Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 427. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:00:02
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:00:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Dora már idejét se tudja, mikor volt egyedül. Amint magára maradt mondjuk a kancellár lakosztályán, hirtelen mindig igényt tartottak a segítségére, vagy ha mást nem, Estivel kódorgott. Most végre van lehetősége arra, hogy kiszellőztesse a fejét, és elgondolkodjon a történteken, és azon, mi a további teendő.
Nyilván azért jött, hogy kifejezze a Vashegy aggodalmát Kagaenae iránt, és az is kiderült, hogy valóban bajba került, de Ephemia váratlan felbukkanása a történetben meglepetésként érte a kalapost. Persze azt azért nem lehet mondani, hogy az elf halálra aggódja magát: talán a dolog furcsasága, morbid jellege teszi ijesztővé a helyzetet. Ha Kagaenae kiszabadult, az még mindig félsiker a megmentők számára. Dora küldetése szempontjából pedig…
Kár ezen gondolkodni. Most egyértelműen a feladatra kell koncentrálnia, és rendszereznie, amit tud. A lány komoly, töprengő arccal érkezik a kaszárnya elé, és kutató pillantásával olyasvalakit keres, aki beengedi.*
- Dorawyna Olaphine vagyok, és beszédem van az Őrség vezetőjével. *Mondja fennhangon, jól érthetően, szinte parancsként. Azt bölcsen elhallgatja, hogy kinek a követe, nem biztos, hogy mindenki díjazná az utcában. Történtek itt dolgok mostanában.*
*Dora már idejét se tudja, mikor volt egyedül. Amint magára maradt mondjuk a kancellár lakosztályán, hirtelen mindig igényt tartottak a segítségére, vagy ha mást nem, Estivel kódorgott. Most végre van lehetősége arra, hogy kiszellőztesse a fejét, és elgondolkodjon a történteken, és azon, mi a további teendő.
Nyilván azért jött, hogy kifejezze a Vashegy aggodalmát Kagaenae iránt, és az is kiderült, hogy valóban bajba került, de Ephemia váratlan felbukkanása a történetben meglepetésként érte a kalapost. Persze azt azért nem lehet mondani, hogy az elf halálra aggódja magát: talán a dolog furcsasága, morbid jellege teszi ijesztővé a helyzetet. Ha Kagaenae kiszabadult, az még mindig félsiker a megmentők számára. Dora küldetése szempontjából pedig…
Kár ezen gondolkodni. Most egyértelműen a feladatra kell koncentrálnia, és rendszereznie, amit tud. A lány komoly, töprengő arccal érkezik a kaszárnya elé, és kutató pillantásával olyasvalakit keres, aki beengedi.*
- Dorawyna Olaphine vagyok, és beszédem van az Őrség vezetőjével. *Mondja fennhangon, jól érthetően, szinte parancsként. Azt bölcsen elhallgatja, hogy kinek a követe, nem biztos, hogy mindenki díjazná az utcában. Történtek itt dolgok mostanában.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:12:13
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:12:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Megfordul a szavakra az ajóban, ám arcáról aligha olvasható le bármiféle érzelem, sőt, még meglepetés sem. Csupán bajsza rándul meg egy pillanatra Jenari utolsó szavaira.
Néhány másodpercig csak szótlan szemléli a lányt, szemmel láthatóan keresnie kell a szavakat.*
-Wegtoren Bajnoka Wegtorenben van, e címet már aligha nyerheted el az életem árán. *Feleli lassan. Vasszív Lorr. Hiába is mondaná a nevet, pontosan tudja, lányát aligha a cím érdekli.
Hirtelen, s villámgyors mozdulattal vonja ki kardját, majd emeli a fény felé. Végigpillant a karcsú pengén s a sárkánnyal díszített, jól munkált markolaton.*
-Mit gondolsz, jó címer lenne? A sárkány.
*Kúszik vissza tekintete a lányra, szemei sarkában mosolyránc bujkál.*
-Nem járja, hogy atyáim címerét viseljem, hisz én magam végeztem vele. Ne ess bele ugyanebbe a verembe, mert sosem kapaszkodsz majd ki belőle. *Lassan leoldja nyakából a hasadt pajzsot ábrázoló, aranysárga kendőt, majd összegyűrve zsebre vágja.*
-Sok leányt szerettem, de csak egy asszonyom volt. Ő pedig tudta, ki az, ki nőül veszi. Mondd hát...
*Visszalöki a kardot a hüvelyébe, majd öles léptekkel a lány felé indul. Keményen meggragadja annak fegyverforgató karját, ha tudja, s a tekintetét keresi.*
-Mit vársz tőlem? Aranyat? Szavakat? Tetteket? *Tekintete a lány válla felett a veterán arcára kúszik, majd lassan leveszi a lány karjáról kezét.*
-A nevemet viseled, ne hozz hát rá szégyent.
*Mondaná, hogy keresse, ha szorítja a szükség, hogy gondolni fog reá, de a szavaknak aligha van jelentősége itt. Még egyszer biccent a mágus felé, majd megfordulva az istálló felé siet. Városi Őrség ide vagy oda, egy lovat mindenképp elvisz magával. Arca továbbra is kifejezéstelen, nincs oly dolog, minek fájnia kellene. Egy dolgon rágódik csupán, s az az, hogy Jenari vajon mihez kezd magával itt, Artheniorban.*
*Megfordul a szavakra az ajóban, ám arcáról aligha olvasható le bármiféle érzelem, sőt, még meglepetés sem. Csupán bajsza rándul meg egy pillanatra Jenari utolsó szavaira.
Néhány másodpercig csak szótlan szemléli a lányt, szemmel láthatóan keresnie kell a szavakat.*
-Wegtoren Bajnoka Wegtorenben van, e címet már aligha nyerheted el az életem árán. *Feleli lassan. Vasszív Lorr. Hiába is mondaná a nevet, pontosan tudja, lányát aligha a cím érdekli.
Hirtelen, s villámgyors mozdulattal vonja ki kardját, majd emeli a fény felé. Végigpillant a karcsú pengén s a sárkánnyal díszített, jól munkált markolaton.*
-Mit gondolsz, jó címer lenne? A sárkány.
*Kúszik vissza tekintete a lányra, szemei sarkában mosolyránc bujkál.*
-Nem járja, hogy atyáim címerét viseljem, hisz én magam végeztem vele. Ne ess bele ugyanebbe a verembe, mert sosem kapaszkodsz majd ki belőle. *Lassan leoldja nyakából a hasadt pajzsot ábrázoló, aranysárga kendőt, majd összegyűrve zsebre vágja.*
-Sok leányt szerettem, de csak egy asszonyom volt. Ő pedig tudta, ki az, ki nőül veszi. Mondd hát...
*Visszalöki a kardot a hüvelyébe, majd öles léptekkel a lány felé indul. Keményen meggragadja annak fegyverforgató karját, ha tudja, s a tekintetét keresi.*
-Mit vársz tőlem? Aranyat? Szavakat? Tetteket? *Tekintete a lány válla felett a veterán arcára kúszik, majd lassan leveszi a lány karjáról kezét.*
-A nevemet viseled, ne hozz hát rá szégyent.
*Mondaná, hogy keresse, ha szorítja a szükség, hogy gondolni fog reá, de a szavaknak aligha van jelentősége itt. Még egyszer biccent a mágus felé, majd megfordulva az istálló felé siet. Városi Őrség ide vagy oda, egy lovat mindenképp elvisz magával. Arca továbbra is kifejezéstelen, nincs oly dolog, minek fájnia kellene. Egy dolgon rágódik csupán, s az az, hogy Jenari vajon mihez kezd magával itt, Artheniorban.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-14 21:56:38
Üzenet elküldve: 2020-09-14 21:56:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Jenari ügyet sem vet a két férfi párbeszédére, mert nem érzi, hogy bármi köze lenne hozzá, vagy különösebben érdekelné. Mivel Gaerralos eddig kedvére való jellemnek tűnt, ezért elsőként fakó örömmel tölti el, hogy maradhat. Ám a folytatás már aligha. Denjaar megemlít valami Bredocot és küldetést, amikről eddig nem is hallott, ez kevésbé foglalkoztatja.
Fáj azt hallania, hogy édesapja ismét kilép az életéből. Talán még jobban fáj az számára, hogy ez láthatóan meg sem érinti a férfit. Beigazolódik amit eddig sejtett, hogy valóban nem bír számára semmi jelentőséggel. A csalódottság és düh pillanatok alatt teríti le lábáról, és lepi el teljesen. Meg sem kísérel a víz felszínén maradni, engedi, hogy teljesen elsüllyedjen benne.*
- Hát ennyi?
*Szakad ki belőle egyre fakuló természetellenes mosolyával, mit az Ördögvigyor csalt korábban arcára. Már ez sem elég, és az sem zavarja, hogy egy idegen van társaságukban.*
- Ennyi volna hát Wegtoren Lángja?
*Szavai csöpögnek a gúnytól, ám ez is kevés ahhoz, hogy leplezze fájdalmát. Képtelen kellőképpen palástolni, pedig mindig gondosan ügyelt arra, hogy indulatai sikertelen kezelése ellenére sose lássák őt gyengének. Most mégis sebezhető két idegen társaságában.
Lassan végre feláll helyéről, kékjeivel üvegesen bámul keresztül Denjaaron, metsző pillantásaival pedig majdhogynem kettészeli apját, mintha azok maguk lennének a Tél apró, fagyos szilánkjai. Gondolatban meg is teszi ezt a szörnyűséget. Gondolatban olyan dolgokkal is eljátszadozik, melyeket szégyellne bárki, még saját maga előtt is.*
- Vajon ha megölném Wegtoren bajnokát megörökölném e a címét?
*Fakad ki belőle nyugodt, merengő hangon, és kézfeje ösztönösen fegyvere irányába vándorolna, de az nincs övére csatolva, így csupán belefagy a mozdulatba.
Szavai akár tűnhetnek alaptalan fenyegetésnek is, ám annyi talán mindenki számára bizonyos lehet, hogy a sok fájdalmak közül melyet élete során tapasztalt ez a legkiemelkedőbb, és Jenari úgy tűnik határozottan azt kívánja, hogy ezt a fájdalmat átadhassa másnak. A legalkalmasabb alany számára pedig az a személy, akitől eddigi leélt esztendei során elismerést várt, és aki miatt most ismételten elárulva érzi magát.*
*Jenari ügyet sem vet a két férfi párbeszédére, mert nem érzi, hogy bármi köze lenne hozzá, vagy különösebben érdekelné. Mivel Gaerralos eddig kedvére való jellemnek tűnt, ezért elsőként fakó örömmel tölti el, hogy maradhat. Ám a folytatás már aligha. Denjaar megemlít valami Bredocot és küldetést, amikről eddig nem is hallott, ez kevésbé foglalkoztatja.
Fáj azt hallania, hogy édesapja ismét kilép az életéből. Talán még jobban fáj az számára, hogy ez láthatóan meg sem érinti a férfit. Beigazolódik amit eddig sejtett, hogy valóban nem bír számára semmi jelentőséggel. A csalódottság és düh pillanatok alatt teríti le lábáról, és lepi el teljesen. Meg sem kísérel a víz felszínén maradni, engedi, hogy teljesen elsüllyedjen benne.*
- Hát ennyi?
*Szakad ki belőle egyre fakuló természetellenes mosolyával, mit az Ördögvigyor csalt korábban arcára. Már ez sem elég, és az sem zavarja, hogy egy idegen van társaságukban.*
- Ennyi volna hát Wegtoren Lángja?
