Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 267 (5321. - 5340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5340. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-24 09:21:39
Üzenet elküldve: 2024-10-24 09:21:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Krigrags Fobromli//
*Az elftől jelenleg többet nem törődik. Az megvan magában a sötét sarokban és ott éliheti tovább az életét. Szóváltásuk biztos sokaknak a figyelmét felkeltette, főleg a pultnál ülőkét. Orz sajnálatára nem lett csetepaté az egészből. Pedig jól érezte volna magát, ha amaz belemegy és jól elverhette volna az elfet. De ez nem történt meg, szóval majd a Kaszárnyában kell kiélnie magát. Otthon úgy sem várja semmi, szóval ráér a városban tölteni egy kis időt. Még az edzés sem lesz rossz. Jól is fog neki esni. Ezekkel a gondolatokkal iszik bele sörébe mikor egy hangot hall maga mellől. Bár a törpe a székre ül, attól még mindig Orz a magasabb. Lenézve látja a törpét. Csak biccent, majd újra az elfre pillant. Azt már láthatólag nem érdekli az ork, saját dolgával van elfoglalva.*
-Ide bárki beülhet, nincs megkötés. Én is ezért lehet itt.
*Válaszolja kurtán a törpének. A társadalom inkább az elfeket látja szívesen mintsem az orkokat. Ezt valószínűleg a másik is tudja. Már az, hogy egy idegen orkot megszólít a férfi, jó benyomásnak tekinti, hisz ilyenre nagyon kevesen képesek, hacsak nem egy csapat jön és el akarják verni. Egy harcra felszerelt orkot. Sok bolond él ebben a világban. Na de ezzel nem is törődik, inkább visszacsatlakozik a törpéhez.*
-De attól még igazat adok neked. Nem rég ért véget a kis beszélgetésünk, az meg persze gyáván megfutamodott.
*Mondja rekedt mély hangján, majd belekortyol az italába.*
-Te mi járatban vagy itt? Csak nem egy nagy balhéra keresel magadnak partnert?
*Biccent a férfi fegyvereire, amelyek azért nem akármilyenek, jól bírnák a csatákat. Azt nem tudja, hogy mennyire használtak, hogy a törpe milyen gyakran forgatja őket, de mindenféleképpen méretes példányok.*
*Az elftől jelenleg többet nem törődik. Az megvan magában a sötét sarokban és ott éliheti tovább az életét. Szóváltásuk biztos sokaknak a figyelmét felkeltette, főleg a pultnál ülőkét. Orz sajnálatára nem lett csetepaté az egészből. Pedig jól érezte volna magát, ha amaz belemegy és jól elverhette volna az elfet. De ez nem történt meg, szóval majd a Kaszárnyában kell kiélnie magát. Otthon úgy sem várja semmi, szóval ráér a városban tölteni egy kis időt. Még az edzés sem lesz rossz. Jól is fog neki esni. Ezekkel a gondolatokkal iszik bele sörébe mikor egy hangot hall maga mellől. Bár a törpe a székre ül, attól még mindig Orz a magasabb. Lenézve látja a törpét. Csak biccent, majd újra az elfre pillant. Azt már láthatólag nem érdekli az ork, saját dolgával van elfoglalva.*
-Ide bárki beülhet, nincs megkötés. Én is ezért lehet itt.
*Válaszolja kurtán a törpének. A társadalom inkább az elfeket látja szívesen mintsem az orkokat. Ezt valószínűleg a másik is tudja. Már az, hogy egy idegen orkot megszólít a férfi, jó benyomásnak tekinti, hisz ilyenre nagyon kevesen képesek, hacsak nem egy csapat jön és el akarják verni. Egy harcra felszerelt orkot. Sok bolond él ebben a világban. Na de ezzel nem is törődik, inkább visszacsatlakozik a törpéhez.*
-De attól még igazat adok neked. Nem rég ért véget a kis beszélgetésünk, az meg persze gyáván megfutamodott.
*Mondja rekedt mély hangján, majd belekortyol az italába.*
-Te mi járatban vagy itt? Csak nem egy nagy balhéra keresel magadnak partnert?
*Biccent a férfi fegyvereire, amelyek azért nem akármilyenek, jól bírnák a csatákat. Azt nem tudja, hogy mennyire használtak, hogy a törpe milyen gyakran forgatja őket, de mindenféleképpen méretes példányok.*
5339. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 21:18:57
Üzenet elküldve: 2024-10-23 21:18:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Úgy néz ki a lány nem csak a dokit, de önmagát is hangulatba hozta ezzel a sikerrel. Szabályosan letámadja a férfit mikor egyedül maradnak, aki szerencsére gond nélkül viszonozza ezt. Őt se érdekli kicsit se, hogy épp ki jár arra és látja őket. Örüljenek, hogy jobban nem kezdtek még bele az ünneplésükbe. Ami, kapcsán egy egész mókás ötlete támad a lánynak.*
-Az kurva isten!
*Ha akarná se tudná majd visszafogni magát attól amit a férfi tartogat neki. Ezt megerősítendő kicsit hátrálna a másikkal, hogy megint a falnak döntse és a másiknak préselve magát. Szinte éget annyira fel van tüzelve a nő. Ki gondolta volna, hogy ilyen jó estének néznek majd elébe. Viszont még pár lépést beiktatna addig a lány. Vacsora és a holdudvar.*
-Akár egyszerre is lehet a kettőt.
*Vacsorázhat a szabadban is. Ha van mit. Pár rúd kolbász és kenyér biztos van még a konyhán. Amit kint is megehet. Beletúr a hajába és mint valami ragadozó az áldozatára úgy néz a vidám félvér után. Biztos, hogy ma este még el fogja kapni. Most viszont még követi le az étkező részre. Valamit tényleg jó lenne falni.*
*Úgy néz ki a lány nem csak a dokit, de önmagát is hangulatba hozta ezzel a sikerrel. Szabályosan letámadja a férfit mikor egyedül maradnak, aki szerencsére gond nélkül viszonozza ezt. Őt se érdekli kicsit se, hogy épp ki jár arra és látja őket. Örüljenek, hogy jobban nem kezdtek még bele az ünneplésükbe. Ami, kapcsán egy egész mókás ötlete támad a lánynak.*
-Az kurva isten!
*Ha akarná se tudná majd visszafogni magát attól amit a férfi tartogat neki. Ezt megerősítendő kicsit hátrálna a másikkal, hogy megint a falnak döntse és a másiknak préselve magát. Szinte éget annyira fel van tüzelve a nő. Ki gondolta volna, hogy ilyen jó estének néznek majd elébe. Viszont még pár lépést beiktatna addig a lány. Vacsora és a holdudvar.*
-Akár egyszerre is lehet a kettőt.
*Vacsorázhat a szabadban is. Ha van mit. Pár rúd kolbász és kenyér biztos van még a konyhán. Amit kint is megehet. Beletúr a hajába és mint valami ragadozó az áldozatára úgy néz a vidám félvér után. Biztos, hogy ma este még el fogja kapni. Most viszont még követi le az étkező részre. Valamit tényleg jó lenne falni.*
5338. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 20:55:02
Üzenet elküldve: 2024-10-23 20:55:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ezt akarta. A döbbenetet. Látni akarta, hogy a nő szeme is elkerekedik, amikor kiderül számára, hogy csak egy játék volt. Persze nem így indult, sejtései voltak, de minden akkor igazolódott be, amikor a bűbáj hatása alá került, de végtére is az történt, amit akart. Nyert, bár nem a világ legnehezebb prédáját gyűrte maga alá, mégis sikerült a helyére tennie mindent. Szereti, ha rend van és szereti, ha ő uralja. De amit most a legjobban szeret, az mégis az, ahogy csillognak a zöldek, egyenesen rá és nem titkoltan mutatja ezzel, hogy ő is élvezte az előadást. Már annál a pojácánál a rezidencián is fitogtathatta, hogy mire gondol Mai akkor, amikor mondja, hogy megvannak az eszközei, de most igazán kiterítette előtte azt, ami ő tud lenni; eléri, amit akar, segít annak, aki fontos és még az alig megismert munkását sem hagyja cserben, mert ez az új családja. És azt fogad bele, akit akar. Nem a lesajnáló tekintettel mustráló anyját, nem a könnyűvérű, ámbár igen butácska nővéreit, nem is az apját, akihez köze sincs. Egy új közeg, ahol végre jól érzi magát és tehet bárkiért, bármennyit. Persze, hogy nem bírja ki, hogy felugorjon örömében az elf ölébe, aki jóval magasabb, mint ő, s megvolt az esélye annak is, hogy az egy ép keze nem elég arra, hogy megtartsa a hirtelen rárakódott súlyt. De sikerül és úgy csókolja, ahogyan azt most megérdemli. Vele akar lenni és el sem engedni, nem is gondol már újra kinyíló ajtóra, vendégekre, akik felmehetnek a lépcsőn, de elállják a folyosón az utat előlük. Pont ez a jó az egészben. Egyetlen percre sem érdekli annyira mellette semmi, hogy elkezdjen túlagyalni lépéseket, ezzel elrontva mindennek a báját.*
- Szerintem vegyük ki a mellette lévő szobát estére. Ígérem, hogy nem fogom vissza magam.
*Vigyorodik el, majd még néhány édes pillanatra az elf ajkakhoz forrna az övével, aztán leszállna végre a földre. De csak testben tud, lélekben még mindig szárnyal. *
- De előtte csaljunk ki neked valami ételt attól a másiktól, kelleni fog az erőd az éjjel. Ó és, nem vittél a Holdudvarra.
*Vigyorodik el, majd már a jól ismert haj hátradobás kíséretében indul le a lépcsőn, lehagyva a másikat, mintha neki nem az lenne minden vágya, hogy most azonnal folytassák, amit elkezdtek.*
*Ezt akarta. A döbbenetet. Látni akarta, hogy a nő szeme is elkerekedik, amikor kiderül számára, hogy csak egy játék volt. Persze nem így indult, sejtései voltak, de minden akkor igazolódott be, amikor a bűbáj hatása alá került, de végtére is az történt, amit akart. Nyert, bár nem a világ legnehezebb prédáját gyűrte maga alá, mégis sikerült a helyére tennie mindent. Szereti, ha rend van és szereti, ha ő uralja. De amit most a legjobban szeret, az mégis az, ahogy csillognak a zöldek, egyenesen rá és nem titkoltan mutatja ezzel, hogy ő is élvezte az előadást. Már annál a pojácánál a rezidencián is fitogtathatta, hogy mire gondol Mai akkor, amikor mondja, hogy megvannak az eszközei, de most igazán kiterítette előtte azt, ami ő tud lenni; eléri, amit akar, segít annak, aki fontos és még az alig megismert munkását sem hagyja cserben, mert ez az új családja. És azt fogad bele, akit akar. Nem a lesajnáló tekintettel mustráló anyját, nem a könnyűvérű, ámbár igen butácska nővéreit, nem is az apját, akihez köze sincs. Egy új közeg, ahol végre jól érzi magát és tehet bárkiért, bármennyit. Persze, hogy nem bírja ki, hogy felugorjon örömében az elf ölébe, aki jóval magasabb, mint ő, s megvolt az esélye annak is, hogy az egy ép keze nem elég arra, hogy megtartsa a hirtelen rárakódott súlyt. De sikerül és úgy csókolja, ahogyan azt most megérdemli. Vele akar lenni és el sem engedni, nem is gondol már újra kinyíló ajtóra, vendégekre, akik felmehetnek a lépcsőn, de elállják a folyosón az utat előlük. Pont ez a jó az egészben. Egyetlen percre sem érdekli annyira mellette semmi, hogy elkezdjen túlagyalni lépéseket, ezzel elrontva mindennek a báját.*
- Szerintem vegyük ki a mellette lévő szobát estére. Ígérem, hogy nem fogom vissza magam.
*Vigyorodik el, majd még néhány édes pillanatra az elf ajkakhoz forrna az övével, aztán leszállna végre a földre. De csak testben tud, lélekben még mindig szárnyal. *
- De előtte csaljunk ki neked valami ételt attól a másiktól, kelleni fog az erőd az éjjel. Ó és, nem vittél a Holdudvarra.
*Vigyorodik el, majd már a jól ismert haj hátradobás kíséretében indul le a lépcsőn, lehagyva a másikat, mintha neki nem az lenne minden vágya, hogy most azonnal folytassák, amit elkezdtek.*
5337. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 20:23:06
Üzenet elküldve: 2024-10-23 20:23:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A nő kicsit magának is köszönheti, hogy párosuk egymással kezd el a jelenlétében foglalkozni. Ott lent is megzavarta őket. Így természetes, hogy itt fent nem sajnálják az időt arra amit ott lent is akartak. Sőt, ha tudná mik jártak a férfi fejében míg ő eszméletlenül hevert az ágyon. Arról mit tenne a félvérrel. Persze ez csak idő kérdése. A saját ajkába harapó egykori kalóz vágyakozó pillantása is egyértelművé teszi ezt.*
-Azt, remélem is.
*Igen tetszett a műsor. Utoljára még megnézi, azt a feneket, ami az előbb még az ölében pihent, de sajnos nem rohanhatnak még előre. Előbb az üzlet. A másik okoskodására muszáj reagálnia. Nem csak a cafka az akinek nagy a szája hanem a doki se szeret vitákban alulmaradni. Majd a bemutatkozás kapcsán a szót a kék szeműre hagyja. Fejezze csak be a játékot amit elkezdett. A nevek kapcsán érti mire céloz a lány és el is mosolyodik. Bár ebből a pillangóból főleg itt a városban nem hiszi, hogy rájuk tudna találni. Nem olyan okos lány. Lehet ez volt a cél. Titokzatosnak maradni. Majd jön a meglepetés. Negyven arany leszámolva és egy nagyon szép lezárás. A doki mosolya is szélesebb lesz a következő mondatok hallatán. Imádja! Imádja ezt a nőt! Szinte vissza kell fognia magát, hogy pusztán egy szerény biccentéssel búcsúzzon majd finoman átkarolva a másik derekát vezesse ki a szobából. Nagyon rég szórakozott már ilyen jót mint most. Mikor egyedül maradva összenéznek, látszik is ez a férfi csillogó szemében. Hogy a nyakába lesz ugorva az meglepi, de sikerül a másik alá nyúlnia és megtartania. Sőt, meg is indulna fele a fal felé, hogy miközben vadul csókolja a száját annak nekidöntse a nőt vadul odapréselje.*
-Meg leszel...*Szív egyet a másik nyakába, hogy utána a főlébe búgjon.*Hol szeretnél ünnepelni édes?
