Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 368 (7341. - 7360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7360. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-25 20:07:14
Üzenet elküldve: 2026-03-25 20:07:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yanaria//
*Jó ideje fű alatt ténykedik a városban. Merrin felszívódása alaposan visszavetette eltervezett előmenetelét, de különösen amúgy sem bízott meg a kétes alakban. Nem több tartotta mellette, mint egyszerű zsarolás, ez pedig nem kínál táptalajt a növekedéshez. A bérkard túlontúl önpusztító alak volt hozzá, hogy saját boldogulását is nézze. Nem, mintha bárkiben bizadalma lenne. A bizalom kétélű fegyver, és igen gyakorta csap vissza.*
-Egy Babfőzeléket legyen szíves kedves. És ne spórolják ki belőle a... Babot. 9 arany? Nem bánom.
*Valóban nem bánja. Cilinderét az asztalra löki, és lassú, kimért mozdulattal húzza végig kesztyűs ujjait szakállán. Fakó íriszei körbejárnak a fogadótéren. Ezúttal nem könnyed szerencsejátékon óhajtja megkopasztani a könnyelmű delikvenseket. Helyette olyan bakfist keres, ki aranyat keres. Persze az ő számításában az is fontos szempont, hogy ne túl sokat.
Nem kell túl sokat keresgélnie, hogy megpillantsa a vörös fürtöket és azoknak gazdáját, ahogy betoppannak az ajtón. Nem pont az, akit ő keres, mégis megállapodik rajta tekintete. Nem a fizimiska okán. Kalandornak nézi, amolyan szerencsevadásznak. Netán jobbféle zsoldosnak. Elidőzik az oldalán lógó fegyvereken is. Nem becsüli le a veszélyt, az efféle szerzetekkel ritkán áll le. A fiatal leány azonban úgy tér be a Pegazus fogadóba, mintha először tenné. S aki nem ismeri a pegazusos cégér alatt működő tavernát, az Artheniort sem ismerheti.
Szeme sarkából követi, ahogy a rőt kobakkal megáldott leány ellép mellette. Még az addig asztalnak támasztott botját is felkapja előzékenyen, el ne botoljon benne a másik. Nem gondolja, hogy amaz viszonozza pillantását, de egy udvarias rókamosolyt is elereszt. Hirtelen ötlettől vezérelve ugrik fel ültéből, veszi hóna alá kalapját és sétapálcáját, szabad kezébe a még érintetlen bablevest, és lendül a terepén oly idegenül mozgó leány után.*
-Szabad? Tudja, röstellem, de... *Nem fejezi be mondandóját. Meghagyja későbbre a csattanót. Helyette kihasználja az alkalmat, hogy Yanariát pont akkor érte, mikor az igyekszik túljutni az első korty italán, a választ meg sem várva helyet foglal szemközt.*
-De olykor kihagy az emlékezetem. Kisasszony ismerős számomra. Talán... Ne segítsen... Wegtoreni? *Természetesen a legkevésbé sem ismerős számára a leány, de pontosan tudja, hogyan törje át a legvaskosabb kapukat is. Kalapját az asztal szélére tolja, a sétapálca széke mellé kerül, a bableves pedig mértani pontossággal maga elé.*
-Shorenai de Monteqieo vagyok. Wegtoren címzetes bárója, a Wegtoreni Nagykikötő okleveles jegyzője, az Arany Sárkány fogadó - és egyben a Nap Karavánpihenőjének... *Fekete kesztyűvel fedett mutatóujja a kanál nyeléért nyúl, hogy az evőeszköz határozott babfőzelékbe mártásával adjon nyomatékot szavainak.*
-Jogvédője. Szolgálatára. Ne vegye tolakodásnak a jelenlétem, kisasszony. Pont magát keresem. *Arcára visszatér a rókamosoly. Úgy fürkészi a vörös tekintetét, az esetlegesen beálló változásokat vonásaiban, hogy pislogni is elfelejt közben. Nem sieti el, hogy kifejtse jöttének talányos okait. Helyette megvárja, vajon mit reagál a szemrevaló, de korából ítélve talán naiv utazó.*
*Jó ideje fű alatt ténykedik a városban. Merrin felszívódása alaposan visszavetette eltervezett előmenetelét, de különösen amúgy sem bízott meg a kétes alakban. Nem több tartotta mellette, mint egyszerű zsarolás, ez pedig nem kínál táptalajt a növekedéshez. A bérkard túlontúl önpusztító alak volt hozzá, hogy saját boldogulását is nézze. Nem, mintha bárkiben bizadalma lenne. A bizalom kétélű fegyver, és igen gyakorta csap vissza.*
-Egy Babfőzeléket legyen szíves kedves. És ne spórolják ki belőle a... Babot. 9 arany? Nem bánom.
*Valóban nem bánja. Cilinderét az asztalra löki, és lassú, kimért mozdulattal húzza végig kesztyűs ujjait szakállán. Fakó íriszei körbejárnak a fogadótéren. Ezúttal nem könnyed szerencsejátékon óhajtja megkopasztani a könnyelmű delikvenseket. Helyette olyan bakfist keres, ki aranyat keres. Persze az ő számításában az is fontos szempont, hogy ne túl sokat.Nem kell túl sokat keresgélnie, hogy megpillantsa a vörös fürtöket és azoknak gazdáját, ahogy betoppannak az ajtón. Nem pont az, akit ő keres, mégis megállapodik rajta tekintete. Nem a fizimiska okán. Kalandornak nézi, amolyan szerencsevadásznak. Netán jobbféle zsoldosnak. Elidőzik az oldalán lógó fegyvereken is. Nem becsüli le a veszélyt, az efféle szerzetekkel ritkán áll le. A fiatal leány azonban úgy tér be a Pegazus fogadóba, mintha először tenné. S aki nem ismeri a pegazusos cégér alatt működő tavernát, az Artheniort sem ismerheti.
Szeme sarkából követi, ahogy a rőt kobakkal megáldott leány ellép mellette. Még az addig asztalnak támasztott botját is felkapja előzékenyen, el ne botoljon benne a másik. Nem gondolja, hogy amaz viszonozza pillantását, de egy udvarias rókamosolyt is elereszt. Hirtelen ötlettől vezérelve ugrik fel ültéből, veszi hóna alá kalapját és sétapálcáját, szabad kezébe a még érintetlen bablevest, és lendül a terepén oly idegenül mozgó leány után.*
-Szabad? Tudja, röstellem, de... *Nem fejezi be mondandóját. Meghagyja későbbre a csattanót. Helyette kihasználja az alkalmat, hogy Yanariát pont akkor érte, mikor az igyekszik túljutni az első korty italán, a választ meg sem várva helyet foglal szemközt.*
-De olykor kihagy az emlékezetem. Kisasszony ismerős számomra. Talán... Ne segítsen... Wegtoreni? *Természetesen a legkevésbé sem ismerős számára a leány, de pontosan tudja, hogyan törje át a legvaskosabb kapukat is. Kalapját az asztal szélére tolja, a sétapálca széke mellé kerül, a bableves pedig mértani pontossággal maga elé.*
-Shorenai de Monteqieo vagyok. Wegtoren címzetes bárója, a Wegtoreni Nagykikötő okleveles jegyzője, az Arany Sárkány fogadó - és egyben a Nap Karavánpihenőjének... *Fekete kesztyűvel fedett mutatóujja a kanál nyeléért nyúl, hogy az evőeszköz határozott babfőzelékbe mártásával adjon nyomatékot szavainak.*
-Jogvédője. Szolgálatára. Ne vegye tolakodásnak a jelenlétem, kisasszony. Pont magát keresem. *Arcára visszatér a rókamosoly. Úgy fürkészi a vörös tekintetét, az esetlegesen beálló változásokat vonásaiban, hogy pislogni is elfelejt közben. Nem sieti el, hogy kifejtse jöttének talányos okait. Helyette megvárja, vajon mit reagál a szemrevaló, de korából ítélve talán naiv utazó.*
7359. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-25 18:04:39
Üzenet elküldve: 2026-03-25 18:04:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem ez az első alkalom, hogy átlépi a Fogadó küszöbét, de azok az idők, amikor majd' mindennapos vendég volt a Pegazusban már messze mögötte vannak. Az évek, amiket a várostól távol töltött enyhe bizonytalanságán is tükröződnek. Minden egyszerre ismerős és idegen. Úgy érzi magát, mint aki valami álomba csöppent. Valahol van igazság abban, hogy már más Yanaria löki be a tömör faajtót, mint aki akár öt vagy hat évvel ezelőtt. Nem csoda hát, ha minden az újdonság varázsaként hat rá. Ha pedig messziről jött utazónak nézik, olyasvalakinek, aki tágra nyílt szemekkel először méri fel a várost, hát legyen, nem siet kijavítani senkit. Pár pillanatig megáll az ajtóban és a rövid hezitálás alatt hamar ráébred, hogy bizony így alaposan útban lesz. Beljebb lépve a pulthoz vezet útja és mivel ezúttal a világ minden idejét magának érzi, ráérősen vár a sorára, amíg a pultos időt szán arra, hogy kiszolgálja a nőt. Ujjai ritmikusan kopognak a pult fáján, hogy végül megálljanak, amint rá kerül a sor. Egy Mézsört kér magának és le is számolja érte a 15 aranyat. Ennyi idő alatt bőven volt ideje kitalálni, mire is vágyik leginkább így megragadva a korsót elégedett mosolyra húzódó ajkakkal indul el az asztalok között, hogy egy csendesebb, szélsőbb helyet találjon, ami éppen még üres. Ha semmi nem akadályozza abba, hogy ezt elérje, akkor nagyot szusszanva foglal helyet és kortyol egy nagyot az italból. Így aztán már tényleg mindent sokkal elviselhetőbbnek érez.*
Ennyi idő alatt bőven volt ideje kitalálni, mire is vágyik leginkább így megragadva a korsót elégedett mosolyra húzódó ajkakkal indul el az asztalok között, hogy egy csendesebb, szélsőbb helyet találjon, ami éppen még üres. Ha semmi nem akadályozza abba, hogy ezt elérje, akkor nagyot szusszanva foglal helyet és kortyol egy nagyot az italból. Így aztán már tényleg mindent sokkal elviselhetőbbnek érez.*
7358. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-25 17:32:13
Üzenet elküldve: 2026-03-25 17:32:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar a pipa szárát tartja az ujjai közt, mikor Merlana mellé lép. A füst lassan szivárog ki az ajkai közt, miközben az ablakon túl nézi az utcát. A vállán végigsikló kéz azonban kizökkenti ebből a nyugodt, szinte gépies mozdulatsorból. Tekintete szinte azonnal a kecses kacsóra téved s szemöldökei egy kevésbé szimetrikus pozíciót vesznek fel, mintegy őszintén rácsodálkozva arra, ami történik. A mélységi egy pillanatra megmerevedik. Nem húzódik el, de a vállai reflexből kissé megfeszülnek a gesztus alatt. Végül a nőre pillant, kérdőn keresve annak kékjeit, majd saját lélektükreit inkább az utca kövére fordítja az ablakon túl. A pipa szára lassan fordul az ujjai között.*
- Ez… elég különös ajánlat.
*Jegyzi meg végül, kissé sután miközben újabbat szív a pipából. A hangja nem bántó, sokkal inkább gyanakvó. Egy ideig nem mond többet. Csak áll ott a falnak vetett háttal, mélyeket szippantva a kezében füstölgő pipából, mintha csak hagyná leülepedni mindazt, ami eddig történ kettejük közt. Végül a mélységi halkan kifújja a szürkés füstöt.*
- Fogalmam sincs.
*Mondja végül valószínűleg egyszerre csalódást okozva és kicsit sem meglepve a nőt, de legalább teljesen őszintén, közben pedig hanyagul megvonja vállait, mintegy jelezni próbálva a nőnek, hogy ezúttal sem hazudott.*
- Sosem gondoltam bele igazán.
*Norennar a pipa szárát tartja az ujjai közt, mikor Merlana mellé lép. A füst lassan szivárog ki az ajkai közt, miközben az ablakon túl nézi az utcát. A vállán végigsikló kéz azonban kizökkenti ebből a nyugodt, szinte gépies mozdulatsorból. Tekintete szinte azonnal a kecses kacsóra téved s szemöldökei egy kevésbé szimetrikus pozíciót vesznek fel, mintegy őszintén rácsodálkozva arra, ami történik. A mélységi egy pillanatra megmerevedik. Nem húzódik el, de a vállai reflexből kissé megfeszülnek a gesztus alatt. Végül a nőre pillant, kérdőn keresve annak kékjeit, majd saját lélektükreit inkább az utca kövére fordítja az ablakon túl. A pipa szára lassan fordul az ujjai között.*
- Ez… elég különös ajánlat.
*Jegyzi meg végül, kissé sután miközben újabbat szív a pipából. A hangja nem bántó, sokkal inkább gyanakvó. Egy ideig nem mond többet. Csak áll ott a falnak vetett háttal, mélyeket szippantva a kezében füstölgő pipából, mintha csak hagyná leülepedni mindazt, ami eddig történ kettejük közt. Végül a mélységi halkan kifújja a szürkés füstöt.*
- Fogalmam sincs.
*Mondja végül valószínűleg egyszerre csalódást okozva és kicsit sem meglepve a nőt, de legalább teljesen őszintén, közben pedig hanyagul megvonja vállait, mintegy jelezni próbálva a nőnek, hogy ezúttal sem hazudott.*
- Sosem gondoltam bele igazán.
7357. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-24 06:07:03
Üzenet elküldve: 2026-03-24 06:07:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Az a felszínre kanászodó ajakharapás végigbizsergeti Nolen érzékeit. Szemérmetlenül incselkedik vele a félvér, de mindezt az erkölcsös kisasszony művi köntöséhez ragaszkodva. Csak az jár a kikötői fejében, hogy ha most megcsókolná a másikat, biztos visszacsókolna. Utána talán elcsattanna egy pofon... biztos, hogy elcsattanna..., de egy pillanattal később már a ruhákból vad igyekezettel bontakozva tántorognának az ágy felé.
