Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1198. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-26 22:29:04
Üzenet elküldve: 2023-01-26 22:29:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kaszárnyához érkezvén nyúzott arcára azért felölti megszokott ridegségét, mely mint soha eddig, most sem tántorítja vissza a két szolgálatban lévő őrt valamiféle gúnyos megjegyzéstől. Az évek során ugyan megszokta már, de eddig mindig cifra fenyegetésekkel vágott vissza az ilyesmire, most viszont egyáltalán nincsen hozzá ereje.*
- Ne most, rohadékok! *legyint feléjük lemondóan morranva orra alatt, ez persze a legkevésbé sem tartja vissza amazokat a csipkelődéstől. Mindenesetre most nem húzza fel magát rajta, csak az istálló felé veszi az irányt, hogy Görényről a kimerítő út után lekerülhessenek a szerszámok.*
- A kurvaanyját! *nyögi miközben rendesen kinyújtózza magát és átdörzsöli sajgó alfelét majd aztán lopva végigszimatolva magán próbálja megállapítani, meg lehet-e maradni még a közelében. Enyhe fintorral veszi tudomásul az eredményt, de úgy ítéli, még így sem ő lehet a legkellemetlenebb szagú a környéken. Ennyi állandóan izzadó fickó mellett eltörpülnek az aromái.
Besettenkedhetne persze előbb lecsutakolni magát, de úgy tisztességes, ha előbb jelentkezik a parancsnoknál, hogy legalább visszatéréséről értesüljön.
Az odú felé veszi tehát az irányt, ráérősen lépdelve nézelődik. Valahogy sok időnek tűnt most ez a távollét, és egyre csak azt keresi tekintetével, változott-e valami. De minden épp ugyanolyan, mint ahogy itt hagyta, és ez állandóság eltölti egyfajta kellemes nyugalommal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kaszárnyához érkezvén nyúzott arcára azért felölti megszokott ridegségét, mely mint soha eddig, most sem tántorítja vissza a két szolgálatban lévő őrt valamiféle gúnyos megjegyzéstől. Az évek során ugyan megszokta már, de eddig mindig cifra fenyegetésekkel vágott vissza az ilyesmire, most viszont egyáltalán nincsen hozzá ereje.*
- Ne most, rohadékok! *legyint feléjük lemondóan morranva orra alatt, ez persze a legkevésbé sem tartja vissza amazokat a csipkelődéstől. Mindenesetre most nem húzza fel magát rajta, csak az istálló felé veszi az irányt, hogy Görényről a kimerítő út után lekerülhessenek a szerszámok.*
- A kurvaanyját! *nyögi miközben rendesen kinyújtózza magát és átdörzsöli sajgó alfelét majd aztán lopva végigszimatolva magán próbálja megállapítani, meg lehet-e maradni még a közelében. Enyhe fintorral veszi tudomásul az eredményt, de úgy ítéli, még így sem ő lehet a legkellemetlenebb szagú a környéken. Ennyi állandóan izzadó fickó mellett eltörpülnek az aromái.
Besettenkedhetne persze előbb lecsutakolni magát, de úgy tisztességes, ha előbb jelentkezik a parancsnoknál, hogy legalább visszatéréséről értesüljön.
Az odú felé veszi tehát az irányt, ráérősen lépdelve nézelődik. Valahogy sok időnek tűnt most ez a távollét, és egyre csak azt keresi tekintetével, változott-e valami. De minden épp ugyanolyan, mint ahogy itt hagyta, és ez állandóság eltölti egyfajta kellemes nyugalommal.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-26 18:30:13
Üzenet elküldve: 2023-01-26 18:30:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A király visszatér//
//Wulfrixen//
*A tömeg már feloszlott mire a gnóm jelzésére odarohan hozzá. Az egész helyzet megváltozni látszik. A nap ami pompásan indult hirtelen válhat rosszabbá. Az intéző hangneme és arckifejezése aggasztóan hatnak rá és ő is komolyabb kifejezést vesz fel.*
-Persze, semmi probléma.
*A város sokat változott gyerekkora óta, de túl nehéz csak nem lehet megtalálni valakit, úgy meg pláne nem hogy van némi kiindulópontja.*
-Pontosan mi lenne az üzenet?
*Kérdezi, hisz ő maga nem tudja mi történt. Az arcáról az értetlenség is leolvasható.*
-Mondja el rövid és tömören, én megjegyzem.
*Nem tudja, hogy Wulfrixen milyen memóriával rendelkezik. Ha megkapja az üzenetet, akkor azzal együtt hagyja el a kaszárnyát, ha nem akkor csak annyit tud mondani, hogy valami nagyon felzaklatta az intézőt és mindenki mást.*
-Azonnal indulok a parancsnokúrért.
*Ennyit szán elköszönésnek és ha Wulfrixen nem akar neki mást mondani, akkor már a kijárat felé rohan.*
//Wulfrixen//
*A tömeg már feloszlott mire a gnóm jelzésére odarohan hozzá. Az egész helyzet megváltozni látszik. A nap ami pompásan indult hirtelen válhat rosszabbá. Az intéző hangneme és arckifejezése aggasztóan hatnak rá és ő is komolyabb kifejezést vesz fel.*
-Persze, semmi probléma.
*A város sokat változott gyerekkora óta, de túl nehéz csak nem lehet megtalálni valakit, úgy meg pláne nem hogy van némi kiindulópontja.*
-Pontosan mi lenne az üzenet?
*Kérdezi, hisz ő maga nem tudja mi történt. Az arcáról az értetlenség is leolvasható.*
-Mondja el rövid és tömören, én megjegyzem.
*Nem tudja, hogy Wulfrixen milyen memóriával rendelkezik. Ha megkapja az üzenetet, akkor azzal együtt hagyja el a kaszárnyát, ha nem akkor csak annyit tud mondani, hogy valami nagyon felzaklatta az intézőt és mindenki mást.*
-Azonnal indulok a parancsnokúrért.
*Ennyit szán elköszönésnek és ha Wulfrixen nem akar neki mást mondani, akkor már a kijárat felé rohan.*
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-26 17:22:17
Üzenet elküldve: 2023-01-26 17:22:17
ÚJ
![>Wulfrixen Walfaccon [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12064_1626659476_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A király visszatér//
//Seph//
*A kis gnóm tónusai most jóval sötétebbek lehetnek, mint korábban. Persze azért nem tudja mekkora a baj, az is lehet, hogy csak valaki nagyon viccesnek gondolta magát, és így próbál meg csúfot űzni Arthenior új rendszereiből, de talán ennél bajlósabbak is lehetnek azok az árnyak. Az újoncot nem kell sokáig keresnie, mert éppen szembe találkozik vele. Int is neki jó messziről, hogy biztosan ne tévessze el az aprócska gnómot.*
-Sephmacan! Kérem.
*Mondja tőle szokatlanul erélyes hangon.*
-Máris lenne egy roppant sürgős feladat az ön számára! Kérem keresse meg a parancsnok urat! Valahol a városban van, talán a piacra mehetett, vagy valamelyik fogadóba. Nézzen utána, és gyorsan ha lehet. Én addig elviszem az üzenetet a tanácsházára, ott találkozzunk!
*Nem feltétlenül gondolkozik el azon, hogy Sephnek talán fogalma sincs róla, hogy milyen üzenetről van szó, de ez most nem annyira érdekli. Szerencsére igencsak intelligens gnóm, és szóról szóra megtanulta az egész levelet, mielőtt átadta volna a város őrség embereinek, hogy osszák meg Nariuss parancsnokkal.*
//Seph//
*A kis gnóm tónusai most jóval sötétebbek lehetnek, mint korábban. Persze azért nem tudja mekkora a baj, az is lehet, hogy csak valaki nagyon viccesnek gondolta magát, és így próbál meg csúfot űzni Arthenior új rendszereiből, de talán ennél bajlósabbak is lehetnek azok az árnyak. Az újoncot nem kell sokáig keresnie, mert éppen szembe találkozik vele. Int is neki jó messziről, hogy biztosan ne tévessze el az aprócska gnómot.*
-Sephmacan! Kérem.
*Mondja tőle szokatlanul erélyes hangon.*
-Máris lenne egy roppant sürgős feladat az ön számára! Kérem keresse meg a parancsnok urat! Valahol a városban van, talán a piacra mehetett, vagy valamelyik fogadóba. Nézzen utána, és gyorsan ha lehet. Én addig elviszem az üzenetet a tanácsházára, ott találkozzunk!
*Nem feltétlenül gondolkozik el azon, hogy Sephnek talán fogalma sincs róla, hogy milyen üzenetről van szó, de ez most nem annyira érdekli. Szerencsére igencsak intelligens gnóm, és szóról szóra megtanulta az egész levelet, mielőtt átadta volna a város őrség embereinek, hogy osszák meg Nariuss parancsnokkal.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-26 14:00:38
Üzenet elküldve: 2023-01-26 14:00:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A király visszatér//
//Wulfrixen//
*Boldogan lép ki az ajtón és veszi az irányt nyílegyenesen a kaszárnya bejáratának őreihez. Alig várja, hogy fegyverei újra az oldalán legyenek. Holnapra talán már meglesznek a felszerelései is és nemsokára feladatokat is kaphat. Bár más warggal még nem találkozott, kivéve a parancsnokot és az intézőt, azért várja a találkozást velük is.
~Vajon milyen emberek lehetnek?~
Amint kiér a bejárathoz jókedvűen köszön az őröknek.*
-Jó napot uraim! Kérném vissza a fegyvereimet.
*Mondja nem túlságosan megválogatva a szavait. Ezzel lehet, hogy felingerelve őket. Egyikőjük nem túl kedves hanggal válaszol, de ez az ő hibája. Végül is ő kezdete. Nagy vigyorral a száján mutatja az engedélyt a fickóknak. Azok természetesen mást nem tehetnek, így teljesítik kérését. A papírt gondosan összehajtva teszi el zsebébe, majd a fegyvereket az visszahelyezi a megszokott helyükre, a derekán lévő öv jobb és bal oldalára. Még bőven van ideje és bár tag csak holnap lesz hivatalosan is az, így van még egy pár órája, hogy gyakoroljon. Pont a gyakorló térre tér vissza, így itt meg is áll. Kezébe vesz egy fakardot a sajátjait pedig a kiszemelt bábu lábához helyezi, hogy szemelőt legyenek. Éppen hogy belekezd az edzésbe mikor meglát egy kisebb csoportosulást. Kíváncsivá válik, hogy vajon mi történt. Visszateszi a gyakorló kardokat a helyére és a saját fegyvereit pedig magához veszi és indul a tömeg felé, ahonnan éppen az intézőt látja feléje közeledni.*
//Wulfrixen//
*Boldogan lép ki az ajtón és veszi az irányt nyílegyenesen a kaszárnya bejáratának őreihez. Alig várja, hogy fegyverei újra az oldalán legyenek. Holnapra talán már meglesznek a felszerelései is és nemsokára feladatokat is kaphat. Bár más warggal még nem találkozott, kivéve a parancsnokot és az intézőt, azért várja a találkozást velük is.
~Vajon milyen emberek lehetnek?~
Amint kiér a bejárathoz jókedvűen köszön az őröknek.*
-Jó napot uraim! Kérném vissza a fegyvereimet.
