Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:25:28
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:25:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Ukrom//
~Lepcsánka~
*Ismételgeti a szót magában. Nem hallott még ilyen ételről, de ez egyáltalán nem meglepő.*
-Nagyon viccesen hangzik.* vigyorodik el, ismét megvillantva csálé metszőfogát. A feddést elengedi a füle mellett. Nem holmi kisasszony ő, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Jóízűen falatozik tovább, az étel több, mint felét elpusztítja, mire nagy sóhaj kíséretében hátradől.*
- Hűha.* simogatja pocakját, melyen a bőr most olyan feszes dobolni lehetne rajta. Egy pillanatig azt hiheti az ork, hogy kislány végzett, pedig csak erőt gyűjt egy utolsó nagy rohamra.*
- Akkor itt fogsz megpihenni?*kérdezi, visszautalva korábbi beszélgetésükre. Apró öklébe fojt el egy böffentést, majd ujjait módszeresen végig nyalogatja. Miután az utolsó cuppogó hang is elhal a csészéért nyúl. Nézegeti, szagolgatja, de kis idő után inkább visszateszi az asztalra.*
- Most nagyon tele vagyok.* szabadkozik. Pedig örömest megkóstolná a teát, de nem akarja viszont látni a lepcsánkáját.*
~Lepcsánka~ * szökken szárba ismét mosolya, amitől a pillantása is mintha vibrálóbb lenne. Eztán szipog egyet, megdörzsöli az orrát, és komolyabbra fordítja a szót.*
- Aztán most mi lesz? Mit kell tennem?* nem feltételezi, hogy a lakoma teljesen ingyen volt.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 18:26:57
~Lepcsánka~
*Ismételgeti a szót magában. Nem hallott még ilyen ételről, de ez egyáltalán nem meglepő.*
-Nagyon viccesen hangzik.* vigyorodik el, ismét megvillantva csálé metszőfogát. A feddést elengedi a füle mellett. Nem holmi kisasszony ő, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Jóízűen falatozik tovább, az étel több, mint felét elpusztítja, mire nagy sóhaj kíséretében hátradől.*
- Hűha.* simogatja pocakját, melyen a bőr most olyan feszes dobolni lehetne rajta. Egy pillanatig azt hiheti az ork, hogy kislány végzett, pedig csak erőt gyűjt egy utolsó nagy rohamra.*
- Akkor itt fogsz megpihenni?*kérdezi, visszautalva korábbi beszélgetésükre. Apró öklébe fojt el egy böffentést, majd ujjait módszeresen végig nyalogatja. Miután az utolsó cuppogó hang is elhal a csészéért nyúl. Nézegeti, szagolgatja, de kis idő után inkább visszateszi az asztalra.*
- Most nagyon tele vagyok.* szabadkozik. Pedig örömest megkóstolná a teát, de nem akarja viszont látni a lepcsánkáját.*
~Lepcsánka~ * szökken szárba ismét mosolya, amitől a pillantása is mintha vibrálóbb lenne. Eztán szipog egyet, megdörzsöli az orrát, és komolyabbra fordítja a szót.*
- Aztán most mi lesz? Mit kell tennem?* nem feltételezi, hogy a lakoma teljesen ingyen volt.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 18:26:57
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:16:42
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:16:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A félkarú rabló és a szárnyas amazon//
*A hangulata nem épp a legjobb ahogy megérkezik. Persze azért jött, hogy történjen vele valami. Egykedvűen levetkőzik és leadja a ruháit és értékei. Nem mindent hozott el nehogy kirabolják. Egy törölközőt maga köré csavarva keresi fel az elkülönítettebb dézsákat és meglepő, de az egyik üres. Ez jól esik neki, de kellemes sóhaj csak akkor tör fel belőle mikor elmerül a vízben. Erre már szüksége volt. A meleg víz a végtagjait is átmelengeti. Békésen kikönyököl és hátrahajtja a fejét.*
~Valami még hiányzik. Pia? Drog? Inkább egy szopás. Vajon hol van ilyenkor a zöld szemű? Grrr! Ő aztán tudott. Talán valamikor azzal a kalapossal pont itt fürdőztek. Az is szép lehetett.~
//A félkarú rabló és a szárnyas amazon//
*A hangulata nem épp a legjobb ahogy megérkezik. Persze azért jött, hogy történjen vele valami. Egykedvűen levetkőzik és leadja a ruháit és értékei. Nem mindent hozott el nehogy kirabolják. Egy törölközőt maga köré csavarva keresi fel az elkülönítettebb dézsákat és meglepő, de az egyik üres. Ez jól esik neki, de kellemes sóhaj csak akkor tör fel belőle mikor elmerül a vízben. Erre már szüksége volt. A meleg víz a végtagjait is átmelengeti. Békésen kikönyököl és hátrahajtja a fejét.*
~Valami még hiányzik. Pia? Drog? Inkább egy szopás. Vajon hol van ilyenkor a zöld szemű? Grrr! Ő aztán tudott. Talán valamikor azzal a kalapossal pont itt fürdőztek. Az is szép lehetett.~
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 17:52:48
Üzenet elküldve: 2020-04-28 17:52:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Rheyra//
*Most hogy közelebbről is szemügyre veszi a lánykát, rájön hogy valóban hatalmas méretű adagot kapott méretéhez képest. Rágás közben folyamatosan jár az agya. Hallott egy különösen körmönfont kínzásról ami ehhez a szituációhoz hasonlít: a több napon keresztül kiéheztetett foglyot egy asztal előtti székre kötözik, és finomabbnál finomabb csemegéket tesznek elé. Az elítélt magától értetődően az ételekre veti magát és a szokásos mennyiséghez eltérően veszélyesen nagy mennyiséget fogyaszt. A csavar akkor jön, amikor önszántából próbálja befejezni az étkezést, ami fogvatartóinak nincs éppen ínyére. Ekkor a hóhér (mert itt kivégzésre is gyorsan áttérhetnek) és segédei beleerőltetnek további táplálékot az ilyenkor már halálraítéltbe, minden ellenkezése ellentétbe, ameddig a gyomra a szó soros értelemben ki nem lyukad. Csak ezután vágják le kíméletből a fejét. Reméli hogy nem hoz elő hasonló szituációt.
Az első kérdésre még csak nem is reagál; Nem véletlenül tolta az ő irányába a tisztességes adagot az itallal együtt, és még csak nem is véletlenül kerülte el bármi alkohol rendelését. Ha a Rheyra nevezetű kislány valóban elkezd enni, akkor is minden szó nélkül folytatja méretes sültjének betáplálását, magához a böhömnagy húsdarabhoz egy villát használva fogásnak. (Zsíros kézzel nehéz bármit is megtartani, öreg hiba.) A második kérdésre egy gyors nyelés után csak ennyit felel:*
- Lepcsánka. És nyeld le az ételt. - *A saját adagjával hamar végez, elvégre ő már nem egy vakarcs. Az asztalon található törlőalkalmatossággal két mozdulattal letörli kezéről a csöpögő zsírt és jobbjával már a teához nyúl. Nem az első alkalommal látja el magát egy ilyen helyen.
Ha a kölyök tovább fogyasztja a rendelését, akkor a vendéglő többi részét veszi szemügyre, láthatóan készen arra hogy bármikor fölugorjon és lekaszaboljon minden jelenlévőt ha a szükség úgy tartja. Méretes pallosa továbbra is a hátán lóg, eddig meglehetősen kényelmetlenné téve az ülést, de fene egye ha még egy ujjnyira is távolabbra teszi magától. Gyanúsan kortyolgatja a most már langyos italt, míg a további teendőkön gondolkodik. Pihenni akar, de erre most nincs ideje.*
*Most hogy közelebbről is szemügyre veszi a lánykát, rájön hogy valóban hatalmas méretű adagot kapott méretéhez képest. Rágás közben folyamatosan jár az agya. Hallott egy különösen körmönfont kínzásról ami ehhez a szituációhoz hasonlít: a több napon keresztül kiéheztetett foglyot egy asztal előtti székre kötözik, és finomabbnál finomabb csemegéket tesznek elé. Az elítélt magától értetődően az ételekre veti magát és a szokásos mennyiséghez eltérően veszélyesen nagy mennyiséget fogyaszt. A csavar akkor jön, amikor önszántából próbálja befejezni az étkezést, ami fogvatartóinak nincs éppen ínyére. Ekkor a hóhér (mert itt kivégzésre is gyorsan áttérhetnek) és segédei beleerőltetnek további táplálékot az ilyenkor már halálraítéltbe, minden ellenkezése ellentétbe, ameddig a gyomra a szó soros értelemben ki nem lyukad. Csak ezután vágják le kíméletből a fejét. Reméli hogy nem hoz elő hasonló szituációt.
Az első kérdésre még csak nem is reagál; Nem véletlenül tolta az ő irányába a tisztességes adagot az itallal együtt, és még csak nem is véletlenül kerülte el bármi alkohol rendelését. Ha a Rheyra nevezetű kislány valóban elkezd enni, akkor is minden szó nélkül folytatja méretes sültjének betáplálását, magához a böhömnagy húsdarabhoz egy villát használva fogásnak. (Zsíros kézzel nehéz bármit is megtartani, öreg hiba.) A második kérdésre egy gyors nyelés után csak ennyit felel:*
- Lepcsánka. És nyeld le az ételt. - *A saját adagjával hamar végez, elvégre ő már nem egy vakarcs. Az asztalon található törlőalkalmatossággal két mozdulattal letörli kezéről a csöpögő zsírt és jobbjával már a teához nyúl. Nem az első alkalommal látja el magát egy ilyen helyen.
