Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 484 (9661. - 9670. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
9670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-26 21:51:38
Üzenet elküldve: 2024-07-26 21:51:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Látja a nő arckifejezésének változását, olyan, mintha egy felhő árnyéka suhanna el a nap előtt. Nem teljesen biztos abban, hogy mi olyat mondhatott amivel felbosszanthatta a másikat, de hát a nőkhöz alapvetően vajmi keveset ért amúgy is, nemhogy azokhoz, akiket nem is ismer.
Fejét kissé a nő felé fordítva hallgatja a szavait, majd amikor megérti hogy miről van szó, vállai egy pillanatra megfeszülnek. Megpróbálja nem úgy elkapni a kezét a bogyótól, mintha az a pokol tüzével égne.
Mágia! Utálja a mágiát.
Természetesen nem kerüli el a figyelmét az elejtett megjegyzés sem az elmulasztott érdekességekről, és ezúttal már bizonyos benne, hogy tényleg nem kéne itt lennie, hogy zavar, hogy valószínűleg a fenébe kívánják.
A mosolya lassan elhalványul. Felhő-árny a nap előtt.
Mintha véletlenül tenné, fél lépésnyi távot csempész maga és a fa közé. Maga és a nő közé.*
- Nos, én, *-szólal meg, és egy pillanatra elgondolkozik, hogy mit hazudjon-* makkot és gombákat keresek.
*Végül úgy dönt, hogy az igazat mondja. Mit számít? Valószínűleg soha többet nem fogja látni a nőt. Hiszen érzi a levegőben lógó apró bosszúságot, és tudja, hogy ez mit jelent. Épp annyira van itt szükség rá, mint madárfészekben a mángorlóra. Szavait igazolandó kissé megpöccinti az öve alá tuszkolt zsákot.*
- Bár tudom, ez nem olyan tudományos és érdekes dolog, mint amivel kegyed foglalkozott éppen, mikor megzavartam.
*Bal szájzugában újra megjelenik egy halvány, kissé gunyoros és talán csúfondáros mosolytöredék.*
//Második szál//
*Látja a nő arckifejezésének változását, olyan, mintha egy felhő árnyéka suhanna el a nap előtt. Nem teljesen biztos abban, hogy mi olyat mondhatott amivel felbosszanthatta a másikat, de hát a nőkhöz alapvetően vajmi keveset ért amúgy is, nemhogy azokhoz, akiket nem is ismer.
Fejét kissé a nő felé fordítva hallgatja a szavait, majd amikor megérti hogy miről van szó, vállai egy pillanatra megfeszülnek. Megpróbálja nem úgy elkapni a kezét a bogyótól, mintha az a pokol tüzével égne.
Mágia! Utálja a mágiát.
Természetesen nem kerüli el a figyelmét az elejtett megjegyzés sem az elmulasztott érdekességekről, és ezúttal már bizonyos benne, hogy tényleg nem kéne itt lennie, hogy zavar, hogy valószínűleg a fenébe kívánják.
A mosolya lassan elhalványul. Felhő-árny a nap előtt.
Mintha véletlenül tenné, fél lépésnyi távot csempész maga és a fa közé. Maga és a nő közé.*
- Nos, én, *-szólal meg, és egy pillanatra elgondolkozik, hogy mit hazudjon-* makkot és gombákat keresek.
*Végül úgy dönt, hogy az igazat mondja. Mit számít? Valószínűleg soha többet nem fogja látni a nőt. Hiszen érzi a levegőben lógó apró bosszúságot, és tudja, hogy ez mit jelent. Épp annyira van itt szükség rá, mint madárfészekben a mángorlóra. Szavait igazolandó kissé megpöccinti az öve alá tuszkolt zsákot.*
- Bár tudom, ez nem olyan tudományos és érdekes dolog, mint amivel kegyed foglalkozott éppen, mikor megzavartam.
*Bal szájzugában újra megjelenik egy halvány, kissé gunyoros és talán csúfondáros mosolytöredék.*
9669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-26 21:14:54
Üzenet elküldve: 2024-07-26 21:14:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Csak azért nem untatja a másik, miközben átadja magát az illatoknak, amiket kitudja tényleg érez-e, mert nagyon szeretné már azt a bizonyos végkifejletet. Neki aztán teljesen mindegy, hogy mit érez közben, savanyú-e avagy kesernyés, hogy aztán elviszi-e a vérhas. Nem ismeri a másikat. De remek kutatási alap lenne és még csak nem is ő rongálja meg a természet és a mágia keverte fát. Teljesen jó üzletnek tűnik, amiben ő csak nyerhet, a másik meg eszik egy jót, vagy... nos, járulékos veszteség. Ugyan alapvetően a lehető legtávolabb áll tőle az, hogy bárkit bántson, vagy csak gondoljon ilyesmire, de rettentően kíváncsi. Viszont nem annyira, hogy maga tegye ugyanezt meg. Őt még várják a gyerekek.
A szavak viszont végleg elűzik a képet, hogy valaha meg fog történni a képzelgése, és jut valamire a felsejlett kutatásból, de nem fog belerokkanni. Nagyot sóhajt; ha nem, hát nem. De fel nem adja, ki tudja ki lehet az, aki majd egyszer ezt megteszi?*
- Távol álljon tőlem, mit gondol? *Veszi fel a merev arckifejezését, mintha rendkívül sértő lenne a feltételezés is. De aztán újra enyhül, úgysem tudja behúzni a csőbe. Rengeteget kell még tanulnia. Talán ha a nyakláncán függő medál helyett az lógna rajta, kérni sem kellene, de ilyesfajta dolgokhoz még nem tudja, hogy folyamodhat egyáltalán. Talán egyszer...*
- Na jó, csak egy ártatlan viccnek szántam. *Vágja ki magát a helyzet komolyságából, hiszen arra senki más nem gondolna talán rajta kívül, hogy ebből akár baj is lehetett volna.*
- Érintse csak meg. Mások álmait fogja látni. Biztosan vannak köztük érdekesek, olyanok, amiket félbeszakítottam maga miatt.
*Persze már nem gondolja teljesen komolyan, mutatja ezt a mosolya is.*
- De nem tudok többet, azért jöttem, hogy kiderítsem.
*Tekint felfelé gondolkodóan, de úgy tűnik sokkal többre ma már nem fog jutni. Így tekintetét visszaemeli az idegenre. Nem kívánt ma beszédbe elegyedni senkivel, de ha már így hozta az élet, akkor hát legyen. Úgyis kellenek az árvaházhoz erős kezű emberek, hátha jó valamire a másik, ha már kísérleti alanynak nem az.*
- Mit keres itt valójában?
//Második szál//
*Csak azért nem untatja a másik, miközben átadja magát az illatoknak, amiket kitudja tényleg érez-e, mert nagyon szeretné már azt a bizonyos végkifejletet. Neki aztán teljesen mindegy, hogy mit érez közben, savanyú-e avagy kesernyés, hogy aztán elviszi-e a vérhas. Nem ismeri a másikat. De remek kutatási alap lenne és még csak nem is ő rongálja meg a természet és a mágia keverte fát. Teljesen jó üzletnek tűnik, amiben ő csak nyerhet, a másik meg eszik egy jót, vagy... nos, járulékos veszteség. Ugyan alapvetően a lehető legtávolabb áll tőle az, hogy bárkit bántson, vagy csak gondoljon ilyesmire, de rettentően kíváncsi. Viszont nem annyira, hogy maga tegye ugyanezt meg. Őt még várják a gyerekek.
A szavak viszont végleg elűzik a képet, hogy valaha meg fog történni a képzelgése, és jut valamire a felsejlett kutatásból, de nem fog belerokkanni. Nagyot sóhajt; ha nem, hát nem. De fel nem adja, ki tudja ki lehet az, aki majd egyszer ezt megteszi?*
- Távol álljon tőlem, mit gondol? *Veszi fel a merev arckifejezését, mintha rendkívül sértő lenne a feltételezés is. De aztán újra enyhül, úgysem tudja behúzni a csőbe. Rengeteget kell még tanulnia. Talán ha a nyakláncán függő medál helyett az lógna rajta, kérni sem kellene, de ilyesfajta dolgokhoz még nem tudja, hogy folyamodhat egyáltalán. Talán egyszer...*
- Na jó, csak egy ártatlan viccnek szántam. *Vágja ki magát a helyzet komolyságából, hiszen arra senki más nem gondolna talán rajta kívül, hogy ebből akár baj is lehetett volna.*
- Érintse csak meg. Mások álmait fogja látni. Biztosan vannak köztük érdekesek, olyanok, amiket félbeszakítottam maga miatt.
*Persze már nem gondolja teljesen komolyan, mutatja ezt a mosolya is.*
- De nem tudok többet, azért jöttem, hogy kiderítsem.
*Tekint felfelé gondolkodóan, de úgy tűnik sokkal többre ma már nem fog jutni. Így tekintetét visszaemeli az idegenre. Nem kívánt ma beszédbe elegyedni senkivel, de ha már így hozta az élet, akkor hát legyen. Úgyis kellenek az árvaházhoz erős kezű emberek, hátha jó valamire a másik, ha már kísérleti alanynak nem az.*
- Mit keres itt valójában?
9668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-26 11:11:40
Üzenet elküldve: 2024-07-26 11:11:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*A fűzfán termő bogyók illata egészen kitölti az orrát. Bár nem tudja, hogy ez hogy lehet: mindegyiket másmilyennek érzi. És nem is egészen illat az, vagyis nem csak illat. Kissé úgy érzi magát, mint mikor olyan dolgot szagol, ami a gyerekkorához köthető. Például az almáspite – elég csak egy aprót szippantania a frissen sült finomság aromájából, máris a szülői ház konyhájában érzi magát, mintha a kis lócán ülne, amiről akkor még le sem ért a lába, és az anyját nézi, ahogy az a tűzhely előtt tesz-vesz. Vagy a fenyő illata. A fenyőről mindig az apja jut az eszébe, meg a téli esték hangulata. Na, ilyenek ezek a bogyók is. Az egyiket édes fahéjnak érzi, a másikat kormos ízű őszi esőnek egy barlang szájában ülve, egy harmadiktól úgy érzi, mintha hosszú, langyos fűben futna mezítláb, egy negyedik, nehézkesen édes fura illatról meg.. nos, azt hagyjuk, hogy arról az illatról mi jut az eszébe. Ami a legfurább – ezek a dolgok sosem történtek meg vele, ezek az emlékek nem a sajátjai. De hogy honnan jönnek akkor..?
Az éhség lesz az. Igen, más nem lehet. Biztos csak hallucinál.
Hiszen valószínűleg az éhség az, ami miatt gondolatai is lassabban vánszorognak a szokottnál, ami miatt szája olyan szavakat és úgy formál, ahogy amúgy sosem tenné. De ez ellen jelenleg nem tud mit tenni. Már így is térdig áll abban a gödörben, amit maga alatt ásott. Ha szerencséje van, az a gödör tovább nem mélyül majd.*
- Nem lehet /annyira/ rossz? *-nyomja meg kissé a szót, és felvont szemöldökkel néz a nőre. Csak most jön rá, hogy valami gyanús itt, valami olyan, aminek már rég meg kellett volna ráznia a fejében a kis vészcsengőket, ha nem épp három napja evett volna utoljára.-* Kegyed a bolondját járatja velem!?
*Ez nem is annyira kérdés, mint megállapítás. Lehet, hogy most teljességgel tökkelütöttnek néz ki, de tulajdonképpen a legkevésbé sem az. Még ha ezt nehéz is elhinni.*
- Mik ezek tulajdonképpen? *-kérdezi, újra a kis bogyókra nézve. Felemeli jobbját, mutatóujja alig fél sóhajtásra áll meg a legközelebbitől, még nem érinti meg.-* Kegyed biztos tudja?
//Második szál//
*A fűzfán termő bogyók illata egészen kitölti az orrát. Bár nem tudja, hogy ez hogy lehet: mindegyiket másmilyennek érzi. És nem is egészen illat az, vagyis nem csak illat. Kissé úgy érzi magát, mint mikor olyan dolgot szagol, ami a gyerekkorához köthető. Például az almáspite – elég csak egy aprót szippantania a frissen sült finomság aromájából, máris a szülői ház konyhájában érzi magát, mintha a kis lócán ülne, amiről akkor még le sem ért a lába, és az anyját nézi, ahogy az a tűzhely előtt tesz-vesz. Vagy a fenyő illata. A fenyőről mindig az apja jut az eszébe, meg a téli esték hangulata. Na, ilyenek ezek a bogyók is. Az egyiket édes fahéjnak érzi, a másikat kormos ízű őszi esőnek egy barlang szájában ülve, egy harmadiktól úgy érzi, mintha hosszú, langyos fűben futna mezítláb, egy negyedik, nehézkesen édes fura illatról meg.. nos, azt hagyjuk, hogy arról az illatról mi jut az eszébe. Ami a legfurább – ezek a dolgok sosem történtek meg vele, ezek az emlékek nem a sajátjai. De hogy honnan jönnek akkor..?
Az éhség lesz az. Igen, más nem lehet. Biztos csak hallucinál.
Hiszen valószínűleg az éhség az, ami miatt gondolatai is lassabban vánszorognak a szokottnál, ami miatt szája olyan szavakat és úgy formál, ahogy amúgy sosem tenné. De ez ellen jelenleg nem tud mit tenni. Már így is térdig áll abban a gödörben, amit maga alatt ásott. Ha szerencséje van, az a gödör tovább nem mélyül majd.*
- Nem lehet /annyira/ rossz? *-nyomja meg kissé a szót, és felvont szemöldökkel néz a nőre. Csak most jön rá, hogy valami gyanús itt, valami olyan, aminek már rég meg kellett volna ráznia a fejében a kis vészcsengőket, ha nem épp három napja evett volna utoljára.-* Kegyed a bolondját járatja velem!?
