Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3179. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-21 14:11:27
Üzenet elküldve: 2026-01-21 14:11:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
//zárás//
* Egy kezén megtudja számolni, hogy eddigi elég csekély élete során, mégis hol kellett a csillagok alapján tájékozódnia. A szárazföldön nem ezzel a technikával közlekednek a halandók, szóval igazán meglepi a gondolat, hogy itt és most ezt kell csinálniuk. Bezzeg a nyílt tengeren! Ott, ahol bármerre néz a halandó lélek, mindenhol ugyanazt látja, ott a térkép ér fel egy rakás homokkal a cipő belsejében. Hasonlóan ért a csillagokhoz, ám oly rég ért a keze valami távollátóhoz, hogy a régi fémekhez hasonlóan magát is rozsdásnak hívja. Akármennyire is tartja érdekesnek a témát, a szőr is feláll a hátán, ha tengeren töltött napokra gondol. Szerencsére sokáig nem marad ez a téma, s egyből átterelődik a szó, valami kevésbé hátborzongatóra. *
- Hetekkel, mi?
* Arcára ugyan ezúttal nem meglepetés ül ki, inkább aggodalom. Hatokra eltűnni nem hangzik jól, de ha mellé teszi, hogy mi mindent találhatnának, úgy egyből jobbá válik a történet. Szakállát is csak hevesebben túrja a gondolkodás mellett. *
- A lápon párszor áthaladtam. Nem mondom, hogy nincs itt semmi veszélyes, de engem eddig elkerült a baj. Ami pedig a dolgaimat illeti, mindent gördülékenyen mozog. Néhány levél, néhány jól elhelyezett söröshordó és erszény, és kész is vagyok. Ha nem pont napkeltére, de reggelre odaérek.
* Erősít rá az öreg szavaira, majd miután befejezte mondandóját hideg szellő fut végig köztük, aminek hatására a vörös a város irányába fordul. Még nincs vége semminek, és ha folytatni akarja, akkor indulnia kell, hogy elintézhesse azokat a nagyon fontos dolgait. Sisakját felemeli és a fejére húzza. Ezután az öreg felé fordul, és még utoljára megszólítja. *
- Akkor indulok is, hogy ne miattam kelljen többet várakozni. A főtéren találkozunk.
* Azzal int egyet az idős törp irányába, és lassan lesétál a dombról a város irányába. Kezét a zsebébe rejti, majd néhány pillanattal később eltűnik a tisztásról. *
//Törpe álmok//
//zárás//
* Egy kezén megtudja számolni, hogy eddigi elég csekély élete során, mégis hol kellett a csillagok alapján tájékozódnia. A szárazföldön nem ezzel a technikával közlekednek a halandók, szóval igazán meglepi a gondolat, hogy itt és most ezt kell csinálniuk. Bezzeg a nyílt tengeren! Ott, ahol bármerre néz a halandó lélek, mindenhol ugyanazt látja, ott a térkép ér fel egy rakás homokkal a cipő belsejében. Hasonlóan ért a csillagokhoz, ám oly rég ért a keze valami távollátóhoz, hogy a régi fémekhez hasonlóan magát is rozsdásnak hívja. Akármennyire is tartja érdekesnek a témát, a szőr is feláll a hátán, ha tengeren töltött napokra gondol. Szerencsére sokáig nem marad ez a téma, s egyből átterelődik a szó, valami kevésbé hátborzongatóra. *
- Hetekkel, mi?
* Arcára ugyan ezúttal nem meglepetés ül ki, inkább aggodalom. Hatokra eltűnni nem hangzik jól, de ha mellé teszi, hogy mi mindent találhatnának, úgy egyből jobbá válik a történet. Szakállát is csak hevesebben túrja a gondolkodás mellett. *
- A lápon párszor áthaladtam. Nem mondom, hogy nincs itt semmi veszélyes, de engem eddig elkerült a baj. Ami pedig a dolgaimat illeti, mindent gördülékenyen mozog. Néhány levél, néhány jól elhelyezett söröshordó és erszény, és kész is vagyok. Ha nem pont napkeltére, de reggelre odaérek.
* Erősít rá az öreg szavaira, majd miután befejezte mondandóját hideg szellő fut végig köztük, aminek hatására a vörös a város irányába fordul. Még nincs vége semminek, és ha folytatni akarja, akkor indulnia kell, hogy elintézhesse azokat a nagyon fontos dolgait. Sisakját felemeli és a fejére húzza. Ezután az öreg felé fordul, és még utoljára megszólítja. *
- Akkor indulok is, hogy ne miattam kelljen többet várakozni. A főtéren találkozunk.
* Azzal int egyet az idős törp irányába, és lassan lesétál a dombról a város irányába. Kezét a zsebébe rejti, majd néhány pillanattal később eltűnik a tisztásról. *
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-20 22:49:05
Üzenet elküldve: 2026-01-20 22:49:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A félvér lassan lépked a fehérré vált tisztáson, minden lépése alatt ropog az érintetlen hó. A város nyüzsgésének zaját itt már elnyeli az erdő, csak a szél mozgása hallatszik, s egy kósza szajkó pár hangja a közelben. Jóleső most a csend.
Megáll a fák gyűrűjének peremén, és végignéz a tisztáson. Mély lélegzetet vesz. A hideg tisztán, élesen tölti meg a tüdejét, és eszébe juttatja az első lövését. Sok-sok téllel ezelőtt történt már, a lichanechtől délre fekvő erdőt még ennél is makacsabban terítette be a hó. Emlékszik, milyen sokáig állt mozdulatlanul a fák között, az íj húrja feszülten simult az ujjai alá. Nem érzett izgalmat, sem félelmet - csak türelmesen figyelt és kivárt. A nyúl világos bundája szinte beleolvadt a fehérségbe, csak a mozgás árulta el, s amint egy pillanatra fülét hegyezve megállt, a félvér elengedte a húrt. A vessző útja rövid volt, pontos, a csend egyetlen tompa hanggal szakadt meg. Nem emlékszik már, hogy a vad vergődött volna, de nem fordította el a tekintetét, nem undorodott, nem sajnálta. Szótlanul figyelte a lassan gyarapodó vörös foltot a hóban miközben hatalmába kerítette egy addig ismeretlen érzés. Egyetlen mozdulat elég volt hozzá, és a világ abban a pillanatban neki engedelmeskedett. Meglepő milyen gyors és könnyű elvenni egy életet. A kis erőtlen csenevész félvér kölyök életében először hatalmasnak és erősnek érezte magát.
Az emléken halványan mosolyogva simít végig íján, majd ráérősen indul sétára a tisztáson.*
Megáll a fák gyűrűjének peremén, és végignéz a tisztáson. Mély lélegzetet vesz. A hideg tisztán, élesen tölti meg a tüdejét, és eszébe juttatja az első lövését. Sok-sok téllel ezelőtt történt már, a lichanechtől délre fekvő erdőt még ennél is makacsabban terítette be a hó. Emlékszik, milyen sokáig állt mozdulatlanul a fák között, az íj húrja feszülten simult az ujjai alá. Nem érzett izgalmat, sem félelmet - csak türelmesen figyelt és kivárt. A nyúl világos bundája szinte beleolvadt a fehérségbe, csak a mozgás árulta el, s amint egy pillanatra fülét hegyezve megállt, a félvér elengedte a húrt. A vessző útja rövid volt, pontos, a csend egyetlen tompa hanggal szakadt meg. Nem emlékszik már, hogy a vad vergődött volna, de nem fordította el a tekintetét, nem undorodott, nem sajnálta. Szótlanul figyelte a lassan gyarapodó vörös foltot a hóban miközben hatalmába kerítette egy addig ismeretlen érzés. Egyetlen mozdulat elég volt hozzá, és a világ abban a pillanatban neki engedelmeskedett. Meglepő milyen gyors és könnyű elvenni egy életet. A kis erőtlen csenevész félvér kölyök életében először hatalmasnak és erősnek érezte magát.
Az emléken halványan mosolyogva simít végig íján, majd ráérősen indul sétára a tisztáson.*
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-19 09:55:59
Üzenet elküldve: 2026-01-19 09:55:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Valami különös érzés fogja el az odavezető úton. Mintha valami nem szeretné, hogy most elinduljon. Bármennyire is próbálja félretenni ezeket a gondolatait, minél messzebb kerül a várostól, annál jobban erősődik ez érzés. Mikor már nem tudja tovább elviselni leszáll a szekérről, hogy a földet érve káromkodhasson egyet és megforduljon. *
- Hogy az a…
* Sajnos nem derül fény arra, hogy mit szeretne mondani, ugyanis hamar elharapja a mondat végét, majd egy röviden elbúcsúzik a vezetőtől és otthagyja. *
- Elnéztem a napot, nem most kell indulnom.
* Mondja röviden, majd meg sem áll a tisztásig, ahonnét eredetileg indultak. Itt azonban nem áll meg, megy egyből tovább a város irányába. Most jutott csak eszébe, hogy a törpök hamarosan indulnak a legenda felkutatására. Ő pedig épp most tervezett elszökni a városból egy időre. Még jó, hogy eszébe jutott, különben lemaradna a lényegről. *
- Hogy az a…
* Sajnos nem derül fény arra, hogy mit szeretne mondani, ugyanis hamar elharapja a mondat végét, majd egy röviden elbúcsúzik a vezetőtől és otthagyja. *
- Elnéztem a napot, nem most kell indulnom.
