Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 245 (4881. - 4900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4900. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-13 19:31:30
Üzenet elküldve: 2024-07-13 19:31:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori életének van egy visszatérő aspektusa, ami még az elméjében piócaként élősködő, az életét megjósolhatatlan időközönként tönkretevő szörnyetegnél is rosszabb. Annyira, de annyira szeretne tartozni valahová, de a végén mindig két szék között a földön landol.
Már újszülöttként sem kellett a szüleinek, amiért így ismeretlenül is gyűlöli őket. A csatornarendszer sötét, nyirkos labirintusában töltött évek alatt ártatlan gyermekként csak kihasználták, illetve felhasználták őt undorító célokra. Ebből a kilátástalanságból jövő reménysugárként lépett be az életébe Clion, akitől nem is tudott elszakadni egészen addig, míg ki nem derült, hogy valójában mennyire mást akarnak ők ketten az élettől. Idya mellett egy ideig úgy érezte, megtalálta önmagát, de arra maga is rájött, hogy mellette sincs jó helyen. Ekkor érezte magát csak igazán magányosnak, hisz a kannibálhoz már nem mehetett vissza, az egyetlen, drága barátnője, Nolie meghalt. Aztán akkor megismerte Mai-t, aki mellett elkezdte újra úgy érezni, hogy tartozik valahová. Már a közös házukat is tervezgették, mikor az a bizonyos szörnyeteg ismét keresztülhúzta a számításait, és úgy tűnt, hogy a fél-elf lány sem akarja őt többé. Hiába a törpével íratott szép dal vagy a kibékülés jeleinek tekinthető ölelések, Nori mégis úgy érezte, hogy ez mind nem elég ahhoz, hogy Mai visszafogadja őt, és életében először akart úgy dönteni, hogy neki Clion mellett a helye. Ők azonban már messze járnak innen, a feketeség pedig még mindig Arthenior utcáit járja, újra egyedül.
Magánya társaságában egyetlen mondat cseng folyamatosan a fejében: „Két nap múlva, amint felkelt a nap, ide jövök.” Fogadott nővérének szájából hangzottak el a szavak. Belép hát a Pegazus ajtaján, és szemeivel a fél-elfet keresi. Nori kinézetét most a szépség helyett a praktikusság jellemzi. Bőrnadrágját viseli bakanccsal, a fekete kis blúzán rajta a fűzős bőrvért és nála van az összes fegyvere is. Mindez azt jelzi, hogy nemrég még távozni akart a városból, de végül mégis itt maradt, vagy ragadt, merthogy megint ő volt az, akire végül nem volt szükség.
Mai-t hamar megpillantja ugyanannál az asztalnál, ahol két nappal ezelőtt beszélgettek. Oda is lépked, és helyet foglal a lánnyal szemben. Először csak a mellettük lévő falat bámulja, de végül a jégkék íriszekre emeli tekintetét.*
- Ne várd, hogy eljönnek! Nem fognak, elmentek. Messzire, és vissza sem jönnek már.
*Hangjában csalódottság, szomorúság és a visszafojtott könnyek miatti elcsuklás is hallatszik. Annyira örült, hogy a sors visszaadta neki a férfit. Terveket szövögettek együtt, hogy együtt megmásszák a hatalom hegyét. Még a csillagot is látta tegnap éjszaka, amit tőle kapott, mégis úgy tűnik, ez mind-mind üres ígéretek voltak azért, hogy ő befogja a száját. Igazából a kannibálnak sincs már rá szüksége, soha nem is volt.*
- Mondd, Mai! Te akarsz még engem? Kérlek, mondd meg, ha nem! Ma meg akarok hozni egy fontos döntést, de ahhoz, hogy meghozhassam, ezt még tudnom kell. Tudod Mai, van a temetőben egy friss sírgödör, és pont olyan, mintha nekem találták volna ki. A világ állandóan bebizonyítja, hogy nincs rám szükség, akkor minek erőlködjek…? Nem igaz? Nem lehet a végtelenségig harcolni, egyszer be kell ismerni, hogy értéktelenek vagyunk.
*Szavaiban ott bújik bűnbánás, a csalódottság, a lemondás és a reménytelenség furcsa egyvelege. Olyan, mintha talán csak elbúcsúzni jött volna Mai-hoz is, mielőtt maga mögött hagyja ezt az egész szarkupacot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori életének van egy visszatérő aspektusa, ami még az elméjében piócaként élősködő, az életét megjósolhatatlan időközönként tönkretevő szörnyetegnél is rosszabb. Annyira, de annyira szeretne tartozni valahová, de a végén mindig két szék között a földön landol.
Már újszülöttként sem kellett a szüleinek, amiért így ismeretlenül is gyűlöli őket. A csatornarendszer sötét, nyirkos labirintusában töltött évek alatt ártatlan gyermekként csak kihasználták, illetve felhasználták őt undorító célokra. Ebből a kilátástalanságból jövő reménysugárként lépett be az életébe Clion, akitől nem is tudott elszakadni egészen addig, míg ki nem derült, hogy valójában mennyire mást akarnak ők ketten az élettől. Idya mellett egy ideig úgy érezte, megtalálta önmagát, de arra maga is rájött, hogy mellette sincs jó helyen. Ekkor érezte magát csak igazán magányosnak, hisz a kannibálhoz már nem mehetett vissza, az egyetlen, drága barátnője, Nolie meghalt. Aztán akkor megismerte Mai-t, aki mellett elkezdte újra úgy érezni, hogy tartozik valahová. Már a közös házukat is tervezgették, mikor az a bizonyos szörnyeteg ismét keresztülhúzta a számításait, és úgy tűnt, hogy a fél-elf lány sem akarja őt többé. Hiába a törpével íratott szép dal vagy a kibékülés jeleinek tekinthető ölelések, Nori mégis úgy érezte, hogy ez mind nem elég ahhoz, hogy Mai visszafogadja őt, és életében először akart úgy dönteni, hogy neki Clion mellett a helye. Ők azonban már messze járnak innen, a feketeség pedig még mindig Arthenior utcáit járja, újra egyedül.
Magánya társaságában egyetlen mondat cseng folyamatosan a fejében: „Két nap múlva, amint felkelt a nap, ide jövök.” Fogadott nővérének szájából hangzottak el a szavak. Belép hát a Pegazus ajtaján, és szemeivel a fél-elfet keresi. Nori kinézetét most a szépség helyett a praktikusság jellemzi. Bőrnadrágját viseli bakanccsal, a fekete kis blúzán rajta a fűzős bőrvért és nála van az összes fegyvere is. Mindez azt jelzi, hogy nemrég még távozni akart a városból, de végül mégis itt maradt, vagy ragadt, merthogy megint ő volt az, akire végül nem volt szükség.
Mai-t hamar megpillantja ugyanannál az asztalnál, ahol két nappal ezelőtt beszélgettek. Oda is lépked, és helyet foglal a lánnyal szemben. Először csak a mellettük lévő falat bámulja, de végül a jégkék íriszekre emeli tekintetét.*
- Ne várd, hogy eljönnek! Nem fognak, elmentek. Messzire, és vissza sem jönnek már.
*Hangjában csalódottság, szomorúság és a visszafojtott könnyek miatti elcsuklás is hallatszik. Annyira örült, hogy a sors visszaadta neki a férfit. Terveket szövögettek együtt, hogy együtt megmásszák a hatalom hegyét. Még a csillagot is látta tegnap éjszaka, amit tőle kapott, mégis úgy tűnik, ez mind-mind üres ígéretek voltak azért, hogy ő befogja a száját. Igazából a kannibálnak sincs már rá szüksége, soha nem is volt.*
- Mondd, Mai! Te akarsz még engem? Kérlek, mondd meg, ha nem! Ma meg akarok hozni egy fontos döntést, de ahhoz, hogy meghozhassam, ezt még tudnom kell. Tudod Mai, van a temetőben egy friss sírgödör, és pont olyan, mintha nekem találták volna ki. A világ állandóan bebizonyítja, hogy nincs rám szükség, akkor minek erőlködjek…? Nem igaz? Nem lehet a végtelenségig harcolni, egyszer be kell ismerni, hogy értéktelenek vagyunk.
*Szavaiban ott bújik bűnbánás, a csalódottság, a lemondás és a reménytelenség furcsa egyvelege. Olyan, mintha talán csak elbúcsúzni jött volna Mai-hoz is, mielőtt maga mögött hagyja ezt az egész szarkupacot.*
4899. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-12 19:54:23
Üzenet elküldve: 2024-07-12 19:54:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Alvó emlékek//
*Mily egyszerű a férfinép! Egy kis kacérkodás itt, némi szempilla rebegtetés ott és máris kész az ingyen ital. No persze, ha kevésbé lenne dekoratív nem menne ám ilyen gyorsan, tudja jól, akkor legalább várnia kellene még hősünk elfogyaszt pár itókát, s csak azután vethetné bele magát a potyázásba. Minden eszesebb lány tudja azonban, hogy sokszor az urak amolyan befektetésként gondolnak a bőkezűen osztogatott jobbnál jobb szeszekre, óvatosnak kell hát lenni, nem szabad akárki kétes meghívását elfogadni.
Ysaneenek viszont ha valamiben, hát ebben bőszen van gyakorlata. Egy időben minden zsebelését így kezdte, aztán ha valaki túl veszélyesnek bizonyult, némi itókába cseppentett réti ármány mindig kihúzta a bajból. Most azonban nincs nála ilyesmi, de első benyomásra az az érzése, hogy Derknél nem is lesz rá szükség. Egészen ártalmatlanul zavartnak tűnik, a tolvaj pedig nem sejt veszélyt.
Mosolyogva fogadja a kupa bort, majd már lépdel is az egyik üres asztal felé, melynél régebben egészen sokat ült. Néha egyedül, néha társaságban, valahogy azt a helyet preferálja a legjobban, noha nem hiszi, hogy van a Pegazusnak olyan része, ahol ne ücsörgött volna egy ponton az életében. Túlontúl is sok időt töltött már a túlárazott fogadó falai között.
Lehuppan az egyik székre, míg kényelembe helyezi magát a jelenlévőket figyeli. Tekintete egy kicsit talán jobban elidőz egy mélységi férfin, s ha ezen rajtakapják, már emeli is kék pillantásait újonnan szerzett asztaltársára, mintha mi sem történt volna.*
- Engem figyeltél végig idefelé jövet, fogalmad sem volt róla, hogy hol van a fogadó. Kevés olyan férfit ismerek erre, aki nem találna ide akár csukott szemmel is. *magyarázza az egyértelmű jeleket, közben italát koccintásra emeli*
- Az új ismeretségre! *hörpint is bele menten, nem is emlékszik, mikor ivott utoljára. Sokszor itta magát elviselhetetlenül szomorúra az elmúlt esztendőben, ezért egy ideje igyekszik kerülni a nagyobb italozásokat. Egész jól is megy neki mostanság.*
- És merről? Várj! Hadd találjam ki!
*Aprólékosan méri végig a férfit, összehúzott szemekkel látványosan próbál ismerős jellegzetességeket találni rajta.*
- Wegtoren?
*Mily egyszerű a férfinép! Egy kis kacérkodás itt, némi szempilla rebegtetés ott és máris kész az ingyen ital. No persze, ha kevésbé lenne dekoratív nem menne ám ilyen gyorsan, tudja jól, akkor legalább várnia kellene még hősünk elfogyaszt pár itókát, s csak azután vethetné bele magát a potyázásba. Minden eszesebb lány tudja azonban, hogy sokszor az urak amolyan befektetésként gondolnak a bőkezűen osztogatott jobbnál jobb szeszekre, óvatosnak kell hát lenni, nem szabad akárki kétes meghívását elfogadni.
Ysaneenek viszont ha valamiben, hát ebben bőszen van gyakorlata. Egy időben minden zsebelését így kezdte, aztán ha valaki túl veszélyesnek bizonyult, némi itókába cseppentett réti ármány mindig kihúzta a bajból. Most azonban nincs nála ilyesmi, de első benyomásra az az érzése, hogy Derknél nem is lesz rá szükség. Egészen ártalmatlanul zavartnak tűnik, a tolvaj pedig nem sejt veszélyt.
Mosolyogva fogadja a kupa bort, majd már lépdel is az egyik üres asztal felé, melynél régebben egészen sokat ült. Néha egyedül, néha társaságban, valahogy azt a helyet preferálja a legjobban, noha nem hiszi, hogy van a Pegazusnak olyan része, ahol ne ücsörgött volna egy ponton az életében. Túlontúl is sok időt töltött már a túlárazott fogadó falai között.
Lehuppan az egyik székre, míg kényelembe helyezi magát a jelenlévőket figyeli. Tekintete egy kicsit talán jobban elidőz egy mélységi férfin, s ha ezen rajtakapják, már emeli is kék pillantásait újonnan szerzett asztaltársára, mintha mi sem történt volna.*
- Engem figyeltél végig idefelé jövet, fogalmad sem volt róla, hogy hol van a fogadó. Kevés olyan férfit ismerek erre, aki nem találna ide akár csukott szemmel is. *magyarázza az egyértelmű jeleket, közben italát koccintásra emeli*
- Az új ismeretségre! *hörpint is bele menten, nem is emlékszik, mikor ivott utoljára. Sokszor itta magát elviselhetetlenül szomorúra az elmúlt esztendőben, ezért egy ideje igyekszik kerülni a nagyobb italozásokat. Egész jól is megy neki mostanság.*
- És merről? Várj! Hadd találjam ki!
*Aprólékosan méri végig a férfit, összehúzott szemekkel látványosan próbál ismerős jellegzetességeket találni rajta.*
- Wegtoren?
4898. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-08 10:21:59
Üzenet elküldve: 2024-07-08 10:21:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Túlságosan sokan vannak itt. A körülöttük lengő kocsmazaj sem segít abban, hogy egy viszonylag biztonságos teret kialakíthassanak. Az eddig még az asztaluknál megbúvó akaratlan eléjük gördített akadályok is mind-mind azt eredményezik, hogy ne foganjon meg egykönnyen a gondolat. Az a gondolat, ami a legfontosabb mind közül. Ami a döntés felé vezényli azt, akinek nagy szüksége lenne a saját káoszából kitűnő, remény vezérelte hideg és tiszta fejére. Tudja jól, hogy testvére nem azért cselekszik, mert igazából rosszat akar. Hányszor kapott ő is olyan válaszokat a szájából, amik jobban fájtak, mint a feltett kérdés maga? De lehet kezelni. Belül is helyretette, de ez még mindig nem azt jelenti, hogy mások a zűrzavar kellős közepén ugyanerre képesek. Mégis... jó irányt mutat a férfi megfelelő helyzetértékelése. Hogy nem hagyja, hogy amaz letérítse az útról, amire olyan nehezen léptek rá így is. Minden Rasdeher-ről formálódott kép egy kicsit benne is enyhül. Bár nem az ő dolga az ítélkezés, de neki is könnyebb, hogy képes ilyen irányba fordulni a kedveséért, aki csak az ég tudja, mennyire érezheti magát most szörnyen. Először Ras-ra néz, a kérdésére válaszolni fog, talán nem egyértelmű szavakkal, de tudni fogja, hogy mennyit tud. Ha őszinteségről van szó, akkor neki is meg kell adnia. Ennyire mindenképp. Ha ez tántorítja el őket, akkor csak beigazolódik az első víziója: túlságosan fél a rothadó belsejétől, hogy segíteni legyen képes. *
- Hogy milyen ízléssel vagy megáldva, az nem az én dolgom. Az igen hogy visszaadjam neked őt.
*Jut is, marad is. Nem fogja kiejteni a száján egy ivó közepén ennek valódi jelentését. Úgyis tudja. És tényleg, egy egészen kicsit sem érdekli. A miértek előbb törnék rá az ajtót, mintsem belegondoljon a tetteibe. Bármily abszurd, látszik rajta, hogy igazat mond.
Most már a nőre figyel. Nem zárja ki Nori-t, csak nem vele akar jelenleg beszélgetni. Szavai tovább segítették a barna szeműt abban, hogy reményre találhasson. Segíteni akar neki, ez tiszta sor, bármi is húzódjon még meg érdekei mögött. *
- Ne is fogd vissza magad, a kérdéseid fontosak lesznek. Ahogy minden körülmény, amire jelenleg emlékszel. Az érzéseid: a haragod, a félelmed, minden. De ő is kelleni fog. *Pillant az asztal egyetlen férfi tagjára, kinek méreteiről éppen elég szó esett, hogy most már végre Rovéna dolgáról is beszélhessenek.* - Helyetted őriz emlékeket. *Célja az, hogy csak egy kezdő löketet adjon, s aztán kettesben folytathassák a munkájukat az őzikével, de ennek még nincs itt az ideje. Annak sem, hogy ezt elmondja. Ahhoz szilárdabb talaj kell.
Kissé elgondolkodik. A rezidenciára még nem viheti őket, hiszen egyrészt nem tudja, megemlíthetné-e Nori-nak, másrészt annyi félelemérzete még neki is van, hogy ne engedjen egy kannibált a gyerekek közé. Bár nem sejt veszélyt, a harag, amit az első sikertelenségek, a lassabb haladás okozhat, elemésztő lehet. Nem tenne ki ennek mást. *
- Először bérlünk egy szobát, hogy ne lehessenek körülöttünk nyitott fülek. Ha megfelel, akkor itt. Holnap más kötelezettségeim vannak, de két nap múlva , amint felkelt a nap ide jövök. Ha nem lesztek itt, megértem. Tiétek... Tiéd minden döntés. *Ismétli el újfent Rovénának. * - Engedelmetekkel, hagylak titeket ezt megemészteni.
*Túlságosan sokan vannak itt. A körülöttük lengő kocsmazaj sem segít abban, hogy egy viszonylag biztonságos teret kialakíthassanak. Az eddig még az asztaluknál megbúvó akaratlan eléjük gördített akadályok is mind-mind azt eredményezik, hogy ne foganjon meg egykönnyen a gondolat. Az a gondolat, ami a legfontosabb mind közül. Ami a döntés felé vezényli azt, akinek nagy szüksége lenne a saját káoszából kitűnő, remény vezérelte hideg és tiszta fejére. Tudja jól, hogy testvére nem azért cselekszik, mert igazából rosszat akar. Hányszor kapott ő is olyan válaszokat a szájából, amik jobban fájtak, mint a feltett kérdés maga? De lehet kezelni. Belül is helyretette, de ez még mindig nem azt jelenti, hogy mások a zűrzavar kellős közepén ugyanerre képesek. Mégis... jó irányt mutat a férfi megfelelő helyzetértékelése. Hogy nem hagyja, hogy amaz letérítse az útról, amire olyan nehezen léptek rá így is. Minden Rasdeher-ről formálódott kép egy kicsit benne is enyhül. Bár nem az ő dolga az ítélkezés, de neki is könnyebb, hogy képes ilyen irányba fordulni a kedveséért, aki csak az ég tudja, mennyire érezheti magát most szörnyen. Először Ras-ra néz, a kérdésére válaszolni fog, talán nem egyértelmű szavakkal, de tudni fogja, hogy mennyit tud. Ha őszinteségről van szó, akkor neki is meg kell adnia. Ennyire mindenképp. Ha ez tántorítja el őket, akkor csak beigazolódik az első víziója: túlságosan fél a rothadó belsejétől, hogy segíteni legyen képes. *
- Hogy milyen ízléssel vagy megáldva, az nem az én dolgom. Az igen hogy visszaadjam neked őt.
*Jut is, marad is. Nem fogja kiejteni a száján egy ivó közepén ennek valódi jelentését. Úgyis tudja. És tényleg, egy egészen kicsit sem érdekli. A miértek előbb törnék rá az ajtót, mintsem belegondoljon a tetteibe. Bármily abszurd, látszik rajta, hogy igazat mond.
