Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-21 10:06:53
Üzenet elküldve: 2020-09-21 10:06:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nawanthiri//
*Megkönnyebbülten kezdi el követni társát a fogadóba; azt hitte, a városokban eddig nem sokat járt lánykát győzködnie fog kelleni az efféle közösségi helyek látogatásáról. Kiderült, hogy kíváncsisága helyettesíti idegenkedését. Nem mintha még látta volna bármi ilyesféle helyeknél, tekintve, hogy még egy másfél napja ismerik egymást. Így hát nem tudhatja, mi fog történni.* ~ Nem tudhatom? ~ *Agyában lassan kezdenek forogni a kerekek, és hirtelen kattan benne valami. Rá van kényszerülve, hogy ő kezdeményezzen, különben ki tudja, hogy Nawanthiri ismeretlen szokásai mikor kezdenek el ismét megtestesülni. Orksága miatt már így kap nézéseket, nem kéne tovább ütniük a vasat. Alkatát meghazudtoló sebességgel beéri társát, és finoman megérinti a vállát két ujjával*
- Hadd menjek előre. *Majdnem kéri, mint kijelenti, de szinte városi otthonát nem szeretné semmilyen módon sem felzavarni, még ha ez egyikőjük szándéka sem lenne.
Választól függetlenül átveszi a vezetést, és belép a helyiségbe. Ínycsiklandozó illatok és nagy forróság csapja meg arcát. A fogadó kis híján tele van, és a pultos ki híján kiköpheti tüdejét a sok ügyfél ellátásáról. A konyhahelyiség most valószínűleg egy szauna lehet, szinte örül, hogy innen nem láthatnak rá. Gyorsan kiszemel maguknak egy csodálatra méltóan üres asztalt a vendéghelyiség legtávolabbi sarkában, majd visszafordul remélhetőleg mellette álló társához. Ujjával rámutat az általa talált helyhez.*
- Oda ülünk. Kérdezd meg a pult mögött álló férfit az étlapról, és ha van valami, szólj. Ez most rajtam áll. - *Még jó, hogy visszaemlékszett arra a kis gondra, hogy társa nem tud olvasni. Bakancsával koptatva a szerencsétlen padlót megvárja, míg a pultnál elhal a kisebb tömeg, majd battyog rendelni. Miután Rendel magának 63 aranyért három egész Csirkesültet
, és öblítésként, 13 aranyért egy Ullamar sört , két körrel elviszi magának a ételt-italt, aggódva visszamegy Nawanthirihez, hogy megbizonyosodjon, kell e esetleg segítsége, vagy sem.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.21 10:10:00
*Megkönnyebbülten kezdi el követni társát a fogadóba; azt hitte, a városokban eddig nem sokat járt lánykát győzködnie fog kelleni az efféle közösségi helyek látogatásáról. Kiderült, hogy kíváncsisága helyettesíti idegenkedését. Nem mintha még látta volna bármi ilyesféle helyeknél, tekintve, hogy még egy másfél napja ismerik egymást. Így hát nem tudhatja, mi fog történni.* ~ Nem tudhatom? ~ *Agyában lassan kezdenek forogni a kerekek, és hirtelen kattan benne valami. Rá van kényszerülve, hogy ő kezdeményezzen, különben ki tudja, hogy Nawanthiri ismeretlen szokásai mikor kezdenek el ismét megtestesülni. Orksága miatt már így kap nézéseket, nem kéne tovább ütniük a vasat. Alkatát meghazudtoló sebességgel beéri társát, és finoman megérinti a vállát két ujjával*
- Hadd menjek előre. *Majdnem kéri, mint kijelenti, de szinte városi otthonát nem szeretné semmilyen módon sem felzavarni, még ha ez egyikőjük szándéka sem lenne.
Választól függetlenül átveszi a vezetést, és belép a helyiségbe. Ínycsiklandozó illatok és nagy forróság csapja meg arcát. A fogadó kis híján tele van, és a pultos ki híján kiköpheti tüdejét a sok ügyfél ellátásáról. A konyhahelyiség most valószínűleg egy szauna lehet, szinte örül, hogy innen nem láthatnak rá. Gyorsan kiszemel maguknak egy csodálatra méltóan üres asztalt a vendéghelyiség legtávolabbi sarkában, majd visszafordul remélhetőleg mellette álló társához. Ujjával rámutat az általa talált helyhez.*
- Oda ülünk. Kérdezd meg a pult mögött álló férfit az étlapról, és ha van valami, szólj. Ez most rajtam áll. - *Még jó, hogy visszaemlékszett arra a kis gondra, hogy társa nem tud olvasni. Bakancsával koptatva a szerencsétlen padlót megvárja, míg a pultnál elhal a kisebb tömeg, majd battyog rendelni. Miután Rendel magának 63 aranyért három egész Csirkesültet
, és öblítésként, 13 aranyért egy Ullamar sört , két körrel elviszi magának a ételt-italt, aggódva visszamegy Nawanthirihez, hogy megbizonyosodjon, kell e esetleg segítsége, vagy sem.*A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.21 10:10:00
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-18 22:14:01
Üzenet elküldve: 2020-09-18 22:14:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
- Semmi baj! *Vielnek az a benyomása, hogy Titthy valami másra gondolt, nem pedig a cukorfüggőségére, de nem akarja firtatni a témát, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe sodorva a már amúgy is zavarban lévő tündértársát. Kicsit meglepődik azon is, hogy ismeri Szarvasligetet, de annyira nem, hogy leessen az álla. Elvégre a lány a Három Barát fogadóból jött, Viel úgy véli, akár idefelé jövet is útba eshetett neki. Viszont attól, hogy falatozó társnője még azóta sem jött rá, ki, illetve mi lehet Árnyék, egészen leesik az álla.*
- Ó, hogy ő? *Szerényen elmosolyodik.* Árnyék egy óriási, fekete kutyus. A végletekig jámbor fajta, a légynek sem árt, de elég nagy, hogy a rosszakaróink fenyegetőnek higgyék. *Cinkosan előrehajolva hozzáteszi.* És rajta szoktam lovagolni. Vagy kutyagolni. Nagyon mókás!
*Amíg Titthy az utolsó falatokat tervezi leharcolni, az ezüsthajú a pulthoz siet, és néhány szót váltva a fogadóssal vásárol egy Szelet húst 9 aranyért. A jókora hús akkora, hogy még Viel is bekap belőle néhány falatot, mielőtt szépen felvagdosva félreteszi az állatnak.*
- Viszek neki pár falat ennivalót. Lenne kedved csatlakozni? Azt is hagyná ám, hogy ráülj, ha érdekel a dolog. Ez a munkája, ugyanis. *Kuncog a lány. Ő mindenesetre kifelé indul a tányérral a két kezében, és felemelve a fogadós tudtára adja, hogy nem tervezi ellopni az edényt, csak tesz vele egy kis kitérőt. A kijáratnál Titthy felé pillant, ő is vele tart-e. Az is nagy segítség volna, ha a szeplős társnője kinyitná az ajtót, akkor nem Vielnek kell próbálkoznia a könyökével.*
- Semmi baj! *Vielnek az a benyomása, hogy Titthy valami másra gondolt, nem pedig a cukorfüggőségére, de nem akarja firtatni a témát, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe sodorva a már amúgy is zavarban lévő tündértársát. Kicsit meglepődik azon is, hogy ismeri Szarvasligetet, de annyira nem, hogy leessen az álla. Elvégre a lány a Három Barát fogadóból jött, Viel úgy véli, akár idefelé jövet is útba eshetett neki. Viszont attól, hogy falatozó társnője még azóta sem jött rá, ki, illetve mi lehet Árnyék, egészen leesik az álla.*
- Ó, hogy ő? *Szerényen elmosolyodik.* Árnyék egy óriási, fekete kutyus. A végletekig jámbor fajta, a légynek sem árt, de elég nagy, hogy a rosszakaróink fenyegetőnek higgyék. *Cinkosan előrehajolva hozzáteszi.* És rajta szoktam lovagolni. Vagy kutyagolni. Nagyon mókás!
*Amíg Titthy az utolsó falatokat tervezi leharcolni, az ezüsthajú a pulthoz siet, és néhány szót váltva a fogadóssal vásárol egy Szelet húst 9 aranyért.
