Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 337 (6721. - 6740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6740. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-16 18:26:06
Üzenet elküldve: 2025-09-16 18:26:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Norra számára lehet, hogy élvezetes a kis játszadozás, a nemest viszont láthatóan bosszantja. Drameiloten nincs hozzászokva ahhoz, hogy nem kaphat meg valamit, amit megkíván. Bár a szavak úgy tűnnek, hogy csábítják és hívogatják, főleg a hangszín miatt, mégis elhúzódik tőle a nő, amire rosszalló tekintet ül ki az elf arcára. Nem követi, és nem erőszakoskodik, viszont az elhangzó szavakat és mondatokat emészti egy kicsit, mielőtt válaszolna. *
- Természetesen kettőnk között marad minden, viszont nem tudok a szavamnál többet ajánlani neked. Nem adhatom írásba, hogy amíg leszopsz, addig kedvezően tekintek rád és a férjedre, ha üzletre kerül a sor. Vagy beéred ezzel, vagy attól tartok bimbózó kapcsolatunk halva születik. * Húzódik maga is hátrébb, láthatatlan falat emelve közé, és a rövid hajú szépség közé. Egyelőre nem távozik a fürdőből, viszont érezhetően megváltozik a hangulat az elutasítás után. Még megadja a lehetőséget fürdőpartnerének, hogy kijavítsa a hibáját, viszont arcára van írva, hogy ezután többet vár, mint eddig remélt. És azt sem tudhatják, hogy miképp fog híre menni annak, ami kettejük között történt, hogyha csalódás éri. Helyette a fürdő melletti kis csengő felé nyúl, hogy azzal jelezzen a szolgálóknak, szeretne egy kis bort rendelni. Hogyha megszólal a jelzés, akkor bizonyosan besétál valaki a Pegazus személyzetéből, aki igen kompromittáló helyzetben találja kettejüket, de ez most aligha érdekli a Sayquevest. Az is lehet, hogy szándékosan csinálja, ezzel akar ultimátumot adni a nőnek. *
//Fürdőház//
* Norra számára lehet, hogy élvezetes a kis játszadozás, a nemest viszont láthatóan bosszantja. Drameiloten nincs hozzászokva ahhoz, hogy nem kaphat meg valamit, amit megkíván. Bár a szavak úgy tűnnek, hogy csábítják és hívogatják, főleg a hangszín miatt, mégis elhúzódik tőle a nő, amire rosszalló tekintet ül ki az elf arcára. Nem követi, és nem erőszakoskodik, viszont az elhangzó szavakat és mondatokat emészti egy kicsit, mielőtt válaszolna. *
- Természetesen kettőnk között marad minden, viszont nem tudok a szavamnál többet ajánlani neked. Nem adhatom írásba, hogy amíg leszopsz, addig kedvezően tekintek rád és a férjedre, ha üzletre kerül a sor. Vagy beéred ezzel, vagy attól tartok bimbózó kapcsolatunk halva születik. * Húzódik maga is hátrébb, láthatatlan falat emelve közé, és a rövid hajú szépség közé. Egyelőre nem távozik a fürdőből, viszont érezhetően megváltozik a hangulat az elutasítás után. Még megadja a lehetőséget fürdőpartnerének, hogy kijavítsa a hibáját, viszont arcára van írva, hogy ezután többet vár, mint eddig remélt. És azt sem tudhatják, hogy miképp fog híre menni annak, ami kettejük között történt, hogyha csalódás éri. Helyette a fürdő melletti kis csengő felé nyúl, hogy azzal jelezzen a szolgálóknak, szeretne egy kis bort rendelni. Hogyha megszólal a jelzés, akkor bizonyosan besétál valaki a Pegazus személyzetéből, aki igen kompromittáló helyzetben találja kettejüket, de ez most aligha érdekli a Sayquevest. Az is lehet, hogy szándékosan csinálja, ezzel akar ultimátumot adni a nőnek. *
6739. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-16 16:32:23
Üzenet elküldve: 2025-09-16 16:32:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Élvez játszani a férfi idegeivel. Előbb közel megy hozzá, aztán eltávolodik, ezzel láthatóan elérve a várt hatást: a másik üzletelni kezd vele. Jóllehet, most még csak arról üzletelnek, hogy a későbbiekben miről üzleteljenek, de már ez is valami. Végighallgatja a nemes ajánlatát. Nagyon jól hangzik, szinte már túl jól.
Drameiloten úgy véli, eljött az idő, ezzel szemben Norrának még van némi kétsége afelől, hogy ez az üzletkötés megfelelő módja. Egy rövid ideig hagyja, hogy a férfi felfedezze, mi rejlik a combok között, de még mielőtt túlságosan elmerülne benne, kezével megfogja a másik kezét, és elhúzza azt. *
– Pontosan tudod, mit akarok, kedves Drameiloten. * Hangja kéjes, szinte leheli a szavakat, ami után azonban lesüti szemeit. Eddig nem zavartatta magát túlságosan a fedetlen testrészek látványától és érintésétől, így most szavai talán összezavarják a férfit. Viszont nem sokkal később újra felnéz a másikra, és így folytatja. *
– De attól tartok, a szóbeli megegyezés nem elég ide. Még, ha a világon mindennél jobban is vágyok ezekre a dolgokra, nem szeretném elsietni. * Ha a férfi eddig még nem állt volna le hímtagja Norrához simításával, úgy a nő egyszerűen odébb ül. Nem messze, csak olyan távol, hogy ismét meglegyen a személyes tér kettejük között. Drameiloten bizonyára nem fogja mindenáron erőltetni a dolgot, hiszen mégiscsak egy félig-meddig nyilvános helyen vannak, ahonnan könnyedén kihallatszik egy segítségért kiáltó nő hangja. *
– Szeretném, ha biztosítanál róla, hogy ami kettőnk között történik, az kettőnk között is marad. * Ez a kevésbé lényeges része a feltételeinek, de ezt sem árt tisztázni – biztos, ami biztos. *
– A másik, hogy bár a szavaid aranyat érnek, nekem az aligha elég. Szívesen folytatom veled ezt a… tárgyalást, de annak meg kéne adni a módját. * Ha nem is arra gondol, hogy rögtön hívjanak közjegyzőt (furcsán is nézne ki egy közjegyző a hálószobában), de nem szeretné, ha Drameiloten csak úgy kihasználná, aztán lelépni. Márpedig, ha most odaadja mindenét neki, könnyen ez lehet a vége. Norgen okosabb annál. Legalábbis ma így vélekedik. Tegnap még más volt Samonyrral: ott az volt a kérdés, hogy megöli vagy a felesége lesz-e; míg az elf esetében komplikáltabb a dolog, hiszen egy nyilvános fürdőházban vannak, Norrát tegnap jegyezték el, és nem mellesleg a hosszúéletű agyafúrtabbnak is tűnik, mint drága majdani férje. (Lehet, hogy ezért is választotta őt.) Akárhogy is, Norgen még folytathatná a feltételek szabását, de egyelőre megvárja, mit reagál erre a Sayqueves. Az is lehet, hogy most, hogy terve csődöt mondott, már nem érdekli többé a nő, és egyszerűen faképnél hagyja. Ez esetben Norgen biztosítékot nyer afelől, hogy jól döntött. *
//Fürdőház//
* Élvez játszani a férfi idegeivel. Előbb közel megy hozzá, aztán eltávolodik, ezzel láthatóan elérve a várt hatást: a másik üzletelni kezd vele. Jóllehet, most még csak arról üzletelnek, hogy a későbbiekben miről üzleteljenek, de már ez is valami. Végighallgatja a nemes ajánlatát. Nagyon jól hangzik, szinte már túl jól.
Drameiloten úgy véli, eljött az idő, ezzel szemben Norrának még van némi kétsége afelől, hogy ez az üzletkötés megfelelő módja. Egy rövid ideig hagyja, hogy a férfi felfedezze, mi rejlik a combok között, de még mielőtt túlságosan elmerülne benne, kezével megfogja a másik kezét, és elhúzza azt. *
– Pontosan tudod, mit akarok, kedves Drameiloten. * Hangja kéjes, szinte leheli a szavakat, ami után azonban lesüti szemeit. Eddig nem zavartatta magát túlságosan a fedetlen testrészek látványától és érintésétől, így most szavai talán összezavarják a férfit. Viszont nem sokkal később újra felnéz a másikra, és így folytatja. *
– De attól tartok, a szóbeli megegyezés nem elég ide. Még, ha a világon mindennél jobban is vágyok ezekre a dolgokra, nem szeretném elsietni. * Ha a férfi eddig még nem állt volna le hímtagja Norrához simításával, úgy a nő egyszerűen odébb ül. Nem messze, csak olyan távol, hogy ismét meglegyen a személyes tér kettejük között. Drameiloten bizonyára nem fogja mindenáron erőltetni a dolgot, hiszen mégiscsak egy félig-meddig nyilvános helyen vannak, ahonnan könnyedén kihallatszik egy segítségért kiáltó nő hangja. *
– Szeretném, ha biztosítanál róla, hogy ami kettőnk között történik, az kettőnk között is marad. * Ez a kevésbé lényeges része a feltételeinek, de ezt sem árt tisztázni – biztos, ami biztos. *
– A másik, hogy bár a szavaid aranyat érnek, nekem az aligha elég. Szívesen folytatom veled ezt a… tárgyalást, de annak meg kéne adni a módját. * Ha nem is arra gondol, hogy rögtön hívjanak közjegyzőt (furcsán is nézne ki egy közjegyző a hálószobában), de nem szeretné, ha Drameiloten csak úgy kihasználná, aztán lelépni. Márpedig, ha most odaadja mindenét neki, könnyen ez lehet a vége. Norgen okosabb annál. Legalábbis ma így vélekedik. Tegnap még más volt Samonyrral: ott az volt a kérdés, hogy megöli vagy a felesége lesz-e; míg az elf esetében komplikáltabb a dolog, hiszen egy nyilvános fürdőházban vannak, Norrát tegnap jegyezték el, és nem mellesleg a hosszúéletű agyafúrtabbnak is tűnik, mint drága majdani férje. (Lehet, hogy ezért is választotta őt.) Akárhogy is, Norgen még folytathatná a feltételek szabását, de egyelőre megvárja, mit reagál erre a Sayqueves. Az is lehet, hogy most, hogy terve csődöt mondott, már nem érdekli többé a nő, és egyszerűen faképnél hagyja. Ez esetben Norgen biztosítékot nyer afelől, hogy jól döntött. *
6738. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-16 11:16:55
Üzenet elküldve: 2025-09-16 11:16:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Bár eddig az ork, aki elfnek nézett nem válaszol a további kérdéseire. Pedig még meg is böki az oldalát, hogy válaszokat kaphasson, amik nem jönnek. Aztán kettőt pislog és már nem is látja. *
- Mekkora bunkó.
* Szólal meg, majd továbbra is a pultnak támaszkodva néz körbe az egybegyűlteken. Nem ragadják meg sokan a tekintetét, ebben közre játszhat a tény, hogy a világ, ami jelenleg a szeme előtt van, az forog és hullámzik. Visszafordul a pult irányába, majd egy nagyot ásít, mikor kinyílik a pegazus ajtaja. Nem veszi észre a tündért, de őszintén nem is figyel fel rá, csak akkor, amint a pulthoz ér. A véletleneknek köszönhetően pont mellé ül. Derknek is hasonló gondolatai támadnak, mint bizonyára a pultosnak, ám Derk nem veszíthet azzal, hogy megkérdezi, elvégre nem ő fogja meginni a levét, kivéve, ha felpofozzák, de arra természetesen nem gondol. *
- Bor? Nem fog az jót tenni kisasszony. Rossz hatással van a fejlődő testre. Maga meg miért szolgálja ki? Nem lát a szemétől?
* Míg a tündérhez valamivel szebben szól, addig a pultost valamivel agresszívabban szólítja meg. Derk állapotát látván bizonyára nem veszi magára. Ha a tündér kijavítja, úgy bocsánatot kér, elvégre könnyen meglehet, hogy csak ő tévedett. Mostanában ez sokkal többször fordul elő, mint szeretné. *
- Mi járatban? Nehéz napok?
* Kérdezi érdeklődve a tündért. Az is lehet, hogy ünnepel, de az is előfordulhat, hogy szeretne kirúgni a hámból, amit a férfi megért. *
* Bár eddig az ork, aki elfnek nézett nem válaszol a további kérdéseire. Pedig még meg is böki az oldalát, hogy válaszokat kaphasson, amik nem jönnek. Aztán kettőt pislog és már nem is látja. *
- Mekkora bunkó.
* Szólal meg, majd továbbra is a pultnak támaszkodva néz körbe az egybegyűlteken. Nem ragadják meg sokan a tekintetét, ebben közre játszhat a tény, hogy a világ, ami jelenleg a szeme előtt van, az forog és hullámzik. Visszafordul a pult irányába, majd egy nagyot ásít, mikor kinyílik a pegazus ajtaja. Nem veszi észre a tündért, de őszintén nem is figyel fel rá, csak akkor, amint a pulthoz ér. A véletleneknek köszönhetően pont mellé ül. Derknek is hasonló gondolatai támadnak, mint bizonyára a pultosnak, ám Derk nem veszíthet azzal, hogy megkérdezi, elvégre nem ő fogja meginni a levét, kivéve, ha felpofozzák, de arra természetesen nem gondol. *
- Bor? Nem fog az jót tenni kisasszony. Rossz hatással van a fejlődő testre. Maga meg miért szolgálja ki? Nem lát a szemétől?
* Míg a tündérhez valamivel szebben szól, addig a pultost valamivel agresszívabban szólítja meg. Derk állapotát látván bizonyára nem veszi magára. Ha a tündér kijavítja, úgy bocsánatot kér, elvégre könnyen meglehet, hogy csak ő tévedett. Mostanában ez sokkal többször fordul elő, mint szeretné. *
- Mi járatban? Nehéz napok?
