Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 200 (3981. - 4000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4000. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-26 19:40:13
Üzenet elküldve: 2023-01-26 19:40:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Bizonyára megmelengetné kőkeményre edzett wegtoreni szívét, ha tisztában volna a kikötői aggodalmának valódi okával. Pedig akár gyaníthatná is. Az elmúlt napok eseményei, ha csak haloványan is, de sejtették azért, hogy a férfi aljasnak ható álcája mögött gyengéd érzelmek munkálkodnak. Mi sem volna egyszerűbb részéről azonban, mint letagadni ezt a súlyos feltételezést és a vágyódásra fogni.
Mély levegőt vesz, ahogy a forró nyelv szorgalmasan itatja fel a bor nyomát, bár igyekszik leplezni, hogy kedvére való a dolog, akaratlanul is rámarkol a másik ingének ujjára. Nolen már pontosan jól tudja, mivel feledtethet el minden ép gondolatot a kreollal, valahogy már az elejétől kezdve kiváló érzéke van hozzá, és ezt zsarnokul ki is használja. A józanság utolsó szálaiban megkapaszkodva húzódik finoman hátrébb, de közel sem biztonságos a távolság. Hogy is lehetne, amikor továbbra is hanyagul kigombolt inggel trónol az érezhetően követelőző ölben. Az ajkak fülledten sóhajtják övére az egyértelmű feltételeket, amitől rögvest kaján mosolyra nyúlik szája. Nocsak-nocsak, kapitánya magától kezébe adja a vallatás leghatékonyabb eszközét, Daya pedig nem rest azt magához is ragadni, hamarosan a szó legszorosabb értelmében.*
- Tudom, mit akarsz *búgja egyetértve, miközben keze finoman simogat nadrágon keresztül* - És meg is adhatom neked. *lágyan csókol a férfi nyakára, miután elsimította a zavaró tincseket. A bőrének jellegzetes illata betölti érzékeit egy kósza pillanatra ismét kizökkentve a lányt, de sietve erőt vége magát suttog végül a fülébe.* - De akkor nagyon-nagyon szófogadó kisfiúnak kell ám lenni.
*Azzal kikászálódik a kikötői öléből, hogy rutinosan kibontsa övét és lehámozza róla a nadrágot. Keze lágyan cirógatva halad egyre érzékibb tájékok felé, míg gyengéden markolva meg nem állapodik, egy lépéssel közelebb kerülve a Velasco'rra óhaja felé. Ráérős munkálkodása közben zöld pillantásait a mandulavágású tekintetbe fúrja, és nem ereszt. Szereti figyelni az arcának rezdüléseit közben, hallgatni a visszatartott sóhajokat.*
- Menni fog az engedelmesség, mit gondolsz? *szemtelen félmosolyra rándul szája sarka, viszont türelmesen kivár a válaszra. Mert bizony, csak akkor tűri félre útban lévő gesztenye fürtjeit felkészülve a várva várt kényeztetésre, ha azt hallja, amit hallani akar.*
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Bizonyára megmelengetné kőkeményre edzett wegtoreni szívét, ha tisztában volna a kikötői aggodalmának valódi okával. Pedig akár gyaníthatná is. Az elmúlt napok eseményei, ha csak haloványan is, de sejtették azért, hogy a férfi aljasnak ható álcája mögött gyengéd érzelmek munkálkodnak. Mi sem volna egyszerűbb részéről azonban, mint letagadni ezt a súlyos feltételezést és a vágyódásra fogni.
Mély levegőt vesz, ahogy a forró nyelv szorgalmasan itatja fel a bor nyomát, bár igyekszik leplezni, hogy kedvére való a dolog, akaratlanul is rámarkol a másik ingének ujjára. Nolen már pontosan jól tudja, mivel feledtethet el minden ép gondolatot a kreollal, valahogy már az elejétől kezdve kiváló érzéke van hozzá, és ezt zsarnokul ki is használja. A józanság utolsó szálaiban megkapaszkodva húzódik finoman hátrébb, de közel sem biztonságos a távolság. Hogy is lehetne, amikor továbbra is hanyagul kigombolt inggel trónol az érezhetően követelőző ölben. Az ajkak fülledten sóhajtják övére az egyértelmű feltételeket, amitől rögvest kaján mosolyra nyúlik szája. Nocsak-nocsak, kapitánya magától kezébe adja a vallatás leghatékonyabb eszközét, Daya pedig nem rest azt magához is ragadni, hamarosan a szó legszorosabb értelmében.*
- Tudom, mit akarsz *búgja egyetértve, miközben keze finoman simogat nadrágon keresztül* - És meg is adhatom neked. *lágyan csókol a férfi nyakára, miután elsimította a zavaró tincseket. A bőrének jellegzetes illata betölti érzékeit egy kósza pillanatra ismét kizökkentve a lányt, de sietve erőt vége magát suttog végül a fülébe.* - De akkor nagyon-nagyon szófogadó kisfiúnak kell ám lenni.
*Azzal kikászálódik a kikötői öléből, hogy rutinosan kibontsa övét és lehámozza róla a nadrágot. Keze lágyan cirógatva halad egyre érzékibb tájékok felé, míg gyengéden markolva meg nem állapodik, egy lépéssel közelebb kerülve a Velasco'rra óhaja felé. Ráérős munkálkodása közben zöld pillantásait a mandulavágású tekintetbe fúrja, és nem ereszt. Szereti figyelni az arcának rezdüléseit közben, hallgatni a visszatartott sóhajokat.*
- Menni fog az engedelmesség, mit gondolsz? *szemtelen félmosolyra rándul szája sarka, viszont türelmesen kivár a válaszra. Mert bizony, csak akkor tűri félre útban lévő gesztenye fürtjeit felkészülve a várva várt kényeztetésre, ha azt hallja, amit hallani akar.*
3999. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-26 18:54:06
Üzenet elküldve: 2023-01-26 18:54:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk az ebéd közé//
*Igazából totálisan értetlen és jobbnak látja, ha csak sodródik az árral, ezért is lobog úgy a fiú után, mint a győzedelmi zászló.
Idiótának inkább magát könyveli el. Edent csak egyszerűen furcsának, mert a kis szendeség még mindig nem olyan tapasztalt, hogy olyan könnyedén kiszúrja, hogy a félvér fejében éppen mi jár. Épp elég megküzdenie azzal, ami az ő fejében kavarog. Minek hatására kezdi is elveszíteni a kontrollt a saját elméje felett, ezért böki ki az első marhaságot, amit az étlapról leolvas. Azután igyekszik korrigálni, de addigra már szíve szerint inkább elsüllyedne a fogadó padlójában. Egy része a fiú arcába üvöltené, hogy bújjanak már el a szobában, könnyíteni ezen a gyötrődésen, de a bántóan józanabbik énje csak egyfolytában harsogja a fejében, hogy mekkora egy marha, hogy most csak erre tud gondolni. A kegyelemdöfés pedig a végleges rendelés után érkezik, egyenesen a fogadóstól. Mikor is belé hasít a felismerés.*
~ Tudja? Ez tudja! ~
* Ha ebben a szempillanatban maga Eeyr szállna le közéjük teljes valójában, ő most akkor sem lenne hajlandó a fiúra nézni. A fogadósra meg főleg. Pedig mindkettejük pillantását érzi a bőrén. Ha eddig csak pirulgatott, most aztán olyan vörös, mint a nyári napon túlérett paradicsom. Idegességében még a pultba is készül belemarni a körmeivel, de Eden megelőzi, s előbb kapja el a csuklóját, hogy a lépcsők felé induljon vele.*
- Én nem... Én semmi olyanra... Én csak...
*Hebeg és habog, kezdene is szabadkozni, de ennek ellenére minden ellenkezést maga mögött hagyva baktat szorosan a fiú nyomában. Mire hátra sandít szerencsére eltűnik a látóköréből a fogadós és a vendégsereglet is. Épp megkönnyebbülten sóhajtana fel, de az hamar ful egy halk nyögésbe, amint megérkezik Eden vállára.*
- Mi?
*Kapja fel a fejét igen bárgyú pofival. Először le sem esik neki a dolog, így értetlenül ismétel.*
- Apuci?
*De végül csak meglobban a gyertyaláng a buksijában, amit egy kínos sóhaj követ.*
- Apuci...
*Dünnyögi végül halkan az orra alatt, a fütyürészésre meg csak a homlokára dörzsöl. Noha borzalmasan kínosnak érzi a helyzetet, a paskolásra már önkéntelenül felkuncog.*
- Te nagyon bolond vagy. Most mit gondolhat rólunk a fogadós?
*Sandít a szeme sarkából a fiúra, már amennyire ebből a pozícióból erre képes.*
*Igazából totálisan értetlen és jobbnak látja, ha csak sodródik az árral, ezért is lobog úgy a fiú után, mint a győzedelmi zászló.
Idiótának inkább magát könyveli el. Edent csak egyszerűen furcsának, mert a kis szendeség még mindig nem olyan tapasztalt, hogy olyan könnyedén kiszúrja, hogy a félvér fejében éppen mi jár. Épp elég megküzdenie azzal, ami az ő fejében kavarog. Minek hatására kezdi is elveszíteni a kontrollt a saját elméje felett, ezért böki ki az első marhaságot, amit az étlapról leolvas. Azután igyekszik korrigálni, de addigra már szíve szerint inkább elsüllyedne a fogadó padlójában. Egy része a fiú arcába üvöltené, hogy bújjanak már el a szobában, könnyíteni ezen a gyötrődésen, de a bántóan józanabbik énje csak egyfolytában harsogja a fejében, hogy mekkora egy marha, hogy most csak erre tud gondolni. A kegyelemdöfés pedig a végleges rendelés után érkezik, egyenesen a fogadóstól. Mikor is belé hasít a felismerés.*
~ Tudja? Ez tudja! ~
* Ha ebben a szempillanatban maga Eeyr szállna le közéjük teljes valójában, ő most akkor sem lenne hajlandó a fiúra nézni. A fogadósra meg főleg. Pedig mindkettejük pillantását érzi a bőrén. Ha eddig csak pirulgatott, most aztán olyan vörös, mint a nyári napon túlérett paradicsom. Idegességében még a pultba is készül belemarni a körmeivel, de Eden megelőzi, s előbb kapja el a csuklóját, hogy a lépcsők felé induljon vele.*
- Én nem... Én semmi olyanra... Én csak...
*Hebeg és habog, kezdene is szabadkozni, de ennek ellenére minden ellenkezést maga mögött hagyva baktat szorosan a fiú nyomában. Mire hátra sandít szerencsére eltűnik a látóköréből a fogadós és a vendégsereglet is. Épp megkönnyebbülten sóhajtana fel, de az hamar ful egy halk nyögésbe, amint megérkezik Eden vállára.*
- Mi?
*Kapja fel a fejét igen bárgyú pofival. Először le sem esik neki a dolog, így értetlenül ismétel.*
- Apuci?
*De végül csak meglobban a gyertyaláng a buksijában, amit egy kínos sóhaj követ.*
- Apuci...
*Dünnyögi végül halkan az orra alatt, a fütyürészésre meg csak a homlokára dörzsöl. Noha borzalmasan kínosnak érzi a helyzetet, a paskolásra már önkéntelenül felkuncog.*
- Te nagyon bolond vagy. Most mit gondolhat rólunk a fogadós?
*Sandít a szeme sarkából a fiúra, már amennyire ebből a pozícióból erre képes.*
3998. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:52:40
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:52:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk az ebéd közé//
* Az elf nem szól semmit a hirtelen megtorpanásukkor, sem utána, amikor úgy lobog el vele a Pegazusig. *
~ Most akkor vagy nagyon érti, mi a helyzet, vagy simán elkönyvel magában egy idiótának. ~
* Minden pillanattal csak ront a helyzeten, úgy érzi. Vagy inkább a lány minden pillantása ront, RAJTA. *
- Höh? Kakaó?
* Csodálkozik Eden és egy másodpercre ki is rántódik a hülye kan-állapotából. *
- Rendben. Legyen őzragu.
~ Biztos rosszul hallottam. ~
*Rendel 22 aranyért két tál gőzölgő Őzragu levest.
Eden is hallgatásba burkolózik, idegesen dobol ujjaival a pulton. *
- Félreteszem nektek.
* Motyogja a fogadós, mire a fiú értetlenkedve felkapja a fejét. *
- Tess...?
* Aztán leesik neki és lassú mozdulattal fordítja a fejét Wya felé, nem tudván, mit fog majd látni a lány arcán az elhangzottakra. Pulzusa szaporán lüktet az ereiben.
Bármit is lát az elf szemeiben, sosem látott sebességgel felpattan és megragadja a csuklóját. *
- Köszönjük!
* Veti hátra a válla felett futólag és kényszeríti magát, hogy normálisan sétáljon a lépcsők felé. Az se érdekli jelen állapotában, hogy mit gondol róluk a fogadós, vagy bárki más. Mihelyst eltűnnek szem elől, régi vágyát teljesítve, felkapja és fejjel lefelé a vállára hajítja barbár asszonyát. Vigyorog, mint egy tök és futólépésre kapcsol felfelé. *
- Mond hogy apuci. Légyszi!
* Fújtatja kocogás közben lihegve és meg sem áll a már sajátjának tekintett ajtóig. Kicsit kotorászik a zsebében a kulcs után, jókedvűen fütyörészve valami csatadalt és közben rápaskol a lány fenekére. *
* Az elf nem szól semmit a hirtelen megtorpanásukkor, sem utána, amikor úgy lobog el vele a Pegazusig. *
~ Most akkor vagy nagyon érti, mi a helyzet, vagy simán elkönyvel magában egy idiótának. ~
* Minden pillanattal csak ront a helyzeten, úgy érzi. Vagy inkább a lány minden pillantása ront, RAJTA. *
- Höh? Kakaó?
* Csodálkozik Eden és egy másodpercre ki is rántódik a hülye kan-állapotából. *
- Rendben. Legyen őzragu.
~ Biztos rosszul hallottam. ~
*Rendel 22 aranyért két tál gőzölgő Őzragu levest.
Eden is hallgatásba burkolózik, idegesen dobol ujjaival a pulton. *- Félreteszem nektek.
* Motyogja a fogadós, mire a fiú értetlenkedve felkapja a fejét. *
- Tess...?
* Aztán leesik neki és lassú mozdulattal fordítja a fejét Wya felé, nem tudván, mit fog majd látni a lány arcán az elhangzottakra. Pulzusa szaporán lüktet az ereiben.
