Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 302 (6021. - 6040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6040. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-28 20:10:59
Üzenet elküldve: 2025-06-28 20:10:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mykael egyáltalán nem számított arra, hogy Shariméa pont itt fogja meggondolni magát. Hirtelen nem is tud mit mondani arra, hogy a nő egyszer csak fogja magát, nyom egy puszit az arcára, aztán ellibben a saját szobája felé. Annyira meglepi a dolog, hogy nem is mond semmit, csak bámulja, ahogy a formás wegtoreni leányzó belép a saját ajtaján és eltűnik.*
- Hogy az a kurva jó édes...
*bukik ki a száján a káromkodás, és még mindig a saját szobája ajtajában áll, és a lányé felé bámul. Kedve lenne utánamenni, és dörömbölni az ajtón. De hát mégis mit tehetne? Ha nála lenne az erszénye, most kezdené bőszen számolni az aranyat, hogy nem lopták-e meg.
Végül aztán felocsúdik a megdöbbenésből, és sűrű fejcsóválások közepette belép a saját ajtaján és becsapja azt maga mögött. Felgyűlt benne némi feszültség, amit teljesen más módon tervezett levezetni.
A fene se érti a nőket ebben a városban. Bár, ha belegondol, akkor nem az összeset. Csak a wegtoreniakat. De azokat is csak itt, Artheniorban. Ez az! Az Artheniorban élő wegtoreni nőkkel valami nagyon nincs rendben!
Most aztán nem kicsit felajzott állapotban üldögélhet a szobájában, túl felhergelten ahhoz, hogy erőt vegyen rajta a fáradtság, vagy hogy kezdjen valami hasznosat az energiáival (pl. megtisztítsa a bakancsát vagy bármi effélét).
Végül, mivel fiatal férfi, aki erősen begerjedt állapotban maradt magára, nem túl nagy lelkesedéssel könnyít magán, hogy legalább a felgyülemlett szexuális feszültség ne kínozza a testét. S miután ezzel megvan, semmi elégedettséget nem érez, csak a teste nyert megnyugvást. De utána legalább esélyt kap az egész napos gyaloglásból eredő fáradtság, hogy legyűrje és olyan sikamlós álomba ringassa, amiben megtörténik az, aminek a valóságban is meg kellett volna.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mykael egyáltalán nem számított arra, hogy Shariméa pont itt fogja meggondolni magát. Hirtelen nem is tud mit mondani arra, hogy a nő egyszer csak fogja magát, nyom egy puszit az arcára, aztán ellibben a saját szobája felé. Annyira meglepi a dolog, hogy nem is mond semmit, csak bámulja, ahogy a formás wegtoreni leányzó belép a saját ajtaján és eltűnik.*
- Hogy az a kurva jó édes...
*bukik ki a száján a káromkodás, és még mindig a saját szobája ajtajában áll, és a lányé felé bámul. Kedve lenne utánamenni, és dörömbölni az ajtón. De hát mégis mit tehetne? Ha nála lenne az erszénye, most kezdené bőszen számolni az aranyat, hogy nem lopták-e meg.
Végül aztán felocsúdik a megdöbbenésből, és sűrű fejcsóválások közepette belép a saját ajtaján és becsapja azt maga mögött. Felgyűlt benne némi feszültség, amit teljesen más módon tervezett levezetni.
A fene se érti a nőket ebben a városban. Bár, ha belegondol, akkor nem az összeset. Csak a wegtoreniakat. De azokat is csak itt, Artheniorban. Ez az! Az Artheniorban élő wegtoreni nőkkel valami nagyon nincs rendben!
Most aztán nem kicsit felajzott állapotban üldögélhet a szobájában, túl felhergelten ahhoz, hogy erőt vegyen rajta a fáradtság, vagy hogy kezdjen valami hasznosat az energiáival (pl. megtisztítsa a bakancsát vagy bármi effélét).
Végül, mivel fiatal férfi, aki erősen begerjedt állapotban maradt magára, nem túl nagy lelkesedéssel könnyít magán, hogy legalább a felgyülemlett szexuális feszültség ne kínozza a testét. S miután ezzel megvan, semmi elégedettséget nem érez, csak a teste nyert megnyugvást. De utána legalább esélyt kap az egész napos gyaloglásból eredő fáradtság, hogy legyűrje és olyan sikamlós álomba ringassa, amiben megtörténik az, aminek a valóságban is meg kellett volna.*
6039. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-28 19:16:00
Üzenet elküldve: 2025-06-28 19:16:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Füst és liliom//
*Norennar a rántotta utolsó, kiszáradt maradékát is elrágja, majd félretolja a tányért, hátradől, és csak csendben figyeli, ahogy Thea felkel. Először csak a szeme sarkából követi a mozdulatokat, talán úgy érzi, ettől kevésbé tolakodó, de aztán már nem tesz úgy, mintha nem nézne. Minek is. A nő lassan hajol a ruháért, az anyag suhog, az ujjai rendezgetik, a hajában még ott a tegnap. Norennar arca fanyar mosolyba húzódik.
Most először figyeli meg igazán a ruhát. A fehér anyag finomabb, mint amire előző este számított volna. Nem feltűnően drága, de épp eléggé igényes ahhoz, hogy eszébe juttassa, mennyire nem vigyázott rá. Hogy mennyire nem törődött azzal, mi gyűrődik, mi feszül meg túl hirtelen, mi szakad majd egy halk hanggal a comb alatt, amikor a vágy már nem kér engedélyt. Gondolatban végigmegy az éjjel mozdulatain. A tenyerében maradt anyagérzeten. A hangokon, amiket nem a szövet, hanem a test adott ki.
Elmerengett, mégis egy pillanatra megfeszül az állkapcsa. Nem kérdez. Nem kér elnézést. Nem is mentegetőzik. Valami benne ezt nem engedi. Talán férfias dac, talán a ragaszkodás ahhoz, hogy a szavak ne legyenek mindig bocsánatkérésbe mártva. Ha számítana a nőnek, már szólt volna. Vagy nem most fésülné olyan türelemmel a haját, mint aki még nem akar kilépni ebből a pillanatból.
És ekkor történik. Thea újra ránéz. A pillantása nem siet. Nem kér, nem mérlegel. Csak ott van. Meleg és hosszú, és valamit visz magával abból, ami tegnap történt és abból is, ami most történik. Norennar találkozik a tekintetével. Nem mozdul el, nem fordítja félre a fejét. Viszonozza, még egy finom félmosoly is átfut az arcán, de csak addig, amíg valami benne meg nem rezdül attól, hogy túl sokáig nézik. A szeme hunyorítani kezd. Előbb kérdésként, aztán már szinte gyanakvóan, mintha rájött volna valamire.
Lenéz az ingére.*
- Leettem magam, igaz?
*Kérdezi, miközben kutatni kezd foltok után. Az anyag érintetlen, de azért a biztonság kedvéért megtörli a szája szélét a kézfejével, ahogy a gyerekek szokták, akik nem is igazán hiszik el, hogy tiszták lehetnek.
A nő végül elkészül. A cipő ugyan még nem került a lábára, de Norennar már így is végig méri. Nem gyorsan, nem tolakodón. Inkább olyan figyelemmel, mint aki most veszi észre, hogy a tegnap estéből hátramaradt kuszaság nem vesz el a másik emberből inkább hozzáad. Emberibb így. És a maga módján, valahol mélyen, talán még szebb is, mint korábban. De ezt megtartja magának. Most nem a szavak ideje van.
A kérdés, a kapitányi döntésről végül elhangzik, és Norennar csak akkor mozdul, amikor a szavai már a nyelve hegyére értek. Leteszi a tányérját.*
- Inkább elkísérnélek, ha nem bánod...
*Feleli halkan, és közben már a felszerelése felé nyúl.
Nem kell sokat matatnia. A páncél kisebb darabjai ott vannak a szék háttámláján, az öv a fegyverrel gondosan felcsavarva várja a maga idejét. Egyik darabot a másik után veszi fel, rutinos mozdulatokkal: egy mandzsetta, egy bőrszíj, csat, gyűrűs pengevédő. Az ing fölé kerül a mellvért könnyű lemeze, a vállhoz rögzített hevederre felfűzi a kardját. Minden mozdulat a reggelhez illő csendben történik.
Ha a nő eközben már a cipőjéhez hajol, Norennar futó pillantást vet rá, majd mélyen felsóhajt. Talán egy rövid, némán beismert sóhaj ez az idő ellen, vagy épp azért, mert máris azt kell számolni, mennyi maradt abból, amit nem a nap pörget tovább.
Ezután körbenéz a szobában. A használt edények az asztalon hevernek, a kancsó mellett ott a tegnapi rongy, a tál, a két pohár. Norennar feláll, összeszedi az étkezés minden maradványát, a tányérját, a nőét, a kenyeres lapos tálat, és a kancsót is odahúzza a többi mellé. A lepedőt nem igazítja meg. Az marad, ahogy volt. A szétesett rend most valami mást jelent.
A tálcát fél kézbe fogja, kicsit megbillen, de megtartja az egyensúlyt. Az ajtóhoz lép, megfogja a kilincset, majd egy mozdulattal kinyitja.
A testtartásában nincs sietség. Inkább csak nyitottság – a lehetőségé, hogy most elindulnak. Nem messzire. Csak pár utcányira. Talán még vissza is térnek. Talán nem. De ez most mindegy. Az, hogy együtt mozdulnak, többet számít.
Az ajtó nyitva áll. Norennar félreáll, s bár egy szót sem mond, egyértelmű, hogy ő előre engedné. És ha indulni akarnak, akkor most már tényleg elindulnak. Cipőben, páncélban, reggeli illattal. A maszk nélkül, ami még mindig ott hever az ágy alatt, ahová talán senki nem akar többé benyúlni.
Ahogy kilépnek a szobából, a mögöttük maradt levegő más marad, mint ami fogadja őket. A folyósón már hűvösebb a reggel, a lépcsőn levezető léptek alatt halk nyomás recseg, a fa még őrzi az éjszaka páráját. A cipő koppan, a páncél halk súrlódással követi, a mozdulatok rendezett sorba állnak – most már nem csak együtt vannak, hanem együtt mennek.
Ahogy leérnek a főterembe nyíló fogadó térbe, a korai vendégek még sehol. Csak a pult mögött serénykedő fogadós morzsolja a reggel fáradt percjeleit egy ronggyal és két pohár között. Norennar odasétál a pulthoz, leteszi a tálcát.*
- Már megint odaégetted a rántottát, öreg.
*Jegyzi meg szárazon, egy pillantással a tányérok felé bökve. A fogadós csak felmorran válaszul, nem méltatja válasszal, csak fáradt, öblös hangot ereszt meg, amit akár sértésnek is lehetne venni, ha nem lenne mögötte a jól megszokott színjáték. Norennar azonban nem veszi magára, épp ellenkezőleg. A következő pillanatban mindketten elvigyorodnak.
A sötételf ezután a szobakulcsot is leteszi a pultra, ujja elidőzik rajta egy pillanatra, mintha ezzel is búcsút venne a szobától, az illatoktól, a tegnap este gyűrődéseitől. Aztán csak biccent.
A fogadós nem mond semmit. Csak visszanéz, mint aki pontosan tudja, hogy most egy másik ajtón keresztül mennek tovább.
Norennar megfordul, és elindul a kijárat felé. A fagerendák alatt még egyszer végig haladnak, aztán a reggel fénye vakítóbbra vált, mikor az ajtó kinyílik előttük. Az utcák már ébredeznek, a főtérre kilépve a reggel zaja halkan keveredik a kövezet melegével.
Most már nem csak a szobát hagyják maguk mögött. Hanem mindazt, amit abban a szobában megőriztek. És elindulnak, egymás mellett, hallgatva, egy gondolatban, amit még nem kell kimondani.*
*Norennar a rántotta utolsó, kiszáradt maradékát is elrágja, majd félretolja a tányért, hátradől, és csak csendben figyeli, ahogy Thea felkel. Először csak a szeme sarkából követi a mozdulatokat, talán úgy érzi, ettől kevésbé tolakodó, de aztán már nem tesz úgy, mintha nem nézne. Minek is. A nő lassan hajol a ruháért, az anyag suhog, az ujjai rendezgetik, a hajában még ott a tegnap. Norennar arca fanyar mosolyba húzódik.
Most először figyeli meg igazán a ruhát. A fehér anyag finomabb, mint amire előző este számított volna. Nem feltűnően drága, de épp eléggé igényes ahhoz, hogy eszébe juttassa, mennyire nem vigyázott rá. Hogy mennyire nem törődött azzal, mi gyűrődik, mi feszül meg túl hirtelen, mi szakad majd egy halk hanggal a comb alatt, amikor a vágy már nem kér engedélyt. Gondolatban végigmegy az éjjel mozdulatain. A tenyerében maradt anyagérzeten. A hangokon, amiket nem a szövet, hanem a test adott ki.
Elmerengett, mégis egy pillanatra megfeszül az állkapcsa. Nem kérdez. Nem kér elnézést. Nem is mentegetőzik. Valami benne ezt nem engedi. Talán férfias dac, talán a ragaszkodás ahhoz, hogy a szavak ne legyenek mindig bocsánatkérésbe mártva. Ha számítana a nőnek, már szólt volna. Vagy nem most fésülné olyan türelemmel a haját, mint aki még nem akar kilépni ebből a pillanatból.
És ekkor történik. Thea újra ránéz. A pillantása nem siet. Nem kér, nem mérlegel. Csak ott van. Meleg és hosszú, és valamit visz magával abból, ami tegnap történt és abból is, ami most történik. Norennar találkozik a tekintetével. Nem mozdul el, nem fordítja félre a fejét. Viszonozza, még egy finom félmosoly is átfut az arcán, de csak addig, amíg valami benne meg nem rezdül attól, hogy túl sokáig nézik. A szeme hunyorítani kezd. Előbb kérdésként, aztán már szinte gyanakvóan, mintha rájött volna valamire.
Lenéz az ingére.*
- Leettem magam, igaz?
*Kérdezi, miközben kutatni kezd foltok után. Az anyag érintetlen, de azért a biztonság kedvéért megtörli a szája szélét a kézfejével, ahogy a gyerekek szokták, akik nem is igazán hiszik el, hogy tiszták lehetnek.
A nő végül elkészül. A cipő ugyan még nem került a lábára, de Norennar már így is végig méri. Nem gyorsan, nem tolakodón. Inkább olyan figyelemmel, mint aki most veszi észre, hogy a tegnap estéből hátramaradt kuszaság nem vesz el a másik emberből inkább hozzáad. Emberibb így. És a maga módján, valahol mélyen, talán még szebb is, mint korábban. De ezt megtartja magának. Most nem a szavak ideje van.