* Kérdezi érdeklődve a tündért. Az is lehet, hogy ünnepel, de az is előfordulhat, hogy szeretne kirúgni a hámból, amit a férfi megért. *
6737. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-16 00:40:19
Üzenet elküldve: 2025-09-16 00:40:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Úgy tűnik továbbra sem kap választ a finoman feltett kérdésre, amivel azt próbálja kideríteni, hogy Norra honnan is érkezett. Különösebben nem zavarja a dolog, sejti, hogy ha valóban Samonyr felesége, és sikerül szépen visszatalálniuk a nemesi körökbe, akkor hamarosan kiderül, és a város arisztokráciájának fele tudni fogja, amibe természetesen ő is beletartozik majd. Ezért nem is erőlteti a kérdést, hagyja, hogy a nő titkolózzon. Persze még mindig nincs teljes mértékben meggyőzve arról, hogy valóban jegyben jár az egykori nemessel.
Viszont erről sokáig nem is beszélgetnek, mert kellemesebb irányba indul el a kapcsolatuk. Bár egyelőre nem történik semmi olyan, amire az elf gondol, azért láthatóan a pofátlanságának megvan a maga eredménye, közelebb simul hozzá a hőn áhított női test, és egyértelműen érezteti vele annak gazdája, hogy bizony megkaphatja, ha a megfelelő szavakat mondja. Már épp kezdene tovább lépni, és kezdeményezni valami sokkal intimebbet, amikor a jegyben járó nő elhúzódik tőle. Viszont a férfiak egy komoly hátrányból indulnak ilyen téren a nőkkel szemben, és valószínűleg pont ezt próbálja fürdőpartnere kihasználni, mert Drameiloten számára sokkal nehezebb úgy gondolkodni, hogy a vér éppen más helyen dolgozik, és nem az agyában. Mégis, erőlteti magát, hogy kitaláljon valamit, amivel nem ígér túl sokat, de mégis megkapja amit szeretne. *
- Azt hiszem, hogy nekünk, megmaradt nemeseknek * komoly engedményt tesz azzal, hogy a rövid hajú nőt is maguk közé sorolja * talán az most a legfontosabb, hogy elveszített kapcsolatainkat újra kiépítsük, még ha nem is az egykori partnereinkkel.
* Kivár egy kicsit, bár pontosan tudja, hogy hogyan tervezi folytatni a dolgot, szeretné kicsit fokozni a kíváncsiságot a másikban. *
- Talán ha üzleti partnerek lennénk mi ketten, kedves Norra, akkor gyakrabban is találkozhatnánk. Kölcsönösen kedvező helyzet lehet ez mindkettőnk számára. Egy Sayqueves üzleti partnereként olyan ajtók is kinyílhatnak előtted, amik Samonyr oldalán zárva maradnának. * Beszéd közben közelebb húzódik, és hátulról próbál hozzásimulni a nőhöz, egyértelműen nekinyomva valamit, amit nem illendő más menyasszonyának nyomni. És ha mindez nem lenne elég, ha nem állítják meg, akkor még a keze is eltűnik a víz alatt, hogy felfedezőútra induljon a női combok között. *
- Nem csak pénzről beszélek, de kapcsolatokról. Szoros baráti kört tartok magam körül, és úgy tartom, hogy az én barátaim egymás barátai is. Ha akarod, akkor bemutathatlak másoknak téged, és a leendő férjed. Persze ha közös üzletbe kezdünk, akkor többször kell majd találkoznunk, és tárgyalnunk egymással.
//Fürdőház//
* Úgy tűnik továbbra sem kap választ a finoman feltett kérdésre, amivel azt próbálja kideríteni, hogy Norra honnan is érkezett. Különösebben nem zavarja a dolog, sejti, hogy ha valóban Samonyr felesége, és sikerül szépen visszatalálniuk a nemesi körökbe, akkor hamarosan kiderül, és a város arisztokráciájának fele tudni fogja, amibe természetesen ő is beletartozik majd. Ezért nem is erőlteti a kérdést, hagyja, hogy a nő titkolózzon. Persze még mindig nincs teljes mértékben meggyőzve arról, hogy valóban jegyben jár az egykori nemessel.
Viszont erről sokáig nem is beszélgetnek, mert kellemesebb irányba indul el a kapcsolatuk. Bár egyelőre nem történik semmi olyan, amire az elf gondol, azért láthatóan a pofátlanságának megvan a maga eredménye, közelebb simul hozzá a hőn áhított női test, és egyértelműen érezteti vele annak gazdája, hogy bizony megkaphatja, ha a megfelelő szavakat mondja. Már épp kezdene tovább lépni, és kezdeményezni valami sokkal intimebbet, amikor a jegyben járó nő elhúzódik tőle. Viszont a férfiak egy komoly hátrányból indulnak ilyen téren a nőkkel szemben, és valószínűleg pont ezt próbálja fürdőpartnere kihasználni, mert Drameiloten számára sokkal nehezebb úgy gondolkodni, hogy a vér éppen más helyen dolgozik, és nem az agyában. Mégis, erőlteti magát, hogy kitaláljon valamit, amivel nem ígér túl sokat, de mégis megkapja amit szeretne. *
- Azt hiszem, hogy nekünk, megmaradt nemeseknek * komoly engedményt tesz azzal, hogy a rövid hajú nőt is maguk közé sorolja * talán az most a legfontosabb, hogy elveszített kapcsolatainkat újra kiépítsük, még ha nem is az egykori partnereinkkel.
* Kivár egy kicsit, bár pontosan tudja, hogy hogyan tervezi folytatni a dolgot, szeretné kicsit fokozni a kíváncsiságot a másikban. *
- Talán ha üzleti partnerek lennénk mi ketten, kedves Norra, akkor gyakrabban is találkozhatnánk. Kölcsönösen kedvező helyzet lehet ez mindkettőnk számára. Egy Sayqueves üzleti partnereként olyan ajtók is kinyílhatnak előtted, amik Samonyr oldalán zárva maradnának. * Beszéd közben közelebb húzódik, és hátulról próbál hozzásimulni a nőhöz, egyértelműen nekinyomva valamit, amit nem illendő más menyasszonyának nyomni. És ha mindez nem lenne elég, ha nem állítják meg, akkor még a keze is eltűnik a víz alatt, hogy felfedezőútra induljon a női combok között. *
- Nem csak pénzről beszélek, de kapcsolatokról. Szoros baráti kört tartok magam körül, és úgy tartom, hogy az én barátaim egymás barátai is. Ha akarod, akkor bemutathatlak másoknak téged, és a leendő férjed. Persze ha közös üzletbe kezdünk, akkor többször kell majd találkoznunk, és tárgyalnunk egymással.
6736. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-15 23:51:32
Üzenet elküldve: 2025-09-15 23:51:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Ha semmiből pénzt nem is, pénzből kavicsokat tud készíteni a leendő férje. Ha Norgen ismerné a történetet, biztosan jót szórakozna rajta, viszont így, hogy nem, be kell érnie azzal, amit tud róla. Azaz jóformán a semmivel. Talán jobb is így, a házasságuk szempontjából mindenképp. A nőt nem érdekli, mit csinál vagy mit csinált korábban az a lókötő, amíg az egyezségükhöz tartja magát.
Az őt érő bókra nem különösebben reagál, de azért egy bátorító mosoly ül az arcára. Még nem biztos benne, hogy az elf csak illendőségből mond-e ilyeneket vagy tényleg szeretne többet is. Norgen türelmesen várja, hogy hová folyik ki a dolog. *
– És a kíváncsiságát nem szeretném elrontani egy egyszerű válasszal. * Megint kedvesen mosolyog Drameilotenre, és bár egyszerűen hazudhatna bármit, nem látja sok értelmét. Sőt, akár az igazat is mondhatná, úgyse hinne neki a másik. Legalábbis amíg meg nem pillantaná a karmait. Egyelőre azonban nincs tervben a támadás – még nem bosszantja annyira a férfi. Viszont azzal, hogy nem mond semmi konkrétat, egyrészt némileg fenntartja a sejtelmességet maga körül – a sejtelmes pediglen izgalmas. Másrészt legközelebb nem kell magyarázkodnia, ha addigra teljesebb képet fest Norra Talwakr előtörténetéről. Nem mellesleg a perszónának, amik felvett még rendes családneve sincs. Nem véletlenül kezdte el azonnal a Talwakr nevet használni, így nem kelt gyanút az emberekben. Még Samonyr se kérdezte meg, mi a teljes neve.
Na, de visszatérve kettejük afférjára: Drameiloten olyat mond, amire Norgen nem számított.
~ Hát mégis vannak tökei! ~ Bár számított rá, hogy az elf fejben ezt a választ fogja adni, az hogy ki is mondja, az eredarban egy cseppnyi tiszteletet ébreszt. Viszont, ha a férfi azt reméli, hogy a szó hallatán Norra már rá is mászik az áhított vagyon érdekében, hát tévedett. Bár azt se mondhatná, hogy teljesen kimarad minden jóból. *
– Rám? * Állát lejjebb szegi, és nem is annyira tettetett meglepettséggel néz a férfira. *
– De hisz' én itt vagyok melletted. * Ezek szerint a magázást most már elhagyhatják. Épp ideje volt. Ahogy ezeket a szavakat mondja, Norgen közelebb simul a férfihoz, már ha lehetséges ez egyáltalán. Drameiloten a karjával érezheti a finom kebleket, amiket eddig csak szemeivel pásztázott. Közben karját is felemeli és ujjbegyeivel rendkívül finoman végigsimít a férfi tarkóján, mintha egy puha falevéllel tenné azt. Mindezt már nehéz lenne véletlennek nevezni, úgyhogy a nő reméli, hogy nem most fognak váratlanul rájuk nyitni.
Úgy sejti, hogy fürdőtársa nem fog ellenkezni. Viszont tudja jól, ha csak úgy odaadná magát, azzal nemcsak hírnevét döntené a porba, de az is lehet, hogy soha többet nem találkozni a másikkal. Egyébként is, kik ezek a Sayquevesek? Az se biztos, hogy létező nemescsaládnak a tagja, akár ki is találhatta az egészet. Mindenesetre Norgen szeretne némi biztosítékot kapni arról, hogy nem lesz egyoldalú a dolog. Néhány másodperc múlva visszább húzódik, ha rajta múlik, már csak a keze érintkezik Drameiloten nyakával, más testrészeik nem. *
– És mondd, mit adnál azért, hogy megkapd?
//Fürdőház//
* Ha semmiből pénzt nem is, pénzből kavicsokat tud készíteni a leendő férje. Ha Norgen ismerné a történetet, biztosan jót szórakozna rajta, viszont így, hogy nem, be kell érnie azzal, amit tud róla. Azaz jóformán a semmivel. Talán jobb is így, a házasságuk szempontjából mindenképp. A nőt nem érdekli, mit csinál vagy mit csinált korábban az a lókötő, amíg az egyezségükhöz tartja magát.
Az őt érő bókra nem különösebben reagál, de azért egy bátorító mosoly ül az arcára. Még nem biztos benne, hogy az elf csak illendőségből mond-e ilyeneket vagy tényleg szeretne többet is. Norgen türelmesen várja, hogy hová folyik ki a dolog. *
– És a kíváncsiságát nem szeretném elrontani egy egyszerű válasszal. * Megint kedvesen mosolyog Drameilotenre, és bár egyszerűen hazudhatna bármit, nem látja sok értelmét. Sőt, akár az igazat is mondhatná, úgyse hinne neki a másik. Legalábbis amíg meg nem pillantaná a karmait. Egyelőre azonban nincs tervben a támadás – még nem bosszantja annyira a férfi. Viszont azzal, hogy nem mond semmi konkrétat, egyrészt némileg fenntartja a sejtelmességet maga körül – a sejtelmes pediglen izgalmas. Másrészt legközelebb nem kell magyarázkodnia, ha addigra teljesebb képet fest Norra Talwakr előtörténetéről. Nem mellesleg a perszónának, amik felvett még rendes családneve sincs. Nem véletlenül kezdte el azonnal a Talwakr nevet használni, így nem kelt gyanút az emberekben. Még Samonyr se kérdezte meg, mi a teljes neve.
Na, de visszatérve kettejük afférjára: Drameiloten olyat mond, amire Norgen nem számított.
~ Hát mégis vannak tökei! ~ Bár számított rá, hogy az elf fejben ezt a választ fogja adni, az hogy ki is mondja, az eredarban egy cseppnyi tiszteletet ébreszt. Viszont, ha a férfi azt reméli, hogy a szó hallatán Norra már rá is mászik az áhított vagyon érdekében, hát tévedett. Bár azt se mondhatná, hogy teljesen kimarad minden jóból. *
– Rám? * Állát lejjebb szegi, és nem is annyira tettetett meglepettséggel néz a férfira. *
– De hisz' én itt vagyok melletted. * Ezek szerint a magázást most már elhagyhatják. Épp ideje volt. Ahogy ezeket a szavakat mondja, Norgen közelebb simul a férfihoz, már ha lehetséges ez egyáltalán. Drameiloten a karjával érezheti a finom kebleket, amiket eddig csak szemeivel pásztázott. Közben karját is felemeli és ujjbegyeivel rendkívül finoman végigsimít a férfi tarkóján, mintha egy puha falevéllel tenné azt. Mindezt már nehéz lenne véletlennek nevezni, úgyhogy a nő reméli, hogy nem most fognak váratlanul rájuk nyitni.
Úgy sejti, hogy fürdőtársa nem fog ellenkezni. Viszont tudja jól, ha csak úgy odaadná magát, azzal nemcsak hírnevét döntené a porba, de az is lehet, hogy soha többet nem találkozni a másikkal. Egyébként is, kik ezek a Sayquevesek? Az se biztos, hogy létező nemescsaládnak a tagja, akár ki is találhatta az egészet. Mindenesetre Norgen szeretne némi biztosítékot kapni arról, hogy nem lesz egyoldalú a dolog. Néhány másodperc múlva visszább húzódik, ha rajta múlik, már csak a keze érintkezik Drameiloten nyakával, más testrészeik nem. *
– És mondd, mit adnál azért, hogy megkapd?