Utána meg jönne az ártatlan áldozat szerep, akit az erőszakos gazember maga alá tepert. Tulajdonképpen szinte megszokta már ezt a skatulyát, s nem is mondhatni, hogy túlzottan sértené az önérzetét, de ez a játék már túlzottan elharapózott.
A ruhátlan csevegések szokásának említésére csak kaján vigyorral ingatja meg a fejét a közismert szoknyapecérek bicskanyitogató modorában. Tincsének eltűrése, s az egyre csak olvadó távolság csaknem a fehérnép kezére játssza. Egy hajszál választja el, hogy kiegyezzen a gaz csábító szerepével, aki magára veszi a paráznaság bűnét mindkettejük nevében. De szerencsére Alymeidha végül kibújik a téma alól, s visszakanyarodik a kíváncsisága (féltékenysége?) pástjára.
Nolen kinyúl a tálca felé, s a markába gyűjt pár falatkát, aztán ellöki magát a karfától, s visszasétál az ágyhoz, hogy korábbi helyére huppanjon.*
- Tegnap még visszatértem a piactérre, hátha találok olyan árust, aki bőbeszédűbb lesz, mint a jó Dorren Ahbat úr. Nem mondom, hogy sikerrel jártam. Ezért, amikor megláttam azt a leányt kijönni a piacra néző házból, hogy elhajtsa az ablak alól az ott hangoskodó részegeket, úgy gondoltam, talán tehetek egy próbát, ha már ilyen szerencsés rálátással bír majd' az egész térre *meséli.*
- Szóba elegyedtünk. De mire észbe kaptam, már el is térítette a beszélgetést. *Úgy vonja meg a vállát, mintha a mutatványosok trükkjeire kéne megfejtéssel előállnia.* - Azt mondta, ha a kisasszony, aki így a gondolataimba férkőzött, ennyire gonosz és hűvös velem, talán meg sem érdemel. És akkor közelebb lépett és lesöpört a kabátomról valamit. *Itt megakad a történetben, és összeszűkíti a szemét.* - Gondolja, flörtölt velem? *Elnyúlik az arca, mint aki csak most rakja a helyére a történtek részleteit.* - Gyanús lehetett volna, mikor "szép tengerész"-nek hívott *sercinti meg a szakállát.*
- Valahol ezen a ponton érkeztek meg a fivérei. Szó szót követett, a többit meg már tudja. *Legyint. Az ilyesmi nagyjából unalomig ismételt történet a Kikötőben.*
- De... Meséljen inkább a jegyeséről, Hercegnő. *A szájába dobja az utolsó falatkát is, s tenyereiről a földre söpri a morzsákat.* - Bevallom, egy kicsit rág a féltékenység. Gyakorta eszembe jut a közös kalandunk a Rumosban, s most, hogy újra egy helyre sodort bennünket a sors, eljátszottam a gondolattal, hogy megismételhetnénk. *Nem is próbálja titkolni, hogy erősen elkalandoznak a gondolatai afelé a bizonyos affér felé.* - Amikor ajtót nyitott nekem abban a... lenge ki alsóneműben... *csettint a nyelvével, és szemérmetlenül végigméri a félvért.* - De már belátom, hogy önző gondolat volt a részemről. Hercegnőm fenséges testének gyönyörei immár nemes jegyesét hivatottak szolgálni. Remélem, méltó rá. Úgy értem *tárja szét a kezeit.* - Egy ilyen szabad és féktelen teremtés fejét bekötni... Mivel győzött meg, hogy igent mondj?
*Már, amikor a lány az üvegre fogott, tudta, hogy aljas szárnysegédje teszi a dolgát. Egyik kis kortyocska a másik után. Míg mesél, míg bókol, míg kérdezősködik. Ha ő maga távolabb is vonult, kettesben hagyta az itallal kívánatos kis Hercegnőjét, aki remélhetőleg jobban figyel rá, mint a mértékre.*
//A vadászat szabályai//
*Az a felszínre kanászodó ajakharapás végigbizsergeti Nolen érzékeit. Szemérmetlenül incselkedik vele a félvér, de mindezt az erkölcsös kisasszony művi köntöséhez ragaszkodva. Csak az jár a kikötői fejében, hogy ha most megcsókolná a másikat, biztos visszacsókolna. Utána talán elcsattanna egy pofon... biztos, hogy elcsattanna..., de egy pillanattal később már a ruhákból vad igyekezettel bontakozva tántorognának az ágy felé.
Utána meg jönne az ártatlan áldozat szerep, akit az erőszakos gazember maga alá tepert. Tulajdonképpen szinte megszokta már ezt a skatulyát, s nem is mondhatni, hogy túlzottan sértené az önérzetét, de ez a játék már túlzottan elharapózott.
A ruhátlan csevegések szokásának említésére csak kaján vigyorral ingatja meg a fejét a közismert szoknyapecérek bicskanyitogató modorában. Tincsének eltűrése, s az egyre csak olvadó távolság csaknem a fehérnép kezére játssza. Egy hajszál választja el, hogy kiegyezzen a gaz csábító szerepével, aki magára veszi a paráznaság bűnét mindkettejük nevében. De szerencsére Alymeidha végül kibújik a téma alól, s visszakanyarodik a kíváncsisága (féltékenysége?) pástjára.
Nolen kinyúl a tálca felé, s a markába gyűjt pár falatkát, aztán ellöki magát a karfától, s visszasétál az ágyhoz, hogy korábbi helyére huppanjon.*
- Tegnap még visszatértem a piactérre, hátha találok olyan árust, aki bőbeszédűbb lesz, mint a jó Dorren Ahbat úr. Nem mondom, hogy sikerrel jártam. Ezért, amikor megláttam azt a leányt kijönni a piacra néző házból, hogy elhajtsa az ablak alól az ott hangoskodó részegeket, úgy gondoltam, talán tehetek egy próbát, ha már ilyen szerencsés rálátással bír majd' az egész térre *meséli.*
- Szóba elegyedtünk. De mire észbe kaptam, már el is térítette a beszélgetést. *Úgy vonja meg a vállát, mintha a mutatványosok trükkjeire kéne megfejtéssel előállnia.* - Azt mondta, ha a kisasszony, aki így a gondolataimba férkőzött, ennyire gonosz és hűvös velem, talán meg sem érdemel. És akkor közelebb lépett és lesöpört a kabátomról valamit. *Itt megakad a történetben, és összeszűkíti a szemét.* - Gondolja, flörtölt velem? *Elnyúlik az arca, mint aki csak most rakja a helyére a történtek részleteit.* - Gyanús lehetett volna, mikor "szép tengerész"-nek hívott *sercinti meg a szakállát.*
- Valahol ezen a ponton érkeztek meg a fivérei. Szó szót követett, a többit meg már tudja. *Legyint. Az ilyesmi nagyjából unalomig ismételt történet a Kikötőben.*
- De... Meséljen inkább a jegyeséről, Hercegnő. *A szájába dobja az utolsó falatkát is, s tenyereiről a földre söpri a morzsákat.* - Bevallom, egy kicsit rág a féltékenység. Gyakorta eszembe jut a közös kalandunk a Rumosban, s most, hogy újra egy helyre sodort bennünket a sors, eljátszottam a gondolattal, hogy megismételhetnénk. *Nem is próbálja titkolni, hogy erősen elkalandoznak a gondolatai afelé a bizonyos affér felé.* - Amikor ajtót nyitott nekem abban a... lenge ki alsóneműben... *csettint a nyelvével, és szemérmetlenül végigméri a félvért.* - De már belátom, hogy önző gondolat volt a részemről. Hercegnőm fenséges testének gyönyörei immár nemes jegyesét hivatottak szolgálni. Remélem, méltó rá. Úgy értem *tárja szét a kezeit.* - Egy ilyen szabad és féktelen teremtés fejét bekötni... Mivel győzött meg, hogy igent mondj?
*Már, amikor a lány az üvegre fogott, tudta, hogy aljas szárnysegédje teszi a dolgát. Egyik kis kortyocska a másik után. Míg mesél, míg bókol, míg kérdezősködik. Ha ő maga távolabb is vonult, kettesben hagyta az itallal kívánatos kis Hercegnőjét, aki remélhetőleg jobban figyel rá, mint a mértékre.*
7356. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-22 09:48:16
Üzenet elküldve: 2026-03-22 09:48:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Arca egyre kipirultabb, ahogy az alkohol teszi a dolgát, s talán ennek köszönhető az is, hogy egész könnyedén meséli el életének aprócska titkait. Már nem gondolkodik, nem próbálja meg védeni lelkének kapuit, maga tárja fel azt a mélységi előtt.
Mikor végül választ kap, meglepetten emeli kékjeit a férfire, hisz talán már el is felejtette, hogy a költőinek szánt kérdése elhangzott, de azért halványan elmosolyodik.*
- Ezt most csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam. *Mosolya szélesedne, de végül szomorúságba fordul át, mikor egyszerre azt látja, hogy Norennar már nem rá figyel. Követi a mozdulatot, majd érdeklődve pillant az előkerülő pipára, de nem kérdez semmit. Egy újabb, már-már ikonikus sóhaj hangzik el, majd a sötételf feláll, és az ablakhoz lépked, míg ő tekintetével tovább követi. Hosszú percekig tartó csend uralkodik el a szobán. Furcsa rituálé lehet a pipázás a másik számára, mert olyan érzése van, mintha ő most itt sem volna. Nem figyelnek rá, ám a hétköznapokkal ellentétben ez most cseppet sem zavarja. Van ideje rendezni a sorait, és kicsit megnyugodni.
Hamarosan Norennar hangja töri meg a csendet, amire felkapja a fejét, mert gondolatai már egészen máshol jártak. Pislog párat, míg értelmezi az elhangzottakat, majd egy újabb mosollyal konstatálja azokat.*
- Mindig szerepet játszunk, az életünk minden pillanatában. Talán csak akkor nem, amikor senki sem lát minket, de van, aki még akkor is. Azonban minden szerep mögött ott van egy kis darabka belőlünk, az igazi önmagunkból. Ha ezeket a darabkákat sikerül megtalálni, és összeilleszteni, akkor láthatjuk azt, aki az álarcok mögött bújik. *Válasza után rövid időre elhalkul, majd feláll a székből, és lassú léptekkel ő is az ablakhoz sétál. A füstszag nem zavarja, nem kényes rá, töltött elég időt ilyen közegben régebben. A férfi elé áll, és lágy mozdulattal simít végig annak vállán.*
- Saját magunkat a legnehezebb megtalálni a maszk mögött. Segíthetnénk egymásnak, lehetne ez a barátságunk fő célja. Megérteni egymás indokait, amiért álarcok mögé rejtőztünk, és megkeresni mögötte azt, akik valójában vagyunk. Mondd, te miért bújtál el? *Teszi fel a különös kérdést. Tudja jól, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, de megtalálni nehéz. Vajon Norennar ismeri a sajátját?*
*Arca egyre kipirultabb, ahogy az alkohol teszi a dolgát, s talán ennek köszönhető az is, hogy egész könnyedén meséli el életének aprócska titkait. Már nem gondolkodik, nem próbálja meg védeni lelkének kapuit, maga tárja fel azt a mélységi előtt.
Mikor végül választ kap, meglepetten emeli kékjeit a férfire, hisz talán már el is felejtette, hogy a költőinek szánt kérdése elhangzott, de azért halványan elmosolyodik.*
- Ezt most csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam. *Mosolya szélesedne, de végül szomorúságba fordul át, mikor egyszerre azt látja, hogy Norennar már nem rá figyel. Követi a mozdulatot, majd érdeklődve pillant az előkerülő pipára, de nem kérdez semmit. Egy újabb, már-már ikonikus sóhaj hangzik el, majd a sötételf feláll, és az ablakhoz lépked, míg ő tekintetével tovább követi. Hosszú percekig tartó csend uralkodik el a szobán. Furcsa rituálé lehet a pipázás a másik számára, mert olyan érzése van, mintha ő most itt sem volna. Nem figyelnek rá, ám a hétköznapokkal ellentétben ez most cseppet sem zavarja. Van ideje rendezni a sorait, és kicsit megnyugodni.
Hamarosan Norennar hangja töri meg a csendet, amire felkapja a fejét, mert gondolatai már egészen máshol jártak. Pislog párat, míg értelmezi az elhangzottakat, majd egy újabb mosollyal konstatálja azokat.*
- Mindig szerepet játszunk, az életünk minden pillanatában. Talán csak akkor nem, amikor senki sem lát minket, de van, aki még akkor is. Azonban minden szerep mögött ott van egy kis darabka belőlünk, az igazi önmagunkból. Ha ezeket a darabkákat sikerül megtalálni, és összeilleszteni, akkor láthatjuk azt, aki az álarcok mögött bújik. *Válasza után rövid időre elhalkul, majd feláll a székből, és lassú léptekkel ő is az ablakhoz sétál. A füstszag nem zavarja, nem kényes rá, töltött elég időt ilyen közegben régebben. A férfi elé áll, és lágy mozdulattal simít végig annak vállán.*
- Saját magunkat a legnehezebb megtalálni a maszk mögött. Segíthetnénk egymásnak, lehetne ez a barátságunk fő célja. Megérteni egymás indokait, amiért álarcok mögé rejtőztünk, és megkeresni mögötte azt, akik valójában vagyunk. Mondd, te miért bújtál el? *Teszi fel a különös kérdést. Tudja jól, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, de megtalálni nehéz. Vajon Norennar ismeri a sajátját?*
7355. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-21 01:39:29
Üzenet elküldve: 2026-03-21 01:39:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar némán figyeli, ahogy Merlana a borhoz nyúl, majd a pohár tartalmának fele eltűnik egyetlen húzásra. A tekintete nem szakad el róla, de nem is feszül rá. Inkább csendben kíséri végig a mozdulatokat, mintha hagyná, hogy a nő bátran kiadja magából mindazt, amit eddig magában tartott.
Amikor a költői kérdés elhangzik, a mélységi pár másodpercig hezitál. Egy rövid, alig észrevehető szünetet hagy, mintha hagyná leülepedni a szavakat, azonban valójában csak megfontolja, hogy vajon nem-e időzik már bántóan régóta a némaság pajzsa mögött.*
- Erre a kérdésre neked kell tudnod a választ. Bár… Úgy vélem igen. Leszel.
