Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 880 (17581. - 17595. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
17595. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:52:37
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
* Mivel elvetette a leskelődés ötletét, a lány szigorúan szorosan lehunyt szemekkel ejtőzik csak a víz alatt, így a férfi nyugodt lehet. Nem mintha lenne mit szégyellnie, vagy takargatnia, hát nem kifejezetten egy ronda teremtés. Mindenesetre érdekesnek találja Morganus zavarát, eddigi tapasztalatai alapján az ő korabeli férfiak kicsit lazábbak szoktak lenni. Főleg ami a testiséget érinti. *
~ Mélyen gyökerezhetnek azok a francos neveltetési szabályok. ~
- Ismerem. Egészen egyedi a hangulata, nem igaz?
* A fickó úgy tűnik, megelégeli a fürdőzést és felkeresi a szárazföldet. Mivel háttal neki teszi ezt, jótékonyan megenged magának néhány kósza pillantást a farizmok irányába. *
~ Istenek, hát ennyit csak szabad? ~
* Megvonja a vállát és a maradék vizet kicsavarva a hajából, kilép a vízből. Elveszi a törölközőt és maga köré kanyarintja ügyesen. A lány nem az a túl mélynövésű alkat, a törölköző pedig nem az a széles anyag, így meglehetősen kurtán ér véget Katlaelle combjainál. Mondjuk választhatna, a keblei buggyanjanak-e ki félig, vagy a feneke, de ezt biztonságosabbnak ítéli. *
- Igazából bármi szóba jöhet. Fura helyeken, fura alakokkal futhat össze az ember. Egészen érdekes tud lenni. * Vigyorog, majd fél kézzel tartva a leplet, elkacsázik a férfi előtt az öltözők irányába. * Szívesen tennék egy sétát a környéken, egy ideje már nem fordultam meg errefelé, kíváncsi vagyok, mi változott. A Pintyre gondolsz? Az volt, igen. Szóval „úgy tudod”? Semmi személyes tapasztalat? Úgy hallottam az úri fiúk kedveli az efféle szórakozást.
* Csak cukkolja a férfit, de érdekesnek találja, hogy pont ezt a helyet említi meg. *
* Mivel elvetette a leskelődés ötletét, a lány szigorúan szorosan lehunyt szemekkel ejtőzik csak a víz alatt, így a férfi nyugodt lehet. Nem mintha lenne mit szégyellnie, vagy takargatnia, hát nem kifejezetten egy ronda teremtés. Mindenesetre érdekesnek találja Morganus zavarát, eddigi tapasztalatai alapján az ő korabeli férfiak kicsit lazábbak szoktak lenni. Főleg ami a testiséget érinti. *
~ Mélyen gyökerezhetnek azok a francos neveltetési szabályok. ~
- Ismerem. Egészen egyedi a hangulata, nem igaz?
* A fickó úgy tűnik, megelégeli a fürdőzést és felkeresi a szárazföldet. Mivel háttal neki teszi ezt, jótékonyan megenged magának néhány kósza pillantást a farizmok irányába. *
~ Istenek, hát ennyit csak szabad? ~
* Megvonja a vállát és a maradék vizet kicsavarva a hajából, kilép a vízből. Elveszi a törölközőt és maga köré kanyarintja ügyesen. A lány nem az a túl mélynövésű alkat, a törölköző pedig nem az a széles anyag, így meglehetősen kurtán ér véget Katlaelle combjainál. Mondjuk választhatna, a keblei buggyanjanak-e ki félig, vagy a feneke, de ezt biztonságosabbnak ítéli. *
- Igazából bármi szóba jöhet. Fura helyeken, fura alakokkal futhat össze az ember. Egészen érdekes tud lenni. * Vigyorog, majd fél kézzel tartva a leplet, elkacsázik a férfi előtt az öltözők irányába. * Szívesen tennék egy sétát a környéken, egy ideje már nem fordultam meg errefelé, kíváncsi vagyok, mi változott. A Pintyre gondolsz? Az volt, igen. Szóval „úgy tudod”? Semmi személyes tapasztalat? Úgy hallottam az úri fiúk kedveli az efféle szórakozást.
* Csak cukkolja a férfit, de érdekesnek találja, hogy pont ezt a helyet említi meg. *
17594. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-03 18:27:48
Üzenet elküldve: 2022-07-03 18:27:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*Mordokhai megérzése tökéletesnek bizonyul. Valóban érlelődik a kérdés a nőben, amit egy apró dilemma után ki is ad magából. Az elején reménykedik, hogy ez csak valami fiatalkori hóbortság vagy egy fogadás elvesztésének emléke. De ahogy kibontakozik a történet ismét csak az ajkait összepréselve hallgatja. Szinte a szemei előtt lát mindent, amiről most a férfi mesél. Hol a sebhelyet, hol pedig partnere arcát fürkészi. Igyekszik valami érzelmet keresni, hogy tudja miféle témába szállhatott bele ismét páros lábbal. Mikor pedig tekintetük végre ismét összeakad szinte el sem tud szakadni tőle. Raboskodás. érdekesség. Játékszer. Minden egyes szó után nyel egy aprót, miközben ismét csak a bűntudata erősödik. Ismét belenyúlt egy olyan témába, amibe talán nem kellett volna. Talán csak a felvillanó, eszelős vigyor az, ami egy pillanatra kizökkenti a gondolatmenetből. A sajnálkozás pedig lassan döbbenetbe csap át. Ijesztő hallani azt, hogy a kedélyes kalandor valaha mélységi zsoldosnak csapott fel. Még akkor is, ha ez volt az út az életének megtartásához. Noha ennek ellenére sem változik a férfiról kialakult eddigi véleménye, csupán csak kibővül róla alkotott kép. Már a jópofa kalandor mellé megnyerte magának a matróna jobbkeze címet is. Valóban hallott már eleget a mélységiekről ahhoz, hogy el tudja képzelni mi is lehetett a feladata egy fegyverforgató kalandornak. Persze jobban hangzik, mint egy "játékszer", de valahogy nem igazán változtatja meg a lényeget. A mélységiekről nincs jó véleménnyel, emiatt úgy véli, hogy Mordokhainak nem sokkal lehetett jobb élete a matróna bérenceként, mint a sötételfek szórakozásaként. De legalább visszakapta az életét, ami az előzmények tekintetében az igazán meglepő.*
- Nem volt kötelességed elmesélni... De köszönöm, hogy ezt is megosztottad velem.
*Mosolyodik el kissé félszegen. Azért mardossa egy kis bűntudat, hogy ma már másodjára tapos bele két lábbal az érzékeny emlékekbe. A bűntudatot pedig igyekszik mulasztani, amihez ismét a piszkálódást választja. Amit igyekszik minden porcikájával rendesen kiélvezni, egészen addig, amíg át nem vált a meglepődésre. Noha hamar beadja a derekát, ezért nem lankad a figyelme. Bízik a férfiban, ezért is fogott a kezére és mászott vissza hozzá, de azért összehúzott szemekkel fürkészi, hogy mielőbb kiszúrhasson minden gyanús mozdulatot. Az érintésére viszont enyhülnek a vonásai. Az ujjait lassan fűzi össze a másikéval, majd ahogy a csend körbe öleli őket, s szinte már csak a heves szívdobogása visszhangzik a fülében minden gyanakvása tovaszáll.
Lassan minden épeszűséget, minden tartást maga mögött hagyva fészkeli be magát az ölébe. Ujjait kiszabadítva karolja át Mordokhai nyakát, majd a fejét a mellkasára vonva cirógat a hószín tincsek közé. Az állát finoman megtámasztja a fején, miközben szabad kezének ujjaival cirógat le, majd finoman fel a gerince mentén. Hosszú percekiog hallgat, de mikor megtöri a csendet, azt is óvatosan és csöndes, lágy hangon teszi.*
- Tudom, hogy bátor férfi vagy, aki szereti a kalandokat, de talán időnként túl nagyokat harapsz belőle. Talán tényleg jó neked ez a mai pihenő.
*Mosolyodik el gyengéden, miközben rendületlenül cirógatja hol a fehér tincseket, hol a hátát. Ahogy a piszkálódás sem zavarta, most ugyan annyira élvezi a kettejükre telepedő békét. Ahogy a tüdejét ér orrát eltelíti az illatos, párás levegő, ahogy csak szívének dübörgését, a fürdővíz apró hullámzását hallja ismét hatalmába keríti a régen tapasztalt nyugalom. Noha részben idegen ez az érzés, szinte fél és retteg tőle, de most mégis így a férfi ölébe telepedve, ahogy a mellkasára vonta a fejét szinte vágyja ezt a kockázatot. Annak ellenére, hogy megint a feje felett lóg a búcsú és a viszont nem látás kardja, ebben a pillanatban csak ki akar élvezni minden megadatott pillanatot. Hiába csak ma találkoztak, hiába alig pár órás az ismertségük, most mindenét oda tudná adni, hogy még sokáig Mordokhai karjaiban maradhasson. Minél később szeretné megtapasztalni a pillanat múlását. Nem olyan rég már megsebezték a szívét egy nem kívánatos búcsúval. Most pedig valahogy még nehezebbnek tűnik az elfogadás, mert Mordokhai mellett úgy érzi nem csak az ösztön dobogtatja meg a szívét. Végre egyszer megmutathatta magát ítélkezés nélkül.*
- Te aztán ki tudod hozni a bolondot a fattyúból. De most az egyszer nem bánom. Azzal ráérek holnap is.
*Suttogja a hószín tincsek közé, majd az arcát beletemetve vonja jobban magához a kalandort.*
//Fürdőház//
*Mordokhai megérzése tökéletesnek bizonyul. Valóban érlelődik a kérdés a nőben, amit egy apró dilemma után ki is ad magából. Az elején reménykedik, hogy ez csak valami fiatalkori hóbortság vagy egy fogadás elvesztésének emléke. De ahogy kibontakozik a történet ismét csak az ajkait összepréselve hallgatja. Szinte a szemei előtt lát mindent, amiről most a férfi mesél. Hol a sebhelyet, hol pedig partnere arcát fürkészi. Igyekszik valami érzelmet keresni, hogy tudja miféle témába szállhatott bele ismét páros lábbal. Mikor pedig tekintetük végre ismét összeakad szinte el sem tud szakadni tőle. Raboskodás. érdekesség. Játékszer. Minden egyes szó után nyel egy aprót, miközben ismét csak a bűntudata erősödik. Ismét belenyúlt egy olyan témába, amibe talán nem kellett volna. Talán csak a felvillanó, eszelős vigyor az, ami egy pillanatra kizökkenti a gondolatmenetből. A sajnálkozás pedig lassan döbbenetbe csap át. Ijesztő hallani azt, hogy a kedélyes kalandor valaha mélységi zsoldosnak csapott fel. Még akkor is, ha ez volt az út az életének megtartásához. Noha ennek ellenére sem változik a férfiról kialakult eddigi véleménye, csupán csak kibővül róla alkotott kép. Már a jópofa kalandor mellé megnyerte magának a matróna jobbkeze címet is. Valóban hallott már eleget a mélységiekről ahhoz, hogy el tudja képzelni mi is lehetett a feladata egy fegyverforgató kalandornak. Persze jobban hangzik, mint egy "játékszer", de valahogy nem igazán változtatja meg a lényeget. A mélységiekről nincs jó véleménnyel, emiatt úgy véli, hogy Mordokhainak nem sokkal lehetett jobb élete a matróna bérenceként, mint a sötételfek szórakozásaként. De legalább visszakapta az életét, ami az előzmények tekintetében az igazán meglepő.*
- Nem volt kötelességed elmesélni... De köszönöm, hogy ezt is megosztottad velem.
*Mosolyodik el kissé félszegen. Azért mardossa egy kis bűntudat, hogy ma már másodjára tapos bele két lábbal az érzékeny emlékekbe. A bűntudatot pedig igyekszik mulasztani, amihez ismét a piszkálódást választja. Amit igyekszik minden porcikájával rendesen kiélvezni, egészen addig, amíg át nem vált a meglepődésre. Noha hamar beadja a derekát, ezért nem lankad a figyelme. Bízik a férfiban, ezért is fogott a kezére és mászott vissza hozzá, de azért összehúzott szemekkel fürkészi, hogy mielőbb kiszúrhasson minden gyanús mozdulatot. Az érintésére viszont enyhülnek a vonásai. Az ujjait lassan fűzi össze a másikéval, majd ahogy a csend körbe öleli őket, s szinte már csak a heves szívdobogása visszhangzik a fülében minden gyanakvása tovaszáll.
Lassan minden épeszűséget, minden tartást maga mögött hagyva fészkeli be magát az ölébe. Ujjait kiszabadítva karolja át Mordokhai nyakát, majd a fejét a mellkasára vonva cirógat a hószín tincsek közé. Az állát finoman megtámasztja a fején, miközben szabad kezének ujjaival cirógat le, majd finoman fel a gerince mentén. Hosszú percekiog hallgat, de mikor megtöri a csendet, azt is óvatosan és csöndes, lágy hangon teszi.*
- Tudom, hogy bátor férfi vagy, aki szereti a kalandokat, de talán időnként túl nagyokat harapsz belőle. Talán tényleg jó neked ez a mai pihenő.
*Mosolyodik el gyengéden, miközben rendületlenül cirógatja hol a fehér tincseket, hol a hátát. Ahogy a piszkálódás sem zavarta, most ugyan annyira élvezi a kettejükre telepedő békét. Ahogy a tüdejét ér orrát eltelíti az illatos, párás levegő, ahogy csak szívének dübörgését, a fürdővíz apró hullámzását hallja ismét hatalmába keríti a régen tapasztalt nyugalom. Noha részben idegen ez az érzés, szinte fél és retteg tőle, de most mégis így a férfi ölébe telepedve, ahogy a mellkasára vonta a fejét szinte vágyja ezt a kockázatot. Annak ellenére, hogy megint a feje felett lóg a búcsú és a viszont nem látás kardja, ebben a pillanatban csak ki akar élvezni minden megadatott pillanatot. Hiába csak ma találkoztak, hiába alig pár órás az ismertségük, most mindenét oda tudná adni, hogy még sokáig Mordokhai karjaiban maradhasson. Minél később szeretné megtapasztalni a pillanat múlását. Nem olyan rég már megsebezték a szívét egy nem kívánatos búcsúval. Most pedig valahogy még nehezebbnek tűnik az elfogadás, mert Mordokhai mellett úgy érzi nem csak az ösztön dobogtatja meg a szívét. Végre egyszer megmutathatta magát ítélkezés nélkül.*
- Te aztán ki tudod hozni a bolondot a fattyúból. De most az egyszer nem bánom. Azzal ráérek holnap is.
