Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 362 (7221. - 7240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7240. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-08 10:47:18
Üzenet elküldve: 2026-02-08 10:47:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Az apró, árulkodó jelek most is ott vannak, ám ezúttal nem tudatosul benne, hogy a szavai mélyebben érintették a mélységi lelkét, mint azt gondolta volna. A saját szenvedéséről való elterelésnek szánta csupán az árulás tényét, de való igaz, ezúttal megfeledkezett arról, hogy a szavaknak mekkora ereje lehet, pedig, ha valaki ezt tudja, az ő.
A férfi következő kérdése jogos, mi meg is mosolyogtatja a lányt. Néhány pillanatig kivár, mielőtt válaszolna, de aztán a jeges fényű íriszekbe pillant, habár csak fél szemmel.*
- Minden tudás teher és felelősség. Ha nem hasznos, nem biztos, hogy megéri kínoznom magam annak terhével, de igazad van. A kíváncsiságom a legtöbbször erősebb. *Nagy levegőt vesz, majd lassan fújja azt ki. Szüksége van rá, mert különben a végén még könnyek formájában jönne ki belőle a feszültség. Bármennyire is tagadja, a téma felzaklatja, szavai pedig arról árulkodnak, hogy bármi is történt valójában, legbelül saját magát hibáztatja, amiért elveszített valakit, akit talán életében először igazán tudott volna szeretni. Kapóra jön a sötételf humoros megjegyzése, melyet hallva ki tud erőszakolni magából egy kuncogást, mintha csak jól szórakozna az egész maszlagon.*
- Azt hiszem, hogy nekem így, mellek nélkül azért jobban tetszel. *Halvány mosolya az arcán marad, még ha az őszinte érzései nagyon hamar le is hervasztanák azt róla.*
- Úgy beszélsz, mintha vénember volnál. *Jegyzi meg játékosan, miközben eltűnődik azon, hogy vajon a mélységi öregebb lehet-e Orthus Morthimernél, már a saját fajára vonatkozó mércével. Mindeközben újabb rövid, tapintható csend ül kettejük közé, mielőtt folytatnák a társalgást.*
- Én szeretek üzletelni. Biztos van az az ár, amiért megnyílnál nekem. *Mosolya ezúttal félőszinte, kíváncsisága pedig egyre inkább hajtja. Ha kitisztulna számára a sötételf által rejtegetett történet, bármi is lesz az ára, többet nyerhetne vele, mint amennyit veszít.*
- Ezek szerint tévedtél, hm? *Kékjei a másik szemeit fürkészik, most épp egészen hosszan, de ha nem érkezik válasz egyhamar, akkor kihasználja az alkalmat, hogy még hozzátegye:*
- Beavathatnál ebbe az egészbe, hisz te mondtad, tartozol nekem. A tartozásod pedig nem fogod kiegyenlíteni pusztán egy névvel. *Dől a medence falának elégedetten.*
//Fürdőház//
*Az apró, árulkodó jelek most is ott vannak, ám ezúttal nem tudatosul benne, hogy a szavai mélyebben érintették a mélységi lelkét, mint azt gondolta volna. A saját szenvedéséről való elterelésnek szánta csupán az árulás tényét, de való igaz, ezúttal megfeledkezett arról, hogy a szavaknak mekkora ereje lehet, pedig, ha valaki ezt tudja, az ő.
A férfi következő kérdése jogos, mi meg is mosolyogtatja a lányt. Néhány pillanatig kivár, mielőtt válaszolna, de aztán a jeges fényű íriszekbe pillant, habár csak fél szemmel.*
- Minden tudás teher és felelősség. Ha nem hasznos, nem biztos, hogy megéri kínoznom magam annak terhével, de igazad van. A kíváncsiságom a legtöbbször erősebb. *Nagy levegőt vesz, majd lassan fújja azt ki. Szüksége van rá, mert különben a végén még könnyek formájában jönne ki belőle a feszültség. Bármennyire is tagadja, a téma felzaklatja, szavai pedig arról árulkodnak, hogy bármi is történt valójában, legbelül saját magát hibáztatja, amiért elveszített valakit, akit talán életében először igazán tudott volna szeretni. Kapóra jön a sötételf humoros megjegyzése, melyet hallva ki tud erőszakolni magából egy kuncogást, mintha csak jól szórakozna az egész maszlagon.*
- Azt hiszem, hogy nekem így, mellek nélkül azért jobban tetszel. *Halvány mosolya az arcán marad, még ha az őszinte érzései nagyon hamar le is hervasztanák azt róla.*
- Úgy beszélsz, mintha vénember volnál. *Jegyzi meg játékosan, miközben eltűnődik azon, hogy vajon a mélységi öregebb lehet-e Orthus Morthimernél, már a saját fajára vonatkozó mércével. Mindeközben újabb rövid, tapintható csend ül kettejük közé, mielőtt folytatnák a társalgást.*
- Én szeretek üzletelni. Biztos van az az ár, amiért megnyílnál nekem. *Mosolya ezúttal félőszinte, kíváncsisága pedig egyre inkább hajtja. Ha kitisztulna számára a sötételf által rejtegetett történet, bármi is lesz az ára, többet nyerhetne vele, mint amennyit veszít.*
- Ezek szerint tévedtél, hm? *Kékjei a másik szemeit fürkészik, most épp egészen hosszan, de ha nem érkezik válasz egyhamar, akkor kihasználja az alkalmat, hogy még hozzátegye:*
- Beavathatnál ebbe az egészbe, hisz te mondtad, tartozol nekem. A tartozásod pedig nem fogod kiegyenlíteni pusztán egy névvel. *Dől a medence falának elégedetten.*
7239. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-08 09:56:50
Üzenet elküldve: 2026-02-08 09:56:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Útjuk ismét a Fürdőház felé vezet hát, ahová Yvon kezét fogva, megkönnyebbülve lépked a fiú mellett, hisz azok a bizonyos kincsek az éjjeliszekrénye mélyén biztonságba kerültek, és ezzel együtt ő is.*
- Hmm hm hmm hmm… *Még dúdolgat is halkan, ahogy haladnak céljuk felé, az öltözőkhöz érve aztán kíváncsian pislog fel társára, mintegy kérdően, hogy „és most mit kell csinálni”? A fel nem tett kérdésre válaszként először két aranyérme üti a markát, amitől csak még kevésbé érti, hogy mi fog történni, de erre már hamar magyarázatot kap. Nem szól, csupán bólint egyet, majd besiet az öltözőbe. Nem egészen érti, hogy Yvon miért nem jön vele, de erről sem kérdezősködik.*
- Jó napot! *Köszön a lánynak, akivel összetalálkozik odabent, amaz pedig udvariasan vissza is köszön neki. Bizonyára ő lehet az említett cseléd, így félénken oda is lép hozzá.*
- Umm, azt szeretném, ha… vigyáznál a ruháimra, miután levettem őket és… kérek egy, nem, kettő törölközőt! *Azzal egyszerűen csak a lány kezébe nyomja a 2 aranyat.
A cselédlány kissé furcsán pislog Maaviera a butácska stílusa miatt, de persze a pénzt elfogadja, a kérést pedig teljesíti, így mire a lány levetkőzik, a két törölköző már ott várja az öltöző bejáratánál. Ami Maaviet illeti, ha a kék szemei el is varázsolták Yvont, a teste várhatóan nem fogja. Szegény lány rettentően vékony, sőt, inkább gebe, idomai formátlanok, ráadásul teste tele van hegekkel. Pusztán csak a korábban ivott zöld löttynek köszönhető az is, hogy legalább friss sebek és kék-zöld foltok nem tarkítják már.
Magához veszi a két törölközőt, majd úgy, ahogy van, meztelenül kilép az öltözőből, és kissé elveszetten keresi Yvont. Tudnia kellene, hogy hol van, mégis egy pillanatra megijed attól, hogy nem fogja megtalálni, de szerencsére hamar megpillantja őt a medencében, így el is múlik a félelme. Rögtön odasiet hozzá és felmutatja a törölközőket.*
- Szia! Kaptam törölközőt, ahogy kérted. *Azokat le is teszi Yvon ruhái mellé, majd a medencére pislog, ám nem csobban bele rögtön, csupán a szélére ül le és a lábait lógatja bele. Valamiért nem biztos abban, hogy neki is el szabad merülnie benne úgy, ahogy Yvon teszi.*
- Meleg… *Jegyzi meg, lábait lóbálva a víz alatt.* Finom, meleg. Ez egy jó hely, Yvon.
*Útjuk ismét a Fürdőház felé vezet hát, ahová Yvon kezét fogva, megkönnyebbülve lépked a fiú mellett, hisz azok a bizonyos kincsek az éjjeliszekrénye mélyén biztonságba kerültek, és ezzel együtt ő is.*
- Hmm hm hmm hmm… *Még dúdolgat is halkan, ahogy haladnak céljuk felé, az öltözőkhöz érve aztán kíváncsian pislog fel társára, mintegy kérdően, hogy „és most mit kell csinálni”? A fel nem tett kérdésre válaszként először két aranyérme üti a markát, amitől csak még kevésbé érti, hogy mi fog történni, de erre már hamar magyarázatot kap. Nem szól, csupán bólint egyet, majd besiet az öltözőbe. Nem egészen érti, hogy Yvon miért nem jön vele, de erről sem kérdezősködik.*
- Jó napot! *Köszön a lánynak, akivel összetalálkozik odabent, amaz pedig udvariasan vissza is köszön neki. Bizonyára ő lehet az említett cseléd, így félénken oda is lép hozzá.*
- Umm, azt szeretném, ha… vigyáznál a ruháimra, miután levettem őket és… kérek egy, nem, kettő törölközőt! *Azzal egyszerűen csak a lány kezébe nyomja a 2 aranyat.
A cselédlány kissé furcsán pislog Maaviera a butácska stílusa miatt, de persze a pénzt elfogadja, a kérést pedig teljesíti, így mire a lány levetkőzik, a két törölköző már ott várja az öltöző bejáratánál. Ami Maaviet illeti, ha a kék szemei el is varázsolták Yvont, a teste várhatóan nem fogja. Szegény lány rettentően vékony, sőt, inkább gebe, idomai formátlanok, ráadásul teste tele van hegekkel. Pusztán csak a korábban ivott zöld löttynek köszönhető az is, hogy legalább friss sebek és kék-zöld foltok nem tarkítják már. Magához veszi a két törölközőt, majd úgy, ahogy van, meztelenül kilép az öltözőből, és kissé elveszetten keresi Yvont. Tudnia kellene, hogy hol van, mégis egy pillanatra megijed attól, hogy nem fogja megtalálni, de szerencsére hamar megpillantja őt a medencében, így el is múlik a félelme. Rögtön odasiet hozzá és felmutatja a törölközőket.*
- Szia! Kaptam törölközőt, ahogy kérted. *Azokat le is teszi Yvon ruhái mellé, majd a medencére pislog, ám nem csobban bele rögtön, csupán a szélére ül le és a lábait lógatja bele. Valamiért nem biztos abban, hogy neki is el szabad merülnie benne úgy, ahogy Yvon teszi.*
- Meleg… *Jegyzi meg, lábait lóbálva a víz alatt.* Finom, meleg. Ez egy jó hely, Yvon.
7238. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-07 23:35:09
Üzenet elküldve: 2026-02-07 23:35:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*A nő megjegyzése a nevetésről épp a férfi által tartott rövid szünet közepébe vág bele. A csend egy leheletnyivel hosszabbra nyúlik így, mint azt a mélységi eredetileg szánta. A tekintete rajta marad, hűvös, mérlegelő figyelemmel, s bár az arca alig változik, a szemében megjelenik valami tompa, nehezen megfogható árnyalat. A szánalom.
Amikor a nő kimondja, ami már a mélységi fejében is többször megfordult, mégsem volt eddig hajlandó ténylegesen szembenézni a gondolattal, Norennar szája finoman összeszorul. Élesen hasít a férfiba ez a mondat és a vele járó felismerés is. Valóban. A nőnek igaza van. Bár elsőrendűen mégsem a fehérhajú harcosra gondol. Az talán sosem volt a barátja. Ellenben a feketére festett lánnyal. Akit tán valóban elárult. A tekintete megkeményedik. Az állkapcsa épp csak alig láthatóan, de megfeszül, a szája sarka pedig enyhén befelé gyűrődik. Apró jelei ezek annak, hogy a mondat szíven ütötte. Apró jelek, mégis a tapasztalt szem átlát rajtuk. Akárhogy is, a mélységi nem reagál az elhangzottakra. Nem vitatja, nem is cáfolja. Felesleges lenne. Úgy tesz inkább mintha ez el sem hangzott volna, s hagyja, hogy a nő folytassa. Szemöldökét felvonva hallgatja végig a nőt, tekintetével enyhe kíváncsiságot, és tán kétkedést tükrözve vissza.*
- Kell, hogy hasznod származzék belőle? *Kérdez vissza nyugodt hangon.* - A kíváncsiság pusztán nem elég?
*Finoman megcsóválja fejét, mintha csak épp csalódott volna a másikban.*
- Nem arról van szó, hogy nem voltál elég jó. *Hősünk hangja tárgyilagos marad. Ha vigasztalni is szándékozik a nőt, szavait leszámítva nem adja valós jelét.* - Csak nem te voltál ott.
*Egy újabb rövid szünetet tart két mondat közt, s egyfajta átvezetőként még a vállait sem átallja megvonni.*
- Ki tudja? Akár én is elég jó lettem volna, ha aznap melleket növesztek…
*A megjegyzés élét nem tompítja az enyhe élc sem melyet a mélységi a hangjába csempész.*
- Ilyenek az ifjak. Könnyen esnek szerelembe.
*A következő kérdésre nem válaszol azonnal. A tekintete a vízre siklik, a felszín tükrén megcsillanó fényre. A jobb kezét a tarkójához emeli, ujjai finoman megvakarják a bőrt, majd visszaereszkednek a peremre.*
- Valóban túl sokat kérsz.
*Hagyja, hogy a mondat leülepedjen, mielőtt folytatná.*
- Mint mondtam. Ilyenek az ifjak. Forrófejűek. Akaratosak. Néha ostobák.
