Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Polgárnegyed (új)
KaszárnyaNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 671. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

671. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-18 19:31:22
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Katonadolog//
//Zárás//

*Számtalanszor szolgált már mindenféle vezérek alatt, most is ez jut eszébe, főleg az, hogy gyakran panaszkodtak a sárban és vérben együtt küzdő bajtársaival, hogy mit kellene jobban csinálni. Igyekszik élni a lehetőségeivel és feszegetni a határokat, s ott könnyíteni meg az emberei dolgát, ahol csak tudja. Főleg, hogy úgy sejti, hogy nem lesznek egyszerű küldetéseik ha sikerül mindent a helyére állítani, és készek lesznek valami hasznosat is csinálni. Az elsősegély dolgára csak biccent, furcsa módon tőle sosem kérdezték meg ezt, talán úgy voltak vele, hogy ha meghal annyival kevesebb zsoldot kell fizetni. *
-Rendben van.
*Majd tovább figyel, s kissé meg is emeli a szemöldökét meglepődöttségében.*
-Különleges bájital, mi?
*El is mosolyodik, ahogy kimondja a szavakat. Nem sokat tud a bájitalokról, főleg csak az alapvető hasznukat ismeri, azokat, amire szüksége volt, vagy inkább amikhez hozzájutott. *
-Menj csak, de vigyázz, nehogy átvágjanak. Cserébe kérnék egy szivességet.
*Kicsit bizalmasabban közelebb hajol az asztal másik végéről. Nem mintha félne, hogy bárki meghallhatja az egyébként sem titkos információt. *
-Ha alkimistához készülsz, járj utána, hogy nem-e tud olyan főzetet készíteni, ami az ártó varázslatok ellen véd, esetleg megszünteti a mágia hatását, vagy ilyesmi. Ha csak egy pletykát hallott ilyesmiről, az is hasznos lehet.
*Azzal visszadől a székében, és nagyot nyújtózik. *
-Ha nincs más, akkor köszönöm hogy elmondtad az igazságot. A holmikat majd beszerzem, talán egy saját kereskedő sem ártana idővel, hogy ne kelljen állandóan a sárgaszemű igrichez rohanni, ha nem ököráron akarunk beszerezni valamit.
*Kissé rosszallóan csóválja meg a fejét, de arcán bohókás mosoly ül. Szép remények, tervek és jó hosszú célok lebegnek szeme előtt, de jól van ez így. Amíg kitart az ereje, addig igyekszik minél többet valóra váltani belőlük. Természetesen megvárja Nae válaszát, s ha nincs egyéb, úgy visszafordul a papírjaihoz és a megannyi teendőhöz.*


670. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-15 18:37:43
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 56

Játékstílus: Vakmerő

//Új városőrök kettő, villámos bungalló//

* Pash számára nem okoz kellemetlenséget, hogy Jenarit kövesse vissza a kaszárnyába. *
- Állok elébe, öregember. Nem zárkózom el mások véleménye elől, és az se zavar, ha nem értenek velem egyet. Addig, amíg hideg sert ihatunk a beszédhez, és és nincs fontosabb dolog, bármiről elbeszélgetek veled. * Vigyorog a fehér hajú harcos, na nem mintha Gaerralos annyira idősnek nézne ki, hogy megérdemelje ezt a megszólítást, de a fiatal Jenari, és szintén fiatal Pashthra jelenléte talán súlyosabbá teszi az elmúlt évek nyomát. És egyébként is, a férfi korát tekintve, már kinézet alapján, talán az apja is lehetne a városőr szerint. *
- No, menjek előre? * Lapogatja meg Jenari vállát, amikor észreveszi, hogy a kapuban félre áll a lány. Választ nem várva lépne előrébb, de előbb azért a kapuőrhöz lép, ahol beszélgetést kezdeményez. Nem beszélnek túl halkan, de nem is olyan hangosak, hogy a kompánia hallja, hacsak nem jön közelebb. Amennyiben kivárják, úgy egy széttárt karokkal érkező Pash lépdel vissza hozzájuk. *
- Úgy tűnik, hogy a főnök lelépett, amíg előkerítettelek titeket. A kapuőr legalábbis azt állítja, látta, hogy elhagyja a kaszárnyát. Meghagytam neki, hogy szóljon a váltásnak is ha szükséges, küldjön értetek valakit a kapuba beosztott strázsa, amikor Bredoc visszatér. Te jártál már erre? * Vonja fel a szemöldökét a csatamágus jelöltre pillantva, mert nem rémlik számára, hogy látta volna már az őrök között, és ahogy rá pillant, mintha városőri köpenyt se látna rajta. *
- Ha nem, és jelentkeznél, akkor azt hiszem azt is célszerű lesz majd a főnöknél megtedd. Addig ha gondolod körbe vezetlek. * Teszi meg az ajánlatot, mert jobb dolga úgy sincs így, hogy a parancsba kapott utasítást letudta. *


669. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-14 15:25:05
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 395
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Katonadolog//

*Az új bőrvért és a tegez gondolata végre végleg kizökkenti a keserű, sötét hangulatból, ami alattomos módon úrrá lett rajta vallomása közben. Régóta tervezgeti már, hogy meglátogatja a kovácsot, a vértcsere gondolata már hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott benne, csak valahogy sohasem jutott el odáig, hogy elvonszolja magát a műhelybe. Így legalább Bredoc rengeteg időt megspórol most neki, na meg nem mellesleg több száz aranyat. Nem az a fajta, aki fogához veri a garast, de most éppenséggel másra is kell a pénz.
A feltett kérdésre halványan bólint.*
-Mondhatjuk...
*Túlzás lenne azt állítani, hogy valaki "tanította" őt az ilyesmire, szanitécektől és más katonatársaktól leste el, hogyan is kell rendesen összeölteni egy sebet vagy bekötözni azt, de azért nem mondhatná, hogy jeleskedik az elsősegélynyújtásban.*
-Az újoncokra azonban azt hiszem ráférne pár lecke.
*Bár a legtöbben, akik az őrséghez csatlakoznak, már korábban is zsoldosként vagy katonaként dolgoztak, -ezeknek nem is okoz gondot általában a sebek kezelése- azonban akad néhány, akiről biztosan tudja, hogy még nem csinált ilyet. Na meg talán lehet, hogy rá is ráférne egy kis ismétlés.
A varázsitalok emlegetésére végre eszébe jut, mi is az a másik dolog, ami miatt feltétlenül fel akarta keresni az újdonsült parancsnokot.*
-Nekem is szükségem lenne egy bájitalra, Uram, ám egy meglehetősen ritka fajtáról lenne szó...
*Már épp kezdené is magyarázni, pontosan milyenre is gondol és, hogy egyáltalán mire kell neki, de végül inkább úgy dönt, nem untatja efféle felesleges dolgokkal a férfit. Egyébként sem lényeges ez most.*
-Ezért inkább magam keresnék fel egy alkimistát. Szeretnék két-három nap eltávot kérni, amíg ezt elintézem.
*Kékesszürke tekintetét Bredocra szegezi várva, beleegyezik-e abba, hogy erre a rövid időre elhagyhassa a kaszárnyát, s ha úgy esik, talán Artheniort is.*


668. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-09 20:26:11
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az első megbízatás//

