Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 262 (5221. - 5240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5240. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-15 10:18:26
Üzenet elküldve: 2024-10-15 10:18:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Feltételezéseire a ficsúr válaszokat ad, amire enyhén csak forgatja a szemét. Elvégre ő maga lenne apja képmása, bár valóban orrát és füle formáját anyjától örökölte állítólag. Szemei azonban mintha csak apjától lopta volna. De ha ez a tény nem aggasztja a férfit, akkor őt sem különösebben érdekli.
A ruha színének felvetésére is csak hanyagul bólint, ha csak nem valami cirkuszi bohócnak kell beöltözni, addig nem érdekli milyen színű amibe a drága kurtizán öltöztetni fogja.
Mivel látja, hogy a páros "megbeszélése" nem várhat tovább, egy sokat sejtető félmosollyal hagyja magára őket.
Lustán sétál le az emeletről, nem igazán figyeli ki merre, vagy hol, és kivel ücsörög vagy áll. A félelfet kutatja, hogy amaz ne kövesse hazáig. De ha ne szúrja ki önmagával és saját gondolataival távozik a Pegazusból, és a biztonság kedvéért, egy nagyobb kerülővel tér csak haza.*
*Feltételezéseire a ficsúr válaszokat ad, amire enyhén csak forgatja a szemét. Elvégre ő maga lenne apja képmása, bár valóban orrát és füle formáját anyjától örökölte állítólag. Szemei azonban mintha csak apjától lopta volna. De ha ez a tény nem aggasztja a férfit, akkor őt sem különösebben érdekli.
A ruha színének felvetésére is csak hanyagul bólint, ha csak nem valami cirkuszi bohócnak kell beöltözni, addig nem érdekli milyen színű amibe a drága kurtizán öltöztetni fogja.
Mivel látja, hogy a páros "megbeszélése" nem várhat tovább, egy sokat sejtető félmosollyal hagyja magára őket.
Lustán sétál le az emeletről, nem igazán figyeli ki merre, vagy hol, és kivel ücsörög vagy áll. A félelfet kutatja, hogy amaz ne kövesse hazáig. De ha ne szúrja ki önmagával és saját gondolataival távozik a Pegazusból, és a biztonság kedvéért, egy nagyobb kerülővel tér csak haza.*
5239. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-15 07:57:43
Üzenet elküldve: 2024-10-15 07:57:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//A hozzázólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szemeiben hirtelen megjelenő rettegést, mikor az elf hangnemet vált, és a fenyegető kiállás mellé a fegyver is előkerül, nem tudja tagadni. Ugyan ki is tudná? Az ösztönből oly' erősen érkező érzelmeket nem lehet tagadni, pedig mennyire szeretné…*
~Mi a kurva…~ *Rögtön felpattan a székről, mikor a másik tőre túl közel kerül hozzá, ám szerencsére az övé helyett egyelőre csak az alma húsába mártja. Valamelyik isten szórakozik vele. Mikor az előnyére válna, nem sikerül ilyen jól halászni az ismeretlenbe, de mikor nem kéne, akkor bezzeg belenyúl valami olyanba, amibe egyáltalán nem akart. A személyeket magukat kiismerheti, de a múltjukat nem, és ez különösen veszélyes. Másodszor kerül rövid időn belül ilyen helyzetbe, ami már egyértelmű intő jel arra, hogy változtatnia kell a módszerein. Már, ha túléli az elkövetkezendő pár percet.*
- Nem küldött senki *vágja rá rögtön bizonytalanul és kissé reszkető hangon. Azonban kétli, hogy ez ilyen helyzetben elég lesz, szóval folytatja.* Fogalmam sincs, hogy ki vagy, és nem is érdekel. Most látlak először, de úgy tűnik, túl szerencsés voltam. Bár, jobban belegondolva a kikötőben nagyon könnyű darázsfészekbe nyúlni, úgyhogy nem kéne meglepődnöm. Sajnálom, nem akartam olyasmibe avatkozni, amihez semmi közöm. *Kockáztatnia kell. Az elf reakciója alapján biztos benne, hogy bármi miatt is változott így meg, ő sem szeretné, ha híre menne, márpedig egy balhét, ami vérengzéssel végződik a Pegazusban hamar meg szoktak énekelni a madarak.
Végül odébb lép párat, hogy a szőkétől távolabb, a hölgyikéhez viszont közelebb kerüljön, és lepillant a tokra, ami még az ő tulajdona, ám most mégis a kisasszony kezei közt van.*
- Azt hiszem, a párjától egyértelmű választ kaptam arra, hogy nem kellenek neki az italaim, de úgy látom, hogy esetleg Önt mégis érdekelné? *Mi másért húzta volna közelebb magához? Egyelőre azonban óvatosan a tokért nyúl, és ha a lány nem dugja el hirtelen az asztal alatt, akkor visszaveszi azt magához.*
- Az ajánlatom továbbra is érvényes, de nem itt. Valóban ismerem a kikötőt, de nem véletlenül hagytam magam mögött. Nem akarok semmibe sem belekeveredni, nem akarok rosszat senkinek. Arthenior egy befogadó város, itt senkinek nem kell félnie, hogy utoléri a múltja. *Mondja a nőnek, de utóbbi szavait már inkább a férfinek szánja. Ha sikerül megkaparintania a tokot, akkor azonban hátrálni kezd a párostól. Menekülne, mert valóban veszélyben érzi az életét. Egy üzlet nem ér ennyit, főleg nem az ismert kapcsolatainak tudatában.*
- Ha meggondolják magukat, a szobámban leszek. Az emeleten, a folyosó végén jobbra. *Távol akar kerülni tőlük, de nem akar elbújni. Az ő lelkiismerete tiszta, legalábbis most, legalábbis kettejükre nézve. Azzal elindul a lépcsők irányába, de még nem tűnik el, a páros bármely tagjának lehetősége van megállítani a lányt, ha meg akarja.*
//A hozzázólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szemeiben hirtelen megjelenő rettegést, mikor az elf hangnemet vált, és a fenyegető kiállás mellé a fegyver is előkerül, nem tudja tagadni. Ugyan ki is tudná? Az ösztönből oly' erősen érkező érzelmeket nem lehet tagadni, pedig mennyire szeretné…*
~Mi a kurva…~ *Rögtön felpattan a székről, mikor a másik tőre túl közel kerül hozzá, ám szerencsére az övé helyett egyelőre csak az alma húsába mártja. Valamelyik isten szórakozik vele. Mikor az előnyére válna, nem sikerül ilyen jól halászni az ismeretlenbe, de mikor nem kéne, akkor bezzeg belenyúl valami olyanba, amibe egyáltalán nem akart. A személyeket magukat kiismerheti, de a múltjukat nem, és ez különösen veszélyes. Másodszor kerül rövid időn belül ilyen helyzetbe, ami már egyértelmű intő jel arra, hogy változtatnia kell a módszerein. Már, ha túléli az elkövetkezendő pár percet.*
- Nem küldött senki *vágja rá rögtön bizonytalanul és kissé reszkető hangon. Azonban kétli, hogy ez ilyen helyzetben elég lesz, szóval folytatja.* Fogalmam sincs, hogy ki vagy, és nem is érdekel. Most látlak először, de úgy tűnik, túl szerencsés voltam. Bár, jobban belegondolva a kikötőben nagyon könnyű darázsfészekbe nyúlni, úgyhogy nem kéne meglepődnöm. Sajnálom, nem akartam olyasmibe avatkozni, amihez semmi közöm. *Kockáztatnia kell. Az elf reakciója alapján biztos benne, hogy bármi miatt is változott így meg, ő sem szeretné, ha híre menne, márpedig egy balhét, ami vérengzéssel végződik a Pegazusban hamar meg szoktak énekelni a madarak.
Végül odébb lép párat, hogy a szőkétől távolabb, a hölgyikéhez viszont közelebb kerüljön, és lepillant a tokra, ami még az ő tulajdona, ám most mégis a kisasszony kezei közt van.*
- Azt hiszem, a párjától egyértelmű választ kaptam arra, hogy nem kellenek neki az italaim, de úgy látom, hogy esetleg Önt mégis érdekelné? *Mi másért húzta volna közelebb magához? Egyelőre azonban óvatosan a tokért nyúl, és ha a lány nem dugja el hirtelen az asztal alatt, akkor visszaveszi azt magához.*
- Az ajánlatom továbbra is érvényes, de nem itt. Valóban ismerem a kikötőt, de nem véletlenül hagytam magam mögött. Nem akarok semmibe sem belekeveredni, nem akarok rosszat senkinek. Arthenior egy befogadó város, itt senkinek nem kell félnie, hogy utoléri a múltja. *Mondja a nőnek, de utóbbi szavait már inkább a férfinek szánja. Ha sikerül megkaparintania a tokot, akkor azonban hátrálni kezd a párostól. Menekülne, mert valóban veszélyben érzi az életét. Egy üzlet nem ér ennyit, főleg nem az ismert kapcsolatainak tudatában.*
- Ha meggondolják magukat, a szobámban leszek. Az emeleten, a folyosó végén jobbra. *Távol akar kerülni tőlük, de nem akar elbújni. Az ő lelkiismerete tiszta, legalábbis most, legalábbis kettejükre nézve. Azzal elindul a lépcsők irányába, de még nem tűnik el, a páros bármely tagjának lehetősége van megállítani a lányt, ha meg akarja.*
5238. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-15 07:49:15
Üzenet elküldve: 2024-10-15 07:49:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*Persze, magában teljesen jól tudja, hogy a lány nem gondolta komolyan a Sellőséget. De ettől még a gondolatát is ki nem állhatja a dolognak. Az elmúlt szűk egy nap rengeteg dolgot felhozott benne; és rengeteg régi, bevarasodott, rút sebet téptek fel, esélyt adva maguknak és egymásnak arra, hogy gyógyuljanak. És az elmúlt este történései, hogy becézték és szerették egymást, bár messze nem jogosítják fel semmire, mégis úgy érzi, hogy talán van egy pici beleszólása a dolgokba. Még ha nem is sok. És úgy érzi, hogy ha más férfi akarna úgy hozzányúlni L'szkához ahogy azt ő tette, akkor az úgy fájna neki, mintha egy rozsdás húskampót akasztanának a szegycsontja alá, és keményen megrántanák azt. Ezek a gondolatok mind meglepik mert újak számára, és új számára az is, ahogy és amit mintha érezni kezdene L'szka iránt. Szívesen beszélne ezekről a lánynak, de úgy sejti, hogy ennek még messze nincs itt az ideje. Talán meg is ijesztené, el is ijesztené ezekkel.*
- Helyes. *-mondja inkább egyszerűen, és a törülközést befejező L'szkára pislant. Figyeli ahogy az elfordul és a ruhájáért nyúl. Halkan felszusszan, szinte sóhajtásnak hat. Puhán lép a lány mögé, hozzásimul, magához karolja. Érzi a nedves haj és a tiszta bőr illatát. Fejét odabiccenti L'szkáéhoz, úgy szólal meg halkan, a fülébe súgva a szavait.-* Azért örülök neki, hogy fárasztónak találnád.
*Nem mond többet. Pedig tudna még mit. Inkább csak egy pillanatra még szorosabbra vonja karjait a lány dereka körül, hagyja, hogy a lány megértse ebből azt, amit végül nem mondott ki. Nem tartja sokáig így L'szkát, pedig legszívesebben ezt tenné; elengedi őt, még egy utolsót simít a fehér bőrön, és hagyja, hogy az tovább öltözzön.*
//Fürdőház//
*Persze, magában teljesen jól tudja, hogy a lány nem gondolta komolyan a Sellőséget. De ettől még a gondolatát is ki nem állhatja a dolognak. Az elmúlt szűk egy nap rengeteg dolgot felhozott benne; és rengeteg régi, bevarasodott, rút sebet téptek fel, esélyt adva maguknak és egymásnak arra, hogy gyógyuljanak. És az elmúlt este történései, hogy becézték és szerették egymást, bár messze nem jogosítják fel semmire, mégis úgy érzi, hogy talán van egy pici beleszólása a dolgokba. Még ha nem is sok. És úgy érzi, hogy ha más férfi akarna úgy hozzányúlni L'szkához ahogy azt ő tette, akkor az úgy fájna neki, mintha egy rozsdás húskampót akasztanának a szegycsontja alá, és keményen megrántanák azt. Ezek a gondolatok mind meglepik mert újak számára, és új számára az is, ahogy és amit mintha érezni kezdene L'szka iránt. Szívesen beszélne ezekről a lánynak, de úgy sejti, hogy ennek még messze nincs itt az ideje. Talán meg is ijesztené, el is ijesztené ezekkel.*
- Helyes. *-mondja inkább egyszerűen, és a törülközést befejező L'szkára pislant. Figyeli ahogy az elfordul és a ruhájáért nyúl. Halkan felszusszan, szinte sóhajtásnak hat. Puhán lép a lány mögé, hozzásimul, magához karolja. Érzi a nedves haj és a tiszta bőr illatát. Fejét odabiccenti L'szkáéhoz, úgy szólal meg halkan, a fülébe súgva a szavait.-* Azért örülök neki, hogy fárasztónak találnád.
