Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 927 (18521. - 18540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
18540. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-05 09:24:07
Üzenet elküldve: 2023-09-05 09:24:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Hála Teysusnak! Van egy olyan érzésem, velük nem szórakoztunk volna ilyen jól.
* Hamiskásan elmosolyodik és szabadon végigjáratja tekintetét az elétárt idomokon. *
- Kereskedő vagyok, cuncimókus. Régen jártál odahaza, de mára már mindenki hallotta Wegtorenben Lutah Farsys és a Jáde Oroszlán nevét.
* Férfiúi önteltséggel hangoznak a szavai, nem kevés büszkeséget érez. Hosszú és kemény út vezetett a wegtoreni utca mocskából felfelé. Nyugtalan éjszakákon, a rémálmaiban mág mindig kísértik az akkori tettei. *
- Megfontolandó. Talán hamarosan meglátogatlak benneteket.
* Igazat szól, bár egészen más okból szándékozik felkeresni a Bárót és Kereskedőházát. Felszisszen a váratlan karmos-támadástól, de csak amolyan jólesően. *
- Mondtak már rosszabbat is.
* Vigyorog, az elnevezéshez híven ravasz róka-mosollyal. *
- Mondtam már, játék az élet, kedves.
* Mormolja elfúló hangon, arcát beletemetve a nő nyakába. Az óriáskígyóhoz hasonlatos fojtás fokozódik, nyöszörgéssel vegyes nevetés szökik ki a száján. *
- De még nem.
* Sóhajtja, és alulról felnyalábolja Yeza testét, majd hátra, a sarkára ülve folytatja a mozgást, erősen tartva a csípőjénél fogva. Szinte meghitt közelségbe kerül az arcuk, így szabadon feltérképezhetik egymás gondolatait a szemükön keresztül.
Lutah szemében most győzni akarást láthat a másik. Bár máskor szívesen, önként és dalolva veszítene Yeza ellen, most úgy érzi, nem hagyhatja, hogy a fortélyos némber vegye át az irányítást. *
- Ma te fogsz veszíteni.
* Szűri összeszorított ajkai közül és pár leleményes csípőmozdulattal igyekszik magára vonni a figyelmet és a végletekig hajszolni a nő élvezetét. Hiába ő Niyss virága, Lutah is az utcán kereste a betevőrevalót fiatalabb korában. Eladta az egyetlent, ami a birtokában volt, így válva teljesen és végérvényesen nincstelenné. De hát... innen szép nyerni. *
- Add fel!
* Arcán elmélyült koncentrációval kutatja a nő szemeiben az édes megsemmisülés jeleit, hogy végre maga is fellélegezhessen. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Hála Teysusnak! Van egy olyan érzésem, velük nem szórakoztunk volna ilyen jól.
* Hamiskásan elmosolyodik és szabadon végigjáratja tekintetét az elétárt idomokon. *
- Kereskedő vagyok, cuncimókus. Régen jártál odahaza, de mára már mindenki hallotta Wegtorenben Lutah Farsys és a Jáde Oroszlán nevét.
* Férfiúi önteltséggel hangoznak a szavai, nem kevés büszkeséget érez. Hosszú és kemény út vezetett a wegtoreni utca mocskából felfelé. Nyugtalan éjszakákon, a rémálmaiban mág mindig kísértik az akkori tettei. *
- Megfontolandó. Talán hamarosan meglátogatlak benneteket.
* Igazat szól, bár egészen más okból szándékozik felkeresni a Bárót és Kereskedőházát. Felszisszen a váratlan karmos-támadástól, de csak amolyan jólesően. *
- Mondtak már rosszabbat is.
* Vigyorog, az elnevezéshez híven ravasz róka-mosollyal. *
- Mondtam már, játék az élet, kedves.
* Mormolja elfúló hangon, arcát beletemetve a nő nyakába. Az óriáskígyóhoz hasonlatos fojtás fokozódik, nyöszörgéssel vegyes nevetés szökik ki a száján. *
- De még nem.
* Sóhajtja, és alulról felnyalábolja Yeza testét, majd hátra, a sarkára ülve folytatja a mozgást, erősen tartva a csípőjénél fogva. Szinte meghitt közelségbe kerül az arcuk, így szabadon feltérképezhetik egymás gondolatait a szemükön keresztül.
Lutah szemében most győzni akarást láthat a másik. Bár máskor szívesen, önként és dalolva veszítene Yeza ellen, most úgy érzi, nem hagyhatja, hogy a fortélyos némber vegye át az irányítást. *
- Ma te fogsz veszíteni.
* Szűri összeszorított ajkai közül és pár leleményes csípőmozdulattal igyekszik magára vonni a figyelmet és a végletekig hajszolni a nő élvezetét. Hiába ő Niyss virága, Lutah is az utcán kereste a betevőrevalót fiatalabb korában. Eladta az egyetlent, ami a birtokában volt, így válva teljesen és végérvényesen nincstelenné. De hát... innen szép nyerni. *
- Add fel!
* Arcán elmélyült koncentrációval kutatja a nő szemeiben az édes megsemmisülés jeleit, hogy végre maga is fellélegezhessen. *
18539. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-05 06:41:57
Üzenet elküldve: 2023-09-05 06:41:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lám, csak néhány év a Lég Városában, s a földijei máris savanyú ünneprontónak látják? Változott, az kétségtelen, elvégre kénytelen volt. Az elmúlt időszak nem bánt vele kesztyűs kézzel, s míg Farsys számára Arthenior csupán kaland, addig Yezának utolsó mentsvár. Artheniornak pedig megvannak a maga szabályai. Betű szerinti, tintaszagú lajstrom. A Városok Városa a Népek Olvasztótégelye, a maga megannyi lehetőségével. Tűkkel megtűzdelt szalonna egy ilyen wegtoreni kivert eb számára, mint amilyen ő. De ez maradt. A férfi ajkáról lélegzi az otthon pezsgő szellemét, az életet, ami itt egész más színben pislákol.*
- Az elmúlt órákban nem a sétálgató környékbelieket traktáltad az erényeiddel *válaszolja csipkelődőn, ahogy méltatlankodva nyújtózik egyet. Természetesen olyan módon domborít ez a kis semmiség, hogy a férfit minél hathatósabban csalja vissza az ágyba.
A fekete lelke bugyraiig lemeztelenedett wegtoreni korholása pimasz mosolygást csal az ajkára, míg élvezkedő csókocskákkal szabdalja a mondatokat.*
- Érdeklődést? *dorombolja, míg csípője érzékien fészkelődik* - Szóval vagyonos vagy, azt mondod? *Egy pillanat alatt lecsupaszítja a hallottak érdemi részét, ahogy rájátszik a női sztereotípiára, bár kétségtelenül valóban üdvösnek tartaná, ha esetleg hasznot is húzhatna ebből.
Érdemibb válaszokat persze nem kap. De legalább más tekintetben irányba áll a szekerük, míg Yeza a jó leányok kötelességeit ecseteli.*
- Honnan tudnám? *sóhajtja, miközben vágyuk már szinte szűköl az egyesülésért.* - De a Kereskedőház kufárai kiváló beszerzők. "A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára kicsit várni kell!" *idézi a mottót.* - Ha jó leányt akarsz, biztos szereznek neked egyet. *A mondat vérére a körmei belevájnak a férfi bőrébe, amint e reggeli keringő nyitányba fordul. A mámortól ködös pillantása épp csak tisztul, mikor szembetalálja magát a férfi arcán történt változással. Már fordítják is a hátára, s a csuklóin megszorul Farsys marka.
Nem szeppen meg, de figyel. Yeza tekintete mélyrehatón kutatja a jeleket, a csalásét, a színlelését, miközben engedi a férfit vágyának feszülni. Árulkodó intelem, hogy csupán megérzése súg róla, nincs veszélyben (ezúttal legalábbis). Az elnyújtott pillanat elmúlik, s a szorítás is enged, de a dolog után Yeza fejében csak úgy cikáznak a gondolatok.*
- Bőreváltó, nyughatatlan róka *kúszik a jobbja Farsys torkára a duruzsolva perzselő szavak mentén.* - Te játszani szeretsz *mondja. Erősödik kissé a szorítása, de nem csak a karcsú ujjaké. Felhúzza a térdeit, s a lábát a férfi köré kulcsolja. Morranva lélegzik, ahogy ágyéka izmaira koncentrál. Lüktetve fodrozza az élvezetet a Niyss ajándéka.* - És veszíteni.
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lám, csak néhány év a Lég Városában, s a földijei máris savanyú ünneprontónak látják? Változott, az kétségtelen, elvégre kénytelen volt. Az elmúlt időszak nem bánt vele kesztyűs kézzel, s míg Farsys számára Arthenior csupán kaland, addig Yezának utolsó mentsvár. Artheniornak pedig megvannak a maga szabályai. Betű szerinti, tintaszagú lajstrom. A Városok Városa a Népek Olvasztótégelye, a maga megannyi lehetőségével. Tűkkel megtűzdelt szalonna egy ilyen wegtoreni kivert eb számára, mint amilyen ő. De ez maradt. A férfi ajkáról lélegzi az otthon pezsgő szellemét, az életet, ami itt egész más színben pislákol.*
- Az elmúlt órákban nem a sétálgató környékbelieket traktáltad az erényeiddel *válaszolja csipkelődőn, ahogy méltatlankodva nyújtózik egyet. Természetesen olyan módon domborít ez a kis semmiség, hogy a férfit minél hathatósabban csalja vissza az ágyba.
A fekete lelke bugyraiig lemeztelenedett wegtoreni korholása pimasz mosolygást csal az ajkára, míg élvezkedő csókocskákkal szabdalja a mondatokat.*
- Érdeklődést? *dorombolja, míg csípője érzékien fészkelődik* - Szóval vagyonos vagy, azt mondod? *Egy pillanat alatt lecsupaszítja a hallottak érdemi részét, ahogy rájátszik a női sztereotípiára, bár kétségtelenül valóban üdvösnek tartaná, ha esetleg hasznot is húzhatna ebből.
Érdemibb válaszokat persze nem kap. De legalább más tekintetben irányba áll a szekerük, míg Yeza a jó leányok kötelességeit ecseteli.*
- Honnan tudnám? *sóhajtja, miközben vágyuk már szinte szűköl az egyesülésért.* - De a Kereskedőház kufárai kiváló beszerzők. "A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára kicsit várni kell!" *idézi a mottót.* - Ha jó leányt akarsz, biztos szereznek neked egyet. *A mondat vérére a körmei belevájnak a férfi bőrébe, amint e reggeli keringő nyitányba fordul. A mámortól ködös pillantása épp csak tisztul, mikor szembetalálja magát a férfi arcán történt változással. Már fordítják is a hátára, s a csuklóin megszorul Farsys marka.
Nem szeppen meg, de figyel. Yeza tekintete mélyrehatón kutatja a jeleket, a csalásét, a színlelését, miközben engedi a férfit vágyának feszülni. Árulkodó intelem, hogy csupán megérzése súg róla, nincs veszélyben (ezúttal legalábbis). Az elnyújtott pillanat elmúlik, s a szorítás is enged, de a dolog után Yeza fejében csak úgy cikáznak a gondolatok.*
- Bőreváltó, nyughatatlan róka *kúszik a jobbja Farsys torkára a duruzsolva perzselő szavak mentén.* - Te játszani szeretsz *mondja. Erősödik kissé a szorítása, de nem csak a karcsú ujjaké. Felhúzza a térdeit, s a lábát a férfi köré kulcsolja. Morranva lélegzik, ahogy ágyéka izmaira koncentrál. Lüktetve fodrozza az élvezetet a Niyss ajándéka.* - És veszíteni.
18538. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-04 11:43:35
Üzenet elküldve: 2023-09-04 11:43:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Lám, lám. Micsoda törvénytisztelő polgára a városnak!
* Incselkedik vigyorogva. Ha itt valóban ilyen szigorú törvények uralkodnak, majd elválik meddig érzi jól magát bennük. Hiszen nincs kőbe vésve, hogy itt öregedjen meg. Mondjuk, megöregedni sem tervez feltétlenül. Ha zavaróvá válik az itteni légkör, azonnal hajóra pattan és meg sem áll a következő… nos, bármeddig. *
- Te pedig ünneprontó.
* Lebiggyeszti az ajkát. *
- Nem emlékszem, hogy az elmúlt órákban is ilyen komor lettél volna.
* Bár a nagy része az eseményeknek homályba vész, tény és való. De valahogy nem ez a Yeza rémlik neki. *
- Vallásos áhitat keresése a földi örömökben? Túl hosszú.
* Míg az önnön lelkének mélységeit cincálgatja, boncolgatja, az ármány nőszemély máris próbálja elvonni a figyelmét. Drámaian felsóhajt és enged az erőszaknak. *
- Te leány! Én éppen lemeztelenítem előtted fekete lelkem bugyrait! Megcsillanthatnál némi őszintének tűnő érdeklődést.
* Teljesen őszintétlenül korholja a vöröst, miközben szájával a másikét becézgeti. *
- Úgy tűnik magadnak kell kiderítened a válaszokat.
* Szemérmetlenül vigyorog miközben ismét alulra gyűrik. Gátlástalanul markol a formás fenékbe baljával, míg a jobb kezének csuklója köré tekeri a hosszú hajat. Finoman ránt egyet rajta. *
- Ah, egészen felcsigáztál! És mond csak, hol találni egy ilyesféle lányt?
* Kapkodó lélegzettel beszél, majd egy mozdulattal megkísérli a helyére illeszteni kettejük testét. Szemének tüze felparázslik és váratlanul elkomolyodik az arca. *
- Van akit az engedelmesség, alázat és szolgalelkűség szórakoztat... attól... hatalmasabbnak érzi magát.
* Hogy mondandóját alátámassza, átkarolja a nő testét, majd nekilendül, hogy átfordítsa magukat, és Yeza kerüljön alulra. Két karjával a vörös csuklói felé nyúl, hogy a feje fölött leszorítsa. *
- Kedves, lágy teremtés... Lesi minden szavad, félénken lesütött szemmel. Ha pedig mégsem? Ott a korbács, és a nyers, testi erő fenyítésként.
* Egy pillanatra engedi, hogy a tekintetébe vadság, szigor és érzéketlenség költözzzön. Csak egy gondolatnyi ideig tart, és már ismét a megszokott csibészes mosoly és huncut fény. Játékosan felmorran. *
- Micsoda szerencse, hogy engem ez egyáltalán nem szórakoztat.
* Elereszti és felegyenesedve megtámaszkodik mellette kétoldalt. *
- Vagy legalább is, csak ritka alkalmakkor.
* Halkan nevetgél, majd újult erővel ostromra indul a nő teste ellen. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Lám, lám. Micsoda törvénytisztelő polgára a városnak!
* Incselkedik vigyorogva. Ha itt valóban ilyen szigorú törvények uralkodnak, majd elválik meddig érzi jól magát bennük. Hiszen nincs kőbe vésve, hogy itt öregedjen meg. Mondjuk, megöregedni sem tervez feltétlenül. Ha zavaróvá válik az itteni légkör, azonnal hajóra pattan és meg sem áll a következő… nos, bármeddig. *
- Te pedig ünneprontó.
* Lebiggyeszti az ajkát. *
- Nem emlékszem, hogy az elmúlt órákban is ilyen komor lettél volna.
* Bár a nagy része az eseményeknek homályba vész, tény és való. De valahogy nem ez a Yeza rémlik neki. *
- Vallásos áhitat keresése a földi örömökben? Túl hosszú.
* Míg az önnön lelkének mélységeit cincálgatja, boncolgatja, az ármány nőszemély máris próbálja elvonni a figyelmét. Drámaian felsóhajt és enged az erőszaknak. *
- Te leány! Én éppen lemeztelenítem előtted fekete lelkem bugyrait! Megcsillanthatnál némi őszintének tűnő érdeklődést.
* Teljesen őszintétlenül korholja a vöröst, miközben szájával a másikét becézgeti. *
- Úgy tűnik magadnak kell kiderítened a válaszokat.
* Szemérmetlenül vigyorog miközben ismét alulra gyűrik. Gátlástalanul markol a formás fenékbe baljával, míg a jobb kezének csuklója köré tekeri a hosszú hajat. Finoman ránt egyet rajta. *
- Ah, egészen felcsigáztál! És mond csak, hol találni egy ilyesféle lányt?