*Ezek után egyértelmű, hogy ha a kékszeműn múlna rá tudná venni az elfet arra is, hogy itt a folyosón, egyenesen a pillangó ajtajának dőlve ünnepeljék meg az üzletet. Vagy az ablaka alatt. Bár nem tetszett neki az a műsor sem amit ott bent látott tőlük. Így járt. Méghozzá a félvérnek még fizetnie se kellett.*
*A nő kicsit magának is köszönheti, hogy párosuk egymással kezd el a jelenlétében foglalkozni. Ott lent is megzavarta őket. Így természetes, hogy itt fent nem sajnálják az időt arra amit ott lent is akartak. Sőt, ha tudná mik jártak a férfi fejében míg ő eszméletlenül hevert az ágyon. Arról mit tenne a félvérrel. Persze ez csak idő kérdése. A saját ajkába harapó egykori kalóz vágyakozó pillantása is egyértelművé teszi ezt.*
-Azt, remélem is.
*Igen tetszett a műsor. Utoljára még megnézi, azt a feneket, ami az előbb még az ölében pihent, de sajnos nem rohanhatnak még előre. Előbb az üzlet. A másik okoskodására muszáj reagálnia. Nem csak a cafka az akinek nagy a szája hanem a doki se szeret vitákban alulmaradni. Majd a bemutatkozás kapcsán a szót a kék szeműre hagyja. Fejezze csak be a játékot amit elkezdett. A nevek kapcsán érti mire céloz a lány és el is mosolyodik. Bár ebből a pillangóból főleg itt a városban nem hiszi, hogy rájuk tudna találni. Nem olyan okos lány. Lehet ez volt a cél. Titokzatosnak maradni. Majd jön a meglepetés. Negyven arany leszámolva és egy nagyon szép lezárás. A doki mosolya is szélesebb lesz a következő mondatok hallatán. Imádja! Imádja ezt a nőt! Szinte vissza kell fognia magát, hogy pusztán egy szerény biccentéssel búcsúzzon majd finoman átkarolva a másik derekát vezesse ki a szobából. Nagyon rég szórakozott már ilyen jót mint most. Mikor egyedül maradva összenéznek, látszik is ez a férfi csillogó szemében. Hogy a nyakába lesz ugorva az meglepi, de sikerül a másik alá nyúlnia és megtartania. Sőt, meg is indulna fele a fal felé, hogy miközben vadul csókolja a száját annak nekidöntse a nőt vadul odapréselje.*
-Meg leszel...*Szív egyet a másik nyakába, hogy utána a főlébe búgjon.*Hol szeretnél ünnepelni édes?
*Ezek után egyértelmű, hogy ha a kékszeműn múlna rá tudná venni az elfet arra is, hogy itt a folyosón, egyenesen a pillangó ajtajának dőlve ünnepeljék meg az üzletet. Vagy az ablaka alatt. Bár nem tetszett neki az a műsor sem amit ott bent látott tőlük. Így járt. Méghozzá a félvérnek még fizetnie se kellett.*
5336. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 19:39:21
Üzenet elküldve: 2024-10-23 19:39:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ahogy azt kénytelen kelletlenül kimondta, nem bírja, ha nem ő van a figyelem középpontjában, és különösen borzalmas érzés mindez akkor, ha a saját szobájában történik. Kezdi kifejezetten irritálni, ahogy a másik kettő egymással enyeleg, és ez az érzés most kíméletlenül ki is ül az arcára. Nem tudja leplezni. Úgyhogy most, hogy az üzlet megköttetett, már nem elküldené, hanem elzavarná őket abból a szobából, ami igazából nem az övé, de még csak a bérleti díját sem ő fizeti. Mondjuk a szekrényen lógó, rá szabott, gyönyörű ruhát sem az ő pénzéből vásárolta. Igazából hasonlóak ők ketten a másik nővel, csak amaz egyelőre még részegen is úgy játszik bárkivel, ahogy akar. Ezt már ő is látja. Ha tudná a teljes igazságot a mögött, ami most itt történt, talán nem is haragudna, hanem zseniálisnak tartaná, de vannak titkok, melyek örökre titkok maradnak, és vannak, amelyek nem.
Azt hirtelen nem érti, hogy milyen titokról beszél a lány. Azt sem, hogy mégis honnan tudná, hol keresse azt, akiről az ég világon semmit sem tud. Neveket sem kap, illetve de, egyet igen, egy olyat, amelyet már jól ismer, ráadásul negyven arany kíséretében. Ekkor szabályosan tátva marad a szája. Még egy csattanó ma estére, amire már egyáltalán nem számított.*
- Egy… dolgozód? Ah, szóval nálad dolgozik, és mindent elmondott neked. Mindent. *A nevét, hogy mivel foglalkozik, mindent. Most sem gyanakszik semmire, hisz Alaver pont eleget tud róla ahhoz, hogy a tőle kapott információkon keresztül bárki felismerhesse őt. Ezek szerint a lány végig tudta, hogy kivel áll szemben. Ez mindent megmagyaráz. Hidegzuhanyként éri a felismerés, de továbbra is csodálatra méltó, hogy mindezt a nő, akinek a nevét továbbra sem tudja, egészen idáig titokban tudta tartani. Eltűnődve nézi az aranyakat a kezében. Nem, így már valóban nincs szüksége névre.*
- Nem tartozik. Remélem, vele is tudatod majd ezt a hírt. *Egyáltalán nem számított arra, hogy valaha látni fogja ezt a negyven aranyat. Nem is volt célja, hogy tényleg megkapja. Az a nap egy lecke volt a részéről Alaver számára, de ma nem csak a lecke árát, hanem magát a leckét is kamatostul kapta vissza.*
- Minden jót nektek! Az italoknál pedig ne feledjétek a sorrendet! *Ennyit mond még, majd hagyja távozni a párost. Ő ezt követően magára zárja a szoba ajtaját, és hosszasan mereng a történteken. Nem, nem vesz zokon egyetlen szót sem. Sikerből, kudarcból és kritikából is tanulni lehet. A mai napból rengeteget. Az az egy biztos, hogy ha a tahó kalóz felejthető személyiség is a számára, a nő nem az. Biztosan nem fogja elfelejteni, talán nem is akarja.*
*Ahogy azt kénytelen kelletlenül kimondta, nem bírja, ha nem ő van a figyelem középpontjában, és különösen borzalmas érzés mindez akkor, ha a saját szobájában történik. Kezdi kifejezetten irritálni, ahogy a másik kettő egymással enyeleg, és ez az érzés most kíméletlenül ki is ül az arcára. Nem tudja leplezni. Úgyhogy most, hogy az üzlet megköttetett, már nem elküldené, hanem elzavarná őket abból a szobából, ami igazából nem az övé, de még csak a bérleti díját sem ő fizeti. Mondjuk a szekrényen lógó, rá szabott, gyönyörű ruhát sem az ő pénzéből vásárolta. Igazából hasonlóak ők ketten a másik nővel, csak amaz egyelőre még részegen is úgy játszik bárkivel, ahogy akar. Ezt már ő is látja. Ha tudná a teljes igazságot a mögött, ami most itt történt, talán nem is haragudna, hanem zseniálisnak tartaná, de vannak titkok, melyek örökre titkok maradnak, és vannak, amelyek nem.
Azt hirtelen nem érti, hogy milyen titokról beszél a lány. Azt sem, hogy mégis honnan tudná, hol keresse azt, akiről az ég világon semmit sem tud. Neveket sem kap, illetve de, egyet igen, egy olyat, amelyet már jól ismer, ráadásul negyven arany kíséretében. Ekkor szabályosan tátva marad a szája. Még egy csattanó ma estére, amire már egyáltalán nem számított.*
- Egy… dolgozód? Ah, szóval nálad dolgozik, és mindent elmondott neked. Mindent. *A nevét, hogy mivel foglalkozik, mindent. Most sem gyanakszik semmire, hisz Alaver pont eleget tud róla ahhoz, hogy a tőle kapott információkon keresztül bárki felismerhesse őt. Ezek szerint a lány végig tudta, hogy kivel áll szemben. Ez mindent megmagyaráz. Hidegzuhanyként éri a felismerés, de továbbra is csodálatra méltó, hogy mindezt a nő, akinek a nevét továbbra sem tudja, egészen idáig titokban tudta tartani. Eltűnődve nézi az aranyakat a kezében. Nem, így már valóban nincs szüksége névre.*
- Nem tartozik. Remélem, vele is tudatod majd ezt a hírt. *Egyáltalán nem számított arra, hogy valaha látni fogja ezt a negyven aranyat. Nem is volt célja, hogy tényleg megkapja. Az a nap egy lecke volt a részéről Alaver számára, de ma nem csak a lecke árát, hanem magát a leckét is kamatostul kapta vissza.*
- Minden jót nektek! Az italoknál pedig ne feledjétek a sorrendet! *Ennyit mond még, majd hagyja távozni a párost. Ő ezt követően magára zárja a szoba ajtaját, és hosszasan mereng a történteken. Nem, nem vesz zokon egyetlen szót sem. Sikerből, kudarcból és kritikából is tanulni lehet. A mai napból rengeteget. Az az egy biztos, hogy ha a tahó kalóz felejthető személyiség is a számára, a nő nem az. Biztosan nem fogja elfelejteni, talán nem is akarja.*
5335. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 19:13:31
Üzenet elküldve: 2024-10-23 19:13:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//részben a Büszkeség és előítélet//
*A jó öreg Pega. Ki tudja, hány hány várost tömne meg a népsereg aki ide már betódult életébe. Na mostan törzsvendég élt törpe harcosunk is betér már szokásos napi látogatására. Este van már az asszony se noszogattatja szóval itta helye. Lendülettel betódul az ajtón. Hú annyi nép van bent, hogy majd kifolynak az ablakon.*
- Szépet.. szebbet inkább. Mi a ménkőves?!
*Alig lép be máris arrébb kell állni mert mögötte is jön még kettő. Csak nehogy beüssön az ilyen agyontaposós tömegoszlás ami ilyenkor ugye beüthet. Hallott már ilyet kocsmaféleségekbe. Egyszer a Pegába is bekövetkezhet. No de ugye hősünket nehéz lesz talpig páncélba eltaposni. Akkora a karja mint a comba, a combja meg mint a dereka. Szóval nem kell ám félteni. Aztán meg ott a két fejsze is amivel utat tud vágni magának. Nyomba megcsapja valami szag.*
- Büdös elfek.
*Bugyog belőle a törpék kedvessége. Utálni kell őket na, hát ez az évezredes szokás. Milyen törpe lenne ha szeretné az elfeket? Na ugye, olyan! Jó mogorván elsétál a szőke elf mellett. Na már mostan nincs hely csak egy ork mellett. Ez is ritka. Még mindig jobb mint egy elfhez leülni.*
- Megengeded koma? Mégse ülhetek moslékba nem?
*Odabök már fejével a szőke elf felé.*
- Csak tudnám minek engedik be őket he.
*A jó öreg Pega. Ki tudja, hány hány várost tömne meg a népsereg aki ide már betódult életébe. Na mostan törzsvendég élt törpe harcosunk is betér már szokásos napi látogatására. Este van már az asszony se noszogattatja szóval itta helye. Lendülettel betódul az ajtón. Hú annyi nép van bent, hogy majd kifolynak az ablakon.*
- Szépet.. szebbet inkább. Mi a ménkőves?!
*Alig lép be máris arrébb kell állni mert mögötte is jön még kettő. Csak nehogy beüssön az ilyen agyontaposós tömegoszlás ami ilyenkor ugye beüthet. Hallott már ilyet kocsmaféleségekbe. Egyszer a Pegába is bekövetkezhet. No de ugye hősünket nehéz lesz talpig páncélba eltaposni. Akkora a karja mint a comba, a combja meg mint a dereka. Szóval nem kell ám félteni. Aztán meg ott a két fejsze is amivel utat tud vágni magának. Nyomba megcsapja valami szag.*
- Büdös elfek.
*Bugyog belőle a törpék kedvessége. Utálni kell őket na, hát ez az évezredes szokás. Milyen törpe lenne ha szeretné az elfeket? Na ugye, olyan! Jó mogorván elsétál a szőke elf mellett. Na már mostan nincs hely csak egy ork mellett. Ez is ritka. Még mindig jobb mint egy elfhez leülni.*
- Megengeded koma? Mégse ülhetek moslékba nem?
*Odabök már fejével a szőke elf felé.*
- Csak tudnám minek engedik be őket he.
5334. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 19:04:29
Üzenet elküldve: 2024-10-23 19:04:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Meglehetősen büszke magára. Mindig szeretett játszani, csak máshogy. Mások bőre ragadt rá és használja fel most, a hajdan körötte élők lecsípett szokásait varrta össze és bújt bele. A számítás, az aranyak imádata, a bájolgás, a hazugságok. Hogy ő maga valójában kicsoda, az ezen réteg alatt van, mégis ilyenkor, mintha eggyé válna a jelmezével. Tudja, hogy kinél mit érhet el. Tudja azt is, hogy mit nem. Az ujjak táncolnak végig dús ajkán, nem eresztve az éppen nem hazug lélektükreivel a zöldeket. Finoman engedi kissé beljebb szájába azt az ékszerekkel díszített ujjat és alig érezhetően harap rá játékosan, majd lehetetlen lassúsággal engedi ki annak zárjából.*
- Nagyon jó leszek.
*Mosolyodik el vágyakozással kevert pimaszsággal, majd jöhet az, ami végre történt is ez az egész színjáték. Fél pillantást vet még a nőre, mielőtt leszáll az elfről, egy egészen aprót kacsintva felé, hogy reméli tetszett neki is a darab. A pénzügyek azok a férfié, ő pedig csak játssza azt, akit ma választott ki céljai elérésére.
