Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 322 (6421. - 6440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6440. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:01:38
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:01:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Különös este//
*A nedves kéz érintésétől csaknem kirázza a hideg, de ez aligha látszik rajta. Valamelyest kedélyes mosolyt villant, udvariassága azonban nem patinás neveltetéséből adódik, legtöbbször hideg számítás húzódik mögötte. Ha nem tűnne hasznosnak akár egy cseppet is a kellemetlen bájolgással szőtt beszélgetés egy helyi kupeccel, egy pillanatig nem viselné el. Valószínűleg már nyersen közölte volna, hogy jobban jár, ha valami pillangó társaságát keresi, mert legfeljebb az állna szóba vele - ha igényesebbek talán azok sem.
A kereskedésnek megvan az a hátránya, hogy ha igazán jó akar benne lenni az ember, akkor kénytelen kapcsolatot építeni olyanokkal is, akiket egyébként valószínűleg messzire elkerülne. Márpedig a kufárok többsége nem az erkölcsösség és emberség címeres lovagja, s a legtöbb szempontból Dayaneer sem különb ennél.*
- Ebben úgy tűnik egyetértünk, magam sem rajongok különösebben Caldorcor báróért. Az ember ne is bízzon olyan emberben, akit még Wegtoren is kilök magából. *Személyesen persze nem volt alkalma találkozni az igriccel, legfeljebb csak futólag, még odahaza. Köreikben azonban épp eleget hallott róla, s bár érez némi viszolygást vele kapcsolatban, kétség kívül le is nyűgözi a teljesítménye. Elvenni a Hadúr fattyát a Vashegy trónjának és a hatalom reményében, ekkorákat azért kevesen mernek álmodni. Persze lehet, hogy csak irigyei színezték ki ennyire a történetet, mindenesetre ő ezt hallotta a legtöbb embertől, s ez az, amit ő is a leginkább kinéz Arthenior hírhedt wegtoreni kalmárjából.*
- Köszönöm, igazán nagylelkű feltétezések! *nyúlik el vigyora szélesen, s valami derengő pimaszság arról figyelmeztet, bizony ezek egyáltalán nem igazak rá. Az apró árulkodó jelek felett azonban könnyen elsiklanak az éhes pillantások, melytől kavarodik ugyan a gyomra, de már elég edzett ahhoz, hogy leküzdje.*
- Pálinka? Ipsioni úr aztán ért a hölgyek nyelvén! *nevet fel kedélyesen, s magában persze inkább az ellenkezője fogalmazódik meg. Akaratlanul belegondol az aprócska szemek előtt miféle fülledt jelenetek elevenedhetnek meg, melyeknek a beszédes tekintet alapján kétségtelenül maga is részét képezi. Most egy látható fintor is átszalad a képén, de ellegyezi a füstöt maga elől, így úgy tűnik, mintha csak az arcába tekergett volna, amiatt ráncolna az orrát.*
- Egyenesen a napfényes Wegtorenből, ahogy említettem *Jól tudja ám, hogy nem is nagyon tudná leplezni származását, mondjuk tény, nem is szándékoztna soha.* - Sajnos azonban már rég jártam odahaza, így nem tudok szolgálni hamisítatlan wegtoreni áruval *biggyeszti le bordóra kent ajkát.* - Korábban üzletelt már nyugatiakkal?
*Most, hogy megtette az első lépést egy unott bájcsevely felé, úgy dönt, meg is jutalmazza magát a kupica itókával*
- Santee! *emeli a pálinkát a magasba, miután jó nyugati szokáshoz híven először a pohár fenekét a pultra verte kétszer, gondosan odafigyelve rá, hogy ki ne löttyintse.*
*A nedves kéz érintésétől csaknem kirázza a hideg, de ez aligha látszik rajta. Valamelyest kedélyes mosolyt villant, udvariassága azonban nem patinás neveltetéséből adódik, legtöbbször hideg számítás húzódik mögötte. Ha nem tűnne hasznosnak akár egy cseppet is a kellemetlen bájolgással szőtt beszélgetés egy helyi kupeccel, egy pillanatig nem viselné el. Valószínűleg már nyersen közölte volna, hogy jobban jár, ha valami pillangó társaságát keresi, mert legfeljebb az állna szóba vele - ha igényesebbek talán azok sem.
A kereskedésnek megvan az a hátránya, hogy ha igazán jó akar benne lenni az ember, akkor kénytelen kapcsolatot építeni olyanokkal is, akiket egyébként valószínűleg messzire elkerülne. Márpedig a kufárok többsége nem az erkölcsösség és emberség címeres lovagja, s a legtöbb szempontból Dayaneer sem különb ennél.*
- Ebben úgy tűnik egyetértünk, magam sem rajongok különösebben Caldorcor báróért. Az ember ne is bízzon olyan emberben, akit még Wegtoren is kilök magából. *Személyesen persze nem volt alkalma találkozni az igriccel, legfeljebb csak futólag, még odahaza. Köreikben azonban épp eleget hallott róla, s bár érez némi viszolygást vele kapcsolatban, kétség kívül le is nyűgözi a teljesítménye. Elvenni a Hadúr fattyát a Vashegy trónjának és a hatalom reményében, ekkorákat azért kevesen mernek álmodni. Persze lehet, hogy csak irigyei színezték ki ennyire a történetet, mindenesetre ő ezt hallotta a legtöbb embertől, s ez az, amit ő is a leginkább kinéz Arthenior hírhedt wegtoreni kalmárjából.*
- Köszönöm, igazán nagylelkű feltétezések! *nyúlik el vigyora szélesen, s valami derengő pimaszság arról figyelmeztet, bizony ezek egyáltalán nem igazak rá. Az apró árulkodó jelek felett azonban könnyen elsiklanak az éhes pillantások, melytől kavarodik ugyan a gyomra, de már elég edzett ahhoz, hogy leküzdje.*
- Pálinka? Ipsioni úr aztán ért a hölgyek nyelvén! *nevet fel kedélyesen, s magában persze inkább az ellenkezője fogalmazódik meg. Akaratlanul belegondol az aprócska szemek előtt miféle fülledt jelenetek elevenedhetnek meg, melyeknek a beszédes tekintet alapján kétségtelenül maga is részét képezi. Most egy látható fintor is átszalad a képén, de ellegyezi a füstöt maga elől, így úgy tűnik, mintha csak az arcába tekergett volna, amiatt ráncolna az orrát.*
- Egyenesen a napfényes Wegtorenből, ahogy említettem *Jól tudja ám, hogy nem is nagyon tudná leplezni származását, mondjuk tény, nem is szándékoztna soha.* - Sajnos azonban már rég jártam odahaza, így nem tudok szolgálni hamisítatlan wegtoreni áruval *biggyeszti le bordóra kent ajkát.* - Korábban üzletelt már nyugatiakkal?
*Most, hogy megtette az első lépést egy unott bájcsevely felé, úgy dönt, meg is jutalmazza magát a kupica itókával*
- Santee! *emeli a pálinkát a magasba, miután jó nyugati szokáshoz híven először a pohár fenekét a pultra verte kétszer, gondosan odafigyelve rá, hogy ki ne löttyintse.*
6439. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:53:48
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:53:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
* Természetesen fel sem tűnik neki, hogy a másik nem lát vagy, hogy egy sárkánylégy a társa. Dänkijinkilinkilinkilinkij túlságosan bele van merülve a maga világába. Meg aztán neki is jól esik az ölelés. Úgy érzi, mintha évek teltek volna el azóta, hogy elindult otthonról. Hiányoznak a szülei, hiányoznak a testvérei, hiányzik Lihanech, de talán még magának sem meri ezeket bevallani. Persze Arthenior sem az utolsó, sőt! Arthenior a levegő mágusok és a kalandorok városa, ő pedig az: kalandor. Erről árulkodik bal fülcimpájának hiánya is. A seb már szépen beforrt, de vissza sosem fog nőni. Talán nem is bánja, mert így legalább van mit mutogatnia a kocsmában. Vanellarya ölelése úgy kellett neki, mint egy pohár víz. Azért egy pohár vizet továbbra is elfogadna, de nem akarja halmozni az élvezeteket. Egyelőre beéri csupán az öleléssel is. Érzi a finom mozdulatokat a haján és széles mosoly ül az arcára. Ha fajtársa engedi, még közelebb bújik hozzá, szinte már csak dorombolnia kéne, hogy tényleg úgy viselkedjen, mint egy kismacska. A kérdésre lehunyt szemi felpattannak. Nem emlékszik! Rengeteget ihatott akkor. Aztán próbálja felidézni, hogy mi is történt az elmúlt pár percben és megnyugszik. A nagyját valószínűleg csak képzelte, miközben azt nézte, ahogy mások isznak. Őszintén válaszol hát a lány kérdésére. *
– Kettőt. Egy pálinkát és egy bort. De annak a fele még megvan. Kérsz? Nekem nem nagyon ízlik. * Tart egy rövid szünetet, majd hozzáfűzi. *
– De még mindig jobb, mint az előbbi. * Hogy a másik hisz-e neki, az más kérdés. Dänkijinkilinkilinkilinkij kevesebbtől is rúgott már be. Egyszer. Most pedig tulajdonképpen másodjára iszik valaha. De az első nem számít, mert akkor még nem volt igazi kalandor. *
– Megmentettük a várost… * Suttogja büszkén újdonsült barátnőjének. *
– És most megünnepelem. De nem értem, mások hogy tudnak ennyit inni. * Ezt szomorúan mondja. Olyan akarna lenni, mint a "nagyok", akik annyit vedelnek, amennyit nem szégyellnek és meg sem kottyan nekik. Dänkijinkilinkilinkilinkij-nek sajnos igencsak megkottyan, így még dolgoznia kell ezen. Ezt a másik tündérlány is hamar kiszúrta, de annyira azért még nem vészes a helyzet, ahogy az elsőre tűnhetett. Tündérünk bár be van csípve, ez leginkább csak szerfelett közvetlen viselkedésében és enyhe borszagában nyilvánul meg. *
* Természetesen fel sem tűnik neki, hogy a másik nem lát vagy, hogy egy sárkánylégy a társa. Dänkijinkilinkilinkilinkij túlságosan bele van merülve a maga világába. Meg aztán neki is jól esik az ölelés. Úgy érzi, mintha évek teltek volna el azóta, hogy elindult otthonról. Hiányoznak a szülei, hiányoznak a testvérei, hiányzik Lihanech, de talán még magának sem meri ezeket bevallani. Persze Arthenior sem az utolsó, sőt! Arthenior a levegő mágusok és a kalandorok városa, ő pedig az: kalandor. Erről árulkodik bal fülcimpájának hiánya is. A seb már szépen beforrt, de vissza sosem fog nőni. Talán nem is bánja, mert így legalább van mit mutogatnia a kocsmában. Vanellarya ölelése úgy kellett neki, mint egy pohár víz. Azért egy pohár vizet továbbra is elfogadna, de nem akarja halmozni az élvezeteket. Egyelőre beéri csupán az öleléssel is. Érzi a finom mozdulatokat a haján és széles mosoly ül az arcára. Ha fajtársa engedi, még közelebb bújik hozzá, szinte már csak dorombolnia kéne, hogy tényleg úgy viselkedjen, mint egy kismacska. A kérdésre lehunyt szemi felpattannak. Nem emlékszik! Rengeteget ihatott akkor. Aztán próbálja felidézni, hogy mi is történt az elmúlt pár percben és megnyugszik. A nagyját valószínűleg csak képzelte, miközben azt nézte, ahogy mások isznak. Őszintén válaszol hát a lány kérdésére. *
– Kettőt. Egy pálinkát és egy bort. De annak a fele még megvan. Kérsz? Nekem nem nagyon ízlik. * Tart egy rövid szünetet, majd hozzáfűzi. *
– De még mindig jobb, mint az előbbi. * Hogy a másik hisz-e neki, az más kérdés. Dänkijinkilinkilinkilinkij kevesebbtől is rúgott már be. Egyszer. Most pedig tulajdonképpen másodjára iszik valaha. De az első nem számít, mert akkor még nem volt igazi kalandor. *
– Megmentettük a várost… * Suttogja büszkén újdonsült barátnőjének. *
– És most megünnepelem. De nem értem, mások hogy tudnak ennyit inni. * Ezt szomorúan mondja. Olyan akarna lenni, mint a "nagyok", akik annyit vedelnek, amennyit nem szégyellnek és meg sem kottyan nekik. Dänkijinkilinkilinkilinkij-nek sajnos igencsak megkottyan, így még dolgoznia kell ezen. Ezt a másik tündérlány is hamar kiszúrta, de annyira azért még nem vészes a helyzet, ahogy az elsőre tűnhetett. Tündérünk bár be van csípve, ez leginkább csak szerfelett közvetlen viselkedésében és enyhe borszagában nyilvánul meg. *
6438. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 20:37:50
Üzenet elküldve: 2025-08-12 20:37:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Próbál a sörébe temetkezni, és egész jól is megy neki, egészen addig, amíg egy váratlanul jött, élénk hang fel nem rázza ebből a tevékenységéből. Szinte alig láthatóan összerezzen, de nem ijed meg, inkább csak meglepődik. Úgy látszik, egy fajtársába botlott. Méghozzá egy gyanúsan jókedvű lányba. A vele érkező borszag, és a pulton koppanó pohár hangja hamar meg is magyarázza, mitől ilyen fenemód vidám a másik. Rya épp egy halvány, udvarias mosollyal készül köszönteni Dänkijinkilinkilinkilinkijt, de csak a mosolyig jut, ugyanis egy hirtelen zökkenéssel belécsapódik egy meglepetésszerű ölelés. Az ölelés ugyan váratlanul érkezik, de finom, puha, kipárnázott érzés társul hozá, és a vékony karok sem szorongatják túl erősen, így tulajdonképpen egész kellemes élmény. A sárkánylégy viszont odébb rebben az idegen hirtelen mozdulataitól tartva, és inkább egy kicsit távolabb landol.
