Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 353 (7041. - 7060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7060. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-28 12:43:14
Üzenet elküldve: 2025-11-28 12:43:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Miután végeznek egymással, a mélységi elégedetten szuszog, és tekintve, hogy nemrég Ysaneevel bepótolt mindent, amit az elmúlt évek alatt hiányolt a teste, most nem is kívánja ő sem a folytatást. Nem is bánja, hogy Merlana öltözni kezd, ő is legurul az ágyról, igyekezve továbbra is úgy helyezkedni, hogy a bárd ne pillantsa meg még mindig ékeskedő ékét, amit gyorsan a nadrágjába rejtene. Persze a feje még kicsit bágyadt, úgyhogy ha a nő nagyon szeretné, akkor van esélye megpillantani azt, amit a férfi oly gondosan rejtegetni próbál. Egyelőre viszont bízik benne, hogy sikerül megőrizze a kis titkát. *
- Mit szeretnél? * Teszi fel a kérdést elgondolkodva, mert ő sem igazán tudja, hogy miként haladjon tovább az éjszaka. Megkapták mindketten, amit egymástól akartak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy el is köszönnek, és mennek a maguk dolgára. *
- Nekem úgy rémlik, hogy korábban a társaságomban akartad tölteni az egész estét, ami még fiatal, de ha csak a testem kellett, és mennél a dolgodra, keményebb fából faragták a szívem annál, hogy ilyesmi összetörje. * Kezdi mosolyogva, függetlenül attól, hogy mennyire sikerült a titkolózás korábban, hacsak a nő nem akadt ki nagyon azon, amit meglátott, ha meglátta. A borhoz lép, hogy töltsön magának, de mivel már csak kevés van a kancsóban, lovagiasan elfelezi az italt, amit nem is ő vett. *
- Egészségünkre. * Emeli koccintásra a kancsóját, érdeklődve vizsgálva a bárdot, próbálva felfedezni rajta, hogy milyen folytatást remél, vagy vár. *
//Egy húron pendülve//
* Miután végeznek egymással, a mélységi elégedetten szuszog, és tekintve, hogy nemrég Ysaneevel bepótolt mindent, amit az elmúlt évek alatt hiányolt a teste, most nem is kívánja ő sem a folytatást. Nem is bánja, hogy Merlana öltözni kezd, ő is legurul az ágyról, igyekezve továbbra is úgy helyezkedni, hogy a bárd ne pillantsa meg még mindig ékeskedő ékét, amit gyorsan a nadrágjába rejtene. Persze a feje még kicsit bágyadt, úgyhogy ha a nő nagyon szeretné, akkor van esélye megpillantani azt, amit a férfi oly gondosan rejtegetni próbál. Egyelőre viszont bízik benne, hogy sikerül megőrizze a kis titkát. *
- Mit szeretnél? * Teszi fel a kérdést elgondolkodva, mert ő sem igazán tudja, hogy miként haladjon tovább az éjszaka. Megkapták mindketten, amit egymástól akartak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy el is köszönnek, és mennek a maguk dolgára. *
- Nekem úgy rémlik, hogy korábban a társaságomban akartad tölteni az egész estét, ami még fiatal, de ha csak a testem kellett, és mennél a dolgodra, keményebb fából faragták a szívem annál, hogy ilyesmi összetörje. * Kezdi mosolyogva, függetlenül attól, hogy mennyire sikerült a titkolózás korábban, hacsak a nő nem akadt ki nagyon azon, amit meglátott, ha meglátta. A borhoz lép, hogy töltsön magának, de mivel már csak kevés van a kancsóban, lovagiasan elfelezi az italt, amit nem is ő vett. *
- Egészségünkre. * Emeli koccintásra a kancsóját, érdeklődve vizsgálva a bárdot, próbálva felfedezni rajta, hogy milyen folytatást remél, vagy vár. *
7059. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-28 09:13:30
Üzenet elküldve: 2025-11-28 09:13:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Lassacskán eljut addig a pontig, ahol valóban forró vízzel fog dobálózni, de attól még messze van. Jelenleg egy ághoz ért, s azt sem ártana bővíteni. Kár, hogy az olyan alakok, akik képesek lennének tanítani őt, nem találhatóak minden kő alatt, pedig örülne. *
- Miért, te, hogy jártál? Nem tűnsz nagyon elveszettnek.
* Feleli a tündér szavaira, közben kezeit is összefonja a mellkasa alatt. A tündér pont úgy néz ki, mint aki már kitalált mindent, csupán idő kell neki. Ellenben Derkkel, aki minden terv nélkül fejest ugrott a vízbe és azóta is azt próbálja megtanulni, hogy miként kell úszni. Lassan arra is gondolnia kell, hogy hova tovább. Miközben azon gondolkozik, hogy hova vigye az útja a jövőben, akkor kapja az áldást. Névlegesen egy kisebb vízmennyiséget az arcába. Meglepi, így mikor arcon csapja a víz, kicsit megszeppen. Szemeit csukva tartja, majd kezével letörli az arcát. Szemei egy pillanatra elárulják, mégpedig arról, hogy nem tervezi annyiban hagyni ezt a támadást. *
- Melyikek? Azok ott?
* Mutat a két férfi irányába, s ha odapillant akcióba is lendül. Hirtelen nyakig merül, majd a fénynél is gyorsabban kerül a tündér közelébe, ahol kiemelkedik a vízből. Lapát kezeinek hála annyi vizet küld a tündér irányába, hogy a másik azt hihetné, hogy eljött a dagály ideje. Amint a víz áldozatává lett, mint aki ártatlan, Derk visszaül a peremre abban a pozícióban, ahogy volt. Mert hát, ő ott volt eddig is. Majd mintha nem is venne tudomást a történtekről folytatja. *
- Hát van ez így. Nem mindenki lehet olyan pehelykönnyű, mint te. Azért van annak jó oldala is, például nem fúj el egy erős szél, vagy nem visz el egy erős áramlat. Ha már áramlat, talán pont ez kell nekünk. Ha a nagymester nem fog minket tanítani, akkor keresnünk kell olyanokat, akik igen. Talán egyszerűbb a tapasztaltabbaktól lenyúlni egy-két trükköt.
* Végül is pont így tanult néhány érdekes trükköt a toronyban. Nem a könyvekből, hanem mástól ellesve. *
* Lassacskán eljut addig a pontig, ahol valóban forró vízzel fog dobálózni, de attól még messze van. Jelenleg egy ághoz ért, s azt sem ártana bővíteni. Kár, hogy az olyan alakok, akik képesek lennének tanítani őt, nem találhatóak minden kő alatt, pedig örülne. *
- Miért, te, hogy jártál? Nem tűnsz nagyon elveszettnek.
* Feleli a tündér szavaira, közben kezeit is összefonja a mellkasa alatt. A tündér pont úgy néz ki, mint aki már kitalált mindent, csupán idő kell neki. Ellenben Derkkel, aki minden terv nélkül fejest ugrott a vízbe és azóta is azt próbálja megtanulni, hogy miként kell úszni. Lassan arra is gondolnia kell, hogy hova tovább. Miközben azon gondolkozik, hogy hova vigye az útja a jövőben, akkor kapja az áldást. Névlegesen egy kisebb vízmennyiséget az arcába. Meglepi, így mikor arcon csapja a víz, kicsit megszeppen. Szemeit csukva tartja, majd kezével letörli az arcát. Szemei egy pillanatra elárulják, mégpedig arról, hogy nem tervezi annyiban hagyni ezt a támadást. *
- Melyikek? Azok ott?
* Mutat a két férfi irányába, s ha odapillant akcióba is lendül. Hirtelen nyakig merül, majd a fénynél is gyorsabban kerül a tündér közelébe, ahol kiemelkedik a vízből. Lapát kezeinek hála annyi vizet küld a tündér irányába, hogy a másik azt hihetné, hogy eljött a dagály ideje. Amint a víz áldozatává lett, mint aki ártatlan, Derk visszaül a peremre abban a pozícióban, ahogy volt. Mert hát, ő ott volt eddig is. Majd mintha nem is venne tudomást a történtekről folytatja. *
- Hát van ez így. Nem mindenki lehet olyan pehelykönnyű, mint te. Azért van annak jó oldala is, például nem fúj el egy erős szél, vagy nem visz el egy erős áramlat. Ha már áramlat, talán pont ez kell nekünk. Ha a nagymester nem fog minket tanítani, akkor keresnünk kell olyanokat, akik igen. Talán egyszerűbb a tapasztaltabbaktól lenyúlni egy-két trükköt.
* Végül is pont így tanult néhány érdekes trükköt a toronyban. Nem a könyvekből, hanem mástól ellesve. *
7058. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-27 15:37:23
Üzenet elküldve: 2025-11-27 15:37:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Méghozzá osztatlan sikert. Nimo még ha akarna se tudna jobban örülni a meleg víz érzetétől. Ennek elégedett sóhajai adnak jelet a másik számára. És amikor amaz kiemeli lángoló öklét a vízből, az sem zavarja meg a másik nyugalmát. Továbbra is úgy lebeg a víz felszínén mintha az ég világon semmi gondja nem lenne. Pusztán egy, hogy a hideg érzet ami kilógó testrészeit néha néha elkapja.*
- Csak a fejed ne veszítsd el közben. Bár amilyen nagy mágus vagy nem lehet bajod. Majd leforrázod az ellenfeleidet forró vízzel.
*Kuncog fel a másikat heccelve. Hiába tud amaz sokkalta többet mint ő bármelyik mágia ágon.*
- Kapcsolatok na igen. Aztán majd úgy jársz mint én. Aahhjj.
*Ekkor hagyja el egy kissé fáradtabb sóhaj az ajkait a tündérnek. A sok munka, kiáltozás amit neki ki kell állnia.*
- Legalább. Ki tudja, ha sosem jössz rá tán azóta is egyik napi munkáról a másikra járnál.
*Kissé megvonja vállát mondata végén. Nem kioktatni akarja a másikat inkább biztatni arra, hogy az az út amire rálépett egyszer ki fog fizetődni.*
-Jaj ne panaszkodj már annyit. Rájöttél nem? De!.
*És egy laza, hanyag mozdulattal arcba is fröcsköli a másikat mire amaz befejezi mondandóját.*
- Igen, ennyire látszik? Ilyen apró létemre kétlem elsüllyednék, nem úgy mint azok ott a hordó hasukkal.
*Kuncog fel utalva arra a két idősebb forma úriemberre akik nemrég ülhettek a medence másik távolabbi oldalán.*
*Méghozzá osztatlan sikert. Nimo még ha akarna se tudna jobban örülni a meleg víz érzetétől. Ennek elégedett sóhajai adnak jelet a másik számára. És amikor amaz kiemeli lángoló öklét a vízből, az sem zavarja meg a másik nyugalmát. Továbbra is úgy lebeg a víz felszínén mintha az ég világon semmi gondja nem lenne. Pusztán egy, hogy a hideg érzet ami kilógó testrészeit néha néha elkapja.*
- Csak a fejed ne veszítsd el közben. Bár amilyen nagy mágus vagy nem lehet bajod. Majd leforrázod az ellenfeleidet forró vízzel.
*Kuncog fel a másikat heccelve. Hiába tud amaz sokkalta többet mint ő bármelyik mágia ágon.*
- Kapcsolatok na igen. Aztán majd úgy jársz mint én. Aahhjj.
*Ekkor hagyja el egy kissé fáradtabb sóhaj az ajkait a tündérnek. A sok munka, kiáltozás amit neki ki kell állnia.*
- Legalább. Ki tudja, ha sosem jössz rá tán azóta is egyik napi munkáról a másikra járnál.
*Kissé megvonja vállát mondata végén. Nem kioktatni akarja a másikat inkább biztatni arra, hogy az az út amire rálépett egyszer ki fog fizetődni.*
-Jaj ne panaszkodj már annyit. Rájöttél nem? De!.
*És egy laza, hanyag mozdulattal arcba is fröcsköli a másikat mire amaz befejezi mondandóját.*
- Igen, ennyire látszik? Ilyen apró létemre kétlem elsüllyednék, nem úgy mint azok ott a hordó hasukkal.
*Kuncog fel utalva arra a két idősebb forma úriemberre akik nemrég ülhettek a medence másik távolabbi oldalán.*
7057. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-27 10:27:58
Üzenet elküldve: 2025-11-27 10:27:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Varázslatát siker koronázza, s bár a víz ölelésében nem fogja látványos fénykíséret üldözni tettét, most nem is azért varázsolt, hogy azzal hencegjen, vagy csak mutogassa másnak. Szimplán csak melegítésre használja. Erről beszél, ha valami olyasmiről beszél, hogy hozzánőtt a mágia. Mikor kellően felmelegszik a víz, egyik öklét lassan emeli ki a vízből, ami abban a pillanatban látszanak a lángnyelvek. Majd szinkronban a másik kezével elengedi a szorítást, majd végignézi, ahogyan a lángok kialszanak, majd ismét elmeríti kezét a meleg vízben, amit hátrahagyott. *
- Talán nem is olyan nehéz az mostanság. Mindig akad valami, amit tehet az ember. Lehetőséget mindig találhatok erre, de kapcsolatok kellenek ide. Olyan nemesek, akik elismerik a tetteim mellett a karakteremet is elismerik.
* Fejti ki, majd megáll a magyarázatban. Hirtelen nem tudja mit válaszoljon, így csupán csak azt a szót ismétli, amin elgondolkodik. *
- Legalább.