*Hősünk hangja ezúttal sem kap érdemi érzelmi töltetet. Tekintete is elszakad a nőről, s lefelé pillant a zsebére, amiből elő is húzza kopott pipáját. Finoman megforgatja az eszközt ujjai közt, majd egy halk sóhajt követően feláll, az ablakhoz sétál, majd kinyissa azt. Épp csak résnyire dugja ki a fejét a nyitott ablakon, hogy körbepillantson az utcán, majd odébb lép egyet, a falnak veti hátát és előkerül a dohányt tartalmazó kis szütyő is. Nem kell sokat várni mire a pipa gondos, gyakorlott mozdulatokkal megtömődik hősünk által, s lángra is lobban. Ezúttal nem bajlódik a mágiával, helyette halk szitkok közepette lehel életet pipájába a kovája segítségével. Pöfékel párat, gondosan figyelve a parazsat, majd, tekintete egy rövid időre elmozdul a szoba egy sötét sarkába, mintha csak a gondolatait keresné ott végül pedig visszatér a nőre. A vállai egy hajszálnyit lejjebb ereszkednek.*
- Nincs semmiféle álarc.
*Szólal meg végül, könnyedebben a nő felé fújva a tüdejében lévő füstöt.*
- Vagy, ha mégis… akkor annyi van már belőlük, hogy magam sem tudom, melyik alatt lapul az igazi Norennar.
*Ismét elhallgat. Ujjai mintha megfeszülnének pipája szárán, majd egyszer csak engednek. A gesztus arra utalhat, hogy a probléma tán nagyon is érinti a mélységit, mégis a hangja olyan mintha csak egy olyan problémáról beszélne, amivel már évek óta megtanult együtt élni. S az igazság az, hogy ez pontosan így is van. A csend végét végül egy unott vállrándítás előlegzi meg.*
- De nyitott vagyok arra, hogy kiderítsük.
*Norennar némán figyeli, ahogy Merlana a borhoz nyúl, majd a pohár tartalmának fele eltűnik egyetlen húzásra. A tekintete nem szakad el róla, de nem is feszül rá. Inkább csendben kíséri végig a mozdulatokat, mintha hagyná, hogy a nő bátran kiadja magából mindazt, amit eddig magában tartott.
Amikor a költői kérdés elhangzik, a mélységi pár másodpercig hezitál. Egy rövid, alig észrevehető szünetet hagy, mintha hagyná leülepedni a szavakat, azonban valójában csak megfontolja, hogy vajon nem-e időzik már bántóan régóta a némaság pajzsa mögött.*
- Erre a kérdésre neked kell tudnod a választ. Bár… Úgy vélem igen. Leszel.
*Hősünk hangja ezúttal sem kap érdemi érzelmi töltetet. Tekintete is elszakad a nőről, s lefelé pillant a zsebére, amiből elő is húzza kopott pipáját. Finoman megforgatja az eszközt ujjai közt, majd egy halk sóhajt követően feláll, az ablakhoz sétál, majd kinyissa azt. Épp csak résnyire dugja ki a fejét a nyitott ablakon, hogy körbepillantson az utcán, majd odébb lép egyet, a falnak veti hátát és előkerül a dohányt tartalmazó kis szütyő is. Nem kell sokat várni mire a pipa gondos, gyakorlott mozdulatokkal megtömődik hősünk által, s lángra is lobban. Ezúttal nem bajlódik a mágiával, helyette halk szitkok közepette lehel életet pipájába a kovája segítségével. Pöfékel párat, gondosan figyelve a parazsat, majd, tekintete egy rövid időre elmozdul a szoba egy sötét sarkába, mintha csak a gondolatait keresné ott végül pedig visszatér a nőre. A vállai egy hajszálnyit lejjebb ereszkednek.*
- Nincs semmiféle álarc.
*Szólal meg végül, könnyedebben a nő felé fújva a tüdejében lévő füstöt.*
- Vagy, ha mégis… akkor annyi van már belőlük, hogy magam sem tudom, melyik alatt lapul az igazi Norennar.
*Ismét elhallgat. Ujjai mintha megfeszülnének pipája szárán, majd egyszer csak engednek. A gesztus arra utalhat, hogy a probléma tán nagyon is érinti a mélységit, mégis a hangja olyan mintha csak egy olyan problémáról beszélne, amivel már évek óta megtanult együtt élni. S az igazság az, hogy ez pontosan így is van. A csend végét végül egy unott vállrándítás előlegzi meg.*
- De nyitott vagyok arra, hogy kiderítsük.
7354. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-20 18:48:03
Üzenet elküldve: 2026-03-20 18:48:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*Pofátlanul kerüli el ismét a kikötői, hogy bármi magyarázattal szolgáljon a tegnapi otromba felültetésért, ez pedig egyetlen dolgot jelenthet csupán. Az a hitvány bizonyára valóban valami leánykának csapva a szelet keveredett bajba, máskülönben mi oka volna titkolni ezt az egészet - bizonyára tart attól, hogy a nyilvánvaló kurafiság jelentősen csökkenteni az esélyeit arra, hogy a félvér ágyba bújjon vele, s valójában ez a feltételezés nem is alaptalan. A történtek kapcsán nem a féltékenység kínozza, sokkal inkább az önérzetét piszkálja fel a dolog. Nolennek így bőszen van oka tartani attól, hogy végül hoppon marad, kevés makacsabb teremtés létezik egy büszkeségében sértett hosszúéltű sarjnál. Leheletnyi bosszúvágytól fűtve tart ki a kitalált jegyes történeténél, s meg kell hagyni, oly gyorsan felel a keresztkérdésekre, egészen ügyesen kelti az igazság benyomását.*
- Mint már említettem *nyomja meg némi gondosan komponált, de visszafogottan sértett gúnnyal hangjában* - Egy másik szobában tölti az éjszakát *szemléli pökhendien körmei tisztaságát* - Magában.
*Ugyan látja, hogy a kikötői lassan közelít hozzá, de fel sem sandít addig a pillanatig, amíg meg nem támaszkodik felette a karfán. Szürke tekintete megkapaszkodik a merész pillantásokban, s teljes higgadtsággal tűri, egészen addig míg el nem kallódik a figyelem az ajkaira. A gátlástalan közelség és a szorgalmasan dolgozó vörösbor elegyétől forróság önti el a mellkasát, de makacs akarattal igyekszik elfojtani. Az orrába libbenő ismerős illat, s az élvetegen kiejtett szavak megelevenítenek pár kósza emlékképet, erről épp csak egy kurtán merengő ajakharapás árulkodik, aztán máris rendezi vonásait, ahogy tetten éri magát. Kedve volna mély, józanító sóhajt venni, de nem bírná nézni a tengerész elégedett képét. Helyette észrevétlenül tenyerébe vájja körmeit, aztán egy apró törökköszörülés után felel is az óhajokat felrázni kívánó kacér kérdésre.*
- Pontosan hogyan és miért is kerülnének le magáról a ruhák, Velasco'rra úr? *billenti ártatlanul oldalra a fejét, egy pillanatra sem szakítva el tekintetét a másikéról.
Előrébb dől a karosszékben, ellopva azt a kevéske távolságot, ami még közöttük feszül. Megengedi magának, hogy kedélyes alapossággal szemlélje most meg a férfi vonásait, végül orcátlan módon nyúl előre, hogy Nolen fülé mögé simítsa ráérősen az egyik zavaróan elkallódott szőkésbarna tincsét.*
- Vagy gyakran folytat baráti csevejt pucéran? *hangja bizalmasra halkul, szinte már az ajkakra duruzsol. Pofátlanul egyszerű volna átlépni azt a bizonyára feleslegesen szemérmeskedő határt, de a félvér végül hátrébb húzódik, hogy újra a palack után nyúlva kortyoljon még néhányat a borból.*
- Tehát a tegnap esténél tartottunk... *úgy tesz, minta épp csak véletlenül félbeszakította volna a kikötői regélését, közben újabb sajtocskáért nyúl, amit elfalatozhat*
//A vadászat szabályai//
*Pofátlanul kerüli el ismét a kikötői, hogy bármi magyarázattal szolgáljon a tegnapi otromba felültetésért, ez pedig egyetlen dolgot jelenthet csupán. Az a hitvány bizonyára valóban valami leánykának csapva a szelet keveredett bajba, máskülönben mi oka volna titkolni ezt az egészet - bizonyára tart attól, hogy a nyilvánvaló kurafiság jelentősen csökkenteni az esélyeit arra, hogy a félvér ágyba bújjon vele, s valójában ez a feltételezés nem is alaptalan. A történtek kapcsán nem a féltékenység kínozza, sokkal inkább az önérzetét piszkálja fel a dolog. Nolennek így bőszen van oka tartani attól, hogy végül hoppon marad, kevés makacsabb teremtés létezik egy büszkeségében sértett hosszúéltű sarjnál. Leheletnyi bosszúvágytól fűtve tart ki a kitalált jegyes történeténél, s meg kell hagyni, oly gyorsan felel a keresztkérdésekre, egészen ügyesen kelti az igazság benyomását.*
- Mint már említettem *nyomja meg némi gondosan komponált, de visszafogottan sértett gúnnyal hangjában* - Egy másik szobában tölti az éjszakát *szemléli pökhendien körmei tisztaságát* - Magában.
*Ugyan látja, hogy a kikötői lassan közelít hozzá, de fel sem sandít addig a pillanatig, amíg meg nem támaszkodik felette a karfán. Szürke tekintete megkapaszkodik a merész pillantásokban, s teljes higgadtsággal tűri, egészen addig míg el nem kallódik a figyelem az ajkaira. A gátlástalan közelség és a szorgalmasan dolgozó vörösbor elegyétől forróság önti el a mellkasát, de makacs akarattal igyekszik elfojtani. Az orrába libbenő ismerős illat, s az élvetegen kiejtett szavak megelevenítenek pár kósza emlékképet, erről épp csak egy kurtán merengő ajakharapás árulkodik, aztán máris rendezi vonásait, ahogy tetten éri magát. Kedve volna mély, józanító sóhajt venni, de nem bírná nézni a tengerész elégedett képét. Helyette észrevétlenül tenyerébe vájja körmeit, aztán egy apró törökköszörülés után felel is az óhajokat felrázni kívánó kacér kérdésre.*
- Pontosan hogyan és miért is kerülnének le magáról a ruhák, Velasco'rra úr? *billenti ártatlanul oldalra a fejét, egy pillanatra sem szakítva el tekintetét a másikéról.
Előrébb dől a karosszékben, ellopva azt a kevéske távolságot, ami még közöttük feszül. Megengedi magának, hogy kedélyes alapossággal szemlélje most meg a férfi vonásait, végül orcátlan módon nyúl előre, hogy Nolen fülé mögé simítsa ráérősen az egyik zavaróan elkallódott szőkésbarna tincsét.*
- Vagy gyakran folytat baráti csevejt pucéran? *hangja bizalmasra halkul, szinte már az ajkakra duruzsol. Pofátlanul egyszerű volna átlépni azt a bizonyára feleslegesen szemérmeskedő határt, de a félvér végül hátrébb húzódik, hogy újra a palack után nyúlva kortyoljon még néhányat a borból.*
- Tehát a tegnap esténél tartottunk... *úgy tesz, minta épp csak véletlenül félbeszakította volna a kikötői regélését, közben újabb sajtocskáért nyúl, amit elfalatozhat*
7353. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-20 11:25:33
Üzenet elküldve: 2026-03-20 11:25:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
– Na, hát én se akartam sosem fazekas lenni, azt elhiheted! Apám meghalt a lázadáskor, azt' a tartozását meg rám hagyta! De már ledolgoztam, amit kellett. Most már csakis magamért élek… * Kezd bele ő is egy rövid kis panaszkodásba. Aztán eltűnődik. Tényleg magáért él? Ebben nem annyira biztos, de mindegy is, a lényeg, hogy jól érzi magát… vagyis nem, de legalább él. Efelől nincs kétség. Nem mondhatná, hogy Feketekéz története nem érinti meg legalább egy kicsit, de a részegség miatt megint csak a legfontosabb részletekre tud koncentrálni. A vadászat említésére pislog néhányat, aztán kérdez. *
– Mire lehet vadászni ott a sivatagban? Kígyóra? Skorpióra? Mit esztek ti egyáltalán? * Persze a wegtoreni ételekről sok jót hallott már, de amennyire a másik szavaiból kiveszi, ő nem egészen wegtoreni, hanem ahogy említette is, őrjöngő barbár, lóháton, íjjal. Simán kinézi az ilyen népekből, hogy kígyókat és skorpiókat esznek.
Ezután aztán az idő egy ragadós masszává változik, a tér pedig egy viharos óceánná. Yvon és Feketekéz minden idők legkeserédesebb táncát ropják el. A világ tényleg forog, habár ez most nem róható egészen a világ számlájára, mert Yvon maga is forog. De azért nem ennyire! Ő valamivel tovább bírja, mint barátja, aki időközben elmegy a dolgára. *
– Hű! Látod, az artheniori pálinka… * Kiált még utána, aztán nem sokkal azután, hogy Feketekéz kilép az ajtón, ő nekimegy egy széknek, aztán egy másiknak, jobbra megy, aztán balra, majdnem lefejeli az ajtót, aztán csak megtalálja a kilincset és azon nyomban kiokádja gyomrának tartalmát a szabadba. Ezúttal nem olyan kifinomultan végzi dolgát – nem sétál el odébb, ahogy nyílik az ajtó, ő sugárban hányja össze a Pegazus előtti kövezetet. Megkapaszkodik egy oszlopban, és úgy érzi, mintha nem is csak a gyomrának tartalmától szabadult volna meg, hanem attól is, ami a fejében van. Rendkívülien fájni kezd a feje, és a szédülés se enyhül. Mintha a világ még mindig táncolna körülötte, pedig ő egy helyben áll. *
– Hú bazdmeg. * Mondja félhangosan, amikor végre eláll a hányás. De aztán még egyszer, majd még egyszer felöklendezi a gyomorsavat, merthogy mást már nem tud. Elnéz a másik felé, hogy ő él-e még vagy mi van vele. *
– Szerintem nem élem meg a holnapot. Túl sokat ittam. Sosem ittam még ennyit! Mi az isten történik? * Próbál felegyenesedni, de nem mer egészen, mert érzi, hogy a legkisebb mozgásra is újra beindulhat a hányinger, ráadásul az egész világ ellene dolgozik. *
– Tudom már. Mágus leszek, nem is kereskedő! Azok biztosan tudnak kezdeni valamit ezzel az érzéssel. Még sosem láttam részeg mágust! Te láttál?