A kérdés, a kapitányi döntésről végül elhangzik, és Norennar csak akkor mozdul, amikor a szavai már a nyelve hegyére értek. Leteszi a tányérját.*
- Inkább elkísérnélek, ha nem bánod...
*Feleli halkan, és közben már a felszerelése felé nyúl.
Nem kell sokat matatnia. A páncél kisebb darabjai ott vannak a szék háttámláján, az öv a fegyverrel gondosan felcsavarva várja a maga idejét. Egyik darabot a másik után veszi fel, rutinos mozdulatokkal: egy mandzsetta, egy bőrszíj, csat, gyűrűs pengevédő. Az ing fölé kerül a mellvért könnyű lemeze, a vállhoz rögzített hevederre felfűzi a kardját. Minden mozdulat a reggelhez illő csendben történik.
Ha a nő eközben már a cipőjéhez hajol, Norennar futó pillantást vet rá, majd mélyen felsóhajt. Talán egy rövid, némán beismert sóhaj ez az idő ellen, vagy épp azért, mert máris azt kell számolni, mennyi maradt abból, amit nem a nap pörget tovább.
Ezután körbenéz a szobában. A használt edények az asztalon hevernek, a kancsó mellett ott a tegnapi rongy, a tál, a két pohár. Norennar feláll, összeszedi az étkezés minden maradványát, a tányérját, a nőét, a kenyeres lapos tálat, és a kancsót is odahúzza a többi mellé. A lepedőt nem igazítja meg. Az marad, ahogy volt. A szétesett rend most valami mást jelent.
A tálcát fél kézbe fogja, kicsit megbillen, de megtartja az egyensúlyt. Az ajtóhoz lép, megfogja a kilincset, majd egy mozdulattal kinyitja.
A testtartásában nincs sietség. Inkább csak nyitottság – a lehetőségé, hogy most elindulnak. Nem messzire. Csak pár utcányira. Talán még vissza is térnek. Talán nem. De ez most mindegy. Az, hogy együtt mozdulnak, többet számít.
Az ajtó nyitva áll. Norennar félreáll, s bár egy szót sem mond, egyértelmű, hogy ő előre engedné. És ha indulni akarnak, akkor most már tényleg elindulnak. Cipőben, páncélban, reggeli illattal. A maszk nélkül, ami még mindig ott hever az ágy alatt, ahová talán senki nem akar többé benyúlni.
Ahogy kilépnek a szobából, a mögöttük maradt levegő más marad, mint ami fogadja őket. A folyósón már hűvösebb a reggel, a lépcsőn levezető léptek alatt halk nyomás recseg, a fa még őrzi az éjszaka páráját. A cipő koppan, a páncél halk súrlódással követi, a mozdulatok rendezett sorba állnak – most már nem csak együtt vannak, hanem együtt mennek.
Ahogy leérnek a főterembe nyíló fogadó térbe, a korai vendégek még sehol. Csak a pult mögött serénykedő fogadós morzsolja a reggel fáradt percjeleit egy ronggyal és két pohár között. Norennar odasétál a pulthoz, leteszi a tálcát.*
- Már megint odaégetted a rántottát, öreg.
*Jegyzi meg szárazon, egy pillantással a tányérok felé bökve. A fogadós csak felmorran válaszul, nem méltatja válasszal, csak fáradt, öblös hangot ereszt meg, amit akár sértésnek is lehetne venni, ha nem lenne mögötte a jól megszokott színjáték. Norennar azonban nem veszi magára, épp ellenkezőleg. A következő pillanatban mindketten elvigyorodnak.
A sötételf ezután a szobakulcsot is leteszi a pultra, ujja elidőzik rajta egy pillanatra, mintha ezzel is búcsút venne a szobától, az illatoktól, a tegnap este gyűrődéseitől. Aztán csak biccent.
A fogadós nem mond semmit. Csak visszanéz, mint aki pontosan tudja, hogy most egy másik ajtón keresztül mennek tovább.
Norennar megfordul, és elindul a kijárat felé. A fagerendák alatt még egyszer végig haladnak, aztán a reggel fénye vakítóbbra vált, mikor az ajtó kinyílik előttük. Az utcák már ébredeznek, a főtérre kilépve a reggel zaja halkan keveredik a kövezet melegével.
Most már nem csak a szobát hagyják maguk mögött. Hanem mindazt, amit abban a szobában megőriztek. És elindulnak, egymás mellett, hallgatva, egy gondolatban, amit még nem kell kimondani.*
6038. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-28 17:17:12
Üzenet elküldve: 2025-06-28 17:17:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom//
*Széles mosoly költözik az ajkaira, ahogy a megjegyzését követően a férfi leellenőrzi, hogy annak van-e bármi alapja. Az arcán átsuhanó kis zavar olyan édes, hogy majdnem felnevet. De nem teszi. Inkább csak finoman nyúl oda, csókot lehel ismét az arcélre. Nem erős, nem túl sok, csak épp annyi, hogy megmutassa, hogy őt az sem zavarná, ha a férfi illata egyenlő lenne egy konda disznóéval. Akkor egyszerűen csak szélesebbre tárná az ablakot és meg is van oldva a probléma.*
– Az illatod nem panasz volt. *Jegyzi meg lágyan, miközben hátrébb lép egyet.* Inkább… emlék.
*Feleli végül őszintén. Mert valóban egy emlék, amit maga is a bőrén visel. Egy együtt töltött éjszaka emléke, ahol minden kimondásra került szavak nélkül. Ami füstként és liliomként kezdődött, hogy végül olyan illatban végződjön, ami másnak talán zavaróbb lehet, de számára most ez a legkellemesebb, legbódítóbb illat Arthenior szerte. Az igaz, hogy nem célja innentől a hátralevő életét ezekkel a szagokkal tölteni, de most, amíg ketten vannak itt a szobában egy cseppet sem zavarkodik miatta. A fürdő említése amúgy is csábítóan hangzik. Kár, hogy nem mer élni a lehetőséggel, vagy legalábbis nem a férfi társaságában, mert majdnem biztos abban, hogy, ha Norennarról ismét lekerül a ruha, akkor azt a sétát bőszen el akarja majd odázni. Noha a teste most elégedett, nem jelenti azt, hogy ez egy együtt töltött pancsikolást követve nem fog majd változni.
Így inkább ennek gondolatában nem is mélyül el, hanem elragadja a reggelit, amivel visszavonulót fúj és az ágyra költözik.
Amint pedig kedvese is így tesz és nekilát a rántottának, már maga sem váratja meg halkan korgó gyomrát.
Közben figyeli őt, ahogy eszik. Nem azért, mert vár tőle valamit, hanem mert érdekes. Ez a mozdulatsor, a kissé kelletlen evés, a kenyérrel való küzdelem, olyan emberi. Olyan... megnyugtató. Thea csendben marad. Csak a tekintete sétál végig rajta, az ing redőin, a csuklón, ahogy megfeszül, majd ellazul. Megnézi az arcát is. A borosta érintése még ott bizsereg az ujjbegyében. És amikor Norennar megemlíti a cipőjét, már tudja, hogy mit fog válaszolni, mégis vár egy pillanatot. Kihagy egy lélegzetet, mintha ezzel is ízlelni akarná a gondolatot.*
- Akkor amíg te kényezteted a tested a fürdőben, nekem lehet, hogy haza kéne mennem ruháért. Meg cipőért.
*A sárga szemek újból a földre hányt ruha felé pillantanak, közben a rántotta és a víz is fogy. Neki nincs annyi baja a tojással, mint a férfinak. Megszokott pegazusi reggeli, amikor még van annyira korán, hogy az álmos fogadós a tojás alá kevesebb zsírt tegyen, hogy kiszárítson, hogy a friss kenyér se érkezzen még be a piacról. Sok ilyen reggelt töltött itt, így ezek az ízek, állagok már régi ismerősként köszöntenek rá.
Ahogy lassan el is fogy az étel, a megürült tányért maga mellé rakja, majd lassan felkel az ágyról. A ruhához sétál, valamivel már ruganyosabban, de még érezhető rajta az, hogy nem szívesen hagyja maga mögött a tegnap este fáradtságát. Ha visszatér a friss önmagához, akkor az éjszaka valóban csak egy közeli, édes emlékké válik. Ezt annyira nem készül elsietni. Komótosan hajol a ruháért, amit maga elé tart. Az ujjaival lesimít pár gyűrődést, lesöpör valamit a fehér anyagról, majd a száját kissé elhúzva bújik lassan bele. A csípőjénél egyszerűen elengedi az anyagot, ami halk suhogással siklik le a combjain, egészen a bokájáig. Kezeivel felnyúl a hajához, ujjaival kifésülve a rendezetlen, kócos tincseket, ami nem csillog abban a fényben, mint tegnap este, de már a szálak is maguk mögött hagyják lassan az éjjel melegét. Most már nem a tegnapra emlékeztetnek, hanem a következő órákra készülnek. Ujjai néma ritmusban siklanak végig a fejbőrön, nem siet, nincs benne a rohanás árnyéka sem. Csak az ébredésé. A tudatos visszatérésé abba a világba, ahol újra szavak lesznek a gondolatokból, cipő a mezítlábas emlékekből, és ruha ott, ahol pár órája még a másik obszidián bőre fedte a sajátját.
A ruha finoman idomul hozzá, ahogy kiegyenesedik. Már nem simítja tovább. Most már nem akarja eltüntetni a gyűrődéseket. Valami emléknek azok is kellenek.
Tovább lép a szoba falán függő tükörhöz. Most még csak egy pillanatra néz bele, de nem a szépséget keresi. Csak ellenőrzi, hogy ott van-e még. Az, aki tegnap este volt, és az, aki most lassan újra azzá válik, akinek mindig is lenni akart.
Thea sóhajt. A sóhaj nem nehéz, inkább csak lemondó. Nem a múltról, inkább az időről, ami most is úgy telik, mintha nem tudná, mit hagy maga mögött. Aztán visszafordul. Az asztalra pillant, ahol még ott a tál, a rongyok, a múlt éjszaka lenyomata a reggel tárgyain.
A pillantása álmodozó, valahol kissé komorabb, amiatt, hogy nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy maga mögött hagyja a szobát. Visszapillant a tükörbe, megigazítja a ruha vállpántját. Nem hiányzó mozdulat, de végül is ez is csak azt a célt szolgálja, hogy húzza az időt. Csak még egy kicsit. Aztán elmosolyodik. Nem szomorúan, nem nosztalgiával, hanem azzal a fajta derűs elfogadással, amit csak az tud, aki tudja, hogy most csak az éjszakának lett vége. A cipője ott van, ahol hagyta. De még nem hajol le érte. Előbb még egyszer Norennarra néz. Egy hosszabb, elidőző pillantás. Nem kérdő, nem várakozó, csak emlékké tesz. A szeme sarkában van valami csillanás, amitől melegebb lesz a szoba.
Végül elfogy minden, amivel még babrálni lehet. Majdnem visszanyerte akkori fényét, amikor összetalálkoztak a fogadóban. A liliom illata hiányzik, a haja sem olyan rendezett, a selyemre is ráférne még egy kis elvasalás, de ezek csak apróságok, a küllem. Talán a legszembetűnőbb változás az az, hogy az arca őszintén derűs és igazán boldog. A tegnap viselt maszk ott hever az ágy alá berúgva, ha rajta múlik, akkor pedig végleg ott is marad. Akkor legalábbis minden bizonnyal, amikor Norennar mellett van. Mert ő számít. Nem úgy, mint mások, akiknek ő sem számít, így mindegy a szerep. Norennar mellett pedig nincs szükség játékra, mellette önmaga lehet. Kócosan, gyűrötten, de boldogan.
Mikor elkészül újból a férfi felé fordul. Indulásra készen, de közben látni rajta, hogy, ha nem akarnak még, akkor ő bizony nem siet sehová.*
- Szóval kapitány, akkor mi legyen a terv a továbbiakra?
*Ha a döntés az indulás, ami igazából lehet, hogy a legjózanabbik választás volna most, akkor a cipőért fordul, hogy felhúzza azt is. Ha a férfi a fürdő mellett dönt, akkor ő maga tesz egy gyors kitérőt odahaza. Nem túl csábító sem a kiment boka, sem pedig a szakadt selyem gondolata.*
*Széles mosoly költözik az ajkaira, ahogy a megjegyzését követően a férfi leellenőrzi, hogy annak van-e bármi alapja. Az arcán átsuhanó kis zavar olyan édes, hogy majdnem felnevet. De nem teszi. Inkább csak finoman nyúl oda, csókot lehel ismét az arcélre. Nem erős, nem túl sok, csak épp annyi, hogy megmutassa, hogy őt az sem zavarná, ha a férfi illata egyenlő lenne egy konda disznóéval. Akkor egyszerűen csak szélesebbre tárná az ablakot és meg is van oldva a probléma.*
– Az illatod nem panasz volt. *Jegyzi meg lágyan, miközben hátrébb lép egyet.* Inkább… emlék.
*Feleli végül őszintén. Mert valóban egy emlék, amit maga is a bőrén visel. Egy együtt töltött éjszaka emléke, ahol minden kimondásra került szavak nélkül. Ami füstként és liliomként kezdődött, hogy végül olyan illatban végződjön, ami másnak talán zavaróbb lehet, de számára most ez a legkellemesebb, legbódítóbb illat Arthenior szerte. Az igaz, hogy nem célja innentől a hátralevő életét ezekkel a szagokkal tölteni, de most, amíg ketten vannak itt a szobában egy cseppet sem zavarkodik miatta. A fürdő említése amúgy is csábítóan hangzik. Kár, hogy nem mer élni a lehetőséggel, vagy legalábbis nem a férfi társaságában, mert majdnem biztos abban, hogy, ha Norennarról ismét lekerül a ruha, akkor azt a sétát bőszen el akarja majd odázni. Noha a teste most elégedett, nem jelenti azt, hogy ez egy együtt töltött pancsikolást követve nem fog majd változni.
Így inkább ennek gondolatában nem is mélyül el, hanem elragadja a reggelit, amivel visszavonulót fúj és az ágyra költözik.
Amint pedig kedvese is így tesz és nekilát a rántottának, már maga sem váratja meg halkan korgó gyomrát.
Közben figyeli őt, ahogy eszik. Nem azért, mert vár tőle valamit, hanem mert érdekes. Ez a mozdulatsor, a kissé kelletlen evés, a kenyérrel való küzdelem, olyan emberi. Olyan... megnyugtató. Thea csendben marad. Csak a tekintete sétál végig rajta, az ing redőin, a csuklón, ahogy megfeszül, majd ellazul. Megnézi az arcát is. A borosta érintése még ott bizsereg az ujjbegyében. És amikor Norennar megemlíti a cipőjét, már tudja, hogy mit fog válaszolni, mégis vár egy pillanatot. Kihagy egy lélegzetet, mintha ezzel is ízlelni akarná a gondolatot.*
- Akkor amíg te kényezteted a tested a fürdőben, nekem lehet, hogy haza kéne mennem ruháért. Meg cipőért.
