// Mint ághoz a levél //
*Nem mondaná, hogy meggyőzték a "száz arannyal világgá"-módszer helyességéről. Ebben a fogadóban egy hatig sem lehet ebből a pénzből kihúzni, aztán ki tudja, hol volt az az árvaház, meg hogy mire tanítják ott a gyerekeket, amiből el tudják magukat tartani. Lily ugyanakkor szemlátomást él és virul, Nawanthirishardipandrának pedig nem muszáj mindenkinél mindent jobban tudni. El is engedi a témát.*
- Apuka vett egy lovat, amit kutyaként neveltek, és ő lett az ötödik gyerek. *erősíti meg Bundi családon belül elfoglalt pozícióját* A környékbelieknek esélye sem volt. Most képzeld el: *és nekiáll a hangjával-arcával eljátszani a jelenetet, ahogy Berengár meg egy arra járó szénégető vitatkoznak*
"De hát a Bundi egy ló!"
"Kutya az, ha mondom!"
"De hát nyihog!"
"Nem nyihog az, szűköl."
"De hát patája van!"
"Mer' ez patás kutya."
"De zabot eszik!"
"No, a te kutyád meg leeszi a szőlőt a tőkéről, azt' mégse seregély!"
- És semmivel nem tudod meggyőzni… *Mosolyogva megcsóválja a fejét. Ami egy óriásnál eldöntetett, az bízvást kőbe vésettnek tekinthető.*
*Amikor a szerzetes megpendíti, hogy Lily pártfogóiról lehet, szólni kéne a városőröknek, újabb váratlan fordulat történik: a lányka pánikba esik, felpattan, és ezúttal ő vonul vissza a pulthoz, felriasztva a látszólag békésen szendergő orkot. Persze ahogy a zsoldos talpra ugrik, megrezzen Nawanthiri is, de csak a hirtelen mozdulattól. Várakozva pislog a férfira, éreztetve, hogy nyugodtan visszaülhet, és amikor megtörténik, megnyunyorgatja a túlsó vállát. Nincs semmi vész. Almalé van, meg egy hosszú magyarázat.
Miközben hallgatja, a szerzetes felhúzza a székre az egyik lábát, és állát a térdén nyugtatva tűnődik. Nem gondolja, hogy a városőrök felhasználnák Lilyt a hollóemberek kézrekerítésében. A lányka csak megmondja, hol tanyáznak, az őrök rajtuk ütnek, és kész. Sosem fog kiderülni, hogy köze volt az orgyilkosokhoz. Az alkalmi zsebmetszéseken és a zsoldos nem túl együttérző figyelmeztetésén beharapja az ajkát, majd lehajtott fejjel megcsóválja a fejét. Szívesen megkérdezné Ukromot, dolgozna-e máskor is ezekkel a maskarás ember-, sőt, orkvadászokkal.*
- Félsz a hollóktól, igaz? *szemébe néz a lánykának* Hogy bosszút állnak rajtad. *Nem vár választ, biztos benne, hogy így van.* Az őrség nem fog téged sem beépíteni, sem kiadni. A Kereskedőház pedig megvédi az övéit. Az egyik dolgozónak vérdíj van a fején Wegtorenben, tudod? Utána jött egy fejvadász *fölemeli a két nyitott tenyerét* és meghalt a kezem között. Baleset volt, de ha nem kapom el, akkor is a kolegánk nélkül távozott volna.
*Elkezdi levetni a saruit, hogy fél-lótuszba helyezkedjen.*
- Csak azt akarom mondani, hogy ha úgyis elhagynád a hollókat, ott jó helyed lenne…
*Továbbra is érezni az aggodalmat a hangján, hiába tudja, hogy a sorsáért mindenki maga felelős. Alkalmi munkákból, piaci szarkaságból élni máról-holnapra… nem mondaná, hogy nem lehet, de egyedül aligha. Előbb-utóbb lesz valaki, aki elől még Lilynek sem sikerül elszaladni.*
- Meditálni… azt jelenti, hogy csak egyvalamire figyelsz, és semmi másra. *Már akkor érzi, hogy ez a magyarázat pontatlan, amikor még be sem fejezte.* Mondjuk a légzésedre. Beszívod a levegőt, benntartod, kiengeded, és egy kicsit úgy hagyod. És mindig ugyanolyan ritmusban. Vagy az is meditáció, hogy formagyakorlatot csinálsz, és annak a mozdulataira figyelsz. Úgy értem… ahogy a tested elvégzi őket. Ahogy a kezed együtt mozog a csípőddel és a lábaiddal, a súlyod pedig mindegyikkel. Vagy ahogy sorbarendezed a tagjaid, és olyan biztosan állsz, mintha tizenkét láb mélyen támaszkodnál bele a földbe. Nagyon zavaros ez így…? *kérdi bizonytalanul, de immár fél-lótuszban ülve.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.05 20:44:13