Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-01 22:11:53
Üzenet elküldve: 2020-12-01 22:11:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*A kupája tartalma lassacskán teljes mértékben hordozót cserél s nemsokára Nor'Deron arra lesz figyelmes, hogy csupán apró, ízes cseppek érintik nyelvét mikor legközelebb belekortyolna italába. Bár jómaga is eljátszadozik a gondolattal, hogy egy újabb kört rendeljen, ám még mielőtt dűlőre juthatna ezen témát illetően, férfitársa megelőzi, s leadja rendelését a fogadósnak, méghozzá igencsak nagylelkűen, hiszen nem csupán magára gondol, hanem társaira is. Éppen ezért a félvér egy tiszteletteljes biccentés kíséretében fűzi hozzá, eme önzetlen cselekedethez azt, hogy:*
- Köszönöm.
*Míg a fogadós ki nem hozza az italokat, Nor'Deron néma csendben figyeli ahogy ember társa a pipájával szöszmötöl. Pár másodperc, tán annyi se, s a dohány lángra kap, fehér füstöt okádva ki, magából mely aztán különös, kifürkészhetetlen táncot lejt a levegőben. Révedezve, már-már megbabonázva figyeli ezt a különös keringőt, s a bűvölet kitart egészen addig, míg a drága jó fogadós meg nem jelenik a megrendelt italokkal. Feleszmélve a férfi elveszi a neki szánt kupát, majd előbb a fogadós, aztán még egyszer a szemben ülő fél felé biccent. A korábban már látott rituálét megismételve ismét finoman meglötyköli az italt, majd beleszippant, s hagyja, hogy a borból áradó aromák megtöltsék orrüregét, ezt követően óvatosan belekortyol az italba, hosszan a szájában tartva azt még mielőtt lenyelné, legvégül pedig egy elégedett sóhajjal koronázza mindezt.
Mindeközben lelkesen hallgatja a szemben ülő fél mondandóját. A tágra nyílt csillogó szemek, s az arcára kanyarodott vidám mosoly, mind arról árulkodnak, hogy lenyűgözőnek találja a történetet.*
- Lenyűgöző hely lehet. Egyszer el kell látogatnom oda. Amúgy is van némi csiszolni való a kardforgatói képességeimen.
*Fűzi hozzá végül. Mivel Nalretnek látszólag nem áll szándékában mesélnie otthonáról, sőt ehelyett inkább gondolataiba merülve méri végig a fogadó többi vendégét, így a szó hamar átkerül Nor'Deronhoz. A férfi még egyet kortyol kupájából, majd hangosan megköszörüli torkát. Eközben szabad keze az asztal lapjáról, látszólag ártatlanul előbb saját térdére csusszan, majd az említett bútordarab rejtekében, áthidalva a közte, valamint a mellette ülő tündér közti szakadékot finoman a lány combjára simul.
Végül lelkesen, arcán széles vigyorral kezd hozzá meséjének.*
- Az otthonom a várostól keletre található. Úgy egy évnyi járóföldre.
*Felsóhajt.*
- Képzelj egy mesébe illő varázslatos erdőt, melyet egyedül elfek és különböző állatok laknak. A fák az égig magasodnak, s sűrű lombjaikon épp csak átjut a nap meleget adó fényessége, ami ennek ellenére mégis bevilágítja az egész erdőt. A hatalmas fák közt meseszép városok rejtőznek, melyekhez képest Arthenior tán még a fénykorában sem érhetett fel, ám ezek is csupán szürke kisegérnek tűnnek az erdő legmélyén található fővárostól. Grandiózus hófehér márványfalai szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, a város közepén található hatalmas tó pedig akár egy fényes tükör, úgy veri vissza a csillagok fényét. Minden sarkon kellemes muzsika szól, melytől azonnal táncra perdülne bárki, az utcákat friss pékáru, ízletes bor, s finom női parfümök illata lengi be, míg a lakók biztonságát arannyal, s ezüsttel futtatott gyönyörű díszes páncélba bújtatott őrség figyeli. Szinte egy megelevenedett álom.
*A mosoly elhalványul az arcán.*
- Legalábbis így él az emlékeimben. Gyermekkoromban láttam utoljára az erdő ezen részét.
*A kupája tartalma lassacskán teljes mértékben hordozót cserél s nemsokára Nor'Deron arra lesz figyelmes, hogy csupán apró, ízes cseppek érintik nyelvét mikor legközelebb belekortyolna italába. Bár jómaga is eljátszadozik a gondolattal, hogy egy újabb kört rendeljen, ám még mielőtt dűlőre juthatna ezen témát illetően, férfitársa megelőzi, s leadja rendelését a fogadósnak, méghozzá igencsak nagylelkűen, hiszen nem csupán magára gondol, hanem társaira is. Éppen ezért a félvér egy tiszteletteljes biccentés kíséretében fűzi hozzá, eme önzetlen cselekedethez azt, hogy:*
- Köszönöm.
*Míg a fogadós ki nem hozza az italokat, Nor'Deron néma csendben figyeli ahogy ember társa a pipájával szöszmötöl. Pár másodperc, tán annyi se, s a dohány lángra kap, fehér füstöt okádva ki, magából mely aztán különös, kifürkészhetetlen táncot lejt a levegőben. Révedezve, már-már megbabonázva figyeli ezt a különös keringőt, s a bűvölet kitart egészen addig, míg a drága jó fogadós meg nem jelenik a megrendelt italokkal. Feleszmélve a férfi elveszi a neki szánt kupát, majd előbb a fogadós, aztán még egyszer a szemben ülő fél felé biccent. A korábban már látott rituálét megismételve ismét finoman meglötyköli az italt, majd beleszippant, s hagyja, hogy a borból áradó aromák megtöltsék orrüregét, ezt követően óvatosan belekortyol az italba, hosszan a szájában tartva azt még mielőtt lenyelné, legvégül pedig egy elégedett sóhajjal koronázza mindezt.
Mindeközben lelkesen hallgatja a szemben ülő fél mondandóját. A tágra nyílt csillogó szemek, s az arcára kanyarodott vidám mosoly, mind arról árulkodnak, hogy lenyűgözőnek találja a történetet.*
- Lenyűgöző hely lehet. Egyszer el kell látogatnom oda. Amúgy is van némi csiszolni való a kardforgatói képességeimen.
*Fűzi hozzá végül. Mivel Nalretnek látszólag nem áll szándékában mesélnie otthonáról, sőt ehelyett inkább gondolataiba merülve méri végig a fogadó többi vendégét, így a szó hamar átkerül Nor'Deronhoz. A férfi még egyet kortyol kupájából, majd hangosan megköszörüli torkát. Eközben szabad keze az asztal lapjáról, látszólag ártatlanul előbb saját térdére csusszan, majd az említett bútordarab rejtekében, áthidalva a közte, valamint a mellette ülő tündér közti szakadékot finoman a lány combjára simul.
Végül lelkesen, arcán széles vigyorral kezd hozzá meséjének.*
- Az otthonom a várostól keletre található. Úgy egy évnyi járóföldre.
*Felsóhajt.*
- Képzelj egy mesébe illő varázslatos erdőt, melyet egyedül elfek és különböző állatok laknak. A fák az égig magasodnak, s sűrű lombjaikon épp csak átjut a nap meleget adó fényessége, ami ennek ellenére mégis bevilágítja az egész erdőt. A hatalmas fák közt meseszép városok rejtőznek, melyekhez képest Arthenior tán még a fénykorában sem érhetett fel, ám ezek is csupán szürke kisegérnek tűnnek az erdő legmélyén található fővárostól. Grandiózus hófehér márványfalai szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, a város közepén található hatalmas tó pedig akár egy fényes tükör, úgy veri vissza a csillagok fényét. Minden sarkon kellemes muzsika szól, melytől azonnal táncra perdülne bárki, az utcákat friss pékáru, ízletes bor, s finom női parfümök illata lengi be, míg a lakók biztonságát arannyal, s ezüsttel futtatott gyönyörű díszes páncélba bújtatott őrség figyeli. Szinte egy megelevenedett álom.
*A mosoly elhalványul az arcán.*
- Legalábbis így él az emlékeimben. Gyermekkoromban láttam utoljára az erdő ezen részét.
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-01 18:07:14
Üzenet elküldve: 2020-12-01 18:07:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Nalret elsőre kissé tán különösnek hallatszó válaszán szélesen elmosolyodik, nem meglepő, elvégre jól ismeri ezt a jelenséget. Az ő atyját soha semmi más nem érdekelte, minthogy fiából lovagot faragjon, s mivel ez a szó szülőföldje környékén egészen más jelentést hordoz, mint itt délen, így hát Mordokhait már fiatal korától kezdve egyetlen dologra tanították: ölni. Ez tehát az egyetlen dolog, amihez a férfi igazán ért és még sosem kérdezte meg magától, hogy miért kell ennek így lennie. Egyszerűen így van. Persze sosem fogja tagadni, mennyire hasznos volt ez a hosszú és gyakran embertelen kiképzés, elvégre tényleg boszorkányosan tud bánni a karddal és ez rengetegszer hasznára vált élete során, ám ha ezt az utat választja, sosem járhatta volna be szabadon a világot, nem élhetett volna igazán és mostanra csak egy lelketlen rabszolga vált volna belőle. Soha, egyetlen másodpercre sem bánta meg, hogy nem ezt az életet választotta, még ha ez egyet is jelentett az összes híd felégetésével.
A kevésbé komoly magyarázat ugyancsak előcsal egy félmosolyt a Hóhajúból.*
- Hát persze. Meg kell vallanom, magam is rendkívül érdekelt vagyok ezen tudományok világában, de még sosem szántam rá magam, hogy egyedül belefogjak.*Csillan meg szeme, hiszen már tényleg évek óta érlelődik benne, hogy egyszer alaposabban belevesse magát a mágia nemes világába, ám eddig vagy nem volt rá ideje, vagy háborgó lelke gátolta volna a koncentrációban, amit az ilyen ámde rendkívül veszélyes tanok megkövetelnek.
Nor'Deron felvetésére bólint, ám előtte még int a fogadósnak, hogy hozzon még egy kupa Ullamar sört 12 fejében
és két kupa Bort asztaltársainak, amiért a 20 aranyat ugyancsak Mordokhai állja. Így nem maradnak szárazon. Amíg italukra várnak, addig Mordokhai jobb híján újra nekilát megtömni a pipáját kisvártatva pedig már újfent elégedetten füstölög. Megvárja, amíg a fogadós kihozza a rendelést, iszik egy kortyot, aztán mivel a lányon nem látszik, hogy különösebben fűlne a foga a javaslat kielégítéséhez, ő maga szólal meg.*
- Az én családom birtoka Lihanechtől nem messze terül el, ahol már oly' közel vannak a hegyek, hogy az ember már-már azt érzi, csak a karját kell kinyújtania és megérintheti őket.
*Ezzel persze valamelyest elárulta nemesi származását, ám csak egy hely van a világon, ahol ez még annál is kevesebbet nyom a latba, mint itt délen, ez pedig pontosan az a hely, ahol ő született.*
- Gyönyörű hely, főleg télen, bár a napsütéshez s meleghez szokott illetőknek meglehetősen zord, kietlen és nyomasztó lehet. Mivel azonban maga Lihanech nem épp harcosairól híres, így a környező birtokok urainak feladata, hogy a környéket megvédjék. Így hát az ottani emberek élete elejétől a végéig a fegyverforgatásról szól.
*Szándékosan mondott embert, hiszen közülük sokkal ritkábban kerülnek ki tudósok és feltalálók, mint a környéken nagy számban élő gnómokból így hát nem gyakori eset, hogy a városba küldenék őket tanulni.*
- Kiválóbbnál kiválóbb harcosokat termel ki az a vidék, ám életük többnyire sivár, egysíkú és csak a legritkább esetben végződik békésen, legtöbbjüket pedig ennyire délen már hírből sem ismeri senki.
*Persze a Thargodar törzs végül itt kötött ki, ám történelmük nekik is szorosan összefonódik azzal a térséggel, ahol a férfi is született. Ám a Fekete Légióról már suttogni sem szoktak errefelé, náluk halálosabb ellenfelet Mordokhai még nem látott és bizony inkább menne ölre tíz óriással, mint bárkivel a Farkasok fiai közül.*
- Na és te?*Vet egy pillantást Nor'Deronra, hiszen alapvetően nem tartja saját múltját különösebben változatosnak, persze ha asztaltársai kérdeznének valamit, arra készséggel fog válaszolni.*
*Nalret elsőre kissé tán különösnek hallatszó válaszán szélesen elmosolyodik, nem meglepő, elvégre jól ismeri ezt a jelenséget. Az ő atyját soha semmi más nem érdekelte, minthogy fiából lovagot faragjon, s mivel ez a szó szülőföldje környékén egészen más jelentést hordoz, mint itt délen, így hát Mordokhait már fiatal korától kezdve egyetlen dologra tanították: ölni. Ez tehát az egyetlen dolog, amihez a férfi igazán ért és még sosem kérdezte meg magától, hogy miért kell ennek így lennie. Egyszerűen így van. Persze sosem fogja tagadni, mennyire hasznos volt ez a hosszú és gyakran embertelen kiképzés, elvégre tényleg boszorkányosan tud bánni a karddal és ez rengetegszer hasznára vált élete során, ám ha ezt az utat választja, sosem járhatta volna be szabadon a világot, nem élhetett volna igazán és mostanra csak egy lelketlen rabszolga vált volna belőle. Soha, egyetlen másodpercre sem bánta meg, hogy nem ezt az életet választotta, még ha ez egyet is jelentett az összes híd felégetésével.
A kevésbé komoly magyarázat ugyancsak előcsal egy félmosolyt a Hóhajúból.*
- Hát persze. Meg kell vallanom, magam is rendkívül érdekelt vagyok ezen tudományok világában, de még sosem szántam rá magam, hogy egyedül belefogjak.*Csillan meg szeme, hiszen már tényleg évek óta érlelődik benne, hogy egyszer alaposabban belevesse magát a mágia nemes világába, ám eddig vagy nem volt rá ideje, vagy háborgó lelke gátolta volna a koncentrációban, amit az ilyen ámde rendkívül veszélyes tanok megkövetelnek.
Nor'Deron felvetésére bólint, ám előtte még int a fogadósnak, hogy hozzon még egy kupa Ullamar sört 12 fejében
és két kupa Bort asztaltársainak, amiért a 20 aranyat ugyancsak Mordokhai állja. Így nem maradnak szárazon. Amíg italukra várnak, addig Mordokhai jobb híján újra nekilát megtömni a pipáját kisvártatva pedig már újfent elégedetten füstölög. Megvárja, amíg a fogadós kihozza a rendelést, iszik egy kortyot, aztán mivel a lányon nem látszik, hogy különösebben fűlne a foga a javaslat kielégítéséhez, ő maga szólal meg.*- Az én családom birtoka Lihanechtől nem messze terül el, ahol már oly' közel vannak a hegyek, hogy az ember már-már azt érzi, csak a karját kell kinyújtania és megérintheti őket.