– Na, hát én se akartam sosem fazekas lenni, azt elhiheted! Apám meghalt a lázadáskor, azt' a tartozását meg rám hagyta! De már ledolgoztam, amit kellett. Most már csakis magamért élek… * Kezd bele ő is egy rövid kis panaszkodásba. Aztán eltűnődik. Tényleg magáért él? Ebben nem annyira biztos, de mindegy is, a lényeg, hogy jól érzi magát… vagyis nem, de legalább él. Efelől nincs kétség. Nem mondhatná, hogy Feketekéz története nem érinti meg legalább egy kicsit, de a részegség miatt megint csak a legfontosabb részletekre tud koncentrálni. A vadászat említésére pislog néhányat, aztán kérdez. *
– Mire lehet vadászni ott a sivatagban? Kígyóra? Skorpióra? Mit esztek ti egyáltalán? * Persze a wegtoreni ételekről sok jót hallott már, de amennyire a másik szavaiból kiveszi, ő nem egészen wegtoreni, hanem ahogy említette is, őrjöngő barbár, lóháton, íjjal. Simán kinézi az ilyen népekből, hogy kígyókat és skorpiókat esznek.
Ezután aztán az idő egy ragadós masszává változik, a tér pedig egy viharos óceánná. Yvon és Feketekéz minden idők legkeserédesebb táncát ropják el. A világ tényleg forog, habár ez most nem róható egészen a világ számlájára, mert Yvon maga is forog. De azért nem ennyire! Ő valamivel tovább bírja, mint barátja, aki időközben elmegy a dolgára. *
– Hű! Látod, az artheniori pálinka… * Kiált még utána, aztán nem sokkal azután, hogy Feketekéz kilép az ajtón, ő nekimegy egy széknek, aztán egy másiknak, jobbra megy, aztán balra, majdnem lefejeli az ajtót, aztán csak megtalálja a kilincset és azon nyomban kiokádja gyomrának tartalmát a szabadba. Ezúttal nem olyan kifinomultan végzi dolgát – nem sétál el odébb, ahogy nyílik az ajtó, ő sugárban hányja össze a Pegazus előtti kövezetet. Megkapaszkodik egy oszlopban, és úgy érzi, mintha nem is csak a gyomrának tartalmától szabadult volna meg, hanem attól is, ami a fejében van. Rendkívülien fájni kezd a feje, és a szédülés se enyhül. Mintha a világ még mindig táncolna körülötte, pedig ő egy helyben áll. *
– Hú bazdmeg. * Mondja félhangosan, amikor végre eláll a hányás. De aztán még egyszer, majd még egyszer felöklendezi a gyomorsavat, merthogy mást már nem tud. Elnéz a másik felé, hogy ő él-e még vagy mi van vele. *
– Szerintem nem élem meg a holnapot. Túl sokat ittam. Sosem ittam még ennyit! Mi az isten történik? * Próbál felegyenesedni, de nem mer egészen, mert érzi, hogy a legkisebb mozgásra is újra beindulhat a hányinger, ráadásul az egész világ ellene dolgozik. *
– Tudom már. Mágus leszek, nem is kereskedő! Azok biztosan tudnak kezdeni valamit ezzel az érzéssel. Még sosem láttam részeg mágust! Te láttál?
7352. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-19 19:56:44
Üzenet elküldve: 2026-03-19 19:56:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
- Hajrá, hajrá!
*Mondja enyhe gyomorhangon, biztatva a másikat, hadd legyen elég pénze, felőle akár a világ összes pénze is a övé lehet, csak neki hadd maradjon pálinkára meg kurvákra.*
- Hmm, hát többnyire számlákat. Aranyvásárlások, területvásárlások, hajószállítmány leltárlapjai. Ezeket másoltuk. Néha kaptunk kódexeket is, volt egy-két mágiával kapcsolatos is. Azok érdekesebbek voltak, de az egész egy rakás szar! Sosem akartam írnok lenni.
*Emelkedik fel ültében, s aztán azonnal vissza is görnyed.*
- A családom lényegében eladott miután megkaptam ezt. *Meglibegteti fekete kezét.* - Én voltam a legkisebb testvér, meg szarul is vadásztam. Azt mondták, ha kitanultam magam, én lehetek a törzs tisztségviselője, mert azok meg nyitottak a wegtoreni fennhatóság alá kerülésre.
*Feleszmél, hogy túl sokat beszél a törzse és Wegtoren gazdasági együttműködéséről, amit konkrétan két mondatban is össze lehetne foglalni de akkor is hihetetlenül unalmas lenne, így inkább elengedi a témát és két ujja közé csippenti a pálinkával teli poharat. Mozgása lötyögős, mint a vödör víz felszíne mikor hordják.*
- Meh. Forog a világ. Forogj világ!
*Teszi hozzá Yvon kijelentéséhez erőtlenül, igyekszik valami közeli pontot bámulni, mert az kevésbé pörög a látómezőjében. Végül az immár üres poháron állapodik meg tekintete.*
- Fazekas! Na az érdekes egy szakma. Az igazán ügyesek kész villákat tudnak venni csak abból, hogy pörgetik a sarat!
*Persze több van emögött a szakma mögött, ezt ő is tudja, de azért elképesztő emberek mikre nem képesek horribilis összegeket kiadni.*
- Hagyd a picsába.
*Legyint egyet egyetértően ahogy látja, ivócimborája teljesen elfelejtette, miért emelte szóra száját. Ő már azt is elfelejtette, miért van itt egyáltalán.
A tánc hallatára felkapja fejét. Egyetértően bólint, szemei félig csukva, arca jobb oldal elfolyva ahogy könyöklő kezével összegyűri ábrázatát. Kezét leteszi, s abban a pillanatban feje megválik a támasztékától, s homloka egy hatalmasat csattan a pult kemény fáján. Kezei megtalálják az ominózus pult szélét, s úgy tolja ki magát, álló pozícióba verekedik, s higanyléptekkel, no meg egy bitang nagy piros folttal a homlokán indul meg Yvon irányába.*
- Ropjuk.
*Kábé kettőt, ha mozdul, máris pánikolva néz haverjára.*
- Ivó, kint leszek, megyek okádni.
- Hajrá, hajrá!
*Mondja enyhe gyomorhangon, biztatva a másikat, hadd legyen elég pénze, felőle akár a világ összes pénze is a övé lehet, csak neki hadd maradjon pálinkára meg kurvákra.*
- Hmm, hát többnyire számlákat. Aranyvásárlások, területvásárlások, hajószállítmány leltárlapjai. Ezeket másoltuk. Néha kaptunk kódexeket is, volt egy-két mágiával kapcsolatos is. Azok érdekesebbek voltak, de az egész egy rakás szar! Sosem akartam írnok lenni.
*Emelkedik fel ültében, s aztán azonnal vissza is görnyed.*
- A családom lényegében eladott miután megkaptam ezt. *Meglibegteti fekete kezét.* - Én voltam a legkisebb testvér, meg szarul is vadásztam. Azt mondták, ha kitanultam magam, én lehetek a törzs tisztségviselője, mert azok meg nyitottak a wegtoreni fennhatóság alá kerülésre.
*Feleszmél, hogy túl sokat beszél a törzse és Wegtoren gazdasági együttműködéséről, amit konkrétan két mondatban is össze lehetne foglalni de akkor is hihetetlenül unalmas lenne, így inkább elengedi a témát és két ujja közé csippenti a pálinkával teli poharat. Mozgása lötyögős, mint a vödör víz felszíne mikor hordják.*
- Meh. Forog a világ. Forogj világ!
*Teszi hozzá Yvon kijelentéséhez erőtlenül, igyekszik valami közeli pontot bámulni, mert az kevésbé pörög a látómezőjében. Végül az immár üres poháron állapodik meg tekintete.*
- Fazekas! Na az érdekes egy szakma. Az igazán ügyesek kész villákat tudnak venni csak abból, hogy pörgetik a sarat!
*Persze több van emögött a szakma mögött, ezt ő is tudja, de azért elképesztő emberek mikre nem képesek horribilis összegeket kiadni.*
- Hagyd a picsába.
*Legyint egyet egyetértően ahogy látja, ivócimborája teljesen elfelejtette, miért emelte szóra száját. Ő már azt is elfelejtette, miért van itt egyáltalán.
A tánc hallatára felkapja fejét. Egyetértően bólint, szemei félig csukva, arca jobb oldal elfolyva ahogy könyöklő kezével összegyűri ábrázatát. Kezét leteszi, s abban a pillanatban feje megválik a támasztékától, s homloka egy hatalmasat csattan a pult kemény fáján. Kezei megtalálják az ominózus pult szélét, s úgy tolja ki magát, álló pozícióba verekedik, s higanyléptekkel, no meg egy bitang nagy piros folttal a homlokán indul meg Yvon irányába.*
- Ropjuk.
*Kábé kettőt, ha mozdul, máris pánikolva néz haverjára.*
- Ivó, kint leszek, megyek okádni.
7351. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-18 12:01:10
Üzenet elküldve: 2026-03-18 12:01:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
* Mint a továbbiakból is kiderül, Feketekéz maga nem egy lepratelepről származik, hanem a sivatagból. Bár az elmondása szerint Wegtoren se sokkal jobb hely, ugyanis ha a romvároshoz hasonlítja, akkor vagy a romvárost nem ismeri eléggé vagy tényleg egy mocskos rossz hely az. Yvont azonban nem tántorítja ez meg. Nem azért akar Wegtorenbe menni, hogy a nyomornegyedben ismerkedjen a világ borzalmaival. Ahhoz volt már szerencséje itt Artheniorban is – még, ha csak másodkézből is. *
– Hát én azért megnézem majd a saját szemeimmel is. Majd, ha már gazdag leszek. * Egészen magabiztosan mondja ezt. Semmi kétsége nincs afelől, hogy egy napon tényleg elég pénze lesz, hogy hajót vegyen és felküzdje magát a nagy kereskedők közé A kérdés csak az, hogy hogyan fogja ezt megvalósítani, na meg, hogy mikor. De most részeg mint a pajta, ezért nincs szüksége konkrétumokra.
Ezek után többet is megtud a másikról. A „ti barbáraitok” résznél felvonja a szemöldökét. Majdnem közbeszól, hogy itt Artheniorban ugyan nincsenek barbárok, de aztán eszébe jutnak a Thargok, akik egy időben igen nagy befolyásra tettek szert még a város politikai életében is. Hírük biztosan eljutott Wegtorenig. *
– Aha… * Valahogy nehezére esik elhinni a férfiről, hogy lóhátról nyilazva üvölti a csatakiáltását. Közben meg még írni is megtanult. Mert ott a sivatagban biztos annyi az írnivaló. Yvon úgy véli, messziről jött ember azt mond, amit akar. Hiszi is, meg nem is a történetet, de nem fog vitatkozni, mert ő sem tudná bizonyítani az ellenkezőjét. *
– Igen? És miket írtál? * Tesz fel végül egy egyszerű kérdést.
A különleges tetoválásról szóló történetet már könnyebben elhiszi. Pont olyan dolognak hangzik, mint amit kinézne a sivatagi népekből. Azért nyugodtabban ül úgy mellette, hogy most már tudja: nem kell félnie, hogy egyszer csak ideges lesz rá valami miatt és felgyújtja őt mágiával, de még csak attól se, hogy elkapja tőle azt a furcsa bőrbetegséget, ami ezt tette vele. *
– Aha… Az jó. Tehát, ha valakin ilyen jel van, az… Nem pusztult el gyerekkorában. * Bólint. Ez szintén megnyugtató. Nem szeretne élőhalottakkal se beszélgetni. Újabb pálinka tűnik el a süllyesztőben. Yvon már nem is érzi az ízét, csak azt, hogy valami erős. *
– Hű az anyját! Ez már kezd… Érdekessé válni. * Megtámasztja az asztalt, mert úgy érzi, ha nem tenné, nyomban eldőlne valamelyik irányba. De valahogy azt mégsem tudja megállapítani, hogy jobbra vagy balra, mert amikor jobb dől, akkor jobbra dől a világ is, amikor balra dől, akkor balra dől a világ is. Valahogy megszűnt az egyensúly. Azért még nem adja fel ilyen könnyen. Küszködve a szédüléssel és egy enyhén csiklandozó hányingerrel, folytatja a beszélgetést. *
– Én nem vagyok barbár, mégsem tudok írni. Olvasni is csak egy kicsit. De jó így, nem is érdekelnek a könyvek. Jómagam inas legény voltam. Fazekas. De aztán ráuntam, és elmentem kereskedőnek. Azóta szabadabbnak érzem magam, mint a kalitkából szabadult madár! Nem bánok semmit, csak, hogy nem léptem le előbb… * Nagy levegőt vesz, aztán böfög egyet. Érzi, hogy csaknem felöklendezi gyomrának híg tartalmát, de félúton valahogy sikerül megállítania a folyamatot. *
– De még mindig nem értem a nőket. * Vallja be, és férfiasan az asztalra csap. A következő szavakat úgy rémlik, mintha kiabálná, de valójában csak a fejében visszhangzik minden szó. *
– Úgyhogy csapos! Tölts még pohár Pálinkát! 16 aranynál nem ér az se többet, se kevesebbet! * Feltűnt neki, hogy tőle jóval kevesebbet kért a csapos, mint a társától, ezért is teszi szóvá az árát. Nem szereti, ha lehúznak másokat, csak, mert távolról jöttek, és nem ismerik az árakat. Legalábbis azt nem szereti, ha a barátaival teszik ezt meg. Ha megkapták az italt, nem egyből csap le rá, mert tudja, hogy már a végéhez közelednek. Ha csak úgy meginná, akkor valószínűleg fel se kelne innen holnap délig. *
– Hallottál-e már a… * Megint visszatart egy csuklást. *
– Ahh… * Emlékszik, hogy valamit kérdezni akart, de már lényegtelennek érzi az egészet. Úgysem fog emlékezni a válaszra. Inkább elrugaszkodik, és nagy nehézségek közepette megáll két lábon, egyenesen. Csettint egyet, aztán dobbant. Utána megkapaszkodik a pultban. *
– Nehogy már egyedül táncoljak! Talpra! Vígadunk! Ne érdekeljen a holnap! * Újra ellöki magát a pulttól, és újra belekezd valami falusi táncba, amit még Szántóvégen tanult. Sosem ment neki olyan jól, mint a falusiaknak, akik gyerekkoruktól kezdve erre ropták, na most meg még járni se tudna, de a tánc az megy. Többé-kevésbé. Egyelőre nem esik el a saját lábában. Tapsol, csettint, ujjong, fütyül és cseppet sem zavartatja magát, akkor sem, ha egyedül csinálja. A kocsma többi népétől legfeljebb egy-egy ösztönző füttyszót kap. *
* Mint a továbbiakból is kiderül, Feketekéz maga nem egy lepratelepről származik, hanem a sivatagból. Bár az elmondása szerint Wegtoren se sokkal jobb hely, ugyanis ha a romvároshoz hasonlítja, akkor vagy a romvárost nem ismeri eléggé vagy tényleg egy mocskos rossz hely az. Yvont azonban nem tántorítja ez meg. Nem azért akar Wegtorenbe menni, hogy a nyomornegyedben ismerkedjen a világ borzalmaival. Ahhoz volt már szerencséje itt Artheniorban is – még, ha csak másodkézből is. *
– Hát én azért megnézem majd a saját szemeimmel is. Majd, ha már gazdag leszek. * Egészen magabiztosan mondja ezt. Semmi kétsége nincs afelől, hogy egy napon tényleg elég pénze lesz, hogy hajót vegyen és felküzdje magát a nagy kereskedők közé A kérdés csak az, hogy hogyan fogja ezt megvalósítani, na meg, hogy mikor. De most részeg mint a pajta, ezért nincs szüksége konkrétumokra.
