Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 934 (18661. - 18670. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
18670. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-11 21:07:47
Üzenet elküldve: 2023-12-11 21:07:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
* Először egy fürdőházi szolgálóleány távozik a paraván mögül, kissé zavart ábrázattal. Zavara tovább fokozódik, ahogy megpillantja a heverésző wegtorenit. Bűbájos mosolyt villant rá, majd rákacsint, mielőtt figyelme minden morzsáját az előbukkanó Yezára függesztené. *
- Kedvesem, hát itt bujkálsz? Nem megmondtam, hogy ne mutasd meg senki másnak, csak nekem? Még a végén féltékeny leszek.
* Csintalanul elvigyorodik és nyújtózik egyet ültében. Na nem mintha elmacskásodtak volna a tagjai, csupán csak tisztában van azzal, hogy mennyivel vonzóbb látványt nyújt. *
- Már nem vagyok egyedül.
* Hívja fel eme tényre a figyelmet, és lassan feltápászkodik. Kényelmesen kényelmetlen közelségbe lép a nőhöz és ujjaival megkeresi az elorozott kincsét a ruha anyagán át. Közben elegánsan elengedi a füle mellett a kérdést. *
- Úgy tűnt, mintha némi problémád adódott volna. Segítsek esetleg... orvosolni?
* Az elhangzó szitkok és fülig rántott ruha okán azt sejti, a láncával küzd a vörös. Félig elfojtott nevetés reszket a szájsarkában.
Átérzi a küzdelmét, egy csinos, nagy jelentőséggel bíró ékszerecske őt is fojtogatja egy ideje. Tulajdonképpen szó szerint. Ugyanis az átkozott leviatános gyűrű úgy tűnik, rászorult a bal mutatóujjára. Talán egy szép napon úgy fogja lefűrészelni az ujjáról valaki, a magatehetetlen hullájáról. *
- Trükkösek ezek a kis kapcsok, igaz?
* Szende mosollyal belebabrál a saját nyakláncai közé. *
- Praktikusak, mert egyetlen tolvajocska sem képes kioldani a zárjukat pár szempillantás alatt, anélkül hogy észre ne venném. Mindegyiknek megvan a saját kis trükkje... az pedig ott kifejezetten makacs jószág. Ha jól emlékszem egy lihanechi gnóm készítette.
* Folytatja a csevegést, miközben ujjaival a láncot ékesítő medalion körvonalait tapogatja ki az anyagon keresztül. *
- Szörnyen őrjítő lehet a tudat, hogy egy részem folyton nálad van, a bőrödhöz simul, igaz? Naaagyon-naaagyon bosszantó lehet.
* Halk, gonosz kacajjal megforgatja a dereka körül, hogy a zár kerüljön előre. Természetesen szigorúan a ruha felett marad a keze. Rövid sóhajjal hátralép és összefonja a karját a mellkasa előtt. *
- Mit ér meg neked a segítségem? Mit kapok ha leveszem rólad?
//Fürdőház//
* Először egy fürdőházi szolgálóleány távozik a paraván mögül, kissé zavart ábrázattal. Zavara tovább fokozódik, ahogy megpillantja a heverésző wegtorenit. Bűbájos mosolyt villant rá, majd rákacsint, mielőtt figyelme minden morzsáját az előbukkanó Yezára függesztené. *
- Kedvesem, hát itt bujkálsz? Nem megmondtam, hogy ne mutasd meg senki másnak, csak nekem? Még a végén féltékeny leszek.
* Csintalanul elvigyorodik és nyújtózik egyet ültében. Na nem mintha elmacskásodtak volna a tagjai, csupán csak tisztában van azzal, hogy mennyivel vonzóbb látványt nyújt. *
- Már nem vagyok egyedül.
* Hívja fel eme tényre a figyelmet, és lassan feltápászkodik. Kényelmesen kényelmetlen közelségbe lép a nőhöz és ujjaival megkeresi az elorozott kincsét a ruha anyagán át. Közben elegánsan elengedi a füle mellett a kérdést. *
- Úgy tűnt, mintha némi problémád adódott volna. Segítsek esetleg... orvosolni?
* Az elhangzó szitkok és fülig rántott ruha okán azt sejti, a láncával küzd a vörös. Félig elfojtott nevetés reszket a szájsarkában.
Átérzi a küzdelmét, egy csinos, nagy jelentőséggel bíró ékszerecske őt is fojtogatja egy ideje. Tulajdonképpen szó szerint. Ugyanis az átkozott leviatános gyűrű úgy tűnik, rászorult a bal mutatóujjára. Talán egy szép napon úgy fogja lefűrészelni az ujjáról valaki, a magatehetetlen hullájáról. *
- Trükkösek ezek a kis kapcsok, igaz?
* Szende mosollyal belebabrál a saját nyakláncai közé. *
- Praktikusak, mert egyetlen tolvajocska sem képes kioldani a zárjukat pár szempillantás alatt, anélkül hogy észre ne venném. Mindegyiknek megvan a saját kis trükkje... az pedig ott kifejezetten makacs jószág. Ha jól emlékszem egy lihanechi gnóm készítette.
* Folytatja a csevegést, miközben ujjaival a láncot ékesítő medalion körvonalait tapogatja ki az anyagon keresztül. *
- Szörnyen őrjítő lehet a tudat, hogy egy részem folyton nálad van, a bőrödhöz simul, igaz? Naaagyon-naaagyon bosszantó lehet.
* Halk, gonosz kacajjal megforgatja a dereka körül, hogy a zár kerüljön előre. Természetesen szigorúan a ruha felett marad a keze. Rövid sóhajjal hátralép és összefonja a karját a mellkasa előtt. *
- Mit ér meg neked a segítségem? Mit kapok ha leveszem rólad?
18669. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-11 15:14:58
Üzenet elküldve: 2023-12-11 15:14:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Ha valamiért nem olyan nehéz megfogalmaznia szavakat érzelmekről, akkor az azért van, mert többet olvasott már róluk, mint hogy megélte volna őket. Ez valahol jó, mert tudta, hogy lehetséges ebben a világban az ilyen, csak ő gondolta úgy, az eddigi tapasztalatai alapján - ami valljuk be, elég kevés - hogy vele ilyesmi nem történhet meg. Nem is tervezte, mert csak egy jó könyvnek gondolta a sok hasznos tudományos lexikon között. Érdekes, de nem az ő életére lesz hatással. Nem a fenét, az elmúlt huszonnégy órában már sokadjára megdőlt. Reméli ez nem olyasmi, ami csak úgy elmúlik akkor, amikor Yvon a műhelybe megy gürcölni.*
- Jó, hogy nem korábban szóltak, mert akkorra nem értem volna ide. * Kacag egyet, majd játékosan pöcköl egy kis vizet a másikra, hogy aztán hátat fordítva neki kimászhasson a medencéből.
Tudja, hogy most következik az, hogy valami ételt vesznek magukhoz, bár már nagyon izgatottan sietne a könyvtár felé. Szeretne egy tudományos könyvet olvasni arról, mi is az a szeretet. Nem, nem regényt, hanem tudományt. Létezik egyáltalán erről okosság? Hihetetlen, hogy egy ilyen megfoghatatlan dolgot eddig nem vett figyelembe annyira, hogy kutasson utána. Mindent kedvel, ami megmagyarázhatatlannak tűnik, mégis a végén megmagyarázható valamivel. Ha valaki olvasni tudna a gondolataiban, most mondhatná neki, hogy nem olvasni kellene róla, hanem megélni. Minden más ráér.*
- Egy egész élet. *Ismétli el a hallott szót, nagyon hosszúnak tűnik, de csábítónak. Most nem akarja elképzelni, hogy lehet nap, amikor nem így gondol majd Yvonra, vagy Yvon rá.
Felöltözik, bár most kényelmetlennek tűnik minden anyag darab, főleg, mert távol tartja tőle a fiút, még ha csak néhány milliméterre is.*
- Azt hiszem, hogy már ebédet kell keressünk. *Céloz arra, hogy a reggeli, mint olyan, az ugyanolyan távol van már, mint a reggel. Meg kellene próbálni napszakhoz illően viselkedni és végre tartani a lépést a valósággal, bármennyire is szeretne még elveszni egy kicsit ebben a furcsa dimenzióban, amiben órák óta lebeg Yvonnal.* - Hmm, azt hiszem, bármit meg tudnék enni. *Végre az ő gyomra és kordul egy elegánsat, pedig néhány perce még távolinak tűnt ez az inger. * - Válasszunk valamit, aztán vegyük a nyakunkba az új városomat! *Csak azért mondta ki hangosan, hogy ízlelgesse, hogy bizony itt fog élni, ha minden jól megy. Megnyugtató érzés, egyben izgatott is tőle, de legfőképpen attól izgatott, hogy nem egyedül kell mindent megugrania, mint eddig.*
*Ha valamiért nem olyan nehéz megfogalmaznia szavakat érzelmekről, akkor az azért van, mert többet olvasott már róluk, mint hogy megélte volna őket. Ez valahol jó, mert tudta, hogy lehetséges ebben a világban az ilyen, csak ő gondolta úgy, az eddigi tapasztalatai alapján - ami valljuk be, elég kevés - hogy vele ilyesmi nem történhet meg. Nem is tervezte, mert csak egy jó könyvnek gondolta a sok hasznos tudományos lexikon között. Érdekes, de nem az ő életére lesz hatással. Nem a fenét, az elmúlt huszonnégy órában már sokadjára megdőlt. Reméli ez nem olyasmi, ami csak úgy elmúlik akkor, amikor Yvon a műhelybe megy gürcölni.*
- Jó, hogy nem korábban szóltak, mert akkorra nem értem volna ide. * Kacag egyet, majd játékosan pöcköl egy kis vizet a másikra, hogy aztán hátat fordítva neki kimászhasson a medencéből.
Tudja, hogy most következik az, hogy valami ételt vesznek magukhoz, bár már nagyon izgatottan sietne a könyvtár felé. Szeretne egy tudományos könyvet olvasni arról, mi is az a szeretet. Nem, nem regényt, hanem tudományt. Létezik egyáltalán erről okosság? Hihetetlen, hogy egy ilyen megfoghatatlan dolgot eddig nem vett figyelembe annyira, hogy kutasson utána. Mindent kedvel, ami megmagyarázhatatlannak tűnik, mégis a végén megmagyarázható valamivel. Ha valaki olvasni tudna a gondolataiban, most mondhatná neki, hogy nem olvasni kellene róla, hanem megélni. Minden más ráér.*
- Egy egész élet. *Ismétli el a hallott szót, nagyon hosszúnak tűnik, de csábítónak. Most nem akarja elképzelni, hogy lehet nap, amikor nem így gondol majd Yvonra, vagy Yvon rá.
Felöltözik, bár most kényelmetlennek tűnik minden anyag darab, főleg, mert távol tartja tőle a fiút, még ha csak néhány milliméterre is.*
- Azt hiszem, hogy már ebédet kell keressünk. *Céloz arra, hogy a reggeli, mint olyan, az ugyanolyan távol van már, mint a reggel. Meg kellene próbálni napszakhoz illően viselkedni és végre tartani a lépést a valósággal, bármennyire is szeretne még elveszni egy kicsit ebben a furcsa dimenzióban, amiben órák óta lebeg Yvonnal.* - Hmm, azt hiszem, bármit meg tudnék enni. *Végre az ő gyomra és kordul egy elegánsat, pedig néhány perce még távolinak tűnt ez az inger. * - Válasszunk valamit, aztán vegyük a nyakunkba az új városomat! *Csak azért mondta ki hangosan, hogy ízlelgesse, hogy bizony itt fog élni, ha minden jól megy. Megnyugtató érzés, egyben izgatott is tőle, de legfőképpen attól izgatott, hogy nem egyedül kell mindent megugrania, mint eddig.*
18668. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-11 07:51:46
Üzenet elküldve: 2023-12-11 07:51:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 841
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 841
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
*Hamarosan kiderül, hogy teljesen hiábavalónak látszik a próbálkozás. Semmi eredménye. Illetve talán mégis, de erre már csak akkor jön rá, amikor egy dühös toppantással végül elzavarja a haszontalan lányt és egy kicsit még babrálva a szélesebb kapoccsal, maga is kilép a paraván mögül. Fel sem merül benne, hogy a feltűrt ruha okán megvillantott szemérem megrökönyödést kelthet egy fürdőházban. De már tűri is vissza az anyagot kapkodó sietséggel, amikor megpillantja Farsyst.*
- Édesem *mosolyodik kissé összeszedetlenül, aztán sietve kibújik a kabátjából, hogy még a távozó szolgálólány kezébe nyomja.* - Egyedül? *pillant körbe, hiszen Lutah Farsyst olyan ritka egyedül látni, mint egy keselyűt.
Ahogy ott ül, mintha csak megsejtette volna, hogy az ő csecsebecséivel birkózik a vörös. Mint a mesék csörgős láncai, melyek megidézik a démont, ha megpróbálnál szabadulni.*
- Mióta ücsörögsz itt?
//Fürdőház//
*Hamarosan kiderül, hogy teljesen hiábavalónak látszik a próbálkozás. Semmi eredménye. Illetve talán mégis, de erre már csak akkor jön rá, amikor egy dühös toppantással végül elzavarja a haszontalan lányt és egy kicsit még babrálva a szélesebb kapoccsal, maga is kilép a paraván mögül. Fel sem merül benne, hogy a feltűrt ruha okán megvillantott szemérem megrökönyödést kelthet egy fürdőházban. De már tűri is vissza az anyagot kapkodó sietséggel, amikor megpillantja Farsyst.*
- Édesem *mosolyodik kissé összeszedetlenül, aztán sietve kibújik a kabátjából, hogy még a távozó szolgálólány kezébe nyomja.* - Egyedül? *pillant körbe, hiszen Lutah Farsyst olyan ritka egyedül látni, mint egy keselyűt.
Ahogy ott ül, mintha csak megsejtette volna, hogy az ő csecsebecséivel birkózik a vörös. Mint a mesék csörgős láncai, melyek megidézik a démont, ha megpróbálnál szabadulni.*
- Mióta ücsörögsz itt?
18667. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-10 16:37:51
Üzenet elküldve: 2023-12-10 16:37:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
* Az undok idő a férfit is bezavarja a legközelebbi meleget és kedves fogadtatást nyújtó intézménybe. Sajnálatos, ez nem egy párnásház vagy egy kellemes kis pipázóhely, de Arthenior városa csak ezzel tud ma szolgálni.
A tagjaiba már egészen beleivódott a kinti hideg, így a fürdőház langymelege után kívánkozik minden porcikája, hogy valahogy kiűzze magából a fagyos dermedtséget.
Vetkőzés közben fanyar mosollyal élcelődik sajat magán. Lám, a híres Farsys, a kemény munkától fáradtan betér egy fürdőre a nap végén. Egyedül. Mint a kisujja. Hol van már a legutóbbi pompás mulatság, az egzotikus vendégekkel? Vajon a hideg évszak, vagy maga a szürkés Arthenior városa lopta ki ereiből a parazsat és hevületet?
Ezen sürgősen változtatni kíván.
A fehér leplet hanyagul a csípőjére tekeri, meg ne botránkoztasson néhány prűd tekintetet. Tanul. Elég volt néhány ráncos satrafa vércséhez hasonlító vijjogása ahhoz, hogy rászoljon a leplezésre amíg áthalad a közös területeken. Örökre a hallójárataiba égett a banya.
Ahogy halkan dudorászva átsétál a folyosón, érdekes hangok ütik meg a fülét. Kellemesen ismerősek. Bekukkant a fülkébe, ahol egy paraván mögül csendülnek fel éppen az újabb szitkok.
Fogalma sincs mi folyik odaát, de roppant kíváncsi, főleg hogy két női hangot vél hallani.
Akármilyen titkos üzelmek zajlanak ott éppen, ő bizony éppen ráér, hogy megvárja. Csendesen lehanyatlik egy közeli pamlagra, művészien elrendezett tagokkal. Ügyel rá, hogy olyan módon tűnjön drámaian vonzónak, hogy kellőképpen véletlen és hanyag is legyen egyszerre.
Miután elhelyezkedik, már csak annyi a dolga, hogy szórakozottan tekergesse párás tincseit és odaadóan füleljen. *
//Fürdőház//
* Az undok idő a férfit is bezavarja a legközelebbi meleget és kedves fogadtatást nyújtó intézménybe. Sajnálatos, ez nem egy párnásház vagy egy kellemes kis pipázóhely, de Arthenior városa csak ezzel tud ma szolgálni.
