Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 355 (7081. - 7100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7100. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-25 14:00:35
Üzenet elküldve: 2025-12-25 14:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
- Úgy legyen! *Zárja mosolyogva az első üzletet, mi megköttetett közöttük, ám azt talán még az istenek sem tudják, hogy mennyi minden sülhet még ki ebből a váratlan, ám annál érdekesebbnek ígérkező ismeretségből.
Ami a politikát illeti, egészen furcsának találja Merchen szavait, mintha azok többek lennének egyszerű bóknál, mintha volna mögötte valós indíték.*
- Ha valaha is esélyem lesz bekerülni a tanácsba, remélem, számíthatok a támogatására. *Egy újabb mosoly, egy újabb diplomatikus végszó. Azt még ő sem gondolja komolyan, hogy valaha is ilyen magasra juthat, de álmodozni szabad, a gondolattal eljátszani pedig kifejezetten szórakoztató.
A tündér ezt követő, apró felháborodásán nem lepődik meg, hisz jól tudja, egyik kereskedő sem szívleli, ha kétségbe próbálják vonni a képességeiket, de arra számít, hogy pont ezáltal tudja majd elérni, hogy Merchen is bizonyítani akarja neki a rátermettségét azzal, hogy ha most füllentett is, akkor a föld alól is előkotor neki egy különleges nyakláncot.
A másik közelségét nem bánja, sőt, azzal, hogy egy fokkal még közelebb próbál húzódni, rá is akar játszani arra, hogy a kívülállók csupán egy turbékoló gerlepárnak higgyék őket.*
- Szóval kétezer arany. Mhmm. *Ízlelgeti az összeget, az alacsonyabbat, természetesen, mert miután ezt maga az eladó mondta ki, ennél többet már akkor sem lenne hajlandó fizetni érte, ha kényszerítenék. Talán csak akkor, ha ennyiért nem lehetne az övé…*
- Ha jól értem, akkor már tényként kezelhetjük, hogy önnek van egy ilyen nyaklánca. Tudja, szeretem az ilyesfajta játékokat, úgyhogy benne vagyok. Mondja, mégis miféle ajánlat lehet az, melyért cserébe hajlandó volna engedni az árból? *Egyértelműen védekező játékot játszik, nem akar ő tenni egy olyan ajánlatot, amit később megbánhat, mikor kiderül, hogy olcsóbban is megúszhatta volna, de végül arra a következtetésre jut, hogy ha csak ennyit nyújt, az túl kevés lesz ahhoz, hogy elérje a célját.*
- Vannak kapcsolataim, de kétlem, hogy egy kereskedőnek ez vonzó ajánlat lehet. Mondok azonban mást, és értse ezt kérem jól. Ha esetleg arra volna szüksége, lehetek önnek bárki az életében. Távoli rokon, testvér, barát… szerető… amire csak vágyik, ha cserébe méltányos áron juthatok hozzá egy olyan csodás darabhoz. *Egy újabb darabkát ismerhet meg ezáltal Merchen a színésznőből, azt, hogy a valóság ferdítése nem okoz számára problémát, ha eleget fizetek érte.*
//Fürdőház//
- Úgy legyen! *Zárja mosolyogva az első üzletet, mi megköttetett közöttük, ám azt talán még az istenek sem tudják, hogy mennyi minden sülhet még ki ebből a váratlan, ám annál érdekesebbnek ígérkező ismeretségből.
Ami a politikát illeti, egészen furcsának találja Merchen szavait, mintha azok többek lennének egyszerű bóknál, mintha volna mögötte valós indíték.*
- Ha valaha is esélyem lesz bekerülni a tanácsba, remélem, számíthatok a támogatására. *Egy újabb mosoly, egy újabb diplomatikus végszó. Azt még ő sem gondolja komolyan, hogy valaha is ilyen magasra juthat, de álmodozni szabad, a gondolattal eljátszani pedig kifejezetten szórakoztató.
A tündér ezt követő, apró felháborodásán nem lepődik meg, hisz jól tudja, egyik kereskedő sem szívleli, ha kétségbe próbálják vonni a képességeiket, de arra számít, hogy pont ezáltal tudja majd elérni, hogy Merchen is bizonyítani akarja neki a rátermettségét azzal, hogy ha most füllentett is, akkor a föld alól is előkotor neki egy különleges nyakláncot.
A másik közelségét nem bánja, sőt, azzal, hogy egy fokkal még közelebb próbál húzódni, rá is akar játszani arra, hogy a kívülállók csupán egy turbékoló gerlepárnak higgyék őket.*
- Szóval kétezer arany. Mhmm. *Ízlelgeti az összeget, az alacsonyabbat, természetesen, mert miután ezt maga az eladó mondta ki, ennél többet már akkor sem lenne hajlandó fizetni érte, ha kényszerítenék. Talán csak akkor, ha ennyiért nem lehetne az övé…*
- Ha jól értem, akkor már tényként kezelhetjük, hogy önnek van egy ilyen nyaklánca. Tudja, szeretem az ilyesfajta játékokat, úgyhogy benne vagyok. Mondja, mégis miféle ajánlat lehet az, melyért cserébe hajlandó volna engedni az árból? *Egyértelműen védekező játékot játszik, nem akar ő tenni egy olyan ajánlatot, amit később megbánhat, mikor kiderül, hogy olcsóbban is megúszhatta volna, de végül arra a következtetésre jut, hogy ha csak ennyit nyújt, az túl kevés lesz ahhoz, hogy elérje a célját.*
- Vannak kapcsolataim, de kétlem, hogy egy kereskedőnek ez vonzó ajánlat lehet. Mondok azonban mást, és értse ezt kérem jól. Ha esetleg arra volna szüksége, lehetek önnek bárki az életében. Távoli rokon, testvér, barát… szerető… amire csak vágyik, ha cserébe méltányos áron juthatok hozzá egy olyan csodás darabhoz. *Egy újabb darabkát ismerhet meg ezáltal Merchen a színésznőből, azt, hogy a valóság ferdítése nem okoz számára problémát, ha eleget fizetek érte.*
7099. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-25 13:03:18
Üzenet elküldve: 2025-12-25 13:03:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
-Vigyázzon kedvesem, mert a szaván fogom.
*Feleli, és meg is jegyzi magában, hogyha szüksége lenne egy bárdra, akkor kit kell keresnie. Ugyan eddig is ismert egy-két alakot elvétve, de egyik sem volt még csak hasonló sem Merlanához. Bár az előadás minőségéről még nincs tapasztalata, kétli hogy nem felelne meg a színvonal. Az Orthust méltató szavakat elengedi a füle mellett, leginkább csak azt hallja meg, hogy a nő bizony jól ismeri a másikat, és Merchennek ez sokkal fontosabb.*
-Meglehet hogy önnek van igaza, s csak az én elképzelésem rossz a szakmáról. De nincs is ezzel baj, helyettem is viheti majd ezt a terhet.
*Mosolyog is hozzá, és tényleg ha ő nem száll ringbe, Merlanának egyszer talán annyival is több esélye lehet. Ha így alakul bizonyára majd jól fel is hántorgatja neki, hogy csakis miatta tart ott ahol, és majd igyekszik hasznot csikarni belőle.*
-Ne sértegessen kérem, ha valamit meg lehet szerezni nincs nálam alkalmasabb személy. Ez a nyakék sem más.
*Mondja miközben már egészen közel kerülnek egymáshoz, s valóban úgy tűnhet, hogy éppen összemelegedni készülnek. Habár ez sem lenne kifejezetten rossz végkifejlet, ennél sokkal de sokkal élvezné a tündér, ha súlyos aranyerszénnyel térhetne haza a nap végén a kúriájába. Szerencsére Merlana úgy látszik igencsak érdeklődő, ami jó jel, mert a tündér attól fél, hogy esetleg nincs meg a szükséges forrása ahhoz, hogy egy ilyen kincset vásároljon.*
-Kettő, de inkább háromezer aranyat is el lehet érte kérni. Nehéz megmondani mennyit ér, hisz olyan kevés van belőlük, de ilyen méretekben kell gondolkozni. Ennyiért hajlandó lennék megválni a sajátomtól is.
*Ugyan eleve könnyen átláható kis trükk volt, hogy nincs ilyen ereklyéje, fölöslegesnek tartja tovább fecsérelni a szót a kis játékokra.*
-De persze.. Ha igazán vágyik rá, mást is ajánlhat nekem némi aranyon kívül.
*Éhes tekintettel fürkészi a nőt, megpróbál kiolvasni belőle bármit, amivel dolgozhat. Vajon ez az összeg elijeszti? Vajon tényleg van amit még ajánlhat a tündérnek? És ha van, vajon hajlandó lesz-e rá?*
//Fürdőház//
-Vigyázzon kedvesem, mert a szaván fogom.
*Feleli, és meg is jegyzi magában, hogyha szüksége lenne egy bárdra, akkor kit kell keresnie. Ugyan eddig is ismert egy-két alakot elvétve, de egyik sem volt még csak hasonló sem Merlanához. Bár az előadás minőségéről még nincs tapasztalata, kétli hogy nem felelne meg a színvonal. Az Orthust méltató szavakat elengedi a füle mellett, leginkább csak azt hallja meg, hogy a nő bizony jól ismeri a másikat, és Merchennek ez sokkal fontosabb.*
-Meglehet hogy önnek van igaza, s csak az én elképzelésem rossz a szakmáról. De nincs is ezzel baj, helyettem is viheti majd ezt a terhet.
*Mosolyog is hozzá, és tényleg ha ő nem száll ringbe, Merlanának egyszer talán annyival is több esélye lehet. Ha így alakul bizonyára majd jól fel is hántorgatja neki, hogy csakis miatta tart ott ahol, és majd igyekszik hasznot csikarni belőle.*
-Ne sértegessen kérem, ha valamit meg lehet szerezni nincs nálam alkalmasabb személy. Ez a nyakék sem más.
*Mondja miközben már egészen közel kerülnek egymáshoz, s valóban úgy tűnhet, hogy éppen összemelegedni készülnek. Habár ez sem lenne kifejezetten rossz végkifejlet, ennél sokkal de sokkal élvezné a tündér, ha súlyos aranyerszénnyel térhetne haza a nap végén a kúriájába. Szerencsére Merlana úgy látszik igencsak érdeklődő, ami jó jel, mert a tündér attól fél, hogy esetleg nincs meg a szükséges forrása ahhoz, hogy egy ilyen kincset vásároljon.*
-Kettő, de inkább háromezer aranyat is el lehet érte kérni. Nehéz megmondani mennyit ér, hisz olyan kevés van belőlük, de ilyen méretekben kell gondolkozni. Ennyiért hajlandó lennék megválni a sajátomtól is.
*Ugyan eleve könnyen átláható kis trükk volt, hogy nincs ilyen ereklyéje, fölöslegesnek tartja tovább fecsérelni a szót a kis játékokra.*
-De persze.. Ha igazán vágyik rá, mást is ajánlhat nekem némi aranyon kívül.
*Éhes tekintettel fürkészi a nőt, megpróbál kiolvasni belőle bármit, amivel dolgozhat. Vajon ez az összeg elijeszti? Vajon tényleg van amit még ajánlhat a tündérnek? És ha van, vajon hajlandó lesz-e rá?*
7098. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-25 11:05:56
Üzenet elküldve: 2025-12-25 11:05:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*Minden jel arra utal, hogy a tündér nem hazudik. Kísérteties hasonlóságokat vél felfedezni közte és Orthus között, ami az ambícióikat illeti. Folytonos tervezgetés, grandiózus ötletek, pont olyanok, amilyenek a legjobb kereskedőket jellemzik.*
- Nos, kívánom, hogy meg tudja valósítani valamelyiket. Ha bármikor is szüksége volna egy bárdra, aki szórakoztatja a vendégeit, állok rendelkezésére. *Nem teszi hozzá, de ami azt illeti, nem csak a zenei tehetségét ajánlja fel. Szívesen vállalna magára bármilyen szerepet, ha eleget fizetnek neki érte.*
- Morthimer úr elmés és ravasz kereskedő. Még, ha meg is van a maga különös stílusa, nem szabad alábecsülni. Nekem elhiheti, jól ismerem őt. *Említi meg, mikor szóba kerül a kereskedő, de többet azonban nem mond, hisz az információnak is borsos ára van, de azért finoman Merchen tudtára adja, hogy sokkal többet is tud a férfiről, ha esetleg informálódni kívánna a konkurenciáját illetően.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy a politika árnyoldala nem pont erről szól. Mármint az örömök hajszolásáról a felelősség helyett. *Sejtelmesen mosolyodik el, s közben félrepillant, mintha épp azt figyelné, hogy kik lépnek be a fürdőházba, pedig épp nem érkezik senki.