*Mondja nem túlságosan megválogatva a szavait. Ezzel lehet, hogy felingerelve őket. Egyikőjük nem túl kedves hanggal válaszol, de ez az ő hibája. Végül is ő kezdete. Nagy vigyorral a száján mutatja az engedélyt a fickóknak. Azok természetesen mást nem tehetnek, így teljesítik kérését. A papírt gondosan összehajtva teszi el zsebébe, majd a fegyvereket az visszahelyezi a megszokott helyükre, a derekán lévő öv jobb és bal oldalára. Még bőven van ideje és bár tag csak holnap lesz hivatalosan is az, így van még egy pár órája, hogy gyakoroljon. Pont a gyakorló térre tér vissza, így itt meg is áll. Kezébe vesz egy fakardot a sajátjait pedig a kiszemelt bábu lábához helyezi, hogy szemelőt legyenek. Éppen hogy belekezd az edzésbe mikor meglát egy kisebb csoportosulást. Kíváncsivá válik, hogy vajon mi történt. Visszateszi a gyakorló kardokat a helyére és a saját fegyvereit pedig magához veszi és indul a tömeg felé, ahonnan éppen az intézőt látja feléje közeledni.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-26 10:50:04
Üzenet elküldve: 2023-01-26 10:50:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A király visszatér//
//Seph//
*Úgy tűnik, hogy mindent sikerült az újonccal megbeszélni, úgyhogy amaz távozik is. Wulfrix pedig miután kitöltötte a szükséges papírokat a tanácsházára indul, hogy személyesen adja át azokat. Megsétáltatná apró lábait. Úgyhogy összeszedelőzködik és elindul, legalábbis elindulna, ugyanis egy roppant kellemetlen és váratlan esemény zavarja meg útközben. Egy nem túl jó állapotban lévő alakot pillant meg, nyilvánvalóan nem ő az első, az őrök jószerivel már hamarabb észreveszik. Tán körül is állják, és intézik a sorsát, de természetesen ő, mint intéző és hivatásos gyógyító megpróbál segíteni.*
-Jó napot! Minden rendben? MI történt?
*Az egyik őrmester komor pofával néz a gnómra, a legények pedig sutymorogni kezdenek egymás között, ahogy megtalálják az üzenetet. Mivel rettentő sokan nem értenek a betűvetéshez, és ismerik az írnok feladatait és képességeit, átnyújtják neki, hogy vethessen rá egy pillantást. Ő pedig készségesen gyorsan átfutja azt, és a ráncok mintha megkettőződnének a szemöldökei között.*
-Vigyék ezt a parancsnokuknak, én megkeresem Bredoc parancsnokot, aztán a tanácsházára is eljuttatom. Éppen oda tartottam. Ezt.. komolyan kell venni.
*Persze ez nem tekinthető tőle parancsnak, de a katonák alapvetően kedvelik az öreget mert mindig tisztelettel bánik a legalacsonyabb rangúakkal is. Átfutja a fontossági sorrendet a fejében, majd öles léptekkel indul el megkeresni az újconot.*
//Seph//
*Úgy tűnik, hogy mindent sikerült az újonccal megbeszélni, úgyhogy amaz távozik is. Wulfrix pedig miután kitöltötte a szükséges papírokat a tanácsházára indul, hogy személyesen adja át azokat. Megsétáltatná apró lábait. Úgyhogy összeszedelőzködik és elindul, legalábbis elindulna, ugyanis egy roppant kellemetlen és váratlan esemény zavarja meg útközben. Egy nem túl jó állapotban lévő alakot pillant meg, nyilvánvalóan nem ő az első, az őrök jószerivel már hamarabb észreveszik. Tán körül is állják, és intézik a sorsát, de természetesen ő, mint intéző és hivatásos gyógyító megpróbál segíteni.*
-Jó napot! Minden rendben? MI történt?
*Az egyik őrmester komor pofával néz a gnómra, a legények pedig sutymorogni kezdenek egymás között, ahogy megtalálják az üzenetet. Mivel rettentő sokan nem értenek a betűvetéshez, és ismerik az írnok feladatait és képességeit, átnyújtják neki, hogy vethessen rá egy pillantást. Ő pedig készségesen gyorsan átfutja azt, és a ráncok mintha megkettőződnének a szemöldökei között.*
-Vigyék ezt a parancsnokuknak, én megkeresem Bredoc parancsnokot, aztán a tanácsházára is eljuttatom. Éppen oda tartottam. Ezt.. komolyan kell venni.
*Persze ez nem tekinthető tőle parancsnak, de a katonák alapvetően kedvelik az öreget mert mindig tisztelettel bánik a legalacsonyabb rangúakkal is. Átfutja a fontossági sorrendet a fejében, majd öles léptekkel indul el megkeresni az újconot.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-20 10:20:16
Üzenet elküldve: 2023-01-20 10:20:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Bredoc//
*Nehezen leplezi izgatottságát, főleg miután megtudj, hogy kivel áll szemben. Azt sejtette már a medálból, hogy egy fontos ember lehet vagy valaki aki ismer egy fontos embert, de hogy éppen a parancsnokba fut bele az meglepi.*
-Igen uram, vagyis nem uram...
*Dadogja zavartan, de szerencséjére nem Bredoc annyiban is hagyja a témát. A kézfogást természetesen nem utasítja el és örömmel ráz kezet a parancsnokkal. Izgatottsága feltűnhet a kézfogásból is. Nem számított rá, hogy pont Bredoc Droynnal fog találkozni. A városi őrséghez akart csatlakozni, de úgy gondolta, hogy majd egy kis beosztású valakinek az asszisztensének az asszisztensével kell beszélnie és egy papírlapot aláírnia és majd lesz ami lesz. De szerencsére nem ez történt. Túl sokat nem tud a parancsnokról, de néhány kósza hírt azért hallott. Követi Bredocot bár nem tudja, hogy pontosan merre. Megnyugtatja, hogy legalább kettejük közül egy tudj az irányt és addig is míg megérkeznek kicsit lenyugodhat.*
-A Seph a leggyakrabban használt becézésem.
*Az uramot már nem teszi hozzá az előzőeknek megfelelően, bár azért nehezen küzdi le. Már majdnem ő is megkérdezi, hogy őt hogyan szólíthatja, de aztán inkább gyorsan visszafojtja a kérdést. Még csak pár perce ismerik egymást és ha minden jól megy a feljebb valója lesz, így nem gondolj, hogy megfelelő dolog lenne becézni a parancsnokát. Lehet ha idővel jobban megismerik egymást akkor lehet rá esély, de most nem. Mivel a kérdését nem teheti fel és hirtelen nem jut semmi eszébe, amivel szóval tarthatná így marad a kínos csend. Legtöbbször nem gond számára a beszéd, még akkor sem ha kellene. Sokszor meggondolatlanul beszél amivel mások idegeire is szokott menni, de ezt most nem akarja elkövetni. Így csendben követi Bredocot.*
*Nehezen leplezi izgatottságát, főleg miután megtudj, hogy kivel áll szemben. Azt sejtette már a medálból, hogy egy fontos ember lehet vagy valaki aki ismer egy fontos embert, de hogy éppen a parancsnokba fut bele az meglepi.*
-Igen uram, vagyis nem uram...
*Dadogja zavartan, de szerencséjére nem Bredoc annyiban is hagyja a témát. A kézfogást természetesen nem utasítja el és örömmel ráz kezet a parancsnokkal. Izgatottsága feltűnhet a kézfogásból is. Nem számított rá, hogy pont Bredoc Droynnal fog találkozni. A városi őrséghez akart csatlakozni, de úgy gondolta, hogy majd egy kis beosztású valakinek az asszisztensének az asszisztensével kell beszélnie és egy papírlapot aláírnia és majd lesz ami lesz. De szerencsére nem ez történt. Túl sokat nem tud a parancsnokról, de néhány kósza hírt azért hallott. Követi Bredocot bár nem tudja, hogy pontosan merre. Megnyugtatja, hogy legalább kettejük közül egy tudj az irányt és addig is míg megérkeznek kicsit lenyugodhat.*
-A Seph a leggyakrabban használt becézésem.
*Az uramot már nem teszi hozzá az előzőeknek megfelelően, bár azért nehezen küzdi le. Már majdnem ő is megkérdezi, hogy őt hogyan szólíthatja, de aztán inkább gyorsan visszafojtja a kérdést. Még csak pár perce ismerik egymást és ha minden jól megy a feljebb valója lesz, így nem gondolj, hogy megfelelő dolog lenne becézni a parancsnokát. Lehet ha idővel jobban megismerik egymást akkor lehet rá esély, de most nem. Mivel a kérdését nem teheti fel és hirtelen nem jut semmi eszébe, amivel szóval tarthatná így marad a kínos csend. Legtöbbször nem gond számára a beszéd, még akkor sem ha kellene. Sokszor meggondolatlanul beszél amivel mások idegeire is szokott menni, de ezt most nem akarja elkövetni. Így csendben követi Bredocot.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:12:14
Üzenet elküldve: 2023-01-19 17:12:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Sephmacan//
*Most hogy jobban megnézi magának az ifjú férfit elmosolyodik rajta, kissé mintha saját fiatalkori önmagát látná benne. ~Lovag formának nézem, biztosan kapott kiképzést valahol. Nem túlzottan ügyes vagy gyors, de a fegyvert jobban forgatja az átlagnál, talán hamar gatyába tudnám rázni és hasznát vennénk.~ Bólogat is ahogy gyorsan végigméri magában a másikat, az alkatát, a testtartását, a mozdulatait. Mindent. Bredocnak iszonyatosan jó szeme van az emberekhez, egy pillantásból nagyon sokat meg tud bárkiről mondani.*
-Nem vagyok én úr.
*Mondja a jó szokásához híven, de nem is erőlteti, elvégre lassan kezdi megszokni, hogy bizony ő a parancsnok. Bár nem tudja, hogy ezt csak tiszteletből mondja neki a másik, vagy valóban tisztában van a kilétével. Elvégre az sem lenne túlságosan meglepő, el tudja képzelni hogy terjednek a hírek a város utcáin.*
-Sephmacan Cutharferum örvendek!
*Párszor lesöpri a tenyerét az nadrágja szárán, nehogy morzsás maradjon a pitétől és barátian odanyújtja neki.*
-Bredoc Droyn vagyok, a városi őrség különleges alakulatának parancsnoka.
*Ha pedig nem rest Sephmacan a saját mancsát nyújtani, akkor derék ember módjára kezet is foghatnak.*
-Ez a szerencsenapod, elkélne még pár dolgos kéz az embereim között. Mit szólsz, érdekelne a lehetőség? Megbeszélhetjük az irodámban a részleteket.
*Majd a szabad kezével a zsebeiben kezd keresgélni, mígnem előkerül az egyikből a szépen faragott tajtékpipáját, de hamar vissza is teszi ahogy rájön, hogy nem lesz elég szabad keze mindent egyszerre csinálni. ~Na majd később.~*
-Na mit mondasz? Addig vigyáznak a holmijaidra, gyere.
*Azzal pedig kíváncsian várja a férfi válaszát, aztán hogyha úgy alakul hogy érdekli a dolog, akkor elindul a warg odú bejárata felé.*
-Hogy szoktak becézni egyébként? Ha szoktak egyáltalán.
*Most hogy jobban megnézi magának az ifjú férfit elmosolyodik rajta, kissé mintha saját fiatalkori önmagát látná benne. ~Lovag formának nézem, biztosan kapott kiképzést valahol. Nem túlzottan ügyes vagy gyors, de a fegyvert jobban forgatja az átlagnál, talán hamar gatyába tudnám rázni és hasznát vennénk.~ Bólogat is ahogy gyorsan végigméri magában a másikat, az alkatát, a testtartását, a mozdulatait. Mindent. Bredocnak iszonyatosan jó szeme van az emberekhez, egy pillantásból nagyon sokat meg tud bárkiről mondani.*
-Nem vagyok én úr.