Ezek után többet is megtud a másikról. A „ti barbáraitok” résznél felvonja a szemöldökét. Majdnem közbeszól, hogy itt Artheniorban ugyan nincsenek barbárok, de aztán eszébe jutnak a Thargok, akik egy időben igen nagy befolyásra tettek szert még a város politikai életében is. Hírük biztosan eljutott Wegtorenig. *
– Aha… * Valahogy nehezére esik elhinni a férfiről, hogy lóhátról nyilazva üvölti a csatakiáltását. Közben meg még írni is megtanult. Mert ott a sivatagban biztos annyi az írnivaló. Yvon úgy véli, messziről jött ember azt mond, amit akar. Hiszi is, meg nem is a történetet, de nem fog vitatkozni, mert ő sem tudná bizonyítani az ellenkezőjét. *
– Igen? És miket írtál? * Tesz fel végül egy egyszerű kérdést.
A különleges tetoválásról szóló történetet már könnyebben elhiszi. Pont olyan dolognak hangzik, mint amit kinézne a sivatagi népekből. Azért nyugodtabban ül úgy mellette, hogy most már tudja: nem kell félnie, hogy egyszer csak ideges lesz rá valami miatt és felgyújtja őt mágiával, de még csak attól se, hogy elkapja tőle azt a furcsa bőrbetegséget, ami ezt tette vele. *
– Aha… Az jó. Tehát, ha valakin ilyen jel van, az… Nem pusztult el gyerekkorában. * Bólint. Ez szintén megnyugtató. Nem szeretne élőhalottakkal se beszélgetni. Újabb pálinka tűnik el a süllyesztőben. Yvon már nem is érzi az ízét, csak azt, hogy valami erős. *
– Hű az anyját! Ez már kezd… Érdekessé válni. * Megtámasztja az asztalt, mert úgy érzi, ha nem tenné, nyomban eldőlne valamelyik irányba. De valahogy azt mégsem tudja megállapítani, hogy jobbra vagy balra, mert amikor jobb dől, akkor jobbra dől a világ is, amikor balra dől, akkor balra dől a világ is. Valahogy megszűnt az egyensúly. Azért még nem adja fel ilyen könnyen. Küszködve a szédüléssel és egy enyhén csiklandozó hányingerrel, folytatja a beszélgetést. *
– Én nem vagyok barbár, mégsem tudok írni. Olvasni is csak egy kicsit. De jó így, nem is érdekelnek a könyvek. Jómagam inas legény voltam. Fazekas. De aztán ráuntam, és elmentem kereskedőnek. Azóta szabadabbnak érzem magam, mint a kalitkából szabadult madár! Nem bánok semmit, csak, hogy nem léptem le előbb… * Nagy levegőt vesz, aztán böfög egyet. Érzi, hogy csaknem felöklendezi gyomrának híg tartalmát, de félúton valahogy sikerül megállítania a folyamatot. *
– De még mindig nem értem a nőket. * Vallja be, és férfiasan az asztalra csap. A következő szavakat úgy rémlik, mintha kiabálná, de valójában csak a fejében visszhangzik minden szó. *
– Úgyhogy csapos! Tölts még pohár Pálinkát! 16 aranynál
nem ér az se többet, se kevesebbet! * Feltűnt neki, hogy tőle jóval kevesebbet kért a csapos, mint a társától, ezért is teszi szóvá az árát. Nem szereti, ha lehúznak másokat, csak, mert távolról jöttek, és nem ismerik az árakat. Legalábbis azt nem szereti, ha a barátaival teszik ezt meg. Ha megkapták az italt, nem egyből csap le rá, mert tudja, hogy már a végéhez közelednek. Ha csak úgy meginná, akkor valószínűleg fel se kelne innen holnap délig. *– Hallottál-e már a… * Megint visszatart egy csuklást. *
– Ahh… * Emlékszik, hogy valamit kérdezni akart, de már lényegtelennek érzi az egészet. Úgysem fog emlékezni a válaszra. Inkább elrugaszkodik, és nagy nehézségek közepette megáll két lábon, egyenesen. Csettint egyet, aztán dobbant. Utána megkapaszkodik a pultban. *
– Nehogy már egyedül táncoljak! Talpra! Vígadunk! Ne érdekeljen a holnap! * Újra ellöki magát a pulttól, és újra belekezd valami falusi táncba, amit még Szántóvégen tanult. Sosem ment neki olyan jól, mint a falusiaknak, akik gyerekkoruktól kezdve erre ropták, na most meg még járni se tudna, de a tánc az megy. Többé-kevésbé. Egyelőre nem esik el a saját lábában. Tapsol, csettint, ujjong, fütyül és cseppet sem zavartatja magát, akkor sem, ha egyedül csinálja. A kocsma többi népétől legfeljebb egy-egy ösztönző füttyszót kap. *
7350. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-17 19:46:00
Üzenet elküldve: 2026-03-17 19:46:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Merlana talán észre sem veszi, hogy a saját játékába bonyolódott bele annyira, hogy már maga sem tudja eldönteni, mi színjáték és mi nem az. Zseniális lépés volna előadni a sebzett, gyenge nőt, hogy azzal puhítsa meg a sötételfet, kár, hogy a vallomásának ezúttal a fele sem játék. Őszintén adott egy darabot magából Norennarnak, fegyvert helyezett a kezébe azáltal, hogy megnyílt neki, s most csak rajta múlik, hogy mit kezd vele.
Tekintetük némi közjátékot követően újra találkozik, de most mégsem úgy fürkészi a szürke szempárt, mintha olvasni próbálna belőle, sőt, még a szemkontaktust is nehezen tartja.*
- Így alakult. *Mondja szokatlanul szűkszavúan, majd a kancsóért nyúl, hogy ismételten megtöltse a poharát. Úgy tűnik, jó ötletnek tartja, ha az alkoholba menekül az őszinteség terhe elől. Épp kortyolni készül, mikor meghallja a következő, minden bizonnyal vigasztalónak szánt szavakat. Keze megáll a mozdulatban, nem emeli teljesen szája elé a poharat, hanem újra felpillant róla Norennarra.*
- Akkor én ilyen téren is elbaszott vagyok. Hupsz… Sajnálom, ez nem volt nőies. *Kuncogja, majd kiissza a bor felét a pohárból, aztán lerakja az asztalra, mielőtt folytatná mondandóját.*
- Én túl sokat gyötrődtem emiatt, miután rá kellett jönnöm, hogy a szüleimnek olyannyira értéktelen vagyok, hogy képesek voltak elüldözni otthonról, amiért ételt kell adniuk a számba. Ha a saját szüleimnek sem kellettem, vajon ki más látna bennem bármiféle értéket? Úgy tűnt, hogy senki. Nem kellettem se egy hajó padlóját sikálni, se kurvának, de még rabszolgának sem. Nem éltem egy percet sem, csak túléltem. Hazudtam, csaltam, loptam, és egyre jobb lettem benne. Ebben láttam a kiutat, míg egy „szép” napon rácsok mögött nem találtam magam. Három év volt, négy fal közé zárva saját magammal és a gondolataimmal. Ekkor döntöttem el, hogy változni akarok. Miután szabadultam, Artheniorba jöttem azzal a céllal, hogy kihasználva mindent, amihez értek, többé nem leszek koszos, csúnya, sem szegény… és most itt tartok. Nemesek közt járok szép ruhákban, panziót vezetek és saját hintóm van, mégsem érzem, hogy elégedett volnék. Leszek vajon az valaha? *Felsóhajt, s a kérdésre a választ nyitva hagyja önmaga és Norennar számára is. A pohárból elfogy a benne lévő ital másik fele is, majd a kékek újra a másik tekintetét keresik.*
- Tessék, ez az a gyenge, szánalmas Merlana, aki téged érdekel. Tényleg jobb? Ne válaszolj… *Megcsóválja a fejét.*
- Csak szeretném, ha ezek után elhinnéd, hogy a célom valóban az, hogy egy mindkettőnk számára jövedelmező kapcsolat lehessen kettőnk közt, de ez csak akkor fog működni, ha te sem bújsz többé az álarcod mögé, sötételf. *Ajakai komor, kissé szomorú mosolyra húzódnak, tekintete már-már lemondó. Ha most sem sikerül megtalálnia az utat az igazi Norennarhoz, akkor nincs itt keresnivalója, vesztesen kell majd távoznia, hiába hozott áldozatot azzal, hogy beengedte őt a lelke mélyére.*
*Merlana talán észre sem veszi, hogy a saját játékába bonyolódott bele annyira, hogy már maga sem tudja eldönteni, mi színjáték és mi nem az. Zseniális lépés volna előadni a sebzett, gyenge nőt, hogy azzal puhítsa meg a sötételfet, kár, hogy a vallomásának ezúttal a fele sem játék. Őszintén adott egy darabot magából Norennarnak, fegyvert helyezett a kezébe azáltal, hogy megnyílt neki, s most csak rajta múlik, hogy mit kezd vele.
Tekintetük némi közjátékot követően újra találkozik, de most mégsem úgy fürkészi a szürke szempárt, mintha olvasni próbálna belőle, sőt, még a szemkontaktust is nehezen tartja.*
- Így alakult. *Mondja szokatlanul szűkszavúan, majd a kancsóért nyúl, hogy ismételten megtöltse a poharát. Úgy tűnik, jó ötletnek tartja, ha az alkoholba menekül az őszinteség terhe elől. Épp kortyolni készül, mikor meghallja a következő, minden bizonnyal vigasztalónak szánt szavakat. Keze megáll a mozdulatban, nem emeli teljesen szája elé a poharat, hanem újra felpillant róla Norennarra.*
- Akkor én ilyen téren is elbaszott vagyok. Hupsz… Sajnálom, ez nem volt nőies. *Kuncogja, majd kiissza a bor felét a pohárból, aztán lerakja az asztalra, mielőtt folytatná mondandóját.*
- Én túl sokat gyötrődtem emiatt, miután rá kellett jönnöm, hogy a szüleimnek olyannyira értéktelen vagyok, hogy képesek voltak elüldözni otthonról, amiért ételt kell adniuk a számba. Ha a saját szüleimnek sem kellettem, vajon ki más látna bennem bármiféle értéket? Úgy tűnt, hogy senki. Nem kellettem se egy hajó padlóját sikálni, se kurvának, de még rabszolgának sem. Nem éltem egy percet sem, csak túléltem. Hazudtam, csaltam, loptam, és egyre jobb lettem benne. Ebben láttam a kiutat, míg egy „szép” napon rácsok mögött nem találtam magam. Három év volt, négy fal közé zárva saját magammal és a gondolataimmal. Ekkor döntöttem el, hogy változni akarok. Miután szabadultam, Artheniorba jöttem azzal a céllal, hogy kihasználva mindent, amihez értek, többé nem leszek koszos, csúnya, sem szegény… és most itt tartok. Nemesek közt járok szép ruhákban, panziót vezetek és saját hintóm van, mégsem érzem, hogy elégedett volnék. Leszek vajon az valaha? *Felsóhajt, s a kérdésre a választ nyitva hagyja önmaga és Norennar számára is. A pohárból elfogy a benne lévő ital másik fele is, majd a kékek újra a másik tekintetét keresik.*
- Tessék, ez az a gyenge, szánalmas Merlana, aki téged érdekel. Tényleg jobb? Ne válaszolj… *Megcsóválja a fejét.*
- Csak szeretném, ha ezek után elhinnéd, hogy a célom valóban az, hogy egy mindkettőnk számára jövedelmező kapcsolat lehessen kettőnk közt, de ez csak akkor fog működni, ha te sem bújsz többé az álarcod mögé, sötételf. *Ajakai komor, kissé szomorú mosolyra húzódnak, tekintete már-már lemondó. Ha most sem sikerül megtalálnia az utat az igazi Norennarhoz, akkor nincs itt keresnivalója, vesztesen kell majd távoznia, hiába hozott áldozatot azzal, hogy beengedte őt a lelke mélyére.*
7349. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-17 17:36:51
Üzenet elküldve: 2026-03-17 17:36:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Pegazus fogadó //
*Oosmik a kaja végeztével hátradől egy pillanatra, majd egy halk, de érezhetően megkönnyebbült büfögést ereszt el, miközben illedelmesen eltakarja a száját. Ezután a pultos felé pillant, és egy rövid, elégedett fejbiccentéssel jelzi a köszönetét. Lassan feláll az asztaltól, megigazítja magán a ruhát. Tele hassal, komótos léptekkel indul meg a kijárat felé. A fogadó ajtajának kilincse nagyjából a feje magasságában van, így különösebb erőlködés nélkül nyúl felé. Lenyomja a kilincset, majd kitárja az ajtót és elcammog kifelé a fogadóból. A napfény azonnal megüti a szemét, miközben a városi rikkancs hangja is eléri. Kilépve a macskaköves járdára, komótos léptekkel halad tovább Arthenior főtere felé. Polgárként szolgálhatna a városi őrségben, de nem szeretne ilyen gyenge fizikai erővel megjelenni. Ezért Romváros felé veszi az irányt, ahol majd elkezdi az edzést.*
~Ha óriás lennék, kevesebb lépésből megoldanám... de így gnómként szerencsére több időm lesz kiélvezni az utat.~
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.03.20 00:52:40, a következő indokkal:
A fejléc mindkét oldalára kell a dupla perjel. Fejlécnek fölösleges kizárólag az adott helyszín nevét megadni, de nem tilos. Amennyiben jelentős mennyiségű idő nem telt el és köztük a karakter nem beszél vagy gondolkodik, a cselekvéseket egy bekezdésbe írjuk és csak az elején és a végén van csillag. Romváros egy szó. Egy adott helyszínen csak az adott helyszínen végezhető eseményeket lehet megírni, esetleg a direkt távozás módját. A két félgondolatot összevontam. A karakter gondolatai első szám egyes személy, ahogy ő gondolná.
