Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 998 (19941. - 19960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
19960. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-25 23:21:27
Üzenet elküldve: 2025-04-25 23:21:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 947
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 947
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Mondaná, hogy Merlana kedélyes társalgása megzavarná gondolataiban, de talán jobban is jár, ha elterelik melankóliájából. Úgy tűnik Merlana jobban tisztában volt ezen városbéli történéssel és a hosszadalmas leírásból már majdnem úgy tűnne, mintha az alkimista maga lenne bolond, hogy nem tudott ezen eseményről. Annyira nem ért rá mindig olvasni a hírverőt és a fontosabb dolgok, mint a háború vagy dögvész, elérik az ő fülét direkt szavakon át. Általában innen dönti el, hogy valami fontos-e, hogy felkeresik-e valami ezzel kapcsolatossal. Bár megérti, hogy erről miért nem hallhatott, ez inkább mindenkinek a maga ügyének hangzik.*
- Akkor a nemesek visszavárása nem csak egy kedves szóbeli gesztus volt. De nem, most hallottam róla először, ilyen mélységben.
*Jegyzi meg, bár úgy tűnik, hogy nem menekül egy kisebb számonkéréstől arra, hogy maga miért nem váltatta ki a rangját, amikor visszatért. Ez egy jogos kérdés lehetne, hisz a nemesi papírja igazából az egyetlen jegyzett irata arról, hogy amúgy a városban élt. Felelőtlenség volt elhanyagolni.*
- Hát, a tanács megbukott és nekem csak amiatt volt jegyzett titulusom a városban. Vagy igazából polgárságom. Nem hiányzott a nemesi papír.
*Arra, hogy nem nemes, az átlagos érdektelenség ül ki az arcára.*
- Igazából sose voltam. A tanácsosoknak osztották, de a társadalmi eseményekre nem jártam és egyáltalán nem érdekelt a politika. Bárki keresett, annak alkimistára volt szüksége, nem pedig a jelentéktelen befolyásra, amit a szavamnak lehet adni.
*Nestar rangja azután emelkedett a legmagasabbra, hogy a többi tanácsos vagy megszűnt létezni, vagy... igazából nem tudja, mi lett velük, nem hiányolja őket. Ha Nestar cinikusabb vagy bölcsebb lett volna, elolvasta volna a kötelezettségeit a városnak, hogy miként kelljen a legkevesebb jelenlétre feláldoznia a szabadidejét.*
- De akkor, ha jól értelmezem a szavaidból, akkor a régi rangom még megszerezhető? Anyagi javaimat magammal hoztam a városból, szóval nincs mit kiváltanom, de ha aprópénzért odaadják, akkor tényleg nincs okom halogatni. Talán csak holnapig. Gondolom a tanácsházán?
*Mára már nincs felkészülve egy ilyen látogatásra, de legalább tudja, hogy mit ténykedjen az elkövetezendő napokban.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Mondaná, hogy Merlana kedélyes társalgása megzavarná gondolataiban, de talán jobban is jár, ha elterelik melankóliájából. Úgy tűnik Merlana jobban tisztában volt ezen városbéli történéssel és a hosszadalmas leírásból már majdnem úgy tűnne, mintha az alkimista maga lenne bolond, hogy nem tudott ezen eseményről. Annyira nem ért rá mindig olvasni a hírverőt és a fontosabb dolgok, mint a háború vagy dögvész, elérik az ő fülét direkt szavakon át. Általában innen dönti el, hogy valami fontos-e, hogy felkeresik-e valami ezzel kapcsolatossal. Bár megérti, hogy erről miért nem hallhatott, ez inkább mindenkinek a maga ügyének hangzik.*
- Akkor a nemesek visszavárása nem csak egy kedves szóbeli gesztus volt. De nem, most hallottam róla először, ilyen mélységben.
*Jegyzi meg, bár úgy tűnik, hogy nem menekül egy kisebb számonkéréstől arra, hogy maga miért nem váltatta ki a rangját, amikor visszatért. Ez egy jogos kérdés lehetne, hisz a nemesi papírja igazából az egyetlen jegyzett irata arról, hogy amúgy a városban élt. Felelőtlenség volt elhanyagolni.*
- Hát, a tanács megbukott és nekem csak amiatt volt jegyzett titulusom a városban. Vagy igazából polgárságom. Nem hiányzott a nemesi papír.
*Arra, hogy nem nemes, az átlagos érdektelenség ül ki az arcára.*
- Igazából sose voltam. A tanácsosoknak osztották, de a társadalmi eseményekre nem jártam és egyáltalán nem érdekelt a politika. Bárki keresett, annak alkimistára volt szüksége, nem pedig a jelentéktelen befolyásra, amit a szavamnak lehet adni.
*Nestar rangja azután emelkedett a legmagasabbra, hogy a többi tanácsos vagy megszűnt létezni, vagy... igazából nem tudja, mi lett velük, nem hiányolja őket. Ha Nestar cinikusabb vagy bölcsebb lett volna, elolvasta volna a kötelezettségeit a városnak, hogy miként kelljen a legkevesebb jelenlétre feláldoznia a szabadidejét.*
- De akkor, ha jól értelmezem a szavaidból, akkor a régi rangom még megszerezhető? Anyagi javaimat magammal hoztam a városból, szóval nincs mit kiváltanom, de ha aprópénzért odaadják, akkor tényleg nincs okom halogatni. Talán csak holnapig. Gondolom a tanácsházán?
*Mára már nincs felkészülve egy ilyen látogatásra, de legalább tudja, hogy mit ténykedjen az elkövetezendő napokban.*
19959. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:19:36
Üzenet elküldve: 2025-04-24 21:19:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 362
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 362
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Kinek van igaza? Ki téved? Olyan kérdések amik talán nem is számítanak. Valószínűleg ebben az életükben nem is derül ki. Ha Zeekx-nek volt akkor, majd azzal is meg fognak tudni elégedni, de ha Ari-nak akkor azzal kell. A csonttőr kapcsán megnyugtató választ kap. Az, hogy leginkább állatokat szoktak először még nem nyugtatja meg, de aztán hallja, hogy amúgy meg növényeket. Amikért nem is kár. Hogy náluk mit áldoznak? Magától értetődő.*
-A természet tökéletes rendje olyan áldozatot két amit szívesen teszünk meg. Mégpedig, hogy olyasmiket tegyünk, amik boldoggá tesznek minket.
*Ez is egy egész kényelmes tanítása a prófétának. Zeekx nem véletlenül szereti annyira a vallását. A sátoroltár kapcsán figyelmesen hallgatja a másikat. Az is praktikus dolognak hangzik. Ha elköltöznek akkor nem kell a templomot hátra hagyni. Vihetik magukkal. Ha Zeekx-nek volna egy lova vagy egy csacsija akkor ő is vihetne magával egy templomot. Nem mintha az adománygyűjtő tálka ne volna elég vagy a nyakában hordott jelkép, de jól hangzik egy hordozható templom ezt elismeri.*
-Ez hasznos.
*Fejezi ki a gondolatait. A rabszolgaság kapcsán a másik nem érti mire gondol a kis pap. Nos igen a két különböző világnézet. A lány a vadorzással kapcsolatos problémákat se akarta még megérteni, hogy mi a baj.*
-Te így gondolod és így érzel. Viszont nem mindenki ilyen. Van akinek az a biztonság amit mások adnak megéri, hogy feladja a szabadságát. Az pedig, hogy ezt a döntést meghozzák ugyan úgy a saját szabad akaratuk mint az, hogy te szabad szerettél volna lenni. Van akinek a szabadság olyan átok mint neked a hiánya.
*Furcsa gondolat ez is. Szabadon feladni a szabadságodat. Zeekx tudna ezen filozofálni ha nem jönne közbe újabb téma. Mégpedig a tökéletesség kapcsán. a kis pap mosolyogva simít végig a másik hátán.*
-Semmi baj. Nem is azért beszéltem erről mert meg szeretnélek téríteni. Csak én ebben hiszek és szóba jött.
*A "kaja" kapcsán már hamarabb dűlőre jutnak. Túlgondolni a dolgokat habár néha szokta, de most nem érzi szükségét. Korán van még hozzá és csak egy reggeliről van szó. Felveszi a csuháját.*
-Akkor felhozom. Felesleges ennyiért felöltözni. Mondjuk nem szeretlek felébreszteni. Bájosan szoktál aludni.
*Teszi még hozzá mielőtt lemegy. A csuha erre is egy tökéletes ruhadarab. Könnyű felvenni és ha nincs alatta semmi az se zavar senkit. Lent le is adja a rendelését. Kér két adag Rántottát 10 aranyért
és mellé két Sült kolbászt 24 aranyért. Utóbbiról eszébe jut az ötlete a rajz kapcsán és nem bírja megállni a dolgot mosolygás nélkül. Szerinte jól nézne ki. Megérné megörökíteni az örökkévalóságnak. Türelmesen vár és mikor elkészül a reggeli még egy tálcát is kap, hogy azon vigye fel a tányérokat. Vajon közben elaludt a múzsája?*
*Kinek van igaza? Ki téved? Olyan kérdések amik talán nem is számítanak. Valószínűleg ebben az életükben nem is derül ki. Ha Zeekx-nek volt akkor, majd azzal is meg fognak tudni elégedni, de ha Ari-nak akkor azzal kell. A csonttőr kapcsán megnyugtató választ kap. Az, hogy leginkább állatokat szoktak először még nem nyugtatja meg, de aztán hallja, hogy amúgy meg növényeket. Amikért nem is kár. Hogy náluk mit áldoznak? Magától értetődő.*
-A természet tökéletes rendje olyan áldozatot két amit szívesen teszünk meg. Mégpedig, hogy olyasmiket tegyünk, amik boldoggá tesznek minket.
*Ez is egy egész kényelmes tanítása a prófétának. Zeekx nem véletlenül szereti annyira a vallását. A sátoroltár kapcsán figyelmesen hallgatja a másikat. Az is praktikus dolognak hangzik. Ha elköltöznek akkor nem kell a templomot hátra hagyni. Vihetik magukkal. Ha Zeekx-nek volna egy lova vagy egy csacsija akkor ő is vihetne magával egy templomot. Nem mintha az adománygyűjtő tálka ne volna elég vagy a nyakában hordott jelkép, de jól hangzik egy hordozható templom ezt elismeri.*
-Ez hasznos.
*Fejezi ki a gondolatait. A rabszolgaság kapcsán a másik nem érti mire gondol a kis pap. Nos igen a két különböző világnézet. A lány a vadorzással kapcsolatos problémákat se akarta még megérteni, hogy mi a baj.*
-Te így gondolod és így érzel. Viszont nem mindenki ilyen. Van akinek az a biztonság amit mások adnak megéri, hogy feladja a szabadságát. Az pedig, hogy ezt a döntést meghozzák ugyan úgy a saját szabad akaratuk mint az, hogy te szabad szerettél volna lenni. Van akinek a szabadság olyan átok mint neked a hiánya.
*Furcsa gondolat ez is. Szabadon feladni a szabadságodat. Zeekx tudna ezen filozofálni ha nem jönne közbe újabb téma. Mégpedig a tökéletesség kapcsán. a kis pap mosolyogva simít végig a másik hátán.*
-Semmi baj. Nem is azért beszéltem erről mert meg szeretnélek téríteni. Csak én ebben hiszek és szóba jött.
*A "kaja" kapcsán már hamarabb dűlőre jutnak. Túlgondolni a dolgokat habár néha szokta, de most nem érzi szükségét. Korán van még hozzá és csak egy reggeliről van szó. Felveszi a csuháját.*
-Akkor felhozom. Felesleges ennyiért felöltözni. Mondjuk nem szeretlek felébreszteni. Bájosan szoktál aludni.
*Teszi még hozzá mielőtt lemegy. A csuha erre is egy tökéletes ruhadarab. Könnyű felvenni és ha nincs alatta semmi az se zavar senkit. Lent le is adja a rendelését. Kér két adag Rántottát 10 aranyért
és mellé két Sült kolbászt 24 aranyért. Utóbbiról eszébe jut az ötlete a rajz kapcsán és nem bírja megállni a dolgot mosolygás nélkül. Szerinte jól nézne ki. Megérné megörökíteni az örökkévalóságnak. Türelmesen vár és mikor elkészül a reggeli még egy tálcát is kap, hogy azon vigye fel a tányérokat. Vajon közben elaludt a múzsája?*
19958. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:14:26
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:14:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Boldognak lenni talán még nemesek közt sem szentségtörés. Még akkor sem, ha valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a nemesek soha nem tűnnek boldognak. Talán azért nem, mert nem is azok, de majd Lyssira és ő rácáfolnak minden előítéletre, és nagyon, de nagyon boldogok lesznek, amit akár láthat is rajtuk a nagyérdemű. Beleszületni egy életbe, abban felnőni, az évek alatt megszokni teljesen más lehet, mint hirtelen belecsöppenni, ahogy velük történik most mindez. Mostantól ugyan úgy kell viselkedniük, mintha az ő életük is egy fényűző kúriában kezdődött volna, de attól még szerethetik.*
- Szégyenlős. *Válaszolja halkan Lyssi gondjának-bajának magyarázatára. Most sem bírja ki, hogy ne szívja a vérét, de nem kezd el vihogni mellé, csak egy lágy, kedves kis mosolyt erőltet az arcára, és az erőltetést most úgy kell érteni, hogy azt nehéz megállnia, hogy ne legyen belőle több.
Nem sokkal később húga a medencét illető döntését is felülbírálja, de kivételesen ez most nem zavarja, mert az a hely, amit ő nézett ki maguknak, valóban sokkal megfelelőbb lesz nekik. Több sem kell Corinak, hamarosan már nyakig elmerülve, lehunyt szemekkel élvezi, ahogy a finom, forró víz melengeti a testét. Egy rövid időre még el is felejt közben figyelni a másikra, csak akkor eszmél fel, mikor a víz alatt összeér a lábuk.*
- Hm? *Nyitja ki újra a szemeit, és néz a másik lélektükreibe. Meg amúgy is olyan, mintha állandóan tükörbe nézne. El is mosolyodik rajta. Magában újra megbizonyosodik róla, hogy imádja a testvérét. A válasza kissé késik, mert fel kell még fognia, hogy mit is hallott az előbb, de végül sikerül összeszedni a gondolatait.*
- Ó! Talán nem kell olyan sokat várnunk. Ha belegondolsz, nem lesz nehéz dolgunk. *Közelebb húzódik Lyssirához, hogy valamivel halkabban is folytathassa, amit mondani akar.*
- Gondolj csak bele! Annyit kell tennünk, hogy besétálunk a Tanácsházára, bejelentjük, hogy Corillette Ysevelle és Lyssira Saeliis érkezett a Tharisse házból, és igényt tartunk a lázadás okán felajánlott kártérítésre, melyet a város tálcán kínál nekünk. Ez biztosan így van, ezt szajkózták a rikkancsok is. A részletek, azok a nyavalyás részletek, amik engem aggasztanak. *Pillant le a víz felszínére, ahonnan már valóban a saját tükörképe néz rá vissza. Olyan jó lenne, ha a kivitelezés is olyan egyszerű volna, mint elmondani a tervet, csakhogy az istenek soha nem olyan kegyesek, hogy ne történjen semmiféle nem várt fordulat.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.24 18:15:07
//Fürdőház//
*Boldognak lenni talán még nemesek közt sem szentségtörés. Még akkor sem, ha valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a nemesek soha nem tűnnek boldognak. Talán azért nem, mert nem is azok, de majd Lyssira és ő rácáfolnak minden előítéletre, és nagyon, de nagyon boldogok lesznek, amit akár láthat is rajtuk a nagyérdemű. Beleszületni egy életbe, abban felnőni, az évek alatt megszokni teljesen más lehet, mint hirtelen belecsöppenni, ahogy velük történik most mindez. Mostantól ugyan úgy kell viselkedniük, mintha az ő életük is egy fényűző kúriában kezdődött volna, de attól még szerethetik.*
- Szégyenlős. *Válaszolja halkan Lyssi gondjának-bajának magyarázatára. Most sem bírja ki, hogy ne szívja a vérét, de nem kezd el vihogni mellé, csak egy lágy, kedves kis mosolyt erőltet az arcára, és az erőltetést most úgy kell érteni, hogy azt nehéz megállnia, hogy ne legyen belőle több.