*A sárga szemek újból a földre hányt ruha felé pillantanak, közben a rántotta és a víz is fogy. Neki nincs annyi baja a tojással, mint a férfinak. Megszokott pegazusi reggeli, amikor még van annyira korán, hogy az álmos fogadós a tojás alá kevesebb zsírt tegyen, hogy kiszárítson, hogy a friss kenyér se érkezzen még be a piacról. Sok ilyen reggelt töltött itt, így ezek az ízek, állagok már régi ismerősként köszöntenek rá.
Ahogy lassan el is fogy az étel, a megürült tányért maga mellé rakja, majd lassan felkel az ágyról. A ruhához sétál, valamivel már ruganyosabban, de még érezhető rajta az, hogy nem szívesen hagyja maga mögött a tegnap este fáradtságát. Ha visszatér a friss önmagához, akkor az éjszaka valóban csak egy közeli, édes emlékké válik. Ezt annyira nem készül elsietni. Komótosan hajol a ruháért, amit maga elé tart. Az ujjaival lesimít pár gyűrődést, lesöpör valamit a fehér anyagról, majd a száját kissé elhúzva bújik lassan bele. A csípőjénél egyszerűen elengedi az anyagot, ami halk suhogással siklik le a combjain, egészen a bokájáig. Kezeivel felnyúl a hajához, ujjaival kifésülve a rendezetlen, kócos tincseket, ami nem csillog abban a fényben, mint tegnap este, de már a szálak is maguk mögött hagyják lassan az éjjel melegét. Most már nem a tegnapra emlékeztetnek, hanem a következő órákra készülnek. Ujjai néma ritmusban siklanak végig a fejbőrön, nem siet, nincs benne a rohanás árnyéka sem. Csak az ébredésé. A tudatos visszatérésé abba a világba, ahol újra szavak lesznek a gondolatokból, cipő a mezítlábas emlékekből, és ruha ott, ahol pár órája még a másik obszidián bőre fedte a sajátját.
A ruha finoman idomul hozzá, ahogy kiegyenesedik. Már nem simítja tovább. Most már nem akarja eltüntetni a gyűrődéseket. Valami emléknek azok is kellenek.
Tovább lép a szoba falán függő tükörhöz. Most még csak egy pillanatra néz bele, de nem a szépséget keresi. Csak ellenőrzi, hogy ott van-e még. Az, aki tegnap este volt, és az, aki most lassan újra azzá válik, akinek mindig is lenni akart.
Thea sóhajt. A sóhaj nem nehéz, inkább csak lemondó. Nem a múltról, inkább az időről, ami most is úgy telik, mintha nem tudná, mit hagy maga mögött. Aztán visszafordul. Az asztalra pillant, ahol még ott a tál, a rongyok, a múlt éjszaka lenyomata a reggel tárgyain.
A pillantása álmodozó, valahol kissé komorabb, amiatt, hogy nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy maga mögött hagyja a szobát. Visszapillant a tükörbe, megigazítja a ruha vállpántját. Nem hiányzó mozdulat, de végül is ez is csak azt a célt szolgálja, hogy húzza az időt. Csak még egy kicsit. Aztán elmosolyodik. Nem szomorúan, nem nosztalgiával, hanem azzal a fajta derűs elfogadással, amit csak az tud, aki tudja, hogy most csak az éjszakának lett vége. A cipője ott van, ahol hagyta. De még nem hajol le érte. Előbb még egyszer Norennarra néz. Egy hosszabb, elidőző pillantás. Nem kérdő, nem várakozó, csak emlékké tesz. A szeme sarkában van valami csillanás, amitől melegebb lesz a szoba.
Végül elfogy minden, amivel még babrálni lehet. Majdnem visszanyerte akkori fényét, amikor összetalálkoztak a fogadóban. A liliom illata hiányzik, a haja sem olyan rendezett, a selyemre is ráférne még egy kis elvasalás, de ezek csak apróságok, a küllem. Talán a legszembetűnőbb változás az az, hogy az arca őszintén derűs és igazán boldog. A tegnap viselt maszk ott hever az ágy alá berúgva, ha rajta múlik, akkor pedig végleg ott is marad. Akkor legalábbis minden bizonnyal, amikor Norennar mellett van. Mert ő számít. Nem úgy, mint mások, akiknek ő sem számít, így mindegy a szerep. Norennar mellett pedig nincs szükség játékra, mellette önmaga lehet. Kócosan, gyűrötten, de boldogan.
Mikor elkészül újból a férfi felé fordul. Indulásra készen, de közben látni rajta, hogy, ha nem akarnak még, akkor ő bizony nem siet sehová.*
- Szóval kapitány, akkor mi legyen a terv a továbbiakra?
*Ha a döntés az indulás, ami igazából lehet, hogy a legjózanabbik választás volna most, akkor a cipőért fordul, hogy felhúzza azt is. Ha a férfi a fürdő mellett dönt, akkor ő maga tesz egy gyors kitérőt odahaza. Nem túl csábító sem a kiment boka, sem pedig a szakadt selyem gondolata.*
6037. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-28 11:35:04
Üzenet elküldve: 2025-06-28 11:35:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nyílt//
* Talán tényleg olyan félelmetes, mint amennyire kinéz, vagy csak szórakozik vele a másik, de a lényeg, hogy félreáll. A bizalom ettől még nem fog kialakulni nála. Az előbb még meg akarta ölni és nem csak a pillantásaival. Kétli, hogy ilyen hamar letett volna a terveiről, ha mégis, akkor nagyon gyáva alak lehet.*
- Szerencséd, hogy itt vagyunk, mert a Rumosban már rég kibeleztelek volna.* Köpi oda a szavakat neki, mielőtt tovább indulna. A söntéshez indulna, de azt a fél szemét azért a kis patkányon tartja még egy darabig. Nem szeretne egy tőrt kapni az oldalába. Azt nem is kap, de egy rúgást igen, amivel tényleg nem számolt, ami oldalról éri el valahol comb tájék körül. Neki esik az egyik asztalnak a rúgás erejétől. Nem volt kellemes, igyekszik az asztalon megtámaszkodni, majd talpra állni. Ez már vért kíván. A másik is így gondolhatja, mert fegyvert ránt. Úgy tűnik 50 arany máris gazdát cserélhet.*
- Ezért megöllek. Utána küldelek a szeretett nőcskédnek.* Köp ki oldalra, miközben felveszi a védekező állását. Valószínűleg elvesztette a kezdeményezését, ezért is koncentrál elsőnek a védekezésre. Támadjon csak, ha akar a kölyök.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nyílt//
* Talán tényleg olyan félelmetes, mint amennyire kinéz, vagy csak szórakozik vele a másik, de a lényeg, hogy félreáll. A bizalom ettől még nem fog kialakulni nála. Az előbb még meg akarta ölni és nem csak a pillantásaival. Kétli, hogy ilyen hamar letett volna a terveiről, ha mégis, akkor nagyon gyáva alak lehet.*
- Szerencséd, hogy itt vagyunk, mert a Rumosban már rég kibeleztelek volna.* Köpi oda a szavakat neki, mielőtt tovább indulna. A söntéshez indulna, de azt a fél szemét azért a kis patkányon tartja még egy darabig. Nem szeretne egy tőrt kapni az oldalába. Azt nem is kap, de egy rúgást igen, amivel tényleg nem számolt, ami oldalról éri el valahol comb tájék körül. Neki esik az egyik asztalnak a rúgás erejétől. Nem volt kellemes, igyekszik az asztalon megtámaszkodni, majd talpra állni. Ez már vért kíván. A másik is így gondolhatja, mert fegyvert ránt. Úgy tűnik 50 arany máris gazdát cserélhet.*
- Ezért megöllek. Utána küldelek a szeretett nőcskédnek.* Köp ki oldalra, miközben felveszi a védekező állását. Valószínűleg elvesztette a kezdeményezését, ezért is koncentrál elsőnek a védekezésre. Támadjon csak, ha akar a kölyök.*
6036. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-28 10:04:48
Üzenet elküldve: 2025-06-28 10:04:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Sajnos túl sok szőlő van még elérhetetlen magasságban az énekesnő számára, ráadásul a legfinomabbakhoz kellene a legtöbbet nyújtózkodni. Azok pedig, melyeket mostanra már könnyedén elérhetné, nemrég még ízletesek voltak, mára azonban már azokat is túl savanyúnak találja. Lám, milyen gyorsan is változik az ember ízlése a sikerrel.*
- Bizonyára azt várják, hogy a gazdagok jelenlétével a kiváltságosak még jobban meggazdagszanak majd, de ez valóban nem a mi bajunk. ~Főleg ha ehhez a kiváltságos körhöz tartozhatnánk…~ *Néhány pillanatig elmerengve néz Nestar szemeibe, majd el mellette, ahol nem lát semmi különöset, csak a fogadó falára tapadt piszkot. Vajon mit kell tennie ahhoz még, hogy a város új elitje maguk közé fogadja? Bizonyítani, de mégis hogyan? Ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, mielőtt felocsúdva belőlük visszatérne a kettejüket érintő témákhoz.
Közvetetten meg is dicséri Nestar képességeit az alkudozás terén, de az alkimista mindenféle érzést mellőzve, a szokásához híven csak tényszerűen egyetért az elhangzottakkal. Milyen szerény… A lány lágyan elmosolyodik, majd bólint egyet.*
- Rendben, legyen így. Még ezernyolcvan arany. *Teszi hozzá a beleegyezés mellett a tartozásának pontos összegét is, csak, hogy megmutassa, észben tartja a fontos számokat.*
- Umm… holnap? *Némi ijedtség kezd körvonalazódni az arcán, melynek prózai oka egyszerűen az, hogy míg füllentésben nagyon is tehetséges, az már nem biztos, hogy egyetlen nap alatt össze tud szedni annyi pénzt, merthogy hiába állítja, van neki annyi, és már alig várja, hogy megadhassa a tartozását. Volt, de már nincs. A pénz néha csak úgy… eltűnik.*
- Ó, sajnos azt hiszem, hogy nem. Most jutott eszembe, hogy sürgős dolgaim akadtak holnapra, meg holnaputánra is. Három nap múlva itt találkozunk, Nestar úr! Mit szólsz hozzá? Umm, most mennem kell. Szép napot kívánok! *Azzal, mielőtt a férfi megvétózhatná a javaslatát, el is siet az emeletre. Most ki kell találnia, hogyan fog tudni három nap alatt több, mint ezer aranyat keresni. Remek.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Sajnos túl sok szőlő van még elérhetetlen magasságban az énekesnő számára, ráadásul a legfinomabbakhoz kellene a legtöbbet nyújtózkodni. Azok pedig, melyeket mostanra már könnyedén elérhetné, nemrég még ízletesek voltak, mára azonban már azokat is túl savanyúnak találja. Lám, milyen gyorsan is változik az ember ízlése a sikerrel.*
- Bizonyára azt várják, hogy a gazdagok jelenlétével a kiváltságosak még jobban meggazdagszanak majd, de ez valóban nem a mi bajunk. ~Főleg ha ehhez a kiváltságos körhöz tartozhatnánk…~ *Néhány pillanatig elmerengve néz Nestar szemeibe, majd el mellette, ahol nem lát semmi különöset, csak a fogadó falára tapadt piszkot. Vajon mit kell tennie ahhoz még, hogy a város új elitje maguk közé fogadja? Bizonyítani, de mégis hogyan? Ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, mielőtt felocsúdva belőlük visszatérne a kettejüket érintő témákhoz.
Közvetetten meg is dicséri Nestar képességeit az alkudozás terén, de az alkimista mindenféle érzést mellőzve, a szokásához híven csak tényszerűen egyetért az elhangzottakkal. Milyen szerény… A lány lágyan elmosolyodik, majd bólint egyet.*
- Rendben, legyen így. Még ezernyolcvan arany. *Teszi hozzá a beleegyezés mellett a tartozásának pontos összegét is, csak, hogy megmutassa, észben tartja a fontos számokat.*
- Umm… holnap? *Némi ijedtség kezd körvonalazódni az arcán, melynek prózai oka egyszerűen az, hogy míg füllentésben nagyon is tehetséges, az már nem biztos, hogy egyetlen nap alatt össze tud szedni annyi pénzt, merthogy hiába állítja, van neki annyi, és már alig várja, hogy megadhassa a tartozását. Volt, de már nincs. A pénz néha csak úgy… eltűnik.*
- Ó, sajnos azt hiszem, hogy nem. Most jutott eszembe, hogy sürgős dolgaim akadtak holnapra, meg holnaputánra is. Három nap múlva itt találkozunk, Nestar úr! Mit szólsz hozzá? Umm, most mennem kell. Szép napot kívánok! *Azzal, mielőtt a férfi megvétózhatná a javaslatát, el is siet az emeletre. Most ki kell találnia, hogyan fog tudni három nap alatt több, mint ezer aranyat keresni. Remek.*
6035. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-28 02:38:43
Üzenet elküldve: 2025-06-28 02:38:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ügyes-bajos ügyek//
*Minthogyha beszélték volna ezt Merlanával, hogy a városnak tényleg szüksége van nemesekre korábban, de csak másodszori felemlegetésre mélyült el benne a gondolat, hogy talán csak nem csak az elérhetetlen magasságokban függő szőlő savanyúsága ontja ki üzlettársából ezeket a szavakat.*
- Értem, csak mert érdekes. Rettentő költséges lehetett azokat a házakat felépíteni és erősen kétlem, hogy bárki a jószívéből adakozta volna meg rá a temérdek aranyat. És, ha nem kapják vissza cserébe a befektetett pénzt, bármennyire is befolyásosak és gazdagok a visszatérő nemesek, a város gyorsan tönkremehet rajta. De, ez nem a mi problémánk.
*Nem mintha annyira érdekelné, hogy a város miből és hoként volt képes egy új negyedet építeni, ami a lényeges, hogy ezer arany tényleg csak névleges költség a rang és épület kiváltására.*
- Ez igaz, akkor csak majd átadod az összeget előtte, hogy leessen ez a kő a szívedről, aztán a hivatali álldogálást megoldom egyedül, ne tartóztasson fel a dolgodban.
*Nem felejtette, hogy Merlanának rosszul esett a nemtörődömsége a pénz visszakérésével kapcsolatban. Ezen nem hiszi, hogy sokat fog változtatni, bár majd odafigyel, nehogy túl soká leleddzen Nestar pénze nála. Még az is lehet, hogy kedvességből ő is kér majd kölcsön Merlanától. Ha valaha szüksége lesz rá.*
- Holnap megfelelne?