A tagjaiba már egészen beleivódott a kinti hideg, így a fürdőház langymelege után kívánkozik minden porcikája, hogy valahogy kiűzze magából a fagyos dermedtséget.
Vetkőzés közben fanyar mosollyal élcelődik sajat magán. Lám, a híres Farsys, a kemény munkától fáradtan betér egy fürdőre a nap végén. Egyedül. Mint a kisujja. Hol van már a legutóbbi pompás mulatság, az egzotikus vendégekkel? Vajon a hideg évszak, vagy maga a szürkés Arthenior városa lopta ki ereiből a parazsat és hevületet?
Ezen sürgősen változtatni kíván.
A fehér leplet hanyagul a csípőjére tekeri, meg ne botránkoztasson néhány prűd tekintetet. Tanul. Elég volt néhány ráncos satrafa vércséhez hasonlító vijjogása ahhoz, hogy rászoljon a leplezésre amíg áthalad a közös területeken. Örökre a hallójárataiba égett a banya.
Ahogy halkan dudorászva átsétál a folyosón, érdekes hangok ütik meg a fülét. Kellemesen ismerősek. Bekukkant a fülkébe, ahol egy paraván mögül csendülnek fel éppen az újabb szitkok.
Fogalma sincs mi folyik odaát, de roppant kíváncsi, főleg hogy két női hangot vél hallani.
Akármilyen titkos üzelmek zajlanak ott éppen, ő bizony éppen ráér, hogy megvárja. Csendesen lehanyatlik egy közeli pamlagra, művészien elrendezett tagokkal. Ügyel rá, hogy olyan módon tűnjön drámaian vonzónak, hogy kellőképpen véletlen és hanyag is legyen egyszerre.
Miután elhelyezkedik, már csak annyi a dolga, hogy szórakozottan tekergesse párás tincseit és odaadóan füleljen. *
18666. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-10 14:32:46
Üzenet elküldve: 2023-12-10 14:32:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Csak élvezi a lány közelségét és a víz érintését, próbál nem törődni a külvilággal, a múlttal, a jövővel, csak ezt a pillanatot akarja kiélvezni. Mai megemlíti, hogy korábban el sem tudta volna képzelni, hogy vele ilyen történhet. Yvon hagyja, hogy őt is felfedezze a kezeivel. Közben megpróbál visszaemlékezni korábbi tapasztalataira, ami a lányokat illeti. *
– Én mindig is éreztem, hogy valahol van valaki, akire majd egyszer rátalálok, de azt nem gondoltam volna, hogy ott fogsz várni rám a főtéren. Szólhattak volna korábban is azok a mindentudó istenek. De nem panaszkodok, csak az számít, hogy most itt vagy és én is itt vagyok és szeretjük egymást.
* Hamarosan a közeljövő tervezgetése kerül terítékre, aminek egy kicsit örül is. Nem, mintha nem élvezné bárminél jobban a közös semmit tevést és ölelkezést. Viszont az az igazság, hogy a praktikus dolgok, mint amilyen a reggeli megevése és a könyvtárba gyaloglás sokkal egyszerűbbek számára, mint az érzelmekről való beszélgetés. Több tapasztalata van bennük. *
– Hát még szép! Üres a gyomrom, mint egy kongó tál. * Most már kissé sem zavartatva magát saját vagy a lány meztelensége miatt száll ki a vízből és elindul az öltözők felé, persze csak miután a törölközőt maga köré tekerte. *
– Az alvás is fontos, nem csak az étel. Ha nem vagy kipihent, nem tudsz tisztán gondolkodni. Ne félj, még rengeteg időt fogunk együtt tölteni. Nemcsak ma, hanem bármelyik másik napon is. Előttünk az egész élet! * Mondja teljes beleéléssel, merthogy most valóban így érzi. Persze az élet hosszú, ha úgy vesszük, az emberek és a körülmények pedig változnak, de ha folyton ilyeneken gondolkodnánk, nem tudnánk élvezni azt a kevés időt, amikor igazán boldogok vagyunk. Egyelőre úgy tűnik, kapcsolatuk jó irányba halad, felesleges lenne a jövő problémáin filozofálni. Most csak az a fontos, hogy egyenek, aztán elinduljanak a könyvtárba.
Az öltözőben szerencsére még megvannak a cuccaik, így felöltözhetnek, aztán visszatérhetnek a Pegazus fogadó részébe. *
– Mit együnk?
* Csak élvezi a lány közelségét és a víz érintését, próbál nem törődni a külvilággal, a múlttal, a jövővel, csak ezt a pillanatot akarja kiélvezni. Mai megemlíti, hogy korábban el sem tudta volna képzelni, hogy vele ilyen történhet. Yvon hagyja, hogy őt is felfedezze a kezeivel. Közben megpróbál visszaemlékezni korábbi tapasztalataira, ami a lányokat illeti. *
– Én mindig is éreztem, hogy valahol van valaki, akire majd egyszer rátalálok, de azt nem gondoltam volna, hogy ott fogsz várni rám a főtéren. Szólhattak volna korábban is azok a mindentudó istenek. De nem panaszkodok, csak az számít, hogy most itt vagy és én is itt vagyok és szeretjük egymást.
* Hamarosan a közeljövő tervezgetése kerül terítékre, aminek egy kicsit örül is. Nem, mintha nem élvezné bárminél jobban a közös semmit tevést és ölelkezést. Viszont az az igazság, hogy a praktikus dolgok, mint amilyen a reggeli megevése és a könyvtárba gyaloglás sokkal egyszerűbbek számára, mint az érzelmekről való beszélgetés. Több tapasztalata van bennük. *
– Hát még szép! Üres a gyomrom, mint egy kongó tál. * Most már kissé sem zavartatva magát saját vagy a lány meztelensége miatt száll ki a vízből és elindul az öltözők felé, persze csak miután a törölközőt maga köré tekerte. *
– Az alvás is fontos, nem csak az étel. Ha nem vagy kipihent, nem tudsz tisztán gondolkodni. Ne félj, még rengeteg időt fogunk együtt tölteni. Nemcsak ma, hanem bármelyik másik napon is. Előttünk az egész élet! * Mondja teljes beleéléssel, merthogy most valóban így érzi. Persze az élet hosszú, ha úgy vesszük, az emberek és a körülmények pedig változnak, de ha folyton ilyeneken gondolkodnánk, nem tudnánk élvezni azt a kevés időt, amikor igazán boldogok vagyunk. Egyelőre úgy tűnik, kapcsolatuk jó irányba halad, felesleges lenne a jövő problémáin filozofálni. Most csak az a fontos, hogy egyenek, aztán elinduljanak a könyvtárba.
Az öltözőben szerencsére még megvannak a cuccaik, így felöltözhetnek, aztán visszatérhetnek a Pegazus fogadó részébe. *
– Mit együnk?
18665. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-10 07:47:21
Üzenet elküldve: 2023-12-10 07:47:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 841
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 841
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
*Hideg, latyak és még több hideg. Yeza személyes pokla. Tulajdonképpen okulhatott volna az előző télből és ezúttal felkészülhetett volna meleg ruhákkal, de amikor végre kitavaszodott, már gondolni se akart a zimankóra. Előkerültek a lenge, wegtoreni ruhácskák, és eszébe sem jutott a tél csikorgó szörnyűsége egy jó darabig. Aztán őszbe fordulva jött a tagadás meg a halogatás, mintha attól, hogy nem foglalkozik vele, az az ocsmány évszak nemlétbe is maszatolódna, és a világ csak úgy átzökkenne rajta észrevétlenül. Hát nem. Ő pedig újra itt van a lenge ruhácskákkal a zimankó közepén. Annyira már rávette magát, hogy beszerezzen pár finom harisnyát, ami legalább combig melegíti valamennyire. Rá se bír nézni az ormótlan, vastag téli holmikra, a piaci standokon. Taszító göncök.
Talán varrathatna magának valami ízléséhez passzolót, de Yeza szörnyen rosszul bánik a pénzzel, Aztyan meg nyakig temetkezik a papírjaiban, mióta újranyitottak. Szóval marad a fehér medvebunda kabát, amit még különös jótevője hagyott rá. Ilyenkor sokszor eszébe jut az északi, de csak remélni tudja, hogy a sors jóval hálálta meg a jóságát.
A wegtoreni fattyúra egész más körítéssel gondol. Mert azok az ékszerek gondoskodnak róla, hogy gyakran eszébe jusson. Elmormolt szitkok címzettje, vagy kéjes kis nyögések ihletője, amikor egy-egy fázós reggelen még nincs kedve kikelni az ágyból, s hagyja eljátszadozni az emlékekkel színezett képzeletet.
Bárhogy is, egyre fojtogatóbbnak érzi a kis csecsebecséket, akármennyire mutatósak is. Szörnyen dühíti, hogy nem tud rájönni a nyitjukra. De talán most! Ez a lány nemrég kezdett el szolgálni a Pegazusban, és állítólag ért ezekhez a holmikhoz. Yeza nagyon bizakodón érkezik, s a Fürdőház egyik paravánja mögé vonulva fel is fedi a nagy fejfájást okozó láncokat.*
- Mondd, hogy ki tudod nyitni! *sóhajt reménykedőn a derékig feltűrt ruháját szorongatva.
A nagy fehér prémkabát hamar lecsúszik a válláról, a szőrme szálai pedig lassan elkezdik beinni a fürdőben terjengő párát. Wegtoreni szitkok szisszennek a paraván mögül, méghozzá egyre cifrábbak és egyre kétségbeesettebb színezettel.*
- Az ég szerelmére, azt mondtad, értesz hozzá! *Yeza hangja türelmetlen és zaklatott.* - Jó, hát akkor csináld, ahogy akarod. De ne úgy! Ne, ne, ne, mondtam, hogy így nem jó! *Újabb cifra káromkodásfüzér a Tűz Városának szilaj dallamán, ami nem is annyira az előtte térdelő lánynak szól, akin szintén kifogni látszanak azok a trükkös kapcsok, hanem sokkal inkább annak a kiállhatatlan alaknak, akinek köszönheti fogságukat.*
//Fürdőház//
*Hideg, latyak és még több hideg. Yeza személyes pokla. Tulajdonképpen okulhatott volna az előző télből és ezúttal felkészülhetett volna meleg ruhákkal, de amikor végre kitavaszodott, már gondolni se akart a zimankóra. Előkerültek a lenge, wegtoreni ruhácskák, és eszébe sem jutott a tél csikorgó szörnyűsége egy jó darabig. Aztán őszbe fordulva jött a tagadás meg a halogatás, mintha attól, hogy nem foglalkozik vele, az az ocsmány évszak nemlétbe is maszatolódna, és a világ csak úgy átzökkenne rajta észrevétlenül. Hát nem. Ő pedig újra itt van a lenge ruhácskákkal a zimankó közepén. Annyira már rávette magát, hogy beszerezzen pár finom harisnyát, ami legalább combig melegíti valamennyire. Rá se bír nézni az ormótlan, vastag téli holmikra, a piaci standokon. Taszító göncök.
Talán varrathatna magának valami ízléséhez passzolót, de Yeza szörnyen rosszul bánik a pénzzel, Aztyan meg nyakig temetkezik a papírjaiban, mióta újranyitottak. Szóval marad a fehér medvebunda kabát, amit még különös jótevője hagyott rá. Ilyenkor sokszor eszébe jut az északi, de csak remélni tudja, hogy a sors jóval hálálta meg a jóságát.
A wegtoreni fattyúra egész más körítéssel gondol. Mert azok az ékszerek gondoskodnak róla, hogy gyakran eszébe jusson. Elmormolt szitkok címzettje, vagy kéjes kis nyögések ihletője, amikor egy-egy fázós reggelen még nincs kedve kikelni az ágyból, s hagyja eljátszadozni az emlékekkel színezett képzeletet.
Bárhogy is, egyre fojtogatóbbnak érzi a kis csecsebecséket, akármennyire mutatósak is. Szörnyen dühíti, hogy nem tud rájönni a nyitjukra. De talán most! Ez a lány nemrég kezdett el szolgálni a Pegazusban, és állítólag ért ezekhez a holmikhoz. Yeza nagyon bizakodón érkezik, s a Fürdőház egyik paravánja mögé vonulva fel is fedi a nagy fejfájást okozó láncokat.*
- Mondd, hogy ki tudod nyitni! *sóhajt reménykedőn a derékig feltűrt ruháját szorongatva.
A nagy fehér prémkabát hamar lecsúszik a válláról, a szőrme szálai pedig lassan elkezdik beinni a fürdőben terjengő párát. Wegtoreni szitkok szisszennek a paraván mögül, méghozzá egyre cifrábbak és egyre kétségbeesettebb színezettel.*
- Az ég szerelmére, azt mondtad, értesz hozzá! *Yeza hangja türelmetlen és zaklatott.* - Jó, hát akkor csináld, ahogy akarod. De ne úgy! Ne, ne, ne, mondtam, hogy így nem jó! *Újabb cifra káromkodásfüzér a Tűz Városának szilaj dallamán, ami nem is annyira az előtte térdelő lánynak szól, akin szintén kifogni látszanak azok a trükkös kapcsok, hanem sokkal inkább annak a kiállhatatlan alaknak, akinek köszönheti fogságukat.*
18664. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-04 20:39:33
Üzenet elküldve: 2023-12-04 20:39:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*Hagyja, hogy ébredésük után a matróna átkösse sebeit. Megtisztelő e gondoskodás. Az a tapasztalata, hogy minél magasabb pozíciót tölt be egy nőstény hierarchiájukban, annál kevésbé közvetlen a hímekkel. Agaree-Siche nemhogy gondoskodik róla, de érezhetően bizalmát is belefekteti. Furcsa élmény.
Megreggeliznek. Tiszteletlenségnek vélné útközben falatozni a matróna társaságában, így nem készül rá, hogy magával vigyen bármit az ételből. Nem szól étkezés közben egy szót sem; egyedül hagyja a nőstényt a gondolataival. Nem bánja. Ő magának is számos dologgal kell számot vetnie. Itt van mindjárt Agaree-Siche egészségi állapota. Pedig látszólag tökéletes formában van. Csak lopva emeli rá tekintetét merengve. A szigorú vonások különleges szépséget takarnak, ezt már nem először állapítja meg. Igaz, a matróna felé érzett csodálata önkéntelen is vakító tud lenni, de e mögé nem gondol már.
Frissítően hat a kinti, hűvös levegő. Felébreszti. Ugyanakkor legyen bármily önfeledt az újbóli szolgálat pillanata, érzékeit igyekszik kiélesíteni. A matróna nem avatta be őt terveibe, keveset tud. Fogalma sincs, mily veszélyek leselkednek rá.
Sebtiben meríti a kútba butykosát, hogy minél előbb visszatérhessen Agaree-Sichéhez.*
-Talán jobb lenne meghúznunk magunkat. Nem bízom ezekben a népekben. *Úgy hírlik, az emberfélék egy marék aranyért képesek átvágni valakinek a torkát. Neki ez idáig nemigen volt dolga velük. De sokat hallott róluk.*
-Mondják, nem ismerik a tisztességet. Csak az aranyat. *Árnyék. Lassít léptein, hogy a matróna mögé húzódjon. Keze kardja markolatán pihen, de nincs megfeszülve rajta. Néma testőrként követi a tiszteletet parancsoló nőstényt, közben pedig gondosan megszemléli a mellettük elhaladó alakok tekintetét. A szemből a legkönnyebb olvasni a szándékot.*
*Hagyja, hogy ébredésük után a matróna átkösse sebeit. Megtisztelő e gondoskodás. Az a tapasztalata, hogy minél magasabb pozíciót tölt be egy nőstény hierarchiájukban, annál kevésbé közvetlen a hímekkel. Agaree-Siche nemhogy gondoskodik róla, de érezhetően bizalmát is belefekteti. Furcsa élmény.
Megreggeliznek. Tiszteletlenségnek vélné útközben falatozni a matróna társaságában, így nem készül rá, hogy magával vigyen bármit az ételből. Nem szól étkezés közben egy szót sem; egyedül hagyja a nőstényt a gondolataival. Nem bánja. Ő magának is számos dologgal kell számot vetnie. Itt van mindjárt Agaree-Siche egészségi állapota. Pedig látszólag tökéletes formában van. Csak lopva emeli rá tekintetét merengve. A szigorú vonások különleges szépséget takarnak, ezt már nem először állapítja meg. Igaz, a matróna felé érzett csodálata önkéntelen is vakító tud lenni, de e mögé nem gondol már.
