Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1791. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:12:55
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:12:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Terve sokkalta kifinomultabbnak tűnt fejében, ám a pillanat heve kissé elvakította a lányt. Fájdalmas nyöszörgései már elhangzottak. Színjátékának kellős közepén találja magát. Innen már nincs vissza út. Meg kell vetnie a lábát, és végig játszani. Remélve a legjobbakat. És reménykedve abban, hogy Oriver esze legalább annyira tündöklik mint jóképűsége.*
- A hasam itt lent.
*Feleli nyöszörögve és továbbra is görnyedten a ló hátán. Mikor új hangokat hall meg. Egy öblösebb mélyebbet. Láncing csörgése pedig még a libabőrt is végig veri a hátán. Lehet ezt a pillanatot látja meg rajta Oriver. Az ijedelmet, ahogy tekintetét inkább a férfi felé fordítja, hogy arcát takarja a láncosok elől. Abba bele sem gondolva, hogy sajnos paripája nem kapta meg a saját forgatókönyvét. Így amaz mit sem tud a színjátékról. Mondhatni csak értetlenül nézi a kislány görnyedt testét saját hátán. Hasonlóan az őrökhöz, akik csak vakargatják sisakos fejüket.
Orivernek hamar leesik a tantusz. Valóban esze úgy vág ahogy egy művész lélekhez illik. Ki is magyarázza a helyzetüket, amíg Cilia folytatja a nyöszörgést. Most már kisebb hangerőn is. Hasát továbbra is szorongatva, ott ahol mondta fáj neki.
Tassa pedig esküdni merne, hogy ezt a trükköt egy hónapban egyszer el lehet játszani, hogy ha ki akarja magát szabadítani egy kellemetlen helyzetből, vagy a felelősség alól.
Cilia most nem tehet mást egyelőre mint kivár. Továbbra is játszva a fájdalmat, amíg a férfiak megbeszélik egymást közt amit megszeretnének. Mai hollétét. A másodpercek kellemetlenül hosszúra nyúlnak a szőkeség számára. De jelenleg nem tehet többet a színjátéknál.
Így is eléggé veszélyes helyzetben van, elvégre ha a városőrök egy kicsit is használják a kobakjukat. És nem csak a szemükre hagyatkoznak. Akkor a bűncselekedeteivel eltelt időt nagyjából hozzáadják a arcképhez. Hogy tudják a kép már elavultnak számíthat. Lehet nem az összes ennyire figyelmes. De elég egy. Ahhoz, hogy Cilia valóban bajba kerüljön. Ezért sem akar a szőkeség még véletlenül sem a kaszárnya közelébe kerülni.
Oriver végül a szükséges információ megszerzése után, elköszön a láncosoktól és elvezeti a lovat Ciliával a hátán.
Pár méterrel arrébb, amikor már kikerülnek a városőrök látó és halló távolságából. Oriver lerázva a leplet a szőkeségről fedi fel annak színjátékát. Cilia szerencséjére nem ragozza, nem tesz szemrehányást. Pusztán közli a szín tiszta bukását egy mosollyal.
A szőkeség rögvest abba hagyja a színjátékot. És ha tanácsok alapján veszi fel azt a lovagló pózt amit a férfi már egyszer leírt neki. De a kobakja képtelen az eget nézni. A szégyen tonnányi súlyokkal húzza azt lefelé.*
- Sajnálom.
*Feleli röviden. És nem is szeretné megmagyarázni a miértet. Nem szeretne még egy embernek magyarázkodni múltja felől. Ő már csak haza akar menni.*
*Terve sokkalta kifinomultabbnak tűnt fejében, ám a pillanat heve kissé elvakította a lányt. Fájdalmas nyöszörgései már elhangzottak. Színjátékának kellős közepén találja magát. Innen már nincs vissza út. Meg kell vetnie a lábát, és végig játszani. Remélve a legjobbakat. És reménykedve abban, hogy Oriver esze legalább annyira tündöklik mint jóképűsége.*
- A hasam itt lent.
*Feleli nyöszörögve és továbbra is görnyedten a ló hátán. Mikor új hangokat hall meg. Egy öblösebb mélyebbet. Láncing csörgése pedig még a libabőrt is végig veri a hátán. Lehet ezt a pillanatot látja meg rajta Oriver. Az ijedelmet, ahogy tekintetét inkább a férfi felé fordítja, hogy arcát takarja a láncosok elől. Abba bele sem gondolva, hogy sajnos paripája nem kapta meg a saját forgatókönyvét. Így amaz mit sem tud a színjátékról. Mondhatni csak értetlenül nézi a kislány görnyedt testét saját hátán. Hasonlóan az őrökhöz, akik csak vakargatják sisakos fejüket.
Orivernek hamar leesik a tantusz. Valóban esze úgy vág ahogy egy művész lélekhez illik. Ki is magyarázza a helyzetüket, amíg Cilia folytatja a nyöszörgést. Most már kisebb hangerőn is. Hasát továbbra is szorongatva, ott ahol mondta fáj neki.
Tassa pedig esküdni merne, hogy ezt a trükköt egy hónapban egyszer el lehet játszani, hogy ha ki akarja magát szabadítani egy kellemetlen helyzetből, vagy a felelősség alól.
Cilia most nem tehet mást egyelőre mint kivár. Továbbra is játszva a fájdalmat, amíg a férfiak megbeszélik egymást közt amit megszeretnének. Mai hollétét. A másodpercek kellemetlenül hosszúra nyúlnak a szőkeség számára. De jelenleg nem tehet többet a színjátéknál.
Így is eléggé veszélyes helyzetben van, elvégre ha a városőrök egy kicsit is használják a kobakjukat. És nem csak a szemükre hagyatkoznak. Akkor a bűncselekedeteivel eltelt időt nagyjából hozzáadják a arcképhez. Hogy tudják a kép már elavultnak számíthat. Lehet nem az összes ennyire figyelmes. De elég egy. Ahhoz, hogy Cilia valóban bajba kerüljön. Ezért sem akar a szőkeség még véletlenül sem a kaszárnya közelébe kerülni.
Oriver végül a szükséges információ megszerzése után, elköszön a láncosoktól és elvezeti a lovat Ciliával a hátán.
Pár méterrel arrébb, amikor már kikerülnek a városőrök látó és halló távolságából. Oriver lerázva a leplet a szőkeségről fedi fel annak színjátékát. Cilia szerencséjére nem ragozza, nem tesz szemrehányást. Pusztán közli a szín tiszta bukását egy mosollyal.
A szőkeség rögvest abba hagyja a színjátékot. És ha tanácsok alapján veszi fel azt a lovagló pózt amit a férfi már egyszer leírt neki. De a kobakja képtelen az eget nézni. A szégyen tonnányi súlyokkal húzza azt lefelé.*
- Sajnálom.
*Feleli röviden. És nem is szeretné megmagyarázni a miértet. Nem szeretne még egy embernek magyarázkodni múltja felől. Ő már csak haza akar menni.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-10 08:55:16
Üzenet elküldve: 2026-01-10 08:55:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
- Elhiszem, de az is lehet, hogy még bent van. *Mondja, hisz előfordulhat, hogy Mai még nem tudta elintézni az ügyét, akkor pedig hiába ismeri fel őt Cilia könnyedén, a falakon keresztül nem láthatja őt. Ezért tartja jó ötletnek, hogy megkérdezzék a gyakorlótér bejáratánál állomásozó két városőrt, melybe úgy tűnik, hogy a lány is beleegyezik, ám épp csak egyet lép előre, mikor a kis szőke őszintének tűnő fájdalommal a hangjában nyög fel, majd előre görnyed és kiabálni kezd.*
- Cilia!? Mi a baj? Mi fáj, hol fáj? *Ijedten nyúlna érte, hogy leemelje őt a lóról, miközben a környéken járkáló városőrök (nem a gyakorlóteret őrzők) is felfigyelnek a problémára, s rögtön támogatóan közelítik meg a párost és lovukat.*
- Eeyr áldja Önöket! Segíthetünk esetleg valamiben? *Kérdezi az egyik „láncos” a kettő közül, akik most vészjóslóan közel kerültek Ciliához, kinek vétkéről a lovagnak továbbra is sejtése sincs. Oriver, mielőtt válaszolna az őrök kérdésére, néhány pillanat alatt alaposan végigtekint a kislányon. A fájdalma őszintének tűnik, de néhány apró jel bizony lebuktathatja, hogy csak színleli a szenvedést. Ha Cilia esetleg nem tud majd válaszolni az előző kérdésére, hogy pontosan hol fáj a hasa, az eleve gyanúra adhat okot, de el mégsem ez árulja őt, hanem Oriver azon tapasztalata, melyről a mai nap folyamán már többször tanúbizonyságot adott. A ló. Többször mondta már a kis elfnek, hogy a ló bizony megérzi lovasa feszültségét, fájdalmát, és ha az valós, akkor ő maga is nyugtalanná válik. Fahéj (vagy Dió) azonban meg sem rezdül, teljesen nyugodtan bámészkodva várja, hogy lefolyjanak az események. Mikor Oriver ezt észreveszi, elmosolyodik, majd gyengéden megsimogatja Cilia hátát.*
- Semmi baj. *Mondja neki kedvesen, majd a válaszra váró városőrök felé tekint.*
- Csupán a női nyavalyák. Hirtelen jött. Ne aggódjanak, megoldjuk! Hálásan köszönjük, hogy megkérdezték. Habár, egy gyors kérdésem azért volna. Mai Faensa kisasszony esetleg itt tartózkodik még a kaszárnyában, nem tudják? *Teszi fel gyorsan a kérdést, miközben már újra Ciliát nyugtatgatja. A városőrök egymásra néznek, megrántják a vállukat, majd egyszerre kezdik csóválni a fejüket.*
- Fogalmunk sincs. Vigyázzanak magukra! Jobbulást a lánynak! *Azzal mennek is a dolgukra anélkül, hogy bármi gyanút is fognának a szőkeség kilétéről. A róla kifüggesztett körözési plakátot bizonyára már látták, azonban a kislány már annyira nem hasonlít akkori önmagára, hogy talán soha fel sem fogják ismerni. Legalábbis ez a két városőr egy pillanatig sem nézte őt veszélyes bűnözőnek.*
- Jól van, Cilia. Gyere, menjünk haza! *Azzal megfordítja a lovat, és az árvaház felé kezdi vezetni őt. Mikor már kissé eltávolodnak a kaszárnyától, akkor eltűnődve pillant fel a lovon ülőre, és megszólal.*
- Tudom, hogy nem fáj semmid. *Mosolyog, de nem is ragozza tovább a témát. Nem kérdez, nem faggat, még csak meg sem dorgálja szegényt, csupán a tényt közli, s ha Cilia nem akar magától beszélni, akkor ennyiben maradva mehetnek haza.*
- Elhiszem, de az is lehet, hogy még bent van. *Mondja, hisz előfordulhat, hogy Mai még nem tudta elintézni az ügyét, akkor pedig hiába ismeri fel őt Cilia könnyedén, a falakon keresztül nem láthatja őt. Ezért tartja jó ötletnek, hogy megkérdezzék a gyakorlótér bejáratánál állomásozó két városőrt, melybe úgy tűnik, hogy a lány is beleegyezik, ám épp csak egyet lép előre, mikor a kis szőke őszintének tűnő fájdalommal a hangjában nyög fel, majd előre görnyed és kiabálni kezd.*
