Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 305 (6081. - 6100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6100. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-06 23:23:24
Üzenet elküldve: 2025-07-06 23:23:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Válla felett egy pillantással nyugtázza Nelira távozását az ágytól. Ez pedig őt bosszantja. Már csak azért is, mert a szőkeség akarva-akaratlanul, de megfűszerezi a kis randevújukat a nemessel. Kedvtelve érinti meg a lányt, ahogy az ellép mellettük. A keblét simítja, de csak futólag. A hév ugyanis egyre inkább eluralkodik rajta, és ezt az alatta fekvő elf is érezheti.
Az ujjak megszorulnak a vékonyka nyak körül, ő pedig felszisszen a kéjtől, ahogy végigpillant Relaelen. Az általa diktált ritmusra ringó keblek, a gyönyörtől nyíló, telt ajkak látványa erős hatással van rá. Nem tartja fenn azonban sokáig a pozitúrát. Valahogy zavarja, hogy a szőkeség a háta mögé keveredett. Nem az esetlegesen előkerülő tőröktől fél, egyszerűen csak szívesen tekintget az irányába.
Annak rendje és módja szerint húzza ki magát a pozitúrából, hogy könnyed mozdulattal fordítsa négykézlábra az elfet az ágyon és térdeljen mögé. Ekképp pedig mindketten szembekerülnek Nelirával. Szürkéivel mustrálja szenvtelenül és kihívóan újdonsült barátjukat egy darabig, mielőtt újra nekilátna az elfnek, ezúttal hátulról. Kedvtelve simít végig annak formás hátsóján, majd hátán, míg végül a sötét hajzuhatagba túr. Erősen húzza fel, hogy lehetőleg a jádeszín íriszek a szőkeségre essenek. A legkevésbé óhajtja kizárni játékukból, épp ellenkezőleg.
Oly tempóra kapcsol, hogy még az is hallja a bőrt bőrnek csattanni, aki három szobával odébb igyekszik álomra hajtani a fejét. Egy ponton az elf hegyes füléhez hajol, hogy a kéjtől csepegő suttogással a legkülönfélébb címekkel illesse; ezek között pedig semmi olyan nem szerepel, amit büszkén hirdetne magáról egy fehérnép. Sokkal inkább a Rumos Rókalyuk padlásán kapható leányok hívószavai ezek.
Önnön hiúságát is simogatja persze. Relael nem csak roppant vonzó, de veszélyes is. Első kézből tapasztalta, ráadásul a lány mostanában igen magas babérokra tör. Élvezi, hogy ekkora hatása van a hosszúéletű felett, s ezúttal közönséget is kap hozzá. Tisztában van vele, hogy a többség elméjét inkább mételyezi meg az elf, semmint, hogy ily hatalmat adjon kezükbe. Valahol megtisztelő az ő szerepe.
Nem, mintha az ő elméjét nem kerítette volna valahol körbe már a lány, de ezt ugyanúgy nem ismerné el magának, mint másnak. Nem is gondol most ilyesmire, gondolatiságára már rég ráereszkedett a kéjköd.
Hamar csillogni kezd bőre a verejtéktől, ám állóképessége és ereje nem hagyja cserben. Kissé feljebb húzva az elfet a nyakába csókol, s tovább hajszolja gyönyörét, na meg persze Relaelt.*
-Elfelejtetted már a neved? *Lihegi két ütem között. Legyen bármennyire is férfi a talpán, ismerni véli szeretője étvágyát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.06 23:47:01
*Válla felett egy pillantással nyugtázza Nelira távozását az ágytól. Ez pedig őt bosszantja. Már csak azért is, mert a szőkeség akarva-akaratlanul, de megfűszerezi a kis randevújukat a nemessel. Kedvtelve érinti meg a lányt, ahogy az ellép mellettük. A keblét simítja, de csak futólag. A hév ugyanis egyre inkább eluralkodik rajta, és ezt az alatta fekvő elf is érezheti.
Az ujjak megszorulnak a vékonyka nyak körül, ő pedig felszisszen a kéjtől, ahogy végigpillant Relaelen. Az általa diktált ritmusra ringó keblek, a gyönyörtől nyíló, telt ajkak látványa erős hatással van rá. Nem tartja fenn azonban sokáig a pozitúrát. Valahogy zavarja, hogy a szőkeség a háta mögé keveredett. Nem az esetlegesen előkerülő tőröktől fél, egyszerűen csak szívesen tekintget az irányába.
Annak rendje és módja szerint húzza ki magát a pozitúrából, hogy könnyed mozdulattal fordítsa négykézlábra az elfet az ágyon és térdeljen mögé. Ekképp pedig mindketten szembekerülnek Nelirával. Szürkéivel mustrálja szenvtelenül és kihívóan újdonsült barátjukat egy darabig, mielőtt újra nekilátna az elfnek, ezúttal hátulról. Kedvtelve simít végig annak formás hátsóján, majd hátán, míg végül a sötét hajzuhatagba túr. Erősen húzza fel, hogy lehetőleg a jádeszín íriszek a szőkeségre essenek. A legkevésbé óhajtja kizárni játékukból, épp ellenkezőleg.
Oly tempóra kapcsol, hogy még az is hallja a bőrt bőrnek csattanni, aki három szobával odébb igyekszik álomra hajtani a fejét. Egy ponton az elf hegyes füléhez hajol, hogy a kéjtől csepegő suttogással a legkülönfélébb címekkel illesse; ezek között pedig semmi olyan nem szerepel, amit büszkén hirdetne magáról egy fehérnép. Sokkal inkább a Rumos Rókalyuk padlásán kapható leányok hívószavai ezek.
Önnön hiúságát is simogatja persze. Relael nem csak roppant vonzó, de veszélyes is. Első kézből tapasztalta, ráadásul a lány mostanában igen magas babérokra tör. Élvezi, hogy ekkora hatása van a hosszúéletű felett, s ezúttal közönséget is kap hozzá. Tisztában van vele, hogy a többség elméjét inkább mételyezi meg az elf, semmint, hogy ily hatalmat adjon kezükbe. Valahol megtisztelő az ő szerepe.
Nem, mintha az ő elméjét nem kerítette volna valahol körbe már a lány, de ezt ugyanúgy nem ismerné el magának, mint másnak. Nem is gondol most ilyesmire, gondolatiságára már rég ráereszkedett a kéjköd.
Hamar csillogni kezd bőre a verejtéktől, ám állóképessége és ereje nem hagyja cserben. Kissé feljebb húzva az elfet a nyakába csókol, s tovább hajszolja gyönyörét, na meg persze Relaelt.*
-Elfelejtetted már a neved? *Lihegi két ütem között. Legyen bármennyire is férfi a talpán, ismerni véli szeretője étvágyát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.06 23:47:01
6099. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-06 18:54:53
Üzenet elküldve: 2025-07-06 18:54:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Cseppet sem csodálkozik azon, hogy a férfi most már ki szeretné venni a részét a jóból. Amilyen marcona, az is érdekes, hogy nem félrelökte az útból. Egyáltalán nem ismeri, ahogy Relaelt sem, de látható, hogy ők ketten igen jól működnek együtt. Ez egyszerre szép és frusztráló. Nem tántorítaná el a nézelődéstől az sem, ha erőszakosabb jelenetet látna, mint egy torkot szorító marok, hiszen legutóbbi szokásosnál kellemesebb kalandjában neki is épp a bordája törött. Kéjsóvár smaragdjaival nézi a jelenetet, s mikor oldalra nyúl Realel, ő maga, mint egy doromboló macska simul bele a kézbe, hadd érezze csak idomait. A nő önzősége nem szegi kedvét, neki már az is elég, hogy egy ilyen csodát kielégíthetett és kóstolhatott. Szívesen odahajolna, hogy bőrét csókolja az aktusuk közben, de inkább csak figyel egy darabon, miközben élvezi a kósza érintéseket. Ha ellenére nem is volna, azért nem fog tenni, hogy őt is meghágja az a nagy ember. De azt imádná tudni, hogy mi tüzeli az elfet. Később arrébb húzódik, s mint egy műértő nézi a csodás képet.
~Ha nekem is lenne farkam…~
Mélázik egy kicsit, hogy mennyire tenne azzal is a kedvére a hosszúéletűnek, de hát nincs neki, pedig úgy tűnik igénye van rá a szépségnek. Ez mintha elkezdené bosszantani. Aztán megint olyan a látvány, hogy tovaszáll az ártó gondolat. Lustán húzódik le az ágyról, s indul el az asztalhoz, hogy bort töltsön magának. Tébolyult gondolatai szeretnének utat törni az eddigi idillből, ezért hát gyorsan el kell űzni valamivel. *
*Cseppet sem csodálkozik azon, hogy a férfi most már ki szeretné venni a részét a jóból. Amilyen marcona, az is érdekes, hogy nem félrelökte az útból. Egyáltalán nem ismeri, ahogy Relaelt sem, de látható, hogy ők ketten igen jól működnek együtt. Ez egyszerre szép és frusztráló. Nem tántorítaná el a nézelődéstől az sem, ha erőszakosabb jelenetet látna, mint egy torkot szorító marok, hiszen legutóbbi szokásosnál kellemesebb kalandjában neki is épp a bordája törött. Kéjsóvár smaragdjaival nézi a jelenetet, s mikor oldalra nyúl Realel, ő maga, mint egy doromboló macska simul bele a kézbe, hadd érezze csak idomait. A nő önzősége nem szegi kedvét, neki már az is elég, hogy egy ilyen csodát kielégíthetett és kóstolhatott. Szívesen odahajolna, hogy bőrét csókolja az aktusuk közben, de inkább csak figyel egy darabon, miközben élvezi a kósza érintéseket. Ha ellenére nem is volna, azért nem fog tenni, hogy őt is meghágja az a nagy ember. De azt imádná tudni, hogy mi tüzeli az elfet. Később arrébb húzódik, s mint egy műértő nézi a csodás képet.
~Ha nekem is lenne farkam…~
Mélázik egy kicsit, hogy mennyire tenne azzal is a kedvére a hosszúéletűnek, de hát nincs neki, pedig úgy tűnik igénye van rá a szépségnek. Ez mintha elkezdené bosszantani. Aztán megint olyan a látvány, hogy tovaszáll az ártó gondolat. Lustán húzódik le az ágyról, s indul el az asztalhoz, hogy bort töltsön magának. Tébolyult gondolatai szeretnének utat törni az eddigi idillből, ezért hát gyorsan el kell űzni valamivel. *
6098. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-06 17:52:59
Üzenet elküldve: 2025-07-06 17:52:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, közben szemhéjait lehunyva pihen meg. Sok ideje nem marad, hogy kiélvezze nyugalmát, mert rövidesen észleli, hogy egy árnyék magasodik fölé. Jól tudja, hogy Nelirának sok beleszólása aligha lesz a történésekbe, s már azt is csodával határosnak tartja, hogy a wegtoreni eddig tűrtöztette magát.
Zöldjeivel felpillant a férfira, akit egy bágyadt mosollyal üdvözöl. Egészen más fajta vágy az amit Denjaar iránt érez, ami mindenféle kéjfokozó nélkül is megrészegíti őt. A harcos lábát erősen megmarkolva húzza őt lejjebb, mire Relael röviden felnevet. Szórakozottan nyújtja ki karját, hogy még futólag megtapogathassa Denjaar vonzó felsőtestét, mielőtt erőtlenül visszaejtené az ágyra.
Kéjes nyögései Denjaar által diktált ritmusra törnek elő belőle, s csak az ő kedvéért feszíti meg hátát is, hogy még szebb ívét mutassa testének. A bájain simuló érdes, durva kéz éppen annyira nincs ellenére, mint Nelira puha, gyöngéd kacsói. A nyakán megpihenő marokra simítja ujjait, hogy maradásra ösztökélje, eközben pedig résnyire nyílt szemhéjai mögül a szépséges szőkeséget keresi, valamint jobbjával is oldalra nyúl, hogy kedvtelve érinthesse a nőt.
Relael jelen pillanatában igen önző módon nem is törődik azzal, hogy viszonozza a királynői bánásmódot, amivel Nelira kitüntette őt. Amit akart azt megkapta, buzgó vérét pedig repetában is részesíti Denjaar, így amennyiben a szőkeség is kielégülésre vágyik azt kérnie kell, mert az elf jelenleg önmagán kívül senkivel sem törődik.*
*Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, közben szemhéjait lehunyva pihen meg. Sok ideje nem marad, hogy kiélvezze nyugalmát, mert rövidesen észleli, hogy egy árnyék magasodik fölé. Jól tudja, hogy Nelirának sok beleszólása aligha lesz a történésekbe, s már azt is csodával határosnak tartja, hogy a wegtoreni eddig tűrtöztette magát.