*Nem válaszol már, még a tekintete is másfelé fordul. A parancsnok meglátásait elvárásokként éli meg, amik bár igazán hízelgőek, de nagy nyomást is helyez rá, hogy most hirtelen már egyenesen mágust akar faragni belőle a férfi! Nem is érti őt... Honnan és kitől szerezne ő ilyen tudást? Egészen biztos benne, hogy az ilyesmihez évek kellenek, nagy tehetség és még több pénz. A másik, amiben biztos, hogy ez utóbbiakkal ő nem rendelkezik, így pedig az időt sem érdemes rá pazarolni. Vajon a parancsnok csalódott lesz, ha nem tud a semmiből csak úgy, egyszer csak varázsolni?
Bizonyára nem annyira, hiszen ennél okosabbnak véli a férfit, semmint olyannak, aki szerint ez annyira egyszerű. Talán tényleg csak azért mond neki ilyeneket Bredoc, hogy biztassa...*
- Igyekezni fogok. - *Ígéri, már arra válaszolva, miszerint itt bármit megtanulhat, amit csak szeretne. Persze ez utóbbit is csak egy arra vonatkozó túlzó kifejezésnek gondolja, hogy számíthat a férfi támogatására és engedélyére, ha tanulni szeretne. Ő pedig ezt nagyra értékeli, még úgy is, hogy egyébként rövid itt tartózkodása alatt már rájött, hogy elég nagy szabadságot hagynak neki mindenben. Ez mondjuk félelmetes is, egyelőre még igényelné, hogy legyen valaki, aki megmondja, mit csináljon.
Igaz, ezt részben most megkapta, hiszen új feladatokat bíztak rá, kapott elérendő célokat.
Megkönnyebbül, hogy a parancsnok látszólag nem figyelt föl az árulkodó kis hibájára. Bár nem érzi olyan nagynak a vétségét, hogy még nem számolt be róla, hogy akkor, ott, a nevéről is hazudott, de azért tart tőle, hogy egy kissé megharagítaná a férfit. Talán más körülmények között egyszer majd bevallja, ha nem tűnik úgy, hogy azért teszi csak, mert lebukott...
A felolvasott mondatra nagyon összpontosít, s noha utána hallja Bredoc válaszát is, egy darabig nem moccan, csak alig észrevehetően ringatja a fejét föl-le és picit az ajkai is mozognak, míg tekintete egyetlen pontra fókuszál az asztalon. A mondatot ismételgeti magában, erősen a fejébe vésve minden egyes szót.
Aztán lassan föláll és a kapott eszközöket is magához veszi, miközben pillantása még mindig a korábbi pontra mered.*
- Köszönöm. - *Szólal meg végül, magához képest meglehetősen udvariatlanul, anélkül, hogy a férfira nézne. Majd most már a padlót bámulva elindul kifelé, hogy a parancsnokot is hagyja dolgozni, de ami most még fontosabb: hogy azonnal nekiláthasson a tanulásnak.
Mire a konyhába ér és letelepszik az egyik asztalhoz, már magabiztosan fog bele a dologba, azzal a tudattal, hogy a mondatot pontosan megjegyezte.
Az izgatottságtól máris kimerült, de nagyon lelkes is. Ha senki nem zavarja meg, annyira belefeledkezik a tanulásba, hogy vélhetően addig folytatja, amíg ő maga el nem álmosodik, vagy valaki meg nem elégeli az éjszakai világítást.*


667. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-09 17:15:51
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Az első megbízatás//

*Garsin válaszára csak elmosolyodik. Nem is igen számított másfelé válaszra, sőt, egyenesen meglepődne.*
-Gondoltam. De egyet se félj. Talán nem olyan éles már a szemem mint egykoron, de mindig is büszke voltam rá, hogy meglátom, hogy ki miben jó.
*Közben pedig mutatóujjával megkocogtatja az egyik oldali halántékát. Valószínűleg adhatna könnyebb szöveget is az olvasás elsajátítására, de nem gondolja, hogy problémát okoz a Garsinnak a dolog. Közben pedig érdeklődve hallgatja a lány gondolatait a betűvetés művészetéről, és a korábbi élményeiről. Kicsit fel is szisszen, de nem szól közbe, csak a végén mondja el a véleményét. *
-Szörnyű dolog az, ha az ifjaktól megtiltjuk a tanulás lehetőségét, főleg ha igényük és tehetségük is van hozzá. Egyet se félj, itt mindent megtanulhatsz, amit csak szeretnél.
*Aztán a küldetése csak biccent, bár formaiságból kérdezte meg, azért örül, hogy nincs ellenére a dolog.*
-Ó? Természetesen.
*Feleli némi meglepetése okozta csend után, maga elé veszi a papírost, majd elolvas egy részletet. *
-A városban jelenleg csendes napok uralkodtak, a hideg évszak utolsó szeleként még a hajnali fagy, azért megült a fákon, a növények levelein, s fehér zúzmara is borította a tájat.
*Majd visszatolja Garsin elé, hogy magával vihesse. *
-Nem zavarsz, nyugodtan keress, ha elakadnál, vagy rájönnél valamire. Sok sikert!
*Mosolyodik el ismét, majd ha nincs más egyéb, úgy tovább körmöl a saját papírján.
Amikor befejezi, és persze ha Garsinnal sikerül elrendezni mindent, úgy feláll és az utcára siet, egy megbízhatóbb küllemű kölyköt kér meg, hogy vigye el a levelet a tanácsházára. A lelkére köti, hogy nagyon fontos, és persze 20 arannyal meg is erősíti ezt a fiúnak (Mesélő (Daidalos). A levélben pedig ez áll:

"Tisztelt Tanács!

A korábbiakhoz híven írom most ezt a levelem. A páncél, illetve annak festése nyomán ütköztem némi gyakorlatias problémába. Sok emberem több páncélt is hord, illetve egy láncinget talán még a legügyesebb mesterembernek is gondot okozhat megfesteni. Arra gondoltam, talán közös nevező lehetne egy amolyan lovagi köntös, kabát, amit akár a páncélra, akár az utcai ruhára felvehetnénk, ezen szépen látszana az a bizonyos címer. Egyszerű szövetből. Talán még jobban is látszana az emberek számára. Kérem fontolják meg, s amennyiben úgy ítélik meg, úgy tíz darabra lenne szükségünk egyelőre. Mivel ezek nem testrefeszülőek, mégis szíjjal leköthetők nem akadályoznak semmiben, viszont méretre szabni sem kell. Ha gondot okoz a költségük, úgy vállalom a saját zsoldomból a fedezetet. Ezen felül pedig az eddigi szükséges új páncélok, melyeket a nagylelkű tanács ajánlott fel a szolgálat időtartamára a következők eddig : a részemre egy lovagi vértezet, Pashtra Shungo'rol részére szintén, illetve Naesala Wynroris részére egy bőrvért. Lentebb láthatják a méreteket, a fajt és a nemet is. "

Itt még leírja a fontos adatokat, majd befejezi a levelet.