* Ismétli a szót, mintha egy átok része lenne, mer hát Derk szentül megvan győződve arról, hogy ő egy ilyen elátkozott teremtés. Persze erre nincs bizonyítéka, csupán egy érzés legbelül, ami álmatlan éjszakáin ébren tartja. *
- Pont ez a probléma. Sokan már születésük óta tudják. Eközben én? Hah. De legalább olyan gyorsan szívom a tudást, mint egy szivacs a vizet.
* Mondata közben feláll a peremről és kihúzza magát, közben persze kezeit nézi a víz alatt, ami lassan de biztosan kiemel onnan. Ahogy a tenyeréről lefolyó vízcseppeket nézi, úgy jutnak eszébe a saját romlott, illetve törött emlékei is látomásai is. Tudna ő is mesélni ilyenekről, ám ő jobbnak látja elfeledni ezeket, mintsem kitárgyalni a jelentésüket. Talán a tündér máshogy látja, s ezért ossza meg vele. *
- Úgy érzed? Gondolom, egyelőre ennyi elég.
* Mondja, ám úgy érzi, mintha egy kő esne le a szívéről. Egy a sok közül. Nekitámaszkodik a medence peremének, majd kezeit a peremen kinyújtja, majd halkan kacag egy kisebbet. *
- Eléggé gondtalannak tűnsz most. Csak el ne aludjál itt. Még a végén másnap fognak kihalászni.
* Varázslatát siker koronázza, s bár a víz ölelésében nem fogja látványos fénykíséret üldözni tettét, most nem is azért varázsolt, hogy azzal hencegjen, vagy csak mutogassa másnak. Szimplán csak melegítésre használja. Erről beszél, ha valami olyasmiről beszél, hogy hozzánőtt a mágia. Mikor kellően felmelegszik a víz, egyik öklét lassan emeli ki a vízből, ami abban a pillanatban látszanak a lángnyelvek. Majd szinkronban a másik kezével elengedi a szorítást, majd végignézi, ahogyan a lángok kialszanak, majd ismét elmeríti kezét a meleg vízben, amit hátrahagyott. *
- Talán nem is olyan nehéz az mostanság. Mindig akad valami, amit tehet az ember. Lehetőséget mindig találhatok erre, de kapcsolatok kellenek ide. Olyan nemesek, akik elismerik a tetteim mellett a karakteremet is elismerik.
* Fejti ki, majd megáll a magyarázatban. Hirtelen nem tudja mit válaszoljon, így csupán csak azt a szót ismétli, amin elgondolkodik. *
- Legalább.
* Ismétli a szót, mintha egy átok része lenne, mer hát Derk szentül megvan győződve arról, hogy ő egy ilyen elátkozott teremtés. Persze erre nincs bizonyítéka, csupán egy érzés legbelül, ami álmatlan éjszakáin ébren tartja. *
- Pont ez a probléma. Sokan már születésük óta tudják. Eközben én? Hah. De legalább olyan gyorsan szívom a tudást, mint egy szivacs a vizet.
* Mondata közben feláll a peremről és kihúzza magát, közben persze kezeit nézi a víz alatt, ami lassan de biztosan kiemel onnan. Ahogy a tenyeréről lefolyó vízcseppeket nézi, úgy jutnak eszébe a saját romlott, illetve törött emlékei is látomásai is. Tudna ő is mesélni ilyenekről, ám ő jobbnak látja elfeledni ezeket, mintsem kitárgyalni a jelentésüket. Talán a tündér máshogy látja, s ezért ossza meg vele. *
- Úgy érzed? Gondolom, egyelőre ennyi elég.
* Mondja, ám úgy érzi, mintha egy kő esne le a szívéről. Egy a sok közül. Nekitámaszkodik a medence peremének, majd kezeit a peremen kinyújtja, majd halkan kacag egy kisebbet. *
- Eléggé gondtalannak tűnsz most. Csak el ne aludjál itt. Még a végén másnap fognak kihalászni.
7056. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-26 23:16:39
Üzenet elküldve: 2025-11-26 23:16:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Mmhmm… *Mámoros hangon nyögi válaszképp a köteleket illetően, és talán bele sem gondol abba a jelenlegi helyzetében, hogy akár komolyan is gondolhatja mindezt a másik. Ösztönös minden hang, ami kikívánkozik belőle, pont úgy, ahogy a mozdulatok is, melyekkel igyekszik méltó módon hozzátenni a saját részét ahhoz, hogy mindkettejüknek örömteli pillanatokat okozzanak azok a bizonyos fertályórák, de az irányításra már egyáltalán nem vágyik. Bizony, jó kislány ő most, aki kellemes játékossággal lubickol a gyönyörök tengerében, elengedve a színjátékot és a megfelelési kényszert is, ami általában még hasonló helyzetekben sem szokott neki sikerülni.
Miután véget ér a móka, és Salwar megszólal mellette, fáradtan emeli meg az addig a párnába fúrt fejét, hogy ránézzen a szürkés, kócos hajzuhatagra, hisz csupán azt látja a férfi arca helyett.*
- Igen, egy húron pendülünk… *Mosolyodik el, majd csupán a fejét rázva reagál a következő megjegyzésre, nem érkezik semmiféle „én megmondtam”, vagy hasonló, csak egy fáradt, de kedves mosoly, ami mindent elárulna, ha a sötételf látná.
Végül összeszedi magát, és felül az ágyban, körbepillant a szobában.*
- Azt hiszem, hogy kijózanodtam. Legalábbis a fejem megfájdult. *Kuncogja halkan, majd, ha máshogy nem sikerül, akkor valahogy átmászik Salwaron, hogy ki tudjon kecmeregni a falhoz tolt ágy belső oldaláról. Majdnem elhagyja a száját a kérdés, hogy felöltözhet-e, de még idejében rájön, hogy jelenleg nem Orthus Morthimer légyottján van, ahol engedélyt kellene kérnie az ilyesmire, így elkezdi magára ölteni a földön hánykódásra kárhoztatott, kényelmetlen, de szép vörös ruhát, persze a járulékos veszteségként feláldozott fehérnemű nélkül.*
- És most mi lesz? *Kérdezi közben Salwart, merthogy ő képtelen a következő pár másodpercnél tovább előre gondolkodni most, az biztos.*
//Egy húron pendülve//
- Mmhmm… *Mámoros hangon nyögi válaszképp a köteleket illetően, és talán bele sem gondol abba a jelenlegi helyzetében, hogy akár komolyan is gondolhatja mindezt a másik. Ösztönös minden hang, ami kikívánkozik belőle, pont úgy, ahogy a mozdulatok is, melyekkel igyekszik méltó módon hozzátenni a saját részét ahhoz, hogy mindkettejüknek örömteli pillanatokat okozzanak azok a bizonyos fertályórák, de az irányításra már egyáltalán nem vágyik. Bizony, jó kislány ő most, aki kellemes játékossággal lubickol a gyönyörök tengerében, elengedve a színjátékot és a megfelelési kényszert is, ami általában még hasonló helyzetekben sem szokott neki sikerülni.
Miután véget ér a móka, és Salwar megszólal mellette, fáradtan emeli meg az addig a párnába fúrt fejét, hogy ránézzen a szürkés, kócos hajzuhatagra, hisz csupán azt látja a férfi arca helyett.*
- Igen, egy húron pendülünk… *Mosolyodik el, majd csupán a fejét rázva reagál a következő megjegyzésre, nem érkezik semmiféle „én megmondtam”, vagy hasonló, csak egy fáradt, de kedves mosoly, ami mindent elárulna, ha a sötételf látná.
Végül összeszedi magát, és felül az ágyban, körbepillant a szobában.*
- Azt hiszem, hogy kijózanodtam. Legalábbis a fejem megfájdult. *Kuncogja halkan, majd, ha máshogy nem sikerül, akkor valahogy átmászik Salwaron, hogy ki tudjon kecmeregni a falhoz tolt ágy belső oldaláról. Majdnem elhagyja a száját a kérdés, hogy felöltözhet-e, de még idejében rájön, hogy jelenleg nem Orthus Morthimer légyottján van, ahol engedélyt kellene kérnie az ilyesmire, így elkezdi magára ölteni a földön hánykódásra kárhoztatott, kényelmetlen, de szép vörös ruhát, persze a járulékos veszteségként feláldozott fehérnemű nélkül.*
- És most mi lesz? *Kérdezi közben Salwart, merthogy ő képtelen a következő pár másodpercnél tovább előre gondolkodni most, az biztos.*
7055. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-26 19:07:18
Üzenet elküldve: 2025-11-26 19:07:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Könnyen feltűnhet? Ha ezt könnyűnek lehet mondani, hogy az a szalámi méretű valami majdnem kinyomta a szemét váratlanul. Mert pusztán csak felakarta emelni tekintetét a férfire.
Meg aztán, hogy értené az ő kis ártatlan lelki világát. A rosszba se volt aki belevigye mert mindig a könyveket bújta amikor lehetősége volt rá.
És igen még nem menekült el. Az alkohol felbátorította a tündérkét, hogy ne tántorítsa el őt néhány logó családi ékszer. Meg aztán ha már a vízben van és behunja a szemét, nem kell az ilyesmire figyelnie. Csak a víz kellemes és meleg ölelésére.
De ha már a víz jön szóba. Ami valóban fenségesen érződik. Derknek hamar jön is egy megjegyzése efelől.*
- Hát arról már lekéstél. Ha csak nem hajtasz végre valami hatalmas nemesi tettet.
*Válaszolja a tündér. Ennyi kis idő alatt azért volt alkalma ezt azt és amazt össze csipegetnie a hír morzsákból. Minthogy a selyemrévi nemesek nagy része csak megvásárolta a mostani címüket. Származásuk pedig aligha lehet előkelőbb mint a sarkon lévő fazekasnak.
Ám sokáig nem forog elméje a nemesi körökön. A víz hőmérséklete elkezd emelkedni. Nimo elégedettet sóhajai pedig ezek mellett gyarapodni.*
- Bármit is művelsz ne hagyd abba.
*Jegyzi meg szemét továbbra is behunyva, ahogy szinte saját magáról is megfeledkezve kezd ellazulni a vízben. Karjait is egyre jobban kezdi el elengedni maga mellett. Hogy az a víz felszínén maradva hagyja csak őket hullámzani. Közben felfüllel hallgatja csupán a férfit. Na nem tiszteletlenségből. Pusztán csak ennyire megfeledkezett magáról a lazítás közepette. Így válasza kissé elmaradva érkezik meg. Mire a férfi már saját történetét is befejezte.*
- De legalább rájöttél. Én már egész kiskorom óta tudom, hogy lappang bennem. De sosem volt alkalmam és pénzem ezt kihasználni.
*Hangja nem sajnálkozó egyáltalán. Sőt olyan mintha olvadozna a leány. Elfogadta már a múltját. Legalább is most úgy is hiszi. Szíve mélyén tudja, hogy ha korábban tudta volna elkezdeni. Akkor már biztosan nem egy ágat tudhatna a háta mögött. De sajnos a pénz nagy úr a mágia tanulásban.
A víz fokozódó melegsége már kipirosította a tündér lány orcáját. Aki a lazítás már azon pontján van, hogy hagyta az egész testét átadni a víznek. Lábai felemelkedtek a medence aljáról teste pedig valamelyest kibukva a víz felszínén kezd el lebegni lágyan.*
- De, a kérdésedre válaszolva. Mert úgy érzem erre születtem. Már amióta azok a fura álmok és képek gyötörtek amiket akkor nem értettem. De most már tudom az mind a mágia volt ami bennem rejlik. És nem szeretném elpazarolni. Főleg nem egy alma borászatban.
*Ekkor érződik egy apró kis undor hangjában. Mintha megvetné saját maga múltját. De vajon ez tényleg így lenne? Most még ő maga sem tudja. De érzi a haragot, az elvesztegetett időt amit otthon töltött ahelyett, hogy a toronyban dolgozott volna már korábban. Vagy elszegődött volna valakihez sokkalta korábban, aki képes lenne őt taníttatni. Mint most Nixomia. Aki a szárnyai alá vette őt.*
*Könnyen feltűnhet? Ha ezt könnyűnek lehet mondani, hogy az a szalámi méretű valami majdnem kinyomta a szemét váratlanul. Mert pusztán csak felakarta emelni tekintetét a férfire.
Meg aztán, hogy értené az ő kis ártatlan lelki világát. A rosszba se volt aki belevigye mert mindig a könyveket bújta amikor lehetősége volt rá.
És igen még nem menekült el. Az alkohol felbátorította a tündérkét, hogy ne tántorítsa el őt néhány logó családi ékszer. Meg aztán ha már a vízben van és behunja a szemét, nem kell az ilyesmire figyelnie. Csak a víz kellemes és meleg ölelésére.
De ha már a víz jön szóba. Ami valóban fenségesen érződik. Derknek hamar jön is egy megjegyzése efelől.*
- Hát arról már lekéstél. Ha csak nem hajtasz végre valami hatalmas nemesi tettet.
*Válaszolja a tündér. Ennyi kis idő alatt azért volt alkalma ezt azt és amazt össze csipegetnie a hír morzsákból. Minthogy a selyemrévi nemesek nagy része csak megvásárolta a mostani címüket. Származásuk pedig aligha lehet előkelőbb mint a sarkon lévő fazekasnak.
Ám sokáig nem forog elméje a nemesi körökön. A víz hőmérséklete elkezd emelkedni. Nimo elégedettet sóhajai pedig ezek mellett gyarapodni.*
- Bármit is művelsz ne hagyd abba.