* Kapkodó lélegzettel beszél, majd egy mozdulattal megkísérli a helyére illeszteni kettejük testét. Szemének tüze felparázslik és váratlanul elkomolyodik az arca. *
- Van akit az engedelmesség, alázat és szolgalelkűség szórakoztat... attól... hatalmasabbnak érzi magát.
* Hogy mondandóját alátámassza, átkarolja a nő testét, majd nekilendül, hogy átfordítsa magukat, és Yeza kerüljön alulra. Két karjával a vörös csuklói felé nyúl, hogy a feje fölött leszorítsa. *
- Kedves, lágy teremtés... Lesi minden szavad, félénken lesütött szemmel. Ha pedig mégsem? Ott a korbács, és a nyers, testi erő fenyítésként.
* Egy pillanatra engedi, hogy a tekintetébe vadság, szigor és érzéketlenség költözzzön. Csak egy gondolatnyi ideig tart, és már ismét a megszokott csibészes mosoly és huncut fény. Játékosan felmorran. *
- Micsoda szerencse, hogy engem ez egyáltalán nem szórakoztat.
* Elereszti és felegyenesedve megtámaszkodik mellette kétoldalt. *
- Vagy legalább is, csak ritka alkalmakkor.
* Halkan nevetgél, majd újult erővel ostromra indul a nő teste ellen. *
18537. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-03 12:01:03
Üzenet elküldve: 2023-09-03 12:01:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ághoz a levél //
*Egész békés volt mind a helyzet, és ő maga is. Olyannyira, hogy lassan már valóban elkezdett elálmosodni. Gondolatai elmosódnak, ahogy egyre és egyre kevesebbet érzékel környezetéből, szinte pillanatokon múlik, hogy ne csak tettesse az alvást...
A hirtelen hatalmas erővel dobhártyájába hasító, nyikorgó hang nem csak hogy ismét visszazökkenti őt az éberségbe, hanem azt a szituációt keltik életre Ukrom képzeletében, hogy valami baj van. Szemhéjai azonnal felpattannak, ahogy az ork feje most cseppet sem gyengéd módon tér vissza vízszintes állásra Nawanthiri válláról miközben felugrik, szinte hallani nyakcsigolyái ropogását. A szürkebőrű íriszét rendkívül irritálja a hirtelen fény, de attól még nyugtalanul méregeti a most álló Lilyennt, kis híján' kihúzza fegyverét is. Többször is pislognia kell, hogy felmérje a helyzetet.*
-...Oh. *Az adrenalinlöket nem tart sokáig, és egyhamar visszasüllyed székébe. Nawanthirire nézve egy bocsánatszerűséget morog, majd sóhajt egyet. Nos, jó volt amíg tartott, de vajon mi okozta ezt? Az ork keresztbe fonja karjait, testbeszédével magyarázatot vár, duzzogva várja meg a fél-elf kölyköt míg amaz vissza nem jön. Az ital nem hatja meg, egy gyors tekintet után reá térnek vissza szempárjai.
Azonban amaz elkövetkezendő mondataitól megenyhül a tekintete, hamar összerakja, mi is történt. A lány "köpött". Ami egyben jó, mert az orknak legalább már nem kell köntörfalaznia. És egyben még a legkisebb mértékben sem, mert... szerzetes barátja valószínűleg meg fogja érteni, miért.
Ukrom is összeszedett figyelemmel hallgatja Lilyenn találkozását a csőrössel, mivel az orknak sem volt megtisztelése hallani róla.*
~ Üldözték őt a városőrök. ~ Akkor a Kikötőben már régóta munkálkodik. Nem éppen a legbiztonságosabb hely karriernövesztésnek. És ez az csákó meg már egy évtizede nyomja. Az ork hirtelen másképp kezdi látni a hollómaszkosokat. Visszaemlékszik, amit a szenvedélyes nőtől hallott. Kiskortól fogva... akkor nem viccelt.
Nyaki hegét megvakarva a sokat látott, többet hallott szürkebőrűnek van mind gondolkodnia, de legalább most már hozzányúl a Lilyenntől kapott édes italhoz. Egy huzamos emeléssel el is tünteti az egészet, pedig még a teáját sem fejezte be. Szemei tovább tanulmányozzák az előtte ülő fél-elfet, testbeszédjére, arcán kimutatódó érzelmeire kíváncsi.
- Nem akarsz velük lenni. *Állapítja meg amaz szavaiból. Érveiből ez talán egyértelmű másoknak, de az ork másképp gondolkodik. Életét megmentve és a morális mézesmadzagot megmozgatva alakult ki úgy az asztaltársaság a Sellőházban, ami pedig ide vezetett. Ukrom még mindig nem tudja, mit gondoljon a Hollókról. Orvgyilkosok, árnyékokban rejlő mumusok, de nem pénzéhesek, nem habzanak a vérszemtől. Sőt, Darkh, vagy mi is a nem-ember igazi neve, egészen más képet festett neki, és ahogy a munka alatt látta, nem hazudtolta meg magát. Ukrom nem a jó és rossz, a fekete és fehér hírnöke, szinte magától értetődően neki sosem volt oka, vagy kedve ezekről gondolkodni. Nem, ő csak egy ork, ő törődik a saját dolgával és kovácsolja tovább saját kérdéses sorsát. De Lilyenn szembekerült ezzel a dilemmával, és erre a döntésre jutott. Hogy ez e a helyes? Azt nem ő dönti el. De hogy lesz e ennek következménye? Abban nem volt kétsége.*
- A Krenkataurban fogsz elrohadni, ha nem vigyázol. *Tekintve, hogy nemrég ő fejezett le egy kocsmai növendéket, nem épp maga a két lábon járó szent, de nem ő kísérti a sorsot. Ezen kívül nincs más figyelmeztetése a leány felé; nem annyira kölyök ő, hogy azzal ijesztegesse: a zsebmetszés hosszútávon nem kifizetődő, egyszer vegyék észre az arcát, és vége, és a többi.
Viszont ha ismét felenged a hangulat, akkor udvariasan figyel az épp beszélő lélekre. Sejti, hogy eljön az ő hosszas ideje is, de inkább nem sietteti azt a pillanatot.*
*Egész békés volt mind a helyzet, és ő maga is. Olyannyira, hogy lassan már valóban elkezdett elálmosodni. Gondolatai elmosódnak, ahogy egyre és egyre kevesebbet érzékel környezetéből, szinte pillanatokon múlik, hogy ne csak tettesse az alvást...
A hirtelen hatalmas erővel dobhártyájába hasító, nyikorgó hang nem csak hogy ismét visszazökkenti őt az éberségbe, hanem azt a szituációt keltik életre Ukrom képzeletében, hogy valami baj van. Szemhéjai azonnal felpattannak, ahogy az ork feje most cseppet sem gyengéd módon tér vissza vízszintes állásra Nawanthiri válláról miközben felugrik, szinte hallani nyakcsigolyái ropogását. A szürkebőrű íriszét rendkívül irritálja a hirtelen fény, de attól még nyugtalanul méregeti a most álló Lilyennt, kis híján' kihúzza fegyverét is. Többször is pislognia kell, hogy felmérje a helyzetet.*
-...Oh. *Az adrenalinlöket nem tart sokáig, és egyhamar visszasüllyed székébe. Nawanthirire nézve egy bocsánatszerűséget morog, majd sóhajt egyet. Nos, jó volt amíg tartott, de vajon mi okozta ezt? Az ork keresztbe fonja karjait, testbeszédével magyarázatot vár, duzzogva várja meg a fél-elf kölyköt míg amaz vissza nem jön. Az ital nem hatja meg, egy gyors tekintet után reá térnek vissza szempárjai.
Azonban amaz elkövetkezendő mondataitól megenyhül a tekintete, hamar összerakja, mi is történt. A lány "köpött". Ami egyben jó, mert az orknak legalább már nem kell köntörfalaznia. És egyben még a legkisebb mértékben sem, mert... szerzetes barátja valószínűleg meg fogja érteni, miért.
Ukrom is összeszedett figyelemmel hallgatja Lilyenn találkozását a csőrössel, mivel az orknak sem volt megtisztelése hallani róla.*
~ Üldözték őt a városőrök. ~ Akkor a Kikötőben már régóta munkálkodik. Nem éppen a legbiztonságosabb hely karriernövesztésnek. És ez az csákó meg már egy évtizede nyomja. Az ork hirtelen másképp kezdi látni a hollómaszkosokat. Visszaemlékszik, amit a szenvedélyes nőtől hallott. Kiskortól fogva... akkor nem viccelt.
Nyaki hegét megvakarva a sokat látott, többet hallott szürkebőrűnek van mind gondolkodnia, de legalább most már hozzányúl a Lilyenntől kapott édes italhoz. Egy huzamos emeléssel el is tünteti az egészet, pedig még a teáját sem fejezte be. Szemei tovább tanulmányozzák az előtte ülő fél-elfet, testbeszédjére, arcán kimutatódó érzelmeire kíváncsi.
- Nem akarsz velük lenni. *Állapítja meg amaz szavaiból. Érveiből ez talán egyértelmű másoknak, de az ork másképp gondolkodik. Életét megmentve és a morális mézesmadzagot megmozgatva alakult ki úgy az asztaltársaság a Sellőházban, ami pedig ide vezetett. Ukrom még mindig nem tudja, mit gondoljon a Hollókról. Orvgyilkosok, árnyékokban rejlő mumusok, de nem pénzéhesek, nem habzanak a vérszemtől. Sőt, Darkh, vagy mi is a nem-ember igazi neve, egészen más képet festett neki, és ahogy a munka alatt látta, nem hazudtolta meg magát. Ukrom nem a jó és rossz, a fekete és fehér hírnöke, szinte magától értetődően neki sosem volt oka, vagy kedve ezekről gondolkodni. Nem, ő csak egy ork, ő törődik a saját dolgával és kovácsolja tovább saját kérdéses sorsát. De Lilyenn szembekerült ezzel a dilemmával, és erre a döntésre jutott. Hogy ez e a helyes? Azt nem ő dönti el. De hogy lesz e ennek következménye? Abban nem volt kétsége.*
- A Krenkataurban fogsz elrohadni, ha nem vigyázol. *Tekintve, hogy nemrég ő fejezett le egy kocsmai növendéket, nem épp maga a két lábon járó szent, de nem ő kísérti a sorsot. Ezen kívül nincs más figyelmeztetése a leány felé; nem annyira kölyök ő, hogy azzal ijesztegesse: a zsebmetszés hosszútávon nem kifizetődő, egyszer vegyék észre az arcát, és vége, és a többi.
Viszont ha ismét felenged a hangulat, akkor udvariasan figyel az épp beszélő lélekre. Sejti, hogy eljön az ő hosszas ideje is, de inkább nem sietteti azt a pillanatot.*
18536. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-03 03:14:50
Üzenet elküldve: 2023-09-03 03:14:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Ha lehetséges, Lily még jobban meglepődni a szerzetes meglepettségén, mint ő maga a tényen, hogy egy fiatal lányt útjára engedtek. Számára ez az eljárás teljesen természetesnek tűnt. Számtalanszor látta, ahogy idősebb sorstársai ilyen módon távoznak, míg el nem jött az ő ideje. Egészen idáig azt gondolta, hogy ez bevett szokás és más hasonló helyeken is így működnek a dolgok. Ám a mandula szemű nő tekintetéből ítélve nyilván való, hogy tévedett.*
- Lényegében igen.
*Válaszolja meg a kérdést egy vállrándítás keretein belül.*
- Tudod, az a száz arany az én szememben egy vagyonnak tűnt. Addigi életemben összesen sem láttam ennyit, nemhogy egyszerre.
*Nem is nagyon volt rá szüksége hiszen mindene megvolt, amirt szerény igényei kívántak. Mivel a Konyhán dolgozott, sosem kellett éheznie. Volt fedél a feje felett és egy ágya, ahol álomra hajthatta a fejét. Ezen kívül már csak a barátokra volt szüksége. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen hasonszőrűektől nyüzsgő helyen ez adott. Pedig a legjobb barátjára mégis az árvaházon kívül talált rá. Szóval semmi oka sem volt panaszra.*
- Ha van egy csepp eszed, és szeretném azt hinni, hogy nekem ennél jóval több is akad, akkor ez a pénz több mint elég addig míg meg nem tudsz állni a saját lábadon.
*Teszi még hozzá, mintegy megnyugtatva a másikat afelől, hogy ő bizony sosem volt olyan szörnyű helyzetben, mint az gondolná. Aztán a téma átterelődik az óriásokra, amit árvánk tátott szájjal és kocsikerék méretűre nőtt pislogókkal hallgat. Mindig szeretett új dolgokat tanulni. Sosem tudatja az elf lánya, hogy melyik információ szilánk lehet hasznos valamikor. Így aztán mindig is kihegyezett fülekkel járta a világot. A történetet a favágó családról pedig még figyelmesebben hallgatja. Olyannyira, hogy mikor kiderül Bundiról, hogy ő egy ló, aki valójában kutya, gyors fejszámolásba kezd.*
~Heten vannak: Berengár és Bernadett. Ez kettő. Na meg az öt gyerek: Berta, Bertalan, Beriszló, Bereniké... Istenek, mennyi bé! Volt ám fantázia. De ez még mindig csak négy. Vagy a "kutyát is gyerekkükként nevelték?~
*Töpreng el néhány pillanat erejéig. De végül elengedi a dolgot. A történet szempontjából nem is fontos és persze viccesebb is annál, hogy ilyen apróságon akadjon fenn. Helyette inkább felkacag. Bár már Bertánál és Bertalannál is kuncogott. Bertalanból minden hiányozhat, ami Bertában megvan. Így lehetett ő Bertalan.*
- Szóval apuka vett egy lovat, amit kutyaként nevelt fel a család?
*Kacag olyan elmélyülten, hogy már a könnye is kicsordul.*
- A környékbeliek pedig nem mertek szembeszállni egy óriás család szavával, így lett egy lóból Bundás a kutya? Nem mindennapi történet. Ám az ilyenektől színes és szép a világ.
*Abba a gondolatba inkább bele sem kezd, hogy egy ló azért teljesen mást eszik, mint egy kutya. De ezt az óriások nyilván tudták. Mivel nem halt éhen a jószág. Miután eléggé kinevették magukat, egy meglehetősen komolyabb téma üti fel a fejét. Árvánk elmondja, hogy akikkel mostanában mozog a sötétségben lappangó ádáz gyilkosok. Nawanthiri pedig egy olyan kérdést tesz fel, amitől egyből pánik ül ki a félvér arcára. Szája is hirtelen kiszáradt és a szavak sem nagyon formálódnak a haja alatt. Mutató ujjának felemelésével türelemre igyekszik inteni a szerzetest, majd felpattan a székéről. Persze nem kereket oldani készül. Csupán a pultot igyekszik megrohamozni, hogy valami frissítő hozzon. Mondjuk a hirtelen mozdulatot sikerül duplán is megbánnia. Először is, mert a hátán lévő sérülésébe iszonyatos fájdalom nyilal. Végül, de nem utolsó sorban pedig, mert székével sikerül akkora zajt csapnia, ami akár fel is verheti a békésen szunyókáló Ukromot. A pulthoz érve rendel is három pohár Gyümölcslevet. Míg azt kitöltik, van ideje összekaparni a gondolatatait. Végül kicsengeti az italokért járó 21 aranyat, majd indul is vissza.
Három pohár almalével felszerelkezve tér vissza az asztalhoz. Egyiket a szerzetes elé teszi le. Egy másikat Ukromhoz közel helyez el. Ha nem is sikerült felébresztenie, bizonyára nem fogja itt tölteni az éjszakát. A szája pedig ki lesz száradva a szokásosnál jóval nagyobb adag beszédtől. A harmadik poharat pedig a kezében tartva visszaül a székére. Komoly arcot vágva néz bele a mandula szemekbe.*
- Nem. Nem tervezek szólni róluk senkinek.
*Válaszolja meg a kérdést, rekedtesebb hangon és kissé vontatott, ám így is határozott hangnemben.*
- Talán az lenne a legjobb, ha ismernéd az egész történetet.
*Jelenti ki. Majd mielőtt belekezdene, iszik egy kortyot az almalevéből.*
- Nem tartozom igazán közéjük és a céljaikat sem nagyon preferálom. A módszereket pedig végképp nem.