Frissítően hat a kinti, hűvös levegő. Felébreszti. Ugyanakkor legyen bármily önfeledt az újbóli szolgálat pillanata, érzékeit igyekszik kiélesíteni. A matróna nem avatta be őt terveibe, keveset tud. Fogalma sincs, mily veszélyek leselkednek rá.
Sebtiben meríti a kútba butykosát, hogy minél előbb visszatérhessen Agaree-Sichéhez.*
-Talán jobb lenne meghúznunk magunkat. Nem bízom ezekben a népekben. *Úgy hírlik, az emberfélék egy marék aranyért képesek átvágni valakinek a torkát. Neki ez idáig nemigen volt dolga velük. De sokat hallott róluk.*
-Mondják, nem ismerik a tisztességet. Csak az aranyat. *Árnyék. Lassít léptein, hogy a matróna mögé húzódjon. Keze kardja markolatán pihen, de nincs megfeszülve rajta. Néma testőrként követi a tiszteletet parancsoló nőstényt, közben pedig gondosan megszemléli a mellettük elhaladó alakok tekintetét. A szemből a legkönnyebb olvasni a szándékot.*
18663. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-04 11:11:58
Üzenet elküldve: 2023-12-04 11:11:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Most már kellemesen kiázott a bőre, érzi, hogy teljesen más, mint néhány perccel ezelőtt. A tisztaság számára elengedhetetlen, mégis volt idő, hogy nélkülöznie kellett ezt a csodás érzést, és a melegvizet. Mindent megtett azért, hogy ne kelljen úgy kinéznie, mint valami lápi lidérc, de azért nem volt egyszerű dolga az elmúlt hetekben.
Remélte, hogy a kis vicces megjegyzése nem zökkenti ki Yvont. Szerencsére nem értette félre, vagy rosszul, ezt az is igazolja, hogy a kezei még erősebben markolnak, ami már megint egy újszerű izgalmat okoz a lány testében. Kezdi elengedni, hogy nyomon kövesse saját rezdüléseit, mert már elveszett a kavalkádban. Le lehet ezt egyszerűsíteni azzal, hogy szimplán a fiú bárhol is érinti a testét az valami mágikus villámcsapást idéz elő benne. Nem tudná rendesen megfogalmazni, de ehhez hasonlít a legjobban. Hirtelen fény-sötétség és borzongás. Beleremeg, kisül tőle az agya, de mégis csodás. Ezért mágikus, nem pedig csak egy mezei villámcsapás, amibe belehalhat. *
- Akkor tényleg komolyan gondolod! *Neki ez Yvon szájából pontosan elegendő megerősítés. Milyen szép is lenne Lanawin leendő legnagyobb üzletkötőjével építeni a saját kis világukat, amibe belefér az ő tudománya, a másik elszántsága és ez a megmagyarázhatatlanul sok érzelem közöttük. Most egy kicsit azt érzi, hogy minden lehetséges és talált valakit, akivel együtt bármi sikerülhet. Nemrég még egyedül akarta ezt, de most elfogadhatatlannak tűnik az, hogy esetleg nem lesz mellette ez a fiú minden fontos momentumban. Kicsit naiv gondolat tőle ilyen gyors ismeretség után, de meg kell engednie, hogy végre igazán higgyen valamiben. Kellett valami, ami úgy motiválja, mint eddig még semmi más. Pedig volt miért elhagynia otthonát, de most az semmiségnek tűnik ahhoz az erőhöz, amit az ölelésük közben érez. Arcát nyomja a fiú vállához, szorítják egymást, és csak arra tud gondolni, hogy minden jóra fordult, s ez még csak nem is egy mese.
A másik szavai rántják ismét vissza ebbe a dimenzióba, ahol éppen nem a távoli, hanem a közeli jövő tervezéséé lesz a főszerep, mint például, hogy enniük kellene. Nem vonódik ki teljesen Yvon karjaiból, de egy kissé távolabbról szemléli arcát, szemeit. Ő már olyan jól megvan a kevés étellel, hogy eszébe sem jutott, hogy kellene. Igaz, nem is tud erre válaszolni, mert azonnal belekezd a következő mondataiba a másik, amit csillogó szemekkel figyel. A szavaknak olyan ereje van, amit csak most kezd el feldolgozni. Soha nem gondolta volna, hogy néhány ilyen mondatot valaha valakitől komolyan venne, sőt, azt végképp nem, hogy hasonlóan is fog érezni. *
- Én is máshogy képzeltem, de nem fordítva, hanem leginkább sehogy. *Kúszik fel lassan keze a másik nedves derekától, hasán, mellkasán, majd nyakán át, egészen annak arcáig, s egy picit megpihen rajta. * - Nem tudtam, hogy ez lehetséges, láttam, olvastam róla, de nem hittem, hogy velem megtörténhet. * Mosolyog, majd keze visszacsúszik, még utoljára – legalábbis itt a medencében – a másik derekáig. * - Elképesztő. * Mai nem volt soha olyan beállítottságú, hogy bárkivel is szeretne megosztani egy életet, mit életet, sokszor még egy napját sem. Mindig ő volt a családban a különc, mert fontosabb volt neki a rengeteg könyv, amiben az emberi lelkekről és viselkedéséről találhatott némi információt, mint az igazi emberi kontaktus. Furcsa is lehetett úgy kutatni ilyesmi után, hogy megtapasztani nem akart belőle semmit, csak megérteni. Talán most ez is megváltozik, így még összetettebb az egész. Ő ezt is köszönheti a fiúnak, de nem fogja traktálni vele. * - Elképesztő és nagyon örülök Yvon, hogy te vagy az, aki ezt tette velem. *Vigyorog bele a másik bőrébe, még egy ölelés közben, majd bólogat - vagyis próbál - hogy igen, menni kellene. Nem mintha fontosabbnak tűnne jelen pillanatban bármilyen szükséglet kielégítése, vagy a könyvtár, mint az, hogy teljes egészével érezze a fiút. Talán ez a gondolat rázza helyre őt igazán, nem a torokköszörülés, mert bármennyire is imádja most azt, ami történik vele, nem veszítheti el magát és mindazt, amit kitűzött célul. *
- Igen, igen menjünk, szóval ennél? * Távolodik egy kicsit, még egyszer megnedvesítve arcát, nyakát a meleg vízzel. Nem akar sietni sehová, de mégis a medence széle lesz az irány, közben nyújtva kezét Yvonnak. Egészen addig, míg rá nem jön, hogy a törölközőt maga köré kellene tekernie. Most sokkal bátrabban fedi fel testét, így a víz takarása után, de hamar köré csavarodik a textil, s néz a fiúra, hogy ha majd felöltöznek ismét, akkor merre is kell venni az irányt. Nagyon izgatott, hogy most még többet megismerhet újdonsült lakhelyéből. * – Nézzük meg mennyi dolog fér még bele a napunkba. * Mosolyog egy nagyot, majd az a mosoly szinte leolvad róla, amikor eszébe jut, hogy ez Yvon szabadnapja és a holnapot már szinte egyedül fogja tölteni. * - Olyan kevésnek tűnik, ami még hátra van, az alvásra szükség van, de bár ne aludtunk volna egy percet sem, akkor több időnk lehetne együtt. *Állapítja meg a most cseppet sem felelős felnőttesen. *
*Most már kellemesen kiázott a bőre, érzi, hogy teljesen más, mint néhány perccel ezelőtt. A tisztaság számára elengedhetetlen, mégis volt idő, hogy nélkülöznie kellett ezt a csodás érzést, és a melegvizet. Mindent megtett azért, hogy ne kelljen úgy kinéznie, mint valami lápi lidérc, de azért nem volt egyszerű dolga az elmúlt hetekben.
Remélte, hogy a kis vicces megjegyzése nem zökkenti ki Yvont. Szerencsére nem értette félre, vagy rosszul, ezt az is igazolja, hogy a kezei még erősebben markolnak, ami már megint egy újszerű izgalmat okoz a lány testében. Kezdi elengedni, hogy nyomon kövesse saját rezdüléseit, mert már elveszett a kavalkádban. Le lehet ezt egyszerűsíteni azzal, hogy szimplán a fiú bárhol is érinti a testét az valami mágikus villámcsapást idéz elő benne. Nem tudná rendesen megfogalmazni, de ehhez hasonlít a legjobban. Hirtelen fény-sötétség és borzongás. Beleremeg, kisül tőle az agya, de mégis csodás. Ezért mágikus, nem pedig csak egy mezei villámcsapás, amibe belehalhat. *
- Akkor tényleg komolyan gondolod! *Neki ez Yvon szájából pontosan elegendő megerősítés. Milyen szép is lenne Lanawin leendő legnagyobb üzletkötőjével építeni a saját kis világukat, amibe belefér az ő tudománya, a másik elszántsága és ez a megmagyarázhatatlanul sok érzelem közöttük. Most egy kicsit azt érzi, hogy minden lehetséges és talált valakit, akivel együtt bármi sikerülhet. Nemrég még egyedül akarta ezt, de most elfogadhatatlannak tűnik az, hogy esetleg nem lesz mellette ez a fiú minden fontos momentumban. Kicsit naiv gondolat tőle ilyen gyors ismeretség után, de meg kell engednie, hogy végre igazán higgyen valamiben. Kellett valami, ami úgy motiválja, mint eddig még semmi más. Pedig volt miért elhagynia otthonát, de most az semmiségnek tűnik ahhoz az erőhöz, amit az ölelésük közben érez. Arcát nyomja a fiú vállához, szorítják egymást, és csak arra tud gondolni, hogy minden jóra fordult, s ez még csak nem is egy mese.
A másik szavai rántják ismét vissza ebbe a dimenzióba, ahol éppen nem a távoli, hanem a közeli jövő tervezéséé lesz a főszerep, mint például, hogy enniük kellene. Nem vonódik ki teljesen Yvon karjaiból, de egy kissé távolabbról szemléli arcát, szemeit. Ő már olyan jól megvan a kevés étellel, hogy eszébe sem jutott, hogy kellene. Igaz, nem is tud erre válaszolni, mert azonnal belekezd a következő mondataiba a másik, amit csillogó szemekkel figyel. A szavaknak olyan ereje van, amit csak most kezd el feldolgozni. Soha nem gondolta volna, hogy néhány ilyen mondatot valaha valakitől komolyan venne, sőt, azt végképp nem, hogy hasonlóan is fog érezni. *
- Én is máshogy képzeltem, de nem fordítva, hanem leginkább sehogy. *Kúszik fel lassan keze a másik nedves derekától, hasán, mellkasán, majd nyakán át, egészen annak arcáig, s egy picit megpihen rajta. * - Nem tudtam, hogy ez lehetséges, láttam, olvastam róla, de nem hittem, hogy velem megtörténhet. * Mosolyog, majd keze visszacsúszik, még utoljára – legalábbis itt a medencében – a másik derekáig. * - Elképesztő. * Mai nem volt soha olyan beállítottságú, hogy bárkivel is szeretne megosztani egy életet, mit életet, sokszor még egy napját sem. Mindig ő volt a családban a különc, mert fontosabb volt neki a rengeteg könyv, amiben az emberi lelkekről és viselkedéséről találhatott némi információt, mint az igazi emberi kontaktus. Furcsa is lehetett úgy kutatni ilyesmi után, hogy megtapasztani nem akart belőle semmit, csak megérteni. Talán most ez is megváltozik, így még összetettebb az egész. Ő ezt is köszönheti a fiúnak, de nem fogja traktálni vele. * - Elképesztő és nagyon örülök Yvon, hogy te vagy az, aki ezt tette velem. *Vigyorog bele a másik bőrébe, még egy ölelés közben, majd bólogat - vagyis próbál - hogy igen, menni kellene. Nem mintha fontosabbnak tűnne jelen pillanatban bármilyen szükséglet kielégítése, vagy a könyvtár, mint az, hogy teljes egészével érezze a fiút. Talán ez a gondolat rázza helyre őt igazán, nem a torokköszörülés, mert bármennyire is imádja most azt, ami történik vele, nem veszítheti el magát és mindazt, amit kitűzött célul. *
- Igen, igen menjünk, szóval ennél? * Távolodik egy kicsit, még egyszer megnedvesítve arcát, nyakát a meleg vízzel. Nem akar sietni sehová, de mégis a medence széle lesz az irány, közben nyújtva kezét Yvonnak. Egészen addig, míg rá nem jön, hogy a törölközőt maga köré kellene tekernie. Most sokkal bátrabban fedi fel testét, így a víz takarása után, de hamar köré csavarodik a textil, s néz a fiúra, hogy ha majd felöltöznek ismét, akkor merre is kell venni az irányt. Nagyon izgatott, hogy most még többet megismerhet újdonsült lakhelyéből. * – Nézzük meg mennyi dolog fér még bele a napunkba. * Mosolyog egy nagyot, majd az a mosoly szinte leolvad róla, amikor eszébe jut, hogy ez Yvon szabadnapja és a holnapot már szinte egyedül fogja tölteni. * - Olyan kevésnek tűnik, ami még hátra van, az alvásra szükség van, de bár ne aludtunk volna egy percet sem, akkor több időnk lehetne együtt. *Állapítja meg a most cseppet sem felelős felnőttesen. *
18662. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-12-03 04:53:04
Üzenet elküldve: 2023-12-03 04:53:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Ő is egyedül szokott fürdeni, sőt – a legtöbb dolgot egyedül szokta csinálni. Persze vannak dolgok, amihez többen kellenek, illetve ha lehet is egyedül csinálni, az nem olyan érdekes és szórakoztató. Például a beszélgetés. Yvon szeret beszélni, de ezelőtt még nem talált olyat, akivel olyan hosszan és őszintén tudna szót váltani, mint Maival. Emellett persze egymás testének felfedezésére sem neheztel. Szerencsére a lány sem ellenzi, így minden porcikáját alaposan szeretné megismerni. Habár Mai játékos megjegyzése egy pillanatra megijeszti, de hamar rájön, hogyha gondja lenne vele, azt nem így fejezné ki. Yvon is elvigyorodik és csak még jobban rámarkol. *
– Nem, nem, dehogy… Komolyan gondolom, legalább annyira, mint hogy én akarok lenni Lanawin legnagyobb üzletkötője! * Reméli, hogy ez a párhuzam megteszi hatását. Még csak egy rövid ideje ismerik egymást, de úgy rémlik neki, hogy ezalatt már legalább háromszor említett hasonlót. Ez talán elég biztosíték Mainak, hogy szándéka komoly. Ha nem így lenne, ölelésük remélhetőleg minden maradék kételyt eloszlat. Ő is olyan erősen szorítja magához a lányt, hogy levegőt még kapjon, de érezzék egymás minden rezdülését. A mezítelen bőr érintése szokatlan, de cseppet sem zavaró. Egy ideig biztosan nem akarja elengedni a lányt, hacsak nem jelzi valamilyen módon, hogy neki elég volt. Yvon legalább egy percen át így maradna, utána is csak azért távolodik el, mert hallja gyomra korgását és eszébe jut, hogy még nem ettek ma semmit.
~ Biztosan Mai is éhes, csak nem mert szólni. ~
Kénytelen tehát eltávolodni és megtörni a csendet. *
– Ennünk kéne valamit, mielőtt elindulunk. Egyébként az jutott eszembe, hogy milyen érdekesen kezdtünk bele ebbe az egészbe… Először megcsókoltalak, aztán együtt aludtunk és még csak most öleltük meg egymást… Mármint úgy rendesen. * Néhány másodperc elteltével rájön, hogy talán nem egyértelmű, hogy mit akar ezzel mondani. Ő sem tudja igazából. *
– Csak azért mondom, mert mindig azt képzeltem, hogy más sorrendben fognak megtörténni ezek a dolgok, ha majd egyszer találok valakit. És tényleg… Mai, úgy örülök, hogy rád találtam! * Kissé már kínosnak érzi, hogy össze-vissza ugrálnak a gondolatai, amit egy újabb öleléssel palástol. Amíg az összeborulás tart, minden gondolata elszáll és csak arra tud figyelni, hogy milyen kellemes érzés valakivel megosztani ezt a pillanatot. Egy idő után a jellegzetes torokhangon jelez, hogy itt az idő. *
– Mennünk kéne.
