Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1829. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:08:02
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:08:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* Úgy tűnik, hogy a bemutatója igazán ösztönzően hat az egybegyültekre, mert hirtelen feleselés és időhúzás nélkül indulnak meg kifelé. Az óriást hamar megkedveli magának, tényleg olyan, amilyennek a hadnagy leírta, a vasszöget is megenné, ha arra kapna parancsot. Figyeli, hogy ki milyen tempót tud diktálni, mennyire bírják a terhelést, és azt is, hogy mennyire figyelnek oda egymásra. Utóbbit nem kell sokáig szemlélje, hamar belátja, hogy semennyire. Persze nem is kaptak olyan utasítást, ami miatt erre okuk lenne, bajtársiasság pedig ilyen rövid idő alatt aligha alakulhatna ki náluk. *
- Az ördögit, bakancs nélkül ilyen tempót bírnak futni, fiúk? * Szól elismerően a fivérekhez, majd rögtön folytatja is, egy intés keretében. *
- Jöjjenek ide, mellém. A többiek futnak tovább. * Int a csapatnak, és ha a testvérek megközelítik, akkor továbbra is elég hangosan, hogy az egész udvaron hallani lehessen, adja tudtukra a további teendőket. *
- Ha ilyen jól buzog magukban az energia, akkor azt jó lesz levezetni. Kezdhetnek guggolni addig, amíg mindenki végez a futással. Sarok a földön marad, és szépen lehet haladni. * Mondja nekik, majd visszafordul a még futókhoz. *
- Még három kört szeretnék látni mindenkitől. Aki végzett, az beáll ide mellém, és nekiáll a guggolásoknak. Aki lazsál, annak kitalálok valami mást, úgyhogy ne játszadozzunk egymással. Mondjuk legyen az, hogy kollektíven végezzen a csapat háromsáz guggolást. Ha kész azelőtt, hogy a futással mindenki végezne, büntetés lesz. Ha a futás van kész az előtt, hogy a guggolással végeznek, nos kitalálták, büntetés lesz. Úgyhogy azt javaslom, hogy mindenki húzzon bele, ha el akarja kerülni a büntetést. * Adja ki a feladatot Pashthra, és érdeklődve várja, hogy a csapat hogyan fog teljesíteni. A szavai alapján azt gondolhatják, hogy azok fognak büntetést kapni, akik elbukják a próbát. Ha van, aki még fut, az kapja a büntetést, ha a guggolók nem végeznek, akkor ők. Viszont a káplár direkt úgy válogatta meg a szavait, hogy bármi is legyen, képes az egész csapatot megbüntetni anélkül, hogy meghazudtolná önmagát. Persze ez attól is függ, hogy a továbbiakban hogyan teljesítenek. *
* Úgy tűnik, hogy a bemutatója igazán ösztönzően hat az egybegyültekre, mert hirtelen feleselés és időhúzás nélkül indulnak meg kifelé. Az óriást hamar megkedveli magának, tényleg olyan, amilyennek a hadnagy leírta, a vasszöget is megenné, ha arra kapna parancsot. Figyeli, hogy ki milyen tempót tud diktálni, mennyire bírják a terhelést, és azt is, hogy mennyire figyelnek oda egymásra. Utóbbit nem kell sokáig szemlélje, hamar belátja, hogy semennyire. Persze nem is kaptak olyan utasítást, ami miatt erre okuk lenne, bajtársiasság pedig ilyen rövid idő alatt aligha alakulhatna ki náluk. *
- Az ördögit, bakancs nélkül ilyen tempót bírnak futni, fiúk? * Szól elismerően a fivérekhez, majd rögtön folytatja is, egy intés keretében. *
- Jöjjenek ide, mellém. A többiek futnak tovább. * Int a csapatnak, és ha a testvérek megközelítik, akkor továbbra is elég hangosan, hogy az egész udvaron hallani lehessen, adja tudtukra a további teendőket. *
- Ha ilyen jól buzog magukban az energia, akkor azt jó lesz levezetni. Kezdhetnek guggolni addig, amíg mindenki végez a futással. Sarok a földön marad, és szépen lehet haladni. * Mondja nekik, majd visszafordul a még futókhoz. *
- Még három kört szeretnék látni mindenkitől. Aki végzett, az beáll ide mellém, és nekiáll a guggolásoknak. Aki lazsál, annak kitalálok valami mást, úgyhogy ne játszadozzunk egymással. Mondjuk legyen az, hogy kollektíven végezzen a csapat háromsáz guggolást. Ha kész azelőtt, hogy a futással mindenki végezne, büntetés lesz. Ha a futás van kész az előtt, hogy a guggolással végeznek, nos kitalálták, büntetés lesz. Úgyhogy azt javaslom, hogy mindenki húzzon bele, ha el akarja kerülni a büntetést. * Adja ki a feladatot Pashthra, és érdeklődve várja, hogy a csapat hogyan fog teljesíteni. A szavai alapján azt gondolhatják, hogy azok fognak büntetést kapni, akik elbukják a próbát. Ha van, aki még fut, az kapja a büntetést, ha a guggolók nem végeznek, akkor ők. Viszont a káplár direkt úgy válogatta meg a szavait, hogy bármi is legyen, képes az egész csapatot megbüntetni anélkül, hogy meghazudtolná önmagát. Persze ez attól is függ, hogy a továbbiakban hogyan teljesítenek. *
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-11 11:13:20
Üzenet elküldve: 2026-05-11 11:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Készülődő vihar//
* Ritka napja egyikét éli éppen, amikor könyörögni kell neki, hogy eme jó időben, ne a rozoga, poros kocsmában szépítse a levegőt, hanem használja ki ezt a remek alkalmat és élve a szabadságával kicsit élvezze is az élet józanabb oldalát. Még most is visszahallja a szavakat, amiket a személyzet oly kedvesen vágott a fejéhez már a hajnali órákban. „ A jó kurva életbe… Minden alkalommal ugyanaz. Iszol, kötekedsz, aztán nekem kell eltakarítanom utánad a mocskot. Ha még egyszer miattad kell kést húzni odabent, úgy verlek ki azon az ajtón, hogy a fogaiddal kaparod majd a macskakövet.” Szinte érezni a mondatok között megbúvó törődést. A legrosszabb az egészben? Hogy még csak egy félig üres üveget sem tudott kicsempészni, mert kocsmáros első dolga volt egy székkel megkínálnia, miközben önkiszolgálásba kezdett volna. Ha nem tört volna ketté a falon, talán még meg is köszönte volna. Amúgy is lenne dolga, csak nem tudta hol kezdjen neki, ám a csapatnak hála valahogy az egész napja szabaddá vált, így valami hasznosabb dologgal köti le magát. Útja a kaszárnyába vissza férfit, és első pillantásra még magát is meglepi a nagy mennyiségű lélek jelenléte, de lépteiben nem lassítja. A kapuban állomásozók ölni akaró pillantása sosem változik, még mindig nem nézik jó szemmel, ha valaki fegyverrel szeretne betérni. Mire a kapuba ér, fegyvereit már rég eltávolította és meg sem áll, csak odadobja az asztalra és már bent is van. Rutinosan mozog az épületek között, míg a gyakorlótérre ér, ott két a sajátjához hasonló fegyvert ragad, majd egy bábút megközelítve felkészül megmutatni a világnak, hogy mit is rejt alkohol mögé szebb napjain. *
//Készülődő vihar//
* Ritka napja egyikét éli éppen, amikor könyörögni kell neki, hogy eme jó időben, ne a rozoga, poros kocsmában szépítse a levegőt, hanem használja ki ezt a remek alkalmat és élve a szabadságával kicsit élvezze is az élet józanabb oldalát. Még most is visszahallja a szavakat, amiket a személyzet oly kedvesen vágott a fejéhez már a hajnali órákban. „ A jó kurva életbe… Minden alkalommal ugyanaz. Iszol, kötekedsz, aztán nekem kell eltakarítanom utánad a mocskot. Ha még egyszer miattad kell kést húzni odabent, úgy verlek ki azon az ajtón, hogy a fogaiddal kaparod majd a macskakövet.” Szinte érezni a mondatok között megbúvó törődést. A legrosszabb az egészben? Hogy még csak egy félig üres üveget sem tudott kicsempészni, mert kocsmáros első dolga volt egy székkel megkínálnia, miközben önkiszolgálásba kezdett volna. Ha nem tört volna ketté a falon, talán még meg is köszönte volna. Amúgy is lenne dolga, csak nem tudta hol kezdjen neki, ám a csapatnak hála valahogy az egész napja szabaddá vált, így valami hasznosabb dologgal köti le magát. Útja a kaszárnyába vissza férfit, és első pillantásra még magát is meglepi a nagy mennyiségű lélek jelenléte, de lépteiben nem lassítja. A kapuban állomásozók ölni akaró pillantása sosem változik, még mindig nem nézik jó szemmel, ha valaki fegyverrel szeretne betérni. Mire a kapuba ér, fegyvereit már rég eltávolította és meg sem áll, csak odadobja az asztalra és már bent is van. Rutinosan mozog az épületek között, míg a gyakorlótérre ér, ott két a sajátjához hasonló fegyvert ragad, majd egy bábút megközelítve felkészül megmutatni a világnak, hogy mit is rejt alkohol mögé szebb napjain. *
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-01 20:31:52
Üzenet elküldve: 2026-05-01 20:31:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*A barakkba érve az újdonsült káplár valójában azzal találkozhat, amire a hadnagy igyekezett felkészíteni. Nem igazán bakák várják őt, hanem egy csürhe. Csürhének csürhe, de legalább itt vannak, ezt mindeképpen a számlájukra lehet írni, hisz önként jöttek, ki-ki a maga céljából de önként. Ami elsőre nem sikerült, a dobbantásnak hála annál inkább. A hangosabbakba szinte rögtön belefagy a kalács, a további szavak pedig olyan kisugárzást adnak Pashthrának, hogy mindenki azonnal rohanni kezd kifelé az ajtón. Kezükből mindent eldobnak, az öregnek sikerül a csizmáját felhúznia mielőtt füleit behúzva nekiindulna a gyakorlótérnek, a két nagyszájú iker kevésbé szerencsés, ők mezítláb találják magukat. A többieknek sikerült már az első körben is kitalálni, hogy jobb ha nem húzgálják az oroszlán bajszát és elég gyorsak voltak, hogy legalább ennyi méltóságuk megmaradjon. A gyakorlótéren mindenféle alakzat, ritmus, vagy cél nélkül kezdenek a futásnak. De még a tempójuk sem egyforma, csak futnak ahogy jónak látják, összesen tízen vannak, ebből a rozsdás vasból kell acélt kovácsolnia a hóhajú kiképzőnek. Méghozzá minél hamarabb.*
-Meddig futunk, uram?
*Kiáltja a kérdést az öreg baka, aki csak a lassabb tempót bírók között kocog. Mielőtt Pashthra válaszolhatna, az óriás válaszol neki néhány lépéssel előrébbről.*
-Megmondta, hogy akkorát kell ugorni amékkorát birol, öreg!
*Hogy csak túlzott-e a káplár, vagy sem, azt nem ő lesz az, aki meg tudná mondani, úgyhogy egyelőre csak fut ameddig bír, vagy más parancsot nem kap. Ha a néhány környi futásban nem állítják meg őket, úgy hamar kiütközhet az, hogy két-három újonc erősen kezd lemaradni a többiektől. Izzadtság csöpög az orruk hegyéről, és a szemük is csípni kezd. Azt is láthatja Pashthra, hogy akik elől mennek nem igazán foglalkoznak azokkal, akik hátul vannak, csak büszkén mennek előre, főleg a mezítlábas fivérek. Önelégült vigyorral figyelik az eseményeket, főleg hogy tudják, hogy bakancs híján eleve hátrányból indultak, afféle versenyként fogják fel, és roppant büszkék rá, hogy még így is mindenkinél gyorsabbak.*
*A barakkba érve az újdonsült káplár valójában azzal találkozhat, amire a hadnagy igyekezett felkészíteni. Nem igazán bakák várják őt, hanem egy csürhe. Csürhének csürhe, de legalább itt vannak, ezt mindeképpen a számlájukra lehet írni, hisz önként jöttek, ki-ki a maga céljából de önként. Ami elsőre nem sikerült, a dobbantásnak hála annál inkább. A hangosabbakba szinte rögtön belefagy a kalács, a további szavak pedig olyan kisugárzást adnak Pashthrának, hogy mindenki azonnal rohanni kezd kifelé az ajtón. Kezükből mindent eldobnak, az öregnek sikerül a csizmáját felhúznia mielőtt füleit behúzva nekiindulna a gyakorlótérnek, a két nagyszájú iker kevésbé szerencsés, ők mezítláb találják magukat. A többieknek sikerült már az első körben is kitalálni, hogy jobb ha nem húzgálják az oroszlán bajszát és elég gyorsak voltak, hogy legalább ennyi méltóságuk megmaradjon. A gyakorlótéren mindenféle alakzat, ritmus, vagy cél nélkül kezdenek a futásnak. De még a tempójuk sem egyforma, csak futnak ahogy jónak látják, összesen tízen vannak, ebből a rozsdás vasból kell acélt kovácsolnia a hóhajú kiképzőnek. Méghozzá minél hamarabb.*
-Meddig futunk, uram?
*Kiáltja a kérdést az öreg baka, aki csak a lassabb tempót bírók között kocog. Mielőtt Pashthra válaszolhatna, az óriás válaszol neki néhány lépéssel előrébbről.*
-Megmondta, hogy akkorát kell ugorni amékkorát birol, öreg!