*Mondja a jó szokásához híven, de nem is erőlteti, elvégre lassan kezdi megszokni, hogy bizony ő a parancsnok. Bár nem tudja, hogy ezt csak tiszteletből mondja neki a másik, vagy valóban tisztában van a kilétével. Elvégre az sem lenne túlságosan meglepő, el tudja képzelni hogy terjednek a hírek a város utcáin.*
-Sephmacan Cutharferum örvendek!
*Párszor lesöpri a tenyerét az nadrágja szárán, nehogy morzsás maradjon a pitétől és barátian odanyújtja neki.*
-Bredoc Droyn vagyok, a városi őrség különleges alakulatának parancsnoka.
*Ha pedig nem rest Sephmacan a saját mancsát nyújtani, akkor derék ember módjára kezet is foghatnak.*
-Ez a szerencsenapod, elkélne még pár dolgos kéz az embereim között. Mit szólsz, érdekelne a lehetőség? Megbeszélhetjük az irodámban a részleteket.
*Majd a szabad kezével a zsebeiben kezd keresgélni, mígnem előkerül az egyikből a szépen faragott tajtékpipáját, de hamar vissza is teszi ahogy rájön, hogy nem lesz elég szabad keze mindent egyszerre csinálni. ~Na majd később.~*
-Na mit mondasz? Addig vigyáznak a holmijaidra, gyere.
*Azzal pedig kíváncsian várja a férfi válaszát, aztán hogyha úgy alakul hogy érdekli a dolog, akkor elindul a warg odú bejárata felé.*
-Hogy szoktak becézni egyébként? Ha szoktak egyáltalán.
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-19 10:02:06
Üzenet elküldve: 2023-01-19 10:02:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Bredoc//
*Már jó fél órája ütögetheti a bábut. Váltogatja a fegyvereket, hogy minél több módot kipróbáljon a harcokhoz. A pajzsot tartja legrövidebb ideig a kezében. Valahogy nem tetszik neki. Hátráltatja a mozgásban és nem is tud vele nagyobb sérüléseket okozni. Azt természetesen belátja, hogy egy hasznos felszerelés, hisz sok bejövő támadás ellen hatékony védelmet jelent, és ha rárontunk az ellenfélre a pajzzsal még komolyabb sérüléseket is okozhatunk neki, de az a harcmodor nem a stílusa. A pajzs után csak egy kardot vesz a kézbe és azzal ütlegeli a bábut. A gyorsaságra játszik, üt, hárít, majd újra üt, megpróbálva minél gyorsabb lenni több kevesebb sikerrel. Gyakorlása közben kimelegedett, bár még bírja, már lihegve veszi a levegőt. Pár izzadság csepp is legördül homlokáról. Hirtelen egy hangra lesz figyelmes. Eddig még nem zavarták meg, sőt nem is nagyon hallott a kiképző tiszteken kívül senkit. A megszólítás közvetlen volt és maga mellől hallotta. A hang irányába fordul. Egy nála jóval idősebb embert lát maga előtt, bár fiatalságából adódóan ez nem meglepő. Ruházata sem árul el róla semmit. Nem hord páncélt vagy valamilyen védő felszerelést. Két vagyis három dolog tűnik fel neki. Az egyik a férfi oldalán lógó mesterkard, a második a warg medál, míg a harmadik a pite. Utóbbin kérdőn felhúzza szemöldökét, viszont a medál elárulja, hogy kivel áll szemben. Vagy legalább is sejtése van róla. A dicséret jól esik, melyet mosolya is mutat.*
-Szép napot is önnek, uram.
*A katonai szokásokkal nincs tisztában, így csak kihúzza magát és úgy áll mint a cövek.*
-Köszönöm az elismerést. Igazán nagy megtiszteltetés lenne számomra, hogy az őrség tagja lehetek.
*Ahogy a másik, úgy ő is barátságos hanggal válaszol.*
-Tulajdon képen azért jöttem vissza Artheniorba, hogy a városi őrséghez csatlakozzak.
*Hangjában izgatottságot lehet felfedezni amit nem is próbál meg titkolni.*
-A nevem Sephmacan Cutharferum, uram.
*Már jó fél órája ütögetheti a bábut. Váltogatja a fegyvereket, hogy minél több módot kipróbáljon a harcokhoz. A pajzsot tartja legrövidebb ideig a kezében. Valahogy nem tetszik neki. Hátráltatja a mozgásban és nem is tud vele nagyobb sérüléseket okozni. Azt természetesen belátja, hogy egy hasznos felszerelés, hisz sok bejövő támadás ellen hatékony védelmet jelent, és ha rárontunk az ellenfélre a pajzzsal még komolyabb sérüléseket is okozhatunk neki, de az a harcmodor nem a stílusa. A pajzs után csak egy kardot vesz a kézbe és azzal ütlegeli a bábut. A gyorsaságra játszik, üt, hárít, majd újra üt, megpróbálva minél gyorsabb lenni több kevesebb sikerrel. Gyakorlása közben kimelegedett, bár még bírja, már lihegve veszi a levegőt. Pár izzadság csepp is legördül homlokáról. Hirtelen egy hangra lesz figyelmes. Eddig még nem zavarták meg, sőt nem is nagyon hallott a kiképző tiszteken kívül senkit. A megszólítás közvetlen volt és maga mellől hallotta. A hang irányába fordul. Egy nála jóval idősebb embert lát maga előtt, bár fiatalságából adódóan ez nem meglepő. Ruházata sem árul el róla semmit. Nem hord páncélt vagy valamilyen védő felszerelést. Két vagyis három dolog tűnik fel neki. Az egyik a férfi oldalán lógó mesterkard, a második a warg medál, míg a harmadik a pite. Utóbbin kérdőn felhúzza szemöldökét, viszont a medál elárulja, hogy kivel áll szemben. Vagy legalább is sejtése van róla. A dicséret jól esik, melyet mosolya is mutat.*
-Szép napot is önnek, uram.
*A katonai szokásokkal nincs tisztában, így csak kihúzza magát és úgy áll mint a cövek.*
-Köszönöm az elismerést. Igazán nagy megtiszteltetés lenne számomra, hogy az őrség tagja lehetek.
*Ahogy a másik, úgy ő is barátságos hanggal válaszol.*
-Tulajdon képen azért jöttem vissza Artheniorba, hogy a városi őrséghez csatlakozzak.
*Hangjában izgatottságot lehet felfedezni amit nem is próbál meg titkolni.*
-A nevem Sephmacan Cutharferum, uram.
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-18 18:36:07
Üzenet elküldve: 2023-01-18 18:36:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
//Zárás//
*Amíg felszabadulva várja a lány válaszát, és kicsit kezdi elhinni, hogy talán lehet egy könnyedebb napja, az élet sajnos keményen lép közbe. Egy lándzsás fiatal baka kocog a páros felé kipirosodott arccal, valószínűleg a félelem miatt, vagy csak még újonc és nem szokta meg a páncél súlyát. *
-Parancsnok úr! Elnézést a zavarásért, de keresik önt!
*Bredoc keményen néz a férfire, majd beletörődően biccent neki. Az pedig tiszteleg és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is távozik a kettőstől.*
-Szörnyen restellem a dolgot.
*Látszik a férfin, hogy tényleg szégyelli magát és szomorúság ül a kék szemek alá.*
-Reméltem hogy több időnk lesz, de én Bredoc Droyn, Attaius fia megígérem hogy legközelebb én leplek meg téged.
*Elmosolyodik, majd egy nagy bátorságot véve megpróbál csókot lehelni kedvese szájára. Hisz akárhogy is, valóban megkedvelte a másikat. Tán még sosem törődött vele így senki.*
-Nagyon hálás vagyok, és köszönöm a finomságot!
*Teszi még hozzá, majd bocsánatkérően fejét hajtja, és katonás léptekkel a katona után indul.*
-Remélem nem haragszol meg kedvesem.
//Sephmacan//
*A tanacstól keresik, egy pár jelentést kell elolvasson, de igazából semmi különös. Kicsit sajnálja is, hogy emiatt kellett otthagyja Kalirist, de ez már így sikerült. Kezében a félig megevett pásztorpitével indul vissza a az odúba, de menetközben a kaszárnya udvarán meglát egy gyakorlatozó ifjoncot. Nincs rajta egyenruha, de egész ígéretesen mozog. Mit van mit veszítenie felé veszi az irányt. Még jo távolabbról szólítja meg, nehogy a gyakorlókard útjába kerüljön véletlenül.*
-Adj' isten pajtás.
*Köszön először is, majd megvárja hogy kap-e egy kis figyelmet a fiatal férfitől.*
-Egesz jól forgatja a kardot, nem gondolkozott még el hogy beálljon a városi őrség sorai közé?
*Bár most furcsa látvány lehet Bredoc, hisz csak félig kigombolt fehér inge, bőrnadrágja és az egyik kezében egy pitével. Mindösszesen oldalán fityeg a mesterkardja, és nyakában a warg medál.*
//Röpke látogatóban//
//Zárás//
*Amíg felszabadulva várja a lány válaszát, és kicsit kezdi elhinni, hogy talán lehet egy könnyedebb napja, az élet sajnos keményen lép közbe. Egy lándzsás fiatal baka kocog a páros felé kipirosodott arccal, valószínűleg a félelem miatt, vagy csak még újonc és nem szokta meg a páncél súlyát. *
-Parancsnok úr! Elnézést a zavarásért, de keresik önt!
*Bredoc keményen néz a férfire, majd beletörődően biccent neki. Az pedig tiszteleg és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is távozik a kettőstől.*
-Szörnyen restellem a dolgot.
*Látszik a férfin, hogy tényleg szégyelli magát és szomorúság ül a kék szemek alá.*
-Reméltem hogy több időnk lesz, de én Bredoc Droyn, Attaius fia megígérem hogy legközelebb én leplek meg téged.
*Elmosolyodik, majd egy nagy bátorságot véve megpróbál csókot lehelni kedvese szájára. Hisz akárhogy is, valóban megkedvelte a másikat. Tán még sosem törődött vele így senki.*
-Nagyon hálás vagyok, és köszönöm a finomságot!
*Teszi még hozzá, majd bocsánatkérően fejét hajtja, és katonás léptekkel a katona után indul.*
-Remélem nem haragszol meg kedvesem.
//Sephmacan//
*A tanacstól keresik, egy pár jelentést kell elolvasson, de igazából semmi különös. Kicsit sajnálja is, hogy emiatt kellett otthagyja Kalirist, de ez már így sikerült. Kezében a félig megevett pásztorpitével indul vissza a az odúba, de menetközben a kaszárnya udvarán meglát egy gyakorlatozó ifjoncot. Nincs rajta egyenruha, de egész ígéretesen mozog. Mit van mit veszítenie felé veszi az irányt. Még jo távolabbról szólítja meg, nehogy a gyakorlókard útjába kerüljön véletlenül.*
-Adj' isten pajtás.
*Köszön először is, majd megvárja hogy kap-e egy kis figyelmet a fiatal férfitől.*
-Egesz jól forgatja a kardot, nem gondolkozott még el hogy beálljon a városi őrség sorai közé?