*Szavai csöpögnek a gúnytól, ám ez is kevés ahhoz, hogy leplezze fájdalmát. Képtelen kellőképpen palástolni, pedig mindig gondosan ügyelt arra, hogy indulatai sikertelen kezelése ellenére sose lássák őt gyengének. Most mégis sebezhető két idegen társaságában.
Lassan végre feláll helyéről, kékjeivel üvegesen bámul keresztül Denjaaron, metsző pillantásaival pedig majdhogynem kettészeli apját, mintha azok maguk lennének a Tél apró, fagyos szilánkjai. Gondolatban meg is teszi ezt a szörnyűséget. Gondolatban olyan dolgokkal is eljátszadozik, melyeket szégyellne bárki, még saját maga előtt is.*
- Vajon ha megölném Wegtoren bajnokát megörökölném e a címét?
*Fakad ki belőle nyugodt, merengő hangon, és kézfeje ösztönösen fegyvere irányába vándorolna, de az nincs övére csatolva, így csupán belefagy a mozdulatba.
Szavai akár tűnhetnek alaptalan fenyegetésnek is, ám annyi talán mindenki számára bizonyos lehet, hogy a sok fájdalmak közül melyet élete során tapasztalt ez a legkiemelkedőbb, és Jenari úgy tűnik határozottan azt kívánja, hogy ezt a fájdalmat átadhassa másnak. A legalkalmasabb alany számára pedig az a személy, akitől eddigi leélt esztendei során elismerést várt, és aki miatt most ismételten elárulva érzi magát.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-14 10:09:50
Üzenet elküldve: 2020-09-14 10:09:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában//
*A lány válasza csak erősíti a gyanúját.*
~Így egyszerű katona nem beszél vissza a Kapitányának. Vagy ha igen, egy valamire való tiszt sem hagyná szó nélkül.~
*Mikor aztán visszatér az ő problémájára a fókusz, Denjaar arckifejezése és hangsúlya szinte teljes bizonyossággal megválaszolja kérdését.*
~Szóval nem harcolt még egy csatamágus oldalán.~
*Nem csodálkozik ezen. A négy város közül Pirtianesé a legmodernebb hadsereg, és ebben a mágia hasznosságának felismerése is lényeges szerepet vállal.
És így érthető is, hogy a vele szemben álló katona valószínűleg osztja a legtöbb fegyverforgató véleményét, kevésre tartva a mágiát.
Végül viszont megkapja válaszát. Már épp nyitná is a száját, hogy köszönetet mondjon, mikor eljut az agyáig a mondat második fele is.*
~Hogy érti, hogy...~
*Nagyon erőlködnie kell, hogy az elképedtsége ne látsszon az arcán. Ám meg lehet állapítani, hogy megütközött ezen a kijelentésen. Emlékeztetnie kell magát, hogy nem Pirtianesben van, ahol nem igazán tűrik a város vezetőinek bírálását. És még így is furcsa, hogy egy magas pozícióban levő katonatiszt ilyen spontán módon lemond.
Nem tudja, ki az a Bredoc nevezetű ember, aki ily hirtelen módon ennyire magas pozícióba került. Úgy tűnik, egy darabig még nem is fogja megtudni. Szívesen kérdezne a küldetés mivoltáról, ám a szituáció erre nem tűnik alkalmasnak.
Biccent a hozzá intézett mondatra, majd végignézi, ahogy Denjaar leveszi a városőri jelképet.
Mikor végül megerősítik a gyanújában, megrándul az arca. Hirtelen erősen úgy kezdi érezni, hogy ez a beszélgetés már nem rá tartozik. Családi ügy, és egyiküket sem ismeri, ám most mégis szimpátiát érez Jenari irányában.
Öntudatlan lépést tesz, részben, hogy kiálljon a távozó Kapitány útjából, ám még inkább, hogy picivel távolabb kerüljön a nőtől, aki számításai szerint pár pillanat, és robban.*
*A lány válasza csak erősíti a gyanúját.*
~Így egyszerű katona nem beszél vissza a Kapitányának. Vagy ha igen, egy valamire való tiszt sem hagyná szó nélkül.~
*Mikor aztán visszatér az ő problémájára a fókusz, Denjaar arckifejezése és hangsúlya szinte teljes bizonyossággal megválaszolja kérdését.*
~Szóval nem harcolt még egy csatamágus oldalán.~
*Nem csodálkozik ezen. A négy város közül Pirtianesé a legmodernebb hadsereg, és ebben a mágia hasznosságának felismerése is lényeges szerepet vállal.
És így érthető is, hogy a vele szemben álló katona valószínűleg osztja a legtöbb fegyverforgató véleményét, kevésre tartva a mágiát.
Végül viszont megkapja válaszát. Már épp nyitná is a száját, hogy köszönetet mondjon, mikor eljut az agyáig a mondat második fele is.*
~Hogy érti, hogy...~
*Nagyon erőlködnie kell, hogy az elképedtsége ne látsszon az arcán. Ám meg lehet állapítani, hogy megütközött ezen a kijelentésen. Emlékeztetnie kell magát, hogy nem Pirtianesben van, ahol nem igazán tűrik a város vezetőinek bírálását. És még így is furcsa, hogy egy magas pozícióban levő katonatiszt ilyen spontán módon lemond.
Nem tudja, ki az a Bredoc nevezetű ember, aki ily hirtelen módon ennyire magas pozícióba került. Úgy tűnik, egy darabig még nem is fogja megtudni. Szívesen kérdezne a küldetés mivoltáról, ám a szituáció erre nem tűnik alkalmasnak.
Biccent a hozzá intézett mondatra, majd végignézi, ahogy Denjaar leveszi a városőri jelképet.
Mikor végül megerősítik a gyanújában, megrándul az arca. Hirtelen erősen úgy kezdi érezni, hogy ez a beszélgetés már nem rá tartozik. Családi ügy, és egyiküket sem ismeri, ám most mégis szimpátiát érez Jenari irányában.
Öntudatlan lépést tesz, részben, hogy kiálljon a távozó Kapitány útjából, ám még inkább, hogy picivel távolabb kerüljön a nőtől, aki számításai szerint pár pillanat, és robban.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-13 22:49:12
Üzenet elküldve: 2020-09-13 22:49:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Jenari dacos válaszára nem reagál, helyette a veteránt fürkészi tovább tekintetével.*
-Mágia... *Elhúzza a száját, nem sokra tartja a hókuszpókuszt. Adjon az ég inkább egy tanult kardvívót mellé a csatatéren, semmint egy karját lengető varázstudót.*
-Maradjon csak, ha úgy óhajt, berendezkedhet a hálókörletben. Nem az én döntésem lesz.
*Felegyenesedik, majd hátrakulcsolt kézzel Jenarira pillant. Szórakozottan indul el az asztalok között, tekintetét ráérősen járatva a kettősön.*
-Bredoc Droyn veszi át a parancsnoki széket, ha csak a Tanácsházán ülő udvari bolondok másképp nem határoznak. A Városi Őrség létezik s működik, én ennél többet nem kívánok tenni.
*Megtorpanva bámul ki az ablakon, de csakhamar sarkon fordul.*
-Mágus uram, az én engedélyemmel van itt, míg a parancsnokhelyettes, avagy a parancsnok vissza nem tér küldetéséről.
*Erőteljes mozdulattal rántja le hátáról a köpenyt, de gondosan ügyelve hajtja rá alkarjára, majd helyezi a legközelebbi szék karfájára.*
-Hagytam levelet a kapuőrnél Bredocnak, illetve a Tanácsházát is tájékoztatni illik döntésemről. *Felsóhajt, mint akinek egyáltalán nincs ínyére, hogy még a távozása is papírmunkával jár.*
-Ami téged illet. *Most Jenarira pillant, szigorú tekintetén érzelemnek nyoma sincs.* -Tégy belátásod szerint, ahogy eddig is. Túl sok nyarat láttál már apád nélkül, változást aligha hoz majd a hiányom. *Arcizmai megkeményednek egy másodpercre, ahogy egyik lábáról a másikra áll.
Egy hosszú pillanatig még így ácsorog, majd hirtelen mozdulattal kitárja az ajtót.*
-Alászolgája.
*Bentről még hallhatják, ahogy az utolsó parancsokat osztja kinn.*
-Engedjék el a gnómot a tömlöcből és küldették a Tanácsházára. A jó ég tudja minek.
*Jenari dacos válaszára nem reagál, helyette a veteránt fürkészi tovább tekintetével.*
-Mágia... *Elhúzza a száját, nem sokra tartja a hókuszpókuszt. Adjon az ég inkább egy tanult kardvívót mellé a csatatéren, semmint egy karját lengető varázstudót.*
-Maradjon csak, ha úgy óhajt, berendezkedhet a hálókörletben. Nem az én döntésem lesz.
*Felegyenesedik, majd hátrakulcsolt kézzel Jenarira pillant. Szórakozottan indul el az asztalok között, tekintetét ráérősen járatva a kettősön.*
-Bredoc Droyn veszi át a parancsnoki széket, ha csak a Tanácsházán ülő udvari bolondok másképp nem határoznak. A Városi Őrség létezik s működik, én ennél többet nem kívánok tenni.
*Megtorpanva bámul ki az ablakon, de csakhamar sarkon fordul.*
-Mágus uram, az én engedélyemmel van itt, míg a parancsnokhelyettes, avagy a parancsnok vissza nem tér küldetéséről.
*Erőteljes mozdulattal rántja le hátáról a köpenyt, de gondosan ügyelve hajtja rá alkarjára, majd helyezi a legközelebbi szék karfájára.*
-Hagytam levelet a kapuőrnél Bredocnak, illetve a Tanácsházát is tájékoztatni illik döntésemről. *Felsóhajt, mint akinek egyáltalán nincs ínyére, hogy még a távozása is papírmunkával jár.*
-Ami téged illet. *Most Jenarira pillant, szigorú tekintetén érzelemnek nyoma sincs.* -Tégy belátásod szerint, ahogy eddig is. Túl sok nyarat láttál már apád nélkül, változást aligha hoz majd a hiányom. *Arcizmai megkeményednek egy másodpercre, ahogy egyik lábáról a másikra áll.
Egy hosszú pillanatig még így ácsorog, majd hirtelen mozdulattal kitárja az ajtót.*
-Alászolgája.
*Bentről még hallhatják, ahogy az utolsó parancsokat osztja kinn.*
-Engedjék el a gnómot a tömlöcből és küldették a Tanácsházára. A jó ég tudja minek.
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-12 22:34:08
Üzenet elküldve: 2020-09-12 22:34:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Nem vette volna a szívére ha Gaerralos esetleg az utcán éjszakázik, vagy a Pegazusban kényszerül takarítói pozícióba, így számára valójában mindegy is, hogy a férfi él e a felkínált lehetőséggel vagy sem. Jenari azt viszont tisztelettel elismeri, hogy Garralos nem végletesen büszke, ami talán alap személyiségjegye vagy csak helyzete hozta ki ezt belőle, mindenestre a lány ezt tiszteletreméltónak tartja benne.
Már éppen szólásra nyitná ajkait, hogy válaszoljon az újabb kérdésre, amikor váratlanul megjelenik édesapja. Tagadhatatlanul kissé megijed, aprót rándul is a teste, végül megkönnyebbül, hogy épen tért haza felmenője abból a rejtélyes küldetésből. Ezt követően az is eszébe jut, hogy neheztel még némileg rá amiatt is, hogy csak őt hagyta se szó, se beszéd itt, miközben a többi bakát vitte magával. Ez az érzés ugyanakkor hamar kifakul és eltűnik, és visszaköltözik belé a nyugalom, mintha éppen a víz tetején lebegve pihenne.