* Ő is egyedül szokott fürdeni, sőt – a legtöbb dolgot egyedül szokta csinálni. Persze vannak dolgok, amihez többen kellenek, illetve ha lehet is egyedül csinálni, az nem olyan érdekes és szórakoztató. Például a beszélgetés. Yvon szeret beszélni, de ezelőtt még nem talált olyat, akivel olyan hosszan és őszintén tudna szót váltani, mint Maival. Emellett persze egymás testének felfedezésére sem neheztel. Szerencsére a lány sem ellenzi, így minden porcikáját alaposan szeretné megismerni. Habár Mai játékos megjegyzése egy pillanatra megijeszti, de hamar rájön, hogyha gondja lenne vele, azt nem így fejezné ki. Yvon is elvigyorodik és csak még jobban rámarkol. *
– Nem, nem, dehogy… Komolyan gondolom, legalább annyira, mint hogy én akarok lenni Lanawin legnagyobb üzletkötője! * Reméli, hogy ez a párhuzam megteszi hatását. Még csak egy rövid ideje ismerik egymást, de úgy rémlik neki, hogy ezalatt már legalább háromszor említett hasonlót. Ez talán elég biztosíték Mainak, hogy szándéka komoly. Ha nem így lenne, ölelésük remélhetőleg minden maradék kételyt eloszlat. Ő is olyan erősen szorítja magához a lányt, hogy levegőt még kapjon, de érezzék egymás minden rezdülését. A mezítelen bőr érintése szokatlan, de cseppet sem zavaró. Egy ideig biztosan nem akarja elengedni a lányt, hacsak nem jelzi valamilyen módon, hogy neki elég volt. Yvon legalább egy percen át így maradna, utána is csak azért távolodik el, mert hallja gyomra korgását és eszébe jut, hogy még nem ettek ma semmit.
~ Biztosan Mai is éhes, csak nem mert szólni. ~
Kénytelen tehát eltávolodni és megtörni a csendet. *
– Ennünk kéne valamit, mielőtt elindulunk. Egyébként az jutott eszembe, hogy milyen érdekesen kezdtünk bele ebbe az egészbe… Először megcsókoltalak, aztán együtt aludtunk és még csak most öleltük meg egymást… Mármint úgy rendesen. * Néhány másodperc elteltével rájön, hogy talán nem egyértelmű, hogy mit akar ezzel mondani. Ő sem tudja igazából. *
– Csak azért mondom, mert mindig azt képzeltem, hogy más sorrendben fognak megtörténni ezek a dolgok, ha majd egyszer találok valakit. És tényleg… Mai, úgy örülök, hogy rád találtam! * Kissé már kínosnak érzi, hogy össze-vissza ugrálnak a gondolatai, amit egy újabb öleléssel palástol. Amíg az összeborulás tart, minden gondolata elszáll és csak arra tud figyelni, hogy milyen kellemes érzés valakivel megosztani ezt a pillanatot. Egy idő után a jellegzetes torokhangon jelez, hogy itt az idő. *
– Mennünk kéne.
18661. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-30 07:36:47
Üzenet elküldve: 2023-11-30 07:36:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
- Nem *feleli kurtán a kérdésre. A hangját egész lággyá teszi a fáradtság, az ajkára pedig sejtelmes mosolyt von a válasz, de nem fűz hozzá többet. A teste nagyon hálás érte, hogy végre enged a pihenésnek, s az elméje is csak egy lépésre van tőle, hogy az álom öntudatlan világába merüljön.*
- Ne acsarkodj folyvást, fiú *mondja csendesen, s finoman megérinti a Maur'da vállát, aztán visszahúzza a kezét a takaró alá.* - Pihenj most már.
*A szavait a hím talán csak mostanra érti, de Agaree-Siche ennél mélyebb tartalommal érti őket. A hímek, főleg ebben a korban, nagyon forrófejűek tudnak lenni. A nőstények viszont vezetni hivatottak, s tény, hogy közülük is azok tudnak magasra törni, akik hidegvérrel terveznek, alattomosak és jól használják ki a lehetőségeiket.
Pirtianes szövetségei és ellentétei hajlékonyak és egyszersmind a nagyon-nagyon régre nyúló dolgok szilárdságával is bírnak. A hímek általában nem látják át őket olyan jól, és nem tudnak ennyi szálon és túlságosan előre tervezni. És többnyire türelmetlenek is. Agaree-Siche bár nagyon sok dologban nem értett egyet az apjával, de mindig tisztelte őt. Olyan vezér volt az övéi élén, akinek nem volt könnyű a nyomdokaiba lépni, s máig csak reméli, hogy sikerült felérnie hozzá.
Reggel nem piszmog sokat. Megmosakszik a hideg vízben, s tiszta ruhát ölt. Átköti a hím hátát a gyolccsal, bár szépen összehúzódtak a sebek, a tetejüket pedig kezdi megkeményíteni a varr, ami bizonyára kellemetlenül fog húzódni egy darabig.*
- Azért egy darabig még óvatosan mozogj, ha lehet *inti a harcost.
Csizmát húz és felköti a fegyverövét, átveti a vállán az iszákját, s már indulhatnak is.
Odalent kifizeti a Szobát még egy éjszakára, így elegendő épp csak a szükséges holmijukat magukkal vinni, a többit odafönt hagyhatják. Kifizeti a 17 aranyat
, aztán valami harapnivaló után néz a Pegazus kínálatában. Nem főtt étel ugyan, de 16 aranyért bőséges reggeli mindkettejüknek , amit akár út közben is elfogyaszthatnak. Talán legközelebb a fürdőházat is igénybe veszi. Nagyon is a kedvére volna, de előbb megbizonyosodna róla, hogy a Dwirinthalen ficsúr már nem lebzsel a környéken. Remélhetőleg eléggé lefoglalja a kúria rendbetétele, hogy e pár nap alatt ne legyen útban.*
- Töltsd meg a kulacsokat a szökőkútnál, aztán elkísérsz a piacra, mint az árnyékom *mondja. A titulussal igyekszik leszögezni, hogy ő irányít, s nem kíván atrocitásba keveredni.* - Csak figyelj és tanulj. A dolgok itt másképp mennek, és meg kell értened Artheniort, hogy a hasznomra légy.
*Kifejezetten jólesik neki a csípősen friss levegő és a séta is jót tesz majd, de azért örül, hogy a hímet maga mellett tudhatja az ismeretlen-ismerős városban.*
- Nem *feleli kurtán a kérdésre. A hangját egész lággyá teszi a fáradtság, az ajkára pedig sejtelmes mosolyt von a válasz, de nem fűz hozzá többet. A teste nagyon hálás érte, hogy végre enged a pihenésnek, s az elméje is csak egy lépésre van tőle, hogy az álom öntudatlan világába merüljön.*
- Ne acsarkodj folyvást, fiú *mondja csendesen, s finoman megérinti a Maur'da vállát, aztán visszahúzza a kezét a takaró alá.* - Pihenj most már.
*A szavait a hím talán csak mostanra érti, de Agaree-Siche ennél mélyebb tartalommal érti őket. A hímek, főleg ebben a korban, nagyon forrófejűek tudnak lenni. A nőstények viszont vezetni hivatottak, s tény, hogy közülük is azok tudnak magasra törni, akik hidegvérrel terveznek, alattomosak és jól használják ki a lehetőségeiket.
Pirtianes szövetségei és ellentétei hajlékonyak és egyszersmind a nagyon-nagyon régre nyúló dolgok szilárdságával is bírnak. A hímek általában nem látják át őket olyan jól, és nem tudnak ennyi szálon és túlságosan előre tervezni. És többnyire türelmetlenek is. Agaree-Siche bár nagyon sok dologban nem értett egyet az apjával, de mindig tisztelte őt. Olyan vezér volt az övéi élén, akinek nem volt könnyű a nyomdokaiba lépni, s máig csak reméli, hogy sikerült felérnie hozzá.
Reggel nem piszmog sokat. Megmosakszik a hideg vízben, s tiszta ruhát ölt. Átköti a hím hátát a gyolccsal, bár szépen összehúzódtak a sebek, a tetejüket pedig kezdi megkeményíteni a varr, ami bizonyára kellemetlenül fog húzódni egy darabig.*
- Azért egy darabig még óvatosan mozogj, ha lehet *inti a harcost.
Csizmát húz és felköti a fegyverövét, átveti a vállán az iszákját, s már indulhatnak is.
Odalent kifizeti a Szobát még egy éjszakára, így elegendő épp csak a szükséges holmijukat magukkal vinni, a többit odafönt hagyhatják. Kifizeti a 17 aranyat
, aztán valami harapnivaló után néz a Pegazus kínálatában. Nem főtt étel ugyan, de 16 aranyért bőséges reggeli mindkettejüknek , amit akár út közben is elfogyaszthatnak. Talán legközelebb a fürdőházat is igénybe veszi. Nagyon is a kedvére volna, de előbb megbizonyosodna róla, hogy a Dwirinthalen ficsúr már nem lebzsel a környéken. Remélhetőleg eléggé lefoglalja a kúria rendbetétele, hogy e pár nap alatt ne legyen útban.*- Töltsd meg a kulacsokat a szökőkútnál, aztán elkísérsz a piacra, mint az árnyékom *mondja. A titulussal igyekszik leszögezni, hogy ő irányít, s nem kíván atrocitásba keveredni.* - Csak figyelj és tanulj. A dolgok itt másképp mennek, és meg kell értened Artheniort, hogy a hasznomra légy.
*Kifejezetten jólesik neki a csípősen friss levegő és a séta is jót tesz majd, de azért örül, hogy a hímet maga mellett tudhatja az ismeretlen-ismerős városban.*
18660. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-29 20:59:18
Üzenet elküldve: 2023-11-29 20:59:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Furcsa mód örül, hogy beszélhet és megoszthat némi információt magáról. Nem fog túlzásokba esni, ha úgy érzi Yvont ez nem érdekli, de valahogy olyan elvarázsolt közegben van, ami mintha megengedné neki, hogy egy kicsit fecsegjen. Persze nem üres szavak ezek, de azért is csinálja, mert valahogy zsigereiben érzi, hogy szeretne ő is tudni a másikról, viszont ehhez adni is kell. Csak reméli, hogy erre lesz ideje. A mondat, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia kissé ijesztő, de nem a fiútól ijed meg, hanem attól, hogy nem korlátozást érez, hanem sokkal inkább egy újabb fajta szabadságot. Milyen új és ismeretlen ez.*
- Igen, fürdeni is egyedül szoktam és lám... *Vigyorodik el, persze nem vicc ez, mint ahogy hangzik, mert ha mélyebben belegondol tényleg olyan dolgot csinálnak most ketten, ami eddig elképzelhetetlen volt számára.
Valószínű nem jó a bókolásban amúgy sem, nem tudhatja, hogy mennyit kell ebből adni, vagy mennyi ami terhes. Ő csak nem tud mit kezdeni vele, ettől függetlenül jól esik neki, viszont ehhez talán hozzá kell szoknia. Teljesen más volt az amikor szinte árulni akarták szülei, hogy keljen el mielőbb, akkor kapott néhányat, csak ügyet sem vetett rá, mert nem érzett mögötte semmit.
Nem sokat gondolkodik, mert végre megkapja azt a csókot, amit szinte kért Yvontól. Minden egyes érintéstől borzong, és minden egyes csóktól jobbnak érzi az egész világot, s elfelejt mindent, ami valaha rossz volt. Fogalma sincs, hogy mi lehet az, amitől még jobb lehetne a napja, de Yvon feszegeti a határait és szerencsére mindig át is lépi. Gondolta már ezt többször, de nem. Ettől jobb biztosan nem lehet semmi. A másik keze nyoma mintha mágiával lenne átitatva, mert egészen különleges hatással van rá. Csak ez lehet a magyarázat.
Mai is bátorkodik egy kis felfedezést tenni a fiú testén, a bordája ívén kalandoznak ujjai, puhán simítva végig.
Amit ez után hall, az megakasztja a kezét. Nyel egy nagyot, de szemei szinte sugároznak a boldogságtól. *
- Semmi nem tenne boldogabbá. * Mosolyogva beszél, majd egy mély levegőt vesz. *
- De nem várom el, hogy... szóval én is dolgozni fogok és akkor együtt... *Nem tudja folytatni kusza kis mondatát, mert késztetést érez arra, hogy ajkai a másikén pihenjenek meg ismét. Talán az eddigi legforróbb és magabiztosabb csókjával illeti, mert nem tudja szebben kifejezni azt, amit most érez. Persze időközben megérezte, hogy Yvon kezei merre járnak, ami cseppet sem zavarja.. sőt. Ellenben nem bírja ki, hogy ne tegyen egy kis játékos megjegyzést nevetve.* - Csak remélem, hogy nem azért mondod, mert éppen a mellemet fogod. * Halkan nevet, mert eszébe jut testvére jó tanácsa, amit a másik nővérének mondott, hogy hogyan is lehet rávenni egy férfit bármire. Természetesen Mainak nem volt ilyen szándéka, ez most úgy történt meg vele, hogy nem kellett holmi női praktikákat bevetnie, - amit nem is tudna, hogyan kell - de borzasztóan jó érzés, hogy ez vele történik most meg. Aztán a világért sem szeretne kekeckedni, de gondot okozni sem.*
- Yvon, tényleg semmi nem tenne boldogabbá, de amit meséltél, az adósságokról... Ez biztosan jó ötlet?
*Az ő agya csak csókolózás közben tud leállni, ezt már megfigyelte. Egy kicsit mintha aggódna a fiú józan ítélőképességéért, mert tudja, hogy így is van elég baja, most pedig a nyakába veheti Mait is. Közben ismét mozgásba lendülnek ujjacskái és simítják újra Yvon oldalát, majd áttérnek a hátára, hogy megölelhesse őt szorosan, gondosan ügyelve rá, hogy minél többet érezhessenek egymásból.*
*Furcsa mód örül, hogy beszélhet és megoszthat némi információt magáról. Nem fog túlzásokba esni, ha úgy érzi Yvont ez nem érdekli, de valahogy olyan elvarázsolt közegben van, ami mintha megengedné neki, hogy egy kicsit fecsegjen. Persze nem üres szavak ezek, de azért is csinálja, mert valahogy zsigereiben érzi, hogy szeretne ő is tudni a másikról, viszont ehhez adni is kell. Csak reméli, hogy erre lesz ideje. A mondat, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia kissé ijesztő, de nem a fiútól ijed meg, hanem attól, hogy nem korlátozást érez, hanem sokkal inkább egy újabb fajta szabadságot. Milyen új és ismeretlen ez.*
- Igen, fürdeni is egyedül szoktam és lám... *Vigyorodik el, persze nem vicc ez, mint ahogy hangzik, mert ha mélyebben belegondol tényleg olyan dolgot csinálnak most ketten, ami eddig elképzelhetetlen volt számára.
Valószínű nem jó a bókolásban amúgy sem, nem tudhatja, hogy mennyit kell ebből adni, vagy mennyi ami terhes. Ő csak nem tud mit kezdeni vele, ettől függetlenül jól esik neki, viszont ehhez talán hozzá kell szoknia. Teljesen más volt az amikor szinte árulni akarták szülei, hogy keljen el mielőbb, akkor kapott néhányat, csak ügyet sem vetett rá, mert nem érzett mögötte semmit.
Nem sokat gondolkodik, mert végre megkapja azt a csókot, amit szinte kért Yvontól. Minden egyes érintéstől borzong, és minden egyes csóktól jobbnak érzi az egész világot, s elfelejt mindent, ami valaha rossz volt. Fogalma sincs, hogy mi lehet az, amitől még jobb lehetne a napja, de Yvon feszegeti a határait és szerencsére mindig át is lépi. Gondolta már ezt többször, de nem. Ettől jobb biztosan nem lehet semmi. A másik keze nyoma mintha mágiával lenne átitatva, mert egészen különleges hatással van rá. Csak ez lehet a magyarázat.
Mai is bátorkodik egy kis felfedezést tenni a fiú testén, a bordája ívén kalandoznak ujjai, puhán simítva végig.
Amit ez után hall, az megakasztja a kezét. Nyel egy nagyot, de szemei szinte sugároznak a boldogságtól. *
- Semmi nem tenne boldogabbá. * Mosolyogva beszél, majd egy mély levegőt vesz. *
- De nem várom el, hogy... szóval én is dolgozni fogok és akkor együtt... *Nem tudja folytatni kusza kis mondatát, mert késztetést érez arra, hogy ajkai a másikén pihenjenek meg ismét. Talán az eddigi legforróbb és magabiztosabb csókjával illeti, mert nem tudja szebben kifejezni azt, amit most érez. Persze időközben megérezte, hogy Yvon kezei merre járnak, ami cseppet sem zavarja.. sőt. Ellenben nem bírja ki, hogy ne tegyen egy kis játékos megjegyzést nevetve.* - Csak remélem, hogy nem azért mondod, mert éppen a mellemet fogod. * Halkan nevet, mert eszébe jut testvére jó tanácsa, amit a másik nővérének mondott, hogy hogyan is lehet rávenni egy férfit bármire. Természetesen Mainak nem volt ilyen szándéka, ez most úgy történt meg vele, hogy nem kellett holmi női praktikákat bevetnie, - amit nem is tudna, hogyan kell - de borzasztóan jó érzés, hogy ez vele történik most meg. Aztán a világért sem szeretne kekeckedni, de gondot okozni sem.*
- Yvon, tényleg semmi nem tenne boldogabbá, de amit meséltél, az adósságokról... Ez biztosan jó ötlet?