A jókora hús akkora, hogy még Viel is bekap belőle néhány falatot, mielőtt szépen felvagdosva félreteszi az állatnak.*- Viszek neki pár falat ennivalót. Lenne kedved csatlakozni? Azt is hagyná ám, hogy ráülj, ha érdekel a dolog. Ez a munkája, ugyanis. *Kuncog a lány. Ő mindenesetre kifelé indul a tányérral a két kezében, és felemelve a fogadós tudtára adja, hogy nem tervezi ellopni az edényt, csak tesz vele egy kis kitérőt. A kijáratnál Titthy felé pillant, ő is vele tart-e. Az is nagy segítség volna, ha a szeplős társnője kinyitná az ajtót, akkor nem Vielnek kell próbálkoznia a könyökével.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-17 08:01:16
Üzenet elküldve: 2020-09-17 08:01:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cheruhnson Drekarown//
*Nem ismeri a vörös hajú férfit, így nem tudja biztosan, hogy az összetűzés lehetőségét látva, nem-e fordul inkább meg és indul vissza a pulthoz. Ám szerencsére nem ez történik és kiáll a dolog mellett, hogy igenis övék maradjon az asztal, amit kinézett maguknak. Ő annyira nem ragaszkodott volna hozzá, de a szavak amelyeket formált volna, felfelé jövet megakadtak a torkán és hatalmas barikádként egy csomót produkáltak a torkában, így sajnos a hasában röpködő idegesség pillangók sem tudtak kijutni. Ami bizony a jelenlegi állapotához vezetett. Nem igazán volt még ilyen helyzetben, tudja, hogy nincsen már baj és az asztaltársa lerendezte a dolgot, azonban a testi reakciói felett már nem úr. A remegés marad, sőt szinte a torka is kiszáradt a nagy idegességben, így a kezével az asztalon lévő víz felé mutat, mert szeretné, ha a férfi odaadná neki, hogy inni tudjon az ijedtségre. Ha megkapja kortyol is belőle egy hatalmasat, mint, aki egész héten nem jutott folyadékhoz, majd nagy levegőt véve sóhajt fel.*
-Nee.. nincsen baj, csak még… még meg kell nyugodjak. *Mondja lassan és érthetően, közben a szemével már a gyümölcstálat fürkészi, mik is nyugszanak rajta. Közben már meg is mozdul és visszateszi a poharat az asztalra. Hirtelen kap észbe és kezd el kotorászni a táskája környékén, teljesen váratlanul.*
-Me… megadom, mennyi vo… volt? *Kérdez rá, zavart rezgésekkel a hangjában, mert hát az egy dolog, hogy a férfi volt olyan kedves és kihozta neki, meg megvásárolta, de ki szeretné fizetni az árát. El is kezdi az asztalra helyezni az aranyérméket Cheruhnson Drekarown számára, pontosabban 15 tallér landol ott, egyesével leszámolva.*
*Nem ismeri a vörös hajú férfit, így nem tudja biztosan, hogy az összetűzés lehetőségét látva, nem-e fordul inkább meg és indul vissza a pulthoz. Ám szerencsére nem ez történik és kiáll a dolog mellett, hogy igenis övék maradjon az asztal, amit kinézett maguknak. Ő annyira nem ragaszkodott volna hozzá, de a szavak amelyeket formált volna, felfelé jövet megakadtak a torkán és hatalmas barikádként egy csomót produkáltak a torkában, így sajnos a hasában röpködő idegesség pillangók sem tudtak kijutni. Ami bizony a jelenlegi állapotához vezetett. Nem igazán volt még ilyen helyzetben, tudja, hogy nincsen már baj és az asztaltársa lerendezte a dolgot, azonban a testi reakciói felett már nem úr. A remegés marad, sőt szinte a torka is kiszáradt a nagy idegességben, így a kezével az asztalon lévő víz felé mutat, mert szeretné, ha a férfi odaadná neki, hogy inni tudjon az ijedtségre. Ha megkapja kortyol is belőle egy hatalmasat, mint, aki egész héten nem jutott folyadékhoz, majd nagy levegőt véve sóhajt fel.*
-Nee.. nincsen baj, csak még… még meg kell nyugodjak. *Mondja lassan és érthetően, közben a szemével már a gyümölcstálat fürkészi, mik is nyugszanak rajta. Közben már meg is mozdul és visszateszi a poharat az asztalra. Hirtelen kap észbe és kezd el kotorászni a táskája környékén, teljesen váratlanul.*
-Me… megadom, mennyi vo… volt? *Kérdez rá, zavart rezgésekkel a hangjában, mert hát az egy dolog, hogy a férfi volt olyan kedves és kihozta neki, meg megvásárolta, de ki szeretné fizetni az árát. El is kezdi az asztalra helyezni az aranyérméket Cheruhnson Drekarown számára, pontosabban 15 tallér landol ott, egyesével leszámolva.
*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-16 20:18:12
Üzenet elküldve: 2020-09-16 20:18:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Yzoldinea T'wetryl//
*Nem mutatja, de igenis feszült és kényelmetlenül érzi magát a helyzetben. Véletlenül se szeretne, ha a mostani szituáció véletlenül balhéba torkollna, fáradt most ahhoz, hogy futáson kívül bármi más választ adhasson, de azt meg nagyban megnehezítené a tündérhölgy jelenléte. Vajon ha úgy alakul, akkor képes teljesen magára vonni az idegen férfiak figyelmét, hogy azok ne foglalkozzanak tovább a nővel, hanem minden esetleges frusztrációjukat rajta akarják levezetni? Valószínűleg felesleges jutnak ilyen hősies gondolatok az eszébe, de amíg farkasszemet néz a tolakodókkal, nem árt, ha készül egy második tervvel is, ha minden félresiklana.
Észrevétlenül kifúj egy adag levegőt, ahogy a nevetés felhangzik, arcára erőltet egy mosolyt, úgy tűnik, hogy minden rendben lesz, nem szeretné épp most elrontani azzal, hogy udvariatlanul viselkedik. Ki tudja, hogy az ittenieknek mitől borul el az agya...*
-Köszönjük a tanácsot.
*Fejével is biccent az elvonulók felé. Ez meglepően fájdalommentes volt, szerencséjére épp olyan alakokat fogtak ki, akiket könnyű pár észszerű szóval jobb belátásra bírni és nem érezték megcsorbítva így a férfiasságukat. Pár pillanat erejéig még figyeli a távozókat, mielőtt tekintete asztaltársa felé tévedne. Ajaj.*
-Már minden rendben, elmentek.
*A korábbi összeszedett kimértség, amivel az idegeneket szólította fel távozásra egyetlen csapásra eltűnik, megint az a zavart idegesség marad, ami az első pillanatoktól kezdve jellemzi. Nem tudja, mit csináljon most, fogalma sincs, hogy pontosan mi játszódik le a hölgy fejében, csak abban biztos, hogy semmi jó. Mit mondjon, hogy jobb legyen, hogy megszüntesse a szárnyak remegését?*
-Nagyon szép gyümölcseik vannak. Kár lenne rossz szájízzel elfogyasztani őket.
*Jobbját a tündér felé nyújtja, miközben előre hajol és próbál alulról a nő arcába nézni. El sem tudja képzelni, milyen nehéz lehet ilyen kis termettel élni, mennyi atrocitás érheti, hányszor vehetik semmibe vagy hagyhatják figyelmen kívül...*
*Nem mutatja, de igenis feszült és kényelmetlenül érzi magát a helyzetben. Véletlenül se szeretne, ha a mostani szituáció véletlenül balhéba torkollna, fáradt most ahhoz, hogy futáson kívül bármi más választ adhasson, de azt meg nagyban megnehezítené a tündérhölgy jelenléte. Vajon ha úgy alakul, akkor képes teljesen magára vonni az idegen férfiak figyelmét, hogy azok ne foglalkozzanak tovább a nővel, hanem minden esetleges frusztrációjukat rajta akarják levezetni? Valószínűleg felesleges jutnak ilyen hősies gondolatok az eszébe, de amíg farkasszemet néz a tolakodókkal, nem árt, ha készül egy második tervvel is, ha minden félresiklana.
Észrevétlenül kifúj egy adag levegőt, ahogy a nevetés felhangzik, arcára erőltet egy mosolyt, úgy tűnik, hogy minden rendben lesz, nem szeretné épp most elrontani azzal, hogy udvariatlanul viselkedik. Ki tudja, hogy az ittenieknek mitől borul el az agya...*
-Köszönjük a tanácsot.
*Fejével is biccent az elvonulók felé. Ez meglepően fájdalommentes volt, szerencséjére épp olyan alakokat fogtak ki, akiket könnyű pár észszerű szóval jobb belátásra bírni és nem érezték megcsorbítva így a férfiasságukat. Pár pillanat erejéig még figyeli a távozókat, mielőtt tekintete asztaltársa felé tévedne. Ajaj.*
-Már minden rendben, elmentek.
*A korábbi összeszedett kimértség, amivel az idegeneket szólította fel távozásra egyetlen csapásra eltűnik, megint az a zavart idegesség marad, ami az első pillanatoktól kezdve jellemzi. Nem tudja, mit csináljon most, fogalma sincs, hogy pontosan mi játszódik le a hölgy fejében, csak abban biztos, hogy semmi jó. Mit mondjon, hogy jobb legyen, hogy megszüntesse a szárnyak remegését?*
-Nagyon szép gyümölcseik vannak. Kár lenne rossz szájízzel elfogyasztani őket.
*Jobbját a tündér felé nyújtja, miközben előre hajol és próbál alulról a nő arcába nézni. El sem tudja képzelni, milyen nehéz lehet ilyen kis termettel élni, mennyi atrocitás érheti, hányszor vehetik semmibe vagy hagyhatják figyelmen kívül...*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-16 16:11:14
Üzenet elküldve: 2020-09-16 16:11:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hesgrim Reilgurum//
*Miután megunta a tisztást, úgy dönt visszatér a fogadóba. A levegő is lehűlt már, jó lenne valami meleg helyen meghúzni magát. Míg átszeli a várost újdonsült barátja mögötte repülve követi. Azonban amikor belép a fogadóba, inkább karjára teszi, nehogy véletlenül ne kövesse a fogadóba. Nem sokáig marad azonban nyugton az állat, mert amint belép rögvest elrugaszkodik a karjáról, és a vendégek közi veti magát. *
-Mi a fene?
*Motyogja magának bosszúsan, miközben a sárkánylégy nyomába ered, keresztül vágva a fogadóban tartózkodók közt. Egyszer meg is botlik, s majdnem elesik, de végül sikerül megpillantani az állatot. Mint kiderült, egy fajtársára akadt, és mindenáron játszásra szeretné bírni. Úgy látszik a piros állat gazdája egy vénülő törp. *
~Csodás! Azt hittem mára eleget kaptam a törp kalandokból... ~
*Gondolja elkeseredetten, majd végül megszólítja a törpöt. *
-Üdvözletem! Elnézést a zavarásért, pusztán az állatomat szeretném levakarni a magáéról.
*Miután megunta a tisztást, úgy dönt visszatér a fogadóba. A levegő is lehűlt már, jó lenne valami meleg helyen meghúzni magát. Míg átszeli a várost újdonsült barátja mögötte repülve követi. Azonban amikor belép a fogadóba, inkább karjára teszi, nehogy véletlenül ne kövesse a fogadóba. Nem sokáig marad azonban nyugton az állat, mert amint belép rögvest elrugaszkodik a karjáról, és a vendégek közi veti magát. *
-Mi a fene?
*Motyogja magának bosszúsan, miközben a sárkánylégy nyomába ered, keresztül vágva a fogadóban tartózkodók közt. Egyszer meg is botlik, s majdnem elesik, de végül sikerül megpillantani az állatot. Mint kiderült, egy fajtársára akadt, és mindenáron játszásra szeretné bírni. Úgy látszik a piros állat gazdája egy vénülő törp. *
~Csodás! Azt hittem mára eleget kaptam a törp kalandokból... ~
*Gondolja elkeseredetten, majd végül megszólítja a törpöt. *
-Üdvözletem! Elnézést a zavarásért, pusztán az állatomat szeretném levakarni a magáéról.
