Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 339 (6761. - 6780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6780. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-21 11:02:21
Üzenet elküldve: 2025-09-21 11:02:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
- Lelépet, én meg bolond lennék éjszaka egy olyan erdőben egy eszelős után menni. Kár, pedig élveztem volna a társaságát.
*Feleli csalódottan. A kérdésre meg csak kuncog.*
- Biztos. Valószínűleg csak egy fiatal kora óta az erdőben bolyongó lány, aki már azt sem tudja, hogy ember vagy állat.* Azzal el is engedi a témát.*
- Dehogy. Kértem és adott belőle. Ennyire perverznek tűnők? Jó inkább ne is válaszolj.* Némi sértettséget csempész a hangjába, de persze csak a móka kedvéért.*
- A nőkkel való hancúrozás is egyfajta csata. A magam fajta gyenge népségnek csak ez jut. De inkább ontok szerelmes sóhajokat, mint beleket. Ízlések és pofonok.* Ez a férfi nem tűnik nagy nőcsábásznak, pedig akár lehetne.*
- Magára is ráférne egy szép kis menyecske. Nem lenne ilyen komor.
*Kuncog fel. Szeret szurkálódni. Mondhatni ez a lényét képezi, feltéve, ha úgy ítéli meg, hogy lehet ilyet csinálni. Aginról faggatja Ettvallder, így Alesian elmond neki mindent, amit tud róla.*
- Meglehet. Ezért is mondom, hogy nem lehet csak az érzelmeinkre hallgatni. Na nem mintha a logika mindenre megoldás lenne. Ezért van itt Teysus.* Ez megint csak az istenét igazolja. Amikor kinyílik a ládika, akkor a mosómedve is felmászik Alesian székére, mert kíváncsi. A színes italok mindig szép látvány nyújtanak. Az állat is kedvelei ezeket. Kíváncsian szimatol bele a ládikába.*
- Tán háborúba készül jó uram?* Választ annyira nem is vár, de nem is kell, mert közben megérkezik az alkimista. A tündért még a hideg is kirázza. Sápadt bőr, rideg hang és az a merev testtartás. Odasúgja a mosómedvének a gondolatait, mintha az megértené.*
- Erre a karót nyelt alakra nem csak egy nő férne rá, hanem egy egész wegtoreni hárem.* Kuncog a viccén. Nem is állja meg, hogy ne szóljon oda.*
- A barátom és én szeretnénk egy olyan varázsitalt, amitől hatalmasra nő a fütykösünk. Az egész Sellőházat meg akarjuk hágni egyetlen éjszaka alatt.*
- Jót nevet. Reméli, hogy a másik kettőt is sikerül majd zavarba hoznia, de azért a vicc mögött érdekelné, hogy képes ilyen szert gyártani ez a fura alak. Aztán meglátja a fénylő valamit. Nagy szemekkel kezdi el azt nézni, de nem csak ő. Ilyen csudi dolgot még Zápor sem látott soha. Mind a ketten nyújtogatják felé a nyakukat.*
- Lelépet, én meg bolond lennék éjszaka egy olyan erdőben egy eszelős után menni. Kár, pedig élveztem volna a társaságát.
*Feleli csalódottan. A kérdésre meg csak kuncog.*
- Biztos. Valószínűleg csak egy fiatal kora óta az erdőben bolyongó lány, aki már azt sem tudja, hogy ember vagy állat.* Azzal el is engedi a témát.*
- Dehogy. Kértem és adott belőle. Ennyire perverznek tűnők? Jó inkább ne is válaszolj.* Némi sértettséget csempész a hangjába, de persze csak a móka kedvéért.*
- A nőkkel való hancúrozás is egyfajta csata. A magam fajta gyenge népségnek csak ez jut. De inkább ontok szerelmes sóhajokat, mint beleket. Ízlések és pofonok.* Ez a férfi nem tűnik nagy nőcsábásznak, pedig akár lehetne.*
- Magára is ráférne egy szép kis menyecske. Nem lenne ilyen komor.
*Kuncog fel. Szeret szurkálódni. Mondhatni ez a lényét képezi, feltéve, ha úgy ítéli meg, hogy lehet ilyet csinálni. Aginról faggatja Ettvallder, így Alesian elmond neki mindent, amit tud róla.*
- Meglehet. Ezért is mondom, hogy nem lehet csak az érzelmeinkre hallgatni. Na nem mintha a logika mindenre megoldás lenne. Ezért van itt Teysus.* Ez megint csak az istenét igazolja. Amikor kinyílik a ládika, akkor a mosómedve is felmászik Alesian székére, mert kíváncsi. A színes italok mindig szép látvány nyújtanak. Az állat is kedvelei ezeket. Kíváncsian szimatol bele a ládikába.*
- Tán háborúba készül jó uram?* Választ annyira nem is vár, de nem is kell, mert közben megérkezik az alkimista. A tündért még a hideg is kirázza. Sápadt bőr, rideg hang és az a merev testtartás. Odasúgja a mosómedvének a gondolatait, mintha az megértené.*
- Erre a karót nyelt alakra nem csak egy nő férne rá, hanem egy egész wegtoreni hárem.* Kuncog a viccén. Nem is állja meg, hogy ne szóljon oda.*
- A barátom és én szeretnénk egy olyan varázsitalt, amitől hatalmasra nő a fütykösünk. Az egész Sellőházat meg akarjuk hágni egyetlen éjszaka alatt.*
- Jót nevet. Reméli, hogy a másik kettőt is sikerül majd zavarba hoznia, de azért a vicc mögött érdekelné, hogy képes ilyen szert gyártani ez a fura alak. Aztán meglátja a fénylő valamit. Nagy szemekkel kezdi el azt nézni, de nem csak ő. Ilyen csudi dolgot még Zápor sem látott soha. Mind a ketten nyújtogatják felé a nyakukat.*
6779. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-20 23:09:21
Üzenet elküldve: 2025-09-20 23:09:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos dallamok//
* Hagyja, hogy a tündér megnézze magának, nem zavarja őt a tekintet, bár a tetoválás nem olyan dolog, amire túlzottan büszke lenne. Ha őszinte akarna lenni, persze ritkán az, akkor azt is elismerné, hogy gyűlöli. A megjegyzésre elgondolkodik, való igaz, hogy a tündérek is tovább élnek, mint az emberek, de ez majdnem minden fajról elmondható. Így hiába a fiatalos kinézet, valószínű, hogy tényleg több tapasztalat rejlik mögötte. *
- Öröm ilyen önbizalmat és magabiztosságot hallani. * Mosolyog joviálisan, miközben kellemesen üldögél a vízben. * Tisztelendő, amikor valaki tisztában van a képességeivel, és annak megfelelő életmódot választ. Felesleges olyat hajszolni, amit nem tudsz elérni.
* Talán a megjegyzése még gonosznak is mondható, de nem egyértelmű, hogy mennyire szánja annak. Minden esetre a kettejük közötti különbséget érezteti vele, és azt, hogy a számára annyira természetes gazdagságot nem tartja reálisnak, hogy fürdőtársa is megtapasztalja. Legalábbis, a nemes segítsége nélkül. *
- Nem annyira a magam, mint a vendégeim igényeire gondolok. * Sóhajt, és a vízbe nyúl, kis edényt formálva a jobb kezéből, és az arcába lögybölve a meleg vizet, hogy átmossa. Ahogy ezzel végez, beszélni kezd, de hasonló mozdulatokkal kezdi bevizezni a haját is. *
- Úgy gondolom, hogy a hölgy társaság biztos örömmel venné, ha valaki édes hangot énekelne nekik. És ha bálokat szeretnék tartani, akkor is gondolnom kell rá, hogy legyen valaki, aki szórakoztatást nyújt. * Magyarázkodik csukott szemmel, majd ahogy hajából kimossa a pomádét, ismét átmossa arcát, és ekkor nyitja ki szemeit. *
- És a korábbi bemutatód alapján nem tűntél úgy, mint aki ezt ne tudná megadni a számomra.
* Hagyja, hogy a tündér megnézze magának, nem zavarja őt a tekintet, bár a tetoválás nem olyan dolog, amire túlzottan büszke lenne. Ha őszinte akarna lenni, persze ritkán az, akkor azt is elismerné, hogy gyűlöli. A megjegyzésre elgondolkodik, való igaz, hogy a tündérek is tovább élnek, mint az emberek, de ez majdnem minden fajról elmondható. Így hiába a fiatalos kinézet, valószínű, hogy tényleg több tapasztalat rejlik mögötte. *
- Öröm ilyen önbizalmat és magabiztosságot hallani. * Mosolyog joviálisan, miközben kellemesen üldögél a vízben. * Tisztelendő, amikor valaki tisztában van a képességeivel, és annak megfelelő életmódot választ. Felesleges olyat hajszolni, amit nem tudsz elérni.
* Talán a megjegyzése még gonosznak is mondható, de nem egyértelmű, hogy mennyire szánja annak. Minden esetre a kettejük közötti különbséget érezteti vele, és azt, hogy a számára annyira természetes gazdagságot nem tartja reálisnak, hogy fürdőtársa is megtapasztalja. Legalábbis, a nemes segítsége nélkül. *
- Nem annyira a magam, mint a vendégeim igényeire gondolok. * Sóhajt, és a vízbe nyúl, kis edényt formálva a jobb kezéből, és az arcába lögybölve a meleg vizet, hogy átmossa. Ahogy ezzel végez, beszélni kezd, de hasonló mozdulatokkal kezdi bevizezni a haját is. *
- Úgy gondolom, hogy a hölgy társaság biztos örömmel venné, ha valaki édes hangot énekelne nekik. És ha bálokat szeretnék tartani, akkor is gondolnom kell rá, hogy legyen valaki, aki szórakoztatást nyújt. * Magyarázkodik csukott szemmel, majd ahogy hajából kimossa a pomádét, ismét átmossa arcát, és ekkor nyitja ki szemeit. *
- És a korábbi bemutatód alapján nem tűntél úgy, mint aki ezt ne tudná megadni a számomra.
6778. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-20 22:21:40
Üzenet elküldve: 2025-09-20 22:21:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos dallamok//
*Hagyja, hogy a másik vezesse. Eddig csak a publikus fürdőrészekben járt, ez a részleg számára újdonság. A karon fogást nem érti, egyik szemöldökét felvonva tekint fel a férfira kérdőn, de nem utasítja el, belekarol. A szobába érve elismerően tekint a kádra, ez bizony tényleg tágas és kevésbé tömegnyomoros fürdőzés lesz, mint amire ő emlékszik.
Némán elveszi a szappant, és Samonyr példáját követve beereszkedik a vízbe. Kíváncsian pillant az "X" felé -jelenleg ez az egyetlen, amit az ő oldaláról lát-, de inkább nem mond semmit, elkönyveli, hogy bizony a nemesnek is vannak elmondásra váró történetei, ami kellemesen meglepi a fiút. Időközben a kellemes hőjű víz elkótyagosítja fejét, maga elé bambulva fürkészi a víztükröt, amíg a férfi fel nem kérdezi. Akkor rápillantva észreveszi a tetoválást is, és el is ereszt a félmosolyt. Talán mégsem olyan unalmas a nemes, mint elsőre hitte, és nem akkora szimpla ficsúr, mint ahogy azt vélte.*
- Samonyr Talwakr, hosszabb ideje járom ezt a világot, mint Te. Mindig is megéltem, noha a gazdagság mindig elkerült, én nem is kergettem azt.
*Bárgyú mosollyal maga elé bámulva mondja ezt, mintha valamibe beletörődött volna már hosszú ideje, és csak azt igyekszik továbbadni. A soron következő kérdés avagy felkérés már azért visszazökkenti a való világba.*
- Ohó. Eddigi nyilatkozataid alapján nem tűntél úgy, mint aki a zene és művészet nagy kedvelője lenne. Mi ez a hirtelen véleményváltozás?
*Kérdése komoly, mégis van benne valami csintalan. Aztán ásít egy hatalmasat, és hátra dobja haját.*
- Amúgy is! *Kezd neki egy kicsit emelkedett hangerővel, amit csakhamar lejjebb fojt.* - Lehet, csak egy ripacs vagyok, aki ügyesen adja elő, hogy ért valamihez. Sok ilyet ismersz, nem, Samonyr Talwakr?
