Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:33:07
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:33:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Csavarni nem ér, csak nagyon indokolt esetben!
*Azért a móka kedvéért eltakarja két érzékeny pontját, nehogy ádázul lecsapjanak rá, bár ezt nem feltétlenül tartja valószínűnek.*
- Nem nyerítek, legfeljebb dorombolok, vagy sziszegek. Esetleg moroghatok, ha szeretnéd, de nyeríteni a-a.
*Ezen jókat derülve kezd bele óvatos tevékenykedésébe, ami hirtelen reakciót vált ki Pashthrából. Hirtelen megijedve hagyja abba, mert elsőre azt hiszi, hogy fájdalmat okozott neki. Persze rövidesen kiderül számára, hogy éppen ellenkezőleg, ezen felbátorodva pedig folytatja azt, amit elkezdett.*
- Szólj ha esetleg fáj, vagy erősebben csináljam.
*Nem is véletlenül választotta a lábat, hiszen egy olyan erős izomzatú férfi esetében, amilyen Pashthra is, nagyon nehéz azokat megdolgozni, ő pedig nem elég erős ahhoz. Nem sajnálja sem az időt, sem az energiát rá, de nagyon hamar elfáradna, és könnyen lehet az eredménye sem lenne kielégítő.*
- Döbbenetes egyébként, hogy mennyire le lehet lazítani valakit a lábainál. Ami egyébként érthető, hiszen sok terhelésnek van kitéve, közben pedig nincs is ott annyi izom.
*Csicsereg önfeledten tovább, közben pedig ha kap utasításokat, akkor szívesen követi azokat, ha nem, akkor pedig csak ráérősen masszírozgat úgy, ahogy éppen jónak látja.*
- Ó, én azt nem tudom. Van akit biztos taszít ez, vagy csak kimeríti, vagy megalázónak érzi. Nagyon változó, hogy kinél hol helyezkedik el a határ.
*Egészen meghatja az a törődés, és aggodalom amit kap, ezért egyik kezét felszabadítva lágyan megsimítja Pashthra lábszárát.*
- Egyrészt nem, cseppet sem zavar. Szeretem az együttlét minden formáját megélni, és úgy, ahogy téged is elégedettséggel tölt el az örömöm, úgy engem is.
*Alsó ajkát beharapva hezitál kicsit, a masszírozásban is megtorpan pár pillanatra, végül kiböki azt ami a fejében jár.*
- Sőt, én szeretem is ezt csinálni. Lehet butaság, vagy furcsa vagyok, de számomra vonzó, és felpezsdít még a gondolata is.
*Megvonja vállait, és visszamerül komótos tevékenységébe, közben ha módja van rá, akkor Pashthra másik lábfejét is combjára fekteti, hogy az is részesüljön a törődésben.*
- De hogy érted, hogy többször nem kéred? Mármint ma este, ugye?
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Csavarni nem ér, csak nagyon indokolt esetben!
*Azért a móka kedvéért eltakarja két érzékeny pontját, nehogy ádázul lecsapjanak rá, bár ezt nem feltétlenül tartja valószínűnek.*
- Nem nyerítek, legfeljebb dorombolok, vagy sziszegek. Esetleg moroghatok, ha szeretnéd, de nyeríteni a-a.
*Ezen jókat derülve kezd bele óvatos tevékenykedésébe, ami hirtelen reakciót vált ki Pashthrából. Hirtelen megijedve hagyja abba, mert elsőre azt hiszi, hogy fájdalmat okozott neki. Persze rövidesen kiderül számára, hogy éppen ellenkezőleg, ezen felbátorodva pedig folytatja azt, amit elkezdett.*
- Szólj ha esetleg fáj, vagy erősebben csináljam.
*Nem is véletlenül választotta a lábat, hiszen egy olyan erős izomzatú férfi esetében, amilyen Pashthra is, nagyon nehéz azokat megdolgozni, ő pedig nem elég erős ahhoz. Nem sajnálja sem az időt, sem az energiát rá, de nagyon hamar elfáradna, és könnyen lehet az eredménye sem lenne kielégítő.*
- Döbbenetes egyébként, hogy mennyire le lehet lazítani valakit a lábainál. Ami egyébként érthető, hiszen sok terhelésnek van kitéve, közben pedig nincs is ott annyi izom.
*Csicsereg önfeledten tovább, közben pedig ha kap utasításokat, akkor szívesen követi azokat, ha nem, akkor pedig csak ráérősen masszírozgat úgy, ahogy éppen jónak látja.*
- Ó, én azt nem tudom. Van akit biztos taszít ez, vagy csak kimeríti, vagy megalázónak érzi. Nagyon változó, hogy kinél hol helyezkedik el a határ.
*Egészen meghatja az a törődés, és aggodalom amit kap, ezért egyik kezét felszabadítva lágyan megsimítja Pashthra lábszárát.*
- Egyrészt nem, cseppet sem zavar. Szeretem az együttlét minden formáját megélni, és úgy, ahogy téged is elégedettséggel tölt el az örömöm, úgy engem is.
*Alsó ajkát beharapva hezitál kicsit, a masszírozásban is megtorpan pár pillanatra, végül kiböki azt ami a fejében jár.*
- Sőt, én szeretem is ezt csinálni. Lehet butaság, vagy furcsa vagyok, de számomra vonzó, és felpezsdít még a gondolata is.
*Megvonja vállait, és visszamerül komótos tevékenységébe, közben ha módja van rá, akkor Pashthra másik lábfejét is combjára fekteti, hogy az is részesüljön a törődésben.*
- De hogy érted, hogy többször nem kéred? Mármint ma este, ugye?
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:16:06
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:16:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Rheyra//
*Úgy néz ki el van dőlve: a lányka utána megy. Hogy meg fogja e bánni a döntését vagy sem azzal most nem ér foglalkozni, hiszen egy közterületi épületben lesznek. Figyelnie kell magára. Egy pillanatra még egyszer ráveti tekintetét a gyermekre; az most olyan közel van hozzá amilyen közel csak lehet. Ezen kis túlzottság látására szemét forgatja, de nem tesz megjegyzést, és komoran belép, igyekezve nem rácsapni társára az ajtót.
Fejével gyorsan körbenézett hogy felépítse fejében a fontosabb objektumokat: pult; kályha ; asztalok; lépcső, valószínűleg a szállások felé; és egy másik ajtó ki tudja hova. Ennél több nem is kellett egy megfelelő vendéglátó helyiséghez, ezt még ő is tudta, és a fogadó egyszerű felépítése valamelyest enyhe biztonsággal tölti el.
Útszéli veteránként a pult felé veszi az irányt, fejében már kiválasztva az asztalt amit elfoglalnak: az ajtótól legtávolabb, fal melletti, látni fogják a maradék étkezdét, szemmel tartva a többi vendéget.
Végül a célhelyiséget elérve gyorsan kiböngészte az ét-és italrendet. Alapjából véve nem válogatós, így hát magának nincsen gondja bármit is rendelni, de ez esetben...
Rendel Főtt ételt 13 aranyért
, ValamintCsirkesültet, 21 aranyért , És kettő Gyümölcsteát 12 aranyért .
Ha megvan a tranzakcióval és a gyerekkel sem történik semmi probléma, akkor az említett hely felé veszi az útját, fáradtan nyögve huppanva arra a faszékre, amelyről tisztán látja a fogadó többi részét. Amint megkapja az ételt és italt, a főtt ételt és az egyik teát a remélhetőleg vele egy asztalnál lévő gyerek közelébe tolja és szótlanul enni kezd.*
*Úgy néz ki el van dőlve: a lányka utána megy. Hogy meg fogja e bánni a döntését vagy sem azzal most nem ér foglalkozni, hiszen egy közterületi épületben lesznek. Figyelnie kell magára. Egy pillanatra még egyszer ráveti tekintetét a gyermekre; az most olyan közel van hozzá amilyen közel csak lehet. Ezen kis túlzottság látására szemét forgatja, de nem tesz megjegyzést, és komoran belép, igyekezve nem rácsapni társára az ajtót.
Fejével gyorsan körbenézett hogy felépítse fejében a fontosabb objektumokat: pult; kályha ; asztalok; lépcső, valószínűleg a szállások felé; és egy másik ajtó ki tudja hova. Ennél több nem is kellett egy megfelelő vendéglátó helyiséghez, ezt még ő is tudta, és a fogadó egyszerű felépítése valamelyest enyhe biztonsággal tölti el.
Útszéli veteránként a pult felé veszi az irányt, fejében már kiválasztva az asztalt amit elfoglalnak: az ajtótól legtávolabb, fal melletti, látni fogják a maradék étkezdét, szemmel tartva a többi vendéget.
Végül a célhelyiséget elérve gyorsan kiböngészte az ét-és italrendet. Alapjából véve nem válogatós, így hát magának nincsen gondja bármit is rendelni, de ez esetben...
Rendel Főtt ételt 13 aranyért
, ValamintCsirkesültet, 21 aranyért , És kettő Gyümölcsteát 12 aranyért .Ha megvan a tranzakcióval és a gyerekkel sem történik semmi probléma, akkor az említett hely felé veszi az útját, fáradtan nyögve huppanva arra a faszékre, amelyről tisztán látja a fogadó többi részét. Amint megkapja az ételt és italt, a főtt ételt és az egyik teát a remélhetőleg vele egy asztalnál lévő gyerek közelébe tolja és szótlanul enni kezd.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:49:41
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:49:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Pash nagyon jól érzi magát, ahogy Daesys rajta fekszik, egyszerűen sokkal nyugodtabb érzés. A hangokat se hallja, a sok zajt, ami mindig megőrjíti. Kavargó gondolatai, és folyamatos bosszúvágya is távoli emlékek csupán, olyan dolgok, amikre nem is gondol most. Egyszerűen csak megnyugszik, és átéli a pillanatot, ahogy ketten fekszenek együtt. A kimondott szócska viszont boldogsággal tölti el, maga sem tudja, hogy miért, de jó érzés, hogy valaki törődik vele, és az érzéseivel. Még sose érzett ilyet, az anyai szeretet se tapasztalhatta meg soha, és még az apja is inkább csak ellökte magától. Az első ember, akinél azt érzi, hogy számít, és fontos, pedig most azt mondja neki, hogy kedves. Ez melegséggel tölti el a szívét, és a lelkét is. Kicsit, alig észrevehetően, de szorosabban öleli magához a lányt, nem is akarja elengedni, örökre így akar maradni. Talán maradna is, ha nem zökkentené ki a mellbimbójának megcsípése. *
- Hé! * Kiált fel, de nem rosszallóan, már vigyorog is. * Kíváncsi vagyok hogy reagálnál, ha én is megcsípném a tiédet. Talán még meg is csavarnám kicsit.
* Játékosan fenyegeti a tolvajlányt, és elhúzza az orrát. *
- Nem hízelgek olyanoknak, akik a mellemet csipkedik. Talán csak akkor, ha nyerítenek kicsit. Attól mindig megenyhül a szívem. * Játékos sértődöttsége közben az italához nyúl, hogy igyon egy kortyot, és nem ellenkezik, amikor Daesys áthelyezkedik. Kíváncsian figyeli, hogy mi történik, és amikor az ujjacskák a talpát kezdik nyomkodni, először majdnem elkapja azt, de milyen szerencse, hogy nem teszi. *
- Oh, oh... oh! * Egész élvezi a dolgot, sose gondolta, hogy ilyen érzés lehet, ha valakinek a talpát masszírozzák. A lábát eddig sose érte ilyen, csak a vastag bakancs kemény talpa, és most sikerül teljesen ellazuljon, és átadnia magát a kényeztetésnek. * Ez valami csodálatos érzés.
* Őszinte hálával mondja ki, és figyelmesen hallgatja, ahogy a korábban átélt, ennél sokkal csodálatosabb dologról beszél a tolvajlány. *
- Miért nem szeretik? És téged biztos nem zavar? * Kérdezi, és hogy nyomatékosítsa a dolgot, még fel is ül. Persze két dologra azért nagyon ügyel, az egyik, hogy a lábával ne nyomja meg Daesys combját, amikor így tesz, a másik pedig az, hogy ne húzza el tőle, nehogy abbahagyja amit csinál. * Mert ha zavar, vagy kellemetlen, akkor soha többé nem kérlek meg erre.
* Biztosítja apró aggodalommal a hangjában, és elgondolkodik. *
- Mert engem egyáltalán nem zavar a dolog, mármint amikor én csinálom. Kicsit fura az íze, de egyáltalán nem zavaró. És szeretek örömet okozni, főleg ilyen kedves kis tolvajoknak. * Vigyorog, ahogy visszadől az ágyra, és kicsit felpolcolja a feje alatt a párnákat, hogy jobban lássa beszélgető partnerét. * De ha neked kellemetlen, akkor tényleg nem kell.