* Mondja röviden, majd meg sem áll a tisztásig, ahonnét eredetileg indultak. Itt azonban nem áll meg, megy egyből tovább a város irányába. Most jutott csak eszébe, hogy a törpök hamarosan indulnak a legenda felkutatására. Ő pedig épp most tervezett elszökni a városból egy időre. Még jó, hogy eszébe jutott, különben lemaradna a lényegről. *
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-16 23:47:16
Üzenet elküldve: 2026-01-16 23:47:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Wertust egyáltalán nem tölti el a büszkeség amiért Gubacs igazat ad neki. Részint azért nem, mert nem olyan fajta, hogy büszke legyen magára, ha igaza van. Hiszen az igazmondás nagy felelősség. Másrészt meg azért nem örül neki, mert most azt sem tudja, hogy ugyan miben is adott igazat neki az a másik? Mert azt mondta amaz, hogy igazat is beszélsz, tehát ezek szerint nem mindennel értett egyet a fiatal társa. Nem sokat gondolkodik ezen az ősz törpe, hiszen Gubacs már menne vissza a városba. Így esélye sincs rendesen végiggondolni, csak szemöldökét ráncolva mered maga elé, amjd mint akit felráztak álmából megszólal:*
- Vissza? Így eljárt az idő? A csillagok fontosak, igen, de menjünk. Nem venném a szívemre, ha megfáznál, főleg, ha emiatt kellene elhalasztani az utunkat!
* Elindul ő is a város felé, de épp, mikor a csillagképről szeretne szólni, Gubacs megzavarja egy igen fontos kérdéssel. Megáll ő is, bár az ilyen sarkalatos kérdéseket jobb lenne nekifutásból megválaszolni.*
- Énekelni? Ki vagyok én a dajkád, hogy még énekeljek is neked? Na, gyere! Ne állj itt ilyen bambán! A szádat meg csukd be, mert még belerepül valami!
* Részéről ezzel a téma le is van zárva! Azzal a lendülettel, ahogy ezt megválaszolta, folytatja is a sétát a piac felé.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.17 00:04:52
//A Szent Láng Keresése//
* Wertust egyáltalán nem tölti el a büszkeség amiért Gubacs igazat ad neki. Részint azért nem, mert nem olyan fajta, hogy büszke legyen magára, ha igaza van. Hiszen az igazmondás nagy felelősség. Másrészt meg azért nem örül neki, mert most azt sem tudja, hogy ugyan miben is adott igazat neki az a másik? Mert azt mondta amaz, hogy igazat is beszélsz, tehát ezek szerint nem mindennel értett egyet a fiatal társa. Nem sokat gondolkodik ezen az ősz törpe, hiszen Gubacs már menne vissza a városba. Így esélye sincs rendesen végiggondolni, csak szemöldökét ráncolva mered maga elé, amjd mint akit felráztak álmából megszólal:*
- Vissza? Így eljárt az idő? A csillagok fontosak, igen, de menjünk. Nem venném a szívemre, ha megfáznál, főleg, ha emiatt kellene elhalasztani az utunkat!
* Elindul ő is a város felé, de épp, mikor a csillagképről szeretne szólni, Gubacs megzavarja egy igen fontos kérdéssel. Megáll ő is, bár az ilyen sarkalatos kérdéseket jobb lenne nekifutásból megválaszolni.*
- Énekelni? Ki vagyok én a dajkád, hogy még énekeljek is neked? Na, gyere! Ne állj itt ilyen bambán! A szádat meg csukd be, mert még belerepül valami!
* Részéről ezzel a téma le is van zárva! Azzal a lendülettel, ahogy ezt megválaszolta, folytatja is a sétát a piac felé.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.17 00:04:52
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-16 22:20:46
Üzenet elküldve: 2026-01-16 22:20:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Amikor Wrojth azt mondja, hogy a csillagkép jobb mint a semmi Wertus nem szól egy szót sem, csak mosolyog a szakálla alatt, mivel biztos benne, hogy az a térképük a városhoz. És ezt a térképet nem kisebb személy, mint Wylnurana istennő készítette azon törpék számára, akik alkalmasak erre a küldetésre. Most már csak az lesz a kérdés, hogy vajon ők alkalmasak-e lesznek rá? Azt már látja, hogy hármójuk közül, talán a vörös az, aki a leggyakorlatiasabb gondolkodású. Az öreg legalább is így gondolja annak szavai alapján, mert bizony gondja van a részletekre.*
- Igen, sátor is lesz mindenképp. Különben én nem napokkal, hanem inkább hetekkel számolok. Ami pedig az őrködést illeti. A számból vetted ki a szót, én is így terveztem. Ki tudja milyen lények bújnak meg az éjszaka sötétjében erdőmélyén? Na persze a láp sem leányálom!
És miként látod az indulást? El fogod tudni intézni a dolgaid addig?
//Törpe álmok//
* Amikor Wrojth azt mondja, hogy a csillagkép jobb mint a semmi Wertus nem szól egy szót sem, csak mosolyog a szakálla alatt, mivel biztos benne, hogy az a térképük a városhoz. És ezt a térképet nem kisebb személy, mint Wylnurana istennő készítette azon törpék számára, akik alkalmasak erre a küldetésre. Most már csak az lesz a kérdés, hogy vajon ők alkalmasak-e lesznek rá? Azt már látja, hogy hármójuk közül, talán a vörös az, aki a leggyakorlatiasabb gondolkodású. Az öreg legalább is így gondolja annak szavai alapján, mert bizony gondja van a részletekre.*
- Igen, sátor is lesz mindenképp. Különben én nem napokkal, hanem inkább hetekkel számolok. Ami pedig az őrködést illeti. A számból vetted ki a szót, én is így terveztem. Ki tudja milyen lények bújnak meg az éjszaka sötétjében erdőmélyén? Na persze a láp sem leányálom!
És miként látod az indulást? El fogod tudni intézni a dolgaid addig?
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-16 21:02:23
Üzenet elküldve: 2026-01-16 21:02:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
– Az árgyélosát, te igazat is beszélsz! Úgy van, ahogy mondod! Nincs törpe véletlen se, csak véletlen törpe. Vagy talán még az sincs, mert minden törpét Wylnurana formázott saját kezeivel. Úgy bizony. Na, mire várunk még? Akarsz még a csillagokról beszélni? Vagy mehetünk már a piacra? Tényleg, minek jöttünk ide? * Mutat körbe a tisztáson, miközben újra lábra áll, és ha Wertus nem akar még maradni, akkor felőle el is indulhatnak vissza a városba. *
– Én aztán biztosan nem maradok itt éjszakára, csak hogy lássam a hülye csillagjaidat. Majd útközben elmondod, mit kell rajtuk nézni. Heh. * Röhög magában egyet, majd letörli arcáról a taknyot. Idekint érezhetően hűvösebb van, mint az épületek között. Még a taknya is kifolyt, de már megoldotta. Ugyanolyan egyszerűen törli meg orrát, ahogy korábban száját a hányás után. Természetesen ugyanazzal a kezével is. Még mielőtt elhagynák a tisztást, hirtelen megáll és visszanéz az ősz törpére. *
– Te ugye nem vagy az az éneklős fajta törp? Ki nem állhatom, mikor valaki egész úton azt dalolja, hogy hejhó, meg hogy vándorolni oly' jó! Ha veletek megyek, ugye nem fogjátok végig kornyikálni az egész utat? * Néz komoly tekintettel a másikra, miközben bal szemöldökét magasan megemeli, homlokát összeráncolja és sárga fogait kivillantja. *
//A Szent Láng Keresése//
– Az árgyélosát, te igazat is beszélsz! Úgy van, ahogy mondod! Nincs törpe véletlen se, csak véletlen törpe. Vagy talán még az sincs, mert minden törpét Wylnurana formázott saját kezeivel. Úgy bizony. Na, mire várunk még? Akarsz még a csillagokról beszélni? Vagy mehetünk már a piacra? Tényleg, minek jöttünk ide? * Mutat körbe a tisztáson, miközben újra lábra áll, és ha Wertus nem akar még maradni, akkor felőle el is indulhatnak vissza a városba. *
– Én aztán biztosan nem maradok itt éjszakára, csak hogy lássam a hülye csillagjaidat. Majd útközben elmondod, mit kell rajtuk nézni. Heh. * Röhög magában egyet, majd letörli arcáról a taknyot. Idekint érezhetően hűvösebb van, mint az épületek között. Még a taknya is kifolyt, de már megoldotta. Ugyanolyan egyszerűen törli meg orrát, ahogy korábban száját a hányás után. Természetesen ugyanazzal a kezével is. Még mielőtt elhagynák a tisztást, hirtelen megáll és visszanéz az ősz törpére. *
– Te ugye nem vagy az az éneklős fajta törp? Ki nem állhatom, mikor valaki egész úton azt dalolja, hogy hejhó, meg hogy vándorolni oly' jó! Ha veletek megyek, ugye nem fogjátok végig kornyikálni az egész utat? * Néz komoly tekintettel a másikra, miközben bal szemöldökét magasan megemeli, homlokát összeráncolja és sárga fogait kivillantja. *
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-16 11:17:47
Üzenet elküldve: 2026-01-16 11:17:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Nem pont erre a válaszra számított az öreg részéről, de annál inkább valósághűnek tűnik így kimondva. Lehet, igaza van, s ha keresésük sikertelen, úgy valóban visszavonulót fog fújni és felhagy a kereséssel. Ezt azonban nem fogják megtudni, mindaddig, míg oda nem érnek.
Hogy milyen csillagról kezd beszélni, azt nem tudja, viszont eléggé hihetően adja elő. Legalábbis legalább kap valami kézzelfoghatót, amin elindulhatnak, legyen az bármi is. Jobb, mint egy részeg társukra támaszkodni, de ezúttal nem jegyzi meg ezt a másiknak, még akkor sem, mikor homloka ráncosabb lesz Gubaf nevét hallva. *
- Jobb, mint a semmi akkor. Legalább van min elindulnunk.