*Hogy csak túlzott-e a káplár, vagy sem, azt nem ő lesz az, aki meg tudná mondani, úgyhogy egyelőre csak fut ameddig bír, vagy más parancsot nem kap. Ha a néhány környi futásban nem állítják meg őket, úgy hamar kiütközhet az, hogy két-három újonc erősen kezd lemaradni a többiektől. Izzadtság csöpög az orruk hegyéről, és a szemük is csípni kezd. Azt is láthatja Pashthra, hogy akik elől mennek nem igazán foglalkoznak azokkal, akik hátul vannak, csak büszkén mennek előre, főleg a mezítlábas fivérek. Önelégült vigyorral figyelik az eseményeket, főleg hogy tudják, hogy bakancs híján eleve hátrányból indultak, afféle versenyként fogják fel, és roppant büszkék rá, hogy még így is mindenkinél gyorsabbak.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-28 01:25:21
Üzenet elküldve: 2026-04-28 01:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* A barakkban nem teljesen az a kép fogadja, amire felkészült, de ez nem szegi kedvét. Elkezdi rendre utasítani a katonákat, egyedül az óriás miatt van némi bűntudata, mert mindenki közül ő tűnik a legrendesebbnek. Ezt persze utólag már nem fogja kimutatni, ha már elkezdte, végig kell vigye a dolgot. Viszont nem úgy tűnik, mint akinek túl könnyen a lelkébe lehetne gázolni, aminek őszintén örül. Viszont vannak néhányak, akik igazán zavarni kezdik már most is. Úgy dönt, hogy előző sikertelen varázslata után újra próbálkozik, hátha ezúttal sikerrel jár. Viszont nem mormol semmilyen igét, helyette beszélni kezd az újoncokhoz. *
- Ki mondta, hogy öltözködjenek? * Teszi fel a kérdést, változatlan hangnemben. Mivel számít rá, hogy lehet újra elrontja a mágikus energiák irányítását, ezért beleszövi a kis előadásába azt, amire készül. *
- Kifelé, ha mondom. Úgy, ahogy vannak. * Adja ki az utasítást, és hogy nyomatékosítsa a mondandóját, dobbant egyet. Az, hogy ez milyen hatással jár, már a sorsra van bízva. Ha sikeres a kis mutatvány, akkor reméli, hogy ez elég meggyőző lesz, ha nem, akkor viszont kénytelen előhúzni a kardját, és úgy folytatni. *
- Aki nem lesz kint amíg hármat számolok, azt az istenek a tanúk rá, úgy fogom kihajtani, hogy a kardlappal ütöm a seggét a menet ütemét. Egy, kettő, három. * Kezd számolni, és ha van olyan, akire nem hat a szép, kedves szó, és kérlelés, ami a hóhajútól elhangzik, azt valóban kész elkezdeni ütlegelni. És reméli, hogy az áldozatnak van annyi esze, hogy nem próbálkozik semmivel, mert ahhoz, hogy a kardlappal biztonságosan, komolyabb sérülés nélkül vágjon valaki seggére, bizony precíz mozdulat szükséges, és ha ugrabugrál az áldozat, annak komolyabb következménye is lehet. Persze azt a katonáknak nem kell tudniuk, hogy a fiatal harcosnál elég zöld ital van ahhoz, hogy akár a halálból is visszahozza akit muszáj - bár abban nem biztos, hogy végtagokat mennyire tud visszanöveszteni a varázsitalaival. *
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
* A barakkban nem teljesen az a kép fogadja, amire felkészült, de ez nem szegi kedvét. Elkezdi rendre utasítani a katonákat, egyedül az óriás miatt van némi bűntudata, mert mindenki közül ő tűnik a legrendesebbnek. Ezt persze utólag már nem fogja kimutatni, ha már elkezdte, végig kell vigye a dolgot. Viszont nem úgy tűnik, mint akinek túl könnyen a lelkébe lehetne gázolni, aminek őszintén örül. Viszont vannak néhányak, akik igazán zavarni kezdik már most is. Úgy dönt, hogy előző sikertelen varázslata után újra próbálkozik, hátha ezúttal sikerrel jár. Viszont nem mormol semmilyen igét, helyette beszélni kezd az újoncokhoz. *
- Ki mondta, hogy öltözködjenek? * Teszi fel a kérdést, változatlan hangnemben. Mivel számít rá, hogy lehet újra elrontja a mágikus energiák irányítását, ezért beleszövi a kis előadásába azt, amire készül. *
- Kifelé, ha mondom. Úgy, ahogy vannak. * Adja ki az utasítást, és hogy nyomatékosítsa a mondandóját, dobbant egyet. Az, hogy ez milyen hatással jár, már a sorsra van bízva. Ha sikeres a kis mutatvány, akkor reméli, hogy ez elég meggyőző lesz, ha nem, akkor viszont kénytelen előhúzni a kardját, és úgy folytatni. *
- Aki nem lesz kint amíg hármat számolok, azt az istenek a tanúk rá, úgy fogom kihajtani, hogy a kardlappal ütöm a seggét a menet ütemét. Egy, kettő, három. * Kezd számolni, és ha van olyan, akire nem hat a szép, kedves szó, és kérlelés, ami a hóhajútól elhangzik, azt valóban kész elkezdeni ütlegelni. És reméli, hogy az áldozatnak van annyi esze, hogy nem próbálkozik semmivel, mert ahhoz, hogy a kardlappal biztonságosan, komolyabb sérülés nélkül vágjon valaki seggére, bizony precíz mozdulat szükséges, és ha ugrabugrál az áldozat, annak komolyabb következménye is lehet. Persze azt a katonáknak nem kell tudniuk, hogy a fiatal harcosnál elég zöld ital van ahhoz, hogy akár a halálból is visszahozza akit muszáj - bár abban nem biztos, hogy végtagokat mennyire tud visszanöveszteni a varázsitalaival. *
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-27 21:22:37
Üzenet elküldve: 2026-04-27 21:22:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*Pashthra természetesen elolvashatja a papirost, mielőtt aláírná azt. Úgy néz ki azonban, hogy nincs több kérdése, amit a hadnagy úr egy biccentéssel fogad. Tiszteleg neki, és útjára engedi. A barakkba érve az újdonsült káplár hangos köszöntéssel indít, ám azt láthatja, hogy az újoncok közül csak egyvalaki várja őt úgy, ahogy azt kell. Bevetett ággyal, gyakorlófelszerelésben. Ahogy meglátja őt, rögtön vigyázzba vágja magát az óriás, és tiszteleg, ahogy azt valószínűleg a legelső napján megmutatták neki. A többiek ijedten ugranak meg békés álmukból, és megpróbálnak villámgyorsan kikászálódni a priccsükből. A látvány pocsék, kócos, rendezetlen figurák. Pashthra hangja szinte átvágja az áporodott, kanszagú levegőt. A törpe asszonyság, aki szinte legurul a fekvőhelyről, éppen kikérné magának az uraimat, azonban erre nincs lehetősége. Az újoncok arcára döbbentség ül ki, ahogy nagynehezen valamiféle állásba erőszakolják magukat, nem szoktak ehhez a hangnemhez, eddig jobbára mindenki csak ide meg oda pakolgatta őket. A durva szavakra az ikrek közül az egyik dörmög valamit az orra alatt, amit Pashthra könnyedén meghallhat ha akar.*
-De nagyra vagy magaddal..
*Az óráis azonban olyan díszkatonaként áll, amit akárki megirigyelhetne. Mikor őt kérdezi, az válaszol is.*
-Uram, ilyen magas, uram!
*És közben hatalmas tenyerével a saját feje búbjához mutat, hogy ő nagyjából olyan magas lehet. Az öreg pedig láthatóan jót vigyorog az egészen, miközben komótosan elkezdi felhúzni a csizmáját és az ingét magára gombolni. A parancsra ugyan húzzák a szájukat, de mindenki engedelmeskedni látszik. Nem rohannak azonban rögtön ki, előbb elkezdenek a hiányosabb öltözékűek is gyakorlóruhát ölteni.*
*Pashthra természetesen elolvashatja a papirost, mielőtt aláírná azt. Úgy néz ki azonban, hogy nincs több kérdése, amit a hadnagy úr egy biccentéssel fogad. Tiszteleg neki, és útjára engedi. A barakkba érve az újdonsült káplár hangos köszöntéssel indít, ám azt láthatja, hogy az újoncok közül csak egyvalaki várja őt úgy, ahogy azt kell. Bevetett ággyal, gyakorlófelszerelésben. Ahogy meglátja őt, rögtön vigyázzba vágja magát az óriás, és tiszteleg, ahogy azt valószínűleg a legelső napján megmutatták neki. A többiek ijedten ugranak meg békés álmukból, és megpróbálnak villámgyorsan kikászálódni a priccsükből. A látvány pocsék, kócos, rendezetlen figurák. Pashthra hangja szinte átvágja az áporodott, kanszagú levegőt. A törpe asszonyság, aki szinte legurul a fekvőhelyről, éppen kikérné magának az uraimat, azonban erre nincs lehetősége. Az újoncok arcára döbbentség ül ki, ahogy nagynehezen valamiféle állásba erőszakolják magukat, nem szoktak ehhez a hangnemhez, eddig jobbára mindenki csak ide meg oda pakolgatta őket. A durva szavakra az ikrek közül az egyik dörmög valamit az orra alatt, amit Pashthra könnyedén meghallhat ha akar.*
-De nagyra vagy magaddal..
*Az óráis azonban olyan díszkatonaként áll, amit akárki megirigyelhetne. Mikor őt kérdezi, az válaszol is.*
-Uram, ilyen magas, uram!
*És közben hatalmas tenyerével a saját feje búbjához mutat, hogy ő nagyjából olyan magas lehet. Az öreg pedig láthatóan jót vigyorog az egészen, miközben komótosan elkezdi felhúzni a csizmáját és az ingét magára gombolni. A parancsra ugyan húzzák a szájukat, de mindenki engedelmeskedni látszik. Nem rohannak azonban rögtön ki, előbb elkezdenek a hiányosabb öltözékűek is gyakorlóruhát ölteni.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-25 21:03:56
Üzenet elküldve: 2026-04-25 21:03:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* A hosszas magyarázatot megspórolja neki a hadnagy, aki megjelenik, miközben a strázsának magyarázná érkeztének okát. Boldog sóhajjal fordul az ismerős arc felé, mert utálja ismételni magát, és feleslegesen járatni a száját. *
- Természetesen. * Jegyzi meg, majd úgy dönt, hogy megadja a módját, és tiszteleg is szépen, ahogy előző nap elköszöntek egymástól. Végtére is egy tiszttel van dolga. *
- Elolvashatom azért? * Teszi fel a kérdést, és ha helyeslő választ kap, akkor gyorsan átfutja az iratokat. Nem akar semmi olyat szentesíteni, amit később megbánhat. Ahogy ezzel megvan, ünnepélyesen fordul a tiszt felé. *
- Szóval öten. * Bólint, és elraktározza magában az információkat. Feltenne kérdéseket, ha lenne értelme, de nem lát semmi olyat, ami miatt szót kellene fecséreljen az ismeretlenekre. Minden, ami fontos, kiderül majd a kiképzés alatt. A hóhajú harcost nem érdekli, hogy honnan és miért jöttek, csak az, hogy mire képesek, és milyen formát képes gyúrni belőlük. *
- Igyekszem, hadnagy úr. * Tiszteleg ismételten, majd felölti magára a köpenyt, mielőtt elindulna az emberei felé. Úgy dönt, hogy először páncélban közelíti meg őket. Mielőtt besétálna, azért elmormol egy rövidebb igét, reménykedve benne, hogy sikerül tökéletesen felidézve a varázslatot, és megszilárdítani maga körül a levegőt kissé. Ha verekedésre kerülne a sor, nem tervez könnyű falat lenni, még akkor se, ha többen vannak. És magát ismerve nem tartja lehetetlennek, hogy idáig fajulna a dolog. Akár sikerül az ige, akár nem, magabiztosan indul meg. Elég ideig várakoztatta őket. *
- Jó reggelt uraim! * Szólal meg emelt hangon amikor besétál, kihúzott háttal, nem törődve vele, hogy a törpe nőből van. Nem ad lehetőséget rá, hogy válaszoljanak, hanem rögtön folytatja is. *
- Pashthra Shungo'rol káplár vagyok, és az a rettenetes balszerencse ért, hogy az én felelősségem valamiféle katonát gyúrni belőletek. A kurva életbe, valaki nagyon utálhatja a pofámat, hogy pont egy ilyen csapatot baszott ide elém. De nem baj, az anyám nem olyan gyereket nevelt, aki csak úgy feladja. Nekem az is jó, ha mindannyian kiléptek, mert akkor legalább nem lesz senki, akiben csalódnom kellene. Mostantól mindenki csak akkor beszél, ha kérdezem, és ha azt mondom, hogy ugrik, akkor még azt se kérdezi meg, hogy milyen magasra, hanem ugrik amekkorára csak tud, és reméli, hogy az elég lesz. * Kezdi belelovalni magát a kiabálásba, és megáll az óriás előtt. *
- A kurva életbe fiam, milyen magas vagy? * Teszi fel a kérdést, majd a választ hallva komor arccal folytatja. *
- Nem tudtam, hogy milyen magasra pakolják a szart. Na nézzük miből élünk, mehet mindenki kifelé, és futhat nekem néhány kört. Tudni akarom, hogy milyen állóképességetek van. GYERÜNK!
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Levegő páncél nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* A hosszas magyarázatot megspórolja neki a hadnagy, aki megjelenik, miközben a strázsának magyarázná érkeztének okát. Boldog sóhajjal fordul az ismerős arc felé, mert utálja ismételni magát, és feleslegesen járatni a száját. *
- Természetesen. * Jegyzi meg, majd úgy dönt, hogy megadja a módját, és tiszteleg is szépen, ahogy előző nap elköszöntek egymástól. Végtére is egy tiszttel van dolga. *
- Elolvashatom azért? * Teszi fel a kérdést, és ha helyeslő választ kap, akkor gyorsan átfutja az iratokat. Nem akar semmi olyat szentesíteni, amit később megbánhat. Ahogy ezzel megvan, ünnepélyesen fordul a tiszt felé. *
- Szóval öten. * Bólint, és elraktározza magában az információkat. Feltenne kérdéseket, ha lenne értelme, de nem lát semmi olyat, ami miatt szót kellene fecséreljen az ismeretlenekre. Minden, ami fontos, kiderül majd a kiképzés alatt. A hóhajú harcost nem érdekli, hogy honnan és miért jöttek, csak az, hogy mire képesek, és milyen formát képes gyúrni belőlük. *
- Igyekszem, hadnagy úr. * Tiszteleg ismételten, majd felölti magára a köpenyt, mielőtt elindulna az emberei felé. Úgy dönt, hogy először páncélban közelíti meg őket. Mielőtt besétálna, azért elmormol egy rövidebb igét, reménykedve benne, hogy sikerül tökéletesen felidézve a varázslatot, és megszilárdítani maga körül a levegőt kissé. Ha verekedésre kerülne a sor, nem tervez könnyű falat lenni, még akkor se, ha többen vannak. És magát ismerve nem tartja lehetetlennek, hogy idáig fajulna a dolog. Akár sikerül az ige, akár nem, magabiztosan indul meg. Elég ideig várakoztatta őket. *
- Jó reggelt uraim! * Szólal meg emelt hangon amikor besétál, kihúzott háttal, nem törődve vele, hogy a törpe nőből van. Nem ad lehetőséget rá, hogy válaszoljanak, hanem rögtön folytatja is. *
- Pashthra Shungo'rol káplár vagyok, és az a rettenetes balszerencse ért, hogy az én felelősségem valamiféle katonát gyúrni belőletek. A kurva életbe, valaki nagyon utálhatja a pofámat, hogy pont egy ilyen csapatot baszott ide elém. De nem baj, az anyám nem olyan gyereket nevelt, aki csak úgy feladja. Nekem az is jó, ha mindannyian kiléptek, mert akkor legalább nem lesz senki, akiben csalódnom kellene. Mostantól mindenki csak akkor beszél, ha kérdezem, és ha azt mondom, hogy ugrik, akkor még azt se kérdezi meg, hogy milyen magasra, hanem ugrik amekkorára csak tud, és reméli, hogy az elég lesz. * Kezdi belelovalni magát a kiabálásba, és megáll az óriás előtt. *
- A kurva életbe fiam, milyen magas vagy? * Teszi fel a kérdést, majd a választ hallva komor arccal folytatja. *
- Nem tudtam, hogy milyen magasra pakolják a szart. Na nézzük miből élünk, mehet mindenki kifelé, és futhat nekem néhány kört. Tudni akarom, hogy milyen állóképességetek van. GYERÜNK!
