//Fényfohász//
- A józan ész tényleg azt súgja, hogy féljünk tőlük. *Ismeri be Viel, ezzel együtt pedig nyilvánvalóan azért sem haragszik, hogyha Titthy és Árnyék nem lesznek feltétlenül legjobb barátok. Neki már az is elég, ha elsőre csak együtt utaznak, aztán ki tudja, lehet, hogy a tündér még meg is kedveli a nagy, hálás ebet.* De Árnyék igazán nem olyan, mint a vadállatok. Már eleve hátasnak árulták a piacon, szóval mondhatni, körülbelül olyan jámbornak képezték, mint egy lovat. Csak sokkal kisebb!
*Egy biccentéssel megköszöni a lánynak, hogy segít az ajtóval, így épségben kijut az épületből a szelet husival. Az istállóba már egyszerűbben bejut, és a lábával kinyitja az egyik rekeszt. Nem volt zárva, de nem is volt szükség rá, Árnyék már ennyiből is értette, hogy nem szabad kimenni, mivel azonnal oda is siet a lányhoz. Elsőre tényleg rémisztő lehet még a legnagyobb állatbarát számára is, óriási, a fekete bundája pedig a földet söpri, lábai nagyokat dobbannak a döngölt padlón. Mozgása azonban éppen emiatt kicsit lomha, „mackós”, ha úgy tetszik. A félhomályban két kicsi gombszeme ki se látszik, csak a rózsaszín nyelvből lehet sejteni, hova való pontosan a finom sülthús.*
- Hát szia, Árnyék! *Kiáltja a lány boldogan. Nagy szimatolás hallatszik, persze az állatot mindenekelőtt a tányér izgatja. Viel nem tudja elég magasra tartani, hogy ne lásson bele, na meg persze hogy ne dugja bele az orrát.* Jól van, jól van, mindjárt kapsz belőle!
*A tündér rámosolyog Titthyre, és reméli, hogy a lány ennyitől még nem rettent el. Abban biztos lehet, hogy Árnyék számára a hús jóval finomabb falat, mint bármelyik tündér. Kivesz egy darabot, és hamm, az eb el is tünteti, majd megnyalja a száját. Boldogan szuszog, és csapkodó farokkal várja a folytatást.*
- Nos, ő Árnyék. Nagy bohóc, de jó fiú. És a jó fiúknak jár a husi. *Vakargatja meg a füle tövét, ott, ahol a legjobban szereti. Ezután jönnek az újabb meg újabb húsfalatok, és sorra eltűnnek a feneketlen pocakban.* Régóta vár már rám szegény.
*Árnyék egyelőre gyakorlatilag tudomást sem vesz Titthyről, úgyhogy a lány biztonságos távolságból szemlélheti meg az ebet. Viel reméli, hogy közelebb mer jönni, vagy ha nem, legalább arra rájön, hogy nincs mitől tartania.*
- Na, mit szólsz, Titthy? *Mosolyog.*