Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 376 (7501. - 7513. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
7513. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-07 09:19:31
Üzenet elküldve: 2026-07-07 09:19:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Egyik szemöldökét enyhén megemeli mikor tetszését fejezi ki. Eleinte úgy gondolja, csak nem lehet ennyire bátor, inkább használná az ostoba jelzőt. Ha most az következett volna, hogy valóban isten szerepét szeretné játszani, nem biztos, hogy kibírta volna nevetés nélkül. Milyen szerencse, hogy ez nem így lett. *
- Teysus, ha. De rég hallottam már ezt a nevet. Mindenki csak a másik kettőről beszél. Kíváncsi vagyok, ez neki épp kapóra jön, hogy azt csináljon, amit csak szeretne, vagy dühíti, hogy őt nem tartják annyira becsben.
* Persze ennyiben ki is merül az isten utáni kíváncsisága. Nem véletlen, hogy nem tud róla többet a semminél. *
- Fedő a fejük felett mindig lesz. Az ágy más kérdés. De ezen ne múljon! Legalább ennyi járhat azoknak, akik hűségesek.
* Persze a bőkezűségének is megvannak a határai. Néhány aranytallértól még valahogy mindenféle szívfájdalom nélkül képes megválni, de azért túlzásokba nem fog esni. *
- A különbség, hogy a tenger hatalmasabb, mint a szárazföld. Szerintem a világ legnagyobb csúcsa is eltörpül a tenger mélysége mellett. Ekkora helyen születnek a csúcsragadozók. Az erdőben maximum gyors, óriásira nőtt gyíkokat tudok elképzelni. Ha tényleg lenne valami arról csak tudna mindenki, nem?
//Hallatlan//
* Egyik szemöldökét enyhén megemeli mikor tetszését fejezi ki. Eleinte úgy gondolja, csak nem lehet ennyire bátor, inkább használná az ostoba jelzőt. Ha most az következett volna, hogy valóban isten szerepét szeretné játszani, nem biztos, hogy kibírta volna nevetés nélkül. Milyen szerencse, hogy ez nem így lett. *
- Teysus, ha. De rég hallottam már ezt a nevet. Mindenki csak a másik kettőről beszél. Kíváncsi vagyok, ez neki épp kapóra jön, hogy azt csináljon, amit csak szeretne, vagy dühíti, hogy őt nem tartják annyira becsben.
* Persze ennyiben ki is merül az isten utáni kíváncsisága. Nem véletlen, hogy nem tud róla többet a semminél. *
- Fedő a fejük felett mindig lesz. Az ágy más kérdés. De ezen ne múljon! Legalább ennyi járhat azoknak, akik hűségesek.
* Persze a bőkezűségének is megvannak a határai. Néhány aranytallértól még valahogy mindenféle szívfájdalom nélkül képes megválni, de azért túlzásokba nem fog esni. *
- A különbség, hogy a tenger hatalmasabb, mint a szárazföld. Szerintem a világ legnagyobb csúcsa is eltörpül a tenger mélysége mellett. Ekkora helyen születnek a csúcsragadozók. Az erdőben maximum gyors, óriásira nőtt gyíkokat tudok elképzelni. Ha tényleg lenne valami arról csak tudna mindenki, nem?
7512. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-06 22:45:12
Üzenet elküldve: 2026-07-06 22:45:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Zhaemire higgyen amit szeretne róla. De ő nincs hozzászokva ahhoz, hogy csapják neki a szelet vagy esetleg a fejét hagyja csavargatni amerre a férfiak azt szeretnék. Édesanyja megtette vele anno az alapvető méhek és virágok beszélgetést. De bizony úgy menekült az ilyen helyzetektől mint az erdei állatok a tűztől. A romantika nála csak a könyvekben volt ismert és annak "lovagias" formája. Az olyan egyszerű bókolások amivel a hétköznapi népek élnek egyszerűen nem érte el őt.
Alesian mondhatni hoppon marad. Selmyra nemesasszonyokhoz méltó hárítással utasítja el Alesian ajánlatát. Nem mondhatni, hogy sokat nőne Selmyra Nimo szemében, de elismeri, hogy nem dől be Alesiannak ilyen könnyedén. Ám az elismerése addig tart amíg a gnóm apró tenyere felé nem mutat. Apró buksija kissé hátra is hőköl a puszta felvetéstől is. És hirtelenjében nem is tud mást csinálni mint párat bugyután bólogatni beleegyezését kifejezve.*
~ MIT MŰVELSZ?!?! Hát az ég szerelmére Nimo!. ~
*Ostorozza is magát a fejében ám amíg az ész egyik része azt teszi a másik szóra nyitja apró ajkait. Már ha Alesian nem szólalna meg egyből miszerint az ő találkozásuk szinte már kőbe van vésve.*
- Öhm igen. Alesian mondhatni felajánlotta. De nem a szerenádot!
*Teszi hozzá kissé hebegve szinte már tiltakozóan. Nehogy azt higgyék már, hogy ő olyan könnyen kapható ilyen éjjelenti éneklésekre. Bármennyire is tetszik neki, mert ilyesmiről nem egyszer olvasott. De ott valahogy bensőbbnek érezte. Nem egy olyan dolognak amit kocsmák asztaláknál tárgyalnak meg. Apró lábait idegesen csavargatja az asztal takarásában egymáshoz. Mintha csak ezzel próbálná levezetni a helyzetből fakadó kellemetlen érzetet. Még szerencse, hogy Selmyra által felhozott problémákat végre ki tudják csevegni Cagonnal.*
- Azért ennyire nem szörnyű a helyzet. Nem is egy elégedett vásárló volt már Selmyre, de igen nem ön az egyetlen aki a kétségeit már kifejezte. Bár nem ilyen hevességel.
*Gondolkodik el utolsó mondatán. Azok csak szimplán hátat fordítottak mikor egy italt sem volt képes felmutatni. Ám a gnóm kisasszony volt az aki szinte már rágalmazni kezdte valami csalást sejtve a dolgok mögött.*
- Legyen úgy.
*Egyezik bele Cagon ötletére. Ha úgy szeretné az alkimista ő szívesen elkéri az előleget előre is ha kell. Bár van egy sanda gyanúja, hogy utána azt fogja hallgatni lelép a pénzel és az illetők nem tudák biztosítani a vásárlást. Sebaj. Majd ír ő is az eladás pillanatában egy számlát amivel ezt az őrségnél tudják igazolni ha ilyemivel gyanúsítják meg őt. Még jó, hogy általában van nála toll és tinta. Most már csak egy rakat papírosra van szüksége.
Alesian által kirakott italokon csak végig szalad tekintete. Nem az első és nem is az utolsó alkalom, hogy lát ilyesmit az alkimista mellett. Így sok figyelmet nem áldoz az üvegcsékre. Nem úgy mint az állítólagos nyest problémára.*
- Nyest?!?
*Hunyorít egyik szemével értetlenül. Itt a városban? Ha még a város határairól beszélnének megértené. Na de a város közepén? Ám legyen inkább nem kérdez rá mélyebben mert elnézve a gnóm kisasszonyt. Minden kérdésre legalább két kifogást tud mondani csípőből.*
- Tényleg merre van?
*Néz be az asztal alá a mosómedvét keresve. Jelenleg talán az az egyetlen a társaságban aki nem az ő keserves szenvedésén mulatozik. Igaz lehet csak a nála éppen nem létező finomságokra vágyik csak. De legalább azok az apró gomb szemek nem ítélkezőek úgy mint a többieké.
Ám eddigra már Alesian rendelése is megérkezik. Egy apró bólintással és halk köszönömmel fejezi ki háláját a tündér felé. Majd az italt először apró mozdulattal emeli fel a társaság tiszteletére és aprót kortyol a finom nedűbűl. Kellemesen is esik a pincehideg ital. És az alkohol tán segíti végre őt, hogy feszéjezettségét leküzdje idővel.*
*Zhaemire higgyen amit szeretne róla. De ő nincs hozzászokva ahhoz, hogy csapják neki a szelet vagy esetleg a fejét hagyja csavargatni amerre a férfiak azt szeretnék. Édesanyja megtette vele anno az alapvető méhek és virágok beszélgetést. De bizony úgy menekült az ilyen helyzetektől mint az erdei állatok a tűztől. A romantika nála csak a könyvekben volt ismert és annak "lovagias" formája. Az olyan egyszerű bókolások amivel a hétköznapi népek élnek egyszerűen nem érte el őt.
Alesian mondhatni hoppon marad. Selmyra nemesasszonyokhoz méltó hárítással utasítja el Alesian ajánlatát. Nem mondhatni, hogy sokat nőne Selmyra Nimo szemében, de elismeri, hogy nem dől be Alesiannak ilyen könnyedén. Ám az elismerése addig tart amíg a gnóm apró tenyere felé nem mutat. Apró buksija kissé hátra is hőköl a puszta felvetéstől is. És hirtelenjében nem is tud mást csinálni mint párat bugyután bólogatni beleegyezését kifejezve.*
~ MIT MŰVELSZ?!?! Hát az ég szerelmére Nimo!. ~
*Ostorozza is magát a fejében ám amíg az ész egyik része azt teszi a másik szóra nyitja apró ajkait. Már ha Alesian nem szólalna meg egyből miszerint az ő találkozásuk szinte már kőbe van vésve.*
- Öhm igen. Alesian mondhatni felajánlotta. De nem a szerenádot!
*Teszi hozzá kissé hebegve szinte már tiltakozóan. Nehogy azt higgyék már, hogy ő olyan könnyen kapható ilyen éjjelenti éneklésekre. Bármennyire is tetszik neki, mert ilyesmiről nem egyszer olvasott. De ott valahogy bensőbbnek érezte. Nem egy olyan dolognak amit kocsmák asztaláknál tárgyalnak meg. Apró lábait idegesen csavargatja az asztal takarásában egymáshoz. Mintha csak ezzel próbálná levezetni a helyzetből fakadó kellemetlen érzetet. Még szerencse, hogy Selmyra által felhozott problémákat végre ki tudják csevegni Cagonnal.*
- Azért ennyire nem szörnyű a helyzet. Nem is egy elégedett vásárló volt már Selmyre, de igen nem ön az egyetlen aki a kétségeit már kifejezte. Bár nem ilyen hevességel.
*Gondolkodik el utolsó mondatán. Azok csak szimplán hátat fordítottak mikor egy italt sem volt képes felmutatni. Ám a gnóm kisasszony volt az aki szinte már rágalmazni kezdte valami csalást sejtve a dolgok mögött.*
- Legyen úgy.
*Egyezik bele Cagon ötletére. Ha úgy szeretné az alkimista ő szívesen elkéri az előleget előre is ha kell. Bár van egy sanda gyanúja, hogy utána azt fogja hallgatni lelép a pénzel és az illetők nem tudák biztosítani a vásárlást. Sebaj. Majd ír ő is az eladás pillanatában egy számlát amivel ezt az őrségnél tudják igazolni ha ilyemivel gyanúsítják meg őt. Még jó, hogy általában van nála toll és tinta. Most már csak egy rakat papírosra van szüksége.
Alesian által kirakott italokon csak végig szalad tekintete. Nem az első és nem is az utolsó alkalom, hogy lát ilyesmit az alkimista mellett. Így sok figyelmet nem áldoz az üvegcsékre. Nem úgy mint az állítólagos nyest problémára.*
- Nyest?!?
*Hunyorít egyik szemével értetlenül. Itt a városban? Ha még a város határairól beszélnének megértené. Na de a város közepén? Ám legyen inkább nem kérdez rá mélyebben mert elnézve a gnóm kisasszonyt. Minden kérdésre legalább két kifogást tud mondani csípőből.*
- Tényleg merre van?
*Néz be az asztal alá a mosómedvét keresve. Jelenleg talán az az egyetlen a társaságban aki nem az ő keserves szenvedésén mulatozik. Igaz lehet csak a nála éppen nem létező finomságokra vágyik csak. De legalább azok az apró gomb szemek nem ítélkezőek úgy mint a többieké.
Ám eddigra már Alesian rendelése is megérkezik. Egy apró bólintással és halk köszönömmel fejezi ki háláját a tündér felé. Majd az italt először apró mozdulattal emeli fel a társaság tiszteletére és aprót kortyol a finom nedűbűl. Kellemesen is esik a pincehideg ital. És az alkohol tán segíti végre őt, hogy feszéjezettségét leküzdje idővel.*
7511. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-06 22:16:05
Üzenet elküldve: 2026-07-06 22:16:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Azért nem annyira messze. Pusztán az értékesítéssel lenne bajuk. Ugyanis eléggé nehéz értékpapírokat eladni úgy, hogy a tulajdonosuk még él és mozog. De egy szerencsés betörésnél az ingoságok is egész jó pénzt tudnak hozni. És azoktól még könyebb is megválni megfelelő helyeken. Igaz. Ez szinte potom összeg amikben ők szeretnének elhelyezkedni. De aki a kicsit nem becsüli ugyebár.*
- Áh.. Tetszik.
*Dörzsöli meg állát elégedetten a puszta gondolattól. Majd végül egy rosszaló lendítéssel hessegeti el az ötletet.*
- Áh arra már ott van Teysus. Szerencse kártyás, zsebes, trubadur. Egyre megy neki.
*Vonja meg vállát miután röviden ki is magyarázza a középen kuporodó istent Eeyr és Sa'tereth mellett. Alapvető ismereti vannak mind a három jómadárról. De valahogy egyik sem áll közel a szívéhez, hogy mélyebb tiszteletet adjon bármelyiknek is.*
- Nem is mondtam, hogy toronyórát lánccal adjunk nekik. Hanem egy ágyat és egy fedőt.