A kis fenyegetésre valóban nincs szükség, de nem is a Doki lenne, ha ez nem történt volna meg és kifejezetten szereti ezt az oldalát is. Veszélyes, s megszelídíthetetlen, mégis együtt érték el Mai módszereivel legtisztábban a nyereséget.
Megrántja a vállát a szemforgatásra, s haját dobja háta mögé, mintha az a megjegyzést tényleg olyan mindennapos volna és egyáltalán még csak nem is zavarná a helyzet, hogy ő most csak ennyi. Mint aki tisztában van magával és éppen így van jól.
De a kérdésére még választ akar, s kap is. Az italok biztos helyen vannak, azt már senki el nem veszi, ahogy a szórakozós utolsó örömét sem, ami ebben a szobában még jár neki.*
- Ó, és a kis titkok? Nem mindig kell tudni a nevet ahhoz, hogy valami jól süljön el.
*Húzódik vissza az a játékos mosoly és a zöldek felé pillant. Vele is így kezdődött, csak ő szerencsésebb volt, mint a lány. Bár végül Merlana is megkapta, amit akart. De ez Mai-nak jelenleg nem elég.*
- De okos lány vagy és tudni fogod hol keress, ha van még jó üzleted. * Szétnyitja azt az egészen apró táskát és kivesz belőle 40 fénylő aranyat, amit Merlana Naerice kezébe nyom.
* - Vagy ha szeretnél jobb lenni és nem csak ennyit keresni egy dolgozóm átverésével. *Válik gunyorossá a mosolya, majd hidegen méri végig végül a nőt.* - Alaver már nem tartozik neked. *Dobja haját hátra ismét, és néz a hosszúéletűre.* - Édes, mehetünk.
*Nyitja az ajtót, nem akar már beszélgetni. Ha tényleg van némi agya a nőnek, akkor bármi is történt ma itt, egyetlen dolgot lát benne: egy nyitott kaput, s kár lenne zokon vennie a szavakat, tetteket. Egyszerűen csak jónak kell lenni és akkor nem kerül alantas helyzetbe. A kis italos játéka pedig sosem derül ki, attól nem tart.
Egészen a lépcsőig menne hátra sem pillantva, s ha csukódik az ajtó, akkor fordulna már csak a szőke felé. A mosolya már olyan, mint amit amaz megszokhatott tőle. Nincs benne semmi számítás. És reméli igen felkészült, mert abban az okosan átlapolt szoknyában igen könnyű a mozdulat, ahogy felugrik annak ölébe és megcsókolja, megpecsételve a kis győzelmüket.*
- Olyan jók vagyunk, hogy ezt meg kell ünnepelni.
*Meglehetősen büszke magára. Mindig szeretett játszani, csak máshogy. Mások bőre ragadt rá és használja fel most, a hajdan körötte élők lecsípett szokásait varrta össze és bújt bele. A számítás, az aranyak imádata, a bájolgás, a hazugságok. Hogy ő maga valójában kicsoda, az ezen réteg alatt van, mégis ilyenkor, mintha eggyé válna a jelmezével. Tudja, hogy kinél mit érhet el. Tudja azt is, hogy mit nem. Az ujjak táncolnak végig dús ajkán, nem eresztve az éppen nem hazug lélektükreivel a zöldeket. Finoman engedi kissé beljebb szájába azt az ékszerekkel díszített ujjat és alig érezhetően harap rá játékosan, majd lehetetlen lassúsággal engedi ki annak zárjából.*
- Nagyon jó leszek.
*Mosolyodik el vágyakozással kevert pimaszsággal, majd jöhet az, ami végre történt is ez az egész színjáték. Fél pillantást vet még a nőre, mielőtt leszáll az elfről, egy egészen aprót kacsintva felé, hogy reméli tetszett neki is a darab. A pénzügyek azok a férfié, ő pedig csak játssza azt, akit ma választott ki céljai elérésére.
A kis fenyegetésre valóban nincs szükség, de nem is a Doki lenne, ha ez nem történt volna meg és kifejezetten szereti ezt az oldalát is. Veszélyes, s megszelídíthetetlen, mégis együtt érték el Mai módszereivel legtisztábban a nyereséget.
Megrántja a vállát a szemforgatásra, s haját dobja háta mögé, mintha az a megjegyzést tényleg olyan mindennapos volna és egyáltalán még csak nem is zavarná a helyzet, hogy ő most csak ennyi. Mint aki tisztában van magával és éppen így van jól.
De a kérdésére még választ akar, s kap is. Az italok biztos helyen vannak, azt már senki el nem veszi, ahogy a szórakozós utolsó örömét sem, ami ebben a szobában még jár neki.*
- Ó, és a kis titkok? Nem mindig kell tudni a nevet ahhoz, hogy valami jól süljön el.
*Húzódik vissza az a játékos mosoly és a zöldek felé pillant. Vele is így kezdődött, csak ő szerencsésebb volt, mint a lány. Bár végül Merlana is megkapta, amit akart. De ez Mai-nak jelenleg nem elég.*
- De okos lány vagy és tudni fogod hol keress, ha van még jó üzleted. * Szétnyitja azt az egészen apró táskát és kivesz belőle 40 fénylő aranyat, amit Merlana Naerice kezébe nyom.
* - Vagy ha szeretnél jobb lenni és nem csak ennyit keresni egy dolgozóm átverésével. *Válik gunyorossá a mosolya, majd hidegen méri végig végül a nőt.* - Alaver már nem tartozik neked. *Dobja haját hátra ismét, és néz a hosszúéletűre.* - Édes, mehetünk.*Nyitja az ajtót, nem akar már beszélgetni. Ha tényleg van némi agya a nőnek, akkor bármi is történt ma itt, egyetlen dolgot lát benne: egy nyitott kaput, s kár lenne zokon vennie a szavakat, tetteket. Egyszerűen csak jónak kell lenni és akkor nem kerül alantas helyzetbe. A kis italos játéka pedig sosem derül ki, attól nem tart.
Egészen a lépcsőig menne hátra sem pillantva, s ha csukódik az ajtó, akkor fordulna már csak a szőke felé. A mosolya már olyan, mint amit amaz megszokhatott tőle. Nincs benne semmi számítás. És reméli igen felkészült, mert abban az okosan átlapolt szoknyában igen könnyű a mozdulat, ahogy felugrik annak ölébe és megcsókolja, megpecsételve a kis győzelmüket.*
- Olyan jók vagyunk, hogy ezt meg kell ünnepelni.
5333. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 18:11:25
Üzenet elküldve: 2024-10-23 18:11:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
//A szobában//
*Nem csak ő az, aki ilyen korai madár. Hiszen az a bizonyos kopogtatás érkezik is az ajtó felől, amire kényelmesen kel fel az asztaltól. Még arra sem veszi a fáradtságot, hogy összehúzza magán az inget, hisz fölösleges lépésnek tartja. Ha valóban a két férfi közül érkezett meg valamelyik, akkor bizonyára újat nem tud eléjük tárni a gombolatlan ing. Az ajtó nyílik és szembe is találja magát a jeges szempárral. Ahogy a bakancs bekerül a résen a finom ívű szemöldökök kissé megemelkednek, ám eszébe sem jut, hogy ne engedje beljebb a férfit. Így miközben Merrin beljebb tolakszik a szobába, ő maga úgy hátrál el az útból készségesen. A csukódó ajtóra csak lopott pillantást vet a férfi válla fölött. Hiába a marcona megmozdulás egy pillanatra sem mutatja jelét annak, hogy megriadt volna a férfi gorombaságától. Még a keblére érkező markolás is csak egy kósza, mosolyszerű szájhúzást vált ki belőle. Persze szó sincs arról, hogy a gyomra ne szorulna össze kissé a férfi hatása alatt. A veszélyesnek tűnő férfiak sajátossága ez, hogy képesek pillanatok alatt riadt nyuszivá változtatni a nőket. Ám már jól megtanulta, hogy sokkal kifizetődőbb, ha efféle érzelmeket nem mutat mások felé, inkább megtartja magának saját gyengeségét. De az ösztön nagy úr. Jól ismeri azt a mozdulatot, amivel az érdes kezek a kebleket markolják. Leginkább zsoldosok társaságában volt hozzá szerencséje, akik régóta nem élvezhették ki egy nő társaságát. De amint lehetőségük nyílt arra, hogy ösztön vezérelte szükségüket kiéljék, kíméletlenül és önzőn áldoztak az oltárán. A keze mozdul is a fekete ing felé, de hamar észbe kapva húzza vissza azokat. Ahogy az ing lekerül róla és rögvest érkezik az utasítás egy kicsit sajnálja is, hogy nem kutakodhatja ki mire is lehet képes a Veszélyes Szemű, de talán egy semmit tevős alkalommal majd utána jár.*
- Neked is jó reggelt!
*Veti oda bájosan, majd ingtől megfosztva fordul el, hogy a ruhájához lépjen. Shorenai sem marasztalja tovább, így az öltözés végeztével csak aprót hajol az urak felé. Nem szöszöl azzal, hogy eligazgassa a haját. Ha az időt húzza a talán bosszússá váló Monteqieot édesgetéssel bizonyára ki tudná engesztelni, de Merrin haragjával eszében sincs szembe futni. Ezzel az ajtó újból nyílik, majd hamarosan csukódik is mögötte, amint elhagyja a szobát. A folyosón és a lépcsőn lefelé viszont már hagy magának időt, hogy a haját rendezze és elsimítson pár gyűrődést a ruháján.*
//Fogadótér//
*Hosszan felsóhajt, ahogy leér a lépcsőn. Szeret emberek nélkül feltöltődni, olyankor pedig nem szereti a zsivajt és a kéretlen társaságot. De száműzték a nagy megbeszélésről, így kellemetlen szájízzel, de kénytelen belevetni magát a vendégek seregébe. Szerencsére azt azért nem mondhatja, hogy tömve lenne a Pegazus. Viszont a fiúnak még nem látja nyomát, így egy szájhúzást követve a pult szélét veszi célba. A rendelését leszűkíti egy visszafogott reggelire, ami kimerül két pohárka Pálinka képében. Le is teszi érte a 38 aranyat.
Innentől pedig nincs más dolga, mint várni, ahogy azt odafent kiadták neki. Szerencsére még csak az első poharat hajtja le, mikor nyílik az ajtó. Szemei hamar az irányába pillantanak és elégedetten mosolyodik bele a megürült pohárkába. Az halk koppanással éri el végül a pultot, miközben végig követi fajtársának megérkezését, türelmesen megvárja a rendelését is, csak ezután ragadja meg a másik pohár italt, hogy a fiúhoz lépjen, majd helyet foglaljon az asztalnál. Ott maga elé teszi a pálinkát, kényelmesen megvárja, míg az első kifejti a kellemes bizsergést okozó hatását.*
- Milyen fessek vagyunk ma. A végén kiderül, hogy nincs is rám szükséged a piacon.
*Halovány mosollyal sandít a fiú arcára. Valóban van változás a tegnapihoz képest. Bár Shorenai számára ez bizonyára édes-kevés lenne még. Ha grófot és grófnőt akarnak, akkor rendesen puccba kell vágniuk magukat.*
- Kizavartak a komoly férfi megbeszélésről.
*Legyintget a lépcső felé, mintha magyarázni akarná ő maga mit keres itt lent a férfiak nélkül.*
- Azt mondták várjalak meg. Többet nem tudok.
*Vonja meg vállait megelőzve az esetleges kérdéseket a hogyan továbbról.*
//A szobában//
*Nem csak ő az, aki ilyen korai madár. Hiszen az a bizonyos kopogtatás érkezik is az ajtó felől, amire kényelmesen kel fel az asztaltól. Még arra sem veszi a fáradtságot, hogy összehúzza magán az inget, hisz fölösleges lépésnek tartja. Ha valóban a két férfi közül érkezett meg valamelyik, akkor bizonyára újat nem tud eléjük tárni a gombolatlan ing. Az ajtó nyílik és szembe is találja magát a jeges szempárral. Ahogy a bakancs bekerül a résen a finom ívű szemöldökök kissé megemelkednek, ám eszébe sem jut, hogy ne engedje beljebb a férfit. Így miközben Merrin beljebb tolakszik a szobába, ő maga úgy hátrál el az útból készségesen. A csukódó ajtóra csak lopott pillantást vet a férfi válla fölött. Hiába a marcona megmozdulás egy pillanatra sem mutatja jelét annak, hogy megriadt volna a férfi gorombaságától. Még a keblére érkező markolás is csak egy kósza, mosolyszerű szájhúzást vált ki belőle. Persze szó sincs arról, hogy a gyomra ne szorulna össze kissé a férfi hatása alatt. A veszélyesnek tűnő férfiak sajátossága ez, hogy képesek pillanatok alatt riadt nyuszivá változtatni a nőket. Ám már jól megtanulta, hogy sokkal kifizetődőbb, ha efféle érzelmeket nem mutat mások felé, inkább megtartja magának saját gyengeségét. De az ösztön nagy úr. Jól ismeri azt a mozdulatot, amivel az érdes kezek a kebleket markolják. Leginkább zsoldosok társaságában volt hozzá szerencséje, akik régóta nem élvezhették ki egy nő társaságát. De amint lehetőségük nyílt arra, hogy ösztön vezérelte szükségüket kiéljék, kíméletlenül és önzőn áldoztak az oltárán. A keze mozdul is a fekete ing felé, de hamar észbe kapva húzza vissza azokat. Ahogy az ing lekerül róla és rögvest érkezik az utasítás egy kicsit sajnálja is, hogy nem kutakodhatja ki mire is lehet képes a Veszélyes Szemű, de talán egy semmit tevős alkalommal majd utána jár.*
- Neked is jó reggelt!
