Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (10892. - 10904. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
10904. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-09-03 17:08:03
Üzenet elküldve: 2026-09-03 17:08:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Hosszú séta eredménye az, ahova kilyukad. Nem is bánja, hogy kiszakad kicsit a városi nyüzsgésből, bár az igazság az, polgári leányként egyáltalán nem vágyja az erdő magányát. Valószínűleg még félne is! Nem..
Jó neki itt a tisztás is, ha kicsit odébb néz még látni véli a kovácsműhely sziluettjét. Leülve a délceg, magasan emelkedő fa tövébe dönti neki a derekát, így élvezi a nyugalmat, amíg tudja. Ezer irányba cikáznak gondolatai. Hiányzik neki Zhami, hisz legjobb barátosnéja. Családlátogatásra ment, ám egyelőre még nem tért haza, aggódik érte. Aggódik ám magáért is, hát még a nyest-nász miatt. És az apja ügye is bántja.
Nehéz mellkassal sóhajt, festett száját elhúzza, dühösen az orrára dörgölget. Nagy problémák ezek egy kis szerzetnek!*
Jó neki itt a tisztás is, ha kicsit odébb néz még látni véli a kovácsműhely sziluettjét. Leülve a délceg, magasan emelkedő fa tövébe dönti neki a derekát, így élvezi a nyugalmat, amíg tudja. Ezer irányba cikáznak gondolatai. Hiányzik neki Zhami, hisz legjobb barátosnéja. Családlátogatásra ment, ám egyelőre még nem tért haza, aggódik érte. Aggódik ám magáért is, hát még a nyest-nász miatt. És az apja ügye is bántja.
Nehéz mellkassal sóhajt, festett száját elhúzza, dühösen az orrára dörgölget. Nagy problémák ezek egy kis szerzetnek!*
10903. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-09-02 20:58:09
Üzenet elküldve: 2026-09-02 20:58:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Süket füledre talál vallomásom//
*Norennarnak nem tart sokáig, hogy maga mögött hagyja a Piacteret. Ha van a közelgő háborúnak pozitív hozadéka, az az, hogy jóval könnyebb átvágni azon az átkozott téren. Az Erdőszéli tisztás szinte közvetlenül mellette terül el, így alig valamivel később már a fák közelsége és az erdő felől érkező ismerős illatok fogadják. Itt sem időzik sokáig. Épp csak megáll néhány pillanat erejéig, hogy utoljára ellenőrizze még felszerelését. Megigazítja köpenyét, végigtapogatja övén erszényeit, majd meggyőződik róla, hogy kardja és számszeríja is ott van, ahol lennie kell.
Innentől már igazán oda kell figyeljen a környezetére.
A város közelsége egyelőre még valamiféle biztonságérzetet kölcsönözhetne a helynek, Norennar azonban tudja, milyen gyorsan változhat ez meg. Minél messzebb jut dél felé, annál kevésbé számíthat arra, hogy csak utazókkal találkozik. Szürkéi végül az előtte húzódó útra szegeződnek. Nem marad tovább. Megindul a Szántóföldek felé.*
*Norennarnak nem tart sokáig, hogy maga mögött hagyja a Piacteret. Ha van a közelgő háborúnak pozitív hozadéka, az az, hogy jóval könnyebb átvágni azon az átkozott téren. Az Erdőszéli tisztás szinte közvetlenül mellette terül el, így alig valamivel később már a fák közelsége és az erdő felől érkező ismerős illatok fogadják. Itt sem időzik sokáig. Épp csak megáll néhány pillanat erejéig, hogy utoljára ellenőrizze még felszerelését. Megigazítja köpenyét, végigtapogatja övén erszényeit, majd meggyőződik róla, hogy kardja és számszeríja is ott van, ahol lennie kell.
Innentől már igazán oda kell figyeljen a környezetére.
A város közelsége egyelőre még valamiféle biztonságérzetet kölcsönözhetne a helynek, Norennar azonban tudja, milyen gyorsan változhat ez meg. Minél messzebb jut dél felé, annál kevésbé számíthat arra, hogy csak utazókkal találkozik. Szürkéi végül az előtte húzódó útra szegeződnek. Nem marad tovább. Megindul a Szántóföldek felé.*
10902. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-09-01 23:06:16
Üzenet elküldve: 2026-09-01 23:06:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tölt hosszú időt a könyvtárban, nyugalmat nem talál ott. Hosszú séta következik, olyan, amivel kitisztíthatja a fejét, ám az emberek látványa nem segít. Rá kell döbbennie, valószínűleg kizárólag az fog, ami eddig is szolgálatára volt. A természet.
Nemhiába Erdei Amsel ő...
Átvágva a polgárnegyeden lyukad ki a piactéren, onnan egyre kintebb és kintebb megy, míg végül el nem éri a város szélét, s a mellette elterülő tisztást. Nem kell megerőltetnie a szemét, hogy lássa a peremen meghúzódó fasorokat, ám nem megy feléjük. A városhoz közel, ám a nyüzsgéstől valamivel mégis távolabb foglal helyet a fűben. Először csak leül, aztán el is fekszik benne. Szótlanul, némán hever, kiélvezi az arcára sütő napot, a fűszálak simogatását. Mély levegőt vesz, ujjbegyeivel végigsimít az alatta elterülő természeten, barnára száradt ujjbegyeivel a szálakra dörgöl. Koncentrál.
Koncentrál arra, mit hall, mit érez.
A fák suttogását, a szellő simogatását, a bogarak halk neszelését, a város tompa zaját.
Újabb, mély levegőt vesz. Az orrán szívja be, a száján fújja ki. Megpróbálja magával elhitetni, hogy minden rendben lesz.*
Nemhiába Erdei Amsel ő...
Átvágva a polgárnegyeden lyukad ki a piactéren, onnan egyre kintebb és kintebb megy, míg végül el nem éri a város szélét, s a mellette elterülő tisztást. Nem kell megerőltetnie a szemét, hogy lássa a peremen meghúzódó fasorokat, ám nem megy feléjük. A városhoz közel, ám a nyüzsgéstől valamivel mégis távolabb foglal helyet a fűben. Először csak leül, aztán el is fekszik benne. Szótlanul, némán hever, kiélvezi az arcára sütő napot, a fűszálak simogatását. Mély levegőt vesz, ujjbegyeivel végigsimít az alatta elterülő természeten, barnára száradt ujjbegyeivel a szálakra dörgöl. Koncentrál.
Koncentrál arra, mit hall, mit érez.
A fák suttogását, a szellő simogatását, a bogarak halk neszelését, a város tompa zaját.
Újabb, mély levegőt vesz. Az orrán szívja be, a száján fújja ki. Megpróbálja magával elhitetni, hogy minden rendben lesz.*
10901. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-08-28 15:12:44
Üzenet elküldve: 2026-08-28 15:12:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Végre egy kis megérdemelt pihenés. Örömmel az arcán lógatja a lábát a tisztáson, egy diófa árnyékába húzódva. Még hanyatt is dől a fűben, élvezve, ahogy a lágy szellő cirógatja az orra hegyét. Csak egy nap pihenőt engedett magának, egy napot, amikor nem nyit ki, és nem a vásárlók kiszolgálása a legfőbb feladata. Maradhatott volna a pegazusban is, de jobb szereti ilyenkor a csendet, azt, hogy nem szólnak hozzá, hogy nem kell mosolyogjon, és nem kell készségesen válaszoljon minden elhangzó kérdésre. *
10900. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-08-20 22:04:13
Üzenet elküldve: 2026-08-20 22:04:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
* Miután elhagyta a templom megnyugvást adó csendjét a törpe egyenesen a piacra siet. A Quantallal folytatott beszélgetés alatt sok idő telt el, így azt feltételezi, hogy az a bizonyos Gilas nevezetű Gnóm mestert már ott találja. Nem így történt. Az ebéd ideje még nem érkezett el, így hát Wertus úgy gondolja, hogy tesz egy rövidke sétát az erdőszéli tisztáson. Mikor odaér leül egy fűz alá, majd azon kezd morfondírozni, hogy vajon van e idő arra a bizonyos gnóm mesterre várni, vagy maga fogjon neki egy ideiglenes ereklyetartó elkészítésének… *
10899. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-08-18 20:05:53
Üzenet elküldve: 2026-08-18 20:05:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Alesian végre ellátogathat ide is. Ki kell tisztítania a fejét, ami általában a borgőztől nehéz, de most még arra se volt ideje, hogy rendesen berúgjon. Holnap Annimont kell kísérnie, ami miatt nem teheti meg, hogy gatyára vágja magát. Keress egy csöndes parti részt, ahol nem zavarják meg. Zápor szereti ezt a helyet, mert itt érzi igazán otthon magát. A folyó az ő kis játszótere. Alesiannak is szokott az lenni, ha a jó időben itt fürdőznek a fehérnépek, de most pont nem, ami sajnálatos. Így marad a meditáció.*
10898. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-07-29 21:03:23
Üzenet elküldve: 2026-07-29 21:03:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Nem kétli, hogy az elf hosszú évei alatt ne tette volna meg bizonyára éppen elégszer a városból a Kikötőbe vezető utat, azonban a főút kifejezésen mégis megakad a füle.*
- Ha le kell térnünk róla tudom, merre futnak kerülőutak a földeken.