*Zárja rövidre a gondolat menetet. Sőt felőle az is megeshet, hogy hat ember raknak be egy szoba konyha méretű apró kis házikóba. Örüljenek annak, hogy fedél van a fejük felett és tudják zárni az ajtót. Az is már jobb mint a tépett födém alatt aludni, úgy hogy ki tudja mikor rugják rájuk a romokat azért a pár aranyért amit összekoldultak.*
- Na látod. Ha a tengerben élnek. Nyakam merem tenni rá, valami abban az átkozott hegységben is pihen. Csak még nem ásták ki.
*Mondhatja őt paranoiásnak. De valamiért biztos abban amit állít.*
//Hallatlan//
*Azért nem annyira messze. Pusztán az értékesítéssel lenne bajuk. Ugyanis eléggé nehéz értékpapírokat eladni úgy, hogy a tulajdonosuk még él és mozog. De egy szerencsés betörésnél az ingoságok is egész jó pénzt tudnak hozni. És azoktól még könyebb is megválni megfelelő helyeken. Igaz. Ez szinte potom összeg amikben ők szeretnének elhelyezkedni. De aki a kicsit nem becsüli ugyebár.*
- Áh.. Tetszik.
*Dörzsöli meg állát elégedetten a puszta gondolattól. Majd végül egy rosszaló lendítéssel hessegeti el az ötletet.*
- Áh arra már ott van Teysus. Szerencse kártyás, zsebes, trubadur. Egyre megy neki.
*Vonja meg vállát miután röviden ki is magyarázza a középen kuporodó istent Eeyr és Sa'tereth mellett. Alapvető ismereti vannak mind a három jómadárról. De valahogy egyik sem áll közel a szívéhez, hogy mélyebb tiszteletet adjon bármelyiknek is.*
- Nem is mondtam, hogy toronyórát lánccal adjunk nekik. Hanem egy ágyat és egy fedőt.
*Zárja rövidre a gondolat menetet. Sőt felőle az is megeshet, hogy hat ember raknak be egy szoba konyha méretű apró kis házikóba. Örüljenek annak, hogy fedél van a fejük felett és tudják zárni az ajtót. Az is már jobb mint a tépett födém alatt aludni, úgy hogy ki tudja mikor rugják rájuk a romokat azért a pár aranyért amit összekoldultak.*
- Na látod. Ha a tengerben élnek. Nyakam merem tenni rá, valami abban az átkozott hegységben is pihen. Csak még nem ásták ki.
*Mondhatja őt paranoiásnak. De valamiért biztos abban amit állít.*
7510. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-06 16:04:46
Üzenet elküldve: 2026-07-06 16:04:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Varázsitalokért//
*Nixomia bólint, hogy igen arról az emlegetett orktól van szó. Talán sértésnek is venné, hogy nem ismerik fel, de annyira nem híres még a neve, hogy ez így legyen, szóval pecsétgyűrűjét a fogadós elé nyújtja, amin tisztán kivehető az ököl és a villám rajta. A fogadós bólint és előkészíti neki a bőrtáskát. Nixomia belepillant és, amikor megbizonyosodik róla, hogy az van benne, amit rendelt, akkor a saját erszényéért nyúl. A megbeszélt 450 arany Targhed Cagon tulajdona
mostantól. Gondosan elrakja a két varázsitalt.*
- A viszont látásra! Vigyázzon magára, veszélyes időket élünk.* Azzal olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan érkezett. Célirányosan halad, nem bámészkodva, így még ha látná is az orkot, akkor sem tűnne fel neki. Megvan, amiért jött és átadta, ami járt érte. Az üzlet tisztán végbement. Reméli, hogy ezekre az italokra nem lesz szüksége a továbbiakban, de erre csekély esélyt lát.*
*Nixomia bólint, hogy igen arról az emlegetett orktól van szó. Talán sértésnek is venné, hogy nem ismerik fel, de annyira nem híres még a neve, hogy ez így legyen, szóval pecsétgyűrűjét a fogadós elé nyújtja, amin tisztán kivehető az ököl és a villám rajta. A fogadós bólint és előkészíti neki a bőrtáskát. Nixomia belepillant és, amikor megbizonyosodik róla, hogy az van benne, amit rendelt, akkor a saját erszényéért nyúl. A megbeszélt 450 arany Targhed Cagon tulajdona
mostantól. Gondosan elrakja a két varázsitalt.*- A viszont látásra! Vigyázzon magára, veszélyes időket élünk.* Azzal olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan érkezett. Célirányosan halad, nem bámészkodva, így még ha látná is az orkot, akkor sem tűnne fel neki. Megvan, amiért jött és átadta, ami járt érte. Az üzlet tisztán végbement. Reméli, hogy ezekre az italokra nem lesz szüksége a továbbiakban, de erre csekély esélyt lát.*
7509. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-06 09:58:58
Üzenet elküldve: 2026-07-06 09:58:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
* Cagon kifejezetten nem ért egyet a tündér szavaival. Számára úgy fest, mintha az apróság csak kifogásokat keresne, hogy ne kelljen a nagyközönség előtt szerepelnie. Talán még meg is vádolná azzal, hogy egy zártkörű előadáson szeretné bemutatni a „tehetségét” a hölgyeknek. *
- Miért is ne?
* Vágja oda olyan könnyelműen, mintha már maga is lehúzott volna pár kupával az említett borból. *
- Az itteniek bárminek örülnek, amíg az jól megy az italukhoz.
* Nimo gyors, hadart magyarázatára fejét oldalra billenti. Nem annak sületlensége végett, inkább csak az elhanyagolhatósága révén. Elvégre csupán rendeléseket lehet nála leadni. Még előleget sem számol fel, így egy eddig teljesen új kérdés fogalmazódik meg benne. Mi van akkor, ha valaki, vagy valakik névlegesen rendelnek valamit, amit nem terveznek átvenni. Az üzlete érdekében átgondolja. *
- Végül is nem rossz ötlet. Meglátom, mit tehetek és írok egy névleges felhatalmazást. Viszont egy érdekes problémára is rávilágítottál. Mostantól kicsit szigorítani fogunk a vásárlásokon a krízisre hivatkozva. Sok a menekült, de ezzel szemben sok a rosszakaró is, így mostantól minden rendelést követve előleg is kérj tőlük. Így elkerülhetjük azokat is, akik csak szabotálni szeretnének a nehéz idők alatt.
* A nyestes témába nem szól bele. Nem az ő szakterülete, hacsak nem kérnek tőle valami mérget, amivel kifüstölhetik az állatokat. Na, nem mintha lenne nála ilyen. *
//Varázsitalokért//
* Közben egy érdekes vendég is megjelenik. Nixomia a város egyik nemese érdeklődik az alkimista után. Az orknak fel sem tűnik a nő. Az egész jelenet a háta mögött folyik, és bár neki semmi problémája nem lenne megpillantani a vörösbe bugyolált orkot, biztos sietségében úgy döntött, hogy ezúttal nem a személyes találkozásra teszi a hangsúlyt. A levélben egyértelmű utasításokat kapott a nemestől, így is járt el. A pultosnál 1 db Sötétzöld varázsital várja Nixomia Grendaert, valamint 1 db Smaradgzöld varázsital, amit Nixomia Grendaer könnyen megkaphat, feltéve, ha rendelkezik a megbeszélt összeggel. *
- Cagon úr?
* Látványosan elgondolkodik, majd egy kis időt követve folytatja. *
- Az ork, ugye? Igen, ha jól emlékszem, hagyott itt egy kis bőrtáskát azzal a feladattal, hogy csakis a Grendaer ház tagjának adhatom át. Láthatok egy címert?
* A felírt instrukciók mellett egy kis rajzot is hagyott az ork a Grendaer ház címeréről, hogy könnyen beazonosítható legyen. Nem hinné, hogy valaki hamisításra adná a fejét, de az extra biztonság még sosem okozott gondot. Amennyiben bebizonyosodik a nemes személyazonossága, a csomag hamar előkerül a pult takarásából. *
- Itt is van.
* Elővesz egy gondosan lecsomagolt bőrtáskát, minek teteje viasszal van körbeölelve, miben Cagon személyes pecsétje látható. Ha bárki belenézett volna a csomag tartalmába, azt nagyon hamar észrevennék. A pultos majd ezt a csomagot átnyújtja. Bizonyosodjon meg annak tartalmáról a nemes. *
* Cagon kifejezetten nem ért egyet a tündér szavaival. Számára úgy fest, mintha az apróság csak kifogásokat keresne, hogy ne kelljen a nagyközönség előtt szerepelnie. Talán még meg is vádolná azzal, hogy egy zártkörű előadáson szeretné bemutatni a „tehetségét” a hölgyeknek. *
- Miért is ne?
* Vágja oda olyan könnyelműen, mintha már maga is lehúzott volna pár kupával az említett borból. *
- Az itteniek bárminek örülnek, amíg az jól megy az italukhoz.
* Nimo gyors, hadart magyarázatára fejét oldalra billenti. Nem annak sületlensége végett, inkább csak az elhanyagolhatósága révén. Elvégre csupán rendeléseket lehet nála leadni. Még előleget sem számol fel, így egy eddig teljesen új kérdés fogalmazódik meg benne. Mi van akkor, ha valaki, vagy valakik névlegesen rendelnek valamit, amit nem terveznek átvenni. Az üzlete érdekében átgondolja. *
- Végül is nem rossz ötlet. Meglátom, mit tehetek és írok egy névleges felhatalmazást. Viszont egy érdekes problémára is rávilágítottál. Mostantól kicsit szigorítani fogunk a vásárlásokon a krízisre hivatkozva. Sok a menekült, de ezzel szemben sok a rosszakaró is, így mostantól minden rendelést követve előleg is kérj tőlük. Így elkerülhetjük azokat is, akik csak szabotálni szeretnének a nehéz idők alatt.
* A nyestes témába nem szól bele. Nem az ő szakterülete, hacsak nem kérnek tőle valami mérget, amivel kifüstölhetik az állatokat. Na, nem mintha lenne nála ilyen. *
//Varázsitalokért//
* Közben egy érdekes vendég is megjelenik. Nixomia a város egyik nemese érdeklődik az alkimista után. Az orknak fel sem tűnik a nő. Az egész jelenet a háta mögött folyik, és bár neki semmi problémája nem lenne megpillantani a vörösbe bugyolált orkot, biztos sietségében úgy döntött, hogy ezúttal nem a személyes találkozásra teszi a hangsúlyt. A levélben egyértelmű utasításokat kapott a nemestől, így is járt el. A pultosnál 1 db Sötétzöld varázsital várja Nixomia Grendaert,
valamint 1 db Smaradgzöld varázsital, amit Nixomia Grendaer könnyen megkaphat, feltéve, ha rendelkezik a megbeszélt összeggel. *- Cagon úr?
* Látványosan elgondolkodik, majd egy kis időt követve folytatja. *
- Az ork, ugye? Igen, ha jól emlékszem, hagyott itt egy kis bőrtáskát azzal a feladattal, hogy csakis a Grendaer ház tagjának adhatom át. Láthatok egy címert?
* A felírt instrukciók mellett egy kis rajzot is hagyott az ork a Grendaer ház címeréről, hogy könnyen beazonosítható legyen. Nem hinné, hogy valaki hamisításra adná a fejét, de az extra biztonság még sosem okozott gondot. Amennyiben bebizonyosodik a nemes személyazonossága, a csomag hamar előkerül a pult takarásából. *
- Itt is van.