" Maradok hű tisztelettel
Bredoc Droyn Parancsnok"*


666. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-07 15:15:24
 ÚJ
>Drikdarok Wogharod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ép testben ép lélek//

*Nem gondolta volna, hogy a fiúval hasonlóan sanyarúan indították az életet. Bár van, aki azt mondja, hogy egy életen át ez rányomja a bélyegét minden tettére, azonban a két férfi élete rácáfol erre. Sikerül az ifjú kereskedőt megnevettetnie, aki elárulja, hogy első találkozásukkor vigyázva állt az ork mellett a tekintélyes megjelenése miatt. A fiú szavaira elneveti magát.*
- Ezért fizetnek, hogy elrettentő legyek. Így valaki kétszer is meggondolja, hogy belekezdjen e valami galibába. *Vigyorog a másikra röviden körvonalazva, hogy miért is épít fel maga körül ilyen elrettentő fátylat. Ennél jóval érdekesebb a megemlített Szélrózsa Szövetség. Drik összehúzott szemöldökkel és nagy kíváncsisággal hallgatja ezt a Kereskedőházhoz hasonló Wegtoreni szervezetet. A név egyáltalán nem ismerős neki, pláne, hogy még sohasem járt Wegtorenben. *
- Ezek szerint ti hárman ott dolgoztatok? *Valószínűleg igen lesz a válasz, de egy megerősítő igent, azt még megvár Rannd-tól. Egy újabb érdekes tény, hogy a város a hallottak szerint csak úgy nyüzsög a balhéktól. Erre összecsapja hatalmas tenyereit és reménykedve dörzsöli össze.*
- De régen várok már egy jó balhéra! *Vigyorog a furcsa óhajon, majd jót kacag azon, hogy a lába ujjára is kapna egy mozgalmas történést, ha wegtorenben járna. Maga elé képzeli a hatalmas nyüzsgő várost, ami mellett Arthenior bizonyára eltörpül, legalább is a látványosságok terén. Maga el képzel mindent amit Rannd megemlít, s olyan mintha már szinte ott is lenne. Pár pillanat után visszatér a valóságba.*
- Egyszer el kell, hogy vigyél oda! *Ravasz kacsintást kap a fiú, hogy ha egyszer kihozza az alkalom, akkor szívesen venné az idegenvezetését a tűz városában.*


665. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-04 16:04:06
 ÚJ
>Jenari Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Új városőrök kettő, villamos bungalló//

*Tagadhatatlanul érdekes beszélgetés kerekedik a két férfi között, amiből ezúttal nem zárkózik ki teljesen Jenari, de részt nem vesz benne mint aktív szereplő, csupán hallgat. Kicsit talán meg is nyugtatja a körülötte zajló, akár önfeledtnek is nevezhető beszélgetés, annyi viszont biztos, hogy a csendnél határozottan kellemesebb.
Amennyiben nincs a többiek ellenére, akkor ő vezeti az aprócska csoportot a Kaszárnya felé. Egyébként sem szokott kellemes lenni számára az elfecsérelt idő, most pedig különösen fájdalmas számára a tétlenség.
A kapuban megáll, amíg bebocsájtást nyernek, és esetleg előre engedni Pashthrát, hiszen Jenari még azt sem tudja, hogy hogyan néz ki ez az állítólagos Bredoc. Bár abban sem biztos, hogy egyáltalán tudni akarja. Még mindig penge élen táncol a távozást illetően, egyedül Gaerralosnak tett ígérete billenti a maradás oldalára, ami feltehetően nem volt szándékos a veterán részéről. Mindenesetre Jenari figyelembe veszi a férfinek tett ígéretét, akkor is ha nem lett igazán közeli kapcsolata vele, csupán egy szimpatikus idegen, de ez annyit megérhet neki, hogy pár hatig még elhalassza döntését. Talán jobb is, ha ebbe belekapaszkodva megvárja míg valamelyest lecsillapszik lelkének vihara, és egy felelősebb döntést tud meghozni tisztább fejjel, legalábbis igyekszik ezzel nyugtatgatni önmagát.*


664. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-30 21:31:34
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az első megbízatás//

*Garsin nagyon elképzelni sem tudja, mi minden lapulhat egy könyvtárban, a lapok között. De mindaz, amit Bredoc mesél, a számára izgalmasnak hangzik. Ebben persze lehet része annak is, hogy eddig még nem kellett könyvek fölött görnyednie, száraz és unalmas olvasnivalókkal... Fogalma sincs, milyen az, mikor írott szóból, elméleti ismereteket kell elsajátítani, s hogy az mennyire fárasztó is. Mindent, amit tud, azt másoktól tanulta, azáltal, hogy velük együtt csinálta munka közben.
Bredoc szavait előbb nem tartja többnek egyszerű biztatásnál. A folytatás azonban kicsit összezavarja. Kétkedve pillant föl a férfi arcára, hogy talán megint csak ugratja őt. Ennek jelét azonban nem látja, de nem is tudja hova rakni, hogy ez most honnan jött? Mágustanok? Hogy gondolt-e rá, hogy ilyesmit tanuljon?...
Az egész nagyon furcsának tűnik előtte. Hiszen még írni és olvasni sem tud és ezzel a parancsnok is tisztában van. Akkor mire fel most ez a különös kérdés?
Hogyan is gondolhatott volna ilyesmire? Ami azt illeti, még most sem gondol. Egyenesen ledöbbenti a feltételezés is, hogy Bredoc ilyesmit tervezne a számára. Már a betűvetés elsajátításának lehetősége és ez az intézői poszt is túl hirtelen váltás az eddigi életéhez képest. Nem bírja tartani a lépést a férfi elvárásaival, vagy azzal, hogy milyen nagy dolgokat feltételez róla.*
- Nem. - *Feleli végül egyszerűen, egy rövidebb hallgatás után, mert nem is tudja, mit feleljen.*
- De azt hiszem, az írás tényleg menni fog. Azt tudom, hogyan lesznek mondatok és hogy ezek a betűk a hangokat jelölik. Csak a betűket nem ismerem még. De meg fogom tudni tanulni... - *Magyaráz egy keveset szégyenlősen a felé nyújtott papirost szemlélve. A hangvétele nem feltételez túl sok meggyőződést a saját szavaiban, de tényleg elhiszi, hogy erre képes lesz. Amennyit a főnöke akkoriban meg tudott neki tanítani, az alapján átlátja, hogy hogyan is működhet a betűvetés. Úgy sejti, beletelhet egy hosszabb időbe és sok gyakorlásra lesz szüksége, de ha megtanulja felismerni és leírni azokat a hangokat, akkor az összefűzésük és kifejtésük egyszer csak menni fog.*
- A mosodában, ahol dolgoztam... a főnököm tanított egy keveset. Számolni is ő tanított meg. Csak aztán el kellett mennem... - *Nem fejti ki, hogy miért, a férjére most nem akar gondolni. Már így is egyedi alkalom lehet, hogy csak úgy mesél az életéről.* - De a számokat tudom írni. Meg néhány betűt is felismerek. És le tudom írni a nevemet. - *Folytatja, s ahogy ez utóbbihoz ér, kíváncsivá válik, hogy igazat beszél-e, s ugyancsak emlékszik-e még arra, hogyan kell írnia.
Előbb esetlenül tartja a tollat, aztán gyorsan áll helyre ujjai között. Láthatólag valóban nem először van írószer a kezében.
Gyorsan a papírra is illeszti a toll hegyét egy gyors mártás és lehúzás után és belekezd az írásba. "Lu". Eddig jut. Aztán hirtelen megáll és átfirkálja a két betűt.*
- Elfelejtettem. - *Fogja erre, de érezhetően nyugtalanná vált.*
- Köszönöm! - *Mondja aztán, részben a figyelmet terelve, ám az is igaz, hogy amennyire belelkesült az imént, megfeledkezett róla, hogy köszönetet mondjon az irományért és az íróeszközökért. Pedig az ő szemében aranyban mérve is igazán értékes dolgokat kapott.
Kicsit el is szégyenli magát, hogy a szép tiszta lapot összepacázta és ilyen butaságra pazarolta. De legalább nem vett el túl sok helyet.
Már állna elő egy újabb kéréssel, de Bredoc kioszt egy megbízatást, aminek Garsin nem tud felhőtlenül örülni. Szívesebben menne, mikor már maga tudja olvasni azokat a könyveket, amikről a parancsnok beszélt. De ez egy feladat, amit rá bíztak és nem akar ellenkezni.*
- Rendben. - *Fogadja el a "küldetést".
Érdeklődne, hogy merre van az a könyvtár, vagy hogyan néz ki, de úgy dönt, ehhez mástól kér majd útmutatást. Nem akarja sokat rabolni Bredoc idejét, hiszen már így is folyton félbe kell hagynia miatta azt a levelet és egyébként is van még kérése a férfi felé.*
- Elnézést... Arra megkérhetem, hogy olvassa fel nekem csak az első mondatot? - *Fordítja Bredoc irányába a lapot.*
- Aztán nem zavarom.


663. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-29 15:00:56
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Katonadolog//

*Bredoc szemén szinte megcsillan az óvatos mosoly, ami Naesala fagyos arcán suhan át, s elkönyveli magában, mert könnyen lehet, hogy nem mostanában fog hasonlót látni. Tudja jól azt is, hogy sokaknak nem sok kedve lesz tanulni, hisz beleszokhattak a lustaságba, vagy ivásba vagy csak a kényelmes napi rutinba, de ha változást akarnak elérni, akkor maguknak is változniuk kell. Sosem gondolta volna, hogy majd politikai színtereken is harcba kell szállnia, bár ez erős túlzás egyelőre, de ki tudja, hogy mit hoz majd a jövő? Talán csak Eeyr maga.*
-Bőrvért, tegez és nyilak, értem. Intézkedem majd. Ó, és még egy dolog. Alapvető elsősegélynyújtásra tanítottak valaha? Nem nagy műtétekre gondolok, de be tudsz kötözni egy szúrt sebet, vagy bevarrni azt? Elsősegélycsomagot is hozok majd, mindenkinél legyen egy, úgy a biztos. Jobb a legrosszabbra készülni. Ha sikerül mindent berendeznünk, és helyre áll kicsit a rend, úgy bájitalok is kellenek majd.
*Ez a legkevesebb, amit megtehet az emberei életének megóvása érdekében. Talán, ha szerencséje van, akkor nem fogják eladni két sörért a Pegazusban.*


662. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-29 14:55:32
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Garsin//
//Az első megbízatás//

*Talán amennyire Garsinnak meglepő és bámulatos lehet a könyvtár, mint olyan, Bredocnak annál kevésbé. No nem mintha nem tisztelné a tudást, sőt. Tisztában van vele, hogy milyen értékes egy jól felszerelt könyvtár, hisz rengeteg olyan információ van eldugva a sorok között, amikre az ember nem is gondolna, mégis, valahogy nem viszi rá a lélek, hogy kutatásra adja a fejét. Inkább megvív valakivel, sőt, ha kell tízzel is, ehhez sokkal jobban ért.*
-Jó. Bár nem lesz könnyű, de ne ijedj meg, én úgy hiszem, hogy menni fog. ~Talán ideje lenne elmondanom neki.~ Tudod talán okosabb vagy, mint hiszed. Gondolkoztál már azon, hogy komolyabban kutasd a tudást? Netán mágustanokat is magadévá tegyél?
*Persze itt eszébe jut a tanács szava is, miszerint külön szeretnék, ha varázslók is alkotnák soraikat, s egyébként a parancsnoknak is szándékában áll, hogy bővítse a repertoárt.*
-Persze. Itt egy régebbi hír, tedd csak el.
*Kissé meglepődik ugyan, de némi kutakodás után az egyik fiókban talál is egy papirost, amit miután leporol, átnyújtja Garsinnak. A papíron ez áll:

"A városban jelenleg csendes napok uralkodtak, a hideg évszak utolsó szeleként még a hajnali fagy, azért megült a fákon, a növények levelein, s fehér zúzmara is borította a tájat. Azonban már nem sokáig, a felkelő napnak elég ereje volt, hogy mindezeket már egy simítással eltüntesse.

A tanács lassan összeállt, s Arthenior népe előtt is megmutatkozott. Ismerheti immár mindenki őket, mert bár hangjukat oly sokszor nem hangoztatják, intézkedéseiket a jelenlegi még szegénynegyed, valamint a lassan készülő reménynegyed kapcsán világosan ismerik. Hosszú és gyötrelmes munka vár még az itt lakókra, de a remény lassan visszaköltözik a polgárok szívébe. Az ellenségeskedések csitulnak, s a thargok által átadott jegyzetek kapcsán a városvezetés megfelelően alkalmazza a megelőző intézkedéseket is a gyötrelmes járvány kapcsán.

Más hírek is szárnyra kaptak az artheniori lakosság körében. Eeyr fénye ismét győzedelmeskedett, s a városi templomban fényét helyreállították. Nem titkos varázslatról, vagy ismeretelen lényekről szólnak-e pletykák, név szerint is ismerik immár hőseiket. Azt mondják, hogy egy világtól elvonultan élő elf, Pycta del Ventus, egy messzi tájról érkező papnő, Hanloren Duunelar, egy korábban esküvője kapcsán hírbe keveredett nő, Natalayda Mozecka, valamint egy sötételf varázsló, kit immár Fényhozóként emlegetnek, Quantall Ackumien Galanodel, legyőzték a sötétség szolgáit és gyötrelmes harcok árán, de felszabadították a templomot. Nevüket azóta esténként gyermekeiknek mesélik anyák, s a kocsmákban beszélgetések tárgyai lettek. Arcukat, s híres testrajzaikat városszerte ismerik és tisztelik. Áldozatot is kívánt ugyan a csata, a korábban feltűnő, majd eltűnő, s ismét megjelenő Árnytörő Xotara életét adta a templomért.

Nem csak Artheniorban történnek azonban dolgok. Amon földjén, a borostyánszoborrá változott Kagan Thargodar megüresedett helyére frissen felállt vezetés, hogy jószívűségét bizonyítsa, menekültek csoportjának adott otthont. Nem várt betegség kezdett el terjedni, mely a nép körében félelmet és nyugtalanságot szült. A thargok népe azonban sohasem volt puha, vagy reményvesztett, szinte azonnal reagáltak a betegségre, s lassan-lassan felülkerekedtek rajta. A thargok kancellárja, Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, kit a mélységi bájak kedvelői körében igen népszerűnek tartanak, megtett és elrendelt megelőző intézkedéseivel a járvány terjedését visszaszorították, s a betegség gócát, az újonnan felépült ispotályukba zárták. Azt beszélik a kancellár is megbetegedett. A thargok megbízásából, azonban Dorawyna Olaphine, Estanellaria Dwirinthalen szintén csatát kezdett vívni a láthatatlan ellenséggel, melynek végén ők győzedelmeskedtek.
Máris szájról-szájra adják egymásnak a hírt, hogy e három Gyógyító, milyen nagy népszerűségnek örvend a füvesemberek és vajákosok körében, nevük az ispotályokban igen népszerű.