*Ez nem is annyira kérdés, mint megállapítás. Lehet, hogy most teljességgel tökkelütöttnek néz ki, de tulajdonképpen a legkevésbé sem az. Még ha ezt nehéz is elhinni.*
- Mik ezek tulajdonképpen? *-kérdezi, újra a kis bogyókra nézve. Felemeli jobbját, mutatóujja alig fél sóhajtásra áll meg a legközelebbitől, még nem érinti meg.-* Kegyed biztos tudja?
9667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-26 10:38:15
Üzenet elküldve: 2024-07-26 10:38:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Kedves lenne a gondolat, ha tudná, hogy a másik azt hiszi aképpen mér végig rajta a kék szemekkel, hogy megnézze milyen vágású is. Cseppet sem érdekli, nincs ideje ilyesmin gondolkozni. Talán, ha megvillantana valamit, amiből sejthetővé válik, hogy az esze sokkal több, mint az átlagnak, vagy van valami kifejezett különlegessége, akkor hosszabban is méricskélné, de nem látszik, hogy ebből valami is bekövetkezne. A szavai még tovább űzik az amúgy meg sem fogant gondolatokat. A tekintete ugyan sugározza a kedvességet, de azért ráfagy a megindult mosoly, ahogy próbálkozik kisétálni a magának készített csapdából a másik. Ha lehet, ez egyre rosszabb, de talán emiatt kezdi el némileg szórakoztatni a jelenléte. *
- Micsoda megállapítás. *Enged végre teret a jobb kedvnek, ami kis is ül rá. Nagyon szívesen bonyolítaná tovább a dolgokat, hogy a másik alatt valóban megnyílhasson a föld, de letette azt a nemesi szórakozását, hogy minden egyes kérőjével a bolondot járassa, hogy a végén elmenjen a kedvük az egésztől. Ez nem ugyanaz a helyzet, de végre visszaköszönt, legalább fejben, hogy még mindig remekül menne neki.
A következő szavakon immáron nevetni is tudna, de mégsem teszi. Elássa a másik saját magát, nem kell ide ő. De legalább szórakoztató. Ilyen lehet zavarban lenni? Az elméje már kapcsolja össze a mozdulatokat, helyzetet a szavakkal és máris próbálja felmérni, hogy mi is zajlik a másikban. Persze nem telt el sok idő az igazi következtetésekhez. De elméjét nem tudja leállítani. Azt sem, hogy nagyon szeretne még ettől is komikusabb helyzetet generálni, na meg új tudásra szert tenni. *
- Szerintem szabad, csak nyugodtan. *Mutat a gyöngyök felé, amit nemrégiben engedett el, a férfi pedig szagolgatja, vagy az ég tudja mit művel. Ő csak figyeli a jelenetet szótlan, néha biccentve egyet és már alig bírja kivárni, hogy tépjen le egyet és egye már meg. Még a gyomrát is hallotta korogni, mi tartja vissza? Talán, ha gyorsan történne, nem látná az álmot, ahogy hozzáér. De kezd lemondani erről az egész kísérletről, amikor rájön a másik az igazságra.*
- Csak akkor tudjuk meg, ha megkóstolja. Olyan szépek, nem lehet annyira rossz.
//Második szál//
*Kedves lenne a gondolat, ha tudná, hogy a másik azt hiszi aképpen mér végig rajta a kék szemekkel, hogy megnézze milyen vágású is. Cseppet sem érdekli, nincs ideje ilyesmin gondolkozni. Talán, ha megvillantana valamit, amiből sejthetővé válik, hogy az esze sokkal több, mint az átlagnak, vagy van valami kifejezett különlegessége, akkor hosszabban is méricskélné, de nem látszik, hogy ebből valami is bekövetkezne. A szavai még tovább űzik az amúgy meg sem fogant gondolatokat. A tekintete ugyan sugározza a kedvességet, de azért ráfagy a megindult mosoly, ahogy próbálkozik kisétálni a magának készített csapdából a másik. Ha lehet, ez egyre rosszabb, de talán emiatt kezdi el némileg szórakoztatni a jelenléte. *
- Micsoda megállapítás. *Enged végre teret a jobb kedvnek, ami kis is ül rá. Nagyon szívesen bonyolítaná tovább a dolgokat, hogy a másik alatt valóban megnyílhasson a föld, de letette azt a nemesi szórakozását, hogy minden egyes kérőjével a bolondot járassa, hogy a végén elmenjen a kedvük az egésztől. Ez nem ugyanaz a helyzet, de végre visszaköszönt, legalább fejben, hogy még mindig remekül menne neki.
A következő szavakon immáron nevetni is tudna, de mégsem teszi. Elássa a másik saját magát, nem kell ide ő. De legalább szórakoztató. Ilyen lehet zavarban lenni? Az elméje már kapcsolja össze a mozdulatokat, helyzetet a szavakkal és máris próbálja felmérni, hogy mi is zajlik a másikban. Persze nem telt el sok idő az igazi következtetésekhez. De elméjét nem tudja leállítani. Azt sem, hogy nagyon szeretne még ettől is komikusabb helyzetet generálni, na meg új tudásra szert tenni. *
- Szerintem szabad, csak nyugodtan. *Mutat a gyöngyök felé, amit nemrégiben engedett el, a férfi pedig szagolgatja, vagy az ég tudja mit művel. Ő csak figyeli a jelenetet szótlan, néha biccentve egyet és már alig bírja kivárni, hogy tépjen le egyet és egye már meg. Még a gyomrát is hallotta korogni, mi tartja vissza? Talán, ha gyorsan történne, nem látná az álmot, ahogy hozzáér. De kezd lemondani erről az egész kísérletről, amikor rájön a másik az igazságra.*
- Csak akkor tudjuk meg, ha megkóstolja. Olyan szépek, nem lehet annyira rossz.
9666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 21:41:48
Üzenet elküldve: 2024-07-25 21:41:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Finom borzongást érez a tarkójánál, ahogy a nő végigméri. Mint a legtöbb férfiú, néha ő is szereti azt hinni magáról, hogy csuda jó vágású figura; persze valójában tudja, hogy nagy jóindulattal is csak átlagos, vagy inkább az alatti. De ezen sosem problémázott. A nő tekintetétől ezért kicsit zavarba jön, ezt palástolni próbálja egy ráérősnek látszó mozdulattal, amivel hátrasöpri homlokából tincseit.*
- Nem is tudom. *-válaszolja, az apró félmosoly még mindig szája sarkában ül.-* Hiszen a városban mindenfélét hallani. Én meg csak így ideállítottam.. és én férfi vagyok, kegyed meg.. egy nő..
*Ennél csak akkor mondhatott volna nagyobb idiótaságot, ha arról kezd beszélni, hogy a malacok gyöngyökkel álmodnak. Érzi, hogy füle vörösre gyúl zavarában.*
- Óóó! Én azt hittem, hogy kegyed éppen szed belőle. Mármint.. nem leselkedtem, csak.. *-őszintén azt kívánja, hogy nyíljon meg alatta a föld. Lesüti a szemét, zavarát ezúttal azzal próbálja leplezni, hogy kis szövetzsákját az öve alá gyűri.-* Megkóstolni? Szabad olyat?
*Gyomra ezt a pillanatot választja, hogy megkorduljon. Ó, ez az áruló test!
Közelebb lép a fához, arra odafigyel, hogy udvarias távolságot tartson a nőtől. Végül is amilyen teljesítményt nyújtott eddig társalgás terén, az sem lenne meglepő, ha az kupán vágná egy husánggal. Nem nyúl egyelőre az aprócska gyümölcshöz, de azt látja rajta, hogy az nem szilva. Annál kisebb.*
- Fahéj illatú! *-mosolyodik el szélesen-* Emez meg.. de fura! Ennek meg éppen olyan az illata, mint.. mint az esőnek egy késő őszi éjszakán..
*Zavartan húzódik hátra.*
- Ezek nem is szilvák.. ugye?
//Második szál//
*Finom borzongást érez a tarkójánál, ahogy a nő végigméri. Mint a legtöbb férfiú, néha ő is szereti azt hinni magáról, hogy csuda jó vágású figura; persze valójában tudja, hogy nagy jóindulattal is csak átlagos, vagy inkább az alatti. De ezen sosem problémázott. A nő tekintetétől ezért kicsit zavarba jön, ezt palástolni próbálja egy ráérősnek látszó mozdulattal, amivel hátrasöpri homlokából tincseit.*
- Nem is tudom. *-válaszolja, az apró félmosoly még mindig szája sarkában ül.-* Hiszen a városban mindenfélét hallani. Én meg csak így ideállítottam.. és én férfi vagyok, kegyed meg.. egy nő..
*Ennél csak akkor mondhatott volna nagyobb idiótaságot, ha arról kezd beszélni, hogy a malacok gyöngyökkel álmodnak. Érzi, hogy füle vörösre gyúl zavarában.*
- Óóó! Én azt hittem, hogy kegyed éppen szed belőle. Mármint.. nem leselkedtem, csak.. *-őszintén azt kívánja, hogy nyíljon meg alatta a föld. Lesüti a szemét, zavarát ezúttal azzal próbálja leplezni, hogy kis szövetzsákját az öve alá gyűri.-* Megkóstolni? Szabad olyat?
*Gyomra ezt a pillanatot választja, hogy megkorduljon. Ó, ez az áruló test!
Közelebb lép a fához, arra odafigyel, hogy udvarias távolságot tartson a nőtől. Végül is amilyen teljesítményt nyújtott eddig társalgás terén, az sem lenne meglepő, ha az kupán vágná egy husánggal. Nem nyúl egyelőre az aprócska gyümölcshöz, de azt látja rajta, hogy az nem szilva. Annál kisebb.*
- Fahéj illatú! *-mosolyodik el szélesen-* Emez meg.. de fura! Ennek meg éppen olyan az illata, mint.. mint az esőnek egy késő őszi éjszakán..
*Zavartan húzódik hátra.*
- Ezek nem is szilvák.. ugye?
9665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 21:02:50
Üzenet elküldve: 2024-07-25 21:02:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Ha a férfi valami miatt láthat is a finom arcának általában kedves ívétől eltérő vonásokat, az csak azért van, mert engedi neki. Nem volt ez mindig így, de az esetek legnagyobb hányadában tudja mire és hogyan kell reagálni, s ahhoz hogyan kell fessen. De ez a szabad délelőttje, ez az ő ideje és éppen titkon remélte, hogy egy szép álomnak rémség lesz a vége, ne csak ő szenvedjen minden éjjel, hanem más is. Persze ezt még mindig nem vallaná be magának. Mert ha szemtől szemben lenne az álom tulajdonosával, akkor nem érezne ilyet, akkor az egyfolytában elemző elméje próbálna dűlőre jutni azzal, hogy mi is lehet a háttérben. De ma még a gondolatainak is szabad délelőttöt kívánt adni. Megzavarták. De amilyen gyorsan jött az ellenszenv, úgy is párolog el, amikor a másik szól. Nem túl feltűnően, de végigméri. Csak ahogy az első találkozásnál szokták a másikat. Még szemeinek állásán sem időzik el hosszabban, mintha észre sem vette volna. Sosem tenné meg mással azt, hogy egy pillantása miatt rosszul érezze magát a közelében, főleg nem ilyenért. Az hogy benne mi foglal el helyet, az pedig csakis az övé. Az nem jut ki.*
- Miért jut eszébe egyáltalán, hogy ilyet képzelegnék? *Biccenti kissé oldalra a fejét az érdeklődés jelét mutatva. Elvégre ilyennek nem kellene kipattanni egy elméből sem, ha csak nem gondolt rá, vagy ami rosszabb, ha vele tették meg egykor. De nem tart tőle. Sajnos a veszélyes alakoktól sem tart, amíg csúnyát nem bukik, addig hiszi, hogy szavaival előbb győzne, mint pengével.*
- Nem tudom, nem az enyém, csak tűnődtem, hogy milyen szép... megkóstolja? *Az arcára most széles mosoly húzódik, őszintén kíváncsi lenne rá, hogy mi történik, ha valaki leszakajtana róla egy gyöngyöt és még meg is kóstolná, a valószínűleg szörnyű ízű termést. Ezt sem tudta neki elmesélni Nori. Valószínű fa sóhaja és az örökre homályba vesző álom enyhe bűntudatot keltene benne, egészen addig, míg le nem vezeti magában, hogy ez csak kutatás. Az mindent megenged. Nincs az a gyümölcs, az az állat, netán emberélet, aminek kioltására ne lehetne mentség a tudomány.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 21:05:11
//Második szál//
*Ha a férfi valami miatt láthat is a finom arcának általában kedves ívétől eltérő vonásokat, az csak azért van, mert engedi neki. Nem volt ez mindig így, de az esetek legnagyobb hányadában tudja mire és hogyan kell reagálni, s ahhoz hogyan kell fessen. De ez a szabad délelőttje, ez az ő ideje és éppen titkon remélte, hogy egy szép álomnak rémség lesz a vége, ne csak ő szenvedjen minden éjjel, hanem más is. Persze ezt még mindig nem vallaná be magának. Mert ha szemtől szemben lenne az álom tulajdonosával, akkor nem érezne ilyet, akkor az egyfolytában elemző elméje próbálna dűlőre jutni azzal, hogy mi is lehet a háttérben. De ma még a gondolatainak is szabad délelőttöt kívánt adni. Megzavarták. De amilyen gyorsan jött az ellenszenv, úgy is párolog el, amikor a másik szól. Nem túl feltűnően, de végigméri. Csak ahogy az első találkozásnál szokták a másikat. Még szemeinek állásán sem időzik el hosszabban, mintha észre sem vette volna. Sosem tenné meg mással azt, hogy egy pillantása miatt rosszul érezze magát a közelében, főleg nem ilyenért. Az hogy benne mi foglal el helyet, az pedig csakis az övé. Az nem jut ki.*
- Miért jut eszébe egyáltalán, hogy ilyet képzelegnék? *Biccenti kissé oldalra a fejét az érdeklődés jelét mutatva. Elvégre ilyennek nem kellene kipattanni egy elméből sem, ha csak nem gondolt rá, vagy ami rosszabb, ha vele tették meg egykor. De nem tart tőle. Sajnos a veszélyes alakoktól sem tart, amíg csúnyát nem bukik, addig hiszi, hogy szavaival előbb győzne, mint pengével.*
- Nem tudom, nem az enyém, csak tűnődtem, hogy milyen szép... megkóstolja? *Az arcára most széles mosoly húzódik, őszintén kíváncsi lenne rá, hogy mi történik, ha valaki leszakajtana róla egy gyöngyöt és még meg is kóstolná, a valószínűleg szörnyű ízű termést. Ezt sem tudta neki elmesélni Nori. Valószínű fa sóhaja és az örökre homályba vesző álom enyhe bűntudatot keltene benne, egészen addig, míg le nem vezeti magában, hogy ez csak kutatás. Az mindent megenged. Nincs az a gyümölcs, az az állat, netán emberélet, aminek kioltására ne lehetne mentség a tudomány.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 21:05:11
9664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 19:16:51
Üzenet elküldve: 2024-07-25 19:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Igazából maga sem tudja, hogy milyen reakcióra számít a köszöntésére. Talán nem is nagyon számít semmire. Tekintete gyorsan rebben, mint egy szitakötő a tűző napon, ahogy pár pillantással felméri a nőt amíg az megfordul.
