Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 498 (9941. - 9949. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
9949. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-13 12:58:20
Üzenet elküldve: 2025-01-13 12:58:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*És sikerült. Lement a nap jobbára, de amit tervezett, azt véghez vitte és sietősebbé is válnak a léptek, dacára annak, hogy lassítja az a kis cipő, amiben a lába most még sokkal nagyobbnak tűnik, mint amikor elindult. Már nem sok. Emlékszik hogyan futottak át az egész tisztáson a szőkeséggel, hogyan nézték meg itt a gyöngyöket, nyakában a lánnyal. Ha aznap nem szúrja ki, most ugyanúgy itt ténferegne talán, csakhogy nem tudna mit az otthonának hívni, ahová innen tovább halad. Már az sem zavarja, hogy mit kap és kitől, csak érjen végre oda…*
9948. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-08 13:02:58
Üzenet elküldve: 2025-01-08 13:02:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Minden a legnagyobb rendben megy már napok óta. Még neki is furcsa, hogy kényelmes ágyban alhat, pedig egykor teljesen természetes volt, de az élet elvette tőle ezt a kegyet. Most visszakapta. És van mellette valaki, aki mindenben segíti. Hogy nem a beilleszkedés gyöngye a kis elf, az már biztos, de nem is bánja, hogy nem noszogatja őt is ezzel, hiszen sokkal jobban szeret egyedül lenni, vagy a másikkal. A többi gyerek mintha túl összeszokott csapat lenne, nincs kedve közéjük férkőzni.
De valahogy meg kellene hálálnia azt, amit tett érte Szikra. Mai-nak, de még Aleniá-nak is járna valami apróság, mert soha nem kérnek semmit azért cserébe, hogy ott ronthatja a rezidencián a levegőt, már ha a kerti munka, vagy a besegítés a takarításba - amit kifejezetten utál - nem annak számít. A zsebe üres, arany utoljára akkor volt benne, amikor alamizsnaként dobtak neki, hogy vegyen valamit a piacon, mert nem akarták a koloncot az ő családi asztalukhoz ültetni. Nem bánta, de sajnálta ételre költeni azt, amiből vehetne magának ezer és egy jó dolgot. De végül muszáj volt. Most pedig muszáj lenne szereznie, hogy ajándékot vehessen a lánynak... lányoknak... de inkább mégis csak a lánynak. Ezért hát egészen korán indul útnak, úgy, hogy észre se vehesse a szőkeség.
Kész terve van: be fogja gyűjteni azokat a növényeket, amikről annyit beszélt a másik, s majd eladja. Abból majd vásárolhat. Ebben a hűvösben mondjuk nem akad túl sok, másnak pedig kedve nincs gyűjtögetni, na de ezért van itt ő. Mint a tenyerét úgy ismeri az erdőség felé vezető utakat, a szántókon is dolgozott már, csak mindig visszajött a kényelmes városba. Itt több az ismerős, aki befogadja. Bár beljebb sosem merészkedett igazán, ha elég korán indul el, akkor megteheti és vissza is ér szürkületre. Nem szeretné, hogy bárki aggódjon érte, na meg azt sem, hogy leteremtsék. Gondolataiba mélyedve, igen szapora léptekkel vág át a tisztáson.*
De valahogy meg kellene hálálnia azt, amit tett érte Szikra. Mai-nak, de még Aleniá-nak is járna valami apróság, mert soha nem kérnek semmit azért cserébe, hogy ott ronthatja a rezidencián a levegőt, már ha a kerti munka, vagy a besegítés a takarításba - amit kifejezetten utál - nem annak számít. A zsebe üres, arany utoljára akkor volt benne, amikor alamizsnaként dobtak neki, hogy vegyen valamit a piacon, mert nem akarták a koloncot az ő családi asztalukhoz ültetni. Nem bánta, de sajnálta ételre költeni azt, amiből vehetne magának ezer és egy jó dolgot. De végül muszáj volt. Most pedig muszáj lenne szereznie, hogy ajándékot vehessen a lánynak... lányoknak... de inkább mégis csak a lánynak. Ezért hát egészen korán indul útnak, úgy, hogy észre se vehesse a szőkeség.
Kész terve van: be fogja gyűjteni azokat a növényeket, amikről annyit beszélt a másik, s majd eladja. Abból majd vásárolhat. Ebben a hűvösben mondjuk nem akad túl sok, másnak pedig kedve nincs gyűjtögetni, na de ezért van itt ő. Mint a tenyerét úgy ismeri az erdőség felé vezető utakat, a szántókon is dolgozott már, csak mindig visszajött a kényelmes városba. Itt több az ismerős, aki befogadja. Bár beljebb sosem merészkedett igazán, ha elég korán indul el, akkor megteheti és vissza is ér szürkületre. Nem szeretné, hogy bárki aggódjon érte, na meg azt sem, hogy leteremtsék. Gondolataiba mélyedve, igen szapora léptekkel vág át a tisztáson.*
9947. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-05 19:45:14
Üzenet elküldve: 2025-01-05 19:45:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi a hozzá simuló testet, az engedelmességet, az engedelmesség mögött meghúzódó vágyat. És ez tetszik neki. Tiri végtére is az övé, ahogy kicsit korábban fogalmazott: betörte, így tehát természetes, hogy a lány oda akarja adni magát neki. Ő pedig el akarja venni azt, amit adnak. És.. és adni is akar.*
- Igen, nagyon szép ruha. *-bólint rá a szőkeség szavaira, de a még mindig széles vigyora egyértelművé teszi, hogy egyáltalán nem érdekli a ruha. Ami alatta van, na, az már inkább. Tenyere Tiri derekáról lejjebb indul, és megáll a lány fenekén. Ujjai felfedezik, hogy az még mindig egész jó fogású. Érzi, hogy saját teste reagál a lányéra. Neki nem lenne lelkiismereti problémája abból, hogy ha a fűz alatt csinálnák. Vagy a fűz egy ágán. Vagy, ha miközben Tiri épp meglovagolja őt, megérintene valamelyikük egyet a bogyókból. A fenébe is, most kíváncsi lett rá, hogy mind a ketten látnának-e valamit úgy, hogy csak az egyikünk érinti meg valamelyik vackot, miközben épp mélyen a lányban van..?
Halkan felmorran ahogy megérzi Tirit húzódzkodni. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy figyelmen kívül hagyja a lány néma jelzésér, de végül elhúzza a kezét és elengedi. Miért? Nem a kényelem, és nem is a szemérem miatt. Hanem mert ha most elodázzák azt, akár csak kicsivel is, hogy egymáséi legyenek, akkor úgy is csak hevesebben fog megtörténni a dolog. És neki a hevességgel, történetesen, nincs baja.*
- Hát persze, a pálinka. *-húzódik szélesebbre a vigyor-* Csak álljuk meg, hogy nehogy benyakaljuk az egészet. Akkor legalább az egyikőnk használhatatlan lenne.
*Szinte ártatlanul vonja meg a vállát. Szinte. Az elsétáló lány után fordul, és megnézi azt rajta, amit így meg lehet nézni. Elégedetten biccent egy aprót, és utána indul. A fa alól kilépve megüti fülét a világ folyamatos és megszokott neszezése, amit a fa alatt mégsem hallottak. Mennyire fura ez a fa! Egyszer pedig meg fogja dugni alatta Tirit. Az már biztos. Aprót paskol a lány fenekére ahogy az előre hajolva a lepedővel foglalatoskodik, és türelmesen megvárja amíg az végez vele. Akkor a kezét nyújtja a holmiért, mert mint az teljesen egyértelmű: úriember. Aki mást mond, az hazug.*
- Indulhatunk, hercegnőm? *-kérdezi vigyorogva Tiritől, de ha őszinték akarunk lenni, pontosan tudja, mi a válasz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi a hozzá simuló testet, az engedelmességet, az engedelmesség mögött meghúzódó vágyat. És ez tetszik neki. Tiri végtére is az övé, ahogy kicsit korábban fogalmazott: betörte, így tehát természetes, hogy a lány oda akarja adni magát neki. Ő pedig el akarja venni azt, amit adnak. És.. és adni is akar.*
- Igen, nagyon szép ruha. *-bólint rá a szőkeség szavaira, de a még mindig széles vigyora egyértelművé teszi, hogy egyáltalán nem érdekli a ruha. Ami alatta van, na, az már inkább. Tenyere Tiri derekáról lejjebb indul, és megáll a lány fenekén. Ujjai felfedezik, hogy az még mindig egész jó fogású. Érzi, hogy saját teste reagál a lányéra. Neki nem lenne lelkiismereti problémája abból, hogy ha a fűz alatt csinálnák. Vagy a fűz egy ágán. Vagy, ha miközben Tiri épp meglovagolja őt, megérintene valamelyikük egyet a bogyókból. A fenébe is, most kíváncsi lett rá, hogy mind a ketten látnának-e valamit úgy, hogy csak az egyikünk érinti meg valamelyik vackot, miközben épp mélyen a lányban van..?
Halkan felmorran ahogy megérzi Tirit húzódzkodni. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy figyelmen kívül hagyja a lány néma jelzésér, de végül elhúzza a kezét és elengedi. Miért? Nem a kényelem, és nem is a szemérem miatt. Hanem mert ha most elodázzák azt, akár csak kicsivel is, hogy egymáséi legyenek, akkor úgy is csak hevesebben fog megtörténni a dolog. És neki a hevességgel, történetesen, nincs baja.*
- Hát persze, a pálinka. *-húzódik szélesebbre a vigyor-* Csak álljuk meg, hogy nehogy benyakaljuk az egészet. Akkor legalább az egyikőnk használhatatlan lenne.
*Szinte ártatlanul vonja meg a vállát. Szinte. Az elsétáló lány után fordul, és megnézi azt rajta, amit így meg lehet nézni. Elégedetten biccent egy aprót, és utána indul. A fa alól kilépve megüti fülét a világ folyamatos és megszokott neszezése, amit a fa alatt mégsem hallottak. Mennyire fura ez a fa! Egyszer pedig meg fogja dugni alatta Tirit. Az már biztos. Aprót paskol a lány fenekére ahogy az előre hajolva a lepedővel foglalatoskodik, és türelmesen megvárja amíg az végez vele. Akkor a kezét nyújtja a holmiért, mert mint az teljesen egyértelmű: úriember. Aki mást mond, az hazug.*
- Indulhatunk, hercegnőm? *-kérdezi vigyorogva Tiritől, de ha őszinték akarunk lenni, pontosan tudja, mi a válasz.*
9946. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-05 14:58:34
Üzenet elküldve: 2025-01-05 14:58:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Sem az előző, sem a mostani alkalommal nem tölti el kevesebb nyugalommal a zöld tisztás látványa, és ahogy a szürke macskakő után zöld füven kezd lépni, cipőjén keresztül is érzi lába a különbséget. A csendről, legalábbis a halk zörrenésekről nem is szólva. Valószínűleg az egyetlen hely Artheniorban, ahol az ember, elf, törpe vagy bármi más kétlábú ki tudja üríteni a fejét, miután kis híján túltöltődtek érzékszervei a megannyi hangtól, szagtól. Ő legalábbis mindig így érzi, ahogy most is, miközben a legtávolabbi fa árnyékába csücsül le, kezében egy frissen vett novellával, eddigi tanulmányi kötetek helyett. Mindig jó a változatosság.*
9945. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-05 08:35:54
Üzenet elküldve: 2025-01-05 08:35:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte büszkén húzza ki magát arra, hogy Lorensnek tetszik rajta a bross. Bár ez igazából a virág érdeme, de mégis csak ő hordja.
Ez a büszkeség egy kicsit legalább eltéríti attól, hogy annyira ne érezze magát már zavarban. A szívét marcangoló feszengéstől megszabadult ugyan, de most helyébe került valami másféle izgatottság. És nem, ez még mindig nem teljesen az, amitől a lábai megremegnek, ágyéka pedig felizzik. Jó, persze továbbra is érvényes, hogy elég pár pillanat, hogy újra kívánja a férfit, de az egyszerű dugás mellé most érkezik valami új, amitől nem csak magát a testiséget érzi kielégítőnek. Mindamellett, hogy most azt sem bánná, mert akad megint bőséggel olyan, amit le tudna vele vezetni. Ahogy igyekszik rávezetni Lorenst mókásnak is tartja az első értetlenséget az arcán. Ami persze érthető, mivel épp egy olyan sálat készül keresni, ami ott virít a nyakában. De minél érthetőbb akar lenni, hogy semmit sem akar igazából keresgélni. Az, hogy Lorensnél akar lenni, annak teljesen más az alapja.
Nem is várat sokáig, hogy a férfi is felvegye a fonalat. Készségesen simul a közelebb lépő testhez.*
- Meg bizony. Tetszik az a sál.
*Sóhajtja halkan, miközben az arcát fürkészve simít fel a mellkasán egészen a vállaira.*
- Pedig szép ez a ruha. De talán egy kicsit kibírom nélküle. Van amiben úgy is csak zavarna. Mint egy ing vagy nadrág.
*Ha a túlgondoló esze nem fecsegne józanítólag a fejében, akkor valószínűleg a fene sem várna arra, hogy négy fal között legyenek. Le tudja dobni a ruhát ő itt is. Vagy felhúzni, az is elég lenne. De nehezen jutna dűlőre a lelkiismeretével, ha esetleg valaki más épp ebben a tájban készülne álmokat lesni. Pedig csókot is lopna, de ha most Lorens ajkaira forr, akkor sem Eeyr, sem Teysus, sem maga Sa'Tereth nem lesz képes kirángatni a lombok alól. Így, ha nem tartóztatják egy kelletlen sóhajjal húzza vissza a kezeit és lép egyet hátra.*
- De azt a borzalmasan finom pálinkát itt ne felejtsük.
*Kacsint a férfira, majd kiindul a lomb alól, hogy felkapja a táskáját és a lepedőért hajolva hajtogassa azt össze.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte büszkén húzza ki magát arra, hogy Lorensnek tetszik rajta a bross. Bár ez igazából a virág érdeme, de mégis csak ő hordja.
Ez a büszkeség egy kicsit legalább eltéríti attól, hogy annyira ne érezze magát már zavarban. A szívét marcangoló feszengéstől megszabadult ugyan, de most helyébe került valami másféle izgatottság. És nem, ez még mindig nem teljesen az, amitől a lábai megremegnek, ágyéka pedig felizzik. Jó, persze továbbra is érvényes, hogy elég pár pillanat, hogy újra kívánja a férfit, de az egyszerű dugás mellé most érkezik valami új, amitől nem csak magát a testiséget érzi kielégítőnek. Mindamellett, hogy most azt sem bánná, mert akad megint bőséggel olyan, amit le tudna vele vezetni. Ahogy igyekszik rávezetni Lorenst mókásnak is tartja az első értetlenséget az arcán. Ami persze érthető, mivel épp egy olyan sálat készül keresni, ami ott virít a nyakában. De minél érthetőbb akar lenni, hogy semmit sem akar igazából keresgélni. Az, hogy Lorensnél akar lenni, annak teljesen más az alapja.
Nem is várat sokáig, hogy a férfi is felvegye a fonalat. Készségesen simul a közelebb lépő testhez.*
- Meg bizony. Tetszik az a sál.
*Sóhajtja halkan, miközben az arcát fürkészve simít fel a mellkasán egészen a vállaira.*
- Pedig szép ez a ruha. De talán egy kicsit kibírom nélküle. Van amiben úgy is csak zavarna. Mint egy ing vagy nadrág.