*Nyugodtak a szavak, bár nem megnyugtatásnak szánja őket, csupán tényt közöl. Elég ideje él már itt, hogy ne tévedjen el, elég ideje jár vadak nyomában éjszaka, hogy a sötétben se vétse el a lépést. Felpillant a holdak felé. A világosság még jelenthet problémát a nyílt utakon, de az árnyékok is mélyebben húznak ilyenkor.
Egyetlen futó pillanat, amíg a csillagoktól szikrázó eget figyeli a fák felett, mielőtt visszafordítaná a fejét a nő kérdésére. Bár legutóbb elutasította ugyanezen ajánlatát, most mégis észszerű, hogy engedjen neki. Aprót biccent csupán válaszul, mielőtt felnyúlna, hogy megkapaszkodva a nyeregben felrúgja magát a hosszúéletű mögé.
Régen volt, hogy utoljára lovon ült, és nem tartja magát kifejezetten tehetséges lovasnak, de a leesés veszélye azért nem fenyegeti. Odébb mozdítja a hátára vett íjat, hogy az ne zavarja a hátast, teret hagyva közben a nőnek is, hogy ha szükséges helyezkedjen.*
- Az őrtüzeket kerüld el.
*Bár ketten mennek, a lovat mégis a másik irányítja, s egyszerűbb elkerülni mindenkit, legyen az földönfutóvá lett paraszt, vagy útonállónak felcsapott fegyveres. Nincsenek ábrándjai arról, hogy mennyi esélye van egyedül egy csoporttal szemben, de nem is tervez harcba bocsátkozni. Hűvösen éri a torkát a tisztáson átfutó szél - felnyúlva emeli meg a gallérját.*
- Hova megyünk pontosan?
*Nem kétli, hogy az elf hosszú évei alatt ne tette volna meg bizonyára éppen elégszer a városból a Kikötőbe vezető utat, azonban a főút kifejezésen mégis megakad a füle.*
- Ha le kell térnünk róla tudom, merre futnak kerülőutak a földeken.
*Nyugodtak a szavak, bár nem megnyugtatásnak szánja őket, csupán tényt közöl. Elég ideje él már itt, hogy ne tévedjen el, elég ideje jár vadak nyomában éjszaka, hogy a sötétben se vétse el a lépést. Felpillant a holdak felé. A világosság még jelenthet problémát a nyílt utakon, de az árnyékok is mélyebben húznak ilyenkor.
Egyetlen futó pillanat, amíg a csillagoktól szikrázó eget figyeli a fák felett, mielőtt visszafordítaná a fejét a nő kérdésére. Bár legutóbb elutasította ugyanezen ajánlatát, most mégis észszerű, hogy engedjen neki. Aprót biccent csupán válaszul, mielőtt felnyúlna, hogy megkapaszkodva a nyeregben felrúgja magát a hosszúéletű mögé.
Régen volt, hogy utoljára lovon ült, és nem tartja magát kifejezetten tehetséges lovasnak, de a leesés veszélye azért nem fenyegeti. Odébb mozdítja a hátára vett íjat, hogy az ne zavarja a hátast, teret hagyva közben a nőnek is, hogy ha szükséges helyezkedjen.*
- Az őrtüzeket kerüld el.
*Bár ketten mennek, a lovat mégis a másik irányítja, s egyszerűbb elkerülni mindenkit, legyen az földönfutóvá lett paraszt, vagy útonállónak felcsapott fegyveres. Nincsenek ábrándjai arról, hogy mennyi esélye van egyedül egy csoporttal szemben, de nem is tervez harcba bocsátkozni. Hűvösen éri a torkát a tisztáson átfutó szél - felnyúlva emeli meg a gallérját.*
- Hova megyünk pontosan?
10897. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-07-28 17:48:03
Üzenet elküldve: 2026-07-28 17:48:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 974
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 974
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Ugyan nem vár sokat, de a tenni akarás nem hagyja nyugodni. Hátasa nyugtalanul poroszkál körbe és körbe, amikor pedig ideges gazdája nyugalomra próbálja kényszeríteni mérges kaparásba kezd patáival. Bár Relael nem egy gondos tulajdonos, ennek okán kapcsolatuk nem szoros az állattal, de már elég időt töltöttek el ahhoz, hogy a fekete telivér kapcsolódjon lovasa hangulatához. Szerencsére a drága jószágot rendkívül alaposan nevelték engedelmességre, így Kyrnek nem szükséges tartania társaságában.
Az említett félvér rövidesen felbukkan, de az elf csak sokára ismeri fel a fekete sziluettben ismerőse komor arcát.*
- Ismerem a főutat.
*Feleli kurtán. Egészen addig szerencséjük is lehet, azonban ha a mellékutakra kell letérniük, akkor az elf csúfosan fel fog sülni tudásával. Ezzel egyelőre nem tervez, egyébként is az improvizálás mestere.*
- Felülsz a nyeregbe? Úgy gyorsabban haladnánk.
*Relael lova ugyan nem két ember súlyának terhére lett kitenyésztve, s az elf karcsú, könnyed alakjához van szokva, de vélhetően nem okozna neki ez különösebb problémát. Főleg azért sem, mert bármennyire szeretné az érkezésüket sürgetni, de vágtázva nem szelhetik át a vidéket ekkora veszély közepette. Ezt még a túlzottan vakmerő elf is belátja.*
*Ugyan nem vár sokat, de a tenni akarás nem hagyja nyugodni. Hátasa nyugtalanul poroszkál körbe és körbe, amikor pedig ideges gazdája nyugalomra próbálja kényszeríteni mérges kaparásba kezd patáival. Bár Relael nem egy gondos tulajdonos, ennek okán kapcsolatuk nem szoros az állattal, de már elég időt töltöttek el ahhoz, hogy a fekete telivér kapcsolódjon lovasa hangulatához. Szerencsére a drága jószágot rendkívül alaposan nevelték engedelmességre, így Kyrnek nem szükséges tartania társaságában.
Az említett félvér rövidesen felbukkan, de az elf csak sokára ismeri fel a fekete sziluettben ismerőse komor arcát.*
- Ismerem a főutat.
*Feleli kurtán. Egészen addig szerencséjük is lehet, azonban ha a mellékutakra kell letérniük, akkor az elf csúfosan fel fog sülni tudásával. Ezzel egyelőre nem tervez, egyébként is az improvizálás mestere.*
- Felülsz a nyeregbe? Úgy gyorsabban haladnánk.