Most már a nőre figyel. Nem zárja ki Nori-t, csak nem vele akar jelenleg beszélgetni. Szavai tovább segítették a barna szeműt abban, hogy reményre találhasson. Segíteni akar neki, ez tiszta sor, bármi is húzódjon még meg érdekei mögött. *
- Ne is fogd vissza magad, a kérdéseid fontosak lesznek. Ahogy minden körülmény, amire jelenleg emlékszel. Az érzéseid: a haragod, a félelmed, minden. De ő is kelleni fog. *Pillant az asztal egyetlen férfi tagjára, kinek méreteiről éppen elég szó esett, hogy most már végre Rovéna dolgáról is beszélhessenek.* - Helyetted őriz emlékeket. *Célja az, hogy csak egy kezdő löketet adjon, s aztán kettesben folytathassák a munkájukat az őzikével, de ennek még nincs itt az ideje. Annak sem, hogy ezt elmondja. Ahhoz szilárdabb talaj kell.
Kissé elgondolkodik. A rezidenciára még nem viheti őket, hiszen egyrészt nem tudja, megemlíthetné-e Nori-nak, másrészt annyi félelemérzete még neki is van, hogy ne engedjen egy kannibált a gyerekek közé. Bár nem sejt veszélyt, a harag, amit az első sikertelenségek, a lassabb haladás okozhat, elemésztő lehet. Nem tenne ki ennek mást. *
- Először bérlünk egy szobát, hogy ne lehessenek körülöttünk nyitott fülek. Ha megfelel, akkor itt. Holnap más kötelezettségeim vannak, de két nap múlva , amint felkelt a nap ide jövök. Ha nem lesztek itt, megértem. Tiétek... Tiéd minden döntés. *Ismétli el újfent Rovénának. * - Engedelmetekkel, hagylak titeket ezt megemészteni.
4897. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-07 18:38:06
Üzenet elküldve: 2024-07-07 18:38:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány legbelül, akivé válhatott volna akkor, ha egy szerető családban, normális körülmények között nőhetett volna fel, tényleg csak segíteni szeretne. Clion-nak, Rovéná-nak, mindenkinek. Éppen ezért nem is fogja fel, mennyire romboló hatással bírnak az egész társaságra azok a szavak, melyek az elméje önkényes döntésének révén, annak egy eldugott apró szegletéből törnek elő és hagyják el a kis fekete száját, ahol a rosszindulat úgy gyülemlett fel, ahogy a mocsok szokott megállni a szobák sarkaiban, mikor nem takarítják őket rendesen.
Tekintete éppen ezért tükröz értetlenséget, amikor az asztaltól való távozása előtt Mai határozottan visszatartja, és szigorú tekintettel intézi hozzá a szavait. Az ő értelmezésében semmi rosszat nem mondott, csupán arra hívta fel a páros figyelmét, hogy nincs mitől tartaniuk, Mai kezei között a legjobb helyen lesznek, és bátran fogadják el a segítségét, csak a valóságban nem pont így sikerült tálalni mindezt.
Ajkai kissé rángatóznak, amiről nem lehet eldönteni, hogy csak mindig meggondolja-e magát, hogy válaszra nyissa a száját, vagy valami hirtelen megjelenő kényszercselekvés csupán, de végül megszólal, most ismételten kevésbé bunkó módon, mint az előbb.*
- Csak azt akarom, hogy jól hozzák meg azt a döntést. Pont azért, mert ő fontos nekem. *Pillant Rasdeher irányába, aki ekkor szintén fűz még egy megjegyzést hozzá, ami a feketeség számára annyira félreérthetővé sikeredik, hogy az arca egy pillanatra egy teli pofájú hörcsög képét veszi fel, ahogy visszatartja a röhögést.*
- A fenébe! Lebuktam. Azért azt majd magyarázd el kérlek egy alkalmas időpontban, hogy Rovéná-t miért nem érdekli! *Azzal, miután Mai elereszti a karját, ő játékos vigyorral, színpadiasan távozik, hogy saját kolbászokat szerezzen magának, persze csakis teával.
Az asztalnál a többiek közben próbálják rendbe tenni azt, amit Nori akaratlanul is elbaszott. Rasdeher jól ismeri már őt, így valószínűleg hatalmas igazságot mond azzal, hogy a rémálmok inkább a saját, illetve leginkább Lil szórakoztatását szolgálnák, mintsem Rovéna gyógyulását, még ha mellékhatásként akár az utóbbi is bekövetkezhetne.
Az asztalhoz visszatérve nem tudja nem észrevenni, hogy egy kicsit kirekesztették őt a társaságból. Főleg Rovéná-n látszik, hogy levegőnek nézi őt, ráadásul választ senkitől sem kap a feltett kérdésére. Nyilván zavarja, hogy nem rá figyel mindenki, de nem csinál újabb felfordulást, csak szemeit forgatva pislog párat, majd vállat rántva inkább az ételének ajánlja a társaságát, ha már más nem akarja őt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány legbelül, akivé válhatott volna akkor, ha egy szerető családban, normális körülmények között nőhetett volna fel, tényleg csak segíteni szeretne. Clion-nak, Rovéná-nak, mindenkinek. Éppen ezért nem is fogja fel, mennyire romboló hatással bírnak az egész társaságra azok a szavak, melyek az elméje önkényes döntésének révén, annak egy eldugott apró szegletéből törnek elő és hagyják el a kis fekete száját, ahol a rosszindulat úgy gyülemlett fel, ahogy a mocsok szokott megállni a szobák sarkaiban, mikor nem takarítják őket rendesen.
Tekintete éppen ezért tükröz értetlenséget, amikor az asztaltól való távozása előtt Mai határozottan visszatartja, és szigorú tekintettel intézi hozzá a szavait. Az ő értelmezésében semmi rosszat nem mondott, csupán arra hívta fel a páros figyelmét, hogy nincs mitől tartaniuk, Mai kezei között a legjobb helyen lesznek, és bátran fogadják el a segítségét, csak a valóságban nem pont így sikerült tálalni mindezt.
Ajkai kissé rángatóznak, amiről nem lehet eldönteni, hogy csak mindig meggondolja-e magát, hogy válaszra nyissa a száját, vagy valami hirtelen megjelenő kényszercselekvés csupán, de végül megszólal, most ismételten kevésbé bunkó módon, mint az előbb.*
- Csak azt akarom, hogy jól hozzák meg azt a döntést. Pont azért, mert ő fontos nekem. *Pillant Rasdeher irányába, aki ekkor szintén fűz még egy megjegyzést hozzá, ami a feketeség számára annyira félreérthetővé sikeredik, hogy az arca egy pillanatra egy teli pofájú hörcsög képét veszi fel, ahogy visszatartja a röhögést.*
- A fenébe! Lebuktam. Azért azt majd magyarázd el kérlek egy alkalmas időpontban, hogy Rovéná-t miért nem érdekli! *Azzal, miután Mai elereszti a karját, ő játékos vigyorral, színpadiasan távozik, hogy saját kolbászokat szerezzen magának, persze csakis teával.
Az asztalnál a többiek közben próbálják rendbe tenni azt, amit Nori akaratlanul is elbaszott. Rasdeher jól ismeri már őt, így valószínűleg hatalmas igazságot mond azzal, hogy a rémálmok inkább a saját, illetve leginkább Lil szórakoztatását szolgálnák, mintsem Rovéna gyógyulását, még ha mellékhatásként akár az utóbbi is bekövetkezhetne.
Az asztalhoz visszatérve nem tudja nem észrevenni, hogy egy kicsit kirekesztették őt a társaságból. Főleg Rovéná-n látszik, hogy levegőnek nézi őt, ráadásul választ senkitől sem kap a feltett kérdésére. Nyilván zavarja, hogy nem rá figyel mindenki, de nem csinál újabb felfordulást, csak szemeit forgatva pislog párat, majd vállat rántva inkább az ételének ajánlja a társaságát, ha már más nem akarja őt.*
4896. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-07 14:41:27
Üzenet elküldve: 2024-07-07 14:41:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Rasdeher megnyugtató érintése, és támogató szavai éppen csak gátat húznak túlcsordulni készülő érzéseinek, amikor Nori legújabb kirohanása megkísérli végképp kiborítani. Túl sok ez neki. Saját érzéseivel való megküzdéséhez minden erejére szüksége lenne. És egy közegre, amiben erre koncentrálhat. Helyette egy mindenlében kanál trubadúr és egy bizalmatlan kishúg hisztijével kénytelen foglalkozni. Időhúzás? Épp ezek az oktalanságok, amik az ő idejét húzzák, egyúttal elrontva minden esélyét a tisztán gondolkodásra. Mindezek azonban nem tudnak ilyen tisztán körvonalazódni a fejében lévő hangzavarban. Abban Nori felcsattanása csak egy újabb zaj, ami akadályozza döntésének formálódását. Már épp beleegyezne, amikor megzavarja az újabb hisztéria. A többiekkel ellentétben ő nem képes most a hűvös mérlegelésre. Fogalma sincs, mit akar elérni a lány a szavaival, de érzései épp a hallottakkal ellentétes irányba mozdulnak. Tudata azonban képtelen több betolakodó érzelemmel megbirkózni. Egyszerűen csak nem akar itt lenni, ahol úgy tűnik, mindenki apró hülyesége előnyt élvez az ő gondjával szemben. Ahol a segítség alig látszólagos, nemhogy valós támasz lenne. Hiába mond Nori bármit Mairól, ha állandó nyavalygásával éppen azt bizonyítja, hogy a fél-elf még az ő hibbantságát is képtelen kezelni. Milyen segítségre számíthatna így elkóborolt emlékei megtalálásához tőle? Egy pillanatig úgy érzi, igaza volt a legelején a férfinak, és ez az egész egy ócska komédia. Nincs itt maradása. Mégis csak szorítja párja kezét, és ledermedve ül, szóra nyitott ajkakkal, mint a rémült, ugrásra mégis képtelen őz. Csak néhány másodperc az egész, de elég lenne ahhoz, hogy felszínre törő gondolatai kiűzzék a fogadóból, ha asztaltársasága nem fogadná ilyen hűvösen a feketeség produkcióját. Bármennyire is másképp fejezik ki magukat, közösen teszik egyértelművé, miért ülnek mindketten ennél az asztalnál. A határozottságukkal és a figyelmükkel, melyet az elveszett Rovéna felé fordítanak támaszt és irányt mutatnak neki. Medrében tartják érzelmeinek áradni készülő folyóját. Lassan fújja ki a levegőt, s csendje még hosszabbra nyúlik, míg arra vár, hogy dübörgő szíve lassabb ritmusra váltson. Érkezésük óta most érzi azt először, hogy a jelenlévők többsége tényleg segíteni akar rajta. Némi idő kell ehhez a felismeréshez, de sikerül elűzni vele a kéretlenül elhangzó mondatok nyomán ébredt érzületeket. Kedvese szavainak engedve megrázza a fejét, hogy végképp búcsút intsen mérgező gondolatainak.*
- Igazad van Rasti, tényleg nem kell foglalkoznom vele. Nekem ő nem fontos. *válaszolja sóhajtva, mintha leginkább magát akarná megerősíteni ezzel.*
- Rád viszont emlékezni akarok. Ez fontos. *egy aprócska mosoly jelenik meg az arcán, egészen lassan, miközben sikeresen visszatereli magát a céljához. Nem hagyhatja, hogy alkalmatlankodó törpék vagy nyűglődő boszorkányok térítsék le az útról, amire éppen rálépni készül. Hálásan pillant a férfi tengerzöldjeibe, s ha Nori, vagy bárki más látja is ezt a nézést, nem akar foglalkozni azzal, hogy az illető mit gondol erről. Ennyi jár az egyetlennek, aki nem hagyja, hogy elvesszen mások, vagy épp önnön viharában. És járna sokkal több is. Ennek tudatában fordul végre Mai felé, s mielőtt bármi más meggátolhatná benne, a segítségét kéri. Ha az emlékezés félelemmel, fájdalommal vagy épp mások megvetésével jár, neki ezekkel együtt van szüksége rá. Ráadásul a nő iménti türelmes rendre intése, melyet a másik feketeséghez intézett, elhessegette korábban előidézett feltételezését az alkalmatlanságáról. Mi több, szavai cseppnyi bizakodással töltik el, s egyúttal elszórják lelkében a bizalom magjait. Hogy megfelelő talajra lelnek -e, vagy lesz -e bármi, ami táplálja őket ahhoz, hogy szárba szökkenjenek, azt még a jövő dönti el. Most azonban megkönnyebbül, hogy egyelőre semmit nem akarnak ráerőltetni, amit nem ért vagy amire nem érzi magát késznek.*
- Talán ez addig a legjobban hangzó dolog, amit ma hallok. *bólint rá beleegyezően.* Fogok kérdezni. Talán túl sokat is.
*Ha Nori időközben visszaérkezik, igyekszik egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Fontosabb neki, hogy végre kapjon egy időt, vagy egy helyszínt, ahol elkezdődhet a gyógyulása. Egy helyet, ahol talán a körülmények is megfelelőbbek. Kérdésekbe foglalja ezen gondolatait, s reméli, hogy újdonsült segítője mihamarabb a rendelkezésére bocsátja magát.*
*Rasdeher megnyugtató érintése, és támogató szavai éppen csak gátat húznak túlcsordulni készülő érzéseinek, amikor Nori legújabb kirohanása megkísérli végképp kiborítani. Túl sok ez neki. Saját érzéseivel való megküzdéséhez minden erejére szüksége lenne. És egy közegre, amiben erre koncentrálhat. Helyette egy mindenlében kanál trubadúr és egy bizalmatlan kishúg hisztijével kénytelen foglalkozni. Időhúzás? Épp ezek az oktalanságok, amik az ő idejét húzzák, egyúttal elrontva minden esélyét a tisztán gondolkodásra. Mindezek azonban nem tudnak ilyen tisztán körvonalazódni a fejében lévő hangzavarban. Abban Nori felcsattanása csak egy újabb zaj, ami akadályozza döntésének formálódását. Már épp beleegyezne, amikor megzavarja az újabb hisztéria. A többiekkel ellentétben ő nem képes most a hűvös mérlegelésre. Fogalma sincs, mit akar elérni a lány a szavaival, de érzései épp a hallottakkal ellentétes irányba mozdulnak. Tudata azonban képtelen több betolakodó érzelemmel megbirkózni. Egyszerűen csak nem akar itt lenni, ahol úgy tűnik, mindenki apró hülyesége előnyt élvez az ő gondjával szemben. Ahol a segítség alig látszólagos, nemhogy valós támasz lenne. Hiába mond Nori bármit Mairól, ha állandó nyavalygásával éppen azt bizonyítja, hogy a fél-elf még az ő hibbantságát is képtelen kezelni. Milyen segítségre számíthatna így elkóborolt emlékei megtalálásához tőle? Egy pillanatig úgy érzi, igaza volt a legelején a férfinak, és ez az egész egy ócska komédia. Nincs itt maradása. Mégis csak szorítja párja kezét, és ledermedve ül, szóra nyitott ajkakkal, mint a rémült, ugrásra mégis képtelen őz. Csak néhány másodperc az egész, de elég lenne ahhoz, hogy felszínre törő gondolatai kiűzzék a fogadóból, ha asztaltársasága nem fogadná ilyen hűvösen a feketeség produkcióját. Bármennyire is másképp fejezik ki magukat, közösen teszik egyértelművé, miért ülnek mindketten ennél az asztalnál. A határozottságukkal és a figyelmükkel, melyet az elveszett Rovéna felé fordítanak támaszt és irányt mutatnak neki. Medrében tartják érzelmeinek áradni készülő folyóját. Lassan fújja ki a levegőt, s csendje még hosszabbra nyúlik, míg arra vár, hogy dübörgő szíve lassabb ritmusra váltson. Érkezésük óta most érzi azt először, hogy a jelenlévők többsége tényleg segíteni akar rajta. Némi idő kell ehhez a felismeréshez, de sikerül elűzni vele a kéretlenül elhangzó mondatok nyomán ébredt érzületeket. Kedvese szavainak engedve megrázza a fejét, hogy végképp búcsút intsen mérgező gondolatainak.*
- Igazad van Rasti, tényleg nem kell foglalkoznom vele. Nekem ő nem fontos. *válaszolja sóhajtva, mintha leginkább magát akarná megerősíteni ezzel.*
- Rád viszont emlékezni akarok. Ez fontos. *egy aprócska mosoly jelenik meg az arcán, egészen lassan, miközben sikeresen visszatereli magát a céljához. Nem hagyhatja, hogy alkalmatlankodó törpék vagy nyűglődő boszorkányok térítsék le az útról, amire éppen rálépni készül. Hálásan pillant a férfi tengerzöldjeibe, s ha Nori, vagy bárki más látja is ezt a nézést, nem akar foglalkozni azzal, hogy az illető mit gondol erről. Ennyi jár az egyetlennek, aki nem hagyja, hogy elvesszen mások, vagy épp önnön viharában. És járna sokkal több is. Ennek tudatában fordul végre Mai felé, s mielőtt bármi más meggátolhatná benne, a segítségét kéri. Ha az emlékezés félelemmel, fájdalommal vagy épp mások megvetésével jár, neki ezekkel együtt van szüksége rá. Ráadásul a nő iménti türelmes rendre intése, melyet a másik feketeséghez intézett, elhessegette korábban előidézett feltételezését az alkalmatlanságáról. Mi több, szavai cseppnyi bizakodással töltik el, s egyúttal elszórják lelkében a bizalom magjait. Hogy megfelelő talajra lelnek -e, vagy lesz -e bármi, ami táplálja őket ahhoz, hogy szárba szökkenjenek, azt még a jövő dönti el. Most azonban megkönnyebbül, hogy egyelőre semmit nem akarnak ráerőltetni, amit nem ért vagy amire nem érzi magát késznek.*
- Talán ez addig a legjobban hangzó dolog, amit ma hallok. *bólint rá beleegyezően.* Fogok kérdezni. Talán túl sokat is.
*Ha Nori időközben visszaérkezik, igyekszik egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Fontosabb neki, hogy végre kapjon egy időt, vagy egy helyszínt, ahol elkezdődhet a gyógyulása. Egy helyet, ahol talán a körülmények is megfelelőbbek. Kérdésekbe foglalja ezen gondolatait, s reméli, hogy újdonsült segítője mihamarabb a rendelkezésére bocsátja magát.*
4895. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-06 23:28:41
Üzenet elküldve: 2024-07-06 23:28:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bárcsak váratlanul megnyílna alattuk a föld, s a fogadó minden zajforrását magával rántaná egy sötét, végeláthatatlan repedés. Mindenkit felzabálna a mohó képződmény, s az összes söpredék iszonyú sikolyok között zuhanna saját elkerülhetetlen végzete felé. Mindenkinek könnyebb lenne így. Nem kellene többé szembenézniük saját életük jelentéktelenségével, nem nyomná szívüket többé a döntéseiknek a súlya, végre elfeledhetnék a bőrükbe égett múltjukat. De az egészben mégis az lenne a legjobb, hogy Rasnak nem kellene többé Nori hisztijét hallgatnia.
Hiába próbálja kizárni a jelentéktelen, figyelem után epekedő szavakat. Tudatának olyan húrjait pengeti meg a lány, amikre szíve heves dob játékkal válaszol. Válogatott szitkok százai kívánkoznak a nyelvére, keze ösztönösen indulna meg kardjának markolata felé. Ám most valami visszatartja, pont úgy, ahogy a távozását is megakadályozta. Egy kéz, mely korábban az egész elcseszett életében változást hozott. Miért ne tenné meg ezt újra? Újra felemelhetné őt a mocsokból, melybe saját önérzetessége taszította. De ehhez először neki kell segítenie a gazdáján.*
- Jelenleg te vagy az egyetlen, akit a lőcsöm mérete érdekel. Én pontosan tudom, mekkora van.
*Fordul mesterkélt mosollyal a felcsattanó lány felé. Egy pillanatra megingott ugyan, de nem tévesztheti szem elől a célját. Rovénának mindenáron meg kell gyógyulnia. A büszkesége pedig mindig is olyan dolog volt, amit bátran feláldozott saját vízióinak a kergetése közben. Kár, hogy mostanában elfelejtette milyen felszabadító érzés, mikor egyszerűen figyelmen kívül hagyja annak a társadalomnak a normáit, amelynek elpusztítására felesküdött. Nem kell foglalkoznia mások ítélkező tekintetével. Úgy dobhat a sarokba minden morális kérdést, mint egy szakadt rongyot. Mert aki szabad, annak mindent szabad.*
- Szóval tudsz róla, hogy együtt nőttünk fel. Kíváncsi vagyok mi mindent mondott még el neked Nori.