*Oosmik a kaja végeztével hátradől egy pillanatra, majd egy halk, de érezhetően megkönnyebbült büfögést ereszt el, miközben illedelmesen eltakarja a száját. Ezután a pultos felé pillant, és egy rövid, elégedett fejbiccentéssel jelzi a köszönetét. Lassan feláll az asztaltól, megigazítja magán a ruhát. Tele hassal, komótos léptekkel indul meg a kijárat felé. A fogadó ajtajának kilincse nagyjából a feje magasságában van, így különösebb erőlködés nélkül nyúl felé. Lenyomja a kilincset, majd kitárja az ajtót és elcammog kifelé a fogadóból. A napfény azonnal megüti a szemét, miközben a városi rikkancs hangja is eléri. Kilépve a macskaköves járdára, komótos léptekkel halad tovább Arthenior főtere felé. Polgárként szolgálhatna a városi őrségben, de nem szeretne ilyen gyenge fizikai erővel megjelenni. Ezért Romváros felé veszi az irányt, ahol majd elkezdi az edzést.*
~Ha óriás lennék, kevesebb lépésből megoldanám... de így gnómként szerencsére több időm lesz kiélvezni az utat.~
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.03.20 00:52:40, a következő indokkal:
A fejléc mindkét oldalára kell a dupla perjel. Fejlécnek fölösleges kizárólag az adott helyszín nevét megadni, de nem tilos. Amennyiben jelentős mennyiségű idő nem telt el és köztük a karakter nem beszél vagy gondolkodik, a cselekvéseket egy bekezdésbe írjuk és csak az elején és a végén van csillag. Romváros egy szó. Egy adott helyszínen csak az adott helyszínen végezhető eseményeket lehet megírni, esetleg a direkt távozás módját. A két félgondolatot összevontam. A karakter gondolatai első szám egyes személy, ahogy ő gondolná.
7348. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-17 07:34:27
Üzenet elküldve: 2026-03-17 07:34:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A vadászat szabályai//
*A kikötői nem foglalkozik vele, hogy úgy tévelyeg a fogalmazás udvariassági fokai között, mint az egyszeri matróz a Karmany közben, amit a helyi nyelvezetben csak görbe utcának hívnak, és a Rumostól vezet a nagyobb bérházak és a jellegzetes kikötői lakóépületek felé. Amúgy nyílegyenes kis utcácska, de hajnaltájt az áthaladók igen kis százaléka az, aki nem faltól falig közlekedik rajta.
~Rosszindulatú, mi?~ rándulnak a vonásai a pofátlanul pontos tényállás-megfogalmazásra.
Már egészen megszokta, hogy kerülgeti a fülledt este egyéb eseményei által maguk alá temetett nevet, de úgy tűnik, a félvér itt elégeli meg. Nolen persze azonnal felölti az értetlenkedő arckifejezést, melyben teljes mértékben elutasítja a kimondatlan vádat. A képén megrökönyödve terül el a ~tudom~ égisze alatt megfogalmazódó ~és kikérem magamnak a feltételezést is.~
Ezúttal alaposan az eszébe vési a nevet, de ez nem fogja akadályozni benne, hogy tovább bosszantsa a szőkeséget vele.
Felkönyököl, aztán fel is ül, a magyarázatot hallgatva. Nem kétli, hogy kékvérű lihanechi családoknál tartják az ilyen hagyományokat. Főleg, mióta Eeyr kultusza terjedni kezdett északon. Valahogy mégis sántít a történet. Ilyen konzervatív skatulyába nem fér bele, hogy a leendő ara egy idegen férfival flangáljon a piactéren, vagy hogy így öltözve a szobájába engedje. Vagy minden alkalmat megragad az ifjú feleségjelölt, hogy a frigyet valahogy elkerülje, vagy csak színjáték az egész. Tulajdonképpen mindkét változat adja magát, hogy lelkifurdalás nélkül asszisztáljon hozzá.*
- Aludni *bólint a maga faragatlan módján egy bicskanyitogató vigyorral. Megropogtatja a nyakát, aztán felkel az ágyról, hogy immár csak felületesen, de újra körbehordja a tekintetét a szobában.*
- Akkor hát kinek az ágyában tölti az éjjelt nemes jegyesed, Hercegnő? *kérdi szemtelenül, miközben lassú léptei egyre közelebb viszik a félvérhez. Megtámaszkodik a két karfán, s a szürke szemekbe tekint. Pillantása olykor elkalandozik a rózsás ajkak igéző vonalára, de aztán mindig visszatalál a másik tekintetére.*
- Vedelésről, verekedésről és féktelen, fülledt üzekedésről *egészíti ki a tengerésztörténetek tartalmi summáját. Hagy pár szívdobbanásnyi teret az arcpirító őszinteséggel szóló megjegyzésnek, aztán megnedvesíti az ajkát.*
- Tehát? Hogy gondolta el, Hercegnő? Ha mégis bekopogtat az úr, elvárja tőlem, hogy kimásszak az ablakon, míg kegyed utánam hajigálja a ruháimat?
*Meg kell hagyni, a félvér bőrének illata azzal a parfümmel keveredve valóban egészen érzéki. Az a porcelánfehér nyakacska igézően hívogatja, de a játék megkívánja az önuralmat. Ezen a ponton. Még.*
//A vadászat szabályai//
*A kikötői nem foglalkozik vele, hogy úgy tévelyeg a fogalmazás udvariassági fokai között, mint az egyszeri matróz a Karmany közben, amit a helyi nyelvezetben csak görbe utcának hívnak, és a Rumostól vezet a nagyobb bérházak és a jellegzetes kikötői lakóépületek felé. Amúgy nyílegyenes kis utcácska, de hajnaltájt az áthaladók igen kis százaléka az, aki nem faltól falig közlekedik rajta.
~Rosszindulatú, mi?~ rándulnak a vonásai a pofátlanul pontos tényállás-megfogalmazásra.
Már egészen megszokta, hogy kerülgeti a fülledt este egyéb eseményei által maguk alá temetett nevet, de úgy tűnik, a félvér itt elégeli meg. Nolen persze azonnal felölti az értetlenkedő arckifejezést, melyben teljes mértékben elutasítja a kimondatlan vádat. A képén megrökönyödve terül el a ~tudom~ égisze alatt megfogalmazódó ~és kikérem magamnak a feltételezést is.~
Ezúttal alaposan az eszébe vési a nevet, de ez nem fogja akadályozni benne, hogy tovább bosszantsa a szőkeséget vele.
Felkönyököl, aztán fel is ül, a magyarázatot hallgatva. Nem kétli, hogy kékvérű lihanechi családoknál tartják az ilyen hagyományokat. Főleg, mióta Eeyr kultusza terjedni kezdett északon. Valahogy mégis sántít a történet. Ilyen konzervatív skatulyába nem fér bele, hogy a leendő ara egy idegen férfival flangáljon a piactéren, vagy hogy így öltözve a szobájába engedje. Vagy minden alkalmat megragad az ifjú feleségjelölt, hogy a frigyet valahogy elkerülje, vagy csak színjáték az egész. Tulajdonképpen mindkét változat adja magát, hogy lelkifurdalás nélkül asszisztáljon hozzá.*
- Aludni *bólint a maga faragatlan módján egy bicskanyitogató vigyorral. Megropogtatja a nyakát, aztán felkel az ágyról, hogy immár csak felületesen, de újra körbehordja a tekintetét a szobában.*
- Akkor hát kinek az ágyában tölti az éjjelt nemes jegyesed, Hercegnő? *kérdi szemtelenül, miközben lassú léptei egyre közelebb viszik a félvérhez. Megtámaszkodik a két karfán, s a szürke szemekbe tekint. Pillantása olykor elkalandozik a rózsás ajkak igéző vonalára, de aztán mindig visszatalál a másik tekintetére.*
- Vedelésről, verekedésről és féktelen, fülledt üzekedésről *egészíti ki a tengerésztörténetek tartalmi summáját. Hagy pár szívdobbanásnyi teret az arcpirító őszinteséggel szóló megjegyzésnek, aztán megnedvesíti az ajkát.*
- Tehát? Hogy gondolta el, Hercegnő? Ha mégis bekopogtat az úr, elvárja tőlem, hogy kimásszak az ablakon, míg kegyed utánam hajigálja a ruháimat?
*Meg kell hagyni, a félvér bőrének illata azzal a parfümmel keveredve valóban egészen érzéki. Az a porcelánfehér nyakacska igézően hívogatja, de a játék megkívánja az önuralmat. Ezen a ponton. Még.*
7347. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-16 19:42:31
Üzenet elküldve: 2026-03-16 19:42:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
- Hátőő... Gondolom szar lehet, mert mindig olyan helyeket hívnak lepratelepnek, ahol nem feltétlen érzi magát jól az ember.
*Megvonja a vállát. Ő se járt még olyan helyen, bár úgy hallotta Wegtorentől délre olyan apró szigeteken létesítenek ilyen installációkat, amik olyan kicsik, hogy még a térképre se kerülnek föl. Persze ez lehet csupán szóbeszéd, de annyira jelentéktelen, hogy nem árt ha elhiszi.
A mágusokra csak legyint.*
- Hallottam hírét már a Romvárosnak, no, egész Wegtoren kicsit ilyen. Leginkább egy melegebb kikötő, kivéve a nemesek palotáinak környékét, de jórészt azért elég húzós. *Ahova a tűzmágusok és őrök keze nem ér el, bizony hamar a bűn melegágyává válik.* - Mágus meg nem vagyok, nem értek én olyanokhoz, egyszerű írok vagyo... voltam.
*Egy darabig nosztalgiával nézegeti kezét a férfi említésére, aztán magyarázatba kezd, bár az igazság kevésbé olyan epikus, mint azt Yvon feltételezi.*
- Nos, ez a törzsem jelképe. Ja, nomád vagyok, tudod, barbár, raaar meg ilyenek. Csak mi nem bundában járunk óriás bárdokkal, mint a ti barbárjaitok, hanem lóhátról nyilazunk. Mindegy, a lényeg az, hogy ha egy fiú meglátja ötödjére is az esős évszakot, akkor már valószínűleg megmarad. Ennek örömére el kell mennünk a tengerhez, fogni egy tintahalat, kiszedni a tintáját, hazavinni, ami kurva sok séta, és az öregek meg tűvel a bőröd alá juttatják a tintát. Ez lényegében egy jel, hogy nem pusztultam meg idejekorán.
*Hanyagul vállat von, aztán meglepve néz a pálinkára, mert ő bizony meg merne esküdni, hogy pár perce az a pohár üres volt.*
- Fenékig, a tintahalakra!
*Kurjant, majd le is húzza a nedűt.*
- Hátőő... Gondolom szar lehet, mert mindig olyan helyeket hívnak lepratelepnek, ahol nem feltétlen érzi magát jól az ember.
*Megvonja a vállát. Ő se járt még olyan helyen, bár úgy hallotta Wegtorentől délre olyan apró szigeteken létesítenek ilyen installációkat, amik olyan kicsik, hogy még a térképre se kerülnek föl. Persze ez lehet csupán szóbeszéd, de annyira jelentéktelen, hogy nem árt ha elhiszi.
A mágusokra csak legyint.*
- Hallottam hírét már a Romvárosnak, no, egész Wegtoren kicsit ilyen. Leginkább egy melegebb kikötő, kivéve a nemesek palotáinak környékét, de jórészt azért elég húzós. *Ahova a tűzmágusok és őrök keze nem ér el, bizony hamar a bűn melegágyává válik.* - Mágus meg nem vagyok, nem értek én olyanokhoz, egyszerű írok vagyo... voltam.
*Egy darabig nosztalgiával nézegeti kezét a férfi említésére, aztán magyarázatba kezd, bár az igazság kevésbé olyan epikus, mint azt Yvon feltételezi.*
- Nos, ez a törzsem jelképe. Ja, nomád vagyok, tudod, barbár, raaar meg ilyenek. Csak mi nem bundában járunk óriás bárdokkal, mint a ti barbárjaitok, hanem lóhátról nyilazunk. Mindegy, a lényeg az, hogy ha egy fiú meglátja ötödjére is az esős évszakot, akkor már valószínűleg megmarad. Ennek örömére el kell mennünk a tengerhez, fogni egy tintahalat, kiszedni a tintáját, hazavinni, ami kurva sok séta, és az öregek meg tűvel a bőröd alá juttatják a tintát. Ez lényegében egy jel, hogy nem pusztultam meg idejekorán.