*Ezzel persze valamelyest elárulta nemesi származását, ám csak egy hely van a világon, ahol ez még annál is kevesebbet nyom a latba, mint itt délen, ez pedig pontosan az a hely, ahol ő született.*
- Gyönyörű hely, főleg télen, bár a napsütéshez s meleghez szokott illetőknek meglehetősen zord, kietlen és nyomasztó lehet. Mivel azonban maga Lihanech nem épp harcosairól híres, így a környező birtokok urainak feladata, hogy a környéket megvédjék. Így hát az ottani emberek élete elejétől a végéig a fegyverforgatásról szól.
*Szándékosan mondott embert, hiszen közülük sokkal ritkábban kerülnek ki tudósok és feltalálók, mint a környéken nagy számban élő gnómokból így hát nem gyakori eset, hogy a városba küldenék őket tanulni.*
- Kiválóbbnál kiválóbb harcosokat termel ki az a vidék, ám életük többnyire sivár, egysíkú és csak a legritkább esetben végződik békésen, legtöbbjüket pedig ennyire délen már hírből sem ismeri senki.
*Persze a Thargodar törzs végül itt kötött ki, ám történelmük nekik is szorosan összefonódik azzal a térséggel, ahol a férfi is született. Ám a Fekete Légióról már suttogni sem szoktak errefelé, náluk halálosabb ellenfelet Mordokhai még nem látott és bizony inkább menne ölre tíz óriással, mint bárkivel a Farkasok fiai közül.*
- Na és te?*Vet egy pillantást Nor'Deronra, hiszen alapvetően nem tartja saját múltját különösebben változatosnak, persze ha asztaltársai kérdeznének valamit, arra készséggel fog válaszolni.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-12-01 10:50:23
Üzenet elküldve: 2020-12-01 10:50:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Tudásszomj. Nalret elgondolkodik a kérdésen, nem tudja pontosan megfogalmazni magában az igazi, helyes és egyenes választ. Eltöprengve biggyeszti le ajkait.*
- Azt hiszem, teszem, amihez értek és majd rájövök, miért kell értenem hozzá... *Megvonja a vállát de szélesen mosolyog. Egy teljesen új élet adatott itt meg neki, ahol a maga ura, a maga elvei és elképzelései alapján élhet. Az üres boros kancsójára szegezi tekintetét, nézi, ahogy a maradék borcseppek lassan gördülnek az edény belső falán lefelé. Mint akiket magukra hagyott a társadalom, közösség nélkül nem tudnak magasra törni és szép lassan, erejüket elvesztve győz felettük egy hatalmasabb erő, ami a földre kényszeríti mindet. Keserű mosollyal az arcán érzi magát egy csepp bornak.
Messziről küldték Nalretet ide, hogy a tudással befejezzen valamit később. De a hamu és a sár elég végérvényesnek tűnik, a számára fontos teremtmények megmenthetetlen állapotba kerültek - mind halottak. Vakon bízott a bölcsekben és a druidákban, gondolkodás és kérdések nélkül loholt erre a földre, holott maga sem tudja, mi oka lenne még egyszer "haza" térni. Bár lelke odahaza mindig a jót szolgálta, néha elhatalmasodik rajta a harag és a veszteség, még azt sem bánná, ha a tudásával megmenthetné csak magát és a majd egyszeri új szeretteit, legyen annak bármilyen ára is. Bár bevallani sosem vallaná, olykor elfogja egy keserű bizonytalanság és kiábrándultság, ha mindez pedig egy napon olyan útra terelné, amit otthon elítéltek, ám legyen. Azonban ezúttal, még mielőtt hagyná, hogy mindez ismét egyben lenyelje és napokig bezárja őt a ködbe és a sötétbe, megrázza a fejét és felpillant.*
- Ki ne akarna alkotni valós dolgokat, pusztán bizonyos szavak kiejtésével? *Veszi aztán kissé komikusra a kérdést, mert egyébként valóban: ki ne akarna alkotni, teremteni, pusztán a gondolattal.* Valójában az alkímia is rettenetesen érdekel, de azt végképp nem tudnom, hol kezdhetném el. *Dobol kezével az asztalon, Nor'Deron kérdésére pedig beleegyezőn bólogat, de bőségesen meghagyja a többieknek, hogy meséljenek csak a szülőföldjükről. Elég mélabús és szürke témát tárgyaltak ki, Nalretnek nincs kedve és szíve tovább roncsolni a hangulatot azzal, hogy elmeséli, hogyan veszített el egy egész népet egy év alatt. Vezetőből vándor zugivó. Kellemes csavar. Érdeklődőn váltja tekintetét hol az egyik fehérségre, hol a másikra, majd eltéved a többi asztal sorai között, amíg egyikőjük meg nem szólal, csak bámészkodik. Látja a kártyázó aggastyánokat, akik mélyen belemerülnek a halálosan komoly játszmába, látja az önfeledt gondtalan fiatalokat koccintani sokadik sörükkel, s azoknak cimboráját a székről éppen lefordulni. Látja a sarokban ülő sötét alakot, aki egymaga üldögél és szintúgy a társaságot kémleli. A fáklyák fénye szinte egyszerre villan, hirtelen ez a hely egy hatalmas masszaként együtt lélegzik. A hangulat minden egyes asztalnál változó, mégis, egy olyan képet alkot ez a látvány, mintha egy nagy csapat lenne itt mindenki. A törzsvendégek és az újoncok, valamilyen oknál fogva ma mind ide tévedtek, egyszerre döntött úgy több tíz ember, hogy az estélyét a Pegazus falai között fogja eltölteni. Később pedig mind több tíz irányba mennek majd és talán sosem keresztezik újra egymás útját.*
*Tudásszomj. Nalret elgondolkodik a kérdésen, nem tudja pontosan megfogalmazni magában az igazi, helyes és egyenes választ. Eltöprengve biggyeszti le ajkait.*
- Azt hiszem, teszem, amihez értek és majd rájövök, miért kell értenem hozzá... *Megvonja a vállát de szélesen mosolyog. Egy teljesen új élet adatott itt meg neki, ahol a maga ura, a maga elvei és elképzelései alapján élhet. Az üres boros kancsójára szegezi tekintetét, nézi, ahogy a maradék borcseppek lassan gördülnek az edény belső falán lefelé. Mint akiket magukra hagyott a társadalom, közösség nélkül nem tudnak magasra törni és szép lassan, erejüket elvesztve győz felettük egy hatalmasabb erő, ami a földre kényszeríti mindet. Keserű mosollyal az arcán érzi magát egy csepp bornak.
Messziről küldték Nalretet ide, hogy a tudással befejezzen valamit később. De a hamu és a sár elég végérvényesnek tűnik, a számára fontos teremtmények megmenthetetlen állapotba kerültek - mind halottak. Vakon bízott a bölcsekben és a druidákban, gondolkodás és kérdések nélkül loholt erre a földre, holott maga sem tudja, mi oka lenne még egyszer "haza" térni. Bár lelke odahaza mindig a jót szolgálta, néha elhatalmasodik rajta a harag és a veszteség, még azt sem bánná, ha a tudásával megmenthetné csak magát és a majd egyszeri új szeretteit, legyen annak bármilyen ára is. Bár bevallani sosem vallaná, olykor elfogja egy keserű bizonytalanság és kiábrándultság, ha mindez pedig egy napon olyan útra terelné, amit otthon elítéltek, ám legyen. Azonban ezúttal, még mielőtt hagyná, hogy mindez ismét egyben lenyelje és napokig bezárja őt a ködbe és a sötétbe, megrázza a fejét és felpillant.*
- Ki ne akarna alkotni valós dolgokat, pusztán bizonyos szavak kiejtésével? *Veszi aztán kissé komikusra a kérdést, mert egyébként valóban: ki ne akarna alkotni, teremteni, pusztán a gondolattal.* Valójában az alkímia is rettenetesen érdekel, de azt végképp nem tudnom, hol kezdhetném el. *Dobol kezével az asztalon, Nor'Deron kérdésére pedig beleegyezőn bólogat, de bőségesen meghagyja a többieknek, hogy meséljenek csak a szülőföldjükről. Elég mélabús és szürke témát tárgyaltak ki, Nalretnek nincs kedve és szíve tovább roncsolni a hangulatot azzal, hogy elmeséli, hogyan veszített el egy egész népet egy év alatt. Vezetőből vándor zugivó. Kellemes csavar. Érdeklődőn váltja tekintetét hol az egyik fehérségre, hol a másikra, majd eltéved a többi asztal sorai között, amíg egyikőjük meg nem szólal, csak bámészkodik. Látja a kártyázó aggastyánokat, akik mélyen belemerülnek a halálosan komoly játszmába, látja az önfeledt gondtalan fiatalokat koccintani sokadik sörükkel, s azoknak cimboráját a székről éppen lefordulni. Látja a sarokban ülő sötét alakot, aki egymaga üldögél és szintúgy a társaságot kémleli. A fáklyák fénye szinte egyszerre villan, hirtelen ez a hely egy hatalmas masszaként együtt lélegzik. A hangulat minden egyes asztalnál változó, mégis, egy olyan képet alkot ez a látvány, mintha egy nagy csapat lenne itt mindenki. A törzsvendégek és az újoncok, valamilyen oknál fogva ma mind ide tévedtek, egyszerre döntött úgy több tíz ember, hogy az estélyét a Pegazus falai között fogja eltölteni. Később pedig mind több tíz irányba mennek majd és talán sosem keresztezik újra egymás útját.*
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 23:24:16
Üzenet elküldve: 2020-11-29 23:24:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*A hosszas ám kicsit sem epikus küzdelmet követően, melyet saját feledékenysége ellen vívott, végre sikerül kinyögnie a város talán egyetlen mágiatanulásra alkalmas helyének nevét, elég hamar megváltozik a hangulat. Ahogy beszélgetőpartnereit hatalmukba kerítik önnön gondolataik, Nor'Deron hamar azon kapja magát, hogy ismételten csend telepedik köréjük, mely bár nem olyan nyomasztó, mint az ezt megelőző mégis kellemetlen. Bármennyire is tenni szeretne ez ellen, saját gondolatai úgy szintén elragadják őt a létezés pillanatából s lelkét egy olyan síkra rántják melyen kettesben maradhat mindazzal mi a fejében jár. Mindeközben üres tekintettel mered maga elé, nem is mozdul épp csak azzal törődik, hogy magához vegye az életéhez nélkülözhetetlen mennyiségű levegőt. Nem tudni mi járhat a fejében, mi az mi gyötri őt belülről, vagy csupán csak leköti minden figyelmét. Még mielőtt feltűnően sokat időzne az emlékképek s gondolatok alkotta posványos mocsár legalján, mint aki álomból ébred úgy tér magához. Szemeibe visszatér az élet, s nagyokat pislog, majd végül tagjait is kinyújtóztatja, gondosan ügyelve arra, hogy közben csizmája orrával megcsiklandozza Nalret csupasz talpát, mindezt teljes mértékben véletlen véletlennek álcázva, minek látszatát kisállatokat megszégyenítő ártatlan arckifejezésével tartja fenn. Bal kezével közben finoman végig dörzsölte állát, mintha csak serkenő borosta után kutatna.
A Mordokhai által feltett kérdést követően ő maga is érdeklődve pillant a tündérre. Na nem mintha különösebb indok kéne ahhoz, hogy valaki efféle hatalom után vágyakozzon, ám egyrészt érdekli őt a leányzó válasza, másrészt pedig szívesebben hallgatja a lágyan csilingelő hangot, mint a szomszédos asztalnál ülő törpök mogorva dörmögését. Miközben a lány válaszát hallgatja nem felejt el újabb, bár a korábbinál szerényebb kortyokat magába dönteni az egyre ízletesebbé váló borból. Mindeközben arca az elfogyasztott italmennyiséggel egyenesen arányosan vörösödik.
Miután a témát kellőképp kivesézik, Nor'Deron megragadja a kezdeményezés lehetőségét, még mielőtt ismét a csend nyomasztó fátyla szállna a társaságra.*
- Minekutána kiderült, hogy egyikőnk sem ezen földön látta meg a napvilágot, mi lenne ha mesélnétek a szülőföldetekről?
*A hosszas ám kicsit sem epikus küzdelmet követően, melyet saját feledékenysége ellen vívott, végre sikerül kinyögnie a város talán egyetlen mágiatanulásra alkalmas helyének nevét, elég hamar megváltozik a hangulat. Ahogy beszélgetőpartnereit hatalmukba kerítik önnön gondolataik, Nor'Deron hamar azon kapja magát, hogy ismételten csend telepedik köréjük, mely bár nem olyan nyomasztó, mint az ezt megelőző mégis kellemetlen. Bármennyire is tenni szeretne ez ellen, saját gondolatai úgy szintén elragadják őt a létezés pillanatából s lelkét egy olyan síkra rántják melyen kettesben maradhat mindazzal mi a fejében jár. Mindeközben üres tekintettel mered maga elé, nem is mozdul épp csak azzal törődik, hogy magához vegye az életéhez nélkülözhetetlen mennyiségű levegőt. Nem tudni mi járhat a fejében, mi az mi gyötri őt belülről, vagy csupán csak leköti minden figyelmét. Még mielőtt feltűnően sokat időzne az emlékképek s gondolatok alkotta posványos mocsár legalján, mint aki álomból ébred úgy tér magához. Szemeibe visszatér az élet, s nagyokat pislog, majd végül tagjait is kinyújtóztatja, gondosan ügyelve arra, hogy közben csizmája orrával megcsiklandozza Nalret csupasz talpát, mindezt teljes mértékben véletlen véletlennek álcázva, minek látszatát kisállatokat megszégyenítő ártatlan arckifejezésével tartja fenn. Bal kezével közben finoman végig dörzsölte állát, mintha csak serkenő borosta után kutatna.
A Mordokhai által feltett kérdést követően ő maga is érdeklődve pillant a tündérre. Na nem mintha különösebb indok kéne ahhoz, hogy valaki efféle hatalom után vágyakozzon, ám egyrészt érdekli őt a leányzó válasza, másrészt pedig szívesebben hallgatja a lágyan csilingelő hangot, mint a szomszédos asztalnál ülő törpök mogorva dörmögését. Miközben a lány válaszát hallgatja nem felejt el újabb, bár a korábbinál szerényebb kortyokat magába dönteni az egyre ízletesebbé váló borból. Mindeközben arca az elfogyasztott italmennyiséggel egyenesen arányosan vörösödik.