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Pash nagyon jól érzi magát, ahogy Daesys rajta fekszik, egyszerűen sokkal nyugodtabb érzés. A hangokat se hallja, a sok zajt, ami mindig megőrjíti. Kavargó gondolatai, és folyamatos bosszúvágya is távoli emlékek csupán, olyan dolgok, amikre nem is gondol most. Egyszerűen csak megnyugszik, és átéli a pillanatot, ahogy ketten fekszenek együtt. A kimondott szócska viszont boldogsággal tölti el, maga sem tudja, hogy miért, de jó érzés, hogy valaki törődik vele, és az érzéseivel. Még sose érzett ilyet, az anyai szeretet se tapasztalhatta meg soha, és még az apja is inkább csak ellökte magától. Az első ember, akinél azt érzi, hogy számít, és fontos, pedig most azt mondja neki, hogy kedves. Ez melegséggel tölti el a szívét, és a lelkét is. Kicsit, alig észrevehetően, de szorosabban öleli magához a lányt, nem is akarja elengedni, örökre így akar maradni. Talán maradna is, ha nem zökkentené ki a mellbimbójának megcsípése. *
- Hé! * Kiált fel, de nem rosszallóan, már vigyorog is. * Kíváncsi vagyok hogy reagálnál, ha én is megcsípném a tiédet. Talán még meg is csavarnám kicsit.
* Játékosan fenyegeti a tolvajlányt, és elhúzza az orrát. *
- Nem hízelgek olyanoknak, akik a mellemet csipkedik. Talán csak akkor, ha nyerítenek kicsit. Attól mindig megenyhül a szívem. * Játékos sértődöttsége közben az italához nyúl, hogy igyon egy kortyot, és nem ellenkezik, amikor Daesys áthelyezkedik. Kíváncsian figyeli, hogy mi történik, és amikor az ujjacskák a talpát kezdik nyomkodni, először majdnem elkapja azt, de milyen szerencse, hogy nem teszi. *
- Oh, oh... oh! * Egész élvezi a dolgot, sose gondolta, hogy ilyen érzés lehet, ha valakinek a talpát masszírozzák. A lábát eddig sose érte ilyen, csak a vastag bakancs kemény talpa, és most sikerül teljesen ellazuljon, és átadnia magát a kényeztetésnek. * Ez valami csodálatos érzés.
* Őszinte hálával mondja ki, és figyelmesen hallgatja, ahogy a korábban átélt, ennél sokkal csodálatosabb dologról beszél a tolvajlány. *
- Miért nem szeretik? És téged biztos nem zavar? * Kérdezi, és hogy nyomatékosítsa a dolgot, még fel is ül. Persze két dologra azért nagyon ügyel, az egyik, hogy a lábával ne nyomja meg Daesys combját, amikor így tesz, a másik pedig az, hogy ne húzza el tőle, nehogy abbahagyja amit csinál. * Mert ha zavar, vagy kellemetlen, akkor soha többé nem kérlek meg erre.
* Biztosítja apró aggodalommal a hangjában, és elgondolkodik. *
- Mert engem egyáltalán nem zavar a dolog, mármint amikor én csinálom. Kicsit fura az íze, de egyáltalán nem zavaró. És szeretek örömet okozni, főleg ilyen kedves kis tolvajoknak. * Vigyorog, ahogy visszadől az ágyra, és kicsit felpolcolja a feje alatt a párnákat, hogy jobban lássa beszélgető partnerét. * De ha neked kellemetlen, akkor tényleg nem kell.
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:33:06
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:33:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szívélyes fogadtatás - Ukrom//
* Rheyra nem zavartatja magát. Rövidke évei során vastag bőrt növesztett magára. Az utcagyerekek életmódja meg is követeli ezt, különben hamar a ranglétra alján találná magát. Aki lent van eltapossák. A kislányban azonban erősen munkálkodik az életösztön. Bár előbbit nem támasztja alá, hogy időnként idegen orkokat támad meg, csak úgy heccből.*
~Ukrom, az ork.~
*Most már tudni fogja milyen néven említse, ha el kell mesélnie kettejük történetét. A többiek majd biztos kérdezik mi történt, miután elmentek. Rheyra pedig annak rendje és módja szerint jól kiszínezi majd az eseményeket. A valóság azonban felülmúlja minden fantazmagóriáját. Az ork, mintha meginvitálná magával a fogadóba. A lány egy pillanatig összeszűkült szemekkel mered Ukromra, majd az ajtóra. Nem biztos benne, hogy jól értelmezi a jeleket, de bízik a szerencséjében. Gyorsan mozdul, mielőtt még a pillanat odaveszne. Piaci légy módjára tapad a fickóra, szinte a sarkára lép úgy igyekszik befelé az épületbe. Odabent csak ámul és bámul a mezítlábas lányka, feltéve, ha az ork nem csapja az utolsó pillanatban sebes orrára az ajtót.*
* Rheyra nem zavartatja magát. Rövidke évei során vastag bőrt növesztett magára. Az utcagyerekek életmódja meg is követeli ezt, különben hamar a ranglétra alján találná magát. Aki lent van eltapossák. A kislányban azonban erősen munkálkodik az életösztön. Bár előbbit nem támasztja alá, hogy időnként idegen orkokat támad meg, csak úgy heccből.*
~Ukrom, az ork.~
*Most már tudni fogja milyen néven említse, ha el kell mesélnie kettejük történetét. A többiek majd biztos kérdezik mi történt, miután elmentek. Rheyra pedig annak rendje és módja szerint jól kiszínezi majd az eseményeket. A valóság azonban felülmúlja minden fantazmagóriáját. Az ork, mintha meginvitálná magával a fogadóba. A lány egy pillanatig összeszűkült szemekkel mered Ukromra, majd az ajtóra. Nem biztos benne, hogy jól értelmezi a jeleket, de bízik a szerencséjében. Gyorsan mozdul, mielőtt még a pillanat odaveszne. Piaci légy módjára tapad a fickóra, szinte a sarkára lép úgy igyekszik befelé az épületbe. Odabent csak ámul és bámul a mezítlábas lányka, feltéve, ha az ork nem csapja az utolsó pillanatban sebes orrára az ajtót.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:30:21
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:30:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
- Kedves tőled, hogy aggódsz. * Mosolyog a harcos, de nem gondolja, hogy a nő tényleg aggódna érte. Inkább csak illemből mondhatja, és a fiú is ugyan ezért válaszol így. * De nem sokan hiányolnának, ha utolérne a vég.
* Megrántja a vállát, nem látszik, hogy zavarná a dolog, pedig igen is szeretne egy családot, feleséget, gyerekeket. De persze ezt nem osztja meg csak úgy bárkivel, sőt, még senkinek nem mondta talán. Ez olyan dolog, amit elég, ha csak ő tud. Nem akarja, hogy gyengének nézzék emiatt. *
- Mi az a szobafogság? * Kérdez vissza, mert ez számára ismeretlen fogalom. Persze, hogy az, hiszen a fegyelmezés az ő gyerekkorában inkább volt fizikai, mint bármi más. Persze ez is nagyban hozzá segített ahhoz, hogy viselje, tűrje a fájdalmat, és azzá váljon, aki lett végül. Sok dolog mellett meglepő módon pont a verés miatt nem haragszik az apjára, bár ő sose verné meg a saját gyerekét. *
- Nos, én nem tudom, hogy milyen voltam előtte. * Vonja meg a vállát egyszerűen, de folytatja is a gondolatmenetet. * De bizonyos szempontból mindenki, mindig az életéért küzd. Ha elmész kenyeret venni, azt is azért teszed, hogy ne halj éhen, ahogy ugyan ezért dolgozol nap mint nap, keresel pénzt, lopsz, ha úgy adódik. Minden nap egy újabb küzdelem, hogy megéld a holnapot. A harc nem sokban különbözik ettől. Persze, gyorsabb a kimenetele, nem szenvedsz napokig vagy tovább, de jobb érzés is. Egy győztes harc feltölt, felpezsdít. Az, hogy veszel kenyeret a piacon nem vált ki belőled semmit... nem tudom, érted, hogy mire gondolok? * Néz a másikra, mert a fejében megvannak a gondolatok, de nem érzi úgy, hogy kellőképpen közvetíteni tudná azokat.
A másik kedvességén meglepődik, de végül csak bólint. Nem akarja ráerőszakolni a pénzét olyanra, akinek nem kell az. *
- Igazán kedves vagy. Azért remélem majd meg tudom hálálni. * Mondja még a fiú, és a szobához érve kitárja az ajtót, előre is engedi a másikat. Odabent aztán lepakolja a fegyvereit és a páncélt az egyik fal tövébe, miután a bort is letette egy asztalra. *
- A hátam szokott igazán fájni, és a karjaim. * Mondja őszintén, és bár nem ért a masszázshoz, és nem is masszírozták még soha, azt azért belátja, hogy páncélingen keresztül nehéz lesz. Elkezdi kibontani a fekete inget, ami ezt takarja, majd ledobja a páncélt, és az alatta hordott posztó is a földön landol. Feltárulkozik Pash teste, ami bár elég izmos, tökéletesnek nem mondható, hiszen megannyi sérülés látható nyomai csúfítják. Többfélék ezek, van olyan, amit egyértelműen vágófegyver okozott, hosszú, vékony heg szalad végig a vállától a köldökéig. Bal oldalán, a csípője fölött mintha valami komolyabb, erősebb fegyver marta volna meg, egy nagyobb foltként tarkítja ott heg. Karja se tökéletes, a lekerülő alkarvédő alól előbukkan egy hosszú vágás egykori nyoma, ami a fiú csuklójától egészen a könyökéig tart. A legfeltűnőbb sebhely még a bal vállánál látható, a kulcscsont alatt egy kör alakú pirospozsgás nyom, bár Lissé még nem láthatja, de ez a hátán is látható, egyértelmű jele annak, hogy egyszer már átszaladt ott egy dárda. Friss, de nem túl komolynak tűnő seb még a vállán lévő horzsolás, a városba érkezésének nyoma, ott dörzsölte ki a páncéling alatt a bot, amire felszerelését kötötte. A férfi láthatóan nem vár semmilyen reakciót, egyszerűen csak levetkőzött. *
- Hogy szokás? Feküdjek az ágyra, vagy ideállsz mögém? Még sose masszíroztak. * Kérdezi őszintén. *
- Kedves tőled, hogy aggódsz. * Mosolyog a harcos, de nem gondolja, hogy a nő tényleg aggódna érte. Inkább csak illemből mondhatja, és a fiú is ugyan ezért válaszol így. * De nem sokan hiányolnának, ha utolérne a vég.
* Megrántja a vállát, nem látszik, hogy zavarná a dolog, pedig igen is szeretne egy családot, feleséget, gyerekeket. De persze ezt nem osztja meg csak úgy bárkivel, sőt, még senkinek nem mondta talán. Ez olyan dolog, amit elég, ha csak ő tud. Nem akarja, hogy gyengének nézzék emiatt. *
- Mi az a szobafogság? * Kérdez vissza, mert ez számára ismeretlen fogalom. Persze, hogy az, hiszen a fegyelmezés az ő gyerekkorában inkább volt fizikai, mint bármi más. Persze ez is nagyban hozzá segített ahhoz, hogy viselje, tűrje a fájdalmat, és azzá váljon, aki lett végül. Sok dolog mellett meglepő módon pont a verés miatt nem haragszik az apjára, bár ő sose verné meg a saját gyerekét. *
- Nos, én nem tudom, hogy milyen voltam előtte. * Vonja meg a vállát egyszerűen, de folytatja is a gondolatmenetet. * De bizonyos szempontból mindenki, mindig az életéért küzd. Ha elmész kenyeret venni, azt is azért teszed, hogy ne halj éhen, ahogy ugyan ezért dolgozol nap mint nap, keresel pénzt, lopsz, ha úgy adódik. Minden nap egy újabb küzdelem, hogy megéld a holnapot. A harc nem sokban különbözik ettől. Persze, gyorsabb a kimenetele, nem szenvedsz napokig vagy tovább, de jobb érzés is. Egy győztes harc feltölt, felpezsdít. Az, hogy veszel kenyeret a piacon nem vált ki belőled semmit... nem tudom, érted, hogy mire gondolok? * Néz a másikra, mert a fejében megvannak a gondolatok, de nem érzi úgy, hogy kellőképpen közvetíteni tudná azokat.