*Az ő agya csak csókolózás közben tud leállni, ezt már megfigyelte. Egy kicsit mintha aggódna a fiú józan ítélőképességéért, mert tudja, hogy így is van elég baja, most pedig a nyakába veheti Mait is. Közben ismét mozgásba lendülnek ujjacskái és simítják újra Yvon oldalát, majd áttérnek a hátára, hogy megölelhesse őt szorosan, gondosan ügyelve rá, hogy minél többet érezhessenek egymásból.*
18659. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-29 20:01:31
Üzenet elküldve: 2023-11-29 20:01:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Mai húhája az ő ójával vetekszik. Bár Yvon se tudja száz százalékos bizonyossággal, hogy mit próbált ezzel kifejezni a lány, azt ő is leveszi, hogy nem valami negatív dolgot. Hagyja, hadd alakuljon a beszélgetésük; egy kis csodálattal hallgatja Mait, ahogy előző életéről beszél. Merthogy ahogy leszűrte, egy darabig nem fog visszatérni előző otthonába. Már csak a távolság miatt sem, de vannak annál nagyobb akadályok is. Amikor végez mondandójával, Yvon bólint és pimaszul elmosolyodik. *
– Nem kell mindent egyedül csinálnod. * Gondolkodik, hogy kimondja-e, amit ezután gondol, de végül nem teszi, még vár vele egy megfelelőbb alkalomra. Jobban mondva bátorságot gyűjt.
Ezután közelebb kerülnek egymáshoz. Mai szavaira nem nagyon van mit mondania. Minden porcikája tiltakozik a bók ellen, de kénytelen elfogadni, elvégre ő kezdte. *
– Touché.
~ Valahogy így érezhetnek a nők, amikor megdicsérik őket. ~ * Ez az első gondolata. Bár nem nagy titok, hogy Yvon nem az a fajta, aki lépten-nyomon a nők után fütyörészik, most mégis jobban együttérez velük, mint ezelőtt bármikor. Persze az is lehet, hogy mások szeretik a dicséreteket, de ő aztán nem, az is biztos.
Sok gondolkozási lehetőséget nem hagy neki a lány, egyértelmű, hogy mire vágyik. Yvon is pontosan ezt akarta, csak eddig nem tudta, mi hiányzott a "reggeli" fürdőzésből. Ajkaik összeérnek. Közben az eddig Mai vállán pihenő bal keze lejjebb csúszik a lány háta mögött, majd az oldalán simít végig, megállapodva mell-magasságban. Amikor ajkaik eltávolodnak egymástól, próbál a lehető legkomolyabb hangon megszólalni. *
– Tudom, ezt nem szabadna elsietni, de… Van egy kis félretett pénzem… Ha úgy gondolod… Ha nem érzed sértésnek… Szóval abból már kijön egy kisebb ház a negyedben… Neked is lenne hol laknod és én is végre elköltöznék hazulról. Mit gondolsz? * Mélyen Mai kékjeibe néz. Érzi, hogy őrültséget csinál, hiszen alig egy napja ismerik egymást, de mégis mi mást tehetne? Nézze karba tett kézzel, hogy barátnője az utcán fagyoskodik, míg neki van hol aludnia? Meggyőzte magát az ötlet létjogosultságáról; már csak az zavarja, hogy időközben keze akaratlanul is Mai mellére tévedt és ezen a ponton már az lenne a kínosabb, ha megmozdulna. *
* Mai húhája az ő ójával vetekszik. Bár Yvon se tudja száz százalékos bizonyossággal, hogy mit próbált ezzel kifejezni a lány, azt ő is leveszi, hogy nem valami negatív dolgot. Hagyja, hadd alakuljon a beszélgetésük; egy kis csodálattal hallgatja Mait, ahogy előző életéről beszél. Merthogy ahogy leszűrte, egy darabig nem fog visszatérni előző otthonába. Már csak a távolság miatt sem, de vannak annál nagyobb akadályok is. Amikor végez mondandójával, Yvon bólint és pimaszul elmosolyodik. *
– Nem kell mindent egyedül csinálnod. * Gondolkodik, hogy kimondja-e, amit ezután gondol, de végül nem teszi, még vár vele egy megfelelőbb alkalomra. Jobban mondva bátorságot gyűjt.
Ezután közelebb kerülnek egymáshoz. Mai szavaira nem nagyon van mit mondania. Minden porcikája tiltakozik a bók ellen, de kénytelen elfogadni, elvégre ő kezdte. *
– Touché.
~ Valahogy így érezhetnek a nők, amikor megdicsérik őket. ~ * Ez az első gondolata. Bár nem nagy titok, hogy Yvon nem az a fajta, aki lépten-nyomon a nők után fütyörészik, most mégis jobban együttérez velük, mint ezelőtt bármikor. Persze az is lehet, hogy mások szeretik a dicséreteket, de ő aztán nem, az is biztos.
Sok gondolkozási lehetőséget nem hagy neki a lány, egyértelmű, hogy mire vágyik. Yvon is pontosan ezt akarta, csak eddig nem tudta, mi hiányzott a "reggeli" fürdőzésből. Ajkaik összeérnek. Közben az eddig Mai vállán pihenő bal keze lejjebb csúszik a lány háta mögött, majd az oldalán simít végig, megállapodva mell-magasságban. Amikor ajkaik eltávolodnak egymástól, próbál a lehető legkomolyabb hangon megszólalni. *
– Tudom, ezt nem szabadna elsietni, de… Van egy kis félretett pénzem… Ha úgy gondolod… Ha nem érzed sértésnek… Szóval abból már kijön egy kisebb ház a negyedben… Neked is lenne hol laknod és én is végre elköltöznék hazulról. Mit gondolsz? * Mélyen Mai kékjeibe néz. Érzi, hogy őrültséget csinál, hiszen alig egy napja ismerik egymást, de mégis mi mást tehetne? Nézze karba tett kézzel, hogy barátnője az utcán fagyoskodik, míg neki van hol aludnia? Meggyőzte magát az ötlet létjogosultságáról; már csak az zavarja, hogy időközben keze akaratlanul is Mai mellére tévedt és ezen a ponton már az lenne a kínosabb, ha megmozdulna. *
18658. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-28 17:57:02
Üzenet elküldve: 2023-11-28 17:57:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Végre belesüppedhet a víz takarásába, bár most már egy fokkal jobb a helyzet. Tudja jól, hogy Yvon végignézte ezt a pár pillanatot, s ez talán jó is. Túlesett rajta és nem tűnt el a másik azon nyomban. Illetve mégis, és ezért egy pillanatig lefagy. Amíg lemerül a víz alá a fiú, az most egy örökkévalóságnak tűnik, és nagyon furcsa dolog, hogy ilyen kis idő alatt mennyi gondolat tud átsuhanni elméjén. Talán a nevét nem tudta volna kimondani ilyen rövid idő alatt, mégis elkerülhetetlenül beleivódott az elméjébe az, hogy a másiknak talán nem tetszik, de az is, hogy most ő jött ismét zavarba... és további hasonló nyalánkságok.
Amikor előbukkan, ismét másik érzelmi töltet szállja meg: csak nézi a nedves tincseket, a vízcseppeket az arcán és megállapítja magában, hogy ettől őrültebb helyzetben még nem volt soha. Pillanatok alatt váltakoznak a gondolatok és a végén mégis az kapcsolja ki őket, hogy a számára annyira jóképű fiú itt van a közelében, csurom vizesen és meztelenül.* - Húha. *Nem tudná megmondani, hogy ez gondolat volt, vagy ki is mondta, de kimondta. Talán jobb is, ha nem foglalkozik azzal, kihallatszott-e.
Persze vissza kell térnie a valóságba, mert beszélgetni kezdenek ismét. Szereti, hogy van mit mondaniuk egymásnak.*
- Bátor, vagy bolond, nem tudom, de most nem tűnik rossznak, hogy megtettem.
*Nem akar ő nyálcsorgató fruska lenni persze, de érezhető, hogy miért mondja amit mond. Ki hitte volna, hogy léteznek ilyen érzések? Ő biztosan nem. Halványan felnevet a feltevésre, hogy mindent más csinált meg helyette.*
- Helyettem nem csináltak túl sok mindent. Nem hagytam, nem is szerettek érte. *Vonja meg a vállát. * - "Az én lányom Úri lány legyen, férjet kéne keresned, nem pedig ezt csinálnod!" *Hangzanak el tőle egy kicsit elmélyített hangon édesapja rosszalló szavai, azt nem teszi hozzá, hogy ki mondta, úgy is lehet érteni, legalábbis szerinte. * - Ezt hallgattam minden nap, meg is lett a böjtje. Most tényleg mindent magamnak kell majd előteremtenem. De ez nem baj. *Mereng el egy kicsit, miközben közelebb húzódik Yvonhoz, aki átkarolja és ez megerősíti abban, hogy tényleg nagyon jól döntött. Persze azért egészen más érzés így a közelség, tudja, hogy még egy kis anyag darabka sem választja el őket, s ez nagyon izgalmas számára. Persze tud viselkedni.
Egy pár másodpercig nem tud mit mondani, de nem pofonra készül, hanem inkább csak nem pontosan tudja ezeket a bókokat hogyan is kezelje, de végtére is megnyugszik végre. Nem azért bújt el a másik a víz alá, mert menekülőre akarja fogni. *
- Ő, nos... te is tetszel nekem ruha nélkül. *Harap bele alsó ajkába, úgy tűnik ez lett a jelzése arra, hogyha valami olyat mond, amit nem tudja szabadott-e volna. Ezzel egyidejűleg a lehető legközelebb hajol a fiúhoz, egy csók reményében. Illem kódex ugyan tényleg nincs a kezükben, de talán ennyit még szabad.*
*Végre belesüppedhet a víz takarásába, bár most már egy fokkal jobb a helyzet. Tudja jól, hogy Yvon végignézte ezt a pár pillanatot, s ez talán jó is. Túlesett rajta és nem tűnt el a másik azon nyomban. Illetve mégis, és ezért egy pillanatig lefagy. Amíg lemerül a víz alá a fiú, az most egy örökkévalóságnak tűnik, és nagyon furcsa dolog, hogy ilyen kis idő alatt mennyi gondolat tud átsuhanni elméjén. Talán a nevét nem tudta volna kimondani ilyen rövid idő alatt, mégis elkerülhetetlenül beleivódott az elméjébe az, hogy a másiknak talán nem tetszik, de az is, hogy most ő jött ismét zavarba... és további hasonló nyalánkságok.
Amikor előbukkan, ismét másik érzelmi töltet szállja meg: csak nézi a nedves tincseket, a vízcseppeket az arcán és megállapítja magában, hogy ettől őrültebb helyzetben még nem volt soha. Pillanatok alatt váltakoznak a gondolatok és a végén mégis az kapcsolja ki őket, hogy a számára annyira jóképű fiú itt van a közelében, csurom vizesen és meztelenül.* - Húha. *Nem tudná megmondani, hogy ez gondolat volt, vagy ki is mondta, de kimondta. Talán jobb is, ha nem foglalkozik azzal, kihallatszott-e.
Persze vissza kell térnie a valóságba, mert beszélgetni kezdenek ismét. Szereti, hogy van mit mondaniuk egymásnak.*
- Bátor, vagy bolond, nem tudom, de most nem tűnik rossznak, hogy megtettem.
*Nem akar ő nyálcsorgató fruska lenni persze, de érezhető, hogy miért mondja amit mond. Ki hitte volna, hogy léteznek ilyen érzések? Ő biztosan nem. Halványan felnevet a feltevésre, hogy mindent más csinált meg helyette.*
- Helyettem nem csináltak túl sok mindent. Nem hagytam, nem is szerettek érte. *Vonja meg a vállát. * - "Az én lányom Úri lány legyen, férjet kéne keresned, nem pedig ezt csinálnod!" *Hangzanak el tőle egy kicsit elmélyített hangon édesapja rosszalló szavai, azt nem teszi hozzá, hogy ki mondta, úgy is lehet érteni, legalábbis szerinte. * - Ezt hallgattam minden nap, meg is lett a böjtje. Most tényleg mindent magamnak kell majd előteremtenem. De ez nem baj. *Mereng el egy kicsit, miközben közelebb húzódik Yvonhoz, aki átkarolja és ez megerősíti abban, hogy tényleg nagyon jól döntött. Persze azért egészen más érzés így a közelség, tudja, hogy még egy kis anyag darabka sem választja el őket, s ez nagyon izgalmas számára. Persze tud viselkedni.
Egy pár másodpercig nem tud mit mondani, de nem pofonra készül, hanem inkább csak nem pontosan tudja ezeket a bókokat hogyan is kezelje, de végtére is megnyugszik végre. Nem azért bújt el a másik a víz alá, mert menekülőre akarja fogni. *
- Ő, nos... te is tetszel nekem ruha nélkül. *Harap bele alsó ajkába, úgy tűnik ez lett a jelzése arra, hogyha valami olyat mond, amit nem tudja szabadott-e volna. Ezzel egyidejűleg a lehető legközelebb hajol a fiúhoz, egy csók reményében. Illem kódex ugyan tényleg nincs a kezükben, de talán ennyit még szabad.*
18657. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-28 16:50:36
Üzenet elküldve: 2023-11-28 16:50:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* A téma elterelése rendkívül sikeresnek mondható, ugyanis néhány pillanat alatt azt is elfedeteti vele, hogy miért is volt szükség szóba hozni a törpéket. Megjegyzi magának ezt, és elhatározza, hogyha legközelebb valami nehéz téma előtt vagy után oldani akarja majd a feszültséget, megint csak kiötöl majd valamit a törpékről. Mintha szerencsétlen aprónépeket nem verte volna még eléggé a sors, most már Yvon Rëtkarakh is beáll a sorba, hogy kivegye a részét a törpe-babonák terjesztésében.
Nemsokára már a vízben ül. Érdeklődve néz fel a még mindig a "parton" lévő Maira. Elfordulna, ha megkérnék rá, de mivel ez elmarad, pont azt teszi, amire a lány számíthatott is: őt figyeli, hiszen nála a szó. Nem tudja eldönteni, vajon a törpék ürülékéből jóslást itt helyben ötlötte ki a lány vagy tényleg létező babonáról mesél, de ez most mindegy is. El tudja képzelni, mi utalhat a rossz időre vagy épp a szárazságra, de ennél részletesebben inkább bele se akar gondolni. Humorosnak találja és elneveti magát rajta. Persze megvakulni nem tud és nem is akar ebben a percben. "Kénytelen" végignézni ahogy a lány ledobja a törölközőjét és beül mellé a vízbe. Legszívesebben elsüllyedne szégyenében és mivel ez jelen esetben könnyen kivitelezhető a szó szoros értelmében, így is tesz. Néhány másodperc múlva aztán újra felbukkan a víz alól és máris sokkal jobban érzi magát. Mintha a kosszal együtt minden szorongását is lemosta volna a víz. Vagy legalább a nagyját. *
– Lehet, hogy már mondtam, de nagyon bátor vagy, hogy csak úgy belevágtál a nagy világba. Én el se tudom képzelni, milyen lehet az, ha szolgálói vannak az embernek… * Hagy néhány másodpercnyi szünetet csak, hogy rácáfoljon előző mondatára. *
– Vagyis elképzelni el tudom, de… nem zavaró néha, hogy semmit nem tudsz magadnak megcsinálni?
* A mondanó második felére egyelőre nem is reagál. Egyértelmű, hogy bár neki is erőt kellett vennie magán, kettejük közül Mai az, aki jobban izgult az elmúlt fél percben. Ezt ő is látja, de jobbnak látja a kevésbé kínos témát kivesézni, azzal is időt hagy a lánynak, hogy megszokja a környezetet.