Ha a kölyök tovább fogyasztja a rendelését, akkor a vendéglő többi részét veszi szemügyre, láthatóan készen arra hogy bármikor fölugorjon és lekaszaboljon minden jelenlévőt ha a szükség úgy tartja. Méretes pallosa továbbra is a hátán lóg, eddig meglehetősen kényelmetlenné téve az ülést, de fene egye ha még egy ujjnyira is távolabbra teszi magától. Gyanúsan kortyolgatja a most már langyos italt, míg a további teendőkön gondolkodik. Pihenni akar, de erre most nincs ideje.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:49:27
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:49:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Ukrom//
* A leány úgy lépked odabent, mintha égne a talaj a talpa alatt. Nem gondolná, hogy szeretik a fajtáját az ehhez hasonló helyeken. Az ork árnyékaként oson el a pultig. A rendelés pillanatáról lemarad. Környezete jobban leköti figyelmét. Mindent alaposan szemügyre vesz. Élvezi a meleget, ami szétárad tagjaiban. Eddig észre sem vette, hogy fázik. Egy vendég közelebb húzza magához erszényét, mikor tekintete találkozik a toprongyossal. Rheyra undokul grimaszol és a nyelvét is kiölti rá. Nyakát behúzva pillant fel Ukromra észre vette-e az iméntit. Bárhogy is történt a lányka követi újdonsült társát az asztalhoz. A szék túlságosan magas neki, állapítja meg, mikor csontos fenekét kényelembe helyezi. Játékosan lóbálja lábait az asztal alatt. Próbálja nem felbosszantani az orkot, így inkább meg sem szólal. Kiélvezi az időt, amit idebent tölthet. A konyha felől ínycsiklandó illatok szállnak, szinte már azzal jól lakik, hogy szagolhatja, így jó nagyokat szippant a levegőből. Egyszeriben fiatal lányka jelenik meg az asztaluk mellett és annyi ételt tesz le az asztalra, amennyit egyszerre a Rheyra még életlében nem látott.~Egy ilyen nagydarabnak persze, sokat bír zabálni.~ Gondolja, majd az ork elé tolja az egyik fogást.*
- Szabad?* mered a férfire elkerekedett szemekkel. Nem mozdul míg igenlő választ nem kap. Amennyiben az ork rábólint úgy viszont egyből falni kezd. Látszik rajta, hogy nincs a szép evéshez szoktatva. Az evőeszközöket hanyagolja, miközben két pofára tömi magába a betevőt.*
- Még soha nem ettem ilyen jót, mi ez?* kérdezi, természetesen teli szájjal, így nem túl érthetőn.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 16:51:28
* A leány úgy lépked odabent, mintha égne a talaj a talpa alatt. Nem gondolná, hogy szeretik a fajtáját az ehhez hasonló helyeken. Az ork árnyékaként oson el a pultig. A rendelés pillanatáról lemarad. Környezete jobban leköti figyelmét. Mindent alaposan szemügyre vesz. Élvezi a meleget, ami szétárad tagjaiban. Eddig észre sem vette, hogy fázik. Egy vendég közelebb húzza magához erszényét, mikor tekintete találkozik a toprongyossal. Rheyra undokul grimaszol és a nyelvét is kiölti rá. Nyakát behúzva pillant fel Ukromra észre vette-e az iméntit. Bárhogy is történt a lányka követi újdonsült társát az asztalhoz. A szék túlságosan magas neki, állapítja meg, mikor csontos fenekét kényelembe helyezi. Játékosan lóbálja lábait az asztal alatt. Próbálja nem felbosszantani az orkot, így inkább meg sem szólal. Kiélvezi az időt, amit idebent tölthet. A konyha felől ínycsiklandó illatok szállnak, szinte már azzal jól lakik, hogy szagolhatja, így jó nagyokat szippant a levegőből. Egyszeriben fiatal lányka jelenik meg az asztaluk mellett és annyi ételt tesz le az asztalra, amennyit egyszerre a Rheyra még életlében nem látott.~Egy ilyen nagydarabnak persze, sokat bír zabálni.~ Gondolja, majd az ork elé tolja az egyik fogást.*
- Szabad?* mered a férfire elkerekedett szemekkel. Nem mozdul míg igenlő választ nem kap. Amennyiben az ork rábólint úgy viszont egyből falni kezd. Látszik rajta, hogy nincs a szép evéshez szoktatva. Az evőeszközöket hanyagolja, miközben két pofára tömi magába a betevőt.*
- Még soha nem ettem ilyen jót, mi ez?* kérdezi, természetesen teli szájjal, így nem túl érthetőn.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 16:51:28
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 15:46:59
Üzenet elküldve: 2020-04-28 15:46:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Jól esik hallani, hogy önzetlen és kedves. Egyszer talán el is hiszi magáról, ha eljut odáig, hogy a jó gondolatai mellé nem furakodnak be a sötét kis vágyai. Bár most egy szava se lehet saját magára, egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogy legutóbb viselkedett, mikor itt élt Artheniorban. A kedves simításra, majdnem befejezi a mozdulatot, és mégsem kel fel az ágyból. Aztán mégis inkább felkel. A táskájába süllyeszti a krémet.*
- Tényleg, nos, jól esik, hogy ezt látod bennem. *mondjuk tett érte, mert hát tényleg nem akar nagy anyagiba bele menni most. Pash pedig nem szolgált rá, hogy ilyen legyen vele.*
- Nincs mit tényleg, és remélem, tudok majd segíteni. *azt nem meri felajánlani, hogy bármi van, keresse fel nyugodtan. Mert ugye, ha valamilyen nyílt vérző sérüléssel állít be, egész biztos nem fog tudni segíteni. A gondolatra is megborzong.*
- Rendben várni foglak. *mosolyodik el kedvesen. Ha kellene segíteni Pashnak szívesen tenné, de mivel nem kérik erre így csak némán búcsút int ajkán kedves mosollyal. Aztán ahogy magára marad, úgy kezdi keresni a megfelelő krémet a vállára. Bekeni, és tán még elalvás előtt olvas egy kicsit. De mivel kimerítő napja volt, így inkább aludni tér.*
*Jól esik hallani, hogy önzetlen és kedves. Egyszer talán el is hiszi magáról, ha eljut odáig, hogy a jó gondolatai mellé nem furakodnak be a sötét kis vágyai. Bár most egy szava se lehet saját magára, egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogy legutóbb viselkedett, mikor itt élt Artheniorban. A kedves simításra, majdnem befejezi a mozdulatot, és mégsem kel fel az ágyból. Aztán mégis inkább felkel. A táskájába süllyeszti a krémet.*
- Tényleg, nos, jól esik, hogy ezt látod bennem. *mondjuk tett érte, mert hát tényleg nem akar nagy anyagiba bele menni most. Pash pedig nem szolgált rá, hogy ilyen legyen vele.*
- Nincs mit tényleg, és remélem, tudok majd segíteni. *azt nem meri felajánlani, hogy bármi van, keresse fel nyugodtan. Mert ugye, ha valamilyen nyílt vérző sérüléssel állít be, egész biztos nem fog tudni segíteni. A gondolatra is megborzong.*
- Rendben várni foglak. *mosolyodik el kedvesen. Ha kellene segíteni Pashnak szívesen tenné, de mivel nem kérik erre így csak némán búcsút int ajkán kedves mosollyal. Aztán ahogy magára marad, úgy kezdi keresni a megfelelő krémet a vállára. Bekeni, és tán még elalvás előtt olvas egy kicsit. De mivel kimerítő napja volt, így inkább aludni tér.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 15:18:41
Üzenet elküldve: 2020-04-28 15:18:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
* A fiú megadóan emeli fel a kezét, jelezve, hogy elfogadja a dolgot, és nem fogja tovább erőltetni. *
- Igazán önzetlen vagy, Lisse, és kedves. Ezek egyre ritkább tulajdonságok ebben a világban. * Jegyzi meg őszintén, és kedvesen végigsimít a lány karján, ahogy felkel az ágyról. Kicsit még így állva is megmozgatja a hátát, néhány csinál előredőlést és törzskörzést, és elégedett minden ilyen után. *
- Hát akkor, nagyon szépen köszönök mindent. * Mosolyog, és szedegetni kezdi a felszerelését. * A holnap nekem is tökéletes, ha így, délután vissza tudok jönni, akkor mindenképp keresni foglak. * Teszi még hozzá, és ha nincsen más, akkor elkezd visszaöltözni. Mivel nem a nehéz páncél van rajta, csak egy láncing, ezért ebben még segítségre sem szorul, és ha az elf nem marasztalja, akkor a harcos hamar felöltözik, és távozik a szobából. Nem tudja még, hogy igyon egy pohárkával, vagy induljon vissza a Kasszárnyába. Ezen ráér akkor gondolkodni, ha már kint van a szobából. De az biztos, hogy hálás azért, ahogy átnyomkodták a testét, és nem fogja elfelejteni a holnapi időpontot. *
* A fiú megadóan emeli fel a kezét, jelezve, hogy elfogadja a dolgot, és nem fogja tovább erőltetni. *
- Igazán önzetlen vagy, Lisse, és kedves. Ezek egyre ritkább tulajdonságok ebben a világban. * Jegyzi meg őszintén, és kedvesen végigsimít a lány karján, ahogy felkel az ágyról. Kicsit még így állva is megmozgatja a hátát, néhány csinál előredőlést és törzskörzést, és elégedett minden ilyen után. *
- Hát akkor, nagyon szépen köszönök mindent. * Mosolyog, és szedegetni kezdi a felszerelését. * A holnap nekem is tökéletes, ha így, délután vissza tudok jönni, akkor mindenképp keresni foglak. * Teszi még hozzá, és ha nincsen más, akkor elkezd visszaöltözni. Mivel nem a nehéz páncél van rajta, csak egy láncing, ezért ebben még segítségre sem szorul, és ha az elf nem marasztalja, akkor a harcos hamar felöltözik, és távozik a szobából. Nem tudja még, hogy igyon egy pohárkával, vagy induljon vissza a Kasszárnyába. Ezen ráér akkor gondolkodni, ha már kint van a szobából. De az biztos, hogy hálás azért, ahogy átnyomkodták a testét, és nem fogja elfelejteni a holnapi időpontot. *
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 14:57:17
Üzenet elküldve: 2020-04-28 14:57:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Figyelemmel kíséri Pash mozdulatait, és a szavaira elégedettség tölti el. Erre még nem mond semmit, de a köszönömre már igen.*
- Nincs mit. *viszont Pash nem képes túltenni magán ezen, hogy ez ingyen volt. Gondolkodott, hogy csak az első, de most már azért is köti az ebet a karóhoz és nem akar semmit sem elfogadni. Ugye a vörösök és a híres makacs jellemük. Aztán Pash a szobára tér rá, az már jobban tetszik. Mégsem akarja egy éjszakánál tovább ezt igénybe venni.*
- Kérlek, ne vedd el a kedvem attól, hogy mostantól önzetlen legyek. *kéri kedvesen Pasht az ágyról még nem állt fel, sőt annak a közepén ül. A fatégelyt egyik kezéből a másikba dobálja.*
- Na, jó, a szobát ma éjszakára elfogadom. Sőt köszönöm. *Igazán eszébe jutott egy valami, de nem tudja mennyire jó ötlet ezt egy városőrtől kérni. Így egyelőre nem hozakodik fel ezzel, meg akkor végül is hova lenne az önzetlen jó elffé való válásának a szándéka. Mert ironikus, hogy amit kérne Pashtól az is pont nem az egyenes úton tartaná Lisset.*
- Igazán ez javaslat, de tényleg kell még, hogy jobb legyen a karod. Holnapra még jobban fogod érezni a hatását, ha kialszod magad. *ezzel nem akar semmire utalni, ez csak egy szimpla tény.*
- Viszont a hirtelen mozdulatokkal óvatosan, meghúzhatod, és akkor hamarabb fogsz jönni. *tudja milyen, ha könnyebbé válik a mozgás és akkor az ember hajlamos lendületesebben szabadabban mozdulni, ami vezethet kellemetlen húzódásokhoz. Na, akkor lenne a meleg pakolás.*
- Illetve próbálj meg párna nélkül aludni. *muszáj még hozzá tennie, hogy ne higgye, hogy ez ilyen rossz.*
- És akkor itt ebben a szobában megtalálsz. *aztán abbahagyja a tégely dobálását.*
- Azt mondanám, holnap lenne a legideálisabb, de persze ha nem jó, úgy akkor jössz, amikor jó neked alkalmas. *ezzel mozdul az ágy széle felé. Pash jelenléte nem fogja zavarni, ha maradni akar még. A szobát ő vette ki így több joga van itt lenni, mint Lissének.*
*Figyelemmel kíséri Pash mozdulatait, és a szavaira elégedettség tölti el. Erre még nem mond semmit, de a köszönömre már igen.*
- Nincs mit. *viszont Pash nem képes túltenni magán ezen, hogy ez ingyen volt. Gondolkodott, hogy csak az első, de most már azért is köti az ebet a karóhoz és nem akar semmit sem elfogadni. Ugye a vörösök és a híres makacs jellemük. Aztán Pash a szobára tér rá, az már jobban tetszik. Mégsem akarja egy éjszakánál tovább ezt igénybe venni.*
- Kérlek, ne vedd el a kedvem attól, hogy mostantól önzetlen legyek. *kéri kedvesen Pasht az ágyról még nem állt fel, sőt annak a közepén ül. A fatégelyt egyik kezéből a másikba dobálja.*
- Na, jó, a szobát ma éjszakára elfogadom. Sőt köszönöm. *Igazán eszébe jutott egy valami, de nem tudja mennyire jó ötlet ezt egy városőrtől kérni. Így egyelőre nem hozakodik fel ezzel, meg akkor végül is hova lenne az önzetlen jó elffé való válásának a szándéka. Mert ironikus, hogy amit kérne Pashtól az is pont nem az egyenes úton tartaná Lisset.*
- Igazán ez javaslat, de tényleg kell még, hogy jobb legyen a karod. Holnapra még jobban fogod érezni a hatását, ha kialszod magad. *ezzel nem akar semmire utalni, ez csak egy szimpla tény.*
- Viszont a hirtelen mozdulatokkal óvatosan, meghúzhatod, és akkor hamarabb fogsz jönni. *tudja milyen, ha könnyebbé válik a mozgás és akkor az ember hajlamos lendületesebben szabadabban mozdulni, ami vezethet kellemetlen húzódásokhoz. Na, akkor lenne a meleg pakolás.*
- Illetve próbálj meg párna nélkül aludni. *muszáj még hozzá tennie, hogy ne higgye, hogy ez ilyen rossz.*
- És akkor itt ebben a szobában megtalálsz. *aztán abbahagyja a tégely dobálását.*
- Azt mondanám, holnap lenne a legideálisabb, de persze ha nem jó, úgy akkor jössz, amikor jó neked alkalmas. *ezzel mozdul az ágy széle felé. Pash jelenléte nem fogja zavarni, ha maradni akar még. A szobát ő vette ki így több joga van itt lenni, mint Lissének.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:55:05
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:55:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
* Bár a csomók nyomkodása kellemetlen érzés, de nem rosszabb, mint a vérző sebre szorítani a gyolcsot, és reménykedni, hogy időben odaér valakihez, aki össze tudja fércelni. A fejét természetesen úgy forgatja, ahogy utasítják, amikor először így tesz, akkor kicsit fáj neki ez a mozdulat, és megfordul a fejében az is, hogy talán hiba volt ez az egész. De nem akar elhamarkodott döntést hozni, és túl hamar kimenekülni a nő kezei alól. Szerencse, hogy így gondolkodik, mert mire végeznek, és felül, teljesen máshogy érzi magát, mint korábban. Tompán még érzi ugyan a fájdalmat, de ahogy mozgatni kezdi a karját, érezhetően teljesen más érzés, mint korábban. A háta sokkal lazábbnak tűnik, meglepve néz is a másikra. *
- Ez... tényleg jó. * Jegyzi meg, hallható a hangjából, hogy bár kíváncsi volt, nem várt el komoly eredményeket. Ahogy így végez egy-két körzést az ágyon, egyre jobbnak érzi a hátát. *
- Köszönöm, Lisse. * Őszinte hálával mondja ki ezeket a szavakat. * Biztos, hogy nem tudom meghálálni a dolgot? Furcsa érzés, hogy nem adhatok érte semmit.