*Relael lova ugyan nem két ember súlyának terhére lett kitenyésztve, s az elf karcsú, könnyed alakjához van szokva, de vélhetően nem okozna neki ez különösebb problémát. Főleg azért sem, mert bármennyire szeretné az érkezésüket sürgetni, de vágtázva nem szelhetik át a vidéket ekkora veszély közepette. Ezt még a túlzottan vakmerő elf is belátja.*
10896. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-07-26 11:33:31
Üzenet elküldve: 2026-07-26 11:33:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 397
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*A főtéren felgyűlt tömeg tompa morgolódása után süketnek hat a városszéli csend. Talán éppen a menedéket kereső emberek, talán az orkok jelentette fenyegetés az oka, de megkapta amit akart - a léptein azonban sem ez, sem a fák között honoló nesztelenség nem lassít. A hátán a tegeze súlya ismerős, az íjé nem, aprót mozdít rajta, a mellkasán keresztbe futó idegen, hogy kényelmesebben üljön a sötét kabát felett. Hűvös az éjszaka, a folyó felől párásan hullámzik az éjjeli szél, lágyan ringatva a magasabbra nőtt füveket a lába előtt.
A bejárt úton közeledik a város irányából. Bár nyugodtabb lenne, ha az övén lógó kulacsában maradt vizet fel tudná önteni frissel, nem fordul a folyó felé, ahogy maga mögött hagyja az utolsó házakat is. Ha a hosszúéletű itt van nincs ideje rá, ha nincs, akkor pedig bármikor visszamehet érte.
Nem töri meg a tisztás nyugalmát, bár nem igyekszik rejtegetni a közeledtét: az úton jön, a holdak fénye alatt, egyenletesek a csendben a csizmás léptek a földön. Sötéten derengenek a fák, fekete előttük a nyugtalan, lovas alak sziluettje. Összevonja a szemöldökét.
Futó pillantást vet a hátasra, hátha az ugyanolyan ideges mint a gazdája, mielőtt az állat mellé lépne, kerülve, hogy annak vakfoltjából érkezzen. Nem kérdez arra, ami egyértelmű, sejti, hogy a nő ereiben csörgedező vér nem tűrné, ha a kelleténél többször emlegetnének segítséget. Maga sem tenné.*
- Ismered a földeken keresztül vezető utat?
*Néz fel a hosszúéletű nyeregben ülő alakjára, nem vesztegetve időt felesleges szavakra. A leggyorsabb út a Kikötő felé vezető, s talán a legbiztonságosabb is, amíg az ork sereg a Vashegynél táborozik, ha hihet a városban hallott szóbeszédnek. Biztos ugyan sosem lehet, de kerülőutat ráér akkor keresni, ha szembejön a veszély.*
*A főtéren felgyűlt tömeg tompa morgolódása után süketnek hat a városszéli csend. Talán éppen a menedéket kereső emberek, talán az orkok jelentette fenyegetés az oka, de megkapta amit akart - a léptein azonban sem ez, sem a fák között honoló nesztelenség nem lassít. A hátán a tegeze súlya ismerős, az íjé nem, aprót mozdít rajta, a mellkasán keresztbe futó idegen, hogy kényelmesebben üljön a sötét kabát felett. Hűvös az éjszaka, a folyó felől párásan hullámzik az éjjeli szél, lágyan ringatva a magasabbra nőtt füveket a lába előtt.
A bejárt úton közeledik a város irányából. Bár nyugodtabb lenne, ha az övén lógó kulacsában maradt vizet fel tudná önteni frissel, nem fordul a folyó felé, ahogy maga mögött hagyja az utolsó házakat is. Ha a hosszúéletű itt van nincs ideje rá, ha nincs, akkor pedig bármikor visszamehet érte.
Nem töri meg a tisztás nyugalmát, bár nem igyekszik rejtegetni a közeledtét: az úton jön, a holdak fénye alatt, egyenletesek a csendben a csizmás léptek a földön. Sötéten derengenek a fák, fekete előttük a nyugtalan, lovas alak sziluettje. Összevonja a szemöldökét.
Futó pillantást vet a hátasra, hátha az ugyanolyan ideges mint a gazdája, mielőtt az állat mellé lépne, kerülve, hogy annak vakfoltjából érkezzen. Nem kérdez arra, ami egyértelmű, sejti, hogy a nő ereiben csörgedező vér nem tűrné, ha a kelleténél többször emlegetnének segítséget. Maga sem tenné.*
- Ismered a földeken keresztül vezető utat?
*Néz fel a hosszúéletű nyeregben ülő alakjára, nem vesztegetve időt felesleges szavakra. A leggyorsabb út a Kikötő felé vezető, s talán a legbiztonságosabb is, amíg az ork sereg a Vashegynél táborozik, ha hihet a városban hallott szóbeszédnek. Biztos ugyan sosem lehet, de kerülőutat ráér akkor keresni, ha szembejön a veszély.*
10895. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-07-23 21:14:35
Üzenet elküldve: 2026-07-23 21:14:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
//Különös fiú-gyűjtögetés//
*Megérkezik.
A napfényáztatta tisztás látványa boldogsággal tölti el. Nem fogalmazódott még meg benne mennyire hiányzott neki ez. Nem is tudott róla, addig, míg viszont nem látta. Boldogan pillant a lába alatt elterülő százszorszépekre, azok között indul meg a fűz irányába. Jó ideig tervez ott ülni, elgondolkodni álmán, gyűjteni mindabból, melyért jött.
Pár órát itt tölti a fűben heverve, egyre csak az álmát és annak jelentését fejtve. Ám előbb nem jut, mi több, meg kell állapítania, pontosan ott van, ahol eddig is volt, vagy talán még hátrébb is.
Nehéz szívvel, de könyebb lélekkel tápászkodik fel szeretett virágainak öleléséből, hogy zsákját kinyitva elkezdje a szüretet, majd nem sokkal később elinduljon visszafelé. Még sötétedés előtt meg kell járnia a visszautat is.*
//Különös fiú-gyűjtögetés//
*Megérkezik.
A napfényáztatta tisztás látványa boldogsággal tölti el. Nem fogalmazódott még meg benne mennyire hiányzott neki ez. Nem is tudott róla, addig, míg viszont nem látta. Boldogan pillant a lába alatt elterülő százszorszépekre, azok között indul meg a fűz irányába. Jó ideig tervez ott ülni, elgondolkodni álmán, gyűjteni mindabból, melyért jött.
Pár órát itt tölti a fűben heverve, egyre csak az álmát és annak jelentését fejtve. Ám előbb nem jut, mi több, meg kell állapítania, pontosan ott van, ahol eddig is volt, vagy talán még hátrébb is.
Nehéz szívvel, de könyebb lélekkel tápászkodik fel szeretett virágainak öleléséből, hogy zsákját kinyitva elkezdje a szüretet, majd nem sokkal később elinduljon visszafelé. Még sötétedés előtt meg kell járnia a visszautat is.*
10894. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-07-20 23:56:33
Üzenet elküldve: 2026-07-20 23:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 974
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 974
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Kyr megkönnyíti a dolgát, s bár nem látszik Relael arcán, de hálás érte. Ezúttal nincsen szellemi kapacitása arra, hogy magyarázkodjon, vagy másokhoz igazodjon. Rögvest meg is lódul, elvégre nincs vesztegetnivaló ideje. Fürge, ruganyos léptei egy macska könnyedségét idézik. Szokatlan lehet tőle, elvégre a nemes mindig ráérősen közlekedik mindenhova, de elfekre jellemző gyorsaságból neki is adatot, így Kyrnek jócskán szednie kell lábait, ha tartani akarja vele a lépést.
Ebben a tempóban igen hamar leküzdik a Pegazus fogadó tereinek távolságait, de az emberek létszámának növekedésével Relaelnek is lassítania kell. Az épületből kiérve valamelyest fellélegzik, végre újra kap levegőt. Töretlenül folytatná útját, de Kyr megtöri a kettejük közötti csendet, mely megtorpanásra készteti a hosszúéletűt.*
- Rendben.
*Egy biccentés kíséretében konstatálja a hallotakat. Nem kérdezősködik, nem is győzködi a fiatal férfit, csupán tudomásul veszi, hogy itt elválnak útjaik. Egészen addig ebben a hitben marad, amíg néhány végtelen hosszúnak tűnő néma pillanat után Kyr kifejezi segítő szándékát.
Enyhe zavartság mutatkozik meg az elf arcán. Relael általában apró-cseprő feladatokat oszt ki másoknak, hogy hasznosnak érezzék magukat, valamint gördülékenyen folytatódhasson a szívességekre épülő cserekereskedelem jellegű kapcsolatuk. Valódi segítséget aligha ajánlottak fel neki, nem is kérne ilyet, az pedig egészen újszerű, hogy esetleg éljen az adandó lehetőséggel. Szerencsére Kyr nem vár azonnal választ, így van ideje emésztgetni mindezt.
