Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1843. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-06-03 17:51:18
Üzenet elküldve: 2026-06-03 17:51:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*Nariuss egy ideig szó nélkül hallgatja őket. Nem vág közbe sem Bredoc beszámolójánál, sem Naesala kérdésénél. Csak áll az asztal mögött, egyik kezét a térképre támasztva. Amikor végül megszólal, hangjában nincs sértettség Bredoc hangneme miatt. Inkább valami fáradt beletörődés.*
- Azt hiszed, nem ugyanezt kérdeztem én is?
*Tekintete egy pillanatra a térképre siklik. Ujjai végighaladnak néhány vörös jelölés között.*
- Egy hate talán, hogy először értesültünk az orkokról a pusztán, erre most meg itt vannak a város küszöbén…
*Az asztalon fekvő térkép fölé hajol. A szántóföldek vidéke több helyen vörös tintával van megjelölve. Néhány pont mellett rövid feljegyzések sorakoznak, máshol csak egyetlen vörös X áll. A puszták irányában egy sötét jelölés látható, körülötte több kérdőjellel és kapkodva odafirkantott megjegyzéssel.
A főparancsnok elereszt egy fáradt sóhajt, megvakarja az állát, majd pillantása ezután Naesalára siklik. Néhány másodpercig hallgat, mintha mérlegelné, mennyit mondhat el.*
- Tudunk... *A szó után rövid csend következik.* -De így is többen tudnak róla, mint szeretnénk.
*Mutatóujjával egyszer megkopogtatja az asztalt.*
- Legyen elég annyi, hogy biztonságos helyen van.
*Ezután kiegyenesedik, és ismét a térképre mutat.*
- Jelenleg az a fontosabb, hogy az ork sereg valódi méretéről még mindig csak becsléseink vannak. A felderítők jelentései még meg sem érkeztek, szóval örömmel fogadok minden részletet, amivel szolgálni tudtok...
*Ujja a térkép egyik pontjára vándorol.*
- A Vashegy felől bármi hír? Arról hallottunk, hogy az ostobák kivonultak, de a végeredményről még semmit.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.03 18:34:16
//Az orkok nyomában//
*Nariuss egy ideig szó nélkül hallgatja őket. Nem vág közbe sem Bredoc beszámolójánál, sem Naesala kérdésénél. Csak áll az asztal mögött, egyik kezét a térképre támasztva. Amikor végül megszólal, hangjában nincs sértettség Bredoc hangneme miatt. Inkább valami fáradt beletörődés.*
- Azt hiszed, nem ugyanezt kérdeztem én is?
*Tekintete egy pillanatra a térképre siklik. Ujjai végighaladnak néhány vörös jelölés között.*
- Egy hate talán, hogy először értesültünk az orkokról a pusztán, erre most meg itt vannak a város küszöbén…
*Az asztalon fekvő térkép fölé hajol. A szántóföldek vidéke több helyen vörös tintával van megjelölve. Néhány pont mellett rövid feljegyzések sorakoznak, máshol csak egyetlen vörös X áll. A puszták irányában egy sötét jelölés látható, körülötte több kérdőjellel és kapkodva odafirkantott megjegyzéssel.
A főparancsnok elereszt egy fáradt sóhajt, megvakarja az állát, majd pillantása ezután Naesalára siklik. Néhány másodpercig hallgat, mintha mérlegelné, mennyit mondhat el.*
- Tudunk... *A szó után rövid csend következik.* -De így is többen tudnak róla, mint szeretnénk.
*Mutatóujjával egyszer megkopogtatja az asztalt.*
- Legyen elég annyi, hogy biztonságos helyen van.
*Ezután kiegyenesedik, és ismét a térképre mutat.*
- Jelenleg az a fontosabb, hogy az ork sereg valódi méretéről még mindig csak becsléseink vannak. A felderítők jelentései még meg sem érkeztek, szóval örömmel fogadok minden részletet, amivel szolgálni tudtok...
*Ujja a térkép egyik pontjára vándorol.*
- A Vashegy felől bármi hír? Arról hallottunk, hogy az ostobák kivonultak, de a végeredményről még semmit.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.06.03 18:34:16
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-06-03 11:15:07
Üzenet elküldve: 2026-06-03 11:15:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Készülődő vihar//
* Mondata beismerő vallomás számára. Amolyan tudtam én arckifejezést vág a nő irányába. Fejét enyhén oldalra biccenti a kijelentésre, ám egy rövid gondolatmenetet követve hamar ugyanarra a pontra jut. *
- Na, ja. De elfogadtam volna az aranyat a munka nélkül is. Sose repülhet sült galamb a számba, nem igaz?
* A szakma egy íratlan szabálya, hogy sose tudj túl sokat, vagy tudj mindent. A kettő közötti állapot, csupán céltáblát fest az ember hátára, így nem is éri meg. Klent amúgy sem egy tolakodó alak, ugyan vannak dolgok, amik erősen megmozgatják a fantáziáját, tudja jól, hogy mikor kell visszavonulót fújni.
A rohamot csupán kezének kinyújtásával válaszol. Szerencséjükre van elég él a másikban, hogy ne húzza magát nyársa, ugyanis ha igazi karddal jött volna, úgy ez nem lett volna egy szép látvány. *
- Mi?
* Néz értetlenül a másikra. Szereti, ha az emberek nagyra vannak magukkal, de ki nem állhatja, ha ezzel szemben meg őt nézik le. Meg sem hallja a végén lévő korrigálást. Most meglepte ezzel a kijelentéssel, de olyannyira, hogy még mozdulni sem tud a következő támadás elől. Bár próbálni próbálkozik, a kard akadálymentesen csap oda a vállára. Enyhén meg is billen, majd két lépést hátrál is. Másik kezével odakap, ellenőrzi, hogy nincs e komolyabb sérülés, majd villámokat szóró szemével visszafordul a másik irányába.
Nem mond semmit, csupán megemeli mindkét kardját, majd elindul. Mindkét kardját lendítésre készen tartja a baljánál, majd amint mikor beéri, két különböző támadást is elindít. Baljával elterelésként előreszúr, majd kihasználva a másik pozícióját és a saját lendületét, annak segítségével pördül egyet és jobbjával vízszintesen igyekszik ütni. *
//Készülődő vihar//
* Mondata beismerő vallomás számára. Amolyan tudtam én arckifejezést vág a nő irányába. Fejét enyhén oldalra biccenti a kijelentésre, ám egy rövid gondolatmenetet követve hamar ugyanarra a pontra jut. *
- Na, ja. De elfogadtam volna az aranyat a munka nélkül is. Sose repülhet sült galamb a számba, nem igaz?
* A szakma egy íratlan szabálya, hogy sose tudj túl sokat, vagy tudj mindent. A kettő közötti állapot, csupán céltáblát fest az ember hátára, így nem is éri meg. Klent amúgy sem egy tolakodó alak, ugyan vannak dolgok, amik erősen megmozgatják a fantáziáját, tudja jól, hogy mikor kell visszavonulót fújni.
A rohamot csupán kezének kinyújtásával válaszol. Szerencséjükre van elég él a másikban, hogy ne húzza magát nyársa, ugyanis ha igazi karddal jött volna, úgy ez nem lett volna egy szép látvány. *
- Mi?
* Néz értetlenül a másikra. Szereti, ha az emberek nagyra vannak magukkal, de ki nem állhatja, ha ezzel szemben meg őt nézik le. Meg sem hallja a végén lévő korrigálást. Most meglepte ezzel a kijelentéssel, de olyannyira, hogy még mozdulni sem tud a következő támadás elől. Bár próbálni próbálkozik, a kard akadálymentesen csap oda a vállára. Enyhén meg is billen, majd két lépést hátrál is. Másik kezével odakap, ellenőrzi, hogy nincs e komolyabb sérülés, majd villámokat szóró szemével visszafordul a másik irányába.
Nem mond semmit, csupán megemeli mindkét kardját, majd elindul. Mindkét kardját lendítésre készen tartja a baljánál, majd amint mikor beéri, két különböző támadást is elindít. Baljával elterelésként előreszúr, majd kihasználva a másik pozícióját és a saját lendületét, annak segítségével pördül egyet és jobbjával vízszintesen igyekszik ütni. *
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:21:47
Üzenet elküldve: 2026-06-02 20:21:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*A szokatlanul nagy mozgolódás elég erősen sejteti a készenlétet. Hosszú ideje nem látott már ilyet a Kaszárnyában, utoljára akkor volt talán ekkora sürgés-forgás, amikor a Holtak háborújából tértek haza a városőrök. A szolgálatos őr megjegyzése, a fél füllel elkapott mondatrészletek mind-mind azt sejtetik, hogy bizony már tudják. Tudják és talán ezúttal nem is terveznek kotlani a megkapott információn.
Furcsa most az irodában ácsorogni. Szokatlan az asztal túloldalán nem Droynt vagy Krultost látni, és legalább annyira szokatlan civilként járulni közvetlenül a parancsnok elé. Nariuss Gorkraffal még ez eddig nem volt szerencséje személyesen beszélgetni. A Wargok megalakulását követően sohasem akadt dolga az új parancsnokkal, legfeljebb Bredoc egyeztetett vele olykor, az elf közvetlenül nem tartozott neki elszámolással. Egyébként meglehetősen keveset is tud a fickóról, de egykori őrtársai különösebben sohasem panaszkodtak rá az ivászatokon. Ebből úgy sejti, bizonyára nem vezeti pocsékul a Városi Őrséget.
Maga is közelebb lép az asztalhoz, hogy megszemlélhesse a térképet és a rajta pihenő jelölőket, némán hagyja, hogy Bredoc összefoglalja a történteket. Ahogy felemlegeti a meglehetősen eseménydús nap mozzanatait, lopva a tenyerére pillant. A vérfoltok már barnára száradtak a bőrén, a porig égetett falu emlékképére pedig felderengő méreggel szorítja ökölbe a kezét. Egykori felettese felcsattanó kérdése rántja ki a merengésből, jeges, kék pillantásait ezúttal egyenesen a parancsnoknak szegezi.*
- Azt beszélik az orkok keresnek valamit *ugrik egyből a közepébe. Azok közül, amiket a Fattyú mondott el neki még indulás előtt, ezen forog a legtöbbet az agya* - Tudunk erről bármit is?
