Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-30 01:18:43
Üzenet elküldve: 2020-04-30 01:18:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Daesys távolodása csak egyféle reakciót tud kiválasztani a harcosból, méghozzá azt, hogy kövesse a másikat. Érzi ugyan, hogy feneke alatt mintha hirtelen hidegebb lenne az ágy, de nem tulajdonít neki komolyabb jelentőséget. Most, hogy így fekszenek, az egész nem érdekli. Figyeli a másikat, ahogy lehunyt szemhéjakkal fekszik, annyira békés, és annyira aranyos, talán reggelig is nézni tudná, nem unná meg. Viszont az ő ereje is veszni látszik, mert már érzi, hogy ragadnak a szempillái. Van valami megnyugtató, és békés a pihenő kalózlányban, ami őt is elálmosítja. Annak örül, hogy a simogatása örömöt okoz a másiknak, de most fontos dolga van, méghozzá az erszény előkerítése. Persze bele se gondol, de tudat alatt elég jelentőségteljes ez a dolog. Amikor találkoztak, akkor a lány pont ezt az erszényt akarta megszerezni tőle, és az ifjú Pash most jól látható helyre, és nyíltan kiteszi, méghozzá az éjjeli szekrényre, ahonnan bármikor elcsenheti a másik. De nem érdekli, valamiért bízik benne, úgy érzi, hogy nem tenne vele ilyet a lány. *
- Akarsz fogadni? Azokban úgyis olyan jó vagy. Mármint, az elveszítésükben. * Mosolyog, bár a klasszikus értelemben nem fogadás volt a küzdelmük, de már elég fáradt ahhoz, hogy nagylelkűen szemet hunyjon ilyen hibák felett. Főleg, ha ő ejti azokat. A kérdésre egyértelmű a válasz, egyre mélyebb lélegzeteket vesz, és kezd szuszogássá alakulni az oxigénfelvétele, de azért még válaszol. *
- Egész kimerítettél, tűzhajú lány. * Súgja neki, és a gyertya felé fordítja tekintetét. Ott ég, az italok mellett, és bár nehezen mozdul meg, de miután sikerül kinyújtani a karját, a harcos boldogan csippenti két ujja közé a gyertya lángját, hogy eloltsa azt, és a sötétben még egy ideig simogassa Daesys hátát, hősiesen küzdve, hogy ő legyen az, aki később alszik el. Bár úgy tudja, hogy nem horkol, mégse szeretné a másikat zavarni az elalvásban, ha így tenne. Szerencsére viszont ettől nem kell tartson, az este folyamán csak halk, és egyenletes szuszogást hallat reggelig. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Daesys távolodása csak egyféle reakciót tud kiválasztani a harcosból, méghozzá azt, hogy kövesse a másikat. Érzi ugyan, hogy feneke alatt mintha hirtelen hidegebb lenne az ágy, de nem tulajdonít neki komolyabb jelentőséget. Most, hogy így fekszenek, az egész nem érdekli. Figyeli a másikat, ahogy lehunyt szemhéjakkal fekszik, annyira békés, és annyira aranyos, talán reggelig is nézni tudná, nem unná meg. Viszont az ő ereje is veszni látszik, mert már érzi, hogy ragadnak a szempillái. Van valami megnyugtató, és békés a pihenő kalózlányban, ami őt is elálmosítja. Annak örül, hogy a simogatása örömöt okoz a másiknak, de most fontos dolga van, méghozzá az erszény előkerítése. Persze bele se gondol, de tudat alatt elég jelentőségteljes ez a dolog. Amikor találkoztak, akkor a lány pont ezt az erszényt akarta megszerezni tőle, és az ifjú Pash most jól látható helyre, és nyíltan kiteszi, méghozzá az éjjeli szekrényre, ahonnan bármikor elcsenheti a másik. De nem érdekli, valamiért bízik benne, úgy érzi, hogy nem tenne vele ilyet a lány. *
- Akarsz fogadni? Azokban úgyis olyan jó vagy. Mármint, az elveszítésükben. * Mosolyog, bár a klasszikus értelemben nem fogadás volt a küzdelmük, de már elég fáradt ahhoz, hogy nagylelkűen szemet hunyjon ilyen hibák felett. Főleg, ha ő ejti azokat. A kérdésre egyértelmű a válasz, egyre mélyebb lélegzeteket vesz, és kezd szuszogássá alakulni az oxigénfelvétele, de azért még válaszol. *
- Egész kimerítettél, tűzhajú lány. * Súgja neki, és a gyertya felé fordítja tekintetét. Ott ég, az italok mellett, és bár nehezen mozdul meg, de miután sikerül kinyújtani a karját, a harcos boldogan csippenti két ujja közé a gyertya lángját, hogy eloltsa azt, és a sötétben még egy ideig simogassa Daesys hátát, hősiesen küzdve, hogy ő legyen az, aki később alszik el. Bár úgy tudja, hogy nem horkol, mégse szeretné a másikat zavarni az elalvásban, ha így tenne. Szerencsére viszont ettől nem kell tartson, az este folyamán csak halk, és egyenletes szuszogást hallat reggelig. *
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-30 01:02:56
Üzenet elküldve: 2020-04-30 01:02:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Romkutatás – már a Pegazusban //
* Érzi, hogy megborzongnak az ujjai érintésétől, de nem tűnik úgy, mintha kényelmetlenség miatt tenné ezt a nő, úgyhogy Dram se szentel neki komolyabb figyelmet. Inkább merészen letapogatja kicsit, mielőtt ismét helyet foglalna. Nevének hosszú kiejtése nem tűnik fel neki, hiszen igazából ehhez van szokva, szóval kicsit sem szokatlan számára. Gépiesen húzza maga elé az étellapot. Először az árakat futja végig, úgy okoskodik, hogy a legdrágább étel lehet a legfinomabb, de csalódnia kell. Nem szereti a csirkét, a kolbász pedig közönséges étel, ami nem illik egy ilyen társasághoz. Végül mégis csak talál olyat, ami kedvére lenne. *
- Azt hiszem, hogy az őzragu levest választom. Szeretem az őzet, sokkal finomabb a húsa, mint a csirkének, és nemesebb étel, mint holmi kolbász. * Válaszolja a kérdésre, el is húzza az orrát amikor az utóbbit kimondja, mintha sértés lenne. Mivel mindketten ugyan azt eszik, ezért kifizet 22 aranyat a két Őzragu levesre
Ezek után leteszi az étellapot, és partneréhez fordul. *
- Na és, milyen terveid vannak az estére? Nem szeretnélek feltartani, ha valahová már elígérkeztél, vagy ha pihenni lenne inkább kedved, mint egy ilyen egyszerű elfre fecsérelni az idődet. * Puhatolózik óvatosan, de tekintetén látszik, hogy egyik opciónak sem örülne, mert egész más tervei vannak a folytatást illetően. *
* Érzi, hogy megborzongnak az ujjai érintésétől, de nem tűnik úgy, mintha kényelmetlenség miatt tenné ezt a nő, úgyhogy Dram se szentel neki komolyabb figyelmet. Inkább merészen letapogatja kicsit, mielőtt ismét helyet foglalna. Nevének hosszú kiejtése nem tűnik fel neki, hiszen igazából ehhez van szokva, szóval kicsit sem szokatlan számára. Gépiesen húzza maga elé az étellapot. Először az árakat futja végig, úgy okoskodik, hogy a legdrágább étel lehet a legfinomabb, de csalódnia kell. Nem szereti a csirkét, a kolbász pedig közönséges étel, ami nem illik egy ilyen társasághoz. Végül mégis csak talál olyat, ami kedvére lenne. *
- Azt hiszem, hogy az őzragu levest választom. Szeretem az őzet, sokkal finomabb a húsa, mint a csirkének, és nemesebb étel, mint holmi kolbász. * Válaszolja a kérdésre, el is húzza az orrát amikor az utóbbit kimondja, mintha sértés lenne. Mivel mindketten ugyan azt eszik, ezért kifizet 22 aranyat a két Őzragu levesre
Ezek után leteszi az étellapot, és partneréhez fordul. *- Na és, milyen terveid vannak az estére? Nem szeretnélek feltartani, ha valahová már elígérkeztél, vagy ha pihenni lenne inkább kedved, mint egy ilyen egyszerű elfre fecsérelni az idődet. * Puhatolózik óvatosan, de tekintetén látszik, hogy egyik opciónak sem örülne, mert egész más tervei vannak a folytatást illetően. *
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-30 00:46:50
Üzenet elküldve: 2020-04-30 00:46:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit nehezen tud elveszni Pashthra szívverésének elemezgetésében, mert jobban leköti figyelmét az együttlétük utáni kényelmetlenség, de megmozdulni lusta ahhoz, hogy tegyen ellene. Nehézkesen távolabb araszol a maga után hagyott nedves folttól, ami talán kissé kényelmetlenné teszi pihenésüket a szűkösebb tér miatt.*
- Oh, hát csak remélni tudom.
*Válaszol a kérdésre töretlenül lezárt szemhéjakkal, amiből partnere már jócskán sejtheti, hogy Daesys nagy szája ellenére nagyjából eddig bírta a gyűrődést.*
- Nem ér ám ellenem fordítani a saját szavaimat, mert megint megcsíplek.
*Fenyegetőzik résnyire nyitott szemekkel, és homlokát ráncolva, de rögtön vissza is helyezkedik kényelmes pihenésébe. Még javában ébren van, csak nagyokat szuszogva lustálkodik.*
- Mmm, ez finom.
*Dünnyögi elégedetten az őt simogató kézfej hatására, elégedettségét kifejezvén pedig vékony, csontos kis testét még közelebb préseli a másikhoz.
A hirtelen mozgás arra készteti, hogy ismét kinyissa szemeit, ezúttal kíváncsiságból is. Beletelik egy pillanatba, mire felfogja, hogy valójában mit lát.*
- Cöh, de felvágós vagy. Két napig sem bírnád.
*Incselkedik, de nem repeta reményében, mert hamar vissza is ejti fejét, és igyekszik arcát elrejteni Pashthra nyaka és válla találkozásának ívébe, természetesen ha ott van, akkor még pár kedves, elégedett puszit is nyom oda.*
- Te nem vagy fáradt? Mert én kicsit elálmosodtam.