Miután a témát kellőképp kivesézik, Nor'Deron megragadja a kezdeményezés lehetőségét, még mielőtt ismét a csend nyomasztó fátyla szállna a társaságra.*
- Minekutána kiderült, hogy egyikőnk sem ezen földön látta meg a napvilágot, mi lenne ha mesélnétek a szülőföldetekről?
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 20:31:25
Üzenet elküldve: 2020-11-29 20:31:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Pár másodpercig szótlanul bámul italába. Az imént felemlegetett korszak az ő életében fontos szerepet játszott, hiszen akkor már jó ideje tervezgette, hogy elhagyja Artheniort és környékét, a hirtelen kitört káosz pedig csak megerősítette ebben az elhatározásában. Nem akarta látni, ahogy minden, amit ebben a helyben szeretett, elpusztul s az egykori boldogságnak írmagja sem marad. Így hát fogta magát, összeszedte holmiját és szó nélkül távozott, elvégre nem volt már kitől búcsúznia. Az elmúlt évek visszavonultsága mindenképp segített neki helyretenni a lelki békéjét, már amennyire ez lehetséges, arról nem is beszélve, hogy szülőföldjére visszatérni is rendkívül különleges élménynek bizonyult.
Végül tekintetét és poharát egyaránt felemeli, hogy koccintson asztaltársaival, akik bár nem élték meg ezeket az eseményeket, nyilvánvalóan ugyanúgy tudnak egyet s mást veszteségről, kétségbeesésről és fájdalomról. Fenékig üríti kupáját, majd lecsapja azt az asztalra. Hatalmas sóhaj szakad fel belőle, a napját sem tudja mikor beszélt utoljára egyfolytában ennyit, ráadásul nem is holmi könnyed hétköznapi témáról.
Nor'Deron útbaigazítására egyetértőn biccent.*
- Az úriembernek igaza van. A templom is sok változáson ment keresztül, de egyvalami maradt a régi, mégpedig, hogy tárt karokkal várják a tudásszomjukat csillapítani vágyókat.
*Mordokhainak ugyan még nem volt alkalma meglátogatni a templomot, amióta az tényleges templomként, vallási épületként is funkcionál, de már nem szándékozik sokáig halogatni. Utoljára a pihenő szentélyében volt lehetősége bevenni magát egy könyvtárba és régi pergameneket bújni, az pedig mára már olyan távoli emléknek tűnik, mintha egy másik életben történt volna. Arról nem is beszélve, hogy a templomkertnél keresve sem lehetne békésebb helyet találni, ha az ember háborgó gondolatait szeretné elcsendesíteni egy picit, így pedig valóban egyre időszerűbbnek tűnik, hogy a Hóhajú betérjen oda.*
- És miért szeretnél mágiát tanulni?*Teszi fel a kérdést Nalretnek, hiszen ez még nem került szóba. Persze egy ilyen kérdésre általában nem lehet egy egyszerű, egyenes választ adni, a férfit is érdekelték ezen tudományok a múltban, de sosem tudná megindokolni, hogy miért. Attól eltekintve, hogy bizonyára rengeteg praktikus haszna van a varázslatoknak, elég csak felidéznie, amikor Mordachhal éjszakai útjukra indultak a szigeten és a Vörös lángoló kézfejére, ami az egyetlen fényforrásuk volt egy életveszélyes helyen.*
*Pár másodpercig szótlanul bámul italába. Az imént felemlegetett korszak az ő életében fontos szerepet játszott, hiszen akkor már jó ideje tervezgette, hogy elhagyja Artheniort és környékét, a hirtelen kitört káosz pedig csak megerősítette ebben az elhatározásában. Nem akarta látni, ahogy minden, amit ebben a helyben szeretett, elpusztul s az egykori boldogságnak írmagja sem marad. Így hát fogta magát, összeszedte holmiját és szó nélkül távozott, elvégre nem volt már kitől búcsúznia. Az elmúlt évek visszavonultsága mindenképp segített neki helyretenni a lelki békéjét, már amennyire ez lehetséges, arról nem is beszélve, hogy szülőföldjére visszatérni is rendkívül különleges élménynek bizonyult.
Végül tekintetét és poharát egyaránt felemeli, hogy koccintson asztaltársaival, akik bár nem élték meg ezeket az eseményeket, nyilvánvalóan ugyanúgy tudnak egyet s mást veszteségről, kétségbeesésről és fájdalomról. Fenékig üríti kupáját, majd lecsapja azt az asztalra. Hatalmas sóhaj szakad fel belőle, a napját sem tudja mikor beszélt utoljára egyfolytában ennyit, ráadásul nem is holmi könnyed hétköznapi témáról.
Nor'Deron útbaigazítására egyetértőn biccent.*
- Az úriembernek igaza van. A templom is sok változáson ment keresztül, de egyvalami maradt a régi, mégpedig, hogy tárt karokkal várják a tudásszomjukat csillapítani vágyókat.
*Mordokhainak ugyan még nem volt alkalma meglátogatni a templomot, amióta az tényleges templomként, vallási épületként is funkcionál, de már nem szándékozik sokáig halogatni. Utoljára a pihenő szentélyében volt lehetősége bevenni magát egy könyvtárba és régi pergameneket bújni, az pedig mára már olyan távoli emléknek tűnik, mintha egy másik életben történt volna. Arról nem is beszélve, hogy a templomkertnél keresve sem lehetne békésebb helyet találni, ha az ember háborgó gondolatait szeretné elcsendesíteni egy picit, így pedig valóban egyre időszerűbbnek tűnik, hogy a Hóhajú betérjen oda.*
- És miért szeretnél mágiát tanulni?*Teszi fel a kérdést Nalretnek, hiszen ez még nem került szóba. Persze egy ilyen kérdésre általában nem lehet egy egyszerű, egyenes választ adni, a férfit is érdekelték ezen tudományok a múltban, de sosem tudná megindokolni, hogy miért. Attól eltekintve, hogy bizonyára rengeteg praktikus haszna van a varázslatoknak, elég csak felidéznie, amikor Mordachhal éjszakai útjukra indultak a szigeten és a Vörös lángoló kézfejére, ami az egyetlen fényforrásuk volt egy életveszélyes helyen.*
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:46:31
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:46:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Bár Nalret kezd kicsit elfáradni, amire lehet a bor még rádob egy jó nagy lapáttal, azért még figyeli az eseményeket. Bár a két férfi egy darabig még le ragadnak a háborús témánál, a karavánpihenő történetét még a nő is figyelemmel hallgatja, hozzászólni már nem kíván semmit. Sok bánat folyt el most ennél az asztalnál, pusztítás és gyász, ha pedig így folytatják, az alkohol belőle is feltöri a mélyen elnyomott szomorúságot. Gyűrűjére pillant, ujján forgatja azt, s míg a többiek beszélget, ő elmerül egy rövid időre gondolataiban. Sokszor legszívesebben csak törölne fejéből egy-két emléket, hiába az a harminc akárhány év, kis kölyök serdülőként már most tele van olyan ereklyékkel fejben, melyekre nem mind büszke. Körbe pillantva az asztalnál ülőkön az is eszébe jut, vajon a másik kettő mennyi idős lehet. Ha az ember tán még egyidős is vele, Nor'Deron talán a húszas évei közepére tippelné. Érdekes humora ez az életnek, a kor semmit nem jelent ezen a földön. Az ember számokban egyezik, mégis idősebbnek számít, míg a fattyú valószínűleg fiatalabb, mégis szintúgy, ifjúnak számít már Nalret serdüléséhez képest. Az ilyen gondolatokból feleszmélve jut eszébe, milyen értelmetlen dolgokon tud rágódni akit két lábra teremtettek. Nor'Deron ekkor megemeli kupáját a holtakra és, bár Nalret az ő mondatairól lemaradt, tudja, miről volt előzetesen szó, így ő is hasonlatosan cselekszik.*
- És azokra, akiknek emlékeikben tovább élnek! *Ha Mordokhai is csatlakozik hozzájuk, mindkettőjükkel koccint, majd egy utolsó korttyal könyörtelenül ki is végi borát, ami ezt üresen koccan egyet az asztalon. Mutatóujjával letörli felső ajkát és elégedetten sóhajt egyet.*
- Köszönöm! Akkor legközelebb oda vezet majd az első utam. *Eltöprengve bólint, mert holnap reggel valószínűleg elválnak majd útjaik és, bár tudja, hogy a ma éjszakát még minden bizonnyal együtt töltik, ez kissé aggodalommal tölti el. Időközben megfogalmazódott benne, miért is érezte belül azt a feszültséget: megkedvelte őt. Való igaz, ilyen nem fordul elő gyakran nála, főleg nem egy nap után. Félre értés ne essék, nem lett fülig szerelmes, mint anno gyermekként, viszont nem akarja elrontani ezt a kezdetleges barátságot. Persze visszakozni nem fog, hiszen tudja, hogy ő maga is vágyik rá, a férfi iránt érzett szimpátiát és a jó ideje benne tátongó űrt kiegyensúlyozhatná a ma éjszaka. Erre a pláne, hogy nem csak a személyisége van Nalret ínyére. Volt alkalma azért körbe pislogni a férfit, na meg azok a szemek! De nem akar reggel úgy felkelni és tovább menni, hogy tudja, soha többet nem találkoznak, vagy, ha igen is, nem beszélnek majd.*
- Egy úriember? *Gyorsan sokat pislantva kapja fel tekintetét.* Igen, egy úriember. *Bólogat, mert fogalma sincs mi volt a templom szó utáni mondat, amit persze már ezerszer megbánt, mert most valószínűleg egy buta spinének tűnik, márpedig Nalret utál buta spinének tűnni. Haloványan elpirosodva hajtja oldalra fejét, mintha tekintetével keresne valamit, s mikor nem látják, idegesen ajkába harap. ~Utálok buta spiné lenni!~ Ismétli magában immáron harmadszor, pillanatok múlva viszont visszafordul, amikor érzi, arcából is eltűnt a forróság. Utolsó reménysugara az, hogy senki sem fogja ezt a számlájára írni, majd tovább lendül ezen.*
- A templomnál egyébként szerintem jártam is. Csak be nem mentem. *Vonja meg a vállát, mert eddig nem is jutott eszébe, hogy bármi keresnivalója lenne egy ilyen helyen. Látott oda egy-két nőt és gyerkőcöt betérni, de nem sejtette, hogy az imádkozáson kívül másra is használnak egy efféle épületet.*
*Bár Nalret kezd kicsit elfáradni, amire lehet a bor még rádob egy jó nagy lapáttal, azért még figyeli az eseményeket. Bár a két férfi egy darabig még le ragadnak a háborús témánál, a karavánpihenő történetét még a nő is figyelemmel hallgatja, hozzászólni már nem kíván semmit. Sok bánat folyt el most ennél az asztalnál, pusztítás és gyász, ha pedig így folytatják, az alkohol belőle is feltöri a mélyen elnyomott szomorúságot. Gyűrűjére pillant, ujján forgatja azt, s míg a többiek beszélget, ő elmerül egy rövid időre gondolataiban. Sokszor legszívesebben csak törölne fejéből egy-két emléket, hiába az a harminc akárhány év, kis kölyök serdülőként már most tele van olyan ereklyékkel fejben, melyekre nem mind büszke. Körbe pillantva az asztalnál ülőkön az is eszébe jut, vajon a másik kettő mennyi idős lehet. Ha az ember tán még egyidős is vele, Nor'Deron talán a húszas évei közepére tippelné. Érdekes humora ez az életnek, a kor semmit nem jelent ezen a földön. Az ember számokban egyezik, mégis idősebbnek számít, míg a fattyú valószínűleg fiatalabb, mégis szintúgy, ifjúnak számít már Nalret serdüléséhez képest. Az ilyen gondolatokból feleszmélve jut eszébe, milyen értelmetlen dolgokon tud rágódni akit két lábra teremtettek. Nor'Deron ekkor megemeli kupáját a holtakra és, bár Nalret az ő mondatairól lemaradt, tudja, miről volt előzetesen szó, így ő is hasonlatosan cselekszik.*
- És azokra, akiknek emlékeikben tovább élnek! *Ha Mordokhai is csatlakozik hozzájuk, mindkettőjükkel koccint, majd egy utolsó korttyal könyörtelenül ki is végi borát, ami ezt üresen koccan egyet az asztalon. Mutatóujjával letörli felső ajkát és elégedetten sóhajt egyet.*
- Köszönöm! Akkor legközelebb oda vezet majd az első utam. *Eltöprengve bólint, mert holnap reggel valószínűleg elválnak majd útjaik és, bár tudja, hogy a ma éjszakát még minden bizonnyal együtt töltik, ez kissé aggodalommal tölti el. Időközben megfogalmazódott benne, miért is érezte belül azt a feszültséget: megkedvelte őt. Való igaz, ilyen nem fordul elő gyakran nála, főleg nem egy nap után. Félre értés ne essék, nem lett fülig szerelmes, mint anno gyermekként, viszont nem akarja elrontani ezt a kezdetleges barátságot. Persze visszakozni nem fog, hiszen tudja, hogy ő maga is vágyik rá, a férfi iránt érzett szimpátiát és a jó ideje benne tátongó űrt kiegyensúlyozhatná a ma éjszaka. Erre a pláne, hogy nem csak a személyisége van Nalret ínyére. Volt alkalma azért körbe pislogni a férfit, na meg azok a szemek! De nem akar reggel úgy felkelni és tovább menni, hogy tudja, soha többet nem találkoznak, vagy, ha igen is, nem beszélnek majd.*
- Egy úriember? *Gyorsan sokat pislantva kapja fel tekintetét.* Igen, egy úriember. *Bólogat, mert fogalma sincs mi volt a templom szó utáni mondat, amit persze már ezerszer megbánt, mert most valószínűleg egy buta spinének tűnik, márpedig Nalret utál buta spinének tűnni. Haloványan elpirosodva hajtja oldalra fejét, mintha tekintetével keresne valamit, s mikor nem látják, idegesen ajkába harap. ~Utálok buta spiné lenni!~ Ismétli magában immáron harmadszor, pillanatok múlva viszont visszafordul, amikor érzi, arcából is eltűnt a forróság. Utolsó reménysugara az, hogy senki sem fogja ezt a számlájára írni, majd tovább lendül ezen.*
- A templomnál egyébként szerintem jártam is. Csak be nem mentem. *Vonja meg a vállát, mert eddig nem is jutott eszébe, hogy bármi keresnivalója lenne egy ilyen helyen. Látott oda egy-két nőt és gyerkőcöt betérni, de nem sejtette, hogy az imádkozáson kívül másra is használnak egy efféle épületet.*
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:00:43
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:00:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Bár szeme sarkából felfigyel a lány kuncogására, nem tulajdonít ennek semmiféle jelentőséget, helyette zavartalanul folytatja a világ működéséről szóló fejtegetését. Oly fiatal még, mégis néha úgy érzi, hogy a szavai sokkal inkább egy aggastyán szájából lennének helyénvalóak, nem pedig az övéből. Tán ez lenne elf vérének egy különös sajátossága.*
- Egy nap tán a kerék megáll, s a világ egy békésebb út irányába indul, ahol az ilyen konfliktusok nem csupán vér és vas lévén oldhatóak meg.