* Jegyzi meg a vörös, majd vissza is fordul a város irányába. Végignézve az apró városon jut csak eszébe, hogy mennyire is megőrjítik az itteni cselekmények. Egy kis kirándulás biztos nem árt meg neki. Ha pedig arra érne vissza, hogy az orkok átvették a város, akkor csak reménykedni tud, hogy lesz hova visszavonulni. Jelen esetben a törp városba. *
- Valami hasonlón gondolkodtam. Elég hideg van ahhoz, hogy a szabadban táborozzunk, szóval egy sátor sem ártana. Biztos eleszünk néhány napig, szóval jobb előrelátóan gondolkodni.
* Tüzet bármiből tudnak csiholni, kivéve persze, ha az eső elrontja a dolgokat. Ám akkor már a kova sem fog segítségükre jönni. Megfagyni azonban nincs kedve, se nem szerepel egyik listáján sem, szóval arról lemondana, ha egy mód van rá. *
- Egy kétszemélyes sátor megoldaná a legtöbb problémát. Amíg ketten pihennek, valaki őrködik és felváltjuk időközönként. Ahogy említettem, arra is fel kell készülnünk, hogy várni fog minket valami, valami, ami nem biztos, hogy egy kupa sörrel fog minket megkínálni a hosszú és fárasztó utunk után.
* Jegyzi meg ismét a veszélyeket, amik ottan és az úton leselkedhetnek rájuk. Valami olyat tesz, amit sokszor nem tenne, megelőlegezi a bizalmát abban a szempontban, hogy a másik kettő ért a kardforgatáshoz. Ellenkezőesetben rövid útjuk lesz. *
//Törpe álmok//
* Nem pont erre a válaszra számított az öreg részéről, de annál inkább valósághűnek tűnik így kimondva. Lehet, igaza van, s ha keresésük sikertelen, úgy valóban visszavonulót fog fújni és felhagy a kereséssel. Ezt azonban nem fogják megtudni, mindaddig, míg oda nem érnek.
Hogy milyen csillagról kezd beszélni, azt nem tudja, viszont eléggé hihetően adja elő. Legalábbis legalább kap valami kézzelfoghatót, amin elindulhatnak, legyen az bármi is. Jobb, mint egy részeg társukra támaszkodni, de ezúttal nem jegyzi meg ezt a másiknak, még akkor sem, mikor homloka ráncosabb lesz Gubaf nevét hallva. *
- Jobb, mint a semmi akkor. Legalább van min elindulnunk.
* Jegyzi meg a vörös, majd vissza is fordul a város irányába. Végignézve az apró városon jut csak eszébe, hogy mennyire is megőrjítik az itteni cselekmények. Egy kis kirándulás biztos nem árt meg neki. Ha pedig arra érne vissza, hogy az orkok átvették a város, akkor csak reménykedni tud, hogy lesz hova visszavonulni. Jelen esetben a törp városba. *
- Valami hasonlón gondolkodtam. Elég hideg van ahhoz, hogy a szabadban táborozzunk, szóval egy sátor sem ártana. Biztos eleszünk néhány napig, szóval jobb előrelátóan gondolkodni.
* Tüzet bármiből tudnak csiholni, kivéve persze, ha az eső elrontja a dolgokat. Ám akkor már a kova sem fog segítségükre jönni. Megfagyni azonban nincs kedve, se nem szerepel egyik listáján sem, szóval arról lemondana, ha egy mód van rá. *
- Egy kétszemélyes sátor megoldaná a legtöbb problémát. Amíg ketten pihennek, valaki őrködik és felváltjuk időközönként. Ahogy említettem, arra is fel kell készülnünk, hogy várni fog minket valami, valami, ami nem biztos, hogy egy kupa sörrel fog minket megkínálni a hosszú és fárasztó utunk után.
* Jegyzi meg ismét a veszélyeket, amik ottan és az úton leselkedhetnek rájuk. Valami olyat tesz, amit sokszor nem tenne, megelőlegezi a bizalmát abban a szempontban, hogy a másik kettő ért a kardforgatáshoz. Ellenkezőesetben rövid útjuk lesz. *
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-15 21:59:41
Üzenet elküldve: 2026-01-15 21:59:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Az öreg csak bólogat Gubacs szavaira, mikor az azt ecseteli, hogy mi is az igazi szabadság. Mikor a fiatal törpe elhajítja a kenyeret Wertus még bámul utána egy darabig, úgy hallgatja végig a kenyeres példabeszédet. Akkor sem vág közbe semmit, mikor Gubacs a felhőt bámulja. Nem szeretné a világért sem megzavarni, hátha megint látomása van. Csak nézi őt a szakállát vakargatva és azon gondolkodik, mi lehet a legjobb válasz a kenyeres példára. Majd mikor Gubacs végleg befejezte mondandóját és már nem szól semmit, az öreg csak akkor szólal meg.*
- Jó példa volt ez a kenyeres, csak kicsit sántít! Illetve lehet ezt máshogyan is magyarázni. Szerintem inkább a körülmények, vagy a te esetedben a szerzetesek, de lehet ez bármi más is, jó vagy rossz, a kovász, amely élettel tölt meg. Ha élsz az élet nyújtotta lehetőségekkel, legyenek azok bármilyenek, növekedni fogsz és valami jó fog származni belőled. De ha te úgy döntesz, hogy a kényelmet keresed és megkíméled magad, na akkor úgy jársz, mint ez a kenyér, amely inkább megbújt a zsebed mélyén, nehogy megedd, csakhogy megkímélje magát. Így bár kenyér maradt, de nem teljesítette be a rendelt feladatát, így szemétre került…
Ami az istennőt illeti, én is úgy gondolom, hogy ő hozott minket össze a piacon. Olyan nincs, hogy három ilyen törpe véletlenül találkozik! Még sosem jártam ilyen közel hozzá, hogy megtaláljam a várost. Most sikerülni fog, sikerülnie kell.
* Miután ő is kibeszélte magát a távolba meredve hallgatja végig Gubacs válaszát. *
//A Szent Láng Keresése//
* Az öreg csak bólogat Gubacs szavaira, mikor az azt ecseteli, hogy mi is az igazi szabadság. Mikor a fiatal törpe elhajítja a kenyeret Wertus még bámul utána egy darabig, úgy hallgatja végig a kenyeres példabeszédet. Akkor sem vág közbe semmit, mikor Gubacs a felhőt bámulja. Nem szeretné a világért sem megzavarni, hátha megint látomása van. Csak nézi őt a szakállát vakargatva és azon gondolkodik, mi lehet a legjobb válasz a kenyeres példára. Majd mikor Gubacs végleg befejezte mondandóját és már nem szól semmit, az öreg csak akkor szólal meg.*
- Jó példa volt ez a kenyeres, csak kicsit sántít! Illetve lehet ezt máshogyan is magyarázni. Szerintem inkább a körülmények, vagy a te esetedben a szerzetesek, de lehet ez bármi más is, jó vagy rossz, a kovász, amely élettel tölt meg. Ha élsz az élet nyújtotta lehetőségekkel, legyenek azok bármilyenek, növekedni fogsz és valami jó fog származni belőled. De ha te úgy döntesz, hogy a kényelmet keresed és megkíméled magad, na akkor úgy jársz, mint ez a kenyér, amely inkább megbújt a zsebed mélyén, nehogy megedd, csakhogy megkímélje magát. Így bár kenyér maradt, de nem teljesítette be a rendelt feladatát, így szemétre került…
Ami az istennőt illeti, én is úgy gondolom, hogy ő hozott minket össze a piacon. Olyan nincs, hogy három ilyen törpe véletlenül találkozik! Még sosem jártam ilyen közel hozzá, hogy megtaláljam a várost. Most sikerülni fog, sikerülnie kell.
* Miután ő is kibeszélte magát a távolba meredve hallgatja végig Gubacs válaszát. *
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-15 15:51:40
Üzenet elküldve: 2026-01-15 15:51:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Ellentmondásokba keveredtek. Hogy ő vagy a másik törpe, azt már nem is tudja, de összezavarodik, az egyszer biztos. *
– Na, akkor nem tudod, milyen az igazi szabadság. * Morogja maga elé, majd mivel kedveli ezt az öreg törplábút, megosztja vele tapasztalásait. *
– Az igazi szabadság olyan, mint mikor Wylnurana a kebléhez ölel és azt suttogja, bízik benned. Akkor meg aztán már a sánta, ötlábú kutyát se érdekli, hogy ki vagy. Lehetsz szivárvány, csónak a tengeren vagy falevél, amit a szél fú! Olyan érzés ez, öregem, nekem elhiheted.
* Valahonnan előkotor egy több napos, száraz kenyérdarabot, talán már maga sem emlékszik, mikor, s hol vette vagy, hogy vette-e egyáltalán; mindenesetre valahogy a zsebébe került. A sok mindent látott kenyér akár kő is lehetne, azt se lenne sokkal nehezebb megrágni. Gubacs a fogához kocogtatja, majd sóhajt egyet és elhajítja a közeli bokrok közé. *
– Látod, ilyen az, ha valaki túl sokáig a szerzetesek között él. Megkeményedik a kérge, és elveszít mindent, ami jó volt benne. A kenyér lehet puha és meleg, de lehet kemény is, mint a kő! Mint a törpe! Bár a törpéből jobb a kemény fajta… A de lényeg… A lényeg… * Figyelme elkalandozik az égboltra, ahol egy nagy felhő mozog tétován. Bandzsítva figyeli jó fél percig, mire eszébe jut a lényeg, amit elfelejtett elmondani. Megrázza fejét, és befejezi mondandóját. *
– Wylnurana! Ő ott van a nagy törpe városban, amit keresünk! Meg itt, körülöttünk is, mindenfelé! De azt akarja, hogy keressük meg őt! Ezért küldött téged, meg a másikat! Hogy megkeressük! * Nagy felfedezésének rendkívül örül, és fel is pattan ülőhelyéről, hogy cigánykerekezzen egyet. Ám inkább mégsem teszi azt, csak megáll és nézni kezdi a füvet, amit csak új fújdogál a szellő. *
//A Szent Láng Keresése//
* Ellentmondásokba keveredtek. Hogy ő vagy a másik törpe, azt már nem is tudja, de összezavarodik, az egyszer biztos. *
– Na, akkor nem tudod, milyen az igazi szabadság. * Morogja maga elé, majd mivel kedveli ezt az öreg törplábút, megosztja vele tapasztalásait. *
– Az igazi szabadság olyan, mint mikor Wylnurana a kebléhez ölel és azt suttogja, bízik benned. Akkor meg aztán már a sánta, ötlábú kutyát se érdekli, hogy ki vagy. Lehetsz szivárvány, csónak a tengeren vagy falevél, amit a szél fú! Olyan érzés ez, öregem, nekem elhiheted.
