintha semmi baj nem történt volna. Ha az agya nem akarná minduntalan felhozni azt, amit éppen el kíván nyomni az alkohol mámorával, akkor talán sikerülne is elhinnie, hogy jól van.*
- Aha, persze, hogy jó anyaga van, Tian választotta.
*Majd hirtelen csend és megkeményednek a vonásai. Szeme mintha csak üveggé válna, alig hallja azt is, amit Mer mond éppen, de azért megerőlteti magát és a hirtelen hűvössé vált porcelánbaba újra vigyorgásba kezd.*
- Lehet nem kéne annyit piálni, aztán akkor tudnám melyik a bal oldalam. De már mindegy.
*Méregeti a lányt, hogy annak látványával elűzze a mélységi képét, amit mintha odaszögeztek volna elé.*
- Néha elég kínzás a tanulás is.
*A többi mondatra válaszolni sem tud, mert faképnél hagyja néhány falat miatt, hát annyi baj legyen, elkezdi a poharakat lökdösni az asztalon, mintha csak egy unatkozó macska lenne. Már majdnem ott tart, hogy lelöki az egyiket, hogy szörnyhalált haljon az üveg a lábnyomokkal sarasan díszített padlón, amikor vissza is tér hozzá.*
-Menjünk.
*Áll fel, de nem sikerül olyan koordináltra a mozdulatsor, meg kell kapaszkodnia az asztalban, hiszen fejen vágta az a három ital, amit pontosan azért hajtott fel, hogy így érezze magát.
Már vonulnak is fel a lépcsőn, nagyon szeretné birtokba venni a szobát és finom, de erős ízeket kóstolni, hogy még messzebb taszítsa magától a józanságot.
Mikor elé tárul a kép, ahol barátnője él, besétál, majd megáll a szoba közepén és körbeforog.*
- De szép rend van nálad, leülni sem merek.
*Pislog, majd elfelejtve, amit fél másodperce mondott hanyatt dől az ágyán, hogy bámulhassa, miért is nincs egy pókháló sem a plafonon.*
- Meddig mulattatok még az orkommal? Kedves teremtés mi? Nem olyan orkos, csak úgy néz ki. És nem lehet zavarba hozni.
*Emlékszik vissza az éjszakára, amikor otthagyta őket duzzogva, de igazából fogalma sincs miért is haragudott meg akkor. Nem is hozza fel ezt a részt, hiszen még meg kéne tényleg magyaráznia.*
- Mesélj már valamit, mielőtt szétrobban a fejem. Veled biztosan több dolog történt a napokban.
*Tápászkodik fel végül, majd az ágy szélén ülve kérlelően figyeli a másikat, hogy mivel is fogja elterelni gondolatait.*
4782. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-10 21:12:18
Üzenet elküldve: 2024-05-10 21:12:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
*Kicsit mosolyogtatónak találja, hogy mindkettőjüknél a trollok fogta meg a fülüket. Egyiktől-másiktól külön dolgokat tudna levonni, ha nem tanulta volna már meg, miért nem ajánlatos előítélkezőnek lenni.*
- Nos, nem tudom mégis mennyire léteznek. *Tisztázza magát gyorsan.* - Mármint a mocsárban, úgy értem, más földeken biztos cammognak, még ha messze is. Egész elterjedt pletyka ez, de megbízható bizonyítékot még senki sem szerzett. Kisebb csoportokról beszélnek, egy beszélni is képes családról is hír futja már. Bár amilyen kiterjedt helyről beszélünk, megvan rá az esély, hogy valami nagy a mélyben lapulhat. De kötve hiszem hogy erről hallani fogunk. *Ne is. Elsőkézben csak úgy juthatnának hozzá ehhez az információhoz, ha személyesen rájuk lelnének, ami nem jó. Esetleg ha valaki idekergetteti magát velük, ami még rosszabb. Inkább maradjanak ebben a lomha békében.*
- Magam is elég finnyás voltam ifjonc koromban. *Mármint még mindig az, de azt nekik nem kell tudniuk...* - Segített az, hogy volt mindig második választásom. *És ha már étel, jó lesz, ha befejezi az övét, mert már így is hűlőben van.* - És...hmm...*Csámcsog* - Nem tudom, milyen árnyalatúan zöldek ezen ezek, de az biztos, hogy ha már több generáció óta a láposban nyugszanak, akkor a bőrüknek a lombokhoz illő rejtőszínnek kéne lennie. Szerintem. *Aztán lehet hogy szivárványszínben rohangálnak fel-s-alá, ez nem derül ki addig amíg valaki megbízható meg nem mondja. És azok nem a Pegazus fővendégei.