- Cilia!? Mi a baj? Mi fáj, hol fáj? *Ijedten nyúlna érte, hogy leemelje őt a lóról, miközben a környéken járkáló városőrök (nem a gyakorlóteret őrzők) is felfigyelnek a problémára, s rögtön támogatóan közelítik meg a párost és lovukat.*
- Eeyr áldja Önöket! Segíthetünk esetleg valamiben? *Kérdezi az egyik „láncos” a kettő közül, akik most vészjóslóan közel kerültek Ciliához, kinek vétkéről a lovagnak továbbra is sejtése sincs. Oriver, mielőtt válaszolna az őrök kérdésére, néhány pillanat alatt alaposan végigtekint a kislányon. A fájdalma őszintének tűnik, de néhány apró jel bizony lebuktathatja, hogy csak színleli a szenvedést. Ha Cilia esetleg nem tud majd válaszolni az előző kérdésére, hogy pontosan hol fáj a hasa, az eleve gyanúra adhat okot, de el mégsem ez árulja őt, hanem Oriver azon tapasztalata, melyről a mai nap folyamán már többször tanúbizonyságot adott. A ló. Többször mondta már a kis elfnek, hogy a ló bizony megérzi lovasa feszültségét, fájdalmát, és ha az valós, akkor ő maga is nyugtalanná válik. Fahéj (vagy Dió) azonban meg sem rezdül, teljesen nyugodtan bámészkodva várja, hogy lefolyjanak az események. Mikor Oriver ezt észreveszi, elmosolyodik, majd gyengéden megsimogatja Cilia hátát.*
- Semmi baj. *Mondja neki kedvesen, majd a válaszra váró városőrök felé tekint.*
- Csupán a női nyavalyák. Hirtelen jött. Ne aggódjanak, megoldjuk! Hálásan köszönjük, hogy megkérdezték. Habár, egy gyors kérdésem azért volna. Mai Faensa kisasszony esetleg itt tartózkodik még a kaszárnyában, nem tudják? *Teszi fel gyorsan a kérdést, miközben már újra Ciliát nyugtatgatja. A városőrök egymásra néznek, megrántják a vállukat, majd egyszerre kezdik csóválni a fejüket.*
- Fogalmunk sincs. Vigyázzanak magukra! Jobbulást a lánynak! *Azzal mennek is a dolgukra anélkül, hogy bármi gyanút is fognának a szőkeség kilétéről. A róla kifüggesztett körözési plakátot bizonyára már látták, azonban a kislány már annyira nem hasonlít akkori önmagára, hogy talán soha fel sem fogják ismerni. Legalábbis ez a két városőr egy pillanatig sem nézte őt veszélyes bűnözőnek.*
- Jól van, Cilia. Gyere, menjünk haza! *Azzal megfordítja a lovat, és az árvaház felé kezdi vezetni őt. Mikor már kissé eltávolodnak a kaszárnyától, akkor eltűnődve pillant fel a lovon ülőre, és megszólal.*
- Tudom, hogy nem fáj semmid. *Mosolyog, de nem is ragozza tovább a témát. Nem kérdez, nem faggat, még csak meg sem dorgálja szegényt, csupán a tényt közli, s ha Cilia nem akar magától beszélni, akkor ennyiben maradva mehetnek haza.*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:24:19
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Majd akkor megismeri. Előbb vagy utóbb mindenki vét olyan hibát amivel kivívja Mai jeges tekintetét. Természetesen senki sem tartja Mait egy hókirálynőnek. Épp ellenkezőleg. Ő mindenki számára, ahogy a férfi is gondolja egy angyal. Cilia számára pedig még annál is több. Mintha az anyja lenne. Megértő, gondoskodó, mindazok mellett, hogy határozott is a gyermekekkel, sőt igazán mindenkivel szemben. Még Mharassi is megtapasztalta kegyességét annak ellenére, hogy a gyűrű ami édesanyjáé volt csak úgy a semmiből előkerült. Lopta, vagy tényleg találta a mai napig nem derült ki. De a lényeg nem is a gyűrű és a megkerülése. Hanem a gyanú, miszerint Mharassi azt ellopta. Annak ellenére sem hagyta a fiút veszni hagyni. Ezt kevesen tennék meg bárkiért is.
A biztatásoknak és az útmutatásoknak köszönhetően Cilia egyre jobban boldogul a ló hátán. Csípője is szinte egy ritmusban mozog a ló lépteivel. Testtartása sem olyan merev. A simogatási próba meg olyanra sikerült amilyenre Oriver biztosan számított. Nem is veszi magára a lány. Még sem lehet mindenben tökéletes. Még szerencse, hogy lesz ideje bőven tanulni még. Ha pedig a férfi tényleg marad a rezidencián. Akkor a segítségével lehet nagyon hamar rákap a lovaglás ízére.
A dicséretek amik most elhangzanak Orivertől kifejezetten jól esnek Ciliának. Nem is panaszkodik miattuk mint azt az istállóban tette. És hálát is mondana neki, hogy nem adta kezébe még a kantárt. Akkor biztosan halálra rémülne. Na nem mintha a kaszárnyához való közeledés nem rémítené őt halálra.*
- Nem hiszem, én messziről is felismerem Mait.
*Mondja egy enyhén érezhető félelemmel a hangjában, a férfi kérdésére. Ám amaz folytatja, hogy érdemes lenne legalább megkérdezni.*
- Ha ragaszkodsz hozzá.
*Mondja egy nagyot nyelve. Közben amíg Oriver épp az örök felé figyel. Cilia tekintete, ijedten kezd el össze vissza cikázni. Valami választ, valami megoldást keresve. Amivel hirtelen meg tudná győzni, hogy vissza kell most azonnal fordulniuk. Egy ablak. Egy kiaggatott alsónemű egy inggel közöttük. Egy hordó. Egy fekete macska ami elszalad egyik utcáról a másikra, hogy ott mancsát kezdje el nyaldosni. Nos egyik sem éppen egy jó ötlet a megoldásra. Ám ekkor mint egy villámcsapás éri őt a felismerés. Szemei nagyra tágulnak. Majd egy hangos és fájdalmas felnyögéssel a hasához nyúl, és összegörnyed a nyeregben előre bukva.*
- ÁHh!! FÁJ!
*Mondja fájdalmas hangerővel amennyire csak tudja. Közben kabátját szorongatja ujjaival a gyomra körül. Hogy fájdalmat a leghihetőbb módon adja elő Orivernek.*
- Oriver. Segíts!
*Nyöszörög Cilia, görnyedten a ló hátán. Még szemeit is fájdalmasan hunyorítja.*
*Majd akkor megismeri. Előbb vagy utóbb mindenki vét olyan hibát amivel kivívja Mai jeges tekintetét. Természetesen senki sem tartja Mait egy hókirálynőnek. Épp ellenkezőleg. Ő mindenki számára, ahogy a férfi is gondolja egy angyal. Cilia számára pedig még annál is több. Mintha az anyja lenne. Megértő, gondoskodó, mindazok mellett, hogy határozott is a gyermekekkel, sőt igazán mindenkivel szemben. Még Mharassi is megtapasztalta kegyességét annak ellenére, hogy a gyűrű ami édesanyjáé volt csak úgy a semmiből előkerült. Lopta, vagy tényleg találta a mai napig nem derült ki. De a lényeg nem is a gyűrű és a megkerülése. Hanem a gyanú, miszerint Mharassi azt ellopta. Annak ellenére sem hagyta a fiút veszni hagyni. Ezt kevesen tennék meg bárkiért is.
A biztatásoknak és az útmutatásoknak köszönhetően Cilia egyre jobban boldogul a ló hátán. Csípője is szinte egy ritmusban mozog a ló lépteivel. Testtartása sem olyan merev. A simogatási próba meg olyanra sikerült amilyenre Oriver biztosan számított. Nem is veszi magára a lány. Még sem lehet mindenben tökéletes. Még szerencse, hogy lesz ideje bőven tanulni még. Ha pedig a férfi tényleg marad a rezidencián. Akkor a segítségével lehet nagyon hamar rákap a lovaglás ízére.
A dicséretek amik most elhangzanak Orivertől kifejezetten jól esnek Ciliának. Nem is panaszkodik miattuk mint azt az istállóban tette. És hálát is mondana neki, hogy nem adta kezébe még a kantárt. Akkor biztosan halálra rémülne. Na nem mintha a kaszárnyához való közeledés nem rémítené őt halálra.*
- Nem hiszem, én messziről is felismerem Mait.
*Mondja egy enyhén érezhető félelemmel a hangjában, a férfi kérdésére. Ám amaz folytatja, hogy érdemes lenne legalább megkérdezni.*
- Ha ragaszkodsz hozzá.
*Mondja egy nagyot nyelve. Közben amíg Oriver épp az örök felé figyel. Cilia tekintete, ijedten kezd el össze vissza cikázni. Valami választ, valami megoldást keresve. Amivel hirtelen meg tudná győzni, hogy vissza kell most azonnal fordulniuk. Egy ablak. Egy kiaggatott alsónemű egy inggel közöttük. Egy hordó. Egy fekete macska ami elszalad egyik utcáról a másikra, hogy ott mancsát kezdje el nyaldosni. Nos egyik sem éppen egy jó ötlet a megoldásra. Ám ekkor mint egy villámcsapás éri őt a felismerés. Szemei nagyra tágulnak. Majd egy hangos és fájdalmas felnyögéssel a hasához nyúl, és összegörnyed a nyeregben előre bukva.*
- ÁHh!! FÁJ!
*Mondja fájdalmas hangerővel amennyire csak tudja. Közben kabátját szorongatja ujjaival a gyomra körül. Hogy fájdalmat a leghihetőbb módon adja elő Orivernek.*
- Oriver. Segíts!
*Nyöszörög Cilia, görnyedten a ló hátán. Még szemeit is fájdalmasan hunyorítja.*
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:06:26
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:06:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Ha a kis elf hangosan is kimondaná a gondolatait, bizonyára meglepnék Orivert, és volna néhány kérdése, hogy mégis miért kellene félnie a kisasszonytól. Mai Faensa egy angyal, egy ártatlan, szépséges énekesmadár, legalábbis a férfi szemében biztosan, így elképzelni sem tudna róla olyat, mi miatt bármelyik gyermeknek is tartania kéne tőle.
Miután bakot tart Ciliának, sikerül felülnie a lóra, így el is indulhatnak az útjukra. Látja, ahogy a leány igyekszik követni az utasításait, s bár a kivitelezés még koránt sem tökéletes, de ezt nem is várja el tőle. Pont ezért gyakorolnak.*
- Nagyon ügyes vagy, csak ne legyél ennyire feszült! Úgy, most már jó. *Ad tanácsot, majd dicséri meg a kis szőkét, mikor már látja, hogy kezd ellazulni a lovon ülve. Ami a ló megsimogatásának próbálkozását illeti, lágyan elmosolyodik rajta, de ki persze egyáltalán nem neveti a tanoncát.*
- Érezte, hogy még félsz tőle, azért nem engedte. Ha te félsz, akkor ő is fél. *Mondja el az újabb észrevételét, majd csendben vezeti tovább a lovat, hagyja, hogy Cilia magától jöjjön rá, hogy a legkényelmesebb neki a nyeregben ülni, és miképp alkalmazhatja azokat a tanácsokat, melyeket mondott neki. Arra viszont még nem látja felkészültnek, hogy az ő kezébe adja a kantárt, így erre nem is próbál meg kísérletet tenni.