* Valahonnan előkotor egy több napos, száraz kenyérdarabot, talán már maga sem emlékszik, mikor, s hol vette vagy, hogy vette-e egyáltalán; mindenesetre valahogy a zsebébe került. A sok mindent látott kenyér akár kő is lehetne, azt se lenne sokkal nehezebb megrágni. Gubacs a fogához kocogtatja, majd sóhajt egyet és elhajítja a közeli bokrok közé. *
– Látod, ilyen az, ha valaki túl sokáig a szerzetesek között él. Megkeményedik a kérge, és elveszít mindent, ami jó volt benne. A kenyér lehet puha és meleg, de lehet kemény is, mint a kő! Mint a törpe! Bár a törpéből jobb a kemény fajta… A de lényeg… A lényeg… * Figyelme elkalandozik az égboltra, ahol egy nagy felhő mozog tétován. Bandzsítva figyeli jó fél percig, mire eszébe jut a lényeg, amit elfelejtett elmondani. Megrázza fejét, és befejezi mondandóját. *
– Wylnurana! Ő ott van a nagy törpe városban, amit keresünk! Meg itt, körülöttünk is, mindenfelé! De azt akarja, hogy keressük meg őt! Ezért küldött téged, meg a másikat! Hogy megkeressük! * Nagy felfedezésének rendkívül örül, és fel is pattan ülőhelyéről, hogy cigánykerekezzen egyet. Ám inkább mégsem teszi azt, csak megáll és nézni kezdi a füvet, amit csak új fújdogál a szellő. *
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-15 14:08:09
Üzenet elküldve: 2026-01-15 14:08:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
*Hát, a fiatal törpe úgy tűnt egy pillanatra, hogy megfogta a lényeget. De olyan volt, mint aki madarat fogott és mikor meg akarta csodálni foglyát, szétnyitotta markát és az elröppent. Hát Gubacs is gyorsan elvesztette az öreg által szőtt fonalat. Nem is marad el annak reakciója. Csukott szemeit bal kezébe temeti, miközben fúj egy nagyot. Azt még nem döntötte el, hogy sírjon-e vagy nevessen. Nevetne, ha nem tudná, hogy a következő heteket, valószínűleg, együtt töltik majd.*
- Te fiam! Nem, nem voltam szivárvány és nem tudom, hogy te milyen főzetekkel mérgezed magad, de állj le velük! Komolyan mondom!
Én nem azt mondtam, hogy a rabszolga a legszabadabb, hanem azt, hogy a szabadság nem függ a törpe külső állapotától, tehát te a szerzetesek közt is szabad lehettél, ha belül szabad voltál!
Különben, ha a rabszolgaság a legnagyobb szabadság, akkor nem értem, hogy mi bajod volt a szerzetesek közt?
//A Szent Láng Keresése//
*Hát, a fiatal törpe úgy tűnt egy pillanatra, hogy megfogta a lényeget. De olyan volt, mint aki madarat fogott és mikor meg akarta csodálni foglyát, szétnyitotta markát és az elröppent. Hát Gubacs is gyorsan elvesztette az öreg által szőtt fonalat. Nem is marad el annak reakciója. Csukott szemeit bal kezébe temeti, miközben fúj egy nagyot. Azt még nem döntötte el, hogy sírjon-e vagy nevessen. Nevetne, ha nem tudná, hogy a következő heteket, valószínűleg, együtt töltik majd.*
- Te fiam! Nem, nem voltam szivárvány és nem tudom, hogy te milyen főzetekkel mérgezed magad, de állj le velük! Komolyan mondom!
Én nem azt mondtam, hogy a rabszolga a legszabadabb, hanem azt, hogy a szabadság nem függ a törpe külső állapotától, tehát te a szerzetesek közt is szabad lehettél, ha belül szabad voltál!
Különben, ha a rabszolgaság a legnagyobb szabadság, akkor nem értem, hogy mi bajod volt a szerzetesek közt?
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-15 13:45:58
Üzenet elküldve: 2026-01-15 13:45:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Wrojth kérdésére az öreg törpe csak széttárja karjait és így szól:*
- Hogy mi lesz akkor, ha nem találunk semmit? Nem tudom, de gondolom én nem adom fel és tovább keresem, te csalódottan, morogva visszatérsz a tiéid közé, ahol még évtizedek múlva is erről fogsz mesélni, persze némiképp kiszínezve a történteket. Gubacs hasonlóképpen a pegazusban fogja mesélni fűnek fának, hogy amikor ő elutazott erdőmélyére és a nagy hegységbe! Persze a kutya se fog hinni neki, de néha talán valakinek megér majd egy sört, hogy újra hallja a történetét!
De komolyra fordítva a szót! Én hiszek benne, hogy az istennő most mellénk áll és vezetni fog. Gubacsnak már említettem a négy város csillagképet, ami öt csillagból áll. Meg vagyok győződve róla, hogy az ötödik csillag Avaluryddát jelöli! Azt a csillagképet kell majd követnünk, persze előbb át kell vágnunk az erdőn, amihez helyismerettel rendelkező valaki kell és így jön a képbe Gubacs.
* További részletekbe, egyelőre nem szeretne bocsátkozni, majd ha mindhárman együtt lesznek, akkor elmondja részletesebben is a dolgokat. Wrojth szavaira a gonosz hordákkal kapcsolatban csak komoran bólogat. Bizony ettől fél a legjobban, (persze csak az után a lehetőség után, hogy nem találnak semmit). Mi van, ha a város falai közé valami gonosz, sötét lények költöztek? Hárman valószínűleg kevesen lesznek a legyőzésükhöz. Ezután a vörös nagyon is praktikus kérdéseket tesz fel.*
- Hogy mit viszünk? Csákány, ásó, fáklya, tűzszerszám, kötél, élelem. Ezek biztosan jól jönnek majd. Szerinted mit kéne még vinnünk? Van valami ötleted?
//Törpe álmok//
* Wrojth kérdésére az öreg törpe csak széttárja karjait és így szól:*
- Hogy mi lesz akkor, ha nem találunk semmit? Nem tudom, de gondolom én nem adom fel és tovább keresem, te csalódottan, morogva visszatérsz a tiéid közé, ahol még évtizedek múlva is erről fogsz mesélni, persze némiképp kiszínezve a történteket. Gubacs hasonlóképpen a pegazusban fogja mesélni fűnek fának, hogy amikor ő elutazott erdőmélyére és a nagy hegységbe! Persze a kutya se fog hinni neki, de néha talán valakinek megér majd egy sört, hogy újra hallja a történetét!
De komolyra fordítva a szót! Én hiszek benne, hogy az istennő most mellénk áll és vezetni fog. Gubacsnak már említettem a négy város csillagképet, ami öt csillagból áll. Meg vagyok győződve róla, hogy az ötödik csillag Avaluryddát jelöli! Azt a csillagképet kell majd követnünk, persze előbb át kell vágnunk az erdőn, amihez helyismerettel rendelkező valaki kell és így jön a képbe Gubacs.
* További részletekbe, egyelőre nem szeretne bocsátkozni, majd ha mindhárman együtt lesznek, akkor elmondja részletesebben is a dolgokat. Wrojth szavaira a gonosz hordákkal kapcsolatban csak komoran bólogat. Bizony ettől fél a legjobban, (persze csak az után a lehetőség után, hogy nem találnak semmit). Mi van, ha a város falai közé valami gonosz, sötét lények költöztek? Hárman valószínűleg kevesen lesznek a legyőzésükhöz. Ezután a vörös nagyon is praktikus kérdéseket tesz fel.*
- Hogy mit viszünk? Csákány, ásó, fáklya, tűzszerszám, kötél, élelem. Ezek biztosan jól jönnek majd. Szerinted mit kéne még vinnünk? Van valami ötleted?
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-15 13:17:40
Üzenet elküldve: 2026-01-15 13:17:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Wertus bölcselkedését meghallgatja, és az utolsó mondatánál kinyújtja nem túl hosszú kezét, és mutatóujjával egyenesen az öreg felé mutat. *
– Na, ez az! Ezt nem érti a többi törp, meg ember! A szabadság belülről fakad. * Nem gondolta volna, hogy itt fognak kilyukadni a beszélgetésben, de nem is gondolt úgy igazán semmire se, így ez nem olyan meglepő. *
– Legnagyobb szabadság rabszolgának lenni, ahogy mondod! Én meg egyszer azt hittem, szivárvány vagyok! Az is nagy szabadság volt ám! Te voltál-e már szivárvány, Wertus?
//A Szent Láng Keresése//
* Wertus bölcselkedését meghallgatja, és az utolsó mondatánál kinyújtja nem túl hosszú kezét, és mutatóujjával egyenesen az öreg felé mutat. *
– Na, ez az! Ezt nem érti a többi törp, meg ember! A szabadság belülről fakad. * Nem gondolta volna, hogy itt fognak kilyukadni a beszélgetésben, de nem is gondolt úgy igazán semmire se, így ez nem olyan meglepő. *
– Legnagyobb szabadság rabszolgának lenni, ahogy mondod! Én meg egyszer azt hittem, szivárvány vagyok! Az is nagy szabadság volt ám! Te voltál-e már szivárvány, Wertus?
