Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 139 (2761. - 2780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-14 12:08:05
Üzenet elküldve: 2021-12-14 12:08:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Onyawantha//
// A szöveg 16 éven aluliaknak nem ajánlott részeket tartalmaz!//
*Milyen csodás és végtelennek tűnő pillanat, amíg sikerül elvesznie a hűs kék tekintetben! Nem rejtik álszerényen lesütött, sűrű pillák a lány ragyogó íriszeit! Képes lenne hősünk akár teljesen megmerítkezni abban a kristály tóban, ha nem lenne még több imádni való dolog, ami elcsalja a figyelmét. Kezdve mindjárt Onya picinyke mosolyba húzódó ajkaival, a szabályos vonásokat keretező szőke tincseken át, a Rion rőtbarna loboncába lopakodó finom ujjacskákig. Ahogy a nevét kiejti, az pedig egyenesen vérforraló, már persze a legjobb értelemben. Egyetlen pillanat alatt változtat a kacsintó fruskából meztelen, alabástrom testű istennőt a fiú képzeletébe, ahogy selymes lepedőn nyújtózik élvezettel, és ajkát beharapva, karcsú ujjaival őt hívja ilyen módon. Széles mosoly uralja el most már teljesen hősünk ábrázatát.*
- Uhh, azt hiszem, így mindkettőt szívesen hallanám még tőled!* Ezer szerencse, hogy nem látszik miként száguld gyorsabban ereiben a vér és mered jóleső libabőr a fél-elf tarkójára. Ezúttal ő is kinyúl a csöppnyi állért és gyengéden két ujja közé csippentve hajszálnyit megemeli, majd hüvelykjét a lány piros alsó ajkára fektetve szögezi le a nyilvánvalót.*
- Te játszol velem! * Tudja jól, hogy most ez a helyzet, de akkor is hagyja elsodorni magát vele. Csupán csak, mert jó.*
- Onya... want... ha * ízlelgeti a szót, mint valami egzotikus gyümölcsöt* hm… a dallama igazán illik hozzád! Jelent is valamit?
*Ahogy elkalandozik a lány tekintete, Rion is visszahúzódik. Hátát széke támlájának dönti és széles vigyora jókedvvé szelídül. Két kezét saját ölében fogja össze, de pillantása még továbbra is a Szépséget pásztázza.*
- Azt hiszem mégis inkább Hópihének foglak hívni, mert nálad egyedibbet és tökéletesebbet még nem alkotott a természet! Már most biztos vagyok abban, hogy a város legszebb kincsére akadtam! Úgyhogy most nagyon tetszik itt!
*Ahogy a szolgáló megérkezik, Onya pedig intézi a rendelést, a fél-elf csendben várakozik. Az ugyan újfent meglepi, hogy a lány rendel neki, az pedig, hogy fizet is helyette már szinte megrökönyödésre ad okot.
Amint a cseléd távozik és ismét Hópihéjének teljes figyelmét élvezheti, félig incselkedve már-már bizalmatlanul kérdez:*
- Szóval, te szereted így… magad irányítani a dolgokat?* nem mintha ellenére lenne a tény, hiszen tarisznyája általában elég lapos, de ha próbálná elbűvölni a kiszemeltet, talán egy teára ő is meghívta volna. Romokba dőlt férfiasságának maradványait őrizgetve ezért hozzáteszi*
- A szobámat azért majd rendezem magam, hacsak nem mesélsz valami rémisztőt az itteni ágyakról, ami miatt nem ajánlanád a helyet.
//Onyawantha//
// A szöveg 16 éven aluliaknak nem ajánlott részeket tartalmaz!//
*Milyen csodás és végtelennek tűnő pillanat, amíg sikerül elvesznie a hűs kék tekintetben! Nem rejtik álszerényen lesütött, sűrű pillák a lány ragyogó íriszeit! Képes lenne hősünk akár teljesen megmerítkezni abban a kristály tóban, ha nem lenne még több imádni való dolog, ami elcsalja a figyelmét. Kezdve mindjárt Onya picinyke mosolyba húzódó ajkaival, a szabályos vonásokat keretező szőke tincseken át, a Rion rőtbarna loboncába lopakodó finom ujjacskákig. Ahogy a nevét kiejti, az pedig egyenesen vérforraló, már persze a legjobb értelemben. Egyetlen pillanat alatt változtat a kacsintó fruskából meztelen, alabástrom testű istennőt a fiú képzeletébe, ahogy selymes lepedőn nyújtózik élvezettel, és ajkát beharapva, karcsú ujjaival őt hívja ilyen módon. Széles mosoly uralja el most már teljesen hősünk ábrázatát.*
- Uhh, azt hiszem, így mindkettőt szívesen hallanám még tőled!* Ezer szerencse, hogy nem látszik miként száguld gyorsabban ereiben a vér és mered jóleső libabőr a fél-elf tarkójára. Ezúttal ő is kinyúl a csöppnyi állért és gyengéden két ujja közé csippentve hajszálnyit megemeli, majd hüvelykjét a lány piros alsó ajkára fektetve szögezi le a nyilvánvalót.*
- Te játszol velem! * Tudja jól, hogy most ez a helyzet, de akkor is hagyja elsodorni magát vele. Csupán csak, mert jó.*
- Onya... want... ha * ízlelgeti a szót, mint valami egzotikus gyümölcsöt* hm… a dallama igazán illik hozzád! Jelent is valamit?
*Ahogy elkalandozik a lány tekintete, Rion is visszahúzódik. Hátát széke támlájának dönti és széles vigyora jókedvvé szelídül. Két kezét saját ölében fogja össze, de pillantása még továbbra is a Szépséget pásztázza.*
- Azt hiszem mégis inkább Hópihének foglak hívni, mert nálad egyedibbet és tökéletesebbet még nem alkotott a természet! Már most biztos vagyok abban, hogy a város legszebb kincsére akadtam! Úgyhogy most nagyon tetszik itt!
*Ahogy a szolgáló megérkezik, Onya pedig intézi a rendelést, a fél-elf csendben várakozik. Az ugyan újfent meglepi, hogy a lány rendel neki, az pedig, hogy fizet is helyette már szinte megrökönyödésre ad okot.
Amint a cseléd távozik és ismét Hópihéjének teljes figyelmét élvezheti, félig incselkedve már-már bizalmatlanul kérdez:*
- Szóval, te szereted így… magad irányítani a dolgokat?* nem mintha ellenére lenne a tény, hiszen tarisznyája általában elég lapos, de ha próbálná elbűvölni a kiszemeltet, talán egy teára ő is meghívta volna. Romokba dőlt férfiasságának maradványait őrizgetve ezért hozzáteszi*
- A szobámat azért majd rendezem magam, hacsak nem mesélsz valami rémisztőt az itteni ágyakról, ami miatt nem ajánlanád a helyet.
2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-11 22:38:21
Üzenet elküldve: 2021-12-11 22:38:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két kis vandál//
* Kacag fel hangosan a lovag a lány válaszára, mosollyal az arcán bámulva hallgatja végig az okítását. *
- Elnézést-elnézést, igaza van a kisasszonynak. Ezt már én is észre vettem, hogy minden mese egy igazságra épül. Az amit még hozzá építettek már az emberek szájhagyománya által színesedett ki inkább. De ha választ kellene adnom arra, hogy pontosan mekkora egy sárkány, nem tudnám megmondani. De előbb gondolnék arra, hogy elviszi a hajót mint kirabolná.
* Ezt a szabad társalgást igazán élvezi a lovag, főleg kakaója felett. Nem kell semmi miatt aggódnia, és kellemetlennek sem lehet éppen nevezni a társalgást. A tündér árnyék rövid nyálas története után csak kuncog. Csak türelmesen végig hallgatja, utána pedig a mágiára adott válaszát. Meg is fontolja gondosan és erre már komoly tekintetettel adja meg a választ. *
- Nincs problémám a tekercsek bújásával, csak sajnos az idő ami szorít. A társaim sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkeznek harcban és másban is mint én. Mondhatni újonc vagyok még az alakulatba. Nem teljesen, de valami hasonló. * Emeli fel kezét, hogy mentegesse magát. * - De mindenképp szándékozok eljutni a könyvtárba. A vallásom és a hitemmel semmiképp nem lesz gond. Küldetések előtt is, ha van időm betérek a templomba, meg írok végrendeletet. Természetesen csak ha nem kell nagyon sietni. * Végig gondolná szívesen az elkövetkezendő fárasztó feladatait, de inkább nem említi meg a tündérnek. * - Minden megbízásnál az életem és a társaimé a tét, de mindegyik feladattal tapasztaltabb lehetek.
* Hirtelen felindulásból támad egy ötlete. * - Ha szabad elkérném a címét a hölgynek, Ha esetleg lesz rá időm, és önnek is. Akkor levelet küldetek a drága jó gyógyító tündérért. * Kacsint rá a leányzóra. * - Vagy ha megtudom, hogy mekkora egy igazi sárkány akkor is. * Kacag fel, mert erre aztán nem sok esélye van. Nem sokat láthattak kifejlett példányt így erre nem merne fogadni, hogy valaha meg történne vele. *
- Miért ne lenne érdekes? * Döbben le a tündér szavain. * - Aki Eeyrt szolgálja és még gyógyít is, szerintem tiszteletre méltó dolog. Csak ígérje meg, hogy ha megsérülök jön és meggyógyít. * Nevet fel ismételten bugyután, ez már inkább kicsit zavarba ejtő kijelentés volt, de szokásosan nyelvét nem tudta fékezni. Ha nem figyel oda folyamatosan jártatja a száját, akár akarja akár nem. *
- Ez szerintem bámulatos, ez csak azt mutatja, hogy mennyire szereti és támogatja a társát.
* A gazdája kifejezés nem éppen lett volna helytálló, ahogyan a tündér ártatlan szemeibe néz, inkább nézi ki belőle, hogy társként gondol rá mint másképp. *
//A két kis vandál//
* Kacag fel hangosan a lovag a lány válaszára, mosollyal az arcán bámulva hallgatja végig az okítását. *
- Elnézést-elnézést, igaza van a kisasszonynak. Ezt már én is észre vettem, hogy minden mese egy igazságra épül. Az amit még hozzá építettek már az emberek szájhagyománya által színesedett ki inkább. De ha választ kellene adnom arra, hogy pontosan mekkora egy sárkány, nem tudnám megmondani. De előbb gondolnék arra, hogy elviszi a hajót mint kirabolná.
* Ezt a szabad társalgást igazán élvezi a lovag, főleg kakaója felett. Nem kell semmi miatt aggódnia, és kellemetlennek sem lehet éppen nevezni a társalgást. A tündér árnyék rövid nyálas története után csak kuncog. Csak türelmesen végig hallgatja, utána pedig a mágiára adott válaszát. Meg is fontolja gondosan és erre már komoly tekintetettel adja meg a választ. *
- Nincs problémám a tekercsek bújásával, csak sajnos az idő ami szorít. A társaim sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkeznek harcban és másban is mint én. Mondhatni újonc vagyok még az alakulatba. Nem teljesen, de valami hasonló. * Emeli fel kezét, hogy mentegesse magát. * - De mindenképp szándékozok eljutni a könyvtárba. A vallásom és a hitemmel semmiképp nem lesz gond. Küldetések előtt is, ha van időm betérek a templomba, meg írok végrendeletet. Természetesen csak ha nem kell nagyon sietni. * Végig gondolná szívesen az elkövetkezendő fárasztó feladatait, de inkább nem említi meg a tündérnek. * - Minden megbízásnál az életem és a társaimé a tét, de mindegyik feladattal tapasztaltabb lehetek.
* Hirtelen felindulásból támad egy ötlete. * - Ha szabad elkérném a címét a hölgynek, Ha esetleg lesz rá időm, és önnek is. Akkor levelet küldetek a drága jó gyógyító tündérért. * Kacsint rá a leányzóra. * - Vagy ha megtudom, hogy mekkora egy igazi sárkány akkor is. * Kacag fel, mert erre aztán nem sok esélye van. Nem sokat láthattak kifejlett példányt így erre nem merne fogadni, hogy valaha meg történne vele. *
- Miért ne lenne érdekes? * Döbben le a tündér szavain. * - Aki Eeyrt szolgálja és még gyógyít is, szerintem tiszteletre méltó dolog. Csak ígérje meg, hogy ha megsérülök jön és meggyógyít. * Nevet fel ismételten bugyután, ez már inkább kicsit zavarba ejtő kijelentés volt, de szokásosan nyelvét nem tudta fékezni. Ha nem figyel oda folyamatosan jártatja a száját, akár akarja akár nem. *
- Ez szerintem bámulatos, ez csak azt mutatja, hogy mennyire szereti és támogatja a társát.
* A gazdája kifejezés nem éppen lett volna helytálló, ahogyan a tündér ártatlan szemeibe néz, inkább nézi ki belőle, hogy társként gondol rá mint másképp. *
2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-11 20:16:37
Üzenet elküldve: 2021-12-11 20:16:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
//Kalmár//
-És ugyan ki a megmondója, hogy milyen egy igazi hercegnő? Ugyan.
*Legyint rá játékosan, közben pedig az igazi szót igazán kiemeli, hisz mégiscsak ezen van itt a hangsúly. Yath szóhasználatán pedig csak mosolyog és láthatóan őt ez egyáltalán nem zavarja. Talán tényleg sorszerű volt a találkozásuk.
-Persze hogy neked Dessilenae, kedvesem.
A csókot persze bezsebeli, és akár igaz akár nem, de ő őszintén örül annak, hogy örömet láthat a finom arcon.*
-Remek, akkor indulhatunk is.
*Karját nyújtja, hogy csakúgy mint korábban belekapaszkodhasson kedvese.*
//Pegazus//
*Ugyan kint már javában hideg idők járnak, így Merchennek is némi erőfeszítésbe kerül, hogy ne adja jelét annak, hogy igencsak fázik, mert a kabátját bizony nem hozta magával. Az mégsem lenne túl férfias, ha dideregne kedvesével az oldalán ugyebár. De bent a fogadóban már kellemes idő van, így játékosan meg is dörzsölgeti saját vállát a kis tündér.*
-Azért itt csak kellemesebb.
*Mondja, majd ha teheti és van mit lesegíteni a nőről, akkor szívesen segít, hisz mégis csak így illik.*
-Egy italt esetleg? Melegítőt, hűsítőt? Vagy rögtön merüljünk el a forró víz, a kellemes illóolajak és egymás gyönyörűségében?