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Levegő páncél nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-24 23:32:31
Üzenet elküldve: 2026-04-24 23:32:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*A hajnal sugarai már serényen végzik végeláthatatlan dolgukat, s ezekben a napokban már erejük is van, egészen kellemes idő jósolható a nap további részére, hacsak nem bukkan fel egy kósza viharfelhő. A kapuőr üdvözli a fiatal harcost, ám mielőtt túlságosan belevethetné magát az a fiatal tiszt lép mellé, akivel Pashthra korábban találkozott.*
-Jó reggelt! Hát eljött, helyes. Örülök hogy így döntött.
*Biccent az őrnek, aki hamar felméri a helyzetet és már tovább is lép a saját dolgával. A hadnagy pedig az egyik kapu mellett lévő kis asztalkához vezeti az érkezőt.*
-Ahogy ígértem, elkészültek a dokumentumok, mindenki látta és aláírta akinek kell. Itt írja alá.
*Mutat bőrkesztűs ujjával a papír aljára a szöveg alatt. A dokumentumom tartalmazza a zsoldot, a szolgálati időket, a kimenőket és minden szükséges információt. Természetesen a köpeny is ott van nála összehajtva. Ha itt nem gondolja meg magát Pashthra, úgy folytatja is a fiatal tiszt.*
-Az emberei a laktanyában vannak, rögtön jobbra az első öt pár priccsen. Hogy várják-e vagy sem, nos azt majd meglátja. Csak.. Hozza ki belőlük amit lehet, csodát senki sem vár el. Két agyalágyult koszosképű kölyök van, ők fivérek, van egy vézna öreg, az esze vág mint a borotva, de valahogy sosem a jó dolgokra forognak azok a malomkerekek a fejében. Egy nagydarab óriás is van, akkora mint egy ház, de tényleg. Hatalmas. Ő a legegyszerűbb parancsokat is nehezen érti meg, igyekezzen minél konkrétabban fogalmazni, ez a tanácsom. Ó és persze egy nagyszájú feketehajú törpe nő. Hogy a szarvát töri le, vagy átgyúrja abban a sziklakemény fejében a dolgokat, önre bízom. A többiekkel nem lesz gond, egyszerű legények de helyén a szívük és a karjukban is akad elég erő. Néhány hatnyi ideje van valami katonafélét faragni belőlük. Sok sikert Pashthra Shungo'rol káplár uram.
*A hadnagy pedig ezután rövidesen távozik is, így Pashthrán áll, hogy miként lát az újoncokhoz.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.24 23:33:10
*A hajnal sugarai már serényen végzik végeláthatatlan dolgukat, s ezekben a napokban már erejük is van, egészen kellemes idő jósolható a nap további részére, hacsak nem bukkan fel egy kósza viharfelhő. A kapuőr üdvözli a fiatal harcost, ám mielőtt túlságosan belevethetné magát az a fiatal tiszt lép mellé, akivel Pashthra korábban találkozott.*
-Jó reggelt! Hát eljött, helyes. Örülök hogy így döntött.
*Biccent az őrnek, aki hamar felméri a helyzetet és már tovább is lép a saját dolgával. A hadnagy pedig az egyik kapu mellett lévő kis asztalkához vezeti az érkezőt.*
-Ahogy ígértem, elkészültek a dokumentumok, mindenki látta és aláírta akinek kell. Itt írja alá.
*Mutat bőrkesztűs ujjával a papír aljára a szöveg alatt. A dokumentumom tartalmazza a zsoldot, a szolgálati időket, a kimenőket és minden szükséges információt. Természetesen a köpeny is ott van nála összehajtva. Ha itt nem gondolja meg magát Pashthra, úgy folytatja is a fiatal tiszt.*
-Az emberei a laktanyában vannak, rögtön jobbra az első öt pár priccsen. Hogy várják-e vagy sem, nos azt majd meglátja. Csak.. Hozza ki belőlük amit lehet, csodát senki sem vár el. Két agyalágyult koszosképű kölyök van, ők fivérek, van egy vézna öreg, az esze vág mint a borotva, de valahogy sosem a jó dolgokra forognak azok a malomkerekek a fejében. Egy nagydarab óriás is van, akkora mint egy ház, de tényleg. Hatalmas. Ő a legegyszerűbb parancsokat is nehezen érti meg, igyekezzen minél konkrétabban fogalmazni, ez a tanácsom. Ó és persze egy nagyszájú feketehajú törpe nő. Hogy a szarvát töri le, vagy átgyúrja abban a sziklakemény fejében a dolgokat, önre bízom. A többiekkel nem lesz gond, egyszerű legények de helyén a szívük és a karjukban is akad elég erő. Néhány hatnyi ideje van valami katonafélét faragni belőlük. Sok sikert Pashthra Shungo'rol káplár uram.
*A hadnagy pedig ezután rövidesen távozik is, így Pashthrán áll, hogy miként lát az újoncokhoz.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.24 23:33:10
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-22 18:50:56
Üzenet elküldve: 2026-04-22 18:50:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* Halkan hümmög, ahogy a választ hallgatja. El kell ismerje, hogy van valami igazság abban, amit a hadnagy mond. Bele se gondolt, hogy egy seregnél nem csak a harcosok a fontosak, hanem ott van a kiszolgáló személyzet, hordárok, szakácsok, és hasonlók. És ők épp annyira fontosak, mint azok, akik az acélt tartják. *
- Elismerem, hogy igaza van. * Hajt fejet halkan, szót is adva a gondolatainak. Talán jó pont, ha látják, hogy elismeri ha téved, talán nem. Ettől függetlenül még nem fogja megtagadni saját magát. És ezeket a kisegítő embereket is ki kell valamennyire képezni, hogyha szorul a hurok, akkor ők se vágják el a saját karjukat egy karddal. *
- Úgy lesz, uram. * Helyesel ismét a kapott parancsra. Esze ágában sincs ellenkezni, sőt, örül neki, hogy végül is a saját ötletének a végrehajtására utasítják. *
- Köszönöm, uram. A holnap reggeli viszontlátásra. * Köszön el végül a katonától, viszonozva a tisztelgést, pont úgy, hogy azt warg alakulatos korában várták el tőle. *
//Napváltás//
* Másnap a hajnal első sugaraival ébred, és letudja szokásos reggeli edzését, mielőtt egy dézsában lemosná magát, és elindulna, hogy elkezdje az első napját a kaszárnyában. Ugyan abban a ruházatban, és felszerelésben jelenik meg, mint amiben érkezett a besorozásra. Nem tudhatja, hogy milyen feladatai lesznek, és ha szükséges, akkor meg tud szabadulni a páncéltól később is. Bízik benne, hogy altisztként lesz egy hely, ahol biztonságban tudhatja, hogyha le kell vegye, és talán még segítséget is talál, akik megszabadítják a fémtől, és nem kell egyedül szerencsétlenkedjen. A kapuban aztán megáll, és közömbös arccal fordul az ott strázsáló őr felé. *
- Pashthra Shungorol, kiképző altiszt. Ez az első napom. * Jelentkezik be, remélve, hogy bővebb elutasítást kap a kapuban, ha mást nem, hát azt elmondják neki, hogy merre menjen, és hol kezdje a napját. *
* Halkan hümmög, ahogy a választ hallgatja. El kell ismerje, hogy van valami igazság abban, amit a hadnagy mond. Bele se gondolt, hogy egy seregnél nem csak a harcosok a fontosak, hanem ott van a kiszolgáló személyzet, hordárok, szakácsok, és hasonlók. És ők épp annyira fontosak, mint azok, akik az acélt tartják. *
- Elismerem, hogy igaza van. * Hajt fejet halkan, szót is adva a gondolatainak. Talán jó pont, ha látják, hogy elismeri ha téved, talán nem. Ettől függetlenül még nem fogja megtagadni saját magát. És ezeket a kisegítő embereket is ki kell valamennyire képezni, hogyha szorul a hurok, akkor ők se vágják el a saját karjukat egy karddal. *
- Úgy lesz, uram. * Helyesel ismét a kapott parancsra. Esze ágában sincs ellenkezni, sőt, örül neki, hogy végül is a saját ötletének a végrehajtására utasítják. *
- Köszönöm, uram. A holnap reggeli viszontlátásra. * Köszön el végül a katonától, viszonozva a tisztelgést, pont úgy, hogy azt warg alakulatos korában várták el tőle. *
//Napváltás//
* Másnap a hajnal első sugaraival ébred, és letudja szokásos reggeli edzését, mielőtt egy dézsában lemosná magát, és elindulna, hogy elkezdje az első napját a kaszárnyában. Ugyan abban a ruházatban, és felszerelésben jelenik meg, mint amiben érkezett a besorozásra. Nem tudhatja, hogy milyen feladatai lesznek, és ha szükséges, akkor meg tud szabadulni a páncéltól később is. Bízik benne, hogy altisztként lesz egy hely, ahol biztonságban tudhatja, hogyha le kell vegye, és talán még segítséget is talál, akik megszabadítják a fémtől, és nem kell egyedül szerencsétlenkedjen. A kapuban aztán megáll, és közömbös arccal fordul az ott strázsáló őr felé. *
- Pashthra Shungorol, kiképző altiszt. Ez az első napom. * Jelentkezik be, remélve, hogy bővebb elutasítást kap a kapuban, ha mást nem, hát azt elmondják neki, hogy merre menjen, és hol kezdje a napját. *
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-20 22:46:23
Üzenet elküldve: 2026-04-20 22:46:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
-Jó kérdés. De van egy jobb válaszom. Nem lesz mindenkiből jó harcos, sőt van akiből semmilyen nem lesz. De ha a szolgálatkészség megvan bennük, és tudják követni a parancsokat, akkor hasznunkra lehetne, ezt tartsa szem előtt. Ellátókra is szükség van, árokásókra, akiknek nem büdös a munka, de nem szívesen rohamozna bele az ellenség soraiba. Ez is egy kihívás, hogy meglássa azt, hogy kiben milyen érték rejlik, ha rejlik bármilyen. Most nem tehetjük meg, hogy lekaparjuk a krémet magunknak.
*Bosszúsan dörzsöli meg a szemöldökeit, hisz ez tényleg nem mindennapi fenyegetettség. Jó lenne még pár ezer katona, egy kis ellátmány, jobb fegyverek, egy jó század csatamágus csak a biztonság kedvéért, de egyelőre ezekre várhatnak. Abból kell főzniük, ami jelenleg van. Főleg Pashtrának.*
-Remek ötlet, ha lát ilyet a saját újoncai között, vezényelje ki őket segédkezni a menekültekhez.
*Bólogat is hozzá, főleg mert ez jórészt lefedi azt, amiről korábban beszélt.*
-Holnap reggelre minden készen fog állni. A papírmunkát addig elrendezem, és megfutom a szükséges köröket, ezzel ne törődjön. Én magam is itt leszek, addig is ahogy mondtam, egyen egy nagyot és aludja ki magát. No meg persze ondolja át, hogy valóban vállalja-e a feladatot és a felelősséget. Ha igen, úgy hajnalban várom itt a kaszárnyában.
*Azzal pedig elindul az ajtó felé, s ahogy közelebb ér a hóhajú harcoshoz, szigorúan a szemébe néz, és tiszteleg neki. Tisztességesen.*
-Leléphet.
-Jó kérdés. De van egy jobb válaszom. Nem lesz mindenkiből jó harcos, sőt van akiből semmilyen nem lesz. De ha a szolgálatkészség megvan bennük, és tudják követni a parancsokat, akkor hasznunkra lehetne, ezt tartsa szem előtt. Ellátókra is szükség van, árokásókra, akiknek nem büdös a munka, de nem szívesen rohamozna bele az ellenség soraiba. Ez is egy kihívás, hogy meglássa azt, hogy kiben milyen érték rejlik, ha rejlik bármilyen. Most nem tehetjük meg, hogy lekaparjuk a krémet magunknak.
*Bosszúsan dörzsöli meg a szemöldökeit, hisz ez tényleg nem mindennapi fenyegetettség. Jó lenne még pár ezer katona, egy kis ellátmány, jobb fegyverek, egy jó század csatamágus csak a biztonság kedvéért, de egyelőre ezekre várhatnak. Abból kell főzniük, ami jelenleg van. Főleg Pashtrának.*
-Remek ötlet, ha lát ilyet a saját újoncai között, vezényelje ki őket segédkezni a menekültekhez.
*Bólogat is hozzá, főleg mert ez jórészt lefedi azt, amiről korábban beszélt.*
-Holnap reggelre minden készen fog állni. A papírmunkát addig elrendezem, és megfutom a szükséges köröket, ezzel ne törődjön. Én magam is itt leszek, addig is ahogy mondtam, egyen egy nagyot és aludja ki magát. No meg persze ondolja át, hogy valóban vállalja-e a feladatot és a felelősséget. Ha igen, úgy hajnalban várom itt a kaszárnyában.
*Azzal pedig elindul az ajtó felé, s ahogy közelebb ér a hóhajú harcoshoz, szigorúan a szemébe néz, és tiszteleg neki. Tisztességesen.*
-Leléphet.
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-19 18:40:42
Üzenet elküldve: 2026-04-19 18:40:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 702
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* Az informális engedélyre, hogy nyugodtan verje be az orrát annak, aki megérdemli, haloványan elmosolyodik. Nem az az erőszakos fajta, de szereti, ha megvannak az eszközei arra, hogy akaratát érvényesíthesse. Érvelni egyébként is fárasztó és időigényes. *
- Mondja hadnagy, ha egy törött orrtól elmenekül valaki, az mennyire lenne hasznos egy ütközetben? Én azt mondom, hogy aki a kiképzés alatt megfutamodik, azért egyébként sem kár. És sokkal morálrombolóbb az, ha egy csata előtt lécelnek le, mintha már a besorozásuk után. * Vonja meg a vállát, bár ettől függetlenül nyitott az ellenérvekre, és ha a tiszt helyre utasítja, nem fog vele ellenkezni.