*Nem mond többet. Pedig tudna még mit. Inkább csak egy pillanatra még szorosabbra vonja karjait a lány dereka körül, hagyja, hogy a lány megértse ebből azt, amit végül nem mondott ki. Nem tartja sokáig így L'szkát, pedig legszívesebben ezt tenné; elengedi őt, még egy utolsót simít a fehér bőrön, és hagyja, hogy az tovább öltözzön.*
5237. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-14 22:15:10
Üzenet elküldve: 2024-10-14 22:15:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Csak kimondom, amit gondolok. Ha hízelgő, az csak jó.
*feleli vállat vonva. Elcsípi Nixomia beszédes pillantását. Persze volt már, hogy félreértette a helyzetet, főleg a csalfa nők esetében, akiknek lételeme volt a kacérkodás, de mindig megmakacsolták magukat, ha tovább akart volna lépni. Nixomia nem ilyennek túnik, egyelőre.
Ezért - is - követi olyan lelkesen a melegebb vízbe. De ott az amazon ismét feladja neki a leckét. A lovag korántsem annyira egyértelmű válasz, legalábbis neki, mint azt Nixomia talán gondolná. Elvégre, mennyi lovag jár-kel e földön? Egyáltalán, mi a különbség a lovag és bármilyen más kicsit tisztességesebb katona között? A feladat komolyan próbára teszi a tudását, olyannyira, hogy még az üstökét is megvakarja gondolkodás közben.*
- Hadvezér? Tiszt? Lovag? Testőr?
*sorolja komolyabb meggyőződés nélkül, ami az eszébe jut. Hogy a lovag is közöttük van, az inkább szerencse mint tudatos tipp. Ismeri a szót, nagyjából a jelentésével is tisztában van. De még sose látott egyet sem. Főleg nem nőben. Pláne nem ilyen csábító kivitelben.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
- Csak kimondom, amit gondolok. Ha hízelgő, az csak jó.
*feleli vállat vonva. Elcsípi Nixomia beszédes pillantását. Persze volt már, hogy félreértette a helyzetet, főleg a csalfa nők esetében, akiknek lételeme volt a kacérkodás, de mindig megmakacsolták magukat, ha tovább akart volna lépni. Nixomia nem ilyennek túnik, egyelőre.
Ezért - is - követi olyan lelkesen a melegebb vízbe. De ott az amazon ismét feladja neki a leckét. A lovag korántsem annyira egyértelmű válasz, legalábbis neki, mint azt Nixomia talán gondolná. Elvégre, mennyi lovag jár-kel e földön? Egyáltalán, mi a különbség a lovag és bármilyen más kicsit tisztességesebb katona között? A feladat komolyan próbára teszi a tudását, olyannyira, hogy még az üstökét is megvakarja gondolkodás közben.*
- Hadvezér? Tiszt? Lovag? Testőr?
*sorolja komolyabb meggyőződés nélkül, ami az eszébe jut. Hogy a lovag is közöttük van, az inkább szerencse mint tudatos tipp. Ismeri a szót, nagyjából a jelentésével is tisztában van. De még sose látott egyet sem. Főleg nem nőben. Pláne nem ilyen csábító kivitelben.*
5236. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-14 21:01:49
Üzenet elküldve: 2024-10-14 21:01:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
- Ezek csak ötletek.
*Vonja meg a vállait kissé tanácstalanul. Mindegyikkel az a baj, hogy dolgozni kell vele. Méghozzá nem keveset. Azt pedig tudja jól a fiú, hogy Lyeska éppen a munkáért nincs oda. Bár amióta ez az élet sanyargatja a muszáj igenis ráveszi, hogy kétkezi munkát végezzen. De egy kis mosás és söprögetés fele annyira nem kemény dió, mint mondjuk egy föld megművelése. Még akkor is, ha kicsiről van szó. Talán még a varrás van valamennyire közel hozzá. Hisz azt régen is tanították a hímzéssel együtt. De az, hogy hatokon keresztül görnyedjen az asztalnál ülve és csak varrjon, meg szabjon, meg fűzzön...*
- Egyre inkább azt hiszem, hogy nem értek igazából semmihez.
*Sóhajtja, majd inkább azon dolgozik, hogy komiszkodásának eredményét tisztességesen ki tudja élvezni. A mellé érkező fiú felé fordul lassan, majd a legelhatározottabb fizimiskával bólint rá a kérdésre.*
- Sellő. Miért ne?
*Vonja meg a vállait egyszerűen, ahogy maga is átdörzsöli a vörös tincseket. Nem gondolná, hogy komolyan venné a dolgot a fiú. Hisz, ha a piperkőcökhöz nincs kedve, hát akkor hogyan lehetne gusztusa részeg matrózokhoz, meg egyéb más idegen férfiakhoz. Azt, amit tegnap este átélt, szerencsére többször is, valahogy Coradon kívül mással nem tudná elképzelni. Az igazat megvallva pedig nem is akarja.
Viszont a fiú szavaira már ő is megtorpan és hiába akarja tettetni az érdektelenséget, akkor is kénytelen a szeme sarkából rápillantani. Különös érzés az az öröm, ami most átjárja, attól függetlenül, hogy nem tudja biztosra, hogy miért mondta ezt. De annak gondolata feldobja, hogy talán csakis a magáénak akarja tudni. Ahogy titkon talán ő is érez a fiú iránt. Mert, hát ennyi év után végre ismét találkozhattak, félretették a régi sérelmeket és úgy találtak egymásra, ahogy már gyerekkorukban is szerettek volna. Ezek után képtelen lenne bárki más markába odaengedni.*
- Nem leszek Sellő. Fárasztó munkának tűnik.
*Szusszan, ahogy áttörli a bőrét is, majd visszafordulva veszi magához a ruhát, hogy visszabújjon bele.*
//Fürdőház//
- Ezek csak ötletek.
*Vonja meg a vállait kissé tanácstalanul. Mindegyikkel az a baj, hogy dolgozni kell vele. Méghozzá nem keveset. Azt pedig tudja jól a fiú, hogy Lyeska éppen a munkáért nincs oda. Bár amióta ez az élet sanyargatja a muszáj igenis ráveszi, hogy kétkezi munkát végezzen. De egy kis mosás és söprögetés fele annyira nem kemény dió, mint mondjuk egy föld megművelése. Még akkor is, ha kicsiről van szó. Talán még a varrás van valamennyire közel hozzá. Hisz azt régen is tanították a hímzéssel együtt. De az, hogy hatokon keresztül görnyedjen az asztalnál ülve és csak varrjon, meg szabjon, meg fűzzön...*
- Egyre inkább azt hiszem, hogy nem értek igazából semmihez.
*Sóhajtja, majd inkább azon dolgozik, hogy komiszkodásának eredményét tisztességesen ki tudja élvezni. A mellé érkező fiú felé fordul lassan, majd a legelhatározottabb fizimiskával bólint rá a kérdésre.*
- Sellő. Miért ne?
*Vonja meg a vállait egyszerűen, ahogy maga is átdörzsöli a vörös tincseket. Nem gondolná, hogy komolyan venné a dolgot a fiú. Hisz, ha a piperkőcökhöz nincs kedve, hát akkor hogyan lehetne gusztusa részeg matrózokhoz, meg egyéb más idegen férfiakhoz. Azt, amit tegnap este átélt, szerencsére többször is, valahogy Coradon kívül mással nem tudná elképzelni. Az igazat megvallva pedig nem is akarja.
Viszont a fiú szavaira már ő is megtorpan és hiába akarja tettetni az érdektelenséget, akkor is kénytelen a szeme sarkából rápillantani. Különös érzés az az öröm, ami most átjárja, attól függetlenül, hogy nem tudja biztosra, hogy miért mondta ezt. De annak gondolata feldobja, hogy talán csakis a magáénak akarja tudni. Ahogy titkon talán ő is érez a fiú iránt. Mert, hát ennyi év után végre ismét találkozhattak, félretették a régi sérelmeket és úgy találtak egymásra, ahogy már gyerekkorukban is szerettek volna. Ezek után képtelen lenne bárki más markába odaengedni.*
- Nem leszek Sellő. Fárasztó munkának tűnik.
*Szusszan, ahogy áttörli a bőrét is, majd visszafordulva veszi magához a ruhát, hogy visszabújjon bele.*
5235. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:32:05
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:32:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*Megint látja azt az apró szájhúzást, amit a szavai váltanak ki a lányból. Már igazából nem veszi magára, mert rájött, hogy L'szka már bizonyára elfelejtette azt, amikor a reggeli utáni második fürdőházi kört említette, viszont akkor már az egyik különálló helyiségben. Nem baj, majd emlékezteti rá reggeli után. Vagy ha nagyon tele lesznek az étellel, akkor legfeljebb majd megint a lánynál, otthon bújnak össze. Vagy nála. Tényleg, akár hozzá is elmehetnének. Bár talán nem most, gondolja, mert előbb azért rendet rakna és felsöpörne.
Kíváncsian hallgatja L'szka szavait amíg az öltöző felé tartanak. Kicsit meglepi, hogy a lánynak nincsenek konkrét tervei. Mindig azt hitte magában, hogy határozott és jól körülírt elképzelésekkel rendelkezik arról, hogy mit akar.*
- Tehát ezek érdekelnének? *-kérdez aztán vissza elgondolkodva-* Fogadót vezetni, szép ruhákat csinálni vagy a földdel foglalkozni?
*Elismerően bólint.*
- Derék! Ez sokat elárul rólad. *-mondja, és a lányra néz. Hanga és szemei teljesen őszinték.-* Egy fogadót vezetni nem kevés üzleti érzék kell, és kurázsi is. A ruhákhoz nagy fantázia szükséges, és sok kézügyesség. A növényekhez és az állatokhoz pedig kitartás és kemény munka. Ha ilyeneken gondolkozol, az azt jelenti, hogy mindez megvan benned. Mondjuk ezt eddig is tudtam.
*Elmosolyodik.*
- Már csak rá kell böknöd egyre, amit a legszívesebben csinálnál. Hiszen még nem vagy elkésve ezzel. *-megsimítja a megtorpanó vöröshajú szépség vállát, majd szemöldökei a homlokára kúsznak a lány újabb szavaitól.-* Sellő lennél..?
*Szinte szoborrá dermed egy pillanatra. Valahol tudja, hogy L'szka csak cukkolja ezzel, de a gondolat, hogy a lányt más is láthatja így, anyaszült meztelen.. és hozzá is érhet, és nem csak hogy hozzáérhet, de mást is csinálhat vele.. A gondolattól kissé elvörösödik, érzi, hogy a feszültség egy pillanatra végigver rajta szöges korbácsával. Tétova mozdulatokkal oldja le saját törülközőjét, és elkezdi átdörzsölni vizes haját. Addig sem kell a lányra néznie. Amikor ezzel végez, ujjaival hátrafésüli a tincseit, és végül csak a szárítkozó L'szkára néz.*
- Nem szeretném, ha Sellő lennél. *-mondja halkan és komoly hangon. Maga is meglepődik azon, hogy így érez, de egyáltalán nem szeretné, ha más is a magáénak tudhatná a lányt. Ő akarja, egyedül és kizárólagosan a magáénak tudni a vöröshajút.*
A hozzászólás írója (Corad Ymitt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.14 19:32:15
//Fürdőház//
*Megint látja azt az apró szájhúzást, amit a szavai váltanak ki a lányból. Már igazából nem veszi magára, mert rájött, hogy L'szka már bizonyára elfelejtette azt, amikor a reggeli utáni második fürdőházi kört említette, viszont akkor már az egyik különálló helyiségben. Nem baj, majd emlékezteti rá reggeli után. Vagy ha nagyon tele lesznek az étellel, akkor legfeljebb majd megint a lánynál, otthon bújnak össze. Vagy nála. Tényleg, akár hozzá is elmehetnének. Bár talán nem most, gondolja, mert előbb azért rendet rakna és felsöpörne.
Kíváncsian hallgatja L'szka szavait amíg az öltöző felé tartanak. Kicsit meglepi, hogy a lánynak nincsenek konkrét tervei. Mindig azt hitte magában, hogy határozott és jól körülírt elképzelésekkel rendelkezik arról, hogy mit akar.*
- Tehát ezek érdekelnének? *-kérdez aztán vissza elgondolkodva-* Fogadót vezetni, szép ruhákat csinálni vagy a földdel foglalkozni?
*Elismerően bólint.*
- Derék! Ez sokat elárul rólad. *-mondja, és a lányra néz. Hanga és szemei teljesen őszinték.-* Egy fogadót vezetni nem kevés üzleti érzék kell, és kurázsi is. A ruhákhoz nagy fantázia szükséges, és sok kézügyesség. A növényekhez és az állatokhoz pedig kitartás és kemény munka. Ha ilyeneken gondolkozol, az azt jelenti, hogy mindez megvan benned. Mondjuk ezt eddig is tudtam.
*Elmosolyodik.*
- Már csak rá kell böknöd egyre, amit a legszívesebben csinálnál. Hiszen még nem vagy elkésve ezzel. *-megsimítja a megtorpanó vöröshajú szépség vállát, majd szemöldökei a homlokára kúsznak a lány újabb szavaitól.-* Sellő lennél..?
