Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 354 (7061. - 7073. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
7073. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-05 12:32:56
Üzenet elküldve: 2025-12-05 12:32:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Kelletlen kelme keresés//
*A lány egy kissé rémült tekintettel fordul felé, láthatóan nem számított rá, hogy valaki megérinti. Nem akarta megijeszteni, de valahogy meg kellett tudakolnia, hogy mit keres. Egy fél lépést hátra is lép, nehogy tolakodásnak gondolja a másik a kérdezősködését. Miután megtudja, hogy ruháról van szó, már egyértelmű számára, hogy a kelme tulajdonosához van szerencséje. Habár még kérdezősködhetne, hogy pontosan milyen ruháról van szó, de látja a lányon, hogy nagyon aggódik, ezért eltekint a további kérdezősködéstől. Megköszörüli a torkát és barátságosan válaszol, hogy egyértelművé tegye, hogy segíteni szeretne.*
- Azt hiszem én megtaláltam a ruháját kisasszony. *Válaszolja nyugodtan és mosolyogva, majd kezével invitálja a nőt, hogy kövesse. Az öltöző szekrényekig megy, s útközben meg is válaszolja, hogy került hozzá.*
- Nem túl rég találtam meg a földön, ahol nagyjából mutatta. Mivel épp senkit nem láttam, aki keresi, ezért gondoltam biztos helyre teszem amíg a gazdáját meg nem találom. *Ha a lány követi, akkor hamar megérkeznek egy elkerített részhez, ahol már kulccsal nyitja is az egyik öltözőszekrényt. Miközben ezzel foglalatoskodik megáll a bejáratnál egy törpe, aki láthatóan fel van öltözve, tehát nem lehet vendég, s igen szúrós szemmel és ráncolt szemöldökkel nézi Ganer ténykedését.*
- Hé, maga ott! Mit keres itt a személyzeti részen? *Ganer ösztönösen a hang irányába néz és egy pillanatra megfagy a tekintete.*
- Személyzeti?... *A törpe szigorúan mutat az ujjával a bejáratnál. A férfi kimegy megnézni és egy tábla az, amin egyértelműen az van írva, hogy „személyzeti rész”. Nagyot nyel majd visszatér a szekrényhez, aminek a kulcsa kinyitja az ajtót. Nem mintha ez bármit igazolna rajta, de az látszik, hogy volt kulcsa a szekrényhez. Ettől függetlenül meg kell magyaráznia a helyzetet.*
- Nos, a fogadó szálló vendége vagyok. Szabad dézsa hiányában a fogadós ifjú felkínálta a lehetőséget ide a fürdő részbe, s adott egy kulcsot is nekem. Ezt ő is meg fogja erősíteni önnek. *Ez még meg is magyarázza ugyan, hogy volt kulcsa a személyzet egyik szekrényéhez, de az már érdekes helyzetet szülne, ha azt is megemlítené, hogy egy idegen nő ruhája is ott lapul a szekrényében. Úgy érzi, hogy ezt már nem tudná hihetően megmagyarázni a törpének, aki feltehetően a fogadó alkalmazottja. Pedig mindkét történet igaz, és egyiket sem rossz indítékkal használta. Valami oknál fogva egy szokatlan dolgot tesz a folytatásban.*
- Itt vannak a ruháink. A feleségemét is betettem ide. Tessék drágám. *Teljes természetességgel emeli ki Alissäna ruháit, majd nyújtja át a nőnek. Tekintetében, ahogy oda fordul, van valami kérlelő ehhez a kis ártatlan szerephez, amelyet a másik bizonyára érzékelhet. Hirtelen nem tudott jobb magyarázatot adni rá, s reméli, hogy a lány nem buktatja le és a törpe megnyugszik majd a válaszok hallatán. Kérlelő tekintete marad Alissäna-n, s rajta múlik a további sorsa, hogy mit reagál erre a helyzetre.*
//Kelletlen kelme keresés//
*A lány egy kissé rémült tekintettel fordul felé, láthatóan nem számított rá, hogy valaki megérinti. Nem akarta megijeszteni, de valahogy meg kellett tudakolnia, hogy mit keres. Egy fél lépést hátra is lép, nehogy tolakodásnak gondolja a másik a kérdezősködését. Miután megtudja, hogy ruháról van szó, már egyértelmű számára, hogy a kelme tulajdonosához van szerencséje. Habár még kérdezősködhetne, hogy pontosan milyen ruháról van szó, de látja a lányon, hogy nagyon aggódik, ezért eltekint a további kérdezősködéstől. Megköszörüli a torkát és barátságosan válaszol, hogy egyértelművé tegye, hogy segíteni szeretne.*
- Azt hiszem én megtaláltam a ruháját kisasszony. *Válaszolja nyugodtan és mosolyogva, majd kezével invitálja a nőt, hogy kövesse. Az öltöző szekrényekig megy, s útközben meg is válaszolja, hogy került hozzá.*
- Nem túl rég találtam meg a földön, ahol nagyjából mutatta. Mivel épp senkit nem láttam, aki keresi, ezért gondoltam biztos helyre teszem amíg a gazdáját meg nem találom. *Ha a lány követi, akkor hamar megérkeznek egy elkerített részhez, ahol már kulccsal nyitja is az egyik öltözőszekrényt. Miközben ezzel foglalatoskodik megáll a bejáratnál egy törpe, aki láthatóan fel van öltözve, tehát nem lehet vendég, s igen szúrós szemmel és ráncolt szemöldökkel nézi Ganer ténykedését.*
- Hé, maga ott! Mit keres itt a személyzeti részen? *Ganer ösztönösen a hang irányába néz és egy pillanatra megfagy a tekintete.*
- Személyzeti?... *A törpe szigorúan mutat az ujjával a bejáratnál. A férfi kimegy megnézni és egy tábla az, amin egyértelműen az van írva, hogy „személyzeti rész”. Nagyot nyel majd visszatér a szekrényhez, aminek a kulcsa kinyitja az ajtót. Nem mintha ez bármit igazolna rajta, de az látszik, hogy volt kulcsa a szekrényhez. Ettől függetlenül meg kell magyaráznia a helyzetet.*
- Nos, a fogadó szálló vendége vagyok. Szabad dézsa hiányában a fogadós ifjú felkínálta a lehetőséget ide a fürdő részbe, s adott egy kulcsot is nekem. Ezt ő is meg fogja erősíteni önnek. *Ez még meg is magyarázza ugyan, hogy volt kulcsa a személyzet egyik szekrényéhez, de az már érdekes helyzetet szülne, ha azt is megemlítené, hogy egy idegen nő ruhája is ott lapul a szekrényében. Úgy érzi, hogy ezt már nem tudná hihetően megmagyarázni a törpének, aki feltehetően a fogadó alkalmazottja. Pedig mindkét történet igaz, és egyiket sem rossz indítékkal használta. Valami oknál fogva egy szokatlan dolgot tesz a folytatásban.*
- Itt vannak a ruháink. A feleségemét is betettem ide. Tessék drágám. *Teljes természetességgel emeli ki Alissäna ruháit, majd nyújtja át a nőnek. Tekintetében, ahogy oda fordul, van valami kérlelő ehhez a kis ártatlan szerephez, amelyet a másik bizonyára érzékelhet. Hirtelen nem tudott jobb magyarázatot adni rá, s reméli, hogy a lány nem buktatja le és a törpe megnyugszik majd a válaszok hallatán. Kérlelő tekintete marad Alissäna-n, s rajta múlik a további sorsa, hogy mit reagál erre a helyzetre.*
7072. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:49:07
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:49:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Nos, tény, hogy nem egy kocsmatúrát tervez a közös előadásukból kihozni, már csak ezért sem a mostani a megfelelő pillanat arra, hogy elkezdjenek dalszövegeket költeni és zenét írni, amikor abban sem biztos, hogy megtalálná a húrt a lanton, és a furulyázásról is egészen más jut épp eszébe, bár, ha nem muszáj, most épp arra sem tartana igényt.
Idő közben az is leesik neki, hogy bizony igencsak furcsán hathat a követelőzése, miszerint most és lehetőleg azonnal látni akarja Salwar férfiasságát, éppen ezért is vesz vissza a „lelkesedéséből”, és tereli a beszélgetést vissza egy kevésbé kellemetlen mederbe, nem mellesleg a frisslevegőt azt tényleg kívánja. Nagyon is.*
- Egy egész panzióm van, nem csak egy ágyam. *Jegyzi meg büszkén mosolyogva, majd ő is eltűnődik kissé.*
- De most jobban szeretnék kint lenni, úgyhogy menjünk előbb a tisztásra! Aztán, ha már eléggé átfagytunk, akkor eldöntjük, hova tovább. *Ha sikerül megbeszélniük végre a célt, akkor nincs más hátra, mint kisurranni a tilosból, ami egészen könnyedén sikerül is, miután Salwar kinyitja az ajtót. Mikor kilépnek, senki nincs a közelben, a folyosón pedig már szabad létezniük, szóval úgy tűnik, hogy ezt megúszták.*
- Amúgy… Jó húzás volt. *Jegyzi meg végül a lépcsőn lefelé menet, hisz utólag már mindent megszépít az idő, még ha olyan sok nem is telt el azóta, hogy kiakadt a mélységi átverése miatt. A boros poharak és a kancsó mondjuk fent maradt, de az már legyen a személyzet dolga. Ők ketten, hacsak Salwarnak nincs más terve, maguk mögött hagyják a fogadót, hogy a szabadban végre tényleg friss levegőt szívhassanak.*
//Egy húron pendülve//
*Nos, tény, hogy nem egy kocsmatúrát tervez a közös előadásukból kihozni, már csak ezért sem a mostani a megfelelő pillanat arra, hogy elkezdjenek dalszövegeket költeni és zenét írni, amikor abban sem biztos, hogy megtalálná a húrt a lanton, és a furulyázásról is egészen más jut épp eszébe, bár, ha nem muszáj, most épp arra sem tartana igényt.
Idő közben az is leesik neki, hogy bizony igencsak furcsán hathat a követelőzése, miszerint most és lehetőleg azonnal látni akarja Salwar férfiasságát, éppen ezért is vesz vissza a „lelkesedéséből”, és tereli a beszélgetést vissza egy kevésbé kellemetlen mederbe, nem mellesleg a frisslevegőt azt tényleg kívánja. Nagyon is.*
- Egy egész panzióm van, nem csak egy ágyam. *Jegyzi meg büszkén mosolyogva, majd ő is eltűnődik kissé.*
- De most jobban szeretnék kint lenni, úgyhogy menjünk előbb a tisztásra! Aztán, ha már eléggé átfagytunk, akkor eldöntjük, hova tovább. *Ha sikerül megbeszélniük végre a célt, akkor nincs más hátra, mint kisurranni a tilosból, ami egészen könnyedén sikerül is, miután Salwar kinyitja az ajtót. Mikor kilépnek, senki nincs a közelben, a folyosón pedig már szabad létezniük, szóval úgy tűnik, hogy ezt megúszták.*
- Amúgy… Jó húzás volt. *Jegyzi meg végül a lépcsőn lefelé menet, hisz utólag már mindent megszépít az idő, még ha olyan sok nem is telt el azóta, hogy kiakadt a mélységi átverése miatt. A boros poharak és a kancsó mondjuk fent maradt, de az már legyen a személyzet dolga. Ők ketten, hacsak Salwarnak nincs más terve, maguk mögött hagyják a fogadót, hogy a szabadban végre tényleg friss levegőt szívhassanak.*
7071. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-03 08:35:42
Üzenet elküldve: 2025-12-03 08:35:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Ő lusta? Ugyan! Csak kiéli a pihenés iránti vágyát. És habár éppen nem hajtja most egyiküket, de szavaikkal nehezen engedik el a test más vágyainak témáját.*
-Lehet róla szó.
*Hagyja ő is annyiban. A lány ismerheti már annyira, hogy tudja mennyire nem nehéz őt meggyőzni ilyesmiről. Az ékszerek kapcsán egykedvűen vállat ránt.*
-Lehet, hogy hordanék. Ha tetszik. Meg az is jó az ékszerekben, hogy ha épp nincs pénzed akkor, azt könnyen azzá lehet tenni.
*Mikor épp kevésbé kegyesek az adakozók vagy ki lettél rabolva és azt nem találták meg nálad. Előnyös az ilyesmi. A következő szavakkal vitába tudna szállni. Miért ne heverészhetnének egész nap? A szoba ki van fizetve és ha ahhoz van kedvük akkor az ilyesfajta vágyakat elnyomni bűn lenne. Bár tény, hogy neki sincs ehhez most kedve csak élvezi még az ágy kényelmét. Meg amúgy is, majd fel kell kelni enni is, ami fontos indok. A tyúkok etetésénél szerinte fontosabb hisz azok kibírják étel nélkül, de ő éhes lenne ha nem enne egész nap csak, azt a reggelit. Viszont mindezen érveket a lány belé fojtja az utolsó szavaival amikre a pap a várt választ adja.*
-Persze, hogy szeretném!
