//Chetro//
- Akárhogy is, még mindig azt szűröm le, hogy te akkor továbbra sem gazdagítod a szemérmes férfiak társaságát.
*Nevet fel halkan, majd lassan hagyja, hogy az mosollyá szelídüljön, ahogy ismét eszébe jut a fürdőzésük. Való igaz, hogy neveltetésében egyszer sem szerepelt, hogy pőre és alig ismert férfi társaságában, pláne egy kádban pancsikoljon. Valamint még a törölközőt is bolond gyerek módjára orozza el nem is egyszer. ő megtanulta az illedelmes, jó nevelést biztosító etikettet, aminek a lényege pont az, hogy az efféle, a családja számára főleg, megbotránkoztató cselekedeteket kerülje el távolról. Anyja már a szolgálókra, a cselédlányokra is úgy nézett, mint valami útszéli lotyóra. Akkor milyen arccal tekintett volna a számára pórnépként emlegetett asszonyokra, ha olyan helyzetben kell megpillantania egyet egyet, mint amilyenben ma egyetlen szem lánya volt. S főleg akkor milyen arcot vágna, ha épp a lányát kapta volna rajta ezen? Talán kapóra is jött volna. Ha szerencséje lenne, s nem lenne szűkös az a pénzhiány azonnal kitagadták volna a családból. De ez nem fog kiderülni, s igyekszik is, hogy még egyszer azzal a nővel, s apjaként emlegetett rabszolgatartójával soha többé ne kelljen találkoznia.*
- A társaságod több szempontból is kapóra jött én már csak igyekeztem kicsit szem előtt tartani a te érdekeidet is. Legalább olyan asszonyt fogjak neked, akire neked sem lenne panaszod. És látod, hogy eddig az ötleteim nem okoztak csalódást.
*Ahogy a férfi a felszolgálólányka után fordul azért futólag elhúzza a száját. Most ismét valami új, eddig ismeretlen érzés támadt rá. Ahogy Chetro ki is fejezi elégedettségét halkan horkant is egyet nemtetszését kifejezve, s lelki szemei előtt már látja is, ahogy az egyik mélyebb tálat a szerencsétlen és ebben az ügyben mégiscsak ártatlan lányka fejébe húzza. Ez lenne a féltékenység? Az kéne még. Így is elég kuszák az érzései asztaltársát illetőleg, ha még valami ilyesmi is a hatalmába keríti, akkor biztosan végképp belezavarodik a dolgokba. Amikor már a férfi visszafordul igyekszik a durcás arcot magam mögött hagyni, s a húsból csípett falatokon kezd nyammogni.*
- Nos karddal, tőrrel nem bánok valami fényesen. Odahaza a férfiak többsége úgy gondolja, hogy a nőnek tökéletes helye van a négy falon belül. Azon kívül pedig vannak őrök és bátor férfiak, akik őket is megvédik. Nos, gondolom már egyértelmű, hogy a családom és az én nézeteink igencsak különböznek. Volt egy lovászfiú. Ügyes volt, s jó barátom. Ő tanítgatott pár fogást, de csak gyakorlóbot állt a rendelkezésünkre.
*Motyogja telibbre pakolt szájjal, majd a nagy falatot leküzdve szusszan fel, ahogy pár korty bort is az útjára enged. Viszont a következő megjegyzésre már újból torpan meg a kortyolásban, smaragd íriszeit a férfira emeli, majd a poharat letéve nyalja le az utolsó pár cseppet ajkairól.*
- Nem emlékszem, hogy segítséget kértem volna a szökésemben. Egyébként sem ez volt az elsődleges feladatod, ha jól emlékszem. S csak, hogy tudd női szokás az ostoba fecsegés, legalábbis sokan ezt állítják. Bár való igaz férfiasságodról nem kaptam komolyabb meggyőzést, így akármi is lehet.
*Ejt is meg egy bájosnak most kevésbé mondható mosolyt. Már megint sikerült ide kilyukadni. Akárhányszor eszébe jut ittlétének oka hamar görcsbe is rándul a gyomra. Noha a férfi nem mondott olyan rosszat, még heccelésnek is elmenne, ha a nőben nem törne fel tőle azonnal ez a kínzó érzés. Csakis ez az oka, hogy szavai most neki sem lettek a legkedvesebbre kovácsolva. Kezd fáradt is lenni, pedig érzi, hogy most Chetronak köszönhetően telve van energiával. De mégis... Az alkohol sem a legjobb gyógyír, ha hirtelen haragját szavakkal adja ki magából. Ha mérges lesz ő is ostobaságokat ejti ki ajkain, de neki mentségére szóljon, hogy ő mégiscsak talpig nőből van.
Végül sóhajtva tesz le egy meggyötört csontot és kissé már bűnbánó szemekkel néz ismét fel a férfira.*
- Ne haragudj. Én sem úgy gondoltam. Nem mondtál ostobaságot, csak én reagálom ezt hamar túl.
*Legyint is, majd a csirke azon részét, amivel már nem tud megbirkózni el is tolja maga elől. Székén hátradőlve fonja össze karjait mellei előtt, majd már újból a barátságosabb mosolyát felöltve billenti félre a fejét.*
- Talán ideje lesz kicsit nyugovóra térni. Akkor lehet, hogy nem leszek ennyire házsártos.
*Kacsint is megerősítésként Chetrora, hogy valóban nincs benne harag.*
- Ha pedig úgy gondolod, hogy fel kéne mérni a harci képességeimet, s tanítani pár kellő fogást, akkor holnap már józanabbul állok a szolgálataidra.
*Bólint is, majd előrébb dőlve könyököl át az asztal szélére. Állát tenyerein pihentetve fürkészi a férfi arcát, majd sóhajtva hunyja le inkább a szemeit, ahogy a vérében keringő alkohol hatására már azon elmélkedik milyen alternatívabb éjszakai elfoglaltságot találhatnának még. Ideje lenne már, hogy észhez térjen, s ne akarja magában tovább bonyolítani a dolgokat. Az ő története nem egy vad romantikus regény, hanem csak egy lázadó kölyök szökése, aki semmit sem tud a körülötte lévő világról, s hiába akarna mindent megismerni belőle egyre biztosabb, hogy ő túl naiv ide. Most szép a szabadság, de biztos benne, hogy a mesének hamar vége szakad, s egyáltalán nem biztos, hogy az utolsó lapokon boldog lesz a befejezés. Talán a legegyszerűbb, hogy az éj leple alatt ismét gyávaságot venne magára, szedné a batyuját, s minden szó nélkül tűnne el. Akkor Chetrot sem keverné bajba és... és ennyi. Nem akar a férfinak ártani. Ha valaki a nyomukra akad a lány megússza szárazon, de jelenlegi védelmezője az életével is fizethet. Abba pedig bele is betegedne. A mai napja után, még ily kevés idő elteltével is úgy érzi, hogy minden összetörne benne, ha ennek a férfinak a vére az ő kezéhez tapadna. Valami okból ahhoz túl fontos lett a számára, s ez talán üldözőinél is ijesztőbb gondolat.*