*Kacsint oda, miközben természetesen hangját halkabbra fogja, hisz ez mégsem való akárki avatatlan fülének. Az ő részéről jobbára mindegy is, bár szívesebben venné az irányt egyből a fürdők felé, hisz eleve ezért jöttek ide, de nem akarja túlságosan irányítani a másikat. Sőt, semennyire sem szeretné.*
//Kalmár//
-És ugyan ki a megmondója, hogy milyen egy igazi hercegnő? Ugyan.
*Legyint rá játékosan, közben pedig az igazi szót igazán kiemeli, hisz mégiscsak ezen van itt a hangsúly. Yath szóhasználatán pedig csak mosolyog és láthatóan őt ez egyáltalán nem zavarja. Talán tényleg sorszerű volt a találkozásuk.
-Persze hogy neked Dessilenae, kedvesem.
A csókot persze bezsebeli, és akár igaz akár nem, de ő őszintén örül annak, hogy örömet láthat a finom arcon.*
-Remek, akkor indulhatunk is.
*Karját nyújtja, hogy csakúgy mint korábban belekapaszkodhasson kedvese.*
//Pegazus//
*Ugyan kint már javában hideg idők járnak, így Merchennek is némi erőfeszítésbe kerül, hogy ne adja jelét annak, hogy igencsak fázik, mert a kabátját bizony nem hozta magával. Az mégsem lenne túl férfias, ha dideregne kedvesével az oldalán ugyebár. De bent a fogadóban már kellemes idő van, így játékosan meg is dörzsölgeti saját vállát a kis tündér.*
-Azért itt csak kellemesebb.
*Mondja, majd ha teheti és van mit lesegíteni a nőről, akkor szívesen segít, hisz mégis csak így illik.*
-Egy italt esetleg? Melegítőt, hűsítőt? Vagy rögtön merüljünk el a forró víz, a kellemes illóolajak és egymás gyönyörűségében?
*Kacsint oda, miközben természetesen hangját halkabbra fogja, hisz ez mégsem való akárki avatatlan fülének. Az ő részéről jobbára mindegy is, bár szívesebben venné az irányt egyből a fürdők felé, hisz eleve ezért jöttek ide, de nem akarja túlságosan irányítani a másikat. Sőt, semennyire sem szeretné.*
2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-11 16:26:21
Üzenet elküldve: 2021-12-11 16:26:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két kis vandál//
*Úgy látszik, Nilevardnak legalább annyira tetszik a mókás „jelmez”, mint Vielnek, mindketten jót kacagnak a látványon. A lány ugyan tudja magáról, hogy a nála sokkal termetesebb és izmosabb alakokból lehetnek csak belevaló harcosok, de a képtelen gondolat szöget üt a fejébe: vajon egy lovag képviselheti azokat az eszméket, amiket ő vall? Talán ha az életét mások oltalmazására teszi fel, akkor lehetséges, de fegyvert fognia akkor is kellene. Még Eeyr-papokról is hallott olyat, hogy képzelt fegyverekkel harcoltak. Viel nem ilyen, ő nem ártana senkinek, mert hisz benne, hogy mindenkiben ott lapul a jóság. Nilevard úr például kifejezetten rendes fickónak tűnik. Aki a kakaót szereti, rossz ember nem lehet!*
- Nagyobb, mint a fogadó? Húha! *Álmélkodik, hogy leesik az álla. Viszont egy mondat megcsapja a fülét, és kis ujját a levegőbe böki, mintha okítani akarná a barátját, de természetesen a hanghordozásában továbbra sincs semmi feddő.* Nana, uraságod! A legendákban és a mesékben gyakran több az igazság, mint hinné. Lehet, hogy akad bennük egy-két zöldség, de ha fennmaradtak, az azt jelenti, hogy sok embert érdekeltek, és olyan dolgokra is magyarázatot adtak, amire korábban nem volt. A kalózsárkányokról szóló legendákat is ilyen úton ismertem meg, és ha másra nem, arra megtanított, hogy óvatosnak kell lenni. Ki tudja, mi leselkedik a tündérre a nagy tengeren, aminek a két végét sem látni, nem?
*Egy pillanatra ő is eltöpreng azon, hogy a kalózsárkány vajon hogyan rabolja ki a hajót. Az az elmélet helytállóbbnak tűnik, hogy hopp! felkapja, és már viszi is. Ezzel elégedett. Okos ez a Nilevard, meg a többi dologban is igaza lehet. Komolyan bólogat a hallottakra.*
- Most, hogy mondja, végül is tényleg!
*Árnyékon csak kuncog. Nem véletlenül engedte, hogy Nilevard megetesse, tudja ő jól, hogy az az állat előbb nyal el valakit, mint a nyalókát, mint hogy bántsa. Most se volt ez másképp. Csoda, hogy a férfi csak ennyire lett nyálas. Ezután viszont egyből a mágiára terelődik a szó.*
- Dehogy szemtelen kérés! Viszont lehet, hogy most butaságot beszélek, de úgy tudom, hogy a mágia ezen része nem tanítható. Talán azért nem, mert maga Eeyr úrnő méri fel, ki érdemes a képességekre, nem tudom. De én is úgy tettem rá szert, ahogy mások, imával a templomban, meg könyveket bújva. Aztán egyszer csak ment. Nehéz dolog ezt elmagyarázni. De ha megvan magában a jóság, a tudás, és esetleg a tekercsektől meg régi szövegektől sem ijed meg, akkor ott érdemes próbálkoznia. Egyszer akár együtt is mehetünk – nekem már éppen ideje lenne benéznem, mert még akad pár dolog, amit szívesen elsajátítanék, hogy megvédhessem és segíthessem a barátaimat. *Mosolyog a lány szerényen. Bár Eeyr oltárának színe elé járulni egyedül is kellemes elfoglaltság a számára, azért néha nagyon jól esne egy kis társaság.*
- Hát nem is tudom, mit mesélhetnék. Nem vagyok ám olyan érdekes figura. Egy kis tündérfaluban nőttem fel… A kakaó, ugye… Édesanyám tanítgatott, és Eeyr vezette az utamat. Az Úrnő miatt jöttem Artheniorba, hogy tanulhassak tőle, de mikor megláttam, hogy felforgatták a várost, nagyon elszontyolodtam, és elpityeredtem a kútnál, erre egy kedves lány odajött, hogy megvigasztaljon. Aztán egy társasághoz csapódtam, akik éppen otthont kerestek maguknak a város szélén, hát az lett az enyém is. Azóta is ott lakom, csupa barátom van, meg egy kedves dokibácsi is lakik velünk. *Viel lopva arra gondol, milyen jó dolga van annak a dokinak, hogy ennyi jólelkű leányzó veszi körül.*
- Egyszer elmentünk a vásárba. *Folytatja a meséjét.* Ott találkoztam Árnyékkal, akit egy kedves uraság árult. Annyira jóban lettünk, hogy haza is hoztam házőrzőnek, de mindenhova máshova is együtt megyünk. A többiek szerint ez nem is baj, mert hát ugye egy ekkora valakinek elég nehéz elkeveredni. Ő nagyon bátor. Egyszer még egy irbisztől is megvédett, bizony ám!
//A két kis vandál//
*Úgy látszik, Nilevardnak legalább annyira tetszik a mókás „jelmez”, mint Vielnek, mindketten jót kacagnak a látványon. A lány ugyan tudja magáról, hogy a nála sokkal termetesebb és izmosabb alakokból lehetnek csak belevaló harcosok, de a képtelen gondolat szöget üt a fejébe: vajon egy lovag képviselheti azokat az eszméket, amiket ő vall? Talán ha az életét mások oltalmazására teszi fel, akkor lehetséges, de fegyvert fognia akkor is kellene. Még Eeyr-papokról is hallott olyat, hogy képzelt fegyverekkel harcoltak. Viel nem ilyen, ő nem ártana senkinek, mert hisz benne, hogy mindenkiben ott lapul a jóság. Nilevard úr például kifejezetten rendes fickónak tűnik. Aki a kakaót szereti, rossz ember nem lehet!*
- Nagyobb, mint a fogadó? Húha! *Álmélkodik, hogy leesik az álla. Viszont egy mondat megcsapja a fülét, és kis ujját a levegőbe böki, mintha okítani akarná a barátját, de természetesen a hanghordozásában továbbra sincs semmi feddő.* Nana, uraságod! A legendákban és a mesékben gyakran több az igazság, mint hinné. Lehet, hogy akad bennük egy-két zöldség, de ha fennmaradtak, az azt jelenti, hogy sok embert érdekeltek, és olyan dolgokra is magyarázatot adtak, amire korábban nem volt. A kalózsárkányokról szóló legendákat is ilyen úton ismertem meg, és ha másra nem, arra megtanított, hogy óvatosnak kell lenni. Ki tudja, mi leselkedik a tündérre a nagy tengeren, aminek a két végét sem látni, nem?
*Egy pillanatra ő is eltöpreng azon, hogy a kalózsárkány vajon hogyan rabolja ki a hajót. Az az elmélet helytállóbbnak tűnik, hogy hopp! felkapja, és már viszi is. Ezzel elégedett. Okos ez a Nilevard, meg a többi dologban is igaza lehet. Komolyan bólogat a hallottakra.*
- Most, hogy mondja, végül is tényleg!
*Árnyékon csak kuncog. Nem véletlenül engedte, hogy Nilevard megetesse, tudja ő jól, hogy az az állat előbb nyal el valakit, mint a nyalókát, mint hogy bántsa. Most se volt ez másképp. Csoda, hogy a férfi csak ennyire lett nyálas. Ezután viszont egyből a mágiára terelődik a szó.*
- Dehogy szemtelen kérés! Viszont lehet, hogy most butaságot beszélek, de úgy tudom, hogy a mágia ezen része nem tanítható. Talán azért nem, mert maga Eeyr úrnő méri fel, ki érdemes a képességekre, nem tudom. De én is úgy tettem rá szert, ahogy mások, imával a templomban, meg könyveket bújva. Aztán egyszer csak ment. Nehéz dolog ezt elmagyarázni. De ha megvan magában a jóság, a tudás, és esetleg a tekercsektől meg régi szövegektől sem ijed meg, akkor ott érdemes próbálkoznia. Egyszer akár együtt is mehetünk – nekem már éppen ideje lenne benéznem, mert még akad pár dolog, amit szívesen elsajátítanék, hogy megvédhessem és segíthessem a barátaimat. *Mosolyog a lány szerényen. Bár Eeyr oltárának színe elé járulni egyedül is kellemes elfoglaltság a számára, azért néha nagyon jól esne egy kis társaság.*
- Hát nem is tudom, mit mesélhetnék. Nem vagyok ám olyan érdekes figura. Egy kis tündérfaluban nőttem fel… A kakaó, ugye… Édesanyám tanítgatott, és Eeyr vezette az utamat. Az Úrnő miatt jöttem Artheniorba, hogy tanulhassak tőle, de mikor megláttam, hogy felforgatták a várost, nagyon elszontyolodtam, és elpityeredtem a kútnál, erre egy kedves lány odajött, hogy megvigasztaljon. Aztán egy társasághoz csapódtam, akik éppen otthont kerestek maguknak a város szélén, hát az lett az enyém is. Azóta is ott lakom, csupa barátom van, meg egy kedves dokibácsi is lakik velünk. *Viel lopva arra gondol, milyen jó dolga van annak a dokinak, hogy ennyi jólelkű leányzó veszi körül.*
- Egyszer elmentünk a vásárba. *Folytatja a meséjét.* Ott találkoztam Árnyékkal, akit egy kedves uraság árult. Annyira jóban lettünk, hogy haza is hoztam házőrzőnek, de mindenhova máshova is együtt megyünk. A többiek szerint ez nem is baj, mert hát ugye egy ekkora valakinek elég nehéz elkeveredni. Ő nagyon bátor. Egyszer még egy irbisztől is megvédett, bizony ám!
2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-10 18:42:46
Üzenet elküldve: 2021-12-10 18:42:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szomjasak vagyunk//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tretil? Könnyen meglehet.
*Helyesel hősünk hevesen bólogatva, miközben oly arckifejezést vesz fel mely mintegy szakértőket megszégyenítő küllemet kölcsönöz számára, s bár Norhelt valóban nem laikus a témát illetően, ez esetben sem árt kihangsúlyozni a „kölcsönöz” szó fontosságát. Meggyőző alakítását egy cinkos vigyorral zárja, mellyel kapcsolatban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy: „Mégis merre vagyon az ehhez tartozó cinkostárs?”. Ezen kérdésre valószínűleg hősünk se tudná a választ, éppen ezért még mielőtt rajta kívül bárki másban is felmerülne, folytatja mondandóját.*
- Amennyiben létezik olyan tretil amely akkora akár egy kisebb-nagyobb ház, s sebes mint a szélvész. Hosszú s tartalmas pályafutásom alatt még nem találkoztam ilyen lénnyel ezt az egy éjszakát leszámítva, szóval élek a gyanúperrel, hogy ez bizony valami más volt.
*Magyarázza némileg színlelt, de azért általában véve hatásosnak bizonyuló meggyőződéssel, némi gesztikulációval kiegészítve mondandóját, közben ügyelve arra, hogy az időközben kezébe került söröskorsó tartalma egy cseppel se legyen szegényebb. Persze a hősünk által elfogyasztott italmennyiség függvényében ez közel lehetetlennek bizonyul, így amint a korsó megközelíti Norhelt ajkát, úgy dönt nem kockáztat tovább s megkönnyíti dolgát, elvégre nem lötyögtetheti ki az italát ha az már nincs a poharában.*
- Első sorban, nem vagyok főállású bárd. Jelentsen bármit is ez a szó. Másodsorban pedig, ne csak az én szám járjon megállás nélkül. Tudok én hallgatni is ám.
*Jelenti ki nagy büszkén, s legalább ennyire spiccesen.*
- Hihetetlen ugye? Nade! Mesélj te is valamit magadról! Neked is biztos van néhány pikáns történet a tarsojodban.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tretil? Könnyen meglehet.