*Ha a túlgondoló esze nem fecsegne józanítólag a fejében, akkor valószínűleg a fene sem várna arra, hogy négy fal között legyenek. Le tudja dobni a ruhát ő itt is. Vagy felhúzni, az is elég lenne. De nehezen jutna dűlőre a lelkiismeretével, ha esetleg valaki más épp ebben a tájban készülne álmokat lesni. Pedig csókot is lopna, de ha most Lorens ajkaira forr, akkor sem Eeyr, sem Teysus, sem maga Sa'Tereth nem lesz képes kirángatni a lombok alól. Így, ha nem tartóztatják egy kelletlen sóhajjal húzza vissza a kezeit és lép egyet hátra.*
- De azt a borzalmasan finom pálinkát itt ne felejtsük.
*Kacsint a férfira, majd kiindul a lomb alól, hogy felkapja a táskáját és a lepedőért hajolva hajtogassa azt össze.*
9944. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-05 08:02:59
Üzenet elküldve: 2025-01-05 08:02:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fura érzés ez most. Egyszerre megkönnyebbült és izgatott és ideges és.. Még sosem mondott távolról sem hasonlókat senkinek. Azt sem tudja tehát, hogy amit elmondott annak van-e értelme Tiri számára. És ha van is, ugyanúgy értelmezi ahogy ő szánta? Mert azt egyértelműen érzi, hogy a megfogalmazás nem lett tökéletes. Beleáll, beleköt, beleokoskodik majd a lány? A fenébe is..
Végül a lány megszólal. És csak megszólal, nem az van hogy pofont ad neki, vagy más, hasonló módon fejezi ki a nemtetszését. Csak megszólal. Picit persze okoskodik, de ez már szinte fel sem tűnik neki. Kezdi elfogadni, hogy Tiri ilyen. Persze azért rácsapna egy kicsit a fenekére érte, de csak úgy, érzéssel. A szavak először meglepik, de utána megjelenik egy vigyor csírája a szájzugában. Női rávezetés.. aha, persze. Mindenesetre a sajtos lepény dolgát megjegyzi. Történetesen pont ismer valakit, aki rohadt jó sajtos lepényt süt.*
- Azért örülök neki, hogy tetszik. *-ismeri el halkan-* Meg nekem is tetszik rajtad.
*Persze. Mintha valahogy megpecsételte volna a szőkeséget, jelezvén, hogy az már az övé. Mintha csak a gondolatát találná ki, Tiri ujjai finoman meghúzzák a haját. A vigyorcsíra szárba szökken, de csak hogy utána megremegjen. Tiri következő szavaira szemöldökei egy pillanatra értetlenül rándulnak meg, előbb a lány nyakában lógó sálra néz, majd a vigyorra az ajkain, és megérti, hogy a szőkeség mire gondolt.*
- Szerintem eleget. *-bólint a kérdésre. Megpróbál komoly arcot vágni.-* Hát ha ott felejtetted, akkor meg kéne hogy keresd, hm?
*Talán sikerül is komoly arcot vágnia. Kicsit közelebb húzódik, ellopja a kettejük közötti távolságot, hasán-mellkasán érzi a másik melegét.*
- És ha megtaláltad, akkor fel is kéne venned, hogy ne hagyd el megint. *-keze otthagyja az eddig morzsolgatott tincseket, és lesimít Tiri derekára-* És ha rajtad van, akkor.. más ruhára.. talán szükséged sem lesz. Hm? Mit gondolsz?
*Elvigyorogja magát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fura érzés ez most. Egyszerre megkönnyebbült és izgatott és ideges és.. Még sosem mondott távolról sem hasonlókat senkinek. Azt sem tudja tehát, hogy amit elmondott annak van-e értelme Tiri számára. És ha van is, ugyanúgy értelmezi ahogy ő szánta? Mert azt egyértelműen érzi, hogy a megfogalmazás nem lett tökéletes. Beleáll, beleköt, beleokoskodik majd a lány? A fenébe is..
Végül a lány megszólal. És csak megszólal, nem az van hogy pofont ad neki, vagy más, hasonló módon fejezi ki a nemtetszését. Csak megszólal. Picit persze okoskodik, de ez már szinte fel sem tűnik neki. Kezdi elfogadni, hogy Tiri ilyen. Persze azért rácsapna egy kicsit a fenekére érte, de csak úgy, érzéssel. A szavak először meglepik, de utána megjelenik egy vigyor csírája a szájzugában. Női rávezetés.. aha, persze. Mindenesetre a sajtos lepény dolgát megjegyzi. Történetesen pont ismer valakit, aki rohadt jó sajtos lepényt süt.*
- Azért örülök neki, hogy tetszik. *-ismeri el halkan-* Meg nekem is tetszik rajtad.
*Persze. Mintha valahogy megpecsételte volna a szőkeséget, jelezvén, hogy az már az övé. Mintha csak a gondolatát találná ki, Tiri ujjai finoman meghúzzák a haját. A vigyorcsíra szárba szökken, de csak hogy utána megremegjen. Tiri következő szavaira szemöldökei egy pillanatra értetlenül rándulnak meg, előbb a lány nyakában lógó sálra néz, majd a vigyorra az ajkain, és megérti, hogy a szőkeség mire gondolt.*
- Szerintem eleget. *-bólint a kérdésre. Megpróbál komoly arcot vágni.-* Hát ha ott felejtetted, akkor meg kéne hogy keresd, hm?
*Talán sikerül is komoly arcot vágnia. Kicsit közelebb húzódik, ellopja a kettejük közötti távolságot, hasán-mellkasán érzi a másik melegét.*
- És ha megtaláltad, akkor fel is kéne venned, hogy ne hagyd el megint. *-keze otthagyja az eddig morzsolgatott tincseket, és lesimít Tiri derekára-* És ha rajtad van, akkor.. más ruhára.. talán szükséged sem lesz. Hm? Mit gondolsz?
*Elvigyorogja magát.*
9943. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-04 17:36:57
Üzenet elküldve: 2025-01-04 17:36:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kérdésre kapott válaszra elkínzottan nyög egyet, de a lényegi részbe, ha akarna sem tudna belekötni. Aznap a konyhában tényleg nem lehetett panasza, de kár lenne most itt megrekedni, mert ez csak egy hülye válasz, amit a hülye kérdésére kapott. Hiába lenne kedve felkuncogni, azt most visszanyeli. Most ő veszi ki a részét abból, hogy hallgasson. Valószínűleg Lorens örömére. Legalább most az egyszer megállja, hogy ne pofázzon. Noha úgy tűnik, mintha minden figyelmét teljes mértékben lekötné az ing anyaga. Pedig aztán igazából nem is érdekli. Sokkal inkább foglalkoztatja az ing által takart bőr melege, meg az, hogy mikor feljebb simít érzi a tenyere alatt a szív dobogását. Ha zaklatott is az övéhez képest még egészen jámbornak tűnik. De a fülei nyitva vannak, minden egyes szóra pontosan figyel. Hogy dicséretnek vagy inkább feddésnek érzi őket maga sem tudná megmondani. Bosszantja a férfit, az világos. Ezt eddig is tudta. De valahol tetszik neki? Vagy ő akarja ezt kihallani, mert tetszeni akar neki?
Őszintén meglepi, hogy a tőmondatból lassan rá is rázúdul a vallomás vagy mi a francnak szokták ezt nevezni. Bármi is legyen szívesen hallja és most egy cseppet sem bánja, hogy ilyen idióta módon csak kihúzta azt a férfiból. Szerencse, hogy nem néz fel rá, mert talán éppen a mamlasszal egy időben vigyorodik el maga is. Betörte? Lehet. Sőt, legyen meg az öröme, biztos. Kár lenne már dacolnia a nyilvánvalóval. De valahol a maga módján úgy érzi, hogy ez kölcsönös. Noha a maga részéről talán túlzás lenne arról beszélni, hogy betörte Lorenst, de tetszik-nem tetszik szelídített rajta. Ennél többet pedig nem is akar. Egy hajszálat sem formálni, mert akkor az már nem az a férfi lenne, aki egyszerre keseríti és édesíti meg az ellaposodott életét.
Néhol elmosolyodik, a vége felé viszont újból helyet kap arcán a meglepődés. Hogy soha senki nem volt nála. Senki. Így még annyira sem bánja, hogy tegnap nem tett semmi bántó megjegyzést a szobára.
Hogy kimondta, hogy akarja őt. Hogy bírja. Hova kívánhatna többet? Ezt akarta. Hallani, tudni. Biztos akart benne lenni és tessék, végül nem hullt a feje a porba. Halkan felsóhajt a végén, amíg apránként minden leülepedik és a helyére kerül. Végül nehezen csak ráveszi magát, hogy az arcára nézzen. Nem hozakodik elő azzal, hogy igazából azt mindenkinek tudnia kéne, hogy hidegben nem nyílik virág. Ahogy azzal sem, hogy azért hagyta elmenni és maga is azért ment el, mert ettől az új helyzettől a bokáját is lecsinálta. Rossz tulajdonságainak egyike pedig az, hogy szereti, ha ura a dolgoknak. Ha nincs így, akkor menekül. De úgy néz ki, hogy ez csak akkor működik, ha azt a valamit nem akarja eléggé. Mert most elmondott szinte mindent a férfinak, mert nem akart menekülni. Mert mindennél jobban akarja.*
- Nem szoptad be. Ha nem virágot akartam volna, akkor nem azt mondom. Női rávezetés. De megkönnyítem a dolgod, a sajtos lepényt is szeretem.
*Mosolyodik el, miközben a keze elindul felfelé, hogy finoman az arcára simítson.*
- Ez legalább nem hervad el.
*Biccenti oldalra a fejét, ahogy finoman átcirógat az ajkaira, majd az egyik kilógó tincsért nyúlva húz rajta egy aprót.*
- De már csak egy kérdés maradt. Szerinted eleget beszélgettünk előtte? Mert szerintem a szobádban felejtettem a sálamat.
*Vigyorodik végül el, ahogy a haját elengedve helyezi vissza a tenyerét a mellkasára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kérdésre kapott válaszra elkínzottan nyög egyet, de a lényegi részbe, ha akarna sem tudna belekötni. Aznap a konyhában tényleg nem lehetett panasza, de kár lenne most itt megrekedni, mert ez csak egy hülye válasz, amit a hülye kérdésére kapott. Hiába lenne kedve felkuncogni, azt most visszanyeli. Most ő veszi ki a részét abból, hogy hallgasson. Valószínűleg Lorens örömére. Legalább most az egyszer megállja, hogy ne pofázzon. Noha úgy tűnik, mintha minden figyelmét teljes mértékben lekötné az ing anyaga. Pedig aztán igazából nem is érdekli. Sokkal inkább foglalkoztatja az ing által takart bőr melege, meg az, hogy mikor feljebb simít érzi a tenyere alatt a szív dobogását. Ha zaklatott is az övéhez képest még egészen jámbornak tűnik. De a fülei nyitva vannak, minden egyes szóra pontosan figyel. Hogy dicséretnek vagy inkább feddésnek érzi őket maga sem tudná megmondani. Bosszantja a férfit, az világos. Ezt eddig is tudta. De valahol tetszik neki? Vagy ő akarja ezt kihallani, mert tetszeni akar neki?
Őszintén meglepi, hogy a tőmondatból lassan rá is rázúdul a vallomás vagy mi a francnak szokták ezt nevezni. Bármi is legyen szívesen hallja és most egy cseppet sem bánja, hogy ilyen idióta módon csak kihúzta azt a férfiból. Szerencse, hogy nem néz fel rá, mert talán éppen a mamlasszal egy időben vigyorodik el maga is. Betörte? Lehet. Sőt, legyen meg az öröme, biztos. Kár lenne már dacolnia a nyilvánvalóval. De valahol a maga módján úgy érzi, hogy ez kölcsönös. Noha a maga részéről talán túlzás lenne arról beszélni, hogy betörte Lorenst, de tetszik-nem tetszik szelídített rajta. Ennél többet pedig nem is akar. Egy hajszálat sem formálni, mert akkor az már nem az a férfi lenne, aki egyszerre keseríti és édesíti meg az ellaposodott életét.
Néhol elmosolyodik, a vége felé viszont újból helyet kap arcán a meglepődés. Hogy soha senki nem volt nála. Senki. Így még annyira sem bánja, hogy tegnap nem tett semmi bántó megjegyzést a szobára.
Hogy kimondta, hogy akarja őt. Hogy bírja. Hova kívánhatna többet? Ezt akarta. Hallani, tudni. Biztos akart benne lenni és tessék, végül nem hullt a feje a porba. Halkan felsóhajt a végén, amíg apránként minden leülepedik és a helyére kerül. Végül nehezen csak ráveszi magát, hogy az arcára nézzen. Nem hozakodik elő azzal, hogy igazából azt mindenkinek tudnia kéne, hogy hidegben nem nyílik virág. Ahogy azzal sem, hogy azért hagyta elmenni és maga is azért ment el, mert ettől az új helyzettől a bokáját is lecsinálta. Rossz tulajdonságainak egyike pedig az, hogy szereti, ha ura a dolgoknak. Ha nincs így, akkor menekül. De úgy néz ki, hogy ez csak akkor működik, ha azt a valamit nem akarja eléggé. Mert most elmondott szinte mindent a férfinak, mert nem akart menekülni. Mert mindennél jobban akarja.*
- Nem szoptad be. Ha nem virágot akartam volna, akkor nem azt mondom. Női rávezetés. De megkönnyítem a dolgod, a sajtos lepényt is szeretem.
*Mosolyodik el, miközben a keze elindul felfelé, hogy finoman az arcára simítson.*
- Ez legalább nem hervad el.
*Biccenti oldalra a fejét, ahogy finoman átcirógat az ajkaira, majd az egyik kilógó tincsért nyúlva húz rajta egy aprót.*
- De már csak egy kérdés maradt. Szerinted eleget beszélgettünk előtte? Mert szerintem a szobádban felejtettem a sálamat.
*Vigyorodik végül el, ahogy a haját elengedve helyezi vissza a tenyerét a mellkasára.*
9942. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-04 16:44:13
Üzenet elküldve: 2025-01-04 16:44:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyszerűen tökéletes.
Még sosem látott ennyire meglepett, értetlen, csodálkozó arcot, mint amit most Tiri produkál. Gyönyörű. De tényleg.
Egészen addig, amíg meg nem szólal.
Mert megint csak az a gunyoros okoskodás hagyja el a lány száját, amitől vagy a falra mászna, vagy a lányt nyomná a falnak. Felvonja fél szemöldökét, alsó ajka féloldalasan biggyed le, nemtetszését jelezvén. Ez most komoly? Elmondta Tirinek, hogy hogy érez -pont úgy, ahogy ő, mi a francnak ragozza?-, és ez érte a köszönet? A kék szemekbe pislant, úgy hallgatja a gúnyolódó kérdéseket. Hihetetlen ez a lány.*
- A pöcsömre. *-szűri a fogai között a választ Tiri legutolsó és legidiótább kérdésére-* A pöcsömre van felróva a strigulád. Még jó, hogy ilyen nagy, szóval bőven elfért rajta.
*Mert tényleg, ennyi összehordott hülyeségre mit válaszoljon? A bosszankodás aztán néhány pillanat alatt szürkéskék köddé válik a mellkasában, ahogy Tiri keze a mellkasához rebben, és ott kezd matatni. A szöveten át érzi a kéz apró érintéseit, és maga is meglepődik, hogy tulajdonképpen mennyire… szüksége volt erre. És a most következő, tényleg legutolsó kérdés már igazán nem butaság. Viszont nagyon nehezen tudna rá válaszolni. Nem azért, mert ne tudná, hogy mi a válasz. Hanem mert nem tudja, hogy hogyan mondhatná el azt.*
- Ez. *-bólint aprót. Tiri kezét nézi. Most semmi sem lenne könnyebb attól, ha a szemébe nézne.-* Erre gondoltam.