A kaszárnya közelébe érnek lassan, s még csak a távolban látják az épületet, de Cilia máris menni akar, persze lovagunk figyelmét persze nem kerüli el a fene nagy sietség.*
- Máris? Ilyen távolról még nem lehetünk benne biztosak, hogy nincs itt. Szerintem menjünk egy kicsit közelebb, esetleg kérdezzük meg az őröket ott a gyakorlótér előtt, hogy itt van-e még Mai kisasszony. Hátha tudják. *Azzal ő vezetné is közelebb Diót vagy Fahéjat az épülethez, hacsak a lány nem kezd el hevesen ellenkezni. Ha látja rajta, hogy akár egy ismeretlen ok miatt is túlságosan fél a helytől, akkor nem fogja erőltetni. Ebben az esetben elindulhatnak vissza az árvaházba.*
*Ha a kis elf hangosan is kimondaná a gondolatait, bizonyára meglepnék Orivert, és volna néhány kérdése, hogy mégis miért kellene félnie a kisasszonytól. Mai Faensa egy angyal, egy ártatlan, szépséges énekesmadár, legalábbis a férfi szemében biztosan, így elképzelni sem tudna róla olyat, mi miatt bármelyik gyermeknek is tartania kéne tőle.
Miután bakot tart Ciliának, sikerül felülnie a lóra, így el is indulhatnak az útjukra. Látja, ahogy a leány igyekszik követni az utasításait, s bár a kivitelezés még koránt sem tökéletes, de ezt nem is várja el tőle. Pont ezért gyakorolnak.*
- Nagyon ügyes vagy, csak ne legyél ennyire feszült! Úgy, most már jó. *Ad tanácsot, majd dicséri meg a kis szőkét, mikor már látja, hogy kezd ellazulni a lovon ülve. Ami a ló megsimogatásának próbálkozását illeti, lágyan elmosolyodik rajta, de ki persze egyáltalán nem neveti a tanoncát.*
- Érezte, hogy még félsz tőle, azért nem engedte. Ha te félsz, akkor ő is fél. *Mondja el az újabb észrevételét, majd csendben vezeti tovább a lovat, hagyja, hogy Cilia magától jöjjön rá, hogy a legkényelmesebb neki a nyeregben ülni, és miképp alkalmazhatja azokat a tanácsokat, melyeket mondott neki. Arra viszont még nem látja felkészültnek, hogy az ő kezébe adja a kantárt, így erre nem is próbál meg kísérletet tenni.
A kaszárnya közelébe érnek lassan, s még csak a távolban látják az épületet, de Cilia máris menni akar, persze lovagunk figyelmét persze nem kerüli el a fene nagy sietség.*
- Máris? Ilyen távolról még nem lehetünk benne biztosak, hogy nincs itt. Szerintem menjünk egy kicsit közelebb, esetleg kérdezzük meg az őröket ott a gyakorlótér előtt, hogy itt van-e még Mai kisasszony. Hátha tudják. *Azzal ő vezetné is közelebb Diót vagy Fahéjat az épülethez, hacsak a lány nem kezd el hevesen ellenkezni. Ha látja rajta, hogy akár egy ismeretlen ok miatt is túlságosan fél a helytől, akkor nem fogja erőltetni. Ebben az esetben elindulhatnak vissza az árvaházba.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:01:09
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:01:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Nem kicsit lepi meg Anviel néni kérése Ciliát. Hiszen a ő nevelő pontosan tudja Cilia miért nem mehet a kaszárnya közelébe. Mégis erre kéri őt a nő. Másért nem is teszi meg, mert ha ott lesz Mai, akkor nem kell félnie a városőröktől. Hanem csak Maitól. Ám ebbe ha jobban belegondol, lehet rosszabb. Akkor inkább a láncosok vigyék el. Mintsem állja a fagyos kékek villanását. Legrosszabb esetben még mindig lepattanhat a lóról és eltűnhet az utcák sötétjében Orivert hátra hagyva. Majd lesz valahogy.*
- Bakot kérlek.
*Válaszolja közben Orivernek gondolatai közepette. Hogy után néhány próbálkozás és nyöszörgés után. Felhúzza magát a ló hátára. Utána pedig követi Oriver tanácsait. Kihúzza a hátát, felemeli a fejét, a vállait lazán tartja. Mégis az egész képet nézve. Cilia úgy néz ki mint akit karót nyelt. Enyhén fordítja csak fejét félre, miközben továbbra is magasra emelve tartja a fejét.*
- Valahogy így?
*Kérdezi a másikat mielőtt megindulnának. Kell egy kevéske idő mire Cilia kezd ellazulni a ló hátán.*
- Most már egész jó.
*Persze sokkalta könnyebb dolga van most a lovaglással. Hogy egy tapasztaltabb lovász vezeti a lovat. Nem úgy mint amikor saját magának kellett vezetnie a mágustoronytól hazafelé Mai mellett. Bors valahogy nem akart rá hallgatni. Nem is lehet szegény állatot hibáztatni. Csak próbált értelmet nyerni abból a sok huzavonából és böködésből amit Cilia jelként adott neki.
Oriver szavára miszerint megdicsérheti a lovat. Cilia elengedi a nyerget és a ló nyaka felé kezd óvatosan, szinte félően nyúlni. Lehet amiatt amit Oriver mondott és a ló megérezte Ciliát. Megrázza a fejét, ezzel egyetemben a lánykát is. Aki rögtön visszakapja a kezét, hogy a nyerget kezdje szorongatni.*
- Talán később.
*Nevet fel zavarában, és inkább arra fokuszál, hogy ne essen le a nyeregből, ahogy tartja magát ahhoz a pózhoz amit a férfi leírt neki. Sokat segít Oriver jelenléte, és mire a kaszárnyához érnek. Cilia már egészen hozzászokott a ló ritmusához, a nyerget sem szorongatja már úgy mint amikor az árvaház udvaráról léptek ki.*
- Én nem látom Mait. Szerintem mehetünk is.
*Mondja hirtelen, pedig alig léptek be a kaszárnya előtti utcába. De néhány elhaladó láncoson kívül tényleg nem lát mást Cilia. Vagy inkább csak nem akar.*
*Nem kicsit lepi meg Anviel néni kérése Ciliát. Hiszen a ő nevelő pontosan tudja Cilia miért nem mehet a kaszárnya közelébe. Mégis erre kéri őt a nő. Másért nem is teszi meg, mert ha ott lesz Mai, akkor nem kell félnie a városőröktől. Hanem csak Maitól. Ám ebbe ha jobban belegondol, lehet rosszabb. Akkor inkább a láncosok vigyék el. Mintsem állja a fagyos kékek villanását. Legrosszabb esetben még mindig lepattanhat a lóról és eltűnhet az utcák sötétjében Orivert hátra hagyva. Majd lesz valahogy.*
- Bakot kérlek.
*Válaszolja közben Orivernek gondolatai közepette. Hogy után néhány próbálkozás és nyöszörgés után. Felhúzza magát a ló hátára. Utána pedig követi Oriver tanácsait. Kihúzza a hátát, felemeli a fejét, a vállait lazán tartja. Mégis az egész képet nézve. Cilia úgy néz ki mint akit karót nyelt. Enyhén fordítja csak fejét félre, miközben továbbra is magasra emelve tartja a fejét.*
- Valahogy így?
*Kérdezi a másikat mielőtt megindulnának. Kell egy kevéske idő mire Cilia kezd ellazulni a ló hátán.*
- Most már egész jó.
*Persze sokkalta könnyebb dolga van most a lovaglással. Hogy egy tapasztaltabb lovász vezeti a lovat. Nem úgy mint amikor saját magának kellett vezetnie a mágustoronytól hazafelé Mai mellett. Bors valahogy nem akart rá hallgatni. Nem is lehet szegény állatot hibáztatni. Csak próbált értelmet nyerni abból a sok huzavonából és böködésből amit Cilia jelként adott neki.
Oriver szavára miszerint megdicsérheti a lovat. Cilia elengedi a nyerget és a ló nyaka felé kezd óvatosan, szinte félően nyúlni. Lehet amiatt amit Oriver mondott és a ló megérezte Ciliát. Megrázza a fejét, ezzel egyetemben a lánykát is. Aki rögtön visszakapja a kezét, hogy a nyerget kezdje szorongatni.*
- Talán később.
*Nevet fel zavarában, és inkább arra fokuszál, hogy ne essen le a nyeregből, ahogy tartja magát ahhoz a pózhoz amit a férfi leírt neki. Sokat segít Oriver jelenléte, és mire a kaszárnyához érnek. Cilia már egészen hozzászokott a ló ritmusához, a nyerget sem szorongatja már úgy mint amikor az árvaház udvaráról léptek ki.*
- Én nem látom Mait. Szerintem mehetünk is.
*Mondja hirtelen, pedig alig léptek be a kaszárnya előtti utcába. De néhány elhaladó láncoson kívül tényleg nem lát mást Cilia. Vagy inkább csak nem akar.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-07 09:12:10
Üzenet elküldve: 2026-01-07 09:12:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A város titkai//
* Majd talán, ha a jövő úgy hozza, hogy ne érezze magát ennyire zavarban, akkor talán, de csak talán, megmutatja a másiknak a tudás gyümölcsét. Addig viszont csupán szavainak hihet a tündér. Ellenkező esetben nagyot fog nézni a jövőben.
A feltételezés megborítja a férfi egóját, aminek következtében szemöldökei közelebb kerülnek egymáshoz. Habár nincs mit bizonyítania, mégis úgy érzi, hogy valamit mondania kell. Akár, hogy elterelje a témát, akár, hogy rátegyen egy lapáttal. Ő már döntött. *
- ÉÉÉÉn? * Mutat magára, mind a két mutatóujjával, majd egyből egy pimasz mosolyt erőltet magára. * Meg a fenét! Keresünk csak orkot. Megmutatom, mire vagyok képes. Úgy hallottam van a tisztás közelében egy barlang, amit régen orkok leptek el. Talán ott találunk valamit.
* Hát igen. Rátesz egy lapáttal, mintha nem lenne holnap. Reménykedik, hogy a tündér nem fog erre felbuzdulva kirohanni a tisztásra. Persze akkor már követnie kell a másikat, ugyanis ha valóban van ott valami, akkor az ő lelkén száradna, ha a vesztébe küldené.
Meg sem próbálja érteni, hogy honnan jött a név. Csak bólint, mint akinek több se kell, már érti a lényeget. *
- Öklelni? Az nem lenne jó.
* Ezt hallva kicsit megtántorog, mikor a kos tesz egy lépést felé. Próbál inkább az állat látómezejéből kimaradni. *
- Nem baj. ~ Én amúgy is a lovakat jobban szeretem. ~ Persze menjünk.