*Habár a lánnyal ellentétben neki a szellemek nem szokták megmondani a jövőt, mégis tudni véli, hogy ez az este mivel fog telni. Nyújtózkodik hát egy utolsót, felül és lemászik a könyvhöz amiben ott a már elkezdett, de még szégyentelenül kezdeti állapotban lévő rajza. Szerencsére a szénrúd is épen megúszta párosuk aktivitását így nincs is akadálya a rajz folytatásának.*
-Akkor beállnál abba a pózba amiben korábban voltál?
*Ami inkább térdelés, de az ilyen apróságokon kár fennakadni. Bár Zeekx fordított esetben lehet megtenné. Mikor pedig elégedettnek tűnik a pózzal, neki áll a műnek. Kezdésként megpróbálja kijavítani a korábban nem túl ügyesen meghúzott vonalait.*
*Ő lusta? Ugyan! Csak kiéli a pihenés iránti vágyát. És habár éppen nem hajtja most egyiküket, de szavaikkal nehezen engedik el a test más vágyainak témáját.*
-Lehet róla szó.
*Hagyja ő is annyiban. A lány ismerheti már annyira, hogy tudja mennyire nem nehéz őt meggyőzni ilyesmiről. Az ékszerek kapcsán egykedvűen vállat ránt.*
-Lehet, hogy hordanék. Ha tetszik. Meg az is jó az ékszerekben, hogy ha épp nincs pénzed akkor, azt könnyen azzá lehet tenni.
*Mikor épp kevésbé kegyesek az adakozók vagy ki lettél rabolva és azt nem találták meg nálad. Előnyös az ilyesmi. A következő szavakkal vitába tudna szállni. Miért ne heverészhetnének egész nap? A szoba ki van fizetve és ha ahhoz van kedvük akkor az ilyesfajta vágyakat elnyomni bűn lenne. Bár tény, hogy neki sincs ehhez most kedve csak élvezi még az ágy kényelmét. Meg amúgy is, majd fel kell kelni enni is, ami fontos indok. A tyúkok etetésénél szerinte fontosabb hisz azok kibírják étel nélkül, de ő éhes lenne ha nem enne egész nap csak, azt a reggelit. Viszont mindezen érveket a lány belé fojtja az utolsó szavaival amikre a pap a várt választ adja.*
-Persze, hogy szeretném!
*Habár a lánnyal ellentétben neki a szellemek nem szokták megmondani a jövőt, mégis tudni véli, hogy ez az este mivel fog telni. Nyújtózkodik hát egy utolsót, felül és lemászik a könyvhöz amiben ott a már elkezdett, de még szégyentelenül kezdeti állapotban lévő rajza. Szerencsére a szénrúd is épen megúszta párosuk aktivitását így nincs is akadálya a rajz folytatásának.*
-Akkor beállnál abba a pózba amiben korábban voltál?
*Ami inkább térdelés, de az ilyen apróságokon kár fennakadni. Bár Zeekx fordított esetben lehet megtenné. Mikor pedig elégedettnek tűnik a pózzal, neki áll a műnek. Kezdésként megpróbálja kijavítani a korábban nem túl ügyesen meghúzott vonalait.*
7070. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-02 19:50:13
Üzenet elküldve: 2025-12-02 19:50:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Viszlát nyár//
*Norennar a vállával löki be az ajtót. A vasalat halk, tompa hangon enged, és a fogadó melege lassan rátelepszik a hidegtől átázott ruháira. Beljebb lép, a cipője alatt felpuhult sár halk cuppanással tapad a küszöbre, de odabent a padló már száraz, meleg kőlapokkal fogadja. A Pegazus belső tere pont olyan, amilyennek mindig szerette: kevéssé zsúfolt, de nem üres; a háttérben egyenletes morajlás, néhány rövid nevetés, poharak koccanása. A kandalló oldalában a parázs vörösen izzik, a fény lassan járja be a falakat, és finoman körberajzolja a sötétebb sarkokat.
Ahogy a pult mögött ügyködő fogadós észreveszi hősün, szélesen elvigyorodig, ahogy mindig, amikor régi ismerős tér vissza. Norennar csak egy bólintással üdvözli, aztán a pult felé indul. A mozdulatain látszik, mennyire fáradt, nem lassú, de minden lépése kimért, mintha a teste még mindig számolná az órákat, amiket a nyeregben töltött.
Amikor leül, a fogadós a pultra könyökölve közelebb hajol, és a hangja rögtön megtelik kíváncsisággal.*
- Fáradtnak tűnsz. Merre jártál? Mi hírt hozol?
*Norennar arcán, száraz félmosolyt húzódik.*
- Majd erre is rátérünk, öreg barátom.
*A köpenyét leveti, majd a kandalló mellé sétál vele és felakasztja, a vízcseppek halk kopogással hullanak róla a kőre. Ezt követően visszatér a pulthoz és helyet foglal, az alkarját a pultra támasztja.
Kinyitja az erszényét, és előszed belőle tíz aranyat. 6 arany egy Rántotta,
s 4 egy Tea ára. A fény megcsillan az érméken, ahogy a pultra csúsztatja.*
- Egy meleg tea. És egy rántotta.
*A fogadós a pénzre pillant, felvonja a szemöldökét, valamit dünnyög az orra alatt, majd megfordul és nekilát. A konyha felől hamarosan hallatszik a tojás sercegése, és előbb csak gyenge illatként, majd erősebben is megjelenik a pörkölt vaj aromája.
Norennar közben előveszi a pipáját. A mozdulat lassú és gyakorlott. A pipát két ujja közé fogja, megforgatja, végigsimít rajta a hüvelykujjával, mintha ellenőrizné, nem sérült-e az úton. Bár ő elázott a hosszú úton, a fa matt felülete még mindig száraz, ezt egy pillanatra jólesően nyugtázza. A pipát a pult fölé emeli, az ujjai közt pörgeti, majd a markába zárja. Egyelőre nem gyújt rá.
A tea gőze lassan emelkedik a csészéből. Az illata tiszta és növényi: citromfű friss, enyhén citromos jegye keveredik a kamilla lágy, édeskés aromájával, a háttérben pedig halványan ott van a macskamenta zöld, nyugtató illata is. A három gyógynövény együtt nem erős, inkább egyenletes, kiegyensúlyozott illatot ad, olyat, amit hosszabb útról hazatérve jólesik belélegezni. Nem émelyítő, nem túl édes, inkább olyan, ami lassan oldja ki a feszültséget az ember vállából, már azelőtt, hogy az első kortyot meginná. A mélységi lehunyja a szemét egy pillanatra, de nem a fáradtság miatt, inkább csak hogy rendezetten vegyen egy mély levegőt.
A rántotta hamarosan mellé kerül: meleg, gőzölgő, a szélein kissé megpirult. Nem tétovázik, azonnal nekilát. Norennar komótosan eszik. Nem kapkod, nem fal, minden falatot nyugodt, kimért mozdulattal vesz magához. Láthatóan nem kifejezetten éhes, inkább csak pótolja azt, amit kell. A rántotta melege lassan oldja az ázottság hidegét, ő pedig időnként leteszi a villát, hogy pihenjen egy pillanatra, mielőtt újra folytatná az evést.
Amikor végez, megtörli a kezét, előhúzza a dohányos tasakot, és kibontja. A levelek száraz, édeskés illata rögtön keveredik a körülötte terjengő rántotta és tea aromáival. A tömés hosszú, alapos folyamat: a dohányt ujjbeggyel igazítja, apró adagokban tömöríti, majd újra lazít rajta, hogy ne legyen túl tömött. A szárat a fény felé tartja, megbizonyosodik, hogy tiszta, majd óvatosan meggyújtja.
Az első slukk mély, lassan szívja, aztán kifújja, a füst sűrű csíkban emelkedik. A második könnyedebb, már megszokott ritmus. A fogadó általános zaja nem változik, de Norennar számára tompábbnak tűnik, mintha a pipa füstje elválasztaná kissé a világtól.
A fogadós nem sürgeti, csak könyököl a pult szélén, félig kérdő, félig szórakozott arckifejezéssel.
Norennar végül beszélni kezd, nem részletezve, nem magyarázva. Csak annyit mond el, amennyi feltétlenül kell, illetve egy-két érdekesebb részletet, hogy fenntartsa öreg barátja figyelmét. Egymás után rakja a mondatokat, mindet pontosan, mintha gondosan kimérné, mennyit engedhet meg magának.
A történetnek lassacskán vége szakad, azzal, hogy hősünk belép az ajtón, a fogadós pedig némán bólint, majd így felel.*
- Legalább nem unatkoztál.
*Norennar elhúzza a száját, majd megrázza a fejét, utána pimasz mosollyal az arcán felteszi a kérdést.*
- Irigykedsz?
- Ha irigykednék, nem fogadós lennék.
*A mélységi bólint. A pipát még egyszer a szájához emeli, egy utolsót szív bele, aztán lassan leteszi a pultra. A parazsat óvatos mozdulattal elnyomja, kiüríti a hamut, majd a szárat is megtisztítja, mielőtt visszatenné a helyére. A mozdulatok visszafogottak, céltudatosak; nincs bennük semmi felesleges.
Feláll, leakasztja a köpenyét, megrázza egy kicsit, hogy a vízcseppek lefolyjanak róla, majd a vállára teríti.
A fogadós oldalra billentett fejjel nézi.*
- Nem vennél ki egy szobát?
- Még nem. Dolgom van.
*Nem mond többet. A kijárat felé indul, megkerüli a két asztal között ülő vendéget, elhalad a kandalló mellett, és kilép az eső illatú utcára.*
*Norennar a vállával löki be az ajtót. A vasalat halk, tompa hangon enged, és a fogadó melege lassan rátelepszik a hidegtől átázott ruháira. Beljebb lép, a cipője alatt felpuhult sár halk cuppanással tapad a küszöbre, de odabent a padló már száraz, meleg kőlapokkal fogadja. A Pegazus belső tere pont olyan, amilyennek mindig szerette: kevéssé zsúfolt, de nem üres; a háttérben egyenletes morajlás, néhány rövid nevetés, poharak koccanása. A kandalló oldalában a parázs vörösen izzik, a fény lassan járja be a falakat, és finoman körberajzolja a sötétebb sarkokat.
Ahogy a pult mögött ügyködő fogadós észreveszi hősün, szélesen elvigyorodig, ahogy mindig, amikor régi ismerős tér vissza. Norennar csak egy bólintással üdvözli, aztán a pult felé indul. A mozdulatain látszik, mennyire fáradt, nem lassú, de minden lépése kimért, mintha a teste még mindig számolná az órákat, amiket a nyeregben töltött.
Amikor leül, a fogadós a pultra könyökölve közelebb hajol, és a hangja rögtön megtelik kíváncsisággal.*
- Fáradtnak tűnsz. Merre jártál? Mi hírt hozol?
*Norennar arcán, száraz félmosolyt húzódik.*
- Majd erre is rátérünk, öreg barátom.
*A köpenyét leveti, majd a kandalló mellé sétál vele és felakasztja, a vízcseppek halk kopogással hullanak róla a kőre. Ezt követően visszatér a pulthoz és helyet foglal, az alkarját a pultra támasztja.
Kinyitja az erszényét, és előszed belőle tíz aranyat. 6 arany egy Rántotta,
s 4 egy Tea ára. A fény megcsillan az érméken, ahogy a pultra csúsztatja.*- Egy meleg tea. És egy rántotta.
*A fogadós a pénzre pillant, felvonja a szemöldökét, valamit dünnyög az orra alatt, majd megfordul és nekilát. A konyha felől hamarosan hallatszik a tojás sercegése, és előbb csak gyenge illatként, majd erősebben is megjelenik a pörkölt vaj aromája.
Norennar közben előveszi a pipáját. A mozdulat lassú és gyakorlott. A pipát két ujja közé fogja, megforgatja, végigsimít rajta a hüvelykujjával, mintha ellenőrizné, nem sérült-e az úton. Bár ő elázott a hosszú úton, a fa matt felülete még mindig száraz, ezt egy pillanatra jólesően nyugtázza. A pipát a pult fölé emeli, az ujjai közt pörgeti, majd a markába zárja. Egyelőre nem gyújt rá.
A tea gőze lassan emelkedik a csészéből. Az illata tiszta és növényi: citromfű friss, enyhén citromos jegye keveredik a kamilla lágy, édeskés aromájával, a háttérben pedig halványan ott van a macskamenta zöld, nyugtató illata is. A három gyógynövény együtt nem erős, inkább egyenletes, kiegyensúlyozott illatot ad, olyat, amit hosszabb útról hazatérve jólesik belélegezni. Nem émelyítő, nem túl édes, inkább olyan, ami lassan oldja ki a feszültséget az ember vállából, már azelőtt, hogy az első kortyot meginná. A mélységi lehunyja a szemét egy pillanatra, de nem a fáradtság miatt, inkább csak hogy rendezetten vegyen egy mély levegőt.