Szükségtelennek érzi, hogy közbeszóljon, mert úgy véli Gaerralos tudja leginkább elmagyarázni ittléte okát. Amaz pedig nem is rest ennek eleget tenni, így Jenari még egy falat kenyeret tesz szájába, hogy mosolyogva elrágcsálja azt.*
- Jenari a nevem még mindig, és nem kölyök.
*Szúrja még oda Denjaarnak, és tovább ücsörög kényelmesen a helyén, láthatóan nem kívánja felállva tisztelettel üdvözölni a Kapitányt, és távozásra sem mutat hajlandóságot.
Érdeklődve fürkészi a szokásosnál is morcosabb vén katona arcát, hogy azelőtt megítélhesse döntését még mielőtt szavak hagynák el száját. Jenarit személy szerint meggyőzte Gaerralos érvelése, és elsőre egészen szimpatizál is vele, de tisztában van vele, hogy az ő szava fabatkát sem ér.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.12 22:34:29
*Nem vette volna a szívére ha Gaerralos esetleg az utcán éjszakázik, vagy a Pegazusban kényszerül takarítói pozícióba, így számára valójában mindegy is, hogy a férfi él e a felkínált lehetőséggel vagy sem. Jenari azt viszont tisztelettel elismeri, hogy Garralos nem végletesen büszke, ami talán alap személyiségjegye vagy csak helyzete hozta ki ezt belőle, mindenestre a lány ezt tiszteletreméltónak tartja benne.
Már éppen szólásra nyitná ajkait, hogy válaszoljon az újabb kérdésre, amikor váratlanul megjelenik édesapja. Tagadhatatlanul kissé megijed, aprót rándul is a teste, végül megkönnyebbül, hogy épen tért haza felmenője abból a rejtélyes küldetésből. Ezt követően az is eszébe jut, hogy neheztel még némileg rá amiatt is, hogy csak őt hagyta se szó, se beszéd itt, miközben a többi bakát vitte magával. Ez az érzés ugyanakkor hamar kifakul és eltűnik, és visszaköltözik belé a nyugalom, mintha éppen a víz tetején lebegve pihenne.
Szükségtelennek érzi, hogy közbeszóljon, mert úgy véli Gaerralos tudja leginkább elmagyarázni ittléte okát. Amaz pedig nem is rest ennek eleget tenni, így Jenari még egy falat kenyeret tesz szájába, hogy mosolyogva elrágcsálja azt.*
- Jenari a nevem még mindig, és nem kölyök.
*Szúrja még oda Denjaarnak, és tovább ücsörög kényelmesen a helyén, láthatóan nem kívánja felállva tisztelettel üdvözölni a Kapitányt, és távozásra sem mutat hajlandóságot.
Érdeklődve fürkészi a szokásosnál is morcosabb vén katona arcát, hogy azelőtt megítélhesse döntését még mielőtt szavak hagynák el száját. Jenarit személy szerint meggyőzte Gaerralos érvelése, és elsőre egészen szimpatizál is vele, de tisztában van vele, hogy az ő szava fabatkát sem ér.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.12 22:34:29
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-11 13:53:09
Üzenet elküldve: 2020-09-11 13:53:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában//
*Csak egy pillanatig lehet látni arckifejezésén, hogy meglepte az újonnan érkező férfi időzítése.*
~Kíváncsi lennék, mióta vár itt~
*Ezt már nem fogja megtudni, és fontosabb dolga is van ennél. Viszonozza a Kapitány pillantását, végigmérve azt. Valami nyilvánvalóan felzaklatta, ami nem javít az esélyein.
Már az első szavaiból több következtetést is levonhat. Nem számított arra, hogy segíteni fog neki az első benyomás, de ennek ellenére a szakáll alól kikandikáló félmosoly hatására csak a több évtizedes gyakorlat miatt nem rándul meg az arca.*
-Denjaar kapitány.
*Mondja válaszul. Tippre a vele szemben álló férfi körülbelül egyidős lehet vele, ám az életben szerencsésebb, így a lépései és a tartása is könnyedebb, és arcát is kevesebb ránc tarkítja. Na meg persze eggyel több karja van.
A katona szigora bár egyrészről kellemes csalódást hoz, tudja, hogy saját céljait nem fogja segíteni. Ezt az embert kell meggyőznie, de nem nagyon bízik az esélyeiben.
A kérdésre azonnal választ ad.*
-Ugyanaz a válasz mindkettőre. Információt és munkát.
~Egy olyan közeget, amiben nem csonkolhat meg büntetlenül egy rakás sötételf zendülő.~
*Ahogy egy rövid időre a magát Jenarinak hívó nőre fókuszál az őrség parancsnoka, gyanúja támad.*
~Kölyök...~
*Ahogy rápillant a mellette ülő nőre, mintha látna pár vonást, ami a Kapitányt idézi. De a világért sem reagálná le a dolgot, így csak egy megalapozott gyanúja van, biztos nem lehet a dolgában.*
-Tisztában vagyok vele, hogy egy félkarú veterán a csatatéren gyenge láncszem lenne.
~Amíg meg nem tanulok bal kézzel harcolni.~
-De ha nem az lenne a legnagyobb problémám, hogy legyen tető a fejem fölött és ne haljak éhen... Mondja, látott már igazi csatamágust akcióban?
~Hacsak nem Pirtianesből jött, valószínűtlen.~
-Bár jómagam nem vagyok mágus, gyorsan tanulok és jelentős a mágiaelméleti tudásom. Hosszútávon az Őrség számára jelentős... és szükséges előnyt jelenthetne egy varázstudó a soraik közt.
*Itt halványan elmosolyodik.*
-Persze ez egy hosszas folyamat, de addig sem lennék teher. Bizonyára az őrség nem csak katonákat alkalmaz, én pedig nem vagyok válogatós.
*Bár a legkevésbé sem csábító az eshetőség, de szükség esetén még akár hivatalnoki szerepet is betöltene.
Látható módon elmondta, amit el akart mondani, és most Denjaar válaszát várja. Acélkék szemei a reakcióit fürkészik, bal kezének ujjai a botján dobolnak. Bár fontos, és mérhetetlenül hasznos lenne számára, ha a Kapitány elfogadná az ajánlatát, elméjének egy része a lehetőségein gondolkozik, ha amaz máshogy ítél.*
*Csak egy pillanatig lehet látni arckifejezésén, hogy meglepte az újonnan érkező férfi időzítése.*
~Kíváncsi lennék, mióta vár itt~
*Ezt már nem fogja megtudni, és fontosabb dolga is van ennél. Viszonozza a Kapitány pillantását, végigmérve azt. Valami nyilvánvalóan felzaklatta, ami nem javít az esélyein.
Már az első szavaiból több következtetést is levonhat. Nem számított arra, hogy segíteni fog neki az első benyomás, de ennek ellenére a szakáll alól kikandikáló félmosoly hatására csak a több évtizedes gyakorlat miatt nem rándul meg az arca.*
-Denjaar kapitány.
*Mondja válaszul. Tippre a vele szemben álló férfi körülbelül egyidős lehet vele, ám az életben szerencsésebb, így a lépései és a tartása is könnyedebb, és arcát is kevesebb ránc tarkítja. Na meg persze eggyel több karja van.
A katona szigora bár egyrészről kellemes csalódást hoz, tudja, hogy saját céljait nem fogja segíteni. Ezt az embert kell meggyőznie, de nem nagyon bízik az esélyeiben.
A kérdésre azonnal választ ad.*
-Ugyanaz a válasz mindkettőre. Információt és munkát.
~Egy olyan közeget, amiben nem csonkolhat meg büntetlenül egy rakás sötételf zendülő.~
*Ahogy egy rövid időre a magát Jenarinak hívó nőre fókuszál az őrség parancsnoka, gyanúja támad.*
~Kölyök...~
*Ahogy rápillant a mellette ülő nőre, mintha látna pár vonást, ami a Kapitányt idézi. De a világért sem reagálná le a dolgot, így csak egy megalapozott gyanúja van, biztos nem lehet a dolgában.*
-Tisztában vagyok vele, hogy egy félkarú veterán a csatatéren gyenge láncszem lenne.
~Amíg meg nem tanulok bal kézzel harcolni.~
-De ha nem az lenne a legnagyobb problémám, hogy legyen tető a fejem fölött és ne haljak éhen... Mondja, látott már igazi csatamágust akcióban?
~Hacsak nem Pirtianesből jött, valószínűtlen.~
-Bár jómagam nem vagyok mágus, gyorsan tanulok és jelentős a mágiaelméleti tudásom. Hosszútávon az Őrség számára jelentős... és szükséges előnyt jelenthetne egy varázstudó a soraik közt.
*Itt halványan elmosolyodik.*
-Persze ez egy hosszas folyamat, de addig sem lennék teher. Bizonyára az őrség nem csak katonákat alkalmaz, én pedig nem vagyok válogatós.
*Bár a legkevésbé sem csábító az eshetőség, de szükség esetén még akár hivatalnoki szerepet is betöltene.
Látható módon elmondta, amit el akart mondani, és most Denjaar válaszát várja. Acélkék szemei a reakcióit fürkészik, bal kezének ujjai a botján dobolnak. Bár fontos, és mérhetetlenül hasznos lenne számára, ha a Kapitány elfogadná az ajánlatát, elméjének egy része a lehetőségein gondolkozik, ha amaz máshogy ítél.*
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-10 19:31:46
Üzenet elküldve: 2020-09-10 19:31:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
-Itt, s nem is kell várnia.
*Toppan be az ajtón, egy hosszú pillanatig a számára idegen férfire meredve. Nincs jókedvében, s ez talán az ábrázatáról is leolvasható, már amennyire. Az amúgy is szigorú tekintet most szinte villámokat szór. A Tanácsházán hallottak bizony alaposan feldühítették.*
-Egy kiszolgált katona. *Végigméri a férfit, szakálla alatt pedig halovány félmosolyt igyekszik bujtatni. Az idegent jól láthatóan lehagyta a kor, s hiába próbálja régmúlt önmagát idézni, a patkó bizony aligha segít a lesántult lovon. Dér fogta tisztek, vén zsoldosok bizony gyakorta igyekeznek visszatérni pályájukhoz, ám sokszor csupán csak koloncok, s hamarabb találják meg harctéren a halált, mint számításuk.*
-Mi dolga a városban, s végképp mi dolga a kaszárnyában?
*Az asztalhoz lép, egy kupát felemelve pedig vizet tölt magának. Egy lendülettel kiissza a pohár tartalmát, s utóbbi hamar koppan is az asztalon. Egy szék karfájába támaszkodva szegezi tekintetét a férfinak, egy világért sem ülne le.*
-Ne menj sehova, kölyök. Beszélnünk kell.
*Villan szeme Jenarira, mielőtt az esetleg bárhová is tovalibbenne. Nem fürkészi azonban túl sokáig a lányt, előbb az idegen lovagformával van dolga, bármi is hozta ide a férfit.*
-Itt, s nem is kell várnia.