6735. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-15 22:45:34
Üzenet elküldve: 2025-09-15 22:45:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Áldott és az Átkozott//
//Aktív képesség - Illúzió//
* A gyakorlás közben észre sem veszi, hogy közönsége akad. Ha tudná, akkor rendes előadást tartana, beszéddel, szórakoztatással, így viszont csak magát a mozdulatot gyakorolja igazán. Talán többet is érne egy pálinkánál, ha a teljes rutint előadná, de ez sosem derül már ki. Helyette az italt kapja meg, amire gyanakodva húzza el a szemét. Hamar megtalálja a meghívás forrását, és mivel szorult belé jó modor, ezért nem utasítja el élből a gesztust. Helyette barátságosan int a férfi felé, és úgy tesz, mint aki megissza az egész italt, de valójában az asztal alá önti. Több esze van annál, mint hogy egy idegen mélységi kéretlen italát fogyassza. Az üres poharat hangos csattanással, és fejjel lefelé teszi vissza az asztallapra, szóval kétség sem férhet hozzá, hogy üres. Ezek után érdeklődve pillant ő is a férfi felé, próbálja felmérni, hogy hogyan reagál arra, hogy kiitta az általa fizetett italt. Nem tervezi viszonozni a meghívást, hiszen nem kérte, és nem érzi úgy, hogy ezzel adós lenne. Viszont, mivel annyi esze van, hogy lehet a mutatványának szólt az ital, boldogan felpöccint két aranyat a levegőbe, hogy aztán látszólag négyet kapjon el. Az érmék csilingelve terülnek el a marka alatt az asztalon, ezek közül egyet vesz fel, amit megint feldob, hogy újabb négy kerüljön a többi közé. Láthatóan bármeddig tudná így szaporítani a pénzt, de nem teszi, helyette visszazárja szütyőjébe a fénylő fizetőeszközt, és elégedetten kezd megint cigarettát sodorni. Kicsit bánja már, hogy nem itta meg a pálinkát, de egyelőre nem fizet magának, kivárja, hátha lesz még mit ingyen fogyasszon. Viszont ezek után már jobban figyeli a csapost, és azt, hogy mit töltenek ki neki, hogyha fajtársa újabb italt rendelne. De persze tudja, hogy erre kevés az esély, és valószínűleg nem fog több ajándék érkezni. *
//Az Áldott és az Átkozott//
//Aktív képesség - Illúzió//
* A gyakorlás közben észre sem veszi, hogy közönsége akad. Ha tudná, akkor rendes előadást tartana, beszéddel, szórakoztatással, így viszont csak magát a mozdulatot gyakorolja igazán. Talán többet is érne egy pálinkánál, ha a teljes rutint előadná, de ez sosem derül már ki. Helyette az italt kapja meg, amire gyanakodva húzza el a szemét. Hamar megtalálja a meghívás forrását, és mivel szorult belé jó modor, ezért nem utasítja el élből a gesztust. Helyette barátságosan int a férfi felé, és úgy tesz, mint aki megissza az egész italt, de valójában az asztal alá önti. Több esze van annál, mint hogy egy idegen mélységi kéretlen italát fogyassza. Az üres poharat hangos csattanással, és fejjel lefelé teszi vissza az asztallapra, szóval kétség sem férhet hozzá, hogy üres. Ezek után érdeklődve pillant ő is a férfi felé, próbálja felmérni, hogy hogyan reagál arra, hogy kiitta az általa fizetett italt. Nem tervezi viszonozni a meghívást, hiszen nem kérte, és nem érzi úgy, hogy ezzel adós lenne. Viszont, mivel annyi esze van, hogy lehet a mutatványának szólt az ital, boldogan felpöccint két aranyat a levegőbe, hogy aztán látszólag négyet kapjon el. Az érmék csilingelve terülnek el a marka alatt az asztalon, ezek közül egyet vesz fel, amit megint feldob, hogy újabb négy kerüljön a többi közé. Láthatóan bármeddig tudná így szaporítani a pénzt, de nem teszi, helyette visszazárja szütyőjébe a fénylő fizetőeszközt, és elégedetten kezd megint cigarettát sodorni. Kicsit bánja már, hogy nem itta meg a pálinkát, de egyelőre nem fizet magának, kivárja, hátha lesz még mit ingyen fogyasszon. Viszont ezek után már jobban figyeli a csapost, és azt, hogy mit töltenek ki neki, hogyha fajtársa újabb italt rendelne. De persze tudja, hogy erre kevés az esély, és valószínűleg nem fog több ajándék érkezni. *
6734. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-15 21:26:26
Üzenet elküldve: 2025-09-15 21:26:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élethez új munka is dukál//
*Az a halkan csendülő utalás a képességekre apró, sejtelmes mosolyt kanyarít arcára. Az elfogyasztott szesz ugyan nem korbácsolta most fel vágyát - szerencsére a kövér kereskedővel történt roppant kellemetlen csevely alaposan kizökkentette -, kissé megjön a kedve ahhoz, hogy egy attraktívabb akárki próbát tegyen az elcsábítására. Súlytalan évődés, pimasz visszavágások, némi puncsolás - lehetőleg abból a fajtából, amitől nem kéredzkedik vissza a sör a gyomrából. Eszébe is ötlik az a szórakoztató este a bárddal a Rumosból, de hamar tova is hessegeti, némi előtte gomolygó füsttel együtt.
Ha valaki, hát Launridan bizonyosan olyan férfi, aki kifejezetten érthet ehhez, elvileg részben ezzel is keresi kenyerét, s valami piszkos kis beszámolóra is számít a képességeit illetően. Azonban kisebb meglepetésére egészen máshogy folytatódik a beszámoló, mégsem éri csalódás. Elvégre valóban fény derül arra a bizonyos haszonra, márpedig olyan aspektusára világít rá a sellőlétnek, amibe eddig Dayaneer bele sem gondolt - valamire, ami sokkal jobb néhány alsószoknyafelhajtó pajzán flörtnél.
Ott csillan zöldjeiben, finoman ívelődő szemöldökében, hogy bizony a fattyú felkeltette az érdeklődését.*
- Nem könnyű szakmáról beszélünk, teljesen megértem, hogy váltani szeretne. *együttérzése negédes, duruzsoló szavai szinte az ember bőre alá kúsznak. Ellop némi távolságot közöttük, ahogy bizalmas közelségbe hajol, s veszi a bátorságot, hogy gyengéden előrenyúlva leszedjen egy apró szöszt a félvér finom anyagú ingéről. A nyugati dohány és szesz aromái mögött ilyen közelségben már felsejlik egy édeskésebb, sötét, fűszeres illat az olajból, melyet reggelente kulcscsontjára és csuklójára ken. Aprócska, kurta mozzanat az egész, óvatos határfeszegetés, zöldjei egyre csak a vonásokat fürkészik reakcióra várva. Bájolgásba csomagolt pillanatnyi hatalmi harc, melyet kecsegtetően csilingelő befolyásolás követ.* - Talán tisztában sincs vele, de az ilyen képességek egészen nagy hatalmat adhatnak az ember kezébe. Biztos, hogy veszni akarja hagyni az évek alatt felszedett tudását?
*Eleinte egészen úgy tűnhetett hivalkodó viselkedés miatt, hogy talán egy kis bemutatóra hajt, mostanra azonban világos lehet a férfi számára, egészen más szándékok vezénylik.
Szerencsére észleli az aprócska jeleket, melyekből kiderül, nem szívesen beszél újonnan szerzett asztaltársa a múltjáról, így nem is firtatja tovább. Épp tartanak valamerre, igazán nem szeretné, hogy letérjenek erről a gondosan kipuhatolózott útról, nem akarja most érzékeny témákkal kizökkenteni a másikat.
Dayaneer ajkán puhán bujkál mosoly, ahogy a szőkeség őszintén megosztja viszonyát a tengerszaggal. Lassan hátradől, pipájából az utolsó, parázsló szálak is elhamvadnak. A füst egyre gyengébben kúszik az asztal fölé, majd végül elhal, s ő könnyed mozdulattal koppintja ki a tajtékpipa csövét csizmája sarkán. A gesztus rutinos, megszokott, a zöld szempár hamarosan ismét szemtelen élénkséggel kapaszkodik a férfiba.*
- A tenger nem való mindenkinek, kedves Launridan. Akkor minden kalandvágyó lélek tengerész volna, s kevésbé lenne értékes a hozzám hasonlóak munkája. *Így is néha úgy érzi, egyre inkább telítődik a szakma, minden suhanc manapság a tengereken keresi a lehetőségeket.
Újfent megmosolyogja a szégyellős pillantásokat, s mintha csak könyörögne az a szép szempár egy ajánlatért! A kereskedő pedig nem is rest megadni, még ha az talán nem is olyan, amilyet a másik elképzelt.*
- Tudja holnap reggel visszautazom a Kikötőbe. Úgy sejtem hamar rá fog ébredni, hogy Arthenior milyen rettentően unalmas és milyen keveset lehet keresni az amolyan tisztességesnek titulált munkákból. Ha így lesz, márpedig higgye el, az ilyesmiben sohasem tévedek *villan egy nagyképű bíbor félmosoly* - Akkor térjen vissza a Kikötőbe és keresse a Hét Varjú Tavernát, találunk valami Önnek való munkát. *hogy mi a neki való véleménye szerint, az bizony a finoman megnyomott szavakból egyértelműen kiderül, nem is nagyon próbálja leplezni. Úgy gondolja jól járnának a Varjak, ha a pillangójuk mellé egy sellőfiú szolgáltatásait is árusítani tudnák.*
*Az a halkan csendülő utalás a képességekre apró, sejtelmes mosolyt kanyarít arcára. Az elfogyasztott szesz ugyan nem korbácsolta most fel vágyát - szerencsére a kövér kereskedővel történt roppant kellemetlen csevely alaposan kizökkentette -, kissé megjön a kedve ahhoz, hogy egy attraktívabb akárki próbát tegyen az elcsábítására. Súlytalan évődés, pimasz visszavágások, némi puncsolás - lehetőleg abból a fajtából, amitől nem kéredzkedik vissza a sör a gyomrából. Eszébe is ötlik az a szórakoztató este a bárddal a Rumosból, de hamar tova is hessegeti, némi előtte gomolygó füsttel együtt.
Ha valaki, hát Launridan bizonyosan olyan férfi, aki kifejezetten érthet ehhez, elvileg részben ezzel is keresi kenyerét, s valami piszkos kis beszámolóra is számít a képességeit illetően. Azonban kisebb meglepetésére egészen máshogy folytatódik a beszámoló, mégsem éri csalódás. Elvégre valóban fény derül arra a bizonyos haszonra, márpedig olyan aspektusára világít rá a sellőlétnek, amibe eddig Dayaneer bele sem gondolt - valamire, ami sokkal jobb néhány alsószoknyafelhajtó pajzán flörtnél.
Ott csillan zöldjeiben, finoman ívelődő szemöldökében, hogy bizony a fattyú felkeltette az érdeklődését.*
- Nem könnyű szakmáról beszélünk, teljesen megértem, hogy váltani szeretne. *együttérzése negédes, duruzsoló szavai szinte az ember bőre alá kúsznak. Ellop némi távolságot közöttük, ahogy bizalmas közelségbe hajol, s veszi a bátorságot, hogy gyengéden előrenyúlva leszedjen egy apró szöszt a félvér finom anyagú ingéről. A nyugati dohány és szesz aromái mögött ilyen közelségben már felsejlik egy édeskésebb, sötét, fűszeres illat az olajból, melyet reggelente kulcscsontjára és csuklójára ken. Aprócska, kurta mozzanat az egész, óvatos határfeszegetés, zöldjei egyre csak a vonásokat fürkészik reakcióra várva. Bájolgásba csomagolt pillanatnyi hatalmi harc, melyet kecsegtetően csilingelő befolyásolás követ.* - Talán tisztában sincs vele, de az ilyen képességek egészen nagy hatalmat adhatnak az ember kezébe. Biztos, hogy veszni akarja hagyni az évek alatt felszedett tudását?
*Eleinte egészen úgy tűnhetett hivalkodó viselkedés miatt, hogy talán egy kis bemutatóra hajt, mostanra azonban világos lehet a férfi számára, egészen más szándékok vezénylik.
Szerencsére észleli az aprócska jeleket, melyekből kiderül, nem szívesen beszél újonnan szerzett asztaltársa a múltjáról, így nem is firtatja tovább. Épp tartanak valamerre, igazán nem szeretné, hogy letérjenek erről a gondosan kipuhatolózott útról, nem akarja most érzékeny témákkal kizökkenteni a másikat.
Dayaneer ajkán puhán bujkál mosoly, ahogy a szőkeség őszintén megosztja viszonyát a tengerszaggal. Lassan hátradől, pipájából az utolsó, parázsló szálak is elhamvadnak. A füst egyre gyengébben kúszik az asztal fölé, majd végül elhal, s ő könnyed mozdulattal koppintja ki a tajtékpipa csövét csizmája sarkán. A gesztus rutinos, megszokott, a zöld szempár hamarosan ismét szemtelen élénkséggel kapaszkodik a férfiba.*
- A tenger nem való mindenkinek, kedves Launridan. Akkor minden kalandvágyó lélek tengerész volna, s kevésbé lenne értékes a hozzám hasonlóak munkája. *Így is néha úgy érzi, egyre inkább telítődik a szakma, minden suhanc manapság a tengereken keresi a lehetőségeket.