*A pillantása visszatér a nőre, most már közvetlenebbül.*
- Nekem pedig megbízható emberre volt szükségem. Nálam megbízhatóbbra.
//Fürdőház//
*A nő megjegyzése a nevetésről épp a férfi által tartott rövid szünet közepébe vág bele. A csend egy leheletnyivel hosszabbra nyúlik így, mint azt a mélységi eredetileg szánta. A tekintete rajta marad, hűvös, mérlegelő figyelemmel, s bár az arca alig változik, a szemében megjelenik valami tompa, nehezen megfogható árnyalat. A szánalom.
Amikor a nő kimondja, ami már a mélységi fejében is többször megfordult, mégsem volt eddig hajlandó ténylegesen szembenézni a gondolattal, Norennar szája finoman összeszorul. Élesen hasít a férfiba ez a mondat és a vele járó felismerés is. Valóban. A nőnek igaza van. Bár elsőrendűen mégsem a fehérhajú harcosra gondol. Az talán sosem volt a barátja. Ellenben a feketére festett lánnyal. Akit tán valóban elárult. A tekintete megkeményedik. Az állkapcsa épp csak alig láthatóan, de megfeszül, a szája sarka pedig enyhén befelé gyűrődik. Apró jelei ezek annak, hogy a mondat szíven ütötte. Apró jelek, mégis a tapasztalt szem átlát rajtuk. Akárhogy is, a mélységi nem reagál az elhangzottakra. Nem vitatja, nem is cáfolja. Felesleges lenne. Úgy tesz inkább mintha ez el sem hangzott volna, s hagyja, hogy a nő folytassa. Szemöldökét felvonva hallgatja végig a nőt, tekintetével enyhe kíváncsiságot, és tán kétkedést tükrözve vissza.*
- Kell, hogy hasznod származzék belőle? *Kérdez vissza nyugodt hangon.* - A kíváncsiság pusztán nem elég?
*Finoman megcsóválja fejét, mintha csak épp csalódott volna a másikban.*
- Nem arról van szó, hogy nem voltál elég jó. *Hősünk hangja tárgyilagos marad. Ha vigasztalni is szándékozik a nőt, szavait leszámítva nem adja valós jelét.* - Csak nem te voltál ott.
*Egy újabb rövid szünetet tart két mondat közt, s egyfajta átvezetőként még a vállait sem átallja megvonni.*
- Ki tudja? Akár én is elég jó lettem volna, ha aznap melleket növesztek…
*A megjegyzés élét nem tompítja az enyhe élc sem melyet a mélységi a hangjába csempész.*
- Ilyenek az ifjak. Könnyen esnek szerelembe.
*A következő kérdésre nem válaszol azonnal. A tekintete a vízre siklik, a felszín tükrén megcsillanó fényre. A jobb kezét a tarkójához emeli, ujjai finoman megvakarják a bőrt, majd visszaereszkednek a peremre.*
- Valóban túl sokat kérsz.
*Hagyja, hogy a mondat leülepedjen, mielőtt folytatná.*
- Mint mondtam. Ilyenek az ifjak. Forrófejűek. Akaratosak. Néha ostobák.
*A pillantása visszatér a nőre, most már közvetlenebbül.*
- Nekem pedig megbízható emberre volt szükségem. Nálam megbízhatóbbra.
7237. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-07 19:06:09
Üzenet elküldve: 2026-02-07 19:06:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*A rövid, ám annál élesebb választ hallva egy halvány mosoly kúszik az arcára, persze csak azért, mert az alig hallható kuncogással összekapcsolva, pontosan tudja, hogy azt a hatást sikerült elérnie a félőszinteségével, amilyet akart. Ezután azonban gyanakodva húzza fel szemöldökeit, mikor a másik egyértelműen magába fojtja a szót. Természetesen kíváncsi rá, hogy mit akart mondani, de nem erőlteti. A bólintás, a sóhaj, minden apró jel sokatmondó, de egyelőre talán sokkal lényegtelenebbnek bizonyulnak a végül ténylegesen kimondott szavaknál.*
- Én már csak azt tudok. Sokkal jobb érzés nevetni, mint kínozni magam a komorsággal. *Ahogy ezt mondja, nem néz a mélységire, csupán a távoli falat bámulja. Fájt neki Pashthra elvesztése, mert először érezte úgy az életében, hogy őszintén tudna szeretni valakit. A sors keze azonban közbeszólt, és talán ez a legjobb, ami történhetett, mert hiába az őszinte szeretet, ha azt hazugságok árnyékában kellett volna mindörökre éreznie.
Az első válasz az ereklyéről nem elégíti ki a kíváncsiságát, csupán még több kérdést szül, melyeket egyelőre még nem tesz fel. Ami a másodikat illeti, már egy fokkal váratlanabb, de egyszerűbb következtetéseket vetít előre.*
~Sötételfek…~ *Vörösre festett ajkaiba harap, míg időt nyer magának arra, hogy összeszedje a gondolatait, mielőtt megszólalna.*
- Hamar elárultad a barátod. *Dönt végül a férfi felett való ítélkezés mellett, mert az sokkalta jobbnak bizonyul, mintha arról kellene beszélnie, hogy mennyire szarul érzi magát a hír miatt, amire egyébként semmi joga nem volna, hisz azóta ő maga is megtette ugyanezt, legalább kétszer, nem beszélve arról a titokról, amit, ha Pashthra tudott volna, talán eleve halálra ítéltetett volna a kapcsolatuk.*
- Ha valaki képes volt ilyen könnyen elvenni tőlem, az nem az ő hibájuk, hanem az én vereségem. Akkor nem voltam elég jó. Mondd, mi hasznom van abból, ha megtudom, ki volt a szerencsés? *Kérdez vissza, persze eszébe sincs elutasítani a tudás lehetőségét, csak kéreti magát egy kicsit.*
- Örülnék amúgy, ha semmiről sem beszélnél rébuszokban, de tudom, túl sokat kérek. Az talán jobban érdekel, hogy miért bántad meg, hogy vele mentél el… oda, mint az, hogy kinek az ágyában kötött ki. Hm? *Most fordul csak újra teljesen a másik felé, továbbra is egészen közel ülve hozzá, hogy fenntartsa a kívánt látszatot a kívülállók számára.*
//Fürdőház//
*A rövid, ám annál élesebb választ hallva egy halvány mosoly kúszik az arcára, persze csak azért, mert az alig hallható kuncogással összekapcsolva, pontosan tudja, hogy azt a hatást sikerült elérnie a félőszinteségével, amilyet akart. Ezután azonban gyanakodva húzza fel szemöldökeit, mikor a másik egyértelműen magába fojtja a szót. Természetesen kíváncsi rá, hogy mit akart mondani, de nem erőlteti. A bólintás, a sóhaj, minden apró jel sokatmondó, de egyelőre talán sokkal lényegtelenebbnek bizonyulnak a végül ténylegesen kimondott szavaknál.*
- Én már csak azt tudok. Sokkal jobb érzés nevetni, mint kínozni magam a komorsággal. *Ahogy ezt mondja, nem néz a mélységire, csupán a távoli falat bámulja. Fájt neki Pashthra elvesztése, mert először érezte úgy az életében, hogy őszintén tudna szeretni valakit. A sors keze azonban közbeszólt, és talán ez a legjobb, ami történhetett, mert hiába az őszinte szeretet, ha azt hazugságok árnyékában kellett volna mindörökre éreznie.
Az első válasz az ereklyéről nem elégíti ki a kíváncsiságát, csupán még több kérdést szül, melyeket egyelőre még nem tesz fel. Ami a másodikat illeti, már egy fokkal váratlanabb, de egyszerűbb következtetéseket vetít előre.*
~Sötételfek…~ *Vörösre festett ajkaiba harap, míg időt nyer magának arra, hogy összeszedje a gondolatait, mielőtt megszólalna.*
- Hamar elárultad a barátod. *Dönt végül a férfi felett való ítélkezés mellett, mert az sokkalta jobbnak bizonyul, mintha arról kellene beszélnie, hogy mennyire szarul érzi magát a hír miatt, amire egyébként semmi joga nem volna, hisz azóta ő maga is megtette ugyanezt, legalább kétszer, nem beszélve arról a titokról, amit, ha Pashthra tudott volna, talán eleve halálra ítéltetett volna a kapcsolatuk.*
- Ha valaki képes volt ilyen könnyen elvenni tőlem, az nem az ő hibájuk, hanem az én vereségem. Akkor nem voltam elég jó. Mondd, mi hasznom van abból, ha megtudom, ki volt a szerencsés? *Kérdez vissza, persze eszébe sincs elutasítani a tudás lehetőségét, csak kéreti magát egy kicsit.*
- Örülnék amúgy, ha semmiről sem beszélnél rébuszokban, de tudom, túl sokat kérek. Az talán jobban érdekel, hogy miért bántad meg, hogy vele mentél el… oda, mint az, hogy kinek az ágyában kötött ki. Hm? *Most fordul csak újra teljesen a másik felé, továbbra is egészen közel ülve hozzá, hogy fenntartsa a kívánt látszatot a kívülállók számára.*
7236. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-07 15:37:33
Üzenet elküldve: 2026-02-07 15:37:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
* Nem fog gyanút, meg van róla győződve, hogy Maavie tényleg csak a takaró miatt akart visszamenni a szobájába. Furcsa, hogy éppen most, még furcsább, hogy nem várhatott a fürdés utánig vele, de kinézné belőle, hogy mióta pár órája felhozta, azóta ezen járt az esze, csak a kovácsnál nem mert szólni miatta. Örül is, hogy azért szorult egy kis felelősségtudat a lányba.
Amíg ő odafent elrejti kincseit, addig Yvon a kocsmárossal beszélget. Meghallja, hogy az emberek a szántóföldeken történt pusztításokról pletykálnak, orkokról, sárkányokról, néhányan még élőholtakról is. Csak egy átlagos nap Lanawin földjén. Yvon legyint rá; ha van is valóságtartalma, az emberek szeretnek mindent felfújni. Le merné fogadni, hogy az ork sereg legfeljebb egy tucat ork banditát takar – akikkel szintén nem lehet kellemes összetalálkozni, de azért nem olyan drámai a helyzet, ahogy mondják. A sárkány… Nos, sárkányok régóta nem élnek Lanawinon, így vagy az történt, hogy valaki egy tündérmesét valóságnak hitt vagy az, hogy egy szerencsétlen összefutott egy tretillel, és még mielőtt jobban megnézhette volna, fülét-farkát behúzva elmenekült. Az élőhalottakról meg ne is beszéljünk! Sa'Argathot ébredése óta nem jártak élőhalottak a környéken, akkor pedig mindet elpusztították a jók. Yvon emlékszik rá, pedig akkoriban még olyan fiatal volt, hogy ha akart se mehetett volna harcolni ellenük. Nem, mintha akart volna.
Nemsokára Maavie is megérkezik. Mosolyog felé. Egy pillanatig eltűnődik, hogy miért tűnnek olyan vékonynak a karjai, de hamar rájön, hogy miért. Odanyújtja sajátját, így kézen fogva indulnak a fürdőház felé. De még mielőtt elhagynák a fogadót, beletúr zsebébe, és lecsap 6 aranyat a pultra. *
– Kérem, küldesse majd utánunk egy felszolgálóval! A fürdőben leszünk. * Mivel ilyen rövid idő alatt nem készült el a csirkesült, a sört meg nem akarja végig fogni, miközben öltözik, ezért inkább ad néhány aranyat a fogadósnak, hogy kényelmesen átöltözhessenek. Kifelé menet megtartja az ajtót a lánynak, majd vezeti, egészen addig, amíg az öltözőkhöz nem érnek. Ekkor megáll, elengedi a másikat és belenyom 2 aranyat Maavie Svila kezébe. *
– Ezt add oda egy cselédnek, hogy vigyázzon a ruháidra. Meg kérjél egy törölközőt is. Sőt, kettőt is. Én ott foglak várni. * Mutat egy kisebb gőzölgő medence felé, ami nincs tele emberekkel. Ami azt illeti, teljesen üresen áll, így gyorsan le akar csapni rá; ezért ő maga pedig el is indul oda. Sejti, hogy Maavie, ha nehézkesen is, de meg fog birkózni az összes kérésével. Persze maga is beszélhetne a cselédekkel és kérhetne törölközőt, de szeretné egy kis önállóságra nevelni a barátnőcskéjét. Ráadásul túl sok pénz van a zsebeiben ahhoz, hogy valami enyveskezű tolvajra bízza a ruhákat. Meg aztán… Egy kicsit szégyellős is Maavie előtt, ezért próbálja úgy intézni, hogy mire a lány odaér a medencéhez, ő már benne üljön, és csak felsőteste látszódjon ki teljesen a vízből. Ruháit hanyagul a víz mellé hajítja, hogy szemmel tudja tartani, így ne kelljen amiatt aggódnia, hogy kirabolják.
Hátradőlve élvezi a melegséget, és a tegnapi lovaglás jut eszébe, hogy akkor mennyire fázott mindene, főleg estére, mikorra a nap is lement már. Összességében megérte ez a kaland. Örül, hogy segíthetett Maavienek, és reméli, hogy nem fogja megbánni. *
* Nem fog gyanút, meg van róla győződve, hogy Maavie tényleg csak a takaró miatt akart visszamenni a szobájába. Furcsa, hogy éppen most, még furcsább, hogy nem várhatott a fürdés utánig vele, de kinézné belőle, hogy mióta pár órája felhozta, azóta ezen járt az esze, csak a kovácsnál nem mert szólni miatta. Örül is, hogy azért szorult egy kis felelősségtudat a lányba.