*Jegyzi meg szemét továbbra is behunyva, ahogy szinte saját magáról is megfeledkezve kezd ellazulni a vízben. Karjait is egyre jobban kezdi el elengedni maga mellett. Hogy az a víz felszínén maradva hagyja csak őket hullámzani. Közben felfüllel hallgatja csupán a férfit. Na nem tiszteletlenségből. Pusztán csak ennyire megfeledkezett magáról a lazítás közepette. Így válasza kissé elmaradva érkezik meg. Mire a férfi már saját történetét is befejezte.*
- De legalább rájöttél. Én már egész kiskorom óta tudom, hogy lappang bennem. De sosem volt alkalmam és pénzem ezt kihasználni.
*Hangja nem sajnálkozó egyáltalán. Sőt olyan mintha olvadozna a leány. Elfogadta már a múltját. Legalább is most úgy is hiszi. Szíve mélyén tudja, hogy ha korábban tudta volna elkezdeni. Akkor már biztosan nem egy ágat tudhatna a háta mögött. De sajnos a pénz nagy úr a mágia tanulásban.
A víz fokozódó melegsége már kipirosította a tündér lány orcáját. Aki a lazítás már azon pontján van, hogy hagyta az egész testét átadni a víznek. Lábai felemelkedtek a medence aljáról teste pedig valamelyest kibukva a víz felszínén kezd el lebegni lágyan.*
- De, a kérdésedre válaszolva. Mert úgy érzem erre születtem. Már amióta azok a fura álmok és képek gyötörtek amiket akkor nem értettem. De most már tudom az mind a mágia volt ami bennem rejlik. És nem szeretném elpazarolni. Főleg nem egy alma borászatban.
*Ekkor érződik egy apró kis undor hangjában. Mintha megvetné saját maga múltját. De vajon ez tényleg így lenne? Most még ő maga sem tudja. De érzi a haragot, az elvesztegetett időt amit otthon töltött ahelyett, hogy a toronyban dolgozott volna már korábban. Vagy elszegődött volna valakihez sokkalta korábban, aki képes lenne őt taníttatni. Mint most Nixomia. Aki a szárnyai alá vette őt.*
7054. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-25 09:29:21
Üzenet elküldve: 2025-11-25 09:29:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Talán a tündérnek is könnyen feltűnhet, hogy Derk nem szégyenlősködik, ha a csupasz testekről van szó. Olyan gondtalan fejjel kerül elő mögötte, mintha mi sem lenne természetesebb. Tulajdonképpen igaza is van, elvégre egy fürdőházban ez a természetes. Nem érti a másik zavartságát, biztosan az eltérő szokások lehetnek ennek az okai. Mondjuk nem is tervezi megérteni, csupán két kezével végigsimít haján, hogy hátra tolhassa minden tincsét. Aztán el is tűnik a tündér. Elmenekült? Öltözne? Ez mind jogos kérdés lenne, ha olyan józansági állapotban lenne, hogy feltehesse magának a kérdést, azonban a férfi amint meglátja a vizet, bármilyen jellegű gondolata hamar szertefoszlik. Lassan lépdel a vízbe, s annak melegségét nem kell sokáig szokni, nem úgy, mint a közeli patak rideg érintését. Törülközőjét a medence peremére helyezi, hogy kiszállásnál könnyen elérje, majd beérve egy mélyebb pontra, ami neki a nyakáig érhet, elmerül. Lent marad néhány másodpercig, pontosabban addig, míg haját teljesen átitatja a víz. Végül feljövetelnél kiül a medencében kialakított peremre, hogy ott annak szélén pihentesse fejét. Keze természetesen kinyújtva fut végig a peremen. Ekkor hallja csak, hogy a tündér is megtalálta a bátorságot, hogy bemerészkedjen a csupaszok világába. Nem kellett más, mint néhány pálinka, na, meg néhány korsó sör. Nem egy rossz kombináció, ám a kezdők mérge. *
- Ilyen életük lehet nemeseknek? Mert, akkor szívesen lennék nemes.
* Jegyzi meg, főleg magának, de a tündérnek is. Közben, hogy változtasson egy kicsit a víz hőmérsékletén, kezét ökölbe szorítja a víz alatt. A mágia elég pimasz dolog. Egyszer sikerül, egyszer nem. Ha Derk mellé áll a szerencse, akkor hamarosan felmelegszik a körülöttük lévő víz, ellenkező esetben nem változik semmi, csupán a férfi arcára fog kiülni egy csipetnyi frusztráció. *
- És miért akarsz mágiát tanulni? Miért pont azt? Annyi minden van a világon, nekünk meg pont a legdrágább dolgot kellett kiválasztanunk.
* Teszi fel a kérdést a másiknak, a végét pedig egy kínos nevetés kíséri. Sokak csak amolyan hirtelen felindulásból kezdenek neki a tanulásnak. Derk is hasonló helyzetben van. Egyik napról a másikra rájött, hogy érzékeny a mágiára, aztán azóta ebbe öli minden pénzét. Hogy ez megéri e, arra először minden gondolkodás nélkül rávágná, hogy nem, azonban legbelül már élni sem tudna néhány varázslat nélkül. Persze a jövőben megváltozhat az álláspontja a mágiáról, de ahhoz az kell, hogy beüssön a probléma. *
- Tudod, én nem mindig akartam mágus lenni, ez csak úgy jött magától, ha lehet így mondani. Valaki, akit megismertem az utam során, épp a toronyba tartott, én meg elkísértem, mert nem volt jobb dolgom. Odabent unalmamban könyvet ragadtam, és még aznap kiderült, hogy van tehetségem ebben.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
* Talán a tündérnek is könnyen feltűnhet, hogy Derk nem szégyenlősködik, ha a csupasz testekről van szó. Olyan gondtalan fejjel kerül elő mögötte, mintha mi sem lenne természetesebb. Tulajdonképpen igaza is van, elvégre egy fürdőházban ez a természetes. Nem érti a másik zavartságát, biztosan az eltérő szokások lehetnek ennek az okai. Mondjuk nem is tervezi megérteni, csupán két kezével végigsimít haján, hogy hátra tolhassa minden tincsét. Aztán el is tűnik a tündér. Elmenekült? Öltözne? Ez mind jogos kérdés lenne, ha olyan józansági állapotban lenne, hogy feltehesse magának a kérdést, azonban a férfi amint meglátja a vizet, bármilyen jellegű gondolata hamar szertefoszlik. Lassan lépdel a vízbe, s annak melegségét nem kell sokáig szokni, nem úgy, mint a közeli patak rideg érintését. Törülközőjét a medence peremére helyezi, hogy kiszállásnál könnyen elérje, majd beérve egy mélyebb pontra, ami neki a nyakáig érhet, elmerül. Lent marad néhány másodpercig, pontosabban addig, míg haját teljesen átitatja a víz. Végül feljövetelnél kiül a medencében kialakított peremre, hogy ott annak szélén pihentesse fejét. Keze természetesen kinyújtva fut végig a peremen. Ekkor hallja csak, hogy a tündér is megtalálta a bátorságot, hogy bemerészkedjen a csupaszok világába. Nem kellett más, mint néhány pálinka, na, meg néhány korsó sör. Nem egy rossz kombináció, ám a kezdők mérge. *
- Ilyen életük lehet nemeseknek? Mert, akkor szívesen lennék nemes.
* Jegyzi meg, főleg magának, de a tündérnek is. Közben, hogy változtasson egy kicsit a víz hőmérsékletén, kezét ökölbe szorítja a víz alatt. A mágia elég pimasz dolog. Egyszer sikerül, egyszer nem. Ha Derk mellé áll a szerencse, akkor hamarosan felmelegszik a körülöttük lévő víz, ellenkező esetben nem változik semmi, csupán a férfi arcára fog kiülni egy csipetnyi frusztráció. *
- És miért akarsz mágiát tanulni? Miért pont azt? Annyi minden van a világon, nekünk meg pont a legdrágább dolgot kellett kiválasztanunk.
* Teszi fel a kérdést a másiknak, a végét pedig egy kínos nevetés kíséri. Sokak csak amolyan hirtelen felindulásból kezdenek neki a tanulásnak. Derk is hasonló helyzetben van. Egyik napról a másikra rájött, hogy érzékeny a mágiára, aztán azóta ebbe öli minden pénzét. Hogy ez megéri e, arra először minden gondolkodás nélkül rávágná, hogy nem, azonban legbelül már élni sem tudna néhány varázslat nélkül. Persze a jövőben megváltozhat az álláspontja a mágiáról, de ahhoz az kell, hogy beüssön a probléma. *
- Tudod, én nem mindig akartam mágus lenni, ez csak úgy jött magától, ha lehet így mondani. Valaki, akit megismertem az utam során, épp a toronyba tartott, én meg elkísértem, mert nem volt jobb dolgom. Odabent unalmamban könyvet ragadtam, és még aznap kiderült, hogy van tehetségem ebben.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
7053. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-24 18:45:40
Üzenet elküldve: 2025-11-24 18:45:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Ő már annak is örülne, ha végre a fürdőházba vezetné nemes egyszerűséggel. De hát nem. Derk barátjának annál kicsit csavarosabb a humorérzéke. Mert hát milyen is legyen az, ha az ember a sokadik után van. Hát még a tündér. Neki ez a néhány is eléggé megártott. A súlykülönbségek miatt ez nem is nagy csoda.*
- Még szép, csak erre! Kövess!
*Szólal fel továbbra is a megjátszott határozottságával. Annak ellenére, hogy fogalma sincs merre kell mennie. Ám lássanak csodát. Talán az istenek végre tényleg mellette állnak. Mert egy ajtó nyitás után már a hátsó kertet csodálhatja az apró termetű tündér hölgy.
A nosztalgia szellője majdnem el is fújja szegényként. Tán erősebben fújt azt mint ő először gondolta. Fejben kissé messze jár. Ám a hiányérzet amit hagyott az valós és erősen érzi.*
- Derk uraság megfigyelőképessége továbbra sem hagyja cserben, ahogy látom.
*Fordul vissza egy gúnyos mosollyal a másik irányába. Még szerencse, hogy nagydarab és még legalább annyira részeg barátja itt van mellette. AKi emlékeztette őt, hogy miért is van ott ahol. Így hát illegetve magát el is érkezik a fürdőbe. Ahol hamar meg csapja őt a felismerés. Hogy ez a fürdő bizony nem olyan mint, ahogy ő elképzelte. És amíg ő ott egymagában áll és magyaráz. Most már senkinek, konkrétan. Mert bizony Derk addig el is fordul és megválik saját maga ruháitól. Nimo pedig csak jártatja a száját a semmibe. Ám a kérdése időpontját szinte csak megérezte a férfi. Mert mögé állva amaz csak értetlenül néz a tündérre a kérdését hallva.
Nimo pedig hirtelen megfordulva, csoda nem fejeli le a másik "ékességét".*
- Tudod, ahol mi.. A FA?!?!
*Harapja el a szó végét azonnali hatállyal, ahogy összeáll fejébe a kép mit is lát maga előtt. És ahogy megfordult, rögtön hátat is fordít a másiknak. Feje szinte rákvörös lesz. Ugyanis. Nem így képzelte el, hogy így fogja látni először a másik nem másságát.*
- Értem értem.
*Csak bólint egyet kettőt sebtében. Igen nyomatékos választ adott számára a férfi miképpen mennek itt a dolgok. És gyors léptekkel halad is kijelölt öltözőnek tűnő helységhez, ahonnan a férfi is kijöhetett az imént. Félénken néz körbe, hogy legalább ott egyedül legyen. És miután megbizonyosodott róla csak azután kezd megválni saját ruháitól. Egyszerű öltözék, de jó minőségűek. főleg, hogy ezeket már Nixomiától kapta. Szépen összehajtva teszi őket egymásra a polcra. Apró ám kerek formáit hamar el is takarja az ott található törölközővel. Nem is nehéz mert csak körbe tekeri magát vele. Ismét milyen szerencse, az apró méret örömei. Hosszú vörös göndör haja is segítségére szolgál ami függönyként lóg hátán egészen a fenekéig.
Az eddigi határozott léptek mintha semmivé váltak volna. Félénken közelíti meg fürdőt majd a lépcső mellett kissé ledermed.*
~ Ugyan Nimo nem nagy dolog. Mindenki más is meztelen! ~
*Biztatja magát az apró tündér. Majd nagy levegőt véve lassan kezdi el lecsavarni magáról a törölközőt. De aljas módon nem adja meg az örömöt az esetleges leskelődőknek. Mert amíg előre hajolt hagyta, hogy haja előre omoljon. Így mire újra felegyenesedik miután letette összehajtva a törölközőt a vörös függöny előröl takarja őt. Keze pedig akaratától függetlenül takarja lába közét. Szárnyait is csak félénken a háta mögött tartja szorosan összecsukva. Azoknak megszárítása lesz még egy igazi csoda. De majd idővel.
Apró lábát hamar vízbe mártja és szerencsére kellemesen meleg a víz. Amit örömmel fogad. Arcán a félénkség mellett az elégedettség is látszik. A következő pár lépés pedig már hamar a vízbe juttattja a tündért. Ami talán a férfinek derék vagy hasáig érő víznek ítél. Az számára tökéletes, hogy szinte nyakig belemerüljön. Így már a takargatással sem kell foglalkoznia. Ami csak még jobban megnyugtatja Nimot. Hosszú haja pedig hatalmas fátyolként terül szét a víz hullámzó felszínén. Ami úgy követi őt mint egy lepe a vízen.