*Mélyre szívja a levegőt. Mellkasának zörgése és fájdalma már csak élénk emlékké szelídült. És ezért még mindig hálás. Babrál az ujjai között tartott tinccsel, mintha az lenne a világ legfontosabb dolga, és közben, mintegy mellékesen, halkan megszólal.*
-Tudod, először rohadtul idegesítő voltál. Néha még mindig az vagy, ne értsd félre, de ez most más. *-biztos ezeket a szavakat akarja kimondani? A francba is!-* Azt hiszem azért idegesítettél, mert nem úgy viselkedsz mint a többi lány. Azok.. pinák, akiknek elég csak csettinteni, és már nedvesek is. Vagy nem azok, de legalább szétrakják a lábukat.
*Még egyszer: biztos, hogy erről akar beszélni?!*
- Te meg.. folyamatosan okoskodsz és ellenállsz nekem. Úgy feszülsz az akaratomnak, mint egy vad kanca. Ezért is akartalak betörni, és magamhoz idomítani. Ami sikerült is. *-akaratlanul is elvigyorogja magát egy pillanatra-* Legalábbis nagyjából. Mert még mindig folyamatosan jár a szád és húzod magad. De ez már nem zavar. Meg nem dühít. Csak néha, és csak egy kicsit.
*Vállat von.*
- De mostanában a legtöbbször tetszik. Tudod, hogy miért? Mert ez izgalmassá tesz. Igen, izgalmas lány vagy, Celestiriel. Meg rájöttem, hogy érdekes is. És kíváncsivá is tettél, magadra, meg hogy miket csinálsz, meg miket gondolsz. Bár néha hülyeségeket beszélsz azért. De még azt is meghallgatom. És..
*Aprót szusszan, innentől már nem tudja megkerülni a kérdést.*
- ..igen. Akkor, azután, hogy mi dugtunk, nem akartam elmenni. De végül is megkaptalak, szóval levettem rólad a kezem, hogy így mondjam. És te lényegében kidobtál. Miért erősködtem volna akkor? És utána, miután a Piactéren találkoztunk, és én haza vittelek.. tudod, hogy előtted sosem vittem oda senkit? De tényleg. Eh, honnan a faszból tudnád? Akkor most mondom. Te voltál az első, akit odavittem. Még a virág is az eszembe jutott, bár azt beszoptam, mert tényleg rosszul emlékeztem arra, amit mondtál. Meg hát virágot se kaptam. Te tudtad, hogy ilyenkor már nem lehet kapni? Állítólag hideg van már hozzá. Basszák meg! Mindegy. Szóval, akkor is fogtad magad és kisétáltál az ajtón. Minek kapálóztam volna akkor? Ha menni akarsz, menjél, úgy vagyok vele. Neked meg amúgy se tudok parancsolni. De tudod, egész éjszaka csak forogtam utána. Az járt a fejemben, hogy faszság volt elengedni téged. Azért mentem most el délután oda, hozzád. Meg azért jöttem el aztán ide. Mert.. Mert látni akartalak, a picsába is. De csak az lett az egészből, hogy megint egymáshoz kezdtük baszni a dolgokat. Mintha nem tudnánk egymással normálisan beszélni, vagy nem tudom. Szóval lehet, hogy hülyeség volt ide jönnöm.
*Elhallgat, nyel egyet.*
- De a lényeg az, hogy ne csak pofázzak, hogy.. akarlak. Nem csak megdugni, de beszélgetni is veled utána, vagy előtte, mindegy. Meg egyszerűen csak veled lenni. Mert ha épp nem valamivel okoskodsz, akkor amúgy nagyon bírlak. Na.. befogtam.
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.04 16:48:11
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyszerűen tökéletes.
Még sosem látott ennyire meglepett, értetlen, csodálkozó arcot, mint amit most Tiri produkál. Gyönyörű. De tényleg.
Egészen addig, amíg meg nem szólal.
Mert megint csak az a gunyoros okoskodás hagyja el a lány száját, amitől vagy a falra mászna, vagy a lányt nyomná a falnak. Felvonja fél szemöldökét, alsó ajka féloldalasan biggyed le, nemtetszését jelezvén. Ez most komoly? Elmondta Tirinek, hogy hogy érez -pont úgy, ahogy ő, mi a francnak ragozza?-, és ez érte a köszönet? A kék szemekbe pislant, úgy hallgatja a gúnyolódó kérdéseket. Hihetetlen ez a lány.*
- A pöcsömre. *-szűri a fogai között a választ Tiri legutolsó és legidiótább kérdésére-* A pöcsömre van felróva a strigulád. Még jó, hogy ilyen nagy, szóval bőven elfért rajta.
*Mert tényleg, ennyi összehordott hülyeségre mit válaszoljon? A bosszankodás aztán néhány pillanat alatt szürkéskék köddé válik a mellkasában, ahogy Tiri keze a mellkasához rebben, és ott kezd matatni. A szöveten át érzi a kéz apró érintéseit, és maga is meglepődik, hogy tulajdonképpen mennyire… szüksége volt erre. És a most következő, tényleg legutolsó kérdés már igazán nem butaság. Viszont nagyon nehezen tudna rá válaszolni. Nem azért, mert ne tudná, hogy mi a válasz. Hanem mert nem tudja, hogy hogyan mondhatná el azt.*
- Ez. *-bólint aprót. Tiri kezét nézi. Most semmi sem lenne könnyebb attól, ha a szemébe nézne.-* Erre gondoltam.
*Mélyre szívja a levegőt. Mellkasának zörgése és fájdalma már csak élénk emlékké szelídült. És ezért még mindig hálás. Babrál az ujjai között tartott tinccsel, mintha az lenne a világ legfontosabb dolga, és közben, mintegy mellékesen, halkan megszólal.*
-Tudod, először rohadtul idegesítő voltál. Néha még mindig az vagy, ne értsd félre, de ez most más. *-biztos ezeket a szavakat akarja kimondani? A francba is!-* Azt hiszem azért idegesítettél, mert nem úgy viselkedsz mint a többi lány. Azok.. pinák, akiknek elég csak csettinteni, és már nedvesek is. Vagy nem azok, de legalább szétrakják a lábukat.
*Még egyszer: biztos, hogy erről akar beszélni?!*
- Te meg.. folyamatosan okoskodsz és ellenállsz nekem. Úgy feszülsz az akaratomnak, mint egy vad kanca. Ezért is akartalak betörni, és magamhoz idomítani. Ami sikerült is. *-akaratlanul is elvigyorogja magát egy pillanatra-* Legalábbis nagyjából. Mert még mindig folyamatosan jár a szád és húzod magad. De ez már nem zavar. Meg nem dühít. Csak néha, és csak egy kicsit.
*Vállat von.*
- De mostanában a legtöbbször tetszik. Tudod, hogy miért? Mert ez izgalmassá tesz. Igen, izgalmas lány vagy, Celestiriel. Meg rájöttem, hogy érdekes is. És kíváncsivá is tettél, magadra, meg hogy miket csinálsz, meg miket gondolsz. Bár néha hülyeségeket beszélsz azért. De még azt is meghallgatom. És..
*Aprót szusszan, innentől már nem tudja megkerülni a kérdést.*
- ..igen. Akkor, azután, hogy mi dugtunk, nem akartam elmenni. De végül is megkaptalak, szóval levettem rólad a kezem, hogy így mondjam. És te lényegében kidobtál. Miért erősködtem volna akkor? És utána, miután a Piactéren találkoztunk, és én haza vittelek.. tudod, hogy előtted sosem vittem oda senkit? De tényleg. Eh, honnan a faszból tudnád? Akkor most mondom. Te voltál az első, akit odavittem. Még a virág is az eszembe jutott, bár azt beszoptam, mert tényleg rosszul emlékeztem arra, amit mondtál. Meg hát virágot se kaptam. Te tudtad, hogy ilyenkor már nem lehet kapni? Állítólag hideg van már hozzá. Basszák meg! Mindegy. Szóval, akkor is fogtad magad és kisétáltál az ajtón. Minek kapálóztam volna akkor? Ha menni akarsz, menjél, úgy vagyok vele. Neked meg amúgy se tudok parancsolni. De tudod, egész éjszaka csak forogtam utána. Az járt a fejemben, hogy faszság volt elengedni téged. Azért mentem most el délután oda, hozzád. Meg azért jöttem el aztán ide. Mert.. Mert látni akartalak, a picsába is. De csak az lett az egészből, hogy megint egymáshoz kezdtük baszni a dolgokat. Mintha nem tudnánk egymással normálisan beszélni, vagy nem tudom. Szóval lehet, hogy hülyeség volt ide jönnöm.
*Elhallgat, nyel egyet.*
- De a lényeg az, hogy ne csak pofázzak, hogy.. akarlak. Nem csak megdugni, de beszélgetni is veled utána, vagy előtte, mindegy. Meg egyszerűen csak veled lenni. Mert ha épp nem valamivel okoskodsz, akkor amúgy nagyon bírlak. Na.. befogtam.
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.04 16:48:11
9941. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-04 15:30:02
Üzenet elküldve: 2025-01-04 15:30:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hiába szorítja ki a fűz lombja a világ zaját, a fejében visszhangoznak a szavai. Az összes. És most azon tanakodik magával, hogy érdemes volt-e mindent elmondani. Mert az a mamlasz csak ült és bámult. Egy rohadt szót sem szólt, amivel a szavakat inkább belefojtotta volna a szőkébe. Jó, el akarta ezeket mondani, de talán mégis ráért volna később. Amikor több ideje lett volna arra, hogy átgondolja, hogy mit mondjon és azt is hogyan. Nem csak rázúdítja értelmetlenül az egészet a férfira. A sálhoz nyúl és gyűrögetni kezdi, majd inkább lesimít és a ruhájába markol, a száját harapja. Ideges. Talán még sosem érezte magát ennyire sebezhetőnek. Remek. Feltárt egy felületet, amit a másik nyugodt szívvel tiporhat meg, ha kedve tartja. Mert mi mást csinálna Lorens ezek után? Nem szólt semmit. Borzalmasan idegesíti, hogy hagyta, hogy végig mondja az egészet. Hogy csak nézte. Hogy... Sosem volt még ilyen meggondolatlan és ostoba.
Ahogy meghallja a fűz ágainak neszezését a járkálásban megtorpan és azonnal megpördül a hang irányába. Na tessék. Jött is gúnyolódni. Csak hajrá. Már nem is érdekli. Már nem is ideges miatta. A sálat is csak azért gyűrögeti megint az ujjai között, mert éppen ahhoz van kedve. Ahogyan ahhoz is, hogy belevörösödve süsse le a szemeit, mikor előtte terem a másik. Mert zavarban sincs. Ura az érzéseinek. A sírás sem kerülgeti.
Nem nyel nagyot, amikor Lorens beszélni kezd. Jó, egy kicsit sértetten horkan fel a pofázás említésére. Szép. Szinte a lelkét tárta ki, erre meg...
Megrezzen ahogy a hajába simít, az ujjai görcsösen marnak a sálra. Na most. Most elküldi a fenébe, ha végre kinyögi, hogy egy ostoba tyúk, aki félreértelmezett mindent, aki többet látott bele egy egyszerű együttlétbe. Már nyílnak is el ajkai, miközben összegyűjti a bátorságot, hogy rá nézzen. Hogy úgy tudjon ránézni, hogy majdnem biztos legyen az, hogy nincs megbántva, hogy nem érdekli, hogy Lorens nem így...*
- Mi?
*És valóban felkapja a fejét, de az arca olyan értetlen elképedést tükröz, amilyet talán életében eddig még soha nem sikerült produkálnia. Hallotta. Egymás után pontosan kétszer. Most a rajta ragadt név fölött el is siklik anélkül, hogy kedve támadjon bokán rúgni. Nem. Ennyivel nem ússza meg, hogy percek óta itt gyötrődik a francos lomb alatt. Sosem érezte még ilyen távolinak a bátorságát, de valamennyire mégis összeszedi magát, hogy az arcát fürkészve húzza össze a szemeit és úgy méregesse, mintha gyanakodna, hogy a másik valami rossz fát tett a tűzre, ami még egyelőre nem derült ki. Noha a mellkasában mintha kezdene érezni valami olyasmit, ami hasonlatos lehet a megkönnyebbüléshez, bár a napokban ahhoz csak akkor egyszer volt szerencséje, ami után elégedetten mászott le az asztal tetejéről. És az nem pont ilyen volt.*
- Pontosan mivel? Hogy férfinak nem vettél még szar pálinkát? Persze, mert te értesz hozzá.
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
- Vagy, hogy furcsállod, hogy nem rángattál fel magadhoz egy pojácát? Ez igazából érthető.
*Vonja fel a szemöldökeit. Igazából akár vigyoroghatna is most, de minden erejét elveszi a mellkasában dübörgő szíve.*
- Vagy az, hogy egymás strigulái vagyunk? Te hova vésted? Az ágy lábára?
*Sóhajt fel végül, majd aprót ráz a fején és az ajkait összepréselve hallgat el. Annyi mindent hordott össze, hogy nehéz kiválogatni belőle, hogy pontosan mire is gondol Lorens. A keze végül elereszti a sálat, hogy helyette az ingre simítson át és annak az anyagával bíbelődjön tovább.*
- Vagy, hogy... nem akartál elmenni és azt sem akartad, hogy elmenjek?
*Dünnyögi az orra alatt, ahogy az arcáról átpillant a mellkasára. Ha azt bámulja akkor kevésbé érzi magát zavarban. Francokat. Így Lorens kevésbé láthatja, hogy mennyire zavarban van. Feltéve, ha a most összehordott sületlenségeiből ez nem lenne elég nyilvánvaló.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hiába szorítja ki a fűz lombja a világ zaját, a fejében visszhangoznak a szavai. Az összes. És most azon tanakodik magával, hogy érdemes volt-e mindent elmondani. Mert az a mamlasz csak ült és bámult. Egy rohadt szót sem szólt, amivel a szavakat inkább belefojtotta volna a szőkébe. Jó, el akarta ezeket mondani, de talán mégis ráért volna később. Amikor több ideje lett volna arra, hogy átgondolja, hogy mit mondjon és azt is hogyan. Nem csak rázúdítja értelmetlenül az egészet a férfira. A sálhoz nyúl és gyűrögetni kezdi, majd inkább lesimít és a ruhájába markol, a száját harapja. Ideges. Talán még sosem érezte magát ennyire sebezhetőnek. Remek. Feltárt egy felületet, amit a másik nyugodt szívvel tiporhat meg, ha kedve tartja. Mert mi mást csinálna Lorens ezek után? Nem szólt semmit. Borzalmasan idegesíti, hogy hagyta, hogy végig mondja az egészet. Hogy csak nézte. Hogy... Sosem volt még ilyen meggondolatlan és ostoba.
Ahogy meghallja a fűz ágainak neszezését a járkálásban megtorpan és azonnal megpördül a hang irányába. Na tessék. Jött is gúnyolódni. Csak hajrá. Már nem is érdekli. Már nem is ideges miatta. A sálat is csak azért gyűrögeti megint az ujjai között, mert éppen ahhoz van kedve. Ahogyan ahhoz is, hogy belevörösödve süsse le a szemeit, mikor előtte terem a másik. Mert zavarban sincs. Ura az érzéseinek. A sírás sem kerülgeti.
