Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 372 (7421. - 7436. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
7436. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-02 13:11:15
Üzenet elküldve: 2026-06-02 13:11:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*A szobás "ego" méregetés és viccelődés után. Végre leérnek a vendégtérbe. Ami még a reggel folyamán mondhatni kellőképpen békés. Az emberek még kint teszik veszik a mindennapos teendőjüket. Még talán a kocsmáros is meglepődik azon, hogy meglátja őket. Szerencsére Wrotjh az aki elkezdi a rendelésüket. Ám mielőtt még értetlenségben hagyná a törpét hát felhomályosítja azt.*
- Hát nem előbb szidalmaztad a boromat?
*Emlékezteti röviden. Nem kiokítóan. Bár megtudja érteni, hogy a másiknak is lehet még talán korán van. Mert neki biztosan.*
- Na azért mégis csak reggel van.
*Teszi hozzá megjátszva komoly arckifejezéssel. Ám képtelen sokáig megtartani azt. El is neveti magát. Nincs is annál jobb, amikor az aznapiságat folytatni kell.
Ő helyet is foglal egy üres asztalnál. Lábát fel is teszi egy előtte lévő székre, míg amiben helyet foglal enyhén hátra is dől benne. Mondhatni ringatja magát, amíg a törpét figyeli mit rendel. Az erszény látva csak elhúzza elismerően a száját. Itt biza vedelés lesz éhgyomorra. Remek. Mintha csak az orvos írta volna fel.*
- Meghiszem azt!
*Feleli enyhe fennhangon.*
- Csoda, hogy futárt nem küldött még utánunk. Az hiányozna még az életembe.
*Forgatja meg szemeit rosszallóan. Mert nem igazán szeretne elszámolni Virionnak arról a nagy büdös semmiről amit eddig művelt. Csak azt a szeszélyes jelenetet tudja csak megemlíteni amit az a picsa okozott neki a tanácsházán. Azt is majd magyarázhatja élete végéig a nemeseknek, vagy legalább addig amíg át nem veszik felettük az uralmat. Utána már úgy is mindegy. Móresre tanítaná szívesen Elseket amiatt is. De azóta se látta a képét annak a nőnek. Talán jobb is.*
- Valamit harapni is kellene talán. Mi jót főzött kocsmáros uram?
*Kérdezi a székről odakurjantva a csaposnak hátha amaz válaszol neki.*
//Hallatlan//
*A szobás "ego" méregetés és viccelődés után. Végre leérnek a vendégtérbe. Ami még a reggel folyamán mondhatni kellőképpen békés. Az emberek még kint teszik veszik a mindennapos teendőjüket. Még talán a kocsmáros is meglepődik azon, hogy meglátja őket. Szerencsére Wrotjh az aki elkezdi a rendelésüket. Ám mielőtt még értetlenségben hagyná a törpét hát felhomályosítja azt.*
- Hát nem előbb szidalmaztad a boromat?
*Emlékezteti röviden. Nem kiokítóan. Bár megtudja érteni, hogy a másiknak is lehet még talán korán van. Mert neki biztosan.*
- Na azért mégis csak reggel van.
*Teszi hozzá megjátszva komoly arckifejezéssel. Ám képtelen sokáig megtartani azt. El is neveti magát. Nincs is annál jobb, amikor az aznapiságat folytatni kell.
Ő helyet is foglal egy üres asztalnál. Lábát fel is teszi egy előtte lévő székre, míg amiben helyet foglal enyhén hátra is dől benne. Mondhatni ringatja magát, amíg a törpét figyeli mit rendel. Az erszény látva csak elhúzza elismerően a száját. Itt biza vedelés lesz éhgyomorra. Remek. Mintha csak az orvos írta volna fel.*
- Meghiszem azt!
*Feleli enyhe fennhangon.*
- Csoda, hogy futárt nem küldött még utánunk. Az hiányozna még az életembe.
*Forgatja meg szemeit rosszallóan. Mert nem igazán szeretne elszámolni Virionnak arról a nagy büdös semmiről amit eddig művelt. Csak azt a szeszélyes jelenetet tudja csak megemlíteni amit az a picsa okozott neki a tanácsházán. Azt is majd magyarázhatja élete végéig a nemeseknek, vagy legalább addig amíg át nem veszik felettük az uralmat. Utána már úgy is mindegy. Móresre tanítaná szívesen Elseket amiatt is. De azóta se látta a képét annak a nőnek. Talán jobb is.*
- Valamit harapni is kellene talán. Mi jót főzött kocsmáros uram?
*Kérdezi a székről odakurjantva a csaposnak hátha amaz válaszol neki.*
7435. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:32:10
Üzenet elküldve: 2026-06-02 11:32:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Ha valamit túltoltak a törpében, akkor az a színes háttértörténete lesz. Ugyanis ahhoz képest, hogy milyen köröket kell futnia egész életében, azt hinné az ember, hogy képes Wegtorenig futni és vissza egy levegővétellel. Pedig most éli a fénykorát. Mikor, ha nem most kéne ilyen rekordokat állítani. Kár, hogy vannak jobb teendői. *
- Nem tudod mit hagysz ki.
* jegyzi meg egy vállrántás közben, majd megfordul, közben persze próbálja visszatartani a röhögést, mert ez tetszett neki, de nehogy már erről az elf is tudjon. Még a végén kétszeresére nőne az egója, azt meg ha lehetséges kerülné. *
- Nem-e? Ahhoz mutatni is kéne valami jót, hogy ezt elhiggyem.
* Feleli, majd amint leértek a megfordul és értetlenül kezdi nézni a másikat. Hirtelen nem tudja felfogni a kijelentést, sem a kérdést. Talán azt feltételezi, hogy nincs ízlése a vörösnek? Csak mert nem jött be neki az a bor, aminek még a nevének megjegyzésével sem bajlódott? *
- Egy törpével beszélgetsz, ezt ugye tudod? A négy város mögött nincs még egy olyan faj, akinek feleannyira jó lenne az ízlése, mint nekünk. Nem véletlenül bírjuk jobban a piát, hanem mert a vérünk is épp olyan forró, mint a legerősebb szesz, amit ember tud készíteni. És, hogy mit fogunk inni? Ami a csövön kifér, azt.
* Mondja, majd rá is csap a pultra, hogy felkeltse a pultos figyelmét. Amint kapnak is egyet, egy szép kis erszény kerül a pultra, majd így szól. *
- A te feladatot, hogy a poharunk sose legyen üres, és a tányérunkon mindig legyen valami harapnivaló. Kezdjünk valami alapozóval.
* Jelenti ki, majd amint eliszkol az italukért, az elf irányába fordulva nekitámaszkodik a pultnak. *
- Elvégre a legjobb ötleteink nem józanul szoktak előbújni. És ha már tervek, hamarosan nekünk is cselekednünk kéne. A közös ismerősünk biztos már tűkön ülve várja az eredményeinket.
//Hallatlan//
* Ha valamit túltoltak a törpében, akkor az a színes háttértörténete lesz. Ugyanis ahhoz képest, hogy milyen köröket kell futnia egész életében, azt hinné az ember, hogy képes Wegtorenig futni és vissza egy levegővétellel. Pedig most éli a fénykorát. Mikor, ha nem most kéne ilyen rekordokat állítani. Kár, hogy vannak jobb teendői. *
- Nem tudod mit hagysz ki.
* jegyzi meg egy vállrántás közben, majd megfordul, közben persze próbálja visszatartani a röhögést, mert ez tetszett neki, de nehogy már erről az elf is tudjon. Még a végén kétszeresére nőne az egója, azt meg ha lehetséges kerülné. *
- Nem-e? Ahhoz mutatni is kéne valami jót, hogy ezt elhiggyem.
* Feleli, majd amint leértek a megfordul és értetlenül kezdi nézni a másikat. Hirtelen nem tudja felfogni a kijelentést, sem a kérdést. Talán azt feltételezi, hogy nincs ízlése a vörösnek? Csak mert nem jött be neki az a bor, aminek még a nevének megjegyzésével sem bajlódott? *
- Egy törpével beszélgetsz, ezt ugye tudod? A négy város mögött nincs még egy olyan faj, akinek feleannyira jó lenne az ízlése, mint nekünk. Nem véletlenül bírjuk jobban a piát, hanem mert a vérünk is épp olyan forró, mint a legerősebb szesz, amit ember tud készíteni. És, hogy mit fogunk inni? Ami a csövön kifér, azt.
* Mondja, majd rá is csap a pultra, hogy felkeltse a pultos figyelmét. Amint kapnak is egyet, egy szép kis erszény kerül a pultra, majd így szól. *
- A te feladatot, hogy a poharunk sose legyen üres, és a tányérunkon mindig legyen valami harapnivaló. Kezdjünk valami alapozóval.
* Jelenti ki, majd amint eliszkol az italukért, az elf irányába fordulva nekitámaszkodik a pultnak. *
- Elvégre a legjobb ötleteink nem józanul szoktak előbújni. És ha már tervek, hamarosan nekünk is cselekednünk kéne. A közös ismerősünk biztos már tűkön ülve várja az eredményeinket.
7434. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-01 16:28:16
Üzenet elküldve: 2026-06-01 16:28:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Persze, minek is lenne az. Teher alatt nő a pálma amúgy is. Tán ezért is lett olyan magas. A törpénél meg túlrakták ezt, azért lett olyan alacsony.*
- Azt.
*Zárja rövidre. Még egyszer olyan drága estére biztos nem hívja meg. Esetleg akkor ha már átvették az uralmat a romváros, ne adj isten Selyemrév felett.*
- Meg van annak is a helye.
*Többre nem is méltatja inkább már ezt a röhejes beszélgetés témát. Mind a kettőnek meg van a maga preferenciája. Mint az ágyban mint a való életben. Erre csak ajánlgatja neki azokat a szőrös törpéket.*
- Áh hagyd a fenébe, ha olyat akarok látni, elég a képedet látnom.
*Vágja rá rögtön nevetve. De jobbnak látja nem feszíteni tovább a húrt. Így ezek után inkább csendben is marad. Egy nagyobb szusszanással kiengedve magából a nevetésből felgyülemlett kellemes feszültséget.
Nem kell neki egyáltalán. Szívesen csinálja ezt, ingyen és bérmentve. Valami kellemesen nyugtató látványt nyújt a homlokán lüktető ideg látványa Wrojth homlokán. Mintha csak arra menne a játék mikor is pattan el teljesen, hogy bőre alatt a vér szép kékes lilás árnyalatokat kezdjen felvenni.*
- Ugye? Nem csak neked lehetnek olyanok.
*Vágja vissza félvállról, ahogy az ajtót nyitva hagyja a törpének. Majd ha ki is lép rajta bezárja és kulcsot a zsebébe rakja. Úgy is ideje távozni a fogadóból. A kulcsot pedig általában visszavárják. Amit természetesen majd vissza is fog adni.*
- Remek, akkor meg is mutathatod a fene nagy ízlésedet. Mit iszunk?
*Paskolja meg a törpe vállát elégedetten amint mellé lép. A lépcsőn leérve pedig keres maguknak egy üres asztalt.*
//Hallatlan//
*Persze, minek is lenne az. Teher alatt nő a pálma amúgy is. Tán ezért is lett olyan magas. A törpénél meg túlrakták ezt, azért lett olyan alacsony.*
- Azt.
*Zárja rövidre. Még egyszer olyan drága estére biztos nem hívja meg. Esetleg akkor ha már átvették az uralmat a romváros, ne adj isten Selyemrév felett.*
- Meg van annak is a helye.
*Többre nem is méltatja inkább már ezt a röhejes beszélgetés témát. Mind a kettőnek meg van a maga preferenciája. Mint az ágyban mint a való életben. Erre csak ajánlgatja neki azokat a szőrös törpéket.*
- Áh hagyd a fenébe, ha olyat akarok látni, elég a képedet látnom.
*Vágja rá rögtön nevetve. De jobbnak látja nem feszíteni tovább a húrt. Így ezek után inkább csendben is marad. Egy nagyobb szusszanással kiengedve magából a nevetésből felgyülemlett kellemes feszültséget.
Nem kell neki egyáltalán. Szívesen csinálja ezt, ingyen és bérmentve. Valami kellemesen nyugtató látványt nyújt a homlokán lüktető ideg látványa Wrojth homlokán. Mintha csak arra menne a játék mikor is pattan el teljesen, hogy bőre alatt a vér szép kékes lilás árnyalatokat kezdjen felvenni.*
- Ugye? Nem csak neked lehetnek olyanok.
*Vágja vissza félvállról, ahogy az ajtót nyitva hagyja a törpének. Majd ha ki is lép rajta bezárja és kulcsot a zsebébe rakja. Úgy is ideje távozni a fogadóból. A kulcsot pedig általában visszavárják. Amit természetesen majd vissza is fog adni.*
- Remek, akkor meg is mutathatod a fene nagy ízlésedet. Mit iszunk?
*Paskolja meg a törpe vállát elégedetten amint mellé lép. A lépcsőn leérve pedig keres maguknak egy üres asztalt.*
7433. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-30 18:49:17
Üzenet elküldve: 2026-05-30 18:49:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Ha valamikor, hát most tökéletesen összetalálkozik a lányra aggatott név és a virtus. Hercegnőként kéri ki magának, Hercegnőként válaszol, Hercegnőként toppant bele a csakazértis pocsolyájába a jó szándékkal súgott intelem ellenében. Nolen egyedül azért nem morran vissza, mert tudja, hogy a lány talán önérzetes, de az esze azért nagyon is a helyén van. Meghagyja neki ezt a győzelmet hát. Érzékeny kis húzd meg, ereszd meg játék ez. Most fölösleges lenne tovább feszíteni a zsineget. Az üzenet a helyén van, ha minden igaz. Bízik benne, hogy így van.
Az a korábbi megjegyzés viszont, az a gyengéden elduruzsolt "Nem is volt rá szükség." különös érzésekkel cirógatja. Olyasmi ez, amit egy magafajta elvihet a gondolataiban azokra az időkre, amikor minden rosszra fordul. A hangsúly, a mondat finom dallama az emlékek titkos kis ládájába kerül a néhány boldog, őszinte pillanat mellé, melyeket őrizget.*
- Hát *von vállat a kalapot illető piszkálódásra, s természetesen fordít rajta egy újabbat.* - A hölgyek általában kedvesek velem. De azt mondod, talán mégsem a fess fejfedő miatt lehet? *Tűnődőn ráncolja a homlokát egy pillanatig, aztán természetesen eluralja a vonásait a gazemberes mosolygás.
A kutya emlegetésére szörnyen Nolenbe mar a honvágy. Nagyon rég járt már odahaza, és az emlékekkel ez a tény most még inkább sajdítja azt az űrt a mellkasábn.*
- Myri *mondja.* - Az öcsém nevezte el azután a mocsári hal után, aminek olyan rút, kusza fogai vannak. Tudod, akkoriban nagyon... Mindegy. *Elhallgat inkább. Nem szövi tovább a történetet. Félő, ha még a testvéreit is felemlegeti, még jobban egyedül érzi majd magát. Talán ez is közrejátszik benne, hogy megpróbálja inkább a lányra terelni a szót. A derű hamar visszaköltözik az arcára, amikor Alymeidha találékony szófordulattal fricskáz az elfeket illető gonosz szóhasználatára.