Nem sokkal később húga a medencét illető döntését is felülbírálja, de kivételesen ez most nem zavarja, mert az a hely, amit ő nézett ki maguknak, valóban sokkal megfelelőbb lesz nekik. Több sem kell Corinak, hamarosan már nyakig elmerülve, lehunyt szemekkel élvezi, ahogy a finom, forró víz melengeti a testét. Egy rövid időre még el is felejt közben figyelni a másikra, csak akkor eszmél fel, mikor a víz alatt összeér a lábuk.*
- Hm? *Nyitja ki újra a szemeit, és néz a másik lélektükreibe. Meg amúgy is olyan, mintha állandóan tükörbe nézne. El is mosolyodik rajta. Magában újra megbizonyosodik róla, hogy imádja a testvérét. A válasza kissé késik, mert fel kell még fognia, hogy mit is hallott az előbb, de végül sikerül összeszedni a gondolatait.*
- Ó! Talán nem kell olyan sokat várnunk. Ha belegondolsz, nem lesz nehéz dolgunk. *Közelebb húzódik Lyssirához, hogy valamivel halkabban is folytathassa, amit mondani akar.*
- Gondolj csak bele! Annyit kell tennünk, hogy besétálunk a Tanácsházára, bejelentjük, hogy Corillette Ysevelle és Lyssira Saeliis érkezett a Tharisse házból, és igényt tartunk a lázadás okán felajánlott kártérítésre, melyet a város tálcán kínál nekünk. Ez biztosan így van, ezt szajkózták a rikkancsok is. A részletek, azok a nyavalyás részletek, amik engem aggasztanak. *Pillant le a víz felszínére, ahonnan már valóban a saját tükörképe néz rá vissza. Olyan jó lenne, ha a kivitelezés is olyan egyszerű volna, mint elmondani a tervet, csakhogy az istenek soha nem olyan kegyesek, hogy ne történjen semmiféle nem várt fordulat.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.24 18:15:07
19957. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-24 16:14:01
Üzenet elküldve: 2025-04-24 16:14:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Feszülten érkeztek, de sikeresen feloldódott bennük, egy időre legalábbis biztosan. Lyssi igencsak szeret nevetni, na meg minden pillanatot megragadni, amiből valami viccet tud csinálni, s ha valami kissé most zavarja, az az, hogy fogalma sincs róla, hogy ez a merevnek tűnő nemesek között jó vagy épp túl rossz tulajdonság. Fel kell tudnia mérni a terepet, hogy hol és mit szabad. Most ennek van itt az ideje, hibázni nagyot aligha tudna vele, de nem volna jó bemutatkozás senkinek, ha állandóan valamin viháncolna. De ez nem is lényeg most, hogy végre jókedvvel hagyhatják el a szobát, ikrével az oldalán. Ő maga tündököl, látszólag, s ha mozdulataiban ott is van az előkelőség, nem hajlandó eltüntetni a ráköltözött mosolyt. Nem kell sok idő, hogy átérjenek a fürdőig, ahol viszont már kissé gondban kezd lenni. Nem az ő kenyere a mezítelenkedés, de ha muszáj, akkor muszáj. Persze magára kanyarít egy köntöst, hogy a lehető legkevesebbet lássák a vonalaiból. Cori azonnal észreveszi, hogy valami nem stimmel persze, de csak legyint egyet.*
- Nem félek, de ne lásson már meg akárki pőrén.
*Néhány szó után, na meg mert biztonságot ad a ráomló puha anyag, már nem is problémázik még gondolatban sem, hanem odaigyekszik a kádhoz, amit a lány mutat neki. Hogy éppen abból szállnak ki, az viszont olyasmi, amit nem köteles elviselni.*
- Inkább oda.
*Mutat kissé távolabb, egy félreesőbb medencéhez, amiben, ha áztak is már testek, legalább nem a szemük előtt keltek ki belőle. Elvégre most megtisztulni akar, nem más mocskában ücsörögni. Éppen elég, hogy a kezei folyton vöröslenek a képzeletében, hadd maradjon meg a békés tudatlanság, s gondolja azt, hogy kristálytiszta az, amibe belemerül.
Nem kell sok és jólesőn borzong, ahogy a válláig merül a vízben, miután a köpenyt levetette.*
- Bármilyen tetszetős is ez a hely, azért remélem, hogy hamar egy olyan ház falain belül találom magam, ahol kevesebb figyelő szem előtt mászhatok bele egy dézsába.
*Elnyúlik, s képmása mellé csúsztatja a lábát.*
//Fürdőház//
*Feszülten érkeztek, de sikeresen feloldódott bennük, egy időre legalábbis biztosan. Lyssi igencsak szeret nevetni, na meg minden pillanatot megragadni, amiből valami viccet tud csinálni, s ha valami kissé most zavarja, az az, hogy fogalma sincs róla, hogy ez a merevnek tűnő nemesek között jó vagy épp túl rossz tulajdonság. Fel kell tudnia mérni a terepet, hogy hol és mit szabad. Most ennek van itt az ideje, hibázni nagyot aligha tudna vele, de nem volna jó bemutatkozás senkinek, ha állandóan valamin viháncolna. De ez nem is lényeg most, hogy végre jókedvvel hagyhatják el a szobát, ikrével az oldalán. Ő maga tündököl, látszólag, s ha mozdulataiban ott is van az előkelőség, nem hajlandó eltüntetni a ráköltözött mosolyt. Nem kell sok idő, hogy átérjenek a fürdőig, ahol viszont már kissé gondban kezd lenni. Nem az ő kenyere a mezítelenkedés, de ha muszáj, akkor muszáj. Persze magára kanyarít egy köntöst, hogy a lehető legkevesebbet lássák a vonalaiból. Cori azonnal észreveszi, hogy valami nem stimmel persze, de csak legyint egyet.*
- Nem félek, de ne lásson már meg akárki pőrén.
*Néhány szó után, na meg mert biztonságot ad a ráomló puha anyag, már nem is problémázik még gondolatban sem, hanem odaigyekszik a kádhoz, amit a lány mutat neki. Hogy éppen abból szállnak ki, az viszont olyasmi, amit nem köteles elviselni.*
- Inkább oda.
*Mutat kissé távolabb, egy félreesőbb medencéhez, amiben, ha áztak is már testek, legalább nem a szemük előtt keltek ki belőle. Elvégre most megtisztulni akar, nem más mocskában ücsörögni. Éppen elég, hogy a kezei folyton vöröslenek a képzeletében, hadd maradjon meg a békés tudatlanság, s gondolja azt, hogy kristálytiszta az, amibe belemerül.
Nem kell sok és jólesőn borzong, ahogy a válláig merül a vízben, miután a köpenyt levetette.*
- Bármilyen tetszetős is ez a hely, azért remélem, hogy hamar egy olyan ház falain belül találom magam, ahol kevesebb figyelő szem előtt mászhatok bele egy dézsába.
*Elnyúlik, s képmása mellé csúsztatja a lábát.*
19956. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:35:37
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:35:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
//Fürdőház//
*Hálás az isteneknek és saját maguknak, amiért végül sikerül elásniuk a csatabárdot. Be kell vallania, volt egy pillanat, amikor nem volt benne biztos, hogy így lesz. Most már azonban nem is kell több felesleges szó. Ahhoz, hogy megnyugodjon, elég egyetlen, rövid bocsánatkérés, és a szeretet, melyet kristálytisztán érez testvére részéről.*
- Nem tudom. A nemesek mindig ideális nőt próbálnak nevelni a lányaikból, de nevetni azért csak szabad. *Nem mindig, nem mindenen, és nem úgy, ahogy megszokhatták, de talán vannak olyan percek egy előkelőség életében is, amikor nem kötelező a karót nyelt dívát adni. Most annyira jól esik neki a kacagás, hogy bizony ő is elszomorodna, ha nem tehetné meg többet.*
- Ez a nemeskisasszony szó a lopásra. Nemrég tanultam. Tetszik? *Kuncog most már visszafogottabban. Általában utálja, mikor húgnak igaza van, de a sok stressz és a fárasztó nap után tényleg szükségük volt arra, hogy egy kicsit elengedjék magukat. Ennek azonban most vége, mert a szobából kilépve újra a látszaté lesz majd a főszerep. Ám távozás előtt Lyssira egy pillanatra megáll, Cori pedig értetlenül, kérdő szemekkel pislog rá, de nem kérdez semmit.
Odakint pedig már újra rajtuk az álca, ami már nem is álca igazán, hanem az új valóság. Felszegett fej, határozott, mégis lassú, kecses léptek, melyeket finom mozdulatok kísérnek, míg végül elérik a fürdőházat, melyről már a belépés után megállapítható, hogy elsősorban nem az egyszerű embereknek szánták.*
- Ne félj! Itt vagyok veled, Lyss. *Mondja, mikor a lány apró rezzenéseiből is észreveszi rajta a bizonytalanságot. Aztán ő is elkezd levetkőzni, de előtte mindenképp éreztetni akarta ikrével, hogy nincs egyedül, és számíthat rá. Mindeközben persze ő is izgul, hisz ismét sokan megnézhetik őket, de nem szabad, hogy bárki beléjük lásson. Jeleit persze nem mutatja a vívódásnak, csak összehajtja a ruháit, berakja őket a szekrénybe, és elindul az oldalán Lyssirával, hogy keressenek maguknak egy megfelelő helyet.*
- Nézd, ott! Gyere! *Megörül, mikor az egyik melegvizes, nagy kádat épp elhagyja az a háromfős társaság, akik eddig elfoglalták. Egy mozdulattal leengedi a magára tekert törölközőt, és óvatosan először belelép a kádba, majd nyakig el is merül a vízben. Testét azonnal átjárja a kellemes melegség.*
- Az istenekre, ez csodálatos érzés! *Lassan ellazul, szemeit lehunyja, talán még elaludni is képes lenne így itt és most.*
//Fürdőház//
*Hálás az isteneknek és saját maguknak, amiért végül sikerül elásniuk a csatabárdot. Be kell vallania, volt egy pillanat, amikor nem volt benne biztos, hogy így lesz. Most már azonban nem is kell több felesleges szó. Ahhoz, hogy megnyugodjon, elég egyetlen, rövid bocsánatkérés, és a szeretet, melyet kristálytisztán érez testvére részéről.*
- Nem tudom. A nemesek mindig ideális nőt próbálnak nevelni a lányaikból, de nevetni azért csak szabad. *Nem mindig, nem mindenen, és nem úgy, ahogy megszokhatták, de talán vannak olyan percek egy előkelőség életében is, amikor nem kötelező a karót nyelt dívát adni. Most annyira jól esik neki a kacagás, hogy bizony ő is elszomorodna, ha nem tehetné meg többet.*
- Ez a nemeskisasszony szó a lopásra. Nemrég tanultam. Tetszik? *Kuncog most már visszafogottabban. Általában utálja, mikor húgnak igaza van, de a sok stressz és a fárasztó nap után tényleg szükségük volt arra, hogy egy kicsit elengedjék magukat. Ennek azonban most vége, mert a szobából kilépve újra a látszaté lesz majd a főszerep. Ám távozás előtt Lyssira egy pillanatra megáll, Cori pedig értetlenül, kérdő szemekkel pislog rá, de nem kérdez semmit.
Odakint pedig már újra rajtuk az álca, ami már nem is álca igazán, hanem az új valóság. Felszegett fej, határozott, mégis lassú, kecses léptek, melyeket finom mozdulatok kísérnek, míg végül elérik a fürdőházat, melyről már a belépés után megállapítható, hogy elsősorban nem az egyszerű embereknek szánták.*
- Ne félj! Itt vagyok veled, Lyss. *Mondja, mikor a lány apró rezzenéseiből is észreveszi rajta a bizonytalanságot. Aztán ő is elkezd levetkőzni, de előtte mindenképp éreztetni akarta ikrével, hogy nincs egyedül, és számíthat rá. Mindeközben persze ő is izgul, hisz ismét sokan megnézhetik őket, de nem szabad, hogy bárki beléjük lásson. Jeleit persze nem mutatja a vívódásnak, csak összehajtja a ruháit, berakja őket a szekrénybe, és elindul az oldalán Lyssirával, hogy keressenek maguknak egy megfelelő helyet.*
- Nézd, ott! Gyere! *Megörül, mikor az egyik melegvizes, nagy kádat épp elhagyja az a háromfős társaság, akik eddig elfoglalták. Egy mozdulattal leengedi a magára tekert törölközőt, és óvatosan először belelép a kádba, majd nyakig el is merül a vízben. Testét azonnal átjárja a kellemes melegség.*
- Az istenekre, ez csodálatos érzés! *Lassan ellazul, szemeit lehunyja, talán még elaludni is képes lenne így itt és most.*
19955. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-22 19:16:04
Üzenet elküldve: 2025-04-22 19:16:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Nem szakítja ki a másik szemeiből a sajátját. Ha ugyanolyan is, másként csillog. Ebben a pillanatban ő is megbánja azt, amit nemrég mondott. Sosem hagyná el a testvérét, legyen bármilyen dühös. Nem hagyta el jóban és a legrosszabban sem. Csúnya dolog ilyennel dobálózni, mégis kihasználta, hogy észhez térítse. Hogy nem fog többé előfordulni, azt nem ígérheti, sokszor nehéz parancsolni a szájának, ha kibukik belőle a régóta meggyűlt sok érzés.*
- Sajnálom!
*Mond ennyit, biztos benne, hogy tudja Cori, hogy mire is gondol.
Végre önfeledten nevetnek, maga sem tudja, hogy mikor volt ilyen utoljára. Talán a tervezgetés előtt? Tényleg semmi értelme nem lesz az egésznek, ha ez kiveszik belőlük, de most újra jó úton járnak, hogy visszataláljanak egymáshoz. Másik út, de jó.*
- Vagy szerinted lehet, hogy valakinek ez is tetszeni fog? *Kacag, de azért egy ponton mégiscsak elmereng. Most beszélt arról, hogy néhány dolognak meg kell felelni majd, na meg arról is, hogy ettől még nem szívesen hagyná el önmagát, de vajon a felszínes világba, ahová olyan csinosan felöltöztek, kell-e egy őszinte nevetés, vagy azt is elfelejti, s kikopik idővel? Kihal-e majd belőle, mert nem szokás? Attól még ő ő marad, de lesznek veszteségek. Visszakanyarodik inkább a kenyérhéj felé, most nevetnie kell, mert hamar eljönne újra a bizonytalanság.*
- Csenni? Micsoda becézése a lopásnak. *Kacsint az ikrére, majd befejezi végül a vacsoráját. Ha lehet, sokkal jobban esett azzal az "elcsent" kenyérhéjjal, mint nélküle.*
- Szerintem semmit. Ha netán valami hiányozna, majd visszajövünk, de kétlem, hogy ne akadna egy törölközőrongy, vagy köpeny.