Zöldjeivel felpillant a férfira, akit egy bágyadt mosollyal üdvözöl. Egészen más fajta vágy az amit Denjaar iránt érez, ami mindenféle kéjfokozó nélkül is megrészegíti őt. A harcos lábát erősen megmarkolva húzza őt lejjebb, mire Relael röviden felnevet. Szórakozottan nyújtja ki karját, hogy még futólag megtapogathassa Denjaar vonzó felsőtestét, mielőtt erőtlenül visszaejtené az ágyra.
Kéjes nyögései Denjaar által diktált ritmusra törnek elő belőle, s csak az ő kedvéért feszíti meg hátát is, hogy még szebb ívét mutassa testének. A bájain simuló érdes, durva kéz éppen annyira nincs ellenére, mint Nelira puha, gyöngéd kacsói. A nyakán megpihenő marokra simítja ujjait, hogy maradásra ösztökélje, eközben pedig résnyire nyílt szemhéjai mögül a szépséges szőkeséget keresi, valamint jobbjával is oldalra nyúl, hogy kedvtelve érinthesse a nőt.
Relael jelen pillanatában igen önző módon nem is törődik azzal, hogy viszonozza a királynői bánásmódot, amivel Nelira kitüntette őt. Amit akart azt megkapta, buzgó vérét pedig repetában is részesíti Denjaar, így amennyiben a szőkeség is kielégülésre vágyik azt kérnie kell, mert az elf jelenleg önmagán kívül senkivel sem törődik.*
6097. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-06 14:02:57
Üzenet elküldve: 2025-07-06 14:02:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Feltűnik neki, Nelira mekkora odaadással viseltetik szeretője irányába. Furcsa dolog ez, elvégre nem ismerte az elfet ezelőtt. Nem hibáztatja azonban, sőt. Természetesen önhittsége okán még mindig megvan róla győződve, hogy a műsor elsősorban neki szól. Hogy emellett a két lány még jól is érzi magát, az csak hab a tortán.
Szívesen szemléli, Relael miként remeg végig a kényeztetés következtében. Méghozzá milyen hamar! Ismerni véli a nemes felhők alját súroló libidóját, de ez talán még tőle is szokatlan.
Félrerakja most azonban ezt a gondolatot, mert a páros látványa kellően felcsigázza. Maga mögött hagyva az asztalt és az italt közelebb lép az ágyhoz, s a páros fölé tornyosul. Tisztában van vele, kit illet az elsőbbség és noha Nelirát is szíves-örömest felpróbálná minden további nélkül, elsősorban őt is a sötéthajú elf vonzza, akár a mágnest.*
-Elég időt kaptatok. *Szól még, mielőtt egy gyengéd, de ellentmondást nem tűrő mozdulattal simítja el útjából Nelirát. Természetesen csak azért, hogy Relael vádliját markába zárva lejjebb húzza az elfet az ágyon. Nem fordítja meg, meghagyja a hátán fekve; egyrészt így többet lát belőle, másrészt meghagyja a lehetőséget a hosszúéletűnek, hogy megforduljon, ha akar.
Nehéz betelni a látvánnyal. A finom arcvonások, a jáde szempár hívogató csillanása, a határozottan nőies idomok megbabonázzák. Szerencséjére Nelira kitett magáért és előkészítette számára a terepet. Nem is habozik, hamar elmerül a kéjben, csípője határozott mozdulataival néhány lökést követően teljes terjedelmében. Elégedett hümmentés hagyja el ajkait, jobbja pedig lassú felfedezőútra indul a lány hasától kezdve a keblein át egészen a nyakáig.*
-Ezt vártad, igaz? ~Szajha~ *Vendégük okán fűzi hozzá a jelzőt, de Relael nagyjából kitalálhatja mosolyából a befejezést. Lassú tempót diktál, nem viszi túlzásba. Élvezi a látványt. Főleg így, hogy van mellettük egy megkapó szőkeség is, akit ezúttal már közelebbről is megvizslathat. A testét, a vonásait, de még a ritka színű hajkoronát is. Hogy Nelira mihez kezd, azt ráhagyja; ugyanakkor reméli, hogy nem marad ki a jóból.*
*Feltűnik neki, Nelira mekkora odaadással viseltetik szeretője irányába. Furcsa dolog ez, elvégre nem ismerte az elfet ezelőtt. Nem hibáztatja azonban, sőt. Természetesen önhittsége okán még mindig megvan róla győződve, hogy a műsor elsősorban neki szól. Hogy emellett a két lány még jól is érzi magát, az csak hab a tortán.
Szívesen szemléli, Relael miként remeg végig a kényeztetés következtében. Méghozzá milyen hamar! Ismerni véli a nemes felhők alját súroló libidóját, de ez talán még tőle is szokatlan.
Félrerakja most azonban ezt a gondolatot, mert a páros látványa kellően felcsigázza. Maga mögött hagyva az asztalt és az italt közelebb lép az ágyhoz, s a páros fölé tornyosul. Tisztában van vele, kit illet az elsőbbség és noha Nelirát is szíves-örömest felpróbálná minden további nélkül, elsősorban őt is a sötéthajú elf vonzza, akár a mágnest.*
-Elég időt kaptatok. *Szól még, mielőtt egy gyengéd, de ellentmondást nem tűrő mozdulattal simítja el útjából Nelirát. Természetesen csak azért, hogy Relael vádliját markába zárva lejjebb húzza az elfet az ágyon. Nem fordítja meg, meghagyja a hátán fekve; egyrészt így többet lát belőle, másrészt meghagyja a lehetőséget a hosszúéletűnek, hogy megforduljon, ha akar.
Nehéz betelni a látvánnyal. A finom arcvonások, a jáde szempár hívogató csillanása, a határozottan nőies idomok megbabonázzák. Szerencséjére Nelira kitett magáért és előkészítette számára a terepet. Nem is habozik, hamar elmerül a kéjben, csípője határozott mozdulataival néhány lökést követően teljes terjedelmében. Elégedett hümmentés hagyja el ajkait, jobbja pedig lassú felfedezőútra indul a lány hasától kezdve a keblein át egészen a nyakáig.*
-Ezt vártad, igaz? ~Szajha~ *Vendégük okán fűzi hozzá a jelzőt, de Relael nagyjából kitalálhatja mosolyából a befejezést. Lassú tempót diktál, nem viszi túlzásba. Élvezi a látványt. Főleg így, hogy van mellettük egy megkapó szőkeség is, akit ezúttal már közelebbről is megvizslathat. A testét, a vonásait, de még a ritka színű hajkoronát is. Hogy Nelira mihez kezd, azt ráhagyja; ugyanakkor reméli, hogy nem marad ki a jóból.*
6096. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-06 13:14:44
Üzenet elküldve: 2025-07-06 13:14:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Nem vár semmiféle reakciót a férfitől. A figyelme javarésze Relaelt illeti, épp ezért azt kapja el, hogy amaz a szemét forgatja. Nelira belső világát egyetlen apró rezzenéssel is romba lehet dönteni, csak azóta változott ez valamelyest, mióta egy gyereket vállalt magára, s az megtanította neki, hogyan ne essen kétségbe másodpercek leforgása alatt. Ettől még megrezzen, s ezért rögvest nekilát a nő kényeztetésének, csak sokkal mohóbban. Nem lehet, hogy valami nem tetszik a másiknak, amit ő csinál. Merthogy képes volt magára venni, viszont ez másként csapódik le, mint általában: mindent belead, hogy a legjobb szerető lehessen az időre, ami nekik adatott.
Kedvtelve nézi végül az ágyon vonagló gyönyörű testet. Annak minden apró porcikája magával ragadja, bárcsak többször láthatná. Bár igen hamar képes valamiféle torz szerelmet érezni, az legtöbbször hamar elillan, de ez egészen más. Tiant figyelve érezte talán csak így magát, ami ijesztő, de annál hívogatóbb. Csapda, kelepce, de édes fogság. Még a szokásos lobbanékonyságából, féltékenységéből is lejjebb adna, csak azért, hogy magát a nő mellett tudhassa olykor. Hamar elűzi a furcsa képeket, mert a szétnyíló comb látványa tovaűz mindent. Elsöprő a vágy, még ha játszadozik is az elején. Csakhamar belekezd a nő ízlelgetésébe, s kezeivel sem felejt el örömet okozni. Balja nyújtózva kezesi a has, vagy épp a keblek puha bőrét, jobbja pedig besegít ajkainak és nyelvének munkájába. Szeretne eltévedni néha persze mások által kevésbé kedvelt útvonalakra, de még csak rezgéseket figyel. Az semmivel össze nem téveszthető, amikor a gyönyör felé halad megállíthatatlanul Relael. Természetesen nem hagyja azonnal cserben, a kéj utolsó hullámain is átsegíti. Ekkor néz fel rá újra, a smaragd szemeivel. Elégedetten harap bele alsó ajkába. Egészen megfeledkezett a társaságukról ez idő alatt.*
*Nem vár semmiféle reakciót a férfitől. A figyelme javarésze Relaelt illeti, épp ezért azt kapja el, hogy amaz a szemét forgatja. Nelira belső világát egyetlen apró rezzenéssel is romba lehet dönteni, csak azóta változott ez valamelyest, mióta egy gyereket vállalt magára, s az megtanította neki, hogyan ne essen kétségbe másodpercek leforgása alatt. Ettől még megrezzen, s ezért rögvest nekilát a nő kényeztetésének, csak sokkal mohóbban. Nem lehet, hogy valami nem tetszik a másiknak, amit ő csinál. Merthogy képes volt magára venni, viszont ez másként csapódik le, mint általában: mindent belead, hogy a legjobb szerető lehessen az időre, ami nekik adatott.
Kedvtelve nézi végül az ágyon vonagló gyönyörű testet. Annak minden apró porcikája magával ragadja, bárcsak többször láthatná. Bár igen hamar képes valamiféle torz szerelmet érezni, az legtöbbször hamar elillan, de ez egészen más. Tiant figyelve érezte talán csak így magát, ami ijesztő, de annál hívogatóbb. Csapda, kelepce, de édes fogság. Még a szokásos lobbanékonyságából, féltékenységéből is lejjebb adna, csak azért, hogy magát a nő mellett tudhassa olykor. Hamar elűzi a furcsa képeket, mert a szétnyíló comb látványa tovaűz mindent. Elsöprő a vágy, még ha játszadozik is az elején. Csakhamar belekezd a nő ízlelgetésébe, s kezeivel sem felejt el örömet okozni. Balja nyújtózva kezesi a has, vagy épp a keblek puha bőrét, jobbja pedig besegít ajkainak és nyelvének munkájába. Szeretne eltévedni néha persze mások által kevésbé kedvelt útvonalakra, de még csak rezgéseket figyel. Az semmivel össze nem téveszthető, amikor a gyönyör felé halad megállíthatatlanul Relael. Természetesen nem hagyja azonnal cserben, a kéj utolsó hullámain is átsegíti. Ekkor néz fel rá újra, a smaragd szemeivel. Elégedetten harap bele alsó ajkába. Egészen megfeledkezett a társaságukról ez idő alatt.*
6095. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-06 13:12:17
Üzenet elküldve: 2025-07-06 13:12:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cralan Sley//
*Noredric hátradől a székén, úgy, hogy a háttámla finoman megnyikkan alatta. A mozdulat kényelmes, nem hivalkodó, inkább csak annak a jele, hogy otthon érzi magát ebben a beszélgetésben. A sör már nem hideg, a rántotta sem forró, de valahogy most egyik sem fontos igazán. Cralan szavai, azok a csiszolatlan, egyenes mondatok tartják ott a figyelmét, és valahol mélyen, talán egy kicsit meglepik is.*
- Döntetlenért sem szégyen kiállni. *Feleli, miközben ujjával a korsó oldalán gördülő cseppeket követi.* - De hát igen, egy harcban az győz, aki talpon marad, aztán a rohadt bábu elég csúnya előnnyel indulna, tekintve, hogy mélyen a földbe van állítva.