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-15 12:38:40
Üzenet elküldve: 2020-09-15 12:38:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondok aranya//
//Fürdőház//
//Zárás//
*A fürdőzés nem sikerült éppenséggel rosszra, de másabb irányra számított. A célt elérték, most már mind a ketten tiszták, de innen tovább lépni már lehet nem érdemes. Így, miután felöltöztek elválnak útjaik, talán egy legközelebbi alkalommal más irányba csordogál az események lány folyama. Mindenesetre nem teljes a kudarc, mindig a dolgok jó oldalát nézi, minek is keseregjen azon, ami már elmúlt? Jön az elszalasztott alkalom után tíz másik, csak nyitva kell tartania a szemét. Le is dobja magát, így frissen megfürödve, felhevült bőrrel az egyik asztalhoz, a hangszerét óvatosan a háttámlára helyezve. Még egyelőre nem tudja mihez lenne kedve, de inni fog, az hétszentség. *
//Fürdőház//
//Zárás//
*A fürdőzés nem sikerült éppenséggel rosszra, de másabb irányra számított. A célt elérték, most már mind a ketten tiszták, de innen tovább lépni már lehet nem érdemes. Így, miután felöltöztek elválnak útjaik, talán egy legközelebbi alkalommal más irányba csordogál az események lány folyama. Mindenesetre nem teljes a kudarc, mindig a dolgok jó oldalát nézi, minek is keseregjen azon, ami már elmúlt? Jön az elszalasztott alkalom után tíz másik, csak nyitva kell tartania a szemét. Le is dobja magát, így frissen megfürödve, felhevült bőrrel az egyik asztalhoz, a hangszerét óvatosan a háttámlára helyezve. Még egyelőre nem tudja mihez lenne kedve, de inni fog, az hétszentség. *
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:02:28
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:02:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cheruhnson Drekarown//
*Ő maga inkább egyre halkabb színvirágait mutatja meg, bár a megtermett férfiakat nem igazán zavarja, hogy egy szava nem sok, annyit se értenek. Az egyik már le is dobta a hátsóját a szemben lévő székre, ami a lendület és a súly vonzata képen nagyot nyikordul alatta.*
-Ha mán úgyis maradsz kislány, hozhatnál nekünk még egy kört! *Csap az asztalra az ötlettől vezérelve lelkesen egy foghíjas társa. Nem akarnak ők rosszat, csak éppen el vannak foglalva a saját dolgukkal, mikor viszont a vörös hajú is megérkezik az asztalhoz elakad a beszélgetés fonala és minden szem rászegeződik. Yzold még mindig meg van rémülve, sőt, most már a férfit is félti, mert a szertelen asztaltársaság létszáma és termetes is nagyobb az övéknél. A hangadó, borostásabb, középkorú napszámosnak csak egy pillantást kell vetnie az imént asztalra kerülő poharakra meg tálra, hogy elfogja a nevetés, de azaz igazán jóízű fajta, amelynél az asztal sem maradhat ki a jóból. Ökölbe szorított kézzel püföli, miközben hahotázik, még a szeme is kicsordul.*
-No! Hát gyere komám, ne zavargassuk itt őket, éppen fürödeni készülnek a kölkök! *A másiknak se kell több, minden egyes foghelyét megvillantja, miközben az oldalát csapdossa a tréfán, ahogy elhaladnak az asztal mellett.*
-Osztán meg ne ártson! Csak módjával az almaszelötökkel! *Veti még oda nevetés közben, ahogy halad tovább az asztalok között a korsóval a kezében, néha ki is löttyen egy-egy csepp a vigadalom hevében, de végül csak letelepednek, megnyugodva a hahotából egy távolabbi asztalnál. A tündér meg csak ott áll a széken, mert hát felállt közben, éppen akarta javasolni a vörös hajúnak, hogy keressenek egy másik asztalt, de közben megoldódott a probléma, ő meg szégyenében elfelejtett visszaülni. A feje vörös, de hogy a szégyentől vagy a méregtől azt nem lehet tudni, bár az ujjai már ripityra lennének törve, ha valóban lenne a kezében erő. Látszik, hogy már remeg a szárnya is, nem akart ő ilyen bajba keveredni mindjárt az első nap.*
-Nem kelle… na… ljönn…hról. *Motyogja maga elé, ahogy az asztallapra bambul.*
*Ő maga inkább egyre halkabb színvirágait mutatja meg, bár a megtermett férfiakat nem igazán zavarja, hogy egy szava nem sok, annyit se értenek. Az egyik már le is dobta a hátsóját a szemben lévő székre, ami a lendület és a súly vonzata képen nagyot nyikordul alatta.*
-Ha mán úgyis maradsz kislány, hozhatnál nekünk még egy kört! *Csap az asztalra az ötlettől vezérelve lelkesen egy foghíjas társa. Nem akarnak ők rosszat, csak éppen el vannak foglalva a saját dolgukkal, mikor viszont a vörös hajú is megérkezik az asztalhoz elakad a beszélgetés fonala és minden szem rászegeződik. Yzold még mindig meg van rémülve, sőt, most már a férfit is félti, mert a szertelen asztaltársaság létszáma és termetes is nagyobb az övéknél. A hangadó, borostásabb, középkorú napszámosnak csak egy pillantást kell vetnie az imént asztalra kerülő poharakra meg tálra, hogy elfogja a nevetés, de azaz igazán jóízű fajta, amelynél az asztal sem maradhat ki a jóból. Ökölbe szorított kézzel püföli, miközben hahotázik, még a szeme is kicsordul.*
-No! Hát gyere komám, ne zavargassuk itt őket, éppen fürödeni készülnek a kölkök! *A másiknak se kell több, minden egyes foghelyét megvillantja, miközben az oldalát csapdossa a tréfán, ahogy elhaladnak az asztal mellett.*
-Osztán meg ne ártson! Csak módjával az almaszelötökkel! *Veti még oda nevetés közben, ahogy halad tovább az asztalok között a korsóval a kezében, néha ki is löttyen egy-egy csepp a vigadalom hevében, de végül csak letelepednek, megnyugodva a hahotából egy távolabbi asztalnál. A tündér meg csak ott áll a széken, mert hát felállt közben, éppen akarta javasolni a vörös hajúnak, hogy keressenek egy másik asztalt, de közben megoldódott a probléma, ő meg szégyenében elfelejtett visszaülni. A feje vörös, de hogy a szégyentől vagy a méregtől azt nem lehet tudni, bár az ujjai már ripityra lennének törve, ha valóban lenne a kezében erő. Látszik, hogy már remeg a szárnya is, nem akart ő ilyen bajba keveredni mindjárt az első nap.*
-Nem kelle… na… ljönn…hról. *Motyogja maga elé, ahogy az asztallapra bambul.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-14 20:26:22
Üzenet elküldve: 2020-09-14 20:26:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Yzoldinea T'wetryl//
*Megkönnyebbül, hogy tudott olyat mondani, amivel nem rontja el jobban a helyzetet és egyiküket sem hozza zavarba. Ettől függetlenül némi aggodalommal figyeli a tündérkét, nem érti ő sem, miért, de készen áll máris a segítségére sietni, ha valaki olyan udvariatlan módon elsodorná vagy rátaposna, ahogy azt tette ő is. Szerencsére ilyen közbelépésre nincs szükség, így szembefordulhat a pultossal, akinek a tekintetéből kiolvasható, hogy kezdi türelmét veszteni a sok közjátéktól. Cheruhn gyorsan komolyságot erőltet az arcára és kötelességtudóan átböngészi a kínálatot, eldöntve, hogy mit is szeretne.*
-Jó napot! Először is két adagVizetszeretnék kérni, itt van a 4 arany érte, kérnék még mellé Gyümölcstálat, ez 6 arany, és magamnak pedig két szál Sült kolbászt, ezért itt a 30 arany. .
*Ahogy sorolja, hogy mit is kérne, ujjain számolgatja, hogy pontosan ez elég lesz-e, illetve hogy a nála levő aranymennyiség fedezi-e a kiadást. Elvileg még nem lesz baj, talán még egy szobát és egy fürdőt is megengedhet magának, holnap pedig kereshet valami munkát, amivel feltöltheti az erszényét és felkészülhet egy újabb utazásra.
Az italokat és a gyümölcstálat azonnal megkapja, de a saját étele némi időt igényel, egyrészt mások is várnak már különböző sültekre, másrészt idő kell a kolbásznak, amíg elkészül. Talán nem is baj, így is nagyon ügyesen kell egyensúlyoznia, hogy ne ejtsen le semmit.
Épp csak elindul az asztalon ücsörgő tündérke felé, amikor két idegen férfi nem is törődve a nő jelenlétével máris kisajátítaná magának az asztalt. Pár nyújtott lépés csupán, hogy ő is az asztalnál teremjen, a kezében tartott finomságokat jelentőségteljesen az asztalra helyezi, zöld tekintete a két másikat fürkészi.*
-Ahogy kedves asztaltársam is említette, ez az asztal már foglalt. Ha megtennék, hogy keresnek egy másikat...
*Nem fenyegetőzik, hangsúlya sem hat udvariatlannak, inkább távolságtartó. Nem fog meghátrálni, a tündérke ezt az asztalt szemelte ki, akkor hát itt fognak ülni. Reméli, hogy a kéretlen vendégek is rájönnek, hogy senki nem akart a becsületükbe gázolni és felesleges lenne egy ilyen semmiségen balhét kezdeményezni és csöndesen távoznak. Nem szeretne máris menekülni, alig érkezett meg a városba és a sült kolbászok olyan csábítóan kacérkodnak a fantáziájával... Igazán szeretne enni, mielőtt távozna a fogadóból.*
*Megkönnyebbül, hogy tudott olyat mondani, amivel nem rontja el jobban a helyzetet és egyiküket sem hozza zavarba. Ettől függetlenül némi aggodalommal figyeli a tündérkét, nem érti ő sem, miért, de készen áll máris a segítségére sietni, ha valaki olyan udvariatlan módon elsodorná vagy rátaposna, ahogy azt tette ő is. Szerencsére ilyen közbelépésre nincs szükség, így szembefordulhat a pultossal, akinek a tekintetéből kiolvasható, hogy kezdi türelmét veszteni a sok közjátéktól. Cheruhn gyorsan komolyságot erőltet az arcára és kötelességtudóan átböngészi a kínálatot, eldöntve, hogy mit is szeretne.*
-Jó napot! Először is két adagVizetszeretnék kérni, itt van a 4 arany érte,
kérnék még mellé Gyümölcstálat, ez 6 arany, és magamnak pedig két szál Sült kolbászt, ezért itt a 30 arany. .*Ahogy sorolja, hogy mit is kérne, ujjain számolgatja, hogy pontosan ez elég lesz-e, illetve hogy a nála levő aranymennyiség fedezi-e a kiadást. Elvileg még nem lesz baj, talán még egy szobát és egy fürdőt is megengedhet magának, holnap pedig kereshet valami munkát, amivel feltöltheti az erszényét és felkészülhet egy újabb utazásra.