Néhány pillanattal később azonban már az ékszerek témájában merülnek el, nem is akárhogyan. Ugyan ezt Merchen még nem tudhatja, hisz nem látta a nőt hétköznapi környezetében, de Merlana minden lehetőséget megragad, hogy kitűnjön a tömegből, éppen ezért ékszerből is a legkülönlegesebbre vágyik. Kissé talán meglepi, mikor a tündér közelebb húzódik hozzá, de esze ágában sincs eltávolodni, hisz, ha Merchen titkokat óhajt suttogni a fülébe, azt epekedve várja.*
- Hmm… *Eltűnődve hallgatja a tündér elbeszélését.* Mondja, csak a mézesmadzagot próbálja elhúzni előttem azzal, hogy nagyobbat mond a lehetőségeinél, vagy valóban a birtokában van efféle legendás tárgynak? *Kétség sem férhet hozzá, hogy a lány máris bekapta a horgot, lelkes érdeklődése ki is ül az arcára, ezúttal teljesen őszintén.*
- Mégis milyen? *Kérdezi rögtön az árról, miközben hátra dől a medencében, fejét pedig egészen közel dönti Merchenhez. Kívülről lassan már hősszerelmeseknek tűnhetnek, holott ennél sokkal fontosabb dolog történik a medencében.*
//Fürdőház//
*Minden jel arra utal, hogy a tündér nem hazudik. Kísérteties hasonlóságokat vél felfedezni közte és Orthus között, ami az ambícióikat illeti. Folytonos tervezgetés, grandiózus ötletek, pont olyanok, amilyenek a legjobb kereskedőket jellemzik.*
- Nos, kívánom, hogy meg tudja valósítani valamelyiket. Ha bármikor is szüksége volna egy bárdra, aki szórakoztatja a vendégeit, állok rendelkezésére. *Nem teszi hozzá, de ami azt illeti, nem csak a zenei tehetségét ajánlja fel. Szívesen vállalna magára bármilyen szerepet, ha eleget fizetnek neki érte.*
- Morthimer úr elmés és ravasz kereskedő. Még, ha meg is van a maga különös stílusa, nem szabad alábecsülni. Nekem elhiheti, jól ismerem őt. *Említi meg, mikor szóba kerül a kereskedő, de többet azonban nem mond, hisz az információnak is borsos ára van, de azért finoman Merchen tudtára adja, hogy sokkal többet is tud a férfiről, ha esetleg informálódni kívánna a konkurenciáját illetően.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy a politika árnyoldala nem pont erről szól. Mármint az örömök hajszolásáról a felelősség helyett. *Sejtelmesen mosolyodik el, s közben félrepillant, mintha épp azt figyelné, hogy kik lépnek be a fürdőházba, pedig épp nem érkezik senki.
Néhány pillanattal később azonban már az ékszerek témájában merülnek el, nem is akárhogyan. Ugyan ezt Merchen még nem tudhatja, hisz nem látta a nőt hétköznapi környezetében, de Merlana minden lehetőséget megragad, hogy kitűnjön a tömegből, éppen ezért ékszerből is a legkülönlegesebbre vágyik. Kissé talán meglepi, mikor a tündér közelebb húzódik hozzá, de esze ágában sincs eltávolodni, hisz, ha Merchen titkokat óhajt suttogni a fülébe, azt epekedve várja.*
- Hmm… *Eltűnődve hallgatja a tündér elbeszélését.* Mondja, csak a mézesmadzagot próbálja elhúzni előttem azzal, hogy nagyobbat mond a lehetőségeinél, vagy valóban a birtokában van efféle legendás tárgynak? *Kétség sem férhet hozzá, hogy a lány máris bekapta a horgot, lelkes érdeklődése ki is ül az arcára, ezúttal teljesen őszintén.*
- Mégis milyen? *Kérdezi rögtön az árról, miközben hátra dől a medencében, fejét pedig egészen közel dönti Merchenhez. Kívülről lassan már hősszerelmeseknek tűnhetnek, holott ennél sokkal fontosabb dolog történik a medencében.*
7097. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-25 00:29:28
Üzenet elküldve: 2025-12-25 00:29:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
-Tudja magam éppen azon morfondíroztam nemrég, hogy talán érdemes lenne a Selyemrévben valamiféle üzletbe fognom, mondjuk egy kis szomjazdába. Vagy egy fogadóba. De egy kockabarlang a mélyzsebű uraknak, távol a városi pórnéptől is vonzónak tűnik.
*Itt azért felkuncog, mert habár ő is ennek a rétegnek a tagja, igyekszik nem átesni annak a bizonyos lónak a túloldalára, és tudja jól milyenek tudnak lenni a nemeskedő nemesek. Egy darabig fontolgatja, hogy mennyit és milyen minőségben mondjon Merlanának, elvégre mégis valahol az ő alkalmazottja lehet, aztán úgy dönt, hogy egyáltalán nem érdekli.*
-Orthus Morthimer mi? Pökhendi egy alaknak tűnik, bár még nem sokszor láttam, inkább csak hallottam róla. És jól megy a panzió?
*Ha már adódik a lehetőség, igyekszik minél több hasznos információhoz jutni.*
-Teljes mértékben! És annak is szántam, bóknak. Szerintem alkalmas lenne. Például én nem lennék alkalmas, leginkább mert nem vonz ez a pálya, túlságosan szeretem a szabadságot és az egyszerű, földi örömöket hogy ilyen felelősségteljes munkába álljak. Elég nekem a saját sorsom felett rendelkezni, máséra nem vágyom.
*Feleli, miközben széttárja kezét. Nem túl bonyolult tündér ő.*
-Afelől nem volt kétségem, hogy kegyednek van érzéke a szépséghez.
*Ez általában valahogy mindig együtt jár. A szép embereknek mindig van is érzékük a szép dolgokhoz, az ocsmányak pedig csak igyekeznek összeszedni ezt a tudást, ami nem ragadt rájuk mint az út pora. Aztán csak rátérnek az ékszerek dolgára is, és Merchennek is felcsillan a szeme. Egy ideig nem is válaszol, látszik rajta, hogy erősen gondolkozik, majd eltolja magát a helyéről és egészen közel állapodik meg a nő mellett. Nem szeretné, ha avatatlan fülek is hallanák a mondandóját.*
-Például olyasmire, ami csak néhány léleknek adatik meg, sokan csak legendának tartják a létezését, de oly kevesen láthatták, azok listája akik birtokolják pedig még rövidebb? Például egy olyan nyakék, amivel akár az emberi korlátokon is túlnyúlhat valaki intelligenciája?
*Szemei egészen élesen villannak, épp ahogy a vigyora is, akár egy rókának aki lecsapni készül.*
-Természetesen ha tudnék egy ilyen ékszerről, és tegyük fel, hogy be is tudnám szerezni, el tudja képzelni hogy milyen ára lehet.
//Fürdőház//
-Tudja magam éppen azon morfondíroztam nemrég, hogy talán érdemes lenne a Selyemrévben valamiféle üzletbe fognom, mondjuk egy kis szomjazdába. Vagy egy fogadóba. De egy kockabarlang a mélyzsebű uraknak, távol a városi pórnéptől is vonzónak tűnik.
*Itt azért felkuncog, mert habár ő is ennek a rétegnek a tagja, igyekszik nem átesni annak a bizonyos lónak a túloldalára, és tudja jól milyenek tudnak lenni a nemeskedő nemesek. Egy darabig fontolgatja, hogy mennyit és milyen minőségben mondjon Merlanának, elvégre mégis valahol az ő alkalmazottja lehet, aztán úgy dönt, hogy egyáltalán nem érdekli.*
-Orthus Morthimer mi? Pökhendi egy alaknak tűnik, bár még nem sokszor láttam, inkább csak hallottam róla. És jól megy a panzió?
*Ha már adódik a lehetőség, igyekszik minél több hasznos információhoz jutni.*
-Teljes mértékben! És annak is szántam, bóknak. Szerintem alkalmas lenne. Például én nem lennék alkalmas, leginkább mert nem vonz ez a pálya, túlságosan szeretem a szabadságot és az egyszerű, földi örömöket hogy ilyen felelősségteljes munkába álljak. Elég nekem a saját sorsom felett rendelkezni, máséra nem vágyom.
*Feleli, miközben széttárja kezét. Nem túl bonyolult tündér ő.*
-Afelől nem volt kétségem, hogy kegyednek van érzéke a szépséghez.
*Ez általában valahogy mindig együtt jár. A szép embereknek mindig van is érzékük a szép dolgokhoz, az ocsmányak pedig csak igyekeznek összeszedni ezt a tudást, ami nem ragadt rájuk mint az út pora. Aztán csak rátérnek az ékszerek dolgára is, és Merchennek is felcsillan a szeme. Egy ideig nem is válaszol, látszik rajta, hogy erősen gondolkozik, majd eltolja magát a helyéről és egészen közel állapodik meg a nő mellett. Nem szeretné, ha avatatlan fülek is hallanák a mondandóját.*
-Például olyasmire, ami csak néhány léleknek adatik meg, sokan csak legendának tartják a létezését, de oly kevesen láthatták, azok listája akik birtokolják pedig még rövidebb? Például egy olyan nyakék, amivel akár az emberi korlátokon is túlnyúlhat valaki intelligenciája?
*Szemei egészen élesen villannak, épp ahogy a vigyora is, akár egy rókának aki lecsapni készül.*
-Természetesen ha tudnék egy ilyen ékszerről, és tegyük fel, hogy be is tudnám szerezni, el tudja képzelni hogy milyen ára lehet.
7096. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-24 09:05:30
Üzenet elküldve: 2025-12-24 09:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*A panzió nevét illető visszakérdezésre egy apró, határozott bólintással felel, majd kissé furcsállóan pislog, mikor a tündér szavai alapján látszólag belekeveredik a történetbe.*
- Csak egyet vezetek. A Polgárnegyedben van, igen. Nem meglepő, ha nem hallott még róla, hisz tényleg csak nemrég nyitott meg az egykori Morthimer ház helyén. *Eddig tudta húzni, hogy ne mondja ki a kalmár nevét. Hitelességét veszítené a mondandója, ha továbbra is elhallgatná ezt az apró részletet, azonban különösen ügyel arra, hogy társasága még így is egészen sok mindenre gondolhasson. Például arra, hogy megvásárolta az épületet, vagy ehhez hasonlóra.*
- Úgy gondolja? *Csillannak fel a szemei aztán a politikusi pálya említésére. Vannak ugyan ambíciói a képzeletbeli ranglétrán a világ tetejéig mászni, de erre az útra konkrétan még nem gondolt.*
- Ha megengedi, akkor ezt egy bóknak veszem, úgyhogy köszönöm! *Mosolyodik el, de közben már azon kattog, hogy mégis mit akarhatott mondani Merchen valójában azzal, hogy mindig tudja, mit kell mondani? Nagyon reméli, hogy a férfi nem lát át a félőszinte színjátékán, amivel épp megpróbálja megnyerni magának a tündér szimpátiáját.*
- Tudom miről beszél. A becsület manapság már ritka erény, de még szerencse, hogy a széphez és a minőséghez azért nekem is megvan az érzékem. *Mosolyog lágyan, ahogy a kereskedelemre terelődik a szó. Merlana egyik kereskedőben sem bízik meg őszintén, de arra sincs oka egyelőre, hogy kételkedjen Merchen szavaiban, hisz úgy tűnik, ő nem az a fajta, aki azt hangoztatja, hogy nála senki semmit nem ad olcsóbban. Ez máris jópont a művésznő szemében.
Egyébként nemrég még egy gnóm mester üzletét szerette volna beindítani a megkeresett aranyából, most azonban, talán Merchen úr legnagyobb örömére, jobb ötletnek találja ékszerekre elverni a pénzét, amit el is árul neki, aki kapva kap az alkalmon, hogy rögtön ajánlatokkal bombázza őt.*
- Mmm, igazán vonzó ajánlatnak hangzik, főleg a mithril, de látom, igazán jól érti ön a dolgát. Azt hiszem, nem szeretnék megelégedni egy csodaszép és drága ékszerrel. Valami igazán különlegesre, egyedire vágyom. Tudja, olyanra, amilyen senki másnak nincs Lanawin kerekén. *Áradozik mosolyogva, amire ezúttal még rá sem kell játszania. Már régóta álmodozik arról, hogy egy gyönyörű, egyedülálló ékszert birtokolhasson.*
//Fürdőház//
*A panzió nevét illető visszakérdezésre egy apró, határozott bólintással felel, majd kissé furcsállóan pislog, mikor a tündér szavai alapján látszólag belekeveredik a történetbe.*
- Csak egyet vezetek. A Polgárnegyedben van, igen. Nem meglepő, ha nem hallott még róla, hisz tényleg csak nemrég nyitott meg az egykori Morthimer ház helyén. *Eddig tudta húzni, hogy ne mondja ki a kalmár nevét. Hitelességét veszítené a mondandója, ha továbbra is elhallgatná ezt az apró részletet, azonban különösen ügyel arra, hogy társasága még így is egészen sok mindenre gondolhasson. Például arra, hogy megvásárolta az épületet, vagy ehhez hasonlóra.*
- Úgy gondolja? *Csillannak fel a szemei aztán a politikusi pálya említésére. Vannak ugyan ambíciói a képzeletbeli ranglétrán a világ tetejéig mászni, de erre az útra konkrétan még nem gondolt.*
- Ha megengedi, akkor ezt egy bóknak veszem, úgyhogy köszönöm! *Mosolyodik el, de közben már azon kattog, hogy mégis mit akarhatott mondani Merchen valójában azzal, hogy mindig tudja, mit kell mondani? Nagyon reméli, hogy a férfi nem lát át a félőszinte színjátékán, amivel épp megpróbálja megnyerni magának a tündér szimpátiáját.*
- Tudom miről beszél. A becsület manapság már ritka erény, de még szerencse, hogy a széphez és a minőséghez azért nekem is megvan az érzékem. *Mosolyog lágyan, ahogy a kereskedelemre terelődik a szó. Merlana egyik kereskedőben sem bízik meg őszintén, de arra sincs oka egyelőre, hogy kételkedjen Merchen szavaiban, hisz úgy tűnik, ő nem az a fajta, aki azt hangoztatja, hogy nála senki semmit nem ad olcsóbban. Ez máris jópont a művésznő szemében.
Egyébként nemrég még egy gnóm mester üzletét szerette volna beindítani a megkeresett aranyából, most azonban, talán Merchen úr legnagyobb örömére, jobb ötletnek találja ékszerekre elverni a pénzét, amit el is árul neki, aki kapva kap az alkalmon, hogy rögtön ajánlatokkal bombázza őt.*
- Mmm, igazán vonzó ajánlatnak hangzik, főleg a mithril, de látom, igazán jól érti ön a dolgát. Azt hiszem, nem szeretnék megelégedni egy csodaszép és drága ékszerrel. Valami igazán különlegesre, egyedire vágyom. Tudja, olyanra, amilyen senki másnak nincs Lanawin kerekén. *Áradozik mosolyogva, amire ezúttal még rá sem kell játszania. Már régóta álmodozik arról, hogy egy gyönyörű, egyedülálló ékszert birtokolhasson.*
7095. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-23 23:16:09
Üzenet elküldve: 2025-12-23 23:16:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*A tündér kellemesen derül a csinos medencetársaságon, elvégre nem minden alkalommal akad ilyen szerencséje, bár a mai napon Teysus igencsak bőkezű vele. Bizonyára meg is lesz az ára, még ha egyelőre nem is tudja, hogy mi.*
-Sub Rosa, mi?