*Veti oda bájosan, majd ingtől megfosztva fordul el, hogy a ruhájához lépjen. Shorenai sem marasztalja tovább, így az öltözés végeztével csak aprót hajol az urak felé. Nem szöszöl azzal, hogy eligazgassa a haját. Ha az időt húzza a talán bosszússá váló Monteqieot édesgetéssel bizonyára ki tudná engesztelni, de Merrin haragjával eszében sincs szembe futni. Ezzel az ajtó újból nyílik, majd hamarosan csukódik is mögötte, amint elhagyja a szobát. A folyosón és a lépcsőn lefelé viszont már hagy magának időt, hogy a haját rendezze és elsimítson pár gyűrődést a ruháján.*
//Fogadótér//
*Hosszan felsóhajt, ahogy leér a lépcsőn. Szeret emberek nélkül feltöltődni, olyankor pedig nem szereti a zsivajt és a kéretlen társaságot. De száműzték a nagy megbeszélésről, így kellemetlen szájízzel, de kénytelen belevetni magát a vendégek seregébe. Szerencsére azt azért nem mondhatja, hogy tömve lenne a Pegazus. Viszont a fiúnak még nem látja nyomát, így egy szájhúzást követve a pult szélét veszi célba. A rendelését leszűkíti egy visszafogott reggelire, ami kimerül két pohárka Pálinka képében. Le is teszi érte a 38 aranyat.
Innentől pedig nincs más dolga, mint várni, ahogy azt odafent kiadták neki. Szerencsére még csak az első poharat hajtja le, mikor nyílik az ajtó. Szemei hamar az irányába pillantanak és elégedetten mosolyodik bele a megürült pohárkába. Az halk koppanással éri el végül a pultot, miközben végig követi fajtársának megérkezését, türelmesen megvárja a rendelését is, csak ezután ragadja meg a másik pohár italt, hogy a fiúhoz lépjen, majd helyet foglaljon az asztalnál. Ott maga elé teszi a pálinkát, kényelmesen megvárja, míg az első kifejti a kellemes bizsergést okozó hatását.*
- Milyen fessek vagyunk ma. A végén kiderül, hogy nincs is rám szükséged a piacon.
*Halovány mosollyal sandít a fiú arcára. Valóban van változás a tegnapihoz képest. Bár Shorenai számára ez bizonyára édes-kevés lenne még. Ha grófot és grófnőt akarnak, akkor rendesen puccba kell vágniuk magukat.*
- Kizavartak a komoly férfi megbeszélésről.
*Legyintget a lépcső felé, mintha magyarázni akarná ő maga mit keres itt lent a férfiak nélkül.*
- Azt mondták várjalak meg. Többet nem tudok.
*Vonja meg vállait megelőzve az esetleges kérdéseket a hogyan továbbról.*
5332. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 18:08:07
Üzenet elküldve: 2024-10-23 18:08:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Maga az összeg ahogy az elf is mondta üvegenként ezernél kezdődik. Ő maga nem lepődött meg rajta. Ahogy egy kardforgató se lepődik meg egy mesterfegyver árán vagy a félvér egy fülönösen szép értékes kövekkel díszített nyakék árán. Mivel ő maga is árult már italokat ezért talán kicsit soknak gondolja, hogy ötszáz arany közvetítői díjat elkér a kis cafka, de arról lejön a száz aranyas lila ital amit csak a piacon lehet beszerezni és mégiscsak két hihetetlenül ritka italról van szó. Most kivételt tesz és felháborodás nélkül az erszényébe nyúl. Vagyis egy kicsit azért kéreti magát csak a műsor kedvéért. A félvér pedig érti a dolgát. Elégedett mosollyal nézi hova vezeti a kezét a lány. Tekintetét a másikéba fúrja miközben értve annak szándékait az ajkain végigfuttatja az ujját és egyértelmű, hogy közben azzal a gondolattal játszik, hogy mi lenne ha már testrésze lenne ott. A kis cafka jelenlétéről közben ő is megfeledkezik.*
-Ezek után majd nagyon jónak kell lenned hozzám.
*Hogy miképp lett belőlük kitartó és kitartott és miért, azt nem tudja az elf, de ha már ezt kezdték játszani akkor nem fogja felrúgni a dolgot. Mikor végre meg lesz győzve akkor ki is fizeti az összeget. Persze még szóvá teszi mi lesz ha hamisak az italok. Annak ellenére, hogy pontosan tudja, hogy nem azok. A lány okoskodására csak egy sokat mondó mosollyal visszakérdez.*
-Gondolod?
*Vajon ha akart volna tudott volna szerezni máshonnan? Vagy azok után, hogy elmondta merre van a szobája a pillangó meg tudta volna tartani a sajátjait? Csúnyábban is végződhetett volna ez az üzlet amit a nagyszájú cafka csak magának köszönhetett volna. Viszont át lesz adva a pénz, ahogy az italok is el lesznek téve a férfi által. Aki, a félvér szavaira megforgatja a szemét.*
-Igen tudom. Ebbe a ruhádba csak a lényeg fér el.
*Mintha nem az első alkalom lenne, hogy ő viszi a másik után amit a lány részegen összevásárolt. Egész jól játsszák a szerepüket. A kék szeműre rá se lehet ismerni emögött az álarc alatt. Pedig ott van az a veszélyes, számító lány. A következő megjegyzésével majdnem meg is nevetteti az elfet. Szerencse, hogy most tiszta a feje és jobban tudja tartani magát különben nem tudta volna megállni. Az a nő meg még büszke is magára. Nevetséges. Viszont búcsúzásképpen még rákérdez a neveikre. Ezzel kicsit már elkésett. A jövőbeli üzlet kapcsán a doki talán még nyitott is lenne. Nem a lány, inkább Nestar tanácsos személye iránt viszont volt szó valami prefektusról akit mindkét nő ismer. Mivel a doki nem tudja ki az és hogy a félvérnek van-e terve a ma este hallott dolgokkal kapcsolatban így udvariasan felé biccent átadva a kezdeményezést.*
-Édes.
*Maga az összeg ahogy az elf is mondta üvegenként ezernél kezdődik. Ő maga nem lepődött meg rajta. Ahogy egy kardforgató se lepődik meg egy mesterfegyver árán vagy a félvér egy fülönösen szép értékes kövekkel díszített nyakék árán. Mivel ő maga is árult már italokat ezért talán kicsit soknak gondolja, hogy ötszáz arany közvetítői díjat elkér a kis cafka, de arról lejön a száz aranyas lila ital amit csak a piacon lehet beszerezni és mégiscsak két hihetetlenül ritka italról van szó. Most kivételt tesz és felháborodás nélkül az erszényébe nyúl. Vagyis egy kicsit azért kéreti magát csak a műsor kedvéért. A félvér pedig érti a dolgát. Elégedett mosollyal nézi hova vezeti a kezét a lány. Tekintetét a másikéba fúrja miközben értve annak szándékait az ajkain végigfuttatja az ujját és egyértelmű, hogy közben azzal a gondolattal játszik, hogy mi lenne ha már testrésze lenne ott. A kis cafka jelenlétéről közben ő is megfeledkezik.*
-Ezek után majd nagyon jónak kell lenned hozzám.
*Hogy miképp lett belőlük kitartó és kitartott és miért, azt nem tudja az elf, de ha már ezt kezdték játszani akkor nem fogja felrúgni a dolgot. Mikor végre meg lesz győzve akkor ki is fizeti az összeget. Persze még szóvá teszi mi lesz ha hamisak az italok. Annak ellenére, hogy pontosan tudja, hogy nem azok. A lány okoskodására csak egy sokat mondó mosollyal visszakérdez.*
-Gondolod?
*Vajon ha akart volna tudott volna szerezni máshonnan? Vagy azok után, hogy elmondta merre van a szobája a pillangó meg tudta volna tartani a sajátjait? Csúnyábban is végződhetett volna ez az üzlet amit a nagyszájú cafka csak magának köszönhetett volna. Viszont át lesz adva a pénz, ahogy az italok is el lesznek téve a férfi által. Aki, a félvér szavaira megforgatja a szemét.*
-Igen tudom. Ebbe a ruhádba csak a lényeg fér el.
*Mintha nem az első alkalom lenne, hogy ő viszi a másik után amit a lány részegen összevásárolt. Egész jól játsszák a szerepüket. A kék szeműre rá se lehet ismerni emögött az álarc alatt. Pedig ott van az a veszélyes, számító lány. A következő megjegyzésével majdnem meg is nevetteti az elfet. Szerencse, hogy most tiszta a feje és jobban tudja tartani magát különben nem tudta volna megállni. Az a nő meg még büszke is magára. Nevetséges. Viszont búcsúzásképpen még rákérdez a neveikre. Ezzel kicsit már elkésett. A jövőbeli üzlet kapcsán a doki talán még nyitott is lenne. Nem a lány, inkább Nestar tanácsos személye iránt viszont volt szó valami prefektusról akit mindkét nő ismer. Mivel a doki nem tudja ki az és hogy a félvérnek van-e terve a ma este hallott dolgokkal kapcsolatban így udvariasan felé biccent átadva a kezdeményezést.*
-Édes.
5331. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 18:02:22
Üzenet elküldve: 2024-10-23 18:02:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork, a félvér és az óriás//
*Meghívása eredményeként az óriás tanácstalanul néz az ork felé, mintha tőle várná a választ. E közben a bőrzacskója még mindig a hatalmas markában pihen, nem adja vissza. Valami "szuszról" beszél, ami láthatóan összezavarja vagy legalább is foglalkoztatja az óriást. Wynpeiros ráncolt szemöldökkel gondolkodik, próbálja megfejteni, mire gondolhat. Talán valami óriásokat érintő dolog, amit nem ismer, de most már kíváncsian nézi ő is az ork-ot, hogy mi lesz a reakciója. Az ork először még folytatja a kötözködő játékát, de végül csak letelepedik az asztalhoz. Egyszersmind meglátja a lehetőséget ebben a különös párosban, és egy ötlet kezd formálódni a fejében, de egyelőre nem sieti el a dolgot. Az ork végül úgy dönt elfogadja a meghívást és csatlakozik az asztalához. Mivel kondérnyi főtt étellel készülhetnek a konyhában így hamar kihoznak három jó adag, gőzölgő főtt ételt és leteszik a félvér elé, aki ezt kicsit áttolja az asztal ork-ra eső részére.*
- Ez a tietek, a bőr zacskóért, ahogy ígértem. *Már nem kíván bíró lenni, hogy a páros közül melyik éhesebb, így odabízza melyikük mennyit eszik majd meg. A rá eső részt teljesítette a rendeléssel. Közben az ork próbálja magyarázni ezt a szusz-os dolgot, amit láthatóan ő sem ért teljesen. Wynpeiros egy pillanatig gondolkodik, majd az óriás felé fordul, aki remélhetőleg asztalhoz telepedig és ételre cseréli a markában szorongatott bőrzacskót.*
- A szusz az, amit kifújsz, a levegő. Ha kifújod a levegőt, nem marad szusz. Ha meghalsz, akkor sincs szusz. *Neki elsőre ezt jelenti a szusz, s hogy ez elég az óriás tudásvágyának vagy se az hamarosan kiderül. Ha már így alakult a dolog, akkor megpróbál elindítani egy beszélgetést.*
- Szóval ő Böröngő, biccent az óriás felé, én Wynp vagyok. *Az orkra pillant kíváncsian.*
- És neked mi a neved? *Kérdezi az orkot. Ha már egy asztaltársasághoz hozta őket a természet, akkor nem árt ha tudják, kit hogy szólítsanak.*
- Mi járatban vagytok a városban? Azon kívül, hogy próbáltok megélni? *Kérdezi egy enyhe vigyorral, utalva a korábbi lopási kísérletre, amit nem vett a szívére. Ekkor leint egy arra járó felszolgálót.*
- Három korsó sör lesz, a jobbikból. * 1729699438pf4522 Helyben rendezi is ezt a költséget, de ezek közül egyre már igényt tart. Mivel nemrég ette meg a sajátját és mivel az óriás nagyon éhes, ezért járt neki a két adag.*
- Ha már eszünk, igyunk is egy jót. *Kacsint a párosra, akik remélhetőleg eddigre, már jó hangulatba kerülnek, ha mástól nem akkor attól, hogy ehetnek. Nem akar egyszerre túl sok kérdést feltenni, így egyelőre megelégszik annyival, amit feltett eddig. Most kíváncsian várja a reakciókat.*
A hozzászólás írója (Wynpeiros Miraquinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.23 18:04:30
*Meghívása eredményeként az óriás tanácstalanul néz az ork felé, mintha tőle várná a választ. E közben a bőrzacskója még mindig a hatalmas markában pihen, nem adja vissza. Valami "szuszról" beszél, ami láthatóan összezavarja vagy legalább is foglalkoztatja az óriást. Wynpeiros ráncolt szemöldökkel gondolkodik, próbálja megfejteni, mire gondolhat. Talán valami óriásokat érintő dolog, amit nem ismer, de most már kíváncsian nézi ő is az ork-ot, hogy mi lesz a reakciója. Az ork először még folytatja a kötözködő játékát, de végül csak letelepedik az asztalhoz. Egyszersmind meglátja a lehetőséget ebben a különös párosban, és egy ötlet kezd formálódni a fejében, de egyelőre nem sieti el a dolgot. Az ork végül úgy dönt elfogadja a meghívást és csatlakozik az asztalához. Mivel kondérnyi főtt étellel készülhetnek a konyhában így hamar kihoznak három jó adag, gőzölgő főtt ételt és leteszik a félvér elé, aki ezt kicsit áttolja az asztal ork-ra eső részére.*
- Ez a tietek, a bőr zacskóért, ahogy ígértem. *Már nem kíván bíró lenni, hogy a páros közül melyik éhesebb, így odabízza melyikük mennyit eszik majd meg. A rá eső részt teljesítette a rendeléssel. Közben az ork próbálja magyarázni ezt a szusz-os dolgot, amit láthatóan ő sem ért teljesen. Wynpeiros egy pillanatig gondolkodik, majd az óriás felé fordul, aki remélhetőleg asztalhoz telepedig és ételre cseréli a markában szorongatott bőrzacskót.*
- A szusz az, amit kifújsz, a levegő. Ha kifújod a levegőt, nem marad szusz. Ha meghalsz, akkor sincs szusz. *Neki elsőre ezt jelenti a szusz, s hogy ez elég az óriás tudásvágyának vagy se az hamarosan kiderül. Ha már így alakult a dolog, akkor megpróbál elindítani egy beszélgetést.*
- Szóval ő Böröngő, biccent az óriás felé, én Wynp vagyok. *Az orkra pillant kíváncsian.*
- És neked mi a neved? *Kérdezi az orkot. Ha már egy asztaltársasághoz hozta őket a természet, akkor nem árt ha tudják, kit hogy szólítsanak.*
- Mi járatban vagytok a városban? Azon kívül, hogy próbáltok megélni? *Kérdezi egy enyhe vigyorral, utalva a korábbi lopási kísérletre, amit nem vett a szívére. Ekkor leint egy arra járó felszolgálót.*
- Három korsó sör lesz, a jobbikból. * 1729699438pf4522 Helyben rendezi is ezt a költséget, de ezek közül egyre már igényt tart. Mivel nemrég ette meg a sajátját és mivel az óriás nagyon éhes, ezért járt neki a két adag.*
- Ha már eszünk, igyunk is egy jót. *Kacsint a párosra, akik remélhetőleg eddigre, már jó hangulatba kerülnek, ha mástól nem akkor attól, hogy ehetnek. Nem akar egyszerre túl sok kérdést feltenni, így egyelőre megelégszik annyival, amit feltett eddig. Most kíváncsian várja a reakciókat.*
A hozzászólás írója (Wynpeiros Miraquinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.23 18:04:30
5330. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 16:48:40
Üzenet elküldve: 2024-10-23 16:48:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Egyre inkább tisztul a kép. Most már látja, hogy mi történik. A nő játszik. Ugyanúgy játszik, ahogy ő szokott, s bár ez eddig sem volt kétséges, most már azt is tudja, hogy az áldozat tulajdonképpen a férfi maga. Ahogy a lány ott ül az ölében, szinte már mosolyognia kell rajta, hogy mennyire tökéletesen tudja manipulálni az elfet. Még az a kérdés is megfogalmazódik benne, hogy vajon ő miért nem tudja ugyanezt megtenni a Prefektussal? Talán ettől a nőtől kéne tovább tanulnia. Mesterien űzi azt, amit ő még csak kóstolgat, hogy majd egyszer ugyanúgy a megtévesztés mesterévé váljon.
