//Felhívás keringőre//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Engedelmes lány ő, már ha cserébe látja az aranyat, a hasznot, a lehetőséget és főleg a felemelkedést. Arról ugyan nem tehet, hogy rossz helyre született, de azt meg fogja mutatni az egész világnak, hogy bárki naggyá válhat, ha elég kitartó, származzon bárhonnan, induljon bármilyen mélyről. A legjobb az egészben pedig az, hogy úgy néz ki, mindezért nem kell tennie semmi mást, csak követni néhány egyáltalán nem teljesíthetetlen, sőt, leginkább kedvére való szabályt.
Levetkőzik hát, és ugyan kicsit furcsán érzi magát, de majd beletanul. Ez is egyelőre csak egy szerep, de egy olyan szerep, amivé valóban válhat, ha most engedelmeskedik. Az utasításra lassan körbefordul, majd, mikor meglátja az őt hívogató kezet, lábujjhegyen, mintha már magassarkú cipőket viselne, aprókat lépve Orthus elé áll, finom kis kezét a férfi tenyerébe helyezi, és egy kecses mozdulat után már az ölében köt ki.*
- Ez jó volt! *mosolyodik el játékosan, kezdi élvezni a szituációt. A felajánlott holmikra pedig elégedetten és egyetértően, de ismét kicsit az engedelmes jó kislányt megjátszva bólint.*
- Hálásan köszönöm, Uram! *Egyébként a ma viselt ruhájának mindig kitüntetett helye lesz a holmijai között, akkor is, ha Orthus esetleg nem engedi neki többet felvenni. Ez az első szép ruhája, és önzetlenül, ajándékba kapta. Ezért valamiért tényleg hálás, pedig a valódi hála nem igazán ismert az ő szótárában. Ennek ellenére a fehér szín például tényleg nem illik hozzá. Sokkal inkább feketében, vörösben vagy a kettő kombinációjában tudná elképzelni magát sok-sok csipkével. El is játszadozik a gondolattal, hogy fog majd kinézni, már nagyon várja.*
- Azt kell majd viselnem mindig, amit Ön vár tőlem, vagy lesz beleszólásom? *kérdez vissza, bár csak azért, hogy tudja, hányadán állnak, a válasz teljesen mindegy. Ha dönthet maga a ruháiról, az csak egy kellemes plusz, ha pedig nem, az az üzlet része. Bízik Orthus képességeiben, hogy ő is tudja, hogyan lesz belőle igazi díva.
A tervet hallgatva többször bólogat, elismerve, hogy a férfi tényleg tudja, hogy mit csinál, közben néha-néha jólesően felsóhajt a teste érzékenyebb pontjait érő finom érintések miatt. Főleg akkor nyög egy nagyot, mikor Orthus keze egészen le, a combjai közé téved.*
~Kegyetlen vagy Orthus Morthimer! Hát el akarod terelni a figyelmemet a lényegről?!~ *Forrong magában, ahogy játékosan a saját ajkaiba harap. Nem tudja, hogy ez csak türelmetlenség a másik részéről, vagy tudatos játék azért, hogy a lényeges kulcsszavakról elterelje a figyelmét. Ha az utóbbi, az bizony nem fog menni. A hallottakkal egyetért, de a férfi utolsó mondatára azért meglepetten szalad fel a szemöldöke.*
- Komolyan? Én azt hittem, hogy kalitkába zárt madárka leszek, hogy más ne tudjon tönkretenni. Ne aggódjon, azt nem is fogom hagyni. Köszönöm a bizalmat. *Esze ágában sincs veszélyeztetni a saját felemelkedését, sem pedig azokat a bizonyos célokat, amiről azt sem tudja, hogy micsoda, már ami Orthus céljait illeti.
A kérésre lassú, kimért mozdulatokkal feláll a férfi öléből, szembe fordul vele, és finom kis kezeivel ügyesen dolgozva elkezdi megszabadítani őt a kényelmetlen ruházat fogságából, közben pedig úgy dönt, most ő kérdez.*
- Mondja, nem fél attól, hogy ha én elértem a célomat, és nem lesz már szükségem a támogatására, akkor hátat fordítok Önnek? A nők már csak ilyenek, kihasználják a férfiakat, aztán eldobják őket, mint egy rongyot. Miből gondolja, hogy ez most más lesz? *Direkt beszél egy kicsit maga ellen. A fordított pszichológia hatékony tud lenni, és a legtöbbször pont az tereli el a gyanút bizonyos dolgokról, ha beszélnek róla.*