Az italokat és a gyümölcstálat azonnal megkapja, de a saját étele némi időt igényel, egyrészt mások is várnak már különböző sültekre, másrészt idő kell a kolbásznak, amíg elkészül. Talán nem is baj, így is nagyon ügyesen kell egyensúlyoznia, hogy ne ejtsen le semmit.
Épp csak elindul az asztalon ücsörgő tündérke felé, amikor két idegen férfi nem is törődve a nő jelenlétével máris kisajátítaná magának az asztalt. Pár nyújtott lépés csupán, hogy ő is az asztalnál teremjen, a kezében tartott finomságokat jelentőségteljesen az asztalra helyezi, zöld tekintete a két másikat fürkészi.*
-Ahogy kedves asztaltársam is említette, ez az asztal már foglalt. Ha megtennék, hogy keresnek egy másikat...
*Nem fenyegetőzik, hangsúlya sem hat udvariatlannak, inkább távolságtartó. Nem fog meghátrálni, a tündérke ezt az asztalt szemelte ki, akkor hát itt fognak ülni. Reméli, hogy a kéretlen vendégek is rájönnek, hogy senki nem akart a becsületükbe gázolni és felesleges lenne egy ilyen semmiségen balhét kezdeményezni és csöndesen távoznak. Nem szeretne máris menekülni, alig érkezett meg a városba és a sült kolbászok olyan csábítóan kacérkodnak a fantáziájával... Igazán szeretne enni, mielőtt távozna a fogadóból.*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-14 19:54:58
Üzenet elküldve: 2020-09-14 19:54:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Élt törpe harcosunk beballag a Pegazusba egy kis esti mulatságra. Ismerős nem sok de annyi sincsen. Nem baj mert ez pont jó törpénknek, hogy megismerjen eddig ismeretlen idegeneket. Valami kaland vagy veszélyes küldetés ismét meghozná a kedvét. Ezek nélkül olyan mint a szárnyaszegett karvaj. Azért egy ritkaságra sikerült szert tenni. Egy zümmögő sárkánylégy. Olyan piros mint a paradicsom. A gazdája körött döngicsél mint légy a ganaj körül. Hősünk megtelepszik egy asztalnál és döngicsélő állata megpihen a vállán mint egy derék papagáj. Egy fél pucérbarackot húz elő a zsebéből amit a zümmögő sárkánylégy egy falásra elnyel. Meg kell hagyni falánk egy jószág.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-10 22:04:24
Üzenet elküldve: 2020-09-10 22:04:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Viel szemmel láthatóan eléggé belelkesedik, és hát nincs mit tenni, ez a jókedv Titthyre is átragad. Noha nem mosolyog, azt ritkán szokott, de azért vonásaiból csak látni érzéseit. Az nagy könnyebbség, hogy akadnak majd segítő kezek, akik átszállítják cuccait Szarvasligetbe. És hogy még kordé is van, az még jobb. Legalább nem egyénenként kell cipekedni. És valószínűleg nem is kell többször fordulni, elég lesz egyszer is. Sok újdonságot nem mond neki Viel a táj meglehetősen tömör leírásával.*
- Igen, tudom. Ismerem.* Jelenti ki, hiszen tündértársa számára úgy festhet a dolog, hogy ismeretlen vidék neki. Árnyék neve újfent felcsendül, s biza nem tudja hová tenni se a nevet, de azt meg főleg nem, hogy kiről is van szó. Kizártnak tartja, hogy bármilyen lényt hívjanak így. Biztosan egy állat lehet. De kíváncsisága olyannyira furdalja oldalát, hogy nem állhatja meg a kérdést:*
- Ne haragudj, ki az az Árnyék?
*Az ezüsthajú virágból született rögtön gondolkodóba is esik, hogy mivel is békíthetné ki Nodricot. A vadvirágra már tényleg nem szól semmit. Nem akar szőrszálhasogató lenni. Így is örül neki, hogy előbbi véleménykifejtésével nem bántotta meg újdonsült ismerősét. Úgy véli, ha szóvá tenné, hogy a vadvirág nem kimondottan a legjobb ötlet, megbántaná Vielt. Igaz, nem volt szó a barbár neméről, tehát lehet akár nő is, épp úgy, ahogyan férfi.
Viel félreérti baráti figyelmeztetését, s el is pirul kissé.*
- Jajj, én nem azért mondtam.* Jegyzi meg engesztelőn. Nem is helyesbít, igazából feleslegesnek érzi. Meg különben ki ő, hogy bármit is számon kérjen Vielen? Nem egy kötekedő típus, ez a másik ok, amiért annyiban hagyja az ügyet.
Az indulással kapcsolatban kérdést kap. Nehéz nem észrevenni Viel lelkesedését, s igazából Titthy örül is neki, hogy találkozott valakivel, aki ugyan valamivel magasabb nála, de legalább ugyanolyan fajból származik. Kolbászából és teájából már nincs sok hátra.*
- Mehetünk mindjárt.* Mondja, és a terv többi részére csak bólogat. Részben azért, mert már ekkor tele van a szája, részben meg azért, mert egyetért Viellel.
A virágból születettnek nem is kell túl soká várakoznia. Alig telik egy percbe, Titthy befejezi az étkezést. Persze nem sietős tempóval teszi, de azért nem is húzza vele sokáig az időt. Megtörli száját és kezét, majd kijelenti:*
- Részemről indulhatunk.* S valóban készen áll rá. Amennyiben távozóra fogják, feláll székéről, s az asztal alá tolva azt hagyja el ismerkedésük színhelyét.*
*Viel szemmel láthatóan eléggé belelkesedik, és hát nincs mit tenni, ez a jókedv Titthyre is átragad. Noha nem mosolyog, azt ritkán szokott, de azért vonásaiból csak látni érzéseit. Az nagy könnyebbség, hogy akadnak majd segítő kezek, akik átszállítják cuccait Szarvasligetbe. És hogy még kordé is van, az még jobb. Legalább nem egyénenként kell cipekedni. És valószínűleg nem is kell többször fordulni, elég lesz egyszer is. Sok újdonságot nem mond neki Viel a táj meglehetősen tömör leírásával.*
- Igen, tudom. Ismerem.* Jelenti ki, hiszen tündértársa számára úgy festhet a dolog, hogy ismeretlen vidék neki. Árnyék neve újfent felcsendül, s biza nem tudja hová tenni se a nevet, de azt meg főleg nem, hogy kiről is van szó. Kizártnak tartja, hogy bármilyen lényt hívjanak így. Biztosan egy állat lehet. De kíváncsisága olyannyira furdalja oldalát, hogy nem állhatja meg a kérdést:*
- Ne haragudj, ki az az Árnyék?
*Az ezüsthajú virágból született rögtön gondolkodóba is esik, hogy mivel is békíthetné ki Nodricot. A vadvirágra már tényleg nem szól semmit. Nem akar szőrszálhasogató lenni. Így is örül neki, hogy előbbi véleménykifejtésével nem bántotta meg újdonsült ismerősét. Úgy véli, ha szóvá tenné, hogy a vadvirág nem kimondottan a legjobb ötlet, megbántaná Vielt. Igaz, nem volt szó a barbár neméről, tehát lehet akár nő is, épp úgy, ahogyan férfi.
Viel félreérti baráti figyelmeztetését, s el is pirul kissé.*
- Jajj, én nem azért mondtam.* Jegyzi meg engesztelőn. Nem is helyesbít, igazából feleslegesnek érzi. Meg különben ki ő, hogy bármit is számon kérjen Vielen? Nem egy kötekedő típus, ez a másik ok, amiért annyiban hagyja az ügyet.
Az indulással kapcsolatban kérdést kap. Nehéz nem észrevenni Viel lelkesedését, s igazából Titthy örül is neki, hogy találkozott valakivel, aki ugyan valamivel magasabb nála, de legalább ugyanolyan fajból származik. Kolbászából és teájából már nincs sok hátra.*
- Mehetünk mindjárt.* Mondja, és a terv többi részére csak bólogat. Részben azért, mert már ekkor tele van a szája, részben meg azért, mert egyetért Viellel.
A virágból születettnek nem is kell túl soká várakoznia. Alig telik egy percbe, Titthy befejezi az étkezést. Persze nem sietős tempóval teszi, de azért nem is húzza vele sokáig az időt. Megtörli száját és kezét, majd kijelenti:*
- Részemről indulhatunk.* S valóban készen áll rá. Amennyiben távozóra fogják, feláll székéről, s az asztal alá tolva azt hagyja el ismerkedésük színhelyét.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-10 13:53:12
Üzenet elküldve: 2020-09-10 13:53:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Nem kell sokáig noszogatni Titthyt, hogy tartson Viellel, sőt, a költözködés ötlete is egyből felmerül. Az ezüsthajú tündérleány már csak tudja, hogy milyen remek dolog, ha valahova tartozhatsz, ha van egy otthonod. Szinte gyermeki lelkesedéssel csapja össze a két tenyerét.*
- Biztosan akad majd segítségünk hozzá, hogy átvigyük a holmikat. Még egy kordénk is van. *Bólogat lelkesen.* A hely miatt pedig ne aggódj. Sok jótündér kis helyen is elfér, tartja a mondás, ez pedig egyáltalán nem is kicsi. Egy szép nagy birtok, tavacskával. És Árnyék őrzi, nehogy valaki illetéktelen belépjen rá. *Teszi hozzá fontossága teljes tudatában, és nem gondol bele, hogy ezzel talán éppen fenyegetőbbé teszi Árnyék titokzatos személyét a lány számára.