*Toppan be az ajtón, egy hosszú pillanatig a számára idegen férfire meredve. Nincs jókedvében, s ez talán az ábrázatáról is leolvasható, már amennyire. Az amúgy is szigorú tekintet most szinte villámokat szór. A Tanácsházán hallottak bizony alaposan feldühítették.*
-Egy kiszolgált katona. *Végigméri a férfit, szakálla alatt pedig halovány félmosolyt igyekszik bujtatni. Az idegent jól láthatóan lehagyta a kor, s hiába próbálja régmúlt önmagát idézni, a patkó bizony aligha segít a lesántult lovon. Dér fogta tisztek, vén zsoldosok bizony gyakorta igyekeznek visszatérni pályájukhoz, ám sokszor csupán csak koloncok, s hamarabb találják meg harctéren a halált, mint számításuk.*
-Mi dolga a városban, s végképp mi dolga a kaszárnyában?
*Az asztalhoz lép, egy kupát felemelve pedig vizet tölt magának. Egy lendülettel kiissza a pohár tartalmát, s utóbbi hamar koppan is az asztalon. Egy szék karfájába támaszkodva szegezi tekintetét a férfinak, egy világért sem ülne le.*
-Ne menj sehova, kölyök. Beszélnünk kell.
*Villan szeme Jenarira, mielőtt az esetleg bárhová is tovalibbenne. Nem fürkészi azonban túl sokáig a lányt, előbb az idegen lovagformával van dolga, bármi is hozta ide a férfit.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-09 15:11:13
Üzenet elküldve: 2020-09-09 15:11:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában//
*Jóízűen eszik, és bár nem dobja ki a mértéktartást az ablakon, kihasználja, hogy rendesen ehet. Tele hassal, úgy, hogy a torka sem száraz, sokkal tisztábban lehet gondolkozni. Mikor aztán visszatérnek a témára, megvan a hatása a beszédének.
Jenari, bár szavaival csak óvatos érdeklődést fejez ki eleinte, látható módon felfogja, hogy milyen lehetőségek lapulnak a mágiában.
A másik válaszára bólint. Levegőt vesz, majdnem mond valamit, ám végül nem szólal meg.*
~Főleg, hogy valószínűleg még ahhoz sem elég ez az őrség, hogy biztonságosan tartsa a karavánutakat, vagy kiirtson egy bűnszervezetet a városban.~
*Bár amikor a Meredélynél járt, a gyerekkori otthona helyén levő szakadék tette rá a legnagyobb benyomást, nem kerülték el a figyelmét a híd adószedői, vagy a Sárváros sem.*
~És egy forradalom, vagy még egy Holtak Háborúja eltörölné Artheniort a térképről.~
*Ahogy aztán áttérnek az arany kérdésére, Gaerralos a meglepetés legapróbb jelét sem mutatja. Hiszen tudja ő, hogy ne tudná, hogy nem csak rajta múlik a dolog, és másoktól aligha fog anyagi segítséget kapni.
Tudja azt is, hogy az Őrség számára nem sok segítséget nyújthatna. Így Jenari az arcáról nem olvashat le sem sértődöttséget, sem meglepetést, csak beletörődést. Nem számított itt se többre, se kevesebbre. Érdemi segítséghez nem jutott, és megerősítették benne a tudást, hogy nehéz, szinte lehetetlen lesz a dolga. Így már fordul is, hogy induljon, az utolsó kérdését úgy teszi fel, hogy féloldalasan áll.
A válaszra viszont komolyan elgondolkozik. Bár nem látja sok esélyét, hogy bármi előnye is származhat abból, hogy beszél a Kapitánnyal, a méltósága nehezen engedné, hogy asztal- és edénytörölgetésből tengődjön.*
~Legyen.~
*Visszafordul Jenari felé, és válaszol.*
-Valójában nincs vesztenivalóm.
~És a városban való tanácstalan tévelygés bizonyára megvár.~
-Beszélek a Kapitánnyal, ha talál rám időt. Hol lenne érdemes várnom rá?
*Jóízűen eszik, és bár nem dobja ki a mértéktartást az ablakon, kihasználja, hogy rendesen ehet. Tele hassal, úgy, hogy a torka sem száraz, sokkal tisztábban lehet gondolkozni. Mikor aztán visszatérnek a témára, megvan a hatása a beszédének.
Jenari, bár szavaival csak óvatos érdeklődést fejez ki eleinte, látható módon felfogja, hogy milyen lehetőségek lapulnak a mágiában.
A másik válaszára bólint. Levegőt vesz, majdnem mond valamit, ám végül nem szólal meg.*
~Főleg, hogy valószínűleg még ahhoz sem elég ez az őrség, hogy biztonságosan tartsa a karavánutakat, vagy kiirtson egy bűnszervezetet a városban.~
*Bár amikor a Meredélynél járt, a gyerekkori otthona helyén levő szakadék tette rá a legnagyobb benyomást, nem kerülték el a figyelmét a híd adószedői, vagy a Sárváros sem.*
~És egy forradalom, vagy még egy Holtak Háborúja eltörölné Artheniort a térképről.~
*Ahogy aztán áttérnek az arany kérdésére, Gaerralos a meglepetés legapróbb jelét sem mutatja. Hiszen tudja ő, hogy ne tudná, hogy nem csak rajta múlik a dolog, és másoktól aligha fog anyagi segítséget kapni.
Tudja azt is, hogy az Őrség számára nem sok segítséget nyújthatna. Így Jenari az arcáról nem olvashat le sem sértődöttséget, sem meglepetést, csak beletörődést. Nem számított itt se többre, se kevesebbre. Érdemi segítséghez nem jutott, és megerősítették benne a tudást, hogy nehéz, szinte lehetetlen lesz a dolga. Így már fordul is, hogy induljon, az utolsó kérdését úgy teszi fel, hogy féloldalasan áll.
A válaszra viszont komolyan elgondolkozik. Bár nem látja sok esélyét, hogy bármi előnye is származhat abból, hogy beszél a Kapitánnyal, a méltósága nehezen engedné, hogy asztal- és edénytörölgetésből tengődjön.*
~Legyen.~
*Visszafordul Jenari felé, és válaszol.*
-Valójában nincs vesztenivalóm.
~És a városban való tanácstalan tévelygés bizonyára megvár.~
-Beszélek a Kapitánnyal, ha talál rám időt. Hol lenne érdemes várnom rá?
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-09 00:42:27
Üzenet elküldve: 2020-09-09 00:42:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Nehéz lett volna megállapítania, hogy az érdeklődő vendégnek milyen sorsa volt a legutóbbi időszakban, így csak véletlenül hibázott rá az étel szükségességére is. Ennek ellenére örül, hogy Gaerralos szívesen fogadja azt, és amikor a férfi eszik, akkor ő maga is rágcsálással tölti el idejét. Nem csak azért mert éhes, hanem mert az Őrségben sosem lehet tudni mi lesz a következő váratlan kérés, és ki tudja mikor ehetne legközelebb rendesen. Bár friss tag, de a felkészültséget komolyan veszi, és nem akar egy nyugodt percet sem feleslegesen elvesztegetni.*
- Mmm, megnyerő.
*Hümenti, és szemei felragyognak a lehetőséget megszimatolva. Szinte Jenarinak is megjön a kedve a csatamágusok sorába állni, de sosem volt jellemző rá az a fajta tudományos türelem, ami az ilyen „könyvmolyokat” jellemzi. Persze nem zárkózik el attól, hogy egyszer ez is megváltozik.*
- Ha ez valóban így van, akkor tagadhatatlanul elkélne sorainkba egy csatamágus.
~ Denjaar is biztosan így gondolná. ~
- Volt egy ilyen sejtésem.
*Húzza el az orrát a mocskos anyagiak részére térve. Persze az Őrség fenntartásának ez is a része, és hirtelen eltölti a jó kedély ahogy arra gondol édesapja a papírosok fölött görnyedve végzi a számításokat a kiadásokat illetően.*
- Én csak attól tartok, hogy egy ilyen költséges oktatásra nem szánnának több összeget, mint ami a többi őr számára biztosított kvártély. Ami persze érthető és jogos, hogy ne kapjon az egyik többet mint a másik rangbéli. A másik probléma, hogy addig is valamilyen szerepet be kellene tölteni az Őrség életében, és...ne vegye kérem zokon, de kétséges, hogy milyen szerepkörökben tudna részt venni.
*Mivel beszélgetőpartnere magához veszi a szót, ezért Jenari ismételten visszatér az étkezéshez, és időnként azon is töpreng, hogy milyen finom volt az az itóka a Kalmárban.*
- Sajnos nem tudok segíteni ebben.
*Ingatja meg végül fejét lemondóan, és lenyel az utolsó megrágott falatot is.*
- Nincs mit.
*Biccent a férfinek, aki nehézkesen, de feláll, Jenari viszont egyelőre nem követi ebben, és tovább pihenget a helyén.*
- Nos, ha akad némi ideje és türelme, talán megvárhatja ls beszélhet a Kapitánnyal, Denjaar Krultosszal. Ő akár adhat konkrét információt a felvétel menetéről ebben a speciális esetben, és talán munkával is szolgálhat. Ellenkező esetben tudom javasolni a közeli fogadót a negyedben. Biztos mindig szükség van mosogatóra vagy bármi egyébre.
*Kicsit kínosan érzi magát a másik elkeseredettségét érezve, ami valamelyest érzékelhető is rajta, és groteszk egyveleget alkot az arcán húzódó mosollyal.*
*Nehéz lett volna megállapítania, hogy az érdeklődő vendégnek milyen sorsa volt a legutóbbi időszakban, így csak véletlenül hibázott rá az étel szükségességére is. Ennek ellenére örül, hogy Gaerralos szívesen fogadja azt, és amikor a férfi eszik, akkor ő maga is rágcsálással tölti el idejét. Nem csak azért mert éhes, hanem mert az Őrségben sosem lehet tudni mi lesz a következő váratlan kérés, és ki tudja mikor ehetne legközelebb rendesen. Bár friss tag, de a felkészültséget komolyan veszi, és nem akar egy nyugodt percet sem feleslegesen elvesztegetni.*
- Mmm, megnyerő.
*Hümenti, és szemei felragyognak a lehetőséget megszimatolva. Szinte Jenarinak is megjön a kedve a csatamágusok sorába állni, de sosem volt jellemző rá az a fajta tudományos türelem, ami az ilyen „könyvmolyokat” jellemzi. Persze nem zárkózik el attól, hogy egyszer ez is megváltozik.*
- Ha ez valóban így van, akkor tagadhatatlanul elkélne sorainkba egy csatamágus.
~ Denjaar is biztosan így gondolná. ~
- Volt egy ilyen sejtésem.
*Húzza el az orrát a mocskos anyagiak részére térve. Persze az Őrség fenntartásának ez is a része, és hirtelen eltölti a jó kedély ahogy arra gondol édesapja a papírosok fölött görnyedve végzi a számításokat a kiadásokat illetően.*
- Én csak attól tartok, hogy egy ilyen költséges oktatásra nem szánnának több összeget, mint ami a többi őr számára biztosított kvártély. Ami persze érthető és jogos, hogy ne kapjon az egyik többet mint a másik rangbéli. A másik probléma, hogy addig is valamilyen szerepet be kellene tölteni az Őrség életében, és...ne vegye kérem zokon, de kétséges, hogy milyen szerepkörökben tudna részt venni.
*Mivel beszélgetőpartnere magához veszi a szót, ezért Jenari ismételten visszatér az étkezéshez, és időnként azon is töpreng, hogy milyen finom volt az az itóka a Kalmárban.*
- Sajnos nem tudok segíteni ebben.