*A szavai mögött ott bujkál a gúnyos játékosság, de valahol a sorok alatt mégis érezhető egy csepp önismeret. Noredric tudja, hogy az élet nem mindig ad tiszta szabályokat, és azt is, hogy néha épp a legmozdulatlanabbnak tűnő ellenfél az, amelyik a legnagyobb sebet ejti. A bábu hasonlata egyszerre tréfa és igazság: lehet, hogy nem mozdul, de nem is esik el. És ő maga... ő már sokszor talpon maradt, de az ára sosem volt kevés. Épp ettől ül ki a szája sarkába az a fáradt, cinikus mosoly, mikor kortyol egyet, mintha az ital is segítene lenyelni a gondolatot.
A szablyás gondolatra bólint. Nem az a fajta bólintás, amivel igazat adnak, hanem amivel az ember érti, hogy valaki hogyan jutott el odáig, ahol most van. Nem mondja ki, de jól esik neki hallani, hogy valaki nem a címerre, nem a születésre, hanem a saját kezére bízza, mit ér. Még ha a kettő néha össze is keveredik.*
- Ez szép volt. Ritka az olyan harcos, aki nem a dicsőség mögé bújik, hanem emlékszik arra, mennyit szentségelt gyakorlás közben.
*Jegyzi meg a kelleténél egy kicsit tán harsányabban, majd a korsót ajkához emeli. A sör íze tompa már, kicsit keserűbb a kelleténél, de most nincs kedve panaszkodni.
Cralan szavai Artheniorról súlyosabbak, mint amilyennek elsőre tűnnek. Noredric nem kérdez vissza, nem firtatja a pontos részleteket. Egyszerűen csak bólint újra, lassan, kissé lefelé nézve, mint aki saját válaszait keresi.*
- A múlt szép dolog, amíg nem kezd el harapni. *Mondja végül, miközben jobbjával elkezi feje búbját vakargatni.* - De vannak, akik inkább megmaradnak benne, mintsem elengedjék. Mintha attól kevésbé lennének elveszve.
*A hangja nem ítélkező, inkább megértő, de nem együtt érző. Látszik rajta, hogy ő is hordoz valamit, amit nehezen engedett el, talán még most sem tette teljesen.
A dicséretére kapott válasz megállítja egy pillanatra. Leteszi a kenyeret, amit épp a tányér széléről vett volna fel, és Cralanra néz. Nem kérdez vissza, nem próbálja elütni tréfával, mint máskor. Csak egy halvány, őszinte mosoly ül ki a szája sarkába.*
- Ha rajtam múlik, lesz még alkalom, hogy rászolgálj
*Mondja, és ezúttal nincs benne semmi játékosság, csak csendes meggyőződés.
Iszik egy kortyot, aztán visszatér a reggelijéhez. A kenyér kicsit már megszívta magát, a rántotta zsírja lehűlt, de most olyan jól esik, mint egy ünnepi lakoma. Nem az íz, nem a fűszer teszi különlegessé, hanem az, hogy nem kell sietni vele.
A szeme néha Cralan felé téved. Nem méregeti, nem elemzi, csak nézi, mint aki próbálja elhelyezni valahol magában ezt az embert. Talán nem szövetséges, nem bajtárs, de valami más. Valami ritka. Valaki, aki nem kérkedik a múltjával, és nem vár hódolatot a jelenéért. Csak ott van, és a maga módján tanít, talán úgy, hogy észre sem veszi.*
*Noredric hátradől a székén, úgy, hogy a háttámla finoman megnyikkan alatta. A mozdulat kényelmes, nem hivalkodó, inkább csak annak a jele, hogy otthon érzi magát ebben a beszélgetésben. A sör már nem hideg, a rántotta sem forró, de valahogy most egyik sem fontos igazán. Cralan szavai, azok a csiszolatlan, egyenes mondatok tartják ott a figyelmét, és valahol mélyen, talán egy kicsit meglepik is.*
- Döntetlenért sem szégyen kiállni. *Feleli, miközben ujjával a korsó oldalán gördülő cseppeket követi.* - De hát igen, egy harcban az győz, aki talpon marad, aztán a rohadt bábu elég csúnya előnnyel indulna, tekintve, hogy mélyen a földbe van állítva.
*A szavai mögött ott bujkál a gúnyos játékosság, de valahol a sorok alatt mégis érezhető egy csepp önismeret. Noredric tudja, hogy az élet nem mindig ad tiszta szabályokat, és azt is, hogy néha épp a legmozdulatlanabbnak tűnő ellenfél az, amelyik a legnagyobb sebet ejti. A bábu hasonlata egyszerre tréfa és igazság: lehet, hogy nem mozdul, de nem is esik el. És ő maga... ő már sokszor talpon maradt, de az ára sosem volt kevés. Épp ettől ül ki a szája sarkába az a fáradt, cinikus mosoly, mikor kortyol egyet, mintha az ital is segítene lenyelni a gondolatot.
A szablyás gondolatra bólint. Nem az a fajta bólintás, amivel igazat adnak, hanem amivel az ember érti, hogy valaki hogyan jutott el odáig, ahol most van. Nem mondja ki, de jól esik neki hallani, hogy valaki nem a címerre, nem a születésre, hanem a saját kezére bízza, mit ér. Még ha a kettő néha össze is keveredik.*
- Ez szép volt. Ritka az olyan harcos, aki nem a dicsőség mögé bújik, hanem emlékszik arra, mennyit szentségelt gyakorlás közben.
*Jegyzi meg a kelleténél egy kicsit tán harsányabban, majd a korsót ajkához emeli. A sör íze tompa már, kicsit keserűbb a kelleténél, de most nincs kedve panaszkodni.
Cralan szavai Artheniorról súlyosabbak, mint amilyennek elsőre tűnnek. Noredric nem kérdez vissza, nem firtatja a pontos részleteket. Egyszerűen csak bólint újra, lassan, kissé lefelé nézve, mint aki saját válaszait keresi.*
- A múlt szép dolog, amíg nem kezd el harapni. *Mondja végül, miközben jobbjával elkezi feje búbját vakargatni.* - De vannak, akik inkább megmaradnak benne, mintsem elengedjék. Mintha attól kevésbé lennének elveszve.
*A hangja nem ítélkező, inkább megértő, de nem együtt érző. Látszik rajta, hogy ő is hordoz valamit, amit nehezen engedett el, talán még most sem tette teljesen.
A dicséretére kapott válasz megállítja egy pillanatra. Leteszi a kenyeret, amit épp a tányér széléről vett volna fel, és Cralanra néz. Nem kérdez vissza, nem próbálja elütni tréfával, mint máskor. Csak egy halvány, őszinte mosoly ül ki a szája sarkába.*
- Ha rajtam múlik, lesz még alkalom, hogy rászolgálj
*Mondja, és ezúttal nincs benne semmi játékosság, csak csendes meggyőződés.
Iszik egy kortyot, aztán visszatér a reggelijéhez. A kenyér kicsit már megszívta magát, a rántotta zsírja lehűlt, de most olyan jól esik, mint egy ünnepi lakoma. Nem az íz, nem a fűszer teszi különlegessé, hanem az, hogy nem kell sietni vele.
A szeme néha Cralan felé téved. Nem méregeti, nem elemzi, csak nézi, mint aki próbálja elhelyezni valahol magában ezt az embert. Talán nem szövetséges, nem bajtárs, de valami más. Valami ritka. Valaki, aki nem kérkedik a múltjával, és nem vár hódolatot a jelenéért. Csak ott van, és a maga módján tanít, talán úgy, hogy észre sem veszi.*
6094. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-06 08:13:03
Üzenet elküldve: 2025-07-06 08:13:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Noredric Juled Oswbold de Wyggio//
* Ha jobban belegondol, már jó ideje nem volt része ilyen nyugodt, önfeledt beszélgetésben. Persze, amikor felkérik, hogy tanítson valakit, vagy védjen meg egy személyt, igyekszik valamiféle kommunikációt kialakítani, de ez annál többnek tűnik. Egy lehetséges barátság kezdetének, amiből nincs túl sok a félvér életében. *
- Részemről lehet több korsó is, de akkor nem ellenem állsz ki, hanem az egyik bábu ellen. Azonban döntetlennél jobb eredményre nem számítok.
* Húzódik egy kaján félvigyorra a szája, és egyértelmű, hogy ugratásnak, nem pedig sértésnek szánja. Noredric veszi a lapot, amit a figyelmeztetése jelent. *
- Egy nőnek tőr sem kell sokszor, hogy szíven tudjon szúrni.
* A gondolatot egy korty teával öblíti le. *
- Nem azért táncol úgy a szablya a kezemben, mert ott voltam, hanem pont fordítva. A harcos a képzettségeit csakis önmagának köszönheti, az akaratának, a szorgalmának.
* Jegyzi meg, majd a lovagokat illető megjegyzésre sajnálóan megrázza a fejét. *
- Sok minden történt a városban az utóbbi években amiknek nem feltétlenül úgy kellett volna lenniük, ahogy lett végül.
* Tény, hogy mondhatni szükségszerű a változás egy ekkora városban. Azonban a változás sokszor fájdalmas. *
- Sajnos nem mindenki tud úgy alkalmazkodni, ahogy kellene. Néhányan túlságosan ragaszkodnak ahhoz, ami volt.
* Vagy még rosszabb, gondol itt az említett lovagokra, akik semmiben sem emlékeztetnek az igazi lovagokra. Végül a saját figyelme is a reggelire fordul, Noredric elismerő szavai megakasztják a mozdulatait. *
- Az idejét sem tudom már, mikor hallottam ilyen szavakat, de igyekszem rászolgálni.
* Úgy tűnik, hogy a kaszárnya porában nem csak két harcos találkozott, hanem két leendő barát is. *
* Ha jobban belegondol, már jó ideje nem volt része ilyen nyugodt, önfeledt beszélgetésben. Persze, amikor felkérik, hogy tanítson valakit, vagy védjen meg egy személyt, igyekszik valamiféle kommunikációt kialakítani, de ez annál többnek tűnik. Egy lehetséges barátság kezdetének, amiből nincs túl sok a félvér életében. *
- Részemről lehet több korsó is, de akkor nem ellenem állsz ki, hanem az egyik bábu ellen. Azonban döntetlennél jobb eredményre nem számítok.
* Húzódik egy kaján félvigyorra a szája, és egyértelmű, hogy ugratásnak, nem pedig sértésnek szánja. Noredric veszi a lapot, amit a figyelmeztetése jelent. *
- Egy nőnek tőr sem kell sokszor, hogy szíven tudjon szúrni.
* A gondolatot egy korty teával öblíti le. *
- Nem azért táncol úgy a szablya a kezemben, mert ott voltam, hanem pont fordítva. A harcos a képzettségeit csakis önmagának köszönheti, az akaratának, a szorgalmának.
* Jegyzi meg, majd a lovagokat illető megjegyzésre sajnálóan megrázza a fejét. *
- Sok minden történt a városban az utóbbi években amiknek nem feltétlenül úgy kellett volna lenniük, ahogy lett végül.
* Tény, hogy mondhatni szükségszerű a változás egy ekkora városban. Azonban a változás sokszor fájdalmas. *
- Sajnos nem mindenki tud úgy alkalmazkodni, ahogy kellene. Néhányan túlságosan ragaszkodnak ahhoz, ami volt.
* Vagy még rosszabb, gondol itt az említett lovagokra, akik semmiben sem emlékeztetnek az igazi lovagokra. Végül a saját figyelme is a reggelire fordul, Noredric elismerő szavai megakasztják a mozdulatait. *
- Az idejét sem tudom már, mikor hallottam ilyen szavakat, de igyekszem rászolgálni.
* Úgy tűnik, hogy a kaszárnya porában nem csak két harcos találkozott, hanem két leendő barát is. *
6093. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-05 21:18:38
Üzenet elküldve: 2025-07-05 21:18:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Minél több időt szentelnek egymás felfedezésére szíve annál hevesebben dörömböl bordakosarában, akárcsak egy fogságba ejtett madár, mely kitörni óhajt kalitkájából. Ugyan örömmel játszadozik Nelirával, de az italába csempészett kéjfokozó minduntalan sürgeti őt, ez felsejlik egy-egy türelmetlen mozdulatában is.
A szőkeség megjegyzése leheletnyit kizökkenti, leginkább amiatt, mert az adott pillanatban nem tudja mire vélni. Vet egy futó pillantást Denjaar felé, aki csak önelégülten somolyog orra alatt, melyet az elf egy szemforgatással nyugtáz mielőtt visszatér a puha ajkak csókolásához.