//Az orkok nyomában//
*A szokatlanul nagy mozgolódás elég erősen sejteti a készenlétet. Hosszú ideje nem látott már ilyet a Kaszárnyában, utoljára akkor volt talán ekkora sürgés-forgás, amikor a Holtak háborújából tértek haza a városőrök. A szolgálatos őr megjegyzése, a fél füllel elkapott mondatrészletek mind-mind azt sejtetik, hogy bizony már tudják. Tudják és talán ezúttal nem is terveznek kotlani a megkapott információn.
Furcsa most az irodában ácsorogni. Szokatlan az asztal túloldalán nem Droynt vagy Krultost látni, és legalább annyira szokatlan civilként járulni közvetlenül a parancsnok elé. Nariuss Gorkraffal még ez eddig nem volt szerencséje személyesen beszélgetni. A Wargok megalakulását követően sohasem akadt dolga az új parancsnokkal, legfeljebb Bredoc egyeztetett vele olykor, az elf közvetlenül nem tartozott neki elszámolással. Egyébként meglehetősen keveset is tud a fickóról, de egykori őrtársai különösebben sohasem panaszkodtak rá az ivászatokon. Ebből úgy sejti, bizonyára nem vezeti pocsékul a Városi Őrséget.
Maga is közelebb lép az asztalhoz, hogy megszemlélhesse a térképet és a rajta pihenő jelölőket, némán hagyja, hogy Bredoc összefoglalja a történteket. Ahogy felemlegeti a meglehetősen eseménydús nap mozzanatait, lopva a tenyerére pillant. A vérfoltok már barnára száradtak a bőrén, a porig égetett falu emlékképére pedig felderengő méreggel szorítja ökölbe a kezét. Egykori felettese felcsattanó kérdése rántja ki a merengésből, jeges, kék pillantásait ezúttal egyenesen a parancsnoknak szegezi.*
- Azt beszélik az orkok keresnek valamit *ugrik egyből a közepébe. Azok közül, amiket a Fattyú mondott el neki még indulás előtt, ezen forog a legtöbbet az agya* - Tudunk erről bármit is?
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-06-01 20:00:53
Üzenet elküldve: 2026-06-01 20:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*Naesala szavai csak még jobban erősítik benne azokat a gondolatokat, melyeket egyébként is visel. Most viszont itt az alkalom, hogy ne csak a saját fejük után menjenek, hanem ténylegesen megtudjanak egy-két dolgot. A parancsnok irodájából kiszűrődő jelentések foszlányai is azt erősítik, hogy az ellenség már a kapuknál van, és bizony sorra jönnek a rossz hírek. Az őröknek ő maga is visszabiccent, csak úgy ahogy illik, hisz sokukat nem először látja már. Aztán végre bebocsájtást nyernek a parancsnokhoz, aki láthatóan igencsak megfáradt.*
-Nem.
*Feleli kurtán, és becsukja maguk mögött az ajtót. Aztán az asztalhoz lép, ránéz a térképre, próbálja megérteni amit lát, bár nem akar elveszni benne.*
-Hallottunk egy pletykát, hogy a füves pusztán orkok tanyáznak. De mire a szántóföldekre értünk, már lángokban álltak a malmok, a falvak felégetve, emberek megkínozva és lemészárolva...
*Látszik a tekintetén, hogy igencsak felkavarja a dolog. Bosszúszomjas. Vádló. Szomorú.*
-Néhány menekültet meg tudtunk menteni Minior szélében, de az ork sereg akár egy végtelen folyó, úgy hömpölyög a völgyben.
*Naesalára veti a pillantását, majd vesz egy nagy levegőt és még egyet lép a parancsnok felé.*
-Hagyjuk a politikusi beszédet Nariuss, régóta ismerjük egymást. Tisztelj meg ezzel. Mi a jó büdös franc történt? Hogy eshetett ez meg?
//Az orkok nyomában//
*Naesala szavai csak még jobban erősítik benne azokat a gondolatokat, melyeket egyébként is visel. Most viszont itt az alkalom, hogy ne csak a saját fejük után menjenek, hanem ténylegesen megtudjanak egy-két dolgot. A parancsnok irodájából kiszűrődő jelentések foszlányai is azt erősítik, hogy az ellenség már a kapuknál van, és bizony sorra jönnek a rossz hírek. Az őröknek ő maga is visszabiccent, csak úgy ahogy illik, hisz sokukat nem először látja már. Aztán végre bebocsájtást nyernek a parancsnokhoz, aki láthatóan igencsak megfáradt.*
-Nem.
*Feleli kurtán, és becsukja maguk mögött az ajtót. Aztán az asztalhoz lép, ránéz a térképre, próbálja megérteni amit lát, bár nem akar elveszni benne.*
-Hallottunk egy pletykát, hogy a füves pusztán orkok tanyáznak. De mire a szántóföldekre értünk, már lángokban álltak a malmok, a falvak felégetve, emberek megkínozva és lemészárolva...
*Látszik a tekintetén, hogy igencsak felkavarja a dolog. Bosszúszomjas. Vádló. Szomorú.*
-Néhány menekültet meg tudtunk menteni Minior szélében, de az ork sereg akár egy végtelen folyó, úgy hömpölyög a völgyben.
*Naesalára veti a pillantását, majd vesz egy nagy levegőt és még egyet lép a parancsnok felé.*
-Hagyjuk a politikusi beszédet Nariuss, régóta ismerjük egymást. Tisztelj meg ezzel. Mi a jó büdös franc történt? Hogy eshetett ez meg?
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-30 21:10:14
Üzenet elküldve: 2026-05-30 21:10:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Készülődő vihar//
*Yanaria számára teljesen logikus a felvetés, miszerint a ki követ kit kérdésre éppoly releváns válasz, hogy a férfi követi őt. Ám Klent reakcióján felkacag.*
- Hát persze! Gondold csak így, ha kényelmesebb!
*Majd elhallgat és összeráncolja a szemöldökét. Kell egy pillanat, mire ráébred, hogy mire célzott a félvér, így tekintete elkerekedik, aztán tagadólag rázza meg a fejét.*
- Sok mindent mondott az a lány, de ha csak a fele is igaznak bizonyul, akkor jól járunk. Legalábbis nagyon remélem, hogy az összeg részében nem hazudott.
*Saját gondolataiban sem tudta azóta sem teljesen kibogozni, hogy mennyiben lódított a vörös hajú lányka és mennyiben mondott igazat. Nem is biztos benne, hogy minden részletet akar tudni, de kíváncsi természete keresi a jeleket, ahol hazugságon kaphatja megbízójukat.
Ám most figyelmét más irányba kell fordítsa, mert Klent mozdulatai egyértelmű kihívást mutatnak. Nem fog meghátrálni, habár csak a felkészülése közben jut eszébe, hogy talán nem a legjobb ötlet szétverni egymást az út előtt. Az emiatt lendített mozdulata meg is torpan és nem tudna komoly találatot elérni, azonban arra éppen elég ez a pillanatnyi hezitálás, hogy épphogy kitérjen Klent kinyújtott kardja elől, jobbra húzódva. Nagyot fúj és Klent felé fordul.*
- Persze, aztán eltöröm a kezedet… *egy pillanatra elgondolkodik.* Vagy te az enyémet, és máris egy karddal kevesebb véd minket az úton.
*Ismét elhelyezkedik a félvérrel szemben, és végigméri, majd felsóhajt.*
- Hát ha ez a kívánságod, legyen!
*Vajon miért érzi úgy, hogy őt fogja itt csúnyán elverni a másik? Már korántsem az a parasztlány, aki elhagyta otthonát, de még bőven van mit tanulnia a harc terén. Most azonban nem a legkreatívabb módon az előbbi, jobbról érkező csapást igyekszik megismételni, immár magabiztosan, hezitálás nélkül és jóval több erővel.*
//Készülődő vihar//
*Yanaria számára teljesen logikus a felvetés, miszerint a ki követ kit kérdésre éppoly releváns válasz, hogy a férfi követi őt. Ám Klent reakcióján felkacag.*
- Hát persze! Gondold csak így, ha kényelmesebb!
*Majd elhallgat és összeráncolja a szemöldökét. Kell egy pillanat, mire ráébred, hogy mire célzott a félvér, így tekintete elkerekedik, aztán tagadólag rázza meg a fejét.*
- Sok mindent mondott az a lány, de ha csak a fele is igaznak bizonyul, akkor jól járunk. Legalábbis nagyon remélem, hogy az összeg részében nem hazudott.
*Saját gondolataiban sem tudta azóta sem teljesen kibogozni, hogy mennyiben lódított a vörös hajú lányka és mennyiben mondott igazat. Nem is biztos benne, hogy minden részletet akar tudni, de kíváncsi természete keresi a jeleket, ahol hazugságon kaphatja megbízójukat.
Ám most figyelmét más irányba kell fordítsa, mert Klent mozdulatai egyértelmű kihívást mutatnak. Nem fog meghátrálni, habár csak a felkészülése közben jut eszébe, hogy talán nem a legjobb ötlet szétverni egymást az út előtt. Az emiatt lendített mozdulata meg is torpan és nem tudna komoly találatot elérni, azonban arra éppen elég ez a pillanatnyi hezitálás, hogy épphogy kitérjen Klent kinyújtott kardja elől, jobbra húzódva. Nagyot fúj és Klent felé fordul.*
- Persze, aztán eltöröm a kezedet… *egy pillanatra elgondolkodik.* Vagy te az enyémet, és máris egy karddal kevesebb véd minket az úton.
*Ismét elhelyezkedik a félvérrel szemben, és végigméri, majd felsóhajt.*
- Hát ha ez a kívánságod, legyen!