A helyes, felelős döntés az volna, hogy most távozik egymaga. Ez egy veszélyes út, jobb ha nem rántgat bele mást is, főleg nem olyat, akivel igen rövid és felületes az ismeretségük. Relael viszont önző egy nőszemély, mindig is az volt. Ügetve érkeznek a tisztásra, majd megállásra készteti hátasát. Sötét sziluettje nyugtalanul izeg-mozog.
Átkozza magát, mégsem ösztökéli indulásra lovát. Egyelőre. Túl sokat természetesen nem óhajt rostokolni, minden perc értékes lehet a számára.*
*Kyr megkönnyíti a dolgát, s bár nem látszik Relael arcán, de hálás érte. Ezúttal nincsen szellemi kapacitása arra, hogy magyarázkodjon, vagy másokhoz igazodjon. Rögvest meg is lódul, elvégre nincs vesztegetnivaló ideje. Fürge, ruganyos léptei egy macska könnyedségét idézik. Szokatlan lehet tőle, elvégre a nemes mindig ráérősen közlekedik mindenhova, de elfekre jellemző gyorsaságból neki is adatot, így Kyrnek jócskán szednie kell lábait, ha tartani akarja vele a lépést.
Ebben a tempóban igen hamar leküzdik a Pegazus fogadó tereinek távolságait, de az emberek létszámának növekedésével Relaelnek is lassítania kell. Az épületből kiérve valamelyest fellélegzik, végre újra kap levegőt. Töretlenül folytatná útját, de Kyr megtöri a kettejük közötti csendet, mely megtorpanásra készteti a hosszúéletűt.*
- Rendben.
*Egy biccentés kíséretében konstatálja a hallotakat. Nem kérdezősködik, nem is győzködi a fiatal férfit, csupán tudomásul veszi, hogy itt elválnak útjaik. Egészen addig ebben a hitben marad, amíg néhány végtelen hosszúnak tűnő néma pillanat után Kyr kifejezi segítő szándékát.
Enyhe zavartság mutatkozik meg az elf arcán. Relael általában apró-cseprő feladatokat oszt ki másoknak, hogy hasznosnak érezzék magukat, valamint gördülékenyen folytatódhasson a szívességekre épülő cserekereskedelem jellegű kapcsolatuk. Valódi segítséget aligha ajánlottak fel neki, nem is kérne ilyet, az pedig egészen újszerű, hogy esetleg éljen az adandó lehetőséggel. Szerencsére Kyr nem vár azonnal választ, így van ideje emésztgetni mindezt.
A helyes, felelős döntés az volna, hogy most távozik egymaga. Ez egy veszélyes út, jobb ha nem rántgat bele mást is, főleg nem olyat, akivel igen rövid és felületes az ismeretségük. Relael viszont önző egy nőszemély, mindig is az volt. Ügetve érkeznek a tisztásra, majd megállásra készteti hátasát. Sötét sziluettje nyugtalanul izeg-mozog.
Átkozza magát, mégsem ösztökéli indulásra lovát. Egyelőre. Túl sokat természetesen nem óhajt rostokolni, minden perc értékes lehet a számára.*
10893. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-06-08 12:14:09
Üzenet elküldve: 2026-06-08 12:14:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen halott//
*A nap az égen már épp lenyugvásra készül, mikor Norennar megteszi az első lépést az Erdőszéli tisztáson. Az égitest sugarai épp csak kezdik narancssárgára festeni az eddig kéken tündöklő eget. Hiába a kései fekvés és az ebből fakadó kései kelés, hiába tett-vett órákon át a városban, ahogy az is hiába, hogy még Theát is felkereste – bár ezúttal sem találta –, egyszerűen nem telik az idő. Holott most pontosan erre lenne a leginkább szüksége, elvégre még mindig akad pár napja a következő újholdig. Pár nap, ami ily távlatból és ily kegyetlenül lassú viszonyok közt valódi örökkévalóságnak tűnik.
Arról nem is beszélve, hogy mivel sikeresen átszunyókálta a fél napot, hiába térne korán nyugovóra, valószínűleg a fejének álomra hajtása is többórás forgolódásban és álmatlanságban végződne. A város nyüzsgése már szinte fojtogatja, arról nem is beszélve, hogy a lassan, de biztosan beözönlő menekültáradat egyre csak emlékezteti őt arra, mi is vár rá, a szeretteire és a világra, amelyben mind együtt hivatottak túlélni.
A legrosszabb talán mégsem a várakozás. Hanem az, hogy nincs mit tenni. Ül, gondolkodik, találgat, és közben minden egyes órával közelebb kerül a veszedelem. Norennar már délután óta azon kapja magát, hogy újra és újra a kardja markolatára simul a keze. Mintha a teste hamarabb felismerte volna a nyugtalanságát, mint ő maga. Vadászni akar. Nyomot keresni. Bármit tenni. Bármit, ami több annál, mint a tétlen várakozás.
Fojtogatja bizony, s ez az érzés még itt, a tisztáson sem múlik. Így hát messzebb kell mennie. Elsőként egykori táborhelye jut eszébe mint utolsó mentsvár, azonban ott, ha a város népétől sikerül is ideiglenesen megszabadulnia, az emlékektől és a hasztalanság érzetétől már kevésbé. Nem, más kell. Így esik a választás a Kikötői erdősségre. Távolabb a civilizációtól, cserébe közelebb az ork hordához.
Egy őrjárat. Bizony erre van most szüksége. Talán, ha sikeresen elfog egy ork felderítőt, ki tud majd belőle csikarni néhány új információt a seregük mozgásáról vagy jelenlegi állásáról, de ha csak megöl egyet-kettőt közülük, már azzal is megelégszik.
Ezekkel a gondolatokkal felvértezve halad hát át az Erdőszéli tisztás virágokkal tarkított dombocskáin, egyenesen a Szántóföldek irányába, hogy aztán onnan rákanyarodjon a Kikötői erdősségbe vezető ösvényre. Hogy valóban új információkat remél-e, vagy csak ürügyet keres arra, hogy végre mozgásban legyen, azt maga sem tudná megmondani.*
*A nap az égen már épp lenyugvásra készül, mikor Norennar megteszi az első lépést az Erdőszéli tisztáson. Az égitest sugarai épp csak kezdik narancssárgára festeni az eddig kéken tündöklő eget. Hiába a kései fekvés és az ebből fakadó kései kelés, hiába tett-vett órákon át a városban, ahogy az is hiába, hogy még Theát is felkereste – bár ezúttal sem találta –, egyszerűen nem telik az idő. Holott most pontosan erre lenne a leginkább szüksége, elvégre még mindig akad pár napja a következő újholdig. Pár nap, ami ily távlatból és ily kegyetlenül lassú viszonyok közt valódi örökkévalóságnak tűnik.
Arról nem is beszélve, hogy mivel sikeresen átszunyókálta a fél napot, hiába térne korán nyugovóra, valószínűleg a fejének álomra hajtása is többórás forgolódásban és álmatlanságban végződne. A város nyüzsgése már szinte fojtogatja, arról nem is beszélve, hogy a lassan, de biztosan beözönlő menekültáradat egyre csak emlékezteti őt arra, mi is vár rá, a szeretteire és a világra, amelyben mind együtt hivatottak túlélni.
A legrosszabb talán mégsem a várakozás. Hanem az, hogy nincs mit tenni. Ül, gondolkodik, találgat, és közben minden egyes órával közelebb kerül a veszedelem. Norennar már délután óta azon kapja magát, hogy újra és újra a kardja markolatára simul a keze. Mintha a teste hamarabb felismerte volna a nyugtalanságát, mint ő maga. Vadászni akar. Nyomot keresni. Bármit tenni. Bármit, ami több annál, mint a tétlen várakozás.