A látottak alapján egy kicsit, de csak egy egészen kicsit meglepi, hogy milyen könnyedén kerül az új ház ára az asztalára. Az nem éri váratlanul, hogy a férfinél van annyi, az már igen, hogy csak így, mindenféle közjáték nélkül elő is kerül, de ő nem fog vitatkozni. Neki ez csak jó.*
- Igaziak, ne aggódj! Nincs szükség a fenyegetésre, azzal odalent sem jártál jól. Inkább légy te hálás a párodnak, amiért nem szalasztottátok el a lehetőséget! Ha rajtad múlt volna, lehet, hogy soha többé nem láttok ilyet.
*Most már lehet nagy a szája, mert újra nyeregben érzi magát. Nem érezné, ha tudná, hogy mi történt valójában, de számára a rosszulléte csak egy kellemetlen közjáték a történetben. Ő ezt az egészet az elf ellen aratott győzelemként fogja fel még akkor is, ha sok érdeme nincs benne. A végén ő jár a legjobban, és ez az, ami számít.*
- Igen látom. Még mindig nem hisz a szemének. *Csóválja a fejét, majd kissé elneveti magát. A látottak alapján a drága ruha sem a lány érdeme, legalábbis a vagyon nem tőle származik, de ez nem számít. Szeressen is csak vásárolni, főleg, ha áll mellette valaki, aki megteremti hozzá a szükséges javakat, ha akarja, ha nem.*
- A tiétek. Vigyétek nyugodtan! *Biccent az asztal irányába, ahol a szivaros tokban Intath Aldeis-re vár 1 A Tudomány varázsitala és és 1 A Foglalkozás és Életmód varázsitala, ami szintén csak arra vár, hogy Intath Aldeis párja kérésére magához vegye. A tok mellett pedig az az 1 Halványlila varázsital, amit ajándékba ígért Intath Aldeis-nek.
A lány közben újra megszólal, és olyat mond, ami bizony ismét meglepi, de valahol simogatja is az önérzetét. Ő maga is tudja, hogy a legszebbek között van, de jól esik Nelira és Orthus után egy idegentől is ugyanezt hallani.*
- Köszönöm, de tudok róla. Más talán felháborodna ezen a jelzőn, de én nem. Tisztában vagyok az adottságaimmal ilyen téren, és ki is használom, ha lehetőségem adódik rá. *Őszintén vallja be, hogy olykor másfajta kereskedelemmel keresi a kenyerét, ahol a szépsége és szerénynek egyáltalán nem mondható személye az áru. Vannak is bizony nem kevesen, akik jó pénzt fizetnek érte. Épp csak szemeit fordítja a fiók felé, ahol ennek bizonyítéka lapul. Halványan elmosolyodik.*
- Akkor, ha jól sejtem, búcsúzunk. Megtudhatom esetleg, hogy kikhez volt szerencsém, ha már ilyen jó üzletet kötöttünk? Már csak azért, mert a jövőben is számítok a hozzátok hasonló, kedves és bőkezű vásárlókra. *Szóval olyanokra, akik tömve vannak pénzzel, és legalább az egyik fél rá is tudja venni magukat, hogy el is költsék.*
*Egyre inkább tisztul a kép. Most már látja, hogy mi történik. A nő játszik. Ugyanúgy játszik, ahogy ő szokott, s bár ez eddig sem volt kétséges, most már azt is tudja, hogy az áldozat tulajdonképpen a férfi maga. Ahogy a lány ott ül az ölében, szinte már mosolyognia kell rajta, hogy mennyire tökéletesen tudja manipulálni az elfet. Még az a kérdés is megfogalmazódik benne, hogy vajon ő miért nem tudja ugyanezt megtenni a Prefektussal? Talán ettől a nőtől kéne tovább tanulnia. Mesterien űzi azt, amit ő még csak kóstolgat, hogy majd egyszer ugyanúgy a megtévesztés mesterévé váljon.
A látottak alapján egy kicsit, de csak egy egészen kicsit meglepi, hogy milyen könnyedén kerül az új ház ára az asztalára. Az nem éri váratlanul, hogy a férfinél van annyi, az már igen, hogy csak így, mindenféle közjáték nélkül elő is kerül, de ő nem fog vitatkozni. Neki ez csak jó.*
- Igaziak, ne aggódj! Nincs szükség a fenyegetésre, azzal odalent sem jártál jól. Inkább légy te hálás a párodnak, amiért nem szalasztottátok el a lehetőséget! Ha rajtad múlt volna, lehet, hogy soha többé nem láttok ilyet.
*Most már lehet nagy a szája, mert újra nyeregben érzi magát. Nem érezné, ha tudná, hogy mi történt valójában, de számára a rosszulléte csak egy kellemetlen közjáték a történetben. Ő ezt az egészet az elf ellen aratott győzelemként fogja fel még akkor is, ha sok érdeme nincs benne. A végén ő jár a legjobban, és ez az, ami számít.*
- Igen látom. Még mindig nem hisz a szemének. *Csóválja a fejét, majd kissé elneveti magát. A látottak alapján a drága ruha sem a lány érdeme, legalábbis a vagyon nem tőle származik, de ez nem számít. Szeressen is csak vásárolni, főleg, ha áll mellette valaki, aki megteremti hozzá a szükséges javakat, ha akarja, ha nem.*
- A tiétek. Vigyétek nyugodtan! *Biccent az asztal irányába, ahol a szivaros tokban Intath Aldeis-re vár 1 A Tudomány varázsitala
és és 1 A Foglalkozás és Életmód varázsitala, ami szintén csak arra vár, hogy Intath Aldeis párja kérésére magához vegye. A tok mellett pedig az az 1 Halványlila varázsital, amit ajándékba ígért Intath Aldeis-nek. A lány közben újra megszólal, és olyat mond, ami bizony ismét meglepi, de valahol simogatja is az önérzetét. Ő maga is tudja, hogy a legszebbek között van, de jól esik Nelira és Orthus után egy idegentől is ugyanezt hallani.*
- Köszönöm, de tudok róla. Más talán felháborodna ezen a jelzőn, de én nem. Tisztában vagyok az adottságaimmal ilyen téren, és ki is használom, ha lehetőségem adódik rá. *Őszintén vallja be, hogy olykor másfajta kereskedelemmel keresi a kenyerét, ahol a szépsége és szerénynek egyáltalán nem mondható személye az áru. Vannak is bizony nem kevesen, akik jó pénzt fizetnek érte. Épp csak szemeit fordítja a fiók felé, ahol ennek bizonyítéka lapul. Halványan elmosolyodik.*
- Akkor, ha jól sejtem, búcsúzunk. Megtudhatom esetleg, hogy kikhez volt szerencsém, ha már ilyen jó üzletet kötöttünk? Már csak azért, mert a jövőben is számítok a hozzátok hasonló, kedves és bőkezű vásárlókra. *Szóval olyanokra, akik tömve vannak pénzzel, és legalább az egyik fél rá is tudja venni magukat, hogy el is költsék.*
5329. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 15:52:15
Üzenet elküldve: 2024-10-23 15:52:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Kétezer-ötszáz. Abból egy házat tudna venni Nori-nak. Vagy felújítani a rezidenciát. Igen, lapul nála is jócskán annyi, illetve sokkal több érem is, gondosan eldugva, de az összeget hallva azért majdnem összevonódik a szemöldöke. Hogy ér-e valóban ennyit, az a férfin fog múlni, Merlana felé csak bólint. Alkudjon csak az elf, ha szeretne, vagy utasítsa el az ajánlatot, innentől minden rajta áll. De nem áll le a műsor, Mai pedig gondosan készíti fel a szőkét arra, hogy most a kívánságát kellene teljesítenie. Ahogy meghallja az első mondatát, mellélép, majd beleül az ölébe, végigsimítva a számára hibátlan arcon. Cseppet sem zavartatja magát a nő jelenlétében. Bár most valami hamisat tanul, ha figyeli, mert ennyit még neki sem fizetnének.*
- Hogy hálásnak? *Nyúlna a kezéért, hogy szájához vonja, s finoman érinti meg annak gyűrűvel tarkított ujjával a saját ajkát, hogy végigsimíthasson az ívén, ami enyhén résnyire is nyílik még mielőtt folytatja a kérlelést, közben pedig éhesen nézi azokat a zöldeket.* - Tudod, hogy épp olyan jó vagyok hozzád, amilyen jó te is hozzám.
*Mikor úgy tűnik, hogy a másik mozdulna, hogy előszedje a súlyos összeget, kikászálódik annak öléből és cseppet sem rejtett örömmel néz Merlaná-ra.*
- Látod, mit meg nem tesz értem?
*Nem érdekli, hogy ebből a nő azt hiheti, hogy ő maga nem gazdag. Nem kell azt tudnia senkinek, végtére is egy nevelő. Még. Ugyan jó családból származik, de a legjobb családok félvér gyermeke sem biztos, hogy dúskálhat ennyi pénzben. S ha igen, akkor miért is ne találhatna olyasvalakit maga mellé, aki nagyvonalúan finanszírozza a hóbortjait ettől függetlenül? *
- Édes, ha nem lennének igaziak, szerintem pontosan tudja, hogy abból mi lesz és akkor én sem kérlek majd arra, hogy nyugodj meg. Jaj, tedd el kérlek azt a dobozt, nálam nincs neki hely. Túl szűk a ruhám és a táskám pici. Amúgy is nagyobb biztonságban van nálad. Ah, ha iszok, mindig vásárolni van kedvem.
*Legyint egyet, majd csodálva nézi a kis dobozkát. Végigsimít a felületén, mintha alig várná, hogy megihassa, de ennek nem most van itt az ideje. Elengedi és el is lép mellőle, hogy még egyszer körbenézhessen a szobán. Nagyon kikívánkozik valami. Már nincs mit elrontania. Csak azután szólal meg, hogy a hosszúéletű zsebében landol a kis szivartok. *
- Merlana. Amúgy ne aggódj, csak azt figyeltük a lenti lányon, hogy lehetne-e belőle szajha. Belőled lehetne. Ez egyértelmű. Te szebb vagy.
*Ha még azt is kinyögi, hogy már az, akkor Mai igen boldog lesz, hogy lesz kinek törleszteni a kedves dolgozója adósságát. De nem fedné fel csak úgy, hogy ezt már tudja. Egy kis kedvességbe csomagolt szúrás pedig méltó pont lenne az üzletük végére. *
*Kétezer-ötszáz. Abból egy házat tudna venni Nori-nak. Vagy felújítani a rezidenciát. Igen, lapul nála is jócskán annyi, illetve sokkal több érem is, gondosan eldugva, de az összeget hallva azért majdnem összevonódik a szemöldöke. Hogy ér-e valóban ennyit, az a férfin fog múlni, Merlana felé csak bólint. Alkudjon csak az elf, ha szeretne, vagy utasítsa el az ajánlatot, innentől minden rajta áll. De nem áll le a műsor, Mai pedig gondosan készíti fel a szőkét arra, hogy most a kívánságát kellene teljesítenie. Ahogy meghallja az első mondatát, mellélép, majd beleül az ölébe, végigsimítva a számára hibátlan arcon. Cseppet sem zavartatja magát a nő jelenlétében. Bár most valami hamisat tanul, ha figyeli, mert ennyit még neki sem fizetnének.*
- Hogy hálásnak? *Nyúlna a kezéért, hogy szájához vonja, s finoman érinti meg annak gyűrűvel tarkított ujjával a saját ajkát, hogy végigsimíthasson az ívén, ami enyhén résnyire is nyílik még mielőtt folytatja a kérlelést, közben pedig éhesen nézi azokat a zöldeket.* - Tudod, hogy épp olyan jó vagyok hozzád, amilyen jó te is hozzám.
*Mikor úgy tűnik, hogy a másik mozdulna, hogy előszedje a súlyos összeget, kikászálódik annak öléből és cseppet sem rejtett örömmel néz Merlaná-ra.*
- Látod, mit meg nem tesz értem?