Viel természetesen megfontolja, hogy kit enged be a házba, de nála ez a mérce igazán nem bonyolult. Akiben van jóság és szeretet, azt a lány elfogadja, bárkiben is hisz, és bármerre is járt. Ez alól Titthy sem kivétel, ahogy Nodric sem volt az. De a lányka jól beszél, Viel csak bólogatni tud rá, legalább annyira megnyugtatja a mondanivalója, mint az ízletes, egészséges gyümölcsleve.*
- Nagyon kedves tőled. És remek ötlet. *Rögtön el is kezd gondolkodni, mi lehet igazán szép gesztus.* Majd odafelé menet szedek neki pár szál vadvirágot. Azt mindenki szereti. *Nem is számol azzal az eshetőséggel, hogy Nodric ezt a kultúrája miatt nem értékelné, számára elképzelhetetlen volna. Közben a másik lány felhívja rá a figyelmet, hogy a kakaó után a gyümölcslé furcsa. Ezt Viel úgy értelmezi, hogy már így is túl sok finom cukros itallal kényeztette magát.*
- Néha elcsábít a dolog. Nem tehetek róla. *Vallja meg pironkodva alkoholizmusra hajazó züllését. Ha még alkoholt is inna… valaha, akkor lenne csak igazán veszélyes az állapot. De így marad a gyümölcslé-kakaó túladagolás.*
- Nos, mikor indulunk? *Kérdezi kiürítve a poharát, olyan tettre készen, mint még soha.* Meg kell köszönnöm a templomban Eeyr úrnőnek, hogy jelet adott, és találkoztam veled. De aztán akár mehetünk is a piacra, hogy körülnézzünk könyv ügyben, meg haza. Mit szólsz? *Mindezt úgy mondja, mintha Eeyr úrnő legalább is egy kedves nagynéni lenne, aki sütött neki pogácsát.*
*Nem kell sokáig noszogatni Titthyt, hogy tartson Viellel, sőt, a költözködés ötlete is egyből felmerül. Az ezüsthajú tündérleány már csak tudja, hogy milyen remek dolog, ha valahova tartozhatsz, ha van egy otthonod. Szinte gyermeki lelkesedéssel csapja össze a két tenyerét.*
- Biztosan akad majd segítségünk hozzá, hogy átvigyük a holmikat. Még egy kordénk is van. *Bólogat lelkesen.* A hely miatt pedig ne aggódj. Sok jótündér kis helyen is elfér, tartja a mondás, ez pedig egyáltalán nem is kicsi. Egy szép nagy birtok, tavacskával. És Árnyék őrzi, nehogy valaki illetéktelen belépjen rá. *Teszi hozzá fontossága teljes tudatában, és nem gondol bele, hogy ezzel talán éppen fenyegetőbbé teszi Árnyék titokzatos személyét a lány számára.
Viel természetesen megfontolja, hogy kit enged be a házba, de nála ez a mérce igazán nem bonyolult. Akiben van jóság és szeretet, azt a lány elfogadja, bárkiben is hisz, és bármerre is járt. Ez alól Titthy sem kivétel, ahogy Nodric sem volt az. De a lányka jól beszél, Viel csak bólogatni tud rá, legalább annyira megnyugtatja a mondanivalója, mint az ízletes, egészséges gyümölcsleve.*
- Nagyon kedves tőled. És remek ötlet. *Rögtön el is kezd gondolkodni, mi lehet igazán szép gesztus.* Majd odafelé menet szedek neki pár szál vadvirágot. Azt mindenki szereti. *Nem is számol azzal az eshetőséggel, hogy Nodric ezt a kultúrája miatt nem értékelné, számára elképzelhetetlen volna. Közben a másik lány felhívja rá a figyelmet, hogy a kakaó után a gyümölcslé furcsa. Ezt Viel úgy értelmezi, hogy már így is túl sok finom cukros itallal kényeztette magát.*
- Néha elcsábít a dolog. Nem tehetek róla. *Vallja meg pironkodva alkoholizmusra hajazó züllését. Ha még alkoholt is inna… valaha, akkor lenne csak igazán veszélyes az állapot. De így marad a gyümölcslé-kakaó túladagolás.*
- Nos, mikor indulunk? *Kérdezi kiürítve a poharát, olyan tettre készen, mint még soha.* Meg kell köszönnöm a templomban Eeyr úrnőnek, hogy jelet adott, és találkoztam veled. De aztán akár mehetünk is a piacra, hogy körülnézzünk könyv ügyben, meg haza. Mit szólsz? *Mindezt úgy mondja, mintha Eeyr úrnő legalább is egy kedves nagynéni lenne, aki sütött neki pogácsát.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-09 10:09:00
Üzenet elküldve: 2020-09-09 10:09:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cheruhnson Drekarown//
*Odalentről próbálja felmérni a helyzetet, ám ebben a megvilágításban a férfi zavara okán kiülő vörös ábrázat elkerüli a figyelmét. Viszont a fogadó faajtajának hatalmas nyikordulása egyértelműen nem. Egy jobb kedvű társaság esik be rajta, ők meg éppen még az útban ácsorognak, szerencsére nem kell megtolnia a férfi megindul. Ha tudná mekkora traumát okozott azzal, hogy hozzáért a másikhoz, bizonyára sűrű bocsánatkérések közepette lennének, de így egyelőre igyekszik elfelejteni maga is a dolgot. Ahogy lépkednek, ő szorosan a vörös hajú mögött, szinte alig feszül meg a zöld kendő, mert nagyon tartja a lépést, mikor pedig elérik a pultot megtorpannak. Ő nem mozdul a másik mögül, felérni azt nem is próbálja meg, csak próbál úgy állni, hogy egyik testrésze se legyen útban senkinek. Mikor a férfiben felmerül az ötlet, hogy akár le is ülhetne egy asztalhoz, már ereszti is el a kendőt és szalad oda egy még éppen üreshez.*
-Jó ötlet! Megvárlak! *Emeli magasba a kezét futás közben, hogy minden, nála magasabb egyén is láthassa, merre is tart és éppen hol van. Amint megérkezik a székhez, hogy beáll mögé, hogy kifújhassa magát. Piheg egy kicsit, ezt követően pedig nekiveselkedik felülni a székre. Nem tart soká, csak megtámasztja a két kezét és felnyomja a térdét, majd két kézzel felhúzza magát. Úgy tapasztalta, hogy a székre való leülés nem a legjobb ötlet, a végén még valaki ráül, így másik tovább. Felrakja szépen a hátsóját az asztalra és a lábait a széken pihenteti, így várja, hogy a férfi megtalálja. Ha felé közelít, még integet is neki, nehogy eltévessze.*
-Itt… erre gye… *Motyogja az orra alá, ekkor érzi meg, hogy megremeg az asztallap a feneke alatt. Egy nagyobb darab férfi, kettő másik borostás társaságában levágja rá a sörrel teli korsókat, úgy fest, beszélgetés közben nem veszik észre, hogy az asztalnál már valaki ül.*
-Eln... ne hara... izé... foglalt! *Emeli fel végül a hangját, mire mindegyik rászegezi a tekintetét, ő meg mintha próbálna csiga méretűvé zsugorodni, a bozontos szemöldökök kereszttüzében.*
-Izé... ha nem hara... csak... má...
*Odalentről próbálja felmérni a helyzetet, ám ebben a megvilágításban a férfi zavara okán kiülő vörös ábrázat elkerüli a figyelmét. Viszont a fogadó faajtajának hatalmas nyikordulása egyértelműen nem. Egy jobb kedvű társaság esik be rajta, ők meg éppen még az útban ácsorognak, szerencsére nem kell megtolnia a férfi megindul. Ha tudná mekkora traumát okozott azzal, hogy hozzáért a másikhoz, bizonyára sűrű bocsánatkérések közepette lennének, de így egyelőre igyekszik elfelejteni maga is a dolgot. Ahogy lépkednek, ő szorosan a vörös hajú mögött, szinte alig feszül meg a zöld kendő, mert nagyon tartja a lépést, mikor pedig elérik a pultot megtorpannak. Ő nem mozdul a másik mögül, felérni azt nem is próbálja meg, csak próbál úgy állni, hogy egyik testrésze se legyen útban senkinek. Mikor a férfiben felmerül az ötlet, hogy akár le is ülhetne egy asztalhoz, már ereszti is el a kendőt és szalad oda egy még éppen üreshez.*
-Jó ötlet! Megvárlak! *Emeli magasba a kezét futás közben, hogy minden, nála magasabb egyén is láthassa, merre is tart és éppen hol van. Amint megérkezik a székhez, hogy beáll mögé, hogy kifújhassa magát. Piheg egy kicsit, ezt követően pedig nekiveselkedik felülni a székre. Nem tart soká, csak megtámasztja a két kezét és felnyomja a térdét, majd két kézzel felhúzza magát. Úgy tapasztalta, hogy a székre való leülés nem a legjobb ötlet, a végén még valaki ráül, így másik tovább. Felrakja szépen a hátsóját az asztalra és a lábait a széken pihenteti, így várja, hogy a férfi megtalálja. Ha felé közelít, még integet is neki, nehogy eltévessze.*
-Itt… erre gye… *Motyogja az orra alá, ekkor érzi meg, hogy megremeg az asztallap a feneke alatt. Egy nagyobb darab férfi, kettő másik borostás társaságában levágja rá a sörrel teli korsókat, úgy fest, beszélgetés közben nem veszik észre, hogy az asztalnál már valaki ül.*
-Eln... ne hara... izé... foglalt! *Emeli fel végül a hangját, mire mindegyik rászegezi a tekintetét, ő meg mintha próbálna csiga méretűvé zsugorodni, a bozontos szemöldökök kereszttüzében.*
-Izé... ha nem hara... csak... má...
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-07 23:17:45
Üzenet elküldve: 2020-09-07 23:17:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Yzoldinea T'wetryl//
*Annyi helyzetfelismerő képességgel szerencsére rendelkezik, hogy amint meginog, egyik keze máris a padlón talál biztosítékot, még véletlenül sem szeretné a mai illetlenségeit azzal tetézni, hogy még rá is dől a kisasszonyra. Ezt valószínűleg semmilyen módon nem tudná már jóvá tenni, ezért vigyáz és így sikeresen megússzák további balesetek nélkül.
Szegény ha tudná, hogy minden jó szándéka ellenére csak ront a helyzeten! Ő a mosolyt pozitív jelnek tekinti, elhiszi, hogy végre tényleg sikerült jót tennie, hogy végre a tündér kényelmesebben érezheti magát a társaságában. Még akár a saját vállát is megveregetné, de nem szokott ennyire önhitten viselkedni, így csak nyugtázza, hogy sikerült oldania a helyzetet, mielőtt ismét felállna.*
-Óh, természetesen...