Bármit is lát az elf szemeiben, sosem látott sebességgel felpattan és megragadja a csuklóját. *
- Köszönjük!
* Veti hátra a válla felett futólag és kényszeríti magát, hogy normálisan sétáljon a lépcsők felé. Az se érdekli jelen állapotában, hogy mit gondol róluk a fogadós, vagy bárki más. Mihelyst eltűnnek szem elől, régi vágyát teljesítve, felkapja és fejjel lefelé a vállára hajítja barbár asszonyát. Vigyorog, mint egy tök és futólépésre kapcsol felfelé. *
- Mond hogy apuci. Légyszi!
* Fújtatja kocogás közben lihegve és meg sem áll a már sajátjának tekintett ajtóig. Kicsit kotorászik a zsebében a kulcs után, jókedvűen fütyörészve valami csatadalt és közben rápaskol a lány fenekére. *
3997. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-25 20:46:34
Üzenet elküldve: 2023-01-25 20:46:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk az ebéd közé//
*A tegnapi napjáig még csak álmodni sem szokott ilyenekről. Biztos, hogy prűdség, de egész egyszerűen annyira lefoglalta elméjét a tanulás, hogy ha egyszer-egyszer el is merengett azon, milyen is lehet egy férfival, hamar tovább terelődtek róla a gondolatai, így megoldva azt a problémát, hogy másra ne jusson a koncentrációból. Erre most itt a főtéren, fényes nappal ábrándozik különféle szénakazalos dolgokon, ahol főszerepet kap ő, s mellette természetesen Eden. Aki egyébként kevesebb, mint egy karnyújtásnyira sétál mellette. Hát meddig tartana csuklón ragadni és visszaráncigálni? Vagy legalább az ebédet eltolni és felvonszolni a szobába?*
~ Mennyivel egyszerűbb lenne Wya, ha te nem lennél... Wya. ~
*Bezzeg annak a szőke Sellőnek nem lenne baj az ilyenekkel. Akit még ott mutogatott Eden a piacon. Valószínűleg a félvér sem véletlenül ismerheti fel az olyan lányokat. Nem is csoda, ha ilyenekkel hozza össze a sors, mint Wya, aki inkább csak arra képes profin, hogy jól beégesse magát az ügyetlenkedéseivel.
Már éppen alaposan bosszantaná fel magát, amikor csak összetalálkozik a pillantásuk. Egyszeriben száll el tőle minden nyugtalanító gondolata, ennek ellenére értetlenül figyeli, ahogy magában tanakodik a fiú. Talán egy kicsit reménykedik abban, hogy most visszafordulnak, de épp totálisan ellenkezőt művelik. Haladnak tovább a fogadó felé, méghozzá lassan olyan tempóban, hogy a sajgó lábait igencsak kényszeríteni kell arra, hogy tudja tartani a tempót.
A helyzet pedig csak furcsábbá válik, ahogy Eden szinte beront a Pegazusba, majd bárgyú pofival figyeli egy darabig, az ajtónál. Mélyen el kell gondolkodnia, hogy talán valaki üldözőbe vette őket, de senkit sem látott. Így csak a vállát vonja meg értetlenül és inkább a pulthoz sétál. Ahol természetesen a fiú látványa csak folyamatosan fokozza benne a vágyat és árasztja el a fejét azokkal a kínzó gondolatokkal. Ezért inkább el is kapja róla a tekintetét, hogy inkább a lapot gyűrögesse a kezében.*
- Milyen lovagias vagy.
*Dünnyögi, majd felszusszanva, szinte pislogás nélkül mered a lapra. Amikor pedig jön a kérdés megdermedve, egészen a füle hegyéig vörösödve néz nagy szemekkel a kínálatra.*
~ Rád. Odafent. Vagy a fürdőben elbújva. Az istállóban a szénakazalban. Itt a pulton. ~
- Kakaó.
*Nyögi ki az első dolgot, ami megragadja a pillantását. De amint realizálódik benne a kimondott hülyeség, lecsapja a pultra a lapot és cérnavékony hangon folytatja.*
- Őzragu leves jó lesz.
*Azzal pedig a részéről tüntetőleges hallgatásba merül, s mivel utolsó pillantásával a fogadóst találta meg, aki meg merne rá esküdni, hogy azzal a sokat sejtő vigyorral figyelte, inkább mélyen leüti a szemeit és még a sálat is felhúzza az orráig. Mintha attól azt várná, hogy megmentően megnyílik alatta a föld és elnyeli, de legalább láthatatlanná tud válni. Mert egyre kellemetlenebb és kínzóbb az érzés, ami miatt muszáj a combjait is összeszorítania. A baj az, hogy egyáltalán nem segít a problémáján, így mély, de szapora levegővételekkel igyekszik megnyugtatni háborgó kis lelkét.*
*A tegnapi napjáig még csak álmodni sem szokott ilyenekről. Biztos, hogy prűdség, de egész egyszerűen annyira lefoglalta elméjét a tanulás, hogy ha egyszer-egyszer el is merengett azon, milyen is lehet egy férfival, hamar tovább terelődtek róla a gondolatai, így megoldva azt a problémát, hogy másra ne jusson a koncentrációból. Erre most itt a főtéren, fényes nappal ábrándozik különféle szénakazalos dolgokon, ahol főszerepet kap ő, s mellette természetesen Eden. Aki egyébként kevesebb, mint egy karnyújtásnyira sétál mellette. Hát meddig tartana csuklón ragadni és visszaráncigálni? Vagy legalább az ebédet eltolni és felvonszolni a szobába?*
~ Mennyivel egyszerűbb lenne Wya, ha te nem lennél... Wya. ~
*Bezzeg annak a szőke Sellőnek nem lenne baj az ilyenekkel. Akit még ott mutogatott Eden a piacon. Valószínűleg a félvér sem véletlenül ismerheti fel az olyan lányokat. Nem is csoda, ha ilyenekkel hozza össze a sors, mint Wya, aki inkább csak arra képes profin, hogy jól beégesse magát az ügyetlenkedéseivel.
Már éppen alaposan bosszantaná fel magát, amikor csak összetalálkozik a pillantásuk. Egyszeriben száll el tőle minden nyugtalanító gondolata, ennek ellenére értetlenül figyeli, ahogy magában tanakodik a fiú. Talán egy kicsit reménykedik abban, hogy most visszafordulnak, de épp totálisan ellenkezőt művelik. Haladnak tovább a fogadó felé, méghozzá lassan olyan tempóban, hogy a sajgó lábait igencsak kényszeríteni kell arra, hogy tudja tartani a tempót.
A helyzet pedig csak furcsábbá válik, ahogy Eden szinte beront a Pegazusba, majd bárgyú pofival figyeli egy darabig, az ajtónál. Mélyen el kell gondolkodnia, hogy talán valaki üldözőbe vette őket, de senkit sem látott. Így csak a vállát vonja meg értetlenül és inkább a pulthoz sétál. Ahol természetesen a fiú látványa csak folyamatosan fokozza benne a vágyat és árasztja el a fejét azokkal a kínzó gondolatokkal. Ezért inkább el is kapja róla a tekintetét, hogy inkább a lapot gyűrögesse a kezében.*
- Milyen lovagias vagy.
*Dünnyögi, majd felszusszanva, szinte pislogás nélkül mered a lapra. Amikor pedig jön a kérdés megdermedve, egészen a füle hegyéig vörösödve néz nagy szemekkel a kínálatra.*
~ Rád. Odafent. Vagy a fürdőben elbújva. Az istállóban a szénakazalban. Itt a pulton. ~
- Kakaó.
*Nyögi ki az első dolgot, ami megragadja a pillantását. De amint realizálódik benne a kimondott hülyeség, lecsapja a pultra a lapot és cérnavékony hangon folytatja.*
- Őzragu leves jó lesz.
*Azzal pedig a részéről tüntetőleges hallgatásba merül, s mivel utolsó pillantásával a fogadóst találta meg, aki meg merne rá esküdni, hogy azzal a sokat sejtő vigyorral figyelte, inkább mélyen leüti a szemeit és még a sálat is felhúzza az orráig. Mintha attól azt várná, hogy megmentően megnyílik alatta a föld és elnyeli, de legalább láthatatlanná tud válni. Mert egyre kellemetlenebb és kínzóbb az érzés, ami miatt muszáj a combjait is összeszorítania. A baj az, hogy egyáltalán nem segít a problémáján, így mély, de szapora levegővételekkel igyekszik megnyugtatni háborgó kis lelkét.*
3996. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:02:09
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:02:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk az ebéd közé//
* Érzi, hogy menet közben őt nézi a lány. Megkockáztat a fiú is egy gyors leskelődést. Pont elkapja a másik pillantását, amit aztán már nehezen enged el. Eden tekintetébe mindenféle titkos és buja ígéret költözik, amit a lány is észrevehet rajta. Gyorsan lesüti a szemét, mielőtt az utca kellős közepén kezdene el fantáziálgatni róla. Megtorpan és kezeivel megfogja a lány kezeit. Különös viselkedésére nem ad magyarázatot, csak szája szélét rágcsálva jól láthatóan tanakodik valamin. Épp félúton vannak az istálló és a Pegazus között. *
~ Franc. Az a szénakazal egyre vonzóbbnak tűnik. Nem, nem, nem. ~
* Továbbkényszeríti magát. Észrevétlenül megsietteti a lépteit, hogy kissé távolabb kerüljenek tőle és a mocskos gondolataitól. Szinte már futva halad, lehet hogy a lánynak nehezére is esik tartani vele a lépést. Sajnos a mocskos gondolatai velük tartanak. Kétes önuralmán az elf halk megjegyzése sem segít. *
- Phűű, te lány.
* Elgyötörten felsóhajt és fél kézzel a hajába túr. Belépnek a fogadóba, Eden szinte úgy csapja ki az ajtót, majd egy másodpercre lehunyt szemmel nekidől a csukott ajtónak belülről. Nem mintha odabent megmenekülne bűnös gondolataitól. És az csak ront a helyzeten, hogy megérzése szerint a lánynak is hasonlók járnak a fejében. Mosolyogva biccent a fogadósnak. *
- Meghívlak. Sorolja a kívánságait, kedves hölgyem.
* Gálánsan hajbókol. Összenéznek, a lány bájosan elvörösödik, mire Edennek kedve támadna a levegőbe öklözni. *
~ Tudtam! Úgy tudtam! ~
* Dévaj mosolyra húzza a száját. *
- Válassz csak. Amit csak szeretnél.
* Tolja oda elé a kínálatot tartalmazó lapot. Amíg gondolkozik, meghosszabbítja a Pegazus-béli tartózkodását pár nappal és vált pár szót a fogadóssal, de a szeme minduntalan visszatér Wya alakjára. *
- Nos? Mire vágynál?
* Kérdezi huncut félmosollyal a pultra támaszkodva. *
* Érzi, hogy menet közben őt nézi a lány. Megkockáztat a fiú is egy gyors leskelődést. Pont elkapja a másik pillantását, amit aztán már nehezen enged el. Eden tekintetébe mindenféle titkos és buja ígéret költözik, amit a lány is észrevehet rajta. Gyorsan lesüti a szemét, mielőtt az utca kellős közepén kezdene el fantáziálgatni róla. Megtorpan és kezeivel megfogja a lány kezeit. Különös viselkedésére nem ad magyarázatot, csak szája szélét rágcsálva jól láthatóan tanakodik valamin. Épp félúton vannak az istálló és a Pegazus között. *
~ Franc. Az a szénakazal egyre vonzóbbnak tűnik. Nem, nem, nem. ~
* Továbbkényszeríti magát. Észrevétlenül megsietteti a lépteit, hogy kissé távolabb kerüljenek tőle és a mocskos gondolataitól. Szinte már futva halad, lehet hogy a lánynak nehezére is esik tartani vele a lépést. Sajnos a mocskos gondolatai velük tartanak. Kétes önuralmán az elf halk megjegyzése sem segít. *
- Phűű, te lány.
* Elgyötörten felsóhajt és fél kézzel a hajába túr. Belépnek a fogadóba, Eden szinte úgy csapja ki az ajtót, majd egy másodpercre lehunyt szemmel nekidől a csukott ajtónak belülről. Nem mintha odabent megmenekülne bűnös gondolataitól. És az csak ront a helyzeten, hogy megérzése szerint a lánynak is hasonlók járnak a fejében. Mosolyogva biccent a fogadósnak. *
- Meghívlak. Sorolja a kívánságait, kedves hölgyem.
* Gálánsan hajbókol. Összenéznek, a lány bájosan elvörösödik, mire Edennek kedve támadna a levegőbe öklözni. *
~ Tudtam! Úgy tudtam! ~
* Dévaj mosolyra húzza a száját. *
- Válassz csak. Amit csak szeretnél.
* Tolja oda elé a kínálatot tartalmazó lapot. Amíg gondolkozik, meghosszabbítja a Pegazus-béli tartózkodását pár nappal és vált pár szót a fogadóssal, de a szeme minduntalan visszatér Wya alakjára. *
- Nos? Mire vágynál?
* Kérdezi huncut félmosollyal a pultra támaszkodva. *
3995. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-25 15:42:32
Üzenet elküldve: 2023-01-25 15:42:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk az ebéd közé//
*Csendes, s kissé sunyi mosollyal hagyja a fiúra a fegyver dolgát. Ezek szerint lesz alkalma még neki is meglepetést okozni. De ezt későbbre hagyja. Először meg kell küzdenie a lemászással és azzal, hogy visszafogja magát mielőtt nyakon lendítené a fiút. Bár az is lehet, hogy előbb elintézi egy fulladás a röhögés közepette.
Ami végül nem történik meg, így Eden segítségével földet ér. Az ölelés pedig enyhít is a mérgén, inkább a zavarát fokozva.*
- Ne siettettesd, mert a végén fenéken billent sértődöttségében.
*Kuncog fel halkan, mikor a görcs már valamelyest alább hagy, s így van kedve egyáltalán a kuncogáshoz.
De pillanatokon belül már inkább valami máshoz támad kedve, amit az a váratlan, de igen jóleső csók vonz magával. Minden pillanatban jó érzés tölti el, amikor Eden közelségét élvezheti. A nyeregben hozzásimulva ugyan úgy játszott pár gondolattal, ami most a csók után csak egyre erősebbé válik. De nem akarja, hogy a félvér azt gondolja róla, hogy most meg valami egyszerű kis céda lett. Viszont azt nem merné elkezdeni magyarázni, hogy egyszerűen csak túl jó érzés és túlságosan kielégítő Edennel együtt lenni. Így, ha kelletlenül is, de rábólint a tovább haladásra.*
- Most ne fogok salátát enni.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen, mert más nem jut eszébe. Csak túlságosan karakteridegen szavak és gondolatok, amivel éppen azt fejtegethetné ki, hogy másfajta éhséget is szívesen csillapítana.