Amíg ő odafent elrejti kincseit, addig Yvon a kocsmárossal beszélget. Meghallja, hogy az emberek a szántóföldeken történt pusztításokról pletykálnak, orkokról, sárkányokról, néhányan még élőholtakról is. Csak egy átlagos nap Lanawin földjén. Yvon legyint rá; ha van is valóságtartalma, az emberek szeretnek mindent felfújni. Le merné fogadni, hogy az ork sereg legfeljebb egy tucat ork banditát takar – akikkel szintén nem lehet kellemes összetalálkozni, de azért nem olyan drámai a helyzet, ahogy mondják. A sárkány… Nos, sárkányok régóta nem élnek Lanawinon, így vagy az történt, hogy valaki egy tündérmesét valóságnak hitt vagy az, hogy egy szerencsétlen összefutott egy tretillel, és még mielőtt jobban megnézhette volna, fülét-farkát behúzva elmenekült. Az élőhalottakról meg ne is beszéljünk! Sa'Argathot ébredése óta nem jártak élőhalottak a környéken, akkor pedig mindet elpusztították a jók. Yvon emlékszik rá, pedig akkoriban még olyan fiatal volt, hogy ha akart se mehetett volna harcolni ellenük. Nem, mintha akart volna.
Nemsokára Maavie is megérkezik. Mosolyog felé. Egy pillanatig eltűnődik, hogy miért tűnnek olyan vékonynak a karjai, de hamar rájön, hogy miért. Odanyújtja sajátját, így kézen fogva indulnak a fürdőház felé. De még mielőtt elhagynák a fogadót, beletúr zsebébe, és lecsap 6 aranyat
a pultra. *– Kérem, küldesse majd utánunk egy felszolgálóval! A fürdőben leszünk. * Mivel ilyen rövid idő alatt nem készült el a csirkesült, a sört meg nem akarja végig fogni, miközben öltözik, ezért inkább ad néhány aranyat a fogadósnak, hogy kényelmesen átöltözhessenek. Kifelé menet megtartja az ajtót a lánynak, majd vezeti, egészen addig, amíg az öltözőkhöz nem érnek. Ekkor megáll, elengedi a másikat és belenyom 2 aranyat Maavie Svila kezébe.
*– Ezt add oda egy cselédnek, hogy vigyázzon a ruháidra. Meg kérjél egy törölközőt is. Sőt, kettőt is. Én ott foglak várni. * Mutat egy kisebb gőzölgő medence felé, ami nincs tele emberekkel. Ami azt illeti, teljesen üresen áll, így gyorsan le akar csapni rá; ezért ő maga pedig el is indul oda. Sejti, hogy Maavie, ha nehézkesen is, de meg fog birkózni az összes kérésével. Persze maga is beszélhetne a cselédekkel és kérhetne törölközőt, de szeretné egy kis önállóságra nevelni a barátnőcskéjét. Ráadásul túl sok pénz van a zsebeiben ahhoz, hogy valami enyveskezű tolvajra bízza a ruhákat. Meg aztán… Egy kicsit szégyellős is Maavie előtt, ezért próbálja úgy intézni, hogy mire a lány odaér a medencéhez, ő már benne üljön, és csak felsőteste látszódjon ki teljesen a vízből. Ruháit hanyagul a víz mellé hajítja, hogy szemmel tudja tartani, így ne kelljen amiatt aggódnia, hogy kirabolják.
Hátradőlve élvezi a melegséget, és a tegnapi lovaglás jut eszébe, hogy akkor mennyire fázott mindene, főleg estére, mikorra a nap is lement már. Összességében megérte ez a kaland. Örül, hogy segíthetett Maavienek, és reméli, hogy nem fogja megbánni. *
7235. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-07 15:11:32
Üzenet elküldve: 2026-02-07 15:11:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Amikor a nő közelebb úszik, Norennar nem mozdul el a helyéről. Nem húzódik hátrébb, de láthatóan esze ágában sincs akárcsak egy aranyit is közelebb húzódni. A tekintete rajta marad, ezúttal alaposabban, mint eddig. Nem tolakodóan, de ezúttal alaposabban méri végig a másikat. Tárgyilagos kíváncsiság mindössze. A víz lassan ring körülöttük, a közelség ellenére sem változik a tartása. Láthatóan nem az a fajta érdeklődés vezeti, amit sokan összetévesztenek az ilyesfajta helyzetekben a természetessel. Ha maradt is benne bármi Pashthra iránt – legyen az bűntudat vagy tisztelet utolsó foszlánya –, az most erősebbnek tűnik a férfiúi ösztönöknél.
Amikor a nő a titkokról beszél, Norennar szája sarka megrezzen. Egy rövid, alig hallható kuncogás szökik fel belőle, inkább kifújt levegő, mint valódi nevetés. A feje enyhén oldalra billen, mintha elismerné a gondolatot, de nem adna hozzá többet a kelleténél.*
- Biztató…
*Jegyzi meg halkan, enyhe éllel a hangjában. A tekintete egy pillanatra a víz felszínére csúszik, ahol az előző mozdulatok nyoma még halványan látszik, aztán visszatér a nő arcára.
Amikor Merlana a tartozásról tesz megjegyzést, a mélységi arckifejezése elkomorodik. Elhúzza a száját, mintha valamit mondani akarna, de végül elengedi a gondolatot. A vállai lassan emelkednek és süllyednek egy mélyebb lélegzetvétellel.
Pashthra neve és a Sub Rosa említése után bólint. Egyszer. Röviden. A második mondatot követően azonban ismét felsóhajt, ezúttal hangosabban.*
- Ha az is, semmi kedvem nincs rajta nevetni.
*Hagy egy ütemnyi szünetet. A víz halk loccsanással simul vissza köré, ahogy kissé megmozdul.*
- Először is. Az a bizonyos halaszthatatlan ügy mindössze annyi volt, hogy biztonságban elvigyünk egy ősi ereklyét egy olyan helyre, ahol egy arra alkalmas illető azonosítani tudta. Ennyit talán elárulhatok a kalodától való félelem nélkül is.
*Megvonja a vállát.*
- Másodszor… ha az első adandó személy, aki leállt vele hetyegni – és most nem magamra gondolok –, képes volt elvenni tőled, akkor talán érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban a tiéd volt-e. És azon is, hogy megéri-e siratni.
*A tekintete egy pillanatra megkeményedik, aztán visszalágyul a megszokott hűvös nyugalomba.*
- Én csak magammal rángattam valahova. És hidd el, azt is megbántam már elégszer. Viszont… ha érdekel, ki vette el tőled valójában, arról talán még beszélhetek. Rébuszok nélkül is.
//Fürdőház//
*Amikor a nő közelebb úszik, Norennar nem mozdul el a helyéről. Nem húzódik hátrébb, de láthatóan esze ágában sincs akárcsak egy aranyit is közelebb húzódni. A tekintete rajta marad, ezúttal alaposabban, mint eddig. Nem tolakodóan, de ezúttal alaposabban méri végig a másikat. Tárgyilagos kíváncsiság mindössze. A víz lassan ring körülöttük, a közelség ellenére sem változik a tartása. Láthatóan nem az a fajta érdeklődés vezeti, amit sokan összetévesztenek az ilyesfajta helyzetekben a természetessel. Ha maradt is benne bármi Pashthra iránt – legyen az bűntudat vagy tisztelet utolsó foszlánya –, az most erősebbnek tűnik a férfiúi ösztönöknél.
Amikor a nő a titkokról beszél, Norennar szája sarka megrezzen. Egy rövid, alig hallható kuncogás szökik fel belőle, inkább kifújt levegő, mint valódi nevetés. A feje enyhén oldalra billen, mintha elismerné a gondolatot, de nem adna hozzá többet a kelleténél.*
- Biztató…
*Jegyzi meg halkan, enyhe éllel a hangjában. A tekintete egy pillanatra a víz felszínére csúszik, ahol az előző mozdulatok nyoma még halványan látszik, aztán visszatér a nő arcára.
Amikor Merlana a tartozásról tesz megjegyzést, a mélységi arckifejezése elkomorodik. Elhúzza a száját, mintha valamit mondani akarna, de végül elengedi a gondolatot. A vállai lassan emelkednek és süllyednek egy mélyebb lélegzetvétellel.
Pashthra neve és a Sub Rosa említése után bólint. Egyszer. Röviden. A második mondatot követően azonban ismét felsóhajt, ezúttal hangosabban.*
- Ha az is, semmi kedvem nincs rajta nevetni.
*Hagy egy ütemnyi szünetet. A víz halk loccsanással simul vissza köré, ahogy kissé megmozdul.*
- Először is. Az a bizonyos halaszthatatlan ügy mindössze annyi volt, hogy biztonságban elvigyünk egy ősi ereklyét egy olyan helyre, ahol egy arra alkalmas illető azonosítani tudta. Ennyit talán elárulhatok a kalodától való félelem nélkül is.
*Megvonja a vállát.*
- Másodszor… ha az első adandó személy, aki leállt vele hetyegni – és most nem magamra gondolok –, képes volt elvenni tőled, akkor talán érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban a tiéd volt-e. És azon is, hogy megéri-e siratni.
*A tekintete egy pillanatra megkeményedik, aztán visszalágyul a megszokott hűvös nyugalomba.*
- Én csak magammal rángattam valahova. És hidd el, azt is megbántam már elégszer. Viszont… ha érdekel, ki vette el tőled valójában, arról talán még beszélhetek. Rébuszok nélkül is.
7234. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-07 09:49:02
Üzenet elküldve: 2026-02-07 09:49:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vér ára//
* A sötételf hagyja, hogy irányítsák, immár sokadjára és ez sokadjára igaz, hogy eddig senki másnak nem hagyta, hogy ezt tegye vele. De, valamiért tetszik neki ez az egész helyzet és ez a lány. Talán, ilyen lehet, ha valaki mintapolgár. Amikor nem kell attól félnie, hogy egy őr nyakon csípi és felakasztják? Nem tudja ezt az érzést hova tenni, de valahol el tudná képzelni így is az életét. Békében és biztonságban. Egészen addig, amíg valakinek az oldalán meg nem lát egy erszényt, ami elég kövér ahhoz, hogy a hozzá tartozó hordozójának a zsíros kövér nyaka is azt nem követelné, hogy el kell metszenie azt. Csak pár percig figyeli, azonban most nem megy utána, hiszen mintapolgárként jól „kell” viselkednie. Szinte forog a gyomrában a keserű epe emiatt. Lemondó fintorral engedi el a tekintetét a lehetőségről. Majd mire Hena felé fordul a fintor egy negédes bájos mosollyá változik. *
- Sosem olyan édes, mint az illatod Kedvesem. * Veszi elő a kuplerájokban tanult legkedvesebb udvarlását Vanrei. *
- Bár tény, a gyomrom máris jelzi, hogy igen jó helyre tévedtünk. * Simítja meg a hasát a szabad kezével.
A válasz asztalt kérdésre azonnal a fal melletti asztal jut eszébe szigorúan a falnak háttal ülve. Azonban most nem egy lepukkant késdobálóban vannak. Így a haramia megerőlteti magát és a legközépebben lévő, legközépső asztal felé mutat, amit mindenki jól lát. *
- Ilyen szépséggel nem illik elbújnom Kedvesem, Hadd lássa mindenki a szépségedet. Annál a fénynél én is jobban tudlak csodálni. * Mondja a mézes mázas szavakat, amiket sosem mondott eddig és valahol érzi, hogy a keserű epe utána minden belső része tiltakozik a gej szavaktól, amikre sosem szorult, amikor „udvarolnia” kellett, hiszen eddig elég volt az arany és az erőszak. *
- Te mit javasolnál, mit kérjünk ki magunknak ebédre? * Mondja udvariasan, miközben, ha van felszolgáló az asztalhoz kísérteti magukat, ha nincs, akkor minden udvariaskodás nélkül Hena-t az asztalhoz kíséri maga, miközben a karba font kezet nem oldja fel, egészen addig, amíg a széket ki nem húzza neki. *
* A sötételf hagyja, hogy irányítsák, immár sokadjára és ez sokadjára igaz, hogy eddig senki másnak nem hagyta, hogy ezt tegye vele. De, valamiért tetszik neki ez az egész helyzet és ez a lány. Talán, ilyen lehet, ha valaki mintapolgár. Amikor nem kell attól félnie, hogy egy őr nyakon csípi és felakasztják? Nem tudja ezt az érzést hova tenni, de valahol el tudná képzelni így is az életét. Békében és biztonságban. Egészen addig, amíg valakinek az oldalán meg nem lát egy erszényt, ami elég kövér ahhoz, hogy a hozzá tartozó hordozójának a zsíros kövér nyaka is azt nem követelné, hogy el kell metszenie azt. Csak pár percig figyeli, azonban most nem megy utána, hiszen mintapolgárként jól „kell” viselkednie. Szinte forog a gyomrában a keserű epe emiatt. Lemondó fintorral engedi el a tekintetét a lehetőségről. Majd mire Hena felé fordul a fintor egy negédes bájos mosollyá változik. *
- Sosem olyan édes, mint az illatod Kedvesem. * Veszi elő a kuplerájokban tanult legkedvesebb udvarlását Vanrei. *
- Bár tény, a gyomrom máris jelzi, hogy igen jó helyre tévedtünk. * Simítja meg a hasát a szabad kezével.
A válasz asztalt kérdésre azonnal a fal melletti asztal jut eszébe szigorúan a falnak háttal ülve. Azonban most nem egy lepukkant késdobálóban vannak. Így a haramia megerőlteti magát és a legközépebben lévő, legközépső asztal felé mutat, amit mindenki jól lát. *
- Ilyen szépséggel nem illik elbújnom Kedvesem, Hadd lássa mindenki a szépségedet. Annál a fénynél én is jobban tudlak csodálni. * Mondja a mézes mázas szavakat, amiket sosem mondott eddig és valahol érzi, hogy a keserű epe utána minden belső része tiltakozik a gej szavaktól, amikre sosem szorult, amikor „udvarolnia” kellett, hiszen eddig elég volt az arany és az erőszak. *
- Te mit javasolnál, mit kérjünk ki magunknak ebédre? * Mondja udvariasan, miközben, ha van felszolgáló az asztalhoz kísérteti magukat, ha nincs, akkor minden udvariaskodás nélkül Hena-t az asztalhoz kíséri maga, miközben a karba font kezet nem oldja fel, egészen addig, amíg a széket ki nem húzza neki. *
7233. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-07 07:32:10
Üzenet elküldve: 2026-02-07 07:32:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A vér ára//
*A fogadó már sokadjára látja Henát vendégül. A város talán legbiztonságosabb helyének mondaná a Pegazust. Bármi is történjen a világban, itt mindig biztonságban érezhette, és érzi is, magát. A fogadós meleg fogadtatása, a friss ételek, üdítő italok mindig megnyugvást hoznak.