*Suttogja a hószín tincsek közé, majd az arcát beletemetve vonja jobban magához a kalandort.*
17593. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-02 06:19:55
Üzenet elküldve: 2022-07-02 06:19:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
*Lám-lám, az egykor volt nagy harcos, a büszke mélységi törzs második kardja most most az evéshez is segítségre szorul. Ha ezt a jelenetet bárki látná az övéi közül, bizonyosan a túlvilágra segítené a hímet, hogy megkímélje a szégyentől. Ehhez mérten Kharasshi egészen jól tűri a helyzetet. Szokásos mogorvasága azért megmaradt, így mikor a szükséges iránymutatást megkapta, egy morranással arrébb is hessenti a nőstényt.*
- Jól van már! *Ez nála megfelel egy szívélyes köszönömnek, de ezt valószínűleg Ydrissnek se kell magyarázni.
Bár nem lát, de az elnyúló kis szünet sejteti, hogy a lányt váratlanul érte a kérdése. Ám ő sem erre a válaszra számított. Furcsamód az az első gondolata, hogy valami frázisba kezdjen arról, hogy az ilyen dolgokkal szembe kell nézni, de hamar rájön, hogy ő maga se tért vissza az övéihez. Igaz, ami igaz, ő valószínűleg az életével fizetne, ha megpróbálná. A nővére nem kockáztatna.
Az okfejtést hallgatva azért elszomorodik. Magát hibáztatja azért, hogy idáig fajultak a dolgok és Ydrissnek el kellett szenvednie ezt a veszteséget. Kharasshi a kezdetektől nagyon megsínylette a család hiányát. Úgy nőtt fel, hogy ez az érték volt a számára az első. S lám, hová jutott? Kitaszítottként vérei ellensége lett, s szíve leghőbb vágya a testvérgyilkosság, már ami fivérét illeti.
Ám ami talán a legnagyobb szégyen az egészben, hogy amint a nőstény a mákot említi egy szép, szemléletes kontextusba helyezve példaként, figyelmének egy részét máris legyűri a sóvárgás. A sóvárgás a tompa bódulat iránt. Egyelőre még csak az elméje zsörtölődik érte, de hamarosan a teste is fog, az pedig nem lesz szép.*
- Hát persze *kúszik apró, kacska mosolyféle az arcára.* - Időd, mint a tenger. *Sokszor hajlamos megfeledkezni róla, hogy a fakóvérűek számára néhány év csendes elmélkedéssel és tesz-vesszel való eltöltése természetes dolog. Az ő számára az elmúlt idő ehhez képest viharos, háborgó káosz. Azt a majd' egy esztendőt leszámítva, amikor Kälit maga mellett tartotta.*
- Egy időre bérkardnak szegődtem, de... *úgy rágja az ételt, mintha a szavak megkeserítették volna a szájában, de azért csak lenyeli* - nem nekem való. *Kharasshi kiváló fegyverforgató, ehhez kétség se férhet, de kevés olyan munkaadó van, aki meg tudná zabolázni a természetét is.* - Később pedig *újabb kanál nehezen legyűrhető gondolatot forgat a szájában jó darabig.* - Jobb, ha nem tudod *zárja le és a hangsúlyából, a megfeszülő vonásaiból Ydriss sejtheti, hogy valóban, talán úgy lesz a legjobb, ha nem tud a részletekről, ami az elmúlt időszak sötét gödrének mákonnyal és szesszel bélelt rút üledékét illeti.* - De ha ott az erdei házban... amíg ez tart *mondja szaggatottan, mint akinek nem akaródzik a nyelvére venni a gyengeségét és a szörnyű elkövetkezendőket.* - Ha úgy ítéled, hogy... *Sóhajt és megnedvesíti az ajkát.* - Örülnék, ha a Te lándzsád végezne velem.
*Beszélni fog, míg a szer kiürül a véréből. Szörnyű dolgokat fog mondani. Egy része talán igaz se lesz, csak bántani akarja majd vele a nőstényt, aki közte és a vágyott bódulat között áll. Ydrissnek enélkül is elég oka lenne, hogy pontot tegyen a mélységi életének végére, ő pedig elfogadná az ítéletet. Tőle el.*
- De ha úgy alakulna. És tudom, hogy nincs jogom ilyesmit kérni tőled *emeli fel már előre a tenyerét.* - Megtennéd, hogy megkeresed a fiamat? Hogy megpróbálod...
*Lehajtja a fejét és jobbja tehetetlenül szorul rá újra a kanálra, de nem emeli fel újra az evőeszközt. Most látszik rajta igazán, mennyire kifacsarta a kitaszítottság. Az egyetlen kapaszkodója az értékekhez, melyek omladozó pillérként tartják a jövőbe vetett hitét, az a vérének e kapcsa.*
//Az egyik szobában//
*Lám-lám, az egykor volt nagy harcos, a büszke mélységi törzs második kardja most most az evéshez is segítségre szorul. Ha ezt a jelenetet bárki látná az övéi közül, bizonyosan a túlvilágra segítené a hímet, hogy megkímélje a szégyentől. Ehhez mérten Kharasshi egészen jól tűri a helyzetet. Szokásos mogorvasága azért megmaradt, így mikor a szükséges iránymutatást megkapta, egy morranással arrébb is hessenti a nőstényt.*
- Jól van már! *Ez nála megfelel egy szívélyes köszönömnek, de ezt valószínűleg Ydrissnek se kell magyarázni.
Bár nem lát, de az elnyúló kis szünet sejteti, hogy a lányt váratlanul érte a kérdése. Ám ő sem erre a válaszra számított. Furcsamód az az első gondolata, hogy valami frázisba kezdjen arról, hogy az ilyen dolgokkal szembe kell nézni, de hamar rájön, hogy ő maga se tért vissza az övéihez. Igaz, ami igaz, ő valószínűleg az életével fizetne, ha megpróbálná. A nővére nem kockáztatna.
Az okfejtést hallgatva azért elszomorodik. Magát hibáztatja azért, hogy idáig fajultak a dolgok és Ydrissnek el kellett szenvednie ezt a veszteséget. Kharasshi a kezdetektől nagyon megsínylette a család hiányát. Úgy nőtt fel, hogy ez az érték volt a számára az első. S lám, hová jutott? Kitaszítottként vérei ellensége lett, s szíve leghőbb vágya a testvérgyilkosság, már ami fivérét illeti.
Ám ami talán a legnagyobb szégyen az egészben, hogy amint a nőstény a mákot említi egy szép, szemléletes kontextusba helyezve példaként, figyelmének egy részét máris legyűri a sóvárgás. A sóvárgás a tompa bódulat iránt. Egyelőre még csak az elméje zsörtölődik érte, de hamarosan a teste is fog, az pedig nem lesz szép.*
- Hát persze *kúszik apró, kacska mosolyféle az arcára.* - Időd, mint a tenger. *Sokszor hajlamos megfeledkezni róla, hogy a fakóvérűek számára néhány év csendes elmélkedéssel és tesz-vesszel való eltöltése természetes dolog. Az ő számára az elmúlt idő ehhez képest viharos, háborgó káosz. Azt a majd' egy esztendőt leszámítva, amikor Kälit maga mellett tartotta.*
- Egy időre bérkardnak szegődtem, de... *úgy rágja az ételt, mintha a szavak megkeserítették volna a szájában, de azért csak lenyeli* - nem nekem való. *Kharasshi kiváló fegyverforgató, ehhez kétség se férhet, de kevés olyan munkaadó van, aki meg tudná zabolázni a természetét is.* - Később pedig *újabb kanál nehezen legyűrhető gondolatot forgat a szájában jó darabig.* - Jobb, ha nem tudod *zárja le és a hangsúlyából, a megfeszülő vonásaiból Ydriss sejtheti, hogy valóban, talán úgy lesz a legjobb, ha nem tud a részletekről, ami az elmúlt időszak sötét gödrének mákonnyal és szesszel bélelt rút üledékét illeti.* - De ha ott az erdei házban... amíg ez tart *mondja szaggatottan, mint akinek nem akaródzik a nyelvére venni a gyengeségét és a szörnyű elkövetkezendőket.* - Ha úgy ítéled, hogy... *Sóhajt és megnedvesíti az ajkát.* - Örülnék, ha a Te lándzsád végezne velem.
*Beszélni fog, míg a szer kiürül a véréből. Szörnyű dolgokat fog mondani. Egy része talán igaz se lesz, csak bántani akarja majd vele a nőstényt, aki közte és a vágyott bódulat között áll. Ydrissnek enélkül is elég oka lenne, hogy pontot tegyen a mélységi életének végére, ő pedig elfogadná az ítéletet. Tőle el.*
- De ha úgy alakulna. És tudom, hogy nincs jogom ilyesmit kérni tőled *emeli fel már előre a tenyerét.* - Megtennéd, hogy megkeresed a fiamat? Hogy megpróbálod...
*Lehajtja a fejét és jobbja tehetetlenül szorul rá újra a kanálra, de nem emeli fel újra az evőeszközt. Most látszik rajta igazán, mennyire kifacsarta a kitaszítottság. Az egyetlen kapaszkodója az értékekhez, melyek omladozó pillérként tartják a jövőbe vetett hitét, az a vérének e kapcsa.*
17592. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-01 20:04:41
Üzenet elküldve: 2022-07-01 20:04:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
* Inkább elmerült gyorsan a vízben és inkább gondol arra, hogy elég fürge volt ahhoz, hogy ne látassék sokat magából. Mindegy is már, Kate is a hajának mosásával van elfoglalva, szappanozza magát. Ezt még kedvtelve nézegeti is. Ő csak a vízzel tisztogatja le magát. Kicsit feszeng, mikor a lány lebukik a víz alá, öblögetés céljából, de később nem látja a szemén, hogy szappanos víz ment volna bele. *
- Mehetünk. Amúgy van egy másik kedvenc helyem a város környékén, a Taverna. Kicsit eldugott helyen van.
* Megfordul és kicsápol a törülközőjéért és minden illemet mellőzve kilép a vízből. Persze azért háttal a lánynak, de már derekára is kötötte a törülközőt. A másikat maga elé tartva elfordul, hogy Kat ki tudjon szállni és magára tekerhesse azt. Furcsa kettőssége ez a mostani helyzet. Illem és illetlenség, mindig feszegeti a határait. Egyszer majd csak lesz annyira szabad és őszinte, mint a lány. Amikor már túl lesz mindenen és tesz az egészre. Úgyhogy most csurom vizesen, derekán törülközővel vár. Tartja a másiknak a nem épp hatalmas pongyolát, hogy amit akar, eltakarjon. *
- Gondolom nem könyvtárlátogatást vagy temetőben járást tervezel? Piactér és utána a többi negyed? Oh, ott van a Kalmár is! Úgy tudom az korábban bordélyház volt.
* Inkább elmerült gyorsan a vízben és inkább gondol arra, hogy elég fürge volt ahhoz, hogy ne látassék sokat magából. Mindegy is már, Kate is a hajának mosásával van elfoglalva, szappanozza magát. Ezt még kedvtelve nézegeti is. Ő csak a vízzel tisztogatja le magát. Kicsit feszeng, mikor a lány lebukik a víz alá, öblögetés céljából, de később nem látja a szemén, hogy szappanos víz ment volna bele. *
- Mehetünk. Amúgy van egy másik kedvenc helyem a város környékén, a Taverna. Kicsit eldugott helyen van.
* Megfordul és kicsápol a törülközőjéért és minden illemet mellőzve kilép a vízből. Persze azért háttal a lánynak, de már derekára is kötötte a törülközőt. A másikat maga elé tartva elfordul, hogy Kat ki tudjon szállni és magára tekerhesse azt. Furcsa kettőssége ez a mostani helyzet. Illem és illetlenség, mindig feszegeti a határait. Egyszer majd csak lesz annyira szabad és őszinte, mint a lány. Amikor már túl lesz mindenen és tesz az egészre. Úgyhogy most csurom vizesen, derekán törülközővel vár. Tartja a másiknak a nem épp hatalmas pongyolát, hogy amit akar, eltakarjon. *
- Gondolom nem könyvtárlátogatást vagy temetőben járást tervezel? Piactér és utána a többi negyed? Oh, ott van a Kalmár is! Úgy tudom az korábban bordélyház volt.
17591. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-07-01 09:59:18
Üzenet elküldve: 2022-07-01 09:59:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások egy fogadóban//
*Zaejn érezhetően kilóg a női társaság érzelmeinek színes skálájából, így történhet meg az is, hogy Auhryenben megjelenő rossz érzés felett is könnyedén elsiklik. Pedig ha sejtené, hogy szavai bántóak, akkor lehet valamelyest visszafogná magát - bár mindig nagyobb az esély az ellenkezőjére -, főleg arra való tekintettel, hogy tényleg tetszetős számára a kishölgy. De jobban leköti most az, hogy Mesedahyval kekeckedjen, aki nem rest visszaszúrni egy-két csípős megjegyzéssel. Zaejn mindezt önelégült, s ravaszdi vigyorral honorálja, látszólag kicsit sem tartva attól, hogy Mesedahy csúnya részleteket árul el múltjából. Nem szégyelli, s nem változtatná meg azt, sőt, talán most is hasonló dolgokra vetemedne, ha nem foglalná el a vándorlás, mesterségének űzése, s éppen nem Arthenior utcáit róná.*
- Szavaid olyanok, mint tőr a szívemben.
*Drámaian mellkasára teszi kézfejét, de vigyora nem lankad. Színésznek bizonyosan nem lenne jó.*
- Ne csüggedj, még hangulatrombolóként is szívesen elviselünk téged.