* Elővesz egy gondosan lecsomagolt bőrtáskát, minek teteje viasszal van körbeölelve, miben Cagon személyes pecsétje látható. Ha bárki belenézett volna a csomag tartalmába, azt nagyon hamar észrevennék. A pultos majd ezt a csomagot átnyújtja. Bizonyosodjon meg annak tartalmáról a nemes. *
7508. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-04 15:50:22
Üzenet elküldve: 2026-07-04 15:50:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Halvány Felhőszín//
* Alesian jóízűen felnevet a fogadó méltatására.*
- Nem rossz hely, de kétlem, hogy az itteniek a bordalokon kívül bármit értékelnének.* Arra, hogy a lánynak jegyese van, a szeme se rebben. Nem ez lenne az első alkalom és valószínűleg az utolsó sem, hogy olyan lánynak csapja a szelet, aki már másé.*
- Gratulálok jegyességhez. Ellenben egy szerenád csupán zenés előadás, akár a jegyese társaságában is előadom.* Persze sejti, hogy erre úgy sem fog sor kerülni, de azért nem adja magát egykönnyen.*
- Annimon kisasszony már megígérte nekem, hogy egyszer találkozunk majd. Akkor biztosan előadok neki néhány számot.* Itt rásandít a tündérre is, hogy milyen reakciót vált ki belőle.*
- Ezt sajnálattal hallom. De előtte még azért bemutatnám, hogy mit vásároltam az imént Cagon úrtól.* Kiveszi a két varázsitalt és kirakja az asztalra. A smaragd és a sötétzöld üvegeken hívogatóan csillant meg a fény. Ez egy kis figyelmességi gesztus az ork irányába is. Neki nagyon úgy néz ki, hogy a másik kettő le akar lépni, de a nyestes kifogás pont kapóra jön neki.*
- Jómagam nagyon jól értek az állatokhoz. Nem véletlenül van egy idomított mosómedvém is. Egy vagy két nyest befogása nem jelent problémát. Ingyen is megteszem a hölgyeknek.* Vigyorodik el. Mérget venne rá, hogy fog még jönni kifogás. Szegény Annimon most kevesebb figyelmet kap tőle, mivel a másik kettő köti le igazán, de ami késik az nem múlik. A beígért italokat megrendeli. Két kupa Almabor a tündéreknek 22 aranyért. Az orknak meg egy kupa Bor amiért 10 aranyat fizet.*
* Alesian jóízűen felnevet a fogadó méltatására.*
- Nem rossz hely, de kétlem, hogy az itteniek a bordalokon kívül bármit értékelnének.* Arra, hogy a lánynak jegyese van, a szeme se rebben. Nem ez lenne az első alkalom és valószínűleg az utolsó sem, hogy olyan lánynak csapja a szelet, aki már másé.*
- Gratulálok jegyességhez. Ellenben egy szerenád csupán zenés előadás, akár a jegyese társaságában is előadom.* Persze sejti, hogy erre úgy sem fog sor kerülni, de azért nem adja magát egykönnyen.*
- Annimon kisasszony már megígérte nekem, hogy egyszer találkozunk majd. Akkor biztosan előadok neki néhány számot.* Itt rásandít a tündérre is, hogy milyen reakciót vált ki belőle.*
- Ezt sajnálattal hallom. De előtte még azért bemutatnám, hogy mit vásároltam az imént Cagon úrtól.* Kiveszi a két varázsitalt és kirakja az asztalra. A smaragd és a sötétzöld üvegeken hívogatóan csillant meg a fény. Ez egy kis figyelmességi gesztus az ork irányába is. Neki nagyon úgy néz ki, hogy a másik kettő le akar lépni, de a nyestes kifogás pont kapóra jön neki.*
- Jómagam nagyon jól értek az állatokhoz. Nem véletlenül van egy idomított mosómedvém is. Egy vagy két nyest befogása nem jelent problémát. Ingyen is megteszem a hölgyeknek.* Vigyorodik el. Mérget venne rá, hogy fog még jönni kifogás. Szegény Annimon most kevesebb figyelmet kap tőle, mivel a másik kettő köti le igazán, de ami késik az nem múlik. A beígért italokat megrendeli. Két kupa Almabor a tündéreknek 22 aranyért
. Az orknak meg egy kupa Bor amiért 10 aranyat fizet.*
7507. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-04 07:15:32
Üzenet elküldve: 2026-07-04 07:15:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Tekintete a tündérleány arcán nyugszik. Nem tudja eldönteni magában egykönnyen, hogy az rosszul érzi-e magát attól, hogy a hozzá illő kis legény mellette ül, vagy örül-e neki. Valahogy mindig olyan érzése van, mintha a kis Annimon mindentől rosszul lenne kicsit, ami az élet naposabbik oldalához kapcsolódik. Persze felettébb könnyen megeshet az is, hogy téved, hiszen különösebben nem ismeri a leányt.
Na de ezzel szemben a tündérlegény nem zavartatja magát semmitől..! Tekintete a plafon fele fordul az egyértelmű ajánlatot hallva, és kissé csücsörítve vizsgálgatja az egyik deszkát. Nem szólal meg, még nem; noha abban neki is van azért szava, hogy Selmyra kivel és hol és mikor találkozik. Van bizony, barátnője édesanyja kötötte a lelkére, hogy vigyázzon úgy a legkisebb lányára, mint a szeme fényére, saját kishúgára! És bár neki magának csak egy nagy mamlasz bátyja van, egészen jó elképzelései vannak arról, hogy miképp óvja a gnómleányt.
No de nem hiába vár ilyen türelmesen – Selmyra megválaszolja a tündérfi ajánlkozását-törleszkedését, és barátnője szavait hallva büszkeség tölti el. A plafonról a gnómleány felé fordítja a tekintetét, majd inkább elkapja onnan, mielőtt kipukkadna belőle a nevetés.
Inkább az ork felé néz, kissé talán lopva. Nagydarab a férfiú, az már szentigaz..! Biztos nem lehet neki egyszerű mostanában boldogulni a városban. Bár nem ismeri őt semennyire, nem tűnik vérengző vadnak, ahogy abban a fura gúnyájában páváskodik, és olyan szépen-szerényen beszél, hogy az bizony a becsületére válik.*
- Hm? *-kapja oda tekintetét az elé tolt kupára, és most jut el elkalandozott gondolatai közé az is, hogy mit mondott barátnője. Derűsen hunyorint válaszul a gnómleány arcán látható kifejezésre, majd teljesen ártatlan arccal bólint.*
- Jó’van, Selmyra. Tudom, sietnünk kell. *-arcára halvány pírt von az elfojtott nevetés. Felemeli asztalkendőjét, és egyszerű mozdulattal törli bele szalonnázóbicskáját, amit ezután összecsukva el is suvaszt a derekán lógó tarsolyába. Megszaporodott asztaltársaságuk felé néz, és szinte bocsánatkérő hangon szólal meg ismét.-* Há’ tuggyák, Selmyrának mostanság gondjai vannak a nyestekke’. Úgyhogy nyestriasztót megyünk venni! Vagy legalábbis valami furkót, amive’ végig lehet verni a bozontos dögön.
*Ajkához emeli saját kupáját mielőtt még elvigyorogná magát, és cseppet sem kisasszonyhoz méltó módon, alig pár korttyal megissza a mézsör maradékát. Szántóvégen még ezzel sem jutna messzire az ivóversenyen, amit aratónapon szoktak tartani. Érdekes, ott pont a legények torka a legmélyebb, holott a legények meg mindig azt mondják, hogy a leányoknak kéne, hogy… no, mindegy is. A kupát finoman rakja vissza, de a másik, félig telihez nem nyúl, csupán ujja hegyével kocogtatja meg kissé, miközben finoman megrázza a fejét.*
- Ezt má’ tán nem, Selmyra. Tudod, mi vót’ legutóbb is. *-szemei a gnómleány felé villannak. Remélhetőleg az sem akarja megismételni azt a fiaskót, ami az egyik görbébbre sikerült esti cseverészésük közben esett meg.*
A hozzászólás írója (Zhaemira Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.04 07:18:11
*Tekintete a tündérleány arcán nyugszik. Nem tudja eldönteni magában egykönnyen, hogy az rosszul érzi-e magát attól, hogy a hozzá illő kis legény mellette ül, vagy örül-e neki. Valahogy mindig olyan érzése van, mintha a kis Annimon mindentől rosszul lenne kicsit, ami az élet naposabbik oldalához kapcsolódik. Persze felettébb könnyen megeshet az is, hogy téved, hiszen különösebben nem ismeri a leányt.
Na de ezzel szemben a tündérlegény nem zavartatja magát semmitől..! Tekintete a plafon fele fordul az egyértelmű ajánlatot hallva, és kissé csücsörítve vizsgálgatja az egyik deszkát. Nem szólal meg, még nem; noha abban neki is van azért szava, hogy Selmyra kivel és hol és mikor találkozik. Van bizony, barátnője édesanyja kötötte a lelkére, hogy vigyázzon úgy a legkisebb lányára, mint a szeme fényére, saját kishúgára! És bár neki magának csak egy nagy mamlasz bátyja van, egészen jó elképzelései vannak arról, hogy miképp óvja a gnómleányt.
No de nem hiába vár ilyen türelmesen – Selmyra megválaszolja a tündérfi ajánlkozását-törleszkedését, és barátnője szavait hallva büszkeség tölti el. A plafonról a gnómleány felé fordítja a tekintetét, majd inkább elkapja onnan, mielőtt kipukkadna belőle a nevetés.
Inkább az ork felé néz, kissé talán lopva. Nagydarab a férfiú, az már szentigaz..! Biztos nem lehet neki egyszerű mostanában boldogulni a városban. Bár nem ismeri őt semennyire, nem tűnik vérengző vadnak, ahogy abban a fura gúnyájában páváskodik, és olyan szépen-szerényen beszél, hogy az bizony a becsületére válik.*
- Hm? *-kapja oda tekintetét az elé tolt kupára, és most jut el elkalandozott gondolatai közé az is, hogy mit mondott barátnője. Derűsen hunyorint válaszul a gnómleány arcán látható kifejezésre, majd teljesen ártatlan arccal bólint.*
- Jó’van, Selmyra. Tudom, sietnünk kell. *-arcára halvány pírt von az elfojtott nevetés. Felemeli asztalkendőjét, és egyszerű mozdulattal törli bele szalonnázóbicskáját, amit ezután összecsukva el is suvaszt a derekán lógó tarsolyába. Megszaporodott asztaltársaságuk felé néz, és szinte bocsánatkérő hangon szólal meg ismét.-* Há’ tuggyák, Selmyrának mostanság gondjai vannak a nyestekke’. Úgyhogy nyestriasztót megyünk venni! Vagy legalábbis valami furkót, amive’ végig lehet verni a bozontos dögön.
*Ajkához emeli saját kupáját mielőtt még elvigyorogná magát, és cseppet sem kisasszonyhoz méltó módon, alig pár korttyal megissza a mézsör maradékát. Szántóvégen még ezzel sem jutna messzire az ivóversenyen, amit aratónapon szoktak tartani. Érdekes, ott pont a legények torka a legmélyebb, holott a legények meg mindig azt mondják, hogy a leányoknak kéne, hogy… no, mindegy is. A kupát finoman rakja vissza, de a másik, félig telihez nem nyúl, csupán ujja hegyével kocogtatja meg kissé, miközben finoman megrázza a fejét.*
- Ezt má’ tán nem, Selmyra. Tudod, mi vót’ legutóbb is. *-szemei a gnómleány felé villannak. Remélhetőleg az sem akarja megismételni azt a fiaskót, ami az egyik görbébbre sikerült esti cseverészésük közben esett meg.*
A hozzászólás írója (Zhaemira Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.04 07:18:11
7506. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-02 19:10:23
Üzenet elküldve: 2026-07-02 19:10:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
/Halvány Felhőszín//
*Megrebbennek a pillái a tündérfi szemtelenül szemüles ajánlatát hallva, a telt ajkak mindössze egyetlen, észrevehetetlen pillanatra rándulnak összébb, csücsörítésre, mintha megfontolná az ajánlatot. Egy újabb szívdobbanásnyi ideig a szájzugok legörbülnek, majd éles szusszantással fújja ki a levegőt.*
-Ha a város legpatinásabb ivója nem méltó egy balladára de az éjszakai házunk igen, úgy elképzelni sem tudom miféle ballada lehet az, de hiszem, hogy nem leányfülnek való, ráadásul biztosra veszem, a jegyesem sem értékelné az éjszakai szerenádok gondolatait. Sajnálatos, igen sajnálatos, nem igaz, Zami?
*Ad teret barátnője véleményének öblös bólogatásokkal kísérve a sajnálkozást. Kegyes hazugság, senkinek sem árt. Majd nyitott tenyerével Nimo felé mutat.*
-Ám a leány kifejezetten nagy patronálója a művészetnek, kultiválja azt. Úgy hiszem, egészen nagy sikert arathatnál nála, Tökvirág. Talán még éjszaka sem kellene hozzá, hogy szívesen meghallgassa a műveid.
*A meghívás felajánlására megingatja a fejét, megemeli sörös korsóját.*
-Tapintatos és nagylelkű, de nekem már van italom, köszönöm. Ha ez elfogy, úgy indulnunk is kell, fontos dolgunk van még a társalkodónőmmel. De következő alkalommal nagyon szívesen!
*Csak aztán pillant a tündér és az ork irányába, arca olvashatatlan, kifejezéstelen. Érdeklődve fülel, érdkelődését el sem igyekszik rejteni, úgy bámul rájuk felváltva, majd egyetértő bólogatásba kezd.*
-A leánynak igaza van, felettébb gyanús portéka nélkül árust küldeni a piacra. Olyan, mintha méh nélküli méhész árulna szóbeli mézet, érti-e? -*hajol közelebb, jóval halkabban, bizalmaskodóan beszél.*-Aztán ha nem tudja a méhész igazolni a vevőnek, hogy van neki méhe és méze is, honnan tudja a vevő, hogy az ott egy tisztes méhész, nem egy tolvaj? Na ugye?
*Saját halántékára kopogtat mutatóujjával, így igazolva a logikai menetet, csak aztán iszik bele a sörbe. De annak is csak a feléig jut, a másikat készségesen tolja át Zami felé, aprót biccent, jelezve, nem csak a maradék vár a leányra, az italnak az alja is.*
-Idd meg, aztán ideje indulnunk, a DoLgUnKrA.
*Az utolsó szót egészen különösen, pikirt mód hangsúlyozza, így utalva a turpisságra. Szemöldökét magasra emeli, kihívóan mosolyog a lányra.*
*Megrebbennek a pillái a tündérfi szemtelenül szemüles ajánlatát hallva, a telt ajkak mindössze egyetlen, észrevehetetlen pillanatra rándulnak összébb, csücsörítésre, mintha megfontolná az ajánlatot. Egy újabb szívdobbanásnyi ideig a szájzugok legörbülnek, majd éles szusszantással fújja ki a levegőt.*
-Ha a város legpatinásabb ivója nem méltó egy balladára de az éjszakai házunk igen, úgy elképzelni sem tudom miféle ballada lehet az, de hiszem, hogy nem leányfülnek való, ráadásul biztosra veszem, a jegyesem sem értékelné az éjszakai szerenádok gondolatait. Sajnálatos, igen sajnálatos, nem igaz, Zami?
*Ad teret barátnője véleményének öblös bólogatásokkal kísérve a sajnálkozást. Kegyes hazugság, senkinek sem árt. Majd nyitott tenyerével Nimo felé mutat.*
-Ám a leány kifejezetten nagy patronálója a művészetnek, kultiválja azt. Úgy hiszem, egészen nagy sikert arathatnál nála, Tökvirág. Talán még éjszaka sem kellene hozzá, hogy szívesen meghallgassa a műveid.
