//Kérdésözön//
*Taitos kezében a virág, a letakarás ellenére is láthatóan lüktet már, mikor Worenth megcélozza őket kezével.*
-Harath!
*Kiált az első rezdülésre Taitos, ő maga pedig az asztal alá igyekszik bukni, ám a fekete kitörés így arca helyett homlokát még eléri. Egy pillanatra eljátszik azzal, hogy eloszlatja a varázst, és rászabadítja a poklot egyrészt az úgy tűnik lecsúszott mágusra, de nem vitás, nem érdemes kockáztatnia.*
~Csak még egy kicsit!~
*Reménykedik, hogy néhány szemhunyásnyi ideig még kitart a fenti nép, mire a kitörés átmos mindent a fogadóban. Így is történik. Az ijedtség heve lassan napfényes boldogsággá csitul Taitosban, ezek szerint elsült a varázslat, és most másfél órán át békesség lesz.*
~Hiába próbálta magát menteni, még idejében elkaptuk, sőt, megölni sem tudott.~
*Örvend magának, feltápászkodván pedig felsegíti mindazokat, akik netán elestek, majd a rá meredő, az ő szemében, s igéje miatt az övében is barátságos népekre tekint, akik a fogadóban üldögélnek.*
-Elkaptunk egy fekete mágust!
*Emeli közben felkapott poharát, majd szintén kedélyesen felel Worenthnek is. Érezhető a mágia hatása.*
-Jól bizony, nem fogsz ki rajtam!
*Kacsint, majd leül.*
-Bizony, hívjátok az őröket, csak még iszunk egyet a vén mesterrel, mielőtt felel tetteiért.
*Mert bizony Taitosnak kezd összeállni egy kép, főleg Worenth szavai után felel mosolyogva.*
-Egyértelmű volt, Worenth mester. A holtak mezeje után minden előjel nélkül eltűnsz, nem hívod össze a tanácsot, ahol észak ellen kéne szervezkednetek, mint megtudtam ez a te feladatod lett volna.
*Itt szünetet tart, mint egy igazán jó nyomozó, összegez.*
-Aztán pedig megjelensz úgy, mint akinek életét elszívta a sötétség. Egyértelmű volt, hogy a holtak befolyása alatt állsz, a kérdés már csak az, hogy mennyire mentél mélyre a sötétség ösvényén.
*Taitos emlékszik arra, mit Krestvirrel jósoltak otthon.*
~Valószínűleg csak a tébolyult, lecsúszott mágus kategória, s nem romlott velejéig, noha lehet, csak ezt akarja láttatni.~
*Pörgeti agyát, de hátsó szándéknak, gonoszkodásnak, áskálódásnak itt most nincs helye.*
~Valószínűleg igazat mond, de nekem nem ártót, az is biztos.~
*Kicsit azért elborzad, hiszen az, akit egyszer példaképnek tartott, éppen most lett azzá szemében, akit tűzre vetne, no persze nem most.*
~Fel kellett volna, hogy készüljek erre.~
*Önti el hirtelen a bánat.*
-Persze minden kiderül, amint eloszlatom a varázst.
*Folytatja kevésbé lelkesen.*
-De addig is beszélj, így van hitele szavadnak, míg ha a nap fénye már nem ragyog, nem tudhatom, hogy áldozat vagy-e, vagy gyilkos.
*Igazat szól.*
~A sötét oldal legnagyobb fegyvere a bizonytalanság.~
*Jut Taitos eszébe, hiszen bizonyosságot csak egy módon lehetne szerezni, de az Worenth halálával járna, ezt pedig nem csak a varázslat miatt, azonnal el is veti.*
-Kérdezz most te Szellemjáró!
*Néz Leandanára, majd elkerekedik a szeme.*
-Hű, azért... Megpörkölt!
*Veszi a varázslat hatása miatt közvetlenebbre a figurát és mutatván mire gondol megdörzsöli homolkát.*