*Fűzi hozzá még a témához egy reményteli mosollyal az arcán.
Látva, hogy kérdése hallatán a vele szemben ülő mily módon megmerevedik, tudja jól, hogy valószínűleg érzékeny pontra tapintott, azonban ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább szolidaritását kifejezvén, akárcsak egy maszkot úgy tünteti el arcáról a jó kedvét, s hasonló komolysággal figyeli a férfit. A levegő szinte megfagy körülöttük. Bár a valószínűleg nem szándékosan drámai hatásszünet, csak pillanatokig tart, mégis egy örökkévalóságnak érződik. A korsó tompán koppan az asztal lapján, s Mordokhai belekezd. Ezúttal minden figyelmét a Hóhajú mondandójának szenteli. Még az italába sem kortyol, ám eszébe sem jut. Valóban sötét egy história. A férfi ezúttal is kíméli társait a részletektől, azonban Nor'Deronnak nincs is szüksége rájuk. A szavak szinte magukkal ragadják őt, s lelki szemei előtt látja a történtek pontos lefolyását. A történetet követően rövid ideig néma csend uralkodik el a társaságon, melyet végül a félvér tör meg.*
- Sajnálom.
*Vet egy együttérző pillantást a férfira, majd megragadja kupáját.*
- Ezt az elesettekre.
*Megemeli a kupát, majd belekortyol, egy újabb tekintélyes adagot küldve le ezzel a torkán.
Nalret kérdését hallva valami átsuhan az agyán. Egy emlékkép melyet valami elhomályosít. Tudja jól, hogy a válasz valahol ott rejtőzik elméje mélyén, azonban képtelen felidézni azt, mi szerfelett irritáló jelenségnek bizonyul. Ahogy fejét töri idegesen kezdi vakargatni tarkóját, majd nem sokkal később mintha a villám csapna belé, oly váratlanul s hirtelen jön a megvilágosodás. Ujjaival s nyelvével egyidőben csettint, ily különös módon ünnepelve győzelmét feledékenysége felett.*
- A templom.
*Jelenti ki nagy büszkén, majd hüvelykujjával diszkréten maga mögé mutat.*
- Legalábbis az úriember a pultnál említett valami hasonlót ezzel kapcsolatban.
*Bár szeme sarkából felfigyel a lány kuncogására, nem tulajdonít ennek semmiféle jelentőséget, helyette zavartalanul folytatja a világ működéséről szóló fejtegetését. Oly fiatal még, mégis néha úgy érzi, hogy a szavai sokkal inkább egy aggastyán szájából lennének helyénvalóak, nem pedig az övéből. Tán ez lenne elf vérének egy különös sajátossága.*
- Egy nap tán a kerék megáll, s a világ egy békésebb út irányába indul, ahol az ilyen konfliktusok nem csupán vér és vas lévén oldhatóak meg.
*Fűzi hozzá még a témához egy reményteli mosollyal az arcán.
Látva, hogy kérdése hallatán a vele szemben ülő mily módon megmerevedik, tudja jól, hogy valószínűleg érzékeny pontra tapintott, azonban ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább szolidaritását kifejezvén, akárcsak egy maszkot úgy tünteti el arcáról a jó kedvét, s hasonló komolysággal figyeli a férfit. A levegő szinte megfagy körülöttük. Bár a valószínűleg nem szándékosan drámai hatásszünet, csak pillanatokig tart, mégis egy örökkévalóságnak érződik. A korsó tompán koppan az asztal lapján, s Mordokhai belekezd. Ezúttal minden figyelmét a Hóhajú mondandójának szenteli. Még az italába sem kortyol, ám eszébe sem jut. Valóban sötét egy história. A férfi ezúttal is kíméli társait a részletektől, azonban Nor'Deronnak nincs is szüksége rájuk. A szavak szinte magukkal ragadják őt, s lelki szemei előtt látja a történtek pontos lefolyását. A történetet követően rövid ideig néma csend uralkodik el a társaságon, melyet végül a félvér tör meg.*
- Sajnálom.
*Vet egy együttérző pillantást a férfira, majd megragadja kupáját.*
- Ezt az elesettekre.
*Megemeli a kupát, majd belekortyol, egy újabb tekintélyes adagot küldve le ezzel a torkán.
Nalret kérdését hallva valami átsuhan az agyán. Egy emlékkép melyet valami elhomályosít. Tudja jól, hogy a válasz valahol ott rejtőzik elméje mélyén, azonban képtelen felidézni azt, mi szerfelett irritáló jelenségnek bizonyul. Ahogy fejét töri idegesen kezdi vakargatni tarkóját, majd nem sokkal később mintha a villám csapna belé, oly váratlanul s hirtelen jön a megvilágosodás. Ujjaival s nyelvével egyidőben csettint, ily különös módon ünnepelve győzelmét feledékenysége felett.*
- A templom.
*Jelenti ki nagy büszkén, majd hüvelykujjával diszkréten maga mögé mutat.*
- Legalábbis az úriember a pultnál említett valami hasonlót ezzel kapcsolatban.
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 16:36:37
Üzenet elküldve: 2020-11-29 16:36:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Nor'Deron magyarázatára helyeslően biccent, hiszen bár Mordokhaiban is rendkívüli ellenszenvet ébresztett a néhai Gazdagnegyed néhai lakóinak jelentős része, maga a hely gyönyörű volt.*
- Hát persze, mindig lesznek akik csak az alkalomra várnak, hogy hatalmat szerezzenek mások felett. Ugyanakkor az ittenieknek soha nem volt még ennyi beleszólása saját életük körülményeibe és rendkívül kevesen vannak, akiknek hiányzik a régi rendszer. Mindez sosem valósulhatott volna meg békés úton.
*Természetesen a férfi is azt vallja, hogy a végsőkik törekedni kell az erőszakmentes megoldásokra, de nem tudja hibáztatni azokat, akik sok évnyi elnyomást megelégelvén csak annyit követelnek, mi mindenkinek jár: egyenlő bánásmódot. Persze, rengetegen megszenvedték a lázadást. Eldönteni, hogy megérték-e ezt az árat a változások, ez majd az utókor feladata lesz.
Azzal, amit Nalret mond, nem ért egyet maradéktalanul, hisz az egész felkelés arról szólt, hogy ne bánjanak a nincstelenekkel úgy, mint a kutyával. Abban persze igaza van a lánynak, hogy a túloldalon élők nem mutatnak különösebb hajlandóságot a közösködésre, így pedig megérdemelnék, hogy örökre elvágják őket a várostól és boldoguljanak, ahogy tudnak.*
- Azóta már természetesen folyamatosan őrzik a hidat. Mégis, az új tanácsban Sárvárosnak is van képviselője, a két városrész között pedig működik a kereskedelem, így egyelőre működőképesnek látszik a dolog.
*Iszik egy kortyot, de Nor'Deron kérdésére egy pillanatra egész teste megfagy. Italát leteszi, tekintete kissé elfelhősödik.*
- Az nagyon sötét história.*Mondja kissé rekedten. Arra a korra nagyon is tisztán emlékezik, nem sokkal utána hagyta itt ezt az átokverte földet, hogy visszatérjen északra.*Holtak járták-e vidéket s az élőket pusztították. Arthenior két tűz közé szorult, a karavánpihenő és a kikötő egyaránt folyamatos harcok helyszíne volt. Megszámolni sem lehet, hányan haltak meg.
*A férfi tekintete még mindig sötét, hiszen bár biztosra valószínűleg sosem fogja tudni, erős a gyanúja, hogy barátai egytől-egyig ekkor vesztek oda.*
- Annyi vér folyt, hogy egy idő után már be sem szívta a föld. A karavánpihenő helyzete volt a legkilátástalanabb, hiszen sokkal kevesebben védték, mint Artheniort és kevesen akadtak, akik a segítségükre siettek. Végül a megmaradt őrök, belátván, hogy ez az egyetlen esélyük, felrobbantottak mindent, amit tudtak és menekültek.
*Értelemszerűen ez csak egy rendkívül tömör összefoglalója az eseményeknek, alaposabban kifejteni igen hosszadalmas volna. Mordokhai szándékosan nem említette az entitásokat, hiszen joggal feltételezheti, hogy nincs Lanawinnak olyan szeglete, ahol ne hallottak volna róluk.*
*Nor'Deron magyarázatára helyeslően biccent, hiszen bár Mordokhaiban is rendkívüli ellenszenvet ébresztett a néhai Gazdagnegyed néhai lakóinak jelentős része, maga a hely gyönyörű volt.*
- Hát persze, mindig lesznek akik csak az alkalomra várnak, hogy hatalmat szerezzenek mások felett. Ugyanakkor az ittenieknek soha nem volt még ennyi beleszólása saját életük körülményeibe és rendkívül kevesen vannak, akiknek hiányzik a régi rendszer. Mindez sosem valósulhatott volna meg békés úton.
*Természetesen a férfi is azt vallja, hogy a végsőkik törekedni kell az erőszakmentes megoldásokra, de nem tudja hibáztatni azokat, akik sok évnyi elnyomást megelégelvén csak annyit követelnek, mi mindenkinek jár: egyenlő bánásmódot. Persze, rengetegen megszenvedték a lázadást. Eldönteni, hogy megérték-e ezt az árat a változások, ez majd az utókor feladata lesz.
Azzal, amit Nalret mond, nem ért egyet maradéktalanul, hisz az egész felkelés arról szólt, hogy ne bánjanak a nincstelenekkel úgy, mint a kutyával. Abban persze igaza van a lánynak, hogy a túloldalon élők nem mutatnak különösebb hajlandóságot a közösködésre, így pedig megérdemelnék, hogy örökre elvágják őket a várostól és boldoguljanak, ahogy tudnak.*
- Azóta már természetesen folyamatosan őrzik a hidat. Mégis, az új tanácsban Sárvárosnak is van képviselője, a két városrész között pedig működik a kereskedelem, így egyelőre működőképesnek látszik a dolog.
*Iszik egy kortyot, de Nor'Deron kérdésére egy pillanatra egész teste megfagy. Italát leteszi, tekintete kissé elfelhősödik.*
- Az nagyon sötét história.*Mondja kissé rekedten. Arra a korra nagyon is tisztán emlékezik, nem sokkal utána hagyta itt ezt az átokverte földet, hogy visszatérjen északra.*Holtak járták-e vidéket s az élőket pusztították. Arthenior két tűz közé szorult, a karavánpihenő és a kikötő egyaránt folyamatos harcok helyszíne volt. Megszámolni sem lehet, hányan haltak meg.
*A férfi tekintete még mindig sötét, hiszen bár biztosra valószínűleg sosem fogja tudni, erős a gyanúja, hogy barátai egytől-egyig ekkor vesztek oda.*
- Annyi vér folyt, hogy egy idő után már be sem szívta a föld. A karavánpihenő helyzete volt a legkilátástalanabb, hiszen sokkal kevesebben védték, mint Artheniort és kevesen akadtak, akik a segítségükre siettek. Végül a megmaradt őrök, belátván, hogy ez az egyetlen esélyük, felrobbantottak mindent, amit tudtak és menekültek.
*Értelemszerűen ez csak egy rendkívül tömör összefoglalója az eseményeknek, alaposabban kifejteni igen hosszadalmas volna. Mordokhai szándékosan nem említette az entitásokat, hiszen joggal feltételezheti, hogy nincs Lanawinnak olyan szeglete, ahol ne hallottak volna róluk.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-29 10:02:57
Üzenet elküldve: 2020-11-29 10:02:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
- Értem! *Bólint csodálkozva és eltöpreng, hogy lehet, hogy a hosszú ideje rendszeresen visszatérő Mordokhai is csak egy mágust ismert, róla sem tudva, hogy él-e vagy hal. Mikor odahaza a nép az utolsó napjaiért harcolt, egyértelműen erre a földre küldték őt utolsó leheletükkel, mondván, itt az válhat belőle, aki majd képes lesz megbosszulni az ott történteket. Nalret a mai napig nem érti, hogy a mindig békét és harmóniát hirdető bölcsek miért ilyen céllal küldték ide, de idejött, mert hisz bennük. Nor'Deron heves magyarázkodására kuncogni kezd, de komolyságot erőltetve arcára helyeselve bólogat.*
- Sok minden értelmetlen, ha a nagyvilágot nézzük, de aki átéli és jelen van, annak mindig vérkomoly és tökéletesen ésszerű a szituáció. *Vesz egy újabb szemet a gyümölcsökből, közben megdörzsöli szemét szabad kezével.*
- És miért épült oda híd? *Ráncolja szemöldökét, közben kissé küzd egy nagyobb szem almával, hamar el is takarja száját kezével.* Úgy értem... *Kezd bele, majd amint sikerült megverekednie magát a galád szelettel és a benne felejtett maggal, tenyerét ismét értetlenül felfelé tartva folytatja:* Úgy értem, ismerem azt a helyet, hallottam róla és elég sok indokot tudnék rá felsorolni, miért jó, ha elválaszt onnan minket egy szakadék. Egy ilyen felkelés után a legnagyobb ellentmondás, ha a nyomort újra összekötöm a várossal, ahol élek! *Rázza a fejét és legyint, jelezve, ha nem válaszolnak rá, az sem baj, hiszen itt mindhárman valószínűleg tudják, hogy ésszerű megoldás talán erre a kérdésre sem létezik. Nor'Deron későbbi kérdésére ő is érdeklődően fordul Mordokhai felé. Lábait keresztezi és a felső lábfejét szórakozott rázza, mezítelen talpa kilóg a szoknyája alól. Mindez persze az asztal alatt történik, így nem valószínű, hogy észreveszik. Elhatározza, hogy reggel elindul és, ha már mestertől nem is tud tanulni még, talán egymaga is elérhet valamit.*
- Illetve, itt, a városon belül nem tudod, merre lehet mester nélkül mágiát tanulni? *Teszi fel a kérdést, amint Mordokhai válaszol a másik fehérhajú kérdésére is, a karavánpihenőt illetően.*
- Értem! *Bólint csodálkozva és eltöpreng, hogy lehet, hogy a hosszú ideje rendszeresen visszatérő Mordokhai is csak egy mágust ismert, róla sem tudva, hogy él-e vagy hal. Mikor odahaza a nép az utolsó napjaiért harcolt, egyértelműen erre a földre küldték őt utolsó leheletükkel, mondván, itt az válhat belőle, aki majd képes lesz megbosszulni az ott történteket. Nalret a mai napig nem érti, hogy a mindig békét és harmóniát hirdető bölcsek miért ilyen céllal küldték ide, de idejött, mert hisz bennük. Nor'Deron heves magyarázkodására kuncogni kezd, de komolyságot erőltetve arcára helyeselve bólogat.*
- Sok minden értelmetlen, ha a nagyvilágot nézzük, de aki átéli és jelen van, annak mindig vérkomoly és tökéletesen ésszerű a szituáció. *Vesz egy újabb szemet a gyümölcsökből, közben megdörzsöli szemét szabad kezével.*
- És miért épült oda híd? *Ráncolja szemöldökét, közben kissé küzd egy nagyobb szem almával, hamar el is takarja száját kezével.* Úgy értem... *Kezd bele, majd amint sikerült megverekednie magát a galád szelettel és a benne felejtett maggal, tenyerét ismét értetlenül felfelé tartva folytatja:* Úgy értem, ismerem azt a helyet, hallottam róla és elég sok indokot tudnék rá felsorolni, miért jó, ha elválaszt onnan minket egy szakadék. Egy ilyen felkelés után a legnagyobb ellentmondás, ha a nyomort újra összekötöm a várossal, ahol élek! *Rázza a fejét és legyint, jelezve, ha nem válaszolnak rá, az sem baj, hiszen itt mindhárman valószínűleg tudják, hogy ésszerű megoldás talán erre a kérdésre sem létezik. Nor'Deron későbbi kérdésére ő is érdeklődően fordul Mordokhai felé. Lábait keresztezi és a felső lábfejét szórakozott rázza, mezítelen talpa kilóg a szoknyája alól. Mindez persze az asztal alatt történik, így nem valószínű, hogy észreveszik. Elhatározza, hogy reggel elindul és, ha már mestertől nem is tud tanulni még, talán egymaga is elérhet valamit.*
- Illetve, itt, a városon belül nem tudod, merre lehet mester nélkül mágiát tanulni? *Teszi fel a kérdést, amint Mordokhai válaszol a másik fehérhajú kérdésére is, a karavánpihenőt illetően.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-28 16:15:13
Üzenet elküldve: 2020-11-28 16:15:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egyezményes keringő //
//az egyik emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Meggondoltam *sóhajtja nyögve.* - Legyen inkább nagyúr. *Rámarkol a feszes kis hátsóra, míg a lány keze a nadrágjába furakszik. Már most tudja, hogy azt az előjáték dolgot most sem fogja túlzásba vinni.* - Az úr, csak így, olyan pórias.
