// Fejvadászok //
*Egy mélyről jövő, emelt irritáltságot kifejező morgással tudatja Ukrom a világgal, hogy nem örül, hogy még továbbra sem állnak azonos hullámhosszon.*
- A készletek pótlására. *egymáshoz dörzsölt fogain keresztül viszonylag nehezebb érteni az orkot.* - És a Kalmárban sok dolog nem található, köztük se az, amire gondolsz, se... kötszerek. *Biccentene, ha bepólyázott feje engedné. Ha pedig ő arra gondol, hogy a Kalmáron belül, a klánnak a készletei közül "kérjen kölcsön" dolgokat, akkor az elf asszony zsákutcába ütközött; nem csak hogy inkább levágná a saját kezét, minthogy alacsony pozíciójára hivatkozva az amúgy is megkérdőjelezhető bőségű raktárból kolduljon, abban sem biztos hogy nem ŐK vágnák le szürke kezét, ha rajtakapnák. Úgyhogy marad a piac.
De hogy további kényelmetlenség teremjen az orkban, az átkozott orvgyilkos csak nem hagy fel: mintha a magánszféra szó csak javaslat lenne, egyhamar testközelben találja magát vele, tovább emelve benne a kérdést, miszerint hol a szentségtelen halálban van már Darkh. Kezd rájönni, hogy a csábító külsejű nőcske jobban élvezi ezt a szituációt, mint ő, csekély örömére. És bár nem elképzelhetetlen, hogy bármely más ork vagy akár egyéb fővendég elég hamar engedne az elfnek, Ukromban nem találhatóak meg most ilyen ösztönök: Citromba harapott arccal először kezét az asztal szélén úgy tartja, mintha oda lett volna ragasztva, majd végül elmozdítja, de nem a Syndra által tervezett irányba, hanem széke két szélét ragadja meg mindkét oldalon. S rövidke ugrásokkal ülőalkalmatosságát, ezzel saját magát centiméterekre elmozdítja eredeti pozíciójából, szökkenésként néha a padlót csikorgatva. Megpróbál egy legalább kilencven fokos távolságot teremteni az asszony és maga között. És bár azt valóban nem tudja megakadályozni, hogy szeme a Syndra által kínált pontot kövesse, de az már jóval kevésbé zavarja. Azt már nem zárja ki, hogy ettől az elf csak jobban élvezheti a helyzetet, de amaz kérdését figyelmén kívül hagyva az ork is elő tud állni valamivel, ami reméli, legalább egy pillanatra megtöri amaz mulatságát:*
- Láttam nagyobbat. *Hogy aztán igazat beszél e, és kitől, azt el nem árulja. De nagyon reméli, hogy nem kell tovább ecsetelnie.
A végül csak megtalált komolyabb témát azért megtartaná, legalább figyelemelterelésként.*
- De ahhoz bármit használhattok. *Rázza a fejét, elégedetlenül a választól.* - Nyakvédő, csuklya, ilyesmi. Mint a többiek, vándorok vagy sikátori patkányok. Ami beleolvaszt a tömegbe, nem ad el semmi jelzőt. *A csőrös maszk pedig, legalábbis szerinte, pont az ellenkezőjét teszi, amit még rosszabbít az hogy kettőjük tiszta feketében mászkál. Őszintén kíváncsi, hogyan fog erre Syndra válaszolni, az ork oldalát már azóta fúrta ez a kérdés, amióta meglátta őket ebben. Nem lesz boldog, de nem lesz más választása sem, mint elfogadni, ha ez is belső titok lenne. És ha már jelentkezés:*
- Ha a többiek itt lesznek, megmondom a döntésem. Azt hiszem, megvan. *Sebeire már nem is akar gondolni. Elég idegesítő, hogy nem tudja úgy forgatni a fejét, mint általában, vagy hogy jobban kell hallgatnia a környezetét ahhoz, hogy biztos legyen benne, nem állnak a háta mögött.* - Ami azt illeti, hol van a csőrös? Nem szokott eddig enni. *Legalábbis az eddigi alkalmakból kimérve nem. Csak nem félrenyelt valami, és fönn fulladozik?*