Ez most nem a férfi tekintete, ez a tolvajé. De nem mozdul meg.
Inkább a nő arcára fókuszál amikor az láthatóvá válik számára, és egy pillanatig hangosabban szívja be a levegőt. Ha tolvajnak amúgy csapnivaló is, annyi emberismerete van, hogy megértse az arckifejezéseket, a szemöldök apró rándulásait, a tekintet mögött megbúvó felhőt, a vállak apró feszülését. Talán hiba volt ide jönnie, és megzavarnia a nőt.
Látja azt is, hogy szinte küzdenie kell a másiknak azzal, hogy arcára kedvesebb kifejezést öltsön, és érzi, ahogy állkapcsában finoman megfeszül egy izom.*
- Én.. *-szólal meg tétován, kezében megmoccan a háló, majd vállat von, és kissé megrázza a fejét.-* Én csak nem akartam kegyedre ijeszteni. Hogy nehogy azt higyje, hogy kirabolni akarom, vagy netán még rosszabbat.
*Szavai nyomán mosoly jelenik meg a szájzugaiban; őszinte mosoly, nem fenyegető, nem gunyoros. Fürkészőn nézi a nő arcát és tekintetét, amitől az akár kényelmetlenül is érezheti magát - hiszen Alaver kancsal, így amaz akár úgy is érezheti, hogy egyszerre néznek a szemébe, és valahová a jobb válla fölé.*
-Ez.. Ez a kegyed szilvafája? *-kérdezi-* Sosem láttam még ilyen szilvát. Finom?
//Második szál//
*Igazából maga sem tudja, hogy milyen reakcióra számít a köszöntésére. Talán nem is nagyon számít semmire. Tekintete gyorsan rebben, mint egy szitakötő a tűző napon, ahogy pár pillantással felméri a nőt amíg az megfordul.
Ez most nem a férfi tekintete, ez a tolvajé. De nem mozdul meg.
Inkább a nő arcára fókuszál amikor az láthatóvá válik számára, és egy pillanatig hangosabban szívja be a levegőt. Ha tolvajnak amúgy csapnivaló is, annyi emberismerete van, hogy megértse az arckifejezéseket, a szemöldök apró rándulásait, a tekintet mögött megbúvó felhőt, a vállak apró feszülését. Talán hiba volt ide jönnie, és megzavarnia a nőt.
Látja azt is, hogy szinte küzdenie kell a másiknak azzal, hogy arcára kedvesebb kifejezést öltsön, és érzi, ahogy állkapcsában finoman megfeszül egy izom.*
- Én.. *-szólal meg tétován, kezében megmoccan a háló, majd vállat von, és kissé megrázza a fejét.-* Én csak nem akartam kegyedre ijeszteni. Hogy nehogy azt higyje, hogy kirabolni akarom, vagy netán még rosszabbat.
*Szavai nyomán mosoly jelenik meg a szájzugaiban; őszinte mosoly, nem fenyegető, nem gunyoros. Fürkészőn nézi a nő arcát és tekintetét, amitől az akár kényelmetlenül is érezheti magát - hiszen Alaver kancsal, így amaz akár úgy is érezheti, hogy egyszerre néznek a szemébe, és valahová a jobb válla fölé.*
-Ez.. Ez a kegyed szilvafája? *-kérdezi-* Sosem láttam még ilyen szilvát. Finom?
9663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 16:36:08
Üzenet elküldve: 2024-07-25 16:36:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Szinte észre sem veszi, hogy már nincs takarásban, hiszen, ha hozzászólnának ott bent, a lombok leple alatt meg sem hallaná. Hátát érik a fűzfa ágai, finoman simítják végig, de az álom, ami neki rajzolódik most ki, teljesen kivonja még így is a világból. Az egész varázslatos, pedig mennyire is utálta a mágiát. Talán még kicsit most is, de a kényszer nagy úr, ő pedig kiveszi belőle, mint mindenből a legjobbat.
A kép érdekes, s talán butaság volt azt feltételezni róla, hogy nem fog tudni testet társítani hozzá, mert tud. Látja azt is, mint ő saját magát, amikor a szokásos rémségei veszik át az ébrenlét helyett az uralmat. De ez szép álom. Nem felszínes, amit annyira végtelenül megvet. Hiszen abban nőtt fel.
Furcsán hat az idilli környezetben megélt illúzió, s akaratlan emel tükröt saját maga elé. Az övéi mindig rémisztőek, most sem múltak el, de talán nem minden éjjel küzd már vele. Létezik hát ilyen is. Bárcsak egyszer úgy ébredhetne, ahogyan az kelhetett fel, akiben ez megfogant. De koránt sincs vége, még alakulhat rosszul. Nem ennek szurkol, de valahol belül mégis örülne, ha nem csak ő küzdene rémálmokkal. Sok ideje viszont nincs rá, mert egy hang töri meg az ismeretlen vizsgálatából, s leplezetlenül morcosan fordul meg, miközben elengedi a derengő fagyöngyöt. Egy férfit lát, füleit nézve ember, tőle pedig talán két fejjel is magasabb, ami cseppet sem nehéz. Ráadásul kétszer akkora, pedig nem egy monstrum, de ez is egy olyan fok, amit nem nehéz megugrania senkinek, már ha Mai-t nézzük. Ő kapott csak ilyen csinos, ámbár apró testet, aminek kifejezetten örül is, de azért elismeri a nagyságot. Kivéve most, amikor nem a saját, de más álmából ébresztették fel. Viszont az illemet tanítja, így nem árt neki is gyakorolni. Arcára húzódik néhány kellemesebb vonás, majd halk, de mégis kissé gyanakvó hanggal köszön vissza.*
- Üdvözöllek. *Utánozza, hiszen mi mást mondjon? Jó napot nem kívánna, az lehet, már nem jön össze. Na de nem ilyen szörnyű természet ő, vesz is egy mélyebb levegőt, hogy a maradék ellenszenvét is elűzze, nem tett az a férfi semmi rosszat. Talán nem is fog. A tőre viszont nincs nála, nem mintha tudná használni...* - Segíthetek valamiben?
//Második szál//
*Szinte észre sem veszi, hogy már nincs takarásban, hiszen, ha hozzászólnának ott bent, a lombok leple alatt meg sem hallaná. Hátát érik a fűzfa ágai, finoman simítják végig, de az álom, ami neki rajzolódik most ki, teljesen kivonja még így is a világból. Az egész varázslatos, pedig mennyire is utálta a mágiát. Talán még kicsit most is, de a kényszer nagy úr, ő pedig kiveszi belőle, mint mindenből a legjobbat.
A kép érdekes, s talán butaság volt azt feltételezni róla, hogy nem fog tudni testet társítani hozzá, mert tud. Látja azt is, mint ő saját magát, amikor a szokásos rémségei veszik át az ébrenlét helyett az uralmat. De ez szép álom. Nem felszínes, amit annyira végtelenül megvet. Hiszen abban nőtt fel.
Furcsán hat az idilli környezetben megélt illúzió, s akaratlan emel tükröt saját maga elé. Az övéi mindig rémisztőek, most sem múltak el, de talán nem minden éjjel küzd már vele. Létezik hát ilyen is. Bárcsak egyszer úgy ébredhetne, ahogyan az kelhetett fel, akiben ez megfogant. De koránt sincs vége, még alakulhat rosszul. Nem ennek szurkol, de valahol belül mégis örülne, ha nem csak ő küzdene rémálmokkal. Sok ideje viszont nincs rá, mert egy hang töri meg az ismeretlen vizsgálatából, s leplezetlenül morcosan fordul meg, miközben elengedi a derengő fagyöngyöt. Egy férfit lát, füleit nézve ember, tőle pedig talán két fejjel is magasabb, ami cseppet sem nehéz. Ráadásul kétszer akkora, pedig nem egy monstrum, de ez is egy olyan fok, amit nem nehéz megugrania senkinek, már ha Mai-t nézzük. Ő kapott csak ilyen csinos, ámbár apró testet, aminek kifejezetten örül is, de azért elismeri a nagyságot. Kivéve most, amikor nem a saját, de más álmából ébresztették fel. Viszont az illemet tanítja, így nem árt neki is gyakorolni. Arcára húzódik néhány kellemesebb vonás, majd halk, de mégis kissé gyanakvó hanggal köszön vissza.*
- Üdvözöllek. *Utánozza, hiszen mi mást mondjon? Jó napot nem kívánna, az lehet, már nem jön össze. Na de nem ilyen szörnyű természet ő, vesz is egy mélyebb levegőt, hogy a maradék ellenszenvét is elűzze, nem tett az a férfi semmi rosszat. Talán nem is fog. A tőre viszont nincs nála, nem mintha tudná használni...* - Segíthetek valamiben?
9662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 13:57:56
Üzenet elküldve: 2024-07-25 13:57:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki Rém//
*A Pegazusból indult el erre az útra, ahol aznap már másodjára hallott arról, hogy valami jár a Szántóföldeken, valami lúdvérc, ami sorra ragadja el a gazdák jószágját. Mivel maga is a Szántóföldeken megbúvó egyik tanya udvarán futkározott mezítláb amikor még kis csimasz volt, úgy érezte, hogy mindenképpen a saját szemével kell látnia, hogy mi történik. És persze az arany is motiválta. Igen, talán leginkább az arany motiválta.
Így hát léptei a Pegazus ajtajától elébb a Piactérre vezették, ott átlavírozott a kofák asztalai és a portékák között, majd az Erdőszéli tisztás irányában elhagyja a várost.*
*A Pegazusból indult el erre az útra, ahol aznap már másodjára hallott arról, hogy valami jár a Szántóföldeken, valami lúdvérc, ami sorra ragadja el a gazdák jószágját. Mivel maga is a Szántóföldeken megbúvó egyik tanya udvarán futkározott mezítláb amikor még kis csimasz volt, úgy érezte, hogy mindenképpen a saját szemével kell látnia, hogy mi történik. És persze az arany is motiválta. Igen, talán leginkább az arany motiválta.
Így hát léptei a Pegazus ajtajától elébb a Piactérre vezették, ott átlavírozott a kofák asztalai és a portékák között, majd az Erdőszéli tisztás irányában elhagyja a várost.*
9661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:52:03
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:52:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Van, amikor az ember büszkén, megfeszített vállal és felemelt állal tud nézni a világba: kihívóan, elégedetten, magabiztosan. És van, amikor leszegett fejjel, behúzott nyakkal áll: szégyenben, megalázkodva. A kettőt nem sok választja el egymástól. A kettőt korgó gyomra választja el egymástól.
A zsebmetszés nem egyszerű, a piaci kofák pedig iszonyú nagyokat tudnak odasózni, ha ügyetlen az ember fia. Márpedig ő, legyünk őszinték, nem a legügyesebb. Még akkor sem, ha szereti így előadni magát. A városban van lehetőség munkára is, becsületes munkára; de ha csak arra gondol, hogy valaki más lovát csutakolja, ökölbe szorul a keze. Hogyisne! Hiszen ha ilyesmit akarna csinálni, el se kellett volna jönnie a szülei tanyájáról. Ott aztán annyiszor csutakolhatta volna le Ábrándot és Violettát, hogy a kefe a tenyeréhez nőtt volna már.
Így hát marad a harmadik út – a behúzott nyak útja, a megalázkodás útja, a szegények útja.
Magában halkan dohogva rugdossa az avart. A Tisztás szélétől kicsit beljebb halad, a fák alatt, kezében egy laza szövésű vászon szütyővel; útvonala szépen követi a Tisztás egyébként gyönyörű ívét. Makkot keres és gombát, hullott gyümölcsöt, valamit, amit meg tudna enni este, hogy végre ne kétrét görnyedve szorítsa homlokát a padlódeszkáknak alvás helyett.
Persze semmit sem talál. Ezek nem tölgyfák.
