*Állja a nő tekintetét. Nem tudja mi foghatta meg ilyen hirtelen, de sejtése szerint, hamarosan meg fogja tudni. Ez be is igazolódik, amint, alig észrevehetően kinyissa a száját a hölgyemény. Axor szélesen elmosolyodik, majd egyszerűen bólint.*
- Kérem, ne sértsen meg efféle kérdésekkel! Még szép, hogy be tudok jutni. Nem hiába mondtam, hogy jól ismerem a várost, azzal töltöm a napjaimat, hogy rohangálok benne fel-alá. És persze észrevétlenül, többnyire. Kivéve, ha menekülni kell. Akkor az a cél, hogy észrevétlenné váljak. De miért érdekli ez kegyedet? *érdeklődik. Figyeli a nő reakcióit. Le sem veszi róla tekintetét, nehogy elmulasszon valamit. Egy apró mozdulatot, mi több mindent elárulhat, mint bármi más.
Elégedetten konstatálja, hogy sikerült felkeltenie Erianne érdeklődését. Furcsállja, hogy pont ezzel. A tolvajlással és a város ismeretével, de hát kinek a pap, kinek a papné. Kinek a tolvaj, kinek a becsületes áldozat.
Táskájába nyúl, hogy előszedje mai zsákmányát. Amint megtalálja, az éjnő nyakába akasztja azt, bizonyítékként. A vörös kövek tökéletes összhangban vannak a szürkés árnyalatú bőrrel. Igazán szépen mutat rajta, ahogyan az arany is.*
- Parancsoljon! Hiszi vagy sem, ezt az előtt szereztem, mielőtt ide betértem. Tehát teszem a dolgom, de jelen pillanatban van, ami jobban lekössön. És az őrség most igencsak aktív ezen órákban is valószínűleg. Jobb ilyenkor meghunyászkodni és várni a megfelelő alkalmat. Tolvaj vagyok hölgyem, nem bolond!