*Bár most furcsa látvány lehet Bredoc, hisz csak félig kigombolt fehér inge, bőrnadrágja és az egyik kezében egy pitével. Mindösszesen oldalán fityeg a mesterkardja, és nyakában a warg medál.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-01-17 15:32:36
Üzenet elküldve: 2023-01-17 15:32:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A Polgárnegyed utcáin kanyarogva lassan megtalálja a kaszárnya épületét. Az épület eltéveszthetetlen így nem is volt probléma, hogy nem találja meg. Lenyűgözi az épület együttes és tagadhatatlanul csodálja azt. Gyermekként mindig is ámulattal nézte a városi őrség tagjait. Mindig közéjük akart csatlakozni. A barátaival a földeken gyakran botokat használtak kardnak és azokkal küzdöttek egymás ellen. Persze ügyetlenek voltak, hisz gyermekként még nem olyan ügyes az ember. Az első fakardját ő maga faragta. A földeken lévő munka után, az ebéd idejében, amikor csak volt egy szabad ideje a faragással foglalkozott. Kicsivel több mint egy hat kellett és már meg is volt a fegyvere, habár számára egy örökké valóságnak tűnt.
~Na de most itt vagyok. Semmi akadálya, hogy én is közéjük tartozzak.~
A bejáratnál lévő őröket derűsen köszönti.*
-Szép jó napot. Milyen remek időnk van, nem de?
*Míg a katona válaszol, átadja fegyvereit a másiknak. Nem szívesen válik meg tőlük, de a szabály az szabály.*
-Aztán vigyázzatok ám rá. Nagyon értékes darabok ám.
*Persze csak számára. A kinézetük is egyszerű. Nem látni rajtuk semmi díszítést vagy más egyebet. Egyszerű szablyák, viszont számára fontosak, hiszen ezek az első fegyverei. A katonáktól elköszönve pár lépést tesz, majd nagyot szív a levegőből. A kapu melletti istállóban vannak lovak, így azok szaga ide is elér, de amúgy nem érez semmi különöset. Szemeivel a gyakorló fegyverek után kutat, majd amint megpillantja őket ki is szolgálja magát. Két rövidebb fakardot vesz elő. Ezek súlyát még meg tudja tartani, viszont kényelmetlennek érzi őket a kezében.
~A szablyáimmal könnyebb lenne.~
Viszont azok most nincsenek nála, így be kell érnie ezekkel. Kiszemel magának egy bábut, majd elhelyezkedik szemben vele. Jobb kezében lévő kardját fenyegetően az ellenségre szegezi, míg a másikat lent tartja. Jobb fegyverével ráüt a bábura, majd aztán gyorsan követi a másik is egy alulról érkező suhintással. Kényelmetlenül éri a csapás hatása.
~Ezek tényleg nem az én szablyáim.~
Kis ugrándozásokkal pozíciót vált és fegyvereit maga előtt keresztbe téve áll és készül a csapásra. Testével belelendülve előbb csap le jobb kardjával, majd a ballal. Megfordul saját tengelye körül, jobb kardjával védekezve, mintha épp egy csapást hárított volna el. Tovább küzd a bábu ellen, bár mozdulatai nem mutatják, hogy szakértője a kardforgatásnak, de nagyon igyekszik mindent megtanulni és fejlődni.*
~Na de most itt vagyok. Semmi akadálya, hogy én is közéjük tartozzak.~
A bejáratnál lévő őröket derűsen köszönti.*
-Szép jó napot. Milyen remek időnk van, nem de?
*Míg a katona válaszol, átadja fegyvereit a másiknak. Nem szívesen válik meg tőlük, de a szabály az szabály.*
-Aztán vigyázzatok ám rá. Nagyon értékes darabok ám.
*Persze csak számára. A kinézetük is egyszerű. Nem látni rajtuk semmi díszítést vagy más egyebet. Egyszerű szablyák, viszont számára fontosak, hiszen ezek az első fegyverei. A katonáktól elköszönve pár lépést tesz, majd nagyot szív a levegőből. A kapu melletti istállóban vannak lovak, így azok szaga ide is elér, de amúgy nem érez semmi különöset. Szemeivel a gyakorló fegyverek után kutat, majd amint megpillantja őket ki is szolgálja magát. Két rövidebb fakardot vesz elő. Ezek súlyát még meg tudja tartani, viszont kényelmetlennek érzi őket a kezében.
~A szablyáimmal könnyebb lenne.~
Viszont azok most nincsenek nála, így be kell érnie ezekkel. Kiszemel magának egy bábut, majd elhelyezkedik szemben vele. Jobb kezében lévő kardját fenyegetően az ellenségre szegezi, míg a másikat lent tartja. Jobb fegyverével ráüt a bábura, majd aztán gyorsan követi a másik is egy alulról érkező suhintással. Kényelmetlenül éri a csapás hatása.
~Ezek tényleg nem az én szablyáim.~
Kis ugrándozásokkal pozíciót vált és fegyvereit maga előtt keresztbe téve áll és készül a csapásra. Testével belelendülve előbb csap le jobb kardjával, majd a ballal. Megfordul saját tengelye körül, jobb kardjával védekezve, mintha épp egy csapást hárított volna el. Tovább küzd a bábu ellen, bár mozdulatai nem mutatják, hogy szakértője a kardforgatásnak, de nagyon igyekszik mindent megtanulni és fejlődni.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-12-12 11:03:27
Üzenet elküldve: 2022-12-12 11:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A mélységi útja először a kaszárnyába vezet. Egyrészt, már korábban meg akarta nézni magának a helyet. Másrészt, ráférne egy kis gyakorlatozás.
Széles jókedve van a tegnapi éjszakától, majdnem mosolyog is. De elégedjen meg az ember annyival, hogy nem ráncolja a homlokát és nem néz nagyon szúrós szemmel senkire.
Szolgálatkészen leadja a fegyvereit, bár az új kincsétől kicsit vonakodva válik meg. Jobban esne neki, ha a saját igazi fegyvereivel gyakorolhatna, nem valamiféle utánzatokkal. Biccent az ottlévőknek és néhány percig szórakozottan bámulja az újoncok csoportját. Egyelőre inkább a fegyverekkel küzdenek, küszködnek, nem egymással.
Nem érzi, hogy szívesen látott vendég lenne itt, de igyekszik kiszűrni a mogorva tekinteteket és saját magára összpontosítani. *
Széles jókedve van a tegnapi éjszakától, majdnem mosolyog is. De elégedjen meg az ember annyival, hogy nem ráncolja a homlokát és nem néz nagyon szúrós szemmel senkire.
Szolgálatkészen leadja a fegyvereit, bár az új kincsétől kicsit vonakodva válik meg. Jobban esne neki, ha a saját igazi fegyvereivel gyakorolhatna, nem valamiféle utánzatokkal. Biccent az ottlévőknek és néhány percig szórakozottan bámulja az újoncok csoportját. Egyelőre inkább a fegyverekkel küzdenek, küszködnek, nem egymással.
Nem érzi, hogy szívesen látott vendég lenne itt, de igyekszik kiszűrni a mogorva tekinteteket és saját magára összpontosítani. *
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-12-07 20:49:10
Üzenet elküldve: 2022-12-07 20:49:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
*Bredoc csak jelentőségteljesen bólogat, és persze szélesen vigyorog, mert csakugyan látja Kaliris arcán az érzéseit, és nem szeretné túlságosan zavarba hozni. S most talán a nő szavaira hasonló érzések ülhetnek ki a férfi arcára, bár talán a kor, talán a tapasztaltok miatt de kicsit jobban igyekszik palástolni azokat.*
-Igazán kedves vagy. Nem sokan vélekednek így a városban rólunk, talán csak idő kell nekik, hogy hozzászokjanak az újra alakult őrséget.
*Legalábbis ahogy ő vette észre ez az általános vélekedés róluk. Persze mindig akadnak kivételek, de valahol érthető is, hogy egyik napról a másikra nem tudják csak úgy elfogadni a változást. Betyár láthatólag örül az új társaságnak, és mi tagadás az illata is jóval finomabb lehet, mint az izzadt bakáknak. Aztán pedig, mintha értené a szavakat vakkant is egyet, és láthatóan kicsit sem bánja a túláradó szeretet amit kap. Ez még az acélszívű parancsnokot is meglágyítja, és ő maga is odahajol hogy megpaskolja a buksiját.*
-Nem egy nagy ördöngösség ne aggódj, majd megtanítalak.
*Kacsint oda, majd folytatja.*
-Igyekszem ám betartani a szavamat, és amíg rajtam múlik meg is teszem.
*Hovatovább talán a látogatásra most sor is kerülhet. Egy darabig elgondolkozik a kérdésen, majd magabiztosan felel.*
-Ennyi szabadság nekem is jár, oldja meg ma más a világ baját.
*Mosolya még szélesebbre húzódik.*
-Persze ha nem lenne túl terhes a társaságom, nem fognak ferde szemmel nézni rám otthon? Talán azt mondják majd, hogy "Nézd csak egy ostoba bérkard".
*Természetesen szavait nem gondolja komolyan, ez könnyen kiérezhető a hangjából, bár talán attól függetlenül a kérdés még jogos lehet.*
-A fürdőt mi? Hmmmm. Igazán csábító ajánlat. De ha már neked áldozom a napom -amit bárcsak többször megtehetnék- igazán megejthetjük át mindkettőt, vagy hármat, vagy hányat is egyszerre.
*Ki is tudja már számolni ugyebár?*
-Ha gondolod, akár indulhatunk is, úgyis már átöltöztem.
*Hisz most nem viseli páncélját, csak a feltűrt ujjú kopottas fehér ingje van rajta, a bőrnadrágja és persze oldalán a mesterkard. A hűvös szél nem zavarja, sőt egészen jól esik neki egyébként.*
//Röpke látogatóban//
*Bredoc csak jelentőségteljesen bólogat, és persze szélesen vigyorog, mert csakugyan látja Kaliris arcán az érzéseit, és nem szeretné túlságosan zavarba hozni. S most talán a nő szavaira hasonló érzések ülhetnek ki a férfi arcára, bár talán a kor, talán a tapasztaltok miatt de kicsit jobban igyekszik palástolni azokat.*
-Igazán kedves vagy. Nem sokan vélekednek így a városban rólunk, talán csak idő kell nekik, hogy hozzászokjanak az újra alakult őrséget.
*Legalábbis ahogy ő vette észre ez az általános vélekedés róluk. Persze mindig akadnak kivételek, de valahol érthető is, hogy egyik napról a másikra nem tudják csak úgy elfogadni a változást. Betyár láthatólag örül az új társaságnak, és mi tagadás az illata is jóval finomabb lehet, mint az izzadt bakáknak. Aztán pedig, mintha értené a szavakat vakkant is egyet, és láthatóan kicsit sem bánja a túláradó szeretet amit kap. Ez még az acélszívű parancsnokot is meglágyítja, és ő maga is odahajol hogy megpaskolja a buksiját.*
-Nem egy nagy ördöngösség ne aggódj, majd megtanítalak.
*Kacsint oda, majd folytatja.*
-Igyekszem ám betartani a szavamat, és amíg rajtam múlik meg is teszem.
*Hovatovább talán a látogatásra most sor is kerülhet. Egy darabig elgondolkozik a kérdésen, majd magabiztosan felel.*
-Ennyi szabadság nekem is jár, oldja meg ma más a világ baját.
*Mosolya még szélesebbre húzódik.*
-Persze ha nem lenne túl terhes a társaságom, nem fognak ferde szemmel nézni rám otthon? Talán azt mondják majd, hogy "Nézd csak egy ostoba bérkard".
*Természetesen szavait nem gondolja komolyan, ez könnyen kiérezhető a hangjából, bár talán attól függetlenül a kérdés még jogos lehet.*
-A fürdőt mi? Hmmmm. Igazán csábító ajánlat. De ha már neked áldozom a napom -amit bárcsak többször megtehetnék- igazán megejthetjük át mindkettőt, vagy hármat, vagy hányat is egyszerre.