*Nem érdekli, hogy ebből a nő azt hiheti, hogy ő maga nem gazdag. Nem kell azt tudnia senkinek, végtére is egy nevelő. Még. Ugyan jó családból származik, de a legjobb családok félvér gyermeke sem biztos, hogy dúskálhat ennyi pénzben. S ha igen, akkor miért is ne találhatna olyasvalakit maga mellé, aki nagyvonalúan finanszírozza a hóbortjait ettől függetlenül? *
- Édes, ha nem lennének igaziak, szerintem pontosan tudja, hogy abból mi lesz és akkor én sem kérlek majd arra, hogy nyugodj meg. Jaj, tedd el kérlek azt a dobozt, nálam nincs neki hely. Túl szűk a ruhám és a táskám pici. Amúgy is nagyobb biztonságban van nálad. Ah, ha iszok, mindig vásárolni van kedvem.
*Legyint egyet, majd csodálva nézi a kis dobozkát. Végigsimít a felületén, mintha alig várná, hogy megihassa, de ennek nem most van itt az ideje. Elengedi és el is lép mellőle, hogy még egyszer körbenézhessen a szobán. Nagyon kikívánkozik valami. Már nincs mit elrontania. Csak azután szólal meg, hogy a hosszúéletű zsebében landol a kis szivartok. *
- Merlana. Amúgy ne aggódj, csak azt figyeltük a lenti lányon, hogy lehetne-e belőle szajha. Belőled lehetne. Ez egyértelmű. Te szebb vagy.
*Ha még azt is kinyögi, hogy már az, akkor Mai igen boldog lesz, hogy lesz kinek törleszteni a kedves dolgozója adósságát. De nem fedné fel csak úgy, hogy ezt már tudja. Egy kis kedvességbe csomagolt szúrás pedig méltó pont lenne az üzletük végére. *
5328. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 14:44:20
Üzenet elküldve: 2024-10-23 14:44:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Leteremtett férfi női társaságban. Nem épp a legkellemesebb szerep. Volt már szerencséje hasonlóhoz és tényleg, mint egy bútordarab kivárni míg a nőstényfalka kitárgyalták az őt kicsit sem érdeklő témákat. Most más a helyzet. A maszk mögött kíváncsi. Arra, hogy miképp játszik a félvér a másikkal és arra, hogy hogyan alakul az üzlet, ami egyre inkább kezdi érdekelni őt is. Majd végre szerepet kap. A nemrég leteremtett férfi akinek meg kell enyhíteni a szívét. Nem kis összegről van szó. Egyből rávágni, hogy persze szívem elég botor lenne. Hagyja magát körbeudvarolni.*
-Kétezer ötszáz? Kicsit húzós.*A hangján érződik, hogy ez még nem teljes elutasítás csak még győzködni kell kicsit.*Nagyon hálásnak kellene érte lenned édes.
*Persze hamar megtörik, majd az ellenállás. A lány megkapta az italokat, a doki is megkapja, majd a magáét. Mindenki elégedett lesz. Még a felszolgáló, szajha, kufár is. Le is számolja a 2500 aranyat Merlana Naerice asztalára. Közben pedig nem sajnálja megjegyezni.*
-Remélem felesleges megjegyeznem, de nagyon ajánlom drága, hogy ezek az italok tényleg igaziak legyenek különben muszáj leszünk még egyszer felkeresni Merlana Naerice kisasszonyt és újratárgyalni ezt az üzletet. Aminek egyikünk sem örülne.
*Nem emeli fel a hangját, de az üzenet így is egyértelmű lehet.*
*Leteremtett férfi női társaságban. Nem épp a legkellemesebb szerep. Volt már szerencséje hasonlóhoz és tényleg, mint egy bútordarab kivárni míg a nőstényfalka kitárgyalták az őt kicsit sem érdeklő témákat. Most más a helyzet. A maszk mögött kíváncsi. Arra, hogy miképp játszik a félvér a másikkal és arra, hogy hogyan alakul az üzlet, ami egyre inkább kezdi érdekelni őt is. Majd végre szerepet kap. A nemrég leteremtett férfi akinek meg kell enyhíteni a szívét. Nem kis összegről van szó. Egyből rávágni, hogy persze szívem elég botor lenne. Hagyja magát körbeudvarolni.*
-Kétezer ötszáz? Kicsit húzós.*A hangján érződik, hogy ez még nem teljes elutasítás csak még győzködni kell kicsit.*Nagyon hálásnak kellene érte lenned édes.
*Persze hamar megtörik, majd az ellenállás. A lány megkapta az italokat, a doki is megkapja, majd a magáét. Mindenki elégedett lesz. Még a felszolgáló, szajha, kufár is. Le is számolja a 2500 aranyat Merlana Naerice asztalára.
Közben pedig nem sajnálja megjegyezni.*-Remélem felesleges megjegyeznem, de nagyon ajánlom drága, hogy ezek az italok tényleg igaziak legyenek különben muszáj leszünk még egyszer felkeresni Merlana Naerice kisasszonyt és újratárgyalni ezt az üzletet. Aminek egyikünk sem örülne.
*Nem emeli fel a hangját, de az üzenet így is egyértelmű lehet.*
5327. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 10:55:58
Üzenet elküldve: 2024-10-23 10:55:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mielőtt bármi mást mondana, először a lány válla fölött elnézve az elfet fürkészi. Kezd kifejezetten gyanússá válni, hogy nem szól egy szót sem. Vagy ennyire nem érdekli már sem az üzlet, sem ez az egész helyzet, vagy vár valamire. A tekintetében nem lát mást, csak unalmat. Az igazi kérdés az lehetne, hogy valós vagy színlelt unalom az, de most nem ez a legfontosabb.
Végre a tárgyra térnek, az üzlet megköttetéséhez legfontosabb elem, az ár témája kerül szóba. Sajnos a gonosz kis főzet miatt amellett, hogy a céljai, a kiléte és a kapcsolata is gyakorlatilag nyitott könyv a pár számára, a kereskedői vénának sem tesznek túl jót, így képtelen blöffölni az árat illetően azért, hogy esetleg a varázsitalok tényleges értékének többszörösét csalja ki a vevőből.*
- Nestar Úr ezer aranyat vár darabjáért, tehát együtt kétezret szeretne. *Most már van ereje arra is, hogy magára is odafigyeljen egy kicsit, és ha teljesen őszinte akarna lenni magával, márpedig, ha nem akar, akkor is kénytelen, nem érti, hogy miért mondta ezt így ki.*
- Igyen viszont nem dolgozom senkinek, Nestar Úrnak sem. Úgyhogy én kétezerötszázat kérek értük, hogy nekem is megérje, plusz a lila ital ingyen, ahogy ígértem. *Egészíti ki a korábbi -véleménye szerint- elhamarkodottan kimondott szavakat, és újra az asztal közepére helyezi a szivaros tokot, benne a legendás és minden kétséget kizáróan eredeti italokat, majd feláll, és a táskájából előkotorja azt a lilát is. Az alku rá eső része tehát az asztalon, de nem fogja engedni, hogy elvegyék onnan, amíg nem látja az aranyat is mellette.
A lány közben feláll, és a párjához lép. Tipikus lépés egy nőtől. Ha csillogó aranyérmék kerülnek szóba, akkor épp ideje édesgetni a mellettünk lévő vagyonos férfit. Ezen elmosolyodik egy kicsit, hisz ő sem csinálja másképp. Egy pillanatra még azon is elgondolkodik, hogy a fél-elf lány nem is gazdag, és a ruhája is a szőke pénzének köszönhető. A kikötőben rengeteg módja van annak, hogy az ember vagy épp elf meggazdagodjon, úgyhogy nem volna ebben semmi meglepő.
Közben azt is észreveszi magán, hogy izgul. Hatalmas összeg a tét, és ha a páros igent mond az alkura, bármilyen kacifántos úton is jutott el idáig, sikerként fogja elkönyvelni az estét magának.*
*Mielőtt bármi mást mondana, először a lány válla fölött elnézve az elfet fürkészi. Kezd kifejezetten gyanússá válni, hogy nem szól egy szót sem. Vagy ennyire nem érdekli már sem az üzlet, sem ez az egész helyzet, vagy vár valamire. A tekintetében nem lát mást, csak unalmat. Az igazi kérdés az lehetne, hogy valós vagy színlelt unalom az, de most nem ez a legfontosabb.
Végre a tárgyra térnek, az üzlet megköttetéséhez legfontosabb elem, az ár témája kerül szóba. Sajnos a gonosz kis főzet miatt amellett, hogy a céljai, a kiléte és a kapcsolata is gyakorlatilag nyitott könyv a pár számára, a kereskedői vénának sem tesznek túl jót, így képtelen blöffölni az árat illetően azért, hogy esetleg a varázsitalok tényleges értékének többszörösét csalja ki a vevőből.*
- Nestar Úr ezer aranyat vár darabjáért, tehát együtt kétezret szeretne. *Most már van ereje arra is, hogy magára is odafigyeljen egy kicsit, és ha teljesen őszinte akarna lenni magával, márpedig, ha nem akar, akkor is kénytelen, nem érti, hogy miért mondta ezt így ki.*
- Igyen viszont nem dolgozom senkinek, Nestar Úrnak sem. Úgyhogy én kétezerötszázat kérek értük, hogy nekem is megérje, plusz a lila ital ingyen, ahogy ígértem. *Egészíti ki a korábbi -véleménye szerint- elhamarkodottan kimondott szavakat, és újra az asztal közepére helyezi a szivaros tokot, benne a legendás és minden kétséget kizáróan eredeti italokat, majd feláll, és a táskájából előkotorja azt a lilát is. Az alku rá eső része tehát az asztalon, de nem fogja engedni, hogy elvegyék onnan, amíg nem látja az aranyat is mellette.
A lány közben feláll, és a párjához lép. Tipikus lépés egy nőtől. Ha csillogó aranyérmék kerülnek szóba, akkor épp ideje édesgetni a mellettünk lévő vagyonos férfit. Ezen elmosolyodik egy kicsit, hisz ő sem csinálja másképp. Egy pillanatra még azon is elgondolkodik, hogy a fél-elf lány nem is gazdag, és a ruhája is a szőke pénzének köszönhető. A kikötőben rengeteg módja van annak, hogy az ember vagy épp elf meggazdagodjon, úgyhogy nem volna ebben semmi meglepő.
Közben azt is észreveszi magán, hogy izgul. Hatalmas összeg a tét, és ha a páros igent mond az alkura, bármilyen kacifántos úton is jutott el idáig, sikerként fogja elkönyvelni az estét magának.*
5326. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 05:45:33
Üzenet elküldve: 2024-10-23 05:45:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Büszkeség és előítélet//
*Mindketten a fajuk tipikus példányai. Ő vad, féktelen, talán még ostoba is, bár ő inkább a gyakorlatias jelzőt használná. Bár még fiatal, saját háztartást vezet és a faluban, ahol nincs sok ork, azért tiszteletnek örvend. Erről mondjuk az elf nem tudhat. Vadsága és féktelensége fiatal korából fakad. Tele van energiával ami ilyen barbár módon mutatkozik meg. Esze az van, nem egy ostoba teremtés, bár az igaz, hogy nem egy nagy mágus és nem fog tömérdek könyvet írni. A magához való esze az megvan. Az elf sem különb. Arrogáns és arrogáns. Jobb nem jut az eszébe. Nem tudja, hogy min mehetett keresztül a másik, hogy jutott ide és mit akarhat. Ő maga csak egyszerűen él a kis faluban, Homokhegy a neve, és kovácsolásból és földművelésből tartja fenn magát, de izzik benne ork vére egy kis kalandra. Ezért sem maradna ki egy jó kis bunyóból. Valahogy le kell vezetnie a felesleges energiáit. Főleg hogy így jól fel is bosszantotta az elf.
~Talán a kaszárnyába is benézek egy rövid időre.~
Gondolkozik el. Az ottani Gyakorló szalmabábukkal úgy bánhat ahogy akar, kiengedve állatias, barbár természetét. Az elf mosollyal hajtja le a tejet, amit tőle kapott. Nem meglepő, kis gyenge alak, aki nem bírja a férfiak erős italát. Azt viszont nem kell neki sem mondani, hogy a tej milyen hasznos ital. Rengetegszer issza ő maga is, egészségesen tartva testét és szellemét. Az étrendjét gyakran kell kiegészítenie vele, hatalmas teste és izmai nem a véletlen műve. Bár faja azért természetesen hozzá járul, de az étkezés nagyon fontos. Ezt szülei megtanították neki. Visszafordul a pulthoz, most a hátát mutatva az elfnek. Ott beszélgetésekbe elegyedik a vendégekkel, a fogadóssal. Főleg a termésről, a fogadó vendégeiről és az időjárásról beszélgetnek. Törzsvendégnek számít a Pegazusban. Nem váltana semmiért. Ezen a helyen nem törődnek származásával, elfogadják azt. Vannak persze, akik messziről elkerülik. Az olyanok mindig feldühítik, ami eszébe juttatja, hogy miért is félnek tőle egyesek. Bármit is tegyen ork marad és kész. Mások mindig annak is fogják látni és csak is azt akarják majd látni. Nem érdeklik őket az érzései és a személyisége. Pedig az orkok is becsületes nép. Sőt! Bár barbárok, de a szavukat nem szegik meg. A becsületük fontos számukra.*
*Mindketten a fajuk tipikus példányai. Ő vad, féktelen, talán még ostoba is, bár ő inkább a gyakorlatias jelzőt használná. Bár még fiatal, saját háztartást vezet és a faluban, ahol nincs sok ork, azért tiszteletnek örvend. Erről mondjuk az elf nem tudhat. Vadsága és féktelensége fiatal korából fakad. Tele van energiával ami ilyen barbár módon mutatkozik meg. Esze az van, nem egy ostoba teremtés, bár az igaz, hogy nem egy nagy mágus és nem fog tömérdek könyvet írni. A magához való esze az megvan. Az elf sem különb. Arrogáns és arrogáns. Jobb nem jut az eszébe. Nem tudja, hogy min mehetett keresztül a másik, hogy jutott ide és mit akarhat. Ő maga csak egyszerűen él a kis faluban, Homokhegy a neve, és kovácsolásból és földművelésből tartja fenn magát, de izzik benne ork vére egy kis kalandra. Ezért sem maradna ki egy jó kis bunyóból. Valahogy le kell vezetnie a felesleges energiáit. Főleg hogy így jól fel is bosszantotta az elf.