*Bár Zaejn jól tudja, hogy Mesedahy nem kedveli a kéretlen érintéseket, ennek ellenére kísérletet tesz arra, hogy megsimogassa a nő hátát, amennyiben az nem rázza le róla kezeit.*
- Hmm, valóban!
*Ragyognak fel szemei, miközben lelkesen tölt a saját poharába italt, ha már őt kihagyták az osztogatásból.*
- Na és táncolni tudnak e a hölgyek? A kérdés főleg neked szól, veled kapcsolatban vannak kétségeim.
*Röviden Mesedahyra pillant, pimaszul végig szalad rajta tekintete, majd áhítattal fordul vissza a szőke gyönyörűséghez.*
- Ma este viszont nincs helye itt búnak!
*Rázza fel a társaságot, majd lendületesen poharába kortyol, egy csepp bor félre is szalad, hogy utána nyakán siessen le, s enyhe vörös csíkot hagyjon maga után.*
- Feneketlen az erszényem, így ne legyetek restek rendelni. Ha kell, akkor egy masszást is fizetek, igaz ha én csinálom az ingyen van.
*Zaejn érezhetően kilóg a női társaság érzelmeinek színes skálájából, így történhet meg az is, hogy Auhryenben megjelenő rossz érzés felett is könnyedén elsiklik. Pedig ha sejtené, hogy szavai bántóak, akkor lehet valamelyest visszafogná magát - bár mindig nagyobb az esély az ellenkezőjére -, főleg arra való tekintettel, hogy tényleg tetszetős számára a kishölgy. De jobban leköti most az, hogy Mesedahyval kekeckedjen, aki nem rest visszaszúrni egy-két csípős megjegyzéssel. Zaejn mindezt önelégült, s ravaszdi vigyorral honorálja, látszólag kicsit sem tartva attól, hogy Mesedahy csúnya részleteket árul el múltjából. Nem szégyelli, s nem változtatná meg azt, sőt, talán most is hasonló dolgokra vetemedne, ha nem foglalná el a vándorlás, mesterségének űzése, s éppen nem Arthenior utcáit róná.*
- Szavaid olyanok, mint tőr a szívemben.
*Drámaian mellkasára teszi kézfejét, de vigyora nem lankad. Színésznek bizonyosan nem lenne jó.*
- Ne csüggedj, még hangulatrombolóként is szívesen elviselünk téged.
*Bár Zaejn jól tudja, hogy Mesedahy nem kedveli a kéretlen érintéseket, ennek ellenére kísérletet tesz arra, hogy megsimogassa a nő hátát, amennyiben az nem rázza le róla kezeit.*
- Hmm, valóban!
*Ragyognak fel szemei, miközben lelkesen tölt a saját poharába italt, ha már őt kihagyták az osztogatásból.*
- Na és táncolni tudnak e a hölgyek? A kérdés főleg neked szól, veled kapcsolatban vannak kétségeim.
*Röviden Mesedahyra pillant, pimaszul végig szalad rajta tekintete, majd áhítattal fordul vissza a szőke gyönyörűséghez.*
- Ma este viszont nincs helye itt búnak!
*Rázza fel a társaságot, majd lendületesen poharába kortyol, egy csepp bor félre is szalad, hogy utána nyakán siessen le, s enyhe vörös csíkot hagyjon maga után.*
- Feneketlen az erszényem, így ne legyetek restek rendelni. Ha kell, akkor egy masszást is fizetek, igaz ha én csinálom az ingyen van.
17590. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-30 18:43:03
Üzenet elküldve: 2022-06-30 18:43:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
- Csak afféle megérzés.
*Válaszolja továbbra is mosolyogva, majd elhallgat és csendben is marad, kivár. Bár eredetileg tényleg csak egy megérzés volt az egész, a visszakérdezés módja és hangneme viszonylag kevés teret enged a kétségnek, így hát vár a leányra, hadd fogalmazza meg kérdését, vagy akár kérdéseit. Szeme továbbra is csukva, s amikor partnere végül összeszedi gondolatait, a férfinak ki sem kénye nyitnia ahhoz, hogy tudja, vajon mégis melyik ékességére gondolhatott partnere. Tekintetét mellkasára emeli s egy darabig szemléli a rút motívumot, na meg az alatta lévő keszekusza vonalakat, amelyek hálószerű mintát formáznak, és nagyon is pengét ecsetjeként a művész, akinek keze munkáját dicséri.*
- Raboskodtam egy darabig egy mélységi klán fogságában.
*Sóhajt végül hatalmasat, ahogy Rochára emeli a tekintetét.*
- Persze semmi hasznuk nem lett volna belőlem, csak pillanatnyi érdekesség voltam, a legújabb játékszer, ha úgy tetszik.
*Enyhén eszelős vigyort villant.*
- Szóval több alkotással is kitüntettek unalmukban, köztük ezzel.
*Legyint, majd szomorúan elmosolyodik, ahogy elhatározza, ha már belekezdett, akkor igazából be is fejezheti a történetet.*
- Az egész néhány napig tartott, amíg egy másik klán meg nem támadta őket. Nekem sikerült kiszabadulnom, fegyverhez jutnom a zűrzavarban és merő véletlenségből megmentenem a matróna életét, aki így szolgálatába fogadott.
*Ezt a részt nem kívánja tovább részletezni, feltételezi, hogy Rocha is hallott már a mélységiek életéről, a folyamatos intrikákról, hatalmi harcokról, csatákról, így hát aligha eshet nehezére elképzelnie, hogy egy klán matrónájának egyik legbizalmasabb szolgálójának, aki éppenséggel kitűnően bánik a fegyverekkel, milyen feladatai lehetnek.*
- Végül már nem bírtam a folyamatos hátbaszurkálósdit, vérontást, így hát visszakértem a szabadságomat, ami persze más helyzetben az azonnali halálomhoz vezetett volna. De én aktívan segítettem a házat egy előkelőbb címhez juttatni, és ha nem így lett volna, azt még egy sötételf sem felejtheti el, ha valakinek az életével adós, még akkor sem, ha azt a valakit minden értelemben alacsonyabb rendű lénynek tekinti. Így hát a matróna megkegyelmezett.
*Fejezi be végül. Kétségkívül életének legsötétebb hónapjai voltak ezek, és ha egyszer valami csoda folytán eljönne az ítélet napja, nem lenne meglepve, ha örök időkig tartó kárhozat lenne a jussa azokért a tettekért, amiket a matróna szolgálatában végrehajtott. Vet még egy utolsó pillantást a mementóra, amiről kérdezték, majd újfent partnerét tünteti ki figyelmével.*
- Tudom, hogy nem pont ezt kérdezted, de mi értelme titkolózni...
*Legyint végül. Nem mondhatná, hogy a kedvenc témái közé tartozna ez a történet, elvégre a legtöbb heg a testén csak egy egyszerű, harcban szerzett sérülés, s bár némelyik iszonyatos kín volt, egyik sem kívánta meg tőle, hogy meghasonuljon és egy gyilkolásra tenyésztett állatként éljen hónapokon keresztül.
Mindezek felidézése után szüksége is van némi egészséges szurkálódásra, legnagyobb szerencséjére pedig keresve sem találhatna erre jobb társaságot, bár víz alatt tett körútját minden lelki fájdalom nélkül kihagyta volna.
S hiába esik jól szívének cinikus szavakkal ugratni a leányt, az legalább akkora megelégedéssel tölti el, amikor abba újfent belefagy a szó, arcára kiül a meglepetés, ahogy nyújtja felé a kezét. Melyet legnagyobb örömére el is fogadnak, kisvártatva pedig már újfent ketten uralják a kádat.*
- Az előbbi történet nem csak tündérmese volt, át is éltem, nem tudsz megijeszteni.
*Kuncog vidáman a fenyegetőzésre, majd szabad kezével végigsimít a lány arcán, míg a másikkal továbbra is az idegen ujjakat tartja, feltéve, hogy partnerének nincs ellenére. Talán hirtelennek tűnhet hangulatának ingadozása, ám oly' rengeteg sötétebbnél sötétebb gondolatokkal tarkított magányosan megtett mérfölddel a háta mögött inkább érezné magához közel a Rochát, arról nem is beszélve, hogy mostanra már kissé belefáradt a szócsatába.
Így hát hagyja magát elveszni a borostyán lélektükrökben, miközben baljával továbbra is a leány orcáját cirógatja, miközben rendíthetetlenül figyel, a fürdőház magányos cseppjeire, a saját szívverésére, s talán egy másikra is...*
//Fürdőház//
- Csak afféle megérzés.
*Válaszolja továbbra is mosolyogva, majd elhallgat és csendben is marad, kivár. Bár eredetileg tényleg csak egy megérzés volt az egész, a visszakérdezés módja és hangneme viszonylag kevés teret enged a kétségnek, így hát vár a leányra, hadd fogalmazza meg kérdését, vagy akár kérdéseit. Szeme továbbra is csukva, s amikor partnere végül összeszedi gondolatait, a férfinak ki sem kénye nyitnia ahhoz, hogy tudja, vajon mégis melyik ékességére gondolhatott partnere. Tekintetét mellkasára emeli s egy darabig szemléli a rút motívumot, na meg az alatta lévő keszekusza vonalakat, amelyek hálószerű mintát formáznak, és nagyon is pengét ecsetjeként a művész, akinek keze munkáját dicséri.*
- Raboskodtam egy darabig egy mélységi klán fogságában.
*Sóhajt végül hatalmasat, ahogy Rochára emeli a tekintetét.*
- Persze semmi hasznuk nem lett volna belőlem, csak pillanatnyi érdekesség voltam, a legújabb játékszer, ha úgy tetszik.
*Enyhén eszelős vigyort villant.*
- Szóval több alkotással is kitüntettek unalmukban, köztük ezzel.
*Legyint, majd szomorúan elmosolyodik, ahogy elhatározza, ha már belekezdett, akkor igazából be is fejezheti a történetet.*
- Az egész néhány napig tartott, amíg egy másik klán meg nem támadta őket. Nekem sikerült kiszabadulnom, fegyverhez jutnom a zűrzavarban és merő véletlenségből megmentenem a matróna életét, aki így szolgálatába fogadott.
*Ezt a részt nem kívánja tovább részletezni, feltételezi, hogy Rocha is hallott már a mélységiek életéről, a folyamatos intrikákról, hatalmi harcokról, csatákról, így hát aligha eshet nehezére elképzelnie, hogy egy klán matrónájának egyik legbizalmasabb szolgálójának, aki éppenséggel kitűnően bánik a fegyverekkel, milyen feladatai lehetnek.*
- Végül már nem bírtam a folyamatos hátbaszurkálósdit, vérontást, így hát visszakértem a szabadságomat, ami persze más helyzetben az azonnali halálomhoz vezetett volna. De én aktívan segítettem a házat egy előkelőbb címhez juttatni, és ha nem így lett volna, azt még egy sötételf sem felejtheti el, ha valakinek az életével adós, még akkor sem, ha azt a valakit minden értelemben alacsonyabb rendű lénynek tekinti. Így hát a matróna megkegyelmezett.
*Fejezi be végül. Kétségkívül életének legsötétebb hónapjai voltak ezek, és ha egyszer valami csoda folytán eljönne az ítélet napja, nem lenne meglepve, ha örök időkig tartó kárhozat lenne a jussa azokért a tettekért, amiket a matróna szolgálatában végrehajtott. Vet még egy utolsó pillantást a mementóra, amiről kérdezték, majd újfent partnerét tünteti ki figyelmével.*
- Tudom, hogy nem pont ezt kérdezted, de mi értelme titkolózni...
*Legyint végül. Nem mondhatná, hogy a kedvenc témái közé tartozna ez a történet, elvégre a legtöbb heg a testén csak egy egyszerű, harcban szerzett sérülés, s bár némelyik iszonyatos kín volt, egyik sem kívánta meg tőle, hogy meghasonuljon és egy gyilkolásra tenyésztett állatként éljen hónapokon keresztül.
Mindezek felidézése után szüksége is van némi egészséges szurkálódásra, legnagyobb szerencséjére pedig keresve sem találhatna erre jobb társaságot, bár víz alatt tett körútját minden lelki fájdalom nélkül kihagyta volna.
S hiába esik jól szívének cinikus szavakkal ugratni a leányt, az legalább akkora megelégedéssel tölti el, amikor abba újfent belefagy a szó, arcára kiül a meglepetés, ahogy nyújtja felé a kezét. Melyet legnagyobb örömére el is fogadnak, kisvártatva pedig már újfent ketten uralják a kádat.*
- Az előbbi történet nem csak tündérmese volt, át is éltem, nem tudsz megijeszteni.
*Kuncog vidáman a fenyegetőzésre, majd szabad kezével végigsimít a lány arcán, míg a másikkal továbbra is az idegen ujjakat tartja, feltéve, hogy partnerének nincs ellenére. Talán hirtelennek tűnhet hangulatának ingadozása, ám oly' rengeteg sötétebbnél sötétebb gondolatokkal tarkított magányosan megtett mérfölddel a háta mögött inkább érezné magához közel a Rochát, arról nem is beszélve, hogy mostanra már kissé belefáradt a szócsatába.