Újfent megmosolyogja a szégyellős pillantásokat, s mintha csak könyörögne az a szép szempár egy ajánlatért! A kereskedő pedig nem is rest megadni, még ha az talán nem is olyan, amilyet a másik elképzelt.*
- Tudja holnap reggel visszautazom a Kikötőbe. Úgy sejtem hamar rá fog ébredni, hogy Arthenior milyen rettentően unalmas és milyen keveset lehet keresni az amolyan tisztességesnek titulált munkákból. Ha így lesz, márpedig higgye el, az ilyesmiben sohasem tévedek *villan egy nagyképű bíbor félmosoly* - Akkor térjen vissza a Kikötőbe és keresse a Hét Varjú Tavernát, találunk valami Önnek való munkát. *hogy mi a neki való véleménye szerint, az bizony a finoman megnyomott szavakból egyértelműen kiderül, nem is nagyon próbálja leplezni. Úgy gondolja jól járnának a Varjak, ha a pillangójuk mellé egy sellőfiú szolgáltatásait is árusítani tudnák.*
6733. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-15 20:16:22
Üzenet elküldve: 2025-09-15 20:16:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Drameiloten kételkedik abban, hogy a Talwakr ház feje valóban képes lenne a semmiből pénzt csinálni, bár ez egy olyan tulajdonsággal, amivel az elf ténylegesen rendelkezik, legalábbis, ha nagyon szeretné, akkor képes lenne rá, hiszen Teysus hívei ismerik ezt a varázslatot. De ezzel kapcsolatban nem mond semmit, hiszen nem tudja, hogy Samonyr milyen istenekben hisz, még az is lehet, hogy ő is elsajátította ezt az igét. *
- Nem kételkedem benne, hogy valaki, aki ilyen páratlan párt talál magának, valóban nagyszerű. * Bókol ismételten szerényen, és tekintete Norra szeméről - eddig tudta tartani vele a szemkontaktust - ismét lentebb csúszik, hogy két egészen más dologgal nézzen szembe. Nagyot nyel, mielőtt ismét a szempárt keresné. *
- Egyre kíváncsibbá tesz azzal kapcsolatban, hogy honnan is érkezett. * Ad hangot inkább a benne fészkelődő kérdésnek, ami nem hazugság. Arról pedig, hogy mit taníthatnának egymásnak, igen konkrét elképzelései vannak, de ezeket egyelőre megtartja magának. Bár nem tűnik úgy, mintha a másik ellenére lenne a finom közeledése, nem akar túl gyorsan túl nagyot lépni, és elrontani mindent. *
- Oh, szóval még csak jegyben járnak. * Csodálkozik el a hirtelen kimondott igazságon, és magában azon vitatkozik, hogy mennyire helytelen elszeretni valakinek a jegyesét. Be kell lássa, hogy nem olyan illetlen, mint ha már férjezett lenne a nő, és így kicsit a kedve is elromlik. Persze azért nem veszíti el teljesen, csak izgatóbb volt a tudat, hogy már házastársak.
A simítást jóleső borzongás kíséri, ahogy libabőr jelenik meg karján onnan elindulva, ahol Norra hozzáért. Feláll a karján a szőr, na meg más is, és úgy dönt, hogy megpróbálkozik valamivel. *
- Rád. * Feleli egyszerűen, de egyelőre nem mozdul, csak kivár, hagyja, hogy a nő kezdeményezzen, hogyha szeretne. Egyszerű szó ez, amit bármikor letagadhat, ha szükséges, mondhatja utólag, hogy Norra rosszul hallotta. De azért ott lóg a levegőben a lehetőség, hogy közel kerüljön egy igen gazdag nemeshez, közelebb, mint azt bárki gondolná. Lehet ez az ő kis titkuk, valami, amiről aztán nem beszélnek majd másoknak. Még ha nem is nyíltan, de sok mindenben hasznos lehet egy Sayqueves, ha kellően az ujjai köré csavarja a nő. És ha ilyen közel kerülnének egymáshoz, akkor talán még a Talwakr család fent maradt képviselőivel is szívesen lépne szoros üzleti kapcsolatba, ami kölcsönösen előnyös lehet mindkét család számára. *
//Fürdőház//
* Drameiloten kételkedik abban, hogy a Talwakr ház feje valóban képes lenne a semmiből pénzt csinálni, bár ez egy olyan tulajdonsággal, amivel az elf ténylegesen rendelkezik, legalábbis, ha nagyon szeretné, akkor képes lenne rá, hiszen Teysus hívei ismerik ezt a varázslatot. De ezzel kapcsolatban nem mond semmit, hiszen nem tudja, hogy Samonyr milyen istenekben hisz, még az is lehet, hogy ő is elsajátította ezt az igét. *
- Nem kételkedem benne, hogy valaki, aki ilyen páratlan párt talál magának, valóban nagyszerű. * Bókol ismételten szerényen, és tekintete Norra szeméről - eddig tudta tartani vele a szemkontaktust - ismét lentebb csúszik, hogy két egészen más dologgal nézzen szembe. Nagyot nyel, mielőtt ismét a szempárt keresné. *
- Egyre kíváncsibbá tesz azzal kapcsolatban, hogy honnan is érkezett. * Ad hangot inkább a benne fészkelődő kérdésnek, ami nem hazugság. Arról pedig, hogy mit taníthatnának egymásnak, igen konkrét elképzelései vannak, de ezeket egyelőre megtartja magának. Bár nem tűnik úgy, mintha a másik ellenére lenne a finom közeledése, nem akar túl gyorsan túl nagyot lépni, és elrontani mindent. *
- Oh, szóval még csak jegyben járnak. * Csodálkozik el a hirtelen kimondott igazságon, és magában azon vitatkozik, hogy mennyire helytelen elszeretni valakinek a jegyesét. Be kell lássa, hogy nem olyan illetlen, mint ha már férjezett lenne a nő, és így kicsit a kedve is elromlik. Persze azért nem veszíti el teljesen, csak izgatóbb volt a tudat, hogy már házastársak.
A simítást jóleső borzongás kíséri, ahogy libabőr jelenik meg karján onnan elindulva, ahol Norra hozzáért. Feláll a karján a szőr, na meg más is, és úgy dönt, hogy megpróbálkozik valamivel. *
- Rád. * Feleli egyszerűen, de egyelőre nem mozdul, csak kivár, hagyja, hogy a nő kezdeményezzen, hogyha szeretne. Egyszerű szó ez, amit bármikor letagadhat, ha szükséges, mondhatja utólag, hogy Norra rosszul hallotta. De azért ott lóg a levegőben a lehetőség, hogy közel kerüljön egy igen gazdag nemeshez, közelebb, mint azt bárki gondolná. Lehet ez az ő kis titkuk, valami, amiről aztán nem beszélnek majd másoknak. Még ha nem is nyíltan, de sok mindenben hasznos lehet egy Sayqueves, ha kellően az ujjai köré csavarja a nő. És ha ilyen közel kerülnének egymáshoz, akkor talán még a Talwakr család fent maradt képviselőivel is szívesen lépne szoros üzleti kapcsolatba, ami kölcsönösen előnyös lehet mindkét család számára. *
6732. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-15 19:26:13
Üzenet elküldve: 2025-09-15 19:26:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Nem tud sokat hozzászólni a fogadó kérdéséhez. Hacsak nem Félszemű Csiga a fogadó neve, Norgen valószínűleg sosem járt ott és az elmondottak alapján már nem is fog. Pedig egy ivó valóban jól hangzik. Elég ízléstelen, hogy a Drameiloten-féle pöffeszkedő alakok messziről elkerüljék és elég sötét, hogy a Norgen-féle eredarok megtalálják, amit keresnek, bármiről is legyen szó. Persze most, hogy férjezett asszony lesz, óvatosabban kell intéznie az ilyen ügyleteit. Még a mostani fürdőházas történetnél is óvatosabban. Azért egy mondatot még válaszol erre is, mielőtt továbblépnének a következő kérdésre. *
– Nem kell aggódnia, a férjem messze földön hírhedt arról, hogy a semmiből is pénzt tud csinálni. Nagyszerű ember. * Annak ellenére, hogy a tervek szerint nemsokára a felesége lesz, nem ismeri igazán Samonyrt – azonban szerencsére erre nincs is szükség. Akárki lenne a (leendő) férje, ugyanúgy szemrebbenés nélkül állítaná róla a legszebbeket, ha a helyzet úgy kívánja. Márpedig most úgy kívánja. Elvégre szövetséget kötött a férfival vagy mi. *
– Ugyan, semmi gond. * Legyint egyet. *
– Bizonyára észrevette már, hogy nem tankönyvekből tanultam az illemet. Ahonnan én jöttem, ott kicsit mások a szabályok; de igyekszem tanulni és alkalmazkodni az artheniori szokásokhoz. Azt hiszem, maga is taníthatna ezt-azt. * Apró, sokatmondó mosoly ül az arcára, amit egy ártatlan pontosítás követ. *
– Az előbb talán nem fogalmaztam pontosan, ezt nézze el nekem. Norra Talwakr-ként mutatkoztam be, de valójában még nem volt esküvő, csak eljegyzés. Szívesen látjuk Önt, és családját is. Nézze el nekem, a részletekről ennél hivatalosabb formában szerettem volna tájékoztatni. *Kicsit kezd elege lenni ebből a sok szép beszédből, körmönfont mondatokból és hosszú nevekből. Ezért is örül, hogy még ha Drameiloten érdeklődése valahol lankadni is kezd, közeledése mégis arra utal, hogy nem bánná, ha közelebbről ismerné meg Norrát.
Kíváncsian hallgatja az elf szavait, és kicsit feljebb ül, miközben mit ad Eeyr, egész véletlenül ő is végigsimít a mellette ülő férfi karján. Ő is úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. *
– Ez nagyszerűen hangzik. A drágakövekben valóban nagy haszon lehet. Ugyanakkor a nagy vagyon bizonyára nagy felelősséggel is jár. Minél magasabban van valaki, annál nagyobbat zuhanhat. Kérdezhetek valami személyeset, kedves Drameiloten? * Ez persze csak formalitás, pont nem érdekli, hogy kérdezhet-e – kérdezni fog, legfeljebb nem kap rá választ. *
– Mire vágyik a leginkább? * Smaragdzöld íriszei kíváncsian szegeződnek a férfira. *
//Fürdőház//
* Nem tud sokat hozzászólni a fogadó kérdéséhez. Hacsak nem Félszemű Csiga a fogadó neve, Norgen valószínűleg sosem járt ott és az elmondottak alapján már nem is fog. Pedig egy ivó valóban jól hangzik. Elég ízléstelen, hogy a Drameiloten-féle pöffeszkedő alakok messziről elkerüljék és elég sötét, hogy a Norgen-féle eredarok megtalálják, amit keresnek, bármiről is legyen szó. Persze most, hogy férjezett asszony lesz, óvatosabban kell intéznie az ilyen ügyleteit. Még a mostani fürdőházas történetnél is óvatosabban. Azért egy mondatot még válaszol erre is, mielőtt továbblépnének a következő kérdésre. *
– Nem kell aggódnia, a férjem messze földön hírhedt arról, hogy a semmiből is pénzt tud csinálni. Nagyszerű ember. * Annak ellenére, hogy a tervek szerint nemsokára a felesége lesz, nem ismeri igazán Samonyrt – azonban szerencsére erre nincs is szükség. Akárki lenne a (leendő) férje, ugyanúgy szemrebbenés nélkül állítaná róla a legszebbeket, ha a helyzet úgy kívánja. Márpedig most úgy kívánja. Elvégre szövetséget kötött a férfival vagy mi. *
– Ugyan, semmi gond. * Legyint egyet. *
– Bizonyára észrevette már, hogy nem tankönyvekből tanultam az illemet. Ahonnan én jöttem, ott kicsit mások a szabályok; de igyekszem tanulni és alkalmazkodni az artheniori szokásokhoz. Azt hiszem, maga is taníthatna ezt-azt. * Apró, sokatmondó mosoly ül az arcára, amit egy ártatlan pontosítás követ. *
– Az előbb talán nem fogalmaztam pontosan, ezt nézze el nekem. Norra Talwakr-ként mutatkoztam be, de valójában még nem volt esküvő, csak eljegyzés. Szívesen látjuk Önt, és családját is. Nézze el nekem, a részletekről ennél hivatalosabb formában szerettem volna tájékoztatni. *Kicsit kezd elege lenni ebből a sok szép beszédből, körmönfont mondatokból és hosszú nevekből. Ezért is örül, hogy még ha Drameiloten érdeklődése valahol lankadni is kezd, közeledése mégis arra utal, hogy nem bánná, ha közelebbről ismerné meg Norrát.
Kíváncsian hallgatja az elf szavait, és kicsit feljebb ül, miközben mit ad Eeyr, egész véletlenül ő is végigsimít a mellette ülő férfi karján. Ő is úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. *
– Ez nagyszerűen hangzik. A drágakövekben valóban nagy haszon lehet. Ugyanakkor a nagy vagyon bizonyára nagy felelősséggel is jár. Minél magasabban van valaki, annál nagyobbat zuhanhat. Kérdezhetek valami személyeset, kedves Drameiloten? * Ez persze csak formalitás, pont nem érdekli, hogy kérdezhet-e – kérdezni fog, legfeljebb nem kap rá választ. *
– Mire vágyik a leginkább? * Smaragdzöld íriszei kíváncsian szegeződnek a férfira. *
6731. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-15 15:15:19
Üzenet elküldve: 2025-09-15 15:15:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Úgy tűnik, hogy egyelőre csak a tekintete simogatja Norra testét, de valahol kezd számára unalmassá válni a látvány. Mivel nem követi semmi más, ami fokozná érdeklődését, így az lankadni kezd. A fogadó sorsát hallva látható elégedettséggel bólint. *
- Nem akarom megsérteni, vagy illetlen lenni, de úgy gondolom, hogy ez így volt rendjén. Helytelen volt az a hely, még ha anyagilag kedvező is. Remélem, hogy kedves férje képes lesz túllendülni a nehézségeken, amit az elveszítése okoz. * Jegyzi meg illedelmesen, bár belül magában nevet, amiért az a fertő az enyészeté lett. Sosem rejtette véka alá érzéseit a fogadóval kapcsolatban, de ezzel sajnos kevesen voltak így a városban. Ezért is ment olyan jól az üzlet a Talwakr ház számára. *
- Oh, értem. * Bólint a kérdésre kapott választ hallva, és nem kerüli el a figyelmét a nevetés sem. Gyorsan megpróbál hát valamennyire kedvesebb hangnemet megütni. *
- Remélem, hogy nem vette sértésnek a kérdésemet. Csupán úgy tudom, hogy a lázadás után ott kötött ki Samonyr úr, ezért logikusnak tűnt a feltételezés, hogy ott talált párra. Mivel nem voltunk hivatalosak az esküvőre, ezért nem tudhatom azt sem, hogy honnan ismerte meg elbűvölő feleségét. * Gondosan megválogatott szavak ezek, amikkel épp annyira akar hízelegni, hogy megtartsa maguk között a távolságot, de mégis kedves gesztust tegyen egy arra kevésbé érdemes felé.