*Hagyja, hogy a másik vezesse. Eddig csak a publikus fürdőrészekben járt, ez a részleg számára újdonság. A karon fogást nem érti, egyik szemöldökét felvonva tekint fel a férfira kérdőn, de nem utasítja el, belekarol. A szobába érve elismerően tekint a kádra, ez bizony tényleg tágas és kevésbé tömegnyomoros fürdőzés lesz, mint amire ő emlékszik.
Némán elveszi a szappant, és Samonyr példáját követve beereszkedik a vízbe. Kíváncsian pillant az "X" felé -jelenleg ez az egyetlen, amit az ő oldaláról lát-, de inkább nem mond semmit, elkönyveli, hogy bizony a nemesnek is vannak elmondásra váró történetei, ami kellemesen meglepi a fiút. Időközben a kellemes hőjű víz elkótyagosítja fejét, maga elé bambulva fürkészi a víztükröt, amíg a férfi fel nem kérdezi. Akkor rápillantva észreveszi a tetoválást is, és el is ereszt a félmosolyt. Talán mégsem olyan unalmas a nemes, mint elsőre hitte, és nem akkora szimpla ficsúr, mint ahogy azt vélte.*
- Samonyr Talwakr, hosszabb ideje járom ezt a világot, mint Te. Mindig is megéltem, noha a gazdagság mindig elkerült, én nem is kergettem azt.
*Bárgyú mosollyal maga elé bámulva mondja ezt, mintha valamibe beletörődött volna már hosszú ideje, és csak azt igyekszik továbbadni. A soron következő kérdés avagy felkérés már azért visszazökkenti a való világba.*
- Ohó. Eddigi nyilatkozataid alapján nem tűntél úgy, mint aki a zene és művészet nagy kedvelője lenne. Mi ez a hirtelen véleményváltozás?
*Kérdése komoly, mégis van benne valami csintalan. Aztán ásít egy hatalmasat, és hátra dobja haját.*
- Amúgy is! *Kezd neki egy kicsit emelkedett hangerővel, amit csakhamar lejjebb fojt.* - Lehet, csak egy ripacs vagyok, aki ügyesen adja elő, hogy ért valamihez. Sok ilyet ismersz, nem, Samonyr Talwakr?
6777. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:26:27
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:26:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
*A kérésre felfigyel, de első körben nem sokat reagál rá. Nem is tudja, hogy kit keresnek, viszont úgy tűnik, hogy Cagon nincs az épületben és jó pár pillanattal később sem jelentkezik a keresett alkimista. Ekkor rájön arra, amit még előbb beszélt a sötételffel és, hogy tényleg csak itt lehet megtalálni érdemben Nestart. És látszatra más úgy sem jelentkezik az ajánlatra. Csak előtte még az utolsó falatokat leküldi a torkán, leöblíti a maradék fél pohár vízzel. De így, miután már más dolga nincsen, oda is lép a pároshoz, hogy köszöntse őket.*
- Kellemes napot! Nestar Erefiz, alkimista. Miben állhatok szolgálatukra?
*A felnyitott ládában nem kevés ital lakozik és sokat nem is kell gondolnia arra, hogy mire jók. Elsőként arra tippel, hogy még valaki fohászkodik Eeyr papjaihoz, hogy egy amulettet készíttessen magának, de konspirációit nem ossza meg a jelenlévőkkel, úgy is előadják a számukra, hogy mit szeretnének. És gyógyitalnak valókat is lát ott, de az erre való kommentárjaival is vár még egy kicsit.*
*A kérésre felfigyel, de első körben nem sokat reagál rá. Nem is tudja, hogy kit keresnek, viszont úgy tűnik, hogy Cagon nincs az épületben és jó pár pillanattal később sem jelentkezik a keresett alkimista. Ekkor rájön arra, amit még előbb beszélt a sötételffel és, hogy tényleg csak itt lehet megtalálni érdemben Nestart. És látszatra más úgy sem jelentkezik az ajánlatra. Csak előtte még az utolsó falatokat leküldi a torkán, leöblíti a maradék fél pohár vízzel. De így, miután már más dolga nincsen, oda is lép a pároshoz, hogy köszöntse őket.*
- Kellemes napot! Nestar Erefiz, alkimista. Miben állhatok szolgálatukra?
*A felnyitott ládában nem kevés ital lakozik és sokat nem is kell gondolnia arra, hogy mire jók. Elsőként arra tippel, hogy még valaki fohászkodik Eeyr papjaihoz, hogy egy amulettet készíttessen magának, de konspirációit nem ossza meg a jelenlévőkkel, úgy is előadják a számukra, hogy mit szeretnének. És gyógyitalnak valókat is lát ott, de az erre való kommentárjaival is vár még egy kicsit.*
6776. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-20 15:58:19
Üzenet elküldve: 2025-09-20 15:58:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy készülődés//
* Ugyan hangosan érdeklődik a pegazusban, azonban néhány kérdő pillantáson kívül nem kap többet. Itt még nem könyveli el, hogy nincs itt alkimista, biztos csak foglalt és kényes ügyeket intéz, esetleg a szobájában gubbaszt. Neki semmi baja nincsen az imént említett istennővel, sokkal inkább a követői szokták felhúzni, főleg azok, akik elhiszik, hogy jobbak mindenkinél. Persze ilyenből akad rendesen a többi isten alatt is. *
- Érdekes egy este lehetett. Remélem a végén még kiderült, hogy amúgy egy elveszett királylány és bőségesen megjutalmaztak mikor hazavitted.
* Kontráz rá egyből a történetre. Bár ilyen biztos nem fog bekövetkezni, ám gondolattal érdemes eljátszani. De nem csak viccelődik, rendes kérdést is feltesz a történet hallatán. *
- Biztos nem valami ork népség tagja volt? Esetleg valami nomád?
* Amikor előkerül a haj, sokat nem tud hozzáfűzni. Az lenne még hab a tortán, ha ő is elővenné saját trófeáját. A sárvárosi vezető fejét, na az trófea. Bár nem tartja rossznak, hogy nem tartotta meg, mivel egy levágott fej egy idő után túl macerás mindenhova cipelni. *
- Remélem nem álmában vágtad le.
* Néz kérdően a tündérre. Teljesen megváltozik a róla alkotott képe, ha kiderül, hogy nők haját vagdossa álmukban. Egyszerre talán sok is lenne. Végül a pultnál foglal helyet és a láda is felkerül a pultra. Rendel maguknak kettő Ullamar sört, amiért 24 aranyat hagy a pulton.
*
- Nekem csak csatákból vannak trófeáim. Bárcsak elmondhatnám, hogy a kardom is ilyen, de azt sajnos vettem.
* Apró ráncok jelennek meg a félvér arcán, amikor a kivégzettről beszél. Ő csak egyetlen vöröst ismer, s rég látta már. Reméli, hogy nem róla van szó, de a jövőben óriásit fog csalódni. Egyelőre nem köti össze az akasztás a társával, de ha mégis ő lenne a szerencsétlen, úgy sem tudna mit mondani. Főleg, ha tényleg csak azért ölt meg valakit, mert félszemű. *
- Heh. Jó nagy barom lehetett akkor.
* Végül fel kell tárnia a tündér előtt a ládikáját, nem mintha nem tervezte volna, de ha tovább titkolózik még elterjesztik róla, hogy ő is gyűjti a hajadonok haját. Végül két mondata között nyitja fel a ládát. *
- Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Ez a bájitalkészletem a kezelendő utamra. Szerettem volna felkészülni és pont emiatt keresek éppen egy alkimistát. Ezeknél erősebbekre van szükségem, ugyanis magam tervezek kimenni és felderíteni a terepet. Túl sok a pletyka, túl kevés a válasz.
* Azt már nem teszi hozzá, hogy reménykedik valami konfliktusban, hogy minél több trófeáját tudhasson magáénak. *
* Ugyan hangosan érdeklődik a pegazusban, azonban néhány kérdő pillantáson kívül nem kap többet. Itt még nem könyveli el, hogy nincs itt alkimista, biztos csak foglalt és kényes ügyeket intéz, esetleg a szobájában gubbaszt. Neki semmi baja nincsen az imént említett istennővel, sokkal inkább a követői szokták felhúzni, főleg azok, akik elhiszik, hogy jobbak mindenkinél. Persze ilyenből akad rendesen a többi isten alatt is. *
- Érdekes egy este lehetett. Remélem a végén még kiderült, hogy amúgy egy elveszett királylány és bőségesen megjutalmaztak mikor hazavitted.
* Kontráz rá egyből a történetre. Bár ilyen biztos nem fog bekövetkezni, ám gondolattal érdemes eljátszani. De nem csak viccelődik, rendes kérdést is feltesz a történet hallatán. *
- Biztos nem valami ork népség tagja volt? Esetleg valami nomád?
* Amikor előkerül a haj, sokat nem tud hozzáfűzni. Az lenne még hab a tortán, ha ő is elővenné saját trófeáját. A sárvárosi vezető fejét, na az trófea. Bár nem tartja rossznak, hogy nem tartotta meg, mivel egy levágott fej egy idő után túl macerás mindenhova cipelni. *
- Remélem nem álmában vágtad le.
* Néz kérdően a tündérre. Teljesen megváltozik a róla alkotott képe, ha kiderül, hogy nők haját vagdossa álmukban. Egyszerre talán sok is lenne. Végül a pultnál foglal helyet és a láda is felkerül a pultra. Rendel maguknak kettő Ullamar sört, amiért 24 aranyat hagy a pulton.
* - Nekem csak csatákból vannak trófeáim. Bárcsak elmondhatnám, hogy a kardom is ilyen, de azt sajnos vettem.
* Apró ráncok jelennek meg a félvér arcán, amikor a kivégzettről beszél. Ő csak egyetlen vöröst ismer, s rég látta már. Reméli, hogy nem róla van szó, de a jövőben óriásit fog csalódni. Egyelőre nem köti össze az akasztás a társával, de ha mégis ő lenne a szerencsétlen, úgy sem tudna mit mondani. Főleg, ha tényleg csak azért ölt meg valakit, mert félszemű. *
- Heh. Jó nagy barom lehetett akkor.
* Végül fel kell tárnia a tündér előtt a ládikáját, nem mintha nem tervezte volna, de ha tovább titkolózik még elterjesztik róla, hogy ő is gyűjti a hajadonok haját. Végül két mondata között nyitja fel a ládát. *
- Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Ez a bájitalkészletem a kezelendő utamra. Szerettem volna felkészülni és pont emiatt keresek éppen egy alkimistát. Ezeknél erősebbekre van szükségem, ugyanis magam tervezek kimenni és felderíteni a terepet. Túl sok a pletyka, túl kevés a válasz.
* Azt már nem teszi hozzá, hogy reménykedik valami konfliktusban, hogy minél több trófeáját tudhasson magáénak. *
6775. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:45:41
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:45:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
* Ha így egyetért vele, hogy Eeyr szolgái milyen tétlenek, akkor nagyon jó cimborák lesznek.*
- Így van. Nem érdemes számítani rájuk.* Azt nem teszi hozzá, hogy Teysus milyen titokzatos egy isten, hogy szinte még senki nem látta, vagy beszélt vele. Eeyr meg csak egy nő. Talán még szimpatikus is lenne a tündérnek, ha Teysus nem lenne, de van. Az igazat megvallva Alesiannak elég sok nő szimpatikus, így a falról visszanéző Fehér Rózsa is.*
- Egyszer a kikötői erdőben egy nő rám támadt az éjszaka közepén. Olyan volt, mint egy vadállat, ilyen bőrökbe öltözve meg egyebek. Majdnem ott is hagytam a fogam, de engem azért nehéz kicsinálni.* Meséli és a végére oda is szúrja ezt a megjegyzést, hogy megerősítse. Nem tűnik valami veszélyesnek, de ha a bőrét kell védenie, akkor meglepően kreatív tud lennie.*
- Ezt nézd!* Azzal előkeresi Hena ezüstös hajtincsét.*
- Ezt egy ezüsthajú szépségtől szereztem. Micsoda nő volt az te.* Mereng el. Majd elteszi gondosan a trófeáját. A fogadóba érve valami emberkét keresnek, de addig is faggatják az itt történt incidensről.*
- Sajnos nem tudok sokat. A szóbeszéd szerint valami fiatal, vörös legény kicsinált egy kampós kezű, férfit, mert fél szeme volt, vagy mi. Annyi biztos, hogy itt kardoztak, aztán amikor megölte bevitték. A minap meg fellógatták. Valami nincstelen haramia lehetett a kikötőből. Az asszonyok szerint jó képű egy kurafi volt. Kár érte. Teysus kedveli az ilyen csibészeket is, de ha ilyen nyíltan csinálnak ostobaságot, akkor nem tud segíteni még ő sem.* Rántja meg a vállait.*
- Nagy tömeget vonzott az akasztás, de én kihagytam. Túlságosan is korán volt még hozzá. Későn kelő típus vagyok* Azzal felmászik az egyik pult melletti magasított székre és onnan pislog nagy szemeivel a ládikára.*
- Mi ez? Csak nem egy ládányi hajtincs?* Kuncog fel. Ha esetleg magyarázatot kap még kérdez valamit.*
- Egyébként, hogy áll Teysushoz azóta? Hiszi, hogy figyel ránk? Vagy inkább teljesen közömbös az irányába?