Így hát hagyja magát elveszni a borostyán lélektükrökben, miközben baljával továbbra is a leány orcáját cirógatja, miközben rendíthetetlenül figyel, a fürdőház magányos cseppjeire, a saját szívverésére, s talán egy másikra is...*
17589. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-29 09:40:06
Üzenet elküldve: 2022-06-29 09:40:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Adell - zárás//
* Már nem tudja, hogy végül is miért jött utána, és ez rendkívül zavarja a sötételfet. Valami megmozgatta őt, talán pont az, hogy Adell nem fél tőle, vagy ha igen, elég könnyelműen teszi. Rá ez furcsa hatással van, megszokta már a morózus, vagy lopott tekintetek rávetett pillantását. Most zavarja, hogy ez a korcs nem tart tőle, sőt, még szemtelen is, holott biztos benne, hogy tudja a másik: bármikor kitörheti a karcsú nyakacskáját. De talán pont ez, ami Vendaart motiválta abban, hogy utánanézzen ennek a furcsaságnak. Talán tényleg egy jó kémmel van dolga, aki kimozdítja őt a megszokott életéből. Mégis, miután megtudja a másik nevét, a korcs csak hallgat az aranyszálú hajkorona alatt, ami viszont márbosszantó lesz számára. Olyannyira, hogy egy jó fertályóra múlva, miután a másik nem válaszol, csak elmerül a gondolataiban, Vendaar feláll. *
- Megyek. * Köszön el sajátosan, majd kikerülvetve a többi alantas lényt, a kilépcsőzik a medencéből. Elindul a ruhájáért, majd megtörölközik és magára ölti azt néhány perc alatt. Még kifelémenet ellenőrzi a fegyvereit, amiket a tárolóból kivesz, és keresztül megy a fogadón, majd kilép a főtérre. *
* Már nem tudja, hogy végül is miért jött utána, és ez rendkívül zavarja a sötételfet. Valami megmozgatta őt, talán pont az, hogy Adell nem fél tőle, vagy ha igen, elég könnyelműen teszi. Rá ez furcsa hatással van, megszokta már a morózus, vagy lopott tekintetek rávetett pillantását. Most zavarja, hogy ez a korcs nem tart tőle, sőt, még szemtelen is, holott biztos benne, hogy tudja a másik: bármikor kitörheti a karcsú nyakacskáját. De talán pont ez, ami Vendaart motiválta abban, hogy utánanézzen ennek a furcsaságnak. Talán tényleg egy jó kémmel van dolga, aki kimozdítja őt a megszokott életéből. Mégis, miután megtudja a másik nevét, a korcs csak hallgat az aranyszálú hajkorona alatt, ami viszont márbosszantó lesz számára. Olyannyira, hogy egy jó fertályóra múlva, miután a másik nem válaszol, csak elmerül a gondolataiban, Vendaar feláll. *
- Megyek. * Köszön el sajátosan, majd kikerülvetve a többi alantas lényt, a kilépcsőzik a medencéből. Elindul a ruhájáért, majd megtörölközik és magára ölti azt néhány perc alatt. Még kifelémenet ellenőrzi a fegyvereit, amiket a tárolóból kivesz, és keresztül megy a fogadón, majd kilép a főtérre. *
17588. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-29 08:26:51
Üzenet elküldve: 2022-06-29 08:26:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fürdőház //
* Igazságos vagy sem, a férfinak is minden joga meg lett volna, hogy arra kérje őt, forduljon el míg beevickél a vízbe. Kérem szépen, egyenjogúság van itt, vagy mi a fene. Halkan dudorászva folytatja a hajmosást, majd annak végeztével gyorsan elmerül egy pillanatra, hogy leöblítse a maradék szappant. Néhány másodpercig csukott szemmel élvezi a víz alatti csendet. Közben azért átfut a fején a gondolat, hogy mi volna, ha kinyitná a szemét és körültekintene a medence szemben lévő oldalán is, de gyorsan elveti az ötletet. *
~ Annyit nem ér, hogy utána szétcsípje a szememet a szappan. ~
* Ér-e annyit vagy sem, ez most nem fog kiderülni. Visszatér a felszínre. A férfi egyszerű válaszára csak forgatja a szemeit. Takarékos mozdulatokkal kicsavarja hajából a vizet. *
- Értem. A kaland jól hangzik. Én magam úgy döntöttem a város minden zegét és zugát bejárom, amíg még itt vagyok. Mondhatni, gyűjtöm a különböző helyek élményeit.
* Magyarázza, közben pedig előveszi a tízujjas fésűt és megkísérli kibogozni a lehetetlen hajat. *
- Elég késő van. Ha végeztél és úgy gondolod, mehetünk is.
* Igazságos vagy sem, a férfinak is minden joga meg lett volna, hogy arra kérje őt, forduljon el míg beevickél a vízbe. Kérem szépen, egyenjogúság van itt, vagy mi a fene. Halkan dudorászva folytatja a hajmosást, majd annak végeztével gyorsan elmerül egy pillanatra, hogy leöblítse a maradék szappant. Néhány másodpercig csukott szemmel élvezi a víz alatti csendet. Közben azért átfut a fején a gondolat, hogy mi volna, ha kinyitná a szemét és körültekintene a medence szemben lévő oldalán is, de gyorsan elveti az ötletet. *
~ Annyit nem ér, hogy utána szétcsípje a szememet a szappan. ~
* Ér-e annyit vagy sem, ez most nem fog kiderülni. Visszatér a felszínre. A férfi egyszerű válaszára csak forgatja a szemeit. Takarékos mozdulatokkal kicsavarja hajából a vizet. *
- Értem. A kaland jól hangzik. Én magam úgy döntöttem a város minden zegét és zugát bejárom, amíg még itt vagyok. Mondhatni, gyűjtöm a különböző helyek élményeit.
* Magyarázza, közben pedig előveszi a tízujjas fésűt és megkísérli kibogozni a lehetetlen hajat. *
- Elég késő van. Ha végeztél és úgy gondolod, mehetünk is.
17587. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:41:36
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:41:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Megfontolt
*Azért odabenn a részeg disznók között nem akar feltűnést kelteni, így mielőtt belép a fejébe húzza a csuklyát, amivel úgy gondolja nem lesz egyedül. Sok kétes alak megfordul a környéken és mind itt csapódik le, főleg, ha lóg az eső lába. Odaérve a pulthoz kivárja szépen a sorát, majd mindjárt rendel is.*
-Jó estéket! Adjon egy korsó mézsört, meg egy éjszakára szobát. * Le is számolja a 14 aranyat a Mézsörért,
meg a 15 aranyat a Szobaért cserébe. *
-Köszönöm. *Mormogja miután megkapja őket és elsétál egy félreeső asztalhoz, hogy a sört ledöntse. Ilyet a mágustoronynál nem árulnak, pedig meggyőződése, hogy többen fordulnának meg arra, ha sült kolbász illat lengné be a tó környékét. Egy idő után már nagyobbat ásít, mint amekkora a korsó szája, ezért úgy dönt, hogy elteszi magát holnapra ő is. Odakinn már elkezdett esni az eső, szerencse, hogy őket fedél alatt éri a dolog. Nem igazán foglalkozik az ágy állapotával, bedől úgy, ahogy van, csak a köpenyét kanyarítja le a hátáról. A táskáját nyilván maga mellett fogja, miután az ajtót magára zárta, nem egy könnyelmű ember, ismeri a rosszindulatot, mint a tenyerét. Jobb félni, mint megijedni. ~Most mihez kezdjek magammal? Majd holnap eldöntöm, most már gondolkodni se tudok. ~ Húzza a feje alá a párnát, mikor hirtelen egy villám hasítja ketté az égboltot, ami a szobát is megvilágítja. A mosakodó tál az asztalon, de úgy dönt, azt is már csak reggel fogja megtisztelni a látogatással.*
-Remélem nem a könyvekkel fogok álmodni... *Reméli, hogy ezt a traumát gyorsan el is felejti, az kéne még, hogy rémálmaiban gyakorta előjöjjön. Mintha nem lenne így is elég baja.*
-Jó estéket! Adjon egy korsó mézsört, meg egy éjszakára szobát. * Le is számolja a 14 aranyat a Mézsörért,
meg a 15 aranyat a Szobaért cserébe. *-Köszönöm. *Mormogja miután megkapja őket és elsétál egy félreeső asztalhoz, hogy a sört ledöntse. Ilyet a mágustoronynál nem árulnak, pedig meggyőződése, hogy többen fordulnának meg arra, ha sült kolbász illat lengné be a tó környékét. Egy idő után már nagyobbat ásít, mint amekkora a korsó szája, ezért úgy dönt, hogy elteszi magát holnapra ő is. Odakinn már elkezdett esni az eső, szerencse, hogy őket fedél alatt éri a dolog. Nem igazán foglalkozik az ágy állapotával, bedől úgy, ahogy van, csak a köpenyét kanyarítja le a hátáról. A táskáját nyilván maga mellett fogja, miután az ajtót magára zárta, nem egy könnyelmű ember, ismeri a rosszindulatot, mint a tenyerét. Jobb félni, mint megijedni. ~Most mihez kezdjek magammal? Majd holnap eldöntöm, most már gondolkodni se tudok. ~ Húzza a feje alá a párnát, mikor hirtelen egy villám hasítja ketté az égboltot, ami a szobát is megvilágítja. A mosakodó tál az asztalon, de úgy dönt, azt is már csak reggel fogja megtisztelni a látogatással.*
-Remélem nem a könyvekkel fogok álmodni... *Reméli, hogy ezt a traumát gyorsan el is felejti, az kéne még, hogy rémálmaiban gyakorta előjöjjön. Mintha nem lenne így is elég baja.*
17586. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-21 03:57:36
Üzenet elküldve: 2022-06-21 03:57:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Agin Nardan kissé fáradtan tér vissza a Pegazus Fogadóba. Ígéretének eleget téve nem járt Sárvárosban, de alaposan körbenézett Arthenior városában. Többek között járt a Polgárnegyedben, a Piactéren, a Tanácsházán és a Kaszárnyánál is. Lenyűgözőnek találja a várost. Sok mindent látott, de most úgy gondolja, hogy ennyi újdonság elég volt a mai napra. Nem fáradozik azzal, hogy körbe nézzen a fogadóban, egyből a pultoshoz megy. Nagy nehezen elő kotorássza a 16 aranyat a zsebéből, majd a pultosnak adja. Nem sokallja a Szoba árát, de rájön hogy még anyagi problémái is lehetnek.
~ Talán a holnapi gyakorlásom előtt még munkát is kéne keresnem. Valamit ennem is kell, a fenébe is.~
A pultos átnyújtja a szoba kulcsát, és elmagyarázza a szoba helyét. Agin fáradtan bólint, majd elindul a szobájába. Szállás helyén nem sokat gondolkozik, szinte egyből ledől, és nyugovóra tér. A gondjaival elér holnap is foglalkozni, most pihenni akar.*
~ Talán a holnapi gyakorlásom előtt még munkát is kéne keresnem. Valamit ennem is kell, a fenébe is.~
A pultos átnyújtja a szoba kulcsát, és elmagyarázza a szoba helyét. Agin fáradtan bólint, majd elindul a szobájába. Szállás helyén nem sokat gondolkozik, szinte egyből ledől, és nyugovóra tér. A gondjaival elér holnap is foglalkozni, most pihenni akar.*
17585. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:53:16
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:53:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//Fürdőház//
*Kissé megszeppenten pislog a férfira, még az ajkát is beharapja, mint egy kisgyerek, akit valami komiszságon kaptak.*
- Ki mondta, hogy kérdezősködni akartam?
*Szegi fel a fejét tüntetőlegesen, de végül a kíváncsiság diadalmaskodik, hisz nőből van, azt meg nehezen tudná meghazudtolni. Már csak az a kérdés, hogy hogyan is tárja a nagyérdemű elé kíváncsiságának tárgyát. Kisvártatva az egyszerűség mellett dönt, még ha ismét valami kellemetlenbe készül beletiporni. Ha így lesz majdcsak kiengeszteli valahogy a férfit.*
- Azt ott... Azt hogyan szerezted? Nem úgy fest, mint egy karddal vágott, csatában szerzett sebhely.
*Mutat is a mellkasán éktelenkedő pókra. Noha sem a harchoz, így az abban szerzett hegekhez sem konyít sokat, de ennyi rálátása még talán neki is van a dolgokhoz.
Innentől már csak a választ várja, ami remélhetőleg most nem kelti fel a bűntudatát úgy, mint a legutóbbi kíváncsiskodása.
Közben pedig folyik tovább a szurkálódás és az adok-kapok. Ahogyan Mordokhai sem hagyja magát, úgy a lánynak is igencsak felvágták ám a nyelvét, amit előszeretettel élez is szerencsétlen partnerén. De amilyen furcsa fintorral jár el az élet, most valóban olyan helyzetben találta magát, amikor az édes meghittségben ugyan úgy felszabadulhat, mint ebben a gyermekded civakodásban. Ahogy a Hóhajú férfiúi becsületét sem sérti, úgy ő sem él a kislányos megsértődéssel. És éppen ezért érzi magát talán először ennyire felszabadultnak, sőt a dolgokat tovább fokozandó, még a boldogat is meg merné kockáztatni. Ha az istenek nem adnak ebből sokat, akkor is örömmel fog erre a napra visszatekinteni.
Éppen ezért nem hagyhatja most sem, hogy a férfi diadalmaskodjon felette. Ahogyan lelegyintik, hát ő is épp úgy legyint rá a szavaira.*
- Ugyan már. Csak megjátszottam.
*Azért a nyelvnyújtogatásnál nehezen állja meg, hogy a dacos úrihölgy szerepéből kiesve ne kacagjon fel, de akkor is tartja a pökhendi ábrázatot, egészen addig a pontig, amíg olyan közelségbe nem kerül, ahol végre megfelelő revansot tud venni a gazfickón.
Csupán csak pár pillanat az egész, amíg Mordokhai elmerül, majd már a vizet krákogva tér is vissza. Mégis olyan elégedettség lesz úrrá rajta, amit igencsak kiérdemeltnek tart a mai napjuk után. Hogy érez bármiféle bűntudatot vagy megbánást? Ugyan. Még a férfi remek színészi játéka sem tudja benne feléleszteni a sajnálatot. Sőt mi több még az a mocsok vigyor is csak szélesedik a pofiján, hiába a hűs levegő miatti didergés. Az persze hamar gyanússá válik, hogy az úriember most már épp a dézsa közepén trónol. Ha visszamászik a távolság falatnyi lesz kettejük között, de az őszintét megvallva annyira nem esik jól neki a vacogás. A vízben jobb volt.*
- Jaj, te szegény. Ha az időm engedi esküszöm azzal kezdek, hogy bűntudatot kezdek érezni és még bocsánatot is kérek.
*Teszi is szíve fölé a kezét, mint aki megszeghetetlen esküt tett éppen, s már jönne is az újabb replika, ha nem lépne a helyébe a meglepettség.