Talán az első igazán érdeklődésre okot adó megjegyzés a következő, ami megragadja Drameiloten figyelmét. Az, hogy a ház asszonya akar kapcsolatokat építeni, üzlettársakat és barátokat szerezni, az felettébb furcsa. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy a női házastársak ennyire önjáróak legyenek, és nem csak a kis körükben mozognak, férjeik kapcsolataiból ismert házastársakkal. Ha Norra a távozás mellett döntene, valószínűleg nem marasztalná. Így viszont, hogy marad, képes olyan dolgot megengedni magának, amit nem biztos, hogy megtenne, ha más nemes felesége lenne vele kettesben. *
- Oh, a családom több mindennel foglalkozott a lázadás előtt. Az egyik ág a város szinte egyetlen csokoládé készítője volt, amiből remekül megszedték magukat. Az én oldalam viszont mással, komolyabb dolgokkal üzletel. Drágakőbányáink vannak, és selyemfarmjaink. * Meséli el, és ismét közelebb ül a vízben a nőhöz, már illetlenül közel. *
- A férje ha jól tudom szőrmekereskedő, becsülendő szakma ugyan, de kétlem, hogy éves szinten képes lenne akár csak egy bányámnak a hozamát kitermelni.
//Fürdőház//
* Úgy tűnik, hogy egyelőre csak a tekintete simogatja Norra testét, de valahol kezd számára unalmassá válni a látvány. Mivel nem követi semmi más, ami fokozná érdeklődését, így az lankadni kezd. A fogadó sorsát hallva látható elégedettséggel bólint. *
- Nem akarom megsérteni, vagy illetlen lenni, de úgy gondolom, hogy ez így volt rendjén. Helytelen volt az a hely, még ha anyagilag kedvező is. Remélem, hogy kedves férje képes lesz túllendülni a nehézségeken, amit az elveszítése okoz. * Jegyzi meg illedelmesen, bár belül magában nevet, amiért az a fertő az enyészeté lett. Sosem rejtette véka alá érzéseit a fogadóval kapcsolatban, de ezzel sajnos kevesen voltak így a városban. Ezért is ment olyan jól az üzlet a Talwakr ház számára. *
- Oh, értem. * Bólint a kérdésre kapott választ hallva, és nem kerüli el a figyelmét a nevetés sem. Gyorsan megpróbál hát valamennyire kedvesebb hangnemet megütni. *
- Remélem, hogy nem vette sértésnek a kérdésemet. Csupán úgy tudom, hogy a lázadás után ott kötött ki Samonyr úr, ezért logikusnak tűnt a feltételezés, hogy ott talált párra. Mivel nem voltunk hivatalosak az esküvőre, ezért nem tudhatom azt sem, hogy honnan ismerte meg elbűvölő feleségét. * Gondosan megválogatott szavak ezek, amikkel épp annyira akar hízelegni, hogy megtartsa maguk között a távolságot, de mégis kedves gesztust tegyen egy arra kevésbé érdemes felé.
Talán az első igazán érdeklődésre okot adó megjegyzés a következő, ami megragadja Drameiloten figyelmét. Az, hogy a ház asszonya akar kapcsolatokat építeni, üzlettársakat és barátokat szerezni, az felettébb furcsa. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy a női házastársak ennyire önjáróak legyenek, és nem csak a kis körükben mozognak, férjeik kapcsolataiból ismert házastársakkal. Ha Norra a távozás mellett döntene, valószínűleg nem marasztalná. Így viszont, hogy marad, képes olyan dolgot megengedni magának, amit nem biztos, hogy megtenne, ha más nemes felesége lenne vele kettesben. *
- Oh, a családom több mindennel foglalkozott a lázadás előtt. Az egyik ág a város szinte egyetlen csokoládé készítője volt, amiből remekül megszedték magukat. Az én oldalam viszont mással, komolyabb dolgokkal üzletel. Drágakőbányáink vannak, és selyemfarmjaink. * Meséli el, és ismét közelebb ül a vízben a nőhöz, már illetlenül közel. *
- A férje ha jól tudom szőrmekereskedő, becsülendő szakma ugyan, de kétlem, hogy éves szinten képes lenne akár csak egy bányámnak a hozamát kitermelni.
6730. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-15 11:22:28
Üzenet elküldve: 2025-09-15 11:22:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Norgen valóban nem veszi észre vagy nem vesz tudomást az elf kíváncsi természetéről, se arról, hogy milyen hatást vált ki fedetlen teste a másikból. Habár sejti, mivel a férfiak többsége testi szinten legalábbis ugyanúgy szokott rá reagálni. Viszont Norra a látszat ellenére felettébb hűséges típus, így biztosan nem bonyolódna bármi ilyesmibe eljegyzésének másnapján. Vagy talán mégis, de ahhoz a hosszúéletűnek is kéne valamit villantania.
~ Különb körökben, mi? ~ Kissé bánja, hogy ilyen keveset tud Samonyrról, így nem tud mivel visszavágni a pöffeszkedő elfnek. Márpedig a Talwakr név már nemcsak Samonyrt, hanem Norrát is minősíti. Ezt se felejti majd el felhozni otthon.
A fogadóról még nem hallott, így megrázza fejét. *
– Attól tartok, az is az enyészeté lett. * Talán soha nem is volt fogadó, talán az elf csak szórakozik vele, azt teszteli, hogy tényleg ismeri-e Samonyrt. Norgen pedig bár hátrányból indul ebben a játékban, belemegy. A tényen, hogy a férfi valóban megkérte a kezét, ez nem változtat. Az már inkább problémás lehet, hogy Norra épp egy másik nemes férfi társaságát élvezi meztelenül a fürdőben. Ennek, ha híre menne, az bizony nem vetne jó fényt a hírnevükre. Azonban egyelőre nem tart ettől, hiszen Drameilotenen kívül senki nem látta itt.
A következőn minden jó érzetű hölgy megsértődne, ő azonban nem így tesz. A Thargokról persze hallott már, így veszi a lapot, hogy a férfi mire gondolhat ezalatt. Felnevet a feltételezést hallva. Úgy érzi, a másik magas lóról néz le rá, szinte már sértegeti, és ez nincs Norgen ínyére. Egyelőre azonban próbál uralkodni magán és viszonylag barátságos légkört fenntartani. *
– Dehogy, kérem! Annál jóval távolibb vidékről érkeztem. * Azt azonban nem fejti ki bővebben, hogy pontosan honnan. A férfira bízza, hogy kitalálja, Norra melyik városból való, de valószínűleg úgysem érdekli különösebben.
Az elf kérdésére nem azonnal válaszol. Maga elé néz és így kezdi el mondani a falnak. *
– Számtalan oka lehet annak, hogy valaki kimozdul otthonról és az átlagemberek közé vegyül. Az én esetemben ez az ok részben az unaloműzés. Részben pedig… * Ennél a pontnál Drameiloten felé fordul és egy kicsit talán túl hosszan néz mélyen a zöld szemekbe. Nem fordul el, nem süti le a szemeit, még csak nem is pislog. Egyes állatfajoknál ez kihívást jelent, és a gyengébb egyed egy idő után feladja a nézést. Norgen nem adja fel, kíváncsi, az elf hogy reagál, egyáltalán belemegy-e a farkasszemezésbe. Közben viszont tovább beszél. *
– Részben pedig előfordulhat, hogy a legváratlanabb helyen találkozok össze valakivel, aki érdemes rá, hogy rááldozzam a drága időmet. Esetleg kapcsolatot építhetek, új üzlettársakat, barátokat szerezhetek. * Ezen a ponton eszébe jut, hogy fel kéne állni és távozni, hiszen Drameiloten bár épp afféle ember (elf), akit keresett – gazdag, befolyásos –, de egyelőre úgy veszi észre, hogy túl magasan ül az elefántcsonttoronyban ahhoz, hogy észrevegye, menni potenciál lakozik a nőben. Azonban nem tesz így, nem távozik. Ad még egy kis időt, hogy összecsiszolódjanak. Meg aztán ezen a ponton a férfi is tesz egy olyan lépést, ami továbbviszi a dolgokat. Hogy milyen irányba, az más kérdés. Norgen egyelőre úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, habár a következő kérdése éppenséggel mégis kapcsolódik a férfi közeledéséhez. *
– Mondja csak, Drameiloten, mivel is foglalkozik a maga családja?
//Fürdőház//
* Norgen valóban nem veszi észre vagy nem vesz tudomást az elf kíváncsi természetéről, se arról, hogy milyen hatást vált ki fedetlen teste a másikból. Habár sejti, mivel a férfiak többsége testi szinten legalábbis ugyanúgy szokott rá reagálni. Viszont Norra a látszat ellenére felettébb hűséges típus, így biztosan nem bonyolódna bármi ilyesmibe eljegyzésének másnapján. Vagy talán mégis, de ahhoz a hosszúéletűnek is kéne valamit villantania.
~ Különb körökben, mi? ~ Kissé bánja, hogy ilyen keveset tud Samonyrról, így nem tud mivel visszavágni a pöffeszkedő elfnek. Márpedig a Talwakr név már nemcsak Samonyrt, hanem Norrát is minősíti. Ezt se felejti majd el felhozni otthon.
A fogadóról még nem hallott, így megrázza fejét. *
– Attól tartok, az is az enyészeté lett. * Talán soha nem is volt fogadó, talán az elf csak szórakozik vele, azt teszteli, hogy tényleg ismeri-e Samonyrt. Norgen pedig bár hátrányból indul ebben a játékban, belemegy. A tényen, hogy a férfi valóban megkérte a kezét, ez nem változtat. Az már inkább problémás lehet, hogy Norra épp egy másik nemes férfi társaságát élvezi meztelenül a fürdőben. Ennek, ha híre menne, az bizony nem vetne jó fényt a hírnevükre. Azonban egyelőre nem tart ettől, hiszen Drameilotenen kívül senki nem látta itt.
A következőn minden jó érzetű hölgy megsértődne, ő azonban nem így tesz. A Thargokról persze hallott már, így veszi a lapot, hogy a férfi mire gondolhat ezalatt. Felnevet a feltételezést hallva. Úgy érzi, a másik magas lóról néz le rá, szinte már sértegeti, és ez nincs Norgen ínyére. Egyelőre azonban próbál uralkodni magán és viszonylag barátságos légkört fenntartani. *
– Dehogy, kérem! Annál jóval távolibb vidékről érkeztem. * Azt azonban nem fejti ki bővebben, hogy pontosan honnan. A férfira bízza, hogy kitalálja, Norra melyik városból való, de valószínűleg úgysem érdekli különösebben.
Az elf kérdésére nem azonnal válaszol. Maga elé néz és így kezdi el mondani a falnak. *
– Számtalan oka lehet annak, hogy valaki kimozdul otthonról és az átlagemberek közé vegyül. Az én esetemben ez az ok részben az unaloműzés. Részben pedig… * Ennél a pontnál Drameiloten felé fordul és egy kicsit talán túl hosszan néz mélyen a zöld szemekbe. Nem fordul el, nem süti le a szemeit, még csak nem is pislog. Egyes állatfajoknál ez kihívást jelent, és a gyengébb egyed egy idő után feladja a nézést. Norgen nem adja fel, kíváncsi, az elf hogy reagál, egyáltalán belemegy-e a farkasszemezésbe. Közben viszont tovább beszél. *
– Részben pedig előfordulhat, hogy a legváratlanabb helyen találkozok össze valakivel, aki érdemes rá, hogy rááldozzam a drága időmet. Esetleg kapcsolatot építhetek, új üzlettársakat, barátokat szerezhetek. * Ezen a ponton eszébe jut, hogy fel kéne állni és távozni, hiszen Drameiloten bár épp afféle ember (elf), akit keresett – gazdag, befolyásos –, de egyelőre úgy veszi észre, hogy túl magasan ül az elefántcsonttoronyban ahhoz, hogy észrevegye, menni potenciál lakozik a nőben. Azonban nem tesz így, nem távozik. Ad még egy kis időt, hogy összecsiszolódjanak. Meg aztán ezen a ponton a férfi is tesz egy olyan lépést, ami továbbviszi a dolgokat. Hogy milyen irányba, az más kérdés. Norgen egyelőre úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, habár a következő kérdése éppenséggel mégis kapcsolódik a férfi közeledéséhez. *
– Mondja csak, Drameiloten, mivel is foglalkozik a maga családja?
6729. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-15 10:03:44
Üzenet elküldve: 2025-09-15 10:03:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Áldott és az Átkozott//
*Norennar szeme időnként a másik sötételfre téved, miközben lassan pöfékel a pipából. Az asztal felett gomolygó füst halvány fátylat von elé, de így is tisztán látja, ahogy a bárd az érmékkel játszadozik. Először csak futólag figyeli, de hamar rájön, hogy valamiféle mutatványt ad elő. A mozdulatok gyakorlottak, nem először játszik így közönségnek. A fém csillanása és a kendő suhanása lefoglalja a tekintetét.
Norennar ajkán alig észrevehető félmosoly jelenik meg. Látja jól, hogy szemfényvesztés az egész, az érmek mindig ott vannak, ahol a kéz akarja mutatni őket, mégis akad benne valami szórakoztató. Megdönti kissé a fejét, hátradől a széken, és lassan, tompán kezd tapsolni. A pipa még szájában, így az ütemes mozdulat a parázs sercegésével kísért. A taps persze nem harsány, csupán visszafogott, egyáltalán nem szeretné magára vonni a fogadó figyelmét, cserébe jelzi, hogy értékelte a rögtönzött előadást.
Végül kiveszi a pipát a szájából, ujjaival a peremét pöccenti, nehogy hamu hulljon az asztalra. Egy pillanatig hagyja, hogy a füst szétáradjon előtte, majd a közelben elsuhanó felszolgálóra emeli tekintetét. Egy apró kézmozdulattal magához inti.*
- Egy pálinkát az úrnak annál az asztalnál.
*A hangja mély és száraz, nem emeli fel jobban a kelleténél, közben pedig mutatóujja a sötételf felé mutat. Az asztal szélére csúsztatja a 19 aranyat a Pálinka
fejében. Ezután hátradől, a pipát újra ajkai közé illeszti, és egy lassú, mély slukkot vesz. A dohány keserű íze ismét végigjárja a száját, a füsttel együtt szinte teljesen betölti a tüdejét. A füstöt oldalra fújja ki, így az lassan oszlik szét a fogadó félhomályában.
