Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 924. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

924. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-19 19:45:58
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy hattal később//

*Gaerralostól mondhatni már megszokta ezt a komolyságot és figyelmet. Eleinte talán tartott is tőle, mert a férfi ritkán mutatott bármi emberibb megnyilvánulást, legyen az mosoly, vagy egyéb érzelmi kilengés, de aztán ugyanezért is érezte és érzi magát biztonságban mellette. Jóllehet, talán a mester és tanítvány szerep is közrejátszik ebben, és másokkal közvetlenebb a katona, ám ő egyelőre inkább csak a kimértségét és szigorát tapasztalta meg. És nem bánja...
Valahol talán közel is érzi magához Gaerralos higgadt komolyságát és céltudatosságát, gyakorlatiasságát; e téren akadnak hasonlóságaik, meglehet, ezért is értik meg viszonylag jól egymást a gyakorlatozások során.
A tapasztalat pedig elhiteti vele, hogy ezúttal sem kell tartania a férfitól, de azért jó látni és érzékelni a figyelmét, a szándékot, hogy megértse őt, mielőtt véleményt mondana, vagy ítélkezne... Ez a hozzáállás is tiszteletet és bizalmat ébreszt Garsinban. És tényleg úgy érzi, hogy el tudná fogadni, ha Gaerralos mondaná azt, hogy véleménye szerint nincs értelme folytatniuk a leckéket. Ebben az esetben a parancsnokkal is komolyabban elbeszélgetne erről... Persze, előbb kerülgetné még a dolgot, magyarázna még tovább, hogy biztos lehessen benne, hogy mestere jól látja a helyzetet, de végül elismerné a véleményét pont a már említett bizalom miatt. Ha más szólna és becsülné le kapásból, azt többé már nem fogadná el csak úgy. Persze, nyilván megviselné a dolog, de akkor is Gaerraloshoz fordulna tanácsért, mielőtt feladná. A férfi ugyanis azzal, hogy komolyan vette őt és foglalkozott vele, elérte, hogy ő is komolyan vegye saját magát. Elég önbizalmat kapott és hitet a saját képességeiben, hogy ne gondolja butaságnak az igyekezetét, hogy bármit is elérjen a harci képzettségek terén. Szóval nem szívesen adná fel...
Ezért is érez némi megkönnyebbülést és örömöt, mikor mestere nem mond le róla. Arcán ugyan ez nem látszik, sőt, mintha megint rosszabbul érezné magát, amiben van is valami... Mert örül ugyan, de valahogy nehezen tudja elképzelni, hogyan juthatna túl ezen anélkül, hogy újra és újra át kellene esnie ezen az érzésen, ezen az állapoton, vagy épp anélkül, hogy szembe nézne a múltjával... Hisz már most is ismét végigszalad tagjaiban a jeges félelem érzete, pedig csak rágondolt, hogy így kellene tennie.
Mély levegőt vesz és visszasüti tekintetét a talajra. Igyekszik azért összeszedni magát, mert nem akar máris rácáfolni Gaerralos bizakodó hozzáállására. Csak nehéz még visszatérni a leckéhez, túl sok érzelem és gondolat kavarog benne a kórosan rátörő félelemérzeten kívül is.
Nem is válaszol, de fölállni föláll a férfival együtt, ebből sejthető, hogy azért fölfogta a hallottakat. Mielőtt azonban követné Gaerralost, lop még magának egy kis időt. Maga is mer az egyik ott sorakozó pohárral a vízből, iszik pár kortyot, majd a markába is önt belőle és az arcát dörgöli át a hűvös cseppekkel.
Nem mondhatni, hogy ezzel a fejét is maradéktalanul sikerülne kitisztítania, de úgy-ahogy sikerül áthangolódnia a gyakorlásra.
Fogja a kardot és visszasétál Gaerralos elé, s közben igyekszik nem nagyon gondolkodni... a történteken, azon, hogy most mi lesz, vagy hogy sikerül-e kezdeniük valamit a gondjával... Próbál visszaállni a korábbi összpontosításhoz, de a férfi azért láthatja rajta, hogy még nem teljesen zökkent vissza, ami persze Garsin esetén csak azért látványos, mert kiképzője már megszokhatta, hogy egyébként mindig teljes figyelme a leckéé, nem nagyon szokott elkalandozni.*


923. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-19 15:20:17
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy hattal később//

*Habár felettébb visszafogott, pragmatikus és számító ember, és szinte mindig valami célt szolgálnak nála az ilyen gesztusok, ettől még nem áll olyan távol tőle egy kis előzékenység. Most pedig úgy tűnik, hogy számára és Garsin számára is jót tenne egy kis pihenő.
A lány magyaráz, ő pedig igyekszik megérteni a magyarázatot. Mindenek előtt azonosítania kell a problémát, és ezt nem teheti meg, ha már előre eldöntötte magában, hogy miképpen tervezi értelmezni a másiktól jövő jeleket.
Ez kívülről is látszik rajta. Garsin úgy érezheti, hogy az idősebbik férfi jégkékjei igyekeznek a felszínnél mélyebbre látni, és habár egy kívülálló számára talán nem lenne ez annyira egyértelmű, számtalan apró jelből felfoghatja, hogy a veterán teljes figyelme az övé.
Sajnos, vagy talán szerencsére, Gaerralos nem az a fajta ember, aki átlát másokon, aki minden erőfeszítés nélkül felismeri az apró jeleket és már ösztönösen azonosít minden érzelmet. Oda kell figyelnie, és meg kell dolgoznia az információért, tudatosan analizálva mindent, amit észrevesz.
Ez jelentősen megnehezíti a dolgát, de azt is jelenti, hogy ha odafigyel, akkor ténylegesen odafigyel, és nem támaszkodik a könnyedén manipulálható tudatalatti ösztöneire, nem bízza el magát és becsüli túl saját tudását.
Garsin hangjából és testbeszédéből a zárkózottságon kívül a tenni akarást is ki tudja olvasni. A lány talán tudja, hogy mi tartja vissza, ám nem valószínű, hogy el fogja mondani, és nem is feltétlenül lényeges. A lényeg az, hogy nem törődik bele a tehetetlenségbe, hanem küzd a láncai ellen...
És még ha ezek a láncok nem is annyira egyértelműen észrevehetőek, mint egy hiányzó kar vagy egy összezúzott térd, ettől még Gaerralos valahol belül szimpatizál a lánnyal... bár tudatosan sosem tulajdonítaná ennek a ténynek segítségnyújtási szándékát.
Figyeli a fiatal városőr reakcióit, ahogy végül belekezd a beszédbe. A lányban mintha pillanatnyi csalódást és frusztrációt venne észre, bár ezt is csak azért kapja el, mert valamennyire számított is rá. Megerősíti benne a tudatot, hogy, habár biztos aggódik emiatt is, Garsin fő problémája nem a félelem, hogy alkalmatlanabb másoknál, hanem a tudat, hogy ezt mi okozza.*
-Meglátjuk. Túl korai még megmondani, de nehezen hinném, hogy lehetetlen feladat. Legfeljebb nehéz lesz, és sokáig tart.
*És egyelőre ötlete sincs, hogy hogy tudják leghatékonyabban elérni. Az viszont, hogy meg se próbálkozzanak vele, nem tartja értelmes opciónak. Amíg ott van előttük a fejlődés lehetősége, és nem válik egyértelművé, hogy lehetetlen számukra az előrehaladás, addig folytatni fogják ezt a kiképzést.
Az arcán viszont mindebből nem sokat lehet kiolvasni. Közel áll a kifejezéstelenséghez, ám kis kereséssel azért észre lehet venni rajta azt is, hogy magában tűnődik valamin. Az biztos, hogy ez a helyzet feladta neki a leckét.
A döntés, hogy ezt ne a többi újonc szeme előtt folytassák, egyszerű okból lett meghozva. Ha Garsinnak egyszerre túl sok ingerrel kell szembenéznie, és a saját belső korlátai mellett a városőrök reakciói miatt is aggódnia kell, akkor sokkal valószínűtlenebbnek tartja, hogy bárhova is el fognak jutni.
Ezen felül azt sem tartja előnyösnek, hogy azok az újoncok, akikkel már egyébként is együtt gyakorlatozik a lány, tanúi legyenek annak, hogy összeomlik, ha védekeznie kell, hiszen ez nagyban megnehezítené a további gyakorlatozást.*
-Addig is a védekezés helyett a támadást fogjuk gyakorolni.
*Nem kérdezi meg, hogy menni fog-e, hiszen Garsin eddigre már tisztában lehet a ténnyel, hogy az ilyesmit neki kell előre megemlítenie, ha úgy gondolja, problémát fog okozni neki a feladat.
Feláll, és újra kézbe veszi gyakorlókardját, majd ha a másiknak nincs ellentvetése, és amaz is hasonlóan tesz, visszaindul oda, ahol eddig gyakorlatoztak.*


922. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:51:09
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy hattal később//

*A felszólításra zavartan emeli föl fejét, ám az engedelmesség magától értetődően vezeti őt a férfi után, nem kell nagyon fölfognia sem a kérést, vagy a mögötte rejlő szándékot. A gyakorlófegyvert sután az oldalánál ölelgeti, úgy lépdel Gaerralos mögött, s közben próbál magyarázni.
Mikor aztán a padhoz érnek, végre fölfogja, mi történt, s hogy miért is jöttek ide, s magában hálás a férfinak. Ezt a figyelmességet is egyfajta kedvességként könyveli el, mert a katona talán nem nyájaskodó természetű, ám a tetteiben mégis megnyilvánul az emberség a maga gyakorlatias módján.
Míg a férfi vizet mer, ő már le is ül. A kardot maga mellett a padnak támasztja, hosszú karjaival meg ugyancsak a padon támaszkodik meg, szorosan a teste mellett, könyökeit befelé feszítve, kicsit nyújtva az izmait. Jól esik ez a korábbi mozgás után is, de a gyengeség és reszketés ellen is beválik, meg legalább nem görnyed annyira, mint kedve volna.
Reménytelenül igyekszik elmagyarázni a történteket, de nem tudja, hogyan közelítse meg. Ami azt illeti sejti, vagyis… tudja, miért történik ez. Minden ilyen alkalommal újra ott találja magát a kikötői házban, s néha annyi sem kell hozzá, mint most. Elég egy ismerős mozdulat, egy váratlan érintés, vagy egyéb apróság, hogy ismét a múltban legyen, a múltbéli önmaga legyen. Tudja, hogy az a valaki mennyire gyengének és tehetetlennek érezte magát, és hogy nem is ismert más utat, mint a tűrést és szenvedést, a tétlen rettegést. Tudja, mert még mindig benne él. De már gyógyul. A jellemének fejlődésén, vagy inkább kibontakozásán ez látszódhat. Mert hiába mutat még mindig annyi bizonytalanságot, ahogy itt bánnak vele: ahogy támogatják és hisznek benne, fontos feladatokat bízva rá, tanulásra ösztönözve… ezek már mind elérték, hogy saját magában is elkezdjen bízni és értékelni a saját életét. Még messze nem olyan, mint volt, vagy amilyen lehetett volna, ha a férje nem gyötri meg testével együtt a lelkét is, de jó úton halad, hála egy-egy személynek, köztük Gaerralosnak.
A legtöbbször már nem is gondolja úgy, hogy ő hibás lett volna abban, ami vele történt, ami már magában egy előrelépés. Tágul a világa és a szemléletmódja. Egyre inkább kezdi elhinni, hogy az élet nem csak az a nyomorúság lehet. Nem kell rendeltetésszerűen annak lennie. Az élet lehet értékes is, élvezetes. Ugyan még mindig úgy látja, hogy egyben hasznosnak is kell lennie, de ez meg már nem egy káros gondolat, csak amennyire túlzásba viszi.
Hajlamot mutat rá, hogy túlhajszolja magát, de élvezi a jelenlegi lehetőségeit és a szabadságát. A tanulást, a kutatást, a gyakorlatozást… Félelemből is hajtja magát, mert tart tőle, ha nem fejlődik elég gyorsan, akkor elveszíti ezt a sok lehetőséget, meg ezt az “otthont” is. De ő vágyik is fejlődni. Hogy az Alakulat hasznos tagja legyen, és saját magáért is.
A kardforgatást is mindkettőért tanulja.
Nem akar már az a gyámoltalan ember lenni, aki volt. És az elhatározás meg is van benne. Ő érzi magában a bátorságot is, ő szeretne harcolni, védelmezni, sőt, még azt is érzi, hogy ő valójában nem félne. Nem jobban, mint bárki más, ki veszélyben forog… Ez az érzés, ez a roham ugyan belőle fakad, de nem a jelenéből. És ez dühíti. Meg el is keseríti. Néha felül tud rajta kerekedni, ám mindenképpen zavaró, hogy nem tudja uralni, helyette ez az érzés uralja le őt és a gondolatait, összezavarva, s a jelenben láttatva vele veszélyeket, melyek nem is léteznek.
Még mindig azon gondolkodik, hogy hogyan mondja el jobban a gondját, hogy véleményt, tanácsot is tudjon kérni mesterétől, ám Gaerralos előbb szólal meg.
Mikor a férfi belekezd, előbb azt gondolja, hogy vele sem sikerült megértetnie, hogy félelemnél többről van itt szó, ugyanis amaz az újoncok viselkedéséről kezd beszélni. Azt hiszi, ő is afelől próbálja megnyugtatni, hogy az előbbi ijedtsége teljesen szokványos volt. A parancsnoknak ugyanis egyszer már próbálta elmondani ugyanezt, amit most Gaerralosnak, de a véleménye szerint nem sikerült, mert a parancsnok csak biztatta, hogy nem baj az, ha fél, mert bolond, aki nem teszi… Ami igaz is, de az ő gondja ennél mélyebb.
Gaerralos aztán folytatja, s abból már úgy tűnik, hogy ő mégis komolyan vette, vagy legalábbis jobban megértette a tapasztaltak fényében, hogy valami tényleg nincs rendjén.
Garsin számára jelent egy kis könnyebbséget, hogy a férfi nem tanácsolja el kapásból, mert ebből arra következtet, hogy talán a kiképzője szerint nem reménytelen a helyzet, valahogy…*
- Túl lehet ezen jutni? - *Kérdi azért, nem túl bizakodón, s míg a szavakat keresve a földet nézte, most ismét fölpillant Gaerralosra, mert látni szeretné az arcát. Tudja ugyan, hogy a férfi nagy valószínűséggel most is őszinte lesz, így pusztán a hangjában is bízhatna, mégis kíváncsi, hogy mit lát rajta. Bosszúságot, bizonytalanságot, gondterheltséget?
Azt nem kérdezi, miért döntött már a férfi is amellett, hogy “közönség” nélkül folytassák az efféle leckéket. Úgy hiszi, vagy a tapintat vezette, vagy az aggodalom, hogy esetleg a városőrök szeme láttára kezd úgy viselkedni, hogy az rossz fényt vethetne az alakulatra. Megérti.*


921. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:45:10
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy hattal később//

*Úgy tűnik, a következetesség és az egyszerű utasítások elérik a várt hatást. Habár jó emberismerő, és a Garsinnal való interakciói is sok információval látták el, mégsem volt biztos a sikerében. Nincs sok tapasztalata segítség nyújtásában, hiszen zsoldosként még teljesen más ember volt, mint most, és Pirtianesben pedig még katonatisztként is inkább a túlzott önbizalom, arrogancia és ellenségeskedés problémáival kellett megküzdenie.
Most már csak rá kell jönnie, hogy hogyan építsen arra, amit eddig elért. A lány pánikrohama láthatóan enyhül, ha teljesen nem is nyugszik meg, és látszik is, hogy hirtelen mintha elgyengült volna fizikailag is, szemével pedig úgy néz ki, a gyakorlótér félreesőbb részeiben keres valamit.*
-Gyere.
*Szólal meg, ahogy elindul egy egyszerű, fából faragott pad felé, ami a gyakorlótér szélén található egy vizes hordó és pár fapohár kíséretében, ügyelve arra, hogy Garsin kövesse is. Eközben viszont figyelmesen hallgatja a magyarázatot.
Arra, hogy a lány megijedt, csak bólint. Eddig eljutott ő is, hiszen viszonylag gyakori reakció... ám az utána következő pánik és teljes összeomlás már más. Mégis, Garsin mintha most visszakozna, jobb magyarázatot keresne.
A hordóhoz érve a falhoz támasztja gyakorlókardját, mer magának egy pohárnyi vizet, majd leül. Viszonylag egyértelmű lehet, hogy arra számít, hogy Garsin is helyet foglal, ám ha a lány állva marad, egy kérdő pillantáson túl nem nehezményezi a dolgot.
A félelem leírása már közelebb viszi a megértéshez. Nem tudja máshogy megmagyarázni ezt, mint úgy, hogy berögzött reakció. Ismerős is valahonnan, de eltart egy darabig rájönnie, hogy pontosan honnan is: Pirtianesi rabszolgáktól látott ilyesféle viselkedést. Kívülről viszont nem adja jelét annak, hogy bármire is rájött, csupán tovább hallgatja a magyarázatot, és csak akkor szólal meg, mikor már egyértelművé válik, hogy Garsin nem folytatja tovább.*
-Sok munka áll előttünk. Habár garantálni tudom neked, hogy az itt gyakorlatozó újoncok legalább fele
*Int poharával a kiképzés közepén álló városőrök felé*
-minden kiképzést elfelejtett, mikor először gyakorlatba kellett helyezniük azt, benned valami más is dolgozik. Amíg nem jutunk túl ezen, az ilyesmi gyakorlatokat kettesben fogjuk folytatni.
*Nem néz ki úgy, mint aki egy pillanatig is kiutat tervez adni tanítványának, vagy azon gondolkozna, hogy el fogja tanácsolni. Egyrészt az, hogy a lány megmarad-e az Alakulatban, szinte csak Bredoctól függ, másrészt pedig látja ő is a benne lakozó potenciált, és egy ilyesféle bukkanó miatt még nem tartja érdemesnek ezt elereszteni.*


920. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:41:20
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy hattal később//

*Észleli, hogy a férfi leengedte a kardját, innentől fogva pedig már biztos lehet benne, hogy nem csak képzeli, hogy sokáig tart ez az állapot, hanem tényleg hosszú pillanatok óta küzdhet magával, hiszen Gaerralos is észrevette.
Ennek ellenére ő nem mer még ellazulni, s elhagyni a felvett testhelyzetét. Húzza, hátha mégis úgy tehetne még, mintha ez meg sem történt volna, vagyis... történne. Merthogy egyébként az állapota még mindig fönnáll. Ugyan kezd enyhülni, ahogy tudatosítja, hogy most nem kell tovább harcolnia, de a letaglózó érzés még mindig ott kering a tagjaiban, s tovább élteti most már a szorongás, hogy milyen következményei lesznek a… lefagyásának.
Majd Gaerralos megszólal és most is olyan higgadtnak mutatkozik, mint máskor. Már ezzel sikerül kicsit kizökkentenie a lányt, aki szavára engedelmesen, s odafigyelve lélegezni kezd, majd pedig lassan a kardját is leengedi, hegyét a homokba dugva.
Rövid időre hagyja a gondolatokat kiúszni a fejéből, vagy legalábbis igyekszik így tenni és valóban csak a légzésére figyelni. Ez segít valamennyit, oldódik benne a görcsösség és a belső reszketés, a szívverése is tűrhetőre lassul.
Szívesen le is ülne, vagy legalább elbújna a szemek elől, bár igazából valószínűleg senki sem foglalkozik vele, ő mégis attól tart, hogy fölfigyelhetnek rá, ezért igyekszik a többi gyakorlatozónak háttal fordulni és nem hétrét görnyedni, ahogy a földbe szúrt gyakorlókardra támaszkodik.
Gaerralos kérdése valóban ismerősen cseng már, s ha a férfi nem is pátyolgatja őt, a nyugalma miatt mégis kedves Garsin szemében. Ettől a hangnemtől úgy érzi, akár még az eltanácsolást is el bírná viselni mesterétől. Sőt, valójában most először fölmerül benne, hogy a férfi tanácsát és véleményét kérje ezzel kapcsolatban is. Csakhogy ezt nem olyan egyszerű megfogalmazni, vagy elmondani, mint egy a gyakorlással kapcsolatos, sokkal megfoghatóbb problémát, sikertelenséget.*
- Megijedtem. - *Kezd bele, de máris úgy látja, hogy rossz úton indult el, mert ez így nem a valóságot tükrözi. A kard markolatát szorongatják kezei, s azt is nézi, de az elejtett szó után szégyenérzete ellenére fölpillant, mert így érzi tiszteletteljesnek. Aztán mély levegőt vesz, amiből sejthető, hogy még folytatná, csak a szavakat keresi. S meg is szólal végül, ha a másik nem szakítja félbe.*
- Tudom, hogy nem eshet nagy bajom, ezek nem igazi fegyverek… Nem ez a baj. Én tudom… mégis mikor olyan, mintha támadnának… vagy csak egy kicsit is veszélyben érzem magamat... én nem félek, de… mégis… Azt hiszem, mégis félek. - *Itt megáll, mert maga is belezavarodik, nem tudja, hogyan magyarázza el a jelenséget, és hogy mennyire indokolatlannak, kicsit talán magán kívül állónak is érzi ezt a letaglózó félelmet, amitől mégsem tud szabadulni, még akaraterővel, észérvekkel sem.*
- Nagyon… ideges leszek. És gyenge. És nem bírok mozogni. Nehezen… És fáj a szívem, nehezen kapok levegőt… - *Fogja meg egy másik oldalról a gondot.*


919. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:39:52
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy hattal később//

