Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1332. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-20 16:45:51
Üzenet elküldve: 2024-12-20 16:45:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
//Zárás//
*Nem tud másra gondolni, képtelen nyugodni. Az, hogy láthatóan feleslegesen jött ide, hogy nincs itt, aki miatt ideutazott rettenetesen bosszantja. Az is bosszantja, hogy ügyetlen. Hogy más emberek között van. Minden. Ujjai ismét a gyakorlókard nyelét markolásszák, de nem iramodik meg, hogy újra lecsapjon. Sóhajtva nézi a férfit, majd száj húzva ingatja meg a fejét, miközben a ládához sétálva teszi vissza a kardot.*
- Nekem ez most nem megy. Képtelen vagyok koncentrálni.
*Fordul végül Grael felé.*
- Talán legközelebb. Mert egyelőre úgy néz ki maradok. Talán kiderül, hogy mi folyik itt.
*Mert rettentően szeretné megtudni, hogy mibe került. Hogy miért kötött ki itt. Hogy kitől érkeztek a levelek.*
- Örülök, hogy újra láttalak. Ha úgy adódik ezt megismételhetnénk.
*Biccent aprót, majd a köpenyét visszaöltve sétál ki visszaszerezni a dolgait. Egy része maradna még a férfival. Legalább van egy majdnem ismerős arc a közelében. De mára inkább kedvére való volna, ha a Pegazusban elrejtőzhetne az egyik szobában. Amíg átgondolja a következő lépést. Így a fogadó felé veszi az irányt.*
//Zárás//
*Nem tud másra gondolni, képtelen nyugodni. Az, hogy láthatóan feleslegesen jött ide, hogy nincs itt, aki miatt ideutazott rettenetesen bosszantja. Az is bosszantja, hogy ügyetlen. Hogy más emberek között van. Minden. Ujjai ismét a gyakorlókard nyelét markolásszák, de nem iramodik meg, hogy újra lecsapjon. Sóhajtva nézi a férfit, majd száj húzva ingatja meg a fejét, miközben a ládához sétálva teszi vissza a kardot.*
- Nekem ez most nem megy. Képtelen vagyok koncentrálni.
*Fordul végül Grael felé.*
- Talán legközelebb. Mert egyelőre úgy néz ki maradok. Talán kiderül, hogy mi folyik itt.
*Mert rettentően szeretné megtudni, hogy mibe került. Hogy miért kötött ki itt. Hogy kitől érkeztek a levelek.*
- Örülök, hogy újra láttalak. Ha úgy adódik ezt megismételhetnénk.
*Biccent aprót, majd a köpenyét visszaöltve sétál ki visszaszerezni a dolgait. Egy része maradna még a férfival. Legalább van egy majdnem ismerős arc a közelében. De mára inkább kedvére való volna, ha a Pegazusban elrejtőzhetne az egyik szobában. Amíg átgondolja a következő lépést. Így a fogadó felé veszi az irányt.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-12 09:31:06
Üzenet elküldve: 2024-12-12 09:31:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Egyelőre ő sem talál jobb magyarázatot a történtekre, mintsem, hogy szerencsétlent valaki nagyon csúnyán átverte, vagy Loyenara megőrült. Ez utóbbi sem kizárható azok után, hogy milyen labilis volt a lány lelkivilága, mikor utoljára látta a húgát. Ő is jobban örülne annak, ha Neza gondolatai, amikről ő nem tud, volna a valódi igazság. Ha ő állna a dolgok háta mögött, még büszke is lenne magára, hogy sikerült a városba csalnia egy ilyen szemrevaló teremtést, és nem kéne azon idegesítenie sem magát, hogy valamit nem ért, amihez nyakatekert módon neki is köze van. Szívesen folyamodna ő is a tagadás eszközéhez. Könnyű lenne azt mondani, hogy az egész történet egy szemenszedett hazugság. Nem akarja elhinni a hallottakat, de nem biztos benne, hogy Nezanthea hazudik. Így még rosszabb.
Ahhoz, hogy ne veszítse el a fejét, muszáj lesz valahogy levezetnie a felgyülemlett indulatokat. Tökéletes megoldás erre a mozgás, az edzés, a harc. Ezért ragad kardot, de persze az istenekért sem fogja bevallani, hogy valójában neki van most szüksége erre, helyette a másikban keresi a javítandó hibákat.
A harc maga egyébként egy érdekes művészet. Ilyenkor együtt dolgozik a test és az elme, ám legyen bármennyire is ügyes valaki, mindig az előbbi követi az utóbbit.
Nem kezd kapkodni, ahogy látja a felé tartó, a lány dühét megtestesítő kardcsapást. Nem is szabad. Másodpercek telnek el csak ugyan, de jól tudja, hogy a döntést fejben sokkal előbb meg kell hozni, és csak utána lesz belőle valós mozdulat. Neza az utolsó előtti pillanatban változtat célt, de Grael-nek így még rendelkezésére áll az a bizonyos legutolsó pillanat, hogy saját fegyverét a helyes irányba mozdítva megállítsa a rá lesújtó fegyvert, majd kioldalazva a csapás elől engedi, hogy végül a semmibe vesszen oda a lendülete.*
- Elárultak a szemeid. Az ösztöneid már előbb tudták, mit fogsz csinálni, mint te magad. *Lép párat, hogy újra szemben álljon Nezá-val.*
- És dühös vagy. Haragszol rám is, pedig azt sem tudod, hogy van-e miért. Ez továbbra sem jó. Eltereli a figyelmed. Mondd, mit írt neked a „húgom” abban a levélben, hogy rögtön a városba rohantál? Na, és mit fogsz kezdeni most, hogy tudod, nincs itt? *Közben újra felveszi az alapállást, ezzel jelezve ellenfelének, hogy nyugodtan támadhat újra.*
*Egyelőre ő sem talál jobb magyarázatot a történtekre, mintsem, hogy szerencsétlent valaki nagyon csúnyán átverte, vagy Loyenara megőrült. Ez utóbbi sem kizárható azok után, hogy milyen labilis volt a lány lelkivilága, mikor utoljára látta a húgát. Ő is jobban örülne annak, ha Neza gondolatai, amikről ő nem tud, volna a valódi igazság. Ha ő állna a dolgok háta mögött, még büszke is lenne magára, hogy sikerült a városba csalnia egy ilyen szemrevaló teremtést, és nem kéne azon idegesítenie sem magát, hogy valamit nem ért, amihez nyakatekert módon neki is köze van. Szívesen folyamodna ő is a tagadás eszközéhez. Könnyű lenne azt mondani, hogy az egész történet egy szemenszedett hazugság. Nem akarja elhinni a hallottakat, de nem biztos benne, hogy Nezanthea hazudik. Így még rosszabb.
Ahhoz, hogy ne veszítse el a fejét, muszáj lesz valahogy levezetnie a felgyülemlett indulatokat. Tökéletes megoldás erre a mozgás, az edzés, a harc. Ezért ragad kardot, de persze az istenekért sem fogja bevallani, hogy valójában neki van most szüksége erre, helyette a másikban keresi a javítandó hibákat.
A harc maga egyébként egy érdekes művészet. Ilyenkor együtt dolgozik a test és az elme, ám legyen bármennyire is ügyes valaki, mindig az előbbi követi az utóbbit.
Nem kezd kapkodni, ahogy látja a felé tartó, a lány dühét megtestesítő kardcsapást. Nem is szabad. Másodpercek telnek el csak ugyan, de jól tudja, hogy a döntést fejben sokkal előbb meg kell hozni, és csak utána lesz belőle valós mozdulat. Neza az utolsó előtti pillanatban változtat célt, de Grael-nek így még rendelkezésére áll az a bizonyos legutolsó pillanat, hogy saját fegyverét a helyes irányba mozdítva megállítsa a rá lesújtó fegyvert, majd kioldalazva a csapás elől engedi, hogy végül a semmibe vesszen oda a lendülete.*
- Elárultak a szemeid. Az ösztöneid már előbb tudták, mit fogsz csinálni, mint te magad. *Lép párat, hogy újra szemben álljon Nezá-val.*
- És dühös vagy. Haragszol rám is, pedig azt sem tudod, hogy van-e miért. Ez továbbra sem jó. Eltereli a figyelmed. Mondd, mit írt neked a „húgom” abban a levélben, hogy rögtön a városba rohantál? Na, és mit fogsz kezdeni most, hogy tudod, nincs itt? *Közben újra felveszi az alapállást, ezzel jelezve ellenfelének, hogy nyugodtan támadhat újra.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-09 04:57:55
Üzenet elküldve: 2024-12-09 04:57:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Valóban átverték volna? Talán azok a levelek nem is a lánytól származnak? Aztán ugyan kinek állna szándékában belőle hülyét csinálni? Nem sok értelme van, hogy visszacsábították a városba. Hacsak nem éppen Grael játszott vele ilyen kegyetlen csínyt. A vagdalkozás végére gyanúval eltelve torpan meg, ahogy a férfi arcát fürkészi. Hisz ő az egyetlen közös, ami összekapcsolja a várost, a húgát és a lányt. A fakard markolatára szorítanak ujjai. Görcsösen és ismét méregtől eltelve. De nem. Ez is ostobaságnak hangzik. Hisz gyerekkorukban is inkább a húgának volt állandó társa. Ha Graellel időnként piszkálták is egymást, mint az a serdülő gyermekektől megszokott lehet, különösebben nem sokat foglalkoztak egymással.
De, ha a férfi sem hallott régóta a húgáról, akkor...? Nem érti. Ez pedig egyre erősebben marja belülről. Azt valahogy maga sem hiszi, hogy ennyire elkallódtak volna a levelek.
Úgy érzi, hogy Grael nem hisz neki. De mi célja lenne ugyan azzal, hogy visszajön abba a városba, amit igazából a háta közepére sem kíván? Ahol nem érzi magát jól, otthonosan. Ahol ezek szerint már senkije sincs.*
- Lehet.