~Talán a kaszárnyába is benézek egy rövid időre.~
Gondolkozik el. Az ottani Gyakorló szalmabábukkal úgy bánhat ahogy akar, kiengedve állatias, barbár természetét. Az elf mosollyal hajtja le a tejet, amit tőle kapott. Nem meglepő, kis gyenge alak, aki nem bírja a férfiak erős italát. Azt viszont nem kell neki sem mondani, hogy a tej milyen hasznos ital. Rengetegszer issza ő maga is, egészségesen tartva testét és szellemét. Az étrendjét gyakran kell kiegészítenie vele, hatalmas teste és izmai nem a véletlen műve. Bár faja azért természetesen hozzá járul, de az étkezés nagyon fontos. Ezt szülei megtanították neki. Visszafordul a pulthoz, most a hátát mutatva az elfnek. Ott beszélgetésekbe elegyedik a vendégekkel, a fogadóssal. Főleg a termésről, a fogadó vendégeiről és az időjárásról beszélgetnek. Törzsvendégnek számít a Pegazusban. Nem váltana semmiért. Ezen a helyen nem törődnek származásával, elfogadják azt. Vannak persze, akik messziről elkerülik. Az olyanok mindig feldühítik, ami eszébe juttatja, hogy miért is félnek tőle egyesek. Bármit is tegyen ork marad és kész. Mások mindig annak is fogják látni és csak is azt akarják majd látni. Nem érdeklik őket az érzései és a személyisége. Pedig az orkok is becsületes nép. Sőt! Bár barbárok, de a szavukat nem szegik meg. A becsületük fontos számukra.*
5325. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-23 00:06:03
Üzenet elküldve: 2024-10-23 00:06:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
//A szobában//
*Horkantva ébred. Nem tudná megmondani, hogy az arcára hajított ing, vagy az ismerős, legkevésbé szívélyes hang az oka kelletlen ébredésének.*
-Nem hallottam kakasszót. *Feleli rekedten. Levakarja ábrázatáról a ruhadarabot, majd oldalára fordul, hogy elérje a borospoharat, már ha van rejlik még benne valami tegnap estéről.
Végül csak felül, hogy kidörzsölje szeméből a maradék álmot. Sóhajtva ölti fel az inget, majd az ágyról feltápászkodva szép komótosan az egyéb ruhadarabjait. Nem sieti el, elvégre kifogástalannak kell festenie küllemének.*
-Hess, Hattyú. A férfiaknak beszéde van. *Kelletlenül esik tekintete Merrinre, miközben sietségre biztatja Milit. Tisztában van vele, hogy a férfinek alighanem van miről diskurálnia vele; bármennyire nem akaródzik rávenni magát, hogy ekképp indítsa a reggelt, elég egy pillantás a viharvert férfira hozzá, hogy tudja, aligha van más választása.
Megvárja, míg csukódik az ajtó a kurtizán mögött, csak eztán fordul Merrin felé, miközben ingujját igazgatja.*
-Nem aludtál. *Jegyzi meg, miközben a tükörben igyekszik felmérni saját ábrázatát.*
-Jutottál valamire? Netalán eszedbe jutott valami? *Hátrapillant válla felett. Bizonyosan meg kell hallgatnia Merrin észrevételeit is a sebtiben kieszelt tervével kapcsolatban. Bármennyire is magát tartja az agynak a csapatban, a sokat látott kompániáját hidegebb fejjel áldották meg az istenek. Szerencséjére csak akkor szól, ha muszáj, ezt a habitusát pedig felettébb díjazza.*
-Ha nem szólítana ide a kötelesség, azt a leányt Wegtorenbe vitetném. Jó pénzt keresne ott a hegyes füleivel meg azzal, amije van. *Elszöszmötöl sötét hajkoronájával a tükör elé hajolva, várva, vajon mivel rukkol elő Merrin. Tisztában van vele, hogy amaz arra vár, hogy ő befogja végre.*
-A fiúról kevesebbet tudok, de nekem úgy fest, megakarja csinálni a szerencséjét. Ennyi meg nekem elég. Na! *Felegyenesedik, de még mindig nem veszi le tekintetét képmásáról.*
-Te jössz.
//A szobában//
*Horkantva ébred. Nem tudná megmondani, hogy az arcára hajított ing, vagy az ismerős, legkevésbé szívélyes hang az oka kelletlen ébredésének.*
-Nem hallottam kakasszót. *Feleli rekedten. Levakarja ábrázatáról a ruhadarabot, majd oldalára fordul, hogy elérje a borospoharat, már ha van rejlik még benne valami tegnap estéről.
Végül csak felül, hogy kidörzsölje szeméből a maradék álmot. Sóhajtva ölti fel az inget, majd az ágyról feltápászkodva szép komótosan az egyéb ruhadarabjait. Nem sieti el, elvégre kifogástalannak kell festenie küllemének.*
-Hess, Hattyú. A férfiaknak beszéde van. *Kelletlenül esik tekintete Merrinre, miközben sietségre biztatja Milit. Tisztában van vele, hogy a férfinek alighanem van miről diskurálnia vele; bármennyire nem akaródzik rávenni magát, hogy ekképp indítsa a reggelt, elég egy pillantás a viharvert férfira hozzá, hogy tudja, aligha van más választása.
Megvárja, míg csukódik az ajtó a kurtizán mögött, csak eztán fordul Merrin felé, miközben ingujját igazgatja.*
-Nem aludtál. *Jegyzi meg, miközben a tükörben igyekszik felmérni saját ábrázatát.*
-Jutottál valamire? Netalán eszedbe jutott valami? *Hátrapillant válla felett. Bizonyosan meg kell hallgatnia Merrin észrevételeit is a sebtiben kieszelt tervével kapcsolatban. Bármennyire is magát tartja az agynak a csapatban, a sokat látott kompániáját hidegebb fejjel áldották meg az istenek. Szerencséjére csak akkor szól, ha muszáj, ezt a habitusát pedig felettébb díjazza.*
-Ha nem szólítana ide a kötelesség, azt a leányt Wegtorenbe vitetném. Jó pénzt keresne ott a hegyes füleivel meg azzal, amije van. *Elszöszmötöl sötét hajkoronájával a tükör elé hajolva, várva, vajon mivel rukkol elő Merrin. Tisztában van vele, hogy amaz arra vár, hogy ő befogja végre.*
-A fiúról kevesebbet tudok, de nekem úgy fest, megakarja csinálni a szerencséjét. Ennyi meg nekem elég. Na! *Felegyenesedik, de még mindig nem veszi le tekintetét képmásáról.*
-Te jössz.
5324. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-22 21:44:13
Üzenet elküldve: 2024-10-22 21:44:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Büszkeség és előítélet//
* Ahogy a legtöbb elf, úgy Thulon is úgy nőtt fel, hogy a rémmesékben orkok vagy éppen sötét rokonaik szerepeltek. Nem egyszer szóltak ezek a történetek a hajdanvolt ork-dúlásokról és kegyetlenkedéseikről. Arról nem is beszélve, hogy hányuk követi a sötét vallás tanait, aminek köszönhető szeretett otthonának pusztulása. Minden ami az elfeknek kincs, szent eszme az szembemegy az orkok nézeteivel. Elég is ennyi egy évszázadokon átívelő gyűlölethez. Persze akadhatnak kivételek mindkét oldalon, ezt is talán elismeri magában.
Rápillant az önelégültnek látszó példányra és az előtte álló, zavartan toporgó pultosra. És a vízre. Meg a pohár tejre.
Mindkét szemöldökét magasra vonja, majd semleges arccal felhajtja előbb az egyik, majd a másik poharat. Az utolsót kissé felemelve, gúnyos mosollyal mond köszönetet. Megállapítja, hogy ez az ork, nem a kivételek közül való és teljességgel megérti ősei, a jelenlegi és az elkövetkezendő generáció mélységes megvetését e faj iránt. *
~ Alantas és ostoba szerzet. ~
* Feje rövid intésével elküldi a kocsmáros, aki talán maga sem tudja hogy csalódott, avagy megkönnyebbült legyen. Thulon rosszalló pillantással néz utana. Nem tartja a jövőre nézve túl gyümölcsözőnek, hogy azzal szórakozik, hogy összeugraszt orkokat elf vendégekkel. Semmiképpen nem válik a fogadó javára, pedig úgy hallotta, köztiszteletben álló intézmény, és a forgalommal sincs gond, ahogy látja. Talán legközelebb inkább a másikat, a Wegtoreni Kalmárt keresi fel inkább. Nívósabb helynek hangzik, még ha könnyebben is tűnik fel valakinek az ottléte.
Elgondolkodva forgatja a kezében az üres vizespoharat. Minden bizonnyal esztelen vakmerőség lenne egyenesen begyalogolni abba a kénköves Vérkertbe, amiről imitt-amott hallott. Nem gyáva, de nem is bolond. Azzal senkinek nem lesz a hasznára, ha háttértudás nélkül beballag oda és megöleti magát. *
~ Kell valaki, aki segít. De ki? ~
* Az állitólagos informátorra nem vár tovább. Eltelt két óra, és a kocsmáros viselkedéséből is arra következtet, hogy felültette őt. Új megoldás után kell néznie, mégsem kiálthatja el magát a Pegazus közepén, hogy "Sa'Tereth hívők, ide hozzám". *
* Ahogy a legtöbb elf, úgy Thulon is úgy nőtt fel, hogy a rémmesékben orkok vagy éppen sötét rokonaik szerepeltek. Nem egyszer szóltak ezek a történetek a hajdanvolt ork-dúlásokról és kegyetlenkedéseikről. Arról nem is beszélve, hogy hányuk követi a sötét vallás tanait, aminek köszönhető szeretett otthonának pusztulása. Minden ami az elfeknek kincs, szent eszme az szembemegy az orkok nézeteivel. Elég is ennyi egy évszázadokon átívelő gyűlölethez. Persze akadhatnak kivételek mindkét oldalon, ezt is talán elismeri magában.
Rápillant az önelégültnek látszó példányra és az előtte álló, zavartan toporgó pultosra. És a vízre. Meg a pohár tejre.
Mindkét szemöldökét magasra vonja, majd semleges arccal felhajtja előbb az egyik, majd a másik poharat. Az utolsót kissé felemelve, gúnyos mosollyal mond köszönetet. Megállapítja, hogy ez az ork, nem a kivételek közül való és teljességgel megérti ősei, a jelenlegi és az elkövetkezendő generáció mélységes megvetését e faj iránt. *
~ Alantas és ostoba szerzet. ~
* Feje rövid intésével elküldi a kocsmáros, aki talán maga sem tudja hogy csalódott, avagy megkönnyebbült legyen. Thulon rosszalló pillantással néz utana. Nem tartja a jövőre nézve túl gyümölcsözőnek, hogy azzal szórakozik, hogy összeugraszt orkokat elf vendégekkel. Semmiképpen nem válik a fogadó javára, pedig úgy hallotta, köztiszteletben álló intézmény, és a forgalommal sincs gond, ahogy látja. Talán legközelebb inkább a másikat, a Wegtoreni Kalmárt keresi fel inkább. Nívósabb helynek hangzik, még ha könnyebben is tűnik fel valakinek az ottléte.
Elgondolkodva forgatja a kezében az üres vizespoharat. Minden bizonnyal esztelen vakmerőség lenne egyenesen begyalogolni abba a kénköves Vérkertbe, amiről imitt-amott hallott. Nem gyáva, de nem is bolond. Azzal senkinek nem lesz a hasznára, ha háttértudás nélkül beballag oda és megöleti magát. *
~ Kell valaki, aki segít. De ki? ~
* Az állitólagos informátorra nem vár tovább. Eltelt két óra, és a kocsmáros viselkedéséből is arra következtet, hogy felültette őt. Új megoldás után kell néznie, mégsem kiálthatja el magát a Pegazus közepén, hogy "Sa'Tereth hívők, ide hozzám". *
5323. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-22 17:11:20
Üzenet elküldve: 2024-10-22 17:11:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Nehezen aludt el a tegnapi nap végett, leginkább amiatt, mert ezernyi gondolat szaladt át azon a konok fején. A terv amit a Monteqieo a szeme elé vázolt, a baljóslatú társak, akik a végén ki tudja mikor fogják hátba szúrni, hogy ha teljesítette dolgát, illetve ameddig ez a fene álruhás maskara is lejátszódik, és összefut mostohájával mit fog annak is mondani, ha meglátja a mellette lévő cafkát. És megannyi kérdés még arról vajon, ha valami baj sül el, akkor merre menekülhet a hurok elől. De aztán, azzal nyugtatta meg magát, mit ér ez a nyavalyás hosszú élet, ha nincs benne bármi izgalom, ami pezsdítené a vérét. Így jobban belegondolva, nem is az aggodalom nem hagyta őt aludni, inkább az izgalom.
Másnap emiatt is érkezik kicsit később, ez a korai kelés sosem volt erénye, és ezt biztos nem most fogja elkezdeni Monteqieo kedvéért. Akármennyire is rángatja majd a görcs a kezét az idegtől. Mert bizony észre vette ám a pálcán szorongó kezeket.
Felöltözik hát, a tegnapi megszólások után kicsit igényesebben. Az felső most a szekrényből kerül ki, ahelyett, hogy a székkarfájáról gyűrötten otthagyottat venné fel, sőt még a cipőjét is egy ronggyal fényesebbre törli. Nadrágját pedig alaposan kirázza, hogy a gyűrődések valamelyest kiegyenesedjenek. Persze ez nem úgy sikerül, ahogy ő ezt gondolta. De azért, na. Valahol el kell kezdeni. Majd az elf kurtizán tudni fogja mit kezdjen vele, az ő dolga majd a szerepjátszás, abban legalább jeleskedni fog, gondolja. A konyhába lépbe, az ottani edénynél megmossa az arcát, egy kis felfrissülésben reménykedve, haját megigazítja, hogy a kócosságot megszüntesse majd egy nagy levegőt véve megindul otthonról.