A vak tündér viszonozza az ölelést, és lágyan mosolyog hozzá. Ez részben bizonyára attól van, mert egy ölelés mindig jól esik, ha morcos kedvében van. Részben bizonyára azért, mert átragad rá a másik öröme, és egy pillanatra ő is megörül, hogy tündérrel találkozott. A legnyomósabb indok viszont talán inkább a kocsmai rutin, és az állatokkal töltött ideje alatt kialakult ösztön, ami miatt meglehetősen nyugodtan, és jóindulatúan tudja kezelni ezt a szeleburdi jövevényt.
Az ölelés első pillanata után megkeresi Kijii haját, aminek helyére a lány hangjának iránya, illetve a közvetlen testi kontaktus segít rájönni, majd óvatosan, finom mozdulatokkal cirógatni kezdi azt. Közben szelíd mosoly ül ajkain.*
- Hát szia! Mesélj csak, mennyit ittál?
*Kérdezi kedves hangsúllyal. A kérdés nem hangzik lekezelőnek, de tagadhatatlan, hogy ott lapul benne olyasmi, mint amikor valaki megkérdezi kedvenc kiskutyáját, ugyan mit talált már megint, minek örül úgy.
Ha a másik nem bontja meg az ölelést, részéről rendben van ez így, és tovább cirógatja Dänkijinkilinkilinkilinkij haját, mintha egy kóbor állatot nyugtatgatna. Elvégre a részeg tündér és egy játékos kismacska között édeskevés különbség van.*
*Próbál a sörébe temetkezni, és egész jól is megy neki, egészen addig, amíg egy váratlanul jött, élénk hang fel nem rázza ebből a tevékenységéből. Szinte alig láthatóan összerezzen, de nem ijed meg, inkább csak meglepődik. Úgy látszik, egy fajtársába botlott. Méghozzá egy gyanúsan jókedvű lányba. A vele érkező borszag, és a pulton koppanó pohár hangja hamar meg is magyarázza, mitől ilyen fenemód vidám a másik. Rya épp egy halvány, udvarias mosollyal készül köszönteni Dänkijinkilinkilinkilinkijt, de csak a mosolyig jut, ugyanis egy hirtelen zökkenéssel belécsapódik egy meglepetésszerű ölelés. Az ölelés ugyan váratlanul érkezik, de finom, puha, kipárnázott érzés társul hozá, és a vékony karok sem szorongatják túl erősen, így tulajdonképpen egész kellemes élmény. A sárkánylégy viszont odébb rebben az idegen hirtelen mozdulataitól tartva, és inkább egy kicsit távolabb landol.
A vak tündér viszonozza az ölelést, és lágyan mosolyog hozzá. Ez részben bizonyára attól van, mert egy ölelés mindig jól esik, ha morcos kedvében van. Részben bizonyára azért, mert átragad rá a másik öröme, és egy pillanatra ő is megörül, hogy tündérrel találkozott. A legnyomósabb indok viszont talán inkább a kocsmai rutin, és az állatokkal töltött ideje alatt kialakult ösztön, ami miatt meglehetősen nyugodtan, és jóindulatúan tudja kezelni ezt a szeleburdi jövevényt.
Az ölelés első pillanata után megkeresi Kijii haját, aminek helyére a lány hangjának iránya, illetve a közvetlen testi kontaktus segít rájönni, majd óvatosan, finom mozdulatokkal cirógatni kezdi azt. Közben szelíd mosoly ül ajkain.*
- Hát szia! Mesélj csak, mennyit ittál?
*Kérdezi kedves hangsúllyal. A kérdés nem hangzik lekezelőnek, de tagadhatatlan, hogy ott lapul benne olyasmi, mint amikor valaki megkérdezi kedvenc kiskutyáját, ugyan mit talált már megint, minek örül úgy.
Ha a másik nem bontja meg az ölelést, részéről rendben van ez így, és tovább cirógatja Dänkijinkilinkilinkilinkij haját, mintha egy kóbor állatot nyugtatgatna. Elvégre a részeg tündér és egy játékos kismacska között édeskevés különbség van.*
6437. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 19:35:49
Üzenet elküldve: 2025-08-12 19:35:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
* Dänkijinkilinkilinkilinkij élete első sörözése nem fullad tragédiába. Ellenben viszont társa, a múmiának öltözött Roth úgy kikészül attól a kevéstől is, amit iszik, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij szemöldökét ráncolva, távolságot tartva a furcsa alaktól elhagyja az asztalt. Reméli, hogy nem esett komolyabb baja, de azt nem tudja vállalni, hogy ápolni, gondozni fogja őt, hiszen neki is megvannak a maga gondjai, és alig pár perce ismerik egymást. A tündér nem érti, hogy üthetett be ilyen kevés pia is Rothnak, de úgy érzi, ideje másik társasághoz verődni. Persze azért a pohár bort magával viszi.
Ekkor látja meg a pultnál ácsorgó Vanellaryát. Szemei kikerekednek. *
– Egy tündér! * Suttogja maga elé, és valószínűleg az alkoholtól megfeledkezve mindenfajta gátlásáról magabiztos léptekkel elindul felé. Léptei halkak, a kocsma alapzaja könnyen elnyomhatja őket, így nem kizárt, hogy meglepetésként éri a másik lányt, mikor közvetlenül maga mellől egy vidáman csengő hangot hall. *
– Hát vannak itt más tündérek is! Úgy örülök! Lihanech óta aligha láttam bárkit, aki olyat, mint én! * Látott ugyan, de nem sokat. Főleg a piactéri árusok között. De a kocsmában még nem. Jóllehet, nem is túl gyakran jár inni – voltaképpen ez az első alkalom. A pohár bort leteszi az asztalra és váratlanul átöleli fajtársát. Természetesen józanul nem tenne ilyet, legfeljebb, ha az egész világon két tündér élne és ő lenne az egyik. Viszont most úgy meghatódik a másik lány jelenlététől, hogy még könnye is kicsordul, ahogy öleli őt. Reméli, hogy Vanellarya nem löki el magától. *
* Dänkijinkilinkilinkilinkij élete első sörözése nem fullad tragédiába. Ellenben viszont társa, a múmiának öltözött Roth úgy kikészül attól a kevéstől is, amit iszik, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij szemöldökét ráncolva, távolságot tartva a furcsa alaktól elhagyja az asztalt. Reméli, hogy nem esett komolyabb baja, de azt nem tudja vállalni, hogy ápolni, gondozni fogja őt, hiszen neki is megvannak a maga gondjai, és alig pár perce ismerik egymást. A tündér nem érti, hogy üthetett be ilyen kevés pia is Rothnak, de úgy érzi, ideje másik társasághoz verődni. Persze azért a pohár bort magával viszi.
Ekkor látja meg a pultnál ácsorgó Vanellaryát. Szemei kikerekednek. *
– Egy tündér! * Suttogja maga elé, és valószínűleg az alkoholtól megfeledkezve mindenfajta gátlásáról magabiztos léptekkel elindul felé. Léptei halkak, a kocsma alapzaja könnyen elnyomhatja őket, így nem kizárt, hogy meglepetésként éri a másik lányt, mikor közvetlenül maga mellől egy vidáman csengő hangot hall. *
– Hát vannak itt más tündérek is! Úgy örülök! Lihanech óta aligha láttam bárkit, aki olyat, mint én! * Látott ugyan, de nem sokat. Főleg a piactéri árusok között. De a kocsmában még nem. Jóllehet, nem is túl gyakran jár inni – voltaképpen ez az első alkalom. A pohár bort leteszi az asztalra és váratlanul átöleli fajtársát. Természetesen józanul nem tenne ilyet, legfeljebb, ha az egész világon két tündér élne és ő lenne az egyik. Viszont most úgy meghatódik a másik lány jelenlététől, hogy még könnye is kicsordul, ahogy öleli őt. Reméli, hogy Vanellarya nem löki el magától. *
6436. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 18:35:20
Üzenet elküldve: 2025-08-12 18:35:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*A tündér úgy löki be maga előtt az ajtót, mintha mindenből elege lenne. Ez valószínűleg azért van, mert ez is az igazság. Csizmája alatt kopog a padló, ahogy haragosan lépdel a pult felé. Ott aztán kikéri a szokásosat. Mézsör 14 aranyért.
Édes is, habos is, alkoholos is. Más nem kell.
Vállán ott pihen az erdőmélyi sárkánylégy. Néha kezd még abból is elege lenni, hogy folyton súly nehezedik a vállára. De ilyenkor mindig hátrább kergeti magában a haragot. Az állat nem tehet semmiről. Sőt, ilyenkor mintha megértőbb, nyugodtabb is lenne gazdájával szemben. Ismeri már a természetét, és tudja, Ryánál a duzzogás olyan, mint a tavaszi zápor. Hamar elvonul majd. Mintha lenne kettejük között egy csendes megállapodás: a sárkánylégy megmenekül a virágbanszületett haragjától, cserébe viszont türelmesnek kell lenni vele.
A lány a pultot támasztva kortyolja a sört. Nem vedel, de korántsem megfontolt kortyokban iszik. Ilyenkor még az ivást is dühösen csinálja. Bal karjával az asztalon könyököl, azzal támasztja meg a fejét. Meg kell hagyni, korántsem hölgyhöz illő a testtartás.*
*A tündér úgy löki be maga előtt az ajtót, mintha mindenből elege lenne. Ez valószínűleg azért van, mert ez is az igazság. Csizmája alatt kopog a padló, ahogy haragosan lépdel a pult felé. Ott aztán kikéri a szokásosat. Mézsör 14 aranyért.