Norennar tekintete közben a bárdon pihen, mintha kíváncsi lenne, hogyan fogadja majd a gesztust. Keze közben nyugodtan dobol tovább az asztallapon, apró, türelmes ütemet tartva, miközben a bor és a dohány íze újra egyensúlyban keveredik benne.*
//Az Áldott és az Átkozott//
*Norennar szeme időnként a másik sötételfre téved, miközben lassan pöfékel a pipából. Az asztal felett gomolygó füst halvány fátylat von elé, de így is tisztán látja, ahogy a bárd az érmékkel játszadozik. Először csak futólag figyeli, de hamar rájön, hogy valamiféle mutatványt ad elő. A mozdulatok gyakorlottak, nem először játszik így közönségnek. A fém csillanása és a kendő suhanása lefoglalja a tekintetét.
Norennar ajkán alig észrevehető félmosoly jelenik meg. Látja jól, hogy szemfényvesztés az egész, az érmek mindig ott vannak, ahol a kéz akarja mutatni őket, mégis akad benne valami szórakoztató. Megdönti kissé a fejét, hátradől a széken, és lassan, tompán kezd tapsolni. A pipa még szájában, így az ütemes mozdulat a parázs sercegésével kísért. A taps persze nem harsány, csupán visszafogott, egyáltalán nem szeretné magára vonni a fogadó figyelmét, cserébe jelzi, hogy értékelte a rögtönzött előadást.
Végül kiveszi a pipát a szájából, ujjaival a peremét pöccenti, nehogy hamu hulljon az asztalra. Egy pillanatig hagyja, hogy a füst szétáradjon előtte, majd a közelben elsuhanó felszolgálóra emeli tekintetét. Egy apró kézmozdulattal magához inti.*
- Egy pálinkát az úrnak annál az asztalnál.
*A hangja mély és száraz, nem emeli fel jobban a kelleténél, közben pedig mutatóujja a sötételf felé mutat. Az asztal szélére csúsztatja a 19 aranyat a Pálinka
fejében. Ezután hátradől, a pipát újra ajkai közé illeszti, és egy lassú, mély slukkot vesz. A dohány keserű íze ismét végigjárja a száját, a füsttel együtt szinte teljesen betölti a tüdejét. A füstöt oldalra fújja ki, így az lassan oszlik szét a fogadó félhomályában.Norennar tekintete közben a bárdon pihen, mintha kíváncsi lenne, hogyan fogadja majd a gesztust. Keze közben nyugodtan dobol tovább az asztallapon, apró, türelmes ütemet tartva, miközben a bor és a dohány íze újra egyensúlyban keveredik benne.*
6728. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-14 23:35:02
Üzenet elküldve: 2025-09-14 23:35:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Áldott és az Átkozott//
* Miután fajtársával kölcsönösen köszöntötték egymást, a bárd nem is igazán zavartatja magát tovább. Boldogan szív bele egy utolsót a dohányba, mielőtt elnyomná. A sok évnyi nélkülözés, és megszokás miatt elcsípi a papírt ott, ahol kialudt, és a maradék dohányt egy direkt arra használt szütyőbe sodorja bele. Tudja nagyon jól, hogy amikor a szükség nagy úr, akkor még jól tud jönni ez is, hiába keserű az íze, és kapar jobban, mint a friss. Ezután pedig egy aranyérmét vesz elő, és kezd játszadozni vele. Mióta megszerezte az amulettjét, sokkal könnyebb dolga van a mozdulatokkal, mint előtte. Az érme először bal kezében van, szórakozottan nyitogatja az öklét, és mindig más az eredmény, amikor kinyitja. Egyszer kettő, máskor viszont egy sincs benne, utána pedig a jobb kezében jelenik meg. Elővesz egy kendőt, és lefedi az érmét, azt felrántva pedig egy üres asztallapot mutat. A homlokára csap, mintha csak elfelejtett volna valamit, és zsebéből elővesz egy érmét, amit ezúttal jó alaposan fed le a kendővel. Még fel is emeli, hogy újra bepillantson alá, biztos ott van. Utána megint felrántja a kendőt, és ismét az üres asztallap van alatta. Szórakozott arckifejezése bosszúvá válik, ahogy a kendőt visszateszi, anélkül, hogy bármit tenne alá. Ismét felfelé rántja, és ezúttal mind a két elveszített aranyérme ott van alatta. Színpadias sóhajjal nyugtázza, hogy nem veszített el semmilyen pénzt. Zárt ökölbe kezdi betuszkolni a kendőt, majd megrázza a kezét, és ahogy kinyitja, semmi nincs benne. Halkan kuncog, ahogy megpörgeti az aranyérmét az asztalon, és hallgatja a csilingelést. *
//Az Áldott és az Átkozott//
* Miután fajtársával kölcsönösen köszöntötték egymást, a bárd nem is igazán zavartatja magát tovább. Boldogan szív bele egy utolsót a dohányba, mielőtt elnyomná. A sok évnyi nélkülözés, és megszokás miatt elcsípi a papírt ott, ahol kialudt, és a maradék dohányt egy direkt arra használt szütyőbe sodorja bele. Tudja nagyon jól, hogy amikor a szükség nagy úr, akkor még jól tud jönni ez is, hiába keserű az íze, és kapar jobban, mint a friss. Ezután pedig egy aranyérmét vesz elő, és kezd játszadozni vele. Mióta megszerezte az amulettjét, sokkal könnyebb dolga van a mozdulatokkal, mint előtte. Az érme először bal kezében van, szórakozottan nyitogatja az öklét, és mindig más az eredmény, amikor kinyitja. Egyszer kettő, máskor viszont egy sincs benne, utána pedig a jobb kezében jelenik meg. Elővesz egy kendőt, és lefedi az érmét, azt felrántva pedig egy üres asztallapot mutat. A homlokára csap, mintha csak elfelejtett volna valamit, és zsebéből elővesz egy érmét, amit ezúttal jó alaposan fed le a kendővel. Még fel is emeli, hogy újra bepillantson alá, biztos ott van. Utána megint felrántja a kendőt, és ismét az üres asztallap van alatta. Szórakozott arckifejezése bosszúvá válik, ahogy a kendőt visszateszi, anélkül, hogy bármit tenne alá. Ismét felfelé rántja, és ezúttal mind a két elveszített aranyérme ott van alatta. Színpadias sóhajjal nyugtázza, hogy nem veszített el semmilyen pénzt. Zárt ökölbe kezdi betuszkolni a kendőt, majd megrázza a kezét, és ahogy kinyitja, semmi nincs benne. Halkan kuncog, ahogy megpörgeti az aranyérmét az asztalon, és hallgatja a csilingelést. *
6727. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-14 14:56:30
Üzenet elküldve: 2025-09-14 14:56:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Most, hogy holmiját sebtiben összeszedte, ideje visszatérnie oda, ahonnan jött. Már csak azért is, mert egyáltalán nem tartja jó ötletnek, hogy itt időzzön tovább. Legnagyobb szívfájdalmára Alissäna nem tart vele, legalábbis egyelőre. A kis pillangóra talán számít még Relael. Csalódottságát ugyan nem rejtette véka alá, de az efféle trükkök Alissänát aligha ingatják meg. Túl jól ismeri a kurtizán.
Végtére is, Alissänával vagy nélküle, de örül, hogy visszatérhet a Kikötő forgatagába. Bármennyire is izgalmas volt itt, Artheniorban, határozottan honvágya van. A Kikötő szűk utcái, sós bűze, jól ismert veszélyei visszahúzzák őt.
Nagyot ásít, ahogy kora reggel, hátára kapva cókmókját kilép a fogadó ajtaján. A nap első sugarai még csak nyaldossák a horizontot. Lapos pillantást vet az istállóra. Kezdi kapiskálni, mily határozott előnnyel jár az, ha az embernek lova van. Az elmúlt hatokban volt alkalma, ugyan kisebb nehézségek árán, de megülni Relael lovát. Ha lesz egy kevés aranya, talán ő is beszerez valami hátast. Határozottan megkönnyíti a cipekedést, na meg a távolság leküzdését.
Valahogy lelke is nyugodtabb, hogy ismét útra kel. Egy percig nem érezte ebben a városban úgy, hogy biztonságban van. Hogy a körözvény az oka, vagy más, nem tudná megmondani. Sajátos nyugtalanságát tetézi, hogy hatok óta nem volt lehetősége könnyíteni magán. Csekély híja volt, hogy nem szegte meg ostoba ígéretét, miszerint még keze munkáját is mellőzi majd. A férfi agy sajátos képzelőerővel bír, s tán ez az oka annak, hogy lassan úgy érzi, egy valóságos zsákot vonszol lábai között. Bárhogy is, itt az ideje útnak indulni. Vet még egy pillantást a fogadóra, majd megigazítja igen csak bő tunikáját vállán, s a főtér felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.14 15:00:42
*Most, hogy holmiját sebtiben összeszedte, ideje visszatérnie oda, ahonnan jött. Már csak azért is, mert egyáltalán nem tartja jó ötletnek, hogy itt időzzön tovább. Legnagyobb szívfájdalmára Alissäna nem tart vele, legalábbis egyelőre. A kis pillangóra talán számít még Relael. Csalódottságát ugyan nem rejtette véka alá, de az efféle trükkök Alissänát aligha ingatják meg. Túl jól ismeri a kurtizán.
Végtére is, Alissänával vagy nélküle, de örül, hogy visszatérhet a Kikötő forgatagába. Bármennyire is izgalmas volt itt, Artheniorban, határozottan honvágya van. A Kikötő szűk utcái, sós bűze, jól ismert veszélyei visszahúzzák őt.
Nagyot ásít, ahogy kora reggel, hátára kapva cókmókját kilép a fogadó ajtaján. A nap első sugarai még csak nyaldossák a horizontot. Lapos pillantást vet az istállóra. Kezdi kapiskálni, mily határozott előnnyel jár az, ha az embernek lova van. Az elmúlt hatokban volt alkalma, ugyan kisebb nehézségek árán, de megülni Relael lovát. Ha lesz egy kevés aranya, talán ő is beszerez valami hátast. Határozottan megkönnyíti a cipekedést, na meg a távolság leküzdését.
Valahogy lelke is nyugodtabb, hogy ismét útra kel. Egy percig nem érezte ebben a városban úgy, hogy biztonságban van. Hogy a körözvény az oka, vagy más, nem tudná megmondani. Sajátos nyugtalanságát tetézi, hogy hatok óta nem volt lehetősége könnyíteni magán. Csekély híja volt, hogy nem szegte meg ostoba ígéretét, miszerint még keze munkáját is mellőzi majd. A férfi agy sajátos képzelőerővel bír, s tán ez az oka annak, hogy lassan úgy érzi, egy valóságos zsákot vonszol lábai között. Bárhogy is, itt az ideje útnak indulni. Vet még egy pillantást a fogadóra, majd megigazítja igen csak bő tunikáját vállán, s a főtér felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.14 15:00:42
6726. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-14 12:30:13
Üzenet elküldve: 2025-09-14 12:30:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Küldeménye érkezett//
*Szemei a kétezer arany említésére azonnal felcsillannak, de aztán rögtön össze is húzza a szemöldökeit, ahogy tudatosul benne, mit is mondott az alkimista.*
- Nestar úr, nekem azt mondtad, hogy ezek a fekete italok mérgek. Hogy lehet akkor mégis, hogy azok a „méreg”drága italok *kuncog röviden a szóviccen* melyeket keverni lehet belőle, már nem mérgezőek? Ah, nem értek én ehhez. *Tényleg nem, és most meg is ijedt kissé, hogy a kérdése után kapni fog egy hosszú és részletes Nestar-monológot, amiből ugyanannyira nem fog érteni egy szót sem, mint általában az összes többiből, de cserébe egy örökkévalóságig tart majd, míg a végére ér.
A férfi szabadkozására aztán lágyan megcsóválja a fejét.*
- Semmi gond, nem volt kötelező elvállalnom, de szívesen kötöttem üzletet Naesala kisasszonnyal. Ó, igen, ha esetleg találkoznál vele, kérlek biztosítsd róla, hogy elvégeztem a feladatot, amivel megbízott, és add át, hogy természetesen igényt tartok a jutalmamra, amiben megegyeztünk! *Nem mondja el, hogy ez nem arany vagy más kézzel fogható érték, hanem egy szívesség, melyet, ha szüksége lesz rá, be is fog hajtani a nőn, miután az üzlet rá eső részét ő annak rendje és módja szerint teljesítette.
A beszélgetés témája ezután Pashthrára, testőrére terelődik. Még mindig fájdítja a szívét, hogy már nincs itt, de muszáj lesz hozzászoknia.*
- Él, csak elment. Egy mélységi férfi kereste fel a panzióban egy „fontos és halaszthatatlan” üggyel kapcsolatban. Annyit tudok, hogy elvileg találtak valami veszélyeset, amit az orkok meg akarnak szerezni, és az a Norennar nevű sötételf arra kérte Pashthrát, hogy segítsen neki kivinni a városból. Mert az a valami itt van. Vagy volt. *Megcsóválja a fejét, mert továbbra sem remél túl sok jót magának, ha Artheniort valóban ellepnék az orkok. Ha ez a történet igaz, bármennyire is sajnálja, hogy testőre már nincs mellette, talán tényleg az a legjobb, ha minél messzebbre viszik innen azt, amit a zöldbőrűek keresnek.*
*Szemei a kétezer arany említésére azonnal felcsillannak, de aztán rögtön össze is húzza a szemöldökeit, ahogy tudatosul benne, mit is mondott az alkimista.*
- Nestar úr, nekem azt mondtad, hogy ezek a fekete italok mérgek. Hogy lehet akkor mégis, hogy azok a „méreg”drága italok *kuncog röviden a szóviccen* melyeket keverni lehet belőle, már nem mérgezőek? Ah, nem értek én ehhez. *Tényleg nem, és most meg is ijedt kissé, hogy a kérdése után kapni fog egy hosszú és részletes Nestar-monológot, amiből ugyanannyira nem fog érteni egy szót sem, mint általában az összes többiből, de cserébe egy örökkévalóságig tart majd, míg a végére ér.
A férfi szabadkozására aztán lágyan megcsóválja a fejét.*
- Semmi gond, nem volt kötelező elvállalnom, de szívesen kötöttem üzletet Naesala kisasszonnyal. Ó, igen, ha esetleg találkoznál vele, kérlek biztosítsd róla, hogy elvégeztem a feladatot, amivel megbízott, és add át, hogy természetesen igényt tartok a jutalmamra, amiben megegyeztünk! *Nem mondja el, hogy ez nem arany vagy más kézzel fogható érték, hanem egy szívesség, melyet, ha szüksége lesz rá, be is fog hajtani a nőn, miután az üzlet rá eső részét ő annak rendje és módja szerint teljesítette.