*Ki is tudja már számolni ugyebár?*
-Ha gondolod, akár indulhatunk is, úgyis már átöltöztem.
*Hisz most nem viseli páncélját, csak a feltűrt ujjú kopottas fehér ingje van rajta, a bőrnadrágja és persze oldalán a mesterkard. A hűvös szél nem zavarja, sőt egészen jól esik neki egyébként.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-12-07 19:05:42
Üzenet elküldve: 2022-12-07 19:05:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A hatalmas, fal övezte épületet megpillantva megduplázza lépteit. Olyan céltudatosan, és fókuszálva érkezik meg az épülethez, hogy az őröket majdnem félresöpri lendülete. Ebben, az arcába tolt lándzsák állítják meg.*
-Hé bamba madár, részeg vagy, vagy mi? Nem láttad hogy jeleztünk lassíts?
*Rivall rá a két őr, harcra készen.*
-Jajjj... Höhöhö... Eléggé elméláztam. Bocsánatukat kérem ezért. Én csak gyakorolni jöttem egy kicsit. Túl régóta nem volt lehetőségem mások ellen kipróbálni magam. Megengedik, hogy belépjek? *Tér vissza nyugodt, kedélyes énjéhez Dofeaën.*
~Biztos azt hitték a Kaszárnyát akarom lerohanni. Höhöhö... Süllő nélkül semmiképp, de lehet kár volt erre jönnöm, ha ezek, ilyen nyámnyila anyámasszony-katonái.~
-Természetesen beléphet uram, de fegyvereit át kell adnia! A gyakorlótéren csak fából készült fegyverzet használható, de természetesen vértjét megtarthatja, persze csak ha nem túl nehéz!
*Kacsint össze a két ifjú városőr, arcukon vigyorral.*
~Áh, höhöhö... benne vagyok a játékban! Ezek azt hiszik, ezt csak dísznek hordom? Legjobb támadás a megfélemlítés? Majd meglátjuk. Na akkor játsszuk a kimerültet nyikhajok.~
*El is kezd kissé lihegni, mint aki kissé kimerült. De természetesen igyekszik nem túljátszani a szerepét.*
-Uraim tessék, itt vannak a fegyvereim és a pajzsom. De a páncélom megtartanám, ha lehet, nem akarok megsérülni. *Nyújtja át azokat, mintha nehezére esne őket sokáig tartani. Az őrök szemében felcsillan a potya pénz keresetének lehetősége.*
~Itt már tudta terve összejött, jaj de rossz lesz nekik. Höhöhö...~
-Tudja mit? Fogadhatunk önnel? *Kérdezi egyikük.*
-Persze fiacskám, höhöhö... Mond a kihívást, én mondom a tétet. Rendben? *Lihegi oda, de természetesen frissebb már hetek óta nem volt. Már ekkor tudta, hogy a két ifjú őr szomorú napok elé néz.*
~Ez mókás lesz az biztos. Höhöhö...~
*Közben a két őr egymás közt sugdolózva tanakodik. Végül, az aki a fogadást felajánlotta, felé fordul, leplezetlen vigyorával.*
-A kihívás, hogy végigcsinálja a tanoncok délelőtti edzését, de ebben a vértben. Míg ők, természetesen csak a hagyományos gyakorló öltözetben vannak. Ha legalább egyik próbatételen is ön az utolsó, akkor veszít, sőt amennyiben mindegyiken ön az első, még extrába mindkettőnket pofán verhet. Jó lesz így? Mi lesz a tét? *Fejezi be, keresztbe font karokkal.*
-Természetesen, de előbb hívják ide az egyik felettesüket, hogy legyen rá tanú. *Hamar szalajtanak egy fiút és meg is érkezik a felettes. Elmondják neki mi a helyzet, aki ezt követően a törpéhez fordul cinkos mosollyal a tekintetébe.*
~Höhöhö... Ő már tudja, nagyon ráfaragtak az ifjú őrök.~
-Igen, höhöhö... Szóval a tét, ha vesztek, akkor odaadom minden aranyam, de ha nyerek, akkor 10 napig a latrinát és az istállót kell takarítaniuk. Megegyeztünk? *A két ifjú őr összebújik, hogy megvitassák, de hamar meg is születik a válasz.*
-Részünkről rendben! *Ezt felettesük fejbiccentése is igazolja.*
-Apropó, höhöhö... mik is lesznek a próbatételek? *Kérdezi, követve az Őrmestert, aki a kiképzést vezeti.*
-Bátor vagy törpe uram, főleg mivel nem tudod miből áll az edzés. Először erőnléti edzések vannak, azaz fekvőtámasz, felülés, futás. Ezt követően gyakorlatok puszta kézzel, és fegyverrel a szalmabábukon. Majd végezetül páros harcok puszta kézzel, fegyveresen, és formációs gyakorlatok az egységben történő harcok gyakorlásához. Netán probléma? *Kérdezi, széles mosollyal az arcán.*
-Persze, hogy nem, höhöhö... Essünk neki. *Válaszolja Dofeaën, de már kezd is lemondani a kiosztható pofonokról.*
~Remélem íjászat és fegyverhajítás nem lesz, azok nem az erősségeim.~
*Természetesen, nem volt szerencséje. Az erőnléti edzések, a pusztakezes harc és a fegyveres gyakorlás is rendben ment, de volt íjászat és fegyverdobás is, na ott majdnem ráfázott, de éppen hogy csak, de mégse ő lett az utolsó, a formációs gyakorlat már rutinból ment neki.*
-Na, höhöhö... Ez jól esett, sajna a pofonoktól el kell tekintenetek, de szerintem a ganajozás is épp elég lesz nektek.
*Int búcsút a két őrnek, akik most átértékelik eddigi pályafutásuk, az biztos.*
~Irány a fogadó, egy jó meleg fürdő, és jöhet a megérdemelt lakoma, höhöhö...~
-Hé bamba madár, részeg vagy, vagy mi? Nem láttad hogy jeleztünk lassíts?
*Rivall rá a két őr, harcra készen.*
-Jajjj... Höhöhö... Eléggé elméláztam. Bocsánatukat kérem ezért. Én csak gyakorolni jöttem egy kicsit. Túl régóta nem volt lehetőségem mások ellen kipróbálni magam. Megengedik, hogy belépjek? *Tér vissza nyugodt, kedélyes énjéhez Dofeaën.*
~Biztos azt hitték a Kaszárnyát akarom lerohanni. Höhöhö... Süllő nélkül semmiképp, de lehet kár volt erre jönnöm, ha ezek, ilyen nyámnyila anyámasszony-katonái.~
-Természetesen beléphet uram, de fegyvereit át kell adnia! A gyakorlótéren csak fából készült fegyverzet használható, de természetesen vértjét megtarthatja, persze csak ha nem túl nehéz!
*Kacsint össze a két ifjú városőr, arcukon vigyorral.*
~Áh, höhöhö... benne vagyok a játékban! Ezek azt hiszik, ezt csak dísznek hordom? Legjobb támadás a megfélemlítés? Majd meglátjuk. Na akkor játsszuk a kimerültet nyikhajok.~
*El is kezd kissé lihegni, mint aki kissé kimerült. De természetesen igyekszik nem túljátszani a szerepét.*
-Uraim tessék, itt vannak a fegyvereim és a pajzsom. De a páncélom megtartanám, ha lehet, nem akarok megsérülni. *Nyújtja át azokat, mintha nehezére esne őket sokáig tartani. Az őrök szemében felcsillan a potya pénz keresetének lehetősége.*
~Itt már tudta terve összejött, jaj de rossz lesz nekik. Höhöhö...~
-Tudja mit? Fogadhatunk önnel? *Kérdezi egyikük.*
-Persze fiacskám, höhöhö... Mond a kihívást, én mondom a tétet. Rendben? *Lihegi oda, de természetesen frissebb már hetek óta nem volt. Már ekkor tudta, hogy a két ifjú őr szomorú napok elé néz.*
~Ez mókás lesz az biztos. Höhöhö...~
*Közben a két őr egymás közt sugdolózva tanakodik. Végül, az aki a fogadást felajánlotta, felé fordul, leplezetlen vigyorával.*
-A kihívás, hogy végigcsinálja a tanoncok délelőtti edzését, de ebben a vértben. Míg ők, természetesen csak a hagyományos gyakorló öltözetben vannak. Ha legalább egyik próbatételen is ön az utolsó, akkor veszít, sőt amennyiben mindegyiken ön az első, még extrába mindkettőnket pofán verhet. Jó lesz így? Mi lesz a tét? *Fejezi be, keresztbe font karokkal.*
-Természetesen, de előbb hívják ide az egyik felettesüket, hogy legyen rá tanú. *Hamar szalajtanak egy fiút és meg is érkezik a felettes. Elmondják neki mi a helyzet, aki ezt követően a törpéhez fordul cinkos mosollyal a tekintetébe.*
~Höhöhö... Ő már tudja, nagyon ráfaragtak az ifjú őrök.~
-Igen, höhöhö... Szóval a tét, ha vesztek, akkor odaadom minden aranyam, de ha nyerek, akkor 10 napig a latrinát és az istállót kell takarítaniuk. Megegyeztünk? *A két ifjú őr összebújik, hogy megvitassák, de hamar meg is születik a válasz.*
-Részünkről rendben! *Ezt felettesük fejbiccentése is igazolja.*
-Apropó, höhöhö... mik is lesznek a próbatételek? *Kérdezi, követve az Őrmestert, aki a kiképzést vezeti.*
-Bátor vagy törpe uram, főleg mivel nem tudod miből áll az edzés. Először erőnléti edzések vannak, azaz fekvőtámasz, felülés, futás. Ezt követően gyakorlatok puszta kézzel, és fegyverrel a szalmabábukon. Majd végezetül páros harcok puszta kézzel, fegyveresen, és formációs gyakorlatok az egységben történő harcok gyakorlásához. Netán probléma? *Kérdezi, széles mosollyal az arcán.*
-Persze, hogy nem, höhöhö... Essünk neki. *Válaszolja Dofeaën, de már kezd is lemondani a kiosztható pofonokról.*
~Remélem íjászat és fegyverhajítás nem lesz, azok nem az erősségeim.~
*Természetesen, nem volt szerencséje. Az erőnléti edzések, a pusztakezes harc és a fegyveres gyakorlás is rendben ment, de volt íjászat és fegyverdobás is, na ott majdnem ráfázott, de éppen hogy csak, de mégse ő lett az utolsó, a formációs gyakorlat már rutinból ment neki.*
-Na, höhöhö... Ez jól esett, sajna a pofonoktól el kell tekintenetek, de szerintem a ganajozás is épp elég lesz nektek.
*Int búcsút a két őrnek, akik most átértékelik eddigi pályafutásuk, az biztos.*
~Irány a fogadó, egy jó meleg fürdő, és jöhet a megérdemelt lakoma, höhöhö...~
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-20 23:52:56
Üzenet elküldve: 2022-11-20 23:52:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
*A visszafogott hálálkodás természetesen zavarba ejti, de igyekszik ezt a lehető legjobb módon palástolni. Már, ha emiatt nem öltene arca a hajához hasonlatos színt.*
- Ugyan. Tényleg nem nagy dolog.
*Zárja is rövidre inkább, hogy teret adhasson a rövid beszámolónak. Persze, hogy pletykák eljutnak hozzá is, hiába nagy a város. De ilyen esetekben mindig azt reméli, hogy az valóban pletyka is marad. Az már elkeserítőbb, hogy ha a wargok is kezdenek vele foglalkozni. De Bredoc szerint lehet, hogy valóban csak pletyka, ami azért igazán jó hír. Legalábbis reméli.*
- Ez igazán jó hír parancsnok. Bár, amíg ilyen tettre kész férfiak védik a várost én nem is izgulok.