Ahogy eléggé mély vízbe ér, hamar megkeresi a legközelebbi kényelmesnek ítélt peremet. Hogy fejével a peremen megtámassza magát. Elégedett sóhajok hagyják el halkan ajkait, ahogy csukott szemmel élvezi ki a meleg víz ölelését.*
- Ez isteni.
*Mondja ki szinte csak magának ám jól hallhatóan Derknek.*
*Ő már annak is örülne, ha végre a fürdőházba vezetné nemes egyszerűséggel. De hát nem. Derk barátjának annál kicsit csavarosabb a humorérzéke. Mert hát milyen is legyen az, ha az ember a sokadik után van. Hát még a tündér. Neki ez a néhány is eléggé megártott. A súlykülönbségek miatt ez nem is nagy csoda.*
- Még szép, csak erre! Kövess!
*Szólal fel továbbra is a megjátszott határozottságával. Annak ellenére, hogy fogalma sincs merre kell mennie. Ám lássanak csodát. Talán az istenek végre tényleg mellette állnak. Mert egy ajtó nyitás után már a hátsó kertet csodálhatja az apró termetű tündér hölgy.
A nosztalgia szellője majdnem el is fújja szegényként. Tán erősebben fújt azt mint ő először gondolta. Fejben kissé messze jár. Ám a hiányérzet amit hagyott az valós és erősen érzi.*
- Derk uraság megfigyelőképessége továbbra sem hagyja cserben, ahogy látom.
*Fordul vissza egy gúnyos mosollyal a másik irányába. Még szerencse, hogy nagydarab és még legalább annyira részeg barátja itt van mellette. AKi emlékeztette őt, hogy miért is van ott ahol. Így hát illegetve magát el is érkezik a fürdőbe. Ahol hamar meg csapja őt a felismerés. Hogy ez a fürdő bizony nem olyan mint, ahogy ő elképzelte. És amíg ő ott egymagában áll és magyaráz. Most már senkinek, konkrétan. Mert bizony Derk addig el is fordul és megválik saját maga ruháitól. Nimo pedig csak jártatja a száját a semmibe. Ám a kérdése időpontját szinte csak megérezte a férfi. Mert mögé állva amaz csak értetlenül néz a tündérre a kérdését hallva.
Nimo pedig hirtelen megfordulva, csoda nem fejeli le a másik "ékességét".*
- Tudod, ahol mi.. A FA?!?!
*Harapja el a szó végét azonnali hatállyal, ahogy összeáll fejébe a kép mit is lát maga előtt. És ahogy megfordult, rögtön hátat is fordít a másiknak. Feje szinte rákvörös lesz. Ugyanis. Nem így képzelte el, hogy így fogja látni először a másik nem másságát.*
- Értem értem.
*Csak bólint egyet kettőt sebtében. Igen nyomatékos választ adott számára a férfi miképpen mennek itt a dolgok. És gyors léptekkel halad is kijelölt öltözőnek tűnő helységhez, ahonnan a férfi is kijöhetett az imént. Félénken néz körbe, hogy legalább ott egyedül legyen. És miután megbizonyosodott róla csak azután kezd megválni saját ruháitól. Egyszerű öltözék, de jó minőségűek. főleg, hogy ezeket már Nixomiától kapta. Szépen összehajtva teszi őket egymásra a polcra. Apró ám kerek formáit hamar el is takarja az ott található törölközővel. Nem is nehéz mert csak körbe tekeri magát vele. Ismét milyen szerencse, az apró méret örömei. Hosszú vörös göndör haja is segítségére szolgál ami függönyként lóg hátán egészen a fenekéig.
Az eddigi határozott léptek mintha semmivé váltak volna. Félénken közelíti meg fürdőt majd a lépcső mellett kissé ledermed.*
~ Ugyan Nimo nem nagy dolog. Mindenki más is meztelen! ~
*Biztatja magát az apró tündér. Majd nagy levegőt véve lassan kezdi el lecsavarni magáról a törölközőt. De aljas módon nem adja meg az örömöt az esetleges leskelődőknek. Mert amíg előre hajolt hagyta, hogy haja előre omoljon. Így mire újra felegyenesedik miután letette összehajtva a törölközőt a vörös függöny előröl takarja őt. Keze pedig akaratától függetlenül takarja lába közét. Szárnyait is csak félénken a háta mögött tartja szorosan összecsukva. Azoknak megszárítása lesz még egy igazi csoda. De majd idővel.
Apró lábát hamar vízbe mártja és szerencsére kellemesen meleg a víz. Amit örömmel fogad. Arcán a félénkség mellett az elégedettség is látszik. A következő pár lépés pedig már hamar a vízbe juttattja a tündért. Ami talán a férfinek derék vagy hasáig érő víznek ítél. Az számára tökéletes, hogy szinte nyakig belemerüljön. Így már a takargatással sem kell foglalkoznia. Ami csak még jobban megnyugtatja Nimot. Hosszú haja pedig hatalmas fátyolként terül szét a víz hullámzó felszínén. Ami úgy követi őt mint egy lepe a vízen.
Ahogy eléggé mély vízbe ér, hamar megkeresi a legközelebbi kényelmesnek ítélt peremet. Hogy fejével a peremen megtámassza magát. Elégedett sóhajok hagyják el halkan ajkait, ahogy csukott szemmel élvezi ki a meleg víz ölelését.*
- Ez isteni.
*Mondja ki szinte csak magának ám jól hallhatóan Derknek.*
7052. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-24 11:23:20
Üzenet elküldve: 2025-11-24 11:23:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
* Jogos a felvetés. Maga sem tudta elsőre, hogy merre, hogy isszák a sört, de idővel minden a helyére került. Hasonlóan bántak vele is. Most lehetősége van valami egyszerűbbet tanulni. Nem holmi tűzizéket meg levegőmicsodákat, hanem valami olyasmit, aminek később nagyon örülni fog. Még milyen jó, hogy itt van a tündérnek a nagy és erős, ám kicsit sem józan barátja, aki segít neki, hogy ne tévedjen el. Majd ő vezeti a biztos sikerhez, talán. *
- Ahhha.
* Elhúzza ezt a szót, mintha kételkedne a másikban. Pedig nem kéne, józanul még el is hinné, hogy erről van szó. *
- Akkor mutasd kérlek az utat, olyan rég jártam én is erre.
* Próbálja zavarba hozni a másikat, aztán ha rossz irányba menne csak aprón köhög, közben legbelül hangosan nevet. A kertbe érve nézi, ahogyan lefagy a másik. Derk is körbenéz, de ő nem azért, mert elragadná a látvány, inkább azért, mert fogalma sincs, hogy mi késztette megállításra a másikat. Látott valami csúnyát, valami szépet? Hát ő semmit. *
- Őőő, Nimo ez nem nem a fürdő.
* Jegyzi meg magában, mielőtt elkezdene vetkőzni a kert közepén. Persze ne zavartassa magát a tündér ha ehhez van kedve, ki ő, hogy megmondja egy tündérnek, ha a vére hívja.
A fürdő ajtaja előtt megállnak. Derk ismerősnek véli az ajtót, szóval valószínű jó hely járnak. Még akkor is, ha az ajtó hullámzik. Erre valahogy nem emlékszik. Sokat nem szól, szinte ösztönösen követi a tündért, már neki is tetszik a fürdő gondolata. Lassan lép be a tündér mögött, ám őt nem veszi le a lábáról a látszat, hiába táncol előtte minden. Míg Nimo gyönyörködik, addig a Derk már el is indul, hogy levethesse ruháit. Pont visszaér mikor Nimo felteszi a kérdését. Talán magáért beszél a férfi öltözete. Jelenleg az egyetlen ruhadarabja egy törölköző, ami a nyakában pihen. Ez párosulva egy kérdő fejjel, amit a tündér kérdése hozott elő. *
- Hölgy, részleg?
* Lassan kérdez vissza, miközben arca úgy néz ki, mintha először hallaná ezt a szót. Néhány pillanat múlva viszont érkezik a válasz, Derk lassan rázza a fejét. Ez bizony nem az a fürdőház, ahol diszkriminálnak nemek ellen. Itt bárki gyönyörködhet bárkiben. *
- Talán az egyik elzárt rész tudna valamennyi magányt nyújtani számodra, de azzal sem lehet elzárkózni a külvilág elől.
* Miután végzett a mondandójával lassan elkezd besétálni a vízbe. *
~ Hölgy részleg. Na, persze. ~
* Jogos a felvetés. Maga sem tudta elsőre, hogy merre, hogy isszák a sört, de idővel minden a helyére került. Hasonlóan bántak vele is. Most lehetősége van valami egyszerűbbet tanulni. Nem holmi tűzizéket meg levegőmicsodákat, hanem valami olyasmit, aminek később nagyon örülni fog. Még milyen jó, hogy itt van a tündérnek a nagy és erős, ám kicsit sem józan barátja, aki segít neki, hogy ne tévedjen el. Majd ő vezeti a biztos sikerhez, talán. *
- Ahhha.
* Elhúzza ezt a szót, mintha kételkedne a másikban. Pedig nem kéne, józanul még el is hinné, hogy erről van szó. *
- Akkor mutasd kérlek az utat, olyan rég jártam én is erre.
* Próbálja zavarba hozni a másikat, aztán ha rossz irányba menne csak aprón köhög, közben legbelül hangosan nevet. A kertbe érve nézi, ahogyan lefagy a másik. Derk is körbenéz, de ő nem azért, mert elragadná a látvány, inkább azért, mert fogalma sincs, hogy mi késztette megállításra a másikat. Látott valami csúnyát, valami szépet? Hát ő semmit. *
- Őőő, Nimo ez nem nem a fürdő.
* Jegyzi meg magában, mielőtt elkezdene vetkőzni a kert közepén. Persze ne zavartassa magát a tündér ha ehhez van kedve, ki ő, hogy megmondja egy tündérnek, ha a vére hívja.
A fürdő ajtaja előtt megállnak. Derk ismerősnek véli az ajtót, szóval valószínű jó hely járnak. Még akkor is, ha az ajtó hullámzik. Erre valahogy nem emlékszik. Sokat nem szól, szinte ösztönösen követi a tündért, már neki is tetszik a fürdő gondolata. Lassan lép be a tündér mögött, ám őt nem veszi le a lábáról a látszat, hiába táncol előtte minden. Míg Nimo gyönyörködik, addig a Derk már el is indul, hogy levethesse ruháit. Pont visszaér mikor Nimo felteszi a kérdését. Talán magáért beszél a férfi öltözete. Jelenleg az egyetlen ruhadarabja egy törölköző, ami a nyakában pihen. Ez párosulva egy kérdő fejjel, amit a tündér kérdése hozott elő. *
- Hölgy, részleg?
* Lassan kérdez vissza, miközben arca úgy néz ki, mintha először hallaná ezt a szót. Néhány pillanat múlva viszont érkezik a válasz, Derk lassan rázza a fejét. Ez bizony nem az a fürdőház, ahol diszkriminálnak nemek ellen. Itt bárki gyönyörködhet bárkiben. *
- Talán az egyik elzárt rész tudna valamennyi magányt nyújtani számodra, de azzal sem lehet elzárkózni a külvilág elől.