*Sóhajtja, miközben ő is apró cirógatásokba kezd mutató és hüvelykujjával Pashthra arcán, amire a partnerét átölelő karjának kézfejét simítja lágyan. Rendkívül békésnek éli meg ezt a pillanatot, ezért is van rá ilyen szokatlan hatással, és ezért is érzi most először azt, hogy elfáradt. Nem kellemetlen értelemben, inkább csak örök nyughatatlansága csillapodik le végre.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.30 00:50:58
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit nehezen tud elveszni Pashthra szívverésének elemezgetésében, mert jobban leköti figyelmét az együttlétük utáni kényelmetlenség, de megmozdulni lusta ahhoz, hogy tegyen ellene. Nehézkesen távolabb araszol a maga után hagyott nedves folttól, ami talán kissé kényelmetlenné teszi pihenésüket a szűkösebb tér miatt.*
- Oh, hát csak remélni tudom.
*Válaszol a kérdésre töretlenül lezárt szemhéjakkal, amiből partnere már jócskán sejtheti, hogy Daesys nagy szája ellenére nagyjából eddig bírta a gyűrődést.*
- Nem ér ám ellenem fordítani a saját szavaimat, mert megint megcsíplek.
*Fenyegetőzik résnyire nyitott szemekkel, és homlokát ráncolva, de rögtön vissza is helyezkedik kényelmes pihenésébe. Még javában ébren van, csak nagyokat szuszogva lustálkodik.*
- Mmm, ez finom.
*Dünnyögi elégedetten az őt simogató kézfej hatására, elégedettségét kifejezvén pedig vékony, csontos kis testét még közelebb préseli a másikhoz.
A hirtelen mozgás arra készteti, hogy ismét kinyissa szemeit, ezúttal kíváncsiságból is. Beletelik egy pillanatba, mire felfogja, hogy valójában mit lát.*
- Cöh, de felvágós vagy. Két napig sem bírnád.
*Incselkedik, de nem repeta reményében, mert hamar vissza is ejti fejét, és igyekszik arcát elrejteni Pashthra nyaka és válla találkozásának ívébe, természetesen ha ott van, akkor még pár kedves, elégedett puszit is nyom oda.*
- Te nem vagy fáradt? Mert én kicsit elálmosodtam.
*Sóhajtja, miközben ő is apró cirógatásokba kezd mutató és hüvelykujjával Pashthra arcán, amire a partnerét átölelő karjának kézfejét simítja lágyan. Rendkívül békésnek éli meg ezt a pillanatot, ezért is van rá ilyen szokatlan hatással, és ezért is érzi most először azt, hogy elfáradt. Nem kellemetlen értelemben, inkább csak örök nyughatatlansága csillapodik le végre.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.30 00:50:58
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-30 00:42:51
Üzenet elküldve: 2020-04-30 00:42:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Romkutatás – már a Pegazusban //
*Már messziről látja Drameiloten csalódottságát. Nos, szemből az, hátulról viszont már egész más a helyzet. Már el se várja, hogy kihúzzák a széket, viszont most valahogy csak el kéne kergetnie a csalódottságát a férfinek. Azonban szerencsére Dram kíváncsibb annál, hogy Lisse ezen törje a fejét. Feláll és kihúzza a széket, közben, ahogy megnevezi. Egyre jobban tetszik neki ez így.*
- Óh, nagyon figyelmes vagy, köszönöm. *suttogja, az érintésre pedig megborzong, bár nem azért mert fázna. Sőt Lisse igen kevés alkalmakkor szokott fázni, most pedig beltéren vannak, itt aligha kellene fagyoskodnia. ~Óh!~ szalad fel a szemöldöke, ahogy valamelyest lejjebb is vándorolnak az ujjak. Nem nyúl Dram ujjai után ~most nem lehet.~ Túl sokan vannak körülöttük. Így mindketten leülnek. Az italokat veszi szemügyre. Dram a pálinkát fogja és emeli rövid, de frappáns köszöntőre.*
- Nagyon jó ötlet. *mondja, a borra az illatáról megismeri, hogy melyiket választotta a férfi. ~ A legjobb döntés volt.~ Aztán emeli poharát, és mielőtt inna, rábólint.*
- Igen a találkozásra. *Egyszerre húzzák le a rövidet és egyszerre fulladnak meg tőle. Lissé azonban nem köhögni kezd, hanem a levegő benne reked, vagy két három másodpercig is. Kezét a szája elé teszi, közben olyan melegség önti el, amit régen érzett. Az orcáján az alkohol mindenesetre hajával azonos rózsákat bont. Nagy sóhajjal vesz aztán levegőt. Megköszörüli a torkát, és óvatosan kortyol a borból. Ezt már hálásabban fogadja a torka.*
- Huh, deh még mennyireh. *pihegi kipirulva. Hangja még mindig kicsit karcos az italtól, de egészen jól áll neki. Nagyobb légvételekkel nyeri vissza az uralmát a hangja felett.*
- Nem is tudom, mit ennék? *kérdezgeti magát vagy Dramot.*
- Te mit fogsz kérni, Drameiloten, hm? *szándékosan ejti ki hosszan a nevét. Kíváncsi mit reagál rá, illetve úgy fog kérni, amit az elf férfi. *
*Már messziről látja Drameiloten csalódottságát. Nos, szemből az, hátulról viszont már egész más a helyzet. Már el se várja, hogy kihúzzák a széket, viszont most valahogy csak el kéne kergetnie a csalódottságát a férfinek. Azonban szerencsére Dram kíváncsibb annál, hogy Lisse ezen törje a fejét. Feláll és kihúzza a széket, közben, ahogy megnevezi. Egyre jobban tetszik neki ez így.*
- Óh, nagyon figyelmes vagy, köszönöm. *suttogja, az érintésre pedig megborzong, bár nem azért mert fázna. Sőt Lisse igen kevés alkalmakkor szokott fázni, most pedig beltéren vannak, itt aligha kellene fagyoskodnia. ~Óh!~ szalad fel a szemöldöke, ahogy valamelyest lejjebb is vándorolnak az ujjak. Nem nyúl Dram ujjai után ~most nem lehet.~ Túl sokan vannak körülöttük. Így mindketten leülnek. Az italokat veszi szemügyre. Dram a pálinkát fogja és emeli rövid, de frappáns köszöntőre.*
- Nagyon jó ötlet. *mondja, a borra az illatáról megismeri, hogy melyiket választotta a férfi. ~ A legjobb döntés volt.~ Aztán emeli poharát, és mielőtt inna, rábólint.*
- Igen a találkozásra. *Egyszerre húzzák le a rövidet és egyszerre fulladnak meg tőle. Lissé azonban nem köhögni kezd, hanem a levegő benne reked, vagy két három másodpercig is. Kezét a szája elé teszi, közben olyan melegség önti el, amit régen érzett. Az orcáján az alkohol mindenesetre hajával azonos rózsákat bont. Nagy sóhajjal vesz aztán levegőt. Megköszörüli a torkát, és óvatosan kortyol a borból. Ezt már hálásabban fogadja a torka.*
- Huh, deh még mennyireh. *pihegi kipirulva. Hangja még mindig kicsit karcos az italtól, de egészen jól áll neki. Nagyobb légvételekkel nyeri vissza az uralmát a hangja felett.*
- Nem is tudom, mit ennék? *kérdezgeti magát vagy Dramot.*
- Te mit fogsz kérni, Drameiloten, hm? *szándékosan ejti ki hosszan a nevét. Kíváncsi mit reagál rá, illetve úgy fog kérni, amit az elf férfi. *
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:59:03
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:59:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Romkutatás – már a Pegazusban //
* Már messziről meglátja a nőt, amihez nem kell nagy tehetség, főleg azért, mert folyamatosan a lépcsőt nézi, és várja, hogy amaz megjelenjen. Amikor észreveszi, talán egy kicsit még csalódott is, amit jól leplez, hiszen kicsit merészebb öltözékre számított. Persze emlékszik, hogy a darab inkább hátul érdekes, úgyhogy még nem írja le a partnerét, bár egyelőre az előző ruhadarab jobban kedvére volt. *
- Hát itt vagy, kedvesem. * Mosolyog rá a férfi, és feláll az asztaltól, hogy Lisse mellé lépjen. Látszólag azért teszi mindezt, hogy kihúzhassa a széket a nőnek, de persze inkább az érdekli, hogy mit nem lát szemből. Meglepve tapasztalja, hogy a ruha nem csak merész, hanem szinte nem is ruha. * Engedd hadd segítsek.
* Mondja inkább, egyik kezével a széket tartja, a másik Lisse hátára siklik, mintha tényleg csak az ülésben szeretné segíteni. Persze ahhoz nem biztos, hogy feltétlenül lejjebb kell vándoroljanak az ujjak a puha kis dombocskákra. De természetesen az elf úgy tesz, mintha nem is tenne semmi ilyet, már ha a vörös nem jelzi ellenérzését a dologgal kapcsolatban. Ha helyet foglalt, akkor Dram is visszaül a helyére, szembe a lánnyal. *
- Az italt bátorkodtam megrendelni, ahogy kérted, de az étellel gondoltam megvártalak. * Mutat az asztalra teljesen feleslegesen, és nyúl a saját pálinkájáért. * Akkor, igyunk a találkozásra.
* Rövid köszöntő ez, de tartalmas, koccintásra is nyújtja a poharat, és ha Lisse hozzá érinti a sajátját, ami jelenleg csak a poharakat jelenti, akkor a csilingelő hang után le is húzza az italt. *
- Fuh, ez erős. * Jegyzi meg kicsit krákogva, mert sokkal finomabb, és nemesebb italhoz szokott. Nyúl is a borért, hogy azzal öblítse le, ami nem biztos, hogy a legjobb ötlet jelen helyzetben, de nem gondolkozik. Hogy ez az ital, vagy Lisse hatása, az nem egyértelmű. *
* Már messziről meglátja a nőt, amihez nem kell nagy tehetség, főleg azért, mert folyamatosan a lépcsőt nézi, és várja, hogy amaz megjelenjen. Amikor észreveszi, talán egy kicsit még csalódott is, amit jól leplez, hiszen kicsit merészebb öltözékre számított. Persze emlékszik, hogy a darab inkább hátul érdekes, úgyhogy még nem írja le a partnerét, bár egyelőre az előző ruhadarab jobban kedvére volt. *
- Hát itt vagy, kedvesem. * Mosolyog rá a férfi, és feláll az asztaltól, hogy Lisse mellé lépjen. Látszólag azért teszi mindezt, hogy kihúzhassa a széket a nőnek, de persze inkább az érdekli, hogy mit nem lát szemből. Meglepve tapasztalja, hogy a ruha nem csak merész, hanem szinte nem is ruha. * Engedd hadd segítsek.