* Ha így egyetért vele, hogy Eeyr szolgái milyen tétlenek, akkor nagyon jó cimborák lesznek.*
- Így van. Nem érdemes számítani rájuk.* Azt nem teszi hozzá, hogy Teysus milyen titokzatos egy isten, hogy szinte még senki nem látta, vagy beszélt vele. Eeyr meg csak egy nő. Talán még szimpatikus is lenne a tündérnek, ha Teysus nem lenne, de van. Az igazat megvallva Alesiannak elég sok nő szimpatikus, így a falról visszanéző Fehér Rózsa is.*
- Egyszer a kikötői erdőben egy nő rám támadt az éjszaka közepén. Olyan volt, mint egy vadállat, ilyen bőrökbe öltözve meg egyebek. Majdnem ott is hagytam a fogam, de engem azért nehéz kicsinálni.* Meséli és a végére oda is szúrja ezt a megjegyzést, hogy megerősítse. Nem tűnik valami veszélyesnek, de ha a bőrét kell védenie, akkor meglepően kreatív tud lennie.*
- Ezt nézd!* Azzal előkeresi Hena ezüstös hajtincsét.*
- Ezt egy ezüsthajú szépségtől szereztem. Micsoda nő volt az te.* Mereng el. Majd elteszi gondosan a trófeáját. A fogadóba érve valami emberkét keresnek, de addig is faggatják az itt történt incidensről.*
- Sajnos nem tudok sokat. A szóbeszéd szerint valami fiatal, vörös legény kicsinált egy kampós kezű, férfit, mert fél szeme volt, vagy mi. Annyi biztos, hogy itt kardoztak, aztán amikor megölte bevitték. A minap meg fellógatták. Valami nincstelen haramia lehetett a kikötőből. Az asszonyok szerint jó képű egy kurafi volt. Kár érte. Teysus kedveli az ilyen csibészeket is, de ha ilyen nyíltan csinálnak ostobaságot, akkor nem tud segíteni még ő sem.* Rántja meg a vállait.*
- Nagy tömeget vonzott az akasztás, de én kihagytam. Túlságosan is korán volt még hozzá. Későn kelő típus vagyok* Azzal felmászik az egyik pult melletti magasított székre és onnan pislog nagy szemeivel a ládikára.*
- Mi ez? Csak nem egy ládányi hajtincs?* Kuncog fel. Ha esetleg magyarázatot kap még kérdez valamit.*
- Egyébként, hogy áll Teysushoz azóta? Hiszi, hogy figyel ránk? Vagy inkább teljesen közömbös az irányába?
6774. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:37:57
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:37:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élethez új munka is dukál//
//Zárás//
*A szomorkásan csendülő szavak előcsiholnak belőle némi gondosan megkomponált együttérző pillantást, de valójában nem mozgatnak meg benne különösebben semmit. A férfi most - bár kimondva bizonyosan borzasztóan érzéketlennek hatna - egy áru, egy termék, melynek finom eszközökkel most a megszerzésén ténykedik, hogy aztán hasznot húzhasson belőle. No persze nem ő maga közvetlenül, hanem majd a Kisasszony - reméli, hogy kissé közelebb kerülhet hozzá a körutazáson lelt szerzeményeivel, szeret közel lenni a tűzhöz.*
- Minden ember életét óhatatlanul végigkíséri a fájdalom, Kedvesem *szavai őszintének hangzanak* - Efelett nincsen hatalmunk. Az viszont csak rajtunk múlik, hogy a tengeri szél kiszolgáltatottan sodor bennünket, vagy megtanulunk vitorlát bontani és erőt meríteni a viharból.
*Szalonspicces üzletét azért még nem érzi teljesen zsebben, folyamatosan fürkészi a világos pillantásokat. A fejébe szállt szesz persze rátartin sutyorogja a fülébe, hogy bekapta a horgot, hogyha nem is holnap, de egyszer valamikor ténylegesen a tavernában fogja a férfit viszontlátni, de azért igyekszik nem túl hosszú pórázra engedni az érzést, hogy tévedhet. Nem szeret, de esett már ilyen a történelemben. Erre azonban nem a mai napon fog fény derülni: a fattyú elfáradt, pihenni vágyik, de a kereskedő azonban még megragadja az alkalmat, hogy zöld pillantásaival egy rövid mondat erejéig megragadja őt.*
- A Kikötőben hamarosan találkozunk Launridan *magabiztos, aprócska mosoly bujkál szája sarkában, s végig ott éktelenkedik képén akkor is, amikor figyeli az egykori sellőfit kilépdelni a fogadóból.
Egy darabig még szemléli az ajtót, morfondírozik azon, milyen eseménydús napot tudhat maga mögött. Lenne kedve még egy pipához ugyan, de érzi, ahogy tagjai az alkohol és fáradtság kimerítő elegyétől már egészen ügyetlenül mozognak. Felhajtja inkább csak maradék italát még, kidörzsöli az egyre környékező álmot a szeméből, hogy némi erőt vegyen magán majd hamarosan az emeleten tér nyugovóra.*
//Zárás//
*A szomorkásan csendülő szavak előcsiholnak belőle némi gondosan megkomponált együttérző pillantást, de valójában nem mozgatnak meg benne különösebben semmit. A férfi most - bár kimondva bizonyosan borzasztóan érzéketlennek hatna - egy áru, egy termék, melynek finom eszközökkel most a megszerzésén ténykedik, hogy aztán hasznot húzhasson belőle. No persze nem ő maga közvetlenül, hanem majd a Kisasszony - reméli, hogy kissé közelebb kerülhet hozzá a körutazáson lelt szerzeményeivel, szeret közel lenni a tűzhöz.*
- Minden ember életét óhatatlanul végigkíséri a fájdalom, Kedvesem *szavai őszintének hangzanak* - Efelett nincsen hatalmunk. Az viszont csak rajtunk múlik, hogy a tengeri szél kiszolgáltatottan sodor bennünket, vagy megtanulunk vitorlát bontani és erőt meríteni a viharból.
*Szalonspicces üzletét azért még nem érzi teljesen zsebben, folyamatosan fürkészi a világos pillantásokat. A fejébe szállt szesz persze rátartin sutyorogja a fülébe, hogy bekapta a horgot, hogyha nem is holnap, de egyszer valamikor ténylegesen a tavernában fogja a férfit viszontlátni, de azért igyekszik nem túl hosszú pórázra engedni az érzést, hogy tévedhet. Nem szeret, de esett már ilyen a történelemben. Erre azonban nem a mai napon fog fény derülni: a fattyú elfáradt, pihenni vágyik, de a kereskedő azonban még megragadja az alkalmat, hogy zöld pillantásaival egy rövid mondat erejéig megragadja őt.*
- A Kikötőben hamarosan találkozunk Launridan *magabiztos, aprócska mosoly bujkál szája sarkában, s végig ott éktelenkedik képén akkor is, amikor figyeli az egykori sellőfit kilépdelni a fogadóból.
Egy darabig még szemléli az ajtót, morfondírozik azon, milyen eseménydús napot tudhat maga mögött. Lenne kedve még egy pipához ugyan, de érzi, ahogy tagjai az alkohol és fáradtság kimerítő elegyétől már egészen ügyetlenül mozognak. Felhajtja inkább csak maradék italát még, kidörzsöli az egyre környékező álmot a szeméből, hogy némi erőt vegyen magán majd hamarosan az emeleten tér nyugovóra.*
6773. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 23:48:41
Üzenet elküldve: 2025-09-19 23:48:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos dallamok//
* Az öltözőben limitált a látvány, ami fogadja. A tündér háttal áll neki szinte végig, ezért inkább a fenekét veszi szemügyre, csak utána téved feljebb a tekintete, a lapockákon lévő hegen elidőzve egy darabig, és utána észrevéve a világosbarna hajat. Egyelőre semmi, ami felkeltené az érdeklődését, mindez viszont megváltozik, amikor felé fordul a fiú. Na nem az arca miatt, a festék különösen nem érdekli, mindegy, hogy nőn vagy férfin látja. Viszont a szemszínek lenyűgözik, és szívesen elveszne bennük. Nem látott még hasonlót, és önkéntelenül is megnyalja a száját, de visszafogja magát, és nem lép közelebb. Pedig szívesen megízlelné az ajkakat, amikhez tartozik. Talán lesz is rá alkalmuk, mert úgy tűnik, hogy az ifjú bárd rábízza magát, és ezek után Samonyr természetesen a privát fürdőt választja. *
- Akkor gyere, van egy hely, ami elég közel van a felszolgálókhoz, hogy gyorsan rendelhessünk, de elég eldugott, hogy ne sokan használják. * Bólint, és ha Cizerro nem ellenkezik, akkor karon fogja, és vezeti is. A fürdőbe érve egy kellemes vízhőmérsékletű, földbe süppesztett kád fogadja őket, láthatóan négyen, sőt még öten is jól elférnének benne, úgyhogy kettejüknek bőven kényelmes lesz. A nemes nem is akadékoskodik, nem szórakozik azzal, hogy mesterséges gőzt csináljon a fal mellett halkan ropogó szénre dobott vízzel, helyette a törölközőt dobja le a földre, és áll ott anyaszült meztelenül. *
- Ha szükséged van szappanra, ott találsz. * Int kedvesen az erre kihelyezett polc felé, miközben ő maga már ereszkedik is be a vízbe. Nem zavartatja magát, ha a tündér akarja, nyugodtan megbámulhatja a testét, az R betűt is, és a szívét jelölő X-et. Vállán a tetoválás adhat még érdeklődésre okot, a lába közében nincs semmi kiemelkedő. *
- Na és mondd csak, miből tervezel megélni? * Teszi fel a kérdést, ahogy karját a kád oldalának támasztja, mellkasig merülve a forró fürdőben. * A pegazusban mindig szívesen látják a muzsikusokat, de komoly a vetélkedés azért, hogy valaki előadhasson. Nekem viszont mostanában lett egy kúriám Selyemrévben, ami elég üres a zene nélkül. * Ajánlkozik így, hogy kigyönyörködheti magát a két szempárban. Talán még van egy hálószoba, amit felajánlhat valakinek. *
* Az öltözőben limitált a látvány, ami fogadja. A tündér háttal áll neki szinte végig, ezért inkább a fenekét veszi szemügyre, csak utána téved feljebb a tekintete, a lapockákon lévő hegen elidőzve egy darabig, és utána észrevéve a világosbarna hajat. Egyelőre semmi, ami felkeltené az érdeklődését, mindez viszont megváltozik, amikor felé fordul a fiú. Na nem az arca miatt, a festék különösen nem érdekli, mindegy, hogy nőn vagy férfin látja. Viszont a szemszínek lenyűgözik, és szívesen elveszne bennük. Nem látott még hasonlót, és önkéntelenül is megnyalja a száját, de visszafogja magát, és nem lép közelebb. Pedig szívesen megízlelné az ajkakat, amikhez tartozik. Talán lesz is rá alkalmuk, mert úgy tűnik, hogy az ifjú bárd rábízza magát, és ezek után Samonyr természetesen a privát fürdőt választja. *
- Akkor gyere, van egy hely, ami elég közel van a felszolgálókhoz, hogy gyorsan rendelhessünk, de elég eldugott, hogy ne sokan használják. * Bólint, és ha Cizerro nem ellenkezik, akkor karon fogja, és vezeti is. A fürdőbe érve egy kellemes vízhőmérsékletű, földbe süppesztett kád fogadja őket, láthatóan négyen, sőt még öten is jól elférnének benne, úgyhogy kettejüknek bőven kényelmes lesz. A nemes nem is akadékoskodik, nem szórakozik azzal, hogy mesterséges gőzt csináljon a fal mellett halkan ropogó szénre dobott vízzel, helyette a törölközőt dobja le a földre, és áll ott anyaszült meztelenül. *
- Ha szükséged van szappanra, ott találsz. * Int kedvesen az erre kihelyezett polc felé, miközben ő maga már ereszkedik is be a vízbe. Nem zavartatja magát, ha a tündér akarja, nyugodtan megbámulhatja a testét, az R betűt is, és a szívét jelölő X-et. Vállán a tetoválás adhat még érdeklődésre okot, a lába közében nincs semmi kiemelkedő. *
- Na és mondd csak, miből tervezel megélni? * Teszi fel a kérdést, ahogy karját a kád oldalának támasztja, mellkasig merülve a forró fürdőben. * A pegazusban mindig szívesen látják a muzsikusokat, de komoly a vetélkedés azért, hogy valaki előadhasson. Nekem viszont mostanában lett egy kúriám Selyemrévben, ami elég üres a zene nélkül. * Ajánlkozik így, hogy kigyönyörködheti magát a két szempárban. Talán még van egy hálószoba, amit felajánlhat valakinek. *
6772. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 22:50:42
Üzenet elküldve: 2025-09-19 22:50:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élethez új munka is dukál//
//Zárás//
*A nő szemében csillanó diszkrét, de mohóra színezett érdeklődés nem kerüli el Lau figyelmét. Jól ismeri ezt a tekintetet, noha ez most érezhetően eltér a megszokottól. A különbséget már nehezebben határolja be az ifjú félvér. Fura, hogy nem közvetlenül a testére irányul. Nincs ideje elgondolkodni a sokatmondó részleten, mert már be is kúszik sejtjeibe a búgó együttérzés, melynek nyomán, mint egy hipnózis alá került állat, izmai teljesen ellazulnak, és bárgyún, kissé szomorkásan elmosolyodva bólint.*
- Nagyon nehéz volt, sok fájdalmat okozott.