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-15 11:52:22
Üzenet elküldve: 2026-01-15 11:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vér ára//
* Egy halk sóhajtással veszi tudomásul Vanrei, hogy ő bizony most meg lesz mentve. Ha akarja, ha nem. Ráadásul a sebe nem is olyan, ami megmentésre szorul. Volt már sokkal komolyabb sebe is, akkor bezzeg maga kellett acélt izzítson, hogy elállítsa a vérzést.
Végül, elindulnak a város felé. Amit eddig a sötételf nem ismert. Valójában kevés olyan helyet ismer, ahol városőr megfordulhat, ezeket eddig mindig messzire kerülték. Így biztos benne, hogy bárhova is mennek, a fivérei ott nem fognak megjeleni. *
- Akkor nem tiltakozok tovább. * Mondja lemondóan, miközben hagyja hogy a sors folyama a város felé sodorja egy elf lány kíséretében. *
- Örvendek Henadryna. * Hajol meg enyhén ültében a lovon ülő férfi. *
- Kellemes hangzású név. Illik hozzád. * Jegyzi meg a sötételf, majd kimondja a saját kevésbé dallamos nevét. *
- Az én nevem Vanrei. Viszont, megtanultam már sok névre hallgatni. * Vonja meg a vállát, a sötételf. Nem igazán használták a saját nevüket családon belül. Így sosem tudta senki, hogy kiket is kell keresniük. Lassan a legbiztonságosabb név számára a sajátja. *
- Az jó. Sosem lehet tudni, hogy mikor szorulsz rá. * Mondja mosolyogva, immár teljesen nyugodtan Vanrei. *
- Hátat fordítottam ott, ahol nem lett volna szabad. * Mondja egyszerűbben és némi közönnyel a hangjában. *
- De, azt hiszem ebből tanultam ismét. Hiszen, kaptam még egy esélyt. Amit majd, jól kell kijátszanom. * Mondja kicsit homályosan fogalmazva a sötételf. Nem igazán akarja még fellebbenteni a sötét múltját, mert mi van, ha a másik éppen a becsület lovagja. Ha nem az lenne, akkor gondolkodás nélkül beleölte volna a folyóba és hagyta volna arccal lefelé úszni a folyón, miközben egy frissen szerzett lovon tovább lovagolt volna. *
* Egy halk sóhajtással veszi tudomásul Vanrei, hogy ő bizony most meg lesz mentve. Ha akarja, ha nem. Ráadásul a sebe nem is olyan, ami megmentésre szorul. Volt már sokkal komolyabb sebe is, akkor bezzeg maga kellett acélt izzítson, hogy elállítsa a vérzést.
Végül, elindulnak a város felé. Amit eddig a sötételf nem ismert. Valójában kevés olyan helyet ismer, ahol városőr megfordulhat, ezeket eddig mindig messzire kerülték. Így biztos benne, hogy bárhova is mennek, a fivérei ott nem fognak megjeleni. *
- Akkor nem tiltakozok tovább. * Mondja lemondóan, miközben hagyja hogy a sors folyama a város felé sodorja egy elf lány kíséretében. *
- Örvendek Henadryna. * Hajol meg enyhén ültében a lovon ülő férfi. *
- Kellemes hangzású név. Illik hozzád. * Jegyzi meg a sötételf, majd kimondja a saját kevésbé dallamos nevét. *
- Az én nevem Vanrei. Viszont, megtanultam már sok névre hallgatni. * Vonja meg a vállát, a sötételf. Nem igazán használták a saját nevüket családon belül. Így sosem tudta senki, hogy kiket is kell keresniük. Lassan a legbiztonságosabb név számára a sajátja. *
- Az jó. Sosem lehet tudni, hogy mikor szorulsz rá. * Mondja mosolyogva, immár teljesen nyugodtan Vanrei. *
- Hátat fordítottam ott, ahol nem lett volna szabad. * Mondja egyszerűbben és némi közönnyel a hangjában. *
- De, azt hiszem ebből tanultam ismét. Hiszen, kaptam még egy esélyt. Amit majd, jól kell kijátszanom. * Mondja kicsit homályosan fogalmazva a sötételf. Nem igazán akarja még fellebbenteni a sötét múltját, mert mi van, ha a másik éppen a becsület lovagja. Ha nem az lenne, akkor gondolkodás nélkül beleölte volna a folyóba és hagyta volna arccal lefelé úszni a folyón, miközben egy frissen szerzett lovon tovább lovagolt volna. *
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-15 09:37:49
Üzenet elküldve: 2026-01-15 09:37:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Hát még szép. Minek nézik a vörös ördögöt? Valami kincskereső, kapzsi, anyagias mitugrásznak? Nos, nem lennének messze a valóságtól, de azért benne egy kicsivel többet lehet felfedezni. Kicsit megeredt a nyelve, s talán ezt a leheletnyi hodarilnak köszönheti, amit az imént fogyasztott a pipája segítségével. Másnak eddig nem beszélt saját véréről, s nem is egy olyan téma, amivel szereti kezdeményezni a beszélgetést. Legbelül örül annak, hogy idősebb fajtársa nem ragaszkodik ahhoz, amit mond, s elengedi. A válaszán viszont elgondolkodik. Ha ez az isten valóban irányt mutat neki, úgy van miért meglátogatnia. Ez közel sem elég ahhoz, hogy jelen hite megremegjen, de egy jó kezdet, ha más nem. *
- Ha alkalmasnak lát, mi?
* Ismétli meg az imént elhangzott mondatot, s tesz a végére egy költői kérdést is. Amennyiben Wertus története valós, és valóban csalódottságában vesztette el a nép az isteni támogatást, úgy lesz is mit bizonyítani. Wrojth hóna alá csapja a sisakját, majd a másik szemébe néz. Valami nem hagyja nyugodni, méghozzá az eddigi beszélgetésük témájának szöges ellentéte. Az egy dolog, hogy mit fognak csinálni, ha megtalálják, na, de mit fognak csinálni, ha nem? *
- Beszéltünk arról, hogy mi lesz ha megtaláljuk. Azonban lassan arra is rá kell térnünk, hogy mi lesz, ha nem. Nem akarom letépni a szárnyaid, de ez a város évszázadok óta rejtve van a kíváncsi szemek elől. Ha maga Wylnurana vezet bennünket, úgy biztos sikerül, de nélküle.
* Mondatát szándékosan nem fejezi be. Hagyja, hogy a közéjük felugró csend legyen a folytatás, amit bizonyára nem szeretne hallani az öreg. Kereshetik ők ezt a várost egész évben, miből gondolja a másik, hogy ők nagyobb sikerrel fognak járni, mint az elődjeik? Rátermettség? Elszántság? Abból volt bőven az elődjeiknek is. Reméli nem az az egyetlen érve, hogy belebotlottak Gubafba, mert akkor végleg elvesztek. *
- Gonosz horda? Ezt mondjuk el tudom képzelni. Valami őslakók, akik évszázadok óta élnek ott, vagy őseink szellemei, akiknek nem sikerül elhagyni a várost a katasztrófa után. Biztos sokuk maradt, szimplán makacsságból, mintsem menekült volna biztonságba.
* Feleli a másik szavaira. Minél többet beszélgetnek a témáról, egyre biztosabb abban a vörös, hogy valójában nincsen is ott semmilyen kincs. Közel lehetetlennek tartja azt, hogy ennyi idő elteltével egyetlen lélek se botlana bele egy ilyen városba. Ellenkezőesetben többre lesz szükségünk néhány felszerelésnél: Csákány, ásó, ezekre mind szükségük lesz ezen az úton, hátha valami nagy mégis az gátolná őket a továbbhaladásban. *
- Tudjátok már, hogy mi mindent kéne vinni? Arra gondolta, hogy csákányra és ásóra mindenképp szükségünk lesz. Ha romokban találjuk a várost, úgy magunknak kell arrébb vinnünk a törmelékeket.
* Mondja saját véleményét az utazást megelőző felkészülésről. Kíváncsi, hogy tesz e hozzá valamit a másik, illetve, hogy milyen véleményen van ezzel kapcsolatban. Az is lehet, hogy itt sokkal felkészültebb lesz, mint a vörös. *
//Törpe álmok//
* Hát még szép. Minek nézik a vörös ördögöt? Valami kincskereső, kapzsi, anyagias mitugrásznak? Nos, nem lennének messze a valóságtól, de azért benne egy kicsivel többet lehet felfedezni. Kicsit megeredt a nyelve, s talán ezt a leheletnyi hodarilnak köszönheti, amit az imént fogyasztott a pipája segítségével. Másnak eddig nem beszélt saját véréről, s nem is egy olyan téma, amivel szereti kezdeményezni a beszélgetést. Legbelül örül annak, hogy idősebb fajtársa nem ragaszkodik ahhoz, amit mond, s elengedi. A válaszán viszont elgondolkodik. Ha ez az isten valóban irányt mutat neki, úgy van miért meglátogatnia. Ez közel sem elég ahhoz, hogy jelen hite megremegjen, de egy jó kezdet, ha más nem. *
- Ha alkalmasnak lát, mi?
* Ismétli meg az imént elhangzott mondatot, s tesz a végére egy költői kérdést is. Amennyiben Wertus története valós, és valóban csalódottságában vesztette el a nép az isteni támogatást, úgy lesz is mit bizonyítani. Wrojth hóna alá csapja a sisakját, majd a másik szemébe néz. Valami nem hagyja nyugodni, méghozzá az eddigi beszélgetésük témájának szöges ellentéte. Az egy dolog, hogy mit fognak csinálni, ha megtalálják, na, de mit fognak csinálni, ha nem? *
- Beszéltünk arról, hogy mi lesz ha megtaláljuk. Azonban lassan arra is rá kell térnünk, hogy mi lesz, ha nem. Nem akarom letépni a szárnyaid, de ez a város évszázadok óta rejtve van a kíváncsi szemek elől. Ha maga Wylnurana vezet bennünket, úgy biztos sikerül, de nélküle.