A lesütött tekintett kapóra jön a fiatal hóhajúnak, hiszen így nem látja a férfi az arcára kiülő érzéseket, amik alapján bizony igen csak felelősnek tartja a városi őrséget, és a tanácsot mindazért, ami történt, és történik. Persze nem tudja csak őket okolni, azt se teljesen érti, hogy a thargoknak miért kellett eléjük menni egy maroknyi sereggel, értelmetlen ütközetben veszni el. Mindenki tudja, akinek több agya van egy növénynél, hogy háborúban célszerű a seregeket összevonni, és nem egyenként menni meghalni. Sajnálja, hogy oda jutottak a hadvezér egykor dicső harcosai, hogy már ilyen egyszerű belátásokra is képtelenek. *
- Javaslom, hogy az újoncokat, és azokat, akiknek a lelkesedése alábbhagyni látszik, főleg a menekültek körül osszák be járőrözni. Ha a tanács elrendel ételosztást, vagy hasonlót, és ehhez emberek kellenek, akkor szintén a kevésbé motiváltak legyenek azok, akik ezeket a feladatokat ellátják. Ha első kézből tapasztalják meg, hogy milyen helyzetet teremtettek az orkok, hogy mi várhat rájuk, a szeretteikre más városokban, az talán felfűti bennük a lángot. * Feleli rövid gondolkodás után, hogy milyen moráljavító intézkedéseket foganatosítana. Láthatóan Pashthra nem töpreng sokáig, és nem is az a fajta, aki megrágja a gondolatait, helyette azonnal kimondja őket, ahogy eszébe jutnak, mielőtt még elfelejtené azokat.
Az utasításra, hogy jobb távozzon, a terpeszt összecsukja, és már engedelmesen indulna is az ajtó felé, azonban érkezik felé egy kérdés, amit engedélyként fog fel. Megáll, és kérdőn néz a hadnagyra. *
- Az őrség köpenyét kitől vehetem át? Fegyverre és páncélra nincs szükségem, erre viszont még lehet. Ahogy egy írott engedélyre is, ami bizonyítja, hogy újra beléptem a kötelékbe. Régebben voltak ilyesmik. * Szándékosan nem kérdez rá, hogy a zsoldot kitől, és milyen rendszerességgel kapja majd, hiszen nem a kapzsiság az, ami motiválja a kérdés feltevésében. Az arany dolgát ráérnek elintézni, viszont a hivatalos dolgokon jobb túlesni minél előbb. *
* Az informális engedélyre, hogy nyugodtan verje be az orrát annak, aki megérdemli, haloványan elmosolyodik. Nem az az erőszakos fajta, de szereti, ha megvannak az eszközei arra, hogy akaratát érvényesíthesse. Érvelni egyébként is fárasztó és időigényes. *
- Mondja hadnagy, ha egy törött orrtól elmenekül valaki, az mennyire lenne hasznos egy ütközetben? Én azt mondom, hogy aki a kiképzés alatt megfutamodik, azért egyébként sem kár. És sokkal morálrombolóbb az, ha egy csata előtt lécelnek le, mintha már a besorozásuk után. * Vonja meg a vállát, bár ettől függetlenül nyitott az ellenérvekre, és ha a tiszt helyre utasítja, nem fog vele ellenkezni.
A lesütött tekintett kapóra jön a fiatal hóhajúnak, hiszen így nem látja a férfi az arcára kiülő érzéseket, amik alapján bizony igen csak felelősnek tartja a városi őrséget, és a tanácsot mindazért, ami történt, és történik. Persze nem tudja csak őket okolni, azt se teljesen érti, hogy a thargoknak miért kellett eléjük menni egy maroknyi sereggel, értelmetlen ütközetben veszni el. Mindenki tudja, akinek több agya van egy növénynél, hogy háborúban célszerű a seregeket összevonni, és nem egyenként menni meghalni. Sajnálja, hogy oda jutottak a hadvezér egykor dicső harcosai, hogy már ilyen egyszerű belátásokra is képtelenek. *
- Javaslom, hogy az újoncokat, és azokat, akiknek a lelkesedése alábbhagyni látszik, főleg a menekültek körül osszák be járőrözni. Ha a tanács elrendel ételosztást, vagy hasonlót, és ehhez emberek kellenek, akkor szintén a kevésbé motiváltak legyenek azok, akik ezeket a feladatokat ellátják. Ha első kézből tapasztalják meg, hogy milyen helyzetet teremtettek az orkok, hogy mi várhat rájuk, a szeretteikre más városokban, az talán felfűti bennük a lángot. * Feleli rövid gondolkodás után, hogy milyen moráljavító intézkedéseket foganatosítana. Láthatóan Pashthra nem töpreng sokáig, és nem is az a fajta, aki megrágja a gondolatait, helyette azonnal kimondja őket, ahogy eszébe jutnak, mielőtt még elfelejtené azokat.
Az utasításra, hogy jobb távozzon, a terpeszt összecsukja, és már engedelmesen indulna is az ajtó felé, azonban érkezik felé egy kérdés, amit engedélyként fog fel. Megáll, és kérdőn néz a hadnagyra. *
- Az őrség köpenyét kitől vehetem át? Fegyverre és páncélra nincs szükségem, erre viszont még lehet. Ahogy egy írott engedélyre is, ami bizonyítja, hogy újra beléptem a kötelékbe. Régebben voltak ilyesmik. * Szándékosan nem kérdez rá, hogy a zsoldot kitől, és milyen rendszerességgel kapja majd, hiszen nem a kapzsiság az, ami motiválja a kérdés feltevésében. Az arany dolgát ráérnek elintézni, viszont a hivatalos dolgokon jobb túlesni minél előbb. *
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-19 00:44:30
Üzenet elküldve: 2026-04-19 00:44:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
- Megmondtam neked Cagon, én nem hibázom, az a természetemen kívül áll! -*tenyerét az ork arca felé csapja, hogy „annak beszéljen”, sértetten húzza fel az orrát, mintha még a feltételezés is bántaná, hogy nem tévedhetetlen.*- Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak, mert még nem vagyok az inasod! Ha én azt mondom, hogy megvédem az erényeid, akkor megvédem, és ha azt mondom, megfosatom azt a cickányképűt, mert csúnyán beszélt veled, akkor megfosatom! Nem érdekel, hogy mire készülnek az orkok, ha nem készülnének semmire, akkor is így viselkedett volna veled, hát látom a sunyi szemén! Fosni fog és kész!
*Határozottan suhint élesen, nyitott tenyérrel a levegőbe, így adva nyomatékot mondandójának. Egész elszántan mered maga elé, lapos mellkasát kidülleszti, a bosszúvágyba annyira belehergeli magát, hogy még a füle is belevörösödik, csak úgy emelkedik-és süpped a bunda rajta a nagy levegővételekben. Két szempillantás múlva már jóval kedélyesebben, kevésbé mérgesen pillant ismét az orkra, kezeit az ölébe ejti. Eszébe jut az álmában a tenyerén a vér. Az is a földről volt, ahogy kiemelte a mocsárból.*
-Akkor oda megyek! Oda szólít az álmom. -*jelenti ki határozottan.*
*A kezdeti magabiztosságot felkar kapirgálás követ, így igyekezve elérni Cagont, hogy figyeljen rá.*-De Cagon…hogy megyek én a kikötőbe, ha itt most mindenhol a fajtád van? Azt se tudom, hogy merre kell elindulni, meg hogy…hogyan? És éhes is vagyok! Te nem vagy éhes? Ehetnénk valamit, mielőtt elviszel arra a fene nagy biztonságos helyedre!
- Megmondtam neked Cagon, én nem hibázom, az a természetemen kívül áll! -*tenyerét az ork arca felé csapja, hogy „annak beszéljen”, sértetten húzza fel az orrát, mintha még a feltételezés is bántaná, hogy nem tévedhetetlen.*- Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak, mert még nem vagyok az inasod! Ha én azt mondom, hogy megvédem az erényeid, akkor megvédem, és ha azt mondom, megfosatom azt a cickányképűt, mert csúnyán beszélt veled, akkor megfosatom! Nem érdekel, hogy mire készülnek az orkok, ha nem készülnének semmire, akkor is így viselkedett volna veled, hát látom a sunyi szemén! Fosni fog és kész!
*Határozottan suhint élesen, nyitott tenyérrel a levegőbe, így adva nyomatékot mondandójának. Egész elszántan mered maga elé, lapos mellkasát kidülleszti, a bosszúvágyba annyira belehergeli magát, hogy még a füle is belevörösödik, csak úgy emelkedik-és süpped a bunda rajta a nagy levegővételekben. Két szempillantás múlva már jóval kedélyesebben, kevésbé mérgesen pillant ismét az orkra, kezeit az ölébe ejti. Eszébe jut az álmában a tenyerén a vér. Az is a földről volt, ahogy kiemelte a mocsárból.*
-Akkor oda megyek! Oda szólít az álmom. -*jelenti ki határozottan.*
*A kezdeti magabiztosságot felkar kapirgálás követ, így igyekezve elérni Cagont, hogy figyeljen rá.*-De Cagon…hogy megyek én a kikötőbe, ha itt most mindenhol a fajtád van? Azt se tudom, hogy merre kell elindulni, meg hogy…hogyan? És éhes is vagyok! Te nem vagy éhes? Ehetnénk valamit, mielőtt elviszel arra a fene nagy biztonságos helyedre!
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-19 00:32:00
Üzenet elküldve: 2026-04-19 00:32:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*A fiatal tisztnek nem igazán tűnik fel az, hogy milyen gondosan választja meg Pashtra a testtartását. Meglehet nincs valami éles szeme az emberekhez, hogy ez a korral jár és idővel beletanul majd, abban csak reménykedni tud. A válaszán viszont kellemesen elmosolyodik.*
-Egyetértek. Azért ha lehet ne üldözzön el senkit, minden kézre szükség lesz.
*Megannyi tennivaló akad, az egyszer biztos. Az utána érkező kérdésre, és gondolatokra hosszan bólint.*
-Nagyon jó meglátás. Nos a jelentkezők egy részénél a bosszú tüze erősen lobog. Kik a szántóföldek menekültjei, vagy csak családjuk, távoli rokonok éltek ott, vagy egyszerűen csak gyűlölik az orkokat és amit tettek.
*Tekintetét kénytelen lesütni, ösztönös reakció ez. Valahol felelősnek érzi magát, hisz akár tehetett is volna többet, megvédhették volna az embereket. Vagy nem. Sosem fog kiderülni, s ez a kétely az, ami olyannyira marja a tisztet belülről.*
-Mások csak a zsoldért és a levesért jön, vagy mert nincs jobb dolga. Nagyon vegyes társaság. Ha van ötlete arra, hogy hogyan acélozza meg a lelkesedésüket, úgy nálam nyitott ajtón kopogtat.
*Úgy véli azt nem is kell elmondania, hogy a legtöbbük otthona néz szembe emberöltők óta nem látott fenyegetettséggel, s önmagában ez is egyfajta tűz, ami hajtja őket. Hisz anélkül talán eleve nem is jelentkeznének. Az asztal fiókját, amiből korábban néhány dokumentumot vett elő, most becsukja, és az egyik gyertyát is eloltja.*
-Ma már többen úgysem fognak jönni. Menjen haza, aludjon egyet, és holnap hajnalban már várni fogják az emberei. Bármféle kiképzést tarthat a józan ész határain belül. Addig is elintézem a papírmunkát, és tájékoztatom az újoncokat is.
*Mondja, és fél lábával már az ajtó felé lép egyet, látszik rajta, hogy szeretne továbblépni, hisz sok még a teendője.*
-Van bármi kérdése?
*Bár testbeszéde arról árulkodhat, hogy szeretne távozni, a kérdés mégis őszintének hat, és valóban Pashtrára szegezi hadnagy a teljes figyelmét.*
*A fiatal tisztnek nem igazán tűnik fel az, hogy milyen gondosan választja meg Pashtra a testtartását. Meglehet nincs valami éles szeme az emberekhez, hogy ez a korral jár és idővel beletanul majd, abban csak reménykedni tud. A válaszán viszont kellemesen elmosolyodik.*
-Egyetértek. Azért ha lehet ne üldözzön el senkit, minden kézre szükség lesz.
*Megannyi tennivaló akad, az egyszer biztos. Az utána érkező kérdésre, és gondolatokra hosszan bólint.*
-Nagyon jó meglátás. Nos a jelentkezők egy részénél a bosszú tüze erősen lobog. Kik a szántóföldek menekültjei, vagy csak családjuk, távoli rokonok éltek ott, vagy egyszerűen csak gyűlölik az orkokat és amit tettek.
*Tekintetét kénytelen lesütni, ösztönös reakció ez. Valahol felelősnek érzi magát, hisz akár tehetett is volna többet, megvédhették volna az embereket. Vagy nem. Sosem fog kiderülni, s ez a kétely az, ami olyannyira marja a tisztet belülről.*
-Mások csak a zsoldért és a levesért jön, vagy mert nincs jobb dolga. Nagyon vegyes társaság. Ha van ötlete arra, hogy hogyan acélozza meg a lelkesedésüket, úgy nálam nyitott ajtón kopogtat.
*Úgy véli azt nem is kell elmondania, hogy a legtöbbük otthona néz szembe emberöltők óta nem látott fenyegetettséggel, s önmagában ez is egyfajta tűz, ami hajtja őket. Hisz anélkül talán eleve nem is jelentkeznének. Az asztal fiókját, amiből korábban néhány dokumentumot vett elő, most becsukja, és az egyik gyertyát is eloltja.*
-Ma már többen úgysem fognak jönni. Menjen haza, aludjon egyet, és holnap hajnalban már várni fogják az emberei. Bármféle kiképzést tarthat a józan ész határain belül. Addig is elintézem a papírmunkát, és tájékoztatom az újoncokat is.
*Mondja, és fél lábával már az ajtó felé lép egyet, látszik rajta, hogy szeretne továbblépni, hisz sok még a teendője.*
-Van bármi kérdése?
*Bár testbeszéde arról árulkodhat, hogy szeretne távozni, a kérdés mégis őszintének hat, és valóban Pashtrára szegezi hadnagy a teljes figyelmét.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-18 23:31:53
Üzenet elküldve: 2026-04-18 23:31:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
- Majd meglátom mennyire fogsz felidegesíteni. Minden hibánál mínusz egy ital!
* Mondja valamennyire játékos hangon. Amennyire engedi a helyzet a viccelődést. Nem kell sokat várniuk, hogy az orkot betemesse a papírmunka. Még le se szállt a bakról, már negyedik papírt tolják az arcába. Ide aláírás kell, oda pontos szállítmány, a harmadikra az alsógatyájának a színe. De hogy mégis mire? Felírja azt is, nehogy ezért keressék meg a sokadik hónap után, mert kihagyott néhány sort. Jobb előre túlesni a sok fejfájást nyújtó dokumentumokon, minthogy később álmából ébresszék fel emiatt. A dobozok szigorú átvizsgálása után, összesen 15 Világoszöld varázsital kerül feltárásra.
Valamint 10 Sötétzöld varázsital, egy külön ládában. Amint a megfelelő italok gazdát cseréltek, egy utolsó aláírást firkant a dokumentumok alá és a saját példányával távozik. Először a bakra pattan fel, majd a nyergen ránt egyet. Hamarosan ki is gördülnek a kaszárnyából. A munka végeztével számára van még egy megálló, mielőtt folytathatná saját ügyeskedéseit. *
- Nem mész vissza semmilyen őrhöz. Nem figyeltél, mikor mondtam, hogy az orkok készülnek valamire? Ez csak természetes. A lényeg, hogy túl vagyunk rajta és mehetünk tovább.
