//Várt váratlan//
*Szívesen végighallgatná azt az okfejtést az időről. Akinek folyton-folyvást be van táblázva a napja, az igen nehezen tudja elképzelni, hogy lehet másként is. A reggel az reggel, ha a nap első sugara éri, akkor fel kell ébredni, hiszen várnak rá a teendők. A mostani virradatnál sem lenne ez másképpen, csakhogy képes lenne és nem aludna, hogy ne legyen vége. Volt már fáradt, kibírná most is. Vagy egyszer talán megengedheti magának azt is, hogy ne a rendszer szerint létezzen. A kérdés is csak arra emlékezteti, hogy milyenek is az ő napjai és milyenek voltak. Hozzábújva a másikhoz, aki karjaiban igencsak sínylődik, olyan távolinak tűnik minden, ami ő és ami vár rá, vagy ami volt. Régen volt ilyen jó napja, s hogy elengedte volna magát ennyire valamikor? Talán olyan nem is történt. *
- Ó, Édes. *Nevet fel halkan.* - Nem tudtad, hogy a világ legunalmasabb nője van most melletted? *Ezt a napot leszámítva, vagy néhány helyzetet, amiről a másik már úgyis tud, nem sok olyan dolog történik vele, ami érdekes lehet. Még el is tudná szomorítani a tény, ha nem tudná, hogy igen is képes oldott és szórakoztató lenni. Mert ma legalább sikerült. Az is valami.*
- Még csak most bújtam elő. Amit te látsz azt kevesen, vagy inkább senki. Nem hiába hagytam hátra azt az életet. De azért akadtak szép pillanatok. Viszont, ha szórakozásnak lehet nevezni azt, hogy hogyan üldöztem el azokat, akiket anyám nekem szánt, akkor volt benne részem.
*Nem tudja leállítani a kezét, érinteni akarja az elf bőrét.*
- Ahogy sokakban meg lehet találni azt, hogy mitől vágyakozik igazán, úgy azt is, hogy mi borzasztja el. Nem sokan szeretik azokat a lányokat, akik véletlenül felgyújtják az ingujjad vacsora közben, vagy aki olyan végtelenül ostoba, hogy nem tud válaszolni egy eldöntendő kérdésre. De a szüleim arca is megfizethetetlen, amikor rájönnek, hogy ahhoz nem értek, amit az egész család űz ősidők óta. Persze aztán kiderült, hogy csak játszom. Emiatt ismerem azt az őszinte vigyort, amit itattam a nővel. De addig igen jól űztem. *Kuncog fel, ezt szemléltette a mellettük lévő szobában is többek között.*
- Ezért is jutott eszembe a fürdőben, hogy milyen szép lenne, ha tőled is látnának egy műsort. Valahogy sosem ment egy lenni közülük, de ez így jó. És képzeld, ma úgy rabolt el egy vérszomjas doktor, hogy megmutatta milyen, ha jól érzem magam. Ha tudom, hogy ez ilyen... *Ad néhány kis csókot köszönete jeléül a férfi nyakára, érintve később a hosszú füleket is.*