* Mondatát szándékosan nem fejezi be. Hagyja, hogy a közéjük felugró csend legyen a folytatás, amit bizonyára nem szeretne hallani az öreg. Kereshetik ők ezt a várost egész évben, miből gondolja a másik, hogy ők nagyobb sikerrel fognak járni, mint az elődjeik? Rátermettség? Elszántság? Abból volt bőven az elődjeiknek is. Reméli nem az az egyetlen érve, hogy belebotlottak Gubafba, mert akkor végleg elvesztek. *
- Gonosz horda? Ezt mondjuk el tudom képzelni. Valami őslakók, akik évszázadok óta élnek ott, vagy őseink szellemei, akiknek nem sikerül elhagyni a várost a katasztrófa után. Biztos sokuk maradt, szimplán makacsságból, mintsem menekült volna biztonságba.
* Feleli a másik szavaira. Minél többet beszélgetnek a témáról, egyre biztosabb abban a vörös, hogy valójában nincsen is ott semmilyen kincs. Közel lehetetlennek tartja azt, hogy ennyi idő elteltével egyetlen lélek se botlana bele egy ilyen városba. Ellenkezőesetben többre lesz szükségünk néhány felszerelésnél: Csákány, ásó, ezekre mind szükségük lesz ezen az úton, hátha valami nagy mégis az gátolná őket a továbbhaladásban. *
- Tudjátok már, hogy mi mindent kéne vinni? Arra gondolta, hogy csákányra és ásóra mindenképp szükségünk lesz. Ha romokban találjuk a várost, úgy magunknak kell arrébb vinnünk a törmelékeket.
* Mondja saját véleményét az utazást megelőző felkészülésről. Kíváncsi, hogy tesz e hozzá valamit a másik, illetve, hogy milyen véleményen van ezzel kapcsolatban. Az is lehet, hogy itt sokkal felkészültebb lesz, mint a vörös. *
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-14 22:39:36
Üzenet elküldve: 2026-01-14 22:39:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Mikor a fiatal marházni kezd, ősz szemöldökei felrándulnak, szeme elkerekedik, de csak egy pillanatra. Gubacsnak már majdnem sikerült meglepnie őt, de őt a fiatal törpe csak akkor lepné meg, ha valami kiszámíthatót cselekedne. Nem veszi túl komolyan a szavait, de azért helyre teszi egy fél mondattal.*
- Ne szemtelenkedj fiam!
* A nem túl hosszú történetet a szerzetesekről figyelmesen végighallgatja, nem is lenne kedve semmit hozzáfűzni, de Gubacs a szabadságról kérdezi. Ez az öreget kissé gondolkodóba ejti. Bal kezével végigsimítja a szakállát, majd így felel:*
- Szabadság? Attól még, hogy van kötelességed egy közösség iránt nem biztos, hogy nem vagy szabad. Ha a közösségtől ugyan annyit, vagy többet kapsz vissza, mint amennyit te nyújtasz, miért ne lennél szabad a szabályaikon belül? Hisz a hasznát is élvezed. Amíg pedig nem végzed rutinszerűen a feladataidat, ne is csodálkozz, hogy rád szólnak. Ezt nem kell zokon venni, hanem alázatosan tanulni!
Mint személy, pedig akkor vagy szabad, ha semmi belső kényszered nincs! És ez a külső körülményektől teljesen független, lehetsz szabad akár rabszolgaként is!
* Bővebben egyelőre nincs kedve válaszolni, csak, ha érdeklődést lát Gubacson a téma iránt. Arra viszont annál hevesebben reagál, hogy Gubacs most meg bejelenti, hogy bizony ő nem is ismeri a csillagokat. Szemeit az ég felé fordítja egy nagy sóhaj közepette, majd így szól:*
- Már látom, hogy nem lesz könnyű dolgom veletek! Nem baj, a csillagokról, majd később, ha Wrojth is velünk lesz.
//A Szent Láng Keresése//
* Mikor a fiatal marházni kezd, ősz szemöldökei felrándulnak, szeme elkerekedik, de csak egy pillanatra. Gubacsnak már majdnem sikerült meglepnie őt, de őt a fiatal törpe csak akkor lepné meg, ha valami kiszámíthatót cselekedne. Nem veszi túl komolyan a szavait, de azért helyre teszi egy fél mondattal.*
- Ne szemtelenkedj fiam!
* A nem túl hosszú történetet a szerzetesekről figyelmesen végighallgatja, nem is lenne kedve semmit hozzáfűzni, de Gubacs a szabadságról kérdezi. Ez az öreget kissé gondolkodóba ejti. Bal kezével végigsimítja a szakállát, majd így felel:*
- Szabadság? Attól még, hogy van kötelességed egy közösség iránt nem biztos, hogy nem vagy szabad. Ha a közösségtől ugyan annyit, vagy többet kapsz vissza, mint amennyit te nyújtasz, miért ne lennél szabad a szabályaikon belül? Hisz a hasznát is élvezed. Amíg pedig nem végzed rutinszerűen a feladataidat, ne is csodálkozz, hogy rád szólnak. Ezt nem kell zokon venni, hanem alázatosan tanulni!
Mint személy, pedig akkor vagy szabad, ha semmi belső kényszered nincs! És ez a külső körülményektől teljesen független, lehetsz szabad akár rabszolgaként is!
* Bővebben egyelőre nincs kedve válaszolni, csak, ha érdeklődést lát Gubacson a téma iránt. Arra viszont annál hevesebben reagál, hogy Gubacs most meg bejelenti, hogy bizony ő nem is ismeri a csillagokat. Szemeit az ég felé fordítja egy nagy sóhaj közepette, majd így szól:*
- Már látom, hogy nem lesz könnyű dolgom veletek! Nem baj, a csillagokról, majd később, ha Wrojth is velünk lesz.
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-14 21:59:39
Üzenet elküldve: 2026-01-14 21:59:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Wrojth világos választ ad arra vonatkozóan, hogy mit is vár az úttól. Úgy látszik nem az arany az egyetlen, amiért a vörös útra kel velük. Sokkal mélyebb és fontosabb motivációi is vannak. Wertus ennek kifejezetten örül. *
- Hogy találkozunk-e majd az istennővel nem tudom. Mindenesetre ebben mindhármunknak közös a célja. Gubacs, te, én, mind az istennővel akarunk találkozni, hogy válaszokat kapjunk. Egy biztos, ha ő alkalmasnak lát majd minket rá, találkozni fogunk vele!
* Az öreg érzi, hogy a másik nem figyel a beszédére, vagy ha figyel is, de nem nagyon érdekli. Sebaj. Hiszen, úgy is csak akkor szeretett volna ezekről a dolgokról bővebben beszélni, ha mindhárman együtt vannak. Ezért, most már nem is felel semmit arra, amit Wrojth felvet a lángról és a királyról. Azon, hogy a vörös azt állítja, hogy ő nem kapzsi, csak mosolyog egyet. Wrojth utolsó mondatai, bizony őt is nyugtalanítják. Ha egyáltalán meglelik a várost, mi várja őket ott? Mikor fiatalabb társa ezekről a dolgokról beszél az ősz törpe csak gondterhelten bámul maga elé, majd így szól:*
- Hogy miért tették mindezt őseink? Bizony, ha magunkba nézünk, talán választ kaphatunk erre, hisz mi is törpék vagyunk.
Őszintén szólva sejtelmem sincs, hogy milyen állapotok várnak ott bennünket. Legjobban akkor járunk, ha a város rejtve tudott maradni az évszázadok alatt. Egyrészt akkor nem fosztogatták, másrészt nem futunk bele valami gonosz hordákba a városon belül.
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.14 23:00:10
//Törpe álmok//
* Wrojth világos választ ad arra vonatkozóan, hogy mit is vár az úttól. Úgy látszik nem az arany az egyetlen, amiért a vörös útra kel velük. Sokkal mélyebb és fontosabb motivációi is vannak. Wertus ennek kifejezetten örül. *
- Hogy találkozunk-e majd az istennővel nem tudom. Mindenesetre ebben mindhármunknak közös a célja. Gubacs, te, én, mind az istennővel akarunk találkozni, hogy válaszokat kapjunk. Egy biztos, ha ő alkalmasnak lát majd minket rá, találkozni fogunk vele!
* Az öreg érzi, hogy a másik nem figyel a beszédére, vagy ha figyel is, de nem nagyon érdekli. Sebaj. Hiszen, úgy is csak akkor szeretett volna ezekről a dolgokról bővebben beszélni, ha mindhárman együtt vannak. Ezért, most már nem is felel semmit arra, amit Wrojth felvet a lángról és a királyról. Azon, hogy a vörös azt állítja, hogy ő nem kapzsi, csak mosolyog egyet. Wrojth utolsó mondatai, bizony őt is nyugtalanítják. Ha egyáltalán meglelik a várost, mi várja őket ott? Mikor fiatalabb társa ezekről a dolgokról beszél az ősz törpe csak gondterhelten bámul maga elé, majd így szól:*
- Hogy miért tették mindezt őseink? Bizony, ha magunkba nézünk, talán választ kaphatunk erre, hisz mi is törpék vagyunk.
Őszintén szólva sejtelmem sincs, hogy milyen állapotok várnak ott bennünket. Legjobban akkor járunk, ha a város rejtve tudott maradni az évszázadok alatt. Egyrészt akkor nem fosztogatták, másrészt nem futunk bele valami gonosz hordákba a városon belül.