Belépve a fogadóba, kellemes meleg idő fogadja őket. Hena mélyet szippant a levegőből.*
-Milyen finom illatok terjengnek itt bent, nem de Kedvesem?
*Fordul Vanrei felé.*
-Válassz egy asztalt. Rád bízom magam.
*Adja át a férfinek az irányítást. Túl sokan nincsenek is még a fogadóban. Általában este szokott megnőni a forgalom.*
*A fogadó már sokadjára látja Henát vendégül. A város talán legbiztonságosabb helyének mondaná a Pegazust. Bármi is történjen a világban, itt mindig biztonságban érezhette, és érzi is, magát. A fogadós meleg fogadtatása, a friss ételek, üdítő italok mindig megnyugvást hoznak.
Belépve a fogadóba, kellemes meleg idő fogadja őket. Hena mélyet szippant a levegőből.*
-Milyen finom illatok terjengnek itt bent, nem de Kedvesem?
*Fordul Vanrei felé.*
-Válassz egy asztalt. Rád bízom magam.
*Adja át a férfinek az irányítást. Túl sokan nincsenek is még a fogadóban. Általában este szokott megnőni a forgalom.*
7232. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-07 04:11:37
Üzenet elküldve: 2026-02-07 04:11:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Zeekx-re se jellemző a türelem. Bár ez leginkább akkor szokott előjönni mikor valami olyasmit csinál amihez nincs kedve. Azt, hamar feladja. Valahogy a rajzolás lefoglalja. Bár nem sok rajzot csinált még, de egyelőre így van. A vadászatról pontosan tudja, hogy nem lenne ilyen. Ódzkodik még a gondolattól is. Túl véresnek, meg lehangoló dolognak tűnik. A rókák kapcsán érdeklődve hallgatja a lányt és egy dolog megüti a fülét.*
-Ettél már rókát? Nálunk nem volt szokás. Nem is hallottam még ilyet. Milyen az íze?
*Furcsán hangzik, de amúgy lehet, hogy megkóstolná ő is hogyha elé tennék. Sőt, biztos! Már csak a kaland kedvéért is. Hogy rossz hatással van-e a lányra az valóban jó kérdés. Előfordulhat, hogy nem véletlenül voltak kitiltva Piritanes-ből a hittestvéreivel. A vágyak hajszolása sok esetben haszontalan tevékenység, de cserébe legalább mókás szokott lenni. Az állatok hajtásáról a lány se tud sokkal többet. A kutyával való hajtás kapcsán Zeekx-nek is csak további kérdései támadnak. Egyikükből se lenne jó marhatolvaj. Jobb ha olyasminél maradnak amihez értenek. Ari például a vadászatnál. Az ajánlat hallatán felcsillan a kis pap tekintete.*
-Az jó lenne!
*Hogy mit kezdene egy rókabundával, azt ő se tudja igazából. Az biztos, hogy első körben csak simogatná, mert olyan puhának tűnik. Vajon takarót lehet belőle csinálni? Az jó meleg lehet. Bár Ari, azt mondta nem olyan nagyok úgyhogy lehet kicsi lenne az a takaró. Míg beszélgetnek azért a rajz is halad. A részletek és a környezet egyre kidolgozottabb. A takaró gyűrődése okoz egy kis kihívást, de ezt is egész jól meg tudja ugrani. Lassan már szinte kész is lesz. Már csak a végső simításokat végzi. Az ajánlat hallatán első körben aggodalom jelenik meg a tekintetében. Ennek oka a korábbi téma. Csak mikor hallja, hogy nem vadászni szeretne a lány akkor nyugszik meg és szinte egy pillanat alatt válik lelkessé. Tőle aztán el lehet tanulni, hogy kell hangulatból döntéseket hozni. Vidám hadarásából egyértelmű lehet, hogy tetszik neki az ötlet.*
-Nem kell vinni a hátadon mert sokat tudok sétálni és ha lehet a vadászatot nem szívesen próbálnám ki, de nagyon jól hangzik. Ha vinnénk sátrat akkor sátrazhatnánk a szabadban. Van ötleted is, hogy merre szeretnél menni?
*Zeekx-re se jellemző a türelem. Bár ez leginkább akkor szokott előjönni mikor valami olyasmit csinál amihez nincs kedve. Azt, hamar feladja. Valahogy a rajzolás lefoglalja. Bár nem sok rajzot csinált még, de egyelőre így van. A vadászatról pontosan tudja, hogy nem lenne ilyen. Ódzkodik még a gondolattól is. Túl véresnek, meg lehangoló dolognak tűnik. A rókák kapcsán érdeklődve hallgatja a lányt és egy dolog megüti a fülét.*
-Ettél már rókát? Nálunk nem volt szokás. Nem is hallottam még ilyet. Milyen az íze?
*Furcsán hangzik, de amúgy lehet, hogy megkóstolná ő is hogyha elé tennék. Sőt, biztos! Már csak a kaland kedvéért is. Hogy rossz hatással van-e a lányra az valóban jó kérdés. Előfordulhat, hogy nem véletlenül voltak kitiltva Piritanes-ből a hittestvéreivel. A vágyak hajszolása sok esetben haszontalan tevékenység, de cserébe legalább mókás szokott lenni. Az állatok hajtásáról a lány se tud sokkal többet. A kutyával való hajtás kapcsán Zeekx-nek is csak további kérdései támadnak. Egyikükből se lenne jó marhatolvaj. Jobb ha olyasminél maradnak amihez értenek. Ari például a vadászatnál. Az ajánlat hallatán felcsillan a kis pap tekintete.*
-Az jó lenne!
*Hogy mit kezdene egy rókabundával, azt ő se tudja igazából. Az biztos, hogy első körben csak simogatná, mert olyan puhának tűnik. Vajon takarót lehet belőle csinálni? Az jó meleg lehet. Bár Ari, azt mondta nem olyan nagyok úgyhogy lehet kicsi lenne az a takaró. Míg beszélgetnek azért a rajz is halad. A részletek és a környezet egyre kidolgozottabb. A takaró gyűrődése okoz egy kis kihívást, de ezt is egész jól meg tudja ugrani. Lassan már szinte kész is lesz. Már csak a végső simításokat végzi. Az ajánlat hallatán első körben aggodalom jelenik meg a tekintetében. Ennek oka a korábbi téma. Csak mikor hallja, hogy nem vadászni szeretne a lány akkor nyugszik meg és szinte egy pillanat alatt válik lelkessé. Tőle aztán el lehet tanulni, hogy kell hangulatból döntéseket hozni. Vidám hadarásából egyértelmű lehet, hogy tetszik neki az ötlet.*
-Nem kell vinni a hátadon mert sokat tudok sétálni és ha lehet a vadászatot nem szívesen próbálnám ki, de nagyon jól hangzik. Ha vinnénk sátrat akkor sátrazhatnánk a szabadban. Van ötleted is, hogy merre szeretnél menni?
7231. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-06 23:02:42
Üzenet elküldve: 2026-02-06 23:02:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szabadság íze//
*Látványosan megnyugszik, mikor Yvon beleegyezik, hogy előbb menjenek vissza a fogadóba, és nézzék meg, hogy ott van-e még a takaró a szobában. Sietve el is indulna, ám Yvon előtte még feltesz egy kérdést, amire a válasz talán egyértelmű, az indok, hogy miért kérdezi éppen most, nem annyira.*
- Nem, most nem. Vagyis de, igen. *Ad furcsa választ, de további magyarázatot már nem fűz hozzá. Útjuk a Fürdőházon vezet keresztül, ahol a lányka mintha annyira nem is akarna épp körülnézni, csupán céltudatosan halad előre, követve társát a megfelelő irányba.
Amikor aztán megérkeznek, és Yvon kiveszi a szobákat, közli vele, hogy lent marad, míg ő felmegy megnézni, hogy megvan-e a takaró. A fiú nem is tudja, de ez a forgatókönyv a lehető legjobb most Maavie számára. Gyorsan felsiet az emeletre, és a kapott kulccsal, ezúttal mindenféle ügyetlenkedés nélkül nyitja ki a szoba ajtaját, belép, majd be is csukja maga mögött. Körbepillant odabent. A takarót egyből meglátja az ágyon, ahol hagyta, majd kiszúrja magának az ágy melletti kis éjjeliszekrényt, az alsó részében egy kis ajtóval nyíló, pakoló résszel. ~Jó lesz…~ Paranoiásan pillant körbe, mintha azt hinné, hogy a falnak is szeme van, de mikor meggyőződött arról, hogy tényleg egyedül van, előveszi az eddig a köpenye alatt rejtegetett zsákmányát. Egy fúvócső az, néhány nyíllal, meg egy parittya, aminek ugyan nem ismeri a nevét, de mindkettőt a kovácstól hozta el, nyilván fizetés nélkül. Akkor sikerült neki mindez, mikor a mester és Yvon épp a fiúnak készült karddal voltak elfoglalva. Nem volt rá sok ideje, de hát, ha valamihez ért az életben, az bizony ez. Ezért akarta hát annyira megnézni a takarót, mert valójában nem is az volt a fontos, csak nem akart lebukni Yvon előtt azzal, hogy már most nem tartotta be a neki tett ígéretét. A fürdőházban, ahol le kell majd vetkőzni, nem tudta volna elrejteni a holmikat.
Miután gondosan elbújtatta a két tárgyat az éjjeliszekrényben, kimegy a szobából, bezárja maga mögött, és visszasiet társához.*
- Itt vagyok. Megvan még a takaró, nem veszett el. *Mondja el a lényeget, majd ha Yvon hagyja, akkor újra a tenyerébe csúsztatja a sajátját.*
- Mehetünk!
*Látványosan megnyugszik, mikor Yvon beleegyezik, hogy előbb menjenek vissza a fogadóba, és nézzék meg, hogy ott van-e még a takaró a szobában. Sietve el is indulna, ám Yvon előtte még feltesz egy kérdést, amire a válasz talán egyértelmű, az indok, hogy miért kérdezi éppen most, nem annyira.*
- Nem, most nem. Vagyis de, igen. *Ad furcsa választ, de további magyarázatot már nem fűz hozzá. Útjuk a Fürdőházon vezet keresztül, ahol a lányka mintha annyira nem is akarna épp körülnézni, csupán céltudatosan halad előre, követve társát a megfelelő irányba.
Amikor aztán megérkeznek, és Yvon kiveszi a szobákat, közli vele, hogy lent marad, míg ő felmegy megnézni, hogy megvan-e a takaró. A fiú nem is tudja, de ez a forgatókönyv a lehető legjobb most Maavie számára. Gyorsan felsiet az emeletre, és a kapott kulccsal, ezúttal mindenféle ügyetlenkedés nélkül nyitja ki a szoba ajtaját, belép, majd be is csukja maga mögött. Körbepillant odabent. A takarót egyből meglátja az ágyon, ahol hagyta, majd kiszúrja magának az ágy melletti kis éjjeliszekrényt, az alsó részében egy kis ajtóval nyíló, pakoló résszel. ~Jó lesz…~ Paranoiásan pillant körbe, mintha azt hinné, hogy a falnak is szeme van, de mikor meggyőződött arról, hogy tényleg egyedül van, előveszi az eddig a köpenye alatt rejtegetett zsákmányát. Egy fúvócső az, néhány nyíllal, meg egy parittya, aminek ugyan nem ismeri a nevét, de mindkettőt a kovácstól hozta el, nyilván fizetés nélkül. Akkor sikerült neki mindez, mikor a mester és Yvon épp a fiúnak készült karddal voltak elfoglalva. Nem volt rá sok ideje, de hát, ha valamihez ért az életben, az bizony ez. Ezért akarta hát annyira megnézni a takarót, mert valójában nem is az volt a fontos, csak nem akart lebukni Yvon előtt azzal, hogy már most nem tartotta be a neki tett ígéretét. A fürdőházban, ahol le kell majd vetkőzni, nem tudta volna elrejteni a holmikat.
Miután gondosan elbújtatta a két tárgyat az éjjeliszekrényben, kimegy a szobából, bezárja maga mögött, és visszasiet társához.*
- Itt vagyok. Megvan még a takaró, nem veszett el. *Mondja el a lényeget, majd ha Yvon hagyja, akkor újra a tenyerébe csúsztatja a sajátját.*
- Mehetünk!
7230. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-06 22:30:01
Üzenet elküldve: 2026-02-06 22:30:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Egyáltalán nem viccnek szánta a megjegyzését, sokkal inkább annak, hogy a helyzethez képest túl teátrálisnak ítélte meg azt a sóhajt, amivel a sötételf üdvözlésképp a tudtára adta, hogy mennyire nem kívánja a társaságát. Mondjuk tény, hogy ez valahol humorosnak is mondható. Mindenesetre, akármennyire is elbagatellizálják a dolgot, azt talán mindketten érzik, hogy ebben a véletlen találkozásban a sors keze lehetett. Benne például temérdek elvarratlan szál és rengeteg kérdés maradt, habár nem feltétlenül a mélységi irányába, de ő is megteszi. Az információ hasznos, függetlenül attól, hogy miféle szájból hangzik el.