*Elrendezi a tányérok dolgát, majd ezzel elkészültnek is nyilvánítja magukat a fürdéshez. De aztán megáll és pislog párat, viszont végül nem osztja meg a gondolatait, csak az ajtó felé int, hogy aztán elindulhassanak végre az áhított melegvízig. Az öltözőrésznél kissé elbizonytalanodik, de aztán úgy dönt nem zavartatja magát. A ruhák hamar szekrénybe kerülnek, ügyelve arra, hogy ne gyűrődjenek meg.*
- Keressünk olyan helyet, ahol nincsenek sokan, jó?
*Nem szakítja ki a másik szemeiből a sajátját. Ha ugyanolyan is, másként csillog. Ebben a pillanatban ő is megbánja azt, amit nemrég mondott. Sosem hagyná el a testvérét, legyen bármilyen dühös. Nem hagyta el jóban és a legrosszabban sem. Csúnya dolog ilyennel dobálózni, mégis kihasználta, hogy észhez térítse. Hogy nem fog többé előfordulni, azt nem ígérheti, sokszor nehéz parancsolni a szájának, ha kibukik belőle a régóta meggyűlt sok érzés.*
- Sajnálom!
*Mond ennyit, biztos benne, hogy tudja Cori, hogy mire is gondol.
Végre önfeledten nevetnek, maga sem tudja, hogy mikor volt ilyen utoljára. Talán a tervezgetés előtt? Tényleg semmi értelme nem lesz az egésznek, ha ez kiveszik belőlük, de most újra jó úton járnak, hogy visszataláljanak egymáshoz. Másik út, de jó.*
- Vagy szerinted lehet, hogy valakinek ez is tetszeni fog? *Kacag, de azért egy ponton mégiscsak elmereng. Most beszélt arról, hogy néhány dolognak meg kell felelni majd, na meg arról is, hogy ettől még nem szívesen hagyná el önmagát, de vajon a felszínes világba, ahová olyan csinosan felöltöztek, kell-e egy őszinte nevetés, vagy azt is elfelejti, s kikopik idővel? Kihal-e majd belőle, mert nem szokás? Attól még ő ő marad, de lesznek veszteségek. Visszakanyarodik inkább a kenyérhéj felé, most nevetnie kell, mert hamar eljönne újra a bizonytalanság.*
- Csenni? Micsoda becézése a lopásnak. *Kacsint az ikrére, majd befejezi végül a vacsoráját. Ha lehet, sokkal jobban esett azzal az "elcsent" kenyérhéjjal, mint nélküle.*
- Szerintem semmit. Ha netán valami hiányozna, majd visszajövünk, de kétlem, hogy ne akadna egy törölközőrongy, vagy köpeny.
*Elrendezi a tányérok dolgát, majd ezzel elkészültnek is nyilvánítja magukat a fürdéshez. De aztán megáll és pislog párat, viszont végül nem osztja meg a gondolatait, csak az ajtó felé int, hogy aztán elindulhassanak végre az áhított melegvízig. Az öltözőrésznél kissé elbizonytalanodik, de aztán úgy dönt nem zavartatja magát. A ruhák hamar szekrénybe kerülnek, ügyelve arra, hogy ne gyűrődjenek meg.*
- Keressünk olyan helyet, ahol nincsenek sokan, jó?
19954. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:30:05
Üzenet elküldve: 2025-04-22 17:30:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Nem könnyű Zeekxel igazából, hiába kedveli és vonzódik hozzá. Szinte már gyermeket idéző kíváncsiságához és kérdéseihez volt alkalma hozzászokni, de ettől még gyakran beszélnek egymás mellett el, ráadásul a pap által elmondottak nem egyszer szöges ellentétben állnak azzal, ahogyan ő látja a világot. Akaratán kívül is arra kényszeríti, hogy számára teljesen egyértelmű dolgok mellett kelljen érveket keresnie, pedig nem éppen egy filozófus alkat. Ugyan nem tartja magát butának sem, de azért az biztos, hogy nem mindig a szavak orkja.
Zeekx első kérdése az után, hogy alaposan megvizsgálja kedvenc csonttőrét ismét olyasmire világít rá, amiről ő a városban élve már-már hajlamos volt szinte teljesen elfeledkezni, hogy más, mint az emberek, elfek és félvérek, akik többségben vannak errefelé. Nem mintha valaha is elkezdte volna embernek képzelni magát, vagy teljesen felvenni a városi szokásokat, számára mindenesetre erre a kérdésre annyira magától értetődő a válasz, hogy nem is érti, hogyan lehetett feltenni egyáltalán magát a kérdést, ami mélyén ráadásul, vagy nem is annyira a mélyén, mintha ott bujkálna a félelem is, hogy olyan felelet fog jönni rá, ami nem feltétlen tetszene. Ha olyasvalaki tette volna fel neki, akit nem kedvel minden bizonnyal vigyorgását leplezve próbálva megpróbált volna hirtelen kiagyalt rémtörténeteket előadni mindenféle ork, ember, elf, vagy akár tündéráldozatokról is, de hát bármit is gondoljanak róluk sokan, nem a vérengzés a kedvenc szórakozásuk. Legalábbis nem mindenkinek. Meg aztán eleve komoly rendszer van már abban is, hogy melyik szellemnek mikor és mit lehet, vagy kell áldozni, de a beszélni is képes élőlények nem képezik ennek a rendszernek a részét.*
- Állatokat leginkább. *válaszol hát egyszerűen.* De van, hogy csak gyógynövényt égetünk, viszont ahhoz meg nem kell áldozótőr. Gondolom a te vallásodnak nem része semmiféle áldozat. *állapítja is meg, és meglepné, ha ennek az ellenkezőjét hallaná.*
- A sátoroltár pedig kicsi és hordozható. Fából van persze, mert, ha kőből lenne túl nehéz lenne cipelni, ha odébb áll a törzs. *marad egyelőre az egyszerűen megválaszolható kérdéseknél kezdetnek. Nem járt ugyan még városi templomban soha, de kívülről látta már az ittenit, így a méreteiből következtetni tud arra, hogy mekkora lehet az ottani oltár.*
- Nem kell valami nagy dologra gondolni. *jegyzi is meg éppen ezért.* Minden családnál más. Van, akinél csak egy kis fatálca, legalábbis téged gondolom arra emlékeztetne. Az én családomé kicsi, háromlábú asztal. A lényeg, hogy a szellemek, vagy az ősök szobrai elférjenek rajta.
*Csak ezek után tér rá arra, amit a fiú Merről mond, meg a tökéletességről, és számára kissé zavaros, vagy nem is kissé. Mármint azt érti persze, hogy Zeekx hite és világnézete egységes egész, szóval, amit mond az nem úgy zavaros, hogy ellentmondásokat találna benne, hanem egyszerűen csak ő nem képes megérteni teljesen.*
- Ezt a rabszolga dolgot nem értem. *ismeri is el kertelés nélkül.* Azt hiszem fordítva is gondolom, mint te. Azt értem, hogy valakinek, akinek muszáj annak lenni, próbálja elviselni, de, hogy valaki azt mondja, hogy ő akár az is lenne, csak kapjon enni, meg legyen hol aludni, ez majdnem pont olyan, mintha a tyúkom akarna lenni, akit ugyan etetek, de ólban, vagy a ketrecben tartom azért, hogy tojjon. Meg egyszer majd ki is tekerem a nyakát, aztán pedig leves lesz belőle, vagy pedig sült. Ha nem a saját életedet éled, hanem csak másokat szolgálsz, akkor semmi értelme az egésznek. Csak a szabadság fontos.
*Utóbbit nem fejtegeti bővebben, végtére is Zeekx elég jól ismeri a történetét, azt, hogy mire vágyott, miért hagyta el a törzsét, és hogy milyen rá ott váró életet hagyott ezzel maga mögött hátra.*
- Akkor már inkább utáld magad, de legyél szabad, mint ne legyél az, de szeresd. *igyekszik is összegezni a gondolatait, amelyek a fiúnak köszönhetően kora reggel megszülettek benne, és csak ezek után folytatja, bár már nem túl sokáig.*
- De ezt a tökéletesség dolgot sem értem igazán még mindig. Értem, hogy te hogy érted, de akkor is zavaros nekem kicsit, sajnálom. *ismeri el. Próbálná szavakba önteni ellenérzéseit, de egyelőre nem megy és nem is akarja erőltetni.*
- A kaját rád bízom, nekem tényleg mindegy, ahogyan te szeretnéd. *mosolyodik el inkább saját magának kora reggeli határai feszegetése helyett.* Kolbászt és rántottát ennék, itt is, lent is, mindegy. Szívesen lemegyek veled, de akkor fel kell öltöznöm, utána pedig visszavetkőznöm a rajzodhoz, ha meg fent maradok itt, akkor visszafekszem az ágyba és lehet, hogy elalszom újra, mire te meg visszajössz. Persze felkelthetsz nyugodtan, nem foglak feláldozni csak ezért senkinek. *enged meg magának egy valószínűleg csak neki vicces viccet miközben újra kezébe veszi kedvenc csonttőrét.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 17:52:34
*Nem könnyű Zeekxel igazából, hiába kedveli és vonzódik hozzá. Szinte már gyermeket idéző kíváncsiságához és kérdéseihez volt alkalma hozzászokni, de ettől még gyakran beszélnek egymás mellett el, ráadásul a pap által elmondottak nem egyszer szöges ellentétben állnak azzal, ahogyan ő látja a világot. Akaratán kívül is arra kényszeríti, hogy számára teljesen egyértelmű dolgok mellett kelljen érveket keresnie, pedig nem éppen egy filozófus alkat. Ugyan nem tartja magát butának sem, de azért az biztos, hogy nem mindig a szavak orkja.
Zeekx első kérdése az után, hogy alaposan megvizsgálja kedvenc csonttőrét ismét olyasmire világít rá, amiről ő a városban élve már-már hajlamos volt szinte teljesen elfeledkezni, hogy más, mint az emberek, elfek és félvérek, akik többségben vannak errefelé. Nem mintha valaha is elkezdte volna embernek képzelni magát, vagy teljesen felvenni a városi szokásokat, számára mindenesetre erre a kérdésre annyira magától értetődő a válasz, hogy nem is érti, hogyan lehetett feltenni egyáltalán magát a kérdést, ami mélyén ráadásul, vagy nem is annyira a mélyén, mintha ott bujkálna a félelem is, hogy olyan felelet fog jönni rá, ami nem feltétlen tetszene. Ha olyasvalaki tette volna fel neki, akit nem kedvel minden bizonnyal vigyorgását leplezve próbálva megpróbált volna hirtelen kiagyalt rémtörténeteket előadni mindenféle ork, ember, elf, vagy akár tündéráldozatokról is, de hát bármit is gondoljanak róluk sokan, nem a vérengzés a kedvenc szórakozásuk. Legalábbis nem mindenkinek. Meg aztán eleve komoly rendszer van már abban is, hogy melyik szellemnek mikor és mit lehet, vagy kell áldozni, de a beszélni is képes élőlények nem képezik ennek a rendszernek a részét.*
- Állatokat leginkább. *válaszol hát egyszerűen.* De van, hogy csak gyógynövényt égetünk, viszont ahhoz meg nem kell áldozótőr. Gondolom a te vallásodnak nem része semmiféle áldozat. *állapítja is meg, és meglepné, ha ennek az ellenkezőjét hallaná.*
- A sátoroltár pedig kicsi és hordozható. Fából van persze, mert, ha kőből lenne túl nehéz lenne cipelni, ha odébb áll a törzs. *marad egyelőre az egyszerűen megválaszolható kérdéseknél kezdetnek. Nem járt ugyan még városi templomban soha, de kívülről látta már az ittenit, így a méreteiből következtetni tud arra, hogy mekkora lehet az ottani oltár.*
- Nem kell valami nagy dologra gondolni. *jegyzi is meg éppen ezért.* Minden családnál más. Van, akinél csak egy kis fatálca, legalábbis téged gondolom arra emlékeztetne. Az én családomé kicsi, háromlábú asztal. A lényeg, hogy a szellemek, vagy az ősök szobrai elférjenek rajta.
*Csak ezek után tér rá arra, amit a fiú Merről mond, meg a tökéletességről, és számára kissé zavaros, vagy nem is kissé. Mármint azt érti persze, hogy Zeekx hite és világnézete egységes egész, szóval, amit mond az nem úgy zavaros, hogy ellentmondásokat találna benne, hanem egyszerűen csak ő nem képes megérteni teljesen.*
- Ezt a rabszolga dolgot nem értem. *ismeri is el kertelés nélkül.* Azt hiszem fordítva is gondolom, mint te. Azt értem, hogy valakinek, akinek muszáj annak lenni, próbálja elviselni, de, hogy valaki azt mondja, hogy ő akár az is lenne, csak kapjon enni, meg legyen hol aludni, ez majdnem pont olyan, mintha a tyúkom akarna lenni, akit ugyan etetek, de ólban, vagy a ketrecben tartom azért, hogy tojjon. Meg egyszer majd ki is tekerem a nyakát, aztán pedig leves lesz belőle, vagy pedig sült. Ha nem a saját életedet éled, hanem csak másokat szolgálsz, akkor semmi értelme az egésznek. Csak a szabadság fontos.
*Utóbbit nem fejtegeti bővebben, végtére is Zeekx elég jól ismeri a történetét, azt, hogy mire vágyott, miért hagyta el a törzsét, és hogy milyen rá ott váró életet hagyott ezzel maga mögött hátra.*
- Akkor már inkább utáld magad, de legyél szabad, mint ne legyél az, de szeresd. *igyekszik is összegezni a gondolatait, amelyek a fiúnak köszönhetően kora reggel megszülettek benne, és csak ezek után folytatja, bár már nem túl sokáig.*
- De ezt a tökéletesség dolgot sem értem igazán még mindig. Értem, hogy te hogy érted, de akkor is zavaros nekem kicsit, sajnálom. *ismeri el. Próbálná szavakba önteni ellenérzéseit, de egyelőre nem megy és nem is akarja erőltetni.*
- A kaját rád bízom, nekem tényleg mindegy, ahogyan te szeretnéd. *mosolyodik el inkább saját magának kora reggeli határai feszegetése helyett.* Kolbászt és rántottát ennék, itt is, lent is, mindegy. Szívesen lemegyek veled, de akkor fel kell öltöznöm, utána pedig visszavetkőznöm a rajzodhoz, ha meg fent maradok itt, akkor visszafekszem az ágyba és lehet, hogy elalszom újra, mire te meg visszajössz. Persze felkelthetsz nyugodtan, nem foglak feláldozni csak ezért senkinek. *enged meg magának egy valószínűleg csak neki vicces viccet miközben újra kezébe veszi kedvenc csonttőrét.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 17:52:34
19953. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-22 15:35:15
Üzenet elküldve: 2025-04-22 15:35:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Azon az estén valami megtört. Nem csupán az addigi életükre telepedtek sötét árnyak, de közöttük is meggyengült az elszakíthatatlannak tűnő, szoros kötelék. Nem szakadt el, de vigyázniuk kell rá, és a szálakat egyesével összefonva kell újra megerősíteniük úgy, hogy közben nem rántanak rajta akaratlanul is túl nagyot.
