//Második szál//
//Mykael Rohark, kicsit mindenki//
* Látványosan megemelkedik a szemöldöke, mikor az esti programokról esik szó. Eddig minden helyzetben, amikor egy férfi az esti programokról kezdett diskurálni, veszélyes vizekre tévedt a beszélgetés. Leia sok dologra hajlandó volt az elmúlt 10 évben egyrészt azért, hogy "társai" ne csinálják ki, másrészt pedig azért, hogy legyen amit megenni, de arra soha, hogy pénzért bújjon ágyba valakivel. Tapasztalatai szerint ha az esti programok szóba kerülnek, akkor a férfiak többségének hátsó szándéka van. Úgy tűnik, Mykaelre ez nem igaz, ugyanis egyelőre csak arra kéri, hogy zenéljen.
Körülnéz. Lassan, komótosan vontatja végig szemeit a Pegazus fogadó vendégein. Már mikor beléptek, és lemérte a terepet, megállapította, hogy van itt mindenféle hottentotta - mint minden hasonló helyen, szóval ezen nem érdemes meglepődni. Ahelyett, hogy veszélyes-e a hely, most inkább azt méri fel, hogy milyen személyek alkotják a hallgatóságot. Amikor rozoga kocsmában játszik, egyszerű: olyan dallamokat fúj, amire táncolni lehet, mint például az Ördög útját, de most egy fokkal nívósabb helyen vannak. Itt nem lehet csak úgy rágyújtani egy nótára, mert lehet, hogy a helynek van fizetett zenésze. Emellett itt nyilván más énekeket kellene játszani, mert a gazdag kalmárok, a hetyke kivagyi földesurak, akik jelenlegi is a vendégség jelentős hányadát alkotják, nem fognak csak úgy táncra perdülni. Ezen a helyen, ráadásul déli órákban itt talán egy lágy dallam lenne a nyerőbb, ami illik a helyhez. Valamilyen aláfestő zene, ami nyugalmat sugároz, hisz dél van, a pihenés órája, amikor az emberek magukra is szánnak egy kis időt. Viszont mielőtt megszólaltatná a hangszerét, mindenképpen engedélyt kell kérnie, nehogy tényleg felbukkanjon egy helyi fizetett zenész, aki eddig már elköltötte a rövid szünetre kapott ételt, és visszatérne munkájához a szünet lejártával.
Lassú, elegáns mozdulattal feláll, majd a pulthoz megy. Röviden, egy pillanat erejéig szemléli a pultot: különböző italok, kristálypoharak - lehet, hogy egyet eltehetne emlékbe - ezt hamar kiveri a fejéből, a pultnál állóhoz fordul. Rövid bájcsevej után megkérdezi, van-e fizetett zenész a helyen, és miután közlik vele, hogy nincs, megköszöni, és visszamegy ülőhelyére.*
- Azt hiszem, játszhatok egy kicsit.
* Kezébe veszi a kavalt. Talán egy fuvola jobban mutatni egy ilyen kistermetű lány kezében, mint az ötlyukú nagy fafurulya, mégis ennek a hangját Leia sokkal alkalmasabbnak tartja arra, hogy megsimogassa az embereket lelkét. A dalnak, amit játszik, nincs címe vagy szerzője. Van egy pár bejáratott táncdal, amit innen-onnan tanult, és játszani szokta, de a kaval nem alkalmas minden hang megformálására, hiszen csak öt lyuk van rajta. Ez nem korlát, inkább utat enged a kreativitásnak: Leia legtöbbször helyben kitalált dalokat játszik, ezeket sokszor nem tudja megismételni, csak egyszerűen zenében nyilvánul meg, ami a lelkében van. Ez dal, amit éppen játszik, olyan, mint a széldobálta őszi falevél, melyet a tehetetlenség és a magány szélpengéi közt lassan szétmállik.*
- Én kicsit másképp zenélek, mint mások. A zene egy nyelv, én így tudom kifejezni magam.
* mondja, miközben lassan visszacsúsztatja a kavalt a neki rendeltetett hosszú köpenyzsebbe. A jelenlévők közül egy-két személy fütyölni, tapsolni kezd, nyilván nem azok, akik a társadalom nívósabb rétegeiből származnak, hisz ők csak bólintanak egyet elismerésképpen. Leia erre színpadiasan, mégis szerényen meghajol, majd visszaül a Mykaellel szemben levő helyre.*
- Mit gondolsz, hasonló nyelvet beszélünk?