*Mondja ki talán életében először ezeket a szavakat hangosan másnak. Szinte zavarba is jön saját nyíltságától, épphogy sikerül leküzdenie a könnyeket, melyek mellkasa mélyéről veselkednek neki, hogy szemébe gyűljenek. De férfiasan ellenáll, és nem hagyja nekik. Visszaparancsolja őket a helyükre, még mielőtt felüthetnék ezüstösen csillogó szemüket.*
~ Egy ilyen nő előtt nem sírhatok… előbb szegődnék el egy halászhajóra padlót sikálni. ~
*Az abszurd gondolatra sikerül a könnyeket végérvényesen meghátrálásra kényszeríteni, s így felszabadul a tér arra, hogy Dayaneer bizalmaskodó mozdulatára figyeljen, mely egyébként egyáltalán nem zavarja. Sőt. Élvezettel érzi közel magát egy pillanatra ehhez a lenyűgöző teremtéshez. Launak egész egyszerűen fogalma sincs arról, hogy a nő mennyire mesterien manipulálja, pusztán élvezi a wegtoreni rá irányuló figyelmét.*
- Hát… azt reméltem, kamatoztathatom más területen a… a tudásomat. Már, ha lehet ezt annak nevezni. Ma az összes valamire való létesítményt felkerestem Artheniorban, de sehol sem akartak alkalmazni. *Mondatait látványos önbizalomhiánnyal fűzi össze. A beszélgetés ideje alatt most keltheti a leggyámoltalanabb érzetet, de nincs mit tenni - a nő duruzsoló hangjának, jól célzott kérdésének és fűszeres illatának egyvelege előhozza a fél-elf gyermeki énjét.* Nehéz is lett volna, mikor nem tudtam felelni arra a kérdésre, hogy korábban hol dolgoztam.
*Zavarodottan elneveti magát, majd kurtán és darabosan megigazítja fakó haját.*
- Nem kétlem, én magam biztosan nem tudnék megbarátkozni a folyamatos hánykolódással és a legénység bűzével.
*Valószínűleg nem a legszerencsésebb mondatai egyike az imént elhangzott, hiszen épp az előbb boncolgatták, hogy a nő valódi otthona a tenger, melyet a fattyú most szinte látatlanul is leszólt. Az az igazság, hogy Laut olyannyira kizökkentette rutinos kellemkedéséből ez a titokzatos szirén, hogy akár az Erdőmélyén is lehetne – egyedül, a sötétben. Ezért pedig már nem is tudja igazán átgondolni mondandóját.
Dayaneer vele tökéletes összhangban támasztja alá az imént saját maga által Artheniorról elmondottakat, melyet a fattyú egy újabb mosollyal díjaz. Beszélgetőtársa folyamatosan azt az érzést kelti benne, mintha az idők kezdete óta ismernék egymást. Mintha a jáde szempár csak és kizárólag hősünk érdekeit figyelné, a sötétre festett ajkak pedig a legjobbat akarnák neki. Persze, ha a fél-elf nem hagyná, hogy a pipafüstből, parfümolajból és bársonyos szavakból szőtt takaró teljesen ránehezedjen és képletes álomvilágba vezesse, talán észrevette volna a nő ajánlata mögött rejtőző veszélyt. De Lau számára annyira hívogató az ígéret, hogy tartozhat valahová, hogy még a Kikötő újabb említésére sem rezzen össze. Jégkék szemeiben reményteli szikra gyúl, melyet visszafogott szavakkal igyekszik leplezni.*
- Átgondolom, és meg fogom találni.
*Fel sem tűnik neki, hogy a mondat első fele üti a másodikat, hiszen az már kijelentő módban és jövőidőben hangzik el. Ebből a nő számára is egyértelmű lehet, hogy szép nagy, jóvágású szőke zsákmányt fogott magának.*
- Kisasszony, be kell vallanom, hogy a mai nap után rémesen elfáradtam. Öröm volt Önnel megismerkedni, és megtisztel ajánlatával. Most viszont el kell búcsúznom.
*Ha Dayaneer nem marasztalja, Lau feláll az asztaltól, és illendően mellkasára helyezi jobb kezét, majd derékből enyhén megdönti felső testét, így biccentve jó éjszakát a kereskedőnek.*
- Ha az élet is úgy akarja, bizonyára találkozunk még. További szép estét kívánok!
*Miközben megvárja a másik reakcióját, dolmányát felemeli a széke támlájáról, majd magára ölti. Meleg mosollyal arcán indul a fogadó ajtaja felé. A mosoly immár saját hangulatának szól – vicces fricska az égiektől, hogy ilyen jókedvvel ajándékozták meg azok után, ahogyan orrát lógatta mikor pár órával ezelőtt betért ugyanezen a vasalt faajtón keresztül. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen szerencséje lesz a mai nap megaláztatásai után.*
//Zárás//
*A nő szemében csillanó diszkrét, de mohóra színezett érdeklődés nem kerüli el Lau figyelmét. Jól ismeri ezt a tekintetet, noha ez most érezhetően eltér a megszokottól. A különbséget már nehezebben határolja be az ifjú félvér. Fura, hogy nem közvetlenül a testére irányul. Nincs ideje elgondolkodni a sokatmondó részleten, mert már be is kúszik sejtjeibe a búgó együttérzés, melynek nyomán, mint egy hipnózis alá került állat, izmai teljesen ellazulnak, és bárgyún, kissé szomorkásan elmosolyodva bólint.*
- Nagyon nehéz volt, sok fájdalmat okozott.
*Mondja ki talán életében először ezeket a szavakat hangosan másnak. Szinte zavarba is jön saját nyíltságától, épphogy sikerül leküzdenie a könnyeket, melyek mellkasa mélyéről veselkednek neki, hogy szemébe gyűljenek. De férfiasan ellenáll, és nem hagyja nekik. Visszaparancsolja őket a helyükre, még mielőtt felüthetnék ezüstösen csillogó szemüket.*
~ Egy ilyen nő előtt nem sírhatok… előbb szegődnék el egy halászhajóra padlót sikálni. ~
*Az abszurd gondolatra sikerül a könnyeket végérvényesen meghátrálásra kényszeríteni, s így felszabadul a tér arra, hogy Dayaneer bizalmaskodó mozdulatára figyeljen, mely egyébként egyáltalán nem zavarja. Sőt. Élvezettel érzi közel magát egy pillanatra ehhez a lenyűgöző teremtéshez. Launak egész egyszerűen fogalma sincs arról, hogy a nő mennyire mesterien manipulálja, pusztán élvezi a wegtoreni rá irányuló figyelmét.*
- Hát… azt reméltem, kamatoztathatom más területen a… a tudásomat. Már, ha lehet ezt annak nevezni. Ma az összes valamire való létesítményt felkerestem Artheniorban, de sehol sem akartak alkalmazni. *Mondatait látványos önbizalomhiánnyal fűzi össze. A beszélgetés ideje alatt most keltheti a leggyámoltalanabb érzetet, de nincs mit tenni - a nő duruzsoló hangjának, jól célzott kérdésének és fűszeres illatának egyvelege előhozza a fél-elf gyermeki énjét.* Nehéz is lett volna, mikor nem tudtam felelni arra a kérdésre, hogy korábban hol dolgoztam.
*Zavarodottan elneveti magát, majd kurtán és darabosan megigazítja fakó haját.*
- Nem kétlem, én magam biztosan nem tudnék megbarátkozni a folyamatos hánykolódással és a legénység bűzével.
*Valószínűleg nem a legszerencsésebb mondatai egyike az imént elhangzott, hiszen épp az előbb boncolgatták, hogy a nő valódi otthona a tenger, melyet a fattyú most szinte látatlanul is leszólt. Az az igazság, hogy Laut olyannyira kizökkentette rutinos kellemkedéséből ez a titokzatos szirén, hogy akár az Erdőmélyén is lehetne – egyedül, a sötétben. Ezért pedig már nem is tudja igazán átgondolni mondandóját.
Dayaneer vele tökéletes összhangban támasztja alá az imént saját maga által Artheniorról elmondottakat, melyet a fattyú egy újabb mosollyal díjaz. Beszélgetőtársa folyamatosan azt az érzést kelti benne, mintha az idők kezdete óta ismernék egymást. Mintha a jáde szempár csak és kizárólag hősünk érdekeit figyelné, a sötétre festett ajkak pedig a legjobbat akarnák neki. Persze, ha a fél-elf nem hagyná, hogy a pipafüstből, parfümolajból és bársonyos szavakból szőtt takaró teljesen ránehezedjen és képletes álomvilágba vezesse, talán észrevette volna a nő ajánlata mögött rejtőző veszélyt. De Lau számára annyira hívogató az ígéret, hogy tartozhat valahová, hogy még a Kikötő újabb említésére sem rezzen össze. Jégkék szemeiben reményteli szikra gyúl, melyet visszafogott szavakkal igyekszik leplezni.*
- Átgondolom, és meg fogom találni.
*Fel sem tűnik neki, hogy a mondat első fele üti a másodikat, hiszen az már kijelentő módban és jövőidőben hangzik el. Ebből a nő számára is egyértelmű lehet, hogy szép nagy, jóvágású szőke zsákmányt fogott magának.*
- Kisasszony, be kell vallanom, hogy a mai nap után rémesen elfáradtam. Öröm volt Önnel megismerkedni, és megtisztel ajánlatával. Most viszont el kell búcsúznom.