*Ingatja meg végül fejét lemondóan, és lenyel az utolsó megrágott falatot is.*
- Nincs mit.
*Biccent a férfinek, aki nehézkesen, de feláll, Jenari viszont egyelőre nem követi ebben, és tovább pihenget a helyén.*
- Nos, ha akad némi ideje és türelme, talán megvárhatja ls beszélhet a Kapitánnyal, Denjaar Krultosszal. Ő akár adhat konkrét információt a felvétel menetéről ebben a speciális esetben, és talán munkával is szolgálhat. Ellenkező esetben tudom javasolni a közeli fogadót a negyedben. Biztos mindig szükség van mosogatóra vagy bármi egyébre.
*Kicsit kínosan érzi magát a másik elkeseredettségét érezve, ami valamelyest érzékelhető is rajta, és groteszk egyveleget alkot az arcán húzódó mosollyal.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-02 19:44:45
Üzenet elküldve: 2020-09-02 19:44:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában//
*Bár nem tudja, hogy az őr általában milyen gyorsan sétál, a mostani sebességet tudja tartani, és ezért hálás. Ahogy amaz megjegyzést tesz, felsóhajt.*
-Igen, nem is számítottam rá. De rákérdezni sosem árt.
~Szép is lenne, ha ennyire megkönnyítené a dolgomat a sors.~
*Türelmesen kivárja, ahogy Jenari a kamrában ügyködik, majd látván, hogy étellel teli tálcával tér vissza amaz, halkan megkordul a gyomra, csak ő veszi észre.*
~Az utóbbi pár héthez viszonyítva kész lakoma.~
*Ahogy végre leül, maga elé vesz valamennyi élelmet és egy pohár vizet, és csak pár falat után válaszol a kérdésre, amit közben a másik feltesz.*
-Régóta érdekel a mágia. Egy mágus sokkal többre képes, mint legtöbbek. A napmágia mesterei egy fegyveres osztagra ráolvaszthatják a páncélt, vagy elvakíthatnak egy csapat íjászt. Egy tapasztalt földmágus földrengést idézhet lába egy dobbantásával, a földre kényszeríthet többeket is, vagy felrobbanthat egy sziklát.
De a legtöbb varázsló nem használja a hatalmát semmi jelentős dologra. Dohos tekercsek fölé görnyedve tanulnak, távol maradnak bármi lehetőségtől, hogy a világ is hasznát lássa annak, amit csinálnak. Egy csatamágus viszont hűséges valamihez, és aktívan használja a rendelkezésére álló eszközöket. Több, mint egy katona, és több, mint egy tudós.
*Mindezt viszonylag tárgyilagosan mondja el, ám hallani lehet a hangjában a szenvedély árnyékát.
A másiknak látható módon nincs behatóbb ismerete a mágia terén, ám ettől függetlenül segítőkész. Azért meg már tényleg nem hibáztathatja, hogy segítőkészségnél többre van szüksége.
Épp előhozakodna a problémás résszel, amikor Jenari megteszi ezt helyette.*
-És drága. Persze nincsenek illúzióim. Artheniorban aligha találnék valakit, aki jelentős összegeket fektetne egy ilyen ígéretbe.
*Ahogy a másik megosztja vele tudását -illetve inkább annak hiányát-, felsóhajt, majd újabb pár falat kenyeret eszik, amíg megfogalmazza a következő kérdését.*
-Gondolom azt sem tudja, hogy kitől lenne érdemes megkérdeznem... Na nem mintha sokat tudnék kezdeni a tudással. Ilyen állapotban az is csoda, ha ételre eleget össze tudok kuporgatni.
*Az utolsó mondatot csak magának mondja, és ha a másik nem hallgatja figyelmesen, akkor könnyen lehet, hogy csak annyit állapíthat meg, hogy Gaerralos valamit mormog. Ám gondterhelt arckifejezéséből még így is sokat leszűrhet.
Magához veszi a botot, és kis nehézséggel feláll a székből.*
-Köszönöm az információt és a vendégszeretetet.
*Biccent a tálca felé. Megevett mindent, amit maga elé vett, így az asztal felé eső felén csak egy üres pohár marad.*
-Találnom kéne valami munkát, ami ha mágiatanulásra nem is elég, de életben tart.
És amit egy félkarú sánta veterán is elvégezhet.
*Ugyanúgy mormogásból áll a mondat második fele mint az előbb.*
-Esetleg van ötlete, hogy hol kéne keresnem?
*Nem reményteli a hangja, érezhető, hogy nem igazán számít olyan válaszra, ami segítene rajta.*
*Bár nem tudja, hogy az őr általában milyen gyorsan sétál, a mostani sebességet tudja tartani, és ezért hálás. Ahogy amaz megjegyzést tesz, felsóhajt.*
-Igen, nem is számítottam rá. De rákérdezni sosem árt.
~Szép is lenne, ha ennyire megkönnyítené a dolgomat a sors.~
*Türelmesen kivárja, ahogy Jenari a kamrában ügyködik, majd látván, hogy étellel teli tálcával tér vissza amaz, halkan megkordul a gyomra, csak ő veszi észre.*
~Az utóbbi pár héthez viszonyítva kész lakoma.~
*Ahogy végre leül, maga elé vesz valamennyi élelmet és egy pohár vizet, és csak pár falat után válaszol a kérdésre, amit közben a másik feltesz.*
-Régóta érdekel a mágia. Egy mágus sokkal többre képes, mint legtöbbek. A napmágia mesterei egy fegyveres osztagra ráolvaszthatják a páncélt, vagy elvakíthatnak egy csapat íjászt. Egy tapasztalt földmágus földrengést idézhet lába egy dobbantásával, a földre kényszeríthet többeket is, vagy felrobbanthat egy sziklát.
De a legtöbb varázsló nem használja a hatalmát semmi jelentős dologra. Dohos tekercsek fölé görnyedve tanulnak, távol maradnak bármi lehetőségtől, hogy a világ is hasznát lássa annak, amit csinálnak. Egy csatamágus viszont hűséges valamihez, és aktívan használja a rendelkezésére álló eszközöket. Több, mint egy katona, és több, mint egy tudós.
*Mindezt viszonylag tárgyilagosan mondja el, ám hallani lehet a hangjában a szenvedély árnyékát.
A másiknak látható módon nincs behatóbb ismerete a mágia terén, ám ettől függetlenül segítőkész. Azért meg már tényleg nem hibáztathatja, hogy segítőkészségnél többre van szüksége.
Épp előhozakodna a problémás résszel, amikor Jenari megteszi ezt helyette.*
-És drága. Persze nincsenek illúzióim. Artheniorban aligha találnék valakit, aki jelentős összegeket fektetne egy ilyen ígéretbe.
*Ahogy a másik megosztja vele tudását -illetve inkább annak hiányát-, felsóhajt, majd újabb pár falat kenyeret eszik, amíg megfogalmazza a következő kérdését.*
-Gondolom azt sem tudja, hogy kitől lenne érdemes megkérdeznem... Na nem mintha sokat tudnék kezdeni a tudással. Ilyen állapotban az is csoda, ha ételre eleget össze tudok kuporgatni.
*Az utolsó mondatot csak magának mondja, és ha a másik nem hallgatja figyelmesen, akkor könnyen lehet, hogy csak annyit állapíthat meg, hogy Gaerralos valamit mormog. Ám gondterhelt arckifejezéséből még így is sokat leszűrhet.
Magához veszi a botot, és kis nehézséggel feláll a székből.*
-Köszönöm az információt és a vendégszeretetet.
*Biccent a tálca felé. Megevett mindent, amit maga elé vett, így az asztal felé eső felén csak egy üres pohár marad.*
-Találnom kéne valami munkát, ami ha mágiatanulásra nem is elég, de életben tart.
És amit egy félkarú sánta veterán is elvégezhet.
*Ugyanúgy mormogásból áll a mondat második fele mint az előbb.*
-Esetleg van ötlete, hogy hol kéne keresnem?
*Nem reményteli a hangja, érezhető, hogy nem igazán számít olyan válaszra, ami segítene rajta.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-02 01:01:35
Üzenet elküldve: 2020-09-02 01:01:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapuban//
*Jenari több okból sem bízta másra lovát, elsősorban azért, mert nem kifejezetten nyugodt ha szeretett hátasát más kezeibe kell adnia, másfelől nem akar senkit sem ugráltatni, amikor jó formán azt sem tudja, hogy kiket lehet. Szerencsére az idegen nem tesz erre megjegyzést, és látszólag türelmesen kivárja míg a legszükségesebb lépéseket megteszi, majd ezeket követően indulnak meg csak a konyha irányába.
Mivel Jenari elől halad, és nem mustrálja a vendéget, ezért esélye sem adódik arra, hogy annak fájdalmára figyelmes legyen. Egyedül talán a haladási sebességét igyekszik valamelyest visszafogni, hiszen állandó törtető rohanása nem biztos, hogy Gaerralos számára is ideális lenne.*
- Ahogy mondtam, sajnos ezt nem tartom valószínűnek.
*Mondja már a konyhába érv, ahol rögvest pohárért és friss vízért nyúl, majd a kamra tartalmát is megvizsgálja. Elég szűkös sajnos a választék, de akad némi kenyér, sajt és talán zsír is, amiket mind egy nagyobb méretű fatálra helyez és az asztal közepére teszi azt is.*
- Szabad megkérdeznem, hogy mi vonzza a mágiában? Feltételezem akad némi ismerete a témában, sajnos az enyém elég hiányos, szóval megkérdezném, hogy mit is foglal magába egy Csatamágus?
*Helyet foglal, és magában megjegyzi, hogy milyen különös, hogy Gaerralos ezt nem tette meg eddig, de betudja annyinak, hogy biztosan kissé feszeng az ismeretlen közegben. Részben ennek enyhítése végett magához is vesz némi kenyeret és hideg élelmet, hogy felkönyökölve és előrehajolva rágcsálja, miközben feszült érdeklődéssel hallgatja a másikat. Makacs természete ellenére nyitott a világ újdonságaira, és mivel valóban nem volt még köze mágiához, főleg hadviselésben, ezért örömmel fogadja ha valaki tud neki erről mesélni.
Az első kérdésre csupán biccent. Sajnálatot érez Gaerralosszal szemben, akinek láthatóan a hétköznapi feladatok is kihívást jelentenek.*
- Izgalmasan hangzik.
*Lenyeli a megrágott falatot, és ennek hála újra kirajzolódik korábbi mosolya.*
- Én sok lehetőséget látnék ebben, de feltételezem ez egy hosszú és fáradtságos folyamat.
*Egy újabb falatot tör magának, és örömtelien rágja tovább az ételt, amire már annyira vágyott a teste.*
- Remek kérdés. Sajnos jómagam is új vagyok Artheniorban, hiszen Wegtorenből érkeztem. A mágiatanulásra alkalmas helyekről pedig nincs ismeretem.
*Vonja meg vállait hanyagul, és ezúttal kényelmesen hátradől székében. Meglehetősen haszontalannak érzi magát úgy, hogy alig ismeri Artheniort és környékét, és hatalom sincs a kezében mint édesapjának, ez a tehetetlenség pedig apránként kezdi növelni frusztráltságának mértékét.*
*Jenari több okból sem bízta másra lovát, elsősorban azért, mert nem kifejezetten nyugodt ha szeretett hátasát más kezeibe kell adnia, másfelől nem akar senkit sem ugráltatni, amikor jó formán azt sem tudja, hogy kiket lehet. Szerencsére az idegen nem tesz erre megjegyzést, és látszólag türelmesen kivárja míg a legszükségesebb lépéseket megteszi, majd ezeket követően indulnak meg csak a konyha irányába.