Amikor a patak csobogása megüti a fülét, egy pillanatra megáll, majd vállat von és újra elindul, immár a víz irányába. Ha makkot és gombát nem is talál, a patak partján hátha sikerül hálóvarsát vagy bokorszákot improvizálnia a zsákjából. Kis szerencsével talán valami hal bele is úszik. Azt a halat aztán el tudná cserélni a piacon egynegyed mérő babra vagy lencsére, abból meg már tudna főzni magának levest, csak szednie kell hozzá vad fokhagymát, turbolyát, vagy hasonlót.
Tervek.. tervek azok vannak.
De aztán a tervek, szokásukhoz híven keréktörést kapnak, és ott akadnak el, ahol találta őket. Hiszen hogy is menne halcsapdát vetni a patakra, amikor nézőközönsége is lenne?! Mert hát lenne, a saját szemével látja, ott áll, az alatt a nagy fűz alatt, és valami szilvát fogdos. A fenébe is – szilvák! De fűzön?! Összevonja a szemöldökét. Sosem járt még a városnak ezen a részén, pletykákat sem hallott a helyről -akkor nem is jött volna ki makkért és gombáért-, fogalma sincs, hogy mióta teremnek szilvák a fűzfán. De ezt meg kell néznie!
Kissé módosít útvonalán, már nem a patak felé tart, hanem a fűzfa irányába. Ahogy közeledik, egyre jobban azokat a fura gyümölcsöket bámulja. Sosem látott még csak hasonlót sem! Az apja persze biztos megpróbálna pálinkát főzni belőle. Az apja mindenből pálinkát próbált főzni, ami az udvarban volt. Egyszer még a mókusokból is.*
- Üdvözöllek! *-szólal meg kissé bizonytalanul a fűzfától jó négy lépésnyire megállva. Nem szándéka megzavarni a fura gyümölcsöt fogdosó nőt.*
//Második szál//
*Van, amikor az ember büszkén, megfeszített vállal és felemelt állal tud nézni a világba: kihívóan, elégedetten, magabiztosan. És van, amikor leszegett fejjel, behúzott nyakkal áll: szégyenben, megalázkodva. A kettőt nem sok választja el egymástól. A kettőt korgó gyomra választja el egymástól.
A zsebmetszés nem egyszerű, a piaci kofák pedig iszonyú nagyokat tudnak odasózni, ha ügyetlen az ember fia. Márpedig ő, legyünk őszinték, nem a legügyesebb. Még akkor sem, ha szereti így előadni magát. A városban van lehetőség munkára is, becsületes munkára; de ha csak arra gondol, hogy valaki más lovát csutakolja, ökölbe szorul a keze. Hogyisne! Hiszen ha ilyesmit akarna csinálni, el se kellett volna jönnie a szülei tanyájáról. Ott aztán annyiszor csutakolhatta volna le Ábrándot és Violettát, hogy a kefe a tenyeréhez nőtt volna már.
Így hát marad a harmadik út – a behúzott nyak útja, a megalázkodás útja, a szegények útja.
Magában halkan dohogva rugdossa az avart. A Tisztás szélétől kicsit beljebb halad, a fák alatt, kezében egy laza szövésű vászon szütyővel; útvonala szépen követi a Tisztás egyébként gyönyörű ívét. Makkot keres és gombát, hullott gyümölcsöt, valamit, amit meg tudna enni este, hogy végre ne kétrét görnyedve szorítsa homlokát a padlódeszkáknak alvás helyett.
Persze semmit sem talál. Ezek nem tölgyfák.
Amikor a patak csobogása megüti a fülét, egy pillanatra megáll, majd vállat von és újra elindul, immár a víz irányába. Ha makkot és gombát nem is talál, a patak partján hátha sikerül hálóvarsát vagy bokorszákot improvizálnia a zsákjából. Kis szerencsével talán valami hal bele is úszik. Azt a halat aztán el tudná cserélni a piacon egynegyed mérő babra vagy lencsére, abból meg már tudna főzni magának levest, csak szednie kell hozzá vad fokhagymát, turbolyát, vagy hasonlót.
Tervek.. tervek azok vannak.
De aztán a tervek, szokásukhoz híven keréktörést kapnak, és ott akadnak el, ahol találta őket. Hiszen hogy is menne halcsapdát vetni a patakra, amikor nézőközönsége is lenne?! Mert hát lenne, a saját szemével látja, ott áll, az alatt a nagy fűz alatt, és valami szilvát fogdos. A fenébe is – szilvák! De fűzön?! Összevonja a szemöldökét. Sosem járt még a városnak ezen a részén, pletykákat sem hallott a helyről -akkor nem is jött volna ki makkért és gombáért-, fogalma sincs, hogy mióta teremnek szilvák a fűzfán. De ezt meg kell néznie!
Kissé módosít útvonalán, már nem a patak felé tart, hanem a fűzfa irányába. Ahogy közeledik, egyre jobban azokat a fura gyümölcsöket bámulja. Sosem látott még csak hasonlót sem! Az apja persze biztos megpróbálna pálinkát főzni belőle. Az apja mindenből pálinkát próbált főzni, ami az udvarban volt. Egyszer még a mókusokból is.*
- Üdvözöllek! *-szólal meg kissé bizonytalanul a fűzfától jó négy lépésnyire megállva. Nem szándéka megzavarni a fura gyümölcsöt fogdosó nőt.*
9660. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:12:45
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:12:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Legutóbb nem volt alkalma arra, hogy teljes valójában megnézze magának a különleges fagyöngyöket, így mivel akadt néhány órája, úgy döntött, most megteszi. Bár azok az álmok nem érdeklik, melyekhez nem tud testet társítani, de kíváncsisága, ha felébred, akkor le kell csitítani. Nori felszította benne az érdeklődést, s magyarázatok nélkül hagyta, ezért az első útja, amikor végre teheti, a különleges Álomfűzhöz vezet. Nem kíván ma semmi egyebet. A délutánja úgyis a gyerekeké, majd nekik is mesél róla. Vagy, ha megéri, akkor kihozza Arn-t, ő jobban érdeklődik a mágiával átszőtt csodák iránt. Csak az árvák, vagy épp Nori körül tud forogni minden gondolata, így hagy magának egy kis időt, hogy felfedezzen, hogy eltávolodjon tőlük. Vajmi keveset törődik magával mostanság. Új impulzusok kellenek, ami csak az övé. Ebbe ma nem zavarhat bele senki. A fűz alá merészkedik és először csak csodálattal nézi a fagyöngynek ható álomvilágot. Vajon melyikhez nyúljon először? Jégkék szemei pásztázzák a növényt, alabástrom bőrét kissé megfesti a néhol átszűrődő napfény. Itt, ha üvöltene sem hallatszódna ki. Milyen különleges. Mikor végre megtalálja a legszimpatikusabbat, a közelébe lép és lassú, de mégis biztos mozdulattal fonja rá a kezét a fehéren derengő gyöngyre. Hamar látni véli, azt az álmot, amit más aludt. Hasonlóan képzelte, de sokkal jobb élmény mégis. Átadja magát a világnak, ami nem az övé, mit sem figyelve a külvilágra, amit úgyis elzár tőle a fa fátyolként lehulló lombja.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 10:14:26
//Második szál//
*Legutóbb nem volt alkalma arra, hogy teljes valójában megnézze magának a különleges fagyöngyöket, így mivel akadt néhány órája, úgy döntött, most megteszi. Bár azok az álmok nem érdeklik, melyekhez nem tud testet társítani, de kíváncsisága, ha felébred, akkor le kell csitítani. Nori felszította benne az érdeklődést, s magyarázatok nélkül hagyta, ezért az első útja, amikor végre teheti, a különleges Álomfűzhöz vezet. Nem kíván ma semmi egyebet. A délutánja úgyis a gyerekeké, majd nekik is mesél róla. Vagy, ha megéri, akkor kihozza Arn-t, ő jobban érdeklődik a mágiával átszőtt csodák iránt. Csak az árvák, vagy épp Nori körül tud forogni minden gondolata, így hagy magának egy kis időt, hogy felfedezzen, hogy eltávolodjon tőlük. Vajmi keveset törődik magával mostanság. Új impulzusok kellenek, ami csak az övé. Ebbe ma nem zavarhat bele senki. A fűz alá merészkedik és először csak csodálattal nézi a fagyöngynek ható álomvilágot. Vajon melyikhez nyúljon először? Jégkék szemei pásztázzák a növényt, alabástrom bőrét kissé megfesti a néhol átszűrődő napfény. Itt, ha üvöltene sem hallatszódna ki. Milyen különleges. Mikor végre megtalálja a legszimpatikusabbat, a közelébe lép és lassú, de mégis biztos mozdulattal fonja rá a kezét a fehéren derengő gyöngyre. Hamar látni véli, azt az álmot, amit más aludt. Hasonlóan képzelte, de sokkal jobb élmény mégis. Átadja magát a világnak, ami nem az övé, mit sem figyelve a külvilágra, amit úgyis elzár tőle a fa fátyolként lehulló lombja.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 10:14:26
9659. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-23 10:25:20
Üzenet elküldve: 2024-07-23 10:25:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Mai valóban tökéletesen táncol a képzeletbeli penge élén. Talán ösztönösen, talán tudatosan vagy esetleg a kettő együttes segítségével, de tetteivel és minden szavával képes úgy irányítani a Nori lelkét jellemző, szeszélyesen és néha túl nagy sebességgel lengedező ingát, hogy a féktelen lendület mégse billentse ki soha a szerkezetet kényes egyensúlyából. Ő talán már azt is tudja, hogy mikor hallható az a jellegzetes, elképzelt kattanás, ami azt jelzi, hogy a feketeség addigi viselkedése pillanatokon belül a visszájára fordul majd. Mai talán éppen ezért nem fél attól, hogy az a rendkívül kényes gép egyszer csak eltörik, és akkor Nori egy valódi pengét márt a fél-elf segítőkészséggel és kíváncsisággal teli szívébe. Még akkor is működik mindez, mikor Mai nem is igazán érzi magát nyeregben, és úgy gondolja, nem az ő érdeme, hogy a lányt sikerül visszarántani egy stabil állapotba. Ez az a bizonyos ösztönös kisugárzás, ami Mai-t jellemzi.
Nori mindeközben nem is sejti, hogy nővére valamennyire is befolyásolhatja, úgy érzi, minden döntés az övé, és ő, vagy legalábbis azok, akik a fejében laknak irányítják minden gondolatát.
Eeyr problémája megoldódik hát, de a következő felvetésre a feketeség megint csak kételkedve néz társára.*
- Veszel egyet nekem? Ez most ígéret vagy hitegetés? Ne gondold, hogy elhiszem, hogy az a nemesi kassza képtelen kiürülni, vagy talán ennyire jól fizet az új munkád? Miféle munka az, amiből a végén házat tudsz venni? *A kérdéseket csak úgy ok nélkül teszi fel, valóban nem vár rájuk választ, illetve, ha kapna is, nem hallgatná azokat végig. Úgyhogy valóban teljesen felesleges lenne Mai-nak belekezdeni a mesedélutánba. Nori nem is hagyja, hanem ráugrik a lányra, hogy újra kényelmesen elhelyezkedjen az ölelésében, aztán már közli is az újabb semmiből jövő ötletét.
Nagyokat pislog, mikor Mai felveti, hogy a lovaglás előtt át kéne öltöznie. Furcsállóan húzza fel a szemöldökét, de abban a pillanatban a fél-elf is rájön, hogy erre semmi szükség.*
- Aha. Semmi értelme. Nem azt mondtam, hogy hercegnőként lovagoljunk, hát fel sem lehet ülni úgy egy lóra *nevet most már kislányos jókedvvel.* Igen, jó így. Hozom Árnyékot, találkozzunk az északi városhatárnál!
*Ajánlja fel, miközben kimászik az ölelésből, kardját újra a hátára csatolja és feláll a földről, ugyanis azt tudja, hogy a lovai biztosan nem egy helyen vannak. Kilép az Álomfűz oltalmazó levelei közül is, ahol kissé hunyorog a hirtelen szemébe sütő nap fényére, ezt még mindig gyűlöli. Aztán, ha Mai nem tartja vissza, akkor el is indul a város főterén található istálló felé a lováért.*
*Mai valóban tökéletesen táncol a képzeletbeli penge élén. Talán ösztönösen, talán tudatosan vagy esetleg a kettő együttes segítségével, de tetteivel és minden szavával képes úgy irányítani a Nori lelkét jellemző, szeszélyesen és néha túl nagy sebességgel lengedező ingát, hogy a féktelen lendület mégse billentse ki soha a szerkezetet kényes egyensúlyából. Ő talán már azt is tudja, hogy mikor hallható az a jellegzetes, elképzelt kattanás, ami azt jelzi, hogy a feketeség addigi viselkedése pillanatokon belül a visszájára fordul majd. Mai talán éppen ezért nem fél attól, hogy az a rendkívül kényes gép egyszer csak eltörik, és akkor Nori egy valódi pengét márt a fél-elf segítőkészséggel és kíváncsisággal teli szívébe. Még akkor is működik mindez, mikor Mai nem is igazán érzi magát nyeregben, és úgy gondolja, nem az ő érdeme, hogy a lányt sikerül visszarántani egy stabil állapotba. Ez az a bizonyos ösztönös kisugárzás, ami Mai-t jellemzi.
Nori mindeközben nem is sejti, hogy nővére valamennyire is befolyásolhatja, úgy érzi, minden döntés az övé, és ő, vagy legalábbis azok, akik a fejében laknak irányítják minden gondolatát.