* Feleli elgondolkodva és körbe néz a szobában, majd felcsillan a szeme. *
- Azt mondtad, hogy nemrég érkeztél a városba. Ha még nincs hol laknod, akkor ezt a szobát nyugodtan használhatod. Már kifizettem egész estére, így legalább nem megy kárba a pénzem. De persze ha gondolod, akkor fizethetek még néhány éjszakát. Tényleg, a vendégem vagy. * Noszogatja a vörös hajút kedvesen, mert nem szeret adós maradni. * És mindenképp élnék a lehetősséggel, ha vállalod, hogy még pár alkalommal átnyomkodj. Természetesen rendesen megfizetve a dolgot.
* Biztosítja, mert ha több alkalom után még ennél is jobban érzi magát, az szinte minden pénzt megér. Látszik rajta egyébként, hogy tényleg fura, és kellemetlen számára a helyzet, hogy Lisse nem akar fizetséget elfogadni. *
* Bár a csomók nyomkodása kellemetlen érzés, de nem rosszabb, mint a vérző sebre szorítani a gyolcsot, és reménykedni, hogy időben odaér valakihez, aki össze tudja fércelni. A fejét természetesen úgy forgatja, ahogy utasítják, amikor először így tesz, akkor kicsit fáj neki ez a mozdulat, és megfordul a fejében az is, hogy talán hiba volt ez az egész. De nem akar elhamarkodott döntést hozni, és túl hamar kimenekülni a nő kezei alól. Szerencse, hogy így gondolkodik, mert mire végeznek, és felül, teljesen máshogy érzi magát, mint korábban. Tompán még érzi ugyan a fájdalmat, de ahogy mozgatni kezdi a karját, érezhetően teljesen más érzés, mint korábban. A háta sokkal lazábbnak tűnik, meglepve néz is a másikra. *
- Ez... tényleg jó. * Jegyzi meg, hallható a hangjából, hogy bár kíváncsi volt, nem várt el komoly eredményeket. Ahogy így végez egy-két körzést az ágyon, egyre jobbnak érzi a hátát. *
- Köszönöm, Lisse. * Őszinte hálával mondja ki ezeket a szavakat. * Biztos, hogy nem tudom meghálálni a dolgot? Furcsa érzés, hogy nem adhatok érte semmit.
* Feleli elgondolkodva és körbe néz a szobában, majd felcsillan a szeme. *
- Azt mondtad, hogy nemrég érkeztél a városba. Ha még nincs hol laknod, akkor ezt a szobát nyugodtan használhatod. Már kifizettem egész estére, így legalább nem megy kárba a pénzem. De persze ha gondolod, akkor fizethetek még néhány éjszakát. Tényleg, a vendégem vagy. * Noszogatja a vörös hajút kedvesen, mert nem szeret adós maradni. * És mindenképp élnék a lehetősséggel, ha vállalod, hogy még pár alkalommal átnyomkodj. Természetesen rendesen megfizetve a dolgot.
* Biztosítja, mert ha több alkalom után még ennél is jobban érzi magát, az szinte minden pénzt megér. Látszik rajta egyébként, hogy tényleg fura, és kellemetlen számára a helyzet, hogy Lisse nem akar fizetséget elfogadni. *
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:44:47
Üzenet elküldve: 2020-04-28 13:44:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Nyilván máshogy büntetnek a különböző osztályok képviselői. Vélhetően Lissét előnyös házasságba akarták adni, így jó pár heg ennek nem lett volna előnyére. Bár Lisse ezt egy szökéssel tudta le. Nem értik a másik szüleinek a büntetési módszerét, így ezen kár is rágódniuk.
Fent a szobában viszont olyan terepre lépnek, ami Lissének ismerős, így minden feszélyezettség és idegeskedés nélkül igazítja a fiút, és kezd bele a masszírozásba. A jobb oldali lapockával végezve elismeri, hogy Pash jobban bírja a fájdalmat, mint sokan mások őelőtte. Az a csekély izomfeszülés még csak nem is hátráltatja. Szóval tovább halad, jobb oldalt a gerinc mentén végig a derék és a csípőnél is. Bár ott semmi vészes rendellenes csomót nem érez, igen rövid idő alatt elsimítja őket. Ezután feljebb mozdul, és érkezik Pash vállához és a nyakhoz. Ez lesz az érdekes, mert a fejét így oldalra fordítva nem jól tartja. Az egyik párnáért nyúl, és összébb nyomkodja.*
- Emeld, meg a fejed kérlek, és tedd az álladat rá. *Ha Pash megemeli, alá teszi, és ha esetleg nem jól húzódnak az izmok úgy meg is igazítja. Továbbra sem mond semmit, csak belekezd. Kis krémet szed a kezére, és elkezdi a váll és a nyak jobb oldalát nyomkodni. Ez is kicsit rosszabb állapotban van, mint a lapocka környéke, de hát, aki kardot forgat, az gyakrabban itt bosszulja meg magát. Nos hogy Lisse technikája vagy csak nem volt vészes Pash csomóinak sora, de egy fertály óra és nagyjából már a felkarját kezdi el nyomkodni. Abban viszont tényleg csak egy pár apró csomó volt. Végzett Pash jobb oldalával, így a krémet fogva most feláll az ágyon és átlép a fiú felett a másik oldalára. Itt elsőre a nyak és a vállrésszel kezd, hogy minél kevesebb ideig legyen ebben a kényelmetlen helyzetben a feje.*
- Elfordíthatod oldalra, vagy, ahogy kényelmesebb. *csak ennyit mond és megvárja, míg Pash erre mozdul vagy sem. De ezután a lapocka jön bal oldalt derék és csípő, majd a felkarja. Mindenesetre az egész jóval több, mint egy órát vett igénybe. A krémre rázárja a tetejét, aztán arrébb csúszik, hogy legyen tere mozdulni Pashthranak.*
- Első alkalomra kész is. *jelenti ki. Viszont azt is le kell, szögezze, hogy ez nem áll ennyiből.*
- Kell még pár alkalom, hogy rendeződjön a karod, az ugyanis a hátad miatt fáj. A nyakad és lapockádnál jó pár letapadt izom az idegeket is érte. *magyarázza a karjának a fájdalmát.*
- Amúgy nagyon ügyes voltál. Meglepően jól bírod a fájdalmat, ezt a félét is. *mosolyodik el. Jó érzés valakit úgy megmasszírozni, hogy nem nyafog és ordibál közben.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 14:20:26
*Nyilván máshogy büntetnek a különböző osztályok képviselői. Vélhetően Lissét előnyös házasságba akarták adni, így jó pár heg ennek nem lett volna előnyére. Bár Lisse ezt egy szökéssel tudta le. Nem értik a másik szüleinek a büntetési módszerét, így ezen kár is rágódniuk.
Fent a szobában viszont olyan terepre lépnek, ami Lissének ismerős, így minden feszélyezettség és idegeskedés nélkül igazítja a fiút, és kezd bele a masszírozásba. A jobb oldali lapockával végezve elismeri, hogy Pash jobban bírja a fájdalmat, mint sokan mások őelőtte. Az a csekély izomfeszülés még csak nem is hátráltatja. Szóval tovább halad, jobb oldalt a gerinc mentén végig a derék és a csípőnél is. Bár ott semmi vészes rendellenes csomót nem érez, igen rövid idő alatt elsimítja őket. Ezután feljebb mozdul, és érkezik Pash vállához és a nyakhoz. Ez lesz az érdekes, mert a fejét így oldalra fordítva nem jól tartja. Az egyik párnáért nyúl, és összébb nyomkodja.*
- Emeld, meg a fejed kérlek, és tedd az álladat rá. *Ha Pash megemeli, alá teszi, és ha esetleg nem jól húzódnak az izmok úgy meg is igazítja. Továbbra sem mond semmit, csak belekezd. Kis krémet szed a kezére, és elkezdi a váll és a nyak jobb oldalát nyomkodni. Ez is kicsit rosszabb állapotban van, mint a lapocka környéke, de hát, aki kardot forgat, az gyakrabban itt bosszulja meg magát. Nos hogy Lisse technikája vagy csak nem volt vészes Pash csomóinak sora, de egy fertály óra és nagyjából már a felkarját kezdi el nyomkodni. Abban viszont tényleg csak egy pár apró csomó volt. Végzett Pash jobb oldalával, így a krémet fogva most feláll az ágyon és átlép a fiú felett a másik oldalára. Itt elsőre a nyak és a vállrésszel kezd, hogy minél kevesebb ideig legyen ebben a kényelmetlen helyzetben a feje.*
- Elfordíthatod oldalra, vagy, ahogy kényelmesebb. *csak ennyit mond és megvárja, míg Pash erre mozdul vagy sem. De ezután a lapocka jön bal oldalt derék és csípő, majd a felkarja. Mindenesetre az egész jóval több, mint egy órát vett igénybe. A krémre rázárja a tetejét, aztán arrébb csúszik, hogy legyen tere mozdulni Pashthranak.*
- Első alkalomra kész is. *jelenti ki. Viszont azt is le kell, szögezze, hogy ez nem áll ennyiből.*
- Kell még pár alkalom, hogy rendeződjön a karod, az ugyanis a hátad miatt fáj. A nyakad és lapockádnál jó pár letapadt izom az idegeket is érte. *magyarázza a karjának a fájdalmát.*
- Amúgy nagyon ügyes voltál. Meglepően jól bírod a fájdalmat, ezt a félét is. *mosolyodik el. Jó érzés valakit úgy megmasszírozni, hogy nem nyafog és ordibál közben.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 14:20:26
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:08:22
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:08:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sizpak és az óriás(a)//
*Az óriás nem lacafacázik. Indulhat a mandula.*
- No akkor kovácsra fel!
*Kiadja az indulási parancsot és meg is lódulnak ki a Pegából.*
- Felőlem magad is gyakorolhatsz.
*Ezt odabízza az óriásra. A pofavágás és vicsorítás fontos lesz a közös munkájukban. El kell rettenteni a rettenthetetleneket is.*
- Majd rájössz barátom, hogy a jó öreg Sizpak mindenből is pénzt csinál. Meg leszel fizetve ne aggódjál! A fegyveredet én fizetem egészben. Majd az törlesztgetjük a zsoldoddal lefelé.
*Nem fecsérli tovább a száját hanem indulás a kovácshoz. Amúgy is az a hír járja, hogy valamit sorsolnak. A ravasz tündérnek benne kell legyen az már biztos.*
*Az óriás nem lacafacázik. Indulhat a mandula.*
- No akkor kovácsra fel!
*Kiadja az indulási parancsot és meg is lódulnak ki a Pegából.*
- Felőlem magad is gyakorolhatsz.
*Ezt odabízza az óriásra. A pofavágás és vicsorítás fontos lesz a közös munkájukban. El kell rettenteni a rettenthetetleneket is.*
- Majd rájössz barátom, hogy a jó öreg Sizpak mindenből is pénzt csinál. Meg leszel fizetve ne aggódjál! A fegyveredet én fizetem egészben. Majd az törlesztgetjük a zsoldoddal lefelé.
*Nem fecsérli tovább a száját hanem indulás a kovácshoz. Amúgy is az a hír járja, hogy valamit sorsolnak. A ravasz tündérnek benne kell legyen az már biztos.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 08:04:00
Üzenet elküldve: 2020-04-28 08:04:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
* Figyelmesen hallgatja a másik történetét, ahogy Lisse elmeséli, hogy mi volt számára a legnagyobb büntetés. Kicsit zavarja a történet, nem teljesen érti, hogy miért nem verték el egyszerűen a lányt, az meg van pár perc alatt, és utána amíg gyógyul, addig is azon gondolkodik, hogy mit rontott el. Nála legalábbis ez volt a helyzet, ezért is tartja olyan körülményesnek ezeket a kreatív, de időhúzó büntetéseket. Valamennyire látszik is rajta, hogy zavart és nem érti, de nem kérdez vissza, mert úgy sejti, hogy hiába hallana magyarázatot, akkor is idegen lenne a számára a dolog. Persze megjegyzi magában, hogy azért ez is elég kegyetlen, és valószínűleg hatásos nevelési módszer, csak nem érti, hogy miért menne valaki ilyen végletekbe, és miért húzná el valaki ennyi ideig.