*Mondja ezt olyan komolysággal, hogy senkinek még eszébe sem jusson ellenkezni.*
- Kilenc éve találkoztam először az egyik parancsnokukkal, vagy alvezérükkel, vagy mivel. Akkor még az árvaházban laktam. A konyhán dolgoztam és ki kellett vinnem a szemetet az épület mögé. Egy kosarat képzelj el tele halak és csirkék beleivel, meg mindenféle undi dologgal, amit egy árvaház konyháján sem tudsz felhasználni.
*Húzza kínos mosolyra ajkait ennél a résznél.*
- Ott pedig egy csavargót találtam, aki könyékig túrt már a szemétben. Valószínűleg valami ehető után kutatott. Én pedig nem bírtam ki, hogy ne éljek egy tökéletes csíny lehetőségével.
*Kezeit tehetetlenül széttárva kuncog fel.*
- Fogtam a kosarat és a tartalmát a fickó fejére borítottam. Ő pedig nyilván nem túlzottan örült ennek. Ám nincs vége. Hirtelen megjelent még két foghíjas alak, majd olyanokat kiabáltak, hogy ezért végeznek velem. És belőlük ki is néztem volna.
*A hatásszünet kedvéért árvánk itt ismét belekortyol az italába.*
- Iszonyatosan megijedtem. A kosarat eldobva elkezdtem szaladni a másik irányba. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy elhagyott házban vagyok. Zsákutca. Ha megtalálnak, itt a vég. Jöttek is befelé, de akkor hatalmas zajjal beszakadt a tető, ahonnan egy fekete páncélt és csőrös maszkot viselő férfi pottyant le. Pont elzárva a csavargók útját. Egyetlen mozdulattal végzett az egyikükkel.
*Miközben ezt mondja, árvánk ismét nem néz senkire. Mondjuk ezúttal a távol helyett a félig üres poharába bámul.*
- A másik kettő pedig elszelelt, amilyen gyorsan csak tudott. A házból kilépve belefutottam néhány városőrbe, akiknek elmondtam, hogy mi történt. Természetesen kihagytam belőle az akkor még általam csak holló embernek nevezett alakot. Az őrök visszakísértek az árvaházba. Utólag pedig kiderült, hogy a hollót üldözték, aki miattam tudott meglépni előlük.
*Nagyot sóhajtva gondolja, hogy talán nem kéne minden apró részletet megosztania. Ellenben már késő. Na és persze senkinek sem árt vele. Nagy titkokat nem kotyog ki és ez amúgy is egy ilyen történet mesélős este.*
- Aztán eltelt kilenc év úgy, hogy nem is hallottam a maszkos felől. Egy nap viszont, épp itt a Pegazusban, szokás szerint sült kolbászt ettem annál az asztalnál.
*Mutat egy asztalra a sarokban, ami körül épp néhány részeg törpe hangoskodik.*
- Amikor ő is bejött. Ugyanazt, vagy egy ugyanolyan maskarát viselt. Ezért ismertem fel. Oda mentem hozzá és megköszöntem, hogy annó talán az életemet mentette meg. Beszélgettünk. Meséltünk egymásnak magunkról és úgy alakult, vele maradtam. Ő mesélt a szervezetről, aminek dolgozik és bemutatott néhány, szám szerint kettő, másik tagjának. Ezt követően mentünk fejvadászni Ukrommal. A többit már tudod.
*Ekkor végre sikerül levenni a tekintetét a poharáról és ismét a szerzetesre emelni.*
- Ezt azért mondtam el, hogy ne hidd azt rólam, hogy én is valami hozzájuk hasonló szörnyeteg vagyok. Meg, hogy tudd, szinte alig ismerem őket. Rendben. Tettem rossz dolgokat. De torkok helyett én legfeljebb zsebeket metszettem. A lényeg, hogy csak magam mögött akarom hagyni azt az egész bandát. Kimászni szándékozom ebből, nem pedig jobban belefolyni. Ha pedig jelenteném őket az őrségnek, a végén még megkérnének valami beépülős dologra, hogy segítsek felszámolni őket. Ez pedig nem hiányzik nekem.
*Persze kevés rá az esély, hogy a városőrök egy fiatal és képzetlen lányt használjanak ilyen célokra. Nem valószínű hogy kockára tennék árvánk életét. De sosem lehet tudni.*
- Egyébként elboldogulok. Nyüzsög a nép, ott a sok erszényből csurran-cseppen Lilyébe is. Ha érted, mire gondolok. Persze ez a legvégső megoldás szokott lenni. De a magamfajta mindig talál valami testhezálló munkát, ha napról napra is kell élnie.
*Nyugtatja meg a feltűnően aggodalmaskodó asztaltársát, hogy a hollók támogatása nélkül sem fog éhenhalni. Aztán a szerzetességről kezdenek el beszélni. Ami ismét felcsigázza a félvér kíváncsiságát.*
- Minden érdekel.
*Válaszolja mohón.*
- Először is, mit jelent az, hogy meditálni?
*Árvánk emlékei között el van süllyesztve valahol egy poros fiókban, hogy hallotta már ezt a szót. Ám, hogy mégis mit takar a kifejezés, arról fogalma sincs. Mit lehet tenni? Senki sem születhet úgy, hogy mindent tud.*
*Ha lehetséges, Lily még jobban meglepődni a szerzetes meglepettségén, mint ő maga a tényen, hogy egy fiatal lányt útjára engedtek. Számára ez az eljárás teljesen természetesnek tűnt. Számtalanszor látta, ahogy idősebb sorstársai ilyen módon távoznak, míg el nem jött az ő ideje. Egészen idáig azt gondolta, hogy ez bevett szokás és más hasonló helyeken is így működnek a dolgok. Ám a mandula szemű nő tekintetéből ítélve nyilván való, hogy tévedett.*
- Lényegében igen.
*Válaszolja meg a kérdést egy vállrándítás keretein belül.*
- Tudod, az a száz arany az én szememben egy vagyonnak tűnt. Addigi életemben összesen sem láttam ennyit, nemhogy egyszerre.
*Nem is nagyon volt rá szüksége hiszen mindene megvolt, amirt szerény igényei kívántak. Mivel a Konyhán dolgozott, sosem kellett éheznie. Volt fedél a feje felett és egy ágya, ahol álomra hajthatta a fejét. Ezen kívül már csak a barátokra volt szüksége. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen hasonszőrűektől nyüzsgő helyen ez adott. Pedig a legjobb barátjára mégis az árvaházon kívül talált rá. Szóval semmi oka sem volt panaszra.*
- Ha van egy csepp eszed, és szeretném azt hinni, hogy nekem ennél jóval több is akad, akkor ez a pénz több mint elég addig míg meg nem tudsz állni a saját lábadon.
*Teszi még hozzá, mintegy megnyugtatva a másikat afelől, hogy ő bizony sosem volt olyan szörnyű helyzetben, mint az gondolná. Aztán a téma átterelődik az óriásokra, amit árvánk tátott szájjal és kocsikerék méretűre nőtt pislogókkal hallgat. Mindig szeretett új dolgokat tanulni. Sosem tudatja az elf lánya, hogy melyik információ szilánk lehet hasznos valamikor. Így aztán mindig is kihegyezett fülekkel járta a világot. A történetet a favágó családról pedig még figyelmesebben hallgatja. Olyannyira, hogy mikor kiderül Bundiról, hogy ő egy ló, aki valójában kutya, gyors fejszámolásba kezd.*
~Heten vannak: Berengár és Bernadett. Ez kettő. Na meg az öt gyerek: Berta, Bertalan, Beriszló, Bereniké... Istenek, mennyi bé! Volt ám fantázia. De ez még mindig csak négy. Vagy a "kutyát is gyerekkükként nevelték?~
*Töpreng el néhány pillanat erejéig. De végül elengedi a dolgot. A történet szempontjából nem is fontos és persze viccesebb is annál, hogy ilyen apróságon akadjon fenn. Helyette inkább felkacag. Bár már Bertánál és Bertalannál is kuncogott. Bertalanból minden hiányozhat, ami Bertában megvan. Így lehetett ő Bertalan.*
- Szóval apuka vett egy lovat, amit kutyaként nevelt fel a család?
*Kacag olyan elmélyülten, hogy már a könnye is kicsordul.*
- A környékbeliek pedig nem mertek szembeszállni egy óriás család szavával, így lett egy lóból Bundás a kutya? Nem mindennapi történet. Ám az ilyenektől színes és szép a világ.
*Abba a gondolatba inkább bele sem kezd, hogy egy ló azért teljesen mást eszik, mint egy kutya. De ezt az óriások nyilván tudták. Mivel nem halt éhen a jószág. Miután eléggé kinevették magukat, egy meglehetősen komolyabb téma üti fel a fejét. Árvánk elmondja, hogy akikkel mostanában mozog a sötétségben lappangó ádáz gyilkosok. Nawanthiri pedig egy olyan kérdést tesz fel, amitől egyből pánik ül ki a félvér arcára. Szája is hirtelen kiszáradt és a szavak sem nagyon formálódnak a haja alatt. Mutató ujjának felemelésével türelemre igyekszik inteni a szerzetest, majd felpattan a székéről. Persze nem kereket oldani készül. Csupán a pultot igyekszik megrohamozni, hogy valami frissítő hozzon. Mondjuk a hirtelen mozdulatot sikerül duplán is megbánnia. Először is, mert a hátán lévő sérülésébe iszonyatos fájdalom nyilal. Végül, de nem utolsó sorban pedig, mert székével sikerül akkora zajt csapnia, ami akár fel is verheti a békésen szunyókáló Ukromot. A pulthoz érve rendel is három pohár Gyümölcslevet. Míg azt kitöltik, van ideje összekaparni a gondolatatait. Végül kicsengeti az italokért járó 21 aranyat, majd indul is vissza.
Három pohár almalével felszerelkezve tér vissza az asztalhoz. Egyiket a szerzetes elé teszi le. Egy másikat Ukromhoz közel helyez el. Ha nem is sikerült felébresztenie, bizonyára nem fogja itt tölteni az éjszakát. A szája pedig ki lesz száradva a szokásosnál jóval nagyobb adag beszédtől. A harmadik poharat pedig a kezében tartva visszaül a székére. Komoly arcot vágva néz bele a mandula szemekbe.*- Nem. Nem tervezek szólni róluk senkinek.
*Válaszolja meg a kérdést, rekedtesebb hangon és kissé vontatott, ám így is határozott hangnemben.*
- Talán az lenne a legjobb, ha ismernéd az egész történetet.
*Jelenti ki. Majd mielőtt belekezdene, iszik egy kortyot az almalevéből.*
- Nem tartozom igazán közéjük és a céljaikat sem nagyon preferálom. A módszereket pedig végképp nem.
*Mondja ezt olyan komolysággal, hogy senkinek még eszébe sem jusson ellenkezni.*
- Kilenc éve találkoztam először az egyik parancsnokukkal, vagy alvezérükkel, vagy mivel. Akkor még az árvaházban laktam. A konyhán dolgoztam és ki kellett vinnem a szemetet az épület mögé. Egy kosarat képzelj el tele halak és csirkék beleivel, meg mindenféle undi dologgal, amit egy árvaház konyháján sem tudsz felhasználni.
*Húzza kínos mosolyra ajkait ennél a résznél.*
- Ott pedig egy csavargót találtam, aki könyékig túrt már a szemétben. Valószínűleg valami ehető után kutatott. Én pedig nem bírtam ki, hogy ne éljek egy tökéletes csíny lehetőségével.
*Kezeit tehetetlenül széttárva kuncog fel.*
- Fogtam a kosarat és a tartalmát a fickó fejére borítottam. Ő pedig nyilván nem túlzottan örült ennek. Ám nincs vége. Hirtelen megjelent még két foghíjas alak, majd olyanokat kiabáltak, hogy ezért végeznek velem. És belőlük ki is néztem volna.
*A hatásszünet kedvéért árvánk itt ismét belekortyol az italába.*
- Iszonyatosan megijedtem. A kosarat eldobva elkezdtem szaladni a másik irányba. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy elhagyott házban vagyok. Zsákutca. Ha megtalálnak, itt a vég. Jöttek is befelé, de akkor hatalmas zajjal beszakadt a tető, ahonnan egy fekete páncélt és csőrös maszkot viselő férfi pottyant le. Pont elzárva a csavargók útját. Egyetlen mozdulattal végzett az egyikükkel.
*Miközben ezt mondja, árvánk ismét nem néz senkire. Mondjuk ezúttal a távol helyett a félig üres poharába bámul.*
- A másik kettő pedig elszelelt, amilyen gyorsan csak tudott. A házból kilépve belefutottam néhány városőrbe, akiknek elmondtam, hogy mi történt. Természetesen kihagytam belőle az akkor még általam csak holló embernek nevezett alakot. Az őrök visszakísértek az árvaházba. Utólag pedig kiderült, hogy a hollót üldözték, aki miattam tudott meglépni előlük.
*Nagyot sóhajtva gondolja, hogy talán nem kéne minden apró részletet megosztania. Ellenben már késő. Na és persze senkinek sem árt vele. Nagy titkokat nem kotyog ki és ez amúgy is egy ilyen történet mesélős este.*
- Aztán eltelt kilenc év úgy, hogy nem is hallottam a maszkos felől. Egy nap viszont, épp itt a Pegazusban, szokás szerint sült kolbászt ettem annál az asztalnál.
*Mutat egy asztalra a sarokban, ami körül épp néhány részeg törpe hangoskodik.*
- Amikor ő is bejött. Ugyanazt, vagy egy ugyanolyan maskarát viselt. Ezért ismertem fel. Oda mentem hozzá és megköszöntem, hogy annó talán az életemet mentette meg. Beszélgettünk. Meséltünk egymásnak magunkról és úgy alakult, vele maradtam. Ő mesélt a szervezetről, aminek dolgozik és bemutatott néhány, szám szerint kettő, másik tagjának. Ezt követően mentünk fejvadászni Ukrommal. A többit már tudod.
*Ekkor végre sikerül levenni a tekintetét a poharáról és ismét a szerzetesre emelni.*
- Ezt azért mondtam el, hogy ne hidd azt rólam, hogy én is valami hozzájuk hasonló szörnyeteg vagyok. Meg, hogy tudd, szinte alig ismerem őket. Rendben. Tettem rossz dolgokat. De torkok helyett én legfeljebb zsebeket metszettem. A lényeg, hogy csak magam mögött akarom hagyni azt az egész bandát. Kimászni szándékozom ebből, nem pedig jobban belefolyni. Ha pedig jelenteném őket az őrségnek, a végén még megkérnének valami beépülős dologra, hogy segítsek felszámolni őket. Ez pedig nem hiányzik nekem.
*Persze kevés rá az esély, hogy a városőrök egy fiatal és képzetlen lányt használjanak ilyen célokra. Nem valószínű hogy kockára tennék árvánk életét. De sosem lehet tudni.*
- Egyébként elboldogulok. Nyüzsög a nép, ott a sok erszényből csurran-cseppen Lilyébe is. Ha érted, mire gondolok. Persze ez a legvégső megoldás szokott lenni. De a magamfajta mindig talál valami testhezálló munkát, ha napról napra is kell élnie.
*Nyugtatja meg a feltűnően aggodalmaskodó asztaltársát, hogy a hollók támogatása nélkül sem fog éhenhalni. Aztán a szerzetességről kezdenek el beszélni. Ami ismét felcsigázza a félvér kíváncsiságát.*
- Minden érdekel.
*Válaszolja mohón.*
- Először is, mit jelent az, hogy meditálni?
*Árvánk emlékei között el van süllyesztve valahol egy poros fiókban, hogy hallotta már ezt a szót. Ám, hogy mégis mit takar a kifejezés, arról fogalma sincs. Mit lehet tenni? Senki sem születhet úgy, hogy mindent tud.*
18535. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-09-02 13:41:16
Üzenet elküldve: 2023-09-02 13:41:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
- Száz arannyal ki a nagyvilágba?! *elkerekednek a szemei a döbbenettől* Egyes egyedül?
