Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 399. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-07-10 20:13:47
Üzenet elküldve: 2020-07-10 20:13:47
ÚJ
![>Helwrik Miogdun [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11679_1578334704_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egészen kellemes látvány, hogy mennyi dolgos kéz akad a kaszárnya falain belül. Ki így, ki úgy tölti ki hasznos, vagy éppen haszontalan idejét, de mégis, mintha élet költözött volna eme romos falak közé. ~Bezzeg mikor még csak a retket sepregettük az öreggel, ki gondolta volna, hogy ez lesz belöle? Gondolom senki, Helwrik barátom, gondolom senki.~ Apró mosoly húzódik szája szélére, bár ez nem ritka látvány tőle, mégis ez valahogy másféle, sokkal őszintébb és mélyebbről jön, mint szokott. Talán most tényleg vidám egy kicsit.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-07-09 20:00:59
Üzenet elküldve: 2020-07-09 20:00:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 91
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nyugodtan indult nap//
//Zárás//
*Jót mosolyog Grük szavain, s jól lehet, hogy a közlegénynek is megvan a maga mondandója, de sajnos túl kevés órából áll egy nap, hogy megengedhesse magának, hogy arra pazarolja, hogy pihenjen és beszélgessen a bakákkal. Fontosabb dolgai vannak, még a szabadnapján is. Az éjszaka sötét, és mostanában valahogy egyre sötétebb, mintha tovább is tartna. ~Valami közeleg...~ Konstatálja, ahogy komoran a felkelő nap első sugarait bámulja, mintha csak ő is szolgálatra jelentkezne, s tenné a dolgát, akárcsak ő. Már-már biccent is neki, mint jó bajtársnak, épp csak nőn és paripán nem osztozkodnak. Azzal besétál a kaszárnyába, s ha követik őt, ha nem az irodába megy, Denjaaréba, és a papírmunkával kezd el foglalkozni. Persze az ajtót nyitva hagyja, hogy esetleg bármi fontos is történne, akkor nyugodtan kereshessék.*
-Nocsak... De sokan nincsenek egy ideje a napi létszámban. A holmijuk is eltűnt vajon?
*Gondolkozik el egy percre szomorúan, majd tollba merítve a pennét húzza ki a neveket a listáról, s saját nevével szignózza a tettet.*
-Nem való mindenkinek ez az élet.
//Egy nyugodtan indult nap//
//Zárás//
*Jót mosolyog Grük szavain, s jól lehet, hogy a közlegénynek is megvan a maga mondandója, de sajnos túl kevés órából áll egy nap, hogy megengedhesse magának, hogy arra pazarolja, hogy pihenjen és beszélgessen a bakákkal. Fontosabb dolgai vannak, még a szabadnapján is. Az éjszaka sötét, és mostanában valahogy egyre sötétebb, mintha tovább is tartna. ~Valami közeleg...~ Konstatálja, ahogy komoran a felkelő nap első sugarait bámulja, mintha csak ő is szolgálatra jelentkezne, s tenné a dolgát, akárcsak ő. Már-már biccent is neki, mint jó bajtársnak, épp csak nőn és paripán nem osztozkodnak. Azzal besétál a kaszárnyába, s ha követik őt, ha nem az irodába megy, Denjaaréba, és a papírmunkával kezd el foglalkozni. Persze az ajtót nyitva hagyja, hogy esetleg bármi fontos is történne, akkor nyugodtan kereshessék.*
-Nocsak... De sokan nincsenek egy ideje a napi létszámban. A holmijuk is eltűnt vajon?
*Gondolkozik el egy percre szomorúan, majd tollba merítve a pennét húzza ki a neveket a listáról, s saját nevével szignózza a tettet.*
-Nem való mindenkinek ez az élet.
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-07-09 00:58:37
Üzenet elküldve: 2020-07-09 00:58:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás(ok)//
*Társa rendkívül furcsa módon hagyta el a beszélgetést, de az öreg ezen kivételesen nem filozofálgat olyan sokat, mivel esteledik és éppen idejét is érzi a lefekvésnek, hosszú napja volt így ez nem is csoda.
Másnap reggel hamar felkel jó katona módjára és újra felveti magára felszerelését. Bár még nem számít itt katonának, de azért a többiekhez hasonlóan edzéssel nyitja a napját.*
*Társa rendkívül furcsa módon hagyta el a beszélgetést, de az öreg ezen kivételesen nem filozofálgat olyan sokat, mivel esteledik és éppen idejét is érzi a lefekvésnek, hosszú napja volt így ez nem is csoda.
Másnap reggel hamar felkel jó katona módjára és újra felveti magára felszerelését. Bár még nem számít itt katonának, de azért a többiekhez hasonlóan edzéssel nyitja a napját.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-07-06 09:06:16
Üzenet elküldve: 2020-07-06 09:06:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Edzés//
* A pegazusban történt incidens után Pash simán visszajön, lepakol, és lefekszik aludni. Nem nagyon zavarja a dolog, bár az oldalát kicsit húzza a szokatlan kard súlya, azért örül neki, hogy kicsit gyarapodott az arzenálja.
Másnap pedig lesétál, hogy edzeni kezdjen vele. Szoknia kell a súlyelosztását, a fogását, de azért emlékszik, hogy nem is olyan rég, amikor a thargokhoz érkezett, mielőtt a pallost és a fokost zsákmányolta, pont egy ilyet használt. Úgyhogy hamar ráérez a dologra, mozdulatai egyre pontosabbak és kifinomultabbak, ahogy egyre gyorsabbak is. Hosszú idő telik el így, talán órák, mire zihálva, és teljesen leizzadva lepihen. Az edzés közben csak annyi szünetet tartott, amíg kulacsát töltötte meg, hiszen a kiszáradás nem móka, amúgy egész idejét, és délelőttjét a kardforgatásnak szentelte. *
* A pegazusban történt incidens után Pash simán visszajön, lepakol, és lefekszik aludni. Nem nagyon zavarja a dolog, bár az oldalát kicsit húzza a szokatlan kard súlya, azért örül neki, hogy kicsit gyarapodott az arzenálja.
Másnap pedig lesétál, hogy edzeni kezdjen vele. Szoknia kell a súlyelosztását, a fogását, de azért emlékszik, hogy nem is olyan rég, amikor a thargokhoz érkezett, mielőtt a pallost és a fokost zsákmányolta, pont egy ilyet használt. Úgyhogy hamar ráérez a dologra, mozdulatai egyre pontosabbak és kifinomultabbak, ahogy egyre gyorsabbak is. Hosszú idő telik el így, talán órák, mire zihálva, és teljesen leizzadva lepihen. Az edzés közben csak annyi szünetet tartott, amíg kulacsát töltötte meg, hiszen a kiszáradás nem móka, amúgy egész idejét, és délelőttjét a kardforgatásnak szentelte. *
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-07-02 20:24:43
Üzenet elküldve: 2020-07-02 20:24:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy dolgos napon//
//Napváltás(ok)//
*Szokásához híven alig lehet kirugdalni a kényelmetlen ágyból. Szerencsére nincs egyedül a kaszárnya falai közt, így nem hárul rá minden egyes feladat, ami a fenntartáshoz szükséges. ~Az lenne csak a szép...~ Már rázza is a fejét, s a hátán is feláll a szőr bármilyen felelősségtől, még csak a gondolatától is. Így is van elég baja. Felöltözik, magára igazítja páncélját, fegyvereit, megmosakszik, s kíváncsian lépdel ki az udvarra, ahonnan rálátni az utcára és a kapura egyaránt. ~Jöhetne már valami tiszt haza, kezd rossz érzésem lenni.~*
//Napváltás(ok)//
*Szokásához híven alig lehet kirugdalni a kényelmetlen ágyból. Szerencsére nincs egyedül a kaszárnya falai közt, így nem hárul rá minden egyes feladat, ami a fenntartáshoz szükséges. ~Az lenne csak a szép...~ Már rázza is a fejét, s a hátán is feláll a szőr bármilyen felelősségtől, még csak a gondolatától is. Így is van elég baja. Felöltözik, magára igazítja páncélját, fegyvereit, megmosakszik, s kíváncsian lépdel ki az udvarra, ahonnan rálátni az utcára és a kapura egyaránt. ~Jöhetne már valami tiszt haza, kezd rossz érzésem lenni.~*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-30 11:14:39
Üzenet elküldve: 2020-06-30 11:14:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat//
*A hatalmas óriás álmosan mászik ki az ágyból. Reggel van és ideje őrjáratra indulnia. Egy ideje már nagyon üres a Kaszárnya, mivel a többségük küldetésen van. Felkelés után megmosakszik, aztán a kantinba megy valami reggeliért. Bőségesen megreggelizik, mielőtt szolgálatba állna. Reggeli után minden páncélját és fegyverét magára veszi, s legvégül a köpenyét, amely jelzi messziről, hogy a város éber őre. A kantint elhagyva a bejárati kapu felé igyekszik dübörgő léptekkel. A reggeli őrségnek int, majd oda is kiált nekik.*
- Őrjáratra mentem. *Nem is közöl többet, mert maga sem tudja mi fog történni őrjárat közben, de az emberek biztonságáért meg kell tenni amit a város védelme megkövetel. Hacsak fel nem tartóztatják, úgy elhagyja a Kaszárnyát és a Polgárnegyed felé veszi az irányát.*