Észreveszi, hogy Mai közelebb araszol hozzá, amire azzal reagál, hogy átkarolja vállai felett és még közelebb húzza magához. Közel, amennyire csak egy fürdőházban illik. Persze fogalma sincs a fürdőházak illemkódexéről, de ebben a pillanatban nem is nagyon érdekli ez. *
– Én is nagyon hálás vagyok neked… és így ruhátlanul is nagyon szép vagy, semmi okod nincs szégyellősködni. * Ez utóbbi már csak úgy kicsúszott a száján. Arca reflexszerűen megfeszül, mintha egy pofonra számítana szókimondása miatt. *
* A téma elterelése rendkívül sikeresnek mondható, ugyanis néhány pillanat alatt azt is elfedeteti vele, hogy miért is volt szükség szóba hozni a törpéket. Megjegyzi magának ezt, és elhatározza, hogyha legközelebb valami nehéz téma előtt vagy után oldani akarja majd a feszültséget, megint csak kiötöl majd valamit a törpékről. Mintha szerencsétlen aprónépeket nem verte volna még eléggé a sors, most már Yvon Rëtkarakh is beáll a sorba, hogy kivegye a részét a törpe-babonák terjesztésében.
Nemsokára már a vízben ül. Érdeklődve néz fel a még mindig a "parton" lévő Maira. Elfordulna, ha megkérnék rá, de mivel ez elmarad, pont azt teszi, amire a lány számíthatott is: őt figyeli, hiszen nála a szó. Nem tudja eldönteni, vajon a törpék ürülékéből jóslást itt helyben ötlötte ki a lány vagy tényleg létező babonáról mesél, de ez most mindegy is. El tudja képzelni, mi utalhat a rossz időre vagy épp a szárazságra, de ennél részletesebben inkább bele se akar gondolni. Humorosnak találja és elneveti magát rajta. Persze megvakulni nem tud és nem is akar ebben a percben. "Kénytelen" végignézni ahogy a lány ledobja a törölközőjét és beül mellé a vízbe. Legszívesebben elsüllyedne szégyenében és mivel ez jelen esetben könnyen kivitelezhető a szó szoros értelmében, így is tesz. Néhány másodperc múlva aztán újra felbukkan a víz alól és máris sokkal jobban érzi magát. Mintha a kosszal együtt minden szorongását is lemosta volna a víz. Vagy legalább a nagyját. *
– Lehet, hogy már mondtam, de nagyon bátor vagy, hogy csak úgy belevágtál a nagy világba. Én el se tudom képzelni, milyen lehet az, ha szolgálói vannak az embernek… * Hagy néhány másodpercnyi szünetet csak, hogy rácáfoljon előző mondatára. *
– Vagyis elképzelni el tudom, de… nem zavaró néha, hogy semmit nem tudsz magadnak megcsinálni?
* A mondanó második felére egyelőre nem is reagál. Egyértelmű, hogy bár neki is erőt kellett vennie magán, kettejük közül Mai az, aki jobban izgult az elmúlt fél percben. Ezt ő is látja, de jobbnak látja a kevésbé kínos témát kivesézni, azzal is időt hagy a lánynak, hogy megszokja a környezetet.
Észreveszi, hogy Mai közelebb araszol hozzá, amire azzal reagál, hogy átkarolja vállai felett és még közelebb húzza magához. Közel, amennyire csak egy fürdőházban illik. Persze fogalma sincs a fürdőházak illemkódexéről, de ebben a pillanatban nem is nagyon érdekli ez. *
– Én is nagyon hálás vagyok neked… és így ruhátlanul is nagyon szép vagy, semmi okod nincs szégyellősködni. * Ez utóbbi már csak úgy kicsúszott a száján. Arca reflexszerűen megfeszül, mintha egy pofonra számítana szókimondása miatt. *
18656. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-26 22:25:14
Üzenet elküldve: 2023-11-26 22:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Ha valóban lehetséges volna gondolatot olvasni, akkor az ilyen helyzetben nem is tudja, hogy előny, avagy hátrány lenne. Nagyon sokat szeretne tanulni ahhoz, hogy ha nem is úgy látna bele mások fejébe, hogy pontról pontra hallja amit a másik éppen gondol, a reakcióiból -akármilyen elfedett is legyen az - kikövetkeztethesse. Na persze minden tudomány, vagy arról szóló kísérletezés kudarcba fullad, ha nem tud annyira tiszta maradni a feje, hogy holmi meztelenkedés ne semmisítse meg pár pillanatra. Persze elég fiatalka még, megengedhető neki ez az ártatlan, félszeg viselkedés, fel kell nőnie néhány feladathoz még akkor is, ha jelenlegi élete legnagyobb menete már a háta mögött van. Ha meg tudná nyugtatni magát, biztos arra gondolna, hogy ez mind semmiség az elmúlt száz napjához képest. Viszont most nem tudja megnyugtatni magát olyan hamar.
Egy kis mosolyra húzódik szája, amikor Yvon őszinte, magvas és mélyenszántó gondolatait elé tárja. "Ó". Azért a ködön már kezd átlátni, tisztul kicsit a kép. Zavara nem fog hamar oldódni, de talán nincs minden veszve. Arra mer következtetni, hogy ez nem az az "Ó" volt, ami a csalódását fejezi ki. Árulkodik erről az elvörösödő fej, ami egy másodpercre elveszi a gondolatát saját magáról.
Amerre mutat a fiú, arra néz, majd bólint egyet, jelezve saját magának is, hogy nem tűnik olyan szörnyűnek mégsem a helyzet. Csak mintha a kivégzésére igyekezne. Egyszerűen nem is érti miért jött elő belőle ez a nagy ijedtség, hiszen ez nem szokott nagy gondot okozni másnak. Talán csak lett tétje mindennek, ami eddig egyáltalán nem volt terítéken. Most szép szeretne lenni és bár nem nagyon tudja még mit jelent, de kívánatos. Yvon viszont el is indul, az eddigi mankó, ami a kezét jelentette, pedig nem az övében pihen. Ez megint összezavarja, de csak addig, amíg a másik úgy nem dönt, hogy beszédbe kezd, ami szerencsére hatásos, mert kezdi a fókuszt máshová terelni, így halványul zavara, csak a fiúra figyel, semmi egyébre. Mivel képzelőereje elég jó, így elkalandozik arra a pár méterre és egy igazi törpe fürdetést lát lelki szemei előtt, ami meg is nevetteti.*
- Azért ezzel vigyázz, bár... lehet ez a szerencse napunk, a tündér is megjelent, lehet te idézted meg a meséddel.
*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy náluk milyen babonákkal traktálták gyermeki elméjét.*
- Ó, nálunk kevés a babona... *Kezd bele mondandójába, amikor is nála sokkal bátrabb Yvon egyszerűen csak megmerítkezik a vízben, s már cseppet sem mutatja jelét annak, amit titkon remélt Mai, hogy azért egy kicsit ő is zavarban van. Így hát kénytelen lesz neki is utánoznia a fiút, de előbb végigmondja amit szeretett volna, azzal is időt nyerve magának. Bár így sokkal jobban magára vonja a figyelmet, hiszen aki beszél, azt általában nézni szokták szavai közben.*
- Ahonnan én jövök, inkább mindenben a jövőt kutatják. Jósolnak. Még a törpék ürülékéből is megmondták, hogy mi várható a jövőben. *Vonja meg a vállát, úgy tűnik az apró népség mindenkinek meglódítja a fantáziáját.
Eljött a pillanat. Elkezdhetne mindenféle praktikával élni, mint például, hogy a törölközőt az utolsó pillanatban veszi le magáról, de nem látja sok értelmét. Egy pillanat alatt csúsztatja le végül testéről az agyagot, ami neki nagyon lassú műveletnek tűnik. Testét néhol borítják kisebb zúzódások, karcolások, de ezek cseppet sem durvák, mindösszesen jelzi, hogy nem a legkényelmesebb helyeken fordult meg. Az is meglátszik, hogy ehetett volna többet is az elmúlt időszakban, de mindent összevetve egy szép fiatal lány lép bele a vízbe, kissé takargatva magát. Nőiesedő idomai már jelzik, hogy szinte felnőtt. A víz érintése némiképp feledteti vele, hogy mi is történt az elmúlt pár másodpercben, nagyon vágyott a tisztaságra. Most kicsit bátrabban tekint Yvonra, alul vizes haját birizgálva, rendezgetve.*
- A családommal nem kellett fürdőbe járni, mert volt egy szép nagy dézsája mindenkinek, sőt még személyzet is aki melegítette. *Nosztalgiának cseppet sem hangzik, mert minden kényelem ellenére érezni a hangjából, hogy ettől függetlenül nem volt boldog.* - Most mégis úgy gondolom, hogy nem cserélném ezt el semmire. Még ha rájöttem, hogy szégyenlős is vagyok. *Nevet fel újfent, miért is ne mondhatná ki a nyilvánvalót.* - Nem mondom el többször, de tényleg nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy velem és segítesz. *Ismét akaratlanul mozdul és húzódik közelebb Yvonhoz.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.26 22:29:24
*Ha valóban lehetséges volna gondolatot olvasni, akkor az ilyen helyzetben nem is tudja, hogy előny, avagy hátrány lenne. Nagyon sokat szeretne tanulni ahhoz, hogy ha nem is úgy látna bele mások fejébe, hogy pontról pontra hallja amit a másik éppen gondol, a reakcióiból -akármilyen elfedett is legyen az - kikövetkeztethesse. Na persze minden tudomány, vagy arról szóló kísérletezés kudarcba fullad, ha nem tud annyira tiszta maradni a feje, hogy holmi meztelenkedés ne semmisítse meg pár pillanatra. Persze elég fiatalka még, megengedhető neki ez az ártatlan, félszeg viselkedés, fel kell nőnie néhány feladathoz még akkor is, ha jelenlegi élete legnagyobb menete már a háta mögött van. Ha meg tudná nyugtatni magát, biztos arra gondolna, hogy ez mind semmiség az elmúlt száz napjához képest. Viszont most nem tudja megnyugtatni magát olyan hamar.
Egy kis mosolyra húzódik szája, amikor Yvon őszinte, magvas és mélyenszántó gondolatait elé tárja. "Ó". Azért a ködön már kezd átlátni, tisztul kicsit a kép. Zavara nem fog hamar oldódni, de talán nincs minden veszve. Arra mer következtetni, hogy ez nem az az "Ó" volt, ami a csalódását fejezi ki. Árulkodik erről az elvörösödő fej, ami egy másodpercre elveszi a gondolatát saját magáról.
Amerre mutat a fiú, arra néz, majd bólint egyet, jelezve saját magának is, hogy nem tűnik olyan szörnyűnek mégsem a helyzet. Csak mintha a kivégzésére igyekezne. Egyszerűen nem is érti miért jött elő belőle ez a nagy ijedtség, hiszen ez nem szokott nagy gondot okozni másnak. Talán csak lett tétje mindennek, ami eddig egyáltalán nem volt terítéken. Most szép szeretne lenni és bár nem nagyon tudja még mit jelent, de kívánatos. Yvon viszont el is indul, az eddigi mankó, ami a kezét jelentette, pedig nem az övében pihen. Ez megint összezavarja, de csak addig, amíg a másik úgy nem dönt, hogy beszédbe kezd, ami szerencsére hatásos, mert kezdi a fókuszt máshová terelni, így halványul zavara, csak a fiúra figyel, semmi egyébre. Mivel képzelőereje elég jó, így elkalandozik arra a pár méterre és egy igazi törpe fürdetést lát lelki szemei előtt, ami meg is nevetteti.*
- Azért ezzel vigyázz, bár... lehet ez a szerencse napunk, a tündér is megjelent, lehet te idézted meg a meséddel.
*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy náluk milyen babonákkal traktálták gyermeki elméjét.*
- Ó, nálunk kevés a babona... *Kezd bele mondandójába, amikor is nála sokkal bátrabb Yvon egyszerűen csak megmerítkezik a vízben, s már cseppet sem mutatja jelét annak, amit titkon remélt Mai, hogy azért egy kicsit ő is zavarban van. Így hát kénytelen lesz neki is utánoznia a fiút, de előbb végigmondja amit szeretett volna, azzal is időt nyerve magának. Bár így sokkal jobban magára vonja a figyelmet, hiszen aki beszél, azt általában nézni szokták szavai közben.*
- Ahonnan én jövök, inkább mindenben a jövőt kutatják. Jósolnak. Még a törpék ürülékéből is megmondták, hogy mi várható a jövőben. *Vonja meg a vállát, úgy tűnik az apró népség mindenkinek meglódítja a fantáziáját.
Eljött a pillanat. Elkezdhetne mindenféle praktikával élni, mint például, hogy a törölközőt az utolsó pillanatban veszi le magáról, de nem látja sok értelmét. Egy pillanat alatt csúsztatja le végül testéről az agyagot, ami neki nagyon lassú műveletnek tűnik. Testét néhol borítják kisebb zúzódások, karcolások, de ezek cseppet sem durvák, mindösszesen jelzi, hogy nem a legkényelmesebb helyeken fordult meg. Az is meglátszik, hogy ehetett volna többet is az elmúlt időszakban, de mindent összevetve egy szép fiatal lány lép bele a vízbe, kissé takargatva magát. Nőiesedő idomai már jelzik, hogy szinte felnőtt. A víz érintése némiképp feledteti vele, hogy mi is történt az elmúlt pár másodpercben, nagyon vágyott a tisztaságra. Most kicsit bátrabban tekint Yvonra, alul vizes haját birizgálva, rendezgetve.*
- A családommal nem kellett fürdőbe járni, mert volt egy szép nagy dézsája mindenkinek, sőt még személyzet is aki melegítette. *Nosztalgiának cseppet sem hangzik, mert minden kényelem ellenére érezni a hangjából, hogy ettől függetlenül nem volt boldog.* - Most mégis úgy gondolom, hogy nem cserélném ezt el semmire. Még ha rájöttem, hogy szégyenlős is vagyok. *Nevet fel újfent, miért is ne mondhatná ki a nyilvánvalót.* - Nem mondom el többször, de tényleg nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy velem és segítesz. *Ismét akaratlanul mozdul és húzódik közelebb Yvonhoz.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.26 22:29:24
18655. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:53:06
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:53:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Eszébe sem jut, mekkora kihívást jelenthet a lány számára, hogy meztelenre vetkőzzön, még ha más nem is látja eközben. Yvon kispolgári családból való, náluk a fürdés sosem volt magányos rituáléké. Gyerekkorában leginkább a folyóban fürdött, illetve néhanapján a fürdőházban.
Régebben – a nemesség idején – mintha nagyobb ügyet fordítottak volna arra, hogy csak az arra méltóak áztathassák magukat a város vizében. Voltak alkalmak, amikor a tehetősebbek az egész fürdőt kibérelték és mulatságokat tartottak ott. Az ilyen eseményekre persze az Yvonhoz hasonlóakat nem, hogy nem hívták meg, de még a közelbe se engedték. Nem mintha a fiút különösebben érdekelték volna a nemes urak mulatságai, főleg hogy akkor talán még serdülőkorban se volt. Hajdanán keveset tudott a világról, de ez nem is zavarta. Ha most rendeznének hasonló eseményt a város nagyjai, arra alighanem megpróbálna beszökni, még ha kalodába zárnák is miatta. Úgy képzeli, csupa érdekes és hasznos dolog fordulhatna elő az ilyen helyeken: nők, ételek, italok és befolyásos emberek, akikkel megtárgyalhatná jövőbeli terveit. Már, amíg fel nem tűnne valakinek, hogy nem idevaló és ki nem dobnák emiatt arccal a sárba.
Gyönyörű gondolataiból egy gyönyörű teremtés húzza ki. Fel se tűnt neki az idő múlása, úgy belefeledkezett a rendezvény részleteibe. Ha egyszer sok pénze lesz, talán ő maga fogja megszervezni az fogadást, s akkor a kidobás miatt se kell majd aggódnia. Addig viszont csak álom marad. *
– Ó! * Mondja kissé meglepett hangon, amikor meglátja Mait. Pár pillanatig nem tudja levenni róla a szemeit, de aztán fejbe vágja a valóság a lány kérdéseinek formájában. *
– Öö… * Folytatja az ábécét, cseppet sem palástolva zavarát. Látja Mai szemeiben az aggodalmat. Legalább az egyikük próbálhatna higgadt maradni, de ő most jutott el arra a pontra, ahova a lány néhány perce. Hiába látott már élete során több meztelen testet is, de ez valahogy más. Azt reméli, hogy izgalmát sikerül bent tartania, de jól láthatóan elvörösödik a feje, ezen pedig az se segít, hogy Mai közvetlen mellé lép. Mivel feje elvörösödését nem látja és nem is érzi, legalább abban a tudatban fújja ki magát, hogy minden a legnagyobb rendben van. Gyorsan elnéz abba az irányba, amerre az előbb a szabad medencéket látta és megnyugszik, mivel azóta se foglalta el senki a helyüket. Most nem fogja meg Mai kezét, csak állával mutat a nagyjából tizenöt méterre lévő medence felé. El is indul oda. Az első öt méter ötvennek tűnik, eközben próbál valami humorosat kitalálni, amivel oldhatná a feszültséget. *
– Tudtad, hogy a törpék évente csak egyszer fürdenek? Sokan azt mondják, szerencsét hoz, ha sikerül megfürdetned egy törpét a kútban… de, ha már nekünk csak fürdő jutott, lehet, hogy azzal is működik. Ha látsz egy törpét, feltétlen szólj! Ritka látványosság lehet errefelé… * Körbe is néz maguk körül és mivel elsőre egy mélynövésűt se lát, elégedetten bólint. A maga se tudja, honnan előhúzott emélete igaznak tűnik. *
– Persze én nem hiszek az ilyesmiben, de a kútban fürdetést nem én találtam ki! A szántóföldi parasztoktól hallottam. ők tényleg hisznek benne… vagy csak nem szívlelik a törpéket arrafelé. Amerről te jöttél, ott miféle babonákban hisznek a… népek?