*Jó, Lily szemlátomást feltalálta magát, és az árvaház vezetője sem véletlenül szavazhatott neki bizalmat, a világ mégis tele van veszedelemmel. A szerzetes emlékeiben élénken él a Wargok kis intézője, Garsin. Az a lány sokban hasonlított Lilyre, ám őt az élet megrágta, aztán kiköpte. Megjárta még a Krenkataurt is. Nawanthiriben egy csomó kérdés tolul fel, mégis jobbnak látja egy mély levegővel visszafogni őket, mert nem akarja, hogy a félvér úgy érezze, lenézi. Valójában szó sincs erről, csak aki nagy meg erős, nehezen tudja elképzelni, hogyan védik meg magukat a bajban azok, akik nem. Szerencsére van más, amivel elterelje a gondolatait: mesélnie kell az óriásokról!*
- Nekem ők az otthon. *mosolyog, mint a nap a hold havában* Egyszerűek, jámborak és sosem hagynak cserben. A városi óriások - mármint a wegtoreniek - is ilyenek, csak sokszor keserűek, mert a náluk okosabbak kihasználják a jóindulatukat.
*Ukrom közben békésen szuszog a vállán. A szerzetes abbahagyja a simogatást, föl ne keltse, és csak nyugtatja a kezét az ork arcán.*
- Lakik Wegtoren mellett egy favágó család. *meséli aztán* Heten vannak: Berengár, Bernadett meg az öt gyerekük: Berta *nyel egyet, hogy komolyságát megőrizze* Bertalan, Beriszló, Bereniké meg a Bundi. A Bundiról azt kell tudni, hogy a két idősebb gyerek sokat könyörgött az apjuknak egy kutyáért. Berengár végül beadta a derekát, elment a vásárba, hazahozott egy nagyszőrű, kajla söröslovat, hogy *kicsit elmélyíti a hangját* ilyen kutyát kapott, Bundásnak hívják. Amikor Berni is teljes meggyőződéssel állította, hogy kutya, a gyerekeknek elszállt minden kétsége. Bundi a legjobb barátjuk lett, és mindent megtanult, amit egy kutyának tudnia kell. A környékbeliek persze egy darabig akadékoskodtak, hogy márpedig a Bundi egy nagy böhöm ló, de *sokat tudó mosoly* hat óriás egybehangzó véleményével nem érdemes vitatkozni. Hát ilyenek ezek!
*A fentieket nagy szeretettel adja elő, minden bizonnyal személyesen ismeri a famíliát.
Ezután Lily következik, és kiderül, hogy a mostani pártfogói könyörtelen gyilkosok, akik bárkit elraknak, aki az útjukba áll. Nawanthiri rosszallóan hümment. Nehezen tudja elképzelni, hogyan keveredett a lányka ilyen alakok közé, de talán csak nem ismeri eléggé.*
- Nem akarsz szólni a városőröknek? *kérdi tőle komolyan* Mielőtt valakit baj ér?
*Az igazat megvallva neki nagy kedve lenne hozzá. Mégsem járja, hogy mindenféle gégemetszők ólálkodnak szabadon a városban!*
- Ha munka kell, a Wegtoren Aranya Kereskedőháztól biztosan kapsz. Ukrom náluk szolgál, sokáig én is ott voltam. Meglesz mindened, és a Kalmárban mindig történik valami! *Az aggodalom végig ott van a hangjában, hiába próbálja leplezni. Ha nem tanulta volna meg, hogy akaratuk ellenére nem szabad a bajbajutottakon segíteni, már fogná is Lily grabancát, hogy a báró elé cipelje, mint új alkalmazottat a saját, valamint Savanyú Ukrom tiszteletteljes ajánlásával.*
- Mélységet Járó. *válaszolja arra, hogy milyen szerzetes, ám a folytatással elakad* Ne úgy… gondolj ránk, mint a papokra itt a városban. Inkább mint egy csomó erdei remetére, akik együtt meditálnak. Mire vagy kíváncsi? *Jobbnak látja megkérdezni. A tanokról nem igazán beszélhet, de félvért lehet, nem is érdeklik az ilyen elvont dolgok.*
- Száz arannyal ki a nagyvilágba?! *elkerekednek a szemei a döbbenettől* Egyes egyedül?
*Jó, Lily szemlátomást feltalálta magát, és az árvaház vezetője sem véletlenül szavazhatott neki bizalmat, a világ mégis tele van veszedelemmel. A szerzetes emlékeiben élénken él a Wargok kis intézője, Garsin. Az a lány sokban hasonlított Lilyre, ám őt az élet megrágta, aztán kiköpte. Megjárta még a Krenkataurt is. Nawanthiriben egy csomó kérdés tolul fel, mégis jobbnak látja egy mély levegővel visszafogni őket, mert nem akarja, hogy a félvér úgy érezze, lenézi. Valójában szó sincs erről, csak aki nagy meg erős, nehezen tudja elképzelni, hogyan védik meg magukat a bajban azok, akik nem. Szerencsére van más, amivel elterelje a gondolatait: mesélnie kell az óriásokról!*
- Nekem ők az otthon. *mosolyog, mint a nap a hold havában* Egyszerűek, jámborak és sosem hagynak cserben. A városi óriások - mármint a wegtoreniek - is ilyenek, csak sokszor keserűek, mert a náluk okosabbak kihasználják a jóindulatukat.
*Ukrom közben békésen szuszog a vállán. A szerzetes abbahagyja a simogatást, föl ne keltse, és csak nyugtatja a kezét az ork arcán.*
- Lakik Wegtoren mellett egy favágó család. *meséli aztán* Heten vannak: Berengár, Bernadett meg az öt gyerekük: Berta *nyel egyet, hogy komolyságát megőrizze* Bertalan, Beriszló, Bereniké meg a Bundi. A Bundiról azt kell tudni, hogy a két idősebb gyerek sokat könyörgött az apjuknak egy kutyáért. Berengár végül beadta a derekát, elment a vásárba, hazahozott egy nagyszőrű, kajla söröslovat, hogy *kicsit elmélyíti a hangját* ilyen kutyát kapott, Bundásnak hívják. Amikor Berni is teljes meggyőződéssel állította, hogy kutya, a gyerekeknek elszállt minden kétsége. Bundi a legjobb barátjuk lett, és mindent megtanult, amit egy kutyának tudnia kell. A környékbeliek persze egy darabig akadékoskodtak, hogy márpedig a Bundi egy nagy böhöm ló, de *sokat tudó mosoly* hat óriás egybehangzó véleményével nem érdemes vitatkozni. Hát ilyenek ezek!
*A fentieket nagy szeretettel adja elő, minden bizonnyal személyesen ismeri a famíliát.
Ezután Lily következik, és kiderül, hogy a mostani pártfogói könyörtelen gyilkosok, akik bárkit elraknak, aki az útjukba áll. Nawanthiri rosszallóan hümment. Nehezen tudja elképzelni, hogyan keveredett a lányka ilyen alakok közé, de talán csak nem ismeri eléggé.*
- Nem akarsz szólni a városőröknek? *kérdi tőle komolyan* Mielőtt valakit baj ér?
*Az igazat megvallva neki nagy kedve lenne hozzá. Mégsem járja, hogy mindenféle gégemetszők ólálkodnak szabadon a városban!*
- Ha munka kell, a Wegtoren Aranya Kereskedőháztól biztosan kapsz. Ukrom náluk szolgál, sokáig én is ott voltam. Meglesz mindened, és a Kalmárban mindig történik valami! *Az aggodalom végig ott van a hangjában, hiába próbálja leplezni. Ha nem tanulta volna meg, hogy akaratuk ellenére nem szabad a bajbajutottakon segíteni, már fogná is Lily grabancát, hogy a báró elé cipelje, mint új alkalmazottat a saját, valamint Savanyú Ukrom tiszteletteljes ajánlásával.*
- Mélységet Járó. *válaszolja arra, hogy milyen szerzetes, ám a folytatással elakad* Ne úgy… gondolj ránk, mint a papokra itt a városban. Inkább mint egy csomó erdei remetére, akik együtt meditálnak. Mire vagy kíváncsi? *Jobbnak látja megkérdezni. A tanokról nem igazán beszélhet, de félvért lehet, nem is érdeklik az ilyen elvont dolgok.*
18534. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-31 20:48:23
Üzenet elküldve: 2023-08-31 20:48:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ághoz a levél //
*Előkelő úr az asztali álmosság, de ugyanolyan gyorsan ki képes rúgni birodalmából, mint amilyen gyorsan becsal. Ha nem is barnás barátja érintése, hanem a beszédfoszlányok egyik oktávja elég ahhoz, hogy Ukrom visszakerüljön tőlük az élők világába. Nem tudja, mikor történik ez meg, hirtelen mindössze a kettő hangját kezdi el hallani, nem éppen számára kivehetően. Kobakját kicsit kalapálja a nem következetes hanghullámok. De egy pillanatnyi latolgatás után úgy dönt, szemeit nem nyitja ki. Sőt, inkább késelteti fennléte jelzését a lányoknak. Hogy miért is? Azt leszámítva, hogy az orknak túlságosan jól esik jelenlegi pozíciója ahhoz, hogy rögtön lemondjon róla, hangját is most kímélgetné; átkozott döntése során nem csak két szó maradt történetéből, amazok pedig látszólag tülkön ülve hallgatták őt, így biztos követelni fogják a befejezést. Így nincs eszében felemelni fejét, ehelyett tettetve lélegez lassan, mintha szunnyadna. Szerencsére amúgy sem horkol, tehát nem kell mesterszerűn alakítania. Ez a kis asztal most rendkívül kielégült lélekké tette Ukromot, a közelmúlt aggályai madzagként lettek kihúzva az orkból. Ritkán van lelke így megáldva, még mosolyog is orra alatt. Talán még egy percet vagy kettőt így eltölt, ki tudja, fülön kapják e.*
*Előkelő úr az asztali álmosság, de ugyanolyan gyorsan ki képes rúgni birodalmából, mint amilyen gyorsan becsal. Ha nem is barnás barátja érintése, hanem a beszédfoszlányok egyik oktávja elég ahhoz, hogy Ukrom visszakerüljön tőlük az élők világába. Nem tudja, mikor történik ez meg, hirtelen mindössze a kettő hangját kezdi el hallani, nem éppen számára kivehetően. Kobakját kicsit kalapálja a nem következetes hanghullámok. De egy pillanatnyi latolgatás után úgy dönt, szemeit nem nyitja ki. Sőt, inkább késelteti fennléte jelzését a lányoknak. Hogy miért is? Azt leszámítva, hogy az orknak túlságosan jól esik jelenlegi pozíciója ahhoz, hogy rögtön lemondjon róla, hangját is most kímélgetné; átkozott döntése során nem csak két szó maradt történetéből, amazok pedig látszólag tülkön ülve hallgatták őt, így biztos követelni fogják a befejezést. Így nincs eszében felemelni fejét, ehelyett tettetve lélegez lassan, mintha szunnyadna. Szerencsére amúgy sem horkol, tehát nem kell mesterszerűn alakítania. Ez a kis asztal most rendkívül kielégült lélekké tette Ukromot, a közelmúlt aggályai madzagként lettek kihúzva az orkból. Ritkán van lelke így megáldva, még mosolyog is orra alatt. Talán még egy percet vagy kettőt így eltölt, ki tudja, fülön kapják e.*
18533. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-31 18:43:07
Üzenet elküldve: 2023-08-31 18:43:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Nawanthiri keze finoman megsimogatja az árváét. Aki elsősorban jó alaposan megszeppen. Egy év alatt, ugyanis ennyi idő telt el, mióta Rorki nyomtalanul eltűnt, teljesen elszokott az ilyen közvetlen érintésektől. A legelső gondolata az, hogy gyorsan elrántja a sajátját. Ám mire ezt megtehetné valami teljesen más érzés kezd terjedni a lányban. Egyfajta melengető megnyúgvás. Kékjeit hamar a mandulaszemű nőre szegezi. Viszont egy hálás félmosolyon kívül semmi mást nem tud jelenleg produkálni. Talán nem is kell több. De lelke mélyén mégis adósnak érzi magát. Kevesen tennének, akár fele ennyit is, egy Lilyhez hasonló vakarcsért. A kínos gondolatot Ukrom szavai kergetik el. Az ork ezúttal egy igazi kalandot tár asztaltársai elé. Ebben aztán akad izgalom. Egy szörnyeteg által felfalt jószágok és gazdáik okozzák a kezdeti bonyodalmakat. Persze hamar fel is tűnnek a hősök, akik igyekeznek orvosolni a problémát. A félvér tetszését Na'ati nyeri el jobban. Mégiscsak ő a páros esze. Egy furmányos terv pedig gyakran hasznosabb, mint vakon csépelni az ellent. Gyorsan túl is jár mind a szörnyeteg és a testvére eszén is egy furfangos csapdával. Mikor pedig az izgalom már a felhőket karcolja, a mesélő egyszerűen bevágja a szunyát.*
- De, naaa...
*Húzza el a száját az árva. Hiszen ő kíváncsi lett volna a történet végére. Mivel az a testvérek hőstettei egyikét meséli el, nyilván kiszámítható, hogy legyőzik a förmedvényt. Mégis szívesen hallgatta volna a szürke szájából, aki meglepően jó mesemondó ahhoz képest, hogy milyen fukarul bánik a szavakkal. Ekkor a nagyon nehezen kimondható névvel rendelkező nő fog bele a saját múltjáról szóló történetbe.*
- Óriások? Az biztosan érdekes lehetett.
*Bármennyire is hihetetlen, Lily csak néhány hattal a mai nap előtt látott először óriást. Nem is tudta hová tenni, hogy mitől nőtt olyan nagyra az az ember. Viszont ez megválaszol egy kérdést, ami az iménti események után merült fel benne. A kereskedőházban látott szerecsenbőrű hegyomlásnak, bár a mérete félelmetes volt. De a mosolya hasonló melegséggel töltötte el az árvát, mint a szerzetes érintése. Amíg ezen morfondírozgat Nawanthiri újabb kérdést tesz fel.*
- Elmondom, ha cserébe mesélsz nekem az óriásokról. Bármit, ami épp eszedbe jut.
*Veti fel egy komisz mosollyal fűszerezve. Majd gyorsan meg is válaszolja a kérdést, mivel a kíváncsiság hatalmas úr.*
- Egyszerűen közölték, hogy már elég idős vagyok ahhoz, hogy magamról gondoskodjak. Adtak száz aranyat és utamra engedtek.
*Hatalmasat sóhajt mielőtt folytatná. Valahol megérti ezt, miért kellett ezt tenniük. Egy pillanatig sem lázadt a döntés ellen.*
- Tudod, nagyon sokan voltunk. Egyeseknek pedig nagyobb szüksége van a gondozásra, mint másoknak. Nos én a mások közé tartoztam akkor.
*A másik kérdésre nem igazán akaródzik válaszolni a félévnek. De szó nélkül sem hagyhatja. Így egy kompromisszumos válasz mellett dönt.*
- Annál jobb neked, minél kevesebbet tudsz azokról, akikkel lógok mostanság.
*Kissé közelebb hajolva a szerzeteshez, hangját halkabbra fogva folytatja.*
- Gyilkosok, akik pénzért bárkivel végeznek, ha érdekükben áll. Én is épp azon vagyok, hogy hátra hagyjam őket. Azutóbbi kalandból tanultam eleget.
*Mutat a hasán éktelenkedő vágás felé.*
- Mint láthatod, nem vagyok harcos alkat. És nem szívesen halnék meg mások céljaiért. Még csak azt nem tudom, hogy merre induljak.
*Meséli úgy mintha a legjobb barátjával teázgatna. Mellette szóljon, hogy ez már azóta kikívánkozik belőle, hogy visszatértek Artheniorba.*
- És te? Te miből élsz? Ha jól tudom, szerzetes vagy. De miféle?
*Nawanthiri keze finoman megsimogatja az árváét. Aki elsősorban jó alaposan megszeppen. Egy év alatt, ugyanis ennyi idő telt el, mióta Rorki nyomtalanul eltűnt, teljesen elszokott az ilyen közvetlen érintésektől. A legelső gondolata az, hogy gyorsan elrántja a sajátját. Ám mire ezt megtehetné valami teljesen más érzés kezd terjedni a lányban. Egyfajta melengető megnyúgvás. Kékjeit hamar a mandulaszemű nőre szegezi. Viszont egy hálás félmosolyon kívül semmi mást nem tud jelenleg produkálni. Talán nem is kell több. De lelke mélyén mégis adósnak érzi magát. Kevesen tennének, akár fele ennyit is, egy Lilyhez hasonló vakarcsért. A kínos gondolatot Ukrom szavai kergetik el. Az ork ezúttal egy igazi kalandot tár asztaltársai elé. Ebben aztán akad izgalom. Egy szörnyeteg által felfalt jószágok és gazdáik okozzák a kezdeti bonyodalmakat. Persze hamar fel is tűnnek a hősök, akik igyekeznek orvosolni a problémát. A félvér tetszését Na'ati nyeri el jobban. Mégiscsak ő a páros esze. Egy furmányos terv pedig gyakran hasznosabb, mint vakon csépelni az ellent. Gyorsan túl is jár mind a szörnyeteg és a testvére eszén is egy furfangos csapdával. Mikor pedig az izgalom már a felhőket karcolja, a mesélő egyszerűen bevágja a szunyát.*
- De, naaa...