*A hatalmas óriás álmosan mászik ki az ágyból. Reggel van és ideje őrjáratra indulnia. Egy ideje már nagyon üres a Kaszárnya, mivel a többségük küldetésen van. Felkelés után megmosakszik, aztán a kantinba megy valami reggeliért. Bőségesen megreggelizik, mielőtt szolgálatba állna. Reggeli után minden páncélját és fegyverét magára veszi, s legvégül a köpenyét, amely jelzi messziről, hogy a város éber őre. A kantint elhagyva a bejárati kapu felé igyekszik dübörgő léptekkel. A reggeli őrségnek int, majd oda is kiált nekik.*
- Őrjáratra mentem. *Nem is közöl többet, mert maga sem tudja mi fog történni őrjárat közben, de az emberek biztonságáért meg kell tenni amit a város védelme megkövetel. Hacsak fel nem tartóztatják, úgy elhagyja a Kaszárnyát és a Polgárnegyed felé veszi az irányát.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-23 14:46:43
Üzenet elküldve: 2020-06-23 14:46:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//A Szőke Róka - Zárás//
*Szóval Crunnwin maga mögött hagyja, mélységes fájdalmára a vénséget, s halad tovább gazdatestében a kapu felé. Furcsa még a két lábon járás (eleve maga a gyaloglás), néha el-el dől a démon, azonban kinél ne lenne ilyen, pár év kihagyás után - ráadásul mindezt úgy, hogy a Sötét Úrtól kapott első megbízatása ez, ebben a világban. Hát, otthon is minden tökéletes volt, kellemes, rideg, érzéketlen sötétség, de most, hogy átkeltek ide, valahogy otthonosabbnak hat ez a hely, annak ellenére is, mennyire boldog és undorítóan meghitt tud lenni. Ja, éppen csak kiér ebből a tudja is milyen épületből, s máris megcsapja a posvadvány napfény az arcát. Nehéz hozzászokni, fújtat is az elején, így talán, ha meglátná valaki, nem csak iszákosnak, de még bolondnak is hathat. Ez az árnyszilánkot természetesen a legkevésbé sem zavarja, sőt, ha ez is felötlene benne, talán még direkt rájátszana, hogy jobban tönkretehesse a gazdalélek életét, hiszen az mindig olyan szórakoztató tud lenni.*
~ Nos, valami Wegtoreni Kalmárba kéne elmennem. A kalmár az egy állat, nem? Mintha talán hallottam volna már róla, az egyik Nagyúr mesélte... Vagy az az a zöld dolog, tetején azzal az ocsmány, színes valamivel? Mi is annak a neve... IGEN! Virág, tényleg, az a virág! Hát, akkor nem az. Talán szóba kéne állni ezekkel az alantas porhüvelyekkel, valamelyiknek meg kéne mondania, miről is van szó. ~
*Vulsryn persze közben igyekszik kitörni, ordítani, visszavenni az irányítást, de mind hiábavalóak, még gondolatai sem jutnak el eddig a teremtményig. Azért elgondolkodtató ez számára, hogy az a nagy hatalom, amit eddig sajátjának hitt, valójában mekkora is. Netán a Sötét Isten leckéztetése lenne ez? Vagy valami más? Ki tudja, mindenesetre, ha ennek vége, akkor meg kéne látogatnia a Vérkertet. Most viszont látni sem lát, nem tudja, mi történik vele, a testével, csak a sötétség és iszonyat az, melyeket tapasztal, valami eldugott, gonosz és velejéig romlott helyen.
Az ajtóban valószínűleg most senki sem áll, így Crunnwin nyugodtan kiszökhet. Szerencséje van, ha erről nem is tud semmit. Vigyorogva, eszelős ábrázattal, még mindig kissé meginogva, de maga mögött hagyja a Kaszárnyát.*
//A Szőke Róka - Zárás//
*Szóval Crunnwin maga mögött hagyja, mélységes fájdalmára a vénséget, s halad tovább gazdatestében a kapu felé. Furcsa még a két lábon járás (eleve maga a gyaloglás), néha el-el dől a démon, azonban kinél ne lenne ilyen, pár év kihagyás után - ráadásul mindezt úgy, hogy a Sötét Úrtól kapott első megbízatása ez, ebben a világban. Hát, otthon is minden tökéletes volt, kellemes, rideg, érzéketlen sötétség, de most, hogy átkeltek ide, valahogy otthonosabbnak hat ez a hely, annak ellenére is, mennyire boldog és undorítóan meghitt tud lenni. Ja, éppen csak kiér ebből a tudja is milyen épületből, s máris megcsapja a posvadvány napfény az arcát. Nehéz hozzászokni, fújtat is az elején, így talán, ha meglátná valaki, nem csak iszákosnak, de még bolondnak is hathat. Ez az árnyszilánkot természetesen a legkevésbé sem zavarja, sőt, ha ez is felötlene benne, talán még direkt rájátszana, hogy jobban tönkretehesse a gazdalélek életét, hiszen az mindig olyan szórakoztató tud lenni.*
~ Nos, valami Wegtoreni Kalmárba kéne elmennem. A kalmár az egy állat, nem? Mintha talán hallottam volna már róla, az egyik Nagyúr mesélte... Vagy az az a zöld dolog, tetején azzal az ocsmány, színes valamivel? Mi is annak a neve... IGEN! Virág, tényleg, az a virág! Hát, akkor nem az. Talán szóba kéne állni ezekkel az alantas porhüvelyekkel, valamelyiknek meg kéne mondania, miről is van szó. ~
*Vulsryn persze közben igyekszik kitörni, ordítani, visszavenni az irányítást, de mind hiábavalóak, még gondolatai sem jutnak el eddig a teremtményig. Azért elgondolkodtató ez számára, hogy az a nagy hatalom, amit eddig sajátjának hitt, valójában mekkora is. Netán a Sötét Isten leckéztetése lenne ez? Vagy valami más? Ki tudja, mindenesetre, ha ennek vége, akkor meg kéne látogatnia a Vérkertet. Most viszont látni sem lát, nem tudja, mi történik vele, a testével, csak a sötétség és iszonyat az, melyeket tapasztal, valami eldugott, gonosz és velejéig romlott helyen.
Az ajtóban valószínűleg most senki sem áll, így Crunnwin nyugodtan kiszökhet. Szerencséje van, ha erről nem is tud semmit. Vigyorogva, eszelős ábrázattal, még mindig kissé meginogva, de maga mögött hagyja a Kaszárnyát.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-23 13:34:49
Üzenet elküldve: 2020-06-23 13:34:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dako Brudo//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Épp, hogy megállítja, máris monológba kezd előtte a másik. Valahonnan olyan ismerős neki, de nem igazán tudja, honnan. Az persze kifejezetten szórakoztatja, hogy a másik megállapítja máris, mit akar és mit nem, ezt egy vigyorral honorálja - azzal a tipikus, Helwrikhez méltó, fülig felszakított mosollyal, amely annyira lenéző, mégis őszinte tud lenni, egyszerre. ~ De jó neked, atyafi, hogy máris tudod, mik a céljaim! ~ Kimondani persze nem fogja, nem a sértegetés a szándéka. Ő már csak ilyen, megállhatatlan dolgok ezek, számára magától értetődnek. Belevágna a tokás mondandójába, ha hagyna neki egy szussznyi időt, de eléggé felcsigázottnak néz ki a nagyra nőtt törpe, nem lát esélyt rá. Így, ölbe tett karokkal, figyelve, de nem komolyan véve hallgatja Brudot, hogy csak a végén szóljon hozzá olyat, amit egy ilyenhez hozzá lehet.*
- Hát, ha így döntöttél, nekem édes mindegy. Eeyr áldjon, vagy tudom is én, melyikben hiszel! *Int a másik után, hiszen az már döntött. Megvárja, míg tényleg eltávolodik az épülettől, majd ha tisztának és bátor harcosjelöltektől mentesnek ítélte meg a környéket, félrevonul hugyozni - már órák óta nem jutott el ellátni legalapvetőbb szükségleteit, mindig jött valaki. Aztán meg... ő is emberből van.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Épp, hogy megállítja, máris monológba kezd előtte a másik. Valahonnan olyan ismerős neki, de nem igazán tudja, honnan. Az persze kifejezetten szórakoztatja, hogy a másik megállapítja máris, mit akar és mit nem, ezt egy vigyorral honorálja - azzal a tipikus, Helwrikhez méltó, fülig felszakított mosollyal, amely annyira lenéző, mégis őszinte tud lenni, egyszerre. ~ De jó neked, atyafi, hogy máris tudod, mik a céljaim! ~ Kimondani persze nem fogja, nem a sértegetés a szándéka. Ő már csak ilyen, megállhatatlan dolgok ezek, számára magától értetődnek. Belevágna a tokás mondandójába, ha hagyna neki egy szussznyi időt, de eléggé felcsigázottnak néz ki a nagyra nőtt törpe, nem lát esélyt rá. Így, ölbe tett karokkal, figyelve, de nem komolyan véve hallgatja Brudot, hogy csak a végén szóljon hozzá olyat, amit egy ilyenhez hozzá lehet.*
- Hát, ha így döntöttél, nekem édes mindegy. Eeyr áldjon, vagy tudom is én, melyikben hiszel! *Int a másik után, hiszen az már döntött. Megvárja, míg tényleg eltávolodik az épülettől, majd ha tisztának és bátor harcosjelöltektől mentesnek ítélte meg a környéket, félrevonul hugyozni - már órák óta nem jutott el ellátni legalapvetőbb szükségleteit, mindig jött valaki. Aztán meg... ő is emberből van.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-23 09:51:18
Üzenet elküldve: 2020-06-23 09:51:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Helwrik //
*Az az belépett volna a kaszárnyába ha nem állja útját egy őr.*
-Jó napot uram! Be szerettem volna lépni a Kaszárnyába, de nagyon úgy nézem, hogy nem fog beengedni. Nagyra tartom a katonák munkáját, mert tudom milyen nehéz. Apám tanított a katonai élet rejtelmeiről pedig ő sem volt katona. Csak egyszerűen nagyon okos ember volt, de minek is untatom én itt az urat. Tudja mit? Nem kell beengednie Elmegyek innen, és akkor vegyük úgy, hogy nem is találkoztunk. Viszlát katona, aztán jól végezze ám a munkáját.