* Szövegelésével el is telt a néhány másodperces út az egyik üres, bár négy-öt embert is befogadni képes medencéig. A kérdésfeltevés után kihasználja az alkalmat, hogy elterelje a figyelmet a kényes helyzetről és megmerítkezik a meleg vízben. A törölközőtől persze időközben kénytelen megválni. *
* Eszébe sem jut, mekkora kihívást jelenthet a lány számára, hogy meztelenre vetkőzzön, még ha más nem is látja eközben. Yvon kispolgári családból való, náluk a fürdés sosem volt magányos rituáléké. Gyerekkorában leginkább a folyóban fürdött, illetve néhanapján a fürdőházban.
Régebben – a nemesség idején – mintha nagyobb ügyet fordítottak volna arra, hogy csak az arra méltóak áztathassák magukat a város vizében. Voltak alkalmak, amikor a tehetősebbek az egész fürdőt kibérelték és mulatságokat tartottak ott. Az ilyen eseményekre persze az Yvonhoz hasonlóakat nem, hogy nem hívták meg, de még a közelbe se engedték. Nem mintha a fiút különösebben érdekelték volna a nemes urak mulatságai, főleg hogy akkor talán még serdülőkorban se volt. Hajdanán keveset tudott a világról, de ez nem is zavarta. Ha most rendeznének hasonló eseményt a város nagyjai, arra alighanem megpróbálna beszökni, még ha kalodába zárnák is miatta. Úgy képzeli, csupa érdekes és hasznos dolog fordulhatna elő az ilyen helyeken: nők, ételek, italok és befolyásos emberek, akikkel megtárgyalhatná jövőbeli terveit. Már, amíg fel nem tűnne valakinek, hogy nem idevaló és ki nem dobnák emiatt arccal a sárba.
Gyönyörű gondolataiból egy gyönyörű teremtés húzza ki. Fel se tűnt neki az idő múlása, úgy belefeledkezett a rendezvény részleteibe. Ha egyszer sok pénze lesz, talán ő maga fogja megszervezni az fogadást, s akkor a kidobás miatt se kell majd aggódnia. Addig viszont csak álom marad. *
– Ó! * Mondja kissé meglepett hangon, amikor meglátja Mait. Pár pillanatig nem tudja levenni róla a szemeit, de aztán fejbe vágja a valóság a lány kérdéseinek formájában. *
– Öö… * Folytatja az ábécét, cseppet sem palástolva zavarát. Látja Mai szemeiben az aggodalmat. Legalább az egyikük próbálhatna higgadt maradni, de ő most jutott el arra a pontra, ahova a lány néhány perce. Hiába látott már élete során több meztelen testet is, de ez valahogy más. Azt reméli, hogy izgalmát sikerül bent tartania, de jól láthatóan elvörösödik a feje, ezen pedig az se segít, hogy Mai közvetlen mellé lép. Mivel feje elvörösödését nem látja és nem is érzi, legalább abban a tudatban fújja ki magát, hogy minden a legnagyobb rendben van. Gyorsan elnéz abba az irányba, amerre az előbb a szabad medencéket látta és megnyugszik, mivel azóta se foglalta el senki a helyüket. Most nem fogja meg Mai kezét, csak állával mutat a nagyjából tizenöt méterre lévő medence felé. El is indul oda. Az első öt méter ötvennek tűnik, eközben próbál valami humorosat kitalálni, amivel oldhatná a feszültséget. *
– Tudtad, hogy a törpék évente csak egyszer fürdenek? Sokan azt mondják, szerencsét hoz, ha sikerül megfürdetned egy törpét a kútban… de, ha már nekünk csak fürdő jutott, lehet, hogy azzal is működik. Ha látsz egy törpét, feltétlen szólj! Ritka látványosság lehet errefelé… * Körbe is néz maguk körül és mivel elsőre egy mélynövésűt se lát, elégedetten bólint. A maga se tudja, honnan előhúzott emélete igaznak tűnik. *
– Persze én nem hiszek az ilyesmiben, de a kútban fürdetést nem én találtam ki! A szántóföldi parasztoktól hallottam. ők tényleg hisznek benne… vagy csak nem szívlelik a törpéket arrafelé. Amerről te jöttél, ott miféle babonákban hisznek a… népek?
* Szövegelésével el is telt a néhány másodperces út az egyik üres, bár négy-öt embert is befogadni képes medencéig. A kérdésfeltevés után kihasználja az alkalmat, hogy elterelje a figyelmet a kényes helyzetről és megmerítkezik a meleg vízben. A törölközőtől persze időközben kénytelen megválni. *
18654. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-26 15:30:14
Üzenet elküldve: 2023-11-26 15:30:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Ez a reggel és ez a röpke készülődés a fürdőház előtt olyan természetesnek hat számára. Persze így minden ital nélkül, van benne egy kis zavar néha, hiszen sok olyan történt vele az elmúlt éjszaka és most ébredés után, ami nem volt jellemző. Leginkább nem is létezett. Simogatja minden rezdülés, ami körülötte zajlik, kicsit még mindig egy álomban érzi magát, pedig már fel-felbukkannak gondolatok benne, hogy ez mind szép és jó, de nem maradhat minden úgy, ahogyan most van. Muszáj lesz valahogyan pénzt is keresnie, valahol laknia és ennie sem ártana néha. Az a kevéske arany ami nála maradt, nem fedezi szükségleteit hosszabb időre. Szerencsére ez a gondolatmenet csak akkor fut át rajta, mikor arcát mossa, nem szeretné, ha aggodalmat látna rajta a másik. Az sosem volt kenyere, hogy tudják mások, hogy igazából mit is gondol. Persze jó néhány momentum volt az este, hogy nem fedte el teljesen magát Yvon előtt, most sem tervezi, de azért nem kell mindent megosztani, főleg, mert úgy gondolja szép pillanatokat tehet vele tönkre. *
- Nagyon valódinak szoktak tűnni az álmaim. De azért örülök, hogy nem csak ott ismerhetlek.
*Ki is törlődnek a hajdani gondolatai, mert annál valóságosabb tényleg nincsen, amikor kézen fogja őt a fiú és sietősen viszi magával a fürdőház felé. Még mindig mindent figyel, ahogy szokott, hogy pontosan tudja mi merre van, hiszen itt tervez eltölteni még egy pár napot - ameddig tarisznyája bírja -.*
- Rendben.
*Engedi útjára a másikat, egy percre rajta felejtve a szemét. Egy nagy levegővétel után viszont eljut az agyáig, hogy itt bizony le kellene vetkőznie. Ha eddig nem volt semmi problémája, akkor most már van. Nem úgy nevelkedett, hogy őt bárki láthassa pőrén, mindennek megvolt a helye és ideje, a fürdőzést pedig legnagyobb magányában végezte. Esetleg a kedvenc szabója látott többet belőle, mint amennyit más.
Próbálja nem húzni az időt, de kínosan lassan megy most a vetkőzés. Gondolatban milyen bátor, ha arra gondol, hogy meg szeretné érinteni Yvont, most pedig itt áll, feszeng, hogy kitalálja, hogyan is rejthetné el magát. Ruhában nem sokat ér a fürdés ugyanis.
Szerencsére adott néhány törölköző, amit maga köré tekerhet, na de az nem véd sokáig a vizslató szemektől. Elégedetten bólint viszont, mikor előre sepri hosszú tincseit, ami legalább majd óvón takarhatja kebleit. ~Ez is valami.~
Lassú léptekkel sétál Yvon felé, mintha most sokkal jobban odafigyelne arra, hogy mit is láthat belőle. Ha ez tegnap este történik, valószínű egy másodpercre sem aggódna, annyira feloldotta gátlásait a pálinka. Először érzi azt, hogy most is ráférne egy.*
- Szóval... találtál... helyet? Kettőnknek?
*Nagyon szeretné, hogy tényleg csak ketten legyenek egy kicsit elszeparáltabb helyen, de most nem tudja befogadni a látványt igazán, mivel csak arra tud gondolni, hogy nemsokára meg kell szabaduljon a törölköző áldott takarásából. Most minden igyekezete ellenére, az, hogy teljesen eltakarja érzéseit, mégsem megy. Úgy tűnik mindenkinél vannak helyzetek, amikor oda minden tanult dolog. Ezt, majd ha tud igazán gondolkodni fel is jegyzi magának.
Kékjei a másikban keresi a biztonságot, majd a lehető legközelebb lép hozzá, cseppet sem várva annyira a meleg vizet, mint néhány perccel ezelőtt.*
*Ez a reggel és ez a röpke készülődés a fürdőház előtt olyan természetesnek hat számára. Persze így minden ital nélkül, van benne egy kis zavar néha, hiszen sok olyan történt vele az elmúlt éjszaka és most ébredés után, ami nem volt jellemző. Leginkább nem is létezett. Simogatja minden rezdülés, ami körülötte zajlik, kicsit még mindig egy álomban érzi magát, pedig már fel-felbukkannak gondolatok benne, hogy ez mind szép és jó, de nem maradhat minden úgy, ahogyan most van. Muszáj lesz valahogyan pénzt is keresnie, valahol laknia és ennie sem ártana néha. Az a kevéske arany ami nála maradt, nem fedezi szükségleteit hosszabb időre. Szerencsére ez a gondolatmenet csak akkor fut át rajta, mikor arcát mossa, nem szeretné, ha aggodalmat látna rajta a másik. Az sosem volt kenyere, hogy tudják mások, hogy igazából mit is gondol. Persze jó néhány momentum volt az este, hogy nem fedte el teljesen magát Yvon előtt, most sem tervezi, de azért nem kell mindent megosztani, főleg, mert úgy gondolja szép pillanatokat tehet vele tönkre. *
- Nagyon valódinak szoktak tűnni az álmaim. De azért örülök, hogy nem csak ott ismerhetlek.
*Ki is törlődnek a hajdani gondolatai, mert annál valóságosabb tényleg nincsen, amikor kézen fogja őt a fiú és sietősen viszi magával a fürdőház felé. Még mindig mindent figyel, ahogy szokott, hogy pontosan tudja mi merre van, hiszen itt tervez eltölteni még egy pár napot - ameddig tarisznyája bírja -.*
- Rendben.
*Engedi útjára a másikat, egy percre rajta felejtve a szemét. Egy nagy levegővétel után viszont eljut az agyáig, hogy itt bizony le kellene vetkőznie. Ha eddig nem volt semmi problémája, akkor most már van. Nem úgy nevelkedett, hogy őt bárki láthassa pőrén, mindennek megvolt a helye és ideje, a fürdőzést pedig legnagyobb magányában végezte. Esetleg a kedvenc szabója látott többet belőle, mint amennyit más.
Próbálja nem húzni az időt, de kínosan lassan megy most a vetkőzés. Gondolatban milyen bátor, ha arra gondol, hogy meg szeretné érinteni Yvont, most pedig itt áll, feszeng, hogy kitalálja, hogyan is rejthetné el magát. Ruhában nem sokat ér a fürdés ugyanis.
Szerencsére adott néhány törölköző, amit maga köré tekerhet, na de az nem véd sokáig a vizslató szemektől. Elégedetten bólint viszont, mikor előre sepri hosszú tincseit, ami legalább majd óvón takarhatja kebleit. ~Ez is valami.~
Lassú léptekkel sétál Yvon felé, mintha most sokkal jobban odafigyelne arra, hogy mit is láthat belőle. Ha ez tegnap este történik, valószínű egy másodpercre sem aggódna, annyira feloldotta gátlásait a pálinka. Először érzi azt, hogy most is ráférne egy.*
- Szóval... találtál... helyet? Kettőnknek?
*Nagyon szeretné, hogy tényleg csak ketten legyenek egy kicsit elszeparáltabb helyen, de most nem tudja befogadni a látványt igazán, mivel csak arra tud gondolni, hogy nemsokára meg kell szabaduljon a törölköző áldott takarásából. Most minden igyekezete ellenére, az, hogy teljesen eltakarja érzéseit, mégsem megy. Úgy tűnik mindenkinél vannak helyzetek, amikor oda minden tanult dolog. Ezt, majd ha tud igazán gondolkodni fel is jegyzi magának.
Kékjei a másikban keresi a biztonságot, majd a lehető legközelebb lép hozzá, cseppet sem várva annyira a meleg vizet, mint néhány perccel ezelőtt.*
18653. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:20:23
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Lassan ébredeznek. Örül, hogy a lány reggel is ugyanolyan csinos, mint este volt. Láthatóan Mai is örül neki, a csók után egy pillanatig mintha még vissza is akarná tartani, de végül elereszti. Szavai és érintése nyomán ismét feltör benne a vágy, hogy maradjanak még egy kicsit az ágyban. Ő is számos dolgot szeretne még felfedezni Maival kapcsolatban, legyen szó akár testi, akár szellemi megismerésről.
Végül azonban vagy túl sokáig teketóriázik vagy Mai is belátja, hogy a város megismerése is fontos. Mindenesetre feláll és a mosdótálhoz lépked. Hosszasan figyeli a lányt, ahogy elkészül, miközben ő még mindig az ágyban hever és a reggeli csipát dörzsöli ki a szeméből. *
– Nos, akkor tényleg nagy szerencse, hogy olyan jó kedve volt annak a tündérnek. Amilyen kicsik, annál több fér beléjük – hihetetlen népség! * Rázza meg a fejét tettetett rosszallással. Habár nem emlékszik pontosan, hogy a sörüket fizető tündér azelőtt vagy azután érkezett, hogy a szobakulcsot elkérték, de ez már részletkérdés. A lényeg, hogy nem kellett hajnalban félholtan hazakecmeregnie és még egy csodás estével is gazdagodott. Amíg Mait figyeli, a lány korábbi szavai visszhangzanak a fejében. Van egy egész közeli sejtése arról, hogy mire vágyhat a lány, de a nyakát még nem tenné rá. Viszont azt elhatározza ezalatt, hogy előbb vagy utóbb utána fog járni ennek a rejtélynek is.
A fürdő szó újboli említése felriasztja elmélkedéséből és gyorsan fel is pattan, mintha szöget ütöttek volna a cipője orrába. Magát is meglepi, hogy milyen sebesen, biztos léptekkel megy az ajtóhoz, mivel arra számított, hogy az estihez hasonlóan még mindig nehezen fog menni a távolságok és egyenesek eltalálása.
Mielőtt kinyitná az ajtót, a mosdótál mellé áll és ő lemossa arcát, majd Mai szemeibe néz. *
– Én is nehezen hiszem el, hogy tényleg itt vagy. Habár abban egész biztos voltam, hogy nem álom vagy, mert az érintésed túl valódi volt. Öhm… * Nem jut eszébe más, amit hirtelen megosztana a lánnyal, illetve ha már úgyis fürdeni mennek, miért húzná az idejéüket idefent? Kezével megragadja a másik kezét és úgy vezeti ki a folyosóra, majd le a földszintre és ki a hátsó ajtón. Ahhoz képest, hogy nem gyakran jár a Pegazus fogadóba, a járást jól ismeri, így egy perc múlva már az öltözőben találhatják magukat; már amennyiben Mai nem veszett el útközben – bár épp ennek megelőzésére (vagyis ezzel az ürüggyel) fogta meg a lány kezét. Csak odaérve engedi el azt, és arrafelé mutat, amerre a medencék találhatóak. *
– Odabent megvárlak. Keresek egy szabad helyet, ahol kettesben lehetünk.