*Ezeket a szavakat már Mai-nak intézi, miután maga módján a gyógyítójuk is rendre inti a feketeséget. Nem várja azt, hogy a félvér válaszolni fog a kérdésére, de fontosnak tartja kiemelni a dolgot. Már így is túl sokat tudhat róla. Ezek után el sem tudja képzelni, hogy mi mindenre kíváncsi még. A közjáték után végre újra Rovénának szenteli minden figyelmét.*
- Ne foglalkozz azzal, amit Nori mond. Mindig is nehezen viselte, ha nincs a figyelem középpontjában. A boszorkánysága pedig csak az ő szórakozását szolgálná, nem a te gyógyulásodat, erről biztosíthatlak.
*Próbálja elterelni a figyelmét labilis testvéréről, s éreztetni vele, hogy most az ő szava a fontos. A kettejük kapcsolata mindig is így működött. Ras csak az irányt mutatja, míg Rovéna saját maga dönthet arról, hogy követi-e párját. Most, hogy idáig eljutottak, egyedül az őzike szemű szépség az, aki saját sorsáról dönthet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bárcsak váratlanul megnyílna alattuk a föld, s a fogadó minden zajforrását magával rántaná egy sötét, végeláthatatlan repedés. Mindenkit felzabálna a mohó képződmény, s az összes söpredék iszonyú sikolyok között zuhanna saját elkerülhetetlen végzete felé. Mindenkinek könnyebb lenne így. Nem kellene többé szembenézniük saját életük jelentéktelenségével, nem nyomná szívüket többé a döntéseiknek a súlya, végre elfeledhetnék a bőrükbe égett múltjukat. De az egészben mégis az lenne a legjobb, hogy Rasnak nem kellene többé Nori hisztijét hallgatnia.
Hiába próbálja kizárni a jelentéktelen, figyelem után epekedő szavakat. Tudatának olyan húrjait pengeti meg a lány, amikre szíve heves dob játékkal válaszol. Válogatott szitkok százai kívánkoznak a nyelvére, keze ösztönösen indulna meg kardjának markolata felé. Ám most valami visszatartja, pont úgy, ahogy a távozását is megakadályozta. Egy kéz, mely korábban az egész elcseszett életében változást hozott. Miért ne tenné meg ezt újra? Újra felemelhetné őt a mocsokból, melybe saját önérzetessége taszította. De ehhez először neki kell segítenie a gazdáján.*
- Jelenleg te vagy az egyetlen, akit a lőcsöm mérete érdekel. Én pontosan tudom, mekkora van.
*Fordul mesterkélt mosollyal a felcsattanó lány felé. Egy pillanatra megingott ugyan, de nem tévesztheti szem elől a célját. Rovénának mindenáron meg kell gyógyulnia. A büszkesége pedig mindig is olyan dolog volt, amit bátran feláldozott saját vízióinak a kergetése közben. Kár, hogy mostanában elfelejtette milyen felszabadító érzés, mikor egyszerűen figyelmen kívül hagyja annak a társadalomnak a normáit, amelynek elpusztítására felesküdött. Nem kell foglalkoznia mások ítélkező tekintetével. Úgy dobhat a sarokba minden morális kérdést, mint egy szakadt rongyot. Mert aki szabad, annak mindent szabad.*
- Szóval tudsz róla, hogy együtt nőttünk fel. Kíváncsi vagyok mi mindent mondott még el neked Nori.
*Ezeket a szavakat már Mai-nak intézi, miután maga módján a gyógyítójuk is rendre inti a feketeséget. Nem várja azt, hogy a félvér válaszolni fog a kérdésére, de fontosnak tartja kiemelni a dolgot. Már így is túl sokat tudhat róla. Ezek után el sem tudja képzelni, hogy mi mindenre kíváncsi még. A közjáték után végre újra Rovénának szenteli minden figyelmét.*
- Ne foglalkozz azzal, amit Nori mond. Mindig is nehezen viselte, ha nincs a figyelem középpontjában. A boszorkánysága pedig csak az ő szórakozását szolgálná, nem a te gyógyulásodat, erről biztosíthatlak.
*Próbálja elterelni a figyelmét labilis testvéréről, s éreztetni vele, hogy most az ő szava a fontos. A kettejük kapcsolata mindig is így működött. Ras csak az irányt mutatja, míg Rovéna saját maga dönthet arról, hogy követi-e párját. Most, hogy idáig eljutottak, egyedül az őzike szemű szépség az, aki saját sorsáról dönthet.*
4894. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-06 02:23:21
Üzenet elküldve: 2024-07-06 02:23:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Asztaltársai elmesélik saját gyerekkori képzelgéseiket. Zeekx mindkettőt aranyosnak találja a maga nemében. Viszont ha a többiek mind mondtak valamit akkor ő se maradhat ki a sorból.*
-Míg nem láttam addig úgy képzeltem el a tengert, hogy teljesen át lehet rajta látni mint egy pohár vízen egészen a tenger fenekéig és a hajósok, magul alá nézve látják milyen halak úsznak alattuk.
*Talán nem olyan vicces gondolat mint a többieké, de Zeekx számára egy nagy meglepetés volt rádöbbenni, hogy nem így van. Arra, hogy a megszokott helyeket Ari a sörhöz hasonlítja a kis pap is nekiállna okoskodni, de most van valaki aki megelőzi benne. Adi mond egy elég jól passzoló példát amire a fiú bólogat.*
-És ha örömöt ad neked az is, akkor ha egy életet úgy élsz le, hogy nem kóstoltad meg a barna sört akkor sincs is semmi baj.
*Aztán kissé komorabb témák irányába terelődik a téma. Adi visszakérdezésére a Wegtoreni bölcsességről Zeekx csak mosolyog.*
-Nem mindig a nép hangoztatja ezt a gondolatot.
*Jól látja a másik. Az e mögötti valóság nem olyan vidám mint amilyennek látszani szeretne. A lány nyers véleményén is csak mosolyog. Aztán arra ahogy folytatja, hogy gyáván élni mégis jobb mint a bátor halál bólogat.*
-Ezért jöttem el otthonról.
*Az ezt követő megoldásokra viszont, hogy mit tehetnének a fiú csak a fejét rázza.*
-Ez a hatalom nem csak látszat. Mármint az is, de van mögötte sok minden. Kövekkel és botokkal a fémpáncélos felfegyverzett ork katonákat is csak megnevettetni lehet és a mágusok még szóba se jöttek. Arról nem is beszélve, hogy a földmágusok azok a köveket is tudják irányítani. Mármint, azt mondják. Ilyesmiről nem is jó beszélni.
*Húzza el a száját. Adi távozóra is fogja. Úgy néz ki mennie kell. A szavaira Zeekx rámosolyog.*
-Ha nem tenne boldoggá akkor más életet választanék magamnak, de köszönöm. Minden jót neked is!
*Asztaltársai elmesélik saját gyerekkori képzelgéseiket. Zeekx mindkettőt aranyosnak találja a maga nemében. Viszont ha a többiek mind mondtak valamit akkor ő se maradhat ki a sorból.*
-Míg nem láttam addig úgy képzeltem el a tengert, hogy teljesen át lehet rajta látni mint egy pohár vízen egészen a tenger fenekéig és a hajósok, magul alá nézve látják milyen halak úsznak alattuk.
*Talán nem olyan vicces gondolat mint a többieké, de Zeekx számára egy nagy meglepetés volt rádöbbenni, hogy nem így van. Arra, hogy a megszokott helyeket Ari a sörhöz hasonlítja a kis pap is nekiállna okoskodni, de most van valaki aki megelőzi benne. Adi mond egy elég jól passzoló példát amire a fiú bólogat.*
-És ha örömöt ad neked az is, akkor ha egy életet úgy élsz le, hogy nem kóstoltad meg a barna sört akkor sincs is semmi baj.
*Aztán kissé komorabb témák irányába terelődik a téma. Adi visszakérdezésére a Wegtoreni bölcsességről Zeekx csak mosolyog.*
-Nem mindig a nép hangoztatja ezt a gondolatot.
*Jól látja a másik. Az e mögötti valóság nem olyan vidám mint amilyennek látszani szeretne. A lány nyers véleményén is csak mosolyog. Aztán arra ahogy folytatja, hogy gyáván élni mégis jobb mint a bátor halál bólogat.*
-Ezért jöttem el otthonról.
*Az ezt követő megoldásokra viszont, hogy mit tehetnének a fiú csak a fejét rázza.*
-Ez a hatalom nem csak látszat. Mármint az is, de van mögötte sok minden. Kövekkel és botokkal a fémpáncélos felfegyverzett ork katonákat is csak megnevettetni lehet és a mágusok még szóba se jöttek. Arról nem is beszélve, hogy a földmágusok azok a köveket is tudják irányítani. Mármint, azt mondják. Ilyesmiről nem is jó beszélni.
*Húzza el a száját. Adi távozóra is fogja. Úgy néz ki mennie kell. A szavaira Zeekx rámosolyog.*
-Ha nem tenne boldoggá akkor más életet választanék magamnak, de köszönöm. Minden jót neked is!
4893. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-05 18:53:04
Üzenet elküldve: 2024-07-05 18:53:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Veslá-nak már teljesen mindegy mit mondott volna, úgy is elviharzik. De talán némileg tompítani tudta a haragot, amit talán ő is érzett volna fordított helyzetben, csakhogy Mai általában tudja honnan kell elmennie, vagy hová nem odamenni. Viszont arról nem tud, csak sejti, hogy nem a társaság java része volt az, aki megkérte őt, hogy színesítse csoportjukat. Mindenesetre a felé érkező biccentése elmenetelkor, talán halovány elismerése annak, hogy tudja, nem tervezte őt ő is megbántani, hiszen olyan dalt költött neki, ami úgy takarta be, mint ahogy fázós éjjelen a takaró. Vissza adta neki a meleget és a bizalmat, ami az asztaltársaiban csak éppen lappang, de leginkább nincsen jelen. Rasdeher minden szava ezt mutatja, még ha beletörődően is lép végül hátra, hogy Rovéná-ra bízza a döntést. Milyen jól tette. Ez a harc az övé, s talán nagyban hozzá tud segíteni a kedvese is, attól még az oroszlánrésze, a felismerések, a fájdalom, na meg a megküzdés a nőé marad. *
- Mint már Rovéná-nak mondtam, fizettek eleget a tapasztalattal, ami az én javamat is szolgálja.
*Éppen szájcsatát vívott kedves kis fekete húgával, így tán lemaradt arról a tényről, hogy igenis nagy fizetség neki az, hogy ebből tanulhat és elmélyedhet. Minden egyes megfogant gondolat, amit majd ébreszt az előttük álló beszélgetések sora, az az ő, később pedig mások előrelépését szolgálja. Talán nem látja Nori arcát, mert most kivételesen nem neki szenteli minden figyelmét, sőt, más sem éppen vele foglalkozik, de érzi, hogy végtelenül unja magát. Már szinte vibrál a kitörni vágyó szóáradat, a bőrén érzi, de nem történik meg. Nem, egészen addig, míg hátra nem kíván dőlni, hogy a páros megvitathassa, hogy hogyan is döntenek. Súlyos és nagy választás ez. A bizalmat pedig bármit is hisznek, Mai is tudja, hogy nem kaphatja meg a két jégkék szeméért. Neki is tennie kell érte, de előre nem tudja kitenni az asztalra. Nem olyan portéka ez, ami látható. De az idő, a fejődés, vagy a megértés szépen lassan adagolhatja, s áradhat szét ereikben egészen annyira, amennyire feldolgozni képesek a tényét. Nincsenek illúziói, semelyikük nem esne abba a hibába, hogy feltétel nélkül kiadják magukat egy idegennek. Építkezni lehet viszont. Gyönyörű homokvárat, amit tán az idő meg tudna szilárdítani, de még rendkívül képlékeny. Olyannyira, hogy a Nori-vihar egy játékos, unatkozó rosszcsont gyermek képében söpri el a még alig stabil lábakon álló alapzatát. Az eddig rá jellemző nyugodtság is szertefoszlik belül. Nem fog őrült módjára kiabálni a lánnyal, de szemeiben láthatja azt az elszánt fényt, azt az erőt, amivel még magát Lil-t is csendre tudta inteni és visszaküldeni a csigaháza legmélyére. A másik karja után kap, mégsem agresszív a mozdulat. A nevelő, aki szigorával vegyített kedvességgel teszi helyre az elkanászodottat. Nem bánt, de ott leng körötte a felnőttség, a gondoskodás, de a józan ész is.*
- Nori. A bátyád, egész gyermekkorodban téged védett. Megtennéd, azt a szívességet cserébe, hogy alkalmas helyzetben nyitod ki a szádat és hagyod, hogy felnőtt módjára megvitassák életük legnehezebb döntését? Ha annyira untat, akkor keress magadnak addig más szórakozást.
*Engedi el a karját végül, nyugodtan mehet tovább. Viszont a közbeszólása mindent befolyásolhat, amit eddig megbeszéltek. Lassan fordul vissza, poharában türelmesen forgatja a bort. Nem hagyta láttatni dühét. Nyomokban sem. Ekkora luxust nem engedne meg magának. Elég, ha belül tombol. A nő barna szemeibe tekint, s ha amaz kitart megfogant döntése mellett és nem sodorta más irányba ez a kilengés, akkor így szól:*
- Bármikor mondhatod, hogy elég. Ha valami nem tetszik, beszéljünk róla. Ha nem érted, mit miért kérdezek, kérdezz. Nem foglak visszatartani. Tiéd a döntés végig.
*A többi kérdés még a homályba vész, majd válaszol, ha valóban lesz mire. Norira néz, ha vissza kíván jönni. Nem méltatja viszont válaszra. *
*Veslá-nak már teljesen mindegy mit mondott volna, úgy is elviharzik. De talán némileg tompítani tudta a haragot, amit talán ő is érzett volna fordított helyzetben, csakhogy Mai általában tudja honnan kell elmennie, vagy hová nem odamenni. Viszont arról nem tud, csak sejti, hogy nem a társaság java része volt az, aki megkérte őt, hogy színesítse csoportjukat. Mindenesetre a felé érkező biccentése elmenetelkor, talán halovány elismerése annak, hogy tudja, nem tervezte őt ő is megbántani, hiszen olyan dalt költött neki, ami úgy takarta be, mint ahogy fázós éjjelen a takaró. Vissza adta neki a meleget és a bizalmat, ami az asztaltársaiban csak éppen lappang, de leginkább nincsen jelen. Rasdeher minden szava ezt mutatja, még ha beletörődően is lép végül hátra, hogy Rovéná-ra bízza a döntést. Milyen jól tette. Ez a harc az övé, s talán nagyban hozzá tud segíteni a kedvese is, attól még az oroszlánrésze, a felismerések, a fájdalom, na meg a megküzdés a nőé marad. *
- Mint már Rovéná-nak mondtam, fizettek eleget a tapasztalattal, ami az én javamat is szolgálja.
*Éppen szájcsatát vívott kedves kis fekete húgával, így tán lemaradt arról a tényről, hogy igenis nagy fizetség neki az, hogy ebből tanulhat és elmélyedhet. Minden egyes megfogant gondolat, amit majd ébreszt az előttük álló beszélgetések sora, az az ő, később pedig mások előrelépését szolgálja. Talán nem látja Nori arcát, mert most kivételesen nem neki szenteli minden figyelmét, sőt, más sem éppen vele foglalkozik, de érzi, hogy végtelenül unja magát. Már szinte vibrál a kitörni vágyó szóáradat, a bőrén érzi, de nem történik meg. Nem, egészen addig, míg hátra nem kíván dőlni, hogy a páros megvitathassa, hogy hogyan is döntenek. Súlyos és nagy választás ez. A bizalmat pedig bármit is hisznek, Mai is tudja, hogy nem kaphatja meg a két jégkék szeméért. Neki is tennie kell érte, de előre nem tudja kitenni az asztalra. Nem olyan portéka ez, ami látható. De az idő, a fejődés, vagy a megértés szépen lassan adagolhatja, s áradhat szét ereikben egészen annyira, amennyire feldolgozni képesek a tényét. Nincsenek illúziói, semelyikük nem esne abba a hibába, hogy feltétel nélkül kiadják magukat egy idegennek. Építkezni lehet viszont. Gyönyörű homokvárat, amit tán az idő meg tudna szilárdítani, de még rendkívül képlékeny. Olyannyira, hogy a Nori-vihar egy játékos, unatkozó rosszcsont gyermek képében söpri el a még alig stabil lábakon álló alapzatát. Az eddig rá jellemző nyugodtság is szertefoszlik belül. Nem fog őrült módjára kiabálni a lánnyal, de szemeiben láthatja azt az elszánt fényt, azt az erőt, amivel még magát Lil-t is csendre tudta inteni és visszaküldeni a csigaháza legmélyére. A másik karja után kap, mégsem agresszív a mozdulat. A nevelő, aki szigorával vegyített kedvességgel teszi helyre az elkanászodottat. Nem bánt, de ott leng körötte a felnőttség, a gondoskodás, de a józan ész is.*
- Nori. A bátyád, egész gyermekkorodban téged védett. Megtennéd, azt a szívességet cserébe, hogy alkalmas helyzetben nyitod ki a szádat és hagyod, hogy felnőtt módjára megvitassák életük legnehezebb döntését? Ha annyira untat, akkor keress magadnak addig más szórakozást.
*Engedi el a karját végül, nyugodtan mehet tovább. Viszont a közbeszólása mindent befolyásolhat, amit eddig megbeszéltek. Lassan fordul vissza, poharában türelmesen forgatja a bort. Nem hagyta láttatni dühét. Nyomokban sem. Ekkora luxust nem engedne meg magának. Elég, ha belül tombol. A nő barna szemeibe tekint, s ha amaz kitart megfogant döntése mellett és nem sodorta más irányba ez a kilengés, akkor így szól:*
- Bármikor mondhatod, hogy elég. Ha valami nem tetszik, beszéljünk róla. Ha nem érted, mit miért kérdezek, kérdezz. Nem foglak visszatartani. Tiéd a döntés végig.
*A többi kérdés még a homályba vész, majd válaszol, ha valóban lesz mire. Norira néz, ha vissza kíván jönni. Nem méltatja viszont válaszra. *
4892. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-04 18:37:25
Üzenet elküldve: 2024-07-04 18:37:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán ő az egyetlen, aki nem akarta feltétlenül elzavarni a törpét az asztaluktól, csak miután megkapta tőle, amit várt, nem foglalkozott vele többé. Sajnos a hála ritkán tartozik Nori erényei közé, ennek a következményét érezheti sokszor Rasdeher is a saját bőrén. Hiába Mai mesterkélten kedves szavai, Vesla és a társaság kapcsolata végül nem alakul túl rózsásan. Persze, ő sem körültekintően válogatta meg a szavait, így a viselkedésük összessége vezethetett oda, hogy szerencsétlen bárd puffogva fordít hátat az asztaltársaságnak, és hagyja őket faképnél.
Eggyel kevesebben maradnak hát, Nori pedig csak unottan, a könyökén támaszkodva hallgatja, ahogy Clion próbálja meggyőzni Mai-t arról, hogy még ő tegyen szívességet nekik azért, hogy segíthessen Rovéná-n. Természetesen halva született ötlet, ami a fél-elf lány válaszából azonnal egyértelművé is válik.*
~Sokszor azt a szart kell ellapátolnod, amit magadnak pakoltál oda…~
*Az előbb megígérte, hogy befogja a kis száját, és ezúttal be is akarja tartani az ígéretét, így nem szól egy mukkot sem, csak gondolataiban kommentálja a beszélgetést, meg közben vágja a pofákat mellé, de hát azt nem is ígérte meg, hogy arcmimikával sem fogja kifejezni a véleményét.*
~Mindketten tudjátok, hogy hiába az elcseszett paranoiátok, nem fogtok semmi rosszat találni Mai-ban. Az ő lelke nem olyan rohadt, mint a miénk.~
*Visszafogja a nevetést a „szükségünk van rád” elhangzása után. Talán még soha a büdös életben nem hallott ilyet Clion szájából. ~Mekkora baromság ez a szerelem, te jó ég…~ Az mondjuk igaz, hogy szükségük van Mai-ra. Nem csak Rasdeher-nek és Rovéná-nak, hanem neki is. Akkor tűnt fel neki, hogy mennyire, mikor hirtelen eltűnt az életéből.