A másik kedvességén meglepődik, de végül csak bólint. Nem akarja ráerőszakolni a pénzét olyanra, akinek nem kell az. *
- Igazán kedves vagy. Azért remélem majd meg tudom hálálni. * Mondja még a fiú, és a szobához érve kitárja az ajtót, előre is engedi a másikat. Odabent aztán lepakolja a fegyvereit és a páncélt az egyik fal tövébe, miután a bort is letette egy asztalra. *
- A hátam szokott igazán fájni, és a karjaim. * Mondja őszintén, és bár nem ért a masszázshoz, és nem is masszírozták még soha, azt azért belátja, hogy páncélingen keresztül nehéz lesz. Elkezdi kibontani a fekete inget, ami ezt takarja, majd ledobja a páncélt, és az alatta hordott posztó is a földön landol. Feltárulkozik Pash teste, ami bár elég izmos, tökéletesnek nem mondható, hiszen megannyi sérülés látható nyomai csúfítják. Többfélék ezek, van olyan, amit egyértelműen vágófegyver okozott, hosszú, vékony heg szalad végig a vállától a köldökéig. Bal oldalán, a csípője fölött mintha valami komolyabb, erősebb fegyver marta volna meg, egy nagyobb foltként tarkítja ott heg. Karja se tökéletes, a lekerülő alkarvédő alól előbukkan egy hosszú vágás egykori nyoma, ami a fiú csuklójától egészen a könyökéig tart. A legfeltűnőbb sebhely még a bal vállánál látható, a kulcscsont alatt egy kör alakú pirospozsgás nyom, bár Lissé még nem láthatja, de ez a hátán is látható, egyértelmű jele annak, hogy egyszer már átszaladt ott egy dárda. Friss, de nem túl komolynak tűnő seb még a vállán lévő horzsolás, a városba érkezésének nyoma, ott dörzsölte ki a páncéling alatt a bot, amire felszerelését kötötte. A férfi láthatóan nem vár semmilyen reakciót, egyszerűen csak levetkőzött. *
- Hogy szokás? Feküdjek az ágyra, vagy ideállsz mögém? Még sose masszíroztak. * Kérdezi őszintén. *
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:13:45
Üzenet elküldve: 2020-04-27 20:13:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem érti igazából miért esik olyan jól neki Pashthrához simulni, de ő maga is úgy érzi, mintha oda tartozna, és semmi baj nem érhetné a fiatal harcos karjainak takarásában. Persze könnyen lehet, hogy csak a magány eredményezi ezt az illúziót, hiszen életvitele, amit önmagának választott, sajnos nem a legideálisabb a bárkihez való kötődéshez. Az egy éjszakás kis hiánypótlói sok esetben pedig inkább lehangolóak, vagy csak kevesek voltak. Természetesen nem tervezi már rögvest közös életüket, egyszerűen csak kiélvezi ezeket a kivételes és meghittnek mondható pillanatokat, és feltöltődik, mert ki tudja mikor lesz legközelebb hasonlóban része.*
- Nem kell beszélned ilyenekről, ha kellemetlen, vagy gondot okoz neked.
*Súgja a sóhaj hallatán, ezt követően pedig csendesen hallgat. Teljesen elfogadható lett volna számára, ha csupán egy udvarias elutasítást kap, de Pashthra helyette részletesen belemegy közös történetükbe a hajókapitánnyal.*
- Hüm, ez több mind kielégítő válasz volt.
*Minden erejét összeszedi, hogy kedves legyen, de nem egyszerű ez a számára. Sosem tudott szavakkal erőt önteni másokba, mind olyan erőltetettnek és hamisnak hangzottak kimondva.*
- Sajnálom.
*Kedvesen megsimogatja a fiú arcát, és feljebb kapaszkodik odáig, hogy sajátját a másik bőréhez simítsa.*
- Nem érdemelted meg, hogy kihasználjanak. Olyan kedves fiú vagy, Hóhajú Pashthra. Nagyon kevesen azok.
*Függetlenül attól, hogy mennyire zaklatott a másik, megnyugtatóan feje búbja simogatásába kezd. Közben az is eszébe jut, hogy talán ennek lehet köze ahhoz is, hogy végül a Pegazusban kötöttek ki, de mivel már nem emlékszik a szegénynegyedi fogadó nevére, ezért nem tudja összekötni vele a Kalmárt.*
- Már megint a tényeken lovagolsz.
*Kapja fel a fejét, és ingatja meg rosszallóan. Játékos bosszúval meg is csípi Pashthra mellbimbóját, remélhetőleg nem túl fájdalmasan.*
- Jaj, hogy hízelegsz te. De tetszik, folytasd csak.
*A könnyed téma ellenére azért láthatóan elgondolkodik, közben pedig feltolja magát. Kibújik a takaró alól, és az ágy végébe araszol, és lehúzza az anyagot a fiatal harcos lábfejéről. Kicsit még helyezkedik, keresi a helyét, hogy neki is és partnerének is kényelmes legyen, végül ha ellenvetés nem érkezik, akkor Pashthra lába a combján pihen meg.*
- Hát ezt nyilván nem tudom megmondani, de azt igen, hogy nem mindenki szereti. Sőt, azt hiszem a többség nem rajong érte.
*Megvonja vállait, közben finoman elkezd masszírozgatni a lábfejet.*
- Mármint nem csak a végeredményt illetően, hanem valaki az oda vezető utat sem kedveli. De nekem volt időm megkedvelni, és gyakorolni eleget, főleg hölgyeken. Ők kicsit ugye összetettebbek, szóval ha az megy, akkor a másikat már könnyebb elsajátítani. Persze mindenki más, és mást szeret, de ha odafigyelünk egymásra, akkor elméletben nagy baj nem lehet.
*Észre sem veszi mennyire megered a nyelve, és kezd el beszélni sületlenségekről, de láthatóan a szexualitás kifejezetten olyan téma, ami érdekli, főleg annak sokfélesége.*
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem érti igazából miért esik olyan jól neki Pashthrához simulni, de ő maga is úgy érzi, mintha oda tartozna, és semmi baj nem érhetné a fiatal harcos karjainak takarásában. Persze könnyen lehet, hogy csak a magány eredményezi ezt az illúziót, hiszen életvitele, amit önmagának választott, sajnos nem a legideálisabb a bárkihez való kötődéshez. Az egy éjszakás kis hiánypótlói sok esetben pedig inkább lehangolóak, vagy csak kevesek voltak. Természetesen nem tervezi már rögvest közös életüket, egyszerűen csak kiélvezi ezeket a kivételes és meghittnek mondható pillanatokat, és feltöltődik, mert ki tudja mikor lesz legközelebb hasonlóban része.*
- Nem kell beszélned ilyenekről, ha kellemetlen, vagy gondot okoz neked.
*Súgja a sóhaj hallatán, ezt követően pedig csendesen hallgat. Teljesen elfogadható lett volna számára, ha csupán egy udvarias elutasítást kap, de Pashthra helyette részletesen belemegy közös történetükbe a hajókapitánnyal.*
- Hüm, ez több mind kielégítő válasz volt.
*Minden erejét összeszedi, hogy kedves legyen, de nem egyszerű ez a számára. Sosem tudott szavakkal erőt önteni másokba, mind olyan erőltetettnek és hamisnak hangzottak kimondva.*
- Sajnálom.
*Kedvesen megsimogatja a fiú arcát, és feljebb kapaszkodik odáig, hogy sajátját a másik bőréhez simítsa.*
- Nem érdemelted meg, hogy kihasználjanak. Olyan kedves fiú vagy, Hóhajú Pashthra. Nagyon kevesen azok.
*Függetlenül attól, hogy mennyire zaklatott a másik, megnyugtatóan feje búbja simogatásába kezd. Közben az is eszébe jut, hogy talán ennek lehet köze ahhoz is, hogy végül a Pegazusban kötöttek ki, de mivel már nem emlékszik a szegénynegyedi fogadó nevére, ezért nem tudja összekötni vele a Kalmárt.*
- Már megint a tényeken lovagolsz.
*Kapja fel a fejét, és ingatja meg rosszallóan. Játékos bosszúval meg is csípi Pashthra mellbimbóját, remélhetőleg nem túl fájdalmasan.*
- Jaj, hogy hízelegsz te. De tetszik, folytasd csak.
*A könnyed téma ellenére azért láthatóan elgondolkodik, közben pedig feltolja magát. Kibújik a takaró alól, és az ágy végébe araszol, és lehúzza az anyagot a fiatal harcos lábfejéről. Kicsit még helyezkedik, keresi a helyét, hogy neki is és partnerének is kényelmes legyen, végül ha ellenvetés nem érkezik, akkor Pashthra lába a combján pihen meg.*
- Hát ezt nyilván nem tudom megmondani, de azt igen, hogy nem mindenki szereti. Sőt, azt hiszem a többség nem rajong érte.
*Megvonja vállait, közben finoman elkezd masszírozgatni a lábfejet.*
- Mármint nem csak a végeredményt illetően, hanem valaki az oda vezető utat sem kedveli. De nekem volt időm megkedvelni, és gyakorolni eleget, főleg hölgyeken. Ők kicsit ugye összetettebbek, szóval ha az megy, akkor a másikat már könnyebb elsajátítani. Persze mindenki más, és mást szeret, de ha odafigyelünk egymásra, akkor elméletben nagy baj nem lehet.
*Észre sem veszi mennyire megered a nyelve, és kezd el beszélni sületlenségekről, de láthatóan a szexualitás kifejezetten olyan téma, ami érdekli, főleg annak sokfélesége.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:56:12
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:56:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Ez így már más színben tünteti fel a fiút. Hogy esztelen öldöklésbe nem kezdene.
~Ha tudnád, hányan választják ezt.~ Gondolja, de mivel Pash nem ilyen, így nem fejtegeti ezt tovább.*
- Jobban hangzik ez a párbaj, bár azért kár lenne érted, ha ilyenre adnád a fejed. *néz rá, és ebből valahogy őszinteség árad ki, ahogy mondja. Még csak el se mosolyogja. Nem sejti milyen sötét gondolatok fogannak meg Pash fejében az apját illetően. Egyelőre talán nem is kell ilyesmivel foglalkoznia. Elvégre nem az apja előtt van még. Azért elgondolkodik mennyire más az emberek és az elfek szokása ilyen téren. Jó nyilván az is beleszámít, hogy menny ideig élnek. Lissét tizenöt éves korában még javában sehova nem engedték el. Nem is reagál a döntésre, úgy sem értene egyet vele. Inkább kicsit hétköznapi érzés fogja el.*
- Irigyellek, engem tizenöt évesen még lazán szobafogságra ítéltek, nem hogy dönthettem volna ilyesmiről. *Elszökés esetén egészen biztos, hogy hazarángatták volna és egyéb büntetést is kapott volna. Látja amúgy az előnyét ennek a döntésnek, Pash nem annyira hasonló azokhoz az emberekhez, akikkel nagyrészt találkozott.*
- Az biztos, hogy jellemformáló lehetett. Aki az életéért küzd, az sosem marad ugyanolyan, mint előtte volt. *mondja, ezt így gondolja. Fogalma sincsen, hogy benne mit formálna egy ilyen esemény, de egyelőre nem is akarja kideríteni.
Örül neki, hogy egyetértenek abban, hogy Lisse nem ijesztő. Az újabb döntéshelyzetben Pash hirtelen és határozottan dönt. ~Vagy nagyon fájhat valamije, vagy…~ Nem tudja, mi legyen a második vagy után. Egyelőre nem is szeretné kideríteni. Odafent úgy is minden kiderül, így csak figyeli a fiút, ahogyan a pulthoz lép és kivesz egy szobát. Nem várja meg ülve, hogy visszatérjen, már fel is áll. Fél úton találkoznak. Fehér kendője a kezében. Méregzöldjei Pash tekintetét fürkészik.*
- Semmi szükség rá, csak úgy jó szándékom jeleként csinálom. *mosolyodik el. Amúgy sem tudná, most hirtelen kiszámolni mennyibe kerülne. Még a végén megfájdítani a hosszú út után a fejét ilyen kiszámolósdival. Szóval inkább jó lesz ez így. Aranya még úgy is van elég, ha meg megszorulna, elad valamit, és akkor abból lesz majd plusz csengő tallérja. Nincsen más, így Pashthra mellett lépdel fel a lépcsőn.*
*Ez így már más színben tünteti fel a fiút. Hogy esztelen öldöklésbe nem kezdene.