*A meghívás felajánlására megingatja a fejét, megemeli sörös korsóját.*
-Tapintatos és nagylelkű, de nekem már van italom, köszönöm. Ha ez elfogy, úgy indulnunk is kell, fontos dolgunk van még a társalkodónőmmel. De következő alkalommal nagyon szívesen!
*Csak aztán pillant a tündér és az ork irányába, arca olvashatatlan, kifejezéstelen. Érdeklődve fülel, érdkelődését el sem igyekszik rejteni, úgy bámul rájuk felváltva, majd egyetértő bólogatásba kezd.*
-A leánynak igaza van, felettébb gyanús portéka nélkül árust küldeni a piacra. Olyan, mintha méh nélküli méhész árulna szóbeli mézet, érti-e? -*hajol közelebb, jóval halkabban, bizalmaskodóan beszél.*-Aztán ha nem tudja a méhész igazolni a vevőnek, hogy van neki méhe és méze is, honnan tudja a vevő, hogy az ott egy tisztes méhész, nem egy tolvaj? Na ugye?
*Saját halántékára kopogtat mutatóujjával, így igazolva a logikai menetet, csak aztán iszik bele a sörbe. De annak is csak a feléig jut, a másikat készségesen tolja át Zami felé, aprót biccent, jelezve, nem csak a maradék vár a leányra, az italnak az alja is.*
-Idd meg, aztán ideje indulnunk, a DoLgUnKrA.
*Az utolsó szót egészen különösen, pikirt mód hangsúlyozza, így utalva a turpisságra. Szemöldökét magasra emeli, kihívóan mosolyog a lányra.*
7505. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-01 12:37:28
Üzenet elküldve: 2026-07-01 12:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Varázsitalokért //
*Másnap Nixomia még elintézi a városi ügyeit, mielőtt a kaszárnyába mennének majd Ettvallderrel. Az egyik ilyen útja a Pegazusba viszi, hogy a Cagon által megbeszélt varázsitalokat megszerezze. A nagy ajtót betolva rögtön a söntéshez veszi az irányt.*
- Jó reggelt! Nixomia Grendaer vagyok. Cagon úr nem készített össze nekem egy csomagot?* Kérdezi meg fogadóst. Reméli, hogy elő van készítve minden, amire szüksége van. Majd ezután ki is fogja fizetni, ha látja, hogy megvan amit kért. Még a termékeit nem próbálta, de a városi őrség valami oknál fogva csak tőle rendeli az italokat. Ez bizakodásra ad okot.*
*Másnap Nixomia még elintézi a városi ügyeit, mielőtt a kaszárnyába mennének majd Ettvallderrel. Az egyik ilyen útja a Pegazusba viszi, hogy a Cagon által megbeszélt varázsitalokat megszerezze. A nagy ajtót betolva rögtön a söntéshez veszi az irányt.*
- Jó reggelt! Nixomia Grendaer vagyok. Cagon úr nem készített össze nekem egy csomagot?* Kérdezi meg fogadóst. Reméli, hogy elő van készítve minden, amire szüksége van. Majd ezután ki is fogja fizetni, ha látja, hogy megvan amit kért. Még a termékeit nem próbálta, de a városi őrség valami oknál fogva csak tőle rendeli az italokat. Ez bizakodásra ad okot.*
7504. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-07-01 09:20:12
Üzenet elküldve: 2026-07-01 09:20:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Messze állnak még attól, hogy értékpapírokat és egyéb értékes ingóságokat hiúsítsanak meg. Legalábbis a törpe nem a pornép meglopásán gondolkodik. Na jó, talán ez kicsit ferdíti az igazságot. Legyen az illető szegény vagy a leggazdagabb ember a vidéken, mindenkire rákerül a sor, csak merjék kivárni.
Nem fél attól, hogy elkapná bárki is a másikat, elvégre eddig a pontig nem tett semmi olyasmit, ami erre rászolgálna. Jó, megkönnyített néhány zsebet, de ez nem ritka a környéken. Inkább nem is mond rá semmi. Az csak újabb káromkodásokat szülne. Helyette csak felvont szemöldökkel rosszallóan megcsóválja a fejét. *
- Istent akarsz játszani? Elég erős lépés a mostani zsebes után. Csak nehogy rossz néven vegyék a hármak, hogy egy halandó egy kalap alá veszi magát velük. Pedig arra nagyon kíváncsi lennék. Lazziar a zsebesek istene.
* Szépen eljátszadozik a gondolattal, ám hamar be is fejezi, nehogy kihívja az istenek haragját. Még véletlenül pont ide fog csapni egy villám, hogy végezzen kettejükkel a pimaszkodásuk végett. *
- Persze bőkezűek még lehetünk, csak ne a saját kárunkra. A lényeg, hogy mindenki a mi malmunkra hajtsa a vizet.
* A tiszteletet kiérdemli egy hosszú és bonyodalmas procedúra, mint például a félelem. Mindkettőnek meg van a maga erénye, ahogy a hátrányai is. Egyelőre a félelem sokkal jobb fegyvernek tűnik a kezében, ám ez a közeljövőben változhat. *
- Pff. Cifrább a valagam. A tengerhez képest ezek labdába se rúghatnak. Láttam én már olyan bestiát, ami egészben húzta le a hajót a tenger fenekére. Egy ilyen mellet néhány ingoványi vad semmiség.
//Hallatlan//
* Messze állnak még attól, hogy értékpapírokat és egyéb értékes ingóságokat hiúsítsanak meg. Legalábbis a törpe nem a pornép meglopásán gondolkodik. Na jó, talán ez kicsit ferdíti az igazságot. Legyen az illető szegény vagy a leggazdagabb ember a vidéken, mindenkire rákerül a sor, csak merjék kivárni.
Nem fél attól, hogy elkapná bárki is a másikat, elvégre eddig a pontig nem tett semmi olyasmit, ami erre rászolgálna. Jó, megkönnyített néhány zsebet, de ez nem ritka a környéken. Inkább nem is mond rá semmi. Az csak újabb káromkodásokat szülne. Helyette csak felvont szemöldökkel rosszallóan megcsóválja a fejét. *
- Istent akarsz játszani? Elég erős lépés a mostani zsebes után. Csak nehogy rossz néven vegyék a hármak, hogy egy halandó egy kalap alá veszi magát velük. Pedig arra nagyon kíváncsi lennék. Lazziar a zsebesek istene.
* Szépen eljátszadozik a gondolattal, ám hamar be is fejezi, nehogy kihívja az istenek haragját. Még véletlenül pont ide fog csapni egy villám, hogy végezzen kettejükkel a pimaszkodásuk végett. *
- Persze bőkezűek még lehetünk, csak ne a saját kárunkra. A lényeg, hogy mindenki a mi malmunkra hajtsa a vizet.
* A tiszteletet kiérdemli egy hosszú és bonyodalmas procedúra, mint például a félelem. Mindkettőnek meg van a maga erénye, ahogy a hátrányai is. Egyelőre a félelem sokkal jobb fegyvernek tűnik a kezében, ám ez a közeljövőben változhat. *
- Pff. Cifrább a valagam. A tengerhez képest ezek labdába se rúghatnak. Láttam én már olyan bestiát, ami egészben húzta le a hajót a tenger fenekére. Egy ilyen mellet néhány ingoványi vad semmiség.
7503. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-30 20:53:29
Üzenet elküldve: 2026-06-30 20:53:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Attól fél ő csak igazán. Lakatok, betörések, értékpapírok eltűntetése. Az lenne csak igazán jó üzlet. Tiszta, egyszerű és kifizetődő. Már ha lenne aki erre felbérelné őt. És ha épp nem kellene bájgúnárt játszania és elvennie egy Eeyr imádó szőkeséget. Akinek az oldalán el kell játszani a nemes lelkű nemes fiút. Nem is tudja hányszor bánta már meg ezt a döntését. És nem is tudja hányszor kérdőjelezte meg maradását. Tán mazoista a fiú az is lehetséges.*
- Áh! Nincs olyan szerencséd, hogy olyan könnyen megszabadulj tőlem.
*Vágja rá a másik lehangoló mozdulatára. Hát így bízik benne hőn szeretett és tisztelt társa? Ilyen hozzáállásal ne csodálkozzon ha ne adj isten eljárna a szája elkapasánának pillanatában. Na de nehogy már ezt is elképzeljék róla. Ennyi gerinc ebben a féregben azért van. A betyár becsület szent. Hát nagy zé is azért van még talán életben. Mert nem hagyta azt a szerencsétlent a földön nyakatekert állapotban, hogy a saját nyelvét lenyelje.*
- Nem úgy mondják, hogy az istenek az egyikkel adnak a másikkal elvesznek? A jólét ígérete sokaknak adna megfelelő támpontot arra, hogy úgy tegyenek, ahogy mi fütyülünk. Mert ha nem.. Hát nos találunk másokat a helyükre. Azért az ne felejtsék el soha, ki tett fedelet a fejük fölé!
*Ekkor kissé apja jut eszébe, akinek talán hasonló praktikái voltak. Bár amaz zsaroláshoz sosem folyamodott. Állítólag. Őt mindenki tisztelte és szerette. Tán kissé félte is. Mert igazán tiszteletet némi félelem érzet nélkül sosem vívhat ki magának egy vezető. Ezt Wrojth is biztosan tudhatja.*
- Ebben egyetértük.
*A példastatuálás bizony egy hatásos irányelv lehet. Kérdés mennyi ideig működik. Vagy ki fog jobb és nagyobb kenyér szeletet adni nekik. Elvégre egy éhezőt könnyű megvesztegetni. De akinek már van mit vesztenie. Nos az már más kérdés.*
- Mese? Hát az ingoványban is vannak cifrábbnál cifrább lények. Tán a hegy mélyén ne lenne valami hasonló?
*Hitetlenkedve néz rá a törpére. Pont egy tengert megjárt alak ne hinne az ilyesféle babonákban.*
//Hallatlan//
*Attól fél ő csak igazán. Lakatok, betörések, értékpapírok eltűntetése. Az lenne csak igazán jó üzlet. Tiszta, egyszerű és kifizetődő. Már ha lenne aki erre felbérelné őt. És ha épp nem kellene bájgúnárt játszania és elvennie egy Eeyr imádó szőkeséget. Akinek az oldalán el kell játszani a nemes lelkű nemes fiút. Nem is tudja hányszor bánta már meg ezt a döntését. És nem is tudja hányszor kérdőjelezte meg maradását. Tán mazoista a fiú az is lehetséges.*
- Áh! Nincs olyan szerencséd, hogy olyan könnyen megszabadulj tőlem.
*Vágja rá a másik lehangoló mozdulatára. Hát így bízik benne hőn szeretett és tisztelt társa? Ilyen hozzáállásal ne csodálkozzon ha ne adj isten eljárna a szája elkapasánának pillanatában. Na de nehogy már ezt is elképzeljék róla. Ennyi gerinc ebben a féregben azért van. A betyár becsület szent. Hát nagy zé is azért van még talán életben. Mert nem hagyta azt a szerencsétlent a földön nyakatekert állapotban, hogy a saját nyelvét lenyelje.*
- Nem úgy mondják, hogy az istenek az egyikkel adnak a másikkal elvesznek? A jólét ígérete sokaknak adna megfelelő támpontot arra, hogy úgy tegyenek, ahogy mi fütyülünk. Mert ha nem.. Hát nos találunk másokat a helyükre. Azért az ne felejtsék el soha, ki tett fedelet a fejük fölé!
*Ekkor kissé apja jut eszébe, akinek talán hasonló praktikái voltak. Bár amaz zsaroláshoz sosem folyamodott. Állítólag. Őt mindenki tisztelte és szerette. Tán kissé félte is. Mert igazán tiszteletet némi félelem érzet nélkül sosem vívhat ki magának egy vezető. Ezt Wrojth is biztosan tudhatja.*
- Ebben egyetértük.
*A példastatuálás bizony egy hatásos irányelv lehet. Kérdés mennyi ideig működik. Vagy ki fog jobb és nagyobb kenyér szeletet adni nekik. Elvégre egy éhezőt könnyű megvesztegetni. De akinek már van mit vesztenie. Nos az már más kérdés.*
- Mese? Hát az ingoványban is vannak cifrábbnál cifrább lények. Tán a hegy mélyén ne lenne valami hasonló?
*Hitetlenkedve néz rá a törpére. Pont egy tengert megjárt alak ne hinne az ilyesféle babonákban.*
7502. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-30 12:45:07
Üzenet elküldve: 2026-06-30 12:45:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Igazán kár adni a gnóm lány alá a lovat. Így is eléggé a felhők felett érzi magát, hogy így kutyulja meg szegény Nimo fejét. Akinek nehezére esik megküzdenie saját kettős érzéseivel. Végül makacssága, miszerint körbe szimatolják Alesian mágustoronyban látott románcát, kifizetődik. Selmyra és Zhaemira Beleegyeznek Nimo végleges kijelentésébe. Elvégre ez nem más mint az utolsó szög amit a koporsójába ütöttek. Amit akartak elértek. Így csak jobban elhiszi majd Nimo, hogy bárminemű kontrollja van a helyzet felett.
Lassan érkeznek hát a férfiak, tekintetét pedig egy röpke pillanatra a két lányra emeli. Azt is csak Zhaemira hangos felnyikkanása miatt. De aztán ő sem marad ki abból, hogy lábszáron ne billentsék.*
- Hmpf.
*Fordul megilletődötten a nő irányába. Még, hogy a lovagja. Előre azért nem inna a medve bőrére. Amíg ő úgy hiszi, hogy a tündér másnak a "lovagja" addig bizony neki nem kell.