*Hanyagul vállat von, aztán meglepve néz a pálinkára, mert ő bizony meg merne esküdni, hogy pár perce az a pohár üres volt.*
- Fenékig, a tintahalakra!
*Kurjant, majd le is húzza a nedűt.*
7346. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-16 18:25:15
Üzenet elküldve: 2026-03-16 18:25:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar látható higgadtsággal kezeli a kialakult helyzetet. A tőle megszokott némasággal figyeli, ahogy a nő összetört morállal foglal ismét helyet. Láthatóan nem szándékozik bocsánatot kérni, sem közbevágni. Csak nézi Merlanát, aztán a kiürülő poharat, s közben az arca s tekintete egyaránt rezzenéstelen marad. Így hallgatja a nő meglepően őszinte, vagy legalábbis annak tűnő monológját. Ezt a mozdulatlanságot mindössze egyszer töri meg, mikor lassú, kimért mozdulattal a saját kupájáért nyúl. Magához emeli, finoman meglötyböli benne a bort. Tekintete követi a fodrozódó vörös nedűt, végül pedig kortyol belőle, majd az eddigi kimértséghez hűen ragaszkodva, visszahelyezi az asztal lapjára.
Amikor a nő elhallgat, Norennar halkan kifújja a levegőt. Szürkéi megkeresik Merlana tekintetét, és egy halvány, alig észrevehető mosoly jelenik meg a szája szélén.*
- Azt hittem, az én feladatom lesz itt a vallomás.
*Jegyzi meg könnyed hangon. Nem élcelődés ez, inkább afféle száraz kísérlet arra, hogy valamit lefaragjon abból a feszültségből, ami a nő vállára telepedett. A mosoly aztán el is halványul az arcán, de a tekintete a másikon marad.*
- A haszontalan emberek ritkán gyötrik magukat ennyit azon, hogy érnek-e valamit.
*Hangja most is nyugodt, tárgyilagos. Nem feltétlen bóknak szánja, és hallani is rajta. Ha vigasztalni is kívánja a nőt ezzel, nem feltétlen hat egyértelműnek a szándék. Akárhogy is a mélységi látszólagos merevsége ezt követően újból engedni látszik s közömbössé vált tekintetében mintha némi érdeklődés csillanna.*
- Viszont ami azt illeti… engem jobban érdekel ez a Merlana, mint a maszk, amit magára húz.
*Az elhangzott mondatból mondhatni gondosan hiányzik bárminemű hízelgés. Nem udvarol, nem enyhül el, nem tesz úgy, mintha hirtelen bizalmaskodóbbá vált volna. Mintha csak egyszerűen kimondaná amire gondol, mintegy a nőhöz hasonlóan szemen köpve az eddig kettejük közt húzódó színjátékot.*
*Norennar látható higgadtsággal kezeli a kialakult helyzetet. A tőle megszokott némasággal figyeli, ahogy a nő összetört morállal foglal ismét helyet. Láthatóan nem szándékozik bocsánatot kérni, sem közbevágni. Csak nézi Merlanát, aztán a kiürülő poharat, s közben az arca s tekintete egyaránt rezzenéstelen marad. Így hallgatja a nő meglepően őszinte, vagy legalábbis annak tűnő monológját. Ezt a mozdulatlanságot mindössze egyszer töri meg, mikor lassú, kimért mozdulattal a saját kupájáért nyúl. Magához emeli, finoman meglötyböli benne a bort. Tekintete követi a fodrozódó vörös nedűt, végül pedig kortyol belőle, majd az eddigi kimértséghez hűen ragaszkodva, visszahelyezi az asztal lapjára.
Amikor a nő elhallgat, Norennar halkan kifújja a levegőt. Szürkéi megkeresik Merlana tekintetét, és egy halvány, alig észrevehető mosoly jelenik meg a szája szélén.*
- Azt hittem, az én feladatom lesz itt a vallomás.
*Jegyzi meg könnyed hangon. Nem élcelődés ez, inkább afféle száraz kísérlet arra, hogy valamit lefaragjon abból a feszültségből, ami a nő vállára telepedett. A mosoly aztán el is halványul az arcán, de a tekintete a másikon marad.*
- A haszontalan emberek ritkán gyötrik magukat ennyit azon, hogy érnek-e valamit.
*Hangja most is nyugodt, tárgyilagos. Nem feltétlen bóknak szánja, és hallani is rajta. Ha vigasztalni is kívánja a nőt ezzel, nem feltétlen hat egyértelműnek a szándék. Akárhogy is a mélységi látszólagos merevsége ezt követően újból engedni látszik s közömbössé vált tekintetében mintha némi érdeklődés csillanna.*
- Viszont ami azt illeti… engem jobban érdekel ez a Merlana, mint a maszk, amit magára húz.
*Az elhangzott mondatból mondhatni gondosan hiányzik bárminemű hízelgés. Nem udvarol, nem enyhül el, nem tesz úgy, mintha hirtelen bizalmaskodóbbá vált volna. Mintha csak egyszerűen kimondaná amire gondol, mintegy a nőhöz hasonlóan szemen köpve az eddig kettejük közt húzódó színjátékot.*
7345. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-16 12:00:37
Üzenet elküldve: 2026-03-16 12:00:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
* Tetszik neki a másik egyszerűsége, ahogyan rácsodálkozik arra, hogy a Feketekéz olyan név, amit a vakok kivételével bárki kitalálna, ha ránéz. Abban viszont könnyedén egyetértésre jutnak, hogy az alkohol nem csak önmagáért hasznos, hanem azért is, mert az ivás által erkölcsi fölénybe kerülnek azokhoz képest, akik nem isznak. Felröhög ezen, és ő is megnézi a poharát. Már nem nagyon megy a számolás, azt se tudja, hányadik kör volt ez. Viszont az biztos, hogy még mindig nem fogyott el az összes aranya, ez pedig csakis isteni jel lehet arra, hogy többet kéne, hogy igyon. Rácsap még 16 aranyat a pultra, az újabb két pohár Pálinka árát. *
– Azt mondod? * Csodálkozva hallgatja a másikat, ahogy Pirtianesről beszél. Neki, mint tősgyökeres artheniorinak, nem sok dolga volt eddig a Föld Városával, bár az igaz, hogy sok jót nem hallott még róla. Úgy tudja, sötételfek uralják a várost, ez pedig már eleve nem vet rá jó fényt. *
– Igazad lehet. * Bólogat, miután ezeket magában is végiggondolta. Utána feltesz egy rendkívül átgondolatlan, de ártalmatlannak szánt kérdést. *
– Hát, én még nem voltam soha lepratelepen. Milyen az? * Kérdi, és az időközben elé rakott pálinkával kezd el szemezgetni.
Azért annak örül, hogy Wegtorenről többnyire mégiscsak jókat mond a másik. Bár az nem derül ki szavaiból, hogy akkor miért nem maradt ott. Yvon nem sokat törődik ezzel. Mások történeteiből úgysem fogja megtudni, mi a valóság, ezért kell majd saját szemeivel megnézni a várost; saját nyelvével megkóstolni a wegtoreni rumot, a wegtoreni csirkesültet és a wegtoreni nőket.
Ám előbb még visszakapja a labdát. Most rajta a sor, hogy jókat mondjon szeretett városkájáról. *
– Hát, Arthenior az olyan… szép nagy! Van itt minden: kocsma, fürdő, templom, még több kocsma, egy kurva nagy hasadék, ami kettészeli a várost, műhelyek, céhek, az orrukat fennhordó nemesek és a gyomrodba tőrt szúró koldusok! Ha rám hallgatsz, és nem akarsz bajt, akkor a Romvárost elkerülöd! Habár… * Végignéz a másikon, és bár nem nagy szakértő, nem úgy fest, mint aki csordultig van arannyal. *
– Talán elhinnék rólad, hogy te is koldus vagy. Vagy mágus! A mágusoktól fél az, akinek van esze! Furcsa szerzetek. * Nem fejti ki, hogy Feketekéz miért tűnik mágusnak, de Yvon eddigi logikája alapján az is könnyen kitalálható. *
– Amúgy mi történt a kezeddel, megégett vagy mi? * Még mindig csak szemezget a pálinkával, valahogy nincs hozzá ereje, hogy megigya, amíg a másik nem erőlteti. *
* Tetszik neki a másik egyszerűsége, ahogyan rácsodálkozik arra, hogy a Feketekéz olyan név, amit a vakok kivételével bárki kitalálna, ha ránéz. Abban viszont könnyedén egyetértésre jutnak, hogy az alkohol nem csak önmagáért hasznos, hanem azért is, mert az ivás által erkölcsi fölénybe kerülnek azokhoz képest, akik nem isznak. Felröhög ezen, és ő is megnézi a poharát. Már nem nagyon megy a számolás, azt se tudja, hányadik kör volt ez. Viszont az biztos, hogy még mindig nem fogyott el az összes aranya, ez pedig csakis isteni jel lehet arra, hogy többet kéne, hogy igyon. Rácsap még 16 aranyat a pultra, az újabb két pohár Pálinka árát.
*– Azt mondod? * Csodálkozva hallgatja a másikat, ahogy Pirtianesről beszél. Neki, mint tősgyökeres artheniorinak, nem sok dolga volt eddig a Föld Városával, bár az igaz, hogy sok jót nem hallott még róla. Úgy tudja, sötételfek uralják a várost, ez pedig már eleve nem vet rá jó fényt. *
– Igazad lehet. * Bólogat, miután ezeket magában is végiggondolta. Utána feltesz egy rendkívül átgondolatlan, de ártalmatlannak szánt kérdést. *
– Hát, én még nem voltam soha lepratelepen. Milyen az? * Kérdi, és az időközben elé rakott pálinkával kezd el szemezgetni.
Azért annak örül, hogy Wegtorenről többnyire mégiscsak jókat mond a másik. Bár az nem derül ki szavaiból, hogy akkor miért nem maradt ott. Yvon nem sokat törődik ezzel. Mások történeteiből úgysem fogja megtudni, mi a valóság, ezért kell majd saját szemeivel megnézni a várost; saját nyelvével megkóstolni a wegtoreni rumot, a wegtoreni csirkesültet és a wegtoreni nőket.
Ám előbb még visszakapja a labdát. Most rajta a sor, hogy jókat mondjon szeretett városkájáról. *
– Hát, Arthenior az olyan… szép nagy! Van itt minden: kocsma, fürdő, templom, még több kocsma, egy kurva nagy hasadék, ami kettészeli a várost, műhelyek, céhek, az orrukat fennhordó nemesek és a gyomrodba tőrt szúró koldusok! Ha rám hallgatsz, és nem akarsz bajt, akkor a Romvárost elkerülöd! Habár… * Végignéz a másikon, és bár nem nagy szakértő, nem úgy fest, mint aki csordultig van arannyal. *
– Talán elhinnék rólad, hogy te is koldus vagy. Vagy mágus! A mágusoktól fél az, akinek van esze! Furcsa szerzetek. * Nem fejti ki, hogy Feketekéz miért tűnik mágusnak, de Yvon eddigi logikája alapján az is könnyen kitalálható. *
– Amúgy mi történt a kezeddel, megégett vagy mi? * Még mindig csak szemezget a pálinkával, valahogy nincs hozzá ereje, hogy megigya, amíg a másik nem erőlteti. *
7344. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-16 01:54:37
Üzenet elküldve: 2026-03-16 01:54:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
-A városban nem szokott róka járni. És a vadászok se hoztak olyat be. Olyanról viszont hallottam, aki kutyát, macskát vagy varjat főzött volna.
*Majd érdeklődve hallgatja a leírást arról, hogy milyen íze van annak a húsnak amit még nem evett. Kár tagadni tényleg érdekesen hangzik. Biztos, hogy megkóstolná. Aztán jön a kérdése, hogy a lánynak van-e terve róla, hogy merre szeretne menni. Milyen messze a várostól vagy ilyesmi. Ezzel gondolkodóba is ejti a múzsáját, de nem baj. Addig is halad a rajzzal. Míg beszélgettek addig a korábban csak vázlatos és elnagyolt nőalak egyre részletesebbé és kivehetőbbé vállt. Az arcvonásai, az ékszerek, a tetoválások. Még az ágynemű redőit is egész jól sikerült elkapnia. Sőt, a fény is pont olyan a rajzon ahogy a másikat éri. Már tényleg csak apróságokat finomít. Érkezik is a válasz. Ami, tökéletesen megfelel neki. Minek előre eltervezni, majd ahogy jól esik. Pont így szokta ő is élni az életét. A folyó ötlete is tetszik neki. Főleg a ki nem mondott érvek miatt amik az ő fantáziáját is megmozgatják. Nem is olyan rég gondolkoztak el a lehetőségen, hogy minél több helyen ki kéne próbálniuk az örömszerzést. A jóscsontok pedig eszébe se jutottak, de azzal is igaza van a lánynak. Jó lehet tudni, hogy kell azokat érteni, mert az ilyen dolgokban is ki tudják segíteni. A kapott kérdésre bólint.*
-Igen tudok. Bár a folyók azért tudnak veszélyesek lenni, de ha ketten vagyunk akkor tudunk vigyázni egymásra.
*Kicsit még görnyed ott a rajz felett, finomítgatja aztán megfordítja a könyvet és Ari felé tartja.*
-Azt, hiszem kész.
-A városban nem szokott róka járni. És a vadászok se hoztak olyat be. Olyanról viszont hallottam, aki kutyát, macskát vagy varjat főzött volna.