* Miután végzett a mondandójával lassan elkezd besétálni a vízbe. *
~ Hölgy részleg. Na, persze. ~
7051. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-24 11:20:59
Üzenet elküldve: 2025-11-24 11:20:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Kelletlen kelme keresés//
*A medence mellett álldogálva egy pillanatra elmereng Lihanechi otthonán. Annak környékén volt több hűforrás, meleg bugyogó vízzel teli medencék. Télidőben sokat járt ilyen helyekre mártózni, s közben gyönyörködött az esti csillagok sokszínű szépségében. Ilyenkor mindig alaposan végig tudta gondolni a jövőjét, terveit, céljait. Hiányzik neki az a nyugodt, csendes élet, de sajnos ez már rég elmúlt. Gondolataiból visszatérve a medence mellől kezd nézelődni, s megpillant egy alakot a gőzben. El is hessegeti korábbi ötletét, hogy a medencében mártózva figyelje, ki az, aki a holmi után kutathat. Egy törékeny nő alakja bontakozik ki a gőzből, bár a dús pára miatt csupán ébenfekete hajából tud erre következtetni. Visszaveszi magára a szűköcske fürdőköpenyt és elindul a nő felé. Viszont nem egyből ér oda hozzá, mert követnie kell a másikat, aki maga is elindul az öltözők felé. Ahogy figyeli a lányt azt szűri le, hogy valamit keres. ~Talán ő lesz az?~ Amint utoléri a másikat finoman megérinti a vállát.*
- Ne haragudjon, keres valami? *A hangja lágy és kedves. Nem akarja megijeszteni a lányt, de szeretné visszaadni a holmit tulajdonosának, annál is inkább mert a kelme jó minőségű, drágább fajta. Ezt árukban sokat látott szemmel nem nehéz megállapítania. Bizonyára értékes darab lehet, nem úgy, mint a fürdőköpenye, ami nagyon egyszerű anyagú és minőségű. Végül is nem panaszkodhat mert csak kölcsön kapta, kárpótlásként, amiért elfogyott az összes szabad dézsa a fogadóban. Igyekszik keresni a másik tekintetét, ha az felé fordulna. Mivel nem biztos benne, hogy a tulajdonost találta meg ezért megvárja, hogy a másik azonosítsa be, hogy mit is keres. Ebből tudni fogja, hogy a megfelelő személyhez van-e szerencséje.*
//Kelletlen kelme keresés//
*A medence mellett álldogálva egy pillanatra elmereng Lihanechi otthonán. Annak környékén volt több hűforrás, meleg bugyogó vízzel teli medencék. Télidőben sokat járt ilyen helyekre mártózni, s közben gyönyörködött az esti csillagok sokszínű szépségében. Ilyenkor mindig alaposan végig tudta gondolni a jövőjét, terveit, céljait. Hiányzik neki az a nyugodt, csendes élet, de sajnos ez már rég elmúlt. Gondolataiból visszatérve a medence mellől kezd nézelődni, s megpillant egy alakot a gőzben. El is hessegeti korábbi ötletét, hogy a medencében mártózva figyelje, ki az, aki a holmi után kutathat. Egy törékeny nő alakja bontakozik ki a gőzből, bár a dús pára miatt csupán ébenfekete hajából tud erre következtetni. Visszaveszi magára a szűköcske fürdőköpenyt és elindul a nő felé. Viszont nem egyből ér oda hozzá, mert követnie kell a másikat, aki maga is elindul az öltözők felé. Ahogy figyeli a lányt azt szűri le, hogy valamit keres. ~Talán ő lesz az?~ Amint utoléri a másikat finoman megérinti a vállát.*
- Ne haragudjon, keres valami? *A hangja lágy és kedves. Nem akarja megijeszteni a lányt, de szeretné visszaadni a holmit tulajdonosának, annál is inkább mert a kelme jó minőségű, drágább fajta. Ezt árukban sokat látott szemmel nem nehéz megállapítania. Bizonyára értékes darab lehet, nem úgy, mint a fürdőköpenye, ami nagyon egyszerű anyagú és minőségű. Végül is nem panaszkodhat mert csak kölcsön kapta, kárpótlásként, amiért elfogyott az összes szabad dézsa a fogadóban. Igyekszik keresni a másik tekintetét, ha az felé fordulna. Mivel nem biztos benne, hogy a tulajdonost találta meg ezért megvárja, hogy a másik azonosítsa be, hogy mit is keres. Ebből tudni fogja, hogy a megfelelő személyhez van-e szerencséje.*
7050. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-24 10:36:32
Üzenet elküldve: 2025-11-24 10:36:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
* Voltaképp nem hazudik, mikor azt állítja, hogy nem háborúpárti. Ez nem jelenti azt, hogy nem robbant háborút azon nyomban, hogy elfajulnak a dolgok. Aki szeretné megtapasztalni, hogy milyen háborús körülmények között élni, az nyugodtan mennyen el hajléktalannak. Nagyjából hasonló a két élmény. Ha igazán hisz a képességeiben, akkor a kikötőt ajánlja, elvégre ott mindennap maga egy külön háború. *
- Pont az olyanokkal, akik azt hiszik, hogy fel vannak készülve. Na, ja, sokak hiszik azt, hogy fel van kötve a nadrágjuk, de aztán az első lépésnél lecsúszik. Ilyen az a szakma. Ha azok döntenének háborúkezdésről, akik harcolnak, vajon több vagy kevesebb háború lenne?
* Teszi fel a költői kérdést, elvégre bizonyára kevesebb lenne világszinten, ám valakik biztos több vérre szomjaznának, mint mások. Aztán a másik válaszára felkacag. A világ megmentés nem tűnik egy amolyan törpös feladatnak, ám biztos egy pofás kis hírnév kerülne hozzá. *
- Hát, hogyne, aztán majd mikor már balladák is fognak szólni a nevemben, csak akkor fogjuk látni, hogy mennyire is elfajult ez a világ.
* Ezen felnevet. Egyszerűen képtelenségnek tartja, hogy ez megtörténjen. Főleg, ha a kis titka napvilágot lát. Addig viszont bármi megtörténhet. A kikötőt megemlítve egyik szemöldöke kissé megemelkedik, ám jókedve továbbra is töretlen, egyelőre. *
- Sokan vannak akik a kikötőben keresnek örömet? Az hinné bárki, hogy az őrség nem szívesen lép a rágcsálók területére, hacsak nem vérszomja támadna.
* Megrázza a fejét, bár nem ellenszenvesen. Nem vallja be, hogy törzsvendég a pillangóknál, ám bizonyára köztudott tény, hogy elég kapósak ott a lányocskák. *
- Nem éppen a kísérgetés lenne a…
* Ha nem lenne egyéb terve, akkor a most felvázolt terv is lehetne a sajátja. Száját összezárja, majd gyengén, de mégis határozottan csap az asztalra, majd hátra dől. *
- Basszus, lebuktam.
* Elismeri a vádakat, nincs kifogása. Ha az utcán lennének, már kezét is nyújtaná, hogy megkötözhessék és elvezethessék, de bízik benne, hogy itt és most nem akkora a büntetés. *
- Olyasmi. Maradjunk annyiban, hogy nem utasítanám vissza a lehetőséget, bár tudom, hogy akármilyen jöttmentet nem fognak megválasztani, de bízik a szerencsémben. Elvégre te magad mondtad, sosem tudni kiből lesz cserebogár.
* Fel is használja a másik mondatát, de persze nem hisz ebben. Elvégre ha ilyen egyszerű lenne, akkor mindenkiből köpenyes lehetne. Majd meglátja, hogy mit tud tenni Virion az érdekében. Azért néhány babért leakaszt a férfiről, mielőtt maga választja el a testét a fejétől. *
- Már is? Még csak most kezdődik az este. Sebaj, majd legközelebb akkor.
* Sajnos nincs mit szépíteni ezen. A törpök köztudottan sokat bírnak, ha piáról van szó. Néha pont emiatt utál törp lenni. Sokkal több kell, hogy jól érezhesse magát és eltüntethesse az az üresen kongó érzést a mellkasából, amit unalmas napjain érez. *
- Aztán vigyázz magadra, biztos vagyok benne, hogy még találkozunk.
* Int a másiknak, majd vissza is adja a pipát, amit tőle kapott. Persze szív még bele egy utolsót búcsúzóul. Miután egyedül maradt a zajongó térben, hagyja, hogy a gondolatai elrabolják. Lassan szürcsölgeti a maradék sörét, míg az el nem fogy, majd maga is nyugovóra tér. Elvégre holnap hasonlóan korán fog kelni, hogy a kaszárnyában láthassák. Muszáj megtartania a látszatot. *
//Az őrség és a kürtszó//
* Voltaképp nem hazudik, mikor azt állítja, hogy nem háborúpárti. Ez nem jelenti azt, hogy nem robbant háborút azon nyomban, hogy elfajulnak a dolgok. Aki szeretné megtapasztalni, hogy milyen háborús körülmények között élni, az nyugodtan mennyen el hajléktalannak. Nagyjából hasonló a két élmény. Ha igazán hisz a képességeiben, akkor a kikötőt ajánlja, elvégre ott mindennap maga egy külön háború. *
- Pont az olyanokkal, akik azt hiszik, hogy fel vannak készülve. Na, ja, sokak hiszik azt, hogy fel van kötve a nadrágjuk, de aztán az első lépésnél lecsúszik. Ilyen az a szakma. Ha azok döntenének háborúkezdésről, akik harcolnak, vajon több vagy kevesebb háború lenne?
* Teszi fel a költői kérdést, elvégre bizonyára kevesebb lenne világszinten, ám valakik biztos több vérre szomjaznának, mint mások. Aztán a másik válaszára felkacag. A világ megmentés nem tűnik egy amolyan törpös feladatnak, ám biztos egy pofás kis hírnév kerülne hozzá. *
- Hát, hogyne, aztán majd mikor már balladák is fognak szólni a nevemben, csak akkor fogjuk látni, hogy mennyire is elfajult ez a világ.
* Ezen felnevet. Egyszerűen képtelenségnek tartja, hogy ez megtörténjen. Főleg, ha a kis titka napvilágot lát. Addig viszont bármi megtörténhet. A kikötőt megemlítve egyik szemöldöke kissé megemelkedik, ám jókedve továbbra is töretlen, egyelőre. *
- Sokan vannak akik a kikötőben keresnek örömet? Az hinné bárki, hogy az őrség nem szívesen lép a rágcsálók területére, hacsak nem vérszomja támadna.
* Megrázza a fejét, bár nem ellenszenvesen. Nem vallja be, hogy törzsvendég a pillangóknál, ám bizonyára köztudott tény, hogy elég kapósak ott a lányocskák. *
- Nem éppen a kísérgetés lenne a…
* Ha nem lenne egyéb terve, akkor a most felvázolt terv is lehetne a sajátja. Száját összezárja, majd gyengén, de mégis határozottan csap az asztalra, majd hátra dől. *
- Basszus, lebuktam.
* Elismeri a vádakat, nincs kifogása. Ha az utcán lennének, már kezét is nyújtaná, hogy megkötözhessék és elvezethessék, de bízik benne, hogy itt és most nem akkora a büntetés. *
- Olyasmi. Maradjunk annyiban, hogy nem utasítanám vissza a lehetőséget, bár tudom, hogy akármilyen jöttmentet nem fognak megválasztani, de bízik a szerencsémben. Elvégre te magad mondtad, sosem tudni kiből lesz cserebogár.
* Fel is használja a másik mondatát, de persze nem hisz ebben. Elvégre ha ilyen egyszerű lenne, akkor mindenkiből köpenyes lehetne. Majd meglátja, hogy mit tud tenni Virion az érdekében. Azért néhány babért leakaszt a férfiről, mielőtt maga választja el a testét a fejétől. *
- Már is? Még csak most kezdődik az este. Sebaj, majd legközelebb akkor.
* Sajnos nincs mit szépíteni ezen. A törpök köztudottan sokat bírnak, ha piáról van szó. Néha pont emiatt utál törp lenni. Sokkal több kell, hogy jól érezhesse magát és eltüntethesse az az üresen kongó érzést a mellkasából, amit unalmas napjain érez. *
- Aztán vigyázz magadra, biztos vagyok benne, hogy még találkozunk.
* Int a másiknak, majd vissza is adja a pipát, amit tőle kapott. Persze szív még bele egy utolsót búcsúzóul. Miután egyedül maradt a zajongó térben, hagyja, hogy a gondolatai elrabolják. Lassan szürcsölgeti a maradék sörét, míg az el nem fogy, majd maga is nyugovóra tér. Elvégre holnap hasonlóan korán fog kelni, hogy a kaszárnyában láthassák. Muszáj megtartania a látszatot. *
7049. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-23 21:49:57
Üzenet elküldve: 2025-11-23 21:49:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Majd egyszer megmutathatnád. * Válaszolja a köteles megjegyzésre, mielőtt munkához látna, hogy ezúttal önmagának is örömet okozzon, ne csak partnerének. Miután megkezdik, amit meg kell kezdeni, már sokkal engedékenyebb, és ha Merlana szeretné, akár fölé is kerekedhetne, de amaz már nem igazán mocorog, úgy dönt, hogy jó kislány lesz. Természetesen ez se zavarja a mélységit, nem bánja, hogy a munka teljes egészében rá hárul. A lényeg, hogy hosszú, fülledt fertályórák után elégedetten nyújtózhasson el az ágyon a másik bárd mellett, jólesően lihegve. Egyelőre nem szól, csak hagyja, hogy az izzadtságcseppek lassan gördüljenek le az arcán, hason fekve, és mivel haja a szemébe lóg, inkább csak lehunyja a szemhéjait lustán. Kedve lenne felkelni egy kis bort kortyolni, de olyan békés és kellemes most ez a néhány pillanat, ahogy az izmai meg-megremegnek. *
- Egészen jó páros vagyunk. * Búgja halkan, kiszáradt torkokkal. *
- Most már bánom, hogy nem mutattam meg az ágyam. * Teszi még hozzá, bár Merlana talán felteszi magának a kérdést, hogy ő mit tett hozzá a kellemes együttléthez azon kívül, hogy szép, és hagyta, hogy Cale élvezkedjen rajta. Egyébként tényleg bánja, hogy nem mutatta meg az ágyát, mert ott most akár el is aludhatna boldogan. De egy idegen szobában nem lenne túl bölcs dolog. *
//Egy húron pendülve//
- Majd egyszer megmutathatnád. * Válaszolja a köteles megjegyzésre, mielőtt munkához látna, hogy ezúttal önmagának is örömet okozzon, ne csak partnerének. Miután megkezdik, amit meg kell kezdeni, már sokkal engedékenyebb, és ha Merlana szeretné, akár fölé is kerekedhetne, de amaz már nem igazán mocorog, úgy dönt, hogy jó kislány lesz. Természetesen ez se zavarja a mélységit, nem bánja, hogy a munka teljes egészében rá hárul. A lényeg, hogy hosszú, fülledt fertályórák után elégedetten nyújtózhasson el az ágyon a másik bárd mellett, jólesően lihegve. Egyelőre nem szól, csak hagyja, hogy az izzadtságcseppek lassan gördüljenek le az arcán, hason fekve, és mivel haja a szemébe lóg, inkább csak lehunyja a szemhéjait lustán. Kedve lenne felkelni egy kis bort kortyolni, de olyan békés és kellemes most ez a néhány pillanat, ahogy az izmai meg-megremegnek. *
- Egészen jó páros vagyunk. * Búgja halkan, kiszáradt torkokkal. *
- Most már bánom, hogy nem mutattam meg az ágyam. * Teszi még hozzá, bár Merlana talán felteszi magának a kérdést, hogy ő mit tett hozzá a kellemes együttléthez azon kívül, hogy szép, és hagyta, hogy Cale élvezkedjen rajta. Egyébként tényleg bánja, hogy nem mutatta meg az ágyát, mert ott most akár el is aludhatna boldogan. De egy idegen szobában nem lenne túl bölcs dolog. *
7048. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-23 20:21:25
Üzenet elküldve: 2025-11-23 20:21:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Kelletlen kelme keresés//
*Alissäna töretlenül kutakodni holmijai után, s nem csupán azért, mert wegtoreni kelméje értékes darab, illetve érzelmi értéke is van számára, hanem mert ruhácskája rejtett zsebében lapul csekélyke, nehéz munkával megszerzett vagyona.