*Húzza el a száját az árva. Hiszen ő kíváncsi lett volna a történet végére. Mivel az a testvérek hőstettei egyikét meséli el, nyilván kiszámítható, hogy legyőzik a förmedvényt. Mégis szívesen hallgatta volna a szürke szájából, aki meglepően jó mesemondó ahhoz képest, hogy milyen fukarul bánik a szavakkal. Ekkor a nagyon nehezen kimondható névvel rendelkező nő fog bele a saját múltjáról szóló történetbe.*
- Óriások? Az biztosan érdekes lehetett.
*Bármennyire is hihetetlen, Lily csak néhány hattal a mai nap előtt látott először óriást. Nem is tudta hová tenni, hogy mitől nőtt olyan nagyra az az ember. Viszont ez megválaszol egy kérdést, ami az iménti események után merült fel benne. A kereskedőházban látott szerecsenbőrű hegyomlásnak, bár a mérete félelmetes volt. De a mosolya hasonló melegséggel töltötte el az árvát, mint a szerzetes érintése. Amíg ezen morfondírozgat Nawanthiri újabb kérdést tesz fel.*
- Elmondom, ha cserébe mesélsz nekem az óriásokról. Bármit, ami épp eszedbe jut.
*Veti fel egy komisz mosollyal fűszerezve. Majd gyorsan meg is válaszolja a kérdést, mivel a kíváncsiság hatalmas úr.*
- Egyszerűen közölték, hogy már elég idős vagyok ahhoz, hogy magamról gondoskodjak. Adtak száz aranyat és utamra engedtek.
*Hatalmasat sóhajt mielőtt folytatná. Valahol megérti ezt, miért kellett ezt tenniük. Egy pillanatig sem lázadt a döntés ellen.*
- Tudod, nagyon sokan voltunk. Egyeseknek pedig nagyobb szüksége van a gondozásra, mint másoknak. Nos én a mások közé tartoztam akkor.
*A másik kérdésre nem igazán akaródzik válaszolni a félévnek. De szó nélkül sem hagyhatja. Így egy kompromisszumos válasz mellett dönt.*
- Annál jobb neked, minél kevesebbet tudsz azokról, akikkel lógok mostanság.
*Kissé közelebb hajolva a szerzeteshez, hangját halkabbra fogva folytatja.*
- Gyilkosok, akik pénzért bárkivel végeznek, ha érdekükben áll. Én is épp azon vagyok, hogy hátra hagyjam őket. Azutóbbi kalandból tanultam eleget.
*Mutat a hasán éktelenkedő vágás felé.*
- Mint láthatod, nem vagyok harcos alkat. És nem szívesen halnék meg mások céljaiért. Még csak azt nem tudom, hogy merre induljak.
*Meséli úgy mintha a legjobb barátjával teázgatna. Mellette szóljon, hogy ez már azóta kikívánkozik belőle, hogy visszatértek Artheniorba.*
- És te? Te miből élsz? Ha jól tudom, szerzetes vagy. De miféle?
18532. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-31 13:10:22
Üzenet elküldve: 2023-08-31 13:10:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Bár Lily máshova néz, figyelmesen hallgatja. Mikor a lányka a történet végére ér, halványan elmosolyodik, és megsimogatja a kezét. Ha nem húzza el, Lily keze valószínűleg elveszik az övé alatt. Hogy a másiknak szüksége van-e egy idegen együttérzésére, nem tudhatja, de Nawanthirit arra tanították: az eszes lények mind egymásért születtek. Mindenkinek jár a törődés.
Ezután Ukrom belefog Krata és Na'ati hőstettébe. Mandulaszem ezt is nagy figyelemmel hallgatja, és továbbra is Kratát bírja jobban a párosból. Mégiscsak ő néz bele a szörny torkába! Aztán tűzbomba robban, a féreg a varázsló után veti magát, a feszültség tetőfokára hág… a szürkebőrűt pedig elnyomja a buzgóság.
Nawanthiri majdnem elneveti magát. Gyengéden simogatni kezdi az ork nagy gombóc fejét, de csak annyira, hogy jobban tudjon tőle aludni.*
- Én sem ismertem a szüleim. *mondja aztán Lilynek* A Wegtoreni-erdőben nőttem fel, óriás szerzetesek között. Ők tanítottak meg harcolni. Alig tipegtem még, amikor megtaláltak. Hogyhogy kitették a szűröd az árvaházból? Szabad tudni, kinél vagy most?
*Az eddigiek alapján gyanítja, hogy a lányka - akinél olyan sokkal talán nem is idősebb - nem máról holnapra él, hanem valaki pártfogásában. A Polgárnegyedben jó pár utcagyereket ismer, és Lilyben nem érzi azt a kegyetlenséget, ami bennük megvan.*
*Bár Lily máshova néz, figyelmesen hallgatja. Mikor a lányka a történet végére ér, halványan elmosolyodik, és megsimogatja a kezét. Ha nem húzza el, Lily keze valószínűleg elveszik az övé alatt. Hogy a másiknak szüksége van-e egy idegen együttérzésére, nem tudhatja, de Nawanthirit arra tanították: az eszes lények mind egymásért születtek. Mindenkinek jár a törődés.
Ezután Ukrom belefog Krata és Na'ati hőstettébe. Mandulaszem ezt is nagy figyelemmel hallgatja, és továbbra is Kratát bírja jobban a párosból. Mégiscsak ő néz bele a szörny torkába! Aztán tűzbomba robban, a féreg a varázsló után veti magát, a feszültség tetőfokára hág… a szürkebőrűt pedig elnyomja a buzgóság.
Nawanthiri majdnem elneveti magát. Gyengéden simogatni kezdi az ork nagy gombóc fejét, de csak annyira, hogy jobban tudjon tőle aludni.*
- Én sem ismertem a szüleim. *mondja aztán Lilynek* A Wegtoreni-erdőben nőttem fel, óriás szerzetesek között. Ők tanítottak meg harcolni. Alig tipegtem még, amikor megtaláltak. Hogyhogy kitették a szűröd az árvaházból? Szabad tudni, kinél vagy most?
*Az eddigiek alapján gyanítja, hogy a lányka - akinél olyan sokkal talán nem is idősebb - nem máról holnapra él, hanem valaki pártfogásában. A Polgárnegyedben jó pár utcagyereket ismer, és Lilyben nem érzi azt a kegyetlenséget, ami bennük megvan.*
18531. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-30 23:07:35
Üzenet elküldve: 2023-08-30 23:07:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ághoz a levél //
*Elégedettséggel hallja az összekötő eredet miatti kapcsolat látható megteremtődését, ami több egymás közötti beszélgetésre vezet a lányok részéről, Ukrom pedig addig kortyolhat még az italából. Nem teát és nem egy poharat rendelt volna, ha tudja hogy ennyit fogja járatni a száját. Önszántából, ráadásul. Lilyenn a szokásostól enyhén szólva is eltérően szomorúra fordítja a hangulatot, komor énje pedig csendes részvétben hagyja, hogy megüljenek amaznak az emlékei. Zárt szavaknak, és eddig nem látott arckifejezésnek lehet szem-és fültanúja, amit az ork egy kurta bólintás keretében el is könyvel. Az említett árvaháznál kiad egy kis "hmm" hangot; kevesebb mint egy év telhetett el aközött és a mocskos munka általi találkozásuk között.* ~ Mégis milyen képzést végzett el? A hollóval? ~ *Ez megmagyarázza előfordult naivitását, de furcsa elismeréssel tölti el az őt, hogy azon kívül is hogy teljesített a kölyök. Hanem valami hiányzik a képből. Vagy egy nagyon más árvaház lehetett az a hely, mint ami elsőre eszébe jut. Bár az is lehet, hogy Ukromnak van téves elgondolása az árvaházakról, nem ebben ő a szakértő.
Ha eltelt egy kis idő kettejük felszólalása nélkül, a szürkebőrű megköszörüli torkát.*
- Akkor ez szóljon neked is. A jövőre. *Ha érti, akkor érti.* - Krata és Na'ati egy nap a következő szörnyről kaptak híreket. Egy különösen nagyra nőtt homokféregről, ami egy távoli falu haszonállatait és azok gazdáit terrorizálta; a homok alatt vár türelemmel zsákmányra, hogy aztán hibátlan precízitással hatalmas termetét megtagadva kiugorjon, és megragadja a legközelebbi teremtményt, legyen az négy- vagy kétlábú; még a legnagyobb teve sem tudott kivergődni fogai közül. Csontos bőre páncélként fedte a lényt, a lándzsa lepattant róla. Üldözése alatt képes volt akár napokig is rejtve maradni, és szinte zajtalanul vándorolt a dűnék között, majdnem dudor nélkül úszva a homokban. A két harcos sokáig üldözte hiábavalóan a szörnyet, akár a többiek. Míg az egyik este Na'atinak egy ötlete támadt: ahelyett, hogy ők fussanak tovább vakon egy látszólag láthatatlan és fáradhatatlan szörnyet kergetve, kikényszerítik, hogy magától jöjjön elő a homokféreg. Na'ati egy tevét akart használni csalinak, de Krata követelte hogy saját maga legyen az. Azzal érvelt, hogy csak akkor tud a féreg szájának a közelébe kerülni, ahol sebezhető. Na'ati vonakodóan beleegyezett az ötletbe. De nem tudta alágyűrni aggodalmát, hogy egy ilyen veszélyes terv túl könnyen végződhet a testvére halálával. Így az éjszaka folyamán titokban ásni kezdett, ott ahol eltervezték a rajtaütést. A faluból szerzett fa-és papírlapokkal megakadályozta, hogy a homok ismét kitöltse a teret, és ugyanazzal a homokkal elfedte a gyenge tetőt, hogy vértestvére ne vegye észre munkáját. Mikor a nap elkezdett kúszni az ég felé, kimentek a megbeszélt helyre. Krata bekente magát mézzel, és pozícióba helyezkedett, míg Na'ati a környéket kezdte kémlelni, a már megismert dudorok után figyelve. Órák teltek el, a rovarok gyötörték Kratát, és a perzselő nap mindkettőjüket kínozta - de hirtelen Na'ati meglátta a dudorokat, amint azok rendkívüli sebességgel Krata felé gyarapodtak. Na'ati kiáltott neki a jelzés szerint, a magát csalinak használó harcos pedig megfeszült. A homokféreg hirtelen kiugrott a legközelebbi dűnéből, a csalira vetve magát, de Krata felkészülten hátraugrott - tudatán kívül bele a gödörbe, amit testvére ásott. A harcos súlya alatt könnyedén megtört a tető, és Krata tehetetlenül az aljáig csúszott. A méz aromájától megéhezett féreg így is lefelé, továbbra is az vitéz harcos után nyitotta állkapcsát, de hatalmas teste miatt nem tudott beleférni a verembe: arcát egyre növekvő irritáltsággal a lyuk felé csapta sikertelenül, aminek homok miatt nem tudta a méretét megállapítani, Krata pedig nem tudta a mélység miatt fegyverével a lény húsos belsejét elérni. A homokféreg többszöri próbálkozás után elkezdte minden eddiginél nagyobbra nyitni állkapcsát, hogy a harcossal együtt az egész gödröt elnyelje. Csakhogy az eközben ideért Na'ati erre is készült; olajjal barkácsolt tűzbombákat vett elő, és az egyiket sólyom-pontossággal a szörny nyitott szájába dobta. A nagy melegtől rögtön lángok jöttek elő, ami marni kezdte a lény húsát: a fájdalomtól vergődni kezdő féregről Na'ati azt hitte, befellegzett. Csakhogy a szörny még korántsem vesztette el maga felett az irányítást. Dühtől és fájdalomtól megvadulva, narancs lángokkal díszelgő tűfogakkal a kisebb harcos után kezd siklani... Na'ati meglepetten rohanni kezd... de... *És nagyjából itt dől Nawanthiri válla felé hátra Ukrom feje, ahogy az álmok világába lép. A sok beszéd nemcsak a torkát, hanem agyát, gondolatait és energiáját is kiszívja, a nyugodalmas belsőt adó tea, a fogadó melegje és Nawanthiri pedig konkrétan egy tökéletes környezetet adnak arra, hogy a nagy ork ösztönszerűen és nem önszántából szunyókálni kezdjen.*
*Elégedettséggel hallja az összekötő eredet miatti kapcsolat látható megteremtődését, ami több egymás közötti beszélgetésre vezet a lányok részéről, Ukrom pedig addig kortyolhat még az italából. Nem teát és nem egy poharat rendelt volna, ha tudja hogy ennyit fogja járatni a száját. Önszántából, ráadásul. Lilyenn a szokásostól enyhén szólva is eltérően szomorúra fordítja a hangulatot, komor énje pedig csendes részvétben hagyja, hogy megüljenek amaznak az emlékei. Zárt szavaknak, és eddig nem látott arckifejezésnek lehet szem-és fültanúja, amit az ork egy kurta bólintás keretében el is könyvel. Az említett árvaháznál kiad egy kis "hmm" hangot; kevesebb mint egy év telhetett el aközött és a mocskos munka általi találkozásuk között.* ~ Mégis milyen képzést végzett el? A hollóval? ~ *Ez megmagyarázza előfordult naivitását, de furcsa elismeréssel tölti el az őt, hogy azon kívül is hogy teljesített a kölyök. Hanem valami hiányzik a képből. Vagy egy nagyon más árvaház lehetett az a hely, mint ami elsőre eszébe jut. Bár az is lehet, hogy Ukromnak van téves elgondolása az árvaházakról, nem ebben ő a szakértő.