És még az egésznek a tetejébe Selmyra javaslatára Alesian valóban mellé ül. Annimon arcocskájára apróbb pír ül ki ismételten. És bizony enyhén de látszódik rajta a feszélyezettség. Amennyire telik tőle tart egy semleges, enyhe mosolyt tartó arckifejezést amit a piactéren is már láttak rajta. Inkább merevebb testtartása az ami árulkodik mintsem tekintete. Ám mikor Alesian egy éjjeli szerenádot ajánlj fel Selmyranak. Egy újabb szög ütődik apró naiv, ám meglepően okos buksijába.*
~ Éjjeli szerenád?!! ~
*Zeng a fejében a szó. Fejében pedig már formát is öltenek az elképzelt jelenet sorok. A végén amivel magát gyanúsította lehet nem is rá lesz igazak hanem a Alesianra? Hát nem a szerelmesek szoktak olyasmit csinálni éjjelente? Ahogy azt a könyvek is oly sokszor mesélték már neki? Vagy ő most a félőrült itt? Zhaemira jót mulathat hát most tekintetén. Mert apró szürkéi villámgyorsan végigmérik Selmyrat és Alesiant. Még szerencse Cagon kiráncigálja őt kérdésével. Így megmenekül saját, már már féltékeny és gyanakvó gondolataitól.
Viszont Selmyra ismét fennhangon marasztalja az orkot is. Amit igazából nem is bán, mert így legalább ki tudja vele tárgyalni azt amit az előbb felvetett. És amint lefolyik Selmyra és Cagon közt a meghívás elfogadása és Cagon ismét figyelmét rá fordítja. Szívesen elmondja miféle hiányosságról beszél.*
- Selmyra mint leendő vevő vetette fel aggodalmát. Miszerint nem tudom igazolni azt, hogy én magának árusítok a piactéren. És erről szívesen megnézett volna egy okmányt ami ezt alátámasztja. Ennyi lenne az egész.
*Szinte hadarja a másik panaszát, mert minél kevésbé szeretné magára felhívni a figyelmet. És milyen jól is játssza ki a sors kártyáit. Alesian kegyesen italt ajánl fel az asztal társaságnak. Amire Cagon rögvest rá is veti magát.*
- Hát akkor.. öhm. Nem akarok kilógni a sorból. Én is egy almabort kérnék. Ha. Szabad. Köszönöm.
*Teszi fel kezét is mint egy kisiskolás szerényen. És tekintetét továbbra is lopva meri csak felemelni Alesianra. Utána pedig ki is üríti a maradék gyümölcslevét.*
*Igazán kár adni a gnóm lány alá a lovat. Így is eléggé a felhők felett érzi magát, hogy így kutyulja meg szegény Nimo fejét. Akinek nehezére esik megküzdenie saját kettős érzéseivel. Végül makacssága, miszerint körbe szimatolják Alesian mágustoronyban látott románcát, kifizetődik. Selmyra és Zhaemira Beleegyeznek Nimo végleges kijelentésébe. Elvégre ez nem más mint az utolsó szög amit a koporsójába ütöttek. Amit akartak elértek. Így csak jobban elhiszi majd Nimo, hogy bárminemű kontrollja van a helyzet felett.
Lassan érkeznek hát a férfiak, tekintetét pedig egy röpke pillanatra a két lányra emeli. Azt is csak Zhaemira hangos felnyikkanása miatt. De aztán ő sem marad ki abból, hogy lábszáron ne billentsék.*
- Hmpf.
*Fordul megilletődötten a nő irányába. Még, hogy a lovagja. Előre azért nem inna a medve bőrére. Amíg ő úgy hiszi, hogy a tündér másnak a "lovagja" addig bizony neki nem kell.
És még az egésznek a tetejébe Selmyra javaslatára Alesian valóban mellé ül. Annimon arcocskájára apróbb pír ül ki ismételten. És bizony enyhén de látszódik rajta a feszélyezettség. Amennyire telik tőle tart egy semleges, enyhe mosolyt tartó arckifejezést amit a piactéren is már láttak rajta. Inkább merevebb testtartása az ami árulkodik mintsem tekintete. Ám mikor Alesian egy éjjeli szerenádot ajánlj fel Selmyranak. Egy újabb szög ütődik apró naiv, ám meglepően okos buksijába.*
~ Éjjeli szerenád?!! ~
*Zeng a fejében a szó. Fejében pedig már formát is öltenek az elképzelt jelenet sorok. A végén amivel magát gyanúsította lehet nem is rá lesz igazak hanem a Alesianra? Hát nem a szerelmesek szoktak olyasmit csinálni éjjelente? Ahogy azt a könyvek is oly sokszor mesélték már neki? Vagy ő most a félőrült itt? Zhaemira jót mulathat hát most tekintetén. Mert apró szürkéi villámgyorsan végigmérik Selmyrat és Alesiant. Még szerencse Cagon kiráncigálja őt kérdésével. Így megmenekül saját, már már féltékeny és gyanakvó gondolataitól.
Viszont Selmyra ismét fennhangon marasztalja az orkot is. Amit igazából nem is bán, mert így legalább ki tudja vele tárgyalni azt amit az előbb felvetett. És amint lefolyik Selmyra és Cagon közt a meghívás elfogadása és Cagon ismét figyelmét rá fordítja. Szívesen elmondja miféle hiányosságról beszél.*
- Selmyra mint leendő vevő vetette fel aggodalmát. Miszerint nem tudom igazolni azt, hogy én magának árusítok a piactéren. És erről szívesen megnézett volna egy okmányt ami ezt alátámasztja. Ennyi lenne az egész.
*Szinte hadarja a másik panaszát, mert minél kevésbé szeretné magára felhívni a figyelmet. És milyen jól is játssza ki a sors kártyáit. Alesian kegyesen italt ajánl fel az asztal társaságnak. Amire Cagon rögvest rá is veti magát.*
- Hát akkor.. öhm. Nem akarok kilógni a sorból. Én is egy almabort kérnék. Ha. Szabad. Köszönöm.
*Teszi fel kezét is mint egy kisiskolás szerényen. És tekintetét továbbra is lopva meri csak felemelni Alesianra. Utána pedig ki is üríti a maradék gyümölcslevét.*
7501. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-30 11:50:40
Üzenet elküldve: 2026-06-30 11:50:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
* Ott kezdődnek a bajok, ha az ork társasága sokkal nagyobb melegséggel tölti el, mint a lányok csapata. Mondjuk a harctéren talán nem így vélekedne, bár kinézné a tündérből, hogy ha meg kéne halnia, lányok között tenné azt.
Nimo elég hamar belemegy az ajánlatába, de még mielőtt megválaszolhatná a kérdést, az egyik lány gondtalanul vág közbe. Na, nem mintha zavarná, ő sem azonnal tervezett indulni. Ha már megteheti, megváratja az őrséget. *
- Hát persze, hogy nem most. Biztos tele a kezük mindenfélével most. Meg amúgy sem szeretnék az esti őrséggel találkozni, azok mindig olyan idegesek. Biztos az időjárás teszi ezt.
* Vagy az, hogy hajnalok hajnalán járőrözni kell. Ki tudja? Mondja, majd helyet foglal a kijelölt székére. *
- Híres? Csak azért, mert egy orkot neveztek ki, különben kevesebb lenne a felhajtás körülötte. Mondhatni csak egy átlagos Myr.
* Próbál nem felvágni ilyen apróságokkal, mert hát ha valami csak azért lesz nagy szám, mert egy ork csinálta, az számára kicsit sem dicséret. Nimo kijelentésére felhúzza az egyik szemöldökét. Hiányosság? Ő bizony nem tud hiányosságról. Igaz, nem is gondolkodott nagyon bele. *
- Hiányosság?
* Teszi fel a kérdést, mintha ez a szó ismeretlen fogalom lenne a szótárában. Közben persze a másik két lányra is átpillant, mégis mit mondhattak neki? *
- Mire gondolsz?
* Semmi nem jut eszébe. Ha már Alesian felajánlotta, nem az ork lesz az, aki elrontja a bulit. Elsőnek emeli fel az egyik ujját, majd felel a feltett kérdésre. *
- Ne hagyjuk, hogy a rémhírek letörjék a hangulatot. Elvégre a hősök * Kellően kihangsúlyozza e szót, miközben Alesianra mutat. * Visszatértek. A város a lehető legjobb kezekben van. Én egy bort kérek.
* Ott kezdődnek a bajok, ha az ork társasága sokkal nagyobb melegséggel tölti el, mint a lányok csapata. Mondjuk a harctéren talán nem így vélekedne, bár kinézné a tündérből, hogy ha meg kéne halnia, lányok között tenné azt.
Nimo elég hamar belemegy az ajánlatába, de még mielőtt megválaszolhatná a kérdést, az egyik lány gondtalanul vág közbe. Na, nem mintha zavarná, ő sem azonnal tervezett indulni. Ha már megteheti, megváratja az őrséget. *
- Hát persze, hogy nem most. Biztos tele a kezük mindenfélével most. Meg amúgy sem szeretnék az esti őrséggel találkozni, azok mindig olyan idegesek. Biztos az időjárás teszi ezt.
* Vagy az, hogy hajnalok hajnalán járőrözni kell. Ki tudja? Mondja, majd helyet foglal a kijelölt székére. *
- Híres? Csak azért, mert egy orkot neveztek ki, különben kevesebb lenne a felhajtás körülötte. Mondhatni csak egy átlagos Myr.
* Próbál nem felvágni ilyen apróságokkal, mert hát ha valami csak azért lesz nagy szám, mert egy ork csinálta, az számára kicsit sem dicséret. Nimo kijelentésére felhúzza az egyik szemöldökét. Hiányosság? Ő bizony nem tud hiányosságról. Igaz, nem is gondolkodott nagyon bele. *
- Hiányosság?
* Teszi fel a kérdést, mintha ez a szó ismeretlen fogalom lenne a szótárában. Közben persze a másik két lányra is átpillant, mégis mit mondhattak neki? *
- Mire gondolsz?
* Semmi nem jut eszébe. Ha már Alesian felajánlotta, nem az ork lesz az, aki elrontja a bulit. Elsőnek emeli fel az egyik ujját, majd felel a feltett kérdésre. *
- Ne hagyjuk, hogy a rémhírek letörjék a hangulatot. Elvégre a hősök * Kellően kihangsúlyozza e szót, miközben Alesianra mutat. * Visszatértek. A város a lehető legjobb kezekben van. Én egy bort kérek.
7500. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-29 16:42:21
Üzenet elküldve: 2026-06-29 16:42:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Halvány Felhőszín//
*Nyájas mosollyal az arcán foglal helyet pontosan Annimon mellet.*
- Köszönöm szépen!* Nincs ellenére, hogy Cagon társasága helyett inkább a lányokét élvezze. Úgy tűnik neki, mintha az utóbbi időben sűrűn emlegetésre került volna a neve. Viszont Cagon máris lopná a tündérkéjét,a mit nagyon tudna bánni, bár van még itt másik kettő. Így akár nem is bánná már annyira. Úgy tűnik, hogy tényleg sokat beszélhettek róla, ha már szóba kerül a mágustoronyban töltött időszaka is. Említette ezt Annimonnak, de nem gondolta volna, hogy erről fognak beszélni. Talán még több is lapul a kérdés mögött. Gyanúsan méregeti a hölgyeket, de nem fog visszakozni a válasz elől.*
- Jártam bizony. Éppenséggel született is egy költemény onnan. Szívesen el is énekelném, de ez a hely nem alkalmas egy ilyen műhöz. Ellenben kegyednek szívesen adnék éjszakai szerenádot.* Add a gnóm szépségnek egy rögtön egy meghívást valami intimebbre, de még sem túlságosan tolakodóan, hogy mások szemében ne legyen annyira nyomulós.*
- Nem mellesleg az a hely igazán lenyűgöző, ha valahogy képesek vagyunk azt a bűzölgő mocsarat leküzdeni az oda vezető úton.* Jelenleg nem akarja még ellopni a figyelmet teljesen. Hagyja, hogy Cagonék alkímiás dolgait letudják. Különben csak elvennék tőle a figyelmet. Egy öltönyös ork ezt könnyen megteszi alapból is, nem hiányzik neki a konkurencia. Meg, hát ezek a lányok is csak akartak az alkimistától valamit. Meghagyja a lehetőséget az üzleti beszédre is.*
- Nos, ha már ilyen jól összegyűltünk, akkor engedjék meg a hölgyek és Cagon úr, hogy álljam az első kör italt. Kinek mit kérhetek?* Saját rendelését, majd a társaság rendeléséhez igazítja. Neki aztán mindegy, hogy sör vagy bor. Amíg üt addig nincsen baj, de most nem szándékozik lerészegedni. Túlságosan sok egyednek kell imponálnia.*
*Nyájas mosollyal az arcán foglal helyet pontosan Annimon mellet.*
- Köszönöm szépen!* Nincs ellenére, hogy Cagon társasága helyett inkább a lányokét élvezze. Úgy tűnik neki, mintha az utóbbi időben sűrűn emlegetésre került volna a neve. Viszont Cagon máris lopná a tündérkéjét,a mit nagyon tudna bánni, bár van még itt másik kettő. Így akár nem is bánná már annyira. Úgy tűnik, hogy tényleg sokat beszélhettek róla, ha már szóba kerül a mágustoronyban töltött időszaka is. Említette ezt Annimonnak, de nem gondolta volna, hogy erről fognak beszélni. Talán még több is lapul a kérdés mögött. Gyanúsan méregeti a hölgyeket, de nem fog visszakozni a válasz elől.*
- Jártam bizony. Éppenséggel született is egy költemény onnan. Szívesen el is énekelném, de ez a hely nem alkalmas egy ilyen műhöz. Ellenben kegyednek szívesen adnék éjszakai szerenádot.* Add a gnóm szépségnek egy rögtön egy meghívást valami intimebbre, de még sem túlságosan tolakodóan, hogy mások szemében ne legyen annyira nyomulós.*
- Nem mellesleg az a hely igazán lenyűgöző, ha valahogy képesek vagyunk azt a bűzölgő mocsarat leküzdeni az oda vezető úton.* Jelenleg nem akarja még ellopni a figyelmet teljesen. Hagyja, hogy Cagonék alkímiás dolgait letudják. Különben csak elvennék tőle a figyelmet. Egy öltönyös ork ezt könnyen megteszi alapból is, nem hiányzik neki a konkurencia. Meg, hát ezek a lányok is csak akartak az alkimistától valamit. Meghagyja a lehetőséget az üzleti beszédre is.*
- Nos, ha már ilyen jól összegyűltünk, akkor engedjék meg a hölgyek és Cagon úr, hogy álljam az első kör italt. Kinek mit kérhetek?* Saját rendelését, majd a társaság rendeléséhez igazítja. Neki aztán mindegy, hogy sör vagy bor. Amíg üt addig nincsen baj, de most nem szándékozik lerészegedni. Túlságosan sok egyednek kell imponálnia.*
7499. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-29 13:24:30
Üzenet elküldve: 2026-06-29 13:24:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Lesz majd esélye az elfnek bemutatni az élettapasztalatait, ha végre végeznek a legsürgősebb dolgaikkal. Bajkeverőkre állandóan szükség lesz ebben a koszfészekben, szerencsejátékosokra annál inkább. Csak legyen rá igény.