Igyekszik nyugalmat erőltetni magára, miközben megtorpan és számításba veszi, hogy mit tehet még. Elhessenti a gondolatot, hogy meglopták volna, inkább egy kotnyeles takarító túlbuzgóságának tudja be az esetet, illetve önmagát hibáztató marcangoló gondolatait is késöbbre időzíti.
Kénytelen tovább kutatni. Zöldjei rémülten pásztázzák a fürdő minden szegletét, közben törekszik diszkrét lenni, mielőtt valamiféle pajzán kukkolónak képzelik őt. Végső elkeseredésében megtorpan a szekrények közelében, de ott hezitál, elvégre ha valaki meglátja, hogy mások holmijai között kutat, akkor még jó nagy bajba is kerülhetne, Alissäna pedig élete során mindig igyekezett kerülni a bajt.*
//Kelletlen kelme keresés//
*Alissäna töretlenül kutakodni holmijai után, s nem csupán azért, mert wegtoreni kelméje értékes darab, illetve érzelmi értéke is van számára, hanem mert ruhácskája rejtett zsebében lapul csekélyke, nehéz munkával megszerzett vagyona.
Igyekszik nyugalmat erőltetni magára, miközben megtorpan és számításba veszi, hogy mit tehet még. Elhessenti a gondolatot, hogy meglopták volna, inkább egy kotnyeles takarító túlbuzgóságának tudja be az esetet, illetve önmagát hibáztató marcangoló gondolatait is késöbbre időzíti.
Kénytelen tovább kutatni. Zöldjei rémülten pásztázzák a fürdő minden szegletét, közben törekszik diszkrét lenni, mielőtt valamiféle pajzán kukkolónak képzelik őt. Végső elkeseredésében megtorpan a szekrények közelében, de ott hezitál, elvégre ha valaki meglátja, hogy mások holmijai között kutat, akkor még jó nagy bajba is kerülhetne, Alissäna pedig élete során mindig igyekezett kerülni a bajt.*
7047. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-23 17:37:23
Üzenet elküldve: 2025-11-23 17:37:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
-Na ja. Meg akik még sosem láttak vért, és azt hiszik, hogy az micsoda dicsőséges dolog. Pedig kurvára nem. Véres és mocskos, meg büdös, és keserves. Mindig úgy hiszi az ember, hogy vele pont nem történik meg valami szörnyűség, de de.
*Fejti ki még a véleményét, bár nem akar túlságosan átesni abba a könnyelmű helyzetbe, hogy panaszkodjon egész nap, hisz ez nem igazán illene hozzá. Meg egyébként sem valami kellemes szokás az ilyesmi.*
-Még.
*Felei mosolyogva.*
-Sosem tudni kiből lesz a cserebogár, ahogy mondani szokás.
*Bár azért ha őszintén magába néz Bredoc, láthatja, hogy ő sem hiszi úgy, hogy pont a törpe lesz itt a legnagyobb hős 10 emberöltőn belül. De ki tudja?*
-Na ja, mindig van akit nem vert eleget az apja, aztán jódolgába nem tudja mit kezdjen magával.
*Helyesel viccelődve, és kár lenne tagadnia, hogy fiatalabb korában ő is több orrot tört be, mint amennyi indokolt lett volna.*
-Ne is mondd. Azt hiszed milyen jó lesz, aztán ilyen hülyeségeket raknak a nyakadba. Nem hiába nem olyan hálás pozíció ez. Vagyis hát ez így önmagában nem igaz, elvégre van aki szeret semmit csinálni egész nap, szépen felveszi a zsoldját aztán eliszogat a kocsmában meg néha lemegy kurvázni a kikötőbe és ennyi az élet.
*Megrántja a vállát, sosem voltak neki szimpatikusak ezek az emberek, pedig sajnos többet ismer belőlük, mint amennyit érdemes lenne.*
-Hm. Az biztos jó pont igen, legalább látják, hogy van tököd. Fontos tulajdonság.
*Most arra nem tér ki, hogy természetesen néhány női városőr is akad.*
-Szóval aranyköpenyesek mi? Oda akarsz kerülni, a selyemrévi ficsúrokat kísérgetni egész nap?
*Kérdezi, és el is gondolkozik a dolgon. Meglehet, hogy jobban fizetnek ott, de mást sejt a háttérben.*
-Nem akarsz az egyszerű népek gondjaival foglalkozni mi, csak a csinos nemeskisasszonyokat kísérgetni egész nap!
*Vágja rá, bár kétli, hogy ez lenne a valódi ok. Fene tudja, túl későre jár már az idő, és eleget ivott meg pipázott már, hogy mélyenszántó gondolatokkal fárassza magát.*
-Nos hát sok sikert neked, koma. Talán lassan el kéne tennem magam holnapra, kezd zsongani a fejem.
//Az őrség és a kürtszó//
-Na ja. Meg akik még sosem láttak vért, és azt hiszik, hogy az micsoda dicsőséges dolog. Pedig kurvára nem. Véres és mocskos, meg büdös, és keserves. Mindig úgy hiszi az ember, hogy vele pont nem történik meg valami szörnyűség, de de.
*Fejti ki még a véleményét, bár nem akar túlságosan átesni abba a könnyelmű helyzetbe, hogy panaszkodjon egész nap, hisz ez nem igazán illene hozzá. Meg egyébként sem valami kellemes szokás az ilyesmi.*
-Még.
*Felei mosolyogva.*
-Sosem tudni kiből lesz a cserebogár, ahogy mondani szokás.
*Bár azért ha őszintén magába néz Bredoc, láthatja, hogy ő sem hiszi úgy, hogy pont a törpe lesz itt a legnagyobb hős 10 emberöltőn belül. De ki tudja?*
-Na ja, mindig van akit nem vert eleget az apja, aztán jódolgába nem tudja mit kezdjen magával.
*Helyesel viccelődve, és kár lenne tagadnia, hogy fiatalabb korában ő is több orrot tört be, mint amennyi indokolt lett volna.*
-Ne is mondd. Azt hiszed milyen jó lesz, aztán ilyen hülyeségeket raknak a nyakadba. Nem hiába nem olyan hálás pozíció ez. Vagyis hát ez így önmagában nem igaz, elvégre van aki szeret semmit csinálni egész nap, szépen felveszi a zsoldját aztán eliszogat a kocsmában meg néha lemegy kurvázni a kikötőbe és ennyi az élet.
*Megrántja a vállát, sosem voltak neki szimpatikusak ezek az emberek, pedig sajnos többet ismer belőlük, mint amennyit érdemes lenne.*
-Hm. Az biztos jó pont igen, legalább látják, hogy van tököd. Fontos tulajdonság.
*Most arra nem tér ki, hogy természetesen néhány női városőr is akad.*
-Szóval aranyköpenyesek mi? Oda akarsz kerülni, a selyemrévi ficsúrokat kísérgetni egész nap?
*Kérdezi, és el is gondolkozik a dolgon. Meglehet, hogy jobban fizetnek ott, de mást sejt a háttérben.*
-Nem akarsz az egyszerű népek gondjaival foglalkozni mi, csak a csinos nemeskisasszonyokat kísérgetni egész nap!
*Vágja rá, bár kétli, hogy ez lenne a valódi ok. Fene tudja, túl későre jár már az idő, és eleget ivott meg pipázott már, hogy mélyenszántó gondolatokkal fárassza magát.*
-Nos hát sok sikert neked, koma. Talán lassan el kéne tennem magam holnapra, kezd zsongani a fejem.
7046. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-21 17:30:46
Üzenet elküldve: 2025-11-21 17:30:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Valójában az a vallomás már nem is izgatja annyira, mint amennyire jól szórakozott rajta az előbb. Az ágy alatta puha, kényelmes, Salwar pedig remekül bizonyítja be, hogy bizony máshoz is ért, s nem csak a színpadi jelenléte az, ami irigylésre méltó.
A lány hamar túlteszi magát rajta, hogy egy finom, csipkés fehérneművel most szegényebb lett, mert az élmény, amelyet cserébe kap, kárpótolja ezért a meglehetősen csúnya húzásért, amit a sötételf elkövetett. Nem szokása még a pillanat hevében sem kérlelni a partnerét, ám ezúttal ösztönösen jön a szó, melynél hosszabbat egyébként sem volna ideje kiejteni a száján, annyira gyorsan és hevesen történik minden. Szépen dalol hát egészen addig, mígnem kipirulva piheg az ágyon fekve, de nem sokáig, mert hamar a férfi karjai között érezheti magát. A kezei megpróbálnak lassacskán lefelé vándorolni, hogy felfedezze partnere erényeit, ám mindkét keze hirtelen újra a feje fölött köt ki.*
- Oh… Mmm… A legjobbak ezt kötéllel csinálják… *Kuncogja játékosan. Úgy tűnik, hogy Salwar terve beválik, mert ezt a mozdulatot is csupán egy huncut játék részeként éli meg az énekesnő, továbbra sem gyanakszik arra, hogy a bohókás mélységi komolyan titkolni próbál előle valamit. Izgatottan mocorog az ágyon, míg Salwar be nem jut a lábai közé. Merlana hirtelen sóhajt fel, ahogy megérzi a férfi munkájának gyümölcsét. Nem tudja miért, de ez a gyümölcs most különösen ízletes. Furcsa, szokatlan, más, amit érez, de… csodálatos. Kezeit közben engedelmesen tartja a feje fölött, úgy döntött, hogy most már jó kislány marad, és meg sem próbálja átvenni az irányítást egy pillanatra sem. Nem is akarja, neki most különösen tetszik, hogy úgy használják, hogy közben neki is szebbnél-szebb örömöket okoznak.*
//Egy húron pendülve//
*Valójában az a vallomás már nem is izgatja annyira, mint amennyire jól szórakozott rajta az előbb. Az ágy alatta puha, kényelmes, Salwar pedig remekül bizonyítja be, hogy bizony máshoz is ért, s nem csak a színpadi jelenléte az, ami irigylésre méltó.
A lány hamar túlteszi magát rajta, hogy egy finom, csipkés fehérneművel most szegényebb lett, mert az élmény, amelyet cserébe kap, kárpótolja ezért a meglehetősen csúnya húzásért, amit a sötételf elkövetett. Nem szokása még a pillanat hevében sem kérlelni a partnerét, ám ezúttal ösztönösen jön a szó, melynél hosszabbat egyébként sem volna ideje kiejteni a száján, annyira gyorsan és hevesen történik minden. Szépen dalol hát egészen addig, mígnem kipirulva piheg az ágyon fekve, de nem sokáig, mert hamar a férfi karjai között érezheti magát. A kezei megpróbálnak lassacskán lefelé vándorolni, hogy felfedezze partnere erényeit, ám mindkét keze hirtelen újra a feje fölött köt ki.*
- Oh… Mmm… A legjobbak ezt kötéllel csinálják… *Kuncogja játékosan. Úgy tűnik, hogy Salwar terve beválik, mert ezt a mozdulatot is csupán egy huncut játék részeként éli meg az énekesnő, továbbra sem gyanakszik arra, hogy a bohókás mélységi komolyan titkolni próbál előle valamit. Izgatottan mocorog az ágyon, míg Salwar be nem jut a lábai közé. Merlana hirtelen sóhajt fel, ahogy megérzi a férfi munkájának gyümölcsét. Nem tudja miért, de ez a gyümölcs most különösen ízletes. Furcsa, szokatlan, más, amit érez, de… csodálatos. Kezeit közben engedelmesen tartja a feje fölött, úgy döntött, hogy most már jó kislány marad, és meg sem próbálja átvenni az irányítást egy pillanatra sem. Nem is akarja, neki most különösen tetszik, hogy úgy használják, hogy közben neki is szebbnél-szebb örömöket okoznak.*
7045. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-20 12:42:21
Üzenet elküldve: 2025-11-20 12:42:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Fogadótér //
*Egy gnómok között magas termetű férfi érkezik a fogadó épülete mellé, utazóló hátán. A jól ismert kőből készült épület mellé érve leszáll lováról majd megköti lovát, ahol a többieké is van. Az út fáradalmait kívánja kipihenni alvással és előtte egy fürdéssel. A tömör faajtón könnyedén lép be majd egy biccentéssel üdvözli, aki rá tekint. Nyomban a pulthoz lép, hogy a fogadóssal váltson pár szót.*
- Üdvözlöm! Egy szobát kérnék és egy dézsa forró fürdőt. * Erszényéből 7 aranyat számol ki, amely fedezi a Szoba árát.