*Kérdez vissza, de csak amolyan költői kérdésként, ujjait végigfuttatja állán egy párszor, amíg láthatóan elgondolkozik a dolgon, de végül csalódottan kell belátnia, hogy erről még valóban nem hallott.*
-Nagyon ismerősnek hangzik! Bár még nem jártam ott, a Polgárnegyedben található, azt mondja? Vagy netán én értettem félre, és egy másik panziót is vezet? Bár talán azt hiszem nagyon el kellene magam szégyellnem, hogyha rögtön két színvonalas panziót sem ismerek a városban ahol élek.
*Azért reméli, hogy mégsem ez a helyzet, de ha valóban így állnak a dolgok, legalább ma sokat fog tanulni. Ez pedig mindig jó dolog.*
-Nem gondolkodott még a politikusi pályán, kedvesem? Gyakran sokra viszik akik ilyen csinosak, és mellé mindig tudják mit kell mondani.
*Akár gondolkozott már rajta akár nem, Merchen reméli, hogy sikerül kicsit felpiszkálnia benne valamit ezzel a kérdéssel. Olyan törtetőnek gondolja így első ránézésre a másikat, legfeljebb téved.*
-Nos köszönöm! Családi hagyomány, persze tudom, hogy nagyon sok kereskedő sajnos rossz hírünket kelti az ócska átverésekkel, meg a ~szarrágással~ minőségen való spórolással néhány aranyért cserébe. Jómagam igyekszem ez ellen fellépni, én csakis a legjobbat adom, még ha meg is van az ára.
*Vallja be őszintén, habár az talán egy fokkal őszintébb lenne, ha azt mondaná, hogy ő is minden szart elad csak nagyon drágán, és ettől azt hiszik, hogy értékes.*
-A szép ékszerekből sosem elég, higgye el, pontosan tudom miről beszél!
*Egyelőre azt sem árulja el, hogy kifejezetten szereti, ha ékszerből sok, ellenben szép ruhákból igencsak kevés van a nőkön.*
-Talán Teysus sodorta össze útjainkat, épp nemrég vizsgáltam meg tüzetesen az ékszerkínálatot egy kedves ikerpárnak, úgyhogy talán segíthetek is. Van esetleg valami elképzelése, hogy mit keres? Ezüstöt, aranyat, mithrillt?
*Hagy egy kis szünetet, majd azért csak hozzátesz még valamit, elvégre fogalma sincs mennyire lehet mély az a bizonyos erszény.*
-Netán valami még különlegesebbet?
//Fürdőház//
*A tündér kellemesen derül a csinos medencetársaságon, elvégre nem minden alkalommal akad ilyen szerencséje, bár a mai napon Teysus igencsak bőkezű vele. Bizonyára meg is lesz az ára, még ha egyelőre nem is tudja, hogy mi.*
-Sub Rosa, mi?
*Kérdez vissza, de csak amolyan költői kérdésként, ujjait végigfuttatja állán egy párszor, amíg láthatóan elgondolkozik a dolgon, de végül csalódottan kell belátnia, hogy erről még valóban nem hallott.*
-Nagyon ismerősnek hangzik! Bár még nem jártam ott, a Polgárnegyedben található, azt mondja? Vagy netán én értettem félre, és egy másik panziót is vezet? Bár talán azt hiszem nagyon el kellene magam szégyellnem, hogyha rögtön két színvonalas panziót sem ismerek a városban ahol élek.
*Azért reméli, hogy mégsem ez a helyzet, de ha valóban így állnak a dolgok, legalább ma sokat fog tanulni. Ez pedig mindig jó dolog.*
-Nem gondolkodott még a politikusi pályán, kedvesem? Gyakran sokra viszik akik ilyen csinosak, és mellé mindig tudják mit kell mondani.
*Akár gondolkozott már rajta akár nem, Merchen reméli, hogy sikerül kicsit felpiszkálnia benne valamit ezzel a kérdéssel. Olyan törtetőnek gondolja így első ránézésre a másikat, legfeljebb téved.*
-Nos köszönöm! Családi hagyomány, persze tudom, hogy nagyon sok kereskedő sajnos rossz hírünket kelti az ócska átverésekkel, meg a ~szarrágással~ minőségen való spórolással néhány aranyért cserébe. Jómagam igyekszem ez ellen fellépni, én csakis a legjobbat adom, még ha meg is van az ára.
*Vallja be őszintén, habár az talán egy fokkal őszintébb lenne, ha azt mondaná, hogy ő is minden szart elad csak nagyon drágán, és ettől azt hiszik, hogy értékes.*
-A szép ékszerekből sosem elég, higgye el, pontosan tudom miről beszél!
*Egyelőre azt sem árulja el, hogy kifejezetten szereti, ha ékszerből sok, ellenben szép ruhákból igencsak kevés van a nőkön.*
-Talán Teysus sodorta össze útjainkat, épp nemrég vizsgáltam meg tüzetesen az ékszerkínálatot egy kedves ikerpárnak, úgyhogy talán segíthetek is. Van esetleg valami elképzelése, hogy mit keres? Ezüstöt, aranyat, mithrillt?
*Hagy egy kis szünetet, majd azért csak hozzátesz még valamit, elvégre fogalma sincs mennyire lehet mély az a bizonyos erszény.*
-Netán valami még különlegesebbet?
7094. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:07:17
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:07:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*Észre sem veszi, de a játékos mosolya ezúttal az arcán ragad. Hiába, ha valaki érti a dolgát, akkor lehet bármiféle színésznő az ember lánya, nem fogja tudni eltitkolni a jókedvét még akkor sem, mikor épp szomorúnak kellene lennie.*
- Tudja mit? Elfogadom a vádjait. Ez az egész teljes mértékben az én hibám volt. Ezért pedig mélységesen sajnálom, amiért ennyire borzasztóan ügyetlen tetszett lenni, uram. *Tesz rá még egy lapáttal az egyébként is mókás helyzetre, persze mindezt túlzóan színpadias hangszínnel, úgy, mintha egy tragikomédia közepén volnának.
A tündér következő szavai nem kerülik el a figyelmét, de nem harap rá rögtön a horogra, nem kezd el ő sem arról érdeklődni, hogy vajon miféle munka lehet az, ahol bele kell ütnie az orrát mások dolgába, de kétségkívül felkeltette az érdeklődését. Persze, mindezek mellett ő maga nem rest kérkedni az elért eredményeivel, így kerül hamar szóba a panzió is, mellyel kapcsolatban teljesen véletlenül elfelejti megemlíteni, hogy valójában nem is az övé.*
- A Sub Rosa nevet kapta, a kifejezés annyit tesz: a rózsa alatt. Tudja, a motívum a bizalom és a diszkréció jelképe, ha tehát valaha egy fejjel lefelé fordított rózsát lát, jusson eszébe, nálunk minden vendég története és a titkaik tiszteletben maradnak. A célunk természetesen az, hogy felülmúljuk a Pegazus Fogadó színvonalát, és azt hiszem, jó úton is haladunk efelé. *Meséli magabiztosan a panzióról, mely úgy tűnik, hogy meg is fogja hallgatóságát, mert azonnal egy ott töltött éjszakáról érdeklődik, bár abban már kételkedik, hogy valóban a szálláshely ígérete ragadta meg ennyire a férfit. El is mosolyodik lágyan.*
- Mindennek meglehet a maga ideje, kedves uram. *Válaszolja sejtelmesen. Közben úgy tűnik, a tündér végre felismeri őt, miközben viszonozza a bemutatkozást, s még az úr foglalkozása iránt sem kell puhatolóznia, hisz arra is fény derül.*
- Á, az igazán szép szakma, Feiy úr. ~Orthus konkurenciája volna?~ *A fejében máris kombinál az esetleges lehetőségek után kutatva, hogy miképp is használhatná ki ezt a semmiből jött ismeretséget, ha valóban úgy igaz, ahogy azt Merchen állítja.*
- Ami azt illeti, pont nemrégiben tűnődtem azon, hogy bár szép ruháim vannak, de ékszerekben még nem bővelkedhetek úgy, ahogy szeretnék. *Természetesen az arany karláncot, melyet ajándékba kapott, továbbra sem venné le szinte soha, bár most a fürdőzéshez épp levette, és gondosan elzárta az öltözőben a ruháival együtt.*
//Fürdőház//
*Észre sem veszi, de a játékos mosolya ezúttal az arcán ragad. Hiába, ha valaki érti a dolgát, akkor lehet bármiféle színésznő az ember lánya, nem fogja tudni eltitkolni a jókedvét még akkor sem, mikor épp szomorúnak kellene lennie.*
- Tudja mit? Elfogadom a vádjait. Ez az egész teljes mértékben az én hibám volt. Ezért pedig mélységesen sajnálom, amiért ennyire borzasztóan ügyetlen tetszett lenni, uram. *Tesz rá még egy lapáttal az egyébként is mókás helyzetre, persze mindezt túlzóan színpadias hangszínnel, úgy, mintha egy tragikomédia közepén volnának.
A tündér következő szavai nem kerülik el a figyelmét, de nem harap rá rögtön a horogra, nem kezd el ő sem arról érdeklődni, hogy vajon miféle munka lehet az, ahol bele kell ütnie az orrát mások dolgába, de kétségkívül felkeltette az érdeklődését. Persze, mindezek mellett ő maga nem rest kérkedni az elért eredményeivel, így kerül hamar szóba a panzió is, mellyel kapcsolatban teljesen véletlenül elfelejti megemlíteni, hogy valójában nem is az övé.*
- A Sub Rosa nevet kapta, a kifejezés annyit tesz: a rózsa alatt. Tudja, a motívum a bizalom és a diszkréció jelképe, ha tehát valaha egy fejjel lefelé fordított rózsát lát, jusson eszébe, nálunk minden vendég története és a titkaik tiszteletben maradnak. A célunk természetesen az, hogy felülmúljuk a Pegazus Fogadó színvonalát, és azt hiszem, jó úton is haladunk efelé. *Meséli magabiztosan a panzióról, mely úgy tűnik, hogy meg is fogja hallgatóságát, mert azonnal egy ott töltött éjszakáról érdeklődik, bár abban már kételkedik, hogy valóban a szálláshely ígérete ragadta meg ennyire a férfit. El is mosolyodik lágyan.*
- Mindennek meglehet a maga ideje, kedves uram. *Válaszolja sejtelmesen. Közben úgy tűnik, a tündér végre felismeri őt, miközben viszonozza a bemutatkozást, s még az úr foglalkozása iránt sem kell puhatolóznia, hisz arra is fény derül.*
- Á, az igazán szép szakma, Feiy úr. ~Orthus konkurenciája volna?~ *A fejében máris kombinál az esetleges lehetőségek után kutatva, hogy miképp is használhatná ki ezt a semmiből jött ismeretséget, ha valóban úgy igaz, ahogy azt Merchen állítja.*
- Ami azt illeti, pont nemrégiben tűnődtem azon, hogy bár szép ruháim vannak, de ékszerekben még nem bővelkedhetek úgy, ahogy szeretnék. *Természetesen az arany karláncot, melyet ajándékba kapott, továbbra sem venné le szinte soha, bár most a fürdőzéshez épp levette, és gondosan elzárta az öltözőben a ruháival együtt.*
7093. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-21 20:54:41
Üzenet elküldve: 2025-12-21 20:54:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*A kezdeti bosszúsága hamar elszáll, elvégre ki szeret elesni és jól beverni a hátát, főleg mikor egyébként éppen le akar nyűgözni valakit? Helyette inkább csak örül a társaságnak, és annak is, hogy nem az a magának való, messziről szép kisasszonnyal hozta össze a sors.*
-Na persze, majd a saját hibámból voltam ügyetlen, csak nem gondolja?!
*Széles vigyorral mondja a szavakat, egyértelmű, hogy kellemesen mókásnak tartja a helyzetet. A tündérnek tudnia kell öniróniát is gyakorolnia, különben hamar az idegeire mennének a vevői.*
-Megkönnyebbülés, hálás köszönet. Csak akkor szeretem beleütni a dolgomat mások dolgába, mikor dolgozom, nem amikor pihenni szeretnék.
*Azt, hogy mit dolgozik, egyelőre nem árulja el, elvégre nem szeret ömlengeni saját magáról mikor nem áll érdekében. Azért természetesen alaposan megnézi magának a másik bájait, cseppet sem zavartatja magát, szinte bizonyos benne, hogy egyébként is az ő tiszteletére történik az a bizonyos mozdulat. Igazán megtisztelve érzi magát.*
-Egy panziót? Miféle panziót? Meséljen róla kérem, még nem jártam ott, pedig úgy hittem mindent ismerek a városban.
*Ez tényleg meglepi, igaz az elmúlt időszak roppant sűrű volt számára, ezért könnyen lehet hogy az egyébkénti szórakozásait most jóval ritkásabban tudja űzni.*
-Remélem meghív majd egy amolyan próbaéjszakára.
*Azt nem taglalja, hogy őt kellene-e megmérettetni, vagy a panziót ezen az ominózus éjszakán. Nyitva hagyja a kaput, hogy a másik úgy értse ahogy jónak véli.*
-Hát persze! Merlana Naerice! Micsoda megtiszteltetés. *Fogalma sincs ki ez a nő, vagy hogy miféle fellépései lehetnek.* Én magam pedig Merchen Feiy volnék, szolgálatára, kereskedő. Ha bármire szüksége volna, kérem csak szóljon nyugodtan.