Viszonozza a csókot, s még azt a kis harapást se bánja.*
- Ügyes *ismeri el a kiváló replikát. Aligha tudna méltón megfelelni rá. A madarak kapcsán kapott szavakoz csak értőn hümmög, de már húzódik is közelebb.*
- Igen, igen, sajnos a madárkák, vesztükre ellenállhatatlanul finomak *morranja, miközben érzéki kis harapásokkal vegyített csókokat vámol magának a parfümillatú testecske gusztusos tájékairól.*
- Valami csinos toll jól mutatna egy ilyen egyszerű tengerész kalapján is, nem gondolod? Drágán kerítenél ilyet nekem? Vagy túl átlátszó próbálkozás arra, hogy ne csak a véletlenre apelláljak, ha újra látnálak? Van egy olyan érzésem, egyszerűbb a zsákmányod révén visszakövetni hozzád a nyomot, mint kifaggatni bármi személyesről, Hercegnő. Esetleg cserélhetnénk kérdéseket válaszokért *ajánlja a kompromisszumot.*
//A vadászat szabályai//
*Ha valamikor, hát most tökéletesen összetalálkozik a lányra aggatott név és a virtus. Hercegnőként kéri ki magának, Hercegnőként válaszol, Hercegnőként toppant bele a csakazértis pocsolyájába a jó szándékkal súgott intelem ellenében. Nolen egyedül azért nem morran vissza, mert tudja, hogy a lány talán önérzetes, de az esze azért nagyon is a helyén van. Meghagyja neki ezt a győzelmet hát. Érzékeny kis húzd meg, ereszd meg játék ez. Most fölösleges lenne tovább feszíteni a zsineget. Az üzenet a helyén van, ha minden igaz. Bízik benne, hogy így van.
Az a korábbi megjegyzés viszont, az a gyengéden elduruzsolt "Nem is volt rá szükség." különös érzésekkel cirógatja. Olyasmi ez, amit egy magafajta elvihet a gondolataiban azokra az időkre, amikor minden rosszra fordul. A hangsúly, a mondat finom dallama az emlékek titkos kis ládájába kerül a néhány boldog, őszinte pillanat mellé, melyeket őrizget.*
- Hát *von vállat a kalapot illető piszkálódásra, s természetesen fordít rajta egy újabbat.* - A hölgyek általában kedvesek velem. De azt mondod, talán mégsem a fess fejfedő miatt lehet? *Tűnődőn ráncolja a homlokát egy pillanatig, aztán természetesen eluralja a vonásait a gazemberes mosolygás.
A kutya emlegetésére szörnyen Nolenbe mar a honvágy. Nagyon rég járt már odahaza, és az emlékekkel ez a tény most még inkább sajdítja azt az űrt a mellkasábn.*
- Myri *mondja.* - Az öcsém nevezte el azután a mocsári hal után, aminek olyan rút, kusza fogai vannak. Tudod, akkoriban nagyon... Mindegy. *Elhallgat inkább. Nem szövi tovább a történetet. Félő, ha még a testvéreit is felemlegeti, még jobban egyedül érzi majd magát. Talán ez is közrejátszik benne, hogy megpróbálja inkább a lányra terelni a szót. A derű hamar visszaköltözik az arcára, amikor Alymeidha találékony szófordulattal fricskáz az elfeket illető gonosz szóhasználatára.
Viszonozza a csókot, s még azt a kis harapást se bánja.*
- Ügyes *ismeri el a kiváló replikát. Aligha tudna méltón megfelelni rá. A madarak kapcsán kapott szavakoz csak értőn hümmög, de már húzódik is közelebb.*
- Igen, igen, sajnos a madárkák, vesztükre ellenállhatatlanul finomak *morranja, miközben érzéki kis harapásokkal vegyített csókokat vámol magának a parfümillatú testecske gusztusos tájékairól.*
- Valami csinos toll jól mutatna egy ilyen egyszerű tengerész kalapján is, nem gondolod? Drágán kerítenél ilyet nekem? Vagy túl átlátszó próbálkozás arra, hogy ne csak a véletlenre apelláljak, ha újra látnálak? Van egy olyan érzésem, egyszerűbb a zsákmányod révén visszakövetni hozzád a nyomot, mint kifaggatni bármi személyesről, Hercegnő. Esetleg cserélhetnénk kérdéseket válaszokért *ajánlja a kompromisszumot.*
7432. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-28 08:48:35
Üzenet elküldve: 2026-05-28 08:48:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
- Miért is lenne?
* Mondja, majd a helyzethez és személyiségéhez híven fejét bosszúsan csóválja. Nem is azért kerülnek mindig a legnagyobb slamasztikába, hogy aztán könnyűszerrel kirugdossák magukat. Meg mi is abban az élvezet? Az, hogy itt vannak, az is csak azt jelenti, hogy nem választották a könnyű életet. *
- Azt mondod?
* Felemeli szemöldökét, majd hamarosan nevetésbe tör ki. *
- Szeretném? Még szép. De nem annyira, mint te, hogy apucinak szólítsanak.
* Így párbeszédben viccesnek tűnik, de ha belegondol, kirázza a hideg. Na, nem az elfel van baja, csak néha ütné meg, amit ha be kellene ismernie, már sokkal jobb helyre teszi, mint az emberek többségét. Nem érti mi ez a nagy tisztelet az elfek után. Magas pojáca a legtöbb, és még csak nem is olyan szépek, mint egy belevaló törpe. Nőkről nem is beszélve. *
- Hah! Csak szeretnék. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen hatalmas és dús szakállat növesszenek. De ha erre izgulnál, csak egy szavadba kerül, keresek neked valami belevaló asszonyt a népem közül.
* Látványosan elgondolkodik, mintha valóban fontolgatná az ötletet, ám teljesen máson jár az agya. Néhány üzleti partner eléggé elcsendesült az utóbbi időben és csak remélni tudja, hogy csak az orkok miatt történik ez, és nem valami mögöttes indok kering a levegőben, aminek a végén ők lesznek felnyomva.
Nem is érti, miért kell folyton azokat a gombjait nyomogatni, amikről tudni, hogy előjön az érzékeny énje. Számára az a kijelentés, mintha puhánynak hívta volna, azt meg nem tűri meg senkitől. Még szerencse, hogy van közös múltjuk. Ha egy ismeretlen elf így beszélne vele, biztos meglátogatná álmában. Bár biztos abban, hogy Lazziar is vele álmodik, elvégre felejthetetlen egy alak. *
- Hm. Jó ötlet.
* Mondja, majd visszasétál a felborított székhez és visszaigazítja. Az üres üveget pedig az asztalra helyezi, majd elindul az elf mögött. *
- Egye fene. Lásd, kivel van dolog, meghívlak. Elvégre neked most máshova kell az arany.
//Hallatlan//
- Miért is lenne?
* Mondja, majd a helyzethez és személyiségéhez híven fejét bosszúsan csóválja. Nem is azért kerülnek mindig a legnagyobb slamasztikába, hogy aztán könnyűszerrel kirugdossák magukat. Meg mi is abban az élvezet? Az, hogy itt vannak, az is csak azt jelenti, hogy nem választották a könnyű életet. *
- Azt mondod?
* Felemeli szemöldökét, majd hamarosan nevetésbe tör ki. *
- Szeretném? Még szép. De nem annyira, mint te, hogy apucinak szólítsanak.
* Így párbeszédben viccesnek tűnik, de ha belegondol, kirázza a hideg. Na, nem az elfel van baja, csak néha ütné meg, amit ha be kellene ismernie, már sokkal jobb helyre teszi, mint az emberek többségét. Nem érti mi ez a nagy tisztelet az elfek után. Magas pojáca a legtöbb, és még csak nem is olyan szépek, mint egy belevaló törpe. Nőkről nem is beszélve. *
- Hah! Csak szeretnék. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen hatalmas és dús szakállat növesszenek. De ha erre izgulnál, csak egy szavadba kerül, keresek neked valami belevaló asszonyt a népem közül.
* Látványosan elgondolkodik, mintha valóban fontolgatná az ötletet, ám teljesen máson jár az agya. Néhány üzleti partner eléggé elcsendesült az utóbbi időben és csak remélni tudja, hogy csak az orkok miatt történik ez, és nem valami mögöttes indok kering a levegőben, aminek a végén ők lesznek felnyomva.
Nem is érti, miért kell folyton azokat a gombjait nyomogatni, amikről tudni, hogy előjön az érzékeny énje. Számára az a kijelentés, mintha puhánynak hívta volna, azt meg nem tűri meg senkitől. Még szerencse, hogy van közös múltjuk. Ha egy ismeretlen elf így beszélne vele, biztos meglátogatná álmában. Bár biztos abban, hogy Lazziar is vele álmodik, elvégre felejthetetlen egy alak. *
- Hm. Jó ötlet.
* Mondja, majd visszasétál a felborított székhez és visszaigazítja. Az üres üveget pedig az asztalra helyezi, majd elindul az elf mögött. *
- Egye fene. Lásd, kivel van dolog, meghívlak. Elvégre neked most máshova kell az arany.
7431. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-27 19:49:10
Üzenet elküldve: 2026-05-27 19:49:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
- Ha ilyen egyszerű lenne.
*Legyint a törpe szavára. Van egy olyan érzése, hogy bizony ő maga fizetné az első néhány kört az aznapi iszogatásukon. Ha már iszogatás. Mert ha olyan dolgokba kezd el bele a törpe, mint sanyarú sorsának az elmesélése. Bizony azt száraz torokkal aligha tudná elviselni Lazziar.
Nem lehet mindenkinek ugyan az a humorérzéke. Hamar egymásra unnának az emberek. Hát még az elfek meg a törpök.*
- Álmodozz.
*Mondja csak röviden egy megjátszott nevetés után. Oly hidegen amennyire csak előtudja adni.
A törpe visszavágása és "gyermeteg" játéka még valamelyest mosolyt is csal az arcára. Egy felet csupán. De na. Nem is tudja mit várhatott el drága kollégájától.*
- Akkor ahhoz nagyon részegnek kellett volna lennem. Igaz amit mondanak? A törpe nők is olyan szakállasok mint te? Mert így már érthető miért azt a kormost vitted magaddal aznap este.
*Még ha tudja is a választ. Legalább is reméli. Mert biztosan látott törpe nőt. Ha már az tényleg az volt és nem egy nagyra nőtt gnóm nő. Ezt a kérdést is inkább csak heccelésből teszi fel.
Viccek ide vagy oda. Úgy tűnik végső kérdése végleg kihozza a törpét a sodrából. Ami viszont egy hatalmas, ördögi és elégedett mosolyt csal az arcára. Élvezettel nézi annak visszafogott dührohamát. Pedig amaz csak egy egyszerű kérdés volt. Még nem is szándékozott vele mélyre szúrni. Mint aki a "főnökön" keresné a megpuhulás jeleit. Ne adja isten talán még barátjának is tekintené az elfet. Bár lehet ő maga volt csak titkon oly botor. Hogy abban reménykedett talál egy olyan alakot ebben az elcseszett világban, aki olyan elcseszett mint ő maga és képes lenne barátjának hívni. Ezzel a kirohanással csak megerősítette Lazziarban ezt. Egyedül van. És egyedül is marad. A vigyor is az arcán, nem gúny. Hanem saját magának szánt keserves vigyor, felismerés érzete. Amit annak álcáz csupán.
Nem is vág bele a törpe szavába. Hagyja. Mondja csak a magáét. Még direkt szünetet is hagy neki, mielőtt megszólalna. Érezze csak a törpe a saját "nagyságát" már ha ezzel ezt akarta kimutatni. Lazziar csak figyel, csendben. Az elején lévő vigyorból mostanra már lelankadt félmosollyal csupán.*
- Egy egyszerű nem is megtette volna.
*Vonja meg a vállát, és végül felpattan az ágyból. Megigazítja ruháját, ami az alvás során gyűrődött meg kissé. Sokat nem segít rajta, de talán "emberebbül" néz ki végül.*
- Az meg már több nyál mintsem bor. Én lemegyek az ivóba. Harapni kéne valamit.
*Jegyzi meg magának. Majd az ajtóhoz lépve kinyitja azt. A törpére bízza, hogy innen még akar tőle még valami mást. Vagy menne a dolgára.*
//Hallatlan//
- Ha ilyen egyszerű lenne.
*Legyint a törpe szavára. Van egy olyan érzése, hogy bizony ő maga fizetné az első néhány kört az aznapi iszogatásukon. Ha már iszogatás. Mert ha olyan dolgokba kezd el bele a törpe, mint sanyarú sorsának az elmesélése. Bizony azt száraz torokkal aligha tudná elviselni Lazziar.
Nem lehet mindenkinek ugyan az a humorérzéke. Hamar egymásra unnának az emberek. Hát még az elfek meg a törpök.*
- Álmodozz.
*Mondja csak röviden egy megjátszott nevetés után. Oly hidegen amennyire csak előtudja adni.
A törpe visszavágása és "gyermeteg" játéka még valamelyest mosolyt is csal az arcára. Egy felet csupán. De na. Nem is tudja mit várhatott el drága kollégájától.*
- Akkor ahhoz nagyon részegnek kellett volna lennem. Igaz amit mondanak? A törpe nők is olyan szakállasok mint te? Mert így már érthető miért azt a kormost vitted magaddal aznap este.
*Még ha tudja is a választ. Legalább is reméli. Mert biztosan látott törpe nőt. Ha már az tényleg az volt és nem egy nagyra nőtt gnóm nő. Ezt a kérdést is inkább csak heccelésből teszi fel.
Viccek ide vagy oda. Úgy tűnik végső kérdése végleg kihozza a törpét a sodrából. Ami viszont egy hatalmas, ördögi és elégedett mosolyt csal az arcára. Élvezettel nézi annak visszafogott dührohamát. Pedig amaz csak egy egyszerű kérdés volt. Még nem is szándékozott vele mélyre szúrni. Mint aki a "főnökön" keresné a megpuhulás jeleit. Ne adja isten talán még barátjának is tekintené az elfet. Bár lehet ő maga volt csak titkon oly botor. Hogy abban reménykedett talál egy olyan alakot ebben az elcseszett világban, aki olyan elcseszett mint ő maga és képes lenne barátjának hívni. Ezzel a kirohanással csak megerősítette Lazziarban ezt. Egyedül van. És egyedül is marad. A vigyor is az arcán, nem gúny. Hanem saját magának szánt keserves vigyor, felismerés érzete. Amit annak álcáz csupán.
Nem is vág bele a törpe szavába. Hagyja. Mondja csak a magáét. Még direkt szünetet is hagy neki, mielőtt megszólalna. Érezze csak a törpe a saját "nagyságát" már ha ezzel ezt akarta kimutatni. Lazziar csak figyel, csendben. Az elején lévő vigyorból mostanra már lelankadt félmosollyal csupán.*
- Egy egyszerű nem is megtette volna.
*Vonja meg a vállát, és végül felpattan az ágyból. Megigazítja ruháját, ami az alvás során gyűrődött meg kissé. Sokat nem segít rajta, de talán "emberebbül" néz ki végül.*
- Az meg már több nyál mintsem bor. Én lemegyek az ivóba. Harapni kéne valamit.
*Jegyzi meg magának. Majd az ajtóhoz lépve kinyitja azt. A törpére bízza, hogy innen még akar tőle még valami mást. Vagy menne a dolgára.*
7430. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-26 23:32:26
Üzenet elküldve: 2026-05-26 23:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Relael észleli, hogy Kyr elmélyült figyelemmel pásztázza a menekültek sokaságát, de nem tualjdonít ennek komolyabb jelentőséget. A férfi egyébként is örömmel kerüli a szemkontaktust, vélhetően most is ez az oka viselkedésének.
Kérdése őszinte tudatlanságból fakad, melyet ugyan arca is tükröz, mindez biztosítéknak aligha elegendő, hiszen a hosszúéletű gesztusai gyakran leplezik az igazságot.
Kényelmetlen érzés fut végig hátán, ahogy megérzi az egyre inkább rátapadó pillantásokat. Vélhetően kellemes öltözetére figyelnek fel a jelenlévők, de ez a tény sem nyugtatná meg az elfet, hiszen a nagy artheniori lázadás is a vagyonbéli különbségek miatt tört ki. Nem csoda, hogy ezekkel a nehéz érzésekkel nem bánja annyira, hogy a válaszadás elmarad, helyette Kyr távozásra ösztökéli.
Egy biccentéssel ért egyet, majd ezt követően a fogadó bejárata felé indul meg határozott, fürge léptekkel.*
*Az épületben sem kevesebb a jelenlévők száma, de a hely szűke miatt még többnek érződik. Az ajtót is alig bírja kinyitni, mert éppen ott ácsorognak parasztok ülőhelyet keresve. A Pegazusban tehetősebbeket lát, akik megengedhetik maguknak, hogyha szobát nem is, de ételt és az épület melegét megfizessék maguknak, mégsem nyugtatja meg ez a tény. Fullasztó számára ez a légkör, ezért szoknyája zsebében kezd el matatni, hogy minél előbb előhalássza szobájának kulcsát. Természetesen közben sem torpan meg, hanem egyenesen a hálók irányába sétál.