*feleli végül kurtán az egészre. Lehet, hogy csak elvesztek a levelek. Lehet, hogy valaki tényleg csúnyán átbaszta. Bármi megeshet. A lényegen nem sokat változtat. Nincs itt, amiért ide utazott.
Ahogy Grael is kardot ragad kissé felszöknek a szemöldökei. Az okításra csak fáradtan sóhajt egyet. Azután újra dolgozni kezdenek az agytekervények. Még mindig frusztrált és dühös az egész helyzet miatt. Még mindig nem tudja kizárni, hogy épp a férfi űzhetett vele ilyen csúf tréfát. A benne fortyogó méreg valós, így nem kell úgy tennie mintha. Ismét az ujjai közé szorítja a kard markolatát. Emeli és lesújt vele Grael válla felé. A tanácsot viszont megfogadja. Most igyekszik, hogy a haragja ne üljön rá elméjére és vakítsa el, hanem céltudatosan, irányítva mozduljon. Így az utolsó előtti pillanatban vált, hogy a kardot lejjebb rántva oldalt fordítva irányítsa az ütést a férfi oldala felé.*
*Valóban átverték volna? Talán azok a levelek nem is a lánytól származnak? Aztán ugyan kinek állna szándékában belőle hülyét csinálni? Nem sok értelme van, hogy visszacsábították a városba. Hacsak nem éppen Grael játszott vele ilyen kegyetlen csínyt. A vagdalkozás végére gyanúval eltelve torpan meg, ahogy a férfi arcát fürkészi. Hisz ő az egyetlen közös, ami összekapcsolja a várost, a húgát és a lányt. A fakard markolatára szorítanak ujjai. Görcsösen és ismét méregtől eltelve. De nem. Ez is ostobaságnak hangzik. Hisz gyerekkorukban is inkább a húgának volt állandó társa. Ha Graellel időnként piszkálták is egymást, mint az a serdülő gyermekektől megszokott lehet, különösebben nem sokat foglalkoztak egymással.
De, ha a férfi sem hallott régóta a húgáról, akkor...? Nem érti. Ez pedig egyre erősebben marja belülről. Azt valahogy maga sem hiszi, hogy ennyire elkallódtak volna a levelek.
Úgy érzi, hogy Grael nem hisz neki. De mi célja lenne ugyan azzal, hogy visszajön abba a városba, amit igazából a háta közepére sem kíván? Ahol nem érzi magát jól, otthonosan. Ahol ezek szerint már senkije sincs.*
- Lehet.
*feleli végül kurtán az egészre. Lehet, hogy csak elvesztek a levelek. Lehet, hogy valaki tényleg csúnyán átbaszta. Bármi megeshet. A lényegen nem sokat változtat. Nincs itt, amiért ide utazott.
Ahogy Grael is kardot ragad kissé felszöknek a szemöldökei. Az okításra csak fáradtan sóhajt egyet. Azután újra dolgozni kezdenek az agytekervények. Még mindig frusztrált és dühös az egész helyzet miatt. Még mindig nem tudja kizárni, hogy épp a férfi űzhetett vele ilyen csúf tréfát. A benne fortyogó méreg valós, így nem kell úgy tennie mintha. Ismét az ujjai közé szorítja a kard markolatát. Emeli és lesújt vele Grael válla felé. A tanácsot viszont megfogadja. Most igyekszik, hogy a haragja ne üljön rá elméjére és vakítsa el, hanem céltudatosan, irányítva mozduljon. Így az utolsó előtti pillanatban vált, hogy a kardot lejjebb rántva oldalt fordítva irányítsa az ütést a férfi oldala felé.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-06 17:47:59
Üzenet elküldve: 2024-12-06 17:47:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Szerinte egyértelműen sántít valahol a történet. Már csak az a része is, hogy Neza az ő húgát kereste, de egészen véletlenül belé, a bátyjába botlott helyette. Ennyire kicsi volna ez a város? Nem, ezen a világon nincsenek véletlenek. Szokták mondani, hogy az istenek vezetik néha a halandót, de hiába hisz bennük ő is, ez marhaság. Mindennek megvan a normális, nem túlmisztifikált magyarázata, csak meg kell találni.
Az pedig egyenesen abszurd, hogy Nara, aki felől ő hosszú idő óta nem is hallott még csak egy árva szót sem, és egészen biztos benne, hogy nincs a városban, levelet küldjön bárkinek, legyen az akár a legjobb barátnője, hogy Arthenior-ba jöjjön.*
- Hogy lehet ezt érteni? Úgy, hogy nem lakik velem. Fogalmam sincs, hogy hol van. *Kezd dühös lenni, de visszafogja magát. El tudja képzelni a húgáról, hogy egy-egy rosszabb napján képes olyan őrültségekre, hogy így átverje a barátnőjét, de valamiért mégsem hiszi el, hogy így történt.
A lány fekete köpenye közben a földre hull, így neki lehetősége van jobban is szemügyre venni az egyébként egészen formás alakját. Ám ez most kevésbé fontos. Látja, hogy mi történik. Túlcsorduló, irányítatlan érzelmek táplálják a kardcsapásokat. Mintha a düh, ami elkezd a feketeség lelkében is felgyülemleni, valóban a szalmabábú halálát kívánná, de nem is csak a bábúét. Ő csak karba tett kézzel figyel, és hallgatja, ahogy a fájdalom szavak formájában is elhagyja a lány lelkét.*
- Azt hiszem, hogy valaki nagyon csúnyán átbaszott téged *mondja ki végül ő is a véleményét.* Azt nem tudom, hogy Nara vagy más, de abban egész biztos lehetsz, hogy ő nincs itt. *Őszintén szólva azt sem hiszi el, hogy Neza története úgy igaz, ahogy mondja. Benne sem bízhat meg, de mégis inkább arra próbálja keresni a válaszokat, hogy kinek állhat érdekében az ő húgát felhasználva elvezetni hozzá ezt a lányt. Mindenki gyanús és egyáltalán nem tetszik neki a helyzet, de nincs mit tenni, így alakult.*
- Lehet, hogy évekkel ezelőtt írta azt a levelet, és csak mostanában ért oda hozzád. *Próbálja ezzel nyugtatni a másikat, de persze maga sem gondolja komolyan, hogy így lett volna. Levelek nem szoktak elkallódni, majd hirtelen mégis célba érni.
Közben a fejét csóválva nézi végig, ahogy a szerencsétlen nő pillanatok alatt emészti fel minden energiáját.*
- Ha így küzdesz valódi ellenfél ellen is, akkor percek alatt halott leszel. Elpazarlod az erődet, miközben a mozdulataid kiszámíthatóak és egyáltalán nem hatékonyak. A düh hasznos is tud lenni, de csak akkor, ha te irányítod. *Újra a ládához lép, és ő is a kezébe vesz egy fakardot, majd szembe fordul a lánnyal.*
- Megmutatom mire gondoltam. Támadj rám! Úgy, mintha én vertelek volna át, mintha engem akarnál megbüntetni azért, ami veled történt, de mindeközben fókuszálj, koncentrálj! Irányítsd a dühödet, és ne hagyd, hogy az irányítson téged! *Ő nem fog támadni, csak védekezni. A célja, hogy Neza a gyakorlóharcba ölt energia segítségével lenyugodjon, utána pedig már nyugodtabb körülmények között beszélhessenek egymással.*
*Szerinte egyértelműen sántít valahol a történet. Már csak az a része is, hogy Neza az ő húgát kereste, de egészen véletlenül belé, a bátyjába botlott helyette. Ennyire kicsi volna ez a város? Nem, ezen a világon nincsenek véletlenek. Szokták mondani, hogy az istenek vezetik néha a halandót, de hiába hisz bennük ő is, ez marhaság. Mindennek megvan a normális, nem túlmisztifikált magyarázata, csak meg kell találni.
Az pedig egyenesen abszurd, hogy Nara, aki felől ő hosszú idő óta nem is hallott még csak egy árva szót sem, és egészen biztos benne, hogy nincs a városban, levelet küldjön bárkinek, legyen az akár a legjobb barátnője, hogy Arthenior-ba jöjjön.*
- Hogy lehet ezt érteni? Úgy, hogy nem lakik velem. Fogalmam sincs, hogy hol van. *Kezd dühös lenni, de visszafogja magát. El tudja képzelni a húgáról, hogy egy-egy rosszabb napján képes olyan őrültségekre, hogy így átverje a barátnőjét, de valamiért mégsem hiszi el, hogy így történt.
A lány fekete köpenye közben a földre hull, így neki lehetősége van jobban is szemügyre venni az egyébként egészen formás alakját. Ám ez most kevésbé fontos. Látja, hogy mi történik. Túlcsorduló, irányítatlan érzelmek táplálják a kardcsapásokat. Mintha a düh, ami elkezd a feketeség lelkében is felgyülemleni, valóban a szalmabábú halálát kívánná, de nem is csak a bábúét. Ő csak karba tett kézzel figyel, és hallgatja, ahogy a fájdalom szavak formájában is elhagyja a lány lelkét.*
- Azt hiszem, hogy valaki nagyon csúnyán átbaszott téged *mondja ki végül ő is a véleményét.* Azt nem tudom, hogy Nara vagy más, de abban egész biztos lehetsz, hogy ő nincs itt. *Őszintén szólva azt sem hiszi el, hogy Neza története úgy igaz, ahogy mondja. Benne sem bízhat meg, de mégis inkább arra próbálja keresni a válaszokat, hogy kinek állhat érdekében az ő húgát felhasználva elvezetni hozzá ezt a lányt. Mindenki gyanús és egyáltalán nem tetszik neki a helyzet, de nincs mit tenni, így alakult.*
- Lehet, hogy évekkel ezelőtt írta azt a levelet, és csak mostanában ért oda hozzád. *Próbálja ezzel nyugtatni a másikat, de persze maga sem gondolja komolyan, hogy így lett volna. Levelek nem szoktak elkallódni, majd hirtelen mégis célba érni.
