// Yarrod, Riku, Quantall //
*A mélységi szavai egy pillanatra megnyugtatják, halovány mosollyal pakolja is végül le a megürült poharat. Ám a tündérnél nagyon rajta kell lennie az ügyön, hogy ne fussa el megint a méreg. Igyekszik azzal nyugtatni magát, hogy csak az alkohol ártott meg ennyire a csöppségnek, józanul meg már az sem biztos, hogy lesz alkalma pár szót váltani vele. Nagy meglepetéssel jár, hogy végül csak elszáll a mérge, s még a kis mitugrász szavaira is csak mosolyogva legyint. Tisztában van azzal, hogy egy szavát sem hiszi, de nem is igazán érdekli. Nem is őt akarja elkápráztatni, hanem a szőke asztaltársát, hiszen akár hogy is nézte az elmúlt percekben a triót még mindig az ember tűnik pénzesebbnek közülük. Ha ő hisz neki az már fél út a nyerésig.
A nagyobb meglepődéssel mégis az jár számára, ahogy a rögtönzött jóslata hatott a férfira. Az együtt töltött éjszaka meg sem lepi, hogy kecsegtetően hathat a hímre, ami jobban felkelti figyelmét a bosszú emlegetése. A jósláshoz nem ért, de megtanulta kiismerni az embereket, s ahogy a méregzöld szemekbe fúrja saját smaragd íriszeit már tudja, hogy jó pontba döfött. És mégis hirtelen elkapja a bűntudat. Ez viszont már olyan érzés, ami igen távol áll tőle. Ahogy az arany a kezébe kerül csak az ajkába harapva szorít az érmékre. Valahogy most mégsem tűnik olyan nyerőnek ez az üzlet.*
- Nem volt feltartás... Amúgy sem volt különösebb dolgom mára.
*Dünnyögi halkan maga elé, majd amint a férfi felkel és távozóra fogja hirtelen pattan is fel a székről utána pillantva. Sosem érzett semmi különösebbet ilyen dolgok után, mikor valakinek sikerült pont beletalálni olyan dologba a lelkében, mely jó tápanyaga lehet egy kiváló jóslásnak, de most határozottan nem tetszett neki, amit a férfi szemeiben pillantott meg. Ahogy Yarrod visszafordul a szavaitól csak újabb görcs áll a gyomrába. Tétován toporog egy ideig, azt figyelve, ahogy távozik a szobák felé.*
- A szentségit te lökött tyúk.
*Dünnyögi maga elé, ahogy hátrébb tolva a széket fel is kapja magára köpenyét megindulva a lépcsők felé, miközben az aranyat rendületlenül szorongatja.*
- Bocsássatok meg egy pillanatra.
*Szól még hátra a másik két hímnek, majd gyors léptekkel halad is tovább, a köpeny veszettül követi suhogva vékony bokái körül. Ha ma is csak összeszedte volna a holmiját és tovább állna, ahogy szokott bizonyára gyötörné a bűntudat. Amúgy sem mondott semmi jóslatot, csak azokat az átoknak is ható badarságokat. Így jogtalanul birtokolja ezt a pár aranyat. Látta jól a gyűrűből, hogy ezzel nem fosztotta ki a férfit, de valahogy az esze most a háttérbe bújt, a szíve pedig azt sugallja, hogy adja vissza azt a tulajdonosának. Amint felér még futólag látja a szobát, melynek ajtaja Yarrod után csukódik be. Ahogy meg is áll előtte mély sóhajjal forgatja meg a szemeit, pár szitkot gondolva magára, hogy tényleg képes most itt érzelgősködni. Végül csak összeszedi a maradék bátorságát és bekopogtat a vaskos ajtón.*
- Yarrod? Remélem jól láttam, hogy ebben a szobában tűntél el. Rini vagyok. Pár szót válthatnánk? Utána esküszöm, ha pihenni kívánsz hát pihenni hagylak.
*Dünnyögi, miközben a padlózatot fürkészi. Majd arra fogja a pénz visszaadását, hogy így nem ér fizetni, ha nem kapott érte semmi hihető jóslatot. Ha meg nem nyit ajtót, mert esetleg már ki is dőlt az alkohol miatt akkor még könnyebb lesz a dolga. Besurran, leteszi a férfi mellé az aranyakat, majd mint ki jól végezte dolgát távozik is csendesen.*