A megfelelés szükségességére bólint egyet. Lesz, ami más lesz, mert van, ami eddig nem volt az, de nemesként kötelező lesz, efelől neki sincs semmi kétsége.*
- Sosem hagylak el, ígérem. *Ezt teljes őszinteséggel mondhatja. Corillette sem tenne ilyet soha. Közben lassan visszakúszik a gonoszkás vigyor az ajkaira, mert ő is pontosan emlékszik rá, hogy mit mondott neki odakint a testvére. Várja azokat a könnyeket, de nem érkeznek, pedig nagyon szerette volna azzal is ugratni még egy kicsit a lányt.
Mindenesetre a vitájukhoz méltó végszó Lyssira utolsó mondata. Egymás előtt nem kell sem a múltjukat szégyellniük, sem a jövőjüket megalapozó elvárásokhoz ragaszkodniuk görcsösen.
Aztán már ő is kíváncsian méregeti húga orrát, mintha csak azt próbálná elképzelni, hogy festene, ha hirtelen haragjában mégis eltörné azt a szép kis nózit.*
- Nem, tényleg nem volna jó ötlet *vonja le a következtetést.* Ha megtenném, akkor azt látnám viszont, hogy én hogy néznék ki törött orral. Szörnyű lenne. *Illetve az istenek haragjával sem akar annál jobban szembenézni, amennyire muszáj lesz, ez is tény.
Az udvarias kérdését végül a nála megmaradt kenyérhéjak bánják, ő pedig meglepetten nevet fel a váratlan történésre. A mai napon először.*
- Jajj, Lyssi! Annyira szürreális látvány, ahogy egy nemeskisasszony ezt csinálja. Imádom. *Jól esik neki a nevetés. Elmúlik miatta a görcs is, mert már nem próbál minden apró részletnek megfelelni ott, ahol nem is látja senki, lehet helyette egy kicsit… tényleg önmaga.*
- Amúgy nem úgy volt, hogy én szoktam elcsenni dolgokat? *Pillant a most már kenyérhéj nélkül árválkodó, üres tányérjára, miközben sikerül abbahagynia a nevetést. Jobb is, mert rá kell jönnie, hogy ilyen szűk ruhában nehéz önfeledten kacagni.*
- Mit vigyünk le a fürdőbe? Talán kapunk ott mindent, nem? Legalábbis remélem, hogy kiszolgálnak, ahogy a Tharisse család tagjaiként elvárjuk. *Vigyorog. Még nem akarja élesben bevetni a nemes kártyát, de jól esik neki eljátszani a gondolattal, hogy hamarosan akár már egyszerűen csak a neve miatt is szolgálók fognak ugrani, hogy kiszolgálják.*
*Azon az estén valami megtört. Nem csupán az addigi életükre telepedtek sötét árnyak, de közöttük is meggyengült az elszakíthatatlannak tűnő, szoros kötelék. Nem szakadt el, de vigyázniuk kell rá, és a szálakat egyesével összefonva kell újra megerősíteniük úgy, hogy közben nem rántanak rajta akaratlanul is túl nagyot.
A megfelelés szükségességére bólint egyet. Lesz, ami más lesz, mert van, ami eddig nem volt az, de nemesként kötelező lesz, efelől neki sincs semmi kétsége.*
- Sosem hagylak el, ígérem. *Ezt teljes őszinteséggel mondhatja. Corillette sem tenne ilyet soha. Közben lassan visszakúszik a gonoszkás vigyor az ajkaira, mert ő is pontosan emlékszik rá, hogy mit mondott neki odakint a testvére. Várja azokat a könnyeket, de nem érkeznek, pedig nagyon szerette volna azzal is ugratni még egy kicsit a lányt.
Mindenesetre a vitájukhoz méltó végszó Lyssira utolsó mondata. Egymás előtt nem kell sem a múltjukat szégyellniük, sem a jövőjüket megalapozó elvárásokhoz ragaszkodniuk görcsösen.
Aztán már ő is kíváncsian méregeti húga orrát, mintha csak azt próbálná elképzelni, hogy festene, ha hirtelen haragjában mégis eltörné azt a szép kis nózit.*
- Nem, tényleg nem volna jó ötlet *vonja le a következtetést.* Ha megtenném, akkor azt látnám viszont, hogy én hogy néznék ki törött orral. Szörnyű lenne. *Illetve az istenek haragjával sem akar annál jobban szembenézni, amennyire muszáj lesz, ez is tény.
Az udvarias kérdését végül a nála megmaradt kenyérhéjak bánják, ő pedig meglepetten nevet fel a váratlan történésre. A mai napon először.*
- Jajj, Lyssi! Annyira szürreális látvány, ahogy egy nemeskisasszony ezt csinálja. Imádom. *Jól esik neki a nevetés. Elmúlik miatta a görcs is, mert már nem próbál minden apró részletnek megfelelni ott, ahol nem is látja senki, lehet helyette egy kicsit… tényleg önmaga.*
- Amúgy nem úgy volt, hogy én szoktam elcsenni dolgokat? *Pillant a most már kenyérhéj nélkül árválkodó, üres tányérjára, miközben sikerül abbahagynia a nevetést. Jobb is, mert rá kell jönnie, hogy ilyen szűk ruhában nehéz önfeledten kacagni.*
- Mit vigyünk le a fürdőbe? Talán kapunk ott mindent, nem? Legalábbis remélem, hogy kiszolgálnak, ahogy a Tharisse család tagjaiként elvárjuk. *Vigyorog. Még nem akarja élesben bevetni a nemes kártyát, de jól esik neki eljátszani a gondolattal, hogy hamarosan akár már egyszerűen csak a neve miatt is szolgálók fognak ugrani, hogy kiszolgálják.*
19952. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 20:07:32
Üzenet elküldve: 2025-04-21 20:07:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Gyűlöl visszaemlékezni arra az estére. Rábólintott és már nem vonhatta vissza. Egyetlen szemvillanás elég volt ahhoz, hogy ki sem mondják, hogy mit kell tenni, végül mégis képes lett volna visszakozni, de már nem lehetett. Ha az ő keze nem is oltott ki életet, helyeselt a zöldeskék íriszeivel, aztán pedig segített helyretenni mindent. Azóta mocskos a keze mindig, ha ránéz. Azóta, mintha nem működne mindig olyan jól az a telepatikus beszélgetés kettejük között. Pedig működik, csak megijed tőle. Azóta képes és félreértelmezi, de vissza akarja nyerni, főként úgy, hogy együtt kell működniük. Örökre.*
- Kicsit azért meg kell felelni. *Mosolyodik el.* - Egy darabig legalábbis mindenképp. De az menni fog. De ne távolodjunk el önmagunktól túlzottan. És egymástól se, kérlek. *Mondja, megremeg kissé a szája széle, hiába a tündöklés, most megcáfolva a mondatot, amit akkor mondott, mikor beléptek ide, majdnem elsírja magát. De nem teszi.*
- Előttem pedig ne sajnáld. *Vesz egy nagy levegőt legyűrve az ingert, majd tréfásabb vizekre evez, az mindig segít az ilyesmiben. Jelentőségteljesen fordul oldalra, s rezzenéstelen arccal mered előre, miközben végigsimít a pisze orrán a mutatóujjával.*
- Ha ezt az orrot eltöröd, az összes isten haragja rád zúdul.
*Visszafordítja a fejét, hogy Corira nézzen újfent.*
- A kedvencem magunkon. És nem hasonlítanánk többé, ha megtennéd.
*Nevet fel, majd a levesére néz, amiben már alig van pár falat. Viszont éhesebb így, hogy lement róla az a nagy feszültség így elnyúl a másik kenyérhéjáért, hogy beletördelje, és úgy kanalazza ki a maradékot.*
- Ilyet sem csinálhatok soha többé. *Mondja teleszájjal, de már tényleg jókedvűen. Mikor befejezi, akkor jólesőn felsóhajt.*
- Nézzük meg, nagyon jól esne a meleg víz. Aztán pihenjük ki magunkat.
*Gyűlöl visszaemlékezni arra az estére. Rábólintott és már nem vonhatta vissza. Egyetlen szemvillanás elég volt ahhoz, hogy ki sem mondják, hogy mit kell tenni, végül mégis képes lett volna visszakozni, de már nem lehetett. Ha az ő keze nem is oltott ki életet, helyeselt a zöldeskék íriszeivel, aztán pedig segített helyretenni mindent. Azóta mocskos a keze mindig, ha ránéz. Azóta, mintha nem működne mindig olyan jól az a telepatikus beszélgetés kettejük között. Pedig működik, csak megijed tőle. Azóta képes és félreértelmezi, de vissza akarja nyerni, főként úgy, hogy együtt kell működniük. Örökre.*
- Kicsit azért meg kell felelni. *Mosolyodik el.* - Egy darabig legalábbis mindenképp. De az menni fog. De ne távolodjunk el önmagunktól túlzottan. És egymástól se, kérlek. *Mondja, megremeg kissé a szája széle, hiába a tündöklés, most megcáfolva a mondatot, amit akkor mondott, mikor beléptek ide, majdnem elsírja magát. De nem teszi.*
- Előttem pedig ne sajnáld. *Vesz egy nagy levegőt legyűrve az ingert, majd tréfásabb vizekre evez, az mindig segít az ilyesmiben. Jelentőségteljesen fordul oldalra, s rezzenéstelen arccal mered előre, miközben végigsimít a pisze orrán a mutatóujjával.*
- Ha ezt az orrot eltöröd, az összes isten haragja rád zúdul.
*Visszafordítja a fejét, hogy Corira nézzen újfent.*
- A kedvencem magunkon. És nem hasonlítanánk többé, ha megtennéd.
*Nevet fel, majd a levesére néz, amiben már alig van pár falat. Viszont éhesebb így, hogy lement róla az a nagy feszültség így elnyúl a másik kenyérhéjáért, hogy beletördelje, és úgy kanalazza ki a maradékot.*
- Ilyet sem csinálhatok soha többé. *Mondja teleszájjal, de már tényleg jókedvűen. Mikor befejezi, akkor jólesőn felsóhajt.*
- Nézzük meg, nagyon jól esne a meleg víz. Aztán pihenjük ki magunkat.
19951. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 19:22:24
Üzenet elküldve: 2025-04-21 19:22:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Megéri vagy sem, a döntésük mellett valójában már akkor elkötelezték magukat, amikor hagyták, hogy a sötétség egy rövid időre teljesen átvegye az uralmat a tetteik felett. A holdak fénye megcsillant az akkor még kristálytiszta acélon. Két apró mozdulat, két rövid, halk sikoly, ennyi történt csupán, aztán maradt a végtelen csend és a melegség, melyet a karjukon végigfolyó, karmazsinvörös nedű miatt érezhettek.*
- Nem tudom, hogy az volt-e. *Ahogy lelki szemei előtt lejátszódnak az emlékek, nem kérdés, hogy jelen pillanatban milyen választ adna, arra, hogy ő vagy a néhai Corillette volt-e a jobb. Nem véletlenül akarja ő sem elfelejteni önmagát, de addig is azzal tud vigasztalódni, hogy Teysus tanai szerint is a saját céljai a legfontosabbak, ő pedig csak azért tette, amit tett, hogy elérhesse őket.*
- Tudom, majd elmúlik. *Nyitogatja ki többször a tenyerét, hátha akkor elszökik belőle a görcs, de sajnos az oka nem az ujjaiban keresendő. Most már nem csak görcsösnek, hanem szánalmasnak is érzi magát. Hallgatja húga szavait, és közben egyre csak arról próbálja győzködni magát, hogy talpra kell állnia, hisz ő az, aki mentsvárat kell, hogy nyújtson testvérének. Mindig is így volt, és ez akkor sem változhat, ha mától más név az, melyre felkapják a fejüket.*
- Igazad van. Megint *enyhül meg végül újra.* Nem az a fontos, hogy két kislányt, ha majd egyszer felnőnek, milyennek képzeltek el, hanem hogy elfogadják és tiszteljék azt, amilyenek lettek. Amilyenek lettünk. És ne megfelelni akarjunk a társadalomnak, hanem elvenni azt, ami a nevünk okán jár nekünk. Hisz mindig is ez volt a cél, csak néha én is eltévedek. Sajnálom. *Kihúzza magát, miközben a fény is visszatér kékeszöld íriszeibe. Most már újra látja maga előtt a helyes utat, és úgy érzi, magabiztosan lesz képes tenni egy lépést előre anélkül, hogy attól tartson, hogy a mélybe fog zuhanni.
A játékos fenyegetésre végül ő is jókedvűen nevet fel.*
- Még szerencse, hogy nem tetted, mert a legfinomabb nőiességgel vágtalak volna orrba cserébe. *Feláll a székéről, és ha hagyja, akkor szorosan átöleli húgát. Pofonok helyett ez kell most, hogy érezzék egymás szeretetét. Nem ez volt az utolsó vitájuk, abban biztosak lehetnek, de ha mind így végződik, akkor az akár erősítheti is őket.*
- Nos, hogy érzed, Lyssi? Eszel még, vagy megnézzük végre magunknak azt a híres-neves fürdőházat? *Most már neki is megjött a kedve a pancsoláshoz.*
*Megéri vagy sem, a döntésük mellett valójában már akkor elkötelezték magukat, amikor hagyták, hogy a sötétség egy rövid időre teljesen átvegye az uralmat a tetteik felett. A holdak fénye megcsillant az akkor még kristálytiszta acélon. Két apró mozdulat, két rövid, halk sikoly, ennyi történt csupán, aztán maradt a végtelen csend és a melegség, melyet a karjukon végigfolyó, karmazsinvörös nedű miatt érezhettek.*
- Nem tudom, hogy az volt-e. *Ahogy lelki szemei előtt lejátszódnak az emlékek, nem kérdés, hogy jelen pillanatban milyen választ adna, arra, hogy ő vagy a néhai Corillette volt-e a jobb. Nem véletlenül akarja ő sem elfelejteni önmagát, de addig is azzal tud vigasztalódni, hogy Teysus tanai szerint is a saját céljai a legfontosabbak, ő pedig csak azért tette, amit tett, hogy elérhesse őket.*
- Tudom, majd elmúlik. *Nyitogatja ki többször a tenyerét, hátha akkor elszökik belőle a görcs, de sajnos az oka nem az ujjaiban keresendő. Most már nem csak görcsösnek, hanem szánalmasnak is érzi magát. Hallgatja húga szavait, és közben egyre csak arról próbálja győzködni magát, hogy talpra kell állnia, hisz ő az, aki mentsvárat kell, hogy nyújtson testvérének. Mindig is így volt, és ez akkor sem változhat, ha mától más név az, melyre felkapják a fejüket.*
- Igazad van. Megint *enyhül meg végül újra.* Nem az a fontos, hogy két kislányt, ha majd egyszer felnőnek, milyennek képzeltek el, hanem hogy elfogadják és tiszteljék azt, amilyenek lettek. Amilyenek lettünk. És ne megfelelni akarjunk a társadalomnak, hanem elvenni azt, ami a nevünk okán jár nekünk. Hisz mindig is ez volt a cél, csak néha én is eltévedek. Sajnálom. *Kihúzza magát, miközben a fény is visszatér kékeszöld íriszeibe. Most már újra látja maga előtt a helyes utat, és úgy érzi, magabiztosan lesz képes tenni egy lépést előre anélkül, hogy attól tartson, hogy a mélybe fog zuhanni.