A fogadótérből kiérve kicsit megkönnyebbül, mert ritkul a csoportosulás, a szobáknál pedig már alig akad mozgolódás, csak az ajtók túloldalán hallható beszéd és élet zaja. Rövidesen ők is belépnek egy sötét helyiségbe, ahol elsőként egy gyertyát gyújt meg Relael a folyosón található lámpás segítségével. A kis lángocska éppen csak arra elegendő, hogy ne bukjon fel a sötétben, de a komfort érzetét még nem nyújtja számára.
Maguk mögött kulcsra zárja az ajtót, de a kulcsot jelentőségteljesen egy bútorra helyezi le, ahol könnyen elérhető Kyr számára is. Nem Kyrt óhajtja elzárni, csak a külvilágot kizárni. Az ablakhoz lép, egy határozott rántással elhúzza a függönyöket, és gyanakvóan egy pillanatra kiles mögülük. Miután nyugtázza a láttotakat visszatér korábbi tevékenységéhez, és további gyetyák meggyújtásával varázsol némi fényt a szobába.*
- Szóval?
*Szólal meg végül éppen háttal állva Kyrnek. Könnyen megállapítható, hogy a mindig magabiztos elfet nyugtalanítja ennek az embertömegnek a ténye.*
*Relael észleli, hogy Kyr elmélyült figyelemmel pásztázza a menekültek sokaságát, de nem tualjdonít ennek komolyabb jelentőséget. A férfi egyébként is örömmel kerüli a szemkontaktust, vélhetően most is ez az oka viselkedésének.
Kérdése őszinte tudatlanságból fakad, melyet ugyan arca is tükröz, mindez biztosítéknak aligha elegendő, hiszen a hosszúéletű gesztusai gyakran leplezik az igazságot.
Kényelmetlen érzés fut végig hátán, ahogy megérzi az egyre inkább rátapadó pillantásokat. Vélhetően kellemes öltözetére figyelnek fel a jelenlévők, de ez a tény sem nyugtatná meg az elfet, hiszen a nagy artheniori lázadás is a vagyonbéli különbségek miatt tört ki. Nem csoda, hogy ezekkel a nehéz érzésekkel nem bánja annyira, hogy a válaszadás elmarad, helyette Kyr távozásra ösztökéli.
Egy biccentéssel ért egyet, majd ezt követően a fogadó bejárata felé indul meg határozott, fürge léptekkel.*
*Az épületben sem kevesebb a jelenlévők száma, de a hely szűke miatt még többnek érződik. Az ajtót is alig bírja kinyitni, mert éppen ott ácsorognak parasztok ülőhelyet keresve. A Pegazusban tehetősebbeket lát, akik megengedhetik maguknak, hogyha szobát nem is, de ételt és az épület melegét megfizessék maguknak, mégsem nyugtatja meg ez a tény. Fullasztó számára ez a légkör, ezért szoknyája zsebében kezd el matatni, hogy minél előbb előhalássza szobájának kulcsát. Természetesen közben sem torpan meg, hanem egyenesen a hálók irányába sétál.
A fogadótérből kiérve kicsit megkönnyebbül, mert ritkul a csoportosulás, a szobáknál pedig már alig akad mozgolódás, csak az ajtók túloldalán hallható beszéd és élet zaja. Rövidesen ők is belépnek egy sötét helyiségbe, ahol elsőként egy gyertyát gyújt meg Relael a folyosón található lámpás segítségével. A kis lángocska éppen csak arra elegendő, hogy ne bukjon fel a sötétben, de a komfort érzetét még nem nyújtja számára.
Maguk mögött kulcsra zárja az ajtót, de a kulcsot jelentőségteljesen egy bútorra helyezi le, ahol könnyen elérhető Kyr számára is. Nem Kyrt óhajtja elzárni, csak a külvilágot kizárni. Az ablakhoz lép, egy határozott rántással elhúzza a függönyöket, és gyanakvóan egy pillanatra kiles mögülük. Miután nyugtázza a láttotakat visszatér korábbi tevékenységéhez, és további gyetyák meggyújtásával varázsol némi fényt a szobába.*
- Szóval?
*Szólal meg végül éppen háttal állva Kyrnek. Könnyen megállapítható, hogy a mindig magabiztos elfet nyugtalanítja ennek az embertömegnek a ténye.*
7429. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-26 11:14:21
Üzenet elküldve: 2026-05-26 11:14:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
- Nem, hogy örülnél, hogy te vagy több mint öt méterre van tőled. Legalább úgy tudod megfejni a tehenet, hogy közben a szemébe se kell nézned.
* Feleli egy apró kacajjal karöltve. Kár. Már felkészült saját történetének elmesélésére. Biztos benne, hogy elsírta volna magát az elf, de hát ez van. Vicce sem úgy érte a másikat, ahogy azt szerette volna, így csak legyint egyet az irányába, majd el is fordul. *
- Mondjuk, ja. Ha van még pénzed, amit el kéne kurvázni, nyugodtan ideadhatod.
* Pénzből ugye sosincs elég. Főleg nem nekik. Több kell és még annál is több. Ezért próbál mindenféle kétes dolgokba beletenyerelni. Aki mer, az nyer. *
- Hát mi vagy te, az apám?
* Kérdezi, majd mintha csak az idegein próbálna táncot járni, úgy ahogy tanácsolta, körbe is nyalja jó nagy átéléssel. A gyűrű hallatán ki is cuppantja az üveget az ajkai fogsága alól. Eléggé talpra esett az elf. Nem kétli, hogy képes valami házak közötti alkut végbe ütni. *
- Aztán ne csalódjak benned. A kormos már így is kiverte a biztosítékot nálam.
* Újfent iszik, de amit hall, annál még a vér is megáll benne. Arca az első néhány percben leolvashatatlan marad. Azonban ez az állapot nem tart örökké, ugyanis miután elmúlt a kezdeti sokk, felugrik, de úgy, hogy még a szék is kiugrik alóla. Legszívesebben most eldobná a kezében lévő üveget, de sajnálná azt a néhány kortyot. Nem beszélve arról, hogy az elf arcának átformálása sem egy olyan dolog, amit már következmények nélkül megtehetne. *
- Hogy mi a fasz bajod van? A jelenlegi helyzeted egy kurva nagy befektetés számomra.
* Mondja, miközben szépen lassan közelít a másikhoz. Megfélemlíteni akarja, de már lopták egymás elől annyi ideig a levegőt, hogy egy közönséges faszméregetésen túl ne tűnjön semmi másnak. Számára egyelőre elég az, ha az elf átérzi a helyzetet, amiben a törpe van. *
- Túl nagy lovat adtak a nemesek alá. Szükségem van a befolyásukra. Túl sok tervem van, amit ha magam kezdenék el mindenki gyanakodna, de ha teszemazt valami nemes döntene arról, hogy ezekben igenis van profit, úgy senki nem kérdőjelezné meg. Szóval igen. Megmutathatom milyen az igazi apai szeretet, ha nem sikerül.
//Hallatlan//
- Nem, hogy örülnél, hogy te vagy több mint öt méterre van tőled. Legalább úgy tudod megfejni a tehenet, hogy közben a szemébe se kell nézned.
* Feleli egy apró kacajjal karöltve. Kár. Már felkészült saját történetének elmesélésére. Biztos benne, hogy elsírta volna magát az elf, de hát ez van. Vicce sem úgy érte a másikat, ahogy azt szerette volna, így csak legyint egyet az irányába, majd el is fordul. *
- Mondjuk, ja. Ha van még pénzed, amit el kéne kurvázni, nyugodtan ideadhatod.
* Pénzből ugye sosincs elég. Főleg nem nekik. Több kell és még annál is több. Ezért próbál mindenféle kétes dolgokba beletenyerelni. Aki mer, az nyer. *
- Hát mi vagy te, az apám?
* Kérdezi, majd mintha csak az idegein próbálna táncot járni, úgy ahogy tanácsolta, körbe is nyalja jó nagy átéléssel. A gyűrű hallatán ki is cuppantja az üveget az ajkai fogsága alól. Eléggé talpra esett az elf. Nem kétli, hogy képes valami házak közötti alkut végbe ütni. *
- Aztán ne csalódjak benned. A kormos már így is kiverte a biztosítékot nálam.
* Újfent iszik, de amit hall, annál még a vér is megáll benne. Arca az első néhány percben leolvashatatlan marad. Azonban ez az állapot nem tart örökké, ugyanis miután elmúlt a kezdeti sokk, felugrik, de úgy, hogy még a szék is kiugrik alóla. Legszívesebben most eldobná a kezében lévő üveget, de sajnálná azt a néhány kortyot. Nem beszélve arról, hogy az elf arcának átformálása sem egy olyan dolog, amit már következmények nélkül megtehetne. *
- Hogy mi a fasz bajod van? A jelenlegi helyzeted egy kurva nagy befektetés számomra.
* Mondja, miközben szépen lassan közelít a másikhoz. Megfélemlíteni akarja, de már lopták egymás elől annyi ideig a levegőt, hogy egy közönséges faszméregetésen túl ne tűnjön semmi másnak. Számára egyelőre elég az, ha az elf átérzi a helyzetet, amiben a törpe van. *
- Túl nagy lovat adtak a nemesek alá. Szükségem van a befolyásukra. Túl sok tervem van, amit ha magam kezdenék el mindenki gyanakodna, de ha teszemazt valami nemes döntene arról, hogy ezekben igenis van profit, úgy senki nem kérdőjelezné meg. Szóval igen. Megmutathatom milyen az igazi apai szeretet, ha nem sikerül.
7428. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-24 23:51:58
Üzenet elküldve: 2026-05-24 23:51:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*A csillapíthatatlan kíváncsiság egyértelműen szikrázva figyeli azt a semmitmondó bólintást. Rettentően idegesíti ez a szándékos bosszantás, finoman összevont szemöldökei nyíltan árulkodnak is erről a nemtetszésről.*
- A férfiak nem barátkoznak nőkkel *tesz meglehetősen általánosító megjegyzést, s noha ezek után újfent megjön a kedve dacolni, enyhe durcás képpel, de mégis hagyja magát a takaró alá vonni. Ezúttal sokkalta jobban viseli az ölelő karokat, egy pillanatig sikerül is kiélvezni a hozzá simuló test melegét, de aztán el is rontja az egészet tengerésze azzal az ajkára suttogott hazugsággal. Ahelyett azonban, hogy hevesen megvádolná, ahogy azt minden bizonnyal elvárja tőle ez az alattomos fráter, inkább csak egyenesen a szürkékbe pillant. Most egészen szelídnek tűnik az a mindig viharos tekintet, s legalább ilyen szelídséggel búgja el a váratlan vallomást*
- Nem is volt rá szükség *a kikötői egy szavát sem hiszi persze, de a legkisebb jelét sem mutatja, az atyai aggodalom viszont már előcsalogatja a megszokott csökönyösséget. Nem tartja magát kifejezetten konok teremtésnek, de ki nem állja, ha valaki meg akarja mondani, mit ne csináljon.*
- Ha a Rumosba vágyom, a Rumosban leszek *halkan szól ugyan, de elég határozottan, ellentmondást nem tűrve. Akarna persze a fene ismét megfordulni abban a lecsúszott kricsmiben, de Nolenar egyre jobban meghozza hozzá a kedvét. Tény és való, nem élete legcsodálatosabb emléke az a Kikötőben töltött pár nap. Nem az a fajta, akit szorongatna a félelem, de azért épp eleget látott ott ahhoz, hogy tudja, kevés veszedelmesebb helyen járt már. Talán ezért lepik meg némileg a tengerész szavai a halálbüntetésről, egyáltalán nem olyannak tűnik az a környék, ahol bármilyen tettnek következménye volna. Főleg nem a kalózkodásnak, úgy sejti ilyen vádért a helyiek legalább fele lóghatna.*
- Akkor tengerész *követi meg magát, ennek a szónak megvan a maga homályos bája. Bárkire rá lehet húzni, aki hajón tengeti napjait, tegye azt azt a közerkölcs határain belül vagy kívül.
A kalap egyébként felrémlik neki végül a Rumosban töltött éjszakáról, de a szavakra pimasz kis mosolyra húzódik szája sarka.*
- Kedves tőlük, hogy ezt hazudták neked *búgja, miközben hüvelykjével lágyan megcirógatja a férfi ajkát, talán enyhíteni kívánva ezzel csípős megjegyzése élén.
Az a kedélyes kacagás belőle is előcsal némi kuncogást. Szórakoztatja a gondolat, hogy valami neves hajóskapitányt üldöz végig a dokkokon egy térdig érő véreb.*
- Volt neve is ennek a veszedelmes állatnak?
*Meg kell hagyni, sokkal kellemesebb volna, ha Nolen minduntalan járó szája inkább csak szorgalmasan csókolgatná ahelyett, hogy kíváncsiskodik. Mulattatja azonban annyira, az előítéletre érkező előítélet, hogy egy kicsit megeredjen a nyelve.*
- Tudod én csak félig vagyok az, így én sajnos csak tuskókat csókolgathatok *azzal lehel is egyet bizonyításként az ajkakra, komiszan aprót harapva az alsóra húzódik el* - Sajnos a madarak már ritkán állnak szóba velem *drámai sóhaj tör fel belőle* - Bizonyára megsértődtek azon, hogy jó néhányat lelőttem közülük és elvittem Gaelin bácsinak.
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.25 00:13:14
//A vadászat szabályai//
*A csillapíthatatlan kíváncsiság egyértelműen szikrázva figyeli azt a semmitmondó bólintást. Rettentően idegesíti ez a szándékos bosszantás, finoman összevont szemöldökei nyíltan árulkodnak is erről a nemtetszésről.*
- A férfiak nem barátkoznak nőkkel *tesz meglehetősen általánosító megjegyzést, s noha ezek után újfent megjön a kedve dacolni, enyhe durcás képpel, de mégis hagyja magát a takaró alá vonni. Ezúttal sokkalta jobban viseli az ölelő karokat, egy pillanatig sikerül is kiélvezni a hozzá simuló test melegét, de aztán el is rontja az egészet tengerésze azzal az ajkára suttogott hazugsággal. Ahelyett azonban, hogy hevesen megvádolná, ahogy azt minden bizonnyal elvárja tőle ez az alattomos fráter, inkább csak egyenesen a szürkékbe pillant. Most egészen szelídnek tűnik az a mindig viharos tekintet, s legalább ilyen szelídséggel búgja el a váratlan vallomást*
- Nem is volt rá szükség *a kikötői egy szavát sem hiszi persze, de a legkisebb jelét sem mutatja, az atyai aggodalom viszont már előcsalogatja a megszokott csökönyösséget. Nem tartja magát kifejezetten konok teremtésnek, de ki nem állja, ha valaki meg akarja mondani, mit ne csináljon.*
- Ha a Rumosba vágyom, a Rumosban leszek *halkan szól ugyan, de elég határozottan, ellentmondást nem tűrve. Akarna persze a fene ismét megfordulni abban a lecsúszott kricsmiben, de Nolenar egyre jobban meghozza hozzá a kedvét. Tény és való, nem élete legcsodálatosabb emléke az a Kikötőben töltött pár nap. Nem az a fajta, akit szorongatna a félelem, de azért épp eleget látott ott ahhoz, hogy tudja, kevés veszedelmesebb helyen járt már. Talán ezért lepik meg némileg a tengerész szavai a halálbüntetésről, egyáltalán nem olyannak tűnik az a környék, ahol bármilyen tettnek következménye volna. Főleg nem a kalózkodásnak, úgy sejti ilyen vádért a helyiek legalább fele lóghatna.*
- Akkor tengerész *követi meg magát, ennek a szónak megvan a maga homályos bája. Bárkire rá lehet húzni, aki hajón tengeti napjait, tegye azt azt a közerkölcs határain belül vagy kívül.