Nem hiába történt. A felgyógyuló menekültek értéket képeznek, s befogadásukat munkával hálálják meg, így a tharg gazdaság hamarosan fellendülhet. Ezért is pletykálják, hogy az amoni munkák felértékelődtek, hisz hathatós és motivált kétkezi dolgozókat kaptak.

A pestis Artheniroban még fel-felüti a fejét, azonban immár senkire sem jelent veszélyt, a tanács, Habrertus jegyzetei kapcsán megelelően intézkedik. Azonban tekintettel arra, hogy ott ellenszer nincs, amíg meg nem akadályozzák, a körülményektől függően felütheti a fejét. Nem úgy amonon, hol a népek beoltását megkezdték, így immár védetté váltak.

Van ki csodának, van ki félistenek beavatkozásának tulajdonítja a történteket. Egy biztos. Vannak még hősök, kik nem hagyják, hogy a lanawini közösség írmagja is elpusztuljon. Az élet mindig visszaáll a régi kerékvágásba, ha elegen vannak, akik tesznek is érte."*
-Elég hosszú ugyan, de gyakorolni jó lesz.
*Hamar üres papírt, és tollat, meg tintát is odanyújt.*
-Vidd csak magaddal nyugodtan. Holnap pedig, vagy ahogy a dolgok alakulása engedi menj el a könyvtárba, és kutakodj kicsit a nyaklánc iránt. Nem baj, ha nem megy az olvasás, kérj segítséget ott valakitől, biztosan nem hajtanak el. Ha pedig igen, akkor majd kitalálunk valamit. Rendben?


661. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-28 16:10:29
 ÚJ
>Alymeidha Rosaeryth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a városban//

-Nem gondoltam, hogy baj lesz, kérem nézze el hanyagságom!
*Őszintének ható bűnbánó tekintetével cipője orrát fürkészi egy darabig, míg fel nem pillant a hamisan dorgáló férfira. Szürkéiben valahogy ott dereng, hogy nem annyira valódi az a sajnálat. Szó sincs persze arról, hogy örülne a kis balesetnek, de sehogy sem látja magát bűnösnek a dologban.*
-Remélem nem neheztel nagyon. Ha mégis, majd valahogy kárpótolom.
*Sejti, hogy valami hasonlót szeretne hallani a hosszúéltű, -a nem túl éles szidás valahogy elárulta- ő pedig nem rest rendkívül előzékenyen ki is mondani. Valahol tudja, hogy nem túl bölcs döntés. Elvégre fogalma sincs még, mit akar a férfitól, vagy hogy akar-e egyáltalán valamit, nem lenne szabad hát ilyen meggondolatlanul bátorítania, de túlságosan is kedvére való ez a kis flört. Némán szemléli az újabb varázslatot, igazán hasznosnak találja. Egy pillanatra meg is fordul a fejében, milyen jó lenne, ha ő is képes lenne ilyesmire, hányszor kihúzhatta volna a csávából, de ezen gondolatai hamar szertefoszlanak, ahogy az elf sajnálkozó képpel néz az összevérzett kendőre.*
-Ugyan, talán még javított is rajta.
*Neveti el magát, hiszen tisztában van vele, hogy nem egy csinos darab. A hímezés bizony jól láthatóan nem a félvér erőssége. Szélesen mosolyog a meghíváson, no nem ez az első alkalom a nap folyamán, hogy magához invitálja őt Dram. Most azonban még csak nem is töpreng a felajánláson, ennek oka elsősorban a gyomrát újra hatalmába kerítő éhségérzet.*
-Igazán nagylelkű, de semmi szükségem selyemkendőre.
*Utasítja finoman vissza miközben a hosszúéltűbe karol*
-Bőven elég lesz a vacsora is.
*Szorít lágyan egy pillanatra a karon egy mosoly kíséretében, aztán már lépdelnek is ki a kaszárnyából.*


660. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-27 23:51:02
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a városban//

* A hatás nem marad el, bár nem tudja őszintén élvezni azt, hiszen még mindig élénken él benne a sérülés, és még fáj is a keze. Szeretné megnézni, hogy mennyire súlyos, és mennyit kell még gyógyítson rajta, de újdonsült tanára ezt nem hagyja, inkább maga veszi szemügyre munkájának gyümölcsét. *
- Azt hiszem akkor mégis megtarthatom, nem kell másikra cserélnem. Pedig biztos tudtam volna egy ügyesebbet venni. * Viccelődik, most már kicsit őszintébb mosollyal az arcán. Mélyen Alymeidha szemébe néz, magabiztosan kihúzza magát, hogy erőt sugározzon, még ha az íjászathoz béna is, mágikus képességei azért megvannak, ezt próbálja sugallani a lány felé. És igyekszik valamelyest visszaállítani a tekintélyét, miután ily csorbát szenvedett. *
- Legközelebb igyekszem odafigyelni erre. Nem gondoltam, hogy egy ilyen apróság is ennyire veszélyes lehet. Láttam már, hogy többen kesztyűt használnak a versenyeken, de nem gondoltam, hogy különösebb oka lenne, vagy ha igen, azt hittem, hogy a szorítást és a tartást segítik, nem pedig a bőrt védik. Igazán figyelmeztethetett volna. * Dorgálja kicsit a nőt, na nem célja túlságosan nagy bűntudatot kelteni benne, de azért nem lenne ellenére, ha valamivel kárpótolnák emiatt a kis produkció miatt, ami egyértelműen nem csak az önön hibájából sült el úgy, ahogy. *
- Egy pillanat türelmet kérek. * Válaszolja, és ismét a mellkasára teszi a kezét, hogy újból elmondja az előző igét, ezúttal az a célja, hogy teljesen begyógyítsa a sérülést, úgy, hogy annak nyoma se maradjon. Nem számít arra, hogy ez nem sikerül, de ha mégis, akkor egy rosszalló pillantással néz önön végtagjára, és dacból úgy hagyja. Amennyiben viszont sikeres volt a varázslat, úgy mosolyogva pillant a félvérre. *
- Mindenképpen örömmel fogadnám a társaságát. Ráadásul a kendőjét is tönkre tettem. * Pillant bűnbánóan a véres darabra, amit végül is feleslegesen, de mindenképpen díjazandó jószándékkal tekert a kezére a nő. * Úgy érzem, hogy ezek után az lenne a legkevesebb, hogy meghívom magamhoz, és kellemes társaságom kíséretében fogyasztunk el egy könnyed lakomát. És természetesen, ha nem csal az emlékezetem, akkor egy finom selyemkendőt is tudok keríteni otthon, amivel pótolhatjuk a kárba veszett kendőt. Már ha nem tartja tolakodásnak a felajánlásom. * Természetesen ezt akkor is elmondja, ha nem sikerült meggyógyítania a kezét, csak annyi a különbség, hogy ez esetben a kézfején hagyja az összevérzett, kötszernek használt darabot, amit Alymeidha neve tesz igazán értékessé a végtagján. Akár hogy is alakul, ha nem utasítják el, akkor a kezét nyújtja, és a kaszárnya kijárata felé indul. *

A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.

659. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-27 21:03:29
 ÚJ
>Alymeidha Rosaeryth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a városban//

*Aly határozottan szorítja a sérült kezet, nem hagyja, hogy a férfi kirántsa azt a fogásából. Az újonnan szerzett vágás ugyan nem szép, de persze a közelében sincs, hogy vészesnek ítéltessék. Még csak öltésre sem szorul. Dram nagy valószínűséggel nincs hozzászokva az effajta könnyed sebesülésekhez, melyek természetes velejárói a gyakorlatozásnak. Ez nyilván nem meglepő, a férfi maga is említette, hogy nem jártas a fegyverforgatásban vagy a lövészetben, hideg, sötét könyvtárakban pedig ritkán éri hasonló baj az embert.
Aly valamelyest megnyugszik az erőltetett mosolygást látva. Ha még a hosszúfülű képes tréfálkozni, akkor nem lehet olyan nagy a gubanc, jobb lenne azonban minél hamarabb megtisztítani a friss sebet.*
-Kerítünk másikat. Láttam is pár teljesen új kezet a piacon, majd kiválasztunk egy csinosat.
*Viccelődik derült arccal, hátha a beszélgetés eltereli valamelyest kísérője figyelmét a kis balesetről. Már épp javasolná, hogy induljanak, mikor az elf váratlanul saját mellkasára helyezi kezét, s halk mormolásba kezd, a félvér pedig illetődötten figyeli a műveletet. Óvatosan veszi kezébe a sérült tagot, amint az ige elhangzik, lágyan lazítja meg a kendőt, hogy egy pillanatra alákukkanthasson.*
-Bámulatos.
*Suttog lenyűgözve aztán lelkesen mosolyogva szemléli a már jóval kevésbé fájdalmas képet vágó arcot, mint valami kisgyerek. Száján majdnem ki is csúszik egy gyermeteg "ezt meg hogy csinálta", mintha csak valami bűvészmutatvány szemtanúja lett volna az imént, de tudja, rendkívül ostoba kérdés lenne. Sietve el is fojtja magában az ingert.*
-Úgy tartani a nyilat, ahogy beigazítottam.
*Felel némi gőggel, miközben visszarendezi az anyagot a kézre.*
-Hazakísérjem, kedves? Hogy ki tudja pihenni ezt a hatalmas megrázkódtatást.
*Finom gúny csendül hangjában, szürkéi azonban vígan villannak a másikra. Lassan összeszedi a kilőtt nyilakat és a földön landolt íjat, hogy gondosan visszahelyezhesse azokat oda, ahol nemrég lelte őket.*


658. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-27 17:58:53
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a városban//

*A lövés eredménye nem csak a meg nem nevezett nyeremény, de egyben egy csúnya, vérző vágás is az egykori nemes kézfején, ami bizony kellemetlen grimaszt húz arcára. A hirtelen fájdalom sokkolja, és még gondolkodni is alig tud ebben a stresszben, úgyhogy az egyértelmű utasítást azonnal teljesíti, és átnyújtja a fájó végtagot a nőnek, bár kicsit bátortalanul, úgyhogy Alymeidhának muszáj rászorítania, főleg, hogy a nemes húzná vissza, hogy ismét görnyedve szorítson rá. A férfit cseppet sem érdekli most, hogy milyen anyagból kerül kötés a kezére, szapora lélegzetekkel próbál úrrá lenni az élményen, és visszanyerni az agya, és gondolatai felett az uralmat. Ez nagyjából sikerül is neki, de túl későn, mire rájön, hogy mit kellene tegyen, addigra már vérével csúfítja el az amúgy sem túl szép anyagot. *
- Az kellemetlen lenne. * Sziszegi erőtlenül, még mindig a fájdalommal harcolva. * Egészen hozzám nőtt már, tudja, születésem óta együtt vagyunk. Már megszerettem. * Próbál mosolyogni, de nem túl meggyőző a dolog. Inkább kiszabadítja a másik markából a végtagot, és épen maradt tenyerét saját mellkasára teszi, bár más helyzetben sokkal inkább tenné ezt a nő mell ékével. Lehunyja a szemét, és elmormol egy rövid igét, aminek hatására, ha sikerül a varázslat, akkor csökkenti a sérülését, és a vérzés is elkezd elállni. Tudja, hogy ennyi nem lesz elég, hogy teljesen meggyógyítsa magát, de ez is van olyan jó kezdet, mint bármi más. *
- Na és, mit kellett volna tennem, hogy ezt elkerüljem? * Teszi fel a kérdést, hogy a varázslás közben elterelje valami a figyelmét a fájdalomról, ami a sikeres próbálkozás esetén rohamosan csökken, jelezve, hogy helyesen cselekedett, és lassan megsegíti önmagát is. *

A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.

657. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-25 22:36:39
 ÚJ
>Alymeidha Rosaeryth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a városban//

*Színlelt ártatlan illetődés ül ki arcára a forró kásák emlegetésére, mint akinek fogalma sincs arról, miről is beszél a férfi. Mondjuk épp ebben van némi igazság, hisz megfordul a fejében, hogy csak tréfálkozik. Elvégre semmiféle konkrétumot nem említett, bármikor könnyedén kihátrálhat az újabb célozgatásból.*
-Ó, valóban?
*Rebegteti szempilláit meglepetten, bár az előbbi nevetés után már nem is olyan könnyű a színészkedés, halványan mosolyra is rándul szája sarka egy óvatlan pillanatra a látványos gondolkodást látva.*
-Tartok tőle, sajnos nem bátoríthatom vallomásra vagy tettekre. Honnan tudhatnám, hogy nem valami alattomos dolgot forgat a fejében?
*Süti le tekintetét egy pillanatra. Nem könnyű legyőzni a kíváncsiságot, még úgy sem, hogy lennének sejtései épp arról, miféle dolgokon elmélkedhet a másik. De erőt vesz magán és álnok módon nem megy bele a kis játékba.*
-Hát ilyen remek lövés után ki ne lenne kíváncsi a következőre?
*Karba font kezekkel várja hát, belengetett homályos nyereménye után hogyan is teljesít tanítványa. Kissé meglepi, hogy nem kérdez rá, mégis mit szándékszik adni a találat után a leány, minden bizonnyal túlszaladó képzelete már nem hagyott helyet a józan gondolkodásnak. Az újabb nyíl már határozottan fúródik a tábla szélébe, Aly arca pedig felderül, s épp meg is dicsérné a zöldfülű íjászt, mikor a szitkok váratlanul közbevágnak. Rögtön sietve lép a hosszúéltűhöz, látva, hogy arcára kiül a fájdalom, kezét máris határozottan nyújtja a másik balja felé, hogy megszemlélhesse a kárt.*
-Mutassa!
*Hangja ellentmondást nem tűrő, meg is ragadja a csuklót, ha visszakozni próbálna a sebesült. Azonban hamar értőn megállapítja, hogy a sérülés nem halálos. Zsebéből nagy nehezen előhalászik egy tiszta kendőt, óvatosan betekeri vele a vérző kezet. Ha Dram vet az anyagra egy rövid pillantást, észreveheti, hogy rendívül gyér kézügyességgel a félvér neve van ráhímezve, bár a horzsolás hamar összepecsételi a csapnivaló kézimunkát.*
-Így ni! Azt hiszem jobb, ha félbehagyjuk az órát. Még csak az kellene, hogy nagyobb kárt tegyen magában vagy valami gyanútlan városőrben.
*Ujjaival gondoskodóan letörli az esetlegesen kiserkenő könnyecskét.*
-Rossz hírem van, lehet, hogy le kell vágni.
*Sóhajtja a bekötözött kacsóra pillantva, de hamar vigyor jelenik meg arcán.*


656. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-25 19:20:09
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a városban//

- Örülök, hogy nem kell bizonygatnom, magától is elismeri. * Bólint a nemes elégedetten, hasonlóan komoly arckifejezéssel, de ezúttal már elneveti magát. Halkan, és visszafogottan, természetesen, és ami még fontosabb, röviden. Ezek után sikerül úgy tegyen, mintha meg se történt volna. *
- Tudja mit, régóta kerülgetjük már a forró kását, ideje lenne kimondani talán. * Gondolkodik el Drameiloten, még kicsit el is túlozva a magára osztott szerepet. *
- Azt hiszem, hogy szándékomban áll, és muszáj elismernem, hogy határozott módon tettre váltanék egy bizonyos gondolatot. De nem tudom, hogy szavakba merjem-e önteni. Talán az a legjobb, ha mégsem teszem. Hüm. * Gondolkodik el, látványosan, messze indokolatlan módon, még az állát is megtámasztva. *
- Azt hiszem jobb, ha egyelőre kimondatlan marad. * Sóhajt végül mélyet, és szeme sarkából Alymeidhára pillant, de nem tervezi tovább fűzni a gondolatot. Inkább lő egyet, ami elsőre nem sikerül úgy, ahogy illendő lenne, de ez nem rontja a kedvét, főleg azért, mert nem tudja, hogy mennyire béna is volt. *
- Köszönöm. A tanáromat illeti a dicséret. * Hajol meg színpadiasan, majd felvonja a szemöldökét. *
- Milyen csillapíthatatlan vágy. Még csak most lőttem, és máris repetát kíván? * Kacérkodik esetlenül, ahogy ismét szárnyait próbálgatja. Viszont elhúzzák előtte a mézesmadzagot, és ezúttal a csillapíthatatlan vágy, és éhség felülkerekedik a józan eszén, így meg se ragadja az alkalmat, hogy előre megtudja, mi is lehet az a bizonyos nyeremény. Inkább elszántan bólint, és a cél felé fordul. Végigfut egy jóleső, bizsergő érzés a testén, ahogy a félvér ismét végig simít rajta, de egy apró rázkódásnál jobban nem mutatja ki ezt a dolgot. Inkább igyekszik a célra, és csak arra gondolni. Kicsit remeg a keze az erőlködéstől, de lehet, hogy pont ez a szerencséje, mert mire elengedi az ideget, az szépen a tábla szélébe állítja a nyílvesszőt. *
- Aú! Sa'Tereth nyalja meg a bokádat! * Szitkozódik szokatlan módon, ahogy az íjat elejtve bal kezére szorít a jobbjával, kicsit összegörnyedve. Könnyek szöknek a szemébe a szokatlan érzéstől, és némi vér serken ki az ujjai közül. *




655. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-25 15:51:21
 ÚJ
>Alymeidha Rosaeryth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a városban//

-Hát persze. Maga itt csak áldozat.
*Ingatja fejét komoly képpel, megjátszott megértéssel. Nagylelkűen vállalja magára a gaz csábító szerepét, noha úgy véli, eddig nem édesgetett alattomosan, -legfeljebb pusztán szórakozásból- ellentétben Drammal. Újdonsült tanítványa még akkor is kacérkodik vele, mikor kiadja utasítását. Szemöldöke finoman emelkedik meg egy elfojtott mosoly kíséretében, látszólag könnyedén tűri, hogy ismét veszélyesen közel kerültek egymáshoz.*
-Netán le akar lőni, uram?
*Fúrja szürkéit immár sokadjára a mai nap folyamán a hosszúéltű szemeibe, s bizony könnyedén kiolvassa belőlük azt a kósza gondolatot. Aljas dolog a vágyódás, még ha az ember ügyesen is színleli a hiányát, valahogy mindig ott dereng a tekintetben. Bár van egy olyan sejtése, hogy az elf még csak nem is igyekszik leplezni.
Az álnok cirógatást, s közelséget a másik végül is csak magának köszönheti. Ha már felbujtónak bélyegezték, miért is ne válhatna azzá? Majd megbánja még Dram, hogy nem vállalta fel nyilvánvaló udvarlását.
A kilőtt nyíl halkan cisszen a levegőben, hogy aztán gondosan elkerülve a célt, végül a földbe fúródhasson. Jó lövésnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, kicsit tart is tőle, hogy elcsügged majd tanítványa, de az lelkesen csillogó szemekkel pillant rá.*
-Elsőre nem is rossz.
*Mosolyodik el, rendkívül ügyesen füllentve majd már fordítja is vissza a férfit a megfelelő irányba.*
-Na még egyszer!
*Kúsznak kezei ismét a könyök alá majd a vállakra, amint újra felajzzák a nyilat, egyik szemét behunyva figyeli a hegyét, hogy kicsit jobban a cél felé igazíthassa a kezdő íjászt.*
-Ha eltalálja, kap tőlem valamit.
*Pimasz duruzsolása közben hátrébb lépdel, sejtelmes bazsalygás kíséri szavait, hogy aztán biztonságos távolságban megállva figyelje a következő próbálkozást.*


654. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-24 22:52:04
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a városban//

- Csak tippelni tudok. * Nevet fel az egykori nemes, ezzel igyekezve álcázni tapasztalatlanságát, és bizonytalanságát. Szeretné folytatni, de magabiztosságának páncélja láthatóan kezd összetörni. Az első visszakérdezéssel még megbirkózott, de a második már kifog rajta, nem igazán tudja hirtelen, hogy mivel is folytassa, vagy mivel vágjon vissza. Inkább állja hát a pillantást, arcán félmosollyal, kihívó tekintettel, de némán. Úgy dönt, hogy jelen helyzetből ez a legtöbb, amit kihozhat. *
- Mégis mit csinálok? * Kérdez vissza, hiszen az nem tart semmiből, és azzal nem is árulja el magát. * Bármi is az, biztos vagyok benne, hogy maga hozza ki belőlem. Szóval, ha igazán végig gondoljuk a dolgot, akkor nem is én csinálom, hanem a kedves Alymeidha. Magára vessen, kérem. * Húzza fel gőgösen az orrát, de persze ismét mosoly bujkál a szája szélén, és már egészen kezdenek elfáradni arcizmai a sok elfojtott nevetéstől, és vigyortól. Ezen persze hamar segít az ügyetlenkedés, amit az íjjal a kezében kezd el bemutatni. A taszítás és a határozott fellépés meglepi, de nem mondhatja, hogy nem imponál neki, ahogy hirtelen irányító szerepben találja a nőt. A törzs fordításánál úgy dönt, hogy eljött a pillanat, amikor bedobhat egy újabb célzást, úgyhogy nem a céltábla, hanem a félvér felé fordítja testét, jelezve, hogy finoman fordult a célpontja felé. *
- Valahogy így? * Teszi fel a kérdést egy kacsintás keretében, és ha ekkor már közel van hozzá Alymeidha, akkor vélhetően túlságosan közel kerülnek egymáshoz, mint már sokadszor a nap folyamán. Eljátszadozik a gondolattal, hogy átkarolja, és csókra húzza oda magához, de túlságosan is él benne még az előző este emléke. Éppen ezért nem tesz semmi ilyesmit, inkább hagyja, hogy visszaparancsolják, vagy állítsák a céltábla felé, nagyjából erre a reakcióra számít, de persze nem tudhatja, hogy mit talál ki a kedves kis sétapartnere, aki hirtelen az íjászat oktatója lett. Ezek után igen nehéz feladat a célra, és a lövésre koncentrálni, főleg, amikor pimasz módon hozzásimul hátulról a nő. Nagyjából célra tart, de nem igazán tud odafigyelni, és karjai is gyengék, így nem tudja túl feszesre húzni az ideget. Az íj ettől függetlenül elindul a céltábla felé, és attól nem messze fúródik a földbe, amit Dram valószínűleg nagyobb sikerélménynek él meg, mint amekkorára ez a teljesítmény okot ad. *
- Nahát, majdnem eltaláltam. * Jegyzi meg vigyorogva, ahogy megfordul a nő felé. * Nem sok kellett volna hozzá, azt hiszem. Vagy mégis? * Teszi fel a kérdést csillogó szemekkel, láthatóan tetszett neki az első lecke, még ha siralmasan is teljesített. *


653. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-23 21:36:57
 ÚJ
>Alymeidha Rosaeryth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a városban//

*Az elterelés szemtelen továbbfűzésére már nem szól, persze az ingert nem olyan könnyű elnyomni. Nyelvével lopva végigsimít fogain elfojtva a késztetést egy gúnyos megjegyzésre, de arcán akaratlanul is elnyúlik egy sejtelmes mosoly. Az elf biztos lehet benne, hogy még kamatostól visszakapja ezt a kis pimaszkodást.
Az újabb érintést ugyanolyan nyugalommal tűri, mint az imént. Szürke szemei töretlenül vizsgálják az őt figyelő tekintetet.*
-Nem tudja?
*Kérdez vissza hamis illetődöttséggel hangjában*
-Pedig úgy tűnt gyorsan tanul.
*Arra számított, hogy a felvett határozottság majd elillan, mikor a hosszúéltű meghallja kérdését, de meglepően ügyesen tartja magát. Úgy vélte Dram csupán kísérletezget ezzel a finom magabiztossággal, ahogy azt bármelyik tudománykedvelő tenné egy teóriát hallva. Látva azonban, hogy a férfi nem inog meg olyan könnyen, már nem is olyan biztos a kis elméletében. Összehúzott szemekkel fürkészi az arcot az édesgető színészkedést szemlélve. Nem bírja ki, hogy a szavak hallatán végül ne térjen vissza arra a bizonyos célozgatásra.*
-Látja? Megint csinálja!
*Derül fel tekintete, mintha csak tetten érte volna a bűnöst. Csodálkozik egyébként, hogy a tegnap történtek után nem tart a másik egy újabb pofára eséstől.
Nehezen fojtja el kuncogását látva milyen ügyetlenül fog rá jótevője a nyílra, de hamar ijedten kapja el az ideget feszítő kezet, mielőtt még baleset történne. Igazán nem hiányzik, hogy kárt tegyen valami városőrben, netán magában.*
-Fel sem tűnt.
*Ahogy sikeresen elhárítja a veszélyt elmosolyodik. Jó tanárhoz méltón már lelkesen pördül is az elf mögé, hogy segítsen neki az igencsak fontos alapállás felvételében.*
-Először felveszünk egy kisebb terpeszt *lábával lágyan taszít a másikén, ha esetleg elsőre nem lenne megfelelő a távolság* -Aztán a törzs finoman fordul a célpont felé.
*Megmutatja még, hogyan kell felajzani az íjat aztán kezei komiszan kúsznak a vállakra, könyökre és hátra, ahogy igyekszik igazítani a tartáson. Teste egészen közel simul a háthoz szinte cirógató mozdulatai közben majd suttogva adja ki az utolsó instrukciót.*
-Vegyen egy mély levegőt, aztán lőjön!


652. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-22 23:09:41
 ÚJ
>Rannd'lad Orthaddirr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Nem kívánja részletekbe menően fejtegetni a szülő kérdést, csupán részvétét szerette volna nyilvánítani, mint egyfajta sorsközösség vállalás. Hiszen, ha más nem, ez már legalább egy közös pont a két hím életében. Így nem is felel már Darok megjegyzésére, csupán egy néma bólintással nyugtázza, hogy hasonlóan vannak ezzel is.
A zsoldoskodáshoz képest éteri nyugalmat árasztó jelenlegi munkakör feletti kesergés jól mulattatja az ifjút, ha nem szűkölne éppen izzó vállizmokkal, harsány kacagásban törne ki az egykori bérharcos sajnálkozásán. Így csak szenvedős, halk vihorászásra futja.*
- Szerintem a páncélod a baj. *Kezdi vigyorogva meglátása kifejtését.* Mikor először láttalak, zabszem se fért a seggembe, úgy vigyázba álltam, pedig akkor még rajtad se volt. *Folytatja tréfásan nagyszájú stílusában.* Azóta meg ember legyen a talpán, aki csak csúnyán mer nézni. *Igazán jól szórakozik saját teóriáján, ami a túlságosan nyugodt napokat magyarázza. Főleg, hogy közben még terheitől is megszabadul, nem bírva tovább a zsákok kitartását. Mivel szünetre szólítják fel, s Darok is letelepszik, követve példáját, két homokzsákot egymásra halmozva foglal helyet azok tetején. Felkarjai sajognak rendesen, így nincs ellene a határozatnak. Azon kissé meglepődik, hogy edzőtársa, korábbi szakmája ellenére nem látott világot. Valahogy mindig is úgy képzelte el, hogy a zsoldosok addig mennek, míg a következő háborúba nem botlanak, hol arra az oldalra állhatnak, amelyik többre tartja szolgálataikat. És ugye egyetlen háború sem tart örökké, így nem gondolta ezt egy röghöz kötött életpályának. Persze ez mind csak vadromantikus elképzeléseinek szüleménye, gyermeteg hőstörténetek mintájából táplálkozva, a valóságtól talán jobban is elrugaszkodva, mint azt még mindig kölyök fejjel gondolta.
A szövetség kérdésén réveteg mosolyba szaladnak ajkai, megfáradt ábrázata nosztalgikus vonásokba rendeződik szülővárosa gondolatára. Pedig igazán csak nemrég hagyta el.*
- A Szélrózsa Szövetsége. Olyan ez Wegtorenben, mint itt a Kereskedőház, csak jóval nagyobb múltra tekint vissza. Ezért befolyásosabb is. Szinte tüsszenteni se lehet anélkül, hogy tudjunk... Tudjanak róla. *Javítja ki gyorsan, hiszen mióta Aztyan hívására távozott, már nem biztos benne, hogy helyes, ha magát is közéjük sorolja.*
- Ó, a város pedig. Ott aztán találnál balhét mind a tíz ujjadra. Még a lábad ujjaira is. *Nevet ismét saját tréfáján.* Hatalmas a tömeg, mindenhol sürgés-forgás, kufárok, koldusok, kocsmák, kuplerájok, karavánok jönnek-mennek, és persze az aréna. Azt látni kell, nincsenek rá szavaim. *Egészen felélénkül, ahogy egyszerre próbál mindent elmesélni, ám emiatt csupán címszavakra szorítkozik. Barna szemeiben lelkesedés csillog, mert bármennyire is kemény az élet a tűz városában, aki ebben nő fel, annak bizony sokkal többet jelent egy törvényektől mentes, erőszakos helynél.*

A hozzászólás írója (Rannd'lad Orthaddirr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.22 23:10:03


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 652-671