*Vajon miért érzi úgy, hogy őt fogja itt csúnyán elverni a másik? Már korántsem az a parasztlány, aki elhagyta otthonát, de még bőven van mit tanulnia a harc terén. Most azonban nem a legkreatívabb módon az előbbi, jobbról érkező csapást igyekszik megismételni, immár magabiztosan, hezitálás nélkül és jóval több erővel.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-30 20:40:06
Üzenet elküldve: 2026-05-30 20:40:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*A káplár szeme ügyesen kiszúrja, hogy a bajtársiasság igencsak elenyésző mennyiségben van jelen ebben a kis szakaszban. Jóllehet idővel, a közös gyötrelmek majd egybekovácsolják őket, így szokott lenni. Vagy a közös ellenség személye, aki talán éppen Pashtra lesz mint gyűlölt kiképzőtiszt, ez sem lenne ritkaság. Eeyr csak a tudója, hogy hogy alakulnak a dolgok. Mindenesetre a két ifjú fívér önelégülten kocognak oda ahová hívták őket, bár a lábuk már bizonyára fájhat. Elvégre a büszkeség csak egy bizonyos pontig bír fájdalomcsökkentő hatással. A kapott feladat nyomán egy pillanatra egymásra néznek, majd elkezdenek guggolni. A káplár szavai azonban kicsit összezavarják őket, meglehet talán éppen ez a célja vele.*
-Most mi?
*Kérdezi az egyik nagyképű a másiktól két guggolás között. Úgy szuszog akár egy versenyló.*
-Gugoljá' gyorsabban mint ahogy fognak.
*Lihegi.*
-Vagy szopni fogunk.
*Amaz csak biccent, és minden erejét beleadva rágyorsít a tempóra. A futók pedig, érthető módon valamivel lassabban tudják csak befejezni a három kört, mivel az öreg és a törpe asszonyság is csak jóval később érik el célt, mint a többiek. Mindenki homlokáról szakad a víz, az óriás is a térdére támaszkodva igyekszik helyreállítani a légzését. Azt nem lehet elmondani senkiről, hogy lazsált volna, vagy hogy szándékosan lassította volna a többieket.*
-Mi a büntetés, uram? Latrinapucolás egy szál szalmával?
*Kérdezi az öreg, aki lassacskán összeszedi magát annyira, hogy rendesen ki tudja húzni magát, és beszélni is tudjon. Ugyan válasz még nem érkezik, de többen már húzzák a szájukat, s vádló tekinteteiket a lassabb futókra vetik. A két fivér lábai pedig már bele-bele remegnek az állásba is, meglehet holnap elég kellemetlen lesz leülniük az árnyékszékre, vagy felsétálni a lépcsőn.*
*A káplár szeme ügyesen kiszúrja, hogy a bajtársiasság igencsak elenyésző mennyiségben van jelen ebben a kis szakaszban. Jóllehet idővel, a közös gyötrelmek majd egybekovácsolják őket, így szokott lenni. Vagy a közös ellenség személye, aki talán éppen Pashtra lesz mint gyűlölt kiképzőtiszt, ez sem lenne ritkaság. Eeyr csak a tudója, hogy hogy alakulnak a dolgok. Mindenesetre a két ifjú fívér önelégülten kocognak oda ahová hívták őket, bár a lábuk már bizonyára fájhat. Elvégre a büszkeség csak egy bizonyos pontig bír fájdalomcsökkentő hatással. A kapott feladat nyomán egy pillanatra egymásra néznek, majd elkezdenek guggolni. A káplár szavai azonban kicsit összezavarják őket, meglehet talán éppen ez a célja vele.*
-Most mi?
*Kérdezi az egyik nagyképű a másiktól két guggolás között. Úgy szuszog akár egy versenyló.*
-Gugoljá' gyorsabban mint ahogy fognak.
*Lihegi.*
-Vagy szopni fogunk.
*Amaz csak biccent, és minden erejét beleadva rágyorsít a tempóra. A futók pedig, érthető módon valamivel lassabban tudják csak befejezni a három kört, mivel az öreg és a törpe asszonyság is csak jóval később érik el célt, mint a többiek. Mindenki homlokáról szakad a víz, az óriás is a térdére támaszkodva igyekszik helyreállítani a légzését. Azt nem lehet elmondani senkiről, hogy lazsált volna, vagy hogy szándékosan lassította volna a többieket.*
-Mi a büntetés, uram? Latrinapucolás egy szál szalmával?
*Kérdezi az öreg, aki lassacskán összeszedi magát annyira, hogy rendesen ki tudja húzni magát, és beszélni is tudjon. Ugyan válasz még nem érkezik, de többen már húzzák a szájukat, s vádló tekinteteiket a lassabb futókra vetik. A két fivér lábai pedig már bele-bele remegnek az állásba is, meglehet holnap elég kellemetlen lesz leülniük az árnyékszékre, vagy felsétálni a lépcsőn.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:57:22
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:57:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*A kaszárnya udvara jóval nyüzsgőbb, mint ilyenkor szokott. Fegyverkovácsok kalapácsai csengenek valahol a háttérben, futárok sietnek egyik épülettől a másikig, a gyakorlótéren pedig nem a megszokott rendben zajlik a kiképzés. Több őr teljes felszerelésben várakozik, mintha bármelyik pillanatban indulási parancsot kaphatnának.
Bredoc és Naesala érkezésére ugyan többen felkapják a fejüket, de senki sem próbálja megállítani őket. Az egyik szolgálatos őr csak egy rövid biccentéssel jelzi, hogy tudja, kik állnak előtte.*
- A parancsnok bent van. Bár nem ti vagytok az elsők ma.
*Ennyit mond csupán, majd már fordul is egy másik érkező felé. A folyosókon haladva egyre több foszlány jut el hozzájuk. Elkapott félmondatok. „...a déli utak...” „...még két szekéroszlop...” „...ha tényleg ennyien vannak...”
Amikor végül Nariuss irodájának ajtajához érnek, odabentről tompa hangok hallatszanak. Valaki éppen jelentést tesz. Nem sokkal később az ajtó kinyílik, két fáradt arcú őr lép ki rajta. Az egyik pillantása végigsiklik a vérfoltos páncélokon.*
- Menjetek be.
*Az iroda belsejében a főparancsnok egy térkép fölé hajol. Az asztalon pergamenek, üzenetek és néhány sietve odatűzött jelölő hever. Fáradtnak látszik, de amikor meglátja a két veteránt, azonnal kiegyenesedik.*
- Bredoc. Naesala. *Tekintete alaposan végigméri mindkettejüket.* - Gondolom nem azért néztek ki így, mert kellemes sétát tettetek.
*Az egyik széket félretolja az asztal mellől.*
- Hallgatlak benneteket.
//Az orkok nyomában//
*A kaszárnya udvara jóval nyüzsgőbb, mint ilyenkor szokott. Fegyverkovácsok kalapácsai csengenek valahol a háttérben, futárok sietnek egyik épülettől a másikig, a gyakorlótéren pedig nem a megszokott rendben zajlik a kiképzés. Több őr teljes felszerelésben várakozik, mintha bármelyik pillanatban indulási parancsot kaphatnának.
Bredoc és Naesala érkezésére ugyan többen felkapják a fejüket, de senki sem próbálja megállítani őket. Az egyik szolgálatos őr csak egy rövid biccentéssel jelzi, hogy tudja, kik állnak előtte.*
- A parancsnok bent van. Bár nem ti vagytok az elsők ma.
*Ennyit mond csupán, majd már fordul is egy másik érkező felé. A folyosókon haladva egyre több foszlány jut el hozzájuk. Elkapott félmondatok. „...a déli utak...” „...még két szekéroszlop...” „...ha tényleg ennyien vannak...”
Amikor végül Nariuss irodájának ajtajához érnek, odabentről tompa hangok hallatszanak. Valaki éppen jelentést tesz. Nem sokkal később az ajtó kinyílik, két fáradt arcú őr lép ki rajta. Az egyik pillantása végigsiklik a vérfoltos páncélokon.*
- Menjetek be.
*Az iroda belsejében a főparancsnok egy térkép fölé hajol. Az asztalon pergamenek, üzenetek és néhány sietve odatűzött jelölő hever. Fáradtnak látszik, de amikor meglátja a két veteránt, azonnal kiegyenesedik.*
- Bredoc. Naesala. *Tekintete alaposan végigméri mindkettejüket.* - Gondolom nem azért néztek ki így, mert kellemes sétát tettetek.
*Az egyik széket félretolja az asztal mellől.*
- Hallgatlak benneteket.
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-28 19:49:30
Üzenet elküldve: 2026-05-28 19:49:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*Mióta felhagyott a városőrködéssel, minden alkalommal, amikor betér a kaszárnyába, elragadja az a mocskos nosztalgia. Ez az első alkalom, hogy a kellemes emlékek még csak futva sem sejlenek fel gondolatai között, miközben a kapuban lepattan Görény hátáról és köszönésképp biccent a szolgálatban lévő őröknek. Egészen más érzések különös elegye kavarog most benne. Aggodalom, méreg és az az alattomosan viszkető tettvágy, ami rendíthetetlenül kínozza, mióta elhagyták a letarolt falut. Követi Bredocot egészen az irodáig, ahol várakozva vet egy gyors pillantást a magára. Meg is feledkezett róla, milyen mocskos a ruházata: sár és vérfoltok tarkítják a csizmáját, de a vértjén is akad bőven belőle, nem is csoda, hogy az őrök olyan különös képet vágtak befelé jövet.*
- A csata híre már biztos elérte őket *feleli halkan vissza parancsnokának. A harc már jóval a szántóföldekre érkezésük előtt elkezdődhetett, bizonyára már azelőtt valaki elindul a városba a hírrel, hogy a kocsist útnak indították volna.*
- Ha pedig a Fattyú igazat beszélt, akkor már ezelőtt is tudhattak néhány dolgot.
*Nem áll szándékában persze habzó szájjal felelősségre vonni emiatt majd a parancsnokot, Bredoccal mindketten nagyon jó tudják, hogy az őrség nem tehet meg ekkora volumenű lépést a Tanács beleegyezése nélkül. Ettől függetlenül nem tudja egykori őrtársait maradéktalanul felmenteni. A város védelmére esküdtek fel, minden tétlenül töltött perc ennek az eskünek az alávaló elárulása.*
//Az orkok nyomában//
*Mióta felhagyott a városőrködéssel, minden alkalommal, amikor betér a kaszárnyába, elragadja az a mocskos nosztalgia. Ez az első alkalom, hogy a kellemes emlékek még csak futva sem sejlenek fel gondolatai között, miközben a kapuban lepattan Görény hátáról és köszönésképp biccent a szolgálatban lévő őröknek. Egészen más érzések különös elegye kavarog most benne. Aggodalom, méreg és az az alattomosan viszkető tettvágy, ami rendíthetetlenül kínozza, mióta elhagyták a letarolt falut. Követi Bredocot egészen az irodáig, ahol várakozva vet egy gyors pillantást a magára. Meg is feledkezett róla, milyen mocskos a ruházata: sár és vérfoltok tarkítják a csizmáját, de a vértjén is akad bőven belőle, nem is csoda, hogy az őrök olyan különös képet vágtak befelé jövet.*
- A csata híre már biztos elérte őket *feleli halkan vissza parancsnokának. A harc már jóval a szántóföldekre érkezésük előtt elkezdődhetett, bizonyára már azelőtt valaki elindul a városba a hírrel, hogy a kocsist útnak indították volna.*
- Ha pedig a Fattyú igazat beszélt, akkor már ezelőtt is tudhattak néhány dolgot.