* Mondja inkább, egyik kezével a széket tartja, a másik Lisse hátára siklik, mintha tényleg csak az ülésben szeretné segíteni. Persze ahhoz nem biztos, hogy feltétlenül lejjebb kell vándoroljanak az ujjak a puha kis dombocskákra. De természetesen az elf úgy tesz, mintha nem is tenne semmi ilyet, már ha a vörös nem jelzi ellenérzését a dologgal kapcsolatban. Ha helyet foglalt, akkor Dram is visszaül a helyére, szembe a lánnyal. *
- Az italt bátorkodtam megrendelni, ahogy kérted, de az étellel gondoltam megvártalak. * Mutat az asztalra teljesen feleslegesen, és nyúl a saját pálinkájáért. * Akkor, igyunk a találkozásra.
* Rövid köszöntő ez, de tartalmas, koccintásra is nyújtja a poharat, és ha Lisse hozzá érinti a sajátját, ami jelenleg csak a poharakat jelenti, akkor a csilingelő hang után le is húzza az italt. *
- Fuh, ez erős. * Jegyzi meg kicsit krákogva, mert sokkal finomabb, és nemesebb italhoz szokott. Nyúl is a borért, hogy azzal öblítse le, ami nem biztos, hogy a legjobb ötlet jelen helyzetben, de nem gondolkozik. Hogy ez az ital, vagy Lisse hatása, az nem egyértelmű. *
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:30:29
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:30:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Romkutatás – már a Pegazusban //
*A kijelentésre érdekesen néz végig az elfen. Vitázni tudna vele, de most sem teszi.*
- Akkor elegáns szép rongy. *bólint rá. Versenyre kelhetne kinek a ruhája járt rosszabbul, de hát most még versenyezni sem akar. Nem várhat sokáig, így közelről jövő suttogásra bólint.*
- Sietek, ígérem. *súgja vissza, és ekkor Dram lepi meg Lissét. Nem gondolta volna, hogy az a fenék simogatás létrejön még az öltözés előtt. Vagy bármilyen érintés. Ajkát harapdálva lépked fel lassan, nem siethet. Fentebb már nesztelenül, de gyorsít a léptein, míg eléri a szobája ajtaját. Odabent a leöltözés lesz hosszabb, míg az egybeszabott ruha felvétele nagyon egyszerű. Lévén az ilyen ruha alá tilos bármit venni. Legalábbis Lisse szerint. A sötétzöld selyemruha Lissé bokájáig érő darab, és nyakláncféle rögzítéssel a nyakán rögzül, elől szinte teljesen szolidan takar, csakhogy hátulról már igen merész. A kivágás ék alakja miatt látatni engedi már a feneke halmainak domborodásának kezdetét is. Így végül is az egész háta még a csípője egészen a fenekéig szabadon van. A ruhának pedig a drágaköves díszítése ugyancsak zöld, majdnem egybe olvad a ruhával, ám ha fény vetül rá csillogásba vonja Lisse vékony kecses alakját. A haját befonja és egyik vállán oldalt előre veti. Hogy semmi ne törje meg a ruhának a hátára szabott mély kivágást. Ékszert nem vesz fel, sőt le is veszi a nagyját, csak az arany fülbe valót hagyja meg. A ruhához nem kell egyéb dísz, mert abban a viselője maga válik ékszerré. A fekete saruját hanyagul, csak a bokáig kötözi lábára. Aztán már indul is lefelé. Nem igazán szeretné megváratni Drameilotent. Persze hogy a ruhával még hány férfinek okoz örömet ezen estén azt is csak megmosolyogja. Sosem szégyellte a bájait, a testét. A lépcsőnél a ruhát összébb fogja, majd úgy vonul le ahogy felfelé tette. Rövid keresgélés után észreveszi a férfit, kezében csak a szoba kulcsa van, más egyéb nincsen nála. Kecsesen sétál az asztalhoz, és a ruha igazán kiemeli az alakját, és a hajszínéhez is tökéletesen harmonizál.*
- Itt is vagyok. * csilingel lágy hangján. Azon gondolkozik, hogy legyen olyan gonosz, hogy nem fordul meg így Dram előtt, bár az még feltűnőbb lenne. ~Hah, lehetek ennél feltűnőbb?~ Persze az egész helyzet egyáltalán nem zavarja, sőt mintha elemében lenne így. A rendelt italokat elemzi közben. El is dönti, hogy jó indító az biztos.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 23:34:32
*A kijelentésre érdekesen néz végig az elfen. Vitázni tudna vele, de most sem teszi.*
- Akkor elegáns szép rongy. *bólint rá. Versenyre kelhetne kinek a ruhája járt rosszabbul, de hát most még versenyezni sem akar. Nem várhat sokáig, így közelről jövő suttogásra bólint.*
- Sietek, ígérem. *súgja vissza, és ekkor Dram lepi meg Lissét. Nem gondolta volna, hogy az a fenék simogatás létrejön még az öltözés előtt. Vagy bármilyen érintés. Ajkát harapdálva lépked fel lassan, nem siethet. Fentebb már nesztelenül, de gyorsít a léptein, míg eléri a szobája ajtaját. Odabent a leöltözés lesz hosszabb, míg az egybeszabott ruha felvétele nagyon egyszerű. Lévén az ilyen ruha alá tilos bármit venni. Legalábbis Lisse szerint. A sötétzöld selyemruha Lissé bokájáig érő darab, és nyakláncféle rögzítéssel a nyakán rögzül, elől szinte teljesen szolidan takar, csakhogy hátulról már igen merész. A kivágás ék alakja miatt látatni engedi már a feneke halmainak domborodásának kezdetét is. Így végül is az egész háta még a csípője egészen a fenekéig szabadon van. A ruhának pedig a drágaköves díszítése ugyancsak zöld, majdnem egybe olvad a ruhával, ám ha fény vetül rá csillogásba vonja Lisse vékony kecses alakját. A haját befonja és egyik vállán oldalt előre veti. Hogy semmi ne törje meg a ruhának a hátára szabott mély kivágást. Ékszert nem vesz fel, sőt le is veszi a nagyját, csak az arany fülbe valót hagyja meg. A ruhához nem kell egyéb dísz, mert abban a viselője maga válik ékszerré. A fekete saruját hanyagul, csak a bokáig kötözi lábára. Aztán már indul is lefelé. Nem igazán szeretné megváratni Drameilotent. Persze hogy a ruhával még hány férfinek okoz örömet ezen estén azt is csak megmosolyogja. Sosem szégyellte a bájait, a testét. A lépcsőnél a ruhát összébb fogja, majd úgy vonul le ahogy felfelé tette. Rövid keresgélés után észreveszi a férfit, kezében csak a szoba kulcsa van, más egyéb nincsen nála. Kecsesen sétál az asztalhoz, és a ruha igazán kiemeli az alakját, és a hajszínéhez is tökéletesen harmonizál.*
- Itt is vagyok. * csilingel lágy hangján. Azon gondolkozik, hogy legyen olyan gonosz, hogy nem fordul meg így Dram előtt, bár az még feltűnőbb lenne. ~Hah, lehetek ennél feltűnőbb?~ Persze az egész helyzet egyáltalán nem zavarja, sőt mintha elemében lenne így. A rendelt italokat elemzi közben. El is dönti, hogy jó indító az biztos.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 23:34:32
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 22:22:17
Üzenet elküldve: 2020-04-29 22:22:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rheyra, Ukrom//
*Hallgatja Rheyra magyarázatát és bizony nem esik jól neki, amit mond, mert tényleg egy érzékeny pontja, hogy a többiek szerint lassú és ügyetlen a rövid lábaival. Mindig jól fel is szokták paprikázni azzal, hogy utoljára hagyják vagy pedig teljesen kizárják a játékból. Csak azért szokta magát türtőztetni, hogy mégiscsak bevegyék. Mert még mindig jobb utolsónak lenni mint egyedül unatkozni...
Most sem szól egy szót sem a maga védelmében, megtartja magának sértett érzéseit. Meg különben is, annyira örül, hogy a lány itt van, egészben, hogy csak szipogni tud, meg néha hangosan is fel-felbömböl és szorongatja Rheyrát, mert tényleg nagyon aggódott, hogy többé nem látja őt és most adja ki magából ezt a félelmet és feszültséget. Aztán elhallgat, mikor a lány beszélni kezd, mert különben saját magától nem hallaná őt.
Mikor Rheyra fölhívja az orkra a figyelmét, akkor fejével egy kicsit elhúzódik a lánytól, hogy könnyes szemeivel fölnézzen Ukromra. Okoz némi nehézséget, merthogy jó magasan van a férfi feje.
Most, hogy a haragja elszállt, vele együtt a bátorsága is... Megszeppen a hatalmas fickótól és félve nézi azt a nagy markot, ami az előbb még az ő fejét fogta.*
- Nem: nem igaz? Vagy nem: nem eszel? - *Kérdi halkan, szipogva, szinte motyogva, mert számára nem egyértelmű a válasz. Igaz, Rheyra azt mondta, az ork nem eszik gyerekeket és Rheyrában bízik, meg aztán egyiküket sem ette meg eddig... De Ukrom ábrázata másról beszél.
Gondolatmenetét aztán kizökkenti a lány, ahogy folytatja. Hallja, hogy majdnem azon a nem kedvelt becenevén említi őt Rheyra, de hamar el is felejti, a kalandról hallva.*
- A kikötőbe? - *Kérdez vissza csodálattal, pedig nem sok fogalma van a helyről. Aztán a következő gondolata máris az, hogy őt biztos most is itt akarják hagyni és már nyílik a szája, hogy kifejezze, hogy ő is megy, ez nem vita tárgya... mikor maga Rheyra hozakodik elő azzal, hogy ő is velük tarthat.
Annyira meglepődik, hogy a lánynak most lehet alkalma elhúzódni is, mert a karok ölelése kicsit felenged körülötte.
Ruuno arca elképedten és izgatottan fordul pajtása felé, noha még mindig csillog a könnyektől és az orra alatt is megült a nedvesség. Majd az egész csoda el lesz rontva azzal, hogy Rheyra végül az ork kezébe bízza a döntést.
Ruuno érzi, hogy az előbbiek után nem indul jó esélyekkel, úgyhogy máris durcásan áll a szája, pedig meghunyászkodón és kérlelőn szeretne nézni a magasból figyelő fekete szempárba.
