//Nabii//
*Türelemmel várja, hogy a fogadós elkészítse az étket. Közben tekintete a ruha alól kibújó kötésekre terelődik. Végigtapogatja karjait, várva valamiféle reakciót saját szervezetétől, mit meg is kap. Fel is szisszen, mikor kicsit erősebben megszorítja egyik vágott bőrfelületét.*
- Fenébe, pedig reméltem, hogy nem fog fájni... *motyogja maga elé. Az ételt nem sokkal később megkapja. A fogadós kedvesen egy tálcát is szolgáltat Umiedia részére, melyen el tudja vinni az étkeket és az italokat. Több nem is kell a lánynak. Megköszöni a segítséget, leszáll a székről és lábaira áll. Egy darabig még próbálgatja egyensúlyát, mire biztos benne, hogy gond nélkül el tudja vinni a tálcát. Mikor ezzel megvan, fel is kapja azt, ügyelve, hogy ne löttyenjen ki semmi a poharakból és megindul, szép lassan asztaluk felé. Út közben elmosolyodik, mikor meglátja az asztalnál ácsorgó nőt. Furcsállja, hogy miért nem ült még le, de ezt nem teszi szóvá, legalábbis egyelőre. Mikor az asztalhoz ér, a hozott dolgokat gyorsan rá pakolja, majd megkapaszkodik valamibe, amibe tud és ami nem az asztal.*
- Parancsoljon, itt van amit kért! Remélem még nem hűlt ki, próbáltam igyekezni vele. Talán mégiscsak a fogadósra kellett volna bíznom, de annyian vannak ott, ki tudja, hogy mikor tudott volna ide jönni az étellel. *mosolyogja zavartan. Némi pihegés után fogja magát és helyet foglal.*
- Ön miért ácsorgott még mindig? Mondtam, hogy én elhozom a rendelést, nyugodtan leülhetett volna. Csak nem arra készült, hogy utánam jön? *kérdi felvont szemöldökkel, majd megrázza fejét.*
- Semmi bajom, egy kis séta még nem árt meg. Csak erősít. Nem fekhetek egész nap, akkor csak elgyengülnének az izmok, mert elszoknának a terheléstől. És sokkal nehezebb lenne visszaszoktatni őket. Így legalább erősödnek is kicsit. *magyarázza, büszkén arra, hogy ilyesmiket tud. Lábait közben kicsit kinyújtja. Saját étkét maga elé vonja, meghagyva a tálcát Nabiinak, utána pedig enni kezd. Legalábbis kezdene, de tekintetét társaságára emeli, várva, hogy ő is hozzálát-e az evésnek.*
- Jó étvágyat! *mondja, most bármiféle egyéb szövegelés nélkül. Nem tartja szükségesnek további mondatok hozzáfűzésének. Egyszerűen csak az evésre kezd koncentrálni, na meg közben igyekszik figyelni a nőre, hátha az mond vagy kérdez valamit.*