Édes is, habos is, alkoholos is. Más nem kell.Vállán ott pihen az erdőmélyi sárkánylégy. Néha kezd még abból is elege lenni, hogy folyton súly nehezedik a vállára. De ilyenkor mindig hátrább kergeti magában a haragot. Az állat nem tehet semmiről. Sőt, ilyenkor mintha megértőbb, nyugodtabb is lenne gazdájával szemben. Ismeri már a természetét, és tudja, Ryánál a duzzogás olyan, mint a tavaszi zápor. Hamar elvonul majd. Mintha lenne kettejük között egy csendes megállapodás: a sárkánylégy megmenekül a virágbanszületett haragjától, cserébe viszont türelmesnek kell lenni vele.
A lány a pultot támasztva kortyolja a sört. Nem vedel, de korántsem megfontolt kortyokban iszik. Ilyenkor még az ivást is dühösen csinálja. Bal karjával az asztalon könyököl, azzal támasztja meg a fejét. Meg kell hagyni, korántsem hölgyhöz illő a testtartás.*
6435. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 18:02:39
Üzenet elküldve: 2025-08-12 18:02:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Bredoc valóban kielégítőnek tartja a bájital hatását, s habár azt nem tudja pontosan mk a terve Cagonnak az ajánlásokkal, vagy hogy miféle tervekre törekszik, nem sajnálja tőle. Később, idővel biztos szüksége lesz neki is jó bájitalokra, ezért nem is baj, ha ismer pár képzett alkimistát és nem a piaci kofákra bízza magát.*
-Egen, sajnos a rosszakarókkal nem könnyű elbánni, mert valahogy sose fogynak el.
*Feleli félszeg mosollyal, majd ő is a kezét nyújtja és elbúcsúzik az orktól.*
-Szívesen. Sok sikert a továbbiakban, úgy hiszem még találkozunk.
*Azzal pedig hagyja, hogy távozzon, ő pedig tovább pipázgat, mint akinek semmi egyéb dolga, és várja a díszes kompánia valamelyik tagját hogy elő egye a fene őket.*
*Bredoc valóban kielégítőnek tartja a bájital hatását, s habár azt nem tudja pontosan mk a terve Cagonnak az ajánlásokkal, vagy hogy miféle tervekre törekszik, nem sajnálja tőle. Később, idővel biztos szüksége lesz neki is jó bájitalokra, ezért nem is baj, ha ismer pár képzett alkimistát és nem a piaci kofákra bízza magát.*
-Egen, sajnos a rosszakarókkal nem könnyű elbánni, mert valahogy sose fogynak el.
*Feleli félszeg mosollyal, majd ő is a kezét nyújtja és elbúcsúzik az orktól.*
-Szívesen. Sok sikert a továbbiakban, úgy hiszem még találkozunk.
*Azzal pedig hagyja, hogy távozzon, ő pedig tovább pipázgat, mint akinek semmi egyéb dolga, és várja a díszes kompánia valamelyik tagját hogy elő egye a fene őket.*
6434. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 15:44:06
Üzenet elküldve: 2025-08-12 15:44:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
* Szép tanácsot hall a katonától, amit bizonyára maga is hangoztatni fog, de legalábbis szeme előtt fogja tartani. Hogy valóban orkokról lenne szó, azt nem erősíti meg, de nem állna messze a leírásuk egy törzstől, ami unalmukban vándorol egy jobb helyet keresve. Csak sajnálni tudja őket, elvégre keresik helyüket a világban, legalábbis Cagon így gondolja, közben meg ez fordítva is igaz lehet. Az ottani orkok nézik le Cagont, mert beállt a társadalomba. Ha mindkét oldal megveti a másikat, úgy az üzletelés közel lehetetlen. Nem állítja, hogy nem próbálná meg, ha oda kerülne a sor, de be kell vallja, sokat nem tudnának ajánlani a koponyakotyvasztónak. Ha mégis, az újonnan kapott becenevével hamar tekintélyt parancsolhat magának köztük, de biztos, hogy egy ideig nem fog megmozdulni az irányukba.
Végignézi ahogyan Bredoc felhörpinti a kis üvegcsét, majd érmetrükköt hajt végre. Ez a rész kicsit elgondolkoztatja. Nem gondolt még bele abba, hogy utcai művészek is használhatnák erre a kevert italt. *
- Nagyszerű.
* Ez azt jelenti, hogy mellékhatásoktól mentesek a növények, amikből elő lett állítva. Fejében lévő jegyzetfüzetében felírja magának ezt. Érdekes, hogy néhány köze sincs növény kombinációja milyen jó hatást képes felmutatni. *
- Hazugsággal nem mennék semmire. Az nagyon hamar kiderülne, szóval csak az igazat kérem.
* Jegyzi meg, majd elővesz egy kivalló minőségű papírt, tollat, és tintát és az asztalra helyezi. Végre minden darab a helyére kerül és Bredoc ajánlásával a kör bezárul. Reméli nem találnak kifogásokat ezekben a levelekben, bár az emberek mindenre képesek, ha egy olyan ellen kell cselekedni, amit nem szeretnek. Ez ellen tennie kell. Amint végez, átolvassa, majd borítékba zárja a tartalmat. Eme levelet csakis az annak kirendelt személy fogja elolvasni. Meg persze akik ámulni akarnak az ork „kapcsolatain” ha lehet ezt annak nevezni. *
- Több mint megfelelő, kiváló. A te és a többiek levelével aligha lehetne belekötni a munkásságomba. Bár aki eddig talált kifogást, az ezután is fog. Hálám sokáig üldözni fog. Ha minden jól megy, akkor lesz még időnk együtt dolgozni.
*A levelet az egyik belső zsebébe csúsztatja, majd összébb is húzza a ruháját. *
- Ha szükséged van még valamire, csak szólj. Az új laborommal képes vagyok az italok apraja nagyját előállítani. Azonban most sietnem kell. Minél előbb szeretném elrendezni az unalmas üzleteléseket, hogy több időm maradjon. a kutatásokra. Ha akad bármi, csak hagyj egy üzenetet a fogadósnál, a nála hagyott levelek mindig megtalálnak. Akkor én elbúcsúznék. Még találkozunk, ebben biztos vagyok.
* Azzal kezet nyújt Bredoc felé, majd otthagyja ha nincsen semmi egyéb, amit azonnal el kell rendezniük. Az ajtón kilépve egyenesen a kaszárnyát célozza meg, szeretné mihamarabb lerendezni az unalmas futkározásokat. *
* Szép tanácsot hall a katonától, amit bizonyára maga is hangoztatni fog, de legalábbis szeme előtt fogja tartani. Hogy valóban orkokról lenne szó, azt nem erősíti meg, de nem állna messze a leírásuk egy törzstől, ami unalmukban vándorol egy jobb helyet keresve. Csak sajnálni tudja őket, elvégre keresik helyüket a világban, legalábbis Cagon így gondolja, közben meg ez fordítva is igaz lehet. Az ottani orkok nézik le Cagont, mert beállt a társadalomba. Ha mindkét oldal megveti a másikat, úgy az üzletelés közel lehetetlen. Nem állítja, hogy nem próbálná meg, ha oda kerülne a sor, de be kell vallja, sokat nem tudnának ajánlani a koponyakotyvasztónak. Ha mégis, az újonnan kapott becenevével hamar tekintélyt parancsolhat magának köztük, de biztos, hogy egy ideig nem fog megmozdulni az irányukba.
Végignézi ahogyan Bredoc felhörpinti a kis üvegcsét, majd érmetrükköt hajt végre. Ez a rész kicsit elgondolkoztatja. Nem gondolt még bele abba, hogy utcai művészek is használhatnák erre a kevert italt. *
- Nagyszerű.
* Ez azt jelenti, hogy mellékhatásoktól mentesek a növények, amikből elő lett állítva. Fejében lévő jegyzetfüzetében felírja magának ezt. Érdekes, hogy néhány köze sincs növény kombinációja milyen jó hatást képes felmutatni. *
- Hazugsággal nem mennék semmire. Az nagyon hamar kiderülne, szóval csak az igazat kérem.
* Jegyzi meg, majd elővesz egy kivalló minőségű papírt, tollat, és tintát és az asztalra helyezi. Végre minden darab a helyére kerül és Bredoc ajánlásával a kör bezárul. Reméli nem találnak kifogásokat ezekben a levelekben, bár az emberek mindenre képesek, ha egy olyan ellen kell cselekedni, amit nem szeretnek. Ez ellen tennie kell. Amint végez, átolvassa, majd borítékba zárja a tartalmat. Eme levelet csakis az annak kirendelt személy fogja elolvasni. Meg persze akik ámulni akarnak az ork „kapcsolatain” ha lehet ezt annak nevezni. *
- Több mint megfelelő, kiváló. A te és a többiek levelével aligha lehetne belekötni a munkásságomba. Bár aki eddig talált kifogást, az ezután is fog. Hálám sokáig üldözni fog. Ha minden jól megy, akkor lesz még időnk együtt dolgozni.
*A levelet az egyik belső zsebébe csúsztatja, majd összébb is húzza a ruháját. *
- Ha szükséged van még valamire, csak szólj. Az új laborommal képes vagyok az italok apraja nagyját előállítani. Azonban most sietnem kell. Minél előbb szeretném elrendezni az unalmas üzleteléseket, hogy több időm maradjon. a kutatásokra. Ha akad bármi, csak hagyj egy üzenetet a fogadósnál, a nála hagyott levelek mindig megtalálnak. Akkor én elbúcsúznék. Még találkozunk, ebben biztos vagyok.
* Azzal kezet nyújt Bredoc felé, majd otthagyja ha nincsen semmi egyéb, amit azonnal el kell rendezniük. Az ajtón kilépve egyenesen a kaszárnyát célozza meg, szeretné mihamarabb lerendezni az unalmas futkározásokat. *
6433. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 15:13:29
Üzenet elküldve: 2025-08-12 15:13:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Bredoc csak bólint, majd elveszi az italt amit Cagon átnyújt neki, és gondolkodás nélkül lehúzza. Érzi is, ahogy szétárad a testében, s bár ezt a fajtát még nem kóstolta, használt már párszor mindenféle bájitalokat, úgyhogy nem idegen neki ez az egész. Tudja nagyjából, hogy mire számítson. *
-Rendben. Nem sürgős, és remélem nincs a láthatáron, de sosem lehet tudni. A pletykáknak néha van alapja, aztán ha tényleg orkok közelednek, szeretnék készen állni. Atyám mondta mindig, hogy a van-tól nem kell félni.
*Aztán rá is tér arra, hogy kipróbálja tényleg hatásos-e a varázsital. Az egyik szütyőjébe nyúl, s pár aranyérmét vesz elő, szám szerint négyet. Másik kezébe pipáját fogja, majd feldobja a levegőbe az érméket egyesével, és a pipa szárával kapja el azokat, hogy úgy egyensúlyozza őket. Mind a négyet sikerül elkapnia, könnyen egyensúlyozza is azokat, majd ismét feldobja hogy a négy érmét az öt ujja között kapja el, mindegyik közbe egyet-egyet, majd elégedetten teszi vissza azokat a helyükre.*
-Úgy gondolom megfelelően hatásos.
*Széles vigyort villant Cagon felé, bár egyébként sem állnak messze az érmetrükkök az unatkozó bakáktól, ilyen ügyesen tán még sosem csinálta.*
-Nem bánom, írok egy ajánlólevelet, de nem vállalok érted felelősséget, ahhoz nem ismerlek eléggé, remélem megérted.
*Papírt és tollat kér, ha más nem is a fogadós biztosan ad neki, amennyi aranyat itt szokott hagyni, de lehet hogy az orknál is akad. Akárhogy is, ha sikerül szereznie valami íróalkalmatosságot, akkor a következőket írja fel:
Megvizsgáltam Targhed Cagon alkimista munkásságát, s igazolom, hogy az általa készített bájitalok minősége megfelelő, hatásukat maradéktalanul és mellékhatásoktól mentesen kifejtik.