A rántotta hamarosan mellé kerül: meleg, gőzölgő, a szélein kissé megpirult. Nem tétovázik, azonnal nekilát. Norennar komótosan eszik. Nem kapkod, nem fal, minden falatot nyugodt, kimért mozdulattal vesz magához. Láthatóan nem kifejezetten éhes, inkább csak pótolja azt, amit kell. A rántotta melege lassan oldja az ázottság hidegét, ő pedig időnként leteszi a villát, hogy pihenjen egy pillanatra, mielőtt újra folytatná az evést.
Amikor végez, megtörli a kezét, előhúzza a dohányos tasakot, és kibontja. A levelek száraz, édeskés illata rögtön keveredik a körülötte terjengő rántotta és tea aromáival. A tömés hosszú, alapos folyamat: a dohányt ujjbeggyel igazítja, apró adagokban tömöríti, majd újra lazít rajta, hogy ne legyen túl tömött. A szárat a fény felé tartja, megbizonyosodik, hogy tiszta, majd óvatosan meggyújtja.
Az első slukk mély, lassan szívja, aztán kifújja, a füst sűrű csíkban emelkedik. A második könnyedebb, már megszokott ritmus. A fogadó általános zaja nem változik, de Norennar számára tompábbnak tűnik, mintha a pipa füstje elválasztaná kissé a világtól.
A fogadós nem sürgeti, csak könyököl a pult szélén, félig kérdő, félig szórakozott arckifejezéssel.
Norennar végül beszélni kezd, nem részletezve, nem magyarázva. Csak annyit mond el, amennyi feltétlenül kell, illetve egy-két érdekesebb részletet, hogy fenntartsa öreg barátja figyelmét. Egymás után rakja a mondatokat, mindet pontosan, mintha gondosan kimérné, mennyit engedhet meg magának.
A történetnek lassacskán vége szakad, azzal, hogy hősünk belép az ajtón, a fogadós pedig némán bólint, majd így felel.*
- Legalább nem unatkoztál.
*Norennar elhúzza a száját, majd megrázza a fejét, utána pimasz mosollyal az arcán felteszi a kérdést.*
- Irigykedsz?
- Ha irigykednék, nem fogadós lennék.
*A mélységi bólint. A pipát még egyszer a szájához emeli, egy utolsót szív bele, aztán lassan leteszi a pultra. A parazsat óvatos mozdulattal elnyomja, kiüríti a hamut, majd a szárat is megtisztítja, mielőtt visszatenné a helyére. A mozdulatok visszafogottak, céltudatosak; nincs bennük semmi felesleges.
Feláll, leakasztja a köpenyét, megrázza egy kicsit, hogy a vízcseppek lefolyjanak róla, majd a vállára teríti.
A fogadós oldalra billentett fejjel nézi.*
- Nem vennél ki egy szobát?
- Még nem. Dolgom van.
*Nem mond többet. A kijárat felé indul, megkerüli a két asztal között ülő vendéget, elhalad a kandalló mellett, és kilép az eső illatú utcára.*
7069. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-02 16:22:06
Üzenet elküldve: 2025-12-02 16:22:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A javaslata finomnak nem mondható, de kétség kívül egyértelmű elutasításra kerül, úgyhogy nem is erőlteti tovább. Pedig tapasztalatai alapján a legjobb kocsmadalok pont részegen születnek, mert akkor tud a művész legjobban azonosulni a célközönséggel, az ivók bormámoros tömegével. Persze az is elképzelhető, hogy Merlana ennél valami emelkedettebb műben gondolkodik, ez esetben pedig tényleg célszerű lehet a józan ész.
Viszont úgy tűnik, hogy férfiasságának éke nem hagyja nyugodni a bárdot, ami már kezd némi gyanakvást ébreszteni a mélységiben. Bár még mindig itt van a lehetőség, hogy a csinos énekesnek van valamiféle furcsa berögződése, és nem várt étvágyat gerjeszt benne a fallosz látványa. Egyelőre viszont nem fog fény derülni arra, hogy miért akarja ennyire megtekinteni, mert a férfi hajthatatlan abban, hogy a nadrág rajta marad. A séta ötlete viszont tetszik neki, elgondolkodva hümmög egy sort, majd bólint. *
- A tisztás gyönyörű ilyenkor este, de akár haza is vihetsz, ha nagyon szeretnél. * Mondja elgondolkodva, egy játékos kacsintást is megenged magának. *
- Végül is, te is megmutathatod nekem az ágyad. Ki tudja, lehet, hogy akkor én is megmutatok neked valamit. Ha még mindig kíváncsi leszel rá. * Nevet fel halkan, és választ se várva már az ajtóhoz is lép, amit társasága korábban kulcsra zárt. Egyszerű mozdulattal nyitja az ajtót, és úgy lép ki rajta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Odakint aztán a vártnak megfelelően üres a folyosó, úgyhogy ha a dalospacsirta szedi a lábait, a lebukás kockázata nélkül elhagyhatják a tett színhelyét. *
//Egy húron pendülve//
* A javaslata finomnak nem mondható, de kétség kívül egyértelmű elutasításra kerül, úgyhogy nem is erőlteti tovább. Pedig tapasztalatai alapján a legjobb kocsmadalok pont részegen születnek, mert akkor tud a művész legjobban azonosulni a célközönséggel, az ivók bormámoros tömegével. Persze az is elképzelhető, hogy Merlana ennél valami emelkedettebb műben gondolkodik, ez esetben pedig tényleg célszerű lehet a józan ész.
Viszont úgy tűnik, hogy férfiasságának éke nem hagyja nyugodni a bárdot, ami már kezd némi gyanakvást ébreszteni a mélységiben. Bár még mindig itt van a lehetőség, hogy a csinos énekesnek van valamiféle furcsa berögződése, és nem várt étvágyat gerjeszt benne a fallosz látványa. Egyelőre viszont nem fog fény derülni arra, hogy miért akarja ennyire megtekinteni, mert a férfi hajthatatlan abban, hogy a nadrág rajta marad. A séta ötlete viszont tetszik neki, elgondolkodva hümmög egy sort, majd bólint. *
- A tisztás gyönyörű ilyenkor este, de akár haza is vihetsz, ha nagyon szeretnél. * Mondja elgondolkodva, egy játékos kacsintást is megenged magának. *
- Végül is, te is megmutathatod nekem az ágyad. Ki tudja, lehet, hogy akkor én is megmutatok neked valamit. Ha még mindig kíváncsi leszel rá. * Nevet fel halkan, és választ se várva már az ajtóhoz is lép, amit társasága korábban kulcsra zárt. Egyszerű mozdulattal nyitja az ajtót, és úgy lép ki rajta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Odakint aztán a vártnak megfelelően üres a folyosó, úgyhogy ha a dalospacsirta szedi a lábait, a lebukás kockázata nélkül elhagyhatják a tett színhelyét. *
7068. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-02 00:08:01
Üzenet elküldve: 2025-12-02 00:08:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Ha Salwar tudná, hogy valójában most sem egy olyan nővel van dolga, csupán a puszta véletlen műve, hogy a szeme éppen a megfelelő pillanatban vándorol a férfi legszebb éke felé, amely az alkoholmámoros, ködös és egyáltalán nem stabil világban hirtelen nem is tűnik annyira szépnek, akár meg is sértődhetne, de nem tudja. Ő viszont tudni akarja, hogy amit látott, annak van-e bármi köze a valósághoz, ám a nadrág közben felkerül a mélységire, a becsatolt övet látva pedig úgy érzi, minden épkézláb esélye elszállt.*
- Most? Úgy, hogy sajog a fejem, szédülök, és úgy megénekeltettél, hogy elfáradtam benne? *Nevet fel az ajánlatra a folytatást illetően, de egyébként, ha nem lenne ilyen ramaty állapotban, azonnal igent mondana rá. Amit a fogadóban mondott, hogy szeretné rendszeresíteni a közös fellépésüket, teljes mértékben komolyan gondolta, de nem biztos, hogy ez a megfelelő pillanat, hogy belevágjanak a közös munkába.
Akad azonban egy másik ötlete, amihez viszont tökéletes az időzítés, így el is hangzik a parancs, melyet követ egy vigyor is, miközben a reakciót várja.*
- Azt hiszem, hogy a kíváncsiságom nem hagy nyugodni. Meg akarom nézni, hogy mivel sikerült ennyire elkápráztatnod engem. Aztán ha tetszik, még akár az is lehet, hogy tényleg megszáll az ihlet. *Mosolyog szélesen, de végül lebiggyednek az ajkai, ráadásul egészen hirtelen, mikor egy ügyesen megfogalmazott, elutasító választ kap.*
- Jajj, ne már! Nem mondhatod, hogy ennyi volt benned, és máris pihenned kell! *Mondja fellengzősen, pedig aztán ő sincs jobb színben.* De tudod mit? Egy kis friss levegő jól esne. Szökjünk meg végre ebből a lopott szobából, aztán nem tudom, hol kötünk ki, de majd ott megmutatod. Mit szólsz? *Annyi lélekjelenléte még a részegség ellenére is maradt, hogy tudja, nem erőltetheti az akaratát, mert az gyanút szülne, és miután továbbra sem bízik abban, amit a saját szemével látott, továbbra sem akarja kellemetlen helyzetbe hozni magát. Kénytelen engedni.*
//Egy húron pendülve//
*Ha Salwar tudná, hogy valójában most sem egy olyan nővel van dolga, csupán a puszta véletlen műve, hogy a szeme éppen a megfelelő pillanatban vándorol a férfi legszebb éke felé, amely az alkoholmámoros, ködös és egyáltalán nem stabil világban hirtelen nem is tűnik annyira szépnek, akár meg is sértődhetne, de nem tudja. Ő viszont tudni akarja, hogy amit látott, annak van-e bármi köze a valósághoz, ám a nadrág közben felkerül a mélységire, a becsatolt övet látva pedig úgy érzi, minden épkézláb esélye elszállt.*
- Most? Úgy, hogy sajog a fejem, szédülök, és úgy megénekeltettél, hogy elfáradtam benne? *Nevet fel az ajánlatra a folytatást illetően, de egyébként, ha nem lenne ilyen ramaty állapotban, azonnal igent mondana rá. Amit a fogadóban mondott, hogy szeretné rendszeresíteni a közös fellépésüket, teljes mértékben komolyan gondolta, de nem biztos, hogy ez a megfelelő pillanat, hogy belevágjanak a közös munkába.