*Nem áll szándékában persze habzó szájjal felelősségre vonni emiatt majd a parancsnokot, Bredoccal mindketten nagyon jó tudják, hogy az őrség nem tehet meg ekkora volumenű lépést a Tanács beleegyezése nélkül. Ettől függetlenül nem tudja egykori őrtársait maradéktalanul felmenteni. A város védelmére esküdtek fel, minden tétlenül töltött perc ennek az eskünek az alávaló elárulása.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-27 09:33:34
Üzenet elküldve: 2026-05-27 09:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Készülődő vihar//
* Fejét meglepve kapja fel. Bele se gondolt abba, hogy épp annyira követhette a vöröst, mint vörös őt. A felismerést követően kardját egy kicsivel lejjebb engedi. Most megfogta. Megrázza fejét ezzel is elterelve a gondolatait, majd újult erővel tartja ismét a magasba pengéjét. *
- Csak össze akarsz zavarni, ennyi az egész. Tudom, tudom, szép vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy szükségem van egy második árnyékra.
* Majd mintha összerakta volna a kirakóst elképed, majd egy önelégült mosoly kerül az arcára. *
- Csak nem? Ne mond nekem, hogy a kislány hülyeségei gyökeret vertek a képzeletedben.
* Láthatólag nem követi érdemi reakció, hogy miként követné, ha követni akarja. Ugyanakkor örül, hogy nem búj ki a párbajuk alól. Nem véletlenül hívta ki, sem idegességében. Tudni akarja, hogy mit rejt a nő a tarsolyában. Mégis csak együtt fognak kalandozni a következő néhány nap folyamán.
A kezdeményezést meghagyja a másiknak, ám ez nem azt jelenti, hogy felkészületlenül áll és várja a csapást. Kívülről úgy tűnhet, hogy Klent figyelmetlen. Csak szemeivel követi a nő ugrálásait. Majd amint a közelébe lépett, nem hárít. Kezét kinyújtja a nő mellkasa felé és várja, hogy beleszaladjon a kardjába. Mondani sem kell, ha ez bekövetkezik nem fogja szóra méltatni, csupán egy önelégült mosollyal nyugtázza. *
- Ha már együtt fogunk dolgozni annak a tökmagnak a szállításában, tudnunk kell mit tud a másik. Ne kímélj. Úgy csapj le rám, mintha igazi kard lenne nálad és ölni szeretnél.
* Úgy mondja, mint egy igazi mazochista. Persze nem az terve, hogy szarrá veresse magát a vörössel, de ha bekövetkezik, elismeri, hogy erősebb nála. Persze csak magában. Férfi egója nem engedné meg neki, hogy elismerje, hogy kikapott ellene. *
//Készülődő vihar//
* Fejét meglepve kapja fel. Bele se gondolt abba, hogy épp annyira követhette a vöröst, mint vörös őt. A felismerést követően kardját egy kicsivel lejjebb engedi. Most megfogta. Megrázza fejét ezzel is elterelve a gondolatait, majd újult erővel tartja ismét a magasba pengéjét. *
- Csak össze akarsz zavarni, ennyi az egész. Tudom, tudom, szép vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy szükségem van egy második árnyékra.
* Majd mintha összerakta volna a kirakóst elképed, majd egy önelégült mosoly kerül az arcára. *
- Csak nem? Ne mond nekem, hogy a kislány hülyeségei gyökeret vertek a képzeletedben.
* Láthatólag nem követi érdemi reakció, hogy miként követné, ha követni akarja. Ugyanakkor örül, hogy nem búj ki a párbajuk alól. Nem véletlenül hívta ki, sem idegességében. Tudni akarja, hogy mit rejt a nő a tarsolyában. Mégis csak együtt fognak kalandozni a következő néhány nap folyamán.
A kezdeményezést meghagyja a másiknak, ám ez nem azt jelenti, hogy felkészületlenül áll és várja a csapást. Kívülről úgy tűnhet, hogy Klent figyelmetlen. Csak szemeivel követi a nő ugrálásait. Majd amint a közelébe lépett, nem hárít. Kezét kinyújtja a nő mellkasa felé és várja, hogy beleszaladjon a kardjába. Mondani sem kell, ha ez bekövetkezik nem fogja szóra méltatni, csupán egy önelégült mosollyal nyugtázza. *
- Ha már együtt fogunk dolgozni annak a tökmagnak a szállításában, tudnunk kell mit tud a másik. Ne kímélj. Úgy csapj le rám, mintha igazi kard lenne nálad és ölni szeretnél.
* Úgy mondja, mint egy igazi mazochista. Persze nem az terve, hogy szarrá veresse magát a vörössel, de ha bekövetkezik, elismeri, hogy erősebb nála. Persze csak magában. Férfi egója nem engedné meg neki, hogy elismerje, hogy kikapott ellene. *
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-26 18:33:36
Üzenet elküldve: 2026-05-26 18:33:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
-Igazad lehet.
*Feleli kurtán, egyértelműen ő is még a történtek hatása alatt áll. Az üzenet dolgára nem reagál, de azért elteszi a fejében a dolgot, hogy később emlékezzen rá, és esetleg rá is kérdezhessen majd Gaerralosnál, ha legközelebb találkoznak.*
-Akkor irány a kaszárnya.
*Mondja és meg is húzza lova kantárját, hogy irányba álljanak. Ha minden jól megy Naesala és ő hamar a kaszárnyában találhatják magukat. Ott aztán lepattan a lóról, biccent az őröknek, majd rögtön el is indul a parancsnok irodája felé. Már persze ha nem tartóztatják, de úgy hiszi ismeri itt mindenki őt, aligha állítanák meg.*
-Nariusshoz jöttünk. Nem tűr halasztást az ügy.
*Mondja azért, hogy biztosra menjen, hátha irányba tudják igazítani őket. Ki tudja, lehet hogy nincs is itt az a kopasz barom.*
-Szerinted mennyit tudnak?
*Kérdezi halkan Naesalától, ha akad olyan pillanat, hogy csak kettejük közt szólhat.*
-Én már semmiben sem vagyok biztos..
//Az orkok nyomában//
-Igazad lehet.
*Feleli kurtán, egyértelműen ő is még a történtek hatása alatt áll. Az üzenet dolgára nem reagál, de azért elteszi a fejében a dolgot, hogy később emlékezzen rá, és esetleg rá is kérdezhessen majd Gaerralosnál, ha legközelebb találkoznak.*
-Akkor irány a kaszárnya.
*Mondja és meg is húzza lova kantárját, hogy irányba álljanak. Ha minden jól megy Naesala és ő hamar a kaszárnyában találhatják magukat. Ott aztán lepattan a lóról, biccent az őröknek, majd rögtön el is indul a parancsnok irodája felé. Már persze ha nem tartóztatják, de úgy hiszi ismeri itt mindenki őt, aligha állítanák meg.*
-Nariusshoz jöttünk. Nem tűr halasztást az ügy.
*Mondja azért, hogy biztosra menjen, hátha irányba tudják igazítani őket. Ki tudja, lehet hogy nincs is itt az a kopasz barom.*
-Szerinted mennyit tudnak?
*Kérdezi halkan Naesalától, ha akad olyan pillanat, hogy csak kettejük közt szólhat.*
-Én már semmiben sem vagyok biztos..
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-25 21:32:56
Üzenet elküldve: 2026-05-25 21:32:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Készülődő vihar//
*Attól még, hogy ő csupán a Korsóban találkozott a félvérrel elég sértő feltételezés, hogy semmi mást nem is csinál, mint újabb és újabb kupák fenekére néz. De Yanariának nem tűnik fel, hogy esetleg megbánthatja ezzel a másikat, egyszerűen kimondja a megfigyelését. Azonban nem gondolja, hogy Klent kifejezetten jó kedvében lenne, de ő viszont kérdésére elneveti magát.*
- Na álljunk csak meg! Honnan tudjam, hogy nem fordított a helyzet és te követsz engem? *Bal kezét csípőjére támasztja, jobbjában még mindig ott lengeti a kardot. Klent kihívására bizony felszaladnak szemöldökei a homlokán, ám mielőtt bármit is mozdulna még kiegészíti az előző gondolatmenetet.*
- Maradjunk annyiban, hogy ha követnélek, akkor azt ügyesebben csinálnám és nem tudnál róla.
*Még egy szemtelen kacsintással is megtoldja a mondanivalóját, majd a kardot ő is előreszegezi. Arcára koncentráció költözik, habár a játékos jókedv maradéka még ott játszik szája szegletében. A félvér bőven erőfölényben van, de ez nem jelenti azt, hogy a nő ne próbálkozhatna. Balra lép kettőt, ahogy kerülgeti, majd egy lendítéssel jobbról felülről csap le. Semmi különös, semmi komoly, épp csak kóstolgatja a másikat, felméri, hogy mi is a helyzet. Klent minden valószínűség szerint ezt a csapást könnyen háríthatja.*
//Készülődő vihar//
*Attól még, hogy ő csupán a Korsóban találkozott a félvérrel elég sértő feltételezés, hogy semmi mást nem is csinál, mint újabb és újabb kupák fenekére néz. De Yanariának nem tűnik fel, hogy esetleg megbánthatja ezzel a másikat, egyszerűen kimondja a megfigyelését. Azonban nem gondolja, hogy Klent kifejezetten jó kedvében lenne, de ő viszont kérdésére elneveti magát.*
- Na álljunk csak meg! Honnan tudjam, hogy nem fordított a helyzet és te követsz engem? *Bal kezét csípőjére támasztja, jobbjában még mindig ott lengeti a kardot. Klent kihívására bizony felszaladnak szemöldökei a homlokán, ám mielőtt bármit is mozdulna még kiegészíti az előző gondolatmenetet.*
- Maradjunk annyiban, hogy ha követnélek, akkor azt ügyesebben csinálnám és nem tudnál róla.