*A finom kacsó kényeztető mozdulatai elmondhatatlanul kéjesek, ugyanakkor sürgetőleg is hatnak a zsoldos vágyára. Gerincre akarja vágni a kicsikét, hogy végre ne csak édes kóstoló jusson belőle, hanem minden, amit csak elbír étvággyal.
A kívánatosan gömbölyded idomok a tenyere alatt, a gerjesztő tudat, hogy épp csak egy fűzőt visel a drága, egyszeriben a türelme nyakára hágnak. Megragadja a lányt és megemeli, hogy az ölében tartva vigye az ágyig. Az a démoni ruhadarab most annyira már nem is tűnik fontosnak. Sort kerít majd rá, de most csak el akar merülni a csitri combjai között. Az ágyra dönti és már csatolja is az övét, hogy kiengedje a nadrágjából az egyre türelmetlenebb vágyakat. Épp csak addig szakítja meg a mohó csókokat, míg a tenyerébe köp, hogy a sietség nehogy a kellemetlenséget okozzon. Valószínűleg nagyobb körítés és puccosabb bevezetés járna egy első bálos táncpartnernek, de egy Doras-féle zsoldosból sose lesz szőke herceg. Az események sodrában egy kicsit meg is feledkezik magáról, mikor nekiveselkedik. A vágy szinte vörös ködöt borít az agyára, míg meg nem érzi a kéjes mámort: a lány ágyékának forró szorítását. Néhány mozdulat után kezd tisztulni az elméje és a csibécske szemébe néz. Finomabban feszül csak neki egyelőre, hogy lássa, hogy viseli.*
//az egyik emeleti szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Meggondoltam *sóhajtja nyögve.* - Legyen inkább nagyúr. *Rámarkol a feszes kis hátsóra, míg a lány keze a nadrágjába furakszik. Már most tudja, hogy azt az előjáték dolgot most sem fogja túlzásba vinni.* - Az úr, csak így, olyan pórias.
*A finom kacsó kényeztető mozdulatai elmondhatatlanul kéjesek, ugyanakkor sürgetőleg is hatnak a zsoldos vágyára. Gerincre akarja vágni a kicsikét, hogy végre ne csak édes kóstoló jusson belőle, hanem minden, amit csak elbír étvággyal.
A kívánatosan gömbölyded idomok a tenyere alatt, a gerjesztő tudat, hogy épp csak egy fűzőt visel a drága, egyszeriben a türelme nyakára hágnak. Megragadja a lányt és megemeli, hogy az ölében tartva vigye az ágyig. Az a démoni ruhadarab most annyira már nem is tűnik fontosnak. Sort kerít majd rá, de most csak el akar merülni a csitri combjai között. Az ágyra dönti és már csatolja is az övét, hogy kiengedje a nadrágjából az egyre türelmetlenebb vágyakat. Épp csak addig szakítja meg a mohó csókokat, míg a tenyerébe köp, hogy a sietség nehogy a kellemetlenséget okozzon. Valószínűleg nagyobb körítés és puccosabb bevezetés járna egy első bálos táncpartnernek, de egy Doras-féle zsoldosból sose lesz szőke herceg. Az események sodrában egy kicsit meg is feledkezik magáról, mikor nekiveselkedik. A vágy szinte vörös ködöt borít az agyára, míg meg nem érzi a kéjes mámort: a lány ágyékának forró szorítását. Néhány mozdulat után kezd tisztulni az elméje és a csibécske szemébe néz. Finomabban feszül csak neki egyelőre, hogy lássa, hogy viseli.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-28 09:12:58
Üzenet elküldve: 2020-11-28 09:12:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rixriel//
*Talán meg sem lepődne, ha tudná, hogy Val igazán szeret mesélni, sőt, még egy nagy könyve is van hozzá, amiben elkezdte lejegyezni a mindenféle történeteket, amiket hosszú útjai során átélt, vagy csak hallott. Nem beszélve a tündérbajnokságon szerzett ereklyéiről, amikkel aztán igazán varázslatossá képes tenni egy-egy elmesélt történetet. Talán annak is eljön majd az ideje.*
-Ha szeretnéd, szívesen mesélek.
*Válaszolja nem bújtatott örömmel az arcán. Úgy látszik, hogy némi vonakodás után ugyan, de csak belép a fogadóba Rixriel is, s hamarosan már azon tanakodnak, hogy mit is kellene enniük.*
-Remekül hangzik.
*Vigyorog, s tényleg jó látni, hogy a korábban kissé mogorvácska lány hogyan kezd felengedni. Int is a pincérnek, s leadja a rendelést: egy Gyümölcstea 5 aranyért, egy adag Sült szalonna 12 aranyért, és hozzá egy Szelet kenyér 2 aranyért, magának pedig egy Teát 4 aranyért, és egy Őzragu levest 11 aranyért. Bár furcsán hathat, hogy levest eszik, de az őzragu leves inkább olyan mint egy főétel, és a mágusok egyébként is furcsa szerzetek, néha nem is tudni mennyire.*
-Nos akkor jó étvágyat, kedves Rixriel! Egyél csak, amennyi jól esik.
*Meghatja fejét, s ő maga lassan kezdi el kanalazgatni a finom, gőzölgő levest, amint kihozzák a finom reggelit nekik. A lány finomabb hangvételű szavaira felnevet halkan, s ő is közelebb hajol, hogy válaszolhasson.*
-Akkor nem lehet valami jó a szemet, hisz egy épp itt ül veled szemben.
*Talán meg sem lepődne, ha tudná, hogy Val igazán szeret mesélni, sőt, még egy nagy könyve is van hozzá, amiben elkezdte lejegyezni a mindenféle történeteket, amiket hosszú útjai során átélt, vagy csak hallott. Nem beszélve a tündérbajnokságon szerzett ereklyéiről, amikkel aztán igazán varázslatossá képes tenni egy-egy elmesélt történetet. Talán annak is eljön majd az ideje.*
-Ha szeretnéd, szívesen mesélek.
*Válaszolja nem bújtatott örömmel az arcán. Úgy látszik, hogy némi vonakodás után ugyan, de csak belép a fogadóba Rixriel is, s hamarosan már azon tanakodnak, hogy mit is kellene enniük.*
-Remekül hangzik.
*Vigyorog, s tényleg jó látni, hogy a korábban kissé mogorvácska lány hogyan kezd felengedni. Int is a pincérnek, s leadja a rendelést: egy Gyümölcstea 5 aranyért,
egy adag Sült szalonna 12 aranyért, és hozzá egy Szelet kenyér 2 aranyért, magának pedig egy Teát 4 aranyért, és egy Őzragu levest 11 aranyért. Bár furcsán hathat, hogy levest eszik, de az őzragu leves inkább olyan mint egy főétel, és a mágusok egyébként is furcsa szerzetek, néha nem is tudni mennyire.*-Nos akkor jó étvágyat, kedves Rixriel! Egyél csak, amennyi jól esik.
*Meghatja fejét, s ő maga lassan kezdi el kanalazgatni a finom, gőzölgő levest, amint kihozzák a finom reggelit nekik. A lány finomabb hangvételű szavaira felnevet halkan, s ő is közelebb hajol, hogy válaszolhasson.*
-Akkor nem lehet valami jó a szemet, hisz egy épp itt ül veled szemben.
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 22:11:48
Üzenet elküldve: 2020-11-27 22:11:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*Bár látszólag teljesen belemerül az étel, ital meg minden egyéb okozta mámorba, valójában figyelme jelenetős részét szenteli a férfi mondandójának. Nor'Deron tisztában van azzal, hogy bár a vele szemben ülő igyekszik minél inkább szűkszavúan mesélni, szinte minden mondata mögött ott bujkál egy-egy történet, melyről akár órákig is lehetne mesélni. A fél-elf figyelmét például a karavánpihenő megszűnése mögött álló történet kelti fel a leginkább, azonban úgy dönt nem zavarja meg a másik mondandóját. Legalábbis egyelőre nem.
Korábbi kijelentése tán egy kissé elhamarkodottnak és legalább kétszer ennyire meggondolatlannak bizonyult, elvégre mindkét beszélgetőpartneréből olyan reakciót vált ki melyre egyáltalán nem is számított, a kijelentése fejben történő megfogantatásának pillanatában. Így hát tagadóan csóválni kezdi fejét, székében ismételten hátra dől, hátát a támlának támasztva. Karjait széttárja, könyökét maga mellett tartva, elvégre az ennél szélesebb kézmozdulatokkal már komoly kockázattal jártak a mellette ülő számára.*
- Félreértettétek. Nem az ottani emberekről beszéltem, hanem a házakról. Festői látványt nyújthattak annak idején…
*Jobb kezével kupájáért nyúl, s bár bele nem iszik, körkörösen mozgatni kezdi az edényt, mitől a benne lévő vörösbor felszíne fodrozódni majd örvényleni kezd. Látszólag szinte teljesen belemerül a látványba, s már-már sötét tekintettel figyeli a jelenséget. Eközben arcán keserű mosoly húzódik.*
- Viszont, ha már akaratlanul is ide tereltem a beszélgetést…
*A kupából felpillantva, valamelyest megenyhült tekintetét felváltva szegezi Mordokhaira és Nalretre.*
- El kell mondjam, értelmetlen az ilyen vérontás. Akárcsak az élet maga, ez is egy körforgás. Csak idő kérdése, hogy más lépjen az egykori gazdagok helyére, elvégre az emberi vagy épp nem emberi kapzsiság nem tűri az egyenlőséget. Mindig lesz, aki többre vágyik és meg is szerzi magának, ahogy olyan is lesz, aki ezt előbb utóbb elirigyli.
*Magyaráz végig szabad kezével szolidan gesztikulálva, majd amint végez belekortyol italába, mitől a pohár félig kiürül. Ekkor bár már kezdi érezni a bor szervezetére gyakorolt nem feltétlen pozitív hatásait, a tényleges ittas állapot azonban még mindig távoli képnek tűnik. Arra, amit az asztalnál ülő férfitársa ez után mond, szinte nem is tud mást tenni, mint helyeslően bólogatni. Bár voltak részek melyekkel nem feltétlenül értett egyet, azonban nem állt szándékában ezt szóvá is tenni.
Mikor tündértársa visszautasítja ajánlatát, ő csupán elvigyorodik minekutána vállát is megvonja.*
- Több marad nekem.
*Jegyzi meg diadalittasan.*
- Viszont az ajánlatom még mindig áll, csak egy szavadba kerül.
*A lány válaszát megvárja, s aszerint cselekszik, ám végül befejezvén azt mit korábban már elkezdett magába lapátolja az őzragu leves maradékát is még mielőtt teljesen kihűlne. Eközben természetesen nem felejt el kellő figyelmet szentelni Mordokhai az úgynevezett Sárvárosról szóló beszámolójának. Bár a hely létezésének valamit veszélyességének híre már rég eljutott hozzá, az újabb részletek csak fokozták Nor'Deron érdeklődését. Nem sokkal később merül fel a férfi fejében ismét egy kérdés, melyet ezúttal hangosan fel is tesz.*
- Mi lett a karavánpihenővel?
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.27 23:34:16
*Bár látszólag teljesen belemerül az étel, ital meg minden egyéb okozta mámorba, valójában figyelme jelenetős részét szenteli a férfi mondandójának. Nor'Deron tisztában van azzal, hogy bár a vele szemben ülő igyekszik minél inkább szűkszavúan mesélni, szinte minden mondata mögött ott bujkál egy-egy történet, melyről akár órákig is lehetne mesélni. A fél-elf figyelmét például a karavánpihenő megszűnése mögött álló történet kelti fel a leginkább, azonban úgy dönt nem zavarja meg a másik mondandóját. Legalábbis egyelőre nem.