Majd elhangzik az a mondat, ami végül is elég megengedőnek bizonyul, Ruuno legalábbis úgy értelmezi, hogy ez azt jelenti, hogy jöhet.*
- Jó! - *Jelenti ki határozottan és boldogan. Magára veszi a kölyök megszólítást és azt hiszi, az az ő feladata, hogy Rheyrára vigyázzon.
Ez egy igazán csodálatos és izgalmas nap! Végre történik valami!
Megtalálta Rheyrát, akit mégsem ettek meg és még vele együtt kalandozni is mehet! Csak ő, miközben a többiek itthon maradnak!
Kicsit most csöndben marad, amíg Ukrom leereszkedik Rheyra elé, hogy megbeszéljenek valamit, mert tart tőle, ha kinyitná a száját még elrontana valamit és meggondolnák magukat.
Addig mocskos ingujjába törölközik és figyel. Csak akkor szól közbe, ha épp mindenki más hallgat.*
- Szomjas vagyok. Ugye megvártok? - *Kérdi és csak akkor szalad el a szökőkút felé, ha biztosítják róla, hogy nem fogják itt hagyni. Persze akkor is szemmel tartja őket, nehogy egy óvatlan pillanatban meglógjanak előle.*
*Hallgatja Rheyra magyarázatát és bizony nem esik jól neki, amit mond, mert tényleg egy érzékeny pontja, hogy a többiek szerint lassú és ügyetlen a rövid lábaival. Mindig jól fel is szokták paprikázni azzal, hogy utoljára hagyják vagy pedig teljesen kizárják a játékból. Csak azért szokta magát türtőztetni, hogy mégiscsak bevegyék. Mert még mindig jobb utolsónak lenni mint egyedül unatkozni...
Most sem szól egy szót sem a maga védelmében, megtartja magának sértett érzéseit. Meg különben is, annyira örül, hogy a lány itt van, egészben, hogy csak szipogni tud, meg néha hangosan is fel-felbömböl és szorongatja Rheyrát, mert tényleg nagyon aggódott, hogy többé nem látja őt és most adja ki magából ezt a félelmet és feszültséget. Aztán elhallgat, mikor a lány beszélni kezd, mert különben saját magától nem hallaná őt.
Mikor Rheyra fölhívja az orkra a figyelmét, akkor fejével egy kicsit elhúzódik a lánytól, hogy könnyes szemeivel fölnézzen Ukromra. Okoz némi nehézséget, merthogy jó magasan van a férfi feje.
Most, hogy a haragja elszállt, vele együtt a bátorsága is... Megszeppen a hatalmas fickótól és félve nézi azt a nagy markot, ami az előbb még az ő fejét fogta.*
- Nem: nem igaz? Vagy nem: nem eszel? - *Kérdi halkan, szipogva, szinte motyogva, mert számára nem egyértelmű a válasz. Igaz, Rheyra azt mondta, az ork nem eszik gyerekeket és Rheyrában bízik, meg aztán egyiküket sem ette meg eddig... De Ukrom ábrázata másról beszél.
Gondolatmenetét aztán kizökkenti a lány, ahogy folytatja. Hallja, hogy majdnem azon a nem kedvelt becenevén említi őt Rheyra, de hamar el is felejti, a kalandról hallva.*
- A kikötőbe? - *Kérdez vissza csodálattal, pedig nem sok fogalma van a helyről. Aztán a következő gondolata máris az, hogy őt biztos most is itt akarják hagyni és már nyílik a szája, hogy kifejezze, hogy ő is megy, ez nem vita tárgya... mikor maga Rheyra hozakodik elő azzal, hogy ő is velük tarthat.
Annyira meglepődik, hogy a lánynak most lehet alkalma elhúzódni is, mert a karok ölelése kicsit felenged körülötte.
Ruuno arca elképedten és izgatottan fordul pajtása felé, noha még mindig csillog a könnyektől és az orra alatt is megült a nedvesség. Majd az egész csoda el lesz rontva azzal, hogy Rheyra végül az ork kezébe bízza a döntést.
Ruuno érzi, hogy az előbbiek után nem indul jó esélyekkel, úgyhogy máris durcásan áll a szája, pedig meghunyászkodón és kérlelőn szeretne nézni a magasból figyelő fekete szempárba.
Majd elhangzik az a mondat, ami végül is elég megengedőnek bizonyul, Ruuno legalábbis úgy értelmezi, hogy ez azt jelenti, hogy jöhet.*
- Jó! - *Jelenti ki határozottan és boldogan. Magára veszi a kölyök megszólítást és azt hiszi, az az ő feladata, hogy Rheyrára vigyázzon.
Ez egy igazán csodálatos és izgalmas nap! Végre történik valami!
Megtalálta Rheyrát, akit mégsem ettek meg és még vele együtt kalandozni is mehet! Csak ő, miközben a többiek itthon maradnak!
Kicsit most csöndben marad, amíg Ukrom leereszkedik Rheyra elé, hogy megbeszéljenek valamit, mert tart tőle, ha kinyitná a száját még elrontana valamit és meggondolnák magukat.
Addig mocskos ingujjába törölközik és figyel. Csak akkor szól közbe, ha épp mindenki más hallgat.*
- Szomjas vagyok. Ugye megvártok? - *Kérdi és csak akkor szalad el a szökőkút felé, ha biztosítják róla, hogy nem fogják itt hagyni. Persze akkor is szemmel tartja őket, nehogy egy óvatlan pillanatban meglógjanak előle.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 22:06:47
Üzenet elküldve: 2020-04-29 22:06:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Romkutatás – már a Pegazusban //
- Csak egy rongy. * Legyint az elf, ahogy végig néz magán. * És csupa kosz Sárvárostól. Igazán sajnálom, hogy nem tudtam az alkalomhoz illőbbet választani. * Szabadkozik a férfi, a visszakérdezésre viszont csak nagyot nyel, és egy kicsit elvörösödik. Ha Lisse kicsit tovább várna, akkor alighanem megtörne a férfi, és kapna a lehetőségen, hogy segítsen az átöltözésben, de így végül elválnak útjaik, még ha ideiglenesen is. *
- Siess vissza. * Hajol azért közel a nőhöz, és súgja neki oda a kérést. Ahogy távolodik tőle, azért érezheti a lány, mintha valaki pimaszul végigsimítana a hátsóján, de persze az is lehet, hogy ártatlan véletlen a dolog. Az biztos, hogy a nemes férfi végig nézi a felvonulást, és utána helyet foglal. Végig nézi a kínálatot, és a sör után a második legdrágább, de nem rövid italt választja, ami az Almabor, ebből kettőt rendel 24 aranyért. Mivel ezt kevésnek érzi, és kicsit túlfűtött is lett a hangulat, mégis megfejeli a rendelést a röviddel, és kér két Pálinkát is38 aranyért. Ezek után türelmesen várja, hogy visszajöjjön a vörös szépség, miközben az italok is megérkeznek, úgyhogy ha Lisse megjelenik, már várni fogják őt a kikért piák. Ételt nem rendelt, mert azt azért jobb, ha a lány választ magának. Inkább a fogadó közösségét szemléli, a furcsa népeket, akik között még sosem töltött el hosszabb időt. Kicsit úgy érzi, hogy kilóg közülük, de most nem nagyon érdekli ez. *
- Csak egy rongy. * Legyint az elf, ahogy végig néz magán. * És csupa kosz Sárvárostól. Igazán sajnálom, hogy nem tudtam az alkalomhoz illőbbet választani. * Szabadkozik a férfi, a visszakérdezésre viszont csak nagyot nyel, és egy kicsit elvörösödik. Ha Lisse kicsit tovább várna, akkor alighanem megtörne a férfi, és kapna a lehetőségen, hogy segítsen az átöltözésben, de így végül elválnak útjaik, még ha ideiglenesen is. *
- Siess vissza. * Hajol azért közel a nőhöz, és súgja neki oda a kérést. Ahogy távolodik tőle, azért érezheti a lány, mintha valaki pimaszul végigsimítana a hátsóján, de persze az is lehet, hogy ártatlan véletlen a dolog. Az biztos, hogy a nemes férfi végig nézi a felvonulást, és utána helyet foglal. Végig nézi a kínálatot, és a sör után a második legdrágább, de nem rövid italt választja, ami az Almabor, ebből kettőt rendel 24 aranyért.
Mivel ezt kevésnek érzi, és kicsit túlfűtött is lett a hangulat, mégis megfejeli a rendelést a röviddel, és kér két Pálinkát is38 aranyért. Ezek után türelmesen várja, hogy visszajöjjön a vörös szépség, miközben az italok is megérkeznek, úgyhogy ha Lisse megjelenik, már várni fogják őt a kikért piák. Ételt nem rendelt, mert azt azért jobb, ha a lány választ magának. Inkább a fogadó közösségét szemléli, a furcsa népeket, akik között még sosem töltött el hosszabb időt. Kicsit úgy érzi, hogy kilóg közülük, de most nem nagyon érdekli ez. *
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:48:31
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:48:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Romkutatás – már a Pegazusban //
*Nem tudhatja Dram mire menne azzal az ajánlattal, ha nem próbálja ki. Vörös elf nőt megbotránkoztatni nem könnyű, főleg ha ezt szereti művelni másokkal. Sejthető egyszer visszakapja majd ezeket. Úgy fest nem most.*
- De még mindig elegánsabb, mint az enyém. *mondja magától értetődően. Ez így szemmel látható. Dram ruhája elegáns, most már csak azon elmélkedik, hogy ha átveszi a ruhát, úgy a Pegazusból fognak nagyon kilógni. De hát ez már igazán mindegy a jelen helyzetben.