Aztán jön az, amire egyáltalán nem számított. Clion átengedi a döntés jogát a lánynak. Ilyet sem tapasztalt még, pedig egészen kicsi kora óta ismeri a kannibált. Eddig bírta, most már képtelen tartani a száját.*
- Ahj, már, olyan kínos, ahogy viselkedtek, hogy az én képemről sül le a bőr! Mit szenvedtek itt, meg húzzátok az időt, meg néztek egymásra, mint valami elmebeteg szerencsétlenségek? Úgyis mind tudjuk, hogy el fogjátok fogadni Mai segítségét, csak Clion még mindig nem akarja, hogy kicsinek tűnjön a pöcse. Én ezt nem is hallgatom tovább, inkább szerzek kaját.
*Fel is áll az asztaltól, és a pulthoz lépked. Így Rovéna döntéséről pont lemarad, de talán nem is baj. Ki tudja, mi történne, ha Nori hallaná, hogy a férfi jelenléte nélkül engedélyt kapott volna a rémálmok megidézésére? Valószínűleg semmi jó.
Rendel magának két Sült kolbászt 28 aranyért,
meg egy pohár Gyümölcsteát 5 újabb öt aranyért, és azzal ül vissza az asztalhoz. Pont Rovéna utolsó mondatára tér vissza, ami arra enged következtetni, hogy végre sikerült megállapodniuk.*
- Na, csak meg tudtátok hozni azt az egyértelmű döntést? Mai-nál jó kezekben vagytok. Nem kell tartanotok tőle. Rólad már meséltem is neki, Clion, szóval ismer, nem lesz gond.
*Mondja, miközben már tele van a szája sült kolbásszal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán ő az egyetlen, aki nem akarta feltétlenül elzavarni a törpét az asztaluktól, csak miután megkapta tőle, amit várt, nem foglalkozott vele többé. Sajnos a hála ritkán tartozik Nori erényei közé, ennek a következményét érezheti sokszor Rasdeher is a saját bőrén. Hiába Mai mesterkélten kedves szavai, Vesla és a társaság kapcsolata végül nem alakul túl rózsásan. Persze, ő sem körültekintően válogatta meg a szavait, így a viselkedésük összessége vezethetett oda, hogy szerencsétlen bárd puffogva fordít hátat az asztaltársaságnak, és hagyja őket faképnél.
Eggyel kevesebben maradnak hát, Nori pedig csak unottan, a könyökén támaszkodva hallgatja, ahogy Clion próbálja meggyőzni Mai-t arról, hogy még ő tegyen szívességet nekik azért, hogy segíthessen Rovéná-n. Természetesen halva született ötlet, ami a fél-elf lány válaszából azonnal egyértelművé is válik.*
~Sokszor azt a szart kell ellapátolnod, amit magadnak pakoltál oda…~
*Az előbb megígérte, hogy befogja a kis száját, és ezúttal be is akarja tartani az ígéretét, így nem szól egy mukkot sem, csak gondolataiban kommentálja a beszélgetést, meg közben vágja a pofákat mellé, de hát azt nem is ígérte meg, hogy arcmimikával sem fogja kifejezni a véleményét.*
~Mindketten tudjátok, hogy hiába az elcseszett paranoiátok, nem fogtok semmi rosszat találni Mai-ban. Az ő lelke nem olyan rohadt, mint a miénk.~
*Visszafogja a nevetést a „szükségünk van rád” elhangzása után. Talán még soha a büdös életben nem hallott ilyet Clion szájából. ~Mekkora baromság ez a szerelem, te jó ég…~ Az mondjuk igaz, hogy szükségük van Mai-ra. Nem csak Rasdeher-nek és Rovéná-nak, hanem neki is. Akkor tűnt fel neki, hogy mennyire, mikor hirtelen eltűnt az életéből.
Aztán jön az, amire egyáltalán nem számított. Clion átengedi a döntés jogát a lánynak. Ilyet sem tapasztalt még, pedig egészen kicsi kora óta ismeri a kannibált. Eddig bírta, most már képtelen tartani a száját.*
- Ahj, már, olyan kínos, ahogy viselkedtek, hogy az én képemről sül le a bőr! Mit szenvedtek itt, meg húzzátok az időt, meg néztek egymásra, mint valami elmebeteg szerencsétlenségek? Úgyis mind tudjuk, hogy el fogjátok fogadni Mai segítségét, csak Clion még mindig nem akarja, hogy kicsinek tűnjön a pöcse. Én ezt nem is hallgatom tovább, inkább szerzek kaját.
*Fel is áll az asztaltól, és a pulthoz lépked. Így Rovéna döntéséről pont lemarad, de talán nem is baj. Ki tudja, mi történne, ha Nori hallaná, hogy a férfi jelenléte nélkül engedélyt kapott volna a rémálmok megidézésére? Valószínűleg semmi jó.
Rendel magának két Sült kolbászt 28 aranyért,
meg egy pohár Gyümölcsteát 5 újabb öt aranyért, és azzal ül vissza az asztalhoz. Pont Rovéna utolsó mondatára tér vissza, ami arra enged következtetni, hogy végre sikerült megállapodniuk.*- Na, csak meg tudtátok hozni azt az egyértelmű döntést? Mai-nál jó kezekben vagytok. Nem kell tartanotok tőle. Rólad már meséltem is neki, Clion, szóval ismer, nem lesz gond.
*Mondja, miközben már tele van a szája sült kolbásszal.*
4891. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-04 13:51:49
Üzenet elküldve: 2024-07-04 13:51:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*A fél-elf megerősíti észrevételében, arra azonban nem marad ideje, hogy igazán mérlegelje szavai súlyát. Ha olyan számító lenne, mint egykoron, ezt az információt most féltené saját magától. Úgy is, hogy fogalma sincs, pontosan mit körvonalaz. Így azonban ébredező gondolatait elsodorja a körülöttük lévő zsongás. Némi szerencsével nem felejti az elhangzottakat, ahhoz azonban túl jámbor, hogy eszközként tekintsen rájuk. Párja alkudozása jobban gondolkodásra készteti. Egy ilyen bizalmi egyezség megnyugtatná az ő kis reszkető lelkét, viszont ha Mai nem akarja őket valódi bizalommal illetni, ezt aligha tudják kikényszeríteni belőle. Először nem érti, így mi értelme erről tárgyalni. A nő hárító szavai nyomán azonban rájön, hogy megszabadultak a valódi bizalom illúziójától. Eddig épp valami hasonlóra várt, most mégis rosszul érinti a felfedezése, hogy a korábban hallott szép szavak az őszinteségről és nyíltságról mind csak egyirányú elvárásnak tűnnek. Képtelen megítélni, hogy Rasdehernek éppen ez lett volna a valódi célja. Számára is ismeretlen titkaik ominózus árnyként telepednek rá, miközben átsuhan lelkén a balsejtelmes gondolat, miszerint szörnyűségnek kell lennie annak, ami ily kimondhatatlan. Hátradől székében, mintha ezzel ténylegesen távolabb kerülhetne az egésztől, és karjait tartózkodón összefonja a mellei alatt. Egymást kergető gondolatai és nyomasztó érzései önmagában elegek lennének ahhoz, hogy ne tudjon tisztán gondolkodni se Mairól, se önnön múltját illetőleg. Másképp bizonyára rég megállapottak volna. Az asztaluknál zajló bonyodalmak csak tovább növelik frusztrációit, teljesen megfosztva attól a lehetőségtől, hogy helyzetéhez mérten értelmes döntést tudjon hozni. Kész lenne mindezt a belső káoszt az alkalmatlankodó törpére zúdítani, ha Nori szavai nem ébresztenék rá arra, hogy talán már így is túl nyers volt.*
- Én sem akarom bántani. *sóhajt fel kelletlenül, miközben minden feszültsége ellenére megpróbálja élét venni szavainak.* Egyszerűen csak nem akarom, hogy mindenhol rólam énekeljen. Ez az egész nem rá tartozik.
*Egyszer, ha eljön ez az alkalom, újra teljes értékű önmagaként bizonyára nevetni fog azon, hogy ebben a pillanatban mennyire igyekezett minden rossz érzése ellenére jószándékú és egyenes maradni. Ahogy azon is, mennyire sok most számára a kusza és lassan követhetetlenné váló egyezkedés. Jóformán fogalma sincs, hogy ki mit akar elérni a jelen helyzetben. Ő csak saját magát akarja visszakapni, helyette viszont egyre inkább összezavarodik. Eszébe jut Nori ajánlata a rémálmokkal, és bár még mindig semmit nem tud az ilyesmiről, hirtelen sokkal vonzóbbnak találja a lehetőséget, mint azt, ami jelenleg az asztaluknál zajlik. Már a dalnok távozása sem nyugtatja meg. Újfent felébred benne a késztetés, hogy felálljon ő is, és Veslát is megelőzve inaljon ki a fogadó ajtaján. Meg is tenné, ha mélyen legbelül nem tudná, hogy az igazi gondja akkor is vele maradna. Gondolatban valahol messze jár, noha arról fogalma sincs, merre indulna, ha átlépné a küszöböt. Valójában egy helyben ül, már-már szoborszerű mozdulatlanságban, mint aki attól fél, egyetlen apró mozdulat elég ahhoz, hogy végleg elveszítse az uralmat kaotikus érzései felett, és egyszerűen felrobbanjon. Csak akkor normalizálódik valamennyire légzése, amikor észreveszi Ras kezét, mellyel Rovénáét keresi az asztal alatt. Amikor elfogadja, úgy szorít rá, mintha mentőkötél lenne. Mindeddig fel sem tűnt neki, mennyivel szaporábban veszi a levegőt. Gyenge kísérletet tesz gondolatai rendszerezéséhez, mely kívülről nem több csupán némi feszélyezett, várakoztató csendnél. Egy ideig csak összefonódó ujjaikat bámulja, majd a tengerszín íriszekbe pillant, hogy kikötőre találjon bennük lelkének háborgó vizein. Bizalom. Ez tényleg az. Nem gondolkodik tisztán, de cseppet megnyugtatja az érzés, hogy Rasdeher nem egy kiüresedett bábként kezeli. Talán emlékei nincsenek, érzései viszont megszámlálhatatlan, s köztük egy szikrányi halovány öröm, hogy ha minden más ki is folyt a kezei közül, a végső döntést nem akarják kiragadni belőle.*
- Nélküled valószínűleg a rémálmokat is megpróbáltam volna, Rasti. Ha Mai tényleg tud segíteni, nekem az ő segítsége is jó lesz. Nem tudom, hogy találhatnánk -e jobbat, vagy megbízhatóbbat, de meg akarom próbálni. *vet egy pillantást ekkor az említett felé, majd elcsigázott lélektükrei visszatérnek a férfira. Nem láthatja döntése következményeit, de némi beletörődés vegyül a szavaiba. Fél attól, hogy szenvednie kell önmagáért, de inkább ezt választja, mint az elveszettség végeláthatatlan kínját. Naivitásában arra nem gondol, hogy később talán pont önmaga lesz az, akitől szenvedni fog.*
- Ha valami nem tetszene, bármikor kereshetünk más megoldást. *fűzi hozzá még azelőtt, hogy visszafordulna a fél-elf felé.*
- Amennyiben neked így megfelel, s továbbra is segítenél, szeretnék mielőbb belevágni. Bár még nem tudom, hogy mit adhatnék, de ha sikerül, onnantól te is számíthatsz rám. Bármi is legyen az, amivel viszonozni tudom. *gyötrő kétségei nem engedik, hogy egy szelíd mosolyt társítson ígéretéhez. Aggodalmai elnyomják bizakodását, de nem akar kihátrálni a lehetőség elől.*
- Mikor, és hogyan kezdjük?
*A fél-elf megerősíti észrevételében, arra azonban nem marad ideje, hogy igazán mérlegelje szavai súlyát. Ha olyan számító lenne, mint egykoron, ezt az információt most féltené saját magától. Úgy is, hogy fogalma sincs, pontosan mit körvonalaz. Így azonban ébredező gondolatait elsodorja a körülöttük lévő zsongás. Némi szerencsével nem felejti az elhangzottakat, ahhoz azonban túl jámbor, hogy eszközként tekintsen rájuk. Párja alkudozása jobban gondolkodásra készteti. Egy ilyen bizalmi egyezség megnyugtatná az ő kis reszkető lelkét, viszont ha Mai nem akarja őket valódi bizalommal illetni, ezt aligha tudják kikényszeríteni belőle. Először nem érti, így mi értelme erről tárgyalni. A nő hárító szavai nyomán azonban rájön, hogy megszabadultak a valódi bizalom illúziójától. Eddig épp valami hasonlóra várt, most mégis rosszul érinti a felfedezése, hogy a korábban hallott szép szavak az őszinteségről és nyíltságról mind csak egyirányú elvárásnak tűnnek. Képtelen megítélni, hogy Rasdehernek éppen ez lett volna a valódi célja. Számára is ismeretlen titkaik ominózus árnyként telepednek rá, miközben átsuhan lelkén a balsejtelmes gondolat, miszerint szörnyűségnek kell lennie annak, ami ily kimondhatatlan. Hátradől székében, mintha ezzel ténylegesen távolabb kerülhetne az egésztől, és karjait tartózkodón összefonja a mellei alatt. Egymást kergető gondolatai és nyomasztó érzései önmagában elegek lennének ahhoz, hogy ne tudjon tisztán gondolkodni se Mairól, se önnön múltját illetőleg. Másképp bizonyára rég megállapottak volna. Az asztaluknál zajló bonyodalmak csak tovább növelik frusztrációit, teljesen megfosztva attól a lehetőségtől, hogy helyzetéhez mérten értelmes döntést tudjon hozni. Kész lenne mindezt a belső káoszt az alkalmatlankodó törpére zúdítani, ha Nori szavai nem ébresztenék rá arra, hogy talán már így is túl nyers volt.*
- Én sem akarom bántani. *sóhajt fel kelletlenül, miközben minden feszültsége ellenére megpróbálja élét venni szavainak.* Egyszerűen csak nem akarom, hogy mindenhol rólam énekeljen. Ez az egész nem rá tartozik.
*Egyszer, ha eljön ez az alkalom, újra teljes értékű önmagaként bizonyára nevetni fog azon, hogy ebben a pillanatban mennyire igyekezett minden rossz érzése ellenére jószándékú és egyenes maradni. Ahogy azon is, mennyire sok most számára a kusza és lassan követhetetlenné váló egyezkedés. Jóformán fogalma sincs, hogy ki mit akar elérni a jelen helyzetben. Ő csak saját magát akarja visszakapni, helyette viszont egyre inkább összezavarodik. Eszébe jut Nori ajánlata a rémálmokkal, és bár még mindig semmit nem tud az ilyesmiről, hirtelen sokkal vonzóbbnak találja a lehetőséget, mint azt, ami jelenleg az asztaluknál zajlik. Már a dalnok távozása sem nyugtatja meg. Újfent felébred benne a késztetés, hogy felálljon ő is, és Veslát is megelőzve inaljon ki a fogadó ajtaján. Meg is tenné, ha mélyen legbelül nem tudná, hogy az igazi gondja akkor is vele maradna. Gondolatban valahol messze jár, noha arról fogalma sincs, merre indulna, ha átlépné a küszöböt. Valójában egy helyben ül, már-már szoborszerű mozdulatlanságban, mint aki attól fél, egyetlen apró mozdulat elég ahhoz, hogy végleg elveszítse az uralmat kaotikus érzései felett, és egyszerűen felrobbanjon. Csak akkor normalizálódik valamennyire légzése, amikor észreveszi Ras kezét, mellyel Rovénáét keresi az asztal alatt. Amikor elfogadja, úgy szorít rá, mintha mentőkötél lenne. Mindeddig fel sem tűnt neki, mennyivel szaporábban veszi a levegőt. Gyenge kísérletet tesz gondolatai rendszerezéséhez, mely kívülről nem több csupán némi feszélyezett, várakoztató csendnél. Egy ideig csak összefonódó ujjaikat bámulja, majd a tengerszín íriszekbe pillant, hogy kikötőre találjon bennük lelkének háborgó vizein. Bizalom. Ez tényleg az. Nem gondolkodik tisztán, de cseppet megnyugtatja az érzés, hogy Rasdeher nem egy kiüresedett bábként kezeli. Talán emlékei nincsenek, érzései viszont megszámlálhatatlan, s köztük egy szikrányi halovány öröm, hogy ha minden más ki is folyt a kezei közül, a végső döntést nem akarják kiragadni belőle.*
- Nélküled valószínűleg a rémálmokat is megpróbáltam volna, Rasti. Ha Mai tényleg tud segíteni, nekem az ő segítsége is jó lesz. Nem tudom, hogy találhatnánk -e jobbat, vagy megbízhatóbbat, de meg akarom próbálni. *vet egy pillantást ekkor az említett felé, majd elcsigázott lélektükrei visszatérnek a férfira. Nem láthatja döntése következményeit, de némi beletörődés vegyül a szavaiba. Fél attól, hogy szenvednie kell önmagáért, de inkább ezt választja, mint az elveszettség végeláthatatlan kínját. Naivitásában arra nem gondol, hogy később talán pont önmaga lesz az, akitől szenvedni fog.*
- Ha valami nem tetszene, bármikor kereshetünk más megoldást. *fűzi hozzá még azelőtt, hogy visszafordulna a fél-elf felé.*
- Amennyiben neked így megfelel, s továbbra is segítenél, szeretnék mielőbb belevágni. Bár még nem tudom, hogy mit adhatnék, de ha sikerül, onnantól te is számíthatsz rám. Bármi is legyen az, amivel viszonozni tudom. *gyötrő kétségei nem engedik, hogy egy szelíd mosolyt társítson ígéretéhez. Aggodalmai elnyomják bizakodását, de nem akar kihátrálni a lehetőség elől.*
- Mikor, és hogyan kezdjük?
4890. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-03 22:35:34
Üzenet elküldve: 2024-07-03 22:35:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Párja érintése épp csak újra ütemet ad Ras szívének. Épp csak újra felveszik a világ ritmusát a nyíló és záródó szívkamrái, amikor Nori hangszálai megremegtetik a füstös levegőt. Látszólag régi sebeket szakíthattak fel benne a férfi szavai, melyeken keresztül most melankolikus emlékképek szivárognak a felszínre, s formálódnak szavakká. Ras magyarázkodhatna. Megpróbálhatná megértetni a lánnyal azokat az asszociációkat, amiket akkoriban a jelenléte ébresztett benne. De vajon az a Clion, akire a másik vágyik, tenne ilyet? Kétséges. Korábban annyira sem érdekelték mások érzései, mint manapság. ~Egyszer talán megértjük egymást, Nori.~
Úgy fordít hátat a feketeségnek, ahogy a szavak súlyától mellkasában növekvő fájdalomnak is. Nincs most helye az érzelgésnek. Rové miatt mindenáron meg kell próbálnia előnyösebb helyzetbe hozni magukat a tárgyalóasztalnál. Mikor leül a székre, arca komor, akár a kikötői éjszaka, s alig változik azután is, amikor Mai a kérésére kitérő választ ad.*
- Ahonnan mi egyszerű pórok jövünk, ott a bizalomért bizalommal, munkáért pedig arannyal szokás fizetni. Persze én nem tudhatom mi megy gazdagéknál, a magamfajtára általában csak a szar lapátolást bízzák.
*Mint aki mit sem tud tenni az egész helyzettel, széttárja karjait, s közben le sem veszi tekintetét Mairól. Amikor kijátszotta ezt a lapját, két lehetőséggel számolt. Vagy kap egy titkot, aminek a segítségével biztonságban tudhatja a sajátjait, vagy falakba ütközik, és ekkor biztos lehet benne, hogy nem bízhat meg a gyógyítójukban. Az utóbbi lehetőség kezd körvonalazódni, ám ez nem szegi kedvét. Pisált már nagyobb ellenszélben is, nem egy nemesi szardarabtól fog megijedni.*
- De mindketten tudjuk, hogy szükségünk van rád, így nem sok választásunk maradt. Vagy elfogadjuk a feltételeid, vagy kereshetünk mást, igaz?