Először a kinyújtott kézre pillant, miközben a kezét visszaengedve támaszkodik meg ismét a dézsa szélén. Azután pedig a szemöldökeit felvonva, a szemeit összehúzva kezdi méregetni a gazembert. Érzi a veséjében, hogy erre még nagyon rá fog faragni, de valahogy Mordokhai hangjában felcsendülő szelídség arra sarkallja, hogy inkább bízzon meg benne. Így végül csak ráfog arra a kézre, hogy aztán visszacsússzon a férfi elé, a kellemes hőmérsékletű vízbe.*
- Most szólok előre, hogy ha gazemberkedsz nem biztos, hogy lesz időd utána kiválasztani, hogy mi legyen a fejfádra írva.
*Dünnyögi halkan, miközben igyekszik a férfi mozdulataiból leszűrni, hogy mikor is kéne azt a mély levegőt venni, mielőtt az ő feje is eltűnik a víz alatt.*
//Fürdőház//
*Kissé megszeppenten pislog a férfira, még az ajkát is beharapja, mint egy kisgyerek, akit valami komiszságon kaptak.*
- Ki mondta, hogy kérdezősködni akartam?
*Szegi fel a fejét tüntetőlegesen, de végül a kíváncsiság diadalmaskodik, hisz nőből van, azt meg nehezen tudná meghazudtolni. Már csak az a kérdés, hogy hogyan is tárja a nagyérdemű elé kíváncsiságának tárgyát. Kisvártatva az egyszerűség mellett dönt, még ha ismét valami kellemetlenbe készül beletiporni. Ha így lesz majdcsak kiengeszteli valahogy a férfit.*
- Azt ott... Azt hogyan szerezted? Nem úgy fest, mint egy karddal vágott, csatában szerzett sebhely.
*Mutat is a mellkasán éktelenkedő pókra. Noha sem a harchoz, így az abban szerzett hegekhez sem konyít sokat, de ennyi rálátása még talán neki is van a dolgokhoz.
Innentől már csak a választ várja, ami remélhetőleg most nem kelti fel a bűntudatát úgy, mint a legutóbbi kíváncsiskodása.
Közben pedig folyik tovább a szurkálódás és az adok-kapok. Ahogyan Mordokhai sem hagyja magát, úgy a lánynak is igencsak felvágták ám a nyelvét, amit előszeretettel élez is szerencsétlen partnerén. De amilyen furcsa fintorral jár el az élet, most valóban olyan helyzetben találta magát, amikor az édes meghittségben ugyan úgy felszabadulhat, mint ebben a gyermekded civakodásban. Ahogy a Hóhajú férfiúi becsületét sem sérti, úgy ő sem él a kislányos megsértődéssel. És éppen ezért érzi magát talán először ennyire felszabadultnak, sőt a dolgokat tovább fokozandó, még a boldogat is meg merné kockáztatni. Ha az istenek nem adnak ebből sokat, akkor is örömmel fog erre a napra visszatekinteni.
Éppen ezért nem hagyhatja most sem, hogy a férfi diadalmaskodjon felette. Ahogyan lelegyintik, hát ő is épp úgy legyint rá a szavaira.*
- Ugyan már. Csak megjátszottam.
*Azért a nyelvnyújtogatásnál nehezen állja meg, hogy a dacos úrihölgy szerepéből kiesve ne kacagjon fel, de akkor is tartja a pökhendi ábrázatot, egészen addig a pontig, amíg olyan közelségbe nem kerül, ahol végre megfelelő revansot tud venni a gazfickón.
Csupán csak pár pillanat az egész, amíg Mordokhai elmerül, majd már a vizet krákogva tér is vissza. Mégis olyan elégedettség lesz úrrá rajta, amit igencsak kiérdemeltnek tart a mai napjuk után. Hogy érez bármiféle bűntudatot vagy megbánást? Ugyan. Még a férfi remek színészi játéka sem tudja benne feléleszteni a sajnálatot. Sőt mi több még az a mocsok vigyor is csak szélesedik a pofiján, hiába a hűs levegő miatti didergés. Az persze hamar gyanússá válik, hogy az úriember most már épp a dézsa közepén trónol. Ha visszamászik a távolság falatnyi lesz kettejük között, de az őszintét megvallva annyira nem esik jól neki a vacogás. A vízben jobb volt.*
- Jaj, te szegény. Ha az időm engedi esküszöm azzal kezdek, hogy bűntudatot kezdek érezni és még bocsánatot is kérek.
*Teszi is szíve fölé a kezét, mint aki megszeghetetlen esküt tett éppen, s már jönne is az újabb replika, ha nem lépne a helyébe a meglepettség.
Először a kinyújtott kézre pillant, miközben a kezét visszaengedve támaszkodik meg ismét a dézsa szélén. Azután pedig a szemöldökeit felvonva, a szemeit összehúzva kezdi méregetni a gazembert. Érzi a veséjében, hogy erre még nagyon rá fog faragni, de valahogy Mordokhai hangjában felcsendülő szelídség arra sarkallja, hogy inkább bízzon meg benne. Így végül csak ráfog arra a kézre, hogy aztán visszacsússzon a férfi elé, a kellemes hőmérsékletű vízbe.*
- Most szólok előre, hogy ha gazemberkedsz nem biztos, hogy lesz időd utána kiválasztani, hogy mi legyen a fejfádra írva.
*Dünnyögi halkan, miközben igyekszik a férfi mozdulataiból leszűrni, hogy mikor is kéne azt a mély levegőt venni, mielőtt az ő feje is eltűnik a víz alatt.*
17584. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:05:11
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:05:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
//Fürdőház//
*Beleburkolóznak a Fürdőház csendjébe, a férfi pedig kihasználja az alkalmat, élesen fülel. Figyel az apró cseppenésekre, halk, beazonosíthatatlan neszekre, észrevétlen rezdülésekre. Légzése pedig lassul, mintha szépen lassan felvenné az épület ritmusát. Aztán egy sokkal közelebbi zaj kelti fel a figyelmét, közeli csobogás, ahogy a lány mozgolódik egy kicsit a vízben, a Hóhajú arcára pedig halovány mosoly húzódik.*
- Kérdezhetsz.
*Mondja végül. Messze nincs itt olyan sötét, mint szobájában, és partnerének korábbi reakciójából következtetve van némi fogalma arról, hogy mi fúrhatja az oldalát. Számba veszi a testét csúfító számtalan emlékeztetőt saját halandóságára, hátha akadnak köztük olyanok, melyek sokkal mélyebb sebeket okoztak holmi szemmel látható, ezüstösen csillogó bőrnél, s így arra sarkallnák, hogy inkább kerülje a témát. De legrosszabb esetben is csak némi bosszúság kapaszkodik egyik-másikba, aminek kivételesen még csak nem is önmaga a célpontja, így ha nem tévedett, s valóban a kíváncsiság eszi a leányt, úgy hajlandó azt kielégíteni. Ellenkező esetben legfeljebb botrányosan hülyének fogja őt nézni, azzal meg ki tud békülni.
Szeme végül kipattan, ahogy visszatérnek az egészséges csipkelődéshez, fogai megvillannak, ahogy mosolya még szélesebbre húzódik.*
- Ugyan. *Legyint.* Amint áthelyeztem a kezed egy kissé előnyösebb pozícióba, úgy lefagytál, hogy reagálni is képtelen lettél volna, ha elengedlek.
*Ölti ki a nyelvét, mint afféle rosszindulatú fiúgyermek, amiből mi tagadás, maradt még jócskán a férfiban, ha valaki van oly' balszerencsés, hogy előhozza belőle. Ennek megfelelően leírhatatlan boldogság önti el, amikor a hajmosáshoz odafűzött - egyébként minden efféle szándékot mellőző - megjegyzésére eleinte csak néhány sor tátogásra futja a leánytól.*
- Kérlek, kezdj!
*Mondja esdeklő hangon, hogy aztán következő lépésként beinhaláljon némi vizet, csak úgy a biztonság kedvéért. Persze csak saját magát hibáztathatja, elvégre számítania kellett volna valami ilyesmire, de hát mit lehet tenni, némi meghitt hangulat, egy kis kiépülő bizalom és figyelme máris lankad. Ahogy újra levegőhöz jut, komótosan visszakrákog valamennyit a nyelőcsövét galádul megtöltő folyadékból. Első ösztöne persze kongatja a harangot a fejében, biztatva, hogy azonnal torolja meg a történteket, aztán néhány kellemesebb levegővétel után konstatálja, hogy Rocha már menekülőre is fogta a dolgot, így hát egyedül lévén a vízben, újfent alámerül, és kezét párszor átfuttatja tincsein, egyrészt, mert tényleg szereti, ha tiszta, másrészt, hogy időt nyerjen, amíg kigondolja a megfelelő szavakat és cselekedetet megbosszulandó az iménti sérelmet. Végül felegyenesedik és már el is indulna revansot venni, amikor is szembetűnik neki a lányon végigfutó borzongás és libabőr. Arcára gonosz vigyor húzódik, és lassú mozdulatokkal visszaül a dézsába, középtájt elhelyezkedve, ezzel két választást hagyva partnerének, nevezetesen vagy fagyoskodik tovább, vagy kénytelen lesz visszamászni.*
- Tudod, igazán nem szép tőled, hogy én itt a lelkemet kiöntöm neked, megbízom benned, te meg az első adandó alkalommal galádul ellenem fordítod ezt a figyelmességet.
*Csóválja a fejét, igyekezvén annyi sértettséget csepegtetni hangjába, amennyit csak tud.*
- Hiába, újfent bedőltem a lágy asszonyi szavaknak, s azonnal elárultak.
*Kézfejét homlokához érinti, arca maga a merő kétségbeesés, mint aki arra a sorsra rendeltetett, hogy újra meg újra, az idők végezetéig elkövesse ezt a hibát.
Végül mélyet lélegzik, néhány másodpercig benntartja a levegőt, majd kifúj, s ezzel a maradék bosszúsága is elpárolog. Egyik kezét kinyújtja Rocha felé.*
- Gyere ide, kérlek!
*Mondja szelíden, hangjában pedig nyoma sincs a korábbi gúnynak, csak őszinte kérlelésnek.*
//Fürdőház//
*Beleburkolóznak a Fürdőház csendjébe, a férfi pedig kihasználja az alkalmat, élesen fülel. Figyel az apró cseppenésekre, halk, beazonosíthatatlan neszekre, észrevétlen rezdülésekre. Légzése pedig lassul, mintha szépen lassan felvenné az épület ritmusát. Aztán egy sokkal közelebbi zaj kelti fel a figyelmét, közeli csobogás, ahogy a lány mozgolódik egy kicsit a vízben, a Hóhajú arcára pedig halovány mosoly húzódik.*
- Kérdezhetsz.
*Mondja végül. Messze nincs itt olyan sötét, mint szobájában, és partnerének korábbi reakciójából következtetve van némi fogalma arról, hogy mi fúrhatja az oldalát. Számba veszi a testét csúfító számtalan emlékeztetőt saját halandóságára, hátha akadnak köztük olyanok, melyek sokkal mélyebb sebeket okoztak holmi szemmel látható, ezüstösen csillogó bőrnél, s így arra sarkallnák, hogy inkább kerülje a témát. De legrosszabb esetben is csak némi bosszúság kapaszkodik egyik-másikba, aminek kivételesen még csak nem is önmaga a célpontja, így ha nem tévedett, s valóban a kíváncsiság eszi a leányt, úgy hajlandó azt kielégíteni. Ellenkező esetben legfeljebb botrányosan hülyének fogja őt nézni, azzal meg ki tud békülni.
Szeme végül kipattan, ahogy visszatérnek az egészséges csipkelődéshez, fogai megvillannak, ahogy mosolya még szélesebbre húzódik.*
- Ugyan. *Legyint.* Amint áthelyeztem a kezed egy kissé előnyösebb pozícióba, úgy lefagytál, hogy reagálni is képtelen lettél volna, ha elengedlek.
*Ölti ki a nyelvét, mint afféle rosszindulatú fiúgyermek, amiből mi tagadás, maradt még jócskán a férfiban, ha valaki van oly' balszerencsés, hogy előhozza belőle. Ennek megfelelően leírhatatlan boldogság önti el, amikor a hajmosáshoz odafűzött - egyébként minden efféle szándékot mellőző - megjegyzésére eleinte csak néhány sor tátogásra futja a leánytól.*
- Kérlek, kezdj!
*Mondja esdeklő hangon, hogy aztán következő lépésként beinhaláljon némi vizet, csak úgy a biztonság kedvéért. Persze csak saját magát hibáztathatja, elvégre számítania kellett volna valami ilyesmire, de hát mit lehet tenni, némi meghitt hangulat, egy kis kiépülő bizalom és figyelme máris lankad. Ahogy újra levegőhöz jut, komótosan visszakrákog valamennyit a nyelőcsövét galádul megtöltő folyadékból. Első ösztöne persze kongatja a harangot a fejében, biztatva, hogy azonnal torolja meg a történteket, aztán néhány kellemesebb levegővétel után konstatálja, hogy Rocha már menekülőre is fogta a dolgot, így hát egyedül lévén a vízben, újfent alámerül, és kezét párszor átfuttatja tincsein, egyrészt, mert tényleg szereti, ha tiszta, másrészt, hogy időt nyerjen, amíg kigondolja a megfelelő szavakat és cselekedetet megbosszulandó az iménti sérelmet. Végül felegyenesedik és már el is indulna revansot venni, amikor is szembetűnik neki a lányon végigfutó borzongás és libabőr. Arcára gonosz vigyor húzódik, és lassú mozdulatokkal visszaül a dézsába, középtájt elhelyezkedve, ezzel két választást hagyva partnerének, nevezetesen vagy fagyoskodik tovább, vagy kénytelen lesz visszamászni.*
- Tudod, igazán nem szép tőled, hogy én itt a lelkemet kiöntöm neked, megbízom benned, te meg az első adandó alkalommal galádul ellenem fordítod ezt a figyelmességet.
*Csóválja a fejét, igyekezvén annyi sértettséget csepegtetni hangjába, amennyit csak tud.*
- Hiába, újfent bedőltem a lágy asszonyi szavaknak, s azonnal elárultak.