Az alkímia tudomány területén szerzett képességei jobbak a kiválónál.
Személyéről nem áll módomban nyilatkozni, ahhoz több időt kellene együtt dolgoznom vele.
Bredoc Droyn
Attaius Droyn fia. *
-No, kész is vagyunk! Megfelelő lesz így?
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az ügyességet a következő kettő körben.
*Bredoc csak bólint, majd elveszi az italt amit Cagon átnyújt neki, és gondolkodás nélkül lehúzza. Érzi is, ahogy szétárad a testében, s bár ezt a fajtát még nem kóstolta, használt már párszor mindenféle bájitalokat, úgyhogy nem idegen neki ez az egész. Tudja nagyjából, hogy mire számítson. *
-Rendben. Nem sürgős, és remélem nincs a láthatáron, de sosem lehet tudni. A pletykáknak néha van alapja, aztán ha tényleg orkok közelednek, szeretnék készen állni. Atyám mondta mindig, hogy a van-tól nem kell félni.
*Aztán rá is tér arra, hogy kipróbálja tényleg hatásos-e a varázsital. Az egyik szütyőjébe nyúl, s pár aranyérmét vesz elő, szám szerint négyet. Másik kezébe pipáját fogja, majd feldobja a levegőbe az érméket egyesével, és a pipa szárával kapja el azokat, hogy úgy egyensúlyozza őket. Mind a négyet sikerül elkapnia, könnyen egyensúlyozza is azokat, majd ismét feldobja hogy a négy érmét az öt ujja között kapja el, mindegyik közbe egyet-egyet, majd elégedetten teszi vissza azokat a helyükre.*
-Úgy gondolom megfelelően hatásos.
*Széles vigyort villant Cagon felé, bár egyébként sem állnak messze az érmetrükkök az unatkozó bakáktól, ilyen ügyesen tán még sosem csinálta.*
-Nem bánom, írok egy ajánlólevelet, de nem vállalok érted felelősséget, ahhoz nem ismerlek eléggé, remélem megérted.
*Papírt és tollat kér, ha más nem is a fogadós biztosan ad neki, amennyi aranyat itt szokott hagyni, de lehet hogy az orknál is akad. Akárhogy is, ha sikerül szereznie valami íróalkalmatosságot, akkor a következőket írja fel:
Megvizsgáltam Targhed Cagon alkimista munkásságát, s igazolom, hogy az általa készített bájitalok minősége megfelelő, hatásukat maradéktalanul és mellékhatásoktól mentesen kifejtik.
Az alkímia tudomány területén szerzett képességei jobbak a kiválónál.
Személyéről nem áll módomban nyilatkozni, ahhoz több időt kellene együtt dolgoznom vele.
Bredoc Droyn
Attaius Droyn fia. *
-No, kész is vagyunk! Megfelelő lesz így?
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az ügyességet a következő kettő körben.
6432. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 14:43:32
Üzenet elküldve: 2025-08-12 14:43:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Megsebzett nő. Ez a gondolat jár a fejében. Sokszor hajtotta a vágy, hogy nem akar senki eldobható játéka lenni, így sokszor gyúlt benne harag, ha ilyesmit szagolt ki a levegőben. Ha nem is volt mindig igaz, igen könnyű megsérteni és igen hamar kezd tombolásba, aminek egyetlen célja az, hogy megsemmisítse a forrását annak, aki ezt érezteti vele. Egészen apró dolog is elég volt egykor hozzá. Dühe fellobbantói többnyire férfiak, a nőkkel valamiért máshogy bánik. De ahogy érik, úgy tompul benne a hevesség és a késztetés. Viszont el nem múlik. Könnyű felvenni a magabiztos álcát. Könnyű úgy viselkedni, mintha nem lenne a világban semmi, ami képes lenne meghatni. Pedig igen sebzett ő maga is, noha be nem akarja vallani még magának sem igazán. Jótékonyan csendben marad hát, ami tán árulkodóbb bárminél.
Megérti Relalet és bölcsebbnek is tartja magánál e téren. Ha a segítsége kellene, áll rendelkezésére, de ki is mondta, így hagyja elillanni a beszédtémát, hogy aztán egy korty borhoz jusson. Közben szemeit legelteti rajta, még így anyagba burkolva is tökéletesen fest. Hát még a szavai, amik szilárdítják benne az akaratot, hogy a közelében akar maradni. Nem tűnik ócska húzásnak, vagy hazugságnak. Nem is gondolkodik rajta, csak elhiszi.
Ő maga is összekészülődik szép lassan. Rátelepedtek a gondolatok, így jobb lesz elterelni a figyelmét máshol.
Halkan nevet fel az ellenség szó hallatán.*
- Nemigen vannak már ellenségeim. *Nem hagyott hátra ő maga sem olyat, akit annak hívhat. Hacsak egyszer nem jelenik meg Tian, de arra vajmi kevés az esély, na meg nem is nevezné így.*
- A gyereket el kell helyezzem egy időre, de az semmiség. Aztán veled tartok, szívesen látnék már kicsit többet a világból. *Persze a Thargföld nincs olyan messze minden tudomása szerint, de Artheniorból és közeléből igen kevésszer tette ki a lábát .*
- Ha számodra is megfelel, akkor, amint feltalálom magam a Kikötőben, visszajövök érte. Nem hoznám azonnal.
*Szavai közben már a combjára csatolja fel a tőrét, majd elsimítja magán a szürke ruhája anyagát. Vesz egy nagy levegőt, majd egy vágyakozó mosollyal közelíti meg a hosszúéletűt, s ha nem ütközik ellenállásba, búcsúzóul még megkóstolná azt a kívánatos ajkat.*
- Itt keresselek?
*Megsebzett nő. Ez a gondolat jár a fejében. Sokszor hajtotta a vágy, hogy nem akar senki eldobható játéka lenni, így sokszor gyúlt benne harag, ha ilyesmit szagolt ki a levegőben. Ha nem is volt mindig igaz, igen könnyű megsérteni és igen hamar kezd tombolásba, aminek egyetlen célja az, hogy megsemmisítse a forrását annak, aki ezt érezteti vele. Egészen apró dolog is elég volt egykor hozzá. Dühe fellobbantói többnyire férfiak, a nőkkel valamiért máshogy bánik. De ahogy érik, úgy tompul benne a hevesség és a késztetés. Viszont el nem múlik. Könnyű felvenni a magabiztos álcát. Könnyű úgy viselkedni, mintha nem lenne a világban semmi, ami képes lenne meghatni. Pedig igen sebzett ő maga is, noha be nem akarja vallani még magának sem igazán. Jótékonyan csendben marad hát, ami tán árulkodóbb bárminél.
Megérti Relalet és bölcsebbnek is tartja magánál e téren. Ha a segítsége kellene, áll rendelkezésére, de ki is mondta, így hagyja elillanni a beszédtémát, hogy aztán egy korty borhoz jusson. Közben szemeit legelteti rajta, még így anyagba burkolva is tökéletesen fest. Hát még a szavai, amik szilárdítják benne az akaratot, hogy a közelében akar maradni. Nem tűnik ócska húzásnak, vagy hazugságnak. Nem is gondolkodik rajta, csak elhiszi.
Ő maga is összekészülődik szép lassan. Rátelepedtek a gondolatok, így jobb lesz elterelni a figyelmét máshol.
Halkan nevet fel az ellenség szó hallatán.*
- Nemigen vannak már ellenségeim. *Nem hagyott hátra ő maga sem olyat, akit annak hívhat. Hacsak egyszer nem jelenik meg Tian, de arra vajmi kevés az esély, na meg nem is nevezné így.*
- A gyereket el kell helyezzem egy időre, de az semmiség. Aztán veled tartok, szívesen látnék már kicsit többet a világból. *Persze a Thargföld nincs olyan messze minden tudomása szerint, de Artheniorból és közeléből igen kevésszer tette ki a lábát .*
- Ha számodra is megfelel, akkor, amint feltalálom magam a Kikötőben, visszajövök érte. Nem hoznám azonnal.
*Szavai közben már a combjára csatolja fel a tőrét, majd elsimítja magán a szürke ruhája anyagát. Vesz egy nagy levegőt, majd egy vágyakozó mosollyal közelíti meg a hosszúéletűt, s ha nem ütközik ellenállásba, búcsúzóul még megkóstolná azt a kívánatos ajkat.*
- Itt keresselek?
6431. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 12:52:55
Üzenet elküldve: 2025-08-12 12:52:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keimuthya//
*Hogy a város dolgain kívül mikben lehet még tapasztalt a lány, vagy mikben nem, azt nem tudja. Tippelni persze tudna, de nem fog. Most tényleg egyszerűen csak élvezi a másik társaságát, amit kifejezetten üdítőnek és szórakoztatónak tart az elmúlt hatok után.*
- Nincs azzal baj, majd megismered a dolgokat, ha itt maradsz! *-persze nem tudja, hogy itt akar-e maradni a lány. Csak annyit tud róla, hogy keres valakit. Lehet, hogy miután megtalálta azt a bizonyos személyt, utána maga mögött is hagyja a várost, és visszamegy oda.. nos, oda, ahonnan jött.
De most egyelőre még itt van, és úgy tűnik hogy azt sem bánja, hogy Pegazusbeli időtöltése nem magányos. Mosolyogva és biccentve nyugtázza, hogy a lány elfogadja az invitálást. Az áthevült tányért visszarakja a tenyeréből a pultra amíg várnak, szórakozottan dörgöli meg a kissé kipirosodott tenyerét.*
- Keimuthya, *-ismétli a nevet, hogy hozzászoktassa nyelvét annak hangzásához. Kissé meghajol, mozdulata inkább játékosnak mondható, mint szertartásosnak-* igazán örülök, hogy megismerhetlek! Én Tullus vagyok.
*S ha már hivatalosan is megismerték egymást -legalábbis egymás nevét-, úgy jobbját nyújtja a lány felé. Ha az elfogadja a gesztust, akkor határozottan, de finoman szorít egyet a másik kezén, hiszen nem akar sem erőfölényt fitogtatni, sem csontokat morzsolni.
Mikor a húsleves megérkezik a lány elé, újra tenyerére veszi saját tányérját, szabad kezével pedig kabátjáért nyúl.*
- Üljünk át egy asztalhoz! *-javasolja-* Csak kényelmesebb.
*És ha nincs ellenvetés, akkor hagyja, hogy Keimuthya menjen előre. Kíváncsi, hogy egy ki-tudja-honnan-jött íjászlány milyen helyet választ magának egy fogadóban.*
*Hogy a város dolgain kívül mikben lehet még tapasztalt a lány, vagy mikben nem, azt nem tudja. Tippelni persze tudna, de nem fog. Most tényleg egyszerűen csak élvezi a másik társaságát, amit kifejezetten üdítőnek és szórakoztatónak tart az elmúlt hatok után.*
- Nincs azzal baj, majd megismered a dolgokat, ha itt maradsz! *-persze nem tudja, hogy itt akar-e maradni a lány. Csak annyit tud róla, hogy keres valakit. Lehet, hogy miután megtalálta azt a bizonyos személyt, utána maga mögött is hagyja a várost, és visszamegy oda.. nos, oda, ahonnan jött.
De most egyelőre még itt van, és úgy tűnik hogy azt sem bánja, hogy Pegazusbeli időtöltése nem magányos. Mosolyogva és biccentve nyugtázza, hogy a lány elfogadja az invitálást. Az áthevült tányért visszarakja a tenyeréből a pultra amíg várnak, szórakozottan dörgöli meg a kissé kipirosodott tenyerét.*
- Keimuthya, *-ismétli a nevet, hogy hozzászoktassa nyelvét annak hangzásához. Kissé meghajol, mozdulata inkább játékosnak mondható, mint szertartásosnak-* igazán örülök, hogy megismerhetlek! Én Tullus vagyok.