Szereti hamar rendezni a tartozásait. A fogadós egy fiatal férfi, talán még nincs húsz sem. Láthatóan új még a felszolgálás és kiszolgálás területén, mert kissé bizonytalanul válaszol.*
- Üdvözlöm uram! Attól tartok, hogy nem maradt… Oh, elnézést, egy utolsó kiadó szobánk van még. *A kezdeti zavara hirtelen rendeződik, amint egy szobakulcsot átad a gnómnak. Ganer alaposan megnézi, de kissé kopott rajta a szám. Sebaj, hiszen először úgy is fürödni tervezte. Később ráér megtalálni melyik szoba az övé.*
- Ööö, azt hiszem sajnos szabad dézsa nem maradt mára. Elnézését kell kérjem. Viszont a fürdőházban fel tudok kínálni helyette egy fürdési lehetőséget. *Elnézést kérően magyarázza a fiú, hogy kádfürdő már biztosan nem lesz a szobában. Ganer egy nagyot szusszan, majd megvonja a vállát.*
- Rendben, akkor élnék a lehetőséggel. Köszönöm! *Nem a kedvence a közfürdő, de most kénytelen lesz oda átmenni. Egy erőltetett mosolyt is az arcára csal. A fogadós fiútól megkapja a tiszta törölközőt, egy egyszerű fürdőköpenyt és egy kulcsot az értékmegőrzőhöz is vigaszdíjként. Köszönetképpen bólint, majd átveszi ezeket a holmikat és elindul a fürdőház felé.*
//Fürdőház//
// Kelletlen kelme keresés //
*A fogadórészből átérve a fürdőrészbe első útja az öltöző felé tart. Itt leveszi magáról a prémből készült téli ruháit, majd beteszi őket egy zárható szekrénybe. Felveszi a fürdőköpenyt, ami eléggé feszül rajta. Az utóbbi időben főként erdőben dolgozott, favágás, fafaragás, bútérkészítés, ami rendkívül megedzette a testét. Így kicsit kényelmetlenül viseli a köpenyt. Ezen viszont nem bosszantja magát, így elindul a legnagyobb medence felé. Amint a gőzzel teli részhez ér valamire úgy érzi rálépett. Lenyúl érte és vékony női ruhadarabra lesz figyelmes. Körbe tekint, de senki nem lát, aki keresne ilyet, így visszasétál az öltözőbe és elzárja a ruhadarabot a saját holmijához. Ledobni nem szeretné, se keresgélni a gazdáját minden medencében. Majd nyitott szemmel jár és ha valakit lát keresgélni, akkor visszaadja neki a ruháját. Másodjára is beér a gőzbe, miután a talált holmit elrakta, majd az egyik nagyobb medencéhez lép és annak szélén leteszi a fürdőköpenyét. A derekán egy vászonlepedő szolgál ágyéktakaróként, mely a térdéig leér nagyjából. Nyitott szemmel jár, de egyelőre nem lát senkit ruha holmit keresni, de persze lehet csak a nagy gőz miatt nem látja meg.*
*Egy gnómok között magas termetű férfi érkezik a fogadó épülete mellé, utazóló hátán. A jól ismert kőből készült épület mellé érve leszáll lováról majd megköti lovát, ahol a többieké is van. Az út fáradalmait kívánja kipihenni alvással és előtte egy fürdéssel. A tömör faajtón könnyedén lép be majd egy biccentéssel üdvözli, aki rá tekint. Nyomban a pulthoz lép, hogy a fogadóssal váltson pár szót.*
- Üdvözlöm! Egy szobát kérnék és egy dézsa forró fürdőt. * Erszényéből 7 aranyat számol ki, amely fedezi a Szoba árát.
Szereti hamar rendezni a tartozásait. A fogadós egy fiatal férfi, talán még nincs húsz sem. Láthatóan új még a felszolgálás és kiszolgálás területén, mert kissé bizonytalanul válaszol.*- Üdvözlöm uram! Attól tartok, hogy nem maradt… Oh, elnézést, egy utolsó kiadó szobánk van még. *A kezdeti zavara hirtelen rendeződik, amint egy szobakulcsot átad a gnómnak. Ganer alaposan megnézi, de kissé kopott rajta a szám. Sebaj, hiszen először úgy is fürödni tervezte. Később ráér megtalálni melyik szoba az övé.*
- Ööö, azt hiszem sajnos szabad dézsa nem maradt mára. Elnézését kell kérjem. Viszont a fürdőházban fel tudok kínálni helyette egy fürdési lehetőséget. *Elnézést kérően magyarázza a fiú, hogy kádfürdő már biztosan nem lesz a szobában. Ganer egy nagyot szusszan, majd megvonja a vállát.*
- Rendben, akkor élnék a lehetőséggel. Köszönöm! *Nem a kedvence a közfürdő, de most kénytelen lesz oda átmenni. Egy erőltetett mosolyt is az arcára csal. A fogadós fiútól megkapja a tiszta törölközőt, egy egyszerű fürdőköpenyt és egy kulcsot az értékmegőrzőhöz is vigaszdíjként. Köszönetképpen bólint, majd átveszi ezeket a holmikat és elindul a fürdőház felé.*
//Fürdőház//
// Kelletlen kelme keresés //
*A fogadórészből átérve a fürdőrészbe első útja az öltöző felé tart. Itt leveszi magáról a prémből készült téli ruháit, majd beteszi őket egy zárható szekrénybe. Felveszi a fürdőköpenyt, ami eléggé feszül rajta. Az utóbbi időben főként erdőben dolgozott, favágás, fafaragás, bútérkészítés, ami rendkívül megedzette a testét. Így kicsit kényelmetlenül viseli a köpenyt. Ezen viszont nem bosszantja magát, így elindul a legnagyobb medence felé. Amint a gőzzel teli részhez ér valamire úgy érzi rálépett. Lenyúl érte és vékony női ruhadarabra lesz figyelmes. Körbe tekint, de senki nem lát, aki keresne ilyet, így visszasétál az öltözőbe és elzárja a ruhadarabot a saját holmijához. Ledobni nem szeretné, se keresgélni a gazdáját minden medencében. Majd nyitott szemmel jár és ha valakit lát keresgélni, akkor visszaadja neki a ruháját. Másodjára is beér a gőzbe, miután a talált holmit elrakta, majd az egyik nagyobb medencéhez lép és annak szélén leteszi a fürdőköpenyét. A derekán egy vászonlepedő szolgál ágyéktakaróként, mely a térdéig leér nagyjából. Nyitott szemmel jár, de egyelőre nem lát senkit ruha holmit keresni, de persze lehet csak a nagy gőz miatt nem látja meg.*
7044. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-19 21:44:17
Üzenet elküldve: 2025-11-19 21:44:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Alissäna alázatosan bólint minden elhangzott utasítást követően. A kalmár az erszényéből ítélve tagadhatatlanul vagyonos, de ez nem jelenti azt, hogy befolyásos is volna, mégis szívesen tetszeleg ilyen szerepben. A kurtizán nem kérdőjelezi meg Ipsionit, inkább csak némi fenntartással kezeli a férfi titulusát.
A szolgálataira nincs tovább szükség, így amint engedélyt kap rá távozik is. Az ajtót finoman csukja be maga mögött, ezt követően fürge léptekkel, céltudatosan veszi az irányát a fürdő felé.*
//Fürdőház//
*Alig ér be a gőzbe már veti is le leheletvékony fekete ruháját. Azzal sem bajlódik, hogy egy lócára tegye, szimplán csak a földön felejti. Éppen hosszú ében haját tűzi fel, s már menetel is a meleg vízbe. Alissäna igényeinek nem elég meleg, jobb szereti ha perzseli fürdője, akkor érzi csak igazán megtisztulva magát, de nem panaszkodik.
Egy látszólag tiszta ronggyal jó alaposan átdörzsöli finom bőrét, majd ezt újra megismétli, második alkalommal sokkal inkább élvezeti célból teszi mindezt. Ha tehette volna magával hozza drága kencéit, és illóolajait, így viszont be kell érnie a Pegazus nyújtotta szerényebb kínálattal.*
*Hosszan időzik a fürdőben, de mint mindennek, ennek is véget kell vetnie, mert a kimerültség kezd úrrá lenni rajta. Hanyag törölközést követően az anyagot körbe tekeri derekán, s megindul ruháinak felkutatására. Azt nem várta, hogy pont ugyanott meg is leli, ahol hagyta, ám körbepillantva sem veszi észre. Kicsit megijed, de nyugalmat erőltetve magára kezd a keresgélésbe. Törölközőket emelget meg, szekrényajtókat nyit ki, de sikertelenül.*
- Mi a szösz?!
*A pánik kezd úrrá lenni rajta ahogy a lehetséges lelőhelyek száma rohamosan csökken.*
A szolgálataira nincs tovább szükség, így amint engedélyt kap rá távozik is. Az ajtót finoman csukja be maga mögött, ezt követően fürge léptekkel, céltudatosan veszi az irányát a fürdő felé.*
//Fürdőház//
*Alig ér be a gőzbe már veti is le leheletvékony fekete ruháját. Azzal sem bajlódik, hogy egy lócára tegye, szimplán csak a földön felejti. Éppen hosszú ében haját tűzi fel, s már menetel is a meleg vízbe. Alissäna igényeinek nem elég meleg, jobb szereti ha perzseli fürdője, akkor érzi csak igazán megtisztulva magát, de nem panaszkodik.
Egy látszólag tiszta ronggyal jó alaposan átdörzsöli finom bőrét, majd ezt újra megismétli, második alkalommal sokkal inkább élvezeti célból teszi mindezt. Ha tehette volna magával hozza drága kencéit, és illóolajait, így viszont be kell érnie a Pegazus nyújtotta szerényebb kínálattal.*
*Hosszan időzik a fürdőben, de mint mindennek, ennek is véget kell vetnie, mert a kimerültség kezd úrrá lenni rajta. Hanyag törölközést követően az anyagot körbe tekeri derekán, s megindul ruháinak felkutatására. Azt nem várta, hogy pont ugyanott meg is leli, ahol hagyta, ám körbepillantva sem veszi észre. Kicsit megijed, de nyugalmat erőltetve magára kezd a keresgélésbe. Törölközőket emelget meg, szekrényajtókat nyit ki, de sikertelenül.*
- Mi a szösz?!
*A pánik kezd úrrá lenni rajta ahogy a lehetséges lelőhelyek száma rohamosan csökken.*
7043. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-18 23:03:57
Üzenet elküldve: 2025-11-18 23:03:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A mélységi nem vall be semmit, nem olyan fából faragták. Egyébként is, egy hazug tolvaj holtig tagad. Most viszont ez a veszély valahogy nem fenyegeti, mert az ágyban kötnek ki, ahogy neki is lát annak, hogy bebizonyítsa, nem csak az énekléshez ért. Nem sajnálja a ruhát, főleg, mert nem az övé, és egyébként is, nem olyan rég kérkedett azzal a bárd, hogy milyen jól keres, úgyhogy nem gondolja, hogy nehezére esne bepótolni a finom csipkés anyagot. A kérlelés feltüzeli őt, úgyhogy továbbra is ugyan olyan hévvel igyekszik bepótolni azt, amit pár éve a fürdőben elvesztegetett. Bár akkor, a koszos utcalány nem biztos, hogy meghozta volna ilyesmihez a kedvét. Hiába, a rózsaillat mégis csak rózsaillat. Viszont amíg ezzel van elfoglalva, addig aligha tudja csókokkal illetni az ajkakat, azokat leszámítva, amikhez épp hozzáfér. Nem sieti el a dolgot, de azért nem is egy szent, hogy megfeledkezzen önmagáról. A felajánlást elengedi ugyan a füle mellett, viszont amikor úgy látja, hogy kiélvezkedte magát a nő, akkor elindul felfelé a testén, hogy maga alá gyűrve ölelhesse, és egy kicsit önmagán is segíthessen. Ha Merlana ujjai elindulnának lefelé a testén, hogy felfedezzék a férfit, akkor csak a hasáig engedi, ott ujjait úgy kulcsolja a finom kis kézre, hogy azokat visszavezényelje a lány feje fölé az ágyon. Próbálja úgy intézni a dolgot, hogy ne legyen túl feltűnő, mintha ez is csak egy játszadozás lenne, és természetesnek akarja feltűntetni. Viszont a csókok, és a simogatás közben azért mégis csak feszíti őt a vágy, úgyhogy ha sikerül bejusson a combok közé, akkor munkához lát, hogy kicsit önmagának is örömet szerezzen, ahogy az ágyban ölelik egymást. Mozdulatai finomak, nem követelőzőek, de azért határozottak, és mozgásán érezni, hogy van gyakorlata a lepedőakrobatikában. Bár önző, azért figyel arra, hogy ne csak önmagának szerezzen örömet, hanem partnerének is. És nem siet sehova. *
//Egy húron pendülve//
* A mélységi nem vall be semmit, nem olyan fából faragták. Egyébként is, egy hazug tolvaj holtig tagad. Most viszont ez a veszély valahogy nem fenyegeti, mert az ágyban kötnek ki, ahogy neki is lát annak, hogy bebizonyítsa, nem csak az énekléshez ért. Nem sajnálja a ruhát, főleg, mert nem az övé, és egyébként is, nem olyan rég kérkedett azzal a bárd, hogy milyen jól keres, úgyhogy nem gondolja, hogy nehezére esne bepótolni a finom csipkés anyagot. A kérlelés feltüzeli őt, úgyhogy továbbra is ugyan olyan hévvel igyekszik bepótolni azt, amit pár éve a fürdőben elvesztegetett. Bár akkor, a koszos utcalány nem biztos, hogy meghozta volna ilyesmihez a kedvét. Hiába, a rózsaillat mégis csak rózsaillat. Viszont amíg ezzel van elfoglalva, addig aligha tudja csókokkal illetni az ajkakat, azokat leszámítva, amikhez épp hozzáfér. Nem sieti el a dolgot, de azért nem is egy szent, hogy megfeledkezzen önmagáról. A felajánlást elengedi ugyan a füle mellett, viszont amikor úgy látja, hogy kiélvezkedte magát a nő, akkor elindul felfelé a testén, hogy maga alá gyűrve ölelhesse, és egy kicsit önmagán is segíthessen. Ha Merlana ujjai elindulnának lefelé a testén, hogy felfedezzék a férfit, akkor csak a hasáig engedi, ott ujjait úgy kulcsolja a finom kis kézre, hogy azokat visszavezényelje a lány feje fölé az ágyon. Próbálja úgy intézni a dolgot, hogy ne legyen túl feltűnő, mintha ez is csak egy játszadozás lenne, és természetesnek akarja feltűntetni. Viszont a csókok, és a simogatás közben azért mégis csak feszíti őt a vágy, úgyhogy ha sikerül bejusson a combok közé, akkor munkához lát, hogy kicsit önmagának is örömet szerezzen, ahogy az ágyban ölelik egymást. Mozdulatai finomak, nem követelőzőek, de azért határozottak, és mozgásán érezni, hogy van gyakorlata a lepedőakrobatikában. Bár önző, azért figyel arra, hogy ne csak önmagának szerezzen örömet, hanem partnerének is. És nem siet sehova. *
7042. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-18 19:06:25
Üzenet elküldve: 2025-11-18 19:06:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Akkor valld be, hogy nem is csinálom olyan rosszul, amit csinálok! *Mosolyodik el játékosan, belekuncogva az újabb csókba, melyet a szavaik követnek. A siker az siker akkor is, ha halvány fogalma sincs arról, hogy mi hozta, így egy cseppet sem bánja, hogy valójában nem tudja, miféle kulcs is volt az, mely megnyitotta neki Salwar lelkét.