*Ha Dayaneer nem marasztalja, Lau feláll az asztaltól, és illendően mellkasára helyezi jobb kezét, majd derékből enyhén megdönti felső testét, így biccentve jó éjszakát a kereskedőnek.*
- Ha az élet is úgy akarja, bizonyára találkozunk még. További szép estét kívánok!
*Miközben megvárja a másik reakcióját, dolmányát felemeli a széke támlájáról, majd magára ölti. Meleg mosollyal arcán indul a fogadó ajtaja felé. A mosoly immár saját hangulatának szól – vicces fricska az égiektől, hogy ilyen jókedvvel ajándékozták meg azok után, ahogyan orrát lógatta mikor pár órával ezelőtt betért ugyanezen a vasalt faajtón keresztül. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen szerencséje lesz a mai nap megaláztatásai után.*
6771. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:00:37
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:00:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy készülődés//
* Persze nem állítja, hogy az első adandó alkalommal, ami eltereli a figyelmét, azzal a lendülettel nem felejti el a levél megírását. Ha kicsivel lassulnának a napok, vagy gyorsan túleshetnének mindezen, úgy könnyebb lenne minden. A madárról nem mond többet. A kettejük közötti kapcsolatot látni fogja, amint elővarázsolja a szobájából. Valahogy nem ugyanaz a tapasztalatuk az ezüsthajú nőkről. Bár számukra nem egyértelmű, de ugyanarról beszélnek, mégis a tündér kapta a jobb részét a nőnek, míg Ettvalldernek megmaradt a, nos, minden más. Habár nem panaszkodik. Tanított neki néhány dolgot, majd tettek egy kört a városban. Sok emberrel még ez is sok lenne. *
- Valóban. Csak annyit mondtak, hogy ez nem Eeyr műve és higgyünk benne. Mondani könnyű, de én mindig is a tettek embere voltam, ha érted mire célzok. Aligha lehet nekem azt mondani, hogy ülj le és várj, mert az jó.
* Aztán a tündér elzsákmányolja magának a papírt a falról, erre a félvér nemigen tud mit mondani. Azt magában hamar összerakja, hogy nem a vérdíjért fogja megkeresni a nőt. Főleg, hogy következő mondatával rá is erősít erre. Apró mosoly kerül az arcára, majd megforgatja szemeit, mintha csak azt üzenné vele, hogy “te jó ég, mibe keveredtem”. *
- Ha így folytatod, akkor a nők fognak a sírba vinni.
* Mondja játékosan. Reméli azért nem szeretné a plakáton meghúzódó nőt úgymond, megszelídíteni, mert akkor lehet nagy fába vágja a fejszéjét. Már kérné, hogy nyisson neki ajtót, de nem kell, már előre megkapja. *
- Kösz. Hoho, de még mennyire. Mindjárt meg is tudod. Csak meg kell találnom a megfelelő embert a feladatra. De ki is ez, akit emlegettél? Aki megölt itt egy embert, erről nem hallottam. Mégis ki a fenének támad ilyen ötlete. Érdekes egy világban élünk.
* Belép a fogadó ajtaján, majd tekintete körbevándorol az egybegyűlteken. Szinte senkit nem ismer, leszámítva néhány iszákos alkatot, de most nem miattuk jött. Megköszörüli torkát, majd hangosabban kezd beszélni a fogadó népéhez miközben egyre közelebb és közelebb lépked a pulthoz. *
- Elnézést uraim! Egy alkimistát keresek és úgy hallottam, hogy itt szerencsém lesz. Szükségem lenne a szolgálataira.
* Ha ez a bizonyos alkimista felüti a fejét, úgy mellé lép és a ládikáját az engedélyével az asztalára teszi. Ha nem, akkor a pultra fogja tenni. *
* Persze nem állítja, hogy az első adandó alkalommal, ami eltereli a figyelmét, azzal a lendülettel nem felejti el a levél megírását. Ha kicsivel lassulnának a napok, vagy gyorsan túleshetnének mindezen, úgy könnyebb lenne minden. A madárról nem mond többet. A kettejük közötti kapcsolatot látni fogja, amint elővarázsolja a szobájából. Valahogy nem ugyanaz a tapasztalatuk az ezüsthajú nőkről. Bár számukra nem egyértelmű, de ugyanarról beszélnek, mégis a tündér kapta a jobb részét a nőnek, míg Ettvalldernek megmaradt a, nos, minden más. Habár nem panaszkodik. Tanított neki néhány dolgot, majd tettek egy kört a városban. Sok emberrel még ez is sok lenne. *
- Valóban. Csak annyit mondtak, hogy ez nem Eeyr műve és higgyünk benne. Mondani könnyű, de én mindig is a tettek embere voltam, ha érted mire célzok. Aligha lehet nekem azt mondani, hogy ülj le és várj, mert az jó.
* Aztán a tündér elzsákmányolja magának a papírt a falról, erre a félvér nemigen tud mit mondani. Azt magában hamar összerakja, hogy nem a vérdíjért fogja megkeresni a nőt. Főleg, hogy következő mondatával rá is erősít erre. Apró mosoly kerül az arcára, majd megforgatja szemeit, mintha csak azt üzenné vele, hogy “te jó ég, mibe keveredtem”. *
- Ha így folytatod, akkor a nők fognak a sírba vinni.
* Mondja játékosan. Reméli azért nem szeretné a plakáton meghúzódó nőt úgymond, megszelídíteni, mert akkor lehet nagy fába vágja a fejszéjét. Már kérné, hogy nyisson neki ajtót, de nem kell, már előre megkapja. *
- Kösz. Hoho, de még mennyire. Mindjárt meg is tudod. Csak meg kell találnom a megfelelő embert a feladatra. De ki is ez, akit emlegettél? Aki megölt itt egy embert, erről nem hallottam. Mégis ki a fenének támad ilyen ötlete. Érdekes egy világban élünk.
* Belép a fogadó ajtaján, majd tekintete körbevándorol az egybegyűlteken. Szinte senkit nem ismer, leszámítva néhány iszákos alkatot, de most nem miattuk jött. Megköszörüli torkát, majd hangosabban kezd beszélni a fogadó népéhez miközben egyre közelebb és közelebb lépked a pulthoz. *
- Elnézést uraim! Egy alkimistát keresek és úgy hallottam, hogy itt szerencsém lesz. Szükségem lenne a szolgálataira.
* Ha ez a bizonyos alkimista felüti a fejét, úgy mellé lép és a ládikáját az engedélyével az asztalára teszi. Ha nem, akkor a pultra fogja tenni. *
6770. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:37:29
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:37:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos dallamok//
*Talán sokat látott már az őr, és semmi nem lepi meg, vagy talán túlságosan is meglepődött, de csak egy néma pillantás kíséretében átengedte. Valószínűleg tudtán kívül hozzátett Samonyr jelzése is, de még ő maga is elenged egy meglepett höht, ahogy zavartalanul átlép ebbe a másik, nehézlevegőjű világba.
Hozzá képest szokatlan némasággal kezd neki a vetkőzésnek. Hátát mutatja Samonyrnak, először a maszkját veszi le, világosbarna hullámos haja is kiszabadul a sipka levétele után. Leverekedi magáról a ruhákat, s a nemes észrevehet egy-egy heget a fiú lapockáin. Nem látványos, nem is feltétlen csúnya, csillagalakú vadhús, alig sötétebb a bőrénél.
Végül megfordul, miközben a törölközőt igyekszik oldala köré fonni. Fehérre mázolt arc, ugyanaz a könnycsepp arcán, mint maszkján, orra hegye és ajkai szintén vörösre festve. Arcvonalai egy fiatal férfiúét tükrözik, nem a marconafajtát, hanem amit egy férfi is csak szépnek tud mondani. Ha Samonyr előzőleg a maszk mögött nem vette észre heterokrómiáját, most szó szerint szemtől szembe láthatja; az egyik egy smaragd, a másik egy zafír. Mindkettő megéri a csodálatot külön-külön is, de együtt valami furcsa, misztikus hangulatot adnak arcának.*
- Legyen akkor, ismerősnek tűnsz itt, így nem kételkedek.
*Amilyen kifejezésteli volt hangja a maszk mögött, arcáról annyira nem lehet kiolvasni az érzelmeket. Hangjában még mindig a teátrális affektálás a mérvadó, de mégis másképp hat.
Ha a nemes megindul, úgy a fiú követi őt.*
*Talán sokat látott már az őr, és semmi nem lepi meg, vagy talán túlságosan is meglepődött, de csak egy néma pillantás kíséretében átengedte. Valószínűleg tudtán kívül hozzátett Samonyr jelzése is, de még ő maga is elenged egy meglepett höht, ahogy zavartalanul átlép ebbe a másik, nehézlevegőjű világba.
Hozzá képest szokatlan némasággal kezd neki a vetkőzésnek. Hátát mutatja Samonyrnak, először a maszkját veszi le, világosbarna hullámos haja is kiszabadul a sipka levétele után. Leverekedi magáról a ruhákat, s a nemes észrevehet egy-egy heget a fiú lapockáin. Nem látványos, nem is feltétlen csúnya, csillagalakú vadhús, alig sötétebb a bőrénél.
Végül megfordul, miközben a törölközőt igyekszik oldala köré fonni. Fehérre mázolt arc, ugyanaz a könnycsepp arcán, mint maszkján, orra hegye és ajkai szintén vörösre festve. Arcvonalai egy fiatal férfiúét tükrözik, nem a marconafajtát, hanem amit egy férfi is csak szépnek tud mondani. Ha Samonyr előzőleg a maszk mögött nem vette észre heterokrómiáját, most szó szerint szemtől szembe láthatja; az egyik egy smaragd, a másik egy zafír. Mindkettő megéri a csodálatot külön-külön is, de együtt valami furcsa, misztikus hangulatot adnak arcának.*
- Legyen akkor, ismerősnek tűnsz itt, így nem kételkedek.
*Amilyen kifejezésteli volt hangja a maszk mögött, arcáról annyira nem lehet kiolvasni az érzelmeket. Hangjában még mindig a teátrális affektálás a mérvadó, de mégis másképp hat.