*Még egy szemtelen kacsintással is megtoldja a mondanivalóját, majd a kardot ő is előreszegezi. Arcára koncentráció költözik, habár a játékos jókedv maradéka még ott játszik szája szegletében. A félvér bőven erőfölényben van, de ez nem jelenti azt, hogy a nő ne próbálkozhatna. Balra lép kettőt, ahogy kerülgeti, majd egy lendítéssel jobbról felülről csap le. Semmi különös, semmi komoly, épp csak kóstolgatja a másikat, felméri, hogy mi is a helyzet. Klent minden valószínűség szerint ezt a csapást könnyen háríthatja.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-25 16:15:37
Üzenet elküldve: 2026-05-25 16:15:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egyre inkább elkomorul, ahogy közeledik a kaszárnya épülete felé. Mintha átok ülne ezen az istenekverte épületen, ami rátelepszik az emberre, ha eljön ide. Ilyen lehet az, mikor valaki számára a munkája nem hivatás, csupán egy nyűg, amit a háta közepére sem kíván. Még jó, hogy kereskedő családból származó gyermekként a megbízhatóság bizonyos mértékig az erényei közé tartozik, különben lehet, hogy hírét-hamvát se látták volna már erre hatok óta. Azonban eljött ma is, ahogy a legtöbb nap azért ideeszi a fene. Belép a kaszárnya épületébe, ahol a szokásos rutinköröket kezdi elvégezni. Jelentések, papírmunka, rögtönzött feladatok ellátása, no meg némi gyakorlatozás is belefér. Mindeközben eszébe jut a fiatal fiú is, Trylnor. Szemmel szokta kísérni a fejlődését, s ez után még inkább így fog tenni, hisz a kis apród mostantól az ő lányának csapja a szelet. Mondjuk, azt nem tudja, hogy kell szigorú apósnak lenni, sem semmilyen apósnak, de azt mondják, a jó pap, s talán a harcos is holtig tanul…*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-19 10:20:18
Üzenet elküldve: 2026-05-19 10:20:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Készülődő vihar//
* Izzadság cseppek sokasága folyik le testének jelentős részéről, ahogy a vele szembe lévő bábút csapkodja. Kezdetben kimért pontossággal támadta a fabábut. Csapásai tiszták, kontroláltak. Azonban a bemelegedéssel együtt lassan eltűnt belőlük a finomság. Mozdulatai barbárabbá, ösztönösebbé és veszélyesebbé váltak. Mint tomboló vihar a part mentén, nyugtalan és veszélyes, mégis minden egyes csapás, vágás, szúrás pontosan ott éri a bábut, ahol azt szeretné. Miután végzett a legújabb sorozatával, hallja csak meg a finom női hangot, amihez már nemegyszer volt szerencséje. Sajnos most nem mondaná, hogy zene füleinek, ugyanis még mindig emlékszik milyen szavakkal illette a Korsó melegében és bár nem csak ez nyomja a lelkét, mégis részese a gondjainak. Arca alig tér el a megszokottól, mondhatni mindig ilyen fejet vág, szóval aligha lehetne rájönni, hogy bármi baja lenne. Végül a nő irányába fordul, két kardját továbbra is szorosan fogja, mintha szüksége lenne rá az elkövetkezendő néhány percben. *
- Te követsz engem?
* Bár arca nem árulja el, hangjából mégis rájöhet, hogy most nincs a legjobb kedvében. Egy korsó sör valóban megnyugtatná háborgó lelkét, de azért mégsem ad igazat a nőnek. Mély levegőt vesz, majd egyik kardját a nő felé emelve „hívja” ki egy párbajra. Ugyan szó nem esik róla, de következő felállás bizonyára egyértelművé teszi. Ha elfogadja, az egyik pengét a háta mögé csúsztatja, míg a másikat a feje elé emeli. Nem harctéri tartás, hanem valami régi párbajhagyományt torz visszhangja. Túl elegáns egy kocsmatölteléknek. Az első csapást sosem ő harcolja ki. Kivárja a másik lépését, ám ha nem kíván vele harcolni, úgy a bábun vezeti le a feszültséget. *
//Készülődő vihar//
* Izzadság cseppek sokasága folyik le testének jelentős részéről, ahogy a vele szembe lévő bábút csapkodja. Kezdetben kimért pontossággal támadta a fabábut. Csapásai tiszták, kontroláltak. Azonban a bemelegedéssel együtt lassan eltűnt belőlük a finomság. Mozdulatai barbárabbá, ösztönösebbé és veszélyesebbé váltak. Mint tomboló vihar a part mentén, nyugtalan és veszélyes, mégis minden egyes csapás, vágás, szúrás pontosan ott éri a bábut, ahol azt szeretné. Miután végzett a legújabb sorozatával, hallja csak meg a finom női hangot, amihez már nemegyszer volt szerencséje. Sajnos most nem mondaná, hogy zene füleinek, ugyanis még mindig emlékszik milyen szavakkal illette a Korsó melegében és bár nem csak ez nyomja a lelkét, mégis részese a gondjainak. Arca alig tér el a megszokottól, mondhatni mindig ilyen fejet vág, szóval aligha lehetne rájönni, hogy bármi baja lenne. Végül a nő irányába fordul, két kardját továbbra is szorosan fogja, mintha szüksége lenne rá az elkövetkezendő néhány percben. *
- Te követsz engem?
* Bár arca nem árulja el, hangjából mégis rájöhet, hogy most nincs a legjobb kedvében. Egy korsó sör valóban megnyugtatná háborgó lelkét, de azért mégsem ad igazat a nőnek. Mély levegőt vesz, majd egyik kardját a nő felé emelve „hívja” ki egy párbajra. Ugyan szó nem esik róla, de következő felállás bizonyára egyértelművé teszi. Ha elfogadja, az egyik pengét a háta mögé csúsztatja, míg a másikat a feje elé emeli. Nem harctéri tartás, hanem valami régi párbajhagyományt torz visszhangja. Túl elegáns egy kocsmatölteléknek. Az első csapást sosem ő harcolja ki. Kivárja a másik lépését, ám ha nem kíván vele harcolni, úgy a bábun vezeti le a feszültséget. *
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-18 22:28:44
Üzenet elküldve: 2026-05-18 22:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Készülődő vihar//
*Nem sokkal korábban még nem gondolta, hogy mikor visszatér Arthenior falai közé, hamar megjár fogadót, késdobálót, leveleket kézbesít és egyre újabb és újabb munkák sodródnak elébe. Most mégis itt van, és megannyi feladat közül válogathat. Márpedig ideje, hogy egy kicsit rendezze fejében a gondolatokat. Ehhez pedig talán a legegyszerűbb mód, ha testét mozgással foglalja le, míg fejében cikázhatnak a kérdések, kételyek és határozott állítások egészen addig, míg szépen hadrendbe állnak. Nem csoda hát, ha léptei a kaszárnya felé viszik. A kapuba érve nem kötekedik, szótlanul megválik fegyvereitől, majd beljebb lép a homokkal szórt udvarra. Egyelőre nem indul a gyakorlófegyverek felé, csupán tagjait igyekszik átmozgatni és megnyújtani. Talán pár kör futás sem ártana neki, azonban egyelőre nem fűlik hozzá a foga. Mikor úgy érzi, hogy kellően kinyújtóztatta izmait, a faládákból előkotor magának egy kardot, ami súlyra és formára a leginkább hasonlít a sajátjához. Kétli, hogy éles késeket találna itt, amivel a célzást gyakorolhatná, így marad csupán a kard. Ahogy közelebb sétál a bábukhoz, feltűnik egy ismerős alak. Háromszor is pislog, mire meggyőződik róla, hogy valóban a félvért látja. Széles vigyorra húzódó szájjal áll meg a közelében, de ha éppen gyakorló kardjait suhogtatja, akkor olyan távolban marad, ahol kívül esik a hatókörön.*
- Nocsak… korsó híján alig ismertelek meg.
*Jobb kezéből a baljába dobja át a kardot, majd ismét vissza a jobba, hogy aztán csuklóját bemelegítendő meg is pörgesse. Nem akarja ő kifejezetten sértegetni Klentet, de a félvért eddig leginkább csak a Törött Korsó asztala mellett, kezében itallal volt szerencséje látni.*
//Készülődő vihar//
*Nem sokkal korábban még nem gondolta, hogy mikor visszatér Arthenior falai közé, hamar megjár fogadót, késdobálót, leveleket kézbesít és egyre újabb és újabb munkák sodródnak elébe. Most mégis itt van, és megannyi feladat közül válogathat. Márpedig ideje, hogy egy kicsit rendezze fejében a gondolatokat. Ehhez pedig talán a legegyszerűbb mód, ha testét mozgással foglalja le, míg fejében cikázhatnak a kérdések, kételyek és határozott állítások egészen addig, míg szépen hadrendbe állnak. Nem csoda hát, ha léptei a kaszárnya felé viszik. A kapuba érve nem kötekedik, szótlanul megválik fegyvereitől, majd beljebb lép a homokkal szórt udvarra. Egyelőre nem indul a gyakorlófegyverek felé, csupán tagjait igyekszik átmozgatni és megnyújtani. Talán pár kör futás sem ártana neki, azonban egyelőre nem fűlik hozzá a foga. Mikor úgy érzi, hogy kellően kinyújtóztatta izmait, a faládákból előkotor magának egy kardot, ami súlyra és formára a leginkább hasonlít a sajátjához. Kétli, hogy éles késeket találna itt, amivel a célzást gyakorolhatná, így marad csupán a kard. Ahogy közelebb sétál a bábukhoz, feltűnik egy ismerős alak. Háromszor is pislog, mire meggyőződik róla, hogy valóban a félvért látja. Széles vigyorra húzódó szájjal áll meg a közelében, de ha éppen gyakorló kardjait suhogtatja, akkor olyan távolban marad, ahol kívül esik a hatókörön.*
- Nocsak… korsó híján alig ismertelek meg.
