// Különös esti társaság //
* Valóban csodálója a női nemnek, mert rengeteg inspirációt lehet belőlük meríteni. Egy finom hölgy meg megérdemli, hogy udvariasak legyen vele szemben. Na persze az is egy tény, hogy a ruha teszi az embert, mert jelen helyzetben nehezen tudná elképzelni, hogy kurtizánnal van dolga. Mondjuk ha valaki tudja, akkor ő biztosan, hogy ennek a szakmának is vannak szintjei. A Sellőháznak végzet munkája során volt szerencséje a luxus kategóriához. Az viszont biztos, hogy aranya az van. Annyi szent, hogy Astera jól játssza a szerepét, mert addig a pillanatig, amíg nem említi nem is gondolná róla, hogy milyen foglalkozást űz ez a páratlan szépség. Nos ezzel megint csak sikerül meglepnie a művész urat. Hitetlenkedő arckifejezése jó pár elnyújtott pillanatig az arcára fagy.*
- Oh! Nos hát ez meglepő fordulat, be kell, hogy valljam nem számítottam ilyesmire.* Szája önkéntelenül szép lassan elégedett mosolyra görbül. Nem feltétlen arra gondol, amire talán a vörös, de ez mellékes. Kevés férfi az, aki egy ilyen esetben arra gondol, amire ő.*
~ Micsoda véletlen szerencse. ~* Szinte látni, ahogy összedörzsöli a tenyerét, amit nyilván nem tesz meg, de most tüzetesebben vizsgálja meg magának a szépséges teremtést. Immáron szemtelenül elidőzik a dekoltázs környékén is. Elvégre nem valószínű, hogy megbántana valakit, aki a testéből keresi meg a napi betevőt.*
~ Szép lány, nagyon is szemrevaló. Jó volna legalább egy hosszú éjszakára megszerezni, vagy akár többre is. Minden attól függ, hogy mennyire bevállalós. Egy örömlánynak végtére is illene bevállalósnak lennie. ~* Közben igyekszik figyelni is, nem csak elmerengeni a gondolataiban, amik csak úgy kavarognak benne.*
- Astrea.* Ízlelgeti a nevet.* Szép név. Tetszetős, és kellemes a hangzása is.* Igen sajnálja, hogy nem iszik vele, de nem erőlteti.*
- Nos az igazság az, hogy valóban szívesen venném egy magafajta bájos hölgy társaságát a mai fárasztó napom után.* Közben bele kanalazna levébe is, de valami csak visszatartja.*
- Elnézést kérek, de ma még nem ettem sokat. Ha esetleg éhes volna, akkor a vendégem egy vacsorára.* Igazából ez is csak udvariaskodás, mert hogy néz azt ki, hogy ő eszik a hölgy meg csak nézi. Ha kér enni, akkor megrendeli, ha nem, hát nem. Ő ettől függetlenül folytatja az étkezést. Két falat között, amikor a szájában nincs étel, rákérdez az első legfontosabb kérdésre.*
- Mondja kérem, mennyit számol fel egy egész éjszakára?* Ez két részlet miatt is fontos számára. Egy az anyagiak mindig eléggé foglalkoztatták. Elvégre egy művésznek az árakkal is tisztában kell lennie. Másrészt a, ha akadnak rejtett költségek azt jó tudni. Egy biztos, ami az hogy vevő a dologra, a másik meg, hogy elég nyúzottnak néz ki. Tényleg rendesen el van fáradva. A leveséből már nem volt sok, így aztán mostanra tér át a második fogásra. Mér nem is tudja, hogy mit rendelt. Valami sült szelet meg burgonyás köret az biztos. Hogy ne csak az legyen, hogy eszik kérdezget még közben.*
- Tudja nem gondoltam, hogy egy ilyen tetszetős hölgy, egy ilyen helyen hmm... keresi a kenyerét. Azt hittem a városban a kevésbé dekoratív pillangók vannak jelen leginkább. Ön kedves Astera nem tűnik átlagosnak.* Az is lehet, hogy ezek a kérdések, csak próbálgatják a hölgyet, de az biztos, hogy mire megválaszolja már a vacsoráját szinte teljesen elfogyasztja.*