*Majd érdeklődve hallgatja a leírást arról, hogy milyen íze van annak a húsnak amit még nem evett. Kár tagadni tényleg érdekesen hangzik. Biztos, hogy megkóstolná. Aztán jön a kérdése, hogy a lánynak van-e terve róla, hogy merre szeretne menni. Milyen messze a várostól vagy ilyesmi. Ezzel gondolkodóba is ejti a múzsáját, de nem baj. Addig is halad a rajzzal. Míg beszélgettek addig a korábban csak vázlatos és elnagyolt nőalak egyre részletesebbé és kivehetőbbé vállt. Az arcvonásai, az ékszerek, a tetoválások. Még az ágynemű redőit is egész jól sikerült elkapnia. Sőt, a fény is pont olyan a rajzon ahogy a másikat éri. Már tényleg csak apróságokat finomít. Érkezik is a válasz. Ami, tökéletesen megfelel neki. Minek előre eltervezni, majd ahogy jól esik. Pont így szokta ő is élni az életét. A folyó ötlete is tetszik neki. Főleg a ki nem mondott érvek miatt amik az ő fantáziáját is megmozgatják. Nem is olyan rég gondolkoztak el a lehetőségen, hogy minél több helyen ki kéne próbálniuk az örömszerzést. A jóscsontok pedig eszébe se jutottak, de azzal is igaza van a lánynak. Jó lehet tudni, hogy kell azokat érteni, mert az ilyen dolgokban is ki tudják segíteni. A kapott kérdésre bólint.*
-Igen tudok. Bár a folyók azért tudnak veszélyesek lenni, de ha ketten vagyunk akkor tudunk vigyázni egymásra.
*Kicsit még görnyed ott a rajz felett, finomítgatja aztán megfordítja a könyvet és Ari felé tartja.*
-Azt, hiszem kész.
7343. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-14 20:34:59
Üzenet elküldve: 2026-03-14 20:34:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aznaposan//
*Lepislog jobb kezére, majd vissza Yvonra.*
- Jó, ez igaz. Rendben, tényleg könnyű kitalálni, na.
*Aztán a férfi pohárköszöntője után ő is meghúzza a pálinkát, fejét rázva teszi vissza poharát a pultra.*
- Fúbazzeg!
*Már csak valami pörgős bárdmuzsika kéne, s teljes lenne a hangulat. Jó lenne az asztalon táncolni a hajnal első sugaráig, és elfeledtetni mindenkivel baját, nyomorát, hogy legalább egy tűnő éjszakára mindenki boldog lehessen.*
- Annyit ér amennyit iszik! SEMMIT!
*Röhög fel, miközben ittas delíriumban játszik poharával. Mozgása már igencsak kásás, mintha dróton rángatnák testét, beszéde pedig mint a folyóméz, de nem édessége, inkább annak nyúlós mivolta miatt.*
- Hátőőő... A nyugati világ fővárosa, igen. Bár, nincs sok versenytársa, Pirtianes egy csicska hely! Szóval ha azon a szaron kívül csak egy lepratelep lenne a másik hely, akkor az is főváros lehetne! *Próbálja szavait összeszedni, de úgy beszél, mint akiből kifogyott a szusz.* - De nem rossz hely, jó nők, jó étel, rohadt meleg, de a közbiztonság. Háááát. Majd meglátod.
*Vonja meg vállát, aztán visszanéz üres poharába. Mintha le akarná csekkolni, hogy tényleg megitta-e, vagy van még benne, s aztán csalódottan szusszan. Orrában hevesen kavarog a pálinka gyümölcsös aromája és a szesz langyos, szúrós bukéja.*
- És te? Helyi vagy? Mesélj, mi van még itt ezen a csodás helyen kívül?
*Lepislog jobb kezére, majd vissza Yvonra.*
- Jó, ez igaz. Rendben, tényleg könnyű kitalálni, na.
*Aztán a férfi pohárköszöntője után ő is meghúzza a pálinkát, fejét rázva teszi vissza poharát a pultra.*
- Fúbazzeg!
*Már csak valami pörgős bárdmuzsika kéne, s teljes lenne a hangulat. Jó lenne az asztalon táncolni a hajnal első sugaráig, és elfeledtetni mindenkivel baját, nyomorát, hogy legalább egy tűnő éjszakára mindenki boldog lehessen.*
- Annyit ér amennyit iszik! SEMMIT!
*Röhög fel, miközben ittas delíriumban játszik poharával. Mozgása már igencsak kásás, mintha dróton rángatnák testét, beszéde pedig mint a folyóméz, de nem édessége, inkább annak nyúlós mivolta miatt.*
- Hátőőő... A nyugati világ fővárosa, igen. Bár, nincs sok versenytársa, Pirtianes egy csicska hely! Szóval ha azon a szaron kívül csak egy lepratelep lenne a másik hely, akkor az is főváros lehetne! *Próbálja szavait összeszedni, de úgy beszél, mint akiből kifogyott a szusz.* - De nem rossz hely, jó nők, jó étel, rohadt meleg, de a közbiztonság. Háááát. Majd meglátod.
*Vonja meg vállát, aztán visszanéz üres poharába. Mintha le akarná csekkolni, hogy tényleg megitta-e, vagy van még benne, s aztán csalódottan szusszan. Orrában hevesen kavarog a pálinka gyümölcsös aromája és a szesz langyos, szúrós bukéja.*
- És te? Helyi vagy? Mesélj, mi van még itt ezen a csodás helyen kívül?
7342. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-14 17:31:09
Üzenet elküldve: 2026-03-14 17:31:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Színház az egész világ. Egy abszurd, groteszk színpad, ahol mindig tökéletesen kell játszania az embernek a szerepét. A tökéletesség ezen hajszolásába bukik bele ő is a legtöbbször. Görcsösen küzd azért, hogy mindig megértsen mindenkit, hogy az elhangzott szavak mögött a valódi értelmet keresse, még akkor is, ha ilyen nem is létezik. Úgy tekint a többi emberre, mintha ugyanolyan színészek lennének, mint ő. Valakik álarcok mögött, akik soha nem akarják megmutatni a valódi önmagukat, mert abban nincs semmi érdekes, nem képvisel erőt, nem kell tőle félni és nem érdemel tiszteletet sem. Norennar szavai ébresztő hidegzuhanyként érik, merthogy ő átlátott azon az álcán, melyet Merlana kényszeresen magára öltött. Ennek része a feltűnő, vörös-fekete öltözék is. Egy páncél, egy maskara, mi elrejti az egyszerű lányt a gazdagság és előkelőség álcája mögé.
Már nem is érdekli, hogy a férfi családnevét, melynek megszerzésére irányult az alakítása már nem is kapja meg. Az eddigi magabiztossága szilánkosra törve, ő pedig megszeppenten, elhalkulva ül vissza a helyére, ahol egyetlen mozdulattal kiissza a poharában lévő, vörös nedűt.*
- Te nem próbálkozol vele, mégis látsz engem. *Sóhajt, majd a kékek az este folyamán először, őszintén pillantanak a másikra.*
- Tudod, az igazi Merlanával nem törődne senki, mert nincs benne semmi különleges. Én azt akartam mindig is, hogy észrevegyenek, de az elvárások néha túl nagyok. Magam felé is. Ezért látod azt, amit mondtál, és nagyon jól látod. *Tekintetét nem veszi le a mélységiről, pedig arcára egyfajta szomorúság ül ki.*
- Az önigazolás miatt kell nekem az, amit tudsz. Azért, mert azzal megnyerhetnék egy csatát, és elhinném, hogy nem vagyok haszontalan. És mások is ezt várják tőlem… hogy hasznos legyek. Mindegy… *Elhallgat végül, mert ennél kínosabbnak már nem is érezhetné az egész helyzetet. Úgy tűnik, ez a fogadó el van átkozva. Itt soha, semmi nem sikerül neki az utóbbi időben.*
*Színház az egész világ. Egy abszurd, groteszk színpad, ahol mindig tökéletesen kell játszania az embernek a szerepét. A tökéletesség ezen hajszolásába bukik bele ő is a legtöbbször. Görcsösen küzd azért, hogy mindig megértsen mindenkit, hogy az elhangzott szavak mögött a valódi értelmet keresse, még akkor is, ha ilyen nem is létezik. Úgy tekint a többi emberre, mintha ugyanolyan színészek lennének, mint ő. Valakik álarcok mögött, akik soha nem akarják megmutatni a valódi önmagukat, mert abban nincs semmi érdekes, nem képvisel erőt, nem kell tőle félni és nem érdemel tiszteletet sem. Norennar szavai ébresztő hidegzuhanyként érik, merthogy ő átlátott azon az álcán, melyet Merlana kényszeresen magára öltött. Ennek része a feltűnő, vörös-fekete öltözék is. Egy páncél, egy maskara, mi elrejti az egyszerű lányt a gazdagság és előkelőség álcája mögé.
Már nem is érdekli, hogy a férfi családnevét, melynek megszerzésére irányult az alakítása már nem is kapja meg. Az eddigi magabiztossága szilánkosra törve, ő pedig megszeppenten, elhalkulva ül vissza a helyére, ahol egyetlen mozdulattal kiissza a poharában lévő, vörös nedűt.*
- Te nem próbálkozol vele, mégis látsz engem. *Sóhajt, majd a kékek az este folyamán először, őszintén pillantanak a másikra.*
- Tudod, az igazi Merlanával nem törődne senki, mert nincs benne semmi különleges. Én azt akartam mindig is, hogy észrevegyenek, de az elvárások néha túl nagyok. Magam felé is. Ezért látod azt, amit mondtál, és nagyon jól látod. *Tekintetét nem veszi le a mélységiről, pedig arcára egyfajta szomorúság ül ki.*
- Az önigazolás miatt kell nekem az, amit tudsz. Azért, mert azzal megnyerhetnék egy csatát, és elhinném, hogy nem vagyok haszontalan. És mások is ezt várják tőlem… hogy hasznos legyek. Mindegy… *Elhallgat végül, mert ennél kínosabbnak már nem is érezhetné az egész helyzetet. Úgy tűnik, ez a fogadó el van átkozva. Itt soha, semmi nem sikerül neki az utóbbi időben.*
7341. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-03-14 14:22:49
Üzenet elküldve: 2026-03-14 14:22:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Merlana színpadias pukedlijét és a kézcsókra kínált kezet Norennar egy darabig minden különösebb reagálás vagy érzelem nélkül szemléli. Előbb a nő ujjaira pillant, aztán fel a szemébe, majd vissza a kézre. Az arca közben csaknem teljesen kifejezéstelen marad, mintha komolyan mérlegelné, hogy ez most tréfa-e, provokáció, vagy csupán a nő újabb kedvtelése. Aztán végül mégis megtörik az ábrázatán valami. Előbb csak egy újabb halk kuncogás szakad fel belőle, amely aztán az rövid, visszafogott nevetéssé mélyül. Nem tart sokáig, épp csak annyi ideig, hogy világossá tegye: Merlana most valóban szórakoztatja.
Amikor a nevetés elhal, Norennar egy újabb halk sóhajt ereszt ki a nagyvilágba. Szürkéi ismét megkeresik a nő kékjeit. Az arcáról a maradék derű sem tűnik el teljesen, de már jóval tompább, szinte csak a szája szélén marad meg valami belőle.*
- Bocsánat. *Szólal meg végül, nyugodt, kimért hangon.* - Csupán szórakoztató, hogy ennyire biztos vagy benne, hogy átlátsz rajtam. Talán időnként valóban sikerül. *Engedi meg könnyedén, majd finoman oldalra dönti a fejét.* - De olyan elszántan keresed minden szavam mögött a rejtett jelentést, hogy közben már ott is kutatsz, ahol nincs mit találni.
*Pillantása egyetlen rövid villanásra újra a felé nyújtott kézre esik, aztán visszatér Merlana arcára.*
- Az igazat mondtam. Ha az igazság nem ízlik, az már nem az én gondom.
*Ezzel együtt sem hajol a kéz fölé. Nem alázza meg magát azzal, hogy részt vesz ebben a színjátékban. Helyette hátrébb dől a széken, mintha ezzel végleg kivonná magát az iménti kis jelenet színpadi rendjéből. A tekintete azonban továbbra is Merlanán marad.*
- Norennar. *Teszi hozzá végül, száraz egyszerűséggel.* - Ha már ennyire az elején akarjuk kezdeni.
*Merlana színpadias pukedlijét és a kézcsókra kínált kezet Norennar egy darabig minden különösebb reagálás vagy érzelem nélkül szemléli. Előbb a nő ujjaira pillant, aztán fel a szemébe, majd vissza a kézre. Az arca közben csaknem teljesen kifejezéstelen marad, mintha komolyan mérlegelné, hogy ez most tréfa-e, provokáció, vagy csupán a nő újabb kedvtelése. Aztán végül mégis megtörik az ábrázatán valami. Előbb csak egy újabb halk kuncogás szakad fel belőle, amely aztán az rövid, visszafogott nevetéssé mélyül. Nem tart sokáig, épp csak annyi ideig, hogy világossá tegye: Merlana most valóban szórakoztatja.
Amikor a nevetés elhal, Norennar egy újabb halk sóhajt ereszt ki a nagyvilágba. Szürkéi ismét megkeresik a nő kékjeit. Az arcáról a maradék derű sem tűnik el teljesen, de már jóval tompább, szinte csak a szája szélén marad meg valami belőle.*
- Bocsánat. *Szólal meg végül, nyugodt, kimért hangon.* - Csupán szórakoztató, hogy ennyire biztos vagy benne, hogy átlátsz rajtam. Talán időnként valóban sikerül. *Engedi meg könnyedén, majd finoman oldalra dönti a fejét.* - De olyan elszántan keresed minden szavam mögött a rejtett jelentést, hogy közben már ott is kutatsz, ahol nincs mit találni.
*Pillantása egyetlen rövid villanásra újra a felé nyújtott kézre esik, aztán visszatér Merlana arcára.*
- Az igazat mondtam. Ha az igazság nem ízlik, az már nem az én gondom.
*Ezzel együtt sem hajol a kéz fölé. Nem alázza meg magát azzal, hogy részt vesz ebben a színjátékban. Helyette hátrébb dől a széken, mintha ezzel végleg kivonná magát az iménti kis jelenet színpadi rendjéből. A tekintete azonban továbbra is Merlanán marad.*
- Norennar. *Teszi hozzá végül, száraz egyszerűséggel.* - Ha már ennyire az elején akarjuk kezdeni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394