Korábbi kijelentése tán egy kissé elhamarkodottnak és legalább kétszer ennyire meggondolatlannak bizonyult, elvégre mindkét beszélgetőpartneréből olyan reakciót vált ki melyre egyáltalán nem is számított, a kijelentése fejben történő megfogantatásának pillanatában. Így hát tagadóan csóválni kezdi fejét, székében ismételten hátra dől, hátát a támlának támasztva. Karjait széttárja, könyökét maga mellett tartva, elvégre az ennél szélesebb kézmozdulatokkal már komoly kockázattal jártak a mellette ülő számára.*
- Félreértettétek. Nem az ottani emberekről beszéltem, hanem a házakról. Festői látványt nyújthattak annak idején…
*Jobb kezével kupájáért nyúl, s bár bele nem iszik, körkörösen mozgatni kezdi az edényt, mitől a benne lévő vörösbor felszíne fodrozódni majd örvényleni kezd. Látszólag szinte teljesen belemerül a látványba, s már-már sötét tekintettel figyeli a jelenséget. Eközben arcán keserű mosoly húzódik.*
- Viszont, ha már akaratlanul is ide tereltem a beszélgetést…
*A kupából felpillantva, valamelyest megenyhült tekintetét felváltva szegezi Mordokhaira és Nalretre.*
- El kell mondjam, értelmetlen az ilyen vérontás. Akárcsak az élet maga, ez is egy körforgás. Csak idő kérdése, hogy más lépjen az egykori gazdagok helyére, elvégre az emberi vagy épp nem emberi kapzsiság nem tűri az egyenlőséget. Mindig lesz, aki többre vágyik és meg is szerzi magának, ahogy olyan is lesz, aki ezt előbb utóbb elirigyli.
*Magyaráz végig szabad kezével szolidan gesztikulálva, majd amint végez belekortyol italába, mitől a pohár félig kiürül. Ekkor bár már kezdi érezni a bor szervezetére gyakorolt nem feltétlen pozitív hatásait, a tényleges ittas állapot azonban még mindig távoli képnek tűnik. Arra, amit az asztalnál ülő férfitársa ez után mond, szinte nem is tud mást tenni, mint helyeslően bólogatni. Bár voltak részek melyekkel nem feltétlenül értett egyet, azonban nem állt szándékában ezt szóvá is tenni.
Mikor tündértársa visszautasítja ajánlatát, ő csupán elvigyorodik minekutána vállát is megvonja.*
- Több marad nekem.
*Jegyzi meg diadalittasan.*
- Viszont az ajánlatom még mindig áll, csak egy szavadba kerül.
*A lány válaszát megvárja, s aszerint cselekszik, ám végül befejezvén azt mit korábban már elkezdett magába lapátolja az őzragu leves maradékát is még mielőtt teljesen kihűlne. Eközben természetesen nem felejt el kellő figyelmet szentelni Mordokhai az úgynevezett Sárvárosról szóló beszámolójának. Bár a hely létezésének valamit veszélyességének híre már rég eljutott hozzá, az újabb részletek csak fokozták Nor'Deron érdeklődését. Nem sokkal később merül fel a férfi fejében ismét egy kérdés, melyet ezúttal hangosan fel is tesz.*
- Mi lett a karavánpihenővel?
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.27 23:34:16
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 19:45:57
Üzenet elküldve: 2020-11-27 19:45:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Meglepi a nő horkantása, hiszen Max nem éppen efféle dolgokhoz van szokva a nőktől, de már régen rájött, hogy Wherä igazán különleges személyiség. Vissza is mosolyog a lányra, majd a beszélgetésük egészen más vizekre terelődik a kérdések iránya által. Max érzi, hogy most a mély hallgatás egészen más takar, mint bármelyik beszélgetésük során tette és noha tudja mit ne tegyen, a tettek igazi válasza lehetetlen. Az értékeire hagyatkozva végül, ha teheti finoman megsimítja a sötételf haját és lágyan beszélni kezd. *
- Majd egyszer elmondod, ne erőltessük. Túl nagy kincs vagy, hogy miattam érezd magad rosszul. *megvárja mit válaszol a másik, de ha a téma kissé leülepedik, mint kagylók a tenger susogó alján akkor megpróbálja magukat beljebb keríteni. *
- Bemegyünk? *Kérdezi végül a sötételftől, és ha a válasz igenlő akkor kinyitja Wheränak az ajtót és előre engedi. *
*Meglepi a nő horkantása, hiszen Max nem éppen efféle dolgokhoz van szokva a nőktől, de már régen rájött, hogy Wherä igazán különleges személyiség. Vissza is mosolyog a lányra, majd a beszélgetésük egészen más vizekre terelődik a kérdések iránya által. Max érzi, hogy most a mély hallgatás egészen más takar, mint bármelyik beszélgetésük során tette és noha tudja mit ne tegyen, a tettek igazi válasza lehetetlen. Az értékeire hagyatkozva végül, ha teheti finoman megsimítja a sötételf haját és lágyan beszélni kezd. *
- Majd egyszer elmondod, ne erőltessük. Túl nagy kincs vagy, hogy miattam érezd magad rosszul. *megvárja mit válaszol a másik, de ha a téma kissé leülepedik, mint kagylók a tenger susogó alján akkor megpróbálja magukat beljebb keríteni. *
- Bemegyünk? *Kérdezi végül a sötételftől, és ha a válasz igenlő akkor kinyitja Wheränak az ajtót és előre engedi. *
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 18:10:07
Üzenet elküldve: 2020-11-27 18:10:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
- A közeli kikötőben csak egyszer jártam.*Válaszol Nalret kérdésére, miközben kezével hozzávetőlegesen az említett helység irányába mutat.*Akkor is csak átutazóban.*Fűzi még hozzá s közben szája cinkos vigyorra húzódik, hisz a túrára, amit a tenger egyik szigetén tett, élete végéig emlékezni fog. Magát a kikötőt és környékét viszont nem volt alkalma akkoriban jobban szemrevételezni, teendői nem sok teret adtak az egy helyben ücsörgésnek így erről nem tud bővebb felvilágosítással szolgálni.*
- A néhai karaványpihenőben többször is időztem, ám az azóta megszűnt, mostani állapotában pedig még nem volt hozzá szerencsém.
*A lány másik kérdésére ismét csak kénytelen sajnálkozva megrázni a fejét.*
- Én csak egyetlen varázshasználót ismertem Artheniorban, ő pedig már rég elhagyta e földet. Így vagy úgy.*Szándékosan használta a varázshasználó kifejezést, hiszen Mordachnak valamiért mindig sötét fellegek kezdtek el gyülekezni az arcán, ha az ember mágusként hivatkozott rá, az pedig a legkevesebb, amit Mordokhai megtehet barátjáért, akár él, akár nem, hogy csak oly' módon említi őt, ami neki sem lenne ellenére.*De tán a nomád törzsnél, akik Artheniortól kissé odébb élnek, nagyobb szerencsével jár. Persze kérdéses, hogy mennyire számítanak még nomád törzsnek, ahogy hallottam, elég szépen berendezkedtek mostanra.
*Ez persze tényleg csak egy tipp Mordokhai részéről, hiszen ő maga még sosem járt a Vashegyen, így fogalma sincs, hogy lehetnek-e köztük olyanok, akik tanítanak mágiát. A maga részéről biztos benne, hogy Arthenioron belül is bőven akad, aki segítsen a lányon, határozottan meglepné, ha nem így lenne.
A férfi ádáz küzdelmén a vacsorájával csak nagy megpróbáltatások árán nem kezd el hangosan kacagni és még akkor is vonásait próbálja rendbe szedni, amikor az feláll és kezet nyújt neki. Ő természetesen elfogadja a baráti jobbot, Nor'Deron megjegyzésén pedig szélesen elmosolyodik.*
- Való igaz, hogy egy külső szemlélő számára szerfölött különös látványt nyújthatunk.*Mondja vidáman, ám nemsokára a téma újra megköveteli, hogy nagyon is megkomolyodjon.*Egykor pedig a Szegénynegyed volt felettébb szívszorító látvány.*Szólal meg csendesen. Az ő emlékezetében még élénken él, milyen volt ott nap, mint nap elhaladni úgy, hogy közben le nem vette kezét a fegyveréről, egy pillanatra sem. Ennek ellenére felemás érzései vannak a felkelést illetően és egy kicsit kénytelen igazat adni Nalretnek és Nor'Deronnak egyaránt.*
- Én nem gondolom, hogy a vérontás lenne az egyetlen módja az efféle konfliktusok rendezésének. De ismervén az akkori nemességet... nem tudom mily' egyéb módon lehetett volna elérni a változásokat, amiket a lázadás kiváltott. Bárhogy is legyen, a gazdagok sem érdemelték, hogy életük így végződjön.
*Bár Mordokhai nem tartózkodott itt akkoriban, épp elégszer látta már, hogy mit csinál a hiány, a nyomor az ember lelkéből, így pedig egészen biztos benne, hogy a nemesek nagy része nem gyorsan és főleg nem fájdalommentesen távozott az élők sorából. Távolról sem.*
- A másik oldalon? A másik oldalon van mindenki, akit a hasadék meggátolt a visszatérésben, míg meg nem épült a híd. Az ilyen gyorsan és váratlanul kialakult társadalomban pedig többnyire az erő és kétségbeesés uralkodik. Az a hely megszolgálta a nevét.
*A szóbeszéd alapján Sárváros sokban hasonlít arra, ami régen a Szegénynegyed volt, csak épp tízszer veszélyesebb. Ez pedig elgondolkodtatja az embert, nem lett-e volna bölcsebb, ha sosem épül meg a híd, mi a két városrészt összeköti.
Ezen borús témák közepette hősünk igencsak megszomjazik és kénytelen néhány nagyobb kortyot húzni a söréből, aminek mennyisége ezáltal jelentősen megcsappan. Nem célja leinni magát, főleg az előző éjszaka tükrében, ám szerencsére néhány sörnél azért jóval több kell ahhoz, hogy a férfinak nehézségei támadjanak.*
- A közeli kikötőben csak egyszer jártam.*Válaszol Nalret kérdésére, miközben kezével hozzávetőlegesen az említett helység irányába mutat.*Akkor is csak átutazóban.*Fűzi még hozzá s közben szája cinkos vigyorra húzódik, hisz a túrára, amit a tenger egyik szigetén tett, élete végéig emlékezni fog. Magát a kikötőt és környékét viszont nem volt alkalma akkoriban jobban szemrevételezni, teendői nem sok teret adtak az egy helyben ücsörgésnek így erről nem tud bővebb felvilágosítással szolgálni.*
- A néhai karaványpihenőben többször is időztem, ám az azóta megszűnt, mostani állapotában pedig még nem volt hozzá szerencsém.
*A lány másik kérdésére ismét csak kénytelen sajnálkozva megrázni a fejét.*
- Én csak egyetlen varázshasználót ismertem Artheniorban, ő pedig már rég elhagyta e földet. Így vagy úgy.*Szándékosan használta a varázshasználó kifejezést, hiszen Mordachnak valamiért mindig sötét fellegek kezdtek el gyülekezni az arcán, ha az ember mágusként hivatkozott rá, az pedig a legkevesebb, amit Mordokhai megtehet barátjáért, akár él, akár nem, hogy csak oly' módon említi őt, ami neki sem lenne ellenére.*De tán a nomád törzsnél, akik Artheniortól kissé odébb élnek, nagyobb szerencsével jár. Persze kérdéses, hogy mennyire számítanak még nomád törzsnek, ahogy hallottam, elég szépen berendezkedtek mostanra.
*Ez persze tényleg csak egy tipp Mordokhai részéről, hiszen ő maga még sosem járt a Vashegyen, így fogalma sincs, hogy lehetnek-e köztük olyanok, akik tanítanak mágiát. A maga részéről biztos benne, hogy Arthenioron belül is bőven akad, aki segítsen a lányon, határozottan meglepné, ha nem így lenne.
A férfi ádáz küzdelmén a vacsorájával csak nagy megpróbáltatások árán nem kezd el hangosan kacagni és még akkor is vonásait próbálja rendbe szedni, amikor az feláll és kezet nyújt neki. Ő természetesen elfogadja a baráti jobbot, Nor'Deron megjegyzésén pedig szélesen elmosolyodik.*
- Való igaz, hogy egy külső szemlélő számára szerfölött különös látványt nyújthatunk.*Mondja vidáman, ám nemsokára a téma újra megköveteli, hogy nagyon is megkomolyodjon.*Egykor pedig a Szegénynegyed volt felettébb szívszorító látvány.*Szólal meg csendesen. Az ő emlékezetében még élénken él, milyen volt ott nap, mint nap elhaladni úgy, hogy közben le nem vette kezét a fegyveréről, egy pillanatra sem. Ennek ellenére felemás érzései vannak a felkelést illetően és egy kicsit kénytelen igazat adni Nalretnek és Nor'Deronnak egyaránt.*
- Én nem gondolom, hogy a vérontás lenne az egyetlen módja az efféle konfliktusok rendezésének. De ismervén az akkori nemességet... nem tudom mily' egyéb módon lehetett volna elérni a változásokat, amiket a lázadás kiváltott. Bárhogy is legyen, a gazdagok sem érdemelték, hogy életük így végződjön.
*Bár Mordokhai nem tartózkodott itt akkoriban, épp elégszer látta már, hogy mit csinál a hiány, a nyomor az ember lelkéből, így pedig egészen biztos benne, hogy a nemesek nagy része nem gyorsan és főleg nem fájdalommentesen távozott az élők sorából. Távolról sem.*
- A másik oldalon? A másik oldalon van mindenki, akit a hasadék meggátolt a visszatérésben, míg meg nem épült a híd. Az ilyen gyorsan és váratlanul kialakult társadalomban pedig többnyire az erő és kétségbeesés uralkodik. Az a hely megszolgálta a nevét.
*A szóbeszéd alapján Sárváros sokban hasonlít arra, ami régen a Szegénynegyed volt, csak épp tízszer veszélyesebb. Ez pedig elgondolkodtatja az embert, nem lett-e volna bölcsebb, ha sosem épül meg a híd, mi a két városrészt összeköti.