*Ereszt meg egy komisz kacsintást. A lovaglás témája viszont újból fellobbantja az érdeklődését, így el is felejtkezik arról, hogy hű és naiv városlakóhoz méltón talán egy kicsit azért aggódnia kéne azok miatt a gyanús alakok miatt.
Meg arról sem szabad elfelejtkezni, hogy most egy másik jóképű úriembert vagy úriebet készül elkényeztetni. Akinek végre a nevét is megtudja.*
- Szóval Betyár. Vajon ez beszédes név? Igazi csirkefogó vagy?
*Kuncog fel, ahogy gyengéden gyömöszkéli az állatot. Viselkedne ám ő, hisz mégis csak a parancsnok kutyájával van dolga. Ha már a parancsnoknál képes magát visszafogni, hogy ne akarjon mindenáron az ajkaira tapadni vagy legalább hozzáérni egy picikét, hát lehet, hogy a gyerekes kutyázásával sem kéne kellemetlen helyzetbe hoznia a férfit. De nő és kutya. Nem egészen jó párosítás ebben az ügyben, így egy kicsit azért még csak molesztálja az állatot.*
- Te mit gondolsz Betyár?
*Két kezébe fogja finoman az eb fejét, hogy a szemeibe pillanthasson.*
- Megvárjam, hogy elvigyen lovagolni vagy a végén úgy járok, mint a látogatásával?
*Sandít fel bujkáló mosollyal a férfira, majd lassan elereszti a szerencsétlen kutyát is. De azért egy utolsó buksi simi még kijár. Aztán már újból a parancsnoké a figyelme.
Az a szerencséje Bredocnak, hogy még sosem lovagolt, de mindenképp ki szerette volna próbálni. Az pedig külön öröm, ha ezt a férfival teheti meg. Persze csak akkor, ha még ebben az életben sor kerül rá. De ez van, ha az ember leánya egy igen elfoglalt férfit hódítana meg. Talán majd kinövi.*
- Benne vagyok a lovaglásban. De tudnod kell, hogy még sosem ültem lovon, ezen felül pedig nincs is nekem. De mondjuk azt akár még bepótolhatom.
*Húzza el kissé a száját csücsörítve, miközben elgondolkodik. Úgy is jól jönne egy ló, ha esetleg készülne megszökni otthonról.*
- Ha már múltkor elmaradt? Vagy dolgod van? Vagy is-is?
*Áradnak a visszakérdések a hazakísérést illetően. De most sincs benne neheztelés. Az összes verziót képes elfogadni, így végül aprót bólintva, bujkáló mosollyal lép a férfi mellé.*
- De, ha tényleg dolgod van nyugodtan intézd csak. Csak nem most fognak elrabolni. Viszont egyszer, akár a lovaglás után, ihatnánk is valamit. Vaaaagy... Akár meglátogathatjuk a fürdőt is.
*Húzza össze sunyi vigyorral a szemeit. Mert azért annyira nem kis szégyenlős lány, hogy ezt a kis huncutságot ne játssza ki.*
//Röpke látogatóban//
*A visszafogott hálálkodás természetesen zavarba ejti, de igyekszik ezt a lehető legjobb módon palástolni. Már, ha emiatt nem öltene arca a hajához hasonlatos színt.*
- Ugyan. Tényleg nem nagy dolog.
*Zárja is rövidre inkább, hogy teret adhasson a rövid beszámolónak. Persze, hogy pletykák eljutnak hozzá is, hiába nagy a város. De ilyen esetekben mindig azt reméli, hogy az valóban pletyka is marad. Az már elkeserítőbb, hogy ha a wargok is kezdenek vele foglalkozni. De Bredoc szerint lehet, hogy valóban csak pletyka, ami azért igazán jó hír. Legalábbis reméli.*
- Ez igazán jó hír parancsnok. Bár, amíg ilyen tettre kész férfiak védik a várost én nem is izgulok.
*Ereszt meg egy komisz kacsintást. A lovaglás témája viszont újból fellobbantja az érdeklődését, így el is felejtkezik arról, hogy hű és naiv városlakóhoz méltón talán egy kicsit azért aggódnia kéne azok miatt a gyanús alakok miatt.
Meg arról sem szabad elfelejtkezni, hogy most egy másik jóképű úriembert vagy úriebet készül elkényeztetni. Akinek végre a nevét is megtudja.*
- Szóval Betyár. Vajon ez beszédes név? Igazi csirkefogó vagy?
*Kuncog fel, ahogy gyengéden gyömöszkéli az állatot. Viselkedne ám ő, hisz mégis csak a parancsnok kutyájával van dolga. Ha már a parancsnoknál képes magát visszafogni, hogy ne akarjon mindenáron az ajkaira tapadni vagy legalább hozzáérni egy picikét, hát lehet, hogy a gyerekes kutyázásával sem kéne kellemetlen helyzetbe hoznia a férfit. De nő és kutya. Nem egészen jó párosítás ebben az ügyben, így egy kicsit azért még csak molesztálja az állatot.*
- Te mit gondolsz Betyár?
*Két kezébe fogja finoman az eb fejét, hogy a szemeibe pillanthasson.*
- Megvárjam, hogy elvigyen lovagolni vagy a végén úgy járok, mint a látogatásával?
*Sandít fel bujkáló mosollyal a férfira, majd lassan elereszti a szerencsétlen kutyát is. De azért egy utolsó buksi simi még kijár. Aztán már újból a parancsnoké a figyelme.
Az a szerencséje Bredocnak, hogy még sosem lovagolt, de mindenképp ki szerette volna próbálni. Az pedig külön öröm, ha ezt a férfival teheti meg. Persze csak akkor, ha még ebben az életben sor kerül rá. De ez van, ha az ember leánya egy igen elfoglalt férfit hódítana meg. Talán majd kinövi.*
- Benne vagyok a lovaglásban. De tudnod kell, hogy még sosem ültem lovon, ezen felül pedig nincs is nekem. De mondjuk azt akár még bepótolhatom.
*Húzza el kissé a száját csücsörítve, miközben elgondolkodik. Úgy is jól jönne egy ló, ha esetleg készülne megszökni otthonról.*
- Ha már múltkor elmaradt? Vagy dolgod van? Vagy is-is?
*Áradnak a visszakérdések a hazakísérést illetően. De most sincs benne neheztelés. Az összes verziót képes elfogadni, így végül aprót bólintva, bujkáló mosollyal lép a férfi mellé.*
- De, ha tényleg dolgod van nyugodtan intézd csak. Csak nem most fognak elrabolni. Viszont egyszer, akár a lovaglás után, ihatnánk is valamit. Vaaaagy... Akár meglátogathatjuk a fürdőt is.
*Húzza össze sunyi vigyorral a szemeit. Mert azért annyira nem kis szégyenlős lány, hogy ezt a kis huncutságot ne játssza ki.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-20 21:01:23
Üzenet elküldve: 2022-11-20 21:01:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
-Vagy inkább nekem.
*Vágja vissza szinte rögtön, hisz könnyen meglehet, hogy ő is legalább annyira szerencsésnek érzi magát a találkozás miatt, mint Kaliris, ha nem jobban.*
-Tényleg nagyon finom. Hálás vagyok.
*Mosolyog a legőszintébben, ahogy csak tud. Sőt ha őszinte akarna lenni, igazából mindig is sósabban szeretett enni dolgokat, mint az átlagos népek. Szóval tényleg ízlik neki a pite. Persze azért parancsol magának, nem tömi be az egészet mint valami éhes koldus.*
-Nézőpont kérdése lehet igaz? Biztosan hallottad a pletykákat, hogy az Artheniorba vezető utakon gyanús alakokat jelentettek a vándorok. Megpróbáltunk utánanézni de nem túl sok sikerrel. Végül is ez jó hír is lehet, hisz talán tényleg csak pletyka volt az egész. ~Vagy csak sokkal mélyebb ez a darázsfészek. De kár lenne kelteni a feszültséget benne.~ Legalább lovagoltunk egy kicsit. Ha szeretnél, egyszer elmehetnénk lovagolni is, mit szólsz?
*Nem tudja ugyan, hogy egyáltalán tudna-e rá szakítani időt Kaliris, vagy szeret-e lovagolni de azért egy próbát megér a dolog.*
-Bár még a korábbi ígéretemet sem tartottam be. Talán előbb annak kellene helyt állnom. Hüm Hüm.
*Látszik, hogy erősen gondolkozik a dolgok menetén.*
-Ő? Bizony bizony.
*Néz le a fekete bundájú jószágra. Még nem olyan nagy termetű, mint amilyen lesz ha jobban megnő, de így is tekintélyt parancsoló a megjelenése. Láthatóan Kaliris nem ijed meg tőle, sőt úgy látszik, hogy egészen szereti a kutyákat, ami igencsak nagy megkönnyebbülés Bredocnak, hisz ő is a szívén viseli az állatokat.*
-Betyárnak hívják.
*A névre a kutyus láthatóan egy pillanatra a parancsnokra kapja tekintetét, de mivel látja, hogy most nem őt szólították így visszatér az ismerkedéshez. Óvatosan szaglássza meg a nő kezét, és -főleg hogy talán érzi rajta a finom illatokat is- alaposan megnyalogatja azt, majd pedig hagyja hogy megszeretgessék. Egészen jól tűri, látszik rajta, hogy nincs ellenére a dolog. Még morog is örömében ahogy szépen leül és a borzas fejét a kezekhez nyomja.*
-Mondd csak, hazakísérhetlek?
//Röpke látogatóban//
-Vagy inkább nekem.
*Vágja vissza szinte rögtön, hisz könnyen meglehet, hogy ő is legalább annyira szerencsésnek érzi magát a találkozás miatt, mint Kaliris, ha nem jobban.*
-Tényleg nagyon finom. Hálás vagyok.
*Mosolyog a legőszintébben, ahogy csak tud. Sőt ha őszinte akarna lenni, igazából mindig is sósabban szeretett enni dolgokat, mint az átlagos népek. Szóval tényleg ízlik neki a pite. Persze azért parancsol magának, nem tömi be az egészet mint valami éhes koldus.*
-Nézőpont kérdése lehet igaz? Biztosan hallottad a pletykákat, hogy az Artheniorba vezető utakon gyanús alakokat jelentettek a vándorok. Megpróbáltunk utánanézni de nem túl sok sikerrel. Végül is ez jó hír is lehet, hisz talán tényleg csak pletyka volt az egész. ~Vagy csak sokkal mélyebb ez a darázsfészek. De kár lenne kelteni a feszültséget benne.~ Legalább lovagoltunk egy kicsit. Ha szeretnél, egyszer elmehetnénk lovagolni is, mit szólsz?
*Nem tudja ugyan, hogy egyáltalán tudna-e rá szakítani időt Kaliris, vagy szeret-e lovagolni de azért egy próbát megér a dolog.*
-Bár még a korábbi ígéretemet sem tartottam be. Talán előbb annak kellene helyt állnom. Hüm Hüm.
*Látszik, hogy erősen gondolkozik a dolgok menetén.*
-Ő? Bizony bizony.
*Néz le a fekete bundájú jószágra. Még nem olyan nagy termetű, mint amilyen lesz ha jobban megnő, de így is tekintélyt parancsoló a megjelenése. Láthatóan Kaliris nem ijed meg tőle, sőt úgy látszik, hogy egészen szereti a kutyákat, ami igencsak nagy megkönnyebbülés Bredocnak, hisz ő is a szívén viseli az állatokat.*
-Betyárnak hívják.
