//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
//Üzenet a Toronyból - Gaerralos//
*A hosszas vitatkozás és véleményütközés végül elmarad; talán a csata miatt nincs elég energia a csapatban az akadékoskodásra. Együtt maradnak, együtt mennek vissza a városba. Vagyis pontosabban akik lóháton vannak, azok ha akarják, gyorsan lehagyják a többieket; mindenesetre így vagy úgy, de rövidesen mindannyian áthaladnak a Tisztáson.
Itt viszont meglepetés éri őket. Méretes eb, mely egyenesen Gaerralost szemeli ki magának, és nem éppen úgy viselkedik, mint egy átlagos négylábú. A csatamágus ajkán már szinte ott van az ige, mellyel a földbe süllyeszthetné az állatot, ezzel gondolkodási időt nyerve, de végül nem szólal meg. Laza, ugrásra kész pózban áll meg; vár.
Arcán látszik az enyhe meglepetés, mikor a kutya a lábához ejti a kis csomagot, majd rövidesen eltűnik. Felveszi a tekercset, de nem bontja fel azonnal; látni, hogy belül még mindig a jelenetet dolgozza fel.*
~Nem mindennapi mágia; valószínűtlen, hogy szokványos illúzió lenne. Csapdának körülményes. Ha tippelnem kéne, egyedi légmágia, vagy szakrális varázslat.~
*Az istenekhez köthető mágiát sosem lehet kizárni, hiszen a korábbi szabályokat előszeretettel borítják fel. Viszont ha tippelnie kéne, inkább elementáris varázslatnak gondolja ezt, és azon belül is a Mágustornyot gyanúsítja.*
~Csak nekik van idejük és tudásuk ennyi felesleges részletre, mikor száz gyorsabb és egyszerűbb módja van az üzenetküldésnek.~
*Persze a felesleges dísz lehet, hogy pont az üzenetet hivatott igazolni; egyfajta shibboleth, melyet a küldőn kívül kevesen tudnának utánozni.
Alesiannak bizony várnia kell pár másodpercet, amíg a félkarú katona egyáltalán tudomásul veszi. Mikor ez megtörténik, akkor sem kap kielégítő választ.*
- Üzenet egy kapcsolatomtól, aki nem tud mit kezdeni a rengeteg idejével, és ezért mindent túlbonyolít.
*Szemrebbenés nélkül hagyja el a száját a félhazugság, és hangjából még egy kevéske irritációt is hallani.*
- Magánügy. Indulhatunk.
*Jelenti ki, majd ha továbbhaladnak a város felé, felveszi a sereghajtó szerepét. Csak akkor bontja fel az üzenetet, ha biztos benne, hogy senki sem fogja a válla fölött bámészkodva ellesni a levél tartalmát.*