*Kézfejét homlokához érinti, arca maga a merő kétségbeesés, mint aki arra a sorsra rendeltetett, hogy újra meg újra, az idők végezetéig elkövesse ezt a hibát.
Végül mélyet lélegzik, néhány másodpercig benntartja a levegőt, majd kifúj, s ezzel a maradék bosszúsága is elpárolog. Egyik kezét kinyújtja Rocha felé.*
- Gyere ide, kérlek!
*Mondja szelíden, hangjában pedig nyoma sincs a korábbi gúnynak, csak őszinte kérlelésnek.*
17583. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:04:32
Üzenet elküldve: 2022-06-20 19:04:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozások egy fogadóban//
*Tekintete hol a férfin, hol a nőn időzik arcán tűnődő kifejezéssel, miközben mérlegeli a helyzetet. Megadja magának azt a luxust, hogy bízik emberismeretében, de legalábbis felismeri, ha egy intenzív, nehezen megjátszható érzelem kivetülése valós, vagy színjáték. Márpedig Mesedahy nem tetszése Zaejnt illetően zsigerinek tűnik, amit alighanem csak a társaság többi, vagyis jelen esetben szöszke tagja miatt fog vissza. Esetleg mert egy fogadóban vannak, és a tulaj meglehet, kipenderítené a rendbontókat, és akkor nincs ital sem. Azért hízelgőbb a feltételezés, hogy szerény személye gyakorol jótékony hatást, így hát megmarad ennél a változatnál.
Ahogyan az az első találkozásoknál lenni szokott, megtörténnek a bemutatkozások. Auhryen megszokott, kiszínesített és részletekbe messze nem menő meséje megteszi a maga hatását. A lopva tett pillantásokkal gyorsan felméri a helyzetet, és a jelek szerint Mesénél sikert aratott vele, míg Zaejn illedelmes férfi ésszel nem tesz megjegyzéseket. Hát igen, tisztában van az örök szabály, elviselni az apróbb szeszélyeket egy izgalmas éjszakáért cserébe. A megjegyzést azért nem hagyja válasz nélkül, a vallomás szégyenlős, pironkodós mosolyt szül, mint egy igazi szende kisasszony tenné, miközben aprócska fészkelődése alatt pont úgy igazul tartása, hogy előnyösebb szögekből lehessen megcsodálni alakját. Nagyon jól emlékszik még, mikor milyen pózba kell rendeznie testét, elvégre a régi tudással nem egyszer kiegészíti újonnan szerzett passzióját. No meg épp annyira a lényébe ivódott a kacér tudomány, mint a szorgos diákoknak az iskolában tanultak. A választás hiánya ugyebár, vagyis a választás hiányának illúziója.
Ugyan Mesedahy egyelőre tovább adja a labdát, ám Zaejn elkapja és él a lehetőséggel. Megejti hát ő is a maga bemutatkozását. A történet kezdete jó, megragadja a figyelmet, hát még a vége! Leheletnyivel egyenesebbé válik tartása, miközben borzongás fut végig Auhryen gerincén. Nem attól tart, hogy a zsoldos pengéjére hányva fogja végezni, sokkal inkább a múlt egy kitartó kísértet látogatja meg. A vidám mulatság, aminek a kicsapódó ajtó vet, hogy utána kibotorkáljon... Minden önuralmára szüksége van, hogy ne rázza meg a fejét, miközben elkergeti az emlékképet.*
- Ó igen, mindig akad valaki, aki el akar intézni valakit. *bólint apró mozdulattal. Igyekszik könnyed, csevegő hangnemet megütni, ám a viselt álarc elcsúszik egy picit, és nem sikerül tökéletesre a hangszín. Az apró kis szurka-piszka két társa között, azonban ad időt arra, hogy lelkiekben összeszedje magát, és fejét csóválva, de somolyogva hallgassa az oda-vissza mondásokat.
A következő történet pedig ismét megkísérli letaglózni az elfet. Egy árnyalattal fehérebbé válik, ahogy hallgatja azanzásítva előadott tragédiák sorát részben a még benne pislákoló empátia miatt, részben a kísértetiesen ismerős elemek miatt. Auhryen anyja nem volt szolga, ő maga pedig szerelem gyerek, apját is ismerte, boldog életük lehetett volna, ha... ha szülei nem szerették volna annyira a szakmájukat, és ami végül az életükbe került. Ha az az állítólagos barát nem passzolta volna le a magára marad kicsi elfet némi aranyért cserébe. Auhryen nem szökött meg, megszöktették, megmutatták neki, hogy van másfajta élet is, ahogy benne is rejtőzhet több. Aztán kiderült, hogy ugyanúgy valakinek az eszközévé vált, csak másként használták fel. Ujjai határozottan kulcsolódnak a pálinkás pohár köré, már-már mintha egy torkot szorítana velük, majd a lány felé emeli azt.*
- A világ tele van seggfejekkel. *Azzal felhajtja a pálinkát. Talán kicsit túl hirtelen volt az elhatározás, mert pislog néhányat rendesen tőle, miközben az ital megtett útjának minden milliméterét érzi a torkában, mígnem gyomrába ér.*
- Huhh... és persze adjanak elég munkát a bérkardoknak. *teszi még hozzá a furcsa pohárköszöntőhöz. Végül is többnyire az említett seggfejek adnak munkát a zsoldosoknak, és néha még pont az ilyen alakokat hányják kardélre. Mindenki nyer, kivéve, amikor nem. A haldokló hangulat azonban megfelelő irányba terelődik egyetlen kérdésnek hála. Az elf a komorodó hangulat után szinte nyomban kivirul, és bár egyértelmű lelkesedését kellő mértékben szelídebbre fogja, miközben rábólint.*
- Hogyne, ezer örömmel adok egy kis aláfestőt kicsit később. *Elvégre a dal választás fontos, és jelen ingadozó viszonyok között még nehéz lenne a megfelelő dallamokat és témát belőni. Ám ha már kicsit elegyedik hármasuk furcsa keveréke, már könnyebb lesz a megtalálni az igaziakat.*
*Tekintete hol a férfin, hol a nőn időzik arcán tűnődő kifejezéssel, miközben mérlegeli a helyzetet. Megadja magának azt a luxust, hogy bízik emberismeretében, de legalábbis felismeri, ha egy intenzív, nehezen megjátszható érzelem kivetülése valós, vagy színjáték. Márpedig Mesedahy nem tetszése Zaejnt illetően zsigerinek tűnik, amit alighanem csak a társaság többi, vagyis jelen esetben szöszke tagja miatt fog vissza. Esetleg mert egy fogadóban vannak, és a tulaj meglehet, kipenderítené a rendbontókat, és akkor nincs ital sem. Azért hízelgőbb a feltételezés, hogy szerény személye gyakorol jótékony hatást, így hát megmarad ennél a változatnál.
Ahogyan az az első találkozásoknál lenni szokott, megtörténnek a bemutatkozások. Auhryen megszokott, kiszínesített és részletekbe messze nem menő meséje megteszi a maga hatását. A lopva tett pillantásokkal gyorsan felméri a helyzetet, és a jelek szerint Mesénél sikert aratott vele, míg Zaejn illedelmes férfi ésszel nem tesz megjegyzéseket. Hát igen, tisztában van az örök szabály, elviselni az apróbb szeszélyeket egy izgalmas éjszakáért cserébe. A megjegyzést azért nem hagyja válasz nélkül, a vallomás szégyenlős, pironkodós mosolyt szül, mint egy igazi szende kisasszony tenné, miközben aprócska fészkelődése alatt pont úgy igazul tartása, hogy előnyösebb szögekből lehessen megcsodálni alakját. Nagyon jól emlékszik még, mikor milyen pózba kell rendeznie testét, elvégre a régi tudással nem egyszer kiegészíti újonnan szerzett passzióját. No meg épp annyira a lényébe ivódott a kacér tudomány, mint a szorgos diákoknak az iskolában tanultak. A választás hiánya ugyebár, vagyis a választás hiányának illúziója.
Ugyan Mesedahy egyelőre tovább adja a labdát, ám Zaejn elkapja és él a lehetőséggel. Megejti hát ő is a maga bemutatkozását. A történet kezdete jó, megragadja a figyelmet, hát még a vége! Leheletnyivel egyenesebbé válik tartása, miközben borzongás fut végig Auhryen gerincén. Nem attól tart, hogy a zsoldos pengéjére hányva fogja végezni, sokkal inkább a múlt egy kitartó kísértet látogatja meg. A vidám mulatság, aminek a kicsapódó ajtó vet, hogy utána kibotorkáljon... Minden önuralmára szüksége van, hogy ne rázza meg a fejét, miközben elkergeti az emlékképet.*
- Ó igen, mindig akad valaki, aki el akar intézni valakit. *bólint apró mozdulattal. Igyekszik könnyed, csevegő hangnemet megütni, ám a viselt álarc elcsúszik egy picit, és nem sikerül tökéletesre a hangszín. Az apró kis szurka-piszka két társa között, azonban ad időt arra, hogy lelkiekben összeszedje magát, és fejét csóválva, de somolyogva hallgassa az oda-vissza mondásokat.
A következő történet pedig ismét megkísérli letaglózni az elfet. Egy árnyalattal fehérebbé válik, ahogy hallgatja azanzásítva előadott tragédiák sorát részben a még benne pislákoló empátia miatt, részben a kísértetiesen ismerős elemek miatt. Auhryen anyja nem volt szolga, ő maga pedig szerelem gyerek, apját is ismerte, boldog életük lehetett volna, ha... ha szülei nem szerették volna annyira a szakmájukat, és ami végül az életükbe került. Ha az az állítólagos barát nem passzolta volna le a magára marad kicsi elfet némi aranyért cserébe. Auhryen nem szökött meg, megszöktették, megmutatták neki, hogy van másfajta élet is, ahogy benne is rejtőzhet több. Aztán kiderült, hogy ugyanúgy valakinek az eszközévé vált, csak másként használták fel. Ujjai határozottan kulcsolódnak a pálinkás pohár köré, már-már mintha egy torkot szorítana velük, majd a lány felé emeli azt.*
- A világ tele van seggfejekkel. *Azzal felhajtja a pálinkát. Talán kicsit túl hirtelen volt az elhatározás, mert pislog néhányat rendesen tőle, miközben az ital megtett útjának minden milliméterét érzi a torkában, mígnem gyomrába ér.*
- Huhh... és persze adjanak elég munkát a bérkardoknak. *teszi még hozzá a furcsa pohárköszöntőhöz. Végül is többnyire az említett seggfejek adnak munkát a zsoldosoknak, és néha még pont az ilyen alakokat hányják kardélre. Mindenki nyer, kivéve, amikor nem. A haldokló hangulat azonban megfelelő irányba terelődik egyetlen kérdésnek hála. Az elf a komorodó hangulat után szinte nyomban kivirul, és bár egyértelmű lelkesedését kellő mértékben szelídebbre fogja, miközben rábólint.*
- Hogyne, ezer örömmel adok egy kis aláfestőt kicsit később. *Elvégre a dal választás fontos, és jelen ingadozó viszonyok között még nehéz lenne a megfelelő dallamokat és témát belőni. Ám ha már kicsit elegyedik hármasuk furcsa keveréke, már könnyebb lesz a megtalálni az igaziakat.*
17582. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-18 22:03:14
Üzenet elküldve: 2022-06-18 22:03:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás előtt, zárás//
* Nem haragszik meg a lányra, nem hibáztatja őt a döntéséért.*
- Semmi baj, megértem.
* Nagyon örül, hogy máris megismerkedett valakivel, és szívből reméli, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkozott a lánnyal.*
~ Vajon minden lány ilyen? ~
-Én is nagyon örvendtem a találkozásnak, biztosan összefutunk még, és akkor majd elfogadom a meghívásodat.
* Agin még egy utolsót rámosolyog a lányra, majd elindul a fogadó kijárata felé. Nem tudja, hogy merre menjen, de nem fél, sőt, izgatottan áll elébe.*
~ Ha eltévedek is, legrosszabb esetben Sárvárosban kötök ki. ~
* Nem haragszik meg a lányra, nem hibáztatja őt a döntéséért.*
- Semmi baj, megértem.
* Nagyon örül, hogy máris megismerkedett valakivel, és szívből reméli, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkozott a lánnyal.*
~ Vajon minden lány ilyen? ~
-Én is nagyon örvendtem a találkozásnak, biztosan összefutunk még, és akkor majd elfogadom a meghívásodat.
* Agin még egy utolsót rámosolyog a lányra, majd elindul a fogadó kijárata felé. Nem tudja, hogy merre menjen, de nem fél, sőt, izgatottan áll elébe.*
~ Ha eltévedek is, legrosszabb esetben Sárvárosban kötök ki. ~
17581. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-18 16:49:26
Üzenet elküldve: 2022-06-18 16:49:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fürdőház //
* Meleg vízben könnyebben el tud lazulni az ember, a fáradt izmok is megpihennek. Halja, amit Kat hangot ad élvezetének, s majd csak hívó szavára fordul meg, mikor a másik már kényelmesen elhelyezkedett. Noha nem igazságos, hogy a lány lássa az ő nem épp elegáns vízbe merülését, mégsem rója föl neki. Egyszerűen csak belép s leül, törülközőjét hátrahagyva. Helyezkedik, szemben a lánnyal, így legalább egálban vannak. A szappant is mellőzi egy ideig, és a haját is inkább csak a kezeibe merített vízzel nedvesíti be. Nagy sokára dönt úgy, hogy szemeit becsukva kicsit alámerül és vissza is tér eddigi pozíciójába. Mondhatni kedvtelve nézi, miként mossa Kat a haját. Mármint a sajátját és nem az övét ugye. Szép dús haja van és így vizesen kimondottan tetszetős. *
- Ázom.
* Válaszol nagyon egyszerű és meglehetőst pongyola módon, ugratva a lányt. Ha besöpri annak unott pillantását, már vigyorogva vallja meg az igazat. *
- Jövök megyek és intézkedek. Holnap elkísérlek a piacra, magamnak is megveszem, amire szükségem lehet nagy hirtelen. Más jellegű terveim is vannak, közelebbi időben, de az még bizonytalan. Intézem a házat, esetleg holmi kaland után nézek.