Fojtogatja bizony, s ez az érzés még itt, a tisztáson sem múlik. Így hát messzebb kell mennie. Elsőként egykori táborhelye jut eszébe mint utolsó mentsvár, azonban ott, ha a város népétől sikerül is ideiglenesen megszabadulnia, az emlékektől és a hasztalanság érzetétől már kevésbé. Nem, más kell. Így esik a választás a Kikötői erdősségre. Távolabb a civilizációtól, cserébe közelebb az ork hordához.
Egy őrjárat. Bizony erre van most szüksége. Talán, ha sikeresen elfog egy ork felderítőt, ki tud majd belőle csikarni néhány új információt a seregük mozgásáról vagy jelenlegi állásáról, de ha csak megöl egyet-kettőt közülük, már azzal is megelégszik.
Ezekkel a gondolatokkal felvértezve halad hát át az Erdőszéli tisztás virágokkal tarkított dombocskáin, egyenesen a Szántóföldek irányába, hogy aztán onnan rákanyarodjon a Kikötői erdősségbe vezető ösvényre. Hogy valóban új információkat remél-e, vagy csak ürügyet keres arra, hogy végre mozgásban legyen, azt maga sem tudná megmondani.*
10892. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-05-24 19:25:19
Üzenet elküldve: 2026-05-24 19:25:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 577
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 577
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*Szinte egy szempillantásnak tűnik az egész út, amíg elérik a tisztást. Görény hátán ügetve folyamatosan csak a szántóföldeken látottakon kattog az agya, mintha épp egy lidérces álomból kelve próbálná megfejteni annak rejtett jelentését. A miérteket még most sem érti, de ezen a ponton talán felesleges is rágódni rajta: az a fontos, hogy a város minél előbb mozgósítsa erőit és felkészüljenek egy esetleges ostromra.*
- Én a kaszárnyába mennék *felel végül Bredoc kérdésére, amikor lovát megállítva bevárják a többieket a tisztáson. Nem biztos benne persze, hogy logikusabb egyből az Őrséghez rohanni, de talán egyértelműen csendül válaszából a bizalmatlanság a Tanács irányába. Eddig is tudtak a közeledő veszélyről, mégsem tettek semmit.*
- A thargok egy ideig biztosan feltartják még őket *kimondani sem kell talán, hogy hosszú időt azért nem jósol. A barbárok ugyan veszedelmes harcosok, de az orkok létszámbeli fölénye megkérdőjelezhetetlen. Csak reménykedni lehet abban, hogy az egész sereget szemügyre vehették a falvaknál és nem bujkál még valami közeli táborban egy ezred. Az istenekre, honnan a francból tudtak ennyi bestiát összecsődíteni?
Maga mögé pillantva csak most kapja el a jelenetet Gaerralossal és a kutyával, ösztönből már nyúl is a kardja markolata felé.*
- Mi a franc? *dörmögi az orra alatt, de ahogy egykori őrtársa átveszi az üzenetet, bizonytalanul ugyan, de enyhít készenlétben feszülő tartásán. Egyértelmű, hogy nem kívánja orrukra kötni a pergamen tartalmát, így nem is áll neki kérdezősködni.
Maga is elindul hát inkább város felé, de hamarosan megszaporázza hátasa lépteit.*
- Én a parancsnokhoz megyek, valaki tartson velem, a többi pedig menjen a Tanácsházára. *Bredocra pillant itt meghívásképp elsősorban, ő az, aki ismeri utódját, az elfnek még nem volt alkalma találkozni vele.*
//Az orkok nyomában//
*Szinte egy szempillantásnak tűnik az egész út, amíg elérik a tisztást. Görény hátán ügetve folyamatosan csak a szántóföldeken látottakon kattog az agya, mintha épp egy lidérces álomból kelve próbálná megfejteni annak rejtett jelentését. A miérteket még most sem érti, de ezen a ponton talán felesleges is rágódni rajta: az a fontos, hogy a város minél előbb mozgósítsa erőit és felkészüljenek egy esetleges ostromra.*
- Én a kaszárnyába mennék *felel végül Bredoc kérdésére, amikor lovát megállítva bevárják a többieket a tisztáson. Nem biztos benne persze, hogy logikusabb egyből az Őrséghez rohanni, de talán egyértelműen csendül válaszából a bizalmatlanság a Tanács irányába. Eddig is tudtak a közeledő veszélyről, mégsem tettek semmit.*
- A thargok egy ideig biztosan feltartják még őket *kimondani sem kell talán, hogy hosszú időt azért nem jósol. A barbárok ugyan veszedelmes harcosok, de az orkok létszámbeli fölénye megkérdőjelezhetetlen. Csak reménykedni lehet abban, hogy az egész sereget szemügyre vehették a falvaknál és nem bujkál még valami közeli táborban egy ezred. Az istenekre, honnan a francból tudtak ennyi bestiát összecsődíteni?
Maga mögé pillantva csak most kapja el a jelenetet Gaerralossal és a kutyával, ösztönből már nyúl is a kardja markolata felé.*
- Mi a franc? *dörmögi az orra alatt, de ahogy egykori őrtársa átveszi az üzenetet, bizonytalanul ugyan, de enyhít készenlétben feszülő tartásán. Egyértelmű, hogy nem kívánja orrukra kötni a pergamen tartalmát, így nem is áll neki kérdezősködni.
Maga is elindul hát inkább város felé, de hamarosan megszaporázza hátasa lépteit.*
- Én a parancsnokhoz megyek, valaki tartson velem, a többi pedig menjen a Tanácsházára. *Bredocra pillant itt meghívásképp elsősorban, ő az, aki ismeri utódját, az elfnek még nem volt alkalma találkozni vele.*
10891. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-05-19 13:38:13
Üzenet elküldve: 2026-05-19 13:38:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
//Üzenet a Toronyból - Gaerralos//
*A hosszas vitatkozás és véleményütközés végül elmarad; talán a csata miatt nincs elég energia a csapatban az akadékoskodásra. Együtt maradnak, együtt mennek vissza a városba. Vagyis pontosabban akik lóháton vannak, azok ha akarják, gyorsan lehagyják a többieket; mindenesetre így vagy úgy, de rövidesen mindannyian áthaladnak a Tisztáson.
Itt viszont meglepetés éri őket. Méretes eb, mely egyenesen Gaerralost szemeli ki magának, és nem éppen úgy viselkedik, mint egy átlagos négylábú. A csatamágus ajkán már szinte ott van az ige, mellyel a földbe süllyeszthetné az állatot, ezzel gondolkodási időt nyerve, de végül nem szólal meg. Laza, ugrásra kész pózban áll meg; vár.
Arcán látszik az enyhe meglepetés, mikor a kutya a lábához ejti a kis csomagot, majd rövidesen eltűnik. Felveszi a tekercset, de nem bontja fel azonnal; látni, hogy belül még mindig a jelenetet dolgozza fel.*
~Nem mindennapi mágia; valószínűtlen, hogy szokványos illúzió lenne. Csapdának körülményes. Ha tippelnem kéne, egyedi légmágia, vagy szakrális varázslat.~
*Az istenekhez köthető mágiát sosem lehet kizárni, hiszen a korábbi szabályokat előszeretettel borítják fel. Viszont ha tippelnie kéne, inkább elementáris varázslatnak gondolja ezt, és azon belül is a Mágustornyot gyanúsítja.*
~Csak nekik van idejük és tudásuk ennyi felesleges részletre, mikor száz gyorsabb és egyszerűbb módja van az üzenetküldésnek.~
*Persze a felesleges dísz lehet, hogy pont az üzenetet hivatott igazolni; egyfajta shibboleth, melyet a küldőn kívül kevesen tudnának utánozni.
Alesiannak bizony várnia kell pár másodpercet, amíg a félkarú katona egyáltalán tudomásul veszi. Mikor ez megtörténik, akkor sem kap kielégítő választ.*
- Üzenet egy kapcsolatomtól, aki nem tud mit kezdeni a rengeteg idejével, és ezért mindent túlbonyolít.
*Szemrebbenés nélkül hagyja el a száját a félhazugság, és hangjából még egy kevéske irritációt is hallani.*
- Magánügy. Indulhatunk.