*Helyesel hősünk hevesen bólogatva, miközben oly arckifejezést vesz fel mely mintegy szakértőket megszégyenítő küllemet kölcsönöz számára, s bár Norhelt valóban nem laikus a témát illetően, ez esetben sem árt kihangsúlyozni a „kölcsönöz” szó fontosságát. Meggyőző alakítását egy cinkos vigyorral zárja, mellyel kapcsolatban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy: „Mégis merre vagyon az ehhez tartozó cinkostárs?”. Ezen kérdésre valószínűleg hősünk se tudná a választ, éppen ezért még mielőtt rajta kívül bárki másban is felmerülne, folytatja mondandóját.*
- Amennyiben létezik olyan tretil amely akkora akár egy kisebb-nagyobb ház, s sebes mint a szélvész. Hosszú s tartalmas pályafutásom alatt még nem találkoztam ilyen lénnyel ezt az egy éjszakát leszámítva, szóval élek a gyanúperrel, hogy ez bizony valami más volt.
*Magyarázza némileg színlelt, de azért általában véve hatásosnak bizonyuló meggyőződéssel, némi gesztikulációval kiegészítve mondandóját, közben ügyelve arra, hogy az időközben kezébe került söröskorsó tartalma egy cseppel se legyen szegényebb. Persze a hősünk által elfogyasztott italmennyiség függvényében ez közel lehetetlennek bizonyul, így amint a korsó megközelíti Norhelt ajkát, úgy dönt nem kockáztat tovább s megkönnyíti dolgát, elvégre nem lötyögtetheti ki az italát ha az már nincs a poharában.*
- Első sorban, nem vagyok főállású bárd. Jelentsen bármit is ez a szó. Másodsorban pedig, ne csak az én szám járjon megállás nélkül. Tudok én hallgatni is ám.
*Jelenti ki nagy büszkén, s legalább ennyire spiccesen.*
- Hihetetlen ugye? Nade! Mesélj te is valamit magadról! Neked is biztos van néhány pikáns történet a tarsojodban.
2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-10 07:54:09
Üzenet elküldve: 2021-12-10 07:54:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Natu mester//
*A kérdésre kissé felvonja a szemöldökeit. Az ember azt gondolná, hogy evidens, ha egy állatot szállít a nyakában az nem fog belepottyantani a nyakába. Persze végül is lehet, hogy még sem olyan magától értetődő a dolog, így bólogat is válaszként.*
- Szerencsére az. Nem lenne túl mókás, ha nem így lenne.
*Vigyorodik el halványan, majd ahogy haladnak a témákban a hirtelen fuldoklás el is vonja figyelmét az egészről. Épp elég most arra figyelnie, hogy a falatot visszaküzdje, vagy ha le is megy legalább a jó hely felé induljon el. Ebben segítsége a mókás öreg és annak lapát tenyere, így az alma visszabukik a szájába, hogy egy nagy nyeléssel már a gyomra irányába haladjon, a tüdejét szerencsésen békén hagyva.*
- Azt hiszem az életben maradás egész jó ötletnek tűnik.
*Nyögi rekedtesen a kérdésre, miközben a torkát köszörülve igyekszik megszabadulni a kaparó érzéstől. Nem sok sikerrel, így a borával még rásegít a dologra. Úgy néz ki azzal már enyhül a szenvedése, így bekönnyesedett szemeit törölgetve próbál ismét a mesterre koncentrálni. Bár igaz, hogy kissé sajgó háta nem túlságosan segíti a dologban, de az kevésbé kellemetlen, mint a fuldoklás utóhatása.*
- Lehet, hogy megmentetted az életemet.
*Pillog fel hálásan felavanzsált hősére, majd most már igyekszik visszakanyarodni a beszélgetésükhöz.*
- Ha lenne valami ötletem, hogy mihez kezdjek magammal.
*Könyököl a pultra, s állát kissé unottan támasztja bal öklére, míg jobbjával a maradék gyümölcsöket kezdi el piszkálgatni.*
- Igazából ezért is kezdtem el járni a világot. Nem vagyok sem vándor, sem harcos, csak egy egyszerű lány, aki többet akar, valami újat. A világjárás meg kapóra jött, hogy megnézzem a lehetőségeimet.
*Vonja meg a vállait, de arcára már kissé lelkesebb mosoly kezd húzódni. Az pedig csak egyre jobban visszahozza a jókedvét, ahogy a mester bölcsességnek ható szavait hallgatja.*
- Annak ellenére, amennyit iszol elég okosnak tűnsz. Tényleg el kell hinnem, hogy a pia jó hatással van rád.
*Nevet fel halkan, majd a kérdésre komolyan el kezd gondolkodni. Amit szeret csinálni és úgy gondolja, hogy jó is benne az nem igazán tűnik kitörő lehetőségnek. Vagy csak ő maga nem gondolt még bele, hogy kezdhetne is valamit ezekkel a szabadidős dolgaival.*
- Főzni szeretek. Meg rajzolni és az állatokkal foglalkozni.
*Vakar is eltűnődve az állára.*
- De nem nagyon érzem, hogy ezekkel haladnék valamerre.
*Tárja szét tanácstalanul a kezeit, közben olyan pillantásokkal figyeli a mestert, mintha amazt már fel is avanzsálta volna valami életút tanácsosnak.*
- De fogadót fölösleges nyitnom. Lépten nyomon azokba ütközöm. Bár soknál azért hiányolok dolgokat a kínálatból. A rajzolás nem tűnik túl jövedelmezőnek, az pedig hogy az állatokkal szeretek foglalkozni... *Von is kissé érdektelenül vállat.* Vehetnék földet és tarthatnék állatokat meg termeszthetnék gyümölcsöt, zöldséget. De először ahhoz is kéne valami alap. Mindenhez kéne valami alap.
*Húzza el a száját kissé keserűen. Bár az is igaz, hogy ha csak itt vergődik, abból nem születik arany.*
*A kérdésre kissé felvonja a szemöldökeit. Az ember azt gondolná, hogy evidens, ha egy állatot szállít a nyakában az nem fog belepottyantani a nyakába. Persze végül is lehet, hogy még sem olyan magától értetődő a dolog, így bólogat is válaszként.*
- Szerencsére az. Nem lenne túl mókás, ha nem így lenne.
*Vigyorodik el halványan, majd ahogy haladnak a témákban a hirtelen fuldoklás el is vonja figyelmét az egészről. Épp elég most arra figyelnie, hogy a falatot visszaküzdje, vagy ha le is megy legalább a jó hely felé induljon el. Ebben segítsége a mókás öreg és annak lapát tenyere, így az alma visszabukik a szájába, hogy egy nagy nyeléssel már a gyomra irányába haladjon, a tüdejét szerencsésen békén hagyva.*
- Azt hiszem az életben maradás egész jó ötletnek tűnik.
*Nyögi rekedtesen a kérdésre, miközben a torkát köszörülve igyekszik megszabadulni a kaparó érzéstől. Nem sok sikerrel, így a borával még rásegít a dologra. Úgy néz ki azzal már enyhül a szenvedése, így bekönnyesedett szemeit törölgetve próbál ismét a mesterre koncentrálni. Bár igaz, hogy kissé sajgó háta nem túlságosan segíti a dologban, de az kevésbé kellemetlen, mint a fuldoklás utóhatása.*
- Lehet, hogy megmentetted az életemet.
*Pillog fel hálásan felavanzsált hősére, majd most már igyekszik visszakanyarodni a beszélgetésükhöz.*
- Ha lenne valami ötletem, hogy mihez kezdjek magammal.
*Könyököl a pultra, s állát kissé unottan támasztja bal öklére, míg jobbjával a maradék gyümölcsöket kezdi el piszkálgatni.*
- Igazából ezért is kezdtem el járni a világot. Nem vagyok sem vándor, sem harcos, csak egy egyszerű lány, aki többet akar, valami újat. A világjárás meg kapóra jött, hogy megnézzem a lehetőségeimet.
*Vonja meg a vállait, de arcára már kissé lelkesebb mosoly kezd húzódni. Az pedig csak egyre jobban visszahozza a jókedvét, ahogy a mester bölcsességnek ható szavait hallgatja.*
- Annak ellenére, amennyit iszol elég okosnak tűnsz. Tényleg el kell hinnem, hogy a pia jó hatással van rád.
*Nevet fel halkan, majd a kérdésre komolyan el kezd gondolkodni. Amit szeret csinálni és úgy gondolja, hogy jó is benne az nem igazán tűnik kitörő lehetőségnek. Vagy csak ő maga nem gondolt még bele, hogy kezdhetne is valamit ezekkel a szabadidős dolgaival.*
- Főzni szeretek. Meg rajzolni és az állatokkal foglalkozni.
*Vakar is eltűnődve az állára.*
- De nem nagyon érzem, hogy ezekkel haladnék valamerre.
*Tárja szét tanácstalanul a kezeit, közben olyan pillantásokkal figyeli a mestert, mintha amazt már fel is avanzsálta volna valami életút tanácsosnak.*
- De fogadót fölösleges nyitnom. Lépten nyomon azokba ütközöm. Bár soknál azért hiányolok dolgokat a kínálatból. A rajzolás nem tűnik túl jövedelmezőnek, az pedig hogy az állatokkal szeretek foglalkozni... *Von is kissé érdektelenül vállat.* Vehetnék földet és tarthatnék állatokat meg termeszthetnék gyümölcsöt, zöldséget. De először ahhoz is kéne valami alap. Mindenhez kéne valami alap.
*Húzza el a száját kissé keserűen. Bár az is igaz, hogy ha csak itt vergődik, abból nem születik arany.*
2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-10 07:18:12
Üzenet elküldve: 2021-12-10 07:18:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel...//
*A hosszú lábak megint nyíl egyenesen a Pegazus vaskos faajtaját veszik célba. Méghozzá sietős léptekkel, ugyanis az idő igencsak csípős a mai reggelen. Persze azért nem maradhat el az évszaknak megfelelő öltözet. Amely takar egy vastagabb köpenyt, ami már elég viseltes, így a prémszegély is kikopott róla, valamint egy egyszerű, fekete, térdig érő csizmát. Ami legalább még meleg, de ha leszakadna az ég, a víztől nem nagyon óvná a lábait.
Hogy miért indítja megint a napját a fogadóban? Egyszerű. Ott biztosan melegebb van, mint odahaza. Valamint majd megveszik éhen, viszont nem sok kedve van korán reggel bajlódni az elkészítésével. A Pegazus pedig jó hozzá. Meleg van, ahogyan az étel is az, ihat, amennyit az erszénye elbír és ezért cserébe csak fizetnie kell, meg várni egy kicsit. Bőven megéri az árát. Valamint azért sem parádéznak, hogy ha magával hozza a kis szörnyeteget, aki jelenleg a köpeny nyílásán dugja ki néha kíváncsiskodó orrát. Ha már ő nem akar otthon fagyoskodni, akkor Rumlit sem szívesen hagyná odahaza.
A vaskos ajtót már rutinosan löki be maga előtt. Először a hideg cúg slisszol be az ajtón, utána érkezik a hóhajú is. Miután ajtót csuk célirányosan ballag a pult felé. Illetlenül a köszönést elhagyja, de még a vendégsereg sem túl nagy számú, azok pedig távolabbi asztalokat foglalnak el, vele nem sokat törődve. Hisz egy arcot sem látott, aki érdeklődve pillantott volna oda az érkezésére. Bár az is igaz, hogy ő sem sokáig tartotta borostyán szemeit a bentieken. Csupán csak egy alak keltette fel kissé érdeklődését, éppen az aki szintén a pultnál foglal állást. De ott is csak a hószín haj ragadja meg pillantását. Futólag saját tincsére pillant, majd vállain aprót von, mintha mindegy is lenne. Inkább a célt szeretné elérni, amitől már csak pár lépés választja el. A fehér hajú férfi mellett jónak is tűnik a hely. Ha van szabad asztal kevesen foglalják be a pultot, így jobb lehetősége van arra, hogy senki sem fogja zargatni. Mivel pedig ma nem akar egész nap a Pegazusban vedelni nem is nézelődik asztal után.
Megérkezésekor Rumli lekerül a lába mellé, a kis izgága pedig erőteljes farokcsóválással kezdené feltérképezni a fogadó padlóját.*
- Maradj nyugton!
*Sziszegi oda, amaz pedig, ha nem is viselkedik jól javarészében azt azért már megtanulta, hogy ha nem húzza el a csíkot, akkor mindig jut számára valami finom falat. Így, ha ficeregve is, de gazdájának lába mellett marad.*
- Látod, tudsz te rendesen is viselkedni.
*Mosolyodik el kissé, majd fejéről hátra löki a kapucnit. Kiigazgatja a köpeny alatt ragadt tincseit, majd így, hogy reményei szerint már nem kell a kutya miatt aggódnia, tekintetét a fogadósra emeli. Ahogy felszabadul a fogadós, a nő meg is rendeli a Sült kolbászt, amelyért ki is kotor 15 aranyat.
Megtoldja még 2 arannyal, hogy kérhessen egy Szelet kenyeret. A listát pedig befejezi 6 arany kifizetése után, s kér egy pohár Gyümölcsteát. Nem azt mondja, hogy nem lenne hozzá valóbb egy pohár bor, de eddig, ha a Pegazusban alkoholhoz nyúlt, akkor abból mindig katasztrófa lett. Persze nem azt mondja, hogy nem történtek vele kellemes dolgok, de a végüket valahogy jobban is el tudta volna képzelni. Vagy a fene se tudja. Ahogy a hegyesfülű az eszébe jut össze is szorul a gyomra. Még mindig vegyesek az érzelmei iránta, annak ellenére, hogy idejét sem tudja mikor látta utoljára. Wrexant viszont tényleg meglátogathatná már. De ahhoz előbb az utazásra rá kell dolgoznia, hisz nem igen hagyta el a várost már jó hosszú ideje. Nem olyan könnyű a meglustult lelkének feldolgozni a változást. Pedig lehetséges, hogy a begyöpösödés ellen pont jó lenne a levegőváltozás. Bár valószínűleg ez nem télvíz idején fog megtörténni. Főleg, hogy még lova sincs. Előbb meg inkább tüzelőért kéne fizetni, mint egy újabb háziállatért.
Közben kissé hegyes fülei kiéleződve figyelnek pulttársára, mikor amaz szobát fizet. Fejét nem fordítja felé, de szeme sarkából intéz egy-egy kósza pillantást az idegen és a fogadós irányába. Még egy szót sem beszéltek, de azt már ki is következtetheti, hogy nagy valószínűséggel nem városi. Nem mintha sok köze lenne hozzá, vagy esetleg foglalkozni akarna vele. De úgy sincs senki, akihez szólhatna, így marad a megfigyelés.