Mikor a megnyerő személyiségére kerül a sor, egyik szemöldökét megemelve néz furcsán, miközben koccint, majd lassan a szájához emeli. Hát igen. Ha csak Lazziar megnyerő személyiségére támaszkodnának, már most szögre verhetnék a bakancsot. *
-Végünk.
* Mondja, majd csalódottan lehajtja a fejét, mintha ezzel az egy mondatával megpecsételte volna a sorsukat. *
- Ho. Lassan az agarakkal. Nyújtsd nekik a tenyered és leharapják a csuklód. Adj nekik egy centit, elvesznek egy métert. Mi vagyok én, valami jótevő? Nem. Nálunk mindenki elnyeri a jussát, aki rászolgál. Legyen az egy szelet romvárosból, egy telek valami távoli városban, egy vödör arany, vagy egy kés a vesébe. De nem felejtem el amit most mondasz. Ha nekünk kell vezetni mindent, akkor gondolom ez elvárható tőlünk. Na, nem mintha az elődjeink sok energiát fektettek volna ebbe.
* Gondol itt most a város vezetésére. De példának felhozhatja Viriont is, ki csak a saját erszényét tömi. Wrojth sem állítja, hogy kitakarítja az egész negyedet, de, hogy a feje tetejére fogja állítani, az már biztos. *
- Ez már csak spekuláció, mégis kinek lenne ennyi vér a pucájában? Az első keménykedőn példát kell statuálni, onnantól kezdve a többi kétszer is átgondolja, hogy megéri e a kockázatot.
* Mondja egy önelégült mosollyal az arcán. Hát igen. A törpe szereti fitogtatni az erejét. Talán ez is lesz a veszte egyszer. Főleg a következő mondatot hallva. *
- Szörnyek, milyen szörnyek? Azt ne mond nekem, hogy hiszel ezekben a mesékben.
//Hallatlan//
* Lesz majd esélye az elfnek bemutatni az élettapasztalatait, ha végre végeznek a legsürgősebb dolgaikkal. Bajkeverőkre állandóan szükség lesz ebben a koszfészekben, szerencsejátékosokra annál inkább. Csak legyen rá igény.
Mikor a megnyerő személyiségére kerül a sor, egyik szemöldökét megemelve néz furcsán, miközben koccint, majd lassan a szájához emeli. Hát igen. Ha csak Lazziar megnyerő személyiségére támaszkodnának, már most szögre verhetnék a bakancsot. *
-Végünk.
* Mondja, majd csalódottan lehajtja a fejét, mintha ezzel az egy mondatával megpecsételte volna a sorsukat. *
- Ho. Lassan az agarakkal. Nyújtsd nekik a tenyered és leharapják a csuklód. Adj nekik egy centit, elvesznek egy métert. Mi vagyok én, valami jótevő? Nem. Nálunk mindenki elnyeri a jussát, aki rászolgál. Legyen az egy szelet romvárosból, egy telek valami távoli városban, egy vödör arany, vagy egy kés a vesébe. De nem felejtem el amit most mondasz. Ha nekünk kell vezetni mindent, akkor gondolom ez elvárható tőlünk. Na, nem mintha az elődjeink sok energiát fektettek volna ebbe.
* Gondol itt most a város vezetésére. De példának felhozhatja Viriont is, ki csak a saját erszényét tömi. Wrojth sem állítja, hogy kitakarítja az egész negyedet, de, hogy a feje tetejére fogja állítani, az már biztos. *
- Ez már csak spekuláció, mégis kinek lenne ennyi vér a pucájában? Az első keménykedőn példát kell statuálni, onnantól kezdve a többi kétszer is átgondolja, hogy megéri e a kockázatot.
* Mondja egy önelégült mosollyal az arcán. Hát igen. A törpe szereti fitogtatni az erejét. Talán ez is lesz a veszte egyszer. Főleg a következő mondatot hallva. *
- Szörnyek, milyen szörnyek? Azt ne mond nekem, hogy hiszel ezekben a mesékben.
7498. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-29 12:20:04
Üzenet elküldve: 2026-06-29 12:20:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Igen, a hosszú nyakkendő gondolata neki is megfordult már sokszor a fejében. De ahhoz vagy túl gyáva volt, vagy talán az élni akarása nagyobb még annál mint, ahogy a halált kívánja. Lehet ezért is kisértette a sorsot mindig a szerencsejátékkal és bajkeveréssel. Abban bízva valakinél kihúzza annyira a gyufát, hogy egy "hősies" csetepaté után végre alulról szagolhassa az ibolyát. Ez azonban sosem történt meg. Helyette viszont lett elég sebhelye ami ezekről a kalandokról mesélhet. Késszúrások és vágások, égési sebek hasonlók. Gondolkodott már sokszor, hogy hajósoktól látott módon ezeket testfestésekkel vagy tetoválásokkal vagy mi a fenenének is nevezik azokat takarja el. De úgy hiszi, ezek így jobban mesélnek. És ha saját tekintete is végig szalad saját magán olykor olykor. Egy leckére emlékeztetik őt. Amire mint a legtöbb amúgy sem hallgatna. Ki tudja, majd ha egyszer be nő a feje lágya és jobb útra szeretne terelődni. Erősen kétli, de amilyen csavaros tud lenni a sors. Ki tudja mit fog majd még a szél elésodorni.
Lazziar továbbra is hasznos és ha kardpárbajban csak megállja a helyét, valóban egy szócsatában igazi párbajhősnek számít. Ha az ökle nem szabadulna el hamarabb. Mint annál a pojácánál pont ebben az épületben sok so hónappal ezelőtt.
Végül csak megérkezik a várva várt italuk. Aminek érkeztében egy pillantra csak a légyzümmögést és a korsók halk koppanását lehet csak hallani az asztalon. Kicsit sem gyanús, de jobb ha beszélgetésük csak a saját fülüket érintik. Lehet a csapos is örül ennek, nehogy a végén többet tudjon meg mint amit szeretne tudni. ŐK itt csak fizető vendégek, akik majd probléma okozás nélkül távoznak. Remélhetőleg.*
- Arra azért ne vegyél mérget. Hiszen látod milyen megnyerő személyiségem van.
*Vicceli el könnyelműen karjait széttárva. Majd a korsót emeli meg koccintásra a törpe irányába, hogy aztán egy jót kortyolhasson bele.*
- Akár. Bár akár romváros egy részének felújítására is. Azért a munkásaidnak is legyen végre fedél a feje felett. Ha nem göthösek állandóan jobban végzik a munkát nemdebár?
*Ezzel is két legyet ütne egy csapásra. Hírnév és jóhiszem mellett még Wrotjh koldusainak is végre lehetne valami jó ebből az egészből. És így még jobban a kezeiben tarthatná őket a törpe. Hiszen amivel a jó isten ad, ugyan azzal el is vehet.*
- Már ha nem állítanak a fejedbe egy csákányt, vagy omlik rád a bánya. Hogy a szörnyeket amik annak mélyén bújkálnak már ne is említsem. Egy dolog a hősködés, de nem mindenkinek való ez a sors.
*Lazziar túlságosan is köti az eber a karóhoz. Ez akár még árulkodó is lehet a törpének. Hiszen amaz tudja az elf mindig is tojt magasról saját jólétére.*
//Hallatlan//
*Igen, a hosszú nyakkendő gondolata neki is megfordult már sokszor a fejében. De ahhoz vagy túl gyáva volt, vagy talán az élni akarása nagyobb még annál mint, ahogy a halált kívánja. Lehet ezért is kisértette a sorsot mindig a szerencsejátékkal és bajkeveréssel. Abban bízva valakinél kihúzza annyira a gyufát, hogy egy "hősies" csetepaté után végre alulról szagolhassa az ibolyát. Ez azonban sosem történt meg. Helyette viszont lett elég sebhelye ami ezekről a kalandokról mesélhet. Késszúrások és vágások, égési sebek hasonlók. Gondolkodott már sokszor, hogy hajósoktól látott módon ezeket testfestésekkel vagy tetoválásokkal vagy mi a fenenének is nevezik azokat takarja el. De úgy hiszi, ezek így jobban mesélnek. És ha saját tekintete is végig szalad saját magán olykor olykor. Egy leckére emlékeztetik őt. Amire mint a legtöbb amúgy sem hallgatna. Ki tudja, majd ha egyszer be nő a feje lágya és jobb útra szeretne terelődni. Erősen kétli, de amilyen csavaros tud lenni a sors. Ki tudja mit fog majd még a szél elésodorni.
Lazziar továbbra is hasznos és ha kardpárbajban csak megállja a helyét, valóban egy szócsatában igazi párbajhősnek számít. Ha az ökle nem szabadulna el hamarabb. Mint annál a pojácánál pont ebben az épületben sok so hónappal ezelőtt.
Végül csak megérkezik a várva várt italuk. Aminek érkeztében egy pillantra csak a légyzümmögést és a korsók halk koppanását lehet csak hallani az asztalon. Kicsit sem gyanús, de jobb ha beszélgetésük csak a saját fülüket érintik. Lehet a csapos is örül ennek, nehogy a végén többet tudjon meg mint amit szeretne tudni. ŐK itt csak fizető vendégek, akik majd probléma okozás nélkül távoznak. Remélhetőleg.*
- Arra azért ne vegyél mérget. Hiszen látod milyen megnyerő személyiségem van.
*Vicceli el könnyelműen karjait széttárva. Majd a korsót emeli meg koccintásra a törpe irányába, hogy aztán egy jót kortyolhasson bele.*
- Akár. Bár akár romváros egy részének felújítására is. Azért a munkásaidnak is legyen végre fedél a feje felett. Ha nem göthösek állandóan jobban végzik a munkát nemdebár?
*Ezzel is két legyet ütne egy csapásra. Hírnév és jóhiszem mellett még Wrotjh koldusainak is végre lehetne valami jó ebből az egészből. És így még jobban a kezeiben tarthatná őket a törpe. Hiszen amivel a jó isten ad, ugyan azzal el is vehet.*
- Már ha nem állítanak a fejedbe egy csákányt, vagy omlik rád a bánya. Hogy a szörnyeket amik annak mélyén bújkálnak már ne is említsem. Egy dolog a hősködés, de nem mindenkinek való ez a sors.
*Lazziar túlságosan is köti az eber a karóhoz. Ez akár még árulkodó is lehet a törpének. Hiszen amaz tudja az elf mindig is tojt magasról saját jólétére.*
7497. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-29 11:43:50
Üzenet elküldve: 2026-06-29 11:43:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
* Talán nem is lenne olyan nagy probléma egyszer templomba menni. Ha elégne a küszöb átlépése pillanatában, legalább minden gondja hasonló egyszerűséggel lenne az enyészeté. Bárcsak ilyen egyszerűek lennének a dolgok, ám a valóságban az ilyet elérni meglehetősen nehéz.
Tudja ám, hogy mire célzott a másik. Felismeri, ha valaki a munka alól szeretne kibújni, márpedig ez csak kifogás. A probléma ezzel csak annyi, hogy elég stabil ahhoz, hogy belekössön. Nyilván nem várná el a másiktól, hogy mindent eldobva rohanjon kiirtani az ellenfeleit. Amúgy sem nézné ki az elfből, hogy egy hosszasabb csatában jeleskedne. Ám egy hosszasabb szócsatában! Még a végén az is kiderül, hogy az isten figyelemelterelésnek szánta Lazziart.