*A névre a kutyus láthatóan egy pillanatra a parancsnokra kapja tekintetét, de mivel látja, hogy most nem őt szólították így visszatér az ismerkedéshez. Óvatosan szaglássza meg a nő kezét, és -főleg hogy talán érzi rajta a finom illatokat is- alaposan megnyalogatja azt, majd pedig hagyja hogy megszeretgessék. Egészen jól tűri, látszik rajta, hogy nincs ellenére a dolog. Még morog is örömében ahogy szépen leül és a borzas fejét a kezekhez nyomja.*
-Mondd csak, hazakísérhetlek?
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-20 20:26:35
Üzenet elküldve: 2022-11-20 20:26:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
*Óriási kő esik le a szívéről, mikor meghallja, hogy nem érkezett annyira rossz időben. Amúgy is ez a viszontlátás több, mint amit remélt, hisz szent meggyőződése volt, hogy Bredoc közelében sem lesz a városnak, nemhogy a kaszárnyának. Az eredeti terv annyi volt, hogy leadja a csomagot, azután hazamegy, hogy ismét nézze, ahogy a fű növekedésnek indul a kertben. Mert továbbra sem sok dolga van.*
- Most az egyszer szerencsém volt.
*Kuncog aprót, ahogy rá is terelődik a szó a váratlan találkozásra. De ez hamar belefojtódik, amint a parancsnok kezébe kerül a csomag és színpadra lép a sütemény. Persze, hogy egyből szabadkozni kezd. Ezért is lett volna könnyebb, ha nem találkoznak és nem látja közvetlenül a férfit a főpróbánál. De úgy tűnik ebben is megfogta valamelyik isten lábát, aki készségesen segédkezik neki ma, mert a dicsérő szavakon kívül nem kap semmit, ami lelombozná. Sőt, mélyen még az a fránya, eltemetett önbecsülése is növekedésnek indul.
De nem kezd el ujjongani, sem a férfi nyakába mászni, ami valljuk be, hogy a közösen eltöltött fogadói idő tudatában igen nehezére esik. Viszont nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni Bredocot, ha már egyszer ő itt olyan parancsnok. Legalábbis ilyen helyzetben Kaliris is igyekezne kicsit védeni az önbecsülését, arról nem is beszélve, hogy a férfiúi ego állítólag igen sérülékeny fajta. Így csak büszke mosollyal kulcsolja össze ujjait a háta mögött, ezzel is megfékezve a késztetést, hogy bárhogyan is közeledni tudjon a férfi felé.
Szerencsére a kutyaugatás amúgy is hamar kizökkenti ebből a gondolatból.*
- Neked csak egy kis felderítés, nekem izgalmasan hangzik.
*Tesz egy apró visszatérőt, majd a szőrgombócnak szenteli további figyelmét. Ó, ha neki is engednék odahaza. Ó, ha nem kéne felnőtt nő létére engedélyektől függenie. De, ha egyszer nem a saját szemétdombján él, muszáj alkalmazkodnia.*
- Hát ő hozzád tartozik?
*Jelenik meg a széles mosoly az arcán, ahogy eligazgatja magán szoknyáját, hogy kényelmesen guggolhasson le a kutyához. Még nem kezdi vakarászni, türelmesen megvárja az ismerkedés tiszteletkörét, hisz mégiscsak egy komoly parancsnoki kutyával van dolga ugyebár. De amint az első kéznyalás megtörténik már nem igazán képes visszafogni az ösztönöket.*
- Hát ki ez a jóképű szőrgombóc, aki majd kiesik a bundájából, hogy itt a gazdi?
*Kuncog fel, miközben két keze közé fogja az állat fejét és finoman vakarászni kezdi a fülei tövét. Már, ha a szerencsétlen nem menekül el idő közben egy bolond, gügyögő, vörös némbertől.*
//Röpke látogatóban//
*Óriási kő esik le a szívéről, mikor meghallja, hogy nem érkezett annyira rossz időben. Amúgy is ez a viszontlátás több, mint amit remélt, hisz szent meggyőződése volt, hogy Bredoc közelében sem lesz a városnak, nemhogy a kaszárnyának. Az eredeti terv annyi volt, hogy leadja a csomagot, azután hazamegy, hogy ismét nézze, ahogy a fű növekedésnek indul a kertben. Mert továbbra sem sok dolga van.*
- Most az egyszer szerencsém volt.
*Kuncog aprót, ahogy rá is terelődik a szó a váratlan találkozásra. De ez hamar belefojtódik, amint a parancsnok kezébe kerül a csomag és színpadra lép a sütemény. Persze, hogy egyből szabadkozni kezd. Ezért is lett volna könnyebb, ha nem találkoznak és nem látja közvetlenül a férfit a főpróbánál. De úgy tűnik ebben is megfogta valamelyik isten lábát, aki készségesen segédkezik neki ma, mert a dicsérő szavakon kívül nem kap semmit, ami lelombozná. Sőt, mélyen még az a fránya, eltemetett önbecsülése is növekedésnek indul.
De nem kezd el ujjongani, sem a férfi nyakába mászni, ami valljuk be, hogy a közösen eltöltött fogadói idő tudatában igen nehezére esik. Viszont nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni Bredocot, ha már egyszer ő itt olyan parancsnok. Legalábbis ilyen helyzetben Kaliris is igyekezne kicsit védeni az önbecsülését, arról nem is beszélve, hogy a férfiúi ego állítólag igen sérülékeny fajta. Így csak büszke mosollyal kulcsolja össze ujjait a háta mögött, ezzel is megfékezve a késztetést, hogy bárhogyan is közeledni tudjon a férfi felé.
Szerencsére a kutyaugatás amúgy is hamar kizökkenti ebből a gondolatból.*
- Neked csak egy kis felderítés, nekem izgalmasan hangzik.
*Tesz egy apró visszatérőt, majd a szőrgombócnak szenteli további figyelmét. Ó, ha neki is engednék odahaza. Ó, ha nem kéne felnőtt nő létére engedélyektől függenie. De, ha egyszer nem a saját szemétdombján él, muszáj alkalmazkodnia.*
- Hát ő hozzád tartozik?
*Jelenik meg a széles mosoly az arcán, ahogy eligazgatja magán szoknyáját, hogy kényelmesen guggolhasson le a kutyához. Még nem kezdi vakarászni, türelmesen megvárja az ismerkedés tiszteletkörét, hisz mégiscsak egy komoly parancsnoki kutyával van dolga ugyebár. De amint az első kéznyalás megtörténik már nem igazán képes visszafogni az ösztönöket.*
- Hát ki ez a jóképű szőrgombóc, aki majd kiesik a bundájából, hogy itt a gazdi?
*Kuncog fel, miközben két keze közé fogja az állat fejét és finoman vakarászni kezdi a fülei tövét. Már, ha a szerencsétlen nem menekül el idő közben egy bolond, gügyögő, vörös némbertől.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-16 16:59:57
Üzenet elküldve: 2022-11-16 16:59:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés//
*Wulfrixen hamar összeszedi a kis holmijait az irodájából, leginkább a papírosvédő válltáskáját, amely mindenféle szépen díszített bőrből készült. Abban aztán sem eső sem szélfúvás nem árthat egyetlen iratnak sem, ami oda bekerül. Mindig magánál hordja, abba tette Bredoc irományait is és rögtön el is indul vele Nariuss Gorkraf parancsnokhoz, hogy átadja a jelentést és a körözési információkat. Kopog az ajtón, ahogy illik, majd ha bebocsájtást nyer átadja az iratokat melyeken eltéveszthetetlenül ott szerepel Bredoc parancsnok pecsétje, ha pedig nem találná a férfit akkor rábízza egy tisztre, hogy adja át neki amint tudja, mert sajnos az ő ideje is véges. Innen egyenesen a tanácsházára indul, úgyhogy kénytelen megbízni a városőrökben, hogy nem hagyják cserben.*
*Wulfrixen hamar összeszedi a kis holmijait az irodájából, leginkább a papírosvédő válltáskáját, amely mindenféle szépen díszített bőrből készült. Abban aztán sem eső sem szélfúvás nem árthat egyetlen iratnak sem, ami oda bekerül. Mindig magánál hordja, abba tette Bredoc irományait is és rögtön el is indul vele Nariuss Gorkraf parancsnokhoz, hogy átadja a jelentést és a körözési információkat. Kopog az ajtón, ahogy illik, majd ha bebocsájtást nyer átadja az iratokat melyeken eltéveszthetetlenül ott szerepel Bredoc parancsnok pecsétje, ha pedig nem találná a férfit akkor rábízza egy tisztre, hogy adja át neki amint tudja, mert sajnos az ő ideje is véges. Innen egyenesen a tanácsházára indul, úgyhogy kénytelen megbízni a városőrökben, hogy nem hagyják cserben.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-16 16:56:10
Üzenet elküldve: 2022-11-16 16:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
*Bredoc nem vitás, hogy meg van lepődve. Olyannyira, hogy sem a káromkodás nem üti meg a fülét, bár jóllehet hogy akkor még talán nincs is elég közel hozzá, sem az nem tűnik fel neki hirtelen, hogy bármi is lenne Kaliris kezei között. Leginkább csak örül a nem várt viszontlátásnak. Az sem vitás, hogy éppen kezdene ifjú kamasz módjára magyarázkodásba kezdeni, hogy hol is járt, mit csinált és miért nem jutott el ezidáig arra a bizonyos látogatásra, amit korábban megígért. Habár el nem felejtette akadtak más dolgok amik akárhogy is, de előbbrevalók az önös kis terveinél.*
-Igazán nem tartasz fel.
*Feleli mosolyogva mikor már elengedi a lányt a karjaiból.*
-És én is örülök. Bár bevallom nem számítottam rá, hogy itt fogunk összefutni, de ha már így hozta a sors.
*Vonja meg vállát játékosan, ahogy tovább hallgatja a másikat. Aztán ahogy meglátja a kis csomagot igazán telecsordul a szíve, merthogy bizony a másik - vele ellentétben - tartotta a szavát. A szemei is igencsak elkerekednek.*
-Úúúúú.
*Mondja talán a kelleténél hangosabban, ahogy rácsodálkozik. El is veszi pitét, ha tudja és felváltva néz a lányra, meg a jóeséllyel már a kezében lévő finomságra, miközben az egyik zsebében kezd el kutatni a bicskájáért. Nem rest ott rögtön meg is vágni, és talán mire a másik már arról ecsetel, hogy túl sós, vagy száraz a tészta egy jókora falat már a parancsnok szájában keresi a helyét.*
-Hof mi?
*Kérdez vissza, majd nagyot nyel.*
-Borzasztóan finom, ne viccelj velem.
*Főleg ha tudja az ember hogy a bakák milyen koszthoz vannak szokva, a cipőtalp is egész jó lehet olykor egy kis mezei fűvel megszórva.*
-Is-is ami azt illeti.
*Kicsit igyekszik megkomolyodni, mert mégis csak látják itt a városőrök aztán nem csinálhat bolondot magából, de szeme még így is oda-oda kacsint a pitére a kezében. Bár nincs könnyű helyzetben, mert az is gyakran jut eszébe, amit a pegazusban követtek el ketten a legutóbb, és magáról Kalirisról is nehéz levennie a szemét.*
-Semmi komoly vagy veszélyes, csak egy kis felderítés.