Közben pedig már kolbásza és teája is megérkezik, így a férfi megszabadulhat a kíváncsiskodó fülektől és borostyán pillantásoktól. Egy falatot letör belőle, mielőtt ő maga nekilátna, hogy az izgága vakaréknak adhasson előbb reggelit, majd amikor már Rumli elégedetten cuppog a zsíros falaton ő maga sem rest belevágni a reggelibe.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.12.10 23:42:53, a következő indokkal:
Kérésre.
*A hosszú lábak megint nyíl egyenesen a Pegazus vaskos faajtaját veszik célba. Méghozzá sietős léptekkel, ugyanis az idő igencsak csípős a mai reggelen. Persze azért nem maradhat el az évszaknak megfelelő öltözet. Amely takar egy vastagabb köpenyt, ami már elég viseltes, így a prémszegély is kikopott róla, valamint egy egyszerű, fekete, térdig érő csizmát. Ami legalább még meleg, de ha leszakadna az ég, a víztől nem nagyon óvná a lábait.
Hogy miért indítja megint a napját a fogadóban? Egyszerű. Ott biztosan melegebb van, mint odahaza. Valamint majd megveszik éhen, viszont nem sok kedve van korán reggel bajlódni az elkészítésével. A Pegazus pedig jó hozzá. Meleg van, ahogyan az étel is az, ihat, amennyit az erszénye elbír és ezért cserébe csak fizetnie kell, meg várni egy kicsit. Bőven megéri az árát. Valamint azért sem parádéznak, hogy ha magával hozza a kis szörnyeteget, aki jelenleg a köpeny nyílásán dugja ki néha kíváncsiskodó orrát. Ha már ő nem akar otthon fagyoskodni, akkor Rumlit sem szívesen hagyná odahaza.
A vaskos ajtót már rutinosan löki be maga előtt. Először a hideg cúg slisszol be az ajtón, utána érkezik a hóhajú is. Miután ajtót csuk célirányosan ballag a pult felé. Illetlenül a köszönést elhagyja, de még a vendégsereg sem túl nagy számú, azok pedig távolabbi asztalokat foglalnak el, vele nem sokat törődve. Hisz egy arcot sem látott, aki érdeklődve pillantott volna oda az érkezésére. Bár az is igaz, hogy ő sem sokáig tartotta borostyán szemeit a bentieken. Csupán csak egy alak keltette fel kissé érdeklődését, éppen az aki szintén a pultnál foglal állást. De ott is csak a hószín haj ragadja meg pillantását. Futólag saját tincsére pillant, majd vállain aprót von, mintha mindegy is lenne. Inkább a célt szeretné elérni, amitől már csak pár lépés választja el. A fehér hajú férfi mellett jónak is tűnik a hely. Ha van szabad asztal kevesen foglalják be a pultot, így jobb lehetősége van arra, hogy senki sem fogja zargatni. Mivel pedig ma nem akar egész nap a Pegazusban vedelni nem is nézelődik asztal után.
Megérkezésekor Rumli lekerül a lába mellé, a kis izgága pedig erőteljes farokcsóválással kezdené feltérképezni a fogadó padlóját.*
- Maradj nyugton!
*Sziszegi oda, amaz pedig, ha nem is viselkedik jól javarészében azt azért már megtanulta, hogy ha nem húzza el a csíkot, akkor mindig jut számára valami finom falat. Így, ha ficeregve is, de gazdájának lába mellett marad.*
- Látod, tudsz te rendesen is viselkedni.
*Mosolyodik el kissé, majd fejéről hátra löki a kapucnit. Kiigazgatja a köpeny alatt ragadt tincseit, majd így, hogy reményei szerint már nem kell a kutya miatt aggódnia, tekintetét a fogadósra emeli. Ahogy felszabadul a fogadós, a nő meg is rendeli a Sült kolbászt, amelyért ki is kotor 15 aranyat.
Megtoldja még 2 arannyal, hogy kérhessen egy Szelet kenyeret. A listát pedig befejezi 6 arany kifizetése után, s kér egy pohár Gyümölcsteát. Nem azt mondja, hogy nem lenne hozzá valóbb egy pohár bor, de eddig, ha a Pegazusban alkoholhoz nyúlt, akkor abból mindig katasztrófa lett. Persze nem azt mondja, hogy nem történtek vele kellemes dolgok, de a végüket valahogy jobban is el tudta volna képzelni. Vagy a fene se tudja. Ahogy a hegyesfülű az eszébe jut össze is szorul a gyomra. Még mindig vegyesek az érzelmei iránta, annak ellenére, hogy idejét sem tudja mikor látta utoljára. Wrexant viszont tényleg meglátogathatná már. De ahhoz előbb az utazásra rá kell dolgoznia, hisz nem igen hagyta el a várost már jó hosszú ideje. Nem olyan könnyű a meglustult lelkének feldolgozni a változást. Pedig lehetséges, hogy a begyöpösödés ellen pont jó lenne a levegőváltozás. Bár valószínűleg ez nem télvíz idején fog megtörténni. Főleg, hogy még lova sincs. Előbb meg inkább tüzelőért kéne fizetni, mint egy újabb háziállatért.Közben kissé hegyes fülei kiéleződve figyelnek pulttársára, mikor amaz szobát fizet. Fejét nem fordítja felé, de szeme sarkából intéz egy-egy kósza pillantást az idegen és a fogadós irányába. Még egy szót sem beszéltek, de azt már ki is következtetheti, hogy nagy valószínűséggel nem városi. Nem mintha sok köze lenne hozzá, vagy esetleg foglalkozni akarna vele. De úgy sincs senki, akihez szólhatna, így marad a megfigyelés.
Közben pedig már kolbásza és teája is megérkezik, így a férfi megszabadulhat a kíváncsiskodó fülektől és borostyán pillantásoktól. Egy falatot letör belőle, mielőtt ő maga nekilátna, hogy az izgága vakaréknak adhasson előbb reggelit, majd amikor már Rumli elégedetten cuppog a zsíros falaton ő maga sem rest belevágni a reggelibe.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.12.10 23:42:53, a következő indokkal:
Kérésre.
2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-09 20:26:08
Üzenet elküldve: 2021-12-09 20:26:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel...//
*Másnap nehézkesen ébred. Bizonyára az előző esti fogyasztásnak is van hozzá valami köze, illetve azt sem zárná ki, hogy a tegnapelőtti különös pipadohány-keverék is ott lappang még a szervezetében, Mordokhai azonban tudja, hogy valójában a hosszú és megterhelő út, illetve a különös érzések, melyeket a hazatérés váltott ki belőle az okai annak, hogy a nap már magasan jár az égen, mire ráveszi magát, hogy kimásszon az ágyból. Máskor talán enné őt a lelkiismeret furdalás, de kár lenne tagadnia, szüksége volt egy kiadós alvásra.
Átmozgatja a testét, csinál néhány gyakorlatot, alaposan kinyújtja végtagjait, melyek még mindig rozsdásak a rengeteg földön töltött éjszakától. Ezen reggeli rutin közben érkezik meg a kellemetlen gondolat, amit egészen eddig buzgón igyekezett tova hessegetni, nevezetesen, hogy nincs mit csinálnia. A szobát csak két éjszakára vette ki, így hát máma el kell döntenie, hogy mit kezdjen magával. Nincs hova mennie és ami még fontosabb, nincs miért. Végül úgy határoz, hogy körülnéz még máma a városban, aztán eldönti marad-e. Végül is, egy barátságos párbajban megegyeztek a hegyesfülűvel tegnap, Mordokhai útja pedig meglehetősen eseménytelenül telt, úgyhogy ellenére éppenséggel nem lenne a dolog.
További opciókon agyal, miközben kibámul az ablakon. Hiába a nap, végérvényesen megérkezett a hideg, ide is. Persze nincs ellene kifogása, világéletében ezeket az évszakokat szerette, mégis mindig megszállja egyfajta különös szomorúság. Ilyenkor minden készül a halálra.
Végül sóhajt egyet és elkapja a tekintetét. Lesz még ideje kitalálni a hogyan továbbot. Eddigi életének nagy részét is a spontán hozott döntések jellemezték, ezentúl sem lát rá sok esélyt, hogy másképp intézi dolgait. Még az is lehet, hogy ismételten útjába hoz valakit, vagy valakiket az élet, akikhez hozzá csapódhat.
Ez azonban csak úgy lehetséges, ha elhagyja a szobát, úgyhogy felöltözik és leballag az ivóba. Nagyjából annyira van telve, amennyire azt ilyentájt elvárhatja az ember, délidő után van, így hát mindenki visszament a dolgára, és csak néhány naplopó, a városba frissen érkezett vándor, illetve a a munkához már túl sok telet látott törzsvendégek alkotják a fogadó sajátos elegyét.
Ő a maga részéről mindenekelőtt reggelizni szeretne, így hát először a pulthoz ballag és 6 aranyért Rántottát rendel, mellé pedig tiszta Vizet 2 aranyért cserébe. Nem zavartatja magát azzal, hogy asztalt keressen, a pultnál táplálkozik, komótos tempóban.
Miután végez a reggelivel, hosszasan bámul maga elé. Végül egy félmosoly kíséretében felsóhajt, int a fogadósnak, és 30 aranyat csúsztat a pultra, jelezvén, hogy még legalább két napig szeretné belakni a hatos Szobát. Ezzel a kérdés, hogy marad-e még, eldöntve.*
*Másnap nehézkesen ébred. Bizonyára az előző esti fogyasztásnak is van hozzá valami köze, illetve azt sem zárná ki, hogy a tegnapelőtti különös pipadohány-keverék is ott lappang még a szervezetében, Mordokhai azonban tudja, hogy valójában a hosszú és megterhelő út, illetve a különös érzések, melyeket a hazatérés váltott ki belőle az okai annak, hogy a nap már magasan jár az égen, mire ráveszi magát, hogy kimásszon az ágyból. Máskor talán enné őt a lelkiismeret furdalás, de kár lenne tagadnia, szüksége volt egy kiadós alvásra.
Átmozgatja a testét, csinál néhány gyakorlatot, alaposan kinyújtja végtagjait, melyek még mindig rozsdásak a rengeteg földön töltött éjszakától. Ezen reggeli rutin közben érkezik meg a kellemetlen gondolat, amit egészen eddig buzgón igyekezett tova hessegetni, nevezetesen, hogy nincs mit csinálnia. A szobát csak két éjszakára vette ki, így hát máma el kell döntenie, hogy mit kezdjen magával. Nincs hova mennie és ami még fontosabb, nincs miért. Végül úgy határoz, hogy körülnéz még máma a városban, aztán eldönti marad-e. Végül is, egy barátságos párbajban megegyeztek a hegyesfülűvel tegnap, Mordokhai útja pedig meglehetősen eseménytelenül telt, úgyhogy ellenére éppenséggel nem lenne a dolog.
További opciókon agyal, miközben kibámul az ablakon. Hiába a nap, végérvényesen megérkezett a hideg, ide is. Persze nincs ellene kifogása, világéletében ezeket az évszakokat szerette, mégis mindig megszállja egyfajta különös szomorúság. Ilyenkor minden készül a halálra.
Végül sóhajt egyet és elkapja a tekintetét. Lesz még ideje kitalálni a hogyan továbbot. Eddigi életének nagy részét is a spontán hozott döntések jellemezték, ezentúl sem lát rá sok esélyt, hogy másképp intézi dolgait. Még az is lehet, hogy ismételten útjába hoz valakit, vagy valakiket az élet, akikhez hozzá csapódhat.
Ez azonban csak úgy lehetséges, ha elhagyja a szobát, úgyhogy felöltözik és leballag az ivóba. Nagyjából annyira van telve, amennyire azt ilyentájt elvárhatja az ember, délidő után van, így hát mindenki visszament a dolgára, és csak néhány naplopó, a városba frissen érkezett vándor, illetve a a munkához már túl sok telet látott törzsvendégek alkotják a fogadó sajátos elegyét.
Ő a maga részéről mindenekelőtt reggelizni szeretne, így hát először a pulthoz ballag és 6 aranyért Rántottát rendel,
mellé pedig tiszta Vizet 2 aranyért cserébe. Nem zavartatja magát azzal, hogy asztalt keressen, a pultnál táplálkozik, komótos tempóban.Miután végez a reggelivel, hosszasan bámul maga elé. Végül egy félmosoly kíséretében felsóhajt, int a fogadósnak, és 30 aranyat csúsztat a pultra, jelezvén, hogy még legalább két napig szeretné belakni a hatos Szobát.
Ezzel a kérdés, hogy marad-e még, eldöntve.*
2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-09 20:15:45
Üzenet elküldve: 2021-12-09 20:15:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szomjasak vagyunk//
*Shan, bár elég sokat tapasztalt zsoldos, a gondolatolvasás tudományát még nem sikerült elsajátítania az évek alatt. Szüksége se lenne rá persze jelen pillanatban, a sötét szemöldökök olyan árulkodóan nyúlnak az értetlenség és meglepettség magasságába, igazán sejthetné, minek szól is ez az ábrázat. De őszintén, meg sem fordul fejében, hogy bárki is sellőnek nézné, szorult belé nem kevés önkritika, noha máskor nagyon szívesen viccelődik azzal, miféle posztot is töltött be azokban a régi szép időkben a bordélyházban. Ez most azonban puszta figyelmetlensége okán elmarad, talán épp a fickó szerencséjére, akinek jól láthatóan nehezére esik asszonyként néznie a kikötőire. Ezért persze senki sem hibáztatná, még maga Shan sem, az ilyesmihez könnyen hozzászokik az ember az évek alatt.
A nagyszájú kollegája, -talán épp a megkérdőjelezhető minőségű, de mindenképp gyilkos szesznek vagy a zsoldosnő igazán meggyőző noszogatásának köszönhetően- végül kötélnek áll. Felkészülve a hosszasnak ígérkező történetre kényelembe helyezkedik, a pultra könyökölve támasztja meg fejét, mézszín pillantásait a másikra függesztve, mint valami kisgyerek, aki estimesére készül. Számításai szerint pont annyi igazságtartalma lesz a fekete szakállban megbúvó ajkak közül ömlő szóáradatnak, mint valami elcsépelt, közszájon forgó fabulának. Csak kevesebb tanulsággal.*
-De válogatós valaki.