Nem nyel nagyot, amikor Lorens beszélni kezd. Jó, egy kicsit sértetten horkan fel a pofázás említésére. Szép. Szinte a lelkét tárta ki, erre meg...
Megrezzen ahogy a hajába simít, az ujjai görcsösen marnak a sálra. Na most. Most elküldi a fenébe, ha végre kinyögi, hogy egy ostoba tyúk, aki félreértelmezett mindent, aki többet látott bele egy egyszerű együttlétbe. Már nyílnak is el ajkai, miközben összegyűjti a bátorságot, hogy rá nézzen. Hogy úgy tudjon ránézni, hogy majdnem biztos legyen az, hogy nincs megbántva, hogy nem érdekli, hogy Lorens nem így...*
- Mi?
*És valóban felkapja a fejét, de az arca olyan értetlen elképedést tükröz, amilyet talán életében eddig még soha nem sikerült produkálnia. Hallotta. Egymás után pontosan kétszer. Most a rajta ragadt név fölött el is siklik anélkül, hogy kedve támadjon bokán rúgni. Nem. Ennyivel nem ússza meg, hogy percek óta itt gyötrődik a francos lomb alatt. Sosem érezte még ilyen távolinak a bátorságát, de valamennyire mégis összeszedi magát, hogy az arcát fürkészve húzza össze a szemeit és úgy méregesse, mintha gyanakodna, hogy a másik valami rossz fát tett a tűzre, ami még egyelőre nem derült ki. Noha a mellkasában mintha kezdene érezni valami olyasmit, ami hasonlatos lehet a megkönnyebbüléshez, bár a napokban ahhoz csak akkor egyszer volt szerencséje, ami után elégedetten mászott le az asztal tetejéről. És az nem pont ilyen volt.*
- Pontosan mivel? Hogy férfinak nem vettél még szar pálinkát? Persze, mert te értesz hozzá.
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
- Vagy, hogy furcsállod, hogy nem rángattál fel magadhoz egy pojácát? Ez igazából érthető.
*Vonja fel a szemöldökeit. Igazából akár vigyoroghatna is most, de minden erejét elveszi a mellkasában dübörgő szíve.*
- Vagy az, hogy egymás strigulái vagyunk? Te hova vésted? Az ágy lábára?
*Sóhajt fel végül, majd aprót ráz a fején és az ajkait összepréselve hallgat el. Annyi mindent hordott össze, hogy nehéz kiválogatni belőle, hogy pontosan mire is gondol Lorens. A keze végül elereszti a sálat, hogy helyette az ingre simítson át és annak az anyagával bíbelődjön tovább.*
- Vagy, hogy... nem akartál elmenni és azt sem akartad, hogy elmenjek?
*Dünnyögi az orra alatt, ahogy az arcáról átpillant a mellkasára. Ha azt bámulja akkor kevésbé érzi magát zavarban. Francokat. Így Lorens kevésbé láthatja, hogy mennyire zavarban van. Feltéve, ha a most összehordott sületlenségeiből ez nem lenne elég nyilvánvaló.*
9940. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-04 14:08:59
Üzenet elküldve: 2025-01-04 14:08:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy pillanatra elgondolkozva elnéz Tiri arca mellett. Érzi az ujjhegyein a csukló langymeleg bőre alatt vergődő apró eret, és ez a vergődés többet árul el neki, mint a lány arcára kiülni engedélyt kapott kifejezés. Őszinteség, védekezés.. miért is ne lehetne a kettő ugyanaz? Hiszen sokszor a legőszintébb szóval lehet a legnagyobb fájdalmat okozni. Akár szándékos, akár nem.
Visszafordul a tekintete, ahogy a lány beszélni kezd. A szemeit nézi, amik most nem néznek rá, az orrát, a száját. Hagyja, hadd mondja a magáét. A hangsúlyból egyértelműen kihallja, hogy ez most olyan dolog lehet, ami kikívánkozik Tiri száján. Úgyhogy csöndben van és figyel. A lány olyan dolgokról kezd beszélni, amiket ő nem kérdezett tőle. Sőt, korábban soha senkitől sem. Mert nem érdekelté ilyen dolgok: ki honnan jött s merre tart, mi az, ami mozgatja.. eddig. Eddig nem érdekelte.
Elengedi a lány csuklóját, mikor az szabadulni akar. Most nem akarja korlátozni őt. Ujjai közé veszi az odarakott dugót, azt forgatja, azzal játszadozik míg Tiri beszél. Közben szinte rezzenéstelenül figyeli őt, mert kíváncsi arra, amit mondani akarnak neki. Ez is új. Mint olyan sok más dolog.
Még akkor sem akar megszólalni, mikor Tiri csöndben marad és rá bámul. Azt várják, hogy mondjon valamit? Nem tudja. Azt sem tudja, hogy mit mondjon. Ha elfogadja, hogy a lány most teljesen őszinte vele -és miért kérdőjelezné ezt meg?-, akkor az eddigi viselkedése teljesen más fénybe kerül, végre kezdi megérteni, hogy ő miért olyan, amilyen. És az ilyen dolgokat jó tudni. Már rég nem vigyorog – feszült figyelme egymáshoz vonja szemöldökeit, szinte pislogni is elfelejt. Lehet, hogy lenne kérdése, lehet, hogy lenne hozzáfűznivalója. De hallgat. Nem azért, mert most ez a legkönnyebb, hanem mert erre van szükség.
És a csönd talán bátorítóan hat Tirire, mert a lány folytatja; a szavak úgy törnek elő belőle mint egy patak vize, és ő ebbe a vízbe füröszti most magát. Felébredve. Ráébredve dolgokra. Olyan dolgokra, amik a lányban zajlanak, és olyanokra is, amik benne. A fenébe is! Hát akármi is ez, nincs vele egyedül?! Figyeli a lassanként egyre távolabb araszoló lányt, és arra gondol, hogy az úgy tesz, mintha a kettejük közé ékelt távolsággal bármi is könnyebb vagy egyszerűbb lenne most. Most, hogy a szavaival pont a távolságot bontja le. Aztán a lány egyszer csak elhallgat, és el is tűnik a fűz oltalmában. Egyszeriben rászakad a csönd – hiába látja fel-alá járkálni Tirit, nem hallja a fű és a hullott levelek zizzenését.
Elgondolkodva forgatja még mindig az ujjai között a dugót, miközben a lányt nézi. Mit válaszoljon minderre? Mit válaszolhat? Kell-e válaszolnia? Mit várnak most tőle? Egy pillanatra a tenyerébe szorítja a dugót, majd újra az ujji közé ejti azt, hogy aztán lenyomja a palack száján. Az üveget Tiri többi holmija mellé állítja, feláll. Mély levegőt vesz. Most még bárhogy dönthet. Elsétálhat. Hátra se kéne néznie. Azt tehetne, amit akarna. Úgyhogy belép a fűz ágai közé.
Egyből megüti a fülét a léptek zaja. ~Rohadt fura ez a fűz!~ Tirire néz, felvonja a szemöldökét. Felé lépdel, és ha a lány nem tér ki előle, pár hosszúra nyúlt lépés után már ott is áll előtte.*
- Én nem fogok ennyit pofázni. *-közli szinte száraz hangon. A torka tényleg száraz. Tiri kék szemeibe néz; nem is tudná, hogy pontosan mit és hogyan mondana. Ez a lányoknak talán könnyebben megy. Vagy vannak olyan férfiak is, akik képesek rá? Eh..!-* De azt hiszem, megértettelek.
*Felemeli jobbját, ujjai tétován simítanak a szőke tincsek közé. A kurva életbe, de nehéz néha beszélni!*
- És… én is.. *-szinte krákogja a szavakat-* Én is így vagyok vele.
*Még közelebb lép, úgy pislog szinte le a lányra.*
- Én is így vagyok vele, Abunkóknak Celestiriel.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy pillanatra elgondolkozva elnéz Tiri arca mellett. Érzi az ujjhegyein a csukló langymeleg bőre alatt vergődő apró eret, és ez a vergődés többet árul el neki, mint a lány arcára kiülni engedélyt kapott kifejezés. Őszinteség, védekezés.. miért is ne lehetne a kettő ugyanaz? Hiszen sokszor a legőszintébb szóval lehet a legnagyobb fájdalmat okozni. Akár szándékos, akár nem.
Visszafordul a tekintete, ahogy a lány beszélni kezd. A szemeit nézi, amik most nem néznek rá, az orrát, a száját. Hagyja, hadd mondja a magáét. A hangsúlyból egyértelműen kihallja, hogy ez most olyan dolog lehet, ami kikívánkozik Tiri száján. Úgyhogy csöndben van és figyel. A lány olyan dolgokról kezd beszélni, amiket ő nem kérdezett tőle. Sőt, korábban soha senkitől sem. Mert nem érdekelté ilyen dolgok: ki honnan jött s merre tart, mi az, ami mozgatja.. eddig. Eddig nem érdekelte.
Elengedi a lány csuklóját, mikor az szabadulni akar. Most nem akarja korlátozni őt. Ujjai közé veszi az odarakott dugót, azt forgatja, azzal játszadozik míg Tiri beszél. Közben szinte rezzenéstelenül figyeli őt, mert kíváncsi arra, amit mondani akarnak neki. Ez is új. Mint olyan sok más dolog.
Még akkor sem akar megszólalni, mikor Tiri csöndben marad és rá bámul. Azt várják, hogy mondjon valamit? Nem tudja. Azt sem tudja, hogy mit mondjon. Ha elfogadja, hogy a lány most teljesen őszinte vele -és miért kérdőjelezné ezt meg?-, akkor az eddigi viselkedése teljesen más fénybe kerül, végre kezdi megérteni, hogy ő miért olyan, amilyen. És az ilyen dolgokat jó tudni. Már rég nem vigyorog – feszült figyelme egymáshoz vonja szemöldökeit, szinte pislogni is elfelejt. Lehet, hogy lenne kérdése, lehet, hogy lenne hozzáfűznivalója. De hallgat. Nem azért, mert most ez a legkönnyebb, hanem mert erre van szükség.
És a csönd talán bátorítóan hat Tirire, mert a lány folytatja; a szavak úgy törnek elő belőle mint egy patak vize, és ő ebbe a vízbe füröszti most magát. Felébredve. Ráébredve dolgokra. Olyan dolgokra, amik a lányban zajlanak, és olyanokra is, amik benne. A fenébe is! Hát akármi is ez, nincs vele egyedül?! Figyeli a lassanként egyre távolabb araszoló lányt, és arra gondol, hogy az úgy tesz, mintha a kettejük közé ékelt távolsággal bármi is könnyebb vagy egyszerűbb lenne most. Most, hogy a szavaival pont a távolságot bontja le. Aztán a lány egyszer csak elhallgat, és el is tűnik a fűz oltalmában. Egyszeriben rászakad a csönd – hiába látja fel-alá járkálni Tirit, nem hallja a fű és a hullott levelek zizzenését.
Elgondolkodva forgatja még mindig az ujjai között a dugót, miközben a lányt nézi. Mit válaszoljon minderre? Mit válaszolhat? Kell-e válaszolnia? Mit várnak most tőle? Egy pillanatra a tenyerébe szorítja a dugót, majd újra az ujji közé ejti azt, hogy aztán lenyomja a palack száján. Az üveget Tiri többi holmija mellé állítja, feláll. Mély levegőt vesz. Most még bárhogy dönthet. Elsétálhat. Hátra se kéne néznie. Azt tehetne, amit akarna. Úgyhogy belép a fűz ágai közé.
Egyből megüti a fülét a léptek zaja. ~Rohadt fura ez a fűz!~ Tirire néz, felvonja a szemöldökét. Felé lépdel, és ha a lány nem tér ki előle, pár hosszúra nyúlt lépés után már ott is áll előtte.*
- Én nem fogok ennyit pofázni. *-közli szinte száraz hangon. A torka tényleg száraz. Tiri kék szemeibe néz; nem is tudná, hogy pontosan mit és hogyan mondana. Ez a lányoknak talán könnyebben megy. Vagy vannak olyan férfiak is, akik képesek rá? Eh..!-* De azt hiszem, megértettelek.
*Felemeli jobbját, ujjai tétován simítanak a szőke tincsek közé. A kurva életbe, de nehéz néha beszélni!*
- És… én is.. *-szinte krákogja a szavakat-* Én is így vagyok vele.
*Még közelebb lép, úgy pislog szinte le a lányra.*
- Én is így vagyok vele, Abunkóknak Celestiriel.
9939. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-04 10:13:17
Üzenet elküldve: 2025-01-04 10:13:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kár.
*Fogja rövidre, mert láthatólag nem hatotta meg, hogy éppen hozzá indult. Hozzá. Úgy, hogy lényegében már kétszer elbúcsúztak majdhogynem örökre. Valahol burkoltan azért megtartva a viszontlátás opcióját, amiben az őszintét megvallva nem bízott a szőke, csupán csak reménykedett. És tessék. Újra egymásba botlottak, úgy, hogy ennél már olyan magabiztos volt, hogy beszélni fog a férfival. Fejben megvolt minden, amit mondani fog. A szívében meg a határozottság, amivel azt mondani fogja. Amikor pedig Lorens megjelent ez mind elillant. A helyébe léptek a kusza gondolatok és a mélységes frász. Ijedtében pedig már másra sem volt képes, csak önmagát nem meghazudtolva beleállni a férfiba, megbántani, lenézni és kijátszani azt a lapot, amin ő a rohadtul okos kis hercegnő.
Még az is bosszantja, hogy a pálinka sem ad se bátorságot, sem pedig enyhülést legalább. Pocsék íz marad utána, meg égető érzés a gyomrában. De legalább végre van valami, amihez abszolút nem ért. Csak bántó, hogy direkt Lorens miatt vette, erre beállít egy ilyen silány löttyel.*
- Ettől inkább csak trágyalé lesz az erekben. Az íze annak is ilyen lehet.
*Húzza undorodó fintorba a száját. Már érzi is, hogy az agya is lezsibbadt tőle. Az sem lepné meg, ha le is állna a működésben. Nem is lenne baj. Legalább nem lenne meg a képessége arra, hogy bántóan ostoba dolgokat mondjon. Mert hiába, Lorens szavai egy cseppet sem enyhítenek a bűntudatán. Még hálát sem tud érezni az iránt, hogy nem kapta fel a vizet. Mert igenis oka lenne haragudni. Haragudjon is. Miért nem teszi? Küldje el a fenébe, nevezze picsának, mint mindenki más. Azzal meg tud birkózni. Azt már megszokta. De ezt nem tudja kezelni.*
- Ez nem őszinteség Lorens. Ez egy ostoba védekezés azért, hogy ne bántsanak. Ha én harapok először nagyot, akkor kisebb az esélye, hogy visszaharapnak.
*Sóhajt fel, ahogy az üveg dugóját is magához veszi, azzal pedig megáll a pakolással, ahogy ráfog a csuklójára. A dugót kezdi forgatni az ujjai között, miközben a kékek Lorens arca helyett inkább rendületlenül a kezüket fürkészik.*
- Anyámék voltak ilyenek. Mindig megbújtak a gőg és az arrogancia mögött, mintha egy vastag fal lenne. Olyan, ami mögött így senki sem láthatja a hibákat. Bűntudat nélkül aláztak és bántottak mindenkit, én pedig naivan azt hittem, hogy nem ilyen vagyok. Eljöttem.
*Vonja meg a vállait, majd a dugót a férfi mellé pakolja. Kár az aranyért, mert nem jár hozzá olyan vendég, akinek szívesen töltene az italból. Sokáig fog a polcon porosodni.*
- Nem picsogok. Ha igen sem azért. Tudom, hogy nem vagy cukorból.