~Ha tudnád, hányan választják ezt.~ Gondolja, de mivel Pash nem ilyen, így nem fejtegeti ezt tovább.*
- Jobban hangzik ez a párbaj, bár azért kár lenne érted, ha ilyenre adnád a fejed. *néz rá, és ebből valahogy őszinteség árad ki, ahogy mondja. Még csak el se mosolyogja. Nem sejti milyen sötét gondolatok fogannak meg Pash fejében az apját illetően. Egyelőre talán nem is kell ilyesmivel foglalkoznia. Elvégre nem az apja előtt van még. Azért elgondolkodik mennyire más az emberek és az elfek szokása ilyen téren. Jó nyilván az is beleszámít, hogy menny ideig élnek. Lissét tizenöt éves korában még javában sehova nem engedték el. Nem is reagál a döntésre, úgy sem értene egyet vele. Inkább kicsit hétköznapi érzés fogja el.*
- Irigyellek, engem tizenöt évesen még lazán szobafogságra ítéltek, nem hogy dönthettem volna ilyesmiről. *Elszökés esetén egészen biztos, hogy hazarángatták volna és egyéb büntetést is kapott volna. Látja amúgy az előnyét ennek a döntésnek, Pash nem annyira hasonló azokhoz az emberekhez, akikkel nagyrészt találkozott.*
- Az biztos, hogy jellemformáló lehetett. Aki az életéért küzd, az sosem marad ugyanolyan, mint előtte volt. *mondja, ezt így gondolja. Fogalma sincsen, hogy benne mit formálna egy ilyen esemény, de egyelőre nem is akarja kideríteni.
Örül neki, hogy egyetértenek abban, hogy Lisse nem ijesztő. Az újabb döntéshelyzetben Pash hirtelen és határozottan dönt. ~Vagy nagyon fájhat valamije, vagy…~ Nem tudja, mi legyen a második vagy után. Egyelőre nem is szeretné kideríteni. Odafent úgy is minden kiderül, így csak figyeli a fiút, ahogyan a pulthoz lép és kivesz egy szobát. Nem várja meg ülve, hogy visszatérjen, már fel is áll. Fél úton találkoznak. Fehér kendője a kezében. Méregzöldjei Pash tekintetét fürkészik.*
- Semmi szükség rá, csak úgy jó szándékom jeleként csinálom. *mosolyodik el. Amúgy sem tudná, most hirtelen kiszámolni mennyibe kerülne. Még a végén megfájdítani a hosszú út után a fejét ilyen kiszámolósdival. Szóval inkább jó lesz ez így. Aranya még úgy is van elég, ha meg megszorulna, elad valamit, és akkor abból lesz majd plusz csengő tallérja. Nincsen más, így Pashthra mellett lépdel fel a lépcsőn.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:25:04
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:25:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rég elfeledett ismerős//
*Leül a lány mellé, majd állát a kézfejére hajtja és így hallgatja a választ. Látja, hogy fejével bólint egyet, így arra jut, hogy tegezheti őt. ~Szóval tegezhetem. Ennek örülök.~ Gondolja magában*
-Nos egyet kell, hogy értsek veled. Néha tényleg jót tesz az alkohol, főleg, ha már rég óta úton vagy és ki szeretnél kapcsolódni. Olykor én is az alkoholhoz nyúlok. Kicsit fura, amit mondasz, ugyan is én is messziről jöttem és általában én is csak arra megyek, amerre a lábam visz.
*Jobban szemügyre veszi az idegent, hogy nem e látta már valahol.*
-Nem mondanám, hogy kalandosabban járok el, inkább csak szimplán utazgatom a nagyvilágban. De ha már itt tartunk, lenne egy elég fura kérdésem hozzád.
*Tekintetét a lány szemére szegezi és egy nagy sóhajtással kinyögi a választ.*
-Ha már beléd futottam eme csodálatos fogadóban, nem e szeretnél velem tartani az utam során? Lehet hirtelen jött a válasz, de hagyok gondolkodási lehetőséget ha kell.
*Azzal hátra dőlve a lányt bámulja*
A hozzászólás írója (Silvyr Daleth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 19:25:38
*Leül a lány mellé, majd állát a kézfejére hajtja és így hallgatja a választ. Látja, hogy fejével bólint egyet, így arra jut, hogy tegezheti őt. ~Szóval tegezhetem. Ennek örülök.~ Gondolja magában*
-Nos egyet kell, hogy értsek veled. Néha tényleg jót tesz az alkohol, főleg, ha már rég óta úton vagy és ki szeretnél kapcsolódni. Olykor én is az alkoholhoz nyúlok. Kicsit fura, amit mondasz, ugyan is én is messziről jöttem és általában én is csak arra megyek, amerre a lábam visz.
*Jobban szemügyre veszi az idegent, hogy nem e látta már valahol.*
-Nem mondanám, hogy kalandosabban járok el, inkább csak szimplán utazgatom a nagyvilágban. De ha már itt tartunk, lenne egy elég fura kérdésem hozzád.
*Tekintetét a lány szemére szegezi és egy nagy sóhajtással kinyögi a választ.*
-Ha már beléd futottam eme csodálatos fogadóban, nem e szeretnél velem tartani az utam során? Lehet hirtelen jött a válasz, de hagyok gondolkodási lehetőséget ha kell.
*Azzal hátra dőlve a lányt bámulja*
A hozzászólás írója (Silvyr Daleth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 19:25:38
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:13:25
Üzenet elküldve: 2020-04-27 19:13:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Arlintror//
*Kerkiad megkapja a gyümölcstálat és kap mellé almabort. Arlintror jó étvágyat kíván a zsoldosnak. Kerkiad reflexből viszonozza. *
-Köszönöm, jó étvágyat neked is.
*Kerkiad evés előtt belekortyol a borba, de látszik az arcán, hogy nem az ő stílusa a bor fogyasztás. Evés közben azért szépen lassan eltünteti a bort is. *
-Ez most jól esett.
*A bárd szavára hallgatva a zsoldos követi a bárdot. Odalépnek a pulthoz és Arlintror kivesz két szobát. Ezt követően az egyik kulcsot odaadja Kerkiadnak. *
-Köszönöm. Neked is jó éjt.
*Kerkiad ez után felmegy a szobájába. Ahogy belép a szobába el is foglalja a helyét. Néhány óra gondolkodás után el is alszik. *
*Kerkiad megkapja a gyümölcstálat és kap mellé almabort. Arlintror jó étvágyat kíván a zsoldosnak. Kerkiad reflexből viszonozza. *
-Köszönöm, jó étvágyat neked is.
*Kerkiad evés előtt belekortyol a borba, de látszik az arcán, hogy nem az ő stílusa a bor fogyasztás. Evés közben azért szépen lassan eltünteti a bort is. *
-Ez most jól esett.
*A bárd szavára hallgatva a zsoldos követi a bárdot. Odalépnek a pulthoz és Arlintror kivesz két szobát. Ezt követően az egyik kulcsot odaadja Kerkiadnak. *
-Köszönöm. Neked is jó éjt.
*Kerkiad ez után felmegy a szobájába. Ahogy belép a szobába el is foglalja a helyét. Néhány óra gondolkodás után el is alszik. *
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:11:46
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:11:46
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rég elfeledett ismerős//
*Meglepődik, mikor a másik szinte az arcába tolja sajátját, és kissé hátra hőköl miatta. Odébb csusszan a padon, így a fiú is le tud majd ülni, ha szeretne. Hallva a megannyi kérdést, és a kicsit kínos mentegetőzést, hatalmasat kortyol fogyatkozó borából, majd mérlegelni kezdi válaszait, mielőtt azok elhagynák száját. ~Ez aztán a kíváncsi szerzet!~ Nevének említésére csak bólint egyet, engedélyt adva ezzel az említett megszólítási formára, közben pedig visszatér a fogadóban lévők mustrálásához.*
-Néha kell az alkohol, ha kicsit ki akar kapcsolódni a lélek. Megered a nyelvem, bár kellő mértékű bor után. Ám kétlem, hogy te azt szeretnéd... *horkan fel, de szája sarkában apró mosolyszerűség jelenik meg.*
-Messziről jöttem, folyton vándorlok. Mióta elhagytam szülőfalvam, sosem telepedtem le úgy igazán. Vándorként járok városról falura, rovom a poros utakat és üde zöld erdei ösvényeken baktatok bár ez... Nem épp a legizgalmasabb életmód, te biztos sokkal... *ízlelgeti a szót, mielőtt kimondja* kalandosabban tengeted napjaidat.
*Szeme sarkából az idegenre pillant. Nem akar túl sokat kifecsegni a múltjáról, mert megjárta már ezzel. Túl közvetlen volt akkor, és majdnem otthagyta a fogát. Hagyja a fiút, hadd beszéljen. Szemei zölden csillannak. Részben kíváncsi a másik történetére, másfelől pedig úgy érzi pont eleget fecsegett már így, hogy alig ismerik egymást.*
*Meglepődik, mikor a másik szinte az arcába tolja sajátját, és kissé hátra hőköl miatta. Odébb csusszan a padon, így a fiú is le tud majd ülni, ha szeretne. Hallva a megannyi kérdést, és a kicsit kínos mentegetőzést, hatalmasat kortyol fogyatkozó borából, majd mérlegelni kezdi válaszait, mielőtt azok elhagynák száját. ~Ez aztán a kíváncsi szerzet!~ Nevének említésére csak bólint egyet, engedélyt adva ezzel az említett megszólítási formára, közben pedig visszatér a fogadóban lévők mustrálásához.*
-Néha kell az alkohol, ha kicsit ki akar kapcsolódni a lélek. Megered a nyelvem, bár kellő mértékű bor után. Ám kétlem, hogy te azt szeretnéd... *horkan fel, de szája sarkában apró mosolyszerűség jelenik meg.*
-Messziről jöttem, folyton vándorlok. Mióta elhagytam szülőfalvam, sosem telepedtem le úgy igazán. Vándorként járok városról falura, rovom a poros utakat és üde zöld erdei ösvényeken baktatok bár ez... Nem épp a legizgalmasabb életmód, te biztos sokkal... *ízlelgeti a szót, mielőtt kimondja* kalandosabban tengeted napjaidat.
*Szeme sarkából az idegenre pillant. Nem akar túl sokat kifecsegni a múltjáról, mert megjárta már ezzel. Túl közvetlen volt akkor, és majdnem otthagyta a fogát. Hagyja a fiút, hadd beszéljen. Szemei zölden csillannak. Részben kíváncsi a másik történetére, másfelől pedig úgy érzi pont eleget fecsegett már így, hogy alig ismerik egymást.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:09:56
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:09:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sizpak//
-Jó. Akkor induljunk a kovácshoz.
*Izgatottan várja, hogy elinduljanak. Kíváncsi az új fegyverére. Főleg úgy, hogy nem is ő fizeti. Talán a felét állja, ez majd az áron múlik. Ha olcsó, akkor talán még maga is kifizeti, bár kevés aranyért jó fegyvert nem biztos, hogy kapni. De igazából a látszat a lényeg.*
-Akkor inkább megtanulok magam morcos képet vágni.
*Mosolyog.
~Hihetetlen, hogy még ebből is képes lenne pénzt csinálni.~
Bár csak most jön rá, hogy amit csinálni akarnak, az nem feltétlenül jó számukra a törvény szemszögéből.*
-Jó. Akkor induljunk a kovácshoz.
*Izgatottan várja, hogy elinduljanak. Kíváncsi az új fegyverére. Főleg úgy, hogy nem is ő fizeti. Talán a felét állja, ez majd az áron múlik. Ha olcsó, akkor talán még maga is kifizeti, bár kevés aranyért jó fegyvert nem biztos, hogy kapni. De igazából a látszat a lényeg.*
-Akkor inkább megtanulok magam morcos képet vágni.
*Mosolyog.
~Hihetetlen, hogy még ebből is képes lenne pénzt csinálni.~
Bár csak most jön rá, hogy amit csinálni akarnak, az nem feltétlenül jó számukra a törvény szemszögéből.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:00:10
Üzenet elküldve: 2020-04-27 18:00:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
* Nem tűnnek fel neki az apró jelek, teljesen idegen a gondolat számára, hogy valakit érzékenyen érintene a vér látványa. A felvetésre megrázza a fejét, és tagadóan fel is emeli a kezét. *
- Olyat sose tennék. Az esztelen mészárlásban, és cél nélküli gyilkosságban nincs semmi méltóság. Előbb hagynám, hogy levágják a fejem. * Persze azt nem teszi hozzá, hogy ha megfizetik, máris célja lesz a gyilkossággal. Na nem egy bérgyilkos, szóval csak akkor szokott ilyesmit elvállalni, ha megbizonyosodik róla, hogy jó indokkal akarják erre felbérelni. *
- De igen, a párbajnak az a lényege, hogy mindkét fél önként vállalja el a kockázatot. Felkészülnek rá, és felkészülnek a halálra is. Vannak olyan harcosok, akik ellen nagy megtiszteltetés egy ilyen ütközet. ~ Apám elé is eljöttek elég sokan, abban a reményben, hogy felülkerekedhetnek rajta. Csak aztán nem jött össze. De majd ha velem találkozik... ~
* Nem mondja ki a gondolatait, azokat megtartja maguknak. Inkább meglepi az, hogy a múltját valaki szörnyűnek tartaná. *
- Én akartam ezt. * Csóválja a fejét. * Azért hagytam el a családi házat, és azért kerestem a kihívásokat, mert így döntöttem. Az, hogy az életem tét volt, nem csak az aranymennyiséget növelte, de engem is erősített. Arra sarkallt, hogy sose veszítsek, hogy mindig adjak bele mindent. Ezért lettem az, aki vagyok.