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.14 23:00:10
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:45:43
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:45:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Végül csak megtalálja a “jó” irányt, s hipp hopp a tisztáson terem. Azért nem ilyen egyszerű ez a történet. Bőven van min átverekednie magát idefele, de a bonyodalmakon már túl is van. A tisztáson mély levegőt vesz, majd fújja is ki, hogy ezzel is megkönnyebbülését jelezze ki. Majd tekintetével valami lovat keres. Nem azt találja, amit keres, ugyanis egy idős emberen és a szekerén kívül mást nem talál. Azért próbálkozik. Elkezd felalá járkálni, főleg a magaslatokra, hogy onnan beláthassa a terepet, s meglopjon valami szerencsétlent a lovától. Sajnos nincs szerencséje. Egyetlen lehetősége az idősebbik, akit hamar meg is közelít. Majd saját durva hangján szólítja meg. Wrojth jelen felszereléseit nézve, könnyen elmehet valami őrnek vagy testőrnek, s ezt ki is használja. *
- Jó napot, szükségem lenne egy fuvarra. A kikötőbe tartok hivatalos ügyeket intézni.
* Kinek mi a hivatalos, ugyebár. Ha nem lenne rajta sisak, akkor arcáról könnyen felismerhető lenne, hogy hazudik, de annak hiányában hihetőnek tűnhet a kijelentése. Főleg mert olyan magabiztossággal mondja, mintha ő lenne a delegáció, aki visszaszerzi a kikötőt a városnak. Holott csak istene oltárához szeretne eljutni, hogy ott tiszteletét tegye, s hátha megjelenik előtte valami, mielőtt elindul. Sokat nem kell várni az öreg válaszára, hamar bólint is egyet a törp szavaira, s biccent maga mellé. Wrojthnak sem kell többet mondani, azonnal felugrik mellé, majd nem sokkal később már indulnak is. Persze csak felteszi az öreg a kérdést, hogy mégis mit akar arra egy törp, de a vörös csak csettint a nyelvével, majd így hárítja a kérdést. *
- Az bizalmas. De maradjunk annyiban, hogy van ott egy barátom, akit rég láttam és hírei vannak számomra. Talán nagyon jó hírei.
* Hazudja egy mosollyal az arcán, ám ezt aligha látja az öreg, mivel a sisakja teljesen fedi a fejét. Bármire is célozzon a törpe, hamarosan kiderül, hogy mégis mire gondolt. Aztán ki tudja, lehet tényleg összefut valakivel, akit ismer, s mond neki néhány érdekes dolgot. *
- Jó napot, szükségem lenne egy fuvarra. A kikötőbe tartok hivatalos ügyeket intézni.
* Kinek mi a hivatalos, ugyebár. Ha nem lenne rajta sisak, akkor arcáról könnyen felismerhető lenne, hogy hazudik, de annak hiányában hihetőnek tűnhet a kijelentése. Főleg mert olyan magabiztossággal mondja, mintha ő lenne a delegáció, aki visszaszerzi a kikötőt a városnak. Holott csak istene oltárához szeretne eljutni, hogy ott tiszteletét tegye, s hátha megjelenik előtte valami, mielőtt elindul. Sokat nem kell várni az öreg válaszára, hamar bólint is egyet a törp szavaira, s biccent maga mellé. Wrojthnak sem kell többet mondani, azonnal felugrik mellé, majd nem sokkal később már indulnak is. Persze csak felteszi az öreg a kérdést, hogy mégis mit akar arra egy törp, de a vörös csak csettint a nyelvével, majd így hárítja a kérdést. *
- Az bizalmas. De maradjunk annyiban, hogy van ott egy barátom, akit rég láttam és hírei vannak számomra. Talán nagyon jó hírei.
* Hazudja egy mosollyal az arcán, ám ezt aligha látja az öreg, mivel a sisakja teljesen fedi a fejét. Bármire is célozzon a törpe, hamarosan kiderül, hogy mégis mire gondolt. Aztán ki tudja, lehet tényleg összefut valakivel, akit ismer, s mond neki néhány érdekes dolgot. *
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:32:29
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:32:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A vér ára//
*A férfi makacssága érthető. Mélységiként kemény egy alaknak kell lennie. Persze Henában is van a bizalmatlanság. Ha frissen érkezett volna meg Artheniorba, akkor lehet még tágított volna is a férfi sebén, de már jó ideje Arthenior lakosa. Itt aztán annyi féle-fajta személlyel találkozhat valaki, hogy hamar megtanulja, hogy a származás nem számít. Csak a tettek. Hena egy nagyon változékony természetű nő. Nem mindig lehet kiigazodni rajta. Ő maga sem érti pontosan miért is akar ennyire segíteni a férfinak. A legtöbben egy mélységi láttán inkább rosszra gondolnak és menekülnének. Hena sem a sérülése miatt segít. Arról az elején nem is tudott. Valami egyszerűen azt súgta neki, hogy a férfi több mint aminek mutatkozik. Hogy igaza is van-e, majd kiderül.
Addig is a férfi csak megadja magát, végre. Ahogy Vanrei visszaül a nyeregbe, Henadryna elvezeti a lovat a folyótól. Szerencsére nyugodt maradt az egész közben.*
-Nem. Nincs sok választásod.
*Mondja mosolyogva a férfinak. Most már az ő hangja is nyugodtabb.*
-Én Henadryna vagyok.
*Mutatkozik be a férfinak. Átvezeti őket egy rövid fasávon, majd a tisztáson kötnek ki.*
-Van tapasztalatom benne.
*Válaszol huncut mosollyal az arcán, nem tudva, hogy most pontosan a kardra vagy másra célzott. Mondjuk attól még igaz a válasza.*
-Na és mondd. Hogy sikerült ilyen sérülést szerezned?
*Sok képzelőerőre nincs szüksége, hogy pontosan mi lehet az ok. Arra kíváncsi, hogy a férfi mit fog mondani. Közben egyre beljebb haladnak a tisztáson, megközelítve a dombocskát. Az már azt jelenti, hogy bőven túl vannak az út felén.*
*A férfi makacssága érthető. Mélységiként kemény egy alaknak kell lennie. Persze Henában is van a bizalmatlanság. Ha frissen érkezett volna meg Artheniorba, akkor lehet még tágított volna is a férfi sebén, de már jó ideje Arthenior lakosa. Itt aztán annyi féle-fajta személlyel találkozhat valaki, hogy hamar megtanulja, hogy a származás nem számít. Csak a tettek. Hena egy nagyon változékony természetű nő. Nem mindig lehet kiigazodni rajta. Ő maga sem érti pontosan miért is akar ennyire segíteni a férfinak. A legtöbben egy mélységi láttán inkább rosszra gondolnak és menekülnének. Hena sem a sérülése miatt segít. Arról az elején nem is tudott. Valami egyszerűen azt súgta neki, hogy a férfi több mint aminek mutatkozik. Hogy igaza is van-e, majd kiderül.
Addig is a férfi csak megadja magát, végre. Ahogy Vanrei visszaül a nyeregbe, Henadryna elvezeti a lovat a folyótól. Szerencsére nyugodt maradt az egész közben.*
-Nem. Nincs sok választásod.
*Mondja mosolyogva a férfinak. Most már az ő hangja is nyugodtabb.*
-Én Henadryna vagyok.
*Mutatkozik be a férfinak. Átvezeti őket egy rövid fasávon, majd a tisztáson kötnek ki.*
-Van tapasztalatom benne.
*Válaszol huncut mosollyal az arcán, nem tudva, hogy most pontosan a kardra vagy másra célzott. Mondjuk attól még igaz a válasza.*
-Na és mondd. Hogy sikerült ilyen sérülést szerezned?
*Sok képzelőerőre nincs szüksége, hogy pontosan mi lehet az ok. Arra kíváncsi, hogy a férfi mit fog mondani. Közben egyre beljebb haladnak a tisztáson, megközelítve a dombocskát. Az már azt jelenti, hogy bőven túl vannak az út felén.*
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:09:37
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:09:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Mesél ő szívesen akár napestig is, habár arról, amit az idősebb törpe kérdez, nem sokat tud, hiszen még nagyon fiatal volt. Azért belekezd. *
– Nem nagy történet. – * Horkan egyet. * – Beadtak közéjük, mert kék volt a szemem. Azt mondták, látnok vagyok. Azt mondták, a jövőbe látok, és én láttam is bele. De mégsem úgy, ahogy ők azt akarták, ezért szélnek eresztettek. Vagy hát, magamtól jöttem el, hogy megkeressem a nagy Wylnurana istennőt. A többit meg már az előbb elmeséltem. * Elhallgat és egy darabig csak bólogat maga elé, mint aki már megtalálta Wylnuranát, de aztán eszébe jut, hogy a kérdés egyik felére nem válaszolt. *
– Azok? Nem hittek azok semmiben! Csak a földben, a vízben, meg a késő estig tartó mosogatásban! Cudarul bántak velem, folyton ugráltattak. Azt mondták: Gubacs, csináld ezt, Gubacs csináld azt, vagy éppen ne csináld ezt, s ne csináld azt! Kész rémálom! Mintha én akartam volna közéjük kerülni… De legalább megtanítottak rá, hogy semmi se számít, csak a szabadság! Úgy bizony, a szabadság. Te szabad vagy, Wo- We- Wrojtus, Rojtusz, Wertus? * Az idősebb törpe talán meglepődik majd Gubacs hirtelen jött bölcsességén, de Gubacs nem. Ő mindig is tudta, hogy ő a legbölcsebb törpe ezen a világon, ezért is utálja annyira, amikor kioktatják.
Ezután Wertussal a csillagokról cseverésznek, véleménye szerint túl sokáig is. Nem számított rá, hogy a korábbi becsapós kérdés lesz. Sarokba szorult, be kell vallania, hogy semmit se tud a Négy Város csillagképről. *
– Jól van, akkor nem ismerem.