*Kérdez is rá, mert végül is a leghasznosabb az lenne, ha elintézné a birtokot elég gyorsan, viszont utólagos megfontolásból lehet a reggel el kell mennie a piac felé, érdeklődni egy-két újonnan hasznosságot szerzett komponensről és a beszerzésüknek helyéről. Annyira nem hiszi, hogy a házat elkapkodják, mire odaér.*
//Ügyes-bajos ügyek//
*Minthogyha beszélték volna ezt Merlanával, hogy a városnak tényleg szüksége van nemesekre korábban, de csak másodszori felemlegetésre mélyült el benne a gondolat, hogy talán csak nem csak az elérhetetlen magasságokban függő szőlő savanyúsága ontja ki üzlettársából ezeket a szavakat.*
- Értem, csak mert érdekes. Rettentő költséges lehetett azokat a házakat felépíteni és erősen kétlem, hogy bárki a jószívéből adakozta volna meg rá a temérdek aranyat. És, ha nem kapják vissza cserébe a befektetett pénzt, bármennyire is befolyásosak és gazdagok a visszatérő nemesek, a város gyorsan tönkremehet rajta. De, ez nem a mi problémánk.
*Nem mintha annyira érdekelné, hogy a város miből és hoként volt képes egy új negyedet építeni, ami a lényeges, hogy ezer arany tényleg csak névleges költség a rang és épület kiváltására.*
- Ez igaz, akkor csak majd átadod az összeget előtte, hogy leessen ez a kő a szívedről, aztán a hivatali álldogálást megoldom egyedül, ne tartóztasson fel a dolgodban.
*Nem felejtette, hogy Merlanának rosszul esett a nemtörődömsége a pénz visszakérésével kapcsolatban. Ezen nem hiszi, hogy sokat fog változtatni, bár majd odafigyel, nehogy túl soká leleddzen Nestar pénze nála. Még az is lehet, hogy kedvességből ő is kér majd kölcsön Merlanától. Ha valaha szüksége lesz rá.*
- Holnap megfelelne?
*Kérdez is rá, mert végül is a leghasznosabb az lenne, ha elintézné a birtokot elég gyorsan, viszont utólagos megfontolásból lehet a reggel el kell mennie a piac felé, érdeklődni egy-két újonnan hasznosságot szerzett komponensről és a beszerzésüknek helyéről. Annyira nem hiszi, hogy a házat elkapkodják, mire odaér.*
6034. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-27 18:45:05
Üzenet elküldve: 2025-06-27 18:45:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nyílt//
* A kampós kezű nem akar együttműködni. Pedig egy szimpla „igen, én öltem meg előtted az anyádat” is elég lett volna. Ehelyett üres fenyegetéseket kap az arcába, ami igen rosszul esik neki. A döntését így viszont könnyebben megtudja hozni.
Semmit sem válaszol, csak egy kicsit meghökken. Felveszi a legszomorúbb arcát, és lassú mozdulatokkal, oldalra fordulva félreáll a másik útjából. Kezét maga mellé emeli, ezzel is mutatva, hogy a férfi nyugodtan tovább mehet.
Svornt akárhogy is cselekszik, ő támad. Ha elmegy mellette, akkor hátulról, ha nem, akkor oldalból vagy szemből rúg egy nagyot. A rúgása sem céltalan. Igyekszik teljes erejével felrúgni a másik férfiasságába olyan erővel, hogy remélhetőleg az a száján köpje ki a golyóit. Övön aluli, igaz, de Agin már rég megtanulta, hogy az ilyen hitvány rohadékokkal csak így lehet bánni. A saját mérgüket kell velük megitatni. Svornt válasza egyébként is azt sugallja Aginnak, hogy megtalálta anyja gyilkosát, még ha nem is ismeri fel az arcát. Teljesen még most sem biztos benne, de a korábbi logikai gondolkodásmódját követve eldönti, hogy ha kell, akkor minden félszeműt megöl, akivel ezután találkozik. Csak így mehet biztosra.
Rúgása akár talál, akár nem, kirántja az egyik kardját a hüvelyéből, és maga elé tartja. *
- Itt helyben megöllek, te gyilkos! * Kiáltja oda ellenfelének. *
* Az, hogy ezen tettével kiknek a figyelmét keltheti – vagy keltette már – fel, egyelőre nem érdekli. Jelenleg figyelme középpontjában az anyja gyilkosának hitt Svornt áll. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.27 18:45:17
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nyílt//
* A kampós kezű nem akar együttműködni. Pedig egy szimpla „igen, én öltem meg előtted az anyádat” is elég lett volna. Ehelyett üres fenyegetéseket kap az arcába, ami igen rosszul esik neki. A döntését így viszont könnyebben megtudja hozni.
Semmit sem válaszol, csak egy kicsit meghökken. Felveszi a legszomorúbb arcát, és lassú mozdulatokkal, oldalra fordulva félreáll a másik útjából. Kezét maga mellé emeli, ezzel is mutatva, hogy a férfi nyugodtan tovább mehet.
Svornt akárhogy is cselekszik, ő támad. Ha elmegy mellette, akkor hátulról, ha nem, akkor oldalból vagy szemből rúg egy nagyot. A rúgása sem céltalan. Igyekszik teljes erejével felrúgni a másik férfiasságába olyan erővel, hogy remélhetőleg az a száján köpje ki a golyóit. Övön aluli, igaz, de Agin már rég megtanulta, hogy az ilyen hitvány rohadékokkal csak így lehet bánni. A saját mérgüket kell velük megitatni. Svornt válasza egyébként is azt sugallja Aginnak, hogy megtalálta anyja gyilkosát, még ha nem is ismeri fel az arcát. Teljesen még most sem biztos benne, de a korábbi logikai gondolkodásmódját követve eldönti, hogy ha kell, akkor minden félszeműt megöl, akivel ezután találkozik. Csak így mehet biztosra.
Rúgása akár talál, akár nem, kirántja az egyik kardját a hüvelyéből, és maga elé tartja. *
- Itt helyben megöllek, te gyilkos! * Kiáltja oda ellenfelének. *
* Az, hogy ezen tettével kiknek a figyelmét keltheti – vagy keltette már – fel, egyelőre nem érdekli. Jelenleg figyelme középpontjában az anyja gyilkosának hitt Svornt áll. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.27 18:45:17
6033. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-27 17:12:18
Üzenet elküldve: 2025-06-27 17:12:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hamiskás dallamok//
//Zárás//
*Remélhetőleg Lazziar nem elég nagy hal a tengerben ahhoz, hogy félnie kelljen azoktól a pletykáktól, melyeket ő terjesztene róla abban az esetben, ha nem lenne megelégedve a szolgáltatásával. Éppen ezért nem veti be az utolsó ütőkártyáját, amit ebben az esetben tehetne ellene, azt megtartja magának vésztartalékképp, ha egyszer mégis szükség lesz rá.
Ami az alkimista nevét illeti, nem őt védi, hanem a saját érdekeltségét. Nem akarja megadni a lehetőséget a másiknak, hogy megkerülje őt az üzleti láncban. Pimaszsága nem ismer határt, ahogy a belőle áradó kellemes illat sem tartja tiszteletben azokat. Nagyon jól tudja, hogy Lazziar imádja őt, és ha máson nem is, azon kifejezetten jól szórakozik, ahogy a férfi igyekszik türtőztetni magát azért, hogy ne veszítse el a büszkeségét. Elégedett mosollyal nézi, ahogy elnyomja a szenvedést, de ő akarta ezt. Látja rajta, hogy hamarosan megtörik, de arra a gyengéd erőszakosságra nem számít, ami ezután következik. Fel sem szisszen, csak összeszorított fogain és kellemetlen grimaszán látni, hogy nem esik jól neki, ahogy a haját húzzák. Talán magától is engedelmeskedne, de így kénytelen megemelni a fejét. Lazziar lehelete forró, őt mégis a hideg rázza, ahogy megérzi a bőrén. Egy apró csókot kap csupán, na meg egy hülye dicséretet, mellyel fölényét próbálja bizonygatni a férfi.*
- Ég veled Lazziar… *Szinte suttogja utána drámaian, érzékeltetve, hogy ez a búcsú most végleges. Persze nem veszi komolyan, mert van egy olyan érzése, hogy fogja még látni őt a háza táján, de hadd őrlődjön még egy kicsit azon a másik azon, hogy rossz döntést hozott.
Hogy ne rontsa el a hangulatot, a gúnyos poénra már nem mond semmit, csak megvárja, míg az ajtaja csukódik, melyre ő fáradtan zárja vissza a lakatot. Itt az ideje, hogy most már tényleg kipihenje a nap mai nap fáradalmait. Majd holnap átköltözik a villába…*
//Zárás//
*Remélhetőleg Lazziar nem elég nagy hal a tengerben ahhoz, hogy félnie kelljen azoktól a pletykáktól, melyeket ő terjesztene róla abban az esetben, ha nem lenne megelégedve a szolgáltatásával. Éppen ezért nem veti be az utolsó ütőkártyáját, amit ebben az esetben tehetne ellene, azt megtartja magának vésztartalékképp, ha egyszer mégis szükség lesz rá.
Ami az alkimista nevét illeti, nem őt védi, hanem a saját érdekeltségét. Nem akarja megadni a lehetőséget a másiknak, hogy megkerülje őt az üzleti láncban. Pimaszsága nem ismer határt, ahogy a belőle áradó kellemes illat sem tartja tiszteletben azokat. Nagyon jól tudja, hogy Lazziar imádja őt, és ha máson nem is, azon kifejezetten jól szórakozik, ahogy a férfi igyekszik türtőztetni magát azért, hogy ne veszítse el a büszkeségét. Elégedett mosollyal nézi, ahogy elnyomja a szenvedést, de ő akarta ezt. Látja rajta, hogy hamarosan megtörik, de arra a gyengéd erőszakosságra nem számít, ami ezután következik. Fel sem szisszen, csak összeszorított fogain és kellemetlen grimaszán látni, hogy nem esik jól neki, ahogy a haját húzzák. Talán magától is engedelmeskedne, de így kénytelen megemelni a fejét. Lazziar lehelete forró, őt mégis a hideg rázza, ahogy megérzi a bőrén. Egy apró csókot kap csupán, na meg egy hülye dicséretet, mellyel fölényét próbálja bizonygatni a férfi.*
- Ég veled Lazziar… *Szinte suttogja utána drámaian, érzékeltetve, hogy ez a búcsú most végleges. Persze nem veszi komolyan, mert van egy olyan érzése, hogy fogja még látni őt a háza táján, de hadd őrlődjön még egy kicsit azon a másik azon, hogy rossz döntést hozott.
Hogy ne rontsa el a hangulatot, a gúnyos poénra már nem mond semmit, csak megvárja, míg az ajtaja csukódik, melyre ő fáradtan zárja vissza a lakatot. Itt az ideje, hogy most már tényleg kipihenje a nap mai nap fáradalmait. Majd holnap átköltözik a villába…*
6032. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-27 12:30:32
Üzenet elküldve: 2025-06-27 12:30:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
//Zárás//
Mi? *Húzza el a kérdését három i-vel és teli szájjal röhögve. ~Még kiderül, hogy Wrojth tud viccelni, hihi!~ Csodálkozva kacag, és persze néhányan feléjük pillantanak, de ez nem tart sokáig. Inkább az éles és karcos hang disszonanciája miatt néznek feléjük, de hamar megunják a fiú és a törpe nevető párosát. Ő lassabban hagyja abba a nevetést, még néha elneveti magát, ahogy eszébe jut a kulcsnyalogatás fontossága.*
- Na, ezt már szeretem, ahogy a puliszkát is. Megegyeztünk Wrojth apó! *Széles mosollyal nyújtja a kezét, hogy megpecsételjék a szövetségüket. Biztos benne, hogy kár volt ugratnia a rőt szakállút, mert meg fogja bánni a kézfogást, már ha egyáltalán elfogadja a kezét a másik. Neki inkább lényeg, hogy ne ez legyen az utolsó találkozásuk, hiszen kezdi megkedvelni a törpét. Még nem vágta agyon, sőt le sem koptatta magáról, ahogy más idősebb szokta, és betartotta az ígéretét. Mi ez, ha nem egy szép kezdet? Ebben tud bízni, hogy a romvárosból majd élve megússzák a kis kalandjukat. Ő úgy gondolja, hogy bár Wrojth erősnek tűnik, azért biztos nem ő a legnagyobb kalandor a vidéken, így nem fognak a túl veszélyes helyekre felfedezőútra menni. Luurien pedig kijelenti, hogy számíthatnak rá és nem fél. Holnapig biztos nem.*
- Jól van, ne aggódj. Jobban futok, mint te. *Biztos, hogy nem fog félénkséget, gyávaságot mutatni, még ha egy kicsit tart is az egésztől. Meg egyébként is, ott is vissza tud még fordulni, ha úgy alakulna az egész. Úgy tűnik Wrojth is ezen az állásponton van, de most nem kezd el ellenkedni, hiszen itt alhat a Pajkosban! Elkerekedett szemekkel nézi a kulcsot és kikapja a kezéből, mielőtt meggondolhatná magát a törp. Forgatja az ujjai között egy kicsit mosolyogva, majdhogynem szerelmesen pillant a kicsiny szobakulcsra.*
- Akkor holnap és mindent köszönök! Melyik szoba az? *Kérdezi, de közben nézegeti, hátha van rajta szobaszám. Ebben a fogadóban még ezt is el tudja képzelni. Miután megkapta a választ felpattan és elindul a szobája felé, majd visszafordulva még a törpe kap egy nagy vigyorgást és egy heves integetést. Aztán szinte feltöri a zárat Luurien és bezárja az ajtót maga mögött. Nekifutásból ugrik az ágyra és szétterpeszkedve fetreng. Teli has, puha ágy, még egy árva patkány sem fogja felébreszteni. Ez egy ideje élete legjobb napja!*
//Egy kis segítség//
//Zárás//
Mi? *Húzza el a kérdését három i-vel és teli szájjal röhögve. ~Még kiderül, hogy Wrojth tud viccelni, hihi!~ Csodálkozva kacag, és persze néhányan feléjük pillantanak, de ez nem tart sokáig. Inkább az éles és karcos hang disszonanciája miatt néznek feléjük, de hamar megunják a fiú és a törpe nevető párosát. Ő lassabban hagyja abba a nevetést, még néha elneveti magát, ahogy eszébe jut a kulcsnyalogatás fontossága.*
- Na, ezt már szeretem, ahogy a puliszkát is. Megegyeztünk Wrojth apó! *Széles mosollyal nyújtja a kezét, hogy megpecsételjék a szövetségüket. Biztos benne, hogy kár volt ugratnia a rőt szakállút, mert meg fogja bánni a kézfogást, már ha egyáltalán elfogadja a kezét a másik. Neki inkább lényeg, hogy ne ez legyen az utolsó találkozásuk, hiszen kezdi megkedvelni a törpét. Még nem vágta agyon, sőt le sem koptatta magáról, ahogy más idősebb szokta, és betartotta az ígéretét. Mi ez, ha nem egy szép kezdet? Ebben tud bízni, hogy a romvárosból majd élve megússzák a kis kalandjukat. Ő úgy gondolja, hogy bár Wrojth erősnek tűnik, azért biztos nem ő a legnagyobb kalandor a vidéken, így nem fognak a túl veszélyes helyekre felfedezőútra menni. Luurien pedig kijelenti, hogy számíthatnak rá és nem fél. Holnapig biztos nem.*
- Jól van, ne aggódj. Jobban futok, mint te. *Biztos, hogy nem fog félénkséget, gyávaságot mutatni, még ha egy kicsit tart is az egésztől. Meg egyébként is, ott is vissza tud még fordulni, ha úgy alakulna az egész. Úgy tűnik Wrojth is ezen az állásponton van, de most nem kezd el ellenkedni, hiszen itt alhat a Pajkosban! Elkerekedett szemekkel nézi a kulcsot és kikapja a kezéből, mielőtt meggondolhatná magát a törp. Forgatja az ujjai között egy kicsit mosolyogva, majdhogynem szerelmesen pillant a kicsiny szobakulcsra.*
- Akkor holnap és mindent köszönök! Melyik szoba az? *Kérdezi, de közben nézegeti, hátha van rajta szobaszám. Ebben a fogadóban még ezt is el tudja képzelni. Miután megkapta a választ felpattan és elindul a szobája felé, majd visszafordulva még a törpe kap egy nagy vigyorgást és egy heves integetést. Aztán szinte feltöri a zárat Luurien és bezárja az ajtót maga mögött. Nekifutásból ugrik az ágyra és szétterpeszkedve fetreng. Teli has, puha ágy, még egy árva patkány sem fogja felébreszteni. Ez egy ideje élete legjobb napja!*
6031. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-27 11:36:39
Üzenet elküldve: 2025-06-27 11:36:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Nincs is jobb érzés, ha valakinek segíthetsz, főleg ha az a valaki te magad vagy. Annimon biztos sejti már jó szándéka mögötti tervet. Azt a furcsa érzést, amit meg a lány kelt benne, inkább a tudata mélyére száműzi. A lelkiismeretére pont most nincs szüksége. Hamar egy újabb lépcsősorhoz érnek. Látja a tündér arckifejezését és tudja, hogy mire gondolhat. Szegénykének nehéz lehet állandóan a lépcsőket másznia. A falujában is biztos vannak, de azok tündérekre vannak méretezve.*
-A napi testmozgás teszi ezt.