*Jobb kezéből a baljába dobja át a kardot, majd ismét vissza a jobba, hogy aztán csuklóját bemelegítendő meg is pörgesse. Nem akarja ő kifejezetten sértegetni Klentet, de a félvért eddig leginkább csak a Törött Korsó asztala mellett, kezében itallal volt szerencséje látni.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:08:02
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:08:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* Úgy tűnik, hogy a bemutatója igazán ösztönzően hat az egybegyültekre, mert hirtelen feleselés és időhúzás nélkül indulnak meg kifelé. Az óriást hamar megkedveli magának, tényleg olyan, amilyennek a hadnagy leírta, a vasszöget is megenné, ha arra kapna parancsot. Figyeli, hogy ki milyen tempót tud diktálni, mennyire bírják a terhelést, és azt is, hogy mennyire figyelnek oda egymásra. Utóbbit nem kell sokáig szemlélje, hamar belátja, hogy semennyire. Persze nem is kaptak olyan utasítást, ami miatt erre okuk lenne, bajtársiasság pedig ilyen rövid idő alatt aligha alakulhatna ki náluk. *
- Az ördögit, bakancs nélkül ilyen tempót bírnak futni, fiúk? * Szól elismerően a fivérekhez, majd rögtön folytatja is, egy intés keretében. *
- Jöjjenek ide, mellém. A többiek futnak tovább. * Int a csapatnak, és ha a testvérek megközelítik, akkor továbbra is elég hangosan, hogy az egész udvaron hallani lehessen, adja tudtukra a további teendőket. *
- Ha ilyen jól buzog magukban az energia, akkor azt jó lesz levezetni. Kezdhetnek guggolni addig, amíg mindenki végez a futással. Sarok a földön marad, és szépen lehet haladni. * Mondja nekik, majd visszafordul a még futókhoz. *
- Még három kört szeretnék látni mindenkitől. Aki végzett, az beáll ide mellém, és nekiáll a guggolásoknak. Aki lazsál, annak kitalálok valami mást, úgyhogy ne játszadozzunk egymással. Mondjuk legyen az, hogy kollektíven végezzen a csapat háromsáz guggolást. Ha kész azelőtt, hogy a futással mindenki végezne, büntetés lesz. Ha a futás van kész az előtt, hogy a guggolással végeznek, nos kitalálták, büntetés lesz. Úgyhogy azt javaslom, hogy mindenki húzzon bele, ha el akarja kerülni a büntetést. * Adja ki a feladatot Pashthra, és érdeklődve várja, hogy a csapat hogyan fog teljesíteni. A szavai alapján azt gondolhatják, hogy azok fognak büntetést kapni, akik elbukják a próbát. Ha van, aki még fut, az kapja a büntetést, ha a guggolók nem végeznek, akkor ők. Viszont a káplár direkt úgy válogatta meg a szavait, hogy bármi is legyen, képes az egész csapatot megbüntetni anélkül, hogy meghazudtolná önmagát. Persze ez attól is függ, hogy a továbbiakban hogyan teljesítenek. *
* Úgy tűnik, hogy a bemutatója igazán ösztönzően hat az egybegyültekre, mert hirtelen feleselés és időhúzás nélkül indulnak meg kifelé. Az óriást hamar megkedveli magának, tényleg olyan, amilyennek a hadnagy leírta, a vasszöget is megenné, ha arra kapna parancsot. Figyeli, hogy ki milyen tempót tud diktálni, mennyire bírják a terhelést, és azt is, hogy mennyire figyelnek oda egymásra. Utóbbit nem kell sokáig szemlélje, hamar belátja, hogy semennyire. Persze nem is kaptak olyan utasítást, ami miatt erre okuk lenne, bajtársiasság pedig ilyen rövid idő alatt aligha alakulhatna ki náluk. *
- Az ördögit, bakancs nélkül ilyen tempót bírnak futni, fiúk? * Szól elismerően a fivérekhez, majd rögtön folytatja is, egy intés keretében. *
- Jöjjenek ide, mellém. A többiek futnak tovább. * Int a csapatnak, és ha a testvérek megközelítik, akkor továbbra is elég hangosan, hogy az egész udvaron hallani lehessen, adja tudtukra a további teendőket. *
- Ha ilyen jól buzog magukban az energia, akkor azt jó lesz levezetni. Kezdhetnek guggolni addig, amíg mindenki végez a futással. Sarok a földön marad, és szépen lehet haladni. * Mondja nekik, majd visszafordul a még futókhoz. *
- Még három kört szeretnék látni mindenkitől. Aki végzett, az beáll ide mellém, és nekiáll a guggolásoknak. Aki lazsál, annak kitalálok valami mást, úgyhogy ne játszadozzunk egymással. Mondjuk legyen az, hogy kollektíven végezzen a csapat háromsáz guggolást. Ha kész azelőtt, hogy a futással mindenki végezne, büntetés lesz. Ha a futás van kész az előtt, hogy a guggolással végeznek, nos kitalálták, büntetés lesz. Úgyhogy azt javaslom, hogy mindenki húzzon bele, ha el akarja kerülni a büntetést. * Adja ki a feladatot Pashthra, és érdeklődve várja, hogy a csapat hogyan fog teljesíteni. A szavai alapján azt gondolhatják, hogy azok fognak büntetést kapni, akik elbukják a próbát. Ha van, aki még fut, az kapja a büntetést, ha a guggolók nem végeznek, akkor ők. Viszont a káplár direkt úgy válogatta meg a szavait, hogy bármi is legyen, képes az egész csapatot megbüntetni anélkül, hogy meghazudtolná önmagát. Persze ez attól is függ, hogy a továbbiakban hogyan teljesítenek. *
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-11 11:13:20
Üzenet elküldve: 2026-05-11 11:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Készülődő vihar//
* Ritka napja egyikét éli éppen, amikor könyörögni kell neki, hogy eme jó időben, ne a rozoga, poros kocsmában szépítse a levegőt, hanem használja ki ezt a remek alkalmat és élve a szabadságával kicsit élvezze is az élet józanabb oldalát. Még most is visszahallja a szavakat, amiket a személyzet oly kedvesen vágott a fejéhez már a hajnali órákban. „ A jó kurva életbe… Minden alkalommal ugyanaz. Iszol, kötekedsz, aztán nekem kell eltakarítanom utánad a mocskot. Ha még egyszer miattad kell kést húzni odabent, úgy verlek ki azon az ajtón, hogy a fogaiddal kaparod majd a macskakövet.” Szinte érezni a mondatok között megbúvó törődést. A legrosszabb az egészben? Hogy még csak egy félig üres üveget sem tudott kicsempészni, mert kocsmáros első dolga volt egy székkel megkínálnia, miközben önkiszolgálásba kezdett volna. Ha nem tört volna ketté a falon, talán még meg is köszönte volna. Amúgy is lenne dolga, csak nem tudta hol kezdjen neki, ám a csapatnak hála valahogy az egész napja szabaddá vált, így valami hasznosabb dologgal köti le magát. Útja a kaszárnyába vissza férfit, és első pillantásra még magát is meglepi a nagy mennyiségű lélek jelenléte, de lépteiben nem lassítja. A kapuban állomásozók ölni akaró pillantása sosem változik, még mindig nem nézik jó szemmel, ha valaki fegyverrel szeretne betérni. Mire a kapuba ér, fegyvereit már rég eltávolította és meg sem áll, csak odadobja az asztalra és már bent is van. Rutinosan mozog az épületek között, míg a gyakorlótérre ér, ott két a sajátjához hasonló fegyvert ragad, majd egy bábút megközelítve felkészül megmutatni a világnak, hogy mit is rejt alkohol mögé szebb napjain. *
//Készülődő vihar//
* Ritka napja egyikét éli éppen, amikor könyörögni kell neki, hogy eme jó időben, ne a rozoga, poros kocsmában szépítse a levegőt, hanem használja ki ezt a remek alkalmat és élve a szabadságával kicsit élvezze is az élet józanabb oldalát. Még most is visszahallja a szavakat, amiket a személyzet oly kedvesen vágott a fejéhez már a hajnali órákban. „ A jó kurva életbe… Minden alkalommal ugyanaz. Iszol, kötekedsz, aztán nekem kell eltakarítanom utánad a mocskot. Ha még egyszer miattad kell kést húzni odabent, úgy verlek ki azon az ajtón, hogy a fogaiddal kaparod majd a macskakövet.” Szinte érezni a mondatok között megbúvó törődést. A legrosszabb az egészben? Hogy még csak egy félig üres üveget sem tudott kicsempészni, mert kocsmáros első dolga volt egy székkel megkínálnia, miközben önkiszolgálásba kezdett volna. Ha nem tört volna ketté a falon, talán még meg is köszönte volna. Amúgy is lenne dolga, csak nem tudta hol kezdjen neki, ám a csapatnak hála valahogy az egész napja szabaddá vált, így valami hasznosabb dologgal köti le magát. Útja a kaszárnyába vissza férfit, és első pillantásra még magát is meglepi a nagy mennyiségű lélek jelenléte, de lépteiben nem lassítja. A kapuban állomásozók ölni akaró pillantása sosem változik, még mindig nem nézik jó szemmel, ha valaki fegyverrel szeretne betérni. Mire a kapuba ér, fegyvereit már rég eltávolította és meg sem áll, csak odadobja az asztalra és már bent is van. Rutinosan mozog az épületek között, míg a gyakorlótérre ér, ott két a sajátjához hasonló fegyvert ragad, majd egy bábút megközelítve felkészül megmutatni a világnak, hogy mit is rejt alkohol mögé szebb napjain. *
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-05-01 20:31:52
Üzenet elküldve: 2026-05-01 20:31:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*A barakkba érve az újdonsült káplár valójában azzal találkozhat, amire a hadnagy igyekezett felkészíteni. Nem igazán bakák várják őt, hanem egy csürhe. Csürhének csürhe, de legalább itt vannak, ezt mindeképpen a számlájukra lehet írni, hisz önként jöttek, ki-ki a maga céljából de önként. Ami elsőre nem sikerült, a dobbantásnak hála annál inkább. A hangosabbakba szinte rögtön belefagy a kalács, a további szavak pedig olyan kisugárzást adnak Pashthrának, hogy mindenki azonnal rohanni kezd kifelé az ajtón. Kezükből mindent eldobnak, az öregnek sikerül a csizmáját felhúznia mielőtt füleit behúzva nekiindulna a gyakorlótérnek, a két nagyszájú iker kevésbé szerencsés, ők mezítláb találják magukat. A többieknek sikerült már az első körben is kitalálni, hogy jobb ha nem húzgálják az oroszlán bajszát és elég gyorsak voltak, hogy legalább ennyi méltóságuk megmaradjon. A gyakorlótéren mindenféle alakzat, ritmus, vagy cél nélkül kezdenek a futásnak. De még a tempójuk sem egyforma, csak futnak ahogy jónak látják, összesen tízen vannak, ebből a rozsdás vasból kell acélt kovácsolnia a hóhajú kiképzőnek. Méghozzá minél hamarabb.*
-Meddig futunk, uram?