Eeyr problémája megoldódik hát, de a következő felvetésre a feketeség megint csak kételkedve néz társára.*
- Veszel egyet nekem? Ez most ígéret vagy hitegetés? Ne gondold, hogy elhiszem, hogy az a nemesi kassza képtelen kiürülni, vagy talán ennyire jól fizet az új munkád? Miféle munka az, amiből a végén házat tudsz venni? *A kérdéseket csak úgy ok nélkül teszi fel, valóban nem vár rájuk választ, illetve, ha kapna is, nem hallgatná azokat végig. Úgyhogy valóban teljesen felesleges lenne Mai-nak belekezdeni a mesedélutánba. Nori nem is hagyja, hanem ráugrik a lányra, hogy újra kényelmesen elhelyezkedjen az ölelésében, aztán már közli is az újabb semmiből jövő ötletét.
Nagyokat pislog, mikor Mai felveti, hogy a lovaglás előtt át kéne öltöznie. Furcsállóan húzza fel a szemöldökét, de abban a pillanatban a fél-elf is rájön, hogy erre semmi szükség.*
- Aha. Semmi értelme. Nem azt mondtam, hogy hercegnőként lovagoljunk, hát fel sem lehet ülni úgy egy lóra *nevet most már kislányos jókedvvel.* Igen, jó így. Hozom Árnyékot, találkozzunk az északi városhatárnál!
*Ajánlja fel, miközben kimászik az ölelésből, kardját újra a hátára csatolja és feláll a földről, ugyanis azt tudja, hogy a lovai biztosan nem egy helyen vannak. Kilép az Álomfűz oltalmazó levelei közül is, ahol kissé hunyorog a hirtelen szemébe sütő nap fényére, ezt még mindig gyűlöli. Aztán, ha Mai nem tartja vissza, akkor el is indul a város főterén található istálló felé a lováért.*
9658. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-21 09:38:57
Üzenet elküldve: 2024-07-21 09:38:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
*Talán Nori szerint a legrosszabb időzítés, de Mai pontosan tudja, hogy nem az. Talán nem olyan kellően átgondolt, mint máskor, de nem várná meg, míg teljesen jól van a másik, hogy utána a nehézkesen felépített várat döntse romba. Szerinte jobb ezt így az elején. Akkor majd tényleg tudnak építkezni. Együtt. Lassan tényleg elpárologni látszik a másik haragja, de ez mind nem jelent semmit, mert bármikor visszatérhet. Szeszélyes és kiszámíthatatlan, minden szavával pengeélen táncol, de egész jól evickél végül. Amit annak elméje fel tud dolgozni, azt meg is teszi. Letehetne már a tekervényes okfejtésekről és elemzésekről vele kapcsolatban, mert tudja, hogy úgy is annyit ragad meg belőle, amennyit. Semmit. De legalább talált egy másik kapaszkodót, ami ebben a helyzetben jól jön a félvérnek. *
- Akkor így. Semmibe veszem, ahogy eddig.
*Ha most meg merné tenni, akkor egy hatalmas megkönnyebbült sóhajjal jelezné a világnak, hogy végre helyesebb mederbe terelődött a beszélgetés. Csak az bántja, hogy nem rajta múlt, esetleg csak a nyugodalma ragadt át. Mennyi mindent kell még tanulnia...*
- Venni fogok neked egyet, aztán amikor szabadnaphoz, vagy éjszakához jutok, ott leszek veled. Tényleg nem hagylak magadra, de sok lett a dolgom. Ez a munka felelősségteljes. *Már ismét magyarázna, sőt bele is kezdene a mesébe, hogy mégis mit művel a rezidencián, hogy mire kérték fel, amikor is eljut a tudat hozzá, hogy Nori nem az a fajta, aki az ilyesmit türelmesen végighallgatná, úgyhogy be is fejezi, mintha csak ennyit akart volna megosztani. Inkább karjaiba zárja ismét, ahogy hirtelen nekirugaszkodik a feketeség. El sem engedi, amíg nem muszáj.
Hagyja, hogy amaz tálalja az ötletet, ami egyébként nem is hangzik rosszul. Még bele is férhet a napba, Bors is hiányzik neki, na meg nem árt kiszellőztetni a fejét. A csinos ruha sem utolsó, a gyermekek között igyekszik nem abban a vörös hát nélküli darabban megjelenni, mert nem oda való. Lóra sem igazán, de... miért is ne. De ahhoz vissza kellene mennie a rezidenciára.*
- Akkor sétáljunk el a lovainkig, és találkozzunk itt. Át kell öltözzek. Nem, annak semmi értelme. Menjünk ki lovagolni, aztán kitaláljuk. Jó lesz így?
*Talán Nori szerint a legrosszabb időzítés, de Mai pontosan tudja, hogy nem az. Talán nem olyan kellően átgondolt, mint máskor, de nem várná meg, míg teljesen jól van a másik, hogy utána a nehézkesen felépített várat döntse romba. Szerinte jobb ezt így az elején. Akkor majd tényleg tudnak építkezni. Együtt. Lassan tényleg elpárologni látszik a másik haragja, de ez mind nem jelent semmit, mert bármikor visszatérhet. Szeszélyes és kiszámíthatatlan, minden szavával pengeélen táncol, de egész jól evickél végül. Amit annak elméje fel tud dolgozni, azt meg is teszi. Letehetne már a tekervényes okfejtésekről és elemzésekről vele kapcsolatban, mert tudja, hogy úgy is annyit ragad meg belőle, amennyit. Semmit. De legalább talált egy másik kapaszkodót, ami ebben a helyzetben jól jön a félvérnek. *
- Akkor így. Semmibe veszem, ahogy eddig.
*Ha most meg merné tenni, akkor egy hatalmas megkönnyebbült sóhajjal jelezné a világnak, hogy végre helyesebb mederbe terelődött a beszélgetés. Csak az bántja, hogy nem rajta múlt, esetleg csak a nyugodalma ragadt át. Mennyi mindent kell még tanulnia...*
- Venni fogok neked egyet, aztán amikor szabadnaphoz, vagy éjszakához jutok, ott leszek veled. Tényleg nem hagylak magadra, de sok lett a dolgom. Ez a munka felelősségteljes. *Már ismét magyarázna, sőt bele is kezdene a mesébe, hogy mégis mit művel a rezidencián, hogy mire kérték fel, amikor is eljut a tudat hozzá, hogy Nori nem az a fajta, aki az ilyesmit türelmesen végighallgatná, úgyhogy be is fejezi, mintha csak ennyit akart volna megosztani. Inkább karjaiba zárja ismét, ahogy hirtelen nekirugaszkodik a feketeség. El sem engedi, amíg nem muszáj.
Hagyja, hogy amaz tálalja az ötletet, ami egyébként nem is hangzik rosszul. Még bele is férhet a napba, Bors is hiányzik neki, na meg nem árt kiszellőztetni a fejét. A csinos ruha sem utolsó, a gyermekek között igyekszik nem abban a vörös hát nélküli darabban megjelenni, mert nem oda való. Lóra sem igazán, de... miért is ne. De ahhoz vissza kellene mennie a rezidenciára.*
- Akkor sétáljunk el a lovainkig, és találkozzunk itt. Át kell öltözzek. Nem, annak semmi értelme. Menjünk ki lovagolni, aztán kitaláljuk. Jó lesz így?
9657. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-19 17:29:05
Üzenet elküldve: 2024-07-19 17:29:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*A lehető legrosszabb időzítés. Ez talán a legfőbb oka annak, hogy Nori mennyire rosszul viseli a hírt, amit Mai pont azért közölt vele őszintén, mert szereti őt, és nem akar neki hazudni, de pont akkor, mikor gyermekkori barátja faképnél hagyta, mikor rövid ideig ismét megízlelte a magány fájdalmasan húsába maró karmait, mikor a túlvilág olyan erőteljesen hívogatja, mint a világ legerősebb mágnese, akkor nem biztos, hogy helyénvaló volt közölni vele azt, hogy nem valósulhat meg mindaz, ami a boldog élet reményének utolsó szikráit éltette a fekete kis lelkében.*
- Hát, azzal tényleg nem.
*Sóhajt fel komoran. Furcsa, de ahogy Mai lenyugtatja magát, a Nori-ban fortyogó düh lángja is szépen lassan kialszik, mintha csak átragadna rá is az a tudatos nyugodtság, amit titkolt testvére magára erőltet. Hiába, ha csak apáról is ugyan, de egy vérből születtek, azt pedig Sa'Tereth maga sem tagadja, hogy a vérnek és annak kötelékének mekkora hatalma van.
A szavak végre szépen lassan áttörik azt a fekete mocsokból szőtt hálót, amik eddig megakadályozták, hogy bármi is eljusson a tudatáig Mai jó szándékú próbálkozásaiból. Most már nem rivall rá hevesen, nem próbálja meg azonnal cáfolni, hanem bamba tekintettel ugyan, de csendben pislog rá, ahogy a lány újra kifejti az istenekről és a velük való kapcsolatáról szóló véleményét.*
- Eeyr utálja, ha semmibe veszik. Ha tényleg képes vagy nem tudomást venni róla, azzal még lehet, hogy helyesen is cselekszel. Ahh, Mai! Ez nem is olyan rossz… belülről teheted tönkre Eeyr-t azzal, hogy egyszerűen nem foglalkozol vele. Tetszik, tetszik.
*Na jó, a lényeget talán mégsem sikerült megértenie, de legalább talált egyféle kapaszkodót, amit markolva meg tudja találni a pozitivitást is a szörnyűségben.
A korábbi dühe huss, csak úgy elszállt, vagy elpárolgott pont úgy, ahogy a minap a sör a pohárból.*
- Nem hazudtál. Úgy nem lehet… Tényleg lesz? *Vág közbe most már rendre Mai mondandójába bizonyos részeknél, ebből feltűnhet a lánynak, hogy most már valóban figyel rá, és nem dob rögtön a kukába mindent, amit hall.*
- Én… szeretném… ne hagyj magamra! Én sem foglak. *S megtört a jég. A feketeség úgy ugrik a lány nyakába, mintha az előbbi kifakadása meg sem történt volna. Talán nem is olyan rossz, ha egy elme annyira mély és kifürkészhetetlen, hogy a haragot és az utálatot egy végtelen, sötét lyukba ejtve megszabadulhatunk tőlük örökre, vagy legalábbis egy időre.*
- Mai, figyi! Megvan még a lovad? Szeretném, ha kimennénk lovagolni a városon kívülre, csak úgy cél nélkül, este pedig hercegnőként vacsorázhatnánk valamelyik fogadóban, aztán meg alhatnál velem… legalább csak ma… *Közli az újabb, semmiből jövő ötletét, aminek megint se füle, se farka, se oka, se értelme, de legalább az övé.*
*A lehető legrosszabb időzítés. Ez talán a legfőbb oka annak, hogy Nori mennyire rosszul viseli a hírt, amit Mai pont azért közölt vele őszintén, mert szereti őt, és nem akar neki hazudni, de pont akkor, mikor gyermekkori barátja faképnél hagyta, mikor rövid ideig ismét megízlelte a magány fájdalmasan húsába maró karmait, mikor a túlvilág olyan erőteljesen hívogatja, mint a világ legerősebb mágnese, akkor nem biztos, hogy helyénvaló volt közölni vele azt, hogy nem valósulhat meg mindaz, ami a boldog élet reményének utolsó szikráit éltette a fekete kis lelkében.*
- Hát, azzal tényleg nem.
*Sóhajt fel komoran. Furcsa, de ahogy Mai lenyugtatja magát, a Nori-ban fortyogó düh lángja is szépen lassan kialszik, mintha csak átragadna rá is az a tudatos nyugodtság, amit titkolt testvére magára erőltet. Hiába, ha csak apáról is ugyan, de egy vérből születtek, azt pedig Sa'Tereth maga sem tagadja, hogy a vérnek és annak kötelékének mekkora hatalma van.
A szavak végre szépen lassan áttörik azt a fekete mocsokból szőtt hálót, amik eddig megakadályozták, hogy bármi is eljusson a tudatáig Mai jó szándékú próbálkozásaiból. Most már nem rivall rá hevesen, nem próbálja meg azonnal cáfolni, hanem bamba tekintettel ugyan, de csendben pislog rá, ahogy a lány újra kifejti az istenekről és a velük való kapcsolatáról szóló véleményét.*
- Eeyr utálja, ha semmibe veszik. Ha tényleg képes vagy nem tudomást venni róla, azzal még lehet, hogy helyesen is cselekszel. Ahh, Mai! Ez nem is olyan rossz… belülről teheted tönkre Eeyr-t azzal, hogy egyszerűen nem foglalkozol vele. Tetszik, tetszik.
*Na jó, a lényeget talán mégsem sikerült megértenie, de legalább talált egyféle kapaszkodót, amit markolva meg tudja találni a pozitivitást is a szörnyűségben.