*Pillant végül fel az arcára, majd elhúzza a kezét, hogy lassan fel tudjon állni. Mintha megint menekülni készülne, ami részben nem is áll messze a valóságtól. De nem. Ha most is sarkon fordul, akkor talán tényleg eljátszotta az utolsó esélyét is.*
- Nagyon rendes tőled, hogy most ilyen könnyen átsiklasz az ostobaságom fölött. De ne tedd. Ha ezt csinálod, akkor csak bíztatod azt a hülyét bennem, hogy nincs hatása a szavaimnak. Hogy mondhatok bármit.
*Idegesen dörzsöl a karjaira, majd az ajkait összeszorítva figyeli egy darabig a férfit. Megint a szemeket, az ajkait, a kusza fekete tincseket. Azt az idegesítő, de igazából őrjítő vigyort, amitől görcs lesz a hasában és forróság a combjai között. Az, hogy Lorensnél igenis érdekli, ha megbántja és meg szeretné tanulni, hogy hogyan ne tegye teljesen új dolog. Ijesztő, szó se róla, de érzi, hogy meg akarja próbálni. Persze nem arról van szó, hogy néha nem állna bele a férfiba. Akkor már tényleg nem lenne önmaga, de nem bántani akar. Ahhoz pedig magában és a férfival is tisztáznia kell azokat a dolgokat, amitől az utóbbi időben lassan megőrül. Egy pár pillanatig még csendben nézi a másikat, de végül a szavak már türelmetlenül torlódnak a nyelve hegyén. Nem tudja és nem is akarja már azokat visszafogni.*
- Nem akartam, hogy akkor elmenj, de elmentél és pocsék volt. Tegnap nem akartam olyan hamar eljönni, de eljöttem, mert hagytad és az is rohadt nehéz volt. Szóval igazából nem is tudom minek hozom ezt fel, mert láthatóan csak egymás strigulái vagyunk, mint sokan előttünk.
*Nyög fel kínjában, ahogy egy apró lépést inkább elhátrál.*
- Alig ismerlek és mégis veled kelek és veled fekszem amióta találkoztunk. Nincs egy ép, értelmes gondolatom rajtad kívül. Tudod, hogy épp nekem ez milyen rohadtul bosszantó? Az, hogy azt a barmot a piacról nem rángattam fel magamhoz, mert... miattad. Hogy talán életemben először gyötör, ha bántón beszélek valakivel és az a valaki is te vagy. Mint egy rohadt vágás után maradt heg, amit látva mégis mosolygok, mert a sérülésnek kellemes emléke van.
*Érzi ahogy az arcát elönti a forróság, a füleiben szinte dörömböl a vér, miközben a hangja is egyre sűrűbben remeg meg. De elkezdte és képtelen már abbahagyni. Nem is akarja. Elege van abból, hogy csak kerülgeti a másikat, mint valami ostoba gyerek.*
- Ma ezt akartam elmondani. Meg látni akartalak. Csak látni, hallani a hangod. Évek óta nem akartam csak látni egy férfit. Ki akartam használni, szórakozni egy kicsit, hogy azután eldobjam, mint egy rosszul sikerült skiccet.
*Mély sóhajjal öleli át magát, ahogy hátrál egy újabbat. Érzi a hátának simuló fűz ágát.*
- Én sosem vettem férfinak pálinkát. Igaz, hogy szar, azért elnézést is kérek. Sőt, semmit, mert régóta nem érdekelt egy sem. Nem is akartam, hogy érdekeljen, de te érdekelsz. Szóval nem, nem tudok leszarni semmit és igen, picsogni fogok, mert bánt, hogy bántalak. Ennyi.
*Újabb mély levegőt vesz, majd azzal tesz egy újabb, utolsó lépést hátra. A férfi arcát pedig lassan eltakarja előle a fűz lombja. Helyette maradnak a fa gyöngyei és végre a csend. Leszámítva azt a tomboló orkánt, ami most a fejében van. Nem érzi magát könnyebnek vagy nyugodtabbnak. De legalább teljesítette végre azt, ami egy ideje marja. Közben igyekszik magában erősíteni azt, hogy semmilyen végkifejlet nem fogja tudni elkeseríteni. Ha mégis, akkor talán pár nap, esetleg egy-két hat után majd kiheveri. A karjait lassan leengedi, majd úgy járkál a lomb mögött fel és alá, akár a halálra ítélt a cellában kivégzés előtt. Pedig még csak az ítéletet sem hallotta. Talán nem is akarja. Fejezzék le minél hamarabb, hogy ennek vége legyen, ha már volt olyan ostoba, hogy megint nem tudta, nem akarta befogni a száját, hogy inkább hazaszaladt volna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kár.
*Fogja rövidre, mert láthatólag nem hatotta meg, hogy éppen hozzá indult. Hozzá. Úgy, hogy lényegében már kétszer elbúcsúztak majdhogynem örökre. Valahol burkoltan azért megtartva a viszontlátás opcióját, amiben az őszintét megvallva nem bízott a szőke, csupán csak reménykedett. És tessék. Újra egymásba botlottak, úgy, hogy ennél már olyan magabiztos volt, hogy beszélni fog a férfival. Fejben megvolt minden, amit mondani fog. A szívében meg a határozottság, amivel azt mondani fogja. Amikor pedig Lorens megjelent ez mind elillant. A helyébe léptek a kusza gondolatok és a mélységes frász. Ijedtében pedig már másra sem volt képes, csak önmagát nem meghazudtolva beleállni a férfiba, megbántani, lenézni és kijátszani azt a lapot, amin ő a rohadtul okos kis hercegnő.
Még az is bosszantja, hogy a pálinka sem ad se bátorságot, sem pedig enyhülést legalább. Pocsék íz marad utána, meg égető érzés a gyomrában. De legalább végre van valami, amihez abszolút nem ért. Csak bántó, hogy direkt Lorens miatt vette, erre beállít egy ilyen silány löttyel.*
- Ettől inkább csak trágyalé lesz az erekben. Az íze annak is ilyen lehet.
*Húzza undorodó fintorba a száját. Már érzi is, hogy az agya is lezsibbadt tőle. Az sem lepné meg, ha le is állna a működésben. Nem is lenne baj. Legalább nem lenne meg a képessége arra, hogy bántóan ostoba dolgokat mondjon. Mert hiába, Lorens szavai egy cseppet sem enyhítenek a bűntudatán. Még hálát sem tud érezni az iránt, hogy nem kapta fel a vizet. Mert igenis oka lenne haragudni. Haragudjon is. Miért nem teszi? Küldje el a fenébe, nevezze picsának, mint mindenki más. Azzal meg tud birkózni. Azt már megszokta. De ezt nem tudja kezelni.*
- Ez nem őszinteség Lorens. Ez egy ostoba védekezés azért, hogy ne bántsanak. Ha én harapok először nagyot, akkor kisebb az esélye, hogy visszaharapnak.
*Sóhajt fel, ahogy az üveg dugóját is magához veszi, azzal pedig megáll a pakolással, ahogy ráfog a csuklójára. A dugót kezdi forgatni az ujjai között, miközben a kékek Lorens arca helyett inkább rendületlenül a kezüket fürkészik.*
- Anyámék voltak ilyenek. Mindig megbújtak a gőg és az arrogancia mögött, mintha egy vastag fal lenne. Olyan, ami mögött így senki sem láthatja a hibákat. Bűntudat nélkül aláztak és bántottak mindenkit, én pedig naivan azt hittem, hogy nem ilyen vagyok. Eljöttem.
*Vonja meg a vállait, majd a dugót a férfi mellé pakolja. Kár az aranyért, mert nem jár hozzá olyan vendég, akinek szívesen töltene az italból. Sokáig fog a polcon porosodni.*
- Nem picsogok. Ha igen sem azért. Tudom, hogy nem vagy cukorból.
*Pillant végül fel az arcára, majd elhúzza a kezét, hogy lassan fel tudjon állni. Mintha megint menekülni készülne, ami részben nem is áll messze a valóságtól. De nem. Ha most is sarkon fordul, akkor talán tényleg eljátszotta az utolsó esélyét is.*
- Nagyon rendes tőled, hogy most ilyen könnyen átsiklasz az ostobaságom fölött. De ne tedd. Ha ezt csinálod, akkor csak bíztatod azt a hülyét bennem, hogy nincs hatása a szavaimnak. Hogy mondhatok bármit.
*Idegesen dörzsöl a karjaira, majd az ajkait összeszorítva figyeli egy darabig a férfit. Megint a szemeket, az ajkait, a kusza fekete tincseket. Azt az idegesítő, de igazából őrjítő vigyort, amitől görcs lesz a hasában és forróság a combjai között. Az, hogy Lorensnél igenis érdekli, ha megbántja és meg szeretné tanulni, hogy hogyan ne tegye teljesen új dolog. Ijesztő, szó se róla, de érzi, hogy meg akarja próbálni. Persze nem arról van szó, hogy néha nem állna bele a férfiba. Akkor már tényleg nem lenne önmaga, de nem bántani akar. Ahhoz pedig magában és a férfival is tisztáznia kell azokat a dolgokat, amitől az utóbbi időben lassan megőrül. Egy pár pillanatig még csendben nézi a másikat, de végül a szavak már türelmetlenül torlódnak a nyelve hegyén. Nem tudja és nem is akarja már azokat visszafogni.*
- Nem akartam, hogy akkor elmenj, de elmentél és pocsék volt. Tegnap nem akartam olyan hamar eljönni, de eljöttem, mert hagytad és az is rohadt nehéz volt. Szóval igazából nem is tudom minek hozom ezt fel, mert láthatóan csak egymás strigulái vagyunk, mint sokan előttünk.
*Nyög fel kínjában, ahogy egy apró lépést inkább elhátrál.*
- Alig ismerlek és mégis veled kelek és veled fekszem amióta találkoztunk. Nincs egy ép, értelmes gondolatom rajtad kívül. Tudod, hogy épp nekem ez milyen rohadtul bosszantó? Az, hogy azt a barmot a piacról nem rángattam fel magamhoz, mert... miattad. Hogy talán életemben először gyötör, ha bántón beszélek valakivel és az a valaki is te vagy. Mint egy rohadt vágás után maradt heg, amit látva mégis mosolygok, mert a sérülésnek kellemes emléke van.
*Érzi ahogy az arcát elönti a forróság, a füleiben szinte dörömböl a vér, miközben a hangja is egyre sűrűbben remeg meg. De elkezdte és képtelen már abbahagyni. Nem is akarja. Elege van abból, hogy csak kerülgeti a másikat, mint valami ostoba gyerek.*
- Ma ezt akartam elmondani. Meg látni akartalak. Csak látni, hallani a hangod. Évek óta nem akartam csak látni egy férfit. Ki akartam használni, szórakozni egy kicsit, hogy azután eldobjam, mint egy rosszul sikerült skiccet.
*Mély sóhajjal öleli át magát, ahogy hátrál egy újabbat. Érzi a hátának simuló fűz ágát.*
- Én sosem vettem férfinak pálinkát. Igaz, hogy szar, azért elnézést is kérek. Sőt, semmit, mert régóta nem érdekelt egy sem. Nem is akartam, hogy érdekeljen, de te érdekelsz. Szóval nem, nem tudok leszarni semmit és igen, picsogni fogok, mert bánt, hogy bántalak. Ennyi.
*Újabb mély levegőt vesz, majd azzal tesz egy újabb, utolsó lépést hátra. A férfi arcát pedig lassan eltakarja előle a fűz lombja. Helyette maradnak a fa gyöngyei és végre a csend. Leszámítva azt a tomboló orkánt, ami most a fejében van. Nem érzi magát könnyebnek vagy nyugodtabbnak. De legalább teljesítette végre azt, ami egy ideje marja. Közben igyekszik magában erősíteni azt, hogy semmilyen végkifejlet nem fogja tudni elkeseríteni. Ha mégis, akkor talán pár nap, esetleg egy-két hat után majd kiheveri. A karjait lassan leengedi, majd úgy járkál a lomb mögött fel és alá, akár a halálra ítélt a cellában kivégzés előtt. Pedig még csak az ítéletet sem hallotta. Talán nem is akarja. Fejezzék le minél hamarabb, hogy ennek vége legyen, ha már volt olyan ostoba, hogy megint nem tudta, nem akarta befogni a száját, hogy inkább hazaszaladt volna.*
9938. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-04 06:25:15
Üzenet elküldve: 2025-01-04 06:25:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Na igen, ahhoz gondolatolvasónak kellene lennem. Az meg nem vagyok, hm? *-aprót hunyorint Tirire, majd visszafordul a kötethez, lapoz még. Növények, állatok. Mint valami enciklopédia rajzai. Na nem mintha sok lett volna azokból a kezében, ebben különben igaza van a lánynak. Gyerekkorában nem volt kifejezetten bátorítva a tanulásra, viszont -ki hinné, mi?!- rengeteget verekedett. Írni és olvasni is jóval később tanult csak meg, és emiatt betűi darabosak és otrombák, nyelve pedig el-elakad, ha felolvasni akar valamit. Persze ez nem számít. Hiszen neki nem is kell tudálékosnak lennie. Neki, ha úgy hozza helyzet, pofonokat kell osztani, és állnia, amikor őt pofozzák. Az pedig játszi könnyedséggel megy. Lapoz. A rajzon felismeri a nénét, aki a Polgárnegyedi háznál irányította őt útba.
A nyelvöltésre csak egy vigyorral válaszol. Bolondozzon csak a szőkeség, az jól áll neki. Még úgy is, ha amúgy ő pont nem bolond, és nem is valami faék-egyszerűségű fruska, aminek először gondolta, korábbi tapasztalatai alapján.*
- Nem, tényleg nem. *-megingatja a fejét, szórakozva figyeli ahogy Tiri meghúzza a pálinkát. Vagy erős, vagy pocsék, a fintorából ítélve.-* Bár van, akire pont fordítva hat. Tüzes víz, hm? Van akinek az ereiben is tűz lesz tőle. Kösz'!
*Elveszi a felé nyújtott üveget, beleszagol a kiáramló párába. Orrát megüti az alkohol ereje, ami felett halványan ott lebeg valami gyümölcsös aroma is. Ezt vette volna a piacon? Kinél?! Átbaszták rendesen. Belekortyol a pálinkába, nyelvén érzi az ital kesernyés-édeskés forróságát, orrüregét erősebben tölti el a gyümölcsös aroma, torkát, nyelőcsövét és gyomrát szinte azonnal melegíteni kezdi a szesz. Ha már valami kevert vacak, legalább erős, azt meg kell hagyni. Legszívesebben kiköpné a szájában maradt mellékízt, és ha a cimbikkel lenne, gondolkodás nélkül meg is tenné. De abban biztos, hogy Tiritől csak egy lesajnáló, megvető pillantást kapna ezért. Inkább nyel még egy nagyot, nyelvével kiszorítva szájából a lehető legtöbb nyálat, ami magában hordozza még azt a pocsék ízt. ~Legközelebb én veszek neki egy üveggel~, gondolja. Legközelebb?*
- Szard le. *-válaszolja a szesztől kissé lezsibbadt nyelvvel, és felpislant a pakolni kezdő lányra.-* Sose kérj azért bocsánatot, mert őszinte vagy. Manapság kurva kevesen őszinték. Na meg..
*Leengedi az üveget a lepedőre, de nem engedi el, hogy ne boruljon fel. Ha kilöttyenne ebből a piából a lepedőre bármennyi is, könnyebb és egyszerűbb lenne inkább meggyújtani, mint kimosni.*
- ..ennyivel nem is bántasz meg, Celestiriel. *-szabad kezével kinyúl, és a lány csuklójára fog. Nem erős a szorítása.-* Ne picsogj.