* A mérgekhez nem tud hozzászólni, hiszen mint mondta, nem ismeri őket. Persze vannak, akik méreggel is dolgoznak, bekenik a pengéjüket, így növelve az esélyeiket, de a harcos ezt a fajta mentalitást mindig lenézte. Számára minden küzdelem büszke és nemes, és az ilyen alantas módszerek csak elrondítják. Nem tudja elképzelni, hogy valaha is megpróbálna valakit méreggel megölni. A kérdésre felnevet, és tagadóan emeli fel a kezét. *
- Valóban, nem vagy ijesztő fajta. Ne haragudj, hogy ilyet feltételeztem. * Magyarázkodik, és a további mesélés a masszázsról kicsit sem csökkenti a kedvét. *
- Akkor legyen itt, és most. Mármint, odafent. * Bök fejével az emelt felé, és már megy is a söntéshez. Ott nem rest, kifizet 15 aranyat, amennyi a Szoba ára. Ezek után visszasétál Lisséhez. *
- Persze nem várom el, hogy csak úgy jó szándékod jeleként csináld. Ha megmondod, hogy mennyibe szokott kerülni, akkor kifizetem. * Teszi hozzá, és ha nincs más, akkor el is indul felfelé a lánnyal az oldalán, és az itallal a kezében. *
* Nem tűnnek fel neki az apró jelek, teljesen idegen a gondolat számára, hogy valakit érzékenyen érintene a vér látványa. A felvetésre megrázza a fejét, és tagadóan fel is emeli a kezét. *
- Olyat sose tennék. Az esztelen mészárlásban, és cél nélküli gyilkosságban nincs semmi méltóság. Előbb hagynám, hogy levágják a fejem. * Persze azt nem teszi hozzá, hogy ha megfizetik, máris célja lesz a gyilkossággal. Na nem egy bérgyilkos, szóval csak akkor szokott ilyesmit elvállalni, ha megbizonyosodik róla, hogy jó indokkal akarják erre felbérelni. *
- De igen, a párbajnak az a lényege, hogy mindkét fél önként vállalja el a kockázatot. Felkészülnek rá, és felkészülnek a halálra is. Vannak olyan harcosok, akik ellen nagy megtiszteltetés egy ilyen ütközet. ~ Apám elé is eljöttek elég sokan, abban a reményben, hogy felülkerekedhetnek rajta. Csak aztán nem jött össze. De majd ha velem találkozik... ~
* Nem mondja ki a gondolatait, azokat megtartja maguknak. Inkább meglepi az, hogy a múltját valaki szörnyűnek tartaná. *
- Én akartam ezt. * Csóválja a fejét. * Azért hagytam el a családi házat, és azért kerestem a kihívásokat, mert így döntöttem. Az, hogy az életem tét volt, nem csak az aranymennyiséget növelte, de engem is erősített. Arra sarkallt, hogy sose veszítsek, hogy mindig adjak bele mindent. Ezért lettem az, aki vagyok.
* A mérgekhez nem tud hozzászólni, hiszen mint mondta, nem ismeri őket. Persze vannak, akik méreggel is dolgoznak, bekenik a pengéjüket, így növelve az esélyeiket, de a harcos ezt a fajta mentalitást mindig lenézte. Számára minden küzdelem büszke és nemes, és az ilyen alantas módszerek csak elrondítják. Nem tudja elképzelni, hogy valaha is megpróbálna valakit méreggel megölni. A kérdésre felnevet, és tagadóan emeli fel a kezét. *
- Valóban, nem vagy ijesztő fajta. Ne haragudj, hogy ilyet feltételeztem. * Magyarázkodik, és a további mesélés a masszázsról kicsit sem csökkenti a kedvét. *
- Akkor legyen itt, és most. Mármint, odafent. * Bök fejével az emelt felé, és már megy is a söntéshez. Ott nem rest, kifizet 15 aranyat, amennyi a Szoba ára.
Ezek után visszasétál Lisséhez. *- Persze nem várom el, hogy csak úgy jó szándékod jeleként csináld. Ha megmondod, hogy mennyibe szokott kerülni, akkor kifizetem. * Teszi hozzá, és ha nincs más, akkor el is indul felfelé a lánnyal az oldalán, és az itallal a kezében. *
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 16:29:29
Üzenet elküldve: 2020-04-27 16:29:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mámorító érzés keríti hatalmába az ezüsthajó elfet, aki korántsem számított erre a végkimenetelre még előző este, mikor lopva megcsókolta kedvesét, s lám, most kéjes gyönyörrel telve izgatottan és feszülten vágyja azt a pillanatot, mikor a hév utat találhat magának a nő szorosan ölelő combjai közt. Felsóhajt, éppen csak nem kiáltja el magát az élvezettől, s mélyen a nő szemébe nézve búgja.*
-Nem foglak...
*Apró mosoly, s egy homlokra lehelt csók a záloga szavainak. Lassan mozog, nehogy kellemetlenséget okozzon a másiknak, de leszáll róla, és mellé fekszik, kényelmesen, ha teheti karját Sea feje alá dugja, hogy úgy ölelhesse meztelen mellkasára a lányt, és cirógathassa a különleges hajkoronáját még egy jó pár percig, vagy óráig, ki tudja?*
-Remélem nem bántad meg.
*Kérdi érdeklődve, tényleg nem szeretné, ha kellemetlen érzések keletkeznének benne, bár őszintén ettől nem igazán fél, mégis így tiszta a lelkiismerete, ha hangosan is kimondja, amit gondol, nem pedig csak... gondolja. Persze nem könnyen beszél, leginkább csak piheg és mosolyog a férfi, igyekszik átélni az eltelt csodás pillanatot, és beleragadni egy kicsit, ameddig csak lehet, hisz bármennyire is a szándék, természetesen tudja, hogy nem maradhatnak így örökké.*
-Nehéz lesz így lerajzolnom, nem gondolod, kedvesem?
*Nevet fel egy picit hangosabban, bár még mindig nehezen telik be a másikkal. Szíve szerint egy pár napig biztos nem eresztené.*
-És mondd csak, te Hősnő! Hogy tetszik a mese, ami rólad szól?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mámorító érzés keríti hatalmába az ezüsthajó elfet, aki korántsem számított erre a végkimenetelre még előző este, mikor lopva megcsókolta kedvesét, s lám, most kéjes gyönyörrel telve izgatottan és feszülten vágyja azt a pillanatot, mikor a hév utat találhat magának a nő szorosan ölelő combjai közt. Felsóhajt, éppen csak nem kiáltja el magát az élvezettől, s mélyen a nő szemébe nézve búgja.*
-Nem foglak...
*Apró mosoly, s egy homlokra lehelt csók a záloga szavainak. Lassan mozog, nehogy kellemetlenséget okozzon a másiknak, de leszáll róla, és mellé fekszik, kényelmesen, ha teheti karját Sea feje alá dugja, hogy úgy ölelhesse meztelen mellkasára a lányt, és cirógathassa a különleges hajkoronáját még egy jó pár percig, vagy óráig, ki tudja?*
-Remélem nem bántad meg.
*Kérdi érdeklődve, tényleg nem szeretné, ha kellemetlen érzések keletkeznének benne, bár őszintén ettől nem igazán fél, mégis így tiszta a lelkiismerete, ha hangosan is kimondja, amit gondol, nem pedig csak... gondolja. Persze nem könnyen beszél, leginkább csak piheg és mosolyog a férfi, igyekszik átélni az eltelt csodás pillanatot, és beleragadni egy kicsit, ameddig csak lehet, hisz bármennyire is a szándék, természetesen tudja, hogy nem maradhatnak így örökké.*
-Nehéz lesz így lerajzolnom, nem gondolod, kedvesem?
*Nevet fel egy picit hangosabban, bár még mindig nehezen telik be a másikkal. Szíve szerint egy pár napig biztos nem eresztené.*
-És mondd csak, te Hősnő! Hogy tetszik a mese, ami rólad szól?
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 16:23:17
Üzenet elküldve: 2020-04-27 16:23:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Már épp mondaná, hogy nem kell jobban részletezni, de kimondja, hogy vérzett. Míg ezt elmondja Pash addig inkább iszik, és a kupa mögé rejti a vértől való viszolygását. Az első lenne, aki elvágódna, ha bárkiből vörös éltető nedűt látna kifolyni. Pont ezért nem lett gyógyító, mert igazán kínos lenne, ha az egyetlen személy, aki segíthetne, rókázik vagy ájultan hever a sérültek között.*
- Akkor félreértettelek, ne haragudj. Azt hittem arra gondolsz, hogy mondjuk itt, *mutat körbe az ivóban.* vagy a piactéren. *Annak a végeredményébe még belegondolni is rossz lenne.*
- De az a párbaj, amiről te beszélsz azzal nem akkora gond. Ott végül is két személy sérül, akik ezt eldöntötték és akarták. Az úgy más. ~Dehogy más.~ *Nem hiába más honnan érkeztek és másféle tapasztalatokon estek át. Amit azonban Pash elmesél, az eléggé meglepi. Nagyon távol állnak ezek az események tőle, és eléggé ismeretlen is számára sok szó. Viszont tudja miféle hely lehetett, és azt is tudja, hogy ilyen helyre soha nem akar elmenni önszántából. Nem is nagyon tud erre mit mondani. Persze inkább valamit kéne. Gondolkozik hát.*
- Nem is tudom melyik a szörnyűbb, hogy olyan fiatalon kezdted el az ilyesfajta küzdelmet gyakorolni, vagy, hogy az életed is a tét volt. *Látja nagyon is jól mennyire mások. Bár vicces is lenne, ha egyformák lennének. Ezen a gondolaton elmosolyodik, majd Pash apjára terelődik a szó, amire vegyes érzéseket vél felfedezni a szavai mögött. Ezt nem teszi szóvá, inkább mesél a masszázsról és arról az érdekes történetről. Meg van az oka, hogy elmondta ezt. Így már átlátja, hogy Pashthra nem csak a kardforgatáshoz ért, hanem esze is van. A kettő pedig igen veszélyes párosítás, Lissé szerint, aki inkább csak az eszét tudja használni. Hiszen egy kard felemelésével is bajban lenne, nemhogy annak forgatásával. Persze ezt nem osztja meg a másikkal. Végig hallgatja Pasht, hátradőlve fogva a kupát abból kortyolgatva. Csak akkor szólal meg, ha már befejezte a fiú és hátradől.*
- Pedig akadnak olyan mérgek, amik csak egy valakire hatnak, és másra nem. *mondja elgondolkodva.*
- De nem is ez a lényeg ezt még anyám mesélte, aki sok mindenre megtanított. De sosem tudtam kiszedni belőle, hogy ez egy megtörtént eset vagy csak ő találta ki. *vállat von, talán nem is számít. Az ijesztgetésre halkan és szolidan felnevet.*
- Most őszintén pont úgy nézek ki, mint aki bárkit is képes lenne megijeszteni? *kérdése költői, mert hát erre tudják a választ mindketten.*
- De inkább tájékoztatni akartalak, hogy nem olyan könnyed lazító egy igazi masszázs, mint amilyennek sokan hiszik. Fáj, és nem, úgy ahogy egy kard sért meg. Másféle fájdalom ez. Volt olyan harcos, akit rendszeresen kellett volna masszírozni a sérülése miatt, és az első után azt mondta inkább a kardjába dől, minthogy még egy ilyent át kelljen élnie. *hangjában nincsen semmi olyan jel, hogy Pash megbántotta volna. Sőt úgy véli, a fiú ehhez nem ismeri eléggé.*
- Persze utána jobban fogod érezni magad, ezt garantálom. És az is valószínű, hogy egy alkalom nem sokat fog érni. *Iszik a borból, ami úgy fest el is fogyott. Előrébb dől, és leteszi a kupát az asztalra, majd visszatámaszkodik a székre, ahogy az előbb is ült. Ahogy megszólal kedvesnek hatnak szavai, melyhez mosolyog is alig észrevehetően.*
- Szóval akkor és ahol akarod. De aztán a végén hallani akarom a véleményed. *mondja, azt egyelőre elhallgatja, hogy semmit nem fog ezért kérni. Vannak olyan pillanatai, amikor éppen önzetlen hangulatában van. Úgy fest ez is egy ilyen alkalom éppen.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 16:27:07