*Mutat végig testén. A gyaloglás, mondjuk az állóképességet javítja, erősíti a lábakat, szóval neki nincs ellenére. A folyosóra érve megnézi, hogy melyik szobát is kapta.*
-Jó éjt.
*Mondja mosolyogva, de már látható fáradsággal az arcán. Minél közelebb kerülnek a pihenéshez, annál kevésbé tudja visszatartani a fáradságot. A szoba a folyosó túlvégén van, messze Annimonétól. Lassú léptekkel indul el szobája irányába, mikor a lány szóltja. Hirtelen felcsillan a szeme. A lehetőségek tárháza nyílik ki most előtte. Sebesebben terem a lány előtt mint, ahogy azt gondolta. Végül kiderül, hogy Annimon köszönetet akar mondani. Hát magában másban reménykedett, de ez is valami.*
-Bármikor.
*Mondja és nézi, ahogy a lány becsukja maga mögött az ajtót. Azzal nagy mosollyal a száján elindul a szobájába. Nem érti, hogy miért is érzi jól magát. Amit akart nem kapta meg, de az a köszönet sokat jelentett neki. Kirázza fejéből a gondolatot és ő is a szobájában terem. Bezárja maga mögött az ajtót és körülnéz a szobában. Ruháitól gyorsan megszabadul, majd lemossa az út porát az arcáról. Frissen bújik bele az ágyba, hogy hamar az álmok földjére lépjen.*
*Nincs is jobb érzés, ha valakinek segíthetsz, főleg ha az a valaki te magad vagy. Annimon biztos sejti már jó szándéka mögötti tervet. Azt a furcsa érzést, amit meg a lány kelt benne, inkább a tudata mélyére száműzi. A lelkiismeretére pont most nincs szüksége. Hamar egy újabb lépcsősorhoz érnek. Látja a tündér arckifejezését és tudja, hogy mire gondolhat. Szegénykének nehéz lehet állandóan a lépcsőket másznia. A falujában is biztos vannak, de azok tündérekre vannak méretezve.*
-A napi testmozgás teszi ezt.
*Mutat végig testén. A gyaloglás, mondjuk az állóképességet javítja, erősíti a lábakat, szóval neki nincs ellenére. A folyosóra érve megnézi, hogy melyik szobát is kapta.*
-Jó éjt.
*Mondja mosolyogva, de már látható fáradsággal az arcán. Minél közelebb kerülnek a pihenéshez, annál kevésbé tudja visszatartani a fáradságot. A szoba a folyosó túlvégén van, messze Annimonétól. Lassú léptekkel indul el szobája irányába, mikor a lány szóltja. Hirtelen felcsillan a szeme. A lehetőségek tárháza nyílik ki most előtte. Sebesebben terem a lány előtt mint, ahogy azt gondolta. Végül kiderül, hogy Annimon köszönetet akar mondani. Hát magában másban reménykedett, de ez is valami.*
-Bármikor.
*Mondja és nézi, ahogy a lány becsukja maga mögött az ajtót. Azzal nagy mosollyal a száján elindul a szobájába. Nem érti, hogy miért is érzi jól magát. Amit akart nem kapta meg, de az a köszönet sokat jelentett neki. Kirázza fejéből a gondolatot és ő is a szobájában terem. Bezárja maga mögött az ajtót és körülnéz a szobában. Ruháitól gyorsan megszabadul, majd lemossa az út porát az arcáról. Frissen bújik bele az ágyba, hogy hamar az álmok földjére lépjen.*
6030. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-27 10:59:04
Üzenet elküldve: 2025-06-27 10:59:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
* Hazudott az imént a törpe. Ugyan meghalni nem szeretne, de mindenki a porba hull előbb vagy utóbb. Az egyetlen kérdés, hogy mitől hull valaki a porba. Öregség? Betegség? Esetleg valaki más keze általi halál? Ha ezek közül lehetne választani, akkor ő biztos az utóbbit választaná. A harcban való elhullás csábítónak hangzik, míg maga a halál szörnyűnek, de ez ezzel jár. *
- Muszáj! Máskülönben honnan tudod, hogy jót loptál el? Elvégre sok kulcs van a világon, honnan tudhatod biztosra, hogy pont azt emelted el, amire szükséged van?
* Kacag rozsdásan. Kíváncsi, hogy vajon min mehetett keresztül. Mintha az alapokat ismerné, bár lehet ez egy szerencsés véletlen is.
Bízni valakiben nem egy egyszerű dolog és hasonló érzéseket táplál utána, mint a kölyök. Ám szükségtelen, hogy bízzanak egymásban. Elég ha megtűrik egymást s nem esnek egymás torkának, amíg van közös cél, mint a törp és az elf. Az is semmiből jött s mégis milyen kitartóak egymás mellett, ez mégsem jelenti azt, hogy nem ugranának egymás torkának, ha a helyzet megkívánja. *
- Nem szükséges megbíznunk egymásban. Elég ha közösek az érdekeink, utána pedig mindenki mehet a maga útjára, mintha nem is ismernénk egymást.
* Nem ez lenne az első ilyen kapcsolta. Pedig volt alkalma megismerni sok-sok színes egyéniséget, akikkel szívesen meginna egy sőrt, de már az elején megegyeztek és ahhoz kell tartania magát. Jobb is így. Elvégre, ha bankot rabolnának a törp sem repdesne az örömtől, ha találkozni kéne az illetővel. Könnyebben vezethetnék vissza hozzájuk, ha együtt vannak. *
- Ez ám a beszéd fiú. Bár jobb ha alszol rá egyet. Az nem gyerekeknek való hely. Még az is lehet, hogy nem jutunk ki onnan élve.
* Ha így is benne van, akkor szükségtelen tovább beszélniük erről. A törp egy kulcsot helyez a tökmag elé, majd felhörpinti a maradék sörét. *
- Ma estére megkaphatod a szobámat. Ha holnap sem szállna inába a bátorságod, úgy várlak romváros keleti részénél. Ha mégis, csak add oda a pultosnak a kulcsot. Mindenesetre fogunk még találkozni kölyök.
//Egy kis segítség//
* Hazudott az imént a törpe. Ugyan meghalni nem szeretne, de mindenki a porba hull előbb vagy utóbb. Az egyetlen kérdés, hogy mitől hull valaki a porba. Öregség? Betegség? Esetleg valaki más keze általi halál? Ha ezek közül lehetne választani, akkor ő biztos az utóbbit választaná. A harcban való elhullás csábítónak hangzik, míg maga a halál szörnyűnek, de ez ezzel jár. *
- Muszáj! Máskülönben honnan tudod, hogy jót loptál el? Elvégre sok kulcs van a világon, honnan tudhatod biztosra, hogy pont azt emelted el, amire szükséged van?
* Kacag rozsdásan. Kíváncsi, hogy vajon min mehetett keresztül. Mintha az alapokat ismerné, bár lehet ez egy szerencsés véletlen is.
Bízni valakiben nem egy egyszerű dolog és hasonló érzéseket táplál utána, mint a kölyök. Ám szükségtelen, hogy bízzanak egymásban. Elég ha megtűrik egymást s nem esnek egymás torkának, amíg van közös cél, mint a törp és az elf. Az is semmiből jött s mégis milyen kitartóak egymás mellett, ez mégsem jelenti azt, hogy nem ugranának egymás torkának, ha a helyzet megkívánja. *
- Nem szükséges megbíznunk egymásban. Elég ha közösek az érdekeink, utána pedig mindenki mehet a maga útjára, mintha nem is ismernénk egymást.
* Nem ez lenne az első ilyen kapcsolta. Pedig volt alkalma megismerni sok-sok színes egyéniséget, akikkel szívesen meginna egy sőrt, de már az elején megegyeztek és ahhoz kell tartania magát. Jobb is így. Elvégre, ha bankot rabolnának a törp sem repdesne az örömtől, ha találkozni kéne az illetővel. Könnyebben vezethetnék vissza hozzájuk, ha együtt vannak. *
- Ez ám a beszéd fiú. Bár jobb ha alszol rá egyet. Az nem gyerekeknek való hely. Még az is lehet, hogy nem jutunk ki onnan élve.
* Ha így is benne van, akkor szükségtelen tovább beszélniük erről. A törp egy kulcsot helyez a tökmag elé, majd felhörpinti a maradék sörét. *
- Ma estére megkaphatod a szobámat. Ha holnap sem szállna inába a bátorságod, úgy várlak romváros keleti részénél. Ha mégis, csak add oda a pultosnak a kulcsot. Mindenesetre fogunk még találkozni kölyök.
6029. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-27 00:13:31
Üzenet elküldve: 2025-06-27 00:13:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
//Kicsit Szemtől szemben… vagy majdnem//
-Kellemetlen a stílusa... Azt meghiszem. *Elmosolyodik szakálla alatt. Van egy sajátságos stílusa a vörösnek, ezt el kell ismernie. Ugyanakkor talán épp ez adja meg a sava-borsát.*
-Ehh, ugyan már. *Legyint kedélyesen a Realelt illető kérdésre. Elvégre még magának sem ismerne el hasonló gyengeséget, minthogy valóban érdekli az elf.*
-Kellemes a társasága, ezt nem tagadom. Jeleskedik ebben-abban... Bizton állítom, hogy megjegyzett téged. Ő már csak ilyen. *Meggyőződése, hogy amit az egykori parancsnok "szerencsétlen dologként" aposztrofál, az a hosszúéletű számára bizonyosan szórakoztató volt.
A Bredoc által hiányolt vörös jellemzésére végül felhorkan.*
-Hmmpf! Csakugyan? Talán lesz alkalmad bemutatni a kedves arának!
*Mielőtt tovább boncolgatnák a sajátságos témájukat, hangos szóváltás üti meg fülét. Csak félig fordul ki a pulttól, hogy szemügyre vegye a torzsalkodókat. Egy fiatal legény és egy sokat látott tengerész viszálykodik, de kardot egyelőre nem lát villanni. Érdeklődve szemléli a párost. Nagyon felhevülhettek az alkoholtól, hogy ily népes tábor előtt készülnek párviadalra.*
-Láttam már azt a kölyköt. *Biccent Agin irányába. Nem tudná elsőre felidézni, de valahonnan ismerős neki.*
-Lássuk, folyik-e ma este vér. Talán jó nyitány lenne bevinni az elkövetőt a Kaszárnyába, nem igaz?
*Kivár, mi lesz ebből, de azért a társalgást nem szünetelteti.*
-Ötven aranyat teszek rá, hogy egyik sem ránt kardot és a szájuk jár.
//Kicsit Szemtől szemben… vagy majdnem//
-Kellemetlen a stílusa... Azt meghiszem. *Elmosolyodik szakálla alatt. Van egy sajátságos stílusa a vörösnek, ezt el kell ismernie. Ugyanakkor talán épp ez adja meg a sava-borsát.*
-Ehh, ugyan már. *Legyint kedélyesen a Realelt illető kérdésre. Elvégre még magának sem ismerne el hasonló gyengeséget, minthogy valóban érdekli az elf.*
-Kellemes a társasága, ezt nem tagadom. Jeleskedik ebben-abban... Bizton állítom, hogy megjegyzett téged. Ő már csak ilyen. *Meggyőződése, hogy amit az egykori parancsnok "szerencsétlen dologként" aposztrofál, az a hosszúéletű számára bizonyosan szórakoztató volt.
A Bredoc által hiányolt vörös jellemzésére végül felhorkan.*
-Hmmpf! Csakugyan? Talán lesz alkalmad bemutatni a kedves arának!
*Mielőtt tovább boncolgatnák a sajátságos témájukat, hangos szóváltás üti meg fülét. Csak félig fordul ki a pulttól, hogy szemügyre vegye a torzsalkodókat. Egy fiatal legény és egy sokat látott tengerész viszálykodik, de kardot egyelőre nem lát villanni. Érdeklődve szemléli a párost. Nagyon felhevülhettek az alkoholtól, hogy ily népes tábor előtt készülnek párviadalra.*
-Láttam már azt a kölyköt. *Biccent Agin irányába. Nem tudná elsőre felidézni, de valahonnan ismerős neki.*
-Lássuk, folyik-e ma este vér. Talán jó nyitány lenne bevinni az elkövetőt a Kaszárnyába, nem igaz?
*Kivár, mi lesz ebből, de azért a társalgást nem szünetelteti.*
-Ötven aranyat teszek rá, hogy egyik sem ránt kardot és a szájuk jár.