*Jegyzi meg egy epés mosoly kíséretében, valószínűleg ilyennel se sokszor vádolták meg a trubadúrok babérjaira törni készülő fickót. El is bírja képzelni tehát, mennyire lehetett rusnya az emlegetett leányka.
Meg kell hagyni azonban, nem is rossz regélő ez a korhely. Shan viccelődése után nem is szól, figyelmesen hallgatja, mi lesz a sivatagi kaland végkimenetele. A kellemes izgalom a gyomrában -mi könnyen lehet csak a rövidital és a sör ádáz harcának köszönhető- egy pillanat alatt marad abba, amint kiderül, hogy a mese egyetlen bizonyítéka elveszett menetközben.*
-Hát persze, hogy már nincs meg.
*Őszinte együttérzéssel szól, de hallani lehet benne némi élcelődést, félretéve aggályait azonban kérdésre nyitja a száját.*
-Aztán miféle bestia lehetett az? Egy tretil?
*Próbálja összeszedni mindenféle lényekről összekapart tudását aztán csalódottan biggyeszti le ajkát*
-Ejnye no, milyen bárd az, aki ilyen hamar megfárad a mesélésben?
*Shan, bár elég sokat tapasztalt zsoldos, a gondolatolvasás tudományát még nem sikerült elsajátítania az évek alatt. Szüksége se lenne rá persze jelen pillanatban, a sötét szemöldökök olyan árulkodóan nyúlnak az értetlenség és meglepettség magasságába, igazán sejthetné, minek szól is ez az ábrázat. De őszintén, meg sem fordul fejében, hogy bárki is sellőnek nézné, szorult belé nem kevés önkritika, noha máskor nagyon szívesen viccelődik azzal, miféle posztot is töltött be azokban a régi szép időkben a bordélyházban. Ez most azonban puszta figyelmetlensége okán elmarad, talán épp a fickó szerencséjére, akinek jól láthatóan nehezére esik asszonyként néznie a kikötőire. Ezért persze senki sem hibáztatná, még maga Shan sem, az ilyesmihez könnyen hozzászokik az ember az évek alatt.
A nagyszájú kollegája, -talán épp a megkérdőjelezhető minőségű, de mindenképp gyilkos szesznek vagy a zsoldosnő igazán meggyőző noszogatásának köszönhetően- végül kötélnek áll. Felkészülve a hosszasnak ígérkező történetre kényelembe helyezkedik, a pultra könyökölve támasztja meg fejét, mézszín pillantásait a másikra függesztve, mint valami kisgyerek, aki estimesére készül. Számításai szerint pont annyi igazságtartalma lesz a fekete szakállban megbúvó ajkak közül ömlő szóáradatnak, mint valami elcsépelt, közszájon forgó fabulának. Csak kevesebb tanulsággal.*
-De válogatós valaki.
*Jegyzi meg egy epés mosoly kíséretében, valószínűleg ilyennel se sokszor vádolták meg a trubadúrok babérjaira törni készülő fickót. El is bírja képzelni tehát, mennyire lehetett rusnya az emlegetett leányka.
Meg kell hagyni azonban, nem is rossz regélő ez a korhely. Shan viccelődése után nem is szól, figyelmesen hallgatja, mi lesz a sivatagi kaland végkimenetele. A kellemes izgalom a gyomrában -mi könnyen lehet csak a rövidital és a sör ádáz harcának köszönhető- egy pillanat alatt marad abba, amint kiderül, hogy a mese egyetlen bizonyítéka elveszett menetközben.*
-Hát persze, hogy már nincs meg.
*Őszinte együttérzéssel szól, de hallani lehet benne némi élcelődést, félretéve aggályait azonban kérdésre nyitja a száját.*
-Aztán miféle bestia lehetett az? Egy tretil?
*Próbálja összeszedni mindenféle lényekről összekapart tudását aztán csalódottan biggyeszti le ajkát*
-Ejnye no, milyen bárd az, aki ilyen hamar megfárad a mesélésben?
2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-09 14:49:30
Üzenet elküldve: 2021-12-09 14:49:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zsákmányállat//
*Alymeidha azért mondhatni meglehetősen edzett, ha a sértegetések és lenéző hangnemek megtűréséről van szó. Aki fattyúként hosszúfülűek között nevelkedik, annak bizony sok mindent el kell viselnie, s talán épp indulatai folytonos elfojtása okán, most a szokásosnál nehezebb visszafognia magát.*
-Egy egyszerű vadász jóval kevesebbet keres...
*Javítja ki és már készen is áll, hogy vitába szálljon vele, elszánt arcán ez látszik is, de végül mégsem teszi.
Miért is próbálná egy idegennek bizonygatni az igazát? Miért érdekli egyáltalán, hogy ez a semmirekellő mi a fenét gondol róla? Nem tud róla semmit, azon kívül persze, amit a szemével lát, és ami ebben az esetben közel sem tükrözi a valóságot. A félvér nem valami puccos kisasszonyka, noha most hirtelen jött szabadsága okán valóban finom ruhák mögé rejti valóját, ezt azonban nem tehette meg mindig. Nem fogja hát magát kevesebbnek érezni öltözete miatt.
Mindennél szívesebben kiabálna most ezzel a modortalan tuskóval, sőt, még itala maradékát is önelégült képébe borítaná, de nem pazarolná erre a fickóra a bort. Látszólag higgadt marad, s inkább megőrzi méltóságát.
Nyitná száját, hogy elzavarja a másikat, de az a sejtése, még talán erre sem lenne hajlandó. Gallér mögé küldi itala maradékát, mint valami gyakorlott korhely, aztán feláll az asztaltól.
Arcán elnyúlik egy széles mosoly, bár egy szem kedvesség sem húzódik meg mögötte.*
-Mondanám, hogy öröm volt találkozni, de nem szívesen hazudnék egy ilyen bölcs, mindent tudó elfnek. Kellemes vadászatot!
*Azzal pedig ott is hagyja és bizony vissza sem pillant rá.*
*Alymeidha azért mondhatni meglehetősen edzett, ha a sértegetések és lenéző hangnemek megtűréséről van szó. Aki fattyúként hosszúfülűek között nevelkedik, annak bizony sok mindent el kell viselnie, s talán épp indulatai folytonos elfojtása okán, most a szokásosnál nehezebb visszafognia magát.*
-Egy egyszerű vadász jóval kevesebbet keres...
*Javítja ki és már készen is áll, hogy vitába szálljon vele, elszánt arcán ez látszik is, de végül mégsem teszi.
Miért is próbálná egy idegennek bizonygatni az igazát? Miért érdekli egyáltalán, hogy ez a semmirekellő mi a fenét gondol róla? Nem tud róla semmit, azon kívül persze, amit a szemével lát, és ami ebben az esetben közel sem tükrözi a valóságot. A félvér nem valami puccos kisasszonyka, noha most hirtelen jött szabadsága okán valóban finom ruhák mögé rejti valóját, ezt azonban nem tehette meg mindig. Nem fogja hát magát kevesebbnek érezni öltözete miatt.
Mindennél szívesebben kiabálna most ezzel a modortalan tuskóval, sőt, még itala maradékát is önelégült képébe borítaná, de nem pazarolná erre a fickóra a bort. Látszólag higgadt marad, s inkább megőrzi méltóságát.
Nyitná száját, hogy elzavarja a másikat, de az a sejtése, még talán erre sem lenne hajlandó. Gallér mögé küldi itala maradékát, mint valami gyakorlott korhely, aztán feláll az asztaltól.
Arcán elnyúlik egy széles mosoly, bár egy szem kedvesség sem húzódik meg mögötte.*
-Mondanám, hogy öröm volt találkozni, de nem szívesen hazudnék egy ilyen bölcs, mindent tudó elfnek. Kellemes vadászatot!
*Azzal pedig ott is hagyja és bizony vissza sem pillant rá.*
2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-09 10:51:11
Üzenet elküldve: 2021-12-09 10:51:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// A két kis vandál //
* A sisakot ügyeskedve felhelyezi a tündér. Természetesen a méretbeli különbségek miatt ha nem tartaná akkor ki se láthatna belőle. Az üvegből nézi magát vissza és megkérdezi Nilevardot miképp is állhat rajta a nagy sisak. Széles mosoly keretébe felkacag. *
- Azon kívül, hogy kicsit nagy, eltudnálak képzelni Eeyr lovagjának benne. * Nevet fel egy mosoly keretébe. *
- Nem bizony, nem ittam még kakaót, de ez most pótolva lett. Nagyon finom. * A lányra ránézve, vissza is vesz a fogyasztásból, még a végén túl hamar fogyna el az itala. ~ Nem vagyok az az alkohol után vágyakozó, de jól esne egy mézsör is majd. ~ A mézes dolgok elég édeskések ahhoz, hogy nyugodt szívvel fogyassza őket. *
- Nekünk is rengeteg szarvas van a vidékünkön. De már nincs ténylegesen ilyen gond. Nagyon régóta nem láttak sárkányt a környéken. Elképzeléseim a sárkányokról eléggé halovány, de jóval nagyobbnak képzelem őket mint egy fogadó. Szerintem könnyedén kiemelkedik a fák közül ha akar. De nem vagyok benne biztos sajnos. Abba se, hogy beszélnek. A legendák és a gyerek mesék teljesen mások.
* Nem nagyon hallott a lovag, hogy egyáltalán a környéken valahol láttak volna egyet is. Ha még élnek elég ritkák lehetnek. Még pletykát sem hallott erről. *
- Személy szerint a kalózsárkányokról nem is hallottam. De valahogy nehéz elképzelnem, hogy kirabolja a hajókat. Inkább viszi magával az egészet. * Nevet fel hangosan. Eléggé bájos a kis tündér. De most szerencsére a témák miatt nem kerül zavarba. Olyan szabadon beszélget vele, mintha már ezer éve ismerné a lányt. Ez pedig ritkaság számba megy Nilevardnál. *
- Nagyon hálás volt érte Árnyék, én a nyálért nem annyira. De nincs vele tényleges gondom. * Nevet fel. * - Találtam egy rongyot amivel letörölhetem. De az én hibám volt alapból, én vettem le a kesztyűmet.
* Bájos állata van a kis tündérnek. Nilevardnak soha nem volt állata, a lovakon kívül. De végül is azok is tekinthetők annak. *
- Egy szemtelen kérdésem lenne. Mondtad, hogy varázslattal gyógyítasz, ezt tanítani is tudod esetleg? Az utóbbi időbe gondolkozom rajta, hogy nem csak a harc tudásomat szeretném fejleszteni, hanem gyógyítani szeretnék. * Emeli levegőbe mind kettő kezét mentegetőzésképp. * - Nem szándékozok nagyobb horderejű mágiát tanulni, csak gyógyítani és néhány szükséges alap mágiát.
* Nem biztos, hogy a lánynak is szimpatikus témának tűnne a varázslás. Ezért hamar ki is tér másra, nehogy rámenősnek tűnjön. *
- Nah de ezt félre téve, meséljen kicsit magáról. Természetesen ha nem kellemetlen.
* Mosolyodik el a lovag a lány felé. Az eddigi szavait is csak úgy itta, akár csak a kakaót, nagy valószínűséggel ez továbbra sem lesz másképp. *
// A két kis vandál //
* A sisakot ügyeskedve felhelyezi a tündér. Természetesen a méretbeli különbségek miatt ha nem tartaná akkor ki se láthatna belőle. Az üvegből nézi magát vissza és megkérdezi Nilevardot miképp is állhat rajta a nagy sisak. Széles mosoly keretébe felkacag. *
- Azon kívül, hogy kicsit nagy, eltudnálak képzelni Eeyr lovagjának benne. * Nevet fel egy mosoly keretébe. *
- Nem bizony, nem ittam még kakaót, de ez most pótolva lett. Nagyon finom. * A lányra ránézve, vissza is vesz a fogyasztásból, még a végén túl hamar fogyna el az itala. ~ Nem vagyok az az alkohol után vágyakozó, de jól esne egy mézsör is majd. ~ A mézes dolgok elég édeskések ahhoz, hogy nyugodt szívvel fogyassza őket. *
- Nekünk is rengeteg szarvas van a vidékünkön. De már nincs ténylegesen ilyen gond. Nagyon régóta nem láttak sárkányt a környéken. Elképzeléseim a sárkányokról eléggé halovány, de jóval nagyobbnak képzelem őket mint egy fogadó. Szerintem könnyedén kiemelkedik a fák közül ha akar. De nem vagyok benne biztos sajnos. Abba se, hogy beszélnek. A legendák és a gyerek mesék teljesen mások.
* Nem nagyon hallott a lovag, hogy egyáltalán a környéken valahol láttak volna egyet is. Ha még élnek elég ritkák lehetnek. Még pletykát sem hallott erről. *
- Személy szerint a kalózsárkányokról nem is hallottam. De valahogy nehéz elképzelnem, hogy kirabolja a hajókat. Inkább viszi magával az egészet. * Nevet fel hangosan. Eléggé bájos a kis tündér. De most szerencsére a témák miatt nem kerül zavarba. Olyan szabadon beszélget vele, mintha már ezer éve ismerné a lányt. Ez pedig ritkaság számba megy Nilevardnál. *
- Nagyon hálás volt érte Árnyék, én a nyálért nem annyira. De nincs vele tényleges gondom. * Nevet fel. * - Találtam egy rongyot amivel letörölhetem. De az én hibám volt alapból, én vettem le a kesztyűmet.
* Bájos állata van a kis tündérnek. Nilevardnak soha nem volt állata, a lovakon kívül. De végül is azok is tekinthetők annak. *
- Egy szemtelen kérdésem lenne. Mondtad, hogy varázslattal gyógyítasz, ezt tanítani is tudod esetleg? Az utóbbi időbe gondolkozom rajta, hogy nem csak a harc tudásomat szeretném fejleszteni, hanem gyógyítani szeretnék. * Emeli levegőbe mind kettő kezét mentegetőzésképp. * - Nem szándékozok nagyobb horderejű mágiát tanulni, csak gyógyítani és néhány szükséges alap mágiát.
* Nem biztos, hogy a lánynak is szimpatikus témának tűnne a varázslás. Ezért hamar ki is tér másra, nehogy rámenősnek tűnjön. *
- Nah de ezt félre téve, meséljen kicsit magáról. Természetesen ha nem kellemetlen.