*Már épp mondaná, hogy nem kell jobban részletezni, de kimondja, hogy vérzett. Míg ezt elmondja Pash addig inkább iszik, és a kupa mögé rejti a vértől való viszolygását. Az első lenne, aki elvágódna, ha bárkiből vörös éltető nedűt látna kifolyni. Pont ezért nem lett gyógyító, mert igazán kínos lenne, ha az egyetlen személy, aki segíthetne, rókázik vagy ájultan hever a sérültek között.*
- Akkor félreértettelek, ne haragudj. Azt hittem arra gondolsz, hogy mondjuk itt, *mutat körbe az ivóban.* vagy a piactéren. *Annak a végeredményébe még belegondolni is rossz lenne.*
- De az a párbaj, amiről te beszélsz azzal nem akkora gond. Ott végül is két személy sérül, akik ezt eldöntötték és akarták. Az úgy más. ~Dehogy más.~ *Nem hiába más honnan érkeztek és másféle tapasztalatokon estek át. Amit azonban Pash elmesél, az eléggé meglepi. Nagyon távol állnak ezek az események tőle, és eléggé ismeretlen is számára sok szó. Viszont tudja miféle hely lehetett, és azt is tudja, hogy ilyen helyre soha nem akar elmenni önszántából. Nem is nagyon tud erre mit mondani. Persze inkább valamit kéne. Gondolkozik hát.*
- Nem is tudom melyik a szörnyűbb, hogy olyan fiatalon kezdted el az ilyesfajta küzdelmet gyakorolni, vagy, hogy az életed is a tét volt. *Látja nagyon is jól mennyire mások. Bár vicces is lenne, ha egyformák lennének. Ezen a gondolaton elmosolyodik, majd Pash apjára terelődik a szó, amire vegyes érzéseket vél felfedezni a szavai mögött. Ezt nem teszi szóvá, inkább mesél a masszázsról és arról az érdekes történetről. Meg van az oka, hogy elmondta ezt. Így már átlátja, hogy Pashthra nem csak a kardforgatáshoz ért, hanem esze is van. A kettő pedig igen veszélyes párosítás, Lissé szerint, aki inkább csak az eszét tudja használni. Hiszen egy kard felemelésével is bajban lenne, nemhogy annak forgatásával. Persze ezt nem osztja meg a másikkal. Végig hallgatja Pasht, hátradőlve fogva a kupát abból kortyolgatva. Csak akkor szólal meg, ha már befejezte a fiú és hátradől.*
- Pedig akadnak olyan mérgek, amik csak egy valakire hatnak, és másra nem. *mondja elgondolkodva.*
- De nem is ez a lényeg ezt még anyám mesélte, aki sok mindenre megtanított. De sosem tudtam kiszedni belőle, hogy ez egy megtörtént eset vagy csak ő találta ki. *vállat von, talán nem is számít. Az ijesztgetésre halkan és szolidan felnevet.*
- Most őszintén pont úgy nézek ki, mint aki bárkit is képes lenne megijeszteni? *kérdése költői, mert hát erre tudják a választ mindketten.*
- De inkább tájékoztatni akartalak, hogy nem olyan könnyed lazító egy igazi masszázs, mint amilyennek sokan hiszik. Fáj, és nem, úgy ahogy egy kard sért meg. Másféle fájdalom ez. Volt olyan harcos, akit rendszeresen kellett volna masszírozni a sérülése miatt, és az első után azt mondta inkább a kardjába dől, minthogy még egy ilyent át kelljen élnie. *hangjában nincsen semmi olyan jel, hogy Pash megbántotta volna. Sőt úgy véli, a fiú ehhez nem ismeri eléggé.*
- Persze utána jobban fogod érezni magad, ezt garantálom. És az is valószínű, hogy egy alkalom nem sokat fog érni. *Iszik a borból, ami úgy fest el is fogyott. Előrébb dől, és leteszi a kupát az asztalra, majd visszatámaszkodik a székre, ahogy az előbb is ült. Ahogy megszólal kedvesnek hatnak szavai, melyhez mosolyog is alig észrevehetően.*
- Szóval akkor és ahol akarod. De aztán a végén hallani akarom a véleményed. *mondja, azt egyelőre elhallgatja, hogy semmit nem fog ezért kérni. Vannak olyan pillanatai, amikor éppen önzetlen hangulatában van. Úgy fest ez is egy ilyen alkalom éppen.*
A hozzászólás írója (Lisse Lirulin Assari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 16:27:07
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:27:47
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:27:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
- Hát, én nem sokat láttam belőle, mert nem hajlik úgy a nyakam, de vérzett rendesen. * Mondja őszintén a fiú, és elmosolyodik azon, amikor a kis tervét kezdik el elemezni. Megcsóválja a fejét, és megvonja a vállát. *
- Vannak emberek, akik önként vállalják az ilyen kihívásokat. Nagy harcosok, akik be akarják bizonyítani, hogy mekkorák. Olyan emberek, akik nem csak a hírnevet, de az izgalmat is keresik. Ne úgy képzeld el, hogy ártatlan emberekkel, vagy városőrökkel kezdenék el harcolni. Abban nem lenne semmi élvezetes. Olyanokkal méretném meg magam, akik jobbak, vagy jobbnak tűnnek. Igazi párbaj, amit mindketten kívánunk. * Megvonja a vállát, és lazán az asztalra ejti a kezét. *
- Egy ideig ebből éltem, tudod? Még gyerekként... talán ha tizenöt voltam. Arannyal megtömött szütyők voltak a tétek, és az életem, ahogy egy másik férfi élete. A nyertes mindent visz. Sokat tanultam, és fejlődtem az alatt az idő alatt. Apám ugyan így szerezte a hírnevét, csak ő fiatalabban kezdte. Tizenhárom volt, amikor megnyerte az első párbaját, egy huszonéves férfi ellen. * Bár büszkén beszél az apjától, azért az arckifejezése egészen másról is árulkodik. Az igazán jó emberismerő azt is kikövetkeztetheti, hogy utálja a férfit, de a gyűlöletet nem is olyan nehéz meglátni a szemében. Láthatóan a harcos nem vette észre, hogy a lányt zavarja ez a téma, és hogy mennyire nem tetszik neki az elképzelése.
A masszőrökről előadott történetet érdeklődve hallgatja, majd megcsóválja a fejét, hitetlenkedésének egyértelmű jele ez. *
- Furcsa méreg lehet az, ami a masszőr kezén nem szívódik be, csak az áldozat hátán keresztül. * Csak ennyit jegyez meg, nem igazán ért a mérgekhez, de ez azért nem ment el a füle mellett. *
- Megnyugtatlak, sose masszírozott még bordélyházi kurtizán, sőt, mást se csináltak még velem. * Csóválja a fejét mosolyogva. * A fájdalom pedig nem idegen a számomra. Bizonyos szempontból a fájdalom jelzi, hogy jó úton járok. Ha az edzést abbahagynám, amikor fájni kezd, akkor nem lennének izmaim. Ha a harcot abbahagynám, amikor fájdalmat érzek, levágnák a fejemet. De ha nem akarsz megmasszírozni, mondd nyugodtan. Ne próbálj történetekkel elijeszteni, vagy a fájdalom gondolatával. * Most Pashon a sor, hogy hátradőljön, és úgy figyelje a lányt, várja a válaszát. Érzi, hogy sértő lehet, amit mond, de az ő önbecsülését is sértette a felvetés, hogy egy kis fájdalom elvenné a kedvét bármitől. *
- Hát, én nem sokat láttam belőle, mert nem hajlik úgy a nyakam, de vérzett rendesen. * Mondja őszintén a fiú, és elmosolyodik azon, amikor a kis tervét kezdik el elemezni. Megcsóválja a fejét, és megvonja a vállát. *
- Vannak emberek, akik önként vállalják az ilyen kihívásokat. Nagy harcosok, akik be akarják bizonyítani, hogy mekkorák. Olyan emberek, akik nem csak a hírnevet, de az izgalmat is keresik. Ne úgy képzeld el, hogy ártatlan emberekkel, vagy városőrökkel kezdenék el harcolni. Abban nem lenne semmi élvezetes. Olyanokkal méretném meg magam, akik jobbak, vagy jobbnak tűnnek. Igazi párbaj, amit mindketten kívánunk. * Megvonja a vállát, és lazán az asztalra ejti a kezét. *
- Egy ideig ebből éltem, tudod? Még gyerekként... talán ha tizenöt voltam. Arannyal megtömött szütyők voltak a tétek, és az életem, ahogy egy másik férfi élete. A nyertes mindent visz. Sokat tanultam, és fejlődtem az alatt az idő alatt. Apám ugyan így szerezte a hírnevét, csak ő fiatalabban kezdte. Tizenhárom volt, amikor megnyerte az első párbaját, egy huszonéves férfi ellen. * Bár büszkén beszél az apjától, azért az arckifejezése egészen másról is árulkodik. Az igazán jó emberismerő azt is kikövetkeztetheti, hogy utálja a férfit, de a gyűlöletet nem is olyan nehéz meglátni a szemében. Láthatóan a harcos nem vette észre, hogy a lányt zavarja ez a téma, és hogy mennyire nem tetszik neki az elképzelése.
A masszőrökről előadott történetet érdeklődve hallgatja, majd megcsóválja a fejét, hitetlenkedésének egyértelmű jele ez. *
- Furcsa méreg lehet az, ami a masszőr kezén nem szívódik be, csak az áldozat hátán keresztül. * Csak ennyit jegyez meg, nem igazán ért a mérgekhez, de ez azért nem ment el a füle mellett. *
- Megnyugtatlak, sose masszírozott még bordélyházi kurtizán, sőt, mást se csináltak még velem. * Csóválja a fejét mosolyogva. * A fájdalom pedig nem idegen a számomra. Bizonyos szempontból a fájdalom jelzi, hogy jó úton járok. Ha az edzést abbahagynám, amikor fájni kezd, akkor nem lennének izmaim. Ha a harcot abbahagynám, amikor fájdalmat érzek, levágnák a fejemet. De ha nem akarsz megmasszírozni, mondd nyugodtan. Ne próbálj történetekkel elijeszteni, vagy a fájdalom gondolatával. * Most Pashon a sor, hogy hátradőljön, és úgy figyelje a lányt, várja a válaszát. Érzi, hogy sértő lehet, amit mond, de az ő önbecsülését is sértette a felvetés, hogy egy kis fájdalom elvenné a kedvét bármitől. *
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:22:53
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:22:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sizpak//
*A zsoldos szóra már bizony felcsillan a tündér kufár szeme.*
- Zsoldos! Bizony bizony jó esz ám!
~5 arany nem is sok. Ez egy roppant jó üzlet lesz hehe.~
- Szóval akkor egyből törlesztéssel indítasz komám?
*Széles vigyor ül ki a tündér képére.*
- A fegyveren még agyalok. Gyere menjünk el a kovácshoz! Ott majd megálmodom mi lesz az elrettentő beleződ.
*Fel is pattan a kufár és ha az óriás megindul vele akkor elől megy és így meglódulnak a kovács felé. A tanárságon kúszik a szemöldök.*
- Jó pénzért az is vagyok. De a marcona pofa vágás menni fog neked is csak gyakoroljár azért a tükörbe.
*Nem árt a hatás kedvéért rágyúrni egy kicsit a belező kinézetű pofázmányra.*
- Erről bizony papírost is írunk cimbora. Neked a fizetésed nekem meg a pénzem nempocséklása lesz leírva benne. Csak formalitás semmi több.
*Szép szó a jó szó de az írás az azért mégis csak megmarad jobban.*
*A zsoldos szóra már bizony felcsillan a tündér kufár szeme.*
- Zsoldos! Bizony bizony jó esz ám!
~5 arany nem is sok. Ez egy roppant jó üzlet lesz hehe.~
- Szóval akkor egyből törlesztéssel indítasz komám?
*Széles vigyor ül ki a tündér képére.*
- A fegyveren még agyalok. Gyere menjünk el a kovácshoz! Ott majd megálmodom mi lesz az elrettentő beleződ.
*Fel is pattan a kufár és ha az óriás megindul vele akkor elől megy és így meglódulnak a kovács felé. A tanárságon kúszik a szemöldök.*
- Jó pénzért az is vagyok. De a marcona pofa vágás menni fog neked is csak gyakoroljár azért a tükörbe.
*Nem árt a hatás kedvéért rágyúrni egy kicsit a belező kinézetű pofázmányra.*
- Erről bizony papírost is írunk cimbora. Neked a fizetésed nekem meg a pénzem nempocséklása lesz leírva benne. Csak formalitás semmi több.