//Fürdőház//
*A kezdeti bosszúsága hamar elszáll, elvégre ki szeret elesni és jól beverni a hátát, főleg mikor egyébként éppen le akar nyűgözni valakit? Helyette inkább csak örül a társaságnak, és annak is, hogy nem az a magának való, messziről szép kisasszonnyal hozta össze a sors.*
-Na persze, majd a saját hibámból voltam ügyetlen, csak nem gondolja?!
*Széles vigyorral mondja a szavakat, egyértelmű, hogy kellemesen mókásnak tartja a helyzetet. A tündérnek tudnia kell öniróniát is gyakorolnia, különben hamar az idegeire mennének a vevői.*
-Megkönnyebbülés, hálás köszönet. Csak akkor szeretem beleütni a dolgomat mások dolgába, mikor dolgozom, nem amikor pihenni szeretnék.
*Azt, hogy mit dolgozik, egyelőre nem árulja el, elvégre nem szeret ömlengeni saját magáról mikor nem áll érdekében. Azért természetesen alaposan megnézi magának a másik bájait, cseppet sem zavartatja magát, szinte bizonyos benne, hogy egyébként is az ő tiszteletére történik az a bizonyos mozdulat. Igazán megtisztelve érzi magát.*
-Egy panziót? Miféle panziót? Meséljen róla kérem, még nem jártam ott, pedig úgy hittem mindent ismerek a városban.
*Ez tényleg meglepi, igaz az elmúlt időszak roppant sűrű volt számára, ezért könnyen lehet hogy az egyébkénti szórakozásait most jóval ritkásabban tudja űzni.*
-Remélem meghív majd egy amolyan próbaéjszakára.
*Azt nem taglalja, hogy őt kellene-e megmérettetni, vagy a panziót ezen az ominózus éjszakán. Nyitva hagyja a kaput, hogy a másik úgy értse ahogy jónak véli.*
-Hát persze! Merlana Naerice! Micsoda megtiszteltetés. *Fogalma sincs ki ez a nő, vagy hogy miféle fellépései lehetnek.* Én magam pedig Merchen Feiy volnék, szolgálatára, kereskedő. Ha bármire szüksége volna, kérem csak szóljon nyugodtan.
7092. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-21 15:10:22
Üzenet elküldve: 2025-12-21 15:10:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*Az istenek küldhették a tündért, mert bár talán nem szándékosan, de sikerül felvidítania Merlanát, még akkor is, ha a lány pusztán illemből igyekszik elnyomni a kikívánkozó nevetését. Amint sikerült szegénynek összeszednie magát, megnyugtató választ kap a férfitől, bár a nézését nem tudja hová tenni. Látja ám a bosszúságot a tekintetében, melyre értetlenül húzza össze a szemöldökeit, ám, mikor végül kitör a nevetés a másikból, akkor már ő is megkönnyebbülten mosolyodik el.*
- Ah, ne fogja rám az ügyetlenségét! *Kacag fel tettetett sértődöttséggel, láthatóan máris partner a tündér játékában. A szárnyait persze őszintén dicséri meg, azok színkavalkádja valóban elnyerte a tetszését.*
- De még mennyire! *Mondja el egy hatalmas sóhaj kíséretében, hogy bizony nagyon egyetért újdonsült medencetársával a pihenést illetően.*
- Mármint rám fér a pihenés, de egyáltalán nem zavar. *Javítja ki magát gyorsan, mielőtt félreértésre adhatna okot, közben pedig kissé feljebb tornássza magát ültében. A mozdulatnak köszönhetően a vele szemben ülő számára néhány pillanatig láthatóvá válnak a nő meztelen bájai is, mindaddig, míg újra el nem merül a víz alatt annyira, hogy körülbelül csak vállig látszódjon ki belőle. Hogy direkt csinálta-e? Talán.
Nem sokkal később már ő méri végig magának a tündért, már ami látszik belőle, miközben két kérdés is elhangzik, Selyemrév említésére pedig természetesen felcsillannak a szemei.*
- Nem, nem ott lakom, egy panziót vezetek a Polgárnegyedben, de gyakran megfordulok Selyemrévben is. *Mosolyodik el. Részleteket nem árul el, de gyakran megfordul Nixomia Grendaer, Nestar Erefiz vagy épp Orthus Morthimer otthonában, és persze a nemeseknek tartott előadásainak nagy részére is e városrészben kerül sor.*
- Kérem, ne kérjen bocsánatot, örömmel fogadom a társaságát. *Addig sem a saját búvalbélelt gondolataival kell megbarátkoznia.*
- Egyébként igen, láthatott már, ha megfordult a fellépéseim valamelyikén. Merlana Naerice művésznő, örvendek. *Kezet most nem nyújt, ahhoz túl kényelmes pózt talált magának, hogy meg akarjon mozdulni, de ettől még udvariasan bemutatkozik. Hisz, ha az úr Selyemrévbe valósi, akkor bizony hasznos lehet, ha megismeri őt.*
//Fürdőház//
*Az istenek küldhették a tündért, mert bár talán nem szándékosan, de sikerül felvidítania Merlanát, még akkor is, ha a lány pusztán illemből igyekszik elnyomni a kikívánkozó nevetését. Amint sikerült szegénynek összeszednie magát, megnyugtató választ kap a férfitől, bár a nézését nem tudja hová tenni. Látja ám a bosszúságot a tekintetében, melyre értetlenül húzza össze a szemöldökeit, ám, mikor végül kitör a nevetés a másikból, akkor már ő is megkönnyebbülten mosolyodik el.*
- Ah, ne fogja rám az ügyetlenségét! *Kacag fel tettetett sértődöttséggel, láthatóan máris partner a tündér játékában. A szárnyait persze őszintén dicséri meg, azok színkavalkádja valóban elnyerte a tetszését.*
- De még mennyire! *Mondja el egy hatalmas sóhaj kíséretében, hogy bizony nagyon egyetért újdonsült medencetársával a pihenést illetően.*
- Mármint rám fér a pihenés, de egyáltalán nem zavar. *Javítja ki magát gyorsan, mielőtt félreértésre adhatna okot, közben pedig kissé feljebb tornássza magát ültében. A mozdulatnak köszönhetően a vele szemben ülő számára néhány pillanatig láthatóvá válnak a nő meztelen bájai is, mindaddig, míg újra el nem merül a víz alatt annyira, hogy körülbelül csak vállig látszódjon ki belőle. Hogy direkt csinálta-e? Talán.
Nem sokkal később már ő méri végig magának a tündért, már ami látszik belőle, miközben két kérdés is elhangzik, Selyemrév említésére pedig természetesen felcsillannak a szemei.*
- Nem, nem ott lakom, egy panziót vezetek a Polgárnegyedben, de gyakran megfordulok Selyemrévben is. *Mosolyodik el. Részleteket nem árul el, de gyakran megfordul Nixomia Grendaer, Nestar Erefiz vagy épp Orthus Morthimer otthonában, és persze a nemeseknek tartott előadásainak nagy részére is e városrészben kerül sor.*
- Kérem, ne kérjen bocsánatot, örömmel fogadom a társaságát. *Addig sem a saját búvalbélelt gondolataival kell megbarátkoznia.*
- Egyébként igen, láthatott már, ha megfordult a fellépéseim valamelyikén. Merlana Naerice művésznő, örvendek. *Kezet most nem nyújt, ahhoz túl kényelmes pózt talált magának, hogy meg akarjon mozdulni, de ettől még udvariasan bemutatkozik. Hisz, ha az úr Selyemrévbe valósi, akkor bizony hasznos lehet, ha megismeri őt.*
7091. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-21 02:21:46
Üzenet elküldve: 2025-12-21 02:21:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*Merchen hatalmas csobbanással lép be a medencébe, már ha a háttal csattanást lépésnek lehet nevezni. Ahogy nagy nehezen lábra kecmereg, hátra simítja szőke tincseit az arcából szeretne megszólalni, de nem tud.*
-Jóhhhhhhhhhhhh..
*Nyögi, a háta egyértelműen keményebb ütést kapott, mint ahogy a tündér szokott, kell egy nagy, rekedtes sóhaj hogy visszanyerje beszédkészségét.*
-Megmaradok, azt hiszem.
*Először bosszúsan néz a nőre, mintha ő tehetne bármiről, aztán hamar hangos kacagásban tör ki. Nem igazán zavartatja magát, hogy ez esetleg mások fürdőzését mennyire rontja el. Lazán lehuppan immáron szándékosan, hogy csak nyaktól felfelé látszódjon ki a kellemesen forró vízből.*
-Megcsúsztam, azt hiszem levett a lábamról, kedvesem.
*Szemtelenül felel, de csak amolyan kedvesen csipkelődve, hisz az angyali vonásaiból ritkán szűrnek le rosszat első látásra. Persze sosem kizárt.*
-Kedves öntől, köszönöm.
*Jóval komolyabban is hangzanak e szavak, mint a korábbiak.*
-Bocsásson meg hogy megzavartam a pihenést, higgye el tudom mennyire ráfér mindenkire néha.
*Hangosan sóhajt ahogy hátradől, karjait kiemelve könyököl a medence széléhez, hogy kényelmes pozíciót tudjon felvenni. Azért alaposan megnézi magának a másikat, már amennyit az látni enged a testéből.*
-Láthattam kegyed már valahol? Olyan ismerősnek tűnik. Talán ön is Selyemrévben lakik?
*Finoman utal a saját helyére is a társadalmi ranglétrán, és egyúttal kíváncsi is, hogy hol láthatta őt, vagy keveri egy teljesen másik felpróbálni való nőcskével.*
-Oh, azok a fránya kérdések. Elnézést. Ha nem szeretne velem csacsogni kérem mondja meg nyugodtan, a világért sem zaklatnám kéretlenül.
*Igyekszik a legmegnyerőbb mosolyát előhúzni a kalapból.*
//Fürdőház//
*Merchen hatalmas csobbanással lép be a medencébe, már ha a háttal csattanást lépésnek lehet nevezni. Ahogy nagy nehezen lábra kecmereg, hátra simítja szőke tincseit az arcából szeretne megszólalni, de nem tud.*
-Jóhhhhhhhhhhhh..
*Nyögi, a háta egyértelműen keményebb ütést kapott, mint ahogy a tündér szokott, kell egy nagy, rekedtes sóhaj hogy visszanyerje beszédkészségét.*
-Megmaradok, azt hiszem.
*Először bosszúsan néz a nőre, mintha ő tehetne bármiről, aztán hamar hangos kacagásban tör ki. Nem igazán zavartatja magát, hogy ez esetleg mások fürdőzését mennyire rontja el. Lazán lehuppan immáron szándékosan, hogy csak nyaktól felfelé látszódjon ki a kellemesen forró vízből.*
-Megcsúsztam, azt hiszem levett a lábamról, kedvesem.
*Szemtelenül felel, de csak amolyan kedvesen csipkelődve, hisz az angyali vonásaiból ritkán szűrnek le rosszat első látásra. Persze sosem kizárt.*
-Kedves öntől, köszönöm.
*Jóval komolyabban is hangzanak e szavak, mint a korábbiak.*
-Bocsásson meg hogy megzavartam a pihenést, higgye el tudom mennyire ráfér mindenkire néha.
*Hangosan sóhajt ahogy hátradől, karjait kiemelve könyököl a medence széléhez, hogy kényelmes pozíciót tudjon felvenni. Azért alaposan megnézi magának a másikat, már amennyit az látni enged a testéből.*
-Láthattam kegyed már valahol? Olyan ismerősnek tűnik. Talán ön is Selyemrévben lakik?
*Finoman utal a saját helyére is a társadalmi ranglétrán, és egyúttal kíváncsi is, hogy hol láthatta őt, vagy keveri egy teljesen másik felpróbálni való nőcskével.*
-Oh, azok a fránya kérdések. Elnézést. Ha nem szeretne velem csacsogni kérem mondja meg nyugodtan, a világért sem zaklatnám kéretlenül.
*Igyekszik a legmegnyerőbb mosolyát előhúzni a kalapból.*
7090. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-20 23:42:17
Üzenet elküldve: 2025-12-20 23:42:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* A másik két törpe megnyilvánulásai alapján már kezd kirajzolódni a kép Wertus fejében, hogy valójában kikkel is hozta őt össze az istennője. Válogatott társaság az egyszer biztos!
Miután befejezte az evést megtörli a szakállát. Ezután hanyagul hátradől a székében, jobb karját átveti a szék támláján, úgy lógatja a semmibe, balját az asztalon tartja. Így hallgatja tovább a másik kettőt. Azon, hogy Gubacs még mindig nem jegyezte meg a város nevét meg sem lepődik, sőt, talán jobb is ez így! Egy titkot úgy a legkönnyebb tartani, ha nem is tudunk róla.
Az szintén megnyugvással tölti el, hogy a szerzetesek közt nem ragadt rá valami pogány vallás. Ki tudja milyen sötét istenségeket imádnak az emberek? Még veszélyes is lehetne, ha esetleg valami ilyesmiben hinne Gubacs.
Eddig rezzenéstelen arccal hallgatta Gubacsot, de amikor az arról beszél, hogy már megértette, hogy az erdőn csak átvágnak a hegyek felé, Wertus elmosolyodik. Részben az csal mosolyt az arcára, ahogy a másik törpe kifejezi magát, de az is, hogy mennyi időbe tellett felfogni mindezt…
De amikor amaz az emberek „érdemeit” firtatja az arcára fagy a mosoly. Keze visszalendül az asztalra és közelebb hajolva mondja kissé indulatosan: *
- Hogy mi? Az emberek? Ezek csak lopták tőlünk a tudást! Ha mi nem lennénk, még tüzet sem tudnának gyújtani. Az épületeiket meg ne is emlegesd! Sárból tapasztott ólak, ahová még egy disznót sem zárnék be!