Közben a fejét csóválva nézi végig, ahogy a szerencsétlen nő pillanatok alatt emészti fel minden energiáját.*
- Ha így küzdesz valódi ellenfél ellen is, akkor percek alatt halott leszel. Elpazarlod az erődet, miközben a mozdulataid kiszámíthatóak és egyáltalán nem hatékonyak. A düh hasznos is tud lenni, de csak akkor, ha te irányítod. *Újra a ládához lép, és ő is a kezébe vesz egy fakardot, majd szembe fordul a lánnyal.*
- Megmutatom mire gondoltam. Támadj rám! Úgy, mintha én vertelek volna át, mintha engem akarnál megbüntetni azért, ami veled történt, de mindeközben fókuszálj, koncentrálj! Irányítsd a dühödet, és ne hagyd, hogy az irányítson téged! *Ő nem fog támadni, csak védekezni. A célja, hogy Neza a gyakorlóharcba ölt energia segítségével lenyugodjon, utána pedig már nyugodtabb körülmények között beszélhessenek egymással.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-06 12:01:02
Üzenet elküldve: 2024-12-06 12:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*A neve viszonzására megkapja a másikét. Neki az emlék hamarabb felszínre tör, ugyanis az amúgy is komor tekintet még inkább megkomolyodik. De egyben a meglepettség is szárnyra kél, ami szemöldökeinek magasabbra emelkedésében mutatkozik meg. Nocsak. A pelyhes állúból férfi lett. Ennyi idő elteltével ez igazából nem meglepő, csak idegen számára, hogy utoljára még csenevész kölyökként találkoztak, most pedig egy masszívabb férfivel néz farkasszemet.*
- Nara.
*Bólint egyetértőn. Igazából most is miatta van itt, így a véletlen az ő esetében annyira nem helytálló. Ellenben az már inkább az, hogy a lány helyett a bátyjával futott össze előbb. De így már mennyivel egyszerűbb a dolga. Nem kell átkutatnia a várost, hogy barátnője nyomára bukkanjon. Még az sem áll távol tőle, hogy a megkönnyebbültség mosolyt csaljon az arcára, de Grael felvilágosítása úgy éri, akár az izzó vas a bőrére nyomva.*
- Hogy érted, hogy nem lakik veled?
*Ráncolja homlokát, miközben érzi, hogy a méreg megindul a mellkasából.*
- Írt nekem. Egy szót sem szólt róla, hogy már nincs itt.
*Morogja, miközben igyekszik megfékezni az indulatokat. Szemeivel leköveti a férfi útját, mikor pedig visszaér a szürke szemek a fa fegyverre összpontosítanak. Először lekanyarítja magáról a köpenyt, amit nem rest hagyni, hogy a földre hulljon, utána tétovázás nélkül fog a fegyvermásolat markolatára.*
- Szóval nincs itt.
*Horkan, ahogy a bábú elé sétál. Olyan méreggel nézi a szalmával kitömött ellenfelet, mintha az csábította volna Artheniorba feleslegesen. Kissé terpeszbe áll, megtámasztja magát, hogy a lendülettől véletlenül se imbolyogjon meg, majd emeli a kardot és lesújt. Egyenesen a bábú nyakát véve célba. Azután még egyszer. Majd odébb pördül, hogy az újabb csapás az oldalát érje.*
- Azt mondta, hogy muszáj megnéznem milyen a város. Mennyit változott gyerekkorunk óta.
*Nyökögi, ahogy ismét lesújt a mellkasra, azután újból és újból. Mozdulataiban nem sok tapasztalat látszódik. Inkább csak esztelen vagdalkozás, amivel készül megszabadulni a belül gyűlő feszültség sötét felhőitől.*
- Ha tudom, hogy nincs itt, be sem teszem a lábam.
*Csapkod tovább, mert most nem az a cél, hogy nem létező tudásával lenyűgözze a férfit. Egyszerűen csak szeretne megszabadulni a gondolattól, hogy a föld alól is előkeresse azt a bolond lányt, hogy a fakarddal verje el a szebbik felét, amiért képes volt feleslegesen iderángatni.
Túl sok energiát használt el pillanatok alatt, így a végére már a levegőt szaporán kapkodva ereszti le kezeit. Most megint fellobban benne az érzés, hogy valahol megbújva inkább le kéne magát innia. Annak több a haszna, minthogy itt bohóckodjon és csináljon magából hülyét.*
*A neve viszonzására megkapja a másikét. Neki az emlék hamarabb felszínre tör, ugyanis az amúgy is komor tekintet még inkább megkomolyodik. De egyben a meglepettség is szárnyra kél, ami szemöldökeinek magasabbra emelkedésében mutatkozik meg. Nocsak. A pelyhes állúból férfi lett. Ennyi idő elteltével ez igazából nem meglepő, csak idegen számára, hogy utoljára még csenevész kölyökként találkoztak, most pedig egy masszívabb férfivel néz farkasszemet.*
- Nara.
*Bólint egyetértőn. Igazából most is miatta van itt, így a véletlen az ő esetében annyira nem helytálló. Ellenben az már inkább az, hogy a lány helyett a bátyjával futott össze előbb. De így már mennyivel egyszerűbb a dolga. Nem kell átkutatnia a várost, hogy barátnője nyomára bukkanjon. Még az sem áll távol tőle, hogy a megkönnyebbültség mosolyt csaljon az arcára, de Grael felvilágosítása úgy éri, akár az izzó vas a bőrére nyomva.*
- Hogy érted, hogy nem lakik veled?
*Ráncolja homlokát, miközben érzi, hogy a méreg megindul a mellkasából.*
- Írt nekem. Egy szót sem szólt róla, hogy már nincs itt.
*Morogja, miközben igyekszik megfékezni az indulatokat. Szemeivel leköveti a férfi útját, mikor pedig visszaér a szürke szemek a fa fegyverre összpontosítanak. Először lekanyarítja magáról a köpenyt, amit nem rest hagyni, hogy a földre hulljon, utána tétovázás nélkül fog a fegyvermásolat markolatára.*
- Szóval nincs itt.
*Horkan, ahogy a bábú elé sétál. Olyan méreggel nézi a szalmával kitömött ellenfelet, mintha az csábította volna Artheniorba feleslegesen. Kissé terpeszbe áll, megtámasztja magát, hogy a lendülettől véletlenül se imbolyogjon meg, majd emeli a kardot és lesújt. Egyenesen a bábú nyakát véve célba. Azután még egyszer. Majd odébb pördül, hogy az újabb csapás az oldalát érje.*
- Azt mondta, hogy muszáj megnéznem milyen a város. Mennyit változott gyerekkorunk óta.
*Nyökögi, ahogy ismét lesújt a mellkasra, azután újból és újból. Mozdulataiban nem sok tapasztalat látszódik. Inkább csak esztelen vagdalkozás, amivel készül megszabadulni a belül gyűlő feszültség sötét felhőitől.*
- Ha tudom, hogy nincs itt, be sem teszem a lábam.
*Csapkod tovább, mert most nem az a cél, hogy nem létező tudásával lenyűgözze a férfit. Egyszerűen csak szeretne megszabadulni a gondolattól, hogy a föld alól is előkeresse azt a bolond lányt, hogy a fakarddal verje el a szebbik felét, amiért képes volt feleslegesen iderángatni.
Túl sok energiát használt el pillanatok alatt, így a végére már a levegőt szaporán kapkodva ereszti le kezeit. Most megint fellobban benne az érzés, hogy valahol megbújva inkább le kéne magát innia. Annak több a haszna, minthogy itt bohóckodjon és csináljon magából hülyét.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-01 11:05:17
Üzenet elküldve: 2024-12-01 11:05:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*A marcona városőrökkel és a verejtéktől gyöngyöző homlokú, gyakorlatozó fickókkal tarkított látképbe egyáltalán nem illik bele az esetlen, hosszú göndörhajú leány jelenléte. Talán csak a tetőtől-talpig feketébe burkolózott megjelenése és mosolyának teljes hiánya sugall némi baljós érzést, melynek hatására mégsem lóg ki annyira a környezetéből. Grael egyáltalán nem bánja, hogy itt van, számára pozitív meglepetés, hogy a nő jelenlétével belerondít az egyébként végtelenül unalmas délelőttjébe.
Csak tudná, hogy honnan és miért ismerős olyannyira az az arc, melyről a zavartságon kívül jelenleg semmi mást nem tud leolvasni?! Kap egy nevet a kislánytól, de hogy ez segít-e megoldani a talányt, azt hirtelen még nem tudja.*
- Graelmhor.
*Számított rá, hogy viszonoznia kell a szívességet, így hát ő is rögtön elárulja a saját nevét, mikor kérdezik, de elméje közben már mélyen az emlékei között kutat, hogy a kirakós megfelelő helyére illessze be a Nezanthea nevet. Merthogy tudja, hogy hallotta már, azt is, hogy évekkel ezelőtt, most már csak annak kell eszébe jutnia, hogy hol. Végül egy lassan szélesedő mosoly vagy vigyor, kinek hogy tetszik, jelzi a megvilágosodást.*
- A húgom barátnője voltál. *Mondja ki végül, határozottan, hogy mire jutott. Igen, ez minden kétséget kizáróan az a lány. Nara sosem nevezte a teljes nevén, mindig csak Nezá-nak vagy Theá-nak hívta, de arra már nem emlékszik, hogy melyiket mondta gyakrabban.*
- Micsoda véletlen, nem igaz? *Kezdi úgy érezni, hogy nem. Hirtelen, egy szokatlan helyen, a semmiből jelenik meg a háta mögött valaki, aki ismeri a húgát, és rajta keresztül őt is, ez egyszerűen nem lehet véletlen. Egyelőre nem gyárt magának összeesküvés-elméleteket, de azért jobb, ha résen marad.*
- Ha Loyenará-t keresed, már nem lakik velem *mondja, és közben az egyik ládához fordul, amiben a gyakorlóeszközök találhatók, és kivesz belőle egy fából készült kardot, ami méretre egy rövidkardnak felel meg, majd odalép a lányhoz, és felé nyújtja az eszközt.*
- Szóval tanuló jellegű megfigyelés, hm? Akkor mutasd, mit tudsz! *biccent a szalmabábú felé, amin ő gyakorlatozott az imént. Imponál számára, ha egy nő tud harcolni, s bár nem nézné ki a feketeségből, de titkon reménykedik benne, hogy meg fog lepődni.*
*A marcona városőrökkel és a verejtéktől gyöngyöző homlokú, gyakorlatozó fickókkal tarkított látképbe egyáltalán nem illik bele az esetlen, hosszú göndörhajú leány jelenléte. Talán csak a tetőtől-talpig feketébe burkolózott megjelenése és mosolyának teljes hiánya sugall némi baljós érzést, melynek hatására mégsem lóg ki annyira a környezetéből. Grael egyáltalán nem bánja, hogy itt van, számára pozitív meglepetés, hogy a nő jelenlétével belerondít az egyébként végtelenül unalmas délelőttjébe.