*Jelenti ki, majd ha továbbhaladnak a város felé, felveszi a sereghajtó szerepét. Csak akkor bontja fel az üzenetet, ha biztos benne, hogy senki sem fogja a válla fölött bámészkodva ellesni a levél tartalmát.*
//Az orkok nyomában//
//Üzenet a Toronyból - Gaerralos//
*A hosszas vitatkozás és véleményütközés végül elmarad; talán a csata miatt nincs elég energia a csapatban az akadékoskodásra. Együtt maradnak, együtt mennek vissza a városba. Vagyis pontosabban akik lóháton vannak, azok ha akarják, gyorsan lehagyják a többieket; mindenesetre így vagy úgy, de rövidesen mindannyian áthaladnak a Tisztáson.
Itt viszont meglepetés éri őket. Méretes eb, mely egyenesen Gaerralost szemeli ki magának, és nem éppen úgy viselkedik, mint egy átlagos négylábú. A csatamágus ajkán már szinte ott van az ige, mellyel a földbe süllyeszthetné az állatot, ezzel gondolkodási időt nyerve, de végül nem szólal meg. Laza, ugrásra kész pózban áll meg; vár.
Arcán látszik az enyhe meglepetés, mikor a kutya a lábához ejti a kis csomagot, majd rövidesen eltűnik. Felveszi a tekercset, de nem bontja fel azonnal; látni, hogy belül még mindig a jelenetet dolgozza fel.*
~Nem mindennapi mágia; valószínűtlen, hogy szokványos illúzió lenne. Csapdának körülményes. Ha tippelnem kéne, egyedi légmágia, vagy szakrális varázslat.~
*Az istenekhez köthető mágiát sosem lehet kizárni, hiszen a korábbi szabályokat előszeretettel borítják fel. Viszont ha tippelnie kéne, inkább elementáris varázslatnak gondolja ezt, és azon belül is a Mágustornyot gyanúsítja.*
~Csak nekik van idejük és tudásuk ennyi felesleges részletre, mikor száz gyorsabb és egyszerűbb módja van az üzenetküldésnek.~
*Persze a felesleges dísz lehet, hogy pont az üzenetet hivatott igazolni; egyfajta shibboleth, melyet a küldőn kívül kevesen tudnának utánozni.
Alesiannak bizony várnia kell pár másodpercet, amíg a félkarú katona egyáltalán tudomásul veszi. Mikor ez megtörténik, akkor sem kap kielégítő választ.*
- Üzenet egy kapcsolatomtól, aki nem tud mit kezdeni a rengeteg idejével, és ezért mindent túlbonyolít.
*Szemrebbenés nélkül hagyja el a száját a félhazugság, és hangjából még egy kevéske irritációt is hallani.*
- Magánügy. Indulhatunk.
*Jelenti ki, majd ha továbbhaladnak a város felé, felveszi a sereghajtó szerepét. Csak akkor bontja fel az üzenetet, ha biztos benne, hogy senki sem fogja a válla fölött bámészkodva ellesni a levél tartalmát.*
10890. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-05-18 19:48:13
Üzenet elküldve: 2026-05-18 19:48:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Bár semmi szükség nincs rá, de Daesys az ablakon keresztül távozik a Sayqueves Rezidenciáról. Ugyan semmi jelét nem adták annak, hogy ellenszenves volna jelenléte, mégsem szeretne összetalálkozni senkivel. Még csak az kellene, hogy az eddig barátságos személyzet idő közben kitalálja, mégis szeretnék benyújtani a számlát felé. Arról nem is beszélve, hogy nem szeret hálálkodni, pedig ezúttal számtalan oka lenne rá.*
*Sokat bolyong a városban, annak ellenére is, hogy volt ideje kicsit jobban megismerni Artheniort. Míg a Kikötőt úgy ismeri már, mint a tenyerét, Arthenior utcái valahogy túl egyformák számára. Végül csak kilyukad az Erdőszéli tisztáson, és itt már tudja, hogy jó irányba tart, de még hosszú út áll előtte.*
*Sokat bolyong a városban, annak ellenére is, hogy volt ideje kicsit jobban megismerni Artheniort. Míg a Kikötőt úgy ismeri már, mint a tenyerét, Arthenior utcái valahogy túl egyformák számára. Végül csak kilyukad az Erdőszéli tisztáson, és itt már tudja, hogy jó irányba tart, de még hosszú út áll előtte.*
10889. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-05-16 19:27:03
Üzenet elküldve: 2026-05-16 19:27:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
*Alesian boldogan guberál. Mások arattak itt ma dicsőséget, de ő meg ebből hasznot húz. Megcsodálja a bizarr talizmánokat, de azokat aztán még pénzért sem venné magához. Közben ezért a csapat egyetlen női tagjától kap egy kis megfeddést.*
- Mindjárt.* Mondja és tovább guberál, főleg, hogy Ettvallder is így tesz. Végül csak pár hasznos tárgyat talál, amik elég kicsik, hogy magával vigye őket. A tőrt az övébe tűzi, a csákányt formázó jelvényt meg a warg fejet pedig a zsákjába süllyeszti el.*
- Na ez meg is van. Teysus rajtam tartja a szemét.* Nyugtázza a napot, majd csatlakozik a többiekhez. Részéről nincs akadálya annak, hogy rögtön elinduljanak vissza a városba. Ennyi izgalom elég is volt számára. Ettvallder mögé áll be és úgy indul vissza. Sajnos a két szép szeme nem elegendő ahhoz, hogy kapjon egy varázsitalt, de azért a közelében marad. Egyelőre nincs rá szüksége, de pótolnia kell az elvesztett italt mindenképpen. Addig is a többiek lesznek a húspajzsa. Teysus velük van, így aztán szerencsére könnyedén visszajutnak a városba. A tisztáson aztán egy érdekes dolognak lesz szemtanúja. A nagy kutyára elcsodálkozik, aki a társát célozza meg. Azon meg még inkább, hogy ledob neki egy papírost és aztán kicsivel később eltűnik.*
- Hű! Pedig még nem is ittam semmit.* Törli meg a szemeit.*
- Mi volt ez? Mi van benne?* Lép közelebb és a megszokott tenyérbemászó kíváncsiságával mered rá, feltéve, ha nem zavarják el, de azért elég tapadós. Igazi minden lében kanál a tündér, mert a legjobb történetek ebből születnek. Minél többet tud mesélni annál értékesebb a személye.*
*Alesian boldogan guberál. Mások arattak itt ma dicsőséget, de ő meg ebből hasznot húz. Megcsodálja a bizarr talizmánokat, de azokat aztán még pénzért sem venné magához. Közben ezért a csapat egyetlen női tagjától kap egy kis megfeddést.*
- Mindjárt.* Mondja és tovább guberál, főleg, hogy Ettvallder is így tesz. Végül csak pár hasznos tárgyat talál, amik elég kicsik, hogy magával vigye őket. A tőrt az övébe tűzi, a csákányt formázó jelvényt meg a warg fejet pedig a zsákjába süllyeszti el.*
- Na ez meg is van. Teysus rajtam tartja a szemét.* Nyugtázza a napot, majd csatlakozik a többiekhez. Részéről nincs akadálya annak, hogy rögtön elinduljanak vissza a városba. Ennyi izgalom elég is volt számára. Ettvallder mögé áll be és úgy indul vissza. Sajnos a két szép szeme nem elegendő ahhoz, hogy kapjon egy varázsitalt, de azért a közelében marad. Egyelőre nincs rá szüksége, de pótolnia kell az elvesztett italt mindenképpen. Addig is a többiek lesznek a húspajzsa. Teysus velük van, így aztán szerencsére könnyedén visszajutnak a városba. A tisztáson aztán egy érdekes dolognak lesz szemtanúja. A nagy kutyára elcsodálkozik, aki a társát célozza meg. Azon meg még inkább, hogy ledob neki egy papírost és aztán kicsivel később eltűnik.*
- Hű! Pedig még nem is ittam semmit.* Törli meg a szemeit.*
- Mi volt ez? Mi van benne?* Lép közelebb és a megszokott tenyérbemászó kíváncsiságával mered rá, feltéve, ha nem zavarják el, de azért elég tapadós. Igazi minden lében kanál a tündér, mert a legjobb történetek ebből születnek. Minél többet tud mesélni annál értékesebb a személye.*
10888. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-05-14 21:09:06
Üzenet elküldve: 2026-05-14 21:09:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Gaerralos//
*A hazaút csendjét már csak az erdő neszei kísérik. A tisztást körülölelő fák lombjai lustán hajladoznak az esti szélben, a magas fű pedig halk susogással simul félre minden lépés nyomán.