Ha a nemes megindul, úgy a fiú követi őt.*
6769. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:21:31
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:21:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A nagy készülődés//
* Mindjárt gondolta, hogy pont nemsokára akart neki írni a férfi, de ezt nem fogja a szemébe mondani.*
- Ugyan, semmi baj. Tesus tett róla, hogy ezt személyesen is elmondhasd nekem.* Kacsint rá.*
- Örülök, hogy lassan kezd megszokni. Majd akkor valamikor folytathatjuk a tanítását is.* Feleli neki miközben hallgatja miről mesél.*
- Ó, hát az ezüsthajú nőkről én is tudnék mesélni. Édesek, mint a méz és olyan nagyon odaadók.* Merül el pillanatra Hena emlékeiben.*
- Bocsánat, figyelek.* Szabadkozik, mert hát közbevágott.*
- A híres kürtszó, amiről oly sokat lehet hallani, de tudni mégis oly keveset. Nem lepődőm meg azon, hogy a templomban nem jártatok sikerrel. Eeyrnek és a szolgáinak nagyon meg van kötve alkalmanként a keze.* Ki nem hagyná, hogy szapulja a rivális istent.*
- Miért is ne.* Igyekszik felvenni a férfi lépését. Érdeklődve hallgatja a démonról szóló értekezést. Szemei csak úgy csillognak a kíváncsiságtól.*
Ez nagyon érdekes. Kíváncsi lennék erre az illetőre. Szeretem az ilyen történeteket.* Amikor a plakátot említik neki, akkor oda is szalad.*
- Nocsak, nocsak. Gyere csak Alesianhoz.* Azzal lekapja a körözvényt és a táskája mélyére rejti.*
- Nálam jobb helyen lesz. Majd utána nézek ennek még.* Mondja neki az okát, amiért körözvényeket gyűjt be. Ha fejvadász lenne még akár lenne is ennek értelme, de nem tűnik annak. Fejekre ugyan vadászik, de azok mind csinos lányokhoz tartoznak és jobb szereti ha a nyakukhoz van rögzítve.*
- Szemem a pályán, de szeretem a veszélyes nőket. Azok a szakterületem.* Henceg, miközben elérik a fogadót. Rendes még az ajtót is kinyitja a másik előtt.*
- Jól fel van pakolva. Nem mondja, hogy ez is mind a madárka miatt van?* Kérdezi meg gyanakodva.*
- Csak nem valami érdekes dologra készül? Szeretem az érdekes dolgokat. Teysus is szereti az ilyesmit, meg a bajt keverni.* Azt már nem teszi hozzá, hogy ő is híresen jó bajkeverő.*
- Nem is olyan rég megöltek itt egy embert. Tudtad? Aztán szegényt fel is akasztották. Aztán meg a barátod is itt akarták kicsinálni. Hát ez a hely egyre veszélyesebb lesz.* Kuncog a tündér szórakozottan.*
* Mindjárt gondolta, hogy pont nemsokára akart neki írni a férfi, de ezt nem fogja a szemébe mondani.*
- Ugyan, semmi baj. Tesus tett róla, hogy ezt személyesen is elmondhasd nekem.* Kacsint rá.*
- Örülök, hogy lassan kezd megszokni. Majd akkor valamikor folytathatjuk a tanítását is.* Feleli neki miközben hallgatja miről mesél.*
- Ó, hát az ezüsthajú nőkről én is tudnék mesélni. Édesek, mint a méz és olyan nagyon odaadók.* Merül el pillanatra Hena emlékeiben.*
- Bocsánat, figyelek.* Szabadkozik, mert hát közbevágott.*
- A híres kürtszó, amiről oly sokat lehet hallani, de tudni mégis oly keveset. Nem lepődőm meg azon, hogy a templomban nem jártatok sikerrel. Eeyrnek és a szolgáinak nagyon meg van kötve alkalmanként a keze.* Ki nem hagyná, hogy szapulja a rivális istent.*
- Miért is ne.* Igyekszik felvenni a férfi lépését. Érdeklődve hallgatja a démonról szóló értekezést. Szemei csak úgy csillognak a kíváncsiságtól.*
Ez nagyon érdekes. Kíváncsi lennék erre az illetőre. Szeretem az ilyen történeteket.* Amikor a plakátot említik neki, akkor oda is szalad.*
- Nocsak, nocsak. Gyere csak Alesianhoz.* Azzal lekapja a körözvényt és a táskája mélyére rejti.*
- Nálam jobb helyen lesz. Majd utána nézek ennek még.* Mondja neki az okát, amiért körözvényeket gyűjt be. Ha fejvadász lenne még akár lenne is ennek értelme, de nem tűnik annak. Fejekre ugyan vadászik, de azok mind csinos lányokhoz tartoznak és jobb szereti ha a nyakukhoz van rögzítve.*
- Szemem a pályán, de szeretem a veszélyes nőket. Azok a szakterületem.* Henceg, miközben elérik a fogadót. Rendes még az ajtót is kinyitja a másik előtt.*
- Jól fel van pakolva. Nem mondja, hogy ez is mind a madárka miatt van?* Kérdezi meg gyanakodva.*
- Csak nem valami érdekes dologra készül? Szeretem az érdekes dolgokat. Teysus is szereti az ilyesmit, meg a bajt keverni.* Azt már nem teszi hozzá, hogy ő is híresen jó bajkeverő.*
- Nem is olyan rég megöltek itt egy embert. Tudtad? Aztán szegényt fel is akasztották. Aztán meg a barátod is itt akarták kicsinálni. Hát ez a hely egyre veszélyesebb lesz.* Kuncog a tündér szórakozottan.*
6768. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:42:43
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:42:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Küldeménye érkezett//
*Alapból nincs problémája a Nestar-monológokkal, de ez a nap túl hosszú ahhoz, hogy még egy olyat is túléljen. Ettől függetlenül a rövid magyarázatot figyelmesen hallgatja végig, hisz az információ továbbra is érték a megfelelő kezekben.*
- Ó, értem. *Bólint elégedetten az elhangzottakra. Persze alkimista továbbra sem lesz belőle, hiába tanítgatja időnként őt Nestar egyre s másra az ilyesfajta magyarázatokkal, de legalább egyre több fogalma van arról, hogy működik a bájitalok világa.
Az ígéretre csak hálásan biccent egyet, már ami Naesalát és a mostanra már rajta behajtható tartozásának megemlítését illeti. A másik témával kapcsolatban pedig ő sem mondhatta volna szebben, hogy kicsi a világ, hisz a keresett tudás, a kürtszó mibenléte, annak oka és a várost fenyegető hírek gyorsan körbeértek, de ez az ő becsületét sajnos nem menti meg. Továbbra is kifejezetten zavarja, hogy nem hozzá jutott el először az információ.*
- A Mágustornyot? ~Oda indult volna Pashthra és az a sötételf?~ *Kérdése csupán költői, választ nem vár rá, mert amit meg akarhatott tudni ebből, azt már magától is sejti. A továbbiakra bólint, jelezve, hogy megértette.*
- Nem probléma. Én nem tervezem elhagyni Artheniort, úgyhogy tartom a frontot helyetted is, már ami az üzletet illeti. *Ennyit igazán megígérhet a férfinek, hisz bár a wegtoreni útjuk a közelmúlt eseményei miatt most nem tűnik túl valószínűnek, hogy megvalósulhat, de attól még az alkimistával közös üzleti tevékenységük még így is kifizetődő az ő számára is.*
- Igazán nincs mit, Nestar úr. Vigyázz magadra! Nem akarom mostanában még egy barátomat temetni. *Emlékezik meg még utoljára Svornt Strintonról, majd elköszön a férfitől, és távozik a fogadóból.*
*Alapból nincs problémája a Nestar-monológokkal, de ez a nap túl hosszú ahhoz, hogy még egy olyat is túléljen. Ettől függetlenül a rövid magyarázatot figyelmesen hallgatja végig, hisz az információ továbbra is érték a megfelelő kezekben.*
- Ó, értem. *Bólint elégedetten az elhangzottakra. Persze alkimista továbbra sem lesz belőle, hiába tanítgatja időnként őt Nestar egyre s másra az ilyesfajta magyarázatokkal, de legalább egyre több fogalma van arról, hogy működik a bájitalok világa.
Az ígéretre csak hálásan biccent egyet, már ami Naesalát és a mostanra már rajta behajtható tartozásának megemlítését illeti. A másik témával kapcsolatban pedig ő sem mondhatta volna szebben, hogy kicsi a világ, hisz a keresett tudás, a kürtszó mibenléte, annak oka és a várost fenyegető hírek gyorsan körbeértek, de ez az ő becsületét sajnos nem menti meg. Továbbra is kifejezetten zavarja, hogy nem hozzá jutott el először az információ.*
- A Mágustornyot? ~Oda indult volna Pashthra és az a sötételf?~ *Kérdése csupán költői, választ nem vár rá, mert amit meg akarhatott tudni ebből, azt már magától is sejti. A továbbiakra bólint, jelezve, hogy megértette.*
- Nem probléma. Én nem tervezem elhagyni Artheniort, úgyhogy tartom a frontot helyetted is, már ami az üzletet illeti. *Ennyit igazán megígérhet a férfinek, hisz bár a wegtoreni útjuk a közelmúlt eseményei miatt most nem tűnik túl valószínűnek, hogy megvalósulhat, de attól még az alkimistával közös üzleti tevékenységük még így is kifizetődő az ő számára is.*
- Igazán nincs mit, Nestar úr. Vigyázz magadra! Nem akarom mostanában még egy barátomat temetni. *Emlékezik meg még utoljára Svornt Strintonról, majd elköszön a férfitől, és távozik a fogadóból.*
6767. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:38:35
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:38:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos dallamok//
* Végül úgy döntenek, hogy elindulnak a fürdő felé, anélkül, hogy kölcsönösen segítenék egymást. Bármilyen mézes-mázas körítést is ad neki a bárd, mégis csak igaz, hogy amiről ő beszél, az adósság, vagy éppen az egymástól való függés. Bár, ha nagyon akarja, akkor nevezheti szövetségnek is, de nem akarja. Egyelőre nem érzi úgy, hogy ilyesmi lenne a levegőben, ezért nem is kommentálja érdemben a dolgot. A fürdőházhoz érve Samonyr int, hogy a tündér vele van, és így valószínűleg nagyobb eséllyel engedik be, mint egyébként. Ha az ajtóban feltartóztatják, és nem jöhet tovább, a nemest ez sem állítja meg abban, hogy az öltözőbe vegye az irányt, ahol, ha követi őt a maszkos alak, láthatja, hogy milyen értékmegőrzésről beszélt. Hiszen itt, bár az átlag fürdőző számára nem elérhető, Samonyrnak mégis felajánlják a zárható szekrények használatát, amivel él is, és értékesebb dolgait oda pakolja. Öltözés közben nem feszeng, és lopva felméri a másik testét is, hogyha vele tart, és hasonlóan nem szégyellős. Bár a női testeken több a néznivaló, azért a férfiakét is szereti szemügyre venni, ha van rajtuk valami arra méltó. Nem sokára egy szál törölközőben indul meg a közös fürdő felé, de hirtelen megtorpan, és ha vele van, akkor társára néz. *
- A közös medencét szeretnéd használni, vagy elvonulnál inkább valami privátabb helyre? Ahol nem látnak, és hallnak minket. * Teszi fel a kérdést, mert számára mindegy, hogy hol kezdik el áztatni a testüket. Bár való igaz, hogy a választás nagyban befolyásolhatja azt is, hogy hogyan folytatódik a beszélgetésük. *
- Én személy szerint jobb szeretem a kádakat, annak tisztább a vize, és kényelmesebb is, de megértem, ha máshogy döntesz.
* Végül úgy döntenek, hogy elindulnak a fürdő felé, anélkül, hogy kölcsönösen segítenék egymást. Bármilyen mézes-mázas körítést is ad neki a bárd, mégis csak igaz, hogy amiről ő beszél, az adósság, vagy éppen az egymástól való függés. Bár, ha nagyon akarja, akkor nevezheti szövetségnek is, de nem akarja. Egyelőre nem érzi úgy, hogy ilyesmi lenne a levegőben, ezért nem is kommentálja érdemben a dolgot. A fürdőházhoz érve Samonyr int, hogy a tündér vele van, és így valószínűleg nagyobb eséllyel engedik be, mint egyébként. Ha az ajtóban feltartóztatják, és nem jöhet tovább, a nemest ez sem állítja meg abban, hogy az öltözőbe vegye az irányt, ahol, ha követi őt a maszkos alak, láthatja, hogy milyen értékmegőrzésről beszélt. Hiszen itt, bár az átlag fürdőző számára nem elérhető, Samonyrnak mégis felajánlják a zárható szekrények használatát, amivel él is, és értékesebb dolgait oda pakolja. Öltözés közben nem feszeng, és lopva felméri a másik testét is, hogyha vele tart, és hasonlóan nem szégyellős. Bár a női testeken több a néznivaló, azért a férfiakét is szereti szemügyre venni, ha van rajtuk valami arra méltó. Nem sokára egy szál törölközőben indul meg a közös fürdő felé, de hirtelen megtorpan, és ha vele van, akkor társára néz. *
- A közös medencét szeretnéd használni, vagy elvonulnál inkább valami privátabb helyre? Ahol nem látnak, és hallnak minket. * Teszi fel a kérdést, mert számára mindegy, hogy hol kezdik el áztatni a testüket. Bár való igaz, hogy a választás nagyban befolyásolhatja azt is, hogy hogyan folytatódik a beszélgetésük. *
- Én személy szerint jobb szeretem a kádakat, annak tisztább a vize, és kényelmesebb is, de megértem, ha máshogy döntesz.
6766. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:10:33
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:10:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Az már lenne egy érdekes látvány. Sosem teremtett le még senkit se. Ez számára elég nehéz, főleg, hogy nagyon lenézni sem tud senkit se. Gondolat menetben sem teszi ezt igazán. De fizikailag meg főleg lehetetlen.
Enyhén hosszú fülecskéje szinte megmozdul. Tanács a férfiakkal szemben? Talán érdemes ezt is meghallgatnia. Ha más nem jobb lesz későbbre.*
- Igen? Mégis miféleket?