Tervének hangoztatását követően maga is egy sokatmondó mosolyt erőltet az arcára, majd heves bólogatások közepette hallgatja a másik kifejtését. Ritka, hogy ennyire egy húron pendülnek és mint minden ritka és emlékezetes pillanatot, ezt is meg kell ünnepelni néhány korsóval. Ezzel azonban csak egy probléma van. Nincs előttük semmi. Már állna is fel, de ekkor kihozzák végre az első kupákat, amiket már emberöltők óta rendelt a pultnál. Amíg mellettük van a pultos, addig csak némán ül, majd miután elment teszi hozzá a saját véleményét. *
- Én nem ezek miatt aggódnék. Sokkal jobban zavar, hogy hogyan fog fogadni a többi nemes. Főleg ha nagyobb hangsúlyt fektetsz a belpolitikába. Mindegyik barátja úgysem lehetsz, de annyi elég is, ha tudjuk, hogy kikre kell odafigyelni. A bál amúgy is csak ürügy.
* Teszi hozzá végül, majd hátra dől és kezeit összekulcsolja a mellkasánál. *
- Felőlem akár folyamatosan érkező menekültek nevében is gyűjthetsz pénzt egy ilyen ünnepségen. Na, annak a végén megnéznék a leánykérést.
* Persze ezek a részletek több kérdést is felvetnek, de szerencséjükre nem a törpének kell megválaszolnia ezeket. Elvégre az egyetlen nemesi rajta az a szakálla. *
-B terv… Hát nem, ebben igazad van. Amúgy is, én már elterveztem a saját halálom. Sem kard sem agyaras nem kap benne helyet. Talán még egy második meredélyt is hagyok magam után. A krenka egyébként sem kivégzőtábor. Amíg élünk, addig mindig lesz erőnk újra felemelkedni.
//Hallatlan//
* Talán nem is lenne olyan nagy probléma egyszer templomba menni. Ha elégne a küszöb átlépése pillanatában, legalább minden gondja hasonló egyszerűséggel lenne az enyészeté. Bárcsak ilyen egyszerűek lennének a dolgok, ám a valóságban az ilyet elérni meglehetősen nehéz.
Tudja ám, hogy mire célzott a másik. Felismeri, ha valaki a munka alól szeretne kibújni, márpedig ez csak kifogás. A probléma ezzel csak annyi, hogy elég stabil ahhoz, hogy belekössön. Nyilván nem várná el a másiktól, hogy mindent eldobva rohanjon kiirtani az ellenfeleit. Amúgy sem nézné ki az elfből, hogy egy hosszasabb csatában jeleskedne. Ám egy hosszasabb szócsatában! Még a végén az is kiderül, hogy az isten figyelemelterelésnek szánta Lazziart.
Tervének hangoztatását követően maga is egy sokatmondó mosolyt erőltet az arcára, majd heves bólogatások közepette hallgatja a másik kifejtését. Ritka, hogy ennyire egy húron pendülnek és mint minden ritka és emlékezetes pillanatot, ezt is meg kell ünnepelni néhány korsóval. Ezzel azonban csak egy probléma van. Nincs előttük semmi. Már állna is fel, de ekkor kihozzák végre az első kupákat, amiket már emberöltők óta rendelt a pultnál. Amíg mellettük van a pultos, addig csak némán ül, majd miután elment teszi hozzá a saját véleményét. *
- Én nem ezek miatt aggódnék. Sokkal jobban zavar, hogy hogyan fog fogadni a többi nemes. Főleg ha nagyobb hangsúlyt fektetsz a belpolitikába. Mindegyik barátja úgysem lehetsz, de annyi elég is, ha tudjuk, hogy kikre kell odafigyelni. A bál amúgy is csak ürügy.
* Teszi hozzá végül, majd hátra dől és kezeit összekulcsolja a mellkasánál. *
- Felőlem akár folyamatosan érkező menekültek nevében is gyűjthetsz pénzt egy ilyen ünnepségen. Na, annak a végén megnéznék a leánykérést.
* Persze ezek a részletek több kérdést is felvetnek, de szerencséjükre nem a törpének kell megválaszolnia ezeket. Elvégre az egyetlen nemesi rajta az a szakálla. *
-B terv… Hát nem, ebben igazad van. Amúgy is, én már elterveztem a saját halálom. Sem kard sem agyaras nem kap benne helyet. Talán még egy második meredélyt is hagyok magam után. A krenka egyébként sem kivégzőtábor. Amíg élünk, addig mindig lesz erőnk újra felemelkedni.
7496. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-29 10:04:49
Üzenet elküldve: 2026-06-29 10:04:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hallatlan//
*Ezen nem is lepődne meg. Ha bármelyikük is templomba kerülne több katasztrófális esemény következhetne be. Vagy a szent ház tetőszerkezete omlana rájuk a sok hazudozástól amit életükben elkövettek. Esetlegesen az egész évi szentelt víz készlet párologna el septiben. Vagy legrosszabb esetben kettőjük személye gyulladna fel és égne hamuvá mint valami főnix madár. Csak sajnos az újjá éledés nélkül, hogy aztán lapátra kapva hintsék ki végül őket a templom küszöbén. Nem hiába tart Lazziar az esketéstől.
Sajnos célzása pont rosszul éri el a másikat. Aminek jelét nem adja egyelőre. Így nem tudja kijavítani. Pedig szívesen megtenné, hogy sötét ügyekben egyelőre neki óvatosan kell eljárnia. Amíg az esketés meg nem történik, és egy kis idő nem telik. Utána majd belekezdhetnek azokba amikbe szeretnének, ha már Lazziar végre újra nemesként mozoghat a városban.
Ám egy valamit nem vehet el a törpétől. Ha fondorlatosságról van szó, abba megállja a helyét. Annak tervén állát kezdi el gonosz mosollyal dörzsölgetni. A puszta lehetőségek fogalmazódnak benne.*
- Na nem mondod. És ha még lesz egy nemes aki a szavakat alá is támasztja, a saját fegyverüket fordítjuk ellenük. Csak aztán el kell hallgattatni azokat akik beleköphetnek a levesbe. De az legyen a kisebbik gond.
*Persze ha már lesz elég befolyásuk az aranyköpenyeseknél és a nemesek közt is egyaránt. Megtehetik azt, hogy Virion ellen fordulnak és egy rajtaütéssel kifüstölik őket a helyükről. Ám nem felejtsék el Virion még köphet az irányukba. Felfoghatják ezt, egy szó a másik ellen helyzetnek. De jobb a teljes gyanút elkerülni.*
- Előbb érjek révbe annál a szöszinél. Lehet magát az esketést fogom arra használni, hogy egy jótékonykodási estet nyissak belőle. Azzal megalapozhatom már a bizalmat feléjük.
*Nem tetszik neki az ötlet, de tudja jól az idő ettől függetlenül sürgeti őt. Neki is minél hamarabb be kell épülnie. Lehetőleg hasznosan ne csak valami díszfasz legyen mint a legtöbb.
Aztán mintha csak egy érzékeny pontjára tapintott volna a törpének. Állva a sarat mered a másik szemébe, legalább olyan haragosan mint az ostromolja éppen őt.*
- Ne menjen el az eszed! Lehet nagyobb fa tönk mint a baltánk! Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem veszteném el a fejem "pár agyaras miatt"
*Nyomja meg a törpe hasonlatát kissé gúnyosan. Majd egy fáradt sóhajjal megadóan kezdi magyarázni. Mert tudja ez nem tréfa, és tudja egy valakinek az élete múlhat rajta. Az egyetlené aki valaha is számított számára.*
- Egy B terv, ennyi az egész. Ha a szar a nyakunkba szakadna és túl forró lenne a talaj. Gondolom te sem szeretnél nyárson végezni, vagy a Krenkában.
*Emeli fel a kezét mintha felajánlana benne valamit. Tán a köztük lévő amúgy is háborgatott békét.*
//Hallatlan//
*Ezen nem is lepődne meg. Ha bármelyikük is templomba kerülne több katasztrófális esemény következhetne be. Vagy a szent ház tetőszerkezete omlana rájuk a sok hazudozástól amit életükben elkövettek. Esetlegesen az egész évi szentelt víz készlet párologna el septiben. Vagy legrosszabb esetben kettőjük személye gyulladna fel és égne hamuvá mint valami főnix madár. Csak sajnos az újjá éledés nélkül, hogy aztán lapátra kapva hintsék ki végül őket a templom küszöbén. Nem hiába tart Lazziar az esketéstől.
Sajnos célzása pont rosszul éri el a másikat. Aminek jelét nem adja egyelőre. Így nem tudja kijavítani. Pedig szívesen megtenné, hogy sötét ügyekben egyelőre neki óvatosan kell eljárnia. Amíg az esketés meg nem történik, és egy kis idő nem telik. Utána majd belekezdhetnek azokba amikbe szeretnének, ha már Lazziar végre újra nemesként mozoghat a városban.
Ám egy valamit nem vehet el a törpétől. Ha fondorlatosságról van szó, abba megállja a helyét. Annak tervén állát kezdi el gonosz mosollyal dörzsölgetni. A puszta lehetőségek fogalmazódnak benne.*
- Na nem mondod. És ha még lesz egy nemes aki a szavakat alá is támasztja, a saját fegyverüket fordítjuk ellenük. Csak aztán el kell hallgattatni azokat akik beleköphetnek a levesbe. De az legyen a kisebbik gond.
*Persze ha már lesz elég befolyásuk az aranyköpenyeseknél és a nemesek közt is egyaránt. Megtehetik azt, hogy Virion ellen fordulnak és egy rajtaütéssel kifüstölik őket a helyükről. Ám nem felejtsék el Virion még köphet az irányukba. Felfoghatják ezt, egy szó a másik ellen helyzetnek. De jobb a teljes gyanút elkerülni.*
- Előbb érjek révbe annál a szöszinél. Lehet magát az esketést fogom arra használni, hogy egy jótékonykodási estet nyissak belőle. Azzal megalapozhatom már a bizalmat feléjük.
*Nem tetszik neki az ötlet, de tudja jól az idő ettől függetlenül sürgeti őt. Neki is minél hamarabb be kell épülnie. Lehetőleg hasznosan ne csak valami díszfasz legyen mint a legtöbb.
Aztán mintha csak egy érzékeny pontjára tapintott volna a törpének. Állva a sarat mered a másik szemébe, legalább olyan haragosan mint az ostromolja éppen őt.*
- Ne menjen el az eszed! Lehet nagyobb fa tönk mint a baltánk! Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem veszteném el a fejem "pár agyaras miatt"
*Nyomja meg a törpe hasonlatát kissé gúnyosan. Majd egy fáradt sóhajjal megadóan kezdi magyarázni. Mert tudja ez nem tréfa, és tudja egy valakinek az élete múlhat rajta. Az egyetlené aki valaha is számított számára.*
- Egy B terv, ennyi az egész. Ha a szar a nyakunkba szakadna és túl forró lenne a talaj. Gondolom te sem szeretnél nyárson végezni, vagy a Krenkában.
*Emeli fel a kezét mintha felajánlana benne valamit. Tán a köztük lévő amúgy is háborgatott békét.*
7495. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-29 09:02:03
Üzenet elküldve: 2026-06-29 09:02:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Halvány Felhőszín//
*Szélesen mosolyog a tündérlánykára, el sem akarja rejteni derűjét, ahogy az -még ha csak feltételesen is, de- beleegyezik a népi praktika kipróbálásába. Tudna még ám mesélni, tudna bizony; és némely dologba nem hogy Annimon, de még Selmyra is belepirulna. De az ilyen történeteknek nem most van itt az ideje. Azok jobban illenének egy csöndesebb szobához: ahol csak ők hárman lennének, egy butykos édes meggylikőr, meg némi harapnivaló, hogy a szesz ne szálljon túl hamar és túl erősen a fejükbe. Talán majd egyszer..!
Szalonnázókésével takaros, falatkányi darabot vág a húsból, s pont akkora kenyeret mellé, amire a hús ráfér. Ha otthon lenne, most a kés hegyére szúrná a kettőt s arról csak úgy, a fogaival húzná le a katonát. De szerencsére nem otthon van, így nem a késről eszik, és így nem is szúrja magát szájpadláson, ahogy Selmyra gyűrűkkel ékesített-nehezített keze végigsújt a combján.*
- Oi! *-nyikkan fel hirtelenjében, és a kés szinte kiesik a kezéből-* Há' mi ütött beléd, he?
*Az asztal takarásában tenyérrel rádörgöl sajgó lábára, és szemöldökei alól odaküldött pillantása elárulhatja barátnőjének, hogy ha most nem itt, a Pegazusban lennének, hát a saját keze is eljárna épp ugyanígy, viszonzásul. De látja ám, hogy Selmyra nem őt nézi vihogva, hanem valahová a háta mögé, egészen elhűlve valamitől. Még mindig bosszús-értetlenül fordítja amoda a fejét, csak hogy aztán pár pillanat múlva magának is elnyíljon a szája a meglepetéstől.
Persze nem bámulja a megtermett alakot úgy, mintha csak valami vásári látványosság volna; pár pillanaton belül vissza is fordul az asztalhoz, s mire amazok ketten oda is érnek, már épp úgy kortyol a kupájából, mintha a világ legtermészetesebb kompániája csatlakozna hozzájuk. Amikor a tündérfi bemutatja a megtermett alakot, csak odanéz még egyszer. Hát! Ez lenne az a Cagon, akiről már Selmyra is annyit szólt, meg Annimon is! Végigméri az orkfit, tekintete elidőzik az erőteljes vonásokon, a széles vállon; a -feltehetően izmoktól dagadó- karon feszülő igen különös gúnyán, s szája apró, tűnődő csücsörítésbe húzódik, ahogy tekintete tovább vándorol lefelé. Végül csak arra jut magában, hogy ennek a Cagonnak a fizimiskája egészen nem olyan, mint amit magában eddig elképzelt. Bár az állja még, hogy maskarásbálba is eljárhatna így felöltözve. Még arany gyűrű, te..! Megpróbál nem vihogni, arca egészen kipirul a koncentrálástól. Bal kezével megigazítja a vállán előrelógó vaskos hajfonatát, s aprót ránt rajta közben, hátha ez segít megelőzni a kibukni kívánó nevetést.