*Elvigyorodik. Ha a lány megbántotta volna, vagy tényleg olyat szólt volna ami valóban rosszul esett, akkor arról már tudna. De ez? Ez a zsigeri lenézés a lénye része lehet. Azért meg nem fog sem megbántódni, sem bántani senkit, mert az olyan, amilyen.*
9937. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 21:46:48
Üzenet elküldve: 2025-01-03 21:46:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem volt nehéz gyerekkora. Sőt, valószínűleg sokan megirigyelték volna azt, amiben felnőtt. Azt, amit a szülők mutattak a külvilág felé. A dőzsölést, a hiánytalan életet. Azt, amiből ő el is tűnt, amint lehetősége adódott rá. Éppen azért, amit a családja képviselt. A fölényeskedést, az arroganciát, a nagyzolást. Hogy a kétkezi munkát megvetették, aki elvégezte lenézték, ő pedig nem ilyen, ebből akart elmenekülni és egy morzsát sem hozni magával. De a vér nem válik vízzé, ahogy mondani szokás és talán jóval többet hordoz magában mindebből, mint amennyit szeretne. És mar és bánt vele. Olyat, akit eszében sincs. Már nem. Valóban nem gondol bele abba, hogy az ilyen "egyszerű" emberek mennyit könnyítenek az életén. Hogy egyébként ő maga is ugyan ilyen egyszerű ember. Semmivel sem több vagy különb. Lorens legyintése még fájóbbá teszi a dolgot. Talán könnyebb lenne, ha inkább elküldené a picsába vagy a hajába markolva magyarázná el neki, hogy mekkorát téved. Mint pár napja. Megértette akkor is.
Lopva rápillant a kis könyvre, majd sóhajtva bólint aprót. Ahogyan száj húzva arra is, hogy valóban hozzá indult. Beszélni. Amiből csak a baj van megint. Ha kinyitja a száját az olyan, mintha valami dobozkát nyitna ki, amiből azután csak átok és rontás zúdul a világra.*
- Mondjuk honnan is tudhattad volna, ha az előbb döntöttem így.
*Nevet fel zavartan, majd felül, hogy a táskát magához húzza. A kérdésre összehúzott szemekkel pillant a férfira, majd nyelvet öltve veszi ki az üveget.*
- Nem pálinkázni. Megnyugodni. De az egyik nem zárja ki a másikat.
*Vonja meg a vállait, majd a dugót kihúzva nem is várat magára az első pár korty. Összeszorítja a szemeit és el is fintorodik. A pálinka még mindig ihatatlanul pocsék. És a körte íz sem segít rajta sokat. Bár lehet, hogy cseresznye. Egyáltalán hogyan tudja ezt bárki megmondani az italról? Inkább Lorens kezébe nyomja az üveget, részben úgy is miatta vette. Maga pedig inkább felkel és újból közelebb sétál a fűz leomló lombjához. Finoman az ágra cirógat, majd mély levegőt véve fordul meg, hogy újra a férfira pillanthasson.*
- Sajnálom, amit az előbb mondtam. Nem akartam megint fölényeskedni. Nem akartalak éppen téged megbántani.
*Fürkészi az arcát egy darabig, majd inkább leguggolva húzza magához a táskát, amibe beleteszi a füzetet és az ecsetet. Nem fog menni. Képtelen rá, hogy a férfi szájából hallja, hogy egy ilyen modorú, hisztis, meggondolatlan, öntelt fruska a kutyának sem kell.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem volt nehéz gyerekkora. Sőt, valószínűleg sokan megirigyelték volna azt, amiben felnőtt. Azt, amit a szülők mutattak a külvilág felé. A dőzsölést, a hiánytalan életet. Azt, amiből ő el is tűnt, amint lehetősége adódott rá. Éppen azért, amit a családja képviselt. A fölényeskedést, az arroganciát, a nagyzolást. Hogy a kétkezi munkát megvetették, aki elvégezte lenézték, ő pedig nem ilyen, ebből akart elmenekülni és egy morzsát sem hozni magával. De a vér nem válik vízzé, ahogy mondani szokás és talán jóval többet hordoz magában mindebből, mint amennyit szeretne. És mar és bánt vele. Olyat, akit eszében sincs. Már nem. Valóban nem gondol bele abba, hogy az ilyen "egyszerű" emberek mennyit könnyítenek az életén. Hogy egyébként ő maga is ugyan ilyen egyszerű ember. Semmivel sem több vagy különb. Lorens legyintése még fájóbbá teszi a dolgot. Talán könnyebb lenne, ha inkább elküldené a picsába vagy a hajába markolva magyarázná el neki, hogy mekkorát téved. Mint pár napja. Megértette akkor is.
Lopva rápillant a kis könyvre, majd sóhajtva bólint aprót. Ahogyan száj húzva arra is, hogy valóban hozzá indult. Beszélni. Amiből csak a baj van megint. Ha kinyitja a száját az olyan, mintha valami dobozkát nyitna ki, amiből azután csak átok és rontás zúdul a világra.*
- Mondjuk honnan is tudhattad volna, ha az előbb döntöttem így.
*Nevet fel zavartan, majd felül, hogy a táskát magához húzza. A kérdésre összehúzott szemekkel pillant a férfira, majd nyelvet öltve veszi ki az üveget.*
- Nem pálinkázni. Megnyugodni. De az egyik nem zárja ki a másikat.
*Vonja meg a vállait, majd a dugót kihúzva nem is várat magára az első pár korty. Összeszorítja a szemeit és el is fintorodik. A pálinka még mindig ihatatlanul pocsék. És a körte íz sem segít rajta sokat. Bár lehet, hogy cseresznye. Egyáltalán hogyan tudja ezt bárki megmondani az italról? Inkább Lorens kezébe nyomja az üveget, részben úgy is miatta vette. Maga pedig inkább felkel és újból közelebb sétál a fűz leomló lombjához. Finoman az ágra cirógat, majd mély levegőt véve fordul meg, hogy újra a férfira pillanthasson.*
- Sajnálom, amit az előbb mondtam. Nem akartam megint fölényeskedni. Nem akartalak éppen téged megbántani.
*Fürkészi az arcát egy darabig, majd inkább leguggolva húzza magához a táskát, amibe beleteszi a füzetet és az ecsetet. Nem fog menni. Képtelen rá, hogy a férfi szájából hallja, hogy egy ilyen modorú, hisztis, meggondolatlan, öntelt fruska a kutyának sem kell.*
9936. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 20:57:47
Üzenet elküldve: 2025-01-03 20:57:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aprót legyint. Nem, nem úgy gondolta Tiri, persze hogy nem úgy gondolta. Lófaszt nem úgy gondolta. A lány már nem egyszer célzott arra, hogy lenézi őt és a szellemi képességeit, hogy megveti azt, amit képvisel: a testi erővel való üzletelést, a fegyveres harc szakértelmét. Mégis mit gondol ez a fruska, mi teszi neki lehetővé, hogy nyugodtan sétálgathasson az utcán? Hogy ez a rohadt város viszonylag békében legyen a közelmúlt romboló-perzselő eseményei után? Hogy a zöldségek és a hús amiből ragut főz, háborítatlanul érjen el a Szántóföldekről a városba? Hm? Mert ezek nem véletlenül vannak így, ezek mind az olyan férfiaknak és nőknek köszönhetőek mint ő maga is: a durva kezű, nyers szavú, /egyszerű/ embereknek. Legyint, de csöndben marad. Tartsa csak őt egyszerűnek Abunkóknak Celestiriel hercegnő. Ki a francot érdekli? Saját magát? Saját magát. Mióta? Miért?
Szeme sarkából figyeli a szőke tincsek által takart-sejtetett orr és száj formáját. Idejött. Érte. Hozzá. Miatta. Rohadtul pontosan tudta, hogy ez lesz belőle: adok-kapok, szavakkal, bántó és meggondolatlan szavakkal. Talán tényleg arra lenne szükség, hogy felpofozza őt. Hogy emlékeztesse rá, hogy hol a helye, hogy ki ő, és hogy mi kettejük (erő)viszonya. Egyszerű lenne? Igen. Ez az állatok egyszerűsége. De mégis teljesen jól működő dolog. De mégsem mozdul meg, mert esze ágában sincs bántani Őt. Jobban szereti ha mosolyog, és ha huncutul csillog a szeme. Az sokkal vonzóbb, mint mikor pengevékonyra szorított ajkakkal, és dühtől csillogó szemekkel néz rá. De igazából leszarja. Nem, nem szarja le. A fenébe.
Odafordítja a fejét ahogy a lány keze megmozdul, és kettejük közé tolja a fóliánst. Nem nyúl érte, csak úgy nézi a nyitott oldalt. A kissé elmaszatolódott rajzot. Skicc, így hívják az ilyet, ugye? Nem tudja. Tiri biztos megmondaná, ha megkérdezné. Fölényeskedne egy sort, de biztos megmondaná azért.*
- Engem.. *-ismétli a szót töprengve, halkan. Kicsit közelebb húzza magához a könyvet, és jobban megnézi a rajzot. Szájzugába halvány mosoly ül. Nem is rossz rajz. Ilyennek látja őt Tiri? Amíg a lányt hallgatja, kíváncsian visszalapoz párat. ~Nahát,~ gondolja, ~egész ügyes!~*
- Mi? Nem tudtam. *-pislant hátra Tirire. Indulni készült hozzá? Minek? Azért, amiért ő idejött? De miért jött ide? Hiszen nem is tudja. Dehogynem tudja. A szőkeség arcát nézi. Mondana par dolgot. Csöndben akar maradni.
A fa felé fordul. Jó, hogy itt van. El lehet bújni mögé, képletesen. Kicsit megrázza a fejét.*
- Nem hallottam erről. De ha ez igy van, az rohadtul szomorú. Azt hiszem. *-vállat von. Egy álom nem az örökkévalónak szól. Itt talán igen. De itt is elveszteni őket..? Rossz lehet annak, aki valami tényleg szépet hagyott itt. A visszahúzódó kéz útját figyeli, kedve lenne utána nyúlni, úgyhogy lapozgat kicsit a könyvben.*
- Pálinkát? *-pislant megint a lány arca felé. Vigyorog.-* Te komolyan pálinkázni jöttél ki? Nahát, hercegnőm..!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aprót legyint. Nem, nem úgy gondolta Tiri, persze hogy nem úgy gondolta. Lófaszt nem úgy gondolta. A lány már nem egyszer célzott arra, hogy lenézi őt és a szellemi képességeit, hogy megveti azt, amit képvisel: a testi erővel való üzletelést, a fegyveres harc szakértelmét. Mégis mit gondol ez a fruska, mi teszi neki lehetővé, hogy nyugodtan sétálgathasson az utcán? Hogy ez a rohadt város viszonylag békében legyen a közelmúlt romboló-perzselő eseményei után? Hogy a zöldségek és a hús amiből ragut főz, háborítatlanul érjen el a Szántóföldekről a városba? Hm? Mert ezek nem véletlenül vannak így, ezek mind az olyan férfiaknak és nőknek köszönhetőek mint ő maga is: a durva kezű, nyers szavú, /egyszerű/ embereknek. Legyint, de csöndben marad. Tartsa csak őt egyszerűnek Abunkóknak Celestiriel hercegnő. Ki a francot érdekli? Saját magát? Saját magát. Mióta? Miért?
Szeme sarkából figyeli a szőke tincsek által takart-sejtetett orr és száj formáját. Idejött. Érte. Hozzá. Miatta. Rohadtul pontosan tudta, hogy ez lesz belőle: adok-kapok, szavakkal, bántó és meggondolatlan szavakkal. Talán tényleg arra lenne szükség, hogy felpofozza őt. Hogy emlékeztesse rá, hogy hol a helye, hogy ki ő, és hogy mi kettejük (erő)viszonya. Egyszerű lenne? Igen. Ez az állatok egyszerűsége. De mégis teljesen jól működő dolog. De mégsem mozdul meg, mert esze ágában sincs bántani Őt. Jobban szereti ha mosolyog, és ha huncutul csillog a szeme. Az sokkal vonzóbb, mint mikor pengevékonyra szorított ajkakkal, és dühtől csillogó szemekkel néz rá. De igazából leszarja. Nem, nem szarja le. A fenébe.
Odafordítja a fejét ahogy a lány keze megmozdul, és kettejük közé tolja a fóliánst. Nem nyúl érte, csak úgy nézi a nyitott oldalt. A kissé elmaszatolódott rajzot. Skicc, így hívják az ilyet, ugye? Nem tudja. Tiri biztos megmondaná, ha megkérdezné. Fölényeskedne egy sort, de biztos megmondaná azért.*
- Engem.. *-ismétli a szót töprengve, halkan. Kicsit közelebb húzza magához a könyvet, és jobban megnézi a rajzot. Szájzugába halvány mosoly ül. Nem is rossz rajz. Ilyennek látja őt Tiri? Amíg a lányt hallgatja, kíváncsian visszalapoz párat. ~Nahát,~ gondolja, ~egész ügyes!~*
- Mi? Nem tudtam. *-pislant hátra Tirire. Indulni készült hozzá? Minek? Azért, amiért ő idejött? De miért jött ide? Hiszen nem is tudja. Dehogynem tudja. A szőkeség arcát nézi. Mondana par dolgot. Csöndben akar maradni.
A fa felé fordul. Jó, hogy itt van. El lehet bújni mögé, képletesen. Kicsit megrázza a fejét.*
- Nem hallottam erről. De ha ez igy van, az rohadtul szomorú. Azt hiszem. *-vállat von. Egy álom nem az örökkévalónak szól. Itt talán igen. De itt is elveszteni őket..? Rossz lehet annak, aki valami tényleg szépet hagyott itt. A visszahúzódó kéz útját figyeli, kedve lenne utána nyúlni, úgyhogy lapozgat kicsit a könyvben.*
- Pálinkát? *-pislant megint a lány arca felé. Vigyorog.-* Te komolyan pálinkázni jöttél ki? Nahát, hercegnőm..!
9935. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 18:25:16
Üzenet elküldve: 2025-01-03 18:25:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A megjegyzés csak olaj a tűzre, de megfeszülve végül csak sikerül elengednie a füle mellett. Főleg azért mert most újból elkapja a bűntudat. Mert ő nem úgy gondolta, hogy egyszerű. Dehogy nem úgy gondolta. De csak méregből. Bár ez változtat bármin is? Bántónak ugyan úgy bántó, az pedig csak ront a helyzeten, hogy megint meggondolatlanul jártatta a száját. Elnyitja az ajkait, de mielőtt egy bocsánatkérés a világra jönne Lorens hamar belé is fojtja azt. Kíváncsian szaladnak fel a szemöldökei, de a mondat befejezetlen marad. Hát akkor majd befejezi ő magának. Azt a felszolgálólányt már maga alá gyűrte tegnap miután elment tőle. Vagy éppen ma reggel és azt piheni ki a tisztáson. Jó neki. Kit érdekel? Morcos fújtatással markol meg egy tincsét igazgatás közben, de, ha nehezen is nem teszi szóvá, hogy féltékeny. Féltékeny? Mi a franc? Meg egyáltalán mióta és minek? Felőle azt gyűröget, akit akar. Eddig ez így volt és fogalma sincs, hogy ez mikor változott meg. Talán a piacon, mikor a fruska annyira bámulta. Na akkor kellett volna kikaparni azokat a kíváncsi szemeket. Már majdnem biztos abban, hogy nem az esze ment el, hanem valami rontás lehet rajta. A napokban mindenképp fel kell keresnie valami javasasszonyt, hogy ezen sürgősen változtasson.