*Kuncog mintha csak viccelődne, ezzel is igyekszik oldani a benne felgyülemlett kellemetlenséget. Persze a válaszra oda is fordul úgy figyel. Még szárnya is izgatottan ver háta mögött. Ami aztán hamar el is alél a férfi kinevetése miatt. Hamar be is vágja a cuki durcás pofiját. És szúrós szemmel néz a másikra.*
- Nem mindenki olyan jó társaságban rendben?
*Kortyol ismét duzzogva a poharából. Aminek már lassan a fenekére néz rendesen. Ha ilyen sebességgel iszik. Lehet emiatt nőtt meg már ennyire a bátorsága? Meg aztán mi a rossz abban amit csinál? Sokan másik is a kocsmákba járnak kikapcsolódni. És a legtöbbjük csak iszik mint a gödény. Jó formán semmit mást nem is csinál. Hát ez lenne a kikapcsolódás? Mert akkor ő épp azt teszi. Igaz még csak az első pohárnál tart. De ha ezen múlik hát ne legyen ő az akadálya. Szobát tán félrészegen is lehet bérelni. Meg aztán a férfi sem tűnik olyannak aki éppen nem kikapcsolódik. Szinte árad belőle az ital szaga. Amaz is éppen inni készül, amikor a tornyot említi. Le is marad ismételten az izgatott szárny rebesgetésből. Amikor a tornyot felemlítette. A lelankadás pedig ismét megtörténik, mert átérzi a férfi fájdalmát.*
- Tudom jól. Hatokat sepregettem ott, de Abogr mester egy könyvet nem adott a kezembe. Csak hitegetett, hogy a munka meghozza a gyümölcsét. Pfff.
*Puffog mérgében, hogy egy újabb korty menjen le a torkán.*
- Ne keseredjen el, a tudás megszerzése sosem kárba veszett munka. Biztosan jól fog jönni előbb vagy utóbb.
*Mondja kedvesen a férfinak. Bár szíve mélyén irigyli, hogy amaz legalább valamelyest tudta tanulmányozni valamelyik mágia ágát. Ő már lassan azon volt a fél karját oda adja a mesternek valami beteges kísérletre. Csak engedje elolvasni a tekercsek tartalmát amit annyira rejteget előle.*
*Az már lenne egy érdekes látvány. Sosem teremtett le még senkit se. Ez számára elég nehéz, főleg, hogy nagyon lenézni sem tud senkit se. Gondolat menetben sem teszi ezt igazán. De fizikailag meg főleg lehetetlen.
Enyhén hosszú fülecskéje szinte megmozdul. Tanács a férfiakkal szemben? Talán érdemes ezt is meghallgatnia. Ha más nem jobb lesz későbbre.*
- Igen? Mégis miféleket?
*Kuncog mintha csak viccelődne, ezzel is igyekszik oldani a benne felgyülemlett kellemetlenséget. Persze a válaszra oda is fordul úgy figyel. Még szárnya is izgatottan ver háta mögött. Ami aztán hamar el is alél a férfi kinevetése miatt. Hamar be is vágja a cuki durcás pofiját. És szúrós szemmel néz a másikra.*
- Nem mindenki olyan jó társaságban rendben?
*Kortyol ismét duzzogva a poharából. Aminek már lassan a fenekére néz rendesen. Ha ilyen sebességgel iszik. Lehet emiatt nőtt meg már ennyire a bátorsága? Meg aztán mi a rossz abban amit csinál? Sokan másik is a kocsmákba járnak kikapcsolódni. És a legtöbbjük csak iszik mint a gödény. Jó formán semmit mást nem is csinál. Hát ez lenne a kikapcsolódás? Mert akkor ő épp azt teszi. Igaz még csak az első pohárnál tart. De ha ezen múlik hát ne legyen ő az akadálya. Szobát tán félrészegen is lehet bérelni. Meg aztán a férfi sem tűnik olyannak aki éppen nem kikapcsolódik. Szinte árad belőle az ital szaga. Amaz is éppen inni készül, amikor a tornyot említi. Le is marad ismételten az izgatott szárny rebesgetésből. Amikor a tornyot felemlítette. A lelankadás pedig ismét megtörténik, mert átérzi a férfi fájdalmát.*
- Tudom jól. Hatokat sepregettem ott, de Abogr mester egy könyvet nem adott a kezembe. Csak hitegetett, hogy a munka meghozza a gyümölcsét. Pfff.
*Puffog mérgében, hogy egy újabb korty menjen le a torkán.*
- Ne keseredjen el, a tudás megszerzése sosem kárba veszett munka. Biztosan jól fog jönni előbb vagy utóbb.
*Mondja kedvesen a férfinak. Bár szíve mélyén irigyli, hogy amaz legalább valamelyest tudta tanulmányozni valamelyik mágia ágát. Ő már lassan azon volt a fél karját oda adja a mesternek valami beteges kísérletre. Csak engedje elolvasni a tekercsek tartalmát amit annyira rejteget előle.*
6765. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:03:12
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:03:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos dallamok//
*Nem érti, hogy jött ide az értékmegőrző, de annyiban is hagyja. Az örök elégedetlenséget nem is tagadja, s nem is cáfolja, bár Cizerro sejti, merre billen a mérleg.*
- Az itteni urak csak úgy habzsolják az életet! *Össze érinti ujjait, mintha csak öt-öt fonalat kötne egybe.* - Ez az Arthenior igencsak egy kényelmes város.
*Lassan, magabiztosan feláll az asztaltól, és a fürdőház irányába áll. Legalábbis, ahogy emlékszik annak irányába, reményei szerint nem költöztették át máshová. Megáll asztaltársa mellett, rá se néz, maga elé beszél.*
- Én pedig nem hiszek a tartozásban, Samonyr Talwakr. Nevezzük inkább... Hm, hm... *Hirtelen felemeli mutatóujját, mint akinek hatalmas ötlete támadt.* - Nevezzük inkább kölcsönös segítségnek. Egyszer meghívlak egy italra, s máskor tiéd a számla. Egyszer ellátlak valami hasznossal, s cserébe te is így teszel. Együttélés, azt hiszem.
*Tovább indul, s a nemes vagy követi, vagy nem. Nem néz hátra, csak bolondos, ruganyos járásával lépeget az ajtó felé. Az, hogy vajon beengedik-e ilyen szerelésben, még egyelőre a jövő kérdése.*
*Nem érti, hogy jött ide az értékmegőrző, de annyiban is hagyja. Az örök elégedetlenséget nem is tagadja, s nem is cáfolja, bár Cizerro sejti, merre billen a mérleg.*
- Az itteni urak csak úgy habzsolják az életet! *Össze érinti ujjait, mintha csak öt-öt fonalat kötne egybe.* - Ez az Arthenior igencsak egy kényelmes város.
*Lassan, magabiztosan feláll az asztaltól, és a fürdőház irányába áll. Legalábbis, ahogy emlékszik annak irányába, reményei szerint nem költöztették át máshová. Megáll asztaltársa mellett, rá se néz, maga elé beszél.*
- Én pedig nem hiszek a tartozásban, Samonyr Talwakr. Nevezzük inkább... Hm, hm... *Hirtelen felemeli mutatóujját, mint akinek hatalmas ötlete támadt.* - Nevezzük inkább kölcsönös segítségnek. Egyszer meghívlak egy italra, s máskor tiéd a számla. Egyszer ellátlak valami hasznossal, s cserébe te is így teszel. Együttélés, azt hiszem.
*Tovább indul, s a nemes vagy követi, vagy nem. Nem néz hátra, csak bolondos, ruganyos járásával lépeget az ajtó felé. Az, hogy vajon beengedik-e ilyen szerelésben, még egyelőre a jövő kérdése.*
6764. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 18:52:03
Üzenet elküldve: 2025-09-19 18:52:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Azt biztos nem tenné zsebre a férfi, ha itt és most mindenki előtt megalázza a tündér. Lábát még egyszer nem tehetné be a pegazusba, de végül ezt a kirobbanást elkerülik. Lassan kerülnek le róluk a szempárok, mígnem újból senki sem figyel rájuk. Ezt jobban szereti. *
- Kár, abban tudtam volna tanácsot adni. A férfiak egyszerűek. Nos, munkába kevésbé, én már nagyon régóta földönfutó vagyok. Egy kis munka itt, egy kis munka ott. Néha elég, ám a tanulmányaimat sokszor nem fedezi.
* Érdekes dolgot hall a másiktól. Nem tudja, hogy hogyan kell kikapcsolódni, és az első dolga az lett, hogy eljött inni. Sokan most irigykednének rá, talán megkérdőjeleznék a választását, ám Derk nem ilyen. Talán az alkohol miatt, talán pont ilyen személyisége van, de amint meghallja bele prüszköl a poharába. Nem sokkal később apró kuncogásba kezd, amit próbál elfojtani. Egyáltalán nem vicces amit mond, inkább azon röhög ahogyan mondja. *
- Ne érts félre, ilyet még nem hallottam.
* Végül a torony említésére mintha felélesztene valamit a tündérben. Mondjuk ezt Derk nem látja, mivel éppen a poharában lévő ital hullámzásával van elfoglalva. A kapott kérdésre oda se néz, csupán egy halk sóhaj kíséretével erősít rá a kérdésre. *
- Igen, de mint említettem eléggé szűkösen hagyják az embert ott. A felkészületlenek pedig még több pénz és időt ölnek bele, közben csak az idejüket pazarolják. Senki nem tanítja meg nekik, hogy hogyan tanuljanak, emiatt sokan nem is érnek el nagyobb teljesítményeket. De semmiség, nekem ez a mérgem, a különböző mágiák tanulmányozása és megtanulása. Egyszer biztos hasznát fogom venni a tudásnak, de az is lehet, hogy a semmiért pocsékolom az életem.
* Aprón felnevet kínjába. Bár nem bánja még annyira, de olykor szidja az égieket, hogy miért adtak neki ilyen erőket. *
* Azt biztos nem tenné zsebre a férfi, ha itt és most mindenki előtt megalázza a tündér. Lábát még egyszer nem tehetné be a pegazusba, de végül ezt a kirobbanást elkerülik. Lassan kerülnek le róluk a szempárok, mígnem újból senki sem figyel rájuk. Ezt jobban szereti. *
- Kár, abban tudtam volna tanácsot adni. A férfiak egyszerűek. Nos, munkába kevésbé, én már nagyon régóta földönfutó vagyok. Egy kis munka itt, egy kis munka ott. Néha elég, ám a tanulmányaimat sokszor nem fedezi.
* Érdekes dolgot hall a másiktól. Nem tudja, hogy hogyan kell kikapcsolódni, és az első dolga az lett, hogy eljött inni. Sokan most irigykednének rá, talán megkérdőjeleznék a választását, ám Derk nem ilyen. Talán az alkohol miatt, talán pont ilyen személyisége van, de amint meghallja bele prüszköl a poharába. Nem sokkal később apró kuncogásba kezd, amit próbál elfojtani. Egyáltalán nem vicces amit mond, inkább azon röhög ahogyan mondja. *
- Ne érts félre, ilyet még nem hallottam.
* Végül a torony említésére mintha felélesztene valamit a tündérben. Mondjuk ezt Derk nem látja, mivel éppen a poharában lévő ital hullámzásával van elfoglalva. A kapott kérdésre oda se néz, csupán egy halk sóhaj kíséretével erősít rá a kérdésre. *
- Igen, de mint említettem eléggé szűkösen hagyják az embert ott. A felkészületlenek pedig még több pénz és időt ölnek bele, közben csak az idejüket pazarolják. Senki nem tanítja meg nekik, hogy hogyan tanuljanak, emiatt sokan nem is érnek el nagyobb teljesítményeket. De semmiség, nekem ez a mérgem, a különböző mágiák tanulmányozása és megtanulása. Egyszer biztos hasznát fogom venni a tudásnak, de az is lehet, hogy a semmiért pocsékolom az életem.