Lisse igyekszik elterelni a gondolatait a szörnyűségről, ami ~egy éve?~ ha lehetne, jobban elsápadni bizonyosan megtenné. Aztán Dram tovább fűzi gondolatait, amin majdhogynem kiakad. ~Persze miért nem sorold fel az egyéb variációkat is… ~ gondolja, hogy pont ezekre nem akar gondolni, erre Drameiloten érzéssel beszél majdhogynem erről. Nagy levegőt vesz és igyekszik, visszazökkenni a korábbi állapotába. Belép a Pegazusba.*
- Köszönöm, *ez annak szól, hogy megtartotta az ajtót a férfi. Az ez utánira viszont.*
- Miért szeretnél segíteni? *kérdez csípőből vissza, és még jó hogy a gondolatait nem mondja ki. ~Ugyan abból felöltözés nem is lenne.~ Ez talán eléggé kihívó válaszra sikerült, de Dram kínál ilyen lehetőségeket, amire nem képes nem lecsapni.*
- Igen? *látja azt, hogy kerüli a pillantásával. Ajkára harap, hogy elnyomja a mosolyát.*
- Rendben. Sört ne, azon kívül bármi jöhet. *mondja gyorsan, nos hogy ezt megbánja-e mire visszatér, az egy másik kérdés lesz. Még csak annyit vár, hogy ezekre feleljen Dram, ha akar, ha nem akkor felsétál a lépcsőn. Közben a kendőt már leveszi, összehajtja, egy kezében fogja, majd lassan felmegy. Nem szalad, a haja lapockáig ér, így Drameiloten egész nyugodtan végig nézheti a felvonulását.*
*Nem tudhatja Dram mire menne azzal az ajánlattal, ha nem próbálja ki. Vörös elf nőt megbotránkoztatni nem könnyű, főleg ha ezt szereti művelni másokkal. Sejthető egyszer visszakapja majd ezeket. Úgy fest nem most.*
- De még mindig elegánsabb, mint az enyém. *mondja magától értetődően. Ez így szemmel látható. Dram ruhája elegáns, most már csak azon elmélkedik, hogy ha átveszi a ruhát, úgy a Pegazusból fognak nagyon kilógni. De hát ez már igazán mindegy a jelen helyzetben.
Lisse igyekszik elterelni a gondolatait a szörnyűségről, ami ~egy éve?~ ha lehetne, jobban elsápadni bizonyosan megtenné. Aztán Dram tovább fűzi gondolatait, amin majdhogynem kiakad. ~Persze miért nem sorold fel az egyéb variációkat is… ~ gondolja, hogy pont ezekre nem akar gondolni, erre Drameiloten érzéssel beszél majdhogynem erről. Nagy levegőt vesz és igyekszik, visszazökkenni a korábbi állapotába. Belép a Pegazusba.*
- Köszönöm, *ez annak szól, hogy megtartotta az ajtót a férfi. Az ez utánira viszont.*
- Miért szeretnél segíteni? *kérdez csípőből vissza, és még jó hogy a gondolatait nem mondja ki. ~Ugyan abból felöltözés nem is lenne.~ Ez talán eléggé kihívó válaszra sikerült, de Dram kínál ilyen lehetőségeket, amire nem képes nem lecsapni.*
- Igen? *látja azt, hogy kerüli a pillantásával. Ajkára harap, hogy elnyomja a mosolyát.*
- Rendben. Sört ne, azon kívül bármi jöhet. *mondja gyorsan, nos hogy ezt megbánja-e mire visszatér, az egy másik kérdés lesz. Még csak annyit vár, hogy ezekre feleljen Dram, ha akar, ha nem akkor felsétál a lépcsőn. Közben a kendőt már leveszi, összehajtja, egy kezében fogja, majd lassan felmegy. Nem szalad, a haja lapockáig ér, így Drameiloten egész nyugodtan végig nézheti a felvonulását.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:16:16
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:16:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rheyra, Ruuno//
~ Anyám borogass, ez még mindig nem hagyja abba ~ *Továbbra is szoborként tartja pozícióját miközben várja, hogy Rheyra leválassza tőle a fiúcskát. A nyakából kitűnő erekből könnyű arra következtetni, hogy épp időben, ritkán gyakorol ennyi türelmet. Miközben egymással váltanak szót, addig ballonként fújja fel magát szépen lassan levegővel, majd ereszti azt ki, flegmásan karba téve a kezeit ezalatt. Úgy néz ki, hogy meg kell szoknia a rajtaütéseket ezen a helyen. A teljes ellenkezője annak, amiért idejött. Még szerencse, hogy most egy másik helyre tartanak, különben még valóban az előítéleteknek megfelelően cselekedett volna egy szomorú napon.*
- Nem! - *Szűri ki súrolódó fogai között most már kifejezetten ingerülten. Megint ez a kérdés. Ha viszont ezt minden növendéknél el kell játszaniuk, akkor abból a "nem"-ből egy enyhe "de" lesz. Ezt nem szabad elfelejtenie közölni a lánykával. A fiú nevére nem reagál, még tartja a haragot.
De, hogy jöhet-e? Az első válasz ami eszébe jut az cseppet sem gyerekeknek való lenne, de aztán elgondolkodik. Olyan helyre fognak térni, amit ők ketten jól ismernek, és egymás tudását kombinálva még pontosabban be tudnák mérni a környéket ahova tartanak. Pluszban hat szem többet lát. Meg aztán nincs oka felelősséget vonni irántuk, tehát ezzel többet nyerne, bár egy nyugodalmas utat elfeledve. Nagy ár, de meg kell hozni*
- Te vigyázol rá, Kölyök. - *Bólint rá végül, el is indulva kettejük felé. Megpróbál kevésbé fenyegető arcot felvenni, de természetéből és származásából kifolyólag szánalmasan kudarcot vall. Odaérve leguggol, pont olyan magasságban, hogy az arca a lánnyal egy közelségben legyen. Rheyra tökéletlen fogazatát kielemezve egy pillanatra megvillantja hiányzó agyarait.*
- Valami más amit tudnom kell? - *Az utóbbi eseményhez képest egész nyugodt hangon kérdezi ezt. Talán azért mert még mindig emlékezteti magát, hogy nem gerinctelen és önző felnőttekkel van ezúttal dolga.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.05.01 21:51:39, a következő indokkal:
Vesszők pótlása, múlt helyett jelen idő, elütések javítása.
~ Anyám borogass, ez még mindig nem hagyja abba ~ *Továbbra is szoborként tartja pozícióját miközben várja, hogy Rheyra leválassza tőle a fiúcskát. A nyakából kitűnő erekből könnyű arra következtetni, hogy épp időben, ritkán gyakorol ennyi türelmet. Miközben egymással váltanak szót, addig ballonként fújja fel magát szépen lassan levegővel, majd ereszti azt ki, flegmásan karba téve a kezeit ezalatt. Úgy néz ki, hogy meg kell szoknia a rajtaütéseket ezen a helyen. A teljes ellenkezője annak, amiért idejött. Még szerencse, hogy most egy másik helyre tartanak, különben még valóban az előítéleteknek megfelelően cselekedett volna egy szomorú napon.*
- Nem! - *Szűri ki súrolódó fogai között most már kifejezetten ingerülten. Megint ez a kérdés. Ha viszont ezt minden növendéknél el kell játszaniuk, akkor abból a "nem"-ből egy enyhe "de" lesz. Ezt nem szabad elfelejtenie közölni a lánykával. A fiú nevére nem reagál, még tartja a haragot.
De, hogy jöhet-e? Az első válasz ami eszébe jut az cseppet sem gyerekeknek való lenne, de aztán elgondolkodik. Olyan helyre fognak térni, amit ők ketten jól ismernek, és egymás tudását kombinálva még pontosabban be tudnák mérni a környéket ahova tartanak. Pluszban hat szem többet lát. Meg aztán nincs oka felelősséget vonni irántuk, tehát ezzel többet nyerne, bár egy nyugodalmas utat elfeledve. Nagy ár, de meg kell hozni*
- Te vigyázol rá, Kölyök. - *Bólint rá végül, el is indulva kettejük felé. Megpróbál kevésbé fenyegető arcot felvenni, de természetéből és származásából kifolyólag szánalmasan kudarcot vall. Odaérve leguggol, pont olyan magasságban, hogy az arca a lánnyal egy közelségben legyen. Rheyra tökéletlen fogazatát kielemezve egy pillanatra megvillantja hiányzó agyarait.*
- Valami más amit tudnom kell? - *Az utóbbi eseményhez képest egész nyugodt hangon kérdezi ezt. Talán azért mert még mindig emlékezteti magát, hogy nem gerinctelen és önző felnőttekkel van ezúttal dolga.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.05.01 21:51:39, a következő indokkal:
Vesszők pótlása, múlt helyett jelen idő, elütések javítása.
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:09:01
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:09:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Romkutatás – már a Pegazus előtt //
* A ruha cserélésének a gondolatára felcsillan az elf szeme, láthatóan nincs ellenére a dolog, főleg azok után, hogy újra végignéz a vörös hajú nőn. *
- Igazán megtisztelő a gondolat, kedves Lisse. Én sajnos nem tudok az alkalomhoz öltözni, az én ruhatáram otthon van. * Sóhajt, mint aki bánja a dolgot. Persze mondhatná azt, hogy lovagoljanak el hozzájuk, hiszen nem lakik messze, de ez szemérmetlen ajánlat lenne. Nem tervezi megbotránkoztatni a másikat, és egy ilyen ötlet túl árulkodó, egyértelműen leleplezné a férfi terveit. *
- Hát, talán egy éve lehetett a dolog? Megmondom őszintén, hogy cserben hagy az időérzékem. Az utóbbi egy évet főleg tanulással töltöttem, otthontól távol, könyvek felett gubbasztva. Fárasztó, és megterhelő egy év volt, szinte azt is elfelejtettem, hogy élek. * Magyarázza a férfi, hogy miért van ennyire összezavarodva a lázadást illetően. * Még szerencse, hogy te nem tartózkodtál a városban akkoriban. Egy ilyen szép nőt biztos, hogy nem kímélt volna a tömeg. Belegondolni is szörnyű lenne. * Ismét színpadiasan sóhajt, majd elindul az ivó felé, a válla fölött pillant vissza a lányra, hogy követi, vagy sem. Ha igen, akkor az ajtóban megáll, és ahogy belép kitámasztja Lissének, tartja neki az ajtót. Odabent körbe néz, és megköszörüli a torkát. *
- Feltételezem, hogy egyedül szeretnél átöltözni... * Mondja, próbál nem a másikra nézni. * Amíg így teszel, addig én foglalok magunknak egy asztalt. Ha szeretnéd, akkor ki is kérhetek neked valamit inni addig.