Nelira kapva kap az alkalmon, s határozott kézzel ragadja meg az irányítást, melynek következtében ezúttal Relael puffan az ágyra. Látja miként pásztázzák őt végig a zöldek, így valamelyest rá is játszik a látványra azzal, hogy a lágy mozdulatok hatására mutatós pózokba feszíti testét.
A nő puha ajkai lejjebb vándorolnak, Relael sóhajai pedig egyszerre változnak megkönnyebbültté és gondterheltté is. Túl feszítette határait, teste pedig remegéssel jelzi éhségét, egészen addig amíg végre meg nem kapja amiért annyira epekedett.
Egyre szaporább sóhajai és hangosodó nyögései töltik meg a teret, melyek között méltatva szúrja be Nelira nevét is. A szőkeség immár tudhatja miért is volt olyan fontos Relaelnek, hogy ezt korábban megtudja. Az elf a takarót markolva merül el az élvezetekben. Hirtelen késztetésének engedve oldalra fordítja fejét, hogy gyorsan szemrevételezze Denjaart, de aligha fog fel bármit is azon kívül, ami az ágyban történik. Utolsó erejével hátul felkönyökölve tolja feljebb magát, hogy jobb rálátása legyen Nelira szép arcára és megbabonázó tekintetére. Több sem szükséges hozzá, fejét erőtlenül ejtve hátra engedi át testét a gyönyörnek, mely hullámokban fut végig minden izmán.*
*Minél több időt szentelnek egymás felfedezésére szíve annál hevesebben dörömböl bordakosarában, akárcsak egy fogságba ejtett madár, mely kitörni óhajt kalitkájából. Ugyan örömmel játszadozik Nelirával, de az italába csempészett kéjfokozó minduntalan sürgeti őt, ez felsejlik egy-egy türelmetlen mozdulatában is.
A szőkeség megjegyzése leheletnyit kizökkenti, leginkább amiatt, mert az adott pillanatban nem tudja mire vélni. Vet egy futó pillantást Denjaar felé, aki csak önelégülten somolyog orra alatt, melyet az elf egy szemforgatással nyugtáz mielőtt visszatér a puha ajkak csókolásához.
Nelira kapva kap az alkalmon, s határozott kézzel ragadja meg az irányítást, melynek következtében ezúttal Relael puffan az ágyra. Látja miként pásztázzák őt végig a zöldek, így valamelyest rá is játszik a látványra azzal, hogy a lágy mozdulatok hatására mutatós pózokba feszíti testét.
A nő puha ajkai lejjebb vándorolnak, Relael sóhajai pedig egyszerre változnak megkönnyebbültté és gondterheltté is. Túl feszítette határait, teste pedig remegéssel jelzi éhségét, egészen addig amíg végre meg nem kapja amiért annyira epekedett.
Egyre szaporább sóhajai és hangosodó nyögései töltik meg a teret, melyek között méltatva szúrja be Nelira nevét is. A szőkeség immár tudhatja miért is volt olyan fontos Relaelnek, hogy ezt korábban megtudja. Az elf a takarót markolva merül el az élvezetekben. Hirtelen késztetésének engedve oldalra fordítja fejét, hogy gyorsan szemrevételezze Denjaart, de aligha fog fel bármit is azon kívül, ami az ágyban történik. Utolsó erejével hátul felkönyökölve tolja feljebb magát, hogy jobb rálátása legyen Nelira szép arcára és megbabonázó tekintetére. Több sem szükséges hozzá, fejét erőtlenül ejtve hátra engedi át testét a gyönyörnek, mely hullámokban fut végig minden izmán.*
6092. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-05 19:14:31
Üzenet elküldve: 2025-07-05 19:14:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*A megjegyzésre csak felgöcög. Nem hizlalja énképét az ilyesmi, ahhoz épp elég hiú már. Azért szórakoztató a szőkeség szájából ilyet hallani.
Továbbra is csupán élvezettel szemlélődik. Ennek az az egyetlen oka, hogy kíváncsi, mihez kezd egymással a két leány. Elégedetlenségére még csupán az előjátéknál tartanak, neki pedig már igazán kijár, ami kijár. Eldönti hát, hogy ha így haladnak tovább, kénytelen lesz rövidesen a kezébe venni az irányítást.
Most jönne csak igazán jól Bredoc. Lenne kivel cseverészni a bor mellett, míg a két lány játszik. Így sem unatkozik persze; lusta mozdulatokkal ad nyomatékot tetszésének ágyéktájt.
Szürkéi hosszan időznek szeretője testén, miközben Nelira hanyatt dönti. Csábítják a hívogató formák s nem is fog már soká várni. Nem különbül szemrevaló Nelira hátsó fele, mi most pőrén kínálja magát. Röviden elmereng rajta, hogy egyszerűen csak a szőke emberleány mögé térdel, hogy csillapítsa éhségét; már csak azért is, mert kíváncsi, vajon a nemes mit szólna hozzá. Van egy sejtése, s ezt meg is mosolyogja.
Érdekes lenne, ám ő most mégis kivár még egy darabon, mielőtt elszánná magát. Könnyíti a tudat, hogy itt van előttük az egész éj.*
*A megjegyzésre csak felgöcög. Nem hizlalja énképét az ilyesmi, ahhoz épp elég hiú már. Azért szórakoztató a szőkeség szájából ilyet hallani.
Továbbra is csupán élvezettel szemlélődik. Ennek az az egyetlen oka, hogy kíváncsi, mihez kezd egymással a két leány. Elégedetlenségére még csupán az előjátéknál tartanak, neki pedig már igazán kijár, ami kijár. Eldönti hát, hogy ha így haladnak tovább, kénytelen lesz rövidesen a kezébe venni az irányítást.
Most jönne csak igazán jól Bredoc. Lenne kivel cseverészni a bor mellett, míg a két lány játszik. Így sem unatkozik persze; lusta mozdulatokkal ad nyomatékot tetszésének ágyéktájt.
Szürkéi hosszan időznek szeretője testén, miközben Nelira hanyatt dönti. Csábítják a hívogató formák s nem is fog már soká várni. Nem különbül szemrevaló Nelira hátsó fele, mi most pőrén kínálja magát. Röviden elmereng rajta, hogy egyszerűen csak a szőke emberleány mögé térdel, hogy csillapítsa éhségét; már csak azért is, mert kíváncsi, vajon a nemes mit szólna hozzá. Van egy sejtése, s ezt meg is mosolyogja.
Érdekes lenne, ám ő most mégis kivár még egy darabon, mielőtt elszánná magát. Könnyíti a tudat, hogy itt van előttük az egész éj.*
6091. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-05 13:27:20
Üzenet elküldve: 2025-07-05 13:27:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Nem tud betelni a látvánnyal, ami elé tárul. Ebben a helyzetben viszont kevesebbet lát Relaelből, mint szeretne, ha a gyönyörű, formás testét nem is tudja egészében vizslatni, a szemeiben a veszélyt sugárzó, kéjjel elegyedő csillanásokat viszont igen. Beleveszik a képbe, a kezei pedig különös gondossággal kényeztetik, bár még nem tervez túlzóan belemerülni. A bőrét ért harapások ínyére vannak, apró sóhajok formájában távozik torkából a tetszésének hangja. Ekkor végre szabad utat kap, hogy megízlelhesse a hosszúéletűt. Kipirosodott orcáját festi meg az éhes mosolya, miközben feltolja magát ő is, hogy csókot válthasson a szépséggel. Lassan tér át a nyak ívére, félreseperve néhány sötét tincset, ekkor pillant újra a majdnem teljesen mezítelenre vetkőzött Denjaar felé. *
- Szép fasz! *Jelenti ki, majd néhány pillantást még áldoz rá, hogy összemérje, van-e akkora heg a testen, mint az férfiékszer maga. Halkan nevetve fordul vissza a nyakhoz, majd csúszik lejjebb a formás keblekig, hogy azokat ingerelje tovább. Nőket talán kellemesebben becézget, s biztos nagyobb gondot fordítana Denjaar férfiasságára, na meg izmaira is, ha nem venné el az eszét a legszebb test, amit talán valaha látott. Egy határozott mozdulattal próbálja meg Relaelt megfordítani, hogy elfekhessen az ágyon. Végre meg akarja nézni, minden egyes csodálatos porcikáját, s el is időzik a látottakon, miközben kezei folytatják a gondoskodást. Kicsivel később, már majd' felfalja annak combját, s az apró harapások tőle is megérkeznek, de minden rezdülésre figyel; nem kíván olyat tenni, ami nem hat kellemesen a másikra, viszont képes bármeddig elmenni, hogy kihozza a legtöbbet. Végül a vágyott ölet éri forró lehelete, de itt enyhe kínzásba kezd, s csak akkor érinti meg végre igazán nyelve hegyével, mikor már érzi, hogy kezdi túlfeszíteni a húrt.*
*Nem tud betelni a látvánnyal, ami elé tárul. Ebben a helyzetben viszont kevesebbet lát Relaelből, mint szeretne, ha a gyönyörű, formás testét nem is tudja egészében vizslatni, a szemeiben a veszélyt sugárzó, kéjjel elegyedő csillanásokat viszont igen. Beleveszik a képbe, a kezei pedig különös gondossággal kényeztetik, bár még nem tervez túlzóan belemerülni. A bőrét ért harapások ínyére vannak, apró sóhajok formájában távozik torkából a tetszésének hangja. Ekkor végre szabad utat kap, hogy megízlelhesse a hosszúéletűt. Kipirosodott orcáját festi meg az éhes mosolya, miközben feltolja magát ő is, hogy csókot válthasson a szépséggel. Lassan tér át a nyak ívére, félreseperve néhány sötét tincset, ekkor pillant újra a majdnem teljesen mezítelenre vetkőzött Denjaar felé. *
- Szép fasz! *Jelenti ki, majd néhány pillantást még áldoz rá, hogy összemérje, van-e akkora heg a testen, mint az férfiékszer maga. Halkan nevetve fordul vissza a nyakhoz, majd csúszik lejjebb a formás keblekig, hogy azokat ingerelje tovább. Nőket talán kellemesebben becézget, s biztos nagyobb gondot fordítana Denjaar férfiasságára, na meg izmaira is, ha nem venné el az eszét a legszebb test, amit talán valaha látott. Egy határozott mozdulattal próbálja meg Relaelt megfordítani, hogy elfekhessen az ágyon. Végre meg akarja nézni, minden egyes csodálatos porcikáját, s el is időzik a látottakon, miközben kezei folytatják a gondoskodást. Kicsivel később, már majd' felfalja annak combját, s az apró harapások tőle is megérkeznek, de minden rezdülésre figyel; nem kíván olyat tenni, ami nem hat kellemesen a másikra, viszont képes bármeddig elmenni, hogy kihozza a legtöbbet. Végül a vágyott ölet éri forró lehelete, de itt enyhe kínzásba kezd, s csak akkor érinti meg végre igazán nyelve hegyével, mikor már érzi, hogy kezdi túlfeszíteni a húrt.*
6090. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-05 12:49:40
Üzenet elküldve: 2025-07-05 12:49:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Váratlan lépése úgy tűnik elnyeri közönsége tetszését, Relael pedig egy széles mosollyal magasodik Nelira fölé, aki nem átall dicsérő szavakat is intézni felé. Fejét lehajtja, hogy ajkaival felfalhassa a szőkeség minden porcikáját. A mozdulat közben a szoba félhomálya különös árnyékot varázsol az elf arcára, jádeszín íriszei ennek ellenére veszélyt sugallva csillannak meg a gyertyák fényeinek köszönhetően.
Nelira gyengéd érintése hosszú sóhajokat vált ki belőle, a lánytól ehangzó mondat pedig elektromosságként fut végig gerincén. Még nem adja át könnyen az irányítást, helyette kedvtelve időzik el tovább a nyak, kulcscsont és dekoltázs környékén. Megenged magának néhány finom harapást, majd gyönyörködve csodálja fogainak kipirosodott nyomát.*
- Legyen hát!
*Sóhajtja reszketeg hangon egy vágytól megrészegült mosollyal arcán. Nelira jól láthatja, hogy Relael tekintetét kezdi elködösíteni a kéj. Az elf egyik karjával feljebb tolja magát, másikkal partnere combja alá nyúl. Gyengéden fejti le az őt béklyóban tartó szépséges lábat. Teljesen felegyenesedik, közben az ágy szélén térdel. Finoman a nő álla alá nyúl, hogy gyengéden vezesse őt maga felé, s még egy csókot lopjon tőle.