*Levegőben lógó keze elég nevetségesen fest így, jobb ötlet híján hát ujjai a vörös üstökön szántanak végig, ahogy zavart gesztussal a hajába túr. Most nem viselkedett kifejezetten illendően ezek szerint, lassan meggyőzi magát, hogy jobb lenne visszatérnie az útra, mert ott néhány kavicsot és út menti bogárkát leszámítva senki nem akadt az útjába. Lehetséges, hogy pont ez a gond? Olyan régen volt társaságban, hogy egészen elfelejtette, hogyan is kell viselkedni bárkivel, aki nem ló vagy ördögszekér?*
-Re... Rendben.
*A füle hegyéig elvörösödik, ahogy a tündérke a ruhájába kapaszkodik, igaz, hogy nem ér hozzá sehol közvetlenül, mégis a tudat, hogy a keze megint veszélyesen közel van ahhoz a helyhez, ahol korábban őt próbálta tologatni... Valószínűleg ezt a traumát nem fogja egykönnyen kiheverni, édesanyján, aki gyerekként fürdette még senki nem ért hozzá odalent.
Szinte lépésenként hátrasandít, hogy a hölgy megvan-e még, hiába érzi az enyhe húzást a ruháján, mégis szeretne megbizonyosodni róla, hogy nincsen probléma, mindenféle incidens nélkül elérhetik a pultot. Itt következik az újabb kérdéses helyzet, amire a fejét vakarja: ő még csak feléri, de a kisasszony vajon mihez fog kezdeni? Első ötlete máris az, hogy a hóna alá nyúlva felemeli, de ezt a gondolatot nagyon hamar elhessegeti, meg sem tudja számolni, hogy pontosan hány buktatója van egy ilyen cselekedetnek.*
-Nem lenne kényelmesebb egy asztalnál?
*Ajánlja fel udvariasan máris a legközelebbi, szabad hellyel rendelkező lehetőséget kutatva a szemeivel.*
*Annyi helyzetfelismerő képességgel szerencsére rendelkezik, hogy amint meginog, egyik keze máris a padlón talál biztosítékot, még véletlenül sem szeretné a mai illetlenségeit azzal tetézni, hogy még rá is dől a kisasszonyra. Ezt valószínűleg semmilyen módon nem tudná már jóvá tenni, ezért vigyáz és így sikeresen megússzák további balesetek nélkül.
Szegény ha tudná, hogy minden jó szándéka ellenére csak ront a helyzeten! Ő a mosolyt pozitív jelnek tekinti, elhiszi, hogy végre tényleg sikerült jót tennie, hogy végre a tündér kényelmesebben érezheti magát a társaságában. Még akár a saját vállát is megveregetné, de nem szokott ennyire önhitten viselkedni, így csak nyugtázza, hogy sikerült oldania a helyzetet, mielőtt ismét felállna.*
-Óh, természetesen...
*Levegőben lógó keze elég nevetségesen fest így, jobb ötlet híján hát ujjai a vörös üstökön szántanak végig, ahogy zavart gesztussal a hajába túr. Most nem viselkedett kifejezetten illendően ezek szerint, lassan meggyőzi magát, hogy jobb lenne visszatérnie az útra, mert ott néhány kavicsot és út menti bogárkát leszámítva senki nem akadt az útjába. Lehetséges, hogy pont ez a gond? Olyan régen volt társaságban, hogy egészen elfelejtette, hogyan is kell viselkedni bárkivel, aki nem ló vagy ördögszekér?*
-Re... Rendben.
*A füle hegyéig elvörösödik, ahogy a tündérke a ruhájába kapaszkodik, igaz, hogy nem ér hozzá sehol közvetlenül, mégis a tudat, hogy a keze megint veszélyesen közel van ahhoz a helyhez, ahol korábban őt próbálta tologatni... Valószínűleg ezt a traumát nem fogja egykönnyen kiheverni, édesanyján, aki gyerekként fürdette még senki nem ért hozzá odalent.
Szinte lépésenként hátrasandít, hogy a hölgy megvan-e még, hiába érzi az enyhe húzást a ruháján, mégis szeretne megbizonyosodni róla, hogy nincsen probléma, mindenféle incidens nélkül elérhetik a pultot. Itt következik az újabb kérdéses helyzet, amire a fejét vakarja: ő még csak feléri, de a kisasszony vajon mihez fog kezdeni? Első ötlete máris az, hogy a hóna alá nyúlva felemeli, de ezt a gondolatot nagyon hamar elhessegeti, meg sem tudja számolni, hogy pontosan hány buktatója van egy ilyen cselekedetnek.*
-Nem lenne kényelmesebb egy asztalnál?
*Ajánlja fel udvariasan máris a legközelebbi, szabad hellyel rendelkező lehetőséget kutatva a szemeivel.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-05 15:15:08
Üzenet elküldve: 2020-09-05 15:15:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Titthyt váratlanul éri, hogy Viel mesekönyveken keresztül kezdené az olvasás megtanítását, s meglepettsége arcára is kiül. Persze szó sincs ellenzésről. Ki tudja, lehet éppen ez a lehetőség a legegyszerűbb.*
- Igazából nekem teljesen mindegy.* S ezzel meghúzza teáját, ami idő közben már hült annyit, hogy iható. Aztán folytatja a második szál elfogyasztásával. Ajkai széles mosolyra húzódnak a Szarvasligetbe való látogatás - vagy inkább invitálás lehetőségére. Igazán kecsegtető ajánlat a tanulás mellé a sütögetés. Hát még a jó társaság! Kétsége sincs afelől, hogy tanulása zavartalanul folyhat a ligetben. Így hát nem is vonakodik a válaszadással:*
- Szíves örömest mennék veled, ha volna hely számomra nálatok. Ez esetben viszont majd kérhetnék segítséget a költözésben? A polgárnegyedben van egy kis házam.* Fűzi még hozzá magyarázatképpen.
Titthy szemei a kíváncsiságtól égnek, s olyan izgatottan várja a kis történet folytatását, mint gyerekek az esti mesét. Annál nagyobb hát csalódottsága, mikor fény derül az igazságra. Lau nevének említésére ugyan kicsit eltűnik a csalódottság. Régen találkozott már vele, azt sem tudja, mi van vele. Nyilván remek lehetőség lenne a találkozásra, amennyiben Viellel tart. És egyébként miért is ne tenné? Semmi oka nincs a maradásra. Nem mintha Arthenior rossz város lenne, de egy kis közösséghez tartozni mégis másabb, mint egy városban élni.
Pár pillanatig töpreng egy lehetséges megoldáson. Erre most szüksége van, nem akar butaságot mondani. És természetesen megbántani sem szándékszik új ismerősét. A Nodric név ismeretlenül cseng neki, de nem esik nehezére kikövetkeztetni, hogy a barbárról lehet szó.*
- Hát nincs könnyű dolgod.* Szól végül. De máris folytatja:*
- Ha jól értem, akkor ez a Nodric más nyelven beszél. Megértelek téged, noha nem hiszek semmilyen istenben, de szerintem nem cselekedtél rosszul. Az, hogy Nodric nem ismeri a mi nyelvünket, sajnos nehezítő tényező. Azt nem tudom megmondani, mit érezhet, de ha elfogadsz egy tanácsot, akkor próbáld meg neki valahogyan elmagyarázni, hogy miért is mentél el. Ez nyilván nem lesz egyszerű, de én szerintem nem lehetetlen.
*Mondana még valamit, de nem jönnek a szavak a szájába. Az elhangzottakat is barátságosan mondja, egyáltalán nem kioktatva. Nagyot néz viszont, mikor az asztalra kerül a pohár teleöntve gyümölcslével.*
- Ööö... kakaó után biztos, hogy jó ötlet? Én csak kérdezem.* Kérdése tényleg csak ártatlan. Nem szeretné, ha bármi baj lenne a két különböző ital találkozásából.*
*Titthyt váratlanul éri, hogy Viel mesekönyveken keresztül kezdené az olvasás megtanítását, s meglepettsége arcára is kiül. Persze szó sincs ellenzésről. Ki tudja, lehet éppen ez a lehetőség a legegyszerűbb.*
- Igazából nekem teljesen mindegy.* S ezzel meghúzza teáját, ami idő közben már hült annyit, hogy iható. Aztán folytatja a második szál elfogyasztásával. Ajkai széles mosolyra húzódnak a Szarvasligetbe való látogatás - vagy inkább invitálás lehetőségére. Igazán kecsegtető ajánlat a tanulás mellé a sütögetés. Hát még a jó társaság! Kétsége sincs afelől, hogy tanulása zavartalanul folyhat a ligetben. Így hát nem is vonakodik a válaszadással:*
- Szíves örömest mennék veled, ha volna hely számomra nálatok. Ez esetben viszont majd kérhetnék segítséget a költözésben? A polgárnegyedben van egy kis házam.* Fűzi még hozzá magyarázatképpen.
Titthy szemei a kíváncsiságtól égnek, s olyan izgatottan várja a kis történet folytatását, mint gyerekek az esti mesét. Annál nagyobb hát csalódottsága, mikor fény derül az igazságra. Lau nevének említésére ugyan kicsit eltűnik a csalódottság. Régen találkozott már vele, azt sem tudja, mi van vele. Nyilván remek lehetőség lenne a találkozásra, amennyiben Viellel tart. És egyébként miért is ne tenné? Semmi oka nincs a maradásra. Nem mintha Arthenior rossz város lenne, de egy kis közösséghez tartozni mégis másabb, mint egy városban élni.
Pár pillanatig töpreng egy lehetséges megoldáson. Erre most szüksége van, nem akar butaságot mondani. És természetesen megbántani sem szándékszik új ismerősét. A Nodric név ismeretlenül cseng neki, de nem esik nehezére kikövetkeztetni, hogy a barbárról lehet szó.*
- Hát nincs könnyű dolgod.* Szól végül. De máris folytatja:*
- Ha jól értem, akkor ez a Nodric más nyelven beszél. Megértelek téged, noha nem hiszek semmilyen istenben, de szerintem nem cselekedtél rosszul. Az, hogy Nodric nem ismeri a mi nyelvünket, sajnos nehezítő tényező. Azt nem tudom megmondani, mit érezhet, de ha elfogadsz egy tanácsot, akkor próbáld meg neki valahogyan elmagyarázni, hogy miért is mentél el. Ez nyilván nem lesz egyszerű, de én szerintem nem lehetetlen.