* Aprón felnevet kínjába. Bár nem bánja még annyira, de olykor szidja az égieket, hogy miért adtak neki ilyen erőket. *
6763. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 17:37:21
Üzenet elküldve: 2025-09-19 17:37:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Csak merte volna kimondani amit gondol. Rögtön rávágta volna, hogy most bizony akkor van lehetőséged megnézni egyet! Itt ül veled szemben! Apró népség, néha szárnyal és oly bájjal rendelkeznek mint senki más kerek e világon! Ha pedig erre későbbiekben vissza emlékezett volna. Vagy hatalmasat nevetett volna saját magán, vagy elszégyellte volna magát.
Akár csak most. Be is húzta a nyakát rögtön miután felemelte a hangját. Mert észrevette a rájuk tapadó szempárokat. Így is kellemetlenül érezte magát, de most meg főleg.
Idegesen kortyol is még egy nagyot a borából, hogy minél hamarabb csillapítsa érzékeit. Tán ha a feléhez ér már a fejébe száll. Maga is biztos benne, nem kell több neki három kupánál, hogy fejre álljon.
Közben a férfi válaszára figyel, a kérdés felénél kissé bele is pirul.*
~ Férfiak? Ugyan, ki nézne rám. ~
*Szomorodik el kissé a poharát nézve. Bár nem tudja mi szomorúbb. Hogy tényleg az a valóság, nem néz rá úgy senki, vagy, hogy ő maga nem állna az ilyesmire készen. Bármelyik is legyen, nem volt része megtapasztalni ilyesmit.*
- Férfiak? Nem. Velük nincs gondom. A munka sem gond jelenleg. Bár sok sikerem nem volt mostanság az eladásokban. Inkább más nyomaszt.
*Feleli meglepő őszinteséggel a férfi kérdéseire.*
- Ezért jöttem ide, próbáljak kikapcsolódni. Bár nem vagyok benne biztos, hogyan is kell.
*Vakarja meg tarkóját bizonytalanul. Járt ő néha ünnepségekre a falujában, arató bálok de sosem bírta ott sokáig a tömeg meg a férfiak miatt. Félénksége mindig elűzte őt az ilyesmiről korán.
Lelombozottsága hamar elillan, mikor meghallja a torony említését.*
~ A mágustorony? Ő ott? ~
*Kerekedik ki a másikon a szeme rögtön.*
- Maga is járt a toronyban? Ott tanult?
*Egyenesedik ki, és szemében fel is gyúl a szokásos fény. Az érdeklődés a mágia irányába. Ha az illető ott járt biztos tud valamit. Tán még tanítaná is ha szépen megkérné. Bár tudja már az ilyesmi nem két arany. De most már legalább lenne miből fizetnie.*
*Csak merte volna kimondani amit gondol. Rögtön rávágta volna, hogy most bizony akkor van lehetőséged megnézni egyet! Itt ül veled szemben! Apró népség, néha szárnyal és oly bájjal rendelkeznek mint senki más kerek e világon! Ha pedig erre későbbiekben vissza emlékezett volna. Vagy hatalmasat nevetett volna saját magán, vagy elszégyellte volna magát.
Akár csak most. Be is húzta a nyakát rögtön miután felemelte a hangját. Mert észrevette a rájuk tapadó szempárokat. Így is kellemetlenül érezte magát, de most meg főleg.
Idegesen kortyol is még egy nagyot a borából, hogy minél hamarabb csillapítsa érzékeit. Tán ha a feléhez ér már a fejébe száll. Maga is biztos benne, nem kell több neki három kupánál, hogy fejre álljon.
Közben a férfi válaszára figyel, a kérdés felénél kissé bele is pirul.*
~ Férfiak? Ugyan, ki nézne rám. ~
*Szomorodik el kissé a poharát nézve. Bár nem tudja mi szomorúbb. Hogy tényleg az a valóság, nem néz rá úgy senki, vagy, hogy ő maga nem állna az ilyesmire készen. Bármelyik is legyen, nem volt része megtapasztalni ilyesmit.*
- Férfiak? Nem. Velük nincs gondom. A munka sem gond jelenleg. Bár sok sikerem nem volt mostanság az eladásokban. Inkább más nyomaszt.
*Feleli meglepő őszinteséggel a férfi kérdéseire.*
- Ezért jöttem ide, próbáljak kikapcsolódni. Bár nem vagyok benne biztos, hogyan is kell.
*Vakarja meg tarkóját bizonytalanul. Járt ő néha ünnepségekre a falujában, arató bálok de sosem bírta ott sokáig a tömeg meg a férfiak miatt. Félénksége mindig elűzte őt az ilyesmiről korán.
Lelombozottsága hamar elillan, mikor meghallja a torony említését.*
~ A mágustorony? Ő ott? ~
*Kerekedik ki a másikon a szeme rögtön.*
- Maga is járt a toronyban? Ott tanult?
*Egyenesedik ki, és szemében fel is gyúl a szokásos fény. Az érdeklődés a mágia irányába. Ha az illető ott járt biztos tud valamit. Tán még tanítaná is ha szépen megkérné. Bár tudja már az ilyesmi nem két arany. De most már legalább lenne miből fizetnie.*
6762. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 14:34:11
Üzenet elküldve: 2025-09-19 14:34:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Bolondos dallamok//
- Úgy tudom, a jó dalokat a hősi harcosokról nem gátolja meg olyan tény, hogy van, vagy nincs csata. Valaki majd megénekli azt is, ami sosem jött el. * Vonja meg a vállát, láthatóan nincs túlzottan pozitív véleménnyel a dalnokokról ilyen szempontból. Kicsit köhint egyet, ahogy feljön a torkán a sav, amikor ezekre a dalokra, meg a szerelmes őgyelgésekre gondol. Mindkettőtől rosszul van. *
- Örülök, hogy voltak, akik így élték meg a dolgot. * Bólint elgondolkodva, és be kell lássa, hogy ha nem lett volna hátrányosan érintett, akkor ő is jól elszórakozott volna a lázadás során. Ezért nem is haragszik a kis fickóra, amit mond, abban van igazság. Valahol szórakoztatja is a szerzet, akinek ami a szívén, az a száján is. Lég találkozott ennyire őszinte alakkal, bár az is lehet, hogy csak az orránál vezeti Samonyrt, és mindig azt mondja, amit a hallgatóság hallani akar. *
- Köszönöm, de nem szeretek adós maradni. Inkább intézem magamnak a fogyasztásomat. * Utasítja el az ital felajánlását, és körbe néz, miközben nagyot nyújtózik ültében. Nem esne rosszul neki egy fürdő, úgyhogy úgy dönt, követi a fürdőházba az alakot. *
- Na és te kérsz valamit inni? Valami erősebbet. * Int a tejes pohár felé, de egyelőre nem int a felszolgálóknak, hogy kikérne valamit. Ráér az akkor is, amikor már a vízben ázik. * Egyébként ha gondolod, használhatod az öltözőben az értékmegőrzőt. És én szerintem masszíroztatni is fogok. * Nyomkodja meg saját vállát, érezve, hogy bizony van pár görcs, amit ahhoz szokott kezek igazán kilazíthatnának. *
- Úgy tudom, a jó dalokat a hősi harcosokról nem gátolja meg olyan tény, hogy van, vagy nincs csata. Valaki majd megénekli azt is, ami sosem jött el. * Vonja meg a vállát, láthatóan nincs túlzottan pozitív véleménnyel a dalnokokról ilyen szempontból. Kicsit köhint egyet, ahogy feljön a torkán a sav, amikor ezekre a dalokra, meg a szerelmes őgyelgésekre gondol. Mindkettőtől rosszul van. *
- Örülök, hogy voltak, akik így élték meg a dolgot. * Bólint elgondolkodva, és be kell lássa, hogy ha nem lett volna hátrányosan érintett, akkor ő is jól elszórakozott volna a lázadás során. Ezért nem is haragszik a kis fickóra, amit mond, abban van igazság. Valahol szórakoztatja is a szerzet, akinek ami a szívén, az a száján is. Lég találkozott ennyire őszinte alakkal, bár az is lehet, hogy csak az orránál vezeti Samonyrt, és mindig azt mondja, amit a hallgatóság hallani akar. *
- Köszönöm, de nem szeretek adós maradni. Inkább intézem magamnak a fogyasztásomat. * Utasítja el az ital felajánlását, és körbe néz, miközben nagyot nyújtózik ültében. Nem esne rosszul neki egy fürdő, úgyhogy úgy dönt, követi a fürdőházba az alakot. *
- Na és te kérsz valamit inni? Valami erősebbet. * Int a tejes pohár felé, de egyelőre nem int a felszolgálóknak, hogy kikérne valamit. Ráér az akkor is, amikor már a vízben ázik. * Egyébként ha gondolod, használhatod az öltözőben az értékmegőrzőt. És én szerintem masszíroztatni is fogok. * Nyomkodja meg saját vállát, érezve, hogy bizony van pár görcs, amit ahhoz szokott kezek igazán kilazíthatnának. *
6761. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-09-19 13:55:20
Üzenet elküldve: 2025-09-19 13:55:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Küldeménye érkezett//
*Merlana kérdése jogos, bár a válasz egyszerűbb, mint gondolná.*
- Mert kifejezetten mérgezőek amúgy, csak nem ölnek, hanem a testet torzító hatásuk olyasmi, amit el szeretnének érni, a legtöbb esetben. De el tudod képzelni, mekkora gond lenne, ha egy varázslónak az italába kevernél egy kereskedőnek való italt, megfosztva képességeinek jelentős részétől.
*Szerencsére Merlana megkíméltetik most a hosszabb szóáradattól, ugyanis az alkimista már tapasztalta, hogy nem kedvelik, amikor negatív stílusban beszél az alkoholról, főleg egy fogadóban.*
- Ha összefutunk, szóvá teszem.
*Ez valószínűtlen, bár mostanában elég sok kalandorral futott össze és lehet veszélyes helyeken felbukkanna Naesala is. Ahova valamiért már Nestar is jár.*
- Kicsi a világ.
*Ki is mondja ezt véletlenül, gondolkodva el az eseményeken.*
- Értem. Köszönöm, hogy ezt elmondtad.
*Annak ellenére, hogy Merlana lehet nem tervezte, ezzel sokat segített az alkimistának.*
- Lehet a közeljövőben meglátogatom majd a Mágustornyot és akkor hosszasabb ideig nem leszek a városban.
*Nem tudja, mennyit mondtak el neki, de ha tudja, akkor Merlanának nem lesz nehéz összekötnie a dolgokat.*
- Természetesen visszatérek minél előbb. És köszönöm még egyszer, hogy elhoztad az italokat.
*Igazából már befejezheti a Pegazusban való üldögélését és ez nem sokat fog segíteni a megtalálhatóságának a problémáján.*
*Merlana kérdése jogos, bár a válasz egyszerűbb, mint gondolná.*
- Mert kifejezetten mérgezőek amúgy, csak nem ölnek, hanem a testet torzító hatásuk olyasmi, amit el szeretnének érni, a legtöbb esetben. De el tudod képzelni, mekkora gond lenne, ha egy varázslónak az italába kevernél egy kereskedőnek való italt, megfosztva képességeinek jelentős részétől.
*Szerencsére Merlana megkíméltetik most a hosszabb szóáradattól, ugyanis az alkimista már tapasztalta, hogy nem kedvelik, amikor negatív stílusban beszél az alkoholról, főleg egy fogadóban.*
- Ha összefutunk, szóvá teszem.
*Ez valószínűtlen, bár mostanában elég sok kalandorral futott össze és lehet veszélyes helyeken felbukkanna Naesala is. Ahova valamiért már Nestar is jár.*
- Kicsi a világ.
*Ki is mondja ezt véletlenül, gondolkodva el az eseményeken.*
- Értem. Köszönöm, hogy ezt elmondtad.
*Annak ellenére, hogy Merlana lehet nem tervezte, ezzel sokat segített az alkimistának.*
- Lehet a közeljövőben meglátogatom majd a Mágustornyot és akkor hosszasabb ideig nem leszek a városban.
*Nem tudja, mennyit mondtak el neki, de ha tudja, akkor Merlanának nem lesz nehéz összekötnie a dolgokat.*
- Természetesen visszatérek minél előbb. És köszönöm még egyszer, hogy elhoztad az italokat.
*Igazából már befejezheti a Pegazusban való üldögélését és ez nem sokat fog segíteni a megtalálhatóságának a problémáján.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436