A csomók nyomkodását némán tűri, néha, amikor olyan ponton van egy, csak annyira összeállt, akkor azért érezhetően megfeszül a teste, de arcát ebből semmi nem látszik, ahogy hallható jelét sem adja a fájdalomnak. Szinte már békés arckifejezéssel pihen, és tűri a kínzást. Persze ha Lisse direkt próbálkozna vele, akkor biztos, hogy ki tudna váltani belőle valamiféle reakciót, de egyelőre, amíg csak a csomók nyomkodása a cél, és azokat sem nyomja erősebben, mint szakmailag szükséges, addig Pash is csak simán fekszik. Magától nem kezd el beszélni, nem akarja zavarni a másikat a munkában. Vélhetően az egész masszázst képes lenne így némán fekve tűrni, talán fogja is. *
* Figyelmesen hallgatja a másik történetét, ahogy Lisse elmeséli, hogy mi volt számára a legnagyobb büntetés. Kicsit zavarja a történet, nem teljesen érti, hogy miért nem verték el egyszerűen a lányt, az meg van pár perc alatt, és utána amíg gyógyul, addig is azon gondolkodik, hogy mit rontott el. Nála legalábbis ez volt a helyzet, ezért is tartja olyan körülményesnek ezeket a kreatív, de időhúzó büntetéseket. Valamennyire látszik is rajta, hogy zavart és nem érti, de nem kérdez vissza, mert úgy sejti, hogy hiába hallana magyarázatot, akkor is idegen lenne a számára a dolog. Persze megjegyzi magában, hogy azért ez is elég kegyetlen, és valószínűleg hatásos nevelési módszer, csak nem érti, hogy miért menne valaki ilyen végletekbe, és miért húzná el valaki ennyi ideig.
A csomók nyomkodását némán tűri, néha, amikor olyan ponton van egy, csak annyira összeállt, akkor azért érezhetően megfeszül a teste, de arcát ebből semmi nem látszik, ahogy hallható jelét sem adja a fájdalomnak. Szinte már békés arckifejezéssel pihen, és tűri a kínzást. Persze ha Lisse direkt próbálkozna vele, akkor biztos, hogy ki tudna váltani belőle valamiféle reakciót, de egyelőre, amíg csak a csomók nyomkodása a cél, és azokat sem nyomja erősebben, mint szakmailag szükséges, addig Pash is csak simán fekszik. Magától nem kezd el beszélni, nem akarja zavarni a másikat a munkában. Vélhetően az egész masszázst képes lenne így némán fekve tűrni, talán fogja is. *
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 06:26:18
Üzenet elküldve: 2020-04-28 06:26:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kerkiad//
*Reggel enyhe eső zuhogására ébred. Az ablakon kellemes esőillat áramlik be, ami az ébredést könnyebbé teszi. Megmossa arcát és felöltözik. Megfogja holmijait és elhagyja a szobát. Lassan ballag lefelé a pulthoz, ahol leadja szobakulcsát. Ha Kerkiad korábban kelt mint ő és már elfoglalt egy asztalt, akkor leül mellé és üdvözli.*
-Jó reggelt.
*Ha viszont még nem, akkor leül a legközelebbi asztalhoz és várja, Kerkiadot. Amint megérkezik üdvözli.*
-Kellemes reggelt. Jól aludtál?
*Kérdezi beszélgetés indító szándékkal.*
*Reggel enyhe eső zuhogására ébred. Az ablakon kellemes esőillat áramlik be, ami az ébredést könnyebbé teszi. Megmossa arcát és felöltözik. Megfogja holmijait és elhagyja a szobát. Lassan ballag lefelé a pulthoz, ahol leadja szobakulcsát. Ha Kerkiad korábban kelt mint ő és már elfoglalt egy asztalt, akkor leül mellé és üdvözli.*
-Jó reggelt.
*Ha viszont még nem, akkor leül a legközelebbi asztalhoz és várja, Kerkiadot. Amint megérkezik üdvözli.*
-Kellemes reggelt. Jól aludtál?
*Kérdezi beszélgetés indító szándékkal.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 00:16:40
Üzenet elküldve: 2020-04-28 00:16:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Ezt nem pont úgy értette, hogy keressen egy nőt és legyenek gyerekei. Máshogy is hiányozhat, például barátoknak, akikkel van úgy, hogy szorosabb kapcsolatot lehet kialakítani, mint a rokonokkal. Főleg ha a fiú olyant talál, aki még nagyon hasonló is hozzá.
Pash körülményesnek nevezi a szobafogságot. Lisse meg azt ahogy Pasht büntették. Hát, nos, szánni vagy együtt érezni, ha így is van Lisse részéről, úgy nem mutatja ki. Hallgatja, mintha az időjárásról csevegnének. Elég ideje volt ezeket márvány szoborszerűen elrejteni, hogy bármit is érez, az belül maradjon. Arcára sem ülhet ki. Bár hogy mit gondol Pash apjáról, az egy érdekes beszélgetés lenne. Aztán a lázadásra elmosolyodik, és erre reagál.*
- Óh, ebben hasonlítunk, én se nagyon akartam felfogni a büntetés lényegét. A szobába bezárva elfoglaltam magam, de nem éltem meg, úgy ahogy elvárták. Aztán ezekre, ahogy rájött az apám, úgy nagyon dühös lett. *ha már borzasztó büntetésekről beszélnek, elmondja az egyetlent, ami kikezdte Lisse akaratát is.*
- Nem vert meg soha, de leküldött a ház alagsorába, ahol polcokon rendezve voltak mindenféle munkáinak az jegyzetei. Mindenféle rendszert talált ki hogy így válogassam ki meg úgy. Megcsináltam, aztán mondott másfélét. Ez ment egy napig. Aztán este elfáradtam éhes voltam gondoltam mehetek enni, aludni. Lejött hozott vizet egy szelet kenyeret és mondta a következőt. Én nagyot néztem, és azt gondoltam viccel. Majdnem három napig bírtam, utána elájultam. De ahogy kipihentem magam újra kellett kezdeni. Na, mindegy ezután rájöttem, hogy nem érdemes vele szembe szállnom.* fejezi be.*
- Onnantól inkább hátulról támadtam.*mert, hogy feladni azt még most sem tudja. Nem megy szemből, majd kerül. Vitatkozhatna is, de lehet, most nem akar. Ám azért véleményét kinyilvánítja.
Már fent a szobában, azonban megnézve Pash testét, őszintén látott már ennél hegesebb testet, is de valahogy itt lát benne valamit. Talán jól harmonizálnak a fiú izmaival, bár lehet ezt is csak Lisse látja így. Vállat von, és inkább a masszírozásra koncentrál, az már sokkal másabb lesz. A sok izom mellett megtalálni azokat a kis fájdalmas csomókat. Szüksége is lesz az állóképességére, ha valamelyest rendbe akarja tenni a fiú hátát.
Pash elhelyezkedik, Lisse mellé ül és feltérképezi a helyzetet. Aztán jön a krém, az első jellegzetes reakció, amiket produkálni szoktak a hűvös kencéére már meg se lepi. A szavai már inkább.*
- Legközelebb majd megmelegítem. *vicceli el, konkrét sérüléseknél van melegítés, de az teljesen más, itt most feltételezi nincsen semmi csak letapadt izom és csomók.
Aztán belekezd. Pash bőrét érő krém viszont felpezsdítő hatással lehet rá. Hát nem mondta, de a masszázs nem az a helyzet, amibe beleszoktak aludni.
A lapockákat körbe kezdi el nyomkodni. Jobb oldalt a vállnál kezdi el. A legérdekesebb, hogy lágyan érinti Pash bőrét, mégis mikor megérzi az első feszült csomót, keményen lecsap, és körkörös mozdulatokkal addig masszírozza, míg nagyjából szét nem oszlik. Ez fájdalmas, leginkább azért is, mert pattogó hangot hallhat Pash, és ahogy ujja nyomán ugrálni kezd az izom és csont között a csomó. Lisse már hozzászokott, de ezt sokan nem bírják. Mindenesetre ujjnyi távolságokkal halad. A krém segíti a munkáját. Azonban a dárda nyománál óvatosabban csinálja, de ha azon túl jut utána ismét Ha a jobb oldali lapockával végzett, akkor lejjebb folytatja pihenő gyanánt arra kevesebbet érzett. Beszélni viszont egyáltalán nem szokott eközben.*
*Ezt nem pont úgy értette, hogy keressen egy nőt és legyenek gyerekei. Máshogy is hiányozhat, például barátoknak, akikkel van úgy, hogy szorosabb kapcsolatot lehet kialakítani, mint a rokonokkal. Főleg ha a fiú olyant talál, aki még nagyon hasonló is hozzá.
Pash körülményesnek nevezi a szobafogságot. Lisse meg azt ahogy Pasht büntették. Hát, nos, szánni vagy együtt érezni, ha így is van Lisse részéről, úgy nem mutatja ki. Hallgatja, mintha az időjárásról csevegnének. Elég ideje volt ezeket márvány szoborszerűen elrejteni, hogy bármit is érez, az belül maradjon. Arcára sem ülhet ki. Bár hogy mit gondol Pash apjáról, az egy érdekes beszélgetés lenne. Aztán a lázadásra elmosolyodik, és erre reagál.*
- Óh, ebben hasonlítunk, én se nagyon akartam felfogni a büntetés lényegét. A szobába bezárva elfoglaltam magam, de nem éltem meg, úgy ahogy elvárták. Aztán ezekre, ahogy rájött az apám, úgy nagyon dühös lett. *ha már borzasztó büntetésekről beszélnek, elmondja az egyetlent, ami kikezdte Lisse akaratát is.*
- Nem vert meg soha, de leküldött a ház alagsorába, ahol polcokon rendezve voltak mindenféle munkáinak az jegyzetei. Mindenféle rendszert talált ki hogy így válogassam ki meg úgy. Megcsináltam, aztán mondott másfélét. Ez ment egy napig. Aztán este elfáradtam éhes voltam gondoltam mehetek enni, aludni. Lejött hozott vizet egy szelet kenyeret és mondta a következőt. Én nagyot néztem, és azt gondoltam viccel. Majdnem három napig bírtam, utána elájultam. De ahogy kipihentem magam újra kellett kezdeni. Na, mindegy ezután rájöttem, hogy nem érdemes vele szembe szállnom.* fejezi be.*
- Onnantól inkább hátulról támadtam.*mert, hogy feladni azt még most sem tudja. Nem megy szemből, majd kerül. Vitatkozhatna is, de lehet, most nem akar. Ám azért véleményét kinyilvánítja.
Már fent a szobában, azonban megnézve Pash testét, őszintén látott már ennél hegesebb testet, is de valahogy itt lát benne valamit. Talán jól harmonizálnak a fiú izmaival, bár lehet ezt is csak Lisse látja így. Vállat von, és inkább a masszírozásra koncentrál, az már sokkal másabb lesz. A sok izom mellett megtalálni azokat a kis fájdalmas csomókat. Szüksége is lesz az állóképességére, ha valamelyest rendbe akarja tenni a fiú hátát.
Pash elhelyezkedik, Lisse mellé ül és feltérképezi a helyzetet. Aztán jön a krém, az első jellegzetes reakció, amiket produkálni szoktak a hűvös kencéére már meg se lepi. A szavai már inkább.*
- Legközelebb majd megmelegítem. *vicceli el, konkrét sérüléseknél van melegítés, de az teljesen más, itt most feltételezi nincsen semmi csak letapadt izom és csomók.
Aztán belekezd. Pash bőrét érő krém viszont felpezsdítő hatással lehet rá. Hát nem mondta, de a masszázs nem az a helyzet, amibe beleszoktak aludni.