Akad azonban egy másik ötlete, amihez viszont tökéletes az időzítés, így el is hangzik a parancs, melyet követ egy vigyor is, miközben a reakciót várja.*
- Azt hiszem, hogy a kíváncsiságom nem hagy nyugodni. Meg akarom nézni, hogy mivel sikerült ennyire elkápráztatnod engem. Aztán ha tetszik, még akár az is lehet, hogy tényleg megszáll az ihlet. *Mosolyog szélesen, de végül lebiggyednek az ajkai, ráadásul egészen hirtelen, mikor egy ügyesen megfogalmazott, elutasító választ kap.*
- Jajj, ne már! Nem mondhatod, hogy ennyi volt benned, és máris pihenned kell! *Mondja fellengzősen, pedig aztán ő sincs jobb színben.* De tudod mit? Egy kis friss levegő jól esne. Szökjünk meg végre ebből a lopott szobából, aztán nem tudom, hol kötünk ki, de majd ott megmutatod. Mit szólsz? *Annyi lélekjelenléte még a részegség ellenére is maradt, hogy tudja, nem erőltetheti az akaratát, mert az gyanút szülne, és miután továbbra sem bízik abban, amit a saját szemével látott, továbbra sem akarja kellemetlen helyzetbe hozni magát. Kénytelen engedni.*
7067. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-01 18:06:37
Üzenet elküldve: 2025-12-01 18:06:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A bárdnak sok nővel volt már dolga, megszámolni se tudná, hogy mennyivel, de olyannal még nem találkozott, aki az együttlét után árgus szemekkel nézi a férfiak férfiasságát. Főleg az után, hogy ennyi pálinkát, és bort fogyasztottak. Talán pont az alkohol hatása, és a túlzott magabiztosság a veszte, és ezért sikerül Merlanának kiszúrnia, amit a férfi annyira takargatni próbált. De az is lehet, hogy csak ilyen szemfüles a nő, és bármennyire is próbálta volna rejtegetni, képtelen lett volna rá. Egyelőre erről viszont nem tud semmit, és miután meghúzza a nadrágszíjat, biztos benne, hogy már nem is fog lebukni. Viszont a folytatás olyan dolog, amivel kapcsolatban neki sincs sok ötlete. Nem tudja, hogy miről beszélgessenek, és a fürdőt is kizárná, mert akkor megint a lebukást kockáztatja. Viszont úgy érzik, tartozik annyival a kurtizánnak, hogy nem sérti meg, és nem dobja el használat után, mint egy piszkos zsebkendőt. *
- Ha gondolod, kitalálhatjuk a következő fellépésünk részleteit. * Ajánlkozik, hiszen az előbb még nagyon szeretett volna vele játszani a nő, és kíváncsi rá, hogy ez csak a köztük lévő szexuális feszültség eredménye volt, vagy őszinte érzés. Erre mondhatni választ is kap, amikor amaz ráparancsol. Meglepetten pislog néhányat. *
- Megszállt az ihlet, vagy ennyire jó voltam? * Teszi fel a kérdést vigyorogva, de egyelőre nem nyúl a nadrágja felé. *
- Legalább adj egy fertályórát, hogy kifújjam magam. Utána azt csinálhatsz velem, amit akarsz. * Vigyorog inkább, teljes mértékben bízva önön képességeiben, és az ellentétes nemre gyakorolt hatásában. *
//Egy húron pendülve//
* A bárdnak sok nővel volt már dolga, megszámolni se tudná, hogy mennyivel, de olyannal még nem találkozott, aki az együttlét után árgus szemekkel nézi a férfiak férfiasságát. Főleg az után, hogy ennyi pálinkát, és bort fogyasztottak. Talán pont az alkohol hatása, és a túlzott magabiztosság a veszte, és ezért sikerül Merlanának kiszúrnia, amit a férfi annyira takargatni próbált. De az is lehet, hogy csak ilyen szemfüles a nő, és bármennyire is próbálta volna rejtegetni, képtelen lett volna rá. Egyelőre erről viszont nem tud semmit, és miután meghúzza a nadrágszíjat, biztos benne, hogy már nem is fog lebukni. Viszont a folytatás olyan dolog, amivel kapcsolatban neki sincs sok ötlete. Nem tudja, hogy miről beszélgessenek, és a fürdőt is kizárná, mert akkor megint a lebukást kockáztatja. Viszont úgy érzik, tartozik annyival a kurtizánnak, hogy nem sérti meg, és nem dobja el használat után, mint egy piszkos zsebkendőt. *
- Ha gondolod, kitalálhatjuk a következő fellépésünk részleteit. * Ajánlkozik, hiszen az előbb még nagyon szeretett volna vele játszani a nő, és kíváncsi rá, hogy ez csak a köztük lévő szexuális feszültség eredménye volt, vagy őszinte érzés. Erre mondhatni választ is kap, amikor amaz ráparancsol. Meglepetten pislog néhányat. *
- Megszállt az ihlet, vagy ennyire jó voltam? * Teszi fel a kérdést vigyorogva, de egyelőre nem nyúl a nadrágja felé. *
- Legalább adj egy fertályórát, hogy kifújjam magam. Utána azt csinálhatsz velem, amit akarsz. * Vigyorog inkább, teljes mértékben bízva önön képességeiben, és az ellentétes nemre gyakorolt hatásában. *
7066. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-30 20:47:44
Üzenet elküldve: 2025-11-30 20:47:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Kelletlen kelme keresés//
*Alissäna jellemzően éber, így aligha lehet meglepni, ám jelen helyzetben képtelen környezetére odafigyelni. Nem csoda tehát, hogy a vállát érintő kézfejre összerándul, s rémülten fordul hátra. Persze ijedtsége hamar elillan, rövidesen pedig a kérdés is eljut elméjéig.*
- Igen.
*Feleli tétován.*
- A ruháimat. Valahova oda ledobtam, és nem lelem őket.
*Folytatja, ujjával pedig valamivel távolabb a földre mutat.
Nem érzi szükségét annak, hogy tovább magyarázkodjon, hiszen még akad keresnivalója. Még a ruhát talán annyira nem is sajnálná, de a benne lévő arany bizony fájdalmas veszteség volna számára, különösen azon után, amit meg kellett tennie értük. Fejben már készül egy mentőövvel, miszerint egyik kevésbé kedvelt ékszerét eladja majd némi szívességért cserébe, de ha erre kell vetemednie bizonyosan elszontyolodik egy időre.*
//Kelletlen kelme keresés//
*Alissäna jellemzően éber, így aligha lehet meglepni, ám jelen helyzetben képtelen környezetére odafigyelni. Nem csoda tehát, hogy a vállát érintő kézfejre összerándul, s rémülten fordul hátra. Persze ijedtsége hamar elillan, rövidesen pedig a kérdés is eljut elméjéig.*
- Igen.
*Feleli tétován.*
- A ruháimat. Valahova oda ledobtam, és nem lelem őket.
*Folytatja, ujjával pedig valamivel távolabb a földre mutat.
Nem érzi szükségét annak, hogy tovább magyarázkodjon, hiszen még akad keresnivalója. Még a ruhát talán annyira nem is sajnálná, de a benne lévő arany bizony fájdalmas veszteség volna számára, különösen azon után, amit meg kellett tennie értük. Fejben már készül egy mentőövvel, miszerint egyik kevésbé kedvelt ékszerét eladja majd némi szívességért cserébe, de ha erre kell vetemednie bizonyosan elszontyolodik egy időre.*
7065. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-29 18:20:44
Üzenet elküldve: 2025-11-29 18:20:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Salwar mindent megtesz, hogy elrejtse az aprónak ugyan egyáltalán nem mondható titkát a lány elől. Egészen jól is csinálja, hisz Merlana nem is gyanakszik arra, hogy van bármiféle titok, amit rejtegetni akarnak előle, de valamiről mégiscsak megfeledkezik. A bárd kékjei mindig érdeklődve fürkészik a környezetet, hisz sosem tudhatja, hogy mikor, milyen információmorzsához juthat hozzá, ami még a hasznára válhat. Bár az együttlétük utáni fáradtság, az alkohol, a fejfájás mind ellene dolgozik, és az is csupán a véletlen műve, hogy pont jókor pillant a sötételfre, miközben a fűzője zsinórjait próbálja a tőle jelen állapotban telhető legügyesebb mozdulatokkal masnira kötni, mégis, valami furcsát, nem oda illőt vél felfedezni Salwar lábai között.*
~Mi a…? Jól láttam vagy már képzelődöm is a piától?~ *Egyelőre azonban nem szól semmit, hagyja, hogy a férfi felöltözzön. Maga sem biztos benne, hogy amit látott, azt jól látta, és rettentő kínos lenne, ha olyasmivel vádolná meg a másikat, ami csak az alkoholtól mámoros képzeletének szüleménye.*
- Nem mondtam, hogy el akarok menni. Mármint… mindegy. Szóval maradok. Épp ezért kérdezem, hogy hogyan tovább? *Más vizekre eveznek, de őt akkor sem hagyja nyugodni, amit látott. A kíváncsisága szinte megőrjíti, amin nem segít az újabb adag ital sem, amit egyszerre önt le az „énekléstől” kiszáradt torkán. A pohár, amibe a bor felét kapta aztán hangosan koppanva landol az asztalon, Merlana pedig furcsán határozott szemekkel néz újra Salwarra.*
- Húzd le a nadrágod! *Komoly utasításként hangzanak szavai, mintha valamiféle perverz színjátékot játszana csupán, ahol ő az úrnő, Salwarnak pedig engedelmeskednie kellene a parancsnak, és kielégítenie a vágyait. Tény, hogy valóban arra kíváncsi, mi van a lába között, mert eddig még csak érezte, de szemtől szemben még nem találkozott a mélységi férfiasságával. Most azonban látni akarja. Ha tévedett, és csak káprázott a szeme, akkor legfeljebb majd hamar feladja az úrnő szerepet és letérdel elé. Kevésbé volna kellemetlen, mint a tévedés.*
//Egy húron pendülve//
*Salwar mindent megtesz, hogy elrejtse az aprónak ugyan egyáltalán nem mondható titkát a lány elől. Egészen jól is csinálja, hisz Merlana nem is gyanakszik arra, hogy van bármiféle titok, amit rejtegetni akarnak előle, de valamiről mégiscsak megfeledkezik. A bárd kékjei mindig érdeklődve fürkészik a környezetet, hisz sosem tudhatja, hogy mikor, milyen információmorzsához juthat hozzá, ami még a hasznára válhat. Bár az együttlétük utáni fáradtság, az alkohol, a fejfájás mind ellene dolgozik, és az is csupán a véletlen műve, hogy pont jókor pillant a sötételfre, miközben a fűzője zsinórjait próbálja a tőle jelen állapotban telhető legügyesebb mozdulatokkal masnira kötni, mégis, valami furcsát, nem oda illőt vél felfedezni Salwar lábai között.*
~Mi a…? Jól láttam vagy már képzelődöm is a piától?~ *Egyelőre azonban nem szól semmit, hagyja, hogy a férfi felöltözzön. Maga sem biztos benne, hogy amit látott, azt jól látta, és rettentő kínos lenne, ha olyasmivel vádolná meg a másikat, ami csak az alkoholtól mámoros képzeletének szüleménye.*
- Nem mondtam, hogy el akarok menni. Mármint… mindegy. Szóval maradok. Épp ezért kérdezem, hogy hogyan tovább? *Más vizekre eveznek, de őt akkor sem hagyja nyugodni, amit látott. A kíváncsisága szinte megőrjíti, amin nem segít az újabb adag ital sem, amit egyszerre önt le az „énekléstől” kiszáradt torkán. A pohár, amibe a bor felét kapta aztán hangosan koppanva landol az asztalon, Merlana pedig furcsán határozott szemekkel néz újra Salwarra.*
- Húzd le a nadrágod! *Komoly utasításként hangzanak szavai, mintha valamiféle perverz színjátékot játszana csupán, ahol ő az úrnő, Salwarnak pedig engedelmeskednie kellene a parancsnak, és kielégítenie a vágyait. Tény, hogy valóban arra kíváncsi, mi van a lába között, mert eddig még csak érezte, de szemtől szemben még nem találkozott a mélységi férfiasságával. Most azonban látni akarja. Ha tévedett, és csak káprázott a szeme, akkor legfeljebb majd hamar feladja az úrnő szerepet és letérdel elé. Kevésbé volna kellemetlen, mint a tévedés.*
7064. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-29 09:31:58
Üzenet elküldve: 2025-11-29 09:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Esti iszogatás //
// Zárás//
*Örömmel veszi, hogy a szántóvető ember az beadta a derekát, hogy egy szép nap mikor a várost nem lengi körbe ork bűz, akkor eljussanak Lihanechbe. Elég szűk szavú a másik így egy kicsit beszéltetni kell, bár tény, hogy attól még nem lesz bőbeszédűbb. Feleslegesen nem locsog, így igazán nincs miért megszólnia. Beszélgetés közben kiderül, hogy van egy kis pincéje Fesgrarnak, ahol meg tudja húzni magát. Erre egyetértően bólogat.*
- Az remek komám. Ha beüt a ménkű, akkor vigyél be oda élelmet, vizet és reteszeld el magad. Készítsd be jó előre, hogy ne akkor kelljen kapkodnod. *Próbálja életben tartani az egyszerű embert, hogy ne itt az orkok belezzék már ki. Felkészíti, hogy tudja túlélni az ostromot, ami Tűzdereng szerint elkerülhetetlen lesz. De meg is magyarázza, hogy miért van erre szükség.*
- Nos hát, ha az orkok megostromolják a várost ott túl tudod élni. Bezárkózol kellő élelemmel és vízzel meg takaróval, hogy meg ne fagyj. A túlélésed miatt. *Röviden megmagyarázza ezt a másiknak, hogy lássa igen komoly dolgokról beszélnek most. Viszont nem csak a parasztoknak kell készülnie, hanem a harcosoknak is. Ezért Tűzdereng az indulás mellett dönt.*
- Köszönök minden komám! Ég áldjon! Most indulnom kell, de alkalmasint megkereslek a polgárnegyedben, ha a parázs is úgy akarja. *Ha a másik egy öblös törpe kézszorítást elfogad, akkor Tűzdereng ezt megejti, felszerelkezik minden holmijával és köszönés után távozik a fogadóból.*
// Zárás//
*Örömmel veszi, hogy a szántóvető ember az beadta a derekát, hogy egy szép nap mikor a várost nem lengi körbe ork bűz, akkor eljussanak Lihanechbe. Elég szűk szavú a másik így egy kicsit beszéltetni kell, bár tény, hogy attól még nem lesz bőbeszédűbb. Feleslegesen nem locsog, így igazán nincs miért megszólnia. Beszélgetés közben kiderül, hogy van egy kis pincéje Fesgrarnak, ahol meg tudja húzni magát. Erre egyetértően bólogat.*
- Az remek komám. Ha beüt a ménkű, akkor vigyél be oda élelmet, vizet és reteszeld el magad. Készítsd be jó előre, hogy ne akkor kelljen kapkodnod. *Próbálja életben tartani az egyszerű embert, hogy ne itt az orkok belezzék már ki. Felkészíti, hogy tudja túlélni az ostromot, ami Tűzdereng szerint elkerülhetetlen lesz. De meg is magyarázza, hogy miért van erre szükség.*
- Nos hát, ha az orkok megostromolják a várost ott túl tudod élni. Bezárkózol kellő élelemmel és vízzel meg takaróval, hogy meg ne fagyj. A túlélésed miatt. *Röviden megmagyarázza ezt a másiknak, hogy lássa igen komoly dolgokról beszélnek most. Viszont nem csak a parasztoknak kell készülnie, hanem a harcosoknak is. Ezért Tűzdereng az indulás mellett dönt.*
- Köszönök minden komám! Ég áldjon! Most indulnom kell, de alkalmasint megkereslek a polgárnegyedben, ha a parázs is úgy akarja. *Ha a másik egy öblös törpe kézszorítást elfogad, akkor Tűzdereng ezt megejti, felszerelkezik minden holmijával és köszönés után távozik a fogadóból.*
7063. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-29 00:26:48
Üzenet elküldve: 2025-11-29 00:26:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
//Zárás//
-Piszok jó kérdés, komám.