* Folytatná, de Gubacs újra látni vél valamit. Már ezen sem lepődik meg, csak tágra nyílt szemekkel figyeli, majd azt mondja: *
- Úgy legyen! Egy próféta szóljon belőled Gubacs testvér!
* Gubacs látomása ellenére, ami mindig igen látványos közjáték, Wrojth iménti szavaira is felfigyel. És ezek a szavak kissé nyugtalanítják. Az elhangzottak alapján a vörös törpének elég rugalmasak az elvei. Mert hát ki az aki lelép, ha egy csatában rosszra fordul a dolog? De sebaj. Wertus nem foglalkozik ezzel különösebben. Gyorsan átsiklik a dolog felett azzal, hogy:* ~ Wylnurana hozott össze velük, ő tudja miért épp őket választotta! ~ *Meg persze az újabb látomás is gyorsan más felé tereli a gondolatait. A jelek szerint amaz legalább a város nevét megjegyezte, de a tűzzel kapcsolatban egy kis tévedésben van. Ezt az öreg gyorsan ki is javítja: *
- A szent lángot az istennőnk adta nekünk. Őseink csupán az azt tartó kőoszlopot emelték! Persze az sem kis teljesítmény!
* Ezt az utóbbit fontosnak tartotta megjegyezni, nehogy úgy tűnjék, hogy lebecsüli az ősei munkáját.
Ha a másik két törpének egyelőre nincs kérdése ő kérdez: *
- Nos. Amennyiben velem tartotok én a magam részéről nem szeretnék többet időzni ebben a városban, mint amennyit feltétlenül szükséges. Mi a véleményetek mikor induljunk útnak és miképpen készüljünk fel rá, hogy ne érjen minket a vadonban meglepetés?
//Törpe piac//
* A másik két törpe megnyilvánulásai alapján már kezd kirajzolódni a kép Wertus fejében, hogy valójában kikkel is hozta őt össze az istennője. Válogatott társaság az egyszer biztos!
Miután befejezte az evést megtörli a szakállát. Ezután hanyagul hátradől a székében, jobb karját átveti a szék támláján, úgy lógatja a semmibe, balját az asztalon tartja. Így hallgatja tovább a másik kettőt. Azon, hogy Gubacs még mindig nem jegyezte meg a város nevét meg sem lepődik, sőt, talán jobb is ez így! Egy titkot úgy a legkönnyebb tartani, ha nem is tudunk róla.
Az szintén megnyugvással tölti el, hogy a szerzetesek közt nem ragadt rá valami pogány vallás. Ki tudja milyen sötét istenségeket imádnak az emberek? Még veszélyes is lehetne, ha esetleg valami ilyesmiben hinne Gubacs.
Eddig rezzenéstelen arccal hallgatta Gubacsot, de amikor az arról beszél, hogy már megértette, hogy az erdőn csak átvágnak a hegyek felé, Wertus elmosolyodik. Részben az csal mosolyt az arcára, ahogy a másik törpe kifejezi magát, de az is, hogy mennyi időbe tellett felfogni mindezt…
De amikor amaz az emberek „érdemeit” firtatja az arcára fagy a mosoly. Keze visszalendül az asztalra és közelebb hajolva mondja kissé indulatosan: *
- Hogy mi? Az emberek? Ezek csak lopták tőlünk a tudást! Ha mi nem lennénk, még tüzet sem tudnának gyújtani. Az épületeiket meg ne is emlegesd! Sárból tapasztott ólak, ahová még egy disznót sem zárnék be!
* Folytatná, de Gubacs újra látni vél valamit. Már ezen sem lepődik meg, csak tágra nyílt szemekkel figyeli, majd azt mondja: *
- Úgy legyen! Egy próféta szóljon belőled Gubacs testvér!
* Gubacs látomása ellenére, ami mindig igen látványos közjáték, Wrojth iménti szavaira is felfigyel. És ezek a szavak kissé nyugtalanítják. Az elhangzottak alapján a vörös törpének elég rugalmasak az elvei. Mert hát ki az aki lelép, ha egy csatában rosszra fordul a dolog? De sebaj. Wertus nem foglalkozik ezzel különösebben. Gyorsan átsiklik a dolog felett azzal, hogy:* ~ Wylnurana hozott össze velük, ő tudja miért épp őket választotta! ~ *Meg persze az újabb látomás is gyorsan más felé tereli a gondolatait. A jelek szerint amaz legalább a város nevét megjegyezte, de a tűzzel kapcsolatban egy kis tévedésben van. Ezt az öreg gyorsan ki is javítja: *
- A szent lángot az istennőnk adta nekünk. Őseink csupán az azt tartó kőoszlopot emelték! Persze az sem kis teljesítmény!
* Ezt az utóbbit fontosnak tartotta megjegyezni, nehogy úgy tűnjék, hogy lebecsüli az ősei munkáját.
Ha a másik két törpének egyelőre nincs kérdése ő kérdez: *
- Nos. Amennyiben velem tartotok én a magam részéről nem szeretnék többet időzni ebben a városban, mint amennyit feltétlenül szükséges. Mi a véleményetek mikor induljunk útnak és miképpen készüljünk fel rá, hogy ne érjen minket a vadonban meglepetés?
7089. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-19 09:16:51
Üzenet elküldve: 2025-12-19 09:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Wrojth egyelőre csak sörébe merevedve hallgatja a páros eszmecseréjét. Ígéretek és lehetőségeket hall, bár nem tudja megmondani eme hely valódiságát. Lehet pusztán egy legenda után kutat az idősebb társuk. Bár némelyik valóságra épül, sok a képzelet szüleménye, s eddig még nem kapott konkrét bizonyítékot, hogy ez valóban létezik. Bár vannak kételyei, ez nem mutatja ki, csak hümmög mindkettejük irányába. Amikor megérkezik az étel, meglepődve tapasztalja, hogy eléje egy apró feles pohár kerül. Szagából kiindulva pálinkának tippeli. *
- Értjük mi.
* Feleli Gubaf hosszú listája közepén, hátha megéli, hogy azt ne fejezze be, majd rövid mondata végén felhörpinti az üvegcse tartalmát. Az pohár halkan koppan az asztalon, amit egy megkönnyebbült sóhaj és mély hangja kíséri. *
- Ha ott van, akkor előbb vagy utóbb valaki megtalálja. Ezek lehetünk mi is.
* Wertus nézeteivel csak félig ért egyet. Még, hogy nem fognak fosztogatni, és csak az örökségüket veszik át. A vörös szemében ők bizony lopni fognak, nem kicsit, nem keveset. Már ha van ott még valami. Elvégre jó régen bevégezhette már az egykori törp birodalom. Szemei aprón összeszűkülnek mikor Wertus a hasznosságáról beszél. Bár talán egy kis félreértésbe kerültek, amit nem fog egyhamar kijavítani, de neki semmi baja az orkokkal. Csupán azokkal, akik elé állnak. Az üzlet az üzlet, ha azért fizetnének, hogy orkokat öljön, nos, ez van. *
- Nem is maradnék ha rosszra fordulna a helyzet. Behajtok egy kis vérfizetséget az orkoktól, közben meg még az őrség is eltart. Mondjuk a zsold biztos épp annyi, hogy ne próbáljunk fellázadni.
* Fejezi be végül, majd mély merengésbe kezd. Megéri e a fáradalmakat az, hogy egy ilyen küldetésbe belevágjon? Gondolkodását Gubaf szakítja félbe a kiáltásával. Ekkor ő is felkapja a fejét, de mikor megszólal, hogy látomása van, meglepett feje egyből elkomorodik. Nem azért mert hisz a bugyuta látomásaiban, hanem, hogy ezzel kellet megszakítania mindent. *
- Avalurydda
* Ezúttal a vörös javítja ki, de többet nem szól közbe. A király megemlítésére szeme se rebben, azonban a tűz említésére egy apróbb ránc látható a homlokán, majd amint befejezi meg is szólal. *
- Az öröktűz. Hallottam róla. Azt mesélik tíz vízmágus sem volt képes elfojtania azokat a lángokat, amiket ősatyáink készítettek.
//Törpe piac//
* Wrojth egyelőre csak sörébe merevedve hallgatja a páros eszmecseréjét. Ígéretek és lehetőségeket hall, bár nem tudja megmondani eme hely valódiságát. Lehet pusztán egy legenda után kutat az idősebb társuk. Bár némelyik valóságra épül, sok a képzelet szüleménye, s eddig még nem kapott konkrét bizonyítékot, hogy ez valóban létezik. Bár vannak kételyei, ez nem mutatja ki, csak hümmög mindkettejük irányába. Amikor megérkezik az étel, meglepődve tapasztalja, hogy eléje egy apró feles pohár kerül. Szagából kiindulva pálinkának tippeli. *
- Értjük mi.
* Feleli Gubaf hosszú listája közepén, hátha megéli, hogy azt ne fejezze be, majd rövid mondata végén felhörpinti az üvegcse tartalmát. Az pohár halkan koppan az asztalon, amit egy megkönnyebbült sóhaj és mély hangja kíséri. *
- Ha ott van, akkor előbb vagy utóbb valaki megtalálja. Ezek lehetünk mi is.
* Wertus nézeteivel csak félig ért egyet. Még, hogy nem fognak fosztogatni, és csak az örökségüket veszik át. A vörös szemében ők bizony lopni fognak, nem kicsit, nem keveset. Már ha van ott még valami. Elvégre jó régen bevégezhette már az egykori törp birodalom. Szemei aprón összeszűkülnek mikor Wertus a hasznosságáról beszél. Bár talán egy kis félreértésbe kerültek, amit nem fog egyhamar kijavítani, de neki semmi baja az orkokkal. Csupán azokkal, akik elé állnak. Az üzlet az üzlet, ha azért fizetnének, hogy orkokat öljön, nos, ez van. *
- Nem is maradnék ha rosszra fordulna a helyzet. Behajtok egy kis vérfizetséget az orkoktól, közben meg még az őrség is eltart. Mondjuk a zsold biztos épp annyi, hogy ne próbáljunk fellázadni.
* Fejezi be végül, majd mély merengésbe kezd. Megéri e a fáradalmakat az, hogy egy ilyen küldetésbe belevágjon? Gondolkodását Gubaf szakítja félbe a kiáltásával. Ekkor ő is felkapja a fejét, de mikor megszólal, hogy látomása van, meglepett feje egyből elkomorodik. Nem azért mert hisz a bugyuta látomásaiban, hanem, hogy ezzel kellet megszakítania mindent. *
- Avalurydda
* Ezúttal a vörös javítja ki, de többet nem szól közbe. A király megemlítésére szeme se rebben, azonban a tűz említésére egy apróbb ránc látható a homlokán, majd amint befejezi meg is szólal. *
- Az öröktűz. Hallottam róla. Azt mesélik tíz vízmágus sem volt képes elfojtania azokat a lángokat, amiket ősatyáink készítettek.
7088. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-18 12:41:48
Üzenet elküldve: 2025-12-18 12:41:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
– Avalurydda vagy Anyámkínja, nekem ugyan mindegy. * Mondja vállát vonva Wertusnak, nem is sejtve, hogy milyen sértő lehet ez a másik számára. Nemcsak, hogy az ősi törpe várost becsmérli ezzel, hanem Wertus régóta tartó munkásságát is, hogy megtalálja a helyet. Akárhogy is, Gubacs nem törpék között nevelkedett, így még sosem hallott a városról, legfeljebb a kocsmában. Éppenséggel most is a kocsmában vannak, de ez most nyilván más. *
– Hát nem a kockás hátú sárga vízihattyút! Tudom is én azt! Nem imádkoztak azok senkihez, csak az éghez, meg a földhöz! Dilinyós rükerehézi rohabamba búborbanka-banda volt az! * Köp egyet a padóra maga mellé, hogy kifejezze nemtetszését. Aztán ismét beleiszik a sörébe, majd karjához letörli a habot és a taknyot az arcáról.
Ezután következik előbb az ellenérv Wrojth-tól, majd egy hosszabb monológ az idősebb társuktól. Bár eleinte a vörösnek sikerül megfélemlítenie Gubacsot a csapdák és egyéb törpe stratégiák említésével, Wertus jól beszél és könnyedén el is feledteti fiatalabb társát a tényről, hogy mire vállalkoznak. A törpe becsület azért mégiscsak azt kívánja, hogy keressék meg a várost, és vegyék vissza azt, ami az övék. *
– Ejha! Hát most, hogy mondod, tényleg ott kell lennie! Nem az erdőben, hanem az erdő mellett! A tojáshéjból épített hegyek között, ahol már megfagy az emberek töke, s csak mi, törpék ugrándozunk vidáman, mint akinek elment az esze! Talpra törpe!
* Azzal fel is pattan a székéből, hogy a következő fél percben vidáman ropni kezdje a táncot. Nagyokat trappol, fütyül és kezeit összecsapja nagy vidáman. Aztán hirtelen vissza is ül. Feje kivörösödött, erre iszik is egyet a következő jelentben.