A kettejük között beállt csendet a maga részéről furcsállja. Legalábbis azt a részét, ahol Eden hallgat. Így ő, még ha lopott pillantásokkal is, de sűrűn tekintget fel a fiúra.
Még egy utolsó, vágyakozó pillantást azért vet az istálló felé, szemügyre véve a dolga végeztével távozó lovászfiút, a szénakazalt, majd egy mély sóhajjal inkább lerázza magáról a buja gondolatokat.*
- Feltéve, ha tudsz ajánlani valami finomabbat.
*Motyogja halkan, ahogy tovább ballag, néha inkább csoszog, a fogadó felé.
Az ajtóba érve még egy utolsó gondolat erejéig megtorpan, de végül egy kelletlen sóhaj kíséretében belöki maga előtt a vaskos faajtót, s belépve egyből a pultot veszi célba. Igaz, hogy már kezd éhes lenni, hisz a saláta tényleg nem volt valami energiagazdag, de egy picit még el tudta volna húzni, ha arról lett volna szó. De most már megérkezvén lekanyarítja magáról a köpenyt, s a kezébe fogva kezdi gyűrögetni az anyagot.*
- Szóval mi a választásunk mára kedves uram?
*Félszegen sandít Edenre, ha ő is megérkezik mellé, de a kócos hajú fiú ismét csak azt hozza ki belőle, hogy belepirulva kapja el a tekintetét, elszántan a pultra meredve.*
*Csendes, s kissé sunyi mosollyal hagyja a fiúra a fegyver dolgát. Ezek szerint lesz alkalma még neki is meglepetést okozni. De ezt későbbre hagyja. Először meg kell küzdenie a lemászással és azzal, hogy visszafogja magát mielőtt nyakon lendítené a fiút. Bár az is lehet, hogy előbb elintézi egy fulladás a röhögés közepette.
Ami végül nem történik meg, így Eden segítségével földet ér. Az ölelés pedig enyhít is a mérgén, inkább a zavarát fokozva.*
- Ne siettettesd, mert a végén fenéken billent sértődöttségében.
*Kuncog fel halkan, mikor a görcs már valamelyest alább hagy, s így van kedve egyáltalán a kuncogáshoz.
De pillanatokon belül már inkább valami máshoz támad kedve, amit az a váratlan, de igen jóleső csók vonz magával. Minden pillanatban jó érzés tölti el, amikor Eden közelségét élvezheti. A nyeregben hozzásimulva ugyan úgy játszott pár gondolattal, ami most a csók után csak egyre erősebbé válik. De nem akarja, hogy a félvér azt gondolja róla, hogy most meg valami egyszerű kis céda lett. Viszont azt nem merné elkezdeni magyarázni, hogy egyszerűen csak túl jó érzés és túlságosan kielégítő Edennel együtt lenni. Így, ha kelletlenül is, de rábólint a tovább haladásra.*
- Most ne fogok salátát enni.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen, mert más nem jut eszébe. Csak túlságosan karakteridegen szavak és gondolatok, amivel éppen azt fejtegethetné ki, hogy másfajta éhséget is szívesen csillapítana.
A kettejük között beállt csendet a maga részéről furcsállja. Legalábbis azt a részét, ahol Eden hallgat. Így ő, még ha lopott pillantásokkal is, de sűrűn tekintget fel a fiúra.
Még egy utolsó, vágyakozó pillantást azért vet az istálló felé, szemügyre véve a dolga végeztével távozó lovászfiút, a szénakazalt, majd egy mély sóhajjal inkább lerázza magáról a buja gondolatokat.*
- Feltéve, ha tudsz ajánlani valami finomabbat.
*Motyogja halkan, ahogy tovább ballag, néha inkább csoszog, a fogadó felé.
Az ajtóba érve még egy utolsó gondolat erejéig megtorpan, de végül egy kelletlen sóhaj kíséretében belöki maga előtt a vaskos faajtót, s belépve egyből a pultot veszi célba. Igaz, hogy már kezd éhes lenni, hisz a saláta tényleg nem volt valami energiagazdag, de egy picit még el tudta volna húzni, ha arról lett volna szó. De most már megérkezvén lekanyarítja magáról a köpenyt, s a kezébe fogva kezdi gyűrögetni az anyagot.*
- Szóval mi a választásunk mára kedves uram?
*Félszegen sandít Edenre, ha ő is megérkezik mellé, de a kócos hajú fiú ismét csak azt hozza ki belőle, hogy belepirulva kapja el a tekintetét, elszántan a pultra meredve.*
3994. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-25 12:30:27
Üzenet elküldve: 2023-01-25 12:30:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs is a világon kellemesebb//
- Jaj már, most mit vagy úgy kiakadva? *Legyint úgy, mint aki nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek a megnevezésnek.*
- Ehh, látom, hogy nem vagy fogékony a tréfára. Unalmas fráter. *Ez utóbbit igencsak halkan jegyzi meg, és nem törődik vele, hogy hallja-e Bris.
Sajnálatos módon a másik rájön a turpisságra, de Ryjënn nem szándékozik hagyni magát.*
~Okostojás, nem hagytad magad átverni, de nehogy azt hidd, hogy rajtam kifoghatsz.~
*Egyetlen pillanatra sem esik kétségbe, felháborodott és elégedetlen arckifejezést ölt fel. Egyértelműen látni, hogy mérhetetlenül bosszantja, hogy Bris nem hisz a szavának. Vonásaiban sértődöttséget is észrevehet a tudós, de ha nem, Ryjënn hanglejtéséből bizonyosan érezheti érzelmeit.*
- Mit-mit, okoska! Birkát fejni! Szerinted minek mennék hozzá tanulni? *Kérdését költőinek szánja, s nem is vár reá választ. Hogy sértettségét még inkább erősítse, durcásan hátat fordít Brisnek.
Bris hangjában érez valami bizonytalanságot vagy zavartságot, amint a szórakozásra válaszol. Pillanatnyilag egyébként nem is érdekli, mit érez a másik, hiszen most a sértettet kell játszania az előbbi konfliktusból adódóan.*
- Mit érdekel engem, hogy dohányzol-e vagy sem. *Morogja még mindig háttal Brisnek.*
- Csak elmondtam, hogy a kikötőben is akad színvonal, de gondolom, úgy is hiába mondok bármit, te eleve nem hiszed el.
*Nem rest odaszurkálni Brisnek, amikor csak teheti, hadd érezze a törődést.
Természetesen figyelmen kívül hagyja Bris elégedetlenkedését a nem túl szofisztikált beszólásaival kapcsolatban.*
- Hűha, nagyon megijedtem! *Vág vissza zsigerből a másik fenyegetőzésére, amit amúgy rendkívül gyengének tart. Szerinte ezek csak üres szavak. Hanghordozását tömény, szinte maró szarkazmus hatja át.*
- Azt mondtad, a Vashegynek is dolgoztál. Csodálom, hogy ott nem edződtél meg. Tudomásom szerint ott még cifrábban beszélnek, mint én.
*Továbbra is értetlenül áll a nyomda ténye előtt, és természetesen nem is rejti véka alá a véleményét.*
- Minek akkor azt a nyomdát használni, ha te úgy is leírod? Ezt a hülyeséget. Túl van ez az egész bonyolítva.
*Azért amikor a működéséről beszél a másik, értetlen szemöldökráncolás kíséretében felé fordul. Meg is bánja, hogy rákérdezett, mert csak ismeretlen szavakkal és kifejezésekkel találja szemben magát.*
- Mi a rosseb az a mozgási energia? És minek kell azt elvezetni? *Bombázza újabb kérdésekkel a tudóst, bár maga sem hiszi komolyan, hogy megértheti ezt az egészet. Kivételesen nem tetteti, hogy semmit sem konyít az ilyen bonyolult dolgokhoz. Erős gúnnyal még hozzá is fűzi:*
- Milyen jó, hogy feltalálták a nyomdát. Korunk most már gazdagabb lett ezzel.
- Jaj már, most mit vagy úgy kiakadva? *Legyint úgy, mint aki nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek a megnevezésnek.*
- Ehh, látom, hogy nem vagy fogékony a tréfára. Unalmas fráter. *Ez utóbbit igencsak halkan jegyzi meg, és nem törődik vele, hogy hallja-e Bris.
Sajnálatos módon a másik rájön a turpisságra, de Ryjënn nem szándékozik hagyni magát.*
~Okostojás, nem hagytad magad átverni, de nehogy azt hidd, hogy rajtam kifoghatsz.~
*Egyetlen pillanatra sem esik kétségbe, felháborodott és elégedetlen arckifejezést ölt fel. Egyértelműen látni, hogy mérhetetlenül bosszantja, hogy Bris nem hisz a szavának. Vonásaiban sértődöttséget is észrevehet a tudós, de ha nem, Ryjënn hanglejtéséből bizonyosan érezheti érzelmeit.*
- Mit-mit, okoska! Birkát fejni! Szerinted minek mennék hozzá tanulni? *Kérdését költőinek szánja, s nem is vár reá választ. Hogy sértettségét még inkább erősítse, durcásan hátat fordít Brisnek.
Bris hangjában érez valami bizonytalanságot vagy zavartságot, amint a szórakozásra válaszol. Pillanatnyilag egyébként nem is érdekli, mit érez a másik, hiszen most a sértettet kell játszania az előbbi konfliktusból adódóan.*
- Mit érdekel engem, hogy dohányzol-e vagy sem. *Morogja még mindig háttal Brisnek.*
- Csak elmondtam, hogy a kikötőben is akad színvonal, de gondolom, úgy is hiába mondok bármit, te eleve nem hiszed el.
*Nem rest odaszurkálni Brisnek, amikor csak teheti, hadd érezze a törődést.
Természetesen figyelmen kívül hagyja Bris elégedetlenkedését a nem túl szofisztikált beszólásaival kapcsolatban.*
- Hűha, nagyon megijedtem! *Vág vissza zsigerből a másik fenyegetőzésére, amit amúgy rendkívül gyengének tart. Szerinte ezek csak üres szavak. Hanghordozását tömény, szinte maró szarkazmus hatja át.*
- Azt mondtad, a Vashegynek is dolgoztál. Csodálom, hogy ott nem edződtél meg. Tudomásom szerint ott még cifrábban beszélnek, mint én.
*Továbbra is értetlenül áll a nyomda ténye előtt, és természetesen nem is rejti véka alá a véleményét.*
- Minek akkor azt a nyomdát használni, ha te úgy is leírod? Ezt a hülyeséget. Túl van ez az egész bonyolítva.
*Azért amikor a működéséről beszél a másik, értetlen szemöldökráncolás kíséretében felé fordul. Meg is bánja, hogy rákérdezett, mert csak ismeretlen szavakkal és kifejezésekkel találja szemben magát.*
- Mi a rosseb az a mozgási energia? És minek kell azt elvezetni? *Bombázza újabb kérdésekkel a tudóst, bár maga sem hiszi komolyan, hogy megértheti ezt az egészet. Kivételesen nem tetteti, hogy semmit sem konyít az ilyen bonyolult dolgokhoz. Erős gúnnyal még hozzá is fűzi:*
- Milyen jó, hogy feltalálták a nyomdát. Korunk most már gazdagabb lett ezzel.
3993. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-25 08:33:50
Üzenet elküldve: 2023-01-25 08:33:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Valószínűleg mind a ketten szeretünk kockáztatni, de ezt most hagyjuk meg későbbre.
*Mosolyodik el lágyan, ahogy finoman végig simít a férfi arcán. "Későbbre". Hatalmas erővel bíró szónak hat most abban a jelenében, amit úgy érez, mintha egy másik világban élne meg. Abban a későbbi szakaszban pedig majd kiderül, hogy semmi helye egy olyan világban, ahol ennyire gondtalan lehet egy férfi mellett. Felébred a valóságban, talán egyedül, mint ahogy mindig is szokott, s ismét rájön arra, hogy az ő sorsa erre van kárhoztatva. Pillanatnyi élvezet, röpke boldogság, ami a reggeli nap sugaraival messzire suhan majd el. Ennek ellenére most igyekszik minden pillanatát kiélvezni még akkor is, ha ezek után továbbra is csak Rumlival marad kettesben. A mai napra pedig majd gyermeteg álomként tekint vissza.
Egy jókedvvel, piszkálódással és vágyódással túlfűtött álomként. Aminek végszójaként engedi el most a férfi megjegyzését. Nem vág vissza, pedig éles nyelvére annyi replika tódul, hogy bőven volna miből válogatni. De most ez lesz az ajándéka a férfi számára, hogy a mai napon először behódol a férfiúi büszkeség előtt, s csak gyengéd mosollyal cirógatja hol az arcát, hol a hegekkel tarkított felsőtestet.*
- Azt mondod?
*Azért egy kis démon csak megbújik a nő testében, hogy egy pajkos mosollyal billentse félre a fejét.*
- Hát éppenséggel megmutathatom ezt a kreatívságot.
*Ahogy Mordokhai felszisszen az érintésére nem kapja el a kezét. Nem tűnik fájdalommal átitatott hangnak, de azért óvatosabbá válik, miközben az arcát fürkészi. A tunika kérdésére csak egy kis gondolkodás után vonja meg a vállait.*
- Itt hűvösebb van, mint odalent.
*Fenéket van. Úgy érzi, hogy menten meg tudna gyulladni. A vére forr, s valóban igazán zavaróvá válik a bőrére simuló ruhadarab. A kezeit lassan elhúzza a férfiról, hogy a tunika aljára fogva húzza le lassan magáról. A kölcsönkapott anyag kisvártatva pedig egyszerűen landol a földön, amit remélhetőleg a gazdája most nem fog szóvá tenni. Jelen helyzetében nem igazán érdekli, hogy mi lesz a ruhadarab sorsa. A szemeit lesütve sóhajt fel halkan, ahogy libabőrös karjait átdörzsöli. A hűvös szoba levegője azért kifejti hatását az izzó testen is, de sokáig nem igazán kíván ezzel törődni a félvér.*
- Remélem megfelel kegyelmednek. Így már valóban kényelmesebb.
*Félszeg mosollyal pillant vissza az arcára, majd vágyakozó sóhajjal készül minden további "alvásban" zavaró darabot eltűntetni magukról. Tagadhatatlanul élvezi, hogy övé a magaslati levegő, így ezzel azt gondolván, hogy az irányítás is.