6028. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-26 20:54:36
Üzenet elküldve: 2025-06-26 20:54:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hamiskás dallamok//
*Akkor annak a lónak, úgy kell őt ledobnia, hogy egyből a nyakát szegje. Mert akkor nem csak a lovat fogja betölteni lókolbásznak, de a tulaját is. Persze ezek csak nagy gondolatok, egy magát túl sokra vélt elftől. Volt néhányszor már lent a földön, ezt nem tagadhatja. De mindig felállt.
Ezért is van pofája az adott erszénnyel játszadozni. Ujjával pöckölgeti játékosan annak fonalát, ami a száját zárja be. Oh milyen szép is lenne egy hasonló eszköz, amit Merlana szájára rakhatna. Ha így merne vele beszélni még egyszer.*
- Hmm még meggondolom. Ha tetszik a mese akkor itt hagyom.
*Szól vissza játékosan, egy felemás mosollyal az arcán. Tudja nem ez az arany fogja hanyatt vágni a lányt. Ez inkább eszme kérdése. Szolgáltatásért jött, el is várja. Nem szeretné ha rossz nyelvek kezdenék azt mondani, Merlana nem éri már meg a pénzét. Igazán kár lenne érte.
Viszont türelmével játszik a másik. Most már túlságosan is. Furcsállja, hogy nem akarja kimondani azt a nevet. Mégis ki lehet ez az alkimista, akinek így védi a nevét. Enyhén összehúzott szemöldökkel nézi a nőt, ahogy az elégedetten bámulja őt. Most legszívesebben belenyomná annak arcát a párnába, hogy utána a másik szép felével játszadozzon el. Ezt pedig még tetőzi is, hogy pimaszul közel lép hozzá. Megcsapja a másik erős parfümje, ami betölti orrát és tüdejét. Mindig is imádta a nő illatát. A rózsákra emlékeztette őt, édesanyja sírjánál. Egy szép emlék, egy örömlányhoz kötve. Nem éppen a legjobb párosítás. Viszont néha otthon érezte magát mellette . Mintha visszakapott volna valamit, ami soha sem volt a kezében. Rohadjon meg érte.
Nézi topázaival a nőt, mosolyát viszont nem törli le a másik közelsége. Sőt most kifejezetten örül, hogy előtte termett.
Abban a kis szünetben, amiben méricskéli őt a lány. Felemeli kezét lassan, a nő arcához. Tenyere külső felével lágyan húzza végig annak puha bőrén. Szeme a vágy tűzével ég, ahogy a másikat nézi. Tenyere lassan halad, cirógatva annak fülét, majd beletúrva a gyönyörű fürtökbe. Ujjai finoman mozdulnak, egészen a lány tarkójáig. Ekkor egy hirtelen, és határozott mozdulattal fog rá annak hajára. Nem erősen, nem szeretné bántani, de érezze az erejét. Hátrább húzva, hogy nyakát felfedje felé a lány. Gonosz mosolya továbbra sem lankad. Közelebb hajol felfedett nyakához. Nagy levegőt véve, hangosan sóhajt fel. Merlana szinte érezheti forró leheletén a bőrét. Ajkai éppen, hogy csak nem érnek hozzá a másikhoz. Pedig milyen szívesen harapna bele gyengéden, csak azért, hogy másnap panaszkodjon a lány, hogy nyomott hagyott rajta.*
- Jó kislány.
*Feleli végül, nem feltétlenül elégedett minden válasszal, de be kell érni ennyivel. Lassan engedi el a lány. Tekintetével most is pásztázza a másik bogár szem párját. Elidőzve bennük mielőtt távozna.*
- További szép estét! Oh és egy jó fürdőt ajánlok a szakállas után.
*Szólal fel csipkelődve, majd ellép a nőtől és távozik az ajtón. Amit nem úgy mint más otromba alakok. Be is csuk maga mögött.*
*Akkor annak a lónak, úgy kell őt ledobnia, hogy egyből a nyakát szegje. Mert akkor nem csak a lovat fogja betölteni lókolbásznak, de a tulaját is. Persze ezek csak nagy gondolatok, egy magát túl sokra vélt elftől. Volt néhányszor már lent a földön, ezt nem tagadhatja. De mindig felállt.
Ezért is van pofája az adott erszénnyel játszadozni. Ujjával pöckölgeti játékosan annak fonalát, ami a száját zárja be. Oh milyen szép is lenne egy hasonló eszköz, amit Merlana szájára rakhatna. Ha így merne vele beszélni még egyszer.*
- Hmm még meggondolom. Ha tetszik a mese akkor itt hagyom.
*Szól vissza játékosan, egy felemás mosollyal az arcán. Tudja nem ez az arany fogja hanyatt vágni a lányt. Ez inkább eszme kérdése. Szolgáltatásért jött, el is várja. Nem szeretné ha rossz nyelvek kezdenék azt mondani, Merlana nem éri már meg a pénzét. Igazán kár lenne érte.
Viszont türelmével játszik a másik. Most már túlságosan is. Furcsállja, hogy nem akarja kimondani azt a nevet. Mégis ki lehet ez az alkimista, akinek így védi a nevét. Enyhén összehúzott szemöldökkel nézi a nőt, ahogy az elégedetten bámulja őt. Most legszívesebben belenyomná annak arcát a párnába, hogy utána a másik szép felével játszadozzon el. Ezt pedig még tetőzi is, hogy pimaszul közel lép hozzá. Megcsapja a másik erős parfümje, ami betölti orrát és tüdejét. Mindig is imádta a nő illatát. A rózsákra emlékeztette őt, édesanyja sírjánál. Egy szép emlék, egy örömlányhoz kötve. Nem éppen a legjobb párosítás. Viszont néha otthon érezte magát mellette . Mintha visszakapott volna valamit, ami soha sem volt a kezében. Rohadjon meg érte.
Nézi topázaival a nőt, mosolyát viszont nem törli le a másik közelsége. Sőt most kifejezetten örül, hogy előtte termett.
Abban a kis szünetben, amiben méricskéli őt a lány. Felemeli kezét lassan, a nő arcához. Tenyere külső felével lágyan húzza végig annak puha bőrén. Szeme a vágy tűzével ég, ahogy a másikat nézi. Tenyere lassan halad, cirógatva annak fülét, majd beletúrva a gyönyörű fürtökbe. Ujjai finoman mozdulnak, egészen a lány tarkójáig. Ekkor egy hirtelen, és határozott mozdulattal fog rá annak hajára. Nem erősen, nem szeretné bántani, de érezze az erejét. Hátrább húzva, hogy nyakát felfedje felé a lány. Gonosz mosolya továbbra sem lankad. Közelebb hajol felfedett nyakához. Nagy levegőt véve, hangosan sóhajt fel. Merlana szinte érezheti forró leheletén a bőrét. Ajkai éppen, hogy csak nem érnek hozzá a másikhoz. Pedig milyen szívesen harapna bele gyengéden, csak azért, hogy másnap panaszkodjon a lány, hogy nyomott hagyott rajta.*
- Jó kislány.
*Feleli végül, nem feltétlenül elégedett minden válasszal, de be kell érni ennyivel. Lassan engedi el a lány. Tekintetével most is pásztázza a másik bogár szem párját. Elidőzve bennük mielőtt távozna.*
- További szép estét! Oh és egy jó fürdőt ajánlok a szakállas után.
*Szólal fel csipkelődve, majd ellép a nőtől és távozik az ajtón. Amit nem úgy mint más otromba alakok. Be is csuk maga mögött.*
6027. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-26 20:07:19
Üzenet elküldve: 2025-06-26 20:07:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Miért is osztott meg egy ilyen apró, számára mégis oly kedves emléket? Maga sem tudja igazán. A honvágy talán ami belülről marcangolja szegényt, kihozhatta belőle. De az is, hogy végre elterelje, állítólagos szépségéről, a férfi figyelmét. Arról nem is szólva, hogy ez egy olyan emlék ami engedhet egy beszélgetést elkezdeni. Ami nem az ő bugyuta könyveiről szól csupán.
Rövid kacajt enged el Mherydyc melankolikus válaszára.*
- Igen, viszont ott mindenki ismer mindenkit, a pletyka meg gyorsabban száll bármelyik szárnyas tündérnél.
*Aztán jön a hideg zuhany, ami hamar eltörli arcáról a mosolyt, és egy aggodalmasabb képet fest az ajkakra.*
- Ighheen. Badarság. Hehe.
*Zavartan kuncog párat, hogy oldja a magában lévő feszültséget.*
~ Látod Nimo! Nincs mitől tartanod! Azért mert mindig zavarba hoz, lehet nem egy szoknyapecér! ~
*Belső csatározása azóta sem nyugszik. Vöröslő arcán ez talán tisztán látszódik a férfi felé. Aztán egy újabb ostor csapás. Ennek a férfinak teljesen elment a józan esze! Mire kettőt pisloghat, az már fel is áll az asztaltól és mint aki jól végezte dolgát, a pult irányába megy a szoba árakat fizetni. Másik részről nehezen nézhetné fenyegetésnek a lányt, akin tisztán látszik, hogy övén az erszényén kívül egy szál tőr sem lóg.*
- Hogy mi? Na uram! Ezt tényleg fejezze be! A csudába ezzel a székkel.
*Az ugyebár egy dolog, hogy valaki leül a székre. De ha azt egy aprócska teremtmény mint Nimo teszi, le sem ér a lába. Így aztán nem tudja csak úgy magát rögtönözve hátra tolni, mint a másik. Ezért így megfogva a széket, rajta ugrándozva igyekszik vele hátrálni, hogy végül "nehéz" léptekkel haladjon utána.*
- Maga aztán egy alak.
* Mondja durcásan a másiknak, még igazán névvel sem tudja illetni. Sőt igazán egy rossz szava sem lehet a férfi felé, azon kívül, hogy folyton folyvást arca úgy ég mint az erdő tűz. Persze a dühös tekintet sem marad sokáig. Amint megpillantja a kulcsot és a férfi csalfa tekintetét, ahogy felé nyújtja.*
- Köszönöm.
*Mondja dünnyögve a férfi felé, alig hallhatóan. Képtelen rá haragudni, főleg ennyi szívesség után. Így ha el is indulnak a lépcsőn fel a szobákhoz, követi őt a mellette lépkedve.*
~ Megint lépcsők? ~
*Rogyasztja le csalódottan vállait, még az első lépcsőfok előtt. A mágustorony után remélte, hogy egy darabot nem fog látni legalább néhány napig. De sajnos a sorsnak más tervei voltak vele.*
- Legalább nem mondhatjuk nem volt meg a mai testmozgás jól mondom?
*Kacag fel kellemetlenül, mert hirtelen maga is rájön, ahogy kimondta, ez egy borzasztó rossz helyzet poén volt. Amiért már most szégyelli magát. Gyorsan rá is néz a számra, ami a kulcson látható, hogy minél hamarabb megtalálja a szobáját.*
- Oh meg is van.
*Lépdel gyorsan az ajtó felé lehagyva a férfit. Majd feje magasságába emelve a kulcsot, behelyezi azt a zárba, és egy halk kattanással nyílik is az ajtó.*
- Hát akkor jó éjszakát!
*Emeli fel kezét egy zavart intésre, és belépve az ajtón be is csukja az maga mögött.*
~ Te hálátlan! Így hátra hagyni őt! Nem szégyelled magad? Mégis mit kellett volna tennem? Legalább köszönd meg azt amit érted tett! ~
*Fejét hirtelen felemelve sajnálkozva a plafont bámulja. Majd egy nagy levegőt véve, összeszedi apró testében lévő összes bátorságát, megfordul és kinyitja az ajtót.*
- Mherydyc.
*Szól a férfi után, ha még a folyosón van, és int az irányába, hogy jöjjön közelebb. Ha ezt megtette, akkor ismét int, egyre vöröslő képpel, hogy tegye meg ismét, és hajoljon le az ő magasságába. Mindezek után pedig, ha a férfi követte útmutatását. Lassan és bizonytalanul hajol fel az arcához. Annak arcára egy apró csókot lehetve.*
- Köszönök. Mindent. Szép álmokat.
*Hangja lágy, szelíd. Szemei pedig hálától csillognak. Majd ellépve a férfitől, mosollyal az arcán, visszalép az ajtó mögé, hogy azt végleg becsukja az éjszakára.*
*Miért is osztott meg egy ilyen apró, számára mégis oly kedves emléket? Maga sem tudja igazán. A honvágy talán ami belülről marcangolja szegényt, kihozhatta belőle. De az is, hogy végre elterelje, állítólagos szépségéről, a férfi figyelmét. Arról nem is szólva, hogy ez egy olyan emlék ami engedhet egy beszélgetést elkezdeni. Ami nem az ő bugyuta könyveiről szól csupán.
Rövid kacajt enged el Mherydyc melankolikus válaszára.*
- Igen, viszont ott mindenki ismer mindenkit, a pletyka meg gyorsabban száll bármelyik szárnyas tündérnél.
*Aztán jön a hideg zuhany, ami hamar eltörli arcáról a mosolyt, és egy aggodalmasabb képet fest az ajkakra.*
- Ighheen. Badarság. Hehe.
*Zavartan kuncog párat, hogy oldja a magában lévő feszültséget.*
~ Látod Nimo! Nincs mitől tartanod! Azért mert mindig zavarba hoz, lehet nem egy szoknyapecér! ~
*Belső csatározása azóta sem nyugszik. Vöröslő arcán ez talán tisztán látszódik a férfi felé. Aztán egy újabb ostor csapás. Ennek a férfinak teljesen elment a józan esze! Mire kettőt pisloghat, az már fel is áll az asztaltól és mint aki jól végezte dolgát, a pult irányába megy a szoba árakat fizetni. Másik részről nehezen nézhetné fenyegetésnek a lányt, akin tisztán látszik, hogy övén az erszényén kívül egy szál tőr sem lóg.*
- Hogy mi? Na uram! Ezt tényleg fejezze be! A csudába ezzel a székkel.
*Az ugyebár egy dolog, hogy valaki leül a székre. De ha azt egy aprócska teremtmény mint Nimo teszi, le sem ér a lába. Így aztán nem tudja csak úgy magát rögtönözve hátra tolni, mint a másik. Ezért így megfogva a széket, rajta ugrándozva igyekszik vele hátrálni, hogy végül "nehéz" léptekkel haladjon utána.*
- Maga aztán egy alak.
* Mondja durcásan a másiknak, még igazán névvel sem tudja illetni. Sőt igazán egy rossz szava sem lehet a férfi felé, azon kívül, hogy folyton folyvást arca úgy ég mint az erdő tűz. Persze a dühös tekintet sem marad sokáig. Amint megpillantja a kulcsot és a férfi csalfa tekintetét, ahogy felé nyújtja.*
- Köszönöm.