A kalap egyébként felrémlik neki végül a Rumosban töltött éjszakáról, de a szavakra pimasz kis mosolyra húzódik szája sarka.*
- Kedves tőlük, hogy ezt hazudták neked *búgja, miközben hüvelykjével lágyan megcirógatja a férfi ajkát, talán enyhíteni kívánva ezzel csípős megjegyzése élén.
Az a kedélyes kacagás belőle is előcsal némi kuncogást. Szórakoztatja a gondolat, hogy valami neves hajóskapitányt üldöz végig a dokkokon egy térdig érő véreb.*
- Volt neve is ennek a veszedelmes állatnak?
*Meg kell hagyni, sokkal kellemesebb volna, ha Nolen minduntalan járó szája inkább csak szorgalmasan csókolgatná ahelyett, hogy kíváncsiskodik. Mulattatja azonban annyira, az előítéletre érkező előítélet, hogy egy kicsit megeredjen a nyelve.*
- Tudod én csak félig vagyok az, így én sajnos csak tuskókat csókolgathatok *azzal lehel is egyet bizonyításként az ajkakra, komiszan aprót harapva az alsóra húzódik el* - Sajnos a madarak már ritkán állnak szóba velem *drámai sóhaj tör fel belőle* - Bizonyára megsértődtek azon, hogy jó néhányat lelőttem közülük és elvittem Gaelin bácsinak.
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.25 00:13:14
7427. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-23 17:59:06
Üzenet elküldve: 2026-05-23 17:59:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Oh igen arról bizony jól lemaradt a törpe. Szép kis vértócsát hagyott maga után az a szakállas alak. De hát aki hamar lép le az ilyesfajta bulikról, az lemaradt a műsorokról is.*
- Nem, pont ezért szórakoztató.
*Mondja egy gonosz mosollyal. Egy rövidke táncot lejtve csupán annak idegszálain.*
- Hidd el szívesen cserélnék. Kevesebb fejfájást okozna az öreg ha már öt méterrel a föld alatt lenne. De ez az átka a hosszúéletűeknek. Ha rossz a családi viszony, akkor bizony az sokáig tart.
*Vélhetőleg még vagy jó száz évig biztos fog élni az öreg, csak hogy az ő életét megkeserítse.
És mivel a törpe nem megy bele a részletekbe. Nem is kérdez rá. Nem az ő dolga. Annyival kevesebb oka is van a fejfájásra. Még a végén annak a könnyeit kell letörölgetnie majd a válláról. Azt pedig biztos nem nézné meg, ahogy a takony össze vissza csordogál azon a gusztustalan szakállon. Annyira azért nincsenek jóban.
A kikerekedett szemről veszi csupán észre Lazziar, hogy a másiakt is meglepetésként érte tréfája. Így hát miért is ne tenne rá még egy lapáttal.*
- Már mint, egyikünk távozott volna fájó seggel? Most, hogy mondod lehet volt valami hasonlóság közted és a kurtizán között.
*Nevet fel a fejét rázva. Micsoda borzasztó képet is fest ez elméjében. Mondjuk biztos nem az első ilyen alaklom lett volna ami a Sellőben történik. De ami ugyebár ott folyik, az ott is marad. Ha csak épp le nem nyelik.*
- Drága egy megvallás volt az már tény. De megérte. A tanácsok meg.. Hm.. Igen biztos. Mik is voltak azok?
*Húzza el száját elismerően. Majd elgondolkozva a kérdéseken. Ugyebár ő maga sem emlékszik arra. Hát miért is ne kérdezne rá?. Mert nem bánja azt, hogy mennyi aranyat költött el ott. Azok az emlékek. Már amelyikek megmaradtak. Azok élete végéig fogják őt kísérni.*
- Csak töröld le a nyálad. Az üveg szája nem pina, hogy körbe nyald.
*Mondja némi undorral, ahogy felmutatja az üveget a másiknak. Mert nem undok mint a kivert kutya.
Majd a gyűrű kérdésére, a törpe egy kisebb információ áradatot ad számára. Amire felemeli a fejét.*
- Merchen, Hm.. Azt hiszem elhaladtam már a Kúriája előtt. Szép kis kalitka meg kell hagyni.
*Gondolkodik el ismét fél szemét behunyva, ahogy maga elé festi a tündér kúriáját.*
- Megoldom én. És tetszik ötlet. Majd meglátjuk mit tudunk belőle kihúzni.
*Válaszolja a másiknak. Ám meg van lepve. Sosem hitte volna, hogy a törpe ennyire gondoskodó is tud lenni. Végig is méri a másikat. Mintha csak keresne rajta valamit. Majd amikor az eléggé kényelmetlenné vált egy félmosollyal a száján teszi fel a kérdését.*
- Veled meg mi történt? Kitőrt belőled az apai szeretet?
*Vigyorodik el, ahogy rögvest kiejti ezt a kérdést a száján.*
//Hallatlan//
*Oh igen arról bizony jól lemaradt a törpe. Szép kis vértócsát hagyott maga után az a szakállas alak. De hát aki hamar lép le az ilyesfajta bulikról, az lemaradt a műsorokról is.*
- Nem, pont ezért szórakoztató.
*Mondja egy gonosz mosollyal. Egy rövidke táncot lejtve csupán annak idegszálain.*
- Hidd el szívesen cserélnék. Kevesebb fejfájást okozna az öreg ha már öt méterrel a föld alatt lenne. De ez az átka a hosszúéletűeknek. Ha rossz a családi viszony, akkor bizony az sokáig tart.
*Vélhetőleg még vagy jó száz évig biztos fog élni az öreg, csak hogy az ő életét megkeserítse.
És mivel a törpe nem megy bele a részletekbe. Nem is kérdez rá. Nem az ő dolga. Annyival kevesebb oka is van a fejfájásra. Még a végén annak a könnyeit kell letörölgetnie majd a válláról. Azt pedig biztos nem nézné meg, ahogy a takony össze vissza csordogál azon a gusztustalan szakállon. Annyira azért nincsenek jóban.
A kikerekedett szemről veszi csupán észre Lazziar, hogy a másiakt is meglepetésként érte tréfája. Így hát miért is ne tenne rá még egy lapáttal.*
- Már mint, egyikünk távozott volna fájó seggel? Most, hogy mondod lehet volt valami hasonlóság közted és a kurtizán között.
*Nevet fel a fejét rázva. Micsoda borzasztó képet is fest ez elméjében. Mondjuk biztos nem az első ilyen alaklom lett volna ami a Sellőben történik. De ami ugyebár ott folyik, az ott is marad. Ha csak épp le nem nyelik.*
- Drága egy megvallás volt az már tény. De megérte. A tanácsok meg.. Hm.. Igen biztos. Mik is voltak azok?
*Húzza el száját elismerően. Majd elgondolkozva a kérdéseken. Ugyebár ő maga sem emlékszik arra. Hát miért is ne kérdezne rá?. Mert nem bánja azt, hogy mennyi aranyat költött el ott. Azok az emlékek. Már amelyikek megmaradtak. Azok élete végéig fogják őt kísérni.*
- Csak töröld le a nyálad. Az üveg szája nem pina, hogy körbe nyald.
*Mondja némi undorral, ahogy felmutatja az üveget a másiknak. Mert nem undok mint a kivert kutya.
Majd a gyűrű kérdésére, a törpe egy kisebb információ áradatot ad számára. Amire felemeli a fejét.*
- Merchen, Hm.. Azt hiszem elhaladtam már a Kúriája előtt. Szép kis kalitka meg kell hagyni.
*Gondolkodik el ismét fél szemét behunyva, ahogy maga elé festi a tündér kúriáját.*
- Megoldom én. És tetszik ötlet. Majd meglátjuk mit tudunk belőle kihúzni.
*Válaszolja a másiknak. Ám meg van lepve. Sosem hitte volna, hogy a törpe ennyire gondoskodó is tud lenni. Végig is méri a másikat. Mintha csak keresne rajta valamit. Majd amikor az eléggé kényelmetlenné vált egy félmosollyal a száján teszi fel a kérdését.*
- Veled meg mi történt? Kitőrt belőled az apai szeretet?
*Vigyorodik el, ahogy rögvest kiejti ezt a kérdést a száján.*
7426. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-22 18:59:42
Üzenet elküldve: 2026-05-22 18:59:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Harc. Na, az kéne még nekik. Pont itt. A pegazus fogadó emeletén, ahol még a madár se jár unalmában. Lenne aztán közönségük rendesen. Csak vissza kell emlékeznie a legutóbbi esetre, ahol a vörös kölyöknek forrt a vére. Kíváncsi, túlélte-e, de tudja, hogy az imái, sem az életben, sem halálában nem fogják megtalálni.
Kezével legyint csak, mikor apját említi megint. *
- Kérdeztem?
* Teszi fel az ismételten költői kérdést. Mintha valóban kutatna az emlékei között. Persze csak rájátszik. Arca olyan torz vigyorba húzódik, mint aki pontosan tudja, mennyire idegesítő tud lenni. *
- Azt ne mond nekem, hogy te fizetnéd. Hát milyen apád van neked? Szívesen cserélnék, csakhogy megtud milyen is az igazi családi szeretet, csak az enyém már...
* Mondatát nem fejezi be, nem azért, mert olyan szívszorító történet lenne, csupán nem kívánja folytatni. Persze kezével mutatja: ujját végighúzza a nyakán. Nem nehéz kitalálni, hogy mi lett a sorsuk. Persze azt már nem teszi hozzá, hogy az ő érdeme, de nem kérdezték, így nem is osztja meg tragikus múltját. Nem mintha érdekelné a másikat.
Eleinte kikerekedett szemekkel hallgatja a másikat, mintha olyan idegen szavakkal illetné, amiket életében nem hallott, de aztán hamar komor arckifejezést erőltet magára. Elvégre sok energiát kell felhasználnia, csakhogy ne röhögje el magát. Ekkor nagyon hamar összehúzza a szemöldökét, mintha maga is meglepődne a hallottakon. Persze játék az egész. *
- Mi? Hát nem emlékszel? Akkorát markoltál a seggemen, hogy azt hittem keversz a kurváddal. Ha nem lett volna szemtanú, lehet csak az egyikünk távozott volna arról a helyről.
* Jelenti ki olyan magabiztossággal, mintha csak a csillagokat hazudná le az égről. Aztán csak elneveti magát a végén. Nem tudja visszatartani. De azért reméli, hogy eléggé ráhozta a frászt a drágalátos elfre. Addig örüljenek, míg csak a szavak repülnek, nem a pengék. *
- Még szép. Ha már kiöntöd nekem, mi nyomja a szíved, alap, hogy legalább az italt fizeted. A lányok voltak a bónusz, a fantasztikus tanácsaimért.
* De, hogy mik voltak azok a tanácsok? Hát ezt nem tudják meg. A törpe pontosan tudja mit mondott, de sajnos nincs kedve újra elmondani. *
- Inkább add ide azt a szart.
* Mondja, majd kikapja az elf kezéből a bort. Még ha nem is tetszik neki, az alkohol az alkohol. Koldus ne válogasson. Szakálla is kap egy keveset a borból. Mikor végez, elégedett arccal törli le a maradékot a szája széléről. *
- Szóval zafír. Értem. Talán a kereskedő, akitől a Hodarilt vettem a segítségünkre lehet. Keressem fel én, vagy megoldod magad?
* Még mielőtt bármit mondhatna a másik, felemeli az ujját, hogy csendre utasítsa, majd folytatja. *
- Neki is van ám egy kúriája selyemrévben. Haszonleső egy alak. Nem veti meg az aranyat egyik oldalról sem. Szóval összebarátkozhatnál vele a “jó oldalról”, míg én a “rossz oldaláról”.
* Természetesen kiemeli mindkét szót. Elvégre, ha mindketten megkörnyékezik, úgy előre tudhatják, hogy kit fog először elárulni. Talán még megtervezhetik az eltűnését. *
- Merchen Feiy. Így hívják a férfit. Tégy belátásod szerint, de ne lépd túl a szereped. Ha kell, az árnyékból is irányíthatjuk a szálakat, nem kell hősködni, kivéve, ha szeretnél. A hősök után elég nagy a kereslet. Főleg miután az orkok fosztogatnak.
* Megrántja vállait. Tudja mit jelent a remény az emberek számára. Főleg azoknak, akiktől mindent elvettek. Nem bánná, ha az elf vállalná a szerepre, bár kétli, hogy siker koronázná a feladatot. De minden bizalma az övé. *
//Hallatlan//
* Harc. Na, az kéne még nekik. Pont itt. A pegazus fogadó emeletén, ahol még a madár se jár unalmában. Lenne aztán közönségük rendesen. Csak vissza kell emlékeznie a legutóbbi esetre, ahol a vörös kölyöknek forrt a vére. Kíváncsi, túlélte-e, de tudja, hogy az imái, sem az életben, sem halálában nem fogják megtalálni.
Kezével legyint csak, mikor apját említi megint. *
- Kérdeztem?
* Teszi fel az ismételten költői kérdést. Mintha valóban kutatna az emlékei között. Persze csak rájátszik. Arca olyan torz vigyorba húzódik, mint aki pontosan tudja, mennyire idegesítő tud lenni. *
- Azt ne mond nekem, hogy te fizetnéd. Hát milyen apád van neked? Szívesen cserélnék, csakhogy megtud milyen is az igazi családi szeretet, csak az enyém már...
* Mondatát nem fejezi be, nem azért, mert olyan szívszorító történet lenne, csupán nem kívánja folytatni. Persze kezével mutatja: ujját végighúzza a nyakán. Nem nehéz kitalálni, hogy mi lett a sorsuk. Persze azt már nem teszi hozzá, hogy az ő érdeme, de nem kérdezték, így nem is osztja meg tragikus múltját. Nem mintha érdekelné a másikat.
Eleinte kikerekedett szemekkel hallgatja a másikat, mintha olyan idegen szavakkal illetné, amiket életében nem hallott, de aztán hamar komor arckifejezést erőltet magára. Elvégre sok energiát kell felhasználnia, csakhogy ne röhögje el magát. Ekkor nagyon hamar összehúzza a szemöldökét, mintha maga is meglepődne a hallottakon. Persze játék az egész. *
- Mi? Hát nem emlékszel? Akkorát markoltál a seggemen, hogy azt hittem keversz a kurváddal. Ha nem lett volna szemtanú, lehet csak az egyikünk távozott volna arról a helyről.
* Jelenti ki olyan magabiztossággal, mintha csak a csillagokat hazudná le az égről. Aztán csak elneveti magát a végén. Nem tudja visszatartani. De azért reméli, hogy eléggé ráhozta a frászt a drágalátos elfre. Addig örüljenek, míg csak a szavak repülnek, nem a pengék. *
- Még szép. Ha már kiöntöd nekem, mi nyomja a szíved, alap, hogy legalább az italt fizeted. A lányok voltak a bónusz, a fantasztikus tanácsaimért.
* De, hogy mik voltak azok a tanácsok? Hát ezt nem tudják meg. A törpe pontosan tudja mit mondott, de sajnos nincs kedve újra elmondani. *
- Inkább add ide azt a szart.
* Mondja, majd kikapja az elf kezéből a bort. Még ha nem is tetszik neki, az alkohol az alkohol. Koldus ne válogasson. Szakálla is kap egy keveset a borból. Mikor végez, elégedett arccal törli le a maradékot a szája széléről. *
- Szóval zafír. Értem. Talán a kereskedő, akitől a Hodarilt vettem a segítségünkre lehet. Keressem fel én, vagy megoldod magad?
* Még mielőtt bármit mondhatna a másik, felemeli az ujját, hogy csendre utasítsa, majd folytatja. *
- Neki is van ám egy kúriája selyemrévben. Haszonleső egy alak. Nem veti meg az aranyat egyik oldalról sem. Szóval összebarátkozhatnál vele a “jó oldalról”, míg én a “rossz oldaláról”.