*Jegyzi meg félmosollyal a szakálla alatt, mert bár hiába tudja milyen is a háború, azt még inkább tudja, hogy milyenek az emberek, milyen mocskos dolgokra képesek és milyen elszántak tudnak lenni, mikor egymást kell pusztítaniuk. A zsoldosokról nem is beszélve, akik halállal kereskednek.*
-Á, nem úgy van az. Nem olyan rossz a helyzet, sokan járnak ám le elkölteni egy kis aranyat, nem fáj az senkinek, ők keresnek rajta, nem rosszabb a városőrség aranya sem, sőt. Meg aztán tudják, hogy a legtöbben csak egyszerű legények akik ebből élnek meg, eljárőrözgetnek az utcán és köszönik szépen, semmi mögöttes érdekük, vagy hitük nincs. Aztán ők kevésbé is szúrják a patkányok szemét.
*Persze kár volna tagadni, hogy sokan balhét keresni járnak le a kikötőbe, de ez már részletkérdés. Aztán jót nevet a törpén, főleg ahogy elképzeli hogy tényleg a nemes asszonyokat kergeti mindenféle bokrokba.*
-Igen sajnos, öreg vagyok én már ehhez.
*Jegyzi meg tréfásan, majd lassan feláll és elindul a szobája felé fel a lépcsőn.*
-Te is vigyázz magadra, és sok sikert a továbbiakhoz! Remélem jól sülnek el a dolgok, és legközelebb aranyköpenyben látlak majd. No egy kalappal!
*Teszi még hozzá, majd elbotorkál, hogy a hideg párnájának támaszthassa megfáradt arcát.*
//Az őrség és a kürtszó//
//Zárás//
-Piszok jó kérdés, komám.
*Jegyzi meg félmosollyal a szakálla alatt, mert bár hiába tudja milyen is a háború, azt még inkább tudja, hogy milyenek az emberek, milyen mocskos dolgokra képesek és milyen elszántak tudnak lenni, mikor egymást kell pusztítaniuk. A zsoldosokról nem is beszélve, akik halállal kereskednek.*
-Á, nem úgy van az. Nem olyan rossz a helyzet, sokan járnak ám le elkölteni egy kis aranyat, nem fáj az senkinek, ők keresnek rajta, nem rosszabb a városőrség aranya sem, sőt. Meg aztán tudják, hogy a legtöbben csak egyszerű legények akik ebből élnek meg, eljárőrözgetnek az utcán és köszönik szépen, semmi mögöttes érdekük, vagy hitük nincs. Aztán ők kevésbé is szúrják a patkányok szemét.
*Persze kár volna tagadni, hogy sokan balhét keresni járnak le a kikötőbe, de ez már részletkérdés. Aztán jót nevet a törpén, főleg ahogy elképzeli hogy tényleg a nemes asszonyokat kergeti mindenféle bokrokba.*
-Igen sajnos, öreg vagyok én már ehhez.
*Jegyzi meg tréfásan, majd lassan feláll és elindul a szobája felé fel a lépcsőn.*
-Te is vigyázz magadra, és sok sikert a továbbiakhoz! Remélem jól sülnek el a dolgok, és legközelebb aranyköpenyben látlak majd. No egy kalappal!
*Teszi még hozzá, majd elbotorkál, hogy a hideg párnájának támaszthassa megfáradt arcát.*
7062. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-28 16:51:51
Üzenet elküldve: 2025-11-28 16:51:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Amíg nem kezdi el annyira felforrósítani a vizet, hogy tündér leves kezdjen főni a medencében. Felőle azt csinál a kezével a másik amit akar. A tanításával kapcsolatosan meg ő maga is örülne ha képes lenne találni egy magán tanárt aki egy két dologra megtanítja. De majd mindent idővel. Egyelőre még az aranyérméit rakosgatja félre, hogy majd azt költse el a toronyban. Remélhetőleg hamar elérkezik az a pillanat.*
-Hm. Úgy, hogy szaladhatsz fel alá mint pók a falon. Két munkáltatóm is van. És bár nem bánom, de néha fárasztó. Néha örülnék ha a szárnyaink nem csak dísznek lennének.
*Sóhajt fel mondandója végén, bár megjelenik pirosló ajkain egy elégedett fél mosoly. Mert fejében elképzelte már azt a sikert ami rá várhat a kiválasztott útja végén.
Amúgy is csak azért tűnik biztosnak a dolgában. Mert a sör meg a pálinka megtette benne a hatását.
Aljas támadása sikerrel jár és pimasz tekintetét a másikra emeli egy apró nyelv öltéssel és kacajjal együtt.*
- Azok bizony.
*Néz fel botor módon, amivel bele is esik a másik csapdájába. Jutalma pedig egy jó adag víz ami arrébb is sodorja apró termetét.*
- HÉJ..Blrlrlr..
*Kezd el kapálózni hirtelen kezével lábával, hogy ismét talpon legyen a medencében. Majd amikor végre sikerül, vöröslő dühös fejjel és villámokat szóró tekintettel marad a másikra. Ám sokáig a haragot képtelen tartani, hamar kifakad belőle a nevetés. Amit utána még néhány fröcsköléssel is párosít a másik irányába.*
- Te aljas nagy mamlasz!
*Mondja nevetve, majd a fröcskölés is abba marad. Haját, gyorsan megigazítja, hogy ismét takarja apró kerekedő formáit mellkas magasságban. De csak addig amíg visszalépdel a vízben a medence pereméig. Hogy ott karjait összefonva, támaszkodjon rá. Sőt fejét is ráhelyezi, hogy úgy folytassa tovább lazítását. Szárnyai, amik így most kilógnak a vízből. Csak lágyan legyezgeti.*
- És ne felejtsd el azt se, hogy valaki a hóna alá kap és elszalad. Vagy, hogy ahhoz is sámli kell, hogy az asztal alá nézzek. Tudom mivel jár az apró élet.
*Kuncog fel ismét, saját viccein amit már ezerszer hallott életeben.*
- Köszönöm az áramlatból most kaptam eleget. De nem mondasz butaságot. Jó lenne találni egy magán tanárt. Manapság lehet veszélyes lenne az ingoványon keresztül vágni.
*Húzza el szája szélét a gondolaton.*
*Amíg nem kezdi el annyira felforrósítani a vizet, hogy tündér leves kezdjen főni a medencében. Felőle azt csinál a kezével a másik amit akar. A tanításával kapcsolatosan meg ő maga is örülne ha képes lenne találni egy magán tanárt aki egy két dologra megtanítja. De majd mindent idővel. Egyelőre még az aranyérméit rakosgatja félre, hogy majd azt költse el a toronyban. Remélhetőleg hamar elérkezik az a pillanat.*
-Hm. Úgy, hogy szaladhatsz fel alá mint pók a falon. Két munkáltatóm is van. És bár nem bánom, de néha fárasztó. Néha örülnék ha a szárnyaink nem csak dísznek lennének.
*Sóhajt fel mondandója végén, bár megjelenik pirosló ajkain egy elégedett fél mosoly. Mert fejében elképzelte már azt a sikert ami rá várhat a kiválasztott útja végén.
Amúgy is csak azért tűnik biztosnak a dolgában. Mert a sör meg a pálinka megtette benne a hatását.
Aljas támadása sikerrel jár és pimasz tekintetét a másikra emeli egy apró nyelv öltéssel és kacajjal együtt.*
- Azok bizony.
*Néz fel botor módon, amivel bele is esik a másik csapdájába. Jutalma pedig egy jó adag víz ami arrébb is sodorja apró termetét.*
- HÉJ..Blrlrlr..
*Kezd el kapálózni hirtelen kezével lábával, hogy ismét talpon legyen a medencében. Majd amikor végre sikerül, vöröslő dühös fejjel és villámokat szóró tekintettel marad a másikra. Ám sokáig a haragot képtelen tartani, hamar kifakad belőle a nevetés. Amit utána még néhány fröcsköléssel is párosít a másik irányába.*
- Te aljas nagy mamlasz!
*Mondja nevetve, majd a fröcskölés is abba marad. Haját, gyorsan megigazítja, hogy ismét takarja apró kerekedő formáit mellkas magasságban. De csak addig amíg visszalépdel a vízben a medence pereméig. Hogy ott karjait összefonva, támaszkodjon rá. Sőt fejét is ráhelyezi, hogy úgy folytassa tovább lazítását. Szárnyai, amik így most kilógnak a vízből. Csak lágyan legyezgeti.*
- És ne felejtsd el azt se, hogy valaki a hóna alá kap és elszalad. Vagy, hogy ahhoz is sámli kell, hogy az asztal alá nézzek. Tudom mivel jár az apró élet.
*Kuncog fel ismét, saját viccein amit már ezerszer hallott életeben.*
- Köszönöm az áramlatból most kaptam eleget. De nem mondasz butaságot. Jó lenne találni egy magán tanárt. Manapság lehet veszélyes lenne az ingoványon keresztül vágni.
*Húzza el szája szélét a gondolaton.*
7061. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-28 13:49:56
Üzenet elküldve: 2025-11-28 13:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Jót mosolyog magában azon, hogy a fiú még csak a nyújtózkodásig jutott. Az biztos, hogyha ő hajlamos a lustálkodásra, akkor Zeekx egyenesen lusta, bár az, hogy ő kelne ki az ágyból előbb folytatni a rajzot, nem feltétlenül csak emiatt lehet. Lehet, hogy csak nyughatatlanabb természet, bár erre meg némileg pont az cáfol rá, hogy saját otthonra vágyott, amit nem lehet sátorként lebontani és tovább állni vele.
Mégis, nem pont ez az a pillanat, hogy hosszan akarna gondolkodni ilyesmin. A mai napra más volt tervezve, és bár mindez akár még változhat is a fiút és saját magát is ismerve, azért kétli, hogy éppen ez lesz az a nap, amikor újra át fogja gondolni eddigi életét és ebből kiindulva azt, hogy a jövőben mit kellene megváltoztatnia ahhoz, hogy boldogabb legyen.
Zeekx nem is tudja, de mindaz, amit mond, nagyon is illik ezekhez a gondolataihoz.*
- Igazad van. *mondja neki, bár kicsit másra, vagy másra is gondol, mint ő.* Szerencsére nekem sosem volt ilyen gondom, általában minden magától történt. Legfeljebb azt beszéltük meg, hogy hol és mikor találkozunk. De kipróbálhatnánk ettől még tényleg pár izgalmas helyen.
*Nem nagyon tud mást mondani erre, főleg, hogy most úgy érzi, hogy nem is lehetne tökéletesebb eddig ez a reggel. Ugyanakkor, bármennyire is jól esik feküdni, belátja, hogy előbb-utóbb valamelyiküknek tényleg muszáj lesz elkezdeni kimászni az ágyból.*
- Hordanál is ékszert, vagy csak tetszenek? Valahogy nem tudok elképzelni rajtad semmilyet. Ha mégis, akkor inkább bőrt, vagy szövetet. Bár jobban belegondolva, lehet, hogy az arany jól menne a hajadhoz.
*Számára az arany valahogy inkább nőies, mint férfias, de hát nem jelent semmit. Zeekx nem férfias olyan értelemben, mint egy ork hím, sem izmok, sem agyarak, de a szemében ott ég pont ugyanaz a tűz, ami kell, és hát eddig a lényegben magában sem lehetett rá semmi panasza.
Lehet, ha felvenne egy aranyláncot a nyakába, vagy nagyon máshol ékesítené arannyal magát akkor az tetszene neki, hiába gondolja most így elsőre azt, hogy nem. Egy próbát mindenesetre ez is megér majd. Legalább tudja, hogyha egyszer ajándékot akar venni majd a fiúnak majd valamiért, akkor mi lesz az.
Persze jelen pillanatban azért ennél fontosabb kérdése is akad, mint, hogy a kis pap hordana-e ékszert és, ha igen akkor milyent?*
- Mi legyen? Tudom, hogy nincs kedved felkelni még, de nem fekhetünk itt egész nap. Legalább az első rajzot be kellene fejeznünk. *mondja.* Tudod, hogy ahhoz, hogy este visszajöjjek legalább egyszer haza kell szaladnom megetetni a tyúkokat. Remélem még szeretnéd, ha este visszajönnék.
*Erre persze megint csak vigyorog, mert biztos az igenlő válaszban. Túl jó volt a múlt éjjel és a ma reggel ahhoz, hogy még legalább egy folytatás ne legyen benne. A holnap aztán megint egy másik történet lesz, de ma még ma van.*
*Jót mosolyog magában azon, hogy a fiú még csak a nyújtózkodásig jutott. Az biztos, hogyha ő hajlamos a lustálkodásra, akkor Zeekx egyenesen lusta, bár az, hogy ő kelne ki az ágyból előbb folytatni a rajzot, nem feltétlenül csak emiatt lehet. Lehet, hogy csak nyughatatlanabb természet, bár erre meg némileg pont az cáfol rá, hogy saját otthonra vágyott, amit nem lehet sátorként lebontani és tovább állni vele.
