//Várt váratlan//
*A legbutább történetekből is sokat lehet meríteni. Sokan képesek változni az idő alatt, s nem tudja mennyire áll távol már az elftől az effajta "csínytevés", vagy az, hogy egy nővel hasonlóképp bánjon, ha az megérdemli, de a múltból, amit megoszt vele, akkor is egy elég nagy szelet. Miből mi lett, vagy mit nem tud még levetkőzni a mai napig.
Nem szívesen gondol arra, amit ő akart a legelején. Hogy csak egyetlen nap. De nem simogatná azért jobban, nem édesgetné magához, csak mert szorosabbra fűzné a kettejük dolgát. Kiélvezi azt, amit ritkán: a pillanatot. A szép szőke hajat, ahogy az ágyon terül szét kettejük között, a másik sokat megélt fizimiskáját, az övénél hegyesebb füleket, mindent. Aztán majd lesz, ahogy lesz. Ha magát a dokit nem is, azt könnyen el tudja feledni majd, hogy éppen mennyire akarja őt, amikor újra beleveti magát a megszokottba. Szemernyi ideje sincs olyasmin gondolkodni, ami nem az árvaház. Pedig ma nem egyszer jutottak arra, hogy jobb volna néha felengedni.
Az újabb történeten kissé elszörnyülködik. Ez sem ejt csorbát a felállított képen, attól igen távol áll. Azt viszont megállapítja belül, hogy a férfiak undorítók. Ugyan nevetésben tör ki, ahogy elképzeli az orkot, s ő maga nem tenne ilyet, - bár egy gnómot megtaposni már volt szerencséje, de az meg is érdemelte... -, na meg a hölgytársai többsége sem vetemednének hasonlóra. Talán így is jó. Kellenek a különbségek. Látta már másik szerepben is tündökölni a hosszúéletűt. Mindegyikben van valami, ami miatt most is indul a kéz és bújik hozzá szorosabban.*
- Igen csodálatraméltó, hogy még mindig élsz és el tudtad kerülni, hogy valaki egy ilyenért beledobjon a tengerbe.
*Kacag fel halkan, de arcát a másik mellkasába fúrja.*
- Biztos sokszor voltál veszélyben is...
*Húzza végig finoman és lassan a bőrén mutatóujját.*
- Örülök, hogy megúsztad. Most nem lehetnél itt.
*Apró vallomás, már csak mosolyog. Bár érdekelné, hogy milyen veszélyek leselkedtek a volt kalózra, de mindent nem lehet egyszerre kideríteni és talán cseppet sem olyan mókás, mint amilyen hangulatba kerültek. Talán fárad is tényleg, de be nem vallaná. *