A korábbi dühe huss, csak úgy elszállt, vagy elpárolgott pont úgy, ahogy a minap a sör a pohárból.*
- Nem hazudtál. Úgy nem lehet… Tényleg lesz? *Vág közbe most már rendre Mai mondandójába bizonyos részeknél, ebből feltűnhet a lánynak, hogy most már valóban figyel rá, és nem dob rögtön a kukába mindent, amit hall.*
- Én… szeretném… ne hagyj magamra! Én sem foglak. *S megtört a jég. A feketeség úgy ugrik a lány nyakába, mintha az előbbi kifakadása meg sem történt volna. Talán nem is olyan rossz, ha egy elme annyira mély és kifürkészhetetlen, hogy a haragot és az utálatot egy végtelen, sötét lyukba ejtve megszabadulhatunk tőlük örökre, vagy legalábbis egy időre.*
- Mai, figyi! Megvan még a lovad? Szeretném, ha kimennénk lovagolni a városon kívülre, csak úgy cél nélkül, este pedig hercegnőként vacsorázhatnánk valamelyik fogadóban, aztán meg alhatnál velem… legalább csak ma… *Közli az újabb, semmiből jövő ötletét, aminek megint se füle, se farka, se oka, se értelme, de legalább az övé.*
9656. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-18 19:25:04
Üzenet elküldve: 2024-07-18 19:25:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Az üzlet megköttett, s szerencsére mindketten jól jártak. Ez a legjobb fajta kimenetel ami csak előfordulhat, Merchen az a kereskedő aki szereti ha mindenki nyer, de leginkább azt szereti ha ő nyer. Kár is volna tagadni. A piacról hamar elindul a szántóföldek felé, úgy értesült hogy egy lehetséges vevő ott kíván találkozni vele. ~Teysus áldja a küldöncöket, hová lenne a világ nélkülük?~ A tisztásojn hamar átcaplat, nem okoz neki gondot megtalálni az utat, hisz már számtalanszor megtette. Reméli sikerül elég aranyat összegyűjtenie a tervei megvalósításához.*
9655. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-18 16:29:04
Üzenet elküldve: 2024-07-18 16:29:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár ritka, hogy dühének ekkora teret enged, most belőle is úgy tör elő minden, ahogyan az emésztő tűz. Persze nála ez így is csak gyenge parázs mások szemében, mert ő ennyit képes belőle kiadni. Érzetre erőteljes csupán. Viszont mégsem elég, amit sejtet a torkának szorító érzése. Mintha nem adott volna ki mindent, mintha így is visszafogná magát, hogy a feketeséget ne bántsa jobban annál is, mint amennyire. Nézi a jelenetet, ahogy hisztérikusan dől fejjel a fűbe, egészen addig, míg fel nem kel. Hagyja, hadd mondja végig, ezt még Nori is megengedte neki, pedig tőle aztán távol áll, hogy ne fojtsa bele másba a szót. Tekintete, mint aki valami savanyúba harapott, de figyel, minden szót elemez magában.*
- Azzal nem sokat fogunk elérni, ha ennyire sajnálod magad Nori.
*Igyekszik visszavenni a saját ritmusát. Elég nehéz ennyi bántó mondat után. Felülmúlja tudását, be kell vallani, a tény, hogy az, akit a legjobban szeret, nem lát benne mást, csak, hogy ő mennyire utálhatja és egyedül akarja hagyni. Pedig ez nincs így. De ezt hogyan magyarázza meg annak, aki sziklaszilárdan verte a fejébe a gondolatot? Sőt... már eleve eldöntötte, már eleve úgy állt elé, hogy őt mindenki elutasítja. *
- Nem érdekelnek az istenek, pont azért nem, mert ilyenek. Ilyen hatalmat adnak, hogy bánthatod általuk azt, akit szeretsz. Nem lehet őket kikerülni, ez igaz. Mindenhol ott vannak, mindent befolyásolnak. De nekem ettől nem kell velük többet foglalkozni annál, mint szükséges. Ott egy oltár, de leszarom. Veled is itt vagyok, pedig...
*Halkan nevet fel most ő, de nélkülözi a hisztérikusságot, inkább csak amolyan lenyomata annak, hogy lehetetlen a helyzet, amibe került.*
- Senki nem büntet téged. Tudom, hogy azt hiszed, de nem. Hazudhattam volna, de nem akarok. Szeretném, hogy mellettem legyél, de nem mehet úgy, mint eddig. És lesz hol laknod. *Újabb nagy levegő, mintha nem jutna elég a tüdejébe. Igazából bármekkora a törekvés, ő is eléggé sértett és nem tud belőle kivonódni. Igazából az történik, hogy valaki körútra vitte a saját, legnagyobb félelmeiben, majd még őt kell sajnálni, mert ő nem akarta. Mai mégis itt van és próbálja győzködni. Ha valami, akkor ez a szánalmas.*
- Máshogy látjuk a dolgokat. Ez nem kéne, hogy baj legyen. Tiéd a döntés, nézz vele szembe. Én itt vagyok, ha szeretnéd. Te itt vagy nekem?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár ritka, hogy dühének ekkora teret enged, most belőle is úgy tör elő minden, ahogyan az emésztő tűz. Persze nála ez így is csak gyenge parázs mások szemében, mert ő ennyit képes belőle kiadni. Érzetre erőteljes csupán. Viszont mégsem elég, amit sejtet a torkának szorító érzése. Mintha nem adott volna ki mindent, mintha így is visszafogná magát, hogy a feketeséget ne bántsa jobban annál is, mint amennyire. Nézi a jelenetet, ahogy hisztérikusan dől fejjel a fűbe, egészen addig, míg fel nem kel. Hagyja, hadd mondja végig, ezt még Nori is megengedte neki, pedig tőle aztán távol áll, hogy ne fojtsa bele másba a szót. Tekintete, mint aki valami savanyúba harapott, de figyel, minden szót elemez magában.*
- Azzal nem sokat fogunk elérni, ha ennyire sajnálod magad Nori.
*Igyekszik visszavenni a saját ritmusát. Elég nehéz ennyi bántó mondat után. Felülmúlja tudását, be kell vallani, a tény, hogy az, akit a legjobban szeret, nem lát benne mást, csak, hogy ő mennyire utálhatja és egyedül akarja hagyni. Pedig ez nincs így. De ezt hogyan magyarázza meg annak, aki sziklaszilárdan verte a fejébe a gondolatot? Sőt... már eleve eldöntötte, már eleve úgy állt elé, hogy őt mindenki elutasítja. *
- Nem érdekelnek az istenek, pont azért nem, mert ilyenek. Ilyen hatalmat adnak, hogy bánthatod általuk azt, akit szeretsz. Nem lehet őket kikerülni, ez igaz. Mindenhol ott vannak, mindent befolyásolnak. De nekem ettől nem kell velük többet foglalkozni annál, mint szükséges. Ott egy oltár, de leszarom. Veled is itt vagyok, pedig...
*Halkan nevet fel most ő, de nélkülözi a hisztérikusságot, inkább csak amolyan lenyomata annak, hogy lehetetlen a helyzet, amibe került.*
- Senki nem büntet téged. Tudom, hogy azt hiszed, de nem. Hazudhattam volna, de nem akarok. Szeretném, hogy mellettem legyél, de nem mehet úgy, mint eddig. És lesz hol laknod. *Újabb nagy levegő, mintha nem jutna elég a tüdejébe. Igazából bármekkora a törekvés, ő is eléggé sértett és nem tud belőle kivonódni. Igazából az történik, hogy valaki körútra vitte a saját, legnagyobb félelmeiben, majd még őt kell sajnálni, mert ő nem akarta. Mai mégis itt van és próbálja győzködni. Ha valami, akkor ez a szánalmas.*
- Máshogy látjuk a dolgokat. Ez nem kéne, hogy baj legyen. Tiéd a döntés, nézz vele szembe. Én itt vagyok, ha szeretnéd. Te itt vagy nekem?
9654. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-18 11:23:05
Üzenet elküldve: 2024-07-18 11:23:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem, mintha kereste volna egyáltalán, de nem találja Mai történetében azt a részt, ami neki nem csak szomorúságot, csalódottságot és még több magányt okoz. Az elhangzott szavak nyomán ő már összerakta magának a saját értelmezése szerinti jelentést: Mai már megtalálta az otthonát Eeyr hívők között, ahol rá semmi szükség többé. Felesleges minden körítés, akkor sem jelent se mást, se többet, se kevesebbet.
Minden, amit érez, először színtiszta gyűlöletként robban ki belőle, majd végül fájdalmas sírássá csendesül le, de most még annál is rosszabbul érzi magát, mint mikor az derült ki, hogy nem tarthat Clion-ékkal. Megint ugyanaz történik, mint mindig. Van két oldal, bármit megtenne, hogy legalább az egyik befogadja őt, de a vége most sem más, egyedül marad. Persze, Mai hitegetheti azzal, hogy akkor is itt lesz neki, de az, hogy néha kijön majd hozzá az utcára megnézni, hogy nem fagyott-e még meg a hideg télben már egyáltalán nem az az idilli kép, amivel a közös otthonuk terve kecsegtette.
Szenvedése a végén már csak halk, mormogó utálkozásban testesül meg, és lassan magába zárkózna, de aztán végtelenül riadt képet vág, mikor a fejét felemelve megpillantja Mai-t tőle pár centire. Még hátra is rántja a fejét ijedtében, és nagyokat pislog, ahogy hallgatja a másikban ugyanúgy teret nyerő düh táplálta mondatokat.
Miután végig hallgatta az újabb szánalmasan nyakatekert magyarázkodást, csak sóhajt egyet, leheletét ilyen közelségből Mai az arcán érezheti. Aztán ő is feltérdel, majd hirtelen előre borul, fejét a fűbe nyomja, és hisztérikusan röhögni kezd az egész kurva szituáción.*
- Hát persze. *Motyogja még a fűbe, míg végül el nem dől oldalra, hogy aztán újra a hátán fekve terüljön ki, és onnan pislogjon fel a lányra.*
- Annyira tagadod az istenek befolyását, hogy azt sem bírod felfogni, hogy mire képesek. Sa'Tereth hatalmát is a bőrödön tapasztaltad rajtam keresztül. Ahol Eeyr oltár van, ott a hívői is ott vannak, miből gondolod, hogy az ő ereje elkerül majd? Eeyr más? Ó, dehogy! Rosszabb! Egyiküket sem kerülheted el csupán azzal, hogy azt hajtogatod, nem hatnak rád… te is tudod, hogy ez marhaság.
*Fejét balra-jobbra forgatja, miközben magyaráz, csak, hogy ezzel is jobban kifejezze, mennyire nem ért egyet Mai véleményével. Aztán felül, kezeivel megtámasztja magát a háta mögött, és úgy folytatja.*
- És amúgy is, akkor hagyjuk a francba az isteneket… Közös házat ígértél nekem még a kikötőben, erre visszajövünk, találsz egyet csak magadnak, és még közlöd is velem, hogy nem mehetek oda. Sőt, Eeyr segítségével be is biztosítottad magad, hogy ne akarjak odamenni. Ezt hogy magyarázod meg?
*Csak nem tudja egyetlenegy mondatig sem mellőzni valamelyik isten említését. Válaszolni továbbra sem hagyja Mai-t, mielőtt még szóra nyílhatna a szája, ismét közbevág.*
- Várj, várj! Mielőtt szólsz, hadd csináljam én is azt, mint te! Azért nem lehet közös házunk, mert bántottalak? Ohh, de hát… az nem én voltam. Mondtam is neked. Én idéztem a varázslatot, miattam történt, de nem én voltam. Miért az én hibám? *Próbál furcsa párhuzamot érzékeltetni azzal a kijelentéssel, hogy „ott vannak az istenek, de nem hatnak rá.”*
- Miért van az, hogy ha az a szörnyeteg, ami bennem él, levagdossa egy tündér szárnyait, majd kibelezi azt, nem elég csak annyit mondanom, hogy de hát nem is én voltam? Mégis gyilkos vagyok. Miért hagy ott a legjobb barátnőm egy hülye padon azért, mert bántottam, mikor nem is én voltam? Én mindenért büntetést érdemlek, de neked bármit szabad? Hogy van ez, Mai?
*Vonja kérdőre határozottan a lányt, mintha a két helyzet tényleg kísértetiesen hasonlítana egymásra. Nori szerint hasonlítanak is, sőt, szinte ugyanaz a kettő. Őt is olyanért vádolják mindig, amit nem is követett el, akkor Mai miért érzi, hogy csupán annyit mondani, hogy „nem érdekel” elég lesz ahhoz, hogy letagadja az ígéretének megszegését?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem, mintha kereste volna egyáltalán, de nem találja Mai történetében azt a részt, ami neki nem csak szomorúságot, csalódottságot és még több magányt okoz. Az elhangzott szavak nyomán ő már összerakta magának a saját értelmezése szerinti jelentést: Mai már megtalálta az otthonát Eeyr hívők között, ahol rá semmi szükség többé. Felesleges minden körítés, akkor sem jelent se mást, se többet, se kevesebbet.
Minden, amit érez, először színtiszta gyűlöletként robban ki belőle, majd végül fájdalmas sírássá csendesül le, de most még annál is rosszabbul érzi magát, mint mikor az derült ki, hogy nem tarthat Clion-ékkal. Megint ugyanaz történik, mint mindig. Van két oldal, bármit megtenne, hogy legalább az egyik befogadja őt, de a vége most sem más, egyedül marad. Persze, Mai hitegetheti azzal, hogy akkor is itt lesz neki, de az, hogy néha kijön majd hozzá az utcára megnézni, hogy nem fagyott-e még meg a hideg télben már egyáltalán nem az az idilli kép, amivel a közös otthonuk terve kecsegtette.
Szenvedése a végén már csak halk, mormogó utálkozásban testesül meg, és lassan magába zárkózna, de aztán végtelenül riadt képet vág, mikor a fejét felemelve megpillantja Mai-t tőle pár centire. Még hátra is rántja a fejét ijedtében, és nagyokat pislog, ahogy hallgatja a másikban ugyanúgy teret nyerő düh táplálta mondatokat.
Miután végig hallgatta az újabb szánalmasan nyakatekert magyarázkodást, csak sóhajt egyet, leheletét ilyen közelségből Mai az arcán érezheti. Aztán ő is feltérdel, majd hirtelen előre borul, fejét a fűbe nyomja, és hisztérikusan röhögni kezd az egész kurva szituáción.*
- Hát persze. *Motyogja még a fűbe, míg végül el nem dől oldalra, hogy aztán újra a hátán fekve terüljön ki, és onnan pislogjon fel a lányra.*
- Annyira tagadod az istenek befolyását, hogy azt sem bírod felfogni, hogy mire képesek. Sa'Tereth hatalmát is a bőrödön tapasztaltad rajtam keresztül. Ahol Eeyr oltár van, ott a hívői is ott vannak, miből gondolod, hogy az ő ereje elkerül majd? Eeyr más? Ó, dehogy! Rosszabb! Egyiküket sem kerülheted el csupán azzal, hogy azt hajtogatod, nem hatnak rád… te is tudod, hogy ez marhaság.