Mégis, nem pont ez az a pillanat, hogy hosszan akarna gondolkodni ilyesmin. A mai napra más volt tervezve, és bár mindez akár még változhat is a fiút és saját magát is ismerve, azért kétli, hogy éppen ez lesz az a nap, amikor újra át fogja gondolni eddigi életét és ebből kiindulva azt, hogy a jövőben mit kellene megváltoztatnia ahhoz, hogy boldogabb legyen.
Zeekx nem is tudja, de mindaz, amit mond, nagyon is illik ezekhez a gondolataihoz.*
- Igazad van. *mondja neki, bár kicsit másra, vagy másra is gondol, mint ő.* Szerencsére nekem sosem volt ilyen gondom, általában minden magától történt. Legfeljebb azt beszéltük meg, hogy hol és mikor találkozunk. De kipróbálhatnánk ettől még tényleg pár izgalmas helyen.
*Nem nagyon tud mást mondani erre, főleg, hogy most úgy érzi, hogy nem is lehetne tökéletesebb eddig ez a reggel. Ugyanakkor, bármennyire is jól esik feküdni, belátja, hogy előbb-utóbb valamelyiküknek tényleg muszáj lesz elkezdeni kimászni az ágyból.*
- Hordanál is ékszert, vagy csak tetszenek? Valahogy nem tudok elképzelni rajtad semmilyet. Ha mégis, akkor inkább bőrt, vagy szövetet. Bár jobban belegondolva, lehet, hogy az arany jól menne a hajadhoz.
*Számára az arany valahogy inkább nőies, mint férfias, de hát nem jelent semmit. Zeekx nem férfias olyan értelemben, mint egy ork hím, sem izmok, sem agyarak, de a szemében ott ég pont ugyanaz a tűz, ami kell, és hát eddig a lényegben magában sem lehetett rá semmi panasza.
Lehet, ha felvenne egy aranyláncot a nyakába, vagy nagyon máshol ékesítené arannyal magát akkor az tetszene neki, hiába gondolja most így elsőre azt, hogy nem. Egy próbát mindenesetre ez is megér majd. Legalább tudja, hogyha egyszer ajándékot akar venni majd a fiúnak majd valamiért, akkor mi lesz az.
Persze jelen pillanatban azért ennél fontosabb kérdése is akad, mint, hogy a kis pap hordana-e ékszert és, ha igen akkor milyent?*
- Mi legyen? Tudom, hogy nincs kedved felkelni még, de nem fekhetünk itt egész nap. Legalább az első rajzot be kellene fejeznünk. *mondja.* Tudod, hogy ahhoz, hogy este visszajöjjek legalább egyszer haza kell szaladnom megetetni a tyúkokat. Remélem még szeretnéd, ha este visszajönnék.
*Erre persze megint csak vigyorog, mert biztos az igenlő válaszban. Túl jó volt a múlt éjjel és a ma reggel ahhoz, hogy még legalább egy folytatás ne legyen benne. A holnap aztán megint egy másik történet lesz, de ma még ma van.*
7060. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-28 12:43:14
Üzenet elküldve: 2025-11-28 12:43:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Miután végeznek egymással, a mélységi elégedetten szuszog, és tekintve, hogy nemrég Ysaneevel bepótolt mindent, amit az elmúlt évek alatt hiányolt a teste, most nem is kívánja ő sem a folytatást. Nem is bánja, hogy Merlana öltözni kezd, ő is legurul az ágyról, igyekezve továbbra is úgy helyezkedni, hogy a bárd ne pillantsa meg még mindig ékeskedő ékét, amit gyorsan a nadrágjába rejtene. Persze a feje még kicsit bágyadt, úgyhogy ha a nő nagyon szeretné, akkor van esélye megpillantani azt, amit a férfi oly gondosan rejtegetni próbál. Egyelőre viszont bízik benne, hogy sikerül megőrizze a kis titkát. *
- Mit szeretnél? * Teszi fel a kérdést elgondolkodva, mert ő sem igazán tudja, hogy miként haladjon tovább az éjszaka. Megkapták mindketten, amit egymástól akartak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy el is köszönnek, és mennek a maguk dolgára. *
- Nekem úgy rémlik, hogy korábban a társaságomban akartad tölteni az egész estét, ami még fiatal, de ha csak a testem kellett, és mennél a dolgodra, keményebb fából faragták a szívem annál, hogy ilyesmi összetörje. * Kezdi mosolyogva, függetlenül attól, hogy mennyire sikerült a titkolózás korábban, hacsak a nő nem akadt ki nagyon azon, amit meglátott, ha meglátta. A borhoz lép, hogy töltsön magának, de mivel már csak kevés van a kancsóban, lovagiasan elfelezi az italt, amit nem is ő vett. *
- Egészségünkre. * Emeli koccintásra a kancsóját, érdeklődve vizsgálva a bárdot, próbálva felfedezni rajta, hogy milyen folytatást remél, vagy vár. *
//Egy húron pendülve//
* Miután végeznek egymással, a mélységi elégedetten szuszog, és tekintve, hogy nemrég Ysaneevel bepótolt mindent, amit az elmúlt évek alatt hiányolt a teste, most nem is kívánja ő sem a folytatást. Nem is bánja, hogy Merlana öltözni kezd, ő is legurul az ágyról, igyekezve továbbra is úgy helyezkedni, hogy a bárd ne pillantsa meg még mindig ékeskedő ékét, amit gyorsan a nadrágjába rejtene. Persze a feje még kicsit bágyadt, úgyhogy ha a nő nagyon szeretné, akkor van esélye megpillantani azt, amit a férfi oly gondosan rejtegetni próbál. Egyelőre viszont bízik benne, hogy sikerül megőrizze a kis titkát. *
- Mit szeretnél? * Teszi fel a kérdést elgondolkodva, mert ő sem igazán tudja, hogy miként haladjon tovább az éjszaka. Megkapták mindketten, amit egymástól akartak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy el is köszönnek, és mennek a maguk dolgára. *
- Nekem úgy rémlik, hogy korábban a társaságomban akartad tölteni az egész estét, ami még fiatal, de ha csak a testem kellett, és mennél a dolgodra, keményebb fából faragták a szívem annál, hogy ilyesmi összetörje. * Kezdi mosolyogva, függetlenül attól, hogy mennyire sikerült a titkolózás korábban, hacsak a nő nem akadt ki nagyon azon, amit meglátott, ha meglátta. A borhoz lép, hogy töltsön magának, de mivel már csak kevés van a kancsóban, lovagiasan elfelezi az italt, amit nem is ő vett. *
- Egészségünkre. * Emeli koccintásra a kancsóját, érdeklődve vizsgálva a bárdot, próbálva felfedezni rajta, hogy milyen folytatást remél, vagy vár. *
7059. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-28 09:13:30
Üzenet elküldve: 2025-11-28 09:13:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Lassacskán eljut addig a pontig, ahol valóban forró vízzel fog dobálózni, de attól még messze van. Jelenleg egy ághoz ért, s azt sem ártana bővíteni. Kár, hogy az olyan alakok, akik képesek lennének tanítani őt, nem találhatóak minden kő alatt, pedig örülne. *
- Miért, te, hogy jártál? Nem tűnsz nagyon elveszettnek.
* Feleli a tündér szavaira, közben kezeit is összefonja a mellkasa alatt. A tündér pont úgy néz ki, mint aki már kitalált mindent, csupán idő kell neki. Ellenben Derkkel, aki minden terv nélkül fejest ugrott a vízbe és azóta is azt próbálja megtanulni, hogy miként kell úszni. Lassan arra is gondolnia kell, hogy hova tovább. Miközben azon gondolkozik, hogy hova vigye az útja a jövőben, akkor kapja az áldást. Névlegesen egy kisebb vízmennyiséget az arcába. Meglepi, így mikor arcon csapja a víz, kicsit megszeppen. Szemeit csukva tartja, majd kezével letörli az arcát. Szemei egy pillanatra elárulják, mégpedig arról, hogy nem tervezi annyiban hagyni ezt a támadást. *
- Melyikek? Azok ott?
* Mutat a két férfi irányába, s ha odapillant akcióba is lendül. Hirtelen nyakig merül, majd a fénynél is gyorsabban kerül a tündér közelébe, ahol kiemelkedik a vízből. Lapát kezeinek hála annyi vizet küld a tündér irányába, hogy a másik azt hihetné, hogy eljött a dagály ideje. Amint a víz áldozatává lett, mint aki ártatlan, Derk visszaül a peremre abban a pozícióban, ahogy volt. Mert hát, ő ott volt eddig is. Majd mintha nem is venne tudomást a történtekről folytatja. *
- Hát van ez így. Nem mindenki lehet olyan pehelykönnyű, mint te. Azért van annak jó oldala is, például nem fúj el egy erős szél, vagy nem visz el egy erős áramlat. Ha már áramlat, talán pont ez kell nekünk. Ha a nagymester nem fog minket tanítani, akkor keresnünk kell olyanokat, akik igen. Talán egyszerűbb a tapasztaltabbaktól lenyúlni egy-két trükköt.
* Végül is pont így tanult néhány érdekes trükköt a toronyban. Nem a könyvekből, hanem mástól ellesve. *
* Lassacskán eljut addig a pontig, ahol valóban forró vízzel fog dobálózni, de attól még messze van. Jelenleg egy ághoz ért, s azt sem ártana bővíteni. Kár, hogy az olyan alakok, akik képesek lennének tanítani őt, nem találhatóak minden kő alatt, pedig örülne. *
- Miért, te, hogy jártál? Nem tűnsz nagyon elveszettnek.
* Feleli a tündér szavaira, közben kezeit is összefonja a mellkasa alatt. A tündér pont úgy néz ki, mint aki már kitalált mindent, csupán idő kell neki. Ellenben Derkkel, aki minden terv nélkül fejest ugrott a vízbe és azóta is azt próbálja megtanulni, hogy miként kell úszni. Lassan arra is gondolnia kell, hogy hova tovább. Miközben azon gondolkozik, hogy hova vigye az útja a jövőben, akkor kapja az áldást. Névlegesen egy kisebb vízmennyiséget az arcába. Meglepi, így mikor arcon csapja a víz, kicsit megszeppen. Szemeit csukva tartja, majd kezével letörli az arcát. Szemei egy pillanatra elárulják, mégpedig arról, hogy nem tervezi annyiban hagyni ezt a támadást. *
- Melyikek? Azok ott?
* Mutat a két férfi irányába, s ha odapillant akcióba is lendül. Hirtelen nyakig merül, majd a fénynél is gyorsabban kerül a tündér közelébe, ahol kiemelkedik a vízből. Lapát kezeinek hála annyi vizet küld a tündér irányába, hogy a másik azt hihetné, hogy eljött a dagály ideje. Amint a víz áldozatává lett, mint aki ártatlan, Derk visszaül a peremre abban a pozícióban, ahogy volt. Mert hát, ő ott volt eddig is. Majd mintha nem is venne tudomást a történtekről folytatja. *
- Hát van ez így. Nem mindenki lehet olyan pehelykönnyű, mint te. Azért van annak jó oldala is, például nem fúj el egy erős szél, vagy nem visz el egy erős áramlat. Ha már áramlat, talán pont ez kell nekünk. Ha a nagymester nem fog minket tanítani, akkor keresnünk kell olyanokat, akik igen. Talán egyszerűbb a tapasztaltabbaktól lenyúlni egy-két trükköt.
* Végül is pont így tanult néhány érdekes trükköt a toronyban. Nem a könyvekből, hanem mástól ellesve. *
7058. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-27 15:37:23
Üzenet elküldve: 2025-11-27 15:37:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Méghozzá osztatlan sikert. Nimo még ha akarna se tudna jobban örülni a meleg víz érzetétől. Ennek elégedett sóhajai adnak jelet a másik számára. És amikor amaz kiemeli lángoló öklét a vízből, az sem zavarja meg a másik nyugalmát. Továbbra is úgy lebeg a víz felszínén mintha az ég világon semmi gondja nem lenne. Pusztán egy, hogy a hideg érzet ami kilógó testrészeit néha néha elkapja.*
- Csak a fejed ne veszítsd el közben. Bár amilyen nagy mágus vagy nem lehet bajod. Majd leforrázod az ellenfeleidet forró vízzel.
*Kuncog fel a másikat heccelve. Hiába tud amaz sokkalta többet mint ő bármelyik mágia ágon.*
- Kapcsolatok na igen. Aztán majd úgy jársz mint én. Aahhjj.
*Ekkor hagyja el egy kissé fáradtabb sóhaj az ajkait a tündérnek. A sok munka, kiáltozás amit neki ki kell állnia.*
- Legalább. Ki tudja, ha sosem jössz rá tán azóta is egyik napi munkáról a másikra járnál.