* Feleli, majd el is indul a kos mellett. Bízik benne, hogy nem kell rohanni, hogy tartsa a lépést az állattal. Ahogy elhagyják a kaszárnyát, Derk tesz egy kósza pillantást visszafele. Olyan érzése van, mintha elfelejtett volna valamit, de nem jön rá az érzés mivoltára. Kardja az oldalán, foga a szájában. Talán később eszébe jut, de akkor talán már mindegy is lesz. *
- És, van ötleted merre tartsunk? Mármint azon kívül, hogy kimegyünk.
* Teszi fel az ártatlannak bizonyuló kérdést. Nem szeretne orkokba botlani, de a mostani fenyegetés bizonyára eléri a várost. Előbb vagy utóbb. *
//A város titkai//
* Majd talán, ha a jövő úgy hozza, hogy ne érezze magát ennyire zavarban, akkor talán, de csak talán, megmutatja a másiknak a tudás gyümölcsét. Addig viszont csupán szavainak hihet a tündér. Ellenkező esetben nagyot fog nézni a jövőben.
A feltételezés megborítja a férfi egóját, aminek következtében szemöldökei közelebb kerülnek egymáshoz. Habár nincs mit bizonyítania, mégis úgy érzi, hogy valamit mondania kell. Akár, hogy elterelje a témát, akár, hogy rátegyen egy lapáttal. Ő már döntött. *
- ÉÉÉÉn? * Mutat magára, mind a két mutatóujjával, majd egyből egy pimasz mosolyt erőltet magára. * Meg a fenét! Keresünk csak orkot. Megmutatom, mire vagyok képes. Úgy hallottam van a tisztás közelében egy barlang, amit régen orkok leptek el. Talán ott találunk valamit.
* Hát igen. Rátesz egy lapáttal, mintha nem lenne holnap. Reménykedik, hogy a tündér nem fog erre felbuzdulva kirohanni a tisztásra. Persze akkor már követnie kell a másikat, ugyanis ha valóban van ott valami, akkor az ő lelkén száradna, ha a vesztébe küldené.
Meg sem próbálja érteni, hogy honnan jött a név. Csak bólint, mint akinek több se kell, már érti a lényeget. *
- Öklelni? Az nem lenne jó.
* Ezt hallva kicsit megtántorog, mikor a kos tesz egy lépést felé. Próbál inkább az állat látómezejéből kimaradni. *
- Nem baj. ~ Én amúgy is a lovakat jobban szeretem. ~ Persze menjünk.
* Feleli, majd el is indul a kos mellett. Bízik benne, hogy nem kell rohanni, hogy tartsa a lépést az állattal. Ahogy elhagyják a kaszárnyát, Derk tesz egy kósza pillantást visszafele. Olyan érzése van, mintha elfelejtett volna valamit, de nem jön rá az érzés mivoltára. Kardja az oldalán, foga a szájában. Talán később eszébe jut, de akkor talán már mindegy is lesz. *
- És, van ötleted merre tartsunk? Mármint azon kívül, hogy kimegyünk.
* Teszi fel az ártatlannak bizonyuló kérdést. Nem szeretne orkokba botlani, de a mostani fenyegetés bizonyára eléri a várost. Előbb vagy utóbb. *
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-06 14:38:47
Üzenet elküldve: 2026-01-06 14:38:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A város titkai//
* Érdeklődve figyeli, ahogy Derk felemeli a kezét, ökölbe szorítja, majd beletúr a hajába. Pislant egy párat meglepetten, majd pimasz mosoly húzódik az arcára. Próbál nem nevetni, pedig nagyon is nevetségesnek tartja a férfi bemutatóját. Ennyit még ő is tud, sőt, ennél talán még valamennyivel többet is a messze földön híres tündérmágia révén. (Habár ő maga nem tud róla, hogy tudna varázsolni – vagy előbb eljött otthonról, minthogy beavatták volna az ősi tündér-mágia titkaiba vagy a tündérek varázsereje a szárnyukban rejlik, amije neki nincs.) Akárhogy is, végül egyikük se mutatja be varázstudását, ellenben Dänkijinkilinkilinkilinkij teljesen meg is feledkezik róla, hogy nemrég még mennyire fájt a hasa. A kérdésre megvonja a vállát. *
– Akár. Miért, te félsz tőlük? * Hecceli a férfit. Természetesen valójában esze ágában sincs ork barlangokat keresgélni, de ha véletlenül belebotlanának egybe, akkor sem az jutna eszébe elsőként, hogy megveri az ott lakókat. Egyébként is, az orkok manapság nem is barlangokban élnek, hanem ők is a városban, mint a törpék, elfek vagy emberek.
Kisétálnak az istállóhoz, ahol Bürkös megismerkedik Derkkel, és fordítva. *
– Bürkös, bizony. Mert borquos volt aznap, amikor vásároltam. * Magyarázza a tagadhatatlanul logikus magyarázatot Bürkös nevét illetően. *
– Hát persze! Ha nem vigyázol, simán felöklel! De persze csak, ha hergeled… Bürkös! Ő barát, ne bántsd! * Szól rá a kosra, ami egyértelműen nem fenyegetően, épp ellenkezőleg, barátságosan, további simogatást követelve lép közelebb Derkhez. Csík szemeivel rendkívül okosan néz gazdájára, láthatóan mindent megért, amit a tündér mond neki. (Nem.) *
– De azt hiszem, téged nem bír el… * Mondja elgondolkodva, ahogy végignéz a számára óriásnak tűnő férfin. Bürkös épp akkora, hogy a párakönnyű Dänkijinkilinkilinkilinkijt és kevés cókmókját elbírja, de egy felnőtt emberférfi alatt már alighanem összeroskadna. Ennek ellenére a tündérlány felül a hátára, és átkarolja a kos nyakát. *
– Indulhatunk? * Kérdezi Derket, mire a hátasa sétatempóban el is indul. Ebből is látszik, hogy az állat mindent ért, csak nem mindig fogad szót. Bár a fontosabb parancsszavakat már valóban kezdi megjegyezni, és betartani is. Ilyen az „indulj” és az „állj”, valamint a „Bürkös, ne!” is. *
//A város titkai//
* Érdeklődve figyeli, ahogy Derk felemeli a kezét, ökölbe szorítja, majd beletúr a hajába. Pislant egy párat meglepetten, majd pimasz mosoly húzódik az arcára. Próbál nem nevetni, pedig nagyon is nevetségesnek tartja a férfi bemutatóját. Ennyit még ő is tud, sőt, ennél talán még valamennyivel többet is a messze földön híres tündérmágia révén. (Habár ő maga nem tud róla, hogy tudna varázsolni – vagy előbb eljött otthonról, minthogy beavatták volna az ősi tündér-mágia titkaiba vagy a tündérek varázsereje a szárnyukban rejlik, amije neki nincs.) Akárhogy is, végül egyikük se mutatja be varázstudását, ellenben Dänkijinkilinkilinkilinkij teljesen meg is feledkezik róla, hogy nemrég még mennyire fájt a hasa. A kérdésre megvonja a vállát. *
– Akár. Miért, te félsz tőlük? * Hecceli a férfit. Természetesen valójában esze ágában sincs ork barlangokat keresgélni, de ha véletlenül belebotlanának egybe, akkor sem az jutna eszébe elsőként, hogy megveri az ott lakókat. Egyébként is, az orkok manapság nem is barlangokban élnek, hanem ők is a városban, mint a törpék, elfek vagy emberek.
Kisétálnak az istállóhoz, ahol Bürkös megismerkedik Derkkel, és fordítva. *
– Bürkös, bizony. Mert borquos volt aznap, amikor vásároltam. * Magyarázza a tagadhatatlanul logikus magyarázatot Bürkös nevét illetően. *
– Hát persze! Ha nem vigyázol, simán felöklel! De persze csak, ha hergeled… Bürkös! Ő barát, ne bántsd! * Szól rá a kosra, ami egyértelműen nem fenyegetően, épp ellenkezőleg, barátságosan, további simogatást követelve lép közelebb Derkhez. Csík szemeivel rendkívül okosan néz gazdájára, láthatóan mindent megért, amit a tündér mond neki. (Nem.) *
– De azt hiszem, téged nem bír el… * Mondja elgondolkodva, ahogy végignéz a számára óriásnak tűnő férfin. Bürkös épp akkora, hogy a párakönnyű Dänkijinkilinkilinkilinkijt és kevés cókmókját elbírja, de egy felnőtt emberférfi alatt már alighanem összeroskadna. Ennek ellenére a tündérlány felül a hátára, és átkarolja a kos nyakát. *
– Indulhatunk? * Kérdezi Derket, mire a hátasa sétatempóban el is indul. Ebből is látszik, hogy az állat mindent ért, csak nem mindig fogad szót. Bár a fontosabb parancsszavakat már valóban kezdi megjegyezni, és betartani is. Ilyen az „indulj” és az „állj”, valamint a „Bürkös, ne!” is. *
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-06 13:37:48
Üzenet elküldve: 2026-01-06 13:37:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A város titkai//
* Végre egy téma, amiben nem érzi magát hülyének. Nem mintha olyan tudás birtokában lenne, ami képes megváltoztatni a világot, de legalább tud vele hencegni, hogy igen, ő erre is képes. *
- Hogy mit? Nos talán egyszerűbb ha megmutatom.
* Jelenti ki, majd egy apróbb köhögést követve felemeli egyik kezét és ökölbe szorítja. Bár még nem mestere az ágnak, ennyire talán még képes. Majd eszébe jut, hogy itt a kaszárnya közepén nem szeretne semmilyen kéretlen figyelmet, le is teszi a kezeit. *
- Nos, főleg mágiát szoktam. De még közel sem vagyok benne olyan jó, hogy érjen is valamit.
* Beletúr hosszú hajába, majd egy kínos nevetést is elereszt mellé. Sajnos most nem fog bizonyítani a másiknak, de higgye csak el. *
- Kincset? Térképet? Egy pillanatra azt hittem már van térképed is.
* Nevet fel magában, majd ez a nevetés hamar abbamarad az ork barlang hallatán. Hirtelen kíváncsiság, de sokkal inkább kétely ül ki az arcára. *
- Ork barlang? Talán meg szeretnéd mutatni, hogy hogyan tudsz orkokat verni?
* A kíváncsiság és kételyt hirtelen váltja az értelmetlen pillantása. Mintha minden gondolatot, amit előbb kigondolt, egyszerűen kirepítette volna a fejéből. Azt se tudja, hogy mit válaszoljon erre, így hát egy darabig meg sem szólal. A fejében munkálkodó fogaskerekek nagyerőkkel dolgoznak azon, hogy megfejtsék a tündér mondata mögött meghúzódó jelentést, több, de inkább kevesebb sikerrel. Végül nem kell semmit sem hozzáfűznie, hamar az istálló előtt találják magukat, ahol megismerkedik a tündér –talán– legjobb barátjával. *
- Bürkös.
* Ismétli a nevet, félig mert nem teljesen biztos benne, hogy elsőre értette, másrészt, hogy az állat is hallja és megszokja a hangját. Nehogy áttaposson rajta a legelső alkalommal, amikor lehetőség adódik rá. Ő is megkísérli megérinteni, ám ő inkább az oldalához nyúl, mintsem a fejhez, ahol könnyen leharaphatja, vagy felnyársalhassa az állat. *
- Erősnek tűnik. Képes védelmezni is?
* Teszi fel a kérdést, ez valamennyire érdekli is. Egy olyan állat útitárs, ami nemcsak melletted marad, de meg is véd a bajban az elég hasznos. *
- Persze, menjünk. Még az is lehet, hogy találunk valami érdekeset is.