* Természetesen kiemeli mindkét szót. Elvégre, ha mindketten megkörnyékezik, úgy előre tudhatják, hogy kit fog először elárulni. Talán még megtervezhetik az eltűnését. *
- Merchen Feiy. Így hívják a férfit. Tégy belátásod szerint, de ne lépd túl a szereped. Ha kell, az árnyékból is irányíthatjuk a szálakat, nem kell hősködni, kivéve, ha szeretnél. A hősök után elég nagy a kereslet. Főleg miután az orkok fosztogatnak.
* Megrántja vállait. Tudja mit jelent a remény az emberek számára. Főleg azoknak, akiktől mindent elvettek. Nem bánná, ha az elf vállalná a szerepre, bár kétli, hogy siker koronázná a feladatot. De minden bizalma az övé. *
7425. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-22 14:56:06
Üzenet elküldve: 2026-05-22 14:56:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Annyi biztos. Szemtől szembeni harcban az esélyek a törpe oldalára billennek. De ha a sunyiságról van szó, és persze arról, hogy a törpét nem szeretné már élve látni. Akkor meglennének erre is a módszerei az elfnek. Ám ilyesmibe nem szeretne belegondolni. Akármennyire is pofozni való képe van annak a szakállas vörös ördögnek. Valamiért hozzá nőtt az ő szőrös szívéhez.*
- Attól tartok, apám magától már nem küldene. És a szállítás manapság biztos a duplája lenne főleg ilyen időkben. Úgyhogy érd be azzal ami van.
*Magyarázza hűvösen, és unott arccal. Az orkok miatt erősen kétli bármelyik őrült is mostanság adná a fejét futárságra vagy karaván vezetésre.
A törpe első szavára ami a sellőt illeti, először nagyra nyílnak a szemei. Mert ő egyetlen testre emlékszik ami mellette feküdt és arra esküdni merne nem a törpéé volt. Arcán még egy pillanatra látható is a meglepettség. Majd mintha csak egy kép villanna be szeme előtt. Rögvest meg is nyugszik amint valami emlék kezd derengeni fejében arról a bizonyos reggelről. Meg arról a puffanásról ami felébresztette őt.*
- Még szerencse azért fájt a seggem mert eleshettem aznap este és nem miattad. Már csak az hiányzott volna az életemből.
*Mondja egy hangos sóhajjal, mintha csak az összes benne lévő feszültségtől távozott volna el.*
- Áhh ott akkor dobnak ki, ha ölsz vagy belekötsz másokba. Mi csak ittunk és basztunk és a legfontosabb számukra. Fizettünk!. Vagyis fizettem!
*Mondja elviccelve a helyzetet, mintha szemrehányás lenne. De igazából nem bánja az elköltött pénzt. Sosem aggódott az ilyesmi miatt. Az amúgy is arra való, hogy elfogyjon és ezáltal emlékekké váljon.*
- Mert az élet olyan kemény mint márvány asztal sarka. Azért.
*A többi kérdésre és ajánlatra bizony elgondolkodik. Lehet jól jönne egy kis löket a gyűrűt illetően. De meglátja önmaga mi a fenét tud kezdeni még.*
- A legdrágább? Nos lehet. A fruska imádja a jó kelméket az már szent. Az ékszereket sem veti meg, de láttam már nála csicsásabbat is. Valami finom kell, elegáns és igazán szép munka.
*Teszi kezét állára, hogy gondolkodás közben azt vakargassa.*
- Szerintem meg leszek, de ha nem majd szólok. Ahogy láttam nem veti meg egyik drága követ sem. De egy gyémántra lenne szükség, minimum egy zafír ami illik a kék szeméhez.
*Forgatja meg már rögvest a szemét undok módon. El sem hiszi, hogy ilyesmire is képes figyelni. Amit anno belé neveltek. Már a hideg rázza a puszta gondolattól is.*
//Hallatlan//
*Annyi biztos. Szemtől szembeni harcban az esélyek a törpe oldalára billennek. De ha a sunyiságról van szó, és persze arról, hogy a törpét nem szeretné már élve látni. Akkor meglennének erre is a módszerei az elfnek. Ám ilyesmibe nem szeretne belegondolni. Akármennyire is pofozni való képe van annak a szakállas vörös ördögnek. Valamiért hozzá nőtt az ő szőrös szívéhez.*
- Attól tartok, apám magától már nem küldene. És a szállítás manapság biztos a duplája lenne főleg ilyen időkben. Úgyhogy érd be azzal ami van.
*Magyarázza hűvösen, és unott arccal. Az orkok miatt erősen kétli bármelyik őrült is mostanság adná a fejét futárságra vagy karaván vezetésre.
A törpe első szavára ami a sellőt illeti, először nagyra nyílnak a szemei. Mert ő egyetlen testre emlékszik ami mellette feküdt és arra esküdni merne nem a törpéé volt. Arcán még egy pillanatra látható is a meglepettség. Majd mintha csak egy kép villanna be szeme előtt. Rögvest meg is nyugszik amint valami emlék kezd derengeni fejében arról a bizonyos reggelről. Meg arról a puffanásról ami felébresztette őt.*
- Még szerencse azért fájt a seggem mert eleshettem aznap este és nem miattad. Már csak az hiányzott volna az életemből.
*Mondja egy hangos sóhajjal, mintha csak az összes benne lévő feszültségtől távozott volna el.*
- Áhh ott akkor dobnak ki, ha ölsz vagy belekötsz másokba. Mi csak ittunk és basztunk és a legfontosabb számukra. Fizettünk!. Vagyis fizettem!
*Mondja elviccelve a helyzetet, mintha szemrehányás lenne. De igazából nem bánja az elköltött pénzt. Sosem aggódott az ilyesmi miatt. Az amúgy is arra való, hogy elfogyjon és ezáltal emlékekké váljon.*
- Mert az élet olyan kemény mint márvány asztal sarka. Azért.
*A többi kérdésre és ajánlatra bizony elgondolkodik. Lehet jól jönne egy kis löket a gyűrűt illetően. De meglátja önmaga mi a fenét tud kezdeni még.*
- A legdrágább? Nos lehet. A fruska imádja a jó kelméket az már szent. Az ékszereket sem veti meg, de láttam már nála csicsásabbat is. Valami finom kell, elegáns és igazán szép munka.
*Teszi kezét állára, hogy gondolkodás közben azt vakargassa.*
- Szerintem meg leszek, de ha nem majd szólok. Ahogy láttam nem veti meg egyik drága követ sem. De egy gyémántra lenne szükség, minimum egy zafír ami illik a kék szeméhez.
*Forgatja meg már rögvest a szemét undok módon. El sem hiszi, hogy ilyesmire is képes figyelni. Amit anno belé neveltek. Már a hideg rázza a puszta gondolattól is.*
7424. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-22 08:20:55
Üzenet elküldve: 2026-05-22 08:20:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Arra hamar rá fognak jönni, ha egymás ellenségeivé válnának, ugyanis akkor nem a bort adnák körbe, hanem a pengék kapnának szárnyakat. Haszna sem származna egy halott elfből, így a gondolat meg sem fordul a fejében. Igaz, párszor már gondolkodott azon, hogy kiüsse, de eddig mindig sikerült megállítania magát. *
- Hagyd ezt a szart és hozass valami előkelőbbet. Valami olyasmit, amit mindenhol ismernek és egyesek akár ölnének is érte. Annak biztos örülne annak a nemesi fruskának a családja.
* Mondja határozottan, bár fogalma sincs mit szeretnek ezek. Nem sok olyan ismerőse van, aki ilyen körökben mozog. Mondhatni egy se. Legalábbis ezt hiszi. A sellő megemlítésére megforgatja szemeit. Neki teljesen más emlékei vannak arról a bizonyos estéről, ahogy a reggelről is. *
- Nehéz elfelejteni egy olyan helyzetet, ahol könyörögtek, hogy csináljak valamit az testeddel.
* Mondja jókedvűen. *
- Azt hitték meghaltál, és szerintem nem voltál olyan messze tőle.
* Ők biztos örömmel gondolnak vissza arra napra, de csak elképzelni tudja az ott dolgozók arcát, mikor a törpe egyedül megy be és egy eddig halottnak hitt egyeddel hagyja ott a helyszínt. Biztos örültek, hogy nem nekik kell eltakarítani a szottyadt testét. *
- Hát nem dobtak ki, azért az is valami.
* Teszi rá a megjegyzést, mert hát a cselekedeteik mögött meghúzódó gesztust aligha tudja az aprócska koldus elméjével felmérni.
Még szép, hogy több nála a drágakő, mintsem a vert arany. A legtöbb kereskedő is jobban örül az ilyeneknek, mintsem több kiló aranynak. Mikor viszont meghallja, hogy ez még csekély összeg a nemesek körébe, bosszúsága csak most látszik igazán. *
- Miért lenne egyszerű dolgunk?
* Teszi fel a költői kérdést, majd folytatja. *
- Akkor csak azért is a legdrágábbat akarod?
* A kérdést félve teszi fel, mert biztos a válaszban. *
- Megleszel magadban, vagy keressek bele valami zafírt, gyémántot? Egyáltalán mit szeret?
//Hallatlan//
* Arra hamar rá fognak jönni, ha egymás ellenségeivé válnának, ugyanis akkor nem a bort adnák körbe, hanem a pengék kapnának szárnyakat. Haszna sem származna egy halott elfből, így a gondolat meg sem fordul a fejében. Igaz, párszor már gondolkodott azon, hogy kiüsse, de eddig mindig sikerült megállítania magát. *
- Hagyd ezt a szart és hozass valami előkelőbbet. Valami olyasmit, amit mindenhol ismernek és egyesek akár ölnének is érte. Annak biztos örülne annak a nemesi fruskának a családja.
* Mondja határozottan, bár fogalma sincs mit szeretnek ezek. Nem sok olyan ismerőse van, aki ilyen körökben mozog. Mondhatni egy se. Legalábbis ezt hiszi. A sellő megemlítésére megforgatja szemeit. Neki teljesen más emlékei vannak arról a bizonyos estéről, ahogy a reggelről is. *
- Nehéz elfelejteni egy olyan helyzetet, ahol könyörögtek, hogy csináljak valamit az testeddel.
* Mondja jókedvűen. *
- Azt hitték meghaltál, és szerintem nem voltál olyan messze tőle.
* Ők biztos örömmel gondolnak vissza arra napra, de csak elképzelni tudja az ott dolgozók arcát, mikor a törpe egyedül megy be és egy eddig halottnak hitt egyeddel hagyja ott a helyszínt. Biztos örültek, hogy nem nekik kell eltakarítani a szottyadt testét. *
- Hát nem dobtak ki, azért az is valami.
* Teszi rá a megjegyzést, mert hát a cselekedeteik mögött meghúzódó gesztust aligha tudja az aprócska koldus elméjével felmérni.
Még szép, hogy több nála a drágakő, mintsem a vert arany. A legtöbb kereskedő is jobban örül az ilyeneknek, mintsem több kiló aranynak. Mikor viszont meghallja, hogy ez még csekély összeg a nemesek körébe, bosszúsága csak most látszik igazán. *
- Miért lenne egyszerű dolgunk?
* Teszi fel a költői kérdést, majd folytatja. *
- Akkor csak azért is a legdrágábbat akarod?
* A kérdést félve teszi fel, mert biztos a válaszban. *
- Megleszel magadban, vagy keressek bele valami zafírt, gyémántot? Egyáltalán mit szeret?
7423. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-21 17:41:40
Üzenet elküldve: 2026-05-21 17:41:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Igazán örülne ha végre eldöntené a törpe, hogy most akkor ők ellenségek vagy szövetségesek. Mert néha bizony egyet is kell érteniük bizonyos dolgokban. Nem folyton egymás torkának esni.
Még szép, hogy magabiztossággal mondja. Ha kinézi belőle a törpe ha nem. Lazziar ismeri az italát. Tán még csukott szemmel is megmondaná bármelyik borról, hogy melyik micsoda. Egész jó kis fogadást lehetne belőle szervezni. Csak a végén még valamilyen örült kihasználná az alkalmat, hogy valamit belecsempésszen az italába, aztán megnézheti magát. A törpe meg forgathatja az üveget, mint koldus az egy szem aranyérmét amit kapott. Az akkor is az lesz amit ő mondott.*
- Bagoly mondja.
*Vág vissza fáradt hangon, ahogy az utolsó vízcseppeket törli le az arcáról.*
- Valamikor még. A konyhapolc alján találtam pár edény mögött elrejtve. Gondolom az öreg nem akarta, hogy megtaláljam.
*Nevet fel keserédesen. Bár még az is benne lehet a pakliban, hogy az öreg csak saját maga elől rejtette el azt. Ki tudja.*
- Talán. Majd meglátom.
*Mondja félvárról. És arcán jól látható egy kisebb fajta undor, ahogy drága társa azt a szép üveg bort ilyen rusnya módon kezeli. Amúgy is sejtése szerint itt is legalább saját kedvencüket jól ismerik a nemesek az italok gyanánt.*
- HÁ!.. Valami még rémlik a sellőből. Bár bevallom, homályosak az emlékek.
*Kacag fel jólízűen az orra alatt. A fejfájás és a törpe ébresztője bizony nem éppen volt kellemes. De az egészéjjeli hetyegés érzete, még a csak halvány emlék is a sok közül azóta is kellemesen hat számára.*
- Az.
*Mondja fáradtan, ahogy összeszedi magát a félrenyelt bor ivásból fakadó kis balesete miatt.
Előadva magát figyelme a törpére szegeződik. Addig ő viszont visszahuppan az ágyra, hogy onnan folytassa a beszélgetést. Kissé előre dőlve, térdein megtámasztva karjait. Fél szemmel megcsodálja a törpe kezében lévő ékköveket. Na nem kell sokat gondolkodnia azokat vajon honnan szerezte. Viszont sokkalta könnyebb velük utazni az már biztos. Mintsem ezer arannyal teli kis ládikókkal.*
- Na az is valami.
*Teszi csak hozzá a törpe hosszan gondolkodása után. De megérti türelmes, mert tudja jól nem az erőssége.*
- Az nem is rossz ár. Nemesek között az egy potom összeg.
*Vonja meg a vállát mintha a világ legkisebb problémája lenne összegyűjteni annyi aranyat. Már pedig bizony ez nem lesz olyan könnyű főleg normális állás és vagy tevékenység nélkül. Lehet megkéne fúrnia egy gazdagabb háznak az értékeit.*
//Hallatlan//
*Igazán örülne ha végre eldöntené a törpe, hogy most akkor ők ellenségek vagy szövetségesek. Mert néha bizony egyet is kell érteniük bizonyos dolgokban. Nem folyton egymás torkának esni.
Még szép, hogy magabiztossággal mondja. Ha kinézi belőle a törpe ha nem. Lazziar ismeri az italát. Tán még csukott szemmel is megmondaná bármelyik borról, hogy melyik micsoda. Egész jó kis fogadást lehetne belőle szervezni. Csak a végén még valamilyen örült kihasználná az alkalmat, hogy valamit belecsempésszen az italába, aztán megnézheti magát. A törpe meg forgathatja az üveget, mint koldus az egy szem aranyérmét amit kapott. Az akkor is az lesz amit ő mondott.*
- Bagoly mondja.
*Vág vissza fáradt hangon, ahogy az utolsó vízcseppeket törli le az arcáról.*
- Valamikor még. A konyhapolc alján találtam pár edény mögött elrejtve. Gondolom az öreg nem akarta, hogy megtaláljam.
*Nevet fel keserédesen. Bár még az is benne lehet a pakliban, hogy az öreg csak saját maga elől rejtette el azt. Ki tudja.*
- Talán. Majd meglátom.
*Mondja félvárról. És arcán jól látható egy kisebb fajta undor, ahogy drága társa azt a szép üveg bort ilyen rusnya módon kezeli. Amúgy is sejtése szerint itt is legalább saját kedvencüket jól ismerik a nemesek az italok gyanánt.*
- HÁ!.. Valami még rémlik a sellőből. Bár bevallom, homályosak az emlékek.