*Mosolyog kínjában azon a tényen, hogy már megint alárendelt szerep jutott neki.*
*Az az belépett volna a kaszárnyába ha nem állja útját egy őr.*
-Jó napot uram! Be szerettem volna lépni a Kaszárnyába, de nagyon úgy nézem, hogy nem fog beengedni. Nagyra tartom a katonák munkáját, mert tudom milyen nehéz. Apám tanított a katonai élet rejtelmeiről pedig ő sem volt katona. Csak egyszerűen nagyon okos ember volt, de minek is untatom én itt az urat. Tudja mit? Nem kell beengednie Elmegyek innen, és akkor vegyük úgy, hogy nem is találkoztunk. Viszlát katona, aztán jól végezze ám a munkáját.
*Mosolyog kínjában azon a tényen, hogy már megint alárendelt szerep jutott neki.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-17 08:50:46
Üzenet elküldve: 2020-06-17 08:50:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//A Szőke Róka//
*A kérdező félként figyelmesen hallgatja a másik által adott választ. Már válaszól na is a feljövő kérdésre, hogy ő lehet hallott róla, lehet járt is ott, csak nem szokása ezeket hosszú távon megjegyezni, mert világjáróként, csak néhány napot jelent az életében rengeteg hely, így nem igazán jegyzi meg a neveit, eme településeknek. De ebből a válaszból csak addig jut el, hogy:*
-Tudod én...
*Itt megakad mondandója, mert nem várt fordulat jön, nem igazán hívő személyként a nagy tudományával csak néz, hogy mi üthetett társába. Vulsryn véres szemei, istentelen vigyora és bizonytalanná váló járása, nem mindennapi látvány Keld számára, így csak meghökkenve bámulja elhaladó fajtársát.*
//A Szőke Róka//
*A kérdező félként figyelmesen hallgatja a másik által adott választ. Már válaszól na is a feljövő kérdésre, hogy ő lehet hallott róla, lehet járt is ott, csak nem szokása ezeket hosszú távon megjegyezni, mert világjáróként, csak néhány napot jelent az életében rengeteg hely, így nem igazán jegyzi meg a neveit, eme településeknek. De ebből a válaszból csak addig jut el, hogy:*
-Tudod én...
*Itt megakad mondandója, mert nem várt fordulat jön, nem igazán hívő személyként a nagy tudományával csak néz, hogy mi üthetett társába. Vulsryn véres szemei, istentelen vigyora és bizonytalanná váló járása, nem mindennapi látvány Keld számára, így csak meghökkenve bámulja elhaladó fajtársát.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-13 11:08:22
Üzenet elküldve: 2020-06-13 11:08:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//A Szőke Róka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vulsryn elmosolyodik a kérdés hallatán, mely nem igazán tanúskodik gazdája világismeretéről. Lihanech a négy nagy város egyike, melyek megtalálhatóak Lanawinon, s tapasztalatai szerint a legélhetőbb is.*
- Fent, északon, Erdőmélyén túl. Van egy Lihanechi-tó nevű víztömeg, annak is az északi partján terül el. Magas tornyok vannak ott, szépséges épületek, no meg nagyon fejlett a technikájuk. De hogyhogy nem hallottál még róla? *Ez érdekli. Kevés olyan embert, gnómot, vagy bármilyen fajból jött valakit ismer, sőt, Kled előtt senkit sem, aki nem hallott volna még róla.
De a beszélgetés hirtelen nem várt fordulatot vesz. Vulsryn pont be akarná bizonyítani, hogy keményebb, mint egy kőriskoporsó, mennyire szívós és sok dolog történt vele, mikor kiröhögi a természetfeletti, legalábbis az egyik isten, akit imád - bár az az imádat is inkább csak sóvárgás a hatalma után. Nsgyot dobban a szíve, de ez nem az a szokásos izgalomkor érzett dolog. Ezek dübbenések, mintha barbárok kifeszített, szárított bőrhártyáinak hangja lenne, dobokon, mégis magában érzi. Olyan... nem is tudja. Sosem érzett még ekkora félelmet, persze ezt kifele arcán és a hideg verítéken kívül nem mutatja semmi. Megszűnik a világ körülötte, csak a suhanásra, arra az el nem múló, lidércnyomásra emlékeztető érzésre, meg a hirtelen sötétebbnek és kietlenebbnek tűnő világra figyel. Mintha valami közelítene, egy vadász, egy ragadozó, ami most becserkészi az ártatlan prédát - jelen esetben a vén Rókát. Valamiért nem meri Kledet megszólítani, meg több, mint valószínű, hogy csak ő éli meg ezt ennyire borzalmasnak és hosszúnak - az egész kevesebb, mint egy másodperc. Érzi, hogy jön az a valami, de nem tudja, honnan, mikor érkezik a hang.*
~ Eeez, ez jó lesssz! ~
~ Ki vagy te?! Mit akarsz? ~ *Azt hiszi a kis halandó féreg, hogy ezzel majd megijeszti a démont. Hát nem, őt nem ilyen fából faragták. Vén is, szikkadtabb, az a tipikus magát sokat próbáltnak hívő öreg, aki aztán majd jól összeszarja magát, ha megtudja, mi is az igazi félelem. Egy pillanat, míg a semmi megszállja a testet, Vulsryn sötétnek hitt, de szürke és semmitmondó lelkét a háttérbe szorítva, s ott tartva, hogy legfeljebb csak erősebb pillanataiban háboroghasson.
A gnóm ebből annyit tapasztal, hogy minden elhomályosodik, egy olyan érzés fogja el, mint az ördögvigyor szívásnál, de a mellékhatás ennél borzalmasabb és tehetetlenebb - körülbelül olyan, mintha kiszívták volna a szemén keresztül a tudatát és egy sötét tömlöcbe száműznék. Nincs hang, nincs semmi, csak az a folyamatosan lassuló, kíméletlen dobbanás.*
~ Mi a faszt akarsz? Ki vagy te? ~
~ Nyugalom már, régen találkoztam egy olyan pattogó kis görccsel, mint te. Eddig áldozgattál a Sötét Úrnak, persze semmit sem ért. Most végre igazán szolgálhatod, a testeddel! ~
*Ez persze egy jól betanult szöveg, kissé együgyű az árnyszilánkocska egy ilyen összetett gondolathoz.*
~ Ő ki? Akivel beszélgetsz. ~
~ Kledinosz, ne bántsd, bajba kerülnék miatta. ~
*Na ettől a vérbe lábadt szem igazán felcsillan. Milyen jó lenne már megkavarni egy kicsit a szart ezalatt is! Kicseszni a kihasznált test valódi gazdájával, azt igazán élvezi. De sajnos most nem ezt az utasítást kapta, szóval legfeljebb a végén szórakozhat. Na meg ez a sok szabály, meg azoknak a betartása... ezt nem értette soha a halandókban, s nem is fogja. Untatja a gnóm, úgyhogy inkább véglegesen eluralkodik a testen, Vulsryn pedig maradhat a sötétségben. Innentől a démon az Úr, Crunnwin - mert így hívják odaát, legalábbis a Sötét Úr valami ehhez hasonló, ebben a világban ilyen alantas férgek által kiejthetetlen neven szólítja. Most a legfontosabb dolga megtalálni a Kalmárt, az a sötét bőrű, sebzett embert és elmondani neki a Sötétség Akaratát. Ennyire emlékszik igazán. Egy elnyújtott, félelmetes, nem e világinak nevezhető vicsor az, ahogyan a teremtmény elköszön az előző lélek társától, majd távozik. Eleinte kissé bizonytalanul lépked még, néha a megszállt állatokra és orkokra gondolva inkább leereszkedne négykézláb, hogy úgy kússzon-másszon, de igyekszik megregulázni magát, hogy legfeljebb az a pár hörgés és hirtelen felszakadó, velősen, bugyogva szóló kacagás árulkodhasson róla: Vulsryn vagy megkattant, vagy a gnómmal játszik valamelyik istenség, vagy egyéb dolog.*
//A Szőke Róka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vulsryn elmosolyodik a kérdés hallatán, mely nem igazán tanúskodik gazdája világismeretéről. Lihanech a négy nagy város egyike, melyek megtalálhatóak Lanawinon, s tapasztalatai szerint a legélhetőbb is.*
- Fent, északon, Erdőmélyén túl. Van egy Lihanechi-tó nevű víztömeg, annak is az északi partján terül el. Magas tornyok vannak ott, szépséges épületek, no meg nagyon fejlett a technikájuk. De hogyhogy nem hallottál még róla? *Ez érdekli. Kevés olyan embert, gnómot, vagy bármilyen fajból jött valakit ismer, sőt, Kled előtt senkit sem, aki nem hallott volna még róla.