Annyira leköti figyelmét újdonsült partnere, hogy szégyen szemre Denjaarról meg is feledkezett néhány futó pillantását leszámítva. Meglepve tapasztalja, hogy a harcos is immár ruháitól megfosztva várakozik. Nem állhatja meg, hogy tekintete elidőzzön a sebekkel díszített szép férfi testen is, aminek látványa hatására alsó ajkába harap.*
*Váratlan lépése úgy tűnik elnyeri közönsége tetszését, Relael pedig egy széles mosollyal magasodik Nelira fölé, aki nem átall dicsérő szavakat is intézni felé. Fejét lehajtja, hogy ajkaival felfalhassa a szőkeség minden porcikáját. A mozdulat közben a szoba félhomálya különös árnyékot varázsol az elf arcára, jádeszín íriszei ennek ellenére veszélyt sugallva csillannak meg a gyertyák fényeinek köszönhetően.
Nelira gyengéd érintése hosszú sóhajokat vált ki belőle, a lánytól ehangzó mondat pedig elektromosságként fut végig gerincén. Még nem adja át könnyen az irányítást, helyette kedvtelve időzik el tovább a nyak, kulcscsont és dekoltázs környékén. Megenged magának néhány finom harapást, majd gyönyörködve csodálja fogainak kipirosodott nyomát.*
- Legyen hát!
*Sóhajtja reszketeg hangon egy vágytól megrészegült mosollyal arcán. Nelira jól láthatja, hogy Relael tekintetét kezdi elködösíteni a kéj. Az elf egyik karjával feljebb tolja magát, másikkal partnere combja alá nyúl. Gyengéden fejti le az őt béklyóban tartó szépséges lábat. Teljesen felegyenesedik, közben az ágy szélén térdel. Finoman a nő álla alá nyúl, hogy gyengéden vezesse őt maga felé, s még egy csókot lopjon tőle.
Annyira leköti figyelmét újdonsült partnere, hogy szégyen szemre Denjaarról meg is feledkezett néhány futó pillantását leszámítva. Meglepve tapasztalja, hogy a harcos is immár ruháitól megfosztva várakozik. Nem állhatja meg, hogy tekintete elidőzzön a sebekkel díszített szép férfi testen is, aminek látványa hatására alsó ajkába harap.*
6089. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-04 21:17:09
Üzenet elküldve: 2025-07-04 21:17:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Sajátos fordulatot vett az este. Alig egy órája még vígan italozott a pultban Bredoccal és tervezgették a másnapot. Noha a gyilkosság sem volt smafu, de a szeme elé táruló látvány bizony tetézi.
A két lány hamar a lényegre tér. Előbb vendégük, majd Relael is hamar megszabadítódik a felesleges ruhaneműktől, ő pedig egyre buzgóbb vérrel szemléli a párost. Ínyére vannak a kontrasztok és a különbségek. Talán nehéz lenne ezt róla megállapítani, de kitűnő megfigyelő. Akkor is előszeretettel él e képességével, mikor harcra kerül a sor. Erőssége. Minden apró mozdulat, hiba, gyengeség eljut fókuszált tudatáig, s most sincs ez másképp. Igaz, ezúttal fantáziáját csiklandozza, s nem élet-halál harcot kell vívnia.
Relael elfhez mérten igen csak bőséges, tökéletes melleit régi ismerősként üdvözli. Kedve lenne kezei között tudni, érinteni, szorítani. Ugyanakkor megvárja sorát, elvégre annál nagyobb lesz a hév, mikor sorra kerül. Valószínűsíti, hogy ezzel a tényezővel Relael is tisztában van. Szürkéit kíváncsian emeli újdonsült kompániájuk testére is. Szívesen hasonlítja össze Relaellel, természetesen nem hirdetve győztest, még magában sem. A sötéthajú elf határozottan ideálja, s nagyon úgy fest, a szőkeségnek is. Bárhogy is, nem átall megmustrálni Nelira bájait, úgy elölről, ahogy hátulról.
A nemes hevessége - na és persze ereje - még őt is meglepi. Kezdi kapiskálni Nelira szerencséjét; Relael határozottan kedveli saját neme közelségét.
A felé irányuló tekinteteket sajátos pillantással viszonozza; folytassák csak. Ő leteszi a borospoharat a széke melletti asztalra, majd komótos vetkőzésbe kezd. Előbb ingétől válik meg. A Wegtoreni Nagy Aréna homokján edzett test számtalan heggel büszkélkedik, még ha friss nincs is közöttük. Egy ideje már nem volt szerencséje senkihez, ki akár csak egy karcolást ejthetett volna rajta.
Nelira szeretőjéhez irányított szavaira érdeklődve pillant hátra széles válla felett. Kíváncsi, Relael miként reagál. Míg a páros egymással van elfoglalva, ő maradék ruhaneműitől is megválik. Az ágyékkötővel egyelőre nem babrál, szimplán csak félrehúzza, hogy ne legyen útban. Termete ugyanis ágyéktájt sem hagyja cserben, férfiassága pedig egyértelmű jelét adja tetszésének. Egyelőre azonban még szívesen nézi a páros játékát. Nem siet sehova. Annyi a különbség, hogy ezúttal az asztalkának támasztja combját, s nem ül vissza székébe. Hiúsága önkéntelen is azt diktálja elméjének, hogy a műsor neki szól.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.04 21:23:03
*Sajátos fordulatot vett az este. Alig egy órája még vígan italozott a pultban Bredoccal és tervezgették a másnapot. Noha a gyilkosság sem volt smafu, de a szeme elé táruló látvány bizony tetézi.
A két lány hamar a lényegre tér. Előbb vendégük, majd Relael is hamar megszabadítódik a felesleges ruhaneműktől, ő pedig egyre buzgóbb vérrel szemléli a párost. Ínyére vannak a kontrasztok és a különbségek. Talán nehéz lenne ezt róla megállapítani, de kitűnő megfigyelő. Akkor is előszeretettel él e képességével, mikor harcra kerül a sor. Erőssége. Minden apró mozdulat, hiba, gyengeség eljut fókuszált tudatáig, s most sincs ez másképp. Igaz, ezúttal fantáziáját csiklandozza, s nem élet-halál harcot kell vívnia.
Relael elfhez mérten igen csak bőséges, tökéletes melleit régi ismerősként üdvözli. Kedve lenne kezei között tudni, érinteni, szorítani. Ugyanakkor megvárja sorát, elvégre annál nagyobb lesz a hév, mikor sorra kerül. Valószínűsíti, hogy ezzel a tényezővel Relael is tisztában van. Szürkéit kíváncsian emeli újdonsült kompániájuk testére is. Szívesen hasonlítja össze Relaellel, természetesen nem hirdetve győztest, még magában sem. A sötéthajú elf határozottan ideálja, s nagyon úgy fest, a szőkeségnek is. Bárhogy is, nem átall megmustrálni Nelira bájait, úgy elölről, ahogy hátulról.
A nemes hevessége - na és persze ereje - még őt is meglepi. Kezdi kapiskálni Nelira szerencséjét; Relael határozottan kedveli saját neme közelségét.
A felé irányuló tekinteteket sajátos pillantással viszonozza; folytassák csak. Ő leteszi a borospoharat a széke melletti asztalra, majd komótos vetkőzésbe kezd. Előbb ingétől válik meg. A Wegtoreni Nagy Aréna homokján edzett test számtalan heggel büszkélkedik, még ha friss nincs is közöttük. Egy ideje már nem volt szerencséje senkihez, ki akár csak egy karcolást ejthetett volna rajta.
Nelira szeretőjéhez irányított szavaira érdeklődve pillant hátra széles válla felett. Kíváncsi, Relael miként reagál. Míg a páros egymással van elfoglalva, ő maradék ruhaneműitől is megválik. Az ágyékkötővel egyelőre nem babrál, szimplán csak félrehúzza, hogy ne legyen útban. Termete ugyanis ágyéktájt sem hagyja cserben, férfiassága pedig egyértelmű jelét adja tetszésének. Egyelőre azonban még szívesen nézi a páros játékát. Nem siet sehova. Annyi a különbség, hogy ezúttal az asztalkának támasztja combját, s nem ül vissza székébe. Hiúsága önkéntelen is azt diktálja elméjének, hogy a műsor neki szól.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.04 21:23:03
6088. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-04 18:14:12
Üzenet elküldve: 2025-07-04 18:14:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Olykor szeret csevegni, de nem bánja, hogy a további kérdések elmaradnak. Igen nehéz válaszokra koncentrálni, még akkor is, ha azokon amúgy gondolkodnia sem kell, hiszen nem kell megerőltetnie hazugságokért a tekervényeit. A nő érintései teljesen elbódítják, talán tényleg mérget fecskendez az ereibe, ami igen nagy hévvel fut végig egész testén és keríti hatalmába. Nem számít, ki akarja élvezni minden cseppjét. Akarja a kezeket a forrósodó alabástrom bőrén, na meg kiváltképp szeretné már ruha nélkül látni újdonsült játszótársát. Nem gondol tovább, bár érzelmi világa olykor egészen kaotikus. Van, hogy percek alatt esik szerelembe, majd másnap a nevét sem tudja felidézni a kívánt félnek. De amíg jelen van, addig képes mindent odaadni, amit csak tud magából. Képes mindent elvenni a másikból, amit csak ki tud csikarni. Megtartó erő, ha létezik, pedig sosem volt más számára, mint a kellemesen bizsergető veszély, hogy van, akire sötétsége nyomán felnézhet és ácsingózhat arra, hogy a kútmélységű feketeségbe ugorhasson vele, mert ott rendkívül kényelmes, miközben nem tud unatkozni.
Relael karmai között sem unja el magát, a csókkal pedig megpecsételődik az, ami már eddig is biztos volt. Először puhatólózik, majd egészen mohón kutatja annak finom nyelvét, miközben a nőhöz hasonlatosan türelmetlenül fosztja meg ruházatától. Egy ilyen látvány is elég lenne a határtalan öröméhez, de nem külső szemlélődő, igen is benne van. Meglepi az erő, amivel felkapja őt a másik, még fel is nevet közben, kissé talán sötéten is, amikor gerincét éri az ágy.*
- Gyönyörű és erős…
*Lábait nyomban átkulcsolja a vékony derékon, hogy esélye se legyen távolodni a hosszúéletűnek, mélyen néz a szemeibe, hogy kiolvashassa belőle a vágyat, amit vissza is tükröz felé. Türtőztetni nem akarja magát és nem is kell. Gyakorlott, finom ujjai hamar utat törnek a vágyott öl felé, hogy megérezhesse: igen jó kezekbe került. Mohón csókolja tovább közben mindenét, amit ér. Egyetlen pillanatra fordítja csupán tekintetét Denjaar felé. Ő is élvezi, ha mások vágyát korbácsolhatja. De a főszereplő Relael.*
- Meg kell kóstoljalak. *Rebegi el végül a szavakat, miközben ő maga is élvezi a testét ért ingereket.*
*Olykor szeret csevegni, de nem bánja, hogy a további kérdések elmaradnak. Igen nehéz válaszokra koncentrálni, még akkor is, ha azokon amúgy gondolkodnia sem kell, hiszen nem kell megerőltetnie hazugságokért a tekervényeit. A nő érintései teljesen elbódítják, talán tényleg mérget fecskendez az ereibe, ami igen nagy hévvel fut végig egész testén és keríti hatalmába. Nem számít, ki akarja élvezni minden cseppjét. Akarja a kezeket a forrósodó alabástrom bőrén, na meg kiváltképp szeretné már ruha nélkül látni újdonsült játszótársát. Nem gondol tovább, bár érzelmi világa olykor egészen kaotikus. Van, hogy percek alatt esik szerelembe, majd másnap a nevét sem tudja felidézni a kívánt félnek. De amíg jelen van, addig képes mindent odaadni, amit csak tud magából. Képes mindent elvenni a másikból, amit csak ki tud csikarni. Megtartó erő, ha létezik, pedig sosem volt más számára, mint a kellemesen bizsergető veszély, hogy van, akire sötétsége nyomán felnézhet és ácsingózhat arra, hogy a kútmélységű feketeségbe ugorhasson vele, mert ott rendkívül kényelmes, miközben nem tud unatkozni.