* Mosolyodik el a lovag a lány felé. Az eddigi szavait is csak úgy itta, akár csak a kakaót, nagy valószínűséggel ez továbbra sem lesz másképp. *
2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-09 09:41:10
Üzenet elküldve: 2021-12-09 09:41:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két kis vandál//
*Amíg Viel a sisakon töpreng, a tárgy gazdája is megérkezik, és nagyon úgy tűnik, hogy nem bánja, hogy megsuvickolta egy kissé. Ami olyan szempontból nem baj, hogy a koszt elég nehéz lenne visszatenni rá, ha mégsem tetszene neki az eredmény.*
- Ó! Én csak… Felvehetem? *Mosolyog a vicces gondolatra, és a fejére ügyeskedi a tárgyat. Hát meg kell hagyni, eléggé nehéz, úgyhogy a kedvenc fejfedője továbbra is a meleg, bolyhos sapkája marad, amit télen szokott viselni hógolyózáshoz. A legnagyobb gond, hogy a sisak a szeme alá csúszik, ezért kezével kell megemelnie, hogy kikandikálhasson. Azért megcsodálja magát az ablak tükröződésében, és jót nevet: a hangja visszaverődik „odabent”, ezért tompa és különös, mintha egy dobozból beszélne. Egy kicsit izzadtságszagú dobozból.* Nagyon jól áll. Igaz? *Fordul a lovag felé, de még egy ilyen hirtelen mozdulatra is vészesen oldalra billen a tárgy. Sikkantva odakap, nehogy lepottyanjon.* Egyébként még meg sem köszöntem, hogy megetette Árnyékot. Biztos örült a finom falatoknak.
*Amikor Viel úgy látja, hogy Nilevard a kakaóért nyúl, ő is leveszi az újdonsült játékszerét. Úgy látszik, még koccintanak is.*
- Eeyr úrnőre! *Mondja ő is lelkesen, és odakoppintja a poharát Nilevardéhoz. A lovagban mintha gyorsabban tűnne el a kakaó, a tündér inkább a lassan iszogatós fajta, aki az első korty után azt mondja: ááh! Emellett pedig az ital másik remek tulajdonságát is kihasználja: azt, hogy felmelegíti a hidegtől kicsit elgémberedett ujjacskáit.*
- Még nem ivott kakaót? *Ámuldozik a férfi vallomására.* Ejha! Én gyerekként sokat kaptam. Persze, az már rég volt. Azóta felnőttem, csak ekkorka maradtam, valószínűleg nem is leszek nagyobb. *Kuncog. Ezek a dolgok nem olyan egyértelműek, mint amilyennek látszanak, sokan például még az életükben nem beszélgettek tündérekkel, aztán azt sem tudják, a kakaót eszik-e vagy isszák. Viel mindig szívesen siet az ilyen elveszett lelkek segítségére.
Közben újdonsült barátja elmeséli azt a sárkányos történetet. Amíg magyaráz, Viel olyan áhítattal teli pillantással figyel, mintha minden erejével igyekezne elképzelni a dolgot – ami, ha meggondoljuk, olyasvalakinek, aki soha nem látott sárkányt, nem is lehet túl egyszerű.*
- Hát ez nem túl jó hír. Tudniillik, nekünk is sok szarvasunk van a Szarvasligetben. Innen kapta a nevét is. Szomorú lennék, ha mindenféle sárkány jönne, hogy felfalja őket. Biztosan kidöntenék és felperzselnék a szép fákat. Amit a beszédükről mondasz, az pedig különös. Ezek szerint valami mágikus erejük is lehet, nem is gondoltam volna. És… szerinted mekkora egy sárkány? Mint ez a fogadó? Nagyobb vajon, mint az Erdőmélye fái? *Ahogy kérdezget, egyre és egyre izgatottabbnak hangzik. Még a kakaójából is elfelejt kortyolni.*
- Én csak olvastam a kalózsárkányokról. Ők a tengeren élnek, és kirabolják az óvatlan utazókat. Meg valószínűleg meg is eszik őket. A kincseket pedig hatalmas vízi barlangokban halmozzák fel, és azon szunyókálnak. Ebből feltételeztem, hogy minél sunyibb egy sárkány, annál valószínűbb, hogy kalózsárkány. De azok a sárkányok, amikről te beszélsz, inkább nagyon éhesnek, meg talán kicsit mohónak tűntek. Mint mikor több hús is van nálam, de Árnyéknak csak egy szeletet adok, ő pedig duzzog miatta. Ha nem látná, hogy egy egész darab disznócomb van az asztalon, örülne a hirtelen jött finomságnak, de így a szeme a többit is kívánja. *Elmélkedik.*
//A két kis vandál//
*Amíg Viel a sisakon töpreng, a tárgy gazdája is megérkezik, és nagyon úgy tűnik, hogy nem bánja, hogy megsuvickolta egy kissé. Ami olyan szempontból nem baj, hogy a koszt elég nehéz lenne visszatenni rá, ha mégsem tetszene neki az eredmény.*
- Ó! Én csak… Felvehetem? *Mosolyog a vicces gondolatra, és a fejére ügyeskedi a tárgyat. Hát meg kell hagyni, eléggé nehéz, úgyhogy a kedvenc fejfedője továbbra is a meleg, bolyhos sapkája marad, amit télen szokott viselni hógolyózáshoz. A legnagyobb gond, hogy a sisak a szeme alá csúszik, ezért kezével kell megemelnie, hogy kikandikálhasson. Azért megcsodálja magát az ablak tükröződésében, és jót nevet: a hangja visszaverődik „odabent”, ezért tompa és különös, mintha egy dobozból beszélne. Egy kicsit izzadtságszagú dobozból.* Nagyon jól áll. Igaz? *Fordul a lovag felé, de még egy ilyen hirtelen mozdulatra is vészesen oldalra billen a tárgy. Sikkantva odakap, nehogy lepottyanjon.* Egyébként még meg sem köszöntem, hogy megetette Árnyékot. Biztos örült a finom falatoknak.
*Amikor Viel úgy látja, hogy Nilevard a kakaóért nyúl, ő is leveszi az újdonsült játékszerét. Úgy látszik, még koccintanak is.*
- Eeyr úrnőre! *Mondja ő is lelkesen, és odakoppintja a poharát Nilevardéhoz. A lovagban mintha gyorsabban tűnne el a kakaó, a tündér inkább a lassan iszogatós fajta, aki az első korty után azt mondja: ááh! Emellett pedig az ital másik remek tulajdonságát is kihasználja: azt, hogy felmelegíti a hidegtől kicsit elgémberedett ujjacskáit.*
- Még nem ivott kakaót? *Ámuldozik a férfi vallomására.* Ejha! Én gyerekként sokat kaptam. Persze, az már rég volt. Azóta felnőttem, csak ekkorka maradtam, valószínűleg nem is leszek nagyobb. *Kuncog. Ezek a dolgok nem olyan egyértelműek, mint amilyennek látszanak, sokan például még az életükben nem beszélgettek tündérekkel, aztán azt sem tudják, a kakaót eszik-e vagy isszák. Viel mindig szívesen siet az ilyen elveszett lelkek segítségére.
Közben újdonsült barátja elmeséli azt a sárkányos történetet. Amíg magyaráz, Viel olyan áhítattal teli pillantással figyel, mintha minden erejével igyekezne elképzelni a dolgot – ami, ha meggondoljuk, olyasvalakinek, aki soha nem látott sárkányt, nem is lehet túl egyszerű.*
- Hát ez nem túl jó hír. Tudniillik, nekünk is sok szarvasunk van a Szarvasligetben. Innen kapta a nevét is. Szomorú lennék, ha mindenféle sárkány jönne, hogy felfalja őket. Biztosan kidöntenék és felperzselnék a szép fákat. Amit a beszédükről mondasz, az pedig különös. Ezek szerint valami mágikus erejük is lehet, nem is gondoltam volna. És… szerinted mekkora egy sárkány? Mint ez a fogadó? Nagyobb vajon, mint az Erdőmélye fái? *Ahogy kérdezget, egyre és egyre izgatottabbnak hangzik. Még a kakaójából is elfelejt kortyolni.*
- Én csak olvastam a kalózsárkányokról. Ők a tengeren élnek, és kirabolják az óvatlan utazókat. Meg valószínűleg meg is eszik őket. A kincseket pedig hatalmas vízi barlangokban halmozzák fel, és azon szunyókálnak. Ebből feltételeztem, hogy minél sunyibb egy sárkány, annál valószínűbb, hogy kalózsárkány. De azok a sárkányok, amikről te beszélsz, inkább nagyon éhesnek, meg talán kicsit mohónak tűntek. Mint mikor több hús is van nálam, de Árnyéknak csak egy szeletet adok, ő pedig duzzog miatta. Ha nem látná, hogy egy egész darab disznócomb van az asztalon, örülne a hirtelen jött finomságnak, de így a szeme a többit is kívánja. *Elmélkedik.*
2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-08 21:06:01
Üzenet elküldve: 2021-12-08 21:06:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismét kurta trió//
//Odakint//
*A tündér mélyeket sóhajt és füstfelhőket ereget, hogy azzal együtt bosszúságát is elfújhassa a számára oly kellemes hideg szellő. Éppen elindulni készülne a piactér irányába, amikor ismét nyílik a Pegazus ajtaja. Gyermeki reménnyel kapja oda tekintetét, hogy hátha az istenek meghallgatták imáit, s valóban az az éteri lény lép ki, még ha nem is utána, még ha valami teljesen más indokból, csak még egyszer láthatná! S lám valóban ő az, először el sem akarja hinni, de a szeme egy idő után még mindig nem tünteti el a rőthajú tündért előle. Amikor megszólal , akkor pedig már végképp világos, hogy nem a zavaros képzelete játszik vele.*
-M.. Miért haragudnék?
*Kérdez vissza szinte rögtön, ahogy teheti, s igyekszik a legimpozánsabb énjét elővenni. Egyébként is eléggé karizmatikus figura, talán nem riasztja el egyből a másikat. Elkerekedett szemekkel hallgatja a mentegetőzést, mert egy mukkot sem ért belőle, ám mielőtt rákédezhetne a számára nem világos részletekre, egy nagyobb lépést tesz a lány felé, majd pedig egy gyors mozdulattal lekapja saját zöldes kabátját, s ha teheti, akkor finoman a hátára teríti belebugyolálva őt. Ha hagyja neki ezt a kis gesztust, úgy tovább aligha fázhat, ugyanis igazán jól bélelt anyag.*
-Megfázol itt nekem kedvesem!
*Mondja és fel sem tűnik neki hirtelen a megszólítás, csak egy pillanatnyi gondolkozás után. ~Francba! Remélem nem orrol meg!~ Mindenesetre a kabát lekerül róla, akár hagyja magát Eliruyen akár nem, legfeljebb a kezében pihen tovább.*
-Nem a barátom, egy mocsok kétszínű alak, és emiatt rivalltam rá. Sajnálom, hogy ezt az oldalam kellett először látnod.
*Aranybarna szemeiben őszinte sajnálat látszik, és egyértelműen nem az elf miatt. Egyébként így, felső nélkül is egész jól bírja a hideget, nem úgy tűnik, mint akit zavarna ez az idő, sőt. Bár egy kósza pillantást vet a feketére égett karjára, ami így már teljesen látható, hisz nincs anyag, ami eltakarná, csak itt-ott maradt némi fehér folt a bőrén. Nem szereti, ha megbámulják, de most ez zavarja a legkevésbé.*
-És végképp nem haragszom!
*Mosolyodik el a legsármosabb formájával, amit csak villantani tud.*
-Én is szívesen beszélgetnék veled, de nem kívánkozom vissza arra a helyre.
*Megvakarja kissé a fejét, mielőtt még egy aprót lépne.*
-Szökj meg velem!
*Igyekszik elkapni a kék szempárt.*
-Na nem kell messzire, csak a Kalmárig, itt van nem messze. Vendégem van egy finom vacsorára és egy szíverősítőre, mit szólsz?
*Igazából amilyen magabiztosnak tűnhet, belül éppen annyira reszket a félelemtől. A félelemtől, hogy nem elég jó, hogy valamit máris elrontott, hogy ezt a lehetőséget is a puszta személyével szalasztotta el magától. Feszülten várja, hogy mit válaszol a másik, ha egyáltalán eljut a beszélgetés eddig a pontig, és nem hagyja faképnél a szebbik tündér a másikat.*
//Odakint//
*A tündér mélyeket sóhajt és füstfelhőket ereget, hogy azzal együtt bosszúságát is elfújhassa a számára oly kellemes hideg szellő. Éppen elindulni készülne a piactér irányába, amikor ismét nyílik a Pegazus ajtaja. Gyermeki reménnyel kapja oda tekintetét, hogy hátha az istenek meghallgatták imáit, s valóban az az éteri lény lép ki, még ha nem is utána, még ha valami teljesen más indokból, csak még egyszer láthatná! S lám valóban ő az, először el sem akarja hinni, de a szeme egy idő után még mindig nem tünteti el a rőthajú tündért előle. Amikor megszólal , akkor pedig már végképp világos, hogy nem a zavaros képzelete játszik vele.*
-M.. Miért haragudnék?
*Kérdez vissza szinte rögtön, ahogy teheti, s igyekszik a legimpozánsabb énjét elővenni. Egyébként is eléggé karizmatikus figura, talán nem riasztja el egyből a másikat. Elkerekedett szemekkel hallgatja a mentegetőzést, mert egy mukkot sem ért belőle, ám mielőtt rákédezhetne a számára nem világos részletekre, egy nagyobb lépést tesz a lány felé, majd pedig egy gyors mozdulattal lekapja saját zöldes kabátját, s ha teheti, akkor finoman a hátára teríti belebugyolálva őt. Ha hagyja neki ezt a kis gesztust, úgy tovább aligha fázhat, ugyanis igazán jól bélelt anyag.*
-Megfázol itt nekem kedvesem!
*Mondja és fel sem tűnik neki hirtelen a megszólítás, csak egy pillanatnyi gondolkozás után. ~Francba! Remélem nem orrol meg!~ Mindenesetre a kabát lekerül róla, akár hagyja magát Eliruyen akár nem, legfeljebb a kezében pihen tovább.*
-Nem a barátom, egy mocsok kétszínű alak, és emiatt rivalltam rá. Sajnálom, hogy ezt az oldalam kellett először látnod.