A lapockákat körbe kezdi el nyomkodni. Jobb oldalt a vállnál kezdi el. A legérdekesebb, hogy lágyan érinti Pash bőrét, mégis mikor megérzi az első feszült csomót, keményen lecsap, és körkörös mozdulatokkal addig masszírozza, míg nagyjából szét nem oszlik. Ez fájdalmas, leginkább azért is, mert pattogó hangot hallhat Pash, és ahogy ujja nyomán ugrálni kezd az izom és csont között a csomó. Lisse már hozzászokott, de ezt sokan nem bírják. Mindenesetre ujjnyi távolságokkal halad. A krém segíti a munkáját. Azonban a dárda nyománál óvatosabban csinálja, de ha azon túl jut utána ismét Ha a jobb oldali lapockával végzett, akkor lejjebb folytatja pihenő gyanánt arra kevesebbet érzett. Beszélni viszont egyáltalán nem szokott eközben.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 00:16:37
Üzenet elküldve: 2020-04-28 00:16:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Miután mindketten kellő módon rettegni kezdenek a saját érzéseiktől, főleg azoktól, amit egymás iránt éreznek, Daesys, még ha tudnád kívül is, de beletenyerel egy olyan témába, ami végképp felzaklatja az ifjú harcost. Pedig nem szokta érzékenyen érinteni a téma, sőt, ezt a belső vívódást, azt az önutálatot, amit apja miatt mindig is érzett is sikerül általában elnyomnia. Most viszont, ahogy megannyi más érzés, amiknek kaput nyitott a lány szenvedélye és gyengédsége, ez is felszabadul, és hirtelen úgy érzi, mintha beszűkülne a világ, mintha egyedül lenne a sötétben, és nem tudná, hogy merre van a kijárat. És ahogy így gubbaszt ebben a nyomasztó, fullasztó feketeségben, hirtelen mintha fény gyúlna, ahogy a lány hozzá bújik, a közelsége felváltja a hideget, és ismét meleg járja át a testét. Ösztönösen mozdulnak a karjai, fel se fogja, hogy mikor kezdte el ölelni a másikat, de gyengéden magához szorítja, úgy, ahogy az anyja sose tehette ő vele. A csókok mint a nap fénye, felmelegítik az arcát, és lassan hátra dől, húzza magával a másikat, szüksége van most rá, szüksége van arra, hogy vele maradjon, mert különben fél, hogy örökre abban a sötét zárkában marad. Óvatosan kezd visszacsókolni, nem tudja, hogy milyen reakcióra számíthat, de megpróbálja ugyan olyan türelmesen, mint korábban, de ismét hangulatba hozni a másikat. El akar veszi alatta, el akar veszni az ölelésében, szeretné, ha ismét azokat a boldog pillanatokat élhetné át, amikre most olyannyira vágyik. Nem is a testi része a dolognak, hanem az, hogy úgy érzi, mintha Daesystől többet kapna, mint eddig bárkitől. Szeretné, hogy szeressék. Ha minden a tervei szerint halad, ha elég idő telik el, és nem tolja el magától a másik, ha ujjainak hegyével azt tapasztalja, hogy sikerül kellő szenvedélyt lobbantson a másikban is, akkor megpróbálja maga alá fektetni, átölelni, és úgy mondani el mindent, amit gondol, de nem szavakkal, hanem hagyja, hogy a teste beszéljen helyette. Olyan végtelen kedvességgel és szeretettel próbál nézni a másikra, amennyire csak tud, hálát csempészve bele. Érzékeltetni akarja vele, hogy mennyire boldog vele, hogy milyen jól érzi magát, miközben ütemesen mozog, de egyáltalán nem siet. Nem azt akarja, hogy minél előbb elérje a célját, hanem ki akarja élvezni az oda vezető utat. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Miután mindketten kellő módon rettegni kezdenek a saját érzéseiktől, főleg azoktól, amit egymás iránt éreznek, Daesys, még ha tudnád kívül is, de beletenyerel egy olyan témába, ami végképp felzaklatja az ifjú harcost. Pedig nem szokta érzékenyen érinteni a téma, sőt, ezt a belső vívódást, azt az önutálatot, amit apja miatt mindig is érzett is sikerül általában elnyomnia. Most viszont, ahogy megannyi más érzés, amiknek kaput nyitott a lány szenvedélye és gyengédsége, ez is felszabadul, és hirtelen úgy érzi, mintha beszűkülne a világ, mintha egyedül lenne a sötétben, és nem tudná, hogy merre van a kijárat. És ahogy így gubbaszt ebben a nyomasztó, fullasztó feketeségben, hirtelen mintha fény gyúlna, ahogy a lány hozzá bújik, a közelsége felváltja a hideget, és ismét meleg járja át a testét. Ösztönösen mozdulnak a karjai, fel se fogja, hogy mikor kezdte el ölelni a másikat, de gyengéden magához szorítja, úgy, ahogy az anyja sose tehette ő vele. A csókok mint a nap fénye, felmelegítik az arcát, és lassan hátra dől, húzza magával a másikat, szüksége van most rá, szüksége van arra, hogy vele maradjon, mert különben fél, hogy örökre abban a sötét zárkában marad. Óvatosan kezd visszacsókolni, nem tudja, hogy milyen reakcióra számíthat, de megpróbálja ugyan olyan türelmesen, mint korábban, de ismét hangulatba hozni a másikat. El akar veszi alatta, el akar veszni az ölelésében, szeretné, ha ismét azokat a boldog pillanatokat élhetné át, amikre most olyannyira vágyik. Nem is a testi része a dolognak, hanem az, hogy úgy érzi, mintha Daesystől többet kapna, mint eddig bárkitől. Szeretné, hogy szeressék. Ha minden a tervei szerint halad, ha elég idő telik el, és nem tolja el magától a másik, ha ujjainak hegyével azt tapasztalja, hogy sikerül kellő szenvedélyt lobbantson a másikban is, akkor megpróbálja maga alá fektetni, átölelni, és úgy mondani el mindent, amit gondol, de nem szavakkal, hanem hagyja, hogy a teste beszéljen helyette. Olyan végtelen kedvességgel és szeretettel próbál nézni a másikra, amennyire csak tud, hálát csempészve bele. Érzékeltetni akarja vele, hogy mennyire boldog vele, hogy milyen jól érzi magát, miközben ütemesen mozog, de egyáltalán nem siet. Nem azt akarja, hogy minél előbb elérje a célját, hanem ki akarja élvezni az oda vezető utat. *
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-28 00:02:36
Üzenet elküldve: 2020-04-28 00:02:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
*Tetszik neki a kihívás, el is dönti, hogy élni fog vele amint alkalma lesz rá, de nem töri meg Pashthra lazítását vele.
De az este több kellemetlen pont felé kezd közeledni, nem csak a szülőket érintő kérdés miatt. Nem tudja mi lenne a megfelelő válasz, csak azt tudja, hogy ez éppen annyira megijeszti hirtelen, mint a fiatal harcos korábbi csodálattal teli tekintete. Nem érzi azt, hogy fel tudna nőni egy ilyen „felelősséghez”, amit úgy érez, hogy hirtelen helyeztek rá.*
- Ha az istenek is úgy akarják...
*Feleli a szerinte lehető legsemlegesebb válasszal, remélve, hogy ezzel megmaradva abban a biztonságos szürke zónában, amiben egész életét kényelmesen leélte.*
- Kiszervezted, mi? Nem is hittem, hogy ilyen mesteri manipulátor is lettél ma este.
*Ezen legalább vigyorog, és reméli, hogy ezzel valamelyest enyhül a hirtelen fagyossá vált légkör, amit ha partnere nem is érez olyan kellemetlennek, de ő biztosan. Főleg azért, mert ráadás is érkezik, és itt már képtelen nem sóhajtani. Inkább szomorú, lemondó sóhaj ez, nem pedig irritált.*
- Zavarba hoztál.
*Jelenti ki egyszerűen, miközben lassacskán megváltozik testtartása. Vállait felhúzva igyekszik elbújni a kis csigaházába, ahol nem kell felkavaró dolgokkal törődnie, és ahol érzelmei határait nem feszegetik. Számára is kivételes ez az este, tagadhatatlanul az, de jobban örült, amíg ez kimondatlanul és megfoghatatlanul lebegte körül őket.*
- Be kell vallanom azért egy kicsit megijeszt, és nem azért, mert ne kedvelnélek.
*Kicsit rosszul esik neki, hogy Pashthra elhúzódik, de meg tudja érteni, és nem is erőlteti rá magát. Közben pedig szörnyen megbánja, hogy butuska módon ilyen messzire ment vakmerő módon, a bűntudat kérdésére érkező válasz hallatán önti el igazán.*
- Ó, ne haragudj...
*Mindig mosolygós arca őszintén elszomorodik. Egyáltalán nem szerette volna bántani a fiatal harcost. Nem is tudja hirtelen eldönteni, hogy haragszik rá vagy sem, de azért megkísérel közeledni hozzá.*
- Bocsánat.
*Súgja, és négykézláb elkezd felfelé mászni, majd újra a fiú testére telepszik, ha az nem löki el magától. A másik arcát keresi, kezével gyengéden maga felé fordítaná, hogy puszit nyomhasson rá, de valami nedvesre lesz figyelmes. Nem biztos abban, hogy valóban könnyekről van szó, emiatt egy röpke pillanatra megtorpan, mielőtt folytatja eredeti tervét.*
- Nem akartalak felzaklatni, ne haragudj.
*Suttogja, és kéz kezével lágyan közrefogva Pashthra arcát, és lassan puha csókokkal teleszórva annak arcát, a köztes időkben pedig halkan bocsánatkérését ismételgetve.*
//Tűz és hó//
*Tetszik neki a kihívás, el is dönti, hogy élni fog vele amint alkalma lesz rá, de nem töri meg Pashthra lazítását vele.
De az este több kellemetlen pont felé kezd közeledni, nem csak a szülőket érintő kérdés miatt. Nem tudja mi lenne a megfelelő válasz, csak azt tudja, hogy ez éppen annyira megijeszti hirtelen, mint a fiatal harcos korábbi csodálattal teli tekintete. Nem érzi azt, hogy fel tudna nőni egy ilyen „felelősséghez”, amit úgy érez, hogy hirtelen helyeztek rá.*
- Ha az istenek is úgy akarják...
*Feleli a szerinte lehető legsemlegesebb válasszal, remélve, hogy ezzel megmaradva abban a biztonságos szürke zónában, amiben egész életét kényelmesen leélte.*
- Kiszervezted, mi? Nem is hittem, hogy ilyen mesteri manipulátor is lettél ma este.
*Ezen legalább vigyorog, és reméli, hogy ezzel valamelyest enyhül a hirtelen fagyossá vált légkör, amit ha partnere nem is érez olyan kellemetlennek, de ő biztosan. Főleg azért, mert ráadás is érkezik, és itt már képtelen nem sóhajtani. Inkább szomorú, lemondó sóhaj ez, nem pedig irritált.*
- Zavarba hoztál.
*Jelenti ki egyszerűen, miközben lassacskán megváltozik testtartása. Vállait felhúzva igyekszik elbújni a kis csigaházába, ahol nem kell felkavaró dolgokkal törődnie, és ahol érzelmei határait nem feszegetik. Számára is kivételes ez az este, tagadhatatlanul az, de jobban örült, amíg ez kimondatlanul és megfoghatatlanul lebegte körül őket.*
- Be kell vallanom azért egy kicsit megijeszt, és nem azért, mert ne kedvelnélek.
*Kicsit rosszul esik neki, hogy Pashthra elhúzódik, de meg tudja érteni, és nem is erőlteti rá magát. Közben pedig szörnyen megbánja, hogy butuska módon ilyen messzire ment vakmerő módon, a bűntudat kérdésére érkező válasz hallatán önti el igazán.*
- Ó, ne haragudj...
*Mindig mosolygós arca őszintén elszomorodik. Egyáltalán nem szerette volna bántani a fiatal harcost. Nem is tudja hirtelen eldönteni, hogy haragszik rá vagy sem, de azért megkísérel közeledni hozzá.*
- Bocsánat.
*Súgja, és négykézláb elkezd felfelé mászni, majd újra a fiú testére telepszik, ha az nem löki el magától. A másik arcát keresi, kezével gyengéden maga felé fordítaná, hogy puszit nyomhasson rá, de valami nedvesre lesz figyelmes. Nem biztos abban, hogy valóban könnyekről van szó, emiatt egy röpke pillanatra megtorpan, mielőtt folytatja eredeti tervét.*
- Nem akartalak felzaklatni, ne haragudj.
*Suttogja, és kéz kezével lágyan közrefogva Pashthra arcát, és lassan puha csókokkal teleszórva annak arcát, a köztes időkben pedig halkan bocsánatkérését ismételgetve.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 23:24:08
Üzenet elküldve: 2020-04-27 23:24:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Pash felemelkedik, ugyan úgy, mint korábban, és megfogja a párnát, de végül inkább megvonja a vállát, és visszafekszik rá. *
- Ha szeretnéd, akkor gyere érte. Persze csak a testemen keresztül szerezheted meg. * Teszi hozzá mosolyogva, és a biztonság kedvéért minden párnát, amit az ágyban talán, a háta mögé gyömöszöl, még ha így már nem is olyan kényelmes a fekvés. *
- Ha szép dolog, ha nem, ezt dobtad a kockáddal. * Vonja meg a vállát a fiatal harcos. * Persze ha nem sikerül ma kicsikarjam belőled, az csak azt jelenti, hogy majd újra kell próbálkoznom, máskor.