Őszintén, nem is érdekli, számára sokkal fontosabb küldetés most az, hogy a mélységit megszabadítsa az összes ruhájától, de meglepettségére hirtelen újra a férfivel találja magát szemben. Keze az álla alatt, és finoman, de határozottan tartja úgy, hogy a kékek megszeppenve, egyenesen rá pislogjanak. Nem is akar velük most másra nézni. Ettől csak még jobban kezd feszengeni, de végül a sötételf csak megengedi, hogy anyaszült meztelenre vetkőztesse őt az énekesnő, akinek az ágy felé tartva egyelőre fel sem tűnik, hogy valami furcsát, valami mást kellene éreznie odalent a megszokotthoz képest. Nyeregben érzi magát, de csak addig, míg oda nem érnek az ágyhoz. Ott a férfi egy szempillantás alatt veszi vissza az irányítást, ő pedig kerül alárendelt szerepebe, amit valljunk be, valójában sokkal jobban is élvez. Mindezt a vörösödő arca jelzi, majd egy meglepett, halk nyikkanás közepette kerekednek ki a szemei, ahogy a mai estének a fehérneműje látja kárát.*
- Ahh! Hogy te milyen egy barbár vagy… *A rajta egyre inkább felülkerekedő vágyaknak köszönhetően eszébe sem jut sajnálni a kárba veszett ruhadarabokat, de azért egy csúnya kis jelzővel megilleti Salwart a pillanat hevében, persze közben csilingelő hangján nevetgél egészen addig, míg az éneklésben és hazudozásban IS edzett nyelvű bárd munkája nyomán már csak nyögdécselni nem képes.*
- Ahh… Teysusra mondom… Csodát művelsz! Még! *Kéjtől elvakult tekintettel mocorog az ágyon, és közben próbálja karjait a férfi teste köré fonni, hogy újabb csókot lopjon.*
- Ne aggódj, nem marad a figyelmességed viszonzás nélkül… *Suttogja halkan, ami ezúttal talán nem is olyan jó hír a kígyót oly gondosan rejtegető szélhámosnak, már ha megérti ennyiből, hogy mire céloz a lány.*
//Egy húron pendülve//
- Akkor valld be, hogy nem is csinálom olyan rosszul, amit csinálok! *Mosolyodik el játékosan, belekuncogva az újabb csókba, melyet a szavaik követnek. A siker az siker akkor is, ha halvány fogalma sincs arról, hogy mi hozta, így egy cseppet sem bánja, hogy valójában nem tudja, miféle kulcs is volt az, mely megnyitotta neki Salwar lelkét.
Őszintén, nem is érdekli, számára sokkal fontosabb küldetés most az, hogy a mélységit megszabadítsa az összes ruhájától, de meglepettségére hirtelen újra a férfivel találja magát szemben. Keze az álla alatt, és finoman, de határozottan tartja úgy, hogy a kékek megszeppenve, egyenesen rá pislogjanak. Nem is akar velük most másra nézni. Ettől csak még jobban kezd feszengeni, de végül a sötételf csak megengedi, hogy anyaszült meztelenre vetkőztesse őt az énekesnő, akinek az ágy felé tartva egyelőre fel sem tűnik, hogy valami furcsát, valami mást kellene éreznie odalent a megszokotthoz képest. Nyeregben érzi magát, de csak addig, míg oda nem érnek az ágyhoz. Ott a férfi egy szempillantás alatt veszi vissza az irányítást, ő pedig kerül alárendelt szerepebe, amit valljunk be, valójában sokkal jobban is élvez. Mindezt a vörösödő arca jelzi, majd egy meglepett, halk nyikkanás közepette kerekednek ki a szemei, ahogy a mai estének a fehérneműje látja kárát.*
- Ahh! Hogy te milyen egy barbár vagy… *A rajta egyre inkább felülkerekedő vágyaknak köszönhetően eszébe sem jut sajnálni a kárba veszett ruhadarabokat, de azért egy csúnya kis jelzővel megilleti Salwart a pillanat hevében, persze közben csilingelő hangján nevetgél egészen addig, míg az éneklésben és hazudozásban IS edzett nyelvű bárd munkája nyomán már csak nyögdécselni nem képes.*
- Ahh… Teysusra mondom… Csodát művelsz! Még! *Kéjtől elvakult tekintettel mocorog az ágyon, és közben próbálja karjait a férfi teste köré fonni, hogy újabb csókot lopjon.*
- Ne aggódj, nem marad a figyelmességed viszonzás nélkül… *Suttogja halkan, ami ezúttal talán nem is olyan jó hír a kígyót oly gondosan rejtegető szélhámosnak, már ha megérti ennyiből, hogy mire céloz a lány.*
7041. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-11-18 16:43:57
Üzenet elküldve: 2025-11-18 16:43:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia nyomában//
*Legjobb esetben is jelenleg ott csak segédként segíthetne. Bár így is van elég a kosarában jelenleg a tündérnek. Az orknak való rikkantgatása és Nixomia udvara ad neki bőven elegendő munkát. Ha még ezt a fürdő ötletet is bevállalná, akkor kettő is szakadna szerencsétlen. De eleget tárgyaltak már a munkáról. Elvégre is, lazítani tanította meg a férfi őt néhány pillanattal ezelőtt.*
- Sosem jártam a városban ezelőtt, honnan tudhattam volna?
*Mentegetőzik jogosan. Lehet már pár hete érkezett a városba, de nem igazán járta még be. Lehet illendő lenne. De hát olyan jól el van az ő kis megszokott rutinjával. Selyemrév és a piactér között is van bőven elég méter amin lejárhatja apró lábait.
A tudatáig most még nem jut el a sejtelmes válasza a férfinak. Ő már a meleg víz ölelésében képzeli el magát. Az ajánlgatás pedig csak teszi a lovat a tündér alá. Mit sem sejtve arról, hogy ez mivel jár majd a későbbiekben.
Ő határozottan halad az általa megítélt jó irányba. Egészen addig amíg Derk fel nem hívja rá a figyelmét, hogy ő valószínleg az utcára néző ajtót választotta ki magának.
Erre lehet rá kellett volna jönnie hamarabb is, ahogy visszafordulva látja a körülötte meggyarapodott asztal és szék láb mennyiségét. Arról a sok szempárról is ami hirtelen rámeredt ebben az apró jelenetben.*
- Oh, hát persze, csak meg akartam bizonyosodni arról, hogy tudod e a jó utat. És mint szóltál tudod. Nagyon jó!
*Arcán ki ül egy igazán büszke és magabiztos tekintet. Némi arc pírral természetesen. És lassan kezd el visszalépdelni a jó irányba. Egyedül vagy a férfival az már a másik döntése. Az alkoholtól homályos tekinteten csak az határozottság látszik, hogy ő bizony ezt már eldöntötte. Hatalmasat fog fürdőzni ebben a híres neves fürdőben.
Kilépve a hátsó ajtón azonban a lendület kissé lelassul. Az udvar látványa megfogja a tündér tekintetét. A fakerítés, a fák látványa kissé otthonára emlékezteti. Ám a nosztalgia ereje nem elég erős ahhoz, hogy a tervét ne vigye véghez. Így amint ismét eszébe jut miért is jött ide. Apró, szinte már szökellő léptekkel, enyhén illegetve magát közelíti meg a helyet. Mint aki már most élvezné a fürdőnek az élményét. Annak ajtaja előtt megállva ha Derk vele tartott megszólal.*
- Na lássuk azt a híres neves.
*Közben már nyújtózva a kilincsért, nyitja is az ajtót amíg mondja mondadóját.*
- fürdőt.
*Döbben le egy pillanatra, ahogy végig tekintve egy nagyobb teret lát meg egy két nagyobb medencével. Mintsem több apró elkülönített sőt akár takart helységet. Figyelmét még elterelte ez a látvány, így észre sem vette, hogy a fürdő távolabbi felében találhatóak meg a kisebb helységek.*
- ÁÁhhá.. Szóval ez lenne az. Remek.
*Húzódik szájára egy kellemetlennek tűnő mosoly. Ami hamar zavartá válik, mikor meglát néhány törölközőbe csavart ám meztelen alakot a távolban. Akik tán távozni készülnek?*
- Derk, tudod merre lehet esetleg a hölgy részleg?
*Fordul a másik fel visszafogva ezt a kellemetlennek tűnő arckifejezést amennyire tudja, hogy egy maga biztosságot mutasson valamilyen sikerrel.*
*Legjobb esetben is jelenleg ott csak segédként segíthetne. Bár így is van elég a kosarában jelenleg a tündérnek. Az orknak való rikkantgatása és Nixomia udvara ad neki bőven elegendő munkát. Ha még ezt a fürdő ötletet is bevállalná, akkor kettő is szakadna szerencsétlen. De eleget tárgyaltak már a munkáról. Elvégre is, lazítani tanította meg a férfi őt néhány pillanattal ezelőtt.*
- Sosem jártam a városban ezelőtt, honnan tudhattam volna?
*Mentegetőzik jogosan. Lehet már pár hete érkezett a városba, de nem igazán járta még be. Lehet illendő lenne. De hát olyan jól el van az ő kis megszokott rutinjával. Selyemrév és a piactér között is van bőven elég méter amin lejárhatja apró lábait.
A tudatáig most még nem jut el a sejtelmes válasza a férfinak. Ő már a meleg víz ölelésében képzeli el magát. Az ajánlgatás pedig csak teszi a lovat a tündér alá. Mit sem sejtve arról, hogy ez mivel jár majd a későbbiekben.
Ő határozottan halad az általa megítélt jó irányba. Egészen addig amíg Derk fel nem hívja rá a figyelmét, hogy ő valószínleg az utcára néző ajtót választotta ki magának.
Erre lehet rá kellett volna jönnie hamarabb is, ahogy visszafordulva látja a körülötte meggyarapodott asztal és szék láb mennyiségét. Arról a sok szempárról is ami hirtelen rámeredt ebben az apró jelenetben.*
- Oh, hát persze, csak meg akartam bizonyosodni arról, hogy tudod e a jó utat. És mint szóltál tudod. Nagyon jó!
*Arcán ki ül egy igazán büszke és magabiztos tekintet. Némi arc pírral természetesen. És lassan kezd el visszalépdelni a jó irányba. Egyedül vagy a férfival az már a másik döntése. Az alkoholtól homályos tekinteten csak az határozottság látszik, hogy ő bizony ezt már eldöntötte. Hatalmasat fog fürdőzni ebben a híres neves fürdőben.
Kilépve a hátsó ajtón azonban a lendület kissé lelassul. Az udvar látványa megfogja a tündér tekintetét. A fakerítés, a fák látványa kissé otthonára emlékezteti. Ám a nosztalgia ereje nem elég erős ahhoz, hogy a tervét ne vigye véghez. Így amint ismét eszébe jut miért is jött ide. Apró, szinte már szökellő léptekkel, enyhén illegetve magát közelíti meg a helyet. Mint aki már most élvezné a fürdőnek az élményét. Annak ajtaja előtt megállva ha Derk vele tartott megszólal.*
- Na lássuk azt a híres neves.
*Közben már nyújtózva a kilincsért, nyitja is az ajtót amíg mondja mondadóját.*
- fürdőt.
*Döbben le egy pillanatra, ahogy végig tekintve egy nagyobb teret lát meg egy két nagyobb medencével. Mintsem több apró elkülönített sőt akár takart helységet. Figyelmét még elterelte ez a látvány, így észre sem vette, hogy a fürdő távolabbi felében találhatóak meg a kisebb helységek.*
- ÁÁhhá.. Szóval ez lenne az. Remek.
*Húzódik szájára egy kellemetlennek tűnő mosoly. Ami hamar zavartá válik, mikor meglát néhány törölközőbe csavart ám meztelen alakot a távolban. Akik tán távozni készülnek?*
- Derk, tudod merre lehet esetleg a hölgy részleg?
*Fordul a másik fel visszafogva ezt a kellemetlennek tűnő arckifejezést amennyire tudja, hogy egy maga biztosságot mutasson valamilyen sikerrel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436