Csak tudná, hogy honnan és miért ismerős olyannyira az az arc, melyről a zavartságon kívül jelenleg semmi mást nem tud leolvasni?! Kap egy nevet a kislánytól, de hogy ez segít-e megoldani a talányt, azt hirtelen még nem tudja.*
- Graelmhor.
*Számított rá, hogy viszonoznia kell a szívességet, így hát ő is rögtön elárulja a saját nevét, mikor kérdezik, de elméje közben már mélyen az emlékei között kutat, hogy a kirakós megfelelő helyére illessze be a Nezanthea nevet. Merthogy tudja, hogy hallotta már, azt is, hogy évekkel ezelőtt, most már csak annak kell eszébe jutnia, hogy hol. Végül egy lassan szélesedő mosoly vagy vigyor, kinek hogy tetszik, jelzi a megvilágosodást.*
- A húgom barátnője voltál. *Mondja ki végül, határozottan, hogy mire jutott. Igen, ez minden kétséget kizáróan az a lány. Nara sosem nevezte a teljes nevén, mindig csak Nezá-nak vagy Theá-nak hívta, de arra már nem emlékszik, hogy melyiket mondta gyakrabban.*
- Micsoda véletlen, nem igaz? *Kezdi úgy érezni, hogy nem. Hirtelen, egy szokatlan helyen, a semmiből jelenik meg a háta mögött valaki, aki ismeri a húgát, és rajta keresztül őt is, ez egyszerűen nem lehet véletlen. Egyelőre nem gyárt magának összeesküvés-elméleteket, de azért jobb, ha résen marad.*
- Ha Loyenará-t keresed, már nem lakik velem *mondja, és közben az egyik ládához fordul, amiben a gyakorlóeszközök találhatók, és kivesz belőle egy fából készült kardot, ami méretre egy rövidkardnak felel meg, majd odalép a lányhoz, és felé nyújtja az eszközt.*
- Szóval tanuló jellegű megfigyelés, hm? Akkor mutasd, mit tudsz! *biccent a szalmabábú felé, amin ő gyakorlatozott az imént. Imponál számára, ha egy nő tud harcolni, s bár nem nézné ki a feketeségből, de titkon reménykedik benne, hogy meg fog lepődni.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-30 16:00:54
Üzenet elküldve: 2024-11-30 16:00:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Igyekszik megfigyelni minden mozdulatot, mintha mesterét nézné a tanítvány. A mozdulatok milyenségét, a tartást. De, ha most valaki arra kérné, hogy ismételje el, amit látott ugyan úgy képtelen lenne rá, mint mikor ide érkezett. Pedig az egymást követő mozdulatok ismétlődnek. Folyamatos körforgás az egész. Szinte delejező látvány. Ebből az apránkénti hipnózisból a hirtelen megtorpanás szakítja ki. Ahogy a férfi mozdul és lassan szemben találja magát vele ugyan azzal az aprólékossággal veszi mustra alá, ahogyan azt a férfitől kapja. Legvégül arcán állapodik meg és a halovány mosolyon. A kérdést követve viszont hamar a szemeire ragad a tekintete. Valahonnan ismerősnek tűnik az a szempár, ami különös mód önti el egyszerre békével és némi haraggal. Egyik sem indokolt így ismeretlenül.*
- Inkább csak tanuló jellegű megfigyelés.
*Rándít aprót a vállain, ahogy lassan leereszti összefont karjait. De így csak erősödik benne az esetlenség érzete, amit magával hordoz a Pegazus óta. Sóhajtva túr a sötét hajzuhatagba, ahogy egy pillanatra elfordítja tekintetét a férfiról. Zavaró az érzés, amit az a szempár hagyott benne. Hogy nem először találkozott már vele. De az emlékek régre nyúlnak vissza, amikből nehéz kirángatni a válaszokat.
A szürke pillantások akkor irányulnak vissza a férfihoz, mikor amaz újból megszólal. Nem gyakori dolog nála az ismerkedés, ritka, ha valakinek a nevére van szüksége. Mégis olyan könnyedén csúszik ki, mintha mindennapos dolog lenne nála a bemutatkozás formalitása.*
- Nezanthea.
*Ujjai most a köpeny szélére simítanak, hogy annak egy darabját húzza magához és babráljon vele. Az első kérdésbe pakolt megnevezésre épphogy megrándul ajka. Egyszer volt egy röpke időszak, mikor sokat hallotta ezt. Akkor sem szívlelte, pedig illett is hozzá, hisz csenevész taknyos volt még. De az évek teltek, a siheder kölyökből pedig fiatal nő lett. Noha a feketébe burkolt alakja és a komor tekintet, az állandó tanácstalanság és a kényszer, hogy babráljon valamivel nem sokat változott.*
- Te pedig...?
*A fejét kissé oldalvást billentve vezeti végig tekintetét ismét a férfin.*
*Igyekszik megfigyelni minden mozdulatot, mintha mesterét nézné a tanítvány. A mozdulatok milyenségét, a tartást. De, ha most valaki arra kérné, hogy ismételje el, amit látott ugyan úgy képtelen lenne rá, mint mikor ide érkezett. Pedig az egymást követő mozdulatok ismétlődnek. Folyamatos körforgás az egész. Szinte delejező látvány. Ebből az apránkénti hipnózisból a hirtelen megtorpanás szakítja ki. Ahogy a férfi mozdul és lassan szemben találja magát vele ugyan azzal az aprólékossággal veszi mustra alá, ahogyan azt a férfitől kapja. Legvégül arcán állapodik meg és a halovány mosolyon. A kérdést követve viszont hamar a szemeire ragad a tekintete. Valahonnan ismerősnek tűnik az a szempár, ami különös mód önti el egyszerre békével és némi haraggal. Egyik sem indokolt így ismeretlenül.*
- Inkább csak tanuló jellegű megfigyelés.
*Rándít aprót a vállain, ahogy lassan leereszti összefont karjait. De így csak erősödik benne az esetlenség érzete, amit magával hordoz a Pegazus óta. Sóhajtva túr a sötét hajzuhatagba, ahogy egy pillanatra elfordítja tekintetét a férfiról. Zavaró az érzés, amit az a szempár hagyott benne. Hogy nem először találkozott már vele. De az emlékek régre nyúlnak vissza, amikből nehéz kirángatni a válaszokat.
A szürke pillantások akkor irányulnak vissza a férfihoz, mikor amaz újból megszólal. Nem gyakori dolog nála az ismerkedés, ritka, ha valakinek a nevére van szüksége. Mégis olyan könnyedén csúszik ki, mintha mindennapos dolog lenne nála a bemutatkozás formalitása.*
- Nezanthea.
*Ujjai most a köpeny szélére simítanak, hogy annak egy darabját húzza magához és babráljon vele. Az első kérdésbe pakolt megnevezésre épphogy megrándul ajka. Egyszer volt egy röpke időszak, mikor sokat hallotta ezt. Akkor sem szívlelte, pedig illett is hozzá, hisz csenevész taknyos volt még. De az évek teltek, a siheder kölyökből pedig fiatal nő lett. Noha a feketébe burkolt alakja és a komor tekintet, az állandó tanácstalanság és a kényszer, hogy babráljon valamivel nem sokat változott.*
- Te pedig...?
*A fejét kissé oldalvást billentve vezeti végig tekintetét ismét a férfin.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-26 18:23:06
Üzenet elküldve: 2024-11-26 18:23:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Hosszú órákat képes volna itt eltölteni, és a koncentrációját fejleszteni monoton, de tűpontosan ismétlődő mozdulatokkal, egy fikarcnyit sem törődve azzal, hogy mi történik körülötte. Egy jó harcos legfontosabb erénye továbbra is az, ha mindig a cél lebeg a szeme előtt, és nem hagyja, hogy bármi megzavarja az elméjét. Erőteljes mozdulatokkal püföli a mindezt hősiesen tűrő szalmabábut, ám egyszer csak megálljt parancsol öklének, nem mozdul tovább. Nem törődni a környezetével egyáltalán nem azt jelenti, hogy ki is zárja az összes ingert. Ha így tenne, hamarabb halott lenne, minthogy megtudná, ki is az, aki kioltotta az életét. A veszély bárhol, bármikor ott leselkedhet, így hiába áll háttal az őt bámulónak, gyakorlatilag megérzi, hogy figyelik.