~ Elkészülhetne már az a vacsora. ~
A kezdeti lelkesedés végeztével azonban elkezdi végiggondolni a hallottakat. *
– Hát, mondjuk utakat ők építettek. * Vonja meg a vállát. Ez persze nem nagy érv az emberek városa és az emberek mellett, de igaz, ami igaz. Kisvártatva újra megszólal. *
– Meg csatornarendszert is. Odahaza vederrel hordtuk a vizet a folyóból. * Kis gondolkodás után hozzáteszi. *
– A fürdőház is az ő érdemük… Meg a városőrség! * Majd még egy kis idő múlva újra megszólal, kezét széttárva. *
– A Pegazust is emberek építették… Azt hiszem. * Ezzel az utolsó érvvel már majdnem sikerül lebeszélnie magát a küldetésről, de aztán az asztalra csap. *
– De a bűbelaki bubunkós bunkó bagázs is emberekkel volt teli! VÁRJATOK! Ismét látomásom van! * Kiált fel, ahogy szemeit tágra nyitja és a plafont kezdi el bámulni. Így ül jó tíz másodpercig, olybá tűnik, hogy levegőt se vesz ezalatt. Csak, hogy aztán egy hatalmasat lélegezzen. *
– Láttam a törpe királyt, ott ült Avasruhasnyálban és rengeteg kincs volt körülötte! És láttam egy lángot is, ami fényesebb volt mindennél, amit valaha láttam – még a napnál is! Ezt biztosan azt jelenti, hogy megtaláljuk a törpe várost! * Neki ez a véleménye. *
//Törpe piac//
– Avalurydda vagy Anyámkínja, nekem ugyan mindegy. * Mondja vállát vonva Wertusnak, nem is sejtve, hogy milyen sértő lehet ez a másik számára. Nemcsak, hogy az ősi törpe várost becsmérli ezzel, hanem Wertus régóta tartó munkásságát is, hogy megtalálja a helyet. Akárhogy is, Gubacs nem törpék között nevelkedett, így még sosem hallott a városról, legfeljebb a kocsmában. Éppenséggel most is a kocsmában vannak, de ez most nyilván más. *
– Hát nem a kockás hátú sárga vízihattyút! Tudom is én azt! Nem imádkoztak azok senkihez, csak az éghez, meg a földhöz! Dilinyós rükerehézi rohabamba búborbanka-banda volt az! * Köp egyet a padóra maga mellé, hogy kifejezze nemtetszését. Aztán ismét beleiszik a sörébe, majd karjához letörli a habot és a taknyot az arcáról.
Ezután következik előbb az ellenérv Wrojth-tól, majd egy hosszabb monológ az idősebb társuktól. Bár eleinte a vörösnek sikerül megfélemlítenie Gubacsot a csapdák és egyéb törpe stratégiák említésével, Wertus jól beszél és könnyedén el is feledteti fiatalabb társát a tényről, hogy mire vállalkoznak. A törpe becsület azért mégiscsak azt kívánja, hogy keressék meg a várost, és vegyék vissza azt, ami az övék. *
– Ejha! Hát most, hogy mondod, tényleg ott kell lennie! Nem az erdőben, hanem az erdő mellett! A tojáshéjból épített hegyek között, ahol már megfagy az emberek töke, s csak mi, törpék ugrándozunk vidáman, mint akinek elment az esze! Talpra törpe!
* Azzal fel is pattan a székéből, hogy a következő fél percben vidáman ropni kezdje a táncot. Nagyokat trappol, fütyül és kezeit összecsapja nagy vidáman. Aztán hirtelen vissza is ül. Feje kivörösödött, erre iszik is egyet a következő jelentben.
~ Elkészülhetne már az a vacsora. ~
A kezdeti lelkesedés végeztével azonban elkezdi végiggondolni a hallottakat. *
– Hát, mondjuk utakat ők építettek. * Vonja meg a vállát. Ez persze nem nagy érv az emberek városa és az emberek mellett, de igaz, ami igaz. Kisvártatva újra megszólal. *
– Meg csatornarendszert is. Odahaza vederrel hordtuk a vizet a folyóból. * Kis gondolkodás után hozzáteszi. *
– A fürdőház is az ő érdemük… Meg a városőrség! * Majd még egy kis idő múlva újra megszólal, kezét széttárva. *
– A Pegazust is emberek építették… Azt hiszem. * Ezzel az utolsó érvvel már majdnem sikerül lebeszélnie magát a küldetésről, de aztán az asztalra csap. *
– De a bűbelaki bubunkós bunkó bagázs is emberekkel volt teli! VÁRJATOK! Ismét látomásom van! * Kiált fel, ahogy szemeit tágra nyitja és a plafont kezdi el bámulni. Így ül jó tíz másodpercig, olybá tűnik, hogy levegőt se vesz ezalatt. Csak, hogy aztán egy hatalmasat lélegezzen. *
– Láttam a törpe királyt, ott ült Avasruhasnyálban és rengeteg kincs volt körülötte! És láttam egy lángot is, ami fényesebb volt mindennél, amit valaha láttam – még a napnál is! Ezt biztosan azt jelenti, hogy megtaláljuk a törpe várost! * Neki ez a véleménye. *
7087. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-18 11:47:33
Üzenet elküldve: 2025-12-18 11:47:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*Ha mindegyik nem is, ez a nap most Merlana számára is rettentő hosszúra nyúlik. Mintha soha nem akarna véget érni, de hát a csalódottság már csak ilyen, könyörtelenül nyomja rá a bélyegét az ember hangulatára. Mindenesetre a fürdőzés jó ötletnek bizonyult, alig néhány perce ül finom, melegvizes kádban, de máris jobban érzi magát egy kicsit.
Szemei továbbra is csukva vannak, így nem veszi észre a közeledőt, sem az egyébként egész jó kísérletét arra, hogy felhívja magára a figyelmet, ám a hatalmas csobbanás hangját hallva riadtan nyílnak tágra kék íriszei. Nagyokat pislog, mert először nem lát semmi mást, csak a hullámzó, felkavart vizet maga előtt, ami így is marad egészen addig, míg a pórul járt idegen elő nem bújik a hullámok alól. Ha ez megtörténik, akkor minden színészi tehetségét bevetve igyekszik visszafojtani a kikívánkozó nevetést -pedig kifejezetten jól esne most egy jóízűt kacagnia-, helyette aggódó pillantásokat vet a tündér irányába, míg végül meg is szólítja.*
- Jól van, uram? Nem láttam, hogy mi történt, de a hangja ijesztő volt. *Mondja a kellemesen lágyan csengő hangján, majd először elmosolyodik, aztán rácsodálkozik szivárvány minden színében pompázó szárnyakra.*
- Gyönyörűek. A szárnyai, már ha szabad megjegyeznem ezt. *Igyekszik udvarias és kedves maradni, ami színésznő ide vagy oda, most kifejezetten nehéz. Éppen ezért nem is tervezett ma senkivel sem társalogni, de úgy tűnik, hogy az istenek más sorsot szántak neki. Nem is baj, talán egy kis társaság elfeledteti vele a nemrégiben kapott, szörnyű ajándékot.*
//Fürdőház//
*Ha mindegyik nem is, ez a nap most Merlana számára is rettentő hosszúra nyúlik. Mintha soha nem akarna véget érni, de hát a csalódottság már csak ilyen, könyörtelenül nyomja rá a bélyegét az ember hangulatára. Mindenesetre a fürdőzés jó ötletnek bizonyult, alig néhány perce ül finom, melegvizes kádban, de máris jobban érzi magát egy kicsit.
Szemei továbbra is csukva vannak, így nem veszi észre a közeledőt, sem az egyébként egész jó kísérletét arra, hogy felhívja magára a figyelmet, ám a hatalmas csobbanás hangját hallva riadtan nyílnak tágra kék íriszei. Nagyokat pislog, mert először nem lát semmi mást, csak a hullámzó, felkavart vizet maga előtt, ami így is marad egészen addig, míg a pórul járt idegen elő nem bújik a hullámok alól. Ha ez megtörténik, akkor minden színészi tehetségét bevetve igyekszik visszafojtani a kikívánkozó nevetést -pedig kifejezetten jól esne most egy jóízűt kacagnia-, helyette aggódó pillantásokat vet a tündér irányába, míg végül meg is szólítja.*
- Jól van, uram? Nem láttam, hogy mi történt, de a hangja ijesztő volt. *Mondja a kellemesen lágyan csengő hangján, majd először elmosolyodik, aztán rácsodálkozik szivárvány minden színében pompázó szárnyakra.*
- Gyönyörűek. A szárnyai, már ha szabad megjegyeznem ezt. *Igyekszik udvarias és kedves maradni, ami színésznő ide vagy oda, most kifejezetten nehéz. Éppen ezért nem is tervezett ma senkivel sem társalogni, de úgy tűnik, hogy az istenek más sorsot szántak neki. Nem is baj, talán egy kis társaság elfeledteti vele a nemrégiben kapott, szörnyű ajándékot.*
7086. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:13:55
Üzenet elküldve: 2025-12-17 21:13:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*Merchen napjai olybá tűnnek, mintha mind hosszabbnál hosszabbra nyúlnának, holott pontosan tudja, hogy ez a világ törvényeivel teljesen szemben állnak. Valahogy mégis így érzi, s jobb kikapcsolódást nem is tud most elképzelni, mint csendes magányában elmerülni a forró fürdőben. Ezért hát úgy dönt, hogy minden további üzletet egyelőre félretesz, és szán egy kis időt a legfontosabb személyre az életében: saját magára. Ellátogat hát a Pegazus fogadóba, ahol nagy becsben tartott vendég, épp csak a szokásos italát nem töltik ki neki érkeztére. Illedelmesen köszön is, csacsog egy kicsit az éppen a pultban álló személyzettel a családról, pletykákról és miegymásról, csak ezután veszi célba a fürdőházat. Habár ruhái gyönyörűen pompásak, neki is elege lesz belőlük egy idő után, ezért kifejezetten örül neki, hogy végre leveheti a szúk darabokat. Mire mindennel végez, csak a derekára kötött törölközőalkalmatosság marad, és egy szíj, melyet a művelet végére hagy, ez ugyanis a legérzékenyebb rész. Ez rejti szárnyait. Óvatos mozdulatokkal enged a szorításából, amit egy visszafogott de annál elégedettebb nyögés követ ahogy azok kiszabadulnak. Szárnyai roppant színesek, türkíz és lila, és mindenféle amit csak el lehet képzelni, az összkép mégis olyan, mintha egybefüggő mintázat lenne. Hosszan és szélesre tárja őket, kinyújtóztatva az egész napos bezártság után, hogy végül így indulhasson a vízbe. Nem furcsa neki, hogy nincs egyedül, bár gyakran saját fürdőt szokott kérni, most valahogy nincs hozzá hangulata, csak egy a számára szimpatikus helyet néz ki, ahol éppen egy igencsak csinos és fiatal hölgy áztatja bájait. ~Legalább a szemem is tudom majd pihentetni valamin.~ Gondolja magában, és behúzott hassal, kihúzott mellkassal no meg a szárnyai rebegtetésével igyekszik felhívni magára a figyelmet, mielőtt azonban igazán beleereszkedhetne a vízbe megcsúszik a talpa, és hatalmas csobbanással vágódik be a medencébe.*
//Fürdőház//
*Merchen napjai olybá tűnnek, mintha mind hosszabbnál hosszabbra nyúlnának, holott pontosan tudja, hogy ez a világ törvényeivel teljesen szemben állnak. Valahogy mégis így érzi, s jobb kikapcsolódást nem is tud most elképzelni, mint csendes magányában elmerülni a forró fürdőben. Ezért hát úgy dönt, hogy minden további üzletet egyelőre félretesz, és szán egy kis időt a legfontosabb személyre az életében: saját magára. Ellátogat hát a Pegazus fogadóba, ahol nagy becsben tartott vendég, épp csak a szokásos italát nem töltik ki neki érkeztére. Illedelmesen köszön is, csacsog egy kicsit az éppen a pultban álló személyzettel a családról, pletykákról és miegymásról, csak ezután veszi célba a fürdőházat. Habár ruhái gyönyörűen pompásak, neki is elege lesz belőlük egy idő után, ezért kifejezetten örül neki, hogy végre leveheti a szúk darabokat. Mire mindennel végez, csak a derekára kötött törölközőalkalmatosság marad, és egy szíj, melyet a művelet végére hagy, ez ugyanis a legérzékenyebb rész. Ez rejti szárnyait. Óvatos mozdulatokkal enged a szorításából, amit egy visszafogott de annál elégedettebb nyögés követ ahogy azok kiszabadulnak. Szárnyai roppant színesek, türkíz és lila, és mindenféle amit csak el lehet képzelni, az összkép mégis olyan, mintha egybefüggő mintázat lenne. Hosszan és szélesre tárja őket, kinyújtóztatva az egész napos bezártság után, hogy végül így indulhasson a vízbe. Nem furcsa neki, hogy nincs egyedül, bár gyakran saját fürdőt szokott kérni, most valahogy nincs hozzá hangulata, csak egy a számára szimpatikus helyet néz ki, ahol éppen egy igencsak csinos és fiatal hölgy áztatja bájait. ~Legalább a szemem is tudom majd pihentetni valamin.~ Gondolja magában, és behúzott hassal, kihúzott mellkassal no meg a szárnyai rebegtetésével igyekszik felhívni magára a figyelmet, mielőtt azonban igazán beleereszkedhetne a vízbe megcsúszik a talpa, és hatalmas csobbanással vágódik be a medencébe.*
7085. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-17 18:27:33
Üzenet elküldve: 2025-12-17 18:27:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Kötődni nehéz, fáj, de mégis jó//
//Fürdőház//
*Szíve úgy dobog, mintha ki akarna ugrani a helyéről, ha nyel, torkában gombócot érez, kezei remegnek, az agya pedig mintha eltévedt volna egy útvesztőben. Egy levél az oka, melyet Miradea, a szolgálólánya adott a kezébe, mikor megtalálta a földön, amikor az irodáját takarította. Ő nem vette észre, és bár más se tette volna. A levelet Pashthra írta, aki ezek szerint visszatért, de nem hozzá. Nem kereste őt személyesen, csupán ezt a szomorú üzenetet hagyta, melynek tartalma rosszabbnál rosszabb forgatókönyveket juttat az eszébe. Eddig próbálta tagadni, de a baj talán sokkal nagyobb, mint hitte. Hogy mi folyik pontosan a világban, arról nem tud meg többet, de az biztos, hogy a fiú szőrén-szálán eltűnt. A páncélja, a holmijai, minden. Elment. Köszönés nélkül. Nem szabadna, de ez most valamiért a kelleténél nagyobb szomorúsággal tölti el.