* A ruha cserélésének a gondolatára felcsillan az elf szeme, láthatóan nincs ellenére a dolog, főleg azok után, hogy újra végignéz a vörös hajú nőn. *
- Igazán megtisztelő a gondolat, kedves Lisse. Én sajnos nem tudok az alkalomhoz öltözni, az én ruhatáram otthon van. * Sóhajt, mint aki bánja a dolgot. Persze mondhatná azt, hogy lovagoljanak el hozzájuk, hiszen nem lakik messze, de ez szemérmetlen ajánlat lenne. Nem tervezi megbotránkoztatni a másikat, és egy ilyen ötlet túl árulkodó, egyértelműen leleplezné a férfi terveit. *
- Hát, talán egy éve lehetett a dolog? Megmondom őszintén, hogy cserben hagy az időérzékem. Az utóbbi egy évet főleg tanulással töltöttem, otthontól távol, könyvek felett gubbasztva. Fárasztó, és megterhelő egy év volt, szinte azt is elfelejtettem, hogy élek. * Magyarázza a férfi, hogy miért van ennyire összezavarodva a lázadást illetően. * Még szerencse, hogy te nem tartózkodtál a városban akkoriban. Egy ilyen szép nőt biztos, hogy nem kímélt volna a tömeg. Belegondolni is szörnyű lenne. * Ismét színpadiasan sóhajt, majd elindul az ivó felé, a válla fölött pillant vissza a lányra, hogy követi, vagy sem. Ha igen, akkor az ajtóban megáll, és ahogy belép kitámasztja Lissének, tartja neki az ajtót. Odabent körbe néz, és megköszörüli a torkát. *
- Feltételezem, hogy egyedül szeretnél átöltözni... * Mondja, próbál nem a másikra nézni. * Amíg így teszel, addig én foglalok magunknak egy asztalt. Ha szeretnéd, akkor ki is kérhetek neked valamit inni addig.
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:57:44
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:57:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy véletlen találkozás//
*Mielőtt a lényegre tér, felkapja fejét egy bizonyos mondatra.*
-Nos igazából nekem nincs bajom a Tündérekkel, sőt szerintem egy elbűvölő faj. Ha faji megkülönböztetésről van szó, inkább az Orkokat nem szeretem. De ez egy teljesen más téma. A kalandról kapcsolatban, nos én arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy tisztásra mennénk először? Nem nagyon jártam még ebben a városban és örülnék neki, ha valakivel felfedezhetem. Egy tisztáson teljesen kitisztul az ember feje a tiszta levegőtől.
*Az egyik kezére hajtja fejét, majd így néz a tündér szemébe. ~Vajon benne lenne egy kalandba? Örülnék neki ha nem egyedül kéne mászkálnom.~ Gondolja magában.*
A hozzászólás írója (Yenio Mirne) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 21:19:10
*Mielőtt a lényegre tér, felkapja fejét egy bizonyos mondatra.*
-Nos igazából nekem nincs bajom a Tündérekkel, sőt szerintem egy elbűvölő faj. Ha faji megkülönböztetésről van szó, inkább az Orkokat nem szeretem. De ez egy teljesen más téma. A kalandról kapcsolatban, nos én arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy tisztásra mennénk először? Nem nagyon jártam még ebben a városban és örülnék neki, ha valakivel felfedezhetem. Egy tisztáson teljesen kitisztul az ember feje a tiszta levegőtől.
*Az egyik kezére hajtja fejét, majd így néz a tündér szemébe. ~Vajon benne lenne egy kalandba? Örülnék neki ha nem egyedül kéne mászkálnom.~ Gondolja magában.*
A hozzászólás írója (Yenio Mirne) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 21:19:10
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:54:57
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:54:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az igazság ára//
//Rlilla, Nimral//
* Mindent elterveztek és mégis most kénytelenek itt ücsörögni és várni a városőröket. Pedig tényleg nem lehet panasza az előadásra. Rlilla túlteljesítette magát a színjátszás terén. Nem gondolta volna, hogy ennyire profi. Talán még ő is elhitte volna, ha ezt neki adják elő. Na, de ez elmúlt és, ha már itt tartanak, akkor ideje lenne egy laza tervet kovácsolniuk. Úgy szól a lányhoz, hogy csak ők ketten hallják.*
- Figyelj! Én egy másik néven fogok bemutatkozni. A városba érkezett vándor vagyok, aki egy kis mulatságra vágyakozik. Te vagy aki elkalauzolsz engem itt. Mond azt, hogy fizetem is érte. Én Selwia Northstram néven fogok bemutatkozni. Jól vésd az eszedbe, nehogy a másik nevemen szólíts! Mintha említetted volna, hogy téged itt ismernek szóval a saját neved szerintem jó.* Tart egy kis szünetet, hogy Rlilla tudjon jelezni, hogy megértette. Aztán folytatja csak.*
- Ha mégis balul ütne ki a dolog, akkor mondd azt, hogy kényszerítettelek. Velem ne foglalkozz! Én igyekszem meglépni, de ha mégis elkapnának, akkor keresd fel Rulcart! Ő majd talán segít. Ha téged kapnának el rám számíthatsz.* Egyelőre csak ennyi jutott eszébe most. Ha van valami ötlete társának azt szívesen meghallgatja.*
//Rlilla, Nimral//
* Mindent elterveztek és mégis most kénytelenek itt ücsörögni és várni a városőröket. Pedig tényleg nem lehet panasza az előadásra. Rlilla túlteljesítette magát a színjátszás terén. Nem gondolta volna, hogy ennyire profi. Talán még ő is elhitte volna, ha ezt neki adják elő. Na, de ez elmúlt és, ha már itt tartanak, akkor ideje lenne egy laza tervet kovácsolniuk. Úgy szól a lányhoz, hogy csak ők ketten hallják.*
- Figyelj! Én egy másik néven fogok bemutatkozni. A városba érkezett vándor vagyok, aki egy kis mulatságra vágyakozik. Te vagy aki elkalauzolsz engem itt. Mond azt, hogy fizetem is érte. Én Selwia Northstram néven fogok bemutatkozni. Jól vésd az eszedbe, nehogy a másik nevemen szólíts! Mintha említetted volna, hogy téged itt ismernek szóval a saját neved szerintem jó.* Tart egy kis szünetet, hogy Rlilla tudjon jelezni, hogy megértette. Aztán folytatja csak.*
- Ha mégis balul ütne ki a dolog, akkor mondd azt, hogy kényszerítettelek. Velem ne foglalkozz! Én igyekszem meglépni, de ha mégis elkapnának, akkor keresd fel Rulcart! Ő majd talán segít. Ha téged kapnának el rám számíthatsz.* Egyelőre csak ennyi jutott eszébe most. Ha van valami ötlete társának azt szívesen meghallgatja.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:41:36
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:41:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Myr//
*Myrre is kiváltképp jó hatással van ez a jó hangulatú beszélgetés. Szimpatikusnak tartja Learont, persze nem szerelmi értelemben, hanem mint emberileg. Nagyon szívesen tartaná a kapcsolatot vele a későbbiekben is. Igaz, hogy a gnóm társaságkedvelő lény, de mégis nehezen enged közel magához mindenkit. Így ahhoz tehát, hogy Myr barátjának tekinthesse a sajtmestert, még kellene némi idő. De elvégre semmi sem lehetetlen. ~Ó, a tánc. Mikor is táncoltam utoljára? Mondjuk nincs is kivel, nincs aki táncba vinne. De hát kinek kéne egy fületlen gnóm?~ Észreveszi, hogy Learon egy asztalt néz, s még lágyan el is mosolyodik. Nem tudja, miért, de nincs ideje ezen rágódni, mert ismét kap egy kérdést.*
- Hát, ami azt illeti, nagy táncművész se vagyok, de egy kicsikét értek hozzá. Bár a tánctudásom kimerül a keringő alap lépéseiben.* El is mosolyodik erre.*
- Bár, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mikor táncoltam utoljára.
*A pásztormágus kérdéséből azt gyanítja, hogy a férfi érthet a tánchoz. Azért csak rákérdez:*
- És ön tud táncolni?
*Myr arca elkomolyodik kissé, mikor Learon néhai nagyapját említi.*
- Gondolja, hogy nem szoktam vele kapcsolatban lenni?* Kérdezi komolyan, de nincs megsértve.*
- Sokszor volt már olyan, hogy történt valami csoda. Ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy talán a nagyapám akar üzenni nekem, hogy segítsen. Mindig követtem ezeket a jelzéseket, amelyek elég változó módon jelentek meg, és sosem jártam rosszul. Gyakorta van olyan érzésem, hogy onnan fentről segítséget küld, amikor szükségem van rá. Gondolatban ilyenkor mindig köszönetet mondtam neki. Azon kívül van, hogy úgy érzem, vigyáz rám.
*A leány szívét melegség tölti el, valahányszor nagyapjáról beszél, s ez most is így van. Úgy érzi, ő tőle telhetően a legjobban őrzi az öreg gnóm emlékét.*
//Learon és Myr//
*Myrre is kiváltképp jó hatással van ez a jó hangulatú beszélgetés. Szimpatikusnak tartja Learont, persze nem szerelmi értelemben, hanem mint emberileg. Nagyon szívesen tartaná a kapcsolatot vele a későbbiekben is. Igaz, hogy a gnóm társaságkedvelő lény, de mégis nehezen enged közel magához mindenkit. Így ahhoz tehát, hogy Myr barátjának tekinthesse a sajtmestert, még kellene némi idő. De elvégre semmi sem lehetetlen. ~Ó, a tánc. Mikor is táncoltam utoljára? Mondjuk nincs is kivel, nincs aki táncba vinne. De hát kinek kéne egy fületlen gnóm?~ Észreveszi, hogy Learon egy asztalt néz, s még lágyan el is mosolyodik. Nem tudja, miért, de nincs ideje ezen rágódni, mert ismét kap egy kérdést.*
- Hát, ami azt illeti, nagy táncművész se vagyok, de egy kicsikét értek hozzá. Bár a tánctudásom kimerül a keringő alap lépéseiben.* El is mosolyodik erre.*
- Bár, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mikor táncoltam utoljára.
*A pásztormágus kérdéséből azt gyanítja, hogy a férfi érthet a tánchoz. Azért csak rákérdez:*
- És ön tud táncolni?
*Myr arca elkomolyodik kissé, mikor Learon néhai nagyapját említi.*
- Gondolja, hogy nem szoktam vele kapcsolatban lenni?* Kérdezi komolyan, de nincs megsértve.*
- Sokszor volt már olyan, hogy történt valami csoda. Ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy talán a nagyapám akar üzenni nekem, hogy segítsen. Mindig követtem ezeket a jelzéseket, amelyek elég változó módon jelentek meg, és sosem jártam rosszul. Gyakorta van olyan érzésem, hogy onnan fentről segítséget küld, amikor szükségem van rá. Gondolatban ilyenkor mindig köszönetet mondtam neki. Azon kívül van, hogy úgy érzem, vigyáz rám.