Ezen borús témák közepette hősünk igencsak megszomjazik és kénytelen néhány nagyobb kortyot húzni a söréből, aminek mennyisége ezáltal jelentősen megcsappan. Nem célja leinni magát, főleg az előző éjszaka tükrében, ám szerencsére néhány sörnél azért jóval több kell ahhoz, hogy a férfinak nehézségei támadjanak.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 17:04:14
Üzenet elküldve: 2020-11-27 17:04:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hóember, Hótündér, Hófattyú//
*A nő egyetértően bólint, megérti, milyen furcsa lehet Mordokhainak visszatérnie újra ebbe a városba, pláne, ha rögvest beleszalad két olyan fehérfejűbe, mint jómaga.*
- A környéken melyik városban töltötte a legtöbb időt? *Érdeklődik, hátha meg tud valamit az Arthenioron kívüli területekről is, hátha kap egy kis ihletet, merre lenne érdemes tovább haladnia.* Esetleg mágusokba merre könnyebb belebotlani? Már ha akad olyan vidék, ahol élnek annyian, hogy botlásveszély áll fenn. *Tudja, hogy bizonyos dolgokat itt is megtanulhat, például a templomban, de lehet, hogy a folyamat gyorsabb és hatékonyabb lenne valakitől, akivel hosszasabb időt eltölthet. Nalret ezután egy darabig csendben figyeli az eseményeket, Nor'Deron érintésére pedig maga elé mosolyog, kissé lehajtott fejjel. Ha ketten lennének, valószínű most kezével elkezdené simogatni a másik térdét és comb tájékát, azonban társaságban nem nyúlkál csak úgy az asztal alá. Mindezek mellett még mindig nem tudja, mi volt az a furcsa érzés az előbb, mi az, ami miatt elkezdett aggódni, de jó lesz nem megfeledkezni róla, Nalret általában hisz a megérzéseiben, nem szoktak azok hazudni.*
- Robbanás? *Lepődik meg, mert el nem tudja képzelni, ki az, aki robbantással próbál véget vetni valaminek, illetve mi az, ami képes ekkora lyukat vágni a földbe.* Ami azt illeti, *Fordul ekkor Nor'Deron felé.* szerintem nem sajnálandó. A gazdagnegyediek végtére is maguknak intézték él ezt az egész cirkuszt. *Tartja tenyerét az ég felé magyarázás közben. Tudja, hogy szörnyű, ami történt és nem érti miért kell mindent a pusztítással megoldani, de az egyensúly elveszítése mindig káoszhoz vezet. Márpedig ha van egy város, ahol egymást mellett két ellentétes nevű városrész található, akkor valószínű, hogy egy idő után az egyiknek valami gondja lesz a másikkal. Mint a tűz meg a víz. Az erősebb és a több majd dönt, és szépen felemészti a másikat.* Ami azt illeti, még az érdekel, a túloldalon kik telepedtek le. *Pillant vissza Mordokhaira, fejével a Romváros felé biccentve, ahonnan az imént megérkeztek a meleg fogadóba. Az eddig felfelé tartott tenyerébe most állát helyezi, könyökét pedig az asztalra. Közben Nor'Deron őfelé tolja a tányérját, a nő orrát pedig megcsapja az őzragu illata. Szemöldökét haloványan összeráncolja, de hamar igyekszik kisimítani azt, hogy aztán illedelmesen elutasíthassa a levest. Is.*
- Köszönöm, de nem eszem vadhúst! *Mosolyog kissé frusztráltan, mert ezúttal már tart attól, Nor'Deron sértve érzi majd magát az újabb elutasítás miatt. A nő valójából nem csak vadat, de húst sem eszik, viszont elégnek tartotta, ha ezt így meghagyja magában, nem kell az egész életet kiteregetni. Maga sem tudja, hogy elviekből-e vagy sem, amióta az eszét tudja az erdőben így lett nevelve. Soha életében nem evett még húst és nem is tudja igazán, akar-e változtatni ezen. Vannak olyan dolgok, amiket az ember gyerekkorából hoz és jobb esetben egy életre magával cipel. Meg persze rosszabb esetben is, de az már egy másik téma. Közben reméli, a nagy férfiak neki látnak most már kortyolgatni az italukat, mármint úgy rendesen, nem csak mint a nárcisz nedűjét, mert ha így folytatják, józanul kell majd elviselniük Nalretet, aki jelenleg ádáz mód azon töri a fejét, miért is nem szól valami zene ebben az istenekverte fogadóban.*
*A nő egyetértően bólint, megérti, milyen furcsa lehet Mordokhainak visszatérnie újra ebbe a városba, pláne, ha rögvest beleszalad két olyan fehérfejűbe, mint jómaga.*
- A környéken melyik városban töltötte a legtöbb időt? *Érdeklődik, hátha meg tud valamit az Arthenioron kívüli területekről is, hátha kap egy kis ihletet, merre lenne érdemes tovább haladnia.* Esetleg mágusokba merre könnyebb belebotlani? Már ha akad olyan vidék, ahol élnek annyian, hogy botlásveszély áll fenn. *Tudja, hogy bizonyos dolgokat itt is megtanulhat, például a templomban, de lehet, hogy a folyamat gyorsabb és hatékonyabb lenne valakitől, akivel hosszasabb időt eltölthet. Nalret ezután egy darabig csendben figyeli az eseményeket, Nor'Deron érintésére pedig maga elé mosolyog, kissé lehajtott fejjel. Ha ketten lennének, valószínű most kezével elkezdené simogatni a másik térdét és comb tájékát, azonban társaságban nem nyúlkál csak úgy az asztal alá. Mindezek mellett még mindig nem tudja, mi volt az a furcsa érzés az előbb, mi az, ami miatt elkezdett aggódni, de jó lesz nem megfeledkezni róla, Nalret általában hisz a megérzéseiben, nem szoktak azok hazudni.*
- Robbanás? *Lepődik meg, mert el nem tudja képzelni, ki az, aki robbantással próbál véget vetni valaminek, illetve mi az, ami képes ekkora lyukat vágni a földbe.* Ami azt illeti, *Fordul ekkor Nor'Deron felé.* szerintem nem sajnálandó. A gazdagnegyediek végtére is maguknak intézték él ezt az egész cirkuszt. *Tartja tenyerét az ég felé magyarázás közben. Tudja, hogy szörnyű, ami történt és nem érti miért kell mindent a pusztítással megoldani, de az egyensúly elveszítése mindig káoszhoz vezet. Márpedig ha van egy város, ahol egymást mellett két ellentétes nevű városrész található, akkor valószínű, hogy egy idő után az egyiknek valami gondja lesz a másikkal. Mint a tűz meg a víz. Az erősebb és a több majd dönt, és szépen felemészti a másikat.* Ami azt illeti, még az érdekel, a túloldalon kik telepedtek le. *Pillant vissza Mordokhaira, fejével a Romváros felé biccentve, ahonnan az imént megérkeztek a meleg fogadóba. Az eddig felfelé tartott tenyerébe most állát helyezi, könyökét pedig az asztalra. Közben Nor'Deron őfelé tolja a tányérját, a nő orrát pedig megcsapja az őzragu illata. Szemöldökét haloványan összeráncolja, de hamar igyekszik kisimítani azt, hogy aztán illedelmesen elutasíthassa a levest. Is.*
- Köszönöm, de nem eszem vadhúst! *Mosolyog kissé frusztráltan, mert ezúttal már tart attól, Nor'Deron sértve érzi majd magát az újabb elutasítás miatt. A nő valójából nem csak vadat, de húst sem eszik, viszont elégnek tartotta, ha ezt így meghagyja magában, nem kell az egész életet kiteregetni. Maga sem tudja, hogy elviekből-e vagy sem, amióta az eszét tudja az erdőben így lett nevelve. Soha életében nem evett még húst és nem is tudja igazán, akar-e változtatni ezen. Vannak olyan dolgok, amiket az ember gyerekkorából hoz és jobb esetben egy életre magával cipel. Meg persze rosszabb esetben is, de az már egy másik téma. Közben reméli, a nagy férfiak neki látnak most már kortyolgatni az italukat, mármint úgy rendesen, nem csak mint a nárcisz nedűjét, mert ha így folytatják, józanul kell majd elviselniük Nalretet, aki jelenleg ádáz mód azon töri a fejét, miért is nem szól valami zene ebben az istenekverte fogadóban.*
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 14:15:28
Üzenet elküldve: 2020-11-27 14:15:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy ajánlatnak indult//
* Még csak egyedül sem kell mennie. Követi a férfi a fogadóig. Ott aztán miután kényelmesen elhelyezkedtek és pipára gyújtottak megkezdődik az üzleti megbeszélés.*
- Nos nem fogok én kertelni. Szeretnék többet megtudni a környezetemről. Így aztán szükségem van az olyan emberekre, mint te. Annyi lenne a dolgod, hogy a kereskedőházban történő jelentősebb eseményekről beszámolsz nekem, vagy valamelyik emberemnek. Ennyire egyszerű ez az egész. Nos akármit is felesz egyet dologgal tisztában kell lenned. Ha eljár a szád bárkinek, akkor meghalsz. Hidd el nem a levegőbe beszélek.* Mosolyog rá igazán gonoszan. Ha ránéznek, akkor láthatják a szemében, hogy komolyan gondolta azt amit most mondott.*
- Természetesen megfizetnélek, ha vállalod. Aranyban vagy éppen másban. Akad nálunk mindig ez is meg az is.* Mosolyodik el most éppen sejtelmesen, mielőtt belekortyolna italába. A székében hátradőlve várja, hogy a férfi feleljen neki.*
//Csak egy ajánlatnak indult//
* Még csak egyedül sem kell mennie. Követi a férfi a fogadóig. Ott aztán miután kényelmesen elhelyezkedtek és pipára gyújtottak megkezdődik az üzleti megbeszélés.*
- Nos nem fogok én kertelni. Szeretnék többet megtudni a környezetemről. Így aztán szükségem van az olyan emberekre, mint te. Annyi lenne a dolgod, hogy a kereskedőházban történő jelentősebb eseményekről beszámolsz nekem, vagy valamelyik emberemnek. Ennyire egyszerű ez az egész. Nos akármit is felesz egyet dologgal tisztában kell lenned. Ha eljár a szád bárkinek, akkor meghalsz. Hidd el nem a levegőbe beszélek.* Mosolyog rá igazán gonoszan. Ha ránéznek, akkor láthatják a szemében, hogy komolyan gondolta azt amit most mondott.*
- Természetesen megfizetnélek, ha vállalod. Aranyban vagy éppen másban. Akad nálunk mindig ez is meg az is.* Mosolyodik el most éppen sejtelmesen, mielőtt belekortyolna italába. A székében hátradőlve várja, hogy a férfi feleljen neki.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:58:51
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:58:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque, Mordokhai Elladur//
*Elégedett, ám alig látható vigyorral konstatálja, hogy nem értette félre a szituációt, s az asztal rejtekében történő diszkrét visszavágása nem fordult át teljes káoszba. Ennek örömére lábát óvatosan, s lassacskán elkezdi fel-le mozgatni térdével a lány külső combját finoman dörzsölgetve. Mindeközben arcáról elillan a vigyor, s oly ártatlan arckifejezéssel lapátolja magába az előtte lévő őzragu levest, mintha épp nem történne semmi. Mellékesen megjegyezve, nem ez életének legfinomabban elkészített vadhúsa, de azért határozottan előkelő helyet foglal el ezen a listán. Visszatérve az előzőre: Előreláthatóan kellemes estének néz elébe. Meleg étellel és borral teli has, valamint kellemes társaság akár éjszakára is. Mi kellhet több egy olyan vándornak mint jómaga?
Éppenséggel nem a lehető legjobb alkalomkor kerül sorra a bemutatkozást illetően, elvégre ép egy elég masszív és felettébb rágós húsdarabbal vívja ádáz harcát, ám dacolva a fulladás okozta életveszéllyel, nagyot nyelve próbálja meg a lehető leghamarabb eltüntetni a makacs, önmagát tán ilyen módon megbosszulni kívánó őz húsát, s hogy biztosra menjen, néhány korty borral igyekszik leküzdeni az ádáz bestiát, hogy végleg a feledés homályába, azaz a gyomrába taszítsa. Végül vörösen, akár egy paradicsom, viszont diadalittasan vigyorog a szemben ülő félre.*
- Az én becses nevem Nor'Deron. Örvendek.
*Tiszteletteljesen biccent a férfi felé, majd a kanalat tányérjában hagyva, megemelkedik ültő helyében, közelebb hajol s annak rendje és módja szerint kezet nyújt. Ha a szemben ülő szintén így tesz, Nor'Deron a szemébe nézz, férfiasan megszorítja a másik kezét és szolidan megrázza azt. A Hóhajú bárhogy reagál erre, a végeredmény ugyan az marad. Visszaül a helyére s folytatja amit eddig, beleértve ebben nem csupán az evést és ivást, hanem az asztal alatt történő cselekményeket is.*
- Mellesleg azt hiszem maradok a Mordokhainál. A Hóhajú megnevezés ebben a társaságban nem szolgálja azt a célt amire hivatott.
*Mondja szélesen vigyorogva, majd folytatja az őzragu leves eltüntetésére irányuló kísérleteit.
Az étkezés, valamint a „szórakozás” mellett természetesen érdeklődve hallgatja végig a vele szemben ülő férfi meséjét. Sajnos nem tud meg belőle jóval többet annál, mint amivel eddig is tisztában volt, viszont minden kétséget kizáróan élvezetesnek bizonyult ezen történetet az ő előadásában is meghallgatni.*
- Kétség kívül.
*Felei, miközben két falat közt helyeslően bólint a város ezen részét dicsérő kijelentésre.*
- Elszomorít, hogy nem láthattam a várost teljes pompájában. Igazán szívszorító látvány az egykori Gazdagnegyed.
*Ahogy ezt kimondja elégedetlenül csóválja meg fejét, majd egy feleszmélve, válla felett hátra pillant a fogadósra, ugyanis tart tőle, hogy ha az öreg az előbbi mozdulatát sikeresen kiszúrta, s a végén még azt találja hinni, hogy az ételnek szólt, s nem az aktuális témának. Válla felől visszapillantva tekintete egyenest a mellet ülőre téved. Az arcán lévő árulkodó pírt látva Nor'Deron halk kuncogásba kezd, majd közelebb tolja tányérját a lányhoz.*
- Ha szeretnéd a többit megeheted, hátha segít.
*Mondja ezt kedvesen mosolyogva.*
*Elégedett, ám alig látható vigyorral konstatálja, hogy nem értette félre a szituációt, s az asztal rejtekében történő diszkrét visszavágása nem fordult át teljes káoszba. Ennek örömére lábát óvatosan, s lassacskán elkezdi fel-le mozgatni térdével a lány külső combját finoman dörzsölgetve. Mindeközben arcáról elillan a vigyor, s oly ártatlan arckifejezéssel lapátolja magába az előtte lévő őzragu levest, mintha épp nem történne semmi. Mellékesen megjegyezve, nem ez életének legfinomabban elkészített vadhúsa, de azért határozottan előkelő helyet foglal el ezen a listán. Visszatérve az előzőre: Előreláthatóan kellemes estének néz elébe. Meleg étellel és borral teli has, valamint kellemes társaság akár éjszakára is. Mi kellhet több egy olyan vándornak mint jómaga?