Lépésivel játszadozik a Pegazushoz menet, hol peckesebben, hol gyorsabban vagy lassabban lépdel. Próbálja felidézni "drága" édesapja szavait arról, miképp járnak a nemesek, és hát való igaz ez a lecke sem tegnap történt, de talán még emlékszik egy két dologra amit majd Monteqieo ha akar kijavít. A tudás amúgy is ott van a fejében, csak le kell porolni azt egy kicsit.
Áthaladva a főtéren csapja meg jobban szemét a reggeli napsütés, és a varjak károgása a fülét a távolból. Ki tudja tán valami dögöt hagyott hátra az erdőben maga után egy fenevad, és abból lakmároznak a dögevők. Feltekint az égre, hunyorogva a napsütéstől, és végigméri a lustán kúszó felhőket. Fejében a gondolatok lappanganak. Mint a kis diák aki az év végi vizsga előtt sétálna az iskolába, akit az izgalom vasmarka még nem szorongatta meg. De majd fogja, és ő készen áll, sőt különösképpen várja.
Belépve a fogadó ajtaján, biccent egyet a söntésben állónak és odaérve rendel magának egy Teát. Leteszi az érte járó 4 aranyat.. Majd rámutatva a polcon lévő üvegre. egy jó löttyintésnyi Pálinkát kér bele, amiért még 19 aranyat tesz le a söntésre. . Így a kellemes gyümölcsillat, a meleg teával és az erős alkohollal bizonyára megteszi azt amire számít, és kellemesebben fog telni a megbeszélés a drága Monteqieo úrral. Nem szeretne azzal fáradni, hogy felsétál a szobához, szépen leül a pult mellett lévő székre, és ott várja meg amíg a többiek úgy döntenek, lefáradnak. Addig csak lustán, hanyagul méri fel az erre járókat. Illetve lassan kortyolgatva a meleg italt élvezi ki a reggelt. Mert idáig egész jól telik, és ezt nem szeretné elrontani.*
*Nehezen aludt el a tegnapi nap végett, leginkább amiatt, mert ezernyi gondolat szaladt át azon a konok fején. A terv amit a Monteqieo a szeme elé vázolt, a baljóslatú társak, akik a végén ki tudja mikor fogják hátba szúrni, hogy ha teljesítette dolgát, illetve ameddig ez a fene álruhás maskara is lejátszódik, és összefut mostohájával mit fog annak is mondani, ha meglátja a mellette lévő cafkát. És megannyi kérdés még arról vajon, ha valami baj sül el, akkor merre menekülhet a hurok elől. De aztán, azzal nyugtatta meg magát, mit ér ez a nyavalyás hosszú élet, ha nincs benne bármi izgalom, ami pezsdítené a vérét. Így jobban belegondolva, nem is az aggodalom nem hagyta őt aludni, inkább az izgalom.
Másnap emiatt is érkezik kicsit később, ez a korai kelés sosem volt erénye, és ezt biztos nem most fogja elkezdeni Monteqieo kedvéért. Akármennyire is rángatja majd a görcs a kezét az idegtől. Mert bizony észre vette ám a pálcán szorongó kezeket.
Felöltözik hát, a tegnapi megszólások után kicsit igényesebben. Az felső most a szekrényből kerül ki, ahelyett, hogy a székkarfájáról gyűrötten otthagyottat venné fel, sőt még a cipőjét is egy ronggyal fényesebbre törli. Nadrágját pedig alaposan kirázza, hogy a gyűrődések valamelyest kiegyenesedjenek. Persze ez nem úgy sikerül, ahogy ő ezt gondolta. De azért, na. Valahol el kell kezdeni. Majd az elf kurtizán tudni fogja mit kezdjen vele, az ő dolga majd a szerepjátszás, abban legalább jeleskedni fog, gondolja. A konyhába lépbe, az ottani edénynél megmossa az arcát, egy kis felfrissülésben reménykedve, haját megigazítja, hogy a kócosságot megszüntesse majd egy nagy levegőt véve megindul otthonról.
Lépésivel játszadozik a Pegazushoz menet, hol peckesebben, hol gyorsabban vagy lassabban lépdel. Próbálja felidézni "drága" édesapja szavait arról, miképp járnak a nemesek, és hát való igaz ez a lecke sem tegnap történt, de talán még emlékszik egy két dologra amit majd Monteqieo ha akar kijavít. A tudás amúgy is ott van a fejében, csak le kell porolni azt egy kicsit.
Áthaladva a főtéren csapja meg jobban szemét a reggeli napsütés, és a varjak károgása a fülét a távolból. Ki tudja tán valami dögöt hagyott hátra az erdőben maga után egy fenevad, és abból lakmároznak a dögevők. Feltekint az égre, hunyorogva a napsütéstől, és végigméri a lustán kúszó felhőket. Fejében a gondolatok lappanganak. Mint a kis diák aki az év végi vizsga előtt sétálna az iskolába, akit az izgalom vasmarka még nem szorongatta meg. De majd fogja, és ő készen áll, sőt különösképpen várja.
Belépve a fogadó ajtaján, biccent egyet a söntésben állónak és odaérve rendel magának egy Teát. Leteszi az érte járó 4 aranyat.
. Majd rámutatva a polcon lévő üvegre. egy jó löttyintésnyi Pálinkát kér bele, amiért még 19 aranyat tesz le a söntésre. . Így a kellemes gyümölcsillat, a meleg teával és az erős alkohollal bizonyára megteszi azt amire számít, és kellemesebben fog telni a megbeszélés a drága Monteqieo úrral. Nem szeretne azzal fáradni, hogy felsétál a szobához, szépen leül a pult mellett lévő székre, és ott várja meg amíg a többiek úgy döntenek, lefáradnak. Addig csak lustán, hanyagul méri fel az erre járókat. Illetve lassan kortyolgatva a meleg italt élvezi ki a reggelt. Mert idáig egész jól telik, és ezt nem szeretné elrontani.*
5322. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-22 16:34:18
Üzenet elküldve: 2024-10-22 16:34:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Érdeklődve figyeli a lány szavait. Milyen hasznos kis ital ez. Ha tudott volna józanabbul gondolkodni, akkor elkérte volna azt a kiürült fiolát és tölt át magának is, hogy a megfelelő helyen használhassa. De sajnos ezt nem tette meg, viszont legalább tudja, hogy neki is kell, csak a beszerzése a kérdéses.
Kell egy egészen kis erő, hogy a sértődött vonások láttán az övéire ne kerüljön egy elégedett mosoly. Ő annyira más. Talán a drága ruhája említése büszkeséggel tölti el, de az, hogy szebben tündököljön valakitől, az nem érdekli. Ha valaki tisztában van magával, ez nem fontos, ragyog anélkül is. És nem is minden az a szépség. Sok, de nem minden. Az az ész igen jól jön neki hozzá, amit Merlana nyilvánvalóan nélkülöz. Na de ezért is vannak éppen abban a szerepben egymással szemben, mint ahogyan most. Nem tesz megjegyzést inkább, hallgatja tovább a kérdéseire adott válaszokat.*
- Tegyük le az árát az asztalra, de az még nem hangzott el, hogy mennyit. Mennyit ér ez a két ital, mennyiért árulták?
*A kérdése azért hangzott így, mert megeredhetne a lány nyelve arról is, hogy neki mennyiért adta el az a bizonyos Nestar. Azt még el tudná fogadni, hogy egy keveset rá kell fizetni, de azt már nem, hogyha pofátlan összeggel többet. Ki kell használni az őszinteséget, a lehető legjobban.
Viszont most eljön az a pont, hogy szüksége van a dokira is. Játszhatja még a mogorva, tahó kalózt, de ha Mai szájából az hangzott el, hogy nélküle nem dönt ilyesmiről, akkor így is lesz. Egy kicsit segít csak rá, s odalép a férfi széke mögé, hogy onnan simítson végig a felkarján, egészen a válláig, aztán pedig le a mellkasán, hogy ezzel is közelebb hajoljon és bújjon hozzá, amennyire az a támla engedi. Úgy búg halkan a fülébe, de nem suttog, csak jelzi ezzel a nő számára, hogy lenne mit megbeszélniük.*
- Én szeretném. Ugye lehet? Nagyon örülnék neki és szerintem igaziak. De fontos, hogy mit gondolsz.
*Nyom még a hegyes fülre egy egészen kis csókot, mintha csak tényleg a párját kívánná egyéb praktikákkal is meggyőzni. Ha látná a szajha, hogy neki ennyi is elég, hogy kiperkálja a férfi "neki" a vágyálma összegét, akkor milyen féltékeny arcot vághatna... na az tetszene Mai-nak is. Persze cseppet sem akarja meginni előtte. A másiknál kell landolnia végül.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.22 16:36:39
*Érdeklődve figyeli a lány szavait. Milyen hasznos kis ital ez. Ha tudott volna józanabbul gondolkodni, akkor elkérte volna azt a kiürült fiolát és tölt át magának is, hogy a megfelelő helyen használhassa. De sajnos ezt nem tette meg, viszont legalább tudja, hogy neki is kell, csak a beszerzése a kérdéses.
Kell egy egészen kis erő, hogy a sértődött vonások láttán az övéire ne kerüljön egy elégedett mosoly. Ő annyira más. Talán a drága ruhája említése büszkeséggel tölti el, de az, hogy szebben tündököljön valakitől, az nem érdekli. Ha valaki tisztában van magával, ez nem fontos, ragyog anélkül is. És nem is minden az a szépség. Sok, de nem minden. Az az ész igen jól jön neki hozzá, amit Merlana nyilvánvalóan nélkülöz. Na de ezért is vannak éppen abban a szerepben egymással szemben, mint ahogyan most. Nem tesz megjegyzést inkább, hallgatja tovább a kérdéseire adott válaszokat.*
- Tegyük le az árát az asztalra, de az még nem hangzott el, hogy mennyit. Mennyit ér ez a két ital, mennyiért árulták?
*A kérdése azért hangzott így, mert megeredhetne a lány nyelve arról is, hogy neki mennyiért adta el az a bizonyos Nestar. Azt még el tudná fogadni, hogy egy keveset rá kell fizetni, de azt már nem, hogyha pofátlan összeggel többet. Ki kell használni az őszinteséget, a lehető legjobban.
Viszont most eljön az a pont, hogy szüksége van a dokira is. Játszhatja még a mogorva, tahó kalózt, de ha Mai szájából az hangzott el, hogy nélküle nem dönt ilyesmiről, akkor így is lesz. Egy kicsit segít csak rá, s odalép a férfi széke mögé, hogy onnan simítson végig a felkarján, egészen a válláig, aztán pedig le a mellkasán, hogy ezzel is közelebb hajoljon és bújjon hozzá, amennyire az a támla engedi. Úgy búg halkan a fülébe, de nem suttog, csak jelzi ezzel a nő számára, hogy lenne mit megbeszélniük.*
- Én szeretném. Ugye lehet? Nagyon örülnék neki és szerintem igaziak. De fontos, hogy mit gondolsz.
*Nyom még a hegyes fülre egy egészen kis csókot, mintha csak tényleg a párját kívánná egyéb praktikákkal is meggyőzni. Ha látná a szajha, hogy neki ennyi is elég, hogy kiperkálja a férfi "neki" a vágyálma összegét, akkor milyen féltékeny arcot vághatna... na az tetszene Mai-nak is. Persze cseppet sem akarja meginni előtte. A másiknál kell landolnia végül.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.22 16:36:39
5321. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-22 14:53:40
Üzenet elküldve: 2024-10-22 14:53:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Az ork, a félvér és az óriás//
*Feszülten figyelve várja Wynpeiros válaszát a provokációra, arra készen, hogy ugorjon, ha kell. Szerencsére a fél-elf az együttműködés mellett dönt. Ezt látva Harga halkan fúj egyet. Rögtön evés után nem akart bajba keveredni egy ilyen sokak által látogatott helyen. A tisztáson vagy egy félreeső utcában már lenne a helyzet, ott nem tartana attól, hogy egy náluk jobban felfegyverzett és népesebb csapat záros határidőn belül nekilátna az úgynevezett rendfenntartáshoz, aminek ő inná meg a levét.*
- Hát de ezzel kezdtük, Böröngő éhes. *Nyögi be válaszul Wynpeiros szavaira. Ezután viszont abbahagyja az akadékoskodást, mert szeretné tényleg megkapni a beígért második adag ételt. Amiatt egyelőre nem puffog, hogy Böröngőnek kétszer annyi étel jut.*
- Ez a beszéd. Együnk-igyunk együtt. *Feláll, aztán minden felszerelésével együtt odasétál a többiekhez és leül az asztalhoz.*
- Böröngő mindig ezt a szuszt emlegeti. *Magyarázza a félvérnek.*
- Csak tudnám, hogy mi az a szusz. *Láthatóan gondolkodóba ejtette őket a kérdéskör.*
*Feszülten figyelve várja Wynpeiros válaszát a provokációra, arra készen, hogy ugorjon, ha kell. Szerencsére a fél-elf az együttműködés mellett dönt. Ezt látva Harga halkan fúj egyet. Rögtön evés után nem akart bajba keveredni egy ilyen sokak által látogatott helyen. A tisztáson vagy egy félreeső utcában már lenne a helyzet, ott nem tartana attól, hogy egy náluk jobban felfegyverzett és népesebb csapat záros határidőn belül nekilátna az úgynevezett rendfenntartáshoz, aminek ő inná meg a levét.*
- Hát de ezzel kezdtük, Böröngő éhes. *Nyögi be válaszul Wynpeiros szavaira. Ezután viszont abbahagyja az akadékoskodást, mert szeretné tényleg megkapni a beígért második adag ételt. Amiatt egyelőre nem puffog, hogy Böröngőnek kétszer annyi étel jut.*
- Ez a beszéd. Együnk-igyunk együtt. *Feláll, aztán minden felszerelésével együtt odasétál a többiekhez és leül az asztalhoz.*
- Böröngő mindig ezt a szuszt emlegeti. *Magyarázza a félvérnek.*
- Csak tudnám, hogy mi az a szusz. *Láthatóan gondolkodóba ejtette őket a kérdéskör.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436