*Kacag fel jólízűen az orra alatt. A fejfájás és a törpe ébresztője bizony nem éppen volt kellemes. De az egészéjjeli hetyegés érzete, még a csak halvány emlék is a sok közül azóta is kellemesen hat számára.*
- Az.
*Mondja fáradtan, ahogy összeszedi magát a félrenyelt bor ivásból fakadó kis balesete miatt.
Előadva magát figyelme a törpére szegeződik. Addig ő viszont visszahuppan az ágyra, hogy onnan folytassa a beszélgetést. Kissé előre dőlve, térdein megtámasztva karjait. Fél szemmel megcsodálja a törpe kezében lévő ékköveket. Na nem kell sokat gondolkodnia azokat vajon honnan szerezte. Viszont sokkalta könnyebb velük utazni az már biztos. Mintsem ezer arannyal teli kis ládikókkal.*
- Na az is valami.
*Teszi csak hozzá a törpe hosszan gondolkodása után. De megérti türelmes, mert tudja jól nem az erőssége.*
- Az nem is rossz ár. Nemesek között az egy potom összeg.
*Vonja meg a vállát mintha a világ legkisebb problémája lenne összegyűjteni annyi aranyat. Már pedig bizony ez nem lesz olyan könnyű főleg normális állás és vagy tevékenység nélkül. Lehet megkéne fúrnia egy gazdagabb háznak az értékeit.*
7422. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-21 06:22:07
Üzenet elküldve: 2026-05-21 06:22:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*A kalózkapitány kijelentésre csak rosszalló grimasz húzódik a kikötői szájára, de egyelőre nem kommentálja. Ahogy Jyzellie kapcsán se mond többet, bár sejti, hogy piszkálhatja a dolog a kíváncsi kis Hercegnő fantáziáját. A visszakérdezésre csak megerősíti, amit mondott egy vállrándítás és egy bólintás egyvelegével. Ez az a fajta sunyi hallgatás, amiben ott mosolyog a "tudom, hogy megesz a fene, hogy többet tudj a dologról, de túl büszke vagy kérdezősködni".
A hálószoba láthatatlan erkölcs-bíróság ítélőszéke előtt a vád szenvedélyes beszéde biztos maga mellé állítana egy esküdtszéket. De eme zártkörű tárgyalás Nolenarnak kedvez. Elveszi az üveget, s egy kis nyújtózkodással félreteszi az éjjeliszekrényre, majd a kockás kendő sarkait is összefogja, és az elemózsia maradékát is félretessékeli. Behúzza a lányt a takaró alá és az ölelésébe vonva figyeli néhány pillanatig az éteri arc szoborszép vonásait.*
- Nem tettem semmit a borba *súgja a rendkívül aljas igazságot Alymeidha ajkára. Még élezhetné tovább ezt a csattanót, de nem csűri tovább. Csak lágy csókkal zárja le a tények által leszűrhető konzekvenciát. Persze benne van a pakliban, hogy a félvér nem hisz neki, de ezt az érvelési csatát a lánynak már magában kell lejátszani.
Félresimítja a fakószőke tincseket és a bájos homloknak dönti a sajátját.*
- Megvédett az a csók. *Nagyot, gondterheltet sóhajt.* - Hidd el. És ígérd meg, hogy kísérő nélkül nem mégy többet a Kikötőbe. Főleg nem a Rumosba *horkant, mint aki még most sem tér napirendre a hajmeresztő felelőtlenség felett.*
- A kalózkodásért pedig sokhelyütt akasztás jár *mondja csendes, de egyáltalán nem kioktató hangon. Csak ahogy a szeretők szoktak duruzsolni egymásnak.* - Úgyhogy kérlek, ne nevezd így az apámat. Nem gáncstalan ember az öreg, de nem szeretném bitón látni valami szóbeszéd miatt. *A dolog súlyát egy mosollyal oldja fel.* - A kalap pedig... igen. Van trikornja. Nekem is van. Nem láttad még rajtam? *kérdi, szinte megdöbbent képet vágva.* - A fehérnépek bolondulnak érte *vigyorodik.*
- De ami az egzotikus állatot illeti... *Itt kicsit töprengőn szűkíti össze a szemét.* - Tartok tőle, hogy csak a Kikötő legcsúfabb kutyáját tudjuk felmutatni. Az se állhatta soha az öregemet *kacag.*
- És te? Harcos, erdei nimfa *cirógatja meg az állacskát, hogy újabb apró csókra invitálja Hercegnőjét.* - Te beszélsz a növények meg a madarak nyelvén, mint a többi facsókoló? *Ha már sztereotípiák, akkor ő se marad adós. Nem akar faggatózni, de talán így kicsit többet is elárul magáról a másik, ha már a sors ily előszeretettel sodorja őket egymás ágyába.*
//A vadászat szabályai//
*A kalózkapitány kijelentésre csak rosszalló grimasz húzódik a kikötői szájára, de egyelőre nem kommentálja. Ahogy Jyzellie kapcsán se mond többet, bár sejti, hogy piszkálhatja a dolog a kíváncsi kis Hercegnő fantáziáját. A visszakérdezésre csak megerősíti, amit mondott egy vállrándítás és egy bólintás egyvelegével. Ez az a fajta sunyi hallgatás, amiben ott mosolyog a "tudom, hogy megesz a fene, hogy többet tudj a dologról, de túl büszke vagy kérdezősködni".
A hálószoba láthatatlan erkölcs-bíróság ítélőszéke előtt a vád szenvedélyes beszéde biztos maga mellé állítana egy esküdtszéket. De eme zártkörű tárgyalás Nolenarnak kedvez. Elveszi az üveget, s egy kis nyújtózkodással félreteszi az éjjeliszekrényre, majd a kockás kendő sarkait is összefogja, és az elemózsia maradékát is félretessékeli. Behúzza a lányt a takaró alá és az ölelésébe vonva figyeli néhány pillanatig az éteri arc szoborszép vonásait.*
- Nem tettem semmit a borba *súgja a rendkívül aljas igazságot Alymeidha ajkára. Még élezhetné tovább ezt a csattanót, de nem csűri tovább. Csak lágy csókkal zárja le a tények által leszűrhető konzekvenciát. Persze benne van a pakliban, hogy a félvér nem hisz neki, de ezt az érvelési csatát a lánynak már magában kell lejátszani.
Félresimítja a fakószőke tincseket és a bájos homloknak dönti a sajátját.*
- Megvédett az a csók. *Nagyot, gondterheltet sóhajt.* - Hidd el. És ígérd meg, hogy kísérő nélkül nem mégy többet a Kikötőbe. Főleg nem a Rumosba *horkant, mint aki még most sem tér napirendre a hajmeresztő felelőtlenség felett.*
- A kalózkodásért pedig sokhelyütt akasztás jár *mondja csendes, de egyáltalán nem kioktató hangon. Csak ahogy a szeretők szoktak duruzsolni egymásnak.* - Úgyhogy kérlek, ne nevezd így az apámat. Nem gáncstalan ember az öreg, de nem szeretném bitón látni valami szóbeszéd miatt. *A dolog súlyát egy mosollyal oldja fel.* - A kalap pedig... igen. Van trikornja. Nekem is van. Nem láttad még rajtam? *kérdi, szinte megdöbbent képet vágva.* - A fehérnépek bolondulnak érte *vigyorodik.*
- De ami az egzotikus állatot illeti... *Itt kicsit töprengőn szűkíti össze a szemét.* - Tartok tőle, hogy csak a Kikötő legcsúfabb kutyáját tudjuk felmutatni. Az se állhatta soha az öregemet *kacag.*
- És te? Harcos, erdei nimfa *cirógatja meg az állacskát, hogy újabb apró csókra invitálja Hercegnőjét.* - Te beszélsz a növények meg a madarak nyelvén, mint a többi facsókoló? *Ha már sztereotípiák, akkor ő se marad adós. Nem akar faggatózni, de talán így kicsit többet is elárul magáról a másik, ha már a sors ily előszeretettel sodorja őket egymás ágyába.*
7421. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:27:57
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:27:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
- Tehát kalózkapitány! *vonja le a szerinte megfelelő következtetést a homályos kis megfogalmazásból egy gyermeteg mosoly kíséretében. A Fekete Szhylla név túlságosan is érdekes ahhoz, hogy holmi fűszerárus bárka viselje, ez épp olyan, aminek egy valamire való kalózhajót keresztelnének el* - Visel olyan vicces háromágú kalapot is? *bábozza el kezével feje fölött, pontosan melyikre is gondol* - Biztos van valami egzotikus állata... mint azok a színes madarak a Nap-szigetekről. *bájosan villan az ifjonti lelkesedés, amely elég erősen árulkodik arról, hogy hallotta már valahol valamelyik nyugati rímfaragó művét. Egyértelműen ki is derül, hogy északra inkább a tengeri haramiák életét bosszantóan romantizáló művek jutnak el, az amolyan izgalmas, kincskeresős fajták, amelyek bőszen hallgatnak az alattomos csempészésekről vagy az erőszakos rablótámadásokról.
Finom kis vonásai halovány értetlenségről árulkodnak, amikor Nolenar a korábban emlegetett hölgyre a barátjaként hivatkozik. Talán egy leheletnyi csalódottság is átszalad az arcán, elvégre valami vérpezsdítő szerelmi szálra számított, helyette azonban valami számára meghatározhatatlan melegséget fedez fel a szürke pillantásokban. Néhány szívdobbanásnyi időre el is fogja az irigység, de nem azon okból, ami elsőre fülledt kis viszonyuk viharában kézenfekvő lenne. Azt a számára hosszú ideje elveszett - talán sose volt - érzést vágyja most egy pillanatra gyötrődve, ami most ott fészkelhet a férfiban arra a Jyzelliere gondolva. Kellemesnek tűnik ily bensőséges szelídséggel emlékezni valakire*
- Egy leány volna a legjobb barátod? *kérdez vissza némi gyanakvással, hátha még kipuhatolhat valami titkos viszonyt a hallottak helyett.
Tekintetében ott dereng, hogy a csendülő kérdésre már gondolkodás nélkül, pimasz daccal replikázna. Korábban átkozottul nagy mellénnyel úgy vélte, hogy az első adandó alkalommal lelkiismeretfurdalás nélkül ki fogja penderíteni a szobájából a kikötőit. Most mégis, figyelve a haját cirógató ujjakat a gyengédség megenyhíti. A szemtelenül villanni készülő pillantások ellágyulnak, bosszankodva saját gyengeségén sóhajt fel.*
- Nem *duzzogással suttog elsőre a keserű beismerés, de sokkal szelídebben folytatja* - Nem szeretném.
*Őt is meglepetésként éri, hogy egészen kellemesnek találja a gazember társaságát, még úgy is, hogy éppen nem sóhajtozik felette. Nem is tűnik most akkora szélhámosnak, mint amilyennek elsőre hitte - de ki tudja? Lehet, hogy csak kifogástalan a színészi játéka.
Az alávaló vádaskodásra azért kibukik belőle a nevetés.*
- Hogy én használlak ki téged? *mintha csak a szívébe marna a rágalom, úgy kap a mellkasához göcögve* - Ki is volt az, aki felkísért a szobába a Rumosban, de nem szándékozott távozni? *rebegteti meg szempilláit* - Ki hozott ajándékba ma ajzószerrel teli bort? *bök állával a palack felé, amit magához is vesz, miután a másik kortyolt belőle*
- Én csupán ártatlan áldozata vagyok az álnok cselszövésnek *azzal már iszik is bele önként és dalolva az alattomos nedűbe, közben pillantásai komiszan kapaszkodnak a viharszín tekintetbe.
Amint az üveget visszaadja, feltérdelve csúszik közelebb Nolenhez, hogy kicsit felé magasodva simítsa maga felé jobbjával a szakállas arcot majd tűrjön gyengéden egy szőkés tincset a füle mögé.*
- Elvégre ki hazudta, hogy egy csók majd megvéd a kricsmi veszedelmes vendégeitől? *suttogja az ajkakra még, mielőtt egy leheletnyit megízlelné őket*
//A vadászat szabályai//
- Tehát kalózkapitány! *vonja le a szerinte megfelelő következtetést a homályos kis megfogalmazásból egy gyermeteg mosoly kíséretében. A Fekete Szhylla név túlságosan is érdekes ahhoz, hogy holmi fűszerárus bárka viselje, ez épp olyan, aminek egy valamire való kalózhajót keresztelnének el* - Visel olyan vicces háromágú kalapot is? *bábozza el kezével feje fölött, pontosan melyikre is gondol* - Biztos van valami egzotikus állata... mint azok a színes madarak a Nap-szigetekről. *bájosan villan az ifjonti lelkesedés, amely elég erősen árulkodik arról, hogy hallotta már valahol valamelyik nyugati rímfaragó művét. Egyértelműen ki is derül, hogy északra inkább a tengeri haramiák életét bosszantóan romantizáló művek jutnak el, az amolyan izgalmas, kincskeresős fajták, amelyek bőszen hallgatnak az alattomos csempészésekről vagy az erőszakos rablótámadásokról.
Finom kis vonásai halovány értetlenségről árulkodnak, amikor Nolenar a korábban emlegetett hölgyre a barátjaként hivatkozik. Talán egy leheletnyi csalódottság is átszalad az arcán, elvégre valami vérpezsdítő szerelmi szálra számított, helyette azonban valami számára meghatározhatatlan melegséget fedez fel a szürke pillantásokban. Néhány szívdobbanásnyi időre el is fogja az irigység, de nem azon okból, ami elsőre fülledt kis viszonyuk viharában kézenfekvő lenne. Azt a számára hosszú ideje elveszett - talán sose volt - érzést vágyja most egy pillanatra gyötrődve, ami most ott fészkelhet a férfiban arra a Jyzelliere gondolva. Kellemesnek tűnik ily bensőséges szelídséggel emlékezni valakire*
- Egy leány volna a legjobb barátod? *kérdez vissza némi gyanakvással, hátha még kipuhatolhat valami titkos viszonyt a hallottak helyett.
Tekintetében ott dereng, hogy a csendülő kérdésre már gondolkodás nélkül, pimasz daccal replikázna. Korábban átkozottul nagy mellénnyel úgy vélte, hogy az első adandó alkalommal lelkiismeretfurdalás nélkül ki fogja penderíteni a szobájából a kikötőit. Most mégis, figyelve a haját cirógató ujjakat a gyengédség megenyhíti. A szemtelenül villanni készülő pillantások ellágyulnak, bosszankodva saját gyengeségén sóhajt fel.*
- Nem *duzzogással suttog elsőre a keserű beismerés, de sokkal szelídebben folytatja* - Nem szeretném.
*Őt is meglepetésként éri, hogy egészen kellemesnek találja a gazember társaságát, még úgy is, hogy éppen nem sóhajtozik felette. Nem is tűnik most akkora szélhámosnak, mint amilyennek elsőre hitte - de ki tudja? Lehet, hogy csak kifogástalan a színészi játéka.
Az alávaló vádaskodásra azért kibukik belőle a nevetés.*
- Hogy én használlak ki téged? *mintha csak a szívébe marna a rágalom, úgy kap a mellkasához göcögve* - Ki is volt az, aki felkísért a szobába a Rumosban, de nem szándékozott távozni? *rebegteti meg szempilláit* - Ki hozott ajándékba ma ajzószerrel teli bort? *bök állával a palack felé, amit magához is vesz, miután a másik kortyolt belőle*
- Én csupán ártatlan áldozata vagyok az álnok cselszövésnek *azzal már iszik is bele önként és dalolva az alattomos nedűbe, közben pillantásai komiszan kapaszkodnak a viharszín tekintetbe.
Amint az üveget visszaadja, feltérdelve csúszik közelebb Nolenhez, hogy kicsit felé magasodva simítsa maga felé jobbjával a szakállas arcot majd tűrjön gyengéden egy szőkés tincset a füle mögé.*
- Elvégre ki hazudta, hogy egy csók majd megvéd a kricsmi veszedelmes vendégeitől? *suttogja az ajkakra még, mielőtt egy leheletnyit megízlelné őket*
7420. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-18 17:55:40
Üzenet elküldve: 2026-05-18 17:55:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Shorenai korábbi trükközései ezidáig elkerülték Relael figyelmét, ám a legutolsó adagolásnál tetten éri a férfit.*
- Ugyan, nem kell ennyire előzékenynek lennie!