*Szinte szoborrá dermed egy pillanatra. Valahol tudja, hogy L'szka csak cukkolja ezzel, de a gondolat, hogy a lányt más is láthatja így, anyaszült meztelen.. és hozzá is érhet, és nem csak hogy hozzáérhet, de mást is csinálhat vele.. A gondolattól kissé elvörösödik, érzi, hogy a feszültség egy pillanatra végigver rajta szöges korbácsával. Tétova mozdulatokkal oldja le saját törülközőjét, és elkezdi átdörzsölni vizes haját. Addig sem kell a lányra néznie. Amikor ezzel végez, ujjaival hátrafésüli a tincseit, és végül csak a szárítkozó L'szkára néz.*
- Nem szeretném, ha Sellő lennél. *-mondja halkan és komoly hangon. Maga is meglepődik azon, hogy így érez, de egyáltalán nem szeretné, ha más is a magáénak tudhatná a lányt. Ő akarja, egyedül és kizárólagosan a magáénak tudni a vöröshajút.*
A hozzászólás írója (Corad Ymitt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.14 19:32:15
5234. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-14 17:19:20
Üzenet elküldve: 2024-10-14 17:19:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*Igyekszik nem sokáig révedni el ama gondolatban, hogy elhalassza a reggelit és az öltöző helyett inkább tényleg valamelyik eldugott, üres helységbe rángassa a fiút. De ahogy a fejével épp az ellenkező irányba int a száját húzva végül beadja a derekát és lassan megindul az irányába.
A biztonság kedvéért inkább a kérdésen gondolkodik el. Bosszantóan jó kérdés, mert fogalma sincs, hogy mit válaszolhatna rá. Sosem voltak nagyratörő tervei. Azt hitte, hogy az élete ruhákból és ékszerekből fog állni és még ez sem jött össze. Ezek után már tervezni, álmodozni sem mert, inkább csak igyekezett túlélni a napokat.*
- Igazából fogalmam sincs.
*Vonja meg a vállait ahogy séta közben a fiúra pillant.*
- Talán nagy tervek helyett inkább olyanon kéne gondolkodnom, hogy megtanuljak rendesen főzni. Utána talán nagyobb fába is vághatom a fejszém.
*Nevet fel halkan, ahogy felrémlik benne a reggeli túlpirított kenyér emléke, meg az ablakon távozó serpenyőjé.*
- Azután talán nyithatnék egy fogadót. Bár valószínűleg az itt a városban fölösleges lenne. Vagy jobban megtanulnék varrni és tervezhetnék szép ruhákat.
*Csillannak fel a szemei, de hamar elkomorodik, ahogy ezeket az ötleteket nem érzi olyan jónak, mint Corad világjáró terveit. Az pedig még szomorúbb, hogy igazából tervei sincsenek. Persze a ruhákhoz ért, de kézügyesség nélkül ugyan olyan halott álom, mint a fogadó.*
- Ha lenne sok aranyam vehetnék egy darab földet. Ültetnék és tartanék állatokat. Bár ez is elég bonyolult dolog lehet.
*Legyint ahogy elhessegeti magától az újabb bolond ötletet és inkább bekanyarodik az öltözőkhöz. Az újabb hirtelen ötletére viszont megtorpan egy pillanatra, ám hamar ártatlan ábrázatot ölt és célba veszi a ruháját.*
- Vagy megnézhetném magamnak a Sellőházat. Oda már kezdek tanulni.
*Továbbra sem vigyorodik el, ami most igen nehéz a számára. Helyette halkan elkezd dúdolgatni, miközben lekanyarítja magáról a törölközőt és szépen elkezdi magát áttörölgetni.*
//Fürdőház//
*Igyekszik nem sokáig révedni el ama gondolatban, hogy elhalassza a reggelit és az öltöző helyett inkább tényleg valamelyik eldugott, üres helységbe rángassa a fiút. De ahogy a fejével épp az ellenkező irányba int a száját húzva végül beadja a derekát és lassan megindul az irányába.
A biztonság kedvéért inkább a kérdésen gondolkodik el. Bosszantóan jó kérdés, mert fogalma sincs, hogy mit válaszolhatna rá. Sosem voltak nagyratörő tervei. Azt hitte, hogy az élete ruhákból és ékszerekből fog állni és még ez sem jött össze. Ezek után már tervezni, álmodozni sem mert, inkább csak igyekezett túlélni a napokat.*
- Igazából fogalmam sincs.
*Vonja meg a vállait ahogy séta közben a fiúra pillant.*
- Talán nagy tervek helyett inkább olyanon kéne gondolkodnom, hogy megtanuljak rendesen főzni. Utána talán nagyobb fába is vághatom a fejszém.
*Nevet fel halkan, ahogy felrémlik benne a reggeli túlpirított kenyér emléke, meg az ablakon távozó serpenyőjé.*
- Azután talán nyithatnék egy fogadót. Bár valószínűleg az itt a városban fölösleges lenne. Vagy jobban megtanulnék varrni és tervezhetnék szép ruhákat.
*Csillannak fel a szemei, de hamar elkomorodik, ahogy ezeket az ötleteket nem érzi olyan jónak, mint Corad világjáró terveit. Az pedig még szomorúbb, hogy igazából tervei sincsenek. Persze a ruhákhoz ért, de kézügyesség nélkül ugyan olyan halott álom, mint a fogadó.*
- Ha lenne sok aranyam vehetnék egy darab földet. Ültetnék és tartanék állatokat. Bár ez is elég bonyolult dolog lehet.
*Legyint ahogy elhessegeti magától az újabb bolond ötletet és inkább bekanyarodik az öltözőkhöz. Az újabb hirtelen ötletére viszont megtorpan egy pillanatra, ám hamar ártatlan ábrázatot ölt és célba veszi a ruháját.*
- Vagy megnézhetném magamnak a Sellőházat. Oda már kezdek tanulni.
*Továbbra sem vigyorodik el, ami most igen nehéz a számára. Helyette halkan elkezd dúdolgatni, miközben lekanyarítja magáról a törölközőt és szépen elkezdi magát áttörölgetni.*
5233. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-14 09:46:32
Üzenet elküldve: 2024-10-14 09:46:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
* Csipetnyi információ morzsákhoz jut a férfiről, amikor az hozzá beszél, bár eddig is nyilvánvaló volt, hogy a fegyverekhez van némi köze. Mind a testalkata, mozgása, de leginkább a szava járása tud árulkodni az ilyesmiről. Egy lovagnak meg az ilyesmit fel kell tudni ismernie, nem véletlen tanítják őket a fegyverforgatáson kívül más hasznos késségekre is, mint például az emberek kiismerése.*
- Valóban, az illem legalább olyan hatásos fegyver tud lenni, mint bármely penge.* Na persze, akkora a lány arca most, mint egy hegy, bezzeg, amikor a pusztán vergődött minden illem nélkül, na arra már nem tér ki. Ellenben kifejezetten hízelgőnek találja mázos szavakat, miszerint érdekes. Csak hizlalja vele Nixomia egoját.*
- Úgy látom neked meg a hízelgést tanították.* Szól vissza kerülve a hízelgésre való választ. Ezután meg látványosan távozik a meleg vizes medencébe. Előtte persze felvesznek egy gyors szemkontaktust, amiben több szó, van, mint amit ki lehetne mondani. Nixa szemeiben is látszódik egyfajta kihívó, kíváncsi csillanás. Aztán távozik de éppen csak a medencébe mártja testét, máris hallja maga mögött, ahogy Mykael is a vízbe lép. Elégedett mosolyt lehetne látni az arcán, ha éppen felé nézne, de nem tesz így. Abban biztos lehet a másik, hogy meg fogja nézni a testét, de nem fog ilyet tenni látványosan. A férfi persze kitartóan ostromolja és érzi a lány is, hogy most már adnia kéne valamit, hogy fenntartsa az érdeklődést, mert aki túl sokáig tartja a távolságot hoppon marad. Na persze nem remél semmit, de egyelőre nagyon is kedvére van a figyelem.*
- Látom kitartó vagy azt meg kell hagyni. Ellenben csodálom, hogy még nem raktad össze magadtól a képet. Nem vagyok városőr, de haramia sem és még illemet is vertek belém. Be kell vallani, hogy kevés olyan foglalkozás van, ami hátra maradt.* Néz rá elsőnek igazán a férfira, és szintén elsőnek hagyja el a magázódást. Tekinttette nem időzik el sokáig rajta, de azért egy pillantást vett a csupasz mellkasra. Ezután hátradől és behunyja a szemét. Reméli most már eltalálja a férfi, mert különben kénytelen lesz segíteni neki.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
* Csipetnyi információ morzsákhoz jut a férfiről, amikor az hozzá beszél, bár eddig is nyilvánvaló volt, hogy a fegyverekhez van némi köze. Mind a testalkata, mozgása, de leginkább a szava járása tud árulkodni az ilyesmiről. Egy lovagnak meg az ilyesmit fel kell tudni ismernie, nem véletlen tanítják őket a fegyverforgatáson kívül más hasznos késségekre is, mint például az emberek kiismerése.*
- Valóban, az illem legalább olyan hatásos fegyver tud lenni, mint bármely penge.* Na persze, akkora a lány arca most, mint egy hegy, bezzeg, amikor a pusztán vergődött minden illem nélkül, na arra már nem tér ki. Ellenben kifejezetten hízelgőnek találja mázos szavakat, miszerint érdekes. Csak hizlalja vele Nixomia egoját.*
- Úgy látom neked meg a hízelgést tanították.* Szól vissza kerülve a hízelgésre való választ. Ezután meg látványosan távozik a meleg vizes medencébe. Előtte persze felvesznek egy gyors szemkontaktust, amiben több szó, van, mint amit ki lehetne mondani. Nixa szemeiben is látszódik egyfajta kihívó, kíváncsi csillanás. Aztán távozik de éppen csak a medencébe mártja testét, máris hallja maga mögött, ahogy Mykael is a vízbe lép. Elégedett mosolyt lehetne látni az arcán, ha éppen felé nézne, de nem tesz így. Abban biztos lehet a másik, hogy meg fogja nézni a testét, de nem fog ilyet tenni látványosan. A férfi persze kitartóan ostromolja és érzi a lány is, hogy most már adnia kéne valamit, hogy fenntartsa az érdeklődést, mert aki túl sokáig tartja a távolságot hoppon marad. Na persze nem remél semmit, de egyelőre nagyon is kedvére van a figyelem.*
- Látom kitartó vagy azt meg kell hagyni. Ellenben csodálom, hogy még nem raktad össze magadtól a képet. Nem vagyok városőr, de haramia sem és még illemet is vertek belém. Be kell vallani, hogy kevés olyan foglalkozás van, ami hátra maradt.* Néz rá elsőnek igazán a férfira, és szintén elsőnek hagyja el a magázódást. Tekinttette nem időzik el sokáig rajta, de azért egy pillantást vett a csupasz mellkasra. Ezután hátradől és behunyja a szemét. Reméli most már eltalálja a férfi, mert különben kénytelen lesz segíteni neki.*
5232. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-14 09:05:26
Üzenet elküldve: 2024-10-14 09:05:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Eeyr vagy Teysus //
*A tündér felkacag a hallottakon.*
- Elmondtál egy csomó dolgot és nem mondtál vele semmit. Kenyeret adtam egy szegénynek egy hattal ezelőtt. Most Eeyr híve lettem? Nem, dehogy, csak egyensúlyba került a mérleg nyelve. Ha folyton csak jót teszel másokkal, háttérbe szorulsz te magad, de ha csak magaddal törődsz, akkor mindig önpusztítóvá válsz. Inkább azt mondom, hogy ismerd fel a rosszat magadban és ennek megfelelően tégy jót is, mintsem álnok módon csak a jót hirdeted és közben elfeded a rosszat.* Okítja ki a színbőrű embert, miközben jót kortyol az italából. Kíváncsian hallgatja végig, hogy az miről próbálja majd meggyőzni.*
- Hogy én itt mit látok? Élő és küzdő férfiakat és nőket. Mások megsegítése szép dolog, de ha nincs miből? Az itt lévők élnek csak igazán. Munkások, kik a mindennapi betevőért dolgoznak. Szerencsejátékosok, kik mernek kockáztatni. Zsoldosok, kik az életüket sem féltik és még sorolhatnám napestig. Ez a hely egy fontos állomás mindannyiunk számára. Teysus itt van, ő emberi formát öltve járja a vidéket. Részt vállal a mindennapi életből. Teysus a néppel együtt létezik, nem holmi templomokban vagy átkozott helyeken. Hogy mi az én célom? Dalnok, énekes és komédiás vagyok és persze Teysus papja. Az én célom, hogy támogassam a népeket. Ha kell örömmel, bántattal vagy féktelen dorbézolással. A zene és színjáték mindenkihez elér, minden időszakban és helyzetben helye van és mindenkihez el is ér.* Büszkén vállalja, amit csinál, szinte dagad a mellkasa, hogy milyen szépen kifejezte magát. Sokat beszélt, sok konkrét dolgot említett, nem csak holmi megváltásos dumát. Epekedve várja, hogy mit felel rá az Eeyr hívő.*
*A tündér felkacag a hallottakon.*
- Elmondtál egy csomó dolgot és nem mondtál vele semmit. Kenyeret adtam egy szegénynek egy hattal ezelőtt. Most Eeyr híve lettem? Nem, dehogy, csak egyensúlyba került a mérleg nyelve. Ha folyton csak jót teszel másokkal, háttérbe szorulsz te magad, de ha csak magaddal törődsz, akkor mindig önpusztítóvá válsz. Inkább azt mondom, hogy ismerd fel a rosszat magadban és ennek megfelelően tégy jót is, mintsem álnok módon csak a jót hirdeted és közben elfeded a rosszat.* Okítja ki a színbőrű embert, miközben jót kortyol az italából. Kíváncsian hallgatja végig, hogy az miről próbálja majd meggyőzni.*
- Hogy én itt mit látok? Élő és küzdő férfiakat és nőket. Mások megsegítése szép dolog, de ha nincs miből? Az itt lévők élnek csak igazán. Munkások, kik a mindennapi betevőért dolgoznak. Szerencsejátékosok, kik mernek kockáztatni. Zsoldosok, kik az életüket sem féltik és még sorolhatnám napestig. Ez a hely egy fontos állomás mindannyiunk számára. Teysus itt van, ő emberi formát öltve járja a vidéket. Részt vállal a mindennapi életből. Teysus a néppel együtt létezik, nem holmi templomokban vagy átkozott helyeken. Hogy mi az én célom? Dalnok, énekes és komédiás vagyok és persze Teysus papja. Az én célom, hogy támogassam a népeket. Ha kell örömmel, bántattal vagy féktelen dorbézolással. A zene és színjáték mindenkihez elér, minden időszakban és helyzetben helye van és mindenkihez el is ér.* Büszkén vállalja, amit csinál, szinte dagad a mellkasa, hogy milyen szépen kifejezte magát. Sokat beszélt, sok konkrét dolgot említett, nem csak holmi megváltásos dumát. Epekedve várja, hogy mit felel rá az Eeyr hívő.*
5231. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-14 05:27:10
Üzenet elküldve: 2024-10-14 05:27:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
*Látja-hallja, hogy L'szkának is pontannyira nem esik jól kikelni a vízből, ahogy neki sem esett jól. De más viszont jól esik, kiváltképp a szemének, így tekintete egy pillanatra rajtamarad a nyújtózkodó lányon. Fogalma sincs róla, de ha tudná, hogy mind a ketten pontosan ugyanarra gondolnak -mármint az elkülönített szoba magányára és arra, hogy..-, valószínűleg igen jót derülne a dolgon. Először. Másodjára viszont, nos… ez már nem fog kiderülni, igaz?*
- Csupán a megfelelő hölgynek. *-mosolyodik el, miközben segít kikászálódni a medencéből a vöröshajúnak. Utána maga is a törülközőért hajol, szeme sarkából figyelve tovább a lányt, pontosabban azt, amit láthat belőle úgy, hogy az tőle elfordulva hajol le. Ha L'szka tudná, hogy most mi suhan át a fején, akkor talán még el is pirulna kissé a szemérmesen gyors mozdulata mellé, amivel a törülközőt csavarja maga köré. Ezen a gondolaton kissé elmosolyodik, a többin már-már elvigyorodik, de mire mindketten elfedik magukat a törülközőkkel, már az arcvonásait is összerendezi.