//A város titkai//
* Végre egy téma, amiben nem érzi magát hülyének. Nem mintha olyan tudás birtokában lenne, ami képes megváltoztatni a világot, de legalább tud vele hencegni, hogy igen, ő erre is képes. *
- Hogy mit? Nos talán egyszerűbb ha megmutatom.
* Jelenti ki, majd egy apróbb köhögést követve felemeli egyik kezét és ökölbe szorítja. Bár még nem mestere az ágnak, ennyire talán még képes. Majd eszébe jut, hogy itt a kaszárnya közepén nem szeretne semmilyen kéretlen figyelmet, le is teszi a kezeit. *
- Nos, főleg mágiát szoktam. De még közel sem vagyok benne olyan jó, hogy érjen is valamit.
* Beletúr hosszú hajába, majd egy kínos nevetést is elereszt mellé. Sajnos most nem fog bizonyítani a másiknak, de higgye csak el. *
- Kincset? Térképet? Egy pillanatra azt hittem már van térképed is.
* Nevet fel magában, majd ez a nevetés hamar abbamarad az ork barlang hallatán. Hirtelen kíváncsiság, de sokkal inkább kétely ül ki az arcára. *
- Ork barlang? Talán meg szeretnéd mutatni, hogy hogyan tudsz orkokat verni?
* A kíváncsiság és kételyt hirtelen váltja az értelmetlen pillantása. Mintha minden gondolatot, amit előbb kigondolt, egyszerűen kirepítette volna a fejéből. Azt se tudja, hogy mit válaszoljon erre, így hát egy darabig meg sem szólal. A fejében munkálkodó fogaskerekek nagyerőkkel dolgoznak azon, hogy megfejtsék a tündér mondata mögött meghúzódó jelentést, több, de inkább kevesebb sikerrel. Végül nem kell semmit sem hozzáfűznie, hamar az istálló előtt találják magukat, ahol megismerkedik a tündér –talán– legjobb barátjával. *
- Bürkös.
* Ismétli a nevet, félig mert nem teljesen biztos benne, hogy elsőre értette, másrészt, hogy az állat is hallja és megszokja a hangját. Nehogy áttaposson rajta a legelső alkalommal, amikor lehetőség adódik rá. Ő is megkísérli megérinteni, ám ő inkább az oldalához nyúl, mintsem a fejhez, ahol könnyen leharaphatja, vagy felnyársalhassa az állat. *
- Erősnek tűnik. Képes védelmezni is?
* Teszi fel a kérdést, ez valamennyire érdekli is. Egy olyan állat útitárs, ami nemcsak melletted marad, de meg is véd a bajban az elég hasznos. *
- Persze, menjünk. Még az is lehet, hogy találunk valami érdekeset is.
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:59:59
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:59:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
- Baka? * Kérdez vissza a hóhajú harcos, egyértelműen jelezve, hogy szerinte ennél már jóval többet bizonyított. Bakák még az elit alakulatba se igazán kerültek be, és aki mégis, az hamar bizonyította, hogy többre képes, mint egy átlagos vörös köpenyes. De választ már nem kap, úgyhogy ezen el kell majd gondolkodjon. Nem idegen tőle a gondolat, hogy újra felöltse a köpenyt, de nem szívesen lesz megint újonc, hogy mindenki őt ugráltassa. Persze még így se mond egyértelműen nemet a lehetőségre. Persze a férfi belengette a lehetőséget, hogy csak egy ideig lenne az, és hamar feljebb léphet, ami megint csak arra enged következtetni, hogy csak így akarják vele rendesen kijáratni a ranglétrát. Szívesen beszélne még a részletekről, de visszaérnek kedveséhez, és Hozier is magára hagyja a mágussal. *
- Uram. * Köszön még el tőle, majd visszafordul a fekete hajú szépséghez. *
- Úgy tűnik, hogy végeztem. * Mosolyog kedvesen Maira, és egyelőre nem kezd beszámolóba. Persze nem tervezi titkolni, hogy miről is volt szó, de talán jobb, ha nem a kaszárnya közepén kezd el egyből mindent kifecsegni. Na nem mintha megtiltották volna neki, hogy így tegyen, illetve ő is szólt előre, hogy a nőt mindenbe be fogja avatni, ami odabent történik, de ez nem mondható el a bakáról, aki az ajtónál álldogál. *
- Azt hiszem beszélnünk kell. * Teszi még hozzá, hogy jelezze, van bizony miről társalogjanak. Közben ha elindulnak, akkor átveszi korábban elkobzott felszerelését, és mindent szépen a helyére tesz vissza. A fokos az erre kijelölt övbe csúszik, ahogy másik oldalán ott terem a Hetedik mágiájával átjárt kard is. Persze a sisakról sem feledkezik meg, miért is tenné. Odafigyel, hogy minden, amit leadott, pontosan ott kössön ki, ahova való. *
- Baka? * Kérdez vissza a hóhajú harcos, egyértelműen jelezve, hogy szerinte ennél már jóval többet bizonyított. Bakák még az elit alakulatba se igazán kerültek be, és aki mégis, az hamar bizonyította, hogy többre képes, mint egy átlagos vörös köpenyes. De választ már nem kap, úgyhogy ezen el kell majd gondolkodjon. Nem idegen tőle a gondolat, hogy újra felöltse a köpenyt, de nem szívesen lesz megint újonc, hogy mindenki őt ugráltassa. Persze még így se mond egyértelműen nemet a lehetőségre. Persze a férfi belengette a lehetőséget, hogy csak egy ideig lenne az, és hamar feljebb léphet, ami megint csak arra enged következtetni, hogy csak így akarják vele rendesen kijáratni a ranglétrát. Szívesen beszélne még a részletekről, de visszaérnek kedveséhez, és Hozier is magára hagyja a mágussal. *
- Uram. * Köszön még el tőle, majd visszafordul a fekete hajú szépséghez. *
- Úgy tűnik, hogy végeztem. * Mosolyog kedvesen Maira, és egyelőre nem kezd beszámolóba. Persze nem tervezi titkolni, hogy miről is volt szó, de talán jobb, ha nem a kaszárnya közepén kezd el egyből mindent kifecsegni. Na nem mintha megtiltották volna neki, hogy így tegyen, illetve ő is szólt előre, hogy a nőt mindenbe be fogja avatni, ami odabent történik, de ez nem mondható el a bakáról, aki az ajtónál álldogál. *
- Azt hiszem beszélnünk kell. * Teszi még hozzá, hogy jelezze, van bizony miről társalogjanak. Közben ha elindulnak, akkor átveszi korábban elkobzott felszerelését, és mindent szépen a helyére tesz vissza. A fokos az erre kijelölt övbe csúszik, ahogy másik oldalán ott terem a Hetedik mágiájával átjárt kard is. Persze a sisakról sem feledkezik meg, miért is tenné. Odafigyel, hogy minden, amit leadott, pontosan ott kössön ki, ahova való. *
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:26:53
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:26:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
//Szív küldi szívnek//
//Zárás//
*Nem úgy tűnik, hogy a zömök parancsnokhelyettes kommentálni kívánná a templomban elhelyezett szív dolgát.*
-Lehetőséget, igen. Bakaként. És ha így folytatod, bizonyosan hamar feljebb kerülsz majd azon a bizonyos ranglétrán. Keress meg, leghamarabb holnap reggel. Várjuk meg elébb, mire jutnak ezzel a Quantallal... *Hozier nagyot szív fogán. Láthatóan gondterhelt. Sok idejük nincs a további csevejre. Mai fogadja őket. Még láthatják a parancsnok vörös köpenyét, ahogy sokadmagával kilibben a kapun.
Hozier biccent még feléjük, aztán elsiet, néhány, várakozó városőr irányába.
Amennyiben Pashtra és Mai távozásra fogja, úgy előbbi maradéktalanul visszakapja korábban elvett holmijait a kapuban.*
//Zárás//
*Nem úgy tűnik, hogy a zömök parancsnokhelyettes kommentálni kívánná a templomban elhelyezett szív dolgát.*
-Lehetőséget, igen. Bakaként. És ha így folytatod, bizonyosan hamar feljebb kerülsz majd azon a bizonyos ranglétrán. Keress meg, leghamarabb holnap reggel. Várjuk meg elébb, mire jutnak ezzel a Quantallal... *Hozier nagyot szív fogán. Láthatóan gondterhelt. Sok idejük nincs a további csevejre. Mai fogadja őket. Még láthatják a parancsnok vörös köpenyét, ahogy sokadmagával kilibben a kapun.
Hozier biccent még feléjük, aztán elsiet, néhány, várakozó városőr irányába.
Amennyiben Pashtra és Mai távozásra fogja, úgy előbbi maradéktalanul visszakapja korábban elvett holmijait a kapuban.*
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:06:13
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
*Tudja ő, hogy egy fiatal bakával van dolga, de azt is, hogy még nekik is eshetett le némi információmorzsa, miközben a kedvesét keresték. Neki pedig meg kell tennie, amit tud, mert… meg kell. Ha nem is tudja egészen a parancsnokig vinni, hát nyugodtan eldalolhatná neki, hogy miért is ez az egész felhajtás. De amaz nem olyan sutácska, mint remélte, ami egyszerre megnyugtató - mégsem ostobákra van bízva a város védelme -, s elkeserítő is. Már készülne egy újabb röpke színdarabra, vagy netán olyasmire, amire ő sem volna büszke, de ekkor történik valami… félre kell állnia, hogy még véletlenül se tiporja el a közeledő sebhelyesarcú. Érdeklődve néz rajta végig, na meg utána, s látja is, hogy még mindig igen nagy a készültség. De vajon mire?
Fellélegzik, ahogy előtűnik Pashthra is, tesz egy bátortalan lépést előre. Ugyan megkönnyebbülést hoz, hogy épen, egészségesen látja, de még akkor sem tudhatja, hogy vége van-e a mizériának vagy nincs, így csupán le sem véve róla az aggódással teli jegeskék szemeit várja, hogy végre elengedjék hozzá, vagy mondjanak valamit.*
*Tudja ő, hogy egy fiatal bakával van dolga, de azt is, hogy még nekik is eshetett le némi információmorzsa, miközben a kedvesét keresték. Neki pedig meg kell tennie, amit tud, mert… meg kell. Ha nem is tudja egészen a parancsnokig vinni, hát nyugodtan eldalolhatná neki, hogy miért is ez az egész felhajtás. De amaz nem olyan sutácska, mint remélte, ami egyszerre megnyugtató - mégsem ostobákra van bízva a város védelme -, s elkeserítő is. Már készülne egy újabb röpke színdarabra, vagy netán olyasmire, amire ő sem volna büszke, de ekkor történik valami… félre kell állnia, hogy még véletlenül se tiporja el a közeledő sebhelyesarcú. Érdeklődve néz rajta végig, na meg utána, s látja is, hogy még mindig igen nagy a készültség. De vajon mire?