*Mondja dünnyögve a férfi felé, alig hallhatóan. Képtelen rá haragudni, főleg ennyi szívesség után. Így ha el is indulnak a lépcsőn fel a szobákhoz, követi őt a mellette lépkedve.*
~ Megint lépcsők? ~
*Rogyasztja le csalódottan vállait, még az első lépcsőfok előtt. A mágustorony után remélte, hogy egy darabot nem fog látni legalább néhány napig. De sajnos a sorsnak más tervei voltak vele.*
- Legalább nem mondhatjuk nem volt meg a mai testmozgás jól mondom?
*Kacag fel kellemetlenül, mert hirtelen maga is rájön, ahogy kimondta, ez egy borzasztó rossz helyzet poén volt. Amiért már most szégyelli magát. Gyorsan rá is néz a számra, ami a kulcson látható, hogy minél hamarabb megtalálja a szobáját.*
- Oh meg is van.
*Lépdel gyorsan az ajtó felé lehagyva a férfit. Majd feje magasságába emelve a kulcsot, behelyezi azt a zárba, és egy halk kattanással nyílik is az ajtó.*
- Hát akkor jó éjszakát!
*Emeli fel kezét egy zavart intésre, és belépve az ajtón be is csukja az maga mögött.*
~ Te hálátlan! Így hátra hagyni őt! Nem szégyelled magad? Mégis mit kellett volna tennem? Legalább köszönd meg azt amit érted tett! ~
*Fejét hirtelen felemelve sajnálkozva a plafont bámulja. Majd egy nagy levegőt véve, összeszedi apró testében lévő összes bátorságát, megfordul és kinyitja az ajtót.*
- Mherydyc.
*Szól a férfi után, ha még a folyosón van, és int az irányába, hogy jöjjön közelebb. Ha ezt megtette, akkor ismét int, egyre vöröslő képpel, hogy tegye meg ismét, és hajoljon le az ő magasságába. Mindezek után pedig, ha a férfi követte útmutatását. Lassan és bizonytalanul hajol fel az arcához. Annak arcára egy apró csókot lehetve.*
- Köszönök. Mindent. Szép álmokat.
*Hangja lágy, szelíd. Szemei pedig hálától csillognak. Majd ellépve a férfitől, mosollyal az arcán, visszalép az ajtó mögé, hogy azt végleg becsukja az éjszakára.*
6026. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-26 19:31:05
Üzenet elküldve: 2025-06-26 19:31:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Állát összekulcsolt ujjain pihenteti, úgy hallgatja a lány mondandóját. Jó jelnek tartja, ha kérdezés nélkül egy ilyen meghitt pillanatról beszél a múltjából. Tényleg odafigyel Annimonra, nem csak úgy tesz, ahogyan a legtöbb férfi szokta. Kivéve talán az első találkozásnál. Utána meg már csak az egyik fülükön be a másikon meg ki.*
-Óó, igen. A régi szép idők. Mikor kis kamaszként rosszalkodsz a városban. Vagy a te esetedben a faluban.
*A lány meglepettségén megint csak mosolyogni tud, de most még halványan fel is nevet.*
-Ugyan nem kell megrémülnöd. Csak szórakozom. Badarság lenne, ha olyannal osztanád meg az ágyad akit csak ma ismertél meg.
*Ez Mherre is igaz. Lehet a tündér szende kis nőnek mutatja magát, miközben titokban arra vár, hogy egy pengét szorítson a torkához. Erre persze kicsi a valószínűség, de mindig ott van.*
-Viszont mint egy rendes úriember az első éjszakáját itt a városban én állom. Csak hogy érezze, hogy az arthenioriak milyen vendégszerető népség.
*Ezen a felszólaláson maga is meglepődik. Nem is hallott szerinte még ilyenről. Meg ha tudná a szándékait. Vajon többre menne, ha csak elmondaná? Lehet Annimon csak úgy belemenne? Abban nem lenne semmi poén. Épp a becserkészés a játszma lényege. Az együttlét pedig a jutalom.*
-Tehát, mehetünk?
*A kérdés költői volt, már fel is kel az asztaltól és a pulthoz megy, ahol kivesz kettő Szobát, 30 aranyért.
Gyors cselekedete is azt mutatja, hogy ebben a témában sem adja meg magát és a lánynak még ezt a gesztust is el kell fogadnia. Átveszi a fogadótól a kulcsokat, majd ha a tündér követte, akkor ott adja oda neki a kulcsot, ha meg az asztalnál maradt, akkor visszabaktat és ott nyújtja át Annimonnak a szoba kulcsait.*
-Mehetünk?
*Kérdezi.*
*Állát összekulcsolt ujjain pihenteti, úgy hallgatja a lány mondandóját. Jó jelnek tartja, ha kérdezés nélkül egy ilyen meghitt pillanatról beszél a múltjából. Tényleg odafigyel Annimonra, nem csak úgy tesz, ahogyan a legtöbb férfi szokta. Kivéve talán az első találkozásnál. Utána meg már csak az egyik fülükön be a másikon meg ki.*
-Óó, igen. A régi szép idők. Mikor kis kamaszként rosszalkodsz a városban. Vagy a te esetedben a faluban.
*A lány meglepettségén megint csak mosolyogni tud, de most még halványan fel is nevet.*
-Ugyan nem kell megrémülnöd. Csak szórakozom. Badarság lenne, ha olyannal osztanád meg az ágyad akit csak ma ismertél meg.
*Ez Mherre is igaz. Lehet a tündér szende kis nőnek mutatja magát, miközben titokban arra vár, hogy egy pengét szorítson a torkához. Erre persze kicsi a valószínűség, de mindig ott van.*
-Viszont mint egy rendes úriember az első éjszakáját itt a városban én állom. Csak hogy érezze, hogy az arthenioriak milyen vendégszerető népség.
*Ezen a felszólaláson maga is meglepődik. Nem is hallott szerinte még ilyenről. Meg ha tudná a szándékait. Vajon többre menne, ha csak elmondaná? Lehet Annimon csak úgy belemenne? Abban nem lenne semmi poén. Épp a becserkészés a játszma lényege. Az együttlét pedig a jutalom.*
-Tehát, mehetünk?
*A kérdés költői volt, már fel is kel az asztaltól és a pulthoz megy, ahol kivesz kettő Szobát, 30 aranyért.
Gyors cselekedete is azt mutatja, hogy ebben a témában sem adja meg magát és a lánynak még ezt a gesztust is el kell fogadnia. Átveszi a fogadótól a kulcsokat, majd ha a tündér követte, akkor ott adja oda neki a kulcsot, ha meg az asztalnál maradt, akkor visszabaktat és ott nyújtja át Annimonnak a szoba kulcsait.*-Mehetünk?
*Kérdezi.*
6025. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-26 17:55:52
Üzenet elküldve: 2025-06-26 17:55:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
*Luu csak egyetérteni tud Wrojth indokain. Valóban nem nagyon törődnek egymással a népek, illetve kevesen. Például az árvaházban nagyon is sokat Trylnor elmesélése alapján, de oda sem fér be minden utcakölyök, mert mire bejut oda öt, lesz új tíz. Egy idő után pedig az árvaház kapacitása is véges, valahogy biztosan válogatnak, mert mindenkit nem lehet befogadni. Pedig a korábbi lázadás miatt, sokan elhulltak, tehát elvileg lenne hely sok újnak, na de a házaknak is annyi lett. A gazdagok meg nemesi címeket vásároltak, vagy csak simán házakat, a szegényebbek nem lettek gazdagabbak, sőt. Amíg ezen jár az agya, megválaszolja a kérdéseket. Talán túl homályosan fogalmazott Wrojth-nak, de ő is éppen ilyesmire gondolt.*
- Ez simán megy, de nem szoktam utána nyalogatni a kulcsot. Te igen? *Néz rá fintorra húzva a száját, de ez elég nyilvánvaló ugratás. Ennél komolyabb nem nagyon lesz egyelőre, főleg most, hogy már lassan jól is lakik. Először vándorebéd, máskor meg rendes vacsora! De jól megy valakinek!*
- Meglehet. Én nehezen bízom meg bárkiben, de azért lehet próbálkozni. *Nyalogatja le a kanálról, majd a tányérról az utolsó falatokat. Kakaót bedönti, végeztek, már csak a fájdalmas búcsú jön. Úgy becsüli meg, hogy nagy valószínűséggel utoljára találkoztak. Mármint, hogy Wrojth már nem akar tőle mást, végül is kifizette Luu-t. Ő pedig biztos nem fogja zaklatni többet a törpét. Talán csak ha meglátja, hihi.*
- Érdekel! Én? Úgy nézek én ki, aki csak úgy beijed? *Még a jobb karját is befeszíti a törpének, és vad keménység ül ki az arcára. Természetesen nevetségesen néz ki, de ő megpróbálja jó kedvre deríteni a fapofa Wrojth-ot.*
- Mikor találkozzunk és hol? Vehetnél nekünk reggelit, hogy ne korgó hassal érkezzünk. *Ajánlja fel, tudja jól, hogy ezzel nem fog célt érni. De ha nem próbálná meg, az butaság lenne. ~Juhííí, holnap romváros! Gazdagok leszünk!~*
//Egy kis segítség//
*Luu csak egyetérteni tud Wrojth indokain. Valóban nem nagyon törődnek egymással a népek, illetve kevesen. Például az árvaházban nagyon is sokat Trylnor elmesélése alapján, de oda sem fér be minden utcakölyök, mert mire bejut oda öt, lesz új tíz. Egy idő után pedig az árvaház kapacitása is véges, valahogy biztosan válogatnak, mert mindenkit nem lehet befogadni. Pedig a korábbi lázadás miatt, sokan elhulltak, tehát elvileg lenne hely sok újnak, na de a házaknak is annyi lett. A gazdagok meg nemesi címeket vásároltak, vagy csak simán házakat, a szegényebbek nem lettek gazdagabbak, sőt. Amíg ezen jár az agya, megválaszolja a kérdéseket. Talán túl homályosan fogalmazott Wrojth-nak, de ő is éppen ilyesmire gondolt.*
- Ez simán megy, de nem szoktam utána nyalogatni a kulcsot. Te igen? *Néz rá fintorra húzva a száját, de ez elég nyilvánvaló ugratás. Ennél komolyabb nem nagyon lesz egyelőre, főleg most, hogy már lassan jól is lakik. Először vándorebéd, máskor meg rendes vacsora! De jól megy valakinek!*
- Meglehet. Én nehezen bízom meg bárkiben, de azért lehet próbálkozni. *Nyalogatja le a kanálról, majd a tányérról az utolsó falatokat. Kakaót bedönti, végeztek, már csak a fájdalmas búcsú jön. Úgy becsüli meg, hogy nagy valószínűséggel utoljára találkoztak. Mármint, hogy Wrojth már nem akar tőle mást, végül is kifizette Luu-t. Ő pedig biztos nem fogja zaklatni többet a törpét. Talán csak ha meglátja, hihi.*
- Érdekel! Én? Úgy nézek én ki, aki csak úgy beijed? *Még a jobb karját is befeszíti a törpének, és vad keménység ül ki az arcára. Természetesen nevetségesen néz ki, de ő megpróbálja jó kedvre deríteni a fapofa Wrojth-ot.*
- Mikor találkozzunk és hol? Vehetnél nekünk reggelit, hogy ne korgó hassal érkezzünk. *Ajánlja fel, tudja jól, hogy ezzel nem fog célt érni. De ha nem próbálná meg, az butaság lenne. ~Juhííí, holnap romváros! Gazdagok leszünk!~*
6024. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-26 14:09:30
Üzenet elküldve: 2025-06-26 14:09:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
- Azzal a néhánnyal kitörölheted a seggedet. Nekem is vannak álmaim fiú, mégpedig nem akarok a porban meghalni, de a várost ez nem érdekli. A magamfajtával csak a baj van és ez így van rendjén. Borsot török mások orra alá, majd kiélvezem az életem ameddig tudom
* Mondja rá egyből. A törp nem szeret ilyen kicsiben gondolkodni, ő a nagyobb műveletekre szeretne rámenni, amiben a kis szaros még segíthet neki. Legalább addig, míg valami hasznos információt húz ki belőle. A fiú képességei eléggé gyatrák, legalábbis nagyon jó, hogy megtalálja az örömét az életben ilyen körülmények között, ám csodálja, hogy még nem elégelte meg. Legalábbis nem ez jön le a hangjából. *
- Én valami praktikusabbra gondoltam, mondjuk kölcsönvenni valakinek a lakáskulcsát, meg hasonló finomságok.
*A jó tipp hallatán felfigyel, ám eleinte nem szól semmit, csak figyeli, hátha kiböki magától is. Ha mond valami értelmeset is és nem csak valami alul, vagy éppen túlgondolt ötletet, akkor még a végén meg is nézheti magának. *
- A jó tippekből sosem elég. Ki tudja, még a végén jó barátok leszünk, te meg én.
* Meglepi, hogy holnap is szeretne vele találkozni. Különösebb dolga nincsen romváros feltérképezésén kívül. Nem éppen egy olyan környék, ami gyerekeknek való. *
- Nincs jobb dolgod? Holnap romvárosba megyek, ha érdekel, hacsak nem rezelsz be a gondolattól.
//Egy kis segítség//
- Azzal a néhánnyal kitörölheted a seggedet. Nekem is vannak álmaim fiú, mégpedig nem akarok a porban meghalni, de a várost ez nem érdekli. A magamfajtával csak a baj van és ez így van rendjén. Borsot török mások orra alá, majd kiélvezem az életem ameddig tudom
* Mondja rá egyből. A törp nem szeret ilyen kicsiben gondolkodni, ő a nagyobb műveletekre szeretne rámenni, amiben a kis szaros még segíthet neki. Legalább addig, míg valami hasznos információt húz ki belőle. A fiú képességei eléggé gyatrák, legalábbis nagyon jó, hogy megtalálja az örömét az életben ilyen körülmények között, ám csodálja, hogy még nem elégelte meg. Legalábbis nem ez jön le a hangjából. *
- Én valami praktikusabbra gondoltam, mondjuk kölcsönvenni valakinek a lakáskulcsát, meg hasonló finomságok.
*A jó tipp hallatán felfigyel, ám eleinte nem szól semmit, csak figyeli, hátha kiböki magától is. Ha mond valami értelmeset is és nem csak valami alul, vagy éppen túlgondolt ötletet, akkor még a végén meg is nézheti magának. *
- A jó tippekből sosem elég. Ki tudja, még a végén jó barátok leszünk, te meg én.
* Meglepi, hogy holnap is szeretne vele találkozni. Különösebb dolga nincsen romváros feltérképezésén kívül. Nem éppen egy olyan környék, ami gyerekeknek való. *
- Nincs jobb dolgod? Holnap romvárosba megyek, ha érdekel, hacsak nem rezelsz be a gondolattól.