Mivel Jenari elől halad, és nem mustrálja a vendéget, ezért esélye sem adódik arra, hogy annak fájdalmára figyelmes legyen. Egyedül talán a haladási sebességét igyekszik valamelyest visszafogni, hiszen állandó törtető rohanása nem biztos, hogy Gaerralos számára is ideális lenne.*
- Ahogy mondtam, sajnos ezt nem tartom valószínűnek.
*Mondja már a konyhába érv, ahol rögvest pohárért és friss vízért nyúl, majd a kamra tartalmát is megvizsgálja. Elég szűkös sajnos a választék, de akad némi kenyér, sajt és talán zsír is, amiket mind egy nagyobb méretű fatálra helyez és az asztal közepére teszi azt is.*
- Szabad megkérdeznem, hogy mi vonzza a mágiában? Feltételezem akad némi ismerete a témában, sajnos az enyém elég hiányos, szóval megkérdezném, hogy mit is foglal magába egy Csatamágus?
*Helyet foglal, és magában megjegyzi, hogy milyen különös, hogy Gaerralos ezt nem tette meg eddig, de betudja annyinak, hogy biztosan kissé feszeng az ismeretlen közegben. Részben ennek enyhítése végett magához is vesz némi kenyeret és hideg élelmet, hogy felkönyökölve és előrehajolva rágcsálja, miközben feszült érdeklődéssel hallgatja a másikat. Makacs természete ellenére nyitott a világ újdonságaira, és mivel valóban nem volt még köze mágiához, főleg hadviselésben, ezért örömmel fogadja ha valaki tud neki erről mesélni.
Az első kérdésre csupán biccent. Sajnálatot érez Gaerralosszal szemben, akinek láthatóan a hétköznapi feladatok is kihívást jelentenek.*
- Izgalmasan hangzik.
*Lenyeli a megrágott falatot, és ennek hála újra kirajzolódik korábbi mosolya.*
- Én sok lehetőséget látnék ebben, de feltételezem ez egy hosszú és fáradtságos folyamat.
*Egy újabb falatot tör magának, és örömtelien rágja tovább az ételt, amire már annyira vágyott a teste.*
- Remek kérdés. Sajnos jómagam is új vagyok Artheniorban, hiszen Wegtorenből érkeztem. A mágiatanulásra alkalmas helyekről pedig nincs ismeretem.
*Vonja meg vállait hanyagul, és ezúttal kényelmesen hátradől székében. Meglehetősen haszontalannak érzi magát úgy, hogy alig ismeri Artheniort és környékét, és hatalom sincs a kezében mint édesapjának, ez a tehetetlenség pedig apránként kezdi növelni frusztráltságának mértékét.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-08-28 09:49:50
Üzenet elküldve: 2020-08-28 09:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kapuban//
*Ahogy amaz lereagálja, hogy nem történt Gaerralossal semmi bűncselekmény, a férfi mintha egy árnyalatnyi szarkazmust vélne kihallani a hangjából. Bár lehet,hogy csak azért érzi így, mert maga is tudja, hogy mennyire fárasztó lehet minden polgár apró-cseprő bajaival foglalkozni. Ilyenkor tényleg van, hogy azt kívánja az őr, bárcsak lenne valami, ami felrázná picit a mindennapok unalmas menetét.*
~Vagy csak fáradt vagy, és belelátsz dolgokat.~
*Úgy tűnik, a nő kezd egy hivatalosabb hangnemet felvenni, ám a mondanivalójának köszönhetően nem tud ennek igazán örülni.
Az ezt követő kérdés viszont csak egy másodpercre megkönnyebbült mosolyt csal az arcára. Hideg pillantása mintha egy pillanatig hálát sugározna.*
-Igen, abban biztos vagyok.
*Mondja, ahogy visszaveszi botját a faltól majd követi a nőt. Picit meglepődik, mikor az nem az épületbe megy, ám mikor látja, ahogy amaz leszerszámozza a lovát, már jobban érti a dolgot. Türelmesen kivárja, amíg végül a konyha felé veszik az irányt.
Azt is könnyen elrejti, hogy mindig, amikor ránehezedik a bal lábára, éles fájdalom nyilall a térdébe, azzal nyugtatva magát, hogy nemsokára megállhat, és reményei szerint még le is ülhet.*
-Mert ha lenne már erre kialakított intézmény, az megkönnyítené a dolgomat.
*Ha közben odaérnek a konyhába, megvárja, amíg a magát Jenarinak hívő őr leüljön, mielőtt ő is hasonlóan tesz. Ez már ösztönös számára, észre sem veszi, hogy így tesz, a Pirtianesi matriarchális társadalom hatására idegződött be ez a viselkedés.
Ám ha/mikor leül, abban az egy mozdulatban látszik, hogy mekkora szüksége is volt egy pihenőre. Konkrétan beleroskad a székbe páncélja teljes súlyával, amitől fájdalmasan felnyög a bútordarab, ám szerencsére bírja a gyűrődést.
Ha leült, és talán ivott is egy kortyot, folytatja.*
-Azt gondolom könnyű látni, hogy nem vagyok harcképes állapotban.
*Magyarázatként felemeli jobb karja csonkját, majd a mellé támasztott bot felé tekint.*
-De tudom, hogy fegyverforgató kéz nélkül is lehet harcolni. Láttam már, mire képes egy csatamágus, ha egy kompetens parancsnok irányítja. Tudok egy-két dolgot a mágiaelméletről, és lassan három évtizednyi harci tapasztalatom van.
*Ezen a ponton elgondolkozik, hogy biztos a jó emberhez beszél-e. Tudja, hogy egy egyszerű kapuőr teljesen alap információk szolgáltatásán túl aligha tudna segíteni a helyzetén. Így elkezd azon tűnődni, hogy lehet, hogy itt csak az idejét vesztegeti, és inkább az őrkapitányt kéne felkeresnie.
Viszont azt is tudja, hogy ha nem tud semmit felmutatni, akkor aligha győzhet meg bárkit, hogy adjon neki egy esélyt. Így témát vált.*
-Itt Arthenior környékén hol lehet mágiát tanulni? Igazi mágiát, nem szakrálisat.
~Alap szinten magamtól is meg tudok tanulni varázsolni, csak tudjam, hol.~
*Ahogy amaz lereagálja, hogy nem történt Gaerralossal semmi bűncselekmény, a férfi mintha egy árnyalatnyi szarkazmust vélne kihallani a hangjából. Bár lehet,hogy csak azért érzi így, mert maga is tudja, hogy mennyire fárasztó lehet minden polgár apró-cseprő bajaival foglalkozni. Ilyenkor tényleg van, hogy azt kívánja az őr, bárcsak lenne valami, ami felrázná picit a mindennapok unalmas menetét.*
~Vagy csak fáradt vagy, és belelátsz dolgokat.~
*Úgy tűnik, a nő kezd egy hivatalosabb hangnemet felvenni, ám a mondanivalójának köszönhetően nem tud ennek igazán örülni.
Az ezt követő kérdés viszont csak egy másodpercre megkönnyebbült mosolyt csal az arcára. Hideg pillantása mintha egy pillanatig hálát sugározna.*
-Igen, abban biztos vagyok.
*Mondja, ahogy visszaveszi botját a faltól majd követi a nőt. Picit meglepődik, mikor az nem az épületbe megy, ám mikor látja, ahogy amaz leszerszámozza a lovát, már jobban érti a dolgot. Türelmesen kivárja, amíg végül a konyha felé veszik az irányt.
Azt is könnyen elrejti, hogy mindig, amikor ránehezedik a bal lábára, éles fájdalom nyilall a térdébe, azzal nyugtatva magát, hogy nemsokára megállhat, és reményei szerint még le is ülhet.*
-Mert ha lenne már erre kialakított intézmény, az megkönnyítené a dolgomat.
*Ha közben odaérnek a konyhába, megvárja, amíg a magát Jenarinak hívő őr leüljön, mielőtt ő is hasonlóan tesz. Ez már ösztönös számára, észre sem veszi, hogy így tesz, a Pirtianesi matriarchális társadalom hatására idegződött be ez a viselkedés.
Ám ha/mikor leül, abban az egy mozdulatban látszik, hogy mekkora szüksége is volt egy pihenőre. Konkrétan beleroskad a székbe páncélja teljes súlyával, amitől fájdalmasan felnyög a bútordarab, ám szerencsére bírja a gyűrődést.
Ha leült, és talán ivott is egy kortyot, folytatja.*
-Azt gondolom könnyű látni, hogy nem vagyok harcképes állapotban.
*Magyarázatként felemeli jobb karja csonkját, majd a mellé támasztott bot felé tekint.*
-De tudom, hogy fegyverforgató kéz nélkül is lehet harcolni. Láttam már, mire képes egy csatamágus, ha egy kompetens parancsnok irányítja. Tudok egy-két dolgot a mágiaelméletről, és lassan három évtizednyi harci tapasztalatom van.
*Ezen a ponton elgondolkozik, hogy biztos a jó emberhez beszél-e. Tudja, hogy egy egyszerű kapuőr teljesen alap információk szolgáltatásán túl aligha tudna segíteni a helyzetén. Így elkezd azon tűnődni, hogy lehet, hogy itt csak az idejét vesztegeti, és inkább az őrkapitányt kéne felkeresnie.
Viszont azt is tudja, hogy ha nem tud semmit felmutatni, akkor aligha győzhet meg bárkit, hogy adjon neki egy esélyt. Így témát vált.*
-Itt Arthenior környékén hol lehet mágiát tanulni? Igazi mágiát, nem szakrálisat.
~Alap szinten magamtól is meg tudok tanulni varázsolni, csak tudjam, hol.~
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-08-27 23:32:47
Üzenet elküldve: 2020-08-27 23:32:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapuban//
*Gaerralos sokkal alaposabb munkát végez a felmérésében, mint ahogy ezt Jenari teszi, akinek fürgén mérik fel hideg kékjei az idegent, és meglehetősen felületesen. Különösen igaz ez amiatt, mert Jenari valóban kissé szórakozott hangulatban van az Ördögvigyornak hála, így valamelyest félvállról veszi a különösen idegent, aki csupán információt akar. Jenari csak még azt nem tudja, hogy pontosan miről.*
- Értem. Ez örömteli hír.
*Jegyzi meg közömbösen, és meglepően türelmesen, hiszen jóval kevésbé frusztrált, mint általában, és ezen állapot szokta őt többnyire türelmetlen törtetésre késztetni.*
- Ebben lehet némileg hiányosak az ismereteim, de jómagam egyről sem tudok.
*A kérdés viszont többet mond el az idegenről, mint az esetleg gondolná. Jenari persze nem feltételezi rögtön, hogy a férfi az szeretne lenni, vagy az lenne, de a számtalan lehetséges opció közül ez is felmerül benne.*
- Esetleg nem fárad beljebb? Talán kellemesebb ezt bent megbeszélni egy pohár víz mellett.
*Kivételesen nem kell próbálkoznia a mosolygással, aminek kitartó jelenléte nem feltétlen bizalomgerjesztő egy idegen számára, de talán hangjából kiérezhető az igyekezet a kedvességre, akkor is ha ez nem igazán az erőssége. Amennyiben Gaerralos elfogadja a szoba hűsítő jelenlétét, akkor Jenari el is indul, de először az istálló felé, hogy leszerszámozza gyorsan és céltudatosan lovát, majd egy bokszba vezesse. Nyilván a hátas leápolását valamelyest későbbre halasztja, hogy n várakoztassa meg túlzottan a férfit.*
- És miért bír olyan nagy jelentősséggel a mágusok jelenlét vagy azok hiánya az Őrségben?