A játékos fenyegetésre végül ő is jókedvűen nevet fel.*
- Még szerencse, hogy nem tetted, mert a legfinomabb nőiességgel vágtalak volna orrba cserébe. *Feláll a székéről, és ha hagyja, akkor szorosan átöleli húgát. Pofonok helyett ez kell most, hogy érezzék egymás szeretetét. Nem ez volt az utolsó vitájuk, abban biztosak lehetnek, de ha mind így végződik, akkor az akár erősítheti is őket.*
- Nos, hogy érzed, Lyssi? Eszel még, vagy megnézzük végre magunknak azt a híres-neves fürdőházat? *Most már neki is megjött a kedve a pancsoláshoz.*
19950. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 17:33:42
Üzenet elküldve: 2025-04-21 17:33:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Egyszerűen nem érti, hogy mi baja van a lánynak. Szerethető, valamiért mégis utálja magát. De nem meglepő, hiszen ha közös ötletnek is tűnt a tervük, javarészt nem ő találta ki, csak megy az ikre után folyton, mert felnéz rá. Erősebb és jobban veszi az akadályokat, nem omlik össze, kitart a tervei mellett. Most valahogy még sincs így, csak kibújik a szög a zsákból. Talán ezért kellene egymással többször őszintének lenniük. Ez az átkozott szerepcsere éket ver közéjük, akkor pedig nem éri meg, aminek hangot is ad, de aztán kissé jobban elkezd figyelni Corira.*
- Nem tudhatod, hogy ő milyen lett volna. Mi csak egy szeletet láttunk. Azt könnyebb eljátszani, mint egy egész életet. Nem biztos, hogy jobb volt, mint te.
*Megingatja a fejét. Nem, képtelenség egy életen át fenntartani olyasmit, amik nem ők. Ha annyira más akar lenni a képmása, akkor az persze az ő döntése, de hamarabb bukik bele minden hite ellenére, mint az, aki csak magára ölt néhány szokást, amit még meg is szerethet a későbbiekben. Kinek ne érné meg néhány mesterkélt szó, vagy mozdulat, ha cserébe gazdagságot kap? Ettől még nem kell teljesen másoknak lenniük. Ők is levetik néha a kényelmetlen szokásokat, ebben szinte biztos. Hallotta röfögve nevetni ugyanis a valódi Lyssit is. *
- A görcsösségbe belesajdul mindened.
*Tekint le a kézre, ami akkorát roppan, hogy csoda, ha az nem fáj.*
- Nem, az biztos, hogy nem lesz elég. De nem azért csináljuk, hogy szeressenek, hanem, hogy lássunk más színt is, mint ami a templomablak üvegén át beszűrődik. És rengeteg aranyat. Hiába tanultunk, ha semmi haszna, mert szolgálunk egy istent, aki ezt sosem kérte tőlünk. Viszont nincs szürkébb élet annál, legyen bármennyire is kitömve az erszényünk, ha közben egyszer sem mutathatod meg az igazi arcod, mert azt szerinted elutasítják. Ha valaha valaki szeret, ne azt szeresse, aki nem vagy. Épp elég lesz belehazudni az arcába az egész eddigi életünket. Sokkal nehezebb lesz ez, mint gondoltuk. Ne nehezítsd tovább magadnak ezzel is. Tudom, úgy tűnik nem fér össze a régi az újjal. De ha belegondolsz, akkor igen. Most tényleg tudunk fordítani a sorsunkon. De ha rosszul kezdünk bele, akkor azt kell végig vinni.
*Nem hitte volna, hogy majd ő lesz az, aki a lelket tartja az ikrében, de pont ettől szép. Mindig az ad támaszt, aki éppen az erősebb. Holnap talán neki kell majd.*
- Nem haragszok. Bár az előbb szívesen bevertem volna egyet, de az tényleg nem illik a nemeskisasszonyokhoz. *Vigyorodik el, majd felnevet. A bolondozás hiányozni fog, de talán valahol annak is megtalálják majd a helyet. Csak ne veszítsék el egészen önmagukat.*
*Egyszerűen nem érti, hogy mi baja van a lánynak. Szerethető, valamiért mégis utálja magát. De nem meglepő, hiszen ha közös ötletnek is tűnt a tervük, javarészt nem ő találta ki, csak megy az ikre után folyton, mert felnéz rá. Erősebb és jobban veszi az akadályokat, nem omlik össze, kitart a tervei mellett. Most valahogy még sincs így, csak kibújik a szög a zsákból. Talán ezért kellene egymással többször őszintének lenniük. Ez az átkozott szerepcsere éket ver közéjük, akkor pedig nem éri meg, aminek hangot is ad, de aztán kissé jobban elkezd figyelni Corira.*
- Nem tudhatod, hogy ő milyen lett volna. Mi csak egy szeletet láttunk. Azt könnyebb eljátszani, mint egy egész életet. Nem biztos, hogy jobb volt, mint te.
*Megingatja a fejét. Nem, képtelenség egy életen át fenntartani olyasmit, amik nem ők. Ha annyira más akar lenni a képmása, akkor az persze az ő döntése, de hamarabb bukik bele minden hite ellenére, mint az, aki csak magára ölt néhány szokást, amit még meg is szerethet a későbbiekben. Kinek ne érné meg néhány mesterkélt szó, vagy mozdulat, ha cserébe gazdagságot kap? Ettől még nem kell teljesen másoknak lenniük. Ők is levetik néha a kényelmetlen szokásokat, ebben szinte biztos. Hallotta röfögve nevetni ugyanis a valódi Lyssit is. *
- A görcsösségbe belesajdul mindened.
*Tekint le a kézre, ami akkorát roppan, hogy csoda, ha az nem fáj.*
- Nem, az biztos, hogy nem lesz elég. De nem azért csináljuk, hogy szeressenek, hanem, hogy lássunk más színt is, mint ami a templomablak üvegén át beszűrődik. És rengeteg aranyat. Hiába tanultunk, ha semmi haszna, mert szolgálunk egy istent, aki ezt sosem kérte tőlünk. Viszont nincs szürkébb élet annál, legyen bármennyire is kitömve az erszényünk, ha közben egyszer sem mutathatod meg az igazi arcod, mert azt szerinted elutasítják. Ha valaha valaki szeret, ne azt szeresse, aki nem vagy. Épp elég lesz belehazudni az arcába az egész eddigi életünket. Sokkal nehezebb lesz ez, mint gondoltuk. Ne nehezítsd tovább magadnak ezzel is. Tudom, úgy tűnik nem fér össze a régi az újjal. De ha belegondolsz, akkor igen. Most tényleg tudunk fordítani a sorsunkon. De ha rosszul kezdünk bele, akkor azt kell végig vinni.
*Nem hitte volna, hogy majd ő lesz az, aki a lelket tartja az ikrében, de pont ettől szép. Mindig az ad támaszt, aki éppen az erősebb. Holnap talán neki kell majd.*
- Nem haragszok. Bár az előbb szívesen bevertem volna egyet, de az tényleg nem illik a nemeskisasszonyokhoz. *Vigyorodik el, majd felnevet. A bolondozás hiányozni fog, de talán valahol annak is megtalálják majd a helyet. Csak ne veszítsék el egészen önmagukat.*
19949. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 16:08:25
Üzenet elküldve: 2025-04-21 16:08:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Számára talán nem is az a legfontosabb, hogy pontosan olyan lehessen, amilyen a hajdani Corillette Tharisse lehetett volna, ha megéri azt a sorsot, melyet az istenek szántak neki. Sokkal inkább az hajtja, hogy minél kevésbé hasonlítson egykori önmagára.*
- Szeretném, ha az lenne. *Válasza ismét késve érkezik a kérdésre, mert mélyen, nagyon mélyen kell keresnie a miérteket. Rá kell jönnie, hogy míg húga az idő múlásának jótékony hatásai mögé rejtőzve ragaszkodik foggal-körömmel ahhoz, hogy ami ő volt, az tovább élhessen, csupán egy másik név és múlt tartozzon hozzá, addig ő minden áron el akarja temetni saját magát, és hagyni, hogy Corillette személye szépen lassan feleméssze őt. Az oka egyszerű. Az ő alantas múltjában nincs semmi, ami méltó lenne arra, hogy helyet kapjon a jövőjében is.*
- De… én nem akarok olyan lenni, mint voltam, Lyss… *Sikerül végül hangot is adnia fájdalmának. Ikre itt van vele, nem kell, hogy egyedül szenvedjen. Vele… vele tényleg lehet őszinte. Nem dühös már ő sem. Nem haragszik már testvérére, amiért kioktatta. Hallja és érti minden szavát, csak még nem érzi őket magáénak akkor sem, ha igaza van abban, hogy kihasználva azt, hogy felnőttként senki nem ismerte a két Tharisse lányt, majdnem bármilyenek lehetnének.*
- Én nem akarom, hogy Corillette olyan legyen, mint én vagyok… voltam. Azt akarom, hogy én lehessek olyan, mint ő lett volna, ha még… élne. *Ezt sem akarta kimondani hangosan, de kicsúszott. Magát is meg kell győznie arról, hogy a nemeslány él, hisz ő az… De mégsem. Muszáj lesz valahogy feloldania magában a szoros csomókkal egymásba gabalyodott szálakat, de egyedül nem fog menni. Szüksége van hozzá a húgára, aki pedig mindezért cserébe szeretetet érdemel, nem bántást.*
- Talán csak túl görcsösen akarom… *Ujjpercei megroppannak, ahogy zavarában ökölbe szorított kézfejét dörzsöli a másikkal. Ahogy kezd leszállni az éj, úgy éri el őt is a mélypontja, ami elől egészen eddig kitartóan menekült, de már elfáradt. Azonban Lyssira még így is képes, és egyetlen mondattal lelket tud önteni belé.*
- Ne mondj ilyet! *Csattan fel arra, hogy szerette a kötelet választaná, de most nem dühösen, inkább féltve, aggódva.* Te mindig szerettél engem, és én is szeretlek *vallja be.* De azt gondolod, hogy egy szép ruha és egy másik név elég ahhoz, hogy mostantól mások is szeressenek? Remélem, hogy igazad van… *Néz le a tányérjára, melyről az étel már elfogyott, csak a kenyérhéjak árválkodnak ott. Azt nem szereti. Aztán újra felpillant. Mintha tükörbe nézne, de saját maga helyett a szeretetet és biztonságot látja visszanézni rá.*
- Ne haragudj rám… Nem akartalak bántani.
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.21 16:09:36
*Számára talán nem is az a legfontosabb, hogy pontosan olyan lehessen, amilyen a hajdani Corillette Tharisse lehetett volna, ha megéri azt a sorsot, melyet az istenek szántak neki. Sokkal inkább az hajtja, hogy minél kevésbé hasonlítson egykori önmagára.*
- Szeretném, ha az lenne. *Válasza ismét késve érkezik a kérdésre, mert mélyen, nagyon mélyen kell keresnie a miérteket. Rá kell jönnie, hogy míg húga az idő múlásának jótékony hatásai mögé rejtőzve ragaszkodik foggal-körömmel ahhoz, hogy ami ő volt, az tovább élhessen, csupán egy másik név és múlt tartozzon hozzá, addig ő minden áron el akarja temetni saját magát, és hagyni, hogy Corillette személye szépen lassan feleméssze őt. Az oka egyszerű. Az ő alantas múltjában nincs semmi, ami méltó lenne arra, hogy helyet kapjon a jövőjében is.*
- De… én nem akarok olyan lenni, mint voltam, Lyss… *Sikerül végül hangot is adnia fájdalmának. Ikre itt van vele, nem kell, hogy egyedül szenvedjen. Vele… vele tényleg lehet őszinte. Nem dühös már ő sem. Nem haragszik már testvérére, amiért kioktatta. Hallja és érti minden szavát, csak még nem érzi őket magáénak akkor sem, ha igaza van abban, hogy kihasználva azt, hogy felnőttként senki nem ismerte a két Tharisse lányt, majdnem bármilyenek lehetnének.*
- Én nem akarom, hogy Corillette olyan legyen, mint én vagyok… voltam. Azt akarom, hogy én lehessek olyan, mint ő lett volna, ha még… élne. *Ezt sem akarta kimondani hangosan, de kicsúszott. Magát is meg kell győznie arról, hogy a nemeslány él, hisz ő az… De mégsem. Muszáj lesz valahogy feloldania magában a szoros csomókkal egymásba gabalyodott szálakat, de egyedül nem fog menni. Szüksége van hozzá a húgára, aki pedig mindezért cserébe szeretetet érdemel, nem bántást.*
- Talán csak túl görcsösen akarom… *Ujjpercei megroppannak, ahogy zavarában ökölbe szorított kézfejét dörzsöli a másikkal. Ahogy kezd leszállni az éj, úgy éri el őt is a mélypontja, ami elől egészen eddig kitartóan menekült, de már elfáradt. Azonban Lyssira még így is képes, és egyetlen mondattal lelket tud önteni belé.*
- Ne mondj ilyet! *Csattan fel arra, hogy szerette a kötelet választaná, de most nem dühösen, inkább féltve, aggódva.* Te mindig szerettél engem, és én is szeretlek *vallja be.* De azt gondolod, hogy egy szép ruha és egy másik név elég ahhoz, hogy mostantól mások is szeressenek? Remélem, hogy igazad van… *Néz le a tányérjára, melyről az étel már elfogyott, csak a kenyérhéjak árválkodnak ott. Azt nem szereti. Aztán újra felpillant. Mintha tükörbe nézne, de saját maga helyett a szeretetet és biztonságot látja visszanézni rá.*
- Ne haragudj rám… Nem akartalak bántani.
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.21 16:09:36
19948. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 14:04:46
Üzenet elküldve: 2025-04-21 14:04:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Nem biztos, hogy mindent teljesen felül akar írni. Talán lehetetlen küldetés is lenne. Senki nem emlékszik annál jobban a két lányra, akik egykor itt éltek, minthogy gyermekek voltak és folyton mosolyogtak, valamint szép ruhába burkolódzva drágább játékokkal játszottak, mint a legtöbben a városban. Taníttatták őket, többre, mint másokat. Nem utcagyerekekkel diskuráltak, hanem hasonszőrűekkel. Nemesekkel. De hogy mit és mennyit fakított rajtuk a lázadás, hogyan formálta a folyton ragyogó tekinteteket, azt itt nem tudja senki. Átültethetnek magukból bármit, ami segít ahhoz, hogy túlélhessenek más névvel, a hierarchia más, magasabb fokán. Nem kell kiirtani az alaptermészetüket, formálni kell csupán. Úgy könnyebb elhazudni azt, amit mindenképp szükséges, s talán eggyé válik a két élet tényleg. De hogy lecserélje teljesen önmagát, nem tudja elképzelni. Nem érdekli a másik sértődése, bőszíti minden szó, minden mozdulat.
Ki is fakad, még ha oly hidegek is a szavak. Ne akarja jobban lekorlátozni, se idomítani, mint az szükséges. Éppen elég teher van már rajta. Kevésbé bírja, élhetővé kell varázsolni, most még van mit átgondolni és másként cselekedni. Már benne vannak, már nem csak ábránd. Hosszútávon fenntartható kell legyen a jövő, amit terveznek maguknak.*
- Tényleg azt gondolod, hogy kiirtható minden, ami volt?