Amint munkájával végzett előre dőlve támaszkodik meg a férfi feje mellett, hogy újabb csókot leheljen az ajkaira. Szíve most már biztos, hogy készül kiszakadni a helyéről, de valahogy annak dörömbölése elhal a külvilágzajaival együtt. Már csak a vágyódás marad meg, amely kellemetlenül feszegeti szét belülről, áhítozva azután, hogy Mordokhai karjaiban érje a beteljesülés.*
//Másnap//
*Noha előző napja szinte szerencsés örökkévalóságnak tűnt, az ébredés mégis kegyetlenül gyorsan tört rá. Ennek hála az álom nem tér vissza a szemeire, viszont a békésen pihenő férfit sem szeretné idő előtt felébreszteni. Kettejük közül legalább egyikőjük élvezze még a remélhetőleg nyugodt álomvilágot. Pedig szíve szerint felkeltené a másikat, hogy újra és újra elvesszen a karjai között, miközben elszántan keresi a gyönyört, de megembereli magát, s csak óvatos mozdulatokkal kel ki mellőle. Persze azért nem siet el semmit, így a ruhák helyett csak az ágyról legyűrt lepedőt teríti maga köré, majd az ablak párkányára ülve dönti fejét a hűvös üvegnek, hogy végig kísérje amint a nap előbújik, hogy eltörölje a végtelen idő utolsó illúzióját is. Lassan ideje lesz visszatérni a valóságba. Egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy talán ideje lenne elszökni. Ahogy mindig is csinálja. Szívét most annyi érzelem terheli meg, hogy úgy érzi nem tud egykönnyen megbirkózni vele. Sajog az ismeretlen boldogság érzésétől, de nyomasztja egy kevéske megbánás is, ami igazából nem az elmúlt nap történéseinek szól, hanem annak, hogy ilyen buta érzések hatalmasodnak el rajta. Halk sóhajjal hunyja le a szemeit, hátha visszatérhet még arra a helyre, ahol tegnap is élvezhette a jótékony ürességet távol a világtól. Amit egyedül Mordokhai volt képes kitölteni. De mikor újból kinyitja a szemeit ugyan úgy a sötét szoba csendje fogadja. Úgy tűnik muszáj lesz elfogadnia az új nap kihívásait, amiben meg kell birkóznia azzal a jól ismert és kegyetlen érzéssel, hogy semmi sem tart örökké...*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Valószínűleg mind a ketten szeretünk kockáztatni, de ezt most hagyjuk meg későbbre.
*Mosolyodik el lágyan, ahogy finoman végig simít a férfi arcán. "Későbbre". Hatalmas erővel bíró szónak hat most abban a jelenében, amit úgy érez, mintha egy másik világban élne meg. Abban a későbbi szakaszban pedig majd kiderül, hogy semmi helye egy olyan világban, ahol ennyire gondtalan lehet egy férfi mellett. Felébred a valóságban, talán egyedül, mint ahogy mindig is szokott, s ismét rájön arra, hogy az ő sorsa erre van kárhoztatva. Pillanatnyi élvezet, röpke boldogság, ami a reggeli nap sugaraival messzire suhan majd el. Ennek ellenére most igyekszik minden pillanatát kiélvezni még akkor is, ha ezek után továbbra is csak Rumlival marad kettesben. A mai napra pedig majd gyermeteg álomként tekint vissza.
Egy jókedvvel, piszkálódással és vágyódással túlfűtött álomként. Aminek végszójaként engedi el most a férfi megjegyzését. Nem vág vissza, pedig éles nyelvére annyi replika tódul, hogy bőven volna miből válogatni. De most ez lesz az ajándéka a férfi számára, hogy a mai napon először behódol a férfiúi büszkeség előtt, s csak gyengéd mosollyal cirógatja hol az arcát, hol a hegekkel tarkított felsőtestet.*
- Azt mondod?
*Azért egy kis démon csak megbújik a nő testében, hogy egy pajkos mosollyal billentse félre a fejét.*
- Hát éppenséggel megmutathatom ezt a kreatívságot.
*Ahogy Mordokhai felszisszen az érintésére nem kapja el a kezét. Nem tűnik fájdalommal átitatott hangnak, de azért óvatosabbá válik, miközben az arcát fürkészi. A tunika kérdésére csak egy kis gondolkodás után vonja meg a vállait.*
- Itt hűvösebb van, mint odalent.
*Fenéket van. Úgy érzi, hogy menten meg tudna gyulladni. A vére forr, s valóban igazán zavaróvá válik a bőrére simuló ruhadarab. A kezeit lassan elhúzza a férfiról, hogy a tunika aljára fogva húzza le lassan magáról. A kölcsönkapott anyag kisvártatva pedig egyszerűen landol a földön, amit remélhetőleg a gazdája most nem fog szóvá tenni. Jelen helyzetében nem igazán érdekli, hogy mi lesz a ruhadarab sorsa. A szemeit lesütve sóhajt fel halkan, ahogy libabőrös karjait átdörzsöli. A hűvös szoba levegője azért kifejti hatását az izzó testen is, de sokáig nem igazán kíván ezzel törődni a félvér.*
- Remélem megfelel kegyelmednek. Így már valóban kényelmesebb.
*Félszeg mosollyal pillant vissza az arcára, majd vágyakozó sóhajjal készül minden további "alvásban" zavaró darabot eltűntetni magukról. Tagadhatatlanul élvezi, hogy övé a magaslati levegő, így ezzel azt gondolván, hogy az irányítás is.
Amint munkájával végzett előre dőlve támaszkodik meg a férfi feje mellett, hogy újabb csókot leheljen az ajkaira. Szíve most már biztos, hogy készül kiszakadni a helyéről, de valahogy annak dörömbölése elhal a külvilágzajaival együtt. Már csak a vágyódás marad meg, amely kellemetlenül feszegeti szét belülről, áhítozva azután, hogy Mordokhai karjaiban érje a beteljesülés.*
//Másnap//
*Noha előző napja szinte szerencsés örökkévalóságnak tűnt, az ébredés mégis kegyetlenül gyorsan tört rá. Ennek hála az álom nem tér vissza a szemeire, viszont a békésen pihenő férfit sem szeretné idő előtt felébreszteni. Kettejük közül legalább egyikőjük élvezze még a remélhetőleg nyugodt álomvilágot. Pedig szíve szerint felkeltené a másikat, hogy újra és újra elvesszen a karjai között, miközben elszántan keresi a gyönyört, de megembereli magát, s csak óvatos mozdulatokkal kel ki mellőle. Persze azért nem siet el semmit, így a ruhák helyett csak az ágyról legyűrt lepedőt teríti maga köré, majd az ablak párkányára ülve dönti fejét a hűvös üvegnek, hogy végig kísérje amint a nap előbújik, hogy eltörölje a végtelen idő utolsó illúzióját is. Lassan ideje lesz visszatérni a valóságba. Egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy talán ideje lenne elszökni. Ahogy mindig is csinálja. Szívét most annyi érzelem terheli meg, hogy úgy érzi nem tud egykönnyen megbirkózni vele. Sajog az ismeretlen boldogság érzésétől, de nyomasztja egy kevéske megbánás is, ami igazából nem az elmúlt nap történéseinek szól, hanem annak, hogy ilyen buta érzések hatalmasodnak el rajta. Halk sóhajjal hunyja le a szemeit, hátha visszatérhet még arra a helyre, ahol tegnap is élvezhette a jótékony ürességet távol a világtól. Amit egyedül Mordokhai volt képes kitölteni. De mikor újból kinyitja a szemeit ugyan úgy a sötét szoba csendje fogadja. Úgy tűnik muszáj lesz elfogadnia az új nap kihívásait, amiben meg kell birkóznia azzal a jól ismert és kegyetlen érzéssel, hogy semmi sem tart örökké...*
3992. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-24 19:19:36
Üzenet elküldve: 2023-01-24 19:19:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nälahye Läinaleia//
//Zárás//
*Az emeletre felérve még éppen tanúja lesz, ahol Leia benyit egy szobába és búcsút int neki. Viszonozni nincs ideje, mert a lány már el is tűnik a szobában. Üldözője meg a nyomában, továbbra is húzva a lábát.
Mykael most megtehetné, hogy kimegy az utcára és ott esetleg bevárja Leiát. De nem tudja, hogy a kis vörös képes-e megszökni a szobából. Megeshetne vele éppenséggel az is, hogy csapdába esik ott. Így hát ahelyett, hogy lemenne, inkább követi a fiút a folyosón, és felkészül arra, hogy amint az üldöző is belép a szoba ajtaján, felgyorsítsa a lépteit. De csak azt hallja, hogy a fiú bent ízesen elkáromkodja magát, aztán már fordul is ki az ajtón, vissza egyenest a folyosón, el mellette. Mykael tétován félrehúzódik, ezzel a megkésett reakcióval azonban már nem sikerül érdemben lassítania az üldözőt, mert amaz indulatból félrelöki és viharzik tovább. A zsoldos meg nem veszi annyira magára a dolgot. Távoztában az üldöző még vet rá egy szúrós pillantást, amire ő csak megvonja a vállát egy amolyan csibészes félmosollyal.
Érkezik a kocsmáros is, őt a feltört ajtó érdekli, de ebbe Mykael már végképp nem akar belefolyni, inkább komótosan lekaptat a lépcsőn. Még látja az üldözőt kicsörtetni az ajtón.
Be kell látnia, hogy kedves beszélgetőtársa bizony kereket oldott. Nem hibáztatja érte, de azért sajnálja, hogy így alakult az este. Nem gondolta, hogy eljutnak a csókolózásig, de egyáltalán nem bánta. Sőt, készségesen tovább is ment volna, ha úgy alakul. És ki tudja, talán ha Leiának nem kellett volna menekülőre fogni, akkor talán össze is jöttek volna egy kis mókázásra. De ez már nem fog kiderülni. Mindenesetre eggyel több oka van most már arra, hogy meglátogassa a Kikötő vidékét.
Mivel már elfogyasztotta ételét-italát, és nem is tartozik semmivel a kocsmárosnak, úgy dönt, hogy távozóra fogja. Hamarosan mögötte is záródik a fogadó ajtaja.*
//Nälahye Läinaleia//
//Zárás//
*Az emeletre felérve még éppen tanúja lesz, ahol Leia benyit egy szobába és búcsút int neki. Viszonozni nincs ideje, mert a lány már el is tűnik a szobában. Üldözője meg a nyomában, továbbra is húzva a lábát.
Mykael most megtehetné, hogy kimegy az utcára és ott esetleg bevárja Leiát. De nem tudja, hogy a kis vörös képes-e megszökni a szobából. Megeshetne vele éppenséggel az is, hogy csapdába esik ott. Így hát ahelyett, hogy lemenne, inkább követi a fiút a folyosón, és felkészül arra, hogy amint az üldöző is belép a szoba ajtaján, felgyorsítsa a lépteit. De csak azt hallja, hogy a fiú bent ízesen elkáromkodja magát, aztán már fordul is ki az ajtón, vissza egyenest a folyosón, el mellette. Mykael tétován félrehúzódik, ezzel a megkésett reakcióval azonban már nem sikerül érdemben lassítania az üldözőt, mert amaz indulatból félrelöki és viharzik tovább. A zsoldos meg nem veszi annyira magára a dolgot. Távoztában az üldöző még vet rá egy szúrós pillantást, amire ő csak megvonja a vállát egy amolyan csibészes félmosollyal.
Érkezik a kocsmáros is, őt a feltört ajtó érdekli, de ebbe Mykael már végképp nem akar belefolyni, inkább komótosan lekaptat a lépcsőn. Még látja az üldözőt kicsörtetni az ajtón.
Be kell látnia, hogy kedves beszélgetőtársa bizony kereket oldott. Nem hibáztatja érte, de azért sajnálja, hogy így alakult az este. Nem gondolta, hogy eljutnak a csókolózásig, de egyáltalán nem bánta. Sőt, készségesen tovább is ment volna, ha úgy alakul. És ki tudja, talán ha Leiának nem kellett volna menekülőre fogni, akkor talán össze is jöttek volna egy kis mókázásra. De ez már nem fog kiderülni. Mindenesetre eggyel több oka van most már arra, hogy meglátogassa a Kikötő vidékét.
Mivel már elfogyasztotta ételét-italát, és nem is tartozik semmivel a kocsmárosnak, úgy dönt, hogy távozóra fogja. Hamarosan mögötte is záródik a fogadó ajtaja.*
3991. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:32:21
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:32:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mykael Rohark//
//Zárás//
* Azok a másodpercek, amit a zár megmunkálásával tölt, évtizedeknek tűnnek. De egyszer csak kattan a zár. Reméli, hogy nem ront be senkinek a szobájába, de az igazat megvallva, ez éppen most a legkevésbé sem érdekli. Közben megjelent a két fiú: előbb az üldözője tűnik fel a lépcsősor sötétjéből, majd a zsoldos. Korábban, mikor futásnak eredt, remélte, hogy hajdani barátja ért a szép szóból, és nemes egyszerűséggel hagyja őt futni. Nem így történt, és innentől majd lesheti, hogy mikor áll szóba még vele.