*Kissé megvonja vállát mondata végén. Nem kioktatni akarja a másikat inkább biztatni arra, hogy az az út amire rálépett egyszer ki fog fizetődni.*
-Jaj ne panaszkodj már annyit. Rájöttél nem? De!.
*És egy laza, hanyag mozdulattal arcba is fröcsköli a másikat mire amaz befejezi mondandóját.*
- Igen, ennyire látszik? Ilyen apró létemre kétlem elsüllyednék, nem úgy mint azok ott a hordó hasukkal.
*Kuncog fel utalva arra a két idősebb forma úriemberre akik nemrég ülhettek a medence másik távolabbi oldalán.*
*Méghozzá osztatlan sikert. Nimo még ha akarna se tudna jobban örülni a meleg víz érzetétől. Ennek elégedett sóhajai adnak jelet a másik számára. És amikor amaz kiemeli lángoló öklét a vízből, az sem zavarja meg a másik nyugalmát. Továbbra is úgy lebeg a víz felszínén mintha az ég világon semmi gondja nem lenne. Pusztán egy, hogy a hideg érzet ami kilógó testrészeit néha néha elkapja.*
- Csak a fejed ne veszítsd el közben. Bár amilyen nagy mágus vagy nem lehet bajod. Majd leforrázod az ellenfeleidet forró vízzel.
*Kuncog fel a másikat heccelve. Hiába tud amaz sokkalta többet mint ő bármelyik mágia ágon.*
- Kapcsolatok na igen. Aztán majd úgy jársz mint én. Aahhjj.
*Ekkor hagyja el egy kissé fáradtabb sóhaj az ajkait a tündérnek. A sok munka, kiáltozás amit neki ki kell állnia.*
- Legalább. Ki tudja, ha sosem jössz rá tán azóta is egyik napi munkáról a másikra járnál.
*Kissé megvonja vállát mondata végén. Nem kioktatni akarja a másikat inkább biztatni arra, hogy az az út amire rálépett egyszer ki fog fizetődni.*
-Jaj ne panaszkodj már annyit. Rájöttél nem? De!.
*És egy laza, hanyag mozdulattal arcba is fröcsköli a másikat mire amaz befejezi mondandóját.*
- Igen, ennyire látszik? Ilyen apró létemre kétlem elsüllyednék, nem úgy mint azok ott a hordó hasukkal.
*Kuncog fel utalva arra a két idősebb forma úriemberre akik nemrég ülhettek a medence másik távolabbi oldalán.*
7057. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-27 10:27:58
Üzenet elküldve: 2025-11-27 10:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Varázslatát siker koronázza, s bár a víz ölelésében nem fogja látványos fénykíséret üldözni tettét, most nem is azért varázsolt, hogy azzal hencegjen, vagy csak mutogassa másnak. Szimplán csak melegítésre használja. Erről beszél, ha valami olyasmiről beszél, hogy hozzánőtt a mágia. Mikor kellően felmelegszik a víz, egyik öklét lassan emeli ki a vízből, ami abban a pillanatban látszanak a lángnyelvek. Majd szinkronban a másik kezével elengedi a szorítást, majd végignézi, ahogyan a lángok kialszanak, majd ismét elmeríti kezét a meleg vízben, amit hátrahagyott. *
- Talán nem is olyan nehéz az mostanság. Mindig akad valami, amit tehet az ember. Lehetőséget mindig találhatok erre, de kapcsolatok kellenek ide. Olyan nemesek, akik elismerik a tetteim mellett a karakteremet is elismerik.
* Fejti ki, majd megáll a magyarázatban. Hirtelen nem tudja mit válaszoljon, így csupán csak azt a szót ismétli, amin elgondolkodik. *
- Legalább.
* Ismétli a szót, mintha egy átok része lenne, mer hát Derk szentül megvan győződve arról, hogy ő egy ilyen elátkozott teremtés. Persze erre nincs bizonyítéka, csupán egy érzés legbelül, ami álmatlan éjszakáin ébren tartja. *
- Pont ez a probléma. Sokan már születésük óta tudják. Eközben én? Hah. De legalább olyan gyorsan szívom a tudást, mint egy szivacs a vizet.
* Mondata közben feláll a peremről és kihúzza magát, közben persze kezeit nézi a víz alatt, ami lassan de biztosan kiemel onnan. Ahogy a tenyeréről lefolyó vízcseppeket nézi, úgy jutnak eszébe a saját romlott, illetve törött emlékei is látomásai is. Tudna ő is mesélni ilyenekről, ám ő jobbnak látja elfeledni ezeket, mintsem kitárgyalni a jelentésüket. Talán a tündér máshogy látja, s ezért ossza meg vele. *
- Úgy érzed? Gondolom, egyelőre ennyi elég.
* Mondja, ám úgy érzi, mintha egy kő esne le a szívéről. Egy a sok közül. Nekitámaszkodik a medence peremének, majd kezeit a peremen kinyújtja, majd halkan kacag egy kisebbet. *
- Eléggé gondtalannak tűnsz most. Csak el ne aludjál itt. Még a végén másnap fognak kihalászni.
* Varázslatát siker koronázza, s bár a víz ölelésében nem fogja látványos fénykíséret üldözni tettét, most nem is azért varázsolt, hogy azzal hencegjen, vagy csak mutogassa másnak. Szimplán csak melegítésre használja. Erről beszél, ha valami olyasmiről beszél, hogy hozzánőtt a mágia. Mikor kellően felmelegszik a víz, egyik öklét lassan emeli ki a vízből, ami abban a pillanatban látszanak a lángnyelvek. Majd szinkronban a másik kezével elengedi a szorítást, majd végignézi, ahogyan a lángok kialszanak, majd ismét elmeríti kezét a meleg vízben, amit hátrahagyott. *
- Talán nem is olyan nehéz az mostanság. Mindig akad valami, amit tehet az ember. Lehetőséget mindig találhatok erre, de kapcsolatok kellenek ide. Olyan nemesek, akik elismerik a tetteim mellett a karakteremet is elismerik.
* Fejti ki, majd megáll a magyarázatban. Hirtelen nem tudja mit válaszoljon, így csupán csak azt a szót ismétli, amin elgondolkodik. *
- Legalább.
* Ismétli a szót, mintha egy átok része lenne, mer hát Derk szentül megvan győződve arról, hogy ő egy ilyen elátkozott teremtés. Persze erre nincs bizonyítéka, csupán egy érzés legbelül, ami álmatlan éjszakáin ébren tartja. *
- Pont ez a probléma. Sokan már születésük óta tudják. Eközben én? Hah. De legalább olyan gyorsan szívom a tudást, mint egy szivacs a vizet.
* Mondata közben feláll a peremről és kihúzza magát, közben persze kezeit nézi a víz alatt, ami lassan de biztosan kiemel onnan. Ahogy a tenyeréről lefolyó vízcseppeket nézi, úgy jutnak eszébe a saját romlott, illetve törött emlékei is látomásai is. Tudna ő is mesélni ilyenekről, ám ő jobbnak látja elfeledni ezeket, mintsem kitárgyalni a jelentésüket. Talán a tündér máshogy látja, s ezért ossza meg vele. *
- Úgy érzed? Gondolom, egyelőre ennyi elég.
* Mondja, ám úgy érzi, mintha egy kő esne le a szívéről. Egy a sok közül. Nekitámaszkodik a medence peremének, majd kezeit a peremen kinyújtja, majd halkan kacag egy kisebbet. *
- Eléggé gondtalannak tűnsz most. Csak el ne aludjál itt. Még a végén másnap fognak kihalászni.
7056. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-26 23:16:39
Üzenet elküldve: 2025-11-26 23:16:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Mmhmm… *Mámoros hangon nyögi válaszképp a köteleket illetően, és talán bele sem gondol abba a jelenlegi helyzetében, hogy akár komolyan is gondolhatja mindezt a másik. Ösztönös minden hang, ami kikívánkozik belőle, pont úgy, ahogy a mozdulatok is, melyekkel igyekszik méltó módon hozzátenni a saját részét ahhoz, hogy mindkettejüknek örömteli pillanatokat okozzanak azok a bizonyos fertályórák, de az irányításra már egyáltalán nem vágyik. Bizony, jó kislány ő most, aki kellemes játékossággal lubickol a gyönyörök tengerében, elengedve a színjátékot és a megfelelési kényszert is, ami általában még hasonló helyzetekben sem szokott neki sikerülni.
Miután véget ér a móka, és Salwar megszólal mellette, fáradtan emeli meg az addig a párnába fúrt fejét, hogy ránézzen a szürkés, kócos hajzuhatagra, hisz csupán azt látja a férfi arca helyett.*
- Igen, egy húron pendülünk… *Mosolyodik el, majd csupán a fejét rázva reagál a következő megjegyzésre, nem érkezik semmiféle „én megmondtam”, vagy hasonló, csak egy fáradt, de kedves mosoly, ami mindent elárulna, ha a sötételf látná.
Végül összeszedi magát, és felül az ágyban, körbepillant a szobában.*
- Azt hiszem, hogy kijózanodtam. Legalábbis a fejem megfájdult. *Kuncogja halkan, majd, ha máshogy nem sikerül, akkor valahogy átmászik Salwaron, hogy ki tudjon kecmeregni a falhoz tolt ágy belső oldaláról. Majdnem elhagyja a száját a kérdés, hogy felöltözhet-e, de még idejében rájön, hogy jelenleg nem Orthus Morthimer légyottján van, ahol engedélyt kellene kérnie az ilyesmire, így elkezdi magára ölteni a földön hánykódásra kárhoztatott, kényelmetlen, de szép vörös ruhát, persze a járulékos veszteségként feláldozott fehérnemű nélkül.*
- És most mi lesz? *Kérdezi közben Salwart, merthogy ő képtelen a következő pár másodpercnél tovább előre gondolkodni most, az biztos.*
//Egy húron pendülve//
- Mmhmm… *Mámoros hangon nyögi válaszképp a köteleket illetően, és talán bele sem gondol abba a jelenlegi helyzetében, hogy akár komolyan is gondolhatja mindezt a másik. Ösztönös minden hang, ami kikívánkozik belőle, pont úgy, ahogy a mozdulatok is, melyekkel igyekszik méltó módon hozzátenni a saját részét ahhoz, hogy mindkettejüknek örömteli pillanatokat okozzanak azok a bizonyos fertályórák, de az irányításra már egyáltalán nem vágyik. Bizony, jó kislány ő most, aki kellemes játékossággal lubickol a gyönyörök tengerében, elengedve a színjátékot és a megfelelési kényszert is, ami általában még hasonló helyzetekben sem szokott neki sikerülni.
Miután véget ér a móka, és Salwar megszólal mellette, fáradtan emeli meg az addig a párnába fúrt fejét, hogy ránézzen a szürkés, kócos hajzuhatagra, hisz csupán azt látja a férfi arca helyett.*
- Igen, egy húron pendülünk… *Mosolyodik el, majd csupán a fejét rázva reagál a következő megjegyzésre, nem érkezik semmiféle „én megmondtam”, vagy hasonló, csak egy fáradt, de kedves mosoly, ami mindent elárulna, ha a sötételf látná.
Végül összeszedi magát, és felül az ágyban, körbepillant a szobában.*
- Azt hiszem, hogy kijózanodtam. Legalábbis a fejem megfájdult. *Kuncogja halkan, majd, ha máshogy nem sikerül, akkor valahogy átmászik Salwaron, hogy ki tudjon kecmeregni a falhoz tolt ágy belső oldaláról. Majdnem elhagyja a száját a kérdés, hogy felöltözhet-e, de még idejében rájön, hogy jelenleg nem Orthus Morthimer légyottján van, ahol engedélyt kellene kérnie az ilyesmire, így elkezdi magára ölteni a földön hánykódásra kárhoztatott, kényelmetlen, de szép vörös ruhát, persze a járulékos veszteségként feláldozott fehérnemű nélkül.*
- És most mi lesz? *Kérdezi közben Salwart, merthogy ő képtelen a következő pár másodpercnél tovább előre gondolkodni most, az biztos.*
7055. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-26 19:07:18
Üzenet elküldve: 2025-11-26 19:07:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Könnyen feltűnhet? Ha ezt könnyűnek lehet mondani, hogy az a szalámi méretű valami majdnem kinyomta a szemét váratlanul. Mert pusztán csak felakarta emelni tekintetét a férfire.
Meg aztán, hogy értené az ő kis ártatlan lelki világát. A rosszba se volt aki belevigye mert mindig a könyveket bújta amikor lehetősége volt rá.
És igen még nem menekült el. Az alkohol felbátorította a tündérkét, hogy ne tántorítsa el őt néhány logó családi ékszer. Meg aztán ha már a vízben van és behunja a szemét, nem kell az ilyesmire figyelnie. Csak a víz kellemes és meleg ölelésére.
De ha már a víz jön szóba. Ami valóban fenségesen érződik. Derknek hamar jön is egy megjegyzése efelől.*
- Hát arról már lekéstél. Ha csak nem hajtasz végre valami hatalmas nemesi tettet.