*Fejét balra-jobbra forgatja, miközben magyaráz, csak, hogy ezzel is jobban kifejezze, mennyire nem ért egyet Mai véleményével. Aztán felül, kezeivel megtámasztja magát a háta mögött, és úgy folytatja.*
- És amúgy is, akkor hagyjuk a francba az isteneket… Közös házat ígértél nekem még a kikötőben, erre visszajövünk, találsz egyet csak magadnak, és még közlöd is velem, hogy nem mehetek oda. Sőt, Eeyr segítségével be is biztosítottad magad, hogy ne akarjak odamenni. Ezt hogy magyarázod meg?
*Csak nem tudja egyetlenegy mondatig sem mellőzni valamelyik isten említését. Válaszolni továbbra sem hagyja Mai-t, mielőtt még szóra nyílhatna a szája, ismét közbevág.*
- Várj, várj! Mielőtt szólsz, hadd csináljam én is azt, mint te! Azért nem lehet közös házunk, mert bántottalak? Ohh, de hát… az nem én voltam. Mondtam is neked. Én idéztem a varázslatot, miattam történt, de nem én voltam. Miért az én hibám? *Próbál furcsa párhuzamot érzékeltetni azzal a kijelentéssel, hogy „ott vannak az istenek, de nem hatnak rá.”*
- Miért van az, hogy ha az a szörnyeteg, ami bennem él, levagdossa egy tündér szárnyait, majd kibelezi azt, nem elég csak annyit mondanom, hogy de hát nem is én voltam? Mégis gyilkos vagyok. Miért hagy ott a legjobb barátnőm egy hülye padon azért, mert bántottam, mikor nem is én voltam? Én mindenért büntetést érdemlek, de neked bármit szabad? Hogy van ez, Mai?
*Vonja kérdőre határozottan a lányt, mintha a két helyzet tényleg kísértetiesen hasonlítana egymásra. Nori szerint hasonlítanak is, sőt, szinte ugyanaz a kettő. Őt is olyanért vádolják mindig, amit nem is követett el, akkor Mai miért érzi, hogy csupán annyit mondani, hogy „nem érdekel” elég lesz ahhoz, hogy letagadja az ígéretének megszegését?*
9653. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-18 09:15:22
Üzenet elküldve: 2024-07-18 09:15:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden rezdülést figyel, hiszen minden fontos. Mikor kell leállni, mikor kell inkább más hangsúlyt használnia, mit okoznak a hallott szavak a lánynak. Illetve mindent kellene figyelnie, de ez nem sikerül maradéktalanul. A legtöbbször tud teljesen racionális lenni, s már-már hideg, ha a lélekkel kell foglalkoznia, de nem egyszerű ezt művelni, ha tulajdon testvéréről van szó. Ilyenkor az észérvek nagyon könnyen szertefoszlanak, úgy mint az a belső nyugalom, ami mindig jellemző rá. Mindig egy mérlegként működik, s igyekszik úgy pakolni a súlyokat a másikra, hogy az ne billenhessen ki teljesen. De Norival nem egyszerű, bár most hibáztatni sem teljesen lehet. Nem figyelt eléggé, nem finoman adagolta az információkat, hanem hidegzuhanyként engedte rá a szinte semmiből. Csak épphogy készítette fel.
Nem várta, hogy jól viseli majd, de annyira bízott magában, hogy a szavai után majd egy kicsit több megértés szorul a feketeségbe. Ilyen az, ha nem képes úgy működni, ahogyan azt magától elvárja. Nem volt cseppet sem felkészült. De nem esik kétségbe, ebből is tanul. Csakhogy a szavak éles késként marnak a szívébe, s bár már a másik már megjáratta vele azt a poklot, ahová most kívánja, talán önként menne vissza. De hidegvér kell. Újra az kell legyen, aki kizökkenthetetlen. Tudja. Ehelyett mégis megengedi végre magának, hogy emberi legyen, s harag lobbanhasson fel benne miután végig hallgatta az összes korholást, a vádakat. Nézi a végül síró arcot, s megremeg a szája széle. Nyelveivel meg kell nedvesíteni ajkát, mert kiszáradt annak hevében, ami benne készülődik. Csak mered a másikra és szinte csatát vív benne a harag és a másik sajnálata a könnyes szemek láttán. De egyszerűen nem engedheti meg, hogy mindig ugyanaz legyen a vége: a másik hisztije révén eléri amit akar. A szeretetet, a megbocsátást. Mindent. Nála legalábbis biztosan. Hirtelen feltérdel és szinte belebámul a másik arcába.*
- Amikor rám engedted a kibaszott mágiádat, akkor kellett volna így zokognod. Amikor az egyetlen, akim van, akkor bántott, amikor a leginkább mellettem kellett volna lennie. Tudod, nekem nem kellene itt lennem és mégis itt vagyok és hallgatom, hogyan beszélsz arról, rólam, aki őszinte hozzád. Aki itt maradt.
*Nagy levegőt vesz, hogy amint kifújja párologjon belőle a harag. A hangja nyugodtabbá válik, próbálja megzabolázni az elszabaduló érzelmeit és azt az emésztő haragot, amit még ki sem adott magából igazán, mert elnyomta a rengeteg feladattal, amit magára vállalt.*
- Csak egy kurva oltár. *Nos, maradéktalanul nem sikerült.* - Ott van az épületben. De akkor kérdem máshogy. Amikor elvittél a Vérkertbe én Sa'Tereth hívővé váltam? Amikor megölellek, vagy veled alszok összegabalyodva, akkor Sa'Tereth tanait követem? Ugye, hogy nem? Az a tied maradt és engem nem érdekel. Nem hat rám. Ugyan úgy, ahogy Eeyr sem. Remélem így már tiszta.
*Valószínűleg nem, de ezzel magát is nyugtatni próbálja, nem csak a lányt. Visszaereszkedik a földre és mérgesen dől neki a fa törzsének ismét, nem is nézve a lányra. Egyszer talán neki is megengedhető. Pedig semmi ahhoz képest, amit Nori képes produkálni alkalomadtán.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden rezdülést figyel, hiszen minden fontos. Mikor kell leállni, mikor kell inkább más hangsúlyt használnia, mit okoznak a hallott szavak a lánynak. Illetve mindent kellene figyelnie, de ez nem sikerül maradéktalanul. A legtöbbször tud teljesen racionális lenni, s már-már hideg, ha a lélekkel kell foglalkoznia, de nem egyszerű ezt művelni, ha tulajdon testvéréről van szó. Ilyenkor az észérvek nagyon könnyen szertefoszlanak, úgy mint az a belső nyugalom, ami mindig jellemző rá. Mindig egy mérlegként működik, s igyekszik úgy pakolni a súlyokat a másikra, hogy az ne billenhessen ki teljesen. De Norival nem egyszerű, bár most hibáztatni sem teljesen lehet. Nem figyelt eléggé, nem finoman adagolta az információkat, hanem hidegzuhanyként engedte rá a szinte semmiből. Csak épphogy készítette fel.
Nem várta, hogy jól viseli majd, de annyira bízott magában, hogy a szavai után majd egy kicsit több megértés szorul a feketeségbe. Ilyen az, ha nem képes úgy működni, ahogyan azt magától elvárja. Nem volt cseppet sem felkészült. De nem esik kétségbe, ebből is tanul. Csakhogy a szavak éles késként marnak a szívébe, s bár már a másik már megjáratta vele azt a poklot, ahová most kívánja, talán önként menne vissza. De hidegvér kell. Újra az kell legyen, aki kizökkenthetetlen. Tudja. Ehelyett mégis megengedi végre magának, hogy emberi legyen, s harag lobbanhasson fel benne miután végig hallgatta az összes korholást, a vádakat. Nézi a végül síró arcot, s megremeg a szája széle. Nyelveivel meg kell nedvesíteni ajkát, mert kiszáradt annak hevében, ami benne készülődik. Csak mered a másikra és szinte csatát vív benne a harag és a másik sajnálata a könnyes szemek láttán. De egyszerűen nem engedheti meg, hogy mindig ugyanaz legyen a vége: a másik hisztije révén eléri amit akar. A szeretetet, a megbocsátást. Mindent. Nála legalábbis biztosan. Hirtelen feltérdel és szinte belebámul a másik arcába.*
- Amikor rám engedted a kibaszott mágiádat, akkor kellett volna így zokognod. Amikor az egyetlen, akim van, akkor bántott, amikor a leginkább mellettem kellett volna lennie. Tudod, nekem nem kellene itt lennem és mégis itt vagyok és hallgatom, hogyan beszélsz arról, rólam, aki őszinte hozzád. Aki itt maradt.
*Nagy levegőt vesz, hogy amint kifújja párologjon belőle a harag. A hangja nyugodtabbá válik, próbálja megzabolázni az elszabaduló érzelmeit és azt az emésztő haragot, amit még ki sem adott magából igazán, mert elnyomta a rengeteg feladattal, amit magára vállalt.*
- Csak egy kurva oltár. *Nos, maradéktalanul nem sikerült.* - Ott van az épületben. De akkor kérdem máshogy. Amikor elvittél a Vérkertbe én Sa'Tereth hívővé váltam? Amikor megölellek, vagy veled alszok összegabalyodva, akkor Sa'Tereth tanait követem? Ugye, hogy nem? Az a tied maradt és engem nem érdekel. Nem hat rám. Ugyan úgy, ahogy Eeyr sem. Remélem így már tiszta.
*Valószínűleg nem, de ezzel magát is nyugtatni próbálja, nem csak a lányt. Visszaereszkedik a földre és mérgesen dől neki a fa törzsének ismét, nem is nézve a lányra. Egyszer talán neki is megengedhető. Pedig semmi ahhoz képest, amit Nori képes produkálni alkalomadtán.*
9652. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-17 20:57:02
Üzenet elküldve: 2024-07-17 20:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ugyan először nem akaródzik neki felkelni a földről, de Mai kedvéért megteszi. Ott ül mellette és kíváncsian várja, hogy mit akar ennyire elmondani a lány. Persze, a tőle megszokott, furcsa következtetés szülte kérdés nem maradhat el, de a kapott válaszra csak ugyanolyan nemtörődően vállat ránt, mint ma mindenre.*
- Fene tudja, csak úgy jelentetted be, hogy el kell mondanod valamit, mint ahogy azt szokták, ha valaki terhes.
*Nem érdekes, jobb is, hogy nem erről van szó. Látja, hogy Mai-nak nehezen sikerül elkezdenie a mondandóját, de Nori egyelőre még türelmes, nem szól közbe, csak édesen pislog a barna szemeivel, és várja, hogy végre megtudja azt a nagyon fontos valamit.
Mikor végre szavak is elhagyják a másik száját, erősen koncentrál, mert tudja, hogy ezt most muszáj lesz megértenie, bármennyire is nem képes az agya ilyesmire az utóbbi egy-két napban. Amikor Mai arról mesél, hogy dolgozni kezdett, és otthonra is lelt abban a bizonyos árvaházban, még széles, boldog mosoly húzódik ajkaira, mert azt hiszi, úgy folytatódik a történet, hogy végre neki is lesz hol laknia, és ha nem is saját házukban, de együtt élhetnek majd valahol, ami nem az utca és nem is egy fogadó. Már örömködne is hangosan, de csendre intik. A mesének még nincs vége, se nem fuss el véle, a rossz hír még csak most jön. Igazi, fájdalmas hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy Mai szerint ő nem tarthat vele. Rengeteg gondolat nyilall most az agyába attól kezdve, hogy Mai nem is szereti őt igazán addig, hogy annyira haragszik rá a rémálmok miatt, hogy soha többé nem akar vele együtt lakni. Szája sírásra görbül, szemeibe azonnal könnyek szöknek, de nem kezdenek el patakokban folyni, sőt, azonnal elapadnak, és rideg, gyilkos tekintet váltja fel őket, mikor meghallja a továbbiakat. Ha Mai mondandója véget ért volna az első része után, olyan boldog lett volna, hogy madarat lehetne vele fogatni, ha a felénél, akkor talán csak szomorú lenne és kibőgné magát, de a vége már több a soknál. Féktelen dühöt, haragod és csalódást érez, amiről kétséges, hogy mennyire tudja visszatartani, hogy kirobbanjon belőle.*
- Menj a pokolba… *sziszegi maga elé.* Te tényleg megérdemelnéd azt a sírgödröt. Most már nem viccelek. *Most döbben rá végérvényesen, hogy a vérkötelék valóban nem jött létre kettejük közt, hisz Mai épp most vallotta be, hogy az egyik fő ígéretét szegte meg, hiába minden magyarázat, amivel megpróbálja megvédeni magát.*
- Fogd be a szád! *rivall rá a fogait csikorgatva.* Hazugság, szemenszedett hazugság az egész szánalmas mese, amit magyarázol hozzá. Még hogy semmi közöd hozzá. Odamentél, Mai. Nem utasítottál te el semmit, mert odamentél. Az egyetlen dolgot csináltad, amire megkértelek, hogy kerüld el. Messziről. Eszedben sem volt betartani, igaz? A közös ház ötlete is csak addig volt fontos, míg magadnak nem találtál helyet, mert féltél, hogy a nemes kis feneked az utcán marad, mi? Most, hogy találtál magadnak otthont, én már megfagyhatok az utcán, ugye?