Sejti, hogy azért tartott ennyi ideig feljönniük a lépcsőn, mert valamilyen módon Mykael közbelépett, és hátráltatta az elfogási kísérletet. Reméli, még egyszer majd találkoznak, mert akkor megköszöni majd rendesen, most egy intéssel és egy mosolygós, rövid bólintással intézi ezt, majd kinyitja az ajtót, és miután belép a szobába, fürgén be is csapja. Azzal nem igazán foglalkozik, hogy visszazárja, mert amíg bütykölne, a másik simán rátörné. Ehelyett az ablakhoz szalad, erkélye nem lévén a szobának, majd szélesre tárja a táblákat. Nem sokat gondolkozik az ügyön, végül is csak az első emeleten van, mászott már le magasabbról is nem egyszer, nem kétszer. Kilendül az ablakon, ami nyilván belülről nem zárható. Magában elküldi az ablakot és a készítőjét is melegebb éghajlatra, amiért nem találták még fel a kívülről is zárható ablakokat. Azt nincs ideje végiggondolni, hogy amúgy rajta kívül ki akarna az első emeleten vagy bármelyik emeleten kívülről bezárni egy ablakot. Körülnéz.*
~ Aha. A csatornaszegővas épp megteszi... ~
* Már nyúl is a csatornaszegő után, közben már egyre hangosabban hallja a folyosó fapadlójának dongását, amint a kemény férfiléptek egyre közelebb érnek az általa feltört ajtóhoz. Nincs idő hezitálni, amint sikerül megragadnia a csatornaszegőt, már siklik is lefele. Szerencséjére az utcát, mint a hasonló órákban mindig, elárasztja a tengernyi nép. Mindenféle kuruzsló, jövendőmondó buzdítja az embereket, hogy náluk kótyavetyéljék el utolsó érméiket, közben egyesek ágseprűt árulnak, mások bámészkodnak, még olyan is akad, aki mintha csak és kizárólag azért jött volna, hogy annyival is nagyobb legyen itt tumultus. Leiának ez épp kapóra jön. Alacsony termete segít abban, hogy könnyen elvegyüljön a sok hottentotta között, és már halad is valamilyen irányba, egyelőre magam sem tudja, hogy merre, de minél messzebbre innen. Nem tudja, hogy Mykael követi-e, röviden visszapillant, majd rohan tovább amilyen gyorsan csak tud.*
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.24 14:35:21
//Mykael Rohark//
//Zárás//
* Azok a másodpercek, amit a zár megmunkálásával tölt, évtizedeknek tűnnek. De egyszer csak kattan a zár. Reméli, hogy nem ront be senkinek a szobájába, de az igazat megvallva, ez éppen most a legkevésbé sem érdekli. Közben megjelent a két fiú: előbb az üldözője tűnik fel a lépcsősor sötétjéből, majd a zsoldos. Korábban, mikor futásnak eredt, remélte, hogy hajdani barátja ért a szép szóból, és nemes egyszerűséggel hagyja őt futni. Nem így történt, és innentől majd lesheti, hogy mikor áll szóba még vele.
Sejti, hogy azért tartott ennyi ideig feljönniük a lépcsőn, mert valamilyen módon Mykael közbelépett, és hátráltatta az elfogási kísérletet. Reméli, még egyszer majd találkoznak, mert akkor megköszöni majd rendesen, most egy intéssel és egy mosolygós, rövid bólintással intézi ezt, majd kinyitja az ajtót, és miután belép a szobába, fürgén be is csapja. Azzal nem igazán foglalkozik, hogy visszazárja, mert amíg bütykölne, a másik simán rátörné. Ehelyett az ablakhoz szalad, erkélye nem lévén a szobának, majd szélesre tárja a táblákat. Nem sokat gondolkozik az ügyön, végül is csak az első emeleten van, mászott már le magasabbról is nem egyszer, nem kétszer. Kilendül az ablakon, ami nyilván belülről nem zárható. Magában elküldi az ablakot és a készítőjét is melegebb éghajlatra, amiért nem találták még fel a kívülről is zárható ablakokat. Azt nincs ideje végiggondolni, hogy amúgy rajta kívül ki akarna az első emeleten vagy bármelyik emeleten kívülről bezárni egy ablakot. Körülnéz.*
~ Aha. A csatornaszegővas épp megteszi... ~
* Már nyúl is a csatornaszegő után, közben már egyre hangosabban hallja a folyosó fapadlójának dongását, amint a kemény férfiléptek egyre közelebb érnek az általa feltört ajtóhoz. Nincs idő hezitálni, amint sikerül megragadnia a csatornaszegőt, már siklik is lefele. Szerencséjére az utcát, mint a hasonló órákban mindig, elárasztja a tengernyi nép. Mindenféle kuruzsló, jövendőmondó buzdítja az embereket, hogy náluk kótyavetyéljék el utolsó érméiket, közben egyesek ágseprűt árulnak, mások bámészkodnak, még olyan is akad, aki mintha csak és kizárólag azért jött volna, hogy annyival is nagyobb legyen itt tumultus. Leiának ez épp kapóra jön. Alacsony termete segít abban, hogy könnyen elvegyüljön a sok hottentotta között, és már halad is valamilyen irányba, egyelőre magam sem tudja, hogy merre, de minél messzebbre innen. Nem tudja, hogy Mykael követi-e, röviden visszapillant, majd rohan tovább amilyen gyorsan csak tud.*
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.24 14:35:21
3990. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-24 08:20:15
Üzenet elküldve: 2023-01-24 08:20:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rotha//
*Amennyire úgy látta az elején a kalóz, hogy rögtönzött ivócimborája és meghívója egy kislány, aki nem bírja a piát, annyira lepődik meg most, hogy amaz felhajtja a sört és még a másiknak is egy tetemes részét. Leon hát iszik vele és elégedett arcot vág.* ~Így kell ezt csinálni! Ha már élünk, éljünk rendesen!~ *Máshogy nem is tartja érdemesnek ezt az elcseszett világot, csak részegen.*
-Egészség! *Mondja ő is a korsóval a kezében. Összefut a nyál a szájában a pálinka láttán. Ilyesmit magának nem is szokott megvenni, hiába van rá pénze. Úri huncutság a töményszesz egy világ csavargójának. Az pedig, hogy egyből duplán kapja a pálinkát, szinte leveszi a lábáról. El is könyveli magában, hogy ha úgy hozza a sors, nem fogja megölni Rothát, még ha esetleg felbosszantja is a férfi. Rég volt ilyen gazdagon meghívva bármire is. Ezúttal csak koccintja a két kis poharat és már egyből be is dönti a gyomrába, se szó se beszéd. Ahogy lefolyik a torkán az erős ital, egyből úgy érzi, hogy minden ereje visszajött. Szét tudna tépni egy lovat is akár! De nem ezt teszi, hanem felrakja erszényét az asztalra, amiből hívásra előjön a kis Patkány és egy pillanatig csak a levegőbe szaglászik. Érzi a jól ismert illatokat. Szinte kocsmákban nőtt fel, látszik is rajta, hogy nincs megilletődve.*
-Mondtam már, hogy tud táncolni? Akarod látni? *Ez a legkevesebb, ha már ennyi piát rakott elé a furcsa fickó. Csak egyetlen másodpercig jut eszébe a kalóznak, hogyha megölte volna őt, akkor is mindezt megvehette volna, de mégis jobban esik neki, hogy végül nem tette és így is berúghat.*
-Na? *Húzódik széles vigyorra az arca, ahogy egyik ujjával óvatosan cirógatni kezdi a rágcsáló állát.*
//Rotha//
*Amennyire úgy látta az elején a kalóz, hogy rögtönzött ivócimborája és meghívója egy kislány, aki nem bírja a piát, annyira lepődik meg most, hogy amaz felhajtja a sört és még a másiknak is egy tetemes részét. Leon hát iszik vele és elégedett arcot vág.* ~Így kell ezt csinálni! Ha már élünk, éljünk rendesen!~ *Máshogy nem is tartja érdemesnek ezt az elcseszett világot, csak részegen.*
-Egészség! *Mondja ő is a korsóval a kezében. Összefut a nyál a szájában a pálinka láttán. Ilyesmit magának nem is szokott megvenni, hiába van rá pénze. Úri huncutság a töményszesz egy világ csavargójának. Az pedig, hogy egyből duplán kapja a pálinkát, szinte leveszi a lábáról. El is könyveli magában, hogy ha úgy hozza a sors, nem fogja megölni Rothát, még ha esetleg felbosszantja is a férfi. Rég volt ilyen gazdagon meghívva bármire is. Ezúttal csak koccintja a két kis poharat és már egyből be is dönti a gyomrába, se szó se beszéd. Ahogy lefolyik a torkán az erős ital, egyből úgy érzi, hogy minden ereje visszajött. Szét tudna tépni egy lovat is akár! De nem ezt teszi, hanem felrakja erszényét az asztalra, amiből hívásra előjön a kis Patkány és egy pillanatig csak a levegőbe szaglászik. Érzi a jól ismert illatokat. Szinte kocsmákban nőtt fel, látszik is rajta, hogy nincs megilletődve.*
-Mondtam már, hogy tud táncolni? Akarod látni? *Ez a legkevesebb, ha már ennyi piát rakott elé a furcsa fickó. Csak egyetlen másodpercig jut eszébe a kalóznak, hogyha megölte volna őt, akkor is mindezt megvehette volna, de mégis jobban esik neki, hogy végül nem tette és így is berúghat.*
-Na? *Húzódik széles vigyorra az arca, ahogy egyik ujjával óvatosan cirógatni kezdi a rágcsáló állát.*
3989. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-23 22:43:16
Üzenet elküldve: 2023-01-23 22:43:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nincs is a világon kellemesebb//
-Furkó?!*Háborodik fel a másik megjegyzésén ahogy az várható volt.*Nem hiszem, hogy olyan viszonyban volnánk, hogy ezt a hangnemet engedje meg velem szemben.
*Ez már azért tényleg sok. Hogy csak úgy sértegethessék az embert. Mégis mi folyik itt? Bris barbárföldröl érkezett ide, de még ott se érte őt hasonló inzultus. Azon meg inkább megnyugszik mint meglepődik, hogy a másik ismer Lanuin mester tanítványai közül valakit. Egy pillanatra már arra gondolt, hogy az a közönséges nőszemély magáról beszélt volna. Azon viszont meglepődik, hogy többet is. Sőt, mikor, azt mondja, hogy neki is ajánlották, hogy menjen el akkor már egyértelmű lesz a tudós számára, hogy csak a bolondját járatják vele.*
-És mégis mit tanulnál nála?
*Kérdez vissza. Megint csak meglepődne ha a másik pontos választ adna arról, hogy milyen tudományágban jeleskedik a nagyöreg. Az igényes szórakozással kapcsolatban akármennyire igyekezett finoman fogalmazni úgy tűnik a nő magára vette az elhangzottakat. A másik mutatóujja elől hátrébb hajol a srác és úgy hallgatja annak szavait. A meztelenségnek a puszta említése is jól láthatóan zavarba hozza a tudóst. Bizony értékelte a másik puritán megjelenését, de ilyen témák felhozását úgy, hogy ilyen illetlen közelségben egymás mellett ülnek azért valóban nem kéne. Ez a pórias szemérmetlenség! Ettől való zavarában válaszol is.*
-Nem dohányzom, de elismerem nem tudtam hasonló helyekről.
*Még ha az ilyesfajta kikapcsolódás nem is az ő műfaja, de a társaság valóban lehet kulturált. Ha jobban belegondolna akkor rájönne, hogy valami fura azért van az elhangzottakban, de most nem gondol bele. Megzavarták az ő logikára épülő gondolkodását.*
-Nem hallottam még arról Sellőházról, de a helyi Wegroreni Kalmárban se jártam még. Mint mondtam ritkán hoz az utam Artheniorba. A lázadás óta főleg kerülöm.
*Érthető is, hogy miért. Még egy fürdőt se lehet rendes társaságban venni. És mikor címeit és eredményeit elsorolja akkor se változik meg a másik viselkedése. Találmányai hallatán már hangot ad a meglepettségének, de azt is olyan stílusban amitől Bris-nek szinte megfájdul a füle.*
-Na, de kérem!
*Ez már azért tényleg sok. Mit képzel ez a nő hol vannak? Még a kérdések közt is egy olyan megjegyzést tesz a salakanyagra amit Bris már nem tud elviselni.*
-Na, de kérem, de tényleg moderálja magát vagy most azonnal távozom!
*Most aztán jól meglett fenyegetve a másik. Ha valóban nem tervezi elkergetni a túlérzékeny férfit és finomít a modorán Bris akkor válaszol.*
-Egyébként igen én írom egy megbízásból. A nyomda működési elve pedig a vízimalmokhoz hasonlatos csak másképp van elvezetve a mozgási energia. Egy oldalnyi szöveget lehetséges vele nagy mennyiségben másolni.
*Hogy minek főleg mivel kevés az olvasni tudó, azt ő se tudja, de ezzel bízták meg úgyhogy megtervezte.*
-Furkó?!*Háborodik fel a másik megjegyzésén ahogy az várható volt.*Nem hiszem, hogy olyan viszonyban volnánk, hogy ezt a hangnemet engedje meg velem szemben.
*Ez már azért tényleg sok. Hogy csak úgy sértegethessék az embert. Mégis mi folyik itt? Bris barbárföldröl érkezett ide, de még ott se érte őt hasonló inzultus. Azon meg inkább megnyugszik mint meglepődik, hogy a másik ismer Lanuin mester tanítványai közül valakit. Egy pillanatra már arra gondolt, hogy az a közönséges nőszemély magáról beszélt volna. Azon viszont meglepődik, hogy többet is. Sőt, mikor, azt mondja, hogy neki is ajánlották, hogy menjen el akkor már egyértelmű lesz a tudós számára, hogy csak a bolondját járatják vele.*
-És mégis mit tanulnál nála?
*Kérdez vissza. Megint csak meglepődne ha a másik pontos választ adna arról, hogy milyen tudományágban jeleskedik a nagyöreg. Az igényes szórakozással kapcsolatban akármennyire igyekezett finoman fogalmazni úgy tűnik a nő magára vette az elhangzottakat. A másik mutatóujja elől hátrébb hajol a srác és úgy hallgatja annak szavait. A meztelenségnek a puszta említése is jól láthatóan zavarba hozza a tudóst. Bizony értékelte a másik puritán megjelenését, de ilyen témák felhozását úgy, hogy ilyen illetlen közelségben egymás mellett ülnek azért valóban nem kéne. Ez a pórias szemérmetlenség! Ettől való zavarában válaszol is.*
-Nem dohányzom, de elismerem nem tudtam hasonló helyekről.
*Még ha az ilyesfajta kikapcsolódás nem is az ő műfaja, de a társaság valóban lehet kulturált. Ha jobban belegondolna akkor rájönne, hogy valami fura azért van az elhangzottakban, de most nem gondol bele. Megzavarták az ő logikára épülő gondolkodását.*
-Nem hallottam még arról Sellőházról, de a helyi Wegroreni Kalmárban se jártam még. Mint mondtam ritkán hoz az utam Artheniorba. A lázadás óta főleg kerülöm.
*Érthető is, hogy miért. Még egy fürdőt se lehet rendes társaságban venni. És mikor címeit és eredményeit elsorolja akkor se változik meg a másik viselkedése. Találmányai hallatán már hangot ad a meglepettségének, de azt is olyan stílusban amitől Bris-nek szinte megfájdul a füle.*
-Na, de kérem!
*Ez már azért tényleg sok. Mit képzel ez a nő hol vannak? Még a kérdések közt is egy olyan megjegyzést tesz a salakanyagra amit Bris már nem tud elviselni.*
-Na, de kérem, de tényleg moderálja magát vagy most azonnal távozom!
