//Várt váratlan//
*Egyik kedvelt időtöltéséhez híven most is a fogadótérben tölti az idejét, de nem azért, hogy bármit fogyasszon. Potenciális ügyfelekre fáj a foga, de ezúttal nem olyan értelemben, ahogy azt általában a fő profilja sejtetné. Éppen ezért az öltözéke is visszafogottabb, mert most nem akar szántszándékkal feltűnést kelteni. A kikötői út során viselt fekete nadrágot és az ahhoz tartó fehér felsőt viseli a vért nélkül. Helyette a Nelirá-tól kapott ruhához tartozó fűzőt hasznosította újra és viseli önmagában a vékony anyagú, hosszú ujjú blúzán. Lábain a szokásos fekete, magasított sarkú cipők, kifestve viszont ezúttal nincs annyira erősen, és a haját is összefogta ahelyett, hogy hagyná szabadon lógni a hullámos tincseket.
Ma az a célja, hogy vevőt találjon a Nestar-tól kapott ritka portékákra. Illetve, ha nem is talál a szó szoros értelmében vevőt, neki az is megfelel, ha egyszerűen nagyon drágán rá tudja sózni valakire az italokat. Reméli, hogy a két szép szeme ma is a segítségére lesz ebben, ha másképp nem megy a dolog. Nem akar csalódást okozni az alkimistának azzal, hogy nem teljesíti a rá bízott feladatot.
A felhozatal azonban nem igazán győzi meg. Némelyik asztalnál ugyan ül néhány bizonyosan vagyonosnak mondható pacák, de valószínűleg nem eléggé gazdagok, és azokról már egyébként is ránézésre sejti, hogy nem járna náluk sikerrel, feleslegesen pedig nem akar próbálkozni. Neki a biztos préda kell. Az, akivel szemben első nekifutásra megnyerheti a játszmát.
A szerencse azonban úgy tűnik, végül csak rámosolyog ezen a szép napon is. Egy magas, szőke elfet pillant meg, akire több ékszer van aggatva, mint a nemesek kirakatlányaira szokott. Gyűrűkből nem szenved hiányt, a zöld talán smaragd, a piros esetleg rubin, de ha azok nem is értékesek, az aranygyűrű, az aranykarlánc és a nyakában lengedező aranykocka biztosan az, aminek látszik. Mellette a kisasszony se semmi. Jóval alacsonyabb teremtés a férfinél, de az öltözéke gyönyörű, magáért beszél. Annak a finom anyagú, fekete remekműnek is bizonyosan megkérték az árát, még a végén irigyelni fogja a lánytól. A kék szemekhez tartozó fekete hajzuhatag rendezettsége szintén igényességet sugall, az igényesség mellé pedig általában vagyon is társul.
Nem ül tőlük messze, így a felszolgálólányhoz intézett szavakat tisztán érti. Még kicsit el is húzza a száját a mézes-mázos hízelgést hallgatva, de az a szerencsétlen lány majd elolvad tőle. Van még mit tanulnia, az már egyszer biztos. Egyébként pont kapóra jön neki az a két pohár almabor, amit a páros rendel. Merlana gyorsan, de semmiképp sem hirtelen áll fel az asztalától, a pulthoz lépked, és megállítja a lányt, mielőtt az kivinné a borokat a vendégeknek.*
- Hagyd! Majd én *mondja halkan. A két lány bizonyára már ismeri egymást, így semmit nem kell neki megmagyaráznia. A lelki sebeket, amiket meg azzal okoz neki, hogy elveszi az élményt, hogy az elf még két másodpercig hízelegjen neki, majd túléli valahogy. A jelenlegi öltözetében Merlaná-t talán még lehetne is egy dekoratívabb pincérlánynak nézni, úgyhogy magabiztosan indul meg a tálcával az asztalnál ülő pároshoz.*
- Szép estét! Uram, Hölgyem, íme a két pohár almabor, amit rendeltek. *Keze egyáltalán nem remeg meg, ahogy ügyesen az asztalra helyezi az italokat. Remélhetőleg sikerül teljesen belesimulnia a szerepébe. A bor felszolgálása után rövid ideig vár, majd újra megszólal.*
- Ha megengedik, hadd mondjam el, hogy fogadónk hálás a vendégeinek, éppen ezért, ha vacsorázni is szeretnének, az ma este a ház ajándéka. Válasszanak nyugodtan bármit! *Nem a házé, hanem Merlana ajándéka lesz az, de azt nekik nem kell tudni. Egyelőre még ki kell gondolnia, hogy hogyan húzza ki magát a felszolgálólány szerepből, és hívja fel a hosszúfülűek figyelmét a bájitalokra. Ehhez azonban időt kell nyernie. Addig is játszik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.11 19:46:53