Kimért mozdulatokkal fordul meg, és tüzetesen megnézi magának, hogy ki az, aki pont őt találja ennyire érdekesnek. Az első, ami feltűnik neki, az a fekete, a rengeteg fekete. Aztán ahogy elérik elméjét a részletek, úgy pillantja meg a dús hajzuhatag mögött rejtőző bájos arcot, a karcsú vonalakat, formás idomokat. Nő. A mellei alatt összefűzött karok is árulkodóak, számára azt jelzik, hogy a lány nem érzi magát komfortosan a bőrében, olyan elutasító a világgal szemben, mint aki a helyét sem tudja benne. Erre már megejt egy halvány mosolyt, felszegi a fejét és megszólal.*
- Segíthetek valamiben, vagy csak unalomból bámulsz? *Még egyszer megnézi magának a jövevényt. Muszáj, mert valamiféle furcsa, emlékszerű képek tolakodnak a fejébe. Valami azt súgja, mintha már látta volna valahol a most már vele szemben állót. Erősen dolgozik azon, hogy a képekből összerakja a kirakóst, de egyelőre nem megy. Egy név. Egy névre van szüksége, az biztos közelebb juttatná a válaszhoz, hisz a névből következtetni lehet, a következtetések pedig előbb-utóbb a megoldáshoz vezetnek.*
- Hogy hívnak kislány? És… mi járatban egy ilyen helyen? *Egy fokkal talán kedvesebb a kérdés, mint az előző, de még mindig nem a nő érdekli, csupán a saját magának feladott rejtvényt akarja megfejteni. Vajon tényleg látta már őt valahol, vagy csak a sok fekete zavarta meg? Muszáj megtudnia.*
*Hosszú órákat képes volna itt eltölteni, és a koncentrációját fejleszteni monoton, de tűpontosan ismétlődő mozdulatokkal, egy fikarcnyit sem törődve azzal, hogy mi történik körülötte. Egy jó harcos legfontosabb erénye továbbra is az, ha mindig a cél lebeg a szeme előtt, és nem hagyja, hogy bármi megzavarja az elméjét. Erőteljes mozdulatokkal püföli a mindezt hősiesen tűrő szalmabábut, ám egyszer csak megálljt parancsol öklének, nem mozdul tovább. Nem törődni a környezetével egyáltalán nem azt jelenti, hogy ki is zárja az összes ingert. Ha így tenne, hamarabb halott lenne, minthogy megtudná, ki is az, aki kioltotta az életét. A veszély bárhol, bármikor ott leselkedhet, így hiába áll háttal az őt bámulónak, gyakorlatilag megérzi, hogy figyelik.
Kimért mozdulatokkal fordul meg, és tüzetesen megnézi magának, hogy ki az, aki pont őt találja ennyire érdekesnek. Az első, ami feltűnik neki, az a fekete, a rengeteg fekete. Aztán ahogy elérik elméjét a részletek, úgy pillantja meg a dús hajzuhatag mögött rejtőző bájos arcot, a karcsú vonalakat, formás idomokat. Nő. A mellei alatt összefűzött karok is árulkodóak, számára azt jelzik, hogy a lány nem érzi magát komfortosan a bőrében, olyan elutasító a világgal szemben, mint aki a helyét sem tudja benne. Erre már megejt egy halvány mosolyt, felszegi a fejét és megszólal.*
- Segíthetek valamiben, vagy csak unalomból bámulsz? *Még egyszer megnézi magának a jövevényt. Muszáj, mert valamiféle furcsa, emlékszerű képek tolakodnak a fejébe. Valami azt súgja, mintha már látta volna valahol a most már vele szemben állót. Erősen dolgozik azon, hogy a képekből összerakja a kirakóst, de egyelőre nem megy. Egy név. Egy névre van szüksége, az biztos közelebb juttatná a válaszhoz, hisz a névből következtetni lehet, a következtetések pedig előbb-utóbb a megoldáshoz vezetnek.*
- Hogy hívnak kislány? És… mi járatban egy ilyen helyen? *Egy fokkal talán kedvesebb a kérdés, mint az előző, de még mindig nem a nő érdekli, csupán a saját magának feladott rejtvényt akarja megfejteni. Vajon tényleg látta már őt valahol, vagy csak a sok fekete zavarta meg? Muszáj megtudnia.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-26 06:32:58
Üzenet elküldve: 2024-11-26 06:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*A változás szele hamar végigcirógatott az arcán. Az úton lassan elhaltak az erdők, elfogytak a mezők és a tanyák, hogy az út végén az egész békét felváltsa a város zsivaja. Elidőzött a Pegazusban, de a röpke két nap alatt egyedül a fogadóssal volt hajlandó ismertséget kötni. Pedig nagy reményekkel állt bele az útba. Megannyi batyuban cipelt üzenetnek hála vette az irányt Artheniorba. Ahol az izgalom mellett ott a nyugalom, a béke. De a feje tele van, ami frusztrálja. Kedvenc barátnője üzeneteit most inkább érzi félrevezetésnek, mint jószándékkal felvezetett ötletnek. Még a leányt sem találta meg, bár egyelőre csak a fogadóson keresztül tudott utána érdeklődni. Az egyetlen jó ötlet, ami érkezett a kis idő alatt az a kaszárnya említése volt. Bár mit ért ő a kardforgatáshoz? Viszont a belül mardosó feszültségtől szeretne megszabadulni, amihez az alkohol kevésnek bizonyult. Mi több, inkább csak a helyzeten rontott. Ne felejtse el, hogy a fogadósnak jár egy ital, ha úgy távozik a kaszárnyából, hogy már nem akar kiszakadni a saját testéből. Ha már nem akar porhüvelyét itt hagyva szabadulni a zajtól.
Léptei sietősebbek, de a vaskos cölöpökből álló fal előtt megfékezi magát. Ma először nem kúszik unott, sem undorral itatott fintor az arcára. Bár azt is túlzás lenne állítani, hogy az őrök elé érve kedélyesen adja le a tőrét és a batyuját. Odabent a másikra sem lesz nagy szüksége, túl sok érték az üzeneteken kívül nem is akad benne.
Bakancsai végre a homokkal szórt udvarra léphetnek, ahol először a szalmával megtömött bábukra kúsznak a szürke szemek. Fogalma sincs, hogyan kéne nekikezdeni. Az őröknél pihenő, de általában övébe tűzött tőr is inkább csak díszként szolgál, mert a fegyver gazdája nem birtokol hozzáértő kezeket. De most mégis érzi azt a belül gyűlő késztetést, hogy szívesen leszaggatna egy-két szalmafejet. De ezt egyelőre kevésnek érzi a kezdéshez, nem is nagyon fűlik hozzá a foga, hogy ostobának tűnjön azzal, ahogy egy bábú elé állva kezdi azt pofozni.
Kezeit összefűzi mellkasa előtt, miközben száját húzva vezeti végig a szürkéket a gyakorlatozókon, hogy legvégül megállapodjon a hozzá legközelebb eső borostás képű férfin. Fogalma sincs, hogy elleshet-e tőle bármit is. Akar-e egyáltalán? Mégsem szakad el tőle a megfáradt tekintet.*
*A változás szele hamar végigcirógatott az arcán. Az úton lassan elhaltak az erdők, elfogytak a mezők és a tanyák, hogy az út végén az egész békét felváltsa a város zsivaja. Elidőzött a Pegazusban, de a röpke két nap alatt egyedül a fogadóssal volt hajlandó ismertséget kötni. Pedig nagy reményekkel állt bele az útba. Megannyi batyuban cipelt üzenetnek hála vette az irányt Artheniorba. Ahol az izgalom mellett ott a nyugalom, a béke. De a feje tele van, ami frusztrálja. Kedvenc barátnője üzeneteit most inkább érzi félrevezetésnek, mint jószándékkal felvezetett ötletnek. Még a leányt sem találta meg, bár egyelőre csak a fogadóson keresztül tudott utána érdeklődni. Az egyetlen jó ötlet, ami érkezett a kis idő alatt az a kaszárnya említése volt. Bár mit ért ő a kardforgatáshoz? Viszont a belül mardosó feszültségtől szeretne megszabadulni, amihez az alkohol kevésnek bizonyult. Mi több, inkább csak a helyzeten rontott. Ne felejtse el, hogy a fogadósnak jár egy ital, ha úgy távozik a kaszárnyából, hogy már nem akar kiszakadni a saját testéből. Ha már nem akar porhüvelyét itt hagyva szabadulni a zajtól.
Léptei sietősebbek, de a vaskos cölöpökből álló fal előtt megfékezi magát. Ma először nem kúszik unott, sem undorral itatott fintor az arcára. Bár azt is túlzás lenne állítani, hogy az őrök elé érve kedélyesen adja le a tőrét és a batyuját. Odabent a másikra sem lesz nagy szüksége, túl sok érték az üzeneteken kívül nem is akad benne.
Bakancsai végre a homokkal szórt udvarra léphetnek, ahol először a szalmával megtömött bábukra kúsznak a szürke szemek. Fogalma sincs, hogyan kéne nekikezdeni. Az őröknél pihenő, de általában övébe tűzött tőr is inkább csak díszként szolgál, mert a fegyver gazdája nem birtokol hozzáértő kezeket. De most mégis érzi azt a belül gyűlő késztetést, hogy szívesen leszaggatna egy-két szalmafejet. De ezt egyelőre kevésnek érzi a kezdéshez, nem is nagyon fűlik hozzá a foga, hogy ostobának tűnjön azzal, ahogy egy bábú elé állva kezdi azt pofozni.
Kezeit összefűzi mellkasa előtt, miközben száját húzva vezeti végig a szürkéket a gyakorlatozókon, hogy legvégül megállapodjon a hozzá legközelebb eső borostás képű férfin. Fogalma sincs, hogy elleshet-e tőle bármit is. Akar-e egyáltalán? Mégsem szakad el tőle a megfáradt tekintet.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-14 22:36:12
Üzenet elküldve: 2024-11-14 22:36:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Ez a nap is olyan, mint az összes többi. Ki kell szakadnia az átkozott mókuskerékből, mielőtt beleőrül a nyomasztó hétköznapokba. Mikor úgy érzi, hogy elméje nem bírja tovább az önmagával való harcot, mindig az edzést választja. Az edzés nem csak a fizikai képességek fejlesztésére való, hanem arra is kiváló, hogy a lelket, önmagát emelje a fájdalom és a szenvedés határain túl egy magasabb szintre.