De a beszélgetés hirtelen nem várt fordulatot vesz. Vulsryn pont be akarná bizonyítani, hogy keményebb, mint egy kőriskoporsó, mennyire szívós és sok dolog történt vele, mikor kiröhögi a természetfeletti, legalábbis az egyik isten, akit imád - bár az az imádat is inkább csak sóvárgás a hatalma után. Nsgyot dobban a szíve, de ez nem az a szokásos izgalomkor érzett dolog. Ezek dübbenések, mintha barbárok kifeszített, szárított bőrhártyáinak hangja lenne, dobokon, mégis magában érzi. Olyan... nem is tudja. Sosem érzett még ekkora félelmet, persze ezt kifele arcán és a hideg verítéken kívül nem mutatja semmi. Megszűnik a világ körülötte, csak a suhanásra, arra az el nem múló, lidércnyomásra emlékeztető érzésre, meg a hirtelen sötétebbnek és kietlenebbnek tűnő világra figyel. Mintha valami közelítene, egy vadász, egy ragadozó, ami most becserkészi az ártatlan prédát - jelen esetben a vén Rókát. Valamiért nem meri Kledet megszólítani, meg több, mint valószínű, hogy csak ő éli meg ezt ennyire borzalmasnak és hosszúnak - az egész kevesebb, mint egy másodperc. Érzi, hogy jön az a valami, de nem tudja, honnan, mikor érkezik a hang.*
~ Eeez, ez jó lesssz! ~
~ Ki vagy te?! Mit akarsz? ~ *Azt hiszi a kis halandó féreg, hogy ezzel majd megijeszti a démont. Hát nem, őt nem ilyen fából faragták. Vén is, szikkadtabb, az a tipikus magát sokat próbáltnak hívő öreg, aki aztán majd jól összeszarja magát, ha megtudja, mi is az igazi félelem. Egy pillanat, míg a semmi megszállja a testet, Vulsryn sötétnek hitt, de szürke és semmitmondó lelkét a háttérbe szorítva, s ott tartva, hogy legfeljebb csak erősebb pillanataiban háboroghasson.
A gnóm ebből annyit tapasztal, hogy minden elhomályosodik, egy olyan érzés fogja el, mint az ördögvigyor szívásnál, de a mellékhatás ennél borzalmasabb és tehetetlenebb - körülbelül olyan, mintha kiszívták volna a szemén keresztül a tudatát és egy sötét tömlöcbe száműznék. Nincs hang, nincs semmi, csak az a folyamatosan lassuló, kíméletlen dobbanás.*
~ Mi a faszt akarsz? Ki vagy te? ~
~ Nyugalom már, régen találkoztam egy olyan pattogó kis görccsel, mint te. Eddig áldozgattál a Sötét Úrnak, persze semmit sem ért. Most végre igazán szolgálhatod, a testeddel! ~
*Ez persze egy jól betanult szöveg, kissé együgyű az árnyszilánkocska egy ilyen összetett gondolathoz.*
~ Ő ki? Akivel beszélgetsz. ~
~ Kledinosz, ne bántsd, bajba kerülnék miatta. ~
*Na ettől a vérbe lábadt szem igazán felcsillan. Milyen jó lenne már megkavarni egy kicsit a szart ezalatt is! Kicseszni a kihasznált test valódi gazdájával, azt igazán élvezi. De sajnos most nem ezt az utasítást kapta, szóval legfeljebb a végén szórakozhat. Na meg ez a sok szabály, meg azoknak a betartása... ezt nem értette soha a halandókban, s nem is fogja. Untatja a gnóm, úgyhogy inkább véglegesen eluralkodik a testen, Vulsryn pedig maradhat a sötétségben. Innentől a démon az Úr, Crunnwin - mert így hívják odaát, legalábbis a Sötét Úr valami ehhez hasonló, ebben a világban ilyen alantas férgek által kiejthetetlen neven szólítja. Most a legfontosabb dolga megtalálni a Kalmárt, az a sötét bőrű, sebzett embert és elmondani neki a Sötétség Akaratát. Ennyire emlékszik igazán. Egy elnyújtott, félelmetes, nem e világinak nevezhető vicsor az, ahogyan a teremtmény elköszön az előző lélek társától, majd távozik. Eleinte kissé bizonytalanul lépked még, néha a megszállt állatokra és orkokra gondolva inkább leereszkedne négykézláb, hogy úgy kússzon-másszon, de igyekszik megregulázni magát, hogy legfeljebb az a pár hörgés és hirtelen felszakadó, velősen, bugyogva szóló kacagás árulkodhasson róla: Vulsryn vagy megkattant, vagy a gnómmal játszik valamelyik istenség, vagy egyéb dolog.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-13 10:32:54
Üzenet elküldve: 2020-06-13 10:32:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dako Brudo//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A pocakos városlakónak egy valaki állhatja útját a Kaszárnyához érve: Helwrik. Igen, a jó őr még mindig strázsál, elmondhatatlanul unatkozva, teli tökkel, fehérnépek láttán Shaararól fantáziálva, no meg persze reménykedve abban, hogy az az idegesítő gnóm nem tér ide vissza. Hát, nincs igazán jó tapasztalata a feltalálókról, egy olyan miatt mentek most el Denjaarék a Romvárosba, egy másik meg képtelen ezt megérteni. ~ Csak lenne végre egy nyugodt napom. ~ De nincs, mert most meg valami hordóhasú nagypolgár akar ide belépni, egy szó nélkül, csak a fegyvereket nyújtja felé, amihez azért van egy-két szava.*
- Na jó reggelt, atyafi. *Ordít fel hangosan, miközben az elmaradhatatlan, cinikus mosoly az arcáról nem fagy le - talán soha nem is fog.*
- MI járatban? *Kérdi, ezalatt pedig kezeit maga előtt összefonja, elállja az utat. Még mindig képtelenek felfogni a polgárok Helwrik meglátásai szerint, hogy Romvárosban is lehet edzeni, vagy valami harcoshoz hasonló dologgá képezni magát az embernek, - amiben a napokban látott alkatok alapján amúgy erősen kételkedik - de hát persze a Polgárnegyedből a Kaszárnya van legközelebb, a lustaság meg nagy úr (ami persze a katona elsődleges halála, szóval itt megbukott a városőrré válás terve). Persze nem hiszi, hogy a mostani delikvenssel meggyűlne a baja, a hasonló figuráknak legalább esze szokott lenni, aztán ha véletlenül az se lenne, nem hinné, hogy azzal a szablyával sokkal többre menne, mint mondjuk ő drága kardjával. Persze ez ég mind a jövő zenéje, előbb lépjen a tokás uraság.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A pocakos városlakónak egy valaki állhatja útját a Kaszárnyához érve: Helwrik. Igen, a jó őr még mindig strázsál, elmondhatatlanul unatkozva, teli tökkel, fehérnépek láttán Shaararól fantáziálva, no meg persze reménykedve abban, hogy az az idegesítő gnóm nem tér ide vissza. Hát, nincs igazán jó tapasztalata a feltalálókról, egy olyan miatt mentek most el Denjaarék a Romvárosba, egy másik meg képtelen ezt megérteni. ~ Csak lenne végre egy nyugodt napom. ~ De nincs, mert most meg valami hordóhasú nagypolgár akar ide belépni, egy szó nélkül, csak a fegyvereket nyújtja felé, amihez azért van egy-két szava.*
- Na jó reggelt, atyafi. *Ordít fel hangosan, miközben az elmaradhatatlan, cinikus mosoly az arcáról nem fagy le - talán soha nem is fog.*
- MI járatban? *Kérdi, ezalatt pedig kezeit maga előtt összefonja, elállja az utat. Még mindig képtelenek felfogni a polgárok Helwrik meglátásai szerint, hogy Romvárosban is lehet edzeni, vagy valami harcoshoz hasonló dologgá képezni magát az embernek, - amiben a napokban látott alkatok alapján amúgy erősen kételkedik - de hát persze a Polgárnegyedből a Kaszárnya van legközelebb, a lustaság meg nagy úr (ami persze a katona elsődleges halála, szóval itt megbukott a városőrré válás terve). Persze nem hiszi, hogy a mostani delikvenssel meggyűlne a baja, a hasonló figuráknak legalább esze szokott lenni, aztán ha véletlenül az se lenne, nem hinné, hogy azzal a szablyával sokkal többre menne, mint mondjuk ő drága kardjával. Persze ez ég mind a jövő zenéje, előbb lépjen a tokás uraság.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-13 10:12:46
Üzenet elküldve: 2020-06-13 10:12:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 776
OOC üzenetek: 204
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 776
OOC üzenetek: 204
Játékstílus: Szelíd
//Próféták//
//A Szőke Róka//
*Ahogy beszélgetnek a jóemberek, bizony a Kaszárnya árnyasabb részein egy-egy árnyék megmoccan. Kevesen veszik észre, talán az őrök tagjai közül senki, olyan ez, mint mikor a szél meglibbenti a fát, annak az árnyéka pedig táncot lejt. Itt azonban nincsen fa, csak a falak és kilógó tárgyak árnyéka libben meg egy kicsit. Más talán betudná egy napszúrásnak, de Vulsryn életében ez egy elég határozott fordulatot jelent majd. Magához egyre közelebb veheti észre a jelenéseket, és egyszerre csak jéghideg érzés önti el tarkóját.*
-Eeez, ez jó lessz!