*Mondana még valamit, de nem jönnek a szavak a szájába. Az elhangzottakat is barátságosan mondja, egyáltalán nem kioktatva. Nagyot néz viszont, mikor az asztalra kerül a pohár teleöntve gyümölcslével.*
- Ööö... kakaó után biztos, hogy jó ötlet? Én csak kérdezem.* Kérdése tényleg csak ártatlan. Nem szeretné, ha bármi baj lenne a két különböző ital találkozásából.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-05 10:08:47
Üzenet elküldve: 2020-09-05 10:08:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*Egy kicsit elpirul a férfi szavainak hallatán.*
-Kölcsönös ez az érzés.
*Xaras felvetésére, hogy induljanak el, bólint és összeszedi egy kicsit magát az úthoz. Hogyha mindenki készen áll, akkor Rúnával a nyomában, elindul a fogadóból kivezető úton és kiérve, az ajtó előtt megáll.*
-Szerintem jobban járunk hogyha te vezetsz.
*Felnevet és a bárdra tekint, hogy az mutassa az utat.*
-Örülnék hogyha mesélnél nekem út közben. Magadról, ahol éppen vagyunk és úgy amúgy. Szeretnélek jobban megismerni.
*Oldalra sandít, mivel kíváncsi a férfi reakciójára.*
*Egy kicsit elpirul a férfi szavainak hallatán.*
-Kölcsönös ez az érzés.
*Xaras felvetésére, hogy induljanak el, bólint és összeszedi egy kicsit magát az úthoz. Hogyha mindenki készen áll, akkor Rúnával a nyomában, elindul a fogadóból kivezető úton és kiérve, az ajtó előtt megáll.*
-Szerintem jobban járunk hogyha te vezetsz.
*Felnevet és a bárdra tekint, hogy az mutassa az utat.*
-Örülnék hogyha mesélnél nekem út közben. Magadról, ahol éppen vagyunk és úgy amúgy. Szeretnélek jobban megismerni.
*Oldalra sandít, mivel kíváncsi a férfi reakciójára.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-05 00:05:22
Üzenet elküldve: 2020-09-05 00:05:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Viel segítőkészségéhez kétség sem férhet, most is lelkesen fészkelődik, és magában már azon gondolkodik, milyen könyvekből taníthatná a lányt.*
- Választhatunk néhány szép mesekönyvet. *Véli, de aztán rájön, hogy a saját ízlését nem vetítheti másokra. Lehet, hogy Titthy sokkal komolyabb művekben gondolkodik.* Vagy… valami gördülékenyebbet úgy általában. Majd te megmondod, mi legyen! De ha lenne hozzá kedved, akár a Szarvasligetben is megejthetnénk a kis leckéket. Ott is vannak jó könyvek, és a társaság is remek, süthetünk édes kekszeket is, amelyek segítenek abban, hogy még annál is okosabb legyél, mint amilyen most vagy. *Magyarázza vidáman.* Nem lenne kedved átjönni?
*A lány sejtette, hogy a kis története, amin épp nagyokat kacag, hallgatóságra talál majd. A baj csak az, hogy ez volt a vége, nincs tovább. Mert hát ugye… A barbárról semmit sem tudott meg azon kívül, hogy háborúból jött, meg hogy éhes. Előbbi szomorú, utóbbi pedig természetes, ő is az.
És hogy hogyan segített neki? Hát bizony, ez az igazi probléma. Ahogy a tündér felfogja a kérdést, arca vidámról igen megszeppentre vált.*
- Hát… Igazából sehogy. Magára hagytam Lauékkal. *Kezét a szája elé kapja, és elkerekedett szemmel néz Titthyre. Körülbelül olyan képet vág, mint akinek csak most jut az eszébe, hogy a piacon hagyta a tarisznyáját.* Szerinted… Szerinted udvariatlanság volt? Mert én nem akartam rosszat, csak megtalálni a választ a kérdéseimre, Eeyrhez folyamodni, úgy éreztem, ezzel segíthetek. *Ezután még tovább szövögeti az összeesküvéseket.* Nodric pedig azt se értette, amit mondtam, nem tudja, miért mentem el. Remélem, nem csalódik bennem, hogy elhagytam. *Idegesen fészkelődik, és sápadtan néz társnőjére, de mégse várhatja tőle, hogy ő mondjon felette erkölcsi ítéletet, amikor a helyzetet se látja át teljes egészében. Végül egy nagy, elkeseredett sóhaj szakad ki belőle.*
- Jaj nekem, erre innom kell. *Megdörzsöli a homlokát, és a pulthoz siet. Vásárol 7 aranyért egy nagy pohár Gyümölcslevet. Szerzeményét visszarakja az asztalra.*
- Ez mindig megnyugtat. És nagyon tápláló is! *Magyarázza, és egy jóízűt kortyol a finom italból. Arcára végtelen nyugalom ül ki.*
*Viel segítőkészségéhez kétség sem férhet, most is lelkesen fészkelődik, és magában már azon gondolkodik, milyen könyvekből taníthatná a lányt.*
- Választhatunk néhány szép mesekönyvet. *Véli, de aztán rájön, hogy a saját ízlését nem vetítheti másokra. Lehet, hogy Titthy sokkal komolyabb művekben gondolkodik.* Vagy… valami gördülékenyebbet úgy általában. Majd te megmondod, mi legyen! De ha lenne hozzá kedved, akár a Szarvasligetben is megejthetnénk a kis leckéket. Ott is vannak jó könyvek, és a társaság is remek, süthetünk édes kekszeket is, amelyek segítenek abban, hogy még annál is okosabb legyél, mint amilyen most vagy. *Magyarázza vidáman.* Nem lenne kedved átjönni?
*A lány sejtette, hogy a kis története, amin épp nagyokat kacag, hallgatóságra talál majd. A baj csak az, hogy ez volt a vége, nincs tovább. Mert hát ugye… A barbárról semmit sem tudott meg azon kívül, hogy háborúból jött, meg hogy éhes. Előbbi szomorú, utóbbi pedig természetes, ő is az.
És hogy hogyan segített neki? Hát bizony, ez az igazi probléma. Ahogy a tündér felfogja a kérdést, arca vidámról igen megszeppentre vált.*
- Hát… Igazából sehogy. Magára hagytam Lauékkal. *Kezét a szája elé kapja, és elkerekedett szemmel néz Titthyre. Körülbelül olyan képet vág, mint akinek csak most jut az eszébe, hogy a piacon hagyta a tarisznyáját.* Szerinted… Szerinted udvariatlanság volt? Mert én nem akartam rosszat, csak megtalálni a választ a kérdéseimre, Eeyrhez folyamodni, úgy éreztem, ezzel segíthetek. *Ezután még tovább szövögeti az összeesküvéseket.* Nodric pedig azt se értette, amit mondtam, nem tudja, miért mentem el. Remélem, nem csalódik bennem, hogy elhagytam. *Idegesen fészkelődik, és sápadtan néz társnőjére, de mégse várhatja tőle, hogy ő mondjon felette erkölcsi ítéletet, amikor a helyzetet se látja át teljes egészében. Végül egy nagy, elkeseredett sóhaj szakad ki belőle.*
- Jaj nekem, erre innom kell. *Megdörzsöli a homlokát, és a pulthoz siet. Vásárol 7 aranyért egy nagy pohár Gyümölcslevet.
Szerzeményét visszarakja az asztalra.*- Ez mindig megnyugtat. És nagyon tápláló is! *Magyarázza, és egy jóízűt kortyol a finom italból. Arcára végtelen nyugalom ül ki.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-03 21:48:55
Üzenet elküldve: 2020-09-03 21:48:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*A kis apró termetű tündérre nem jellemző, hogy előbb szól, aztán gondolkozik. Eddig sosem történt vele ilyesmi, most is teljesen véletlenül csúszott ki a száján bizalmas titka. De hát nincs mit tenni, ez már így alakult. Minthogy Vielt egyáltalán nem ismeri, egyértelműen gúnyolódásra számít. Ehhez képest éppen az ellenkezője történik. Nagyon kedvesen viszonyul hozzá, és ez nagyban segít Titthynek az ellazulásban és a gátlások leküzdésében. Most már - ha még parányit félénken is - de rá mer nézni virágból született társára. Elgondolkodtatja az, amit Viel mond. Lát benne igazságot. Tulajdonképpen már jó ideje tervezi, hogy megtanul, de senki sem segített neki. Meg kell hagyni, hhogy nem is kért segítséget ez ügyben. De másban sem szokott egyébként. Nincs elég bátorsága hozzá, hogy megtegye. Aztán Viel egyre inkább belelkesedik, s ennek hevében egy felajánlást tesz Titthynek. Barátságosan rámosolyog újdonsült ismerősére, aki igazából már tekinthető egy barátnak - noha a kapcsolat még elég laza, de Titthy úgy érzi, ebből jó barátság lesz.*
- Tényleg segítenél?* Kérdezi reményteli szemmel. Jól esik neki a felajánlás. Arca kissé elkomorul viszont, amint folytatja:*
- Tudod, eddig senki sem akart megtanítani olvasni.* Most már nem érez szégyent, úgy érzi, beszélhet teljesen bizalmasan Viellel. ~Kezdem Vielt megkedvelni. Olyan jó szíve van. Ritkán találkozom ilyesmivel, sajnos.~
A barbárról szóló történet felvillanyozza teljesen, szemei kíváncsian, már-már sürgetően csillognak az ezüsthajú tündérre, hogy mondja tovább.*
- És hogyan segítettél neki?* Tör ki belőle a kíváncsiság a tekintete mellé kiegészítésképpen.*
*A kis apró termetű tündérre nem jellemző, hogy előbb szól, aztán gondolkozik. Eddig sosem történt vele ilyesmi, most is teljesen véletlenül csúszott ki a száján bizalmas titka. De hát nincs mit tenni, ez már így alakult. Minthogy Vielt egyáltalán nem ismeri, egyértelműen gúnyolódásra számít. Ehhez képest éppen az ellenkezője történik. Nagyon kedvesen viszonyul hozzá, és ez nagyban segít Titthynek az ellazulásban és a gátlások leküzdésében. Most már - ha még parányit félénken is - de rá mer nézni virágból született társára. Elgondolkodtatja az, amit Viel mond. Lát benne igazságot. Tulajdonképpen már jó ideje tervezi, hogy megtanul, de senki sem segített neki. Meg kell hagyni, hhogy nem is kért segítséget ez ügyben. De másban sem szokott egyébként. Nincs elég bátorsága hozzá, hogy megtegye. Aztán Viel egyre inkább belelkesedik, s ennek hevében egy felajánlást tesz Titthynek. Barátságosan rámosolyog újdonsült ismerősére, aki igazából már tekinthető egy barátnak - noha a kapcsolat még elég laza, de Titthy úgy érzi, ebből jó barátság lesz.*
- Tényleg segítenél?* Kérdezi reményteli szemmel. Jól esik neki a felajánlás. Arca kissé elkomorul viszont, amint folytatja:*
- Tudod, eddig senki sem akart megtanítani olvasni.* Most már nem érez szégyent, úgy érzi, beszélhet teljesen bizalmasan Viellel. ~Kezdem Vielt megkedvelni. Olyan jó szíve van. Ritkán találkozom ilyesmivel, sajnos.~
A barbárról szóló történet felvillanyozza teljesen, szemei kíváncsian, már-már sürgetően csillognak az ezüsthajú tündérre, hogy mondja tovább.*
- És hogyan segítettél neki?* Tör ki belőle a kíváncsiság a tekintete mellé kiegészítésképpen.*
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:34:12
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:34:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
*Titthy olyan lány lehet, aki gyorsan bánik a szavakkal, de annál kevésbé gondolja át őket. Nincs ezzel semmi baj, Viel kedvesnek találja, nem pedig tolakodónak vagy kínosnak, ezért a zavara is teljesen fölösleges.*
- Nem tudsz olvasni? *Kérdezi, és hangja rögtön a lehető legmegnyugtatóbbra vált.* Ugyan már, nincs azzal semmi baj. De azért a helyedben, sőt, a helyzetedben én megfontolnám, hogy egyszer megtanuljam. Rengeteg új találmányt is kiötölhetsz, ha megismered mások munkáit. *A tündér maga nem kutató, de ő is tudja, hogy az a sok robusztus könyv a nagy tudósok polcán nem csak porfogónak való. A lány egyre lelkesebb.* Én például nagyon szívesen megmutatnám az alapokat. A piacon sok könyvecske van ám, veszünk egyet, és már neki is láthatsz.