Dolgoznia kellene vagy az előadásaira készülni, de ez után a hír után nincs semmi kedve egyikhez sem. Pedig milyen szép nap is a mai! Kora este van, Oren napja, a folyók havában, pontosan egy hattal a születésnapja előtt, amire kevés rosszabb ajándékot kaphatott volna.
Sokáig csak tétlenül bámul maga elé az átkozottul kényelmes fotelében ülve, míg végül úgy nem dönt, hogy szeretné vízbe fojtani a bánatát. Arra a helyre indul, amit egykor, nem is olyan régen még otthonának nevezhetett. A Pegazus Fogadó Fürdőházát látogatja meg. Gyakran jön ide, s mióta az előadásai egyre ismertebbek városszerte, őt is többen fel szokták ismerni. Ma azonban nem csal mosolyt az arcára egyik kedves „Üdvözlöm, művésznő!” megszólítás sem. Persze, miután gyakori vendég már itt, nem esik nehezére most sem 30 arannyal támogatni a Fürdőházat.
Ruháit leveszi magáról az öltözőben, gondosan és precízen összehajtogatja, majd az erre alkalmas szekrénybe helyezi őket, végül az egyik medence felé veszi az irányt. Elmerül a kellemesen meleg vízben, lehunyja a szemeit, és igyekszik semmire sem gondolni, csupán élvezni azt, amit ez az élmény adhat. Jobb is ez most így, a gondolatai, ha rájuk figyelne, csak újra felzaklatnák…*
//Fürdőház//
*Szíve úgy dobog, mintha ki akarna ugrani a helyéről, ha nyel, torkában gombócot érez, kezei remegnek, az agya pedig mintha eltévedt volna egy útvesztőben. Egy levél az oka, melyet Miradea, a szolgálólánya adott a kezébe, mikor megtalálta a földön, amikor az irodáját takarította. Ő nem vette észre, és bár más se tette volna. A levelet Pashthra írta, aki ezek szerint visszatért, de nem hozzá. Nem kereste őt személyesen, csupán ezt a szomorú üzenetet hagyta, melynek tartalma rosszabbnál rosszabb forgatókönyveket juttat az eszébe. Eddig próbálta tagadni, de a baj talán sokkal nagyobb, mint hitte. Hogy mi folyik pontosan a világban, arról nem tud meg többet, de az biztos, hogy a fiú szőrén-szálán eltűnt. A páncélja, a holmijai, minden. Elment. Köszönés nélkül. Nem szabadna, de ez most valamiért a kelleténél nagyobb szomorúsággal tölti el.
Dolgoznia kellene vagy az előadásaira készülni, de ez után a hír után nincs semmi kedve egyikhez sem. Pedig milyen szép nap is a mai! Kora este van, Oren napja, a folyók havában, pontosan egy hattal a születésnapja előtt, amire kevés rosszabb ajándékot kaphatott volna.
Sokáig csak tétlenül bámul maga elé az átkozottul kényelmes fotelében ülve, míg végül úgy nem dönt, hogy szeretné vízbe fojtani a bánatát. Arra a helyre indul, amit egykor, nem is olyan régen még otthonának nevezhetett. A Pegazus Fogadó Fürdőházát látogatja meg. Gyakran jön ide, s mióta az előadásai egyre ismertebbek városszerte, őt is többen fel szokták ismerni. Ma azonban nem csal mosolyt az arcára egyik kedves „Üdvözlöm, művésznő!” megszólítás sem. Persze, miután gyakori vendég már itt, nem esik nehezére most sem 30 arannyal támogatni a Fürdőházat.
Ruháit leveszi magáról az öltözőben, gondosan és precízen összehajtogatja, majd az erre alkalmas szekrénybe helyezi őket, végül az egyik medence felé veszi az irányt. Elmerül a kellemesen meleg vízben, lehunyja a szemeit, és igyekszik semmire sem gondolni, csupán élvezni azt, amit ez az élmény adhat. Jobb is ez most így, a gondolatai, ha rájuk figyelne, csak újra felzaklatnák…*
7084. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-15 23:06:27
Üzenet elküldve: 2025-12-15 23:06:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Mivel semmiféle kiszolgáló személyzet nincs a közelben, Wertus komótosan feltápászkodik a társai mellől és megindul a pult felé, hogy megrendelje a Szelet húst salátával Gubacsnak, amiért rögtön ki is fizeti a 10 aranyat. Ha már ott van magának is rendel Sült szalonnát és ezért is kifizeti a 12 aranyat . Wrojth, bár nem kért semmit, de azért visz neki Pálinkát20 aranyért. Csak nem fogja visszautasítani, gondolja magában. Mikor mindezzel végzett visszaballag a másik két törpéhez.
Gubacs beszédét ölbe tett kézzel hallgatja végig. De amikor amaz azt taglalja, hogy az erdőben nincs törpe város közbevág.*
- Nem is azt mondtam, hogy az erdőben van, hanem azt, hogy át kell kelnünk az erdőn a hegyekig.
* Ezt szép lassan, tagoltan mondja, hátha már megérti a másik, hogy az erdőn csak átutaznak, nem az a céljuk, hogy ott kóvályogjanak.
Mikor Gubacsnak sehogy sem akar a nyelvére jönni a város neve Wertus előzékenyen kisegíti. Szemét egy pillanatra behunyva csak ennyit mond: *
- Avalurydda. Avalurydda a város neve.
* Ezek után hagyja, hogy amaz befejezze amit mondani szeretett volna. Majd megkérdi tőle: *
- Te Gubacs. Kit szolgáltak azok a szerzetesek akiket emlegetsz? Melyik istenséget?
* Valahogy van egy olyan sejtése, hogy nem Wylnuranát. Eközben csak megérkezik a rendelése. Wertus menten bele is kezd az evésbe, úgy hallgatja tovább Gubacsot. Mikor arra kerül a sor, hogy válaszoljon, nyel egy nagyot, megtörli a szakállát, aztán így szól: *
- Figyeljetek ide! Én egy ideje már keresem a várost.
Hogy miből gondolom, hogy éppen arrafelé kell keresni? Egyrészt ismerek jó pár legendát és mondát, ami a város elhelyezkedését írja körül. Mindegyik arra utal, hogy valahol ott kell lennie. Másrészt, ha megnéztek egy világtérképet, akkor magatok is beláthatjátok, hogy az erdőn túli hegyek fekvése a legideálisabb arra, hogy a törpék fővárosát rejtse. Hogy miért?
Mert szinte mind a négy város egyenlő távolságra esik tőle. Ez kereskedelmi szempontból ideális, hiszen minden népet elértek, akikkel kereskedtek. Emellett keletről egy sűrű erdő és egy tó határolja, nyugatról szintén erdősségen keresztül tudod csak elérni. Északról és délről pedig a magas hegyek teszik lehetetlenné, hogy egy nagyobb hadjáratot indítsanak ellene.
Én mondom nektek. Törpe ésszel nem tudnék jobb helyet a fővárosnak, mint azt…
* Látszik rajta, hogy mennyire magával ragadja a téma. Olyan hévvel beszél róla, hogy kissé meg is feledkezik magáról és a hangját is feljebb viszi. Csak mondandója végén tér vissza a halkabb beszédhez. Wrojth szavaihoz ennyit fűz hozzá: *
- Valóban! A törpék a csapdák mesterei is voltak természetesen! Ehhez is ők értettek a legjobban, mint minden máshoz is. De mi is törpék vagyunk. Törpe ésszel gondolkodunk. Ráadásul mi nem rabolni és fosztogatni megyünk oda, hanem az örökségünkért. Én hiszek abban, hogy Wylnurana istennő a szívünkbe lát és nincs gondolat, ami elrejtőzhet előle! Bízzunk a gondviselésében! Én hiszek benne, hogy mivel szándékunk tiszta segíteni fog minket küldetésünkben!
* Ezek után figyelmesen és érdeklődve hallgatja tovább törpe testvérét. *
- Úgy érzem nagy hasznára leszel te is a küldetésünknek, ahogy Gubacs! Az orkokat én is gyűlölöm! De ez az emberek városa. Mi törpék itt csak egy lenézett faj vagyunk. Nem érdemlik meg ezek, hogy a drága törpe vérünkből akár egy cseppet is feláldozzunk értük! Mégis mit adnának cserébe érte? Kiszúrnák a szemünket pár arannyal, ha meg elesnénk, még örülnének is neki, hogy legalább a zsoldunkat sem kérjük. Ugyan már! Hidd el jobb helyed lesz mellettünk, főként, ha rátalálunk arra amit keresünk! Egyszóval én nem időznék itt, ebben a városban túl sokat. Készüljünk fel az útra mihamarább és induljunk! Nincs vesztegetni való időnk, hiszen bármikor rosszabbra fordulhat itt a helyzet és akkor kijutnunk is nehéz lesz innét.
* Ezután hátradől székében, kezeit újra ölébe teszi. Az ételéről megfeledkezve kérdezi: *
- Szóval? Mi a véleményetek? Velem tartanátok az utamon?
//Törpe piac//
* Mivel semmiféle kiszolgáló személyzet nincs a közelben, Wertus komótosan feltápászkodik a társai mellől és megindul a pult felé, hogy megrendelje a Szelet húst salátával Gubacsnak, amiért rögtön ki is fizeti a 10 aranyat
. Ha már ott van magának is rendel Sült szalonnát és ezért is kifizeti a 12 aranyat . Wrojth, bár nem kért semmit, de azért visz neki Pálinkát20 aranyért. Csak nem fogja visszautasítani, gondolja magában. Mikor mindezzel végzett visszaballag a másik két törpéhez.Gubacs beszédét ölbe tett kézzel hallgatja végig. De amikor amaz azt taglalja, hogy az erdőben nincs törpe város közbevág.*
- Nem is azt mondtam, hogy az erdőben van, hanem azt, hogy át kell kelnünk az erdőn a hegyekig.
* Ezt szép lassan, tagoltan mondja, hátha már megérti a másik, hogy az erdőn csak átutaznak, nem az a céljuk, hogy ott kóvályogjanak.
Mikor Gubacsnak sehogy sem akar a nyelvére jönni a város neve Wertus előzékenyen kisegíti. Szemét egy pillanatra behunyva csak ennyit mond: *
- Avalurydda. Avalurydda a város neve.
* Ezek után hagyja, hogy amaz befejezze amit mondani szeretett volna. Majd megkérdi tőle: *
- Te Gubacs. Kit szolgáltak azok a szerzetesek akiket emlegetsz? Melyik istenséget?
* Valahogy van egy olyan sejtése, hogy nem Wylnuranát. Eközben csak megérkezik a rendelése. Wertus menten bele is kezd az evésbe, úgy hallgatja tovább Gubacsot. Mikor arra kerül a sor, hogy válaszoljon, nyel egy nagyot, megtörli a szakállát, aztán így szól: *
- Figyeljetek ide! Én egy ideje már keresem a várost.
Hogy miből gondolom, hogy éppen arrafelé kell keresni? Egyrészt ismerek jó pár legendát és mondát, ami a város elhelyezkedését írja körül. Mindegyik arra utal, hogy valahol ott kell lennie. Másrészt, ha megnéztek egy világtérképet, akkor magatok is beláthatjátok, hogy az erdőn túli hegyek fekvése a legideálisabb arra, hogy a törpék fővárosát rejtse. Hogy miért?
Mert szinte mind a négy város egyenlő távolságra esik tőle. Ez kereskedelmi szempontból ideális, hiszen minden népet elértek, akikkel kereskedtek. Emellett keletről egy sűrű erdő és egy tó határolja, nyugatról szintén erdősségen keresztül tudod csak elérni. Északról és délről pedig a magas hegyek teszik lehetetlenné, hogy egy nagyobb hadjáratot indítsanak ellene.
Én mondom nektek. Törpe ésszel nem tudnék jobb helyet a fővárosnak, mint azt…
* Látszik rajta, hogy mennyire magával ragadja a téma. Olyan hévvel beszél róla, hogy kissé meg is feledkezik magáról és a hangját is feljebb viszi. Csak mondandója végén tér vissza a halkabb beszédhez. Wrojth szavaihoz ennyit fűz hozzá: *
- Valóban! A törpék a csapdák mesterei is voltak természetesen! Ehhez is ők értettek a legjobban, mint minden máshoz is. De mi is törpék vagyunk. Törpe ésszel gondolkodunk. Ráadásul mi nem rabolni és fosztogatni megyünk oda, hanem az örökségünkért. Én hiszek abban, hogy Wylnurana istennő a szívünkbe lát és nincs gondolat, ami elrejtőzhet előle! Bízzunk a gondviselésében! Én hiszek benne, hogy mivel szándékunk tiszta segíteni fog minket küldetésünkben!
* Ezek után figyelmesen és érdeklődve hallgatja tovább törpe testvérét. *
- Úgy érzem nagy hasznára leszel te is a küldetésünknek, ahogy Gubacs! Az orkokat én is gyűlölöm! De ez az emberek városa. Mi törpék itt csak egy lenézett faj vagyunk. Nem érdemlik meg ezek, hogy a drága törpe vérünkből akár egy cseppet is feláldozzunk értük! Mégis mit adnának cserébe érte? Kiszúrnák a szemünket pár arannyal, ha meg elesnénk, még örülnének is neki, hogy legalább a zsoldunkat sem kérjük. Ugyan már! Hidd el jobb helyed lesz mellettünk, főként, ha rátalálunk arra amit keresünk! Egyszóval én nem időznék itt, ebben a városban túl sokat. Készüljünk fel az útra mihamarább és induljunk! Nincs vesztegetni való időnk, hiszen bármikor rosszabbra fordulhat itt a helyzet és akkor kijutnunk is nehéz lesz innét.
* Ezután hátradől székében, kezeit újra ölébe teszi. Az ételéről megfeledkezve kérdezi: *
- Szóval? Mi a véleményetek? Velem tartanátok az utamon?