*Suttogja valami fülébe, mielőtt szeme könnybe lábadna, tagjai megmerevednének, és tudata előtt teljesen elsötétülne a világ, mintha csak álomba szenderülne. Kledinosz mindebből csupán csak annyit vehet észre, hogy beszélgetőtársa hirtelen megtorpan, grimaszol egyet, és szemeit kezdi dörgölgetni, melyek ijesztően véreresek lesznek egy pillanat alatt.
A színfalak mögött természetesen ennél sokkal több történik. Egy küldönc démon, avagy árnyszikra keresett magának megfelelő prédát. Maga a Sötét Úr küldte személyesen, így ezt a feladatot nem szúrhatta el, elég sokáig keresett megfelelő porhüvelyt ahhoz, hogy az üzenetet kézbesíthesse. Csak elmondja amit kell, és hipp-hopp, ő már itt sincs, ez a dolga. Persze szereti is ezt a munkát, lételeme az félelem, ami ilyenkor az elaltatott tudat utolsó pillanataiból süt. Sőt, néha még akkora szerencséje is van, hogy feladata végeztével, vagy talán pont közben le is mészárolják a testet, amit elfoglal. Na azt imádja, az égő hús illata, mikor valakit megégetnek, csak mert furcsán mozgatja. ~Felejthetetlen.~
A démon most Vulsryn kissé bevérzett szemein keresztül mered Kledinoszra, aki kérdezgeti. Elég sokat tanult már a hitvány emberi fajzatokról, így tudja, hogy a felesleges fecsegés lételemük. Ha gyorsan, a másikat felhasználva akarja végrehajtani a feladatot, akkor talán érdemes lesz vele beszélnie felesleges dolgokról, mint például az, hogy vassal, vagy bronzzal jobb-e szemgolyókat kidurrantani. ~Hát ez tényleg teljesen mindegy.~ Jut eszébe, de töpreng még kicsit, hátha lesz jobb dolga is. Amúgy a feladat maga nem nehéz, valami Wegtoreni Kalmárba kell eljutnia, ott megkeresnie azt az embert, amelyik úgy néz ki, mintha elégették volna, és el kell neki szavalni valami idéző litániát, vagy ilyesmit. A Sötét Úr erre azt mondta, neki, hogy ezek a férgek versnek hívják, hát egészségükre. Tesz néhány próbamozdulatot a testben, kicsit próbálgatja, forgatja a nyakat, szemet, kart, aztán a lábat is kicsit előre-hátra teszi. Megfelelőnek tekinti a választást, ez egy jó és befogadó test, kevés kellemesebbet kívánhat a démonok vásott fattya, most már csak a munkát kell elvégeznie, lehetőleg anélkül, hogy kettőnél, vagy háromnál többször kivégeznék a járművét.*
//A Szőke Róka//
*Ahogy beszélgetnek a jóemberek, bizony a Kaszárnya árnyasabb részein egy-egy árnyék megmoccan. Kevesen veszik észre, talán az őrök tagjai közül senki, olyan ez, mint mikor a szél meglibbenti a fát, annak az árnyéka pedig táncot lejt. Itt azonban nincsen fa, csak a falak és kilógó tárgyak árnyéka libben meg egy kicsit. Más talán betudná egy napszúrásnak, de Vulsryn életében ez egy elég határozott fordulatot jelent majd. Magához egyre közelebb veheti észre a jelenéseket, és egyszerre csak jéghideg érzés önti el tarkóját.*
-Eeez, ez jó lessz!
*Suttogja valami fülébe, mielőtt szeme könnybe lábadna, tagjai megmerevednének, és tudata előtt teljesen elsötétülne a világ, mintha csak álomba szenderülne. Kledinosz mindebből csupán csak annyit vehet észre, hogy beszélgetőtársa hirtelen megtorpan, grimaszol egyet, és szemeit kezdi dörgölgetni, melyek ijesztően véreresek lesznek egy pillanat alatt.
A színfalak mögött természetesen ennél sokkal több történik. Egy küldönc démon, avagy árnyszikra keresett magának megfelelő prédát. Maga a Sötét Úr küldte személyesen, így ezt a feladatot nem szúrhatta el, elég sokáig keresett megfelelő porhüvelyt ahhoz, hogy az üzenetet kézbesíthesse. Csak elmondja amit kell, és hipp-hopp, ő már itt sincs, ez a dolga. Persze szereti is ezt a munkát, lételeme az félelem, ami ilyenkor az elaltatott tudat utolsó pillanataiból süt. Sőt, néha még akkora szerencséje is van, hogy feladata végeztével, vagy talán pont közben le is mészárolják a testet, amit elfoglal. Na azt imádja, az égő hús illata, mikor valakit megégetnek, csak mert furcsán mozgatja. ~Felejthetetlen.~
A démon most Vulsryn kissé bevérzett szemein keresztül mered Kledinoszra, aki kérdezgeti. Elég sokat tanult már a hitvány emberi fajzatokról, így tudja, hogy a felesleges fecsegés lételemük. Ha gyorsan, a másikat felhasználva akarja végrehajtani a feladatot, akkor talán érdemes lesz vele beszélnie felesleges dolgokról, mint például az, hogy vassal, vagy bronzzal jobb-e szemgolyókat kidurrantani. ~Hát ez tényleg teljesen mindegy.~ Jut eszébe, de töpreng még kicsit, hátha lesz jobb dolga is. Amúgy a feladat maga nem nehéz, valami Wegtoreni Kalmárba kell eljutnia, ott megkeresnie azt az embert, amelyik úgy néz ki, mintha elégették volna, és el kell neki szavalni valami idéző litániát, vagy ilyesmit. A Sötét Úr erre azt mondta, neki, hogy ezek a férgek versnek hívják, hát egészségükre. Tesz néhány próbamozdulatot a testben, kicsit próbálgatja, forgatja a nyakat, szemet, kart, aztán a lábat is kicsit előre-hátra teszi. Megfelelőnek tekinti a választást, ez egy jó és befogadó test, kevés kellemesebbet kívánhat a démonok vásott fattya, most már csak a munkát kell elvégeznie, lehetőleg anélkül, hogy kettőnél, vagy háromnál többször kivégeznék a járművét.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-13 09:25:40
Üzenet elküldve: 2020-06-13 09:25:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Odaérve a kaszárnya kapujához üdvözli az őröket, és átadja a fegyvereit, hogy gyakorló fegyverekkel képezhesse magát. A nagy pocakos Brudo már régen edzette karjait. Körülbelül tíz perc alatt elfárad a szalma bábok ütögetésében, de érzi a karjában, hogy az izmok a zsír rétek alatt be vannak durranva. Megpróbálja a gyakorlóterületet körbe futni, de négy körnél többre nem futja neki.*
~Talán le kéne adnom néhány kilót~
*Pusztakezes harcot is gyakorol ami egész jól megy neki,aztán elindul visszacserélni az edző felszerelést az ő igazi fegyvereire,és elindul vissza a polgár negyedbe.*
~Talán le kéne adnom néhány kilót~
*Pusztakezes harcot is gyakorol ami egész jól megy neki,aztán elindul visszacserélni az edző felszerelést az ő igazi fegyvereire,és elindul vissza a polgár negyedbe.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-08 23:34:01
Üzenet elküldve: 2020-06-08 23:34:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szőke Róka//
*Beszélgetésük közben a két gnóm komótos léptekkel halad előre a kaszárnya folyosóin. Egyelőre Kled is jó véleményen van fajtársát illetően, de még nem ismeri eléggé, hogy biztosan jónak könyvelhesse el társát. Fajtársa mondatára csak bólint egyet, mert ő egyetért Vulsrynnal, legalábbis azzal, amit mond. Közben hamar megkapja kérdésére a választ is, miszerint társa Lihanechből valósí, bárhol is legyen az.*
-És mondd csak merre van ez a Lihanech?