* Hallgatja egy darabig az álmának részleteit. Nem gondolja, hogy a mostani mondanivalója hülyeségre késztetné a lányt, így csak kicsúszik a véleménye. *
- Kert? Átok? Hmm. Talán nem is valami kitalált helyről álmodtál. A kikötőben van egy hely, ami hasonlít erre a leírásra. Még nem jártam ott, de az ottaniak vérkertként hivatkoznak rá. Elvileg csodálatos kert volt ott annak idején megannyi virággal. Mondtak olyat is, hogy a talajból vér szivárog, de ez talán mesebeli túlzás lehet.
- Majd meglátom mennyire fogsz felidegesíteni. Minden hibánál mínusz egy ital!
* Mondja valamennyire játékos hangon. Amennyire engedi a helyzet a viccelődést. Nem kell sokat várniuk, hogy az orkot betemesse a papírmunka. Még le se szállt a bakról, már negyedik papírt tolják az arcába. Ide aláírás kell, oda pontos szállítmány, a harmadikra az alsógatyájának a színe. De hogy mégis mire? Felírja azt is, nehogy ezért keressék meg a sokadik hónap után, mert kihagyott néhány sort. Jobb előre túlesni a sok fejfájást nyújtó dokumentumokon, minthogy később álmából ébresszék fel emiatt. A dobozok szigorú átvizsgálása után, összesen 15 Világoszöld varázsital kerül feltárásra.
Valamint 10 Sötétzöld varázsital, egy külön ládában. Amint a megfelelő italok gazdát cseréltek, egy utolsó aláírást firkant a dokumentumok alá és a saját példányával távozik. Először a bakra pattan fel, majd a nyergen ránt egyet. Hamarosan ki is gördülnek a kaszárnyából. A munka végeztével számára van még egy megálló, mielőtt folytathatná saját ügyeskedéseit. * - Nem mész vissza semmilyen őrhöz. Nem figyeltél, mikor mondtam, hogy az orkok készülnek valamire? Ez csak természetes. A lényeg, hogy túl vagyunk rajta és mehetünk tovább.
* Hallgatja egy darabig az álmának részleteit. Nem gondolja, hogy a mostani mondanivalója hülyeségre késztetné a lányt, így csak kicsúszik a véleménye. *
- Kert? Átok? Hmm. Talán nem is valami kitalált helyről álmodtál. A kikötőben van egy hely, ami hasonlít erre a leírásra. Még nem jártam ott, de az ottaniak vérkertként hivatkoznak rá. Elvileg csodálatos kert volt ott annak idején megannyi virággal. Mondtak olyat is, hogy a talajból vér szivárog, de ez talán mesebeli túlzás lehet.
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-18 00:26:44
Üzenet elküldve: 2026-04-18 00:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Ha az ork kezet fogott vele, az üzletet nyélbeütöttnek tekinti*
-Öt. Kettő zöld, kettő lila és egy sárga. És az inasod leszek békeidőben, Cagon. -*javítja ki a másikat, nem engedve az eredeti kérésből. A felemás tekintet a vöröset firtatja, az arca egészen megfeszül, így mutatva, komoly beszédről van szó.*
*Nem rest, ha már Cagon olyan készségesen odanúyjtja a kezét, hát igyekszik ráerőszakolni a szabad kisujjára a karkötőjét. Leplezetlen örömet okoz neki a tény, hogy egy ekkora hegyomlást cicomázhat, mindig is nagy örömét lelte benne, ha férfiakat csinosíthatott. Talán a karakterisztikájuk kettőssége miatt. Mélyet sóhajt, ahogy remekművére pillant, ujjaival megbirizgálja a lógót.
Valószínűleg, ha szakálla is lenne az orknak, már rég arra próbálna gyöngyöket fűzni, váltig állítva, azok is nagy szerencsét hoznak.*
-Nagyon jól áll neked, kifejezetten csinos! -*állapítja meg, hátrébb húzva a fejét, hogy tisztes távolságból is megnézhesse a rögtönzött gyűrűt.*-De ne veszítsd el, mert mikor legközelebb találkozunk, akkor visszaveszem. Az az egyik kedvenc karkötőm, én faragtam mindent rajta! Márhogy… a rúnákat! Vagy ötször megvágtam a kezem vele, ezért olyan erős a védelme. Tele van a véremmel, azt áldoztam az erdei istennek, hogy cserébe szerencsét adjon!
*Diszkréten a homlokára dörzsölget, hideg ujjbegyeivel rátapogat, aztán az ég felé fordítja a képét, nyitott tenyérrel rálapogat a férfi karjára, így kényszerítve, hogy figyeljen rá.*
- Jó buta vagy, jól homlokon pöccintettél, szerintem az agyam is kilökted a helyéről! Puklis lett a fejem? Szerintem…szerintem puklis lett, nézzed már meg!
*Türelmesen várja, hogy a másiktól elhangozzon az ítélet, miszerint unikornissá avanzsálódott-e, vagy csak beképzeli. Végül is mindkét esetbe kénytelen belenyugodni, bár amennyiben az előbbi áll fent, úgy erőszakosan igyekszik visszapöckölni az ork kézfejére, hogy „visszaadja” neki, elvégre ő adósa nem marad senkinek- meg az arcát amúgy sem érné el-!*
-Egyébként, nem tetszik nekem, ahogy bánt veled az az Őr. Megjegyeztem az arcát. Este visszamegyek és megcsikartatom a hasát. Nem hal meg, de megérdemli, hogy az éjszakát a latrinán töltse. Vagy az ól mellett, a ganénál. Oda való! Az a cickányképű, hát mit képzel magáról?!
*Mondandóját hatalmas, önigazoló biccentés követi. Nem szereti az igazságtalanságot, ahogy azt sem, ha csúnyán viselkednek a csúnyákkal, vagy az övéivel. Cagon a lány szemében ráadásul keresztmetszetet alkot. Valamilyen fura mód a sajátjaként tekint a zöld alakra.
Azt mondja az alkimista, reggel óta olyan, mintha kicserélték volna. Az igazság az, úgy is érzi magát. Cagonról pedig úgy gondolja, sok nyarat megélt már, mivel kereskedő, így sokat kellett látnia is.*
-Mielőtt hozzád jöttem, álmot láttam. Az vezetett ide hozzád, így találtalak meg. Mint mondottam, nagyon kerestelek. Most az éjszaka újabb álmot láttam. Egy kertben voltam. Beteg volt a kert, fura fái voltak. Kicsavartak, feketék. Mint az almafák, de ébentörzsűek, görnyedtek. Olyan volt a kert, mintha mocsárban lett volna, de…az kert volt, csak…megátkozott talán. Te sok helyen jártál már, kereskedő vagy. Láttál már bármi olyat, ami ehhez fogható volna?
*A kérdését halkan teszi fel, szinte suttogva. Félve sandít a másikra, úgy beszél, mintha titkot, szentségtelenséget osztana meg vele.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.18 00:27:05
*Ha az ork kezet fogott vele, az üzletet nyélbeütöttnek tekinti*
-Öt. Kettő zöld, kettő lila és egy sárga. És az inasod leszek békeidőben, Cagon. -*javítja ki a másikat, nem engedve az eredeti kérésből. A felemás tekintet a vöröset firtatja, az arca egészen megfeszül, így mutatva, komoly beszédről van szó.*
*Nem rest, ha már Cagon olyan készségesen odanúyjtja a kezét, hát igyekszik ráerőszakolni a szabad kisujjára a karkötőjét. Leplezetlen örömet okoz neki a tény, hogy egy ekkora hegyomlást cicomázhat, mindig is nagy örömét lelte benne, ha férfiakat csinosíthatott. Talán a karakterisztikájuk kettőssége miatt. Mélyet sóhajt, ahogy remekművére pillant, ujjaival megbirizgálja a lógót.
Valószínűleg, ha szakálla is lenne az orknak, már rég arra próbálna gyöngyöket fűzni, váltig állítva, azok is nagy szerencsét hoznak.*
-Nagyon jól áll neked, kifejezetten csinos! -*állapítja meg, hátrébb húzva a fejét, hogy tisztes távolságból is megnézhesse a rögtönzött gyűrűt.*-De ne veszítsd el, mert mikor legközelebb találkozunk, akkor visszaveszem. Az az egyik kedvenc karkötőm, én faragtam mindent rajta! Márhogy… a rúnákat! Vagy ötször megvágtam a kezem vele, ezért olyan erős a védelme. Tele van a véremmel, azt áldoztam az erdei istennek, hogy cserébe szerencsét adjon!
*Diszkréten a homlokára dörzsölget, hideg ujjbegyeivel rátapogat, aztán az ég felé fordítja a képét, nyitott tenyérrel rálapogat a férfi karjára, így kényszerítve, hogy figyeljen rá.*
- Jó buta vagy, jól homlokon pöccintettél, szerintem az agyam is kilökted a helyéről! Puklis lett a fejem? Szerintem…szerintem puklis lett, nézzed már meg!
*Türelmesen várja, hogy a másiktól elhangozzon az ítélet, miszerint unikornissá avanzsálódott-e, vagy csak beképzeli. Végül is mindkét esetbe kénytelen belenyugodni, bár amennyiben az előbbi áll fent, úgy erőszakosan igyekszik visszapöckölni az ork kézfejére, hogy „visszaadja” neki, elvégre ő adósa nem marad senkinek- meg az arcát amúgy sem érné el-!*
-Egyébként, nem tetszik nekem, ahogy bánt veled az az Őr. Megjegyeztem az arcát. Este visszamegyek és megcsikartatom a hasát. Nem hal meg, de megérdemli, hogy az éjszakát a latrinán töltse. Vagy az ól mellett, a ganénál. Oda való! Az a cickányképű, hát mit képzel magáról?!
*Mondandóját hatalmas, önigazoló biccentés követi. Nem szereti az igazságtalanságot, ahogy azt sem, ha csúnyán viselkednek a csúnyákkal, vagy az övéivel. Cagon a lány szemében ráadásul keresztmetszetet alkot. Valamilyen fura mód a sajátjaként tekint a zöld alakra.
Azt mondja az alkimista, reggel óta olyan, mintha kicserélték volna. Az igazság az, úgy is érzi magát. Cagonról pedig úgy gondolja, sok nyarat megélt már, mivel kereskedő, így sokat kellett látnia is.*
-Mielőtt hozzád jöttem, álmot láttam. Az vezetett ide hozzád, így találtalak meg. Mint mondottam, nagyon kerestelek. Most az éjszaka újabb álmot láttam. Egy kertben voltam. Beteg volt a kert, fura fái voltak. Kicsavartak, feketék. Mint az almafák, de ébentörzsűek, görnyedtek. Olyan volt a kert, mintha mocsárban lett volna, de…az kert volt, csak…megátkozott talán. Te sok helyen jártál már, kereskedő vagy. Láttál már bármi olyat, ami ehhez fogható volna?
*A kérdését halkan teszi fel, szinte suttogva. Félve sandít a másikra, úgy beszél, mintha titkot, szentségtelenséget osztana meg vele.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.18 00:27:05
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 23:07:38
Üzenet elküldve: 2026-04-17 23:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* A becsapás, talán túlságosan is egyirányúan írja körbe ezt a történetszálat. Ugyanis semmilyen ígéretről és semmilyen összetartásról eddig szó sem volt. Legalábbis olyanról nem, amire az ork gondtalanul bólintana. A lány beszélt erről arról, de ha visszaemlékszik egyszer sem kapott helyeslő választ a zöldségtől. Csupán némaságot, vagy témaváltás. *
- Kizárt
* Veti oda hamar a megállapítására, miszerint nagyobb biztonságban lesz mellette. Még azt sem tudja felmérni, hogy ő maga mennyire van, illetve lesz biztonságban az első sorokból. Mert hát biztos oda osztják. Ha a többivel hullana, a városban senki sem ejtene érte egy könnycseppet. *
- Láttál már háborút? Nem egy leányálom. Akinek a látványtól legyökerezik a lába, az könnyen válik prédává. Ha egyik kezemben cipelnem kellene téged, az nem segít senkin és nem is lesz szerencsés.
* Azt meg kell hagyni, hogy eléggé erősen rágja az ork fülét. Egy szebb napon, esetleg jobb körülmények között, mikor semmilyen csatahír nem kering sehol, akkor biztosan kiharcolná belőle azt a bizonyos igent. Érdeklődve, mégis gyanakvóan fordul vissza a lány felé, mikor igazat ad neki. Az éles váltásra gyanakvóan tekint, ám nem szól közbe. Mikor átkarolja a kezét, csak visszapillant az útra. Nem szereti, ha ennyire közel jön hozzá valaki, de mégsem kezelheti a helyzetet úgy, mintha egy felnőtt lenne a helyében. Ám amikor egyre közelebb és közelebb kerül, úgy a türelme is folyamatosan csökken. Végül elkeseredett arccal néz vissza a lányra. Nem tudja hova tenni az újonnan érkezett viselkedését, és nagyon nincs ötlete arra, hogy mivel ránthatná vissza abba a világba, ahonnan ő is született. Végül egy óvatlan pillanatában ki is használja a lány figyelmetlenségét. Másik keze elengedi a gyeplőt, majd mint aki a másik arcát igyekszik megfogni, kezd nyúlni oda, ám közel sem ez a terve. Egyik ujját behajtva közelít a másik homlokához és amikor az a legkevésbé számít rá, úgy pöcköli meg, hogy annak még holnap is nyoma marad. *
- Ennyi elég is lesz.
* Mondja egyből utána. Vesz egy mélyebb levegőt, majd egy aprót sóhajjal kísérve folytatja. *
- Nem tudom mi ütött beléd, de reggel óta, mintha kicseréltek volna. Gyerek vagy még, ne aggódj olyan dolgok miatt, amik a felnőtteket érintik. És most figyelj, hogy intézik a dolgokat a felnőttek.
* Mondja, majd meg is érkeznek a kaszárnya kapuja elé. Az előtte álló őrök mindenkit jól megvizsgálnak mielőtt bebocsátást nyerhetnének, főleg azokat, akik valami nagyobb portékával érkeznek. Arról nem is beszélve, hogy orkoknál ez az ellenőrzés dupla figyelmet igényel. Míg az egyik őr a körbejárja a szekeret, addig a másik az orkhoz lép. Már amennyire szeretne. Tisztes távolból tesz fel kérdéseket az orknak, aki a felére válaszol csak, a másikra pedig egy imént elővett pergamenen fogják meglelni a válaszokat. *
- Tharghed Cagon. Bájitalokat hoztam az őrség részére. Ebben a dokumentumban van az engedélyem.
* Az őr láthatóan nem hisz neki. Bizonyára nem terjed az ork híre errefelé, ami máskor nem zavarná, de ilyenkor sok fejfájástól óvná meg. *
- Na, persze. Hiszem, ha látom.