7083. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-15 14:33:16
Üzenet elküldve: 2025-12-15 14:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Olybá tűnik, hogy neki nem kell felszólalni a nagy kiabálások után, idősebbik tagjuk kezébe veszi a helyzetet. Amint mind a hárman elfoglalták méltó helyüket az asztal körül, Wertus szavai villámcsapásként érik a rőtszakállút. Tesz egy sunyi mogorva pillantást felé, de nem mond rá semmit. Egyrészt több marad nekik, másrészt az ő problémája. Kezével megragadja a korsóját, majd azt lassan a szájához emeli. *
~ „Ott kell lennie.” Azért ennél kicsit többre lesz szükség öreg. ~
* Gondolja magában egy gúnyos hangon, közben pedig tekintetét át is fordítja kedves idegenvezetőjükre. Érdekes egy társasággal fújták össze a szelek az utóbbi napokban. Gazemberek, parancsnokok, korrupt önmagukat szerető nemesek. Utóbbiban nem is biztos, hogy ritkaság. A következő kérdésen még Wrojth is meglepődik, mert fején találta a szöget részeg barátjuk. *
- Na, ja. Ha valamit tudunk a törpékről, akkor az az, hogy nem valami nyitott lelkek voltak. Ha megtaláljuk a helyet, szinte biztos vagyok benne, hogy becsapdázták az utókornak. Nem is beszélve arról, hogy bármelyik rom a fejünkre omolhat.
* Veti fel a saját véleményét a dologról. Bár nem mondta ki nyíltan, hogy benne van, szavai mégis arról árulkodnak, hogy már tervezi is az út többi részét. *
- Karavánkísérő vagyok, vagyis voltam, amíg még volt kit kísérni. Az orkoknak hála most munka szűkében vagyok. Gondoltam viszonyon a kedvességüket és csatlakozok az őrséghez, hogy levághassam néhányukat, de erre még nem került sor.
* Mondja röviden, majd monológja után nagyot kortyol a söréből. Ez a hazugság még hihető is a jelenlegi helyzeteket figyelembe véve. Még ha nem is ez lenne a helyzet, ki kételkedne ebben. *
- Pont jókor futottunk össze, de még nem tettem le erről. Az utolsó nevetés az enyém lesz, még akkor is, ha beledöglök. Csak várjátok ki!
* Jelenti ki, majd korsóját a magasba emeli. *
//Törpe piac//
* Olybá tűnik, hogy neki nem kell felszólalni a nagy kiabálások után, idősebbik tagjuk kezébe veszi a helyzetet. Amint mind a hárman elfoglalták méltó helyüket az asztal körül, Wertus szavai villámcsapásként érik a rőtszakállút. Tesz egy sunyi mogorva pillantást felé, de nem mond rá semmit. Egyrészt több marad nekik, másrészt az ő problémája. Kezével megragadja a korsóját, majd azt lassan a szájához emeli. *
~ „Ott kell lennie.” Azért ennél kicsit többre lesz szükség öreg. ~
* Gondolja magában egy gúnyos hangon, közben pedig tekintetét át is fordítja kedves idegenvezetőjükre. Érdekes egy társasággal fújták össze a szelek az utóbbi napokban. Gazemberek, parancsnokok, korrupt önmagukat szerető nemesek. Utóbbiban nem is biztos, hogy ritkaság. A következő kérdésen még Wrojth is meglepődik, mert fején találta a szöget részeg barátjuk. *
- Na, ja. Ha valamit tudunk a törpékről, akkor az az, hogy nem valami nyitott lelkek voltak. Ha megtaláljuk a helyet, szinte biztos vagyok benne, hogy becsapdázták az utókornak. Nem is beszélve arról, hogy bármelyik rom a fejünkre omolhat.
* Veti fel a saját véleményét a dologról. Bár nem mondta ki nyíltan, hogy benne van, szavai mégis arról árulkodnak, hogy már tervezi is az út többi részét. *
- Karavánkísérő vagyok, vagyis voltam, amíg még volt kit kísérni. Az orkoknak hála most munka szűkében vagyok. Gondoltam viszonyon a kedvességüket és csatlakozok az őrséghez, hogy levághassam néhányukat, de erre még nem került sor.
* Mondja röviden, majd monológja után nagyot kortyol a söréből. Ez a hazugság még hihető is a jelenlegi helyzeteket figyelembe véve. Még ha nem is ez lenne a helyzet, ki kételkedne ebben. *
- Pont jókor futottunk össze, de még nem tettem le erről. Az utolsó nevetés az enyém lesz, még akkor is, ha beledöglök. Csak várjátok ki!
* Jelenti ki, majd korsóját a magasba emeli. *
7082. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-15 13:59:48
Üzenet elküldve: 2025-12-15 13:59:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Törpe piac//
* Belépőjük bár hangos és figyelemfelkeltő, nem sok idegent mozgat meg különösebben az ingyen sör lehetősége. Az ősz szakállú törpéből facsarja ki talán a legtöbb reakciót, de rajta se a hatalmas lelkesedés vagy hála jeleit véli felfedezni. Talán valami rosszat mondott? Hamar kioktatásban is részesül Wertustól, mire elhúzza a száját.
~ Ezt mondhattad volna korábban is! ~ Egy rövidke megbánás látszik az arcán, de visszaszívni már nem tudja a szavait. Aztán amikor elfordul a másik törpétől, hogy ismét a pult felé vegye az irányt, még a szemeit is megforgatja.
~ Ugyan már! ~ Még, ha a kocsma telve is lenne nagy kincsvadászokkal és fosztogatókkal, akkor se valószínű, hogy hinnének a részeg törpe szavainak arról, hogy tudja, hol van Wylnurana. Egyébként nem is tudja. És ahogy elnézi, egyikük se tudja. Akkor nem mindegy, hányan hallják még rajtuk kívül? Akárhogy is, egy perc múlva már az egyik félreeső asztalnál ül a három törpe. Ha már ő meghívta az egész fogadó népét egy-egy korsó sörre, nem esik nehezére elfogadni Wertus felajánlását. *
– Káposztasalátát kérek egy szelet hússal! * Mondja határozottan maga elé, mintha ott állna mellettük egy minden kívánságukat leső szorgos pincér. Talán úgy gondolja, hogy Wertus maga lesz ez a pincér. De a rendelésről ennyit. Fontosabb napirendi pontokat is meg kell még tárgyalniuk. Kiderül, hogy ő lesz a vezetőjük. Micsoda megtiszteltetés! *
– Baragarra szakállára! Hát így máris más! A csótányát neki! Persze, persze, persze! A lápvidék gyerekjáték, köptem már nagyobbat, mint amekkora az ingovány! De az erdő! Burr, burr, burr! Bogarasabb, mint a szeszgyártó törpe neje! No, az ám a nagy kihívás! Ott csak egy út van, amin a kereskedők járnak, de ősi törpe város az bizony nincs! Én legalábbis nem láttam, mikor ott jártam. Ha meg letérünk az útról, könnyű elveszni. * Beleiszik a sörébe, megvárja, hátha a többieknek van hozzáfűzni valójuk. Aztán folytatja, egyúttal válaszolva Wertus kérdésére is. *
– Én biz' már mondtam, honnét jöttem: Bűbelakból! Ott nőttem fel a bűbelaki szerzetesek között az erdőben, de vissza nem mennék semmi kincsért! No, persze az nem pont ott van, mint az a város, amit mondasz, hogy is hívják, itt van a nyelvem hegyén… Na az! * Tekintve, hogy egészen csecsemő kora óta ott lakott a szerzetesek otthonában, nem sok érdekeset tud mesélni arról, hogy hogyan került ide. Nemrég a piactér kellős közepén ordibált, most meg fajtársaival ül egy kocsmában és Wylnuranába tart. Úgy, hogy eddig nem is hallott arról a helyről vagy, ha hallott is, nem tartotta olyan fontosnak, hogy megjegyezze.
Most viszont hatalmába kerítette a kalandvágy, és kész lenne akár meg is halni, csak hogy láthassa az ősi törpe várost vagy a romjait. Csak épp nem érti, hogy fogják ezt megvalósítani. Megint iszik egy kicsit a söréből, majd mindkét könyökével az asztalra könyököl, és kissé előre hajol. *
– Mondjuk, hogy odavezetlek titeket Búbánatba! No, de aztán? Nem is tudjuk, hol az a város vagy, hogy néz ki a bejárata! Te mit mondasz? * Néz ismét Wertusra, mert ő az ötletgazda, biztos van valami terve. *
//Törpe piac//
* Belépőjük bár hangos és figyelemfelkeltő, nem sok idegent mozgat meg különösebben az ingyen sör lehetősége. Az ősz szakállú törpéből facsarja ki talán a legtöbb reakciót, de rajta se a hatalmas lelkesedés vagy hála jeleit véli felfedezni. Talán valami rosszat mondott? Hamar kioktatásban is részesül Wertustól, mire elhúzza a száját.
~ Ezt mondhattad volna korábban is! ~ Egy rövidke megbánás látszik az arcán, de visszaszívni már nem tudja a szavait. Aztán amikor elfordul a másik törpétől, hogy ismét a pult felé vegye az irányt, még a szemeit is megforgatja.
~ Ugyan már! ~ Még, ha a kocsma telve is lenne nagy kincsvadászokkal és fosztogatókkal, akkor se valószínű, hogy hinnének a részeg törpe szavainak arról, hogy tudja, hol van Wylnurana. Egyébként nem is tudja. És ahogy elnézi, egyikük se tudja. Akkor nem mindegy, hányan hallják még rajtuk kívül? Akárhogy is, egy perc múlva már az egyik félreeső asztalnál ül a három törpe. Ha már ő meghívta az egész fogadó népét egy-egy korsó sörre, nem esik nehezére elfogadni Wertus felajánlását. *
– Káposztasalátát kérek egy szelet hússal! * Mondja határozottan maga elé, mintha ott állna mellettük egy minden kívánságukat leső szorgos pincér. Talán úgy gondolja, hogy Wertus maga lesz ez a pincér. De a rendelésről ennyit. Fontosabb napirendi pontokat is meg kell még tárgyalniuk. Kiderül, hogy ő lesz a vezetőjük. Micsoda megtiszteltetés! *
– Baragarra szakállára! Hát így máris más! A csótányát neki! Persze, persze, persze! A lápvidék gyerekjáték, köptem már nagyobbat, mint amekkora az ingovány! De az erdő! Burr, burr, burr! Bogarasabb, mint a szeszgyártó törpe neje! No, az ám a nagy kihívás! Ott csak egy út van, amin a kereskedők járnak, de ősi törpe város az bizony nincs! Én legalábbis nem láttam, mikor ott jártam. Ha meg letérünk az útról, könnyű elveszni. * Beleiszik a sörébe, megvárja, hátha a többieknek van hozzáfűzni valójuk. Aztán folytatja, egyúttal válaszolva Wertus kérdésére is. *
– Én biz' már mondtam, honnét jöttem: Bűbelakból! Ott nőttem fel a bűbelaki szerzetesek között az erdőben, de vissza nem mennék semmi kincsért! No, persze az nem pont ott van, mint az a város, amit mondasz, hogy is hívják, itt van a nyelvem hegyén… Na az! * Tekintve, hogy egészen csecsemő kora óta ott lakott a szerzetesek otthonában, nem sok érdekeset tud mesélni arról, hogy hogyan került ide. Nemrég a piactér kellős közepén ordibált, most meg fajtársaival ül egy kocsmában és Wylnuranába tart. Úgy, hogy eddig nem is hallott arról a helyről vagy, ha hallott is, nem tartotta olyan fontosnak, hogy megjegyezze.
Most viszont hatalmába kerítette a kalandvágy, és kész lenne akár meg is halni, csak hogy láthassa az ősi törpe várost vagy a romjait. Csak épp nem érti, hogy fogják ezt megvalósítani. Megint iszik egy kicsit a söréből, majd mindkét könyökével az asztalra könyököl, és kissé előre hajol. *
– Mondjuk, hogy odavezetlek titeket Búbánatba! No, de aztán? Nem is tudjuk, hol az a város vagy, hogy néz ki a bejárata! Te mit mondasz? * Néz ismét Wertusra, mert ő az ötletgazda, biztos van valami terve. *
7081. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:38:16
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:38:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esti iszogatás//
//Zárás//
- Köszönöm a tanácsokat Tűzdereng uram. *Megjegyzi, amit a törpe harcos tanácsol neki. Élelem és víz a pincébe. Ezt meg tudja oldani. Nem lesz nehéz. Piacra kell csak elmenni. Hálás a törpe tanácsaiért. Az nagyon rossz, hogy az orkok ostromra készülnek.* - Remélem elkerüljük. *Bízik benne, hogy nem történik meg. De hallgat a törpére. Nem árt felkészülni. A törpének lassan mennie kell. Fesgrarnak is mennie kellene lassan mert sötétedik.* - Nagyon szívesen Tűzdereng uram. Minden jót! *Elköszön a törpétől és szedelőzködik. Minden holmiját felveszi és elmegy a kocsmából. Elindul hazafelé aludni.*
//Zárás//
- Köszönöm a tanácsokat Tűzdereng uram. *Megjegyzi, amit a törpe harcos tanácsol neki. Élelem és víz a pincébe. Ezt meg tudja oldani. Nem lesz nehéz. Piacra kell csak elmenni. Hálás a törpe tanácsaiért. Az nagyon rossz, hogy az orkok ostromra készülnek.* - Remélem elkerüljük. *Bízik benne, hogy nem történik meg. De hallgat a törpére. Nem árt felkészülni. A törpének lassan mennie kell. Fesgrarnak is mennie kellene lassan mert sötétedik.* - Nagyon szívesen Tűzdereng uram. Minden jót! *Elköszön a törpétől és szedelőzködik. Minden holmiját felveszi és elmegy a kocsmából. Elindul hazafelé aludni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394