A beszélgetés témája ezután Pashthrára, testőrére terelődik. Még mindig fájdítja a szívét, hogy már nincs itt, de muszáj lesz hozzászoknia.*
- Él, csak elment. Egy mélységi férfi kereste fel a panzióban egy „fontos és halaszthatatlan” üggyel kapcsolatban. Annyit tudok, hogy elvileg találtak valami veszélyeset, amit az orkok meg akarnak szerezni, és az a Norennar nevű sötételf arra kérte Pashthrát, hogy segítsen neki kivinni a városból. Mert az a valami itt van. Vagy volt. *Megcsóválja a fejét, mert továbbra sem remél túl sok jót magának, ha Artheniort valóban ellepnék az orkok. Ha ez a történet igaz, bármennyire is sajnálja, hogy testőre már nincs mellette, talán tényleg az a legjobb, ha minél messzebbre viszik innen azt, amit a zöldbőrűek keresnek.*
6725. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-14 12:18:13
Üzenet elküldve: 2025-09-14 12:18:13
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A polgárnegyed fantomja//
*Az Őrség természetesen nem tartóztatja Valuryent, aki segített nekik ahogy módjában állt, ezen felül nem óhajtják rabolni idejét. Megköszönik a gyógyító közbenjárását, majd egy biccentéssel búcsúznak el tőle.
Egyelőre nem lettek okosabbak, de Skyy még ott marad velük, így tőle remélnek választ. A félvér bele is kezd a mesélésbe, melyet az őrök feszült figyelemmel hallgatnak. Sokkal ugyan nem, de valamivel okosabbak lesznek, bár némileg kétkedve fogadják az elméletet, hogy egy karcsú nő bárkit is ki tudna lökni az ablakon.*
- Világos.
*Nyugtázza az egyik őr, közben futólag társára pillant. Némi tanácstalanságon kívül többet nem lehet leolvasni arcukról.*
- Látta bárki is, hogy a támadó merre ment?
*Elvégre ki lenne olyan őrült, hogy az esetet követően továbbra is a helyszínen maradna, ellenben erről egyik segítő szándékú férfi sem ejtett szót.*
*Az Őrség természetesen nem tartóztatja Valuryent, aki segített nekik ahogy módjában állt, ezen felül nem óhajtják rabolni idejét. Megköszönik a gyógyító közbenjárását, majd egy biccentéssel búcsúznak el tőle.
Egyelőre nem lettek okosabbak, de Skyy még ott marad velük, így tőle remélnek választ. A félvér bele is kezd a mesélésbe, melyet az őrök feszült figyelemmel hallgatnak. Sokkal ugyan nem, de valamivel okosabbak lesznek, bár némileg kétkedve fogadják az elméletet, hogy egy karcsú nő bárkit is ki tudna lökni az ablakon.*
- Világos.
*Nyugtázza az egyik őr, közben futólag társára pillant. Némi tanácstalanságon kívül többet nem lehet leolvasni arcukról.*
- Látta bárki is, hogy a támadó merre ment?
*Elvégre ki lenne olyan őrült, hogy az esetet követően továbbra is a helyszínen maradna, ellenben erről egyik segítő szándékú férfi sem ejtett szót.*
6724. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-13 19:10:53
Üzenet elküldve: 2025-09-13 19:10:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Bár a családnevet ismeri, a családtagokat nem annyira, ezért Norra mondhatna bármit neki, bár gyanakszik, valószínűleg elhinné. Viszont így, hogy a család örökösének feleségeként mutatkozik be, már jobban gyanakszik. Ugyan a távoli rokonok ismeretlenek számára, természetesen a családfő és fia olyanok, akiket ha le is néz, mégis figyelemmel követte az életüket, ahogy az illendő. Ezért tudja, hogy Samonyr nem házasodott meg a lázadás előtt, utána pedig úgy tudja, hogy egy maroknyi nemessel a Vashegyen kötött ki. Ha meg is házasodott, akkor is úgy lenne illendő, hogy az ilyen dolgokról számot adnak nemes társaik számára, hogy kellően megsértődhessenek azon, amiért nem voltak hivatalosak az eseményre. Valahol mégis örül, hogy nem kellett drága nászajándékkal megajándékozzon egy arra nem méltó párt.
Viszont egyre furcsább számára a kendőzetlen meztelenség, ahogy az egykori nemes felesége nem zavartatja magát, és láthatóan az sem érdekli, hogy Drameiloten legelteti rajta tekintetét. Van ebben a bosszantó illetlenségben valami, ami egyre jobban kelti fel a férfi érdeklődését. És ugyan ennek nyomot is ad a víz alatt, úgy tűnik, hogy érdeklődés hiányában erre nem derül fény. *
- A Talwakr házzal nem volt ugyan szoros kapcsolatunk, hiszen különb körökben mozogtunk, hallottunk róluk természetesen. Kérem, adja át üdvözletemet és gratulációmat a férjének, ha alkalma lesz rá. * Mosolyog kedvesen, szavai mögött mégis ott van a kimondatlan pofátlanság, ahogy arra kéri a frissen bemutatkozott házastársat, hogy említse meg férjének, Drameiloten milyen közelről ismerte meg őt a fürdőházban. Láthatóan nem tartja sokra azt a bizonyos férjet, és a féltékenységétől vagy bosszújától se tart. *
- Örömmel hallom egyébként, hogy előkerült. Remélem, hogy nem érték túlzott veszteségek. Még mindig megvan a fogadójuk? * Teszi fel a kérdést, bár ő sosem fordult meg ilyen alantas helyen, hallomásból tudja, hogy milyen undorító dolgok folytak abban a bizonyos ivóban. *
- Remélem, hogy kedvét leli szerény kis városunkban. * Teszi még hozzá, szándékosan nem mondva semmit a selyemrévi kis hajlékra, ami Samonyr számára maga lehet a palota. Amennyire tudja, a családja sosem volt még fényűzőbb helyen, és ez ismét csak bosszantja a Sayquevest. Ha őt kérdeznék, akkor nemes és nemes között nagyobb különbségek vannak, mint néhány polgár és a nemesség ranglétrájának alján lévő család között. Ezért is dühíti az egyenlő bánásmód, amiben a lázadás óta részesülnek. *
- Netán a Vashegyről érkezett? * Teszi fel a kérdést, amit nem bántónak szán, viszont megmagyarázná vele az esküvőt, és a kendőzetlen, már-már barbár viselkedést is a nő. Nem gondolja, hogy a thargok különösen jól neveltek lennének, és számukra talán teljesen természetesen az, hogy két más családból származó, ellentétes nemű idegen együtt fürdőzik, még úgy is, hogy az egyikük már férjezett. Elgondolkodik azon is, hogy vajon a monogámia mennyire népszerű ezeknél a törzseknél. Viszont a következő szavak ismét összezavarják, és nem teljesen tudja hová tenni Norra Talwakrt. Ha valóban lenézi az egyszerű polgárokat, akkor nem érti, hogy miért viselkedik ilyen közönségesen, mintha csak egy lenne közülük. *
- Megengedi, hogy megkérdezzem, akkor mégis mi hozta erre felé? * Teszi fel a kérdést, mert ha valakinek Selyemrévben van saját háza, ahol kedvére vehet privát fürdőt, akkor nem teljesen világos számára, hogy mit keres egy olyan ivóban, amit láthatóan lenéz, és rangon alulinak tart. *
- Köszönöm a meghívását, kedves Norra. A Drameiloten tökéletes lesz. * Bólint, finoman utasítva el a becézést. Viszont ha már a másik ilyen módon tesztelgeti a határokat kettejük között, akkor az elf is így tesz, és a víz alatt, mintha csak véletlenül tenné, a lábával hozzáér a másik lábához, és végigsimít rajta. Úgy tesz, mintha észre se venné a mozdulatot. *
//Fürdőház//
* Bár a családnevet ismeri, a családtagokat nem annyira, ezért Norra mondhatna bármit neki, bár gyanakszik, valószínűleg elhinné. Viszont így, hogy a család örökösének feleségeként mutatkozik be, már jobban gyanakszik. Ugyan a távoli rokonok ismeretlenek számára, természetesen a családfő és fia olyanok, akiket ha le is néz, mégis figyelemmel követte az életüket, ahogy az illendő. Ezért tudja, hogy Samonyr nem házasodott meg a lázadás előtt, utána pedig úgy tudja, hogy egy maroknyi nemessel a Vashegyen kötött ki. Ha meg is házasodott, akkor is úgy lenne illendő, hogy az ilyen dolgokról számot adnak nemes társaik számára, hogy kellően megsértődhessenek azon, amiért nem voltak hivatalosak az eseményre. Valahol mégis örül, hogy nem kellett drága nászajándékkal megajándékozzon egy arra nem méltó párt.
Viszont egyre furcsább számára a kendőzetlen meztelenség, ahogy az egykori nemes felesége nem zavartatja magát, és láthatóan az sem érdekli, hogy Drameiloten legelteti rajta tekintetét. Van ebben a bosszantó illetlenségben valami, ami egyre jobban kelti fel a férfi érdeklődését. És ugyan ennek nyomot is ad a víz alatt, úgy tűnik, hogy érdeklődés hiányában erre nem derül fény. *
- A Talwakr házzal nem volt ugyan szoros kapcsolatunk, hiszen különb körökben mozogtunk, hallottunk róluk természetesen. Kérem, adja át üdvözletemet és gratulációmat a férjének, ha alkalma lesz rá. * Mosolyog kedvesen, szavai mögött mégis ott van a kimondatlan pofátlanság, ahogy arra kéri a frissen bemutatkozott házastársat, hogy említse meg férjének, Drameiloten milyen közelről ismerte meg őt a fürdőházban. Láthatóan nem tartja sokra azt a bizonyos férjet, és a féltékenységétől vagy bosszújától se tart. *
- Örömmel hallom egyébként, hogy előkerült. Remélem, hogy nem érték túlzott veszteségek. Még mindig megvan a fogadójuk? * Teszi fel a kérdést, bár ő sosem fordult meg ilyen alantas helyen, hallomásból tudja, hogy milyen undorító dolgok folytak abban a bizonyos ivóban. *
- Remélem, hogy kedvét leli szerény kis városunkban. * Teszi még hozzá, szándékosan nem mondva semmit a selyemrévi kis hajlékra, ami Samonyr számára maga lehet a palota. Amennyire tudja, a családja sosem volt még fényűzőbb helyen, és ez ismét csak bosszantja a Sayquevest. Ha őt kérdeznék, akkor nemes és nemes között nagyobb különbségek vannak, mint néhány polgár és a nemesség ranglétrájának alján lévő család között. Ezért is dühíti az egyenlő bánásmód, amiben a lázadás óta részesülnek. *
- Netán a Vashegyről érkezett? * Teszi fel a kérdést, amit nem bántónak szán, viszont megmagyarázná vele az esküvőt, és a kendőzetlen, már-már barbár viselkedést is a nő. Nem gondolja, hogy a thargok különösen jól neveltek lennének, és számukra talán teljesen természetesen az, hogy két más családból származó, ellentétes nemű idegen együtt fürdőzik, még úgy is, hogy az egyikük már férjezett. Elgondolkodik azon is, hogy vajon a monogámia mennyire népszerű ezeknél a törzseknél. Viszont a következő szavak ismét összezavarják, és nem teljesen tudja hová tenni Norra Talwakrt. Ha valóban lenézi az egyszerű polgárokat, akkor nem érti, hogy miért viselkedik ilyen közönségesen, mintha csak egy lenne közülük. *
- Megengedi, hogy megkérdezzem, akkor mégis mi hozta erre felé? * Teszi fel a kérdést, mert ha valakinek Selyemrévben van saját háza, ahol kedvére vehet privát fürdőt, akkor nem teljesen világos számára, hogy mit keres egy olyan ivóban, amit láthatóan lenéz, és rangon alulinak tart. *
- Köszönöm a meghívását, kedves Norra. A Drameiloten tökéletes lesz. * Bólint, finoman utasítva el a becézést. Viszont ha már a másik ilyen módon tesztelgeti a határokat kettejük között, akkor az elf is így tesz, és a víz alatt, mintha csak véletlenül tenné, a lábával hozzáér a másik lábához, és végigsimít rajta. Úgy tesz, mintha észre se venné a mozdulatot. *
6723. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-13 18:35:41
Üzenet elküldve: 2025-09-13 18:35:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Az elf reakciójából ítélve hallott már a Talwakr családról. Norgen számára ez inkább jót jelent, mint rosszat, ugyanakkor azt is, hogy ez egyike azoknak a pillanatoknak, amiről Samonyr beszélt. Itt és most kénytelen lesz visszafognia magát. Egyelőre csak aprót bólint a visszakérdezésre, nem kezd el magyarázkodni. Majd védekezően reagál a következőkre is. *
– Mondtam már, hogy azt hittem, szabad. * Így, hogy egy nemes férfivel fürdik együtt, aki ráadásul jobban ismeri a Talwakr családot, mint ő maga, már nem érzi magát annyira komfortosan. Nagyobb a tét, akár bajba is kerülhet, ha nem vigyáz. Ellenben szerencsés esetben sikerül újabb szövetségesre szert tennie. Észreveszi, hogy az elf behunyja a szemét és mormol magában valamit, de nem ért annyira a varázsláshoz, hogy meg tudja állapítani a varázslat típusát. Sőt, még a varázslat tényét sem, hiszen nincs semmiféle látható következménye a mormolásnak. Továbbra is próbál nyugodtan reagálni a másik szavaira, habár észreveszi, hogy a légkör kissé megváltozott közöttük. Kezdi sejteni, sőt, szinte már biztos benne, hogy a másik (is) nemes vérű. A férfi szavaival végül pontot tesz az I-re, a nyomozás lezárul. Egyértelműen egy nemessel van dolga, ami kapcsolatépítés szempontjából tökéletes alkalmat jelent Norgennek, viszont egyre jobban zavarja, hogy ezen a – most már gyakorlatilag hivatalos – nevén mutatkozott be. Még az is átfut az agyán, hogy talán Samonyr egy csaló. Persze tudja, hogy az, de elképzelhetőnek tartja, hogy nagyobb csaló, mint azt eddig hitte.