*Most aztán jól meglett fenyegetve a másik. Ha valóban nem tervezi elkergetni a túlérzékeny férfit és finomít a modorán Bris akkor válaszol.*
-Egyébként igen én írom egy megbízásból. A nyomda működési elve pedig a vízimalmokhoz hasonlatos csak másképp van elvezetve a mozgási energia. Egy oldalnyi szöveget lehetséges vele nagy mennyiségben másolni.
*Hogy minek főleg mivel kevés az olvasni tudó, azt ő se tudja, de ezzel bízták meg úgyhogy megtervezte.*
3988. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:54:58
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:54:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs is a világon kellemesebb//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Dehogyis nem mérgelődsz, te furkó! *Jegyzi meg Ryjënn ellentmondást nem tűrő hangon.*
- Látom a képeden, hogy valami nem tetszik.
*Minden bizonnyal sértőnek hangzik ez a hozzáfűzött megjegyzés, ám Ryjënn most mégsem annak szánja. Nem javítja ki önmagát, noha úgy sejti, hogy ezzel megint csak ki fogja vívni Bris elégedetlenségét. Ördögien elmosolyodik magában, mert hisz éppen az a célja, hogy megint nemtetszését fejezze ki a másik akár csak egy kis gesztussal is. Aztán Ryjënn majd tüstént le is csaphat rá, hogy bebizonyítsa a másiknak, hogy igaza van.*
- Ó, hát hogyne ismernék! *Vágja rá magabiztosan, mintha legalábbis az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy tömegével ismer olyanokat, akik Lanuin mestertől tanultak. Arcán látni, hogy bosszantja, hogy a jelek szerint a másik nem feltételez róla ennyi műveltséget. Valójában persze fogalma sincs, hogy ki lehet az a Lanuin, sőt, a másik két állítólagos mester nevét sem hallotta még soha.*
- Sok barátom Lanuinnál tanult ~fasz tudja, hogy mit~. Nekem is ajánlották, hogy menjek el hozzá. Sokáig nem akartam rájuk hallgatni, de újabban fontolgatom, hogy felkeresem a mestert.
*Közben bízik benne, hogy idő előtt nem derül fény arra, hogy csak össze-visszabeszél a levegőbe. Ha meg mégis baj lenne, majd kivágja valahogy magát, azon most nem töri a fejét.*
- Te ne gúnyolódjál velem, hallod? *Rázza mutatóujját a férfi felé.*
- Lehet, hogy nem látszik rajtam, de én az igényes szórakozás híve vagyok. Én a helyedben értékelném, hogy fürdésre való öltözékkel állítottam be ide, és nem mesztelenül. Egyébként ki van zárva, hogy életedben nem hallottál még a Sellőházról. Olyan, mint itt a Wegtoreni Kalmár. Sőt, nem is olyan, sokkal-sokkal jobb! Magas minőségű kiszolgálás, magas minőségű ételek-italok, olyan dohány, amilyet szívni akarsz, igazi gazdagoknak való hely.
*Bár nem őszintén, de kíváncsi Bris véleményére és egyáltalán reakciójára a Sellőház kapcsán.
Ahogyan azt Ryjënn sejtette is, Bris konkrét listát sorol fel eddigi munkáiból. A mélységi arcára kiül a csodálkozás, kiváltképp akkor, amikor a mérnök a vízenergiával működő nyomdagépről beszél.*
- Azt a kurva! *Mindössze ennyit tud mondani, mert ez a meglehetősen új találmány tényleg megdöbbenti. Ugyanakkor teljesen elképzelhetetlennek tartja annak a működését, ezért nem is rest újabb kérdésekkel bombázni Brist.*
- Azt ne mondd, hogy azt a történelmi akármit is te írod. Amúgy mire jó egy ilyen nyomda dolog? Meg hogy használja fel a víz energiáját? Beszarok, hogy ilyen már van. *Ez utóbbit pusztán maga elé motyogva jegyzi meg. A nyomdagép létezése - és egyáltalán az említése is teljesen megdöbbenti. Egyszerűen képtelen feldolgozni ezt az új információt. Nem képes megérteni, hogy ha létezik az írás, és lehetőség is van rá (persze csak azoknak, akik ismerik a betűket), akkor minek kell egy ilyen, sokak számára bizonyosan idegen szerkezet.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Dehogyis nem mérgelődsz, te furkó! *Jegyzi meg Ryjënn ellentmondást nem tűrő hangon.*
- Látom a képeden, hogy valami nem tetszik.
*Minden bizonnyal sértőnek hangzik ez a hozzáfűzött megjegyzés, ám Ryjënn most mégsem annak szánja. Nem javítja ki önmagát, noha úgy sejti, hogy ezzel megint csak ki fogja vívni Bris elégedetlenségét. Ördögien elmosolyodik magában, mert hisz éppen az a célja, hogy megint nemtetszését fejezze ki a másik akár csak egy kis gesztussal is. Aztán Ryjënn majd tüstént le is csaphat rá, hogy bebizonyítsa a másiknak, hogy igaza van.*
- Ó, hát hogyne ismernék! *Vágja rá magabiztosan, mintha legalábbis az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy tömegével ismer olyanokat, akik Lanuin mestertől tanultak. Arcán látni, hogy bosszantja, hogy a jelek szerint a másik nem feltételez róla ennyi műveltséget. Valójában persze fogalma sincs, hogy ki lehet az a Lanuin, sőt, a másik két állítólagos mester nevét sem hallotta még soha.*
- Sok barátom Lanuinnál tanult ~fasz tudja, hogy mit~. Nekem is ajánlották, hogy menjek el hozzá. Sokáig nem akartam rájuk hallgatni, de újabban fontolgatom, hogy felkeresem a mestert.
*Közben bízik benne, hogy idő előtt nem derül fény arra, hogy csak össze-visszabeszél a levegőbe. Ha meg mégis baj lenne, majd kivágja valahogy magát, azon most nem töri a fejét.*
- Te ne gúnyolódjál velem, hallod? *Rázza mutatóujját a férfi felé.*
- Lehet, hogy nem látszik rajtam, de én az igényes szórakozás híve vagyok. Én a helyedben értékelném, hogy fürdésre való öltözékkel állítottam be ide, és nem mesztelenül. Egyébként ki van zárva, hogy életedben nem hallottál még a Sellőházról. Olyan, mint itt a Wegtoreni Kalmár. Sőt, nem is olyan, sokkal-sokkal jobb! Magas minőségű kiszolgálás, magas minőségű ételek-italok, olyan dohány, amilyet szívni akarsz, igazi gazdagoknak való hely.
*Bár nem őszintén, de kíváncsi Bris véleményére és egyáltalán reakciójára a Sellőház kapcsán.
Ahogyan azt Ryjënn sejtette is, Bris konkrét listát sorol fel eddigi munkáiból. A mélységi arcára kiül a csodálkozás, kiváltképp akkor, amikor a mérnök a vízenergiával működő nyomdagépről beszél.*
- Azt a kurva! *Mindössze ennyit tud mondani, mert ez a meglehetősen új találmány tényleg megdöbbenti. Ugyanakkor teljesen elképzelhetetlennek tartja annak a működését, ezért nem is rest újabb kérdésekkel bombázni Brist.*
- Azt ne mondd, hogy azt a történelmi akármit is te írod. Amúgy mire jó egy ilyen nyomda dolog? Meg hogy használja fel a víz energiáját? Beszarok, hogy ilyen már van. *Ez utóbbit pusztán maga elé motyogva jegyzi meg. A nyomdagép létezése - és egyáltalán az említése is teljesen megdöbbenti. Egyszerűen képtelen feldolgozni ezt az új információt. Nem képes megérteni, hogy ha létezik az írás, és lehetőség is van rá (persze csak azoknak, akik ismerik a betűket), akkor minek kell egy ilyen, sokak számára bizonyosan idegen szerkezet.*
3987. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-23 20:54:20
Üzenet elküldve: 2023-01-23 20:54:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nincs is a világon kellemesebb//
*Bris-t talán jobban zavarja a stílus amit vele szemben tanúsítanak mint, hogy összekeverik valakivel. Mondjuk lehet csak azért mert nem tudja mi az a Sellő. A tegeződésről valószínűleg le is kell mondania. Örülhet, hogy azokat a trágár szavakat kerüli már a másik. Reméli ez így is fog maradni.*
-Nem mérgelődök csak tisztáztam a helyzetet.
*Közli sértetten. Tényleg felháborító kiket be nem engednek már oda a fürdőbe. Folytatja is a helyzete tisztázását mégpedig úgy, hogy minden rangja felsorolásával bemutatkozik. Erre azért már elvárná, hogy észrevegye a másik magát és illendőbben viselkedjen a jelenlétében. Viszont csalódnia kell. Megtudja a nő nevét és olyan reakciót kap amin őszintén elkerekedik a szeme.*
-Tessék? Is? Mármint ismer valaki mást is?
*Talál magának egy választ a hirtelen zavarra. Persze így érthető. Nem ő volt a mester egyetlen segédje az igaz. Bizonyára mások is eljöttek ide a levegő városába. A kikötő kapcsán az arcán egyértelmű kétkedés látszik a másik szavaival kapcsolatban. Az egyértelmű, hogy újra összetalálkozott egy közönséges és igencsak bőbeszédű alakkal, aki nagyon szeret mindenre valami megjegyzést tenni. Ez nem is olyan meglepő a fürdőházban bár ez után a bemutatkozó után Bris-nek nincs sok kedve a mélységi társaságához. Mégis folytatja a témát. Legalább ő ismeri az illemet.*
-Értem. Mik számítanak színvonalas szórakozásnak az ön szótárában?
*Igyekezett minél diplomatikusabban fogalmazni, de valószínűleg ki lehet venni a szavaiból, hogy meglepődne ha a lány olyasmit mondana, ami számára is megütné a mércét. A következő kérdésre egy büszke mosoly jelenik meg a fiú képén.*
-Nos, a vashegyre érkezésemkor a kaput kellett felmérnem és arra egy levonható rácsszerkezet tervrajzát elkészítenem. Majd a közeli folyóra egy gátat és...*Nyújtja el az "és" szót ezzel is érzékeltetve, hogy utóbbira a legbüszkébb.*Egy a víz energiáját felhasználó nyomdagépet rendeltek tőlem. Jelenleg egy történelmi írásmű megalkotása miatt kellett a városba jönnöm hiteles forrásokért.
*Bris-t talán jobban zavarja a stílus amit vele szemben tanúsítanak mint, hogy összekeverik valakivel. Mondjuk lehet csak azért mert nem tudja mi az a Sellő. A tegeződésről valószínűleg le is kell mondania. Örülhet, hogy azokat a trágár szavakat kerüli már a másik. Reméli ez így is fog maradni.*
-Nem mérgelődök csak tisztáztam a helyzetet.
*Közli sértetten. Tényleg felháborító kiket be nem engednek már oda a fürdőbe. Folytatja is a helyzete tisztázását mégpedig úgy, hogy minden rangja felsorolásával bemutatkozik. Erre azért már elvárná, hogy észrevegye a másik magát és illendőbben viselkedjen a jelenlétében. Viszont csalódnia kell. Megtudja a nő nevét és olyan reakciót kap amin őszintén elkerekedik a szeme.*
-Tessék? Is? Mármint ismer valaki mást is?
*Talál magának egy választ a hirtelen zavarra. Persze így érthető. Nem ő volt a mester egyetlen segédje az igaz. Bizonyára mások is eljöttek ide a levegő városába. A kikötő kapcsán az arcán egyértelmű kétkedés látszik a másik szavaival kapcsolatban. Az egyértelmű, hogy újra összetalálkozott egy közönséges és igencsak bőbeszédű alakkal, aki nagyon szeret mindenre valami megjegyzést tenni. Ez nem is olyan meglepő a fürdőházban bár ez után a bemutatkozó után Bris-nek nincs sok kedve a mélységi társaságához. Mégis folytatja a témát. Legalább ő ismeri az illemet.*
-Értem. Mik számítanak színvonalas szórakozásnak az ön szótárában?
*Igyekezett minél diplomatikusabban fogalmazni, de valószínűleg ki lehet venni a szavaiból, hogy meglepődne ha a lány olyasmit mondana, ami számára is megütné a mércét. A következő kérdésre egy büszke mosoly jelenik meg a fiú képén.*
-Nos, a vashegyre érkezésemkor a kaput kellett felmérnem és arra egy levonható rácsszerkezet tervrajzát elkészítenem. Majd a közeli folyóra egy gátat és...*Nyújtja el az "és" szót ezzel is érzékeltetve, hogy utóbbira a legbüszkébb.*Egy a víz energiáját felhasználó nyomdagépet rendeltek tőlem. Jelenleg egy történelmi írásmű megalkotása miatt kellett a városba jönnöm hiteles forrásokért.
3986. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-23 20:10:54
Üzenet elküldve: 2023-01-23 20:10:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs is a világon kellemesebb//
*A férfi nem nagyon hagyja magát, igen erősen bizonygatja, hogy őt nem Royhának hívják. Ryjënn nem egészen biztos a másik érzelmeiben, de az világos neki, hogy Brisnek egyre inkább nincs ínyére ez a játék. A mélységi kénytelen tehát felhagyni szórakoztatónak és igencsak mulatságosnak induló játszmájával.*
- Jól van, jól van, nem kell ennyire mérgelődnöd. *Próbálja csillapítani a társa esetleges indulatait, s hozzá még legyint is, mintha csak ezzel a mozdulattal tüstént elűzhetné a férfi mérgét.*
- Összekevertelek valakivel. Én is tévedhetek, na.
*Mindehhez rendkívül ártatlan képet vág, hátha ez végképp elcsitítja a felhevült érzelmeket.
Ryjënn látja Bris sértettségét, de még véletlenül sem tanúsítana semmiféle bűnbánást a meglehetősen udvariatlan viselkedése miatt. Olyannyira rá sem hederít a másik arcára kiülő érzelmekre, hogy nem is áll szándékában változtatni a beszédstílusán.*
~Nézzenek oda, azt hiszi magáról, hogy majd irányíthatja a beszélgetés kimenetelét. Hát, nagyon tévedsz, barátocskám!~
*Bár nem kérdezték, mégis elárulja a nevét, ha már erre terelte a beszélgetést. Egész pontosan nem a valódi nevét, hirtelen kitalál egyet.*
- Én meg Wlymmä vagyok. ~Mérnök és feltaláló, ó, hogyne! Én meg hivatásos jósnő. Szerintem életében nem dolgoztál te nemhogy nemeseknek, de még a vashegynek sem.~ Komolyan, te is Lanuintól tanultál? *Színlel izgatott érdeklődést, és hogy még hitelesebb legyen, szinte teljesen Bris felé is fordul.*
- Jaj, azért nem annyira borzasztó a kikötőben a helyzet. A városban sok a mendemonda, nem szabad minden pletykának felülni. Sőt, a kikötőben is akad igényes, színvonalas szórakozásra lehetőség.