*Aranybarna szemeiben őszinte sajnálat látszik, és egyértelműen nem az elf miatt. Egyébként így, felső nélkül is egész jól bírja a hideget, nem úgy tűnik, mint akit zavarna ez az idő, sőt. Bár egy kósza pillantást vet a feketére égett karjára, ami így már teljesen látható, hisz nincs anyag, ami eltakarná, csak itt-ott maradt némi fehér folt a bőrén. Nem szereti, ha megbámulják, de most ez zavarja a legkevésbé.*
-És végképp nem haragszom!
*Mosolyodik el a legsármosabb formájával, amit csak villantani tud.*
-Én is szívesen beszélgetnék veled, de nem kívánkozom vissza arra a helyre.
*Megvakarja kissé a fejét, mielőtt még egy aprót lépne.*
-Szökj meg velem!
*Igyekszik elkapni a kék szempárt.*
-Na nem kell messzire, csak a Kalmárig, itt van nem messze. Vendégem van egy finom vacsorára és egy szíverősítőre, mit szólsz?
*Igazából amilyen magabiztosnak tűnhet, belül éppen annyira reszket a félelemtől. A félelemtől, hogy nem elég jó, hogy valamit máris elrontott, hogy ezt a lehetőséget is a puszta személyével szalasztotta el magától. Feszülten várja, hogy mit válaszol a másik, ha egyáltalán eljut a beszélgetés eddig a pontig, és nem hagyja faképnél a szebbik tündér a másikat.*
2767. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-08 20:02:09
Üzenet elküldve: 2021-12-08 20:02:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Rion//
*Húzogatták ki neki eleget a székeket ahhoz, hogy most eszébe se jusson, hogy meghagyja ezt az illendő teendőt a fiúnak. Túl sok az illem és a formalitás az életében. Most az egyszer egyszerű köznapi ember bőrébe akar bújni, akinek nem kell elvárnia senkitől sem a jó modort, ahogyan neki sem kell decens viselkedést magára öltenie. Elég ide most a megszokott kézmozdulat, aminek segítségével hellyel kínálja a fiút. Bár elég mókásnak hathat, hogy a Rion által elfoglalt asztalnál "ad engedélyt" arra, hogy mellé üljön a félvér.*
- Azokról az időkről én is csak meséket hallottam. Valóban nem tegnap volt.
*Bólogat is egyetértőn a fiú szavaira. Bár azt meg kell hagyni, hogy az ő rövid életével mérten az még régebbi emlék lehet, mint a fiúnak. Így nem hiába figyeli és hallgatja nagyobb érdeklődéssel, mint mást. Még akkor is, ha igazából semmi mély és konkrét történetet nem meséltek most neki. Közben pedig minden takarást mellőzve fürkészi az igen sármos arcot, ha az ennyire közel került hozzá. Hideg szemeit a meleg barnákba fúrja, hamarosan pedig apró, pajkos kis mosoly bújik elő a szája szegletéből.*
- A Kedvesem tetszik. Sokkal közvetlenebb és aranyosabban hangzik úgy gondolom. Bár félre ne érts, a Rion is nagyon szépen hangzó név.
*Húzza össze szemeit ravasszá váló mosolya kíséretében.*
- Rion.
*Sóhajtja is buján a nevet, akár a szerető egy forró, együtt töltött éjszakán. Még alsó ajkát is beharapja, ahogy pillázva húzódik még közelebb a fiú arcához.*
- Kedvesem. *Ízlelgeti a becézést, majd bájmosollyal húzza fel a szemöldökeit.* Nos melyiket hallod szívesebben?
*Ha a fiú azt gondolta, hogy nem fog belemenni a játékba, akkor nagyot tévedett. Miért ne használná ki, hogy kivételesen nem kell illemhez igazodnia? Nagyon is tetszik neki ez a pajkos közvetlenség, s mi tagadás a félvér sincs ellenére. Sokkal inkább kedvére való társaság már most, mint az a sok bájgúnár és pojáca, aki a mindennapokban körbeveszi.*
- Mit számít egy név?
*Billenti félre a fejét, majd szinte gyermeki kíváncsisággal nyúl kissé előre, hogy Rion egyik kósza tincsére fogjon. Látványnak annyira selymesnek és puhának tűnik. Miért ne engedhetne meg magának akkora szabadságot, hogy fel is fedezhesse igazát? Most úgy érzi bármit megtehetne, hiszen az életét nézve úgy sem fognak többé találkozni. Ami megszokott már, de igencsak elkeserítő tényállás.*
- A név csak ítélet. Egy hatalom nélküli álarc, ami meg akar bennünket határozni.
*Elkalandozott kékjei lassan újra visszatalálnak a fiú barna íriszeihez, majd apró mosollyal vissza is húzza a kezét, hogy újból állát támaszthassa kézfejére.*
- Onyawantha. *Böki ki végül a nevét.* De az Onya tökéletesen elegendő, már ha nem találsz erre is valami frappánsabbat.
*Enged meg magának egy pajkos kacsintást.*
- Szóval új vagy a városban.
*Kanyarodik is vissza a félbehagyott témához, amibe még igazából bele sem kezdtek rendesen.*
- Eddig hogy tetszik?
*Intézi a kérdést a fiúhoz, de szemei lassan elvándorolnak egy felszolgáló lánykát kutatva. Amikor pedig tekintetük összetalálkozik a lánykával, apró mosollyal inti is az asztalukhoz.*
- Mesélj Kedvesem, láttál e valami kedvedre valót.
*Intézi továbbra is Rionhoz szavait, de szemeit nem veszi le addig a felszolgálóról, amíg az nem érkezik ki az asztalukhoz.*
- Hozna kérem egy pohár Mézsört az úrnak? Mennyi is lesz? *Egyenesedik ki végül, mikor megérkezik hozzájuk a lányka, s a mondott összegként ki is vesz 14 aranyat az erszényéből.*
*A rendelését pedig megtoldja még egy pohár forró Gyümölcsteaval, amiért leszámol még 5 aranyat.
A lányka távozásával pedig figyelmét ismét kizárólagosan Rion élvezheti.*
//Rion//
*Húzogatták ki neki eleget a székeket ahhoz, hogy most eszébe se jusson, hogy meghagyja ezt az illendő teendőt a fiúnak. Túl sok az illem és a formalitás az életében. Most az egyszer egyszerű köznapi ember bőrébe akar bújni, akinek nem kell elvárnia senkitől sem a jó modort, ahogyan neki sem kell decens viselkedést magára öltenie. Elég ide most a megszokott kézmozdulat, aminek segítségével hellyel kínálja a fiút. Bár elég mókásnak hathat, hogy a Rion által elfoglalt asztalnál "ad engedélyt" arra, hogy mellé üljön a félvér.*
- Azokról az időkről én is csak meséket hallottam. Valóban nem tegnap volt.
*Bólogat is egyetértőn a fiú szavaira. Bár azt meg kell hagyni, hogy az ő rövid életével mérten az még régebbi emlék lehet, mint a fiúnak. Így nem hiába figyeli és hallgatja nagyobb érdeklődéssel, mint mást. Még akkor is, ha igazából semmi mély és konkrét történetet nem meséltek most neki. Közben pedig minden takarást mellőzve fürkészi az igen sármos arcot, ha az ennyire közel került hozzá. Hideg szemeit a meleg barnákba fúrja, hamarosan pedig apró, pajkos kis mosoly bújik elő a szája szegletéből.*
- A Kedvesem tetszik. Sokkal közvetlenebb és aranyosabban hangzik úgy gondolom. Bár félre ne érts, a Rion is nagyon szépen hangzó név.
*Húzza össze szemeit ravasszá váló mosolya kíséretében.*
- Rion.
*Sóhajtja is buján a nevet, akár a szerető egy forró, együtt töltött éjszakán. Még alsó ajkát is beharapja, ahogy pillázva húzódik még közelebb a fiú arcához.*
- Kedvesem. *Ízlelgeti a becézést, majd bájmosollyal húzza fel a szemöldökeit.* Nos melyiket hallod szívesebben?
*Ha a fiú azt gondolta, hogy nem fog belemenni a játékba, akkor nagyot tévedett. Miért ne használná ki, hogy kivételesen nem kell illemhez igazodnia? Nagyon is tetszik neki ez a pajkos közvetlenség, s mi tagadás a félvér sincs ellenére. Sokkal inkább kedvére való társaság már most, mint az a sok bájgúnár és pojáca, aki a mindennapokban körbeveszi.*
- Mit számít egy név?
*Billenti félre a fejét, majd szinte gyermeki kíváncsisággal nyúl kissé előre, hogy Rion egyik kósza tincsére fogjon. Látványnak annyira selymesnek és puhának tűnik. Miért ne engedhetne meg magának akkora szabadságot, hogy fel is fedezhesse igazát? Most úgy érzi bármit megtehetne, hiszen az életét nézve úgy sem fognak többé találkozni. Ami megszokott már, de igencsak elkeserítő tényállás.*
- A név csak ítélet. Egy hatalom nélküli álarc, ami meg akar bennünket határozni.
*Elkalandozott kékjei lassan újra visszatalálnak a fiú barna íriszeihez, majd apró mosollyal vissza is húzza a kezét, hogy újból állát támaszthassa kézfejére.*
- Onyawantha. *Böki ki végül a nevét.* De az Onya tökéletesen elegendő, már ha nem találsz erre is valami frappánsabbat.
*Enged meg magának egy pajkos kacsintást.*
- Szóval új vagy a városban.
*Kanyarodik is vissza a félbehagyott témához, amibe még igazából bele sem kezdtek rendesen.*
- Eddig hogy tetszik?
*Intézi a kérdést a fiúhoz, de szemei lassan elvándorolnak egy felszolgáló lánykát kutatva. Amikor pedig tekintetük összetalálkozik a lánykával, apró mosollyal inti is az asztalukhoz.*
- Mesélj Kedvesem, láttál e valami kedvedre valót.
*Intézi továbbra is Rionhoz szavait, de szemeit nem veszi le addig a felszolgálóról, amíg az nem érkezik ki az asztalukhoz.*
- Hozna kérem egy pohár Mézsört az úrnak? Mennyi is lesz? *Egyenesedik ki végül, mikor megérkezik hozzájuk a lányka, s a mondott összegként ki is vesz 14 aranyat az erszényéből.*
*A rendelését pedig megtoldja még egy pohár forró Gyümölcsteaval, amiért leszámol még 5 aranyat.
A lányka távozásával pedig figyelmét ismét kizárólagosan Rion élvezheti.*
2766. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-08 20:01:49
Üzenet elküldve: 2021-12-08 20:01:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Már tényleg trió - Vagy mégsem? //
* A vajsör fokozatosan kezd kifogyni a korsóból. Talán még egy kicsit gyorsabban is issza, hogy ezzel pontot tegyen az ügy végére. ~ Mi a fenének akarnám megvárni azt a furcsa tündért? Senki se nekem. ~ Tekintete csak úgy cikázik az ajtó és az itala között. ~ Valahol mégis érdekel, mert akkor nem nézném, hogy mikor térnek vissza. De elég ebből. ~ Rázza le magáról a felesleges feszültséget. Eddig sem volt szüksége más fajúakra, most sem szükséges számára. Gyorsan kivégzi az italát majd ismételten a pulthoz fordul. *
A pultnál foglal magának egy Szobát. Összesen 16 aranyat fizet érte.
Nem is megy messze. Gyorsan egy üveg Bort rendel még. Ki is fizeti érte a 11 aranyat.
* Utána vissza is ül az asztalhoz, hogy kinyithassa az újonnan szerzet bort. Talán egy idő után nem fog hazudni saját magának, hogy mégis mi játszódik le benne. Hisz az életbe a magány nem egy barátságos társ. Mindenkinek szükséges egy társ akivel megoszthatja fájdalmát, vagy akár a bajait. De még ha ez nincs is meg, idővel az élet hoz melléd valakit, hogy ezzel is javítsa az életed. Ha pedig egy perverz tündért hoz eléd az élet, akkor ez járt néked! Onnantól te döntheted el, hogy mi a következő lépés. *
* A vajsör fokozatosan kezd kifogyni a korsóból. Talán még egy kicsit gyorsabban is issza, hogy ezzel pontot tegyen az ügy végére. ~ Mi a fenének akarnám megvárni azt a furcsa tündért? Senki se nekem. ~ Tekintete csak úgy cikázik az ajtó és az itala között. ~ Valahol mégis érdekel, mert akkor nem nézném, hogy mikor térnek vissza. De elég ebből. ~ Rázza le magáról a felesleges feszültséget. Eddig sem volt szüksége más fajúakra, most sem szükséges számára. Gyorsan kivégzi az italát majd ismételten a pulthoz fordul. *
A pultnál foglal magának egy Szobát. Összesen 16 aranyat fizet érte.
Nem is megy messze. Gyorsan egy üveg Bort rendel még. Ki is fizeti érte a 11 aranyat.
