// Mordach Harders//
*Samira úgy tesz, ahogy Mordach mondja. Végig tapogatja fejét, de nem talál rajta semmi különöset. Hevesen gondolkozik, mi is történhetett vele, de semmi sem jut eszébe. Emlékei szerint nem ment távol lakóhelyétől, de nem nagyon bízik emlékeiben azok után, hogy másra sem emlékszik a múltból. Nem emlékszik szüleire, barátaira, semmire. Látszik a férfin, hogy nagyon gondolkodik Samira gondján, de végül egy csalafinta mosoly szökik arcára, és próbálja a lányt is mosolyra deríteni.
- Elég gyakran szoktam vadászni, azt hiszem..* kicsit elgondolkodik, majd folytatja gondolatait, az egyre fáradtabbnak tűnő lány.*
-A legtöbb amire emlékszem ebben a témában, hogy sokat vadásztam nyúlra, és pockokra. Nyíllal vadásztam le őket, de hogy megmaradt e még a tudásom ezzel kapcsolatban, azt sajnos már nem tudom!* jelenti ki egy kicsit megrezzenve Samira, majd tovább gondolkodik gondján. Egyszerre nagyot ásít, majd ránéz tányérjára. A tányér már üres volt, viszont gyomra telis-tele finomabbnál finomabb étellel. Ránéz a férfi tányérjára, és az is üresnek bizonyul. Majd a férfi megszólal a nyugtatóan csengő hangján. Samira próbálja meg úgy tekinteni ezt, mint egy kalandot? " eléggé furán hangzik" gondolja magában a lány, miközben hátra húzza haját füle mögé, és elmosolyodik.*
- Milyen jól hangzik, erre nem gondoltam volna! Mint egy kaland? Egy rejtélyes kaland, ami tele van izgalmakkal, és néha frusztráló gondokkal.* nevet egyet, majd újra ásít egy jó nagyot, kezét szája elé téve. Az ásítást követően iszik a már fogyó félben lévő teából. A férfi újra megszólal, nyugodt, bár fáradt hangján, vörös haja a szemébe lóg, keze az asztalon, úgy, mintha nem is tudná már mozgatni.*
- Nagyon jó ötlet az alvás, látom, már ön is elég fáradt ahhoz az úthoz, bár kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy én most eltudjak szenderedni! Eléggé foglalkoztat az, hogy egyáltalán hogyan kerültem ide, vagy hogy egyáltalán mi történt velem gyermekkoromban.*nyel egy nagyot a lány a teából, ami gyorsan el is fogyott, majd folytatja.*
-De szívesen elkísérem önt holnap, kíváncsi vagyok a környékre, plusz csak önt ismerem, és többet megszeretnék tudni erről a helyről.* mosolyodik el közben a lány, bár már alig tudja nyitva tartani a szemeit.*