//Az örökkévalóság katonája//
//Földmozdító Oriiza//
*A bekötési szándékra elkapja a kezét, majd mintha már semmi baja sem lenne, leengedi maga mellé a földre, ezzel nem csak az asztalt, meg magát, de a fogadó padlójának is maradandó emlékeket hagyva.*
-Nemnem, nincs semmi bajom. Semmi... mármint nem ijesztettél meg.
*Ez Oriiza számára nehezen hihető, de nagyjából tisztában van a másik állapotával, így meg sem lepődik a dolgokon. A környezetére nem tűnik veszélyesnek, leginkább csak magára, így akár szánalmat is érezhetne az irányába. Az italra vonatkozó kérdésre mire elhabog valamit, már úgy dönt, hogy inkább hoz az őrnek, ami talán jobb is így. A tömegen sikerül átverekednie és még az italoknak sem esik baja. A férfi nem ment sehova, szépen elgubbaszt az asztal szélén. Az egyik széket elvitték közben legalábbis eltűnt, ha megkeresi, akkor a szomszédos asztalnál eggyel többen ülnek. De így is maradt három ott. Lassan feltűnik neki az, amit elé pakoltak és az egyik tartalmával gyorsan is végez.*
-Köszönöm.
*Kierőltette magából a mondanivalóját, de még nem nyugodtabb. Amikor már nagyon zavarja az egyik felszolgálót (pontosabban amikor a fogadós ráüvölt, hogy nem tudja mibe adni ki az italt az ottani felhalmozás miatt), akkor még kiszenved magából pár mondatot.*
-Egy, vagy kettő üveggel... valami erősből.
*És kiszór valamennyit aranyat, ha ilyen sebességben folytatja akkor rámegy az összes pénze. Jól jelképezi a helyzetet, hogy kell még pár kör, mire az üvegkolóniát felszámolják, de ez már nem az ő bajuk. Amikor a felszolgáló először visszatér, hozza is az üveget.*
//Dongnor Arsenor//
*Keresgél, de csak egy üres asztalt lát, ott is egyetlen üres hely akad csak, a másik kettőn már ülnek. A tisztogatásról lemaradt, már csak az utolsó nagyobb adag korsót és poharat látja, ahogy elszállítják, pár üveget meghagyva. Eleinte módosabb, életszeretőbb személyekre tippel az asztalnál, de a látvány gyorsan elrontja a szájának ízét. Egy emberszerű, ha találkozott már félelffel, akkor felismerheti a különböztető jegyeket, ápolatlan, szinte már állatias körmökkel, aki nem veti meg az italt, de ez elcsekélyesedik az őr alakja mellett. Azt, hogy a város őrével lehet dolga, csak egy tollas, horpadt sisak az asztal közepén és egy posztóvérthez hasonló viselet mutatja, arca egy halálraítéltre hasonlít, tekintete a semmibe vész és ezen a mellette ülő félelf nő próbálkozásai sem segítenek. Az asztalon pár vércsepp, és bor, na meg pálinka. Ha közelebb ér, akkor a vér forrása is kiderülhet számára, az ő keze vérzik, amit mintha észre se venne.*