* Óvatosan merészkedik az ismeretlen terepre, nem is akarja elrontani az este szépségét ilyen témával, de úgy gondolja, hogy egy ilyen elejtésből még nem lehet baj. Csak remélni tudja, hogy ha Daesysnek nincs kedvére az ötlet, akkor azt kíméletesen adja a tudtára, és, hogy a Hóhajú fiúcska nem rontotta el az éjszaka további részét egy ilyen kis célzással. Azt, hogy elpazarolná a kívánságait pedig nem tartja igaznak. *
- Ugyan már, mi az, hogy elpazarlom? Hiszen nézd meg, most is milyen jó dolgom van. És olyan profi vagyok, hogy még kérnem se kell a dolgot. Még azt is kiszerveztem, hogy ki találja ki, hogy mit szeretnék. Na látod, hol érnek fel ehhez a te kis terveid. * Vigyorog a fiú, és hirtelen elkomolyodik a tekintete, kicsit halkabban is válaszol. *
- Komolyan mondom, Daesys. Ez az egész, sokkal jobban esik, mint bármi eddig. Nem a talpmasszázs, bár az is kifejezetten jó, hanem ez az egész este. Még sose éreztem ilyen jól magam. Szóval ne hidd azt, hogy elpazarlom a kívánságaim. Életem legjobb estéjét élem, és ez csak neked köszönhető. Remélem, hogy ez nem ijeszt meg, vagy nem hat rád úgy, ahogy nem szeretném, hogy hasson... de hálás vagyok. Mindenért. * Néz fel a gyönyörű zöld szempárba, kicsit kibújik a Hóhajú fiúcska a magabiztos álca alól, és arcán őszinte hála látszódik. El is húzza a lábait, a két bokája közé fogja a takarót próbálja meg visszaszerezni, hogy magára húzhassa. Az előző kis mondatok után túlságosan meztelennek érzi magát, túl hirtelen nyílt meg. Szeretné visszaszívni a szavakat, úgy érzi, hogy óriási hibát követett el, de már nem tudja visszacsinálni. Inkább sóhajt a kérdésre, és szomorúan válaszol rá. Úgy tűnik, hogy ilyen irányba indul ez az este. *
- Nem tudom, hogy mennyire lenne rám büszke. * Fordul úgy, mintha a sört akarná felemelni, de csak nem szeretné, ha Daesys látná az arcát most. *
- Meghalt, mikor megszülettem. Sose ismertem, az életét adta, hogy élhessek, vagy én vettem el az övét, ezt már sosem tudom meg. * Bár hangján nem érezni, és mivel hátat fordított, így talán nem is látszik, de egy apró sós cseppecske indul meg, gurul végig az arcán, és hull le a fapadlóra. Gyorsan odakap a söréért, hogy igyon belőle, hátha az megnyugtatja. Nem szeretné, hogy több is kövesse. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Pash felemelkedik, ugyan úgy, mint korábban, és megfogja a párnát, de végül inkább megvonja a vállát, és visszafekszik rá. *
- Ha szeretnéd, akkor gyere érte. Persze csak a testemen keresztül szerezheted meg. * Teszi hozzá mosolyogva, és a biztonság kedvéért minden párnát, amit az ágyban talán, a háta mögé gyömöszöl, még ha így már nem is olyan kényelmes a fekvés. *
- Ha szép dolog, ha nem, ezt dobtad a kockáddal. * Vonja meg a vállát a fiatal harcos. * Persze ha nem sikerül ma kicsikarjam belőled, az csak azt jelenti, hogy majd újra kell próbálkoznom, máskor.
* Óvatosan merészkedik az ismeretlen terepre, nem is akarja elrontani az este szépségét ilyen témával, de úgy gondolja, hogy egy ilyen elejtésből még nem lehet baj. Csak remélni tudja, hogy ha Daesysnek nincs kedvére az ötlet, akkor azt kíméletesen adja a tudtára, és, hogy a Hóhajú fiúcska nem rontotta el az éjszaka további részét egy ilyen kis célzással. Azt, hogy elpazarolná a kívánságait pedig nem tartja igaznak. *
- Ugyan már, mi az, hogy elpazarlom? Hiszen nézd meg, most is milyen jó dolgom van. És olyan profi vagyok, hogy még kérnem se kell a dolgot. Még azt is kiszerveztem, hogy ki találja ki, hogy mit szeretnék. Na látod, hol érnek fel ehhez a te kis terveid. * Vigyorog a fiú, és hirtelen elkomolyodik a tekintete, kicsit halkabban is válaszol. *
- Komolyan mondom, Daesys. Ez az egész, sokkal jobban esik, mint bármi eddig. Nem a talpmasszázs, bár az is kifejezetten jó, hanem ez az egész este. Még sose éreztem ilyen jól magam. Szóval ne hidd azt, hogy elpazarlom a kívánságaim. Életem legjobb estéjét élem, és ez csak neked köszönhető. Remélem, hogy ez nem ijeszt meg, vagy nem hat rád úgy, ahogy nem szeretném, hogy hasson... de hálás vagyok. Mindenért. * Néz fel a gyönyörű zöld szempárba, kicsit kibújik a Hóhajú fiúcska a magabiztos álca alól, és arcán őszinte hála látszódik. El is húzza a lábait, a két bokája közé fogja a takarót próbálja meg visszaszerezni, hogy magára húzhassa. Az előző kis mondatok után túlságosan meztelennek érzi magát, túl hirtelen nyílt meg. Szeretné visszaszívni a szavakat, úgy érzi, hogy óriási hibát követett el, de már nem tudja visszacsinálni. Inkább sóhajt a kérdésre, és szomorúan válaszol rá. Úgy tűnik, hogy ilyen irányba indul ez az este. *
- Nem tudom, hogy mennyire lenne rám büszke. * Fordul úgy, mintha a sört akarná felemelni, de csak nem szeretné, ha Daesys látná az arcát most. *
- Meghalt, mikor megszülettem. Sose ismertem, az életét adta, hogy élhessek, vagy én vettem el az övét, ezt már sosem tudom meg. * Bár hangján nem érezni, és mivel hátat fordított, így talán nem is látszik, de egy apró sós cseppecske indul meg, gurul végig az arcán, és hull le a fapadlóra. Gyorsan odakap a söréért, hogy igyon belőle, hátha az megnyugtatja. Nem szeretné, hogy több is kövesse. *
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 23:08:26
Üzenet elküldve: 2020-04-27 23:08:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hümpf, nem kell ám az orrom alá dörgölni, jó? Add csak ide azt a párnát, hogy fejbe vágjalak vele! Szemtelenje!
*Nyújtja is a kezét a párnáért, bár sejti, hogy ne kapja meg. Legfeljebb az arcába dobva, ahogy azt ő tervezte el.*
- Hát, ez csak rajtad múlik. Ami nem is egészen szép dolog, hogy a megbocsájtásom a te kezedben van. Egyébként sincs rá szükségem, tudod?
*Cseppet sem zavarja, hogy meg kell szakítsa a folyamatot, hevesen gesztikulál és grimaszol, természetesen mindent túlzó módon.
Pashthra ötleteit, és sunyi kis színjátékát némán hallgatja, csak sokat sejtetően hümmög, olykor szemöldökei megemelkednek, máskor pedig látványosan elkalandozik figyelme és a semmibe bámul.*
- Jaj, csitt már! Egyébként is most a kívánságaid teljesülnek, és eléggé elpazarlod őket. Bezzeg ha fordítva lenne, én igazán nagyon-nagyon kihasználnám.
*Komisz mosolya arról is árulkodik, hogy azok a kívánságok többnyire próbára tennék Pashthra türelmét is, de a fiatal harcos szerencséjére főleg az ő vágyai teljesítéséről szól az este.*
- Ha már itt tartunk, mit eszeltél ki következő feladatnak? Remélem gondolkodtál is rajta, és nem csak kényelmesen heverészel, mint aki jól végezte a dolgát.
*Kezeivel közben kicsit feljebb vándorol a vádliig, de főleg a lábszár hátsó részeibe mélyesztve ujjait, próbálva megkeresni a feszes izomzatban a fájó, görcsös részeket.*
- Egyééébként...
*Kezd bele elmélázva, és szorgosan folytatja a masszázst, jelét sem adva esetleges kimerültségnek.*
- Többször szóba került már apád, de az édesanyád nem. Vele mi a helyzet? Biztos nagyon büszke a kedves, és izmos kisfiára, nem?
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hümpf, nem kell ám az orrom alá dörgölni, jó? Add csak ide azt a párnát, hogy fejbe vágjalak vele! Szemtelenje!
*Nyújtja is a kezét a párnáért, bár sejti, hogy ne kapja meg. Legfeljebb az arcába dobva, ahogy azt ő tervezte el.*
- Hát, ez csak rajtad múlik. Ami nem is egészen szép dolog, hogy a megbocsájtásom a te kezedben van. Egyébként sincs rá szükségem, tudod?
*Cseppet sem zavarja, hogy meg kell szakítsa a folyamatot, hevesen gesztikulál és grimaszol, természetesen mindent túlzó módon.
Pashthra ötleteit, és sunyi kis színjátékát némán hallgatja, csak sokat sejtetően hümmög, olykor szemöldökei megemelkednek, máskor pedig látványosan elkalandozik figyelme és a semmibe bámul.*
- Jaj, csitt már! Egyébként is most a kívánságaid teljesülnek, és eléggé elpazarlod őket. Bezzeg ha fordítva lenne, én igazán nagyon-nagyon kihasználnám.
*Komisz mosolya arról is árulkodik, hogy azok a kívánságok többnyire próbára tennék Pashthra türelmét is, de a fiatal harcos szerencséjére főleg az ő vágyai teljesítéséről szól az este.*
- Ha már itt tartunk, mit eszeltél ki következő feladatnak? Remélem gondolkodtál is rajta, és nem csak kényelmesen heverészel, mint aki jól végezte a dolgát.
*Kezeivel közben kicsit feljebb vándorol a vádliig, de főleg a lábszár hátsó részeibe mélyesztve ujjait, próbálva megkeresni a feszes izomzatban a fájó, görcsös részeket.*
- Egyééébként...
*Kezd bele elmélázva, és szorgosan folytatja a masszázst, jelét sem adva esetleges kimerültségnek.*
- Többször szóba került már apád, de az édesanyád nem. Vele mi a helyzet? Biztos nagyon büszke a kedves, és izmos kisfiára, nem?
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:42:42
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:42:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
* A fiú csak hümmög az ötletre, és nem mond inkább semmit. Pedig úgy érzi, hogy egy ilyen tanács nagyjából olyan, mintha azt mondanák neki, hogy repülni könnyű, csak szállj fel a földről. De nem akarja megbántani a másikat, és nem akar szemtelen se lenni. Inkább hallgatja a fura kis történetet a szobafogságról. *
- Hát, ez körülményes dolognak hangzik. * Ismeri el végül. * Én ha nem úgy viselkedtem, ahogy apám gondolta, akkor elvert egy bottal. Ha nem tanultam belőle, legközelebb jobban vert el. Emlékszem, egyszer nagyon fellázadtam ellene. * Kicsit elbambul, ahogy felidézi az emléket, de láthatóan nem kellemes élményt élt át akkor. * Amikor már harmadszor kezdett el ütni, és még mindig dacoltam fele, ledobta a botot a földre. Azt hittem, hogy nyertem. Az volt az első alkalom, amikor úgy éreztem, hogy nyerhetek ellene. De inkább vékony ágakat hozott, egy szűk maréknyit, olyanokat, amik hajlanak a szélben. Azt mondta, hogy ha még erősebben verne, akkor vagy a csontom, vagy a bot törne el, de láthatóan nem tanulok. Nos, azokkal a vékony ágakkal elérte azt, amit a kemény bottal nem tudott. Többé nem beszéltem vissza neki, és két hatig nem aludtam a hátamon. * Meséli a történetet, de nem szomorú, és nem is akar együttérzést kiváltani vele, a hangja olyan, mintha csak a tegnapi időjárásról tárgyalnának.
Engedi, hogy megcáfolják a korábbi elméletét, és nem kezd vitatkozni, elfogadja, hogy nem mindenki látja úgy az életet, ahogy ő. Sőt, még tiszteli is, hogyha valaki megvédi a saját véleményét, és ellent mond az övének, ahelyett, hogy csak vadul bólogatna. Szereti, ha valaki gondolkodik, és van önálló véleménye.