*S ha már hivatalosan is megismerték egymást -legalábbis egymás nevét-, úgy jobbját nyújtja a lány felé. Ha az elfogadja a gesztust, akkor határozottan, de finoman szorít egyet a másik kezén, hiszen nem akar sem erőfölényt fitogtatni, sem csontokat morzsolni.
Mikor a húsleves megérkezik a lány elé, újra tenyerére veszi saját tányérját, szabad kezével pedig kabátjáért nyúl.*
- Üljünk át egy asztalhoz! *-javasolja-* Csak kényelmesebb.
*És ha nincs ellenvetés, akkor hagyja, hogy Keimuthya menjen előre. Kíváncsi, hogy egy ki-tudja-honnan-jött íjászlány milyen helyet választ magának egy fogadóban.*
6430. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 12:34:44
Üzenet elküldve: 2025-08-12 12:34:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Utazása során sokszor hallotta már a Pegazus fogadó nevét, nem véletlen, hogy ide nyit be először. Talán a környék leghíresebb ilyen ellátója ez az idesereglett sokaságnak. Ettől függetlenül ő nincs hozzászokva ekkora mennyiségű, különböző méretű és fajú népséghez, és ez meg is hökkenti egy pillanatra Eryssaet. Nem tartózkodik sokáig egy helyben, mert a ki- és bejövő forgalom sem kicsi, úgyhogy inkább a söntéshez indul, hátha sikerül a mester hollétéről valami újat kiderítenie. Mégsem érzi magát túl jól, a a szagok, a hangok és minden olyan élesen támadja a fejét, hogy szinte ezer hangya zsongását érzi benne. De a légzéstechnikája mindig segít, így most is alkamazza azt és szép lassan felveszi a fogadó hangulatát. Már külön tudja választani az egyes hangokat és egy nagy sóhajjal felül a söntés melletti egyik székre.*
- Üdv! Megtisztelne, ha segítene egy kis információról. Egy férfit keresek. *Fejezi be hirtelen, majd a tarisznyájában keresgélni kezd, miközben a csapos elkapja az egyik segítője grabancát és odafordítja Eryssae elé.*
- Segíts majd neki! *Utasítja a szőke hajú női kisegítőt, aki várakozva tekint a fekete hajúra.*
- Szeretnék kérni egy Gyümölcstálat és azt, hogy látták-e ezt a férfit errefelé? *Miközben kitekeri a pergament 6 aranyat tesz le a szolgáló elé. Elyssae érdeklődve várja a választ, a szolgálólány pedig maga felé fordítja a pergament, először nem sok érdeklődést mutatva. Mivel azonban feltűnő jelenség van a pergamenen, összehúzott szemöldöke azt sejteti, hogy elgondolkodik a dolgon.*
- Járt itt és úgy emlékszem, hogy egy hata, korán reggel indult Selyemrév felé. *Visszafordítja Eryssae felé a pergament, aki pedig bólint, majd összetekeri azt.*
- Köszönöm! *Mondja sóhajtva, sajnos ez nem biztos, hogy elég információ lesz neki. Az egy hat pedig igen régen volt, de legalább erre járt a mester. Várakozik és nem is kell neki sokat, megérkezik a gyümölcstál. Azonnal neki is lát elfogyasztani, miközben felméri a fogadót és közönségét. ~Túl sok.~ Állapítja meg, majd miután végez az ebédjével, azonnal útra kél. Gyorsan elhagyja a Pegazust és örömmel érkezik meg a napfényre, na meg az előzőhöz képest jóval csendesebb főtérre. Sóhajtva néz körül, amikor is meglát egy kis táblát, amelyek irányokat jelölnek. ~Talán a negyedek?~ Indul meg, hogy megtudja, merre is van az a Selyemrév nevű hely. Nagyon reméli, hogy nem egy másik város, hanem mondjuk egy csendesebb fogadó.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.08.23 15:16:05, a következő indokkal:
Kérésre.
- Üdv! Megtisztelne, ha segítene egy kis információról. Egy férfit keresek. *Fejezi be hirtelen, majd a tarisznyájában keresgélni kezd, miközben a csapos elkapja az egyik segítője grabancát és odafordítja Eryssae elé.*
- Segíts majd neki! *Utasítja a szőke hajú női kisegítőt, aki várakozva tekint a fekete hajúra.*
- Szeretnék kérni egy Gyümölcstálat és azt, hogy látták-e ezt a férfit errefelé? *Miközben kitekeri a pergament 6 aranyat tesz le a szolgáló elé.
Elyssae érdeklődve várja a választ, a szolgálólány pedig maga felé fordítja a pergament, először nem sok érdeklődést mutatva. Mivel azonban feltűnő jelenség van a pergamenen, összehúzott szemöldöke azt sejteti, hogy elgondolkodik a dolgon.*- Járt itt és úgy emlékszem, hogy egy hata, korán reggel indult Selyemrév felé. *Visszafordítja Eryssae felé a pergament, aki pedig bólint, majd összetekeri azt.*
- Köszönöm! *Mondja sóhajtva, sajnos ez nem biztos, hogy elég információ lesz neki. Az egy hat pedig igen régen volt, de legalább erre járt a mester. Várakozik és nem is kell neki sokat, megérkezik a gyümölcstál. Azonnal neki is lát elfogyasztani, miközben felméri a fogadót és közönségét. ~Túl sok.~ Állapítja meg, majd miután végez az ebédjével, azonnal útra kél. Gyorsan elhagyja a Pegazust és örömmel érkezik meg a napfényre, na meg az előzőhöz képest jóval csendesebb főtérre. Sóhajtva néz körül, amikor is meglát egy kis táblát, amelyek irányokat jelölnek. ~Talán a negyedek?~ Indul meg, hogy megtudja, merre is van az a Selyemrév nevű hely. Nagyon reméli, hogy nem egy másik város, hanem mondjuk egy csendesebb fogadó.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.08.23 15:16:05, a következő indokkal:
Kérésre.
6429. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:29:25
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:29:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
* Van ám álma bőven, de minek ecsetelje, fele amúgy is hülyeség, vagy az éppen foglalkozott dolog következtében hirtelen kigondolt álom lenne. Nem kell túlzásokba esni, egy bájitallal beelégedne, de ahhoz képes, hogy milyen apróságnak számít, annál nehezebb elérni.
Amint Bredoc választ úgy el is teszi a másik ital. Utána átnyújt Bredoc Droyn részére 1 Egyszerű ügyességitalt. *
- Akkor legyen az ügyesség.
* Nem mondja ki, de valójában még nem tesztelte a növényekből kevert italokat. Neki jelenleg nincs szüksége rá, mások pedig egyelőre maradnak a jól bevált főzeteknél, amit szintén meg tud érteni, de valamikor haladniuk kell a korral. *
- Ha valóban nem sürgős, akkor megoldható. Kapkodások nélkül pedig akadályok sem fognak előfordulni.
* Előveszi kis jegyzetfüzetét, majd felírja a következőket. „Két csokoládébarna varázsital Bredoc részére.” mellé a mai dátummal és ugyan nem említett elkészítendő időt, ő mégis rábiggyeszt egy legkorábban és egy legkésőbbi dátumot. „Holnap, avagy egy hat.” *
- Nem fogom elfelejteni. Talán a láthatáron van egy ilyen harc?
* Érdeklődik, miközben elrakja a füzetét. Még mindig nincs tisztában Bredoc múltjával. Itt ott hall néhány dolgot, ám ezt betudja annak, hogy a másik egy elismert kalandor. Ha ő azt mondja, hogy harcolni kell, akkor biztos harcolni kell. *
- Itt szeretnéd kipróbálni? Megmondom azt hittem az erőt fogod választani és valahol máshol fogod megnézni valaminek a szétvágásával. Elvégre meg van hozzá a megfelelő szerszámod.
* Tesz egy rövidebb pillantást annak mesterkardjára, majd vissza a másikra. *
* Van ám álma bőven, de minek ecsetelje, fele amúgy is hülyeség, vagy az éppen foglalkozott dolog következtében hirtelen kigondolt álom lenne. Nem kell túlzásokba esni, egy bájitallal beelégedne, de ahhoz képes, hogy milyen apróságnak számít, annál nehezebb elérni.
Amint Bredoc választ úgy el is teszi a másik ital. Utána átnyújt Bredoc Droyn részére 1 Egyszerű ügyességitalt.
*- Akkor legyen az ügyesség.
* Nem mondja ki, de valójában még nem tesztelte a növényekből kevert italokat. Neki jelenleg nincs szüksége rá, mások pedig egyelőre maradnak a jól bevált főzeteknél, amit szintén meg tud érteni, de valamikor haladniuk kell a korral. *
- Ha valóban nem sürgős, akkor megoldható. Kapkodások nélkül pedig akadályok sem fognak előfordulni.
* Előveszi kis jegyzetfüzetét, majd felírja a következőket. „Két csokoládébarna varázsital Bredoc részére.” mellé a mai dátummal és ugyan nem említett elkészítendő időt, ő mégis rábiggyeszt egy legkorábban és egy legkésőbbi dátumot. „Holnap, avagy egy hat.” *
- Nem fogom elfelejteni. Talán a láthatáron van egy ilyen harc?
* Érdeklődik, miközben elrakja a füzetét. Még mindig nincs tisztában Bredoc múltjával. Itt ott hall néhány dolgot, ám ezt betudja annak, hogy a másik egy elismert kalandor. Ha ő azt mondja, hogy harcolni kell, akkor biztos harcolni kell. *
- Itt szeretnéd kipróbálni? Megmondom azt hittem az erőt fogod választani és valahol máshol fogod megnézni valaminek a szétvágásával. Elvégre meg van hozzá a megfelelő szerszámod.
* Tesz egy rövidebb pillantást annak mesterkardjára, majd vissza a másikra. *
6428. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:19:41
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:19:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vas és Füst//
- Sajnos nem idegenek.
*Válaszol kurtán a törpe, majd az utolsó kortyot is lehúzza kupájából. Egy darabig csalódottan bámulja az üres korsót, játszik a benne maradt utolsó cseppel, végül unottan leteszi a pultra.
A mágikus védelemről ő is csak pletykákat hallott, ámbár kételkedik; tudja, mire képesek a wegtoreni tűzmágusok, de még nekik sem áll hatalmukban ekkora mágikus akadályt létrehozni.
Mindegy is, ez nem az ő tisztje. Ha valóban egy ork horda menetel a város felé, ő biztosan nem lesz itt. Valahol máshol talán jobban járna a szerencséjével. Wegtorenbe nem mehet vissza, Lihanech ugyanúgy frontvonalinak hat... Talán a hegyek? Elég csábítóan hangzik.*
- Vagy kesztyű, vagy süncipő, de valaminek lennie kell ha élni akarunk.
*Egy darabig még játszik a poharával, majd mély szusszanással lehuppan ülőhelyéről.*
- Nos, Dumekhar, egy élmény vót. Remélem később még találkozunk, zöld köcsögök ide, vagy oda!
*Egy kedves, igazi törpés mosolyt ereszt el fajtársa felé, majd megindul a kijárat irányába. Soha nem volt jó a búcsúzkodásban, viszont már lassan tényleg ideje valami alvóhelyet keresnie amire nem megy rá a gatyája.*
- Sajnos nem idegenek.
*Válaszol kurtán a törpe, majd az utolsó kortyot is lehúzza kupájából. Egy darabig csalódottan bámulja az üres korsót, játszik a benne maradt utolsó cseppel, végül unottan leteszi a pultra.
A mágikus védelemről ő is csak pletykákat hallott, ámbár kételkedik; tudja, mire képesek a wegtoreni tűzmágusok, de még nekik sem áll hatalmukban ekkora mágikus akadályt létrehozni.