*És ahogy kimondja a szavakat vékonyka ugatás üti meg a fülét. A kutyája rohan feléjük úgy, hogy a farka majd elrepíti menet közben. Fiatal jószág még, de kezdi megtanulni a helyét meg hogy ki az úr a háznál. A közelbe érve Bredoc láthatóan nagyon örül neki, megsimogatja és hagyja, hogy óvatosan megszagolgassa Kaliris kezét is, na persze ha ő nem ijed meg tőle.*
-Hát itt vagy te betyár!
//Röpke látogatóban//
*Bredoc nem vitás, hogy meg van lepődve. Olyannyira, hogy sem a káromkodás nem üti meg a fülét, bár jóllehet hogy akkor még talán nincs is elég közel hozzá, sem az nem tűnik fel neki hirtelen, hogy bármi is lenne Kaliris kezei között. Leginkább csak örül a nem várt viszontlátásnak. Az sem vitás, hogy éppen kezdene ifjú kamasz módjára magyarázkodásba kezdeni, hogy hol is járt, mit csinált és miért nem jutott el ezidáig arra a bizonyos látogatásra, amit korábban megígért. Habár el nem felejtette akadtak más dolgok amik akárhogy is, de előbbrevalók az önös kis terveinél.*
-Igazán nem tartasz fel.
*Feleli mosolyogva mikor már elengedi a lányt a karjaiból.*
-És én is örülök. Bár bevallom nem számítottam rá, hogy itt fogunk összefutni, de ha már így hozta a sors.
*Vonja meg vállát játékosan, ahogy tovább hallgatja a másikat. Aztán ahogy meglátja a kis csomagot igazán telecsordul a szíve, merthogy bizony a másik - vele ellentétben - tartotta a szavát. A szemei is igencsak elkerekednek.*
-Úúúúú.
*Mondja talán a kelleténél hangosabban, ahogy rácsodálkozik. El is veszi pitét, ha tudja és felváltva néz a lányra, meg a jóeséllyel már a kezében lévő finomságra, miközben az egyik zsebében kezd el kutatni a bicskájáért. Nem rest ott rögtön meg is vágni, és talán mire a másik már arról ecsetel, hogy túl sós, vagy száraz a tészta egy jókora falat már a parancsnok szájában keresi a helyét.*
-Hof mi?
*Kérdez vissza, majd nagyot nyel.*
-Borzasztóan finom, ne viccelj velem.
*Főleg ha tudja az ember hogy a bakák milyen koszthoz vannak szokva, a cipőtalp is egész jó lehet olykor egy kis mezei fűvel megszórva.*
-Is-is ami azt illeti.
*Kicsit igyekszik megkomolyodni, mert mégis csak látják itt a városőrök aztán nem csinálhat bolondot magából, de szeme még így is oda-oda kacsint a pitére a kezében. Bár nincs könnyű helyzetben, mert az is gyakran jut eszébe, amit a pegazusban követtek el ketten a legutóbb, és magáról Kalirisról is nehéz levennie a szemét.*
-Semmi komoly vagy veszélyes, csak egy kis felderítés.
*És ahogy kimondja a szavakat vékonyka ugatás üti meg a fülét. A kutyája rohan feléjük úgy, hogy a farka majd elrepíti menet közben. Fiatal jószág még, de kezdi megtanulni a helyét meg hogy ki az úr a háznál. A közelbe érve Bredoc láthatóan nagyon örül neki, megsimogatja és hagyja, hogy óvatosan megszagolgassa Kaliris kezét is, na persze ha ő nem ijed meg tőle.*
-Hát itt vagy te betyár!
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-15 16:09:25
Üzenet elküldve: 2022-11-15 16:09:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
*Az őrök aztán igazán segítőkészek lennének, ha éppen nem kéne a sokat sejtő vigyorukat bámulnia, miközben úgy ácsorog előttük, mint a magára hagyott kiscica. Noha kezdik magyarázni, hogy a parancsnok ment, meg jött is, de továbbra sem kerül beljebb a csomag. Azután megtörik a jég, amikor végre elkezdené az egyik ecsetelni, hogy merre is mehetne tovább, hogy leadhassa a csomagot, de végül a mondandót egy olyan ismerős hang töri meg, amelytől borzongás fogja el. Szerencsére a jóleső fajta.*
- A picsába...
*Szalad ki száján a hölgyekhez nem méltó szócska, mire az őröknek fel is szalad a szemöldökük. Szerencsére Kaliris messze van egy hölgy fogalmától, így annyira nem veszi zokon. Viszont a hang felé perdülve gyorsan a háta mögé, két kezébe rejti a csomagot. Igyekszik a lehető legkevésbé bárgyún mosolyogni, de a viszontlátás zavara nem igazán segít benne. Meg hát az sem szerencsés, hogy éppen ez alkalommal jut eszébe röpke ismerkedésük fülledt története.*
- Hát nos... *Noha a holmit rejtegetve nehéz lenne viszont ölelni, ennek ellenére készségesen bújik a karok közé.* Hát volt szó egy kis viszontlátásról, meg hogy megleped a szüleimet a látogatásoddal, de mivel ez eddig nem történt meg, gondoltam megelőzlek. Bizonyára sok dolgod volt, így mentegetőzni sem kell.
*Előzi is meg gyorsan, ha esetleg Bredoc valóban erre készülne.*
- Nem számítottam rá, hogy itt leszel. De örülök, hogy nem kerültük el egymást. De nem is tervezlek sokáig feltartani csak, hát...
*Végül előkerül a kis csomag is, miközben egy nagyobbat hátralép a vöröske. Egyszerű, de tiszta konyharuhába csomagolt pite. Még egy kicsit langyos is, pedig nem kapkodta el az ideutat, nehogy tényleg történjen valami baleset. Így már biztonságban nyújtja is oda a férfi elé.*
- Húsos pite, mert megígértem, hogy egyszer elkápráztatlak a sütési tudományommal. Bár ilyet most csináltam először és szerintem kicsit sós, meg száraz a tésztája.
*És igen. Csak ő lehet ennyire hülye, hogy az ajándéka ellen beszél. De tőle szokatlan módon olyan mértékű zavar uralkodik rajta, minek hála nem igazán tudja befogni a száját. Így talán jobb is lesz, ha kicsit eltereli a beszélgetést még indulása előtt.*
- Küldetésen voltál? Küldetésre mész?
*Ekkor pedig már inkább összepréseli az ajkait, hogy a parancsnok is kapjon végre egy kis szót.*
//Röpke látogatóban//
*Az őrök aztán igazán segítőkészek lennének, ha éppen nem kéne a sokat sejtő vigyorukat bámulnia, miközben úgy ácsorog előttük, mint a magára hagyott kiscica. Noha kezdik magyarázni, hogy a parancsnok ment, meg jött is, de továbbra sem kerül beljebb a csomag. Azután megtörik a jég, amikor végre elkezdené az egyik ecsetelni, hogy merre is mehetne tovább, hogy leadhassa a csomagot, de végül a mondandót egy olyan ismerős hang töri meg, amelytől borzongás fogja el. Szerencsére a jóleső fajta.*
- A picsába...
*Szalad ki száján a hölgyekhez nem méltó szócska, mire az őröknek fel is szalad a szemöldökük. Szerencsére Kaliris messze van egy hölgy fogalmától, így annyira nem veszi zokon. Viszont a hang felé perdülve gyorsan a háta mögé, két kezébe rejti a csomagot. Igyekszik a lehető legkevésbé bárgyún mosolyogni, de a viszontlátás zavara nem igazán segít benne. Meg hát az sem szerencsés, hogy éppen ez alkalommal jut eszébe röpke ismerkedésük fülledt története.*
- Hát nos... *Noha a holmit rejtegetve nehéz lenne viszont ölelni, ennek ellenére készségesen bújik a karok közé.* Hát volt szó egy kis viszontlátásról, meg hogy megleped a szüleimet a látogatásoddal, de mivel ez eddig nem történt meg, gondoltam megelőzlek. Bizonyára sok dolgod volt, így mentegetőzni sem kell.
*Előzi is meg gyorsan, ha esetleg Bredoc valóban erre készülne.*
- Nem számítottam rá, hogy itt leszel. De örülök, hogy nem kerültük el egymást. De nem is tervezlek sokáig feltartani csak, hát...
*Végül előkerül a kis csomag is, miközben egy nagyobbat hátralép a vöröske. Egyszerű, de tiszta konyharuhába csomagolt pite. Még egy kicsit langyos is, pedig nem kapkodta el az ideutat, nehogy tényleg történjen valami baleset. Így már biztonságban nyújtja is oda a férfi elé.*
- Húsos pite, mert megígértem, hogy egyszer elkápráztatlak a sütési tudományommal. Bár ilyet most csináltam először és szerintem kicsit sós, meg száraz a tésztája.
*És igen. Csak ő lehet ennyire hülye, hogy az ajándéka ellen beszél. De tőle szokatlan módon olyan mértékű zavar uralkodik rajta, minek hála nem igazán tudja befogni a száját. Így talán jobb is lesz, ha kicsit eltereli a beszélgetést még indulása előtt.*
- Küldetésen voltál? Küldetésre mész?
*Ekkor pedig már inkább összepréseli az ajkait, hogy a parancsnok is kapjon végre egy kis szót.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-14 23:11:59
Üzenet elküldve: 2022-11-14 23:11:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
-Igen láttam, köszönöm barátom!
*Feleli és meglapogatja a gnóm vállát, majd öles léptekkel kifelé indul a kaszárnya irányába. Van még pár dolog amit hirtelenjében kell elintéznie, legalábbis ezt gondolta addig a pillanatig, amíg a kapuban meg nem látta Kalirist, ahogy éppen az őrökkel diskurál. Annyi minden csap össze a fejében egyszerre, hogy egy árva pillanatra bizony lefagy. Elfelejti azt is, hogy miért indult el egyáltalán, vagy azt hogy hogyan is kell egyik lábát a másik után tennie. Azért csak sikerül megemberelnie magát és pár torokköszörülés után nekiindul a lány felé.*
-Uraim, innen átveszem.
*Mondja jókedélyűen, és csak remélni tudja, hogy az őrök nem éppen most fognak elkezdeni keménykedni a talán nem túlságosan kedvelt wargok parancsnokával.*
-Kaliris! Mi szél hozott?
*Nem is igazán nézi meg, hogy mi pihen a kezében, csak a hirtelen indulattól vezérelve finoman magához ölelni igyekszik őt.*
//Röpke látogatóban//
-Igen láttam, köszönöm barátom!
*Feleli és meglapogatja a gnóm vállát, majd öles léptekkel kifelé indul a kaszárnya irányába. Van még pár dolog amit hirtelenjében kell elintéznie, legalábbis ezt gondolta addig a pillanatig, amíg a kapuban meg nem látta Kalirist, ahogy éppen az őrökkel diskurál. Annyi minden csap össze a fejében egyszerre, hogy egy árva pillanatra bizony lefagy. Elfelejti azt is, hogy miért indult el egyáltalán, vagy azt hogy hogyan is kell egyik lábát a másik után tennie. Azért csak sikerül megemberelnie magát és pár torokköszörülés után nekiindul a lány felé.*
-Uraim, innen átveszem.
*Mondja jókedélyűen, és csak remélni tudja, hogy az őrök nem éppen most fognak elkezdeni keménykedni a talán nem túlságosan kedvelt wargok parancsnokával.*
-Kaliris! Mi szél hozott?
*Nem is igazán nézi meg, hogy mi pihen a kezében, csak a hirtelen indulattól vezérelve finoman magához ölelni igyekszik őt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1179-1198