*Szeme tükrében ragyog Rovéna selymes bőre, mikor ismét felé fordítja az arcát. Bármennyit is jártatja tovább a pofáját Ras, ez végső soron nem az ő döntése. Rové is hallhatta, amit ő. Most már kíváncsi, hogy mi játszódik le a barna tincsek takarásában. Hisz a hatalmas zűrzavarban, ami kialakult köröttük, alig tudott a törékeny kis virágszálával foglalkozni.*
- A kétségeim ellenére azt mondom, hogy te dönts, Rové. Én hajlandó vagyok elfogadni ezeket az abszurd feltételeket is, ha tényleg jobban leszel. Nem akarom újra azt, ami az erdőben történt.
*Az asztal alatt megfogja Rové egyik kacsóját, hogy ezzel is biztosítsa a támogatásáról. Ekkor érkezik vissza a törpe a következő kör sörével, azonban agresszív gesztusaik végre célt érnek, s a tömzsi alak hangos puffogások közepette végre maga mögött hagyja az asztaltársaságot. Az egész jelenet, amit lerendez, valójában hidegen hagyja Rast. Sőt megkönnyebbül, hogy végre nem kell a trubadúrral is foglalkoznia.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Párja érintése épp csak újra ütemet ad Ras szívének. Épp csak újra felveszik a világ ritmusát a nyíló és záródó szívkamrái, amikor Nori hangszálai megremegtetik a füstös levegőt. Látszólag régi sebeket szakíthattak fel benne a férfi szavai, melyeken keresztül most melankolikus emlékképek szivárognak a felszínre, s formálódnak szavakká. Ras magyarázkodhatna. Megpróbálhatná megértetni a lánnyal azokat az asszociációkat, amiket akkoriban a jelenléte ébresztett benne. De vajon az a Clion, akire a másik vágyik, tenne ilyet? Kétséges. Korábban annyira sem érdekelték mások érzései, mint manapság. ~Egyszer talán megértjük egymást, Nori.~
Úgy fordít hátat a feketeségnek, ahogy a szavak súlyától mellkasában növekvő fájdalomnak is. Nincs most helye az érzelgésnek. Rové miatt mindenáron meg kell próbálnia előnyösebb helyzetbe hozni magukat a tárgyalóasztalnál. Mikor leül a székre, arca komor, akár a kikötői éjszaka, s alig változik azután is, amikor Mai a kérésére kitérő választ ad.*
- Ahonnan mi egyszerű pórok jövünk, ott a bizalomért bizalommal, munkáért pedig arannyal szokás fizetni. Persze én nem tudhatom mi megy gazdagéknál, a magamfajtára általában csak a szar lapátolást bízzák.
*Mint aki mit sem tud tenni az egész helyzettel, széttárja karjait, s közben le sem veszi tekintetét Mairól. Amikor kijátszotta ezt a lapját, két lehetőséggel számolt. Vagy kap egy titkot, aminek a segítségével biztonságban tudhatja a sajátjait, vagy falakba ütközik, és ekkor biztos lehet benne, hogy nem bízhat meg a gyógyítójukban. Az utóbbi lehetőség kezd körvonalazódni, ám ez nem szegi kedvét. Pisált már nagyobb ellenszélben is, nem egy nemesi szardarabtól fog megijedni.*
- De mindketten tudjuk, hogy szükségünk van rád, így nem sok választásunk maradt. Vagy elfogadjuk a feltételeid, vagy kereshetünk mást, igaz?
*Szeme tükrében ragyog Rovéna selymes bőre, mikor ismét felé fordítja az arcát. Bármennyit is jártatja tovább a pofáját Ras, ez végső soron nem az ő döntése. Rové is hallhatta, amit ő. Most már kíváncsi, hogy mi játszódik le a barna tincsek takarásában. Hisz a hatalmas zűrzavarban, ami kialakult köröttük, alig tudott a törékeny kis virágszálával foglalkozni.*
- A kétségeim ellenére azt mondom, hogy te dönts, Rové. Én hajlandó vagyok elfogadni ezeket az abszurd feltételeket is, ha tényleg jobban leszel. Nem akarom újra azt, ami az erdőben történt.
*Az asztal alatt megfogja Rové egyik kacsóját, hogy ezzel is biztosítsa a támogatásáról. Ekkor érkezik vissza a törpe a következő kör sörével, azonban agresszív gesztusaik végre célt érnek, s a tömzsi alak hangos puffogások közepette végre maga mögött hagyja az asztaltársaságot. Az egész jelenet, amit lerendez, valójában hidegen hagyja Rast. Sőt megkönnyebbül, hogy végre nem kell a trubadúrral is foglalkoznia.*
4889. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-01 19:16:42
Üzenet elküldve: 2024-07-01 19:16:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Hangosan kifújja a levegőt. Ha nem rajta múlna, az elmezavaros barna nő már a hajából facsarhatná ki a finom mézsört, a drágalátos párja pedig egy korsó általi ütéssel gazdagabban készülhetne erre reagálni valamit, mert azt azért kinézi belőle, hogy nem a semmiért ekkora a pofája. De rajta múlik és semmi kedve a siker után elültetni a közönségben a törő-zúzó Vesla Rudhorn képét, az agresszív bárdét. Hogy ne csak a számára sértő szavakat kelljen nyelnie, megemeli a korsót és az egészet "felhörpinti", a végén elfojtva egy mélyről jövő böffenést és kézfejébe törölve a szája körüli hab-bajuszt. Hangosan koppan az ivóalkalmatosság alja az asztallapon, mintha átvenné szorongatójától az indulatait.*
- Aljas rágalom.
*Csatlakozik hozzá a szék is, keservesen nyikordulva vágódik ki alóla, majd úgy marad. Feketébe hajló barna íriszeiben sötét vihar kavarog, ahogy igyekszik nem kimutatni az érzéseit. Ezekkel méri végig mindahányuk, sértettségébe csalódottság vegyül, ahogy Norileina kerül sorra fókuszában. Tőle legalább többre számított. Ráadásul pont ő volt, aki kiemelte, hogy nem számol fel érte semmit.*
- Aljas rágalom... *ismétli önmagát, fogai között sziszegve a szavakat.*
- Igazad van, kedves Mai. Most valahol másutt van szükség rám. De tisztelettel visszautasítom a felajánlásod. Ételre még telik. *húzza fel az orrát keserű ábrázattal, majd egyedül neki biccent búcsú gyanánt. Borongós visszhangot verő lépésekkel otthagyja őket, véglegesen. Jó volt, amíg tartott, mondják. Ugyan a Kalmárban még összesodorhatja őket a kárörvendő véletlen, de ezen utolsó éjszakát követően azt a helyet is elhagyja, szerencsére. A pultra csapja az üres korsót, azt is csak úgy menet közben, s meg sem áll, míg ki nem ér a szabad levegőre. Hirtelen felszabadult a napi programja, így elhatározását követve aktív ténfergésbe kezd a városban.*
*Hangosan kifújja a levegőt. Ha nem rajta múlna, az elmezavaros barna nő már a hajából facsarhatná ki a finom mézsört, a drágalátos párja pedig egy korsó általi ütéssel gazdagabban készülhetne erre reagálni valamit, mert azt azért kinézi belőle, hogy nem a semmiért ekkora a pofája. De rajta múlik és semmi kedve a siker után elültetni a közönségben a törő-zúzó Vesla Rudhorn képét, az agresszív bárdét. Hogy ne csak a számára sértő szavakat kelljen nyelnie, megemeli a korsót és az egészet "felhörpinti", a végén elfojtva egy mélyről jövő böffenést és kézfejébe törölve a szája körüli hab-bajuszt. Hangosan koppan az ivóalkalmatosság alja az asztallapon, mintha átvenné szorongatójától az indulatait.*
- Aljas rágalom.
*Csatlakozik hozzá a szék is, keservesen nyikordulva vágódik ki alóla, majd úgy marad. Feketébe hajló barna íriszeiben sötét vihar kavarog, ahogy igyekszik nem kimutatni az érzéseit. Ezekkel méri végig mindahányuk, sértettségébe csalódottság vegyül, ahogy Norileina kerül sorra fókuszában. Tőle legalább többre számított. Ráadásul pont ő volt, aki kiemelte, hogy nem számol fel érte semmit.*
- Aljas rágalom... *ismétli önmagát, fogai között sziszegve a szavakat.*
- Igazad van, kedves Mai. Most valahol másutt van szükség rám. De tisztelettel visszautasítom a felajánlásod. Ételre még telik. *húzza fel az orrát keserű ábrázattal, majd egyedül neki biccent búcsú gyanánt. Borongós visszhangot verő lépésekkel otthagyja őket, véglegesen. Jó volt, amíg tartott, mondják. Ugyan a Kalmárban még összesodorhatja őket a kárörvendő véletlen, de ezen utolsó éjszakát követően azt a helyet is elhagyja, szerencsére. A pultra csapja az üres korsót, azt is csak úgy menet közben, s meg sem áll, míg ki nem ér a szabad levegőre. Hirtelen felszabadult a napi programja, így elhatározását követve aktív ténfergésbe kezd a városban.*
4888. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-01 10:03:04
Üzenet elküldve: 2024-07-01 10:03:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Nori és fogadott bátyja marakodása egybeolvad a fogadó hömpölygő zajával. Csak fél füllel hallgatja annak kimenetelét, máskor, más helyzetben talán jobban érdeklődne, de szeretné a fókuszt egy helyre összpontosítani, az pedig Rovéna és az ő problémája. Látja szemeiben azt, amire Mai-nak is szüksége van. Tudja, hogy tényleg segítség kell, s vágyja, hogy visszatalálhasson önmagához, ami a vezetésével talán meg tud történni. Na de milyen életbe vágyik vissza, amiből olyan messzire menekült, hogy elfeledje a képet, hogy hová tartozott? Ez sosincs hiába. Nem lehet hiába. Több mérlegelés előtt is áll az ittlétük alatt, de egy szinten mindig győzedelmeskedni fog benne saját maga és a tudomány, aminek az életét szenteli. Talán egy újabb rothadó lelket szabadít ki a világra, de majd megbirkózik vele más… nem az az ő dolga. Ha mindig a következményekkel foglalkozna, akkor nem lenne belőle senki. Már észrevétlen oszlásnak indult volna belülről a családi kúriában, ahol a legdrágább anyagú göncökben érhetné a biztos halál, s talán egy festmény sem emlékezne meg róla a falon. De ő nevet akar. Meg kell mutatni. De azért nem minden áron.*
- Csak ő a fontos.
*Bólint, s ezzel valóban igazat mond. Nem találkozott még olyasvalakivel, akiért ténylegesen bármit megtenne. Akiért saját épségét kockáztatja nap, mint nap. Ha ez nem lehetne elég bizonyíték a párosnak, akkor semmi, de nem várja el, hogy a saját félelmükön át ez a tudat átszivároghasson.*
- Tanulmányozni… lehet így is nevezni, igen. *A szó maga ilyen kontextusban nem tetszik neki, nem való helyesnek. De amíg ezzel nincs baja a nőnek, addig nem fogja nemes életéből tanult csavaros szófordulatokkal hatásosabbá tenni a közlendőjét. A törp eltűnik, majd akkor intéznek hozzá további szavakat, amik hatására ismét ajkaihoz emeli a poharát. Gyorsan futnak át a gondolatok, nem hagyhatja, hogy feltűnő legyen, hogy van mit mérlegelni jelen helyzetben. Bár minden vágya egy ilyen rejtélyes agy működését megoldani, a testvére élete és lelke ezerszer fontosabb holmi eltévedt őzikéénél. Az egyetlen létező titkát tudná csak felfedni, de az mindenkire hatással lenne ennél az asztalnál. Nem áldozza őt be. Nem áldozza be magát sem. Kissé előre dől, és rezzenéstelen bámul a férfi szemeibe. *
- Jól értem, hogy a segítségemért cserébe nekem kell fizessek? *Teszi le a poharát maga elé végül és féloldalasan biccentve fejét várja a választ, ami teljesen bizonyos, hogy nem fogja meggyőzni. De idő sincs rá, hiszen szerencsétlen bárd megint áldozattá válik abban a harcban, ami cseppet sem az övé.*
- Bárdom. Olyan szépen szólt a dalod, megkérhetnélek, hogy játssz valamit a fogadónak? Természetesen megfizetem, ahogy az italaidat is. Arról a helyről mindenki élvezhetné, s mi meg tudnánk vitatni a helyzetünket.
*Mutat állával a Pegazus egyik elég távol eső pontjára. Ő nem akarja bántani a másikat, de felismerte, hogy nincs helye itt. Viszont elfedni a beszélgetésüket egy fülbemászó dallammal, az mindenki javát szolgálhatná. Sosem tudni hol van nyitott fül. Kár, hogy afféle megkeseredett barbárokkal van körbe véve, akik csak a káromkodás és agresszió adta lehetőségeket ismerik. Lágy mosolya ösztönzi a távozásra Veslá-t, s reméli elfogadja, mert elnézve a társaság nagyját csúfos vége lenne, ha nem mozdulna. *
*Nori és fogadott bátyja marakodása egybeolvad a fogadó hömpölygő zajával. Csak fél füllel hallgatja annak kimenetelét, máskor, más helyzetben talán jobban érdeklődne, de szeretné a fókuszt egy helyre összpontosítani, az pedig Rovéna és az ő problémája. Látja szemeiben azt, amire Mai-nak is szüksége van. Tudja, hogy tényleg segítség kell, s vágyja, hogy visszatalálhasson önmagához, ami a vezetésével talán meg tud történni. Na de milyen életbe vágyik vissza, amiből olyan messzire menekült, hogy elfeledje a képet, hogy hová tartozott? Ez sosincs hiába. Nem lehet hiába. Több mérlegelés előtt is áll az ittlétük alatt, de egy szinten mindig győzedelmeskedni fog benne saját maga és a tudomány, aminek az életét szenteli. Talán egy újabb rothadó lelket szabadít ki a világra, de majd megbirkózik vele más… nem az az ő dolga. Ha mindig a következményekkel foglalkozna, akkor nem lenne belőle senki. Már észrevétlen oszlásnak indult volna belülről a családi kúriában, ahol a legdrágább anyagú göncökben érhetné a biztos halál, s talán egy festmény sem emlékezne meg róla a falon. De ő nevet akar. Meg kell mutatni. De azért nem minden áron.*
- Csak ő a fontos.
*Bólint, s ezzel valóban igazat mond. Nem találkozott még olyasvalakivel, akiért ténylegesen bármit megtenne. Akiért saját épségét kockáztatja nap, mint nap. Ha ez nem lehetne elég bizonyíték a párosnak, akkor semmi, de nem várja el, hogy a saját félelmükön át ez a tudat átszivároghasson.*
- Tanulmányozni… lehet így is nevezni, igen. *A szó maga ilyen kontextusban nem tetszik neki, nem való helyesnek. De amíg ezzel nincs baja a nőnek, addig nem fogja nemes életéből tanult csavaros szófordulatokkal hatásosabbá tenni a közlendőjét. A törp eltűnik, majd akkor intéznek hozzá további szavakat, amik hatására ismét ajkaihoz emeli a poharát. Gyorsan futnak át a gondolatok, nem hagyhatja, hogy feltűnő legyen, hogy van mit mérlegelni jelen helyzetben. Bár minden vágya egy ilyen rejtélyes agy működését megoldani, a testvére élete és lelke ezerszer fontosabb holmi eltévedt őzikéénél. Az egyetlen létező titkát tudná csak felfedni, de az mindenkire hatással lenne ennél az asztalnál. Nem áldozza őt be. Nem áldozza be magát sem. Kissé előre dől, és rezzenéstelen bámul a férfi szemeibe. *
- Jól értem, hogy a segítségemért cserébe nekem kell fizessek? *Teszi le a poharát maga elé végül és féloldalasan biccentve fejét várja a választ, ami teljesen bizonyos, hogy nem fogja meggyőzni. De idő sincs rá, hiszen szerencsétlen bárd megint áldozattá válik abban a harcban, ami cseppet sem az övé.*
- Bárdom. Olyan szépen szólt a dalod, megkérhetnélek, hogy játssz valamit a fogadónak? Természetesen megfizetem, ahogy az italaidat is. Arról a helyről mindenki élvezhetné, s mi meg tudnánk vitatni a helyzetünket.
*Mutat állával a Pegazus egyik elég távol eső pontjára. Ő nem akarja bántani a másikat, de felismerte, hogy nincs helye itt. Viszont elfedni a beszélgetésüket egy fülbemászó dallammal, az mindenki javát szolgálhatná. Sosem tudni hol van nyitott fül. Kár, hogy afféle megkeseredett barbárokkal van körbe véve, akik csak a káromkodás és agresszió adta lehetőségeket ismerik. Lágy mosolya ösztönzi a távozásra Veslá-t, s reméli elfogadja, mert elnézve a társaság nagyját csúfos vége lenne, ha nem mozdulna. *
4887. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-30 21:05:28
Üzenet elküldve: 2024-06-30 21:05:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Valamiért az évek során ösztönös reakcióvá vált a feketeség részéről, hogy Rasdeher minden egyes döntésével hevesen ellenkezzen. Hogy miért alakult így, azt talán csak az istenek tudják, mert ha visszagondolunk a két fogadott testvér múltjára, semmi nem indokolja a lány hálátlanságát.
Ami a visszatekintést illeti, ahogy határozottságot erőltetve veszik el a zöldekben, pontosan ez történik Nori-val. Emlékek lavinája önti el az elméjét, amitől élesen kezd hasogatni a feje. Szenvedését titkolni sem tudja az arcára ülő fájdalmas grimasz miatt. A világ megszűnik létezni körülötte. Nem érzékel semmit az övéknél sokkalta barátságosabb, Mai és Rovéna között zajló társalgásból, és abból sem, hogy Vesla miként erőszakolja rá magát a társaságra, csak magát és Clion-t látja. Azt, ahogy a férfi első alkalommal a kezét nyújtja felé, hogy segítsen rajta, mikor a mások döntéseinek áldozatává vált kislány a csatornákban lévő, sötét, szobának nevezett cellájának sarkában kuporog, mert még az egyetlen pislákoló gyertyafény alkotta árnyékától is félt. Edzett fém csattanását hallja, ahogy fegyvereik keresztezik egymást. Rasdeher rengeteg időt és energiát ölt abba, hogy Nori meg tudja magát védeni, azért, hogy többet ne bánthassa senki. Látja magukat egy ehhez hasonló fogadó pultjánál. Egy széken ült lehangoltan, a kannibál pedig hátulról őt ölelve szavakkal biztatta, mikor fel akarta adni, mikor úgy érezte nincs tovább. Bátyja akkor is segített neki felállni a padlóról, és meggyőzte arról, hogy igenis van értelme az életének. Mindemellett Clion soha, egyetlenegyszer sem bántotta őt, sőt, sokszor még azok elé a pofonok elé is odaállt, amiket Nori jogosan kapott volna akár másoktól, akár az élettől.
A férfi nélkül ő már sehol sem lenne, miért gondolja hát mégis úgy, hogy be kell bizonyítania, hogy erősebb nála? Miért érzi úgy, hogy ha barátja épp a földön van, akkor az a megoldás, hogy addig rugdossa, míg fel nem áll? Miért ellenszenvet, dühöt és kételkedést érez a kannibál minden egyes lépését követően, mikor hálát, megbecsülést és bizalmat érdemelne helyette? A válaszra nem jön rá, de arra igen, hogy amit most tesz, az nem helyes, még akkor sem, ha tudja, hogy Clion rossz döntést hozna azzal, ha most hátat fordítana Mai-nak.*
- Igazad van, Clion *szólal meg végül hosszú, néma másodpercek után.* Tényleg nem tudom, mi motivál téged. Azt sem tudom, hogy mi motivált akkor, mikor eldöntötted, hogy megmentesz, és értelmet adsz a jelentéktelen életemnek. Nem állok az utadba. Megbízom benned. Te mindig egyedül is meg tudtad hozni a megfelelő döntést, akár helyettem is. Most is így lesz.
*Adja meg végül magát, és ismeri el hosszú idő után újra társa igazát. Meg is ölelné őt, de Rasdeher hátat fordít neki, és visszaül az asztalhoz. Nem lehet hibáztatni őt azért, hogy hangulatán Nori pálfordulása sem javít már semmit.