*Nem fűzi még tovább a gondolatot, mert a szópárbaj folytatódik. Vagy folytatódna. Fáradt üvölteni, fáradt viaskodni, de nem hagyhatja annyiban. Mégsem szólal meg egyhamar. A szeme rebben, látni benne, hogy mit akar. Hisz már megbeszélték annyiszor. Nem ez a kérdés, hanem a hogyan. Ő is inkább eszik, de sokkal inkább csak kavargatja azt a levest. Persze fogy belőle, de lassan. Amikor újra rátekint a tükörképe, enyhülni kezdenek a vonásai. *
- Bele fogunk bukni, ha teljesen mások leszünk. Felvetünk álcát, megtanulhatunk bájologni, még férjet is foghatunk magunknak, de ha véletlenül lehull a lepel, akkor sem okozhatunk túl nagy meglepetést. Senki nem emlékszik rájuk jól. Nem emlékezhetnek. A lázadás mindenkiben nyomot hagyott, hát rajtunk úgy hagyott nyomot, hogy olyanok lettünk, amilyenek. És közben felnőttünk. *Néhol már neki is összefolyik, hogy másokról beszél, vagy tényleg mintha mindig is ők lettek volna az az ikerpár.*
- Sok mindenre oda kell figyelni, ami majd beépülhet, de nem cserélhetjük le azt, amik vagyunk teljesen. A ruhatárat, vagy a mozdulatainkat igen. Tanulhatunk is. De a te kedvedért sem fogok megváltozni gyökeresen. Szeretem amilyen vagyok és azt is, amilyen te vagy. Mások is fogják. Ha ez így nem felel meg, akkor lehet mégis a kötelet választom.
*Nem biztos, hogy mindent teljesen felül akar írni. Talán lehetetlen küldetés is lenne. Senki nem emlékszik annál jobban a két lányra, akik egykor itt éltek, minthogy gyermekek voltak és folyton mosolyogtak, valamint szép ruhába burkolódzva drágább játékokkal játszottak, mint a legtöbben a városban. Taníttatták őket, többre, mint másokat. Nem utcagyerekekkel diskuráltak, hanem hasonszőrűekkel. Nemesekkel. De hogy mit és mennyit fakított rajtuk a lázadás, hogyan formálta a folyton ragyogó tekinteteket, azt itt nem tudja senki. Átültethetnek magukból bármit, ami segít ahhoz, hogy túlélhessenek más névvel, a hierarchia más, magasabb fokán. Nem kell kiirtani az alaptermészetüket, formálni kell csupán. Úgy könnyebb elhazudni azt, amit mindenképp szükséges, s talán eggyé válik a két élet tényleg. De hogy lecserélje teljesen önmagát, nem tudja elképzelni. Nem érdekli a másik sértődése, bőszíti minden szó, minden mozdulat.
Ki is fakad, még ha oly hidegek is a szavak. Ne akarja jobban lekorlátozni, se idomítani, mint az szükséges. Éppen elég teher van már rajta. Kevésbé bírja, élhetővé kell varázsolni, most még van mit átgondolni és másként cselekedni. Már benne vannak, már nem csak ábránd. Hosszútávon fenntartható kell legyen a jövő, amit terveznek maguknak.*
- Tényleg azt gondolod, hogy kiirtható minden, ami volt?
*Nem fűzi még tovább a gondolatot, mert a szópárbaj folytatódik. Vagy folytatódna. Fáradt üvölteni, fáradt viaskodni, de nem hagyhatja annyiban. Mégsem szólal meg egyhamar. A szeme rebben, látni benne, hogy mit akar. Hisz már megbeszélték annyiszor. Nem ez a kérdés, hanem a hogyan. Ő is inkább eszik, de sokkal inkább csak kavargatja azt a levest. Persze fogy belőle, de lassan. Amikor újra rátekint a tükörképe, enyhülni kezdenek a vonásai. *
- Bele fogunk bukni, ha teljesen mások leszünk. Felvetünk álcát, megtanulhatunk bájologni, még férjet is foghatunk magunknak, de ha véletlenül lehull a lepel, akkor sem okozhatunk túl nagy meglepetést. Senki nem emlékszik rájuk jól. Nem emlékezhetnek. A lázadás mindenkiben nyomot hagyott, hát rajtunk úgy hagyott nyomot, hogy olyanok lettünk, amilyenek. És közben felnőttünk. *Néhol már neki is összefolyik, hogy másokról beszél, vagy tényleg mintha mindig is ők lettek volna az az ikerpár.*
- Sok mindenre oda kell figyelni, ami majd beépülhet, de nem cserélhetjük le azt, amik vagyunk teljesen. A ruhatárat, vagy a mozdulatainkat igen. Tanulhatunk is. De a te kedvedért sem fogok megváltozni gyökeresen. Szeretem amilyen vagyok és azt is, amilyen te vagy. Mások is fogják. Ha ez így nem felel meg, akkor lehet mégis a kötelet választom.
19947. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 12:24:43
Üzenet elküldve: 2025-04-21 12:24:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Az őszinteség fontos. Az, hogy a saját gondolataikat is tudatosan írják felül, hogy maguk is elhiggyék, hogy most már az újak az őszinték, az egy teljesen más kérdés, és mindkettejüknek sokat kell még fejlődni ahhoz, hogy elérjék ezt a célt. A gond az, hogy sokszor azt veszi észre húgán, mintha ő nem akarná ezt teljes szívéből. Pedig nincs más választása. Egyiküknek sincs.
Ahogy kilép a paraván mögül, és megkapja a dicséretet, elégedett mosoly húzódik ajkaira, ami aztán le is hervad róla, mikor jéghideg zuhanyként éri az azt követő kioktatás.*
- Nekem fontos, jó? Ebben vacsorázom, ebben megyek le a fürdőig és ebben is jövök majd vissza. Épp eleget lesz rajtam. *Sértődötten reagál, mit sem törődve testvére egyébként jogosnak mondható érveivel, ahogy akkor sem hallgatott rá, amikor ő már a szekér leintése előtt az átöltözést javasolta. Pedig néha talán nem ártana észrevennie, hogy Lyssira sokszor nem azért hunyászkodik meg az ő akarata előtt, mert elfogadja az igazát, hanem mert nem látja értelmét a végletekig folytatni parttalan vitákat.
Mások ők ketten. Kívülről, mint két tojás, de belül különbözőek, mint a fekete és a fehér. Szeretné gondolatban erősen szorítani szeretett húga kezét, pont úgy, ahogy akkor fogta, mikor feljöttek a lépcsőkön, de jelenleg egy egész végtelenség áll közöttük, amit egyedül egyikük sem lesz képes leküzdeni, hogy újra egymásra találhassanak. Együtt, egy egységként kell megtenniük minden egyes lépést, de ez olyan nehéz, mikor ennyire fáradtak és félnek is a fényesnek remélt, mégis árnyak fedte jövőjüktől.
Az asztal megterítésének folyamata is jól mutatja, hogy most nem segítik, csak akadályozzák egymást. Leülnek végre vacsorázni, de akkor előtör az, ami az elmeállapotuknak köszönhetően elkerülhetetlen volt. Talán jobban örülne neki, ha a lány ordítana vele, így csak még hátborzongatóbb az egész. Látványosan meg is szeppen, a válasz is hosszú másodpercekkel később érkezik csak.*
- Önmagad vagy. Lyssiraként. Már mondtam, nincs más, nincs régi. *Nem enged ebből, de látja, hogy ennyi most már nem lesz elég a békességhez. Fájdalmas, a szívébe fúródó tőrként érik azok a szavak is, melyek szerint húga képes lenne magára hagyni őt. Ez sem segít azon, hogy legalább ő tisztán próbáljon meg gondolkodni.*
- És mégis hova mennél? Emlékeztetlek rá, hogy én ismerem minden titkodat. Nincs más választásunk. Ha buknunk kell, együtt fogunk bukni. Úgyhogy döntsd el, a kúriát akarod vagy a kötelet? Nem érdemes a részletekkel törődni, amíg ezt sem vagy képes eldönteni. *Az a szerencsétlen hús, amit elkezd enni, rosszabbul járhatott, mint az állat, amiből készült. Lassan és alaposan rág meg minden falatot, s közben nem szól egy szót sem, ám a végére elkezdi nagyon rosszul érezni magát. Felpillant ikrére, szeretne tőle bocsánatot kérni, de még nem viszi rá a lélek, és most már attól is fél, hogy el fogja utasítani őt, ha megpróbálja.*
*Az őszinteség fontos. Az, hogy a saját gondolataikat is tudatosan írják felül, hogy maguk is elhiggyék, hogy most már az újak az őszinték, az egy teljesen más kérdés, és mindkettejüknek sokat kell még fejlődni ahhoz, hogy elérjék ezt a célt. A gond az, hogy sokszor azt veszi észre húgán, mintha ő nem akarná ezt teljes szívéből. Pedig nincs más választása. Egyiküknek sincs.
Ahogy kilép a paraván mögül, és megkapja a dicséretet, elégedett mosoly húzódik ajkaira, ami aztán le is hervad róla, mikor jéghideg zuhanyként éri az azt követő kioktatás.*
- Nekem fontos, jó? Ebben vacsorázom, ebben megyek le a fürdőig és ebben is jövök majd vissza. Épp eleget lesz rajtam. *Sértődötten reagál, mit sem törődve testvére egyébként jogosnak mondható érveivel, ahogy akkor sem hallgatott rá, amikor ő már a szekér leintése előtt az átöltözést javasolta. Pedig néha talán nem ártana észrevennie, hogy Lyssira sokszor nem azért hunyászkodik meg az ő akarata előtt, mert elfogadja az igazát, hanem mert nem látja értelmét a végletekig folytatni parttalan vitákat.
Mások ők ketten. Kívülről, mint két tojás, de belül különbözőek, mint a fekete és a fehér. Szeretné gondolatban erősen szorítani szeretett húga kezét, pont úgy, ahogy akkor fogta, mikor feljöttek a lépcsőkön, de jelenleg egy egész végtelenség áll közöttük, amit egyedül egyikük sem lesz képes leküzdeni, hogy újra egymásra találhassanak. Együtt, egy egységként kell megtenniük minden egyes lépést, de ez olyan nehéz, mikor ennyire fáradtak és félnek is a fényesnek remélt, mégis árnyak fedte jövőjüktől.
Az asztal megterítésének folyamata is jól mutatja, hogy most nem segítik, csak akadályozzák egymást. Leülnek végre vacsorázni, de akkor előtör az, ami az elmeállapotuknak köszönhetően elkerülhetetlen volt. Talán jobban örülne neki, ha a lány ordítana vele, így csak még hátborzongatóbb az egész. Látványosan meg is szeppen, a válasz is hosszú másodpercekkel később érkezik csak.*
- Önmagad vagy. Lyssiraként. Már mondtam, nincs más, nincs régi. *Nem enged ebből, de látja, hogy ennyi most már nem lesz elég a békességhez. Fájdalmas, a szívébe fúródó tőrként érik azok a szavak is, melyek szerint húga képes lenne magára hagyni őt. Ez sem segít azon, hogy legalább ő tisztán próbáljon meg gondolkodni.*
- És mégis hova mennél? Emlékeztetlek rá, hogy én ismerem minden titkodat. Nincs más választásunk. Ha buknunk kell, együtt fogunk bukni. Úgyhogy döntsd el, a kúriát akarod vagy a kötelet? Nem érdemes a részletekkel törődni, amíg ezt sem vagy képes eldönteni. *Az a szerencsétlen hús, amit elkezd enni, rosszabbul járhatott, mint az állat, amiből készült. Lassan és alaposan rág meg minden falatot, s közben nem szól egy szót sem, ám a végére elkezdi nagyon rosszul érezni magát. Felpillant ikrére, szeretne tőle bocsánatot kérni, de még nem viszi rá a lélek, és most már attól is fél, hogy el fogja utasítani őt, ha megpróbálja.*
19946. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 10:26:33
Üzenet elküldve: 2025-04-21 10:26:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Annyira azért nem kell aggódni a lány jókedvéért. Tragikusan csak akkor végződhetne ez a találkozás, ha az alkimista most jelentőségteljesen ránézne, és a tőle megszokott, rideg tényszerűséggel közölné, hogy most azonnal be óhajtja hajtani a maradék tartozását. Szerencsére erről szó sincs, és igencsak az ínyére való az is, hogy Nestar kérdések nélkül is tálcán kínálja neki a fejében járó gondolatait.*
- Ó, igen! Selyemrév. Pompás név Arthenior új ékkövének. El sem hiszem, hogy a tulajdonosaik máris beköltözhetnek a házaikba. Morthimer úr kiváló munkát végzett. *Na, ez mondjuk egy kissé tényleg ront a kedvén, mert eszébe jut, hogy a kereskedő olyannyira jól végezte a dolgát, hogy őt kihagyta belőle. Már abban sem biztos, hogy az sem csak egy üres ígéret volt, hogy a Polgárnegyedben álló Morthimer házba beköltözhet, ha a selyemrévi kúriák felépültek. Na mindegy, nem akar most ezen rágódni, így egy rövid sóhajjal oszlatja el a negatív gondolatait.*
- De hogy érted, hogy lemaradtál róla? Mármint arra gondolsz, hogy a város egykori nemesei fillérekért, bárki más pedig egy vagyonért megválthatja magának a nemesi rangot, és vásárolhat mellé egy hatalmas házat az új negyedben? *Újabb rossz hír, mert ő is lemaradt róla. Hiába a jövedelmező fellépések, Orthus Morthimer diszkrét támogatása vagy a Nestarnak meg nem adott tartozás, együttesen sem lett volna elég arra, hogy besétáljon a Tanácsházára, hangos, csörgő hanggal az asztalra dobja egy élet vagyonát, és bejegyeztesse, hogy mostantól őt nemesként kéretik számontartani. Mondjuk egészen eddig azt gondolta, hogy az alkimista ezen már rég túl van.*
- Ne haragudj, hogy megjegyzem, de azt hittem, a városba visszatérésed alkalmával első dolgod volt elintézni, hogy újra hivatalosan is főnemes legyél. ~Kinek ne az lenne, ha megtehetné?~ *Elgondolkodva fürkészi a férfi szemeit. Máris az jár a fejében, hogy miképp kovácsoljon előnyt magának ebből a helyzetből.*
- Akkor ez most azt jelenti, hogy nem is vagy nemes? Kellemetlen. Az anyagi javak már nem hiszem, de a rang talán még megszerezhető. Az előbb-utóbb úgyis vonzza magával az előnyöket *gondolkodik hangosan.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Annyira azért nem kell aggódni a lány jókedvéért. Tragikusan csak akkor végződhetne ez a találkozás, ha az alkimista most jelentőségteljesen ránézne, és a tőle megszokott, rideg tényszerűséggel közölné, hogy most azonnal be óhajtja hajtani a maradék tartozását. Szerencsére erről szó sincs, és igencsak az ínyére való az is, hogy Nestar kérdések nélkül is tálcán kínálja neki a fejében járó gondolatait.*
- Ó, igen! Selyemrév. Pompás név Arthenior új ékkövének. El sem hiszem, hogy a tulajdonosaik máris beköltözhetnek a házaikba. Morthimer úr kiváló munkát végzett. *Na, ez mondjuk egy kissé tényleg ront a kedvén, mert eszébe jut, hogy a kereskedő olyannyira jól végezte a dolgát, hogy őt kihagyta belőle. Már abban sem biztos, hogy az sem csak egy üres ígéret volt, hogy a Polgárnegyedben álló Morthimer házba beköltözhet, ha a selyemrévi kúriák felépültek. Na mindegy, nem akar most ezen rágódni, így egy rövid sóhajjal oszlatja el a negatív gondolatait.*
- De hogy érted, hogy lemaradtál róla? Mármint arra gondolsz, hogy a város egykori nemesei fillérekért, bárki más pedig egy vagyonért megválthatja magának a nemesi rangot, és vásárolhat mellé egy hatalmas házat az új negyedben? *Újabb rossz hír, mert ő is lemaradt róla. Hiába a jövedelmező fellépések, Orthus Morthimer diszkrét támogatása vagy a Nestarnak meg nem adott tartozás, együttesen sem lett volna elég arra, hogy besétáljon a Tanácsházára, hangos, csörgő hanggal az asztalra dobja egy élet vagyonát, és bejegyeztesse, hogy mostantól őt nemesként kéretik számontartani. Mondjuk egészen eddig azt gondolta, hogy az alkimista ezen már rég túl van.*
- Ne haragudj, hogy megjegyzem, de azt hittem, a városba visszatérésed alkalmával első dolgod volt elintézni, hogy újra hivatalosan is főnemes legyél. ~Kinek ne az lenne, ha megtehetné?~ *Elgondolkodva fürkészi a férfi szemeit. Máris az jár a fejében, hogy miképp kovácsoljon előnyt magának ebből a helyzetből.*
- Akkor ez most azt jelenti, hogy nem is vagy nemes? Kellemetlen. Az anyagi javak már nem hiszem, de a rang talán még megszerezhető. Az előbb-utóbb úgyis vonzza magával az előnyöket *gondolkodik hangosan.*
19945. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 09:06:35
Üzenet elküldve: 2025-04-21 09:06:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Egymás között nem egyetlen perc őszinteségre lenne szükség. Egymás között a szemek villanásából is tudniuk kellene, hogy ki mire gondol. Egymás között, ha látszata sincs, érezniük kellene, hogyan rezdül a másik. Mert ez mindig így volt. Ha valamitől fél, az az, hogy kikopik belőlük, megszűnik a kapocs. Gyenge lábakon áll, ami egykor a legerősebb volt. Mintha elfelejtenék egymást szeretni, miközben tapossák az új utat. Ez a gondlat fut benne végig, ahogy látja eltűnni a másikat a paraván mögött, ahol teljesen feleslegesen öltözik át. Fürdőházba mennek. A látszat fontos, de talán még a nemes fiatal lányok sem olyan ostobák, hogy átöltözzenek, mielőtt levetkőznének. Amikor újra megjelenik Cori, már megint abban inog meg, hogy egymás közé való-e még az őszinteség? Úgy dönt, hogy nem veszíthetik el ezt. Akkor mindent buknának.*
- Nagyon szép vagy. Kár, hogy semmi értelme nem volt néhány méter miatt felvenni ezt, amíg átérünk a fürdőházba, mert úgyis leveted.