Mindegy is, ez nem az ő tisztje. Ha valóban egy ork horda menetel a város felé, ő biztosan nem lesz itt. Valahol máshol talán jobban járna a szerencséjével. Wegtorenbe nem mehet vissza, Lihanech ugyanúgy frontvonalinak hat... Talán a hegyek? Elég csábítóan hangzik.*
- Vagy kesztyű, vagy süncipő, de valaminek lennie kell ha élni akarunk.
*Egy darabig még játszik a poharával, majd mély szusszanással lehuppan ülőhelyéről.*
- Nos, Dumekhar, egy élmény vót. Remélem később még találkozunk, zöld köcsögök ide, vagy oda!
*Egy kedves, igazi törpés mosolyt ereszt el fajtársa felé, majd megindul a kijárat irányába. Soha nem volt jó a búcsúzkodásban, viszont már lassan tényleg ideje valami alvóhelyet keresnie amire nem megy rá a gatyája.*
6427. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:07:00
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:07:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
-Micsoda törekvés, egy saját ital mi?
*Mondjuk el tudja képzelni, hogy ez lehet az álma egy kotyvasztónak, ha Bredoc például értene a kardkovácsoláshoz, biztosan örülne ha valami saját technikával el tudna készíteni valami speciális fegyvert.*
-Legyen akkor az, ami az ügyességre fejt ki hatást, azt könnyen ki tudjuk próbálni.
*Ha Cagon odaadja neki, akkor ki is próbálja majd valami egyszerű kis kézügyességet igénylő trükkel.*
-A gyorsaság ital nem olyan sürgős, ráér később is, csak szeretném ha gondolnál rám ha legközelebb kotyvasztásba kezdesz, vagy lesznek hozzá készleteid tegyél el egyet nekem és majd rendezzük.
*Nem gondolja, hogy olyan hirtelen fennforgás kerekedne, hogy ezt később ne legyen idejük elintézni, de persze sosem tudni mit hoz a holnap.*
-Csak kettőre lenne szükségem, a legerősebb fajtából amit csak el tudsz készíteni. Fel akarok készülni, ha netán valami keményebb harcba keverednék szükség lehet minden segítségre, nem vagyok olyan ostoba mint a barbár harcosok, hogy becsületről papoljak. Mikor az életedről van szó, csak az az egy számít, hogy a végén ki sétál el, s ki marad a varjaknak.
-Micsoda törekvés, egy saját ital mi?
*Mondjuk el tudja képzelni, hogy ez lehet az álma egy kotyvasztónak, ha Bredoc például értene a kardkovácsoláshoz, biztosan örülne ha valami saját technikával el tudna készíteni valami speciális fegyvert.*
-Legyen akkor az, ami az ügyességre fejt ki hatást, azt könnyen ki tudjuk próbálni.
*Ha Cagon odaadja neki, akkor ki is próbálja majd valami egyszerű kis kézügyességet igénylő trükkel.*
-A gyorsaság ital nem olyan sürgős, ráér később is, csak szeretném ha gondolnál rám ha legközelebb kotyvasztásba kezdesz, vagy lesznek hozzá készleteid tegyél el egyet nekem és majd rendezzük.
*Nem gondolja, hogy olyan hirtelen fennforgás kerekedne, hogy ezt később ne legyen idejük elintézni, de persze sosem tudni mit hoz a holnap.*
-Csak kettőre lenne szükségem, a legerősebb fajtából amit csak el tudsz készíteni. Fel akarok készülni, ha netán valami keményebb harcba keverednék szükség lehet minden segítségre, nem vagyok olyan ostoba mint a barbár harcosok, hogy becsületről papoljak. Mikor az életedről van szó, csak az az egy számít, hogy a végén ki sétál el, s ki marad a varjaknak.
6426. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 10:27:21
Üzenet elküldve: 2025-08-12 10:27:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
- Majdnem minden pletykaként kezdi, aztán jönnek a szakmában jártasak, hogy megnézhessék valódiságukat. Én is nekifogtam, hátha valami elnevezhetek magamról, valami új italt, de eddig nincs szerencsém.
* Megvonja vállait. Mert hát valóban szeretne egy ilyet, azért ez mégsem olyan egyszerű. Bredoc kérdésére csak bólint, az utána kapott ajánlaton pedig elgondolkozik. Nem rossz üzletnek gondolja, bár keresi benne a csavart. Ilyen egyszerű lenne? *
- Van nálam kettő ital, amit növényekből kevertem nulláról.
* Azzal szabad kezével belenyúl táskájába és kihúz két különböző italt. Az egyik egy egyszerű erő a másik egy egyszerű ügyesség ital. *
- Az egyik a fizikai erődet emelné a következő szintre, a másiktól pedig precízebbé tesz, legyen az bármi. Kipróbálhatod mindet, vagy akár csak az egyiket, ha úgy gondolod. Ami a gyorsaságot illeti, jelenleg nincs arra megfelelő italom. Hogy olyat szerezzek vagy találkoznom kell a beszállítóimmal, vagy krenkataurba kell utazzak egy különleges hozzávalóért. Az utóbbi olcsóbb megoldás, de sokkal hosszabb időbe telne, ám ha véletlen arra járnál, vagy ismersz valakit, aki arra utazik, úgy felvásárolok mindent, amit ott találnátok. A jövőben tervezem bővíteni a kutatásaim és ahhoz sok növényre lesz szükségem.
* A pénz kérdését addig biztosra veszi, hogy megoldja. Nem aggódik az áron, valamiben biztos meg tudnak egyezni. *
- Ha tudsz várni pár napot, úgy elő tudok állítani egy erősebb gyorsaság italt, talán többet is. Van elképzelés, hogy milyen erősségűre lenne szükség? Ha minden zökkenőmentesen megy, úgy legkorábban holnapra lennék képes előállni valamivel, ha gyorsan kellene, de ez függ attól is, hogy mennyire van szükség.
- Majdnem minden pletykaként kezdi, aztán jönnek a szakmában jártasak, hogy megnézhessék valódiságukat. Én is nekifogtam, hátha valami elnevezhetek magamról, valami új italt, de eddig nincs szerencsém.
* Megvonja vállait. Mert hát valóban szeretne egy ilyet, azért ez mégsem olyan egyszerű. Bredoc kérdésére csak bólint, az utána kapott ajánlaton pedig elgondolkozik. Nem rossz üzletnek gondolja, bár keresi benne a csavart. Ilyen egyszerű lenne? *
- Van nálam kettő ital, amit növényekből kevertem nulláról.
* Azzal szabad kezével belenyúl táskájába és kihúz két különböző italt. Az egyik egy egyszerű erő a másik egy egyszerű ügyesség ital. *
- Az egyik a fizikai erődet emelné a következő szintre, a másiktól pedig precízebbé tesz, legyen az bármi. Kipróbálhatod mindet, vagy akár csak az egyiket, ha úgy gondolod. Ami a gyorsaságot illeti, jelenleg nincs arra megfelelő italom. Hogy olyat szerezzek vagy találkoznom kell a beszállítóimmal, vagy krenkataurba kell utazzak egy különleges hozzávalóért. Az utóbbi olcsóbb megoldás, de sokkal hosszabb időbe telne, ám ha véletlen arra járnál, vagy ismersz valakit, aki arra utazik, úgy felvásárolok mindent, amit ott találnátok. A jövőben tervezem bővíteni a kutatásaim és ahhoz sok növényre lesz szükségem.
* A pénz kérdését addig biztosra veszi, hogy megoldja. Nem aggódik az áron, valamiben biztos meg tudnak egyezni. *
- Ha tudsz várni pár napot, úgy elő tudok állítani egy erősebb gyorsaság italt, talán többet is. Van elképzelés, hogy milyen erősségűre lenne szükség? Ha minden zökkenőmentesen megy, úgy legkorábban holnapra lennék képes előállni valamivel, ha gyorsan kellene, de ez függ attól is, hogy mennyire van szükség.
6425. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:59:12
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:59:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
-Meglehet.
*Feleli kedélyesen a név dolgára, persze ő is inkább csak mókásnak gondolja, de nehezen tud elmenni a tény mellett, hogy valóban roppant furcsa látvány volt neki, ahogy a koponyában rotyogott a varázsital, aminek az összetételéről, működéséről ő maga nem sokat tud.*
-Ezt viszont örömmel hallom.
*Ugyan nem ért hozzá, de el tudja képzelni, hogy ehhez is mint minden más mesterséghez elengedhetetlen a megfelelő felszerelés ahhoz, hogy megbízható és jó minőségű legyen a végeredmény.*
-Leginkább csak pletykákat hallottam, de azokra meg nehéz adni. De biztos vagyok benne, hogyha a hasznosságuk meglesz, úgy hamar el fognak terjedni. Változik a világ, ezt nem tudjuk megkerülni, csak sodródni az árral, nemde?
*Közben pöffent egy nagyot pipájával, ahogy tovább hallgatja az orkot. Annak is örül, hogy nem keresték a bajt a mélységivel, neki egyelőre ennyi is elég. Aztán végül csak ráfordul a beszélgetés a lényegére, és Cagon is előadja hogy mit is szeretne valójában Bredoctól, miért volt olyan kíváncsi rá, hogy használta-e már a varázsitalt. A benne felsejlő kételyeket pedig egészen meg tudja érteni, Denjaar is fenntartásokkal kezelte az italt, amit kotyvasztott neki.*
-Szóval ha jól értem hasznos volna egy ajánlólevél, ami egy kis bizalmat szavaz neked az idegeneknél, mi? Hümpf.
*Átteszi a pipát a szája egyik szegletéből a másikba, és elgondolkozik rajta egy kicsit. Igazából nem lenne vele gondja, hogy írjon egy papirosra pár sort, hisz felelősséget ezzel nem vállal az ork tetteiért, csak a munkája minőségét tudná esetleg igazolni.*
-Kössünk egyezséget, mit szólsz? Adj nekem egy varázsitalt, amit ki tudok most próbálni, s ha beválik akkor megírom a levelet. Egyébként is szükségem lenne valamire, amitől kicsit gyorsabb lehetnék, ha a szükség úgy hozná, akkor tudnám kihez forduljak.
-Meglehet.
*Feleli kedélyesen a név dolgára, persze ő is inkább csak mókásnak gondolja, de nehezen tud elmenni a tény mellett, hogy valóban roppant furcsa látvány volt neki, ahogy a koponyában rotyogott a varázsital, aminek az összetételéről, működéséről ő maga nem sokat tud.*
-Ezt viszont örömmel hallom.
*Ugyan nem ért hozzá, de el tudja képzelni, hogy ehhez is mint minden más mesterséghez elengedhetetlen a megfelelő felszerelés ahhoz, hogy megbízható és jó minőségű legyen a végeredmény.*
-Leginkább csak pletykákat hallottam, de azokra meg nehéz adni. De biztos vagyok benne, hogyha a hasznosságuk meglesz, úgy hamar el fognak terjedni. Változik a világ, ezt nem tudjuk megkerülni, csak sodródni az árral, nemde?
*Közben pöffent egy nagyot pipájával, ahogy tovább hallgatja az orkot. Annak is örül, hogy nem keresték a bajt a mélységivel, neki egyelőre ennyi is elég. Aztán végül csak ráfordul a beszélgetés a lényegére, és Cagon is előadja hogy mit is szeretne valójában Bredoctól, miért volt olyan kíváncsi rá, hogy használta-e már a varázsitalt. A benne felsejlő kételyeket pedig egészen meg tudja érteni, Denjaar is fenntartásokkal kezelte az italt, amit kotyvasztott neki.*
-Szóval ha jól értem hasznos volna egy ajánlólevél, ami egy kis bizalmat szavaz neked az idegeneknél, mi? Hümpf.