Hogy ez segít neki, vagy Selmyra bűbájoskodása amivel a tündérfit és az orkfit fogadja, maga sem tudná megmondani, de sikerül visszatartania a kuncogását. Minden esetre egy picit belülről az ajkába kell harapnia, ahogy barátnője -egészen véletlenül, hogy máshogy?!- pont Annimon mellé ülteti Tökvirágot. Derűsen lop egy pillantást a kis tündérlány arcáról, hogy lássa: az mit szól ehhez. Mikor az orkfi is hellyel lesz kínálva, kicsit közelebb ficereg székével a gnómleányhoz, s viszi magával tányérját-kupáját is, hogy legyen bőven helye leülni a megtermett férfinak, ha az elfogadná a hívást. Különösebben nem zavarja, hogy hirtelenjében ennyien lettek; számára természetes hogy sokan ülik körbe az asztalt, noha ez az első alkalom az életében, hogy ilyen társasággal van együtt. Ha lesz egyszer valaha unokája, akkor biztos mesél neki erről…!
Aprót bólint Selmyra kérdésére, fenntartva a látszatot, hogy a leány szavai ártatlanok és csupán kedvesek. Már amíg azok fenntarthatóak ebben a látszatban. Az utolsó kérdéseket hallva érzi, hogy arcán ismét a pír rózsái kezdenek nyílni a visszatartott nevetéstől. Megigazgatja szoknyáját az asztal alatt, s közben mintegy véletlenül keze rátéved a gnómleány térdére is, amin aprót szorít. Hogy figyelmeztetésből vagy bátorításból, az nem derül ki; de a leány felé villanó szemében egyértelműen huncut fény csillan.*
*Szélesen mosolyog a tündérlánykára, el sem akarja rejteni derűjét, ahogy az -még ha csak feltételesen is, de- beleegyezik a népi praktika kipróbálásába. Tudna még ám mesélni, tudna bizony; és némely dologba nem hogy Annimon, de még Selmyra is belepirulna. De az ilyen történeteknek nem most van itt az ideje. Azok jobban illenének egy csöndesebb szobához: ahol csak ők hárman lennének, egy butykos édes meggylikőr, meg némi harapnivaló, hogy a szesz ne szálljon túl hamar és túl erősen a fejükbe. Talán majd egyszer..!
Szalonnázókésével takaros, falatkányi darabot vág a húsból, s pont akkora kenyeret mellé, amire a hús ráfér. Ha otthon lenne, most a kés hegyére szúrná a kettőt s arról csak úgy, a fogaival húzná le a katonát. De szerencsére nem otthon van, így nem a késről eszik, és így nem is szúrja magát szájpadláson, ahogy Selmyra gyűrűkkel ékesített-nehezített keze végigsújt a combján.*
- Oi! *-nyikkan fel hirtelenjében, és a kés szinte kiesik a kezéből-* Há' mi ütött beléd, he?
*Az asztal takarásában tenyérrel rádörgöl sajgó lábára, és szemöldökei alól odaküldött pillantása elárulhatja barátnőjének, hogy ha most nem itt, a Pegazusban lennének, hát a saját keze is eljárna épp ugyanígy, viszonzásul. De látja ám, hogy Selmyra nem őt nézi vihogva, hanem valahová a háta mögé, egészen elhűlve valamitől. Még mindig bosszús-értetlenül fordítja amoda a fejét, csak hogy aztán pár pillanat múlva magának is elnyíljon a szája a meglepetéstől.
Persze nem bámulja a megtermett alakot úgy, mintha csak valami vásári látványosság volna; pár pillanaton belül vissza is fordul az asztalhoz, s mire amazok ketten oda is érnek, már épp úgy kortyol a kupájából, mintha a világ legtermészetesebb kompániája csatlakozna hozzájuk. Amikor a tündérfi bemutatja a megtermett alakot, csak odanéz még egyszer. Hát! Ez lenne az a Cagon, akiről már Selmyra is annyit szólt, meg Annimon is! Végigméri az orkfit, tekintete elidőzik az erőteljes vonásokon, a széles vállon; a -feltehetően izmoktól dagadó- karon feszülő igen különös gúnyán, s szája apró, tűnődő csücsörítésbe húzódik, ahogy tekintete tovább vándorol lefelé. Végül csak arra jut magában, hogy ennek a Cagonnak a fizimiskája egészen nem olyan, mint amit magában eddig elképzelt. Bár az állja még, hogy maskarásbálba is eljárhatna így felöltözve. Még arany gyűrű, te..! Megpróbál nem vihogni, arca egészen kipirul a koncentrálástól. Bal kezével megigazítja a vállán előrelógó vaskos hajfonatát, s aprót ránt rajta közben, hátha ez segít megelőzni a kibukni kívánó nevetést.
Hogy ez segít neki, vagy Selmyra bűbájoskodása amivel a tündérfit és az orkfit fogadja, maga sem tudná megmondani, de sikerül visszatartania a kuncogását. Minden esetre egy picit belülről az ajkába kell harapnia, ahogy barátnője -egészen véletlenül, hogy máshogy?!- pont Annimon mellé ülteti Tökvirágot. Derűsen lop egy pillantást a kis tündérlány arcáról, hogy lássa: az mit szól ehhez. Mikor az orkfi is hellyel lesz kínálva, kicsit közelebb ficereg székével a gnómleányhoz, s viszi magával tányérját-kupáját is, hogy legyen bőven helye leülni a megtermett férfinak, ha az elfogadná a hívást. Különösebben nem zavarja, hogy hirtelenjében ennyien lettek; számára természetes hogy sokan ülik körbe az asztalt, noha ez az első alkalom az életében, hogy ilyen társasággal van együtt. Ha lesz egyszer valaha unokája, akkor biztos mesél neki erről…!
Aprót bólint Selmyra kérdésére, fenntartva a látszatot, hogy a leány szavai ártatlanok és csupán kedvesek. Már amíg azok fenntarthatóak ebben a látszatban. Az utolsó kérdéseket hallva érzi, hogy arcán ismét a pír rózsái kezdenek nyílni a visszatartott nevetéstől. Megigazgatja szoknyáját az asztal alatt, s közben mintegy véletlenül keze rátéved a gnómleány térdére is, amin aprót szorít. Hogy figyelmeztetésből vagy bátorításból, az nem derül ki; de a leány felé villanó szemében egyértelműen huncut fény csillan.*
7494. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-06-28 21:56:55
Üzenet elküldve: 2026-06-28 21:56:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Halvány Felhőszín//
*Selmyra kifejezetten jól derül azon, ahogy Zami adja alá a lovat, sőt. Kurta ujjai közé csippenti a kupicát, majd gyors mozdulattal hajtja fel a tartalmát. Finoman, alig észrevehetően rázkódik meg, rövidet, vidámat fúj, végül aprót legyezget az arcára.
Elégedetten biccent. A szájában csak a gyümölcsöt érzi, a torkában és gyomrában viszont már az enyhén, melegen derengő utat, melyet bejárt a tömény. Arcára már-már bárgyú vigyor ül ki, ám azt hamar le is mossa két korty sörrel.*
-Hát, ha úgy, akkor úgy! Mi támogatunk téged jó Annimon, akárhogy is.
*Ujjait összekulcsolja maga előtt az asztallapon, az aranykarkötőért egyelőre nem nyúl, így amaz az asztallap közepén hever ott, ahol hagyták. Aztán meglátja a tömegen átvágni az emlegetett szamarat – vagyis pontosabban tündérfit.
Hazugság. A tündérfi nem szúrna neki szemet, ám a hatalmas, zöld, piros színfolt mely mögötte töri az utat gardedámként, nos…az már igen. Elnyíló ajkakkal ver jókorát az asztal alatt kézfejével Zami combjára, fejével az érkező ork irányába biccent.*
-Igaza volt a piacon a kencés leánykának… ez aztán…cifra! -*suttogja maga elé egészen elhűlve, ahogy a borzalom a lenyűgözött lelkesedéssel elegyedik. Nem látta még személyesen az alkimistát, ám hírét már hallotta.
Ahogy meglátja a tündérfit széles, vidám vigyor ül ki az arcára, az asztal alatt lendítve a lábát igyekszik finoman csípcsonton lökni Nimot, majd fejével a közelgő hódító irányába int.*
-Jön már a lovagod!
*Ám mikor a két férfi az asztalhoz lép, már nyoma sincs a vidám, szeleburdi, csalfa arckifejezésnek, amazt átveszi a szelíd báj és jó, polgári neveltetés. *
-Nocsak, Tökvirág a trubadúr, már nagyon vártuk magát! Gyorsan, foglaljon csak helyet! -*integet az egyik üres szék irányába- közvetlenül ahhoz, mely Nimo mellett van-, majd kurta kezével máris Cagon felé mutat.*- És Ön, Ön csakis Targhed Cagon lehet, a Városőrök méltán híres beszállítója! A hírneve megelőzi! Jöjjön csak, foglaljon Ön is helyet, van itt még az asztalnál elég! Nem indulhatnak most, hiszen csak most érkeztek, meg hát… Olyan jóban lettünk mi itt Annimonnal, hogy kifejezetten sértésként élném meg, ha most szólítaná el őt a kötelezettség! -*eddig levegőben lévő kezével most domborodó mellkasára tapint, ott pihentetve meg a felgyűrűzött ujjakat.*
-Előbb az ebéd, aztán az üzlet, üres hassal hogyan is lehetne jól dolgozni, igazam van-e, Zami? Aztán míg esznek, addig mesélhetnek is valami szépet, valami lenyűgözőt! Mondjuk Maga, Tökvirág uram! Sokat hallottam ám Önről! -*fordul a tündérfi felé, ujjait összefűzi, az asztallapra könyököl, az összefűzött ujjakra támasztja állát.*- Hallom megfordult a Mágustoronyban is? Van-e onnan valami szép, szerelmes ballada? Vagy szomorú, ami mondjuk… a szerelem elmúlásáról szól?
*Selmyra kifejezetten jól derül azon, ahogy Zami adja alá a lovat, sőt. Kurta ujjai közé csippenti a kupicát, majd gyors mozdulattal hajtja fel a tartalmát. Finoman, alig észrevehetően rázkódik meg, rövidet, vidámat fúj, végül aprót legyezget az arcára.
Elégedetten biccent. A szájában csak a gyümölcsöt érzi, a torkában és gyomrában viszont már az enyhén, melegen derengő utat, melyet bejárt a tömény. Arcára már-már bárgyú vigyor ül ki, ám azt hamar le is mossa két korty sörrel.*
-Hát, ha úgy, akkor úgy! Mi támogatunk téged jó Annimon, akárhogy is.
*Ujjait összekulcsolja maga előtt az asztallapon, az aranykarkötőért egyelőre nem nyúl, így amaz az asztallap közepén hever ott, ahol hagyták. Aztán meglátja a tömegen átvágni az emlegetett szamarat – vagyis pontosabban tündérfit.
Hazugság. A tündérfi nem szúrna neki szemet, ám a hatalmas, zöld, piros színfolt mely mögötte töri az utat gardedámként, nos…az már igen. Elnyíló ajkakkal ver jókorát az asztal alatt kézfejével Zami combjára, fejével az érkező ork irányába biccent.*
-Igaza volt a piacon a kencés leánykának… ez aztán…cifra! -*suttogja maga elé egészen elhűlve, ahogy a borzalom a lenyűgözött lelkesedéssel elegyedik. Nem látta még személyesen az alkimistát, ám hírét már hallotta.
Ahogy meglátja a tündérfit széles, vidám vigyor ül ki az arcára, az asztal alatt lendítve a lábát igyekszik finoman csípcsonton lökni Nimot, majd fejével a közelgő hódító irányába int.*
-Jön már a lovagod!
*Ám mikor a két férfi az asztalhoz lép, már nyoma sincs a vidám, szeleburdi, csalfa arckifejezésnek, amazt átveszi a szelíd báj és jó, polgári neveltetés. *
-Nocsak, Tökvirág a trubadúr, már nagyon vártuk magát! Gyorsan, foglaljon csak helyet! -*integet az egyik üres szék irányába- közvetlenül ahhoz, mely Nimo mellett van-, majd kurta kezével máris Cagon felé mutat.*- És Ön, Ön csakis Targhed Cagon lehet, a Városőrök méltán híres beszállítója! A hírneve megelőzi! Jöjjön csak, foglaljon Ön is helyet, van itt még az asztalnál elég! Nem indulhatnak most, hiszen csak most érkeztek, meg hát… Olyan jóban lettünk mi itt Annimonnal, hogy kifejezetten sértésként élném meg, ha most szólítaná el őt a kötelezettség! -*eddig levegőben lévő kezével most domborodó mellkasára tapint, ott pihentetve meg a felgyűrűzött ujjakat.*
-Előbb az ebéd, aztán az üzlet, üres hassal hogyan is lehetne jól dolgozni, igazam van-e, Zami? Aztán míg esznek, addig mesélhetnek is valami szépet, valami lenyűgözőt! Mondjuk Maga, Tökvirág uram! Sokat hallottam ám Önről! -*fordul a tündérfi felé, ujjait összefűzi, az asztallapra könyököl, az összefűzött ujjakra támasztja állát.*- Hallom megfordult a Mágustoronyban is? Van-e onnan valami szép, szerelmes ballada? Vagy szomorú, ami mondjuk… a szerelem elmúlásáról szól?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7494-7513