Éppenséggel nem a lehető legjobb alkalomkor kerül sorra a bemutatkozást illetően, elvégre ép egy elég masszív és felettébb rágós húsdarabbal vívja ádáz harcát, ám dacolva a fulladás okozta életveszéllyel, nagyot nyelve próbálja meg a lehető leghamarabb eltüntetni a makacs, önmagát tán ilyen módon megbosszulni kívánó őz húsát, s hogy biztosra menjen, néhány korty borral igyekszik leküzdeni az ádáz bestiát, hogy végleg a feledés homályába, azaz a gyomrába taszítsa. Végül vörösen, akár egy paradicsom, viszont diadalittasan vigyorog a szemben ülő félre.*
- Az én becses nevem Nor'Deron. Örvendek.
*Tiszteletteljesen biccent a férfi felé, majd a kanalat tányérjában hagyva, megemelkedik ültő helyében, közelebb hajol s annak rendje és módja szerint kezet nyújt. Ha a szemben ülő szintén így tesz, Nor'Deron a szemébe nézz, férfiasan megszorítja a másik kezét és szolidan megrázza azt. A Hóhajú bárhogy reagál erre, a végeredmény ugyan az marad. Visszaül a helyére s folytatja amit eddig, beleértve ebben nem csupán az evést és ivást, hanem az asztal alatt történő cselekményeket is.*
- Mellesleg azt hiszem maradok a Mordokhainál. A Hóhajú megnevezés ebben a társaságban nem szolgálja azt a célt amire hivatott.
*Mondja szélesen vigyorogva, majd folytatja az őzragu leves eltüntetésére irányuló kísérleteit.
Az étkezés, valamint a „szórakozás” mellett természetesen érdeklődve hallgatja végig a vele szemben ülő férfi meséjét. Sajnos nem tud meg belőle jóval többet annál, mint amivel eddig is tisztában volt, viszont minden kétséget kizáróan élvezetesnek bizonyult ezen történetet az ő előadásában is meghallgatni.*
- Kétség kívül.
*Felei, miközben két falat közt helyeslően bólint a város ezen részét dicsérő kijelentésre.*
- Elszomorít, hogy nem láthattam a várost teljes pompájában. Igazán szívszorító látvány az egykori Gazdagnegyed.
*Ahogy ezt kimondja elégedetlenül csóválja meg fejét, majd egy feleszmélve, válla felett hátra pillant a fogadósra, ugyanis tart tőle, hogy ha az öreg az előbbi mozdulatát sikeresen kiszúrta, s a végén még azt találja hinni, hogy az ételnek szólt, s nem az aktuális témának. Válla felől visszapillantva tekintete egyenest a mellet ülőre téved. Az arcán lévő árulkodó pírt látva Nor'Deron halk kuncogásba kezd, majd közelebb tolja tányérját a lányhoz.*
- Ha szeretnéd a többit megeheted, hátha segít.
*Mondja ezt kedvesen mosolyogva.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:09:26
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:09:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az új érkező //
Miután kinézegette magát a főtéren, Pihalves úgy dönt betér a Pegazus fogadónak nevezett hatalmas kőépületbe. Kellemes meleg van odabent. ~Hatalmas kályha, díszített falak. Tetszik. Lehet mégsem csak egy éjszakát maradok?~ Lassú de határozott léptekkel indul meg balra, egy hosszú pult felé. Szemével a fogadóst keresi. Nem telik bele pár másodpercbe se, de meg is találja a fogadó távolabbik pontján, ahol éppen pár vendéget szolgál ki. Míg vissza nem tér, a lány alaposabban megfigyeli a környezetet. Nincs sok vendég de mégis látszik, hogy azért van forgalom. Az asztalokon túl kiszúr egy vékony faajtót de nem tud elmélyedni abban mit rejthet, mert közben háta mögül hallja ahogy a fogadós hozzá szól.*
- Egy szobát kérnék ma estére. *Mondja visszafordulva Pihalves.*
- 17 arany lesz.*Feleli a fogadós. A lány bólint majd kifizeti a Szoba áráért a 17 aranyat. Hosszú nap volt ezért alig várja, hogy lepihenhessen. A fogadós egy kulcsot nyom kezébe s útnak indítja az alvóhelyek felé. A szobába érve máris a nagy ágyra veti magát és pillanatokon belül el is nyomja az álom.
Miután kinézegette magát a főtéren, Pihalves úgy dönt betér a Pegazus fogadónak nevezett hatalmas kőépületbe. Kellemes meleg van odabent. ~Hatalmas kályha, díszített falak. Tetszik. Lehet mégsem csak egy éjszakát maradok?~ Lassú de határozott léptekkel indul meg balra, egy hosszú pult felé. Szemével a fogadóst keresi. Nem telik bele pár másodpercbe se, de meg is találja a fogadó távolabbik pontján, ahol éppen pár vendéget szolgál ki. Míg vissza nem tér, a lány alaposabban megfigyeli a környezetet. Nincs sok vendég de mégis látszik, hogy azért van forgalom. Az asztalokon túl kiszúr egy vékony faajtót de nem tud elmélyedni abban mit rejthet, mert közben háta mögül hallja ahogy a fogadós hozzá szól.*
- Egy szobát kérnék ma estére. *Mondja visszafordulva Pihalves.*
- 17 arany lesz.*Feleli a fogadós. A lány bólint majd kifizeti a Szoba áráért a 17 aranyat.
Hosszú nap volt ezért alig várja, hogy lepihenhessen. A fogadós egy kulcsot nyom kezébe s útnak indítja az alvóhelyek felé. A szobába érve máris a nagy ágyra veti magát és pillanatokon belül el is nyomja az álom.
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-26 23:19:58
Üzenet elküldve: 2020-11-26 23:19:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Liny//
- Köszönöm!
* Szól a törpe teli pofával válaszul arra, hogy az asztaltársa jó étvágyat kíván neki. Közben föl sem néz és úgy tömi magába a falatokat, mint aki már egy hete nem evett. Addig míg eszik nem is nagyon szól semmit. Majd, mikor végzett az evéssel jóllakottságát egy hangos böfögéssel adja a világ tudtára. Ingujjával letörli a száját, zsíros kezeit pedig a nadrágjába törli. Majd hátradől a székben és így szól: *
- No ez jól esett. Kiéheztem az úton.
Szóval azt szeretnéd tudni, hogy mi a szép? Hát ezt egy elfnek marha nehéz lesz elmagyarázni. Olyan lesz, mint süketnek énekelni. Annyit fogsz látni, hogy mozog a szám, de az értelmedig nem hinném, hogy eljut egy szó is. Na de sebaj, azért egy próbát megér. A törpék különben híresen jó tanárok, ha mellesleg ezt még nem mondtam volna. Szóval, ha igazán tanulni szeretnél nyugodtan kérdezz, nem szégyen az, mert hát öregapádtól nem hiszem, hogy sokat tudsz tanulni, ha csak nem törpe… No de ezt nem hinném, habár elég mélynövésű vagy...
* Törpénk ezekkel a szavakkal vezeti be a mondandóját, miközben hanyagul hátradől a székben, szinte befolyik az asztal alá. Az egyik kezét a szék támláján átvetve lógatja, miközben másik kezének nagyujjával maga felé mutogat, ezzel is jelezvén kiről van szó jó tanár ügyében, nehogy félreértés essék. *
- Szóval szépség. No igen. Mondhatnám a magas hegyeket, ahol a lélek szárnyra kel, vagy mondhatnám Wylnurana Szent Lángját az Amloshruddot. De neked ezek semmit sem mondanának, mert te az elf szemeiddel ezeket nem láthatod szépnek.
* Ekkor közelebb hajol, két kezével az asztalra könyököl és úgy folytatja: *
- Ahhoz, hogy megértsd hát, hogy mi a szép azt kell meglátnod, hogy mi a csúf és mi az utálatos, vagy mi az az átlagos. Mert a szépség ezek nélkül nem létezik, hisz a szép mindannak az ellentéte ami nem az. Sőt attól is nagyban különböznie kell, ami átlagos, tehát, ami a kettő közt van félúton szép és csúf közt. Ilyenből van a legtöbb.
A szökőkutad legfeljebb átlagos lehet minden giccsével együtt. Nem, nem csúnya. Rosszabb annál! Átlagos. Mert a csúnya szemet szúr, de az átlagos az pusztít. Ízlést rombol. Mert azt be lehet állítani szépnek, ha jól eladják.
Egy szép dolognak mély nyomot kell hagynia benned. Vágyat kell ébresztenie, hogy viszont láthasd. Ki kell hogy töltse a gondolataidat és ha rá gondolsz örömöt és valami mély megnyugvást kell hogy érezz. Ezekre egy egyszerű tárgy nem képes.
Vigyázz, mert az emberek túl gyakran használják mindenféle dologra azt a szót, hogy szép! Ennek következtében, pedig a valós tartalma felhígul és értelmét veszti. Mi törpék azt a szót, hogy szép csak nagyon ritkán használjuk, olyan dolgokra, melyek valóban azok.
* Fejezi be mondandóját Wertus, miközben a szakállát vakargatja és várja a lány válaszát. *
- Köszönöm!
* Szól a törpe teli pofával válaszul arra, hogy az asztaltársa jó étvágyat kíván neki. Közben föl sem néz és úgy tömi magába a falatokat, mint aki már egy hete nem evett. Addig míg eszik nem is nagyon szól semmit. Majd, mikor végzett az evéssel jóllakottságát egy hangos böfögéssel adja a világ tudtára. Ingujjával letörli a száját, zsíros kezeit pedig a nadrágjába törli. Majd hátradől a székben és így szól: *
- No ez jól esett. Kiéheztem az úton.
Szóval azt szeretnéd tudni, hogy mi a szép? Hát ezt egy elfnek marha nehéz lesz elmagyarázni. Olyan lesz, mint süketnek énekelni. Annyit fogsz látni, hogy mozog a szám, de az értelmedig nem hinném, hogy eljut egy szó is. Na de sebaj, azért egy próbát megér. A törpék különben híresen jó tanárok, ha mellesleg ezt még nem mondtam volna. Szóval, ha igazán tanulni szeretnél nyugodtan kérdezz, nem szégyen az, mert hát öregapádtól nem hiszem, hogy sokat tudsz tanulni, ha csak nem törpe… No de ezt nem hinném, habár elég mélynövésű vagy...
* Törpénk ezekkel a szavakkal vezeti be a mondandóját, miközben hanyagul hátradől a székben, szinte befolyik az asztal alá. Az egyik kezét a szék támláján átvetve lógatja, miközben másik kezének nagyujjával maga felé mutogat, ezzel is jelezvén kiről van szó jó tanár ügyében, nehogy félreértés essék. *
- Szóval szépség. No igen. Mondhatnám a magas hegyeket, ahol a lélek szárnyra kel, vagy mondhatnám Wylnurana Szent Lángját az Amloshruddot. De neked ezek semmit sem mondanának, mert te az elf szemeiddel ezeket nem láthatod szépnek.
* Ekkor közelebb hajol, két kezével az asztalra könyököl és úgy folytatja: *
- Ahhoz, hogy megértsd hát, hogy mi a szép azt kell meglátnod, hogy mi a csúf és mi az utálatos, vagy mi az az átlagos. Mert a szépség ezek nélkül nem létezik, hisz a szép mindannak az ellentéte ami nem az. Sőt attól is nagyban különböznie kell, ami átlagos, tehát, ami a kettő közt van félúton szép és csúf közt. Ilyenből van a legtöbb.
A szökőkutad legfeljebb átlagos lehet minden giccsével együtt. Nem, nem csúnya. Rosszabb annál! Átlagos. Mert a csúnya szemet szúr, de az átlagos az pusztít. Ízlést rombol. Mert azt be lehet állítani szépnek, ha jól eladják.
Egy szép dolognak mély nyomot kell hagynia benned. Vágyat kell ébresztenie, hogy viszont láthasd. Ki kell hogy töltse a gondolataidat és ha rá gondolsz örömöt és valami mély megnyugvást kell hogy érezz. Ezekre egy egyszerű tárgy nem képes.
Vigyázz, mert az emberek túl gyakran használják mindenféle dologra azt a szót, hogy szép! Ennek következtében, pedig a valós tartalma felhígul és értelmét veszti. Mi törpék azt a szót, hogy szép csak nagyon ritkán használjuk, olyan dolgokra, melyek valóban azok.
* Fejezi be mondandóját Wertus, miközben a szakállát vakargatja és várja a lány válaszát. *
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-11-26 21:26:15
Üzenet elküldve: 2020-11-26 21:26:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy ajánlatnak indult//
*Minthogy kereskedőnk már aznapra végzett minden munkájával, ezért bátran ott meri hagyni a műhelyt. Más körülmények között bizony szó sem lehetne csatangolásról - ami amúgy sem szokása. Követi a nőt a Pega irányába, s helyet is foglal a nővel szemben. Meglepetten tapasztalja, hogy a másik is pipázik, így hát engedve a csábításnak, sajátját is elővéve rágyújt ő is. Idő közben két pohár bor érkezik az asztalhoz, s Razkal csak úgy szemügyre veszi az alkoholt. Az igazat megvallva a sörrel nagyobb barátságban van, de jelen esetben ez most részletkérdésnek számít, így két szívás között húz egyet a borból. Nem állhatja meg, mikor leteszi a poharat az asztalra, egyetlen röpke pillanatra azért a női idomokra téved a tekintete.*
- Egézségedre.* Felel a nő szavaira minden különösebb mozdulat nélkül. Mindössze pipájából szív egy mélyet.*
- Nos, mirő' akarná' beszéni?* Érdeklődik, mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy hamar sorra kerül az elzárkózás és egymás közelébe kerülés.*
//Csak egy ajánlatnak indult//
*Minthogy kereskedőnk már aznapra végzett minden munkájával, ezért bátran ott meri hagyni a műhelyt. Más körülmények között bizony szó sem lehetne csatangolásról - ami amúgy sem szokása. Követi a nőt a Pega irányába, s helyet is foglal a nővel szemben. Meglepetten tapasztalja, hogy a másik is pipázik, így hát engedve a csábításnak, sajátját is elővéve rágyújt ő is. Idő közben két pohár bor érkezik az asztalhoz, s Razkal csak úgy szemügyre veszi az alkoholt. Az igazat megvallva a sörrel nagyobb barátságban van, de jelen esetben ez most részletkérdésnek számít, így két szívás között húz egyet a borból. Nem állhatja meg, mikor leteszi a poharat az asztalra, egyetlen röpke pillanatra azért a női idomokra téved a tekintete.*
- Egézségedre.* Felel a nő szavaira minden különösebb mozdulat nélkül. Mindössze pipájából szív egy mélyet.*
- Nos, mirő' akarná' beszéni?* Érdeklődik, mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy hamar sorra kerül az elzárkózás és egymás közelébe kerülés.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436