Beszélőkéje gyakorlatilag teljesen bezárul, amikor Zeekxet hallgatja. Szóval egy kisebb vallási csoport szócsöve. Annak a Guymarnak nagy szerencséje van egy monoteista központban követőt tudni. Konkurenciát a vallásban sem tűrik örökké, legyen akármennyire civilizált hely.*
~ Ágybéli kalandok?! ~ *Szótlansága már inkább az elképedéstől van, ahogy nagyokat pislog kortására. Jól hallotta? Ork asztaltársuk sajnos ezt megerősíti számára. Ebbe inkább nem csámcsog bele. Vagy lehet hogy olyan hangosan kéne csámcsognia, hogy ne hallja a többit. Megilletődött tekintete Ariról a papra pattog, s vissza, s lassan visszahúzza magát az asztal szélére. Nem, ő inkább eszik, lassan, hangosan. Itt sincs.*
*Kicsit mosolyogtatónak találja, hogy mindkettőjüknél a trollok fogta meg a fülüket. Egyiktől-másiktól külön dolgokat tudna levonni, ha nem tanulta volna már meg, miért nem ajánlatos előítélkezőnek lenni.*
- Nos, nem tudom mégis mennyire léteznek. *Tisztázza magát gyorsan.* - Mármint a mocsárban, úgy értem, más földeken biztos cammognak, még ha messze is. Egész elterjedt pletyka ez, de megbízható bizonyítékot még senki sem szerzett. Kisebb csoportokról beszélnek, egy beszélni is képes családról is hír futja már. Bár amilyen kiterjedt helyről beszélünk, megvan rá az esély, hogy valami nagy a mélyben lapulhat. De kötve hiszem hogy erről hallani fogunk. *Ne is. Elsőkézben csak úgy juthatnának hozzá ehhez az információhoz, ha személyesen rájuk lelnének, ami nem jó. Esetleg ha valaki idekergetteti magát velük, ami még rosszabb. Inkább maradjanak ebben a lomha békében.*
- Magam is elég finnyás voltam ifjonc koromban. *Mármint még mindig az, de azt nekik nem kell tudniuk...* - Segített az, hogy volt mindig második választásom. *És ha már étel, jó lesz, ha befejezi az övét, mert már így is hűlőben van.* - És...hmm...*Csámcsog* - Nem tudom, milyen árnyalatúan zöldek ezen ezek, de az biztos, hogy ha már több generáció óta a láposban nyugszanak, akkor a bőrüknek a lombokhoz illő rejtőszínnek kéne lennie. Szerintem. *Aztán lehet hogy szivárványszínben rohangálnak fel-s-alá, ez nem derül ki addig amíg valaki megbízható meg nem mondja. És azok nem a Pegazus fővendégei.
Beszélőkéje gyakorlatilag teljesen bezárul, amikor Zeekxet hallgatja. Szóval egy kisebb vallási csoport szócsöve. Annak a Guymarnak nagy szerencséje van egy monoteista központban követőt tudni. Konkurenciát a vallásban sem tűrik örökké, legyen akármennyire civilizált hely.*
~ Ágybéli kalandok?! ~ *Szótlansága már inkább az elképedéstől van, ahogy nagyokat pislog kortására. Jól hallotta? Ork asztaltársuk sajnos ezt megerősíti számára. Ebbe inkább nem csámcsog bele. Vagy lehet hogy olyan hangosan kéne csámcsognia, hogy ne hallja a többit. Megilletődött tekintete Ariról a papra pattog, s vissza, s lassan visszahúzza magát az asztal szélére. Nem, ő inkább eszik, lassan, hangosan. Itt sincs.*
4781. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-10 20:56:33
Üzenet elküldve: 2024-05-10 20:56:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Úgy látszik, hogy a terve beválik, és azzal, hogy Nelira kinézetét dicséri, egyértelműen sikerül őt visszarángatni a valóságba, na meg a saját szerepébe, ami pont az, hogy ilyen jóízűen nevessen. Nem gondolta volna, hogy ezt a néha zavaróan hangos nevetést még egyszer hiányolni fogja, de ez is megtörtént.*
- Jól bizony. Különlegesnek tűnik az anyaga, és tényleg nagyon csinos vagy benne. Nekem elhiheted, én nem vagyok részeg.