Megáll a lány mellett, fejével aprót int az öltözők felé, jelezvén hogy részéről mehetnek. Míg baljával ismét a törülközőt fogja össze csípőjén, jobbjával futólag, gyöngéden végigsimít a lány hátán.*
- Na és te? *-kérdezi ahogy elindulnak-* Ha az utazgatás nem keltette fel az érdeklődésed, akkor mihez kezdenél legszívesebben most? Ha nem kötne semmi.
*Tényleg kíváncsi. Sokat elárul egy emberről az, ha megismerjük a vágyait és az álmait. Őszintén szólva ez pont egy olyan kérdés, amivel még fiatalkorukra visszagondolva sincs tisztában. Akkor úgy tűnt, hogy L'szkát a szép ruhák, a csecse-becse kis ékszerek, a cipőcskék és a haja érdekli leginkább. Bár lehet, hogy erre csak a kamaszos gonoszság miatt emlékszik pont így. Mindenesetre mivel akkortájt sosem beszélgettek -mert amit egymással műveltek, az minden volt, csak beszélgetés nem-, ezért tényleg fogalma sincs erről. Nem is rossz, gondolja, hogy errefelé kanyarodott a beszélgetésük most. Legalább valami újat és érdekeset tudhat meg a lányról. Szemei kíváncsian fordulnak L'szka felé, arcélét, orra vonalát, szája ívét figyeli.*
//Fürdőház//
*Látja-hallja, hogy L'szkának is pontannyira nem esik jól kikelni a vízből, ahogy neki sem esett jól. De más viszont jól esik, kiváltképp a szemének, így tekintete egy pillanatra rajtamarad a nyújtózkodó lányon. Fogalma sincs róla, de ha tudná, hogy mind a ketten pontosan ugyanarra gondolnak -mármint az elkülönített szoba magányára és arra, hogy..-, valószínűleg igen jót derülne a dolgon. Először. Másodjára viszont, nos… ez már nem fog kiderülni, igaz?*
- Csupán a megfelelő hölgynek. *-mosolyodik el, miközben segít kikászálódni a medencéből a vöröshajúnak. Utána maga is a törülközőért hajol, szeme sarkából figyelve tovább a lányt, pontosabban azt, amit láthat belőle úgy, hogy az tőle elfordulva hajol le. Ha L'szka tudná, hogy most mi suhan át a fején, akkor talán még el is pirulna kissé a szemérmesen gyors mozdulata mellé, amivel a törülközőt csavarja maga köré. Ezen a gondolaton kissé elmosolyodik, a többin már-már elvigyorodik, de mire mindketten elfedik magukat a törülközőkkel, már az arcvonásait is összerendezi.
Megáll a lány mellett, fejével aprót int az öltözők felé, jelezvén hogy részéről mehetnek. Míg baljával ismét a törülközőt fogja össze csípőjén, jobbjával futólag, gyöngéden végigsimít a lány hátán.*
- Na és te? *-kérdezi ahogy elindulnak-* Ha az utazgatás nem keltette fel az érdeklődésed, akkor mihez kezdenél legszívesebben most? Ha nem kötne semmi.
*Tényleg kíváncsi. Sokat elárul egy emberről az, ha megismerjük a vágyait és az álmait. Őszintén szólva ez pont egy olyan kérdés, amivel még fiatalkorukra visszagondolva sincs tisztában. Akkor úgy tűnt, hogy L'szkát a szép ruhák, a csecse-becse kis ékszerek, a cipőcskék és a haja érdekli leginkább. Bár lehet, hogy erre csak a kamaszos gonoszság miatt emlékszik pont így. Mindenesetre mivel akkortájt sosem beszélgettek -mert amit egymással műveltek, az minden volt, csak beszélgetés nem-, ezért tényleg fogalma sincs erről. Nem is rossz, gondolja, hogy errefelé kanyarodott a beszélgetésük most. Legalább valami újat és érdekeset tudhat meg a lányról. Szemei kíváncsian fordulnak L'szka felé, arcélét, orra vonalát, szája ívét figyeli.*
5230. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 21:02:21
Üzenet elküldve: 2024-10-13 21:02:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Fürdőház//
- Még sosem.
*Bólint aprót, ahogy ismét azon tűnődik, hogy apjával annyira nem is vágyott rá. Valahogy unalmasnak képzelte az egész üzleti utat. Főleg, hogy azok a hajókázósak általában igen hosszúra nyúltak el. Ő tökéletesen meg volt elégedve, mikor csak kisebb utakon volt kísérő, este pedig már a saját ágyában hajthatta álomra a fejét. De most valahogy más érzések töltik el, mikor arra gondol, hogy Corad oldalán ismerhetné meg a világot. Valahogy érzi az izgalom ízét, nem pedig az unottság terhét.*
- Nem igazán tudta felkelteni az érdeklődésem.
*Jön az egyszerű és őszinte magyarázat. Bezzeg most a fiú. Ahogy elképzeli, hogy belé karolva merülhet el a végtelen tenger látványában. Egzotikus helyeket ismerhet meg. Új ízeket, más szokásokat. Más fürdőket, ahol talán alkalma lehet arra, hogy ketten a maguk magányában nemcsak a vízben, hanem egymásban is elmerülhessenek. Ahogy végül is itt is tervezte, de a józan észre hallgatva elnyomta magában a vágyait.
Most pedig lassan a pihenésnek is vége szakad. Tényleg kezdi érezni, hogy marja a gyomrát az éhség. Ahogy Corad a kezére fog és megérzi ujjai hegyén az ajkait, apró mosollyal cirógat rájuk, hogy végül ő maga is nehézkesen és kelletlenül álljon fel a vízben.*
- Ahj, de nagyon nem esik most ez jól.
*Sóhajtja kelletlenül, ahogy egy utolsó nagyot még nyújtózik, de ezzel sem táplál több életet a tagjaiba. Az pedig végképp nem serkenti az indulásra, hogy van bőven ideje arra, hogy ismét szemügyre vegye a fiút, mikor kimászik a medencéből. Noha az arcán nem látszik, belül azért alaposan szidja magát, hogy nem volt határozott és nem bújt el inkább Corad társaságában valamelyik elkülönített szobában. Egy nagy sóhajjal igyekszik kiűzni magából a tegnap este után maradt érzéseket és inkább a felé nyújtott kézre fog.*
- Uram egy igazi lovag.
*Mosolyodik el, ahogy óvatosan kimászik, majd inkább elfordulva hajol a törölközőért, amit minél hamarább igyekszik magára tekerni. Mintha ismét rátörne a szemérmesség úgy süti le a szemeit, közben pedig gyorsan az öltözők irányába állítja magát indulásra készen.*
//Fürdőház//
- Még sosem.
*Bólint aprót, ahogy ismét azon tűnődik, hogy apjával annyira nem is vágyott rá. Valahogy unalmasnak képzelte az egész üzleti utat. Főleg, hogy azok a hajókázósak általában igen hosszúra nyúltak el. Ő tökéletesen meg volt elégedve, mikor csak kisebb utakon volt kísérő, este pedig már a saját ágyában hajthatta álomra a fejét. De most valahogy más érzések töltik el, mikor arra gondol, hogy Corad oldalán ismerhetné meg a világot. Valahogy érzi az izgalom ízét, nem pedig az unottság terhét.*
- Nem igazán tudta felkelteni az érdeklődésem.
*Jön az egyszerű és őszinte magyarázat. Bezzeg most a fiú. Ahogy elképzeli, hogy belé karolva merülhet el a végtelen tenger látványában. Egzotikus helyeket ismerhet meg. Új ízeket, más szokásokat. Más fürdőket, ahol talán alkalma lehet arra, hogy ketten a maguk magányában nemcsak a vízben, hanem egymásban is elmerülhessenek. Ahogy végül is itt is tervezte, de a józan észre hallgatva elnyomta magában a vágyait.
Most pedig lassan a pihenésnek is vége szakad. Tényleg kezdi érezni, hogy marja a gyomrát az éhség. Ahogy Corad a kezére fog és megérzi ujjai hegyén az ajkait, apró mosollyal cirógat rájuk, hogy végül ő maga is nehézkesen és kelletlenül álljon fel a vízben.*
- Ahj, de nagyon nem esik most ez jól.
*Sóhajtja kelletlenül, ahogy egy utolsó nagyot még nyújtózik, de ezzel sem táplál több életet a tagjaiba. Az pedig végképp nem serkenti az indulásra, hogy van bőven ideje arra, hogy ismét szemügyre vegye a fiút, mikor kimászik a medencéből. Noha az arcán nem látszik, belül azért alaposan szidja magát, hogy nem volt határozott és nem bújt el inkább Corad társaságában valamelyik elkülönített szobában. Egy nagy sóhajjal igyekszik kiűzni magából a tegnap este után maradt érzéseket és inkább a felé nyújtott kézre fog.*
- Uram egy igazi lovag.
*Mosolyodik el, ahogy óvatosan kimászik, majd inkább elfordulva hajol a törölközőért, amit minél hamarább igyekszik magára tekerni. Mintha ismét rátörne a szemérmesség úgy süti le a szemeit, közben pedig gyorsan az öltözők irányába állítja magát indulásra készen.*
5229. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 19:31:51
Üzenet elküldve: 2024-10-13 19:31:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Legyen egy lélek érdekes, vagy nem, ma is megtanulta, hogy nem árt foglalkozni velük, válogatás nélkül. De egy dolog van, ami végtelenül untatja. Ha valaki ennyire rettentően ostoba. Az a kannibál jut eszébe, aki bár semmiben nem hasonlít a lányra, sőt, vele ellentétben igen veszélyes alaknak is tűnt, ugyanígy untatta. Erőt kívánnak sugározni, próbálkoznak, fenyegetőznek, de minden mögött csak a nagy kietlen semmi van. Egy elkeseredett próbálkozás, hogy valaki meghallja végre. Nem tudják uralni, amijük van. Ennél Mai számára nincs lejjebb. Képességek, készségek, amiket olyan jól lehetne használni, de cserébe csak elbaltázott, semmire nem való szavak hullanak ki az ajkakból, idegesítően csiklandozva hegyes kis füleit. Szeretne odakapni a kezével és elhessegetni, mielőtt túl sokat hall belőlük, mintha csak szúnyog volna. A kiszökő sóhaj pontosan ezt hallatja, azt már nem fogja vissza.