* Az öltözésből nem akar nagy gondot fakasztani. Mire a lány kettőt pislantana, Yvon már félmeztelen. Nem érdekli, ha nézik, de azért elfordul. Rövidesen maradék ruhájától is megválik, csak egy kétes tisztaságú vászon törölközőt teker maga elé, aztán elsiet a fürdőhelyiség felé.
~ Dél körül járhat. ~
Állapítja meg, miközben a fürdőzőket figyeli. Persze mindig akad egy pár olyan naplopó, mint amilyenek ők is, de még válogatni is van lehetősége, amikor üres medencéket keres. Viszont még nem indul el, mivel ígéretét betartva megvárja Mait az öltözőtől csupán néhány méterre. Reméli, hogy a ruháik biztonságban lesznek, de a tegnap esti kiadások után nem szívesen költene feleslegesen azért, hogy valami suhanc szemmel tartsa a holmijaikat. Nyilván azt se szeretné, hogy fürdőköpenyben, csurom vizesen kelljen átszelniük a várost az év utolsó havában, de hamar rájön, hogy ezen hiába aggódik előre. Egyelőre csak izgatottan várja a lány jöttét, már amennyiben eddig minden többé-kevésbé úgy alakult, ahogyan azt tervezte. *
* Lassan ébredeznek. Örül, hogy a lány reggel is ugyanolyan csinos, mint este volt. Láthatóan Mai is örül neki, a csók után egy pillanatig mintha még vissza is akarná tartani, de végül elereszti. Szavai és érintése nyomán ismét feltör benne a vágy, hogy maradjanak még egy kicsit az ágyban. Ő is számos dolgot szeretne még felfedezni Maival kapcsolatban, legyen szó akár testi, akár szellemi megismerésről.
Végül azonban vagy túl sokáig teketóriázik vagy Mai is belátja, hogy a város megismerése is fontos. Mindenesetre feláll és a mosdótálhoz lépked. Hosszasan figyeli a lányt, ahogy elkészül, miközben ő még mindig az ágyban hever és a reggeli csipát dörzsöli ki a szeméből. *
– Nos, akkor tényleg nagy szerencse, hogy olyan jó kedve volt annak a tündérnek. Amilyen kicsik, annál több fér beléjük – hihetetlen népség! * Rázza meg a fejét tettetett rosszallással. Habár nem emlékszik pontosan, hogy a sörüket fizető tündér azelőtt vagy azután érkezett, hogy a szobakulcsot elkérték, de ez már részletkérdés. A lényeg, hogy nem kellett hajnalban félholtan hazakecmeregnie és még egy csodás estével is gazdagodott. Amíg Mait figyeli, a lány korábbi szavai visszhangzanak a fejében. Van egy egész közeli sejtése arról, hogy mire vágyhat a lány, de a nyakát még nem tenné rá. Viszont azt elhatározza ezalatt, hogy előbb vagy utóbb utána fog járni ennek a rejtélynek is.
A fürdő szó újboli említése felriasztja elmélkedéséből és gyorsan fel is pattan, mintha szöget ütöttek volna a cipője orrába. Magát is meglepi, hogy milyen sebesen, biztos léptekkel megy az ajtóhoz, mivel arra számított, hogy az estihez hasonlóan még mindig nehezen fog menni a távolságok és egyenesek eltalálása.
Mielőtt kinyitná az ajtót, a mosdótál mellé áll és ő lemossa arcát, majd Mai szemeibe néz. *
– Én is nehezen hiszem el, hogy tényleg itt vagy. Habár abban egész biztos voltam, hogy nem álom vagy, mert az érintésed túl valódi volt. Öhm… * Nem jut eszébe más, amit hirtelen megosztana a lánnyal, illetve ha már úgyis fürdeni mennek, miért húzná az idejéüket idefent? Kezével megragadja a másik kezét és úgy vezeti ki a folyosóra, majd le a földszintre és ki a hátsó ajtón. Ahhoz képest, hogy nem gyakran jár a Pegazus fogadóba, a járást jól ismeri, így egy perc múlva már az öltözőben találhatják magukat; már amennyiben Mai nem veszett el útközben – bár épp ennek megelőzésére (vagyis ezzel az ürüggyel) fogta meg a lány kezét. Csak odaérve engedi el azt, és arrafelé mutat, amerre a medencék találhatóak. *
– Odabent megvárlak. Keresek egy szabad helyet, ahol kettesben lehetünk.
* Az öltözésből nem akar nagy gondot fakasztani. Mire a lány kettőt pislantana, Yvon már félmeztelen. Nem érdekli, ha nézik, de azért elfordul. Rövidesen maradék ruhájától is megválik, csak egy kétes tisztaságú vászon törölközőt teker maga elé, aztán elsiet a fürdőhelyiség felé.
~ Dél körül járhat. ~
Állapítja meg, miközben a fürdőzőket figyeli. Persze mindig akad egy pár olyan naplopó, mint amilyenek ők is, de még válogatni is van lehetősége, amikor üres medencéket keres. Viszont még nem indul el, mivel ígéretét betartva megvárja Mait az öltözőtől csupán néhány méterre. Reméli, hogy a ruháik biztonságban lesznek, de a tegnap esti kiadások után nem szívesen költene feleslegesen azért, hogy valami suhanc szemmel tartsa a holmijaikat. Nyilván azt se szeretné, hogy fürdőköpenyben, csurom vizesen kelljen átszelniük a várost az év utolsó havában, de hamar rájön, hogy ezen hiába aggódik előre. Egyelőre csak izgatottan várja a lány jöttét, már amennyiben eddig minden többé-kevésbé úgy alakult, ahogyan azt tervezte. *
18652. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-25 21:17:22
Üzenet elküldve: 2023-11-25 21:17:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*A nőstény hamar tudtára adja, hogy az írástudás bizony elvárt, ha őt akarja szolgálni. Legalábbis számára így csapódik le Agaree-Siche reakciója. Magában eldönti, hogy figyelni fog, s gyakorolni, ha teheti. Persze nincs nála írószerszám, de talán maga is megtudja kanyarítani azokat a betűket... Még ha roppant lassan is. Vhorossi alighanem ujját törte volna hasonló próbálkozásért.*
-Nem fázom. *Akaratlanul is eszébe jutnak a "melegtárnák". A mélység gyomráig húzódó alagútrendszerek, melyeken úgy szökött fel a forró levegő, hogy tűz nélkül fűthették vele a lakrészeket. Bizony, munkálkodik benne a honvágy.*
-Nem hiányzik neked az őshaza, úrnőm?
*Kérdi hirtelen, s meri remélni, hogy amaz nem veszi sértésnek. Hisz amennyiben önszántából hagyta ott a Föld Városát, biztosan nem bánta meg.*
-Örülnék, ha megpróbálná. *Magához veszi kardját, majd akár egy gazdáját őrző, hű öleb, úrnője mellé telepedik, kardját gondosan keze ügyében tudva. Hátát az ágynak veti, úgy szegezi tekintetét az ajtónak.*
-Ostoba elgondolás lenne azt hinnie, hogy bármelyik Dwirinthalen hím elbánhat a Folyóvidék úrnőjével. *Hangjában erőteljes meggyőződés is lapul, noha tudja, hogy a nőstény gyengélkedik.
Megvárja, míg a matróna elalszik. Az ütemes légzése, s a hűlő parázs sóhajai az ő fáradtságát is hamar kikezdik. Persze próbál éber lenni, de a mostani helyzete oly felemelő az eddigiekhez képest, hogy a nehéz gondolatokkal teli zsák már közel sem olyan súlyos. Ott, ültében nyomja el az álom, ám utolsó gondolatai még a holnapi feladat körül kavarognak. Egy hím a családban általában nem okoz gondot, de úgy hírlik, a felszínre költözött rokonok körében ez gyakorta ölt más színezetet.*
*A nőstény hamar tudtára adja, hogy az írástudás bizony elvárt, ha őt akarja szolgálni. Legalábbis számára így csapódik le Agaree-Siche reakciója. Magában eldönti, hogy figyelni fog, s gyakorolni, ha teheti. Persze nincs nála írószerszám, de talán maga is megtudja kanyarítani azokat a betűket... Még ha roppant lassan is. Vhorossi alighanem ujját törte volna hasonló próbálkozásért.*
-Nem fázom. *Akaratlanul is eszébe jutnak a "melegtárnák". A mélység gyomráig húzódó alagútrendszerek, melyeken úgy szökött fel a forró levegő, hogy tűz nélkül fűthették vele a lakrészeket. Bizony, munkálkodik benne a honvágy.*
-Nem hiányzik neked az őshaza, úrnőm?
*Kérdi hirtelen, s meri remélni, hogy amaz nem veszi sértésnek. Hisz amennyiben önszántából hagyta ott a Föld Városát, biztosan nem bánta meg.*
-Örülnék, ha megpróbálná. *Magához veszi kardját, majd akár egy gazdáját őrző, hű öleb, úrnője mellé telepedik, kardját gondosan keze ügyében tudva. Hátát az ágynak veti, úgy szegezi tekintetét az ajtónak.*
-Ostoba elgondolás lenne azt hinnie, hogy bármelyik Dwirinthalen hím elbánhat a Folyóvidék úrnőjével. *Hangjában erőteljes meggyőződés is lapul, noha tudja, hogy a nőstény gyengélkedik.
Megvárja, míg a matróna elalszik. Az ütemes légzése, s a hűlő parázs sóhajai az ő fáradtságát is hamar kikezdik. Persze próbál éber lenni, de a mostani helyzete oly felemelő az eddigiekhez képest, hogy a nehéz gondolatokkal teli zsák már közel sem olyan súlyos. Ott, ültében nyomja el az álom, ám utolsó gondolatai még a holnapi feladat körül kavarognak. Egy hím a családban általában nem okoz gondot, de úgy hírlik, a felszínre költözött rokonok körében ez gyakorta ölt más színezetet.*
18651. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-11-24 07:02:58
Üzenet elküldve: 2023-11-24 07:02:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
//az egyik szobában//
*Mintha a fiatal hím meg sem hallotta volna a szavait. Oly buzgón munkál még benne az ösztön, mint egy fészekből kiesett madárfókában. De a madárfiókák, sosem kerülnek vissza a fészekbe. Aki mögött egyszer bezárultak Pirtianes kapui, az valószínűleg hiába álmodik arról, hogy egyszer visszatér oda újrakezdeni. Valaki, aki ott nevelkedett, nehezen hagyja el ezeket az álmokat. Egyesek sohasem. Még ő is átérzi, pedig ő maga sosem volt teljes értékű része annak a világnak.*
- Megtanulod *mondja mindjárt a kijelentés után, ami rávilágít, hogy az írás tudománya bizony kimaradt a hím oktatásából. A Föld Városában nem ritka nyelvtudásra csak bólint. Nem tudja, előnyükre lehet-e valamiben, de Agaree-Siche szemében nincs olyan tudás, ami hiábavaló kolonc.
Az eddigiek, akár egy munkára jelentkező erényei sorakoznak a listán, ám az utolsónak megemlített dolog mintha jóval több személyes felhangot kapna. Az egyszerű mesterségeket sokan lenézik. Főleg a mélységiek nemes családjai körében tekintenek az ilyesmire megvetéssel. Alsóbb kasztok mocska, ami már magában is lealacsonyító. A fiatal hím ezek szerint messziről indulhatott, míg felverekedte magát Vhorossi kíséretébe. Ez a szemében inkább erény, mint bélyeg.*
- Mindkettőnek megvan a haszna *feleli, aztán közelebb hajol kicsit a legmélyebbre futó sebhez és elgondolkodva hümment.* - Lehet, hogy jobb lenne várni még a kötözéssel. Hamarabb gyógyul, ha egy kicsit szabadon van. *Persze egy darabig még mindenképp jobban teszi a harcos, ha óvatosan mozdul, mert a friss varr még könnyen felszakadhat.*
- Rakj még a tűzre, ha fázol így *biccent a kandalló felé, bár nem hiszi hogy pont egy pirtianesi tűrné rosszul a hideget. Arthenior időjárása messze sokkal enyhébb az ottani teleknél.*
- A kardod legyen a kezed ügyében, míg pihenek. *Fáradtan sóhajt, ahogy lejjebb csusszan az ágyon és magára húzza a takarót. A tőréért azért még ő is kinyúl, s az ágynemű alatt a markolatra szorít az oldalára fordulva.* - Bár nem hiszem, hogy az a Dwirinthalen elég vakmerő lenne hozzá, hogy most ilyesmivel próbálkozzon, de nem bízom benne. Jobb az óvatosság.
*Érezni a hangján is, hogy kimerült, s azzal, hogy vízszintesbe helyezkedett, a teste máris húzná a pihentető álomba.*
- Nem bánom, ha te is alszol kicsit, de maradj éber. Nekem most szükségem van a mély álom csendjére, hogy visszanyerjem az erőmet. Holnap pedig segítesz felkutatni a fivéremet.
*Az utolsó mondatot már szinte csak suttogja. Lecsukódnak a szemei, a légzése pedig lassú, egyenletes ütemre csendesedik, míg egészen alámerül a pihenésbe. Magára hagyja a fiatal hímet a gondolataival, de jelenléte talán kicsit távolabb tartja tőle a magány fekete kutyáinak vonítását.*
//az egyik szobában//
*Mintha a fiatal hím meg sem hallotta volna a szavait. Oly buzgón munkál még benne az ösztön, mint egy fészekből kiesett madárfókában. De a madárfiókák, sosem kerülnek vissza a fészekbe. Aki mögött egyszer bezárultak Pirtianes kapui, az valószínűleg hiába álmodik arról, hogy egyszer visszatér oda újrakezdeni. Valaki, aki ott nevelkedett, nehezen hagyja el ezeket az álmokat. Egyesek sohasem. Még ő is átérzi, pedig ő maga sosem volt teljes értékű része annak a világnak.*
- Megtanulod *mondja mindjárt a kijelentés után, ami rávilágít, hogy az írás tudománya bizony kimaradt a hím oktatásából. A Föld Városában nem ritka nyelvtudásra csak bólint. Nem tudja, előnyükre lehet-e valamiben, de Agaree-Siche szemében nincs olyan tudás, ami hiábavaló kolonc.
Az eddigiek, akár egy munkára jelentkező erényei sorakoznak a listán, ám az utolsónak megemlített dolog mintha jóval több személyes felhangot kapna. Az egyszerű mesterségeket sokan lenézik. Főleg a mélységiek nemes családjai körében tekintenek az ilyesmire megvetéssel. Alsóbb kasztok mocska, ami már magában is lealacsonyító. A fiatal hím ezek szerint messziről indulhatott, míg felverekedte magát Vhorossi kíséretébe. Ez a szemében inkább erény, mint bélyeg.*
- Mindkettőnek megvan a haszna *feleli, aztán közelebb hajol kicsit a legmélyebbre futó sebhez és elgondolkodva hümment.* - Lehet, hogy jobb lenne várni még a kötözéssel. Hamarabb gyógyul, ha egy kicsit szabadon van. *Persze egy darabig még mindenképp jobban teszi a harcos, ha óvatosan mozdul, mert a friss varr még könnyen felszakadhat.*
- Rakj még a tűzre, ha fázol így *biccent a kandalló felé, bár nem hiszi hogy pont egy pirtianesi tűrné rosszul a hideget. Arthenior időjárása messze sokkal enyhébb az ottani teleknél.*
- A kardod legyen a kezed ügyében, míg pihenek. *Fáradtan sóhajt, ahogy lejjebb csusszan az ágyon és magára húzza a takarót. A tőréért azért még ő is kinyúl, s az ágynemű alatt a markolatra szorít az oldalára fordulva.* - Bár nem hiszem, hogy az a Dwirinthalen elég vakmerő lenne hozzá, hogy most ilyesmivel próbálkozzon, de nem bízom benne. Jobb az óvatosság.
*Érezni a hangján is, hogy kimerült, s azzal, hogy vízszintesbe helyezkedett, a teste máris húzná a pihentető álomba.*
- Nem bánom, ha te is alszol kicsit, de maradj éber. Nekem most szükségem van a mély álom csendjére, hogy visszanyerjem az erőmet. Holnap pedig segítesz felkutatni a fivéremet.
*Az utolsó mondatot már szinte csak suttogja. Lecsukódnak a szemei, a légzése pedig lassú, egyenletes ütemre csendesedik, míg egészen alámerül a pihenésbe. Magára hagyja a fiatal hímet a gondolataival, de jelenléte talán kicsit távolabb tartja tőle a magány fekete kutyáinak vonítását.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18651-18670