*Átteszi a pipát a szája egyik szegletéből a másikba, és elgondolkozik rajta egy kicsit. Igazából nem lenne vele gondja, hogy írjon egy papirosra pár sort, hisz felelősséget ezzel nem vállal az ork tetteiért, csak a munkája minőségét tudná esetleg igazolni.*
-Kössünk egyezséget, mit szólsz? Adj nekem egy varázsitalt, amit ki tudok most próbálni, s ha beválik akkor megírom a levelet. Egyébként is szükségem lenne valamire, amitől kicsit gyorsabb lehetnék, ha a szükség úgy hozná, akkor tudnám kihez forduljak.
6424. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:42:52
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:42:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tullus//
*A férfi vele nevet. Nem merül fel benne, hogy kinevetné, sokkal inkább tudja be a félreértésnek. Jobb erre gondolnia. Az ártatlanság szóra, még egy picit zavarba jön, de most már gyorsabban küzdi le. Kicsit széttárja karjait, beleegyezése jeléül. *
-Tény, hogy nem vagyok túl tapasztalt a város dolgaiban.
*Elvégre épp az imént beszélték meg, hogy csak nem régen érkezett Arthenoirba. Hogy tapasztalatlansága még ennél is mélyebb, arról most ne essen szó, hiszen a Hold-karavánpihenő közelében álló pár házas farmon nem gyűjthetett túl sok tapasztalatot. Talán még egy keveset, amíg még állt a karavánpihenő, de a pusztulás óta… A Lihanechbe vezető úton közlekedők ritkán tértek be a tanyára.
Aztán a másik egyféle magyarázatba kezd, hogy talán anyja meséi még sem álltak távol a valóságtól, és Keimuthya megemeli kicsit a szemöldökeit. Igaz lenne? Tényleg élnek ilyen különös lények a tengerben? Vagy a babonás matrózok képzelete teremti tele a nagy vizeket rémísztő alakokkal? Ez is, az is lehetséges. Nem hallott még olyanról, aki ennek utána járt volna. Igaz, eddig azért eléggé elzárt életet élt.
Az ételre terelődik a szó. *
-De igen, mindjárt kérek is magamnak valamit. Örömmel csatlakozom.
*Ő sem szeret egyedül enni, bár magától biztosan nem akaszkodott volna rá a férfire, de így, hogy az hívta már egészen más a helyzet. Így aztán a csaposhoz fordul és rendel egy Őzragu levest, majd ki is fizeti érte a 11 aranyat.. Még megvárják, amíg ő is megkapja a kifizetett ételt, közben válaszol a férfi újabb kérdésére. *
-Természetesen. A nevem Keimuthya Nurmigant. És téged hogyan szólíthatlak?
*Kérdez vissza, hiszen a bemutatkozásnak kölcsönösnek kell lenni. *
*A férfi vele nevet. Nem merül fel benne, hogy kinevetné, sokkal inkább tudja be a félreértésnek. Jobb erre gondolnia. Az ártatlanság szóra, még egy picit zavarba jön, de most már gyorsabban küzdi le. Kicsit széttárja karjait, beleegyezése jeléül. *
-Tény, hogy nem vagyok túl tapasztalt a város dolgaiban.
*Elvégre épp az imént beszélték meg, hogy csak nem régen érkezett Arthenoirba. Hogy tapasztalatlansága még ennél is mélyebb, arról most ne essen szó, hiszen a Hold-karavánpihenő közelében álló pár házas farmon nem gyűjthetett túl sok tapasztalatot. Talán még egy keveset, amíg még állt a karavánpihenő, de a pusztulás óta… A Lihanechbe vezető úton közlekedők ritkán tértek be a tanyára.
Aztán a másik egyféle magyarázatba kezd, hogy talán anyja meséi még sem álltak távol a valóságtól, és Keimuthya megemeli kicsit a szemöldökeit. Igaz lenne? Tényleg élnek ilyen különös lények a tengerben? Vagy a babonás matrózok képzelete teremti tele a nagy vizeket rémísztő alakokkal? Ez is, az is lehetséges. Nem hallott még olyanról, aki ennek utána járt volna. Igaz, eddig azért eléggé elzárt életet élt.
Az ételre terelődik a szó. *
-De igen, mindjárt kérek is magamnak valamit. Örömmel csatlakozom.
*Ő sem szeret egyedül enni, bár magától biztosan nem akaszkodott volna rá a férfire, de így, hogy az hívta már egészen más a helyzet. Így aztán a csaposhoz fordul és rendel egy Őzragu levest, majd ki is fizeti érte a 11 aranyat.
. Még megvárják, amíg ő is megkapja a kifizetett ételt, közben válaszol a férfi újabb kérdésére. *-Természetesen. A nevem Keimuthya Nurmigant. És téged hogyan szólíthatlak?
*Kérdez vissza, hiszen a bemutatkozásnak kölcsönösnek kell lenni. *
6423. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:21:13
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:21:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
~ Koponyakotyvasztó? ~
* Néhány pillanatig kérdően tekint a férfi irányába. Fogalma sincs, hogy mire fel érdemelte ki magának ezt a becenevet. Aztán, mintha maguk az istenek találták meg az emléket nyilall belé a felismerés. Valóban emlékszik hasonló esetre, ám a körülményekből kiindulva jobbat senki sem várhat el tőle. Bár a név maga tetszik neki, mégsem olyan jelemet ad neki, amitől mások bizalommal fordulnának hozzá. Talán orkok és gyilkosok körében jobban befutna egy ilyen névvel. *
- A név talán túl erős. Akkor még nem rendelkeztem megfelelő felszereléssel, bár ez nem azt jelenti, hogy az ital nem hozná a kívánt hatást, de talán nevezhetném egy sajátos mélypontnak. Amióta jobb felszerelésem van, azóta nem fordul elő hasonló eset.
* Mindezt félretéve egy külön csodának is felét a koponyában való kotyvasztás, ám ezt a csodát inkább nem hozná fel, mint pályafutásának egyik gyöngyszeme. Maradjon a feledés homályában, ám az, hogy Bredoc felhozza arra következteti, hogy nem ez lesz az utolsó, hogy hallja ezt a történetet. Reméli nem ezzel a történettel reklámozza az orkot, már ha reklámozza, amiben különösképpen nem lát sok esélyt. *
- Éldegélek. Próbálok változásokat hozni a világba. Mostanában belekezdtem az alternatív bájitalok keverésébe. Biztos hallottál róluk, bár árban megegyeznek az újak kicsivel erősebbek, de egyelőre nem lehet úgy megerősíteni, mint a régit. Ami a mélységit illeti, őt csak a térig tudtam kísérni. Az üzlet sosem áll meg, főleg ilyen kétségbeesett időkben.
* Pedig lenne terve a mélységivel is, ám annak is várnia kell, elvégre most egyéb dolgokat intéz. *
- Kár, mármint ne érts félre, talán így a legjobb, ha nincs is rá szükség. Csupán érdekelt volna egy személyes vélemény a bájitallal kapcsolatban. Tudod, orknak lenni nem kevés fejfájást okoz a közéletben. Sokan alapból nem üzletelnek, akik meg igen, nos, ők sem bíznak a vak szerencsében. Néhányan ajánlólevelet is szeretnének látni, amiben ráerősítenek, hogy a vett bájital semmilyen formában nem tesz kárt bennük. Megértem őket. Elvégre ki látott már kotyvasztó orkot?
* Biztos benne, hogy a férfinak sem az volt az első reakciója, hogy az ork jóban sántikál. Ezt azonban nem fogja hangoztatni, még a végén megmutatja neki, hogy milyen éles az oldalán logó kard. *
- Titkon reméltem, hogy kellett használnod, és akkor arra kértelek volna, hogy erősíts rá a kételyekre, vagy éppen cáfolj rájuk.
~ Koponyakotyvasztó? ~
* Néhány pillanatig kérdően tekint a férfi irányába. Fogalma sincs, hogy mire fel érdemelte ki magának ezt a becenevet. Aztán, mintha maguk az istenek találták meg az emléket nyilall belé a felismerés. Valóban emlékszik hasonló esetre, ám a körülményekből kiindulva jobbat senki sem várhat el tőle. Bár a név maga tetszik neki, mégsem olyan jelemet ad neki, amitől mások bizalommal fordulnának hozzá. Talán orkok és gyilkosok körében jobban befutna egy ilyen névvel. *
- A név talán túl erős. Akkor még nem rendelkeztem megfelelő felszereléssel, bár ez nem azt jelenti, hogy az ital nem hozná a kívánt hatást, de talán nevezhetném egy sajátos mélypontnak. Amióta jobb felszerelésem van, azóta nem fordul elő hasonló eset.
* Mindezt félretéve egy külön csodának is felét a koponyában való kotyvasztás, ám ezt a csodát inkább nem hozná fel, mint pályafutásának egyik gyöngyszeme. Maradjon a feledés homályában, ám az, hogy Bredoc felhozza arra következteti, hogy nem ez lesz az utolsó, hogy hallja ezt a történetet. Reméli nem ezzel a történettel reklámozza az orkot, már ha reklámozza, amiben különösképpen nem lát sok esélyt. *
- Éldegélek. Próbálok változásokat hozni a világba. Mostanában belekezdtem az alternatív bájitalok keverésébe. Biztos hallottál róluk, bár árban megegyeznek az újak kicsivel erősebbek, de egyelőre nem lehet úgy megerősíteni, mint a régit. Ami a mélységit illeti, őt csak a térig tudtam kísérni. Az üzlet sosem áll meg, főleg ilyen kétségbeesett időkben.
* Pedig lenne terve a mélységivel is, ám annak is várnia kell, elvégre most egyéb dolgokat intéz. *
- Kár, mármint ne érts félre, talán így a legjobb, ha nincs is rá szükség. Csupán érdekelt volna egy személyes vélemény a bájitallal kapcsolatban. Tudod, orknak lenni nem kevés fejfájást okoz a közéletben. Sokan alapból nem üzletelnek, akik meg igen, nos, ők sem bíznak a vak szerencsében. Néhányan ajánlólevelet is szeretnének látni, amiben ráerősítenek, hogy a vett bájital semmilyen formában nem tesz kárt bennük. Megértem őket. Elvégre ki látott már kotyvasztó orkot?
* Biztos benne, hogy a férfinak sem az volt az első reakciója, hogy az ork jóban sántikál. Ezt azonban nem fogja hangoztatni, még a végén megmutatja neki, hogy milyen éles az oldalán logó kard. *
- Titkon reméltem, hogy kellett használnod, és akkor arra kértelek volna, hogy erősíts rá a kételyekre, vagy éppen cáfolj rájuk.
6422. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-12 00:34:17
Üzenet elküldve: 2025-08-12 00:34:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
//Régi adósságok//
* A játék közben természetesen összeakad tekintete a tolvajéval, nem kell sokáig próbálkozzon a lány, hogy elkapja a mélységi pillantását. Az arcáról ugyan valóban nem tud semmit leolvasni, és ebből a távolságból a szemében tomboló haragot sem látja. Talán ha jobb lenne a szeme, vagy közelebb ülne hozzá, akkor minden megváltozna. Így viszont csak egy kimért, már-már elutasító arckifejezés a jussa, ami jobban fáj neki, mint ezernyi késszúrás. A tapsolás is olyan, mintha csak gúnyolná vele, a viselkedés teljesen hidegnek, és elutasítónak tűnik. Éppen ezért elfordul tőle, inkább nem is néz oda tovább, túl szomorú, túl kétségbeesett. Elnéz a tömeg felett, na persze nem szöknek a szemébe könnyek. Egy zenész annál sokkal kifinomultabb, nincs szüksége sírásra, amikor a hangszer a kezében minden érzést átad, és kifejez. Lágy, halk balladába kezd, talán nem fogja érteni a tolvaj, hogy miről beszél, hogy ő így szeretne bocsánatot kérni, és újra vele lenni. Majd elmondja neki, ha oda ült, ha már nem a művész lélek beszél, hanem az agy. *
- Réges régen, úgy mesélték
élt egy ember, magányosan.
Fajtársai nem értették,
maguk közül kivetették.