*Keldinosznak sejtelme sincs róla, mert még csak nem is dereng neki olyan, mintha hallotta volna valaha a város nevét, de aztán már a fene se tudja. Miután ezzel kapcsolatban megkapja az útbaigazítást, szinte egyből rá is kérdez még egy dologra ezzel a településsel kapcsolatba.*
-Na és milyen ez a város?
*Bár egyelőre még nincs a fejében hosszabb maradásra terv, de bármi megeshet, szóval nem jár azzal sem rosszul, hogyha ismeri a környéket és van fogalma a városban és a környékén folyó dolgokról.*
*Beszélgetésük közben a két gnóm komótos léptekkel halad előre a kaszárnya folyosóin. Egyelőre Kled is jó véleményen van fajtársát illetően, de még nem ismeri eléggé, hogy biztosan jónak könyvelhesse el társát. Fajtársa mondatára csak bólint egyet, mert ő egyetért Vulsrynnal, legalábbis azzal, amit mond. Közben hamar megkapja kérdésére a választ is, miszerint társa Lihanechből valósí, bárhol is legyen az.*
-És mondd csak merre van ez a Lihanech?
*Keldinosznak sejtelme sincs róla, mert még csak nem is dereng neki olyan, mintha hallotta volna valaha a város nevét, de aztán már a fene se tudja. Miután ezzel kapcsolatban megkapja az útbaigazítást, szinte egyből rá is kérdez még egy dologra ezzel a településsel kapcsolatba.*
-Na és milyen ez a város?
*Bár egyelőre még nincs a fejében hosszabb maradásra terv, de bármi megeshet, szóval nem jár azzal sem rosszul, hogyha ismeri a környéket és van fogalma a városban és a környékén folyó dolgokról.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-04 11:04:34
Üzenet elküldve: 2020-06-04 11:04:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Hivataltól, az őrségnek//
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
//Zárás?//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gnóm távozik, őt meg nem érdekli a továbbiakban. Azt hoz ide, akit csak akar és azt csinál vele, amit csak akar, de akkor sem fogja Denjaar engedélye nélkül kiadni a foglyot - szíve szerint sehogyan sem tenné, idegesítette már annak a seggnyalónak a fenyegetőzése és ordibálása. Mindenki fellélegzett, mikor hűvösre dughatta, Helwrik pedig külön kiemelkedett közülük, előtte fenyegette meg az "írnok úr", hogy lecsukatja. Van iróniája az életnek, csak észre kell venni.
A két kölyök kezdi érteni, miről is van szó, így az a letörhetetlen vigyor is kezd visszatérni a szájára. Nem rosszindulatú, legalábbis az olyanokkal nem, mint a törpe, vagy a csontos leány, az sem rontja már el ezt a hirtelen jött kedvet, mikor az amúgy Helwrik számára teljesen érthetőnek tűnő utasítás szőrszálait elkezdi hasogatni a kis csikasz.*
- Na, kotródj innen, amíg szépen mondom! *Int felé a fejével, majd a barátnőjére néz.*
- Kövesd a példáját, neki van esze! Na, gyerünk, eredjetek innét! *A kezével pár hessegető mozdulatot is tesz. Amennyiben tágulnak a kormosok, az őr nem szól többet. Reméli, hogy nyugodtan állhat itt a továbbiakban és az a hivatali fasza se tudja micsoda nem jön többé vissza. Érthetetlen, hogy egyesek egy napot képtelenek várni, főként, hogy szinte a teljes állomány most a Romvárosban van, jószerivel. ~ Csak mehettem volna én is inkább velük. ~ Szeretne egyszer éles bevetésen lenni, meg akkor talán nagyobb rá az esély, hogy felfigyelnek rá az artheniori fehérnépek és lesz kit farkalni az éjszaka.*
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
//Zárás?//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gnóm távozik, őt meg nem érdekli a továbbiakban. Azt hoz ide, akit csak akar és azt csinál vele, amit csak akar, de akkor sem fogja Denjaar engedélye nélkül kiadni a foglyot - szíve szerint sehogyan sem tenné, idegesítette már annak a seggnyalónak a fenyegetőzése és ordibálása. Mindenki fellélegzett, mikor hűvösre dughatta, Helwrik pedig külön kiemelkedett közülük, előtte fenyegette meg az "írnok úr", hogy lecsukatja. Van iróniája az életnek, csak észre kell venni.
A két kölyök kezdi érteni, miről is van szó, így az a letörhetetlen vigyor is kezd visszatérni a szájára. Nem rosszindulatú, legalábbis az olyanokkal nem, mint a törpe, vagy a csontos leány, az sem rontja már el ezt a hirtelen jött kedvet, mikor az amúgy Helwrik számára teljesen érthetőnek tűnő utasítás szőrszálait elkezdi hasogatni a kis csikasz.*
- Na, kotródj innen, amíg szépen mondom! *Int felé a fejével, majd a barátnőjére néz.*
- Kövesd a példáját, neki van esze! Na, gyerünk, eredjetek innét! *A kezével pár hessegető mozdulatot is tesz. Amennyiben tágulnak a kormosok, az őr nem szól többet. Reméli, hogy nyugodtan állhat itt a továbbiakban és az a hivatali fasza se tudja micsoda nem jön többé vissza. Érthetetlen, hogy egyesek egy napot képtelenek várni, főként, hogy szinte a teljes állomány most a Romvárosban van, jószerivel. ~ Csak mehettem volna én is inkább velük. ~ Szeretne egyszer éles bevetésen lenni, meg akkor talán nagyobb rá az esély, hogy felfigyelnek rá az artheniori fehérnépek és lesz kit farkalni az éjszaka.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-03 20:51:54
Üzenet elküldve: 2020-06-03 20:51:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Hivataltól, az őrségnek//
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
*Csakis Rheyra kedvéért viselkedik ilyen szépen. Na meg egy kicsit azért is, mert ő is kíváncsi a gyakorlatozókra. Arról már igazán nem tehet, hogy az ábrázata nem működik együtt vele és inkább dühös mint kérlelő!
Egy fontoskodó alak befurakszik eléjük, ez részben tovább mérgesíti a kis törpét, másrészt viszont eltereli a figyelmét, mert nagy kíváncsian fülel minden elhangzó szóra. Rheyra kérdésére megnézi magának a gnómot, de csak a fejét rázza válaszul, hogy szerinte nem hasonlít a fickó arra a másikra a piacról. Azt kedvesnek és viccesnek találta, emez viszont ellenszenves a számára, amiért eléjük állt és őt nem kergeti csak úgy el az őr mint őket. Ellenben Helwrikkel, ha nem is rokonszenvezik, de a gnómmal szemben tanúsított kiállása és a szövege azért megnyeri magának egy rövid időre.*
- Hallottad! A fogoly marad, amíg a parancsnok vissza nem jön! - *Kotyogja közbe fennhangon, nagyon beleélve magát a városőr szerepébe.
Aztán a hirtelen jött nagy álmai rögtön össze is törnek, mikor Helwrik legorombítja.
Egy-két pillanatig ugyan zavartan néz rá, mert az őr elég félreérthetően fogalmazott.*
- Most akkor azt akarod, hogy ne kussoljak?! - *Kiált vissza merészen, de azért elhátrál, hogy egyetlen lépéssel még ne lehessen őt elkapni és kiosztani a nyaklevesét.
Sejti persze, hogy az őr mit akart mondani és hogy arra célzott, hogy bosszantja őt, hogy beszél hozzá, de épp ezért is világít rá a hibájára.
A többi őt már nem érdekli, s mivel a jelek szerint Rheyra is föladta, a kezét fogva teljesíti az őr akaratát és elkotródik. Esetleg ha a szemtelenkedése lépésre készteti a fickót, akkor kicsit hamarabb is... Már persze, ha itt nem fogják őket egy kis leckére a pimaszságért. Ha ez nem esik meg, akkor sietősen távozik, vagyis távoznak...*
- Szomorú vagy? - *Kérdi a lányt, de mintha az ő arca volna kicsit bánatos, vagy legalábbis morcos képén ülő nagy szemei csillognak egy kissé. Megszokta már a visszautasítást, ám kicsi még és időnként még mindig érzékenyen tudja érinteni, ha gorombák hozzá.*
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
*Csakis Rheyra kedvéért viselkedik ilyen szépen. Na meg egy kicsit azért is, mert ő is kíváncsi a gyakorlatozókra. Arról már igazán nem tehet, hogy az ábrázata nem működik együtt vele és inkább dühös mint kérlelő!
Egy fontoskodó alak befurakszik eléjük, ez részben tovább mérgesíti a kis törpét, másrészt viszont eltereli a figyelmét, mert nagy kíváncsian fülel minden elhangzó szóra. Rheyra kérdésére megnézi magának a gnómot, de csak a fejét rázza válaszul, hogy szerinte nem hasonlít a fickó arra a másikra a piacról. Azt kedvesnek és viccesnek találta, emez viszont ellenszenves a számára, amiért eléjük állt és őt nem kergeti csak úgy el az őr mint őket. Ellenben Helwrikkel, ha nem is rokonszenvezik, de a gnómmal szemben tanúsított kiállása és a szövege azért megnyeri magának egy rövid időre.*
- Hallottad! A fogoly marad, amíg a parancsnok vissza nem jön! - *Kotyogja közbe fennhangon, nagyon beleélve magát a városőr szerepébe.