Épphogy csak játékosan megállítja kezével a felé tartó, apró hullámokat, mikor is a férfi megjegyzését hallva egy meglepett, de egészen elégedett mosoly kúszik ajkaira. Néhány szempillantásnyi ideig gondolkodik csupán, majd átúszik a medence szemközti oldalára, egészen közel társaságához, ezúttal pusztán csak azért, hogy halkabban beszélhessenek egymással, miközben mások kívülről csak egy együtt fürdőző, furcsa párocskának nézhetik őket.*
- Nálam biztonságban vannak a titkaid. Ha nem tudnám megtartani őket, talán már rég a főtéri kalodában kötöttem volna ki magam is. *Tudja, hogy valódi válaszokhoz előbb el kell nyernie a férfi bizalmát, melyhez a megmegfelelőbb eszköz, ha némi őszinteséget csepegtet felé, persze mindeközben mellőzve mindenféle részletet. Ad is meg nem is.*
- Egyébként szeretem, mikor valaki azt mondja, hogy tartozik nekem, amikor még nem is tettem neki semmiféle szívességet. *Kuncogja még a korábbi játékossággal, de aztán hűvösebbé válik a tekintete. Ideje komolyra fordítani a szót.*
- A Sub Rosában hű maradtam a panzió jeligéjéhez, a diszkrécióhoz, és nem hallgattam ki a beszélgetéseteket Pashthrával, de gondolom, nem mondok újat azzal, hogy nagyon is érdekel, mi volt az a bizonyos kényes, halaszthatatlan ügy, ami miatt úgy elrángattad mellőlem, hogy aztán örökre el is tűnt, mint a kámfor. *Egy újabb mosoly kíséretében a fejét csóválja, humorosnak találja a hirtelen megszülető gondolatait.*
- Mikor már azt hittem, hogy az enyém, te elvetted őt tőlem… Vicces, nem?
//Fürdőház//
*Egyáltalán nem viccnek szánta a megjegyzését, sokkal inkább annak, hogy a helyzethez képest túl teátrálisnak ítélte meg azt a sóhajt, amivel a sötételf üdvözlésképp a tudtára adta, hogy mennyire nem kívánja a társaságát. Mondjuk tény, hogy ez valahol humorosnak is mondható. Mindenesetre, akármennyire is elbagatellizálják a dolgot, azt talán mindketten érzik, hogy ebben a véletlen találkozásban a sors keze lehetett. Benne például temérdek elvarratlan szál és rengeteg kérdés maradt, habár nem feltétlenül a mélységi irányába, de ő is megteszi. Az információ hasznos, függetlenül attól, hogy miféle szájból hangzik el.
Épphogy csak játékosan megállítja kezével a felé tartó, apró hullámokat, mikor is a férfi megjegyzését hallva egy meglepett, de egészen elégedett mosoly kúszik ajkaira. Néhány szempillantásnyi ideig gondolkodik csupán, majd átúszik a medence szemközti oldalára, egészen közel társaságához, ezúttal pusztán csak azért, hogy halkabban beszélhessenek egymással, miközben mások kívülről csak egy együtt fürdőző, furcsa párocskának nézhetik őket.*
- Nálam biztonságban vannak a titkaid. Ha nem tudnám megtartani őket, talán már rég a főtéri kalodában kötöttem volna ki magam is. *Tudja, hogy valódi válaszokhoz előbb el kell nyernie a férfi bizalmát, melyhez a megmegfelelőbb eszköz, ha némi őszinteséget csepegtet felé, persze mindeközben mellőzve mindenféle részletet. Ad is meg nem is.*
- Egyébként szeretem, mikor valaki azt mondja, hogy tartozik nekem, amikor még nem is tettem neki semmiféle szívességet. *Kuncogja még a korábbi játékossággal, de aztán hűvösebbé válik a tekintete. Ideje komolyra fordítani a szót.*
- A Sub Rosában hű maradtam a panzió jeligéjéhez, a diszkrécióhoz, és nem hallgattam ki a beszélgetéseteket Pashthrával, de gondolom, nem mondok újat azzal, hogy nagyon is érdekel, mi volt az a bizonyos kényes, halaszthatatlan ügy, ami miatt úgy elrángattad mellőlem, hogy aztán örökre el is tűnt, mint a kámfor. *Egy újabb mosoly kíséretében a fejét csóválja, humorosnak találja a hirtelen megszülető gondolatait.*
- Mikor már azt hittem, hogy az enyém, te elvetted őt tőlem… Vicces, nem?
7229. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-06 21:20:48
Üzenet elküldve: 2026-02-06 21:20:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sok a zöld, mégse tájkép//
- Ugyan. *mond először csak ennyit enyhe vállvonás kíséretében, miközben majd megöli a kíváncsiság, hogy láthassa a róla készült első rajzot, ugyanakkor kivételesen igyekszik türelmet tanúsítani. Amúgy sem lenne vele előrébb, hogyha egy félig, vagy pedig egy háromnegyedéig elkészült művet látna, mint önmagának valamiféle szellemképét. Nem tartozik erényei közé a türelem, de azért azt megtanulta már gyerekként is, hogy vannak bizonyos munkák, amelyekhez tényleg idő kell. Persze más dolog kifaragni valamit, vagy mondjuk vadászni, akár csapdával, akár íjjal, akár bármilyen más fegyverrel. Meg persze alamizsnát koldulni is. Zeekx sem adhatja fel néhány perc, vagy egyetlen órácska után, ha még egy sörre elég arany sem koppant csészéje alján.*
- Senki sem születik vadásznak. De mindent meg lehet tanulni. *bizonygatja ezek után az „ugyan” után.* Mindig lesz, aki ügyesebb, meg, aki bénább. De olyat még sose láttam, hogy egy vadász örökké éhen maradjon. De mondjuk hozzád lehet nem illene. A rókákat viszont én is szeretem. Tényleg szépek. Hasonlítanak a farkasra, de kisebbek, gyengébbek, könnyebb őket elkapni. Nem falkában járnak, így nem is veszélyesek. Biztos szelídíteni is lehet őket, mint valami kisebb kutyát. Finomak is. Persze rossz húst még nem ettem, az is igaz.
*Még szerencse, hogy nem régen ettek, mert egy jó rókasült emlékének köszönhetően most hiába fut össze a nyál a szájában, legalább arra nem érez késztetést, hogy azonnal egyen, köszönhetően annak, hogy jól van lakva.
Talán a fiú van rossz hatással rá, már amennyiben rossz hatás az, hogy a társaságában gyakrabban támadnak hirtelen ötletei, vagy hajlamos megtenni olyasmit, amire korábban nem gondolta, hogy meg akarja tenni. Amíg azonban az ötlet pontos formát ölt benne, azért eltűnődik azon, hogy Zeekx gondolkodik-e túl sokat, vagy inkább ő túl keveset. Benne valahogy még sohasem vetődtek fel hasonló kérdések, pedig ő is elég gyakran szokott kíváncsi lenni azért.*
- Rossz orkot kérdezel, ha azt hiszed nekem bári fogalmam van arról, hogyan kell hajtani egy csordát. Szerintem csak csapkodni kell az ostorral, meg integetni nekik, és akkor arra mennek amerre te akarod. Meg van, aki kutyát tart terelni őket, bár azt sem tudom, hogy a kutya honnan tudja, hogy merre kell menniük.
*Csak egy újabb vállvonással nyugtázza azt, hogy ez még egy olyan kérdés, amit minden bizonnyal nem ma fog megfejteni.*
- Ha egyszer csinálok egy rókacsapdát, és sikerül elkapni egyet, megehetjük és neked adom a bundáját, ha szeretnéd. *tesz még kis kitérőt, mielőtt rátérne az ötletre, ami az imént vetődött benne fel, csak sem azt nem tudja, hogy vezesse fel, sem azt, hogy a pap hogyan fogja fogadni.*
- Mit szólnál, ha eltűnnénk pár napra a városból? *kérdi végül, ha már tegnap este óta nem először merült fel, hogy kicsit un itt lenni mostanában, legalábbis vágyik egy kis változatosságra.*
- Csak úgy ki a szabadba, nem feltétlenül vadászni. Persze azért, ha valamit sikerül elkapni közben, megehetjük. Ha elfáradsz út közben, majd kicsit viszlek a hátamon. *vigyorodik el ismét. Ugyan nem sokkal nagyobb a fiúnál, bár nyilván jóval erősebb nála, és jobban bírja a hosszabb utakat, nem hiszi, hogy Zeekx ne tudná tartani vele a lépést. Mégis viccesnek tartja a jelenetet, ahogyan elképzeli, hogy ő viszi a hátán a papot, nem pedig fordítva, ahogyan az minden bizonnyal természetes lenne.*
- Ugyan. *mond először csak ennyit enyhe vállvonás kíséretében, miközben majd megöli a kíváncsiság, hogy láthassa a róla készült első rajzot, ugyanakkor kivételesen igyekszik türelmet tanúsítani. Amúgy sem lenne vele előrébb, hogyha egy félig, vagy pedig egy háromnegyedéig elkészült művet látna, mint önmagának valamiféle szellemképét. Nem tartozik erényei közé a türelem, de azért azt megtanulta már gyerekként is, hogy vannak bizonyos munkák, amelyekhez tényleg idő kell. Persze más dolog kifaragni valamit, vagy mondjuk vadászni, akár csapdával, akár íjjal, akár bármilyen más fegyverrel. Meg persze alamizsnát koldulni is. Zeekx sem adhatja fel néhány perc, vagy egyetlen órácska után, ha még egy sörre elég arany sem koppant csészéje alján.*
- Senki sem születik vadásznak. De mindent meg lehet tanulni. *bizonygatja ezek után az „ugyan” után.* Mindig lesz, aki ügyesebb, meg, aki bénább. De olyat még sose láttam, hogy egy vadász örökké éhen maradjon. De mondjuk hozzád lehet nem illene. A rókákat viszont én is szeretem. Tényleg szépek. Hasonlítanak a farkasra, de kisebbek, gyengébbek, könnyebb őket elkapni. Nem falkában járnak, így nem is veszélyesek. Biztos szelídíteni is lehet őket, mint valami kisebb kutyát. Finomak is. Persze rossz húst még nem ettem, az is igaz.
*Még szerencse, hogy nem régen ettek, mert egy jó rókasült emlékének köszönhetően most hiába fut össze a nyál a szájában, legalább arra nem érez késztetést, hogy azonnal egyen, köszönhetően annak, hogy jól van lakva.
Talán a fiú van rossz hatással rá, már amennyiben rossz hatás az, hogy a társaságában gyakrabban támadnak hirtelen ötletei, vagy hajlamos megtenni olyasmit, amire korábban nem gondolta, hogy meg akarja tenni. Amíg azonban az ötlet pontos formát ölt benne, azért eltűnődik azon, hogy Zeekx gondolkodik-e túl sokat, vagy inkább ő túl keveset. Benne valahogy még sohasem vetődtek fel hasonló kérdések, pedig ő is elég gyakran szokott kíváncsi lenni azért.*
- Rossz orkot kérdezel, ha azt hiszed nekem bári fogalmam van arról, hogyan kell hajtani egy csordát. Szerintem csak csapkodni kell az ostorral, meg integetni nekik, és akkor arra mennek amerre te akarod. Meg van, aki kutyát tart terelni őket, bár azt sem tudom, hogy a kutya honnan tudja, hogy merre kell menniük.
*Csak egy újabb vállvonással nyugtázza azt, hogy ez még egy olyan kérdés, amit minden bizonnyal nem ma fog megfejteni.*
- Ha egyszer csinálok egy rókacsapdát, és sikerül elkapni egyet, megehetjük és neked adom a bundáját, ha szeretnéd. *tesz még kis kitérőt, mielőtt rátérne az ötletre, ami az imént vetődött benne fel, csak sem azt nem tudja, hogy vezesse fel, sem azt, hogy a pap hogyan fogja fogadni.*
- Mit szólnál, ha eltűnnénk pár napra a városból? *kérdi végül, ha már tegnap este óta nem először merült fel, hogy kicsit un itt lenni mostanában, legalábbis vágyik egy kis változatosságra.*
- Csak úgy ki a szabadba, nem feltétlenül vadászni. Persze azért, ha valamit sikerül elkapni közben, megehetjük. Ha elfáradsz út közben, majd kicsit viszlek a hátamon. *vigyorodik el ismét. Ugyan nem sokkal nagyobb a fiúnál, bár nyilván jóval erősebb nála, és jobban bírja a hosszabb utakat, nem hiszi, hogy Zeekx ne tudná tartani vele a lépést. Mégis viccesnek tartja a jelenetet, ahogyan elképzeli, hogy ő viszi a hátán a papot, nem pedig fordítva, ahogyan az minden bizonnyal természetes lenne.*
7228. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-05 22:37:16
Üzenet elküldve: 2026-02-05 22:37:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
* A törpe megérzése úgy tűnik nem csalt, hiszen egy törpe megérzése sosem csal. Leinánál valóban túltolta azt a bizonyos talicskát. Ezért, ha meg szeretné őrizni ezt a vidám társaságot, akkor jobban tenné, ha egy időre visszavenne az okoskodásból. Nem lesz egyszerű és bizony a nyelve fogja bánni a sok harapdálást, de muszáj lesz. Talán a világ békéje múlik most ezen. De a leány lelki világának békéje biztosan. A lány kurtán szólogat vissza. Ezek már nem is válaszok, hanem a szavakban megtestesült harag, melyek elhagyják a feketeség éjfekete ajkait, hogy aztán a fogadó sörtől és pipafüsttől nehézkes levegőjében árnyként telepedjenek az asztal két szélén ülő ember és törpe közé. Ezért az öreg kezeit széttárva, vállait megvonva, csak ennyit mond:*
- Jól van na, ha nem tudsz válaszolni nem muszáj! Különben én a világért sem cserélnék veled, nem magamról beszélek, de sok ember él a városban, akik még nálad is szerencsétlenebbek.
* Úgy látszik, hogy az erdőbéli kalandjáról szeret a legjobban beszélni. Látszik, hogy mély nyomot hagyott benne és büszke rá. Az öreg csak bólogat a fejlemények fejtegetésére, de amikor a lány a zajokról beszél nem bírja ki, hogy ne kérdezzen.*
- Milyen zajok? Miket hallottál? És azóta teljesen megszűntek?
* A gyógynövényekkel és főzetekkel kapcsolatban Leina nem ad helyet további kérdezősködésnek, hiszen felpattan. Az öreg tágra nyílt szemekkel néz rá. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy vége ennek a kedélyes csevegésnek. Vagy talán mégsem? A lány magával hívja. Az öreg erre feltápászkodik, gyorsan még felhörpinti a poharában található gyümölcslevet, magához vesz egy fürt szőlőt a gyümölcstálból. *
- Ha már egyszer kifizetted ne vesszen kárba! Különben hova megyünk? Már azt hittem, hogy faképnél hagysz. Bizony azt gyorsan megbántad volna, mert még egy ilyen jó társaságot nem találnál a városban egy könnyed délutáni csevegéshez!