Nem hallani közeledő lépteket. Nem reccsen ág. Nem villan árnyék a fák között. A nagydarab őrkutya egyszerűen ott van. Mintha eddig is a tisztás szélén állt volna mozdulatlanul. Borostyánsárga tekintete egyenesen Gaerre szegeződik, miközben lassú, kimért léptekkel indul meg felé. Nem morog. Nem csóválja farkát. Céltudatosan közelít.
Amikor odaér, megáll előtte. Szájából egy apró, bíbor szalaggal átkötött pergamentekercs hullik a földre.
A kutya ezután hátrébb ereszti magát és leül Gaer elé. Nyelve kilóg a szájából, oldalai lassan emelkednek a lihegéstől. Néhány hosszú másodpercig még mozdulatlanul figyeli a férfit. Aztán teste hirtelen elmosódik.
Hangos pukkanás töri meg a tisztás csendjét, a következő pillanatban pedig már csak halvány, szürkés ködfoszlányok gomolyognak ott, ahol az állat ült.*
//Üzenet a Toronyból - Gaerralos//
*A hazaút csendjét már csak az erdő neszei kísérik. A tisztást körülölelő fák lombjai lustán hajladoznak az esti szélben, a magas fű pedig halk susogással simul félre minden lépés nyomán.
Nem hallani közeledő lépteket. Nem reccsen ág. Nem villan árnyék a fák között. A nagydarab őrkutya egyszerűen ott van. Mintha eddig is a tisztás szélén állt volna mozdulatlanul. Borostyánsárga tekintete egyenesen Gaerre szegeződik, miközben lassú, kimért léptekkel indul meg felé. Nem morog. Nem csóválja farkát. Céltudatosan közelít.
Amikor odaér, megáll előtte. Szájából egy apró, bíbor szalaggal átkötött pergamentekercs hullik a földre.
A kutya ezután hátrébb ereszti magát és leül Gaer elé. Nyelve kilóg a szájából, oldalai lassan emelkednek a lihegéstől. Néhány hosszú másodpercig még mozdulatlanul figyeli a férfit. Aztán teste hirtelen elmosódik.
Hangos pukkanás töri meg a tisztás csendjét, a következő pillanatban pedig már csak halvány, szürkés ködfoszlányok gomolyognak ott, ahol az állat ült.*
10887. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-05-13 09:38:35
Üzenet elküldve: 2026-05-13 09:38:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
* Saját álláspontját felvázolva kap hideget és meleget is. A faluról gyorsan le is mondanak, ám a továbbiakban teljesen ütközik a véleményük. Szívesen továbbmenne ő egymaga is, de nem teszi kockára a saját életét egy halvány lehetőségért, így csak lomhán bólintva agya a többiek tudatára, hogy velük tart. Míg önmagában sajnálja ezt az eldobott lehetőséget, egy darabig elbambul, majd köpenyének rángatására lesz figyelmes. Le is néz a tündérre, hogy mit akarhat pont ekkor. Valahogy nincs kedve felesleges bájcsevejre, de amint meghallja a részleteket le is engedi mindkét kezét. Nem is tudta, hogy megsebesült a tündér. Lám ő lett végül, aki a legkesébbé szeretett volna megsebesülni, és ezzel együtt az első is, aki komolyabb sérülést kapott. *
- Van. De ahogy elnézem itt végeztünk.
* Feleli kissé bosszús hangon, miközben végignéz a már hátukat mutató társaiknak és a csatatéren. *
- Adhatok, de kétlem, hogy szükségünk lesz rá. A városban pedig biztos lesznek alkimisták, akik a híreket hallva egyből felvásárolnak mindent.
* Mondja, majd ha a tündér is kész, úgy int neki, hogy induljanak meg ők is. Hatból hárman visszamennek, és bár a fele erejük még megvan, inkább hallgat a csordára és hasonlóan visszafordul. Ha továbbra is ragaszkodik a tündér az ő italaihoz, megegyezhetnek, ám ha kibírja a városig, ott biztos olcsóbban tehetne szert ilyenre. *
- Menjünk mi is. Nagyobb csapatban nagyobb eséllyel érünk vissza a városba.
* Mondja, majd fel is zárkózik a lovasok mögé. Feltéve, ha nem vágtatnak előre. Amennyiben még együtt vannak, úgy Bredoc kijelentésére felemeli a fejét a lovagra. *
- Bárhova is mentek, én a másikhoz fogok menni. Üssünk két legyet egy csapásra. Nincs miért késlekednünk.
* Böki oda, majd tekintetét vissza is emeli az útra. Neki édes mindegy, hogy kivel akarják megosztani az információt, de minél többen tudnak róla, annál jobb. *
* Saját álláspontját felvázolva kap hideget és meleget is. A faluról gyorsan le is mondanak, ám a továbbiakban teljesen ütközik a véleményük. Szívesen továbbmenne ő egymaga is, de nem teszi kockára a saját életét egy halvány lehetőségért, így csak lomhán bólintva agya a többiek tudatára, hogy velük tart. Míg önmagában sajnálja ezt az eldobott lehetőséget, egy darabig elbambul, majd köpenyének rángatására lesz figyelmes. Le is néz a tündérre, hogy mit akarhat pont ekkor. Valahogy nincs kedve felesleges bájcsevejre, de amint meghallja a részleteket le is engedi mindkét kezét. Nem is tudta, hogy megsebesült a tündér. Lám ő lett végül, aki a legkesébbé szeretett volna megsebesülni, és ezzel együtt az első is, aki komolyabb sérülést kapott. *
- Van. De ahogy elnézem itt végeztünk.
* Feleli kissé bosszús hangon, miközben végignéz a már hátukat mutató társaiknak és a csatatéren. *
- Adhatok, de kétlem, hogy szükségünk lesz rá. A városban pedig biztos lesznek alkimisták, akik a híreket hallva egyből felvásárolnak mindent.
* Mondja, majd ha a tündér is kész, úgy int neki, hogy induljanak meg ők is. Hatból hárman visszamennek, és bár a fele erejük még megvan, inkább hallgat a csordára és hasonlóan visszafordul. Ha továbbra is ragaszkodik a tündér az ő italaihoz, megegyezhetnek, ám ha kibírja a városig, ott biztos olcsóbban tehetne szert ilyenre. *
- Menjünk mi is. Nagyobb csapatban nagyobb eséllyel érünk vissza a városba.
* Mondja, majd fel is zárkózik a lovasok mögé. Feltéve, ha nem vágtatnak előre. Amennyiben még együtt vannak, úgy Bredoc kijelentésére felemeli a fejét a lovagra. *
- Bárhova is mentek, én a másikhoz fogok menni. Üssünk két legyet egy csapásra. Nincs miért késlekednünk.
* Böki oda, majd tekintetét vissza is emeli az útra. Neki édes mindegy, hogy kivel akarják megosztani az információt, de minél többen tudnak róla, annál jobb. *
10886. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-05-10 00:12:31
Üzenet elküldve: 2026-05-10 00:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Bredoc mondott már eleget, így hagyja hogy a csapat többi tagja is elmondja a magáét. Gondolataikat, terveiket és miegymást. Gaerralosnak bólint, megköszönve a jelentést, és a hozzá hű tárgyilagos megállapítésokat, amik mindig roppant hasznosnak bizonyulnak, mielőtt döntést hozna.*
-Meggyőztetek.
*Feleli kurtán, már ami a szántóföldi falut illeti.*
-Akkor hát a városba, tudjuk meg mit tudnak és mit nem, és.. A kurva életbe is, de adjunk esélyt az embereknek, mert a katasztrófa már a nyakunkon van. Naesala, induljunk, Gaerralos, keress meg amint visszatérsz. Ti pedig tegyetek belátások szerint.