Nem figyel fel arra, hogy meglepi a másikat a teste, se annak kidolgozottsága, de a sebhelyek miatt sem érzi, hogy bármilyen formában is különlegessé tennék őt. Úgy van vele, hogy Lisse biztos látott már számtalan férfi testet, szebbet is, csúnyábbat is, ez is csak egy átlagos harcos, aki most előtte áll. Engedelmesen biccent az utasításra, és már megy is az ágyhoz. Amikor a masszőr felmutatja az alkarját, akkor a fiú felé nyúl, hüvelyk és mutatóujja közé csippenti azt óvatosan, és így méri le a távolságot, hogy pontosan ott helyezkedjen el, ahol kérik. Igyekszik felvenni azt a testtartást, amit elvárnak tőle, és érzi, hogy hátán feszül a bőr, ahogy kígyóznak az izmok. Ha a nő megnézi, akkor talán meglepve tapasztalhatja, hogy a dárdanyom az egyetlen sebhely, amit itt lát, ezt leszámítva mondhatni makulátlan a harcos háta. A fejét is úgy helyezi, ahogy kérik, és igyekszik engedelmesen ellazulni, ez egyelőre nem esik nehezére. Ha a nő elkezdi bekenni a krémre, akkor az első érintésre ugyan összerezzen a fehér hajú fiú. *
- Jé, de hideg. * Jegyzi meg mosolyogva, de ezek után már mozdulatlan, és laza. Lisse nyugodtan elkezdheti masszírozni, és ha így tesz, akkor tapasztalni fogja, hogy a fiú sokkal jobban tűri a fájdalmat az átlagnál, de ez nem csak színjáték, hanem a teste tényleg kevésbé reagál olyan dolgokra, amikre másé szokott. *
* A fiú csak hümmög az ötletre, és nem mond inkább semmit. Pedig úgy érzi, hogy egy ilyen tanács nagyjából olyan, mintha azt mondanák neki, hogy repülni könnyű, csak szállj fel a földről. De nem akarja megbántani a másikat, és nem akar szemtelen se lenni. Inkább hallgatja a fura kis történetet a szobafogságról. *
- Hát, ez körülményes dolognak hangzik. * Ismeri el végül. * Én ha nem úgy viselkedtem, ahogy apám gondolta, akkor elvert egy bottal. Ha nem tanultam belőle, legközelebb jobban vert el. Emlékszem, egyszer nagyon fellázadtam ellene. * Kicsit elbambul, ahogy felidézi az emléket, de láthatóan nem kellemes élményt élt át akkor. * Amikor már harmadszor kezdett el ütni, és még mindig dacoltam fele, ledobta a botot a földre. Azt hittem, hogy nyertem. Az volt az első alkalom, amikor úgy éreztem, hogy nyerhetek ellene. De inkább vékony ágakat hozott, egy szűk maréknyit, olyanokat, amik hajlanak a szélben. Azt mondta, hogy ha még erősebben verne, akkor vagy a csontom, vagy a bot törne el, de láthatóan nem tanulok. Nos, azokkal a vékony ágakkal elérte azt, amit a kemény bottal nem tudott. Többé nem beszéltem vissza neki, és két hatig nem aludtam a hátamon. * Meséli a történetet, de nem szomorú, és nem is akar együttérzést kiváltani vele, a hangja olyan, mintha csak a tegnapi időjárásról tárgyalnának.
Engedi, hogy megcáfolják a korábbi elméletét, és nem kezd vitatkozni, elfogadja, hogy nem mindenki látja úgy az életet, ahogy ő. Sőt, még tiszteli is, hogyha valaki megvédi a saját véleményét, és ellent mond az övének, ahelyett, hogy csak vadul bólogatna. Szereti, ha valaki gondolkodik, és van önálló véleménye.
Nem figyel fel arra, hogy meglepi a másikat a teste, se annak kidolgozottsága, de a sebhelyek miatt sem érzi, hogy bármilyen formában is különlegessé tennék őt. Úgy van vele, hogy Lisse biztos látott már számtalan férfi testet, szebbet is, csúnyábbat is, ez is csak egy átlagos harcos, aki most előtte áll. Engedelmesen biccent az utasításra, és már megy is az ágyhoz. Amikor a masszőr felmutatja az alkarját, akkor a fiú felé nyúl, hüvelyk és mutatóujja közé csippenti azt óvatosan, és így méri le a távolságot, hogy pontosan ott helyezkedjen el, ahol kérik. Igyekszik felvenni azt a testtartást, amit elvárnak tőle, és érzi, hogy hátán feszül a bőr, ahogy kígyóznak az izmok. Ha a nő megnézi, akkor talán meglepve tapasztalhatja, hogy a dárdanyom az egyetlen sebhely, amit itt lát, ezt leszámítva mondhatni makulátlan a harcos háta. A fejét is úgy helyezi, ahogy kérik, és igyekszik engedelmesen ellazulni, ez egyelőre nem esik nehezére. Ha a nő elkezdi bekenni a krémre, akkor az első érintésre ugyan összerezzen a fehér hajú fiú. *
- Jé, de hideg. * Jegyzi meg mosolyogva, de ezek után már mozdulatlan, és laza. Lisse nyugodtan elkezdheti masszírozni, és ha így tesz, akkor tapasztalni fogja, hogy a fiú sokkal jobban tűri a fájdalmat az átlagnál, de ez nem csak színjáték, hanem a teste tényleg kevésbé reagál olyan dolgokra, amikre másé szokott. *
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:07:17
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:07:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Kedves lenne? Alapjáraton mindenkivel így beszél, persze senkivel sem anyáskodik, ahhoz túl fiatalnak érzi magát. De néha elég pár kedves szó, hogy másnak jobb kedve legyen, s ameddig nem kell fizikailag megmozdulnia, hogy más kedvébe járjon, csak pár szóval járul hozzá, addig nem esik nehezére az ilyesmi kis figyelmesség.*
- Nincs mit, hát tégqy róla, hogy hiányozz valakinek. *felel rá így. Aztán a kérdés, mellyel megakasztja Pash. ~Nahát, azt hinné az elf, hogy mindenki egyszer átesik ezen a rémes büntetési módszeren.~ Felsóhajt, és Városőrséghez mérve magyarázza meg.*
- Gondolom, a városőrként tudod, hogy börtönbe zárják, akik bűnt követnek el. Nos, ez a szobafogság is ilyen, csak a szüleid zárnak be, egy szobába, ami ott van ahol felnősz. ~Hátha még saját szobája se volt.~ Még gyerek vagy és tulajdonképpen a bűnöd annyi, hogy nem értél időben haza, vagy visszapofáztál, netán olyannal ejtőztél, akitől tiltottak. *Pashnak talán most leeshet, hogy Lisse nem nélkülözött gyerekként, és hogy az ő családjában még a férfiak se nagy harcosok. A verekedés egyáltalán nem volt jellemző az életére addig, míg otthon élt. Ez azután változott, hogy szakított a hagyományokkal. A következő, hogy mindenki az életéért küzd igen, ha így kisarkítva fogalmazza meg ez így van. Csak hogy az élet nem fekete és fehér. Vannak árnyalatok és színek is, amik igencsak felborítják Pash ezen elméletét. De úgy dönt, hogy ebbe nem köt bele. Csak egy megjegyzést tesz.*
- Na, szép is lenne, ha úgy küzdenék a napi ételemért, ahogy te harcoltál. *jegyzi meg mosolyogva. Nagyon mások, Lisse még sosem küzdött a következő napért, persze ezt azért ismeri, tudja milyen napról napra élni, csak maga sosem próbálta. Volt idő, mikor próbált valakin segíteni, leginkább az alkoholról próbálta leszoktatni az illetőt. Az egész ott lett halálra ítélve, amikor az illető egyik ivászat után elesett és sikerült ezt úgy tenni, hogy vérzett. Na, az végett vetett a próbálkozásainak.*
- A sikerélmény miatt, azt ismerem, csak nem harcközben szoktam érezni. *Abban tudna vitázni, hogy melyik a rosszabb: harc közben meghalni, vagy ha valaki éhen hal. Az egyiknél változhat a helyzete a másiknál nem.*
- Értem nagyjából ~Biztos?~ mit szeretnél mondani. * de nem fejtené ki most a véleményét erről, hosszú lenne és unalmasabb, és nagyon valószínű, hogy teljesen más felfogásuk miatt elbeszélnének egymás mellett.
Aztán megkönnyebbül, ahogy a masszázsra terelődik a szó, és még inkább, hogy itt helyben ejtsék meg. Ehhez ért, így már kezd elmúlni a fejfájása.*
- Óh, amiatt ne félj, biztos vagyok benne, hogy nem kérek érte semmit. *jelenti ki, míg felzárkózik a Pash mellé. Bár elgondolkodott, ha már egy szobát kivesz, akkor ezt használná szállásnak, de valahogy mégse hozta fel. Bár még lesz ideje erre is, ha nagyon nem lesz ötlete sehova menni. Kénytelen lesz úgy a Pegazusban maradni.
Belép az ajtón, az asztal mellett a székre pakolja le a táskáját és a kendőjét. Így csak a blúza és a nadrágja marad. A csizmájától és az összes ékszerétől megszabadul. Az utóbbiak a táskájába kerülnek. Érdekes, hogy így már egész nesztelenül mozdul, fintorba is torzul a bájos arca, mintha a nagy csend a füleit sértené. Kivesz egy fatégelyt a táskájából. Nagy levegőt vesz és megfordul. Hogy rögtön megdöbbenjen.
Nos, gondolta, hogy sok heg fog szemezni vele, na de azért látni már más. Pash szinte biztosan kevesebb éveket tudhat a háta mögött, mint Lisse, és mégis szörnyű látni, hogy ennyi sérülés érte. Neki meg van két vékony karcolása, amitől őszintén rosszul tud még mindig lenni. Pedig már jócskán évtizedekben mérhető azok keletkezése. Persze azért női szemmel is megnézi, de azért most inkább munkaként tekint az előtte álló fél pucér Pasththra-ra. Az ajkára harap, az egyik ötletre.*
- Mögéd állni? *lepődik meg.* Fel se érnélek. *nem akarja kinevetni, így elfojtja azt. Hiszen fiú nem tudhatja, ha még sosem volt ilyenben része.*
- Az ágyra hason. Menj, mondom, hogy. *közben az ágy felé mutat.*
- Úgy egy alkarnyi hosszan beljebb a szélétől. *aztán megnézi gyorsan Pash alkarját, és a sajátját. ~Persze hogy nem egyforma.~*
- Az én alkarom hossza és nem a tiéd. *Mutatja fel a saját ékszer mentes karját.*
- Óh de fura. * ez a csupasz alkarjának szól. *
- Na, szóval a karjaidat tenyereddel felfelé lazán a tested mellett legyen. Egyelőre ennyi a többit mondom közben. *Felsóhajt, és ha Pash lefeküdt, akkor mellé ül valahol a csípője mellett.*
- Egy fajta lazító krémet használni fogok, mert ha még sosem volt ilyenben részed könnyebb lesz mindkettőnknek. A fejedet fordítsd csak oldalra, majd szólok, ha mozdulnod kell. *Elsőre krémet mellőzve végig tapintja a gerinc mentén, a lapocka alatt és felett. A nyak, a váll, és tulajdonképpen a vékony puha ujjai mindent apró bőrrészen áthaladnak, és a hegeken. Ezután a felkarját is. Ezzel feltérképezte, hol érdemes kezdeni és merre haladni tovább.*
- Na, kezdjük akkor. Akármit csinálok, próbálj meg lazítani. Illetve szerintem nem lesz kellemes, de ezt majd te eldöntöd. *mondja még, és ha Pash erre reagál, akkor kinyitja a krémet, ami ilyen mentol jellegzetes kámfor illatát árasztja. Kezdeni pedig a lapockák környékén fogja.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 22:12:55
*Kedves lenne? Alapjáraton mindenkivel így beszél, persze senkivel sem anyáskodik, ahhoz túl fiatalnak érzi magát. De néha elég pár kedves szó, hogy másnak jobb kedve legyen, s ameddig nem kell fizikailag megmozdulnia, hogy más kedvébe járjon, csak pár szóval járul hozzá, addig nem esik nehezére az ilyesmi kis figyelmesség.*
- Nincs mit, hát tégqy róla, hogy hiányozz valakinek. *felel rá így. Aztán a kérdés, mellyel megakasztja Pash. ~Nahát, azt hinné az elf, hogy mindenki egyszer átesik ezen a rémes büntetési módszeren.~ Felsóhajt, és Városőrséghez mérve magyarázza meg.*
- Gondolom, a városőrként tudod, hogy börtönbe zárják, akik bűnt követnek el. Nos, ez a szobafogság is ilyen, csak a szüleid zárnak be, egy szobába, ami ott van ahol felnősz. ~Hátha még saját szobája se volt.~ Még gyerek vagy és tulajdonképpen a bűnöd annyi, hogy nem értél időben haza, vagy visszapofáztál, netán olyannal ejtőztél, akitől tiltottak. *Pashnak talán most leeshet, hogy Lisse nem nélkülözött gyerekként, és hogy az ő családjában még a férfiak se nagy harcosok. A verekedés egyáltalán nem volt jellemző az életére addig, míg otthon élt. Ez azután változott, hogy szakított a hagyományokkal. A következő, hogy mindenki az életéért küzd igen, ha így kisarkítva fogalmazza meg ez így van. Csak hogy az élet nem fekete és fehér. Vannak árnyalatok és színek is, amik igencsak felborítják Pash ezen elméletét. De úgy dönt, hogy ebbe nem köt bele. Csak egy megjegyzést tesz.*
- Na, szép is lenne, ha úgy küzdenék a napi ételemért, ahogy te harcoltál. *jegyzi meg mosolyogva. Nagyon mások, Lisse még sosem küzdött a következő napért, persze ezt azért ismeri, tudja milyen napról napra élni, csak maga sosem próbálta. Volt idő, mikor próbált valakin segíteni, leginkább az alkoholról próbálta leszoktatni az illetőt. Az egész ott lett halálra ítélve, amikor az illető egyik ivászat után elesett és sikerült ezt úgy tenni, hogy vérzett. Na, az végett vetett a próbálkozásainak.*
- A sikerélmény miatt, azt ismerem, csak nem harcközben szoktam érezni. *Abban tudna vitázni, hogy melyik a rosszabb: harc közben meghalni, vagy ha valaki éhen hal. Az egyiknél változhat a helyzete a másiknál nem.*
- Értem nagyjából ~Biztos?~ mit szeretnél mondani. * de nem fejtené ki most a véleményét erről, hosszú lenne és unalmasabb, és nagyon valószínű, hogy teljesen más felfogásuk miatt elbeszélnének egymás mellett.