*Halvány, elégedett mosollyal az arcán hallgatja a Nelira és a részeg fazon közti rövidéletű románc történetét. Az meg a szerencse része, hogy a sors is úgy akarta, ne legyen kéznél a lány tőre, mikor szüksége van rá. Azaz kéznél volt az, csak épp a másik kezénél. Ezen neki kell egy jót nevetnie, nem bírja ki, hogy ne tegye.*
- Teljesen össze vagy zavarodva, azt hiszem. *Mondja, majd a következőket hallva félrehúzza az eddig mosolygó ajkait.*
- Nem, még mindig nem tervezem kínozni magam. Csak gyakoroltam, és szorosabb a fűző, mint lenni szokott. *Ránt vállat. Tényleg igyekszik fiatal kislányból hölggyé érni, de ehhez az unalomba fulladó illemtant is muszáj elsajátítania. Ha Nelira észrevette, hogy egyenesen ül, akkor talán nem is megy olyan rosszul, és még haszna is van az egésznek. Ez legalább jó hír.*
- Megkóstolhatod mindet. Ha nagyon berúgsz, majd legfeljebb alszol egyet az ágyamban. Megengedem. Akkor mindjárt jövök. *Mosolyog ismét biztatóan, majd feláll az asztaltól és a pulthoz sétál, hogy nézzen valami ennivalót magának, meg persze Nelirá-nak is, függetlenül attól, hogy nem kér. Két adag Főtt ételt kér ki a mai menü szerint, de edénybe, nem tányérba, hogy könnyebben fel tudja vinni a szobába. A pultos 20 aranyat kér el érte.
Ezt követően még visszalép az asztalhoz.*
- Na gyere, menjünk fel! Úgysem voltál még a szobámban, csak arra a pár másodpercre, amíg befogtam a szádat, hogy ne rikácsolj tovább, miután megtaláltál. *Fejét csóválva mosolyog, aztán kíváncsian figyeli, hogy mennyire ütött be az a három, gyors egymás utáni pálinka a lánynak. Képes lesz-e viszonylag probléma nélkül feljönni a lépcsőn, vagy segítségre lesz szüksége?*
*Úgy látszik, hogy a terve beválik, és azzal, hogy Nelira kinézetét dicséri, egyértelműen sikerül őt visszarángatni a valóságba, na meg a saját szerepébe, ami pont az, hogy ilyen jóízűen nevessen. Nem gondolta volna, hogy ezt a néha zavaróan hangos nevetést még egyszer hiányolni fogja, de ez is megtörtént.*
- Jól bizony. Különlegesnek tűnik az anyaga, és tényleg nagyon csinos vagy benne. Nekem elhiheted, én nem vagyok részeg.
*Halvány, elégedett mosollyal az arcán hallgatja a Nelira és a részeg fazon közti rövidéletű románc történetét. Az meg a szerencse része, hogy a sors is úgy akarta, ne legyen kéznél a lány tőre, mikor szüksége van rá. Azaz kéznél volt az, csak épp a másik kezénél. Ezen neki kell egy jót nevetnie, nem bírja ki, hogy ne tegye.*
- Teljesen össze vagy zavarodva, azt hiszem. *Mondja, majd a következőket hallva félrehúzza az eddig mosolygó ajkait.*
- Nem, még mindig nem tervezem kínozni magam. Csak gyakoroltam, és szorosabb a fűző, mint lenni szokott. *Ránt vállat. Tényleg igyekszik fiatal kislányból hölggyé érni, de ehhez az unalomba fulladó illemtant is muszáj elsajátítania. Ha Nelira észrevette, hogy egyenesen ül, akkor talán nem is megy olyan rosszul, és még haszna is van az egésznek. Ez legalább jó hír.*
- Megkóstolhatod mindet. Ha nagyon berúgsz, majd legfeljebb alszol egyet az ágyamban. Megengedem. Akkor mindjárt jövök. *Mosolyog ismét biztatóan, majd feláll az asztaltól és a pulthoz sétál, hogy nézzen valami ennivalót magának, meg persze Nelirá-nak is, függetlenül attól, hogy nem kér. Két adag Főtt ételt kér ki a mai menü szerint, de edénybe, nem tányérba, hogy könnyebben fel tudja vinni a szobába. A pultos 20 aranyat kér el érte.
Ezt követően még visszalép az asztalhoz.*- Na gyere, menjünk fel! Úgysem voltál még a szobámban, csak arra a pár másodpercre, amíg befogtam a szádat, hogy ne rikácsolj tovább, miután megtaláltál. *Fejét csóválva mosolyog, aztán kíváncsian figyeli, hogy mennyire ütött be az a három, gyors egymás utáni pálinka a lánynak. Képes lesz-e viszonylag probléma nélkül feljönni a lépcsőn, vagy segítségre lesz szüksége?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436