*Kiáltja a kérdést az öreg baka, aki csak a lassabb tempót bírók között kocog. Mielőtt Pashthra válaszolhatna, az óriás válaszol neki néhány lépéssel előrébbről.*
-Megmondta, hogy akkorát kell ugorni amékkorát birol, öreg!
*Hogy csak túlzott-e a káplár, vagy sem, azt nem ő lesz az, aki meg tudná mondani, úgyhogy egyelőre csak fut ameddig bír, vagy más parancsot nem kap. Ha a néhány környi futásban nem állítják meg őket, úgy hamar kiütközhet az, hogy két-három újonc erősen kezd lemaradni a többiektől. Izzadtság csöpög az orruk hegyéről, és a szemük is csípni kezd. Azt is láthatja Pashthra, hogy akik elől mennek nem igazán foglalkoznak azokkal, akik hátul vannak, csak büszkén mennek előre, főleg a mezítlábas fivérek. Önelégült vigyorral figyelik az eseményeket, főleg hogy tudják, hogy bakancs híján eleve hátrányból indultak, afféle versenyként fogják fel, és roppant büszkék rá, hogy még így is mindenkinél gyorsabbak.*
*A barakkba érve az újdonsült káplár valójában azzal találkozhat, amire a hadnagy igyekezett felkészíteni. Nem igazán bakák várják őt, hanem egy csürhe. Csürhének csürhe, de legalább itt vannak, ezt mindeképpen a számlájukra lehet írni, hisz önként jöttek, ki-ki a maga céljából de önként. Ami elsőre nem sikerült, a dobbantásnak hála annál inkább. A hangosabbakba szinte rögtön belefagy a kalács, a további szavak pedig olyan kisugárzást adnak Pashthrának, hogy mindenki azonnal rohanni kezd kifelé az ajtón. Kezükből mindent eldobnak, az öregnek sikerül a csizmáját felhúznia mielőtt füleit behúzva nekiindulna a gyakorlótérnek, a két nagyszájú iker kevésbé szerencsés, ők mezítláb találják magukat. A többieknek sikerült már az első körben is kitalálni, hogy jobb ha nem húzgálják az oroszlán bajszát és elég gyorsak voltak, hogy legalább ennyi méltóságuk megmaradjon. A gyakorlótéren mindenféle alakzat, ritmus, vagy cél nélkül kezdenek a futásnak. De még a tempójuk sem egyforma, csak futnak ahogy jónak látják, összesen tízen vannak, ebből a rozsdás vasból kell acélt kovácsolnia a hóhajú kiképzőnek. Méghozzá minél hamarabb.*
-Meddig futunk, uram?
*Kiáltja a kérdést az öreg baka, aki csak a lassabb tempót bírók között kocog. Mielőtt Pashthra válaszolhatna, az óriás válaszol neki néhány lépéssel előrébbről.*
-Megmondta, hogy akkorát kell ugorni amékkorát birol, öreg!
*Hogy csak túlzott-e a káplár, vagy sem, azt nem ő lesz az, aki meg tudná mondani, úgyhogy egyelőre csak fut ameddig bír, vagy más parancsot nem kap. Ha a néhány környi futásban nem állítják meg őket, úgy hamar kiütközhet az, hogy két-három újonc erősen kezd lemaradni a többiektől. Izzadtság csöpög az orruk hegyéről, és a szemük is csípni kezd. Azt is láthatja Pashthra, hogy akik elől mennek nem igazán foglalkoznak azokkal, akik hátul vannak, csak büszkén mennek előre, főleg a mezítlábas fivérek. Önelégült vigyorral figyelik az eseményeket, főleg hogy tudják, hogy bakancs híján eleve hátrányból indultak, afféle versenyként fogják fel, és roppant büszkék rá, hogy még így is mindenkinél gyorsabbak.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-28 01:25:21
Üzenet elküldve: 2026-04-28 01:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* A barakkban nem teljesen az a kép fogadja, amire felkészült, de ez nem szegi kedvét. Elkezdi rendre utasítani a katonákat, egyedül az óriás miatt van némi bűntudata, mert mindenki közül ő tűnik a legrendesebbnek. Ezt persze utólag már nem fogja kimutatni, ha már elkezdte, végig kell vigye a dolgot. Viszont nem úgy tűnik, mint akinek túl könnyen a lelkébe lehetne gázolni, aminek őszintén örül. Viszont vannak néhányak, akik igazán zavarni kezdik már most is. Úgy dönt, hogy előző sikertelen varázslata után újra próbálkozik, hátha ezúttal sikerrel jár. Viszont nem mormol semmilyen igét, helyette beszélni kezd az újoncokhoz. *
- Ki mondta, hogy öltözködjenek? * Teszi fel a kérdést, változatlan hangnemben. Mivel számít rá, hogy lehet újra elrontja a mágikus energiák irányítását, ezért beleszövi a kis előadásába azt, amire készül. *
- Kifelé, ha mondom. Úgy, ahogy vannak. * Adja ki az utasítást, és hogy nyomatékosítsa a mondandóját, dobbant egyet. Az, hogy ez milyen hatással jár, már a sorsra van bízva. Ha sikeres a kis mutatvány, akkor reméli, hogy ez elég meggyőző lesz, ha nem, akkor viszont kénytelen előhúzni a kardját, és úgy folytatni. *
- Aki nem lesz kint amíg hármat számolok, azt az istenek a tanúk rá, úgy fogom kihajtani, hogy a kardlappal ütöm a seggét a menet ütemét. Egy, kettő, három. * Kezd számolni, és ha van olyan, akire nem hat a szép, kedves szó, és kérlelés, ami a hóhajútól elhangzik, azt valóban kész elkezdeni ütlegelni. És reméli, hogy az áldozatnak van annyi esze, hogy nem próbálkozik semmivel, mert ahhoz, hogy a kardlappal biztonságosan, komolyabb sérülés nélkül vágjon valaki seggére, bizony precíz mozdulat szükséges, és ha ugrabugrál az áldozat, annak komolyabb következménye is lehet. Persze azt a katonáknak nem kell tudniuk, hogy a fiatal harcosnál elég zöld ital van ahhoz, hogy akár a halálból is visszahozza akit muszáj - bár abban nem biztos, hogy végtagokat mennyire tud visszanöveszteni a varázsitalaival. *
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
* A barakkban nem teljesen az a kép fogadja, amire felkészült, de ez nem szegi kedvét. Elkezdi rendre utasítani a katonákat, egyedül az óriás miatt van némi bűntudata, mert mindenki közül ő tűnik a legrendesebbnek. Ezt persze utólag már nem fogja kimutatni, ha már elkezdte, végig kell vigye a dolgot. Viszont nem úgy tűnik, mint akinek túl könnyen a lelkébe lehetne gázolni, aminek őszintén örül. Viszont vannak néhányak, akik igazán zavarni kezdik már most is. Úgy dönt, hogy előző sikertelen varázslata után újra próbálkozik, hátha ezúttal sikerrel jár. Viszont nem mormol semmilyen igét, helyette beszélni kezd az újoncokhoz. *
- Ki mondta, hogy öltözködjenek? * Teszi fel a kérdést, változatlan hangnemben. Mivel számít rá, hogy lehet újra elrontja a mágikus energiák irányítását, ezért beleszövi a kis előadásába azt, amire készül. *
- Kifelé, ha mondom. Úgy, ahogy vannak. * Adja ki az utasítást, és hogy nyomatékosítsa a mondandóját, dobbant egyet. Az, hogy ez milyen hatással jár, már a sorsra van bízva. Ha sikeres a kis mutatvány, akkor reméli, hogy ez elég meggyőző lesz, ha nem, akkor viszont kénytelen előhúzni a kardját, és úgy folytatni. *
- Aki nem lesz kint amíg hármat számolok, azt az istenek a tanúk rá, úgy fogom kihajtani, hogy a kardlappal ütöm a seggét a menet ütemét. Egy, kettő, három. * Kezd számolni, és ha van olyan, akire nem hat a szép, kedves szó, és kérlelés, ami a hóhajútól elhangzik, azt valóban kész elkezdeni ütlegelni. És reméli, hogy az áldozatnak van annyi esze, hogy nem próbálkozik semmivel, mert ahhoz, hogy a kardlappal biztonságosan, komolyabb sérülés nélkül vágjon valaki seggére, bizony precíz mozdulat szükséges, és ha ugrabugrál az áldozat, annak komolyabb következménye is lehet. Persze azt a katonáknak nem kell tudniuk, hogy a fiatal harcosnál elég zöld ital van ahhoz, hogy akár a halálból is visszahozza akit muszáj - bár abban nem biztos, hogy végtagokat mennyire tud visszanöveszteni a varázsitalaival. *
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására tíz lépés sugarú környezetében gyengén megremeg a föld, mely felborítja a könnyebb tárgyakat, és a közelben lévő lényeket is kibillentheti az egyensúlyukból, hacsak azok nem állnak szilárdan.
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-27 21:22:37
Üzenet elküldve: 2026-04-27 21:22:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*Pashthra természetesen elolvashatja a papirost, mielőtt aláírná azt. Úgy néz ki azonban, hogy nincs több kérdése, amit a hadnagy úr egy biccentéssel fogad. Tiszteleg neki, és útjára engedi. A barakkba érve az újdonsült káplár hangos köszöntéssel indít, ám azt láthatja, hogy az újoncok közül csak egyvalaki várja őt úgy, ahogy azt kell. Bevetett ággyal, gyakorlófelszerelésben. Ahogy meglátja őt, rögtön vigyázzba vágja magát az óriás, és tiszteleg, ahogy azt valószínűleg a legelső napján megmutatták neki. A többiek ijedten ugranak meg békés álmukból, és megpróbálnak villámgyorsan kikászálódni a priccsükből. A látvány pocsék, kócos, rendezetlen figurák. Pashthra hangja szinte átvágja az áporodott, kanszagú levegőt. A törpe asszonyság, aki szinte legurul a fekvőhelyről, éppen kikérné magának az uraimat, azonban erre nincs lehetősége. Az újoncok arcára döbbentség ül ki, ahogy nagynehezen valamiféle állásba erőszakolják magukat, nem szoktak ehhez a hangnemhez, eddig jobbára mindenki csak ide meg oda pakolgatta őket. A durva szavakra az ikrek közül az egyik dörmög valamit az orra alatt, amit Pashthra könnyedén meghallhat ha akar.*
-De nagyra vagy magaddal..