*Feszült és fáradt, szüksége van a vízre, de már előre látja, hogy ahhoz is későn jut majd, mert ki kell bogozniuk magukat ebből a kellemes anyagú, szép esésű kalodából, amit ruhának neveznek. Jobbnak látta volna csinosan belibbenniük mindkettőjüknek a Pegazusba, mint most korrigálni egyetlen perc látványért.
Az étel megérkezik, az asztalon csinál helyet mindennek és nem érti, hogy miért kell belenyúlnia a lánynak még ebbe is. Rászorít az asztallapra és próbál gondolkodni egy kicsit. Talán neki is szüksége van rá, hogy járjon a keze valamin, mégis mérhetetlenül idegesíti. Egy pillanatra a kezük is összeér és most nem szeretettel tölti meg, hanem haraggal. Ennek tetejében, amikor leülnek végre is csak utasítást kap. Ekkor csattan fel, bár a felcsattanás csak érzet, halk és kimért, szinte a foga közül sziszegi ki csak a mondanivalóját.*
- Most elég „Corillette”! Ha melletted sem lehetek önmagam, akkor megfogom magam és még mielőtt belekezdhetnénk ebbe igazán, eltakarodok és többet nem látsz. Ha elveszítjük vele azt, ami köztünk volt, nem ér semmit az egész. Ne utasítgass arra, hogy ha senki nem lát hogyan viselkedjek. Hidd el, kettőnk közül én figyelek jobban a részletekre. Nem én kuporgatok a táska aljáról aranyat, vagy szarok a szép öltözékre, amikor belépünk a városba és korrigálom ostobán. Jó étvágyat!
*Fújja ki végül a levegőt és mintha el sem hangzott volna semmi, beleeszik a levesébe. Ezerszer szendébb a testvérénél, de ha túlságosan meggyűlik benne a harag, akkor időnként kiszakad. Ilyen ez most is. *
*Egymás között nem egyetlen perc őszinteségre lenne szükség. Egymás között a szemek villanásából is tudniuk kellene, hogy ki mire gondol. Egymás között, ha látszata sincs, érezniük kellene, hogyan rezdül a másik. Mert ez mindig így volt. Ha valamitől fél, az az, hogy kikopik belőlük, megszűnik a kapocs. Gyenge lábakon áll, ami egykor a legerősebb volt. Mintha elfelejtenék egymást szeretni, miközben tapossák az új utat. Ez a gondlat fut benne végig, ahogy látja eltűnni a másikat a paraván mögött, ahol teljesen feleslegesen öltözik át. Fürdőházba mennek. A látszat fontos, de talán még a nemes fiatal lányok sem olyan ostobák, hogy átöltözzenek, mielőtt levetkőznének. Amikor újra megjelenik Cori, már megint abban inog meg, hogy egymás közé való-e még az őszinteség? Úgy dönt, hogy nem veszíthetik el ezt. Akkor mindent buknának.*
- Nagyon szép vagy. Kár, hogy semmi értelme nem volt néhány méter miatt felvenni ezt, amíg átérünk a fürdőházba, mert úgyis leveted.
*Feszült és fáradt, szüksége van a vízre, de már előre látja, hogy ahhoz is későn jut majd, mert ki kell bogozniuk magukat ebből a kellemes anyagú, szép esésű kalodából, amit ruhának neveznek. Jobbnak látta volna csinosan belibbenniük mindkettőjüknek a Pegazusba, mint most korrigálni egyetlen perc látványért.
Az étel megérkezik, az asztalon csinál helyet mindennek és nem érti, hogy miért kell belenyúlnia a lánynak még ebbe is. Rászorít az asztallapra és próbál gondolkodni egy kicsit. Talán neki is szüksége van rá, hogy járjon a keze valamin, mégis mérhetetlenül idegesíti. Egy pillanatra a kezük is összeér és most nem szeretettel tölti meg, hanem haraggal. Ennek tetejében, amikor leülnek végre is csak utasítást kap. Ekkor csattan fel, bár a felcsattanás csak érzet, halk és kimért, szinte a foga közül sziszegi ki csak a mondanivalóját.*
- Most elég „Corillette”! Ha melletted sem lehetek önmagam, akkor megfogom magam és még mielőtt belekezdhetnénk ebbe igazán, eltakarodok és többet nem látsz. Ha elveszítjük vele azt, ami köztünk volt, nem ér semmit az egész. Ne utasítgass arra, hogy ha senki nem lát hogyan viselkedjek. Hidd el, kettőnk közül én figyelek jobban a részletekre. Nem én kuporgatok a táska aljáról aranyat, vagy szarok a szép öltözékre, amikor belépünk a városba és korrigálom ostobán. Jó étvágyat!
*Fújja ki végül a levegőt és mintha el sem hangzott volna semmi, beleeszik a levesébe. Ezerszer szendébb a testvérénél, de ha túlságosan meggyűlik benne a harag, akkor időnként kiszakad. Ilyen ez most is. *
19944. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-21 01:14:17
Üzenet elküldve: 2025-04-21 01:14:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 947
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 947
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Merlana jó kedve örvendetes, bár ezzel mintha több felelősség hárulna Nestarra, hogy ezt a jó kedvet ne vegye el tőle és nem biztos, hogy ilyen feladatokra a legalkalmasabb személyek közé tartozik. Amiatt aggódva, hogy ennek a megelőzésére való próbálkozás csak elhozná a tragikus végzetet, kénytelen ignorálnia Merlana kitűnő kedvét és csak haladnia tovább az eseményekkel. Vagy inkább, ismeretek hiányában, toporzékolni.*
- Kellemes reggelt! Elfogadhatóan. Most láttam meg, hogy a Selyemrév megnyitja kapuit és örömmel várják vissza a város nemeseit. Kiderült, hogy volt valami kiárusítás, amiről lemaradtam. Annyira nem is sajnálom a dolgot, úgy se tudhatom, hogy a papírnokok elfogadnának-e egy nem vérbeli nemest.
*Nem is érti, igazából miért zavarja ez. Eddig se szeretett nemesként hivatkozni magára, még amikor állítólag erre joga is lett volna, nem kívánja a feltűnősködést. Mindig is szeretett kényelmesen meghúzódni és a Dwirinthalen nemesi ház címere alatt tevékenykedni. A tényleges felelősség és bármiféle szociális elvárások nélkül, a ház tagjaival összekeverhetetlen személyként. Az ő hírét felhúzta, hogy sötételfek címere alatt mászkálhatott és a háznak pedig érdemes volt egy a nevéhez méltó alkimista jelenléte. Ezzel meg is fejtette, hogy mit hiányol valójában, a kényelmes helyét egy hatalmas, nyüzsgő kúriában. Ezen pedig egy új lakhely nem segítene. Egyedüli nemesként csak unalmasan pangana egy fölöslegesen nagy házban. Megfizetni cselédséget hogy portalanítsák a helyeket, ahol nem jár még nagyobb pazarlás lenne. De már sajnos kinőtte azt, hogy csak úgy egy házhoz csapódjon, még a törzs se tudja ellátni elég feladattal, hogy a napjai ne porszedéssel teljenek.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Merlana jó kedve örvendetes, bár ezzel mintha több felelősség hárulna Nestarra, hogy ezt a jó kedvet ne vegye el tőle és nem biztos, hogy ilyen feladatokra a legalkalmasabb személyek közé tartozik. Amiatt aggódva, hogy ennek a megelőzésére való próbálkozás csak elhozná a tragikus végzetet, kénytelen ignorálnia Merlana kitűnő kedvét és csak haladnia tovább az eseményekkel. Vagy inkább, ismeretek hiányában, toporzékolni.*
- Kellemes reggelt! Elfogadhatóan. Most láttam meg, hogy a Selyemrév megnyitja kapuit és örömmel várják vissza a város nemeseit. Kiderült, hogy volt valami kiárusítás, amiről lemaradtam. Annyira nem is sajnálom a dolgot, úgy se tudhatom, hogy a papírnokok elfogadnának-e egy nem vérbeli nemest.
*Nem is érti, igazából miért zavarja ez. Eddig se szeretett nemesként hivatkozni magára, még amikor állítólag erre joga is lett volna, nem kívánja a feltűnősködést. Mindig is szeretett kényelmesen meghúzódni és a Dwirinthalen nemesi ház címere alatt tevékenykedni. A tényleges felelősség és bármiféle szociális elvárások nélkül, a ház tagjaival összekeverhetetlen személyként. Az ő hírét felhúzta, hogy sötételfek címere alatt mászkálhatott és a háznak pedig érdemes volt egy a nevéhez méltó alkimista jelenléte. Ezzel meg is fejtette, hogy mit hiányol valójában, a kényelmes helyét egy hatalmas, nyüzsgő kúriában. Ezen pedig egy új lakhely nem segítene. Egyedüli nemesként csak unalmasan pangana egy fölöslegesen nagy házban. Megfizetni cselédséget hogy portalanítsák a helyeket, ahol nem jár még nagyobb pazarlás lenne. De már sajnos kinőtte azt, hogy csak úgy egy házhoz csapódjon, még a törzs se tudja ellátni elég feladattal, hogy a napjai ne porszedéssel teljenek.*
19943. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-20 18:32:57
Üzenet elküldve: 2025-04-20 18:32:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Talán semmi másra nem lenne szükségük, csak arra, hogy legalább egymás között, csupán pár, apró, rövidke percre őszinték legyenek. Hogy elmondhassák egymásnak mindazt, mi a fáradtságon túl nyomja a lelküket, hogy kisírhassák bajaikat egymás vállán, még akkor is, ha oly' sziklaszilárdan tagadják a szükségességét. Nem lehet. Nem szabad. Tilos megzuhanni, mert ha már egymás között sem képesek tartani magukat, mi lesz majd akkor, ha olyanok szemébe kell rezzenéstelenül belenézni, akik egykoron ismerték a… őket?*
- Igazad lehet. Selyemrév. Olyan lágyan hangzik, mint egy csodás, szép hely, ahol minden nemes élni akar. *Szerencsére húgára mindig számíthat, ha a szavak közti összefüggéseket kell megtalálni. Többek között ezért is van rá szüksége. Neki istenek adta tehetsége van ahhoz, hogy dolgok mögé lásson.
Közben a saját szavai azt tudatják vérével, hogy bár minden erejével ellenkezik, így estére ő is megtört egy kicsit. Reméli, hogy megengedheti magának, ha nem tart tovább pár percnél, és egyébként is, félni nem rossz dolog. A félelem nem ellenség, hanem valami, ami megvéd.* ~Ugye?~
- A régi Gazdagnegyed területén, de bizonyára lerombolták. *Ennyit tud az egykoron fényűző Tharisse birtokról, de hogy pontosan hol állt, arról neki sincs több információja. Kell nekik egy térkép a városról, a lázadás előtti időkből. Egy újabb kiváló ötlet ez testvérétől, rá is bólint rögtön.*
- Nem fogok hülyeséget csinálni. *Szemei ismét dühösen villannak, mikor Lyssira felhívja a figyelmét az egyértelműre. Az nem számít, hogy ő is pontosan ugyanezt teszi, de elviselni már képtelen a mostani idegállapotában.
Eltűnik a paraván mögött, ahol újra fellélegezhet. Végre egy kicsit hasonmása elől is elrejtőzhet, és szenvedhet magában. Azt figyeli, ahogy remegnek a kezei, és szívdobogását is szinte érzi a mellkasán keresztül. ~Majd az evés és a fürdő segít…~ Sóhajt egyet, aztán átöltözik, nem sokkal később már ő is elegánsan, a nevéhez méltó öltözetben lép ki rejtekhelye mögül.*
- Na, milyen? *kérdezi megpördülve egyet.