Az edzés nem más, mint egyfajta meditáció, mely amellett, hogy jobb harcossá tesz, segít önfegyelmet gyakorolni, hogy az ember képes legyen úrrá lenni az olykor megfékezhetetlen haragján. Edzés közben a lélek egy olyan állapotba kerül, mely során az egyénnek lehetősége van szembenézni a múltjával, bűneivel, saját magával, és megbocsájthat önmagának.
Grael jól bevált módszereket alkalmaz arra, hogy a lehető legjobbat hozza ki önmagából. Monoton, olykor fájdalmas gyakorlatokat végez. Úgy látszik, mintha csak a test küzdene, de mégis, ez a küzdelem sokkal mélyebben zajlik. Odabent, legbelül.
Fegyelem, fókusz, higgadtság és kitartás. Ezek teszik a harcost harcossá és az embert is emberré. Ha bármelyik hiányzik, nem csak a test, de az elme is összeomolhat. Ha pedig az elme harcképtelen, akkor a vaskos kéz hiába szorongatja már a kardot.
Maga is átgondolja mindezt úgy, ahogy minden alkalom előtt, majd bele is vág a mai edzésbe, hogy mint mindig, ma is egy új Grael induljon innen haza.*
*Ez a nap is olyan, mint az összes többi. Ki kell szakadnia az átkozott mókuskerékből, mielőtt beleőrül a nyomasztó hétköznapokba. Mikor úgy érzi, hogy elméje nem bírja tovább az önmagával való harcot, mindig az edzést választja. Az edzés nem csak a fizikai képességek fejlesztésére való, hanem arra is kiváló, hogy a lelket, önmagát emelje a fájdalom és a szenvedés határain túl egy magasabb szintre.
Az edzés nem más, mint egyfajta meditáció, mely amellett, hogy jobb harcossá tesz, segít önfegyelmet gyakorolni, hogy az ember képes legyen úrrá lenni az olykor megfékezhetetlen haragján. Edzés közben a lélek egy olyan állapotba kerül, mely során az egyénnek lehetősége van szembenézni a múltjával, bűneivel, saját magával, és megbocsájthat önmagának.
Grael jól bevált módszereket alkalmaz arra, hogy a lehető legjobbat hozza ki önmagából. Monoton, olykor fájdalmas gyakorlatokat végez. Úgy látszik, mintha csak a test küzdene, de mégis, ez a küzdelem sokkal mélyebben zajlik. Odabent, legbelül.
Fegyelem, fókusz, higgadtság és kitartás. Ezek teszik a harcost harcossá és az embert is emberré. Ha bármelyik hiányzik, nem csak a test, de az elme is összeomolhat. Ha pedig az elme harcképtelen, akkor a vaskos kéz hiába szorongatja már a kardot.
Maga is átgondolja mindezt úgy, ahogy minden alkalom előtt, majd bele is vág a mai edzésbe, hogy mint mindig, ma is egy új Grael induljon innen haza.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:46:40
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:46:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Bólintással veszi tudomásul a városőr válaszát. Ennél többen reálisan nem is bizakodhatott.*
- Meglátjuk.
*feleli, most már Borust említésére. Kissé kínos lenne az öreghez visszamenni azzal, hogy "bocs, elhagytam a felszerelésedet, adnál helyette másikat?"*
- És köszönöm.
*teszi hozzá, majd távozik.
Most aztán szállást kell keresnie, és ha továbbra is szeretne jobb fogadót találni, akkor nem nehéz eldönteni, hogy hova is menjen. De a szállás ügye előtt van valami sürgősebb. Ezért az útját a Kovácsműhely felé veszi.*
*Bólintással veszi tudomásul a városőr válaszát. Ennél többen reálisan nem is bizakodhatott.*
- Meglátjuk.
*feleli, most már Borust említésére. Kissé kínos lenne az öreghez visszamenni azzal, hogy "bocs, elhagytam a felszerelésedet, adnál helyette másikat?"*
- És köszönöm.
*teszi hozzá, majd távozik.
Most aztán szállást kell keresnie, és ha továbbra is szeretne jobb fogadót találni, akkor nem nehéz eldönteni, hogy hova is menjen. De a szállás ügye előtt van valami sürgősebb. Ezért az útját a Kovácsműhely felé veszi.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:55:03
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:55:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
-Körbenézünk, erről biztosíthatlak. *Hunyorog a férfi a fiatal bakára. Hangjában nem csendül hamisság, habár egy halovány türelmetlenség érződik rajta.*
-Adj egy kis időt. Keress meg egy jó hó múlva. Vagy több, ahogy erre jársz. De a parancsot jóvá kell hagyatnom legalább egy hadnaggyal... *Megcsóválja a fejét, mint aki nem hisz az efféle bürokratikus eszmékben.*
-Aztán meglátjuk, mire jutunk.
*A tetoválás dolgára némileg derűsebb arcot ölt.*
-Szép. Az öregnek sok holmija van. Talán van még egy-két varrótűje, ha neked az hibádzik. *Végül bólint és az ajtó felé mutat. Részéről a fiatal férfi mehet, amerre jólesik. Ő még elkörmöl egy darabig, mielőtt maga is elhagyná az irodának csúfolt raktárat, kezében az összetekert kérelmével.*
-Körbenézünk, erről biztosíthatlak. *Hunyorog a férfi a fiatal bakára. Hangjában nem csendül hamisság, habár egy halovány türelmetlenség érződik rajta.*
-Adj egy kis időt. Keress meg egy jó hó múlva. Vagy több, ahogy erre jársz. De a parancsot jóvá kell hagyatnom legalább egy hadnaggyal... *Megcsóválja a fejét, mint aki nem hisz az efféle bürokratikus eszmékben.*
-Aztán meglátjuk, mire jutunk.
*A tetoválás dolgára némileg derűsebb arcot ölt.*
-Szép. Az öregnek sok holmija van. Talán van még egy-két varrótűje, ha neked az hibádzik. *Végül bólint és az ajtó felé mutat. Részéről a fiatal férfi mehet, amerre jólesik. Ő még elkörmöl egy darabig, mielőtt maga is elhagyná az irodának csúfolt raktárat, kezében az összetekert kérelmével.*
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:37:56
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:37:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
- Ha maguk körül tudnak nézni ott, és nem találnak semmit, azt elfogadom.
*feleli, egész közömbösen, mert mostanra már nagyjából beletörődött a dologba. Ami nem jelenti azt, hogy Yezának nem kell számolnia emiatt a következményekkel, ha még egyszer a szeme elé kerül.
A veterán városőr javaslatára elmosolyodik, a névre meg főleg. Lehúzza a kabátját a jobb felkarjáról, hogy láthatóvá tegye az oda tetovált fekete hatost.*
- Ez is tőle van. Amikor megtudta, hogy csak ennyit akarok magamra varratni, kis híján elhajtott. Tőle vettem a faládikát is, benne a tetováló eszközökkel.
*magyarázza.*
- Ha maguk körül tudnak nézni ott, és nem találnak semmit, azt elfogadom.
*feleli, egész közömbösen, mert mostanra már nagyjából beletörődött a dologba. Ami nem jelenti azt, hogy Yezának nem kell számolnia emiatt a következményekkel, ha még egyszer a szeme elé kerül.
A veterán városőr javaslatára elmosolyodik, a névre meg főleg. Lehúzza a kabátját a jobb felkarjáról, hogy láthatóvá tegye az oda tetovált fekete hatost.*
- Ez is tőle van. Amikor megtudta, hogy csak ennyit akarok magamra varratni, kis híján elhajtott. Tőle vettem a faládikát is, benne a tetováló eszközökkel.
*magyarázza.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-12 09:20:05
Üzenet elküldve: 2024-11-12 09:20:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az őrmesternek arcizma sem rezdül, hallgatva a fiatal férfit. Gondosan felír minden tételt, majd felpillant jegyzeteiből.*
-Tudja Mykael, hogy van ez. Én küldhetek oda valakit körbenézni, de... *Megrázza fejét.*
-Sajnálom a helyzetét fiatalember. *Elvégre ha a szóban forgó vöröshajú valóban elrejtette, esetleg megsemmisítette, aligha kerül kézre a dolog. És hogy mit csinált Mykael letétbe helyezett holmijával, azt csak ő tudja.*
-Viszont ismerek valakit... *Felhúzza ingujját, ami alatt egy kackiás horgony motívum kapott helyett bőrébe vésve.*
-Ismerek egy Borust nevű vén tetoválóművészt odalenn a Kikötőben. Talán ő tud segíteni a felszerelést illetően. Ha esetleg arra jár, adja át neki, hogy Merfalen üdvözli. *Most először jelenik meg valami mosolyféle az ábrázatán.*
-De nem tőlem hallotta. Nemigen szabadna ajánlgatni a Kikötőt manapság senkinek. *Az ajtó felé biccent. A maga részéről lezártnak tekinti a társalgást, bár Mykael ezen még változtathat, ha úgy óhajt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az őrmesternek arcizma sem rezdül, hallgatva a fiatal férfit. Gondosan felír minden tételt, majd felpillant jegyzeteiből.*
-Tudja Mykael, hogy van ez. Én küldhetek oda valakit körbenézni, de... *Megrázza fejét.*
-Sajnálom a helyzetét fiatalember. *Elvégre ha a szóban forgó vöröshajú valóban elrejtette, esetleg megsemmisítette, aligha kerül kézre a dolog. És hogy mit csinált Mykael letétbe helyezett holmijával, azt csak ő tudja.*
-Viszont ismerek valakit... *Felhúzza ingujját, ami alatt egy kackiás horgony motívum kapott helyett bőrébe vésve.*
-Ismerek egy Borust nevű vén tetoválóművészt odalenn a Kikötőben. Talán ő tud segíteni a felszerelést illetően. Ha esetleg arra jár, adja át neki, hogy Merfalen üdvözli. *Most először jelenik meg valami mosolyféle az ábrázatán.*
-De nem tőlem hallotta. Nemigen szabadna ajánlgatni a Kikötőt manapság senkinek. *Az ajtó felé biccent. A maga részéről lezártnak tekinti a társalgást, bár Mykael ezen még változtathat, ha úgy óhajt.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-11 22:42:17
Üzenet elküldve: 2024-11-11 22:42:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Randalíroztam, rátörtem az ajtót vendégekre, akiknek semmi köze nem volt az én bajomhoz. Megérdemeltem érte a büntetést, bár volt szó arról is, hogy ha megtérítem az okozott kárt, akkor elmehetek szabadon. De annak az is a feltétele lett volna, hogy visszakapom a holmimat.