*A leány szívét melegség tölti el, valahányszor nagyapjáról beszél, s ez most is így van. Úgy érzi, ő tőle telhetően a legjobban őrzi az öreg gnóm emlékét.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:39:34
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:39:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Romkutatás – már a Pegazus előtt //
*A feltételezésre, hogy alkimista lenne, sose gondolt Lisse magára így, gyógyítóra és semmi ilyen egyéb foglalkozásra. Csak egyszerűen szeret különféle dolgokat összekeverve főzeteket, krémeket készíteni, és mint kiderült érzéke is van hozzá. Nos, ha mégis kiejtené a mérgeket, és az úgy rosszallást váltana ki az elfből úgy mégis képes lenne elhitetni a másikkal, hogy semmi rossz szándék nem volt benne. ~Különben is, ha ellenszert akarok készíteni, ahhoz ismernem kell a mérget is.~ Mindenesetre ez így most nem kerül szóba hála Lisse okos hallgatásának. Másra terelődik a szó, megint az a ruha.*
- Milyen igaz. *mondja halkan, azt egészen élvezi, hogy az elf kimentené. Az most teljesen mindegy honnan, a szándékból eredő érzet tetszik neki. Nem tudja, milyennek képzeli el a férfi, de ha jó fantáziája van, akkor bizonyára csak jó helyen járhat. Mégis a helyzet az, hogy akkor lehet tökéletes a fejében a kép, ha valóságban is felveszi. Na, azt a vágyakozó mondatot, hogy Dram megnézné azt a ruhát. Már csak azt nem tudja, ezt hogyan tudassa, de végül is eddig vette a másik rossz néven, ahogy megnyilvánult.*
- Jó hogy a Pegazusba megyünk, tudod gondoltam ám rá, hogy elegánsabb ~megbotránkoztatóbb~ öltözetre cserélném a jelenlegit. Csak hogy hozzád illő legyek. *mondja hangjában is érezni, már nagyon türelmetlen emiatt, és hát ezért még az a pár lépés is messze van, még ami hátra van.
A következő döbbenet csak ezután éri.*
- Hogy hogy nem olyan rég? *egészen elképed, talán ha előbb indult volna vissza, akkor lehet, belefut ebbe, és… ~Nem erre még gondolnom sem szabad. Nem csöppentem bele.~ Igyekszik elterelni a figyelmét erről a balsejtelemről. Így csendben megvárja míg Drameiloten kiköti a lovát, közben igyekszik az eszét a közelgő átöltözésre terelni, a ruhára, a vacsorára, Dram csókjaira, ~nem arra még nem.~ Javítja ki magát, aztán nem akar előre menni egyedül belépni, így megvárja míg Dram végez, és együtt átléphetnek a Pegazus bejáratán.*
- Akkor igazán szerencsés vagy, bár én is mert Wegtorenben töltöttem ezt az időt. *osztja meg, nem igen hiszi, hogy gond lenne ebből, hogy elárulta azt hogy honnan származik. Kissé kizökkent a kacér fiatal lány szerepéből. Sejtette, hogy ez komolyabb volt, mint aminek hitte, de mégis így szembesülni vele. Ezek a félelmek árnyékot vetnek bájos arcára, így most csendesnek és védtelennek tűnhet.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 20:56:11
*A feltételezésre, hogy alkimista lenne, sose gondolt Lisse magára így, gyógyítóra és semmi ilyen egyéb foglalkozásra. Csak egyszerűen szeret különféle dolgokat összekeverve főzeteket, krémeket készíteni, és mint kiderült érzéke is van hozzá. Nos, ha mégis kiejtené a mérgeket, és az úgy rosszallást váltana ki az elfből úgy mégis képes lenne elhitetni a másikkal, hogy semmi rossz szándék nem volt benne. ~Különben is, ha ellenszert akarok készíteni, ahhoz ismernem kell a mérget is.~ Mindenesetre ez így most nem kerül szóba hála Lisse okos hallgatásának. Másra terelődik a szó, megint az a ruha.*
- Milyen igaz. *mondja halkan, azt egészen élvezi, hogy az elf kimentené. Az most teljesen mindegy honnan, a szándékból eredő érzet tetszik neki. Nem tudja, milyennek képzeli el a férfi, de ha jó fantáziája van, akkor bizonyára csak jó helyen járhat. Mégis a helyzet az, hogy akkor lehet tökéletes a fejében a kép, ha valóságban is felveszi. Na, azt a vágyakozó mondatot, hogy Dram megnézné azt a ruhát. Már csak azt nem tudja, ezt hogyan tudassa, de végül is eddig vette a másik rossz néven, ahogy megnyilvánult.*
- Jó hogy a Pegazusba megyünk, tudod gondoltam ám rá, hogy elegánsabb ~megbotránkoztatóbb~ öltözetre cserélném a jelenlegit. Csak hogy hozzád illő legyek. *mondja hangjában is érezni, már nagyon türelmetlen emiatt, és hát ezért még az a pár lépés is messze van, még ami hátra van.
A következő döbbenet csak ezután éri.*
- Hogy hogy nem olyan rég? *egészen elképed, talán ha előbb indult volna vissza, akkor lehet, belefut ebbe, és… ~Nem erre még gondolnom sem szabad. Nem csöppentem bele.~ Igyekszik elterelni a figyelmét erről a balsejtelemről. Így csendben megvárja míg Drameiloten kiköti a lovát, közben igyekszik az eszét a közelgő átöltözésre terelni, a ruhára, a vacsorára, Dram csókjaira, ~nem arra még nem.~ Javítja ki magát, aztán nem akar előre menni egyedül belépni, így megvárja míg Dram végez, és együtt átléphetnek a Pegazus bejáratán.*
- Akkor igazán szerencsés vagy, bár én is mert Wegtorenben töltöttem ezt az időt. *osztja meg, nem igen hiszi, hogy gond lenne ebből, hogy elárulta azt hogy honnan származik. Kissé kizökkent a kacér fiatal lány szerepéből. Sejtette, hogy ez komolyabb volt, mint aminek hitte, de mégis így szembesülni vele. Ezek a félelmek árnyékot vetnek bájos arcára, így most csendesnek és védtelennek tűnhet.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 20:56:11
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:26:37
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:26:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom, Ruuno//
- Nyughass már Ruuno!* próbálja lecsillapítani a fiút, ami nem egyszerű feladat. Tudja ezt jól mindenki, aki kicsit is ismeri a bongyor hajút. Pajtása még egy utolsó rohamra készül, aztán lassan elérnek hozzá Rhey szavai és kibújik a szög a zsákból.*
- Hát az úgy volt.* kezd bele nehézkesen. Szokásához híven a tekintetét is leszegi, most, hogy kezd kellemetlenné válik számára a beszélgetés.*
- Először arról volt szó, hogy futkosósat játszunk. Ahhoz megvoltunk négyen, párosan kell lenni. Meg ugye....* Nagylábujjával egy kisebb kavicsot kezd bökdösni a földön.* Nem is vagy valami jó a futkosósba.* Amikor elosztják a csapatokat Ruunot mindenki utolsónak válogatja be a rövid lábai miatt. Rheyra elakarta kerülni a hisztit, így inkább nem is szólt a fiúnak. Nem büszke magára, főleg, amikor a fiúcska sírva veti magát a lány vézna karjai közé.
- Ja, képzeld!* kapja fel a fejét.* Ez itt Ukrom, az ork. Nem eszik gyerekeket és nem dúl fel falvakat. Igaz, Ukrom?* várja, hogy a nagydarab megerősítse állítását.
- Igen. Ő itt Tö...izé, Ruuno. A barátom.* simít végig a fiúcska zabolátlan sörényén.*
- Azért.* próbál meg kibontakozni a szipogó Ruuno öleléséből.* Azért nem mentem haza, mert kalandozni készülünk. A Kikötőbe Ruuno!* csillognak gyermeki lelkesedéstől búzakék szemei.* Te is eljöhetsz velünk.* jelenti ki gondolkodás nélkül. Reméli ezzel kiengesztelheti pajtását, ha már nem ő a barátok gyöngye.*
- Ugye Ukrom, jöhet ő is?* pillant fel kérlelőn az orkra. Reméli igenlő választ kap, ha nem, na arra is van egy ötlete.*
- Nyughass már Ruuno!* próbálja lecsillapítani a fiút, ami nem egyszerű feladat. Tudja ezt jól mindenki, aki kicsit is ismeri a bongyor hajút. Pajtása még egy utolsó rohamra készül, aztán lassan elérnek hozzá Rhey szavai és kibújik a szög a zsákból.*
- Hát az úgy volt.* kezd bele nehézkesen. Szokásához híven a tekintetét is leszegi, most, hogy kezd kellemetlenné válik számára a beszélgetés.*
- Először arról volt szó, hogy futkosósat játszunk. Ahhoz megvoltunk négyen, párosan kell lenni. Meg ugye....* Nagylábujjával egy kisebb kavicsot kezd bökdösni a földön.* Nem is vagy valami jó a futkosósba.* Amikor elosztják a csapatokat Ruunot mindenki utolsónak válogatja be a rövid lábai miatt. Rheyra elakarta kerülni a hisztit, így inkább nem is szólt a fiúnak. Nem büszke magára, főleg, amikor a fiúcska sírva veti magát a lány vézna karjai közé.
- Ja, képzeld!* kapja fel a fejét.* Ez itt Ukrom, az ork. Nem eszik gyerekeket és nem dúl fel falvakat. Igaz, Ukrom?* várja, hogy a nagydarab megerősítse állítását.
- Igen. Ő itt Tö...izé, Ruuno. A barátom.* simít végig a fiúcska zabolátlan sörényén.*
- Azért.* próbál meg kibontakozni a szipogó Ruuno öleléséből.* Azért nem mentem haza, mert kalandozni készülünk. A Kikötőbe Ruuno!* csillognak gyermeki lelkesedéstől búzakék szemei.* Te is eljöhetsz velünk.* jelenti ki gondolkodás nélkül. Reméli ezzel kiengesztelheti pajtását, ha már nem ő a barátok gyöngye.*
- Ugye Ukrom, jöhet ő is?* pillant fel kérlelőn az orkra. Reméli igenlő választ kap, ha nem, na arra is van egy ötlete.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:53:05
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:53:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kerkiad//
-Elsőnek is reggelizünk egyet.
*Rendel maguknak két tál Gyümölcstálat, amiért kifizeti a 10 aranyat.*
-A vendégem vagy.
*Vesz néhány falatot aztán hozzá teszi.*
-A zsoldod a mai napra.