* Meleg vízben könnyebben el tud lazulni az ember, a fáradt izmok is megpihennek. Halja, amit Kat hangot ad élvezetének, s majd csak hívó szavára fordul meg, mikor a másik már kényelmesen elhelyezkedett. Noha nem igazságos, hogy a lány lássa az ő nem épp elegáns vízbe merülését, mégsem rója föl neki. Egyszerűen csak belép s leül, törülközőjét hátrahagyva. Helyezkedik, szemben a lánnyal, így legalább egálban vannak. A szappant is mellőzi egy ideig, és a haját is inkább csak a kezeibe merített vízzel nedvesíti be. Nagy sokára dönt úgy, hogy szemeit becsukva kicsit alámerül és vissza is tér eddigi pozíciójába. Mondhatni kedvtelve nézi, miként mossa Kat a haját. Mármint a sajátját és nem az övét ugye. Szép dús haja van és így vizesen kimondottan tetszetős. *
- Ázom.
* Válaszol nagyon egyszerű és meglehetőst pongyola módon, ugratva a lányt. Ha besöpri annak unott pillantását, már vigyorogva vallja meg az igazat. *
- Jövök megyek és intézkedek. Holnap elkísérlek a piacra, magamnak is megveszem, amire szükségem lehet nagy hirtelen. Más jellegű terveim is vannak, közelebbi időben, de az még bizonytalan. Intézem a házat, esetleg holmi kaland után nézek.
17580. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-18 06:58:17
Üzenet elküldve: 2022-06-18 06:58:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Találkozások egy fogadóban//
*A délibábra csak egy halk morranást ad válaszul. Nem kezdi el fejtegetni, hogy valószínűleg mindkettőjüknek az lenne a legkifizetődőbb, ha ez valóban fedné a valóságot. De sajnos az az egy pálinka közel sem okoz olyan illumináltságot, hogy ilyet képzelegjen. Arról nem is beszélve, hogy azért az esze sem mehetett el annyira, hogy éppen Zaejnről kezdjen fantáziálgatni. Az arcáról mindenesetre az tökéletesen leolvasható, hogy nem egészen felhőtlen számára ez a viszontlátás. Ilyen arcot nehéz megjátszani, ha pedig a szöszke jól tud olvasni a mimikákból, akkor ezzel hamar meg is tudja nyugtatni magát. Viszont a hangulata épp elég pocsék ahhoz, hogy ne akarja az új találkozást jobban beárnyékolni negatív aurájával, így jó kislányként viselkedve most nem fantáziálgat arról, hogy átharapja valakinek a torkát. Inkább a hosszúéletűre szegezi sárga szemeit, ahogy megkezdi a történetét. Személy szerint a zenész lét őt felvillanyozza, ami egy halovány mosoly kíséretében ki is ül az arcára. Legalább akad valami, ami megmosolyogtatja, de ennek sem tud sok időt fenntartani. Ahogy Zaejn hangja ismét felcsendül egy halk morranással forgatja meg a szemeit a számára elcsépelten hangzó megjegyzésen.
A kegyes felajánlást ő kihagyja, így csak legyintget, hogy nyugodtan vegye át Zaejn a gyeplőt és legyen ő a soros. A saját semmitmondó története ráér a végén is. Addig inkább önállósítja magát, a maradék két poharat teletölt, melyből az egyiket a szellőlány elé tolja, a másikból pedig ő maga kortyol pár nagyobbat. Már épp elismerőn biccentene a férfi bemutatkozására, hogy csodával határos módon nem merült el az undorító öntömjénezésben, de a végső megjegyzés olyan élesen szúr a bordái közé, hogy az egyik korty majdnem félre is siklik, így kénytelen azt visszaköhögni a pohárba. Ha úri hölgy lenne biztos kellemetlenül kéne magát éreznie, de szerencsére ettől elég távol áll, így csak a pohár alja érkezik a kelleténél hangosabban a pult lapjára. Szerencsére annak tartalma megmarad benne, pedig szíve szerint egyenesen a zsoldos képébe öntötte volna. De az már tényleg gyerekes lett volna még tőle is.*
- Mesedahy azért olyan fancsali, mert már látott ruha nélkül és azóta is rémképek gyötrik, amitől még az ital sem ad menekvést. Hagy ne kelljen felidéznem a szellőlány előtt, hogy hogyan is történt az az eset.
*Ereszt is meg egy bájosnak semmiképp sem mondható mosolyt, ahogy ismét emeli a poharat, hogy pár nagyobbat kortyoljon ki belőle. Zaejn hiába igyekszik félreérthetően otromba lenni, Mese tudja jól, hogy biztos lábakon áll az ellenkezése. Sosem volt férfival, mostani hangulatának oka pedig tökéletes intelem ahhoz, hogy egyhamar ezen ne is akarjon változtatni.*
- De még pár pohár és talán arra is sor kerül. Viszont azt hiszem most én következem.
*Pillant le futólag a csuklóin éktelenkedő karperecekre, amire csak egy újabb szájhúzás a reakció, de végül vállat vonva pillant fel Auhryenre.*
- Mesedahy Ightasho a nevem, de ki tudja mi lettem volna, ha nem így alakul az életem. Anyám szolga volt, az a korcs, aki megerőszakolta pedig a munkaadója. Fattyúként jöttem a világra, mivel apám nem vállalt fel gyermekeként. Anyámat nem ismerhettem meg, viszont egy kedves asszony, egy másik szolgáló vett magához és adta ezt a nevet.
*Végül tekintetét visszafordítja a pohárhoz, s ujjai között forgatva tűnődik el azon, mit is mondhatna még. Az ő életének egyetlen egy pontja sem különleges, nem boldog és felhőtlen. Az egyetlen boldogsága is nem oly rég árulta el, most meg még ez a fajankó is felbukkant, ami vegyes érzésekkel tölti el. Hisz egy idegen városban van, ahol azért nem olyan rossz, ha van egy ismerős arc. Csak hát az előzőre is elég csúnyán ráfaragott.*
- Szolgaként éltem én is hol itt, hol ott. Utolsó tőrdöfésként pedig visszavittek apám családjához, ahol nem sok maradásom volt. Megszöktem.
*Von egyszerűen vállat, majd egy húzással kiissza a maradék bort is.*
- Nos remélem ez kellően lerombolta ezt a remek hangulatot.
*Ereszt meg egy ügyetlen vigyort és tekintetével ismét a lányt keresi. Igencsak alul maradt az ő történetével szemben, sajnos még Zaejn is felülmúlja, de ez ő. Tetőtől talpig szökött rabszolga, akit lehet, hogy kerestetnek is.*
- Talán később mutathatnál valamit abból a remek zenei tudásodból.
*Igyekszik oldani inkább a hangulatot egy igen sarkos tématereléssel.*
*A délibábra csak egy halk morranást ad válaszul. Nem kezdi el fejtegetni, hogy valószínűleg mindkettőjüknek az lenne a legkifizetődőbb, ha ez valóban fedné a valóságot. De sajnos az az egy pálinka közel sem okoz olyan illumináltságot, hogy ilyet képzelegjen. Arról nem is beszélve, hogy azért az esze sem mehetett el annyira, hogy éppen Zaejnről kezdjen fantáziálgatni. Az arcáról mindenesetre az tökéletesen leolvasható, hogy nem egészen felhőtlen számára ez a viszontlátás. Ilyen arcot nehéz megjátszani, ha pedig a szöszke jól tud olvasni a mimikákból, akkor ezzel hamar meg is tudja nyugtatni magát. Viszont a hangulata épp elég pocsék ahhoz, hogy ne akarja az új találkozást jobban beárnyékolni negatív aurájával, így jó kislányként viselkedve most nem fantáziálgat arról, hogy átharapja valakinek a torkát. Inkább a hosszúéletűre szegezi sárga szemeit, ahogy megkezdi a történetét. Személy szerint a zenész lét őt felvillanyozza, ami egy halovány mosoly kíséretében ki is ül az arcára. Legalább akad valami, ami megmosolyogtatja, de ennek sem tud sok időt fenntartani. Ahogy Zaejn hangja ismét felcsendül egy halk morranással forgatja meg a szemeit a számára elcsépelten hangzó megjegyzésen.
A kegyes felajánlást ő kihagyja, így csak legyintget, hogy nyugodtan vegye át Zaejn a gyeplőt és legyen ő a soros. A saját semmitmondó története ráér a végén is. Addig inkább önállósítja magát, a maradék két poharat teletölt, melyből az egyiket a szellőlány elé tolja, a másikból pedig ő maga kortyol pár nagyobbat. Már épp elismerőn biccentene a férfi bemutatkozására, hogy csodával határos módon nem merült el az undorító öntömjénezésben, de a végső megjegyzés olyan élesen szúr a bordái közé, hogy az egyik korty majdnem félre is siklik, így kénytelen azt visszaköhögni a pohárba. Ha úri hölgy lenne biztos kellemetlenül kéne magát éreznie, de szerencsére ettől elég távol áll, így csak a pohár alja érkezik a kelleténél hangosabban a pult lapjára. Szerencsére annak tartalma megmarad benne, pedig szíve szerint egyenesen a zsoldos képébe öntötte volna. De az már tényleg gyerekes lett volna még tőle is.*
- Mesedahy azért olyan fancsali, mert már látott ruha nélkül és azóta is rémképek gyötrik, amitől még az ital sem ad menekvést. Hagy ne kelljen felidéznem a szellőlány előtt, hogy hogyan is történt az az eset.
*Ereszt is meg egy bájosnak semmiképp sem mondható mosolyt, ahogy ismét emeli a poharat, hogy pár nagyobbat kortyoljon ki belőle. Zaejn hiába igyekszik félreérthetően otromba lenni, Mese tudja jól, hogy biztos lábakon áll az ellenkezése. Sosem volt férfival, mostani hangulatának oka pedig tökéletes intelem ahhoz, hogy egyhamar ezen ne is akarjon változtatni.*
- De még pár pohár és talán arra is sor kerül. Viszont azt hiszem most én következem.
*Pillant le futólag a csuklóin éktelenkedő karperecekre, amire csak egy újabb szájhúzás a reakció, de végül vállat vonva pillant fel Auhryenre.*
- Mesedahy Ightasho a nevem, de ki tudja mi lettem volna, ha nem így alakul az életem. Anyám szolga volt, az a korcs, aki megerőszakolta pedig a munkaadója. Fattyúként jöttem a világra, mivel apám nem vállalt fel gyermekeként. Anyámat nem ismerhettem meg, viszont egy kedves asszony, egy másik szolgáló vett magához és adta ezt a nevet.
*Végül tekintetét visszafordítja a pohárhoz, s ujjai között forgatva tűnődik el azon, mit is mondhatna még. Az ő életének egyetlen egy pontja sem különleges, nem boldog és felhőtlen. Az egyetlen boldogsága is nem oly rég árulta el, most meg még ez a fajankó is felbukkant, ami vegyes érzésekkel tölti el. Hisz egy idegen városban van, ahol azért nem olyan rossz, ha van egy ismerős arc. Csak hát az előzőre is elég csúnyán ráfaragott.*
- Szolgaként éltem én is hol itt, hol ott. Utolsó tőrdöfésként pedig visszavittek apám családjához, ahol nem sok maradásom volt. Megszöktem.
*Von egyszerűen vállat, majd egy húzással kiissza a maradék bort is.*
- Nos remélem ez kellően lerombolta ezt a remek hangulatot.
*Ereszt meg egy ügyetlen vigyort és tekintetével ismét a lányt keresi. Igencsak alul maradt az ő történetével szemben, sajnos még Zaejn is felülmúlja, de ez ő. Tetőtől talpig szökött rabszolga, akit lehet, hogy kerestetnek is.*
- Talán később mutathatnál valamit abból a remek zenei tudásodból.
*Igyekszik oldani inkább a hangulatot egy igen sarkos tématereléssel.*
17579. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-17 21:47:46
Üzenet elküldve: 2022-06-17 21:47:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Indulás előtt, zárás//
*Ímóla meglepődik a férfi válaszán. ~Nem Ő az első férfi, aki nagyon siet valahová~ gondolja. ~Nem tudom mi hajtja, de nem szabad visszafogni~ folytatja a gondolatot.
Jól esik neki Agin felajánlása, de ezt most nem tudja elfogadni.*
-Kedves vagy, de inkább nem mennék. Nem szeretek sötétben mászkálni. Neked jó utat, ez a város azért nem olyan veszélyes mint Sárváros, de azért sötétedés után itt is óvatosnak kell lenni.* mondja. *
- Örülök, hogy találkoztunk, jó volt Veled beszélgetni!* idézi fel az emlékeket őszintén, de kicsit sajnálja, hogy megint el kell válnia egy jó beszélgetőpartnertől.*
- Remélem még találkozunk, vigyázz magadra, főleg Sárvárosban! * mondja búcsúzásként.*
*Ímóla meglepődik a férfi válaszán. ~Nem Ő az első férfi, aki nagyon siet valahová~ gondolja. ~Nem tudom mi hajtja, de nem szabad visszafogni~ folytatja a gondolatot.
Jól esik neki Agin felajánlása, de ezt most nem tudja elfogadni.*
-Kedves vagy, de inkább nem mennék. Nem szeretek sötétben mászkálni. Neked jó utat, ez a város azért nem olyan veszélyes mint Sárváros, de azért sötétedés után itt is óvatosnak kell lenni.* mondja. *
- Örülök, hogy találkoztunk, jó volt Veled beszélgetni!* idézi fel az emlékeket őszintén, de kicsit sajnálja, hogy megint el kell válnia egy jó beszélgetőpartnertől.*
- Remélem még találkozunk, vigyázz magadra, főleg Sárvárosban! * mondja búcsúzásként.*
17578. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-17 17:52:14
Üzenet elküldve: 2022-06-17 17:52:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás előtt//
* Szeme felcsillan, mosolya füléig húzódik.*
- Nahát, ez aztán a visszautasíthatatlan javaslat. De sajnos vissza kell hogy utasítanom. Azt hiszem hogy itt az ideje annak, hogy menjek. Még ha nem is megyek le Sárvárosba, de a városba körbenéznék. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen is a híres Arthenior. Utána persze ihatunk egyet, már ha persze még mindig áll az ajánlatod.