*Szép szó a jó szó de az írás az azért mégis csak megmarad jobban.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:14:26
Üzenet elküldve: 2020-04-27 15:14:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Hasfájásra nagyon jó kotyvalékai vannak, azért biztos nem menne máshoz, hogy aranyat is legomboljanak róla. De így visszagondolva, tényleg nem keresett fel még egyszer sem gyógyítót mióta a saját lábára állt. És nem a szülei citálják el egyhez. Azt mindjárt gondolta, hogy a fiú talán többször is volt gyógyító kezek között. Azonban a dárda, és Pash története kissé megrázza. Na, most nem azért mert már szívéhez nőtt volna a fiú, bár az is lehetne. De ezek az elbeszélések mindig is kicsit elborzasztják.*
- Óh, az nagyon csúnya lehetett. *képed el, nem is tudja, mit kellene erre mondania. Láthatóan a fiú felépült belőle, így talán nem kéne ekkora feneket kerítenie neki. A gyógyítós mogorvaságra érdekesen felel.*
- Majd egyszer megfigyelem melyik is áll fenn, rendben? *kérdezi, elmosolyodik közben és kortyol a borból. Abban egyetért, hogy minek élnek az olyanok, akiknek már a kedve is elszállt az élettől. *
- Úgy tapasztaltam, hogy akik ilyenek, azok szoktak feleslegesen balhét gerjeszteni. Nekik mindegy már, és amikor az utolsó harcát akarja megvívni annak, több áldozata lesz, és nem csak a halált oly nagyon kívánó harcos. Egyesek belehalnak azok, szerencsések. A többi, aki megnyomorodik az meg hát egy életre szerez egy emléket, egy nyomot a testén vagy a lelkén. *Hosszabban mondja el ezt, de szeretné ha Pash letenne az ilyesmiről. Hangjában és arckifejezésében viszont kifürkészhetetlen, hogy átélt ilyet valakije vagy esetleg Lisse esett ilyen szörnyű esemény áldozatául. Vagy csak sok ilyen szerencsétlennel találkozott. De erre meg van az oka, nem akarja, hogy elsőre mindig mindent tudjanak róla. Viszont az ilyen önpusztító viselkedést elítéli.*
- Az ilyen önpusztító viselkedésbe nem csak egy valaki hal meg. Számtalan áldozata van, és az ilyen inkább vegyen be mérget vagy ugorjon valami szörnyeteg szájába az Erdőmélyén. *Teszi még hozzá, bár érdekes, mert Lisse nem foglalkozik másokkal, ez mégis nagyon tudja zavarni. Aztán kiderül pár dolog Pashról is, nem olyan önzetlen, mint amilyennek hitte. Végül is ki lehet használni a városi őrséget is, számtalan példa akadt már rá.*
- Akármiért is csinálod, szerintem jól járnak veled. *teszi hozzá kedvesen mosolyogva, és csak a vállba veregetés hiányzik a szavaihoz. A páncél miatt azonban ezt most kihagyja. A masszázst példaként említette meg, nem gondolta, hogy vevő lenne rá Pashthra.*
- Ahogy meg is nyomoríthat, ha kontár kezei közé kerülsz. *jegyzi meg aljasnak érzi magát, hogy ezt hozzá tette. Hiszen Lisse is ismer olyan pontokat a háton, amiknek ha alaposan neki veselkedne, nem igazán jobban érezné magát utána az illető. A következő szavaival viszont igazán dögnek is nevezhetné magát, vagy ostobának, hogy az első embert el akarja riasztani. De bár nem is biztos, hogy ezért mondja.*
- Sőt azt is hallottam, bár nem igazán hiszem el, de hogy egy nő így ölt meg egy férfit. Semmi fegyvert nem használt, csak megmasszírozta, és a férfi nem kelt fel többet. *mondja és kíváncsi a hatásra ezért kicsit kivár, mielőtt tovább folytatná.*
- De igazán szerintem biztos, hogy mérget dörzsölt be, ami az áldozata bőrén át felszívódott, és abba halt bele. *Aztán inkább elmosolyodik, hátradől a széken, és résnyire összehúzott szemmel méregeti Pasht. ~Vajon rájön-e hol hibázik a történet vagy sem? ~ Bár Lisse arra is tudna megoldást, de ha ez nem kerül szóba, úgy rátér a fiú kijelentésére, és kérdését megválaszolni.*
- Igen masszázst is szoktam időnként. Nagy szerencséd, mert elég jól értek hozzá. De most figyelmeztetlek, ha soha nem masszíroztak, vagy nagyon ritkán. Fájni fog. El ne merd úgy képzelni az én masszázsomat, mint amit bordélyban kapsz a kurtizánoktól. *ami a legjobb az egészben, hogy ehhez még erősnek se kell lennie, pusztán kézügyesség és jó technika kell hozzá. Pash válaszát pedig kíváncsian várja. Ám ha sikerült döbbenetbe löknie e pár szóval, azon is elégedetten fog mosolyogni.*
*Hasfájásra nagyon jó kotyvalékai vannak, azért biztos nem menne máshoz, hogy aranyat is legomboljanak róla. De így visszagondolva, tényleg nem keresett fel még egyszer sem gyógyítót mióta a saját lábára állt. És nem a szülei citálják el egyhez. Azt mindjárt gondolta, hogy a fiú talán többször is volt gyógyító kezek között. Azonban a dárda, és Pash története kissé megrázza. Na, most nem azért mert már szívéhez nőtt volna a fiú, bár az is lehetne. De ezek az elbeszélések mindig is kicsit elborzasztják.*
- Óh, az nagyon csúnya lehetett. *képed el, nem is tudja, mit kellene erre mondania. Láthatóan a fiú felépült belőle, így talán nem kéne ekkora feneket kerítenie neki. A gyógyítós mogorvaságra érdekesen felel.*
- Majd egyszer megfigyelem melyik is áll fenn, rendben? *kérdezi, elmosolyodik közben és kortyol a borból. Abban egyetért, hogy minek élnek az olyanok, akiknek már a kedve is elszállt az élettől. *
- Úgy tapasztaltam, hogy akik ilyenek, azok szoktak feleslegesen balhét gerjeszteni. Nekik mindegy már, és amikor az utolsó harcát akarja megvívni annak, több áldozata lesz, és nem csak a halált oly nagyon kívánó harcos. Egyesek belehalnak azok, szerencsések. A többi, aki megnyomorodik az meg hát egy életre szerez egy emléket, egy nyomot a testén vagy a lelkén. *Hosszabban mondja el ezt, de szeretné ha Pash letenne az ilyesmiről. Hangjában és arckifejezésében viszont kifürkészhetetlen, hogy átélt ilyet valakije vagy esetleg Lisse esett ilyen szörnyű esemény áldozatául. Vagy csak sok ilyen szerencsétlennel találkozott. De erre meg van az oka, nem akarja, hogy elsőre mindig mindent tudjanak róla. Viszont az ilyen önpusztító viselkedést elítéli.*
- Az ilyen önpusztító viselkedésbe nem csak egy valaki hal meg. Számtalan áldozata van, és az ilyen inkább vegyen be mérget vagy ugorjon valami szörnyeteg szájába az Erdőmélyén. *Teszi még hozzá, bár érdekes, mert Lisse nem foglalkozik másokkal, ez mégis nagyon tudja zavarni. Aztán kiderül pár dolog Pashról is, nem olyan önzetlen, mint amilyennek hitte. Végül is ki lehet használni a városi őrséget is, számtalan példa akadt már rá.*
- Akármiért is csinálod, szerintem jól járnak veled. *teszi hozzá kedvesen mosolyogva, és csak a vállba veregetés hiányzik a szavaihoz. A páncél miatt azonban ezt most kihagyja. A masszázst példaként említette meg, nem gondolta, hogy vevő lenne rá Pashthra.*
- Ahogy meg is nyomoríthat, ha kontár kezei közé kerülsz. *jegyzi meg aljasnak érzi magát, hogy ezt hozzá tette. Hiszen Lisse is ismer olyan pontokat a háton, amiknek ha alaposan neki veselkedne, nem igazán jobban érezné magát utána az illető. A következő szavaival viszont igazán dögnek is nevezhetné magát, vagy ostobának, hogy az első embert el akarja riasztani. De bár nem is biztos, hogy ezért mondja.*
- Sőt azt is hallottam, bár nem igazán hiszem el, de hogy egy nő így ölt meg egy férfit. Semmi fegyvert nem használt, csak megmasszírozta, és a férfi nem kelt fel többet. *mondja és kíváncsi a hatásra ezért kicsit kivár, mielőtt tovább folytatná.*
- De igazán szerintem biztos, hogy mérget dörzsölt be, ami az áldozata bőrén át felszívódott, és abba halt bele. *Aztán inkább elmosolyodik, hátradől a széken, és résnyire összehúzott szemmel méregeti Pasht. ~Vajon rájön-e hol hibázik a történet vagy sem? ~ Bár Lisse arra is tudna megoldást, de ha ez nem kerül szóba, úgy rátér a fiú kijelentésére, és kérdését megválaszolni.*
- Igen masszázst is szoktam időnként. Nagy szerencséd, mert elég jól értek hozzá. De most figyelmeztetlek, ha soha nem masszíroztak, vagy nagyon ritkán. Fájni fog. El ne merd úgy képzelni az én masszázsomat, mint amit bordélyban kapsz a kurtizánoktól. *ami a legjobb az egészben, hogy ehhez még erősnek se kell lennie, pusztán kézügyesség és jó technika kell hozzá. Pash válaszát pedig kíváncsian várja. Ám ha sikerült döbbenetbe löknie e pár szóval, azon is elégedetten fog mosolyogni.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:32:15
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:32:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
* Ahogy Pash elnézi a lányt, meg tudja érteni, hogy nem nagyon volt még dolga gyógyítóval. Olyannak tűnik, aki maximum hasfájással keres fel ilyen embereket, és így belegondolva érthető is, hogy vele mindig kedvesen bántak. *
- Engem sajnos többször kellett már összefércelni. * Mondja a harcos, bár nem láthatóak most a sebhelyei, mert a ruha jótékonyan takarja azokat. * Egyszer még egy dárda is keresztül ment rajtam, itt.
* A válla alatt mutatja, hogy nagyjából hol lehet a seb, de persze ő se tudja teljesen pontosan megmondani. *
- És valóban, lehet, hogy mogorvaságnak éltem meg azt, hogy profin álltak a dologhoz. * Megvonja a vállát, nem sértette meg őt senki, és nem is úgy mondja őket mogorvának, hogy az rossz lenne.
Látja, hogy a másik reagál az aranyos lány megjegyzésre, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, főleg, hogy utána őt is aranyosnak hívják. Úgy érzi, hogy ez lehet a visszavágás a lányt ért jelzőre. *
- Ha valaki beleun az életbe, akkor feleslegesen éli tovább. * Vonja meg a vállát a harcos. * Ha velem ilyen történne, szerintem addig párbajoznék, amíg nem találnék valakit, aki véget vet neki. Legalább egy kis izgalom lenne még a végén, ami hajtana előre.
* Láthatóan nem zavarja a halál gondolata, se a sajátja, se másé. Talán nem az a tipikus városőri mentalitás, de nem is mondta soha, hogy tökéletes lenne. *
- Nem a háláért csinálom, vagy valami nemes dologból. * Siet leszögezni a dolgot, mielőtt Lisse még rossz képet alkotna róla. * Egyszerűen nincs munkám, és unatkozom. Ez is fizet annyit, hogy ne halljak éhen, az őrségben edzeni is tudom magam ingyen, és van is köztük olyan, akivel szívesen vívnék. És semmivel sem unalmasabb, mint karavánokkal járni a földet, és nem létező ellenfelektől védeni azokat.
* A magyarázat közben látható, hogy tényleg unalmasnak tartja ezeket a munkákat, pedig egykor még lelkesedett értük. Alighanem túl hamar fáradt bele, ha már most így beszél a dologról. A végtelenül naiv fiú szeme felcsillan, amikor a masszázsra terelődik a téma. *
- Azt hallottam, hogy egy jó masszázs csodákra képes. Tényleg ilyesmivel foglalkozol? Mert jól esne, ha valaki átnyomkodná az izmaimat. Biztos, hogy tele vagyok görcsökkel, és letapadt izmokkal. * Tényleg jól esne neki a dolog, és még ha nem is látszik rajta, valószínűleg a legtöbb férfival ellentétben ő tényleg masszázsra gondol. *
* Ahogy Pash elnézi a lányt, meg tudja érteni, hogy nem nagyon volt még dolga gyógyítóval. Olyannak tűnik, aki maximum hasfájással keres fel ilyen embereket, és így belegondolva érthető is, hogy vele mindig kedvesen bántak. *
- Engem sajnos többször kellett már összefércelni. * Mondja a harcos, bár nem láthatóak most a sebhelyei, mert a ruha jótékonyan takarja azokat. * Egyszer még egy dárda is keresztül ment rajtam, itt.