~Ki kell majd derítenem, hogy min ment keresztül.~
*Akármennyire is csak a lány harcra tanítására vállalkozott fel, annak hezitálását elnézve tudja, hogy ennél többre lesz itt szükség, ha bármit is el akar érni. Ha Garsin nem tesz szert egy kevés magabiztosságra, akkor az az Alakulatot fogja gyengíteni. Úgy viszont, hogy csak homályos gyanúk és megfigyelések szerint kezeli a lányt, nem lehet biztos benne, hogy a megfelelő irányba mozognak.*
~Bredoc tudni fogja... vagy legalábbis többet tud, mint én. A kérdés az, hogy hajlandó lesz-e elmondani nekem.~
*Azt alig fontolja meg, hogy közvetlenül, egyenes kérdésként tegye ezt fel Garsinnak. Nem tűnik opciónak, és könnyen ronthatna vele a helyzeten érzése szerint.
Addig is viszont egy olyan szituációval néz szembe, amit most és hozzáértő módon kell kezelnie. A tíz másodpercet kivárja, majd leereszti a kardját. Arca, tartása, továbbra sem változik, ahogy hangja is a jól megszokott módon cseng. Testbeszéde nem mutat pátyolgatási szándékot vagy megértést, de megvetést, csalódást, lemondási szándékot vagy akár meglepetést sem.*
-Pihenj, és lélegezz.
*Ad végül két egyszerű utasítást a vele szemben álló kamasznak. Igyekszik annak arcát fürkészni, illetve az eddig tapasztaltak alapján eldönteni, hogy mi járhat a lány fejében. Végül, miután hagyott Garsinnak egy kevés időt összeszednie magát, feltesz egy kérdést.*
-Mi történt?
*Nem először tesz fel ilyen kérdést az együtt töltött idő során. Mindig, mikor azt látja, hogy Garsin nehezen küzd meg egy feladattal, és komolyabb hibát vét, ezek a szavak jelzik, hogy egy olyan hibába ütköztek, amit együtt a legérdemesebb kielemezni. Abban reménykedik, hogy ahogy máskor is tapasztalta már, az ismerős, konzisztens viselkedés segít a lány állapotán.*


918. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:24:32
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy hattal később//

*A határozott parancsszóra fölkapja a fejét, s ahogy a férfi visszamozdul a helyére, ő maga is moccan, de láthatóan félig még mindig máshol jár.
Már az, ahogy a kardját fogja is gyanús és olyan semmilyen. Szemmel érzékelhetően épp csak tartja, könnyűszerrel ki lehetne csapni a kezéből. Majd ahogy a vállához emeli, szerencsés, hogy nem igazi kardot fog, mert biztosan összenyesné magát vele, úgy végigszánkáztatja a penge egy részét a vállán.
Tekintete közben oda-odavillan Gaerralosra, s azért az ügyetlenkedése ellenére látszódhat rajta a küzdelem is, hogy engedelmeskedjen és folytassa a gyakorlatot. Persze, ez attól is függ, ki milyen szemmel nézi. A kevésbé megértő nézőpont szerint érthetetlenül és indokolatlanul berezelt már az első csapástól, ami valójában még csak el sem találta, s még csak nem is igazi karddal történt.
Ami azt illeti, ő maga is így látja. És épp Gaerralos előtt nem akar így mutatkozni. Dühíti az a testi gyengeség, ami elfogja, dühíti a szaporán verdeső szíve, de még attól is kétségbe esik, hogy nem tudja ezeket elnyomni. És hogy emiatt az amúgy is benne lévő félelmek megrohanják… El kell képzelnie, hogy ez a félelemtől letaglózottság egy tényleges harcban is megtörténhetne vele, s akkor mostanra már halott volna. Tartott tőle, hogy ez lesz, de nem gondolta, hogy ilyen gyorsan, s már pusztán ennyitől kiütközik ez a… gyengeség. Az eszével tudja, hogy itt és most nem eshet baja, hogy ez csak gyakorlás, mégis letaglózza a félelem és a késztetés, hogy egyszerűen csak meneküljön, vagy húzza össze magát védekezőn. Nehéz a mozgás, nehéz állva maradni, nehéz bármit is tenni… Harcolnia kellene, de a zsigerei mást mondanak, azok a megszokott utat követnék, azt harsogva, hogy tehetetlen és kicsi, kiszolgáltatott. S való igaz, még ha most van is fegyvere és némi tudása, hogy védje magát, ez a félelem teszi lehetetlenné, hogy használja ezeket, mert emiatt a teste is elgyengül.
Amennyire képes talpon maradni és nem elsírni magát, annyira érzi, hogy a helyzet kiesik az irányítása alól, és bármennyire is akarja, nem lesz képes tovább figyelni és reagálni Gaerralos csapására. Ami miatt szégyelli magát, s persze ez sem segít a lelkiállapotán. Tudja, hogy a katona most máris átláthat rajta, s majd biztosan azonnal lemond róla, hogy nem való neki a harc, ha már attól megijed, hogy egy gyakorlófegyverrel csapnak felé. S magában meg is értené ezt, mert ő maga sem biztos benne, hogy való neki, pontosan ugyanezért. Attól még elkeseríti és dühíti. Miért kell elgyengülnie? Miért nem ura a saját testének? Miért ez a letaglózó félelemérzet, ha ő legbelül érzi a saját tenni akarását. Mint valami undok betegség, ami a legrosszabbkor sorvasztja el…
Ha Gaerralos ismét támad, azt tapasztalhatja, hogy Garsin ezúttal már csak nem is mozdul, ellenben lesápad és egy elég értelmezhetetlen kifejezés ül az arcán. A lány nem tudja, mit tegyen.
Kedve volna sírni, vagy összeroskadni, de ahhoz még van benne tartás, hogy ezt kivédje. Szeretne magyarázkodni, bocsánatot kérni, de szólni nem bír. Tart a szidástól, elhajtástól, ám képtelen bármit is felhozni a saját mentségére. Úgyhogy csak áll, enyhén reszkető kezekkel, tétovázva...*


917. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-18 19:53:23
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy hattal később//

*A lány magyarázatára bólint. Érthető, kezdő hiba, és ugyanúgy a lány bizonytalanságához vezethető vissza, mint a többi pontatlanság. Garsin már hozzászokhatott, hogy Gaerralos ritkán adja át kétszer ugyanazt a tudást, ha valami, amit előbb mondott, érvényes egy újabb hibára, számít rá, hogy azt az összefüggést tanítványa is megtalálja. Így ahelyett, hogy szóban értékelné ki tovább ezt a szituációt, továbbhalad.
Ahogy Garsin is kitalálhatta, és ahogy a bevezetésében is elmondta, a most következő gyakorlat nem csak tisztán a védekezésről és támadásról szól. Inkább a harc közben meghozandó apró, de hihetetlenül fontos döntések képezik tt a téma lényegét. Azt nem kétli, hogy amaz képes lesz egy párviadal technikai részeinek elsajátítására, ám ez mit sem ér, ha közben jellemhibái megakadályozzák a gyors, hatékony és határozott döntéshozatalban.
És mi sem bizonyítja jobban ennek a szükségességét, mint maga az, ahogy a gyakorlat alakul. Habár utalt a kezdeményezés fontosságára, Garsin mégis túl sokág gondolkozik, mintha pontosan el akarná tervezni a mozdulatot... sőt, valószínűleg pontosan ez történt.
Nem számított különösebben arra, hogy tanítványa teljesen el fog felejteni szinte mindent, amit tanult, ám mégis számolt a lehetőséggel. Végtére is az egyik leggyakoribb hiba az, mikor egy tapasztalatlan újonc bepánikol a felé érkező penge láttán.*
-Újra!
*Parancsol ellentmondást nem tűrő hangon. Kardját, melyet alig pár centivel a lány jelenleg fedetlen oldalától állított meg a levegőben, visszahúzza válltartásba, és látni lehet rajta, hogy nincs tervei között időt hagyni Garsinnak, hogy szétessen. Most biztos nem nehéz felismernie a hibáját, a kérdés csak az, hogy sikerül-e kiráznia magát ebből az állapotból és javítani. Onnantól kezdve, hogy látja, hogy a lány összeszedi magát, ismét csak három másodpercet ad csak, ám ha tíz másodpercnél tovább nem vesz fel amaz harcállást, megállítja a gyakorlatot.*


916. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-18 19:47:21
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

*A Templomba való kitérő végeztével már nem nagyon teketóriázik tovább, és visszatér a Kaszárnyához. Nem hosszú az út, és Gaerralos nem is igazán siet sehová. Végtére is akárki akármit is mond a Kereskedőházról, arra nem számít, hogy a "megrendeléstől" számított egy-két órán belül már azonnal kapcsolatba is tudnak lépni egy orvossal, aki alkalmas az ő problémájának kezelésére, és ugrásra készen várja, hogy valakinek szüksége legyen a szolgálataira.
A Kaszárnyába érve azért még erről megbizonyosodik, és csak azután tér vissza normális rutinjához. Ha még aznap elő tudja keríteni az Intéző az orvost, és küldet Gaerralosért, akkor a futár nagy eséllyel a Kaszárnya udvarán gyakorlatozva találja meg a veteránt.*


915. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-16 11:12:17
 ÚJ
>Elantriel Xiron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//
//Az istállóban//
//Indulás//

*A félvér valóban ügyetlenül, de buzgón ismétli el Nilevard mozdulatit, mikor beállít a hadnagy. A terve, mi szerint útra készen állnak, mire a csapat összegyűlik, hamvába hullt.*
-Üdv, hadnagy! *Köszön oda katonásan, de a tevékenységét nem szakítja meg. Enyhén meglepődve veszi tudomásul, hogy Soryel segédkezet nyújt, de semmiképpen sem veszi sértésnek. Hiába minden ellenkezés. Amihez nem értünk, ahhoz nem értünk. Még szerencsésebb is, hogy egy biztosabb kezű valaki ellenőrzi Elan félcmunkáját. Figyelmesen hallgatja a hadnagy terveit, itt-ott egyetértően bólintva. Mivel a terv nem sokat, csak az uti cél változott, a fél-elfben nem merülnek fel újabb kérdések. Amint a ló elkészül, a trió szűkebbre veszi a távolságot és így folytatja az eligazítást. Elan egy hálás intéssel köszön el a távolodó istállós fiútól, majd minden figyelmét Soryelnek szenteli. Ami enyhén túlbuzgóságnak minősül, mert a férfi csak átnyújt neki két üvegcséket, majd a lovával kezd foglalkozni.*
-Köszönjük, uram! *Böki ki a tőle megszokott szűkszavúsággal, miközben átveszi a bájitalokat. Egy mozdulattal már nyújtja is az 1 db Sötétzöld varázsitalt Nilevard Demingen Sethvarnak. A sajátját pedig a csomagja mélyére süllyeszti. A hadnagy kérdésére felkapja a fejét, ám a válasszal a szőke lovag megelőzi a félvért. Azért ő maga is hozzáteszi a feleletét.*
-Csupán, hogy még mindig állunk, uram. *Veti oda a viccesnek szánt mejegyzést, végül, mint a többiek, Elan is elfoglalja a lovát. Kizárásos alapon, neki egy barna kanca jut, amire hirtelen fel is pattan. Éppen a nyeregben fészkelődik, mikor Nilevard megszólítja.*
-Köszönöm, cimbora! *Jutalmazza egy barátságos mosollyal a segítséget, majd a tanácsnak megfelelően tesz. És valóban, máris sokkal kényelmesebben ül. Ha lesz rá mód, viszonozni fogja a Nilevard figyelmességét. Mikor mindent rendben talál, el is indul a hadnagy után. Kíváncsian várja, mit deríthetnek ki még a mai nap folyamán.*


914. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-15 14:49:03
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //
// Az istállóban //

* Türelmesen figyeli a félvér munkáját a lóval. Miután a hadnagy is feltűnik, nem áll be harmadik keréknek. Amint végeznek a nyereg feltétellel a hadnagy csak egy szimpla kérdést tesz fel. *
- Nincs hadnagy.
* Azonnal magáévá is teszi az egyik fekete lovat, amit a fiú nyergelt fel. Egy két mozgással megbizonyosodik arról, hogy megfelelően van előkészítve a ló. Közben partnerére tekint, hogy esetleg neki van bármi olyan gondja, amit szeretne megosztani a hadnaggyal vagy akár vele. *
- Szép ló vagy. * Meg is lapogatja a paripának a nyakát, majd be állítja a kengyelt és ellenőrzi az orzót is, hogy megfelelően a helyén van. *
- Elan, remélem figyeltél, hogy hol húztam meg a kengyelszárat. Ott tudod beállítani magadnak.
* Hajol le egy kicsit és mutat rá neki. * - A lábaid hosszához állítsd be kicsit, hogy ha vágtázni kellene akkor emelni tudd a feneked is.
* El is indul a hadnagy után ha útra kél.Természetesen hátul szándékozik lovagolni, hogy a bajtárásnak segédkezzen, ha valami gond lenne. Nincs szándékába cserben hagyni Elant. *


913. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-15 13:34:10
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 130

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//
//Az istállóban//
//Indulás//

*Soreyl kisvártatva érkezik az istállóba. A lovalda szagai, egy kellemes mosolyt csalnak az arcára. Hamar meg is pillantja a két alakot.*
~Hármat.~
*Helyesbíti ki a néma gondolatait Perchi, amire a lovagnak felcsúszik a szemöldöke.*
~Hármat?~
*Kérdez vissza, mire felfogja hogy a lovászfiú is besegít nekik. A félvér éppen az utolsó lovat készíti fel az útra, kicsit esetlenül, de csinálja. Nem az a bölcs aki mindent tud, hanem aki tudja kitől kell kérdezni. Becsülendő dolog ez. Odaérkezve még köszönés előtt szembeböki a saját zsákja, amit Nilevarddal hozatott ide. Egy köszönettel fűszerezett biccentést küld a fiatal lovagnak, és csak aztán szólal meg.*
-Üdv!
*Tart egy kis szünetet, és megigazítja magán a dolgokat.*
-Látom mindenki felkészült. Helyes.
*Mondja ezt a tabardra, és a holmikra gondolva, amik összegyűltek. Odamegy a lóhoz, amit Elan istápol éppen, és besegít. Érződik rajta, hogy nem azért mert esetlen lenne a másik, vagy hogy éppen kivegye a munkát a keze alól, hanem inkább hogy kivegye a részét a munkából. Miközben tesz-vesz, elmondja a fontosabb információkat.*
-Azt hiszem tévedtem.
*Vallja be őszintén.*
-Megkerestem a térképeken, és nem a kikötőben van a vadászlakunk, hanem a délkeleti szántóföldeken.
*Mondja mély hangján, majd elmondja a tervet.*
-Mikor megérkezünk még ad egy kis fényt a nap egy fertályórára pont elég. Mielőtt megérkezünk a vadászlakhoz megnézzük mi folyik ott a saját szemünkkel.
*Közben a lónak is fel kell szerszámozódnia két kéz alatt. Ha meg is történt, akkor szépen háromszögbe tereli a kis csapatot. Mivel dolga végezte van, és mert a lovag a barna szemét ráemeli, a lovászfiú pontosan tudja, hogy odébbállhat.*
-Ezek legyenek nálatok.
*Mondja, és Ezzel Elantriel Xironnak adja a 2 Sötétzöld varázsitalt. *
-Oszátok el kérlek.
*És azzal el is kezd barátkozni az egyik barna, foltos paripával, amelyikre a holmijai kerültek. Megsimogatja a nyakát, megpaskolja az oldalát, mire az állat az orrával játékosan visszabök egyet, miközben elhesseget némi legyet a fara körül.*
-Van bármi akadálya az indulásunknak?
*Kérdezi, és nemleges válasz esetén már a nyeregben is terem, és megindítja a lovat az erdőszéli tisztás felé.*


912. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-15 12:34:06
 ÚJ
>Elantriel Xiron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//
//Az istállóban//

*Annak érdekében, hogy maradéktalanul az őszinteség vonalán maradjunk, be kell vallani, hogy Elannak csak négy alkalommal volt dolga lovakkal. Azok pedig már fel voltak szerszámozva. Ezen négy út, elég hosszúnak bizonyult, hogy megtanuljon megülni egy hátast, amit alá tesznek. Sőt, egy alkalommal még menekülőre is kellet fogniuk a lassú lépteket. Így azt sem túlzás kijelenteni, hogy lóháton sem könnyű meglepni a félvért. Bár ott a szerencse is közrejátszhatott. Ám ha arról van szó, hogy ő nyergeljen fel egy hátast, már sötétben tapogatózik. A feladatot is csak azért vállalta el, mert meg volt győződve róla, hogy akad benne segítsége. Az istállós fiú formájában, ez meg is adatott, de annak szótlansága okán, nem minősíthető tanulásnak a folyamat megfigyelése. Fél-elfünk már éppen arra az elhatározásra jut, hogy legyen bármilyen ügyetlen is, megpróbálja leutánozni a műveletet. Hisz azt ígérte, ő sem fog tétlenkedni. Ellenben a szerencse mellé szegődik és Nilevard képében jelenést is tesz, pont mikor a félvér egy nyerget tesz le egy fekete hátas mellé, majd fejvakarva próbálja felidézni, mihez is kezdjen vele.*
-Üdv, cimbora! *Köszön vissza a napnál is derűsebb arccal.* Segíthetsz-e!?! Téged az istenek küldtek. *Ezen a ponton komolyra fordítja még az arcvonásait is.* Bevallom, tanácstalan vagyok. Itt a nyereg. Ott a ló. De össze kéne illeszteni a kettőt. Mi több, ezt kétszer. *Fedi fel az előttük álló feladatot, bízva abban, hogy a harmadik hátassal boldogul az istállós fiú. Míg a szőke lovag gyakorlottan végzi a fattyú feladatát, ő maga csak erőteljesen figyel. A kommentárra is csak bólogat, mint a jó nebuló. Közben pedig áldja a sorsot, amiért ilyen jó társra lelt, aki pótolja az ő hiányosságait. Mikor a félvér a szótlanságát gyakorolja, Nilevard szája megszalad. Mikor Elan nem ért valamihez, a srác profi módon megoldja. Ráadásul a sors épp ide terelte a szőkét épp a szükség idején. Elan csak remélni tudja, hogy valamilyen módon viszonozhatja ezt a szívességet. Mikor viszont rá kerül a sor, enyhén megilletődve áll neki a feladatnak. Odalép a legközelebbi paripához, közben pedig elgondolkodik a műveleten. Nem bonyolult az egész és épp most játszódott le előtte másodszor. Neki is áll az egésznek. Kezdőként a gladiátorunknak több időt vesz igénybe minden mozdulat. Mégis igyekszik leutánozni társa tetteit. Amennyiben hibát vét, azt Nilevard nyilvánvalóan nem hagyja szó nélkül. Ezzel nincs is baj. Még a félig ember is a hibáiból tanul. Ha pedig elsőre sikerülne minden, visszakérdez, hogy jól csinálta-e. Még az istállós fiú is kap egy kósza pillantást, aki karba tett kézzel figyeli az eseményeket.*


911. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-15 10:54:51
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //
// Az istállóban //

* A hadnagy szó nélkül hagyta az ügyet. Ezért is rántja fel a vállát Nilevard. ~ Nagy valószínűséggel komoly a dolog amit még el akar intézni. ~ Bármennyire is nézi az ember, itt is furcsa alakok vannak. Vagy kevés információ áramlik az emberek között, vagy éppen egyedi mindenki. De pont a lovagnak nincs joga vádolni bárkit is. Neki is megvan van bőven butasága. Hamar meg is fordulva a hadnagy szobája felé veszi az irányt. Teljesen ki is megy a fejéből, hogy levelet szándékozott írni. Belépve gyorsan meg is fogja a zsákot. Vállára véve már tér is ki az ajtón, hogy végig mehessen a folyosón. Amint elhagyja az alakulat épületét, tekintetével már keresi Elant. Néhány méter után ki is szúrja a lovardánál, ahogy ügyetlenkedik. Vele van egy lovász fiú, akinek most nem szándékozik Nilevard nagy figyelmet szentelni. *
- Sziasztok. * Köszön be és teszi le a zsákot a földre. *
- Segíthetek felnyergelni a lovakat? Mert látom nem boldogulsz Elan. * Mosolyodik el a lovag. De arra lesz figyelmes, hogy a fiú már le csutakolta és kikefélte a lovakat. Gyorsan meg is fog egy lószerszámot, hogy a patkóját megnézhesse. Meg is kocogtatja a ló lábát, az pedig már emeli is, hogy jobban szemügyre vehesse. ~ Ez rendben. ~ És lép is át a másik oldalra. Ismét egy kis kocogtatás. És emeli. ~ Ez is rendben. ~ Ahogy rá pillant látja, hogy az is rendben van. Ezekből a tapasztalva az elülsőket megsem nézi. *
- Mind már megvan ugye? * Néz rá a fiúra, aki csak egy könnyed bólintással válaszol. *
- Elan nah most figyelj. * Oda lép az állványhoz, hogy a pokrócot le vegye és egy kefét magához vegyen. A hátát igényesen lekeféli, majd fel is teszi rá a ló pokrócot. *
- Ezután pedig a nyerget felteszed és kész. A kantárt pedig a szájába kell rakni.
* Nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el. De szegény aréna bajnok nem éppen tehet erről. De mindenkinek egyszer meg kell tanulnia. A nyerget magához véve fel is teszi, a pokrócot rendesen megigazítva. A hasánál pedig a szíjat meghúzza annyira, hogy jól tartsa. *
- Itt meghúzod és utána pedig * Mutat rá. * - meg igazítod, hogy normálisan a kengyelbe tudj majd lépni. Ez a változó. A kengyelszárnyakat is húzd rá rendesen a lóra.
* A lóra tesz még egy plusz pokrócot a Hadnagy táskájáért, hogy ne tőrje a ló hátát. Hamar vissza is tér a zsákhoz, hogy feltegye és hozzá fogassa. *
- Elan nézd. * Mutatja a a szíjat a félvérnek. * - A fejére úgy kell feltenni, hogy mindenhol fogja. A zablát tedd be a szájába először majd helyezd rá a pofaszíjak segítségével. A torok szíjnál meghúzod óvatosan, hogy ne folytsd meg de tartsa.
* Mutat a ló füle mellé. * - Ez pedig a Homlok szíj, és ami mellette van az a tarkószíj.
* Gyorsan az orr szíjat megigazítja, és a nyereg felé viszi a szárat. *
- Próbáld meg a másikon. * Jelzi neki a lovag. *
- Segítek ha elakadsz.


910. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-14 14:06:54
 ÚJ
>Elantriel Xiron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//
//Az istállóban//

*Széles mosoly terül szét a képén, mikor a félvér az udvarra lép. Első alkalommal mutatja meg a kaszárnya népének, hogy már ő is ide tartozik. Egy közülük, ez pedig meglehetősen szembetűnő, hála az új felszerelésének. Gyerekes büszkeséggel masírozik végig a gyakorlatozók bakák mellett, olyan arcot vágva, mint akinek éppen teljesültek az álmai. Ez mondjuk részben igaz is. Hiszen olyan célt talált magának, ami szöges ellentéte megboldogult apja terveinek. Ez már nyomós ok, hogy elégedettnek érezhesse magát. Az, hogy éppen az első feladtára készül, már csak cseresznye a pitében. Az istállóhoz könnyedén eltalál. Már az első alkalommal kiszúrta, mikor a kaszárnyába tette a lábát. Céltudatos léptekkel sétál hát be, ahol rögtön ki is szúr egy istállós fiút. A félvérnél kicsit fiatalabbnak tűnik, így félre dobja a hadnaggyal ejtett hiba félelmét és a tőle megszokott barátságos hangnemben köszön oda neki.*
-Szép napot, cimbora! A Warg Agyar Alakulattól jöttem. *Jelenti ki, hátha a tabardból nem lenne egyértelmű.* Bredoc parancsnok egy küldetést bízott hármunkra, ehhez pedig hátasokra lenne szükség. Számíthatok a segítségedre, hogy felkészítsük őket az útra? *Kérdezi előzékenyen. Wulfrixen szavai még mindig Elan fülében visszhangoznak. Nem állunk a városőrök felett. Nem adhatunk nekik parancsot. A fél-elf hangja sem parancsoló. Sőt, lényegében kérdést tett fel, amit a srác akár vissza is utasíthat.*
-Viszont szépet! *Köszön vissza a fiú, majd egykedvűen folytatja.* Részben ezé' vagyok itt. Akkó' három hátast köll főszerszámozni? *Kérdez vissza, valószínűleg, csak a pontosság kedvéért.*
-Így van. De ne aggódj, én sem csak nézni fogom. *Mosolyog a félvér, majd hozzá is kezd egy igen készségesnek ítélt kanca felnyergelésének. Nem is nagyon szaporítja a szót. Amíg nem végez a feladatával némaságba burkolózik. Szeretné útra készen várni a hadnagyékat, mire visszaérnek a piacról.*


909. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-14 09:54:11
 ÚJ
>Elantriel Xiron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//

-Nem bizony. Sőt, ha őszinte akarok lenni, még el is vagyok eresztve vele. *Felei az elf önbizalomra tett kijelentésére.* Tudod, aki enélkül lép az arénába, annak rend szerint segítség kell, hogy kijusson. Így rajtam maradt ez a gondolkodásmód. De meg kell mondjam, hogy az élet más területein is hasznos tud lenni. *Persze ezzel az önajnározással semmiképpen sem Naesala-t próbálja minősíteni. Attól, hogy Elan bízik a saját képességeiben, még a nő is lehet kimagasló tehetség. Főleg mert a városőrség kötelékébe tartozik. Oda nem vesznek fel mindenféle szájhőst. Vagy igen? Nyilvánvalóan nem, ám a hosszúfülű nem engedi sokat gondolkodni a saját kérdédén. Egy harsány felszólítással figyelemre inti a félvért. Elan sem rest. Egy röpke pillanatra elmosolyodik, nyugtázva, hogy elérkezett a várva várt alkalom, amikor is összemérheti az eddig szerzett tudását egy képzett fegyverforgatóval. A szavak ideje lejárt. Meg is veti a lábát a homokban, kardját pedig szorosabban markolja. Amíg a hölgyemény úgy kerülgeti, akár egy ragadozó macska a prédáját, a fél-elf igyekszik mindig szemben maradni vele. Nem ugrál, nem vált testtartást, szimplán nem téveszti szem elől az ellenfelét. Kívár. Hölgyeké az elsőbbség, ahogy azt az illem diktálja. Hősünk pedig semmi esetre sem szeretne faragatlannak mutatkozni. Nem is kell sokáig várakoznia, bár a türelméből kitellne, Naesala indítja is az első támadást. Meglepően fürgén. Ami azt illeti, villámgyorsan. A férfinak nincs is ideje hárítani. Ennek elkönyvelésére is csak a pillanat tört része áll a rendelkezésére, így a kitérés mellett dönt. Egy hirtelen szökkenéssel ugrik el a felé sújtó fegyver útjából. Ezt is az utolsó utáni pillanatban. Végül a fakard csak a levegőt hasítja, de kevés híja volt, hogy célt érjen. A hosszúéletű meglehetősen gyors és pontos. Lehet, hogy csak egyszer-kétszer volt kard a kezében, de akkor hatokig le sem tette. A félvér nem támad vissza. A terve szerint, még hárít és kitér néhány ilyen vehemens csapást, majd a már fáradó elfet veszi célba. Ha minden jól megy, hamar véget ér ez a kis műbalhé. Hogy ez jó vagy rossz, az nézőpont kérdése.*



908. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-13 22:38:52
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//

*Halványan összehúzza szemeit a mosollyal kísért, talán nem annak szánt, de számára mindenképp annak tűnő szemtelenkedésre. Mégis mi a cserzett orkherét akar ezzel mondani? Nyilvánvalóan szívósabb mint a puhány hosszúéltű kisasszonykák, különben nem lenne városőr. De elég nagy szégyen lenne, ha több évtizednyi kardforgatás után éppen csak ezt a szintet ütné meg.*
-Nemdebár.
*Mindössze ennyit felel a megállapításra, ugyan kikívánkozna több is, de még időben belátja, semmi értelme nem lenne fölényeskedni vagy esetleg elhamarkodottan minősíteni a másik képességeit. Egy szalmabábu csépelésből nem lehet megítélni, mennyire forgatja jól a kardot.
Nehezen lehetne azzal vádolni az elfet, hogy jól ismeri az emberi lelket, arra viszont még ő is rájön, hogy Elan anyjának felemlegetésével vélhetőleg érzékeny pontra tapintott. Nem is forszírozza a témát, inkább előzékenyen terel.*
-Önbizalomból aztán nem vagy híján.
*Jegyzi meg, s mintha némi elismerés is csendülne a hangjában. Jobb szemöldöke értetlenül emelkedik meg kissé az elkerekedett szemeket látva, aztán ahogy kurta kérdésére hasonlóan kurta válasz érkezik, valami mosolyra emlékeztető dolog jelenik meg az arcán.*
-Akkor még az is lehet, hogy nem vagy ügyetlen harcos.
*Mondjuk épp, ha az lenne, valószínűleg nem itt állna, hanem valami wegtoreni emésztőgödörben oszladozna. Ezen gondolatát inkább nem osztja meg a fiúval. Még annak ellenére sem, hogy azért az ifjú gladiátornak sikerül alaposan felbosszantania őt, de majd a gyakorlókard beszél eleget helyette.*
-Fogd be és inkább figyelj!
*Morog tovább és közben rutinosan felveszi az alapállást. Óvatosan indul meg oldalra, finoman követve a másik mozgását, ha már ő sem álldogál tovább tétlenül. Lopva pillant Elan lábaira majd kardot fogó markára, aztán az égkék tekintetre szegezi sajátját. Sokat elárulhat harc közben, ha az ember megtanul figyelni a jelekre. Kivár még egy hosszú pillanatig, aztán már gyors léptekkel lopja is a távolságot fakardját emelve, hogy felölről mérhessen csapást a másikra.*


907. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-13 18:33:03
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

*Az írnok irodáját elhagyva rájön, hogy a napja nagyrészt szabad. Habár Jenari meghatározott egy esti határidőt, mikor elvileg az az állítólag még pénzt sem kérő orvos meg fog érkezni, az még odébb van. Így addig is igyekszik hasznosan tölteni az időt, ami szokásához híven gyakorlatozást és tanulást jelent.
Ahogy viszont a délután estébe, az este pedig éjszakába nyúlik, rá kell jönnie, hogy ez az ígéret azért hangzott túl jónak, hogy igaz legyen, mert az is volt. Ezzel a tudattal alszik el szobájában, és kel fel másnap.
Kudarca ellenére az elhatározás már megszületett benne, hogy vagy így, vagy úgy, de minél gyorsabban keres egy orvost, aki tudna kezdeni valamit a térdével.
Bár még nem kapta meg az első zsoldját, egy bizonyos láthatatlan mágus "kölcsönzött" neki egy meglehetősen szép summát, mellyel úgy tartja, szabadon gazdálkodhat. Ha és amennyiben az elkövető mágus a jövőben majd vissza akarja szerezni a pénzét, ezt jobb, ha akkor teszi, mikor a félkarú veterán ezt már saját zsebből vissza tudja fizetni.
A kérdés már csak az, hogy tud-e olyan sebészt találni, aki elég tapasztalattal rendelkezik a műtét végrehajtásához, és nem kér brutálisan magas összeget. Tisztában van vele, hogy az ilyen doktorokat már külön keresni kell, nem várhat rá, hogy elé sodorjon egyet a sors.
Ezt pedig az alapján, amit hallott, leghatékonyabban akkor tudja megtenni, ha olyasvalakiket keres fel, akik külön ilyesféle kapcsolatok fenntartásában jeleskednek. Úticélja tehát az artheniori kovácsműhely, ahol tudtával megtalálhatja a Wegtoren Aranya Kereskedőház intézőjét.*


906. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-12 20:50:04
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy hattal később//

- Inkább arra gondoltam, hogy talán azt várta, hogy úgy ismételjem meg a mozdulatsort, hogy figyelembe veszem, hogy milyen messze van tőlem és annyira közel kellett volna lépjek, hogy meg is tudjam szúrni. De ez már csak az után jutott eszembe, hogy szúrtam. Ezért bizonytalanodtam el. - *Magyarázkodik nem mentegetőzőn, hanem visszajelzés gyanánt. Mert most volt köztük egy kis félreértés, noha egyébként valóban elég jól működik köztük a szavak nélküli kommunikáció. Amiben van egy nagy adag bizalom is, amit Gaerralos fölépített benne maga felé a nyugodt viselkedésével. Ugyan Garsinnak mindig is elég jól ment az ilyen jelzésekből való olvasás, de mint szinte mindenben, ebben is sikeresen leépítette a férje a magabiztosságát. Gaerralos viszont elég megbízhatónak tűnik, hogy ha netán félre is értené, az nem járna büntetéssel, vagy megaláztatással. Így mer szólni is hozzá és jelezni, hogy most nem volt számára egyértelmű a jelzés. Ettől függetlenül persze elfogadja és megszíveli a kritikát is, mint mindig. A tanács ugyanis jó. Már csak az a kérdés, hogy hogyan tudná megváltoztatni saját magát, s elhagyni ezeket a bizonytalankodásokat?...
A következő feladat is javában erről szól. Ahogy maga a harc is. Döntéseket kellene hoznia, s azok mellett elhatároznia magát, s véghez vinni őket habozás nélkül. Mindezt ráadásul gyorsan, nem hosszas mérlegeléssel minden mozdulat előtt.
Figyel az okító szavakra, s kíváncsi volna majd arra is, mi lett volna a jobb választás a férfi által fölvett támadóhelyzettel szemben, ám kérdezni most nincs ideje, mert máris újabb döntés elé állítják. Ő pedig már elképzeli, hogyan tesz úgy, mintha Gaerralos nyakát célozná meg a saját szemszögéből jobbról, majd fordítana a kardon, hogy épp a másik irányból az oldalát támadja, ezzel egy időben kilépve balra... De túl sokáig gondolkodik, s ezzel a férfi meg is előzi, átvéve a kezdeményezés lehetőségét.
Garsin ösztönből cselekszik, vagyis cselekedne, ám túl lassú. Látszódhat rajta a szándék, hogy kitérjen jobbra, s egyúttal felülről lecsapja a felé tartó pengét, de annyira későn mozdul, hogy valójában inkább csak valami hadonászás és mozgolódás sikerül, s leghamarabb is talán Gaerralos fegyverforgató kezét találhatja el véletlenül és ügyetlenül, inkább csak ráejtve a kardot, mint megcélozva azt. Szó mi szó, nem úgy reagál, mint aki bármit is tanult a kardforgatásról, inkább mint egy leány, aki a felé tartó darazsat próbálja hirtelen és ijedten lecsapni, meg elugrani előle.
Aztán meg... attól függetlenül, hogy Gaerralos erre mit cselekszik, Garsin máris látványosan összezavarodik, kicsit talán szét is esik. Zavartan csak bámul a gyakorlófegyverre és alig-alig fogja a magáét.*


905. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-12 19:09:47
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//A +bízás//
//Indul a mandula//

*Jenari -épp ahogy arra számított- menetkészen várja az istállónál. Az indulás dolgára csak röviden biccent, s rögvest felelne a javaslatra is, tőle megszokottan röviden és tömören, de valaki megelőzi. Pashthra érkezik meg közéjük és válaszol szemtelenül helyette, de most előzékenyen ezt nem teszi szóvá.*
-Legyen.
*Egyezik bele a kis kitérőbe, na nem mintha lenne egyébként valódi választása. Nem szeretné, hogy a fiú egész úton a kardja meg a lova miatt pityeregjen, biztos benne, hogy egyébként is az idegeire fog menni a megbízás során, nem akarja hát tovább rontani a helyzetet.
Még megpaskolja barátságosan Görényt, aztán már száron vezeti is ki az istállóból.*
-Addig Jenarival osztoztok a lovon. *Jelenti ki határozottan, szeretné minél hamarabb elintézni a fegyverátvételt.* -Viszont, ha nincs ott a hátas, kénytelen leszel visszajönni egyért.
*Szavait egyértelműen a fehérhajú közlegényhez intézi. Hosszú az út a Vashegyig, rohadtul nincs kedve gyalogtempóban megtenni.
Gyors, rutinos mozdulattal pattan a nyeregbe, amint pedig úgy ítéli meg, hogy a többiek is készen állnak, már indítja is a lovát a kapu felé.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 905-924