Ha van aki ennyire jól lát egy helyzetet mégis hogyan lehet olyan buta, hogy nem tudja megfelelően használni? Azok az italok sokat segítettek volna a nőn, ha máshonnan nem tudta összeszedni ezt a tudást. De most annak kínálja, aki csak simán rátehetné azt az egyetlen ép kezét és elvehetné tőle, cserébe azért a kegyért, hogy nem öli meg. Vagy ölje. Bár a fogadó éppen annyira nem megfelelő helyszín az ilyenre, mint a rezidencia. Még nem szólal meg a férfi, amikor egy pillanatra átfut a fájdalmas grimasz az arcán, ami jelzi, hogy ez most fájni fog a kis kereskedőnek. Minden szó után hallja, ahogy a férfi képzeletbeli bicskája nyílik a zsebében. De ki ő, hogy egy ismeretlen betolakodót megvédjen? Nem érdekli. Ha valami igen, akkor az az, hogy a Doki ne kerüljön bajba egy ilyen ütődött nőszemély vére miatt. A másik cseppet sem képzeletbeli tőre kerül végül elő, az unalom felszívódik, ő pedig maga elé húzza azt a kis tokot, mintha az kötné le jobban. Mintha egy mindennapos esemény részese lenne. Pedig csak kivár. Végigsimít a borításon, majd a jégkékekkel a férfire tekint. A boráért nyúl, abba kortyol bele. Látja a változást, nem lenne most Merlana. Félelmetes. Annyira félelmetes, hogy alig várja, hogy befejezze ezzel a picsával és felrángathassa a szobába. Tudja, hogy most nem kell megszólalnia. Nem avatkozhat bele, már megismerte, hogy milyen nehéz lehűteni az elfet. Ha a lány annyira okosnak képzeli magát, akkor most megmutathatja, hogy mennyire az. Persze arra kíváncsi, hogy valaki tényleg küldte-e, de ha tippelnie kellene, egyszerűen csak elrontotta. Rosszkor, rossz helyen akart nagyon jó lenni. Volt egy pillanat, amikor majdnem sikerült is.*
*Legyen egy lélek érdekes, vagy nem, ma is megtanulta, hogy nem árt foglalkozni velük, válogatás nélkül. De egy dolog van, ami végtelenül untatja. Ha valaki ennyire rettentően ostoba. Az a kannibál jut eszébe, aki bár semmiben nem hasonlít a lányra, sőt, vele ellentétben igen veszélyes alaknak is tűnt, ugyanígy untatta. Erőt kívánnak sugározni, próbálkoznak, fenyegetőznek, de minden mögött csak a nagy kietlen semmi van. Egy elkeseredett próbálkozás, hogy valaki meghallja végre. Nem tudják uralni, amijük van. Ennél Mai számára nincs lejjebb. Képességek, készségek, amiket olyan jól lehetne használni, de cserébe csak elbaltázott, semmire nem való szavak hullanak ki az ajkakból, idegesítően csiklandozva hegyes kis füleit. Szeretne odakapni a kezével és elhessegetni, mielőtt túl sokat hall belőlük, mintha csak szúnyog volna. A kiszökő sóhaj pontosan ezt hallatja, azt már nem fogja vissza.
Ha van aki ennyire jól lát egy helyzetet mégis hogyan lehet olyan buta, hogy nem tudja megfelelően használni? Azok az italok sokat segítettek volna a nőn, ha máshonnan nem tudta összeszedni ezt a tudást. De most annak kínálja, aki csak simán rátehetné azt az egyetlen ép kezét és elvehetné tőle, cserébe azért a kegyért, hogy nem öli meg. Vagy ölje. Bár a fogadó éppen annyira nem megfelelő helyszín az ilyenre, mint a rezidencia. Még nem szólal meg a férfi, amikor egy pillanatra átfut a fájdalmas grimasz az arcán, ami jelzi, hogy ez most fájni fog a kis kereskedőnek. Minden szó után hallja, ahogy a férfi képzeletbeli bicskája nyílik a zsebében. De ki ő, hogy egy ismeretlen betolakodót megvédjen? Nem érdekli. Ha valami igen, akkor az az, hogy a Doki ne kerüljön bajba egy ilyen ütődött nőszemély vére miatt. A másik cseppet sem képzeletbeli tőre kerül végül elő, az unalom felszívódik, ő pedig maga elé húzza azt a kis tokot, mintha az kötné le jobban. Mintha egy mindennapos esemény részese lenne. Pedig csak kivár. Végigsimít a borításon, majd a jégkékekkel a férfire tekint. A boráért nyúl, abba kortyol bele. Látja a változást, nem lenne most Merlana. Félelmetes. Annyira félelmetes, hogy alig várja, hogy befejezze ezzel a picsával és felrángathassa a szobába. Tudja, hogy most nem kell megszólalnia. Nem avatkozhat bele, már megismerte, hogy milyen nehéz lehűteni az elfet. Ha a lány annyira okosnak képzeli magát, akkor most megmutathatja, hogy mennyire az. Persze arra kíváncsi, hogy valaki tényleg küldte-e, de ha tippelnie kellene, egyszerűen csak elrontotta. Rosszkor, rossz helyen akart nagyon jó lenni. Volt egy pillanat, amikor majdnem sikerült is.*
5228. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 18:51:57
Üzenet elküldve: 2024-10-13 18:51:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Felesleges tagadni. Izgalmas lenne kipróbálni a másik ötletét. Nem kéne a férfit sokat győzködni. Habár eddig a félvérből tervezett az este során még pár sóhajt előcsalni, de tud változtatni a tervein. Érdekelné, hogy azok a kékek közben miképp néznének rá. Viszont más kerül sorra. Elég amatőr módon kezdte a másik a bemutatkozást. Ezt a férfi nem is akarja elengedni. Miért tenné meg ha övé a nyertes pozíció. Szívta kicsit a nő vérét most pedig rá is ijeszt. Csakhogy másképp alakulnak a dolgok mint ahogy gondolta. A félvér ajkaitól amikkel nyílt titok mit tenne sikerül elterelnie a figyelmét az ismeretlennek. Előbb a jellemváltással majd a szavakkal. Az elf eddig szigorú tekintete megváltozik. Ezt az arcát talán még a félvér se látta rajta. Azok a zöldek olyan fagyosakká válnak mint a jég és a volt kalóz vonásaira egyértelműen kiül, hogy ezt nem kellett volna. Gyilkos tekintettel szúrja keresztül az álfelszolgálót és csak egy kérdést tesz fel.*
-Ki küldött?
*Talán csak véletlenül, de beletrafált az idegen egy nagyon kényes dologba. A kérdés pedig a hazudsz vagy nemből egy pillanat alatt átváltott, hogy megöljem vagy ne. Ha a dokin múlik kevesebb alkohol fogyasztása után se zavartatta volna, hogy vért ontson. Ilyenkor pedig főleg. A játék jóval veszélyesebbé vált egy pillanat alatt, mint bármelyikük képzelte vagy akár akarta. Következőnek mikor szóra nyílnak a lány ajkai még az első szó előtt kipattan a férfi tőre, de most csak azért, hogy egy almát felszúrjon rá. A tekintete nem engedi a nőt míg beleharap abba gyümölcsbe. Az üzenet egyértelmű. Rossz embert fenyegetsz. Eddig a férfi volt, aki csépelte a szót, de a kikötő felhozása után a beszélgetőkedv is is egy pillanat alatt tűnik el.*
-Beszélj!
*Csattan a parancs. Fogytán a türelme. Kapott egy nevet, ami nem mond semmit és egy megbízót akinek még mindig nincs neve. Meg valamit amit fenyegetésnek vett. Az üzlet nem alakul túl jól.*
*Felesleges tagadni. Izgalmas lenne kipróbálni a másik ötletét. Nem kéne a férfit sokat győzködni. Habár eddig a félvérből tervezett az este során még pár sóhajt előcsalni, de tud változtatni a tervein. Érdekelné, hogy azok a kékek közben miképp néznének rá. Viszont más kerül sorra. Elég amatőr módon kezdte a másik a bemutatkozást. Ezt a férfi nem is akarja elengedni. Miért tenné meg ha övé a nyertes pozíció. Szívta kicsit a nő vérét most pedig rá is ijeszt. Csakhogy másképp alakulnak a dolgok mint ahogy gondolta. A félvér ajkaitól amikkel nyílt titok mit tenne sikerül elterelnie a figyelmét az ismeretlennek. Előbb a jellemváltással majd a szavakkal. Az elf eddig szigorú tekintete megváltozik. Ezt az arcát talán még a félvér se látta rajta. Azok a zöldek olyan fagyosakká válnak mint a jég és a volt kalóz vonásaira egyértelműen kiül, hogy ezt nem kellett volna. Gyilkos tekintettel szúrja keresztül az álfelszolgálót és csak egy kérdést tesz fel.*
-Ki küldött?
*Talán csak véletlenül, de beletrafált az idegen egy nagyon kényes dologba. A kérdés pedig a hazudsz vagy nemből egy pillanat alatt átváltott, hogy megöljem vagy ne. Ha a dokin múlik kevesebb alkohol fogyasztása után se zavartatta volna, hogy vért ontson. Ilyenkor pedig főleg. A játék jóval veszélyesebbé vált egy pillanat alatt, mint bármelyikük képzelte vagy akár akarta. Következőnek mikor szóra nyílnak a lány ajkai még az első szó előtt kipattan a férfi tőre, de most csak azért, hogy egy almát felszúrjon rá. A tekintete nem engedi a nőt míg beleharap abba gyümölcsbe. Az üzenet egyértelmű. Rossz embert fenyegetsz. Eddig a férfi volt, aki csépelte a szót, de a kikötő felhozása után a beszélgetőkedv is is egy pillanat alatt tűnik el.*
-Beszélj!
*Csattan a parancs. Fogytán a türelme. Kapott egy nevet, ami nem mond semmit és egy megbízót akinek még mindig nincs neve. Meg valamit amit fenyegetésnek vett. Az üzlet nem alakul túl jól.*
5227. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 18:05:39
Üzenet elküldve: 2024-10-13 18:05:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ez már tényleg az a jól ismert játék a kikötőből. Ezer közül is felismerni azt a stílust, azokat a tipikus személyiségjegyeket, melyek csak úgy sütnek az elfről. Mosolya ezúttal egy kicsit őszintébbé válik, merthogy elkezdi élvezni a dolgot. Azok a régi szép idők, amikor ugyanilyen helyzetben csak tíz aranyat próbált meg kicsalni a részeg matrózok zsebéből, hogy ehessen egy jót. Most már nagyobb tételben játszik, és némileg a szabályok is változtak. Nincs már szüksége csalásra, de van, ami mindig ugyanaz marad. Ha jól teregeti a lapjait, bőséges lakoma várja, ha nem, nos akkor éhen marad.
A lány azonban érdekes. Rajta egyáltalán nem véli felfedezni ugyanazokat a vonásokat, mint a férfin. Ő inkább illik Arthenior krémjei közé a viselkedése alapján, de persze az alkohol sokat torzít az összképen.
Nem illenek össze ők ketten, mégis egy asztalnál ülnek. Furcsa párosítás, és érdekes volna a dolgok mélyére ásni, de jelenleg nem akar. Fontosabb célja van annál, mintsem kielemezze a társaságát.
A fruska nem szól, a székkel elkövetett mozdulatából ítélve úriembernek egyáltalán nem mondható férfi pedig továbbra is úgy érzi, hogy ki kell őt oktatnia az élet játékszabályairól. Merlana végighallgatja, de mielőtt bármit szólna, leül a neki szánt székre, jó nagy terpeszben, kicsit sem nőiesen, kezeit összekulcsolja maga előtt és az asztal szélén pihentetve őket egészen közel hajol a férfi arcához.*
- Nincs szükség arra, hogy a bizalomról vagy a becsületről elmélkedjünk, drága Uram. Ugyanis mindketten tudjuk, hogy a kikötőben más törvények uralkodnak, nemde? Ki így, ki úgy próbál meg élni és túlélni. Ön hogyan játssza a játékot? A becsületét vagy a vérét kockáztatja inkább?
*Merlana hátradől a széken, kifújja magát, és újra magára erőlteti a korábbi kedves mosolyt. Lehet, hogy ismét csak ront a helyzetén, de semmi kedve tovább folytatni ezt a felesleges szópárbajt a bizalomról, hisz mindketten sejtik, talán tudják is a másikról, hogy egyikük sem feddhetetlen.*
- Nincsenek hátsó szándékaim *tér vissza végül a tárgyra.* A nevem Merlana Naerice, az italokat pedig biztos forrásból szereztem. A célunk az, hogy ilyen és ehhez hasonló ritkaságokat tegyünk elérhetőbbé többek között Arthenior számára is. Nincs benne semmi titok, mesélhetek róla bővebben is, ha valóban jobban érdekli az, hogy honnan kerültek ide az italok, mint az, hogy most itt vannak Ön előtt. Az első kérdés legyen inkább az, hogy ha tegyük fel, sikerül elnyernem azt a megannyiszor emlegetett bizalmát, akkor érdekli-e az üzlet, vagy sem? Utóbbi esetben nem feltétlenül szeretném tovább koptatni a számat.