Ahogy csak összetalálkozik a tekintetük a szíve megint facsarodik. Izgalom, vágy és mélységes bűntudat. A fintort elemezve sóhajt fel kínjában.*
- Én nem úgy... gondoltam.
*Hát aztán hogy? Megint beleállt a férfiba, ott ahol fáj. Ahol nem is igazán akart, csak éppen abban a pillanatban felkapta a vizet. Megint. Miután Lorens elpillant inkább csendben marad. Jobb ez így, ha nem szól semmit. Abba senki feje nem fájdul bele. Helyette viszont beszél Ő. A szőke pedig aprót nyelve és hitetlenkedve mered a fűz egyik ágára. Elment hozzá? Ott volt? Azután, hogy megtudta, hogy ő maga meg kijött... kijött ide? Persze. Miért ne jöhetne, hiszen bárkinek szabad ide jönni. De elment a házhoz és igen nagy a valószínűsége, hogy nem a nénivel akart beszélni. A kérdésre végül sóhajtva simít a könyvre, amit fellapoz az utolsó rajzolt oldalon. A festékkel halványan bánt, nem volt olyan nedves, így hiába csapta össze hirtelen, egész kivehető az arc, amit belepingált. A férfi arca. Az, ami az elmúlt napokban adott gyötrelmet, szenvedélyt, izgalmat, mérget.
Sóhajtva hagyja nyitva az oldalon, majd átpakolva a kettejük közé közelebb tolja Lorenshez.*
- Téged.
*Simít száj húzva a lapra, majd lassan hanyatt dőlve kulcsolja össze ujjait a hasa fölött, ahogy szinte pislogás nélkül mered az égre.*
- Mint ahogy tegnap előtt is. Azt gondoltam, hogy, ha kirajzolom vagy kifestem magamból, akkor már nem... Nem is tudom. Baromság.
*Horkan fel zavartan, ahogy átpillant a férfi hátára.*
- Tudtad, hogy épp eldöntöttem, hogy összeszedem a holmim és meglátogatlak?
*Kérdezi őszintén egy zavart mosoly kíséretében, ahogy az inget fürkészi. Végül kinyújtja az egyik kezét, finoman az anyagra fog két ujjal és óvatosan dörzsölgetve ismerkedik a tapintásával.*
- Akár meg is spórolhattál volna magadnak egy utat. De igaz, szép a fűz, érdemes megnézni.
*Sandít is át az említettre eltűnődve.*
- Azt tudtad, hogy, ha letéped az egyik fagyöngyöt, akkor szomorúan sóhajt a fa? Azután még egyszer mindenkinek, aki itt van megmutatja a benne rejlő álmot és a végén soha többé nem lesz látható.
*Húzza vissza a kezét lassan, hogy ismét a hasára pakolja azt. Nem rontás ez. Majdnem biztos abban, hogy mi lehet. Csak ijesztő beismernie magának.*
- Hoztam enni, meg pálinkát is. Nem kérsz?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A megjegyzés csak olaj a tűzre, de megfeszülve végül csak sikerül elengednie a füle mellett. Főleg azért mert most újból elkapja a bűntudat. Mert ő nem úgy gondolta, hogy egyszerű. Dehogy nem úgy gondolta. De csak méregből. Bár ez változtat bármin is? Bántónak ugyan úgy bántó, az pedig csak ront a helyzeten, hogy megint meggondolatlanul jártatta a száját. Elnyitja az ajkait, de mielőtt egy bocsánatkérés a világra jönne Lorens hamar belé is fojtja azt. Kíváncsian szaladnak fel a szemöldökei, de a mondat befejezetlen marad. Hát akkor majd befejezi ő magának. Azt a felszolgálólányt már maga alá gyűrte tegnap miután elment tőle. Vagy éppen ma reggel és azt piheni ki a tisztáson. Jó neki. Kit érdekel? Morcos fújtatással markol meg egy tincsét igazgatás közben, de, ha nehezen is nem teszi szóvá, hogy féltékeny. Féltékeny? Mi a franc? Meg egyáltalán mióta és minek? Felőle azt gyűröget, akit akar. Eddig ez így volt és fogalma sincs, hogy ez mikor változott meg. Talán a piacon, mikor a fruska annyira bámulta. Na akkor kellett volna kikaparni azokat a kíváncsi szemeket. Már majdnem biztos abban, hogy nem az esze ment el, hanem valami rontás lehet rajta. A napokban mindenképp fel kell keresnie valami javasasszonyt, hogy ezen sürgősen változtasson.
Ahogy csak összetalálkozik a tekintetük a szíve megint facsarodik. Izgalom, vágy és mélységes bűntudat. A fintort elemezve sóhajt fel kínjában.*
- Én nem úgy... gondoltam.
*Hát aztán hogy? Megint beleállt a férfiba, ott ahol fáj. Ahol nem is igazán akart, csak éppen abban a pillanatban felkapta a vizet. Megint. Miután Lorens elpillant inkább csendben marad. Jobb ez így, ha nem szól semmit. Abba senki feje nem fájdul bele. Helyette viszont beszél Ő. A szőke pedig aprót nyelve és hitetlenkedve mered a fűz egyik ágára. Elment hozzá? Ott volt? Azután, hogy megtudta, hogy ő maga meg kijött... kijött ide? Persze. Miért ne jöhetne, hiszen bárkinek szabad ide jönni. De elment a házhoz és igen nagy a valószínűsége, hogy nem a nénivel akart beszélni. A kérdésre végül sóhajtva simít a könyvre, amit fellapoz az utolsó rajzolt oldalon. A festékkel halványan bánt, nem volt olyan nedves, így hiába csapta össze hirtelen, egész kivehető az arc, amit belepingált. A férfi arca. Az, ami az elmúlt napokban adott gyötrelmet, szenvedélyt, izgalmat, mérget.
Sóhajtva hagyja nyitva az oldalon, majd átpakolva a kettejük közé közelebb tolja Lorenshez.*
- Téged.
*Simít száj húzva a lapra, majd lassan hanyatt dőlve kulcsolja össze ujjait a hasa fölött, ahogy szinte pislogás nélkül mered az égre.*
- Mint ahogy tegnap előtt is. Azt gondoltam, hogy, ha kirajzolom vagy kifestem magamból, akkor már nem... Nem is tudom. Baromság.
*Horkan fel zavartan, ahogy átpillant a férfi hátára.*
- Tudtad, hogy épp eldöntöttem, hogy összeszedem a holmim és meglátogatlak?
*Kérdezi őszintén egy zavart mosoly kíséretében, ahogy az inget fürkészi. Végül kinyújtja az egyik kezét, finoman az anyagra fog két ujjal és óvatosan dörzsölgetve ismerkedik a tapintásával.*
- Akár meg is spórolhattál volna magadnak egy utat. De igaz, szép a fűz, érdemes megnézni.
*Sandít is át az említettre eltűnődve.*
- Azt tudtad, hogy, ha letéped az egyik fagyöngyöt, akkor szomorúan sóhajt a fa? Azután még egyszer mindenkinek, aki itt van megmutatja a benne rejlő álmot és a végén soha többé nem lesz látható.
*Húzza vissza a kezét lassan, hogy ismét a hasára pakolja azt. Nem rontás ez. Majdnem biztos abban, hogy mi lehet. Csak ijesztő beismernie magának.*
- Hoztam enni, meg pálinkát is. Nem kérsz?
9934. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 17:39:19
Üzenet elküldve: 2025-01-03 17:39:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sértett fintor és szemforgatás. A rohadt életbe, ez a lány nem érti a viccelődést? Faarccal kell mellette ülni, vagy haptákban állni, és kizárólag arra válaszolni -de azt is jól!- amit ő kérdez? Eh, mi a fene?! Elhúzza kicsit a száját, bosszúsan szusszant.*
- Nem, te nem vagy egyszerű. *-morogja az orra alá-* Az már biztos.
*A csizmaorrára néz mereven. Ez kellett neki tehát? Ez? Hogy egy pillanat alatt egymásba marjanak, mint két verekedő állat? Hát kurva jó szórakozás, tényleg. Akkor már inkább menne el a borbélyhoz, hogy az fogóval tépkedje le a körmeit egyenként.*
- Azt, a felszolgálólányt.. *-morog továbbra is. Elszakítja tekintetét a csizmaorrtól, a lány arcéle azért csak érdekesebb látvány. De már lekésett róla, csak a szőke tincseket látja, ahogy az a vékonyujjú kéz azon ügyködik, hogy falat vonjon belőlük közéjük. Kár. Pedig szívesen elkapná Tiri tekintetét, hogy közölje vele, hogy rohadtul nem foglalkozik a felszolgálólányokkal, a péklányokkal, a piaci pillangókkal, akárkikkel azóta, hogy vele találkozott, és hogy vele.. hm. Ezt amúgy maga sem érti. Eddig még sosem volt olyan, hogy ugyanazt a nőt kívánta volna kétszer vagy még többször is, márpedig most, úgy fest, hogy ez a helyzet. De ott vannak a szőke tincsek. Nem látja a kék szemeket. Nem szólal meg. Visszafordul a csizmái felé.
Szeme sarkából látja a mozdulatot ahogy az ecset a kis kötetre kerül, nem fordul vissza, ahogy Tiri válaszol. Egyszerű szavak. Rajzolt. Nem meglepő, tudja, hogy fest; a rajzolás meg majdnem ugyanaz. Megnyugtatja. Miért, feszült volt? Baj érte? Ez is megnyugtatja. Ez is. Még mi? Mit szeret még vajon csinálni? Végül csak elszakítja a tekintetét a csizmaorroktól, és oldalra sandít. Elkapja a lány pillantását.*
- Miért, meglepne ha igen? *-kérdez vissza-* Ne is válaszolj. Meglepne. Hiszen én annál egyszerűbb vagyok, hm?
*Apró, gunyoros fintor. Vegye a lány úgy, ahogy akarja. Mit bánja már?
Végül picit megrázza a fejét, elengedi a fintort, és elfordítja a tekintetét Tiriétől. A térdére néz, legalábbis oda, ahol a tökszín ruha alatt a térdét sejti.*
- Én.. *-valahogy nem szívesen válaszolna most őszintén erre a kérdésre.-* A Polgárnegyedben mászkáltam. És az a vén csoroszlya.. izé.. a nénéd azt mondta, hogy kijöttél a Tisztásra. Úgyhogy kijöttem én is, mert.. mert miért ne?
*Saját maga is érzi, hogy mennyire sántít ez a válasz, és hogy több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszolt. De talán Tiri nem kezd kérdezősködni. Talán rájön magától is a részletekre. Ha meg nem, nem érdekli. Az ő baja.*
- És mit rajzoltál? *-kérdezi, próbálkozásként arra, hogy elterelje a figyelmet magáról. Hátha sikerül.*
9933. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 16:25:12
Üzenet elküldve: 2025-01-03 16:25:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az álmok ugyan úgy a tudat mélyéről szakadnak fel, mint az éber gondolatok. Vagy a szavak. Gondolkodás nélkül kiejteni őket tudomány úgy, hogy pillanatok alatt lehessen mögöttes dolgokat belelátni. Mint abba, hogy milyen sorrendben tárja a férfi elé a dolgokat. Számára nem tűnik fel semmi, ahogyan nem is érzékeli, hogy nyilvánvalóan bukkantak fel a mögöttes elmélkedései. Eddig abban biztos, hogy ez a két dolog érdekli a férfit. A lepedő összegyűrése és valaki képének bezúzása. Az pedig tagadhatatlan, hogy ebből a kettőből az egyik bizony a szőkét is igencsak érdekli. És nem. Sosem szeretett és nem is tud verekedni vagy vívni. Még a vigyort látva sem gondolja túl a dolgot.*
- Nem tudhatod, hogy egyik-másikban nincs-e valami kis kalamajka vagy egy lopott óra a szénakazalban.
*Vigyorodik el szélesen, ami az újabb kérdést halva hamar le is hal az arcáról. Kissé sértett fintorral forgatja meg a szemeit.*
- Veled ellentétben én nem vagyok ilyen egyszerű. *Dünnyögi az orra alatt.* Franc se kíváncsi arra, hogyan álmodozol a fűz alatt arról, ahogy magad alá nyomod a felszolgálólányt.
*Kevés ide a hangsúly, hogy cukkolásnak vegye. Igazából tényleg nem veszi komolyabb piszkálódásnak, mert nem is az zavarja, amit Lorens kérdezett. Az zavarja, hogy talán tényleg szemben találhatná magát egy olyan fagyönggyel, amiben végig nézhetné hogyan merül el a férfi egy kis barna leányban vagy éppen feketében. És az is zavarja, hogy ez egyáltalán zavarja.
Ahogy Lorens elhelyezkedik mellette először hátra nyúlva fogja össze a haját, hogy előre fésülje balra, azzal is eltakarva az arcát. Hogy véletlenül se legyen olyan egyszerű a másik rálátása arra, hogy zavarba jött. A kékek meredten bámulnak a lepedő anyagára, majd egy szégyenlős szusszanás után leteszi az ecsetet, majd a kis könyv tetejére simít.*
- Rajzoltam. Ez is megnyugtat általában.
*Általában, igen. Amikor nem épp azt rajzolgatja, aki a leginkább felkavarja a lelkivilágát. Hanem mondjuk macskát vagy virágokat. Bármit, aminek nincs köze Lorenshez.*
- És te? *Sandít ki a szőke hajzat mögül.* Gondolom nem a fűzről elmélkedni készültél ide.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az álmok ugyan úgy a tudat mélyéről szakadnak fel, mint az éber gondolatok. Vagy a szavak. Gondolkodás nélkül kiejteni őket tudomány úgy, hogy pillanatok alatt lehessen mögöttes dolgokat belelátni. Mint abba, hogy milyen sorrendben tárja a férfi elé a dolgokat. Számára nem tűnik fel semmi, ahogyan nem is érzékeli, hogy nyilvánvalóan bukkantak fel a mögöttes elmélkedései. Eddig abban biztos, hogy ez a két dolog érdekli a férfit. A lepedő összegyűrése és valaki képének bezúzása. Az pedig tagadhatatlan, hogy ebből a kettőből az egyik bizony a szőkét is igencsak érdekli. És nem. Sosem szeretett és nem is tud verekedni vagy vívni. Még a vigyort látva sem gondolja túl a dolgot.*
- Nem tudhatod, hogy egyik-másikban nincs-e valami kis kalamajka vagy egy lopott óra a szénakazalban.
*Vigyorodik el szélesen, ami az újabb kérdést halva hamar le is hal az arcáról. Kissé sértett fintorral forgatja meg a szemeit.*
- Veled ellentétben én nem vagyok ilyen egyszerű. *Dünnyögi az orra alatt.* Franc se kíváncsi arra, hogyan álmodozol a fűz alatt arról, ahogy magad alá nyomod a felszolgálólányt.
*Kevés ide a hangsúly, hogy cukkolásnak vegye. Igazából tényleg nem veszi komolyabb piszkálódásnak, mert nem is az zavarja, amit Lorens kérdezett. Az zavarja, hogy talán tényleg szemben találhatná magát egy olyan fagyönggyel, amiben végig nézhetné hogyan merül el a férfi egy kis barna leányban vagy éppen feketében. És az is zavarja, hogy ez egyáltalán zavarja.
Ahogy Lorens elhelyezkedik mellette először hátra nyúlva fogja össze a haját, hogy előre fésülje balra, azzal is eltakarva az arcát. Hogy véletlenül se legyen olyan egyszerű a másik rálátása arra, hogy zavarba jött. A kékek meredten bámulnak a lepedő anyagára, majd egy szégyenlős szusszanás után leteszi az ecsetet, majd a kis könyv tetejére simít.*
- Rajzoltam. Ez is megnyugtat általában.