*Teszi fel a száz aranyat érő kérdést, és elől haladva mutatja az utat a konyha felé.*
*Gaerralos sokkal alaposabb munkát végez a felmérésében, mint ahogy ezt Jenari teszi, akinek fürgén mérik fel hideg kékjei az idegent, és meglehetősen felületesen. Különösen igaz ez amiatt, mert Jenari valóban kissé szórakozott hangulatban van az Ördögvigyornak hála, így valamelyest félvállról veszi a különösen idegent, aki csupán információt akar. Jenari csak még azt nem tudja, hogy pontosan miről.*
- Értem. Ez örömteli hír.
*Jegyzi meg közömbösen, és meglepően türelmesen, hiszen jóval kevésbé frusztrált, mint általában, és ezen állapot szokta őt többnyire türelmetlen törtetésre késztetni.*
- Ebben lehet némileg hiányosak az ismereteim, de jómagam egyről sem tudok.
*A kérdés viszont többet mond el az idegenről, mint az esetleg gondolná. Jenari persze nem feltételezi rögtön, hogy a férfi az szeretne lenni, vagy az lenne, de a számtalan lehetséges opció közül ez is felmerül benne.*
- Esetleg nem fárad beljebb? Talán kellemesebb ezt bent megbeszélni egy pohár víz mellett.
*Kivételesen nem kell próbálkoznia a mosolygással, aminek kitartó jelenléte nem feltétlen bizalomgerjesztő egy idegen számára, de talán hangjából kiérezhető az igyekezet a kedvességre, akkor is ha ez nem igazán az erőssége. Amennyiben Gaerralos elfogadja a szoba hűsítő jelenlétét, akkor Jenari el is indul, de először az istálló felé, hogy leszerszámozza gyorsan és céltudatosan lovát, majd egy bokszba vezesse. Nyilván a hátas leápolását valamelyest későbbre halasztja, hogy n várakoztassa meg túlzottan a férfit.*
- És miért bír olyan nagy jelentősséggel a mágusok jelenlét vagy azok hiánya az Őrségben?
*Teszi fel a száz aranyat érő kérdést, és elől haladva mutatja az utat a konyha felé.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-08-25 18:56:34
Üzenet elküldve: 2020-08-25 18:56:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kapuban//
*Ahogy megközelíti a nőt, végigméri azt. Páncélzata bőrből van, ahogy a közelben tébláboló másik őrnek is, bár más stílusű a kettő, mintha két különböző kovács keze munkája is lenne.*
~Valószínűleg nincsenek eleresztve pénzzel, nem tudnak egységes, szolid páncélt szolgáltatni.~
*Vonja le a következtetést. Figyelmét a nő alkarjáról lógó szövetdarab sem kerüli el, a Kaszárnyát dekoráló szimbólum található meg ezen is. Ám más megkülönböztető jelet nem talál.
Az őr arcán levő vigyort sem tudja hová tenni. Szórakozottnak tűnik, mintha Gaerralos, vagy valami egyéb körülmény komolytalanná tenné számára a helyzetet.*
~A fegyelemre sem figyelnek oda igazán.~
*Alig észrevehetően összehúzza a szemöldökét, ahogy hallgatja a másik válaszát. Közvetlen, egyáltalán nem hivatalos hangnem és hozzáállás. Ám nem panaszkodhat, így legalább talán nem kell felesleges köröket futnia.*
-Gaerralos.
*A magát Jenarinak bemutató nőnek hasonlóképp válaszol, vezetéknevét elővigyázatosságból kihagyva.*
~Sosem lehet tudni, hogy hogyan reagálnának egy nemesre az itteni "polgárok".~
*Viszonozza a fürkésző szemkontaktust, acélkék íriszeiben viszont az elgyötörtségen és pár apró kételyen túl, amit már korábban is észrevehetett, nem talál semmit.
Megvárja, amíg amaz felsorol pár forgatókönyvet, majd egy egyszerű, halk szóval válaszol.*
-Nem.
*Hirtelen megrándul a jobb karja, majd visszaesik maga mellé. Rezignált pillantással a falhoz támasztja a botját, majd az így felszabadult bal kezével megvakarja a fejét.*
-Több évtizede nem jártam errefelé. Nem fogok történelemleckét kérni, körülbelül ki tudom találni magamtól is, hogy mi történt.
*Kis szünetet tart, sóhajt, majd váratlan kérdést tesz fel.*
-Tudom, hogy amikor én éltem itt, nem voltak az őrségnek csatamágusai. Ez azóta sem változott meg?
*Ilyen szempontból is el van maradva véleménye szerint Arthenior Pirtianeshez képest. De őt most nem ez érdekli, hanem az, hogy hol tudna mágiát tanulni.
Egyelőre csak ennyit kérdez, megvárja, amíg Jenari válaszol, és csak utána folytatja.*
*Ahogy megközelíti a nőt, végigméri azt. Páncélzata bőrből van, ahogy a közelben tébláboló másik őrnek is, bár más stílusű a kettő, mintha két különböző kovács keze munkája is lenne.*
~Valószínűleg nincsenek eleresztve pénzzel, nem tudnak egységes, szolid páncélt szolgáltatni.~
*Vonja le a következtetést. Figyelmét a nő alkarjáról lógó szövetdarab sem kerüli el, a Kaszárnyát dekoráló szimbólum található meg ezen is. Ám más megkülönböztető jelet nem talál.
Az őr arcán levő vigyort sem tudja hová tenni. Szórakozottnak tűnik, mintha Gaerralos, vagy valami egyéb körülmény komolytalanná tenné számára a helyzetet.*
~A fegyelemre sem figyelnek oda igazán.~
*Alig észrevehetően összehúzza a szemöldökét, ahogy hallgatja a másik válaszát. Közvetlen, egyáltalán nem hivatalos hangnem és hozzáállás. Ám nem panaszkodhat, így legalább talán nem kell felesleges köröket futnia.*
-Gaerralos.
*A magát Jenarinak bemutató nőnek hasonlóképp válaszol, vezetéknevét elővigyázatosságból kihagyva.*
~Sosem lehet tudni, hogy hogyan reagálnának egy nemesre az itteni "polgárok".~
*Viszonozza a fürkésző szemkontaktust, acélkék íriszeiben viszont az elgyötörtségen és pár apró kételyen túl, amit már korábban is észrevehetett, nem talál semmit.
Megvárja, amíg amaz felsorol pár forgatókönyvet, majd egy egyszerű, halk szóval válaszol.*
-Nem.
*Hirtelen megrándul a jobb karja, majd visszaesik maga mellé. Rezignált pillantással a falhoz támasztja a botját, majd az így felszabadult bal kezével megvakarja a fejét.*
-Több évtizede nem jártam errefelé. Nem fogok történelemleckét kérni, körülbelül ki tudom találni magamtól is, hogy mi történt.
*Kis szünetet tart, sóhajt, majd váratlan kérdést tesz fel.*
-Tudom, hogy amikor én éltem itt, nem voltak az őrségnek csatamágusai. Ez azóta sem változott meg?
*Ilyen szempontból is el van maradva véleménye szerint Arthenior Pirtianeshez képest. De őt most nem ez érdekli, hanem az, hogy hol tudna mágiát tanulni.
Egyelőre csak ennyit kérdez, megvárja, amíg Jenari válaszol, és csak utána folytatja.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-08-24 21:44:34
Üzenet elküldve: 2020-08-24 21:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapuban//
*Látszólagos jó kedve kitartóan megmutatkozik arcán széles vigyora formájában, ami akkor sem hagy alább, amikor Gaerralos magas alakja árnyékot vet rá. Érdeklődve fordul a sánta idegen felé, akit láthatóan jól megviselt az élet, közben igyekszik nem látványosan bámulni a meggyötört férfit.*
- 'Napot!
*Biccent a férfi felé levakarhatatlan mosollyal arcán, de szűnni nem akaró komolysággal hideg kékjeiben.*
- Ó, hát...
*Mellkasa előtt összefont karjait leereszti, és körbefordul, majd hanyagul megrántja vállait. Semmi kedve most végig rohangálni a Kaszárnyában, és megkérdezni mindenkit, hogy ki lehet illetékes az ügyben. Egyébként is ott pihen a szürke köpeny alkarján, és ezzel feljogosítva érzi magát, hogy megpróbáljon segíteni.*
- Talán nem én vagyok a legalkalmasabb személy, de lehet tudok segíteni. A Kapitány nem tudom jelenleg merre tartózkodik.
*Fejével befelé biccentve némán invitálja be az idegent, de még mielőtt amaz mozdulhatna, ráeszmél, hogy be sem mutatkozott.*
- Oh, majd elfelejtettem, Jenari. Magában kit tisztelhetek?
*Hangja is tükrözik szórakozottságát, ahogy arcának ellazult izmai, rideg íriszei viszont egyenesen Gaerralos szívébe fúródnak, hátha annak mélyéről megsejthetik a lélek valós szándékait.*
- Esetleg történt egy bűncselekmény amit bejelentene? Meglopták? Megtámadták?
*Erőlteti meg magát valamelyest, hogy magához képest valamivel közlékenyebb legyen, ami akár az Ördögvigyornak is betudható, vagy annak, hogy továbbra sem akar csalódást okozni édesapjának.*
*Látszólagos jó kedve kitartóan megmutatkozik arcán széles vigyora formájában, ami akkor sem hagy alább, amikor Gaerralos magas alakja árnyékot vet rá. Érdeklődve fordul a sánta idegen felé, akit láthatóan jól megviselt az élet, közben igyekszik nem látványosan bámulni a meggyötört férfit.*
- 'Napot!
*Biccent a férfi felé levakarhatatlan mosollyal arcán, de szűnni nem akaró komolysággal hideg kékjeiben.*
- Ó, hát...
*Mellkasa előtt összefont karjait leereszti, és körbefordul, majd hanyagul megrántja vállait. Semmi kedve most végig rohangálni a Kaszárnyában, és megkérdezni mindenkit, hogy ki lehet illetékes az ügyben. Egyébként is ott pihen a szürke köpeny alkarján, és ezzel feljogosítva érzi magát, hogy megpróbáljon segíteni.*
- Talán nem én vagyok a legalkalmasabb személy, de lehet tudok segíteni. A Kapitány nem tudom jelenleg merre tartózkodik.
*Fejével befelé biccentve némán invitálja be az idegent, de még mielőtt amaz mozdulhatna, ráeszmél, hogy be sem mutatkozott.*
- Oh, majd elfelejtettem, Jenari. Magában kit tisztelhetek?
*Hangja is tükrözik szórakozottságát, ahogy arcának ellazult izmai, rideg íriszei viszont egyenesen Gaerralos szívébe fúródnak, hátha annak mélyéről megsejthetik a lélek valós szándékait.*
- Esetleg történt egy bűncselekmény amit bejelentene? Meglopták? Megtámadták?