Pont időben végzett, mert végszóra a vacsorájuk is megérkezik, melyhez ő nyit ajtót, hogy egy kedves mosoly és köszönet kíséretében átvegye.*
- Micsodát? Hát úgy, hogy elférjünk. *A stressz nem segít. Már kezd összezavarodni, hogy Lyss kérdése a terveik szövögetésére vonatkozik, vagy arra, hogyan rendezzenek el néhány tányért és poharat egy asztalon. Segít neki megteríteni úgy, hogy az ételek, a pohár bor és a vizeskancsó is kéznél legyen. Cori aztán leül az asztal egyik felére, és az evőeszközökhöz nyúl.*
- Jó étvágyat! De húzd ki magad! *Meg sem bizonyosodik arról, hogy Lyss egyenes háttal ülve foglal-e helyet, de ez is egy olyan dolog, aminek mostantól ösztönössé kell válnia a számukra.*
*Talán semmi másra nem lenne szükségük, csak arra, hogy legalább egymás között, csupán pár, apró, rövidke percre őszinték legyenek. Hogy elmondhassák egymásnak mindazt, mi a fáradtságon túl nyomja a lelküket, hogy kisírhassák bajaikat egymás vállán, még akkor is, ha oly' sziklaszilárdan tagadják a szükségességét. Nem lehet. Nem szabad. Tilos megzuhanni, mert ha már egymás között sem képesek tartani magukat, mi lesz majd akkor, ha olyanok szemébe kell rezzenéstelenül belenézni, akik egykoron ismerték a… őket?*
- Igazad lehet. Selyemrév. Olyan lágyan hangzik, mint egy csodás, szép hely, ahol minden nemes élni akar. *Szerencsére húgára mindig számíthat, ha a szavak közti összefüggéseket kell megtalálni. Többek között ezért is van rá szüksége. Neki istenek adta tehetsége van ahhoz, hogy dolgok mögé lásson.
Közben a saját szavai azt tudatják vérével, hogy bár minden erejével ellenkezik, így estére ő is megtört egy kicsit. Reméli, hogy megengedheti magának, ha nem tart tovább pár percnél, és egyébként is, félni nem rossz dolog. A félelem nem ellenség, hanem valami, ami megvéd.* ~Ugye?~
- A régi Gazdagnegyed területén, de bizonyára lerombolták. *Ennyit tud az egykoron fényűző Tharisse birtokról, de hogy pontosan hol állt, arról neki sincs több információja. Kell nekik egy térkép a városról, a lázadás előtti időkből. Egy újabb kiváló ötlet ez testvérétől, rá is bólint rögtön.*
- Nem fogok hülyeséget csinálni. *Szemei ismét dühösen villannak, mikor Lyssira felhívja a figyelmét az egyértelműre. Az nem számít, hogy ő is pontosan ugyanezt teszi, de elviselni már képtelen a mostani idegállapotában.
Eltűnik a paraván mögött, ahol újra fellélegezhet. Végre egy kicsit hasonmása elől is elrejtőzhet, és szenvedhet magában. Azt figyeli, ahogy remegnek a kezei, és szívdobogását is szinte érzi a mellkasán keresztül. ~Majd az evés és a fürdő segít…~ Sóhajt egyet, aztán átöltözik, nem sokkal később már ő is elegánsan, a nevéhez méltó öltözetben lép ki rejtekhelye mögül.*
- Na, milyen? *kérdezi megpördülve egyet.
Pont időben végzett, mert végszóra a vacsorájuk is megérkezik, melyhez ő nyit ajtót, hogy egy kedves mosoly és köszönet kíséretében átvegye.*
- Micsodát? Hát úgy, hogy elférjünk. *A stressz nem segít. Már kezd összezavarodni, hogy Lyss kérdése a terveik szövögetésére vonatkozik, vagy arra, hogyan rendezzenek el néhány tányért és poharat egy asztalon. Segít neki megteríteni úgy, hogy az ételek, a pohár bor és a vizeskancsó is kéznél legyen. Cori aztán leül az asztal egyik felére, és az evőeszközökhöz nyúl.*
- Jó étvágyat! De húzd ki magad! *Meg sem bizonyosodik arról, hogy Lyss egyenes háttal ülve foglal-e helyet, de ez is egy olyan dolog, aminek mostantól ösztönössé kell válnia a számukra.*
19942. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-20 13:12:38
Üzenet elküldve: 2025-04-20 13:12:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Idegen a fenti hirtelen csend a lenti forgatag után. A tányérokon megcsörrenő evőeszközök zaja, a nevetés, a néhol artikulálatlan szavak között meglelt szükséges információ, mind-mind ott zúg most a fejében. Ha mégis a csend maradt volna neki éjjelre, talán beleőrülne a gondolataiba. Pedig semmik. Csupán nincs hozzászokva. Muszáj, hogy kitaláljon valamit, pedig ő kívánta annyira még néhány perce. Le kell foglalja magát addig, amíg nem nyugszik meg teljesen és nem kezdi el otthon érezni magát. Csak ikre az, aki ad némi vigaszt. Selyemrév tökéletes választás, ha nagy lépés is elsőre. Beleugrana a közepébe mindennek, csak legyen előbb vége annak, aminek valójában sosem lesz. Esetleg elhalkul. Hozzászokik. Viszont tudja jól, hogy átgondoltabban kell viselkednie.*
- Kiderítjük, lehet, hogy csak egy szebb név a lázadás elfeledtetésére. Szeretik az ilyesmit. Elfedni dolgokat. *Vonja meg a vállát. Corihoz fordul, miután kiejtette a száján, hogy ő is fél. Ha már az is tart ettől az egésztől, aki a védőbástyája, akkor ő mit szóljon? De belőle nem hiányzik a megértés, tudja jól, hogy mindenki képes és meginog, bár mostantól egyre kevesebbszer szabad ezt megengedniük maguknak.*
- Muszáj. Lássanak minket, legyünk önfeledtek, hogy visszatértünk, aztán pedig szomorúan révedjünk a távolba, hogy mit veszítettünk előtte. Azt sem tudom, hogy hol állhatott a Tharisse birtok. Kell egy térkép régebbről. Csak van ilyen.
*Talán mégsem azonnal kellene megtenniük ezt az utat, de egy könyvtárat útba ejteni is segítség lehet, hogy legalább ez az információjuk meglegyen.*
- Majd lekoptatunk mindenkit kedvesen. Bár lehet, hozzánk sem szólnak. Figyelni menjünk oda. Nem zsebeket metszeni. *Méri végig testvérét, csak úgy a miheztartás végett. Persze amaz sem ostoba, de jobb mindenben megegyezni. Tervezésben Lyss igen jó, de sűrűn kell helyrepofozni még azelőtt, mielőtt szétesne a terhek alatt.*
- Mit? *Néz a lányra, majd a kezeire. Megrázza a fejét. Észre sem vette, hogy mióta sikálja, már-már vörös az alabástrom bőre. Kiveszi hát a vízből és megtörölközik, ekkor kopogtatnak az étellel, amit jobbnak lát, ha Cori vesz át, addig ő helyet csinál az asztalon. Nem mintha szükség lenne rá, de arrébb tolja a vizeskancsót a poharakkal együtt. Az is valami.*
- Vagy te mit gondolsz, hogyan csináljuk?
*Idegen a fenti hirtelen csend a lenti forgatag után. A tányérokon megcsörrenő evőeszközök zaja, a nevetés, a néhol artikulálatlan szavak között meglelt szükséges információ, mind-mind ott zúg most a fejében. Ha mégis a csend maradt volna neki éjjelre, talán beleőrülne a gondolataiba. Pedig semmik. Csupán nincs hozzászokva. Muszáj, hogy kitaláljon valamit, pedig ő kívánta annyira még néhány perce. Le kell foglalja magát addig, amíg nem nyugszik meg teljesen és nem kezdi el otthon érezni magát. Csak ikre az, aki ad némi vigaszt. Selyemrév tökéletes választás, ha nagy lépés is elsőre. Beleugrana a közepébe mindennek, csak legyen előbb vége annak, aminek valójában sosem lesz. Esetleg elhalkul. Hozzászokik. Viszont tudja jól, hogy átgondoltabban kell viselkednie.*
- Kiderítjük, lehet, hogy csak egy szebb név a lázadás elfeledtetésére. Szeretik az ilyesmit. Elfedni dolgokat. *Vonja meg a vállát. Corihoz fordul, miután kiejtette a száján, hogy ő is fél. Ha már az is tart ettől az egésztől, aki a védőbástyája, akkor ő mit szóljon? De belőle nem hiányzik a megértés, tudja jól, hogy mindenki képes és meginog, bár mostantól egyre kevesebbszer szabad ezt megengedniük maguknak.*
- Muszáj. Lássanak minket, legyünk önfeledtek, hogy visszatértünk, aztán pedig szomorúan révedjünk a távolba, hogy mit veszítettünk előtte. Azt sem tudom, hogy hol állhatott a Tharisse birtok. Kell egy térkép régebbről. Csak van ilyen.
*Talán mégsem azonnal kellene megtenniük ezt az utat, de egy könyvtárat útba ejteni is segítség lehet, hogy legalább ez az információjuk meglegyen.*
- Majd lekoptatunk mindenkit kedvesen. Bár lehet, hozzánk sem szólnak. Figyelni menjünk oda. Nem zsebeket metszeni. *Méri végig testvérét, csak úgy a miheztartás végett. Persze amaz sem ostoba, de jobb mindenben megegyezni. Tervezésben Lyss igen jó, de sűrűn kell helyrepofozni még azelőtt, mielőtt szétesne a terhek alatt.*
- Mit? *Néz a lányra, majd a kezeire. Megrázza a fejét. Észre sem vette, hogy mióta sikálja, már-már vörös az alabástrom bőre. Kiveszi hát a vízből és megtörölközik, ekkor kopogtatnak az étellel, amit jobbnak lát, ha Cori vesz át, addig ő helyet csinál az asztalon. Nem mintha szükség lenne rá, de arrébb tolja a vizeskancsót a poharakkal együtt. Az is valami.*
- Vagy te mit gondolsz, hogyan csináljuk?
19941. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-04-20 11:44:40
Üzenet elküldve: 2025-04-20 11:44:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Hasonlóképp nagy kő esik le a szívéről, mikor a szobájukba belépve hátával az ajtónak dőlve az halk kattanással zárul mögöttük. Zene füleinek ez a hang. Nem is az érdekli igazán, hogy milyen helyen töltik majd az éjszakát, a négy fal, az a fontos, mert itt nem látja őket senki. Odalent, bár bizonyosan nem így volt, de úgy érezte, mintha minden szempár rájuk szegeződne, és át is látnának rajtuk. Itt végre kifújhatja a levegőt, mert idebent már biztonságban vannak, és a csendet is csak ikertestvére hangja töri meg.*
- Igen, hallottam, és idegesít, hogy nem tudok róla semmit. Ha pedig te sem olvastál róla sehol, akkor még furcsább az egész. Mindenesetre, ha a nemesség valóban ott tanyázik, akkor nekünk is ott a helyünk. *Ért egyet Lyss ötletével, bár magabiztosnak még nem érzi magát. Vajon jó ötlet önként sétálni a farkasfalka odújába még az előtt, hogy megbizonyosodtak volna arról, hogy befogadják őket? Nem, ez badarság, ők mindig is a falkához tartoztak, ráadásul előkelő helyen. Nem lehet baj.
Igyekszik összeszedni magát, és bár tény, hogy neki esze ágában sem volt szoknyában utazni, mert abban nem lehet sem menekülni, sem helyekre bemászni, ha arra volna szükség, de most már ideje, hogy ő is kifogástalan legyen a külsejét illetően is.*
- Csináljuk. Neked bevallom, félek, de majd elmúlik. *Ő sem megtörhetetlen, még akkor sem, ha kettejük közül ő inog meg kevesebbszer. Közben már az ágyon ül, és holmiját rendezi, ahonnan előkerül az egyetlen ruhája is, ami megfelel újdonsült státuszának. Kell majd több is, de mindent csak sorjában.
Tekintete idegessé válik, mikor meglátja, hogy húga már megint őrülten sikálja a kezeit. Utálja, mikor ezt csinálja, mert ilyenkor benne is felsejlenek azok az emlékek, melyeket még egykori önmagánál is jobban el akar felejteni.*
- Fürdőház? *Először ellenkezni akar, de hamar meggondolja magát. Rájön, hogy ez nem is olyan rossz ötlet. A fürdőházak is olyasfajta helyek, ahová elsősorban nem a pórnép jár, a tisztaság pedig nem csak egy szükséglet, hanem jelkép is, legyen szó hitről vagy társadalmi státuszszimbólumokról.*
- Jó. Átöltözök, eszünk, aztán menjünk. Addig ezt fejezd be! Kiráz a hideg, mikor ezt csinálod. *Jegyzi meg a rögeszmés kézmosást illetően, majd belép a paraván mögé, hogy utazáshoz viselt ruháját kisasszonyokhoz méltóra cserélje.*
*Hasonlóképp nagy kő esik le a szívéről, mikor a szobájukba belépve hátával az ajtónak dőlve az halk kattanással zárul mögöttük. Zene füleinek ez a hang. Nem is az érdekli igazán, hogy milyen helyen töltik majd az éjszakát, a négy fal, az a fontos, mert itt nem látja őket senki. Odalent, bár bizonyosan nem így volt, de úgy érezte, mintha minden szempár rájuk szegeződne, és át is látnának rajtuk. Itt végre kifújhatja a levegőt, mert idebent már biztonságban vannak, és a csendet is csak ikertestvére hangja töri meg.*
- Igen, hallottam, és idegesít, hogy nem tudok róla semmit. Ha pedig te sem olvastál róla sehol, akkor még furcsább az egész. Mindenesetre, ha a nemesség valóban ott tanyázik, akkor nekünk is ott a helyünk. *Ért egyet Lyss ötletével, bár magabiztosnak még nem érzi magát. Vajon jó ötlet önként sétálni a farkasfalka odújába még az előtt, hogy megbizonyosodtak volna arról, hogy befogadják őket? Nem, ez badarság, ők mindig is a falkához tartoztak, ráadásul előkelő helyen. Nem lehet baj.
Igyekszik összeszedni magát, és bár tény, hogy neki esze ágában sem volt szoknyában utazni, mert abban nem lehet sem menekülni, sem helyekre bemászni, ha arra volna szükség, de most már ideje, hogy ő is kifogástalan legyen a külsejét illetően is.*
- Csináljuk. Neked bevallom, félek, de majd elmúlik. *Ő sem megtörhetetlen, még akkor sem, ha kettejük közül ő inog meg kevesebbszer. Közben már az ágyon ül, és holmiját rendezi, ahonnan előkerül az egyetlen ruhája is, ami megfelel újdonsült státuszának. Kell majd több is, de mindent csak sorjában.
Tekintete idegessé válik, mikor meglátja, hogy húga már megint őrülten sikálja a kezeit. Utálja, mikor ezt csinálja, mert ilyenkor benne is felsejlenek azok az emlékek, melyeket még egykori önmagánál is jobban el akar felejteni.*
- Fürdőház? *Először ellenkezni akar, de hamar meggondolja magát. Rájön, hogy ez nem is olyan rossz ötlet. A fürdőházak is olyasfajta helyek, ahová elsősorban nem a pórnép jár, a tisztaság pedig nem csak egy szükséglet, hanem jelkép is, legyen szó hitről vagy társadalmi státuszszimbólumokról.*
- Jó. Átöltözök, eszünk, aztán menjünk. Addig ezt fejezd be! Kiráz a hideg, mikor ezt csinálod. *Jegyzi meg a rögeszmés kézmosást illetően, majd belép a paraván mögé, hogy utazáshoz viselt ruháját kisasszonyokhoz méltóra cserélje.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19901-19920 , 19921-19940 , 19941-19960 , 19954-19973