Relael karmai között sem unja el magát, a csókkal pedig megpecsételődik az, ami már eddig is biztos volt. Először puhatólózik, majd egészen mohón kutatja annak finom nyelvét, miközben a nőhöz hasonlatosan türelmetlenül fosztja meg ruházatától. Egy ilyen látvány is elég lenne a határtalan öröméhez, de nem külső szemlélődő, igen is benne van. Meglepi az erő, amivel felkapja őt a másik, még fel is nevet közben, kissé talán sötéten is, amikor gerincét éri az ágy.*
- Gyönyörű és erős…
*Lábait nyomban átkulcsolja a vékony derékon, hogy esélye se legyen távolodni a hosszúéletűnek, mélyen néz a szemeibe, hogy kiolvashassa belőle a vágyat, amit vissza is tükröz felé. Türtőztetni nem akarja magát és nem is kell. Gyakorlott, finom ujjai hamar utat törnek a vágyott öl felé, hogy megérezhesse: igen jó kezekbe került. Mohón csókolja tovább közben mindenét, amit ér. Egyetlen pillanatra fordítja csupán tekintetét Denjaar felé. Ő is élvezi, ha mások vágyát korbácsolhatja. De a főszereplő Relael.*
- Meg kell kóstoljalak. *Rebegi el végül a szavakat, miközben ő maga is élvezi a testét ért ingereket.*
6087. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-04 13:08:46
Üzenet elküldve: 2025-07-04 13:08:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Egyre jobban kezdi úgy érezni, hogy valami különleges tényleg van ebben a Hamreinben. Nem lehet úgy az orránál fogva vezetni, mint másokat, és az ágyban is kifejezetten ügyesen tette a dolgát. Kezdi már összerakni a képet, hogy miféle híre lehet neki a Kikötőben. Lágyan mosolyodik el a felismerésre.*
- Talán igazad van, nem tudhatom, mi mennyit ér neked. Ami azt illeti, nem sokáig leszek már itt. Pont Selyemrévben fogsz majd megtalálni, úgyhogy igen, tudok egyet s mást róla. Nemrég vehették át a nemesek az új házaikat, elkezdtek beszivárogni a lakók… *Hiába kezd bele készségesen abba, hogy meséljen valamit Selyemrévről, Hamrein pisszenése beléfojtja a szót, ő pedig értetlenül pislogva figyeli, hogy most meg mi a fészkes fenét művel.*
- Milyen úrnő? ~És miféle úrnő az, amelyik egy fogadóba jön hálni? Talán pont olyan, mint Selyemrév krémje…~ *Nem kérdez mást, de tekintetében látszik, hogy bár nem várja el a magyarázatot, de azért örülne neki, ha megtudhatná, hogy most miért kellett félbeszakítani ezt a nyugodt, gondtalan pillanatot. Pedig olyan kényelmes volt az ágy, de ezután már nem hiszi, hogy történni fog bármiféle mókás dolog, így elkezd visszaöltözni a csinos, vörös ruhába.
Közben megtudja azt is, hogy Hamrein valószínűleg felfelé jövet összefutott Lazziarral. Remek, most róla is magyarázkodhat. Tényleg egészen különleges a fiú…*
- Igen, az, vagyis az volt. Már nem kellek neki, fene tudja miért. Érdekes, mert ő is Selyemrévről kérdezősködött, és hajlandó volt érte egészen szép összeget fizetni. *Pillant az asztala felé, ahol még mindig ott figyel a zsák, benne többszáz arannyal, melyet az elf hagyott itt neki.*
- Mindenki oda akar valahogy beférkőzni, bár ez nem lep meg. *Már azért sem, mert ő is pontosan ugyanezt teszi, csak neki már sikerült is megvetnie ott a lábát.*
- Neked sok kuncsaftod van? Vagy annak az úrnőnek? *Kérdezi vissza mosolyogva, ezzel a tudtára adva Hamreinnek, hogy mostanra már sikerült kitalálnia a hírnevének forrását. Talán éppen ezért is kezdett el egészen őszinte lenni vele.*
*Egyre jobban kezdi úgy érezni, hogy valami különleges tényleg van ebben a Hamreinben. Nem lehet úgy az orránál fogva vezetni, mint másokat, és az ágyban is kifejezetten ügyesen tette a dolgát. Kezdi már összerakni a képet, hogy miféle híre lehet neki a Kikötőben. Lágyan mosolyodik el a felismerésre.*
- Talán igazad van, nem tudhatom, mi mennyit ér neked. Ami azt illeti, nem sokáig leszek már itt. Pont Selyemrévben fogsz majd megtalálni, úgyhogy igen, tudok egyet s mást róla. Nemrég vehették át a nemesek az új házaikat, elkezdtek beszivárogni a lakók… *Hiába kezd bele készségesen abba, hogy meséljen valamit Selyemrévről, Hamrein pisszenése beléfojtja a szót, ő pedig értetlenül pislogva figyeli, hogy most meg mi a fészkes fenét művel.*
- Milyen úrnő? ~És miféle úrnő az, amelyik egy fogadóba jön hálni? Talán pont olyan, mint Selyemrév krémje…~ *Nem kérdez mást, de tekintetében látszik, hogy bár nem várja el a magyarázatot, de azért örülne neki, ha megtudhatná, hogy most miért kellett félbeszakítani ezt a nyugodt, gondtalan pillanatot. Pedig olyan kényelmes volt az ágy, de ezután már nem hiszi, hogy történni fog bármiféle mókás dolog, így elkezd visszaöltözni a csinos, vörös ruhába.
Közben megtudja azt is, hogy Hamrein valószínűleg felfelé jövet összefutott Lazziarral. Remek, most róla is magyarázkodhat. Tényleg egészen különleges a fiú…*
- Igen, az, vagyis az volt. Már nem kellek neki, fene tudja miért. Érdekes, mert ő is Selyemrévről kérdezősködött, és hajlandó volt érte egészen szép összeget fizetni. *Pillant az asztala felé, ahol még mindig ott figyel a zsák, benne többszáz arannyal, melyet az elf hagyott itt neki.*
- Mindenki oda akar valahogy beférkőzni, bár ez nem lep meg. *Már azért sem, mert ő is pontosan ugyanezt teszi, csak neki már sikerült is megvetnie ott a lábát.*
- Neked sok kuncsaftod van? Vagy annak az úrnőnek? *Kérdezi vissza mosolyogva, ezzel a tudtára adva Hamreinnek, hogy mostanra már sikerült kitalálnia a hírnevének forrását. Talán éppen ezért is kezdett el egészen őszinte lenni vele.*
6086. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-04 12:35:41
Üzenet elküldve: 2025-07-04 12:35:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Hagyja, hadd cirógassa a lány szőrtelen mellkasát. Jóleső érzés. Bizonyára elf vérének kiütközése, de kifejezetten hibádzik róla a szőrzet. Pedig komoly összeget is letenne egy valamirevaló szakállért.*
-Naná. *Vigyorodik el.* -Ha itt járok a Pegazusban. Te mindig itt vagy? *Pillant a lányra.*
-Ehh... Ti Arthenioriak meg az üzleteitek... Honnan tudod, hogy az információd ér nekem bármit? *Ráncolja homlokát. Mielőtt azonban rákérdezhetne, mit is tud a másik, a szomszédos szobából ismerős hangokat hall.*
-Pszt! *Ugrik fel, majd guggol az ágy végébe, hegyes fülét a falnak tapasztva.*
-Az úrnő az. *Magyarázza, inkább saját magának, semmint a Merlanának. Az most a legkevésbé sem foglalkoztatja, hogy a lánynak nagy valószínűséggel fogalma sincs, ki a szóban forgó "úrnő".*
-Tudom is, hogy kivel van. *Bosszúsan csóválja meg fejét a mély férfihang hallatán. Kár volt azért a kedvfokozóért. Nem fontos. Ha visszaért a Kikötőbe, első dolga lesz szerezni még valahonnét.
Annyi jó legalább van a dologban, hogy nem kell sietne sehova. Végül lehuppan az ágy végébe, hátát a falnak vetve, onnan fürkészi Merlanát.*
-A lépcsőfordulóban belebotlottam egy fiatal férfiba. Pont, mikor megfordultál. Tőled jött? Kuncsaft? *Igazából csupán csak kíváncsiskodik. Nem gondolja ugyanis, hogy bármi hasznos információt találhatna a lánynál, ami jó szolgálatot tehetne neki. Amellett pedig a hosszúfülű nem tűnt úrnak. Tehát a leány nem csak vagyonos népeket fogad.*
*Hagyja, hadd cirógassa a lány szőrtelen mellkasát. Jóleső érzés. Bizonyára elf vérének kiütközése, de kifejezetten hibádzik róla a szőrzet. Pedig komoly összeget is letenne egy valamirevaló szakállért.*
-Naná. *Vigyorodik el.* -Ha itt járok a Pegazusban. Te mindig itt vagy? *Pillant a lányra.*
-Ehh... Ti Arthenioriak meg az üzleteitek... Honnan tudod, hogy az információd ér nekem bármit? *Ráncolja homlokát. Mielőtt azonban rákérdezhetne, mit is tud a másik, a szomszédos szobából ismerős hangokat hall.*
-Pszt! *Ugrik fel, majd guggol az ágy végébe, hegyes fülét a falnak tapasztva.*
-Az úrnő az. *Magyarázza, inkább saját magának, semmint a Merlanának. Az most a legkevésbé sem foglalkoztatja, hogy a lánynak nagy valószínűséggel fogalma sincs, ki a szóban forgó "úrnő".*
-Tudom is, hogy kivel van. *Bosszúsan csóválja meg fejét a mély férfihang hallatán. Kár volt azért a kedvfokozóért. Nem fontos. Ha visszaért a Kikötőbe, első dolga lesz szerezni még valahonnét.
Annyi jó legalább van a dologban, hogy nem kell sietne sehova. Végül lehuppan az ágy végébe, hátát a falnak vetve, onnan fürkészi Merlanát.*
-A lépcsőfordulóban belebotlottam egy fiatal férfiba. Pont, mikor megfordultál. Tőled jött? Kuncsaft? *Igazából csupán csak kíváncsiskodik. Nem gondolja ugyanis, hogy bármi hasznos információt találhatna a lánynál, ami jó szolgálatot tehetne neki. Amellett pedig a hosszúfülű nem tűnt úrnak. Tehát a leány nem csak vagyonos népeket fogad.*
6085. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-04 08:35:21
Üzenet elküldve: 2025-07-04 08:35:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
*A férfi elfogadja a meghívását. Legalább nem kér pénzt a tanításaiért. Ennek már örül. Amíg Ettvallder felöltözik, addig ő is összeszedi holmijait, leteszi a rögtönzött tőreit, táskáját a hátára kapja és ketten indulnak el a Pegazus irányába. Szerencsére a város nem olyan nagy, hogy órákat kelljen gyalogolniuk. A kérdésre gyorsan válaszol.*
-Első sorban a saját védelmem. A tegnapiak után láthatod, hogy szükségem van rá. Támadólag ezekkel a pengékkel nehéz lenne bármit csinálnom. Kell majd vennem egy kardot.
*Az utolsó mondatot inkább magának mondja, mintsem a férfinak.
Közben megközelítik a fogadót. Ő megy elől, elsőbbséget adva magának. Néhány utazó már bőszen fogyasztja az ebédjét, mikor megérkeznek. A háttérzajt jókedvű beszélgetések, régi történetek felidézése adja. Hall olyanokat, amelyek kivételesen viccesnek és érdekesnek hangoznak, a valóságtartalmát azonban azért megkérdőjelezné. Szabad asztalból, most csak kettőt lát, sajnálatára mindegyik a bejárathoz közelebbi asztalok.
~Mennyien szeretnek elbújni a tömegek elől.~
Zsörtölődik magában, pedig ő maga is pont ezért akart volna egy eldugottabb, távolabbi asztalhoz ülni. Így viszont marad az amelyik inkább a pulthoz van közel. Legalább a fogadósnak nem kell sokat sétálnia. Leül az asztalhoz, majd megvárja míg a férfi is ugyanezt teszi.*
-Na, mit kérsz?
