// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ahogy az ork is lassan feláll, és kezdi leporolni magát, hogy a Pegazusba visszatérve ne nézzék ördögszekérnek, továbbra is megterhelve az történésektől, hallja ő is a Lillyennek tett ajánlatot. A lányhoz hasonlóan ő is szemmel láthatólag fejezi ki meglepődését: Jól hallotta? Az úthoz hívta? Főleg ezek után? Úgyhogy mikor tekintete egy rövid időre szembekerül a fél-elfel, zavarodottság az van, de, amitől aggódhatott volna, ellenkezés, az nincs, hanem az említett zavarodottság átalakul beletörődésbe.*
~ Meg sem kérdeztek... ~ *Véglegesítődik az új útitárs, még ha picúrnyi sértődöttség keletkezik is tőle az orkban. És bár a leány hasznavehetőségéről sincsen teljesen megbizonyosodva a hosszú utat nézve, főleg a sebe miatt, abban egyet kell értenie, hogy a friss levegő, távol a nyomortól és sötét sikátoroktól, az jól eshet a fiatal vitéznek. Valamint ha jól sokáig nem akarja láttatni magát az orvgyilkosokkal, akkor valóban ez a lehetőség a legjobb.
Nawanthiri felé fordul, összeszedetten és elszántan.* - Akkor hárman a tenger aljára. Az a remete legyen olyan hatalmas, mint a sivatagi harcmestered. *Nem biztos, hogy bármi kevesebb segíteni fog. Biztatóan bólint egyet a kérdésre, és amint Lilyennel kettesben maradnak, kezdene is köröket tenni a fűzfa sátrában. Csak amaz kínálata megállásra készteti.*
- Hm. De. Köszönöm. *Nem kerüli el a felismerés, hogy hasonlóképp az orvgyilkosok kínálták meg így, egy napszakváltás után ahogy kikerültek a Kikötőből. Leül a lány mellé, elvéve egy almát, amit gyorsan enni is kezd. Nem harapdálja körbe, hanem egy irányból eljut a közepéig, gyakorlottan kiköpi a magokat, és folytatja. Közben elvesz egy másikat.*
- Remélem, tudod milyen nehéz útra vállalkozol, Lilyenn. *Szólal meg hirtelen.* - Nem lesz könnyebb a kikötőinél. Vagy veszélytelenebb. *Vet egy sokatmondó pillantást a fél-elf azon testrészeire, ami ruhák alatt a sérülések nyugszanak. Attól hogy nem torokmetszők torokmetszésére erednek a tengernyi másik torokmetszők között, nem jelent többet annál, minthogy most már számára nem ismert fenyegetések leselkedhetnek rajtuk a túra során. És ez többszörösen igaz, ha bármi ami Nawanthiri álmából (álom volt ez?) történt, útjukat állná. És ha még el is érik úti céljukat, sincs eldőlve semmi. Így nem meglepő, hogy Ukrom nyugtalan volt.* - Még elmehetsz holnap Aztyanhoz, ha másképp döntesz.