//Sok a zöld, mégse tájkép//
- Poharat? Miért is ne? *kérdi, és ezúttal nem csak véletlenül és ösztönösen nyújtózik egy nagyot, hanem szándékosan, hogy teljesen lecsússzon róla a takaró, de aztán ez is teljesen mindegy, mert ki is mászik az ágyból, hogy két lábra álljon, és nyújtózzon ismét egy nagyot. Nem érdekli, hogy a fiúval szemben, vagy neki háttal, - erre nem is figyel igazából, - mert tudja magáról, hogy elölről is és hátulról is gyönyörű.
Ezek után veszi csak el a poharat persze.
A hideg padlón mezítláb állva mondjuk annyira nagyon nincsen is már meleg ebben a szobában, fázni mégsem fázik egyáltalán, a kinti fény pedig mindenképpen azt a benyomást kelti benne, hogy végre visszavonhatatlanul elérkeztek a levegő hónapjai. A tegnap estére felvett farkasbunda legalábbis mindenképpen túlzás lenne ma kora reggel, vagy késő napközép előtt, csak a szellemek tudják, hogy mennyi lehet éppen az idő, mert nem látja innen a napot, illetve talán ők sem, mivel kétféle szellem létezhet csupán; olyan, amelyik számára sohasem volt, és olyan, aki számára pedig már nincsen semmi jelentősége az időnek. Egy biztos, hogy túl késő nem lehet, ezt valahogyan egész ruha által el nem fedett testével érzi.*
- Kérek, igen. Kiszolgálsz? Ez kedves. *mosolyog.* Szeretem, ha kiszolgálnak.
*Persze kiválóan tud gondoskodni magáról, ezt Zeekx is pontosan tudhatja, mégis egy törzsfő lányártól, talán ez annyira nem meglepő. Meg talán eddigi *
- Szép nap, mi? Tudod, ezt szeretem benned. Ezt is. Lefogadom, hogy ugyanezt gondolnád akkor is, ha nem mellettem ébredsz, hanem egyedül, és nem egy ilyen éjszaka után. Jó volt újra veled. *mondja ki egyszerűen ezek után. Ha valami, hát az, amit itt a városban női praktikának neveznek elég idegen tőle, ha nem lenne az, akkor nyilván itt sem lenne egy nincstelen pappal, egy amúgy híres fogadó, apró szobájában. Mert a szobát fojtogatóan aprónak érzi. Nem annyira az, hogy ne tudjon benne sétálni egy kicsit csak úgy, a vizespoharával a kezében oda és vissza. Szereti a mozgást és általában mehetnéke van, akkor is, ha amúgy otthon, saját házában lenni is szeret. Egy ennyire kis helyen talán csak azért nem tör rá erősen az az érzés, hogy csapdában van, mert éjszaka hasonló fel sem merült benne, hiszen a gondolkodásnál sokkal jobb dolgokkal voltak elfoglalva éppen.
Kis céltalan, oda-vissza séta után egy hajtásra issza ki a vizet, nem csak azért, mert szomjas, hanem egészen egyszerűen azért is, mert a szája íze a tegnap esti sörözés és pálinkázás után meglehetősen kellemetlen. Nem csak saját maga nem érzi szívesen, de nem is adna jó szívvel csókot így, ha arra kerül sor, hogy Zeekx újra közeledne hozzá és reménykedik benne, hogy hasonló a fiúnak is eszébe jutott.*
- Legalább a hajpántom a fejemen maradt. *jegyzi meg mintegy mellékesen, bár az egésznek semmi értelme, úgy érzi, csak neki, mégis gyengéd szeretettel simít végig a hideg csontokon, amik emlékei szerint mindig is vele voltak, pedig mivel a feje nem volt mindig akkora amekkora most, nyilván nem is lehettek mindig vele.*
- Szóval, mitől lesz szép ez a nap?
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.13 21:00:02