*Kérdezi rövid, vidáman.*
//A tőr törvénye//
*A férfi elfogadja a meghívását. Legalább nem kér pénzt a tanításaiért. Ennek már örül. Amíg Ettvallder felöltözik, addig ő is összeszedi holmijait, leteszi a rögtönzött tőreit, táskáját a hátára kapja és ketten indulnak el a Pegazus irányába. Szerencsére a város nem olyan nagy, hogy órákat kelljen gyalogolniuk. A kérdésre gyorsan válaszol.*
-Első sorban a saját védelmem. A tegnapiak után láthatod, hogy szükségem van rá. Támadólag ezekkel a pengékkel nehéz lenne bármit csinálnom. Kell majd vennem egy kardot.
*Az utolsó mondatot inkább magának mondja, mintsem a férfinak.
Közben megközelítik a fogadót. Ő megy elől, elsőbbséget adva magának. Néhány utazó már bőszen fogyasztja az ebédjét, mikor megérkeznek. A háttérzajt jókedvű beszélgetések, régi történetek felidézése adja. Hall olyanokat, amelyek kivételesen viccesnek és érdekesnek hangoznak, a valóságtartalmát azonban azért megkérdőjelezné. Szabad asztalból, most csak kettőt lát, sajnálatára mindegyik a bejárathoz közelebbi asztalok.
~Mennyien szeretnek elbújni a tömegek elől.~
Zsörtölődik magában, pedig ő maga is pont ezért akart volna egy eldugottabb, távolabbi asztalhoz ülni. Így viszont marad az amelyik inkább a pulthoz van közel. Legalább a fogadósnak nem kell sokat sétálnia. Leül az asztalhoz, majd megvárja míg a férfi is ugyanezt teszi.*
-Na, mit kérsz?
*Kérdezi rövid, vidáman.*
6084. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-03 22:21:19
Üzenet elküldve: 2025-07-03 22:21:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Ellenkező esetben örömmel cseverészne el borokról, melyek fogyasztása egyik legkedvesebb időtöltése, ugyanakkor most aligha lenne képes magasröptű beszélgetés lefolytatására. Szórakoztatónak tartja, hogy miközben finoman elkezdi felfedezni Nelira testének egy-két pontját, addig róla diskurálnak. Mulatságosnak tartja azt is, hogy veszélyesnek és mérgezőnek titulálják, mely minden épeszű ember számára legjobb esetben is egy ízléstelen tréfa része lehetne. Relael szereti eme jelzőket, mert tekintélyt párosít hozzájuk, s valójában nem is olyan bonyolult, mint azt oly sokan hiszik. Az elf nemes semmi másra nem vágyik, csupán hatalomra és tiszteletre, mellyel kényelmes és biztonságos életet képes megteremteni magának.
A szőkeség érezheti a lágy érintéseken azok kíváncsi, de mohó jellegét. A nemes kisasszony visszafogja magát, de tisztában van saját határaival, és azzal, hogy erre nem lesz sokáig képes csupán játszadozni.
Nelira gyorsan változtat az események ritmusán, ezzel pedig végérvényesen elfogy Relael türelme. Az elf követelezően viszonozza a csókot, közben pedig nem rest egy-egy lépést előre tenni, hogy észrevétlenül az ágy felé araszoljanak. Kezei sem tétlenek, időnként ugyan megállapodnak a szőkeség melleinél, vagy formás fenekénél, amiket kedvtelve markol meg, de többnyire az köti le, hogy türelmetlenkedve fejtse le a ruhát partneréről. Ajkait röpke pillanatokra elszakítja a lányétól, hogy éhséggel teli zöldjeivel gyönyörködhessen a felszabaduló bőrfelületekben, valamint futólag ellenőrzi a férfi hangulatát is. Meglepi Denjaar passzív jelenléte, úgy vélte többet követel majd magának, de nem bánja, hogy felcserélődtek a szerepek és ezúttal a wegtoreni foglal helyet a szemlélődők páholyában. Valahol még jobban fel is korbácsolja kéjkedvét a tény, hogy szeretője figyelemmel kíséri őket.
Hirtelen ötlettől vezérelve nyúl Nelira feneke alá, s emeli meg őt így. Talán kicsit Relaelt is meglepné ereje, ha éppen nem a szépség dekoltázsának csókolgatása kötné le. Természetesen nem feszíti túl a határt, csupán pár lépés erejéig tartja meg a nőt, hogy az ágyra feltérdelve óvatosan ledobhassa rá.*
*Ellenkező esetben örömmel cseverészne el borokról, melyek fogyasztása egyik legkedvesebb időtöltése, ugyanakkor most aligha lenne képes magasröptű beszélgetés lefolytatására. Szórakoztatónak tartja, hogy miközben finoman elkezdi felfedezni Nelira testének egy-két pontját, addig róla diskurálnak. Mulatságosnak tartja azt is, hogy veszélyesnek és mérgezőnek titulálják, mely minden épeszű ember számára legjobb esetben is egy ízléstelen tréfa része lehetne. Relael szereti eme jelzőket, mert tekintélyt párosít hozzájuk, s valójában nem is olyan bonyolult, mint azt oly sokan hiszik. Az elf nemes semmi másra nem vágyik, csupán hatalomra és tiszteletre, mellyel kényelmes és biztonságos életet képes megteremteni magának.
A szőkeség érezheti a lágy érintéseken azok kíváncsi, de mohó jellegét. A nemes kisasszony visszafogja magát, de tisztában van saját határaival, és azzal, hogy erre nem lesz sokáig képes csupán játszadozni.
Nelira gyorsan változtat az események ritmusán, ezzel pedig végérvényesen elfogy Relael türelme. Az elf követelezően viszonozza a csókot, közben pedig nem rest egy-egy lépést előre tenni, hogy észrevétlenül az ágy felé araszoljanak. Kezei sem tétlenek, időnként ugyan megállapodnak a szőkeség melleinél, vagy formás fenekénél, amiket kedvtelve markol meg, de többnyire az köti le, hogy türelmetlenkedve fejtse le a ruhát partneréről. Ajkait röpke pillanatokra elszakítja a lányétól, hogy éhséggel teli zöldjeivel gyönyörködhessen a felszabaduló bőrfelületekben, valamint futólag ellenőrzi a férfi hangulatát is. Meglepi Denjaar passzív jelenléte, úgy vélte többet követel majd magának, de nem bánja, hogy felcserélődtek a szerepek és ezúttal a wegtoreni foglal helyet a szemlélődők páholyában. Valahol még jobban fel is korbácsolja kéjkedvét a tény, hogy szeretője figyelemmel kíséri őket.
Hirtelen ötlettől vezérelve nyúl Nelira feneke alá, s emeli meg őt így. Talán kicsit Relaelt is meglepné ereje, ha éppen nem a szépség dekoltázsának csókolgatása kötné le. Természetesen nem feszíti túl a határt, csupán pár lépés erejéig tartja meg a nőt, hogy az ágyra feltérdelve óvatosan ledobhassa rá.*
6083. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-03 19:19:35
Üzenet elküldve: 2025-07-03 19:19:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Nincs is miért elégedetlennek lennie. Bár az ő finomabb stílusához viszonyítva túl gyorsan ért véget az élmény, de legalább elmúlt minden csalódottsága, és még az ő vágyait is kellőképp sikerült lecsitítania Hamreinnek. Ami a férfi önbecsülését illeti, azt már ő maga elkezdte simogatni, Merlana csak rátett egy lapáttal, hisz ő továbbra sem ítélkezni akar a hozzá betérők felett, hanem azt, hogy arra az időre, míg nála vannak, elfelejtsék a világ őket érintő minden gondját, és azok legyenek, akik csak lenni szeretnének. Ha híresek és különlegesek, ám legyen.
A dicséretre önelégülten mosolyodik el, de a következő kérdésre nem válaszol azonnal. Ő is oldalra fordul, jobb kezével Hamrein mellkasához nyúl, és ujjaival finoman kezd el lépkedni rajta, közben mosolyogva figyeli a szürke lélektükröket. Olvasni szeretne belőlük, és legnagyobb örömére nem lát bennük mást, csak elégedettséget. Nem, ez nem az az este, mikor azt akarja, hogy valaki hatalmasat zuhanjon a magaslatról, melyre valahol ő ültette fel a félvért.*
- Azt hiszem, hogy eltekinthetünk a piszkos anyagiaktól. Ha tetszett, amit kaptál, úgyis látjuk még egymást. *Hozza meg végül a döntését, nem volt nehéz. Lazziar amúgy is többszörösen kifizette már az árat, amit kérhetne, legyen ez most ajándék Hamrein számára. A léptek zaja őt egyáltalán nem érdekli, azok mindig voltak, és lesznek is egy fogadóban.*
- Majd kérlek, tájékoztass róla, hogy megnyerted-e azt a fogadást! *Kerüli ki a következő válaszadást, csak huncut mosollyal figyeli tovább a mellette fekvőt. Idilli, mégis furcsa, hogy most csak úgy fekszenek egymás mellett, de esze ágában sincs elhessegetni társaságát. Mégis, olyan, mintha… igen. Nem kell sokáig tűnődnie, valahol sejtette, hogy az üzletnek még nincs vége. A kérdés ismerős a számára.*
- Talán semmit, talán egészen sokat… Szép hely, azt meg kell hagyni *ránt vállat, s közben megállítja a másik mellkasán kalandozó ujjait. Helyette inkább egészen odabújik hozzá, mint egy macska, aki követeli, hogy szeressék.*
- Tudod, az információ egészen sokat ér, ahhoz már nem elég csupán különlegesnek lenni, hogy megkapd, dee… *kékjeiben némi csalafinta fény villan meg.* Arany helyett ajánlhatsz is valami mást cserébe, és akkor elmondhatom, amit tudok.
*Nincs is miért elégedetlennek lennie. Bár az ő finomabb stílusához viszonyítva túl gyorsan ért véget az élmény, de legalább elmúlt minden csalódottsága, és még az ő vágyait is kellőképp sikerült lecsitítania Hamreinnek. Ami a férfi önbecsülését illeti, azt már ő maga elkezdte simogatni, Merlana csak rátett egy lapáttal, hisz ő továbbra sem ítélkezni akar a hozzá betérők felett, hanem azt, hogy arra az időre, míg nála vannak, elfelejtsék a világ őket érintő minden gondját, és azok legyenek, akik csak lenni szeretnének. Ha híresek és különlegesek, ám legyen.
A dicséretre önelégülten mosolyodik el, de a következő kérdésre nem válaszol azonnal. Ő is oldalra fordul, jobb kezével Hamrein mellkasához nyúl, és ujjaival finoman kezd el lépkedni rajta, közben mosolyogva figyeli a szürke lélektükröket. Olvasni szeretne belőlük, és legnagyobb örömére nem lát bennük mást, csak elégedettséget. Nem, ez nem az az este, mikor azt akarja, hogy valaki hatalmasat zuhanjon a magaslatról, melyre valahol ő ültette fel a félvért.*
- Azt hiszem, hogy eltekinthetünk a piszkos anyagiaktól. Ha tetszett, amit kaptál, úgyis látjuk még egymást. *Hozza meg végül a döntését, nem volt nehéz. Lazziar amúgy is többszörösen kifizette már az árat, amit kérhetne, legyen ez most ajándék Hamrein számára. A léptek zaja őt egyáltalán nem érdekli, azok mindig voltak, és lesznek is egy fogadóban.*
- Majd kérlek, tájékoztass róla, hogy megnyerted-e azt a fogadást! *Kerüli ki a következő válaszadást, csak huncut mosollyal figyeli tovább a mellette fekvőt. Idilli, mégis furcsa, hogy most csak úgy fekszenek egymás mellett, de esze ágában sincs elhessegetni társaságát. Mégis, olyan, mintha… igen. Nem kell sokáig tűnődnie, valahol sejtette, hogy az üzletnek még nincs vége. A kérdés ismerős a számára.*
- Talán semmit, talán egészen sokat… Szép hely, azt meg kell hagyni *ránt vállat, s közben megállítja a másik mellkasán kalandozó ujjait. Helyette inkább egészen odabújik hozzá, mint egy macska, aki követeli, hogy szeressék.*
- Tudod, az információ egészen sokat ér, ahhoz már nem elég csupán különlegesnek lenni, hogy megkapd, dee… *kékjeiben némi csalafinta fény villan meg.* Arany helyett ajánlhatsz is valami mást cserébe, és akkor elmondhatom, amit tudok.