*Azért ő sem fog a végletekig megalázkodni senkinek csak azért, mert el akarja adni a bájitalokat. Ő maga is pontosan tudja, hogy miféle ritkaságok vannak a birtokában. Ha nem kellenek ennek a fickónak, majd eladja másnak. Megvannak hozzá a kapcsolatai, köztük a város jelenleg legbefolyásosabb kereskedőjével, és Arthenior-ban bőven akadnak még olyanok, akik boldogan fizetnének ki egy vagyont ezekért a portékákért. A szőke inkább hálás lehetne, hogy neki adatik meg ez a lehetőség, először, és nem másnak.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.13 18:14:09
*Ez már tényleg az a jól ismert játék a kikötőből. Ezer közül is felismerni azt a stílust, azokat a tipikus személyiségjegyeket, melyek csak úgy sütnek az elfről. Mosolya ezúttal egy kicsit őszintébbé válik, merthogy elkezdi élvezni a dolgot. Azok a régi szép idők, amikor ugyanilyen helyzetben csak tíz aranyat próbált meg kicsalni a részeg matrózok zsebéből, hogy ehessen egy jót. Most már nagyobb tételben játszik, és némileg a szabályok is változtak. Nincs már szüksége csalásra, de van, ami mindig ugyanaz marad. Ha jól teregeti a lapjait, bőséges lakoma várja, ha nem, nos akkor éhen marad.
A lány azonban érdekes. Rajta egyáltalán nem véli felfedezni ugyanazokat a vonásokat, mint a férfin. Ő inkább illik Arthenior krémjei közé a viselkedése alapján, de persze az alkohol sokat torzít az összképen.
Nem illenek össze ők ketten, mégis egy asztalnál ülnek. Furcsa párosítás, és érdekes volna a dolgok mélyére ásni, de jelenleg nem akar. Fontosabb célja van annál, mintsem kielemezze a társaságát.
A fruska nem szól, a székkel elkövetett mozdulatából ítélve úriembernek egyáltalán nem mondható férfi pedig továbbra is úgy érzi, hogy ki kell őt oktatnia az élet játékszabályairól. Merlana végighallgatja, de mielőtt bármit szólna, leül a neki szánt székre, jó nagy terpeszben, kicsit sem nőiesen, kezeit összekulcsolja maga előtt és az asztal szélén pihentetve őket egészen közel hajol a férfi arcához.*
- Nincs szükség arra, hogy a bizalomról vagy a becsületről elmélkedjünk, drága Uram. Ugyanis mindketten tudjuk, hogy a kikötőben más törvények uralkodnak, nemde? Ki így, ki úgy próbál meg élni és túlélni. Ön hogyan játssza a játékot? A becsületét vagy a vérét kockáztatja inkább?
*Merlana hátradől a széken, kifújja magát, és újra magára erőlteti a korábbi kedves mosolyt. Lehet, hogy ismét csak ront a helyzetén, de semmi kedve tovább folytatni ezt a felesleges szópárbajt a bizalomról, hisz mindketten sejtik, talán tudják is a másikról, hogy egyikük sem feddhetetlen.*
- Nincsenek hátsó szándékaim *tér vissza végül a tárgyra.* A nevem Merlana Naerice, az italokat pedig biztos forrásból szereztem. A célunk az, hogy ilyen és ehhez hasonló ritkaságokat tegyünk elérhetőbbé többek között Arthenior számára is. Nincs benne semmi titok, mesélhetek róla bővebben is, ha valóban jobban érdekli az, hogy honnan kerültek ide az italok, mint az, hogy most itt vannak Ön előtt. Az első kérdés legyen inkább az, hogy ha tegyük fel, sikerül elnyernem azt a megannyiszor emlegetett bizalmát, akkor érdekli-e az üzlet, vagy sem? Utóbbi esetben nem feltétlenül szeretném tovább koptatni a számat.
*Azért ő sem fog a végletekig megalázkodni senkinek csak azért, mert el akarja adni a bájitalokat. Ő maga is pontosan tudja, hogy miféle ritkaságok vannak a birtokában. Ha nem kellenek ennek a fickónak, majd eladja másnak. Megvannak hozzá a kapcsolatai, köztük a város jelenleg legbefolyásosabb kereskedőjével, és Arthenior-ban bőven akadnak még olyanok, akik boldogan fizetnének ki egy vagyont ezekért a portékákért. A szőke inkább hálás lehetne, hogy neki adatik meg ez a lehetőség, először, és nem másnak.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.13 18:14:09
5226. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 14:10:03
Üzenet elküldve: 2024-10-13 14:10:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Úgy kérdezi? Úgy. Az elf vette rá egy kérdéssel arra, hogy elemezni kezdjen, ha pedig beindul egy gépezet, ami jelenesetben az ő elméje, akkor az nemigen áll le. És ha valami érdekli, ha valami igazolja, vagy éppen ráébreszti, hogy rossz az út, amit megkezdett, akkor semmi nem tilos. Még az sem, hogy végignézze, hogy a Doki hogyan bánik a lánnyal. Persze mindehhez igen ittas is, így sokkal jobb ötletnek tűnik, mint ami. Viszont nem derül ki, mert megérkezik a kis kereskedő, aki először csak egy egyszerű csaposnak adja ki magát. Az tisztán látszott, hogy akar valamit, végül ki is böki. Mai pedig csak kis ideig tudja visszafogni, hogy ne nyíljon szóra a szája. A szőke hamar be is tömi egy szem szőlővel. Egyetlen szem. Nem több. Vannak pillanatok, amikor nem érdekli, hogy ki van a közelben, sokkal többet is láttak, vagy hallottak már a minap a párostól, így nem szégyenlősködik, ahogy lassan nyíló ajkával veszi el azt a szemet, végig el nem engedve a zöldeket. Mintha csak megbeszélték volna, hogyan folytatódjon az este. De nem úgy folytatódik, mert a lány beszél... és beszél.
A félvér már hátradőlve a székén figyeli az eseményeket. Nem zökkent ki, sőt, mintha összeszedte volna magát a hölgyike. Ezt ajkának elismerő biggyesztésével és egy finom biccentéssel is jelzi, csak úgy saját magának, mielőtt újabbat kortyolna. Szereti, ha valaki nem elégszik meg. Ez az nő is olyan. Vagy olyan próbál lenni. A két ital így már egészen érdekessé válik még számára is. De sokkal jobb figyelni, hogyan is uralja a helyzetet Intath. Ez most az ő terepe, meghagyja neki, ő pedig szokásához híven nem hagy ki egyetlen részletet egyikük rezdüléséből sem. Majd beszél, ha muszáj.*
*Úgy kérdezi? Úgy. Az elf vette rá egy kérdéssel arra, hogy elemezni kezdjen, ha pedig beindul egy gépezet, ami jelenesetben az ő elméje, akkor az nemigen áll le. És ha valami érdekli, ha valami igazolja, vagy éppen ráébreszti, hogy rossz az út, amit megkezdett, akkor semmi nem tilos. Még az sem, hogy végignézze, hogy a Doki hogyan bánik a lánnyal. Persze mindehhez igen ittas is, így sokkal jobb ötletnek tűnik, mint ami. Viszont nem derül ki, mert megérkezik a kis kereskedő, aki először csak egy egyszerű csaposnak adja ki magát. Az tisztán látszott, hogy akar valamit, végül ki is böki. Mai pedig csak kis ideig tudja visszafogni, hogy ne nyíljon szóra a szája. A szőke hamar be is tömi egy szem szőlővel. Egyetlen szem. Nem több. Vannak pillanatok, amikor nem érdekli, hogy ki van a közelben, sokkal többet is láttak, vagy hallottak már a minap a párostól, így nem szégyenlősködik, ahogy lassan nyíló ajkával veszi el azt a szemet, végig el nem engedve a zöldeket. Mintha csak megbeszélték volna, hogyan folytatódjon az este. De nem úgy folytatódik, mert a lány beszél... és beszél.
A félvér már hátradőlve a székén figyeli az eseményeket. Nem zökkent ki, sőt, mintha összeszedte volna magát a hölgyike. Ezt ajkának elismerő biggyesztésével és egy finom biccentéssel is jelzi, csak úgy saját magának, mielőtt újabbat kortyolna. Szereti, ha valaki nem elégszik meg. Ez az nő is olyan. Vagy olyan próbál lenni. A két ital így már egészen érdekessé válik még számára is. De sokkal jobb figyelni, hogyan is uralja a helyzetet Intath. Ez most az ő terepe, meghagyja neki, ő pedig szokásához híven nem hagy ki egyetlen részletet egyikük rezdüléséből sem. Majd beszél, ha muszáj.*
5225. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 13:15:57
Üzenet elküldve: 2024-10-13 13:15:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komolyság, kacérkodás, komolyság és kacérkodás. Úgy váltogatják a témáik mint a medencében váltogatták, hogy mikor ki legyen felül. Félreértett volna valamit? A lányt meglepte a kérdése és olyasmivel áll elő amire viszont a doki szemöldökei emelkednek meg.*
-Ezt úgy kérdezed mintha te is kíváncsi lennél rá.
*Mosolyog a félvérre majd néz végig ismét azon a lányon. Ábrándos tekintet, de egy fogadóban dolgozik. Mondjuk annak a vénembernek a fogadójában. Egyébként nem rossz. Jól állhat neki ha ki van pirulva és lelkesen csillognak azok a szemek. Méghozzá a szoknyát könnyű lenne felhúzni. Nézzenek oda milyen gondolatokat kelt benne az a telhetetlen félvér? Viszont játékukat egy újabb lány zavarja meg. Az ügyetlen kereskedő ne lepődjön meg rajta, hogy gonosz megjegyzések céltáblája lesz. Az üzlet is harc csak nem fegyverekkel vívják. A félvér szavain jót mosolyog a doki.*
~Részeg vagy drágám.~
*Nem mintha ő ne lenne.*
-Édes!
*Búg felé miközben óvatosan leteszi a két fiolát, hogy egy szőlőszemet nyújtson azok felé a komisz ajkak felé egy játékos pillantás társaságában. A doki nem szégyellné a kis kufár szeme láttára folytatni a cicázást a kék szeművel. Csak annyiból látszik, hogy nem feledkezett meg róla, hogy oda se figyelve rászól.*
-Folytathatod.
*A férfi hitetlenkedésének megvan az alapja. Mégpedig, hogy pontosan tudja mit próbál felajánlani nekik a másik és hogy mennyire hiteltelenül hangzik a nő minden szava. A pontosítás hallatán se enyhülnek meg a vonásai. Viszont szerencséjére jól megtanulta a lány a leckét mert nem mondott hülyeséget. Ennek hatására nem túl finoman ki lesz rúgva neki az egyik szék és rávetülhetnek a zöldek nem túl barátságosan.*
-Leülhetsz, de előtte... Bizalom. Egy mostani, de már a régi főtanácsban is jelenlévő makulátlan előéletű személy dolgozójának adtad ki magad, hogy megpróbálj üzletelni. Ő szerinted mit szólna ehhez?*A választ meg se várva folytatja.*Megmondom neked. Mivel ő tudja a leckét, hogy milyen fontos a szakmában a bizalom amit az ilyesmi alááshat ezért nem nézné jó néven, hogy az ő nevét felhasználják. Ha ezt felfogtad és úgy érzed tudod úgy folytatni a játékot, hogy utána ne kerüljön a te fejed szorítóba akkor leülhetsz és megint megpróbálhatod. Kezdve a neveddel és hogy honnan szerezted.
*Egy pillanat alatt váltott a doki a cicázós, bohó uracsról, kemény kalózra akit nem tanácsos átbaszni. Ezért nem mindegy, hogy milyen utat választasz az üzletkötésre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komolyság, kacérkodás, komolyság és kacérkodás. Úgy váltogatják a témáik mint a medencében váltogatták, hogy mikor ki legyen felül. Félreértett volna valamit? A lányt meglepte a kérdése és olyasmivel áll elő amire viszont a doki szemöldökei emelkednek meg.*
-Ezt úgy kérdezed mintha te is kíváncsi lennél rá.
*Mosolyog a félvérre majd néz végig ismét azon a lányon. Ábrándos tekintet, de egy fogadóban dolgozik. Mondjuk annak a vénembernek a fogadójában. Egyébként nem rossz. Jól állhat neki ha ki van pirulva és lelkesen csillognak azok a szemek. Méghozzá a szoknyát könnyű lenne felhúzni. Nézzenek oda milyen gondolatokat kelt benne az a telhetetlen félvér? Viszont játékukat egy újabb lány zavarja meg. Az ügyetlen kereskedő ne lepődjön meg rajta, hogy gonosz megjegyzések céltáblája lesz. Az üzlet is harc csak nem fegyverekkel vívják. A félvér szavain jót mosolyog a doki.*
~Részeg vagy drágám.~
*Nem mintha ő ne lenne.*
-Édes!