Aztán megkönnyebbül, ahogy a masszázsra terelődik a szó, és még inkább, hogy itt helyben ejtsék meg. Ehhez ért, így már kezd elmúlni a fejfájása.*
- Óh, amiatt ne félj, biztos vagyok benne, hogy nem kérek érte semmit. *jelenti ki, míg felzárkózik a Pash mellé. Bár elgondolkodott, ha már egy szobát kivesz, akkor ezt használná szállásnak, de valahogy mégse hozta fel. Bár még lesz ideje erre is, ha nagyon nem lesz ötlete sehova menni. Kénytelen lesz úgy a Pegazusban maradni.
Belép az ajtón, az asztal mellett a székre pakolja le a táskáját és a kendőjét. Így csak a blúza és a nadrágja marad. A csizmájától és az összes ékszerétől megszabadul. Az utóbbiak a táskájába kerülnek. Érdekes, hogy így már egész nesztelenül mozdul, fintorba is torzul a bájos arca, mintha a nagy csend a füleit sértené. Kivesz egy fatégelyt a táskájából. Nagy levegőt vesz és megfordul. Hogy rögtön megdöbbenjen.
Nos, gondolta, hogy sok heg fog szemezni vele, na de azért látni már más. Pash szinte biztosan kevesebb éveket tudhat a háta mögött, mint Lisse, és mégis szörnyű látni, hogy ennyi sérülés érte. Neki meg van két vékony karcolása, amitől őszintén rosszul tud még mindig lenni. Pedig már jócskán évtizedekben mérhető azok keletkezése. Persze azért női szemmel is megnézi, de azért most inkább munkaként tekint az előtte álló fél pucér Pasththra-ra. Az ajkára harap, az egyik ötletre.*
- Mögéd állni? *lepődik meg.* Fel se érnélek. *nem akarja kinevetni, így elfojtja azt. Hiszen fiú nem tudhatja, ha még sosem volt ilyenben része.*
- Az ágyra hason. Menj, mondom, hogy. *közben az ágy felé mutat.*
- Úgy egy alkarnyi hosszan beljebb a szélétől. *aztán megnézi gyorsan Pash alkarját, és a sajátját. ~Persze hogy nem egyforma.~*
- Az én alkarom hossza és nem a tiéd. *Mutatja fel a saját ékszer mentes karját.*
- Óh de fura. * ez a csupasz alkarjának szól. *
- Na, szóval a karjaidat tenyereddel felfelé lazán a tested mellett legyen. Egyelőre ennyi a többit mondom közben. *Felsóhajt, és ha Pash lefeküdt, akkor mellé ül valahol a csípője mellett.*
- Egy fajta lazító krémet használni fogok, mert ha még sosem volt ilyenben részed könnyebb lesz mindkettőnknek. A fejedet fordítsd csak oldalra, majd szólok, ha mozdulnod kell. *Elsőre krémet mellőzve végig tapintja a gerinc mentén, a lapocka alatt és felett. A nyak, a váll, és tulajdonképpen a vékony puha ujjai mindent apró bőrrészen áthaladnak, és a hegeken. Ezután a felkarját is. Ezzel feltérképezte, hol érdemes kezdeni és merre haladni tovább.*
- Na, kezdjük akkor. Akármit csinálok, próbálj meg lazítani. Illetve szerintem nem lesz kellemes, de ezt majd te eldöntöd. *mondja még, és ha Pash erre reagál, akkor kinyitja a krémet, ami ilyen mentol jellegzetes kámfor illatát árasztja. Kezdeni pedig a lapockák környékén fogja.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 22:12:55
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:49:10
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:49:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jó, akkor maradok a csípésnél, de legközelebb mind a kettőt egyszerre csípem meg. Mert már jövök eggyel! * Figyelmezteti továbbra is nevetgélve a másikat, majd elgondolkodik a felsorolt lehetőségeken. *
- Pedig korábban mintha adtál volna ki más hangokat is. Na nem nyerítés volt, attól távol állt, de a dorombolástól és a morgástól is... * Látványosan gondolkodik, mintha nehezére esne felidéznie, hogy Daesys hogyan nyögdécselt, még ha visszafogva is, miközben a fiú kényeztette. * Azt a hangot szeretném hallani még. Végül is, soká lesz reggel. Ha sikerül kicsikarjam belőled, akkor megbocsátok.
* Igazán nagylelkű ajánlat, de nem tudja, hogy mennyire lenne képes, hogy másodszor is hasonlót váltson ki a kalózlányból, de abban biztos, hogy ha most sikerülne, akkor nem hagyná abba. A csecsbimbója szent, és nem fogja büntetlenül hagyni, hogy megcsípték. Persze nem haragszik, de ha haragudna, akkor se tudna sokáig, mert a talpmasszázs, amiben részesül, egyszerűen fenomenális. *
- Tökéletesen csinálod. * Biztosítja a fiú, bár nem tudja, hogy milyen lenne, ha erősebben, vagy gyengébben csinálná a lány, de abban biztos, hogy ezt most teljesen élvezi, és inkább nem kockáztat. Figyelmesen hallgatja, ahogy a lábakról beszélnek, bár ez a testrész továbbra se vált ki belőle akkora érdeklődést, mint láthatóan a másikból, azért szívesen követi figyelemmel a beszédet. Egész biztos benne, hogy ha a kalózlány most a virágültetés száz meg egy formájáról beszélne, az se zavarná. Egész kellemes hangja van, és örül neki, hogy a másik sokat beszél, mert így neki nem kell annyit. Amúgy se a szavak embere, és sokkal jobban szeret hallgatni, mint beszélni.
Amikor az előző élményről beszélnek, akkor is így tesz, figyelmesen hallgat, és keresi az árulkodó jeleket, amik elárulnák, ha Daesys nem őszintén mondaná azt, amit. De ilyeneket nem talál, úgyhogy megnyugszik a lelke. Az pedig, hogy ma esti partnere kifejezetten szereti ezt csinálni, csak még nagyobb elégedettséggel tölti el. *
- Hát, ha egészen őszinte akarok lenni, megfordult a fejemben az a dolog, hogy ébredés után, a búcsú előtt, még megadhatnánk a módját a dolognak. * Mondja óvatosan, mert ma este már inkább ölelni szeretné a másikat, és úgy érni el a csúcsot, alvás előtt, de azért ismeri magát annyira, hogy tudja, reggelre bőven kipiheni magát. *
- Persze csak ha mind a kettőnknek lesz kedve hozzá. Nem tudhatjuk még, hogy mit hoz a reggel. Csak abban vagyok biztos, hogy ez valami csudajó élmény volt, és szeretném még átélni. És ha azt mondod, hogy sokan nem szeretik csinálni, akkor... szóval érted. * Kicsit szégyenlősen elfordítja a tekintetét. *
- Persze ez önző dolog a részemről. * Sóhajt nagyot, a szeme sarkából figyelve, hogy mit reagál a másik. A szája sarkában azért ott bujkál egy mosoly, ami elárulja, hogy nagyon is tudatos ez a kis színjáték. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jó, akkor maradok a csípésnél, de legközelebb mind a kettőt egyszerre csípem meg. Mert már jövök eggyel! * Figyelmezteti továbbra is nevetgélve a másikat, majd elgondolkodik a felsorolt lehetőségeken. *
- Pedig korábban mintha adtál volna ki más hangokat is. Na nem nyerítés volt, attól távol állt, de a dorombolástól és a morgástól is... * Látványosan gondolkodik, mintha nehezére esne felidéznie, hogy Daesys hogyan nyögdécselt, még ha visszafogva is, miközben a fiú kényeztette. * Azt a hangot szeretném hallani még. Végül is, soká lesz reggel. Ha sikerül kicsikarjam belőled, akkor megbocsátok.
* Igazán nagylelkű ajánlat, de nem tudja, hogy mennyire lenne képes, hogy másodszor is hasonlót váltson ki a kalózlányból, de abban biztos, hogy ha most sikerülne, akkor nem hagyná abba. A csecsbimbója szent, és nem fogja büntetlenül hagyni, hogy megcsípték. Persze nem haragszik, de ha haragudna, akkor se tudna sokáig, mert a talpmasszázs, amiben részesül, egyszerűen fenomenális. *
- Tökéletesen csinálod. * Biztosítja a fiú, bár nem tudja, hogy milyen lenne, ha erősebben, vagy gyengébben csinálná a lány, de abban biztos, hogy ezt most teljesen élvezi, és inkább nem kockáztat. Figyelmesen hallgatja, ahogy a lábakról beszélnek, bár ez a testrész továbbra se vált ki belőle akkora érdeklődést, mint láthatóan a másikból, azért szívesen követi figyelemmel a beszédet. Egész biztos benne, hogy ha a kalózlány most a virágültetés száz meg egy formájáról beszélne, az se zavarná. Egész kellemes hangja van, és örül neki, hogy a másik sokat beszél, mert így neki nem kell annyit. Amúgy se a szavak embere, és sokkal jobban szeret hallgatni, mint beszélni.
Amikor az előző élményről beszélnek, akkor is így tesz, figyelmesen hallgat, és keresi az árulkodó jeleket, amik elárulnák, ha Daesys nem őszintén mondaná azt, amit. De ilyeneket nem talál, úgyhogy megnyugszik a lelke. Az pedig, hogy ma esti partnere kifejezetten szereti ezt csinálni, csak még nagyobb elégedettséggel tölti el. *
- Hát, ha egészen őszinte akarok lenni, megfordult a fejemben az a dolog, hogy ébredés után, a búcsú előtt, még megadhatnánk a módját a dolognak. * Mondja óvatosan, mert ma este már inkább ölelni szeretné a másikat, és úgy érni el a csúcsot, alvás előtt, de azért ismeri magát annyira, hogy tudja, reggelre bőven kipiheni magát. *
- Persze csak ha mind a kettőnknek lesz kedve hozzá. Nem tudhatjuk még, hogy mit hoz a reggel. Csak abban vagyok biztos, hogy ez valami csudajó élmény volt, és szeretném még átélni. És ha azt mondod, hogy sokan nem szeretik csinálni, akkor... szóval érted. * Kicsit szégyenlősen elfordítja a tekintetét. *
- Persze ez önző dolog a részemről. * Sóhajt nagyot, a szeme sarkából figyelve, hogy mit reagál a másik. A szája sarkában azért ott bujkál egy mosoly, ami elárulja, hogy nagyon is tudatos ez a kis színjáték. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436