* A Nagy Tarvágás ötlete még meg is tetszik neki, de még ő is belátja, hogy egymaga kevés ahhoz, hogy kivágja Erdőmélye összes fáját. Meg, ha már itt tartunk, nem is akarja. Azok nem ártottak neki, csak ez az egy hülye szil. Ellenben az utána következő résznél borzos szemöldökét ráncolja. Épp az előbb tartott előadást a szabadság fontosságáról. Hát semmit nem értett meg belőle a másik? *
– Tökmarha, törkmarha! Marha, tök, marha, tök! * Ez a véleménye a kialakult vitáról., persze véletlenül sem Wertusról, még ha az öreg azt is hiszi.
Fogja magát, és leül a kidőlt, korhadt fára, amit korábban kinézett magának. *
– Nincsenek is szellemek. Engem is riogattak velük, de miután bejártam az egész világot, biztosan tudom, hogy nincs mitől tartanunk. Meg amúgy is, te egész út alatt vissza akarod tartani a húgyozást és a szarást? Az talán nem zavarja a hülye szellemeket? * Elneveti magát. *
//A Szent Láng Keresése//
* Mesél ő szívesen akár napestig is, habár arról, amit az idősebb törpe kérdez, nem sokat tud, hiszen még nagyon fiatal volt. Azért belekezd. *
– Nem nagy történet. – * Horkan egyet. * – Beadtak közéjük, mert kék volt a szemem. Azt mondták, látnok vagyok. Azt mondták, a jövőbe látok, és én láttam is bele. De mégsem úgy, ahogy ők azt akarták, ezért szélnek eresztettek. Vagy hát, magamtól jöttem el, hogy megkeressem a nagy Wylnurana istennőt. A többit meg már az előbb elmeséltem. * Elhallgat és egy darabig csak bólogat maga elé, mint aki már megtalálta Wylnuranát, de aztán eszébe jut, hogy a kérdés egyik felére nem válaszolt. *
– Azok? Nem hittek azok semmiben! Csak a földben, a vízben, meg a késő estig tartó mosogatásban! Cudarul bántak velem, folyton ugráltattak. Azt mondták: Gubacs, csináld ezt, Gubacs csináld azt, vagy éppen ne csináld ezt, s ne csináld azt! Kész rémálom! Mintha én akartam volna közéjük kerülni… De legalább megtanítottak rá, hogy semmi se számít, csak a szabadság! Úgy bizony, a szabadság. Te szabad vagy, Wo- We- Wrojtus, Rojtusz, Wertus? * Az idősebb törpe talán meglepődik majd Gubacs hirtelen jött bölcsességén, de Gubacs nem. Ő mindig is tudta, hogy ő a legbölcsebb törpe ezen a világon, ezért is utálja annyira, amikor kioktatják.
Ezután Wertussal a csillagokról cseverésznek, véleménye szerint túl sokáig is. Nem számított rá, hogy a korábbi becsapós kérdés lesz. Sarokba szorult, be kell vallania, hogy semmit se tud a Négy Város csillagképről. *
– Jól van, akkor nem ismerem.
* A Nagy Tarvágás ötlete még meg is tetszik neki, de még ő is belátja, hogy egymaga kevés ahhoz, hogy kivágja Erdőmélye összes fáját. Meg, ha már itt tartunk, nem is akarja. Azok nem ártottak neki, csak ez az egy hülye szil. Ellenben az utána következő résznél borzos szemöldökét ráncolja. Épp az előbb tartott előadást a szabadság fontosságáról. Hát semmit nem értett meg belőle a másik? *
– Tökmarha, törkmarha! Marha, tök, marha, tök! * Ez a véleménye a kialakult vitáról., persze véletlenül sem Wertusról, még ha az öreg azt is hiszi.
Fogja magát, és leül a kidőlt, korhadt fára, amit korábban kinézett magának. *
– Nincsenek is szellemek. Engem is riogattak velük, de miután bejártam az egész világot, biztosan tudom, hogy nincs mitől tartanunk. Meg amúgy is, te egész út alatt vissza akarod tartani a húgyozást és a szarást? Az talán nem zavarja a hülye szellemeket? * Elneveti magát. *
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-14 10:04:09
Üzenet elküldve: 2026-01-14 10:04:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Túlságosan is kíváncsi az öreg a vörös hitével kapcsolatban. Hite rendíthetetlen, bár nem feltétlen ugyanabba az irányba kacsingatnak ezek ketten. Akkor máshol tartana ez a beszélgetés, s nem érezné úgy magát, mint valami vallatáson. Pipájában már egy ideje rossz íz költözött, s talán el is jött a fájdalmas búcsú ideje. Az idősebb kérdésére csak megvonja vállait, mintha a kérdés egyértelmű lenne, majd egy egyszerű mozdulattal messzire pöcköli a kezében lévő pipát, ami a domb aljáig repül, majd így szól. *
- Eredet, útmutatás. Van egy törpe, akit már egy ideje keresek. Saját vérem, kit egykoron elragadtak. Talán ez az isten többet tudna erről mondani nekem.
* Már ha létezik. Amennyiben nem tud, avagy nem létezik, semmi hasznát nem leli abban az istenben. Gondolataiban új lehetőségeket is kutat, mert nem lenne jó ott szembesülni a ténnyel, hogy valójában a nagy büdös semmiért tette meg az utat. A másik meséjére csak félig figyel, s csak a látszatot próbálja fenntartani. Azért elkap egy két érdekesebbnek tűnő dolgot, amin elgondolkodik, de a legtöbbje egyik fülén be, míg a másikon ki. *
- Szóval visszavette. Ez azt jelenti, hogy valahol ott kell lennie. Talán igazad van és visszaszerezhető. De közel sem biztos, hogy egykori helyére fog kerülni. Gubaf említett egy királyt is. Lehet a király lesz a láng őrzője az újkorban.
* Hordja össze itt a sok sületlenséget. Inkább rájátszik az öreg jó oldalára, s belemegy a ki mond nagyobb sületlenséget játékukba. Gubaf mellett nem lenne esélye megnyerni a fődíjat, de nélküle talán kovácsolhat valami hamis reményt a másikban, hogy még ha nem is akarja bevallani a vörös, de mellettük van. Nem tervezi bántani fivéreit, de nem felejti el, hogy kinek is tartozik hűséggel. Természetesen előbb magának, szorosan mögötte pedig istenének, akit lehet, hogy érdekelnének a történések. *
- A kapzsiság okozta a vesztüket, ami engem illet, én nem vagyok kapzsi. Én pontosan annyit akarok, amennyit elbírok, egy aranytallérral sem többet.
* Az már más kérdés, hogy ha tehetné, szekérrel érkezne, de nem rohan ennyire előre. *
- Egyébként is minél több aranya van valakinek, annál nagyobb célpont is van a hátán. De előbb a válaszok, aztán a kincs.
* Ahogy mondja, fel is emeli a földről a sisakját, majd egy rövid ideig bámulja azt, ahol a szemének kéne lennie. *
- Nem véletlenül történt minden a múltban. Hogy miért tették azt, amit tettek, arról is lesznek válaszok. Ám valami azt súgja, hogy nem fog tetszeni az, amit ott találunk.
//Törpe álmok//
* Túlságosan is kíváncsi az öreg a vörös hitével kapcsolatban. Hite rendíthetetlen, bár nem feltétlen ugyanabba az irányba kacsingatnak ezek ketten. Akkor máshol tartana ez a beszélgetés, s nem érezné úgy magát, mint valami vallatáson. Pipájában már egy ideje rossz íz költözött, s talán el is jött a fájdalmas búcsú ideje. Az idősebb kérdésére csak megvonja vállait, mintha a kérdés egyértelmű lenne, majd egy egyszerű mozdulattal messzire pöcköli a kezében lévő pipát, ami a domb aljáig repül, majd így szól. *
- Eredet, útmutatás. Van egy törpe, akit már egy ideje keresek. Saját vérem, kit egykoron elragadtak. Talán ez az isten többet tudna erről mondani nekem.
* Már ha létezik. Amennyiben nem tud, avagy nem létezik, semmi hasznát nem leli abban az istenben. Gondolataiban új lehetőségeket is kutat, mert nem lenne jó ott szembesülni a ténnyel, hogy valójában a nagy büdös semmiért tette meg az utat. A másik meséjére csak félig figyel, s csak a látszatot próbálja fenntartani. Azért elkap egy két érdekesebbnek tűnő dolgot, amin elgondolkodik, de a legtöbbje egyik fülén be, míg a másikon ki. *
- Szóval visszavette. Ez azt jelenti, hogy valahol ott kell lennie. Talán igazad van és visszaszerezhető. De közel sem biztos, hogy egykori helyére fog kerülni. Gubaf említett egy királyt is. Lehet a király lesz a láng őrzője az újkorban.
* Hordja össze itt a sok sületlenséget. Inkább rájátszik az öreg jó oldalára, s belemegy a ki mond nagyobb sületlenséget játékukba. Gubaf mellett nem lenne esélye megnyerni a fődíjat, de nélküle talán kovácsolhat valami hamis reményt a másikban, hogy még ha nem is akarja bevallani a vörös, de mellettük van. Nem tervezi bántani fivéreit, de nem felejti el, hogy kinek is tartozik hűséggel. Természetesen előbb magának, szorosan mögötte pedig istenének, akit lehet, hogy érdekelnének a történések. *
- A kapzsiság okozta a vesztüket, ami engem illet, én nem vagyok kapzsi. Én pontosan annyit akarok, amennyit elbírok, egy aranytallérral sem többet.
* Az már más kérdés, hogy ha tehetné, szekérrel érkezne, de nem rohan ennyire előre. *
- Egyébként is minél több aranya van valakinek, annál nagyobb célpont is van a hátán. De előbb a válaszok, aztán a kincs.
* Ahogy mondja, fel is emeli a földről a sisakját, majd egy rövid ideig bámulja azt, ahol a szemének kéne lennie. *
- Nem véletlenül történt minden a múltban. Hogy miért tették azt, amit tettek, arról is lesznek válaszok. Ám valami azt súgja, hogy nem fog tetszeni az, amit ott találunk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3160-3179