*Mondja, majd megnyargalja lovát, hogy ha jó tempót tudnak tartani a lovakkal, úgy hamar az erdőszéli tisztáson találják magukat. Innen pedig már jóformán a város is igen közel van.*
-Mit gondolsz, a kaszárnyába, vagy a tanácsházára menjünk először?
*Kérdezi társát, aki a jelek szerint hasonlóan érez ezzel az egésszel, mint ő maga.*
-Felfordul a gyomrom, ha arra gondolok amit láttunk. Ennyi ork, ennyi ostoba, gonosz vérontás. És ez még csak a kezdet. Ha most ráfordulnak a városra, esélyük sincs.
*Bredoc mondott már eleget, így hagyja hogy a csapat többi tagja is elmondja a magáét. Gondolataikat, terveiket és miegymást. Gaerralosnak bólint, megköszönve a jelentést, és a hozzá hű tárgyilagos megállapítésokat, amik mindig roppant hasznosnak bizonyulnak, mielőtt döntést hozna.*
-Meggyőztetek.
*Feleli kurtán, már ami a szántóföldi falut illeti.*
-Akkor hát a városba, tudjuk meg mit tudnak és mit nem, és.. A kurva életbe is, de adjunk esélyt az embereknek, mert a katasztrófa már a nyakunkon van. Naesala, induljunk, Gaerralos, keress meg amint visszatérsz. Ti pedig tegyetek belátások szerint.
*Mondja, majd megnyargalja lovát, hogy ha jó tempót tudnak tartani a lovakkal, úgy hamar az erdőszéli tisztáson találják magukat. Innen pedig már jóformán a város is igen közel van.*
-Mit gondolsz, a kaszárnyába, vagy a tanácsházára menjünk először?
*Kérdezi társát, aki a jelek szerint hasonlóan érez ezzel az egésszel, mint ő maga.*
-Felfordul a gyomrom, ha arra gondolok amit láttunk. Ennyi ork, ennyi ostoba, gonosz vérontás. És ez még csak a kezdet. Ha most ráfordulnak a városra, esélyük sincs.
10885. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-03-28 10:47:46
Üzenet elküldve: 2026-03-28 10:47:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1518
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1518
Játékstílus: Vakmerő
* Háta mögött hagyja a harcmezőt. Még egy darabig kótyagosan járja a vidéket, de ahogy telik a nap, kezd ébredezni. Mire a nap már bőven túlvan a delelőn, megérkezik Arthenior közelébe. Már a tisztásnál tart, amikor eszébe jut, hogy valamit elfelejtett. *
– Pajtás! * Csap homlokára, és nyomban megfordul. Azonban nem indul vissza. Egy darabig vakarja a tarkóját, hogy most mitévő legyen, végül úgy dönt, ha már idáig eljött, folytatja útját a városba. Valamit ennie kell, meg aztán eredetileg amúgy is az volt a terve, hogy elregéli a városi népeknek, hogy mit történt ott a pusztában, hátha akadnak még hős vitézek, akik csatlakoznának hozzá egy ellentámadáshoz. Ám mindenekelőtt ennie kell. Pajtás a legjobb barátja, de az életben maradt Thargok bizonyára vigyáznak rá odahaza. Sajnos Morwonnak fogalma sincs arról, hogy mi történt azután, hogy kővé változott. Az orkok bizonyára folytatták támadásukat a Vashegy ellen, de egy fallal körülvett erődítményt nem hinné, hogy pár nap alatt sikerül bevenniük, pláne, ha azt az otthonukat féltő Thargok védik. Pajtás bizonyára jó kezekben van ott.
Most aztán hát nincs más hátra, mint előre. Már elérte a város határát, innen egy köpésre van csak a Pegazus fogadó, ahol mindig szívesen látják Morwont. *
– Pajtás! * Csap homlokára, és nyomban megfordul. Azonban nem indul vissza. Egy darabig vakarja a tarkóját, hogy most mitévő legyen, végül úgy dönt, ha már idáig eljött, folytatja útját a városba. Valamit ennie kell, meg aztán eredetileg amúgy is az volt a terve, hogy elregéli a városi népeknek, hogy mit történt ott a pusztában, hátha akadnak még hős vitézek, akik csatlakoznának hozzá egy ellentámadáshoz. Ám mindenekelőtt ennie kell. Pajtás a legjobb barátja, de az életben maradt Thargok bizonyára vigyáznak rá odahaza. Sajnos Morwonnak fogalma sincs arról, hogy mi történt azután, hogy kővé változott. Az orkok bizonyára folytatták támadásukat a Vashegy ellen, de egy fallal körülvett erődítményt nem hinné, hogy pár nap alatt sikerül bevenniük, pláne, ha azt az otthonukat féltő Thargok védik. Pajtás bizonyára jó kezekben van ott.
Most aztán hát nincs más hátra, mint előre. Már elérte a város határát, innen egy köpésre van csak a Pegazus fogadó, ahol mindig szívesen látják Morwont. *
7652-7671 , 7672-7691 , 7692-7711 , 7712-7731 , 7732-7751 , 7752-7771 , 7772-7791 , 7792-7811 , 7812-7831 , 7832-7851 , 7852-7871 , 7872-7891 , 7892-7911 , 7912-7931 , 7932-7951 , 7952-7971 , 7972-7991 , 7992-8011 , 8012-8031 , 8032-8051 , 8052-8071 , 8072-8091 , 8092-8111 , 8112-8131 , 8132-8151 , 8152-8171 , 8172-8191 , 8192-8211 , 8212-8231 , 8232-8251 , 8252-8271 , 8272-8291 , 8292-8311 , 8312-8331 , 8332-8351 , 8352-8371 , 8372-8391 , 8392-8411 , 8412-8431 , 8432-8451 , 8452-8471 , 8472-8491 , 8492-8511 , 8512-8531 , 8532-8551 , 8552-8571 , 8572-8591 , 8592-8611 , 8612-8631 , 8632-8651 , 8652-8671 , 8672-8691 , 8692-8711 , 8712-8731 , 8732-8751 , 8752-8771 , 8772-8791 , 8792-8811 , 8812-8831 , 8832-8851 , 8852-8871 , 8872-8891 , 8892-8911 , 8912-8931 , 8932-8951 , 8952-8971 , 8972-8991 , 8992-9011 , 9012-9031 , 9032-9051 , 9052-9071 , 9072-9091 , 9092-9111 , 9112-9131 , 9132-9151 , 9152-9171 , 9172-9191 , 9192-9211 , 9212-9231 , 9232-9251 , 9252-9271 , 9272-9291 , 9292-9311 , 9312-9331 , 9332-9351 , 9352-9371 , 9372-9391 , 9392-9411 , 9412-9431 , 9432-9451 , 9452-9471 , 9472-9491 , 9492-9511 , 9512-9531 , 9532-9551 , 9552-9571 , 9572-9591 , 9592-9611 , 9612-9631 , 9632-9651 , 9652-9671 , 9672-9691 , 9692-9711 , 9712-9731 , 9732-9751 , 9752-9771 , 9772-9791 , 9792-9811 , 9812-9831 , 9832-9851 , 9852-9871 , 9872-9891 , 9892-9911 , 9912-9931 , 9932-9951 , 9952-9971 , 9972-9991 , 9992-10011 , 10012-10031 , 10032-10051 , 10052-10071 , 10072-10091 , 10092-10111 , 10112-10131 , 10132-10151 , 10152-10171 , 10172-10191 , 10192-10211 , 10212-10231 , 10232-10251 , 10252-10271 , 10272-10291 , 10292-10311 , 10312-10331 , 10332-10351 , 10352-10371 , 10372-10391 , 10392-10411 , 10412-10431 , 10432-10451 , 10452-10471 , 10472-10491 , 10492-10511 , 10512-10531 , 10532-10551 , 10552-10571 , 10572-10591 , 10592-10611 , 10612-10631 , 10632-10651 , 10652-10671 , 10672-10691 , 10692-10711 , 10712-10731 , 10732-10751 , 10752-10771 , 10772-10791 , 10792-10811 , 10812-10831 , 10832-10851 , 10852-10871 , 10872-10891 , 10885-10904