Csendben ül vissza hát Nori is az asztalhoz, és nem szól többet, csak akkor, mikor Vesla kerül a célkeresztbe mind Rovéna, mind pedig Rasdeher által. Nori kicsit össze is rezzen, mikor a férfi szájából a nevét hallja az indulatos megjegyzés elején.*
- Fogalmam sincs, mit akar még tőlünk. Én nem ígértem neki semmiféle fizetséget. *Reflektál Rovéna szavaira is. Ebből is látszik a lány naivitása, hisz ezek szerint azt hitte, hogy Vesla is puszta jószándékból segít neki.*
- Talán arra számít, hogy ha már én nem fizetek neki, a történetünkből meggazdagodhat. Én nem fogom bántani, dobjátok ki ti, ha akarjátok. *A méregfogait kihúzta az előbbi felismerés. Most épp nincs kedve sem döntést hozni, sem pedig törpét kínozni azért, mert épp ott van, ahol nem kéne lennie.*
*Valamiért az évek során ösztönös reakcióvá vált a feketeség részéről, hogy Rasdeher minden egyes döntésével hevesen ellenkezzen. Hogy miért alakult így, azt talán csak az istenek tudják, mert ha visszagondolunk a két fogadott testvér múltjára, semmi nem indokolja a lány hálátlanságát.
Ami a visszatekintést illeti, ahogy határozottságot erőltetve veszik el a zöldekben, pontosan ez történik Nori-val. Emlékek lavinája önti el az elméjét, amitől élesen kezd hasogatni a feje. Szenvedését titkolni sem tudja az arcára ülő fájdalmas grimasz miatt. A világ megszűnik létezni körülötte. Nem érzékel semmit az övéknél sokkalta barátságosabb, Mai és Rovéna között zajló társalgásból, és abból sem, hogy Vesla miként erőszakolja rá magát a társaságra, csak magát és Clion-t látja. Azt, ahogy a férfi első alkalommal a kezét nyújtja felé, hogy segítsen rajta, mikor a mások döntéseinek áldozatává vált kislány a csatornákban lévő, sötét, szobának nevezett cellájának sarkában kuporog, mert még az egyetlen pislákoló gyertyafény alkotta árnyékától is félt. Edzett fém csattanását hallja, ahogy fegyvereik keresztezik egymást. Rasdeher rengeteg időt és energiát ölt abba, hogy Nori meg tudja magát védeni, azért, hogy többet ne bánthassa senki. Látja magukat egy ehhez hasonló fogadó pultjánál. Egy széken ült lehangoltan, a kannibál pedig hátulról őt ölelve szavakkal biztatta, mikor fel akarta adni, mikor úgy érezte nincs tovább. Bátyja akkor is segített neki felállni a padlóról, és meggyőzte arról, hogy igenis van értelme az életének. Mindemellett Clion soha, egyetlenegyszer sem bántotta őt, sőt, sokszor még azok elé a pofonok elé is odaállt, amiket Nori jogosan kapott volna akár másoktól, akár az élettől.
A férfi nélkül ő már sehol sem lenne, miért gondolja hát mégis úgy, hogy be kell bizonyítania, hogy erősebb nála? Miért érzi úgy, hogy ha barátja épp a földön van, akkor az a megoldás, hogy addig rugdossa, míg fel nem áll? Miért ellenszenvet, dühöt és kételkedést érez a kannibál minden egyes lépését követően, mikor hálát, megbecsülést és bizalmat érdemelne helyette? A válaszra nem jön rá, de arra igen, hogy amit most tesz, az nem helyes, még akkor sem, ha tudja, hogy Clion rossz döntést hozna azzal, ha most hátat fordítana Mai-nak.*
- Igazad van, Clion *szólal meg végül hosszú, néma másodpercek után.* Tényleg nem tudom, mi motivál téged. Azt sem tudom, hogy mi motivált akkor, mikor eldöntötted, hogy megmentesz, és értelmet adsz a jelentéktelen életemnek. Nem állok az utadba. Megbízom benned. Te mindig egyedül is meg tudtad hozni a megfelelő döntést, akár helyettem is. Most is így lesz.
*Adja meg végül magát, és ismeri el hosszú idő után újra társa igazát. Meg is ölelné őt, de Rasdeher hátat fordít neki, és visszaül az asztalhoz. Nem lehet hibáztatni őt azért, hogy hangulatán Nori pálfordulása sem javít már semmit.
Csendben ül vissza hát Nori is az asztalhoz, és nem szól többet, csak akkor, mikor Vesla kerül a célkeresztbe mind Rovéna, mind pedig Rasdeher által. Nori kicsit össze is rezzen, mikor a férfi szájából a nevét hallja az indulatos megjegyzés elején.*
- Fogalmam sincs, mit akar még tőlünk. Én nem ígértem neki semmiféle fizetséget. *Reflektál Rovéna szavaira is. Ebből is látszik a lány naivitása, hisz ezek szerint azt hitte, hogy Vesla is puszta jószándékból segít neki.*
- Talán arra számít, hogy ha már én nem fizetek neki, a történetünkből meggazdagodhat. Én nem fogom bántani, dobjátok ki ti, ha akarjátok. *A méregfogait kihúzta az előbbi felismerés. Most épp nincs kedve sem döntést hozni, sem pedig törpét kínozni azért, mert épp ott van, ahol nem kéne lennie.*
4886. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-30 19:57:43
Üzenet elküldve: 2024-06-30 19:57:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Minden valaha volt emléke és gyanakvása ellenére úgy tűnik, talán ő az egyetlen, aki valódi bizalmat szavaz a férfinak. Ennek talán intő jelnek kellene lennie. Ő mégis egyetlen, mindenkori bizalmasaként tekint rá, s érteni véli, hogy ellenkezésével őt igyekszik megóvni. Nem volt alkalmuk tisztázni, mi minden rejlik Rovéna ködbe vesző múltjában, de ha párja ilyen vehemensen védelmezi, hinnie kell, hogy megvan rá az indoka. Ez a tengerszemű árny ölelte a leszálló estében, miközben összeomlott a feledés szörnyű súlya alatt. Semmi jó ok nem szólt amellett, hogy a karjába zárja, hogy összekaparja, s tovább vigye, mégis elhozta idáig. Neki sincs oka, hogy kételkedjen a férfiban. Nori kirobbanó dühét figyelmen kívül hagyva, pillantását saját sötét hollójára szegezi. Mélybarna szemeiben nincs indulat, szelíd, ártalmatlan akarattal fogja az akvamarinokat, s akkor sem hagy fel vele, amikor Rasdeher lehunyja a szemeit. Épp csak halovány sejtései vannak a férfi érzéseiről, őzszemeit mégis gyengéd béklyóként tartja rajta mindaddig, míg meg nem kapja a válaszát. Érti a hangtalan beleegyezést. Pillái finoman megrebbennek, nyugtázva a megállapodásukat. Csak ebben a pillanatban ébred rá, milyen könnyen beszélnek ők szavak nélkül is. Ez némi magabiztossággal ruházza fel bizonytalan helyzetében. Elengedi párja kezét, meghagyva neki a lehetőséget, hogy rendezze a húga dolgait. Mindeközben ő Maihoz fordul, hogy feltegye egy ideje már érlelődő kérdéseit. A fél-elf feleletének nyomán elkezd kirajzolódni előtte valamiféle kép a nő szándékairól. A sikerről és jobbá válásról szóló részt érteni véli, s bár maradnak kérdések benne, először legutolsó mondatát ragadja meg.*
- Fontos neked. *jelenti ki, visszautalva a hisztisebbnek tűnő feketeségre. Ajkaira meleg mosoly ül ki megállapítása nyomán. Nori ragaszkodása eddig is egyértelmű volt, s a heves ölelések sejtetni engedték, hogy nem teljesen egyirányú. Az elhangzott mondatban megfogalmazott hála azonban elmélyültebb érzéseket enged láttatni. Nem tudja hova tenni, de csekély alapot ad a bizalmának. A fel nem tett kérdés akaratlanul is ott lebeg a levegőben, miértek helyett mégis inkább visszatér a tárgyra.*
- Tehát… tanulmányoznál? *kérdez vissza, egy ideig keresve a megfelelő kifejezést. Az elméjében való kotorászást egyszersmind szükségesnek, de rémisztő dolognak tartja. Valami feszélyezi, ha az ismeretlen módszerekre gondol. Kiszolgáltatottnak érzi magát, mintha le akarnák csupaszítani a tudatát, hogy aztán szikével nyissák fel, s belenézzenek. Megpróbálja félretenni az undok képzeteket, hogy ne mérgezhessék a valóságot.*
- Ha újra önmagam leszek, akkor azt hiszem, nincs mit kifogásolnom ebben. Amennyiben számodra ez segítség, akkor ebben talán tényleg akadhat némi kölcsönösség.
*Mi mást is tehetne? Talán bármire hajlandó lenne, hogy helyrebillentse életét. Ha ez lehet egy olyan helyzet, amiből mindenki nyertesként távozik, szívesen vesz részt benne. És talán kevesebb félsszel.
A mélynövésű úgy tűnik, hogy vette a lapot, s eltűnt a pult irányába. Közben a testvérek közti egyensúly is helyreállni látszik. Örömmel pillant a mellé visszatelepedő férfira úgy is, hogy az nem hasonló örömmel érkezik. Kedvére van a felvetése annak ellenére is, hogy ő nem érzi ennyire biztos alkupozícióban magukat. Saját állapotára tekintettel aligha nyerne sokat egy ilyen információval jelenleg, Rasdeherrel az oldalán azonban más a helyzet.*
- Bizalom a bizalomért? Ezzel tudok azonosulni. *épp csak kimondja, a trubadúr újabb habzó korsóval tűnik fel az asztaluknál. Egy elnyúló pillanatig nézi a tömzsi alakot, mintha csak a szeme csalná meg az érthetetlen jelenséggel.*
- Talán csak a fizetsége kell neki. *veti fel a törpéről a férfira pillantva. Meglehet, hogy mindeddig sikerült belefojtaniuk a szót még egy dalnokba is a meglódult események közepette. Ettől még nem szívleli a jelenlétét, de nem akar több felesleges huzavonát. Kezdi érteni, hogy került Nori társaságába ez a nő. Látszólag egyik sem bírja ki, hogy nélküle történjen valami.*
- Vesla, jól mondom? *helyezkedik úgy, hogy biztos legyen benne, ezúttal eljutnak szavai a szőkeséghez. Unja már, hogy a sorsa felett zajló beszélgetésbe kéretlenül belekontárkodnak.* Kérd el a jussod, ha ennyire nem tud várni. Én azonban nem vagyok valami bazári műsorszám. Ha csak ezért vagy itt, keress magadnak más szórakozást.
*Minden valaha volt emléke és gyanakvása ellenére úgy tűnik, talán ő az egyetlen, aki valódi bizalmat szavaz a férfinak. Ennek talán intő jelnek kellene lennie. Ő mégis egyetlen, mindenkori bizalmasaként tekint rá, s érteni véli, hogy ellenkezésével őt igyekszik megóvni. Nem volt alkalmuk tisztázni, mi minden rejlik Rovéna ködbe vesző múltjában, de ha párja ilyen vehemensen védelmezi, hinnie kell, hogy megvan rá az indoka. Ez a tengerszemű árny ölelte a leszálló estében, miközben összeomlott a feledés szörnyű súlya alatt. Semmi jó ok nem szólt amellett, hogy a karjába zárja, hogy összekaparja, s tovább vigye, mégis elhozta idáig. Neki sincs oka, hogy kételkedjen a férfiban. Nori kirobbanó dühét figyelmen kívül hagyva, pillantását saját sötét hollójára szegezi. Mélybarna szemeiben nincs indulat, szelíd, ártalmatlan akarattal fogja az akvamarinokat, s akkor sem hagy fel vele, amikor Rasdeher lehunyja a szemeit. Épp csak halovány sejtései vannak a férfi érzéseiről, őzszemeit mégis gyengéd béklyóként tartja rajta mindaddig, míg meg nem kapja a válaszát. Érti a hangtalan beleegyezést. Pillái finoman megrebbennek, nyugtázva a megállapodásukat. Csak ebben a pillanatban ébred rá, milyen könnyen beszélnek ők szavak nélkül is. Ez némi magabiztossággal ruházza fel bizonytalan helyzetében. Elengedi párja kezét, meghagyva neki a lehetőséget, hogy rendezze a húga dolgait. Mindeközben ő Maihoz fordul, hogy feltegye egy ideje már érlelődő kérdéseit. A fél-elf feleletének nyomán elkezd kirajzolódni előtte valamiféle kép a nő szándékairól. A sikerről és jobbá válásról szóló részt érteni véli, s bár maradnak kérdések benne, először legutolsó mondatát ragadja meg.*
- Fontos neked. *jelenti ki, visszautalva a hisztisebbnek tűnő feketeségre. Ajkaira meleg mosoly ül ki megállapítása nyomán. Nori ragaszkodása eddig is egyértelmű volt, s a heves ölelések sejtetni engedték, hogy nem teljesen egyirányú. Az elhangzott mondatban megfogalmazott hála azonban elmélyültebb érzéseket enged láttatni. Nem tudja hova tenni, de csekély alapot ad a bizalmának. A fel nem tett kérdés akaratlanul is ott lebeg a levegőben, miértek helyett mégis inkább visszatér a tárgyra.*
- Tehát… tanulmányoznál? *kérdez vissza, egy ideig keresve a megfelelő kifejezést. Az elméjében való kotorászást egyszersmind szükségesnek, de rémisztő dolognak tartja. Valami feszélyezi, ha az ismeretlen módszerekre gondol. Kiszolgáltatottnak érzi magát, mintha le akarnák csupaszítani a tudatát, hogy aztán szikével nyissák fel, s belenézzenek. Megpróbálja félretenni az undok képzeteket, hogy ne mérgezhessék a valóságot.*
- Ha újra önmagam leszek, akkor azt hiszem, nincs mit kifogásolnom ebben. Amennyiben számodra ez segítség, akkor ebben talán tényleg akadhat némi kölcsönösség.
*Mi mást is tehetne? Talán bármire hajlandó lenne, hogy helyrebillentse életét. Ha ez lehet egy olyan helyzet, amiből mindenki nyertesként távozik, szívesen vesz részt benne. És talán kevesebb félsszel.
A mélynövésű úgy tűnik, hogy vette a lapot, s eltűnt a pult irányába. Közben a testvérek közti egyensúly is helyreállni látszik. Örömmel pillant a mellé visszatelepedő férfira úgy is, hogy az nem hasonló örömmel érkezik. Kedvére van a felvetése annak ellenére is, hogy ő nem érzi ennyire biztos alkupozícióban magukat. Saját állapotára tekintettel aligha nyerne sokat egy ilyen információval jelenleg, Rasdeherrel az oldalán azonban más a helyzet.*
- Bizalom a bizalomért? Ezzel tudok azonosulni. *épp csak kimondja, a trubadúr újabb habzó korsóval tűnik fel az asztaluknál. Egy elnyúló pillanatig nézi a tömzsi alakot, mintha csak a szeme csalná meg az érthetetlen jelenséggel.*
- Talán csak a fizetsége kell neki. *veti fel a törpéről a férfira pillantva. Meglehet, hogy mindeddig sikerült belefojtaniuk a szót még egy dalnokba is a meglódult események közepette. Ettől még nem szívleli a jelenlétét, de nem akar több felesleges huzavonát. Kezdi érteni, hogy került Nori társaságába ez a nő. Látszólag egyik sem bírja ki, hogy nélküle történjen valami.*
- Vesla, jól mondom? *helyezkedik úgy, hogy biztos legyen benne, ezúttal eljutnak szavai a szőkeséghez. Unja már, hogy a sorsa felett zajló beszélgetésbe kéretlenül belekontárkodnak.* Kérd el a jussod, ha ennyire nem tud várni. Én azonban nem vagyok valami bazári műsorszám. Ha csak ezért vagy itt, keress magadnak más szórakozást.
4885. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-30 14:18:39
Üzenet elküldve: 2024-06-30 14:18:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rovéna hangja még a kocsma kakofóniájában is megtalálja a legrövidebb utat Rashoz, hogy tetszhalottként rothadó szívét újra megdobbantsa, s azelőtt megállítsa lépteit, mielőtt még túl messzire jutna. Így a kicsi kacsó képes bilincsként a férfi kardmarkolathoz szokott keze köré szorulni. Elméje hiába tiltakozik a helyzet ellen, s hiába hallja fülében a sikolyokat, melyek könyörögnek neki, hogy ne engedjen a lelkét célzó aljas támadásnak, teste mégis beleborzong fogva tartójának az érintésébe. Ahogy Éjfél, úgy ő is rég feladta szabadságát, s börtönének kulcsát párja gondjaira bízta.
Ebben a helyzetben mégsem hozhat elhamarkodott, érzelem vezérelt döntéseket. Nem bízhatja magukat vakon egy idegen jóindulatára, hiába is kezeskedik érte Nori. Hisz ha már csak magára, vagy Arkra gondol, akkor is könnyen arra a következtetésre jut, hogy a lány ritkán választ megbízható társaságot magának.
Le kell hunynia a szemét, hogy azok az őzbarna tekintetek ne zavarják meg a döntésben. Így csak hallja a forrongó sör hangját, a származását nem tudja biztosan beazonosítani. De a kis mutatvánnyal elég időt hagy neki fogadott húga, hogy döntésre jusson. Mikor újra kinyitja a szemét, már ott áll előtte a szénfekete hercegnő, ki újfent nem bírja befogni a pofáját. Ras először mintha meg sem hallaná mérgező szavait, inkább Rovéna reményteli barnáit keresi. Egyetlen bólintással jelzi, hogy megérti a másik érzéseit, s ha tényleg ezt akarja, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy ilyen feltételek mellett is megvédje pici virágszálát. Csak ezután a néma paktum után hajlandó vigyortól mentes arcát újra régi barátja felé fordítani.*
- Ne merd még egyszer a kettőnk dolgába belekeverni Rovénát, Nori!
*A mellkasának szegezett fenyegető ujjról, mintha tudomást sem venne. Óvatosan kibújtatja kezét Rové szorításából és egy lépéssel közelebb lép a hisztiző kislányhoz. Ha amaz nem hátrál ki, akkor szinte már érezheti az arcán a Ras tüdejéből távozó levegőt.*
- Amit most csinálsz, az csak rólunk szól, de amit én teszek azt kizárólag érte teszem. Kurvára leszarom, ha emiatt beletaposok a törékeny kis lelkedbe. Ezt az egész kicseszett várost felégetném, ha ezzel rendbe hozhatnám őt! De amíg van más lehetőségem, nem sodrom az életét feleslegesen veszélybe.
*Szavait úgy sziszegi a lány fülébe, hogy rajtuk kívül a zajtól senki más ne hallja. Már éppen visszafordulna az asztalhoz, amikor még egy dolog eszébe jut, amit feltétlen meg kell osztania a lánnyal. Emiatt úgy hajol ismét hozzá, mint a prédájára lecsapó vipera.*
- Szóval most döntsd el, hogy az utamban akarsz állni vagy inkább segítenél. Ha az utóbbi, akkor azzal segítenél a legtöbbet, ha nem próbálnál meg kioktatni addig, amíg fogalmad sincs a valódi motivációimról.
*Ezzel ő lezártnak is tekinti a rögtönzött egyeztetésüket, s a társasághoz visszatérve, újra leül a székére. Már a színlelt jókedve is elpárolgott, mimikája inkább arról árulkodik, hogy végre komolyan veszi Mai-t.*
- Hajlandó vagyok belemenni a feltételeidbe, de szükségünk van egy biztosítékra. Egy titokra a titkainkért cserébe.
*Ras akkor rajzolja fel a képzeletbeli táblára saját javaslatát, amikor a törpe végre felfogja, hogy senkinek sem hiányzik a társasága, és csendben eloldalog a pulthoz. Nagyobb biztonságban érezné magát, ha az ő kezében is lenne valami, amivel Mai-t megszorongathatja, s egy érzékeny információval a kezében Rovénát is jobban meg tudná védeni.