* Mondja az őr, miközben kikapja a kezéből a dokumentumokat. Amint kitekerte, szemei látványosan ugrálnak szóról szóra. Minden egyes bekezdés után mintha egyre jobban meglepődne. Ha nem lenne ott a végén a tiszt aláírása és pecsétje, úgy talán itt nyomban tépné szét az okiratot. *
- Eeyrre, hát igazak a hírek? Menjen.
* Mondja az őr, amit az ork csak egy gyors bólintással nyugtáz. Amint visszakapta a papírt, be is gurulnak a kaszárnyába. *
- Hmm. Ez könnyebben ment, mint legutóbb.
* Feleli az ork. Ezután még néhány percnyi gurulás vár rájuk, míg elérik a lerakodópontot. *
- A szolgálataid, mi?
* Megvakarja állát a javaslatra. Érdekesnek tartja és ezzel is csak azt bizonyítja, hogy van benne akaraterő. Elvégre nem állna elő ilyen rettentő vaskos kéréssel, mint négy ital. Egy erős üzletember veszett el a lányban, igaz, még senki sem tud róla, de na. Hangosan felnevet a javaslatra. *
- Értem értem. Szóval négy ital arra az esetre, hogy túléld a legrosszabbakat. Meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
* Mondja miközben belecsap a kezébe. Tud ám ő is jófej lenni. Főleg, ha ezzel egy időre elnémítja a másikat és nem arról nyavalyog a fülébe, hogy így inas meg úgy inas. Egyelőre hagyja kiélni. Még akkor is, amikor különféle masnikat kötöget az ujjára. *
* A becsapás, talán túlságosan is egyirányúan írja körbe ezt a történetszálat. Ugyanis semmilyen ígéretről és semmilyen összetartásról eddig szó sem volt. Legalábbis olyanról nem, amire az ork gondtalanul bólintana. A lány beszélt erről arról, de ha visszaemlékszik egyszer sem kapott helyeslő választ a zöldségtől. Csupán némaságot, vagy témaváltás. *
- Kizárt
* Veti oda hamar a megállapítására, miszerint nagyobb biztonságban lesz mellette. Még azt sem tudja felmérni, hogy ő maga mennyire van, illetve lesz biztonságban az első sorokból. Mert hát biztos oda osztják. Ha a többivel hullana, a városban senki sem ejtene érte egy könnycseppet. *
- Láttál már háborút? Nem egy leányálom. Akinek a látványtól legyökerezik a lába, az könnyen válik prédává. Ha egyik kezemben cipelnem kellene téged, az nem segít senkin és nem is lesz szerencsés.
* Azt meg kell hagyni, hogy eléggé erősen rágja az ork fülét. Egy szebb napon, esetleg jobb körülmények között, mikor semmilyen csatahír nem kering sehol, akkor biztosan kiharcolná belőle azt a bizonyos igent. Érdeklődve, mégis gyanakvóan fordul vissza a lány felé, mikor igazat ad neki. Az éles váltásra gyanakvóan tekint, ám nem szól közbe. Mikor átkarolja a kezét, csak visszapillant az útra. Nem szereti, ha ennyire közel jön hozzá valaki, de mégsem kezelheti a helyzetet úgy, mintha egy felnőtt lenne a helyében. Ám amikor egyre közelebb és közelebb kerül, úgy a türelme is folyamatosan csökken. Végül elkeseredett arccal néz vissza a lányra. Nem tudja hova tenni az újonnan érkezett viselkedését, és nagyon nincs ötlete arra, hogy mivel ránthatná vissza abba a világba, ahonnan ő is született. Végül egy óvatlan pillanatában ki is használja a lány figyelmetlenségét. Másik keze elengedi a gyeplőt, majd mint aki a másik arcát igyekszik megfogni, kezd nyúlni oda, ám közel sem ez a terve. Egyik ujját behajtva közelít a másik homlokához és amikor az a legkevésbé számít rá, úgy pöcköli meg, hogy annak még holnap is nyoma marad. *
- Ennyi elég is lesz.
* Mondja egyből utána. Vesz egy mélyebb levegőt, majd egy aprót sóhajjal kísérve folytatja. *
- Nem tudom mi ütött beléd, de reggel óta, mintha kicseréltek volna. Gyerek vagy még, ne aggódj olyan dolgok miatt, amik a felnőtteket érintik. És most figyelj, hogy intézik a dolgokat a felnőttek.
* Mondja, majd meg is érkeznek a kaszárnya kapuja elé. Az előtte álló őrök mindenkit jól megvizsgálnak mielőtt bebocsátást nyerhetnének, főleg azokat, akik valami nagyobb portékával érkeznek. Arról nem is beszélve, hogy orkoknál ez az ellenőrzés dupla figyelmet igényel. Míg az egyik őr a körbejárja a szekeret, addig a másik az orkhoz lép. Már amennyire szeretne. Tisztes távolból tesz fel kérdéseket az orknak, aki a felére válaszol csak, a másikra pedig egy imént elővett pergamenen fogják meglelni a válaszokat. *
- Tharghed Cagon. Bájitalokat hoztam az őrség részére. Ebben a dokumentumban van az engedélyem.
* Az őr láthatóan nem hisz neki. Bizonyára nem terjed az ork híre errefelé, ami máskor nem zavarná, de ilyenkor sok fejfájástól óvná meg. *
- Na, persze. Hiszem, ha látom.
* Mondja az őr, miközben kikapja a kezéből a dokumentumokat. Amint kitekerte, szemei látványosan ugrálnak szóról szóra. Minden egyes bekezdés után mintha egyre jobban meglepődne. Ha nem lenne ott a végén a tiszt aláírása és pecsétje, úgy talán itt nyomban tépné szét az okiratot. *
- Eeyrre, hát igazak a hírek? Menjen.
* Mondja az őr, amit az ork csak egy gyors bólintással nyugtáz. Amint visszakapta a papírt, be is gurulnak a kaszárnyába. *
- Hmm. Ez könnyebben ment, mint legutóbb.
* Feleli az ork. Ezután még néhány percnyi gurulás vár rájuk, míg elérik a lerakodópontot. *
- A szolgálataid, mi?
* Megvakarja állát a javaslatra. Érdekesnek tartja és ezzel is csak azt bizonyítja, hogy van benne akaraterő. Elvégre nem állna elő ilyen rettentő vaskos kéréssel, mint négy ital. Egy erős üzletember veszett el a lányban, igaz, még senki sem tud róla, de na. Hangosan felnevet a javaslatra. *
- Értem értem. Szóval négy ital arra az esetre, hogy túléld a legrosszabbakat. Meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
* Mondja miközben belecsap a kezébe. Tud ám ő is jófej lenni. Főleg, ha ezzel egy időre elnémítja a másikat és nem arról nyavalyog a fülébe, hogy így inas meg úgy inas. Egyelőre hagyja kiélni. Még akkor is, amikor különféle masnikat kötöget az ujjára. *
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 21:01:26
Üzenet elküldve: 2026-04-17 21:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Felfújja az arcát, összevonja a szemöldökét, leplezetlen értetlenséggel hadonászik párat a levegőben mellkas tájékon, nyitott tenyerei az ég felé merednek.*
-Nyilván tudom mit kell tennie egy gyógyítónak, gyerek vagyok, nem tökkelütött! -*előrébb görnyed, fejét egészen az ork felé fordítja, aprót biccent, fejét leszegve tartja, úgy próbálja belátni, elemezni a másik képét, abból olvasni.*- Mint mondtam…ha csatába hívnak, melletted nagyobb biztonságban vagyok, mint a városban. A műhelyedben és az oldaladon a felcser sátorban is. Neked pedig szükséged van a szerencsére és a dolgos kezekre is. Hacsak…
*Elhallgat.
Villámcsapásként éri a felismerés. Az ork becsapta, a kezdetektől nem kívánta, hogy az inasa legyen, vagy a segítője. Valószínűleg nem is gondolta sose, hogy maga mellé veszi. Talán mást sem, de őt semmiképp. A megrendelést könnyebb volt elkészíteni segítséggel, talán nem is unatkozott annyira így társaságban, mint ahogy azt egyedül tette volna. A felkelő nap nemcsak a földet fürdette meg fényében, Thalyssa perspektívájának is más megvilágítást adott.
A lány egy tizedmásodpercre csücsörít, izomreflex csupán, a felismerés, keserű csalódás és tompa elismerés váltja ki belőle. Tudta ő, hogy Cagon tolvaj, csak nem hitte, hogy őt is meglopja, most pedig rettentően bánja, hogy nem ő volt, aki előbb lopott. De hát késő bánat már. A leckét megtanulta, az adósságot felírja, mikor eljön az ideje pedig megfizeti majd. Megfoga még bánni az ork, hogy Thalyssa Lwyd idejét raboltga, nempláne a lehetőséget, hogy inas lehessen.
Azonban gondolatainak vagy felismerésének nem enged teret. A szép arc sajnálkozó, de egészen megértő maszkba hajlik, szemöldökének csúcsai magasan szaladnak egybe, homlokra ráncolódik.*
-Igazad van Cagon, hiszen kedvedre vagyok, a javamat akarod, nem akarod, hogy bajom legyen! Vigyázol rám, mert majd az inasod leszek. Nem most, de ha túléled, akkor igen. Ugye? -*két kézzel kapaszkodik a vaskos alkarba, közelebb kuporodik hozzá a bakon, szinte már ráül a másikra. Hatalmas szemekkel néz rá, ajkait leheletnyire biggyeszti le, kihasználja minden szépségét és gyermeki báját, hogy megbabonázza a férfit.*-Kedvelsz engem, ezért akarsz biztonságban tudni, de ha vége, az inasod lehetek! Mondd, hogy igen! -*egyenesebbre húzza magát, hogy közelebb kerüljön a képe a másikéhoz, a lehető legaranyosabbnak próbál tűnni, pontosan azokat a szemeket és viselkedést veti be, mint amelyiket bármelyik kislány igyekezne apukáján alkalmazni, ha égetett mézet vagy kakascukrot akarna a piactérről, esetleg szép szalagot, vagy babát.*
*Hamarosan a kaszárnya elé gördülnek. Thalyssa nem pakol le, nem is mozdul a bakról, türelmesen, okosan nézi, ahogy az ork tevékenykedik, átad. Megpróbálja megjegyezni az arcokat, kiolvasni az emberek mozgását, a gesztusaikat, hallgatni a hanglejtést, az üdvözlést, a hangulatot. Információkat gyűjt, képeket alkot a fejében a személyekről, az erőviszonyokról és a hierarciáról. Ki az első, ki az utolsó, ki-kit szolgál, utasít, vagy engedelmeskedik. Úgy látja az ork nem hazudott, valóban nagy tiszteletnek örvend, már amennyire a fajtáját tisztelheti az ember.
Kivárja a sorát, csak miután visszaül az ork a bakra fordítja felé a fejét.*
-Neked fontos a tisztesség, igaz, Cagon? Akkor fizesd ki tisztességbe a szolgálatom, amit tegnap tettem neked. Nem kell nekem arany, az nem gyógyítja be a sebem, ha bántanak az ostrom során és nem veszi el a kínom akkor sem, ha rossz vizet, vagy beteg ételt eszek a bújdos alatt. Ügyesebben sem fogok tőle bújni vagy futni, ha üldözőbe vesznek és menekülnöm kell. Adj nekem a főzeteidből. Kettő zöldet, kettő lilát és egy sárgát, hogy túléljem nélküled, míg nem leszel ismét velem. És ígérd meg nekem, hogy az inasod lehetek, mikor mindennek vége és béke lesz. Fizess meg és add rá a szavad! -*az apró kéz pontosan olyan magabiztossággal lendül az ork elé, mint előző nap a bemutatkozásnál, várva, hogy megfogja és megrázza azt, így ütve nyélbe az üzletüket.*
*Az esetleges kézfogás után hagyja, hogy az ork elnavigálja oda, ahol úgy hiszi, biztonságban lesz a csata végéig. Thalyssa meghagyja a férfit abban a hitben, a legjobbat teszi vele, és ő hálás ezért. Kabátját szorosabban húzza magán össze, keskeny csuklójáról lefejti az egyik gyöngykarkötőt. A karkötő egészen kicsi, talán Cagon kisujjára, vagy gyűrűsujjára ha ráférne. A csontocskákból készült gyöngyök kékre és sárgára vannak festve, apró rombusz alakú függő lóg alá, melybe ismeretlen rúnát faragtak.*
-Ez a nyúl jele. A törzsem szerint a nyúl életet hoz, meg szerencsét is. Neked pedig sok életre és még több szerencsére lesz szükséged ahhoz, hogy ne fogyj ki belőlük, mielőtt ismét találkozunk. Mikor viszontlátjuk egymást, visszaveszem. De addig vigyázzon te rád. -*biztatóan rázogatja meg előtte, hogy vegye el.*
*Felfújja az arcát, összevonja a szemöldökét, leplezetlen értetlenséggel hadonászik párat a levegőben mellkas tájékon, nyitott tenyerei az ég felé merednek.*
-Nyilván tudom mit kell tennie egy gyógyítónak, gyerek vagyok, nem tökkelütött! -*előrébb görnyed, fejét egészen az ork felé fordítja, aprót biccent, fejét leszegve tartja, úgy próbálja belátni, elemezni a másik képét, abból olvasni.*- Mint mondtam…ha csatába hívnak, melletted nagyobb biztonságban vagyok, mint a városban. A műhelyedben és az oldaladon a felcser sátorban is. Neked pedig szükséged van a szerencsére és a dolgos kezekre is. Hacsak…
*Elhallgat.
Villámcsapásként éri a felismerés. Az ork becsapta, a kezdetektől nem kívánta, hogy az inasa legyen, vagy a segítője. Valószínűleg nem is gondolta sose, hogy maga mellé veszi. Talán mást sem, de őt semmiképp. A megrendelést könnyebb volt elkészíteni segítséggel, talán nem is unatkozott annyira így társaságban, mint ahogy azt egyedül tette volna. A felkelő nap nemcsak a földet fürdette meg fényében, Thalyssa perspektívájának is más megvilágítást adott.
A lány egy tizedmásodpercre csücsörít, izomreflex csupán, a felismerés, keserű csalódás és tompa elismerés váltja ki belőle. Tudta ő, hogy Cagon tolvaj, csak nem hitte, hogy őt is meglopja, most pedig rettentően bánja, hogy nem ő volt, aki előbb lopott. De hát késő bánat már. A leckét megtanulta, az adósságot felírja, mikor eljön az ideje pedig megfizeti majd. Megfoga még bánni az ork, hogy Thalyssa Lwyd idejét raboltga, nempláne a lehetőséget, hogy inas lehessen.