Ha eltelt egy kis idő kettejük felszólalása nélkül, a szürkebőrű megköszörüli torkát.*
- Akkor ez szóljon neked is. A jövőre. *Ha érti, akkor érti.* - Krata és Na'ati egy nap a következő szörnyről kaptak híreket. Egy különösen nagyra nőtt homokféregről, ami egy távoli falu haszonállatait és azok gazdáit terrorizálta; a homok alatt vár türelemmel zsákmányra, hogy aztán hibátlan precízitással hatalmas termetét megtagadva kiugorjon, és megragadja a legközelebbi teremtményt, legyen az négy- vagy kétlábú; még a legnagyobb teve sem tudott kivergődni fogai közül. Csontos bőre páncélként fedte a lényt, a lándzsa lepattant róla. Üldözése alatt képes volt akár napokig is rejtve maradni, és szinte zajtalanul vándorolt a dűnék között, majdnem dudor nélkül úszva a homokban. A két harcos sokáig üldözte hiábavalóan a szörnyet, akár a többiek. Míg az egyik este Na'atinak egy ötlete támadt: ahelyett, hogy ők fussanak tovább vakon egy látszólag láthatatlan és fáradhatatlan szörnyet kergetve, kikényszerítik, hogy magától jöjjön elő a homokféreg. Na'ati egy tevét akart használni csalinak, de Krata követelte hogy saját maga legyen az. Azzal érvelt, hogy csak akkor tud a féreg szájának a közelébe kerülni, ahol sebezhető. Na'ati vonakodóan beleegyezett az ötletbe. De nem tudta alágyűrni aggodalmát, hogy egy ilyen veszélyes terv túl könnyen végződhet a testvére halálával. Így az éjszaka folyamán titokban ásni kezdett, ott ahol eltervezték a rajtaütést. A faluból szerzett fa-és papírlapokkal megakadályozta, hogy a homok ismét kitöltse a teret, és ugyanazzal a homokkal elfedte a gyenge tetőt, hogy vértestvére ne vegye észre munkáját. Mikor a nap elkezdett kúszni az ég felé, kimentek a megbeszélt helyre. Krata bekente magát mézzel, és pozícióba helyezkedett, míg Na'ati a környéket kezdte kémlelni, a már megismert dudorok után figyelve. Órák teltek el, a rovarok gyötörték Kratát, és a perzselő nap mindkettőjüket kínozta - de hirtelen Na'ati meglátta a dudorokat, amint azok rendkívüli sebességgel Krata felé gyarapodtak. Na'ati kiáltott neki a jelzés szerint, a magát csalinak használó harcos pedig megfeszült. A homokféreg hirtelen kiugrott a legközelebbi dűnéből, a csalira vetve magát, de Krata felkészülten hátraugrott - tudatán kívül bele a gödörbe, amit testvére ásott. A harcos súlya alatt könnyedén megtört a tető, és Krata tehetetlenül az aljáig csúszott. A méz aromájától megéhezett féreg így is lefelé, továbbra is az vitéz harcos után nyitotta állkapcsát, de hatalmas teste miatt nem tudott beleférni a verembe: arcát egyre növekvő irritáltsággal a lyuk felé csapta sikertelenül, aminek homok miatt nem tudta a méretét megállapítani, Krata pedig nem tudta a mélység miatt fegyverével a lény húsos belsejét elérni. A homokféreg többszöri próbálkozás után elkezdte minden eddiginél nagyobbra nyitni állkapcsát, hogy a harcossal együtt az egész gödröt elnyelje. Csakhogy az eközben ideért Na'ati erre is készült; olajjal barkácsolt tűzbombákat vett elő, és az egyiket sólyom-pontossággal a szörny nyitott szájába dobta. A nagy melegtől rögtön lángok jöttek elő, ami marni kezdte a lény húsát: a fájdalomtól vergődni kezdő féregről Na'ati azt hitte, befellegzett. Csakhogy a szörny még korántsem vesztette el maga felett az irányítást. Dühtől és fájdalomtól megvadulva, narancs lángokkal díszelgő tűfogakkal a kisebb harcos után kezd siklani... Na'ati meglepetten rohanni kezd... de... *És nagyjából itt dől Nawanthiri válla felé hátra Ukrom feje, ahogy az álmok világába lép. A sok beszéd nemcsak a torkát, hanem agyát, gondolatait és energiáját is kiszívja, a nyugodalmas belsőt adó tea, a fogadó melegje és Nawanthiri pedig konkrétan egy tökéletes környezetet adnak arra, hogy a nagy ork ösztönszerűen és nem önszántából szunyókálni kezdjen.*
18530. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-30 17:18:10
Üzenet elküldve: 2023-08-30 17:18:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
* A mandula szemű nő kérdésére árvánk kékjei hatalmasra kereskednek a meglepettségtől.*
~Szóval mégis érdekli?~
*Nyugtázza magában. De talán minden árva így van beállítva. Ha találkoznak egy sorstársukkal, feltámad bennük a kíváncsiság afelé, hogy az vajon honnan származik. Meglehetős, hogy a saját hiányosságaikat remélik ezzel pótolni. Vagy valami hasonló.*
- Nem. Sajnos, vagy szerencsére, de nem ismertem őket.
*Feleli úgy senkire sem nézve. Csak a távolba bámul amíg a fogadó fali engedik.*
- Anyámról annyit tudtam meg, hogy egy remete szerű elf nő volt, aki egy erdei viskóban élte a mindennapjait. Meghalt, mikor életet adott nekem.
*A hatásszünet kedvéért és mert egy pici gombóc kezd kialakulni a torkában, csupán egy hatalmas sóhajt követően folytatja. Ezzel is kímélve Ukromot, aki az elmúlt percekben többet beszélt, mint talán az egész hat alatt.*
- Apámról semmit sem tudok. A vadász sem ismerte, aki segített világra jönnöm.
*És, hogy a másik kérdést is megválaszolja, a következőkkel zárja le a történetet.*
- Ha ő nincs és nem cipel el egy mondhatni, közeli árvaházba, követtem volna anyámat. Egyébként onnan nagyjából egy éve tették ki a szűröm.
*Mosolyodik el a végére. Persze nem kérdez rá a nagyon hosszú nevű nő múltjára. Ha el akarja mondani, akkor nyilván valóan megteszi. Helyette felmarkolja az utolsó kolbászkát és egy hatalmasat harap le belőle. Míg ezt rágcsálja, pislogóival felváltva tekint asztaltársaira. Bármelyikük kezd bele, vagy épp folytatja a történetét, némán hallgatja őt.*
* A mandula szemű nő kérdésére árvánk kékjei hatalmasra kereskednek a meglepettségtől.*
~Szóval mégis érdekli?~
*Nyugtázza magában. De talán minden árva így van beállítva. Ha találkoznak egy sorstársukkal, feltámad bennük a kíváncsiság afelé, hogy az vajon honnan származik. Meglehetős, hogy a saját hiányosságaikat remélik ezzel pótolni. Vagy valami hasonló.*
- Nem. Sajnos, vagy szerencsére, de nem ismertem őket.
*Feleli úgy senkire sem nézve. Csak a távolba bámul amíg a fogadó fali engedik.*
- Anyámról annyit tudtam meg, hogy egy remete szerű elf nő volt, aki egy erdei viskóban élte a mindennapjait. Meghalt, mikor életet adott nekem.
*A hatásszünet kedvéért és mert egy pici gombóc kezd kialakulni a torkában, csupán egy hatalmas sóhajt követően folytatja. Ezzel is kímélve Ukromot, aki az elmúlt percekben többet beszélt, mint talán az egész hat alatt.*
- Apámról semmit sem tudok. A vadász sem ismerte, aki segített világra jönnöm.
*És, hogy a másik kérdést is megválaszolja, a következőkkel zárja le a történetet.*
- Ha ő nincs és nem cipel el egy mondhatni, közeli árvaházba, követtem volna anyámat. Egyébként onnan nagyjából egy éve tették ki a szűröm.
*Mosolyodik el a végére. Persze nem kérdez rá a nagyon hosszú nevű nő múltjára. Ha el akarja mondani, akkor nyilván valóan megteszi. Helyette felmarkolja az utolsó kolbászkát és egy hatalmasat harap le belőle. Míg ezt rágcsálja, pislogóival felváltva tekint asztaltársaira. Bármelyikük kezd bele, vagy épp folytatja a történetét, némán hallgatja őt.*
18529. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-30 09:32:10
Üzenet elküldve: 2023-08-30 09:32:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Megilletődik, mikor Lilyből kitör a "Te is?!", de aztán szétszalad a mosoly az arcán. Ha kicsit régebb óta ismernék egymást, valószínűleg megölelgetné a félvér elfet, egyelőre azonban csak a bögréjét koccintja oda az övéhez. Az árvaság összeköt, akkor is, ha nem ugyanott nőttek fel.*
- És kinél nevelkedtél? Ismerted a szüleid? *Látja Lilyn, hogy szívesen mesélne magáról, a szerzetes meg szeret történeteket hallgatni. Ez sokkal könnyebb téma, mint a kapcsolata Ukrommal, vagy a lelke mélyén lappangó szörny.
A szürkebőrű meséjén jót mosolyog. Vannak ezek a legendás harcművészek, akik a levegő madaraitól meg az erdő vadjaitól tanulnak meg küzdeni, és természetesen soha senki nem győzi le őket. Nawanthiri ilyen legendákon nőtt fel: Lihanechi Takezóén, Kőmajomén (aki háromszorosan halhatatlan, de lehet, volt az négy is), Fekete Forgószélén (aki csatához mindössze a két csatabárdjába öltözött, és ha a városba ment szórakozni, valahogy mindig meghaltak pár százan a keze nyomán), meg Bölcs Előrelátású Luén, aki aztán minden volt, csak bölcs és előrelátó nem.*
- Nekem ez a Krata tetszik! Elmondod valamelyik hőstettüket? *kérdi csillogó szemekkel, ám ekkor eszébe jut, hogy Ukrom ma este használja el az egész éves beszédkészletét* Nem baj, ha rövid!
*Megilletődik, mikor Lilyből kitör a "Te is?!", de aztán szétszalad a mosoly az arcán. Ha kicsit régebb óta ismernék egymást, valószínűleg megölelgetné a félvér elfet, egyelőre azonban csak a bögréjét koccintja oda az övéhez. Az árvaság összeköt, akkor is, ha nem ugyanott nőttek fel.*
- És kinél nevelkedtél? Ismerted a szüleid? *Látja Lilyn, hogy szívesen mesélne magáról, a szerzetes meg szeret történeteket hallgatni. Ez sokkal könnyebb téma, mint a kapcsolata Ukrommal, vagy a lelke mélyén lappangó szörny.
A szürkebőrű meséjén jót mosolyog. Vannak ezek a legendás harcművészek, akik a levegő madaraitól meg az erdő vadjaitól tanulnak meg küzdeni, és természetesen soha senki nem győzi le őket. Nawanthiri ilyen legendákon nőtt fel: Lihanechi Takezóén, Kőmajomén (aki háromszorosan halhatatlan, de lehet, volt az négy is), Fekete Forgószélén (aki csatához mindössze a két csatabárdjába öltözött, és ha a városba ment szórakozni, valahogy mindig meghaltak pár százan a keze nyomán), meg Bölcs Előrelátású Luén, aki aztán minden volt, csak bölcs és előrelátó nem.*
- Nekem ez a Krata tetszik! Elmondod valamelyik hőstettüket? *kérdi csillogó szemekkel, ám ekkor eszébe jut, hogy Ukrom ma este használja el az egész éves beszédkészletét* Nem baj, ha rövid!
18528. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-29 19:11:45
Üzenet elküldve: 2023-08-29 19:11:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ághoz a levél //
*Hogy aztán mégsem ér véget vérben vagy könnyben a kettő összeismerkedése, azon utólag már ostorozza magát hogy meglepődött. Ezalatt az idők alatt már nehéz volt találnia olyan asztalt őrszemi felügyelete alatt, ahol valamilyen szempontból nem folyt egyik sem, ha bármi elmesélésről került szó. Nehéz idők ezek, ahogy régebben sem volt könnyű.
Nawanthiri felé fordulva az ork homlokán felszalad egy szemöldök.* - Nem, nem tudtam. *És bár ez a hír összeköt benne legalább egy szálat barátja eredetéről - pontosabban az elsőket - azt már viszont nehezebben képzeli el, hogy egy magányos és védtelen emberbaba megélje, míg rátalál valaki, és nem valami a vadságban. De meghazudtolni sem tudja, sem akarja a volt szerzetes múltját, tehát magában megáll azon az állásponton, hogy a részletekben van a válasz, amik most nem kerülnek elő. Hogy és hol hagyták ott, meg ilyenek. Lilyennt pedig nemes egyszerűséggel azért nem fúrtatja tovább egy enyhén érdeklődő pillantásnál, mert jobb' szeret még az orrán keresztül levegőhöz jutni, és nem a nyakán. Még megvan a toll a zsákjában. De Nawanthiri, ő tessék tovább. a nőcske még biztos, hogy épségben marad.*
- Nos, *A nem várt lelkesedés mindkét oldalról csak kikényszerít belőle egy folytatást, amit egy nagy korty után folytat is.* - szükségből. Ahol éltek, szörnyek és gyilkosok tucatjai fertőzték sokak életét, s tanár hiányában nem ismertek más munkát. *Legalábbis ő így rakta össze, ahogy neki elmesélték. Ő maga sosem érdeklődött a részletekről.* - Krata az évek során szerzett rendkívüli erejével, állhatatosságával és eget megvető bátorságával szerzett nagy hírnevet, míg Na'ati kisebb termetével hűvös eszére és leleményességére támaszkodott. *A csodapáros, bármely helyzetben.* - Szörnyekre vadásztak, bűnözőket fogtak, és legendákat alkottak. Tíz legény munkáját ketten végezték el, és egy elégedetlen vevőjük sem volt. Hősök voltak, és bajnokok. *És már itt abba is hagyná a tömör összefoglalást e kettő figuráról, ha asztaltársai nem bökdösik valami befejezésért. Ukrom megdörzsöli a délután eseményeitől megfáradt szemeit, és szinte várva a további kérdéseket, pislog a többiekre.*
*Hogy aztán mégsem ér véget vérben vagy könnyben a kettő összeismerkedése, azon utólag már ostorozza magát hogy meglepődött. Ezalatt az idők alatt már nehéz volt találnia olyan asztalt őrszemi felügyelete alatt, ahol valamilyen szempontból nem folyt egyik sem, ha bármi elmesélésről került szó. Nehéz idők ezek, ahogy régebben sem volt könnyű.
Nawanthiri felé fordulva az ork homlokán felszalad egy szemöldök.* - Nem, nem tudtam. *És bár ez a hír összeköt benne legalább egy szálat barátja eredetéről - pontosabban az elsőket - azt már viszont nehezebben képzeli el, hogy egy magányos és védtelen emberbaba megélje, míg rátalál valaki, és nem valami a vadságban. De meghazudtolni sem tudja, sem akarja a volt szerzetes múltját, tehát magában megáll azon az állásponton, hogy a részletekben van a válasz, amik most nem kerülnek elő. Hogy és hol hagyták ott, meg ilyenek. Lilyennt pedig nemes egyszerűséggel azért nem fúrtatja tovább egy enyhén érdeklődő pillantásnál, mert jobb' szeret még az orrán keresztül levegőhöz jutni, és nem a nyakán. Még megvan a toll a zsákjában. De Nawanthiri, ő tessék tovább. a nőcske még biztos, hogy épségben marad.*
- Nos, *A nem várt lelkesedés mindkét oldalról csak kikényszerít belőle egy folytatást, amit egy nagy korty után folytat is.* - szükségből. Ahol éltek, szörnyek és gyilkosok tucatjai fertőzték sokak életét, s tanár hiányában nem ismertek más munkát. *Legalábbis ő így rakta össze, ahogy neki elmesélték. Ő maga sosem érdeklődött a részletekről.* - Krata az évek során szerzett rendkívüli erejével, állhatatosságával és eget megvető bátorságával szerzett nagy hírnevet, míg Na'ati kisebb termetével hűvös eszére és leleményességére támaszkodott. *A csodapáros, bármely helyzetben.* - Szörnyekre vadásztak, bűnözőket fogtak, és legendákat alkottak. Tíz legény munkáját ketten végezték el, és egy elégedetlen vevőjük sem volt. Hősök voltak, és bajnokok. *És már itt abba is hagyná a tömör összefoglalást e kettő figuráról, ha asztaltársai nem bökdösik valami befejezésért. Ukrom megdörzsöli a délután eseményeitől megfáradt szemeit, és szinte várva a további kérdéseket, pislog a többiekre.*
18527. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-28 15:20:44
Üzenet elküldve: 2023-08-28 15:20:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Árvánk csak pislog néhányat az ork kérdésére. Először nem egyértelmű számára, hogy neki címezte-e. Viszont amennyiben mégis így van, meglehetősen faragatlan dolog lenne tőle, ha nem válaszolná meg. Fájdalmas sóhajt követően zárja le a történetet.*
- A sors más-más utakat szánt nekünk.
*Vonja meg a vállát.*
- Ő a kikötőben dolgozik. Valami Hét Varjú nevű tavernában. Nekem pedig itt kellett maradnom a városban.
*Ukrom talán nem ilyen egyszerű végződésre számított. Hiszen a maszkosokat ismervén ők is elijeszthették volna. Szerencsére semmi hasonló sem történt. Aztán el is kortyolgatja a maradék teáját míg a szürke melák meséjét hallgatja. Fel is fedez némi hasonlóságot a saját története és a mese között. Bár Myynának voltak szülei, csak eladták őt. Ellenben Lily szívesen képzelné el magát a hóhajú lány oldalán, ahogy szembe néznek az élet nehézségeivel.*
- Bizony, hasonlóan indul, mint az én kedvenc napom. Ám van egy olyan érzésem, hogy itt nem ér véget a történet. Tudod, mesének ez igencsak... Hát lapos lenne. Hiányzik belőle az izgalom.
*Fűzi hozzá. Nem csupán azért, hogy fúrja egy picit az orkot, aki magához képest most felettébb beszédessé vált. Hanem azért is, mert a lányt is fúrja valami. A kíváncsiság. Ez viszont hamar irányt változtat, amint a mandula szemű nő szavai megcsapják a félvér fülét.*
- Te is?!