De továbbra is ott van a kár, amit okoztam a helynek. Azt megtéríteném. Nem a fogadó hibája, amit a vöröshajú ribanc csinált.
*feleli, aztán így folytatja.*
- Átnéztem, miket hagytam hátra. A legértékesebb egy tetováló készlet volt, faládikában. Tűk, tinták, gyógyító kenőcsök. Aztán volt néhány papíros tekercs, a többsége a rajzaimmal. Nekem fontosak, egyébként nem értékes. Ott volt még a hegedűm. Régi kopott jószág, de ritka hangszer errefelé. Saját tokja volt, abban hagytam hátra. Meg volt még néhány faszén-darab, azokkal rajzolok általában. Egy gézbe voltak bebugyolálva.
*sorolja fel mindazt, amit ténylegesen hátrahagyott a Wegtoreni kalmárban. Igaz, a minap még abban a hitben volt, hogy pénzt is hagyott hátra, de a jelek szerint volt annyi esze, hogy ilyet ne bízzon Yezára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Randalíroztam, rátörtem az ajtót vendégekre, akiknek semmi köze nem volt az én bajomhoz. Megérdemeltem érte a büntetést, bár volt szó arról is, hogy ha megtérítem az okozott kárt, akkor elmehetek szabadon. De annak az is a feltétele lett volna, hogy visszakapom a holmimat.
De továbbra is ott van a kár, amit okoztam a helynek. Azt megtéríteném. Nem a fogadó hibája, amit a vöröshajú ribanc csinált.
*feleli, aztán így folytatja.*
- Átnéztem, miket hagytam hátra. A legértékesebb egy tetováló készlet volt, faládikában. Tűk, tinták, gyógyító kenőcsök. Aztán volt néhány papíros tekercs, a többsége a rajzaimmal. Nekem fontosak, egyébként nem értékes. Ott volt még a hegedűm. Régi kopott jószág, de ritka hangszer errefelé. Saját tokja volt, abban hagytam hátra. Meg volt még néhány faszén-darab, azokkal rajzolok általában. Egy gézbe voltak bebugyolálva.
*sorolja fel mindazt, amit ténylegesen hátrahagyott a Wegtoreni kalmárban. Igaz, a minap még abban a hitben volt, hogy pénzt is hagyott hátra, de a jelek szerint volt annyi esze, hogy ilyet ne bízzon Yezára.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-10 21:29:42
Üzenet elküldve: 2024-11-10 21:29:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az idős őrmester összekulcsolja maga előtt kezeit, miközben hallgatja Mykael beszámolóját. A végén fáradtan megcsóválja fejét.*
-Leülte a büntetését, nem? Akkor meg minek vágyik még arra, hogy aranyat is adjon? Ami a másik dolgot illeti...
*Merengve szemléli a fiatal bakát.*
-Annyit megtehetek, hogy odaküldök valakit szétnézni. Ennél többet aligha. *Csóválja meg a fejét újból, majd hátradől ültében.*
-Viszont ahhoz tudnom kell... *Egy pergament húz maga elé, majd az előkészített tintába mártja a szebb napokat látott, pávatollas pennát.*
-Hogy ezek a holmik, pontosan micsodák voltak. Tételesen, egyesével.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az idős őrmester összekulcsolja maga előtt kezeit, miközben hallgatja Mykael beszámolóját. A végén fáradtan megcsóválja fejét.*
-Leülte a büntetését, nem? Akkor meg minek vágyik még arra, hogy aranyat is adjon? Ami a másik dolgot illeti...
*Merengve szemléli a fiatal bakát.*
-Annyit megtehetek, hogy odaküldök valakit szétnézni. Ennél többet aligha. *Csóválja meg a fejét újból, majd hátradől ültében.*
-Viszont ahhoz tudnom kell... *Egy pergament húz maga elé, majd az előkészített tintába mártja a szebb napokat látott, pávatollas pennát.*
-Hogy ezek a holmik, pontosan micsodák voltak. Tételesen, egyesével.
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-10 18:21:48
Üzenet elküldve: 2024-11-10 18:21:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Biccent a városőrnek, akitől átvette a holmiját, és odabaktat az őrmesterhez. Látja a rangjelzéseket, ettől ösztönösen kicsit vigyázzba vágja magát, de aztán tétován elengedi ezt a tartást és felvesz egy "pihenj" állást. Amíg a veterán hozzá nem szól, nem is csinál semmit. Akkor aztán biccent az idős katonának és belekezd.*
- A múlt éjjel tartóztattak le. Mykael Rohark a nevem. A Wegtoreni kalmárban hagytam megőrzésre néhány holmimat. Nem akarták kiadni, vagy csak szórakoztak velem, nem tudom, de a lényeg, hogy egy ideig vártam, aztán felkaptam a vizet és elkezdtem felkutatni a holmimat én magam. Na mindegy, szóval...
*próbálja úgy összegezni a dolgot, hogy az Őrmester értse, mit akar tőle.*
- Egyrészt okoztam ott némi kárt. Amit hajlandó lennék pénzben kifizetni. Viszont a holmimat továbbra se adták ki. Azt meg vissza akarom kapni. Volt egy vörös hajú nőszemély, akit már elengedtek. Ő keverte a szart. Lehet, hogy épp most veri szét vagy dobja tűzre a holmimat. Ha egyáltalán megvan még, mert tegnap nem volt képes megtalálni. Na, hát ebben kellene nekem segítség: hogy kifizessem, ami kárt okoztam, és hogy visszakapjam a holmimat. Van közöttük értékes is, de inkább csak nekem fontos. De akkor is.
*fejti ki.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.10 18:24:13
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Biccent a városőrnek, akitől átvette a holmiját, és odabaktat az őrmesterhez. Látja a rangjelzéseket, ettől ösztönösen kicsit vigyázzba vágja magát, de aztán tétován elengedi ezt a tartást és felvesz egy "pihenj" állást. Amíg a veterán hozzá nem szól, nem is csinál semmit. Akkor aztán biccent az idős katonának és belekezd.*
- A múlt éjjel tartóztattak le. Mykael Rohark a nevem. A Wegtoreni kalmárban hagytam megőrzésre néhány holmimat. Nem akarták kiadni, vagy csak szórakoztak velem, nem tudom, de a lényeg, hogy egy ideig vártam, aztán felkaptam a vizet és elkezdtem felkutatni a holmimat én magam. Na mindegy, szóval...
*próbálja úgy összegezni a dolgot, hogy az Őrmester értse, mit akar tőle.*
- Egyrészt okoztam ott némi kárt. Amit hajlandó lennék pénzben kifizetni. Viszont a holmimat továbbra se adták ki. Azt meg vissza akarom kapni. Volt egy vörös hajú nőszemély, akit már elengedtek. Ő keverte a szart. Lehet, hogy épp most veri szét vagy dobja tűzre a holmimat. Ha egyáltalán megvan még, mert tegnap nem volt képes megtalálni. Na, hát ebben kellene nekem segítség: hogy kifizessem, ami kárt okoztam, és hogy visszakapjam a holmimat. Van közöttük értékes is, de inkább csak nekem fontos. De akkor is.
*fejti ki.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.10 18:24:13
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-09 16:47:48
Üzenet elküldve: 2024-11-09 16:47:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
-Amott, a. *Int egy közeli ajtó felé a folyosón. Mykaelnek nem kell egy tucat lépést sem megtennie, hogy valóban szót válthasson egy őrmesterrel.
Amennyiben kinyitja az ajtót, egy szűkös, ám ablakos helyiségbe léphet. A helyiség első ránézésre raktárnak tűnhet, ám egy asztal és egy idős férfi is helyet kapott itt. Az őrmester idősebb, hajlott hátú férfi, akinek hosszú, szürke bajusza sűrűn kunkorodik a ajkai szélein. Arca napbarnított és barázdált, szemei fényét fáradtság tompítja, mintha mindent látott volna, amit egy katona láthatott. Öltözete egyszerű, csupán rangjelzései különböztetik meg a bakáktól.*
-Na. *A szó lassan gördül, hangja pedig mély és borízű. Petyhüdt tekintetét lassan emeli a frissen érkezett férfira várakozóan. Hellyel nem kínálja a bakát, s ha kínálná is, legfeljebb a sarokban helyet kapott hordóra tudna lekuporodni, mert az egy szem széket az őrmester birtokolja épp az íróasztala mögött. Az íróasztalon penna és megannyi pergamen.*
-Azt gondolná az ember, hogy azért van írnok, hogy ezekkel szöszöljön. *Szólal meg vontatottan, miközben erőteljes pontot tesz egy mondat végére.*
-De úgy tűnik, ez lett az életem öregkoromra. Na mondja, mit akar.
-Amott, a. *Int egy közeli ajtó felé a folyosón. Mykaelnek nem kell egy tucat lépést sem megtennie, hogy valóban szót válthasson egy őrmesterrel.