*Könnyed dorgálása és fakó mosolya arra enged következtetni, hogy nem sejt rossz szándékot Shorenaitól, vagy csak a már elfogyasztott szer kapcsolja ki óvatosságát.*
- Vagy talán szégyenlős?
*Az elf tekintete végig szalad Shorenaion, majd megrázza fejét.*
- Nem, nem szégyenlős típus, azt a vak is láthatja. Ellenben ismerem már becstelen természetét. Talán nem valami galád dologra készül? Figyelmeztetem kedves jövendőbelimet, hogy elég hangosan tudok sikítani.
*Mutatóujjával szórakozottan megkopogtatja Shorenai orrának búbját. Igyekszik komoly arcot vágni, de széles mosolya elárulja, s makacsul helyet követel magának.*
- Remek! Várni fogom a szállítmányt.
*Szívesen kezet rázna a férfival, helyette csak megpördül tengelye körül, s eszébe ötlik megint, hogy jó volna táncolni egyet, különösen ebben a ruhában, melynek olyan szép esése van mozgás közben.
Shorenai megközelíti őt, Relael pedig nagy szemekkel pislog fel a férfira. Pupillái úgyis hatalmasra vannak tágulva, hogy az utolsó adag bódító anyag még ott pihen a komód tetején.
Ellenkező esetben biztosan felismerné a bókok és közeledés valódi szándékát, de felpörgetett elméje most nem képes erre koncentrálni, így fontos részletek fölött siklik el. Nem csoda tehát, hogy Shorenai színjátéka meggyőzi a hosszúéletűt.*
- Máris oda van értem? Hízelgő. De aztán óvatosan, nehogy összetörjem a szívét!
*Kurta nevetése árulkodik továbbra is töretlen jókedvéről. Aligha komolyan vehető az elf játszadozása ebben az eufórikus állapotban.*
- Azt igazán egyikünk sem akarná.
*Búgja vészjóslóan. Csupán egy pillanatra zökken ki kitörően vidám pillanatából, de olyan könnyed természetességgel változik is vissza, ahogy az óra ingája leng egyik oldalról a másikra.
Shorenai érintése libabőrössé teszi, pedig még csak bőre sem ér az elféhez. Hogy a testén megjelenő pici pöttyök kellemes vagy kellemetlen érzésről árulkodnak, aligha lehetne megmondani, a férfi pedig azt szűri le ebből, amit óhajt.
Az elfnek nem szokása elutasítani az ilyesfajta közeledéseket, mert előszeretettel mutatja meg, hogy nem oly könnyű őt zavarba hozni. Ennek okán partnere kedve szerint rajzolhatja körbe az örökifjú kisasszony vonalait, amíg amaz végül úgy nem dönt, hogy elég volt a kóstolóból.*
- Úgy hiszem nincs.
*Miközben távolabb lép tőle, még búcsúzóul megpaskolgatja a férfi mellkasát. Ha hunyorogva nézné még akár Denjaarhoz hasonlónak is láthatná az idegent, mégsem váltja ki belőle azt a fajta izgatottságot, amit a wegtoreni. Egy józanabb pillanatában talán elmereng azon, hogy ez miért van így.
Egy darabig sután áll helyén, csendben, végül ráébred, hogy itt neki szükséges távoznia, elvégre ő tartózkodik Shorenai hálószobájában.*
- Oh, bocsánat! Megyek is.
*Mutatóujjával a bejárati ajtó felé bök, és egy újabb pördüléssel keresi meg lerakott kabátját. Ha nem tartóztatják, akkor rövidesen már az ajtófélfa közepén állva integet, közben búcsú csókokat szór és fúj Shorenai felé.*
- Vigyázzon magára!
//Varjúlakoma//
*Shorenai korábbi trükközései ezidáig elkerülték Relael figyelmét, ám a legutolsó adagolásnál tetten éri a férfit.*
- Ugyan, nem kell ennyire előzékenynek lennie!
*Könnyed dorgálása és fakó mosolya arra enged következtetni, hogy nem sejt rossz szándékot Shorenaitól, vagy csak a már elfogyasztott szer kapcsolja ki óvatosságát.*
- Vagy talán szégyenlős?
*Az elf tekintete végig szalad Shorenaion, majd megrázza fejét.*
- Nem, nem szégyenlős típus, azt a vak is láthatja. Ellenben ismerem már becstelen természetét. Talán nem valami galád dologra készül? Figyelmeztetem kedves jövendőbelimet, hogy elég hangosan tudok sikítani.
*Mutatóujjával szórakozottan megkopogtatja Shorenai orrának búbját. Igyekszik komoly arcot vágni, de széles mosolya elárulja, s makacsul helyet követel magának.*
- Remek! Várni fogom a szállítmányt.
*Szívesen kezet rázna a férfival, helyette csak megpördül tengelye körül, s eszébe ötlik megint, hogy jó volna táncolni egyet, különösen ebben a ruhában, melynek olyan szép esése van mozgás közben.
Shorenai megközelíti őt, Relael pedig nagy szemekkel pislog fel a férfira. Pupillái úgyis hatalmasra vannak tágulva, hogy az utolsó adag bódító anyag még ott pihen a komód tetején.
Ellenkező esetben biztosan felismerné a bókok és közeledés valódi szándékát, de felpörgetett elméje most nem képes erre koncentrálni, így fontos részletek fölött siklik el. Nem csoda tehát, hogy Shorenai színjátéka meggyőzi a hosszúéletűt.*
- Máris oda van értem? Hízelgő. De aztán óvatosan, nehogy összetörjem a szívét!
*Kurta nevetése árulkodik továbbra is töretlen jókedvéről. Aligha komolyan vehető az elf játszadozása ebben az eufórikus állapotban.*
- Azt igazán egyikünk sem akarná.
*Búgja vészjóslóan. Csupán egy pillanatra zökken ki kitörően vidám pillanatából, de olyan könnyed természetességgel változik is vissza, ahogy az óra ingája leng egyik oldalról a másikra.
Shorenai érintése libabőrössé teszi, pedig még csak bőre sem ér az elféhez. Hogy a testén megjelenő pici pöttyök kellemes vagy kellemetlen érzésről árulkodnak, aligha lehetne megmondani, a férfi pedig azt szűri le ebből, amit óhajt.
Az elfnek nem szokása elutasítani az ilyesfajta közeledéseket, mert előszeretettel mutatja meg, hogy nem oly könnyű őt zavarba hozni. Ennek okán partnere kedve szerint rajzolhatja körbe az örökifjú kisasszony vonalait, amíg amaz végül úgy nem dönt, hogy elég volt a kóstolóból.*
- Úgy hiszem nincs.
*Miközben távolabb lép tőle, még búcsúzóul megpaskolgatja a férfi mellkasát. Ha hunyorogva nézné még akár Denjaarhoz hasonlónak is láthatná az idegent, mégsem váltja ki belőle azt a fajta izgatottságot, amit a wegtoreni. Egy józanabb pillanatában talán elmereng azon, hogy ez miért van így.
Egy darabig sután áll helyén, csendben, végül ráébred, hogy itt neki szükséges távoznia, elvégre ő tartózkodik Shorenai hálószobájában.*
- Oh, bocsánat! Megyek is.
*Mutatóujjával a bejárati ajtó felé bök, és egy újabb pördüléssel keresi meg lerakott kabátját. Ha nem tartóztatják, akkor rövidesen már az ajtófélfa közepén állva integet, közben búcsú csókokat szór és fúj Shorenai felé.*
- Vigyázzon magára!
7419. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-17 22:14:02
Üzenet elküldve: 2026-05-17 22:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Szokatlan, de ő maga nem tudja megállapítani, közelsége hatással van-e bármilyen formában az elfre. A simítás arcán arra engedi következtetni, hogy igen. E gondolat bőszen simogatja saját képességeibe vetett hitét, de ezúttal a szórakozásnál előrébb való az üzlet.
Miközben a nemest hallgatja, a mélyesszenciából megmaradt utolsó két csíkot is az asztalra húzza. Gondosan alakít ki egy hajszálvékony, és egy vastagabb csíkot, előbbire pedig gyorsan lecsap.*
-Ó, hogyne érteném meg. *Feleli mézesmázos mosoly kíséretében, ám szemei nem vigadnak mellé. Sejthető volt, hogy le kell tegyen valamit asztalra előbb, de ettől még nem kevésbé bosszantja a dolog. Magában természetesen az elf rátartiságát hibáztatja. Eszébe ötlik, hogy amennyiben amaz tényleg behappolja a harmadik testes adagot is, úgy nyugodt szívvel áldozhatna a kicsinyes bosszú oltárán. Ugyanakkor ha más nem is, egy-egy sajgó testnyílás bizton emlékeztetné a hosszúéletűt az éjjelre, így jobbnak látja az ilyen jellegű froclikat a házasságkötés utánra időzíteni, már ha módja lesz rá. Elvégre ha megvan a papír, az elf kezén pedig ott csillog a gyűrű, azt tehet, amit csak óhajt, legalábbis az ő elképzelésében.*
-Nem probléma. Leszállítom ebbe a Hét Varjú fogadóba a cikkeket. Hét Varjú fogadó... Elbűvölő név. *Érezte, hogy az elf másban is utazik, és lám, ismét igaza lett. Kikötő, fogadó... Rejlik ennél itt több is. Ugyan miért törné magát egy artheniori nemes, hogy az ellenszélben is vitorlát bontson?
Közelebb lép Relaelhez. Most, hogy ily sajátos megegyezés született közöttük, illő egyéb bizalmat is ébreszteni benne. Hogy sikerrel jár-e, netalán megmaradnak a hűvös illendőségben, jóformán mindegy. Előbbi szórakoztatóbb, és könnyebb utat jelöl számára a továbbiakban.*
-Meg kell mondjam, lenyűgöz kegyed. Párját ritkítja elhivatottsága. Na meg szépsége. ~Továbbá felfuvalkodottsága és önhittsége.~ *Olyan fajtának gondolja, akinek saját portréja díszeleg otthonában.
Kedélyesen a hosszúéletű vállára helyezi kesztyűs kezét, szabad ujjaival pedig feljebb szegi állát. Megkapó jelenség, nem vitás. Ugyanakkor az ő számító elméjében ez is csak egy olyan tényező, melyet igyekszik saját szája íze szerint kihasználni, ha eljön az ideje.*
-Bízom benne, hogy közös munkánk gyümölcsöző lesz. Mindkettőnk számára. *A hűvös bőrkesztyű elindul végig az elf álla vonalán, keresztül vékony nyakán, hogy aztán csípőjén állapodjon meg, már ha a lány hagyja. Kitartja a pillantást, majd elengedi Realelt. Az ilyen jellegű, halovány közjátékok valósággal leveszik a lábukról a szégyenlős nemeskisasszonyokat. Kétli, hogy a hosszúfülű is közébük tartozna, de kíváncsi a reakcióra.*
-Van még esetleg más is, amit kegyed megtárgyalna? *Búgja még a kérdést. Közben fejében számot vet az elfel. Igyekszik véka alá rejteni, mennyire bosszússá tenni annak habitusa. Asszonyául venni azonban öles lépés lesz számára, ehhez nem férhet kétség. Nem csupán a kúria okán, de rangban is.*
//Varjúlakoma//
*Szokatlan, de ő maga nem tudja megállapítani, közelsége hatással van-e bármilyen formában az elfre. A simítás arcán arra engedi következtetni, hogy igen. E gondolat bőszen simogatja saját képességeibe vetett hitét, de ezúttal a szórakozásnál előrébb való az üzlet.
Miközben a nemest hallgatja, a mélyesszenciából megmaradt utolsó két csíkot is az asztalra húzza. Gondosan alakít ki egy hajszálvékony, és egy vastagabb csíkot, előbbire pedig gyorsan lecsap.*
-Ó, hogyne érteném meg. *Feleli mézesmázos mosoly kíséretében, ám szemei nem vigadnak mellé. Sejthető volt, hogy le kell tegyen valamit asztalra előbb, de ettől még nem kevésbé bosszantja a dolog. Magában természetesen az elf rátartiságát hibáztatja. Eszébe ötlik, hogy amennyiben amaz tényleg behappolja a harmadik testes adagot is, úgy nyugodt szívvel áldozhatna a kicsinyes bosszú oltárán. Ugyanakkor ha más nem is, egy-egy sajgó testnyílás bizton emlékeztetné a hosszúéletűt az éjjelre, így jobbnak látja az ilyen jellegű froclikat a házasságkötés utánra időzíteni, már ha módja lesz rá. Elvégre ha megvan a papír, az elf kezén pedig ott csillog a gyűrű, azt tehet, amit csak óhajt, legalábbis az ő elképzelésében.*
-Nem probléma. Leszállítom ebbe a Hét Varjú fogadóba a cikkeket. Hét Varjú fogadó... Elbűvölő név. *Érezte, hogy az elf másban is utazik, és lám, ismét igaza lett. Kikötő, fogadó... Rejlik ennél itt több is. Ugyan miért törné magát egy artheniori nemes, hogy az ellenszélben is vitorlát bontson?
Közelebb lép Relaelhez. Most, hogy ily sajátos megegyezés született közöttük, illő egyéb bizalmat is ébreszteni benne. Hogy sikerrel jár-e, netalán megmaradnak a hűvös illendőségben, jóformán mindegy. Előbbi szórakoztatóbb, és könnyebb utat jelöl számára a továbbiakban.*
-Meg kell mondjam, lenyűgöz kegyed. Párját ritkítja elhivatottsága. Na meg szépsége. ~Továbbá felfuvalkodottsága és önhittsége.~ *Olyan fajtának gondolja, akinek saját portréja díszeleg otthonában.
Kedélyesen a hosszúéletű vállára helyezi kesztyűs kezét, szabad ujjaival pedig feljebb szegi állát. Megkapó jelenség, nem vitás. Ugyanakkor az ő számító elméjében ez is csak egy olyan tényező, melyet igyekszik saját szája íze szerint kihasználni, ha eljön az ideje.*
-Bízom benne, hogy közös munkánk gyümölcsöző lesz. Mindkettőnk számára. *A hűvös bőrkesztyű elindul végig az elf álla vonalán, keresztül vékony nyakán, hogy aztán csípőjén állapodjon meg, már ha a lány hagyja. Kitartja a pillantást, majd elengedi Realelt. Az ilyen jellegű, halovány közjátékok valósággal leveszik a lábukról a szégyenlős nemeskisasszonyokat. Kétli, hogy a hosszúfülű is közébük tartozna, de kíváncsi a reakcióra.*
-Van még esetleg más is, amit kegyed megtárgyalna? *Búgja még a kérdést. Közben fejében számot vet az elfel. Igyekszik véka alá rejteni, mennyire bosszússá tenni annak habitusa. Asszonyául venni azonban öles lépés lesz számára, ehhez nem férhet kétség. Nem csupán a kúria okán, de rangban is.*
7418. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-17 17:17:50
Üzenet elküldve: 2026-05-17 17:17:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Varjúlakoma//
*Nem száll vitába Shorenai kijelentésével, éppenséggel meg is tudja érteni azt. Számára, aki a kényelemben és gazdagságban nőtt fel, egészen mást jelent Selyemrév, s meg tudja érteni, hogy valaki aki mélyről kapaszkodik fel mindez egy remek lehetőség lépcsőfokokat átugrani.
Úgy tűnik kölcsönösen meglepték egymást és most Shorenai a soros, hogy hallgatásba burkolózva töprengjen. A válaszra várva Relael igyekszik nyugton maradni, a csendet viszont megtöri lába ütemes dobolása, melyet ő valójában nem is észlel. Kritikusan fürkészi a férfi minden megnyilvánulását esetleges hazugságot keresve, bár ehhez az aprólékos munkához aligha van most türelme.*
- Ez igen ígéretesnek hangzik.