Aztán a hirtelen jött nagy álmai rögtön össze is törnek, mikor Helwrik legorombítja.
Egy-két pillanatig ugyan zavartan néz rá, mert az őr elég félreérthetően fogalmazott.*
- Most akkor azt akarod, hogy ne kussoljak?! - *Kiált vissza merészen, de azért elhátrál, hogy egyetlen lépéssel még ne lehessen őt elkapni és kiosztani a nyaklevesét.
Sejti persze, hogy az őr mit akart mondani és hogy arra célzott, hogy bosszantja őt, hogy beszél hozzá, de épp ezért is világít rá a hibájára.
A többi őt már nem érdekli, s mivel a jelek szerint Rheyra is föladta, a kezét fogva teljesíti az őr akaratát és elkotródik. Esetleg ha a szemtelenkedése lépésre készteti a fickót, akkor kicsit hamarabb is... Már persze, ha itt nem fogják őket egy kis leckére a pimaszságért. Ha ez nem esik meg, akkor sietősen távozik, vagyis távoznak...*
- Szomorú vagy? - *Kérdi a lányt, de mintha az ő arca volna kicsit bánatos, vagy legalábbis morcos képén ülő nagy szemei csillognak egy kissé. Megszokta már a visszautasítást, ám kicsi még és időnként még mindig érzékenyen tudja érinteni, ha gorombák hozzá.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-03 11:10:23
Üzenet elküldve: 2020-06-03 11:10:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Hivataltól, az őrségnek//
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
*A gyerekek jelenléte nem zavarja, elvégre nem azért jött, hogy bárki felett pesztrálkodjon. Helwrik tekintetéről könnyedén leolvasható, hogy a háta közepére sem kívánja a gnómot. A foghegyről vetett kérdés is jól mutatja a férfi ellenszenvét. Ennek ellenére Diynomit nem jön ki a sodrából, mivel ezt elég nehéz kihozni belőle. Természetesen átolvasásra odanyújtja a papírt, amit a láthatóan alig olvasni tudó katona elkezd bogarászni. Türelmesen kivárja, amíg a másik megleli az irományban a lényeget. Nem akarja rontani a kedélyeket, azzal, hogy felajánlja az okirat felolvasását, pedig szívesen segítene benne, de ezzel úgy érzi, csak rontana a helyzeten. A férfi komoly pillantásokat vet rá, láthatóan meglepődött az olvasottakon. Nyugodt hangnemben hallgatja végig, amint ismét melegebb éghajlatokra küldi el Helwrik. Megvárja a végét a férfi utolsó mondatainak is. Látja, hogy teljesen felesleges bármit is mondania, mert az őr nem fogja sem beengedni, sem eleget tenni az okiratban foglaltaknak.*
- Megértettem Helwrik úr. Továbbítom a szavait a Hivatal felé. További szép napot Önnek! *Enyhén meghajtja magát köszönésképpen, majd távozik a Kaszárnya bejáratából. Nem tehet mást, a kapott információt visszaviszi a Hivatalhoz, amiből sejtése szerint még nagyobb felfordulás lesz, mint az előzőből. Nem fölényeskedik az őrséggel, neki nem ez a feladata. Sietős léptekkel hagyja el a teret és indul vissza a Tanácsházához.*
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
*A gyerekek jelenléte nem zavarja, elvégre nem azért jött, hogy bárki felett pesztrálkodjon. Helwrik tekintetéről könnyedén leolvasható, hogy a háta közepére sem kívánja a gnómot. A foghegyről vetett kérdés is jól mutatja a férfi ellenszenvét. Ennek ellenére Diynomit nem jön ki a sodrából, mivel ezt elég nehéz kihozni belőle. Természetesen átolvasásra odanyújtja a papírt, amit a láthatóan alig olvasni tudó katona elkezd bogarászni. Türelmesen kivárja, amíg a másik megleli az irományban a lényeget. Nem akarja rontani a kedélyeket, azzal, hogy felajánlja az okirat felolvasását, pedig szívesen segítene benne, de ezzel úgy érzi, csak rontana a helyzeten. A férfi komoly pillantásokat vet rá, láthatóan meglepődött az olvasottakon. Nyugodt hangnemben hallgatja végig, amint ismét melegebb éghajlatokra küldi el Helwrik. Megvárja a végét a férfi utolsó mondatainak is. Látja, hogy teljesen felesleges bármit is mondania, mert az őr nem fogja sem beengedni, sem eleget tenni az okiratban foglaltaknak.*
- Megértettem Helwrik úr. Továbbítom a szavait a Hivatal felé. További szép napot Önnek! *Enyhén meghajtja magát köszönésképpen, majd távozik a Kaszárnya bejáratából. Nem tehet mást, a kapott információt visszaviszi a Hivatalhoz, amiből sejtése szerint még nagyobb felfordulás lesz, mint az előzőből. Nem fölényeskedik az őrséggel, neki nem ez a feladata. Sietős léptekkel hagyja el a teret és indul vissza a Tanácsházához.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-03 10:50:12
Üzenet elküldve: 2020-06-03 10:50:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Hivataltól, az őrségnek//
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
* Elfogadja a törpe nyújtotta segítő kezet a feltápászkodáshoz. Gondolatban már annyira belelovalta magát ebbe az egészbe, hogy most nehezére esik csak úgy elengedni. Így továbbköti az ebet a karóhoz és igyekszik mindent bevetni, ami csak eszébe jut.*
- Köszönöm.* biccent oda Ruunonak a segítségért és azért, hogy bevállalja a munkát a kedvéért. Pedig láthatóan nincs ínyére, legalábbis Rheyra erre következtet a törpe vörösödő fülei és a morcos ábrázata láttán. Mikor társaságuk akad és így a figyelem átmenetileg elterelődik róluk futólag meg is érinti a törpe fiú vállát. ~Nyugi!~ üzeni tekintetével.
A gnóm a Hivatalból jött! Olyan igazi fontoskodó, tenyérbemászó alaknak tűnik, olyannak, aki biztosan tud valamit arról a dal versenyről. Nagy a kísértés, de nem szegezi neki a kérdést. Csendben figyeli helyette a szóváltás. Arcára kiül értetlensége. A felét sem érti az elhangzottaknak, de azt azért felfogja, hogy a jól öltözött gnóm urat is lepattintották.*
~ Hahh!~
* Így kevésbé érinti meg a visszautasítás, amiben aztán nekik is részük van.*
- Jól van, jól van, nem kell senkit képen törölni. Egyébként is mosakodtunk már ezen a haton!* háborog, de a biztonság kedvéért Ruuno és az őr közé helyezkedik.*
- Cöh!* horkan fel, mert az őr láthatóan nem érti, hogy ők nem egyszerűen edzeni akarnak. Azt akarta megnézni, hogy a városi őrség tagjai miként gyakorlatoznak. Bosszankodva engedi el elképzeléséét.*
- Úgyse akartam igazából városőr lenni.* vonja meg a vállát, miközben nem túl diszkréten odasúgja mondandóját Ruunonak. Kézen fogja barátját, de még nem indul semerre. Kivár kicsit, érdekli mit lép erre ez a gnóm.*
- Egészen hasonlít arra, aki a szandálomat vette, nem?* kéri ki Ruuno véleményét.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.03 10:52:27
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
* Elfogadja a törpe nyújtotta segítő kezet a feltápászkodáshoz. Gondolatban már annyira belelovalta magát ebbe az egészbe, hogy most nehezére esik csak úgy elengedni. Így továbbköti az ebet a karóhoz és igyekszik mindent bevetni, ami csak eszébe jut.*
- Köszönöm.* biccent oda Ruunonak a segítségért és azért, hogy bevállalja a munkát a kedvéért. Pedig láthatóan nincs ínyére, legalábbis Rheyra erre következtet a törpe vörösödő fülei és a morcos ábrázata láttán. Mikor társaságuk akad és így a figyelem átmenetileg elterelődik róluk futólag meg is érinti a törpe fiú vállát. ~Nyugi!~ üzeni tekintetével.