~ Elképzelhető, hogy csak megölte Samonyr Talwakrt és felvette az identitását. ~ Ha valóban így volna, Norgen elkezdené csodálni jövendőbeli férjét. Egyelőre inkább csak egy hasznos bolondnak tartja, akit megtűr maga mellett. Erre majd még visszatér, ha kettesben lesznek. Most viszont vissza az elffel való csevegéshez! Amaz nagyzolni kezd hatalmas birtokaival, amikhez képest a selyemrévi kúria ócska kis viskó. Ez elgondolkodtatja Norgent afelől, hogy biztos jól választott-e férjet, de még ő is hűségesebb típus annál, mintsem hogy néhány üres szó meggyőzze erről. Sőt, még jegyese becsületét is úgy-ahogy hajlandó megvédeni. *
– Így igaz, szerény kis lakot kaptunk mi is. De egyelőre kénytelenek leszünk beérni azzal, hiszen a gazdagnegyedből csak romok maradtak. * Attól, hogy az utóbbi éveket a városon kívül töltötte, a lázadásról és annak következményeiről vannak emlékei. De, ha nem is lennének, a korábbi gazdagnegyed helyén lévő romvárosban töltött legalább egy hatot, így könnyedén összekapcsolja a kettőt. *
– Azt hiszem, félreértett. * Visszavált magázásra, mivel a másik is így tett. Így, hogy egy állítólagos nemessel beszélget, rögtön nincs ellenére a formalitás. Ennek ugyan ellentmond hanyag testtartása és fedetlen teste, de ezen már nem fog tudni változtatni. *
– A férjem Samonyr Talwakr, én csupán felvettem a nevét. És biztosíthatom róla, hogy ő nem halt meg a lázadás során. Él és virul, tegnap legalábbis még kutya baja se volt. Ismeri talán? * Reméli, hogy nem mond hatalmas badarságot, és ezzel tisztázza a nevét is. Őszinte érdeklődéssel az elfre. Reméli, hogy nem ismerik egymást. Viszont néhány másodpercnyi szünet után válaszol az eredeti kérdésre is, nehogy azt higgye a másik, hogy szándékosan titokzatoskodik. Meg, mert ennyi idő kellett neki, hogy kitaláljon egy fedőtörténetet, ami jobban hangzik, mint a valóság: hogy tegnap ismerte meg Samonyrt, ő maga pedig csak valami ágrólszakadt polgárlány – illetve még csak az sem, hanem egy másik világból származó démon, aki mások szenvedéséből táplálkozik. Ezt nyilván nem mondhatja vagy legalábbis nem két perc után. *
– Ahonnan én jövök, ott mások a törvények. Nem kívánom kiváltani az artheniori nemesi címet, nincs szükségem rá. * Tulajdonképpen ezzel se hazudik, csak épp azt hagyja ki, hogy ha akarná se tudná kiváltani. De még ebben sem biztos. A sok magyarázkodás és féligazságok közlése után próbálja magáról elterelni a szót. Illetve csak látszólag – a valóság az, hogy bizonyos értelemben most is magáról beszél, csak ezt Drameiloten (feltételezhetően) nem tudja. *
– Jómagam, ha tehetem, messziről kerülöm az efféle helyeket. Már elnézést, de a Pegazus fogadó a pórnép számára fenntartott hely, a magunkfajták veszélyben érezhetik ott magukat. Csak az elmúlt hatokban történt ott több gyilkosság, illetve gyilkossági kísérlet is. A kocsmai verekedésekről nem is szólva! Azok mindennaposak az ilyen helyeken… * Megmutatja, hogy ő is tud fölényesen viselkedni és lenézni a nála rosszabb sorsú embereket. Jóllehet, ő mindenkit lenéz, azt is, aki gazdagabb, okosabb vagy erősebb nála. *
– Szívesen meginvitálnám szerény kis hajlékunkba, de a szakácsné épp beteg lett, még magam se tudom, mi lesz este az asztalon. Talán mégis jobban jár a Pegazus szegényes kínálatával. De a jövőben szívesen látnám otthonunkban. * Egyelőre nem tud sokat az elfről, ezért valóban szívesen látná. Az ajánlat azonban nem szól örökké. *
– Persze csak, ha nem veszi tolakodásnak, kedves… Dram?
6722. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-13 15:51:55
Üzenet elküldve: 2025-09-13 15:51:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
- Talwakr? * Szalad fel a szemöldöke, ahogy a nevet hallja. * Azt hittem, hogy ők a lázadás áldozatai lettek.
* Láthatóan csodálkozik a családnév hallatán, és így még jobban furcsállja a nő viselkedését. Egyáltalán nem tűnik nemesnek, vagy ha mégis az, akkor meglepően illetlen fajta. Persze sok jót nem hallott a Talwakr családról, azért ez még tőlük is messze állna. Hirtelen az eddigi test iránti csodálata gyanakvásba csap át. *
- Valóban érdekes, hogy valaki csak így besétáljon egy fürdőbe, ami láthatóan használatban van. * Ad igazat Norrának, és agya lázasan jár, próbál rájönni, hogy mi történhet éppen. Hallott már olyanokról, akik elhunyt nemesek nevét vették fel, és így próbáltak meg beférkőzni az egykori elit közé. Kezd attól tartani, hogy a nő is ilyen lehet. Bár nem paranoiás, de azért óvatos fajta, ezért behunyja a szemét, és egy gyors igét mormol. Arra kíváncsi, hogy vajon egyedül érkezett a nő, vagy többen vannak, és épp egy rajtaütés áldozata, vagy sem. Ha a varázslat sikeres, és rájön, hogy csak ketten vannak, akkor valamelyest megnyugszik. Persze nem tudhatja, hogy a másik hogyan reagál az efféle varázslásra, egyáltalán feltűnik neki, hogy mit csinál, vagy sem. Amennyiben háborítatlanul végez, már kissé barátságosabb hangnemben válaszol. *
- A városban volt dolgom, és mivel egy igen fárasztó nap van a hátam mögött, gondoltam nem megyek már haza, itt alszom. * Feleli, és képtelen nem a szinte fekvő nő testére pillantani ismét. Furcsa számára az egész, de egyelőre nem kellemetlen. Az is lehet, hogy így akarja elcsábítani őt a nő. Végül is, egy egykori nemes család és a Sayquevesek közötti frigy nem lenne teljesen hihetetlen, ha nem pont a Talwakr család lenne az. *
- Mondja, kiváltotta már a nemesi oklevelét? Nekem még nem volt alkalmam rá, de a húgom már átvette a kúriáját. * Ezúttal folytatja a beszélgetés fonalát, kicsit közelebb helyezkedve a másikhoz. *
- Bár azt kell mondjam, hogy meglepően szerény lakásokat kaptunk. A Sayqueves birtokot biztos nem hagyom el egy ilyen kis viskóért.
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
//Fürdőház//
- Talwakr? * Szalad fel a szemöldöke, ahogy a nevet hallja. * Azt hittem, hogy ők a lázadás áldozatai lettek.
* Láthatóan csodálkozik a családnév hallatán, és így még jobban furcsállja a nő viselkedését. Egyáltalán nem tűnik nemesnek, vagy ha mégis az, akkor meglepően illetlen fajta. Persze sok jót nem hallott a Talwakr családról, azért ez még tőlük is messze állna. Hirtelen az eddigi test iránti csodálata gyanakvásba csap át. *
- Valóban érdekes, hogy valaki csak így besétáljon egy fürdőbe, ami láthatóan használatban van. * Ad igazat Norrának, és agya lázasan jár, próbál rájönni, hogy mi történhet éppen. Hallott már olyanokról, akik elhunyt nemesek nevét vették fel, és így próbáltak meg beférkőzni az egykori elit közé. Kezd attól tartani, hogy a nő is ilyen lehet. Bár nem paranoiás, de azért óvatos fajta, ezért behunyja a szemét, és egy gyors igét mormol. Arra kíváncsi, hogy vajon egyedül érkezett a nő, vagy többen vannak, és épp egy rajtaütés áldozata, vagy sem. Ha a varázslat sikeres, és rájön, hogy csak ketten vannak, akkor valamelyest megnyugszik. Persze nem tudhatja, hogy a másik hogyan reagál az efféle varázslásra, egyáltalán feltűnik neki, hogy mit csinál, vagy sem. Amennyiben háborítatlanul végez, már kissé barátságosabb hangnemben válaszol. *
- A városban volt dolgom, és mivel egy igen fárasztó nap van a hátam mögött, gondoltam nem megyek már haza, itt alszom. * Feleli, és képtelen nem a szinte fekvő nő testére pillantani ismét. Furcsa számára az egész, de egyelőre nem kellemetlen. Az is lehet, hogy így akarja elcsábítani őt a nő. Végül is, egy egykori nemes család és a Sayquevesek közötti frigy nem lenne teljesen hihetetlen, ha nem pont a Talwakr család lenne az. *
- Mondja, kiváltotta már a nemesi oklevelét? Nekem még nem volt alkalmam rá, de a húgom már átvette a kúriáját. * Ezúttal folytatja a beszélgetés fonalát, kicsit közelebb helyezkedve a másikhoz. *
- Bár azt kell mondjam, hogy meglepően szerény lakásokat kaptunk. A Sayqueves birtokot biztos nem hagyom el egy ilyen kis viskóért.
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
6721. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-13 15:38:42
Üzenet elküldve: 2025-09-13 15:38:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
//Fürdőház//
* Nem meglepő módon a fiatalnak kinéző elf nem zavarja el azonnal. Norgent cseppet sem zavarja, hogy megnézik, sőt. Ő azonban maga elé néz, és csak szeme sarkából tekint a férfi felé. Nincs kétsége afelől, hogy a kissé fiús arcú férfi jóval több telet megélt már ezen a világon, mint ő vagy akár, mint egy vele egyidősnek tűnő ember. Ezért is furcsállja kissé, hogy olyan zavart lett hirtelen. Az eredar magában mosolyog, de egyelőre nem tulajdonít különösebb figyelmet a férfinak. A másik mond valamit, ez a neve lehet. Viszonozza hát a bemutatkozást. *
– Norra Talwakr. * Nincs kedve a formalitással foglalkozni, így hacsak Drameiloten nem ragaszkodik hozzá, hogy csókot adjon a kézfejére, ő meg sem mozdul. Inkább hátradől és félig lehunyva szemeit élvezi a meleg vizet. Kezdi érteni, hogy miért járnak ide az emberek; már a mosakodást leszámítva. Norgen bár akár hallhatott volna már a Sayqueves családról, nem hallott soha. Számára így a név ugyanannyira semleges hatást kelt, mintha mondjuk Pusztai lenne a családneve. Eltelik egy kis idő, úgy látszik, a férfi nem túl bőbeszédű. Norgen is jobban kedveli a csendet, de ha egyedül akarna lenni, akkor bizonyára nem jött volna ide. *
– Érdekes, hogy én érkeztem hívatlanul, de te jobban feszengsz itt, mint én. * Tesz egy barátságosnak szánt megjegyzést a férfire, amivel valószínűleg nem segít rajta; de legalább elkezdődik valahol a beszélgetés. *
– Hogyhogy így egyedül? Magányra vágysz – vagy magányos vagy, s azért? * Tesz fel még egy kérdést, amiből sok minden kiderül. Norgen tudja, hogy bár szavakkal sok mindenre rá lehet venni másokat, ha valaki egyáltalán nem nyitott rá, annak hiába magyaráz. Így először azt szeretné megtudni, hogy egyáltalán van-e értelme folytatni ezt a beszélgetést, ismerkedést. Testtartása nyugalmat áraszt, kellemesen ül, szinte már fekszik a vízben. Hangja úgyszintén. Kissé kimért, lassú, de nyugodt és barátságos. *
//Fürdőház//
* Nem meglepő módon a fiatalnak kinéző elf nem zavarja el azonnal. Norgent cseppet sem zavarja, hogy megnézik, sőt. Ő azonban maga elé néz, és csak szeme sarkából tekint a férfi felé. Nincs kétsége afelől, hogy a kissé fiús arcú férfi jóval több telet megélt már ezen a világon, mint ő vagy akár, mint egy vele egyidősnek tűnő ember. Ezért is furcsállja kissé, hogy olyan zavart lett hirtelen. Az eredar magában mosolyog, de egyelőre nem tulajdonít különösebb figyelmet a férfinak. A másik mond valamit, ez a neve lehet. Viszonozza hát a bemutatkozást. *
– Norra Talwakr. * Nincs kedve a formalitással foglalkozni, így hacsak Drameiloten nem ragaszkodik hozzá, hogy csókot adjon a kézfejére, ő meg sem mozdul. Inkább hátradől és félig lehunyva szemeit élvezi a meleg vizet. Kezdi érteni, hogy miért járnak ide az emberek; már a mosakodást leszámítva. Norgen bár akár hallhatott volna már a Sayqueves családról, nem hallott soha. Számára így a név ugyanannyira semleges hatást kelt, mintha mondjuk Pusztai lenne a családneve. Eltelik egy kis idő, úgy látszik, a férfi nem túl bőbeszédű. Norgen is jobban kedveli a csendet, de ha egyedül akarna lenni, akkor bizonyára nem jött volna ide. *
– Érdekes, hogy én érkeztem hívatlanul, de te jobban feszengsz itt, mint én. * Tesz egy barátságosnak szánt megjegyzést a férfire, amivel valószínűleg nem segít rajta; de legalább elkezdődik valahol a beszélgetés. *
– Hogyhogy így egyedül? Magányra vágysz – vagy magányos vagy, s azért? * Tesz fel még egy kérdést, amiből sok minden kiderül. Norgen tudja, hogy bár szavakkal sok mindenre rá lehet venni másokat, ha valaki egyáltalán nem nyitott rá, annak hiába magyaráz. Így először azt szeretné megtudni, hogy egyáltalán van-e értelme folytatni ezt a beszélgetést, ismerkedést. Testtartása nyugalmat áraszt, kellemesen ül, szinte már fekszik a vízben. Hangja úgyszintén. Kissé kimért, lassú, de nyugodt és barátságos. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436