Nem volt neki semmi bűne,
legalábbis úgy érezte,
kergette mégis gyakran csűrhe,
félt, egyedül lesz örökre.
Felnézett az égre, éjszaka,
a magányosan visszanéző hold
ott volt fent, egymaga
s elindult, hogy társa legyen.
A világ végéig követte
s odaérve így szólt:
Szia hold, rég kereslek, öledbe
beülhetnék, hogy ne legyek egyedül?
S szólt a hold szomorúan,
sajnos nem teheted, de
mondom neked, iszonyúan
magányos vagyok én is.
Az ember mérgesen toppantott,
Figyelj hold, nem leszel többé magányos,
Mostantól mindenhová veled tartok,
Csak fogd meg feléd nyújtott kezem.
A hold felvidult, és kezet nyújtott,
hősünk megfogta, teste fénylett,
így az ember is az égre mászott,
És együtt élnek már azóta.
Így lett két hold az égen,
S többé nem magányosak.
Együtt vannak, és úgy élnek,
vidáman, boldogan. * Nem számít akkora sikerre, mint előző dalával, de ezzel le is zárja a rövid kis műsorát. Elégedetten kel fel a székről, és a hangszert szorongatva, a kis kalapján hátrahagyva indul meg Ysanee felé, szinte reszkető térdekkel. *
//Régi adósságok//
* A játék közben természetesen összeakad tekintete a tolvajéval, nem kell sokáig próbálkozzon a lány, hogy elkapja a mélységi pillantását. Az arcáról ugyan valóban nem tud semmit leolvasni, és ebből a távolságból a szemében tomboló haragot sem látja. Talán ha jobb lenne a szeme, vagy közelebb ülne hozzá, akkor minden megváltozna. Így viszont csak egy kimért, már-már elutasító arckifejezés a jussa, ami jobban fáj neki, mint ezernyi késszúrás. A tapsolás is olyan, mintha csak gúnyolná vele, a viselkedés teljesen hidegnek, és elutasítónak tűnik. Éppen ezért elfordul tőle, inkább nem is néz oda tovább, túl szomorú, túl kétségbeesett. Elnéz a tömeg felett, na persze nem szöknek a szemébe könnyek. Egy zenész annál sokkal kifinomultabb, nincs szüksége sírásra, amikor a hangszer a kezében minden érzést átad, és kifejez. Lágy, halk balladába kezd, talán nem fogja érteni a tolvaj, hogy miről beszél, hogy ő így szeretne bocsánatot kérni, és újra vele lenni. Majd elmondja neki, ha oda ült, ha már nem a művész lélek beszél, hanem az agy. *
- Réges régen, úgy mesélték
élt egy ember, magányosan.
Fajtársai nem értették,
maguk közül kivetették.
Nem volt neki semmi bűne,
legalábbis úgy érezte,
kergette mégis gyakran csűrhe,
félt, egyedül lesz örökre.
Felnézett az égre, éjszaka,
a magányosan visszanéző hold
ott volt fent, egymaga
s elindult, hogy társa legyen.
A világ végéig követte
s odaérve így szólt:
Szia hold, rég kereslek, öledbe
beülhetnék, hogy ne legyek egyedül?
S szólt a hold szomorúan,
sajnos nem teheted, de
mondom neked, iszonyúan
magányos vagyok én is.
Az ember mérgesen toppantott,
Figyelj hold, nem leszel többé magányos,
Mostantól mindenhová veled tartok,
Csak fogd meg feléd nyújtott kezem.
A hold felvidult, és kezet nyújtott,
hősünk megfogta, teste fénylett,
így az ember is az égre mászott,
És együtt élnek már azóta.
Így lett két hold az égen,
S többé nem magányosak.
Együtt vannak, és úgy élnek,
vidáman, boldogan. * Nem számít akkora sikerre, mint előző dalával, de ezzel le is zárja a rövid kis műsorát. Elégedetten kel fel a székről, és a hangszert szorongatva, a kis kalapján hátrahagyva indul meg Ysanee felé, szinte reszkető térdekkel. *
6421. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-11 21:24:59
Üzenet elküldve: 2025-08-11 21:24:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Kupája már félig kiürült, a maradék bor sötétvörös tükrén lustán táncol a gyertyafény. Esküdni merne rá, hogy mostanság kisebb adagokat adnak, ez az egyetlen lehetséges magyarázat arra, miért fogy el olyan átkozottul könnyen. Az utóbbi időben egyébként egész ügyesen sikerült visszafognia az italozást, az elmúlt évek keserű eseményei után sokszor kereste az enyhülést szeszesüvegekben, főleg miután ismét egyedül lett. Annyi évnyi nyugalmas magány után feladta a jól bevált "egyedül dolgozom" filozófiát, s erre tessék. Ismét végre magában lehet, mégis néha-néha megkísérti valamiféle hiányérzet.
Hálás volna, ha fogadó zajai túlkiabálnák gondolatait. Kártyalapok csattannak, hangos koccintások, egy részeg dalfoszlány az egyik asztaltól. A morajból egyetlen hang hallatszik ki élesen, egy tiszta lantpengetés. Különösebb figyelmet nem szentel neki, háttal ülve a fogadótérnek elmélázva a pult mögötti polcon sorakozó italokat szemléli, közben a gondolatai a nővér kérése körül forognak. Nem tudja mennyire lesz nehéz összeszedni a kétezer aranyat, fogalma sincsen, hogy Eeyr hívei mennyire adakozó kedvűek manapság. Ő bizonyosan egy fityinget nem adna egy ilyen szentnek beállított ügyért, de őszintén reméli, van még a városban egy-kettő pénzesebb balek, akik pénzen szeretnék megváltani a rossz lelkiismeretüket.
Olyannyira elmerül tervei szövögetésében, eleinte a felcsendülő ének szinte fel sem tűnik neki. Valaki azonban véletlenül megböki könyökkel, ahogy helyezkedni próbál a székek és asztalok között, a tolvaj pedig visszatér a jelenbe. A hang felismerése, mint a villám hasít belé, a szíve ki is hagy egy ütemet. Azzal nyugtatja magát, hogy talán csak képzelődik, nem mer azonban hátrafordulni, hogy megbizonyosodjon efelől. Érzi, ahogy egyre jobban szorul a mellkasa, mintha csak valami nyugati óriáskígyó fonódott volna köré, csak idő kérdése mikor roppantja össze. A kihallott utalások ugyanis kezdik elhessegetni konspirációit, kénytelen hát rögvest gallér mögé küldeni maradék borát, mielőtt beismerné magának. Erőt vesz magán, óvatosan, válla felett hátrapillant, menten összeszorul a torka, ahogy kékjei megakadnak a mélységin. Megannyi érzés kavarog benne egymást veszettül kergetve: szomorúság, harag és valami, amit tűzzel-vassal írt most magából, valami, amit nem lenne hajlandó beismerni.
Keze a pohár körül megfeszül egy elnyúló pillanatra majd kifordul székével. Hagyja, hogy a méreg elöntse elméjét, mind közül azzal a legkönnyebb megbirkózni.
Szemei most a tengeri viharokat idéző szürkében villannak, egyenesen a bárd tekintetét keresik, s ha összetalálkoznak egy alattomosan kiszámított pillanatra, a férfi nehezen tudna bármit is leolvasni arcáról.
Amint a dal véget ér, együtt tapsol a tömeggel. Nem oly spiccesen ujjongó módon, mint ahogy a vendégek teszik, nem bizony, mozdulatai lassúak, már-már gúnyosak. Felvillanó mosolyában nincs szelídség, s nem is mozdul, hogy régi szeretője nyakába borulhasson elérzékenyülve. Van valami bosszantó rátartiság kifejezésében, még semmi sem történt, de mintha máris nyeregben érezné magát.*
~ Úgyis ide fogsz jönni, mindegyik idejön ~ *csendül fel benne a gondolat, ami tisztán emlékszik, első találkozásukkor is nagyképűen felvillant benne. Mintha ezer esztendeje lett volna...*
*Kupája már félig kiürült, a maradék bor sötétvörös tükrén lustán táncol a gyertyafény. Esküdni merne rá, hogy mostanság kisebb adagokat adnak, ez az egyetlen lehetséges magyarázat arra, miért fogy el olyan átkozottul könnyen. Az utóbbi időben egyébként egész ügyesen sikerült visszafognia az italozást, az elmúlt évek keserű eseményei után sokszor kereste az enyhülést szeszesüvegekben, főleg miután ismét egyedül lett. Annyi évnyi nyugalmas magány után feladta a jól bevált "egyedül dolgozom" filozófiát, s erre tessék. Ismét végre magában lehet, mégis néha-néha megkísérti valamiféle hiányérzet.
Hálás volna, ha fogadó zajai túlkiabálnák gondolatait. Kártyalapok csattannak, hangos koccintások, egy részeg dalfoszlány az egyik asztaltól. A morajból egyetlen hang hallatszik ki élesen, egy tiszta lantpengetés. Különösebb figyelmet nem szentel neki, háttal ülve a fogadótérnek elmélázva a pult mögötti polcon sorakozó italokat szemléli, közben a gondolatai a nővér kérése körül forognak. Nem tudja mennyire lesz nehéz összeszedni a kétezer aranyat, fogalma sincsen, hogy Eeyr hívei mennyire adakozó kedvűek manapság. Ő bizonyosan egy fityinget nem adna egy ilyen szentnek beállított ügyért, de őszintén reméli, van még a városban egy-kettő pénzesebb balek, akik pénzen szeretnék megváltani a rossz lelkiismeretüket.
Olyannyira elmerül tervei szövögetésében, eleinte a felcsendülő ének szinte fel sem tűnik neki. Valaki azonban véletlenül megböki könyökkel, ahogy helyezkedni próbál a székek és asztalok között, a tolvaj pedig visszatér a jelenbe. A hang felismerése, mint a villám hasít belé, a szíve ki is hagy egy ütemet. Azzal nyugtatja magát, hogy talán csak képzelődik, nem mer azonban hátrafordulni, hogy megbizonyosodjon efelől. Érzi, ahogy egyre jobban szorul a mellkasa, mintha csak valami nyugati óriáskígyó fonódott volna köré, csak idő kérdése mikor roppantja össze. A kihallott utalások ugyanis kezdik elhessegetni konspirációit, kénytelen hát rögvest gallér mögé küldeni maradék borát, mielőtt beismerné magának. Erőt vesz magán, óvatosan, válla felett hátrapillant, menten összeszorul a torka, ahogy kékjei megakadnak a mélységin. Megannyi érzés kavarog benne egymást veszettül kergetve: szomorúság, harag és valami, amit tűzzel-vassal írt most magából, valami, amit nem lenne hajlandó beismerni.
Keze a pohár körül megfeszül egy elnyúló pillanatra majd kifordul székével. Hagyja, hogy a méreg elöntse elméjét, mind közül azzal a legkönnyebb megbirkózni.
Szemei most a tengeri viharokat idéző szürkében villannak, egyenesen a bárd tekintetét keresik, s ha összetalálkoznak egy alattomosan kiszámított pillanatra, a férfi nehezen tudna bármit is leolvasni arcáról.
Amint a dal véget ér, együtt tapsol a tömeggel. Nem oly spiccesen ujjongó módon, mint ahogy a vendégek teszik, nem bizony, mozdulatai lassúak, már-már gúnyosak. Felvillanó mosolyában nincs szelídség, s nem is mozdul, hogy régi szeretője nyakába borulhasson elérzékenyülve. Van valami bosszantó rátartiság kifejezésében, még semmi sem történt, de mintha máris nyeregben érezné magát.*
~ Úgyis ide fogsz jönni, mindegyik idejön ~ *csendül fel benne a gondolat, ami tisztán emlékszik, első találkozásukkor is nagyképűen felvillant benne. Mintha ezer esztendeje lett volna...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436