Fellélegzik, ahogy előtűnik Pashthra is, tesz egy bátortalan lépést előre. Ugyan megkönnyebbülést hoz, hogy épen, egészségesen látja, de még akkor sem tudhatja, hogy vége van-e a mizériának vagy nincs, így csupán le sem véve róla az aggódással teli jegeskék szemeit várja, hogy végre elengedjék hozzá, vagy mondjanak valamit.*
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-29 21:46:05
Üzenet elküldve: 2025-12-29 21:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
* Miután a hóhajú harcos mindent elmond, nem kommentálja a megjegyzést, hogy a templomban nem gondolják, hogy biztonságban lenne a fegyver. A fiú elmondta, hogy az orkok mágiával keresik, és úgy tudják a városban nem találják, tehát szerinte a legjobb helyen ott van, ahol a legkevésbé keresné bárki. És ha bárki kíváncsi lenne a véleményére, ez alapján a Pegazus padlása meg a templom a két legbiztosabb hely, ha nem számolja a tanácsnokok seggét. De oda azért ő se rejtené el. *
- Nem tudhattam, hogy hol lesz a legnagyobb biztonságban. Olyan helyet kerestem, ahol valamennyire védett, de nem keresné senki. Egy olyan pappal hagytam, akinek a legkülönlegesebb kardjai voltak, amit valaha láttam. * Tesz még megjegyzést, bár senki nem kérdezett tőle személyleírást, ezért Quanthall személyét egyelőre homály fedi. Viszont ő jó nevelést kapott Bredoc alatt, amiről nem kérdezik, arról nem is beszél. *
- Gondolkodtam rajta. Amikor a Király fejét hoztam, akkor megfordult bennem a gondolat. De mindenki idegenként kezelt, úgy érződött a régmúlt már semmit nem számít. * Vallja be őszintén, hogy mi miatt nem kérdezősködött korábban a köpeny kapcsán. *
- Pedig ilyen vészterhes időkben jól jöhet a városnak a segítség. Ha lehetőséget ajánl, nem utasítom el. * Teszi még hozzá, ahogy kedvese felé gyalogolnak. Tartja a másik férfi tempóját, nem lassít, de nem is sietteti. Mindenben alkalmazkodik, és egyelőre kivár. *
* Miután a hóhajú harcos mindent elmond, nem kommentálja a megjegyzést, hogy a templomban nem gondolják, hogy biztonságban lenne a fegyver. A fiú elmondta, hogy az orkok mágiával keresik, és úgy tudják a városban nem találják, tehát szerinte a legjobb helyen ott van, ahol a legkevésbé keresné bárki. És ha bárki kíváncsi lenne a véleményére, ez alapján a Pegazus padlása meg a templom a két legbiztosabb hely, ha nem számolja a tanácsnokok seggét. De oda azért ő se rejtené el. *
- Nem tudhattam, hogy hol lesz a legnagyobb biztonságban. Olyan helyet kerestem, ahol valamennyire védett, de nem keresné senki. Egy olyan pappal hagytam, akinek a legkülönlegesebb kardjai voltak, amit valaha láttam. * Tesz még megjegyzést, bár senki nem kérdezett tőle személyleírást, ezért Quanthall személyét egyelőre homály fedi. Viszont ő jó nevelést kapott Bredoc alatt, amiről nem kérdezik, arról nem is beszél. *
- Gondolkodtam rajta. Amikor a Király fejét hoztam, akkor megfordult bennem a gondolat. De mindenki idegenként kezelt, úgy érződött a régmúlt már semmit nem számít. * Vallja be őszintén, hogy mi miatt nem kérdezősködött korábban a köpeny kapcsán. *
- Pedig ilyen vészterhes időkben jól jöhet a városnak a segítség. Ha lehetőséget ajánl, nem utasítom el. * Teszi még hozzá, ahogy kedvese felé gyalogolnak. Tartja a másik férfi tempóját, nem lassít, de nem is sietteti. Mindenben alkalmazkodik, és egyelőre kivár. *
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-29 21:41:25
Üzenet elküldve: 2025-12-29 21:41:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* A kivégzés emlékei még sokáig nyomni fogják piciny kis lelkét, de akkor sem maradhatnak örökké az istállótetőn. Lekászálódik onnan, majd leporolja ruháit, aztán kedvenc kosához siet. Örömmel konstatálja, hogy Bürkösnek egy szőrszála se görbült, és már ő is menne haza – akárhol is legyen az. *
– Nos… * Kezeit mellkasa előtt tördelve néz Rya felé. *
– Nagyon örültem a találkozásnak. ~ Kérlek, ne felejts el! ~ * Szíve azt mondja, hogy lépjen előre, tárja szét a karjait és ölelje meg barátnőjét, de teste most nem engedelmeskedik. Ami nemrég még olyan könnyedén ment, az most lehetetlennek tűnt. A fogadóban ismeretlenül odament a lányhoz, hogy megölelje, de az is igaz, hogy akkor a kocsmában ültek és megivott a kelleténél több bort. Most meg csak perecet evett a közelmúltban. *
– Ideje mennem. De majd még találkozunk. ~ Ugye? ~ * Nem biztos benne, hogy ő is akkora hatással volt Ryára, mint a tündérlány őrá. Sőt, felettébb biztos az ellenkezőjében, de azért a lelke mélyén van egy reményszikra, ami azt mondja, hogy amit ő érzett, azt érezte Rya is, csak épp ő sem tudja, hogyan fejezze ki magát. Nem ölelkeznek hát újra, ő visszafordul Bürköshöz, felül a hátára, és onnan integet a másiknak. *
– Akkor szia! * Elindul, és amikor már nem látja az arcát a lány, egy könnycsepp gördül végig az arcán. *
– Nos… * Kezeit mellkasa előtt tördelve néz Rya felé. *
– Nagyon örültem a találkozásnak. ~ Kérlek, ne felejts el! ~ * Szíve azt mondja, hogy lépjen előre, tárja szét a karjait és ölelje meg barátnőjét, de teste most nem engedelmeskedik. Ami nemrég még olyan könnyedén ment, az most lehetetlennek tűnt. A fogadóban ismeretlenül odament a lányhoz, hogy megölelje, de az is igaz, hogy akkor a kocsmában ültek és megivott a kelleténél több bort. Most meg csak perecet evett a közelmúltban. *
– Ideje mennem. De majd még találkozunk. ~ Ugye? ~ * Nem biztos benne, hogy ő is akkora hatással volt Ryára, mint a tündérlány őrá. Sőt, felettébb biztos az ellenkezőjében, de azért a lelke mélyén van egy reményszikra, ami azt mondja, hogy amit ő érzett, azt érezte Rya is, csak épp ő sem tudja, hogyan fejezze ki magát. Nem ölelkeznek hát újra, ő visszafordul Bürköshöz, felül a hátára, és onnan integet a másiknak. *
– Akkor szia! * Elindul, és amikor már nem látja az arcát a lány, egy könnycsepp gördül végig az arcán. *
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-29 19:13:09
Üzenet elküldve: 2025-12-29 19:13:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
//Szív küldi szívnek//
*Pashtra nem bánik szűkmarkúan az információkkal. A két tiszt feszült figyelemmel hallgatja a hóhajút, s csak akkor pillantanak össze, miután befejezte mondandóját.*
-Eeyr papjai néhány, felfegyverzett orktól sem tudták megvédeni a templomukat. *Dörmögi az orra alatt. Nincs kérdése és érezhetően nem gondolja, hogy Pashtra esetleg hazudik. Megkerüli az asztalt, és öles léptekkel az ajtó felé indul.*
-Én magam megyek a Templomhoz. *Szól még hátra a válla felett Hoziernek morózuson, miközben kilép a helyiségből. Azzal sem bajlódik, hogy az ajtót becsukja maga mögött.
Egy szívdobbanásnyi szünet után Hozier Pashtra felé biccent.*
-Bah! Kutya idők. *Elrugaszkodik a faltól.*
-Végeztünk, kölyök. Csak azt sajnálom, hogy nem egyenesen idehoztad azt a holmit. *Kiterelgeti a fiatal harcost a helyiségből. Olybá tűnik, a rövid eszmecserének vége.*
-Tudom, hogy ki vagy. *Szólal meg ismét Hozier.*
-Mármint tudom, hogy éltél már itt. Warg Agyar Alakulat. *Megenged némi hümmögést.*
-Nem gondolkodtál rajta, hogy ismét felcsapj városőrnek? Kiérdemelted a helyed. *Jó egy tucat lépés kell csak, hogy elérjék Mai Faensát és az ajtónállót.
Mait nem hagyja cserben karizmatikus személyisége, ugyanakkor tudnia kell, hogy egy egyszerű bakával van dolga. Nem több ő egy gyalognál a sakktáblán. Kevés kérdés illeti meg, még kevesebb válasz.*
-Kisasszony, ha tud valamit, nekem nyugodtan elmondhatja. *Bizonyára a fiatal férfi elméjében is hasonló gondolatok fogalmazódnak, mint Maiéban. Ahhoz azonban vajmi kevés mersze lenne, hogy bekísérje a lányt. De ha ő maga a hírhozó...
Túl sokat nem kerülgethetik egymást, mert hirtelen kitárul az ajtó, s egy fényes páncélú, tagbaszakadt, sebhelyes arcú férfi lép ki rajta. Nariuss Gorkraf parancsok. A baka vigyázzba vágja magát, de a férfi rá sem hederít.*
-El az útból! *Mormogja, miközben elsiet közöttük. Mai még láthatja, hogy sebtiben magához int néhány harcost, akik rohannak a felszereléseikért.
Nem sokkal a nyomukban lép ki a barakk épületéből Hozier és Pashtra, már ha a hóhajú nem óhajtott korábban négyszemközt beszédbe elegyedni a parancsnokhelyettessel.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.29 19:14:31
*Pashtra nem bánik szűkmarkúan az információkkal. A két tiszt feszült figyelemmel hallgatja a hóhajút, s csak akkor pillantanak össze, miután befejezte mondandóját.*
-Eeyr papjai néhány, felfegyverzett orktól sem tudták megvédeni a templomukat. *Dörmögi az orra alatt. Nincs kérdése és érezhetően nem gondolja, hogy Pashtra esetleg hazudik. Megkerüli az asztalt, és öles léptekkel az ajtó felé indul.*
-Én magam megyek a Templomhoz. *Szól még hátra a válla felett Hoziernek morózuson, miközben kilép a helyiségből. Azzal sem bajlódik, hogy az ajtót becsukja maga mögött.
Egy szívdobbanásnyi szünet után Hozier Pashtra felé biccent.*
-Bah! Kutya idők. *Elrugaszkodik a faltól.*
-Végeztünk, kölyök. Csak azt sajnálom, hogy nem egyenesen idehoztad azt a holmit. *Kiterelgeti a fiatal harcost a helyiségből. Olybá tűnik, a rövid eszmecserének vége.*
-Tudom, hogy ki vagy. *Szólal meg ismét Hozier.*
-Mármint tudom, hogy éltél már itt. Warg Agyar Alakulat. *Megenged némi hümmögést.*
-Nem gondolkodtál rajta, hogy ismét felcsapj városőrnek? Kiérdemelted a helyed. *Jó egy tucat lépés kell csak, hogy elérjék Mai Faensát és az ajtónállót.