* Ezek után magára dobja szürke köpenyét, felveszi a hátizsákját. Immár indulásra kész. Felőle mehetnek.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.05 22:52:17
//A törpe legyen velünk//
* A törpe megérzése úgy tűnik nem csalt, hiszen egy törpe megérzése sosem csal. Leinánál valóban túltolta azt a bizonyos talicskát. Ezért, ha meg szeretné őrizni ezt a vidám társaságot, akkor jobban tenné, ha egy időre visszavenne az okoskodásból. Nem lesz egyszerű és bizony a nyelve fogja bánni a sok harapdálást, de muszáj lesz. Talán a világ békéje múlik most ezen. De a leány lelki világának békéje biztosan. A lány kurtán szólogat vissza. Ezek már nem is válaszok, hanem a szavakban megtestesült harag, melyek elhagyják a feketeség éjfekete ajkait, hogy aztán a fogadó sörtől és pipafüsttől nehézkes levegőjében árnyként telepedjenek az asztal két szélén ülő ember és törpe közé. Ezért az öreg kezeit széttárva, vállait megvonva, csak ennyit mond:*
- Jól van na, ha nem tudsz válaszolni nem muszáj! Különben én a világért sem cserélnék veled, nem magamról beszélek, de sok ember él a városban, akik még nálad is szerencsétlenebbek.
* Úgy látszik, hogy az erdőbéli kalandjáról szeret a legjobban beszélni. Látszik, hogy mély nyomot hagyott benne és büszke rá. Az öreg csak bólogat a fejlemények fejtegetésére, de amikor a lány a zajokról beszél nem bírja ki, hogy ne kérdezzen.*
- Milyen zajok? Miket hallottál? És azóta teljesen megszűntek?
* A gyógynövényekkel és főzetekkel kapcsolatban Leina nem ad helyet további kérdezősködésnek, hiszen felpattan. Az öreg tágra nyílt szemekkel néz rá. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy vége ennek a kedélyes csevegésnek. Vagy talán mégsem? A lány magával hívja. Az öreg erre feltápászkodik, gyorsan még felhörpinti a poharában található gyümölcslevet, magához vesz egy fürt szőlőt a gyümölcstálból. *
- Ha már egyszer kifizetted ne vesszen kárba! Különben hova megyünk? Már azt hittem, hogy faképnél hagysz. Bizony azt gyorsan megbántad volna, mert még egy ilyen jó társaságot nem találnál a városban egy könnyed délutáni csevegéshez!
* Ezek után magára dobja szürke köpenyét, felveszi a hátizsákját. Immár indulásra kész. Felőle mehetnek.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.05 22:52:17
7227. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-05 21:29:00
Üzenet elküldve: 2026-02-05 21:29:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
* Mennek tovább a piacon, de most nem egészen érti a lányt. Először felelőtlenül otthagyja a takarót a szálláshelyen, aztán pár óra múlva mégis eszébe jut, hogy megnézzék, megvan-e még. Yvon homlokát ráncolja, gondolkodik, de végül megvonja vállát és bólint. *
– Nem bánom, akkor előbb nézzük meg a szobádat. * Nem olyan hatalmas ez a város, egy rövidke kitérő belefér. Nem sokkal később Yvon kérdez valamit. *
– Fázol? * Próbálja úgy feltenni a kérdést, mintha csak úgy eszébe jutott volna, de valójában az előző gondolatmenet továbbgondolása ez. Hiszen mi másért kéne Maavienek a takaró, ha nem azért, mert fázik idekint? Megérti, hiszen a kovácsműhely után neki is kicsit vacognak a fogai. De szerencsére a fürdőház egyik bejárata a piactérről nyílik, így nem kell sokáig elviselniük a hidegek. Amikor odaérnek, betessékeli a lányt, és vezeti arra, amerre a Pegazus van. Ehhez jó néhány téren át kell haladniuk, és Maavie kaphat egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár rájuk a közeljövőben. Yvon már rengetegszer járt itt, ezt nem is tagadja. Azt már inkább tagadná, hogy hányszor próbált meg itt mindenféle nőcskékkel flörtölni. A fürdőház Arthenior egyik legszabadabb szellemű helye, főleg, mióta a Kósza Pinty bezárt. Izgul is amiatt, hogy mi lesz itt vele, meg még inkább Maavieval, de ez nem tántorítja el. Ha végigsétálnak a fürdőház különböző részein, a sok alulöltözött népek között, hamarosan elérik a fogadót, ahol aztán kifizet 14 aranyat a ma esti szállásukért is. Elmondja a fogadósnak, hogy a tegnap esti Szobát szeretnék újra kivenni, ha van rá mód, és mivel szerencsére még senki más nem költözött be a helyükre, így erre van is módjuk. Ezután azonban nem megy fel a lánnyal a lépcsőn, hanem odalent marad, csak egy mosollyal búcsúzik tőle; remélhetőleg csak egy percre, amíg Maavie felmegy, és átkutatja az ágyát vagy, ahova rakta a takaróját. Ha mégsem menne fel, Yvonnak az se gond. Nem tudja, mennyi ideig lehettek a kovácsnál, de már biztosan elmúlt dél, és igencsak megéhezett. Rendel hát maguknak két adag 18 aranyba fájó Csirkesültet és két korsó Mézsört 12 aranyért. Nem tudja, a lány ivott-e már valaha sört vagy tudja-e, mi az, de egyszer mindenkinek át kell esnie a tűzkeresztségen. Ez a mai nap pedig – úgy véli – éppen megfelelő erre. Amíg és amennyiben Maaviere kell várnia, szóba elegyedik a kocsmárossal, pletykákról, hírekről, kalandokról faggatja. A sörbe egyelőre nem iszik bele, a hús pedig még készül. *
* Mennek tovább a piacon, de most nem egészen érti a lányt. Először felelőtlenül otthagyja a takarót a szálláshelyen, aztán pár óra múlva mégis eszébe jut, hogy megnézzék, megvan-e még. Yvon homlokát ráncolja, gondolkodik, de végül megvonja vállát és bólint. *
– Nem bánom, akkor előbb nézzük meg a szobádat. * Nem olyan hatalmas ez a város, egy rövidke kitérő belefér. Nem sokkal később Yvon kérdez valamit. *
– Fázol? * Próbálja úgy feltenni a kérdést, mintha csak úgy eszébe jutott volna, de valójában az előző gondolatmenet továbbgondolása ez. Hiszen mi másért kéne Maavienek a takaró, ha nem azért, mert fázik idekint? Megérti, hiszen a kovácsműhely után neki is kicsit vacognak a fogai. De szerencsére a fürdőház egyik bejárata a piactérről nyílik, így nem kell sokáig elviselniük a hidegek. Amikor odaérnek, betessékeli a lányt, és vezeti arra, amerre a Pegazus van. Ehhez jó néhány téren át kell haladniuk, és Maavie kaphat egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár rájuk a közeljövőben. Yvon már rengetegszer járt itt, ezt nem is tagadja. Azt már inkább tagadná, hogy hányszor próbált meg itt mindenféle nőcskékkel flörtölni. A fürdőház Arthenior egyik legszabadabb szellemű helye, főleg, mióta a Kósza Pinty bezárt. Izgul is amiatt, hogy mi lesz itt vele, meg még inkább Maavieval, de ez nem tántorítja el. Ha végigsétálnak a fürdőház különböző részein, a sok alulöltözött népek között, hamarosan elérik a fogadót, ahol aztán kifizet 14 aranyat a ma esti szállásukért is. Elmondja a fogadósnak, hogy a tegnap esti Szobát szeretnék
újra kivenni, ha van rá mód, és mivel szerencsére még senki más nem költözött be a helyükre, így erre van is módjuk. Ezután azonban nem megy fel a lánnyal a lépcsőn, hanem odalent marad, csak egy mosollyal búcsúzik tőle; remélhetőleg csak egy percre, amíg Maavie felmegy, és átkutatja az ágyát vagy, ahova rakta a takaróját. Ha mégsem menne fel, Yvonnak az se gond. Nem tudja, mennyi ideig lehettek a kovácsnál, de már biztosan elmúlt dél, és igencsak megéhezett. Rendel hát maguknak két adag 18 aranyba fájó Csirkesültet és két korsó Mézsört 12 aranyért. Nem tudja, a lány ivott-e már valaha sört vagy tudja-e, mi az, de egyszer mindenkinek át kell esnie a tűzkeresztségen. Ez a mai nap pedig – úgy véli – éppen megfelelő erre. Amíg és amennyiben Maaviere kell várnia, szóba elegyedik a kocsmárossal, pletykákról, hírekről, kalandokról faggatja. A sörbe egyelőre nem iszik bele, a hús pedig még készül. *
7226. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-05 19:12:09
Üzenet elküldve: 2026-02-05 19:12:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
*Sosem tudta jól leplezni az érzéseit. Ami a szívén, az az arcán is látszik, és sokáig arra sem kell általában várni, hogy hangot adjon nem tetszésének. Wertus kérdései dühítik, felzaklatják, és már abban sem biztos, hogy bármit válaszolni akar rájuk.*
- Mi közöd hozzá? *Vakkantja csupán oda az érdeklődő kérdéssorozatra. Nem, nem fogja elárulni, hogy ki törődik vele, az utána feltett kérdések pedig a hallatlanság netovábbja. Az ezt követő kioktatásra már csak duzzogva fonja össze a karjait maga előtt. Szerinte az öreg törpe csak azért, mert ősz a haja és hosszú a szakálla, úgy érzi, hogy bölcsebb mindenkinél, holott a feketeség véleménye szerint pont ő az, akinek fogalma sincs arról, hogy mi valójában a szenvedés.*
- Megnézném, hogy cserélnél-e velem, öreg. *Sziszegi, miközben kényelmetlenül feszeng ültében. Legszívesebben faképnél hagyná a törpét, és ha rajta múlna, még a fogadó ajtaja is hangosan csapódna mögötte, ahogy távozik, de valamiért mégis marad. Nem tudná megmondani, hogy miért, de marad. Bár, minél tovább lopja itt a napot, annál inkább kavarodik bele a saját történetébe is, már csak azért is, mert Wertus (egyébként jogosan), a féligazságokból és részletekből maga sem jól érti, hogy a lány miről próbál épp mesélni.*
- Ő nem macska, csak a macskába zárták. Akit Szörnyecskének hívnak. Már a macskát… a nőt Yillithnek, aki Sa'Tereth démona, és tőle kaptam a karkötőt, ami megmentett a haláltól. Megérte, mert most már nem hallom állandóan a hangos zajokat, amiktől folyton fájt a fejem. *Foglalja össze végül röviden mondókája lényegét. A bájitalokkal kapcsolatban már nincs túl sok kedve válaszolni, de azért megteszi.*
- Tudnék. Ritka növények kellenek hozzá, de apró sebekre valót gubisból is lehet csinálni. Abból annyi van, mint a franc. Ha meg van ilyenből nálad sok *biccent a világoszöld italra.* akkor tudok belőle erősebbet főzni. Azt meg a fene tudja, hogy mennyiért árulják őket vagy az alapanyagaikat... *Azzal fogja magát, feláll az asztaltól, és elkezdi felvenni a kabátját. Úgy tesz, mint aki tényleg le akar lépni, de végül újra Wertus felé pillant.*
- Gyere velem! *Nem kérésnek, utasításnak hangzik mindez, persze a törpének ettől függetlenül van lehetősége visszautasítani a meghívást, ki tudja hová.*
//A törpe legyen velünk//
*Sosem tudta jól leplezni az érzéseit. Ami a szívén, az az arcán is látszik, és sokáig arra sem kell általában várni, hogy hangot adjon nem tetszésének. Wertus kérdései dühítik, felzaklatják, és már abban sem biztos, hogy bármit válaszolni akar rájuk.*
- Mi közöd hozzá? *Vakkantja csupán oda az érdeklődő kérdéssorozatra. Nem, nem fogja elárulni, hogy ki törődik vele, az utána feltett kérdések pedig a hallatlanság netovábbja. Az ezt követő kioktatásra már csak duzzogva fonja össze a karjait maga előtt. Szerinte az öreg törpe csak azért, mert ősz a haja és hosszú a szakálla, úgy érzi, hogy bölcsebb mindenkinél, holott a feketeség véleménye szerint pont ő az, akinek fogalma sincs arról, hogy mi valójában a szenvedés.*
- Megnézném, hogy cserélnél-e velem, öreg. *Sziszegi, miközben kényelmetlenül feszeng ültében. Legszívesebben faképnél hagyná a törpét, és ha rajta múlna, még a fogadó ajtaja is hangosan csapódna mögötte, ahogy távozik, de valamiért mégis marad. Nem tudná megmondani, hogy miért, de marad. Bár, minél tovább lopja itt a napot, annál inkább kavarodik bele a saját történetébe is, már csak azért is, mert Wertus (egyébként jogosan), a féligazságokból és részletekből maga sem jól érti, hogy a lány miről próbál épp mesélni.*
- Ő nem macska, csak a macskába zárták. Akit Szörnyecskének hívnak. Már a macskát… a nőt Yillithnek, aki Sa'Tereth démona, és tőle kaptam a karkötőt, ami megmentett a haláltól. Megérte, mert most már nem hallom állandóan a hangos zajokat, amiktől folyton fájt a fejem. *Foglalja össze végül röviden mondókája lényegét. A bájitalokkal kapcsolatban már nincs túl sok kedve válaszolni, de azért megteszi.*
- Tudnék. Ritka növények kellenek hozzá, de apró sebekre valót gubisból is lehet csinálni. Abból annyi van, mint a franc. Ha meg van ilyenből nálad sok *biccent a világoszöld italra.* akkor tudok belőle erősebbet főzni. Azt meg a fene tudja, hogy mennyiért árulják őket vagy az alapanyagaikat... *Azzal fogja magát, feláll az asztaltól, és elkezdi felvenni a kabátját. Úgy tesz, mint aki tényleg le akar lépni, de végül újra Wertus felé pillant.*
- Gyere velem! *Nem kérésnek, utasításnak hangzik mindez, persze a törpének ettől függetlenül van lehetősége visszautasítani a meghívást, ki tudja hová.*
7225. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-05 18:02:30
Üzenet elküldve: 2026-02-05 18:02:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*Ahogy a nő humorosnak, vagy talán inkább cinikusnak szánt megjegyzése elhangzik, a mélységi még csak annyival sem honorálja, hogy unott képére egy csalóka félmosolyt erőltessen. Ábrázata inkább arról árulkodik mintha csak épp mérlegelné, mennyi energiát is ér meg ez a beszélgetés. Viszont az arckifejezése akármennyire is nemtörődömségről mesél, a férfi tekintete éber marad. Nyugodt, hűvös, de figyel. A víz felszíne lassan megnyugszik körülöttük, az előző mozdulatok apró hullámai elhalnak, és egy pillanatra szinte teljesen kisimul. A pára vékony rétegként ül meg a vállán és a nyakán. A nő kinyújtott kezére fut a pillantása, ahogy az megálljt int a víznek. Nem követi sokáig. Visszatér az arcára. Egy lassú mozdulattal végigsimít a tarkóján; ujjai a vizes hajába akadnak, ott maradnak egy szívdobbanásnyira, majd a keze visszaereszkedik a kőperemre.