A gnóm a Hivatalból jött! Olyan igazi fontoskodó, tenyérbemászó alaknak tűnik, olyannak, aki biztosan tud valamit arról a dal versenyről. Nagy a kísértés, de nem szegezi neki a kérdést. Csendben figyeli helyette a szóváltás. Arcára kiül értetlensége. A felét sem érti az elhangzottaknak, de azt azért felfogja, hogy a jól öltözött gnóm urat is lepattintották.*
~ Hahh!~
* Így kevésbé érinti meg a visszautasítás, amiben aztán nekik is részük van.*
- Jól van, jól van, nem kell senkit képen törölni. Egyébként is mosakodtunk már ezen a haton!* háborog, de a biztonság kedvéért Ruuno és az őr közé helyezkedik.*
- Cöh!* horkan fel, mert az őr láthatóan nem érti, hogy ők nem egyszerűen edzeni akarnak. Azt akarta megnézni, hogy a városi őrség tagjai miként gyakorlatoznak. Bosszankodva engedi el elképzeléséét.*
- Úgyse akartam igazából városőr lenni.* vonja meg a vállát, miközben nem túl diszkréten odasúgja mondandóját Ruunonak. Kézen fogja barátját, de még nem indul semerre. Kivár kicsit, érdekli mit lép erre ez a gnóm.*
- Egészen hasonlít arra, aki a szandálomat vette, nem?* kéri ki Ruuno véleményét.*
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.03 10:52:27
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-06-03 09:32:24
Üzenet elküldve: 2020-06-03 09:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Hivataltól, az őrségnek//
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~ Na ne bassz! ~
*Derült égből gnóm száll alá a Tanácsháza felől, ami egy nagy sóhajt vált ki a városőrből. Eddig az volt a baja, hogy szinte semmi sem történik, most pedig hirtelen túl nyüzsgő lett az élet. Kevés olyan dolog van, ami jobban fel tudná idegesíteni, mint a kitartás. Ha valami egyszer nem, az nem is marad - kiskora óta tudja minden valamire való ember ezt az egyszerű életigazságot, ha katonának állsz, akkor meg az eddigieknél is jobban felértékelődik. Nem úgy, mint az a ficsúr gnóm a Helwrik szemében, eddig csak fejfájást jelentett neki.*
- Mit akarsz már megint? *Vág azonnal a közepébe. Nem szereti a cicomás beszédet, a téma kerülgetését - ha valaki egyszer akar valamit, akkor mondja nyíltan a szemébe. Bár azért van egy sejtése, miben settenkedik a gnóm, aki bele is vág a mondandójába. ~ Tisztelt hivataltól, hát leszopom magam! ~ Helwrik nem igazán kedveli a felmagasztalást sem, ha személyre mondják, azt talpnyalásnak, ha épületre vagy "intézményre", azt egyszerű ostobaságnak tartja. Nehéz lenyűgözni ilyenekkel egy hozzá hasonlót. Jómódján fel se fogja igazán, milyen főurakól meg osztályvezetőkről beszél ez neki, de azért a papírra vet egy komor pillantást.*
- Na, adsza' akkor! *Ha a kezébe veheti, nehézkesen kezdi el kisilabizálni a szavakat. Hát na, nem tud valami jól olvasni, mindenkivel megesik. Ami azért számára a lényeget jelenti, sikerül megfejtenie, amiért a ficsúr jussa egy lassan felkúszó, amolyan "Most komolyan?" pillantás lesz. Visszaadja a papírost, azzal hátul összekulcsolja kezeit.*
- Na, akkor mondom mi lesz itt. *Bal mutatóujjával tesz egy körkörös mozdulatot maga előtt.* Visszamész és megmondod a hivatalodnak, hogy itt nincs már írnok. Sem szabad, sem rabosított formában. Az a gnóm már nem az. *Kihúzza magát és mélyen a másik szemébe néz.*
- Nem fogom kiadni, senkinek sem és sehova sem szállítódik, hacsak Denjaar parancsnok úr azt nem mondja. Én neki felelek, semmi Főúri Ügyosztály vezérének, vagy minek. Ember sincs hozzá, meg ehhez a parancsnok közbenjárása is szükséges. *Amilyen közönséges, legalább olyan lojális is a Helwrik. Hálás, amiért befogadták és szolgálhat is, annak ellenére, hogy eléggé tele van már a töke és fel kéne keresni a Shaarat is - ha tesz egy beszámolót a parancsnoknak, biztos kap egy éjszakányi kimenőt, ebben reménykedik.*
- A fogoly marad, legalább addig, amíg a többiek, de legalább Denjaar vissza nem érkezik, és senkinek nem fogom átadni. *Ezzel ő letudta a részét, a többi már a gnómon áll. Igazából rájött, mi az, ami egy kicsit szúrja a szemét a fajtájánál: kiszámíthatatlanok és mindig ügyeskednek, igyekeznek túljárni az ember eszén, kisebb-nagyobb sikerekkel. Utrhin is így került a cellába.
A későbbiekben pedig még mindig ott van a két kölyök. Ha kitartó is, de a lányka mintha kezdene érteni a szóból, őt még meg lehetne győzni. A törpe már sokkal értetlenebb, ez nem igazán tetszik a városőrnek, mord hangon és hasonló tekintettel morog a vörhenyesre.*
- Nem kussolsz, vagy képen töröllek! *Persze büntetni nem fogja őket, ez csak két gyerek, akinek az életéből hiányzott az atyai pofon. De ha továbbra is így értetlenkednek, Helwrik még ki is osztaná. Persze addig még van idő, meg csak jobb lenne mindenkinek, ha értenének a szép szóból.*
- Nem, nincs rá esély. Munka most nincs, meg nem is lenne olyan, ami nektek való lenne. Menjetek Romvárosba, ott is tudtok edzeni! Indulás, hordjátok el magatokat! *Csapja maga előtt össze a kezeit, remélve, hogy végre megérti a két kölyök.*
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~ Na ne bassz! ~
*Derült égből gnóm száll alá a Tanácsháza felől, ami egy nagy sóhajt vált ki a városőrből. Eddig az volt a baja, hogy szinte semmi sem történik, most pedig hirtelen túl nyüzsgő lett az élet. Kevés olyan dolog van, ami jobban fel tudná idegesíteni, mint a kitartás. Ha valami egyszer nem, az nem is marad - kiskora óta tudja minden valamire való ember ezt az egyszerű életigazságot, ha katonának állsz, akkor meg az eddigieknél is jobban felértékelődik. Nem úgy, mint az a ficsúr gnóm a Helwrik szemében, eddig csak fejfájást jelentett neki.*
- Mit akarsz már megint? *Vág azonnal a közepébe. Nem szereti a cicomás beszédet, a téma kerülgetését - ha valaki egyszer akar valamit, akkor mondja nyíltan a szemébe. Bár azért van egy sejtése, miben settenkedik a gnóm, aki bele is vág a mondandójába. ~ Tisztelt hivataltól, hát leszopom magam! ~ Helwrik nem igazán kedveli a felmagasztalást sem, ha személyre mondják, azt talpnyalásnak, ha épületre vagy "intézményre", azt egyszerű ostobaságnak tartja. Nehéz lenyűgözni ilyenekkel egy hozzá hasonlót. Jómódján fel se fogja igazán, milyen főurakól meg osztályvezetőkről beszél ez neki, de azért a papírra vet egy komor pillantást.*
- Na, adsza' akkor! *Ha a kezébe veheti, nehézkesen kezdi el kisilabizálni a szavakat. Hát na, nem tud valami jól olvasni, mindenkivel megesik. Ami azért számára a lényeget jelenti, sikerül megfejtenie, amiért a ficsúr jussa egy lassan felkúszó, amolyan "Most komolyan?" pillantás lesz. Visszaadja a papírost, azzal hátul összekulcsolja kezeit.*
- Na, akkor mondom mi lesz itt. *Bal mutatóujjával tesz egy körkörös mozdulatot maga előtt.* Visszamész és megmondod a hivatalodnak, hogy itt nincs már írnok. Sem szabad, sem rabosított formában. Az a gnóm már nem az. *Kihúzza magát és mélyen a másik szemébe néz.*
- Nem fogom kiadni, senkinek sem és sehova sem szállítódik, hacsak Denjaar parancsnok úr azt nem mondja. Én neki felelek, semmi Főúri Ügyosztály vezérének, vagy minek. Ember sincs hozzá, meg ehhez a parancsnok közbenjárása is szükséges. *Amilyen közönséges, legalább olyan lojális is a Helwrik. Hálás, amiért befogadták és szolgálhat is, annak ellenére, hogy eléggé tele van már a töke és fel kéne keresni a Shaarat is - ha tesz egy beszámolót a parancsnoknak, biztos kap egy éjszakányi kimenőt, ebben reménykedik.*
- A fogoly marad, legalább addig, amíg a többiek, de legalább Denjaar vissza nem érkezik, és senkinek nem fogom átadni. *Ezzel ő letudta a részét, a többi már a gnómon áll. Igazából rájött, mi az, ami egy kicsit szúrja a szemét a fajtájánál: kiszámíthatatlanok és mindig ügyeskednek, igyekeznek túljárni az ember eszén, kisebb-nagyobb sikerekkel. Utrhin is így került a cellába.
A későbbiekben pedig még mindig ott van a két kölyök. Ha kitartó is, de a lányka mintha kezdene érteni a szóból, őt még meg lehetne győzni. A törpe már sokkal értetlenebb, ez nem igazán tetszik a városőrnek, mord hangon és hasonló tekintettel morog a vörhenyesre.*
- Nem kussolsz, vagy képen töröllek! *Persze büntetni nem fogja őket, ez csak két gyerek, akinek az életéből hiányzott az atyai pofon. De ha továbbra is így értetlenkednek, Helwrik még ki is osztaná. Persze addig még van idő, meg csak jobb lenne mindenkinek, ha értenének a szép szóból.*
- Nem, nincs rá esély. Munka most nincs, meg nem is lenne olyan, ami nektek való lenne. Menjetek Romvárosba, ott is tudtok edzeni! Indulás, hordjátok el magatokat! *Csapja maga előtt össze a kezeit, remélve, hogy végre megérti a két kölyök.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 380-399