Mait nem hagyja cserben karizmatikus személyisége, ugyanakkor tudnia kell, hogy egy egyszerű bakával van dolga. Nem több ő egy gyalognál a sakktáblán. Kevés kérdés illeti meg, még kevesebb válasz.*
-Kisasszony, ha tud valamit, nekem nyugodtan elmondhatja. *Bizonyára a fiatal férfi elméjében is hasonló gondolatok fogalmazódnak, mint Maiéban. Ahhoz azonban vajmi kevés mersze lenne, hogy bekísérje a lányt. De ha ő maga a hírhozó...
Túl sokat nem kerülgethetik egymást, mert hirtelen kitárul az ajtó, s egy fényes páncélú, tagbaszakadt, sebhelyes arcú férfi lép ki rajta. Nariuss Gorkraf parancsok. A baka vigyázzba vágja magát, de a férfi rá sem hederít.*
-El az útból! *Mormogja, miközben elsiet közöttük. Mai még láthatja, hogy sebtiben magához int néhány harcost, akik rohannak a felszereléseikért.
Nem sokkal a nyomukban lép ki a barakk épületéből Hozier és Pashtra, már ha a hóhajú nem óhajtott korábban négyszemközt beszédbe elegyedni a parancsnokhelyettessel.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.29 19:14:31
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-28 19:44:54
Üzenet elküldve: 2025-12-28 19:44:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Rég jött már el a kaszárnyáig. Most sem sokat akar maradni. Hetente megnézi a körözési listát. Ebből él és ez egy heti program. Most is csak megnézi majd távozik. Próbálja memorizálni ha van hozzá rajz is. Szerencsére jó memóriája van. A részleteket megtanulta megjegyezni. Ez szakmai ártalom. Köszön befelé és kifelé is az öröknek. Ismerik már a nyomkeresőt. Hiszen minden héten eljön ide megnézni a körözési listáz. Valahogy mindig van rajta új név. Egyre több a bűnöző ami nem olyan jó. Neki viszont ez a munkája. Ezért örül ha van valaki akinek a nyomába eredhet. Önállóan azért nem dolgozik. Inkább csak a nyomok érdeklik. A felkutatás a legérdekesebb része neki. Az elfogásra már segítséget szokott kérni. Oda többen kellenek. ~Jó lenne egy elfogó a csapatba!~ Ezen gondolkodik. Majd elmegy lassan a dolgára. Még sok dolga van a mai napra.*
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-28 13:21:48
Üzenet elküldve: 2025-12-28 13:21:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
*Leheletnyi megkönnyebbülés, hogy nem hagyta cserben még egyszer a karizmája, mégis rossz a szájíz, hogy ehhez a kabátját kellett szétoldani. Áldoztak már be többet is szeretők, na de nem feltétlenül Mai sportja, hogy szégyenlős bakákat sarkalljon arra, hogy egy kis színház után szóra nyíljon az ajkuk. Nem fogja felfüggeszteni persze tevékenységét. Dús ajka csodálkozóan nyílik el apró résnyire, majd úgy keresi az ifjú félvér pillantását. A bizalmaskodó hangnemre ő maga is reagál; gondterhelten simít végig hajzuhatagán, ezzel a tekintetet ismét egy kissé lejjebb vezeti, már ha egyáltalán hajlandó volt a jegeskék szemeibe tekinteni a másik.*
- Bár segíthetnék. *Ingatja meg a fejét, majd ismét elréved az ajtó irányába, de nem kell sok, hogy újra a lélektükrök után kutasson. Eszébe jut a szív dolga. Ha azonnal tudták, hogy Pashthrát nála kell keresni, akkor azt is tudhatták, hogy hol töltötték az elmúlt időszakot. Nem sokan láthatták őket együtt a városban, a kapcsolatuk minőségét pedig egy szem sem állapíthatta meg, lévén nem andalogtak köztéren… mégis, valahogy tudták. Abogr? A mester nem verné át, nincs oka. Ha azt mondta volna, hogy itt adja le a szívet, hát itt teszi meg. Mindvégig az ő szavát tartotta szentnek és Mainak is a város védelme a cél. Nincs értelme ennek az egésznek. Ha tényleg a gyémántot keresnék sem azt hallgatnák ki, akinek a legkevesebb köze van az egészhez. Talán csak ostoba képzet és már régóta figyelik a hóhajút valamiért, csakhogy a négyesnek ez nem tűnt fel az út során. Szomorúan sóhajt fel.*
- Ha tudnék valamit, biztosan elárulnám. Ha a városnak fontos, nekem is fontos. *Arra játszik természetesen, hogy az ifjú meglássa a lehetőséget abban, hogy talán kiszedhet a város javára váló információt Maiból. Az ilyesmikért elismerés jár ugyanis a feljebbvalóiktól. Na meg így talán ő is megtudja, hogy mit is akarnak kedvesétől. Nem folytatja tovább, amíg nem lát valami reakciót. Túl sem kívánja játszani a szerepét.*
*Leheletnyi megkönnyebbülés, hogy nem hagyta cserben még egyszer a karizmája, mégis rossz a szájíz, hogy ehhez a kabátját kellett szétoldani. Áldoztak már be többet is szeretők, na de nem feltétlenül Mai sportja, hogy szégyenlős bakákat sarkalljon arra, hogy egy kis színház után szóra nyíljon az ajkuk. Nem fogja felfüggeszteni persze tevékenységét. Dús ajka csodálkozóan nyílik el apró résnyire, majd úgy keresi az ifjú félvér pillantását. A bizalmaskodó hangnemre ő maga is reagál; gondterhelten simít végig hajzuhatagán, ezzel a tekintetet ismét egy kissé lejjebb vezeti, már ha egyáltalán hajlandó volt a jegeskék szemeibe tekinteni a másik.*
- Bár segíthetnék. *Ingatja meg a fejét, majd ismét elréved az ajtó irányába, de nem kell sok, hogy újra a lélektükrök után kutasson. Eszébe jut a szív dolga. Ha azonnal tudták, hogy Pashthrát nála kell keresni, akkor azt is tudhatták, hogy hol töltötték az elmúlt időszakot. Nem sokan láthatták őket együtt a városban, a kapcsolatuk minőségét pedig egy szem sem állapíthatta meg, lévén nem andalogtak köztéren… mégis, valahogy tudták. Abogr? A mester nem verné át, nincs oka. Ha azt mondta volna, hogy itt adja le a szívet, hát itt teszi meg. Mindvégig az ő szavát tartotta szentnek és Mainak is a város védelme a cél. Nincs értelme ennek az egésznek. Ha tényleg a gyémántot keresnék sem azt hallgatnák ki, akinek a legkevesebb köze van az egészhez. Talán csak ostoba képzet és már régóta figyelik a hóhajút valamiért, csakhogy a négyesnek ez nem tűnt fel az út során. Szomorúan sóhajt fel.*
- Ha tudnék valamit, biztosan elárulnám. Ha a városnak fontos, nekem is fontos. *Arra játszik természetesen, hogy az ifjú meglássa a lehetőséget abban, hogy talán kiszedhet a város javára váló információt Maiból. Az ilyesmikért elismerés jár ugyanis a feljebbvalóiktól. Na meg így talán ő is megtudja, hogy mit is akarnak kedvesétől. Nem folytatja tovább, amíg nem lát valami reakciót. Túl sem kívánja játszani a szerepét.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-28 12:31:34
Üzenet elküldve: 2025-12-28 12:31:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
* Szenvtelen tekintettel figyeli a parancsnokot, ahogy beszél. Nem mond semmit, de testbeszéde egyértelműen jelzi, hogy annyira tartja a férfiakat, mint ők a hóhajú harcost. Az alakulat felszámolása óta semmilyen módon nem kezelik őt máshogy, mint bármelyik civilt, kivéve most, amikor hatni akarnak rá. Ez az érzés ül ki az arcára, és emiatt tűnhet úgy, hogy nem teljes tisztelettel figyel. Viszont az elmondottak súlyát ő is érzi. Amikor viszont egymás idejének rabolásáról van szó, láthatóan megváltozik. Közelebb hajol ültében, kihúzza magát, és komorság ül ki arcára. *
- A templomban van. * Tér rögtön a tárgyra, és ha nem szakítják félbe, akkor folytatja is. *
- Az alapján amit Abogr mondott, és a társaim kiderítettek, arra gyanakszunk, hogy Sa'Tereth mágiájával találják meg, és abban bízunk, hogy Eeyr papjai között van a legnagyobb biztonságban addig, amíg Abogr válaszára várunk. Egy Quanthall nevű mélységi papnál hagytam, aki misét tartott, és bizonyította, hogy a Hetedik hű szolgálója. Az elmondása alapján csak a főpapnak tervezi elárulni, hogy mit véd. A mágia kapcsán Mai Faensa kisasszony tud többet mondani, nálam sokkal nagyobb tudású és jobb eszű nő, aki szintén tisztában van a helyzettel, ő is velünk tartott a Toronyba. * Egyelőre direkt kihagyja Norileinát a történetből, a kiszámíthatatlan feketeséget nem akarja belekeverni a dologba feleslegesen. *
* Szenvtelen tekintettel figyeli a parancsnokot, ahogy beszél. Nem mond semmit, de testbeszéde egyértelműen jelzi, hogy annyira tartja a férfiakat, mint ők a hóhajú harcost. Az alakulat felszámolása óta semmilyen módon nem kezelik őt máshogy, mint bármelyik civilt, kivéve most, amikor hatni akarnak rá. Ez az érzés ül ki az arcára, és emiatt tűnhet úgy, hogy nem teljes tisztelettel figyel. Viszont az elmondottak súlyát ő is érzi. Amikor viszont egymás idejének rabolásáról van szó, láthatóan megváltozik. Közelebb hajol ültében, kihúzza magát, és komorság ül ki arcára. *
- A templomban van. * Tér rögtön a tárgyra, és ha nem szakítják félbe, akkor folytatja is. *
- Az alapján amit Abogr mondott, és a társaim kiderítettek, arra gyanakszunk, hogy Sa'Tereth mágiájával találják meg, és abban bízunk, hogy Eeyr papjai között van a legnagyobb biztonságban addig, amíg Abogr válaszára várunk. Egy Quanthall nevű mélységi papnál hagytam, aki misét tartott, és bizonyította, hogy a Hetedik hű szolgálója. Az elmondása alapján csak a főpapnak tervezi elárulni, hogy mit véd. A mágia kapcsán Mai Faensa kisasszony tud többet mondani, nálam sokkal nagyobb tudású és jobb eszű nő, aki szintén tisztában van a helyzettel, ő is velünk tartott a Toronyba. * Egyelőre direkt kihagyja Norileinát a történetből, a kiszámíthatatlan feketeséget nem akarja belekeverni a dologba feleslegesen. *
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-28 12:03:34
Üzenet elküldve: 2025-12-28 12:03:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
//Szív küldi szívnek//
*Ahogy Pashtra helyet foglal, a parancsnok szintén biccent, majd minden kertelés nélkül mondandójába kezd.*
-Városunkat veszély fenyegeti. Nem oly veszély, mit nem tudunk elhárítani, ha idejében cselekszünk. *Hátrakulcsolja kezeit, majd komótos sétába kezd a szűk helyiségben. Hozier eközben hátrébb lép, vállát a seszínű falnak vetve követi tekintetével a városőrök kapitányát.*
-Úgy informáltak, hogy kellően tisztában van a helyzet súlyosságával. *Pillant most szigorúan a fehérhajúra.*
-Az ellenség egy fegyvert keres. Ezt már hosszú ideje tudjuk. És most már azt is tudjuk, mi az. Persze akadnak még homályos foltok... *Megállapodik az asztal előtt, kezeit pedig annak lapjára helyezve hajol előre.*
-Ne raboljuk egymás idejét, fiam. Nagy szolgálatot tehetsz most a városnak. Mint egykori alakulatos, bizonyosan neked is ez a célod. Hol van a fegyver? Az ellenség fegyvere. Tudjuk, hogy tudod. *Tekintete Pashtráéra függeszkedik. Hozier eközben összefonja mellkasa előtt karjait, s onnan fürkészi szürke, átható pillantásával az ifjú harcost.