*Általában, igen. Amikor nem épp azt rajzolgatja, aki a leginkább felkavarja a lelkivilágát. Hanem mondjuk macskát vagy virágokat. Bármit, aminek nincs köze Lorenshez.*
- És te? *Sandít ki a szőke hajzat mögül.* Gondolom nem a fűzről elmélkedni készültél ide.
9932. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 15:55:23
Üzenet elküldve: 2025-01-03 15:55:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A választól amit Tiritől kap, jobb szemöldöke kissé homloka felé rándul. Megnyugtató nézni ezeket a vackokat? Mi a megnyugtató benne? Hiszen ha anélkül nézi őket, hogy tudná, hogy milyen álmot látna, az csak idegesítő, nem? Mintha egy lezárt dobozt nézve próbálná kitalálni, hogy mi lehet benne. Gondolatára mintha a lány vállvonása felelne. Magában igazat ad annak a mozdulatnak – mindenkit más köt le, más a szórakoztató.
Figyeli ahogy Tiri feláll, egy pillanatra rajta marad a tekintete. Nézi ahogy a lány az egyik ághoz sétál, és megvizsgálja azt. Pont mint valami tudós, vagy tanár, vagy hasonló. Legalábbis valami ilyesmi jut az eszébe róla. Ez a kép viszont nem tart sokáig, csak addig, amíg Tiri meg nem szólal. Kevés híja van, hogy ne röhögje el magát. Mennyire érdekes, hogy egyből a dugást említette! Hiszen mondhatta volna másodjára is. Vagy egyáltalán nem is mondani. De az, hogy elsőnek ezt hozta fel.. az azért jelent valamit, nem? ~Nahát, nahát, hercegnő!~*
- Persze, lehet érdekes úgy, hogy nem ezekről van szó bennük. *-vonja meg a vállát, és talán nem is sikerül teljesen elnyomni a vigyorát. A vigyor aztán magától is elkopik, ahogy Tiri vizslató tekintetét magán érzi. Nem, nem zavarja, hogy a lány megnézi őt magának. Nézze csak, igen kiváló férfipéldány, jobbat ma már nem fog látni. De a kék szemek pillantása kivált belőle valami olyan borzongást, ami nem a hideg lúdbőréhez hasonlít, hanem valami máshoz, amit most még nem is nagyon tudna nevén nevezni.*
- Á, az tetszene, mi? *-kérdez vissza kajánul-* Valami jó mozgalmas, szaftos kis álom..? A végén még elcsábulnál, és csak megérintenél egy ilyen izét, hm?
*Újra vigyorog. Hangsúlya elárulja hogy csak cukkol, és nem telitalppal áll a lányba. Ahogy Tiri visszatér és leül, ismét lepislog rá. A szőkeség szavai egy pillanatra meglepik – olyan, mintha csak a fejében olvasott volna. Mormog valamit ami úgy hangzik, hogy „jól van”, és topog egy picit. Végül csak le tud úgy ülni, hogy ne sározza össze a lepedőt szükségtelenül; lába kényelmesen, hosszan elnyújtva kilóg a lepedő szélén túl, kezeivel maga mögött támaszkodik meg. Tiri balján ül, onnan pislog a szőkeségre. Most fedezi csak fel, hogy az a bross van a lány hajában, amit ő adott neki. Szájzugai újra felfelé kunkorodnak, de ez most nem vigyor. Inkább.. zavart mosoly.*
- Amúgy.. *-fordul inkább vissza az ágak, a rét, a felhők, akármimás felé-* Mit csinálsz itt? Olvastál?
*Visszafordul, állával a fóliáns felé bök. Bár, ha belegondol, olvasáshoz minek ecset..?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A választól amit Tiritől kap, jobb szemöldöke kissé homloka felé rándul. Megnyugtató nézni ezeket a vackokat? Mi a megnyugtató benne? Hiszen ha anélkül nézi őket, hogy tudná, hogy milyen álmot látna, az csak idegesítő, nem? Mintha egy lezárt dobozt nézve próbálná kitalálni, hogy mi lehet benne. Gondolatára mintha a lány vállvonása felelne. Magában igazat ad annak a mozdulatnak – mindenkit más köt le, más a szórakoztató.
Figyeli ahogy Tiri feláll, egy pillanatra rajta marad a tekintete. Nézi ahogy a lány az egyik ághoz sétál, és megvizsgálja azt. Pont mint valami tudós, vagy tanár, vagy hasonló. Legalábbis valami ilyesmi jut az eszébe róla. Ez a kép viszont nem tart sokáig, csak addig, amíg Tiri meg nem szólal. Kevés híja van, hogy ne röhögje el magát. Mennyire érdekes, hogy egyből a dugást említette! Hiszen mondhatta volna másodjára is. Vagy egyáltalán nem is mondani. De az, hogy elsőnek ezt hozta fel.. az azért jelent valamit, nem? ~Nahát, nahát, hercegnő!~*
- Persze, lehet érdekes úgy, hogy nem ezekről van szó bennük. *-vonja meg a vállát, és talán nem is sikerül teljesen elnyomni a vigyorát. A vigyor aztán magától is elkopik, ahogy Tiri vizslató tekintetét magán érzi. Nem, nem zavarja, hogy a lány megnézi őt magának. Nézze csak, igen kiváló férfipéldány, jobbat ma már nem fog látni. De a kék szemek pillantása kivált belőle valami olyan borzongást, ami nem a hideg lúdbőréhez hasonlít, hanem valami máshoz, amit most még nem is nagyon tudna nevén nevezni.*
- Á, az tetszene, mi? *-kérdez vissza kajánul-* Valami jó mozgalmas, szaftos kis álom..? A végén még elcsábulnál, és csak megérintenél egy ilyen izét, hm?
*Újra vigyorog. Hangsúlya elárulja hogy csak cukkol, és nem telitalppal áll a lányba. Ahogy Tiri visszatér és leül, ismét lepislog rá. A szőkeség szavai egy pillanatra meglepik – olyan, mintha csak a fejében olvasott volna. Mormog valamit ami úgy hangzik, hogy „jól van”, és topog egy picit. Végül csak le tud úgy ülni, hogy ne sározza össze a lepedőt szükségtelenül; lába kényelmesen, hosszan elnyújtva kilóg a lepedő szélén túl, kezeivel maga mögött támaszkodik meg. Tiri balján ül, onnan pislog a szőkeségre. Most fedezi csak fel, hogy az a bross van a lány hajában, amit ő adott neki. Szájzugai újra felfelé kunkorodnak, de ez most nem vigyor. Inkább.. zavart mosoly.*
- Amúgy.. *-fordul inkább vissza az ágak, a rét, a felhők, akármimás felé-* Mit csinálsz itt? Olvastál?
*Visszafordul, állával a fóliáns felé bök. Bár, ha belegondol, olvasáshoz minek ecset..?*
9931. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 14:51:43
Üzenet elküldve: 2025-01-03 14:51:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi kérdése segíti abban, hogy ne azon gondolkodjon, hogy éppen ő hozzá indult. Hogy lássa. Hogy beszéljen vele. Ha szerencséje úgy hozná talán még meg is érinthetné. Hogy most is olyan meleg-e a bőre, mint akkor ott az asztalnál vagy azt csak a szenvedély tüzelte olyanra? Hosszú sóhajjal és egy lopott pillantással sandít a férfira, majd aprót von a vállain, ahogy maga mellé teszi a meggyűrt könyvet.*
- Bárki.
*Ő maga is álmodott már semminek tűnő dolgokról. Amikor az elméje már túl sokat nyelt, sok volt a szerzett tudás és a gondolatok örvényében jó volt egy kicsit csak arról álmodni, hogy egy rét közepén ücsörög és egy virág szirmait tépdesi. Kicsit hiányérzete is van, főleg, hogy az elmúlt éjszakák inkább álmatlanul, javában ébren teltek.*
- Még nem. Tudom, hogy nem lesz baj belőle, ha csak hozzáérek, de olyan törékenynek tűnnek. Az is megnyugtat, ha nézem.
*Újból csak a vállait vonogatja, mert a férfinak ez biztos butaság lesz. Egy újabb valami, ami csak azt bizonyítja, hogy különböznek. Nagyon is.
Nem így tervezte, hogy a fáról fog cseverészni. Mindamellett, hogy őt érdekli a téma, viszont abban is majdnem biztos, hogy Lorensnek viszont nincs ínyére. Ezt az újabb kérdés is majdnem alátámasztja, amire akaratlanul is felkuncog.
Lassan felkel a lepedőn, majd közelebb sétál az egyik lelógó ághoz, viszont a hozzá legközelebbi gömböt továbbra sem piszkálja meg. Az ujjait hátul összekulcsolva csak közelebb hajol, hogy jobban megszemlélhesse a fehéres derengést.*
- Attól, hogy ez nem dugás vagy bökővel való hadonászás még lehet érdekes.
*Pillant ismét a férfira és most nem is kapja el a tekintetét róla. Tiszta ing van rajta. Amit nem is ért, hogy miért fontos megfigyelnie. Ahogy az összefogott hajból kiszökő pár tincset is. És a szemeit, az ajkát.*
- Egyszer próbáld ki. Ha te nem is emlékszel az álomra, majd a fűz emlékszik helyetted. Csak reménykedjünk benne, hogy olyan helyen lesz a fagyöngy, ahol nem érik el a gyerekek.
*Kuncog fel halkan, ahogy visszafordul a gömbhöz még egy utolsó pillantás erejéig, azután visszakuporodik a lepedőre és a sáros csizmára sandít.*
- Ráléphetsz. Ki lehet mosni.
*Szusszan, ahogy újból kézbe veszi az ecsetet, hogy a végét ismét a fogai közé vegye. Muszájnak érez valami pótcselekvést, amibe egy keveset át tud vinni a benne gyűlő feszültségből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi kérdése segíti abban, hogy ne azon gondolkodjon, hogy éppen ő hozzá indult. Hogy lássa. Hogy beszéljen vele. Ha szerencséje úgy hozná talán még meg is érinthetné. Hogy most is olyan meleg-e a bőre, mint akkor ott az asztalnál vagy azt csak a szenvedély tüzelte olyanra? Hosszú sóhajjal és egy lopott pillantással sandít a férfira, majd aprót von a vállain, ahogy maga mellé teszi a meggyűrt könyvet.*
- Bárki.
*Ő maga is álmodott már semminek tűnő dolgokról. Amikor az elméje már túl sokat nyelt, sok volt a szerzett tudás és a gondolatok örvényében jó volt egy kicsit csak arról álmodni, hogy egy rét közepén ücsörög és egy virág szirmait tépdesi. Kicsit hiányérzete is van, főleg, hogy az elmúlt éjszakák inkább álmatlanul, javában ébren teltek.*
- Még nem. Tudom, hogy nem lesz baj belőle, ha csak hozzáérek, de olyan törékenynek tűnnek. Az is megnyugtat, ha nézem.
*Újból csak a vállait vonogatja, mert a férfinak ez biztos butaság lesz. Egy újabb valami, ami csak azt bizonyítja, hogy különböznek. Nagyon is.
Nem így tervezte, hogy a fáról fog cseverészni. Mindamellett, hogy őt érdekli a téma, viszont abban is majdnem biztos, hogy Lorensnek viszont nincs ínyére. Ezt az újabb kérdés is majdnem alátámasztja, amire akaratlanul is felkuncog.
Lassan felkel a lepedőn, majd közelebb sétál az egyik lelógó ághoz, viszont a hozzá legközelebbi gömböt továbbra sem piszkálja meg. Az ujjait hátul összekulcsolva csak közelebb hajol, hogy jobban megszemlélhesse a fehéres derengést.*
- Attól, hogy ez nem dugás vagy bökővel való hadonászás még lehet érdekes.
*Pillant ismét a férfira és most nem is kapja el a tekintetét róla. Tiszta ing van rajta. Amit nem is ért, hogy miért fontos megfigyelnie. Ahogy az összefogott hajból kiszökő pár tincset is. És a szemeit, az ajkát.*
- Egyszer próbáld ki. Ha te nem is emlékszel az álomra, majd a fűz emlékszik helyetted. Csak reménykedjünk benne, hogy olyan helyen lesz a fagyöngy, ahol nem érik el a gyerekek.
*Kuncog fel halkan, ahogy visszafordul a gömbhöz még egy utolsó pillantás erejéig, azután visszakuporodik a lepedőre és a sáros csizmára sandít.*
- Ráléphetsz. Ki lehet mosni.
*Szusszan, ahogy újból kézbe veszi az ecsetet, hogy a végét ismét a fogai közé vegye. Muszájnak érez valami pótcselekvést, amibe egy keveset át tud vinni a benne gyűlő feszültségből.*
9930. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 13:56:46
Üzenet elküldve: 2025-01-03 13:56:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tessék, talán mégsem kéne itt lennie. Ahogy Tirire néz, látja a mozdulatot amivel az becsapja azt a könyvet, vagy mit. Biztos megzavarta valamiben. Hiszen ide se véletlenül jöhetett ki, nem? Valószínűleg azért, hogy egyedül legyen. Ő meg, mint egy idióta, szinte rohant ide, csak hogy a nyakán állhasson. A gondolattól kicsit elhúzza a száját, nem foglalkozik azzal hogy ezt elrejtse most, mert a lány egy felé vetett pillantás után inkább tüntetően elfordul.*
- Ki a franc álmodik olyat? *-bukik ki a kérdés a száján. Egy pillanatra egészen kizökken a zavarából amit a szőkeség látványa és közelsége vált ki belőle; maga is a fán lógó bogyó-izékre néz, és megpróbálja elképzelni, hogy milyen lehet arról álmodni, hogy kandalló előtt ülve macskát simogat. Nyugodt. Nyugodt lenne. Meg valószínűleg rohadt unalmas is.
Zsebre vágj a kezeit, mert nem tud mit kezdeni velük és visszafordul Tiri felé. Most esik le neki, hogy a lány nyakában az a sál van, amit még a piacról zsákmányolt. Ezek szerint akkor nem valami borzasztó anyagú holmi lehet, ha ezt csavarta a nyakába, hogy ne fázzon annyira.*
- Te néztél már meg egyet is? *-szólal meg végül, mintha a fáról való cseverészés lenne a legfontosabb dolog. Igen, talán tényleg fontos is lehet. Másoknak. Máskor. Nekik itt és most talán lenne érdekesebb témájuk is, amit meg kéne beszélniük. Érdekesebb téma? Mi is..? A fenébe is.
Kicsit közelebb lép, az utolsó pillanatban állítja meg a lábát, mielőtt a lepedőre taposna. Lepislant a csizmájára, látja a sarkára tapadt sárdarabokat. Meglepődik magán a gondolattól, hogy nem akarja összekoszolni azt a lepedőt. Azzal csak felmérgelné a szőkeséget, márpedig annak csak az lenne a vége, hogy megint egymás fejéhez vágnának mindenfélét, és megint nem látná a lányt, akár napokig, egy hatig, akár tovább. Miért számít ez hirtelen ennyire?*
- Én még nem csináltam soha. *-igen, tényleg ez a legfontosabb téma itt és most, nem? Ez a rohadt fa, meg a rohadt álmok.-* A saját álmaimra sem szoktam emlékezni. Miért másokét nézegetném..?
*Megvonja a vállát, elnéz valamerre, mintha csak az ágakat vizsgálgatná. Amúgy magasról tesz az ágakra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9930-9949