*Búg felé miközben óvatosan leteszi a két fiolát, hogy egy szőlőszemet nyújtson azok felé a komisz ajkak felé egy játékos pillantás társaságában. A doki nem szégyellné a kis kufár szeme láttára folytatni a cicázást a kék szeművel. Csak annyiból látszik, hogy nem feledkezett meg róla, hogy oda se figyelve rászól.*
-Folytathatod.
*A férfi hitetlenkedésének megvan az alapja. Mégpedig, hogy pontosan tudja mit próbál felajánlani nekik a másik és hogy mennyire hiteltelenül hangzik a nő minden szava. A pontosítás hallatán se enyhülnek meg a vonásai. Viszont szerencséjére jól megtanulta a lány a leckét mert nem mondott hülyeséget. Ennek hatására nem túl finoman ki lesz rúgva neki az egyik szék és rávetülhetnek a zöldek nem túl barátságosan.*
-Leülhetsz, de előtte... Bizalom. Egy mostani, de már a régi főtanácsban is jelenlévő makulátlan előéletű személy dolgozójának adtad ki magad, hogy megpróbálj üzletelni. Ő szerinted mit szólna ehhez?*A választ meg se várva folytatja.*Megmondom neked. Mivel ő tudja a leckét, hogy milyen fontos a szakmában a bizalom amit az ilyesmi alááshat ezért nem nézné jó néven, hogy az ő nevét felhasználják. Ha ezt felfogtad és úgy érzed tudod úgy folytatni a játékot, hogy utána ne kerüljön a te fejed szorítóba akkor leülhetsz és megint megpróbálhatod. Kezdve a neveddel és hogy honnan szerezted.
*Egy pillanat alatt váltott a doki a cicázós, bohó uracsról, kemény kalózra akit nem tanácsos átbaszni. Ezért nem mindegy, hogy milyen utat választasz az üzletkötésre.*
5224. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 10:41:55
Üzenet elküldve: 2024-10-13 10:41:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Enyveskezű és Harcias//
* Böröngőnek nincs tapasztalata a munkában, de ezen nem is szeretne változtatni. Elég volt neki az, amit otthon végzett. Egy életre. Pedig odahaza sem csinált sok mindent azon kívül, hogy néha megcsinálta, amit nevelőszülei mondtak neki, néha meg nem. Illetve néha elment halászni, de abban se volt ügyes. Tudniillik, a folyóban szerfelett ugrálás és a szigonnyal vízbe szurkálás ritkán eredményes. De legalább szigonya megmaradt, hiszen épp az volt a kezében, amikor eltéblábolt otthonról. Azóta is ott szorongatja nagy, fehér mancsai közt. Most épp maga mellett támasztja az asztal mellett.
Habár Böröngőnek még így is talán a parancsok teljesítése menne a legjobban a munkában. Ha saját maga ura, az a tapasztalatok alapján azt szüli, hogy eltéved egy karavánt követve és napok múlva jön csak rá, hogy nem tudja, merre kell hazamenni, valamint hogy éhes és nincs hol aludnia. De nézzük a dolgok jó oldalát: talált egy kedves orknőt, akivel közösen kétszer annyi szuszt tudnak szerezni, mint amennyit egyedül tudna. Harga kérdésére megfogja szigonyát. *
– Halat fogni tudok. * Ez még eszébe sem jutott. Talán, mert nem látott folyót a városban. Vízből van sok, de az égből eső vízben többnyire nem szoktak halak úszkálni. Kis gondolkodás után nem túl büszkén hozzáfűzi. *
– Kicsit. * Nagy gondolkodásba kezd, miközben az ork babfőzelékét bámulja. Hosszú másodpercek telnek el, mire lassan ennyit mond még: *
– Ha kedvesen megverünk valakit, nem lesz mérges ránk. És lesz szuszunk!
* Böröngőnek nincs tapasztalata a munkában, de ezen nem is szeretne változtatni. Elég volt neki az, amit otthon végzett. Egy életre. Pedig odahaza sem csinált sok mindent azon kívül, hogy néha megcsinálta, amit nevelőszülei mondtak neki, néha meg nem. Illetve néha elment halászni, de abban se volt ügyes. Tudniillik, a folyóban szerfelett ugrálás és a szigonnyal vízbe szurkálás ritkán eredményes. De legalább szigonya megmaradt, hiszen épp az volt a kezében, amikor eltéblábolt otthonról. Azóta is ott szorongatja nagy, fehér mancsai közt. Most épp maga mellett támasztja az asztal mellett.
Habár Böröngőnek még így is talán a parancsok teljesítése menne a legjobban a munkában. Ha saját maga ura, az a tapasztalatok alapján azt szüli, hogy eltéved egy karavánt követve és napok múlva jön csak rá, hogy nem tudja, merre kell hazamenni, valamint hogy éhes és nincs hol aludnia. De nézzük a dolgok jó oldalát: talált egy kedves orknőt, akivel közösen kétszer annyi szuszt tudnak szerezni, mint amennyit egyedül tudna. Harga kérdésére megfogja szigonyát. *
– Halat fogni tudok. * Ez még eszébe sem jutott. Talán, mert nem látott folyót a városban. Vízből van sok, de az égből eső vízben többnyire nem szoktak halak úszkálni. Kis gondolkodás után nem túl büszkén hozzáfűzi. *
– Kicsit. * Nagy gondolkodásba kezd, miközben az ork babfőzelékét bámulja. Hosszú másodpercek telnek el, mire lassan ennyit mond még: *
– Ha kedvesen megverünk valakit, nem lesz mérges ránk. És lesz szuszunk!
5223. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 10:19:47
Üzenet elküldve: 2024-10-13 10:19:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Enyveskezű és Harcias//
– Az semmennyi. *Állapítja meg magához képest viszonylag gyorsan Böröngő vagyonának hűlt helyét nézve. Harga nyúzott, kopott erszényében még csörög egy kisebb marék arany, de az a vésztartalék, csak végszükség esetén költené el. Például akkor, ha egy tányér babfőzelék nem lenne elég vagy sörre szomjazna evés után. Böröngő magánügyei egyelőre nem tartoznak a tartalékból megoldandó problémák közé. Aztán ki tudja, egyszer Harcias Hargában is felébredhet a szánalom valaki más iránt. Amíg viszont éhséget érez, addig arra koncentrál, hogy megtömje a hasát.*
– Hát igen. Munka közben sokat kell dolgozni, meg folyton parancsolgatnak is. *Emlékszik, hogy milyen kegyetlenül dolgoztatták a bányában, ahová akarata ellenére elhurcolták kényszermunkára. Azóta sem fűlik a foga a komoly erőfeszítést igénylő melókhoz. Szobalányi állást pedig minden ork nő csak egyszer foghat életében, ő pedig már elhasználta a lehetőséget néhány évvel ezelőtt.*
– Alaposan kiverjük valakiből a szuszt. * Bólint, aztán megfogja az öblös fatányér széleit, majd Böröngő után megy az asztalhoz a főzelékével. Az ételt Böröngőtől tisztes távolságban teszi le, nehogy az egy hirtelen gondolattól vezérelve felfalhassa. Ezután helyet foglal és nekilát, hogy megtömje a hasát. Harga még javában kanalaz, amikor Böröngő elkezd keseregni. Szigorúan ránéz az óriásra, aztán az előbbinél gyorsabb tempóban folytatja az evést, mert jobbnak látja bezabálni a maga adagját, mielőtt társa igazán éhes lesz. Csak az evést befejezve szólal meg újra.*
– Tudsz vadászni? Vagy mindenképpen le kell ütnünk valakit a kajáért?
– Az semmennyi. *Állapítja meg magához képest viszonylag gyorsan Böröngő vagyonának hűlt helyét nézve. Harga nyúzott, kopott erszényében még csörög egy kisebb marék arany, de az a vésztartalék, csak végszükség esetén költené el. Például akkor, ha egy tányér babfőzelék nem lenne elég vagy sörre szomjazna evés után. Böröngő magánügyei egyelőre nem tartoznak a tartalékból megoldandó problémák közé. Aztán ki tudja, egyszer Harcias Hargában is felébredhet a szánalom valaki más iránt. Amíg viszont éhséget érez, addig arra koncentrál, hogy megtömje a hasát.*
– Hát igen. Munka közben sokat kell dolgozni, meg folyton parancsolgatnak is. *Emlékszik, hogy milyen kegyetlenül dolgoztatták a bányában, ahová akarata ellenére elhurcolták kényszermunkára. Azóta sem fűlik a foga a komoly erőfeszítést igénylő melókhoz. Szobalányi állást pedig minden ork nő csak egyszer foghat életében, ő pedig már elhasználta a lehetőséget néhány évvel ezelőtt.*
– Alaposan kiverjük valakiből a szuszt. * Bólint, aztán megfogja az öblös fatányér széleit, majd Böröngő után megy az asztalhoz a főzelékével. Az ételt Böröngőtől tisztes távolságban teszi le, nehogy az egy hirtelen gondolattól vezérelve felfalhassa. Ezután helyet foglal és nekilát, hogy megtömje a hasát. Harga még javában kanalaz, amikor Böröngő elkezd keseregni. Szigorúan ránéz az óriásra, aztán az előbbinél gyorsabb tempóban folytatja az evést, mert jobbnak látja bezabálni a maga adagját, mielőtt társa igazán éhes lesz. Csak az evést befejezve szólal meg újra.*
– Tudsz vadászni? Vagy mindenképpen le kell ütnünk valakit a kajáért?
5222. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 09:48:14
Üzenet elküldve: 2024-10-13 09:48:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
*Valóban kellemesebb volt a meleg víz, de szokatlan is egyben. Mykael nincs igazán hozzászokva, zsoldostáborokban ilyesmi sose volt fürdésre. A legközelebbi élménye ehhez az, amikor meleg nyári napokon találtak valami sekély vizű tavat, amit kellemesen langyossá tett már a kánikula. Így viszolyog bár kissé a hidegtől, de azt leszámítva, hogy kicsit megrándul az arca, amikor az ágyékát, majd amikor a mellkasát eléri a hideg, nem nagyon zavarja. Jobban érdekli a nő. Az alkata és a modora miatt is.*
- A parasztokba talán igen. A katonákba nem. De te valami más vagy, ugye? Nektek tanítottak jómodort?
*kérdi szinte ártatlan hangnemben, de azért kissé csibészes félmosollyal. Elvégre Nixomia épp most parasztozta le. Ez ugyan nem zavarja, de jó lehetőség kicsit visszacsípni.*
- Perverz? Az olyan beteg kéjenc? Nem hiszem, hogy az volnék. Fürdeni jöttem. De itt mindenki szinte pucér. Nekem meg van szemem a látásra. Ami érdekel, azt meglátom.
*feleli a maga nyílt egyszerűségével.
Tippje, hogy a nő városőr lenne, nem jött be. Sőt, még némi lefitymáló reakciót is kivált. Ez azért gondolkodóba ejti Mykaelt. Mi más lenne? Artheniornak nincs hadserege. A nő bőrén látszik, hogy nem valami sápadt városi fehérnép, de mégse gondolná róla, hogy valamelyik másik város hadseregében szolgálna. Ahhoz a beszédstílusa túlzottan is artheniori. Nem is matróz vagy Patkány, a kikötői népek nem ilyenek. Tényleg, mi más lehetne? Egyelőre nem erőlteti a témát. Annál is inkább, mert Nixomia megörvendezteti azzal, hogy kiemelkedik a vízből és kiül a medence szélére. Most aztán tényleg nehéz vele szemkontaktust tartani, amikor minden más közszemlére lett téve. Mielőtt a lovag még teljesen elbúcsúzna, Mykael szembefordul vele, két kezével megtámaszkodik a medence peremén, és úgy néz fel a nőre, továbbra is mosolyogva. Ebben a mosolyban már van némi komiszság. Nem rejti véka alá, hogy tetszik neki a látvány, de azért sikerül a tekintetét a másik szemén tartani.
Aztán Nixomia kikászálódik a vízből és megindul a másik medence felé. Ez már annál több alkalmat nyújt a zsoldosnak, hogy jobban szemügyre vegye. Izgató és érdekes jelenség egyszerre.
A lovagnak nem is kell csalódnia benne. Nagyjából, amikor a nő beleereszkedik a vízbe, akkor hallhatja mögötte a vízcsobogásból, hogy a férfi is kikászálódik a hideg vízből, aztán megindul felé. Ha kedve van hozzá, most jobban szemügyre veheti. A folyamatos fizikai munka egy ideje már rendszeres táplálkozással párosul, amióta a város környékén él, így nagyon gyorsan hátrahagyta korábbi fiatalos soványságát. A bőre főleg az arcán, tarkóján, karjain napbarnított, de a felsőtestét is érte a nap bőven. A lábait láthatóan már kevésbé, a nadrágjától azért ritkábban szabadul meg nyílt színen.
És ahogy várható volt, szépen beleereszkedik a meleg vízbe, és odasétál, kb. ugyanolyan távolságra, mint ahogy korábban is volt.*
- Ha nagyon zavarlak, elmehetek. De azért előtte elmondhatnád, miféle harcos vagy. Nem tudom, mi egyéb lehetnél, ha nem városőr vagy. Haramiának nem tűnsz. Városi haderő nincs. És mostanában egyetlen zsoldos alakulat se tanyázik a közelben.