*Tör ki belőle a kérdés. Meglehet, kicsit hangosabban az elképzeltnél.*
- Tudod, én is az volnék.
*Szívesen elmesélné, hogy ő maga miképp vált azzá. Így ösztökélve talán a szerzetes is, hogy kielégítése az érdeklődését. De abban sem biztos, hogy illik-e ilyesmi után kutakodni a másikban. Ahogy abban sem, hogy a többieket érdekelné a története. Lemondóan legyint. Ezt is csak fejben teszi. Majd ismét Ukromra szegezi kéklő tekintetét, aki talán kész folytatni a mesét.*
*Árvánk csak pislog néhányat az ork kérdésére. Először nem egyértelmű számára, hogy neki címezte-e. Viszont amennyiben mégis így van, meglehetősen faragatlan dolog lenne tőle, ha nem válaszolná meg. Fájdalmas sóhajt követően zárja le a történetet.*
- A sors más-más utakat szánt nekünk.
*Vonja meg a vállát.*
- Ő a kikötőben dolgozik. Valami Hét Varjú nevű tavernában. Nekem pedig itt kellett maradnom a városban.
*Ukrom talán nem ilyen egyszerű végződésre számított. Hiszen a maszkosokat ismervén ők is elijeszthették volna. Szerencsére semmi hasonló sem történt. Aztán el is kortyolgatja a maradék teáját míg a szürke melák meséjét hallgatja. Fel is fedez némi hasonlóságot a saját története és a mese között. Bár Myynának voltak szülei, csak eladták őt. Ellenben Lily szívesen képzelné el magát a hóhajú lány oldalán, ahogy szembe néznek az élet nehézségeivel.*
- Bizony, hasonlóan indul, mint az én kedvenc napom. Ám van egy olyan érzésem, hogy itt nem ér véget a történet. Tudod, mesének ez igencsak... Hát lapos lenne. Hiányzik belőle az izgalom.
*Fűzi hozzá. Nem csupán azért, hogy fúrja egy picit az orkot, aki magához képest most felettébb beszédessé vált. Hanem azért is, mert a lányt is fúrja valami. A kíváncsiság. Ez viszont hamar irányt változtat, amint a mandula szemű nő szavai megcsapják a félvér fülét.*
- Te is?!
*Tör ki belőle a kérdés. Meglehet, kicsit hangosabban az elképzeltnél.*
- Tudod, én is az volnék.
*Szívesen elmesélné, hogy ő maga miképp vált azzá. Így ösztökélve talán a szerzetes is, hogy kielégítése az érdeklődését. De abban sem biztos, hogy illik-e ilyesmi után kutakodni a másikban. Ahogy abban sem, hogy a többieket érdekelné a története. Lemondóan legyint. Ezt is csak fejben teszi. Majd ismét Ukromra szegezi kéklő tekintetét, aki talán kész folytatni a mesét.*
18526. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-28 09:34:10
Üzenet elküldve: 2023-08-28 09:34:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Való igaz, más oka is van rá, hogy Armarkhtur történetét elhallgatta. Összefügg azzal, hogy eredetileg búcsúzni jött a Pegazusba. Az volt az első, és idáig egyetlen közös kalandjuk a szürkebőrűvel. Ami megmaradt belőle - egy tőr, egy medál és egy üveg manólélek - mind emlék. Nincs most olyan állapotban, hogy elővegye őket, de el fog jönni az ideje.
A figyelem szerencsére másra terelődik: megosztásra, lélekrokonságra, árvák összatartására. Nawanthiri figyelmesen hallgat, a kis történetek melengetik a szívét.*
- Azt tudtad, hogy én is árva vagyok? *kérdi aztán Ukromot* A testvéreim - mármint a szerzetesek - *ezt Lily kedvéért tisztázza gyorsan* úgy találtak az erdőben, még kicsi koromban. Hogy lett kiváló harcos Krata és Na'ati?
*Tudja, hogy hozzá hasonlóan a zsoldos sem egy szószátyár típus, de aki bedobja a csalit, számoljon vele, hogy a halak ráharapnak.*
*Való igaz, más oka is van rá, hogy Armarkhtur történetét elhallgatta. Összefügg azzal, hogy eredetileg búcsúzni jött a Pegazusba. Az volt az első, és idáig egyetlen közös kalandjuk a szürkebőrűvel. Ami megmaradt belőle - egy tőr, egy medál és egy üveg manólélek - mind emlék. Nincs most olyan állapotban, hogy elővegye őket, de el fog jönni az ideje.
A figyelem szerencsére másra terelődik: megosztásra, lélekrokonságra, árvák összatartására. Nawanthiri figyelmesen hallgat, a kis történetek melengetik a szívét.*
- Azt tudtad, hogy én is árva vagyok? *kérdi aztán Ukromot* A testvéreim - mármint a szerzetesek - *ezt Lily kedvéért tisztázza gyorsan* úgy találtak az erdőben, még kicsi koromban. Hogy lett kiváló harcos Krata és Na'ati?
*Tudja, hogy hozzá hasonlóan a zsoldos sem egy szószátyár típus, de aki bedobja a csalit, számoljon vele, hogy a halak ráharapnak.*
18525. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-25 20:09:26
Üzenet elküldve: 2023-08-25 20:09:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Mint ághoz a levél //
*Italának roppant nagy érdeklődést tanúsítva hallgat, miközben Nawanthiri mesél. Röviden, tömören, de azért elmondja. Mondjuk azt furcsállja, hogy teljes egészében kihagyta a mocsaras túrát, azzal igencsak párbajra tudtak volna kelni a Kikötővel szemben, de ha barátja nem tartja annyira fontosnak, vagy ellenkezőleg, túl fontosnak tartja, hogy a leányt szórakoztassák vele, akkor ő nem kontárkodik bele. Ami azt illeti, a visszaemlékezés eszébe juttatott valami roppantul fontost is számára, így végül örül, hogy Lilyenn kíváncsiskodni kezdett. Csak el ne felejtse holnap ezt a valamit Nawanthirinek említeni.*
- Igen, még náluk. *Bólogat a szokásosnál nagyobb lelkesedéssel. Ő sem tartaná önnön érzései közt amaz jelenlegi érdeklődését.* - Ő már tud róla: Biztonsági őr. Továbbra is a Kalmár vendégterénél. Békésebb, mint a Pegazus. Vagy a Rókalyuk. *Annál biztosan. Annak a fele sincs megtűrve, se vendégek vagy rendezvények terén, amit az utóbbinál tapasztalt. Nem éppen izgalmas, de a stresszmentes munkatér lassan ráfér az orknak.*
-...Mi történt vele? *Kérdezi az ork, nem sejtve jó véget a történetnek, így hallásra. Nem csak szimpla udvariasságból kérdezi, ha jobban belegondol. Ráadásul az általa levázolt képtől valami kaparni kezd Ukrom agyában, valami istentelenül régi emlék, ami nem annyira fontos hogy meg legyen őrizve, de valahogy mégis megmarad a raktár legmélyében, a portól és időtől felismerhetetlenné válva.*
- A szavaid egy mesére emlékeztetnek, ami a dűnék gyermekeiről szól: Krata és Na'ati, a vértestvérek.* Félig magának, félig asztaltársainak motyogja ezt, döbbenten hogy még ez a memória megmaradt ennyi év után.* - Árvákként hozta őket össze a sors, mikor egy vekni kenyeret osztottak meg maguk között a piac sarkában. Egymás vállán állnak ki a világgal szemben növésük alatt, s kiváló harcosokká válnak. *Mondjuk annak a sztorinak más vége lett, mint ami az asztalhoz tartozna, de ez az egybeesés túlságosan csábító Ukromnak, hogy ne hozza elő.*
*Italának roppant nagy érdeklődést tanúsítva hallgat, miközben Nawanthiri mesél. Röviden, tömören, de azért elmondja. Mondjuk azt furcsállja, hogy teljes egészében kihagyta a mocsaras túrát, azzal igencsak párbajra tudtak volna kelni a Kikötővel szemben, de ha barátja nem tartja annyira fontosnak, vagy ellenkezőleg, túl fontosnak tartja, hogy a leányt szórakoztassák vele, akkor ő nem kontárkodik bele. Ami azt illeti, a visszaemlékezés eszébe juttatott valami roppantul fontost is számára, így végül örül, hogy Lilyenn kíváncsiskodni kezdett. Csak el ne felejtse holnap ezt a valamit Nawanthirinek említeni.*
- Igen, még náluk. *Bólogat a szokásosnál nagyobb lelkesedéssel. Ő sem tartaná önnön érzései közt amaz jelenlegi érdeklődését.* - Ő már tud róla: Biztonsági őr. Továbbra is a Kalmár vendégterénél. Békésebb, mint a Pegazus. Vagy a Rókalyuk. *Annál biztosan. Annak a fele sincs megtűrve, se vendégek vagy rendezvények terén, amit az utóbbinál tapasztalt. Nem éppen izgalmas, de a stresszmentes munkatér lassan ráfér az orknak.*
-...Mi történt vele? *Kérdezi az ork, nem sejtve jó véget a történetnek, így hallásra. Nem csak szimpla udvariasságból kérdezi, ha jobban belegondol. Ráadásul az általa levázolt képtől valami kaparni kezd Ukrom agyában, valami istentelenül régi emlék, ami nem annyira fontos hogy meg legyen őrizve, de valahogy mégis megmarad a raktár legmélyében, a portól és időtől felismerhetetlenné válva.*
- A szavaid egy mesére emlékeztetnek, ami a dűnék gyermekeiről szól: Krata és Na'ati, a vértestvérek.* Félig magának, félig asztaltársainak motyogja ezt, döbbenten hogy még ez a memória megmaradt ennyi év után.* - Árvákként hozta őket össze a sors, mikor egy vekni kenyeret osztottak meg maguk között a piac sarkában. Egymás vállán állnak ki a világgal szemben növésük alatt, s kiváló harcosokká válnak. *Mondjuk annak a sztorinak más vége lett, mint ami az asztalhoz tartozna, de ez az egybeesés túlságosan csábító Ukromnak, hogy ne hozza elő.*
18524. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-25 15:09:24
Üzenet elküldve: 2023-08-25 15:09:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Árvánk kérdésére Ukrom furcsán kezd viselkedni. Morog valamit, amit elnyel a fogadó zaja, majd a meg sem áll a pultig.*
~Valami rosszat mondtam?~
*Röppen át Lily agyán a gondolat. De az is lehet, hogy megint sikerült valami érzékeny pontra nyomni a mancsát. Mindenesetre a magára hagyott pároson némi kínos csend lesz úrrá. A félvér gyorsan be is tömi a száját a második kolbász maradékával. Ezzel mindjárt két problémát is megoldva egyszerre. Elsőként így kevésbé érzi kínosnak a hallgatását. Másodszor pedig ezzel akadályozza meg, hogy még több butaság csússzon ki a száján. Nem mintha a rágás bármikor is a szájalása útjában állt volna, de a benne forgó hatalmas falat majd emlékezteti arra, hogy válogassa meg a szavait. A csendet végül Nawanthirinek sikerül megtörnie.*
- Rendben. Várjuk!
*Mondja egy hatalmas nyelést követően. Majd a pult felé sandít, ahol Ukrom némi frissítővel felszerelkezve már útra is kelt vissza az asztalhoz. Mire az ork visszatér az árva már tisztára is törölte kolbász zsíros kezét. Szépen megköszöni a teát, amit a kezébe is vesz, hogy kevergetve hallgassa a mandulaszemű beszámolóját. Talán nem olyan izgalmas történet, mint vérontások, csonkítások és hegek szerzése közben megismerkedni. Ellenben nem mindig a kaland számít. Ha két szerzet szereti és tiszteli egymást, kölcsönösen képesek adni és elfogadni, akkor nem a sors útjai jelentik a lényeget. Bár Lilyben ott motoszkál az érzés, hogy valamit elhallgatnak előle. Erre persze nem fog rákérdezni. Fiatal még az ismeretsége akár Ukrommal is ahhoz, hogy mélyebben szántson a témába. Ezt pedig tiszteletben tartja.*
- Kedves történet. Megvan a maga bája. Tudjátok, én is szeretem megosztani, amim van. Mundjuk az gyakran nem túl sok.
*Húzza el száját a mondat végén. Még a teájába is belekortyol mielőtt folytatná.*
- Néhány hattal ez előtt találkoztam egy lánnyal a tisztáson. Még nálam is szerencsétlenebbül festett. Ezért nekiláttam enni mindenből, ami éppen a tatyómban volt. Persze megkínáltam őt is, aki örömmel elfogadta. Végül egy kellemes napot töltöttünk együtt. Epret vettünk a piacon, meg hasonlók.
*Egy újabb korty tea következik.*
- Arra akarok kilyukadni, hogy mellette egész nap azt éreztem, hogy ő a lelki társam. Olyan, mint én. Úgy gondolkodik, mint én. Szóval nem kellenek halálközeli élmények, hogy két személy közel kerüljön egymáshoz.
*Árvánk kérdésére Ukrom furcsán kezd viselkedni. Morog valamit, amit elnyel a fogadó zaja, majd a meg sem áll a pultig.*
~Valami rosszat mondtam?~
*Röppen át Lily agyán a gondolat. De az is lehet, hogy megint sikerült valami érzékeny pontra nyomni a mancsát. Mindenesetre a magára hagyott pároson némi kínos csend lesz úrrá. A félvér gyorsan be is tömi a száját a második kolbász maradékával. Ezzel mindjárt két problémát is megoldva egyszerre. Elsőként így kevésbé érzi kínosnak a hallgatását. Másodszor pedig ezzel akadályozza meg, hogy még több butaság csússzon ki a száján. Nem mintha a rágás bármikor is a szájalása útjában állt volna, de a benne forgó hatalmas falat majd emlékezteti arra, hogy válogassa meg a szavait. A csendet végül Nawanthirinek sikerül megtörnie.*
- Rendben. Várjuk!
*Mondja egy hatalmas nyelést követően. Majd a pult felé sandít, ahol Ukrom némi frissítővel felszerelkezve már útra is kelt vissza az asztalhoz. Mire az ork visszatér az árva már tisztára is törölte kolbász zsíros kezét. Szépen megköszöni a teát, amit a kezébe is vesz, hogy kevergetve hallgassa a mandulaszemű beszámolóját. Talán nem olyan izgalmas történet, mint vérontások, csonkítások és hegek szerzése közben megismerkedni. Ellenben nem mindig a kaland számít. Ha két szerzet szereti és tiszteli egymást, kölcsönösen képesek adni és elfogadni, akkor nem a sors útjai jelentik a lényeget. Bár Lilyben ott motoszkál az érzés, hogy valamit elhallgatnak előle. Erre persze nem fog rákérdezni. Fiatal még az ismeretsége akár Ukrommal is ahhoz, hogy mélyebben szántson a témába. Ezt pedig tiszteletben tartja.*
- Kedves történet. Megvan a maga bája. Tudjátok, én is szeretem megosztani, amim van. Mundjuk az gyakran nem túl sok.
*Húzza el száját a mondat végén. Még a teájába is belekortyol mielőtt folytatná.*
- Néhány hattal ez előtt találkoztam egy lánnyal a tisztáson. Még nálam is szerencsétlenebbül festett. Ezért nekiláttam enni mindenből, ami éppen a tatyómban volt. Persze megkínáltam őt is, aki örömmel elfogadta. Végül egy kellemes napot töltöttünk együtt. Epret vettünk a piacon, meg hasonlók.
*Egy újabb korty tea következik.*
- Arra akarok kilyukadni, hogy mellette egész nap azt éreztem, hogy ő a lelki társam. Olyan, mint én. Úgy gondolkodik, mint én. Szóval nem kellenek halálközeli élmények, hogy két személy közel kerüljön egymáshoz.
18523. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-25 07:10:20
Üzenet elküldve: 2023-08-25 07:10:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Úgy látom, nagy szükséged volna rá, hogy kisegítsen itt egy gardiãnn *kacag fel, s piszkálódón böki oda a kifejezést, amit wegtorenben a tapasztalatlan ifjak mellé fogadott védelmezőre vagy gyámra használnak.* - Még a végén tényleg bajba kevered magad. Itt törvényt ülhetnek bárki felett, aki Arthenior területén tartózkodik, függetlenül származásától *inti a helyi rendre és köznyugalomra szemlátomást fittyet hányó földijét. Arra már nem tér ki, hogy tulajdonképpen elég sok hasonlóságot mutat az itteniek egykori nemessége iránt. Valahol nem is csodálja, hogy megelégelték a dolgot, de ami helyette lett, na az kész agyrém!