* Agin feláll, és felveszi a két, hüvelyében levő kardot. Felszereli azokat a hátára, majd elgondolkozik, és a lány fele fordul.*
-Nem akarsz velem jönni? * mosolygó fejével az ajtó felé int * Nem lenne rossz egy olyan idegenvezető, aki ismeri a várost. Új emberekkel is megismerkedhetnénk, vagy már általad ismertekkel is találkozhatunk. Na, mit mondasz? Velem jössz?
* Szeme felcsillan, mosolya füléig húzódik.*
- Nahát, ez aztán a visszautasíthatatlan javaslat. De sajnos vissza kell hogy utasítanom. Azt hiszem hogy itt az ideje annak, hogy menjek. Még ha nem is megyek le Sárvárosba, de a városba körbenéznék. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen is a híres Arthenior. Utána persze ihatunk egyet, már ha persze még mindig áll az ajánlatod.
* Agin feláll, és felveszi a két, hüvelyében levő kardot. Felszereli azokat a hátára, majd elgondolkozik, és a lány fele fordul.*
-Nem akarsz velem jönni? * mosolygó fejével az ajtó felé int * Nem lenne rossz egy olyan idegenvezető, aki ismeri a várost. Új emberekkel is megismerkedhetnénk, vagy már általad ismertekkel is találkozhatunk. Na, mit mondasz? Velem jössz?
17577. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-17 14:18:41
Üzenet elküldve: 2022-06-17 14:18:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
*Csak egy komisz mosollyal konstatálja, hogy a mélységi ismételten kifogta, hogy miféle fehérnépet fogott magának - megint. Ahogy azonban a kínos téma és a kényes helyzet kibontakozik, úgy küzd egyre jobban és jobban a feszült csend, hogy teret hódítson magának. És mintha sikerülne is.
Nem először vannak kettesben egy szobában, ám a helyzet megint más, más szabályokkal, amiket ráadásul most próbál kipuhatolni az elf. Hiába mondta az imént, hogy nem kell idegenekké válniuk, a gyakorlatban még gondban van vele a rőt hajó, hogy mi az a távolság, ami már túl közeli vagy távoli, és mi az, ami a jelenlegi viszonyokba belefér.
Így bár a hangok alapján nem megy zökkenő mentesen a fürdés, mégsem kel fel a helyéről, hogy közelebb menjen és segítsen. Bármennyire is próbáljon nyugodt maradni, vagy annak tűnni, feszélyezve érzi magát. Ismerős jelenetek, elemek, ám teljesen más szögből nézve.
Mikor a megtisztított kötés visszakerül a mélységi szemére, kicsit fellélegez a rőt hajú elf is. Nem azért, mert olyan kényelmetlen lett volna a sötét szobában, ám a kényelmetlen, feszült csendben ücsörgés kezdte kikezdeni a nyugalmát. Így már van valami tennivalója, ahelyett, hogy a határokon töprengene folyton, hogy átlépte-e vagy az óvatos távolságtartás túlzott-e. Elhúzza a függönyöket, és a spalettákat is kinyitja, majd visszalép a dézsához, amiben a ruhák áznak. Hagyja még őket a vízben, rájuk fér az alapos átmosás, csupán átmozgatja, keveri őket, mielőtt ő is leülne enni.
Az asztalhoz érve kissé félszegen ugyan, de próbál segíteni Kharasshinak. A kezébe adja az evőeszközöket, és a tányérhoz vezeti a kezét. Az meg sem fordul a fejében, hogy etetésre szánja rá magát, ez a kiszolgáltatottság épp elég csapás lehet a mélységinek, már csak az kellene, hogy megalázó helyzetet kerekítsen belőle. Ydriss csak ezután ül le szembe Kharasshival, és kezdi lassan lapátolni az ételt. Azonban csak hamar meglepett kifejezés telepedik az arcára. No nem amiatt, hogy meséljen, hanem mert családja kerül elő.*
- Nem mentem vissza a törzsemhez, és nem is tervezem. *rázza meg a fejét szavai mellé. Hangja higgadt, tele szilárd eltökéltséggel.* Nem vagyok odavaló, és sem gondot, sem fájdalmat nem akarok a fejükre idézni. Visszatérnem oda olyan lenne, mintha a mák közé pipacs keveredne. *Azzal már emeli is a következő falatot a szájához. Mák és pipacs. Rokonok, és olyan hasonlóak is, ám a megannyi, lila virág között azonnal és messziről kiviláglik az oda nem illő vörös társuk. Ennek ellenére a festést még mindig viseli arcán. Ahogyan ő is, a minta is változott, a vonalak vékonyabbak, a korábbi világos színnel ellentétben sötétek, a rajzolat pedig inkább keretet ad, minthogy központi elem lenne.*
- Mesélni sok mindenről nem tudok, attól tartok. Az időm nagyját az erdei kis vackomban töltöttem. Mindig akadt valami tennivaló, de persze mindent nem tudtam előteremteni, ami kellhet, hát olykor ellátogattam a környező falvakba. Néhány látogatás után már egyértelművé vált a lakók számára, hogy nem akarok bajt, akkor már könnyebben ráálltak a cserére és üzletelésre. És ezzel nagyjából mindent el is mondtam. És te? Hogyan... teltek a napjaid?
//Az egyik szobában//
*Csak egy komisz mosollyal konstatálja, hogy a mélységi ismételten kifogta, hogy miféle fehérnépet fogott magának - megint. Ahogy azonban a kínos téma és a kényes helyzet kibontakozik, úgy küzd egyre jobban és jobban a feszült csend, hogy teret hódítson magának. És mintha sikerülne is.
Nem először vannak kettesben egy szobában, ám a helyzet megint más, más szabályokkal, amiket ráadásul most próbál kipuhatolni az elf. Hiába mondta az imént, hogy nem kell idegenekké válniuk, a gyakorlatban még gondban van vele a rőt hajó, hogy mi az a távolság, ami már túl közeli vagy távoli, és mi az, ami a jelenlegi viszonyokba belefér.
Így bár a hangok alapján nem megy zökkenő mentesen a fürdés, mégsem kel fel a helyéről, hogy közelebb menjen és segítsen. Bármennyire is próbáljon nyugodt maradni, vagy annak tűnni, feszélyezve érzi magát. Ismerős jelenetek, elemek, ám teljesen más szögből nézve.
Mikor a megtisztított kötés visszakerül a mélységi szemére, kicsit fellélegez a rőt hajú elf is. Nem azért, mert olyan kényelmetlen lett volna a sötét szobában, ám a kényelmetlen, feszült csendben ücsörgés kezdte kikezdeni a nyugalmát. Így már van valami tennivalója, ahelyett, hogy a határokon töprengene folyton, hogy átlépte-e vagy az óvatos távolságtartás túlzott-e. Elhúzza a függönyöket, és a spalettákat is kinyitja, majd visszalép a dézsához, amiben a ruhák áznak. Hagyja még őket a vízben, rájuk fér az alapos átmosás, csupán átmozgatja, keveri őket, mielőtt ő is leülne enni.
Az asztalhoz érve kissé félszegen ugyan, de próbál segíteni Kharasshinak. A kezébe adja az evőeszközöket, és a tányérhoz vezeti a kezét. Az meg sem fordul a fejében, hogy etetésre szánja rá magát, ez a kiszolgáltatottság épp elég csapás lehet a mélységinek, már csak az kellene, hogy megalázó helyzetet kerekítsen belőle. Ydriss csak ezután ül le szembe Kharasshival, és kezdi lassan lapátolni az ételt. Azonban csak hamar meglepett kifejezés telepedik az arcára. No nem amiatt, hogy meséljen, hanem mert családja kerül elő.*
- Nem mentem vissza a törzsemhez, és nem is tervezem. *rázza meg a fejét szavai mellé. Hangja higgadt, tele szilárd eltökéltséggel.* Nem vagyok odavaló, és sem gondot, sem fájdalmat nem akarok a fejükre idézni. Visszatérnem oda olyan lenne, mintha a mák közé pipacs keveredne. *Azzal már emeli is a következő falatot a szájához. Mák és pipacs. Rokonok, és olyan hasonlóak is, ám a megannyi, lila virág között azonnal és messziről kiviláglik az oda nem illő vörös társuk. Ennek ellenére a festést még mindig viseli arcán. Ahogyan ő is, a minta is változott, a vonalak vékonyabbak, a korábbi világos színnel ellentétben sötétek, a rajzolat pedig inkább keretet ad, minthogy központi elem lenne.*
- Mesélni sok mindenről nem tudok, attól tartok. Az időm nagyját az erdei kis vackomban töltöttem. Mindig akadt valami tennivaló, de persze mindent nem tudtam előteremteni, ami kellhet, hát olykor ellátogattam a környező falvakba. Néhány látogatás után már egyértelművé vált a lakók számára, hogy nem akarok bajt, akkor már könnyebben ráálltak a cserére és üzletelésre. És ezzel nagyjából mindent el is mondtam. És te? Hogyan... teltek a napjaid?
17576. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-06-16 12:38:55
Üzenet elküldve: 2022-06-16 12:38:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss - Kharasshi//
//Az egyik szobában//
- Nem mondhatnám *jegyzi meg halkan morogva a "kevésbé csökönyös" jelzőre. Käli bizonyos tekintetben pont olyan megátalkodott nőstényke, mint a vörös hajú elf. Egy kicsit talán szeppentebb volt az elején, de végül magára talált. Az pedig eleve sántít, hogy választotta. Egyszerűen megragadta az alkalmat, amikor megpillantotta a temetőben egyedül lófráló lányt.
Most valahogy még a szokásosnál is jobban rágja annak a közös álomnak a fájó emléke. Ydrissel ellentétben ő sosem volt benne biztos, hogy ez az egész eleve kudarcra lett volna ítélve kettejük között. Az utolsó pillanatig hitte, hogy működhet, hogy belakják azt az otthonos kis mezsgyét a két világ között. Talán ezért nem bírta az ujján hordani a mithrill gyűrűt, miután Ydriss elment. Mindig nála van, de felvenni... az túl fájó emlékeket idéz.
A lány azt mondja, nem kell idegenekké válniuk, de egy kicsit mégis úgy érzi. Jól esne a gondoskodó segítség a mosdásnál, de az elf csak leül a fal tövébe húzódva, Kharasshi pedig biztos nem fog ilyesmit kérni. Furcsa, hogy azok után, amin átmentek együtt, most mintha feszengenének egymás közelében.
A nehézségek ellenére igyekszik hamar végezni, de lehetőleg úgy, hogy ne menjen az alaposság rovására. Megmossa a haját is, ami nem kis feladat az állapotát tekintve, de nem volna jó ötlet ezt a lépést kihagyni.
Talán ki is hűl az étel, mire végez, de ő nem bánja annyira. Artheniorban ilyenkor eléggé megreked a hőség, amit nem visel olyan jól.
Nem hagyja sötétben a lányt a kelleténél tovább. Ellötyköli szappanos vízzel a kötést is, aztán vissza is teszi a szemére, hogy Ydrissnek ne kelljen vakoskodnia tovább.
Kimászik a vízből és megtörölközik, de csak úgy tessék-lássék módon, aztán a dereka köré tekeri a törölközőt.
Az étkezéshez az elején kell neki egy kis segítség, de aztán boldogul vele egyedül is. Még csak az hiányozna, hogy úgy kelljen a szájába adogatni a falatot.*
- Mesélj *mondja.* - Annyi idő eltelt és én semmit nem tudok rólad. A családod megbékült azóta? ~Azóta, hogy kiadtad az utamat.~
//Az egyik szobában//
- Nem mondhatnám *jegyzi meg halkan morogva a "kevésbé csökönyös" jelzőre. Käli bizonyos tekintetben pont olyan megátalkodott nőstényke, mint a vörös hajú elf. Egy kicsit talán szeppentebb volt az elején, de végül magára talált. Az pedig eleve sántít, hogy választotta. Egyszerűen megragadta az alkalmat, amikor megpillantotta a temetőben egyedül lófráló lányt.
Most valahogy még a szokásosnál is jobban rágja annak a közös álomnak a fájó emléke. Ydrissel ellentétben ő sosem volt benne biztos, hogy ez az egész eleve kudarcra lett volna ítélve kettejük között. Az utolsó pillanatig hitte, hogy működhet, hogy belakják azt az otthonos kis mezsgyét a két világ között. Talán ezért nem bírta az ujján hordani a mithrill gyűrűt, miután Ydriss elment. Mindig nála van, de felvenni... az túl fájó emlékeket idéz.
A lány azt mondja, nem kell idegenekké válniuk, de egy kicsit mégis úgy érzi. Jól esne a gondoskodó segítség a mosdásnál, de az elf csak leül a fal tövébe húzódva, Kharasshi pedig biztos nem fog ilyesmit kérni. Furcsa, hogy azok után, amin átmentek együtt, most mintha feszengenének egymás közelében.
A nehézségek ellenére igyekszik hamar végezni, de lehetőleg úgy, hogy ne menjen az alaposság rovására. Megmossa a haját is, ami nem kis feladat az állapotát tekintve, de nem volna jó ötlet ezt a lépést kihagyni.
Talán ki is hűl az étel, mire végez, de ő nem bánja annyira. Artheniorban ilyenkor eléggé megreked a hőség, amit nem visel olyan jól.
Nem hagyja sötétben a lányt a kelleténél tovább. Ellötyköli szappanos vízzel a kötést is, aztán vissza is teszi a szemére, hogy Ydrissnek ne kelljen vakoskodnia tovább.
Kimászik a vízből és megtörölközik, de csak úgy tessék-lássék módon, aztán a dereka köré tekeri a törölközőt.
Az étkezéshez az elején kell neki egy kis segítség, de aztán boldogul vele egyedül is. Még csak az hiányozna, hogy úgy kelljen a szájába adogatni a falatot.*
- Mesélj *mondja.* - Annyi idő eltelt és én semmit nem tudok rólad. A családod megbékült azóta? ~Azóta, hogy kiadtad az utamat.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17576-17595