* Utána vissza is ül az asztalhoz, hogy kinyithassa az újonnan szerzet bort. Talán egy idő után nem fog hazudni saját magának, hogy mégis mi játszódik le benne. Hisz az életbe a magány nem egy barátságos társ. Mindenkinek szükséges egy társ akivel megoszthatja fájdalmát, vagy akár a bajait. De még ha ez nincs is meg, idővel az élet hoz melléd valakit, hogy ezzel is javítsa az életed. Ha pedig egy perverz tündért hoz eléd az élet, akkor ez járt néked! Onnantól te döntheted el, hogy mi a következő lépés. *
2765. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-08 17:51:19
Üzenet elküldve: 2021-12-08 17:51:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Má' Nem Nyílt//
//Kikérdezés//
* A társ szó említésére hirtelen gyanakvó ábrázatot öl magára a hadnagy, de ez hamar tova tűnik, amint kiderül, hogy miről is van szó.*
- Jól van! Engedélyezem az állat szabadon engedését, de a kaszárnyába nem viheti be. Hagyja kint, vagy ha ez nem megoldható, akkor tartsa a szobában a kihallgatás erejéig. Amennyiben az igazat mondta, nincs félnivalója. Már az estét itt töltheti, vagy legkésőbb holnap reggel, de szabadon távozhat. Engedelmével még sok dolgom van. A kaszárnyában majd találkozunk.* Szót se várva távozik is a pult irányába. A kulcs az egyik őr kezében landol, aki kérdőn pillant a nőre, hogy végül mi tévő legyen. Ha mégis inkább a szobában hagyná, akkor leadja a fogadósnak, ha kiengedi, akkor szép kis díszkíséretet kap. A szoba ajtaját is az egyik őr nyitja ki, majd benéz rajta. Ha megvan a madár, akkor a kormos is bemehet, hogy rendelkezzen felőle. Ezt követően átkísérik a kaszárnyába majd.*
//Kikérdezés//
* A társ szó említésére hirtelen gyanakvó ábrázatot öl magára a hadnagy, de ez hamar tova tűnik, amint kiderül, hogy miről is van szó.*
- Jól van! Engedélyezem az állat szabadon engedését, de a kaszárnyába nem viheti be. Hagyja kint, vagy ha ez nem megoldható, akkor tartsa a szobában a kihallgatás erejéig. Amennyiben az igazat mondta, nincs félnivalója. Már az estét itt töltheti, vagy legkésőbb holnap reggel, de szabadon távozhat. Engedelmével még sok dolgom van. A kaszárnyában majd találkozunk.* Szót se várva távozik is a pult irányába. A kulcs az egyik őr kezében landol, aki kérdőn pillant a nőre, hogy végül mi tévő legyen. Ha mégis inkább a szobában hagyná, akkor leadja a fogadósnak, ha kiengedi, akkor szép kis díszkíséretet kap. A szoba ajtaját is az egyik őr nyitja ki, majd benéz rajta. Ha megvan a madár, akkor a kormos is bemehet, hogy rendelkezzen felőle. Ezt követően átkísérik a kaszárnyába majd.*
2764. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-08 14:05:00
Üzenet elküldve: 2021-12-08 14:05:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Már tényleg trió - Vagy mégsem?//
*Jaj! Nagyon-nagyon-nagyon nem szereti az ilyen helyzeteket. Borzasztó! Miért hozzák őt ilyen kezelhetetlen helyzetbe? Annyiszor megfogadta már, hogy maga marad, mert akkor nem érheti bántódás. Mert ő sem szeret senkit megbántani, de azt sem szereti, ha őt bántják.
Sóhajt, sokat és hosszan, benne a világ összes fájdalmával. Tündérkékjei riadtan ugranak hol az elf felé, hol az ajtó irányába, amerre a fajtársa eltűnt.*
-Jó! *Dönt végül az elf tanácsára. Ha az étel megvárja, hát legyen.* Vissza... visszahívom, és megmondom neki, mit üzensz.
*Legalább is ez a terv.*
-Ne haragudj.
*Kicsit vállat von, mert hát az elfet sem akarja megbántani, aki olyan kedves vele. Megindul hát az ajtó irányába, s menet közben perdíti vállaira a lombzöld köpenyt, mely így elfedi szárnyait, és egyben melegen is tartja majd, kint a fogadó előtt.
Az ajtó feltárul hát előtte, s ahogy ez történik, úgy vágja mellbe a kintről beáramló hideg. Fájdalmasan nyög fel. Annyira, de annyira nem akarna kimenni a hidegbe. Ezt azért értékelni illenék. Vékonyka ujjaival fogja össze a köpeny elejét, hogy megakadályozza a fagy ujjait, mely alá bújni akarnának, aztán kilép, és csukja maga mögött az ajtót.
Kint a hidegben, gyorsan körbe pillant, s meg is látja nem messzire a másikat, és éppen elcsípi annak kedvetlen szavait.*
-Kérlek ne haragudj rám. *Vág bele hirtelen.* Sajnálom, hogy vitába szálltál a barátoddal. Gyere vissza kérlek, itt nagyon hideg van, s én olyan szívesen beszélgetnék veled. Régen találkoztam már másik tündérrel. *Teszi még hozzá, így, hogy egészen közel lépett a férfihoz.* A barátod amúgy azt üzeni, hogy ha megsértett azzal, hogy asztalotokhoz hívott engem, akkor sajnálja, nem akart megsérteni. És én is sajnálom, ha ez megbántott téged, és ha így van, akkor nem is ülök inkább oda.
*Már-már sírásba fordul a hangja, de lehet, hogy csak a hidegtől van, és a széltől, mely elsodorja a hangokat.*
*Jaj! Nagyon-nagyon-nagyon nem szereti az ilyen helyzeteket. Borzasztó! Miért hozzák őt ilyen kezelhetetlen helyzetbe? Annyiszor megfogadta már, hogy maga marad, mert akkor nem érheti bántódás. Mert ő sem szeret senkit megbántani, de azt sem szereti, ha őt bántják.
Sóhajt, sokat és hosszan, benne a világ összes fájdalmával. Tündérkékjei riadtan ugranak hol az elf felé, hol az ajtó irányába, amerre a fajtársa eltűnt.*
-Jó! *Dönt végül az elf tanácsára. Ha az étel megvárja, hát legyen.* Vissza... visszahívom, és megmondom neki, mit üzensz.
*Legalább is ez a terv.*
-Ne haragudj.
*Kicsit vállat von, mert hát az elfet sem akarja megbántani, aki olyan kedves vele. Megindul hát az ajtó irányába, s menet közben perdíti vállaira a lombzöld köpenyt, mely így elfedi szárnyait, és egyben melegen is tartja majd, kint a fogadó előtt.
Az ajtó feltárul hát előtte, s ahogy ez történik, úgy vágja mellbe a kintről beáramló hideg. Fájdalmasan nyög fel. Annyira, de annyira nem akarna kimenni a hidegbe. Ezt azért értékelni illenék. Vékonyka ujjaival fogja össze a köpeny elejét, hogy megakadályozza a fagy ujjait, mely alá bújni akarnának, aztán kilép, és csukja maga mögött az ajtót.
Kint a hidegben, gyorsan körbe pillant, s meg is látja nem messzire a másikat, és éppen elcsípi annak kedvetlen szavait.*
-Kérlek ne haragudj rám. *Vág bele hirtelen.* Sajnálom, hogy vitába szálltál a barátoddal. Gyere vissza kérlek, itt nagyon hideg van, s én olyan szívesen beszélgetnék veled. Régen találkoztam már másik tündérrel. *Teszi még hozzá, így, hogy egészen közel lépett a férfihoz.* A barátod amúgy azt üzeni, hogy ha megsértett azzal, hogy asztalotokhoz hívott engem, akkor sajnálja, nem akart megsérteni. És én is sajnálom, ha ez megbántott téged, és ha így van, akkor nem is ülök inkább oda.
*Már-már sírásba fordul a hangja, de lehet, hogy csak a hidegtől van, és a széltől, mely elsodorja a hangokat.*
2763. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-07 22:46:13
Üzenet elküldve: 2021-12-07 22:46:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már tényleg trió - Vagy mégsem?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Idióta... ~
*Fortyog magában az elf miatt, és azon is, hogy ilyen könnyen megvezette őt, hisz ezidáig folyton azt hajtotta, hogy mennyire nem ért szót az emberekkel, belépni is alig mert a fogadóban, s aztán rögtön kibújt a szög a zsákból. A faragott nyulacskát idegesen dörzsölgeti zsebében a fogadó ajtaja előtt, ahogy nekitámaszkodik vállával a falnak. Pont úgy, hogy ne legyen útban senkinek, aki ki-be térne. Másik kezével pedig egy apró dohánnyal töltött papírt vesz elő, hogy meggyújtsa azt és a füsttel kevert hűvös levegőt járatni kezdi a tüdejében oda-vissza. Nem is érti, hogy miért kezdett csak így egy ilyen alakkal, és ostorozza magát, hogy nem képes tanulni a saját hibáiból.*
-Még egy elbaszott nap. Remek. Mintha nem lenne elég egyébként is.
A hozzászólás írója (Hamvas Ravaynor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.07 22:46:41
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Idióta... ~
*Fortyog magában az elf miatt, és azon is, hogy ilyen könnyen megvezette őt, hisz ezidáig folyton azt hajtotta, hogy mennyire nem ért szót az emberekkel, belépni is alig mert a fogadóban, s aztán rögtön kibújt a szög a zsákból. A faragott nyulacskát idegesen dörzsölgeti zsebében a fogadó ajtaja előtt, ahogy nekitámaszkodik vállával a falnak. Pont úgy, hogy ne legyen útban senkinek, aki ki-be térne. Másik kezével pedig egy apró dohánnyal töltött papírt vesz elő, hogy meggyújtsa azt és a füsttel kevert hűvös levegőt járatni kezdi a tüdejében oda-vissza. Nem is érti, hogy miért kezdett csak így egy ilyen alakkal, és ostorozza magát, hogy nem képes tanulni a saját hibáiból.*
-Még egy elbaszott nap. Remek. Mintha nem lenne elég egyébként is.
A hozzászólás írója (Hamvas Ravaynor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.07 22:46:41
2762. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-07 22:44:53
Üzenet elküldve: 2021-12-07 22:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Má' Nem Nyílt//
//Kikérdezés//
-Nagyon szivesen fáradok bárhova, Hadnagy úr, viszont a társamat szeretném kiengedni a szobából, ha megoldható. Ne aggódjon, egy madárról van szó. Nem is kell bemennem igazából, elég, ha valaki kinyitja az ajtót, ha én nem tehetem meg.
* Azzal a tiszt felé nyújtja a szobájának kulcsát, nem tudva, mekkora gyanú él bennük a személyével kapcsolatban. Arról sincs sejtése, meddig tart ez az egész kaszárnyás kitérő, a varjút nem szeretné hosszan bezárva tartani, ha nincsenek egymás közelében. *
- Illetve, ha velem jöhetne, akkor lennék a legnyugodtabb. Szófogadó állat, de semmiféle harci képessége nincs. Esetleg velem tarthat? Csendes típus, nem fogja zavarni a kihallgatást.
* Kérdezi reménykedve, hogy Újhold vele lehet.*
//Kikérdezés//
-Nagyon szivesen fáradok bárhova, Hadnagy úr, viszont a társamat szeretném kiengedni a szobából, ha megoldható. Ne aggódjon, egy madárról van szó. Nem is kell bemennem igazából, elég, ha valaki kinyitja az ajtót, ha én nem tehetem meg.
* Azzal a tiszt felé nyújtja a szobájának kulcsát, nem tudva, mekkora gyanú él bennük a személyével kapcsolatban. Arról sincs sejtése, meddig tart ez az egész kaszárnyás kitérő, a varjút nem szeretné hosszan bezárva tartani, ha nincsenek egymás közelében. *
- Illetve, ha velem jöhetne, akkor lennék a legnyugodtabb. Szófogadó állat, de semmiféle harci képessége nincs. Esetleg velem tarthat? Csendes típus, nem fogja zavarni a kihallgatást.
* Kérdezi reménykedve, hogy Újhold vele lehet.*
2761. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-12-07 22:10:23
Üzenet elküldve: 2021-12-07 22:10:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Már tényleg trió - Vagy még se?//
* Egy mély sóhajjal meghallgatja a mérgelődést a perverz tündértől. A szeme sem rebben az elfnek. Kissé furcsállja a viselkedését, de nem kerít neki nagy kereket, ahogyan semmi másnak sem. Vajsörébe belekóstolva a kis tündér felé néz. *
- Menj utána, az étel megvár.
* Ritka számba mennek a tündérek. Még ha az egyik olyan mint ahogyan ki is kell néznie, míg a másik? Azt nem illeti szavakkal. Vajsörébe ismét belekóstolva, szájától elveszi a korsót. *
- Nem ismerem oly régóta, de úgy látszik megsértettem azzal, hogy meghívtalak. Ha ez bántó volt üzenem neki, hogy sajnálom. * Az arca valahogy nem mutat bánkódás jelét, és szavai is inkább érdesen hagyják el a torkát, pedig néhány másodperccel ezelőtt nedvesítette meg. Nyugodtan tovább üldögélve próbálja össze tenni a képet az előbbi eseményből. ~ Ő figyelt minket, én meghívtam, meleg ételt hoztam neki és italt is. Ezt a nagy szájú társat is meghívtam. Hmm ~Morfondírozik el mélyen magába, miközben a korsót ismét szájához emeli egy könnyed korty erejéig. ~ Hol van az megírva, hogy a perverz tündérek is értelmesek legyenek? Nem vagyok én semminek elrontója. Megfelelően döntöttem, csak nem tetszett neki. ~ Korsóját az asztalra teszi. *
- Ha akarsz, maradsz, ha pedig mennél menj. Mind kettő esetbe az étek megvár. Ha vissza hívod akkor én úgyis szobát bérlek, nyugodtan beszélgethettek.
* Szavai, még mindig valahogyan inkább a dörzspapírra emlékeztetik az embert, nem az érzelmekre. Rideg és fagyos szavaival burkolózik, pedig jó szándék vezérli. *
* Egy mély sóhajjal meghallgatja a mérgelődést a perverz tündértől. A szeme sem rebben az elfnek. Kissé furcsállja a viselkedését, de nem kerít neki nagy kereket, ahogyan semmi másnak sem. Vajsörébe belekóstolva a kis tündér felé néz. *
- Menj utána, az étel megvár.
* Ritka számba mennek a tündérek. Még ha az egyik olyan mint ahogyan ki is kell néznie, míg a másik? Azt nem illeti szavakkal. Vajsörébe ismét belekóstolva, szájától elveszi a korsót. *
- Nem ismerem oly régóta, de úgy látszik megsértettem azzal, hogy meghívtalak. Ha ez bántó volt üzenem neki, hogy sajnálom. * Az arca valahogy nem mutat bánkódás jelét, és szavai is inkább érdesen hagyják el a torkát, pedig néhány másodperccel ezelőtt nedvesítette meg. Nyugodtan tovább üldögélve próbálja össze tenni a képet az előbbi eseményből. ~ Ő figyelt minket, én meghívtam, meleg ételt hoztam neki és italt is. Ezt a nagy szájú társat is meghívtam. Hmm ~Morfondírozik el mélyen magába, miközben a korsót ismét szájához emeli egy könnyed korty erejéig. ~ Hol van az megírva, hogy a perverz tündérek is értelmesek legyenek? Nem vagyok én semminek elrontója. Megfelelően döntöttem, csak nem tetszett neki. ~ Korsóját az asztalra teszi. *
- Ha akarsz, maradsz, ha pedig mennél menj. Mind kettő esetbe az étek megvár. Ha vissza hívod akkor én úgyis szobát bérlek, nyugodtan beszélgethettek.
* Szavai, még mindig valahogyan inkább a dörzspapírra emlékeztetik az embert, nem az érzelmekre. Rideg és fagyos szavaival burkolózik, pedig jó szándék vezérli. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436