Amikor a nő arról a bizonyos közös ismerősükről beszél, Norennar szája sarka enyhén félrehúzódik. Nem nevezhető ez mosolynak, de még félmosolynak se. A gesztusban egyszerre vegyül a gúny, a keserűség és a szánalom is egyaránt, bár utóbbit leginkább csak a mélységi szürkéi plántálják bele. Egy pillanatra oldalra billenti a fejét, tekintete pedig a plafonra siklik, mintha csak gondosan mérlegelné az elhangzottakat, majd egy idő után visszapillant a nőre. Nem kérdez vissza, s nem is szól közbe. A vegyes kifejezés azonban nem tűnik el az arcáról egyhamar, csupán lassan simul vissza semleges faarccá. Amikor Merlana a kérdéshez ér, Norennar egy újabb fáradt sóhajt ereszt a nagyvilágba, és a vízbe mártja az mutatóujját, majd körkörösen mozgatni kezdi, apró örvényt generálva ezzel a víz felszínén.*
- Hogy akarok-e bármely kérdésre is válaszolni, amit felteszel? Nem. *Mondja szárazon az utolsó szó után hagyva egy ütemnyi szünetet. A vállai alig észrevehetően ereszkednek meg.* - Viszont ennek ellenére válaszolni fogok. Legalábbis azokra a kérdésekre, amikre a válasz nem fog mindkettőnk számára legalább egy hónapnyi cellarabsággal járni.
*Finoman megvonja a vállát újabb apróbb hullámokat vetve maga körül, majd meglepően könnyed módon veti oda a másiknak.*
- Ennyivel talán tartozom.
//Fürdőház//
*Ahogy a nő humorosnak, vagy talán inkább cinikusnak szánt megjegyzése elhangzik, a mélységi még csak annyival sem honorálja, hogy unott képére egy csalóka félmosolyt erőltessen. Ábrázata inkább arról árulkodik mintha csak épp mérlegelné, mennyi energiát is ér meg ez a beszélgetés. Viszont az arckifejezése akármennyire is nemtörődömségről mesél, a férfi tekintete éber marad. Nyugodt, hűvös, de figyel. A víz felszíne lassan megnyugszik körülöttük, az előző mozdulatok apró hullámai elhalnak, és egy pillanatra szinte teljesen kisimul. A pára vékony rétegként ül meg a vállán és a nyakán. A nő kinyújtott kezére fut a pillantása, ahogy az megálljt int a víznek. Nem követi sokáig. Visszatér az arcára. Egy lassú mozdulattal végigsimít a tarkóján; ujjai a vizes hajába akadnak, ott maradnak egy szívdobbanásnyira, majd a keze visszaereszkedik a kőperemre.
Amikor a nő arról a bizonyos közös ismerősükről beszél, Norennar szája sarka enyhén félrehúzódik. Nem nevezhető ez mosolynak, de még félmosolynak se. A gesztusban egyszerre vegyül a gúny, a keserűség és a szánalom is egyaránt, bár utóbbit leginkább csak a mélységi szürkéi plántálják bele. Egy pillanatra oldalra billenti a fejét, tekintete pedig a plafonra siklik, mintha csak gondosan mérlegelné az elhangzottakat, majd egy idő után visszapillant a nőre. Nem kérdez vissza, s nem is szól közbe. A vegyes kifejezés azonban nem tűnik el az arcáról egyhamar, csupán lassan simul vissza semleges faarccá. Amikor Merlana a kérdéshez ér, Norennar egy újabb fáradt sóhajt ereszt a nagyvilágba, és a vízbe mártja az mutatóujját, majd körkörösen mozgatni kezdi, apró örvényt generálva ezzel a víz felszínén.*
- Hogy akarok-e bármely kérdésre is válaszolni, amit felteszel? Nem. *Mondja szárazon az utolsó szó után hagyva egy ütemnyi szünetet. A vállai alig észrevehetően ereszkednek meg.* - Viszont ennek ellenére válaszolni fogok. Legalábbis azokra a kérdésekre, amikre a válasz nem fog mindkettőnk számára legalább egy hónapnyi cellarabsággal járni.
*Finoman megvonja a vállát újabb apróbb hullámokat vetve maga körül, majd meglepően könnyed módon veti oda a másiknak.*
- Ennyivel talán tartozom.
7224. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-04 22:33:34
Üzenet elküldve: 2026-02-04 22:33:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
* A lány arcán jól látható, hogy a törpe szavai egyre jobban dühítik. Ámde törpénknek nem célja, hogy a feketeség fogja magát és faképnél hagyja, hiszen önmagával sokkal nehezebb vitatkozni, meg kevésbé szórakoztató is. Főképp azért, mert önmagával mindenben egyetért.
Így hát kicsit megszeppen az öreg. Megvakarja szakállát, ezzel is időt nyerve a következő megszólalása előtt. Ezt a kis időt arra használja ki, hogy meggondolja, vajon húzhat még egyet a présen, vagy talán most kicsit vissza kellene ereszteni? Végül is arra jut, hogy:*
- Szóval mostanában van aki törődik veled? És ki az, ha szabad tudnom? Különben, te megadod neki azt, amit elvársz tőle? Viszonzod jóságát?
* Szenvedéssel kapcsolatos kérdésére egy nagyon bugyuta választ kap. Erre Wertus acélos tenyere nagyot csattan a homlokán, majd lecsúszik végig az arcán és a szakállán. *
- Ezt komolyan mondod? Hát jó. Látom, hogy hülyének nézel.
* Fejét megcsóválja, aztán egy lélegzetnyi csönd után így folytatja:*
Tagadhatatlanul van szenvedés mindenki életében, de az élet nem maga a szenvedés. Ha így sarkítunk, akkor azt is mondhatnám, hogy az élet maga az öröm. Mindkét állítás hazugság, te is tudod! Nem ismerem az életedet, lehet, hogy több rossz ért, mint jó. De már a puszta tény is, hogy élsz reményre és örömre kell, hogy okot adjon! Ez a szenvedés dolog szerintem nagyon hasonlít az irigységhez. Azt nézed, hogy másnak jobb, vagy, hogy lehetne jobb is, közben nem veszed észre, hogy milyen szerencsés vagy és hányan cserélnének veled!
* Túlzott reakciót, vagy egy félmondatos válasznál többet ezúttal már nem vár a lánytól. A lány arcának fekete festéke úgy látszik nem csak az esőcseppeket pergetik le, de a törpe szavait is. A törpe szürke szemeiből nézve legalábbis eddig nem volt túl sok foganatja szavainak. Erdőmélye viszont egyre jobban felkelti Wertus érdeklődését. Halál, feltámadás, macska, démon. Érdekes egy történet kezd kikerekedni ebből.*
- Szóval, akkor nem Sa'torostól az arcátlantól kaptad a karkötőt, hanem egy macskától? Akkor mit vagy neki olyan fene hálás, ha nem is ő adta. Különben meg, odaküldött meghalni, még szép, hogy kaptál valamit, ami a segítségedre volt. Illetve nem is neked, hanem neki, mert, hát te csak egy szolga voltál a történetben, aki feladatot kapott…
* Talán most ezzel a beszólással a törpe túltolta a talicskát Leinánál. De sebaj a kakaót már megitta, azzal már nem tudja nyakon önteni az öreget. Annak kifejezetten örül, hogy a leányzó valamennyire ismeri a varázsitalokat. Érdeklődve hallgatja, hogy mire is tett szert a minap.*
- Szóval te is tudnál főzni sebekre valót? Mennyibe kerülne és mi kell hozzá? Talán, ha visszajöttem az erdőből megkereslek ezzel.
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.04 22:37:50
//A törpe legyen velünk//
* A lány arcán jól látható, hogy a törpe szavai egyre jobban dühítik. Ámde törpénknek nem célja, hogy a feketeség fogja magát és faképnél hagyja, hiszen önmagával sokkal nehezebb vitatkozni, meg kevésbé szórakoztató is. Főképp azért, mert önmagával mindenben egyetért.
Így hát kicsit megszeppen az öreg. Megvakarja szakállát, ezzel is időt nyerve a következő megszólalása előtt. Ezt a kis időt arra használja ki, hogy meggondolja, vajon húzhat még egyet a présen, vagy talán most kicsit vissza kellene ereszteni? Végül is arra jut, hogy:*
- Szóval mostanában van aki törődik veled? És ki az, ha szabad tudnom? Különben, te megadod neki azt, amit elvársz tőle? Viszonzod jóságát?
* Szenvedéssel kapcsolatos kérdésére egy nagyon bugyuta választ kap. Erre Wertus acélos tenyere nagyot csattan a homlokán, majd lecsúszik végig az arcán és a szakállán. *
- Ezt komolyan mondod? Hát jó. Látom, hogy hülyének nézel.
* Fejét megcsóválja, aztán egy lélegzetnyi csönd után így folytatja:*
Tagadhatatlanul van szenvedés mindenki életében, de az élet nem maga a szenvedés. Ha így sarkítunk, akkor azt is mondhatnám, hogy az élet maga az öröm. Mindkét állítás hazugság, te is tudod! Nem ismerem az életedet, lehet, hogy több rossz ért, mint jó. De már a puszta tény is, hogy élsz reményre és örömre kell, hogy okot adjon! Ez a szenvedés dolog szerintem nagyon hasonlít az irigységhez. Azt nézed, hogy másnak jobb, vagy, hogy lehetne jobb is, közben nem veszed észre, hogy milyen szerencsés vagy és hányan cserélnének veled!
* Túlzott reakciót, vagy egy félmondatos válasznál többet ezúttal már nem vár a lánytól. A lány arcának fekete festéke úgy látszik nem csak az esőcseppeket pergetik le, de a törpe szavait is. A törpe szürke szemeiből nézve legalábbis eddig nem volt túl sok foganatja szavainak. Erdőmélye viszont egyre jobban felkelti Wertus érdeklődését. Halál, feltámadás, macska, démon. Érdekes egy történet kezd kikerekedni ebből.*
- Szóval, akkor nem Sa'torostól az arcátlantól kaptad a karkötőt, hanem egy macskától? Akkor mit vagy neki olyan fene hálás, ha nem is ő adta. Különben meg, odaküldött meghalni, még szép, hogy kaptál valamit, ami a segítségedre volt. Illetve nem is neked, hanem neki, mert, hát te csak egy szolga voltál a történetben, aki feladatot kapott…
* Talán most ezzel a beszólással a törpe túltolta a talicskát Leinánál. De sebaj a kakaót már megitta, azzal már nem tudja nyakon önteni az öreget. Annak kifejezetten örül, hogy a leányzó valamennyire ismeri a varázsitalokat. Érdeklődve hallgatja, hogy mire is tett szert a minap.*
- Szóval te is tudnál főzni sebekre valót? Mennyibe kerülne és mi kell hozzá? Talán, ha visszajöttem az erdőből megkereslek ezzel.
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.04 22:37:50
7223. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-04 17:15:10
Üzenet elküldve: 2026-02-04 17:15:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
*Wertus szavai egyre jobban megsértik, és ez bizony ki is ül az arcára. Székében hátra dől, karjait összefonja maga előtt, és úgy bámulja a szakállas törpét.*
- Hogyne tudnám mi az? Nem azt mondtam, hogy nem tudom, mi a szeretet, hanem hogy nem kapok belőle eleget. Bár… mostanában talán de… *Mai jut eszébe, aki minden hibája ellenére még mindig kitart mellette. Tudja ezt ő is jól, csak elismerni nehéz, mert vannak dolgok, melyekben nem egyezik sem a véleményük, sem a világnézetük.
Mindeközben a törpék házasodási szokásait hunyorogva hallgatja, nem is igazán érti, hogy mi köze van most ennek ahhoz az egészhez, amiről épp beszélni próbálnak. Ő nem akar házasodni, és vágyai sincsenek (most épp). A szenvedésre rátérve azonban sikerül Wertusnak újra bonyolult keresztkérdést feltennie. Ez és az ehhez hasonló kérdések egyre inkább elbizonytalanítják a feketeséget, ám ezt a bizonytalanságot úgy söpri le magáról, mint a kis fekete szöszöket a fehér blúzáról.*
- Persze, hogy tudom. Az élet maga a szenvedés. *Válaszolja duzzogva, miközben az asztal alatt a szoknyáját gyűrögeti, hisz ezt a választ valahol talán már ő maga sem hiszi el.