*Aztán ő is elszégyelli magát egy kissé, hogy ennyire elsiettette a barátkozásukat. Nagyon mosolyog.*
- Bocsánat. Biztos nem én vagyok az első, aki meg akar tanítani. Persze akkor sincs semmi baj, ha nemet mondasz! Csak… szeretek segíteni. Néha még annak is, aki nem akarja. Mint azzal a fickóval… *Kuncog egy kicsit az emlékre, de ahogy töpreng, a kuncogásból kacagás lesz.*
- Képzeld, mielőtt elindultam, befogadtam egy északi barbárt, aki nem beszéli a nyelvünket. Annyira igyekezett!
*Titthy olyan lány lehet, aki gyorsan bánik a szavakkal, de annál kevésbé gondolja át őket. Nincs ezzel semmi baj, Viel kedvesnek találja, nem pedig tolakodónak vagy kínosnak, ezért a zavara is teljesen fölösleges.*
- Nem tudsz olvasni? *Kérdezi, és hangja rögtön a lehető legmegnyugtatóbbra vált.* Ugyan már, nincs azzal semmi baj. De azért a helyedben, sőt, a helyzetedben én megfontolnám, hogy egyszer megtanuljam. Rengeteg új találmányt is kiötölhetsz, ha megismered mások munkáit. *A tündér maga nem kutató, de ő is tudja, hogy az a sok robusztus könyv a nagy tudósok polcán nem csak porfogónak való. A lány egyre lelkesebb.* Én például nagyon szívesen megmutatnám az alapokat. A piacon sok könyvecske van ám, veszünk egyet, és már neki is láthatsz.
*Aztán ő is elszégyelli magát egy kissé, hogy ennyire elsiettette a barátkozásukat. Nagyon mosolyog.*
- Bocsánat. Biztos nem én vagyok az első, aki meg akar tanítani. Persze akkor sincs semmi baj, ha nemet mondasz! Csak… szeretek segíteni. Néha még annak is, aki nem akarja. Mint azzal a fickóval… *Kuncog egy kicsit az emlékre, de ahogy töpreng, a kuncogásból kacagás lesz.*
- Képzeld, mielőtt elindultam, befogadtam egy északi barbárt, aki nem beszéli a nyelvünket. Annyira igyekezett!
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:04:01
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:04:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tündércsávó és a kalapos//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora halványan elmosolyodik az alacsony tündérlegény szavai hallatán. Kedveli ezt a fajtát, nagyon szabadszájúak, de a fiú ártatlanságáról még mindig nincs meggyőződve. Egy ilyen magas labdát csak az ártatlan szűzleányok nem csapnának le, már ami az ujjak ügyességét illeti.*
- Na, meséljen, miféle hangszerek azok? Valami tündér holmik? Aprócskák, kis ujjaknak? *Kérdezi, és úgy kell megállnia, hogy ne nevesse el magát a beszélgetés folyamán. Még soha nem gondolt arra, hogy a tündérek milyen súlycsoportúakkal tudják elképzelni, egyáltalán milyenekkel _lehet_ fizikailag elképzelniük a közös… köhm… iszapbirkózást, egyben a tündér méretei is igen elkezdik érdekelni. Ez azonban még mindig ártatlan bosszantás, némi tudományos érdeklődéssel fűszerezve. A legrosszabb, ami történhet, hogy Merchen valóban ártatlan, mint a ma született bárány, és a világba szalad Dora elől, a másik az, hogy beszáll a mókába, persze az incselkedésben. Dora mást nem nagyon képzel el, ami kettejük közt történhetne, habár biztos benne, hogy elfként incselkedni egy tündérrel olyan, mint estipapucsban kigáncsolni egy óriást. Művészet.*
- Meséljen csak! *Kéri a másikat tettetett izgatottsággal, mintha az év tréfáját hallaná épp. S közben keze az ölében tartott tündértetoválásra vándorol.*
~ Talán ha most megvakarnám, bármi is az… Vajon mi történne? ~
- De előbb… Tudok egy trükköt, amit maga is megirigyelne. *Teszi hozzá. Kíváncsi rá, hogy ő maga lesz tréfa áldozata, vagy Merchenen csattan-e a jutalma, melyre még a tündérvarázs-est előadásán elcsattintott csókja miatt tett szert. Megdörzsöli a kézfején látható guggoló Vadászt, és vár, hogy répává változik-e. Reméli, hogy nem.*
//A tündércsávó és a kalapos//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora halványan elmosolyodik az alacsony tündérlegény szavai hallatán. Kedveli ezt a fajtát, nagyon szabadszájúak, de a fiú ártatlanságáról még mindig nincs meggyőződve. Egy ilyen magas labdát csak az ártatlan szűzleányok nem csapnának le, már ami az ujjak ügyességét illeti.*
- Na, meséljen, miféle hangszerek azok? Valami tündér holmik? Aprócskák, kis ujjaknak? *Kérdezi, és úgy kell megállnia, hogy ne nevesse el magát a beszélgetés folyamán. Még soha nem gondolt arra, hogy a tündérek milyen súlycsoportúakkal tudják elképzelni, egyáltalán milyenekkel _lehet_ fizikailag elképzelniük a közös… köhm… iszapbirkózást, egyben a tündér méretei is igen elkezdik érdekelni. Ez azonban még mindig ártatlan bosszantás, némi tudományos érdeklődéssel fűszerezve. A legrosszabb, ami történhet, hogy Merchen valóban ártatlan, mint a ma született bárány, és a világba szalad Dora elől, a másik az, hogy beszáll a mókába, persze az incselkedésben. Dora mást nem nagyon képzel el, ami kettejük közt történhetne, habár biztos benne, hogy elfként incselkedni egy tündérrel olyan, mint estipapucsban kigáncsolni egy óriást. Művészet.*
- Meséljen csak! *Kéri a másikat tettetett izgatottsággal, mintha az év tréfáját hallaná épp. S közben keze az ölében tartott tündértetoválásra vándorol.*
~ Talán ha most megvakarnám, bármi is az… Vajon mi történne? ~
- De előbb… Tudok egy trükköt, amit maga is megirigyelne. *Teszi hozzá. Kíváncsi rá, hogy ő maga lesz tréfa áldozata, vagy Merchenen csattan-e a jutalma, melyre még a tündérvarázs-est előadásán elcsattintott csókja miatt tett szert. Megdörzsöli a kézfején látható guggoló Vadászt, és vár, hogy répává változik-e. Reméli, hogy nem.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-09-03 14:15:19
Üzenet elküldve: 2020-09-03 14:15:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*Xaras is vidáman falatozik a reggeliből.*
-Igen, nagyon kellemes hely. De a legjobban annak örülök, hogy vagy nekem.* Szól a bárd, és Tasára mosolyog, majd Rúnára kacsint.*
-Téged is kedvellek!* Mondja a kutyának, majd lassan ő is befejezi az étkezést. A párja megállapítására újra csak elmosolyodik.*
-Van hogy az ember egy hosszabb út után megéhezik. Ha gondolod, akkor indulhatunk is, mert az elfek települése messze van, még ha sietünk is, csak holnapra fogunk odaérni. De út közben van egy fogadó a hol megszállhatunk.* Mondja kedvesen hangon a férfi, és kezével megfogja a lány kezét.*
*Xaras is vidáman falatozik a reggeliből.*
-Igen, nagyon kellemes hely. De a legjobban annak örülök, hogy vagy nekem.* Szól a bárd, és Tasára mosolyog, majd Rúnára kacsint.*
-Téged is kedvellek!* Mondja a kutyának, majd lassan ő is befejezi az étkezést. A párja megállapítására újra csak elmosolyodik.*
-Van hogy az ember egy hosszabb út után megéhezik. Ha gondolod, akkor indulhatunk is, mert az elfek települése messze van, még ha sietünk is, csak holnapra fogunk odaérni. De út közben van egy fogadó a hol megszállhatunk.* Mondja kedvesen hangon a férfi, és kezével megfogja a lány kezét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436