*Erőlteti meg magát valamelyest, hogy magához képest valamivel közlékenyebb legyen, ami akár az Ördögvigyornak is betudható, vagy annak, hogy továbbra sem akar csalódást okozni édesapjának.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:00:56
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:00:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kapuban//
*Egy erősen sántító, magas alak jelenik meg a Kaszárnya előtt. Botra támaszkodik, és a jobb alkarja hiányzik. Jó minőségű páncélt visel, ám könnyen látni lehet, hogy a súlya erősen megnehezíti számára a mozgást. Nehézkes léptekkel a kapuhoz sétál, és egy darabig csak az épületet és az őreit szemléli.
Valami miatt hezitál, ezt kívülről is meg lehet állapítani. Többszor is megrándul, mint aki meg akar tenni egy nehézkes lépést, ám rögtön meggondolja magát. Pár ilyen próbálkozás után aztán megfáradtan sóhajt egyet, és odasétál az egyik őrhöz, egy embernőhöz.*
-Üdv. Információra lenne szükségem. Kivel beszélhetnék erről?
*Tömören tartja a mondanivalóját, nem részletezi, főleg, mert maga sem feltétlenül tudja, hogy milyen információra van szüksége. Van annyi tapasztalata, hogy tudja, hogy egy félkarú katonát, aki egy drága ígéreten túl nem sokat nyújthat, nem sok eséllyel fognak felbérelni, legalábbis ha van ennek a Városőrségnek van bármi közös pontja is a régivel.
És abban sem teljesen biztos, hogy a vele szemben álló őr nem túl elfoglalt ahhoz, hogy a triviálisabb kérdéseire válaszolgasson. Ha jól emlékszik, Arthenior katonasága a lázadás előtt nem alkalmazott, vagy képzett ki csatamágusokat, és gyanítja, hogy egy gazdasági válsággal járó felkelés ezen nem sokat változtathatott.
Így nem tudja, mennyi az esélye annak, hogy érdemben tudna válaszolni a másik a kérdéseire. Ám egy dologban biztos: Nem fogja hagyni, hogy ilyesmi kételyek hátráltassák őt. Így marad az egyszerű, tömör kérdésnél, amiből szükség esetén akár ki is hátrálhat.*
*Egy erősen sántító, magas alak jelenik meg a Kaszárnya előtt. Botra támaszkodik, és a jobb alkarja hiányzik. Jó minőségű páncélt visel, ám könnyen látni lehet, hogy a súlya erősen megnehezíti számára a mozgást. Nehézkes léptekkel a kapuhoz sétál, és egy darabig csak az épületet és az őreit szemléli.
Valami miatt hezitál, ezt kívülről is meg lehet állapítani. Többszor is megrándul, mint aki meg akar tenni egy nehézkes lépést, ám rögtön meggondolja magát. Pár ilyen próbálkozás után aztán megfáradtan sóhajt egyet, és odasétál az egyik őrhöz, egy embernőhöz.*
-Üdv. Információra lenne szükségem. Kivel beszélhetnék erről?
*Tömören tartja a mondanivalóját, nem részletezi, főleg, mert maga sem feltétlenül tudja, hogy milyen információra van szüksége. Van annyi tapasztalata, hogy tudja, hogy egy félkarú katonát, aki egy drága ígéreten túl nem sokat nyújthat, nem sok eséllyel fognak felbérelni, legalábbis ha van ennek a Városőrségnek van bármi közös pontja is a régivel.
És abban sem teljesen biztos, hogy a vele szemben álló őr nem túl elfoglalt ahhoz, hogy a triviálisabb kérdéseire válaszolgasson. Ha jól emlékszik, Arthenior katonasága a lázadás előtt nem alkalmazott, vagy képzett ki csatamágusokat, és gyanítja, hogy egy gazdasági válsággal járó felkelés ezen nem sokat változtathatott.
Így nem tudja, mennyi az esélye annak, hogy érdemben tudna válaszolni a másik a kérdéseire. Ám egy dologban biztos: Nem fogja hagyni, hogy ilyesmi kételyek hátráltassák őt. Így marad az egyszerű, tömör kérdésnél, amiből szükség esetén akár ki is hátrálhat.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-08-19 23:41:53
Üzenet elküldve: 2020-08-19 23:41:53
ÚJ
![>Helwrik Miogdun [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11679_1578334704_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nappal később//
*Mindenről beszámol a kapitánynak. A fogolyról, a hivatalnokról és mindenről, ami időközben történt a Kaszárnyában. Elvégre nincs titkolnivalója, ő mindent jól csinált... Legalábbis a legjobbat igyekezett kihozni minden helyzetből.
Átveszi a borítékot, s amennyiben megkapja az engedélyt, úgy visszatér a posztjára. Nem kérdez, nem véleményez, nem az ő tisztje. Elég, ha magában megemészti a látottakat és hallottakat, nem köti másnak az orra alá. Csak gondolataiba merülve folytatja a kapuban strázsálást. Míg megkapja a zsoldját, neki aztán teljesen mindegy, mi történik körülötte.*
*Mindenről beszámol a kapitánynak. A fogolyról, a hivatalnokról és mindenről, ami időközben történt a Kaszárnyában. Elvégre nincs titkolnivalója, ő mindent jól csinált... Legalábbis a legjobbat igyekezett kihozni minden helyzetből.
Átveszi a borítékot, s amennyiben megkapja az engedélyt, úgy visszatér a posztjára. Nem kérdez, nem véleményez, nem az ő tisztje. Elég, ha magában megemészti a látottakat és hallottakat, nem köti másnak az orra alá. Csak gondolataiba merülve folytatja a kapuban strázsálást. Míg megkapja a zsoldját, neki aztán teljesen mindegy, mi történik körülötte.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:06:36
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Jenari látványosan jó kedéllyel érkezik meg, hála a rumnak és az Ördögvigyornak, ezúttal a szürke köpeny viszont nem alkarján pihen, hanem egyik oldalon vállára hanyagul felcsapva, mert még mindig nem hajlandó ezt a röhejes státuszszimbólumot viselni magán. Arca lehet nem túl ismerős még a kaszárnya tisztjei számára, de úgy bízik, hogy a köpeny minden kétséges eloszlat a többiekben, és beengedik őt. Amennyiben ez beigazolódni látszik, akkor a nem túl szívlelt Vigyori felé veszi az irányt.*
- 'Napot!
*Biccent a férfi felé hasonlóan széles mosollyal arcán, mint ami általában Helwriket jellemzi.*
- A Pegazusban talált holttest ügyében eljártunk, úgy tűnt semmi érdemleges nem történt. Mindenki boldog volt a végén, szóval...
*Hanyagul megrántja vállait, majd körbenéz, és észleli, hogy valaki hiányzik a társaságából, akivel elindult.*
- Oh, nem tudom Pashthra hol van, de amikor legutoljára láttam, akkor még nem volt semmi baja, szóval biztos most is jól van és hamarost jön.
*Nyilván meggondolatlan ilyen határozottan kijelenteni ezt, hiszen nem ismeri eléggé még a fiút, de nem feltételezi, hogy dezertálna ilyen hamar. Ha igen, az sem érdekli.*
- Itt történt valami? Akad még tennivaló?
*Jenari látványosan jó kedéllyel érkezik meg, hála a rumnak és az Ördögvigyornak, ezúttal a szürke köpeny viszont nem alkarján pihen, hanem egyik oldalon vállára hanyagul felcsapva, mert még mindig nem hajlandó ezt a röhejes státuszszimbólumot viselni magán. Arca lehet nem túl ismerős még a kaszárnya tisztjei számára, de úgy bízik, hogy a köpeny minden kétséges eloszlat a többiekben, és beengedik őt. Amennyiben ez beigazolódni látszik, akkor a nem túl szívlelt Vigyori felé veszi az irányt.*
- 'Napot!
*Biccent a férfi felé hasonlóan széles mosollyal arcán, mint ami általában Helwriket jellemzi.*
- A Pegazusban talált holttest ügyében eljártunk, úgy tűnt semmi érdemleges nem történt. Mindenki boldog volt a végén, szóval...
*Hanyagul megrántja vállait, majd körbenéz, és észleli, hogy valaki hiányzik a társaságából, akivel elindult.*
- Oh, nem tudom Pashthra hol van, de amikor legutoljára láttam, akkor még nem volt semmi baja, szóval biztos most is jól van és hamarost jön.
*Nyilván meggondolatlan ilyen határozottan kijelenteni ezt, hiszen nem ismeri eléggé még a fiút, de nem feltételezi, hogy dezertálna ilyen hamar. Ha igen, az sem érdekli.*
- Itt történt valami? Akad még tennivaló?
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-08-13 20:10:31
Üzenet elküldve: 2020-08-13 20:10:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nappal később//
*Gondosan végignyálazza a borítékot, mielőtt összehajtja. A darutollas pennát visszalöki az aprócska tégelybe, majd kihúzza az íróasztal fiókját és előkotorja az alig használt pecsétet. Hisz valóban alig használta. Mindig is rühellte az efféle papírmunkákat és igazán fáj a feje az írnok dolga miatt. Milyen hasznos lett volna!
A borítékot lezárja a viaszpecséttel, majd komótosan feláll az asztaltól. Megkerüli azt, majd kilépve az irodából öles léptekkel átvág a legénységi hálókörön.* ~Hol a leány?~ *Ahogy jött a gondolat, úgy röppent is tova, hisz feje szinte zsibong a megannyi teendő miatt.*
-Helwrik!
*Kiáltja el magát, ahogy megpillantja az udvaron tébláboló fiút. Persze látja a megkerült óriást és a furcsa alakot is, akit eddig nem látott, de távolléte alatt bizonyára történt egy s más. Azonban fáradt, kissé talán nyúzott ábrázata elárulhatja mindenki számára, csakis a lényegi dolgokkal hajlandó most foglalkozni.
Amennyiben a fiú megközelíti, hamar kiszúrhatja a kezében tartott borítékot, melyre cikornyás betűkkel a következő nevet firkantották: "Bredoc Droyn.".
Persze nem nyújtja át egyből a borítékot, előbb kivárja, míg a legény haptákba vágja magát előtte.*
-Jelentést. Mi történt itt, míg távol voltam? Fogja rövidre, fiam.
*Gondosan végignyálazza a borítékot, mielőtt összehajtja. A darutollas pennát visszalöki az aprócska tégelybe, majd kihúzza az íróasztal fiókját és előkotorja az alig használt pecsétet. Hisz valóban alig használta. Mindig is rühellte az efféle papírmunkákat és igazán fáj a feje az írnok dolga miatt. Milyen hasznos lett volna!
A borítékot lezárja a viaszpecséttel, majd komótosan feláll az asztaltól. Megkerüli azt, majd kilépve az irodából öles léptekkel átvág a legénységi hálókörön.* ~Hol a leány?~ *Ahogy jött a gondolat, úgy röppent is tova, hisz feje szinte zsibong a megannyi teendő miatt.*
-Helwrik!
*Kiáltja el magát, ahogy megpillantja az udvaron tébláboló fiút. Persze látja a megkerült óriást és a furcsa alakot is, akit eddig nem látott, de távolléte alatt bizonyára történt egy s más. Azonban fáradt, kissé talán nyúzott ábrázata elárulhatja mindenki számára, csakis a lényegi dolgokkal hajlandó most foglalkozni.
Amennyiben a fiú megközelíti, hamar kiszúrhatja a kezében tartott borítékot, melyre cikornyás betűkkel a következő nevet firkantották: "Bredoc Droyn.".
Persze nem nyújtja át egyből a borítékot, előbb kivárja, míg a legény haptákba vágja magát előtte.*
-Jelentést. Mi történt itt, míg távol voltam? Fogja rövidre, fiam.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 408-427