* A válla alatt mutatja, hogy nagyjából hol lehet a seb, de persze ő se tudja teljesen pontosan megmondani. *
- És valóban, lehet, hogy mogorvaságnak éltem meg azt, hogy profin álltak a dologhoz. * Megvonja a vállát, nem sértette meg őt senki, és nem is úgy mondja őket mogorvának, hogy az rossz lenne.
Látja, hogy a másik reagál az aranyos lány megjegyzésre, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, főleg, hogy utána őt is aranyosnak hívják. Úgy érzi, hogy ez lehet a visszavágás a lányt ért jelzőre. *
- Ha valaki beleun az életbe, akkor feleslegesen éli tovább. * Vonja meg a vállát a harcos. * Ha velem ilyen történne, szerintem addig párbajoznék, amíg nem találnék valakit, aki véget vet neki. Legalább egy kis izgalom lenne még a végén, ami hajtana előre.
* Láthatóan nem zavarja a halál gondolata, se a sajátja, se másé. Talán nem az a tipikus városőri mentalitás, de nem is mondta soha, hogy tökéletes lenne. *
- Nem a háláért csinálom, vagy valami nemes dologból. * Siet leszögezni a dolgot, mielőtt Lisse még rossz képet alkotna róla. * Egyszerűen nincs munkám, és unatkozom. Ez is fizet annyit, hogy ne halljak éhen, az őrségben edzeni is tudom magam ingyen, és van is köztük olyan, akivel szívesen vívnék. És semmivel sem unalmasabb, mint karavánokkal járni a földet, és nem létező ellenfelektől védeni azokat.
* A magyarázat közben látható, hogy tényleg unalmasnak tartja ezeket a munkákat, pedig egykor még lelkesedett értük. Alighanem túl hamar fáradt bele, ha már most így beszél a dologról. A végtelenül naiv fiú szeme felcsillan, amikor a masszázsra terelődik a téma. *
- Azt hallottam, hogy egy jó masszázs csodákra képes. Tényleg ilyesmivel foglalkozol? Mert jól esne, ha valaki átnyomkodná az izmaimat. Biztos, hogy tele vagyok görcsökkel, és letapadt izmokkal. * Tényleg jól esne neki a dolog, és még ha nem is látszik rajta, valószínűleg a legtöbb férfival ellentétben ő tényleg masszázsra gondol. *
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:19:00
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:19:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
*Figyelmesen hallgatja a férfi mondandóját, és majdnem mosolyra is kel az arca attól, hogy bevonták őt efféle bensőséges információkba, amikről bizonyosan nem boldogan beszél a másik. Jól esik neki a bizalom, úgy érzi végre valaki megbízik benne, hiszen a szülei örökké kizárták a gyermek szemmel az, oly áhítatos felnőtt körökből, de ez valahogy az évek során sem változott, csak keményebb lett a nőben élő tüske. *
- Büszke lehetsz magadra, van benned erő. *feleli egy kis gondolkodás után a szőke teremtés, majd már a kérdésére érkezik is az enyhén köd fedte válasz.*
- Lehetséges* pirul bele a mondandójába, és az ujjai közé temeti mosolygó arcát. *
- Ez, olyan szokatlan. Nem szoktak nekem, ilyet mondani. *továbbra is a két tenyere mögött rejtőzködve pusmog, de igazán ő maga sem érti miért. Talán az anyja szavai visszhangoznak a fejében, és azok öltenek, ily szégyenteljes érzést a lányban, aki igazából elképesztően boldog és élvezettől telt helyzetnek ítéli a jelenlegi pillanataikat, de a múlt mindig ott lebeg Ode arca előtt, és még van hatalma felette érzéseket kelteni benne, amik maga sem tudja, hogy az övéi e. ~Egyszer teszek valamit amivel teljesen túl lépek rajtuk, és talán ez nincs is, olyan messze~. *
*Figyelmesen hallgatja a férfi mondandóját, és majdnem mosolyra is kel az arca attól, hogy bevonták őt efféle bensőséges információkba, amikről bizonyosan nem boldogan beszél a másik. Jól esik neki a bizalom, úgy érzi végre valaki megbízik benne, hiszen a szülei örökké kizárták a gyermek szemmel az, oly áhítatos felnőtt körökből, de ez valahogy az évek során sem változott, csak keményebb lett a nőben élő tüske. *
- Büszke lehetsz magadra, van benned erő. *feleli egy kis gondolkodás után a szőke teremtés, majd már a kérdésére érkezik is az enyhén köd fedte válasz.*
- Lehetséges* pirul bele a mondandójába, és az ujjai közé temeti mosolygó arcát. *
- Ez, olyan szokatlan. Nem szoktak nekem, ilyet mondani. *továbbra is a két tenyere mögött rejtőzködve pusmog, de igazán ő maga sem érti miért. Talán az anyja szavai visszhangoznak a fejében, és azok öltenek, ily szégyenteljes érzést a lányban, aki igazából elképesztően boldog és élvezettől telt helyzetnek ítéli a jelenlegi pillanataikat, de a múlt mindig ott lebeg Ode arca előtt, és még van hatalma felette érzéseket kelteni benne, amik maga sem tudja, hogy az övéi e. ~Egyszer teszek valamit amivel teljesen túl lépek rajtuk, és talán ez nincs is, olyan messze~. *
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-27 12:42:58
Üzenet elküldve: 2020-04-27 12:42:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Vagy csak nem volt szüksége eddig igazi gyógyítóra, így nem hozta velük össze a sors. Se nyugodttal, se mogorvával. Az meg hogy így találkozások alkalmával beszélgetve az illető gyógyító vagy harcos volt, nos, hát sosem kérdezte, mert amúgy nem is érdekelte. Ha bárki mesélt neki a foglalkozásáról meghallgatta, de sosem unszolt erre senkit.*
- Bevallom nem sokszor volt szükségem gyógyítóra, így nem találkoztam annyival, hogy erről meg tudjak győződni magam. *árulja el mégiscsak az okát.*
- Lehet nem is mogorvák, hanem csak hűvös határozott nyugalommal tesznek mindent. Amit könnyű félreérteni. *találgat, mert akár így is lehet. De bár ebben tényleg nem fog tudni hiteles véleményt formálni.
A kard elnevezésre Pash nevet, Lisse pedig követi ebben.*
- Inkán nem is érdekel. *legyint az ilyenekre. Bólint, hogy nem kerülne egy fegyver útjába se, és felvonja szemöldökét, ahogy aranyos kislánynak nevezi. Hozzászokott már, hogy sosem látják annak, ami valójában. Van előnye is annak ha elf fajba tartozik valaki száz éve alatt folyton csak bájos lánynak nézik őket. Legalábbis a családjában ez mindig így volt.*
- Aranyos vagy te is, legalábbis nem olyan életunt, mint egy némely harcos, akikkel találkoztam. ~Mondjuk azok biztos idősebbek voltak nálad.~ *fejezi be gondolatai között. Közben isznak a jó kívánságokra. Lisse az almabort szereti, ám ha be akar rúgni, amit ritkán szokott akkor máshoz nyúlna. Nem is feltétlen alkoholba kéne önteni, mehetne akár vízbe is a saját kikevert kis receptje, és bőven elég lenne belőle akár két korty is.
~Nyugodt békeidő, korábban lázadás… Városőr?~ Zakatolnak Lisse gondolatai, ahogy hallja a továbbiakat. ~Jó lesz, figyelnem miket mondok neki.~ Jegyzi meg magának.*
- Az egy nagyon nemes feladat, de lehet kicsit hálátlan is. *Lissének még sosem jutott eszébe, hogy jót tegyen a képességeivel. Ilyen önszántából, beálljon, mondjuk valakikhez és gyógyítson vagy segítse a tudásával az elesetteket. Van benne annyi önzés, hogy inkább magának akar jót és nem másnak. *
- Most sehogyan sem megy. Tegnap érkeztem csak vissza Artheniorba, de ahol laktam az pont a lázadás áldozatává vált, így most újra kell terveznem bizonyos dolgokat. *mondja, persze biztosan megoldja, csak még nem tudja, hogyan is fogja. A nemesek említésére szeme sarkából kifejezetten érdeklődő kihívó pillantásokkal nézi Pasht. Persze csak pár pillanat, hiheti a fiú, hogy beképzelte az egészet. ~Nem kifejezetten a nemesek voltak a vevőim.~ Persze voltak közöttük nemesek is, de főleg máshonnan érkeztek a vevői a kencéire. Nem veszi rossz néven a kérdést, inkább kedves érdeklődésnek tudja be.*
- Nem csak kencéket készítek, szóval több lábon állok, mondjuk így. *jegyzi meg, és nem tudja, mennyire akarjon egy városőrhöz ennél őszintébb és közvetlenebb lenni.*
- Hát masszázsra például nem igen a nemesek jöttek. Sérülések után gyorsabban áll helyre a végtag, ha megmasszírozva, tornáztatva van. Főleg az olyan sérülések után, amik nagyon sokat feküdt magatehetetlen a beteg. Azoknál felgyorsul a gyógyulási folyamat. *mondja hosszabban, közben iszik a borból. A sok beszédtől egészen kiszárad a szája.*
*Vagy csak nem volt szüksége eddig igazi gyógyítóra, így nem hozta velük össze a sors. Se nyugodttal, se mogorvával. Az meg hogy így találkozások alkalmával beszélgetve az illető gyógyító vagy harcos volt, nos, hát sosem kérdezte, mert amúgy nem is érdekelte. Ha bárki mesélt neki a foglalkozásáról meghallgatta, de sosem unszolt erre senkit.*
- Bevallom nem sokszor volt szükségem gyógyítóra, így nem találkoztam annyival, hogy erről meg tudjak győződni magam. *árulja el mégiscsak az okát.*
- Lehet nem is mogorvák, hanem csak hűvös határozott nyugalommal tesznek mindent. Amit könnyű félreérteni. *találgat, mert akár így is lehet. De bár ebben tényleg nem fog tudni hiteles véleményt formálni.
A kard elnevezésre Pash nevet, Lisse pedig követi ebben.*
- Inkán nem is érdekel. *legyint az ilyenekre. Bólint, hogy nem kerülne egy fegyver útjába se, és felvonja szemöldökét, ahogy aranyos kislánynak nevezi. Hozzászokott már, hogy sosem látják annak, ami valójában. Van előnye is annak ha elf fajba tartozik valaki száz éve alatt folyton csak bájos lánynak nézik őket. Legalábbis a családjában ez mindig így volt.*
- Aranyos vagy te is, legalábbis nem olyan életunt, mint egy némely harcos, akikkel találkoztam. ~Mondjuk azok biztos idősebbek voltak nálad.~ *fejezi be gondolatai között. Közben isznak a jó kívánságokra. Lisse az almabort szereti, ám ha be akar rúgni, amit ritkán szokott akkor máshoz nyúlna. Nem is feltétlen alkoholba kéne önteni, mehetne akár vízbe is a saját kikevert kis receptje, és bőven elég lenne belőle akár két korty is.
~Nyugodt békeidő, korábban lázadás… Városőr?~ Zakatolnak Lisse gondolatai, ahogy hallja a továbbiakat. ~Jó lesz, figyelnem miket mondok neki.~ Jegyzi meg magának.*
- Az egy nagyon nemes feladat, de lehet kicsit hálátlan is. *Lissének még sosem jutott eszébe, hogy jót tegyen a képességeivel. Ilyen önszántából, beálljon, mondjuk valakikhez és gyógyítson vagy segítse a tudásával az elesetteket. Van benne annyi önzés, hogy inkább magának akar jót és nem másnak. *
- Most sehogyan sem megy. Tegnap érkeztem csak vissza Artheniorba, de ahol laktam az pont a lázadás áldozatává vált, így most újra kell terveznem bizonyos dolgokat. *mondja, persze biztosan megoldja, csak még nem tudja, hogyan is fogja. A nemesek említésére szeme sarkából kifejezetten érdeklődő kihívó pillantásokkal nézi Pasht. Persze csak pár pillanat, hiheti a fiú, hogy beképzelte az egészet. ~Nem kifejezetten a nemesek voltak a vevőim.~ Persze voltak közöttük nemesek is, de főleg máshonnan érkeztek a vevői a kencéire. Nem veszi rossz néven a kérdést, inkább kedves érdeklődésnek tudja be.*
- Nem csak kencéket készítek, szóval több lábon állok, mondjuk így. *jegyzi meg, és nem tudja, mennyire akarjon egy városőrhöz ennél őszintébb és közvetlenebb lenni.*
- Hát masszázsra például nem igen a nemesek jöttek. Sérülések után gyorsabban áll helyre a végtag, ha megmasszírozva, tornáztatva van. Főleg az olyan sérülések után, amik nagyon sokat feküdt magatehetetlen a beteg. Azoknál felgyorsul a gyógyulási folyamat. *mondja hosszabban, közben iszik a borból. A sok beszédtől egészen kiszárad a szája.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436