*mondja, végigvéve az ismert lehetőségeket. Láthatóan azzal tisztában van, hogy miféle fegyveresek fordulnak, fordulhatnának elő a környéken.*
- Csak kíváncsi vagyok.
*teszi hozzá. Meg van adva a nemesnek a lehetőség, hogy elküldje, látszik is a zsoldoson, hogy ha küldik, menni fog. Kicsit olyan ő, mint a méh: száll egyik virágról a másikra, és ha az egyik helyen nem látják szívesen, nem fog se megorrolni, se megbántódni. Bár volt már példa az ellenkezőjére, de ahhoz azért több kellett.*
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//Fürdőház//
*Valóban kellemesebb volt a meleg víz, de szokatlan is egyben. Mykael nincs igazán hozzászokva, zsoldostáborokban ilyesmi sose volt fürdésre. A legközelebbi élménye ehhez az, amikor meleg nyári napokon találtak valami sekély vizű tavat, amit kellemesen langyossá tett már a kánikula. Így viszolyog bár kissé a hidegtől, de azt leszámítva, hogy kicsit megrándul az arca, amikor az ágyékát, majd amikor a mellkasát eléri a hideg, nem nagyon zavarja. Jobban érdekli a nő. Az alkata és a modora miatt is.*
- A parasztokba talán igen. A katonákba nem. De te valami más vagy, ugye? Nektek tanítottak jómodort?
*kérdi szinte ártatlan hangnemben, de azért kissé csibészes félmosollyal. Elvégre Nixomia épp most parasztozta le. Ez ugyan nem zavarja, de jó lehetőség kicsit visszacsípni.*
- Perverz? Az olyan beteg kéjenc? Nem hiszem, hogy az volnék. Fürdeni jöttem. De itt mindenki szinte pucér. Nekem meg van szemem a látásra. Ami érdekel, azt meglátom.
*feleli a maga nyílt egyszerűségével.
Tippje, hogy a nő városőr lenne, nem jött be. Sőt, még némi lefitymáló reakciót is kivált. Ez azért gondolkodóba ejti Mykaelt. Mi más lenne? Artheniornak nincs hadserege. A nő bőrén látszik, hogy nem valami sápadt városi fehérnép, de mégse gondolná róla, hogy valamelyik másik város hadseregében szolgálna. Ahhoz a beszédstílusa túlzottan is artheniori. Nem is matróz vagy Patkány, a kikötői népek nem ilyenek. Tényleg, mi más lehetne? Egyelőre nem erőlteti a témát. Annál is inkább, mert Nixomia megörvendezteti azzal, hogy kiemelkedik a vízből és kiül a medence szélére. Most aztán tényleg nehéz vele szemkontaktust tartani, amikor minden más közszemlére lett téve. Mielőtt a lovag még teljesen elbúcsúzna, Mykael szembefordul vele, két kezével megtámaszkodik a medence peremén, és úgy néz fel a nőre, továbbra is mosolyogva. Ebben a mosolyban már van némi komiszság. Nem rejti véka alá, hogy tetszik neki a látvány, de azért sikerül a tekintetét a másik szemén tartani.
Aztán Nixomia kikászálódik a vízből és megindul a másik medence felé. Ez már annál több alkalmat nyújt a zsoldosnak, hogy jobban szemügyre vegye. Izgató és érdekes jelenség egyszerre.
A lovagnak nem is kell csalódnia benne. Nagyjából, amikor a nő beleereszkedik a vízbe, akkor hallhatja mögötte a vízcsobogásból, hogy a férfi is kikászálódik a hideg vízből, aztán megindul felé. Ha kedve van hozzá, most jobban szemügyre veheti. A folyamatos fizikai munka egy ideje már rendszeres táplálkozással párosul, amióta a város környékén él, így nagyon gyorsan hátrahagyta korábbi fiatalos soványságát. A bőre főleg az arcán, tarkóján, karjain napbarnított, de a felsőtestét is érte a nap bőven. A lábait láthatóan már kevésbé, a nadrágjától azért ritkábban szabadul meg nyílt színen.
És ahogy várható volt, szépen beleereszkedik a meleg vízbe, és odasétál, kb. ugyanolyan távolságra, mint ahogy korábban is volt.*
- Ha nagyon zavarlak, elmehetek. De azért előtte elmondhatnád, miféle harcos vagy. Nem tudom, mi egyéb lehetnél, ha nem városőr vagy. Haramiának nem tűnsz. Városi haderő nincs. És mostanában egyetlen zsoldos alakulat se tanyázik a közelben.
*mondja, végigvéve az ismert lehetőségeket. Láthatóan azzal tisztában van, hogy miféle fegyveresek fordulnak, fordulhatnának elő a környéken.*
- Csak kíváncsi vagyok.
*teszi hozzá. Meg van adva a nemesnek a lehetőség, hogy elküldje, látszik is a zsoldoson, hogy ha küldik, menni fog. Kicsit olyan ő, mint a méh: száll egyik virágról a másikra, és ha az egyik helyen nem látják szívesen, nem fog se megorrolni, se megbántódni. Bár volt már példa az ellenkezőjére, de ahhoz azért több kellett.*
5221. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-13 08:43:07
Üzenet elküldve: 2024-10-13 08:43:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Pukkadjon meg mind a kettő. Egyértelműen csak a vérét szívják. Ráadásul részegek is. Már majdnem úgy érzi magát, mintha a kikötőben lenne évekkel ezelőtt. Ott is így bántak vele, semmibe vették, hülyének nézték, csak mert nekik megadatott a lehetőség, hogy magas lovon üljenek. Már akkor is gyűlölte az összes hozzájuk hasonló, felfuvalkodott hólyagot. Aztán mind meglepődtek, mikor a végén mégis csak ő nyert. Rendkívül nehéz helyzet az ilyen, mert ha megpróbálja megvédeni magát, azzal csak ront az esélyein. Hagyni kell, hadd szórakozzanak magukban, neki pedig nem szabad, hogy kétely, félelem és más egyéb negatív gondolat kavarogjon a fejében, csak a cél lebeghet a szemei előtt.*
~Nem haragszom. Nekem sem szokásom megbízni senkiben.~ *Már majdnem kimondja hangosan, de pont az előbbi gondolatai miatt nem teszi meg. Eszébe jut az is, hogy mikor megpróbálta átvenni az irányítást Orthus Morthimer-rel szemben, azzal is mennyire rosszul járt. Nem szabad. Még mindig borzalmas érzés, ha nem rajonganak érte, és nem akarják a lábai elé borulva a csizmája orrát nyalogatni, mint ahogy szeretné, de neki ez a sorsa. Játszani kell. Lenyel hát minden kikívánkozó szitokszót, és tiszta fejjel, nyugodtan próbál belekezdeni a válaszába.*
- Nem Uram, nem én készítettem őket, jómagam nem vagyok alkimista. *Az elf az italok nevére is kíváncsi, tehát most jön az a rész, amiért bizony megérte valóban odafigyelni Nestar néhol egyhangú, monoton, de legalább olyan fontos gyorstalpalójára az italokkal kapcsolatban.*
- A bal oldalit a Tudomány Varázsitalának nevezik, mely képes felerősíteni a mágikus és egyéb szellemi adottságainkat. Mellette jobbra pedig az Életmód Varázsitalát láthatják. Önmagában a mindennapi élethez szükséges készségek kibontakoztatásában segít, de az előbbi főzettel együtt használva képes elfedni a hétköznapi életben ránk ragadt, hátrányos tulajdonságainkat.
*Igyekszik a saját szavaira formázva ugyan, de teljes egészében átadni a bájitalok alkotójától tanultakat, sőt, ki is egészíti azokat néhány plusz információval, amit maga derített ki róluk. Természetesen nem vágott volna bele az értékesítésükbe anélkül, hogy előtte nem olvasott maga is utána ezeknek a különlegességeknek.*
- Éppen ez az oka, amiért én nem akarom meginni egyiket sem. *Folytatja a beszédet, de most már a fruskához fordulva. Igen, fruska, nem hölgy, mert az is csak a nyelvét élezi rajta. Tökéletesen értette a szavai mögöttes tartalmát is, ennek ellenére Merlana szerint valahol mégis igaza van. Sokat kell még tanulnia. Egy ilyen helyzetet rutinszerűen kellene megoldania, nem vért izzadva.*
- A két ital együtt alkalmazva a leghatékonyabb, de figyelni kell a sorrendre. Abban a sorrendben kell meginni őket, ahogy a tokban vannak. *Annak ellenére, hogy mit gondol az asztalnál ülőkről, most már végig csak lágyan mosolyog. Talán sikerül túllendülnie a kezdeti nehézségeken, és végre úgy dolgoznia, ahogy a legjobb formájában képes rá.*
- És, ahogy már mondtam, ezek az italok nagyon ritkák, főleg együtt. Egész Lanawin-t átkutatva is nehéz lenne hozzájuk jutni, úgyhogy jól fontolják meg az ajánlatot! *Ezt követően elhallgat, ő megtette, amit tudott, innentől már csak a páros érdeklődésén és a vásárlásra való hajlandóságán múlhat a sikere.*
*Pukkadjon meg mind a kettő. Egyértelműen csak a vérét szívják. Ráadásul részegek is. Már majdnem úgy érzi magát, mintha a kikötőben lenne évekkel ezelőtt. Ott is így bántak vele, semmibe vették, hülyének nézték, csak mert nekik megadatott a lehetőség, hogy magas lovon üljenek. Már akkor is gyűlölte az összes hozzájuk hasonló, felfuvalkodott hólyagot. Aztán mind meglepődtek, mikor a végén mégis csak ő nyert. Rendkívül nehéz helyzet az ilyen, mert ha megpróbálja megvédeni magát, azzal csak ront az esélyein. Hagyni kell, hadd szórakozzanak magukban, neki pedig nem szabad, hogy kétely, félelem és más egyéb negatív gondolat kavarogjon a fejében, csak a cél lebeghet a szemei előtt.*
~Nem haragszom. Nekem sem szokásom megbízni senkiben.~ *Már majdnem kimondja hangosan, de pont az előbbi gondolatai miatt nem teszi meg. Eszébe jut az is, hogy mikor megpróbálta átvenni az irányítást Orthus Morthimer-rel szemben, azzal is mennyire rosszul járt. Nem szabad. Még mindig borzalmas érzés, ha nem rajonganak érte, és nem akarják a lábai elé borulva a csizmája orrát nyalogatni, mint ahogy szeretné, de neki ez a sorsa. Játszani kell. Lenyel hát minden kikívánkozó szitokszót, és tiszta fejjel, nyugodtan próbál belekezdeni a válaszába.*
- Nem Uram, nem én készítettem őket, jómagam nem vagyok alkimista. *Az elf az italok nevére is kíváncsi, tehát most jön az a rész, amiért bizony megérte valóban odafigyelni Nestar néhol egyhangú, monoton, de legalább olyan fontos gyorstalpalójára az italokkal kapcsolatban.*
- A bal oldalit a Tudomány Varázsitalának nevezik, mely képes felerősíteni a mágikus és egyéb szellemi adottságainkat. Mellette jobbra pedig az Életmód Varázsitalát láthatják. Önmagában a mindennapi élethez szükséges készségek kibontakoztatásában segít, de az előbbi főzettel együtt használva képes elfedni a hétköznapi életben ránk ragadt, hátrányos tulajdonságainkat.
*Igyekszik a saját szavaira formázva ugyan, de teljes egészében átadni a bájitalok alkotójától tanultakat, sőt, ki is egészíti azokat néhány plusz információval, amit maga derített ki róluk. Természetesen nem vágott volna bele az értékesítésükbe anélkül, hogy előtte nem olvasott maga is utána ezeknek a különlegességeknek.*
- Éppen ez az oka, amiért én nem akarom meginni egyiket sem. *Folytatja a beszédet, de most már a fruskához fordulva. Igen, fruska, nem hölgy, mert az is csak a nyelvét élezi rajta. Tökéletesen értette a szavai mögöttes tartalmát is, ennek ellenére Merlana szerint valahol mégis igaza van. Sokat kell még tanulnia. Egy ilyen helyzetet rutinszerűen kellene megoldania, nem vért izzadva.*
- A két ital együtt alkalmazva a leghatékonyabb, de figyelni kell a sorrendre. Abban a sorrendben kell meginni őket, ahogy a tokban vannak. *Annak ellenére, hogy mit gondol az asztalnál ülőkről, most már végig csak lágyan mosolyog. Talán sikerül túllendülnie a kezdeti nehézségeken, és végre úgy dolgoznia, ahogy a legjobb formájában képes rá.*
- És, ahogy már mondtam, ezek az italok nagyon ritkák, főleg együtt. Egész Lanawin-t átkutatva is nehéz lenne hozzájuk jutni, úgyhogy jól fontolják meg az ajánlatot! *Ezt követően elhallgat, ő megtette, amit tudott, innentől már csak a páros érdeklődésén és a vásárlásra való hajlandóságán múlhat a sikere.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436