*Az óráis azonban olyan díszkatonaként áll, amit akárki megirigyelhetne. Mikor őt kérdezi, az válaszol is.*
-Uram, ilyen magas, uram!
*És közben hatalmas tenyerével a saját feje búbjához mutat, hogy ő nagyjából olyan magas lehet. Az öreg pedig láthatóan jót vigyorog az egészen, miközben komótosan elkezdi felhúzni a csizmáját és az ingét magára gombolni. A parancsra ugyan húzzák a szájukat, de mindenki engedelmeskedni látszik. Nem rohannak azonban rögtön ki, előbb elkezdenek a hiányosabb öltözékűek is gyakorlóruhát ölteni.*
*Pashthra természetesen elolvashatja a papirost, mielőtt aláírná azt. Úgy néz ki azonban, hogy nincs több kérdése, amit a hadnagy úr egy biccentéssel fogad. Tiszteleg neki, és útjára engedi. A barakkba érve az újdonsült káplár hangos köszöntéssel indít, ám azt láthatja, hogy az újoncok közül csak egyvalaki várja őt úgy, ahogy azt kell. Bevetett ággyal, gyakorlófelszerelésben. Ahogy meglátja őt, rögtön vigyázzba vágja magát az óriás, és tiszteleg, ahogy azt valószínűleg a legelső napján megmutatták neki. A többiek ijedten ugranak meg békés álmukból, és megpróbálnak villámgyorsan kikászálódni a priccsükből. A látvány pocsék, kócos, rendezetlen figurák. Pashthra hangja szinte átvágja az áporodott, kanszagú levegőt. A törpe asszonyság, aki szinte legurul a fekvőhelyről, éppen kikérné magának az uraimat, azonban erre nincs lehetősége. Az újoncok arcára döbbentség ül ki, ahogy nagynehezen valamiféle állásba erőszakolják magukat, nem szoktak ehhez a hangnemhez, eddig jobbára mindenki csak ide meg oda pakolgatta őket. A durva szavakra az ikrek közül az egyik dörmög valamit az orra alatt, amit Pashthra könnyedén meghallhat ha akar.*
-De nagyra vagy magaddal..
*Az óráis azonban olyan díszkatonaként áll, amit akárki megirigyelhetne. Mikor őt kérdezi, az válaszol is.*
-Uram, ilyen magas, uram!
*És közben hatalmas tenyerével a saját feje búbjához mutat, hogy ő nagyjából olyan magas lehet. Az öreg pedig láthatóan jót vigyorog az egészen, miközben komótosan elkezdi felhúzni a csizmáját és az ingét magára gombolni. A parancsra ugyan húzzák a szájukat, de mindenki engedelmeskedni látszik. Nem rohannak azonban rögtön ki, előbb elkezdenek a hiányosabb öltözékűek is gyakorlóruhát ölteni.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-25 21:03:56
Üzenet elküldve: 2026-04-25 21:03:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* A hosszas magyarázatot megspórolja neki a hadnagy, aki megjelenik, miközben a strázsának magyarázná érkeztének okát. Boldog sóhajjal fordul az ismerős arc felé, mert utálja ismételni magát, és feleslegesen járatni a száját. *
- Természetesen. * Jegyzi meg, majd úgy dönt, hogy megadja a módját, és tiszteleg is szépen, ahogy előző nap elköszöntek egymástól. Végtére is egy tiszttel van dolga. *
- Elolvashatom azért? * Teszi fel a kérdést, és ha helyeslő választ kap, akkor gyorsan átfutja az iratokat. Nem akar semmi olyat szentesíteni, amit később megbánhat. Ahogy ezzel megvan, ünnepélyesen fordul a tiszt felé. *
- Szóval öten. * Bólint, és elraktározza magában az információkat. Feltenne kérdéseket, ha lenne értelme, de nem lát semmi olyat, ami miatt szót kellene fecséreljen az ismeretlenekre. Minden, ami fontos, kiderül majd a kiképzés alatt. A hóhajú harcost nem érdekli, hogy honnan és miért jöttek, csak az, hogy mire képesek, és milyen formát képes gyúrni belőlük. *
- Igyekszem, hadnagy úr. * Tiszteleg ismételten, majd felölti magára a köpenyt, mielőtt elindulna az emberei felé. Úgy dönt, hogy először páncélban közelíti meg őket. Mielőtt besétálna, azért elmormol egy rövidebb igét, reménykedve benne, hogy sikerül tökéletesen felidézve a varázslatot, és megszilárdítani maga körül a levegőt kissé. Ha verekedésre kerülne a sor, nem tervez könnyű falat lenni, még akkor se, ha többen vannak. És magát ismerve nem tartja lehetetlennek, hogy idáig fajulna a dolog. Akár sikerül az ige, akár nem, magabiztosan indul meg. Elég ideig várakoztatta őket. *
- Jó reggelt uraim! * Szólal meg emelt hangon amikor besétál, kihúzott háttal, nem törődve vele, hogy a törpe nőből van. Nem ad lehetőséget rá, hogy válaszoljanak, hanem rögtön folytatja is. *
- Pashthra Shungo'rol káplár vagyok, és az a rettenetes balszerencse ért, hogy az én felelősségem valamiféle katonát gyúrni belőletek. A kurva életbe, valaki nagyon utálhatja a pofámat, hogy pont egy ilyen csapatot baszott ide elém. De nem baj, az anyám nem olyan gyereket nevelt, aki csak úgy feladja. Nekem az is jó, ha mindannyian kiléptek, mert akkor legalább nem lesz senki, akiben csalódnom kellene. Mostantól mindenki csak akkor beszél, ha kérdezem, és ha azt mondom, hogy ugrik, akkor még azt se kérdezi meg, hogy milyen magasra, hanem ugrik amekkorára csak tud, és reméli, hogy az elég lesz. * Kezdi belelovalni magát a kiabálásba, és megáll az óriás előtt. *
- A kurva életbe fiam, milyen magas vagy? * Teszi fel a kérdést, majd a választ hallva komor arccal folytatja. *
- Nem tudtam, hogy milyen magasra pakolják a szart. Na nézzük miből élünk, mehet mindenki kifelé, és futhat nekem néhány kört. Tudni akarom, hogy milyen állóképességetek van. GYERÜNK!
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Levegő páncél nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* A hosszas magyarázatot megspórolja neki a hadnagy, aki megjelenik, miközben a strázsának magyarázná érkeztének okát. Boldog sóhajjal fordul az ismerős arc felé, mert utálja ismételni magát, és feleslegesen járatni a száját. *
- Természetesen. * Jegyzi meg, majd úgy dönt, hogy megadja a módját, és tiszteleg is szépen, ahogy előző nap elköszöntek egymástól. Végtére is egy tiszttel van dolga. *
- Elolvashatom azért? * Teszi fel a kérdést, és ha helyeslő választ kap, akkor gyorsan átfutja az iratokat. Nem akar semmi olyat szentesíteni, amit később megbánhat. Ahogy ezzel megvan, ünnepélyesen fordul a tiszt felé. *
- Szóval öten. * Bólint, és elraktározza magában az információkat. Feltenne kérdéseket, ha lenne értelme, de nem lát semmi olyat, ami miatt szót kellene fecséreljen az ismeretlenekre. Minden, ami fontos, kiderül majd a kiképzés alatt. A hóhajú harcost nem érdekli, hogy honnan és miért jöttek, csak az, hogy mire képesek, és milyen formát képes gyúrni belőlük. *
- Igyekszem, hadnagy úr. * Tiszteleg ismételten, majd felölti magára a köpenyt, mielőtt elindulna az emberei felé. Úgy dönt, hogy először páncélban közelíti meg őket. Mielőtt besétálna, azért elmormol egy rövidebb igét, reménykedve benne, hogy sikerül tökéletesen felidézve a varázslatot, és megszilárdítani maga körül a levegőt kissé. Ha verekedésre kerülne a sor, nem tervez könnyű falat lenni, még akkor se, ha többen vannak. És magát ismerve nem tartja lehetetlennek, hogy idáig fajulna a dolog. Akár sikerül az ige, akár nem, magabiztosan indul meg. Elég ideig várakoztatta őket. *
- Jó reggelt uraim! * Szólal meg emelt hangon amikor besétál, kihúzott háttal, nem törődve vele, hogy a törpe nőből van. Nem ad lehetőséget rá, hogy válaszoljanak, hanem rögtön folytatja is. *
- Pashthra Shungo'rol káplár vagyok, és az a rettenetes balszerencse ért, hogy az én felelősségem valamiféle katonát gyúrni belőletek. A kurva életbe, valaki nagyon utálhatja a pofámat, hogy pont egy ilyen csapatot baszott ide elém. De nem baj, az anyám nem olyan gyereket nevelt, aki csak úgy feladja. Nekem az is jó, ha mindannyian kiléptek, mert akkor legalább nem lesz senki, akiben csalódnom kellene. Mostantól mindenki csak akkor beszél, ha kérdezem, és ha azt mondom, hogy ugrik, akkor még azt se kérdezi meg, hogy milyen magasra, hanem ugrik amekkorára csak tud, és reméli, hogy az elég lesz. * Kezdi belelovalni magát a kiabálásba, és megáll az óriás előtt. *
- A kurva életbe fiam, milyen magas vagy? * Teszi fel a kérdést, majd a választ hallva komor arccal folytatja. *
- Nem tudtam, hogy milyen magasra pakolják a szart. Na nézzük miből élünk, mehet mindenki kifelé, és futhat nekem néhány kört. Tudni akarom, hogy milyen állóképességetek van. GYERÜNK!
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Levegő páncél nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1824-1843