// Függőségek kötelékében //
- Szavak. Becézheted nyuszkónak, a borzoi akkor is csak *itt megáll egy pillanatra, de szinte a levegőben van, amit nagyjából mindenki vall a tapsifüles kis dögökről* - borzoi marad *fejezi be végül álszent kritikátlansággal a hasonlatot miközben a képén végig töretlen marad az a jellegzetes mosolygás. Csókot lehel a lány üstökére, és van ebben a gesztusban valami megindítóan őszinte. Ha borzoi is, nem cserélné el akármilyen selymes bundás nyulam-bulamra se. De a fricska járt azután, hogy már nem először titulálta vénnek a szemtelen kis fruska. Szégyen, de most kivételesen tényleg úgy érzi magát, mint valami aggastyán. Jószerével ki is fárad, míg leérnek azon az átkozottul sok fokot számláló lépcsőn. Szerencsére ez a fáradtság nem ragad át a kedvére. Még a szalonna eltulajdonítására is csak színpadiasan horkan fel.
Van elég étek az asztalon, hogy így se maradjon éhen. Olyan jóízűen falatozik, hogy ha a szakács ezt látná, biztos könnybe lábadna a szeme a megilletődöttségtől. A hús szaftos és porhanyós, a kenyér belseje puha és illatos, a héja pedig roppan, mintha csak most vették volna ki a kemencéből. Még a tál szélére díszítésnek odahalmozott szezonális zöldségekből is szemezget.*
- Körülnézünk *kacsint a piac kapcsán. Azért elég gyakorlott versenyző már a témában, hogy a nők, a vásárolgatás és a "néhány dolog" meg a "szükségem van" fogalmakat kellő óvatossággal kezelje. De az is tudvalévő, hogy a nem ilyen esetben szörnyű, undok lavinát tud elindítani, úgyhogy a válaszul odahelyezett szócska kellően gáláns és persze azért célszerűen talányos hanghordozással van tálalva.
Az viszont kicsit se tetszik neki, hogy Daya a kezdeti lendület után szinte csak tologatja a tányérján azt a szép, pörkös szalonnát. Az elmúlt időszak épp elég viszontagságos volt és az ápolása is szemmel láthatóan megviselte kissé a wegtorenit. Igaz, ő inkább a kialvatlanságot okolná, mintsem az aggodalmat.
Szóval Nolen a jóízű falatozás közben nekilát szépen gusztusos kis katonákat gyártani, és mikor egy szakasznyival elkészül, szépen Dayaneer mellé húzza a székét és a tányérját is.*
- Nem igazán emlékszem *vonja meg a vállát.* - Egy lázas beteg elméjéből nyakatekert dolgokat dagaszt az öntudatlanság. *Beszéd közben nyújtja az első katonát a lánynak, hogy belediktáljon némi ételt. Nem olyannak ismerte meg, aki finnyáskodik, szóval bízik benne, hogy működik majd a jó öreg "evés közben jön meg az étvágy" igazság.*
- De most, hogy mondod *nyújtja a következő falatot.* - Veled is álmodtam. Elcsaltál a régi csónakházhoz fürdeni, aztán azt mondtad, hogy leesett az egyik karkötőd, én meg lemerültem érte, hogy megkeressem. Cakkosra vágta a kezem a hínár. De mire feljöttem, megléptél a ruháimmal. Ó, nem várj *billenti oldalra a fejét* - ezt nem álmodtam. *A viharszín szemekben némi szúrósság éled, aztán el is enyészik egy amolyan "csak magamat okolhatom" és ama bizonyos korral járó "fiatalság, bolondság" sóhajjal.*
- Mindenféle dolog kevergett a fejemben. Mintha Jyzellie is ott járt volna. Nem tudom. Ott járt? *Amikor megpróbálja erőltetni az emlékezést, csak még jobban összekavarodnak a lázálmok és a kótyagos ébrenlét vonalai.* - De mintha rémlene Cressys is és a Hangyás Hyren *ráncolja a homlokát.* - Az esküvőjén voltunk a fivéreimmel, úgy dereng, de csak vártuk a menyasszonyt, csak vártuk. *A részletek ködösen és zavarosan úsznak elő az emlékezetéből.* - Aztán egyszer csak kiderült, hogy az már igazából a lagzi és Hyren a Rumost vette nőül. Úgy az egészet. Csaplárostól, vendégestől. Szóval mindenkinek sorba kellett állni a hitvesi csókért. Rém kellemetlen volt, de mindenki vidám volt és más nem érezte furcsának. Csak Morn morgolódott mögöttem, hogy akkor legalább ne foghagymás kacsát tálaltak volna.
*Az a kínos feszengés újra a bőre alá kúszik, ahogy felidézi az álmot.*
- És amikor sorra kerültem, én... elfutottam *felszökik a szemöldöke, mintha maga előtt a semmiben olvasná az eszement történetet, épp most.* - De elkaptak és rám tettek egy nagy kondér forró ragut, hogy ne tudjak meglépni, míg lemegy a sor.
*Megrázkódik és hálát ad az égnek, hogy sose tudja meg, mi volt aztán.*
- Miért kérded? És mit szeretnél a piacról? *Maga se tudja pontosan, miért fűzi hozzá a másik kérdést. Talán biztosíték gyanánt, hátha valami badarságot motyogott lázasan és a vérét akarná szívni vele a némber.*