*Mindezeket igyekszik rendkívül meggyőzően mondani, és könnyed hangsúlyával próbálja eloszlatni a férfi nem túl jó gondolatait és érzéseit a kikötővel kapcsolatban.*
- És egyébként miket terveztél, ha szabad érdeklődnöm ~te nagy híres szakember~?
*A férfi nem nagyon hagyja magát, igen erősen bizonygatja, hogy őt nem Royhának hívják. Ryjënn nem egészen biztos a másik érzelmeiben, de az világos neki, hogy Brisnek egyre inkább nincs ínyére ez a játék. A mélységi kénytelen tehát felhagyni szórakoztatónak és igencsak mulatságosnak induló játszmájával.*
- Jól van, jól van, nem kell ennyire mérgelődnöd. *Próbálja csillapítani a társa esetleges indulatait, s hozzá még legyint is, mintha csak ezzel a mozdulattal tüstént elűzhetné a férfi mérgét.*
- Összekevertelek valakivel. Én is tévedhetek, na.
*Mindehhez rendkívül ártatlan képet vág, hátha ez végképp elcsitítja a felhevült érzelmeket.
Ryjënn látja Bris sértettségét, de még véletlenül sem tanúsítana semmiféle bűnbánást a meglehetősen udvariatlan viselkedése miatt. Olyannyira rá sem hederít a másik arcára kiülő érzelmekre, hogy nem is áll szándékában változtatni a beszédstílusán.*
~Nézzenek oda, azt hiszi magáról, hogy majd irányíthatja a beszélgetés kimenetelét. Hát, nagyon tévedsz, barátocskám!~
*Bár nem kérdezték, mégis elárulja a nevét, ha már erre terelte a beszélgetést. Egész pontosan nem a valódi nevét, hirtelen kitalál egyet.*
- Én meg Wlymmä vagyok. ~Mérnök és feltaláló, ó, hogyne! Én meg hivatásos jósnő. Szerintem életében nem dolgoztál te nemhogy nemeseknek, de még a vashegynek sem.~ Komolyan, te is Lanuintól tanultál? *Színlel izgatott érdeklődést, és hogy még hitelesebb legyen, szinte teljesen Bris felé is fordul.*
- Jaj, azért nem annyira borzasztó a kikötőben a helyzet. A városban sok a mendemonda, nem szabad minden pletykának felülni. Sőt, a kikötőben is akad igényes, színvonalas szórakozásra lehetőség.
*Mindezeket igyekszik rendkívül meggyőzően mondani, és könnyed hangsúlyával próbálja eloszlatni a férfi nem túl jó gondolatait és érzéseit a kikötővel kapcsolatban.*
- És egyébként miket terveztél, ha szabad érdeklődnöm ~te nagy híres szakember~?
3985. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-23 18:16:34
Üzenet elküldve: 2023-01-23 18:16:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Leon//
*Rotha megissza az első korsó sörét, hogy felzárkózzon a kalózhoz. Eszébe sem jut most az, hogy mennyibe fog fájni ez az italozás, mert igazán jól neki is most az alkohol. Még vár egy pár minutumot, amíg leülepszik az első sör, de van olyan érzése, hogy a másik fickó arra vár, hogy a második korsót is lehúzza együltőben.
~Egye fene, úgy sincs más tervem mára, ha csak nem az aranyaim megóvása és az életben maradás.~*
-Hát akkor, egészség cimbora!
*Emeli fel a második korsó sört is a koccintásra, majd ha nem is az egészet, de egy elég termetes kortyot iszik belőle, amely után küzdenie kell, hogy ne hangos böfögés hagyja el a száját. Még a végén kidobnák mindkettejüket botránkoztatás címén. Rendel még két korsót a híres Ullamar sörből, ki is fizeti rögvest a 24 aranyat, valamint 72 aranyért, ami egy kicsit borsos ár, de rendel még 4 kupica Pálinkát is.
Ha ettől nem fognak alaposan elázni, akkor semmitől.
~Úgy néz ki, ebből egy alapos berúgás lesz, semmi több. Vajon tud valami éneket is egy a koma?~ ELmélkedik, ahogyan lezdi elönteni a forróság a testét az alkohol hatására.
Amint megkapják az italokat, egyből két kupicát a kalóz elé rak, majd a sajátjai közül egyet felemel koccintásra.*
-Ne múljon el nap, hogy az ember ne érezze jól magát.
*Szól Rotha, majd megvárja, hátha a laóznak is lesz valami mondandója. Majd lehúzza a kupicát és kortyol egy kis sört.
Most már fejenként egy kis pohár pálinkájuk és két-két korsó sörük van. Vajon ki bírja tovább anélkül, hogy ledőljön a székről.*
//Leon//
*Rotha megissza az első korsó sörét, hogy felzárkózzon a kalózhoz. Eszébe sem jut most az, hogy mennyibe fog fájni ez az italozás, mert igazán jól neki is most az alkohol. Még vár egy pár minutumot, amíg leülepszik az első sör, de van olyan érzése, hogy a másik fickó arra vár, hogy a második korsót is lehúzza együltőben.
~Egye fene, úgy sincs más tervem mára, ha csak nem az aranyaim megóvása és az életben maradás.~*
-Hát akkor, egészség cimbora!
*Emeli fel a második korsó sört is a koccintásra, majd ha nem is az egészet, de egy elég termetes kortyot iszik belőle, amely után küzdenie kell, hogy ne hangos böfögés hagyja el a száját. Még a végén kidobnák mindkettejüket botránkoztatás címén. Rendel még két korsót a híres Ullamar sörből, ki is fizeti rögvest a 24 aranyat,
valamint 72 aranyért, ami egy kicsit borsos ár, de rendel még 4 kupica Pálinkát is. Ha ettől nem fognak alaposan elázni, akkor semmitől.
~Úgy néz ki, ebből egy alapos berúgás lesz, semmi több. Vajon tud valami éneket is egy a koma?~ ELmélkedik, ahogyan lezdi elönteni a forróság a testét az alkohol hatására.
Amint megkapják az italokat, egyből két kupicát a kalóz elé rak, majd a sajátjai közül egyet felemel koccintásra.*
-Ne múljon el nap, hogy az ember ne érezze jól magát.
*Szól Rotha, majd megvárja, hátha a laóznak is lesz valami mondandója. Majd lehúzza a kupicát és kortyol egy kis sört.
Most már fejenként egy kis pohár pálinkájuk és két-két korsó sörük van. Vajon ki bírja tovább anélkül, hogy ledőljön a székről.*
3984. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-23 18:07:54
Üzenet elküldve: 2023-01-23 18:07:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nälahye Läinaleia//
*Tetszik neki a lány arcára kiülő pír, izgatónak találja. Leia döbbent tekintete szintén nagyon bájos, de harsány nevetésére felszalad Mykael szemöldöke. Más helyzetben ez is tetszene... de nem épp rejtőzködni próbált a kis vörös? Úgy látszik erre Leia is rájött, mert megiramodik az emelet felé, és még hergeli is az üldözőjét.
Ami Mykaelt illeti, marad a helyén. Nem tudja, hogy milyen bajban van a lány, és mibe ránthatná azzal, ha egyértelműen vele szökne. Az üldöző legény sok minden lehet, akár még a rend őre is. Szóval nyíltan és egyértelműen nem tarthat a lánnyal és nem segíthet neki. Viszont máshogy igen.
Mivel Leia üldözője már a nevetés miatt is megindult feléjük, további útja is Mykael mellett visz el. Aki látszólag csak ül a helyén. De minő balszerencse, pont akkor dönt úgy, hogy felpattan a helyéről és kezét a lány felé nyújtva megkérdezze:*
- Hé, most meg hova...
*Pont, amikor Leia üldözője elmenne mellette. Így a váratlanul felkelő Mykael meglöki, és eltéríti eredeti útjáról. Futó lendülettel, pont egy szomszédos asztalnak, amit a fiú így szépen fel is öklel, nem kicsit megütve magát.
Mindezt Leia nem láthatja, ahogyan azt sem, hogy Mykael szabadkozva - bár széles mosollyal - a fiú segítségére siet, és próbálja kiszabadítani a felborult bútorok alól.*
- Jaj, megütötted magad? Mit rohangálsz így egy kocsmában?
*kérdi félig sajnálkozva, félig felháborodottan, bár egyiket se hibátlanul előadva. Aztán hogy a fiú elhiszi neki, hogy véletlen volt, vagy sem, az már teljesen mindegy. Nem tudja bizonyítani a szándékosságot. Leia majdnem fél percet nyer, mire üldözője folytatni tudja az útját, de egyelőre még erősen sántítva és az oldalát fogva, mert hogy gyomorral ütközött az asztallapnak.
Mykael egy pillanatig azon gondolkozik, mitévő legyen. Tudja, hogy a fogadónak erkélyes szobái vannak, szóval Leia ki tudna szökni ott. Azt viszont nem tudja, hogy a lány hogyan lenne képes bejutni valamelyik szobába. És ha történetesen sikerül is neki, arra nincs garancia, hogy pont erkélyesbe. Bár ha szökni kell, az ablak éppúgy megteszi.
Szóval végül úgy dönt, hogy inkább elindul felfele, nem sokkal lemaradva Leia üldözője mögött, de csak úgy, mint akit a kíváncsisága hajt. Közben azért fülel, főleg, amikor látja, hogy az üldöző a lépcső tetejére ér. Ha úgy van, így még akár segíthet is a lánynak.*
//Nälahye Läinaleia//
*Tetszik neki a lány arcára kiülő pír, izgatónak találja. Leia döbbent tekintete szintén nagyon bájos, de harsány nevetésére felszalad Mykael szemöldöke. Más helyzetben ez is tetszene... de nem épp rejtőzködni próbált a kis vörös? Úgy látszik erre Leia is rájött, mert megiramodik az emelet felé, és még hergeli is az üldözőjét.
Ami Mykaelt illeti, marad a helyén. Nem tudja, hogy milyen bajban van a lány, és mibe ránthatná azzal, ha egyértelműen vele szökne. Az üldöző legény sok minden lehet, akár még a rend őre is. Szóval nyíltan és egyértelműen nem tarthat a lánnyal és nem segíthet neki. Viszont máshogy igen.
Mivel Leia üldözője már a nevetés miatt is megindult feléjük, további útja is Mykael mellett visz el. Aki látszólag csak ül a helyén. De minő balszerencse, pont akkor dönt úgy, hogy felpattan a helyéről és kezét a lány felé nyújtva megkérdezze:*
- Hé, most meg hova...
*Pont, amikor Leia üldözője elmenne mellette. Így a váratlanul felkelő Mykael meglöki, és eltéríti eredeti útjáról. Futó lendülettel, pont egy szomszédos asztalnak, amit a fiú így szépen fel is öklel, nem kicsit megütve magát.
Mindezt Leia nem láthatja, ahogyan azt sem, hogy Mykael szabadkozva - bár széles mosollyal - a fiú segítségére siet, és próbálja kiszabadítani a felborult bútorok alól.*
- Jaj, megütötted magad? Mit rohangálsz így egy kocsmában?
*kérdi félig sajnálkozva, félig felháborodottan, bár egyiket se hibátlanul előadva. Aztán hogy a fiú elhiszi neki, hogy véletlen volt, vagy sem, az már teljesen mindegy. Nem tudja bizonyítani a szándékosságot. Leia majdnem fél percet nyer, mire üldözője folytatni tudja az útját, de egyelőre még erősen sántítva és az oldalát fogva, mert hogy gyomorral ütközött az asztallapnak.
Mykael egy pillanatig azon gondolkozik, mitévő legyen. Tudja, hogy a fogadónak erkélyes szobái vannak, szóval Leia ki tudna szökni ott. Azt viszont nem tudja, hogy a lány hogyan lenne képes bejutni valamelyik szobába. És ha történetesen sikerül is neki, arra nincs garancia, hogy pont erkélyesbe. Bár ha szökni kell, az ablak éppúgy megteszi.
Szóval végül úgy dönt, hogy inkább elindul felfele, nem sokkal lemaradva Leia üldözője mögött, de csak úgy, mint akit a kíváncsisága hajt. Közben azért fülel, főleg, amikor látja, hogy az üldöző a lépcső tetejére ér. Ha úgy van, így még akár segíthet is a lánynak.*
3983. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-23 14:16:35
Üzenet elküldve: 2023-01-23 14:16:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mykael Rohark//
* Kicsit bele is kényelmesedig a csókba, ugyanakkor résen van, és követi a léptek zajának a hangját, melyet némiképp elnyom a fogadóban morajló alapzaj. Szerencsére hegyes elf őseitől örökölt fülei segítségére vannak, így nagyon jól hallja még a köpeny mögül is a jól ismert lábak hangját, amit ritmus alapján akárhány egyéb hang közül is kiszúr. A léptek közelednek, majd távolodnak és még inkább távolodnak. Úgy tűnik, tulajdonosuk fejében tényleg meg sem fordult, hogy a célszemélyt a Pegazus fogadóban, egy zsoldos karjaiban fogja megtalálni. Úgy tűnik, elidőzik a pultnál, valószínűleg a kiszolgálóval diskurál éppen arról, véletlenül nem járt-e itt egy alacsony növésű. vörös hajú lány, akinek hegyes fülei vannak. Feltételezhető, ha tényleg ez történik, akkor a kiszolgáló nem fog habozni a válasszal, és akkor azonnal felfedezik. Finoman eltolja magától a fiút, annak első megjegyzésébe kicsit bele is pirul. Amúgy nem szokása hasonló módon ráugrani senkire, csak a helyzet kívánta így. A fiú szemei kicsit kizökkentik gondolataiból, de mikor meghallja a kérdést, hangosan felnevet.*
- A férjem?! Nagyon jó a humorérzéked, azt meg kell hagyni.
* Alig tudja abbahagyni a nevetést, viszont most biztos, hogy felfedezték őt. Gyorsan a szőke felé pillant, aki már sebes léptekkel közeledik. Hát persze, hogy megismeri a nevetését, gyakorlatilag együtt nőttek fel. Egyébként a zsoldos nem járt túl messze az igazságtól, hiszen volt, amikor azt hitték, szerelem is van közöttük. Az egyetlen ok, ami gátolta sok éven át, hogy elszökjön, az ő volt. De eljön a változás kora. Most is cselekedni kell, mert ha nem, neki annyi.*
- Ne haragudj, de most le kell lépnem, ha gondolod, gyere.