A belebegtetett következő estély tematikájára összeráncolja a homlokát.*
- Közönséges vagy *sóhajt, mint bölcs mentor.* - Errefelé finom köntösbe szokás öltöztetni a frivolságot. *Kis töprengés után elő is áll a saját javaslatával.* - Erények és víciumok *mondja finomkodó csuklómoudulattal.* - Vagy... A szentség íze. *Utóbbival azért talán még így is messzire mennének a vaskalapos szabályok földjén, de nehéz a wegtoreni észjárást beletörni az itteni életbe.
Hagyja magát a hátára dönteni. Hagyja... Tulajdonképpen módfelett kedvére van a dolog, és ahogy érzi, Farsys sem épp kedvetlen. Ezért is húzza el a száját csalódottan, mikor a közbeszúrt kérdésre a férfi lehengeredik róla. Férfiak! Tényleg nem tudnak egyszerre több dologra koncentrálni.
Hallgatja a választ, ami nagyon óvatosan hinti csak az érdemi információt a sok közkeletű körítés tetejére. Yeza a hasáról a combjai közé húzza a cirógató kezet, és enged a csóknak. Finom nyelvecskéje nagyon is odaadón üdvözli a wegtorenit.*
- Semmit nem tudtam meg, amit szerettem volna *mosolyodik szemtelen őszinteséggel.* - Ezért kár volt abbahagynod, amit elkezdtél.
*Ha Farsys esetleg nem tenne lépéseket, hogy visszakerüljön az előző pozitúrába, úgy Yeza kerekedik fölé. De a csacsogás, az nem marad abba.*
- De csak, hogy tudd, itt a jó leányokat értékelik *sóhajt lesújtottan.* - Az olyat, aki szófogadó, aki nem kontárkodik bele a férfiak dolgába; és itt minden a férfiak dolga, ami érdekes vagy fontos. *Egy-egy csók, sóhaj, vagy vágyakozva morranó nyögés szakítja csak meg, mely egyesülést sürget, ahogy a csípője kéjelegve ringó mozgása is. Yeza füstösen búgó hangján ilyenmód előadva valószínűleg az időjárás ecsetelése is pajzán ígéreteknek hangozna.* - A jó leány csak szendén mosolyog a bókokra az ura oldalán, aztán mikor hazaértek, lesegíti a felöltőjét, italt tölt neki, és...
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Úgy látom, nagy szükséged volna rá, hogy kisegítsen itt egy gardiãnn *kacag fel, s piszkálódón böki oda a kifejezést, amit wegtorenben a tapasztalatlan ifjak mellé fogadott védelmezőre vagy gyámra használnak.* - Még a végén tényleg bajba kevered magad. Itt törvényt ülhetnek bárki felett, aki Arthenior területén tartózkodik, függetlenül származásától *inti a helyi rendre és köznyugalomra szemlátomást fittyet hányó földijét. Arra már nem tér ki, hogy tulajdonképpen elég sok hasonlóságot mutat az itteniek egykori nemessége iránt. Valahol nem is csodálja, hogy megelégelték a dolgot, de ami helyette lett, na az kész agyrém!
A belebegtetett következő estély tematikájára összeráncolja a homlokát.*
- Közönséges vagy *sóhajt, mint bölcs mentor.* - Errefelé finom köntösbe szokás öltöztetni a frivolságot. *Kis töprengés után elő is áll a saját javaslatával.* - Erények és víciumok *mondja finomkodó csuklómoudulattal.* - Vagy... A szentség íze. *Utóbbival azért talán még így is messzire mennének a vaskalapos szabályok földjén, de nehéz a wegtoreni észjárást beletörni az itteni életbe.
Hagyja magát a hátára dönteni. Hagyja... Tulajdonképpen módfelett kedvére van a dolog, és ahogy érzi, Farsys sem épp kedvetlen. Ezért is húzza el a száját csalódottan, mikor a közbeszúrt kérdésre a férfi lehengeredik róla. Férfiak! Tényleg nem tudnak egyszerre több dologra koncentrálni.
Hallgatja a választ, ami nagyon óvatosan hinti csak az érdemi információt a sok közkeletű körítés tetejére. Yeza a hasáról a combjai közé húzza a cirógató kezet, és enged a csóknak. Finom nyelvecskéje nagyon is odaadón üdvözli a wegtorenit.*
- Semmit nem tudtam meg, amit szerettem volna *mosolyodik szemtelen őszinteséggel.* - Ezért kár volt abbahagynod, amit elkezdtél.
*Ha Farsys esetleg nem tenne lépéseket, hogy visszakerüljön az előző pozitúrába, úgy Yeza kerekedik fölé. De a csacsogás, az nem marad abba.*
- De csak, hogy tudd, itt a jó leányokat értékelik *sóhajt lesújtottan.* - Az olyat, aki szófogadó, aki nem kontárkodik bele a férfiak dolgába; és itt minden a férfiak dolga, ami érdekes vagy fontos. *Egy-egy csók, sóhaj, vagy vágyakozva morranó nyögés szakítja csak meg, mely egyesülést sürget, ahogy a csípője kéjelegve ringó mozgása is. Yeza füstösen búgó hangján ilyenmód előadva valószínűleg az időjárás ecsetelése is pajzán ígéreteknek hangozna.* - A jó leány csak szendén mosolyog a bókokra az ura oldalán, aztán mikor hazaértek, lesegíti a felöltőjét, italt tölt neki, és...
18522. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-25 06:22:20
Üzenet elküldve: 2023-08-25 06:22:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Mint ághoz a levél //
*Mennyire másként adja elő két fejvadász ugyanazt az esetet! Ami Ukrom szájából vér, veríték és könnyek históriájának hangzik, Lilyéből színes kalandnak, amelyben nagy a vész, de végül úgyis a jók győznek.
Ennek megfelelően a szerzetes arcáról is eltűnik a rosszallás. Elálmélkodik a lányka sebhelyén, de főleg a bátorságán, hiszen csoda, hogy él. A szürkebőrű ezután elvarrja az utolsó szálakat. Sebek ellátva, fejek leadva, üldözők letudva. Valami mégis hiányzik.*
~Megérte vajon?~
*Nawanthiri nem biztos benne. Abban sem, hogy ezt a kérdést föl akarja-e tenni, és amíg tétovázik, tovább halad a beszélgetés. Egy nem várt fordulattal!*
- Hááát… *A fordulat oly váratlan, hogy a sziklaarcú zsoldos a söntésig vonul vissza előle. A szerzetes pedig zavartan mosolyog. Szóra nyitja a száját, kicsit elpirul, majd inkább becsukja. Újra megpróbál válaszolni, de csak szégyenlősen elneveti magát.*
- Várjuk meg Ukromot…
*Nem is lehet belőle kihúzni semmi érdemit, míg a szürkebőrű vissza nem jön. Ezután szépen megköszöni a teát, és kavargatni kezdi, hogy a kezeit lefoglalja.
Mit mondjon ennek a vitéz kis fejvadásznak? Biztosan valami nagy kalandot szeretne hallani, ármánnyal, szenvedéllyel, drámai küzdelmekkel. Ám ők ketten Ukrommal sosem csináltak ilyeneket. Igazából pont az a lényeg, hogy egymásban megnyugvást találnak.*
- Artheniortól északra, ahogy átjössz a hegyeken, van egy nagyon szép erdő. *fog bele végre-valahára* Égig érnek benne a fák, de égig ér benne a csönd is. *mosolyogva a szürkebőrűre pillant* Ukrom meghallotta, hogy énekelek, én meg hogy közeledik a zörgős páncéljában. Volt két holdsajtom, neki adtam az egyiket. Aztán együtt mentünk tovább a városig.
*Iszik a teájából. Várakozón Lilyre néz, vajon megelégszik-e ennyivel. A biztonság kedvéért még hozzáteszi:*
- Később, amikor már a Kereskedőháznak dolgoztam, beajánlottam Aztyannak. Náluk vagy még, Ukrom?
*Terel, mint a pásztormágus, borsos történetekkel azonban tényleg nem tud szolgálni. Armarkhtur esete közel sem olyan érdekes, mint az imént hallott fejvadászat. A legfontosabb dolgaik Ukrommal mind kimondatlanok. Talán el is törnének, ha kimondanák őket.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.25 06:27:49
*Mennyire másként adja elő két fejvadász ugyanazt az esetet! Ami Ukrom szájából vér, veríték és könnyek históriájának hangzik, Lilyéből színes kalandnak, amelyben nagy a vész, de végül úgyis a jók győznek.
Ennek megfelelően a szerzetes arcáról is eltűnik a rosszallás. Elálmélkodik a lányka sebhelyén, de főleg a bátorságán, hiszen csoda, hogy él. A szürkebőrű ezután elvarrja az utolsó szálakat. Sebek ellátva, fejek leadva, üldözők letudva. Valami mégis hiányzik.*
~Megérte vajon?~
*Nawanthiri nem biztos benne. Abban sem, hogy ezt a kérdést föl akarja-e tenni, és amíg tétovázik, tovább halad a beszélgetés. Egy nem várt fordulattal!*
- Hááát… *A fordulat oly váratlan, hogy a sziklaarcú zsoldos a söntésig vonul vissza előle. A szerzetes pedig zavartan mosolyog. Szóra nyitja a száját, kicsit elpirul, majd inkább becsukja. Újra megpróbál válaszolni, de csak szégyenlősen elneveti magát.*
- Várjuk meg Ukromot…
*Nem is lehet belőle kihúzni semmi érdemit, míg a szürkebőrű vissza nem jön. Ezután szépen megköszöni a teát, és kavargatni kezdi, hogy a kezeit lefoglalja.
Mit mondjon ennek a vitéz kis fejvadásznak? Biztosan valami nagy kalandot szeretne hallani, ármánnyal, szenvedéllyel, drámai küzdelmekkel. Ám ők ketten Ukrommal sosem csináltak ilyeneket. Igazából pont az a lényeg, hogy egymásban megnyugvást találnak.*
- Artheniortól északra, ahogy átjössz a hegyeken, van egy nagyon szép erdő. *fog bele végre-valahára* Égig érnek benne a fák, de égig ér benne a csönd is. *mosolyogva a szürkebőrűre pillant* Ukrom meghallotta, hogy énekelek, én meg hogy közeledik a zörgős páncéljában. Volt két holdsajtom, neki adtam az egyiket. Aztán együtt mentünk tovább a városig.
*Iszik a teájából. Várakozón Lilyre néz, vajon megelégszik-e ennyivel. A biztonság kedvéért még hozzáteszi:*
- Később, amikor már a Kereskedőháznak dolgoztam, beajánlottam Aztyannak. Náluk vagy még, Ukrom?
*Terel, mint a pásztormágus, borsos történetekkel azonban tényleg nem tud szolgálni. Armarkhtur esete közel sem olyan érdekes, mint az imént hallott fejvadászat. A legfontosabb dolgaik Ukrommal mind kimondatlanok. Talán el is törnének, ha kimondanák őket.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.25 06:27:49
18521. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-08-24 12:04:17
Üzenet elküldve: 2023-08-24 12:04:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Nos, messzebb nem is állhatnék a nemességtől. Sőt, még csak artheniori sem vagyok. Maximum elűzhetnek melegebb éghajlatra, de ugyan ki bánná azt?
* Vigyorog és még egy utolsót integet a dühtől vörös arcú apának, mielőtt behúzná a függönyt. *
- Nem is rossz ötlet. Lehetne a témája, mondjuuuk "papok és kurvák".
* Odahaza sok tematikus est lelkes résztvevője és szervezője volt, bizonyos körökben igazán hírhedtnek számítottak a Lutah Farsys-féle összejövetelek.
Miközben ide-oda vándorol szájával a puha bőrön, a gondolatai is hasonlóképpen csaponganak.
Egy újabb estély? Miért ne? De milyen indokkal... kell ehhez egyáltalán indok? Esetleg álarcosbál... ahhoz túl meleg van... *
- Jó leány? Kinek kell az olyan?
* Morran és hanyattdönti a nőt az ágyon. Az ügyesen feltűzött haj most legalább nem teríti be kettejüket. A szoros testi közelségtől, becsesebbik része máris stratégiai helyeken nyomul Yeza testének.
Morogva veszi tudomásul a távolodást, így kinyújtott karjain feltolja magát, hogy egy kis teret adjon és onnan nézhessen le rá. *
- Hogy jön ez ilyen hirtelen?
* Látja, hogy itt a csibészes mosoly most hatástalan. Akkor akár már őszinte is lehet. Sóhajtva oldalrahengeredik. *
- Arra gondoltam, egy időre megvetem itt a lábam. Sok wegtoreni megtalálta már itt a számításait, én miért ne találhatnám ugyanúgy?
* Agya máris átvált az üzletre. Bizony, a csinos piperkőc arca mögött éles elme lapul... *
- Az is lehet, szép szerelmem, hogy gyakrabban fogjuk látni egymást, mint hinnéd.
* Egyelőre nem teregeti ki a kártyáit, hiszen még semmi sem bizonyos. Nincsenek nagyratörő hatalomittas tervei. Elég ha engedik, hogy kikaparhassa magának a gesztenyécskéjét. *
- Vagyonom elég van, most inkább kalandokra és sikerre vágyom. Hát olyan nagy bűn ez, drága tűzhajúm?
* Vigyorog és a nő felé fordulva fél könyökére támaszkodik, majd lusta köröket rajzol annak hasára. *
- Megtudtál mindent, amit akartál?
* Érdeklődik ártatlan arccal, majd fejét lehajtva megkísérel csókot lopni, hogy berekesszen minden további információszerzési kísérletet. *
//Fürdőházi mulatozás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Nos, messzebb nem is állhatnék a nemességtől. Sőt, még csak artheniori sem vagyok. Maximum elűzhetnek melegebb éghajlatra, de ugyan ki bánná azt?
* Vigyorog és még egy utolsót integet a dühtől vörös arcú apának, mielőtt behúzná a függönyt. *
- Nem is rossz ötlet. Lehetne a témája, mondjuuuk "papok és kurvák".
* Odahaza sok tematikus est lelkes résztvevője és szervezője volt, bizonyos körökben igazán hírhedtnek számítottak a Lutah Farsys-féle összejövetelek.
Miközben ide-oda vándorol szájával a puha bőrön, a gondolatai is hasonlóképpen csaponganak.
Egy újabb estély? Miért ne? De milyen indokkal... kell ehhez egyáltalán indok? Esetleg álarcosbál... ahhoz túl meleg van... *
- Jó leány? Kinek kell az olyan?
* Morran és hanyattdönti a nőt az ágyon. Az ügyesen feltűzött haj most legalább nem teríti be kettejüket. A szoros testi közelségtől, becsesebbik része máris stratégiai helyeken nyomul Yeza testének.
Morogva veszi tudomásul a távolodást, így kinyújtott karjain feltolja magát, hogy egy kis teret adjon és onnan nézhessen le rá. *
- Hogy jön ez ilyen hirtelen?
* Látja, hogy itt a csibészes mosoly most hatástalan. Akkor akár már őszinte is lehet. Sóhajtva oldalrahengeredik. *
- Arra gondoltam, egy időre megvetem itt a lábam. Sok wegtoreni megtalálta már itt a számításait, én miért ne találhatnám ugyanúgy?
* Agya máris átvált az üzletre. Bizony, a csinos piperkőc arca mögött éles elme lapul... *
- Az is lehet, szép szerelmem, hogy gyakrabban fogjuk látni egymást, mint hinnéd.
* Egyelőre nem teregeti ki a kártyáit, hiszen még semmi sem bizonyos. Nincsenek nagyratörő hatalomittas tervei. Elég ha engedik, hogy kikaparhassa magának a gesztenyécskéjét. *
- Vagyonom elég van, most inkább kalandokra és sikerre vágyom. Hát olyan nagy bűn ez, drága tűzhajúm?
* Vigyorog és a nő felé fordulva fél könyökére támaszkodik, majd lusta köröket rajzol annak hasára. *
- Megtudtál mindent, amit akartál?
* Érdeklődik ártatlan arccal, majd fejét lehajtva megkísérel csókot lopni, hogy berekesszen minden további információszerzési kísérletet. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18875-18894