*Válaszolja a tündér. Ennyi kis idő alatt azért volt alkalma ezt azt és amazt össze csipegetnie a hír morzsákból. Minthogy a selyemrévi nemesek nagy része csak megvásárolta a mostani címüket. Származásuk pedig aligha lehet előkelőbb mint a sarkon lévő fazekasnak.
Ám sokáig nem forog elméje a nemesi körökön. A víz hőmérséklete elkezd emelkedni. Nimo elégedettet sóhajai pedig ezek mellett gyarapodni.*
- Bármit is művelsz ne hagyd abba.
*Jegyzi meg szemét továbbra is behunyva, ahogy szinte saját magáról is megfeledkezve kezd ellazulni a vízben. Karjait is egyre jobban kezdi el elengedni maga mellett. Hogy az a víz felszínén maradva hagyja csak őket hullámzani. Közben felfüllel hallgatja csupán a férfit. Na nem tiszteletlenségből. Pusztán csak ennyire megfeledkezett magáról a lazítás közepette. Így válasza kissé elmaradva érkezik meg. Mire a férfi már saját történetét is befejezte.*
- De legalább rájöttél. Én már egész kiskorom óta tudom, hogy lappang bennem. De sosem volt alkalmam és pénzem ezt kihasználni.
*Hangja nem sajnálkozó egyáltalán. Sőt olyan mintha olvadozna a leány. Elfogadta már a múltját. Legalább is most úgy is hiszi. Szíve mélyén tudja, hogy ha korábban tudta volna elkezdeni. Akkor már biztosan nem egy ágat tudhatna a háta mögött. De sajnos a pénz nagy úr a mágia tanulásban.
A víz fokozódó melegsége már kipirosította a tündér lány orcáját. Aki a lazítás már azon pontján van, hogy hagyta az egész testét átadni a víznek. Lábai felemelkedtek a medence aljáról teste pedig valamelyest kibukva a víz felszínén kezd el lebegni lágyan.*
- De, a kérdésedre válaszolva. Mert úgy érzem erre születtem. Már amióta azok a fura álmok és képek gyötörtek amiket akkor nem értettem. De most már tudom az mind a mágia volt ami bennem rejlik. És nem szeretném elpazarolni. Főleg nem egy alma borászatban.
*Ekkor érződik egy apró kis undor hangjában. Mintha megvetné saját maga múltját. De vajon ez tényleg így lenne? Most még ő maga sem tudja. De érzi a haragot, az elvesztegetett időt amit otthon töltött ahelyett, hogy a toronyban dolgozott volna már korábban. Vagy elszegődött volna valakihez sokkalta korábban, aki képes lenne őt taníttatni. Mint most Nixomia. Aki a szárnyai alá vette őt.*
*Könnyen feltűnhet? Ha ezt könnyűnek lehet mondani, hogy az a szalámi méretű valami majdnem kinyomta a szemét váratlanul. Mert pusztán csak felakarta emelni tekintetét a férfire.
Meg aztán, hogy értené az ő kis ártatlan lelki világát. A rosszba se volt aki belevigye mert mindig a könyveket bújta amikor lehetősége volt rá.
És igen még nem menekült el. Az alkohol felbátorította a tündérkét, hogy ne tántorítsa el őt néhány logó családi ékszer. Meg aztán ha már a vízben van és behunja a szemét, nem kell az ilyesmire figyelnie. Csak a víz kellemes és meleg ölelésére.
De ha már a víz jön szóba. Ami valóban fenségesen érződik. Derknek hamar jön is egy megjegyzése efelől.*
- Hát arról már lekéstél. Ha csak nem hajtasz végre valami hatalmas nemesi tettet.
*Válaszolja a tündér. Ennyi kis idő alatt azért volt alkalma ezt azt és amazt össze csipegetnie a hír morzsákból. Minthogy a selyemrévi nemesek nagy része csak megvásárolta a mostani címüket. Származásuk pedig aligha lehet előkelőbb mint a sarkon lévő fazekasnak.
Ám sokáig nem forog elméje a nemesi körökön. A víz hőmérséklete elkezd emelkedni. Nimo elégedettet sóhajai pedig ezek mellett gyarapodni.*
- Bármit is művelsz ne hagyd abba.
*Jegyzi meg szemét továbbra is behunyva, ahogy szinte saját magáról is megfeledkezve kezd ellazulni a vízben. Karjait is egyre jobban kezdi el elengedni maga mellett. Hogy az a víz felszínén maradva hagyja csak őket hullámzani. Közben felfüllel hallgatja csupán a férfit. Na nem tiszteletlenségből. Pusztán csak ennyire megfeledkezett magáról a lazítás közepette. Így válasza kissé elmaradva érkezik meg. Mire a férfi már saját történetét is befejezte.*
- De legalább rájöttél. Én már egész kiskorom óta tudom, hogy lappang bennem. De sosem volt alkalmam és pénzem ezt kihasználni.
*Hangja nem sajnálkozó egyáltalán. Sőt olyan mintha olvadozna a leány. Elfogadta már a múltját. Legalább is most úgy is hiszi. Szíve mélyén tudja, hogy ha korábban tudta volna elkezdeni. Akkor már biztosan nem egy ágat tudhatna a háta mögött. De sajnos a pénz nagy úr a mágia tanulásban.
A víz fokozódó melegsége már kipirosította a tündér lány orcáját. Aki a lazítás már azon pontján van, hogy hagyta az egész testét átadni a víznek. Lábai felemelkedtek a medence aljáról teste pedig valamelyest kibukva a víz felszínén kezd el lebegni lágyan.*
- De, a kérdésedre válaszolva. Mert úgy érzem erre születtem. Már amióta azok a fura álmok és képek gyötörtek amiket akkor nem értettem. De most már tudom az mind a mágia volt ami bennem rejlik. És nem szeretném elpazarolni. Főleg nem egy alma borászatban.
*Ekkor érződik egy apró kis undor hangjában. Mintha megvetné saját maga múltját. De vajon ez tényleg így lenne? Most még ő maga sem tudja. De érzi a haragot, az elvesztegetett időt amit otthon töltött ahelyett, hogy a toronyban dolgozott volna már korábban. Vagy elszegődött volna valakihez sokkalta korábban, aki képes lenne őt taníttatni. Mint most Nixomia. Aki a szárnyai alá vette őt.*
7054. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-25 09:29:21
Üzenet elküldve: 2025-11-25 09:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Talán a tündérnek is könnyen feltűnhet, hogy Derk nem szégyenlősködik, ha a csupasz testekről van szó. Olyan gondtalan fejjel kerül elő mögötte, mintha mi sem lenne természetesebb. Tulajdonképpen igaza is van, elvégre egy fürdőházban ez a természetes. Nem érti a másik zavartságát, biztosan az eltérő szokások lehetnek ennek az okai. Mondjuk nem is tervezi megérteni, csupán két kezével végigsimít haján, hogy hátra tolhassa minden tincsét. Aztán el is tűnik a tündér. Elmenekült? Öltözne? Ez mind jogos kérdés lenne, ha olyan józansági állapotban lenne, hogy feltehesse magának a kérdést, azonban a férfi amint meglátja a vizet, bármilyen jellegű gondolata hamar szertefoszlik. Lassan lépdel a vízbe, s annak melegségét nem kell sokáig szokni, nem úgy, mint a közeli patak rideg érintését. Törülközőjét a medence peremére helyezi, hogy kiszállásnál könnyen elérje, majd beérve egy mélyebb pontra, ami neki a nyakáig érhet, elmerül. Lent marad néhány másodpercig, pontosabban addig, míg haját teljesen átitatja a víz. Végül feljövetelnél kiül a medencében kialakított peremre, hogy ott annak szélén pihentesse fejét. Keze természetesen kinyújtva fut végig a peremen. Ekkor hallja csak, hogy a tündér is megtalálta a bátorságot, hogy bemerészkedjen a csupaszok világába. Nem kellett más, mint néhány pálinka, na, meg néhány korsó sör. Nem egy rossz kombináció, ám a kezdők mérge. *
- Ilyen életük lehet nemeseknek? Mert, akkor szívesen lennék nemes.
* Jegyzi meg, főleg magának, de a tündérnek is. Közben, hogy változtasson egy kicsit a víz hőmérsékletén, kezét ökölbe szorítja a víz alatt. A mágia elég pimasz dolog. Egyszer sikerül, egyszer nem. Ha Derk mellé áll a szerencse, akkor hamarosan felmelegszik a körülöttük lévő víz, ellenkező esetben nem változik semmi, csupán a férfi arcára fog kiülni egy csipetnyi frusztráció. *
- És miért akarsz mágiát tanulni? Miért pont azt? Annyi minden van a világon, nekünk meg pont a legdrágább dolgot kellett kiválasztanunk.
* Teszi fel a kérdést a másiknak, a végét pedig egy kínos nevetés kíséri. Sokak csak amolyan hirtelen felindulásból kezdenek neki a tanulásnak. Derk is hasonló helyzetben van. Egyik napról a másikra rájött, hogy érzékeny a mágiára, aztán azóta ebbe öli minden pénzét. Hogy ez megéri e, arra először minden gondolkodás nélkül rávágná, hogy nem, azonban legbelül már élni sem tudna néhány varázslat nélkül. Persze a jövőben megváltozhat az álláspontja a mágiáról, de ahhoz az kell, hogy beüssön a probléma. *
- Tudod, én nem mindig akartam mágus lenni, ez csak úgy jött magától, ha lehet így mondani. Valaki, akit megismertem az utam során, épp a toronyba tartott, én meg elkísértem, mert nem volt jobb dolgom. Odabent unalmamban könyvet ragadtam, és még aznap kiderült, hogy van tehetségem ebben.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
* Talán a tündérnek is könnyen feltűnhet, hogy Derk nem szégyenlősködik, ha a csupasz testekről van szó. Olyan gondtalan fejjel kerül elő mögötte, mintha mi sem lenne természetesebb. Tulajdonképpen igaza is van, elvégre egy fürdőházban ez a természetes. Nem érti a másik zavartságát, biztosan az eltérő szokások lehetnek ennek az okai. Mondjuk nem is tervezi megérteni, csupán két kezével végigsimít haján, hogy hátra tolhassa minden tincsét. Aztán el is tűnik a tündér. Elmenekült? Öltözne? Ez mind jogos kérdés lenne, ha olyan józansági állapotban lenne, hogy feltehesse magának a kérdést, azonban a férfi amint meglátja a vizet, bármilyen jellegű gondolata hamar szertefoszlik. Lassan lépdel a vízbe, s annak melegségét nem kell sokáig szokni, nem úgy, mint a közeli patak rideg érintését. Törülközőjét a medence peremére helyezi, hogy kiszállásnál könnyen elérje, majd beérve egy mélyebb pontra, ami neki a nyakáig érhet, elmerül. Lent marad néhány másodpercig, pontosabban addig, míg haját teljesen átitatja a víz. Végül feljövetelnél kiül a medencében kialakított peremre, hogy ott annak szélén pihentesse fejét. Keze természetesen kinyújtva fut végig a peremen. Ekkor hallja csak, hogy a tündér is megtalálta a bátorságot, hogy bemerészkedjen a csupaszok világába. Nem kellett más, mint néhány pálinka, na, meg néhány korsó sör. Nem egy rossz kombináció, ám a kezdők mérge. *
- Ilyen életük lehet nemeseknek? Mert, akkor szívesen lennék nemes.
* Jegyzi meg, főleg magának, de a tündérnek is. Közben, hogy változtasson egy kicsit a víz hőmérsékletén, kezét ökölbe szorítja a víz alatt. A mágia elég pimasz dolog. Egyszer sikerül, egyszer nem. Ha Derk mellé áll a szerencse, akkor hamarosan felmelegszik a körülöttük lévő víz, ellenkező esetben nem változik semmi, csupán a férfi arcára fog kiülni egy csipetnyi frusztráció. *
- És miért akarsz mágiát tanulni? Miért pont azt? Annyi minden van a világon, nekünk meg pont a legdrágább dolgot kellett kiválasztanunk.
* Teszi fel a kérdést a másiknak, a végét pedig egy kínos nevetés kíséri. Sokak csak amolyan hirtelen felindulásból kezdenek neki a tanulásnak. Derk is hasonló helyzetben van. Egyik napról a másikra rájött, hogy érzékeny a mágiára, aztán azóta ebbe öli minden pénzét. Hogy ez megéri e, arra először minden gondolkodás nélkül rávágná, hogy nem, azonban legbelül már élni sem tudna néhány varázslat nélkül. Persze a jövőben megváltozhat az álláspontja a mágiáról, de ahhoz az kell, hogy beüssön a probléma. *
- Tudod, én nem mindig akartam mágus lenni, ez csak úgy jött magától, ha lehet így mondani. Valaki, akit megismertem az utam során, épp a toronyba tartott, én meg elkísértem, mert nem volt jobb dolgom. Odabent unalmamban könyvet ragadtam, és még aznap kiderült, hogy van tehetségem ebben.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7054-7073