Amikor a törpe, mint valami holdkóros, egyetlen szó nélkül visszaül az asztalhoz, teljesen kikerekedik a kannibál szeme. Biztosan van valami baj szerencsétlen fejével, ha képtelen volt felfogni a célzását, és még Rovéna szavaira sem reagált. Most már jobb híján Norihoz fordul ez ügyben.*
- Nori, ha te tudod mi a faszt keres itt a törpe még mindig, akkor légy szíves világosíts fel engem is. Legjobb tudomásom szerint én kurvára nem hívtam ide.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rovéna hangja még a kocsma kakofóniájában is megtalálja a legrövidebb utat Rashoz, hogy tetszhalottként rothadó szívét újra megdobbantsa, s azelőtt megállítsa lépteit, mielőtt még túl messzire jutna. Így a kicsi kacsó képes bilincsként a férfi kardmarkolathoz szokott keze köré szorulni. Elméje hiába tiltakozik a helyzet ellen, s hiába hallja fülében a sikolyokat, melyek könyörögnek neki, hogy ne engedjen a lelkét célzó aljas támadásnak, teste mégis beleborzong fogva tartójának az érintésébe. Ahogy Éjfél, úgy ő is rég feladta szabadságát, s börtönének kulcsát párja gondjaira bízta.
Ebben a helyzetben mégsem hozhat elhamarkodott, érzelem vezérelt döntéseket. Nem bízhatja magukat vakon egy idegen jóindulatára, hiába is kezeskedik érte Nori. Hisz ha már csak magára, vagy Arkra gondol, akkor is könnyen arra a következtetésre jut, hogy a lány ritkán választ megbízható társaságot magának.
Le kell hunynia a szemét, hogy azok az őzbarna tekintetek ne zavarják meg a döntésben. Így csak hallja a forrongó sör hangját, a származását nem tudja biztosan beazonosítani. De a kis mutatvánnyal elég időt hagy neki fogadott húga, hogy döntésre jusson. Mikor újra kinyitja a szemét, már ott áll előtte a szénfekete hercegnő, ki újfent nem bírja befogni a pofáját. Ras először mintha meg sem hallaná mérgező szavait, inkább Rovéna reményteli barnáit keresi. Egyetlen bólintással jelzi, hogy megérti a másik érzéseit, s ha tényleg ezt akarja, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy ilyen feltételek mellett is megvédje pici virágszálát. Csak ezután a néma paktum után hajlandó vigyortól mentes arcát újra régi barátja felé fordítani.*
- Ne merd még egyszer a kettőnk dolgába belekeverni Rovénát, Nori!
*A mellkasának szegezett fenyegető ujjról, mintha tudomást sem venne. Óvatosan kibújtatja kezét Rové szorításából és egy lépéssel közelebb lép a hisztiző kislányhoz. Ha amaz nem hátrál ki, akkor szinte már érezheti az arcán a Ras tüdejéből távozó levegőt.*
- Amit most csinálsz, az csak rólunk szól, de amit én teszek azt kizárólag érte teszem. Kurvára leszarom, ha emiatt beletaposok a törékeny kis lelkedbe. Ezt az egész kicseszett várost felégetném, ha ezzel rendbe hozhatnám őt! De amíg van más lehetőségem, nem sodrom az életét feleslegesen veszélybe.
*Szavait úgy sziszegi a lány fülébe, hogy rajtuk kívül a zajtól senki más ne hallja. Már éppen visszafordulna az asztalhoz, amikor még egy dolog eszébe jut, amit feltétlen meg kell osztania a lánnyal. Emiatt úgy hajol ismét hozzá, mint a prédájára lecsapó vipera.*
- Szóval most döntsd el, hogy az utamban akarsz állni vagy inkább segítenél. Ha az utóbbi, akkor azzal segítenél a legtöbbet, ha nem próbálnál meg kioktatni addig, amíg fogalmad sincs a valódi motivációimról.
*Ezzel ő lezártnak is tekinti a rögtönzött egyeztetésüket, s a társasághoz visszatérve, újra leül a székére. Már a színlelt jókedve is elpárolgott, mimikája inkább arról árulkodik, hogy végre komolyan veszi Mai-t.*
- Hajlandó vagyok belemenni a feltételeidbe, de szükségünk van egy biztosítékra. Egy titokra a titkainkért cserébe.
*Ras akkor rajzolja fel a képzeletbeli táblára saját javaslatát, amikor a törpe végre felfogja, hogy senkinek sem hiányzik a társasága, és csendben eloldalog a pulthoz. Nagyobb biztonságban érezné magát, ha az ő kezében is lenne valami, amivel Mai-t megszorongathatja, s egy érzékeny információval a kezében Rovénát is jobban meg tudná védeni.
Amikor a törpe, mint valami holdkóros, egyetlen szó nélkül visszaül az asztalhoz, teljesen kikerekedik a kannibál szeme. Biztosan van valami baj szerencsétlen fejével, ha képtelen volt felfogni a célzását, és még Rovéna szavaira sem reagált. Most már jobb híján Norihoz fordul ez ügyben.*
- Nori, ha te tudod mi a faszt keres itt a törpe még mindig, akkor légy szíves világosíts fel engem is. Legjobb tudomásom szerint én kurvára nem hívtam ide.
4884. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-30 00:35:01
Üzenet elküldve: 2024-06-30 00:35:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Ves nem kapja fel a vizet, legalábbis látszólag. Erélyesen megköszörüli a torkát, s ennyiben is hagyja ennek a Ras-nak a tevékenységét. Pláne, hogy Nori kiáll érte, amit kimondottan értékel akkor is, ha ez valamiféle kompenzáció is akarna lenni csupán az ingyenmunkáért. Sok újat, lényegében semmit nem tud meg arról, mely fázisában tart az emlékfelszabadító hadjárat, ezen pedig rosszallóan megforgatja sötétbarna szemeit. Inkább csak iszik, de az is elfogy, tehát megkörnyékezi a pultot, amíg a kibontakozó dráma lecsillapodik. A dráma, melynek királynőjét egyelőre nem a hölgyek közt kell keresni. További 14 szépen csengő pénzecske cserél gazdát a Mézsör újratöltésének fejében. Utána visszadöcög közébük, hogy immár teli korsóval felszerelkezve a lelkes és törtetlen figyelmű hallgatóság megtisztelő pozícióját öltse magára. Mindent, ami elhangzik a továbbiakban, igyekszik eltárolni kerek buksijában. Esélyeit egyáltalán nem rontja a ser, hisz neki olyan ez, mint halnak a víz.*
~ Képzeljétek, micsoda pasit akasztottam le, egyszerűen olyan, hogy mmm! Na, ez most biztos nem érdekelne senkit, pedig szeretek dicsekedni. Vagy még fel is dobná kicsit a savanyú képeteket, bár valakin ez sem segít. ~ *tanakodik némán, csak a kreatív agya játszadozik el a gondolattal, hogy aktívan szerepet kéne vállalnia az egészben. Aztán hamar el is hallgatnak ezek a belső hangok, mert hát kisebb gondjuk is nagyobb annál, milyen pasit varrt le. Valaki meg egyáltalán nem foglalkozik vele, ami bárdságában sértegetni látszik az önérzetét. Egy biztos, hogy ezzel a Ras-sal, vagy Rostossal, vagy Clionnal, vagy akárki fia-borjával nem akar sosem szoros barátságot ápolni, kellemetlen alak. A sok nyálaskodása pedig még kellemetlenebbé teszi. Az ilyen embereket nem bírja, mert sosem tudta kiismerni őket. Akik kívül mézes-mázosak, de belül undok és alamuszi természetűek. Hiába bújik a görény hermelinbundába, attól még büdös marad. Csudák csudája, hogy a párja képes elviselni, mi több, szeretni, amikor még arra sem emlékszik, mit szeretett benne. Maguk az emberek irányába nem táplál akkora érdeklődést, mint mondjuk a feketeség felé akkor ott a kocsmában, de maga a sztori izgatja és ezért ül most asztaluknál.*
*Ves nem kapja fel a vizet, legalábbis látszólag. Erélyesen megköszörüli a torkát, s ennyiben is hagyja ennek a Ras-nak a tevékenységét. Pláne, hogy Nori kiáll érte, amit kimondottan értékel akkor is, ha ez valamiféle kompenzáció is akarna lenni csupán az ingyenmunkáért. Sok újat, lényegében semmit nem tud meg arról, mely fázisában tart az emlékfelszabadító hadjárat, ezen pedig rosszallóan megforgatja sötétbarna szemeit. Inkább csak iszik, de az is elfogy, tehát megkörnyékezi a pultot, amíg a kibontakozó dráma lecsillapodik. A dráma, melynek királynőjét egyelőre nem a hölgyek közt kell keresni. További 14 szépen csengő pénzecske cserél gazdát a Mézsör újratöltésének fejében.
Utána visszadöcög közébük, hogy immár teli korsóval felszerelkezve a lelkes és törtetlen figyelmű hallgatóság megtisztelő pozícióját öltse magára. Mindent, ami elhangzik a továbbiakban, igyekszik eltárolni kerek buksijában. Esélyeit egyáltalán nem rontja a ser, hisz neki olyan ez, mint halnak a víz.*~ Képzeljétek, micsoda pasit akasztottam le, egyszerűen olyan, hogy mmm! Na, ez most biztos nem érdekelne senkit, pedig szeretek dicsekedni. Vagy még fel is dobná kicsit a savanyú képeteket, bár valakin ez sem segít. ~ *tanakodik némán, csak a kreatív agya játszadozik el a gondolattal, hogy aktívan szerepet kéne vállalnia az egészben. Aztán hamar el is hallgatnak ezek a belső hangok, mert hát kisebb gondjuk is nagyobb annál, milyen pasit varrt le. Valaki meg egyáltalán nem foglalkozik vele, ami bárdságában sértegetni látszik az önérzetét. Egy biztos, hogy ezzel a Ras-sal, vagy Rostossal, vagy Clionnal, vagy akárki fia-borjával nem akar sosem szoros barátságot ápolni, kellemetlen alak. A sok nyálaskodása pedig még kellemetlenebbé teszi. Az ilyen embereket nem bírja, mert sosem tudta kiismerni őket. Akik kívül mézes-mázosak, de belül undok és alamuszi természetűek. Hiába bújik a görény hermelinbundába, attól még büdös marad. Csudák csudája, hogy a párja képes elviselni, mi több, szeretni, amikor még arra sem emlékszik, mit szeretett benne. Maguk az emberek irányába nem táplál akkora érdeklődést, mint mondjuk a feketeség felé akkor ott a kocsmában, de maga a sztori izgatja és ezért ül most asztaluknál.*
4883. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-29 15:42:02
Üzenet elküldve: 2024-06-29 15:42:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
-Mai.
*A közéjük csöppent törpe a lehető „legjobb” alkalmat választotta az ideérkezésre. Úgy, ahogyan Nori szokott beszélni, vagy cselekedni alkalomadtán. Kéretlenül, pofátlanul és megválasztva az egyetlen rossz pillanatot vág közbe. Elismerésreméltó tehetség az ilyen. Nem tudhatja, hogy valójában mennyi köze van a társasághoz, mert bár kis időt külön töltött, mégis együtt érkeztek. Ettől még egy halvány mosollyal fogadja a kezet, ha már felé nyúl, majd az elrendezett dekoltázsra téved a pillantása, amit ugyan nem kínál fel senkinek, mégis emlékezteti arra, ami neki jóformán nincs. Le is pillantana a sajátjára, ha nem akasztaná meg a mozdulatsort a férfi ajkai közül előpréselt szisszenés utáni ténymegállapítás. Még nem tud szóra nyílni az övé, s nem is kívánt volna belebonyolódni sem túlzottan. Ez nem egy becses portéka, amit kipakol egy piaci standra és áruba bocsájt. Ez egy lehetőség. Megfoghatatlan tudomány. Ő mégis felajánlotta. Nincs gondja a kezdeti bizalmatlansággal, erre jószerivel fel volt készülve, elég volt az első kontaktus kettejük között. Nem fogja viszont ékesszóló kereskedőként megvédeni termékét, hiába is szeretne olyannyira segíteni, persze nem csak az ő kedvükért, hanem a saját kutatása reményében. Az nem lenne hű. Az lenne a legnagyobb hazugság, mert minden gondolata szerint, csak azon lehet javítani, aki hagyja.
Ezen kezd el gondolkodni, mikor Rasdeher hirtelen úgy dönt, hogy köpőcsésze helyett a korsójába üríti a szavai nyomán felgyülemlett nyálat. Még az útját is követi, ahogy belecseppen az aranyló nedű habjai közé, s ha nem veszne el annak tajtékjában, még az apró buborékok szétpattanása is érdekesebb lenne annál, mint amit ki akar vele fejezni a férfi. Mert bár belül talán dühös, Mainak ez csak egy teljesen természetes folyamata annak, ahogy valaki menekülni próbál valami elől, amit ő már úgy is régen tud róla. Talán sokban változtatna a tény, hogy a legrosszabbról már tudomása van. De őt ez jelen helyzetben cseppet sem érdekli, mert nem arra kapott felkérést, hogy fejtse meg, hogy amaz miért érzi úgy, hogy az állatok húsán túl a körötte élő, s gondolkodó, szavakat kiejtő lényekét is ki kell próbálni. Rezzenéstelen arccal tekint vissza a pohárról, mikor az már a törpe előtt van, s hirtelen forrásnak indul. Ekkor emelkedik meg vékony szemöldöke és tekint a testvérére, aki már mozdul, de Rovéna is ugyan ezt teszi, s visszatartaná a férfit. Ő akar gyógyulni. És Mainak pontosan ő a lényeg, nem a férfi, aki annyira küzd saját démonaival, hogy nem látja, hogy itt nem róla van szó. Hallja Rovéna kérdését, de Nori közbelép. Nem tud azonnal válaszolni, hiszen addig úgy sem lehetne miérteket befogadni, amíg ezek ketten kakaskodnak. Nagy sóhajjal emeli szájához saját borát, mintha csak színdarabot nézne, ami nem tetszik neki. Unalmas. Egy dolog jó benne, hogy ráeszmél, hogy vérét nem ejtették a fejére, egész sokat tanult már a világról, s reményei szerint Mai hozzáállásából is, ha ilyen keresetlen, ámbár igaz gondolatokkal tartja vissza fogadott bátyját. Milyen szép család ez. És kívülálló, de ő mégis ennek a tagja. Nevetséges. A kimenetelt nem tudhatja, de nem törődik velük többet. Rovéna meleg barna, és kutató szemeit kívánja elkapni, hogy ha egy utolsó mondattal is, de elárulja neki a saját célját. Őszinteséget vár tőlük, hát ő sem lesz rest annak lenni. Másként nem lehet.*
- Nem vállalnék el olyan dolgot, amiben nem hiszek, hogy sikerülhet, de minél több sikert könyvelhetek el, annál jobb lehetek. És annál több dolgot tudok meg a lélek működéséről. Ez talán tényleg üzlet. Segítek és te is nekem. Kérhetnék érte aranyat, de nem tenném meg olyan társáért, aki lehetővé tette nekem, hogy megismerjem őt. *Bök a fejével Norira. Nem pazarol el több szót és senkit nem fog visszatartani, ha el akarnak menni. Majd visszajönnek, ha nincs más megoldás. Vagy nem. Ő ebben nem fog sérülni, más sokkal inkább…*
-Mai.
*A közéjük csöppent törpe a lehető „legjobb” alkalmat választotta az ideérkezésre. Úgy, ahogyan Nori szokott beszélni, vagy cselekedni alkalomadtán. Kéretlenül, pofátlanul és megválasztva az egyetlen rossz pillanatot vág közbe. Elismerésreméltó tehetség az ilyen. Nem tudhatja, hogy valójában mennyi köze van a társasághoz, mert bár kis időt külön töltött, mégis együtt érkeztek. Ettől még egy halvány mosollyal fogadja a kezet, ha már felé nyúl, majd az elrendezett dekoltázsra téved a pillantása, amit ugyan nem kínál fel senkinek, mégis emlékezteti arra, ami neki jóformán nincs. Le is pillantana a sajátjára, ha nem akasztaná meg a mozdulatsort a férfi ajkai közül előpréselt szisszenés utáni ténymegállapítás. Még nem tud szóra nyílni az övé, s nem is kívánt volna belebonyolódni sem túlzottan. Ez nem egy becses portéka, amit kipakol egy piaci standra és áruba bocsájt. Ez egy lehetőség. Megfoghatatlan tudomány. Ő mégis felajánlotta. Nincs gondja a kezdeti bizalmatlansággal, erre jószerivel fel volt készülve, elég volt az első kontaktus kettejük között. Nem fogja viszont ékesszóló kereskedőként megvédeni termékét, hiába is szeretne olyannyira segíteni, persze nem csak az ő kedvükért, hanem a saját kutatása reményében. Az nem lenne hű. Az lenne a legnagyobb hazugság, mert minden gondolata szerint, csak azon lehet javítani, aki hagyja.
Ezen kezd el gondolkodni, mikor Rasdeher hirtelen úgy dönt, hogy köpőcsésze helyett a korsójába üríti a szavai nyomán felgyülemlett nyálat. Még az útját is követi, ahogy belecseppen az aranyló nedű habjai közé, s ha nem veszne el annak tajtékjában, még az apró buborékok szétpattanása is érdekesebb lenne annál, mint amit ki akar vele fejezni a férfi. Mert bár belül talán dühös, Mainak ez csak egy teljesen természetes folyamata annak, ahogy valaki menekülni próbál valami elől, amit ő már úgy is régen tud róla. Talán sokban változtatna a tény, hogy a legrosszabbról már tudomása van. De őt ez jelen helyzetben cseppet sem érdekli, mert nem arra kapott felkérést, hogy fejtse meg, hogy amaz miért érzi úgy, hogy az állatok húsán túl a körötte élő, s gondolkodó, szavakat kiejtő lényekét is ki kell próbálni. Rezzenéstelen arccal tekint vissza a pohárról, mikor az már a törpe előtt van, s hirtelen forrásnak indul. Ekkor emelkedik meg vékony szemöldöke és tekint a testvérére, aki már mozdul, de Rovéna is ugyan ezt teszi, s visszatartaná a férfit. Ő akar gyógyulni. És Mainak pontosan ő a lényeg, nem a férfi, aki annyira küzd saját démonaival, hogy nem látja, hogy itt nem róla van szó. Hallja Rovéna kérdését, de Nori közbelép. Nem tud azonnal válaszolni, hiszen addig úgy sem lehetne miérteket befogadni, amíg ezek ketten kakaskodnak. Nagy sóhajjal emeli szájához saját borát, mintha csak színdarabot nézne, ami nem tetszik neki. Unalmas. Egy dolog jó benne, hogy ráeszmél, hogy vérét nem ejtették a fejére, egész sokat tanult már a világról, s reményei szerint Mai hozzáállásából is, ha ilyen keresetlen, ámbár igaz gondolatokkal tartja vissza fogadott bátyját. Milyen szép család ez. És kívülálló, de ő mégis ennek a tagja. Nevetséges. A kimenetelt nem tudhatja, de nem törődik velük többet. Rovéna meleg barna, és kutató szemeit kívánja elkapni, hogy ha egy utolsó mondattal is, de elárulja neki a saját célját. Őszinteséget vár tőlük, hát ő sem lesz rest annak lenni. Másként nem lehet.*
- Nem vállalnék el olyan dolgot, amiben nem hiszek, hogy sikerülhet, de minél több sikert könyvelhetek el, annál jobb lehetek. És annál több dolgot tudok meg a lélek működéséről. Ez talán tényleg üzlet. Segítek és te is nekem. Kérhetnék érte aranyat, de nem tenném meg olyan társáért, aki lehetővé tette nekem, hogy megismerjem őt. *Bök a fejével Norira. Nem pazarol el több szót és senkit nem fog visszatartani, ha el akarnak menni. Majd visszajönnek, ha nincs más megoldás. Vagy nem. Ő ebben nem fog sérülni, más sokkal inkább…*
4882. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-28 21:12:30
Üzenet elküldve: 2024-06-28 21:12:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori, ha épp olyan kedvében találják, akkor képtelen befogni a száját. Most is először a Mai és Rovéna közti beszélgetésbe lelkiismeretfurdalás nélkül pofázik bele, majd teljesen szükségtelenül kezdi győzködni a fél-elfet arról, hogy segítsen a barátainak. Ő is leül a társasággal együtt, de aztán valami megváltozik. Mai kiállásában látni véli azt az őserőt, amit a Sellőházban már felfedezett benne akkor, mikor a határozott nemeslányt játszotta, és aminek következtében, miután a szervezete egy rövid időre csődöt mondott, agya különös játékaként egyik énje úrnőjének fogadta a lányt. Nori ennek hatására elhallgat, a következő percekben egy árva szó sem hagyja el a száját, s talán tőle kényelmetlenül szokatlan módon húzódik a háttérbe, míg Mai átveszi a beszélgetés irányítását.