* mondja mosolyogva. Fürge mozdulatokkal leugrik Mykael öléből, majd a feléjük tartó fiú felé fordul, és beint neki. Azzal felveszi a nyúlcipőt, és már szalad is ki az ajtón, egyenesen a szobák irányába. Biztos talál valahol egy nyitott ablakot, amin keresztül el tud szökni. Felnyikorog a rozoga falépcsőkön, a köpenye csak úgy száll utána, pedig mindenféle nehezékkel meg van töltve. Felér a szobákhoz. Akármennyire aprók lábai, mégis a folyosó visszhangja újrakántálja dübörgő lépteit, melyekkel végigszántja a keskeny helyiséget, majd megáll egy ajtónál, és elkezdi az egyik hajtűjével feltörni a zárat. Nagyon nem akarja, hogy fülön csípjék, hisz akkor valószínűleg meghal. Vagy rosszabb. Kinézi barátjából, hogy képes lenne visszacibálni őt a szállásra, hogy viselje tette következményeit. Visszapillant, hogy Mykael követi-e, eddig nem volt ideje ilyesmire, de a zárral való küzdelem alatt szán rá pár másodpercet.*
//Mykael Rohark//
* Kicsit bele is kényelmesedig a csókba, ugyanakkor résen van, és követi a léptek zajának a hangját, melyet némiképp elnyom a fogadóban morajló alapzaj. Szerencsére hegyes elf őseitől örökölt fülei segítségére vannak, így nagyon jól hallja még a köpeny mögül is a jól ismert lábak hangját, amit ritmus alapján akárhány egyéb hang közül is kiszúr. A léptek közelednek, majd távolodnak és még inkább távolodnak. Úgy tűnik, tulajdonosuk fejében tényleg meg sem fordult, hogy a célszemélyt a Pegazus fogadóban, egy zsoldos karjaiban fogja megtalálni. Úgy tűnik, elidőzik a pultnál, valószínűleg a kiszolgálóval diskurál éppen arról, véletlenül nem járt-e itt egy alacsony növésű. vörös hajú lány, akinek hegyes fülei vannak. Feltételezhető, ha tényleg ez történik, akkor a kiszolgáló nem fog habozni a válasszal, és akkor azonnal felfedezik. Finoman eltolja magától a fiút, annak első megjegyzésébe kicsit bele is pirul. Amúgy nem szokása hasonló módon ráugrani senkire, csak a helyzet kívánta így. A fiú szemei kicsit kizökkentik gondolataiból, de mikor meghallja a kérdést, hangosan felnevet.*
- A férjem?! Nagyon jó a humorérzéked, azt meg kell hagyni.
* Alig tudja abbahagyni a nevetést, viszont most biztos, hogy felfedezték őt. Gyorsan a szőke felé pillant, aki már sebes léptekkel közeledik. Hát persze, hogy megismeri a nevetését, gyakorlatilag együtt nőttek fel. Egyébként a zsoldos nem járt túl messze az igazságtól, hiszen volt, amikor azt hitték, szerelem is van közöttük. Az egyetlen ok, ami gátolta sok éven át, hogy elszökjön, az ő volt. De eljön a változás kora. Most is cselekedni kell, mert ha nem, neki annyi.*
- Ne haragudj, de most le kell lépnem, ha gondolod, gyere.
* mondja mosolyogva. Fürge mozdulatokkal leugrik Mykael öléből, majd a feléjük tartó fiú felé fordul, és beint neki. Azzal felveszi a nyúlcipőt, és már szalad is ki az ajtón, egyenesen a szobák irányába. Biztos talál valahol egy nyitott ablakot, amin keresztül el tud szökni. Felnyikorog a rozoga falépcsőkön, a köpenye csak úgy száll utána, pedig mindenféle nehezékkel meg van töltve. Felér a szobákhoz. Akármennyire aprók lábai, mégis a folyosó visszhangja újrakántálja dübörgő lépteit, melyekkel végigszántja a keskeny helyiséget, majd megáll egy ajtónál, és elkezdi az egyik hajtűjével feltörni a zárat. Nagyon nem akarja, hogy fülön csípjék, hisz akkor valószínűleg meghal. Vagy rosszabb. Kinézi barátjából, hogy képes lenne visszacibálni őt a szállásra, hogy viselje tette következményeit. Visszapillant, hogy Mykael követi-e, eddig nem volt ideje ilyesmire, de a zárral való küzdelem alatt szán rá pár másodpercet.*
3982. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-22 23:17:22
Üzenet elküldve: 2023-01-22 23:17:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nälahye Läinaleia//
*Mivel semmi másra nem figyel, csak Leiára, a lány száján kicsúszó szót nagyon is érti. De azt is látja, hogy Leia tekintete nem felé néz, hanem a bejárat felé. Mégis, annyira váratlan a váltás, hogy meglepetésében hátrahőköl és mosolya olyasfajta színezetet ölt, mint aki jól szórakozik.
Oldalra villan a tekintete, hogy lássa, mi okozta ezt a váratlan fordulatot, és megpillantja a fiút, aki belépett az ajtón. Fogalma sincs, mi áll a dolog hátterében, de nincs is ideje megkérdezni, mert Leia már ott is terem mellette, fejébe húzott csuklyával, és csókért hajol.
Válaszolni sincs ideje, de cselekedni igen: ölébe vonja a lányt és megcsókolja. Egyik tenyerét Leia arcára teszi, ami lehetne a szenvedély jele is, viszont remekül takarja vele Leiát. Ha már így adódott a helyzet, kiélvezi a dolgot, és a csókot hosszasan elnyújtja. De mégsem él teljesen vissza a helyzettel, mert a keze nem indul felderítőútra. Az egyik Leia arcát simítja és takarja, a másik a karcsú csípőt karolja át. Szemét se hunyja le teljesen, csak résnyire, így valamennyire látja, merre mozog a nézelődő fiú. Ám ezt a csókot a katonának esze ágában sincs befejezni. Nem, azt Leiának kell, amikor úgy ítéli meg a helyzetet. Remélhetőleg minél később, mert Mykaelnek kifejezetten tetszik a közelsége, az illata, a puhasága.
Mikor végül majd véget ér a csók, Mykael hátravonja a fejét, és belenéz a lány szemébe.*
- Ezt csinálhatnánk még. De ugye nem a férjed volt az a legény?
*kérdi cinkos mosollyal. Mert bármennyire jól is esett a csók, Mykael nem akar akarata ellenére "bűnrészessé" válni egy megcsalásban.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.22 23:19:22
//Nälahye Läinaleia//
*Mivel semmi másra nem figyel, csak Leiára, a lány száján kicsúszó szót nagyon is érti. De azt is látja, hogy Leia tekintete nem felé néz, hanem a bejárat felé. Mégis, annyira váratlan a váltás, hogy meglepetésében hátrahőköl és mosolya olyasfajta színezetet ölt, mint aki jól szórakozik.
Oldalra villan a tekintete, hogy lássa, mi okozta ezt a váratlan fordulatot, és megpillantja a fiút, aki belépett az ajtón. Fogalma sincs, mi áll a dolog hátterében, de nincs is ideje megkérdezni, mert Leia már ott is terem mellette, fejébe húzott csuklyával, és csókért hajol.
Válaszolni sincs ideje, de cselekedni igen: ölébe vonja a lányt és megcsókolja. Egyik tenyerét Leia arcára teszi, ami lehetne a szenvedély jele is, viszont remekül takarja vele Leiát. Ha már így adódott a helyzet, kiélvezi a dolgot, és a csókot hosszasan elnyújtja. De mégsem él teljesen vissza a helyzettel, mert a keze nem indul felderítőútra. Az egyik Leia arcát simítja és takarja, a másik a karcsú csípőt karolja át. Szemét se hunyja le teljesen, csak résnyire, így valamennyire látja, merre mozog a nézelődő fiú. Ám ezt a csókot a katonának esze ágában sincs befejezni. Nem, azt Leiának kell, amikor úgy ítéli meg a helyzetet. Remélhetőleg minél később, mert Mykaelnek kifejezetten tetszik a közelsége, az illata, a puhasága.
Mikor végül majd véget ér a csók, Mykael hátravonja a fejét, és belenéz a lány szemébe.*
- Ezt csinálhatnánk még. De ugye nem a férjed volt az a legény?
*kérdi cinkos mosollyal. Mert bármennyire jól is esett a csók, Mykael nem akar akarata ellenére "bűnrészessé" válni egy megcsalásban.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.22 23:19:22
3981. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-01-22 21:01:53
Üzenet elküldve: 2023-01-22 21:01:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mykael Rohark//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Figyelmesen hallgatja Mykaelt, míg a a hegedűjéről és a zenéről beszél, és konstatálja: mégsem annyira hasonlóak. Természetesen Leia is zenél pénzért, hisz a szükség nagy úr, de számára inkább örömforrás, nem annyira megélhetés. Megél ő egyéb elfoglaltságokból, úgyhogy nem kell félteni.
Egyszer csak kikerekednek a szemei.*
- A kurva élet...
* Nyilván eddig adta a finom hölgyet, aki kecses, elegáns, választékosan beszél, és így tovább. Ez csak úgy kicsúszik a száján, de nagyon halkan, így Mykaelen kívül nem hallhatja senki. Még az is megeshet, hogy ő sem hallja tisztán, mit motyog a lány, egyébként nem véletlenül. A fiú feje fölött éppen átlát a fogadó bejáratához, ahol egy sötét köpenyes, tejszőke fiú lépett be. Ha sokszor mozgásra nem is olyan gyors, de észlelése remekül működik: azonnal rájön, hogy éppen őt keresi, és hamar meg is fogja találni, ha nem cselekszik. Bármennyire remélte, ilyen közel a szálláshoz eszükbe sem jutna utána kutakodni, úgy tűnik, elszámította magát. Az is megtörténhet, hogy Artheniorban sikerült már minden kis patkánylyukat átfésülniük, és már nincs más lehetőségük.
A nem túl arisztokratikus magszólalásával egy időben gyorsan magára kanyarítja a köpenyét. Szerencséje van, mert a kereső nem néz ebbe az irányba, de ahogy ismeri, nemsokára ki fogja szúrni. Így Leia egy olyan stratégiát választ, ami máskor soha nem jutna eszébe (így remélhetőleg az őt minden szempontból jól ismerő fiú eszébe sem). Lecsusszan az asztal alá, majd hirtelen Mykael mellett terem. Mindössze két-három másodpercet vesz igénybe a teljes mozdulat, de igazából ez is bővel elég lenne, hogy felfedezzék. Barna csuklyáját a fejébe húzza, vörös tincseit elrejti, hegyes elffüleivel egyetemben. Nem sok fiatal, vörös fél-elf szaladgál Arthenior utcáin, úgyhogy ez a legerősebb ismertetőjele, amiről már távolról felismerhető.*
- Szabad?
* Kérdezi a zsoldost, de inkább csak udvariasságnak szánja a kérdést, nem várja meg a választ, megpróbálja megcsókolni őt. Célja ezzel, hogy elrejtse arcát az utána kutakodó személy elől, emiatt nincs ideje megmagyarázni új katonabarátjának hirtelen személyiségváltozását, annak ellenére sem, hogy számít annak meghökkenésére. Ennek ellenére reméli, nem lesz ellenére a dolog. Abban az esetben, ha a fiú ellenkezik, és nem akar belemenni a játékba, akkor kisurran a szobák vagy a fürdő irányába.*
//Mykael Rohark//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Figyelmesen hallgatja Mykaelt, míg a a hegedűjéről és a zenéről beszél, és konstatálja: mégsem annyira hasonlóak. Természetesen Leia is zenél pénzért, hisz a szükség nagy úr, de számára inkább örömforrás, nem annyira megélhetés. Megél ő egyéb elfoglaltságokból, úgyhogy nem kell félteni.
Egyszer csak kikerekednek a szemei.*
- A kurva élet...
* Nyilván eddig adta a finom hölgyet, aki kecses, elegáns, választékosan beszél, és így tovább. Ez csak úgy kicsúszik a száján, de nagyon halkan, így Mykaelen kívül nem hallhatja senki. Még az is megeshet, hogy ő sem hallja tisztán, mit motyog a lány, egyébként nem véletlenül. A fiú feje fölött éppen átlát a fogadó bejáratához, ahol egy sötét köpenyes, tejszőke fiú lépett be. Ha sokszor mozgásra nem is olyan gyors, de észlelése remekül működik: azonnal rájön, hogy éppen őt keresi, és hamar meg is fogja találni, ha nem cselekszik. Bármennyire remélte, ilyen közel a szálláshoz eszükbe sem jutna utána kutakodni, úgy tűnik, elszámította magát. Az is megtörténhet, hogy Artheniorban sikerült már minden kis patkánylyukat átfésülniük, és már nincs más lehetőségük.
A nem túl arisztokratikus magszólalásával egy időben gyorsan magára kanyarítja a köpenyét. Szerencséje van, mert a kereső nem néz ebbe az irányba, de ahogy ismeri, nemsokára ki fogja szúrni. Így Leia egy olyan stratégiát választ, ami máskor soha nem jutna eszébe (így remélhetőleg az őt minden szempontból jól ismerő fiú eszébe sem). Lecsusszan az asztal alá, majd hirtelen Mykael mellett terem. Mindössze két-három másodpercet vesz igénybe a teljes mozdulat, de igazából ez is bővel elég lenne, hogy felfedezzék. Barna csuklyáját a fejébe húzza, vörös tincseit elrejti, hegyes elffüleivel egyetemben. Nem sok fiatal, vörös fél-elf szaladgál Arthenior utcáin, úgyhogy ez a legerősebb ismertetőjele, amiről már távolról felismerhető.*
- Szabad?
* Kérdezi a zsoldost, de inkább csak udvariasságnak szánja a kérdést, nem várja meg a választ, megpróbálja megcsókolni őt. Célja ezzel, hogy elrejtse arcát az utána kutakodó személy elől, emiatt nincs ideje megmagyarázni új katonabarátjának hirtelen személyiségváltozását, annak ellenére sem, hogy számít annak meghökkenésére. Ennek ellenére reméli, nem lesz ellenére a dolog. Abban az esetben, ha a fiú ellenkezik, és nem akar belemenni a játékba, akkor kisurran a szobák vagy a fürdő irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436