*Meg persze rengeteg munkának, amit az elf örül, ha meg tudna spórolni magának. Persze eddigi tapasztalatai alapján ha valamit jól óhajt csinálni, akkor saját maga kell elintézze, de egy próbát megérhet eme egyezség. Shorenai elég elhivatottnak tűnik, hogy elérje célját, így vélhetően sok követ megmozgatna az eredmény érdekében, legrosszabb esetben pedig átveszi a gyeplőt félúton.
A férfi közelebb lép hozzá, s ezúttal ő lépi át láthatatlan határaikat. Tincsbe rendeződött hajszálai megcsiklandozzák bőrét, ahogy Shorenai lehelete is, ez pedig kuncogásra késztetik Relaelt.
Shorenai közelsége nem hozza különösebben lázba. Ellenkező esetben talán hatással volna rá, de sem ma esti hangulata nem alkalmas csillapíthatatlan étvágya felkorbácsolására, sem az a tény, hogy a férfi vonzó megjelenése ellenére ellenszenves a számára. Ez utóbbit nem is igazán tudná megmondani miért van így, de ez nem is a magvas gondolatok megfogalmazásának pillanata. Relael játszani viszont szeret, így ha már közelebb állnak egymáshoz gyengéden végig simít a sötét szőrzettel díszített arcvonalon.
"Elégedett lesz." Végig szalad testén a libabőr. Ha Denjaar duruzsolná ezt hosszú füleibe, akkor már tépné le magáról szépen hímzett ruháit, ehelyett valami óva inti koponyájának hátsó szegletében. Shorenai veszélyes, ez tagadhatatlan, mindez pedig még vonzóbbá is tehetné számára, ugyanakkor Relaelben körvonalazódik egy halovány felismerés. A férfi nincs oda érte, és vélhetően nem is tudná irányítani őt úgy, mint másokat környezetében. Feltehetően ez az ami annyira bosszantja és paranoiddá teszi az elfet, aki megszokta már, hogy mindenkire hatással van. Vélt feltételezésére megkeményednek arcán vonásai, s örül a kettejük között ismét megjelenő távolságnak, de ezek az érzések és gondolatok hamar elillannak.*
- Micsoda lánykérés! Levesz a lábamról!
*Töri meg a csendet egy könnyed kacagás kíséretében. Ha akarna sem tudna sokáig rossz érzéseivel törődni, mert az eufória makacsul nyomakodik előre a rivaldafénybe. Ha tehetné, akkor szaladna is le, hogy táncra perdüljön a Pegazus fogadó egyik asztalán.*
- Ugyanakkor komoly üzlet ez, és fontos előtte tudnom, hogy a szép szavak nem csupán üres ígéretek. Remélem megérti ezt, kedves Shorenai.
*Kezei megint útnak indulnak, hogy a legközelebbi bútor szélét babrálja. Hiányolja ujjai közül borospoharát.*
- Akad egy puritán kis fogadóm a Kikötőben, melynek Hét Varjú Taverna a neve. Amennyiben leszállít nekem oda egy rakomány Hodarilt és Ördögvigyort, akkor tudni fogom, hogy szándékai komolyak. Mit szól?
*Megint igyekszik visszakapaszkodni egy kényelmetlen intelem, de megnyugtatja önmagát. Ha esetleg a dolgok rossz irányt vennének, akkor csak megmérgezi a férfit, így igazából nincs is mi miatt aggódnia. Ellenkező esetben pedig olyan üzlet köttetik, ami mindkettejük számára előnyös feltételeket jelenthet.*
//Varjúlakoma//
*Nem száll vitába Shorenai kijelentésével, éppenséggel meg is tudja érteni azt. Számára, aki a kényelemben és gazdagságban nőtt fel, egészen mást jelent Selyemrév, s meg tudja érteni, hogy valaki aki mélyről kapaszkodik fel mindez egy remek lehetőség lépcsőfokokat átugrani.
Úgy tűnik kölcsönösen meglepték egymást és most Shorenai a soros, hogy hallgatásba burkolózva töprengjen. A válaszra várva Relael igyekszik nyugton maradni, a csendet viszont megtöri lába ütemes dobolása, melyet ő valójában nem is észlel. Kritikusan fürkészi a férfi minden megnyilvánulását esetleges hazugságot keresve, bár ehhez az aprólékos munkához aligha van most türelme.*
- Ez igen ígéretesnek hangzik.
*Meg persze rengeteg munkának, amit az elf örül, ha meg tudna spórolni magának. Persze eddigi tapasztalatai alapján ha valamit jól óhajt csinálni, akkor saját maga kell elintézze, de egy próbát megérhet eme egyezség. Shorenai elég elhivatottnak tűnik, hogy elérje célját, így vélhetően sok követ megmozgatna az eredmény érdekében, legrosszabb esetben pedig átveszi a gyeplőt félúton.
A férfi közelebb lép hozzá, s ezúttal ő lépi át láthatatlan határaikat. Tincsbe rendeződött hajszálai megcsiklandozzák bőrét, ahogy Shorenai lehelete is, ez pedig kuncogásra késztetik Relaelt.
Shorenai közelsége nem hozza különösebben lázba. Ellenkező esetben talán hatással volna rá, de sem ma esti hangulata nem alkalmas csillapíthatatlan étvágya felkorbácsolására, sem az a tény, hogy a férfi vonzó megjelenése ellenére ellenszenves a számára. Ez utóbbit nem is igazán tudná megmondani miért van így, de ez nem is a magvas gondolatok megfogalmazásának pillanata. Relael játszani viszont szeret, így ha már közelebb állnak egymáshoz gyengéden végig simít a sötét szőrzettel díszített arcvonalon.
"Elégedett lesz." Végig szalad testén a libabőr. Ha Denjaar duruzsolná ezt hosszú füleibe, akkor már tépné le magáról szépen hímzett ruháit, ehelyett valami óva inti koponyájának hátsó szegletében. Shorenai veszélyes, ez tagadhatatlan, mindez pedig még vonzóbbá is tehetné számára, ugyanakkor Relaelben körvonalazódik egy halovány felismerés. A férfi nincs oda érte, és vélhetően nem is tudná irányítani őt úgy, mint másokat környezetében. Feltehetően ez az ami annyira bosszantja és paranoiddá teszi az elfet, aki megszokta már, hogy mindenkire hatással van. Vélt feltételezésére megkeményednek arcán vonásai, s örül a kettejük között ismét megjelenő távolságnak, de ezek az érzések és gondolatok hamar elillannak.*
- Micsoda lánykérés! Levesz a lábamról!
*Töri meg a csendet egy könnyed kacagás kíséretében. Ha akarna sem tudna sokáig rossz érzéseivel törődni, mert az eufória makacsul nyomakodik előre a rivaldafénybe. Ha tehetné, akkor szaladna is le, hogy táncra perdüljön a Pegazus fogadó egyik asztalán.*
- Ugyanakkor komoly üzlet ez, és fontos előtte tudnom, hogy a szép szavak nem csupán üres ígéretek. Remélem megérti ezt, kedves Shorenai.
*Kezei megint útnak indulnak, hogy a legközelebbi bútor szélét babrálja. Hiányolja ujjai közül borospoharát.*
- Akad egy puritán kis fogadóm a Kikötőben, melynek Hét Varjú Taverna a neve. Amennyiben leszállít nekem oda egy rakomány Hodarilt és Ördögvigyort, akkor tudni fogom, hogy szándékai komolyak. Mit szól?
*Megint igyekszik visszakapaszkodni egy kényelmetlen intelem, de megnyugtatja önmagát. Ha esetleg a dolgok rossz irányt vennének, akkor csak megmérgezi a férfit, így igazából nincs is mi miatt aggódnia. Ellenkező esetben pedig olyan üzlet köttetik, ami mindkettejük számára előnyös feltételeket jelenthet.*
7417. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-05-17 10:06:45
Üzenet elküldve: 2026-05-17 10:06:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Ez a csipkelődő, provokáló közeg elég otthonos Nolen számára. A Kikötőben amúgy is dívik az ilyesmi. Fegyverként is, kompromisszumként is és a hétköznapi élet sava-borsaként is.*
- Az apám a Fekete Szhylla kapitánya. A hajósok nem szeretik az ennél kukacoskodóbb címkéket *mondja, utalva az itteni vizeken dívó "szürke"kereskedelem lényegére.
Az, hogy most itt heverészik a meztelenség urizáló kényelmében, valahogy a rég megérdemelt nyugalom ábrándját festi fel köré. A szer delíriumában átélt ölelkezés sok nyugtalanító dolog nyomasztása alól szabadította fel egy kis időre. De ezeket a dolgokat az ember nem vetheti le magáról, s hagyhatja hátra, mint egy ázott, büdös kabátot. Lassacskán visszakapaszkodnak rá az árnyak, de még azért van egy kis ideje ebben az édes, lihanechi parfümillatban ejtőzni.*
- A legjobb barátom *mosolyodik el szelíden a hasonszőrű hölgyismerőst felemlegetve, s a viharszín szemekbe annyi szeretetteljes érzés költözik hirtelen, hogy az még a szemlélő szívét is megfacsarhatja. A kérdésre viszont csak kibukik belőle a kacagás.*
- Jyzellie-t? Nem *csóválja a fejét, s már tenné is hozzá, hogy ő épp úgy a Kikötő szülötte, de ekkor belé is nyilall a tény, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, hogy Jyzellie hol született. Mindig is elképesztő érzéke volt hozzá a lánynak, hogy inkább másokat beszéltessen. Lehet, hogy Nolen nála ezért nem szúrta ki sosem ezt az ügyeskedést úgy, mint a Hercegnő mézbe mártogatott kitérését a válaszok elől.
Magához veszi a már jócskán megvámolt palackot, és újabb korttyal csökkenti a nedű maradékát.*
- De aggódom miatta. Akkor is, ha tud magára vigyázni. *Mélyet sóhajt, s baljával a szőke tincsek sápadt aranyát cirógatja.*
- Tényleg azt szeretnéd, hogy menjek? *kérdi egy kis szünet után. Mostanra ülepedett le annyira az érzékiség csiklandozó eufóriája, hogy jóval tisztább fejjel tekintsen a helyzetre.
Kettejük közül valószínűleg a Velasco'rra az érzelgősebb. Nem tekintve a lélek legmélyén megbúvó dolgokat, melyeket látszólag Alymeidha hermetikusan elzár a külvilágtól. De azért jelzés értékkel sejlik fel benne első találkozásuk. Akkor arra lett felhívva, hogy másszon ki az ablakon... Bár kicsit jobban a részletekbe túrva, az még az összegabalyodásuk előtt történt. De arra pontosan emlékszik, hogy a titokzatos Hercegnő, bár kéjekkel nem fukarkodik, de más tekintetben akkor sem engedte közel magához. Élezte rajta a nyelvét, de fogást találni rajta nagyjából annyira lehet, mint puszta kézzel szivárványos csíkhalat fogni. Ha úgy érzed, elkaptad, a következő pillanatban már ki is csusszant az ujjaid közül.*
- Ne aggódj, tudom, hogy csak kihasználsz, Hercegnő *emeli meg a vállait cinikusan, s érezhetően igyekezvén elvágni a komolyság kellemetlen szálait.* - Nem mondom, hogy jól esik, de... *kaján vigyor terül el a képén* - kibírom.
*Kíváncsi lenne a félvér történetére. Arra, hogy miért egyedül akad mindig az útjába, hogy miért zárkózik így el, miközben olyan szabadon tudja megélni a vágyait közös légyottjaikon. Kíváncsi lenne, de azt érzi, ha erőltetné a dolgot, még ezt a bizalmat is elvesztené. Ezzel pedig talán nem is csak saját magát rabolná meg. Szóval ha a Hercegnőnek idő kell, akkor megkapja.
Újabbat kortyol a borba, s előzékenyen a félvér felé kínálja, aki már alaposan megtizedelte a kockás kendőn sorakozó katonácskák létszámát.*
//A vadászat szabályai//
*Ez a csipkelődő, provokáló közeg elég otthonos Nolen számára. A Kikötőben amúgy is dívik az ilyesmi. Fegyverként is, kompromisszumként is és a hétköznapi élet sava-borsaként is.*
- Az apám a Fekete Szhylla kapitánya. A hajósok nem szeretik az ennél kukacoskodóbb címkéket *mondja, utalva az itteni vizeken dívó "szürke"kereskedelem lényegére.
Az, hogy most itt heverészik a meztelenség urizáló kényelmében, valahogy a rég megérdemelt nyugalom ábrándját festi fel köré. A szer delíriumában átélt ölelkezés sok nyugtalanító dolog nyomasztása alól szabadította fel egy kis időre. De ezeket a dolgokat az ember nem vetheti le magáról, s hagyhatja hátra, mint egy ázott, büdös kabátot. Lassacskán visszakapaszkodnak rá az árnyak, de még azért van egy kis ideje ebben az édes, lihanechi parfümillatban ejtőzni.*
- A legjobb barátom *mosolyodik el szelíden a hasonszőrű hölgyismerőst felemlegetve, s a viharszín szemekbe annyi szeretetteljes érzés költözik hirtelen, hogy az még a szemlélő szívét is megfacsarhatja. A kérdésre viszont csak kibukik belőle a kacagás.*
- Jyzellie-t? Nem *csóválja a fejét, s már tenné is hozzá, hogy ő épp úgy a Kikötő szülötte, de ekkor belé is nyilall a tény, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, hogy Jyzellie hol született. Mindig is elképesztő érzéke volt hozzá a lánynak, hogy inkább másokat beszéltessen. Lehet, hogy Nolen nála ezért nem szúrta ki sosem ezt az ügyeskedést úgy, mint a Hercegnő mézbe mártogatott kitérését a válaszok elől.
Magához veszi a már jócskán megvámolt palackot, és újabb korttyal csökkenti a nedű maradékát.*
- De aggódom miatta. Akkor is, ha tud magára vigyázni. *Mélyet sóhajt, s baljával a szőke tincsek sápadt aranyát cirógatja.*
- Tényleg azt szeretnéd, hogy menjek? *kérdi egy kis szünet után. Mostanra ülepedett le annyira az érzékiség csiklandozó eufóriája, hogy jóval tisztább fejjel tekintsen a helyzetre.
Kettejük közül valószínűleg a Velasco'rra az érzelgősebb. Nem tekintve a lélek legmélyén megbúvó dolgokat, melyeket látszólag Alymeidha hermetikusan elzár a külvilágtól. De azért jelzés értékkel sejlik fel benne első találkozásuk. Akkor arra lett felhívva, hogy másszon ki az ablakon... Bár kicsit jobban a részletekbe túrva, az még az összegabalyodásuk előtt történt. De arra pontosan emlékszik, hogy a titokzatos Hercegnő, bár kéjekkel nem fukarkodik, de más tekintetben akkor sem engedte közel magához. Élezte rajta a nyelvét, de fogást találni rajta nagyjából annyira lehet, mint puszta kézzel szivárványos csíkhalat fogni. Ha úgy érzed, elkaptad, a következő pillanatban már ki is csusszant az ujjaid közül.*
- Ne aggódj, tudom, hogy csak kihasználsz, Hercegnő *emeli meg a vállait cinikusan, s érezhetően igyekezvén elvágni a komolyság kellemetlen szálait.* - Nem mondom, hogy jól esik, de... *kaján vigyor terül el a képén* - kibírom.
*Kíváncsi lenne a félvér történetére. Arra, hogy miért egyedül akad mindig az útjába, hogy miért zárkózik így el, miközben olyan szabadon tudja megélni a vágyait közös légyottjaikon. Kíváncsi lenne, de azt érzi, ha erőltetné a dolgot, még ezt a bizalmat is elvesztené. Ezzel pedig talán nem is csak saját magát rabolná meg. Szóval ha a Hercegnőnek idő kell, akkor megkapja.
Újabbat kortyol a borba, s előzékenyen a félvér felé kínálja, aki már alaposan megtizedelte a kockás kendőn sorakozó katonácskák létszámát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436