*Teljesen hátat fordít a lánynak, térdeit felhúzza a mellkasához, és átkarolja őket. Lepillant a karkötőjére is, amit látva már nem csak dühös, hanem félni is kezd Mai-tól, hisz tudja, hogy onnantól fogva, hogy barátnőjének köze van Eeyr-hez, már mellette sincs biztonságban.*
- Gyűlöllek, Mai! Ilyet még senki nem tett velem… *Reszketnek az ajkai, most szeretne bőgni, de nem tud. Hagyták már magára, bántották, használták ki nyíltan, dobták ki, mint egy rongyot, de így még senki nem vezette az orránál fogva, és nem fordultak soha ennyire egyértelműen ellene. Ha valakitől nem számított ilyen gerinctelen tettre, az Mai. Hiába minden megnyugtatás, minden kedves szó, ezek most nem győzik meg arról, hogy a testvéreként szeretett lány nem tett semmi rosszat.*
- Utállak… tudd meg… *nyöszörgi halkan, miközben végre elindulnak a kis könnyei, de csak lassan, hüppögve, miközben az egész teste reszket a túlbuzgó, fájdalmas érzésektől.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.17 20:57:30
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ugyan először nem akaródzik neki felkelni a földről, de Mai kedvéért megteszi. Ott ül mellette és kíváncsian várja, hogy mit akar ennyire elmondani a lány. Persze, a tőle megszokott, furcsa következtetés szülte kérdés nem maradhat el, de a kapott válaszra csak ugyanolyan nemtörődően vállat ránt, mint ma mindenre.*
- Fene tudja, csak úgy jelentetted be, hogy el kell mondanod valamit, mint ahogy azt szokták, ha valaki terhes.
*Nem érdekes, jobb is, hogy nem erről van szó. Látja, hogy Mai-nak nehezen sikerül elkezdenie a mondandóját, de Nori egyelőre még türelmes, nem szól közbe, csak édesen pislog a barna szemeivel, és várja, hogy végre megtudja azt a nagyon fontos valamit.
Mikor végre szavak is elhagyják a másik száját, erősen koncentrál, mert tudja, hogy ezt most muszáj lesz megértenie, bármennyire is nem képes az agya ilyesmire az utóbbi egy-két napban. Amikor Mai arról mesél, hogy dolgozni kezdett, és otthonra is lelt abban a bizonyos árvaházban, még széles, boldog mosoly húzódik ajkaira, mert azt hiszi, úgy folytatódik a történet, hogy végre neki is lesz hol laknia, és ha nem is saját házukban, de együtt élhetnek majd valahol, ami nem az utca és nem is egy fogadó. Már örömködne is hangosan, de csendre intik. A mesének még nincs vége, se nem fuss el véle, a rossz hír még csak most jön. Igazi, fájdalmas hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy Mai szerint ő nem tarthat vele. Rengeteg gondolat nyilall most az agyába attól kezdve, hogy Mai nem is szereti őt igazán addig, hogy annyira haragszik rá a rémálmok miatt, hogy soha többé nem akar vele együtt lakni. Szája sírásra görbül, szemeibe azonnal könnyek szöknek, de nem kezdenek el patakokban folyni, sőt, azonnal elapadnak, és rideg, gyilkos tekintet váltja fel őket, mikor meghallja a továbbiakat. Ha Mai mondandója véget ért volna az első része után, olyan boldog lett volna, hogy madarat lehetne vele fogatni, ha a felénél, akkor talán csak szomorú lenne és kibőgné magát, de a vége már több a soknál. Féktelen dühöt, haragod és csalódást érez, amiről kétséges, hogy mennyire tudja visszatartani, hogy kirobbanjon belőle.*
- Menj a pokolba… *sziszegi maga elé.* Te tényleg megérdemelnéd azt a sírgödröt. Most már nem viccelek. *Most döbben rá végérvényesen, hogy a vérkötelék valóban nem jött létre kettejük közt, hisz Mai épp most vallotta be, hogy az egyik fő ígéretét szegte meg, hiába minden magyarázat, amivel megpróbálja megvédeni magát.*
- Fogd be a szád! *rivall rá a fogait csikorgatva.* Hazugság, szemenszedett hazugság az egész szánalmas mese, amit magyarázol hozzá. Még hogy semmi közöd hozzá. Odamentél, Mai. Nem utasítottál te el semmit, mert odamentél. Az egyetlen dolgot csináltad, amire megkértelek, hogy kerüld el. Messziről. Eszedben sem volt betartani, igaz? A közös ház ötlete is csak addig volt fontos, míg magadnak nem találtál helyet, mert féltél, hogy a nemes kis feneked az utcán marad, mi? Most, hogy találtál magadnak otthont, én már megfagyhatok az utcán, ugye?
*Teljesen hátat fordít a lánynak, térdeit felhúzza a mellkasához, és átkarolja őket. Lepillant a karkötőjére is, amit látva már nem csak dühös, hanem félni is kezd Mai-tól, hisz tudja, hogy onnantól fogva, hogy barátnőjének köze van Eeyr-hez, már mellette sincs biztonságban.*
- Gyűlöllek, Mai! Ilyet még senki nem tett velem… *Reszketnek az ajkai, most szeretne bőgni, de nem tud. Hagyták már magára, bántották, használták ki nyíltan, dobták ki, mint egy rongyot, de így még senki nem vezette az orránál fogva, és nem fordultak soha ennyire egyértelműen ellene. Ha valakitől nem számított ilyen gerinctelen tettre, az Mai. Hiába minden megnyugtatás, minden kedves szó, ezek most nem győzik meg arról, hogy a testvéreként szeretett lány nem tett semmi rosszat.*
- Utállak… tudd meg… *nyöszörgi halkan, miközben végre elindulnak a kis könnyei, de csak lassan, hüppögve, miközben az egész teste reszket a túlbuzgó, fájdalmas érzésektől.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.17 20:57:30
9651. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-17 20:01:06
Üzenet elküldve: 2024-07-17 20:01:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
*Nem éri váratlanul a kijelentés, annyi abszurd dolgot hallott már a lánytól, hogy nem is számított másra. Azért egyik szemöldöke feljebb szalad, s bár a vicc részét nem értette Nori, ő tovább fűzi azt.*
- Ó édes, arra a pofonra felkelnél, csak hogy vissza add.
*Neveti el magát a képre. Persze sosem hagyná, ha tehet ellene, hogy ilyesfajta butaságokat kövessen el a másik. Azt szerencsére nem is sejti, hogy a képzelgések mögött szerepelhet az is, hogy magával viszi őt is. Nem, neki nagyon sok dolga van, egyáltalán nincs ideje meghalni. Várják a gyerekek és a feketeségnek is szüksége van rá. Mennyi feladat. Mennyire élvezi. Nem vesződik a fűz gömbjeinek kérdésével, mert ez sem olyan, ami meglepi, mindössze nem érti, hogyan nem foglalkozik valaki olyasféle dolgokkal, ami érdekli őt. Amit megmutatna.
Az alkohol kérdése is homályba vész, elég volt hát a válasz, nagy szerencséjére. Így megpihenve már úgy sem érez belőle semmit. Legalábbis ezt magyarázza be magának, hogy ne kelljen foglalkoznia vele még gondolatban sem. Ő nem tett semmi rosszat. Semmit, amit ne szabadna.
Talán hagyhatta volna, hogy Nori fetrengjen kislány módjára és hamarabb szólhatott volna, hogy ne feküdjön rá a hátán örök díszekként tetszelgő fegyverekre, de már mindegy. Így csak a mulatságos mozdulatsort figyelgeti. Már az ő fejében más van, vicces, vagy nem a jelenet, nem a jókedv fog következni. Kissé görcsbe rándul a gyomra attól, hogy mi következik most, de nagy nehezen csak mellé ül a másik. Szeretné vállára hajtani a fejét, de nem akarja, hogy utána a földön koppanjon, amint elmeséli neki, amit akart. Az újabb kérdés zökkenti ki kissé, mielőtt belekezdene.*
- Terhes. Nem tudom Nori, mégis kitől? És milyen mágiával? Félvér vagyok.
*Rázza meg a fejét, megpróbálva egyáltalán nem belegondolni, hogy mennyire is fáj neki a tény, hogy vele ilyen nem történhet meg soha. Mindegy. Van kikre vigyázzon és még többen lesznek. Majd oda adja nekik minden gondoskodását. És a testvérének. Nehezen kezd bele, de nem váratja sokáig. Hagyja, ha válaszolni kívánna, amit szinte pontosan tud, hogy mi lenne.*
- Szóval. *Vesz egy mély lélegzetet, ami már majdhogynem szaggat, pedig ezen túl kell esni. Nincs más út.*
- Dolgozni kezdtem egy... egy árvaházban. Illetve, leendő árvaházban. Talán ismered a Sayqueves rezidenciát... Én most ott lakok. És gyerekekre vigyázok és tanítom őket, terveik vannak velem... bár ez még a jövő. *Újabb mély levegő, hiszen a neheze most jön, s ha közbe kívánna is szólni, egyszerűen leinti a kezével a mondata előtt. Figyeli az arcot, tudni fogja, mikor akar megszólalni.* - Oda nem vihetlek magammal, de nem foglak magadra sem hagyni. Mindig szakítok rád időt majd és leszek veled eleget. Már, ha az után, amit mondok... nem mész el tőlem. *Kutat a tekintetben, de ismét nem hagy sok időt, hogy ne szólalhasson meg.* - Van ott egy Eeyr oltár. Még mindig semmi közöm nincs hozzá, nem is lesz és elutasítottam, ami ezzel kapcsolatos. Megértik. Nem erőltetik. De a közelemben van. Tudom mit ígértem és tartom. De a közelemben van. *Ezen más lehetséges, hogy csak nevetne, de ismerve Nori elméjét és azt a fanatizmust, amit ő él meg az istenével kapcsolatban, sokkal sarkalatosabb kérdés bárminél. Még a közös lakás reményének elvesztésénél is. *
*Nem éri váratlanul a kijelentés, annyi abszurd dolgot hallott már a lánytól, hogy nem is számított másra. Azért egyik szemöldöke feljebb szalad, s bár a vicc részét nem értette Nori, ő tovább fűzi azt.*
- Ó édes, arra a pofonra felkelnél, csak hogy vissza add.
*Neveti el magát a képre. Persze sosem hagyná, ha tehet ellene, hogy ilyesfajta butaságokat kövessen el a másik. Azt szerencsére nem is sejti, hogy a képzelgések mögött szerepelhet az is, hogy magával viszi őt is. Nem, neki nagyon sok dolga van, egyáltalán nincs ideje meghalni. Várják a gyerekek és a feketeségnek is szüksége van rá. Mennyi feladat. Mennyire élvezi. Nem vesződik a fűz gömbjeinek kérdésével, mert ez sem olyan, ami meglepi, mindössze nem érti, hogyan nem foglalkozik valaki olyasféle dolgokkal, ami érdekli őt. Amit megmutatna.
Az alkohol kérdése is homályba vész, elég volt hát a válasz, nagy szerencséjére. Így megpihenve már úgy sem érez belőle semmit. Legalábbis ezt magyarázza be magának, hogy ne kelljen foglalkoznia vele még gondolatban sem. Ő nem tett semmi rosszat. Semmit, amit ne szabadna.
Talán hagyhatta volna, hogy Nori fetrengjen kislány módjára és hamarabb szólhatott volna, hogy ne feküdjön rá a hátán örök díszekként tetszelgő fegyverekre, de már mindegy. Így csak a mulatságos mozdulatsort figyelgeti. Már az ő fejében más van, vicces, vagy nem a jelenet, nem a jókedv fog következni. Kissé görcsbe rándul a gyomra attól, hogy mi következik most, de nagy nehezen csak mellé ül a másik. Szeretné vállára hajtani a fejét, de nem akarja, hogy utána a földön koppanjon, amint elmeséli neki, amit akart. Az újabb kérdés zökkenti ki kissé, mielőtt belekezdene.*
- Terhes. Nem tudom Nori, mégis kitől? És milyen mágiával? Félvér vagyok.
*Rázza meg a fejét, megpróbálva egyáltalán nem belegondolni, hogy mennyire is fáj neki a tény, hogy vele ilyen nem történhet meg soha. Mindegy. Van kikre vigyázzon és még többen lesznek. Majd oda adja nekik minden gondoskodását. És a testvérének. Nehezen kezd bele, de nem váratja sokáig. Hagyja, ha válaszolni kívánna, amit szinte pontosan tud, hogy mi lenne.*
- Szóval. *Vesz egy mély lélegzetet, ami már majdhogynem szaggat, pedig ezen túl kell esni. Nincs más út.*
- Dolgozni kezdtem egy... egy árvaházban. Illetve, leendő árvaházban. Talán ismered a Sayqueves rezidenciát... Én most ott lakok. És gyerekekre vigyázok és tanítom őket, terveik vannak velem... bár ez még a jövő. *Újabb mély levegő, hiszen a neheze most jön, s ha közbe kívánna is szólni, egyszerűen leinti a kezével a mondata előtt. Figyeli az arcot, tudni fogja, mikor akar megszólalni.* - Oda nem vihetlek magammal, de nem foglak magadra sem hagyni. Mindig szakítok rád időt majd és leszek veled eleget. Már, ha az után, amit mondok... nem mész el tőlem. *Kutat a tekintetben, de ismét nem hagy sok időt, hogy ne szólalhasson meg.* - Van ott egy Eeyr oltár. Még mindig semmi közöm nincs hozzá, nem is lesz és elutasítottam, ami ezzel kapcsolatos. Megértik. Nem erőltetik. De a közelemben van. Tudom mit ígértem és tartom. De a közelemben van. *Ezen más lehetséges, hogy csak nevetne, de ismerve Nori elméjét és azt a fanatizmust, amit ő él meg az istenével kapcsolatban, sokkal sarkalatosabb kérdés bárminél. Még a közös lakás reményének elvesztésénél is. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9651-9670