6082. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-03 17:59:45
Üzenet elküldve: 2025-07-03 17:59:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Tudja, feleslegesen is vitatkozik, még ha igaza is van Relael veszélyességét illetően. Elvégre legutóbbi találkozásuk alkalmával az egész Kikötőt átjárta a hullaszag, s az elfnek is hathatós közreműködése volt a dologban. Ahogy most is vér folyt, közvetlen akkor, mikor megjelent a lány. Nem, mintha e tényező taszítaná. Épp elég ideje volt hozzászokni a vérontáshoz.*
-Talán kóstoltuk. *Hagyja helyben a leány múltját firtató kérdést. Persze eszébe ötlik, hogy bizonyosan nem a borkészítés során sajátította el tűzgyújtó trükkjét, de meghagyja a szőkeség rejtelmeit titoknak. Nem ezért vannak itt ugyanis.
Azt rögtön meg kell állapítania, hogy Nelira felnő a feladathoz, már ami Relael kéjkedvét illeti. Sajátja sem hagyja cserben, főleg most, hogy egymás karjaiban látja a két leányt.
Tekintete elidőzik a Nelira combjánál kibukkanó pengén, de nem gondol mögé egyebet. Elvégre bárki vándor, ki fegyver nélkül indul útnak, ostoba az ő szemében. A tény pedig, hogy rejtve hordja, beszédes a magafajta számára. Újdonsült vendégük minden bizonnyal kevésbé jeleskedik a pengeforgatásban és inkább bízik a meglepetés erejében. Kósza gondolat csupán, mit hamar tovaterel az ígéretes látvány.
Csak egy egyetértő hümmentés a válasz a szőkeségtől felé intézett szavakra. Élvezettel legelteti szürkéit a kibontakozó jeleneten és hagyja, hogy a páros belefeledkezzen a dologba. Neki van így a legkönnyebb dolga, elvégre elég lesz majd a megterített asztalon jóllakatnia magát. Tekintetével követi Nelira mozdulatait Relael testén és bájain. Valójában szívesen elrugaszkodna a széktől, hogy a kezébe vegye az irányítást na meg persze szeretőjét, de meg kell hagyni, saját kedvét is korbácsolja a látvánnyal. Helyette legurítja borospoharának tartalmát, majd feláll székéből, hogy újratölthesse. Meglazítja ugyan ingének nyakát, de egyebet nem tesz, csupán visszaül trónjába. Azon kívül, hogy a műsor kellemesen hat érzékeire, kíváncsi is. Relael ugyanis szemmel láthatóan örömét leli a másik női test közelségében.*
*Tudja, feleslegesen is vitatkozik, még ha igaza is van Relael veszélyességét illetően. Elvégre legutóbbi találkozásuk alkalmával az egész Kikötőt átjárta a hullaszag, s az elfnek is hathatós közreműködése volt a dologban. Ahogy most is vér folyt, közvetlen akkor, mikor megjelent a lány. Nem, mintha e tényező taszítaná. Épp elég ideje volt hozzászokni a vérontáshoz.*
-Talán kóstoltuk. *Hagyja helyben a leány múltját firtató kérdést. Persze eszébe ötlik, hogy bizonyosan nem a borkészítés során sajátította el tűzgyújtó trükkjét, de meghagyja a szőkeség rejtelmeit titoknak. Nem ezért vannak itt ugyanis.
Azt rögtön meg kell állapítania, hogy Nelira felnő a feladathoz, már ami Relael kéjkedvét illeti. Sajátja sem hagyja cserben, főleg most, hogy egymás karjaiban látja a két leányt.
Tekintete elidőzik a Nelira combjánál kibukkanó pengén, de nem gondol mögé egyebet. Elvégre bárki vándor, ki fegyver nélkül indul útnak, ostoba az ő szemében. A tény pedig, hogy rejtve hordja, beszédes a magafajta számára. Újdonsült vendégük minden bizonnyal kevésbé jeleskedik a pengeforgatásban és inkább bízik a meglepetés erejében. Kósza gondolat csupán, mit hamar tovaterel az ígéretes látvány.
Csak egy egyetértő hümmentés a válasz a szőkeségtől felé intézett szavakra. Élvezettel legelteti szürkéit a kibontakozó jeleneten és hagyja, hogy a páros belefeledkezzen a dologba. Neki van így a legkönnyebb dolga, elvégre elég lesz majd a megterített asztalon jóllakatnia magát. Tekintetével követi Nelira mozdulatait Relael testén és bájain. Valójában szívesen elrugaszkodna a széktől, hogy a kezébe vegye az irányítást na meg persze szeretőjét, de meg kell hagyni, saját kedvét is korbácsolja a látvánnyal. Helyette legurítja borospoharának tartalmát, majd feláll székéből, hogy újratölthesse. Meglazítja ugyan ingének nyakát, de egyebet nem tesz, csupán visszaül trónjába. Azon kívül, hogy a műsor kellemesen hat érzékeire, kíváncsi is. Relael ugyanis szemmel láthatóan örömét leli a másik női test közelségében.*
6081. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-03 17:14:30
Üzenet elküldve: 2025-07-03 17:14:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Röpke kis mutatványa előcsal néhány mondatot. Szórakoztatja, ha meglepődést vél felfedezni a szemekben, s ő maga is rettentően szeret meglepő dolgokkal szembesülni. Felvonná a szemöldökét, ha túlzottan érdekelné, hogy Bredoc nem tart velük, na de neki most nem ő a fontos, még akkor sem, ha jobban megnézve, igen szemrevaló férfi. Van ott egy másik, éppen elég belőlük ennyi is. Főleg, hogy a figyelmét elsősorban az elf nő köti le.*
- Szeretek játszani a tűzzel, de a mutatványos szerep aligha nekem való. *Elmosolyodik, majd Relael szemeibe tekint, még mielőtt elindulna felfelé a lépcsőn.* - Az arra érdemesnek szeretek leginkább meglepetéseket okozni. *Nem kétli, hogy van mit felfedezni egymásból, s momentán már azt sem bánja, hogy egy harmadik szereplő is a segítségükre lehet ebben. Nem szokta láttatni, hogy megvan a magához való esze, ezért csak csendesen szívja magába a másik kettő egymás felé irányuló mozzanatait. Érdekli, hogy hogyan is viseltetnek egymás irányába, na nem mintha megakadályozná bármiben is azok kapcsolata. Nem kívánja elorozni a nőt a férfitól, de egy darabot szívesen magáénak tudna belőle, már ha jók a megérzései és ténylegesen van ebben az elfben valami, ami most vonzza, mint a mágnes. Nem sűrűn fordul elő, hogy a szelídség tűzre lobbantja, már csak a tény, hogy vonzódik hozzá is sejteti, hogy valami sötét, vagy veszélyes honol benne. És, mint az afrodiziákum, úgy hat rá az ilyen.
A szobát elfoglalják, immár mezítláb lépked annak padlóján, s válaszol a hozzá intézett kérdésekre, de az előtte lezajló diskurzusba nem szól bele, viszont a csókjukat epedve nézi. Ő is kóstolná azt az ajkat.*
- A város közelében éltem, amíg be nem költöztem a mélyére. Talán kóstoltátok a borainkat, amit a családom készített. Nem csoda, hogy vonz valaki, ha ily' hamar megrészegít. *Egyben válaszol a feltett kérdésekre, s az utolsó szava kicsit elnyúlik a jóleső érzéstől, ahogy még inkább a hatalmába keríti, a nő felfedezni vágyása. Nekisimul, kiélvezve a bőrét ért ingereket, majd halkan felnevet Denjaar szavaira. El sem kellett árulni, már akkor tudta. Egy hozzá hasonló bájitalkeverő rögtön felismeri a mérget, s a rá gyakorolt hatást is sejteni véli. De nem ő az, aki ellenkezne, hiszen ez tüzeli.*
- Tudnál mesélni, ugye? Megérheti minden cseppje, ha téged sem tántorít el a közelségétől. *A combját érő kézre simítja a tenyerét, s félrehúzza vele az anyagot, így a hosszanti vágás mellől kikandikál a ráerősített tőre. Nincs elrejtve, csupán nem lépett akkorát, hogy felfedezhető legyen rajta, miközben az anyag libben. Lecsatolja, hogy az se akadályozza a kutakodó mozdulatokat. A nyelv érintésére viszont lehunyja a szemét, majd hirtelenjében megfordul.*
- Rágalom volna? *Határozottan érinti Relael csípőjét, majd csúsztatja tenyerét egyre feljebb, el nem kerülve annak hívogató idomait, de végül a sötét hajzuhatagba túrva állapodik meg.* - Hadd fedezzem fel magam. *Leheletfinoman érinti ajkával a nőét, ha nem ütközik ellenállásba, de nem sokáig kíván puhatolózni, rögvest birtokba venné.*
*Röpke kis mutatványa előcsal néhány mondatot. Szórakoztatja, ha meglepődést vél felfedezni a szemekben, s ő maga is rettentően szeret meglepő dolgokkal szembesülni. Felvonná a szemöldökét, ha túlzottan érdekelné, hogy Bredoc nem tart velük, na de neki most nem ő a fontos, még akkor sem, ha jobban megnézve, igen szemrevaló férfi. Van ott egy másik, éppen elég belőlük ennyi is. Főleg, hogy a figyelmét elsősorban az elf nő köti le.*
- Szeretek játszani a tűzzel, de a mutatványos szerep aligha nekem való. *Elmosolyodik, majd Relael szemeibe tekint, még mielőtt elindulna felfelé a lépcsőn.* - Az arra érdemesnek szeretek leginkább meglepetéseket okozni. *Nem kétli, hogy van mit felfedezni egymásból, s momentán már azt sem bánja, hogy egy harmadik szereplő is a segítségükre lehet ebben. Nem szokta láttatni, hogy megvan a magához való esze, ezért csak csendesen szívja magába a másik kettő egymás felé irányuló mozzanatait. Érdekli, hogy hogyan is viseltetnek egymás irányába, na nem mintha megakadályozná bármiben is azok kapcsolata. Nem kívánja elorozni a nőt a férfitól, de egy darabot szívesen magáénak tudna belőle, már ha jók a megérzései és ténylegesen van ebben az elfben valami, ami most vonzza, mint a mágnes. Nem sűrűn fordul elő, hogy a szelídség tűzre lobbantja, már csak a tény, hogy vonzódik hozzá is sejteti, hogy valami sötét, vagy veszélyes honol benne. És, mint az afrodiziákum, úgy hat rá az ilyen.
A szobát elfoglalják, immár mezítláb lépked annak padlóján, s válaszol a hozzá intézett kérdésekre, de az előtte lezajló diskurzusba nem szól bele, viszont a csókjukat epedve nézi. Ő is kóstolná azt az ajkat.*
- A város közelében éltem, amíg be nem költöztem a mélyére. Talán kóstoltátok a borainkat, amit a családom készített. Nem csoda, hogy vonz valaki, ha ily' hamar megrészegít. *Egyben válaszol a feltett kérdésekre, s az utolsó szava kicsit elnyúlik a jóleső érzéstől, ahogy még inkább a hatalmába keríti, a nő felfedezni vágyása. Nekisimul, kiélvezve a bőrét ért ingereket, majd halkan felnevet Denjaar szavaira. El sem kellett árulni, már akkor tudta. Egy hozzá hasonló bájitalkeverő rögtön felismeri a mérget, s a rá gyakorolt hatást is sejteni véli. De nem ő az, aki ellenkezne, hiszen ez tüzeli.*
- Tudnál mesélni, ugye? Megérheti minden cseppje, ha téged sem tántorít el a közelségétől. *A combját érő kézre simítja a tenyerét, s félrehúzza vele az anyagot, így a hosszanti vágás mellől kikandikál a ráerősített tőre. Nincs elrejtve, csupán nem lépett akkorát, hogy felfedezhető legyen rajta, miközben az anyag libben. Lecsatolja, hogy az se akadályozza a kutakodó mozdulatokat. A nyelv érintésére viszont lehunyja a szemét, majd hirtelenjében megfordul.*
- Rágalom volna? *Határozottan érinti Relael csípőjét, majd csúsztatja tenyerét egyre feljebb, el nem kerülve annak hívogató idomait, de végül a sötét hajzuhatagba túrva állapodik meg.* - Hadd fedezzem fel magam. *Leheletfinoman érinti ajkával a nőét, ha nem ütközik ellenállásba, de nem sokáig kíván puhatolózni, rögvest birtokba venné.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436