Amennyiben kinyitja az ajtót, egy szűkös, ám ablakos helyiségbe léphet. A helyiség első ránézésre raktárnak tűnhet, ám egy asztal és egy idős férfi is helyet kapott itt. Az őrmester idősebb, hajlott hátú férfi, akinek hosszú, szürke bajusza sűrűn kunkorodik a ajkai szélein. Arca napbarnított és barázdált, szemei fényét fáradtság tompítja, mintha mindent látott volna, amit egy katona láthatott. Öltözete egyszerű, csupán rangjelzései különböztetik meg a bakáktól.*
-Na. *A szó lassan gördül, hangja pedig mély és borízű. Petyhüdt tekintetét lassan emeli a frissen érkezett férfira várakozóan. Hellyel nem kínálja a bakát, s ha kínálná is, legfeljebb a sarokban helyet kapott hordóra tudna lekuporodni, mert az egy szem széket az őrmester birtokolja épp az íróasztala mögött. Az íróasztalon penna és megannyi pergamen.*
-Azt gondolná az ember, hogy azért van írnok, hogy ezekkel szöszöljön. *Szólal meg vontatottan, miközben erőteljes pontot tesz egy mondat végére.*
-De úgy tűnik, ez lett az életem öregkoromra. Na mondja, mit akar.
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-07 17:56:37
Üzenet elküldve: 2024-11-07 17:56:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
// Wegtoreni járandóság //
*Mykaelnek jut szobatárs, priccs viszont nem. Elég kellemetlen helyzet, de voltak ennél sokkal rosszabb éjszakái a vadonban, a zsoldostáborban. A borgőzös, mennydörgő horkolás már-már nosztalgikus emlékeket ébreszt benne, hiszen egykori bajtársai is hasonlóan húzták a lóbőrt egy-egy tivornya után.
Szerencse, hogy eszébe jutott elkérni a kabátját - és hogy a városőrök meg is engedték neki, hogy magához vegye azt. Jó szolgálatot tesz neki az éjszaka folyamán.
Úgy-ahogy aludt is valamennyit. Nem eleget ahhoz, hogy kipihent legyen, de segített eltölteni az időt. Jóval korábban ébred, már a kakasszóval, és onnantól kezdve nem is alszik vissza. Fel-alá járkál, a falat támasztja, esetleg könnyít feszülő hólyagján, ha van erre kijelölt vödör. A cellatársat hagyja aludni.
Végül aztán csak kinyílik a zárka ajtaja, és szabadon távozhat a holmijával. Itt legalább tényleg vissza is kap mindent, amit leadott.
"Minden továbbit a Tanácsnál vagy az Őrmesternél" - mondja a városőr. Mykael grimaszol. A Tanáccsal nem tud mit kezdeni. Marad a másik opció, katonaként neki az amúgy is szimpatikusabb.*
- Ki ez az Őrmester és hol találom?
*kérdi aztán.*
*Mykaelnek jut szobatárs, priccs viszont nem. Elég kellemetlen helyzet, de voltak ennél sokkal rosszabb éjszakái a vadonban, a zsoldostáborban. A borgőzös, mennydörgő horkolás már-már nosztalgikus emlékeket ébreszt benne, hiszen egykori bajtársai is hasonlóan húzták a lóbőrt egy-egy tivornya után.
Szerencse, hogy eszébe jutott elkérni a kabátját - és hogy a városőrök meg is engedték neki, hogy magához vegye azt. Jó szolgálatot tesz neki az éjszaka folyamán.
Úgy-ahogy aludt is valamennyit. Nem eleget ahhoz, hogy kipihent legyen, de segített eltölteni az időt. Jóval korábban ébred, már a kakasszóval, és onnantól kezdve nem is alszik vissza. Fel-alá járkál, a falat támasztja, esetleg könnyít feszülő hólyagján, ha van erre kijelölt vödör. A cellatársat hagyja aludni.
Végül aztán csak kinyílik a zárka ajtaja, és szabadon távozhat a holmijával. Itt legalább tényleg vissza is kap mindent, amit leadott.
"Minden továbbit a Tanácsnál vagy az Őrmesternél" - mondja a városőr. Mykael grimaszol. A Tanáccsal nem tud mit kezdeni. Marad a másik opció, katonaként neki az amúgy is szimpatikusabb.*
- Ki ez az Őrmester és hol találom?
*kérdi aztán.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-06 23:34:23
Üzenet elküldve: 2024-11-06 23:34:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Wegtoreni járandóság //
*Yeza összeomlása senkit nem izgat különösebben, legfőképpen azért sem, mert minden csupán a fejében zajlik. Az adminisztrációval igen hamar megvannak, s a morcos hangulat ellenére Mykael kérésére sem érkezik elutasítás. Egy biccentés jelzi az engedélyt, majd a fiú annak megfelelően eljárhat. Kabátját senki sem fogja ellenőrizni, elvégre ez mégsem egy Krenkataur, ahova a legveszélyesebb gyilkosok kerülnek. Ha éjszaka pedig kárt tenne magában a zsoldos az is a holnap problémája, valamint a bakáké, akik a takarításra lettek beosztva.*
- Kerüljenek külön.
*Dörmögi az idősebb Városőr, az Írnok pedig csupán biccent.*
- A távozás is legyen külön időzítve. Csupán a békesség kedvéért.
*Miután nyugtázza, hogy utasítása értő fülekre talált mindkét bajkeverőt bevezetik egy cellába. Yezát feltehetően nem nyűgözi le az apró figyelmesség az üres cella formájában, elvégre a wegtoreni vöröske minden apró előzékenység felett örömmel siklott el, hogy a két segítő szándékú Városőrből egy ellenségképet faraghasson.
Mykael már nem ily szerencsés, cellatársa egy mélyen horgoló, hájas alak. Minden hatalmas levegővétel után szesztől és szuvas fogaktól csípősen bűzös sóhajjal örvendezteti meg újdonsült barátját. Ezt leszámítva nem háborgatja Mykaelt, elvégre mélyen alszik, de az is lehet elájult. Lélegezni ugyan lélegzik, erről mennydörgően hangos horkolása tesz tanúbizonyságot.
A kő bántóan hideg, de éppen elviselhető. Néhányan vacogó fogakkal nyugtatgatják magukat, hogy ez még csak nem is a tél, és nem is a Krenkataur, azoknál bizony rosszabb aligha akad.*
*Hogy tudnak aludni, avagy sem, ez sem foglalkoztat senki. Már magasan jár a nap, amikor egy Őr nyitja ki Mykael celláját. Az idősebb férfi nyúzott, rideg arca köszönti a zsoldost.*
- Talpra kölyök, ideje búcsúzni!
*Hangja ugyan sürgető, de Mykael kényelmesen összeszedheti magát és gondolatait is.
Cellájából rövidesen az Írnokhoz vezetik, ahol a Városőr a fiatal férfi elé helyezi az egyik sorszámozott ládikát, mely az ő holmijait őrzi. Minden hiánytalanul ott hever, ahogy Mykael korábban elhelyezte, s ahogy egy kereskedőháztól is elvárható lenne.*
- A hölgy már távozott.
*Teszi hozzá a férfi, amíg azt várja, hogy Mykael összepakoljon.*
- Az ügy pedig le van zárva. Minden továbbit a Tanácsnál vagy az Őrmesternél lehet intézni.
*Yeza összeomlása senkit nem izgat különösebben, legfőképpen azért sem, mert minden csupán a fejében zajlik. Az adminisztrációval igen hamar megvannak, s a morcos hangulat ellenére Mykael kérésére sem érkezik elutasítás. Egy biccentés jelzi az engedélyt, majd a fiú annak megfelelően eljárhat. Kabátját senki sem fogja ellenőrizni, elvégre ez mégsem egy Krenkataur, ahova a legveszélyesebb gyilkosok kerülnek. Ha éjszaka pedig kárt tenne magában a zsoldos az is a holnap problémája, valamint a bakáké, akik a takarításra lettek beosztva.*
- Kerüljenek külön.
*Dörmögi az idősebb Városőr, az Írnok pedig csupán biccent.*
- A távozás is legyen külön időzítve. Csupán a békesség kedvéért.
*Miután nyugtázza, hogy utasítása értő fülekre talált mindkét bajkeverőt bevezetik egy cellába. Yezát feltehetően nem nyűgözi le az apró figyelmesség az üres cella formájában, elvégre a wegtoreni vöröske minden apró előzékenység felett örömmel siklott el, hogy a két segítő szándékú Városőrből egy ellenségképet faraghasson.
Mykael már nem ily szerencsés, cellatársa egy mélyen horgoló, hájas alak. Minden hatalmas levegővétel után szesztől és szuvas fogaktól csípősen bűzös sóhajjal örvendezteti meg újdonsült barátját. Ezt leszámítva nem háborgatja Mykaelt, elvégre mélyen alszik, de az is lehet elájult. Lélegezni ugyan lélegzik, erről mennydörgően hangos horkolása tesz tanúbizonyságot.
A kő bántóan hideg, de éppen elviselhető. Néhányan vacogó fogakkal nyugtatgatják magukat, hogy ez még csak nem is a tél, és nem is a Krenkataur, azoknál bizony rosszabb aligha akad.*
*Hogy tudnak aludni, avagy sem, ez sem foglalkoztat senki. Már magasan jár a nap, amikor egy Őr nyitja ki Mykael celláját. Az idősebb férfi nyúzott, rideg arca köszönti a zsoldost.*
- Talpra kölyök, ideje búcsúzni!
*Hangja ugyan sürgető, de Mykael kényelmesen összeszedheti magát és gondolatait is.
Cellájából rövidesen az Írnokhoz vezetik, ahol a Városőr a fiatal férfi elé helyezi az egyik sorszámozott ládikát, mely az ő holmijait őrzi. Minden hiánytalanul ott hever, ahogy Mykael korábban elhelyezte, s ahogy egy kereskedőháztól is elvárható lenne.*
- A hölgy már távozott.
*Teszi hozzá a férfi, amíg azt várja, hogy Mykael összepakoljon.*
- Az ügy pedig le van zárva. Minden továbbit a Tanácsnál vagy az Őrmesternél lehet intézni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332