Eközben Mai odakinn sajátos játékba fog. Az ajtónálló legény, ki füle alakjából, de emberi vonásaiból ítélve vélhetően szintén félvér lehet, feszengve pillantgat a kíváncsiskodó lány felé, de igyekszik minden alkalommal kerülni a szemkontaktust.
Tenyerét felemelve tesz kísérletet rá, hogy lehetőleg megállítsa a közeledést, de a félszeg próbálkozás eredményességével nem lehet teljesen elégedett, mert válaszol a felé intézett kérdésre.*
-Hölgyem, nem beszélhetek. *Szól rekedten.*
-Valami fontos. *Körbepillant, csak a miheztartás végett, mielőtt bizalmaskodva előrébb dőlne. Természetesen tekintete nem felejt el kellően elkalandozni közben.*
-A parancsnok keres valamit. *Szól végül, majd felvont szemöldökkel egyenesedik fel, mintha óriási titkot árult volna el.*
*Ahogy Pashtra helyet foglal, a parancsnok szintén biccent, majd minden kertelés nélkül mondandójába kezd.*
-Városunkat veszély fenyegeti. Nem oly veszély, mit nem tudunk elhárítani, ha idejében cselekszünk. *Hátrakulcsolja kezeit, majd komótos sétába kezd a szűk helyiségben. Hozier eközben hátrébb lép, vállát a seszínű falnak vetve követi tekintetével a városőrök kapitányát.*
-Úgy informáltak, hogy kellően tisztában van a helyzet súlyosságával. *Pillant most szigorúan a fehérhajúra.*
-Az ellenség egy fegyvert keres. Ezt már hosszú ideje tudjuk. És most már azt is tudjuk, mi az. Persze akadnak még homályos foltok... *Megállapodik az asztal előtt, kezeit pedig annak lapjára helyezve hajol előre.*
-Ne raboljuk egymás idejét, fiam. Nagy szolgálatot tehetsz most a városnak. Mint egykori alakulatos, bizonyosan neked is ez a célod. Hol van a fegyver? Az ellenség fegyvere. Tudjuk, hogy tudod. *Tekintete Pashtráéra függeszkedik. Hozier eközben összefonja mellkasa előtt karjait, s onnan fürkészi szürke, átható pillantásával az ifjú harcost.
Eközben Mai odakinn sajátos játékba fog. Az ajtónálló legény, ki füle alakjából, de emberi vonásaiból ítélve vélhetően szintén félvér lehet, feszengve pillantgat a kíváncsiskodó lány felé, de igyekszik minden alkalommal kerülni a szemkontaktust.
Tenyerét felemelve tesz kísérletet rá, hogy lehetőleg megállítsa a közeledést, de a félszeg próbálkozás eredményességével nem lehet teljesen elégedett, mert válaszol a felé intézett kérdésre.*
-Hölgyem, nem beszélhetek. *Szól rekedten.*
-Valami fontos. *Körbepillant, csak a miheztartás végett, mielőtt bizalmaskodva előrébb dőlne. Természetesen tekintete nem felejt el kellően elkalandozni közben.*
-A parancsnok keres valamit. *Szól végül, majd felvont szemöldökkel egyenesedik fel, mintha óriási titkot árult volna el.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-26 14:19:02
Üzenet elküldve: 2025-12-26 14:19:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
*Bár veszíteni nem szeret, tudja, hogy mikor kell befognia a száját. Ilyen pillanat, amikor jelzésértékűen lép egyet felé valaki, akinek van fegyvere. Na nem mintha nem volna képes egy röpke igével harcképtelenné tenni, de sosem volt olyan ostoba, hogy ezt puszta átsuhanó méregtől komolyabban gondolja. Ha meg is forgatja a szemeit, megadóan emeli fel balját, hogy megértette. Hátrébb is lép, majd a hóhajú felé küld egy aggodalmaskodó pillantást.*
- Megvárlak!
*Jelenti ki, aztán csupán annak szinte világító fürtjeit nézi, ahogy szép lassan eltűnik a szeme elől.
Lesz ideje megismerni a Kaszárnya gyakorlóterét, noha sosem fűlött ilyesmihez a foga. Megfordul, s körbetekint. Mindenki nekilát és folytatja, amit elkezdett, kivéve a baka… az csak őrzi Mait, vagy pihen, ezt nem tudja eldönteni. Bájos mosollyal libben hát elé, majd lélektükre kissé mintha megtörne, szomorúságot mímel.*
- Úgy aggódok. *Pislog nagy jégkék szemeivel, s nem rest lecsalni a fiatal baka és maga közötti távot.* - Nem tudom mivel vádolhatják, de megijedtem. *Magára legyint néhányat, arcbőre kissé így is rózsás.* - Melegem is lett… Huh. *Szétnyitja hát kabátját, hogy a hűvös tegye a dolgát. Nem szokott efféle praktikákkal élni, de tudnia kell, hogy mi történik.* - Csak nyugtasson meg kérem, hogy a baj nem hatalmas. *Alsóajkát beharapva állítja le, hogy lefelé biggyedjen az ajka a szomorúságtól, majd arccal afelé tekint, ahol eltűntek Pashthráék.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.26 14:20:48
*Bár veszíteni nem szeret, tudja, hogy mikor kell befognia a száját. Ilyen pillanat, amikor jelzésértékűen lép egyet felé valaki, akinek van fegyvere. Na nem mintha nem volna képes egy röpke igével harcképtelenné tenni, de sosem volt olyan ostoba, hogy ezt puszta átsuhanó méregtől komolyabban gondolja. Ha meg is forgatja a szemeit, megadóan emeli fel balját, hogy megértette. Hátrébb is lép, majd a hóhajú felé küld egy aggodalmaskodó pillantást.*
- Megvárlak!
*Jelenti ki, aztán csupán annak szinte világító fürtjeit nézi, ahogy szép lassan eltűnik a szeme elől.
Lesz ideje megismerni a Kaszárnya gyakorlóterét, noha sosem fűlött ilyesmihez a foga. Megfordul, s körbetekint. Mindenki nekilát és folytatja, amit elkezdett, kivéve a baka… az csak őrzi Mait, vagy pihen, ezt nem tudja eldönteni. Bájos mosollyal libben hát elé, majd lélektükre kissé mintha megtörne, szomorúságot mímel.*
- Úgy aggódok. *Pislog nagy jégkék szemeivel, s nem rest lecsalni a fiatal baka és maga közötti távot.* - Nem tudom mivel vádolhatják, de megijedtem. *Magára legyint néhányat, arcbőre kissé így is rózsás.* - Melegem is lett… Huh. *Szétnyitja hát kabátját, hogy a hűvös tegye a dolgát. Nem szokott efféle praktikákkal élni, de tudnia kell, hogy mi történik.* - Csak nyugtasson meg kérem, hogy a baj nem hatalmas. *Alsóajkát beharapva állítja le, hogy lefelé biggyedjen az ajka a szomorúságtól, majd arccal afelé tekint, ahol eltűntek Pashthráék.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.26 14:20:48
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-26 14:03:39
Üzenet elküldve: 2025-12-26 14:03:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
* Miután a nő egyértelműen elutasítja annak lehetőséget, hogy kedvese tovább kísérje, a hóhajú harcos lemondó sóhajjal, és bocsánatkérő félmosollyal az arcán pillant a nőre. *
- Igyekszem sietni. Ha nem akarsz megvárni, megkereslek utána. Csak szólj, hogy hol leszel. * Mondja a harcos, aki már ismeri a város főbb pontjait, úgy mint az árvaházat, és a nő lakását. Bármelyiken is találkoznak a találkozó után, ha nem várja meg őt Mai, most már könnyedén oda talál. Megvárja a választ, és ezután fordul a hadnagy felé. *
- Menjünk. * Szól egyszerűen, és szótlanul követi a szőkeséget. A felé intézett szavakra nem felel, csak azok jelentésének gondolkodik. Továbbra sem tudja, hogy mit akarnak tőle, de reméli, hogy az orkokhoz van köze. Talán a tanács végre komolyan vette a veszélyt, és felállít egy egységet, akik harcban találkoznak a feléjük tartó hordával. Eszébe jut az alig néhány napja Merlanának tett ígérete. Ha a város kéri, akkor kénytelen lesz megszegni, és harca indulni. *
- Uraim. * Köszönti a jelenlevőket egy biccentéssel. Normális esetben elutasítaná a helyet, amivel kínálják, és biztosítaná a jelen levőket, hogy inkább jót állna magáért, de annál több esze van, hogy a parancsnok utasítását ne hajtsa végre. Leül, és úgy függeszti tekintetét várakozva a két férfira. Valóban valami igazán fontos és nagy horderejű dolog lehet az, amit ők ketten személyesen intéznek. A többiek páncélját látva kicsit feszeng ültében, és már bánja, hogy rajta nem a lovagi vért van. Hiába, a csorda szellem. *
* Miután a nő egyértelműen elutasítja annak lehetőséget, hogy kedvese tovább kísérje, a hóhajú harcos lemondó sóhajjal, és bocsánatkérő félmosollyal az arcán pillant a nőre. *
- Igyekszem sietni. Ha nem akarsz megvárni, megkereslek utána. Csak szólj, hogy hol leszel. * Mondja a harcos, aki már ismeri a város főbb pontjait, úgy mint az árvaházat, és a nő lakását. Bármelyiken is találkoznak a találkozó után, ha nem várja meg őt Mai, most már könnyedén oda talál. Megvárja a választ, és ezután fordul a hadnagy felé. *
- Menjünk. * Szól egyszerűen, és szótlanul követi a szőkeséget. A felé intézett szavakra nem felel, csak azok jelentésének gondolkodik. Továbbra sem tudja, hogy mit akarnak tőle, de reméli, hogy az orkokhoz van köze. Talán a tanács végre komolyan vette a veszélyt, és felállít egy egységet, akik harcban találkoznak a feléjük tartó hordával. Eszébe jut az alig néhány napja Merlanának tett ígérete. Ha a város kéri, akkor kénytelen lesz megszegni, és harca indulni. *
- Uraim. * Köszönti a jelenlevőket egy biccentéssel. Normális esetben elutasítaná a helyet, amivel kínálják, és biztosítaná a jelen levőket, hogy inkább jót állna magáért, de annál több esze van, hogy a parancsnok utasítását ne hajtsa végre. Leül, és úgy függeszti tekintetét várakozva a két férfira. Valóban valami igazán fontos és nagy horderejű dolog lehet az, amit ők ketten személyesen intéznek. A többiek páncélját látva kicsit feszeng ültében, és már bánja, hogy rajta nem a lovagi vért van. Hiába, a csorda szellem. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1772-1791