Azonban gondolatainak vagy felismerésének nem enged teret. A szép arc sajnálkozó, de egészen megértő maszkba hajlik, szemöldökének csúcsai magasan szaladnak egybe, homlokra ráncolódik.*
-Igazad van Cagon, hiszen kedvedre vagyok, a javamat akarod, nem akarod, hogy bajom legyen! Vigyázol rám, mert majd az inasod leszek. Nem most, de ha túléled, akkor igen. Ugye? -*két kézzel kapaszkodik a vaskos alkarba, közelebb kuporodik hozzá a bakon, szinte már ráül a másikra. Hatalmas szemekkel néz rá, ajkait leheletnyire biggyeszti le, kihasználja minden szépségét és gyermeki báját, hogy megbabonázza a férfit.*-Kedvelsz engem, ezért akarsz biztonságban tudni, de ha vége, az inasod lehetek! Mondd, hogy igen! -*egyenesebbre húzza magát, hogy közelebb kerüljön a képe a másikéhoz, a lehető legaranyosabbnak próbál tűnni, pontosan azokat a szemeket és viselkedést veti be, mint amelyiket bármelyik kislány igyekezne apukáján alkalmazni, ha égetett mézet vagy kakascukrot akarna a piactérről, esetleg szép szalagot, vagy babát.*
*Hamarosan a kaszárnya elé gördülnek. Thalyssa nem pakol le, nem is mozdul a bakról, türelmesen, okosan nézi, ahogy az ork tevékenykedik, átad. Megpróbálja megjegyezni az arcokat, kiolvasni az emberek mozgását, a gesztusaikat, hallgatni a hanglejtést, az üdvözlést, a hangulatot. Információkat gyűjt, képeket alkot a fejében a személyekről, az erőviszonyokról és a hierarciáról. Ki az első, ki az utolsó, ki-kit szolgál, utasít, vagy engedelmeskedik. Úgy látja az ork nem hazudott, valóban nagy tiszteletnek örvend, már amennyire a fajtáját tisztelheti az ember.
Kivárja a sorát, csak miután visszaül az ork a bakra fordítja felé a fejét.*
-Neked fontos a tisztesség, igaz, Cagon? Akkor fizesd ki tisztességbe a szolgálatom, amit tegnap tettem neked. Nem kell nekem arany, az nem gyógyítja be a sebem, ha bántanak az ostrom során és nem veszi el a kínom akkor sem, ha rossz vizet, vagy beteg ételt eszek a bújdos alatt. Ügyesebben sem fogok tőle bújni vagy futni, ha üldözőbe vesznek és menekülnöm kell. Adj nekem a főzeteidből. Kettő zöldet, kettő lilát és egy sárgát, hogy túléljem nélküled, míg nem leszel ismét velem. És ígérd meg nekem, hogy az inasod lehetek, mikor mindennek vége és béke lesz. Fizess meg és add rá a szavad! -*az apró kéz pontosan olyan magabiztossággal lendül az ork elé, mint előző nap a bemutatkozásnál, várva, hogy megfogja és megrázza azt, így ütve nyélbe az üzletüket.*
*Az esetleges kézfogás után hagyja, hogy az ork elnavigálja oda, ahol úgy hiszi, biztonságban lesz a csata végéig. Thalyssa meghagyja a férfit abban a hitben, a legjobbat teszi vele, és ő hálás ezért. Kabátját szorosabban húzza magán össze, keskeny csuklójáról lefejti az egyik gyöngykarkötőt. A karkötő egészen kicsi, talán Cagon kisujjára, vagy gyűrűsujjára ha ráférne. A csontocskákból készült gyöngyök kékre és sárgára vannak festve, apró rombusz alakú függő lóg alá, melybe ismeretlen rúnát faragtak.*
-Ez a nyúl jele. A törzsem szerint a nyúl életet hoz, meg szerencsét is. Neked pedig sok életre és még több szerencsére lesz szükséged ahhoz, hogy ne fogyj ki belőlük, mielőtt ismét találkozunk. Mikor viszontlátjuk egymást, visszaveszem. De addig vigyázzon te rád. -*biztatóan rázogatja meg előtte, hogy vegye el.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 13:56:17
Üzenet elküldve: 2026-04-17 13:56:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Ha valami hiányzott az oldaláról, akkor az bizony egy könnyező kölyök volt. Gyorsan el is gondolkodik, hogy hogyan is került ebbe a szituációba. Nem tud sokkal többet mondani. Talán némasága mégis többet jelent ezer szónál. Némán figyeli az utat, hol megáll néhány járókelő előtt, hol az épületeket nézi. Csupán akkor néz vissza a lányra, mikor alkarján érzi a csapást. Nem reagálja túl a helyzetet, csak lepillant, majd vissza az útra. *
- Semmisem.
* Visszhangozza a szót halkan az orra alatt. Ha valamiben, akkor ebben egyetért. Csak vissza kell tekintenie a nem is olyan távoli múltba, és egyből tudna sorolni egy rakás olyan esetet, ahol az istenek is csak bagóztak rá. Pedig jöhetett volna egy kis áldás, igazán nem panaszkodott volna. De ez a hajó elment és a túlélő ork továbbra sem dobta fel a bakancsát. *
- Alkimista vagyok, de utána gyógyító. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mit kell tennie egy gyógyítónak.
* Nem fogj azt hazudni, hogy itt mindenkit szeretne megmenteni. Nem azért teszi, mert esküt tett valakinek. Pusztán ezt látja jobb választásnak. Ha a város elbukik, a kérdés, hogy hasonló sors vár rá, vagy túléli a bonyodalmakat. Ő mindenhol fog találni munkát. Egy pillanatra mintha gyomron ütné azzal az utolsó mondatával. Mégis mit jelenthet az, hogy csak ha nagyon részeg vagy? Végül úgy dönt nem tér ki rá, csak átugorja. *
- Sajnos kifogytunk a lehetőségekből. Lehet még messzebb menekülni, de annak megint semmi értelme, ha csak mindenki menekül. Akkor ki fog harcolni?
* Ő pedig biztos nem fog elmenekülni. Elég volt egyszer. Sokszor még az is soknak számít. Nem csak, hogy személyében ellenkezik a gondolattal, de minden porcikája is azt üvölti neki, hogy álljon ki azért, amit eddig elért. Ha háláért tenné, amit tesz, talán már abbahagyta volna, de itt nem ez a cél. Nem mond többet. Csak vezet előre, míg meglátja a kaszárnya bejáratát, ami láttán megkönnyebbülés tölti el. *
* Ha valami hiányzott az oldaláról, akkor az bizony egy könnyező kölyök volt. Gyorsan el is gondolkodik, hogy hogyan is került ebbe a szituációba. Nem tud sokkal többet mondani. Talán némasága mégis többet jelent ezer szónál. Némán figyeli az utat, hol megáll néhány járókelő előtt, hol az épületeket nézi. Csupán akkor néz vissza a lányra, mikor alkarján érzi a csapást. Nem reagálja túl a helyzetet, csak lepillant, majd vissza az útra. *
- Semmisem.
* Visszhangozza a szót halkan az orra alatt. Ha valamiben, akkor ebben egyetért. Csak vissza kell tekintenie a nem is olyan távoli múltba, és egyből tudna sorolni egy rakás olyan esetet, ahol az istenek is csak bagóztak rá. Pedig jöhetett volna egy kis áldás, igazán nem panaszkodott volna. De ez a hajó elment és a túlélő ork továbbra sem dobta fel a bakancsát. *
- Alkimista vagyok, de utána gyógyító. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mit kell tennie egy gyógyítónak.
* Nem fogj azt hazudni, hogy itt mindenkit szeretne megmenteni. Nem azért teszi, mert esküt tett valakinek. Pusztán ezt látja jobb választásnak. Ha a város elbukik, a kérdés, hogy hasonló sors vár rá, vagy túléli a bonyodalmakat. Ő mindenhol fog találni munkát. Egy pillanatra mintha gyomron ütné azzal az utolsó mondatával. Mégis mit jelenthet az, hogy csak ha nagyon részeg vagy? Végül úgy dönt nem tér ki rá, csak átugorja. *
- Sajnos kifogytunk a lehetőségekből. Lehet még messzebb menekülni, de annak megint semmi értelme, ha csak mindenki menekül. Akkor ki fog harcolni?
* Ő pedig biztos nem fog elmenekülni. Elég volt egyszer. Sokszor még az is soknak számít. Nem csak, hogy személyében ellenkezik a gondolattal, de minden porcikája is azt üvölti neki, hogy álljon ki azért, amit eddig elért. Ha háláért tenné, amit tesz, talán már abbahagyta volna, de itt nem ez a cél. Nem mond többet. Csak vezet előre, míg meglátja a kaszárnya bejáratát, ami láttán megkönnyebbülés tölti el. *
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 12:55:21
Üzenet elküldve: 2026-04-17 12:55:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Thalyssa elmélyülten, csöndben nézi a zsúfolt utcákat, a hömpölygő emberek áradatát. Rettegnek, szinte érezni a szagukból. Itt-ott gyermekek visítanak, karon ülők sivalkodnak, asszonyok jajgatnak, férfiak veszekednek. A lány hálát az az isteneknek, hogy most madártávlatból, a bakon láthatja ezt, nem pedig közöttük kell mozognia.
A város puskaporos hordóra emlékezteti, pattanásig feszíti benne valamit, bár ő maga sem tudná szavakba önteni, micsodát. Egyszerűen átveszi az éter ritmusát és valahogy benne is megülepszik. Az álma sem segít. Egyre csak az orrába kúszik a rothadás szaga, a métely, kezén a sűrű, meleg, ragacsos érzés. Önkéntelenül is kirázza a hideg, erősen, látványosan rázkódik meg, rosszallóan nyammog párat. Szeplős csontgyöngyöcskékkel felcicomázott karjaira kelletlenül dörzsölget rá, így igyekezve lemorzsolni a rájuk szökött kéretlen libabőrt. A mozdulatot csilingelő, zizgő hang követi, ahogy a függők és gyöngyök egymásnak koccannak.
Aztán megszólal az ork. Azt mondja, tévedett.
Ami akár dicséretes dolog is lehetne, mivel ritka az, mikor egy felnőtt ember el tudja ismerni azt, ha valamiben nem volt igaza, azonban Thalyssát mégiscsak nyugtalanítja a kijelentés, mert jobb szerette volna, ha ilyen – pontosabban ebben az- esetben Cagon inkább tévedhetetlen lett volna.
Aztán felvázolja, biztonságosabb helyre viszi, nem maradhat vele. Nem lehet az inasa, mert…őt is szólítja a csatamező, ha megszólalnak a harsonák.
A kislány mélyen, élesen szívja be a levegőt, telt ajkait keskeny vonallá szorítja. Mérges lenne a férfira, amiért az tévedett? Talán… nem is a tévedés bántja, hanem a másik frusztrációja. Vagy a sajátja. A bizonytalanság. Mérhetetlen düh önti el, mert fél, mert…haragszik. Haragszik Cagonra, mert tévedett és háború van. Haragszik rá, mert el kell mennie a férfinek, csatarendbe állni, és azért is, hogy őt nem viszi magával. Haragszik az anyjára, mert kislánynak szülte, ha legényke lenne biztosan nem akarná az ork leadni őt sem, magához venné, mehetne ő is vele! És haragszik az istenére is, mert olyan helyre vezette az álmai útján, ahol háború van.
A mérhetetlen düh, ami elönti keserű, szúrós könnyekbe manifesztálódik a szemzugaiban. Száját amennyire tudja összepréseli, a pisze orr ráncokba szalad, a kerek állacska alig észrevehető remegésbe kezd. Tompán puffan az ork karján a pici tenyér, ám a gesztus így is tiszta. Thalyssa jókorát igyekszik nyitott tenyérrel a férfi felkarjára csapni, így adva neki vissza a reggeli keserűségek fizikai manifesztációját, mert ha neki fáj, hát Cagonnak se legyen jó!*
- Fájjon! -*szólítja fel vékony, cincogó hangon, mutatóujját fenyítően emeli felé, így adva nyomatékot mondandójának.*
*Alsóajkát lebiggyeszti, elfordítja a fejét, így törölgeti meg kézfejében a szemeit, aztán a bunda ujjában az arcát, orrát is. A kaszárnya irányába kanyarodva, az utolsó útszakaszon szólal csak meg.*
- Ebben a világban semmi sem igazságos Cagon, nem most kéne az igazságosság jegyében hősnek lenned. Alkimista vagy és kutató, magad mondtad. Azokat a tornyokban tartják ilyenkor, hogy bájitalokat, mérgeket és folyékony tüzet főzzenek, nem a csatamezőre küldik ki. Láttad, hogy ügyes vagyok, láttad, hogy szerencsét hozok, ne küldjél el magadtól! Szükséged van a szerencsére, és rám is! Gyorsabban tudok hozzávalókat gyűjteni, mint te, fürgébben mozgok, kisebb vagyok, kevésbé vesznek észre! Nem tudsz olyan helyre vinni, ahol biztonságos, ha ostrom alá vesznek egy helyet, mert sehol sem az! A legnagyobb esélyem veled van és én nem akarok tőled elmenni, te is tudod! Én dolgozni jöttem hozzád és tanulni, ne küldjél el! Nem akarok az asszonyok között bujkálni a templomokban és várni, hogy levágjanak, mint a disznót, vagy rosszabb! Ne küldj el Cagon, hagy maradjak veled, inasnak! Kérlek! Ígérem jó leszek, megütni sem foglak többet, csak ha elájulsz, vagy nagyon részeg vagy!
*Felzaklatottsága ellenére racionálisnak tűnő érveket tud felsorakoztatni, mely arra enged következtetni, koránál jóval érettebb, sokat látott kölyökről van szó. Apácskája sokat mesélt neki, a férfi annak idején gyógyító volt egy zsoldos seregnél.*
-Kérlek!
*Thalyssa elmélyülten, csöndben nézi a zsúfolt utcákat, a hömpölygő emberek áradatát. Rettegnek, szinte érezni a szagukból. Itt-ott gyermekek visítanak, karon ülők sivalkodnak, asszonyok jajgatnak, férfiak veszekednek. A lány hálát az az isteneknek, hogy most madártávlatból, a bakon láthatja ezt, nem pedig közöttük kell mozognia.
A város puskaporos hordóra emlékezteti, pattanásig feszíti benne valamit, bár ő maga sem tudná szavakba önteni, micsodát. Egyszerűen átveszi az éter ritmusát és valahogy benne is megülepszik. Az álma sem segít. Egyre csak az orrába kúszik a rothadás szaga, a métely, kezén a sűrű, meleg, ragacsos érzés. Önkéntelenül is kirázza a hideg, erősen, látványosan rázkódik meg, rosszallóan nyammog párat. Szeplős csontgyöngyöcskékkel felcicomázott karjaira kelletlenül dörzsölget rá, így igyekezve lemorzsolni a rájuk szökött kéretlen libabőrt. A mozdulatot csilingelő, zizgő hang követi, ahogy a függők és gyöngyök egymásnak koccannak.
Aztán megszólal az ork. Azt mondja, tévedett.