*Átadja Kerkiad Dhethenurnak a mai zsoldját, 8 aranyat.*
-Csak nehogy elfelejtsem a nap végére.
*Mosolyog. Eszik még pár falatot, majd folytatja.*
-Utána elmegyünk és körül nézünk egy kicsit itt Artheniortól nem messze.
*Megint eszik néhány falatot.*
-Ezek után pedig megyünk a Kalmárba, hogy találkozzunk az üzlettársaimmal. Nagyjából ez a mai program. Már ha az eső el nem mossa, de szerintem nem kell ettől tartanunk.
*Ez azért nem biztos, de azért n baj, ha pozitívan áll a naphoz.*
-Elsőnek is reggelizünk egyet.
*Rendel maguknak két tál Gyümölcstálat, amiért kifizeti a 10 aranyat.
*-A vendégem vagy.
*Vesz néhány falatot aztán hozzá teszi.*
-A zsoldod a mai napra.
*Átadja Kerkiad Dhethenurnak a mai zsoldját, 8 aranyat.
*-Csak nehogy elfelejtsem a nap végére.
*Mosolyog. Eszik még pár falatot, majd folytatja.*
-Utána elmegyünk és körül nézünk egy kicsit itt Artheniortól nem messze.
*Megint eszik néhány falatot.*
-Ezek után pedig megyünk a Kalmárba, hogy találkozzunk az üzlettársaimmal. Nagyjából ez a mai program. Már ha az eső el nem mossa, de szerintem nem kell ettől tartanunk.
*Ez azért nem biztos, de azért n baj, ha pozitívan áll a naphoz.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:37:34
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:37:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy véletlen találkozás//
*A sóhajtásra összevonja a szemöldökét, de aztán egy magában elmúló vállrándítással el is engedi azt jó magasra szárnyalva az égen. Figyelmesen és kíváncsian hallgatja a másik mondandóját, némi szkeptikus megjelenéssel keveredve. *
- A madarak éneke tényleg szép, én inkább a fára mászás folyamatát élvezem jobban. Az izgalom, a tét, hogy látod hova juthatsz és nem érzed magad többé gyengének... Számomra az az éden. A tündérségre pedig inkább nem mondok semmit, te faji megkülönböztető! *Kuncog fel halkan a megszólítást követően, közben lassan az asztalra könyököl és megtámasztja kék hajkoronájával dicsősítő fejét. *
- Hol kezdődne ez az első kaland?
*A sóhajtásra összevonja a szemöldökét, de aztán egy magában elmúló vállrándítással el is engedi azt jó magasra szárnyalva az égen. Figyelmesen és kíváncsian hallgatja a másik mondandóját, némi szkeptikus megjelenéssel keveredve. *
- A madarak éneke tényleg szép, én inkább a fára mászás folyamatát élvezem jobban. Az izgalom, a tét, hogy látod hova juthatsz és nem érzed magad többé gyengének... Számomra az az éden. A tündérségre pedig inkább nem mondok semmit, te faji megkülönböztető! *Kuncog fel halkan a megszólítást követően, közben lassan az asztalra könyököl és megtámasztja kék hajkoronájával dicsősítő fejét. *
- Hol kezdődne ez az első kaland?
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:29:16
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:29:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
*Ahogy a férfi felemlegeti az apró csókot, csak még inkább zavarba jön, majd lassan, csak elemeli az arcát takaró kacsóit. Egy hitetlen fejrázás kíséretében meg is jegyezi az asztaltársa hirtelen testtartását. *
- Most nagyon büszke vagy magadra. Igaz? Mit éreznél, ha a szádra adtam volna? *Kíváncsiságtól telve hajol közelebb a férfihez, majd belekezd a saját válaszába. *
- Mindent amit eddig soha. Ha a kalandjainknak, csak a fele új dolog lesz a számomra, akkor repesve állok eléje. Szeretnék vad lenni és szabad, le akarom magamról hajítani az elvárásokat és a szülői kalitkát, ami inkább egy igazi tömlöc és szárnyalni! Meztelenül fürödni egy tóban, káromkodni táncolni, mintha senki sem látna... Fenn maradni hajnalig, nemet mondani, de minden másra igent. Nem törődni a holnappal, hogy végre úgy érezzem élek. Erre vágyom. *Ábrándokkal telve egy mély sóhaj szökik ki a mályva színű ajkaktól, akár valamiféle szabálytalan dallam, és talán tényleg az egy új korszak kezdete abban a rövidke időben amit életnek hívnak.*
*Ahogy a férfi felemlegeti az apró csókot, csak még inkább zavarba jön, majd lassan, csak elemeli az arcát takaró kacsóit. Egy hitetlen fejrázás kíséretében meg is jegyezi az asztaltársa hirtelen testtartását. *
- Most nagyon büszke vagy magadra. Igaz? Mit éreznél, ha a szádra adtam volna? *Kíváncsiságtól telve hajol közelebb a férfihez, majd belekezd a saját válaszába. *
- Mindent amit eddig soha. Ha a kalandjainknak, csak a fele új dolog lesz a számomra, akkor repesve állok eléje. Szeretnék vad lenni és szabad, le akarom magamról hajítani az elvárásokat és a szülői kalitkát, ami inkább egy igazi tömlöc és szárnyalni! Meztelenül fürödni egy tóban, káromkodni táncolni, mintha senki sem látna... Fenn maradni hajnalig, nemet mondani, de minden másra igent. Nem törődni a holnappal, hogy végre úgy érezzem élek. Erre vágyom. *Ábrándokkal telve egy mély sóhaj szökik ki a mályva színű ajkaktól, akár valamiféle szabálytalan dallam, és talán tényleg az egy új korszak kezdete abban a rövidke időben amit életnek hívnak.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:18:05
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:18:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rheyra, Ukrom//
*A morgó hang egy kicsit megijeszti, de most már meg nem hátrál. Legalábbis önszántából nem... Az ork keze viszont sikerrel távol tartja.
Persze tovább hangoskodik és próbálkozik, üti maga előtt a levegőt, ahogy igyekezne elérni a férfi lábát, de az erős marok viszonylag stabilan tartja a fejénél, hogy rövid karjai ne tudják őt elérni.
Ez persze bosszantja a kis vakarcsot, sőt mi több, dühíti! Egészen olyan színű lesz a feje mint a haja, a nagy haragban és erőlködésben.
Azt ő nem látja, hogy az ork másik keze már ütésre emelkedik, ő annál sokkal lejjebb kalimpál és küszködik.
Csak Rheyra kiáltása zökkenti ki valamelyest. Akkor meglepetten pillant oda a lányra, hogy miért nem menekül, majd mikor a másik állítja, hogy az ork barát, akkor kissé le is csillapodik, de még annyira benne van a bunyóban és annyira szeretné most már elérni ütéseivel a férfit, hogy még egyszer lendületet vesz és teljes erőből próbálja eltolni magát az ork felé, vagy kibújni a marka alól.
Akkor hagyja abba, mikor Rheyra mellé lép és próbálja őt lefogni.*
- Ha barát, akkor miért nem jöttél haza? Engem megint ott hagytatok, nélkülem mentetek játszani! - *Fakad ki, a kapálózást abbahagyva, de fejével még az ork markának támaszkodva, mintha kényelmes volna. Természetesen a sérelmét is közölnie kell, az nem maradhat el. Haragszik, hogy őt mindig kihagyják a nagyok a mókából.*
- A többiek mondták, mit csináltál. És hogy ott hagytak egy orkkal! Béka is megmondta, hogy az orkok mit csinálnak! Azt hittem, már megevett! Egész este kerestelek! - *Panaszolja, miközben ajka is lefelé görbül és a végén el is sírja magát, úgy veti rá magát karjait kitárva a lányra, hogy szorosan átölelje, ha Rheyra ezt engedi és az ork sem fogja vissza.*
- Miért nem jöttél haza? - *Bömböli, arcát a lány vékony kis testének szorítva. Az orkról szinte meg is feledkezik.
A kutya pedig még mindig csak a háttérből figyel és somfordál, farkát behúzva, ő nem mer közelebb jönni a hatalmas férfihoz.*
*A morgó hang egy kicsit megijeszti, de most már meg nem hátrál. Legalábbis önszántából nem... Az ork keze viszont sikerrel távol tartja.
Persze tovább hangoskodik és próbálkozik, üti maga előtt a levegőt, ahogy igyekezne elérni a férfi lábát, de az erős marok viszonylag stabilan tartja a fejénél, hogy rövid karjai ne tudják őt elérni.
Ez persze bosszantja a kis vakarcsot, sőt mi több, dühíti! Egészen olyan színű lesz a feje mint a haja, a nagy haragban és erőlködésben.
Azt ő nem látja, hogy az ork másik keze már ütésre emelkedik, ő annál sokkal lejjebb kalimpál és küszködik.
Csak Rheyra kiáltása zökkenti ki valamelyest. Akkor meglepetten pillant oda a lányra, hogy miért nem menekül, majd mikor a másik állítja, hogy az ork barát, akkor kissé le is csillapodik, de még annyira benne van a bunyóban és annyira szeretné most már elérni ütéseivel a férfit, hogy még egyszer lendületet vesz és teljes erőből próbálja eltolni magát az ork felé, vagy kibújni a marka alól.
Akkor hagyja abba, mikor Rheyra mellé lép és próbálja őt lefogni.*
- Ha barát, akkor miért nem jöttél haza? Engem megint ott hagytatok, nélkülem mentetek játszani! - *Fakad ki, a kapálózást abbahagyva, de fejével még az ork markának támaszkodva, mintha kényelmes volna. Természetesen a sérelmét is közölnie kell, az nem maradhat el. Haragszik, hogy őt mindig kihagyják a nagyok a mókából.*
- A többiek mondták, mit csináltál. És hogy ott hagytak egy orkkal! Béka is megmondta, hogy az orkok mit csinálnak! Azt hittem, már megevett! Egész este kerestelek! - *Panaszolja, miközben ajka is lefelé görbül és a végén el is sírja magát, úgy veti rá magát karjait kitárva a lányra, hogy szorosan átölelje, ha Rheyra ezt engedi és az ork sem fogja vissza.*
- Miért nem jöttél haza? - *Bömböli, arcát a lány vékony kis testének szorítva. Az orkról szinte meg is feledkezik.
A kutya pedig még mindig csak a háttérből figyel és somfordál, farkát behúzva, ő nem mer közelebb jönni a hatalmas férfihoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436