Ami pedig erdőmélyét illeti… nos, az egy bonyolult történet.*
- Onnan, hogy nem egyszerű macska volt, hanem macskába zárt démon. Yillith a neve. Tőle kaptam a karkötőt is. Ezért nem lepett meg, hogy tőlem kért segítséget. Merthogy csapdába ejtették a macskában, egyedül nem tudott kiszabadulni. Én segítettem neki. *Büszkén húzza ki magát. Habár a sírból nem a démont szabadította ki, hanem valami egészen mást, ám erre a kérdésre már elfelejt válaszolni. Jobban lekötik ugyanis az elé kerülő bájitalok, elvigyorodik, mikor meglátja őket.*
- Ó, egyszerű. A zöld begyógyítja a sebeidet, a lila pedig a mérgek ellen hatásos. Habár elég gyengék… *húzza félre az ajkait.* A zöld egy súlyosabb vágásra már nem jó, a lila pedig csak olyan mérgekre hatásos, amit a természet maga is megteremt. Tudnék neked erősebbeket is készíteni, de ahhoz több alapanyagra volna szükség. Egyél inkább gyümölcsöt! *Biccent végül a tál felé, teljesen indokolatlanul zárva és váltva a témát.*
//A törpe legyen velünk//
*Wertus szavai egyre jobban megsértik, és ez bizony ki is ül az arcára. Székében hátra dől, karjait összefonja maga előtt, és úgy bámulja a szakállas törpét.*
- Hogyne tudnám mi az? Nem azt mondtam, hogy nem tudom, mi a szeretet, hanem hogy nem kapok belőle eleget. Bár… mostanában talán de… *Mai jut eszébe, aki minden hibája ellenére még mindig kitart mellette. Tudja ezt ő is jól, csak elismerni nehéz, mert vannak dolgok, melyekben nem egyezik sem a véleményük, sem a világnézetük.
Mindeközben a törpék házasodási szokásait hunyorogva hallgatja, nem is igazán érti, hogy mi köze van most ennek ahhoz az egészhez, amiről épp beszélni próbálnak. Ő nem akar házasodni, és vágyai sincsenek (most épp). A szenvedésre rátérve azonban sikerül Wertusnak újra bonyolult keresztkérdést feltennie. Ez és az ehhez hasonló kérdések egyre inkább elbizonytalanítják a feketeséget, ám ezt a bizonytalanságot úgy söpri le magáról, mint a kis fekete szöszöket a fehér blúzáról.*
- Persze, hogy tudom. Az élet maga a szenvedés. *Válaszolja duzzogva, miközben az asztal alatt a szoknyáját gyűrögeti, hisz ezt a választ valahol talán már ő maga sem hiszi el.
Ami pedig erdőmélyét illeti… nos, az egy bonyolult történet.*
- Onnan, hogy nem egyszerű macska volt, hanem macskába zárt démon. Yillith a neve. Tőle kaptam a karkötőt is. Ezért nem lepett meg, hogy tőlem kért segítséget. Merthogy csapdába ejtették a macskában, egyedül nem tudott kiszabadulni. Én segítettem neki. *Büszkén húzza ki magát. Habár a sírból nem a démont szabadította ki, hanem valami egészen mást, ám erre a kérdésre már elfelejt válaszolni. Jobban lekötik ugyanis az elé kerülő bájitalok, elvigyorodik, mikor meglátja őket.*
- Ó, egyszerű. A zöld begyógyítja a sebeidet, a lila pedig a mérgek ellen hatásos. Habár elég gyengék… *húzza félre az ajkait.* A zöld egy súlyosabb vágásra már nem jó, a lila pedig csak olyan mérgekre hatásos, amit a természet maga is megteremt. Tudnék neked erősebbeket is készíteni, de ahhoz több alapanyagra volna szükség. Egyél inkább gyümölcsöt! *Biccent végül a tál felé, teljesen indokolatlanul zárva és váltva a témát.*
7222. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-03 22:28:16
Üzenet elküldve: 2026-02-03 22:28:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
* Leina sóhajt egy nagyot. Talán már kezdi unni az öreget, aki, mintha egy mókuskerékben szaladgálna, úgy járja körbe körbe ugyanazt a témát, ostromolva a lány lelkének fekete kapuit. Úgy tűnik egyelőre sikertelenül.*
- Lányom. Ha azt akarod, hogy szeressenek, akkor tudnod kell, hogy mi a szeretet. Ha pedig tudod mi az, akkor bizony benned is ott kell, hogy legyen valahol!
* Mikor az emberi vágyakat hasonlítja össze a törpék életre szóló hűségével, úgy tűnik, hogy a lány nem érti, vagy nem akarja érteni azt amit a törpe mondani akart. Majd, hogy hogy, hogy nem erről a témáról az életen át tartó szenvedés jut eszébe, ami érdekes gondolatmenet. Arra, hogy a törpék hűsége ne tartana örökké csak ennyit felel:*
- Ha egy törpe megözvegyül, soha többé nem nősül újra, míg ti emberek, ha meg is házasodtok, akkor sem a hűséget keresitek, hanem képesek vagytok a vágyaitoktól hajtva felrúgni mindent.
* Ezek után ő is áttér a szenvedésre, ha már a lánynak ez a téma kedvesebb.*
- Leina tudod te, hogy mi az a szenvedés? Mondd meg! Mit jelent ez a szó számodra?
* A törpe kíváncsian nézi a fekete ajkakat, hogy vajon milyen szavak fogják elhagyni őket. Közben megérkezik a gyümölcsleve. Épp időben, mert már kezdett kiszáradni a szája a sok beszédben. Az erdőmélyi kalandról újabb részletek derülnek ki, igaz ez még nem oltja a törpe kíváncsiságát.*
- Egy egyszerű macska honnét ismerte erdőmélyét? Tudom, hogy néha elkóborolnak, no de ennyire? És mégis, mit gondolsz, mit szabadítottál ki?
* A feketeség ismeri a varázsfőzeteket. Ennek a törpe nagyon megörül, mert legalább azelőtt megtudja, hogy mi a hatásuk, mielőtt meginná őket.*
- Itt vannak ni. Ismered ezeket? Tudod mire vannak?
* Ekkor előkotor két üvegcsét és átnyújtja őket a lánynak, hogy az jobban szemügyre vehesse tartalmukat. Az egyik világoszöld a másik halványlila löttyöt tartalmaz. Két könyökével az asztalon támaszkodva fürkészi a lány szemeit, várva a választ, hogy ugyan milyen italok lehetnek azok?*
//A törpe legyen velünk//
* Leina sóhajt egy nagyot. Talán már kezdi unni az öreget, aki, mintha egy mókuskerékben szaladgálna, úgy járja körbe körbe ugyanazt a témát, ostromolva a lány lelkének fekete kapuit. Úgy tűnik egyelőre sikertelenül.*
- Lányom. Ha azt akarod, hogy szeressenek, akkor tudnod kell, hogy mi a szeretet. Ha pedig tudod mi az, akkor bizony benned is ott kell, hogy legyen valahol!
* Mikor az emberi vágyakat hasonlítja össze a törpék életre szóló hűségével, úgy tűnik, hogy a lány nem érti, vagy nem akarja érteni azt amit a törpe mondani akart. Majd, hogy hogy, hogy nem erről a témáról az életen át tartó szenvedés jut eszébe, ami érdekes gondolatmenet. Arra, hogy a törpék hűsége ne tartana örökké csak ennyit felel:*
- Ha egy törpe megözvegyül, soha többé nem nősül újra, míg ti emberek, ha meg is házasodtok, akkor sem a hűséget keresitek, hanem képesek vagytok a vágyaitoktól hajtva felrúgni mindent.
* Ezek után ő is áttér a szenvedésre, ha már a lánynak ez a téma kedvesebb.*
- Leina tudod te, hogy mi az a szenvedés? Mondd meg! Mit jelent ez a szó számodra?
* A törpe kíváncsian nézi a fekete ajkakat, hogy vajon milyen szavak fogják elhagyni őket. Közben megérkezik a gyümölcsleve. Épp időben, mert már kezdett kiszáradni a szája a sok beszédben. Az erdőmélyi kalandról újabb részletek derülnek ki, igaz ez még nem oltja a törpe kíváncsiságát.*
- Egy egyszerű macska honnét ismerte erdőmélyét? Tudom, hogy néha elkóborolnak, no de ennyire? És mégis, mit gondolsz, mit szabadítottál ki?
* A feketeség ismeri a varázsfőzeteket. Ennek a törpe nagyon megörül, mert legalább azelőtt megtudja, hogy mi a hatásuk, mielőtt meginná őket.*
- Itt vannak ni. Ismered ezeket? Tudod mire vannak?
* Ekkor előkotor két üvegcsét és átnyújtja őket a lánynak, hogy az jobban szemügyre vehesse tartalmukat. Az egyik világoszöld a másik halványlila löttyöt tartalmaz. Két könyökével az asztalon támaszkodva fürkészi a lány szemeit, várva a választ, hogy ugyan milyen italok lehetnek azok?*
7221. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2026-02-03 22:09:36
Üzenet elküldve: 2026-02-03 22:09:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
//Fürdőház//
*A sötételf elsőre olyannyira érdektelennek tűnik a jelenlétét illetően, hogy hirtelen abban sem biztos, józan-e egyáltalán vagy esetleg már papot kell-e hívni hozzá. Persze, nem árt óvatosnak lennie, mert szinte biztos benne, hogy amaz nagyon is jól tudja, hogy itt van, és talán csak egy remekül megkomponált színjáték része, hogy… nos, egészen pontosan leszarja őt. Hangjára végül mozdul a test, kisvártatva pedig fürkésző, jeges tekintettel találja szemben magát, majd egy hangos, fáradt sóhajt nézhet végig páholyból, melynek okán azért ki nem mutatott felháborodással jogosítja fel magát, hogy megsértődhessen.*
- Még soha, senkit nem sikerült két mondattal ennyire halálra untatnom. *Húzza össze a szemöldökeit, egyelőre nem tudja mire vélni ezt a reakciót. Abban viszont biztos lehet, hogy a mélységi megismeri őt, hisz nem tesz fel kérdéseket, sőt, pontosan úgy viselkedik, mint aki maga is emlékszik a szavakra, melyeket majdnem szóról-szóra idézett neki. Remek, akkor legalább helyben vannak, és talán könnyebb dolga lesz. Orthus információt vár tőle, de ami azt illeti, ezúttal inkább a saját kíváncsisága hajtja. Két legyet egy csapásra, az mindig kifizetődő.
Jobb kezét kinyújtja, csupán azért, hogy tenyerével játékosan megálljt parancsoljon az apró hullámoknak, melyeket a férfi fészkelődése vet felé. Ezen kívül nem tesz mást, csak simán állja a tekintetét.*
- Vannak *bólint a megállapításra.* de nem szokásom letámadni velük a másikat. Azt viszont jól látod, hogy az a bizonyos „közös ismerősünk”, nemhogy nem válaszolta meg a kérdéseimet, hanem még több kétséget hagyott maga után. Kezdjük talán a dolgok egyszerűbb végéről. Te most itt vagy, ő nincs. Volt a városban, tudom, mert elvitte a holmijait a panziómból. *Mielőtt azonban feltenne bármiféle kérdés, megtorpan mondandójában, ajkai egy halvány, számító mosolyra húzódnak, miközben a medence szélének dőlve lazul el.*
- Egyáltalán akarsz nekem bármire válaszolni, vagy csak az időmet pazarlom? Ha legutóbb olyan titokzatos voltál, arra számítok, hogy most sem lesz másképp… *Valójában cseppet sem időhúzás, amit csinál. Mielőtt bármi konkrétat kérdezne, fel akarja térképezni azt, hogy kivel is áll, illetve ül szemben, ebben pedig minden apró rezdülés, minden reakció, szó segíthet.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.03 22:10:11
//Fürdőház//
*A sötételf elsőre olyannyira érdektelennek tűnik a jelenlétét illetően, hogy hirtelen abban sem biztos, józan-e egyáltalán vagy esetleg már papot kell-e hívni hozzá. Persze, nem árt óvatosnak lennie, mert szinte biztos benne, hogy amaz nagyon is jól tudja, hogy itt van, és talán csak egy remekül megkomponált színjáték része, hogy… nos, egészen pontosan leszarja őt. Hangjára végül mozdul a test, kisvártatva pedig fürkésző, jeges tekintettel találja szemben magát, majd egy hangos, fáradt sóhajt nézhet végig páholyból, melynek okán azért ki nem mutatott felháborodással jogosítja fel magát, hogy megsértődhessen.*
- Még soha, senkit nem sikerült két mondattal ennyire halálra untatnom. *Húzza össze a szemöldökeit, egyelőre nem tudja mire vélni ezt a reakciót. Abban viszont biztos lehet, hogy a mélységi megismeri őt, hisz nem tesz fel kérdéseket, sőt, pontosan úgy viselkedik, mint aki maga is emlékszik a szavakra, melyeket majdnem szóról-szóra idézett neki. Remek, akkor legalább helyben vannak, és talán könnyebb dolga lesz. Orthus információt vár tőle, de ami azt illeti, ezúttal inkább a saját kíváncsisága hajtja. Két legyet egy csapásra, az mindig kifizetődő.
Jobb kezét kinyújtja, csupán azért, hogy tenyerével játékosan megálljt parancsoljon az apró hullámoknak, melyeket a férfi fészkelődése vet felé. Ezen kívül nem tesz mást, csak simán állja a tekintetét.*
- Vannak *bólint a megállapításra.* de nem szokásom letámadni velük a másikat. Azt viszont jól látod, hogy az a bizonyos „közös ismerősünk”, nemhogy nem válaszolta meg a kérdéseimet, hanem még több kétséget hagyott maga után. Kezdjük talán a dolgok egyszerűbb végéről. Te most itt vagy, ő nincs. Volt a városban, tudom, mert elvitte a holmijait a panziómból. *Mielőtt azonban feltenne bármiféle kérdés, megtorpan mondandójában, ajkai egy halvány, számító mosolyra húzódnak, miközben a medence szélének dőlve lazul el.*
- Egyáltalán akarsz nekem bármire válaszolni, vagy csak az időmet pazarlom? Ha legutóbb olyan titokzatos voltál, arra számítok, hogy most sem lesz másképp… *Valójában cseppet sem időhúzás, amit csinál. Mielőtt bármi konkrétat kérdezne, fel akarja térképezni azt, hogy kivel is áll, illetve ül szemben, ebben pedig minden apró rezdülés, minden reakció, szó segíthet.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.03 22:10:11
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7375-7394