Ami akár dicséretes dolog is lehetne, mivel ritka az, mikor egy felnőtt ember el tudja ismerni azt, ha valamiben nem volt igaza, azonban Thalyssát mégiscsak nyugtalanítja a kijelentés, mert jobb szerette volna, ha ilyen – pontosabban ebben az- esetben Cagon inkább tévedhetetlen lett volna.
Aztán felvázolja, biztonságosabb helyre viszi, nem maradhat vele. Nem lehet az inasa, mert…őt is szólítja a csatamező, ha megszólalnak a harsonák.
A kislány mélyen, élesen szívja be a levegőt, telt ajkait keskeny vonallá szorítja. Mérges lenne a férfira, amiért az tévedett? Talán… nem is a tévedés bántja, hanem a másik frusztrációja. Vagy a sajátja. A bizonytalanság. Mérhetetlen düh önti el, mert fél, mert…haragszik. Haragszik Cagonra, mert tévedett és háború van. Haragszik rá, mert el kell mennie a férfinek, csatarendbe állni, és azért is, hogy őt nem viszi magával. Haragszik az anyjára, mert kislánynak szülte, ha legényke lenne biztosan nem akarná az ork leadni őt sem, magához venné, mehetne ő is vele! És haragszik az istenére is, mert olyan helyre vezette az álmai útján, ahol háború van.
A mérhetetlen düh, ami elönti keserű, szúrós könnyekbe manifesztálódik a szemzugaiban. Száját amennyire tudja összepréseli, a pisze orr ráncokba szalad, a kerek állacska alig észrevehető remegésbe kezd. Tompán puffan az ork karján a pici tenyér, ám a gesztus így is tiszta. Thalyssa jókorát igyekszik nyitott tenyérrel a férfi felkarjára csapni, így adva neki vissza a reggeli keserűségek fizikai manifesztációját, mert ha neki fáj, hát Cagonnak se legyen jó!*
- Fájjon! -*szólítja fel vékony, cincogó hangon, mutatóujját fenyítően emeli felé, így adva nyomatékot mondandójának.*
*Alsóajkát lebiggyeszti, elfordítja a fejét, így törölgeti meg kézfejében a szemeit, aztán a bunda ujjában az arcát, orrát is. A kaszárnya irányába kanyarodva, az utolsó útszakaszon szólal csak meg.*
- Ebben a világban semmi sem igazságos Cagon, nem most kéne az igazságosság jegyében hősnek lenned. Alkimista vagy és kutató, magad mondtad. Azokat a tornyokban tartják ilyenkor, hogy bájitalokat, mérgeket és folyékony tüzet főzzenek, nem a csatamezőre küldik ki. Láttad, hogy ügyes vagyok, láttad, hogy szerencsét hozok, ne küldjél el magadtól! Szükséged van a szerencsére, és rám is! Gyorsabban tudok hozzávalókat gyűjteni, mint te, fürgébben mozgok, kisebb vagyok, kevésbé vesznek észre! Nem tudsz olyan helyre vinni, ahol biztonságos, ha ostrom alá vesznek egy helyet, mert sehol sem az! A legnagyobb esélyem veled van és én nem akarok tőled elmenni, te is tudod! Én dolgozni jöttem hozzád és tanulni, ne küldjél el! Nem akarok az asszonyok között bujkálni a templomokban és várni, hogy levágjanak, mint a disznót, vagy rosszabb! Ne küldj el Cagon, hagy maradjak veled, inasnak! Kérlek! Ígérem jó leszek, megütni sem foglak többet, csak ha elájulsz, vagy nagyon részeg vagy!
*Felzaklatottsága ellenére racionálisnak tűnő érveket tud felsorakoztatni, mely arra enged következtetni, koránál jóval érettebb, sokat látott kölyökről van szó. Apácskája sokat mesélt neki, a férfi annak idején gyógyító volt egy zsoldos seregnél.*
-Kérlek!
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 09:13:24
Üzenet elküldve: 2026-04-17 09:13:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Nem felejti el, amit a lány mond neki az éjszaka. Ám nem egy olyan időt élnek épp, ahol az ilyen ambíciók sokra fogják vinni. Amíg a lányra vár, addig a rikkancs által nyújtott bejelentést olvassa az orkok érkezéséről és a barbárok bukásáról. *
- Hát itt vannak.
* Tökéletes időzítésnek is mondhatná, elvégre a szállítmánnyal, amivel támogatni szeretné a városőrséget, elkészült. Csupán egy gyors leszállításra és a megfelelő személy aláírására vár. Amint Thalyssa felbukkan a papírt összehajtja és elrakja. *
- Na, végre.
* Mondja hamar, majd ki is nyitja az ajtót. *
- Minél gyorsabban megszabadulunk ezektől, annál gyorsabban térhetek át egyéb teendőimre.
* Aztán ha mindketten a bakban vannak, a gyeplő megszorítása után hamar úton is vannak. Meglehetősen csöndesen telik a reggel. Leszámítva persze az egyre nagyobbodó menekülők által keltett zajok, de azokra rá se hederít. Mostantól viszont képtelen hazudni az eseményekről. Azok magukért beszélnek. *
- Tévedtem.
* Töri meg a kettejük közti csendet, és egy pillanatra, mintha a külvilág által keletkezett hangok megszűnnének ez időre. *
- A szántóföldeken orkok gyűltek össze, akik láthatólag nagy fosztogatásokba kezdtek. Úgy tűnik hamarosan a város felé veszik az irányt.
* Megtörli verejtékező homlokát a tenyerével, majd odacsap a lovak közé, hogy gyorsabban menjenek. *
- Nem biztonságos a város, de környező falvak még annál inkább. Miután elvégeztük ezt a melót, leraklak egy biztonságosabb helyre.
* Itt megemeli kezét, hogy csendre utasítsa a lányt, ha itt akarna közbevágni, ugyanis még nem végzett. *
- Ha valóban csatára kerül a sor, nekem is ott kell lennem. Ez így igazságos.
* Mondja, majd azzal a mondatával elnémul. Látszik rajta, hogy neki sem tetszik a dolog. A gyeplőt is már emberfeletti erőkkel szorítja a kezei között. Ha ember lenne, most kifehéredne a nyomás alatt. Arcáról mégis beletörődött nyugalom olvasható ki. Nem ez lesz az első balszerencse, amivel foglalkoznia kell, főleg nem ilyen lapokkal a kezében. De ha már egyszer kiosztották, úgy végig kell játszani a játékot. *
* Nem felejti el, amit a lány mond neki az éjszaka. Ám nem egy olyan időt élnek épp, ahol az ilyen ambíciók sokra fogják vinni. Amíg a lányra vár, addig a rikkancs által nyújtott bejelentést olvassa az orkok érkezéséről és a barbárok bukásáról. *
- Hát itt vannak.
* Tökéletes időzítésnek is mondhatná, elvégre a szállítmánnyal, amivel támogatni szeretné a városőrséget, elkészült. Csupán egy gyors leszállításra és a megfelelő személy aláírására vár. Amint Thalyssa felbukkan a papírt összehajtja és elrakja. *
- Na, végre.
* Mondja hamar, majd ki is nyitja az ajtót. *
- Minél gyorsabban megszabadulunk ezektől, annál gyorsabban térhetek át egyéb teendőimre.
* Aztán ha mindketten a bakban vannak, a gyeplő megszorítása után hamar úton is vannak. Meglehetősen csöndesen telik a reggel. Leszámítva persze az egyre nagyobbodó menekülők által keltett zajok, de azokra rá se hederít. Mostantól viszont képtelen hazudni az eseményekről. Azok magukért beszélnek. *
- Tévedtem.
* Töri meg a kettejük közti csendet, és egy pillanatra, mintha a külvilág által keletkezett hangok megszűnnének ez időre. *
- A szántóföldeken orkok gyűltek össze, akik láthatólag nagy fosztogatásokba kezdtek. Úgy tűnik hamarosan a város felé veszik az irányt.
* Megtörli verejtékező homlokát a tenyerével, majd odacsap a lovak közé, hogy gyorsabban menjenek. *
- Nem biztonságos a város, de környező falvak még annál inkább. Miután elvégeztük ezt a melót, leraklak egy biztonságosabb helyre.
* Itt megemeli kezét, hogy csendre utasítsa a lányt, ha itt akarna közbevágni, ugyanis még nem végzett. *
- Ha valóban csatára kerül a sor, nekem is ott kell lennem. Ez így igazságos.
* Mondja, majd azzal a mondatával elnémul. Látszik rajta, hogy neki sem tetszik a dolog. A gyeplőt is már emberfeletti erőkkel szorítja a kezei között. Ha ember lenne, most kifehéredne a nyomás alatt. Arcáról mégis beletörődött nyugalom olvasható ki. Nem ez lesz az első balszerencse, amivel foglalkoznia kell, főleg nem ilyen lapokkal a kezében. De ha már egyszer kiosztották, úgy végig kell játszani a játékot. *
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-16 14:31:53
Üzenet elküldve: 2026-04-16 14:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Bár az orkok támadásáról eddig is tudott, csak sejteni nem sejtette, hogy ez bekövetkezik. Azt mondjuk, egy elég érdekes hírnek tartja, hogy a Vashegy népe megpróbálta megállítani őket, ami teljes kudarcot vont maga után. *
- És ennek kéne bíztatnia a népet a jelentkezésre?
* Szólal meg Derk a tanács által kihirdetett szükségállapotot olvasva. Még csoda, hogy a hír ülve éri utol, másképp azonnal megütné valami fejfájás. Kellemes szellő dobálja a haját és a kezében lévő papírt, míg a másik kezében egy almát szorongat. Időnként egy-egy mondat között kiharap belőle egy darabot, máskülönben nem csinál semmit. Hangos levegővételek között próbál megoldást találni a mostani problémára. Most könnyen megmutathatná, hogy milyen fából faragták, másrészt a menekülés sokkal jobb ötletnek tűnik. Ám minden egyes alkalommal, mikor arra gondol, hogy itt hagyjon csapot, papot egy hang zavarja meg nyugodt elméjét. Gyáva. Ezzel a jelzővel illeti, talán ezért sem tett még így. Nem kis időt tölt eme kérdés megválaszolásával, ám kisvártatva megleli a választ, amit annyi ideig keresett. Az almacsutkát egyszerűen az út szélére hajítja, a papírt pedig elengedi. Hagyja, hogy a szél vigye tovább a hírt oda és annak, aki még nem értesült a jelenségről. Végül feláll a dobozról, majd leporolja és megigazítja ruháját. Fogait összeszorítja, ahogy az ökleit is, majd elindul a kaszárnya irányába. Nem kenyere neki a fajok közötti konfliktusok kezelése, sem táplál egyéb égető haragot az agyarasak ellen. Csupán hallgat a belső hangjára, ami mintha minden egyes lépést ugyanazzal a szóval követne. Égjenek. Hallja egyre hangosabban és hangosabban. Végül a közeli sikátorból kilépve körbenéz. Menekültek mindenhol kik védelemben reménykednek. Gyávák. Nem is figyel már oda a szavakra, csak hátat fordít is folytatja az utat.
Szemeit egyelőre a lábával rúgott kavicson tartja. Egy darabig így halad előre, mint egy transzba esett személy. Miközben ő a jövővel van elfoglalva a mellette száguldozó szekerek a jelennel. Az egyik ilyen majdnem el is üti a férfit, csak ez ébreszti végre fel és néz is körbe hamar. Megérkezett. Egy jó néhány méterre áll meg a kaszárnya előtt. Feltehetőleg egy utolsó vacillálás, mielőtt valóban kezét nyújtaná a város érdekében. Talán néhány percet állhat ott, mielőtt egy felismerő mosolyt nem erőltet az arcára, majd folytatja az utat. Az ajtóban érdeklődik először, ha onnan továbbirányítják még jobb. A kapuban megállva egy kurta biccentést követve szólal meg. *
- Jelentkezni jöttem.
* Hogy mire, szerinte nem kell ecsetelni, ha mégis, úgy részéről tökölhetnek itt néhány órát mire közös nevezőre jutnak. Ám ha valami csoda folytán egy oldalon lennének, úgy alá is írja a részvételi papírt és elkezdi hasznossá tenni magát. *
- És ennek kéne bíztatnia a népet a jelentkezésre?
* Szólal meg Derk a tanács által kihirdetett szükségállapotot olvasva. Még csoda, hogy a hír ülve éri utol, másképp azonnal megütné valami fejfájás. Kellemes szellő dobálja a haját és a kezében lévő papírt, míg a másik kezében egy almát szorongat. Időnként egy-egy mondat között kiharap belőle egy darabot, máskülönben nem csinál semmit. Hangos levegővételek között próbál megoldást találni a mostani problémára. Most könnyen megmutathatná, hogy milyen fából faragták, másrészt a menekülés sokkal jobb ötletnek tűnik. Ám minden egyes alkalommal, mikor arra gondol, hogy itt hagyjon csapot, papot egy hang zavarja meg nyugodt elméjét. Gyáva. Ezzel a jelzővel illeti, talán ezért sem tett még így. Nem kis időt tölt eme kérdés megválaszolásával, ám kisvártatva megleli a választ, amit annyi ideig keresett. Az almacsutkát egyszerűen az út szélére hajítja, a papírt pedig elengedi. Hagyja, hogy a szél vigye tovább a hírt oda és annak, aki még nem értesült a jelenségről. Végül feláll a dobozról, majd leporolja és megigazítja ruháját. Fogait összeszorítja, ahogy az ökleit is, majd elindul a kaszárnya irányába. Nem kenyere neki a fajok közötti konfliktusok kezelése, sem táplál egyéb égető haragot az agyarasak ellen. Csupán hallgat a belső hangjára, ami mintha minden egyes lépést ugyanazzal a szóval követne. Égjenek. Hallja egyre hangosabban és hangosabban. Végül a közeli sikátorból kilépve körbenéz. Menekültek mindenhol kik védelemben reménykednek. Gyávák. Nem is figyel már oda a szavakra, csak hátat fordít is folytatja az utat.
Szemeit egyelőre a lábával rúgott kavicson tartja. Egy darabig így halad előre, mint egy transzba esett személy. Miközben ő a jövővel van elfoglalva a mellette száguldozó szekerek a jelennel. Az egyik ilyen majdnem el is üti a férfit, csak ez ébreszti végre fel és néz is körbe hamar. Megérkezett. Egy jó néhány méterre áll meg a kaszárnya előtt. Feltehetőleg egy utolsó vacillálás, mielőtt valóban kezét nyújtaná a város érdekében. Talán néhány percet állhat ott, mielőtt egy felismerő mosolyt nem erőltet az arcára, majd folytatja az utat. Az ajtóban érdeklődik először, ha onnan továbbirányítják még jobb. A kapuban megállva egy kurta biccentést követve szólal meg. *
- Jelentkezni jöttem.
* Hogy mire, szerinte nem kell ecsetelni, ha mégis, úgy részéről tökölhetnek itt néhány órát mire közös nevezőre jutnak. Ám ha valami csoda folytán egy oldalon lennének, úgy alá is írja a részvételi papírt és elkezdi hasznossá tenni magát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1810-1829