Még az sem hatja meg igazán, hogy a törpe, aki akkora szívességet tett neki a dalával, hogy talán az egész életét visszabillentette a helyes mederbe, most nála is pofátlanabb módon igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Ez az állapot nem szerencsés a feketeség szempontjából, mert könnyen egyfajta vihar előtti csendet jelezhet. Az első, vészjósló mennydörgések elcsattanásához pedig katalizátorként szolgál Rasdeher viselkedése. A hozzá intézett mondatra nem is reagál, csak a törpe elé csúsztatott kupában aranyló folyadékot bámulja mélyen, s ha minden úgy alakul, ahogy az elméjében követeli, akkor a sör hamarosan tűzforró gőzként párolog el a pohárból. Míg Nori azzal van elfoglalva, hogy hirtelen tomboló dühét az italon vezesse le, Rovéná-nak van ideje megpróbálni szép szavakkal meggyőzni a férfit. Aztán egy rövid pillantást vet Mai-ra, mintha csak azt jelezné neki, hogy bízza rá a madarast, ami nem feltétlenül jelent bármi jót. Mikor Rovéna szavait újra Mai felé intézi, akkor ő felpattan a székről, és határozottan Rasdeher elé áll, mintha csak arra készülne, hogy ha a kannibál valóban megpróbálna távozni, azt csak a testén keresztül tehesse meg. Fejét megemeli, s mélyen a tengerzöld szemekbe néz, száját résnyire nyitva fújja ki a levegőt, mintha csak így szabadulna meg a felesleges nyomástól, nehogy a düh következtében felrobbanjon.*
- Idefigyelj Clion! *Belül saját magával harcol, próbálja nyugtatni magát, mert nem akarja még egy olyan heves veszekedésbe taszítani magukat, mint ami legutóbb elválasztotta őket egymástól.*
- Kellene neked egy tükör, amiben látod magad, hogy mekkora fasz vagy már megint. Miért nem tudsz egyszer a kibaszott életben bízni bennem? Nem az ördög elé, de még csak nem is Sa'Tereth elé hoztalak bassza meg. Ilyen hamar elfelejtetted, hogy mit ígértem neked az erdőben? Azt, hogy együtt másszuk meg azt a kurva hegyet. Akkor most mégis, miért fordulsz el tőlem az első alkalommal, mikor a kezemet nyújtom, hogy segítsek? Miért, hm? Tudom, te még mindig egy haszontalan csitrinek tartasz, aki csak a bajt okozza, de tévedsz *böki meg a mellkasát a monológ közben.* Ezúttal nem fogom hagyni, hogy elkúrd. Most nem csak rólad és a szánalmas gőgödről van szó, hanem róla is *mutat Rovéna irányába.* Ezúttal nem fogom hagyni, hogy elcseszd, szóval tedd félre a kibaszott paranoiádat, ülj vissza a seggedre, és hallgasd végig Mait! A véremet adnám érte, ahogy téged, őt is a testvéremmé fogadtam, szóval most az egyszer bízz meg bennem!
*Talán hosszú percekig tudná még folytatni a litániát, de magába fojt mindent, ami még kikívánkozik belőle, és sértetten fordítja el a fejét Rasdeher-ről. Félre is áll, valójában nem fogja megakadályozni őt, ha távozni akar. Meghagyja neki a döntés jogát, hogy ezúttal ne csak a saját, de Rovéna életéről is döntsön. Nemrég arról is beszéltek, hogy a felnőtt élet felelősséggel jár, hát akkor most lássuk, hogy mit kezd a drága bátyja azzal, ha nem csak magáért, hanem kedveséért is felel.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori, ha épp olyan kedvében találják, akkor képtelen befogni a száját. Most is először a Mai és Rovéna közti beszélgetésbe lelkiismeretfurdalás nélkül pofázik bele, majd teljesen szükségtelenül kezdi győzködni a fél-elfet arról, hogy segítsen a barátainak. Ő is leül a társasággal együtt, de aztán valami megváltozik. Mai kiállásában látni véli azt az őserőt, amit a Sellőházban már felfedezett benne akkor, mikor a határozott nemeslányt játszotta, és aminek következtében, miután a szervezete egy rövid időre csődöt mondott, agya különös játékaként egyik énje úrnőjének fogadta a lányt. Nori ennek hatására elhallgat, a következő percekben egy árva szó sem hagyja el a száját, s talán tőle kényelmetlenül szokatlan módon húzódik a háttérbe, míg Mai átveszi a beszélgetés irányítását.
Még az sem hatja meg igazán, hogy a törpe, aki akkora szívességet tett neki a dalával, hogy talán az egész életét visszabillentette a helyes mederbe, most nála is pofátlanabb módon igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Ez az állapot nem szerencsés a feketeség szempontjából, mert könnyen egyfajta vihar előtti csendet jelezhet. Az első, vészjósló mennydörgések elcsattanásához pedig katalizátorként szolgál Rasdeher viselkedése. A hozzá intézett mondatra nem is reagál, csak a törpe elé csúsztatott kupában aranyló folyadékot bámulja mélyen, s ha minden úgy alakul, ahogy az elméjében követeli, akkor a sör hamarosan tűzforró gőzként párolog el a pohárból. Míg Nori azzal van elfoglalva, hogy hirtelen tomboló dühét az italon vezesse le, Rovéná-nak van ideje megpróbálni szép szavakkal meggyőzni a férfit. Aztán egy rövid pillantást vet Mai-ra, mintha csak azt jelezné neki, hogy bízza rá a madarast, ami nem feltétlenül jelent bármi jót. Mikor Rovéna szavait újra Mai felé intézi, akkor ő felpattan a székről, és határozottan Rasdeher elé áll, mintha csak arra készülne, hogy ha a kannibál valóban megpróbálna távozni, azt csak a testén keresztül tehesse meg. Fejét megemeli, s mélyen a tengerzöld szemekbe néz, száját résnyire nyitva fújja ki a levegőt, mintha csak így szabadulna meg a felesleges nyomástól, nehogy a düh következtében felrobbanjon.*
- Idefigyelj Clion! *Belül saját magával harcol, próbálja nyugtatni magát, mert nem akarja még egy olyan heves veszekedésbe taszítani magukat, mint ami legutóbb elválasztotta őket egymástól.*
- Kellene neked egy tükör, amiben látod magad, hogy mekkora fasz vagy már megint. Miért nem tudsz egyszer a kibaszott életben bízni bennem? Nem az ördög elé, de még csak nem is Sa'Tereth elé hoztalak bassza meg. Ilyen hamar elfelejtetted, hogy mit ígértem neked az erdőben? Azt, hogy együtt másszuk meg azt a kurva hegyet. Akkor most mégis, miért fordulsz el tőlem az első alkalommal, mikor a kezemet nyújtom, hogy segítsek? Miért, hm? Tudom, te még mindig egy haszontalan csitrinek tartasz, aki csak a bajt okozza, de tévedsz *böki meg a mellkasát a monológ közben.* Ezúttal nem fogom hagyni, hogy elkúrd. Most nem csak rólad és a szánalmas gőgödről van szó, hanem róla is *mutat Rovéna irányába.* Ezúttal nem fogom hagyni, hogy elcseszd, szóval tedd félre a kibaszott paranoiádat, ülj vissza a seggedre, és hallgasd végig Mait! A véremet adnám érte, ahogy téged, őt is a testvéremmé fogadtam, szóval most az egyszer bízz meg bennem!
*Talán hosszú percekig tudná még folytatni a litániát, de magába fojt mindent, ami még kikívánkozik belőle, és sértetten fordítja el a fejét Rasdeher-ről. Félre is áll, valójában nem fogja megakadályozni őt, ha távozni akar. Meghagyja neki a döntés jogát, hogy ezúttal ne csak a saját, de Rovéna életéről is döntsön. Nemrég arról is beszéltek, hogy a felnőtt élet felelősséggel jár, hát akkor most lássuk, hogy mit kezd a drága bátyja azzal, ha nem csak magáért, hanem kedveséért is felel.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
4881. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-28 20:03:21
Üzenet elküldve: 2024-06-28 20:03:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Hiába próbál valamennyire összeszedett lenni, beszámolójából süt a zavarodottság és az elveszettség. Még ő is érzi, hogy szavai sután, összeszedetlenül gördülnek le ajkairól. Ennek ellenére, vagy épp ennek tükrében, az első benyomása az, hogy a dolgok sokkal könnyebben alakulnak, mint ahogy azt remélte. Homályos mondandója látszólag értő fülekre talál, s ezúttal úgy tűnik számára, hogy még Nori közbeszúrt mondatai is valódi, lelkes segíteni akarással vannak tele. Talán ez a másik feketeség hat rá így, vagy egyszerűen csak Rovéna az, aki nem látja a fától az erdőt?
Az asztal elfoglalására beleegyezően, s egyúttal hálásan bólint. Jó ötletnek tartja, s bár örülnie kellene annak, amerre az események haladni látszanak, mégis ott motoszkál benne valami különös szorongás. Csírázik benne a kétely, hogy túlságosan is könnyű az egész. Felváltva pillant a két hollóhajúra, s szinte már aggasztónak érzi a tudatot, hogy valójában szimpatikusnak találja őket. Ostoba érzés az egész, mégsem tudja figyelmen kívül hagyni. Épp azt kapja, amit annyira keresett. Segítőkész személyeket, és a legjobb szavakat, amiket várhatna attól, akihez gyógyírért fordul. Ennek dacára, bizonytalansága továbbra is kiolthatatlanul ott lobog belső világába, s átkos fénye rávetül minden egyes elhangzó szóra. Felderengenek benne Rasdeherrel négyszemközt váltott szavaik a gyanakvásról, melyet még a feledés pusztító árja sem tudott kimosni lényéből. Meglehet, hogy ellenérzéseinek valódi oka nem kívül keresendő, s noha ez a gondolat felötlik benne, kevésnek bizonyul ahhoz, hogy kigyomlálja mélyen beágyazódott kétkedését. A tágabb környezetükben zajló minden egyébről megfeledkezve figyeli Mait. Nem csak szavait, a hozzá társított mozdulatokat, arcának rezdüléseit is úgy fürkészi, mintha nem is a másik dolga lenne az elemzés. Egyszerre szeretne hinni neki, és repedést találni meggyőző fellépésén. Ha azt mondta volna, hogy gond nélkül, játszva kigyógyítja az elméjére települt kórságból, sokkal könnyebb lenne hamis ígéretekkel vádolni. Így fenntartásai egyetlen dologba kapaszkodhatnak, s ha már ennyit beszéltek az őszinteségről, meg is ragadná a szót, hogy élével a fél-elf felé fordítsa azt. Ebben viszont először egy közelében nyikorduló szék hangja gátolja meg.*
- Tartunk? *kérdez vissza, miközben értetlenül nézi a hívatlanságát cseppet sem restellő törpét.* Talán arra még emlékeznék, ha kértem volna egy dalt a kínomról.
*Valójában ez a dal egyszer már meg is született, de egészen más helyzet az, amikor te döntöd el, hogy ki hallhatja a történeted. Így ez akkor sem változtatna jelenlegi rosszallásán, ha művét nem nyelte volna el szinte nyomban a feledés falánk rémsége. Egyéb reakcióra azonban nem futja tőle, minden másban megakadályozza tengerszemű párjának határozott fellépése. A férfi gusztustalan gesztusa, amit a bizalmas társalgásba betolakodó dalnoknak intéz, furcsa módon hálával és elégedettséggel tölti el. Talán még valahol büszke is lenne rá, ha Rassal ellentétben neki nem esne nehezére hátrahagyni asztaltársaságukat. Megfogja a férfi kezét, ám ezúttal ahelyett, hogy követné, gyengéd, de egyben eltökélt mozdulattan kísérli meg visszahúzni halálmadarát maga mellé.*
- Rasti várj, kérlek! *pillant fel az akvamarinokba. Tudja hogy mit beszéltek meg korábban, és neki sem tetszik minden, de egyben úgy is érzi, hogy kettejük kétségei ezúttal más tövekről fakadnak.*
- Előlem nincs mit eltitkolnod, eddig is szerettelek. De amire nem emlékszem, arról csak te tudsz beszélni. Te tudod, mi történt legutóbb. Egyszerűbb lenne elmondani, mint várni, hogy mikor történik meg újra. Nem akarok többet felejteni, Rasti.
*Őzszemei marasztalóan függnek párja arcán. Jelenleg nincs ideje azzal foglalkozni, hányan hallják a párbeszédüket. Noha neki könnyű dolga van. Naiv tudatlanságában minden elképzelése messze jár kapcsolatuk egykori sötét természetéről. Az arcán fellelhető riadtság is annak a jele, hogy bár hisz Rasdeherben, képtelen megérteni, miért dobja el a másik ilyen könnyedén a segítség lehetőségét. Ha múltjának vérmocskos szilánkjai egyszer újra a helyükre kerülnek, aligha fog ez magyarázatra szorulni. Most azonban nagyon is szüksége van szavakra, noha kettejük romlásban virágzó történetét talán nem akarná hallani. Maival szembeni rossz érzései máshonnan származnak, s ha Ras hajlandó maradni, úgy hamarosan hangot is ad annak, hogy egyelőre ő sem szavazott teljes bizalmat neki.*
- Mielőtt bármire igent, vagy nemet mondanék… *fordul vissza a fél-elfhez, hogy tekintete újra a jégkékekbe merüljön.* Azt mondtad, nehéz lesz. Tudni szeretném, hogy az arany helyett mi késztet arra, hogy ennek ellenére velem vesződj. Úgy hangzott, mint ami nem csak nekem zűrös.
*Vet egy futó pillantást Norira, bár nem biztos abban, hogy a lány ennyiből is megérti, hogy eleget hallott már Mai határtalannak tűnő kedvességéről. Az ajánlók után most a kék szemű saját szavaira kíváncsi.*
*Hiába próbál valamennyire összeszedett lenni, beszámolójából süt a zavarodottság és az elveszettség. Még ő is érzi, hogy szavai sután, összeszedetlenül gördülnek le ajkairól. Ennek ellenére, vagy épp ennek tükrében, az első benyomása az, hogy a dolgok sokkal könnyebben alakulnak, mint ahogy azt remélte. Homályos mondandója látszólag értő fülekre talál, s ezúttal úgy tűnik számára, hogy még Nori közbeszúrt mondatai is valódi, lelkes segíteni akarással vannak tele. Talán ez a másik feketeség hat rá így, vagy egyszerűen csak Rovéna az, aki nem látja a fától az erdőt?
Az asztal elfoglalására beleegyezően, s egyúttal hálásan bólint. Jó ötletnek tartja, s bár örülnie kellene annak, amerre az események haladni látszanak, mégis ott motoszkál benne valami különös szorongás. Csírázik benne a kétely, hogy túlságosan is könnyű az egész. Felváltva pillant a két hollóhajúra, s szinte már aggasztónak érzi a tudatot, hogy valójában szimpatikusnak találja őket. Ostoba érzés az egész, mégsem tudja figyelmen kívül hagyni. Épp azt kapja, amit annyira keresett. Segítőkész személyeket, és a legjobb szavakat, amiket várhatna attól, akihez gyógyírért fordul. Ennek dacára, bizonytalansága továbbra is kiolthatatlanul ott lobog belső világába, s átkos fénye rávetül minden egyes elhangzó szóra. Felderengenek benne Rasdeherrel négyszemközt váltott szavaik a gyanakvásról, melyet még a feledés pusztító árja sem tudott kimosni lényéből. Meglehet, hogy ellenérzéseinek valódi oka nem kívül keresendő, s noha ez a gondolat felötlik benne, kevésnek bizonyul ahhoz, hogy kigyomlálja mélyen beágyazódott kétkedését. A tágabb környezetükben zajló minden egyébről megfeledkezve figyeli Mait. Nem csak szavait, a hozzá társított mozdulatokat, arcának rezdüléseit is úgy fürkészi, mintha nem is a másik dolga lenne az elemzés. Egyszerre szeretne hinni neki, és repedést találni meggyőző fellépésén. Ha azt mondta volna, hogy gond nélkül, játszva kigyógyítja az elméjére települt kórságból, sokkal könnyebb lenne hamis ígéretekkel vádolni. Így fenntartásai egyetlen dologba kapaszkodhatnak, s ha már ennyit beszéltek az őszinteségről, meg is ragadná a szót, hogy élével a fél-elf felé fordítsa azt. Ebben viszont először egy közelében nyikorduló szék hangja gátolja meg.*
- Tartunk? *kérdez vissza, miközben értetlenül nézi a hívatlanságát cseppet sem restellő törpét.* Talán arra még emlékeznék, ha kértem volna egy dalt a kínomról.
*Valójában ez a dal egyszer már meg is született, de egészen más helyzet az, amikor te döntöd el, hogy ki hallhatja a történeted. Így ez akkor sem változtatna jelenlegi rosszallásán, ha művét nem nyelte volna el szinte nyomban a feledés falánk rémsége. Egyéb reakcióra azonban nem futja tőle, minden másban megakadályozza tengerszemű párjának határozott fellépése. A férfi gusztustalan gesztusa, amit a bizalmas társalgásba betolakodó dalnoknak intéz, furcsa módon hálával és elégedettséggel tölti el. Talán még valahol büszke is lenne rá, ha Rassal ellentétben neki nem esne nehezére hátrahagyni asztaltársaságukat. Megfogja a férfi kezét, ám ezúttal ahelyett, hogy követné, gyengéd, de egyben eltökélt mozdulattan kísérli meg visszahúzni halálmadarát maga mellé.*
- Rasti várj, kérlek! *pillant fel az akvamarinokba. Tudja hogy mit beszéltek meg korábban, és neki sem tetszik minden, de egyben úgy is érzi, hogy kettejük kétségei ezúttal más tövekről fakadnak.*
- Előlem nincs mit eltitkolnod, eddig is szerettelek. De amire nem emlékszem, arról csak te tudsz beszélni. Te tudod, mi történt legutóbb. Egyszerűbb lenne elmondani, mint várni, hogy mikor történik meg újra. Nem akarok többet felejteni, Rasti.
*Őzszemei marasztalóan függnek párja arcán. Jelenleg nincs ideje azzal foglalkozni, hányan hallják a párbeszédüket. Noha neki könnyű dolga van. Naiv tudatlanságában minden elképzelése messze jár kapcsolatuk egykori sötét természetéről. Az arcán fellelhető riadtság is annak a jele, hogy bár hisz Rasdeherben, képtelen megérteni, miért dobja el a másik ilyen könnyedén a segítség lehetőségét. Ha múltjának vérmocskos szilánkjai egyszer újra a helyükre kerülnek, aligha fog ez magyarázatra szorulni. Most azonban nagyon is szüksége van szavakra, noha kettejük romlásban virágzó történetét talán nem akarná hallani. Maival szembeni rossz érzései máshonnan származnak, s ha Ras hajlandó maradni, úgy hamarosan hangot is ad annak, hogy egyelőre ő sem szavazott teljes bizalmat neki.*
- Mielőtt bármire igent, vagy nemet mondanék… *fordul vissza a fél-elfhez, hogy tekintete újra a jégkékekbe merüljön.* Azt mondtad, nehéz lesz. Tudni szeretném, hogy az arany helyett mi késztet arra, hogy ennek ellenére velem vesződj. Úgy hangzott, mint ami nem csak nekem zűrös.
*Vet egy futó pillantást Norira, bár nem biztos abban, hogy a lány ennyiből is megérti, hogy eleget hallott már Mai határtalannak tűnő kedvességéről. Az ajánlók után most a kék szemű saját szavaira kíváncsi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436