6023. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-26 13:00:39
Üzenet elküldve: 2025-06-26 13:00:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
- Az attól függ. Azért néhány arany nekem is csurran-cseppen. Tudod, sokan ejtenek el érméket és észre sem veszik. *Mondja töprengve, mintha tényleg azon gondolkodna, hogy milyen figyelmetlenek a vagyonukra a népek.* - Ügyesen tudok egyensúlyozni a szökőkút káváján, meg jól el tudok tűnni, ha muszáj. Meg egész jól beszélek. *Kíváncsian végigméri a törpe asztal feletti részeit, hogy ez elegendő-e a kérdésére. Olyan sok mindenhez persze nem ért, talán tényleg a zsebmetszés az, amiben a legjobban jeleskedik.*
- Ja, és egész jól tudok szólni, ha jönnek az őrök. *Veszi halkra a hangját vigyorogva.* És nagyon sokat tudok kulturáltan enni! *Vigyorog úgy, hogy a puliszkát megláthassa a szájában Wrojth. Nem kell nagyon ösztökélni az evésre, megteszi azt maga is egyébiránt. De azért jól esik neki, hogy a rőthajú törődik vele, még ha nem is mondja ki.*
- Hát, van egy jobb tippem, mint a tiéd, már ami a házválasztást illeti. *A köcsögözők most pár napra elmentek, szóval meg lett mondva neki, hogy csak három nap múlva térhet vissza a fészerbe aludni. Ő maga biztosan nem rámolná ki a helyet, egyrészt nem ért igazán hozzá, nincs rejtekhelye, nem igazán tudna komolyabb dolgokat eladni sem. Másrészt nem lenne később hol aludnia, mert egyértelműen ő lenne a hibás. Abba nem gondol bele, hogy ha Wrojth, most kirabolja a házat, akkor is rá fognak gyanakodni. Végez az étellel és nem akaródzik neki itt hagyni az új komáját.*
- Jó, végül is már késő van, igazad lehet. *Mondja és nagyot sóhajt, miközben a poharát körbe-körbe forgatja. Még a szájában érzi a friss kakaó ízét, az utóbbi napokban elég szerencsés volt ilyen téren.*
- Akkor holnap találkozunk? *Néz rá érdeklődve, mert tudja, hogy ki lesz adva az útja. Holnap meg folytathatják ezt a remeknek érkező szövetségüket.*
//Egy kis segítség//
- Az attól függ. Azért néhány arany nekem is csurran-cseppen. Tudod, sokan ejtenek el érméket és észre sem veszik. *Mondja töprengve, mintha tényleg azon gondolkodna, hogy milyen figyelmetlenek a vagyonukra a népek.* - Ügyesen tudok egyensúlyozni a szökőkút káváján, meg jól el tudok tűnni, ha muszáj. Meg egész jól beszélek. *Kíváncsian végigméri a törpe asztal feletti részeit, hogy ez elegendő-e a kérdésére. Olyan sok mindenhez persze nem ért, talán tényleg a zsebmetszés az, amiben a legjobban jeleskedik.*
- Ja, és egész jól tudok szólni, ha jönnek az őrök. *Veszi halkra a hangját vigyorogva.* És nagyon sokat tudok kulturáltan enni! *Vigyorog úgy, hogy a puliszkát megláthassa a szájában Wrojth. Nem kell nagyon ösztökélni az evésre, megteszi azt maga is egyébiránt. De azért jól esik neki, hogy a rőthajú törődik vele, még ha nem is mondja ki.*
- Hát, van egy jobb tippem, mint a tiéd, már ami a házválasztást illeti. *A köcsögözők most pár napra elmentek, szóval meg lett mondva neki, hogy csak három nap múlva térhet vissza a fészerbe aludni. Ő maga biztosan nem rámolná ki a helyet, egyrészt nem ért igazán hozzá, nincs rejtekhelye, nem igazán tudna komolyabb dolgokat eladni sem. Másrészt nem lenne később hol aludnia, mert egyértelműen ő lenne a hibás. Abba nem gondol bele, hogy ha Wrojth, most kirabolja a házat, akkor is rá fognak gyanakodni. Végez az étellel és nem akaródzik neki itt hagyni az új komáját.*
- Jó, végül is már késő van, igazad lehet. *Mondja és nagyot sóhajt, miközben a poharát körbe-körbe forgatja. Még a szájában érzi a friss kakaó ízét, az utóbbi napokban elég szerencsés volt ilyen téren.*
- Akkor holnap találkozunk? *Néz rá érdeklődve, mert tudja, hogy ki lesz adva az útja. Holnap meg folytathatják ezt a remeknek érkező szövetségüket.*
6022. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-26 12:35:59
Üzenet elküldve: 2025-06-26 12:35:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
* Miért is gondolná, hogy Luurien úgy ismeri a kikötőt, mint ő? Élve nyúznák meg a stílusáért, amit persze simán megértene. *
- Értesz valamihez?
* Válaszol is vissza egyből. Mert ha válasz nemleges, akkor jó hosszú időbe fog telni, hogy vehessen valami egérlyukat. Persze még érhetik meglepetések. Még a végén kiderül, hogy a kölyök valami nemes leszármazottja, na, akkor lenne nagy szarban a törp, amiből nehezen tudna kimászni. *
- Csak egyél kölyök.
* Szól rá, bár felesleges, mert anélkül is elkezdene enni. Kortyolgat a söréből közben a fogadóba betérő embereket figyeli. Ismerős arcokat keres, vagy legalábbis olyanokat, aki őt ismerik. Nem lenne nehéz, elvégre aki felismeri, azok végig őt bámulnák. *
- Mondd csak kölyök, hallottál valami izgalmasat mostanság?
* Hátha az utcákon való rostokolások következtében felszedett egy-két pletykát, amin elindulhat. Persze ezt nem fogja készpénznek venni, de egy jó kezdet lehetne. *
- Hogyan tovább? Alvás, vagy talán megjött a kedved bejárni a várost vagy mi?
* Fura egy gyerekkel botlott össze. Még magát érzi hülyének, hogy egyáltalán idáig elhozta a gyereket, de mi mást tehetne? Ha a város elárulja az árvákat, ő csak annyit tehet, hogy visszaszerez nekik valamit. *
//Egy kis segítség//
* Miért is gondolná, hogy Luurien úgy ismeri a kikötőt, mint ő? Élve nyúznák meg a stílusáért, amit persze simán megértene. *
- Értesz valamihez?
* Válaszol is vissza egyből. Mert ha válasz nemleges, akkor jó hosszú időbe fog telni, hogy vehessen valami egérlyukat. Persze még érhetik meglepetések. Még a végén kiderül, hogy a kölyök valami nemes leszármazottja, na, akkor lenne nagy szarban a törp, amiből nehezen tudna kimászni. *
- Csak egyél kölyök.
* Szól rá, bár felesleges, mert anélkül is elkezdene enni. Kortyolgat a söréből közben a fogadóba betérő embereket figyeli. Ismerős arcokat keres, vagy legalábbis olyanokat, aki őt ismerik. Nem lenne nehéz, elvégre aki felismeri, azok végig őt bámulnák. *
- Mondd csak kölyök, hallottál valami izgalmasat mostanság?
* Hátha az utcákon való rostokolások következtében felszedett egy-két pletykát, amin elindulhat. Persze ezt nem fogja készpénznek venni, de egy jó kezdet lehetne. *
- Hogyan tovább? Alvás, vagy talán megjött a kedved bejárni a várost vagy mi?
* Fura egy gyerekkel botlott össze. Még magát érzi hülyének, hogy egyáltalán idáig elhozta a gyereket, de mi mást tehetne? Ha a város elárulja az árvákat, ő csak annyit tehet, hogy visszaszerez nekik valamit. *
6021. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-26 11:13:42
Üzenet elküldve: 2025-06-26 11:13:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
- Arra nem nagyon járok, mert egyszer majdnem megjártam. *Húzza el a száját az emlékre. Amúgy sem tetszik neki a környék, de akkor este még vagy három részeg kergette is, mert állítólag lopott tőlük. Ő? A legártatlanabb tolvaj a földön. De tény, hogy néhány arany kiesett az erszényükből, na és. Jobban össze kellett volna varrni, nem ilyen rossz minőségűben tartani az értékeiket. Szerencséje volt, hogy ittak már, különben biztos kinyuvasztják. Egy hétig nem állt helyre a szívverése, nem beszélve a kezén és arcán keletkezett sebesülésekről. De legalább él, és soha nem fog odamenni többé.*
- Hogy lesz házam? Kösz! *Érti félre szándékosan, habár a szeme sarkában húzódó nevetőráncok láttatják, hogy jól szórakozik most a másikon. Arra is rájön, hogy igaza volt, de nem akar túl pofátlan lenni, mert akkor éhen marad, az egészen egyértelmű. Mindenkinek vannak határai, és most nem akarja elrontani a vacsoráját azzal, hogy felhúzza a törpét. Főleg, hogy már lassan oda is érnek a legjobb fogadóhoz a városban. Na, akkor berezel egy kicsit, de Wrojth megnyugtatja valamennyire. Végül besunnyog mögötte és csodálatos dologként éli meg, hogy nem dobják ki, sőt, még rendelhet is. Na mi ez, ha nem uraskodás?! A szemei csillognak, ahogy megkapja a nagy tál puliszkát és a kenyeret. A forró kakaót pedig elhűlve nézi, ilyet talán egyszer ha ivott. Hálásan néz a másikra, kedve lenne megölelni a törpét, de biztos, hogy nem tenné ki az ablakba, amit kapna érte. Szóval inkább csak elégedetten mosolyog, miközben ujjai a kanálra fonódnak.*
- Ú, köszönöm! Megérte megmenteni! *Az utóbbi mondatot már suttogja, az sem biztos, hogy Wrojth megérti, amit mond neki ebben a hangzavarban. Jóízűen fog hozzá az evéshez, valószínűleg egy fertályóra alatt el lehetne tüntetni mindet. Ő viszont falatonként, lehunyt szemmel kiélvezi az egyszerű ízeket, legalábbis a második felétől, amikor már látja, hogy nagyon fogy. A felvetésre felnevet hangosan úgy, hogy még néhányan oda is fordulnak. A ragacsos puliszka a fogán lebeg, ahogy kifújja a levegőt kacarászás közben.*
- Nem vagy úr, de itt alszol, eszel a város legjobb fogadójában? Hát, rossz lehet ilyen úriatlannak lenni. *Mondja meggyőzően, majd kicsit elfintorodik, hogy ha ez mindenkinek - mármint egy hozzá hasonló társadalmi szintűnek - így megy, akkor nagyon rossz dolga van. De végül ránéz a megmaradt puliszkára és vállat von, majd be is falja a pár kanál maradékot. Végül lehajtja a kakaót is és elégedetten dől hátra, teli hassal.*
- Örök hála! *Mondja Wrojth-nak és vigyorogva nézi a törpét.* - Hogyan tovább? Megyünk még valahová? *Nem zavartatja magát, hogy ráakaszkodik újdonsült ismerősére. Bár ma már mindegy mi lesz, akár elfekszik a kinti padon is, hiszen jó idő van. Talán onnan nem zavarják el. A lényeg, hogy tele a has, ettől még holnap is jó kedve lesz.*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.26 11:14:10
//Egy kis segítség//
- Arra nem nagyon járok, mert egyszer majdnem megjártam. *Húzza el a száját az emlékre. Amúgy sem tetszik neki a környék, de akkor este még vagy három részeg kergette is, mert állítólag lopott tőlük. Ő? A legártatlanabb tolvaj a földön. De tény, hogy néhány arany kiesett az erszényükből, na és. Jobban össze kellett volna varrni, nem ilyen rossz minőségűben tartani az értékeiket. Szerencséje volt, hogy ittak már, különben biztos kinyuvasztják. Egy hétig nem állt helyre a szívverése, nem beszélve a kezén és arcán keletkezett sebesülésekről. De legalább él, és soha nem fog odamenni többé.*
- Hogy lesz házam? Kösz! *Érti félre szándékosan, habár a szeme sarkában húzódó nevetőráncok láttatják, hogy jól szórakozik most a másikon. Arra is rájön, hogy igaza volt, de nem akar túl pofátlan lenni, mert akkor éhen marad, az egészen egyértelmű. Mindenkinek vannak határai, és most nem akarja elrontani a vacsoráját azzal, hogy felhúzza a törpét. Főleg, hogy már lassan oda is érnek a legjobb fogadóhoz a városban. Na, akkor berezel egy kicsit, de Wrojth megnyugtatja valamennyire. Végül besunnyog mögötte és csodálatos dologként éli meg, hogy nem dobják ki, sőt, még rendelhet is. Na mi ez, ha nem uraskodás?! A szemei csillognak, ahogy megkapja a nagy tál puliszkát és a kenyeret. A forró kakaót pedig elhűlve nézi, ilyet talán egyszer ha ivott. Hálásan néz a másikra, kedve lenne megölelni a törpét, de biztos, hogy nem tenné ki az ablakba, amit kapna érte. Szóval inkább csak elégedetten mosolyog, miközben ujjai a kanálra fonódnak.*
- Ú, köszönöm! Megérte megmenteni! *Az utóbbi mondatot már suttogja, az sem biztos, hogy Wrojth megérti, amit mond neki ebben a hangzavarban. Jóízűen fog hozzá az evéshez, valószínűleg egy fertályóra alatt el lehetne tüntetni mindet. Ő viszont falatonként, lehunyt szemmel kiélvezi az egyszerű ízeket, legalábbis a második felétől, amikor már látja, hogy nagyon fogy. A felvetésre felnevet hangosan úgy, hogy még néhányan oda is fordulnak. A ragacsos puliszka a fogán lebeg, ahogy kifújja a levegőt kacarászás közben.*
- Nem vagy úr, de itt alszol, eszel a város legjobb fogadójában? Hát, rossz lehet ilyen úriatlannak lenni. *Mondja meggyőzően, majd kicsit elfintorodik, hogy ha ez mindenkinek - mármint egy hozzá hasonló társadalmi szintűnek - így megy, akkor nagyon rossz dolga van. De végül ránéz a megmaradt puliszkára és vállat von, majd be is falja a pár kanál maradékot. Végül lehajtja a kakaót is és elégedetten dől hátra, teli hassal.*
- Örök hála! *Mondja Wrojth-nak és vigyorogva nézi a törpét.* - Hogyan tovább? Megyünk még valahová? *Nem zavartatja magát, hogy ráakaszkodik újdonsült ismerősére. Bár ma már mindegy mi lesz, akár elfekszik a kinti padon is, hiszen jó idő van. Talán onnan nem zavarják el. A lényeg, hogy tele a has, ettől még holnap is jó kedve lesz.*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.26 11:14:10
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436